NKPÜ – THE TOTALISED BOOK SUMMARY Megjegyzések: a 4. fejezet jegyzete nagyon elnagyolt, számos jelentősebb rész (pl. Marshall-Lerner feltétel) nincs benne megfelelően. Ajánlott ezt a részt (optimális valutaövezet és a devizapiaci mechanizmus működése) a NKPÜ könyvből (jó kaotikus és érthetetlen), de még inkább egy makró vagy nemzetközi makró könyvből (pl. Mankiw vagy Krugman-Obstfeld) elolvasni, akkor talán jobban érthető. A többi fejezet minősége kielégítő a könyvben leírtakhoz képest A szerk. 1. fejezet A nemzetközi valutáris rendszer elvi és gyakorlati kérdései 11.-78. oldal. 1.1 A nemzetközi valutáris rendszer fogalma - Különböző fogalmi megközelítések: - szűken értelmezve: a valutáris rendszer lényegét a nemzetgazdaságokat összefonó pénzügyi kapcsolatokat meghatározó írott vagy íratlan szabályok (konvenciók) adják - más megközelítésben: az országok között kialakuló, változatos formát ö1tő és rendkívül sokirányú kapcsolatok és viszonyok összességét jelenti - Tény: nk-i pü-i kapcsolatok a világgazdaság rendszerének egy nagyon jelentős és sajátos alrendszerét alkotja. A nk-i valutáris rendszer néhány jellemzője: - a nk-i gazdasági és politikai kapcsolatokat tükrözi - valamint ezek fejlődésének irányát, formáját és lehetőségét alapvetően determinálja - az elmúlt évtizedben önál1ósága rendkívüli mértékben felerősödött - ugyanakkor vita, h ez a nagyon spontán és szervezetlennek tűnő kapcsolatrsz valójában tényleg tekinthető-e egy egységes rendszernek – szerző: bár súlyos feszültségekkel terhelt, de mégis fejlett rendszer - Az 1870-es évek derekától beszélhetünk nk-i valutáris rendszerről (szakaszok): - Első periódus aranystandard rendszer: a nk-i pénz- és tőkeforgalom teljes szabadsága jellemezte, a belső értékkel rendelkező aranypénz használata automatikusan biztosította a nk-i fizetések dinamikus egyensúlyát (a bizalmatlanság és az adminisztratív korlátok bevezetésével bomlott fel, közvetlen ok: az I. vh-s gazdasági, politikai szembenállás, közvetett ok a nk-i gazdasági kapcsolatok ugrásszerűen megnövekedett pénzigénye) - A két világháború közötti korszak: pénzügyi téren is a protekcionizmus mind nyíltabb és könyörtelenebb uralma lett jellemző, cél a külföldi termékek kiszorítása, túltermelés megszűntetése (az aranyat felváltották a papír alapú pénzek). A gazdpol. eszköztára: árfolyam-politika: leértékeléssel igyekeztek javítani az országok a kereskedelmi mérlegen, de ez csak rövidtávú eredményt hozott; a nk-i pénz- és tőkeügyletek teljes körű és szigorú adminisztratív ellenőrzésének bevezetése. - Valutáris övezetek létrejötte: korlátozott (regionális) dominanciával rendelkező országok (USA, N-Br, Fr.o.) partnerországaikkal sajátos zárt együttműködési formációkat alkotnak (eszköze: kormányközi klíringek-fizetési megállapodások), eredmény: egymástól hermetikusan elválasztott övezetek, mindenki vesztes - II.vh-ban USA gazdasága vezető szerephez jut: célja a liberalizáció, szövetségeseit igyekszik rávenni, hogy nyissák meg a piacaikat a liberalizált nk-i kapcsolatok elérése érdekében. 1944 Bretton Woods-i (BW) megállapodás az USA és a szövetségesei között. Jelentősége a valutáris rendszer általános elveinek, játékszabályainak kollektív elfogadásában azok írásos formában történő rögzítésében, illetve az elvek betartását ellenőrző intézmények felállításában rejlik. - Az IMF és a Világbank által fémjelzett BW-i rsz. jellemzői: a hatóságok közötti szervezett együttműködés (dollárdeviza rendszer), a rendszer sajátos munkamegosztást hozott létre: a piacoktól az erőforrások optimális nk-i elosztását várták, ami liberalizált nk-i ker. révén valósult meg. A nemzeti kormányok meghatározó szerepe: aktív makrogazdasági politikával a nemzetgazd.-ok megfelelő teljesítményszintjét kellett biztosítaniuk. A nk-i pénzügyi intézmények, a kormányok árfolyam-stabilizációs erőfeszítéseinek, illetve tőkeforgalmi felügyeletének támogatására voltak hivatottak. (hivatalos pü-i intézmények: IMF, IBRD, IFC, IDA, MIGA, ICSID) A rendszer alapvetően kormányközi, és nem szupranacionális alapon működött. A BW rendszer intézményi keretei igen aszimmetrikusan fejlődtek: a pénzügyivalutáris szférában kezdettől jelen volt az IMF és a Világbank, míg a reálszférában csak 1995-ben jött létre a keresk. megszervezésére hivatott GATT. - 1970-es évek elején a dollár kulcsvaluta státusza meggyengült. Az USA hegemóniáját egy három póluson nyugvó rendszer váltotta fel. 3 világpénz: dollár, euró, japán jen. Jellemzők: piacok jelentőségének fokozódása, napjainkban a kritikus kérdések a nk-i pénzügyi piacokon dőlnek el, és a piacok már közvetve sem állnak a kormányok ellenőrzése alatt. 1.2 A rendszer alapvető minőségi ismérvei - Az országok közötti valutáris-pénzügyi kapcsolatok jellegét leíró kérdések: - Mely eszközök töltik be a világpénz szerepkört?
- Milyen a nk-i fizetések, ill. finanszírozás rendje? (pénz- és tőkemozgás hogyan valósul meg) - Biztosított-e (ha igen hogyan) a nk-i fizetések globális egyensúlya? - Mennyiben élhetnek a részvevők külső források bevonásával, ill. nki befektetések lehetőségével? - Milyen mértékben képesek az egyes országok a rendszer működését befolyásolni? - A nemzetközi valutáris rendszer minőségét a vezető szerepet játszó országok gyakorlat a határozza meg. - Számtalan vitás kérdés merül fel a nk-i val. rend. minőségi szakaszolásával kapcsolatban: pl.: - a 2 vh. közötti időszak önálló szakasz-e, -vita az arany funkcióinak megítéléséről (valaki amellett érvel, h de facto nem az arany, hanem a font sterling töltötte be a századfordulón a világpénz szerepét), - lezárult-e az aranydeviza rendszer az 1970-es évek elején, - létezik-e még a rendszer (Triffin szerint az arany demonetarizálásával gyak. megszűnt a nki valutáris rsz.) - A valutáris viszonyok a nemzetgazdaságokat minden korábbinál szorosabb, bonyolultabb és tartósabb kötelékkel fűzik össze jelenleg. - Ha a korábban mondott jellemzők alapján akarunk periodizálni, akkor 4 nagy szakasz: 1. 1870-estől az I. vh.-ig ill a 20-as végéig (aranystd és válsága) 2. 1929-1933-tól 1944 (valutáris blokkok) 3. 1947-1970-es eleje (klasszikus BW) 4. 1970-es elejétől napjainkig (jelenlegi rsz) - A folyamatokat dinamikusan szemlélve, a nk-i valutáris rendszernek alapvetően két nagy szakaszáról beszélhetünk: aranystandard (1875-től az I. vh-ig) alappénzként magát az aranyat használták érme formájában. A forgalomban az aranyérméket széles körben helyettesítették az egyes országok által kibocsátott bankjegyek, amik teljes mértékben és feltétel nélkül átválthatók voltak aranyra. a likviditást az aranytartalékok nagysága mutatta abszolút szabadság a pénz- és tőkeforgalomban, a kormányok nem korlátoznak automatikus mechanizmusok hozzák rendbe a fizetési mérleget aranydeviza-rendszer (az 1920-as évek végétől napjainkig) nemzeti- és nk-i pénzügyek szétválnak egymástól. A nemzeti pénzrendszerben kizárólagossá vált a papiros anyagú pénz, amit hitelek fedeznek arany helyett és a JB-ok felfüggesztették a bankjegyek aranykonverzióját. Nemzetközi szinten az arany jelen maradt (tartalékként, világpénzek referenciaeszközeként). Tehát az arany különböző nemzeti pénzeszközökkel együtt látja el a pénzfunkciókat. Nézzük végig az előbbiek szerint röviden az egyes szakaszokat: 1.) Világpénz - Az aranystd nevéből következik, h az alappénz az arany volt (érme formában). Forgalomban helyettesítették a bankjegyeket az aranyat, de ez feltétel nélkül átváltható volt aranyra. - Aranydeviza rszben a papírpénz fedezetét hitelek képezték, a bankok felfüggesztették a bankjegyek aranykonverzióját. Nk szinten viszont tartalék és referencia eszközként (világpénzvaluták ref eszköze) jelen volt az arany. Az arany itt más pénzeszközökkel együtt látott el pénzfunkciókat. - Aranydeviza-rszen belüli alszakaszok: - valutáris blokkok, amikor több nemzeti valuta volt világpénzként használva - $ std, ahol a $ a világpénz, de a végső fizetési eszköz még mindig az arany - jelenlegi rsz, ahol az arany szerepe már passzív, helyét nemz-i és nk-i valuták vették át 2. )Likviditásteremtés - Aranystd idején az aranytartalék befolyásolta, valutablokkok időszakában az adott blokk bázisvalutájából felhalmozott tartalékok befolyásolták, $-std idején a US-el szembeni fizetési aktívum befolyásolta, napjainkban bármely, nk-i forgalomban szabadon használható nemzeti valuta tartalékolása célszerű. Nemzetközi valuták (ECU, SDR) színrelépése 3. ) Pénz és tőkeforgalom szabadsága - Aranystd idején abszolút volt, valutablokkok időszakában a blokkok között totális kontroll, $-std alatt folyó fizetésekre liberó, de tőkeforgalomra marad az ellenőrzés, napjainkban a tőkeforgalom mind korlátlanabb szabadsága 4.) Egyensúly - Aranystd idején auto egyensúlyi mechek működtek, az aranydeviza mindhárom szakaszára a potenciális egyensúlyhiány jellemző. Az aranydeviza három alszakasza abból különbözik, h az egyensúly hiány ellen hogy akarnak védekezni: valutablokkok idején totális admin kontroll és klíringek, $-std alatt az árfolyam-politikát alárendelték a fizmérlegkövetelményeknek, egyensúlyi árfolyamok tartása, ennek kudarca után napjainkban lebegő árfolyamok vannak 5.) Irányítási-szervezési elv - Kezdetben a brit hegemónia mellett a nemzgazdok között spontán létrejövő pénzügyi kapcsok, intézményes keretek csak a MVH után, amikor az USA érdekében állt a valutáris koop. Napjaink oligopol rendszere fokozottan igénylő az intézményes kereteket, de a hatóságok és a piacok együttműködésére van szükség.
A modern nk-i politikai gazdaságtan központi kategóriája az ún. strukturális hatalom, amelynek négy összetevője: biztonsági, termelési, pénzügyi (pénz és hitel feletti ellenőrzés) és tudásbéli (humántőke-pozíció) hatalom. A pénzügyi hatalom nagyban kihat a másik 3 hatalomra. (Ahol pénz van, ugye…) 1.3. Fejlődési szakaszok 1.3.1. Az aranystandard - A 19. sz. utolsó évtizedeiben az arany ideális monetáris eszköz volt, értékmérőként és csereeszközként és tartalékképzőként is jól funkcionált. Az arany belső értékkel bíró pénz és ezért hosszú távon garantálta az árak stabilitását automatikusan, állami beavatkozás nélkül. A nemzeti pénzek fix aranytartalma biztosította az érmek nk-i átváltásának zavartalanságát. A különböző országok árszintjei között a pénzegységek aranytartalma révén szoros kapcsolat állt fenn, az árszintek jelentésen nem szakadtak el egymástól: az árak elmozdulásakor az aranypiaci arbitrázs révén beindult az egyensúlyi mechanizmus: az arany szabadon oda áramlott, ahol nagyobb volt a vásárlóértéke (ahol kevesebb volt belőle): biztosított volt a fizetési mérleg dinamikus egyensúlya. A rendszer uakkor nem volt mentes az árak inflatorikus emelkedésétől, a hosszú távra kalkulált árindexek kül.-e 10% körül mozgott. - A nemzeti aranyérmék súlyának arányai határozták meg a nemzeti papírpénzek átváltási arányát. Az árfolyam ingadozását az aranypénzzel történő fizetés ktg-ei szigorúan behatárolták. Az aranypénz külföldre szállítása többletköltségekkel járt: ténylegesen a papíros anyagú valuta átváltása mindig kedvezőtlenebb áron történt, mint ami az aranyparitásból következett volna. Az átváltási arány csökkenésének az arannyal való fizetés ktg-ei szabtak határt (alsó és felső aranypont). Ha a hazai valuta árfolyama esett (alacsonyabb szintre került, m. a paritás mínusz az arannyal fizetés költségei), a kereskedők visszatértek az arannyal való fizetéshez, és így megkezdődött az arany exportálása. Ugyanígy volt az árf. emelkedésnek felső határa. Ahol a valuta árfolyama magas volt oda arany, ahol alacsony oda pénz (valuta) áramlott be a kereskedőktől. - Az aranypont-mechanizmus tehát spontán módon mindenféle állami (jegybanki) beavatkozás nélkül biztosította a pénz- és tőkeforgalom liberalizációja mellett az árfolyamok viszonylagos stabilitását. - Az egységes ár törvényének működése: a termékek szabad nk-i kereskedelme, ill az aranyarbitrázs révén az azonos (hasonló típusú, funkciójú, minőségű) áruk árai azonos pénzegységben azonos szintre kerülnek, figyelembe véve természetesen a szállítási ktg-eket, illetve egyéb kereskedelmi akadályokat pl. vámok. - A századfordulón az aranypont rsz. után már a tőkeáramlások képezték a nk-i egyensúly biztosításának fő módszerét. Működési mechanizmusa: hazai pénzkészletek csökkenése a rövid lejáratú kamatlábak emelkedésén keresztül ösztönzi a külf.i tőke beáramlását. A tőkeexportőr országok árszintje esik, így termékeik versenyképesebbé vállnak, ami aktivizálja a ker-i mérlegüket. A tőkekivitel arányos mérvű reálforrás-transzferrel párosulva megakadályozza a globális fizetési forgalom egyensúlyhiányának a kialakulását. - A Bank of England kulcspozíciót foglalt el a rendszer működésében, döntései az egész világ pénzkínálatára (monetáris helyzetére) kihatott. A bank leszámítolási kamatlába hatott az árakra, ezen keresztül pedig az aranyáramlások volumenére és irányára. Minden ország a brit valutát használta (sokak szerint ezért ez a korszak de facto sterlingstandard). - Az aranystandard rendszer kialakulása: - Anglia már a 18. sz.-ban rátért az arany használatára (háttérbe szorította az ezüstöt), de Európa csak 1875-ben tért át a bimetallizmusról az arany-monometallikus rsz-re. - 1865-ben megalakult a Latin Monetáris Unió (Fr.o., Belgium, Svájc, Olaszo., majd Görögo., papíron 1926-ig létezett) ok: Gresham tv. érvényesülése: ha két törvényesen használható fémérme átváltási arányát az állam rögzíti, akkor a piaci viszonyok változása miatt kettős arany-ezüst ár alakulhat ki. Az Unió lényegét az ezüstérmék finomsági fokának egységes szabályozása képezte (fr nyomásra az ezüstkivonásáról nem tudtak megállapodni). - 1873-ban megalakult a Skandináv Monetáris Unió (Svédo., Dánia, Norvégia, I. vh-ig létezett), rögzítették a valutáris együttműködés szabályait. Cél itt is a váltópénzek forgalmának ellenőrzése volt. A kibocsátott váltópénzeket kívánság esetén teljes értékű érmére kellett cserélni. A jegybankközi számlák segítségével a külföldre került bankjegy mennyiséget időről-időre elszámolták egymással. - 1867 Párizs nemzetközi monetáris konferencia kezdődik (ok: univerzális jellegű pénz iránti igény). A nemzeti pénzérmék közötti átváltási arányok egyszerűsítésével kívánták javítani pénzérmék nemzetközi használatának lehetőségét. Egy 5 frankos aranyérme 1 dollárral egyenértékű. - Európa 1875 körül, az egységes német állam létrejöttét követően tért rá az aranyalapú pénzek kizárólagos használatára. (Sorban a legjelentősebb államok áttértek az aranystandard rsz-re, pl.: 1816: NBr., 1871: Németo., 1873: skandik, 1874: Latin MU tagjai, 1879: USA, 1892: OMM.) Ekkor súlyos gazdasági depresszió, defláció alakult ki (az árak estek, lehetséges magyarázatok: pénzkészletek növekedési ütemének csökkenése vagy a termelési ktségek jelentős csökk.-e.). - Majd az I. vh szétzilálta az aranyalapon nyugvó nk-i valutarendszert. A hadikiadások fedezése felborította az államháztartások egyensúlyát (fedezetlen pénzkibocsátások, államadósságok növelése, infláció). - 1920 a nk-i valutáris viszonyok rendezésére a Népszövetség konferenciát hív össze, ami sikertelen. - 1922 Genovai konferencia: tervezett téma az aranystandard helyreállítása, az aranyrúdrendszer bevezetése. A tanácskozás valódi témája az arany és a különböző devizák párhuzamos használatára épülő rendszer bevezetési lehetősége lett. Az egyezményben nem a régi aranyparitások visszaállítása volt a cél, hanem stabilan tartható, “reális" árfolyamok meghatározását írta elő. A monetáris tartalékokban az arany mellett folyamatosan nőtt a vezető valuták súlya. A konf. javaslatait hiv.an soha nem fogadták el, de befolyásolta az országok politikáját.
- Az eredményeket keveslő országok 1925-ben visszatértek az aranyalapra, bejelentették a font sterling aranyra való átválthatóságát. (Az aranyblokk: Fr.o., Belgium, Hollandia, Svájc, Olaszo.) Gazdasági világválság, mely bebizonyította, hogy az "ortodox" monetáris politika nem tartható, a gazdaságok eredményes működéséhez az aranyparitások "védelme” már nem elegendő. - Rendszer értékelése nem egységes: monetarista állásp.: az aranyst.-ban a az aranytermelés szabta meg a világ pénzkínálatát és az árakat, a jegybankok passzívak. Másik vél.: ez tképpen fontsterling-standard, amiben a monetáris feltételeket a Bank of England diktálja leszámítolási kamatlábaival. - 1920-as évek folyamán fellángolt a vita, h vissza lehet e térni az aranystd-hoz, a II. vh. után újra sokan vissza akarták állítani ezt a rendszert, az a jelentősen megvált. körülmények között - pl. nem biztosítható fix aranyár, aranytermelési feltételek instabilitása, gazdpol koord nk-i szintű hiánya, nyugtalan nki légkör, állam növekvő szoc. szerepvállalása – már nem volt lehetséges 1.3.2. Az aranydeviza rendszer 1.3.2.1. Valutáris övezetek Valutaövezeten a törvényes fizetési eszközként azonos pénzt használó térséget értjük. Valutáris övezetről a hazai pénzrendszerüket egyazon külföldi valutára építő országok esetén beszélhetünk.
- A valutáris övezet “anyaországával" (kinek a valutája legyen az alap) szemben támasztott legfontosabb követelmények: -vezető világhatalmi pozíció -vezető szerep a nk-i pü-i életben -meghatározó világkereskedelmi részarány -stabil, szilárd valuta -monetáris tartalékok megfelelő állománya - A világ legnagyobb valutáris övezete az 1931-ben létrejött sterlingblokk - benne a brit érdekterületek főleg, Föld 1/5-e (mások: frank övezet, dollár övezet, holland forint övezet). A font aranyra válthatóságát 1931-ben szüntették meg, amit leértékelés követett, ezt a példát vették át az övezethez csatlakozó államok, melyhez spontán módon, írásban nem rögzítetten csatlakoztak az országok. Előnyök: anyaország: szabadon felhasználhatta az övezet tagjainak devizatartalékait, tagországok: a bázisvalutához kötötték valutájuk értékét, árfolyamuk automatikusan követte annak értékváltozását. Devizatartalékaik bázisvalutában képződtek. - Az övezetek a vezető hatalmak és az érdekszférájukba tartozó országok között fennálló politikai, gazdasági aláfölérendeltség pü-i megtestesülései voltak. Az övezetek átmenetet alkottak az aranystandard és az aranydeviza rendszer között. - Másik speciális eset: német Reichsmark körül létrejövő valutáris övezet: a RM árfolyamát nem akarták változtatni → relatív felértékelődött → német exportőrök nehéz helyzetben → importkorlátozások + exporttilalmak. Néo egy klíringrendszert működtetett: deviza felhasználása nélküli árucsere. Különböző árfolyamok termékek szerint. Néo keleti kerpol-ja politikai ambícióinak volt az eszköze. Sokat bírált rsz. 1.3.2.2. A dollárdeviza-rendszer – az IMF szerepe - Az aranydeviza-rendszernek a valóban egységes, a világ egészét felölelő formája csak a II. vh. Után jött létre. A rendszer lényegét képező intézményes valutáris kooperáció elvét Bretton Woodsban fogadták el 1944 júliusában a szövetséges országok. Az USA-nak kulcsszerepe volt: elfogadható világpénzt tudott felmutatni (dollár), gőzerővel dolgozott az új rendszer kiépítésén (politikai fordulat: II. vh utánra belátták, passzivitásuk nem segíti világhatalmi pozíciójukat, aktív szerepvállalás kell az új rsz. létrehozásában). - A konferencia sikeres volt (IMF létrehozása): a résztvevők felismerték a szervezett, intézményes valutáris kooperáció szükségességét. Írásos kötelezettségvállalásra van szükség és egy kormányközi intézményre, mely felügyeli a játékszabályok betartását. - A konferencián felvetődött két koncepció: 1. Amerika javaslata: központi eleme a stabil árfolyamrendszer biztosítása, az importkorlátozások megszűntetése, diszkriminációmentes kereskedelempolitika (USÁnak létkérdés a piacokra jutás). 2. Egyesült Királyság: központi eleme a foglalkoztatottság megfelelő szintre emelése, rugalmas árfolyamok bevezetése, esetenként a nk-i kereskedelem ellenőrzésének fenntartása. - Az álláspontok végül közeledtek és kialakult a konszenzus, ami ellen más országnak sem volt érdemi ellenvetése. A teljes foglalkoztatottság célját hangsúlyozó egyezmény valamennyi országban megkapta a ratifikációhoz szükséges támogatást. A folyó fizetéseknél feltétlen liberalizáció valósult meg. de a tőkeforgalom állami ellenőrzésének a lehetőségét korlátlanul fenntartották. Alapvetően rögzített árfolyamrendszert vezettek be, de az egyezmény módot adott az árfolyam kiigazítására. - A valuták árfolyamát dollárban (azon keresztül aranyban) határozták meg. A Bretton Woods-i árfolyam-mechanizmus sajátos kompromisszummá gyúrta össze az angol és az amerikai javaslatot. Kereskedelempolitikai kérdésekben azonban az amerikai és a brit álláspont gyökeresen különbözött. A britek nem voltak érdekeltek a kerpol. teljes liberalizációjában, a tradicionális/nemzetközösségi rsz.-t féltették. Ezért a Nk-i Ker-i Szervezet
(ITO) alapokmányát nem sikerült elfogadtatni. Az 1947-es Havannai Charta-ban sikerült némi eredményt elérni, de a kereskedelempolitika oldaláról a aszimmetria: intézményesülés csak 1995-ben, a WTO-val. - A Nemzetközi Valutaalap (IMF) átfogja a rendszer egészét. Feladatai: a rendszer minél zavartalanabb működését biztosító elveket kell kidolgoznia (a gyakorlati megvalósításhoz ésszerű konszenzust kell kialakítania a tagországok között), ellenőriznie kell a versenyszabályok betartását. Az IMF tevékenysége: 1. világpénz-politika 2. liberalizációs politika 3. árfolyam-politika 4. hitelpolitika 5. felügyeleti politika 1.3.2.2.1. Világpénz-politika - A Bretton Woods-i megállapodás értelmében a dollár kulcsvalutaként lett rögzítve. Kettős alapra helyezték a nk-i valutáris rendszert, hiszen az arany változatlanul jelen volt. GBR egy semleges számlapénzt akart (bancor), ez nem jött be, a nemzetközi valutáris rendszer az aranyra támaszkodó dollárra építették. A dollár a gyakorlatban kizárólagos kulcsvalutaként működött. Előbb az arany hiánya miatt (a háború végén az USA birtokában volt a világ monetáris aranykészleteinek 97%-a), majd a Gresham tv működése miatt ($ alulértékeltsége az arannyal szemben) - Az IMF első megpróbáltatásai a dollárínség, a nyomasztó dollárhiány miatt volt. Az amerikai Marshall-segély enyhített a helyzeten, mely ‘48 és ’51 között 11.5 Mrd dolláros támogatást kínált fel az európai országoknak. A segélyből azon országok részesülhettek, akik eleget tettek az amerikaiak elvárásainak: vállalták a fokozatos liberalizációt és a piacgazdaság működőképességének helyreállítását. - Az 1950-es évek derekán a kulcsvaluta kereslete és kínálata rövid ideig egyensúlyban volt. - Az 1960-as évekre a dollár túlkínálata miatt a kulcsvaluta válságba került => megnövekedett az arany iránti kereslet. Az IMF csak közvetetten próbálhatta meg a dollár támogatását: ilyen az amerikai kormánynak folyósított hitelek, az aranypiaci ár stabilizálására tett lépések, az SDR (speciális lehívási jogok) bevezetése. Nagyon az arany iránti kereslet, válaszlépés: nyolc fejlett ipari állam 1961-ben megállapodott az aranypool létrehozásában (71-ben, Fro. kilépésével feloszlott). - Az arany kiáramoltatása azonban nem hozta meg a kívánt sikert, csak némileg fékezte a folyamatot. Az USA megoldása: kettős aranypiacot vezettek be. 1968 és ’71 között az arany nk-i forgalma két hermetikusan elzárt csatornában bonyolódott: a jegybankok kizárólag a hivatalos piacon jelenhettek meg, ahol az amerikai kincstártól a változatlan szintű hivatalos áron vehettek aranyat, míg a magánpiacon az ár szabadon követte a kereslet-kínálat alakulását. - Az IMF megállapodást kötött a legfőbb aranytermelővel, a Dél-afrikai Köztársasággal, melyben árgaranciát biztosított, 35 USD garantált áron átvette az aranyat (h az arany termelése ne kövesse a piaci ár ingadozásait). Rövid ideig elősegítette a szabad piaci aranyár stabilizálódását. Az IMF másik lépése a kulcsvaluta támogatására az SDR bevezetése. (1969) - Az SDR pénzeszköz, de speciális hatókörrel bír, eredendően tartalékeszköz, amelyet a tagországok a monetáris tartalékaik között vehetnek számba, de pótlólagos hitellehetőséget is kínál a tagoknak a nemzetközi fizetési eszköz iránti igényük kielégítésére. (Az USA célja a dollár tehermentesítése volt: olyan kiegészítő eszköz bevezetése, amely nem egy adott nemzetgazdaság igényét /lehetőségeit/, hanem a kollektív nemzetközi érdeket szolgálja, melynek bevezetésével elkerülhetőnek tűnt a kulcsvalutával kapcsolatos bizalomhiány esetén történő arany keresletének felértékelődése). Hatalmas inflációk miatt óvatosság: csak akkor kerülhet sor az SDR kibocsájtására, ha a világpénz iránt öt évig túlkereslet alakul ki és ezt fedezheti. (Kezdetben az SDR 8%-a, most 1,7%-a a monetáris tartalékoknak, igen szerény súlya volt és van.) - 1974 a dollárdeviza-rendszer összeomlott: az IMF “korszakos" döntést hoz az arany demonetizálásáról. Hatása: megszűntek az aranyparitások és megkezdődött a monetáris aranytartalékok csökkentése. Az arany monetáris szerepköre radikálisan leszűkült kizáró1ag tartalékeszközként használható, részarányainak fokozatos csökkentése mellett. A tagok aranykészleteik felszámolására tettek ígéretet, melyhez nem szabtak külön határidőt. 1.3.2.2.2. Liberalizációs politika Az IMF alapszabályának VIII. cikke foglalkozik a feltétlenül vállalandó liberalizáció tartalmával (milyen mértékű szabadságot kell biztosítani a nk-i pénzforgalomban). A tagországoknak vállalniuk kell valutájuk (részleges) konvertibilitását, azaz a hazai valuta - korlátozásmentes, szabad átválthatóságát - bármely valutára - a folyó fizetések terén - a hivatalos deklarált áron. - A XIV. cikk átmeneti haladékot biztosított a tagországoknak, átmeneti korlátozásokat engedélyez (foly. fiz. mérleg) egyensúlyhiány esetén. A VIII cikk rendelkezései szerint a valuta már akkor konvertibilisnek tekintendő, amikor az átváltás (átutalás) szabadsága csak korlátozottan áll fenn, a nk-i fizetések csupán egy részére terjed ki. Az IMF részleges konvertibilitás bevezetését írta elő tagjainak messzemenően elismerve az államok ellenőrző szerepét a tőkeforgalomban. - Pozitívumok: a szervezet kellő óvatossággal, fokozatosan - a tagországok mérlegelésére bízva - kívánta elérni a liberalizációt, szigorú korlátok között, de engedélyezte a liberalizáció ideiglenes felfüggesztését. - 1947-ben bejelentették az erősen túlértékelt GBP szabad átválthatóságát, de ezt 6 héten belül fel kellett függeszteni mert leapadtak a Bank of England devizatartalékai.
- 1950. július 1. Európai Fizetési Unió (European Payments Union EPU) multilaterális klíringunióként működött és a szervezet a tagországai valutáinak konvertibilissé tételét tűzte ki célul. Az USA is támogatta. Az IMF keretében vállalt liberalizációs feladataikat a vezető európai országok 1958. jan. 1-jére valósították meg. Az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezetének (Organization of European Cooperation OEEC) országai az egymás közötti fizetési forgalmuk sokoldalúvá tételére 1947 végén kötötték meg az első sokoldalú kompenzációs megállapodást. A Marshallsegélyben részesülő országok jegybankjai havonta informálták a Nemzetközi Fizetések Bankját (Bank of International Settlement BIS) egymással szembeni követeléseikről. 1.3.2.2.3. Árfolyam-politika - A Bretton-Woods-i árfolyamrendszer (1947-73) fennállásának első 10 éve pozitív eredményt mutat, köszönhetően a sajátos világgazdasági körülményeknek. (II. vh újjáépítési tervek, Marshall-segély, tartalékok teljes felélése a vh-k alatt) - A 60-asban egyre több feszültség halmozódott fel a BW-rendszerben - Az 1970es években a vezető valutáinak tulajai feladták a Bretton-Woods elveit, helyette egy más, gyökeresen új rendszerre tértek át. IMF árfolyam-politika, középpontjában a stabil de kiigazítható árfolyam áll. Főbb pontjai: 1. hivatalos $ árfolyamon kell meghatározni a belépő államoknak saját valutájuk értékét 2. egyensúlyi árfolyamelmélet kritériumai alapján történjen ez az árfolyam meghatározás 3. piaci árfolyam +-1%-os sávban térhet el a hivatalos szinttől 4. jegybankok devizapiaci intervenciója → feladata a sávon belül tartás 5. folyó fizetési mérleg súlyos hiánya esetén hivatalos árfolyam kiigazítás (10% felett IMF engedéllyel) 6. egységes árfolyamszint → egységes árfolyam meghatározása → optimális szintre kerül - A tagság előfeltétele a hivatalos $árfolyam bejelentése → a konvertibilitást vállaló országoknál ez ═ az árgaranciával (a valuta szabad átválthatóságát a kibocsájtó egy előre meghatározott áron garantálja) - Az IMF tagok vállalták, hogy a külgazdasági egyensúly célja alá rendelik az árolyam-politikájukat, valutaárfolyamukat a valódi értékaránytól olyan mértékben térítik el, ami még nem hátrányos a partnerek számára - Egyensúlyi árfolyam ═ a fizetési mérleg egyensúlyát a gazdaság normális ütemű növekedése, a foglalkoztatottság megfelelő szintje és az árszint stabilitása mellet biztosítja - Viták arról h milyen tényezők alapján lesz az árf optimális: fizmérleg egyensúly nyilván az, de a fizmérleg hiány sem feltétlenül vmilyen árfpol hiba miatt alakul ki. Felmerült, h a monetáris tartalékok szintjével minősítik (10 éves) → ha a devizatartalékok csökkennek, a valuta túlértékelt lesz, ha pedig a devizatartalékok nőnek, a valuta alulértékeltté válik - Az árfolyamok meghatározása a hivatalos szervek feladata, az 1%os intervenciós sáv, + a piacok árfolyam-alakító hatása csupán jelzés értékkel bír Jegybank szerepe: - Csak végső esetben folyamodhat árfolyam korrekcióhoz, helyette nem az árfolyamot kell igazítani a devizapiaci keresletkínálathoz, hanem a piaci viszonyokon kell úgy váltóztatni, hogy a devizapiaci kereslet-kínálat igazodjon az árfolyamszinthez →a kulcs: a piaci árfolyam sávból való kilépésének megakadályozása - Jegybanki intervenciók → hazai valuta eladása akadályozza a túlkeresletet vagy megfordítva ugyanúgy igaz, a hazai valuta felvásárlása túlkeresletet szül - Kamatlábat azonban csak olyan mértékben lehet váltóztatni, hogy az ne veszélyeztetesse a társadalmi jólétet-, fogalmazza meg ezt Keynes. - Az 1960-asban az árfolyamtartás mind terhesebb feladattá vált - A Bretton-Woods-i árfolyamrendszer kettőssége: kulcsvalutájú országok passzív árfolyam-politikát tudtak folytatni → mivel az IMF nem írt elő közvetlen árfolyamtartási feladatot az USA-nak, de a $-nak abszolút stabilitással kellett rendelkeznie, mégsem volt lehetséges passzív árfolyam-politikát folyatnia. - A 60-asban kiderült, h az USA devizapol-ját glob hatalmi törekvései irányítják, és ebben az IMF-nek tett ígérete sem befolyásolja. - Az 1960as évek folyó fizetési mérleg hiánya nagy mértékben nőtt, aminek oka a fokozódó magántőke export, a nemzetközi fizetések, és a tőkekivitel erősödése → a nemzetközi forgalomban lévő $ önálló külföldi piacának kialakulása - Az 1960as évekig azért volt nyugalom, mert az USA-n kívül mindenhol kötött devizagazdálkodás volt → a kormányok adminisztratív eszközökkel biztosíthatták a fizetési mérleg egyensúlyát –mivel nem volt konvertibilitás → a konvertibilitás bevezetése után 1958-61 között az árfolyamok kényszerű kiigazítására került sor, a $ reálértéke nagyobb mértékben csökkent, mint a piaci → 1971. az importra kivetett adó + a belső ár- és bérszínvonal befagyasztása a $ leértékelésének kivédésére, de sikertelen - 1971-ben Nixon elnök bejelentette a $ aranyra válthatóságának felfüggesztését – a gyakorlatban itt ért véget a régi rsz. - Közös fellépés kellett → 1971. Smithsonian Intézet - teljes körű árfolyam-korrekció - az arany hivatalos árát 38$/uncia -intervenciós sáv +-2,25%
- importadó (10%) eltörlése - DE! a $ aranykonverziója végképp megszűnt, egyéb váltóztatás csupán mennyiségi - 1972. GB a font sterling lebegtetése → az árfolyam alakítása a piac dolga, a jegybank nem adhat meg árat - A $-deviza végét a lebegőárfolyam-rendszer általánossá válása jelentette. - BW 1947-1973 közötti sikeres működésének okai: USA kormány szerepe, relatív zárt gazdaság, az országok kis száma, alapvető belgazdasági követelmények 1.3.2.3. Napjaink valutáris rendszere - „Nevenincs” rendszer ami 1973-tól alakult ki, és máig működik - A hatóságok és piacok hierarchiájában helycsere következett be - IMF: igazodási kényszer ---> arról adta tanúbizonyságát, h képes rá, rugalmas megújulás, új szerep 1.3.2.3.1. Világpénz-politika - Spontán piaci folyamatokkal egybevág, az SDR-el kezdődött - $ mellett más nemzeti valuta is feladatot kap → értékmérő a $, forgalmi eszköz már valuta is lehetett már - Nemzetköziesedési ráta ═ valuta iránti nemzetközi bizalom, valuta nkpü-i pozíciója (1980s-1990s: $-é csökkent, márkáé változatlan volt, jené nőtt) - Nemzetközi tartalékeszközként: - Elsősorban $ - EMU-val euró is megjelent, de még csak mint devizatartalék (de második legfontosabb tartalékeszköz) - Hivatalos tartalék: a jegybankok kötelesek leépíteni aranytartalékaik egy bizonyos hányadát, de mivel ez nem történt meg kellő mértékben, az 1990es évek folyamán indokolt lehet aranydeviza típusú nemzetközi valutáris rendszerről beszélni. - SDR iránti érdeklődés minimális, Ecu tartalékeszközként való alkalmazása nő (amíg létezik az Ecu) - Likviditás javítására a fizetési mérleg aktívuma nélkül is van mód ---> Devizacsere-ügyletek ═ bizonyos valutamennyiség meghatározott időre történő kicserélése - Swapkeretszerződés ═ átmeneti problémákkal küzdő jegybank rövid időre technikai jellegű devizahitelt kap egy másik jegybanktól kölcsön → eszközök devizazálog ellenében történő ingyenes átengedése - Swapügyleteket a jegybankok általában félbehagyják, nem vásárolják vissza a kicserélt devizákat 1.3.2.3.2. Liberalizációs politika - Az IMF VIII. cikkben rögzítették a konv-t - 1982-től napjainkig 80 ország vállalta → eladósodottság miatt + a külföldi hitelekhez is kellett - Konvertibilitás (IMF): árgarancia, szabad átválthatóság, a kormányoknak biztosítani kell egy meghatározott áron → lebegtetésekkel ez megszűnt, azóta szabadon használható a valuta átválthatóság a folyó fizetésekre + a tőkeügyletekre - IMF-egyezmény módosítása: már nem az IMF rendelkezései befolyásolják a nemzetközi tőkeforgalom lehetőségét, hanem a piac. ----> 1997 Hongkong-i nyilatkozat: - Liberalizáció szükségessége - IMF a maga eszközével segíteni akarja a tőkeforgalmi liberalizáció kiterjesztését - De ezzel potenciális veszélye járnak. Akkor célszerű, ha: - következetes makrogazdaság-politika biztosítani tudja a folyó fizetési mérleg tartós egyensúlyát - hatékony árfolyamrendszer - pénzügyi rendszer kellő felügyelete - átlátható makro-mikro folyamatok - verseny a hazai és nk-i pü intézmények között 1.3.2.3.3. Árfolyam-politika - Arany nem a monetáris szféra értékmérője, köszönhetően az árrobbanásnak 1973-től (1970-es végére az 1973-as ár 20szorosára nőtt az arany $-ára) - 1974: döntés az arany demonetizálásáról ---> SDR aranyparitása megszűnt → valutakosár segítségével a valuta ármeghatározása ----> A valuta árát több valuta meghatározott mennyiségének összege képezi. Kezdetben 16 valuta volt,majd 1980tól 5 db (márka, jen, frank, font, $). 1999-től €, £, ¥, és $. Kosár-felülvizsgálat 5 évente. - Az IMF számára az árf továbbra is nagy jelentőségű, de árfpoljában alapvető gazdfilo-i váltás következett be - Neolib irányzat erőteljesen módosította az IMF politikáinak irányát. - IMF árfolyam-politikájának fő elve a liberalizmus → az árfolyamrendszert mindenki maga választhatja ki - a nominális árfolyamokról áttevődött a reálárfolyamokra a stabilizációs kötelezettség - a tagországok árfolyam-politikájának szabadsága korlátlan, azt a rendszert kell bevezetni, amely a legjobban garantálja az egyensúlyhoz szükséges árfolyamszintet IMF tagállamainak csoportosítása árfolyamrendszerük alapján:
1.
