Ünneplés az Ellenséged Jelenlétében Published on World Challenge (https://worldchallenge.org)
Ünneplés az Ellenséged Jelenlétében David Wilkerson February 28, 2000 “Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim el?tt; elárasztod fejem olajjal, csordultig van poharam” (Zsoltárok 23:5) A 23-ik Zsoltárban lév? összes csodálatos ígéretek közül ez a legdics?ségesebb. Csak gondold meg, hogy mit ígér: azt mondja, hogy egy asztalt fog teríteni számunkra feltárolva csodálatos ételt, ezután felveszi kiszolgáló kötényét és egy lakomát szolgál fel számunkra. És mindezt ellenségeink szeme el?tt. Tudhatjuk, hogy ha Isten a feltálaló, a vacsora nem csak egy mindennapi ételb?l fog állni. Ebben a versben az asztal “felterítést” jelent. Isten nemcsak egy kis tányér eledelr?l beszél, hanem egy hatalmas lakomáról. ? egymás után újabb és újabb mennyei ételeket terít elénk, hogy ízleljük azokat és együnk. Csak egy vendég ül ennél a lakománál és az te vagy. Isten készíti ezt a csodát, rajtunk várakozva és minket szolgálva, azokon akik Jézust szeretik és az ? nevét viselik. Továbbá, hogy a hangulatot is megteremtse, Isten kijelenti, hogy ez az ünneplés, a nevetés, öröm és éneklés ideje. Mondja neked, “Egyél-igyál, örülj és légy boldog.” “Egy lakoma kacagásnak van és a bor pedig vidámságnak” (Prédikátor 1o:19) És ahogyan táplálkozol ezen a fény?z? lakomán, Isten elárasztja fejed az öröm olajával (Zsoltárok 23:5) “…azért kent fel Isten a te Istened öröm olajával társaid fölé” (Zsoltárok 45:8) Míg Istened készíti és felszolgálja ezt a lakomát, ellenségeidnek oldalt kell ülniük és figyelni a jelenetet ahogyan feltárul minden. Látják az Úr Istent, hogy ? készíti el? a te asztalod étellel, oda vezet téged székedhez és vár rajtad. Ezután nézik, hogy hogyan teltek meg mennyei édességekkel. Mondom, hogy semmiféle démoni er?sség még sátán maga sem tudja az ilyen szeretetet, kegyelmet és irgalmat megérteni. Micsoda hihetetlen jelenet! El tudod ezt képzelni? Ellenségeid döbbenten bámulnak. Biztosak voltak benne, hogy Isten le fog titeket súlytani tévedéseitek, elbukásaitok miatt. El voltak készülve, kárörömre mikor pusztulásba estek. Ahelyett arra lettek kényszerítve, hogy figyeljék a lakomát, melyet Isten saját maga szolgál fel. Kényszerítve vannak, hogy figyeljék amint Istent téged szolgál, etet és felkent az öröm olajával. Jézus mondja, hogy az Atya ezt minden gyermekének megteszi. “Boldogok azok a szolgák, kiket az Úr mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat és el?jöve szolgál nékik.” (Lukács 12:37) Miel?tt az Úr asztaláról beszélünk beszéljünk el?ször arról, hogy ki a mi ellenségünk. A Szentírás szerint két féle ellenségünk van: az ördögi-démoni féle és az emberi féle. Itt a 23-ik Zsoltárban, Dávid a démon félékre utal. Ezek a sátán ördögei, uralmai és er?sségei. Jézus szerint , “…az ellenség pedig…az ördög” (Máté 13:39) Mikor az er?s ellenségr?l beszél a 18-ik Zsoltárban, a démon hadról beszél, akik gy?lölik ?t (Dávidot), amiért olyan közel jár az Úrral: “Megszabadított engem az én er?s ellenségeimt?l és az én gy?löl?imt?l, akik hatalmasabbak voltak nálamnál” (Zsoltárok 