2007. SZEPTEMBER
II. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM
Novák Lajos:
A közadakozás hídja – Az önbecsülés hídja Ez év augusztusának 19. napján, 12 órakor a Szőkeforrás völgyében a Szentfa Kápolnánál, a hagyományok szerint szabadtéren megtartandó misére gyülekeztek a dömösiek. A gyülekezőn talán többen voltak, mint máskor, igaz az esemény is más volt, mint máskor. A helyszínre érkezőket a „megnyílt” völgy fogadta. Régen ilyen volt, tágas, levegős, nem csoda, ha azok a dömösiek, akik annak idején így szerették meg, újra ilyennek szeretnék látni. Ezek közé az emberek tartozik Fehér Norbert is, aki a Szőkeforrás völgyének a sorsát talán mindannyiunknál jobban a szívén viseli, szebbé tételét pedig sokszor sürgeti. Nemcsak sürgeti, hanem a maga lehetőségeivel teszi is, hiszen az ő figyelmességének, munkaszervezésének köszönhetjük, hogy tavasszal a Rám-szakadék felé vezető aszfalt út jobb oldalát az erdészet munkatársai kitisztították. Az ő közreműködésükkel nyílt meg a völgy az ünnepi alkalomra is. Más is várta az Dömösieket. A HÍD. A híd, aminek a története már több emberöltőre nyúlik vissza, hiszen az idősebbek számítása szerint legalább négy híd állt már ehelyütt.
E hír terjedése nyomán kezdtek ráeszmélni a dömösiek, hogy kicsúszott alóluk a talaj, a szó legvalóságosabb értelmében. A község földje, a közösség földje.
A jogos felháborodás nyomán kialakult társadalmi nyomás ereje meghozta az eredményét, így ma már újra a község vagyonaként járhatunk a saját földünkön. Ez a híd ezért nemcsak a maga szimbolikájában rejlő jelentéseket hordozza, nemcsak azt jelképezi, hogy összeköti a különböző gondolkodású embereket, nemcsak azt jelképezi, hogy összeköti az Önkormányzatot és az Egyházakat, nemcsak azt jelképezi, hogy összeköti Dömös községet és a Pilisi Parkerdő Zrt.-t. Mementóként áll! A közvagyont jelenti. Az összefogást jelenti.
Mi most csak a legutóbb történtekre tekintsünk vissza, hiszen a múlt ismeretének a segítségével tudjuk igazán megítélni ennek az építménynek a jelentőségét. Úgy jó két éve történt, hogy két, a völgyet és a kápolnát szerető ember, Kiss Balázs és Kissné Szabó Gabriella gondolt egyet: újjá kellene építeni, a nagy esőzések után lezúduló ár által elsodort hidat. A gondolatot a tervezgetés követte, lassan formálódott s nőtt a híd, a korábbi helyett egy nagyobb, méltóságteljesebb mű képe rajzolódott ki. Ekkor vetődött fel, hogy egy ilyen mértékű építéshez bizony a terület tulajdonosának a jóváhagyása is szükségeltetik. Közérdekű felajánlásról lévén szó, ez nem lehetett kétséges. Mégis meglepetés ért mindenkit, hiszen ekkor derült ki, hogy a tulajdoni lap szerint a 7,5 hektár nagyságú Szőkeforrás-völgy egy magánszemély tulajdonában van. Turistautastul, Szentfa Kápolnástul, patakostul együtt. 2007. szeptember
Dömösi Élet
(folytatás a 3. oldalon)
1
Hirdetés
2
Dömösi Élet
2007. szeptember
Közélet A közakarat szülte újjá, hiszen a képviselőtestület első lépései közt fejezte ki a híd megvalósításának a szándékát, de a testület csak a zászlót bontotta ki újra, ami mellé felsorakoztak a Dömösiek. Nélkülük nem tudtuk volna felépíteni a hidat.
Volt, aki biztató szóval, volt aki a „Deszka-jegy” árusításával, vásárlásával, volt aki építőanyag adományozással, volt aki szervezéssel, volt aki munkájával, volt aki árammal, volt aki egy tál étellel, volt aki egy demizson borral segítette a munkát.
Mindenkit nehéz lenne felsorolni ezért ezúton köszönöm meg a közreműködőknek a segítségét. Cseh János, Kiss Balázs és Fehér Norbert nevét mégis meg kell említeni, Ők a híd helyének a kitűzésétől kezdve egészen a híd elkészültéig,
2007. szeptember
minden munkafázisban részt vettek. Sok nehéz pillanatban találtak megoldást, mindig jó kedvvel, derűvel. Tudták kiket kell elhívni egy-két órás segítségre, amiből persze két nap lett. Vidám napok, amiért már megérte közöttük lenni. Köszönjük a legifjabb segítőnknek, Baris Viktornak a munkáját, neki is kijár a „hídépítő” titulus, három napig reggeltől napestig festett, pakolt, szögelt, csiszolt.
Fogadja szeretettel minden arra járó a szívvel készült hidat. Cseh János képviselő úr az avatáskor azt mondotta, hogy a híd dömösi fából van, a tölgyfák a Szőkeforrás-völgyében, a Rám-tetőn nevelkedtek. Remélem a fák is úgy érzik, hogy méltó helyre kerültek kis hazájukban.
Dömösi Élet
3
Vezércikk Csathó Pál:
Víz(fej)lépcső Dömösön Kár volna tagadni, hogy a Bős-Nagymarosi vízlépcsővel szembeni megmozdulások voltak az első komolyabb jelei annak, hogy van magyar ellenzék és most már elég a diktatúrából, s egy nemzettel nem lehet mindent megcsinálni, amit az éppen aktuális hatalom- vagy érdekcsoport akar. Elképesztően eszetlenül akarták tönkretenni az ország legszebb részét, a Dunakanyart. Annak, hogy ettől megmenekült Dömös, mindannyian hálát adhatunk, ez is belejátszott abba, hogy úgy döntöttünk feleségemmel, életünk hátralévő részét itt töltjük el. Az ember léte tele van véletlenek sorozatával, s csak hosszú idő után jut el oda, hogy észreveszi a sors tudatosságát. Úgy szokták mondani, Isten útjai kifürkészhetetlenek, de néha jól esik azt hinni, hogy a szabad akaratnak is van valami esélye. Már a telek vásárlásánál kezdtem azt tapasztalni, hogy Dömöshöz óvatosabban kell közeledni. Kérdeztem N. Julikát, akitől a telket vettük, milyenek a dömösi emberek, milyen a közélet, stb. Ő röviden csak annyit mondott: „ha bármit is meg akar tudni Dömösről, menjen el a kocsmába”. Restellem bevallani, de kocsmába sohasem jártam, így most már információ szempontjából sem kezdem el. Hiba volt! Az építkezés egyébként is lekötötte minden időmet és idegszálamat. Ma már nyugodtan kijelenthetem: az építkező ember egy külön „állatfajta”. Köbméterekben gondolkodik és álmában is anyag- és szakember beszerző. Így nem maradt semmi erőm a dömösi események figyelemmel kísérésére. Évekig ingáztam naponta többször is Budapest és kis falunk között, sokszor csak akkor ocsúdtam fel, amikor az Astoriánál voltam azt sem tudva, hogyan jöttem át a Pilisen. Az egyedüli esemény amire fölfigyeltem mikor lerogyva a TV elé a híradóban láthattam volt polgármesterünket bilincsbe verve elvinni a rendőrök által. Ami ez előtt és után történt