hivatalos árfolyam deklarálása, - egy meghatározott valutában ($-ban 20 ország, francia frankban 15) - egyéb valutában 12 ország - valutakosárban, (SDR-ben 4 ország, másban 14 ország) 2. korlátozott rugalmasságú árfolyam - egy valutával szemben-4 ország - több valutával szemben 3. rugalmas(abb) árfolyam - sajátosan irányított lebegtetés – IMF legtöbb országa, több féle működik (csúszó, valutakosaras) - önálló lebegtetés 2003-ban az IMF a következő árfolyam-rendszer típusokat különböztette meg: 1. saját törvényes fizetési eszközzel nem rendelkező országok, ahol másik ország valutáját használják kizárólagos törvényes fizetési eszközként → dollarizáció → valutaunió:EMU tagállamok 2. devizatanács által irányított rendszerek, ahol a monetáris politikát törvény kötelezi a hazai valutának egy meghatározott külföldi valutára történő átváltása → Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Észtország, Litvánia 3. egyéb szokásos rögzített árfolyamrendszerek- a nemzeti valutát egy más valutához vagy egy valutakosárhoz kötik, a kosárvaluták súlyát az ország külgazdasági kapcsolatainak szerkezete határozza meg 4. rögzített árfolyam horizontális sávval - általában az EMU-n kívül álló EU tagok (ERM-II): hagyományos árfrögzítési gyaktól eltérően a sávszélesség egyedileg határozható meg. Mo. is ide tartozik, bár nem ERM-II tag. 5. csúszó rögzített árfolyam 6. csúszó rögzített árfolyam ingadozó sávval 7. irányított lebegtetés- a piaci árfolyam alakulására a jegybank aktív befolyást gyakorol, irányadó árfolyamdeklaráció nélkül 8. önálló lebegtetés - az árfolyamot kizárólag a devizapiac alakítja ---> pl. USA, UK, DE Szomália, Libéria, Tanzánia... - IMF politikáját nagyfokú rugalmasság jellemzi: 2 fő feladata: tagországok árfolyam-politikájának folyamatos értékelése + legoptimálisabb áttérés a rugalmas árfolyamokra→ ezzel növelhető a piaci árfolyam-értékelés súlya: az IMF óvatosan, de elvi és gyakorlati oldalról is ezt szorgalmazza - IMF általános lebegtetés szabályai, (1970s közepe) ekkor még csak átmeneti állapotnak tekintve a lebegtetést, melynek célja, hogy a tagállamok a devizapiaci erők segítségével határozza meg saját valutájának reális árfolyamát - piaci árfolyamok átmeneti ingadozásának kiszűrése - nemkívánatos árfolyam trendek kivédése - valuták középtávon fenntartható reális árfolyamszintjének meghatározása → új irányelvek a lebegtetés állandósulásával - IMF újrafogalmazott irányelvei, miután kiderült, hogy a lebegtetés nem is olyan átmenetei, hanem tartósan alkalmazható árfolyamrendszer - jegybankok intervenciós joga a fizetési mérleg egyensúlyi követelményéhez kötve - csak abban az esetben, ill. olyan mértékben avatkozhat be egy jegybank, hogy annak eredményeképp a piaci árfolyam, a folyó fizetési mérleg egyensúlyi követelményeihez igazodjon - a piaci árfolyam erősödését akkor állíthatja le a jegybank, ha a fizetési mérleg passzív, míg árfolyam erősítő céllal csak akkor indokolt a jegybank beavatkozása, ha a fizetési mérleg aktívumot mutat - A relatív fix árfolyamoktól a nagyobb rugalmasságot mutató árfolyamrendszerekig több út vezet, az, hogy melyik ország melyik úton jut el hozzá, az függ: - gazdaság szerkezetétől - sokkhatásokkal szembeni érzékenységtől - a sokkok jellegéről - az export és import diverzifikáltságától - a tőkeforgalom ellenőrzött vagy liberalizált voltától - nemzetközi tőkeáramlások nagyságától - A rugalmasabb árfolyamokra való átállást a nemzetközi pénzügyi piacok globalizációja is sürgette. IMF átállási stratégiai alternatívákat dolgoz ki a nemzetállamoknak → önszántából történjen → átállás kulcsa, hogy a teljes makrogazdasági irányítási rendszert módosítani kell → az IMF saját véleménye: a makrogazdasági felkészülésnek a költségvetési politikára kell támaszkodnia 1.4. A nemzetközi valutáris rendszer specifikus ismérvei A jelenlegi valutáris rendszer legfontosabb ismérvei: - a valutáris kooperáció iránti igény fokozódása
- a nemzetközi fizetési forgalom valamennyi területére kiterjedő liberalizáció, mely a rendszer szabadságfokát az optimális szint fölé emeli - a piaci erők rohamos erősödése privatizáció révén - a globalizáció, mely a helyi/regionális jellegű pénzügyi-valutáris válságok nemzetközi tovaterjedésének a veszélyét fokozta, valamint a pénzügyi innovációk univerzális jellegét erősítette - IMF az 1970es évektől egyre nehezebben igazodott az új helyzethez, napjainkban az alapot nemzetközi fejlesztési alapként tartják számon, tevékenysége főként az elmaradott országok finanszírozásában összpontosul. - Hamar kiderült, h a piacok működése távolról sem olyan tökéletes, mint ahogyan azt a neo-liberális gazdfilo színrelépésekor gondolták. Hivatalos koordináció, kooperáció pedig nemigen van, kivéve euro zóna. - A pénzügyi piacok működését megszabó feltételeket egyre kevésbé tudják a hivatalos szervek befolyásolni, a piacok által meghatározott árfolyamok és kamatok szabják már meg a nemzetközi pénz-és tőkeáramlások irányát, módját és intenzitását. 1.4.1. Árfolyam-politika - Az IMF állásfoglalása alapján minden ország önállóan dönthet árfolyamrendszeréről. A fizmérleg egyensúlyi követelmény fennáll ugyan, de az ahhoz vezető strat a valutatulajra van bízva: - az érintett jegybankoknak célszerű egyeztetniük devizapiaci akcióikat, hogy tompíthassák a vezető valuták árfolyam-ingadozását - alapvető követelmény lett a konjunktúrapolitikák koordinálása - Korlátlan nk-i tőkemobilitás mellett eléggé szűkre szabott az árfpol választási lehetősége. Az árf stabilité-je csak addig biztosítható, ameddig a védeni kívánt árf nem válik tartósan „egyensúlyhiányos” árfolyammá - A lebegtetés vagy más rugalmasabb árf-rendszer bevezetésekor is jelentkezik a konjunkt-pol-k bizonyos fokú összehangolásának szükségessége. - Valutáris koop súlypontja áttevődött a konjunkt, monet, és ktgv-pol-i együttműködésre. 1.4.2. Nemzetközi kamatlábak és kamatpolitika - Az árfolyam-pozíciók alakulásának döntő tényezője a kamatlábnak a partnervalutákéhoz viszonyított alakulása. → a kis és nagy országok spontán módon kényszerülnek egymás kamatpolitikáinak követésére - 1985 Plaza-megállapodás → kamatpolitikát is összehangolják - 1987 Louvre-megállapodás → megerősítette az együttműködést - 1990es évekre kifulladt az együttműködés intenzitása (kivéve EMU) - A 90es évekre, köszönhetően a korlátlan nemzetközi pénz-és tőkemozgásoknak, elkerülhetetlen lett a pénzügyi piacok nemzetközi felügyelete, a nemzetközi tevékenységet végző pénzintézetek működési szabályainak egységesítése. - BIS keretében létrejött Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság első jelentése (1988) 1.4.3. Nemzetközi tőkeforgalom - Napjainkban a hivatalos szervek együttműködésére azért van szükség, hogy kialakítsák azokat a kereteket, amelyek kordában tartják az irracionális jellegű tőkeáramlásokat. - Nemzetgazdaságok hatékony működéséhez fejlett pénzügyi piacokra van szükség, de a piacoknak szükségük van egy csúcshatóság jelenlétére, mely felügyeli a piacokat, de nem befolyásolják őket. (ilyen belátható időn belül nem lesz) - Hatóságok együttműködésének feladatai: - A nemzetközi pénzügyi piacok biztonságát garantáló szabályok biztosítása - Válságmenedzselés - Illegális jövedelmek nemzetközi piacokra való bekerülésének megakadályozása - A pénzügyi piacok integrálódása érte el a legnagyobb összhangot az országok között a globalizáció tényezői közül, fő ereje az igen likvid eszközök forgalmának robbanásserű növekedése. - A munkaerő piaca a legkevésbé globalizált, az árupiaci integráció szorossága az 50s óta megkétszereződött. - Az elmúlt évek nemzetközi pénzügyi válságai (1982 L-Am, 1994 Mex, 1997 Ázsia) bebizonyították, hogy a pénzügyi globalizáció megsokszorozta a válság veszélyét. Az első válság a reálgazdaságban eredt, a későbbieket a pénzügyi folyamatok váltották ki. - Preventív válságkezelés egyik formája a tőkejövedelmek és a tőkeügyletek adóztatásának nemzetközi összehangolása. - 1982-re az IMF már egyre kevésbé tudta ellátni a rendszer felügyeletét, irányítását. 1.4.4. Valutáris kooperáció és nemzetközi intézmények az ezredfordulón - Napjainkban a Bretton Woodsban kialakított nemzetközi valutáris rendszer nem tartható fenn. A kezdeti sikerek, az árués pénzforgalom liberalizálása volt → később ezek jelentették a második szakasz feszültségeit, a nemzetközileg integrált árupiacok kikényszerítették a liberalizált és összefonódó tőkepiacok létrejöttét → napjainkban szimmetrikus világgazdasági rendszer alakult ki, mivel az áru-és tőkeforgalom liberalizálttá vált → tőkeügyletek száma ugrásszerűen megemelkedett
- Globális piacok globális hatókörű politikákat igényelnének: univerzális hatókörű monetáris politikát, egységesen szabályozott fizetési rendszereket és szolgáltatásokat, valamint a piacok és a pénzintézetek egységes nemzetközi felügyeletét tennék szükségessé. - Az új típusú nemzetközi valutáris rendszernek nem alakult ki intézményi struktúrája - Egyesek szerint a szemléletükben, céljaikban, eszközeikben a jelenlegi kihívásokhoz igazodó, de új intézményekre lenne szükség, mások szerint az IMF ehhez kellő tapasztalatokkal rendelkezik, hogy erre lehessen építeni - Valószínűleg az IMF marad a rendszerszervező, de tevékenységének súlypontja eltolódik, a valutáris kooperáció különböző formái egymás mellett, egymást funkcionálisan kiegészítve, támogatva működhetnek. - A valutáris rendszer hatékony működésének kulcsa, hogy a kooperációs fórumok a feladatokra összpontosítsanak, ne egymással vetélkedjenek - Szociális védőháló kifeszítése, amely felfogná a piaci részvételre még nem érett, leggyengébb országokat. 2. FEJEZET PÉNZÜGYPOLITIKA – NEMZETI PÉNZÜGYI RENDSZER 79-136. oldal - A nk-i rendszert a nemzetgazdaságok közötti pü-i valutáris viszonyok alkotják, amelyek formáját, jellegét, intenzitását, az egyes országok nemz-i pü rendszerei határozzák meg - Végső soron napjainkban sem állhat fenn a nk-i és a nemz-i pü rsz-ek között érdemi, minőségi eltérés - A nemz-i püpol-k, amelyek szerkjükben, eszköztárukban, és célrendszerükben elvileg tökéletesen azonosak, igen különböző típusú pü-i rendszereket hozhatnak létre - A nk pü-k kulcskategóriájának, az árf-nak a mozgását a valutatulaj o által folytatott pol nagyban befolyásolja 2. 1. GAZDASÁG- ÉS PÉNZÜGYPOLIITKA - A pénzügypolitika a gazdaságpolitika legfontosabb összetevője (de nem egyenlő azzal)! - A tevékenységek irányát a gazd.politikai koncepció határozza meg. - Gazd. politika „mágikus háromszöge” (három fő célkitűzés): 1. g-i növ., jólét emelése 2. belső (=nemzeti piaci) egyensúly 3. külső (=nközi gazd.kapcs.) egyensúly. - Esélytelen egyszerre mind a hármat kielégíteni, csak lavírozni lehet közöttük! - Gazd. politikai céljainak mérőszámai: - A gazdi növekedés. mérőszámai: GDP, GNP. - A számbavétel hibái: pl. szürke, és feketegazdaság > korrekció kell! - A belső egyensúlyt a piacok ker-kín-i viszonyán lehet lemérni, amelyet hűen tükröz az árszint változása. Az árszintváltozás indexei: fogyasztói, nagykereskedelmi, termelői, kiskereskedelmi, GDP-deflátor, stb. A belső egyensúlyhoz tartozik továbbá a munkapiac, a munkanélküliség. - A legegyértelműbb a külső egyensúly mérése: fiz.mérleg (egységes szerkben és metodikával készül) - Pénzügypolitika területei: Monetáris politika Költségvetési politika (=fiskális politika) Devizapolitika - Elméletek: Keynes ⇔ Friedman mon.pol-tól nem várható a gazdaság alapvető szerkezeti - Keynesi elmélet: a pénz nem számít, nem a pénz szabja meg a gazdi folyamatokat. problémáinak orvoslása. - Szerinte a gazdaság számára a kereslet alakulása bír kritikus jelentőséggel. - A ktgv-i politika a leghatékonyabb konjunktúraszabályozó eszköz a kormányok kezében. - külgazdi egyensúlyhiány oka: reáltényezők Σ: ált. figyelmeztetés: a piacok rendkívül labilisak, tehát a gazd.pol-nak mindig számolnia kell a bizonytalansággal, és az erre épülő spekulációval. - Monetáris ellenforradalom: A friedmani elmélet ismét középpontba állította a pénzt. A gazdi működés zavarait a pénzkínálat nem megfelelő alakulására vezette vissza. - a monetáris politika kulcsszerepét hangsúlyozza - a külgazdi egyensúlyhiányt a monetáris politika engedheti meg (túl sok pénzt enged ki a forg.-ba)! Σ: azt a klasszikus állítást hozza vissza a friedmani elmélet: hosszú távon a pénz „semleges”, tehát a
⇓ Kindleberger szerint a két elmélet szintézise ad reális eligazítást. A pénz más tényezőkkel együttesen fejti ki hatását. „Money matters along with many other things.” - Játékelmélet: piaci aktorok és polosok között strat kölcsönhatás, folyamatosan felkészülnek egymás reakcióira - Neokeynesisták: piacok tökéletlen működése: info aszimmetria, intézményi merevség, stb. 2. 2. MONETÁRIS POLITIKA - A monetáris politika legfontosabb ismérvei a következők: - különleges intézményei kerettel rendelkezik: irányítója az ország kp-i bankja, a jegybank. - különleges feladatot lát el: biztosítania kell a nemzeti valuta értékállandóságát, stabilitását. - Jegybankok alapfeladata hosszú ideje a hazai gazdaság megbízható alapokon álló pénzeszközzel való ellátása. - A pénz értékének mérése: - belső értékét a hazai piacon megszerezhető áruk+szolg.ok mennyiségének változása adja (árindex), - külső/relatív értékét a pénzért +szerezhető külföldi valuta mennyiségének alakulása adja (árfolyam), - a pénz jövőbeli várható értéke (kamatláb). - Ma a monetáris politika alapfeladata a pénz belső értékének védelme (ez abból következik, hogy ez a tartós gazdi növekedés legfontosabb előfeltétele), és a pénz relatív érékének stabilitása általában csak másodlagos cél. - Alapfeltételezés: az árstab a tartós g-i növ legfontosabb előfeltétele - Jegybank fő feladata, h kielégítse a gazdaság pénzigényét - Mennyiségi pénzelmélet : MV=PQ (ahol M: pénztömeg, V: forgási sebesség, P: árszint, Q: áru mennyisége) - Gyakorlatban: MV=PY (M: pénztömeg, V: forgási sebesség, P: árszint, Y: reáltermék). - Az elmélet alapfeltételezése: forgási sebesség rövid távon állandó ÉS monet változás nem tud a reál folyamatokra tartós érdemi hatást gyakorolni - A pénzkínálat bővülésére alapvetően csak az árak emelkednek. Ha a monetpol felelősségteljes akkor M*=Y*, ekkor az árszintváltozás nem következik be (P*=1) - A jegybanknak a rövid távú gazdi ingadozások követése helyett a középtávú monetáris paramétereket kell meghatároznia. Friedman passzív szerepre kárhoztatja a jegybankot: 2-3 évre előre bejelentett módon kell változtatnia a pénztömeget. - Napjainkban a jb-kal kapcsolatos elméleti viták középpontjában az intézményi kérdések, a jegybank jogi státusza, a monetáris politika átláthatósága, kiszámíthatósága, hitelessége és információs szolgáltatása. (Eddig a gazdi- hatásmech.(infláció- U kapcsolata) és a monetáris ellenőrzés hatékonysága álltak.) - Ennek oka az új ideológia térhódításán túl a pügyi szférában zajló innovációs folyamat és az információs techn. forradalom átalakulása is jelentősen hozzájárult. - Árstab mellett a monet felfogás számos érvet sorakoztat fel. Ha az infl folyamat beindul > kikényszeríti a kamatlábak emelését > beruházások csökkennek. Az infl. rontja a külker és a folyó fizumérleget is > árfolyamesés - A jegybank feladata az árstabilitás (inflációs ráta alacsonyan tartása) fenntartása. Ez a sikeres gazdálkodás egyik legfontosabb követelménye. A jegybanknak autonómia kell ahhoz, hogy az árstabilitás védelmére vonatkozó feladatát, politika hatásoktól mentesen végezhesse. . E függetlenség feltételei: - a jegybankelnök politikai választási cikluson túlnyúló hivatali ideje, - viszonylagos szabadság a kamatláb meghatározásában, - a ktgvetési deficit közvetlen jegybanki finanszírozásának tilalma, - teljes szabadság a monetáris eszközök, technikák és stratégiák megválasztásában. - A monetáris politika stratégiája, azon közbülső célok kijelölését jelenti, amelyek segítségével a jegybank alapfeladatát, az árstabilitás hosszú távú biztosítását a leghatékonyabban elérheti. - Leggyakoribbak: a) Árfolyam-paraméter használata: A nemzeti valuta árfolyamát egy különleges valutával szemben az optimálisnak tartott szinten rögzítik. Horgonyként olyan valuta jöhet szóba, amely mögött nagy+stabil gazd. áll, nk-ileg hiteles mon.pol-lal. Előnye, h. az árfolyam elmozdulás azonnal jelzi a belső hibákat, a jegybank munkáját minősíti Hátránya, h. nem engedi meg a belgazdasági sokkokhoz való alkalmazkodást, táplálja a devizapiaci spekulációt, s igen aszimmetrikusan érinti az adósi-hitelezői pozíciót. Alkalmazási feltétele, h. az orsz. ne legyen kitéve specifikus sokkhatásoknak. Árfolyam szintjének meghat nem a mon, hanem a devizapol feladata, mon pol csak részt vesz benne Ez a strat nem használható lebegő árfolyam rendszer mellett b) Monetáris aggregátum meghatározása:
A jegybank időről-időre bejelenti, h. milyen mértékben kívánja növelni a pénztömeget. Ez a stratégia, akkor optimális, ha a pénzkínálat (M*V) és az infláció közötti kapcsolat szoros + megbízható, azaz a pénz forgási sebessége (v) rövid távon nem változik, ill. a pénz iránti kereslet stabil. (Ez azt jelenti, h pénz keresletének ár- jövedelem- és kamatrugalmassága hosszú távon állandó.) További kritérium, h. az M kategória felett korlátlan legyen a jegybanki ellenőrzés. A pénzkínálat szabályozásán kereszt. csakkor remélhető az árszint stabilitása, ha megfelelő biztonsággal prognosztizálható a kereslet!! Az új pü-i eszközök kifejlődésével a jegybank által ellenőrzött pénztömeg és a kereslet közötti kapcsolat fellazult. Az EU-ban az árfolyam a fontos, az USA-ban pedig már rugalmasabb árfolyam van. c) Közvetlen inflációs cél meghatározása: Ebben az esetben a jegybank az alapcélnak tekintett árstabilitást közbülső – rövidtávú – inflációs célkitűzések megvalósítása révén kívánja elérni. Előnye, h. ez a legegyértelműbb, mindenki által leginkább érthető, és ellenőrizhető stratégia. Illetve e stratégia kellő rugalmasságot biztosít a jegybanknak a belgazdi követelményekhez való igazodásban. A stratégia veszélye: a jegybank inflációellenőrző képessége igen különböző. Kulcsfontosságú a jegybanki politika hitelessége, a jegybanki politika iránti bizalom! Ennek hiányában a mon. eszközök használata a várakozásokkal ellentétes következménnyel járhat! Az is megnehezíti a strat. alkalmazását, h. a mon. lépések hatása csak fáziskéséssel jelentkezik az árszint alakulásában. Ezért fontos az állandó tájékoztatás a tervezett intézkedésekről > cél a kiszámíthatóság és átláthatóság kell legyen! (Fontos a reális előrejelzés!) A stratégia sikerének záloga, h a jegybank szabadon választhassa meg monetáris eszközeit. Fiskális megfontolások ne korlátozzak a monetáris hatóság mozgásterét, a deficitfinanszírozásra képes legyen a piac. Rögzített árfolyamrendszer esetén e stratégia nem alkalmazható. Egyes országokban sikeres volt az effajta stabilizáció, ám ez nemcsak ennek köszönhető, hanem a világgazdaság csökkenő ártrendjének is. ECB is ezt a stratot használja, + M3 meghatározása középtávra Ez a strat nem használható rögzített árfolyamrendszer esetén 2.2.1. A MONETÁRIS POLITIKA ESZKÖZEI: 1. Az alapkamat megállapítása: - hagyományosan a „rediszkontláb” volt A váltók viszontleszámítolásánál alkalmazott kamatláb betéti kamatláb max.-a, valamint a hitelkamatláb min-a. Ennek emelése drágította a piaci hitelfeltételeket. - napjainkban a „repokamatláb” tölti be a központi funkciót (= a ~-at a visszavásárlási kötelezettséggel járó értékpapírügyleteknél használják a vételi és a visszavásárlási ár különbözetének meghatározásakor.) - a kamatláb a jegybankok klasszikus piacszabályozó eszköze volt, de aktív használatának lehetőségét a nközi tőkeforgalom liberalizációja jelentősen szűkítette. Ma már jelentősége csekély (nagy deviza és tőkepiaci következménye lehet már kis k módosításnak is) 2. Nyíltpiaci műveletek: - A nyíltpiaci műveletek napjaink a legfontosabb monetáris eszközei. = a jegybank intervenciós műveleteiről van szó, amikor a JB közvetlenül megjelenik a piacon, és céljának megfelelően ad el vagy vásárol pénzügyi aktívákat. - Ezekre a pénz- és a devizapiacon egyaránt sor kerülhet. (pl.: értékpapírok eladása, stb.) A devizapiaci intervenció a pénz relatív érékének védelmét szolgálja. - A jegybanki intervenció mértéke az árf rendszertől függ (rögzített-erősebb, lebegő-gyengébb) Σ: A JB aktívan részt vesz az árfolyam-politika kialakításában, de az árf. pol. irányításának jogával nem rendelkezik. 3. Kötelező tartalékráta szabályozása: - a ~-ok előírásával a JB adminisztratív módon szabályozza a pénzintézmények hiteltevékenységét. - Hatása kettős: 1. szűkíti a bankok által nyújtott hitelek összegét, 2. növeli a hitel árát. - A neoliberális elvekkel nem összeegyeztethető ez a módszer > sok JB már lemondott az alkalmazásáról. Ma már számos JB úgy enyhíti az előírások adminisztratív jellegét, h a tartalékokra kamatot fizet. Így a tartalékolási kötelezettség csak a bankok likviditását csökkenti, de nem érinti jövedelmezőségüket, aminek a kiélezett nközi versenyben igen nagy a jelentősége. - Klasszikusan a JBi kamatpolitika lépései szabták meg a belgazdasági helyzetet: túlfűtött konjunktúrában a JB megemelte a kamatlábat, ami hatott a belső kereskedelem vmennyi elemére! (I, C, hitel.. stb.) - Mára (a nközi gazd. és pénzügyi kapcsolatok felerősödésével) egyre komolyabb figyelmet szentelnek a külgazdaság alakulására! > kamatláb emelése az aktívum irányába mozdítja a kereskedelmi mérleget: a vagyontartás vonzó formájává válik a pénzkészletek növelése. Az árukat a hazai keresletcsökkenés miatt
növekvő értékben kell külföldön értékesíteni. > Σ: A kamatlábemelés hatására fokozódhat a nettó export, és beáramlik a külföldi tőke, így a külg-i egyensúly javul. - A gazd. belső állapota, ill. a külg-i helyzet sokszor más kamatlépést kívánna meg. Ilyen dilemmahelyzetek: túlfűtött konjunktúra és a nközi fizetések jelentős aktívuma (előbbi emelést, utóbbi csökkentést indokol) belgazdi recesszió és a folyó fiz. mérleg passzívuma (előbbi a csökkentést, utóbbi emelés kíván) ⇓ - A JB semmilyen körülmények között nem tekinthet el az intézkedések külgazdi hatásaitól, de sokszor előfordul, hogy a JB-ok nem vállalnak kamatlábemelést a külső egyensúly védelmében, mert az túlzottan veszélyezteti a belgazdaságot > ilyenkor lesz vita a JB-k vezetői között! ⇓ - A kamatláb emelésétől sokkal jobban tartózkodnak a JBk, mint a csökkentésétől! (= sajátos hozzáállás a monetáris filozófiához: elfogadják az alaptételt, az árstabilitás megőrzését, de nem tudnak eltekinteni a az expanzív vagy restriktív monetáris poliitka konjunktúrát serkentő vagy fékező hatásától!) - Emelés elleni érvük: a munkanélküliség magas szintje és a lanyha konjunktúra. - A monetaristák szerint a kamatláb emelés a pénzmennyiségen keresztül hat az inflációra: ha a kam. emelés hatására a pénzmennyis. csökken, akkor az árszínvonal is csökken, egyébként nem. Önmagában tehát a kamatnak nincs egyértelmű hatása az árszintre. A neokeynesiánusok szerint a kamatlábemelés növeli a ktg-ket, így ha egyéb tényezők változatlanok, az árszint emelkedése elkerülhetetlen. Σ: A kamtemelés sikere még nagyban függ: - a JB-i politikába vetett bizalomtól: ha a bizalom megfelelő, akkor a kamatemelés eredményeként az árdinamika mérséklődésére számítanak a piacok, és valóban csökkeni fog az infláció! - inflációs várakozásoktól! - Az inflációs nyomás fokozódásának legfontosabb tünetei: a nközi és ni inflációs előrejelzések, a pénzkínálat túlzott növekedése és jövőbeni folytatódása, a kapacitások kihasználásának túlságosan gyors javulása, a munkaerő-piaci feltételek (bérkövetelések) érezhető keményedése, az állampapírok hozamgörbéi és a piaci kamatlábak emelkedő trendje, a valutaárfolyam gyengülése ~ a kereskedelmi mérleg erőteljes aktivizálódása, részárfolyamok és ingatlanárak gyors emelkedése - A közgazdi elméletek időről-időre visszatérő vitatémája a Phillips-görbe érvényessége is. (a görba az árszint (bérszint) és a munkanélküliség változása közötti kapcsolatot mutatja be, emlékeztek nem? :) Philips tétele: a munkanélküliség csökkentésének ára az árszint emelkedése. Vagy: az árstab. ára a magas munkanélküliség.(áldozati ráta:) - Az elmúlt évtized némileg igazolta a Phillips-görbe monetarista kritikáját: az infláció és a munkanél-küliség közötti kapcsolat nem is olyan szoros és tartós. A görbe bizonyos időszakonként elcsúszik. - A monetáris politika intézkedései igen bonyolult hatásmechanizmuson keresztül jutnak el a piaci résztvevőkhöz! (könyv 100. oldal, ill a napközin lévő PDF) 2.2.2. VALUTA (DEVIZA) TANÁCS TÍPUSÚ MONETÁRIS POLITIKA - Ez a monetáris politika azon különleges típusa, amikor a klasszikus intézm-i keretet az ún. valutatanács (currency board) helyettesíti: - A rendszer lényege, h a tanács a hazai valutát -előre meghatározott árf-n -bármikor hajlandó átváltani meghatározott külföldi valutára. Gyakorlatilag ez rögzített árfolyamrendszert jelent. A konverziót a devizatartalékok garantálják, amelyek megegyeznek a hazai forgalomban lévő pénzmennyiséggel. - A JB alapfeladata, h a nettó deviza-beáramlásnak megfelelő bankjegyet és érmét bocsásson ki, de másfajta JBi tevék-t nem végezhet. Diszkrecionális mon.pol-i lépésekre nincs lehetőség. - A rendszer merev, de meg lehet benne bízni: a pénzmenny. csak akkor nő, ha a fizetési mérleg aktivizálódik (javul). - A pénzkínálat változásának a fenti rendszerben van némi rugalmassága, de korlátozott: a belső pénzkínálat a folyó fizetési mérleg által indokolt szinttől csak átmenetileg szakadhat el, mert különben az inflációs ráták és kamatráták eltérései (külföldi országokhoz képest) szétfeszítik a tartalékvalutájú országokkal való kapcsolatot. - Valutatanácsot a volt brit gyarmatokon alkalmaztak, ahol korábban nem volt JB, azaz nem volt tapasztalat a monetáris politikát illetően. - A nemzeti valutáról való lemondással a seigniorage-ról (a pénzkibocsátás sajátos jövedelméről) is le kellene mondani, ezért nem szüntetik meg a saját nemzeti pénznemet az ilyen tanácsokkal dolgozó országok. 2.3. Költségvetési politika - Alapfeladata: az állami bevételek és kiadások összehangolása.
- A keynesi elmélet kiemelt szerepet szánt a kv-i pol-nak, a monetarista és neolib-s felfogást viszont kettőség jellemzi e tekintetben: egyrészt az állami költekezés visszafogását sürgetik, másrészt az állami beavatkozás veszélyeiről beszélnek. - Az állami szféra növekedésének oka többek között a jóléti kiadások emelkedése volt. - A kv-i hiány felduzzadása jelentős probléma a világban. A 70-es évek folyamán kezdtek erősödni az aktív kv-i pol-lal szembeni kételyek. A nagy kv-i deficitek az államadósság növekedéséhez vezettek, s öngerjesztő folyamatot indítottak el. - A hazai piacról történő hitelfinanszírozás a piaci kamatláb túlzott emelkedéséhez vezethet. Itt jön be a kiszorítási hatás, azaz, hogy ezáltal csökkennek a magánberuházások. Nyitott gazd-ban ez nem biztos, mert a magánszféra külföldről megszerezheti a hiteleket. A következmény azonban az ország adósságának növekedése, ezt hívják beszorítási hatásnak. - A deficitet a kormány külf-i hitelfelvétellel is finanszírozhatja. A jelentős mértékű külf-i hitelfelvétel is emelheti azonban a belf-i kamatokat. A kamatláb emelkedésben azonban a kv-i pol. csak közvetett szerepet játszik. - A kv-i hiány és a kamatláb kapcs-át egyes iskolák másképp magyarázzák: - Neoklasszikus elmélet: deficit nő, összes megtakarítás. csökken, piacok likviditása romlik, kamatok biztosan nőnek. - Keynesi elmélet: a fenti érvelést csak akkor fogadják el, ha nincs likviditási csapda. - [Likviditási csapda: ha a kamatláb további csökkenésétől már nem várható a g-i tevékenység bővülése: inaktív pénztömeg keletkezik, amely nem hat a reálszférára.] Ebből az állapotból csak a nettó kv-i kiadások növelésével lehet kilépni Keynes szerint. - Ricardói magyarázat ellenkezőleg következtet: Ricardo ekvivalencia elmélete szerint a kv-i deficitnek nincs igazából makrogazdasági jelentősége: a közületi szektor hiánya automatikusan növeli a magán megtakarításokat. Az adófizetők ugyanis tökéletesen felmérik, hogy a kv-i hiány adóemeléshez vezet, így már előre takarékoskodnak. Így a közület megtakarítása csökken, magán nő, összességében nem változik, ezért a kamatláb se változik, magánberuházás se változik. - Ez az elmélet szinte irreális feltételekre épül. - Empirikus vizsgálatok: a deficit és a kamatláb között oda-visszahatás van: a kamatemelés is növeli a deficitet. A költségvetés szerkezete se mindegy, hogy milyen: ha fogyasztásra és kamattörlesztésre megy el, az nem jó, ha inkább beruházásra, akkor ez hosszabb távon jó lehet. De sajnos nagy része improduktív dolgokra megy, mint nyugdíjak. - Egyesek szerint a kv-i deficitnek relatív hatása van a gazdaságra: a közületi és magánszektor fogyasztási és beruh-i kiadásai közötti kapcsolat szorossága a meghatározó, ill. hogy ezek milyen mértékben rugalmasak a deficitet illetően. A forgalmi-fogyasztási adók csökkenése miatti deficit általában a ker-mérleg passzívizálódásához vezet: ugyanis az adócsökkenés miatt, az árszint csökken, a kereslet nő, így az import is nő. Ezzel szemben, ha a kv-i hiány a jövedelemadók csökkenése miatt nő, akkor a deficit növekedésével a megtak. hajlandóság is nő, azaz az összkereslet nem változik. - A költségvetési politika alapfeladatának összegzése: az államháztartás egyensúlyba hozatala a kiadások drasztikus csökkentésével, és az állami jelenlét csökkenetése a jövedelem-elvonás csökkentésével. A kv-i pol. végső (alap-) célja az állami túlköltekezés megszüntetése, közvetlen célja a deficit következetes lefaragása, az eszköze pedig a rendszeres állami kiadások szigorú felülvizsgálata, ill. az adókulcsok csökkentésével elért adóalap- (és ezáltal adó-) növelés. - Az államadósság elfogadható (fenntartható) szintjének reális meghatározására több elmélet van. - Legelterjedtebb az, h. a nettó adósság reálértékének növekedési üteme nem érheti el a reálkamatláb szintjét. Ekkor remélhető, hogy egyszer visszafizetésre kerül minden adósság. - Szigorúbb egy másik nézet, amely szerint: A * = D (k-y) / (1+k). (D: adósság relatív mértéke, k: reálkamat, y: a reáltermék növekedési üteme). Itt a reálkamat növekedésével arányosan nő az elsődleges aktívum megkívánt min. szintje, így a kv-i politika ellenőrizhető lesz. - Érdekes álláspont az ún. mérlegfelfogás: a kv-egyenleget, a kv. tevékenységet úgy kell értékelni, mint a magánszférát. A kormánynak korrekt mérleget kellene csinálni, a nettó adósság reálértéket szembesíteni a reálaktívákkal. Persze hogy lehet pl. egy infrastruktúrát számszerűsíteni. Úgyhogy ez csak egy idea. - Ma az államháztartási hiány nemzetközileg elfogadott felső határa a GDP 3%-a, az államadósságra ugyanez 60%. A kv-i pol. a makrogazdasági szabályozás nagyon rugalmatlan eszköze. - A kv-i pozíciók merevségét jól mutatja a köv. összefüggés: D* = D(k-y)-A, azaz, h. a kamatfizetések nélküli elsődleges aktívum (A) mennyiben fedezi az adósság kamatterheit. A kamatfizetési terhek a reálkamatlábtól (k), a reálnöv. ütemétől (y), valamint az adósságállomány relatív szintjétől (D) függnek. Csak akkor várható a hiány csökkenése, ha az elsődleges mérleg többlete meghaladja a kamatterhek növekedését. A kamatterhek növekedése azonban szinte törvényszerű, hiszen a reálkamatláb általában meghaladja a reálnövekedés szintjét. A kv. rugalmatlansága mellett figyelembe kell venni a fáziskését is, amellyel a g-i folyamatok a kv. lépéseire reagálnak.
2.4. Devizapolitika - A pénzügypolitika harmadik részterülete a devizapol. - A valutáris folyamatok a pénzügypolitika minden területére kihatnak, az országok mon- és/vagy kv-i pol-i lépései ugyanúgy érintik a nk-i rsz-t, mint a devizapol. lépései. - A hagyományos definíció szerint a devizapol. a pü.pol azon része, amely a legszorosabb és legegyértelműbb hatást gyakorolja a külgazd-i folyamatokra. Feladatköre széles: nk-i áru, pénz- és tőkeforgalommal kapcsolatos valamennyi pü-i és valutáris döntés. Egyik főszereplője a jegybank, de az elvi döntések meghozatalába a kormány is teljes körűen bekapcsolódik. - A devizapol-nak is több része van: nk pénzforgalmi politika, árf-politika, fizumérleg-politika, nk tartalékpolitika, nk tőkeforgalmi politika, nk valutáris kooperációs politika 2.4.1. A nemzetközi pénzforgalmi politika - Ennek keretében eldöntik, hogy a gazdálkodó alanyok, ill. állampolgárok mennyire szabadon vagy ellenőrzött formában alakíthatnak ki valutáris kapcsolatokat. - A nk-i pénzforg-i pol-nak 3 alapvető típusa van: kötött, vegyes és liberalizált rsz.: a) Kötött rsz.: a külfölddel kizárólag állami engedély alapján lehet bonyolítani pü-i tranzakciókat. Állami devizamonopólium a devizák adás-vételére, átutalására, a nk-i hitelügyletekre, stb. sok adminisztráció. Fenntartásának oka a külg-i egyensúlyhiánytól való félelem (g-i és pü-i rsz. fejletlensége folytán). Nem működik a devizapiac, kötelező a beszolgáltatás. Az ilyen országok száma nagyon lecsökkent. b) Vegyes jellegű rsz.: átmenet a kötött és a lib. között. Megszűnik a totális engedélyezés, egyre több fizetési jogcímet vonnak ki az ellenőrzés alól. Általában mindenütt az áruforgalommal kezdik, majd innen lépnek a szolg-k és a tőkeforg. liberalizálása felé. A vegyes típusú devizagazdálkodási rsz-ek legfőbb jellemzője, h. a folyó fizetéseket már liberalizálták, de a tőkeforgalom még nagyrészt engedélyhez kötött. Az IMF tagságra hosszú ideig (1980-ig) ilyen rsz. volt jellemző. Liberalizációs szempontból az alábbi tőkeügyleteket különítjük el: -tőke- és pénzpiaci ügyletek: pü. részvények, kötvények, -hitelműveletek, -közvetlen beruházások és ingatlanügyletek, -kereskedelmi banki (betét-) ügyletek, -egyéb tőkemozgások, -intézményi befektetők devizaügyletei c) Liberalizált: az állam nem szabályozza a gazdálkodó devizális döntéseit, bíznak a piacok működésében. Az adminisztratív ellenőrzés feladásával azonban a devizahatóság nem ad fel mindent, távolról figyeli az eseményeket, ill. szükség esetén megteszi a szükséges lépéseket. Ekkor azonban a devizahatóság csak piackonform eszközöket alkalmazhat. - A nk-i pénzfor-i pol-i liber. legegyértelműbb bizonyítéka a valuta konvertibilitása. A valutakonvertibilitás fokozatairól alapvetően 3 megközelítésben beszélhetünk: 1. Kik élhetnek a szabad konverzió lehetőségével? » belső és külső konvertibilitás 2. Mely területekre vonatkozik az átváltás szabadsága? » részleges és teljes konvertibilitás 3. Milyen formában teszik lehetővé adott területen a szabad átválthatóságot? » hivatalos bejelentés (de iure) vagy deklaráció nélkül enyhíti az ellenőrzést (de facto) - A konvertibilitás mivel kihat a legfontosabb kül- és belgazd. folyamatokra, csak akkor vállalható, ha az ország el tudja viselni annak következményeit. A nk-i forgalomba ezentúl szabadon belépő valuta felhasználása lehet: más valuta megvásárlása, áru vagy szolg. vásárlása, püi aktívák vásárlása. A sikerhez a döntések arányos eloszlása szükséges, ha bármely kizárólagossá válik, az feszültségeket okozhat a gazdaságban. - A konvertibilitás zavartalan fenntartásának követelményei: - megfelelő reálgazdasági telj. (versenyképes exportkínálat ) - kel1ő szintű deviza tartalék (legfontosabb valutákból a zökkenőmentes átváltás biztosítása) - dinamikusan egyensúlyban lévő fiz.mérleg + fejlett püi piacok, ahol a valutatulajok vonzó befektetési lehetőségeket találhatnak - reális árfolyamok - monetáris pol. kellő szabadságfoka, külgazd. követelményekhez igazodó kamatpol. - felelősségteljes és rugalmas fiskális pol., mely kel1ő teret biztosít a monetáris pol-nak és segíti a reálgazdasági teljesítményeket - megfelelő kereskedelem-politika 2.4.2.+ 2.4.3. Árfolyam- és fizetésimérleg-politika - A devizapolitika legfontosabb területei
- Az árfolyam-politika azon állami törekvéseket, eszközöket és intézkedéseket összesíti, amellyel a hatóság a hazai valuta árát egy általa kívánatos szintre kívánja vinni, ill. annak közelében akarja tartani. - A fizetésimérleg-politika a nemzetközi fizetések teljes körű számbavételét, az egyenleg folyamatos követését és az egyenlegezésből fakadó feladatok teljesítését, ill. a hosszú távú egyensúly biztosításához szükséges intézkedéseket öleli fel. - Nk-i püi kapcsolatok liberalizációja miatt az árfolyammal, fiz.mérleggel kapcsolatos célok érdekében már másfajta pol. folytatására van lehetősége a hivatalos intézményeknek. 2.4.4. Nemzetközi tartalékpolitika Feladata, hogy olyan összetételű és mennyiségű tartalékállományról gondoskodjék, amely biztosítja az ország nki fizetőképességét. Követelmények: a) Mekkora devizatartalékot célszerű képezni? Probléma: Ország megítélését javítja, ha a monetáris tartalékok a fiz. kötelezettségek egyre nagyobb hányadát teszik ki, aminek ára azonban, hogy a tartalékot kel1ően likvid formában kell felhalmozni; a rövid lej. befektetések hozama pedig csekélyebb, mint a tartósjellegű kihelyezéssel elérhető. » optimális tartalékszint meghat. fontos feladat - likviditási ráta = tartalék/import; addig jó volt, amíg az import jelentette az országok számára a legfontosabb külföldi fiz. kötelezettséget. - Hatvanas évek után megjelenő mutatók: - kulcsvalutájú országoknál (különleges pozíció miatt a külföld jelentős tömegű valutát birtokol ): tartalék/kfddel szembeni teljes rövid lejáratú kötelezettségállomány - gyenge pozíciójú országoknál (fontos szerepe van a folyamatos külső hitelfelvételeknek): 1. adósságráták: - adósság/GNP » növekvő ráta esetén az ország gazd. telj .képessége nem emelkedett arányosan a kfdi eszközök bevonásával - adósság/GDP » célszerű, ha a kfdi működőtőke-bef. jelentős - adósság/export » hibája, hogy az export-jövedelmek nominális értéke különféle okokból változhat, nem mindig jelenti az ország fizetőképességének erősödését, ezt kívánja kiküszöbölni az adósság/nettó export, mely kiszűri az inf1áció hatását 2. adósságszolgálati ráták: u.a.mint előzőek, csak adósság helyett adósságszolgálat éves értéke 3. beruházás-szolgálati ráta: az országban ber. teljes külföldi tőkeimport utáni szolg./export 4. kamatfizetési ráta: törlesztendő kamatok éves értéke/bázis - Rövid távú fizetőképesség legáltalánosabban elfogadott mutatója az éves adósságszolg/export, melyet folyó adósságszolgálati rátának is neveznek. - Tartalékigényt az is befolyásolja, hogy a kormány milyen erősen kívánja kézben tartja az árfolyamot. Minél szigorúbb a szabályozás, annál nagyobb tartalék szükséges. 1970-es évek óta a lebegtetéses rendszer miatt a hivatalos tart. igény elvileg csökkent, mivel nincs folyamatos dev .piaci interveniálási kényszer . - [Bretton Woods-i rsz. » Likviditási csapda (Robert Triffin ): vagy a tartalékeszköz iránti mennyiségi igény elégíthető ki vagy annak minősége bíztató.] - Manapság azonban a mon. tart. képzés ismételt felgyorsulása jellemző Ennek oka: nki valutáris rsz. bizonytalansága; a tőkeforg lib. hatására megjelenő spekulatív tőke erőteljes tartalékolásra ösztönözte a jb-kat. b) Milyen legyen a monetáris tartalékok szerkezete? - Egyfelől olyan eszközök kellenek, melyek garantálják az értékállandóságot, másfelől fontos szerepet játszanak az ország nk-i fizetési forgalmában. » a jb diverzifikálja tartalékait. A tartalékok értékét dollárban fejezik ki. Az árfolyam és várható hozam folyamatos újraértékelésével alakítja a jegybank. a kívánatos tartalék szintet. (elmúlt tíz év adatai szerint a devizatartalékok szerkezetében a dollár megőrizte abszolút vezető szerepét) - A hivatalos tartalékok elhelyezésének a lehetősége korlátozott a nagyfokú likviditási követelménye miatt. Ált. jellemző, hogy a tartalékokat a tulajdonos országban helyezik el. 70-estől jellemző a xenopiacon történő elhelyezése a tartalékoknak. A tart.pol. mozgásterét a monetáris és a ktgvetési pol, valamint a gazdpol aktuális céljai szigorúan befolyásolják. 2.4.5. Nemzetközi tőkeforgalmi politika Feladata, hogy a tőkeforgalmat a bel- és a külgazdasági egyensúly dinamikus fenntartásának irányába terelje. Kulcskérdései: - Milyen irányú és mértékű nettó tőkeforgalom kívánatos? - Milyen ügyletszerkezet mellett max. a haszon? - Milyen relációs követelmények vannak a tőkeügylettel kapcsolatban? - Milyen eszközökre épüljön a politika?