18:18). De nem minden ellenségünk van a pokolból. Mikor Jézus mondja: “Szeresd ellenségeid…”, nem az ördögr?l és annak hordáiról beszél, hanem azokról az emberekr?l, akik sátán eszközeivé váltak és nyomorult helyzetbe visznek téged. Dávid emberi ellenségei okozták, hogy felkiáltson: “Szabadíts meg engem ellenségeimt?l, Uram; hozzád menekülök!” (Zsoltárok 143:9) Talán kevesen vannak, akiket ellenségednek nevezhetsz, mert egy sz?k körben mozogsz, vagy talán mivel a befolyásod köre széles, sok ellenséged van. Akárhogy is vagy, ha Jézust határozott szívvel követed ez sokakat fel fog zaklatni. Keresztények és hitetlenek egyaránt vissza fognak téged utasítani és ellened fognak fordulni. Továbbá célpontja leszel az ördögnek és gonosz szellemeinek. Ellenfeled, és vádolód fizikailag és szellemileg fog megtámadni, és fel fogja zaklatni ellened az emberi ellenségeket is. Ilyen esetben az Úr asztala és természetfeletti lakomája még bámulatosabbá válik. Mert mindkét fajta ellenségednek ülniük kell és figyelni mint az Úr néked felszolgál. Egyik oldalon az ördög és annak hordája, másik oldalon földi ellenségeid és ennek közepette az Úr az örömnek olaját önti reád. A démonok oldalán az ördög dühöng, mert azt hitte, hogy bizonyosan gy?zött feletted; az emberi oldalon, Isten Page 1 of 5
Ünneplés az Ellenséged Jelenlétében Published on World Challenge (https://worldchallenge.org) ellenségeidre szégyent halmoz. “Ellenségeidre szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.” (Zsoltárok 132:18) Az Úr lényegében azt mondja; “A te földi (testi) ellenségeid úgy gondolták, hogy véged van, remény nélkül, és most csodálkozva bámulnak amint áldlak és etetlek (mennyei lakomával).” És amint lakmározol ezen a dics?séges “élelmen” azt suttogja; “Nem kell, hogy aggódj ellenségeid miatt, képtelenek bántalmazni téged.” “Gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki” (Zsoltárok 21:12) Igazában az Úr minden isteni biztosítékot meg ad számodra és végül is énekelni fogsz; “Most is felül emeli fejemet ellenségeimen akik körülöttem vannak és én az ? sátorában örömáldozatokkal áldozom. Énekelek és zengedezek az Úrnak.” (Zsoltárok 27:6) Isten az ? asztalát nemcsak gy?zedelmes id?kben, de különösen a bukás idején teríti meg el?tted. A Puritánok gyakran használták a kifejezést: “a b?n által meglepve”. Ez olyan id?kre utal, mikor b?nbe estél, habár nem akarattal követsz el egy b?nt, és az ellenség mint egy árvíz ömlik reád… Valami felbukkan a múltból-talán egy régi szokás, valami amir?l biztos voltál, hogy le volt gy?zve - de “elesel”. Hamar sajnálattal búsulva megbánod b?nöd, de továbbra is belemerülve fetrengesz zavarodottan tetteid miatt. “Hogyan engedhettem meg ezt?” És mikor Isten elé szeretnél belépni, szégyenben és zavarban vagy, és mondod magadnak: “Szükségem van id?re, hogy ki tudjam kutatni magamban, mi is történt? Valamiképpen ki kell ?t elégítenem, valamiképpen be kell bizonyítanom, hogy nem akarattal cselekedtem.” Ez az az id? amikor az ördög, a mi vádolónk reánk ugrik, mint egy éhes oroszlán. Minden bibliai verset eszedbe juttat, amik Isten gy?löletét bizonyítják a