Dömösön, nem igazán érdekelt, mert mint említettem, tökéletesen módosult tudatállapotban voltam, jórészt a tisztességtelen és inkorrekt kivitelezők „jóvoltából”. Többször föl akartam adni, ma már magam sem tudom, miféle fanatizmus vagy fatalizmus vitt tovább. Amikor az első itt töltött éjszakát élhettük meg, az már egybeesett az új önkormányzati választásokkal. A leveles ládába bedobott Dömösi Élet az Öszszefogás Dömösért Egyesület lapja hívta fel a figyelmemet a dömösi anomáliákra. Innen tudtam meg azokat a kisstílű, pitiáner – vagy éppen profi – maffiózókat is leelőző húzásokat, melyeket a dömösiek végigszenvedtek az előző önkormányzat alatt. Nem vagyok naiv ember, s jó pár szegletét bejártam már a világnak, de ilyen kicsi helyen ennyi gazemberséget – gyakorlatilag büntetlenül – nem láttam. Ezért is kezdtem el járni a falugyűlésekre és segíteni a megalakult új önkormányzatot, de meg kell mondanom, hogy ez elsősorban egyetlen ember két mondata miatt történt. A rettentően bárgyú és tartalmatlan kortesbeszédek majd később az unalmas és hatástalan sematizmusok között néha felállt egy kis ember és értelmesen, tényszerűen, a téma színvonalának megfelelően beszélt. Az első mondat, ami azonnal megfogott, így szólt: „Eddig Dömösön volt az ÉN, most következzen a MI.” A második: „Jól jött nekünk, hogy a vízlépcső miatt tulajdonképpen befagyasztották Dömöst, így nem tették helyrehozhatatlanul tönkre, így a nulláról indultunk, nem pedig mínusz 10-ről.” És nemcsak beszélt, hanem letett egy területfejlesztési övezeti rajzot, közérthetően, iskolai térkép méretben meg is rajzolta. Aztán szép lassan megtudtam, hogy ő volt az, aki megszervezte azt a kis ellenálló csoportot, amelyből kinőtt az Összefogás Dömösért Egyesület, és az, hogy ma egy új önkormányzata van Dömösnek, szintén az ő érdeme. Bár kérték rá, semmilyen pozíciót nem vállalt, nem azért csinálja, szó szerint Dömösért. Ezt az embert Kőhalmi Jóskának hívják. Ha elindult volna a polgármesteri választáson, biztos, hogy toronymagasan megnyeri. De nem ez volt a célja, hanem az, hogy Dömös végre fejlődjön, kilábaljon ebből a posványból. 4
És ekkor jött a „Hajas ügy” vagy a beavatottak kedvéért a „Hajcihő”. Miután különböző fórumokból értesülhetett a tisztelt lakosság Hajas úr és az önkormányzat tevékenységéről, nem megyek bele a részletekbe, csak azt kívánom jelezni, hogy ahhoz, hogy a falu fejlődésnek induljon, tőke és befektetők kellenek. Ezek közül az önkormányzat egyikkel sem rendelkezik. Magam is hoztam ki nagy volumenű befektetőket az elmúlt időkben, – lévén ezeknek tervezem cégarculatát, prospektusait, – nagyon bizalmas és jó barátaim is vannak közöttük. Miután körbejárták a helyszíneket és megvizsgálták a község jelenlegi helyzetét, egytől egyig azt nyilatkozták: „a sok megoldatlan és áttekinthetetlen probléma miatt egyelőre nem látnak esélyt komolyabb beruházásra.” A terület kis mérete, ipari, idegenforgalmi érdektelensége, Visegrád és Esztergom közelsége mind csökkenti annak lehetőségét, hogy itt rentábilis befektetés történjen. Ezért már a „fehér asztal” sztoriig sem jutottunk el. Hajas úr elkövette azt a hibát, hogy azt hitte, a dömösiek is hollywoodi filmeken nevelkedtek fel és mindenki elvégzett egy Dale Carnegie tanfolyamot. Repkedtek a milliárdok anélkül, hogy ezt az önkormányzati testület bármelyik tagja is értette volna. „Hozzon banki bizonylatot” „Vásároljon fel területeket” „Tegye le a pénzt előbb” stb. Amikor Kőhalmi Jóska elhozta hozzám Hajas urat és csapatát, aki egyértelműen kijelentette, hogy neki egy fillérje sincs Dömösre. Ő tud hozni (spanyol) befektetőket, akik, ha az önkormányzat pozitívan együttműködik, majd hoznak pénzt és akkor majd lesz cég is, meg minden egyéb. Az, hogy erre mi a garancia? Erről mindkét félnek magának kell gondoskodnia jogászok, gazdasági szakemberek bevonásával. Azt kérdezik, hogy van-e ebben rizikó? A válaszom: „naná, mi az hogy! („klasszikust” idézve) De hát komolyan azt gondolják, hogy külön Dömösre az angyali seregek leküldenek egy Assisi Szent Ferenc típusú befektetőt, aki elosztogatja vagyonát, majd elvonul a Pilisbe a madarakkal beszélgetni? Vagy azt gondolják, ha nem teszünk semmit, abból nem lesz baj, s Dömös a „csend faluja”ként fog bevonulni a világtörténelembe? Ez már csak azért sem fog megtörténni, mert a Börzsöny-Pilis visszhang csatornáján áthaladó vonatok és a 11-es út „szelíd motorosai” nagyobb zajban tartanak, mint azt a budapesti Rákóczi úton élvezhettük. Most, amikor az egész ország mélyponton van, amikor fiatal értelmiségiek, szakemberek, orvosok hada kénytelen elhagyni az országot, hogy megélhetését biztosítsa, Dömös megúszhat mindent simán, ha nem csinál semmit? A kiüresedett Dömösnek mi lesz a neve? „A síri csend faluja”! És ez már felelőtlenség a gyermekeinkkel szemben! Visegrád polgármestere leültette a város négy potenciális befektetőjét: „Uraim, egyeztessenek, ki, mit, hol, tegyék le az asztalra, fizessék ki a terveket, és uccu, rajta!” Mert ugyanis önerőből ő sem ment volna semmire. És Visegrádon nőnek ki a földből a szállodák, van iskolájuk, stb., stb. Pedig sürget az idő és Dömösnek minden ellenkező csúsztatás ellenére még az idén le kell tennie a területfejlesztési szerkezeti tervet, ami ugyan semmire nem kötelez, csak a jövőben érkező befektetőket nem riasztja majd el, hogy minden változtatás miatt horribilis összegeket fizessen ki a közel 50 fórumon átmenő tervek után. Az nem baj, bár nem is jó, ha az önkormányzat tagjai nem profi szakértők, de amikor ebben segíteni akarnak nekik igaz lokálpatrióták, akik kapcsolatokkal és megfelelő tapasztalattal rendelkeznek két kézzel kellene kapaszkodni beléjük, de nem ez történik. Okostojások regényméretű internetezgetésbe mennek Hajas úrral aki ebben a showműsorban otthon van, jobban mint bárki, nyilván a kocsmában is kiszámolták 3,2 milliárdból hány nagyfröccs jön majd ki, az önkormányzat „valami műszaki” leírást kér Hajastól aki erre bemegy egy vasműszaki boltba elkér egy-két prospektust kandeláberekről, falikutakról, összeollóz „valami amerikai műszaki gagyit” aztán elküldi: nesze nektek, ezt akartátok címmel. Egyszóval kész a vízfej, rosszabb, mint a vízlépcső.
