HISTÓRIA
Nobel-díjas tudósok – A képalkotó diagnosztika úttörôi Kiss-Tóth Emôke, Kun Gáborné, Lombay Béla
radiológia az elmúlt több mint száz év egyik orvosi sikertörténete. Az X-sugárzást szinte felfedezésétôl kezdve használják a diagnosztikában, hiszen ez volt az elsô olyan eljárás, amellyel mûtét nélkül bele lehetett látni az élô emberi szervezetbe. A fizika történettudománya a XIX. század utolsó négy évét aranyévként tartja számon. Röntgen 1895ben fedezte fel a róla elnevezett sugárzást, 1896ban Becquerel a radioaktivitást, 1898-ban a Curie házaspár a rádiumot. Hozzájuk csatlakozott még Lénárd Fülöp fizikus, aki késôbb a katódsugarakkal kapcsolatos munkásságáért kapta meg a Nobel-díjat. Néhány évvel késôbb Irene és Frederick Joliot Curie a mesterséges radioaktív izotópokat hozták létre, míg az izotópok nyomjelzôként történô alkalmazásáért a magyar Hevesy György kapta meg a Nobel-díjat. Hosszan sorolhatnánk azoknak a tudósoknak a nevét, akik a késôbbiekben kapcsolódtak e figyelemre méltó közösséghez, s akiknek a neve nem csak a radiológia, a diagnosztikai képalkotás területén dolgozók között ismert és elismert. Tanulmányunkban hat, a röntgendiagnosztika kialakulásában alapvetô jelentôsséggel bíró felfedezésért az elsôk között Nobel-díjat kapott tudós életútját és munkásságát ismertetWilhelm Conrad jük. Röntgen
A
Az életrajzi adatok alapján, dokumentumelemzést végezve vizsgáltuk a hat tudós – Wilhelm Conrad Röntgen, Henri Becquerel, Pierre Curie, Marie Curie, Lénárd Fülöp és Hevesy György – munkásságát, életük hasonlóságait, különbségeit, hogy miként befolyásolta életútjukat a kor, amelyben éltek, családi körülményeik, illetve társadalmi helyzetük. A választott tudósok életútjában közös, hogy körülbelül azonos történelmi korban, a XIX. század közepétôl a XX. század közepéig eltelt idôszakban éltek, és a tudomány azonos kutatási területei foglalkoztatták ôket. Gyermek- s fiatalkoruk korántsem kedvezô, politikai fordulatokban bôvelkedô történelmi korban telt, amely jelentôsen befolyásolta a családok életét, személyiségük, pályájuk alakulását. Sokszor találkoztak emberi kicsinyességgel, alapot nélkülözô kritikákkal, méltatlan megítélésekkel. Rendkívüli jelentôsége volt emberi kapcsolataiknak egy-egy olyan tanárral, illetve mentorral, aki a tanítás során gyakran munkatársukká lett.
CSALÁDI
HÁTTÉR, TA N U L M Á N YO K
Pályája során a tudósnak ki kell állnia az akaraterô és állhatatosság próbáját, s ez nem volt másként az általunk például kiválasztott Nobel-díjasok esetében sem. Hogy a veleszületett adottságok kiteljesedhessenek, számos személyiség-összetevôre (akarat, ki-
DR. KISS-TÓTH EMÔKE: Miskolci Egyetem Egészségügyi Fôiskolai Kar; Miskolc. E-mail:
[email protected] KUN GÁBORNÉ: Almási Balogh Pál Kórház, Központi Röntgen Osztály; Ózd DR. LOMBAY BÉLA: Miskolci Egyetem, Egészségügyi Fôiskolai Kar, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház; Miskolc
54
Érkezett: 2008. január 10. Elfogadva: 2008. március 3.