b?nt illet?leg. Emlékeztet Isten visszatetszésére azok ellen, akik az Ószövetségben b?nbe estek. Suttogja füledbe; “Nézd mindazokat akikr?l Isten Szent Szellemét levette, mert megbuktak és most te is hasonlóan b?nbe estél és elvonta Szent Szellemét életedb?l teljesen. Csaló és képmutató vagy, nem gyakorlod amit prédikálsz. Mikor az ítél?széke el?tt fogsz állni, saját szavaid fognak elítélni.” Szeretteim, az ördög sohasem tudja, hogy mi fog kialakulni egy keresztény hív? elbukásából. Nem tudja, hogy mi lesz a te reakciód, miután elbuktál vagy hogyan fog Isten válaszolni b?nödre. Ténylegesen sátán legnagyobb félelme az, hogy te egyenesen Istenhez fogsz fordulni kegyelemért és bocsánatért. Az ellenség mindent megtesz, ami a hatalmában van, hogy visszatartson a Szövetségi Ígéretek megértését?l. Vissza akar téged hurcolni a "“törvény” alá, ahol öntudatod fog elítélni téged. Meg akar gy?zni arról, hogy fizetned kell az elbukásért. Azt akarja, hogy merülj el bánatodban és próbáld Isten jóságát megvásárolni. Nem, Isten sohasem szándékozta ezt annak, aki egy b?nbánó szívvel járul eléje. Igazában látnod kell, hogy mikor haragot és fenyítést érdemelsz, Isten egy “lakomához” hív. És mint ellenségeid figyelnek, hogy hogyan fogsz szenvedni az ítélet által, az Úr meglepetése az, hogy asztalához hív téged. Így kezeli az Úr az ? b?nbocsánatot kér? gyermekeit. Vedd például az egyik gyülekezeti presbitert, aki egy istenfél? ember, aki naponta imádkozik, kutatja Isten Ígéjét, tiszteli feleségét és egy szeret? apa. Ennek az embernek a múltbléi b?nei Jézus Krisztus vérével el vannak takarva. Régen egy magas vérmérséklet? ember volt, de ezt a Szent Szellem legy?zte benne. És most Isten bölcsességében él, kedves komoly és figyelmes ember. Egyik nap azonban az ellenség ellene állt és mint egy árvíz, elárasztotta. Borzasztó napja volt az irodában és amint megy haza, agyát a napi történetek támadják meg. Próbál imádkozni míg hajt hazafelé kocsijában, gondolja; “Uram, csak haza akarok érni, lefeküdni és köszönetet mondani, hogy ennek a napnak vége van.” Eközben, otthon feleségének is egy rossz napja volt. Minden rosszul ment és a gyerekek is korlátlanul viselkedtek. Így várja férjét haza, hogy ? kézbe vegye a dolgokat. Amint ez az ember az ajtón belép, felesége hozzá fordul és kezdi a problémákat elsorolni, terhét férjére rárakni. Ez az ember teljesen le van terhelve a saját bajaival ahhoz, hogy hallgatni tudjon, és feleségének kijelenti, hogy nem akar problémákról hallani. A n?t ez még jobban felzaklatja. Kezdenek vitatkozni és hirtelen a gát áttörik. Egy pillanat alatt kiabálás, “név-hívás”, egymás érzékeny pontjait érintve, csúnya, sérelmes szavakat ömlesztenek egymásra. És a férfi váratlanul mintha megtört volna, haragos szavak hosszú sorát ömleszti felesége felé, még káromkodást is. Felesége megsértve visszakozik és mondja; “Oh hát így beszél egy istenfél? ember a feleségéhez? Ez a beszéd a módja egy presbiternek, akir?l mindenki azt hiszi, hogy egy szent? Micsoda képmutatás!” Haragjában ez az ember megfordul és kiviharzik az ajtón. Kint azonban meg van rendülve és sértve, lelke szégyennel és bánattal telik meg. Bels? lényében sírni kezd: “Oh, Istenem, honnan jött mindez? Szívem ilyen gonosz? Összes problémáim a családomon ütnek ki?” A legistenfél?bb keresztényt is meglepi az ilyen váratlan, nyomasztó helyzet. És néha éppen egy nagy gy?zelem után történik az ilyesmi. Mint Ádám, Istent?l el akarunk bújni. Gondoljuk, hogy mérges ránk és sátán egy talpalatnyi Page 2 of 5
