ÜNNEP
harci kürtök hívó hangja pallosok súlyos suhogása griffek lázadása – galambok jajgatása RIANÁS ! de ne félj! hisz az éjszaka mindennél hatalmasabb ÜNNEP VAN! – ha el is költözött a Hold – TÉRÉRZÉS
kocogtatja a rácsot kopog szememben tükör benne kíváncsi vadgalamb gubbasztok létrám harmadik fokán kocogtatja a rácsot kopog szemedben tükör benne kíváncsi vadgalamb gubbasztasz létrád harmadik fokán kocogtatja a rácsot kopog szemében tükör benne kíváncsi vadgalamb gubbaszt létrája harmadik fokán * kocogtatja a rácsot kopog szemünkben tükör benne kíváncsi vadgalamb gubbasztunk létránk harmadik fokán kocogtatja a rácsot kopog szemetekben tükör benne kíváncsi vadgalamb
gubbasztotok létrátok harmadik fokán kocogtatja a rácsot kopog szemükben tükör benne kíváncsi vadgalamb gubbasztanak létrájuk harmadik fokán és KOCOGTATJA A RÁCSOT KOPOG SZEMÉBEN TÜKÖR BENNE KÍVÁNCSI VADGALAMB GUBBASZT LÉTRÁJA HARMADIK FOKÁN MINDIG GYÖNYÖRŰBBEN
a csuromvér jégtükör szerelmet jelent távolságot a behavazott börtönudvar * látom a kihantolt holdfényt s hull hull árnyékomra hull a hó szakadatlan
KIHŰLT KARNEVÁL
fillérek lapulnak zsebemben – a műtét sikerült. döglött galambokat dédelgetek akár gyermekkoromban
KARCSÚN, PIROSAN
forradalmak homályos szegélyén díszelegnek divatruhákban nem engednek semmi kérlelésnek anyakönyveznek díszleteket
HUSZÁR VILÁGOS...
„SAKK!” a borízű hang mélyről gurguláz s nyelvén fönnakad – az inger hétköznapi akár egy rendőrautó szirénázása * tükör előtt páváskodik táncoltatja satnya izmait – „... témagazdagságban esztétikai minőségben...” – ékes jelbeszéd * még valamit (:) március... vasárnap van sötétben tapogatózik huszár
világos... HARANGJÁTÉK
a kertész ... egyébként festő süppeteg imaszőnyegén ült
lótuszülésben álmodott harangoztak befejezvén a gyakorlatot megfürdött ivott egy pohár kristályvizet majd az állványhoz lépett és két asszonyt két verejtékező meztelen asszonyt csupán az altestüket takarta egy-egy foszladozó bőrkötény álltak az üllő mellett egyikük fogóval szorította az izzó vasrudat a másik pedig nehéz pöröllyel ütötte azt hatalmas melleik rengtek ERŐTÉR (töredék)
kezünk sáros volt kezet fogtunk ……….erdő-ölelésben……….. a sziklák karjaiban csókkal kínált később négykezest játszottunk (még látom a színpadot) aztán széttörték elégették füstölt és sikoltott a Szőke Lány sírt – – – elképzeltem hogy minket vernek – ahogy verik a zongorát
– – – Bartók és Kodály nevét mondta EGY SZŐRÉN-SZÁLÁN ELTŰNT VERS FELIDÉZÉSE EMLÉKEZETBŐL
…………………………………. …………………………………. hófényű sértetlen művirág hervad elhagyott piros üvegcipőben lakhatatlan városom lüktet tennél levegőt! levegőt! levegőt!... jól van fulladozom – pusztulok – (egzotikus a kétrét görnyedés?) * hiába kiáltom szemtől szembe? utasítások iratok följelentések ... bizonylat-értékű hétköznapjaink ... ünnepi ebédek szaporodnak! a holdas éjnek kenyérszaga van – mennyi béke! – (lábtörlő alá rejtve ) de hogy megértsd a megnevezhetetlent – KÖRÜLÖTTEM FÉNYESRE FENT HALOTTAK! CSODÁLATOS RONCSÁT A SZÖRNYŰ TENGER
csönd vatta-csönd bolyhos puha és fehér vakfehér csönd de már nem az a vacogó verítékező feszesnyakú jázusmáriám-csönd ez inkább zsarnok kígyó-álnok második szemelyű lekezelő színhús-büdös szobameleg undorító medúza-csönd hirtelen kihunynak a reflektorok kitágulnak a zsibbadt pupillák kikerekednek a szűk övek korcok
mögé kényszerített pocakok az eddig lágyan hullámzó mellek felágaskodnak dobpergés és... a tiroli kalap a maslira kötött virágmintás nyakkendő az ing a pettyes zakó a madzaggal felkötött foltos bugyogó a hétmérföldes klaffogó cipő egy lassan terebélyesedő sárga fénytálcán áll aztán megtudjuk – a cifra rongyoknak teste van kalapját megemelve esetlenül meghajol a publikum jólnevelten röhög a zene halkul egyre színtelenebb egyre fonnyadtabb s végül csönd vacogó
vatta-csönd bolyhos puha és fehér vakfehér verítékező feszes-nyakú jézusmáriám-csönd dobp ergés és...
INVOKÁCIÓ
nem akarok búcsúzni tőletek izzadt nepperek ismerős borisszák kaján pofák karcsúcombú szép-szőke utcalányok tövigrágott körmök pattanásos mohó arcok recsegő rádiók cigarettáktól-sárga mutatóujjak káromkodó fütyörésző melósok hamiskártyások felesbe osztozók nem akarok búcsúzni tőled
Budapest Erzsébet-fasor Városmajor nem akarok búcsúzni tőletek ködös hűvös fázós reggelek sűrű zaccos kávék rohanások semmittevések ziháló gyárak dohogó gépek koránkelők nyugdíjasok utolsó és első buszok nem! nem akarok elbúcsúzni! rövid időt adjatok hajam még nem ősz!
MIELŐTT VÉGLEG ELMENNÉL
állj meg dőlj a kerítésnek simogasd meg barna szemeddel a szürke házakat a dülöngélő-részeg dudorászó gesztenyefákat a fehér lila kövérfürtű csendes orgonákat a kerteket nézz végig az úton ne siess van még időd gondolj az öregek fénytelen szemére anyád és apád hálós tenyerére a búcsú töppedt imáját magadban mondogasd
MEZÍTLÁB KELL...
mezítláb kell az úton menni egy kavicsot sem feledni mely talpadban hagyta nyomát