tartás), mint belsô és megfelelô társadalmi, mint külsô feltételekre van szükség1. Ennek elsô helyszíne a család, ahol a tanulásba vetett hit plántálódik a gyermekbe. A hat tudós mindegyikének életében meghatározó szerepe volt a családnak érzelmi, szellemi és anyagi szempontból egyaránt. Figyelemre méltóak az elsôfokú rokonok: Henri (Antoine) Becquerel apja, sôt, nagyapja is tudós. Pierre Curie családjában kezdetben nem éppen jómódú polgárok, de tanult emberek, tudósok voltak. Az orvos családból származó apa szenvedélyes kutató, aki maga is orvosként biztosította családja megélhetését. Marie Curie apja, a lengyel Wladislaw Sklodowski matematika- és fizikatanár, „aki abban találja örömét, hogy tudományos ismereteit gyarapítja”. Édesanyja tanár, de – hasonlóan a kor asszonyainak többségéhez – elsôsorban az anyaság, a feleség „hivatását” tartotta legfontosabb feladatának, megfelelô érzelmi hátteret biztosítva ezzel a családban2. Wilhelm Conrad Röntgen, Lénárd Fülöp és Hevesy György édesapja is kiváló teljesítményt nyújtott a maga szakterületén. A korban, amelyben éltek, az apák mint családfenntartók határozták meg általában a gyerekek iskoláztatásának módját és helyét, de az egyetemi továbbtanulásban, amely a pályaválasztást is eldönteni látszott, már az érintettek is megfogalmazhatták vágyaikat. Wilhelm C. Röntgen posztókereskedô édesapja szerette volna, ha fia továbbviszi a családi vállalkozást, de végül a zürichi mûegyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát. Lénárd Fülöpnek bôven akadt konfliktusa apjával, aki elvárta volna akaratának teljesítését, hogy fia a családi borkereskedés élére álljon. A fiatal Lénárd azonban elhatározta, hogy kutató lesz. Kompromisszumként elkezdett dolgozni a családi borpincében, amiért késôbb – jutalomként – hosszabb „tájékozódási körútra mehetett” német egyetemekre, s 1883-ban a heidelbergi egyetem diákja lett. Henri Becquerel a tudományos szemléletet mintegy családi örökségként kapta3, ahogyan Pierre Curie és Marie Sklodowska (késôbb Pierre Curie feleségeként Marie Curie) is, akik a Sorbonne-on végeztek. Hevesy György életrajzi adataiból nem derült ki egyértelmûen a pályaválasztás mikéntje, viszont az arisztokrata család társadalmi helyzete lehetôvé tette, hogy gyermekei számára kivételes képzési körülményeket biztosítson: elit iskolák, legjobb európai egyetemek. Hevesy György Budapesten, majd Freiburgban töltötte egyetemi éveit. Az így szerzett tapasztalatok és kapcsolatok szá-
MAGYAR RADIOLÓGIA 2008;82(1–2):54–58.
mottevôen befolyásolták késôbbi pályafutásukat4. Mint minden tanuló, de különösen a kivételes tehetségek esetében, rendkívül fontos a kiváló pedagógusok hatása: a tehetség fel-, illetve elismerése, a bátorítás, a fejlôdés elôsegítése és sokszor egy egész életre szóló személyes partneri, baráti, kollegiális kapcsolat1.