Ünneplés az Ellenséged Jelenlétében Published on World Challenge (https://worldchallenge.org) helyet nyer életünkben. Ezután zavarodottan beleesünk abba, amir?l a Rómaiakhoz írt levélben, a 7-ik fejezetben le van írva: “…mert nem a jót cselekszem amelyet akarok, hanem a gonoszt cselekszem amit nem akarok.” (19-ik vers) Hirtelen azt gondoljuk; “Hogyan tudnék akármiképpen is szolgálni mikor én ilyen gonosz vagyok? Oh Istenem mennyi id?ben fog az telni, hogy ez a piszok le legyen mosva a kezemr?l, és megint szentnek érezzem magam?” Ez az a pillanat mikor az Úr felénk int, “Gyere és lakomázz, nincs szükséged, hogy id?t töltsél távol t?lem. Ülj le és kóstold a kegyelmem. Azt akarom, hogy asztalomnál egyél az ellenségeid jelenlétében.” Hogyan szemléli az Úr gyermekeit, akik b?nbe esnek? Jézus egy tékozló fiúról szóló példabeszédben válaszol erre a kérdésre. Ez a fiatalember egy b?nnel telt életmódban elkölti minden pénzét. Végül mint egy szolga a disznókat eteti és azok ételét ? maga is eszi. A következ?ket gondolva; “Olyan rémesen b?nöztem apám ellen, hogy ? sohasem fog vissza venni engem. Valahogyan mindenért fizetnem kell.” Félelem tartotta ezt a tékozló fiút attól, hogy hosszú ideig nem tért vissza apjához. De az igazság az, hogy apja nem volt mérges reá, hanem arra vágyakozott, hogy haza jöjjön. Végre mikor a fiú elkeseredésében teljesen le volt sújtva, érezve életmódjának teljes következményeit, apja házára emlékezett és az ott lév? b?ségre. Reménytelenségében ezután hazatért. Mi volt apjának válasza? Kiszaladt, hogy fiával találkozzon, ölelve, csókolva ?t, megbocsátott neki minden kérdés nélkül. Az Ige így írja le: “Az Atyja pedig monda az ? szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát és adjátok fel rá; és húzzátok gy?r?t a kezére és sarut a lábaira! És el?hozván a hízott tulkot vágjátok le és együnk és vigadjunk. (Lukács 15:22-23) Itt Jézus saját szavaival elmondja, hogy mi az Atya viselkedése gyermekei felé: Azonnal miután mi elesünk, az Úr egy lakomát rendez és felken minket az öröm olajával. Meg kell értened, hogy Isten a szívet látja és abban a pillanatban mikor szívb?l felsírunk bocsánatért, egy asztalt készít számunkra. Mondja; “Ne szaladj el t?lem, ne keseregj a disznóólban, ne hidd el a hazugságokat. Szeretlek és most jöjj ide és lásd, hogy mit készítettem számodra.” Az els? áldás, amit tányérodon fogsz találni az egy azonnali és feltétel nélküli megbocsátás. “Ha megvalljuk b?neinket, h? és igaz, hogy megbocsássa b?neinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1 János 1:9) Azonnal mikor megbánjuk b?neinket, Isten bezárja az ügyet. Elejti az összes vádat és b?nünket elveti szemei el?l. A továbbiakban nem akar b?nr?l hallani többet. Lényegében