Dömösi Élet
2007. szeptember
Közélet Pálmai József:
900 éves a Dömösi Prépostság
Hidak és sorompók, avagy milyennek szeretnéd látni Dömöst tíz év múlva? Erre a kérdésre válaszoltak jó tíz évvel ezelőtt az akkori hetedikesek, az akkori dömösi iskolában. Jó üzletek, kulturális programok, idegenforgalom, ifjúsági élet – ezekből nem sok valósult meg. Jó volna megint együtt látni annyi fiatalt az óvodai esztendők után jó programokkal, hogy ne kívánkozzanak el más településekre, ahol jobban érdemes letelepedni az előnyösebb életkörülmények miatt. A jól sikerült hídavatások és fotókiállítás után meg kellene szervezni végre a közösségek életét, melyet segítene a kábeltévé aktuális közvetítése is. Ilyen lehetőség lett volna a duna-parti kerékpárút tervének bemutatása, a különböző vélemények meghallgatása. Körülbelül két évvel ezelőtt kértem a kábeltévés közvetítések megvalósítását az akkori elöljáróságtól. Mintegy három hónappal ezelőtt hívtam fel a jelenlegi képviselőtestület figyelmét arra, hogy veszélyes a Dobogókői út fölső, csatlakozó útszakasza, ott már gépjármű fékcső is elszakadt. Utoljára ma akadt ott fel egy hozzánk látogató család a VW Polojával, ők is kérik az elöljárókat, hogy javíttassák meg az útszakaszt. Szakember állítása szerint a Szentfa-kápolnánál felépült híd tervezési díjának feléből azt meg lehetne oldani. Abban az utcában azt is meg kellene valósítani, hogy a hulladékszállító vállalkozó ha elviszi a kukákat kiüríteni, hozza is vissza. Dobos Károly idejében a vállalkozó a házak elől vitte el a szemetet. A problémáknál maradva úgy gondolom, hogy Dömösön elég lett volna két működő sorompó, a lúd-piaci és az erdőszéli, de ha már vannak, a többi sorompó hét közbeni zárva tartását teljesen feleslegesnek tartom. Nem szeretnék a sorompók környékén lakni, hallgatni a fékezés és a gázadás zenéjét. Ha jól tudom, a három sorompó mintegy kilencszázezer forintba került. Szerintem megérte volna ezek helyett a török-kori malomról tárgyalni, s oda rendszeres programot vinni, amely vonzza az idegenforgalmat. Nem tudom, tudja-e a képviselőtestület a hajdani pályázat tartalmát, s egyben a malom legújabb kori sorsát? El kell mondani, hogy a két kavics a Promenádnál az erdőbe való, a Telgárt-réten vannak ilyenek Visegrádon. De úgy gondolom, hogy az a mellettük sorsára várakozó szép szál fa sem lesz oda végső megoldás. Jó volt hallgatni, amikor polgármester úr egy alkalommal a Promenáddal kapcsolatos tervekről beszélt, de annak megvalósulásáig – a balesetveszély miatt – le kellene zárni a veszélyes lépcsősort. Kimondottan örülök annak, hogy a községi rendezvényeken jelen van a jegyző úr is, erre több mint tíz év óta nem volt példa. Korábban sokat vesződtünk a jegyzőkönyvek hitelességével, tartalmával, ami közvetlenül a választás előtt is okozott problémát. Sőt, azidőben az egyik legnagyobb feladat volt a polgármesteri hivatal és a lakosság közötti bizalom helyreállítása. Ezért is erősen csodálkoztam azon, amikor egy vállalkozó barátunk egy 2007. július 26-án dátumozott pályázatot augusztus 7-én kapott meg, s azt előtte augusztus 6-ig kellett volna benyújtani a dömösi polgármesteri hivatalba. Sajnos, ez az eljárás rossz időkre emlékeztet. Még egy gondolat a falu nótáriusával, jegyzőjével kapcsolatban. A korábbi jegyző azt a feladatot kapta, hogy öt fő dolgozó részére készítsen munkatervet a polgármesteri hivatalban. Ezzel kapcsolatban is várjuk az illetékes véleményét. S úgy érzem, hogy még nem zártuk le a két sportpálya feltöltésének ügyét. Árvíz, sodrás, károkozás esetén, ki fizeti a kártérítést? Meg lehet-e tekinteni az engedélyezett feltöltési terveket (ártéren)? Az idén 900 éves a dömösi Prépostság. Jó volna, ha az ünnepi eseményeket közvetítené a kábeltévé azok számára, akik nem tudnak a helyszínen lenni. Bizony, a legutóbbi Dömösi Élet szerint véleménykülönbség alakult ki Márton úr és a polgármester úr között. Ha ott lett volna a kamera, el tudnánk dönteni, kinek van igaza. 2007. szeptember
Ünnepi programok: szeptember 28. 1900 Damaszkusz rockopera szerző: Ivancsits Tamás előadók: pilismaróti és dömösi fiatalok helyszín: a prépostsági romok Eső esetén elmarad. szeptember 29. 1500 A rendezvényt megnyitja Dr Horváth István, az esztergomi Balassa Bálint Múzeum igazgatója A Dömösi Prépostság régészeti kutatása Dr. Benkő Elek régészprofesszor előadása helyszín: a Községháza díszterme 1600 A Dömösi Prépostság egyháztörténeti szemmel Dr. Szovák Kornél egyháztörténész előadása helyszín: a Községháza díszterme szeptember 30. 1600 Imre herceg és a középkori zene A Kecskés Együttes koncertje 1700 Ünnepi Szentmise bemutatja: Dr. Paskai László bíboros helyszín: a prépostsági romok, eső esetén a katolikus templom A rendezvénysorozatot bezárja Dr. Völner Pál, a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés elnöke
Novák Lajos:
A Szentfa-kápolna melletti híd építésére adott adományok felhasználása Faanyag 10 m3: Fűrészelés, szállítás:
Pilisi Parkerdő Zrt. Pilisi Parkerdő Zrt.
Gépi földmunka:
Gerecse-Pilis Vízközműtársaság Dömös Község Önkormányzata Dömös Község Önkormányzata Dömös Község Önkormányzata
Beton, 6 m3 Gabion kő, 12 tonna
A deszkajegyekből befolyt összeg: Ennek felhasználása: Csavarok, szegek: Kengyel: PVC cső: Gombaölő szer: Gabion háló: Összesen:
136.000.- Ft 28.483.- Ft 4.800.- Ft 7.500.- Ft 23.014.- Ft 45.000.- Ft 108.797.- Ft
A maradék 27.203.- Ft-ot a híd faanyagának konzerválására fordítjuk. Helyreigazítás Lapunk júliusi számában jelent meg Novák Lajos cikke „3,2 milliárd forint lebeg Dömös felett” címmel. Ebben a cikkben ukrán és izraeli befektetőkről is említés tétetik. Azonban – amint azt a lapunk augusztusi számában megjelent válaszcikk is tisztázta – egyértelműen félreértésről volt szó. Ukrán és izraeli állampolgárok dömösi betelepítéséről, illetve szervezett ingatlanszerzéséről egyáltalán nem esett szó, ez a két jelző egy másik, a környéken folyó építkezés lehetséges befektetőivel kapcsolatban merült fel.