KIVÉTELES
KÉPESSÉGEK
Tudományos szempontból nem nehéz a zseni meghatározása: valamely szellemi képesség tekintetében pozitív extrém variáns1. Azonban könnyebb valamit elméletileg meghatározni, mint azt a gyakorlatban felfedezni, ám tudósaink életrajzi adatait vizsgálva majdnem mindegyikôjüknél tetten érhetôk a kiváltságos személyiségre jellemzô tulajdonságok. Veleszületett adottságaik korán szembetûntek. Marie Curie emlékezôtehetségének már gyermekkorától kezdve csodájára jártak. Ötévesen Henri Becquerel megtanult olvasni, kimagasló eredményességgel végezte iskoláit és páratlan volt a nyelvérzéke. Piere Curie kiemelkedô szellemi képességét s vonzódását a tudomány iránt elôször édesapja fedezte fel, aki fiát kezdetben mint magántanulót saját maga tanította. Tizenhat éves korában már érettségizett, s három év múlva Desains professzor tanársegédjévé nevezték ki a Sorbonne természettudományi karán2. Henri Becquerel kiemelkedô logikai és megfigyelôkészsége szinte természetes volt családjában, és Hevesy György adottságai is korán megmutatkoztak. Wilhelm C. Röntgen és Lénárd Fülöp kivételes tehetsége csak késôbb bontakozott ki. Mindannyiuknál felfedezhetô a sajátos kísérletezô készség. Lénárd Fülöp gyermekkorától szenvedélyes kísérletezô. Becquerel, mint a párizsi természettudományi múzeum fizikaprofesszora nagy mennyiségû foszforeszkáló és fluoreszkáló anyaggal rendelkezett, folyamatosan kísérleteket végezve velük5. Jellemzô tudósainkra, hogy elképzelésük helyességérôl, pontosságáról olykor saját magukon kísérletezve akartak bizonyosságot szerezni. A tudomány „kísérleti alanyává” válva megfigyeléseket, következtetéseket vontak le a tapasztalt jelenségekbôl.
55
Piere Curie „saját bôrén” tapasztalta a radioaktív sugárzás hatását, s a változásokról feljegyzést készített. Henri Becquerel-nek a mellényzsebében felejtett rádiumminta okozott égési sebeket, és ezekbôl kiinduló megfigyelések vezettek késôbb a sugárzás gyógyászati alkalmazásához6. Hevesy György néhány Pierre Curie köbcentiméter nehézvizet öntött a teájába, majd miután megitta, saját magán mérte a nehézvíz kiürülését7. Röntgen az új sugárzás vizsgálata során gyakran használta saját kezét mint vizsgálati tárgyat. Kivételes tudományos teljesítményük lényeges eleme a kreativitás. Mindannyian gyakran saját kezûleg készítettek, találtak fel új vizsgálóeszközöket. Sokszor meglepô ötletességgel pótolták a hiányzó anyagi vagy tárgyi feltételeket. Lénárd Fülöp önmaga készítette el elsô fényképezôgépét, s a késôbbiekben számtalan vizsgálószerkezet, -eszköz került ki kezei közül7. Piere Curie többek között megszerkesztett egy nagyon érzékeny tudományos mérleget, amelyet róla neveznek el Curie-mérlegnek. Röntgen bámulatos rátermettséggel kéMarie Curie szített üvegbôl, fémbôl olyan eszközöket, amelyekkel kimutathatták, megmérhették például az August A. Kundt teóriáit alátámasztó fizikai jelenségeket is8. Motivációjuk kivételesnek mondható, mivel élvezték a kutatást. Nem az anyagi haszon reményében, hanem a világ megismerésében lelték örömüket. A pénz elsôsorban nem saját megélhetésük, hanem a tudomány elôbbre jutása szempontjából volt fontos a számukra. Önnön érdekeikért sosem „lobbiztak”, sôt, gyakran érthetetlen módon vissza is utasították az anyagi gyarapodás lehetôségét9. Pierre Curie nem fogadta el a felajánlott becsületrendet, sôt, a genfi egyetem rendkívül kedvezô állását is visszautasította, csakhogy folytathassa közös munkáját Marie-vel. Nem szabadalmaztatták a rádium elôállítását és gyógyászati alkalmazását sem. Lemondtak arról, hogy anyagi hasznot húzzanak felfedezésükbôl, minden feltétel nélkül közzétették