azt mondja; “Én túl tettem magam ezen, most te is így tégy. Nem tartok semmit ellened, mindent eltemettem. Örülj az Én üdvösségemben, irgalmamban és kegyességemben. Légy örömteljes ebben.” Amint egyszer elfogadjuk az Atya bocsánatát, arra hív, hogy mindent amit az ? “menüjén” találunk, azzal lakomázzunk: mint meg nem érdemelt keggyel, irgalommal, lágyszív?ségével, békességgel, nyugalommal, örömmel, boldogsággal, meg nem érdemelt szeretettel és a Szent Szellem forrásából való felfrissítéssel. Ez igazán Isten gyakorolt dics?sége. Amint ítéletet várunk és büntetést az Úr az ? kegyelmének és irgalmának asztalához hív. “Mert te Uram jó vagy és kegyelmes és nagy irgalmasságú mindazokhoz, akik hozzád kiáltanak “ (Zsoltárok 86:5) “Mert nagy én rajtam a te kegyelmed és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból” (Zsoltárok 86:13) Én jól ismerem azt, hogy milyen az, amikor Isten ítéletét várom, hogy rám essen miután elbuktam. Azon elmélkedek; “A testem lesz megtámadva? Talán gyermekeim fognak szenvedni miattam? Feleségem esik betegségbe megint? Isten hol fogsz megverni azért amit tettem?” De azonnal az Úr egy asztalt terít ellenségeim el?tt. Kik ezek? Félelem, elnyomott hangulat, zavartság, bels? háború, sátán hazugságai. Ezért gyorsan megbánom b?nöm és tartom magam Isten Szövetségi Ígéreteihez. Emlékeztetem magam; “Dávid, nem kell sírnod, hogy bebizonyítsad b?nbánatod. Csak valld be b?neid és lakomázz, örvendezz ellenségeid jelenlétében.” Így hát ülök az Úr asztalánál és az én pásztorom, Jézus szolgál engem. Felújítja lelkem kegyelemmel, megbocsátással és gyöngéd szeretettel. Ezután megnyugtat és csendes vizekhez terelget engem és megmutatja az igéket amik szerelmét bizonyítják. Érzem amint Isten kegyelme elárasztja lelkemet. És az öröm könnyei elmossák b?nösségemet, félelmemet és aggodalmaimat. És amint ez a hihetetlen áldás ömlik reám, ellenségeim kényszerítve vannak arra, hogy teljesen legy?zve üljenek és figyeljék a történteket. Végül is hallom, suttogásuk; “Megtanulta a titkot - hisz Isten ígéreteiben. Hagyjuk ?t itt.” Page 3 of 5
Ünneplés az Ellenséged Jelenlétében Published on World Challenge (https://worldchallenge.org) Nézzük most meg, hogy mit jelent az emberi ellenségeink jelenlétében való “lakomázás.” A 23.-ik Zsoltár beszél két fajta ellenségr?l: démoni és emberi fajtákról. Az Úr azt akarja, hogy asztaláról lakmározunk az emberi ellenségeik el?tt is. Olyanok el?tt akik sátán eszközeivé váltak, hogy állandóan zavarjanak minket. Szeretném ezt illusztrálni egy levéllel, amit lelkészi hivatalunk kapott. Egy kedves keresztény asszony ír a hitetlen férjével való bajos házasságáról. Ez az ember feleségének tiszta szentséges élete által kárhoztatva érzi magát és az utóbbi id?kben durva bánásmóddal és csúnya “név-hivásokkal” zaklatja ezt az asszonyt. Egy nap, nem régen iszákosan jött haza. Dühében feleségét a falhoz állította és kiabált rá: “Te Jézus korcs, te bolond vagy. Fáradt vagyok hallgatni prédikációidra. Nem akarok egy szót sem hallani. Semmivel sem vagy jobb mint én.” Ezután pokoli nyelven vádolta feleségét mindenféle dologgal. Lassan harag