- Liberalizáció miatt egyre kevésbé van mód a közvetlen szabályozásokra. Teljes konvertibilitás mellett a befektetési döntéseket motiváló tényezőkön keresztül lehet szabályozni. Elvileg az adópol közvetlen szabályozó eszköz lehetne, de a gyakban itt is korlátozottak a lehetőségek. - A tőkekiáramlást akadályozó intézkedések gyakran visszafelé sülnek el, és a tőkeexportot is visszafogják, az illegális tőkemenekítés viszont felugrik. A nettó tőkeimport ösztönzésének leghatékonyabb módja a megfelelő beruházási légkör kialakítása, az ár- és költségszint hosszú távú stabilitása és felvevőképes piac biztosítása. 2.4.6. Valutáris kooperációs politika - Szoros korlátok közé van szorítva, mivel a külföldi intézményekkel kialakítandó együttműködés lehetőségét az ország külpolitikai irányvonala is módosítja. ( pl. Mo. IMF-tagsága) Kis méretű és gyenge világgazdasági pozíciójú országok aligha tehetik meg, hogy távol maradnak a kooperációs intézményektől. - Szinte nincs is előnye a valut koopból való távolmaradásnak, mert az alapvető szabályokat a nem tagok is kötelesek betartani 2.5. Pénzügyi struktúrák - finanszírozási rendszerek - A püi struktúra a gazdaság globális finanszírozási lehetőségeit, ill. az egyes finanszírozási források makrogazdasági jelentőségét mutatja meg. - Két alapvető csoport: bank- ill. piacalapú rendszerek » bankok vagy a püi piacok játszanak-e fontosabb szerepet a makrofolyamatokban? - Modigliani-Miller-elmélet: Tökéletes tőkepiacok mellett a vállalatok finanszírozási döntése nem befolyásolja a növekedést. 1980-as évektől: püi struktúra kihat a reálfolyamatokra » fontos annak ismerete, hogy milyen rsz. működik - Püi struktúrának meghatározott társadalmi, történelmi és gazd-i gyökerei vannak. Németo., Japán » bankalapú püi struktúra, angolszász országok » piacalapú rsz. - Piacalapú rsz,: külső forrásbevonás fő színtere az értékpapírpiac, közvetlen finanszírozás jellemző, míg Bankalapú rsz.: finanszírozás fő forrását a bankok jelentik; "közvetett tőkeátcsoportosítás"; a pénzint-ek profilja széles - Közvetlen finanszírozás: a tőke a befektetőtől közvetítő nélkül jut el a finanszírozást kereső félhez - Közvetett finanszírozás: a tőketul. helyett a bank gondoskodik arról, hogy a tőke eljusson a rendeltetési helyére - Gerschenkron elmélete: Az ipari fejlődés későbbi szakaszába bekapcsolódó országok miért nem vettek át az élenjárók piacalapú rsz-ét? G. szerint minél később indul meg egy gazd fejlődése, annál nagyobb volumenű tőkét igényelnek a beruházások. Németo.-ban, Japánban akkor indult meg az intenzív fejlődés, amikor a modern technika átvétele nagy tőkét igényelt, a potenciális beruházók ezzel nem rendelkeztek » bankhitel (sőt, oroszoknál, akik még fejletlenebbek voltak, az államnak kellett erőteljesen beszállnia a finansz-ba) - Ellenvélemény: pont fordítva van, a bankalapú pénzrsz-ek tették lehetővé a német ipar példa nélküli fejlődését. » A bankalapú rsz-ek minőségi főlényét hangsúlyozza. - Univerzális bank: A bankorientált rsz-ek főszereplői. Sok vita körülöttük. A legtöbb országban szabályozzák a bank által végezhető tevékenységeket. (McFadden-tv .1926., Glass,Steagall-tv .1933.) Németo. eltérő állásponton van. Ők a diverzifikált bankokban pont a kockázatok mérséklésének lehetőségét látták, minél többféle tevékenységet végezhet egy bank annál stabilabb a jövedelmezősége. EU: a banki irányelv elvileg szabad utat enged az univerzális bankoknak. - Single banking licence: ha egy EU-tagországban megszerezzük a bankengedélyt, utána az összes többiben bankolhatunk, ebből az következik, hogy az univerzális bankokra vonatkozó szabályozások EU-szerte egységesednek - Az univerzális bankok hatékonyságát méretgazdaságosságuk, ill. a folyamatos információszerzés adja. - Információs aszimmetria: a püi befektető mindig kevesebb és kevésbé pontos infoval rendelkezik, mint a tőkét igénylő fél. Ezt az információs hátrányt a bankok átvállalják, Folyamatosan minősítik a hiteleket, ill. az adósokat. (Monitoring) - Az univ bankok hitelkamatlábainak eltérései nem jelzik árnyaltabb és hatékonyabb kockafelmérő képességüket - Tőkeáramlási számlák: Segítségükkel elemezhetők a püi rsz szerkezeti jellemzői. Mátrix formában összesíti egy adott gazdaság különböző szektorai között létrejött püi kapcsolatokat. Funkciója a püi rsz-ben lezajlott tőketranzakciók teljes körű bemutatása. A módszer zárt logikai rsz-t alkot, egy tétel változását követnie kell egy másik tétel azonos mérvű módosulásának. A püi stuktúra hatékonyságáról is reális képet ad, hiszen nyomon követhető, hogy a felkínált aktívák mennyiben igazodnak a hitelezők igényeihez. Lehetővé teszi a püi eszközök szerepének vizsgálatát, püi közvetítők tevékenységének a pontos követését. - Tőkeáramlási számlákból kiszámítható mutatók: - pénzügyi ráta: valamennyi püi aktíva GDP-hez viszonyított értéke, a püi struktúra relatív értékének mérőszáma
- pénzügyi közvetítői ráta: bankaktívák értékét visz. az összes püi aktívához, kifejezi, hogy mekkora az intézményes hitelközvetítés súlya - értékpapírosítási ráta: ép-oknak az összes aktívához visz. aránya - nemzetköziesedési ráta: külföldi aktívák és passzívák hányada az össz. püi aktívában - banki értékpapírosítási ráta: a banki ép-ok hányada az össz. ép-típusú tőkeügyletben - A pénzügyi struktúra méretét tekintve az Egyesült Királyság áll az élen. Az átlagosnál kisebb püi struktúrával rendelkező országok többségét a bankalapú püi rsz-ek közé sorolják. A püi struktúra felépítésében megfigyelhető trendek: emelkedik az értékpapírosítási ráta és a nemzetköziesedési ráta. - Nem sikerült egyértelműen bizonyítani, hogy a püi struktúra milyensége egyértelmű kapcsolatban állna az adott nemzetgazdaság teljesítményével. A szerkezeti ráták közül a nemzetköziesedési rátánál mutatható ki a legegyértelműbb hatás a gazdasági növekedésre. - Egyetlen ajánlás: a piacok megnyitása – ez a finansz lehetőségek bővüléséhez, a tőkeallok hatékonyabbá válásához vezet 3. fejezet A külgazdasági ügyletek makrogazdasági összefüggései 137.-161. oldal 3.1. Nemzetközi fizetési mérleg – tartalmi és technikai kérdések 3.1.1. A nemzetközi fizetési mérleg szerepe - A fizetési mérleg egy adott ország és a külvilág között bonyolódó pénzügyi folyamatok (pl. adásvétel, kölcsönök, beruházások, ajándékok) összessége egy meghatározott időszakra vonatkozóan. - Korábban a legnagyobb fontosságot a külker mérlegnek tulajdonítottak (NX=X-M). Ezt a vámstatok alapján állítják össze. - A fizetési mérleg a nemzetgazdaságok jövedelemszámításának szerves részét képezi.A mérleg felöleli a valuta belföldiek (vállalatok, háztartások, kormányzati szervek) és a valuta külföldiek (nemzetközi szervezetek) között létrejött valamennyi tranzakciót. - Ha a kermérleg többlettel zárul, akkor felhalmozás, devizatöbblet keletkezik. Két eset lehetséges: - magánszféra nem akarja a többletet felhasználni: ekkor a jegybank felvásárolja a többletdevizát, ezáltal tartalékai nőnek - magánszféra fel akarja a többletdevizát használni: tőkekiáramlás - Ha a kermérleg hiánnyal zárul, akkor pont az ellenkezője (JB tart csökk, tőkeBEáramlás) - A fizetési mérleg legfontosabb funkciója, hogy átfogó képet adjon az ország devizamozgással járó tranzakcióiról. Ennek segítségével lehetséges a valutaárfolyam előrejelzése és az ország nemzetközi fizetőképességének felmérése. - A fizetési mérleg szinte törvényszerűen egyensúlyhiánnyal küzd. Az egyensúlyhiány növekedése előbb-utóbb meghatározott gazdaságpolitikai lépéseket eredményez. 3.2. A fizetési mérleg összeállítása: a kettős könyvelés - A fizetési mérleg összeállítása kettős könyvelés alapján történik. - Kettős könyvelés: a fizetési mérleg összeállításakor a tényleges ügyleteket és az azokat kísérő pénzügyi folyamatokat egyaránt számba veszik. Ha a módszert megfelelően alkalmazzák, az ország külfölddel szembeni követelései és tartozásai összegszerűen megegyeznek. - A fizetési mérlegnek tehát mindig nullszaldóval kell zárulnia. (A könyvelési nullszaldó nem jelent közgazdasági nullszaldót, azaz a nemzetközi fizetések egyensúlyát, azt csak a mérleg tartalmának elemzésével állapíthatjuk meg). - A fizetési mérleggel kapcsolatos félreértéseknek gyakran a flow és a stock adatok nem megfelelő kezelése az oka. - A mérleg sorokból és oszlopokból áll – a sorok a nemzetközi fizetések indítékait, a fizetési jogcímeket tüntetik fel, míg a oszlopok a követeléseket és tartozásokat. pozitív előjellel szerepelnek a pénzbeáramlással járó tételek, a negatív tételek pedig az országból kiáramló tételek - (A legtömörebb fizetésimérleg formában három sor szerepel: folyó fizetések, a magánszféra tőketételei és a hivatalos tartalékok sora) - Folyó fizmérleg elemei: áruker (látható ker), szolgker (láthatatlan ker), tényezőjövedelem-transzfer, egyoldalú átutalások
- Tőketételek: jellemzőjük, h devizakövetelés keletkezik általuk ---> közvetlen bef (FDI), portfolió bef (PI), egyéb hosszú távú tételek - Tévedések és kihagyások: oka – időbeli elcsúszások, árfolyam-problémák - Az idők során jelentősen módosult a fizmérleg szerkezete: most a legismertebb a IMF mérlegsémája, amit kb. 180 ország alkalmaz 3.3. A fizetési mérleg típusai - A fizetési mérleg különböző típusai abban különböznek egymástól, hogy más módon választják szét a szaldót kialakító és a szaldót egyenlegező tételeket. - Kereskedelmi mérleg: A legszűkebb területet fedi le, hiszen a szaldót kizárólag az áruexport és az áruimport alapján számítja ki, minden más tételt egyenlegezőnek tekint. - Folyó fizetési mérleg: A tőkeáramlásokat tekinti egyenlegező tételeknek, de a szaldót az összes egyéb jogcím figyelembevételével határozza meg. (azaz: kermérleg + szolg ker + tényezőjövedelmek + egyoldalú átutalások) - Fizetési alapmérleg: Ha a „vonalat” a hosszú lejárat (és lejárat nélküli) tőketételek alatt húzzuk meg, azaz a szaldószámításból csak a rövid lejáratú tőkemozgásokat zárjuk ki, a fizetési alapmérleg egyenlegét kapjuk meg. (azaz: folyó fiz + FDI + PI + egyéb hosszú lejáratú tőke) - Likviditás típusú fizetési mérleg: A rövid lejáratú tőkeexport szaldót meghatározó tételnek tekintik, míg az éven belüli tőkebeáramlást egyenlegező tételnek tekintik. (azaz: alapmérleg + kimenő rövid lejáratú tőke) - Hivatalos tartalékügyletek mérlege: A magánszektor teljes tőkeforgalmát szaldókialakító tényezőként veszik számításba, egyenlegezés csak a hivatalos tartalékok állományváltozásaként következhet be. (azaz: likv. mérleg + bejövő rövid lej. tőke) - Általános vagy teljes mérleg: ha valamennyi jogcím a „vonal felett” helyezkedik el - szaldója mindig nulla 3.3.1. A folyó fizetési mérleg - Tartalmazza az összes áru- és szolgáltatáskereskedelmi ügyletet, a nemzetközi jövedelemtranszfert és az egyoldalú átutalásokat - A nemzetgazdaság nemzetközi jövedelemteremtő képességét tükrözi - A mérleg aktívuma azt mutatja, hogy az ország mekkora nettó jövedelemre tud szert tenni - Egy ország fizetési mérlegének alakulásában döntő szerepe van a külkereskedelmi mérleg alakulásának. A külkereskedelmi mérleg adott ország meghatározott időszakban (ált. 1 év) lebonyolított összes exportját és összes importját állítja szembe egymással, függetlenül attól, hogy az áruszállítások ellenértékét kiegyenlítették-e vagy sem. A külkereskedelmi mérleget a vámstatisztikák alapján állítják össze. - A pozitív előjellel elkönyvelt exporttételeket FOB-árakon (=költségmentesen hajóba rakva) veszik figyelembe, vagyis a mérleg nem tartalmazza az exportügylettel kapcsolatos költségeket (szállítás, biztosítás). - Az importtételeket általában járulékos költségekkel növelt értékben könyvelik el, azaz CIF-árakkal (= költség, biztosítás, fuvardíj) kalkulálnak. - A kereskedelmi bankügyleteket legtöbbször pénzátutalás követi – az importőr cég megbízza bankját, hogy az exportőr bankjának utalja át a vételárat. Két eset: ha az importőr nem rendelkezik önálló számlával az exportőr országban, úgy a bankok közti nemzetközi pénzátutalás az importőr ország devizatartalékait csökkenti – valószínűleg a jegybank adja el külföldi aktíváinak egy részét, ami tőkebeáramlásnak tekinthető ha importőr önálló számlával rendelkezik az exportőr országában, tehát a vételár kiegyenlítése nem jár nemzetközi pénzmozgással, akkor úgy tűnik mintha a fizetési mérleget nem érintené a vételár kiegyenlítése, mégis a látszat ellenére az áruvásárlást ekkor is nemzetközi pénzmozgás követi, hiszen a fizetéshez az importőr külföldi aktívákat ad el, tehát az import értékével azonos mérvű tőkebeáramlásra kerül sor. - A vételár kiegyenlítésének módozataitól függően az import vételára pozitív előjellel vagy a tőkeforgalmi mérlegben, vagy a hivatalos tartalékoknál (azok csökkenése formájában) jelenik meg. - A kereskedelmi mérleg többlet a többletbevételek valamilyen formában történő befektetését igényli. A befektetéseknek két formája képzelhető el: 1. Ha a magánszféra nem vállalja a nemzetközi befektetést, akkor a jegybanknak kell gondoskodni a megtakarított jövedelmek megfelelő formában történő befektetéséről, következésképp a jegybank felvásárolhatja a kereskedelmi mérleg aktívumából fakadó devizabevételeket.
Ha a kereskedelmi mérleg többlete túlzottan megnöveli a bankokhoz beérkező devizakínálatot, és az így bekövetkező árfolyammozgást a jegybank veszélyesnek ítéli, sor kerülhet deviza piaci intervencióra. Tehát a jegybank vásárolja fel a többletdevizát, megakadályozva a hazai valuta nem kívánatos árfolyam-erősödését 2. Jegybanki intervenció hiányában a piaci árfolyamok módosulása nyomán szívódik fel a többletdeviza: külföldi devizákat a bankok alacsonyabb áron vásárolnak, ami csökkenti a hazai valutára való konverzió igényét, és növeli a magánszféra külföldi devizák iránti keresletét. Ha a magánszféra szereplői maguk kívánják többlet-devizabevételeiket befektetni, akkor ennek a tőkekiáramlás lesz a következménye. - Deficites külkereskedelmi mérleg: ha az import meghaladja az exportált áruk értékét 1. Ekkor az importőrök egy része nem fizetett reáltermékkel a behozott árukért, illetve mások sem szállítottak többletárut az importált javakért, így az import egy részét hitelben vásárolták vagy készpénzzel fizettek. 2. Az is lehetséges, hogy a külkereskedelmi mérleg passzívuma nem a magánszféra külföldi aktíváinak mértékét csökkenti, hanem a hivatalos tartalékok egy részét használják fel erre a célra (a jegybank a többletimport értékében ad el devizát a piacon). - Bármelyik megoldást alkalmazzák is, a többletimport tőkebeáramlással jár. - Reál- vagy pénzügyi aktívák eladása külföldre tőkeimportot eredményez, értéke a pozitív előjelű oszlopba kerül. - Reál- vagy pénzügyi aktívák vétele tőkekiáramlással jár, mely növeli a fizetési mérleg passzívumát. - A magánszféra tőkeimportjának meg kell egyeznie a kereskedelmi mérleg deficitjével (kivéve ha a jegybank beavatkozik a devizapiaci folyamatokba). - Magántőke beáramlása az országba a következő formákban valósulhat meg: külföldiek hiteleznek az importőrnek külföldiek beruháznak az importőr ország lehívja külföldi aktíváinak egy részét - Általában elmondható, hogy a nettó külföldi tőkebeáramlásnak kell ellentételeznie az importtöbbletet. - Szolgáltatáskereskedelem: A szolgáltatások hagyományos értelemben az áruk rendeltetési helyre való eljuttatásával kapcsolatos tevékenységeket jelentik (pl. szállítás, szállítmányozás, biztosítás, pénzügyi-, fizetéstechnikai szolgáltatások, turizmussal járó fizetések). A szolgáltatás kereskedelemmel kapcsolatos fizetéseket általában elkülönítik a hagyományos áruforgalomtól, esetleg láthatatlan kereskedelemként jelölik. Egyes országok a termelési tényezők nemzetközi áramlásával járó külföldön realizált jövedelmek átutalását is e sorban tüntetik fel. A gyakorlat azonban inkább az, hogy megkülönböztetik a termelési tényezők átadásával, ill. a nem termelési tényezőkkel kapcsolatos szolgáltatásokból fakadó nemzetközi jövedelmeket. - Egyoldalú átutalások: Azokat az összegeket tartalmazza, melyeket a valutabelföldiek ellenszolgáltatás nélkül kapnak. pl. külföldről kapott ajándékok, adományok, segélyek (kötött segély: melyet csak a donor ország termékeinek vásárlására lehet fordítani) ezek az átutalások a pozitív oszlopba kerülnek néhány ország a külföldön dolgozó vendégmunkások által hazautalt összegeket is ide sorolja sajátos egyoldalú átutalási forma a háborús jóvátételi fizetések (bár ennek egyoldalúságát vitatják, mert a pusztításokért felelős ország már elvette a jóvátételi fizetések reálértékét) - A folyó fizetési mérleg hiányának lehetséges okai: a gazdaság nemzetközi versenyképességének gyengülése, mely szűkíti a külső piacra vitt termékek értékesítési lehetőségét, csökken az export külső piac kedvezőtlen keresleti viszonyai A gyengébb exportteljesítmény a versenyképesség romlása nélkül is bekövetkezhet például, ha az importáló országok gazdasági növekedési üteme elmarad az exportőrétől. termelési tényezők nettó jövedelemkiáramlása A fizetési mérleg szerkezete: Jogcímek A Áruexport B Áruimport C Kereskedelmi mérleg (A+B)
Tartozások (negatív előjel) -x
Követelések (pozitív előjel) +x
D Szolgáltatáskereskedelem export import Termelési tényezők nki jövedelemtranszfere (munka- és tőkejövedelemek) visszautalt jövedelmek külföldre utalt jövedelmek F Egyoldalú átutalások (magán és hivatalos) G Folyó fizetési mérleg (C+D+E+F) H Közvetlen külföldi tőkebefektetések import export I Portfolióbefektetések import export J Egyéb hosszú lejáratú tőkemozgás import export K Fizetési alapmérleg (F+H+I+J) L Rövid lejáratú tőkeáramlások Export M Likviditási típusú mérleg (K+L.export) Import N Hivatalos tartalékügyletek mérlege (M+L. import) O Hivatalos devizatartalékok tartalék felhasználása (aktívák eladása) tartalék növekedése (aktívák vétele) tévedések és kihagyások P Általános fizetési mérleg (M+L+N+O)
+x -x +x -x -x
+x +x
-x +x -x +x -x -x +x +x -x -x Tartozások =
+x Követelések
3.3.2. A tőkemérleg - Az ország nemzetközi vagyonmérlegének tekinthető, mely a külföldi vagyon nettó változását jelzi - A mérleg passzívuma azt mutatja, hogyan növekedett az ország nettó külföldi aktíváinak értéke, míg az aktívum a nettó külföldi vagyoncsökkenés értékét jelzi - Minden olyan ügyletet tartalmaz, amely a valutabelföldiek külföldi magánszemélyekkel szembeni követeléseinek vagy tartozásainak értékét módosítja - Az itt szereplő ügyletek a magánszféra külföldi aktíváinak ill. passzíváinak állományában bekövetkező változást számszerűsítik - A tőkeforgalom különböző ügyleteit a következő szempontok alapján lehet csoportosítani: hivatalos vagy magántőke tranzakciók az eszközök lejárata (hosszú, rövid) direkt vagy portfólió-befektetések - Direkt vagy közvetlen befektetések: olyan típusú és volumenű külföldi aktívák megvásárlását jelenti, melyek révén a befektető a vállalkozást bizonyos mértékben ellenőrizni tudja, és bizonyos fokú döntési részvételhez jut, tehát nem az a cél, hogy a befektető bármikor könnyen továbbadható eszközökhöz jusson. Portfólió beruházás: a befektető tőkerészesedése nem teszi lehetővé az ellenőrzést. A befektető külföldi részvényeket vagy kötvényeket vásárolva kívánja hozamát növelni, de a tőke működtetését nem kívánja befolyásolni, se ellenőrizni. - Kölcsöntőkeügyletek: lejárat szerinti bontását az indokolja, hogy a rövid- ill. hosszabb lejáratú befektetések eltérően hatnak a fizetési mérlegre • a rövid lejáratú a fizetési mérleg bizonytalan hatású tényezői • a hosszabb lejáratú tranzakcióknál csekélyebb a valószínűsége, hogy a futamidőn belül sor kerül a tőke ellenkező irányú áramlására gyakran nehéz egy ügylet lejáratát meghatározni (pl. ha vki egy külföldi bankszámlára helyez el pénzt - ez a befektetési forma rövid lejáratú, ugyanakkor a külföldi által megvásárolt hosszú lejáratú kormánykötvények értéke a hosszú lejáratú ügyletek közé kerül, mégha a kötvények egy éven belül le is járnak)
- Külföldi aktívák vásárlása: mindig a fizetési mérleg tartozás oldalán (negatív előjelű tételként) szerepel, mert e tranzakció tőkekiáramlással jár - Valutakülföldiek befektetései tőkebeáramlást indukál, azaz pozitív előjellel kell számba venni (mivel az aktívák külföldieknek történő eladása növeli a követelés állományt). Σ: tőkekiáramlás a negatív oszlopba, külföldiek befektetése a pozitív oldalra kerül A könyvelés logikája: Külföldi pénzügyi aktívák vásárlása (részvény, kötvény, értékpapír, hitelfolyósítás) ugyanolyan tőkekiáramlással jár, mintha reáljavakat (árukat) vásárolnának külföldön. 3.3.3. A hivatalos tartalékok mérlege - Ide tartoznak: egyéb tételek tévedések és kihagyások hivatalos tartalékok állományának változása és ülföldi hivatalos szervekkel szembeni kötelezettségek tétele - Tévedések és kihagyások sora: a pontatlanságok korrigálására, hogy a szaldó nulla értékű legyen, megfelelő összegű tévedések és kihagyások sort iktathatnak be a sor beiktatását az teszi szükségessé, hogy bizonyos tranzakciók számbavételére technikai okokból nem kerülhet sor a folyó időszakban, ill. így korrigálhatóak az árfolyammozgásokból származó torzítások ez a sor hivatott arra is, hogy a csempészáruk forgalmából eredő aktív irányú torzulásokat kivédjék ( a csempészáruk értéke nem szerepel az importkiadások között, miközben fizetni kell értük, azaz az ország külföldi aktíváinak állománya csökken, látszólagos tőkebeáramlást kimutatva) tipikus hibaforrás az is, hogy nagyobb értékű export-import ügyletek pénzügyi rendezése hosszabb periódust fog át: az első részletek átutalására az áruszállítások megindulása előtt sor kerülhet (azaz az exportügyletet még nem veszik nyilvántartásba a követelés oszlopban, mikor az átutalások -a külföldi aktívák növekedése miatt- már negatív előjellel szerepelnek) - Hivatalos tartalékok: a tartalékok növekedése negatív előjellel kerül számbavételre, mert az a jegybank külfölddel szembeni követelésállományának emelkedését jelenti a tartalékok csökkenése – a követelések növekedéseként- a pozitív előjelű oldalra kerül - A tartalékok nettó változása e két tételt együttesen vizsgálja. - A tartalékot külföldi devizákban tartják, ill. a jegybankok aranyat halmoznak fel (a tartalékokat a jegybank általában valamilyen rövid lejáratú formában befekteti). - A hivatalos tartalékok változása a fizetési mérleg összes egyéb tételének nettó értékét tükrözi. - Ha a hivatalos tartalékok változása eltér a vonal feletti tételek által meghatározott szaldótól, akkor a két értéket a tévedések és kihagyások segítségévek hozzák egy szintre. 3.4. A fizetési mérleg szaldójának értelmezése - Teljes körű fizetési mérleg esetében teljesen értelmetlen egyensúlyhiányról vagy aktívumról/ passzívumról beszélni, mert ezek csak valamelyik részmérleg vonatkozásában alakulhatnak ki. - autonóm jellegű tranzakciók: Alakulásuk független a fizetési mérleg egyéb tételeitől, és nem tekinthetőek más jogcímen regisztrált devizaügyletek természetes következményének. - igazodó (egyenlegező) tételek: Egyértelműen levezethetőek valamilyen más fizetési jogcímből, azaz más ügyletek logikus folytatását jelentik. - A fizetési mérleg szaldóját közgazdasági szempontból az autonóm tételek alapján vizsgálhatjuk. - A fizetési mérleg akkor zárulhat aktívummal, ha az autonóm jellegű bevételek (követelések) értéke meghaladja az autonóm jellegű kiadásokat (tartozásokat). Deficit esetén az autonóm tételek nettó értéke negatív előjelű. A gyakorlat nem mindig egyértelmű: - Például, ha az ország rövid lejáratú külföldi aktíváinak értéke nő, akkor gondolhatunk arra, hogy az exportőrök nem kívánták teljes mértékben reáljavak beszerzésére fordítani a devizabevételüket, egy részükért külföldi pénzügyi aktívákat vásároltak (tehát az aktívanövekedés az exportbevétel-beáramlás egyenlegező tétele), másrészt az sem zárható ki, hogy a rövid lejáratú tőkeexportot a külföldi valutáért remélhető magasabb kamathozam motiválta. → a fizetési mérlegben ennek nyomán meg fog jelenni egy egyenlegező tétel - Korábban felt, h az árukereskedelem és a hosszú lejáratú tőkeügyletek alapvetően autonóm jellegűek, míg a rövid lejáratú tőkemozgások zömét igazodó (vagy egyenlegező) típusnak tekintik. - Ennek a megállapításnak a helyessége azonban a körülményektől függ:
rögzített árfolyamok és szigorú tőkeforgalmi ellenőrzés mellett valóban feltehető, hogy a rövid lejáratú külföldi aktívák állományának változása az alapvető reálgazdasági folyamatok következménye liberalizált devizagazdálkodás mellett már kérdéses rögzített árfolyamrendszerben: a jegybankok jelen vannak a devizapiacon, a hivatalos tartalékállomány változása az autonóm jellegű tételek nettó értékével egyezik meg - Ha a fizetési mérlegben szereplő tranzakciók aktívumot eredményeznek, a jegybanknak kell felvásárolnia azt a devizamennyiséget, amit a tulajdonosok nem kívántak elkölteni, így a jegybank külföldi aktíváinak értéke nő. - Hivatalos szervek aktív piaci jelenléte, ill. mikor a gazdaságpolitika direkt befolyásolja a piaci döntéseket, az árú-, ill. a hosszú lejáratú tőkeimport a makrogazdasági feltételektől függően alakul (e döntések nem tekinthetőek a fizetési mérleg egyéb tényezőiből fakadó szükségszerűségnek). - Minél liberalizáltabb a rendszer, annál valószínűbb, hogy a tőkeügyletek önálló elhatározásból születnek. - A legutóbbi évtizedek jellemzője, hogy az országok közti tőkeáramlások autonóm jellege fokozódott, s az egyenlegező jelleg mindinkább az áru- és szolgáltatáskereskedelemnél mutatható ki. A fizetési mérleg elemzésekor a három részmérleg szaldója áll a középpontban: 1. folyó fizetések mérlege 2. kereskedelem forgalmi mérleg: → a külföldön realizált jövedelmek csökkenése intő jel a befektetők számára, hogy a befektetéseknél fokozott óvatossággal járjanak el 3. fizetési alapmérleg (tőkemérleg): - Korábban meghatározó jelentőségűnek tartották, úgy vélték ugyanis, hogy az ország külgazdasági pozíciójának a legfontosabb barométere az ország nettó áru- és tőkeforgalmát összesítő alapmérleg. - A fizetési alapmérleg deficitje különböző módon alakulhat ki, ami ezek függvényében igen eltérően értékelhető: ha a deficit mögött a folyó fizetési mérleg passzívuma áll (melyet az ország tőkeexportja tovább fokoz), az értékelés alapvető szempontja a tőkeexport szerkezete: • milyen formában exportáltak tőkét? • sor került-e és milyen mértékben külföldi aktívák vásárlására? • mindezek nyomán nőtt-e az ország külföldiekkel szembeni követelésállománya? - Ha igen: az alapmérleg passzívuma a jövőbeli nemzetközi jövedelmek növekedését valószínűsíti, hiszen az aktívák után meghatározott nemzetközi jövedelemtranszferre lehet számítani - Ha a tőkeexport a külföldiekkel szembeni tartozások értékét csökkentette (tehát korábban felvett hiteleket törlesztettek): a tőkekiáramlás és a fizetési alapmérleg ennek nyomán kialakuló deficitje valóban figyelmet érdemlő negatív folyamat - A mérleg aktívuma sem tekinthető mindig kedvező jelenségnek: a nettó tőkeimport struktúrájától függően minősíthetjük az aktívumot a gazdaság nemzetközi pozíciójának erősödését vagy éppen gyengülését kifejező paraméternek. - Hivatalos ügyletek mérlege: Szaldója azt mutatja meg, hogy a kérdéses időszakban a hivatalos hatóságok milyen nettó devizafizetéseket hajtottak végre. - Deficit: ha a nettó átutalások negatív előjelűek, tehát devizakiáramlásra került sor - a monetáris hatóságok a nemzetközi fizetések deficitjének végső finanszírozói így a hivatalos ügyletek az összes egyéb nemzetközi fizetési tételt egyenlegezik - A hivatalos ügyleteket a monetáris hatóság (a jegybank) különböző forrásokból finanszírozhatja: devizatartalékokból kölcsönt vehet fel nemzetközi intézményektől vagy külföldi partnerintézményektől - Amelyik ország nemzeti valutájának jelentős a nemzetközi forgalma, annak a monetáris hatósága nem kényszerül közvetlen finanszírozásra. → azaz az ország a nemzetközi fizetések passzívuma ellenére sem kényszerül a tartalékaihoz nyúlni vagy külföldi hiteleket felvenni - A partnerek fenntartás nélkül elfogadják a deficites ország valutáját, hiszen azt tartalékként felhalmozzák. → ebben az esetben is teljesül a teljes körű fizetési mérleg nullszaldójának követelménye, hiszen a hivatalos ügyletek mérlege direkt jegybanki finanszírozás nélkül is igazodik az egyéb tételek nettó értékéhez - Amilyen mértékben nő a külföldi partnerek készlete az ország valutájából, úgy emelkedik a deficites ország külföldi hivatalos szervekkel szembeni tartozása (tulajdonképpen pénzügyi aktívákat adtak el külföldre, melyek a hivatalos ügyletek között pozitív előjellel szerepelnek) - Tőkeforgalmi mérleg: az ország külső vagyonmérlegének tekintjük a belföldiek tulajdonában lévő külföldi aktívák és a külföldiek által birtokolt hazai aktívák értékét állítja szembe
készülhet egy bizonyos időszakra (ekkor a vagyoni helyzet változását mutatja be) vagy egy meghatározott időpontra (ekkor a teljes nettó követelésállományt számszerűsíti – ezt nevezik tőkeállományi mérlegnek) Aktív tőkeforgalmi mérleg esetén: az ország adósi pozícióba került. Ha az ország külföldi aktíváinak értéke meghaladja a külfölddel szembeni tartozásokét, hitelezői pozícióról beszélünk. - Az aktív tőkeforgalom csak fenntartásokkal értékelhető pozitívumként: ha a külföldi hitelfelvételek idézik elő a tőkeforgalom aktívumát, a mérleg pozitív szaldója önmagában nem ad okot a pozitív értékelésre. - Az aktívák értékét (belföldiek külföldi aktíváit és külföldiek belföldi aktíváit) időről időre újra meg kell határozni – a rendszeres újraárazás elengedhetetlen - A tőkeforgalmi mérleg az üzleti döntések szempontjából is fontos szerepet játszik: minél jelentősebb a súlya a rövid lejáratú befektetéseknek az ország összes tőkeimportjához viszonyítva, annál labilisabb a gazdaság devizális szempontból (a külföldiek rövid távú aktíváikat bármikor lehívhatják, zavarokat okozva evvel a devizapiacon) ha a tőkeimportban jelentősebb szerepet játszottak a hivatalos ügyletek (azaz kormánykötvények eladása külföldi jegybankoknak), a nemzetközi politikai légkör kedvezőtlen változásával számítani lehet e kötvények piacra kerülésével, ami a devizapiacon okozhat komoly feszültséget ha a hivatalos ügyletek indirekt módon finanszírozták a fizetési mérleg deficitjét, és így a külföldi monetáris szervek jelentős devizatartalékot halmoztak fel, a kormányok közti viszony romlásakor szintén igen veszélyes devizapiaci veszélyekkel kell számolni 3.5. A nemzetközi fizetések egyensúlyhiányának főbb okai Deficites fizetési mérleg az alábbi okokkal magyarázható: a gazdaság nemzetközi versenyképességének gyengülése az országok konjunkturális ciklusainak aszinkronitása jelentősen megemelkedett a tőkejövedelmek nemzetközi transzferének negatív egyenlege 1. A gazdaság nemzetközi versenyképességének gyengülése: nyilvánvaló, hogy a szerkezetében, minőségében stb. kevésbé vonzó kínálattal egyre kevesebb jövedelem szerezhető a piacon az exportlehetőségek szűkülésével együtt jár az importkereslet élénkülése, hiszen a hazai piacon is fokozódik a kereslet a jobb és olcsóbb külföldi termékek iránt azt azonban nehéz pontosan megállapítani, hogy a versenyképesség gyengülése milyen mértékben járul hozzá a kereskedelmi mérleg passzivizálódásához (hiszen a versenyképesség összetevői /pl. minőségi jellemzők/ az árversenyképességet kivéve nem számszerűsíthetők) A folyó fizetési mérleg egyensúlyi problémáinak kézenfekvő oka a kereslet kedvezőtlen változása: Például a kereskedelmi mérleg egyensúlyát megzavarhatja a belföldi kereslet bővülése, hiszen az felszívja az exportra szánt kínálat egy részét. ráadásul a termelők szívesebben értékesítenek a hazai piacokon másfelől a megnövekedett kereslet a külföldi termékek iránti igény fokozódásával is párosulhat (tehát az export lanyhulásán túl az import is növekedhet) A kereskedelmi mérleg egyenlegére a belső kereslet nem önmagában, hanem a külső kereslet változásával együttesen hat, azaz a külső és a hazai kereslet változási ütemének különbsége a döntő. 2. Az országok konjunkturális ciklusainak aszinkronitása - A ciklusok aszinkronitása miatt a belső és a külső piaci kereslet eltérő irányban változik. - ha a partnerek konjunktúrája lanyhul, amit a kereslet visszaesése követ, az exportőr országban viszont a gazdasági tevékenység élénkülése nyomán a kereslet szintje emelkedik, az passzívumot idézhet elő az exportőr ország külkereskedelmében. - a ciklusok fáziskülönbségeit sokan az országok költségvetési és monetáris lépéseinek koordinálatlanságával magyarázzák. - az országok nemzetközi pénzügyi válsággal szembeni eltérő reagálása is fontos oka a cilkusok aszinkronitásának A második világháború óta a konjukturális ingadozások mértéke lényegesen csökkent: - a konjunktúra helyzete az USA-ban mutatja a legnyugodtabb képet: a növekedési ütem 30 éves átlagban minimálisan tér el a 2%-os szinttől (európai és távol-keleti térségben ennél erősebb az ingadozás) Σ: habár a keresletnövekedés országonkénti eltérése csekélyebb, a kereskedelmi mérleg egyensúlyának szempontjából a ciklusok aszinkronitásának veszélye továbbra is fennáll, azaz állandó a veszélye annak, hogy egy adott ország és partnerei gazdaságában jelentős különbségek alakulnak ki
A ciklikus kilengések amplitúdójának mérséklődése a következő okokkal magyarázható: növekedett a szolgáltatások nemzetgazdasági súlya (melyek kereslete kevésbé konjunktúrafüggő) a számítógépek elterjedésével javult a készletgazdálkodás hatékonysága rugalmasabbá váltak az árak és a bérek javult a piacok tőkeallokációs képessége feldolgozóipar visszaszorulása (főként az USA-ban, a feldolgozóipar ui. különösen érzékenyen reagál a konjunktrális ciklusokra) - A külkereskedelmi mérleg egyensúlyát illetően a relatív kereslet alakulása a meghatározó, azaz az export és importkereslet dinamikájának különbsége. - az exporttermékek iránti külpiaci kereslet alapvetően a partner országok jövedelmi szintjének emelkedésétől függ (∆Yk), az import iránti keresletre viszont a hazai gazdaság dinamikája gyakorol hatást (∆Yh) a kereskedelmi mérleg alakulásának kulcskérdése: ∆Yk - ∆Yh = ? az Yk és Yh értékek azonban korrigálandók, mivel ezek az összes kereslet változásának ütemét jelzik, így a fenti képlet finomításra szorul: a∆Yk - b∆Yh = ? a és b az export-, ill. importkereslet jövedelemrugalmasságát fejezi ki (a jövedelemrugalmassági együtthatói azt mutatják, hogy az összes jövedelem 1%-os változásakor hány százalékkal változik az exportált, ill. importált termékek iránti igény – tehát pl. az exportkereslet jövedelemrugalmassági együtthatója, a arra ad választ, hogy a jövedelmi szint 1%-os változása milyen mérvű keresletnövekedést jelent az exportőr országnak) - az együttható értékének növekedése a szóban forgó termékek versenyképességének erősödését jelzi Σ: Önmagában tehát a konjunktúra helyzete, a cikluskülönbségek kialakulása csak részben indokolja a folyó fizetések aktív vagy passzív jellegét, a versenyképesség alakulása legalább olyan fontos szerepet játszik. A két tényező együttes hatása szabja meg a külkereskedelmi mérleg és ezáltal a folyó fizetések egyenlegét. - A folyó fizetések egyenlege és a konjunktúra alakulása között kétirányú hatáskapcsolat áll fenn: az egyenleg maga is visszahat a gazdasági folyamatokra – élénkíti vagy fékezi a konjunktúrát. Új nézet: a mérleg egyenlegének alakulásában a konjunktúra helyzete játssza a főszerepet, de a döntő tényező nem a kereslet felfutása, hanem a kereslet szerkezetének átalakulása - Ha a megtakarítás elmarad a szándékolt beruházások értékétől, a megtakarítási hiány automatikusan passzivizálja a kereskedelmi forgalmat. a deficit teszi lehetővé, hogy a beruházások a megtakarítások elégtelen volta ellenére megvalósuljanak, hiszen a beáramló árutöbblet biztosítja reálfedezetüket ha a megtakarítás meghaladja a beruházásokra fordított kiadások összegét, a kereskedelmi mérleg aktívum lesz - Mikroszinten reális a feltételezés, hogy a külső piaci pozíció gyengülése, az elégtelen kereslet miatt csökken az adott termelő exportbevétele. Összgazdasági méretekben azonban a folyó fizetési mérleg elemzésének kulcsát a megtakarítások és a beruházási kiadások viszonya adja. - A folyó fizetések (ill. az e szempontból fontos kereskedelmi mérleg) egyensúlya mindig a belső kereslet strukturális változását tükrözi; a megtakarítási hajlandóság és a beruházási szándékok viszonyának függvényében alakul ki aktívum vagy passzívum. Ez azonban nem zárja ki a külső tényezőknek a folyó fizetési mérlegre gyakorolt hatását: a nettó export alakulásában nemzetközi hatások is közre játszanak, mint a partner országok konjunkturális helyzete, pontosabban a keresletük szerkezetében végbemenő változások → ha a partnereknél a beruházási szándékok csökkennek, és így megtakarítási többlet alakul ki, akkor az ott fölöslegessé váló tőke kiáramlása lenyomja a kamatlábakat, ami másutt (az exportőr országban) javítja a beruházási feltételeket, megemeli a beruházási kiadásokat A kialakuló deficit közvetlen okát tehát mindig a belső megtakarítási rés képzi, de mögötte közvetve külső tényezők is kifejtik hatásukat. - A kereslet szerkezeti változását hangsúlyoz felfogás a folyó fizetések passzivizálódásával kapcsolatban 2 fontos összefüggésre hívja fel a figyelmet: A konjunktúra alakulása és a nemzetközi jövedelmek változása között nincs egyértelmű kapcsolat (rossz üzleti klíma esetén a hazai kereslet csökkenése csak akkor jár aktivizálódással, ha megtakarítási többlet alakul ki). A költségvetési politika nagyon fontos szerepet játszik, de irányváltása az összes megtakarítás relatív szintjén át befolyásolja a külgazdasági egyensúlyt. hogy a költségvetési deficit lefaragását követően a kereskedelmi mérleg aktivizálódik-e vagy továbbra is passzív marad, az az összes megtakarítás beruházásokhoz viszonyított szintjétől függ
a szufficites költségvetés besegít a pozitív megtakarítási rés kialakításába, arányosan növeli a magánszféra megtakarításának összegét, de a költségvetési többlet önmagában nem feltétlen tudja biztosítani a kereskedelmi mérleg pozitív szaldóját alapvető kérdés a magánszféra megtakarítási hajlandósága, ill. a beruházási szándékok változása - A folyó fizetési mérleg deficitje mögött tehát mindig a relatíve (a megtakarításokhoz viszonyítva) erőteljes beruházási tevékenység áll, önmagában a deficit kialakulása, esetleg növekedése nem minősíthető egyértelműen kedvezőtlen folyamatnak. a deficit annak a bizonyítéka, hogy az adott gazdaságban intenzív beruházási tevékenység folyik, ami a jövőbeli termelési potenciált erősíti, így a kapacitásoknak és a foglalkoztatásnak a kompetitív szektorokban bekövetkező csökkenését ellensúlyozhatják más ágazatok beruházásai és munkahely teremtései (ezért a kereskedelmi deficit elleni fellépés irracionális) - A fizetési mérleg kettős könyveléséből fakadóan, a részmérlegek egyenlegének összege mindig nulla: Fm + Tm + R* + e = 0 Fm : folyó fizetések, Tm : a tőkeforgalom egyenlege, R* : a monetáris tartalékok változása, e : statisztikai hibák (tévedések és kihagyások tétele) - Rugalmas árfolyam rendszer esetén, mikor a jegybanknak nincsen intervenciós kötelezettsége, feltételezhető, hogy a devizapiaci intervenció nem módosítja a tartalékszintet, így: Fm + Tm + e = 0 Továbbá feltételezhető, hogy a fizetésimérleg- statisztika tökéletesítésével e értéke minimális mértékű, így: Fm = - Tm - Rugalmas árfolyam esetén a korrekt módon összeállított folyó fizetési mérleg aktívuma/passzívuma éppen megegyezik a tőkeforgalmi mérleg passzívumával/aktívumával. - Vitatott az oksági kapcsolat iránya: A tőkeforgalmi szaldó határozza-e meg a folyó fizetések egyenlegét, vagy a folyó fizetési mérleg határozza meg a nettó tőkeáramlásokat? egyesek szerint az országok a folyó fizetések deficitje miatt kénytelenek azzal azonos összegű hitelt felvenni, ill. külföldi aktíváikat ilyen mértékben csökkenteni ---> tőkeBE mások szerint a tőkeimport az ok, a folyó fizetések passzivizálódása pedig a következmény ----> tőkeBE ---> importtöblet ---> kermérleg passzivitás másik magyarázat: tőkeimport ---> hazai valuta kereslete nő ---> ára nő ---> rontja a belföldön előállított termékek piaci pozícióját ---> kereskedelmi mérleg passzivitás. Σ: Alapvetően mindkét érvelés logikus, tehát mindkét irányú kölcsönhatást létezőnek fogadhatjuk el. Rögzített árfolyam esetén nem tekinthetünk el a tartalékok változásától: a jegybanknak a monetáris tartalékok terhére be kell avatkoznia a deviza piacon, ekkor: R* = -(Fm + Tm) Azaz a tartalékok növekedése/csökkenése megegyezik a folyó fizetési és a tőkemérleg együttes aktívumával/passzívumával. A Bretton Woods-i árfolyamrendszerben valóban az történt, hogy ha egy ország folyó fizetési- és tőkeforgalma deficites volt, akkor a jegybank kénytelen volt ilyen mértékben leépíteni devizatartalékait. Ha a tartalékcsökkenést a jegybank nem vállalta volna, az árfolyam előbb-utóbb tarthatatlanná vált volna. Vagyis rögzített árfolyam mellett a két mérleg összevont szaldója automatikusan mozgatja a tartalékszintet. - Rugalmas árfolyam mellett látszólag nincs negatív következménye a folyó fizetési deficitnek, és csak a rögzített árfolyamot fenntartó országok kénytelenek (devizatartalékaik korlátozottsága miatt) ügyelni az egyensúly fenntartására. A rugalmas árfolyamrendszer valóban lehetővé teszi a folyó fizetési mérleg hiányának vállalását, de csak átmenetileg: a folyó fizetési mérleg hosszú távú hiánya és a tőkemérleg tartós aktívuma veszélyesen megnövelheti az ország későbbi fizetési kötelezettségét, hiszen a bevont tőkék jövedelmének transzfere egy idő után jelentősen passzivizálhatja a folyó fizetéseket megfelelő típusú és feltételű tőkeimport mellett, melyek későbbi terhei az elviselhetőnél nem nagyobb mértékben passzivizálják a folyó fizetési mérleget - Rögzített árfolyam mellett a monetáris tartalékok szintje automatikusan behatárolja a deficitvállalás lehetőségét. ha az együttes szaldó deficites, a jegybank nem kerülheti el a tartalékok azonos mérvű apadását rövid távon, átmenetileg vállalható a devizatartalékok terhére történő deficitfinanszírozás, hosszabb távon azonban nem - A fizetésmérleg alapfeladata tehát: a dinamikus egyensúly biztosítása ha az átmeneti egyensúlyhiányok kioltják egymás hatását, az ország megőrizheti megfelelő szintű likviditását, így nem következik be túlzott eladósodás, ill. a tartalékok nem zuhannak elfogadhatatlanul alacsony szintre - A dinamikus egyensúly fenntartásának követelménye nemcsak makrogazdasági szinten áll fenn: mikrogazdasági szempontból is bizonyítható, hogy a tartós egyensúlyhiány súlyos következményekkel jár. Σ: Az ésszerű deficitvállalásnak makro- és mikroszinten egyaránt alapkövetelménye, hogy a deficitet ne a folyó (fogyasztási) kiadások túlzottan magas szintje, hanem alapvetően a beruházási kiadások megugrása indokolja.