56
kutatási eredményeiket2. 1910-ben Marie-nak felajánlották a becsületrend lovagkeresztjét, de ô, akárcsak férje, visszautasította azt. Röntgen a Nobel-díjjal járó pénzösszeget a würzburgi egyetemre hagyta végrendeletében. Mindannyiuk személyiségében felelhetô az introvertált attitûd10. Többnyire magányos, hallgatag, elmélyedô, néha félénk személyiségek. Nem szerették a zajos társaságot, az emberek sokaságát. Többnyire kevés barátjuk volt, de a barátságuk egy életre szólt. Nem szerették az „eseményeket”, inkább befelé fordulva kerestek élményeket, belemerülve önnön álmaik, gondolataik elemzésébe. Mind a hat tudósra jellemzô volt, hogy inkább „magányosan” végezték kutatásaikat, kivéve persze azt a pár embert, akikkel „közös nyelven”, a tudomány, néha rendkívül szûkszavú nyelvén tudtak értekezni. Mint a legtöbb kiváló adottságú ember, sokkal többet észrevettek, megéreztek a jelenségekbôl, megoldásra váró problémákból, mint mások. Fontos jellemvonásuk a megszállottság, az állandó, sokszor túlzó tenni akarás. Nem a fizetségért, hanem belsô szükségletbôl. A munkát nem tekintették kötelességnek11. Az alkotó tudomány belsô inspiráció, s mint ilyen, nem áll messze a mûvészetektôl, amely mindannyiuk életében különösen fontos szerepet játszott. Meg kell említeni Röntgen zene iránti rajongását, irodalmi és mûvészettörténeti érdeklôdését8. Pierre Curie-t elvarázsolta az irodalom: „...író is lehetett volna. Ez az ember, aki oly különleges képzésben részesült elegáns, erôteljes stílussal rendelkezik”, írták róla. Marie Curie-t éppanynyira érdekelte az irodalom, mint a társadalomtudomány vagy a természettudomány2. Henri Becquerel és Lénárd Fülöp a fotózásban jeleskedett6.
A ÉS
TUDÓS A T Á R S A D A LO M
Az életrajzírók minden esetben megmutatják, hogy az átlagosnál több, attól eltérô, kivételesen jó szellemi képességû gyerekek, majd késôbb, mint felnôtt tudós emberek hogyan kerülnek összeütközésbe a „normális” iskolai és társadalmi elvárásokkal12. Az emberek társadalmi együttélése azért lehetséges, mert a nagy többségük alkalmazkodik az adott társadalomban elfogadott normákhoz, viselkedési szabályokhoz. Ugyanakkor minden társadalomban elôfordul, hogy egyes tagjai ezeket a normákat
K i s s -T ó t h E m ô k e : N o b e l - d í j a s t u d ó s o k
megszegik. Gyakran ezek a normálistól eltérô emberek a mozgatórugói a tudományos életnek, ôk tudnak új irányt mutatni az emberiségnek jellemzô személyiségjegyeiknek köszönhetôen. Egy adott társadalom normái azonban, amelyek nagyban függnek az idôtôl, történelmi kortól, földrajzi területtôl, összeegyeztethetetlenek egy-egy lángelme személyiségével. Az átlagostól nagyon eltérôt a társadalmi többség hajlamos abnormálisnak, különcnek, akár elmebetegnek is tekinteni és kirekeszteni. Mindez – érthetôen – gyakran vezethet súlyos összeütközésekhez is10. A kivételes tehetség kibontakozása az örökletes adottságok és a környezeti tényezôk szerencsés egybeesésének, kapcsolatának eredménye. A „szerencsés” egybeesés azonban az egyén szempontjából gyakran a szokásostól eltérô lehet. Így az ellenállás, az elismerés hiánya, tehát a látszólagos hátrányos helyzet is hathat így1. Nemegyszer fellelhetô az életrajzi adatokban, hogy a biztonságérzet bizonyos mérvû hiánya miként inspirálta, késztette