Dömösi Élet
5
Képriport
Falunapok
6
Fotókiállítás a díszteremben
Birtokba vesszük az új hidat
Rendhagyó történelemóra
A Kecskés Együttes koncertje a katolikus templomban
Rajzolnak a gyerekek
Székely est
Hídavatás
Kenyérszentelés Dömösi Élet
2007. szeptember
Közélet – Iskola Takácsné Gyenes Ildikó:
Rendhagyó történelemóra Egyesületünk szervezésében augusztus 18-án a Prépostsági romoknál rendhagyó történelemórát tartott a gyerekeknek az ötlet gazdája, Csathó Pál. Délelőtt 10 órára vártuk a gyerekeket a romkertbe, amit nagy örömmel nyitott ki nekünk Lázár Antal gondnok. Várakozásunkat felülmúlóan 23 csemete jelentkezett a nyári szünet ellenére az iskolaszagú elfoglaltságra. Ám csalódniuk kellett, persze kellemesen! Csathó tanár úr valóban rendhagyóan, nem is az iskolai tankönyvek mondatai alapján mesélt, gondolkodtatott! A romok valóságos palotává, az itt élt történelmi alakok valósággá váltak az őt hallgatók fejében. Hétköznapi élethelyzetek, érzések, hangulatok, amelyek aztán a történelemkönyvek lapjaira kerültek. A gyerekek a nagy meleg ellenére csillogó szemmel figyelték a mi Dömösünk hajdan volt szépségéről és fontosságáról szóló mondatokat. Azt hiszem, sikerült a varázslat, mert az előadás végén sok szép rajz került a papírra arról, hogy milyen lehetett a palota, hogyan sétáltak itt az udvarhölgyek vagy hogyan vívtak a vitézek. S hogy mindez kézzelfogható legyen, a visegrádi Apródok, Rétki Ervin vezetésével bajvívásra hívták a gyerekeket. Ki-ki megpróbálhatta magát az íjászat, a kardvívás, a dobócsillag és dárda
hajítás tudományában. Derekasan ki is vették részüket a hadakozásból. Miután jól elfáradtak, egy kis rizsfelfújttal vendégeltük meg a „harcosokat” és mindenki mást, aki eljött erre a délelőttre! Köszönetet szeretnék mondani a gyerekek nevében Csathó Pálnak az „óráért”, az Apródoknak a kedvességből adott bemutatóért, Sebőkné Jutkának, Pauluszné Annának és Vanekné Anikónak a finomságért! Azt gondolom, hogy jó szellemi és fizikai táplálékkal sikerült megtölteni a délelőttöt. Egy gondolat motoszkált bennem sokáig, amit szeretnék az olvasóval is megosztani. – Meddig tudod elsorolni a nagyszüleid, dédszüleid nevét? – kérdezte Csathó tanár úr a gyerekeket. És ha minket, felnőtteket kérdeznek? Igazából 2-3 generáción általában nem látunk túl. Mesélünk-e eleget gyerekeinknek saját személyes történelmünkről, a nagyszülők, dédszülők idejéről? Hiszen az emberiség történelmének megértéséhez a személyes történések megismerésén és megértésén keresztül vezet az út. Azt hiszem, tarthatnánk valamennyien otthon is több rendhagyó történelemórát!
Vörös József:
Lezárt utca, a község bezár? Nem vagyunk állandó dömösi lakosok. Feleségemmel azonban már a múlt század 70-es éveiben kóstolgattuk a környéket, egyegy kirándulás alkalmával pokrócra telepedve vagy éppen horgászás közben gyönyörködtünk a táj szépségében. Élveztük a nyugalmat, a falusiak, horgászok barátságát. Ekkor a jelenlegi dunaparti campingnek még nyoma sem volt, a part rendezetlen, vadregényes állapotok uralkodtak. Aztán lehetőség adódott, hogy a 80-as évek végén telek majd hétvégi ház tulajdonosai lettünk. Most már kora nyártól késő őszig itt tartózkodunk. Megszerettük Dömöst. Gyönyörű a környék, kellemesek, barátságosak az emberek, megtetszett a település nyüzsgése is. Gyakran kirándulunk a Rám szakadékba, annak környékére vagy Dobogókőre. Idősödve egyre inkább bevált a módszer, hogy a parkolóig felmentem kocsival és onnan könnyebb volt birtokba venni az erdei ösvényeket, zugokat, kiváló „titkos” gombalelő helyeket. Sajnos ezt már nem tehetem meg, pedig koromnál fogva egyre inkább szükségem lenne rá. Sajnos a Táncsics Mihály utcától a távolság egyre hosszabbnak tűnik, és több időt igényel, hogy megtudjam, van-e már vagy van-e még gomba? Nem tehetik ezt azok a hozzátartozóim sem, akik a Rám szakadék környékét szeretnék megmutatni kisgyermekeiknek. Miután a kicsikkel a parkolóig feljutnak (nyakban, ölben), sem a szülőknek sem a kicsiknek nincs energiájuk tovább menni. Nem vállalják a feljutást azok a nyugdíjas egyéni vagy csoportos kirándulók sem, akik eddig autóbusszal, kocsival feljutottak a par-
kolóig, ott szép környezetben tízóraizás vagy ebédelés után tovább sétálgattak. Az erdei utat lezárták. Ha a járművet a parkolóban hagyják, 4-5 óra is eltelhet a hegy meghódításában. A parkolóóra viszont ketyeg. Egy ismerősöm mesélte, hogy a Szőkeforrás Étteremben tervezték az ebédet, de amint meglátták a parkolóórát (nem a 100 Ft miatt) a megrökönyödéstől tovább hajtottak. Más szolgáltatók is panaszkodnak, hogy csökkent a forgalmuk. Hétköznaponként 3-4, vasárnaponként 8-10 autó áll a parkolóban. Vajon mit hoz ez az önkormányzatnak? Összességében ezek az intézkedések nem vonzzák a turistákat, kirándulókat. Dömösnek szüksége lenne arra, hogy minél több látogatója legyen. Ha vonzó körülményeket és emberbarát környezetet teremtünk, és nem ábrándítjuk ki a látogatókat, akkor talán hasznot is hoznak, nemcsak „szemetet”. A mostani állapot nagyon radikális módja a rendteremtésnek. Kevés olyan településsel találkozni, ahol a parkolási díj a hét minden napján kötelező. Még Budapesten is szünetel szombatvasárnap a közterületeken. Ismerek olyan balaton-parti települést, ahol zárt területeken is az ott lakók, adófizetők névre vagy személyre szóló belépőt kapnak. Nem lehetne ezt Dömösön is megvalósítani? Esetleg bizonyos napokon vagy időpontban és feltételekkel a sorompón túlra is bejutni? Gondolják át a döntést hozók. Észrevételemet, véleményemet nem az állandó lakók ellen, hanem Dömös érdekében írtam le, hiszen sok jó ismerősöm van a községben. Tiszteletben tartom, és tudomásul veszem az ellenérveket. Vitassuk meg, hátha találunk ennél jobb megoldást.