4. fejezet Árfolyam-politika – elvi követelmények és gyakorlati lehetőségek 161.-218. oldal Árf.pol. két fő kérdése: milyen az optimális árfolyam? milyen árfolyamrsz segíti ezt elő? 4.1. – Az optimális árf.szint Attól függ, hogy mi az optimális, hogy mi a célunk – gazdpol 3 nagy alapfeladata: gazd növekedés, árstabilitás, külgazd egyensúly Opt árf.szint meghatározásához ismerni kell a reális árf.szintet = amelyik egyik irányban sem befolyásolja az adott gazd külpiaci versenyképességét. A reális árf. a valuta relatív értékét tükrözi. Az opt. árf. ettől meghatározott mértékben tér el – a céltól függ, hogy hogyan és mennyire. Az opt. árf. körüli eltérési sáv nagyságát különböző mértékben ítélik meg a kül. iskolák. Pl. neolib.: állam ne szóljon bele az árf-ba. Monetaristák: pü-i változók nem tudnak hatni a reálfolyamatokra kár az államnak bekavarnia árf.pol. legyen „semleges”, azaz tükrözze a piaci árak arányát opt ~ reális árf., max tompítani lehet az ingadozásokat Állami beav célja: külgazd-i versenykép. javítása belgazd-i stabilitás (infláció lassítása, ugyanis: magasan tartják az árf-ot, ezzel passzivizálódik a külker forgalom, így nő a kínálat belföldön, ezért éleződik az árverseny, csökken az infláció) Neokeynesi felfogás: árf.pol a gazd-i növ. érdekében is bevethető ha a gazd-i növ motorja az export, azt ösztönözni kell reálisnál alacsonyabb az opt. árf ha importérzékeny a gazd, magasabb árf kell. ilyenkor az árf-nak a szerkezeti változásokat is ösztönöznie kell A nagy befolyásolgatásnak persze mellékhatásai is vannak, ezért ma az a trendi, hogy a hatóságok biztosítsák, hogy a működő árf minél szorosabban illeszkedjen a reálishoz. 4.2. Árfolyamrendszerek árf.rsz = milyen intézmény és milyen módszerrel határozza meg az árf kialakulását? – ebben mekkora szerepet játszik a hivatalos szféra ill. a piac nincsen nk. szabályozó, egyezmény, a világgazdaság tényei határozzák meg, hogy melyik ország milyen rsz-t tud választani 4.2.1 Az árf.rsz. megválasztását befolyásoló tényezők a) mennyire nyitott a gazdaság, pl. export(+import)/GDP egyik vélemény: minél nyitottabb, annál fontosabb védeni a hazai gazd-ot az árf.ingadozástól másik vélemény: minél fontosabb az árf., annál inkább rá kell bízni a piacra empíria: egyre nyitottabbá váló országok sorban térnek rá a piaci típusú árf.rsz-ekre b) nemzetgazd mérete, világpiaci súlya egyik vélemény: kicsik kössék hozzá a valutájukat egy számukra fontos nagyobb országéhoz, nagyok támaszkodjanak a piacra másik vélemény: nagy és zártabb országokban legyen piaci árf.rsz. (sztm ez ugyanazt mondja…) c) termelési szerkezet a monokultúrás exportszerk-el rendelkezőknek elvileg rögzíteniük kellene, hogy az exportra termelők jövedelme ne fluktuáljon, DE ezzel megmerevedik a termelési struktúra (nem segíti az exportot) és ha csökken a termékük világpiaci ára, nem tudnak rá rugalmasan reagálni d) piacok fejlettsége és rugalmassága piaci árf.rsz csak ott működtethető, ahol a devizapiac fejlettsége garantálja, h a valuta ára a reális szint közelében marad (int-i keretek és forgalom volumene fontos) e) a nk pénz- és tőkeforgalom liberalilzációja szűkíti a devizapol mozgásterét egyik vélemény: ha lib. a tőkeforg, a hatóságok úgysem tudják stabilizálni az árfolyamot, fölöslegesen vállalnak kockázatot másik vélemény: éppen a lib. tőkeforg-ból eredő nagy bizonytalanság miatt kell az államnak stabilizálnia az árfot f) inflációs ráta: a valuta relatív inflációs rátája ha magasabb tartósan az infl, mint máshol, nem lehet rögzíteni az árf-ot, mert nagyon megnőne az import, és versenyképtelen lenne az export magas infl mellett csak akkor lehet rögzített az árf, ha hatóságilag leállítják az importot, stb. Nyitott és liberalizált gazdaságnak a gazdpol valamely területén le kell mondania szuverenitásáról: ha túl expanzív (inflatórikus hatású) a monetáris és/vagy ktgv-i pol, le kell mondani a rögzített árf-ról árf.rögzítés célja sokszor pont az, hogy feladják a monet. pol önállóságát és ez gátat szab a bérek és ktg-ek növekedésének is
4.2.2 Az árfolyamrendszerek alaptípusai Két szélsőség: rögzített árf.rsz: állam deklarálja az árf-ot, jegybank a hazai valuta keresletét mindig szinten tartja rugalmas/szabadon ingadozó árf.rsz: piac határozza meg az árf-ot Rugalmas árf.rsz mellett szóló érvek: a) visz. könnyű igazodási lehetőséget biztosít: ha a ker.mérleg passzivizálódik, a aluta kínálatának növekedése lenyomja az árf-ot, versenykép. javul, nem kell visszafogni a termelést Ezzel csak az a baj, hogy ha a nominális jöv-ek nem is csökkenek, a reáljöv-ek igen ez ugyanannyira fáj, mint ha rögzített árf lenne b) valutáris rsz iránti bizalom fokozódása – értelmetlen a spekuláció, nem alakulhat ki jelentős egyensúlyhiány c) háttérgazd nem szietelődik el a világgazd-tól, árf jelez, ha valami van, azonnal lehet igazodni a világpiaci folyamatokhoz d) erősíti a nk fizetőképességet, hiszen a tartalékokat nem kell devizapiaci intervenciókra felhasználni e) gazdpol, főleg monetáris pol függetlensége Rugalmas árf.rsz elleni érvek: a) bizonytalanná teszi az üzleti kalkulációt (persze a piaci árf. még nem biztos, hogy nagyon ingadozik is) b) spekuláció veszélye, lélektani hatások is hozzájárulhatnak a nagy kilengésekhez c) DE: a destabilizáló spekuláció szempontjából alig különbözik a két árf.rsz. Vannak átmeneti rezsimek – ez a devizapol finomszabályozási törekvését jelzi. Elég gyakran változtatják az országok az árf.pol-jukat, ez általában a rugalmasra való áttérést jelenti 4.2.3 Hatóságilag irányított (átmeneti jellegű) árfolyamrendszerek a) merev (rögzített) árf – csak a hatóság szabályozza, 1 v több valutához kötik b) intervenciós sávval kiegészített árf.rögzítés – a sáv szélessége a piaci erők árf.-meghatározási súlyát jelzi kérdés, hogy a hiv. árf. mennyiben átcentrum. Ha a hiv. árf. a hosszabb távú piaci ármozgás középpontja, akkor a piaci árf viszonylag eredményesen tartható a sávban. Ha gáz van, a jegybank már nem tudja a sávban tartani. Ha menet közben bővítik a sávot: i) mindenki látja, h a jegybank gyenge, gyorsan megszabadulnak a valutától és a túlkínálat a bővebb sávból is kiviszi a valutát (1971 IMF), ii) megnyugszanak és minden OK (EK 1992) c) rendszeresen kiigazított hivatalos árf intervenciós sávval előre meg van adva, hogy hogyan korrigálják majd az árf-ot. átlátható. ált a valuta relatív inflációs rátája a korrekciós tényező látszólag rugalmas, de elleplezi a gazdpol problémákat (nem próbálja meg befolyásolni az inflációt) d) csúszó rögzített árf.rsz. jegybank előre közli, mit fog változtatni 3 kulcskérdése van: milyen időtávra jelentse be a JB a lépéseit? milyen mértékű rendszeres leértékelést vállajon? aktív csúszó árf: előre bejelentett mértében értékeli le antiinflációs eszközként is használható milyen széles legyen az inflációs sáv? az is kérdés, hogy csak a sávhatáron, vagy előbb is beavatkozik a JB nagy teret enged a piacnak ált kicsi és nyitott országokban, ahol visz. magas az infláció, csak hosszabb távon tudják visszaszorítani Mo is ezt csinálta: kis lépésekkel a reális szintre csúsztatni az árf-ot; ezzel csillapítják az inflációs várakozásokat; DE: ezzel erősödhet is az inflációs inercia – beépítik az árakba a várt inflációt 4.2.4. Piacvezérelt árfolyamrendszerek a) lebegő árf.rsz. – lebegés nem mondanak fix árfolyamot, de a JB beavatkozhat, ha szükségesnek tartja ez a 70s pü-i innovációja „piszkos” lebegtetés fogalma értelmetlen, mert az a lényege, hogy a JB bármikor beavatkozhat, tehát sosem tiszta a lebegtetés Plaza-megállapodás (85) USA+egyéb nagyok, Louvre-megállapodás (87) szintén vezető ipari hatalmak: összehangolt akciókkal megakadályozzák a nemkívánatos mozgásokat IMF árgus szemekkel figyeli, hogy a kialakuló árf mennyiben felel meg a folyó fiz. mérleg helyzetének ez csak akkor vezethető be, ha a piac és a hivatalos szféra kölcsönösen megbíznak egymásban 50s óta nagyon népszerű, Friedman érvelése alapján sokkal stabilabb árf-okat eredményezne ez a rsz tompítani a külső sokkhatásokat – rugalmas árf.rsz esetén az ország nem kényszerül a partner negatív fejleményeinek átvégetlére, viszont automatikusan igazodik az árf az új körülményekhez JB folytathat önálló monet pol-t az emellett szóló érvek folyamatosan dőltek meg a 70s-től: hektikusan ingadoznak az árfolyamok monet pol-t is korlátozza ez
semmit sem old, meg de biz. helyzetekben jó a rugalmas rsz b) korlátlanul rugalmas v szabadon ingadozó árf szigorúan értelmezve egy ilyen sincs trend: árf. liberalizáció, DE: a válságok fokozott óvatosságra intenek: fokozatosan kell áttérni piacnak jól működőnek kell lennie hektikus árf-ingadozásra nem az a jó válasz, h az állam kivonul az irányításból akkor érdemes a rugalmasra áttérni, amikor a hivatalos árf-ot sikerült a piac értékítéletével kb megyegyező szintre vinni. Robert Mundell: (ez hasonló a lehetetlen (szent)háromság tételéhez): van 3 dolog, amelyekből csak 1-ben dönthet önállóan a kormány, a többit ahhoz kell igazítani: i) pénzkínálat, ii) bér- v árszínvonal alakulása, iii) árf meghatározása 4.2.5 Vegyes típusú árfolyamrendszerek Többes árf.rsz-ek: nk áru- és szolgáltatásforgalomban rögzített, tőkepiacon lib. árf. nk szervezetek mindinkább tiltották, hosszú távon feszültséget generálhat hivatalos piacon ált magasabb árf - exp-nak ez rossz, de a fő cél a külföldi befektetések vonzása + az, h bizonyos tevékenységeket különadóval sújtsanak, másokat meg támogassanak Többes árf a hivatalos és a feketepiac együttélése is: a feketepiac az árfrsz liberalizálásával elsorvad 4.3. Az optimális valutaövezet Valutaövezetet azon országok hozzák létre, melyek sajátosan összekapcsolják azonos elvi alapon működő árf.rsz-eiket köztük lévő árf-okat véglegesen rögzítik, ha ez egészen végleges, akár ki is cserélhetik egy közös valutára valutaövezet a nemzetgazdaság is (nincs minden földesúrnak külön pénze) A valutaöv. akkor optimális, ha az árf. rögzítése mindenki számára nettó előnyökkel jár. Bretton Woods-i rszben egyensúlyinak tekintették a hiv. árf-okat, DE az optimálisnak tekintett árf-ok rögzítése nem nyújtott védelmet a fizetési egyensúly megbomlása ellen Mundell: ha merev az árf + merevek az árak és bérek, a gazd-ok nehezen tudnak igazodni és ez fájdalmas a társnak rugalmas árf kell mindaddig, amíg a kedvezőtlen külpiaci hatások kezelésére felhasználható egyéb eszközök merevek. Valutaunió két típusa: közös valuta: 1 közös JB van, csak neki lehet monet. politikája több valuta árf.rögzítéssel: lehet saját monet. pol, de azért együtt kell működni Valutaunióban gondot okozhat, ha eltérően alakul az egyes országok külgazd versenyképessége Ha több valuta van, a fiz.mérleg-hiányhoz való igazodás sikere attól függ, hogy az aktív fiz.mérlegű ország milyen inflációvállalási hajlandósággal rendelkezik, ha közös a valuta, a központi monetáris hatóság dönt, hogy az aktív v a passzív fiz.mérlegű országnak segít-e. Ha valahol szabad tőke- és munkaerőáramlás van, érdemes lehet az árf-okat rögzíteni. A valutaövezet akkor működhet optimálisan, ha rugalmasan bevethető eszközök állnak a makrogzad. pol rendelkezésére. Mundell szerint az opt.valutaövezet határai addig terjednek, amíg biztosított a tőke és a munkaerő szabad áramlása. Opt. működés további kritériuma: az országok mennyiben hajlandók lemondani monet és ktgv-i politikájuk önállóságáról? Mennyiben hajlandóak azt koordinálni? Ha 1 közös valuta van, a monet. pol esetében megoldódik a kérdés – csak 1 közös monet pol létezhet Meade: OK, amit Mundell mondott, de a munkaerő-áramlás soha nem lehet teljesen szabad, mert az emberek nem olyan mobilisak. Scitovsky Tibor megfordítja a dolgot: valutáris övezet kell a tőkemobilitáshoz. McKinnon: legfontosabb előfeltétel a résztvevő országok gazd nyitottsága – EU a mintapélda Kenen: az is kell, h a résztvevők exportja diverzifikált legyen, mert különben túl nagy az esélye, hogy külkerében váratlan egyensúlyhiány alakul ki. Ishiyama: valutaöv. előnyei: javul az erőforr-elosztás hatékonysága, erősödnek a termelési és ker-i kapcs-k, közös valuta jobb minőségű csere- és felhalmozási eszköz, csökken a devizatartalékolás iránti igény, mérséklődik az övezet és a külvilág közötti gazd-i kapcs-k egyensúlyhiányának veszélye 4.4 A devizapiaci ármechanizmus Árf. kétféleképpen határozható meg: 1 HUF = 0,004 EUR 1 EUR = 250 HUF – az országok zöme ezt használja tudom, hogy nagyon sok újat mondtam ezzel…☺ jelen könyv ezt használja: szóban forgó valuta ára külföldi valutában Devizapiac leírásánál most csak a piaci szabályozást vesszük alapul. Devizapiacon vannak állandó résztvevők: ker bankok, devizakereskedők, monetáris hatóság + eseti résztvevők
A devizapiac világméretű. Arbitrázsügyletek kihasználják az egyes valutapárok kül. árf-ait. 2 féle ügylet: készpénzes (spot) és határidős (termin). Spotnál 2 napon belül fizetnek, terminnél 2 nap-1 éven belül. Devizatkereslet attól függ, hogy a devizabelföldi emberek és vállalatok + a monet hatóság a külföldi partnerektől milyen tömegű árut és szolg-t kívánnak vásárolni milyen mérvű profitkivonásra ill. kamatfizetésre kerül sor milyen mértékű tőkeberuházást szándékoznak megvalósítani milyen összegű pénzátutalást, rövid lejáratú befektetést eszközölnek Keresletet és árf között addig változatlan a kapcs, amíg nem változnak a jövedelmek, az árak, a kamatlábak, a ktg-szint, a kereslet szerkezete, a divat, a fogy-i preferenciák. Egyensúlyi árf – árukereskedelemre egyszerűsítve – a két ország termékeire vonatkozó keresleti és kínálati görbék metszéspontja (meglepő módon…) Minél rugalmasabb az importtermék iránti kereslet, a hazai valuta leértékelésekor annál erőteljesebben csökken a külföldi valuták kereslete. Importkereslet csak késve reagál az árf.leértékelésre A külf-i valuták felértékelődésével ált. növekszik az exp.bevétel (azaz a devizapiac kínálati görbéje pozitív lejtésű DE ez lehet fordítva is – ha a partnerország importkereslete rugalmatlan. Ha kizárólag a nk ker-re vezetjük vissza a devizapiac alakulását, A ország devizakínálata B ország importkeresletétől függ. Marshall-Lerner feltétel A leegyszerűsítést írom le: ha feltételezzük, h mindkét ország exportja teljesen rugalmas, akkor A ország importkeresletének rugalmassága + A ország exporttermékei iránti külföldi kereslet rugalmassága > 1, vagyis a leértékelés ker.mérlegre gyakorolt hatását csak a kereslet árrugalmassága szabja meg. Kis országban, ahol a fentiek nem reálisak: A ország exportjának kínálati rugalmassága + A ország importkeresletének rugalmassága > 1 A 202-203-as oldalakon képleteket is ír, javaslom, hogy olvassátok el (akár az egész 4.4-es pontot) hogyan igazodik a devizapiac a külgazd körülmények változásához? Mindenki képzeljen maga elé egy gyönyörű kereslet-kínálat függvényt metszéspontostul… Ha csökken az import, csökken a kereslet az adott deviza iránt, a keresleti görbe balra toldóik, új metszéspont lesz: hazai valuta ára nő, a külföldié csökken. Árupiaci és devizapiaci fejlemények vica-versa hatnak egymásra. Az árf.változás hatását a ker.mérlegre csak nehezen becsülhetjük meg, figyelembe kell venni a rugalmasságot! 4.5.
Az árfolyam-stabilitás értelmezése
Korábban akkor tekintették az árfolyamot stabilnak: ha a valuta ára hosszú időn át nem változott vagy előre meghatározott szűk sávban ingadozott Stabil árfolyamit a kereskedelmi és tőkeügyletek legfontosabb követelményének tekintették. Bretton woods: 60s évektől egyre nyilvánvalóbbá vált hogy az árfolyamváltozások megakadályozásával csak látszólagos a stabilitás. • Stabil, de irreális szintű árfolyamok egyre jobban dezorganizálták a nki kereskedelmi kapcsolatokat • Olyan árfolyamrendszert kell működtetni, amely megengedi ill. biztosítja, hogy az árfolyamok a valuták valóságos értékarányait tükrözzék Az árfolyam-stabilitásnak és realitásnak követelménye akkor került szembe egymással, amikor az infláció világjelenséggé és a nzi inflációs ráták egyre szélesebb sávban szóródtak ⇒ választani kellett: az árfolyamoknak vagy a stabilitását vagy a realitását biztosítják. Realitást választották: ezért tértek át a lebegtetésre ⇒ ez egy új keletű problémát vetett fel: egy valuta nki pozícióját vagy árfolyamhelyzetét már nem lehetett a régi módon meghatározni Mivel a dollárárfolyam már nem volt megfelelő a valuták nki pozíciójának meghatározásához , ezért áttértek az effektív árfolyam-számításra = amely %os formában fejezi ki egy adott valutának az összes fontos valutával szembeni pozícióváltozását. ⇒ minél szélesebb effektív árfolyam-számítás bázisa (minél több valutával szembeni egyedi árfolyamváltozásból számítják az átlagot), annál reálisabban ítélhető meg a valutaárfolyam trendje. 4.5.1. Reálárfolyam Árfolyam mint árkategória: 2 típusa van: nominális és reál.
Reálárfolyam: a nominális árfolyam változását korrigáljuk a valuta relatív értékcsökkenésével ⇒ ennek stabilitása napjainkban alapkövetelmény = a valuták nominális árfolyamváltozása megfelelően igazodjék az inflációs ráták különbségéhez Á(r)a/b= Á*(n)a/b:[Pa : Pb] (Á(r)a/b a ’b’ valuta ’a’val szembeni reálárfolyama; Á*(n)a/b a ’b’ valuta ’a’val szembeni nominális árfolyamának %os változása 2 meghatározott időpont között, Pk a 2 valuta inflációs rátája) ez a képlet egyszerüsítve: Á(r)a/b = Á*(n)a/b – (Pa - Pb ) ⇒ ez nem közvetlenül üzleti kategória, csak arról informál hogy a nominális árfolyam változása milyen mértékben követte a valutákat kibocsátó gazdaságok árszintarányának módosulását. Az országok külgazd-i versenyképességét számos tényező befolyásolja: • Árfolyam • relatív árszint ⇒ a 2 együttes hatását jelzi a reálárfolyam reálárfolyam: meghatározható belőle a valuta árfolyam-pozíciója >1, akkor a valuta túlértékelt <1, akkor a valuta alulértékelt ⇒ reálárfolyam %os értéke megmutatja, hogy egy bázisidőszakhoz viszonyítva a kérdéses valutáért reálértékben hány %kal többet vagy kevesebbet kell fizetni. >100%, akkor a valuta megdrágult megszerzéséhez nagyobb áru- vagy szolgáltatástömeg kell <100%, olcsóbb valutavétel DE a reálárfolyam értékéből nem vonható le direkt következtetés a hattérgazdaság nki versenyképességére (itt van 1 ábra meg annak magyarázata) ⇒ az árfolyam változásának iránya és az árfolyam-pozíció alakulása nem feltétlenül egyezik meg. 4.5.2.
Effektív árfolyam
Effektív árfolyam = a valuta árfolyamának minden olyan, nkileg fontos valutával szembeni mozgását veszi figyelembe, amely az adott ország külgazd-i kapcsolatrendszerében meghatározó jellegű ⇒ célja: az árfolyam átlagos változásának meghatározása ⇒ az egyedi árfolyamváltozásokból súlyozott átlagot képeznek beszámításnál egy valutakosarat állítanak össze, kihagyják belőle a kötött és a nem konvertibilis valutákat, ill. azokat a valutákat amelyek esetében többes árfolyamrendszert tartanak fent, bekerülnek csak a mérsékelten inflálódó valuták valutákhoz rendelt súlyok: vagy az egyensúlyi modell alapján vagy a kereskedelmi forgalom alapján IMF 1992-ig MERM-indexet használta, amely az ipari országok árfolyamváltozásainak a keresk-i mérlegükre gyakorolt hatását hivatott számszerűsíteni Effektív árfolyam egy indexszám: Áeff= [ΣzÁ*1,2..n] : 100 Á*= bilaterális árfolyam változásánal %os értéke, z az egyes valutákhoz rendelt súly, n a számításba bevont valuták száma 1960ig: a vezető valuták eff.árf. alapvetően stabilak voltak 1971-1978: valamennyi vezető valutánál változékony lett az eff. Árf. 1979-1986: hektikus árf.ingadozások 1987-1992: mérséklődtek az árfolyam ingadozások. Átlag szóródás: 3-4% 1992: súlyos feszültségek jelentkeztek a devizapiacokon 1990s évek 2. Fele: számos valuta eff. Árf. Jelentősen változott dollár eff. Árf. Töretlenül emelkedett ázsiai valuták és a brazil reálárfolyama drasztikusan csökkent reál effektív árfolyam: nominális effektív árfolyamot a valuta relatív inflációs rátájával korrigáljuk
Áreál eff.= Ánom.eff. : (Pa /P1,2..z) Ánom.eff az a valuta z számú valutával szembeni átlagos árfolyamváltozásának %os értéke, Pa és P1,2..z pedig az a és a kalkulációba bevont valuták átl. Inflációs rátája ⇒ megmutatja, hogy a vizsgált valutáért reálértékben átlagosan mennyivel többet vagy kevesebbet kell fizetni, mint korábban 4.5.3. Reálárfolyam és nemzetközi versenyképesség Reál effektív árfolyam a relatív árakkal vagy költségekkel deflált nominális effektív árfolyam (deflálás a kosárban szereplő valuták átlagos ár- vagy költségindexével történik) Reálárfolyam eltérő értelmezései: Reálárf. A külkeresk-i forgalomba bekerülő és a nem keresk-i termékek árarányait mutatja egy adott piacon, ez az arany a belső cserearány-mutató Reálárf.-ot hiba lenne árfolyamként értelmezni. A reálárfolyam az azonos valutában kifejezett hazai áraknak, ill. a versenytárs országok árainak az arányát tükrözi, így a relatív árak vagy költségek mutatójának tekinthető A relatív árszinteket tükröző reálárfolyam megmutatja, hogy a termelők a nominális árfolyam módosulásakor milyen árpolitikával próbálták megőrizni a piaci pozíciójukat Minél hatékonyabban működik egy gazdaság, annál biztosabban felértékelődik a valutája, azaz a devizapiaci mechanizmusok gondoskodnak arról, hogy a relatív költségekben és árakban rejlő versenyelőnye lassan megszűnjék A devizapiaci kínálat fokozódósával párhuzamosan emelkedik a hazai valuta árfolyama Reálárfolyam emelkedése következménye minden esetben az árversenyképesség gyengülése, de a globális versenyképesség alakulását csak az „egyéb” tényezők hatása alapján mérhetjük fel. Az árversenyképesség romlása gyakran a gazd-i siker következménye, távolról sem tekinthető negatív fejleménynek Tulajdonképpen nincs ideális mérce a valuták értékarányának megközelítésére 5. fejezet Árfolyamelméletek – a valuta reális árát meghatározó tényezők 243-270. oldal - A valutaárfolyam a devizapol-nak, és így a nk pénzügyi feltételrendszernek is a legfontosabb eleme. Teljességgel elfogadott árfolyamelmélet ma nem létezik. - Az árfolyamelméletek arra keresik a választ, hogy hol van egy valuta árfolyamának reális szintje, az árfolyamváltozás objektív okait kutatják. - Ha tudjuk a reális hatótényezőket, meg tudjuk határozni a reális árf. szintet, és megbízható árf. prognózist tudunk készíteni, mivel elvileg az árf. csak ideiglenesen térhet el a reális értéktől. - Abban egyetértés van, h milyen tényezők bef-ják az árfolyamot, abban van az eltérés, hogy ezek mennyire jelentősek 5.1. A vásárlóerő- paritáson alapuló árfolyamelmélet - Cassel dolgozta ki 1918-ban az alapjait. Ezen elmélet szerint az árfolyamok szintje a valuták vásárlóerejének arányához igazodik. Egységnyi külföldi valutáért annak arányában fizetünk több vagy kevesebb hazai valutát, hogy amennyivel több vagy kevesebb árut tudunk általa megszerezni. - Az elmélet a valuták inflációs rátáinak különbségével (arányával) magyarázza a hosszú távú árfolyamfejleményeket. - Az elmélet alapját az egységes ár törvénye képezi. Az egységes ár törvény szerint liberalizált rendszerben azonos áruk és szolgáltatások minden piacon ugyannyiba kerülnek. Az alacsonyabb árfekvésű piacon nagyobb kereslet lesz, az árak így megemelkednek. ---- > arbitrázstevékenység - Ebből az köv, h az árak és az árfolyamok között szoros kapcs van, az árfolyamok változása az országok árdinamikái között kialakuló különbség szükségszerű következménye. - Ha az adott valutában kifejezett árak az egyéb piacok áraihoz képest abszolút vagy relatív értelemben változnak ----- > az árfolyamnak is módosulnia kell, hogy a piacok árai azonosak legyenek. - A devizapiaci keresletnek az áruforgalom a meghatározó tényezője, nem a pénzügyi műveletek.
(1) Pa = Pb Á a/b
P az A/B o-beli árszint, a szorzat második tényezője pedig a b valutának a-ban kifejezett árfolyama. Ha egyensúlyhiány keletkezik, igazodási folyamat indul meg. 1) Ha pl. A ország árai meghaladják B országbeli árak a valutában kifejezett szintjét ---> egyensúlyhiány keletkezik ----> megindul a nemzetközi áruáramlás (itt B-ből A-ba), ez elvezet az egyensúlyhoz.
2) Ha az árupiacok nem engedik az adott termék két ország közti eredeti árarányának visszaállását, az árfolyamnak kell elmozdulnia. Ha viszont a jegybankok nem engedik az árfolyam módosulását, akkor az árszinteknek kell változnia - Rendezzük át az egységes ár törvényére vonatkozó összefüggést (1) :
(2) Á a/b = Pa / Pb
Ebből az köv, hogy az árfolyam = a gazdaságok árszínvonalának aránya - Az árfolyam egy meghatározott árukosárban szereplő összes (legalábbis nagyon nagyszámú) termék a és b valutában kifejezett átlagos árarányát fejezi ki. Ez a mutató a vásárlóerő-paritásos árfolyamelmélet abszolút formája. - A paritásos árfolyammeghatározás követelményei: o Az átlagárat csak azonos termékköre lehet kiszámítani - Felmerül a kérdés, hogy az árindexszámítást a nemz össztermék alapján, v csak a komp szektor (gyakban export szektor) árainak figyelembe vételével végezzük e el? - Az exportált termékek árszintarányait tükröző árfolyam annál jobban tér el a GNP bázisú ártól, minél nagyobb a két ország közti jövedelmi szintbeli különbség. A kevésbé fejlett gazdaság valutájának árfolyama alacsonyabb lesz, mint teljes körű árindexek esetén. A szolgáltatások élőmunka tartalma nagyobb lesz, így a relatív árak a szegényebb ország esetében alacsonyabbak lesznek. o Az átlagárakat a kosárban szereplő termékek mennyiségeivel súlyozottan kell számolni. - Súlyozással kapcsolatos probléma, h gyakran az árindex növekedése nem a nom árak ált emelkedése, hanem relatív árváltozások, belső áraránybeli elmozdulások kövménye. - A piaci árf szint reálgazdasági események hatására is módosulhat, azaz a vásárlóerő-paritás az inflációs ráták arányától függetlenül is változhat. o Azonos típusú árakat kell használni (termelői, nagykereskedelmi, fogyasztói) 5.1.1 A vasárlóerő-paritás relatív verziója A relatív verzió, amely nem a valuta abszolút árának meghatározását segíti, hanem két időpont közötti árfolyamváltozás irányát és mértékét vizsgálja. A relatív vásárlóerő-paritás alapösszefüggése a következő: (3) Á * a / b =
P *a − P *b 1+ P *b
Ahol Á* az árfolyamváltozás, a két P* pedig A és B ország árszintjének változása. Mi következik ebből? ----> Minél erősebben az a valuta inflálódása b valutához képest annál jelentősebb felértékelődésre lehet számítani b valuta eseében. Ha a külföldi valuta csak mérsékelt ütemben inflálódik, akkor a (3) nevezőjét 1-nek tekintjük, ekkor, némi nagyvonalúsággal elfogadható, hogy két időpont között az árfolyamváltozás mértékét a relatív inflációs ráta (az inflációs ráták különbsége) fejezi ki:
(4) Á*a/b=P*a-P*b - A relatív verzió másfajta megközelítését javasolja M. D. Levi. Ő azt javasolja, hogy az árfolyamvárakozásokkal, és az inflációs várakozásokkal számoljunk Ő a relatív vásárlóerő paritást a jövőre feltételezett infl. fejlemények formájában hat. meg. - - A relatív verzióval kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy bár a a vásárlóerő-paritás elméletének abszolút felfogásából nőtt ki, híveinek jelentős része elutasítja az alaptételt. Míg az absz. verzió elfogadásából mechanikusan következik a dinamikus verzió elfogadása, ez utóbbi elismerése távolról sem jelenti az elmélet egészével való azonosulást. (sokan megkérdőjelezik stb..) - Empirikusan nem könnyű kellően igazolni a vásárlóerő-paritáson nyugvó árfolyamelmélet állításait. Ez egyik legfontosabb kérdés az árindex megválasztása. Az árindexek termékreprezentációja igen széles körű, ezért az index értékére számos olyan termék árváltozása is hat, amely nem kerül be a nemzetközi kereskedelembe, s így nincs befolyással a valuta árfolyamára. Az árindexszámítást napjainkban különösen az teszi problematikussá,
hogy a multinacionális cégek ugyanazon termékeiket különbözőképpen árazzák be az egyes országokban. (attól függ mennyire rugalmas a kereslet) - Több kísérlet történt annak megválaszolására, hogy mely árindex esetében működik a legtökéletesebben a vásárlóerő-paritás. A számítások egyik esetben sem tudták igazolni, hogy az árfolyamok a vásárlóerő-paritásnak megfelelően alakultak volna. (Pedig kísérleteztek GNP-deflátorral, fogyasztói és termelői árindexxel és próbálták külön venni a komp és nem komp termékeket) A vizsgálatokból az derült ki, hogy a nemzetközi árszintek között nem alakult ki valóban szoros összefüggés, azaz nincs az áraknak egy nemzetközileg integrált egységes rendszere. - Felmerült az is, hogy az árfolyamrendszer jellege alapvetően kihat a vásárlóerő-paritásnak az érvényesülésére. Meglepő módon az adatok azt jelzik, hogy a vásárlóerő-paritás jobban érvényesült a 60as évek folyamén, mint a későbbi periódusban, amikor a vezető valuták már áttértek a lebegésre. - Thygessen azt találta, h ha a kormány külső beavatkozással elviszi az árfolyamot a vásárlóerő-arányos szintről, akkor az árszintarányok ehhez csak fáziskéséssel tudnak igazodni (18-24 hónap) 5.1.2
Miért nem érvényesül zavartalanul a vásárlóerő-paritás?
- Számtalan okkal magyarázhatjuk a devizapiaci árfolyamok eltérését a vásárlóerő-paritás által indokolt szinttől. Az árfolyam „torzulása” mögött gyakran az áll, hogy túl csekély a két valuta inflációs rátájának különbsége. Tekintve, hogy az árfolyamra nemcsak a relatív árszintváltozás hat, az egyéb tényezők mérsékelhetik a relatív inflációs ráta hatását. - Az árfolyam torzulása gyakran abból fakad, hogy az elemzés túlzottan rövid időszakot ölel fel. (többéves időszakra érvényesül a vásárlóerő-paritás elméletének relatív verziója) - Az elméleti várakozásoktól eltérő árfolyamfejlemények hátterében nemritkán a nemzetközi áru- és szolgáltatásáramlás akadályai állnak. (a liberalizáció ellenére fennmaradó vámköltségek) --- > a váserő paritás relatív verzióját e tényezők nem kérdőjelezik meg, csak az abszolútot teszik kérdésessé - A torzulást gyakran azzal magyarázzák, hogy a vásárlóerő változását olyan árindex (fogyasztói árindex vagy GNP deflátor) segítségével mérik, amely a külkereskedelmi forgalomba nem kerülő termékeket is tartalmaz. Ami még problémásabbá teszi a mérést, még inkább megkérdőjelezve a vásárlóerő-paritás árfolyamelméletként való kezelését, az a következő állítás: az inflációs ráták különbsége tulajdonképpen nem tekinthető az árfolyammozgás okának. - A vásárlóerő-paritás ugyanis két endogén változó között határoz meg egyensúlyi kapcsolatot. Az árak és az árfolyam endogén jellege abból fakad, hogy mindkét tényezőre egyidejűleg számos más tényező hat. E tényezők exogén jellegűek, hiszen egymástól függetlenül mozognak. (ilyen egy gazdaságpol-i intézkedés, világpiaci kereslet változás, időjárási körülmény) E külső tényezők szimmetrikus hatást fejtenek ki az árakra és az árfolyamra. De az azonos hatásra az árak, ill. az árfolyam eltérően reagál. A termék- ill. valutaárak reakciósebessége jelentősen különbözhet. Az árfolyamok igazodási sebessége messze meghaladja a termékárakét. - Az árfolyamtorzulás így mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy a vásárlóerő-paritás mérésére használt árindexek jelentős fáziskéséssel tükrözik a tényleges piaci viszonyokat. A termékárak sokkal merevebbek, mint a pénzügyi aktívák árai: a valuták, részvények, kötvények, ill. egyéb értékpapírok árfolyamai. - A termékpiaci árak lassúbb reagálása különösen akkor válik nyílvánvalóvá, ha fölidézzük: itt elsősorban exportügyletekben érvényesülő árakkal van dolgunk. ( az ügylet megkötése és a teljesítés között hosszú idő telik el) - Arra lenne szükség, hogy a t1 időszakra vonatkozó vásárlóerő-paritás számításánál a t0 időszakban kötött szerződések árait használjuk fel. A szerződésekben rögzített árakban (Pt0(x), Pt0(y)) számított átlagértéket, mint vásárlóerő-paritásos árfolyamot azzal a piaci árfolyammal kellene egybevetni, amely a szerződések teljesítésekor (t1) alakul ki.
(5) Át1(x/y)=Pt0(x) / Pt0(y) - Tehát, léteznek olyan tényezők, amelye tartósan megakadályozzák a vásárlóerő-paritás érvényesülését (vámok, szállítási ktg-ek) vannak átmeneti torzulást okozók (különböző piacok eltérő reakcióképessége), de elvimódszertani hiba is közrejátszhat (a jelenlegi árfolyam múltbeli arányokkal való szembesítése) - A vásárlőerő-paritással kapcsolatos vizsgálatok alapvetően három csoportba sorolhatók: - az alaptételt kérdőjelezik meg, elutasítják az egységes ár törvényét, így irracnak tekintik az árindexek arányával történő árf-meghatározást - a tényleges eltérést nézik a v.e.p.-tól és azt nézik, milyen tényezők téríthetik el a valuta árát az indokolt szinttől - azt nézik meg, h hosszabb távon érvényesül e a v.e.p., és ha igen, akkor mekkora ez a hosszabb táv.
- Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a devizapiaci fejlemények nem igazolják kellőképpen a vásárlóerőparitásos elméletet. - Kérdéses, hogy melyik irányból erősebb a hatás: árf.vált ---> árszint. vált. vagy árszint vált. ---> árf. vált. - A vásárlóerő-paritásos elméletet elutasítók jogosan hivatkoznak arra, hogy a relatív árszint általában később végbemenő változása nem tekinthető a legfontosabb árfolyam-alakító tényezőnek. 5. 2. A kamatparitáson alapuló árfolyamelmélet - A pénzpiacok alapján vizsgálja az árfolyamokat, arra jut, hogy a pénzpiacok árviszonyai határozzák meg az árfolyamok mozgását - A piacok zavartalan működése mellett a kül valutákban eszközölt befek hozamának ki kell egyenlítődnie - A kamparitás azt mondja, h az árf-nak mindig a két valuta kamatarányához kell igazodnia - Megértéséhez meg kell nézni a rövid távú befek motivációit - Beruházók a legjobb hozamot, hitelfelvevők a legolcsóbb hitelt keresik - Van lehetőség határidős ügyletre, amivel le lehet fedezni az árf. kockát - Tfh. hogy vki 1 dollárt akar betenni 3 hónapra. Választhat, hogy $-ban vagy x valutában teszi e be. - Ha $-ban teszi be, akkor a $ éves kamatlábát (k$) kell megnéznie, de ha x valutában, akkor számit: (1) x valuta azonnali dollárárfolyama, (2) x valuta éves kamatlába, (3) x valuta 3 havi határidős árfolyama - x valutában történő bef reálisan akkor vállalható, ha hozammal növelt $ értéke magasabb mint ami a $-ben történő beffel lenne elérhető. A konverzió során a várható $-árfolyammal kell számolni, ami a gyakban a 3 havi határidős árfolyam. - Ha a kalkuláció során az jön ki, h x valutában érdemesebb betenni, akkor a befektetés egy határidős (fedezeti) ügylettel is párosul, ami azért kell, h lefedezze a befektető számára az árf. kockát - A befektető számára azonos értékű alternatíva a hazai és a külföldi befektetés, ha a hazai valuta kamatlába megegyezik a külföldi valuta határidős prémiumával/diszkontjával korrigált külföldi kamatlábbal. A racionális döntés érdekében a kérdéses valuta prémiumával (diszkontjával) növelni (csökkenteni) kell. - A kamatparitásos árfolyamelmélet az egységes árra vonatkozó törvény pénzpiaci hasonmása. Alapja: a piacok hatékony működése. - Ha a határidős prémiummal korrigált kamatláb meghaladja a hazai kamatláb szintjét, külföldön érdemes beruházni, hitelt viszont itthon kell felvenni. Ekkor: o Értékpapír-kibocsátással vagy bankból hitelt vesz fel, ami itthon felviszi a kamatot o A jobb piacon befekteti, megveszi azt a valutát, annak árfolyama emelkedik o A külföldi valutáért otthon értékpapírt vesz, így a magasabb külföldi kamatláb csökken o Eladja a külföldi valutát, ezáltal a külföldi valuta határidős árfolyama gyengül, diszkontja nő. - Folyamatos kamatarbitrázs-tevékenység van, igazodva a mindenkori pénz és devizapiaci ár és árfolyamviszonyokhoz - Az árfolyamot központba állítva, a kamatparitás alapösszefüggése az alábbi: (6) K$ - Kx =
Á * $/x - Á$/x Á$/x
Ahol a két K a $ és az x valuta kamata, Á* az x valuta jövőbeli $- árfolyama, Á az x valuta jelenlegi $árfolyama - AZAZ: A kamatlábak különbsége határozza meg a valuták jövőbeli árfolyam- pozícióját. - Bizonyos hozamkülönbség mindig fennállhat, így a nk tőkemozgások hozammotivációja sosem tűnik el. - A valutának a kamatparitás által megkívánt határidős diszkontja a készpénz és a határidős árfolyam abszolút szintjének ellenkező irányú elmozdulásával jön létre. Ha a gazdaság nő és magas a kamatláb, a valutatulajdonosok nem kötnek határidős fedezeti ügyleteket, nem félnek a gyengüléstől, ebben az esetben a relatív kamatláb csak a készpénzárfolyamra fejti ki hatását. - Ha az árfolyam „irracionálisan” viselkedik, amögött sajátos áru- és pénzpiaci várakozások húzódhatnak meg.