fokozott munkára a tudóst4. „1872-ben nehéz sorsot jelent, ha valaki lengyel – orosz alattvaló –, s ahhoz az átfûtött intelligenciához tartozik, melynek idegei a végsôkig vannak feszítve.” Marie Curie már gyermekként szembesült ezzel a ténnyel, s hogy milyen nehéz egy elnyomott nemzet gyermekeként elérni céljait2. Hevesy György származása – miután 1933-ban Hitler hatalomra került – egyszeriben központi kérdéssé vált. A Bischitz család 1906-tól használta a Hevesy családnevet, s ekkortájt katolizáltak. Így gyermekeik már katolikus nevelést kaptak13. A magyar arisztokrata származású német professzor öntudatával élô tudósnak szembesülnie kellett identitása hitleri definíciójával. Családjával Dániába ment, majd a német katonai megszálláskor Svédországba menekült. Mindezek ellenére gyakorlatilag teljes politikai közönyt mutatott. „Munkatársai között csupán asszisztensei tudományos teljesítményével törôdött, és nem látszott hajlandónak még figyelemre se méltatni, hogy valaki horogkeresztet visel vagy éppen halálos veszély elôl menekül. Hevesy körül még a világégés kellôs közepén is kizárólag a laboratórium, a kísérletek, az új cikkek képezhették a beszélgetés tárgyát14.” Az ellentmondásos politikai, társadalmi helyzetekben a Curie házaspár is igyekezett megôrizni függetlenségét. Piere Curie gyûlölte a hierarchiát, az emberek osztályokba sorolását. Marie Curie olyannyira meg akarta ôrizni politikai semlegességét, hogy még a legártatlanabb kiáltványt sem írta alá.
MAGYAR RADIOLÓGIA 2008;82(1–2):54–58.
Ennek ellenére életpályája során számtalanszor felhánytorgatták származását az éppen aktuális politikai társadalmi körülményeknek megfelelôen: „…ilyenkor hol orosznak, hol németnek, hol zsidónak … mondják, mert ô »idegen«, aki azért jött Párizsba, hogy egy magas állást bitoroljon”2. Lénárd Fülöp Wilhelm C. Röntgen életében is fellelhetô a világnézeti túlfûtöttség, amikor egy diákcsíny miatt a végbizonyítvány megszerzése elôtt kicsapták a hollandiai ipariskolából. Bár burkoltan, de fölvetôdött német származása15. Mivel nem jelentkezhetett német vagy holland egyetemekre, a zürichi politechnikai iskolában tanult, itt ugyanis nem követelték meg az érettségit. Az intézményben eltöltött három év alatt a legkülönfélébb bonyolult gépezetek tervezését elsajátítva – amihez vitathatatlanul fantasztikus tehetsége volt – felkeltette August Kundt figyelmét8. Henri A. Becquerel (fellelhetô) életrajzi adatai között nincs egyértelmû utalás a tudós politikához való viszonyára, csak az, hogy köztiszteletben álló tudós volt. Lénárd Fülöp, idôs korában, Hitler hatalomra kerülésétôl kezdve a náci fasizmus egyik fô tudományos ideológusa lett. A hat tudós közös tulajdonsága, hogy gyakran, szinte világpolgárként utaztak. Különösen igaz ez Hevesy Györgyre. Tudományos karrierjének egyik sajátos vonása nemzetközisége13. Gyakran változtatta munkahelyeit. Mindezt megtehette, mivel munkájáért nem kért fizetést. Sôt, családja gazdagságának köszönhetôen több- Hevesy György ször vállalta a kutatásaival járó költségeket is13. Mindanynyian oktattak, tanítottak, s mindent elkövettek, hogy kivételes tudásukat átadják az utánuk jövôknek. Életútjuk sajátsága az a tény is, miszerint saját nemzetük utolsóként értékelte munkásságukat, s hazai elismerésük csak sokkal késôbb következett be, mint a más országbelieké. Pedig minden országnak vigyázni kellene géniuszaira, mint a szemük világára, mivel a nemzetek sorsa elsôsorban tôlük függ11.