Schmidt Anna:
VI-PA tábor - 2007 Július 5 és 13 között került sor az idei Visegrád-Parajd táborra. 15 parajdi gyerek és kísérőik, Kiss Odett, Cseresnyés Irénke és Attila, valamint szülőként Fülöp Ferenc érkezett, 5-én kora reggel az Áprily iskolába. Az első napokat a vendéglátó csládoknál töltötték a gyerekek, strandolás, bobozás mellett budapesti és esztergomi kirándulásokon vettek részt. Nagy élményt jelentett a parlamenti látogatás. Este remekül szórakoztunk az esztergomi várszínház előadásán, a Dzsungel könyve c. darabot néztük meg. Nagyon tetszettek a musikel slágerei, a következő napokban újra és újra énekeltük őket. Vidámság és közös játék öröme szőtte át a horányi táborban töltött napokat. Idén a Szentendrei-szigetet választottuk helyszínül, témánkból 2007. szeptember
természetesen következett ez, hiszen a víz, a Duna, a sziget megismerése volt célunk. Felvezetésként az esztergomi Vízügyi Múzeumban kerültünk közel a „vízhez”, hétfőn pedig kerékpárral indultunk felfedezni a szigetet. Elsőként Szentgyörgy-pusztán az Áprilyvölgyben álltunk meg, sétáltunk fel a kedves kis völgybe, a költő egykori házához. Átkelve a Dunán végigkerkeztünk a sziget közepén egészen az Árnyas-sziget táborig, amelyet a szentendrei Erdei iskola alapítvány működtet. Felszerelésünket a szülők vitték le. Délután pólót festettünk, versek segítségével kerültünk közelebb a Kárpát-medence folyóihoz. Kiosztottuk az „Álom a vár alatt” verses mese szerepeit, elgondolkodtunk a díszleteken és jelmezeken, hiszen csütörtökön közös produkcióként kívántuk előadni az Áprily (folytatás a 8. oldalon) Lajos által feldogozott történetet.
Dömösi Élet
7
Iskola Kedden és szerdán az alapítvány munkatársai vezettek foglalkozásokat a víz körforgásáról, a homoki gyepek elővilágáról. Szerencsére csak kedden délelőtt esett az eső, így szerdán kimehettünk
a terepre. Közben Szigetmonostoron és Pócsmegyeren ismerkedtünk a sziget szokásaival, múltjával, jelenével. Csütörtökön kézműves foglalkozásokon készültek a csuhéjbabák, a nemezelt labdák és karkötők, fából, kavicsból szélcsegők. Többségük nem maradt a készítőjénél, este ajándékként került valakihez. A „búcsúestre” vendégek is érkeztek, a szülők mellett eljöttek Hadházy Sándor polgármester úr, Kalotai Árpád alpolgármester úr és a májusi parpjdi látogatás résztvevői közül sokan. Rövid diszkóval ért véget utolsó együtt töltött este. Pénteken Szentendrére mentünk, ahol külféle feladatokat kaptunk, és egészen új módon ismertük meg a várost, azt hogy milyennemzetiségek éltek itt, milyen emlékeitket fedezhetjük fel a zegzugos utcákban. A délutáni készülődés bizony nehezére esett mindenkinek, olyan jól éreztük magunkat együtt! Ez a tábor is, mint az eddigiek élvezhette Visegrád Város Önkormányzatának támogatását, az Ifjúsági alapból 195.000 Ft-t kaptunk. Ismét kaptunk vizet az Ásványvíz Kft-től, ingyen bobozhattunk és strandolhattunk. A szülők segítsége mellett legtöbbet Mezei Annára, Panni nénire számíthattunk. Köszönöm a támogatást, a tábort szervező és abban résztvevő kollégák: Pauluszné Tóth Anna, Pálmainé Vas Zsuzsa, Hábel József, Szomoryné Szimeth Judit,
Pauluszné Tóth Anna:
Obergünzburgi német tábor - 2007. augusztus 2-6. Obergünzburg Visegrád város testvérvárosa, mellyel már több mint egy évtizede tartjuk a kapcsolatot. Idén ünnepelte a vásártartás jogának 600 éves évfordulóját. Erre a nagyon rangos, az egész évet átölelő programsorozat nyári három napjára meghívást kaptak a város képviselői, a Német Kisebbségi Önkormányzat énekkara, valamint az Áprily Lajos Általános Iskola és Művészetoktatási Intézmény német tánccsoportja is. 17 diák (köztük nyolc dömösi) mehetett ingyen Németországba, hogy ott megmutathassa: ápolják még a gyökereket. Az út bizony nagyon hosszú volt, mert tizenkét órát utaztunk. Esti megérkezésünkkor fogadás várt bennünket a Városházán. Szálláshelyünk egy nagyon szépen kialakított „pajta” volt. Környékén több hektáros gyönyörű zöld legelőt láthattunk, ahol vég nélkül lehetett mozogni. Másnap látogatást tettünk Augsburgba, ahol megnézhettük a régi város gyönyörű műemlékeit. Aznap este léptünk fel először. Szívet melengető volt az a taps, amit kaptunk a fellépés után a nézőktől. Harmadnap az Alpokba mentünk kirándulni Breitach Klammba. Ez hasonló a mi Rám-szakadékunkhoz, csak tízszer olyan hoszszú, és háromszor olyan magas. Gyönyörű és egyben egy kicsit félelmetes is volt. Este német nyelvű színdarabot néztünk meg a város színháztermében, a Goldene Hirsch-ben. A színdarab arról szólt, hogyan mentették meg az asszonyok a várost egy nagy tűznél. Utolsó előtti napon, vasárnap volt a nagy vásári felvonulás a városban. A valaha fellelhető régi szakmákat elevenítették meg a város lakói: méhészeket, mosodásokat, tűzoltókat, pékeket, parasztokat, és még sorolhatnám. Felvonultak az autók és mezőgazdasági gépek is időrendi sorrendben. Jó volt látni, hogy az 1900-as évek elejéről is vonultak fel még működő arató és cséplőgépek, fűkaszák. Több mint félszáz felvonuló csoport volt, köztük a kisebbségi énekkar résztvevői és német táncosaink. A felvonulás több mint két órán keresztül tartott a déli hőségben. Ahogy számolgattuk, kb. négy kilométeren keresztül integettünk a nézelődőknek, akik tudták, hogy kik vagyunk, mivel megkapták a vonuló csoportok nevét és hogy honnan jöttek. Mindenhonnan hallottuk, hogy: VisegradPartnerschaft! (Visegrád-testvérkapcsolat!) Délután a középkori vásári forgatagban vegyültünk el, ahol nemcsak megvehettük a mesterek termékeit, hanem azt is megnézhettük, hogyan készült el. Még nyilvános lefejezést is láthattunk, de nem kell megijedni, mert persze csak színház volt az egész. Ismét megcsodálhatták a gyerekek tánctudását délután a vásári forgatag nézői és mesteremberei, amit hatalmas ovációval és tapssal díjaztak. Utolsó este – a búcsúesten- megköszöntük ezt az élményekkel 8
teli három napot, amit ott tölthettünk. A hazaúton bizony volt aki azt mondta, hogy bárcsak maradhatnánk még… Öröm volt számunkra, hogy minden tanulónk szívvel-lélekkel táncolt, igyekezett rendesen viselkedni (ez azért a legtöbbször sikerült is!), méltóképpen képviselte Magyarországot, Visegrádot és az iskolát.
Végezetül álljon itt a dömösi résztvevők névsora: Dányi Balázs, Dányi Bálint, Fenyvesi Zsófia, Hugyecz Krisztina, Paulusz Anna, Paulusz Zoltán, Szénási Dalma, Tóth Vivien. Nagyon köszönjük Visegrád Város Önkormányzatának, hogy mi is átélhettük ezeket a csodálatos napokat!! (A kirándulásról készült képeket az iskola honlapján lehet megnézni: www.aprily-visegrad.hu) Dömös Község Önkormányzat Jegyzője pályázatot hirdet pénzügyi ügyintézői állás betöltésére Pályázati feltételek: – magyar állampolgárság, – büntetlen előélet, cselekvőképesség, – mérlegképes könyvelő vagy felsőfokú pénzügyigazdasági végzettség A részletes pályázati feltételek után a Polgármesteri Hivatalban lehet érdeklődni.
Dömösi Élet
2007. szeptember
Hitélet Baltás-Kapornai Szilvia:
Dobos Károly:
SZENT GELLÉRT Szeptember 24.