5.3.A paritásos árfolyamelméletek összefüggései I. Giddy modellje (1994)
Relatív pénztúlkínálat M*SA/M*SB
1
3 relatív infl ráta Pa/Pb 2
Árf változás 6 4
határidős árf. Relatív kamatláb kA/kB
5
5.3.1 A pénz (túl-) kínálata és az infláció A pénz ára annak függvényében változik, h milyen a pénzkínálat és kereslet viszonya. Ha Ms = Md, akkor a pénzérték változatlan. Viszont, ha Ms > Md, akkor a pénz értéke csökken. Az infláció mértékét a gazd reálteljnek növekedését meghaladó mérvű Ms határozza meg. Az árszint csak akkor stabilizálható, ha Ms a reáltermékek kínálatát nem meghaladó ütemben nő. Ha mégis, akkor az áraknak olyan mértékben kell nőniük, hogy a fölös pénzt a gazd felszívja és az új Y* = Ms* 5.3.2 A relatív infláció és a relatív kamatláb Fisher hatás: egy valuta kamatlábát mindig fel kell bontani egy reálkamatra és egy árszinttel összefüggő tényezőre: (1+kn) = (1+kr) + (1+P*). Csekély infláció esetén: kn = kr + P*, ahol n és r a kamat nominális és reálértéke, P* a várt infláció mértéke Ha nagy a bizonytalanság, akkor a kn = kr + P* + kockázati prémium A Fisher-hatás az árszintváltozások és a kamatláb közötti összefüggésre hívja fel a figyelmet. Nk Fisher-hatás: azt mutatja be, hogy mi szabja meg a valuták relatív kamatlábát? Mivel a valuták vásárlóerejének felt csökkenése eltérő, a kamatlábaknak is hasonló arányban kell kül egymástól ----> a valuták árf. helyzete alapvető befolyást gyakorol a kamatlábak szintjére (és fordítva). 5.3.3 A relatív infláció és az árfolyam - A vásárlóerő-paritás relatív verziója szerint liberalizált kereskedelem esetén az árf az árszintek egymáshoz mért változását tükrözi. Á*a/b=P*a-P*b - Azonban az árf-ra egyidejűleg számos egyéb tényező is hat, amelyek eltéríthetik az árf-ot az árszínvonal relatív változása alapján indokolt szinttől. Napjaink árfolyamelméletei: • Elfogadják, hogy az árf tendenciaszerűen igazodik az árszintek relatív változásához • Egyetértenek abban, hogy a vásárlóerő-paritás relatív verziója mindenkor érvényesül (az Á mozgását a valuták jövőbeli inflációjával kapcsolatos várakozások irányítják) - Mivel az árf-ok hosszú távú mozgását a relatív infláció változása determinálja, ami pedig a M(S)-Y*-tól függ, az árf. alakulásában a monetpol szerepe központi. - Monetáris árf-magyarázat: az árf-okat a pénzpiacok relatív kereslete és kínálata határozza meg, valuták relatív pénzpiaci pozíciójából vezeti le az árf-mozgást. - Portfóliómérleg szemléletű: az árf-szintre a relatív pénzpiaci és kötvénypiaci viszonyok gyakorolnak hatást. - Adott a és b valutát feltételezve, b valuta árfolyama annál magasabb, minél nagyobb a valuta relatív kínálata, b valuta relatív kereslete. - Az árf monetáris modelljében két valuta egymáshoz viszonyított ára alapvetően a két nemzetgazdaság monetáris politikájától, ill. azoktól a tényezőktől függ, amelyek meghatározzák a nemzeti pénz iránti keresletet, valamint annak kínálatát. - A reálpénz keresletet a reáljövedelem változása, a kamatláb és egyéb tényezők határozzák meg. A nom kamatláb a pénztartás határköltségét mutatja. A kamatláb, és a pénzkereslet vált között neg kapcsolat van.
- A és B országot, ill. az ő valutájukat feltételezve, b valuta árf-a akkor emelkedhet, ha B országban a pénzkínálat relatív értéke csökken, a relatív jövedelmi szint emelkedik, és/vagy a relatív kamatláb csökken, ill. az egyéb tényezőkből eredő pénzkereslet jobban nő, mint A országban. - A monetáris szemlélet segítségével nem lehet magyarázatot találni az árf-ok szeszélyes ingadozására: a leegyszerűsítés elsősorban ott jelentkezik, hogy a reálkamatlábakat stabilnak feltételezi. (téves) - Tiszta elmélet: a magas nominális kamatlábak az árf esését valószínűsítik, mert stabil reálárf-ok mellett a nominális kamatláb emelkedését az inflációs prémium követeli meg. Modern árf-magyarázatok: (felölelik a tőkeforgalmi hatásokat is): ellenkező következtetésre jutnak. - Reálkamatlábak eltérésének okai: 1. országprémium: a nominális kamatlábak különbsége nem egyenlő a valuta határidős prémiumával, 2. árf-kockázati prémium: a határidős árf és az árf-mal kapcsolatos várakozások eltérnek (nem érvényesül a nk Fisher-hatás) - Valutakockázat = árfolyamkockázat + a reálárf fel- vagy leértékelésének veszélye - Frenkel: két valuta reálkamatlába csak akkor egyezhet meg, ha az ország- és valutakockázatuk értéke egyaránt zérus, ill. ha a két kockázat azonos értékű, de ellenkező előjelű. 5.3.4 A készpénzárfolyam és a kamatláb kapcsolata A kamatparitás klasszikus mechanizmusa a kamatlábat független változónak tekinti. Fontos azonban az árf exogén tényezőként való kezelése: a várakozások jelentős mértékben kihatnak a valuták kamatszintjére: az erősödő valutákból túlkínálat (ebben akarnak befektetni), míg a gyengülőkből túlkereslet (ebben akarnak hitelt felvenni) alakul ki. Az erősödő valuta esetében a felértékelődés miatti extrahozam arányában csökkennek a kamatlábak, míg a leértékelődés veszélyéből fakadó kockázatot a tőketulajdonosok csak megfelelő kamatprémiumért hajlandók vállalni.
ka = kb + Á * * a/b - Azaz b valutában történő befektetés kamatjövedelmét korrigálni kell, b valuta a valutában meghat árának %-os változásával. - Ha a Fisher-hatás érvényesül, akkor egységnyi a valuta befektetésének kamathozama előbb-utóbb meg fog egyezni ugyanezen összeg b valutában történő befektetésének hozamával. 5.3.5 A kamatláb és a határidős árfolyam - Amennyiben elfogadjuk, hogy a reálkamatoknak korlátlan tőkeáramlás esetén előbb-utóbb ki kell egyenlítődniük, a határidős árf készpénzárf-tól való eltérését gyakorlatilag a valutákra vonatkozó inflációs várakozások determinálják: Á*a/b = P*a – P*b 5.3.6 A készpénz és a határidős árfolyam - Régóta vitatkoznak róla, h a határidős árfolyamok mennyire jól képezik le a jövőre vonatkozó készpénzárfolyamokat? Fő kérdés: Á**a/b = Á*a/b?, vagyis egy adott időpontra vonatkozó várakozások ugyanannak az árf-nak a kialakulásával számolnak-e, mint amelyen a határidős ügyletek köttetnek? - A nk Fisher-tétel és a kamatparitás elm konzisztenciáját ez az egyezőség teremti meg - Azonban a készpénz- és határidős árf közötti kapcsolat csak bizonyos fenntartással fogadható el: minél csekélyebb a jelenlegi ügyletek határidőre történő lefedése, annál torzabb info-t nyújt a határidős árf a jövőre vonatkozó árf-várakozásokról. - Ok és okozat nehezen választható szét: azért irreális a határidős árfolyam, mert kevesen kötnek üzletet, vagy azért kötnek kevesen határidős üzletet, mert irreális az árfolyam? - Szűrőszabály: a devizapiaci szereplők mindig a múltbeli árf-ok alapján döntenek egy valuta vételéről vagy eladásáról (pl. akkor kell venni, amikor a valuta árf-a alapján a közelmúlt legalacsonyabb szintjét bizonyos %kal –1,2 vagy 3 – meghaladja.) - Sokak szerint a tökéletes piac kritériuma lenne, hogy a határidős és az adott időpontban ténylegesen kialakuló készpénzárfolyam egybe essen. De ez tökéletesen piacokat, teljes informáltságot stb. feltételez. A határidős vásárlók kockázati prémiumra tarthatnak igényt. Ez eléggé volatilis, Giddy szt az adott valutatulaj ország eladósodottságától is függ.
A nemzetközi tőkeáramlások csatornáinak rendszere (7. fejezet) Napjainkra a nemzetközi tőkeáramlások jelentősége soha nem látott mértékben fokozódott. Az országok között egyre szorosabb tőkekapcsolatok jöttek létre→ napjainkra a nemzetközi tőkekapcsolatok váltak a világgazdasági rendszer meghatározó alkotóelemévé. A tőkeforgalmi kapcsolatok jóval merevebbek, hiszen a kialakult tőkeviszonyok gyors felszámolására nincs lehetőség. A nki tőkeforgalom(Nki TF) dinamikus fejlődése a BW-i rendszer felbomlásakor indult meg. Az Nki TF felfutását a folyó fizetési mérlegek fokozódó egyensúlyhiánya tette szükségessé, illetve lehetségessé. Lebegő árfolyam rendszerben a folyó fizetési mérleg és a tőkeforgalmi mérleg szaldója azonos értéket vesz fel, mivel nem kerül sor számottevő hivatalos devizapiaci intervencióra, a mérlegszabályokból fakadóan a nemzetközileg realizált nettó jövedelemnek meg kell egyeznie a nettó tőkeimport értékével. A tőkemozgások részben egyenletező, részben autonóm jellegűek. Bizonyos esetekben a folyó fizetések egyensúlyhiánya idéz elő tőkemozgást. Máskor az önálló tőkeforgalmi döntés eredményezi a folyó fizetések megfelelő igazodását. A nki tőkeügyleteknek a szerkezete is lényegesen átalakult. 1. arányeltolódás ment végbe a tradicionális csatornák között 2. új tőkeátcsoportosítási( befektetési, finanszírozási) lehetőségek jelentek meg A nki tőkeforgalom fejlődésének áttekintésénél a következő kritériumokat alkalmazhatjuk: 1. finanszírozás/befektetés időtávja 2. Tőkeforrás hivatalos vagy magán jellege 3. az ügylettípus tradicionális vagy innovatív 4. perspektivikus fizetési mérleghatások Rövid távon, a folyó időszakban valamennyi tőkebevonási ügylet pozitívan hat a mérlegre. Forrástól és formától függetlenül a tőkeimport a folyó fizetések deficitjét kompenzálja, illetve ha az árfolyam nem igazodhat a valuta iránti kereslet megnövekedéséhez, a tőkeimport az általános fizetési mérleg nettó aktívumát növelheti. A tőkeimport fajtáinak a fizetési mérlegre gyakorolt hosszabb távú hatásai azonban már lényegesen eltérőek. Egyes formák tartós passzivizáló hatása messze meghaladhatja a folyó időszaki aktivizálódás mértékét, más formák estében jövőbeli tőkekiáramlásra nem, illetve csak korlátozottan kell számítani, de a tőkeimportnak a fizetési mérlegben lecsapódó következményei ügyletenként eltérőek. 7.1 A külső finanszírozás fő formái
Hitel típusú finanszírozás: a tőkebevonásnál a tőkeimportőrnek a jövőben a teljes hitelösszeget a kamatokkal együtt vissza kell fizetnie-> az elkövetkező időszakban meghatározott mennyiségű tőkekiáramlásra kell felkészülni. Nem hitel jellegű tőkeimport esetén nincs visszafizetési kötelezettség. Ez akkor van, ha: 1. adomány (a tulajdonos véglegesen lemond eszközeiről) 2. működő tőke beáramlás (tőketulajdonos használja, működteti az eszközeit) Itt azonban nem zárható ki a későbbi tőkekiáramlás. Nagy valószínűséggel számolni kell azzal, hogy a külföldi tőketulajdonos a jövőben fizetési mérleget passzivizáló lépéseket tesz. Ennek formái lehetnek: i, pótlólagos áru és szolgáltatás importra van szükség, ii , megtermelt profitot vagy egy részét kivonják az országból iii, befektetési politika módosul-> felszámolja a korábbi befektetéseket A hitel és nem hitel típusú finanszírozásnak a fizetési mérlegre gyakorolt távlati hatásai mégis minőségileg különbözőek. A működő-tőke passzivizáló hatását alapvetően a befogadó ország konjunkturális helyzete szabja meg. Normális esetben a profitrepatriálás az ország gazdasági teljesítményétől függ. A kedvező konjunktúra, a magas hozamok elvileg növelhetik a profitkivonási szándékot, de újabb befektetésre is ösztönözhetik a tulajdonost. A tőkebefektetés felszámolását nem lehet kizárni, de a tőkeimportőr országnak nincs visszafizetési kötelezettsége. Ha a vállalkozás nem hozza meg a kívánt eredményt, a tulajdonod eladhatja aktíváit, de azok ára rugalmasan alkalmazkodik relatív jövedelezőségükhöz, tehát a gyors tőkekivonás súlyos veszteséggel járhat. Minél nagyobb volumenű beruházásra kerül sor, annál csekélyebb a gyors irányváltás veszélye. Ha a befektető a vállalkozás menetére befolyást gyakorolhat, ha tulajdonosi pozíciója folytán érdemben beleszólhat a tőkeműködtetés feltételeibe, akkor közvetlen (direkt) jellegű befektetésről van szó. Ha a tulajdonosi részarány kicsi, illetve a befektetésre olyan formában került sor, amely nem engedi meg a tulajdonos beleszólását a tőke operatív felhasználásába, akkor a befektetést igazoló értékpapír tulajdonosa portfólió beruházó. A portfólió beruházás fogalma ma már kissé bonyolult, mert ide tartoznak az értékpapír típusú hitelügyletek és bizonyos típusú bankügyletek is. Hitel típusú finanszírozás: hivatalos és piaci. A megkülönböztetést a fizetési mérlegre gyakorolt eltérő hatás indokolja. Hivatalos forrás esetén csekélyebbek a finanszírozást igénybevevő jövőbeli kötelezettségei. A puhább feltételek azzal magyarázhatók, hogy nem profitszerzés a cél, ezért a hiteleket mindig bizonyos adományelemmel nyújtják Adományelem: a hitel vissza nem fizetendő hányada. Mértéke úgy határozható meg, hogy a hitel összegét a törlesztési tervnek megfelelően fizetendő összegek jelenértékével szembesítjük. Tulajdonképpen ajándék, melynek mértékéig az adósnak nincs visszafizetési kötelezettsége. Minél hosszabb a lejárat és minél csekélyebb a kamat (reálkamat) annál nagyobb lesz a különbség az eredeti kölcsön és a visszafizetésre kerülő összegek jelenértéke között. Mértéke hivatalos forrásonként eltérő. IDA (International Development Association) eléri 80-90%-t, OECD és annak segélybizottsága DAC (Development Assistance Comittee) szorgalmazza, hogy a fejlett ipari országok ne csak hitelt, de anyagi erejüket megfelelően tükröző adományokat is juttassanak a rászoruló országoknak. OECD célja az országok GNP-jük legalább 1%-t adják segélyként a fejlődő országoknak. Ezt csak a skandináv országok tudták teljesíteni, a vezető OECD országok között nem volt magasabb, mint 0,4%. ∑ kedvezményelemet tartalmazó hivatalos hitel= hitel+adomány Segély: átlagos piaci kondícióknál lényegesen kedvező módon nyújtott hitel. Hivatalos fejlesztési segély (ODA:Official Development Assistance): adományérték a DAC által meghatározott 25% felett van. A bilaterális (kormány) hitelek zöme ide sorolható. Nemzetközi szervezetek hitelfolyósításai: kedvezőbb feltételek. Esetükben nem beszélhetünk ODA típusú támogatásról. Különös szerepet játszik az IDA, ahol a tagállamok befizetéseiből feltöltött alapból történik a hitelfolyósítás, így az adományelem messze meghaladja a minimumszintet. Hivatalos hitelezőket érintő kritikák: 1. nem elég erős a hitelek segély jellege, gyakran keményítik a hitelfeltételeket. 2. visszaélnek piaci pozíciójukkal, s a nemzetközi hitelforgalom monopolizálására törekednek.
3.
olyan adósoknak is biztosítnak kedvezményes finanszírozást, akik már üzleti kondíciókkal is felvehetnének hiteleket.
A hivatalos fejlesztési segélyekről……. 1. A segélyek célja nemcsak gazdasági növekedés, anyagi jólét biztosítása, hanem politikai, társadalmi, kulturális, környezetvédelmi stb. rendszerek globális fejlődésének elősegítése. 2. DAC által „fejlődőnek” tekintett országok kapják. 3. 95% -t OECD donorok folyósítják. 4. Nemzetközi statisztikák külön különbséget tesznek ODA segélyek és közép-kelet-európai országoknak nyújtott hivatalos segélyekről.(PHARE, ISPA, SAPARD).(Mivel KKEU országok a DAC szerint nem „fejlődők.” ODA motívumok 1. gyarmattartó múlt vagy szegénység csökkentésre irányuló humanitárius elkötelezettség. 2. Befolyásolni lehet a kereskedelem és a tőkebefektetések feltételeit.( Pl. Adok pénzt, ha azt az én termékeim vásárlására költöd.) 3. Politikai és biztonsági megfontolások. Megjelent egy elvárás, hogy az átalakuló országok minél hamarabb kapcsolódjanak be a fejlődő országok támogatásába. A bővítés hatása az EU fejlesztési segélypolitikájára EU tagállamok specifikus célkitűzése szerint 2006-ra az ODA/GNP aránynak el kell érnie a 0,39%-os szintet. Felmerülő kérdések: 1. Milyen mértékű fejlesztési segélyfolyósítás várható el az egyes donoroktól ill. közreműködésükkel a nemzetközi fejlesztési szervezetektől? Humanitárius szempontokat nézve egyre több szükséges, de a költségvetési lehetőségek ezt korlátozzák. 2. Hogyan milyen formában kerüljön sor a segély folyósítására? Pénzben vagy naturális forrásban? Nemzetközi segélyezés alapelve a kötetlenség, vagyis nem szabható meg, hogy mire költik. A donorországok vállalták a legszegényebb országok esetében a kötetlen segélyek folyósítását, ugyanakkor a finanszírozó hazai adófizetők alapvető követelménynek tekintik a segélyfelhasználás kötött voltát. 3. Mely országok finanszírozási problémáin enyhítsenek segélyfolyósítással? LDC országok segélyezése a legindokoltabb, de a viszonylag fejlettebb országoknak nyújtott segélyek olyan extra „hozadékkal” bírhatnak (exportlehetőségek bővülése) amelyek nehezen egyeztethetők össze humanitárius szempontokkal. -> a legszegényebb országok segélyezési részaránya igen alacsony. Az ábra 1. csomópontja azt jelzi, hogy a hivatalos forrásokból származó „hitelek”, az adományok és az árupiaci hitelek állami exporthitel között tartalmi azonosság mutatható ki. Állami exporthitel refinanszírozásánál valamint állami exporthitel-garancia nyújtásakor egyértelmű a segélyek kötött jellege. A piaci hitelforrások áru és pénzügyi piaci csatornákra bonthatók Ha árupiaci hitelen kizárólag a termelők/kereskedők által folyósított „szállítói” hiteleket értjük, a fizetésimérleg-hatások a pénzügyi piacokon elérhető hitelforrások következményeivel azonosak. A szállító kénytelen a halasztott fizetésre adott engedményét egy piaci pénzintézettel refinanszíroztatni. Így az árupiaci hitelfelvétel mindig relatív drágább megoldás. Alapvetően módosul a helyzet az állami exporthitel-folyósító és/vagy biztosító intézmények színrelépésével. Segítségükkel az exportőr sokkal kedvezőbb finanszírozást ajánlhat vevőjének, mint ha a pénzügyi piacon találna refinanszírozóra. Pénzpiaci finanszírozás: (1) hivatásos hitelintézet, (2) hitelező/befektető-adós közvetlen viszonya. 7.2 A nemzetközi tőkeáramlások felfutásának főbb tényezői fő ok: folyó fizetési mérlegek egyensúlyhiányának ugrásszerű növekedése, A tőkeátcsoportosítást a nemzetközi tőkeforgalom liberalizálása segítette Az elmúlt időszak nemzetközi tendenciái: a, megnőtt a nemzetgazdaságok közötti tőkeáramlások (nettó és bruttó) értéke, megnőtt a külföldi beruházók és pénzintézetek jelenléte b, pénzintézetek közötti verseny fokozódik, miközben a hagyományos nemzeti tőkepiacok és a xeno- vagy offshore piacok közötti különbségek elmosódtak, és a piacok erőteljes integrációja következett be. A nemzetközi tőkepiacok globalizációját mindenekelőtt a tőkehozamok nivellálódása jelzi.
C, A nemzetközi tőkeáramlások növekvő mértékben terelődtek a nem hivatalos csatornákba. Az 1970-es 80-as évek folyó fizetési mérlegek drasztikus hiányait, mindinkább a piaci tőkeforrásokból fedzeték, ezen belül is a nem banki hitelforrások domináltak. D, lényeges differenciálódás ment végbe az országok/országcsoportok finanszírozási lehetőségeiben. A piaci tőkebevonás esélyét nagymértékben befolyásolta a gazdaságok fejlettségi szintje illetve eladósodottsága. Perverz tőkemozgások indultak meg: a tőkeimport lehetősége a relatív tőkefölösleggel rendelkező országok esetében jóval kedvezőbben alakult, mint az abszolút és relatív tőkehiánnyal küszködő térségek vonatkozásában. E, Egy-egy ország nettó tőkeforgalmi pozíciója mind szövevényesebb tőkeki-és beviteli tranzakciók eredőjeként alakult ki. A külső finanszírozási igényt közvetlenül a folyó fizetések egyensúlyhiánya indukálja. A folyó fizetések deficitje mögött a nemzetgazdasági folyamatokat kell vizsgálni. HA CA=X-M akkor CA=Y-(C+I)=S-I tehát a kereskedelmi illetve folyó fizetési mérleg szaldóját a hazai beruházások és a megtakarítások viszonya határozza meg. A külső finanszírozási igény növekedésének legáltalánosabb elvi oka az I>S helyzet. Kérdés: Igaz-e, hogy ∆(C/Y) és ∆(I/Y) között laza korreláció áll fenn? Minél integráltabb nemzetközi tőkepiacok jönnek létre, annál kevésbé szabja meg a beruházások volumenét a hazai tőkekínálat. Korábbi vizsgálatok szerint a beruházási és megtakarítási ráta a fejlett és fejlődő országokban is igen szorosan korrelál. Az utóbbi években a legfejletlenebb országok esetében a két ráta viszonylagos függetlensége mutatható ki. Sőt úgy tűnik az 1980-as évek folyamán az S és I közötti kapcsolat szorossága a fejlett ipari országoknál is folyamatosan lazult. A nemzetgazdaságok tőkeellátottsága makro- és mikrogazdasági szempontok alapján eltérően értékelhető. Makroszempontból a gazdaság tőkeellátottságát a rendelkezésre álló szabad tőkének a gazdaság objektív tőkeszükségletéhez való viszonya határozza meg. (az objektív tőkeszükségletet a beruházások determinálják, hosszabb távon az S=I+G-t kell biztosítani) Makrogazdasági szempontból, tehát akkor beszélhetünk tőkefölöslegről, ha a potenciálisan beruházható szabad tőke volumene, S meghaladja az Y kívánatos növekedéséhez szükséges-optimális- beruházási igényt, Io-t. Abszolút tőkehiány esetén S
Io valószínűsége a fejlettségi szint emelkedésével nő. Rendkívüli feltételek mellett a gazdasági fejlettség és a gazdaság abszolút tőkeellátottsága közötti kapcsolat meglazulhat. A világgazdasági feltételek hirtelen változása miatt az Yo biztosítása érdekében a gazdasági szerkezet jelentős átalakítása szükséges, ezért Io ugrásszerűen megnőhet. S és Io dinamikája eltérően alakulhat, szélsőséges esetben S≤I helyzet alakulhat ki. Az 1970-es évek világgazdasági eseményei is hasonló helyzetet idéztek elő. A nemzetközi tőkepiacokon lebonyolódó tőketranszfereket a profitszempontok motiválják. A szabad tőkék nemzetközi áramlásának sem a mértékét, sem a relációs szerkezetét nem lehet a nemzetgazdaságok abszolút tőkeellátottsága alapján magyarázni. A nemzetközi tőkeforgalom irracionális viselkedését az okozhatja, hogy a gazdaság tőkeellátottsága makro és mikroszempontok alapján különbözik egymástól. Relatív tőkefeleslegről akkor beszélhetünk, ha a szabad tőke magánberuházásokra felhasználható volumene (S-G) meghaladja Ip (tervezett beruházások) értékét. A tőkebefektető az optimális befektetési lehetőséget keresi. Attól függ, hogy mibe fekteti a pénzét, hogy mennyire jövedelmező a beruházás. A tőkeműködtetés minimális hozamát, ami alatt nem fektet be, a gazdaság átlagos jövedelmezőséi szintje határozza meg. A nki tőkeforgalom liberalizálása tágította a befektetési döntések lehetőségét. Minél nagyobb a tőke nemzeti és nemzetközi jövedelmezőségi szintje között az eltérés, és minél korlátlanabb a nemzetközi tőkemozgás lehetősége, annál jelentősebb lehet a magánszféra tervezett beruházása (Ip) és a gazdaság optimális fejlődéséhez szükséges beruházási szükséglet (Io) különbözősége. Ha a tőkeműködtetés nemzeti feltételei általában véve lényegesen kedvezőtlenebbek, a tőketulajdonosok a nemzetgazdasági szinten szükséges beruházásoknak csak arányosan kisebb hányadát szándékoznak megvalósítani, azaz az S/I arány nőesetleg olyan mértékben is, ami már a gazdaság tőkefölöslegének látszatát kelti. A látszat teljesen megtévesztő: a tőkeeszközök viszonylagos többletét a nemzetgazdaságtól elszakadt viszonyítási alap okozza. Ip fokozatosan elszakad Io értékétől, ami igen kedvezőtlenül hat a gazdasági növekedésre, s gyengíti az ország világgazdasági pozícióját. Fejlett gazdaságokban ún. kvázi tőkehiány jelentkezhet, amikor a gazdaság a nemzetközi átlaghoz viszonyítva különösen kedvező jövedelmezőséget ígér. Így a külföldi tőketulajdonosok az adott gazdaságban elérhető
tőkejövedelmezőség kiaknázása végett, az adott gazdaságra jellemző abszolút és relatív tőkefölösleg ellenérebeviszik a tőkéjüket. A tőkeimport a gazdaság elégtelen szintű tőkeellátottságának látszatát kelti. Ip>Io helyzet alakul ki. A relatív tőkehiány vagy fölösleg a gazdaságnak igen vitatható jellemzője. Ennek legegyértelműbb bizonyítéka, hogy a direkttőke-exporttőrök és importőrök forgalmi részesedés alapján képzett rangsora csaknem teljesen megegyezik. (Kivétel Japán) A fejlődő országokra a tőkehiány fokozódása jellemző, abszolút és relatív értelemben is. Néhány országban viszont-döntően illegális- tőkeexport nő, ami a hazai tőkebefektetések a kívánatosnál alacsonyabb jövedelmezőségéből fakad, s látszólagos tőkefölösleget alakít ki. (Pl. Oroszország, ahol a gazdaság teljes pénzügyi csőd szélére került, míg igen jelentős összegű tőke áramlott ki az országból.) Az elmúlt évtizedben jelentős változások következtek be a fejlett tőkés országok helyzetében is. A világgazdaság élenjáró szektorai igen tőkeintenzívek, ezért az OECD országokra korábban jellemző tőkefölöslegek leapadtak, sőt sok helyütt kifejezetten tőkehiány állt elő. A világgazdaság legsúlyosabb feszültsége a következő ellentmondások formájában jelentkezik. *a fejlett ipari országok tradicionálisan jellemző tőkefölöslege az elmúlt időszakban jelentősen leapadt, esetenként megszűnt, így a szabad tőkeeszközöket, döntően a fejlett országokban fektetik be. *Amíg a viszonylag fejletlen országok pedig minden korábbinál nagyobb mérvű abszolút tőkehiánnyal küszködnek, addig a tőketulajdonosok telephely-választási döntésekor alig jönnek számításba. Így tőkeexport jellemez számos olyan országot, ahol a beruházási volumen messze elmarad a normális növekedéshez szükséges mértéktől. Gyakori hogy egy adott egység (ország, vállalat) egyszerre kínálja és keresi a tőkét. Nem tarthatók azok a magyarázatok, miszerint a tőkeáramlásokat alapvetően a hazai és a külföldi kamatláb különbsége indukálja. Valószínűbb, hogy adott országban a pénztartási igény növekedése a jövedelemtulajdonosokat portfolióállományuk leépítésére készteti, ami a külföldi befektetések felszámolása folytán, nettó tőkebeáramlással jár. Így a nettó tőkeáramlások irányát az egyes országok relatív pénzkeresletének változása szabja meg. Ez a gondolatmenet a fizetési mérleg monetáris szemléletű elemzésének logikáját követi: a tőkeáramlásokat a valuták globális keresletének relatív szintje határozza meg. A tőkeáramlásokat a közgazdasági tényezők mellett befolyásolja még * mindenkori kormányzati politika *a tőkepiacok fejlettsége, melyek hatásukat a nemzetgazdaságok S/I hányadosán át, azt módosítva fejtik ki. A tőkeforgalom nemzeti ellenőrzése csökkenti, de nem tudja megakadályozni az tőke-áramlásokat. A korlátozás hatása: * hazai befektetők nem tudják portfóliójukat megfelelően diverzifikálni, az ebből fakadó veszteségek a folyó fizetési mérleg és a tőkeforgalmi mérleg egyensúlyi problémáihoz vezetnek. * a külföldi befektetések tilalma akadályozhatja a gazdasági hatékonyság javítását, csökkenek a megtakarítások és a nemzeti jövedelem, és a nettó export esése következik be. * ha csak a pénzügyi szektorból rekesztik ki a külföldieket: kizárják a verseny lehetőségét, mely a szolgáltatások javítását ösztönzi. Bár a külföldi bankok(befektetők) megjelenése csökkenti a nemzeti pénz és tőkepiacon a regisztrálható nemzetközi tőkeáramlás volumenét. A bankrendszerek vonzerejét növeli a betétekre szóló állami garancia, és a jegybank által biztosított refinanszírozási lehetőség. E biztosítékok miatt viszont az árviszonyok torzan tükrözik a kockázatot, s így a viszonylag olcsó eszközöket nem kellően gazdaságos illetve túlzottan kockázatos beruházások finanszírozására fordítják. Költségvetési deficit finanszírozása hitelfelvétellel. Ha belső piacon nem tud a kormány forrásokhoz jutni nettó külföldi tőkebeáramlás.
Hogy ezt a kormány elkerülje belső kamatláb emelésre van szükség, mely a beruházási célú hitelkereslet normális kamatrugalmassága esetén biztosítja az S>I-t. Ilyenkor is fennállhat közvetve a potenciális tőkeimport lehetősége, olyan beruházások esetén ami nem finanszírozható hazai forrásokból. Nyitott gazdaságban, ha liberalizált a tőkemozgás, nem kerül sor kamatláb emelésre. Ricardói tétel: ha a jövedelemtulajdonosok (háztartások) a növekvő államadósság miatt jövőbeli adóterheik emelkedését valószínűsítik, megtakarításaik kellő növelésével már felkészülnek arra. Ha ez bekövetkezik, S’ ≈ G’, így sem tőkeimportra, sem kamatláb-emelkedésre nem kerül sor. Fejlett országokra igaz a költségvetési deficit monetáris egyensúlyt illető semlegessége. Vagyis a növekvő államadósság a reálkamatlábakat emelte, azaz nem járt az aggregált kereslet növekedésével, s így az inflációs nyomás erősödésével. Fejlődő országokban a költségvetési deficit növekedése egyértelműen a külső eladósodást fokozta. A kormány többletkiadásainak növekedését nem ellentételezte a fogyasztás ill beruházások csökkenése, hiszen legtöbb helyen ez amúgyis a minimumszinten volt. Barro (Ricardóval egyetértve) azt hangsúlyozza: a modern társadalmakban „az egyén gyermekei jövőjéért érzett felelőssége és aggódása miatt folyó kiadásait a jövőbeli adókötelezettségek szem előtt tartásával dönti el”. Ha valószínű a jövőbeli adóteher, csökkenti jelenlegi fogyasztását. Igaz-e, hogy ilyen felelősséggel döntenek a fogyasztási kiadásról? Igaz-e, hogy a jövőért (gyermekekét) érzett aggódás miatt a mai fogyasztás egy részéről le lehet mondani? Fejlett, gazdag országokban igen. Átlagos jövedelemszint mellett ez megvalósítható, rendkívül alacsony átlagos jövedelmű országokban azonban nem. A költségvetési deficit „monetáris semlegessége” alapján a deficitcsökkentés követelménye a súlyosan eladósodott országokban nem kérdőjelezhető meg. D.J. Blanchard szerint az igaz, hogy az egyének az adóterhek feltételezett növekedéséhez igazítják fogyasztásukat, de azt kétli, hogy reálisan fel tudnák mérni a várható adóteher jelenértékét. Egyének és a kormányok tervezési időhorizontja nem azonos. A holnapi terhek diszkontált jelenértéke attól függ, milyen időtávban gondolkodunk Az egyén magasabb diszkontrátával dolgozik, mint az állam így a holnapi adóterhek jelenértéke kisebb lesz. G növekedése több csatornán keresztül kihat a magánkiadásokra. * kiszorítási hatás (crowding out) *beszorítási hatás (crowding in) G növekedése kifejezetten ösztönözheti a magánberuházásokat. Ekkor a deficit a befektetések határhasznát növeli, így pótlólagos beruházásokat indukálhat. G’ és I’ dinamikus kapcsolatát a kormányzati kiadások ágazati szerkezete határozza meg. Bármilyen szoros legyen a kapcsolat a költségvetési deficit és a folyó fizetési mérleg között, nincs szó mechanikus összefüggésről. Mivel a folyó fizetési mérlegnek a költségvetés nem az egyetlen meghatározója. Sem a költségvetési szaldó és a külkereskedelmi mérleg, sem az utóbbi és a folyó fizetési mérleg szaldója között nem lehet kizárólagos oksági viszonyt feltételezni. A költségvetési szaldó konkrét hatásait a monetáris intézkedések módosíthatják. A költségvetési deficit akkor járhat a folyó fizetések passzivizálódásával, ha • A kormány nettó többletkiadásai felborítják a monetáris egyensúlyt, azaz a reálszféra pénzszükségletét meghaladó pénzkínálatot teremtenek. • A folyó fizetések egyéb tételei nem tudják ellentételezni az áruimport növekedésének passzivizáló hatását. Ahol ez a két feltétel adott, a költségvetési deficit növekedésével párhuzamosan fokozódott a folyó fizetési mérleg hiánya, s került sor külföldi tőkebevonásra. Fejlődő, átalakuló és nettó adósi pozícióba került országok esetén egyértelműen kimutatható ez az összefüggés. Ezt hívják IKERDEFICIT esetének. Árfolyampolitika kiemelkedő szerepe: ha az árfolyam tartósan és lényegesen eltér a gazdasági fundamentumok által indokolt szinttől, a nemzetközi tőkeáramlásban komoly zavarok keletkezhetnek. A tőkeügyletek költségekkel járnak, ennek csökkentése érdekében: szabványosítás, forgalom koncentrálás stb. A költségeket az adminisztratív szabályozás, technikai infrastruktúra és az adórendszer, információszerzés nehézsége (pl mérlegsémák különbözősége) is befolyásolja. Megoldás: számítógépesítés-> megjelentek az
információs szolgáltatások nyújtására szakosodott szervezetek. (pl. hitelminősítő ügynökségek) A hagyományos információs központok, a bankok fokozatosan elvesztették monopolhelyzetüket, ami a profiljuk kényszerű átalakításához vezetett. A nemzetközi tőkepiacok működése a monetáris és a fiskális politika mozgásterét részben kibővítette, részben korlátozta. Fiskális mozgástér bővülés: • Nagyobb egyensúlyhiány finanszírozására válik lehetőség euro és offshore-piaci hitelfeltételekkel. • Gazdaságpolitikát nem köti a folyó fizetési mérleg egyensúlyi követelménye. DE: a gazdaságok sérülékenysége, a külső sokkhatások gyors átterjedése jóval nagyobb fokú igazodást követel a gazdaságpolitikától. Monetáris politika: Áttevődött a hangsúly a közvetlen likviditás- és hitelszabályozásról az árfolyam és a kamatláb befolyásolására. A tőkemobilitás kihat a monetáris politika eszközeire és szabályozó mechanizmusaira. A nemzetközi tőkepiacok és a tőkeforgalom robbanásszerű növekedése megnövelte a pénzügyi tranzakciók kockázatát. A nemzetközi tőkeáramlások rendszere súlyos és minőségileg újfajta kockázat hordozója. Erre az 1987. októberi tőzsdeválság hívta fel a figyelmet. Kockázatcsökkentés: 1. a nemzetközi tőkepiacok intézményi kereteinek a pénzügyi intézmények ellenálló képességének erősítése 2. Az elszámolási és fizetési rendszer fejlesztése, biztonságosabbá tétele a cél. Milyen tényezőket kell figyelembe venni a külső finanszírozás optimális szerkezetének kialakításakor? 1. Mennyire tarós vagy átmeneti a külső finanszírozási igény? Likviditási vagy strukturális problémákból fakad a tőkehiány? 2. Milyen mértékű az ország eladósodása? 3. Mennyire liberalizált az ország számára a tőkeforgalom? 4. Milyen vonzerőt fejt ki az adott gazdaság, mindenekelőtt a reálszféra a külföldi tőketulajdonosok számára? Mennyire kényszerül az ország a szükséges tőkeimport érdekében aktív lépésekre? 5. Milyen mértékű hivatalos támogatásra, segélyre, hitelre van kilátás? A finanszírozási csatornák igénybevételének aránya eltérhet, de egyetlen csatorna dominanciája sem tekinthető optimális megoldásnak. Akkor válik krónikus problémává a külső finanszírozás, amikor a tőkeimport szerkezete aszimmetrikus, döntően egyetlen csatornán át bonyolódik. Súlyosan eladósodott országok esetében elsősorban hitelfinanszírozásra volt mód, így tőke és devizahiányukat a legdrágább forrásból, nemzetközi bankoktól felvett hitelekből fedezték. -> öngerjesztő eladósodási folyamatot indított el. Ezért a csatornák arányos kihasználása alapvető követelmény-> a különböző típusú tőkebeáramlások kedvezően hathatnak egymásra. 7.3. A globalizáció hatása a nemzetközi tőkeforgalomra Globalizáció: • A nemzetgazdaságok közötti kölcsönös függés világméretű felerősödése, melyet az országhatárokat átszelő áru-, szolgáltatás és tőkeforgalom robbanásszerű felfutása, és a legújabb technika, technológia hihetetlenül gyors átvétele idézett elő. • A nemzetgazdaságok világméretű integrálódása, • Intézményes formát nélkülöző integráció, amelynek céljait, irányát és eszközeit a piac diktálja Globalizáció pozitív pénzügyi hatása: az országok saját megtakarításaikat meghaladó mértékű tőkét tudnak mobilizálni, és a potenciális beruházók a legkülönbözőbb csatornákból és formában korlátlanul hozzájuthatnak az igényelt finanszírozási eszközökhöz. Negatív hatása: lényegesen módosítja az egyes nemzetgazdaságok által realizált jövedelmek arányát, a foglalkoztatottság szintjét és szerkezetét, valamint a nemzeti gazdaságpolitikák szuverenitását. 7.3.1. A pénzügyi liberalizáció története A pénzügyi liberalizáció a világgazdasági globalizáció alapfeltétele. A törekvéseket az 1. vh. megszakította, a két vh között protekcionalista gazdpol volt jellemző, 2.vh. után IMF célul tűzte ki a liberalizációt. XIX. század közepétől-1 vh ig
• • • • • • • • •
Kereskedelem lendületes fejlődése, évi 3,5% GB által indított kereskedelempol liberalizáció-> vámok általános csökkenése. Ekkor nem nagyon voltak még nem tarifális kereskedelmi eszközök Aranystandard működése mellett devizaforgalom teljes szabadsága Lib. Folyamatot 1879 után a német vámunió némileg fékezte 19 sz. utolsó harmadában a vezető európai országokból erőteljes tőkeáramlás Amerika, Ausztrália, Kelet-Európa és Oroszország, gyarmatok és félgyarmati területek felé. Magántőke áramlás nem ütközött adminisztratív akadályokba. Az infrastrukturális beruházásokat külföldi kötvénykibocsátással finanszírozták, de a működőtőkeberuházások is számottevőek voltak. A tőketranszfer jellegzetes eszköze a fix kamatozású kötvény volt. Tőkepiacok összefonódását a reálkamatlábak minimális eltérése is igazolja. Ekkor szűrték le azt a következtetést, hogy az érett gazdaságok a kevésbé fejlett országok természetes tőkeszerzési forrásai.
1.vh és utána • Aranystandard felfüggesztése • Szigorú tőkeforgalmi és devizális korlátozások • Gazdasági válság kirobbanását követően csaknem minden kormány visszatért a drákói tőkeforgalmi ellenőrzéshez. Bretton Woods és utána • • • • • • •
Úgy gondolták a túlzott liberalizáció súlyos gondokat okoz a nemzetgazdaság működésében. A tagállamoknak valutáik részleges konvertibilitását kellett vállalniuk, azaz folyó fizetéseiket mentesíteni kellett az állami-adminisztratív ellenőrzéstől. Csak az 1950-es évek derekától kezdték napirendre tűzni a nemzetközi tőkeforgalom liberalizációjának kérdését. A fejlett ipari országok folyó fizetési mérlegének aktívuma vált a nemzetközi tőkeforgalom mozgatórugójává, s az egyéb országok segélyezésének, illetve finanszírozásának a legfontosabb forrásává. OECD intézményesen kimondta, hogy tagjainak erkölcsi kötelezettsége az elmaradott országok támogatása-> folyó fizetési mérleg aktivizálására kell törekedni és ezáltal a gazdaság által nem igényelt tőkét az elmaradt országokba kell fektetni Nyugatról Délre irányuló tőkeforgalom 50-es évek derekától mindinkább az USA és NYEU vált a nemzetközi tőkeforgalom fő áramlási pályájává.
Olajárrobbanás • minőségi változással járt, • a nem olajexportáló országok tőkeigénye megnőtt, • a fejlett országok folyó fizetési mérlege jelentősen passzivizálódott, • olajexportőr országok váltak tőkeexporttőrré, OECD helyett OPEC lett a fő finanszírozó • a baj az volt, hogy az OPEC országok megtakarítási többlete tiszavirág életű volt, a többletbevételek szintje gyorsan esett, míg a tőkefelvevő képesség nőtt, -> a fejlődő világ a történelem legsúlyosabb finanszírozási gondjával szembesült. 1980 fordulópont • USAban S a világ legérettebb gazdasága nettó megtakarítóból nettó tőkefelszívóvá vált. • Megdőlt az a hiedelem: hogy a megtakarítási ráta és többlet a fejlettségi szinttel arányosan változik, emelkedik. • A költségvetési deficit kiszorítási hatását illetően is megerősödtek a kételyek. Az amerikai magánbefektetők kerestek külföldi finanszírozókat vagy a külföldi tőketulajdonosok kerestek befektetést az amerikai gazdaságban? • Új helyzet a tőkééért egyszerre versengett a világ legfejlettebb gazdasága és a legfejletlenebb régiók. A fejlődő országok finanszírozási esélye az Usaval szemben minimális.
Jelenleg
• • • • • •
1993 óta USA folyó fizetési mérleg hiánnyal küszködik, napjainkban több mint 500 mrd dollár. Fejlett gazdaságok bőséges finanszírozási lehetőség Kevésbé fejlett gazdaságok: nyomasztó tőkehiány A hatékonyabb nemzetközi tőkeallokáció nem segíti a nemzetgazdaságok konvergenciáját. Tőke a számára legkedvezőbb terep felé áramlik (pl am. Tőkebeáramlás lendülete) Az érett gazdaságok nettó tőkeexportőri funkciója addig állt fenn, amíg a tőkeműködtetéshez az elmaradott térségek biztosították a kedvezőbb feltételeket, nyersanyagkészleteket, olcsó munkaerőt.