emelkedett az asszonyban, minden porcikájával viszonozni akarta férjének durva szavait és bánásmódját. De ehelyett szemét lehunyva hangtalanul imádkozott, “Szent Szellem, segíts nekem.” Isten kegyelme egy természet feletti békével árasztotta el ?t. Csak gyöngéden férjére nézett, és nem mondott semmit. Mikor férje látta ezt, hogy nincs semmi reakció, szabadon engedte feleségét és a TV elé roskadt. Közben a feleség csöndben házimunkáján dolgozott nyugalommal és örömmel szívében. “Lakmározott” az Úr asztalánál, ahol kegyelemmel, irgalommal és reménnyel volt etetve mindazokkal, amiket Isten kiterített eléje. Talán te is egy hasonló szorult helyzetben vagy a munka helyeden. Talán munkatársaid becsaptak, hazudnak és pletykálnak ellened a f?nöködnek. Napjaid fájdalomban töltöd, mert így bánnak veled. Kedves szent, Jézus hív téged, hogy ülj le asztalához és lakomázz ellenségeid jelenlétében. Arra emlékeztet téged, hogy a legrosszabb helyzetben is Isten Szövetségi Ígéretéhez tudsz rohanni; “Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés…” (Ézsaiás 54:17) Atyád már teríti asztalát számodra és kegyelmével, együttérzésével akar feltölteni. El?fordulhat, hogy az Úr asztalát hitetlenség miatt nem tudjuk megtalálni. Mikor Izráel Egyiptomból ki lett vezetve, nem keresték Isten terített asztalát amit ? számukra készített. Felszabadításuk után Isten azt parancsolta, hogy az Ígéret földjén tartsák meg a “kovásztalan kenyér” ünnepét minden évben. Ez azt jelentette, hogy hat napig kovásztalan kenyeret egyenek és a hetedik nap egy nagy lakomát tartsanak. Isten más ünnepeket is tervezett Izráel számára, csodás id?ket, melyekben az Úr jelenlétében örvendezéssel fogadták az ? felkenetését. Asztalaik jó ételekkel és finomságokkal voltak megtelve; tej, méz olaj, sz?l?, búza és húsételekkel. Az egyik ilyen ünnep volt az “els? gyümölcsök” ünnepe. “És örömet találj mindabban a jóban amelyet ad neked az Úr a te Istened, és a te házadnépének” (V Mózes 26:11) Az Úr azt mondta nekik; “Azt akarom, hogy örüljetek mindenek felett azon amit adok néktek. Itt az id? hogy nevessetek énekeljetek és emlékezzetek.” Mózes ugyancsak tanította Izráel vezet?it, hogy ünnepeljék az Páska-áldozat ünnepét. Ennek az ünnepnek az volt a célja, hogy gyermekeiket tanítsák: “És tudtára a te fiaidnak azon a napon, mondván: Ez amiatt van, amit az Úr cselekedett velem, mikor kijöttünk Egyiptomból. ( 2 Mózes 13:8) Az apa el kellett hogy mondja fiainak “Ez az ünnep a mi felszabadulásunknak ünnepe. Azért örvendezünk, mert Isten kiszabadított Egyiptomból.” Mindegyik ünneppel az Úr Isten azt mondta Izráelnek: “Örvendezz, légy boldog és énekelj.” Ezeket az ünnepeket Isten gyógyításként, szabadításra és Isten szeret? Szövetségére való emlékezetre adta. De a Szentírás mutatja, hogy csak egyetlen egy ünnepet tartottak meg a pusztában. Ez pedig Izráel felszabadításának els? évfordulójára esett. A többi megparancsolt ünnepek pedig el lettek felejtve. Ezt Isten nem így tervezte népének. A terv az volt, hogy népe az Ígéret földjén lakjon, ahol mindenük meg lett volna, hogy megtartsák ünnepeiket. De Izráel b?nei miatt a