„A mindennapi”
Gellért, Csanád első püspöke (†1046). Előkelő velencei család sarjadéka. Öt éves korában súlyosan megbetegedett, ezért szülei áteveztek vele a Szent Márk székesegyházzal átellenben lévő San Giorgioszigetre. Szülei egyetlen gyermeküket a kor jámbor szokása szerint szerzetesi ruhába öltöztették, vagyis Istennek és a bencés rend szentjeinek oltalmába ajánlották: oblátus, Istennek áldozott személy lett belőle. 15 éves lehetett, amikor édesapja Jézus iránti szeretetből szentföldi zarándoklatra indult, ahol egy csata során meghalt. Az ő emlékére vette föl az ifjú György a Gellért nevet. Nem sokkal később az édesanyját is elvesztette. Huszonöt éves korában rendtársai őt tették meg a monostor perjeljévé, majd Vilmos apát javaslatára, tudásának elmélyítése végett, másodmagával Bolognába küldték. 32 évesen tért vissza a Szent György szigeti monostorba, de nem sokáig tanított, mert Vilmos apát halála után őt választották meg szerzetestársai apátnak. Talán édesapja emléke vagy a hithirdetés vágya késztette arra, hogy 3 év múltán lemondjon apáti tisztéről és a Szentföldre induljon. 1015. február vége felé szállt hajóra két társával, hogy Zárába (ma: Zadar) jusson, s onnan továbbhajózzék Palesztina felé. De a kitört tengeri vihar miatt Isztria partjai felé sodródtak. Ott a Parenzo (ma Porec) melletti Szent András-sziget kikötőjében vetettek horgonyt, és a sziget bencés monostorában találtak menedéket. A több hétre elhúzódott kényszerpihenő közben Gellértnek nem egyszer nyílt alkalma, hogy megbeszélje útitervét az ugyancsak ott időző Razina pannonhalmi apáttal, aki rábeszélte, hogy kísérje el őt és látogassa meg a magyarok istenfélő királyát, Istvánt. 1015. május 3-án érkeznek Pécsre, Mór püspökhöz. Vele és Asztrik pécsváradi apáttal onnan Székesfehérvárra, István királyhoz mennek. Nagyboldogasszony napján járul Gellért a király elé, és találkozásuk hatására István meghívja őt Imre fiának nevelőjéül. Néhány év múlva szíve vágyát követve, a bakonybéli remeteségbe vonul. Kb. 1028-ig örülhetett a monostor csendjének és erdei magányának. Ajtony vezér legyőzése után Szent István hívatta, hogy rábízza a Maros menti egyházmegye megszervezését. Gellért az egyházszervezést azzal kezdte, hogy fölosztotta az egyházmegye területét 7 főesperességre, s ezek élére a magával hozott papok közül azokat állította, akik tudtak magyarul. Majd a papi utánpótlás biztosítására káptalani iskolát szervezett, végül templomokat építtetett, köztük a székesegyházat és a bencés monostor Boldogságos Szűz oltalmába ajánlott templomát. Tevékenységét a szent életű király bőkezűen támogatta. Szent István halála után a vallási és trónviszályok idején Gellért a lázadók kezére kerül. Gellért bölcsességét, atyai szívét árulja el a Symphonia Ungarorum ismert jelenete is: éjszakai szállásán egy őrölgető szolgáló magyar nótájának hangjára ébred föl. A dallamot szépnek, különösnek találja, a lányt pedig jókedvvel végzett munkájáért megjutalmazza. Így lett Gellért a magyar népköltészet első hírmondója. Istenünk, ki Szent Gellért püspöknek vértanúságáért megadtad a halhatatlanság koronáját, engedd jóságosan, hogy akinek emlékezetét áhítattal üljük itt a földön, annak szüntelen pártfogása védelmezzen minket a mennyben! 2007. szeptember
Augusztus 20-át ünnepeltük Hazánk területén Szent István király, az államalapítás, valamint az új kenyér ünnepét. Ki-ki választhatott, hogy mely cím alatt tartotta meg az ünnepi megemlékezést. Végignéztük a katonai eskütételt, hallgattunk különböző szónoklatokat, majd egy kiadós zivatar után mégis kitisztult az ég és megtekinthettük a 20 perces tűzijátékot. „Panem et circenses” mondták a régi rómaiak: azaz „kenyeret és cirkuszt” a népnek! Az ünnep,az ünnep! Munkaszünet, hálaadás, és öröm alkalma, s habár munka közben is sokszor elgondolkozik az ember,esetleg nem éppen a munkával közvetlen kapcsolatos dolgokról,munkaszünetben,különösen alaklom nyílik erre a lehetőségre. Valóban ezen a napon is mindhárom felsorolt címért örvendezhettünk, és hálát adhattunk a Mindenhatónak. Nekem azonban most, mint talán életem során mindig is, ez alkalommal az új kenyér körül forgott az eszem kereke. Gyermekkorom óta,amikor hajnal három órakor kelve már a felnőtt emberekkel együtt a búzatáblán kezdtük meg a munkát, mint „kötélterítő”, (aki nem tudná: a búzaszálakból font kötelekből, amennyi a karunkba fért, cipelve a kaszás után haladva a marokszedők elé terítettük le a kötelet, hogy a kévét abba beletéve, a kévekötők ezekbe a búzakötelekbe kössék be a kévéket). Felnőtt koromban pedig, mint irányító ember a kombájnok és szállító eszközök szervezését, valamint a gabona raktározását és eladását szervezve vettem, s veszek részt a mai napig is az új kenyér biztosításának munkáiban. A kenyeret még a mai napig is különös megbecsülés övezi. Egyes tájain az országunknak „életkének” is nevezik. Valóban, ha nincs kenyér, minden napi betevő falat, szomorú napok jöhetnek az ember számára. A munka eredménye először is a kenyér! A mindennapi! Ez válik bizonytalanná, ha valakinek megszűnik a munkája! Lesz e- kenyerem holnap is? Mégis, amikor a község szemétnek nevezett hulladékát szállítottam el hétfőnként az utcákból, de sokszor találtunk kidobott kenyeret! A mai fogyasztó társadalmi életünkben, mint ahogyan sok minden másnak is megváltozott az értéke, eltűnt a „szentsége”. Nem az emberi verejték és erőfeszítés morálja adja meg az értéket, hanem csupán a ráfordított költség és a haszon együttes mennyisége, pénzben kifejezve. Ezért is nem számít, hogy egyes emberek törvényesen ugyan de nem morálisan juthattak, vagy juthatnak kiemelkedő vagyonhoz, mert más lett a mérték! Saját maguk által felállított erkölcsi normák alapján neki mindent szabad, amit a másiknak nem. Quod licet Iovi, non licet bovi. Ismét egy latin közmondás: „amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek!” El lehet gondolkozni! A mérték! Az etalon megváltozása, illetve megváltoztatása a nagy „Hitető”, a nagy „Zavartkeltő” a Gonosz lélek munkája, hogy összezavarja az emberi lelkeket! Ne tudják meg mi a jó és mi a rossz. Minél nagyobb legyen a zűrzavar az emberek között, és az emberek lelkében, annál jobban örül, mert annál kevesebb a békesség, a szeretet, s annál több lesz a gyűlölet és a halál. A mérték! A Mindenható Isten, nem hagyta az emberiséget bizonytalanságban. Adott az emberiségnek egy lehetőséget a megmaradásra! Egy „Etalon”-t az Ő földön való megjelenésének valóságát, az Úr Jézus Krisztust. Megmaradásra, reménységre, hitre, szeretetre, már itt ebben a zűrzavaros világban, „mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” „Én vagyok az életnek kenyere!” Ő mondta magáról. A döntés a Tied! Élsz e vele?