Összefoglalva 20. század elején az FDI a relativ szegény országokba áramlott, most a direkttőke áramlás legfontosabb iránya a fejlett, magas jövedelmű országok.-> a külföldi tőkebefektetseket, ma egészen más szándékok vezérlik. Az USA tőkeforgalmi vonzerejének okai: • Kedvező konjunkturális helyzet, magas hozam • Rugalmas munkaerő piac, bérköltségek sokkal gyorsabban igazodnak a piaci viszonyokhoz, a versenyképességhez • Legtöbb műszaki innováció • Hihetetlenül gyorsan fejlődő szolgáltató szektor • Amerikai vállalati menedzsment fölénye 7.3.2 A tőkepiaci integráció következményei A kormányoknak tudomásul kell venniük, hogy a klasszikus irányítási eszközük, a monetáris politika autonómiája jelentősen csökkent. (1970 után azért lett a rögzített helyett lebegtetéses árfolyamrendszer, hogy nemzeti igényekhez igazodó monetáris polt folytassanak) Most pedig a nemzeti monetáris hatóságoknak folyamatosan igazodniuk kell egymás lépéseihez. A globalizáció nemcsak a piacok működésére, de a politikusok értékrendjére, így a politikai gyakorlatra is lényeges befolyást gyakorol. Ez a belső stabilitás feltétlen prioritását, a monetáris stratégiák közeledését és piackonform pénzügyi eszközök használatát jelenti. A nemzetközi tőkemobilitás mellett az árfolyamstabilitás esélye csak akkor áll fenn, ha az érintett országok között megfelelő a politikai koordináció, illetve ha a gazdaságok teljesítményparamétereinek értékei közelednek egymáshoz. Jelentősen módosult az az eszköztár, amellyel a monetáris politikai elhatározások és intézkedések a reálszféra felé továbbíthatók. Egyetlen jegybank sem vállalhatja a kamatlábnak kizárólag a hazai konjunktúra követelményeihez igazodó változtatását. A restriktív hatást a kamatláb helyett sokkal inkább az árfolyamnak kell kifejtenie. Ha a keresletet szűkítő politika az árfolyam emelkedését ösztönözve próbál célt érni, a terhek arányosabban megoszthatóak. A kamatláb transzmissziós szerepéről természetesen nem lehet végleg, tartósan lemondani. Ha a gazdaságpolitikával szembeni bizalmatlanság a tőke erőteljes kiáramlásához vezet, így jelentősen esik az árfolyam, ->a megfelelő kamatprémium biztosítása alapkövetelmény. A tőkepiaci globalizáció legkedvezőtlenebb kísérőjelensége, hogy a kiszámíthatatlan irányú rövid lejáratú tőkeáramlások előtt is felhúzzák a sorompót. A kérdés az hogy a heves fluktuációk a pénzügyi piacok rugalmasabb, hatékonyabb működését biztosítják, avagy a piaci erők torzulásának a következményei? 1980s közepe dollár erős túlértékeltsége, 1987amerikai tőzsdeindex irreális szintre való felfutása 1990s japán yen felfutása------- piaci árak erős torzulása A problémát az okozza, hogy az aktívaárak változását mindig csak utólag, bizonyos fáziskéséssel lehet értékelni, amikor a „fundamentumokról” megfelelő statisztika áll rendelkezésre. A túlértékeltségről könnyen kiderülhet, hogy a piac csupán az indokolt szintre vitte föl az árat, de a pénzügyi piacok reakcióideje sokkal rövidebb, mint az árupiacoké. Tehát fáziskéséssel az árkorrekció helyességét az árupiacok és a gazdasági alapok is igazolhatják. Ha a monetáris hatóság egyértelműen észleli az aktívaárak torzulását, elvileg korrekciós lépéseket tehet, de a jegybankok egyéni intervenciója aligha lehet sikeres.-> Ahogy a monetáris transzmisszió is szorosan együttműködő pénzügyi piacokon keresztül jutatja el a politika üzenetét a reálszférának, a monetáris politikát irányító hatóságoknak is vállalniuk kell a nemzetközi kooperációt.--> 80s évek végétől G7 országok monetáris és devizapolitikai koordinációja.
A globalizáció további nemzeti politika korlátozó hatása az adóztatás terén jelenik meg. A baj az, hogy a kormányok egyre kevésbé képesek a tőkeügyletek megfelelő körű és hatékonyságú adóztatására. A tőkéért folyó verseny miatt-> adókedvezmények körének bővítése-> komoly bevételtől fosztotta meg a költségvetést, nehezebb a deficites helyzetből kilábalni. A tőketulajdonosok az adóparadicsomokba menekülve mindenféle adófizetési kötelezettség alól kibújnak. • Felerősíti a nemzetgazdaságok jövedelmi szintjének divergenciáját • Veszélyes illegális tevékenységek nem követhetők nyomon. • Azért lehetséges, mert a származási és a telephelyország között nincs megállapodás, hogy informálják egymást a vállalkozások tevékenységéről és jövedelmezőségéről • Tőkebefektetőket sokkal inkább az adóminimalizálás, mint az adózás előtti hozamok maximalizálása vezérli. IMF szerint a megoldás: valamennyi országban egyidejűleg egységes, forráskulcsadó bevezetése. A nki pénztőkeáramlások igen érzékenyen reagálnak a nemzeti adóterhet eltéréseire. Kis változást is nagy tőkemozgások kísérhetnek. A kettős adóztatás kivédésére székhely vagy származási elv követése, melyeket egyezményben rögzítenek. Legtöbb ország a székhelyelvet alkalmazza: tőkebefektetés székhelyén fizeti az adót. Ez általában azt is jelenti, hogy a tulajdonos a külföldi befektetés időtartalmára adóhitelt vehet igénybe a hazai adóhatóságtól. A hitel akkor szűnik meg, amikor a tőkejövedelmet repatriálják. Hagyományos rendszerben tudni lehetett mekkora a jövedelem, hol szerezték stb Ma már a regisztáció képtelenség. A pénzügyi innovációk és a derivatív ügyletek megnehezítették az adóhatóságok dolgát. A korábban említett, összehangolt minimális kulcsú forrásadót, egységesen vetnék ki a nemzetközi kamat és osztalékjövedelmekre. A kamatok és egyéb adókötelezettségek zömét könnyen azonosítható intézmények (kormány, püi intézet, vállalkozás) fizetik. Ha ezek hajlandóak lennének az adóhatóságot informálni a kifizetett jövedelmek címzettjeiről, akkor megszűnne az adóerózió, s növekedne a nettó tőkeimportőr országok adóbevétele. Kételyek a forrásadóról • Osztalékot a cégek adózott jövedelmekből fizetik, tehát etikátlan, ha újra megadóztatnák • Kamatjövedelemnél a kifizetett kamatokat a cégek költségként számolják el, így ha a kamatjövedelmet élvező tőketulajdonost forrásadó fizetésére kötelezik, a kamat csak egyszeri adóterhet visel. • Bibi: egyszerre és azonos mértékben kellene bevezetni, különben oda menne a megtakarítás, ahol kevesebb adót kell fizetni A globalizáció leggyakrabban emlegetett veszélye: fokozódott a nemzeti vagy regionális válságok tovaterjedésének esélye. [Országok globális besorolása: ipari (fejlett) ország, fejlődő ország, eladósodott ország, felfutó gazdaság (délkelet ázsiai kistigrisek, Töröko, visegrádi o), átalakuló gazdaság stb.] Nem elég a gazdpolnak olyan befektetési légkört kialakítani, amelyben nem vált irányt a nemzetközi tőkeforgalom. Azt is állandóan figyelni kell, hogy miként alakul szűkebb tágabb régiójában a partnerországok helyzete. A globalizációs sokk lényege a váratlan és drasztikus mértékű tőkekivonás, a nettó tőkeexport hirtelen növekedése. A tőkeimport váratlan felfutását alapvetően kedvező hatásnak tartják, mert enyhítheti az ország finanszírozási gondjait, s a hazai beruházások értékét meghaladó beruházási tevékenységet tesz lehetővé. De a tőkeimport túlzott növekedése fokozhatja az inflációs nyomást, és mesterségesen magas szintre viszi az árfolyamot. Az összhatás minősítése attól függ, hogy a külföldi tőketulajdonosok befektetői szándéka vagy a tőkét bevonni kívánó hazai üzletemberek törekvései során felfutó tőkeimport hozzájárul-e a gazdaság teljesítményének javulásához. Ha ige, az inflatórikus nyomás csak átmeneti jellegű ill. elviselhető mértékű, s a túlértékeltség is fokozatosan megszűnik. Ha nincs komoly beruházói szándék, akkor negatív hatások ijesztő mértéket ölthetnek, s buborékhatást fejthetnek ki. A buborékárak magukban hordozzák a pánikszerű tőkekivonás veszélyét, azaz a buborék kipukkanását. A fokozott tőkeáramlásnak kitett gazdaságoknak óvatos politikát kell folytatniuk. (bizonyos esetekben az adminisztratív protekcionizmus eszközeinek bevezetése is indokolt lehet)
A pénzügyi globalizáció döntés elé állítja a nemzeti pénzügypolitikát: 1. autonóm pénzügy politika 2, aktív árfolyampolitika 3. tőkeforgalmi liberalizáció. Ebből kell kiválasztani kettőt, amit követni akar, mert a 3 cél egyidejűleg nem megvalósítható. 7.3.3 A tőkemenekítés és globalizáció Már az 1920-s évektől létezett, de az 50-s évek után került újra középpontba. Tőkemenekítés (capital flight): illegális jellegű tőkekivitel Mindig magánforrásból származik, de formáját, irányát tekintve nagyok a különbségek . Volumenére mindig csak becslések vannak. Tőkemenekítés okai: • Khan: államosítási kockázat, oda menekítik, ahol nem áll fönn az állami tulajdonbavétel veszélye • Leonard és Williamson: adórendszer hibája • Forrásország fiskális helyzetének romlása • Kormány fizetőképességének romlása • Gazdaság strukturális gyengeségei stb Hogyan is történik ez? Nő a külföldi devizairánti kereslet. 1. lépés: a kivinni szándékozott tőkét konvertálni kell valamilyen nemzetközileg szabadon felhasználható eszközre. A tömeges devizavásárlás szűkíti a belső pénzforgalmat, ami relatív pénzhiányhoz, így a kamatláb emelkedéséhez vezet. Ha a kamatláb nem emelkedik, de a tőkemenekítés számottevő mértéket ölt, a monetáris politikának „egyengetnie” kell az utat a tőkekiáramlás előtt. Az argentin, mexikói és venezuelai tőkekiáramlások (nagy volumenül miatt) nehezen képzelhetőek el hatósági segítség nélkül. Devizapiaci túlkereslet azért alakult ki, mert a külföldi valuták nem drágultak. …. Bár a tőkemenekítés a forrásországok strukturális gyengeségével magyarázható, a probléma ott vált súlyossá, ahol hibás jegybanki (monetáris és árfolyam) politikát követtek. 7.4 A pénzügyi piacok integrálódásának mérése Árupiaci integráció mérése 1. Az export értékének a GDP-hez viszonyított aránya (leggyakoribb) De ez csekélyebb jelentőségűnek mutatja a nemzetközi áruforgalmat. Megoldás: az export és az import értékét az országok által előállított, elvileg külkereskedelmi értékesítésre alkalmas (tradable) termékek értékesítéséhez kell viszonyítani. 2. Árak kiegyenlítődése ill. különbözősége. Minél közelebb vannak a nk kereskedelemben a termékek árai egymáshoz, annál nagyobb fokú a piacok integráltsága. (egységes ár törvénye azonban nem érvényesül a gyakorlatban, eltekintve a tökéletesen homogén nyersanyagoktól ) Pénzügyi piacok integrációja Később indult meg, mint az árupiaci, az 1970-s évektől. Itt is alkalmazható az árupiaci rendszer: A forgalom értékét az összes jövedelem szintjéhez viszonyítjuk, illetve a beruházások értékével vetjük egybe. (megj: a beruházások volumenét napjainkban is alapvetően a nemzeti megtakarítások határozzák meg.) Két legnyilvánvalóbb mutató 1. Devizapiaci forgalom összege, 2. ügyletek száma De a legfontosabb jellemző: az árkonvergencia, azaz az azonos minőségű pénzügyi aktívák árainak nemzetközi kiegyenlítődése. Egyre általánosabb vélemény, hogy a piacok integráltságának valódi hatása az árak vagyis a kamatok konvergenciája. Azaz a pénzügyi tranzakciók költség- illetve hozam szintjének ki kell egyenlítődnie. (gyakorlatban még nem sikerült) 7.4.1. A tőkepiaci árak nemzetközi konvergenciája A tőkepiaci integráció mérésének kulcsa a pénzügyi aktívák árkiegyenlítődése. Az aktívaárak különbözősége a befektetések eltérő költségéből adódik. A költség lehet *tranzakciós (banki, infoszerzési, engedélyezési stb.) * kockázati (árfolyam-, ország-, pénzügyi-, hitel kockázati stb.)
A tőkepiaci integráció nyilván nem vezet az aktívaárak teljes egyesüléséhez, de a költségkülönbségek csökkenésére lehet számítani. Az azonos valutában eszközölt tőke kamatlába minden piacon azonos lesz. Ekkor nem kell számolni valutáris pénzügyi kockázatokkal. A kamatláb különbséget, csakis a tranzakciós költségek eltérése, azaz a nem megfelelő fokú integráltság okozhatja. Mérési módszerek Zárt kamatparitás Bizonyos valuta különböző piacokon elérhető hozamait kell összehasonlítani, hogy egyértelműen eldönthető legyen hol melyik országban kerüljön sor az adott dollárösszeg befektetésére. Nincs árfolyam kockázat, de másfajta van. Minél integráltabb a piac, annál biztosabb hogy a kamatlábak csak az országkockázati prémium mértékében térnek el egymástól. k (x1)= k(x2)+K(p) X valuta 1-es piaci kamatlába, akkor azonos a kettes piacon elérhető kamatlábbal, ha politikai (ország-) kockázati súlya K(p) nulla. Fedezett kamatparitás Országkockázat mellett valutáris kockázatot is figyelembe kell venni. A hozamok szintjét az árfolyamkockázat illetve a befektetési valuta határidős árfolyamának prémiuma vagy diszkontja módosíthatja. k(x)= k(y) + A(y)* + K(p) k az x és y valuták kamathozama A(y)* az y valuta határidős árfolyamának a készpénzárfolyamhoz viszonyított pozitív vagy negatív eltérése K(p) az y országbeli beruházás speciális (politikai) kockázata Az integráltságot K(p) csökkenése mutatja Y valuta relatív kamatláb hozamát az árfolyamkockázati költség határozza meg, ami nem nem függ a piac integráltságának mértékétől Fedezetlen kamatparitás Itt a hozamelvárásokat nem a határidős ügylet költsége, hanem a valutánál várt (feltételezett árfolyamváltozás mértéke szabja meg. A módszer feltételezése szerint a politikai kockázat elhanyagolható. A piacok integráltságát az mutatja mennyire áll fenn az alábbi egyezőség. k(x)= k(y)+ A**(y) ahol A**(y),az y valuta készpénzárfolyamában várt, illetve ténylegesen bekövetkezett százalékos változását jelenti. Mivel az OECD körön belül K(p)=0 feltétel teljesülését igazolja, a fedezetlen kamatparitás működési zavarai csak az árfolyam kockázat jelenlétével magyarázható. Empirikus kutatások azt bizonyítják, hogy a fedezetlen kamatparitás elve nem teljesül, tehát a különböző valutákban/országokban eszközölt befektetések hozamai nem csak a készpénzárfolyam várakozások/változások szerint alakultak. EMS-ben részt vevő országok valutái sokkal erőteljesebben közeledtek, mint a lebegő valutájú OECD térségben. Reálkamat-paritás A nominális kamatok korrekciója nem ad meggyőző bizonyítékot a pénzügyi piacok egyesüléséről, hiszen a befektetőket nem a nominális hanem a reálhozamok mozgatják. Az integráció fokozódása tehát azt jelenti, hogy a relatív kamatok szintjére az egyéb kockázatból fakadó prémiumelvárások egyre kisebb mértékben hatnak, s a nominális kamatkülönbségeket mind egyértelműbben a reálhozamok determinálják. K(x) r= k(y)r + A**(y)r + K(á)r+ K(p) Ahol ahol A**(y),az y valuta reálárfolyamában várt százalékos változását jelenti, K(á)r reálárfolyamváltozáskockázata Ténylegesen integrált piacok esetén a reálkamatok szintje megegyezik, mivel a politikai és reálárfolyam-változás kockázata mellett, a reálárfolyamváltozás valószínűsége is fokozatosan megszűnik. Igy k(x)r=k(y)r vagyis k(x)P(x)=k(y)-P(y) Ahol P az x illetve y jövőbeni (feltételezett) inflációs rátája
Reálhozam paritás szerint tehát akkor integráltak a piacok, ha a valuták nominális kamatlábai az ex ante feltételezett inflációs ráták függvényében különböznek. Más szóval a tökéletes integrációt az ország és vagy árfolyamkockázatok megakadályozzák. A fejlett országok tőkepiaci integrációját a reálkamat paritás alapján nem lehet egyértelműen igazolni. Okok 1. vezető valutákra számított reálkamatok az elmúlt évek során jelentősen eltértek. 2. A nominális árfolyam-kockázati prémium egyes országoknál nem mérséklődött, sőt inkább emelkedett Feldstein-Horioka módszer Megtakarítások és beruházások korrelációját tekinti meghatározónak. A módszer lényege, hogy a megtakarítások és a beruházások közötti kapcsolat szorossága tükrözi a legjobban a piacok valóságos összefonódását. Ha a beruházási volumen a hazai megtakarításoktól függetlenül alakul, akkor beszélhetünk piacok integrált voltáról. 7.4.2. A pénzügyi piacok integrálódásának szerkezeti jellemzői Sokan szerkezeti jellemzők alapján vizsgálják. Ha a nemzeti piacok több szálon fonódnak össze, akkor a piaci struktúrának is közeledniük kell egymáshoz. A piacok minőségi tartalmi jellemzőiben bekövetkezett változások két szempontból vizsgálhatók • Hogyan alakul az egyes piacokon a közvetlen és közvetett finanszírozás aránya? • Mennyiben tér el vagy egyezik meg a piacok által biztosított szolgáltatások köre? A tőkeáramlási számlák egy gazdaságban az ágazat pü ügyleteit összesítik, s ebből vonnak le következtetéseket a pénzügyi rendszer jellegére vonatkozóan A szektorszámlák egy szektor tőkeképzését, bruttó megtakarításait, követeléseit és tartozásait mutatják be, ügylettípusra lebontva. A mátrixformát oltó tőkeáramlási számal sorai egy-egy aktívára, oszlopai egy-egy szektorra vonatkoznak. A tőkeszámlák alapján számszerűsíteni lehet a nemzeti pü rendszerek szerkezeti jellemzőit, képet kapuk a pénzügyi eszközök súlyáról, a pénzügyi intézetek finanszírozási részarányáról. Leggyakrabban alkalmazott mérőszámok • az összes fennálló pénzügyi követelés/ GDP • banki aktívák/összes aktívák ( értékpapírosítási ráta) • külföldi aktívák és passzívák/ összes aktívák és passzívák (nemzetköziesedési ráta) • banki értékpapírkövetelések/összes értékpapír (banki értékpapírosítási ráta) A pénzügyi szféra relatív súlyát az összes pénzügyi aktíva/GDP arány mutatja meg. Két félek éppen készíthető (flow vagy állományi adatok) Bankok pénzügyi közvetítő súlyának változása-> a pénzügyi struktúrák különbözősége fokozódott. A globális értékpapírosítási folyamat, illetve a piacok nemzetközi jellegének erősödése a nemzeti pénzügyi piacok szerkezeti konvergenciáját eredményezte. Közvetlen finanszírozás: nincs közreműködő a tőkeeljuttatásnál Közvetett: van egy hivatásos közvetítő- egy bank. A közvetett és közvetlen befektetések relatív súlya alapján megkülönböztetünk bankorientált és piacorientált pénzügyi rendszereket. Hitel és nem hitel jellegű finanszírozásnál megint a bankok állnak a középpontban. ∑ A nemzetközi pénzügyi struktúrák közötti különbségek az elmúlt évtizedek folyamán, a piaci irányba eltolódva, mérséklődtek. Ezt a tendenciát nagyban segítette az univerzális bankok működési terének bővülése. Az elmúlt évek során egyre határozottabb tendencia figyelhető meg a banktevékenység diverzifikációját illetően.
8. Külföldi Közvetlen Beruházások (FDI) Def.: A külföldi közvetlen befektetés olyan tőkebefektetés, amely hosszú távú és szoros érdekviszonyt és irányításban való részvételi lehetőséget biztosít a tőketulajdonosnak egy külföldön, tehát az anyaországon kívül elhelyezett cégben. A befektető (cég v. magánszemély) célja befolyás szerzése egy külföldön működő cég (gyakran leányvállalat) irányításában, melyet részvény (min. 10%) vagy tulajdonosi részaránnyal ér el. Szakaszai: 1. Amerikai polgárháború – I. világháború: UK a fő tőkeexportőr 2. 1914 – II. vh. vége – a működőtőke-forgalom visszaesése II. vh: USA vezető tőkeexportőr 3. 1945 – 1973: lassú fejlődés korlátozott körben (főleg USA-ból Európába) 4. 1973 – 1983: koncentráció erősödik ágazatilag és az érintett országok szempontjából is; 90% a fejlett országokba 5. 1983 -: lendületes fejlődés és diverzifikáció Az FDI volumene és a világgazdasági konjunktúra között szoros összefüggés van, ahol az FDI volumene 1-2 éves fáziskéséssel követi a globális GDP változását. A legutolsó nagy visszaesés 2001-2002-ben volt, amikor 50%, majd pedig 21%-os forgalomcsökkenés következett be (a gyenge gazdasági teljesítmény és az alacsony GDP-növekedési ütem, stb. miatt). FDI és transznacionális cégek (TNC) szorosan összekapcsolódnak, mert bár elvileg más vállaltok is élhetnek az FDI eszközével, a gyakorlatban ezt főképp a TNC-k teszik, és a kf.i befektetés lehetősége/vállalhatósága a tőkeerővel arányosan fokozódik. A TNC olyan vállalat, amely tevékenységét több helyszínen, párhuzamosan több nemzetgazdaságban folytatja, ezek adottságai és lehetőségei között manőverezve alakítja ki tevékenységi körét és tőkeműködési formáját. Számuk látványosan emelkedik (1969: 7000, 2000: 64e). A TNC-k regionális elosztását tekintve megállapítható, hogy a fejlett o.kban van 4/5-k és itt működik a leányvállalataik ¼-e (működőtőke export orientált). Az aktívák regionális elosztása a fejlett, fejlődő és KKEu. térség között hasonlóan alakul (a világ 100 legnagyobb TNC-nek össz. aktívája 6000mrd $, e fejlődő o.kban lévő 50 vezető TNC-é 500 mrd $, a KKEu térség 25 legnagyobb cégéé pedig csak 30 mrd $ körüli). A OECD o.kban az ágazati elosztásra a kőolaj- és gépkocsigyártó ipar túlsúlya jellemző (a listavezető mégis a Vodafon, majd a General Electric); a fejlődő országokban szerkezetváltozás indult meg a versenyképesség növelésére (a rossz konjunktúra miatt) és a telekommunikációs, kőolajipari és elektronikai cégek vezetnek; KKEu-ban pedig jellemző az erős tőkekoncentráció (5 legnagyobb TNC-jé a térség aktíváinak 2/3-a; vezető az orosz Lukoil, a MOL 11.). De ez a rangsor a kf.i aktívák – tényleges kf.i közvetlen befektetési állomány – értékén alapul, és némiképp más lenne az összes aktíva egybevetésével, főleg KKEu-ban, ahol a magyar cégek jobb helyezést érnének el (MOL 2.!! ☺ ). A nemzetközi termelés erősítette a világgazdasági függést, és az FDI-k sokkal erősebb és tartósabb kötelékeket hoztak létre, mint a nemzetközi ker. Működőtőke áramlások tartósabb viszonyokat alakítanak ki, az FDI/GDP arány, ill. az FDI állomány lendületesen emelkedik, míg a világkereskedelem aránya stagnáló (4050%) FDI/GDP 1%-ról 2,5%-ra. Befogadott és kivitt FDI/GDP 10%-ról 22-23%-ra. 8.1 Nemzetköziesedés – transznacionalizálódás a) A nemzetgazdaságok nemzetköziesedését fejezi ki számszerű formában a transznacionalitási index, mely több szempontból hasonlítja össze a nemz. gazd.k nk jellegét. Legfontosabb mutatói: éves direkttőkeimport/állótőkeberuházás (3 éves időszakra); az o.ban eszközölt direkttőkebefektetések állománya a GDP %-ban; a kf.i tulajdonban lévő leányvállalatok termelésének hozzáadott értéke GDP-bázison; és a vállalatok súlya a foglalkoztatásban. A nemz. gazd.kra számított globális transznacionális index (részindexek átlaga) megmutatja, milyen erősen kapcsolódott be az adott o. a nk direkttőke-áramlásokba, és hogy milyen szerepet játszik a kf.i tőke a makrogazdasági folyamatokban (+ befolyásolja a potenciális befektetőket). • fejlett o.k: átlagosan 20%-os transznacionalitás, de nagy szóródás az egyes o.k közt (Japán 1% alatt; Belgium-Lux. 76%) • fejlődő o.k: 21%-os globális index és nagy szóródás (EAE alig mérhető; Hongkong 108%) • KKEu: 12%-os átlag és kis szóródás (Mo. 28%-kal első, Oroszo. 5%-kal utolsó)
b) A transznacionális vállalatok nemzetköziesedése A transznacionális vállalatok nemzetköziesedési fokát különféle mutatókkal mérhetjük. A vállalat aktíváinak összetétele (külföldi aktívák/összes aktíva), az anyavállalat nk.i áru- és szolg.exportjának súlya a teljes értékesítéshez viszonyítva, vagy a mind gyakrabban használt nemzetköziesedési index, amely 3 szempontból minősíti a céget és értéke a következő százalékos értékek számtani átlaga: • külföldi aktívák/összes aktívák értéke • külföldi eladások/összes eladások • külföldi foglalkoztatottak száma/hazai foglalkoztatottak száma Az index értéke a vezető transznacionális vállalatok esetében az 1990-es évek folyamán 50% körül mozgott. A transznacionális vállalatok nemzetköziesedésének mértékét az determinálja, hogy az anyacég milyen méretű gazdaságban működik (kis ország = 500 Mrd dollár alatti GDP, pl. Korea, Hollandia, Svájc; nagy gazdaság = 600 Mrd dollár feletti GDP: USA, Japán, Németo) A viszonylag kicsi nemzetgazdaságok erőteljesebb nemzetközi offenzívára kényszerülnek és folyamatosan emelkedő indexertek jellemzik: Nestle/Svájc nemzetköziesedési rátája 95% körül, Unilever/Hollandia 87-88%. A világ legnagyobb transznacionális cége a General Electric a tevékenységének csupán 30%-át végzi külföldön. Továbbá, a 100 legnagyobb transznacionális cégre számított átlagos nemzetköziesedési ráta 1990-96 között 51%-ról 55%-ra emelkedett. Az átlag mögött természetesen különbségek vannak térség szerint (EU, USA), ill. az egyes ágazatok szerint (az élelmiszereknél magasabb a ráta, mint a gépkocsigyártásnál) A transznacionális cégek másik fontos jellemzője nemzetközi hálózatuk kiterjedése: A hálózat index megmutatja, hogy a cég hány országban van jelen. A hálózatba bevont piacok számának növekedéséről csak a körülmények ismeretében dönthető el, hogy kedvező fejlemény-e. A hálózati indexben minden ország azonos súllyal szerepel. Számítása: a telephelyeként kiválasztott országok száma/az összes külföldi közvetlen tőkeberuházást vonzó országok száma. A két index között nincs egyértelmű kapcsolat. (Egyes cégeknél úgy nő a külföldi gazdaságok súlya, hogy közben nem tágul az érdekeltségük köre. Más transznac. vállalatok viszont bár sok gazdaságban vannak jelen, tevékenységük döntő hányadát mégis a hazaiban végzik.) 8.2 Az FDI-állomány növekedésének gyakorlati összefüggései Az FDI jelentőségének növekedését sokan azzal magyarázzák, hogy a nemzetközi ker. liberalizációs trendje a ’90-es években megtorpant, így tőkebefektetéssel lépnek be egy másik piacra. A folyó fizetési mérlegek hiánya növ.t egyfelől protekcionista intézkedések visszatérése, másfelől nemzetközi tőkeforgalom fellendülése eredményezi. Ázsiai pü-i válság óta a nem tarifális eszközöket ismét nagyobb mértékben alkalmazzák, és egyre több az antidömping eljárás (kínai, japán, koreai, amerikai termékek ellen). A rövid távú tőkebeáramlás nagyon ingataggá teszi a gazdaságot, és a portfólió bekejtetések (ahol fő törekvés a likviditás megőrzése) sokkap kiszámíthatatlanabbak mint az FDI befektetések (kivétel a kockázati tőkebef.). Az FDI formái lehet nk fúziók és felvásárlások (mergers and aquisitions M&A), ami a leggyakoribb, és zöldmezős beruházások is. Az M&A-t elősegítette, a tőkeforgalmi liberalizáció, a pü.i szolg-król elfogadott WTO megállapodás, a dereguláció (pl. távközlés), és a speciális cégközi megállapodások, melyek az ipari termelés nk koncentrálódásához vezettek. A fejlődő és átalakuló o.kban a privatizáció adott lökést a tőkebefektetéseknek. Itt nem bővülnek a kapacitások, csak tulajdonváltás megy végbe. A zöldmezős beruházás teljesen új/pótlólagos termelőkapacitás létrehozását jelenti, ahol a kf.i tőke az o. tőkeállományát növeli. További láthatatlan aktívák (menedzsment, techn) is beáramlanak. zöldmezős beruházás
fúziók és felvásárlások
- rövid távon pozitívabb a hatás (pótlólagos - h.t. poz. hatás a priv. hatékonyság javító hatása miatt aktívák) (és r.t. is lehet) - fogl szintre pozitív - a racionalizálások miatt rövid távon negatív lehet - h.t. az eredeti tőkebef többszörösét fektetik be (mind2nél) - strukturális átalakítás szempontjából jobb - veszélye: lehet, hogy csak piacot vesz, de nem mert új tervek indulnak be, új technol, fejleszt, beszünteti a termelést. szerkezeti és minőségi változások - legjobb esetben is csak a meglévő kapacitást modernizálják Az FDI-k nemzetközi jelentősége az o.k többségét a tőkeforgalomi szabályok enyhítésére, beruházás védelmi és kettős adóztatást kizáró egyezmények megkötésére ösztönzi.
8.3. A külföldi közvetlen beruházások közgazdasági háttere Működőtőke-áramlások
pozitív hatások. Mivel erről egyetértés lett, egyre bontódnak lefele az akadályok.
Ha szabad tőkék allokációjáról a döntés nemzetközi méretekben hatékonyabb tőke felhasználás globálisan. Így: 1) Nem maradnak el a magas hozamú beruházások tőkehiány miatt, 2) Nem kényszerülnek alacsony hozamú beruházásokat finanszírozni tőkefelesleg miatt. (ha nem mehetne ki meg be a tőke az országból, akkor ez lenne…) A Nemzetközi tőkeforgalom közelíti egymáshoz az országok és ágazatok megtérülési rátáit. befektetések pénzügyi feltételei általánosan javulnak. (Beruházási görbék lefelé lejtenek, megtakarításiak fölfelé. Ahem.) Szabad tőkeáramlás esetén a két országban együttesen növekszik a társadalmi jólét: az importőr országban kevésbé csökken a tőke határhaszna, mint amennyivel nagyobb jövedelmet a tőkeexportőr realizál. További pozitív következmény: a fogyasztás a nemzeti jövedelem ingadozások ellenére stabil maradhat! Oka: mivel a jövedelem csökkenése esetén a külf-i tőkebeáramlás ideiglenesen fedezi a hiányt, hosszabb távon azonban a túlfogyasztást csak hitelfelvétellel lehet, működő tőkével nem. Ábra a 429. oldalon bizonyítja a nemzetközi tőkemozgások globális hasznosságát… Mert a tőkeáramlás ennyire jó szinte érthetetlen, hogy miért vannak ellene emelt gátak. (Mivel mindenki nyer rajta, mókás a nemzeti érdekre hivatkozni.) Mégis több mint 100 ország korlátozza ma a működő tőke nemzetközi forgalmát, csak a legfejlettebb OECD országok valósították meg a teljes liberalizációt. Szoros a kölcsönhatás a külföldi és hazai tőketulajdonosok aktivitása között: ha a hazai tőke aktív, akkor a külföldi is érdeklődik. ugyanakkor a külföldi érdeklődés a hazai befektetőket is dinamizálja. (A fejlett országokban az 1 egységnyi befektetés további 0,5-1,3 egységnyi hazai tőkét vonz, így a GDP és a GNP nő + termelékenység is.) Utóbbi időben élénk vita a külföldi tőkeáramlás és a bérszintek alakulása közötti kapcsolatról. Fő kérdés: tőkeexport okozhatja-e a munkahelyek exportot? (nő-e a munkanélküliség és csökken-e a bérszint a tőkeexportőr országban?) A befektetési célországban nő a munkahelyek száma. a tőkeexport lényege, hogy a hazai termelést és foglalkoztatást külföldire cserélik. az ilyen döntést sok tényező befolyásolja (relatív ktsg-ek, versenyképesség, piacbővítés…) DE igencsak eltérő lehet a hazai és a külföldi munkaerő helyettesíthetősége. Néha a hazai munkaerő fenntartásáért termelnek külföldön, mert bizonyos termelési feladatok elvégzésébe külföldiek bevonása által a hazai hatékonyság és termelékenység (és így a munkahelyek száma) szinten tartható! Adatok szerint: a hazai és célországbeli foglalkoztatottak száma és aránya adott cégeken belül azonos irányban és ütemben mozog. Kiszorítási hatást csak a cég tevékenységének periférikus területein tapasztalható bizonyos esetekben. Átmeneti munkahely csökkenés, de későbbi erőteljes növekedés jellemző. módosul a munkaerő-piaci kereslet szerkezete. Kérdés: Tőke korlátlan mozgása mennyivel növeli a munkavállalók terheit?
Ún. „Igazodási terhek” A tőke korlátlan nemzetközi forgalma a munkaerőre hárítja az „igazodási” terheket. Mivel a kockázat és a tőke hozama a világgazdaságba való integráltságtól függ, ami adott, ezért a nemzetközi kereskedelmi sokkokat, mint pl. az export termékek iránti kereslet durva csökkenése csak a munkaerő tudja felszívni (gyakorlatilag rá hárítódik) tehát a bérek relatív csökkenését el kell fogadni, mert a tőke a hozamok alapján dönt a mozgásról. (Gonoszság, Ws ) 8.4. Külföldi közvetlen beruházások – telephely kiválasztási szempontok Befektetési célok szerint: (döntés alapja: másik országban magasabb hozamot remélnek) a. Piackereső beruházások: legfontosabb törekvés a piacra való bejutás: mérete, vásárlóereje, fogyasztási preferenciarendszere., értékesíthető mennyiség, jó árak. Sajátos eset, amikor a telephely nem esik egybe a megcélzott piaccal. b. Forráskereső beruházások: szükséges termelési tényezők megfelelő mennyiségben és minőségben rendelkezésre álljanak, biztosítva legyen adott gazdaságban a szükséges nyersanyaghoz való hozzájutás, illetve a munkaerő (esetenként technika, technológia, know-how… pl. Silicon valley) c. Hatékonyság javító beruházás: a tőketulajdonost az olcsóbb forrásokhoz megszerzése motiválja, a források ára a meghatározó. A nyersanyag árai adottak, így elsősorban a munkaerő ára a döntő. A bérktg mellett a járulékos termelési ktg-ek is fontosak (szolgáltatási díjak). Akkor is lehet ilyen beruházás, amikor ténylegesen nem csökkennek a termelési ktg-ek, de új vállalati kapcsolatok, vagy regionális központok jönnek létre. Dunning feltételei a transznacionális vállalatok terjeszkedésére, OLI-paradigma. Ownership, Location, Internalization. a. a vállalat tulajdonosi státuszából származó specifikus versenyképességi előnyök megléte: a vállalat olyan dolgokat bír (menedzsmentismeretek, technika…), melyeket hatékonyabban lehet külföldön kiaknázni, a terjeszkedés költségeit a többletjövedelem fedezi. b. befektetési országok kínálta helyi előnyök, addicionális piaci előny: pl. nagy felvevőkapacitás, olcsó forrásszerzés. c. vállalati hálózat bővítéséből tevékenységi kör bővülés termelés és kereskedelem fejlesztési lehetőségek jövedelmezőség emelkedik. Újabb vállalati funkciók miatt a működés biztonságosabb. Az a. feltétel miatt még nem fog reflexből befektetni ekkor még máshogy is ki tudja aknázni tulajdonosi előnyeit. (pl. a know how-t eladhatja, exportfokozás, licenceladás) Ha megvan a b. és c. is, akkor már terjeszkedni fog Nagy nagy következtetés Dunning feltételeiből nagyon korlátozott befolyást gyakorolhatnak.
tehát fontos mind3. A befogadó országok a tőkeberuházási döntésekre csak
csak annyit tehetnek, hogy kellően vonzóvá teszik a nemzeti piacot. Ennek alapfeltétele a nemzetközi tőkeforgalom liberalizációja, és e mellé kedvező üzleti környezet teremtése a fontos. Telephely kiválasztásának feltételei üzletiek és politikaiak: társadalmi stabilitást igényelnek:
a külföldi beruházók gazdasági, politikai és
a. A szabályok világosak és igazságosak legyenek, b. Szabad verseny legyen, állam korlátozott tevékenységet folytasson, c. Adóteher csekély legyen.
További szempontok: beruházás állami támogatottsága, ösztönző-rendszerek, extra költségek. Gazdasági motivációk elméletei két nagy csoportra oszlanak: 1) tökéletes piacokat feltételező elméletek a) a nemzetgazdaságok közötti beruházásokat a hozamkülönbségek motiválják, ez az 50-es évek végén volt uralkodó nézet pl. USA cégek beruházásai Európában. 60-as évekre ezt megcáfolják, mert az USA-beli hozamok magasabbak lettek. Hozamváltozások alapján nem lehet a tőkeáramlást magyarázni a transzferárak miatt, mert ez tisztázatlanná teszi a hozamokat (belső elszámoló árak multi cég cégen belüli elszámolásra nem piaci árakat használ… mint az közismert.) b) legfontosabb mozgatórugó a tőketulajdonosok portfolió diverzifikálási törekvése, a tőkeberuházás szerkezetét úgy kell átalakítani, hogy a globális kockázatvállalásához viszonyított hozam a legkedvezőbb legyen. Nincs lehetőség a kockázatok mérésére, ezért ezt az elméletet sem igazolja a gyakorlat c) a fő mozgatórugó az optimális termelési volumen kialakítása. (optimális felvevőpiac biztosítása) Nem igazolható, hogy az FDI-k a befogadó ország teljesítményéhez igazodnának. A piac mérete csak a nem exportáló ágazatoknál fontos 2) a tökéletes piacok létét elutasító magyarázatok a) S. Hymer elmélete szerint a multik a piacok tökéletlensége miatt erősödnek: piaci kereslet-kínálat torzulásai. A termelés szerkezeti aránytalanságai és az ügyleti költségek torzulásai teszik lehetővé és szükségessé, hogy a tőkeerős vállalatok terjeszkedjenek. A vállalatok egy része ezért a hazai termelést külföldivel váltja fel. b) A vállalati szervezet jellege is fontos, több gazdaságban való párhuzamos jelenlétből előnyök származnak. Több gazdaságban való jelenlét különleges előnyeit csak erős pozíciójú cégek tapasztalják erős tartalmi-logikai kapcsolat a nemzetközi óriáscégek fejlődése és az FDI-k fejlődése között. c) Piaci zavarok ellen a vállalat bővíti a tevékenységi körét, így kevésbé sebezhető. Internalizációs elmélet: a vállalat olyan tevékenységet is felvesz a tevékenységi körébe, mely szükséges az alaptevékenységhez. Pl.: K+F, marketing, pénzügyi szolgáltatások. A portfolióbővítés következtében megszűnik az áralku, a piaci bizonytalanság mérséklődik. d) R. Vernon: külföldi beruházásokat a termékek életciklusának piaconkénti aszinkronitásával magyarázza. A termékek különböző piacokon különböző életciklus fázisban vannak. Később Vernon ezt cáfolja, a nagy cégek információs előnyére hivatkozva, amely jelentéktelenné teszi a termékek életciklusát, amely így csak a kis cégeknél releváns. e) Egy ország nettó tőkeforgalmi pozíciója a valuta relatív erősségétől függ. Erősebb valuta – növekvő tőkekivitel, és fordítva. f) Nemzetközi tőkeforgalomban az optimális diverzifikációra a kisebb szereplőknek nincs lehetőségük, ezért igénylik a befektetések nemzetközi terítését. A nemzetközi pénzügyi és értékpapír beruházások akadályait csak a nagy cégek képesek átlépni, az egyéni beruházók igényét ők elégítik ki. Tehát végül is ha veszel egy nagy cég részvényeiből, gyakorlatilag portfoliót diverzifikálsz! g) Kojima hipotézise: beruházók két típusa Kereskedelmet teremtő, ilyenkor a befogadó ország exportja és importja is nő, fokozódik a gazdasági teljesítmény, nő a jólét Kereskedelem ellenes beruházás esetén viszont az import és export csökken, ez kedvezőtlenül hat a jövedelmi szintre. A beruházónak komparatív előnye van, beruház egy komparatív hátránnyal rendelkező országban. Japánok előbbi, amerikaiak az utóbbi fajta fajta, az elméletet általánosan elutasítják. (Akkor mit keres itt?) 8.5. A nemzetgazdaságok tőkevonzó képessége Nemzetgazdaságok vonzereje különbözik. komplex minősítési mutatók: teljesítmény és potenciaindex. Teljesítményindex: országok relatív direkttőke-importjuk alapján rangsorolhatjuk. azt mutatja, hogy a tőkeimport szerint elfoglalt helye mennyire tükrözi az ország világgazdasági súlyát. ha 1< akkor túlteljesítés, több FDI-import mint vilgazd súly. ha <1 akkor alulteljesítés. ha negatív előjelű, akkor tőkekivonás. Az 1 értéktől eltérő értékek gyakorlatilag azt mutatják, hogy a piac méretén kívüli tényezők mennyire befolyásolták a tőkeimportot (ill. a beruházók döntését).