57
ÖSSZEGZÉS A hat Nobel-díjas tudós életének áttekintése sok fontos, általánosítható és jövôbe mutató tanulsággal is szolgál. A tudás hatalom, de nem a különbözô korok értékrendszerével mérve. A tudás hatalma nem mások elnyomására, hanem mindenki számára hasznos „kincsek” megszerzésére s azok kamatoztatására törekszik. „A tudomány nem ismer etnikai, nyelvi, vallási korlátokat sem.”7 Az igazi tudós számára az alkotás szenvedélyt, a siker pedig elsôsorban erkölcsi elismerést jelentett. A hat tudós életének megismerése során is láthatjuk, hogy melyek azok a fontos személyiségjegyek
– a kivételes képesség, az érzékenység, a rendkívüli tudásvágy, a kitartás stb. –, amelyek egyikôjükbôl sem hiányzott. Vajon elegendô-e ez minden körülmények között az érvényesüléshez? „A valóságban ennek általában az ellenkezôje igaz: veleszületett adottságaik és a társadalmi körülmények miatt a tehetségek – éppen kivételességük mértékével arányosan – sérülékenyebbek és ezért veszélyeztetettebbek.”11 A tudósok élete is példázza, hogy milyen fontos a tanulás, a tanítás, a nevelés. Példaként állhatnak elôttünk. Reményeink szerint az e szakterületen az elmúlt bô száz évben tapasztalható rohamos fejlôdés nem áll meg, s az így születô kihívásokra lesz, aki válaszol.
Irodalom 1. Czeizel E. Az érték bennünk van. Budapest: Gondolat; 1984. 2. Curie E. Madame Curie. Budapest: Mûvelt Nép Kiadó; 1955. 3. Vészits F. A Nobel-díjasok kislexikona. Budapest: Gondolat; 1974. 4. Hargittai I. Út Stockholmba. Tudósok és Nobel-díjak. Budapest: Galenus Kiadó; 2004. 5. Goldsmith M. Frèdèric Joliot-Curie. Budapest: Gondolat; 1979. 6. Schott H. A medicina krónikája. Budapest: Officina Nova; 1997. 7. Czeizel E. Tudósok, gének, dilemmák. Budapest: Galenus; 2002. 8. Meyer F, Gerald WF. A tíz legnagyobb orvosi felfedezés. Budapest: Kossuth Kiadó; 2001.
9. Nagy F. Nobel-díjas géniuszaink. Budapest: BETTER; 2001. 10. Andorka R. Bevezetés a szociológiába. Budapest: Osiris Kiadó; 2006. 11. Czeizel E. Tudósok, gének, tanulságok. Budapest: Galenus; 2006. 12. Szakáts F, Kulcsár Zs. Személyiségelméletek. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó; 2001. 13. Palló G. A múlt magyar tudósai. Budapest: Akadémia Kiadó; 1998. 14. Palló G. Hevesy György. Budapest: Akadémia Kiadó; 1997. 15. Pap J. Kis Történetek tudósokról, feltalálókról. Budapest: Móra Ferenc Kiadó; 1973.
VÁLTOZÁSOK AZ EURÓPAI RADIOLÓGUS TÁRSASÁG VEZETÔSÉGÉBEN Az Európai Radiológus Társaság (European Society of Radiologists) tisztújítása, a szavazásra jogosult tagok elektronikus távszavazásával 2008. február 22-én, a következô eredménnyel lezárult: ESR President ESR 1st Vice-President ESR 2nd Vice-President 2nd Vice-Chairperson of the ESR Congress Committee Chairperson of the ESR Publications Committee Chairperson of the ESR Research Committee Chairperson of the ESR Education Committee Chairperson of the ESR Professional Organisation Committee Chairperson of the ESR Subspecialties Committee Chairperson of the ESR National Societies Committee Chairperson of the ESR Communication and International Relations Committee Chairperson of the ESR Finance Committee
Iain McCall Christian Herold Maximilian Reiser Yves Menu Adrian Dixon Gabriel Krestin Éamann Breatnach Luís Donoso Fred Avni Guy Frija Luigi Solbiati András Palkó
Dr. Palkó András professzornak megválasztásához ezúton is gratulálunk!
58
K i s s -T ó t h E m ô k e : N o b e l - d í j a s t u d ó s o k