Dömösi Élet
9
História Kládek László:
A dömösi promenád építése 1. rész A Dömösre látogatókban talán felötlik a kérdés: mi lehet az a tulajdonosának fellebbezése az esztergomi járás főszolgabírójához. pincékkel lyuggatott, boltíves kapuval és pártázattal díszített építEbben először is azt kifogásolja, hogy „azon nagy domb a mely a mény a falu központjában? Talán valami régi vár maradványa…? pinczék felett emelkedik a község közepén, oly ízléstelen, hogy azt a Persze, erről szó sincs, de a Promenád (dömösiesen: „promonád”) község szépítése szempontjából inkább eltávolítani kellene, nem Dömös egyik legmarkánsabb építménye. (A szó maga sétányt, pedig a kőfal felépítése és ezzel együtt a pinczék tetejének feltöltése sétateret, sétát jelent). által még magasabbra emelni.” Az építmény elnevezése nem is annyira egyértelmű. KezdetFelveti azt a kérdést is, hogy a pincetulajdonosok között van ben pincesorként emlegették, majd a Promenád elnevezés is olyan ember is, „aki, hogy 9 tagból álló szegény családját fent tart„szárnyra kelt”. hassa, évről-évre a községtől távol van keresetben úgy annyira, Ennek a kőfalnak valójában sok funkciója volt és van: tartja a hogy évenként 3–4 napot nem időzhet a családja körében, mert főút fölé magasodó, pincékkel átfúrt partfalat (a jelenlegi Hősök azon 3–4 napi keresetére is rá van szorulva…” Fehér fel is teszi a terét), itt látható az I. és a II. világháború dömösi áldozatainak em„költői” kérdést: „ha ennek az embernek a pinczéjét kell renoválnia lékműve (a II. világháborús emlékmű oszlopa eredetileg az Országközség képviselő testület határozatának alapján, akkor 9 tagból álló zászló talapzata volt), a kapuszerű feljáróban pedig Magyarország szegény családjának […] éhen kell el pusztulnia.” (Csak közbevetőtrianoni megcsonkíttatásának, illetve az 1938–1939-es területleg jegyzem meg: a határozatban nem volt arról szó, hogy a pincék visszacsatolások emléke volt látható, jelenleg pedig Dömös történerendbehozatalának költségét a tulajdonosoknak kellene állniuk.) tét röviden elbeszélő emléktábla. Fehér Ferenc legsúlyosabb ellenérve az 1918-as költségvetésAz építmény többszörös funkcióját már a községi képviselőbe felvett 2000 korona volt: „mert községünknek nincsen semmiféle testületi jegyzőkönyvekben található bejegyzések is érzékeltetik. Az jövedelmi forrása, és mindent zsebből kell fizetnünk, ellenben a 1910. december 29-én tartott ülés 32. pontja „A főutcán lévő pincék községnek van 7600 korona tartozása, 111%-os pótadója és ha rendezése, illetve egyenes vonalba fel húzása” címet viselte. Az még ezt is felvesszük, akkor aztán igazán nyögheti minden szegény egyhangúlag elfogadott határozat egyelőre a munkára vonatkozó községi lakos az elviselhetetlen pótadót.” költségvetés előkészítését és bemutatását fogalmazta meg. Pisuth (?) főszolgabíró szerint „tettetősnek látszik a fellebbező azon óhaja, hogy a főúton elhelyezett s a községet elcsúfító pinczék onnan eltávolíttassanak. Azt hiszem azonban, hogy ez igen nehezen keresztülvihető.” Az 1918. december 20-án tartott képviselő-testületi gyűlésen – valószínűleg a főszolgabíró levele hatására – hatályon kívül helyezték az emlékmű felállításáról és a pincesor rendbetételről szóló határozatot. Ezután tizenöt évig nem történt semmi a pincesor illetve az emlékmű ügyében, csak az 1933. június 28-i képviselőtestületi gyűlésen került elő újból ez a kérdés. A téma ismételt napirendre kerülésében Reviczky Elemér főszolgabíró szóbeli utasítása is szerepet játszott A „Horthy Miklós utcában lévő 7 pincét […] egy szintbe hozni, a köztük lévő helyet feltölteni kellene, mert a mostani állapot szépnek nem mondható”. Kapóra jött, hogy a község korábban – egy el nem készült járdához – már beszerezte a szükséges követ, viszont annak elkészítésére nem volt pénz, így az ahhoz szükséges építőanyagot fel lehetett használni a pincesor építéséhez. (Úgy tűnik, hogy a járdaépítés nem volt annyira fontos a felsőbb hatóságoknak, ezért nem szorgalmazták és segítették annak építését, szemben a pincesorral.) Így felszólíttatott a községi elöljáróság, hogy vegye fel az érintkezést a pincék tulajdonosaival, és ha van eladó pince, azt vegye meg a község részére. Felkérték Dittert Gyula képviselőt, káptalani erdőmérnököt, hogy készítsen „egy alkalmas tervet és költségvetést az utcaszintek Az 1914-ben kitört világháború egyre sokasodó áldozatai rendezéséről.” 1917-ben hősi emlékmű felállítására sarkallták a község elöljáróit. Az 1917. november 16-án tartott képviselő-testületi ülésen napirendre került a „háborúban elesett hősök emlékének megörökítése”. Roskoványi Andor, a falu akkori jegyzője szerint „azon hősök, kik a hazáért életüket adták, megérdemlik, hogy a jövő nemzedék a haza hőseit mindörökké ünnepelje…” Indítványozta, hogy az 1918-as költségvetésbe 2000 koronát vegyenek fel erre a célra. Az emlékmű helyeként a község közepén éktelenkedő pincesor vetődött fel: „a pincék előbbre építendők és azok egyvonalban fallal összekötve” képeznék az emlékmű alapját. „Ez egyrészt a községet szépészeti szempontból emelné, másrészt a hősök emléke megfelelő helyen lenne” – hangzott a jegyző indítványa. Roskoványi Andor előterjesztésével egyetértettek a képviselők, és elhatározták, hogy a költségek nagyobb részét gyűjtés útján fogják összeszedni, az emlékmű 1934. április 14-ére összehívták a pincék tulajdonosait pontos helyének kitűzését pedig a szépészeti bizottság állapítja majd (Főkáptalani Erdőhivatal, Pintér András, özv. Pintér Istvánné, Cseh meg. A képviselők lelkesedése olyan nagy volt, hogy Tatner Béla, Eszter, Pintér János, Fabi Zsigmond, Fehér Ferenc, vitéz Fabi János Lengyel Rudolf és Zöld József mindjárt fel is ajánlott 100-100 kotörvénybíró) a községházára. A megbeszélés jegyzőkönyve nem ronát az építkezés céljára. maradt fenn, de az 1934. augusztus 6-i képviselő-testületi gyűlés A nagy felbuzdulást lehűtötte Fehér Ferenc, az egyik pince 35/1934. számú indítványa szerint „a pincehelyek rendezése ügyé2007. szeptember
Dömösi Élet
10