Ebből az indexből csak óvatos következtetések vonhatók le, mert kb. évről évre változhat. Érdemes hosszabb távon figyelni. Az FDI-potenciaindex a gazdaságot strukturális szempontból jellemző tényezőkre épül. nagyob stabilitást mutat, mint a teljesítményindex. az országok elvi tőkevonzó erejét számszerűsíti. (az index alapján létrejövő rangsor erősen korrelál az országok jövedelem szintjével, néhány fontos kivétel: Japán, Németo. és Svédország) Kiszámításában ezek figyelnek: (reál) GDP növekedési üteme, egy főre jutó GDP érték, gazdaság nyitottsága (export/GDP), telekom rendszer fejlettsége (1000 lakosra jutó vezetékes vonal és mobilkészülékek száma), iparienergia felhasználás/fő, K+F kiadások súlya (GDP-hez képest), oktatási rendszer fejlettsége (középsulisok/lakosság), országkockázati besorolás, nyersanyagexport súlya (a világkereskedelemben), import szerkezete (elektronikai és autóimport súlya), szolgáltatások világexportjából való részesedés, külföldiek befektetéseinek relatív értéke (a világ összes FDI-jéhez képest). Húzós munka. (13 tényező) E tényezők szerint rangsorolnak, majd a részhelyezéseket átlagolják. Így lesz meg a potenciaindex. A befektetőknek egyébként nem az éves helyezés, hanem a sokéves trend a fontos. Érdekes elemzés a 2 index összevetése. Ha össze hasonlítjuk elvi és gyakorlati tőkevonzásukat, akkor az országok 4 csoportra oszthatók: a. Élenjáró FDI importőrök: több befektetés mint vilgazd súly, ezt a gazadaság adottságai alátámasztják és indokolják. Ide sorolható: EU-25 (kivéve Au, Gr, It, Slo), plusz néhány latin-amerikai és ázsiai ország (Kína) + egyéb fejlődők. Itt a befeketők döntései teljesen racionálisak. b. Adottságaik alatt teljesítő országok: gyakorlati vonzerejük rosszabb mint az elvi. Elég vegyes fejlettségű csapat: Ausztria, It, Gr, Slo, Tajvan (RoC), USA, Jap és több Latin-Am ország. c. Adottságaik felett teljesítő országok: Elvi előnyeik nem indokolják a tényleges részesedésüket az FDI-ből. befektetők más tényezők alapján döntöttek. Itt: Albánia, Angola, Brazília, Bolívia + Közép-Am és Afrikai országok. d. Alulteljesítő vagy lemaradó országok: alacsony tőkeimportot a gazdaság kedvezőtlen adottságai egyértelműen indokolják. Vegyes csoport, sok fejlődő ország: közép és kelet-európaiak ill. ázsiaiak. Magyarország nagyon tuti ezek szerint a mutatók szerint! ☺ 8.6 Az FDI nemzeti és nemzetközi szabályozása Piacra való belépés és az ott működés szabályai. A szabályok szigorúsága az adott ország tőkeforgalmi pozíciójától és törekvéseitől függ. Eladósodási folyamat óta minden ország ösztönzi a tőkeimportot. Amíg a szigorító-ellenőrző politika célhoz ér, addig a nyitó politika eredménye kétséges. A legliberálisabb politika sem biztos, hogy a beáramlás felfutását eredményezi (pl. Afrika). Hasonlóan bizonytalan a szektorális hatás is a liberalizáció esetében, az elmúlt évtizedben a hagyományos technológiával működő szokványos termékeket előállító iparágak iránt. A liberalizáció menete: először a belépés liberalizálása, a tőke működését kell szabaddá tenni, a külföldiek hátrányos megkülönböztetését, a tilalmakat és korlátozásokat el kell törölni. Kormányok bizonyos kedvezményeket adnak, ezeket később meg kell szüntetni. Tökéletesen liberális pénzügyi illetve tőkepiacon a tőkeműködés feltételei forrástól függően azonosak, csak a piacfelügyelet és a versenypolitika előírásait kell betartani. Rövidtávon lehet, hogy jobb a részleges liberalizáció, hosszabb távon a teljes. A feldolgozóipar területén szinte mindenütt teljesen szabad a belépés a külföldieknek. Engedély csak a stratégiailag fontos ágazatokban kell (bank, pénzügyek, légiközl., stb.) Korlátozások és ösztönzők a háttérbe szorulnak. Nemzetközi fórumok: Kereskedelemmel kapcsolatos beruházási intézkedések (TRIMS) hatályba lépését 90 napon belül jelentést kell tenniük a kötelezettségek teljesítéséről. Nem köthetik a kormányok a külföldi jelenlétet olyan teljesítményparaméterekhez, amelyek jók a nemzetgazdaságnak, de rosszak a nemzetközi kereskedelemnek. (pl.: exportkvóta, ennyit legalább exportálni kell) Amerika közi szabadkereskedelmi egyezményt 2005-re tervezik, DK-Ázsiai Beruházási Terület (ASEAN) térségbeli országok befektetési céljait, stratégiáit, szabályozásait hangolja össze. OECD (Multilaterális Beruházási Egyezmény) koordinálja a külföldi befektetések forrásországainak a gyakorlatát, és szigorúan összehangolja a liberalizációs minimumkövetelményeket. Kormányoknak nem szabad környvédelmi vagy munkaerőpiaci engedményeket tenni a tőkeimp. ösztönzéséért. Veszélyes a környezetvédelmi követelmények felpuhulása miatt.
Különleges tilalmak: tilos olyan célkövetelmény, amely szűkíti a befektetők mozgásterét (pl.: exportkvóta v input származási helyének meghatározása) Nem sikerült az OECD alapvető munkafeltételeinek egységesítése, főleg az NGO-k miatt. Működőtőke beáramlásában a következő politikák játszanak szerepet: 1) Pénzpolitika: monetáris politika, ez gondoskodik az árszint stabilitásáról. Költségvetési és fizetési mérleg alakulása. Az alacsony és csökkenő irányzatú kamatláb a telephely kiválasztásánál fontos lehet. Másik fontos kérdés az árfolyam politika, ennek a stabilitása fontos (befektetett aktívák eszközértéke, kivitt deviza értéka a profitban, export versenyképessége) 2) Kereskedelempolitika: a telephely kiválasztási döntések egyik legfontosabb tényezője. A kereskedelempolitikai liberalizáció kívánatos fokát a tőkeimporttal kapcsolatos célok határozzák meg. Ha a cél kimondottan az importhelyettesítő ágazatok fejlesztése akkor „vegyes” típusú kerpol. Alkalmazására van szükség. Ez a gyakorlat megfigyelhető a latin-amerikai országoknál, melyek liberalizálták ugyan a működőtőkeforgalmat, de a fejleszteni kívánt ágazatok termékeire fenntartottak némi importellenőrzést. Esetenként a külföldi működőtőke-befektetők gyakorolnak nyomást a kormányra, hogy szigorítsák az áruimport feltételeit, mely mérsékli számura a nemzetközi versenyt. Ha viszont az ország exportorientált gazdaságfejlesztésre törekszik, az import liberalizálása elengedhetetlen. 3) Privatizációs politika: részletes ismerete elengedhetetlen a potenciális külföldi befektetők számára. Ha például az állami vagyont erősen alulértékelve adják el előfordulhat, hogy csak valuta-belföldiek vehetnek részt a privatizációban. Gyakran a priv. Külföldi tőke becsalogatásának a fő eszköze, hiszen a külföldi tőketulajdonosok számára szélesebb választékot jelent. A priv révén azonban a külföldi befektetők nemritkán monopolhelyzetbe kerülnek, pedig a cél éppen az lenne, hogy az állam visszavonulásával elősegítsék a piac szabad működését. 4) Befektetés-ösztönzés: szerepe az országok közötti verseny éleződésével egyre jelentősebb lett. A kormányok megpróbálták a külföldi befektetők figyelmét felhívni arra, hogy milyen kedvező feltételeket biztosítanak a külföldi tőke működéséhez, illetve milyen intézményes beruházási szolgáltatásokra támaszkodhatnak nálunk a külföldiek. A külföldiek tulajdonában lévő vállalatok megfelelő kiszolgálása legalább olyan kritikus követelmény, mint befektetési döntés jó előkészítése. A befektetők elégedetlenségétől függ, hogy a megtermelt profitot újra befektetik-e, vagy hazautalják. Az 1980-as évektől a beruházás-ösztönzés eszköztára jelentősen bővült. Alkalmas rá minden olyan intézkedés, mellyel az állam egy vállalatot vagy célcsoportot mérhető gazdasági előnybe hoz. Akkor lehet sikeres, ha a tőketulajdonosok ténylegesen felmérik a várható kedvezményt. A kiszámíthatóság fontos a tőkeimportőr ország számára is, hiszen csak olyan ösztönzőket alkalmazhat, amelyek tényleges terhe felmérhető. A hozamgaranciákra is igaz ez, melynek lényege, hogy a tőkeimportőr ország kormánya garantálja a tőke minimális hozamát a külföldi befektetőnek. Ha a kimutatott profit elmarad a garantált szinttől, a különbözetet a kormány kifizeti. Ez viszont irracionális, mivel a kormány nem tudja ténylegesen ellenőrizni a cég hozam kimutatását. A transzferárak rendszere súlyos feszültségek forrása. A transznac. cég és leányvállalatai közötti profitátcsoportosítási lehetőségeket ugyanis, melyeket a transzferárak kínálnak az adósságok nem tudják kizárni. Ez még inkább áll mind nagyobb fokú vertikális integrációk tekintetében. A beruházásösztönző intézkedések vagy a befektetés hozamát növelik, vagy a kockázatát csökkentik. A legfontosabb ilyen eszközöket a fiskális politika kínálhatja fel: váll-i jövedelemadók csökkentése, a profit újra befektetésének kedvezményezése, adómentesség, gyorsított amortizáció, importadó-mentesség, stb. formájában. A pénzügyi támogatások is ide tartoznak: térítésmentes kormányzati beruházási hozzájárulás, infrastruktúra-fejlesztési támogatás, hiteltámogatás, kedvezményes kockázatterhelés és devizakonverciós lehetőségek. A beruházás-ösztönzés ellentmondása, hogy míg célja annak a kockázati és ktg többletnek az ellensúlyozása, melyet a külföldi beruházó a piac torzulása miatt visel, ugyanakkor az ösztönzők maguk is jelentősen módosíthatják a piaci viszonyokat. Emellett a nemzeti bánásmód elve is sérül, mivel a gyakorlatban a külföldi és hazai befektetők nem azonos mértékben vehetik igénybe az állam által biztosított kedvezményeket, mert azok megszerzési feltételeit leginkább csak a transznacionális vállalatok tudják kielégíteni. A beruházás-ösztönző politika megítélése igen különböző. Egyesek szerint szükséges, hiszen a versenytárs importőrök is ezt teszik. Másrészt nemzetközi felmérések azt mutatják, hogy az ösztönzők csak kis mértékben befolyásolják a tőketulajdonosok döntéseit. A piac mérete, a gazdaság növekedési potenciálja, a piac forrásellátottsága jelentik a választás alapvető tényezőit. 8.7 Bilaterális megállapodások az FDI támogatására
Eredetileg a fejlett tőkeexportőr és a tőkeexportra ráutalt fejlődő országok kormányai között születtek. Napjainkra már a legkülönbözőbb országok kormányai kötnek ilyen megállapodásokat, melyek valamelyest védelmet biztosítanak a tőketulajdonosoknak. Emellett 1. javítják a beruházási légkört 2. védelmet nyújtanak a politikai kockázatokkal szemben 3. rögzítik a külföldi tőkebefektetőkkel való bánásmód alapelveit 4. tisztázzák az esetleges viták rendezésének módját 5. definiálják a támogatni kívánt beruházások formáit 6. rögzítik a piacra való belépés és ottani működés feltételeit A legnagyobb kedvezmény és a nemzeti bánásmód elvének elfogadása szinte minden megállapodás része. Kulcskérdés az államosítás. A bilaterális szerződések „közérdekből” megengedik a külföldi tulajdon kisajátítását, de szabályozzák a kártérítési kötelezettségeket is. A beruházási szerződések szerepét nem lehet túlértékelni, mivel a gyakorlat szerint a telephely-választási döntések meghozatalakor e megállapodások alárendelt szerepet játszanak. Minimális feltételnek tekinthetők. Jelentős a szerepük a kettős adóztatást kizáró szerződéseknek is. Lényegük, hogy mentesítik a külföldi közvetlen beruházót a kettős adófizetés terhe alól, melynek veszélye akkor áll fenn, ha a vállalatok jövedelmét a forrás- és befogadó ország is meg akarja adóztatni. Különösen azon leányvállalatok esetében kell tartani a kettős adóztatástól, melyek telephelye egy idegen országban van, de az anyaországban székelő transznac. vállalatbirodalom integrált részét képezik. A forrás- vagy területi elv szerint egy ország területén termelt mindenfajta jövedelmet megadóztathat. A székhely elv alapján egy ország a fennhatósága alá tartozó területén lakók (rezidensek) valamennyi jövedelmét megadóztathatja, függetlenül a tevékenység helyszínétől. A legtöbb ország a fenti két elvet kombinálja. Néhány ország a nemzetiségi elvet is alkalmazza. Így az USA-ban bejegyzett cégeknek , bárhol legyen is a székhelyük jövedelmük után adózniuk kell. a külföldi cégeknek viszont csak az USA-ban termelt jövedelmük után kell adót fizetniük. Az OECD a székhely alkalmazását, az ENSZ a forráselveket ajánlja. Az elmúlt időszak mélyreható változásai nyomán a tőke nemzetközi áramlását adminisztratív akadályok nem nehezítik, a relatív adóterhek mind fontosabb szerepet játszanak a befektetési döntésekben. A kormányok arra kényszerülnek, hogy tőkeimportjuk ösztönzésére mind vonzóbb adórendszert működtessenek. Ennek veszélye, hogy a transznac. vállalatok a megadóztatható profitit a legalacsonyabb adószintű országba csoportosítják át. Másfelől az adóverseny teljesen új irányt szab a nemzetközi tőkeáramlásnak. Gyakran nem üzleti, piaci szempontok alapján történik a döntés a telephelyről, hanem fiskális eszközökkel megnövelt profitszerzési lehetőségek útján. A veszélyes adóverseny (kizárólag külföldi tőketulajdonosok élhetnek velük, nem áttekinthető a rendszer, a kedvezmények egyedi adóalkuk révén alakulnak ki, az érintett adóhatóság nem hajlandó a partnerekkel való infócserére) megszüntetése csak nemzetközi összefogással lehetséges. Az EU és az OECD megjelentett irányelveit és közzétette az adókedvezmények minősítése szempontjait. 8.8 Az FDI nagysága és áramlásuk iránya Nemzetközi tendencia a külföldi közvetlen befektetések állományának folyamatos emelkedése, melyek zöme (90%)a fejlett ipari országokban valósul meg. Az 1970-es években a kiáramló működőtőke évi átlagos értéke 35 milliárd dollár volt, napjainkra ez mér 450 Mrd dollár körüli összeg. Az éves növekedési ütem kb. 27%. Arányosabbá vált az FDI-k relációs szerkezete. Valamennyi régió több FDI-hez jutott. Az FDI forgalom az IMF szerint összeállított fizetési mérleg három tételéből áll: tőkebefektetések, profitok újra befektetése, anya- és leányvállalatok közötti kölcsöntőketranzakciók. A gyakorlati problémát az jelenti, hogy egyes országok teljes körűen összesítik az FDI-k értékét, míg más országok esetében az adatok csak az új tőkebefektetésekre vonatkoznak. Minél nagyobb az FDI forgalom eltérése. Jelentősek a váll-i kölcsönök is. Az FDI-k 30-80%-át is elérheti az anyavállalatok által a leányaiknak nyújtott kölcsön. Tehát az FDI-k állományát az anyacég aktívái alapján határozzák meg, mely a befektetett tőkéből, a képzett tartalékból és a hitelkövetelésekből tevődik össze, az összeget megnövelve az újra befektetett profit értékével. Sokféle formát ölthet a nem pü-i beruházási hozzájárulás is. (pl. licenc, know-how, franchise, stb.) Elvileg FDI beruházásként az olyan működőtőke-befektetés vehető figyelembe, ahol a tulajdonos legalább 10%-os tőkerészesedéshez jut. A kérdés, hogy ez elegendő-e a vállalat irányításában való aktív részvételhez.
Szervezeti jogi forma alapján az FDI-k következő típusai különböztethetők meg: • leányvállalat (a külföldi cég a részvénytőkének legalább 50%-át birtokolja); • társulás (a külföldi befektető min 10 és max 50%-os részvénytulajdonnal bír); • fiók (a befogadó országban nem bejegyzett egy vagy több külföldi tulajdonos által birtokolt cég). USA és Nyugat-Európa meghatározó súllyal bír az FDI-k területén. Első az EU, de szorosan követi az USA. Kettőjük részesedése csaknem 90%-os. A piac méretéhez viszonyítva Délkelet-Ázsiának jut a legtöbb külföldi tőke, USA és Európa csak a sor végén állnak. Az egy főre vetített tőkeimport szerint viszont e fejlett országok már ismét az élen állnak. Az FDI-nek az OECD országok a fő befogadói. Az összes 3/5-e jut hozzájuk. A fejlődő országok tőkeimportjában egyre nagyobb arányt képvisel a magánforrásokból származó tőke. Napjainkra csaknem 1:5 arány alakult a magántőke javára a hivatalos segélyekkel szemben ezekben az országokban. Az átalakulás magyarázó tényezői közül elsősorban a tőkeforgalmi liberalizációra kell utalni. Ennek nyomán 19971998-ban az összes FDI-nek mintegy 2/5-ét a fejlődő országokban valósították meg. Az ázsiai térség némileg veszített vezető szerepéből (részesedése 21%), de Kína státusza továbbra is erős maradt. Latin-Amerika és a Karib régió különösen vonzó befektetési terepnek bizonyult 1997-ben, amikor is a gazdasági integrációs törekvések (MERCOSUR) és a privatizációs programok kifejezetten kedvezően hatottak a telephely választási döntésekre. A legrosszabb a kép Afrikában. A térség részesedése 1,2%. Oka elsősorban a gyenge gazdasági teljesítmény. A közvetlen tőkeexport főszereplői hagyományosan a fejlett ipari országok: az EU és USA, továbbá Japán, Kanada, Svájc, Ausztrália. 8.8.1 Közép- és Kelet-Európa szerepe a nemzetközi direkttőke-forgalomban Ezen országok működőtőke-importja ténylegesen a rendszerváltásokat követően indult meg. A térség részesedése 1997.ben a nemzetközi tőkeforgalom 4,6%-át, mely 19Mrd dollárt tett ki. Ez azonban még elmarad a fejlesztési ill. külső finanszírozási igényektől. A legnagyobb szereplők Oroszország, Lengyelország Magyarország és a Cseh Köztársaság, a régióba eszközölt befektetések 4/5-ével. Az FDI-k tekintetében is Lengyelo, Magyaro és Oroszo áll az élen. A kelet-ázsiai és orosz gazdasági-pénzügyi válság kirobbanása igen érzékenyen érintette a térséget. Drámai tőzsdei árzuhanás volt tapasztalható, de Oroszo-tól és Ukrajnától eltekintve a helyzet viszonylag gyorsan normalizálódott. Azoknak az országoknak, amelyek külső finanszírozásában jelentős tényezővé vált a működőtőke-bevonás, kevésbé ártott a nemzetközi pénzügyi piacok beszűkülése. Az FDI-k kezdő lendületét a legtöbb országban a privatizáció adta meg. A külföldi befektetők zöme úgy vélekedett, hogy egy ismeretlen piacra való bemenetelnek biztonságosabb formája egy már létező állami vállalat átvétele, mint egy új létesítmény létrehozása. Az elemzések fontos kérdése a forrásösszetétel. A reális képet erről a triád tagjainak helyzetértékelése adhat. E megközelítésben az EU kerül a középpontba. Innen származott az összes közép-európai, ill. balti országokbeli FDI 2/3-a. Az USA viszont Oroszo és a FÁK államok esetében játszik vezető szerepet. Az FDI-import ágazati megoszlása kedvezőnek mondható. Legtöbb tőkét a feldolgozóiparban és a szolgáltatási szektorban fektettek be. Azonban az egyes országok tekintetében a külföldi tőke jelenléte és szerepének fontossága igen különböző. Általános vélemény szerint ezen különbségek az országok átalakulási teljesítményével függenek össze. Az élcsoportba a Cseh Köztársaságot, Észto-t, Lengyelo-t, Magyaro-t és Szlovéniát sorolják, mivel e gazdaságokban indult el legkorábban a piacgazdaság kiépítése. Az EBRD 1994 óta publikálja az un. átalakulási teljesítménymutatót (transition indicator), melyben 8 szempont szerint osztályozza az országok teljesítményét 1-4-ig terjedő számskálán, majd ebből számít egy átlagot. A minősítési tényezők: privatizáció, kormányzati szektor teljesítménye, árliberalizáció, külkereskedelem és devizarendszer, versenypolitika, bankreform és kamatláb-liberalizáció, értékpapírpiacok és nem banki intézetek. Az átalakuló országok közül Magyarország kapta a legjobb minősítést 1998-ban, 3,8-al. A mutató igen jó indikátorként használható fel az FDI nagyságának kimutatásához, mivel a kettő között igen szoros: 0,89-es korreláció van. De figyelmet érdemel az is, hogy a kevésbé fejlett piacgazdaságú országokba is több FDI áramlott, persze más céllal. Pl.: Oroszo.-ba a befektetések elsősorban az ország természeti erőforrásainak exportcélú kihasználására irányultak. A gazdaságok nyitottságát finanszírozási oldalról a külföldi működőtőke-állomány/GDP aránnyal közelíthetjük meg. E mutató szerint 1990-es évekre Mo. a térségben a legnyitottabb ország, mivel a működő külföldi tőke állománya a GDP 1/3-át teszi ki. (Lengyelo 10%)
A 33%-os ráta világviszonylatban is rendkívül magasnak számít, a kérdés az, hogy a nagy volumenű külföldi tőke milyen mértékben válik a fejlődés motorjává. Az utóbbi időszakban a statisztikák már bizonyos fokú működőtőke kiáramlást is kimutatnak. Ennek reális megítéléséhez feltétlen különbséget kell tenni a tőkekivonás (a külföldi tőketulajdonosok korábbi befektetéseiket felszámolják, ill. a profitot kivonják az országból) és a hazai tőketulajdonosok által megvalósított külföldi tőkebefektetések között. A tőkekivonás (divestment) többféleképpen értékelhető. Egyrészt oka lehet, hogy a befektető számára a telephely elvesztette vonzerejét, amit a többi befektető is intő jelnek vehet, ami tovább erősítheti a folyamatot, másrészt viszont a tőkekivonások olyan egyszerű okai is lehetnek, hogy pl.: a transznacionális vállalat módosítja a vállalati stratégiáját központi szempontok miatt, tehát ennek nincs köze az ország vonzerejéhez. (Azt, hogy ez a folyamat nem mindenképpen negatív, jól mutatja, hogy az UNCTAD felmérése szerint pl.: az USA-ból is jelentős nagyságú tőkekivonás állapítható meg, pedig az mindenki számára egyértelmű, hogy az amerikai gazdaság nem tekinthető kedvezőtlen befektetési terepnek.) A tőkekivonásnak sajátos formája, amikor az anyavállalatok a leányvállalattal szembeni fizetési kötelezettsége nő. Minél élénkebb a központ és a külföldi leányvállalat között a „kereskedelmi kapcsolat”, annál jelentősebb lehet ennek a tőkekivonási hatása. A második formájáról beszélve a működőtőke kiáramlásnak: a tőkeexporttól megállapítható, hogy a gazdaság erejének, nemzetközi versenyképességének és lendületének a jele lehet. Más szemszögből nézve azonban a háttérben ezen pozitív dolgok helyett negatívak is állhatnak. Pl.: a hazai gazdaság nagyon gyenge teljesítménye, a jövőtől való félelem is arra kényszerítheti a hazai tőketulajdonosokat, hogy pénzügyi aktíváikat nemzetközileg diverzifikálják. A helyzet reális és objektív elemzése tehát alapkövetelmény. Az ENSZ statisztikái szerint térségünkből a működőtőke-kivitele 1992-től igen lassan növekedett, 97-ben volt kisebb ugrás, ami az oroszországi eseményekkel volt magyarázható. 9. fejezet Nemzetközi hitelfinanszírozás – a hivatalos hitelcsatornák 475-542. old. A nemzetközi hitelügyleteket alapvetően két csoportba lehet sorolni: hivatalos és piaci forrásokból származó tőkebevonásra. Itt az előbbiről lesz szó. A hivatalos hitelforrások alapvető jellemzője, hogy a hitelt folyósító intézmény számára a kölcsöntőke átadása alapvetően nem nyersanyagszerző tevékenység, e mellett fontos jellemző még a kedvezményes jelleg, azaz a piacinál mindig kedvezőbb feltételű hitelekhez lehet hozzájutni. 9.1. Kétoldalú (kormány-) hitelek -hivatalos kormányhiteleket általában az OECD fejlett ipari országai folyósítanak, részben közvetlen formában, részben közvetve (a fejlődő országokba exportáló cégeiken keresztül – visszafizetéses módja lehet természetben és pénzzel) A kormányok a hitelnyújtásuk elvi kérdéseit a DAC (Development Assistance Comittee) keretében vitatják meg. A hitel akkor minősül „hivatalos fejlesztési segélynek” (Official Development Assistance- ODA), ha a folyósítás alapvető célja az érintett ország gazdasági fejlesztésének elősegítése, a társadalmi jólét emelése. A hiteleknek legalább 25%-os adományelemet kell tartalmaznia. A DAC fejlesztési segélyeire jogosult, un. ODA-országok a következők: • legelmaradottabb országok (LDCs, Least Development Countries), pl.: Afganisztán, Etiópia, Nepál • alacsony jövedelmű országok (Low Income Countries) 1995-ben 1 főre jutó GNP nem érte el a 765 dollárt, pl.:Kína, India, Albánia • alacsony-közepes jövedelmű országok (Low Middle Income Countries) 1 főre jutó GNP 766 és 3035 dollár között pl.: Észak-Korea, Indonézia, Irak, Irán, Kuba • magasabb közepes jövedelmű országok (Upper Middle Income Countries) 1 főre jutó GNP 3036-9385 dollár pl.: Mexikó, Horvátország, Szlovénia, Argentína • magas jövedelmű országok 1 főre jutó GNP 9385 dollár pl.: Koreai Köztársaság, Holland-Antillák Magyarország és a fejlettebb Kelet-Európai országok a kettes listára kerültek. Az ODA csoportosításnak az a lényege, hogy a csoport többi tagjával azonos bánásmódra tarthatnak igényt. 9.2. Multilaterális hitelcsatonák - Legismertebb, univerzális jelleggel működő hitelcsatornák: Bretton Woods – IMF, IBRD ----> később leányintézmények: IDA, IFC, MIGA (Világbank leányai)
- További hivatalos hitelezők: EBRD, EIB, BIS (jegybankok bankja) 9.2.1 Az IMF Az IMF hitelmechanizmusának a középpontban az a törekvés áll, hogy a rendszer szabadságát ne veszélyeztessék az átmeneti egyensúlyi problémák Alapelvek a hitelfolyósításban 1. Olyan tagországnak adhat hitelt, amelyeknek a folyó fizetési mérlege egyensúlyhiánnyal zárul 2. A hitelfinanszírozás mértékét az ország tartalékhelyzete befolyásolja (a hitel összege nem lehet több az erre a célra mozgósított devizatartalékok értékénél) 3. A hitelfelvételi lehetőségeket az országok kvótája határozza meg (az IMF alaptőkéhez való hozzájárulás) 4. A hitelek kedvezményes finanszírozásúak, saját eszközeiből nyújtja. 5. A kívánt devizahitelt az igénylő ország a saját valutája ellenében, azaz egyfajta swap keretben veheti fel 6. A hitelfolyósítás feltételei szigorodhatnak a relatív eladósodás fokozódásával A legfontosabb változások ezekben az évek során 1. Az IMF nem csak rövid lejáratú hiteleket biztosíthat, fizetési mérleg tartós hiánya esetén nem csak rövid lejáratú hitelt folyósít. 2. A hitelkereslet megnövekedése miatt az IMF maga is aktívabban élhet a hitelfelvételi lehetőséggel 3. A „különleges” hitellehetőségek körét jelentősen kitágították 4. A tagországok hitelfelvételi lehetőségek körét jelentősen kitágították 5. A tagországok hitelfelvételi lehetősége sokkal áttételesebben függ a kvótától 6. A felvehető hitelek abszolút és relatív értékének növekedése és a futamidő meghosszabbodása felerősítette a hitelfolyósítás feltételességét 7. Mind nyilvánvalóbb a hitelfolyósítás politikai motivációja 9.2.1.1. Az IMF által nyújtott hitelek alapvető típusai és jellemzői Az IMF hitelek csoportosítása Rendszeres hitelek (Regular Facilities): a tagállamok által befizetett alaptőkéből folyósítják. A kvóta erejéig, négy hitelsávban hívhatók le. A felsőbb hitelsávokban a feltételek szigorodnak, és csak akkor kerülhet sor a hitel folyósítására, ha az ország egy készenléti (stand-by) hitel-megállapodást köt az IMF-fel, amelyben rögzítik a hitelfolyósítás ellenében megkívánt gazdaságpolitikai intézkedéseket. (A megállapodás rögzíti a fő nemzetgazdasági mutatók azon értékeit, amelyek elérése elengedhetetlen a hitel folyósításához.) A hitelek törlesztése, a „visszavásárlás” ált. 3-5 év. Kedvezményes hitelek: legszegényebb országok szerkezetátalakításhoz, szegénység felszámolásához, növekedés beindításához, továbbá az erre jogosult országok adóssághelyzetük konszolidálására kedvezményes hiteleket, esetenként akár térítésmentes segélyeket vehetnek igénybe Az IMF által biztosított hitellehetőségek Hitelsávok és kibővített hitellehetőség Készenléti (stand-by) megállapodások (1952): Átmeneti fizmérleg problémákkal küzdő tagállamok részére biztosít középlejáratú 3-5 éves finansz-t. Feltétel: fizmérleg problémák rendezésére program kidolgozása. Felvehető max kumuláltan a kvóta 300%-a, alapkamatláb, valamint progresszíven növekedő kamatfelár Kibővített (extended) hitellehetőség (1974): a fizetési mérleg strukturális jellegű hiányának megszüntetésére nyújtott 4-10 éves lejáratú segítség. 3 éves strukt reformterv alapján éves feladatterv kidolgozás szükséges. (a tagállamnak kell kidolgoznia) Felvehető max és kamat: ld. előző Különleges hitellehetőségek: Kiegészítő tartalék lehetőség 1997. (Supplemental Reserve Facility, SRF): rövid lejáratú fizetésimérlegtámogató hitel súlyos piaci zavarok esetén, amikor az orszég gazdasága, illetve a valutája iránti bizalom drasztikusan esik. 1 évig vehető igénybe. 2-3 éves lejáratra. Nincs felső határ Feltételes (esetleges) hitel 1999. (Contingent Credit Line): Óvintézkedés, a fizetésimérleg-helyzet váratlan romlására való felkészülés. Akkor igényelhető, ha a fizmérleg helyzet megfelelő, jók a gazdasági kilátások Keretet 1-2 évre hatrozzák meg, szükség esetén aktivizálás, 2-2,5 éves futamidő A kompenzáló és váratlan finanszírozási hitellehetőség (Compensatory Financing Facility): Középtávú segítség az exportjövedelem átmeneti csökkenésekor, v. az import költségnövekedésekor. Csak akkor vehető igénybe ha az exportjövedelem-csökkenés, vagy az importkiadás-növekedés vis major jellegű események
(szeszélyes árpiaci mozgások) következménye. Kell a felső hitelsávokra vonatkozó feltételes megállapodás, és a jó fizmérleg helyzet (eltekintve a vis maior következményeitől ) Rendkívüli segítség természeti katasztrófa esetén v. pol válságot követően: rendkívüli események bekövezésekor: természeti katasztrófák vagy háborús pusztítások után vehető igénybe. 3-5 éves hitelfolyósítás, alapkamat mellett Az alacsony jövedelmű országok támogatása: PRGF, szegénységet csökkentő, növekedést segítő hitelek 1999. hosszabb lejáratú támogatás, strukt eredetű, súlyos fizetésimérleg-helyzetben levő országoknak, feltétel: hároméves, a PRGF által támogatott makrogazdasági, strukturális és a szegénység felszámolására alkalmas pol. Kidolgozása. Futamidő 5-10 év. Az ütközőkészlet finanszírozó hitellehetőség (Buffer Stock Financing Facility): segítséget nyújtott korábban azon tagállamoknak, amelyeknek nemzetközi áruegyezmény részeseként meghatározott készletezésiértékesítési politikát kell vállalniuk, 3,25-5 évre Struktúra kiigazító hitelek (Structural Adjustment Facilities – SAF): 1980-astól biztosítják, célja, hogy pénzügyi-devizális oldalról segítsék a súlyos tőkehiánnyal küszködő országok középtávú makrogazdasági kiigazítási programjainak megvalósítását. A SAF-hitelek az IMF és a WB együttműködésében valósulnak meg. 3 éves programok, 1 éves operatív tervek, hosszú futamidó, 10 éves visszafizetés Megnövelt struktúrakiigazító hitelek (Enhanced Structural Adjustment Facility – ESAF) az előírt struktúrapolitikai intézkedések jellegében, a hozzáférés lehetőségében, az ellenőrzés formájában, valamint a hitelek finanszírozási forrásában különböznek a SAF-tól. 3 évre nyújtott. - Az ESAF a súlyosan eladósodott szegény országok számára kezdeményezés: (ESAF – HIPC Initative) (HIPC – heavily indebted poor countries) :célja azon országok megsegítése, amelyek már kimerítette az adósságot könnyítő egyéb lehetőségeket, ennek ellenére nem állt helyre a tartós fizetőképességük.Az ESAF-HIPC tervezet az adósság és az adósságszolg csökkentését is célul tűzi ki, lényeg: valamennyi hitelezőnek aktívan részt kell vennie a HIPC-k adósságterheinek elviselhető szintre hozatalában. IMF adománnyal járul hozzá a kezdeményezéshez, WB az IDA-n keresztül támogatja az érintett országokat. A HIPC-ben való részvétel feltételei: 1. 1 főre jutó GNP alapján jogosult a nki szervzetek segélyezésére 2. az országnak már bizonyos eredményekkel kell rendelkeznie a gazdasági reform, a szerkezetátalakítás végrehajtásában 3. adósságszolg köt-eit annak ellenére nem tudja törleszteni, hogy igénybe vette a lehetséges adósságcsökkentő mecheket. - Két döntési szint: először a hivatalos és magán hitelezőkkel lefolytatja a tárgyalást az adósságteher csökkentésének lehetséges módozatairól, megköti IMF-el és WB-vel a szükséges megállapodást, sor kerül a hároméves teljesítmény értékelésére. A második szakaszban a hivatalos hitelezők csökk 80%-al a köv három éves adósságszolgálati kötelezettséget. A segély folyósítására akkor kerül sor a második szakasz végén, ha az ország bizonyítja, h gazdasági reformja hatékony. - A segélyek mindig kiegészítő jellegűek. Az un. fenntartható adóssághelyzet azt jelenti, hogy az adósságállomány ill. adósságszolgálat exporthoz viszonyított értéke nem halad meg egy kritikus szintet. (A relatív adósság, ill. adósságszolgálati mutatót a nettó jelenérték alapján határozzák meg. Az elfogadható értékek 200-250, ill. 20-25%-os sávban mozognak.) - Rendszerátalakító hitellehetőségek (Systematic Transformation Facility - STF) a volt kelet-közép-európai szocialista országok, ill. a szovjet tagköztársaságok piacgazdasági átmenetét kívánták segíteni. Az STF rendszer 1994-96 között működött. (Ábra a 485. oldalon: Az IMF hiteltevékenységének elemzése, és az egyes hiteltípusoknak az elmúlt évtizedekben kialakult forgalmi részaránya.) A hitelmegállapodások száma 30 körül mozgott, az adósok mind nagyobb mértékben a szegény országok közül kerültek ki. A hitelek feltételekhez kötöttsége erősen nőtt. A hatályban lévő stand-by megállapodások közel felénél nem vették igénybe a hitelt. Számos ország bejelentette, h ezentúl nem kíván IMF-hitelt felvenni (Mo. is) 9.2.1.2 AZ IMF részvétele a nki segélyezésben - ENSZ MDGs (Milleniumi fejlesztési célkitűzések)célja: 2015-ig a felére csökkenjen a világot sújtó szegénység. 2002. monterrey-i egyezmény: gyakorlati megvalósítás, - IMF: PRGF- rendszer. Rendkívül kedvezményes kamat: 0,5 %, 10 éves futamidő, 5 év türelmi idő, de szegénységcsökkentő stratégia: gazd.pol. feladatok, strukturális kérdések és szociálpolitikai tennivalók. - Négy év alatt 4,5 Mrd SDR PRGF-kölcsön - IMF hangsúlyozza, hogy a PRGF-programok testre szabottak, nem kívülről kényszerítik rá az országokra. - Főbb pontok: good governance, a makrogazd-i pol, adóztatási rsz fejlesztése, reális árfolyampol, ktgvetési fegyelem és társadalmi nyilvánosság biztosítása.
- HIPC-kezdeményezés IMF/IBRD koopban valósul meg, eddig részesült 27 országban az adósságteher mérséklése a szoc kiadások növekedését eredményezte - PRGF-HIPC-re 77 ország jogosult, feltétel 1 főre jutó jövedelem 2002-ben 875 dollár. Jogosult országok fele használta 7,3 mrd USD-ért. IMF piaci kamaton veszi fel a PRGF-hez kellő pénzt, de a jogosultaknak 0,5%-ért adja tovább. A hiányt adományból fedezik. - HIPC nem csodaszer, ha megszabadulnának az országok az összes adósságtól, akkor is lenne szükségük segélyre. - IMF pol: adósságelengedés akkor lehetséges, ha meggyőző jelet adja a reformelkötelezettségnek. Programelvárás, h az adósságszolgálati rátája 50%-al csökkenjen, a felszabaduló összegeket azonban eü-re, oktatásra, szociális rendszerre kell költeni! 9.2.1.3. Az IMF hitelkapacitása – a források összetétele - Éven beüli hitelkapacitás: elkövetkező évben a rendelkezésre álló források alapján milyen volumenű hitelezési kötelezettséget vállalhat a szervezet. - IMF forrásai a következő passzívák: o Tagországok valutáiból rendelkezésre álló összegek (kvóta 75%-a saját nemzeti valutában, 25 % nki fizetésre felhasználható összegben) o SDR-készletek o Aranykészletek o Egyéb készletek – értéktárgyak, kintlevőségek o Potenciális hitellehetőségek (GAB, NAB-egyezmények) - Ezek egy része nem alkalmas hitelezésre. Pl aranytartalék (hitelfelhasználását az IMF tiltja!), illetve a tagországok saját valutájának jó részem gyenge valuta-pozíció miatt. → IMF hitelkapacitása megfelelő stabilitást mutat. Le kell vonni az összes forrásból a hitelezésre alkalmatlan passzívák értékét. - Jelenleg 3217 t aranya van az IMF-nek, ezt csak úgy használhatná fel, h a piacon értékesítené ---> tagok többségi jóváhagyására van rá szükség. - IMF folyamatosan nyomon követi a tagállamok gazd-t, valutáris helyzetét, pü-i tranzakciós tervet készít, stabil valutával rendelkező országok kvótáját használja a hitelekhez. 2003-ban 44 ország valutája pl: Mo, Cseho, Lo, Szlovénia. → biztonsági tartalékképzés - IMF 1 évre szóló hitelkapacitása (Forward Commitment Capacity FCC) a rendelkezésre álló forrásokból milyen új mértékű új hitelfolyósításra kerülhet sor - Tagországi kvóták felülvizsgálatára 5 évente kerül sor. 12. általános felülvizsgálat 2003. janurájában: nem indokolta a 213 Mrd SDr értékű kvótakeret megemelését. - IMF likvid tőkéje: azon országok befizetése, akiknek fizetési mérlege és valutatartaléka rendben van. - IMF likviditási arányát a likvid aktívák és passzívák aránya határozza meg. A likvid passzívák nagyobb része a hitelezésre felhasználható valutákkal rendelkező országok tartalékpozícióinak összege, amelyet az IMF külső forrás bevonásával módosíthat. - Likviditási ráta: 1980s nőtt. 60-70 %, 1991 visszaesés, 1994 160 %, majd gyengült: 1998 50 % alá. - Eredetileg csak a kvóta nagyságáig lehetett hitelhez jutni, ma számos ország esetében ez megnőtt. (Általános hitelegyezmény keretében General arrangements to borrow GAB) → az IMF-nek is pótlólagos hitelfelvételi lehetőség kellett. - GAB – bilaterális megállapodások rsz-e, 11 fejlett tagország jegybankja vállalta, hogy hitelt folyósít az IMFnek, 6,4 mrd USD keret 1983-tól 17 mrd SDR lett. 1984-ben Svájc, és Szaud-Arábia is csatlakozott. IMF bármikor lehívhatja, de USA növekvő fizetésmárleg-hiányát nem tudta volna az Általános SZmláról finanaszírozni. - 1997 – új hitelfelvételi megállapodás (New Arrangements to Borrow - NAB). Válságok esetén főleg erre támaszkodhat az IMF.pótlólagos forrásbővítés, azonali hitelfelvételi lehetőség, NAB-ban már nemcsak a hagyományos 10 ország, de továbi 15 is benne van. - NAB keretében egyszer már élt vele az IMF 1998-ban Brazília 2,9 mrd SDR hitelét néhány hónapig ebből finanszírozta - A PRGF és a HIPC kezdeményezés keretében kifizetett összegek nem az általános számláról mennek. 9.2.1.4 Az IMF kamatpolitikája - Folyósított hitelek kamatlábáról az IMF a pü-i év kezdetén (márc. 1) döntik el. Kamatbevétel a tartalékok feltöltésére szolgál. (ebből finanszírozzák a mechanizmus fenntartásának ktg-eit, forrásbevonási ktg-eit, szervezet adminisztratív kiadásait - Kamatláb meghatározásánál rugalmasabb, mint egy normál bank, de korlátai vannak:. - 2000. nov. óta felár a kamatláb mellett, hogy megakadályozza a hitelsávokban történő túlzottan nagy összegű hitelek felvételét, ill a kibővített hitelehetőség indokolatlan igénybevételét, il. Rövid lejáratú hiteleknél, hogy mielőbb visszafizessék. - IMF a bevont források után térítést fizet az illető országok jegybankjainak, ez jelenleg a SDR-kamatláb 100%-a
- 1986 óta a kamatot és a taralékpozíciók után fizetetndő térítést egy tehermegosztási elv alapján hangolják össze. Terheket, IMF bevételkiesését igazságosan osszák meg a hitezelő és adós országok között. Ha emelkednek a 6 hónapon túli kamatkésedelmek, az IMF nemcsak az adósok felé felszámított kamatlábat emeli meg, hanem egyúttal a hitelezők felé fizetendő térítést is csökkenti. - 1997-ben SDR kamatláb 109,6% → ez IMF tartalékainak 5%-os emelkedése. 1998 őszén 107 %-re csökkent, adósok vissz is kapták a különbözetet. 2004 kamatláb 132%, - SDR kosár összetétele: USD, Német márka, jen, francia frank, font sterling. 1998. dec. 31-ig. 1999. jana. 1.- től 39% $ 32% €, 18% JPY, 11% GBP. - A SDR kamatlábát hetente határozzák meg, a négy SDR-kosárvaluta rövid távú kamatlábának súlyozott átlagaként. - Az adósok a SDR-kamatláb fölött jutnak vmivel a hitelhez, de még így is a piaci ár alatt. 9.2.1.5. Feltételesség - Az IMF tev-nek fontos része a tagországoknak nyújtott pü-i támogatás. Működésének első 25 évében: kizárólag fiz-i mérleg átmeneti hiánya esetén → 1 éven belül vissza kell fizetni. Alapja: „egyensúlyi árfolyamok” – így a hiány előbb-utóbb magától megszűnik → ’70-es évekig működött - ’70-es években a krónikus hiányok kial. miatt nyilvánvalóvá vált, hogy ez hülyeség → ezeket a probl. már nem lehet rövid lejáratú eszközökkel finanszírozni. A fiz-i mérlegek súlyos hiánya már veszélyeztette a nki valutarendszert (infláció miatt) → hitelpol-i elvek átalakítása és külső források bevonása vált szükségessé. - Az IMF hitelnyújtóként drasztikusan növekvő kockázattal szembesült – egyre inkább eladósodott országokba hitelezett külső forrásból: → hatékonyabb adósminősítési rsz. kidolgozása → kockázatmérséklő intézk. bevezetése → nem a hitelkamatokat emelte meg, hanem a kockázatokat próbálta csökkenteni – a hitelfolyósítást szigorúan gazd-i felt-hez/intézk-hez kötötte. A hitelt több részletben, folyamatosan adja, és közben ellenőrzi a gazd-i folyamatokat. (a feltételek kiszabásánál igyelembe veszik az adott ország körülményeit) - A feltételek a felső hitelsávokban jelennek meg - A hitelfolyósítás mellett az IMF folyamatosan figyeli a nki valutáris rsz-t + megvitatja a tagállamokkal gazd-i és pü-pol-i koncepciójukat. Az aktív fiz-i mérlegű országoknál a konzultáció; a passzív fiz-i mérlegű (eladósodott) országoknál pedig a hitelmegáll. számonkérése biztosítja az IMF gazd-pol-i felügyeletét. - A gazd-pol-i elvárásokat nem lehet egy mutatóban megfogalm. ezért értéktartományokat jelölnek ki célként – egy elfogadható teljesítmény + az egyensúly-hiány csökkentése mindenképp alapkövetelmény. - Az IMF felügyeleti + konzult. jogkörének bővítésével az a cél, hogy megakadályozzák a tartós egyensúlyhiányok kial. Különösen súlyos nki probl-t okozhat pl. a nki ker-i mérleg tartós egyensúlyhiánya (prokekcionizmus beindulása), amely recesszióban még inkább felerősödik. CÉL: - nemzetgazd-i stabilitás (ár- és jöv.szint + fiz-i mérleg stab.) - nki gazd-i kapcsolatok stabilitása (reális árfolyamok + nki áruforg. egyensúlya) Ezek megvalósításához az IMF közbülső célokat is megjelölt, mint: - a relatív belső kereslet ([(C+I+G)/Y] stabil növekedése (ennek elemei: monetáris egyensúly, költségvetés egyensúlya és a reális árfolyampol.) - a gazd. nki versenyképességének védelme + erősítése (elemei: a piacpol., a keresk.pol. és az árfolyampol.) → ezeket a területeket az IMF folyamatosan szabályozza, mert hatással vannak ez ország nki fizetőképességére. - Az IMF nem tekinti elfogadhatónak a fiz-i mérleg aktivizálódását, ha azt mesterséges eszközökkel, a gazd-i versenyképesség adminisztratív úton történő javításával érik el. További kritikus tényezők: a GDP és az árszínvonal alakulása – ezek javulása biztosíthatja a társ-i jólét tartós növekedését. Az árak olyan mérvű stabilitására kell törekedni, amely mellett az áruk és a termelési tényezők piacai hatékonyan működnek. Erőteljes struktúraváltás esetén nagyobb áremelkedés is megengedett, de a piac stabilitására ügyelni kell. A gazdpol dilemmáját az hat meg, h hogyan reagál a termelés az árszínvonal a nom kereslet változására? - A kereslet (D) áll legszorosabb kapcs-ban a végső célokkal, de a kereslet bővülésének optimális ütemét nehéz meghat. A nominális belső kereslet a reálkereslet növekedésének és az árszínvonal emelkedésének függvényében határozható meg: Dnominál = Dreál x P*. A szükséges keresletbővítésnek a nettó export értékének növelését is meg kell céloznia - Az árfolyamszint szintén fontos közbülső tényező. Cél: az árfolyamnak az a szintje, amely mellett a reáltermelés növekedésének kívánatos mértéke és a fiz-i mérleg elfogadható szaldója a leginkább biztosítható. Valutát csak a végső célok elérése érdekében érdemes kissé alul- v. túlértékelt pozícióba hozni, ill. ott tartani. Az IMF folyamatosan figyeli a reál effektív árfolyamok alakulását – ez tükrözi leginkább a nki versenyképesség alakulását.