pusztában maradt és az egyetlen élelmük a manna volt, amit Isten a mennyb?l adott neki és egy kis mennyiség? kukorica amit Egyiptomból hoztak magukkal. El tudod képzelni, mit gondolt egy Izráeli gyermek ennek az ünnepnek alkalmával: Mannát evett reggel, délben, és este, egész életében. És most az ünnepre is csak több mannát kapott. Valószín?leg apját kérdezte; “Apám, mit ünneplünk?” És apja válaszolt; “Ez a kovásztalan kenyér ünnepe, fiam. Ekkor örvendezünk az Úr Isten által kapott Page 4 of 5
Ünneplés az Ellenséged Jelenlétében Published on World Challenge (https://worldchallenge.org) szabadságunknak.” Ez rejtélyesnek hangzik a gyereknek. Ünneplés a felszabadításért? Szüleit?l állandóan csak mormogást, panaszkodást és hitetlenséget hallott. Több mint egy esetben látta, hogy szülei belopódznak a sátorba és imádkoznak egy kis bálványhoz, amit Egyiptomból csempésztek ki. Szóval a fiú kérdezi apját; “Ezt felszabadulásnak hívod? Mi felett kell örvendeznünk, a száraz puszta látványa felett? Minden, amit látok csak a puszta unalmas látványa. Miért kell több mannán ünnepelnünk? Miért nem lakunk, élünk ott, ahol minden jót meg lehet kapni?” Szomorú, de Izráel állandóan elfelejtette az Úr ünnepeit. Az Írások mondják; “Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt,” (Zsidókhoz írt levél 2:19) Kíváncsi vagyok hány fiatal lát hitetlenséget az id?sebb nemzedékben ahelyett, hogy az a b?nt?l való felszabadításra tanúskodna. Hány gyermek mondja apjának és anyjának keresztény otthonokban; “Apa, Mama, ezt hívod te Megváltásnak? Nincs családunkban öröm. Otthonunk telve van veszekedéssel és zavarral. És csak morgást, pletykálást hallok. Ez egy gyászhely.” Nem csoda, hogy olyan sok fiatal nem szolgálja az Urat. Szüleik még mindig a pusztában vándorolnak. Soha nem léptek be Isten Szövetségi Ígéreteibe. Nem tudják, hogy mit jelent örvendezni, mert sohasem vesznek részt a “terített asztal lakomájában” Tesped? lelki életet élsz? Mindig megterhelve egyik napról a másikra: félelemmel nem pedig örömmel élvezve az utat az Úrral? Kérdezem t?led: nem vagy elfáradva mindezzel? Nem mondod néha magadnak; “Tudom, hogy Jézus megváltott engem és ett?l megváltoztam, hát miért nem tudom élvezni az ? ünnepi lakomáját? Hol van az én felkentségem az öröm olajával?” Kell, hogy a hit által haladj el?re. Ne tétovázz azon amit Isten ígért számodra. Fogadd el hittel, és légy teljesen meggy?z?dve, hogy amit ? ígért, azt be is tudja tartani. A Szent Szellem egyedül csakis hitre felel. ? nem válaszol könnyeidre még akkor sem, ha egy folyóra valót sírsz, nem válaszol ígéreteidre, hogy jobban fogsz cselekedni a jöv?ben. Ezek részei a b?nbánásodnak, de az Úr válaszát egyedül a hited hozza. Hit mozdítja ?t cselekvésre, hit fogja az ? dics?ségét meg hozni az életedbe. Szóval, fogadd el az Atya szeretetét és bocsánatát. Van jogod az ünneplésre, és a pokol semmilyen démonja nem tudja azt t?led elrabolni. Higgyél Isten Igéjében ami hozzád szól, és engedd meg, hogy ? mennyei asztalához ültessen. Dics?ség az ? Szent Nevének!
Download PDF [1] Links [1] http://sermons.worldchallenge.org/printpdf/2737/
Page 5 of 5