História – Hirdetés – Vegyes ben minden lehetőséget elkövetett, hogy a pincetulajdonosokkal a pincesor véglegesen rendeztessék, de minden kísérlet eredménytelen maradt.” A határozat ennek ellenére kimondta, hogy a „képviselő-testület […] ezen ügyet továbbra is fenntartja.” Ismét felszólították Dittert Gyulát a tervek elkészítésére, valamint megbízták az elöljáróságot, hogy a tervek alapján kérjen ajánlatot a vállalkozóktól. A végleges határozatot majd a költségek ismeretében fogják a képviselők meghozni. A községi jegyző 1935. június 14-i, a főszolgabíróhoz címzett levele értelmében egy meg nem nevezett dömösi kőművesmesterrel elkészíttette a pincesor szabályozási tervét és költségvetését, és azokat felterjesztette a felettes hatósághoz. Az 1935. október 16-i képviselő-testületi gyűlésen már a pincetulajdonosokkal való megegyezésről tudósított az elnöklő főszolgabíró, Reviczky Elemér, aki – úgy tűnik – az ügy fő mozgatója volt: „az utcza rendezése céljából a helyszínen kitűzött egyenes vonal irányában megengedték pincéjüknek meghosszabbítását, illetve, hogy a pincékből annyi levágassék, amennyit fal egyenes iránya kíván.” Mivel az építkezés „közérdeket képezett” a község 3711 pengős kölcsönt kívánt felvenni és pótköltségvetést készített ebből a célból. (A megegyezés valószínűleg 1935. október 10-én esett meg.) 1935 végén Frey alispán azonban a pótköltségvetés jóváhagyása helyett hitelátruházás kérését javasolta, hiszen „pótköltségvetés készítésének a 177.200/1924. B.M. sz. körrendelet értelmében csak akkor van helye, ha a felmerült szükségletek csak pótadó emelésével fedezhetők. Jelen esetben a szükségletek fedezetet találnak a megtakarításokból és a jövedelmi feleslegekből […]” Az építkezés első „előméreti” költségvetését Pfalcz Tivadar esztergomi építési vállalkozó 1935. november 16-án készítette el. A munka az „építendő támfal” alapjának kiásásából, a támfal felhúzásából, a pincék azonos hosszúságúra kiképzéséből (összesen 14 méterrel kellett a rövid pincéket meghosszabbítani, míg két pincét
Őszi Árhullás a Suzuki Bartánál! Fél éves tesztautók akár 800-900 ezer Ft kedvezménnyel! Suzuki Swift II 1.3 GLX AC CD 3 020 000,- helyett 2 240 000 Ft 18 227 Ft/hó /az első 30 hónapban./ Suzuki SX4 1.5 GLX CD AC 3 570 000,- helyett 2 690 000 Ft 21 887 Ft/hó / az első 30 hónapban/
kellett rövidíteni), a támfal „betonfedlapjának” elkészítéséből és a támfal mögötti földfeltöltésből állott. A felhasználni kívánt anyagok összesen 1385 pengőbe, míg a munkadíj 1708 pengő 90 fillérbe került volna. Az 1936. április 17-én tartott képviselő-testületi gyűlésen a jegyző közölte, hogy a község részéről 1300 pengő áll rendelkezésre az építkezéshez, és „kilátás van reá, hogy a járási főszolgabíró úr körülbelül 1000 pengővel tudja a községet segélyezni.” Ezért azt javasolta, hogy halasszák el a Promenád építését pár hónappal későbbre, „a mikor már olcsóbb munkaerővel lehet dolgoztatni. Most úgy a fuvaros gazdáknak, mind az iparosoknak valamint a napszámosoknak van kellő és rendesen megfizetett munkaalkalmuk. A nyár végével, az ősz elején azonban már ezen munkaalkalmak kifogynak, akkor olcsóbban lehet munkaerőt kapni.” Ezt az „előrelátást” az is indokolta, hogy a községnek még nem állt rendelkezésére teljes egészében az építkezéshez szükséges összeg, így csak a munkák szakaszos elvégzésére volt lehetőség. A képviselők azt is elhatározták, hogy a tervek és a végleges költségvetés elkészítésével, a munka vezetésével, a társadalombiztosítási ügyek intézésével a már korábban is említett Pfalcz Tivadar esztergomi építési vállalkozót bízzák meg (honoráriumát a költségvetés 10%-ában határozták meg), de a kivitelezés „házilag” történik. 1936-ban – az iratok szerint – további intézkedések nem történtek, viszont 1937-re felgyorsultak az események. 1937. február 2-án kelt levelében Reviczky főszolgabíró jóváhagyta az építkezés megkezdését, azzal a kikötéssel, hogy a község lépjen kapcsolatba az Államépítészeti Hivatallal. Erre azért volt szükség, mert ugyanebben az évben tervezték a főút (Horthy Miklós út) rendezését is, így tisztázni kellett, hogy „a tervezett falazás az útépítéssel harmóniában van-e?” A Hivatal kiküldöttei rendben találták a tervezett építkezést. (A következő számban folytatjuk.) KÉZMŰVES FOGLALKOZÁSOK Dani-Szabó Eszter Dömös, Duna u. 3. Tel.: 33-482-018 Vasárnaponként 1400-től 1600-ig / Kellékeket hozzanak! "Becsületkasszával" támogatható a szakkör.
Gumiszerelés, centrírozás, javítás Visegrádon 06 20 661 7803 Várjuk olvasóink írásait! Aki úgy érzi, hogy közérdeklődésre számot tartó mondanivalója van, írja le, és küldje el nekünk. Bárkitől elfogadunk cikket, ha az közlésre alkalmas, még akkor is, ha mondandójával nem mindenben értünk egyet. Ilyen módon kívánunk fórumot biztosítani a különböző véleményeknek. A beküldött írások tartalmáért nem vállalunk felelősséget, azokat nem változtatjuk meg, csak az esetleges helyesírási hibákat javítjuk ki. Nem közlünk rasszista, kirekesztő, gyűlöletkeltésre alkalmas, a jó ízlést és az alapvető emberi jogokat sértő vagy trágár, stb. írásokat. Dömösi Élet Felelős szerkesztő/főszerkesztő: Szilágyi Gábor Szerkesztőség: Pauluszné Tóth Anna, Csathó Pál A szerkesztőség címe: 2027 Dömös, Táncsics M. u. 10. Telefon: 20-579-7829; E-mail:
[email protected] Készült a GLOBEPRINT Nyomdában 500 példányban Eng.sz.: 2.9/595-1/2006 Az újság összes eddig megjelent száma a www.domos.hu internetes oldalon olvasható.
Ajándék szerviz, ingyenes üzembe helyezés! Használtautó beszámítás! *Az akció a készlet erejéig érvényes! THM: 10,7%
Hívjon fel! Biztosan megegyezünk SÁRBOGÁRD: 25/50-80-80, 25/518-011…019 SZÉKESFEHÉRVÁR: 22/51-52-53, 22/50-50-47 www.suzukibarta.hu, www.fejerinfo.hu
[email protected] 2007. szeptember
Dömösi Élet
11
Hirdetés
AUTOPLUS Kft. 2500 Esztergom, Visegrádi út 44. Tel.:33/509-400 Fax:33/590-420 www.autoplus.hu
[email protected] 12
Szervizszolgáltatásaink köre, melyet magasan képzett munkatársaink biztosítanak: - garanciális és azon túli szervizelés, - általános javítás és szervizelés, - környezetvédelmi vizsgálat (zöldkártya), - kerékszerelés, centrírozás, futómű beállítás, - műszaki vizsgára felkészítés és vizsgáztatás. - karambolos javítás, fényezés, - teljeskörű kárfelvétel az Allianz Hungária és a Generali Biztosító megbízásából, kárügyintézés egyéb biztosítóknál
Dömösi Élet
2007. szeptember