- A kamatláb szintén fontos mutató. A kamatláb-pol. általában az ország kül- és belpol-i érdekei között lavírozik. Az IMF kívánalma: a nominális kamatlábak eltérése a nemzetgazd-ok hatékonyságának különbségeihez igazodjon. Ezek az eltérések nem zavarhatják a nki tőkeforgalmat. - Az IMF nem csak felt-eket hat. meg, hanem a gazd.pol-i eszközöket is felülvizsgálja. A költségvetési intézk. legátfogóbb jelzőszáma a deficit/GNP arányszám. A deficit csak olyan mértékben növekedhet, ahogy azt a hazai megtakarítások növekedése lehetővé teszi. - A belső kereslet korlátozása csak valamennyi tényező arányos visszafogásával képzelhető el (fogyasztás, beruházás, kormányzati kiadások) - Adókat tekintve a deficitet célszerűbb a közvetlen adók emelésével csökkenteni - A gazd.pol-i célok megval. nagyban függ a monetáris pol. hatékonyságától is (keresleti oldal szabályozása). Ezzel kapcsolatban probléma, h a pénzmennyiség szabályozhatósága kérdéses, ti. korábban azt gondolták h a pénz forgási sebessége állandó (MV=PY), így a pénzmennyiséget M változtatásával lehet szabályozni. Mára kiderült, h a forgási sebesség normál esetben is hektikusan változhat. - Az IMF nem ír elő konkrét mon. lépéseket, de elvárja tagállamaitól, hogy a pénzpiaci kamatlábak reális szintre kerüljenek – így elhárítható az infláció növekedése és a gazd. visszaesése. - A gazd.pol. hosszútávú teljesítményében a struktúrapol., és a termelési szerk. változását ösztönző intézk. szerepe is fontos (kínálati oldal szab.). Az IMF a kívánatos célok minőségét és a fokozatosságot hangsúlyozza. Elvi szinten foglal állást, a konkrét lépéseket a tagállamokra bízza. Szigorúan elítéli a prot-t de a tagállamokra bízza, h a folyó fizetéseken túl mit liberalizálnak. Bírálatok az IMF-el szemben: - Olyan ter-eken és olyan mélységben avatkozik be a tagáll-ok makrogazd-i irányításába, amit a szuverén áll-ok már nehezen viselnek el. - Az IMF is tudja, h. nem tökéletes, de olyan szakmai információs tőkével bír, h. jelenleg minden más intézmnél alkalmasabb a tagáll-ok pü-i helyzetének minősítésére. Véleménye minden fórumon mérvadó – ebből fakad felelőssége – az általa előírt felt-ek teljesítésétől nem csak az IMF hitelek igénybevétele, de az ország külső finanszírozásának egésze függ. -A ’80-as évekre az IMF minősítés sorsdöntővé vált – a z adós országok teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Ellentmondás: az IMF alapvetőnek tekinti a piacok szabad működését ↔ biz. ter-en ő is monopolizálta a pü-i piacokat (hitelminősítés). Mai napig sok vita övezi működését. - Az IMF és a Világbank is indokoltnak tartja a „washingtoni konszenzus” alapelveinek (teljeskörű liberalizáció + privatizáció; a gazd.pol. mérlegegyensúly szempontú minősítése) felülvizsgálatát → a súlyosan eladósodott országok számára előírt felt-ek sokat vált.: keresletkorl. helyett a növekedésorientált struktúrapol. + a hosszútávú, fenntartható fejl. került előtérbe. - Az IMF kritikák kp-ban mégis az áll, h. feltételei túl univerzálisak – figyelmen kívül hagyják a nemzetgazd-i sajátosságokat. Kettősség: ktsgvetési deficit csökkentését tekintve differenciál, de a stratégiát tekintve szabványelv jell. - 1988-1991 között megkötött 36 hitelprogram tapasztalatai: - Az IMF-progr. legsikeresebb része: a ktsgvetési előírások → az esetek többségében adeficitet sikerült az előírt szintre csökkenteni, bár ez inkább a kiadások csökkentéséből adódott, a bevételek növelése nehezebben megy. A ktsgvetés struktúrája viszont inkább negatív irányban változott. - Monetáris pol-i szempontból kevésbé voltak sikeresek – az infláció ált. meghaladta az előírtat (oka: devizaáramlás beindulása) → a belső pénzkínálat bővülését és a deviza- és tőkebeáramlást össze kell egyeztetni, h. ne alakuljon ki inflációs nyomás. - A progr. értékelésekor kial. az a vélemény, h. a jövőben a fiskális pol-i felt-ek kial-nál feltétlenül figyelembe kell venni az adott ország középtávú kilátásait + az intézk. következményeit. A programok általában segítették a pü-i piacok fejl-ét, szabad működését. A reálkamatok pozitívvá váltak, és ez hatékony tőkeallokációt tett lehetővé. - A pü-i piacok lib-val párh-an szigorú és átfogó ellenörző-rsz-re is szükség van, h. a kamatlábak segítsék a piac racionális működését. Az országok valutájának árfolyamát ált-ban rögzítették („nominális horgony”) és előre bejelentették a változások menetét. Így csökkent az infláció, viszont romlott az ország exportversenyképessége, a túlértékelt valuta miatt. A rugalmasabb árf. rendszerű országokban az infl. magasabb maradt, de versenyképességük gyorsult. - Az IMF reformok lényege a vizsgált országokban a ker.pol. a pü-i rsz. átalakítása + az árak liberalizálása volt. A strukt. reformok sorrendjében komoly kül-ek voltak az egyedi pol-i és gazd-i körülmények miatt. A résztvevők megtakarítási rátája viszont jóvbal kedvezőtlenebbül alakult, mint várták (bár az IMF hitel köv. több külf-i tőkét vonzottak az országok, csökkent a magánszféra megtakarítási hajlandósága).
- IMF hitelpoljának feltételessége a wash-i konszenzusban fogalmazódott meg egyértelműen. Vitatják, h mennyiben indokolt a beavatkozás, és mennyire ésszerűek a WK feltételei - A ’80-as években folyamatosan nagy nyomás volt az IMF-en az eladósodás elterjedése miatt – igyekezett az új körülményekhez alkalmazkodva módosítani hitelpolitikáját. Először keresletkorlátozó pol-t akarta, utána rájött, h ez nem fog eredményre vezetni, inkább a kereslet szerkjére helyezte a hangsúlyt. - Adósságválság után nem a hitelek volumene, hanem az adósminősítés miatt vált fontossá. Felelőssége ezért óriási. - Felvethető hogy a monetarista tanok nem biztos h működnek fejletlen piacú országokban. - Figyelmen kívül maradnak a társ-i szempontok. - 2003-ban az IMF a feltételesség átfogó felülvizsgálatát határozta el → cél a progr. hatékonyabbá tétele + külés belgazd-i stabilitás. A feltételesség tartalmában a legnagyobb változást a strukturális követelmények súlyának növekedése jelenti + nagyobb figyelem jut az adósok szerk-i átalakulására (Világbankkal együttműködve). A feltételesség legfontosabb új irányelve: a hitelt olyan progr-hoz kell kötni, amelyet a támogatott ország teljesen magáénak érez – csak így várható teljes siker. 9.2.2.
A Világbank csoport
9.2.2.1. A Nki Újjáépítési és Fejlesztési Bank – Világbank - A Bretton Woods-i konf-án döntés született egy különleges finansz. Feladatokat ellátó intézm létrehozásáról → IBRD - a hosszú lejáratú tőkeáramlások legfontosabb hivatalos csatornája. Alaptőkéjét a tagországok jegyezték, de hiteleit nki hitelekből finansz. Türelmi idő: 5 év. Futamidő: 15-20 év. - Kezdetben a háborús károk helyreállítására hitelezett – aztán fejl-i célú hitelek felé tolódott a hangsúly. Hivatalos cél: kedvezm-es finanszírozással segítse a tőkepiacokról közvetlen hitelt felvenni nem képes fejletlen orsz-ok (875 < GNP < 5115 $) gazd-i fejl-t. - A Világbank partnerei: kormányok (Mo. 1982-ben lett tag – azóta közel 4 Mrd $ hitelt kapott) v. kormánygaranciával rendelk. vállalatok. Szigorú felt. alapján ad hitelt: - Befektetési hitelt áruk és szolg. megvételének finanszírozására (5-15 évre) - Kiigazítási hitelt a reformpol-i törekvések támogatására (1-3 évre) - Mivel az IBRD bonitása rendkívül erős (AAA), így kötvényeit alacsony kamat mellett tudja kibocsátani. 2003-ban kamata 38 bázisponttal alacsonyabb volt a nki hitelpiaci alapkamatnál (LIBOR). Kezdetben fix kamatozású kötvényei voltak – ezt lebegő kamatozás váltotta – de még így is nagyon kedvezőek. - Az IBRD bevételi forrásai: - A hitelek kamathozama - A likvid befektetések hozama - Közvetlen befektetésekből szerzett jövedelmek - Nyereségét különböző célokra fordítja: egyik fontos dolog ---> IDA-nak utalt összegek, HIPC. - Hitelpol feltételei: - gazd.fejlesztő hatás - beruházást a leggazdaságosabb, leghatékonyabb módon kell megvalósítani - helyi termelők a versenytárgyalás során előnyt élvezzenek az egyéb versenytársakkal szemben - A tenderek nki jellege bizt., h a fejlett tagorsz-ok is profitáljanak tagságukból. - Szigorú eljárási menetrend van: tanácsadás, elvi lehetőségek áttekintése, a beruházási cél meghat., a progr. előkészítése, komplex kiért. – IBRD döntés, a progr. megkezdése és folyamatos ellenőrzése, befejezés, komplex értékelés - Társfinanszírozás: A fokozódó hiteligénylések miatt a beruházásokban az adósnak is részt kell vállania a ktsg-ekből – az IBRD katalizátorként mobilizálja az egyéb tőkét. Így több beruházásban vehet részt, de nőnek a külső ktsg-ek is. Társfin. lehet: hitelszerv., áll-i ügynökség, magánbank, stb. - 90-es években új társfin-i formát vezettek be: a hitelek felv-re jogosult o-ok tőkepiacaira való bejutást úgy segíti, h. azok önálló tőkepiaci értékpapír-kibocsátását próbálja gar.vállalással menedzselni → ez növeli a kötvények piaci értékét. 9.2.2.2. A Nemzetközi Fejlesztési Társaság (IDA) - Sajátos feladat: legszegényebb országoknak hitelt nyújtani, hosszú lejáratra, rendkívül magas adományelemtartalommal - Hitelek átlagos futamideje 35-40 év, grace period 10 év - Két feltétel: GNP<875 US$/fő, és már az IBRD-hez is elégtelen hitelképesség - Azt nézi az IDA, h milyen hatékony pol-t folytat az adott o a növ beindítása, és a szegség csökkentése érdekében.
- Adományokból tartják fenn az IDA-t, 38 donor ország, háromévente feltöltik az alapot - Kb. 10-15%-os megtérülése van az IDA-hiteleknek 9.2.2.3. A Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) - Cél: serkenteni a fejlődő o-kban irányuló FDI inflow-t -----> e célból a fejlődő o-kban befektető magánbefeknek vállal kedvezményes finanszírozást + saját maga is eszközöl FDI-t - Kötvénykibocsikból finanszírozza magát 9.2.2.4. Multilat Beruházási Garancia Ügynökség (MIGA) - Fejlődő országokban külföldi befeseknek pol kocka ellen nyújt igen kedvező árú védelmet. 9.2.3. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) - Felállításának célja az volt, hogy finanszírozást nyújtson a kkeu-i országok átalakulásához - Kezdettől fogva eműk az EU-val, ET-vel, eu-i kormokkal - 60 tagja van, Eu-n kívüliek is (USA, Japán, Kanada, Törökország) - Nagy súlyt fektet arra, h az egyes országok sajátosságait figy-be vegye, ált törekvés, h a magánszektort erősítse, hiv intézmények az össz kintlévőség max 40%-át birtokolhatják (azaz a bank hiteleinek max 40%-a folyósítható ilyeneknek) - Regionális megoszlás az elmúlt években jelentősen változott: 91-94 között inkább kö-eu-i országoknak hitelezett, elmúlt években inkább RUS-nak, CIS országoknak, és balkáni országoknak - Problémák: átalakulás kezdetén lévő országokban gyenge a magánszektor, magas a pü kocka - Részben kölcsönöket folyósít a magánvállalatoknak, részben tőkéstársként lép fel - Kiemelten tám a KKV-ket - Ágazati szerk: legfontosabb a bankszektor, utána az infrastrukt és a közlekedés - Társfinanszírozás különböző formáit alkalmazzák (társfinanszírozók lehetnek: kerbankok, kormányok, exporthitel-ügynökségek, nk pü intézmények) - Egy projekthez 5-250 M €-t hitelez/járul hozzá - Feltételek: komoly exportnövekményhez vezessen, jelentős FDI inflow legyen, erősítse a magánvállalkozói kört, feleljen meg a pü és környvéd előírásoknak - Technikai, gazdasági és pénzügyi tanácsadást is nyújt - Mo eddig kb. € 1 bn-t kapott az EBRD-től 9.2.4. Az Európai Beruházási Bank (EIB) - EK/EU „hivatalos bankja” - Igen aktív hitelpol - Hitelek zöme (85-90%) tagországokon belülre - Jegyzett alaptőke € 150 bn - Fontos jellemző, h az EU-n belül folyósított hitelek ¾-e reg fejl célokat is tartalmazott, kohézió erősítése - 2000: innovációs kezdeményezés: kb. € 4 bn a tudás alapú, innovatív gazd fejlesztésére - Környvéd célok, transzeu hálózatok – szintén jelentős hozzájárulás - € 2,5 bn a fejlődő országok segélyezésére az EU segélyprogramján keresztül - Alapvetően kötvénykibocsival jut forrásokhoz, mivel AAA bonitású, olcsón kapja ezeket - Mivel tevékenysége alapvetően nem profitorientált, hiteleinek feltételei a piacinál kedvezőbbek - 1994-ben részt vett az Európai Beruházási Alap (EIF) létrehozásában, melynek célja a hitelkocka átvállalásával infrastrukt fejlesztési programok végrehajtása (port. gázvezeték, gör. telefonhálózat) - Bank mindig fontosnak tartotta a KKV-k támogatását. 1960-asban bevezette a globális kölcsönöeket: ezek lényege, h egy KKV az EIB feltételei alapján hitelt kér, és ha OK, akkor a hitelt egy pénzügyi közvetítőtől veheti fel a KKV, így a KKV-s hitel nem gyengíti az EIB portfoliójának minőségét 9.2.5. A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) - 1930-ban a Young-terv kapcsán hozták létre - Azóta a JB-kok közötti koop legfontosabb fórumává vált, a „jegybankok bankjaként” is említik - Aranyügyleteket végez, tartalékokat őriz, rövid lejáratú, áthidaló kölcsönöket nyújt (Mo-t rövid lejáratú BIS hitel mentette meg 1982-ben az államcsődtől!) - A BIS fontos közhasznú tev-t is ellát: nk mon és pü koop egyik legfőbb szervezője - BIS ösztönzésére és irányításával dolgozták ki, és vezették be a gyakba a banktev ellenőrzésének új normáit
- 90-es évek fő feladatai számára: ázsiai válság kapcsán a válságkezelés lehetőségeinek felmérése, € színrelépése, pü-i aktívaárak inflálódása mellett alkalmazható makropol-k eszközei - Legismertebb része: Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság: feladata a pü-i rendszer biztonságának védelme, bankok felügyeletének alapvető eszköze a minimális tőkére vonatkozó előírás - 1999: Pü-i Stab Intézete ---> folyamatos segítséget nyújtani a pü-i rendszereket felügyelő hatóságoknak a módszerek hatékonyabbá tételében, koordinálásában - Globális Pü Rendszer Bizottsága, Nk Fizetések és Elszámolások Bizottsága - 1986-1999: ECU klíringrendszerének ügynöke volt a BIS - Kül kormányok számára államkötvény-ügynöki teendőket lát el (Brazília, Peru, Elefántcsontpart) - Áthidaló kölcsönei válsághelyzetbe került g-ok számára kulcsfontosságúak - Forrásainak zömét a JB-ok tartalék-elhelyezései képzik, világ devtartalékának 7%-a nála van - SDR 6 bn értékű aranybetétek 9.3. A nemzetközi pénzügyi intézmények szerepkörének módosulása - Univerzális pü intézmények akkor jöttek létre, amikor a kormányok még szigorúan ellenőrizték a tőkeforg-t és kulcskérdésekben döntési jogkörökkel rendelkeztek - Azóta nagymértékben liberalizálódott, és privatizálódott a nk pü rsz, a hivatalos hitelek vesztettek jelentőségükből - A nk bef szervezetek finansz súlya, s így vilgazdi jelentősége szinte folyamatosan gyengült, jelentős hitelezési funkciót már csak a leggyengébb bonitású országok esetében töltenek be ---> de ők kapják a legelőnyösebb kölcsönöket (paradox) - A nk intézmények hagyományosan a hiv szerveknek, kormányoknak és közületeknek nyújtottak hitelt nagyobb volumenű beruházások finanszírozására ----> mivel a magánszektor egyre nagyobb súllyal vesz részt az infrastrukt fejlesztésében, a nk bef intézmények hitelpol elveit és gyakorlatát felül kellett vizsgálni. - Nk pü intézmények profilja bővült: 1990-esben hitelfin mellett befekre is vállalkoznak - Úttörő szerepet játszanak a nk intézmények a tőkepiacon használt valutanemek körének bővítésében (drachma, won, rand, zloty, forint, cseh korona behozatala) - A verseny kiéleződött a hiv és magán hitelezők között a jó bonitású adósokért ---> hiv intézmények úgy próbálnak előnyre szert tenni, h pü-i, g-i, műsz-i tanácsadást is nyújtanak a hitel mellé - Hiv bef intézmények tulajainak szerények a hozamelvárásai, így az e forrásból származó hitelek átlagos kamata alacsonyabb a piaciaknál ----> DE! a gyenge adósoknak tényleg olcsóbb a hitel, a jó bonitású adósoknak viszont kb. a piaci áron adják a hiteleket (ez az ára a gyengébb adósok felvetette kockázatnak) - Gyakran bírálják a hiv hitelezőket, h bürokratikusak, sok macera van az eljárásaikkal (főleg IMF) - A rugalmatlanság azzal magy-ható, h a BW-i konf résztvevői mindenekelőtt a ker- és valutáris anarchia megakadályozására törekedtek , így egy kormányvezérelt aszimmetrikus rendszer jött létre, ahol az áruforgalom liberalizáltsága a tőkepiacok állami ellenőrzésével párosult - DE! A nk-ileg integrált árupiacok kikényszerítették a lib és nk-ileg integrált tőkepiacok kifejlődését - A glob piacok glob hatókörű pol-kat igényelnének, glob monetáris pol-t egységes fizetési rszt-, globális hitelés pénzintézeti felügy-t. Utóbbi terén vagy előrelépés (BIS Bázel 1-2), de az EMU-t leszámítva nincs jele globális monetpol kialakulásának - Új típusú, piacvezérelt nk valutáris rsz-nek nem alakult ki a megfelelő intézményes struktja! - Pedig kellene, mert számos jel mutat rá, h a piacok nem képesek folyamatosan biztosítani a rsz zavartalan működését. Tompítani kell a piaci feszültségeket, finanszírozáshoz juttatni a piacról kiszoruló gazdaságokat is. - IMF, WB, IDA, IFC, regionális bankok már nem csak a hitelezésre kell h összepontosítsanak, hanem integrált gazdaság és püpol tanácsadást kell h nyújtsanak - Különlegesen fontos feladat hárul a világszervezetekre, válsághelyzetben nekik kell a szükséges védőintézkedésekről gondoskodni, kollektív segítő akciókat szervezni (példa: DK-Ázsia 1997) - „A nk pü intézményeknek szociális védőhálót is ki kell feszíteniük a leggyengébb tagországok alá, h a piac könyörtelen mechanizmusai senkit se gyűrjenek maguk alá”
10. Nk-i hitelpiacok, szereplők, ügylettípusok, források 1970-estől kb. 1,5 évtizedig nk kölcsöntőke volt a külső fin döntő tényezője Rohamosan növekvő vilgazdi kapcsolatok, és a kül és belgazd egysúlyhiány fokozódása kényszerítette ki a kölcsöntőke nemzgazdok közötti átcsopiját. 10.1. A hitelpiacok fejlődése az adósságválság kirobbanásáig Erősődő vilgazd kapcsok --- > pénzpiac fellendül ----- > intenzifikálódó külföldi tevékenység az adott országok bankjai részirül Fejlett o-k nemz hitelpiacainak nk jellege 1950-es végére teljesedett ki Résztvevők és hiteleszközök szempontjából egyaránt nk-i volt ez a piac: valutakülf, valutabelf számára is fennállt a lehetőség, h akár külföldi valutában befektessen, kölcsönözzön. 10.2. Az europiacok kialakulása BIS defkó: euro$ olyan US$-re szóló valutabefektetés, amit egy US-en kívüli bank közvetlenül, v más valutára átváltva, nem banki üf-eknek kikölcsönöz. Kialakulás 1958-ra tehető, 59-ben $1bn forgalom Londonban BIS szerint Első megjelenési forma: londoni bankoknál dollár betétek Szokták xenopiacnak is nevezni 10.2.1 Az europiacok működési háttere Számos tényező a kialakulásban: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
$ a kizárólagos kulcsvaluta US fizmérleg veszélyesen passzív --- > előbb a tőkekivitel, utána a kermérleg aktívum dinamikus csökkenése volt az oka a passzívumnak Nk ker nő ---- > belső piacok nem tudják kielégíteni a hiteligényt Cuculista országok dollár betétjeiket biztonságos helyen akarták elhelyezni --- > USA nem volt ilyen, ott a semlegességi törvény miatt elkobozták volna őket ---- > mindenképp US-en kívül kellett Világ vezető valutáinak külső konvertibilitása deklarálva 1957-re (GBP, DEM, FFR) ---- > devizapiac fellendül Jelentős ciklus aszinkronitás US és Eu. között : US dekonjunkt ---- > kamat le, Eu konjunkt ---- > kamat fel. DE! Emiatt nem jöttek volna létre europiacok, csak annyi lett volna h aki hitelt akar az a US-be megy, aki betétet akar betenni az pedig az Eu-i országokba. ---- > arbitrázstev lett volna DE!: USA-ban meghozták az ún. Q szabályt! ---- > látra szóló betétre (1-29 nap) nem lehet kamatot fizetni, lekötött betét kamatát maximálták, a külföldre nyújtott hitelre kamatkiegyenlítési adót (IET) vetettek ki ---- > alacsony hazai és magas külföldi kamat különbségét meg kellett fizetni ---- > hitelező továbbhárította az adósra. Így az európai országok mind betét mind hitel szempontból jobbak lettek mint az USA ---- > europiacok létrejötte
Kik vettek részt az europiacokon? 1. 2. 3.
Amcsi bankok, cégek - olcsóbb, egyszerűbb forrásszerzés mint az USA-ban - likvidebb, magasabb kamatú befektetési lehetőség Európai cégek - dollármegtak-ra magasabb kamat Cuculista országok - $ tartalék biztos befektetési lehetősége, elkobzási veszélytől mentesen - bizonyos korlátok között rövid lej. fin.
10.3. Az europiac felépítése és spec finansz lehetőségei Hiteleket és nem hitel típusú tőkeáramlásokat nem az adott piac törvényes fizueszközében nyújtják --- > ez a legfontosabb jellemző Europiacnak kül típusai vannak: - europénz vagy eurobankhitelpiac (rövid-közép lejárat, van banki közvetítés) - eurojegypiac (rövid-közép lejárat, nincs banki közvetítés) - eurokötvénypiac (közép-hosszú lejárat, nincs banki közvetítés) Van ezen kívül még eurorészvénypiac is, ahol tulajdonjogot megtestesítő papírok kereskedelme folyik (az előző 3 hitelviszonyt megtestesítő papír) Szervesen összefonódik a 4 piac, szoros kölcsönhatás Új típ hitelszindikálás: legjobb bonitású adósok számára a kötvény és a bankhitelfinanszírozást vegyítik, vegyes finanszírozási módszer 10.3.1. Az eurohitelpiac szerkezete és főbb jellemzői Ált egyéves lejárat Főszereplők: TNCk, bankok, bef és nyugdíjalapok, biztosítók, olyan cégek akik hazájukban nem tám fejlett nemz-i pénzpiacra (pl. OPEC-országok a hetvenes években) Legfontosabb résztvevők a bankok ----- > bankközi piac Begyűjtött betétek és kihelyezhető hitelek (volumen, lejárat, valutáris összetétel szempontjából vett) szerkezete jelentősen különbözik 70-es közepéig a pénzkereskedelem volt a bankok fő feladata, napjainkban egyre fontosabbak a derivatív ügyletek. Xenopiaci hitelek fontos szerepet játszanak: - nk ker finanszírozásában - közvetlen befekhez szükséges tőke megszerzésében - JB tartalékok növelésében - fizmérleg hiányok finanszírozásában 1-2 naptól 1-2 évig terjed a lejárat Evergreen hitel: csak felmondással szűnik meg Van olyan hitel is, ami a futamidő végén (1 év) felmondás hiányában auto 1 évre meghosszabbodik Eurohitelező bankok nagy nk bankkonszernek leányvállalatai amiket a nagy nk pénzügyi kp-ba telepítettek Bankközi kamatláb: LIBOR (londoni) PIBOR (párizsi) EURIBOR (euró, 57 bank rövid távú kamatlábából számolják) Vezető valuta 1980-asig a $ volt, azóta előretörtek más valuták Rövid lej ált fix kamatozású, hosszabb lej 1960-astól vált kamatozású Kamat = báziskamat + kamatfelár (spread) – bázispontokban (0,01%) meghatározva Lejárati szempontból: - határidős hitel: csak meghatározott ideig hívható le - feltöltődő hitel: meghat összeget részben v egészben fel lehet venni, utána visszafizetni, majd újra lehívni Készre tartási jutalék mindkét esetben a teljes összeg után!
Hitelszindikálás: Egyre nagyobb hányadát a hiteleknek bankkonzorciumok nyújtják: szindikált hitelek Több felé oszlik a kockázat, ezzel csökken a fizetendő kamat Van egy bank aki az egészet szervezi (lead manager), ő kialakítja a vezető bankok (manager banks) csoportját, a részt vevő bankok mindegyike saját hitelminősítő rendszerében önállóan dönt az ügyletről --- > ha OK, akkor folyósítják A szindikálás lényege, h tőkeerős és megbízható bankok, aláírják a hitelszerződést az adóssal, majd ezek a bankok a kihitelezett összeg 1 részét eladják kisebb tőkeerejű, kevésbé megbízható bankoknak Adós számára előnyösebb mert alacsonyabb a kamat, hitelezőknek is jó, mert kisebb a kocka, ill bizonyos összeg feletti hitel folyósítását az adott bank számára a bankfelügyelet biztonsági okokból megtilthatja ---- > ezért jó h nem 1 banknak kell fizetni az egész összeget Szindikátus típusok: 1. Bankok egymás közti viszonya alapján: a. Közvetlen hitelszindikátus: több bank egy közös hitelszerződést ír alá, az összes résztvevő bank társhitelező b. Részvételi hitelszindikátus: bankok között alá-fölé rendeltségi viszony van, résztvevők nem társhitelezők 2. Garanciavállalás alapján a. Best-efforts szindikátus: a vezető bank mindent megtesz a hitel leszervezése érdekében de a hitel folyósítását nem garantálja b. Garszindikátus: garantálja (nem gyakori) Fizetendő díjak: vezető banknak szindikátusi díj, többinek részvételi vagy aláírói díj Eurohitel szerződés jóval komplexebb mint 1 belső piaci hitelszerződés. Főbb elemek: - Definíciók - Hitel pontos adatai - Feltételek - Biztosítékok - Folyósítási feltételek - Az adós kötelezettségei (pl. max eladósodási ráta) - Teendők fizetésképtelenség esetén, szerződésbontás, követelésátruházás, visszafizetés - Szindikált hitelnél résztvevők közötti szerződés - Döntőbíróság kijelölése
előrehozott
10.3.2. Az eurotőke-piac - Közép és hosszú lej ép-kat bocsiznak itt ki, közvetlen finansz, bankok max tech-i szerep - Alapvető funkció: összehozni a bef-őket a kibocsizókkal - Adósságválság után ugrásszerűen növekvő szerep - Vezető eu-i tőzsdéken: London, Frankfurt, Luxemburg, jegyzik az eurokötv-ek zömét + tőzsdén kívüli (OTC) forgalom - Másodlagos piaci forgalom önszabályozó! Intézményei: - AIBD (Association of International Bond Dealers) - ISMA ( International Securities Market Association) - Plusz két klíringrendszer: Euroclear Clearance Systems Ltd (brüsszeli), és CEDEL (luxemburgi) - Az eurokötvény-piac a nk tőkepiac leginkább nk-i szegmense, utóbbi három részpiaca: - külföldi kötv-ek piaca - belföldi tőkepiacok, ahol vannak külf-i befek - eurokötvény-piac
Belföldi kötvények: Hazai valutára szóló, valutabelf-ek által kibocsizott, ált valutabelf-eknek kínált ép-k, nyilvános vagy privát kibocsival kerülhetnek a piacra, hazai szabályoknak meg kell felelni! Kibocsizó és beruházó között viszonylag szoros a kapcs Legtöbb belf-i kötv fix kamatozású, középlejáratú Aktív másodlagos piaci forgalom Külföldi kötvények: Hazai valutára szóló, valutakülf-ek által kibocsizott ép-k, nem vonatkoznak rájuk ált a hazai piac regisztrációs és egyéb előírásai Euro/xenokötvények: a kötvény a kibocsátási valuta tulajdonos ország felségterületén kívül, az adott ország devizanemétől eltérő valutában kerül kibocsira! USA: -
yankee bonds (USA-ban kibocsizott belf-i vagy külf-i $ kötvények) eurodollár kötvények
-
szamuráj kötvények (JP-ban kibocsizott belf-i vagy külf-i ¥ kötvények) eurojenkötvények
JP:
- A kettő között mindkét helyen a hosszú távú határidős devizapiac segítségével alakul ki kapcsolat. Minél jobban belenyúl a nemzeti hatóság a hazai piacokba, annál nagyobb kül alakul ki a két piac között - Túlzott tőke be/ki áramlást egyik kormány sem szereti, ezért még a leglib-abb kormányok is figyelnek arra, h mikor és mekkora összegű külf-i kötvénykibocsi történik az ő piacukon. - Van amikor ennél komolyabb admin beavatkozás is történik: USA-ban a 70-es elején bevezették az IET-t (kamatkiegyenlítési adó), amit a külf-i kötvényeket megvásárló beruházókra vetettek ki ------ > 1974-ben hatályon kívül, utána forrásadót kellett az USA-ban kibocsizott $ kötvényre fizetni (külföldön kibocsizott $ kötvény amcsik számára adómentes volt) - Egyre inkább oldódik a hazai és az europiac közötti választóvonal, de még mindig megfigyelhető (adott piacon a hazai kibocsizók, és Világbank, EIB meg pár hasonló jobb elbánásban részesül mint a külföldiek) - Jegybankok ritkán folyamodnak a tőketranszfer nyílt tilalmához, inkább egyéb, fineszesebb admin előírásokkal próbálják az europiaci kibocsikat korlátozni: pl. a kibocsiban részt vevő nk-i bankok hazai működésének korlátozása, regisztrációs kötelezettségek, stb. - Eurokötvények bemutatóra szóló ép-k, több szempontból is könnyebbség, pl. adó Ezért nehéz nyomon követni - USA-ban a legnagyobb a veszélye, h a hazai megtak-okat külf-i befektetőknek adják el - 1933-as ép. törvény alapján minden nyilvánosan kibocsizott ép-t be kell regizni a SEC-nél ----> euro$ kötvényeket nem kell ---- > elvileg USA áp nem is vehetne euro$ kötvényt --- > de nincs olyan törvény ami ezt kategorikusan tiltaná - Annyi történik, h az euro$ kötv kibocsi tájékoztatójába beírják, h a kötv nincs beregizve a SEC-nél és (elvileg) nem lehetne felkínálható amerikai áp-knak - Euro$ kötv-ek amcsi tulajairól nincs infoja a hatóságoknak - Zártkörű kötv kibocsinál még az USA sem ír elő regisztr kötelezettséget - Kötv piac amcsi és brit cégek számára mindig fontosabb finansz forrás volt, mint a kontinentális eu-i cégek számára - Eurokötv-piac vonzereje a szabadság, ami nem jelent szabályozatlanságot! - kibocsi piacokat felügyelő JB-ok és egyéb hatóságok egységesítették a gyakorlatukat - másodlagos piac önszabályozása pl. ISMA, IABD útján
11. fejezet Eladósodás, adósságkezelő programok és politikák 602.-633. oldal. - Eladósodás: ha egy ország a nki tőkeforgalomban tartósan nettó hitelfelvevőként vesz részt, felhalmozott külföldi adósságállománya nyomán olyan fizetési kötelezettségei keletkeznek, amelyek finanszírozására önerőből már nem képes; adósságszolgálati kötelezettségek megkívánják a hitelforrások folyamatos igénybevételét. - Az első olajárrobbanást követően még a fejlett országok is súlyos eladósodással küszködtek, de a 70-es végére strukt reformokkal ezt ledolgozták. Különösen súlyos helyzetbe kerültek viszont a cuculista országok. - 1982. Mexikó deklarálta fizetésképtelenségét, ezzel lavinát indított el több szocialista országban is - A súlyosan eladósodott országoknak olyan mérvű adósságszolgálatot kellett volna teljesíteniük, mely mellett gazdaságaik normális működése már nem volt lehetséges. 11.1. AZ ELADÓSODÁS BELSŐ OKAI - Külső ok: világgazdaság szerkezetében kibontakozó átalakulás → folyó fizetések krónikus egyensúlyhiánya. - Azok az országok sínylették meg leginkább a világgazdaság strukturális átalakulását, amelyek e változásokat csak későn észleleték, ill. nem rendelkeztek a gyors és rugalmas igazodáshoz szükséges eszközökkel. - Belső tényezők, belgazdasági okok (szorosan összefüggnek a gazdaságpol-i koncepció és gyakorlat milyenségével) - típushibák: 1. monetáris pol.: monetáris egyensúlyhiány állandósulása, túlzott pénzbőség 2. költségevetési pol.: a kormány rendszeres túlköltekezése 3. árfolyam-pol.: valuta árának irreális szintje 4. nki tőkeforgalmi, ill. hitelpol.: a külső finanszírozás sem szerkezetében, sem feltételrendszerében nem felel meg az adott körülmények közötti optimumnak 1.) A hitelfelvétel egyik gyakori oka: túlzott belső pénzkínálat, amikor lib kereskedelem mellett a pénzfölösleg levezetésének egyik fő formája a külföldi áruk, szolgáltatások fokozott importja lesz. Ha a pénzkínálat nagyobb a pénz keresletnél, akkor az árszint megemelkedik, ez fokozza az inflációs várakozásokat, csökken a megtakarítások szintje; s így a megtakarítások értéke kisebb lesz, mint a potenciális beruházások értéke. A pot. beruházások értéke a negatív várakozások miatt csökken → így előfordulhat hogy a csökkenő megtak mellett is tőkefölösleg alakul ki → magyarázat: kedvezőtlen gazdasági kilátások miatt a beruházási szándék még erősebben csökken, mivel az elvileg felhasználható összegeket sem kívánják belföldön elkölteni → tőkefölösleg exportját számos tényező akadályozza → így az import bővül és az árszint emelkedik. Az export versenyképességét az infláció gyengíti, így a kermérleg még inkább passzivizálódik, - Tartós pénzhiány hatása: - tőkeimport fellendül; - áru- és szolgáltatásexport nő, azonban ez utóbbi csak a fejlett gazdaságokban van így. Fejletlen pénzügyi piacok, rugalmatlan hitelkereslet mellett állandósulhat a pénz túlkereslete, a relatív tőkehiány, a külföldi tőke importja. - Minél kevésbé jár együtt a túlzott pénzbőség a megtak ráta növekedésével, ill. minél nagyobb rel tőkehiány alakul ki pénzszűke esetén, annál jobban gyorsul fel az eladósodási folyamat - Fontos, hogy fogyasztási vagy beruházási célzatú a hitelfelvétel. Fogyasztást finanszírozó hitelek biztosan likviditási problémákhoz vezetnek. 2.) Költségvetés: ha a kormány külföldi hitelt vesz fel, az rögtön növeli az eladósodást, ha belső piacon vesz fel az áttételesen, de szintén az eladósodás növekedéséhez vezet → hazai piacon kibocsátott kormánykötvények → beruházás csökken, fogyasztás csökken → kiszorító hatás 3.) Árfolyam-pol.: a valuta túlértékelt pozíciója rendkívüli mértékben felgyorsítja az eladósodást. - Az árfpol kiemelt kezelését az indokolja, mert ez a legrugalmasabb eszköz, mellyel az egyéb pol-k nk versenyképességet gyengítő hatásai ellensúlyozhatóak. - Két jellemző hiba: 1) a belső fisk, mon, kerpol döntések fizmérleg-hatásait nem siker az árfpollal kompenzálni, 2) a leértékelés negatív belső hatásait nem sikerül kompenzálni mon és fisk ellenintézkedésekkel, így a leértékelés a belső infl nyomást erősítheti.
- A túlértékeltség általános jellemzője az eladósodott országok valutáinak. Az eladósodott országok gyakorlatában a pénzügyi-politikai részterületek koordinálásának hiányosságai miatt állandósulnak az irreális árfolyamok, a túlértékelt valutapozíciók. - Sok ország valutája azért nem lett kiigazítva, mert az ország arra törekedett mindenáron, h a fő piacának valutájával szemben stabil legyen az árfolyama - Az 1970-es években sok ország döntött úgy, hogy valutáját a számára legfontosabb fejlett ipari ország valutájához köti (pl.: dollár, francia frank). A vezető valuták közötti árfolyammozgások sajátos módon hatottak a fejlődő országok árfolyamszerkezetére: a dollárhoz kötött valuták egyre nagyobb mértékben túlértékeltté váltak ’80-as években. Valutakosár alkalmazása sem bizonyult sikeresebbnek. (SDR-hez kötött valuták súlyos helyzete) - ’80: IMF hitelek: legfontosabb feltétele a reális árfolyamszint biztosítása, s az ehhez szükséges leértékelés vállalása. A nki hitelpol alapfeladata, hogy biztosítsa az ország számára a nki tőkeforgalomba való ésszerű irányú és mértékű bekapcsolódást. A nki hitelpolitikai hibák és tévedések meghatározó szerepet játszhatnak az eladósodási folyamatban. A hitelpol kulcskérdése az optimális hitelvolumen meghatározása. - 1. A nki hitelpol-i döntsek különféle kockázatok felmérését igénylik. Mindenekelőtt az adósságszolgálati kapacitást kell reálisan ismerni. Az adósságszolgálat teljesítésének döntő forrása a saját eszközök: a reálteljesítmény fokozásával kitermelt többlet-devizahozamok lehetnek. 2. Hitelforrások minősítése, lehetséges kombinációk teljes körű áttekintése: nem feltétlenül a legolcsóbb hitellehetőségek kiaknázása a legkedvezőbb megoldás. Legalább ilyen fontos a hitelek valutáris szerkezete, a türelmi idő hossza, és a futamidő. A súlyosan eladósodott országok feladata egyszerűbb, a még meglévő forrásokból kell a szükséges devizát előteremteni. 3. Hibás hitelpol-i döntések sok esetben vezettek adósságszolgálati problémákhoz: likviditási és strukturális jellegű fizetési zavarok. Likviditási zavar: átmeneti fizetési nehézség, amikor az adósságszolgálati kapacitás csak ideiglenesen szakad el a kötelezettségektől Strukturális jellegű zavar: külföldi hitelek terheit még hosszabb távon sem képesek önerőből vállalni. Az eladósodottság az eladósodási folyamatnak az a fázisa, amikor a fizetőképesség tartós, strukturális jellegű romlása következik be. 11.2. ELADÓSODÁS KÜLSŐ, NEMZETKÖZI TÉNYEZŐI 1. A technológia- és a tőkeintenzív növekedési pálya kialakulása átrendezte az országok nki gazd-i pozícióit 2. A kereskedelmi mérleg passzivizálódását döntően a cserearány-mutató értékének folyamatos romlása idézte elő, elsősorban a nyersanyagtermelő országokat sújtotta az exporttermékek árszintjének drasztikus zuhanása. A vezető országok mindent elkövettek a nyersanyag-felhasználásuk csökkentése érdekében, így bedőlt a nyersanyagtermelő országoknak a korábbi áremelkedésre alapozott termelésnövelő stratja. 3. Az importőrök részéről mind nyíltabb és durvább protekcionizmus, a piac „védelme”, főleg amikor a hazai gazdaság is értékesítési gondokkal küzdött. 1973-at követően a fejlett országok fejlődő és cuculista relációból származó termékek iránti keresletének ár- és jövedelemrugója ugrásszerűen és aszimmetrikusan változott. Importáremelkedéskor, ill. jövedelemcsökkenéskor a kereslet drasztikusan esett, ugyankkor importárcsökkenés, ill. jövedelemnövekedés nem járt a kereslet növekedésével. A pénzügyi világszervezetek kiemelt feladatuknak tekintették a protekcionista törekvések elfojtását, mivel szerintük a protekcionizmus kulcsszerepet játszott az eladósodási folyamat felerősödésében. A legkeményebb adminisztratív korlátozásokat a potenciális importőrök éppen a munkaintenzív feldolgozóipari termékek útjába állították, ahol a kevésbé fejlett országok a legjelentősebb komparatív előnyökkel rendelkeztek. 4. Nemzetközi kamatlábak ugrásszerű növekedése: az adósok számára a lebegő kamatozás igen gyakran többletköltségekkel járt – nem volt akkora kamatelőnyük, mint amennyivel erősödött a valuta, ill nem gyengült annyival a valuta, mint amennyivel több kamatot kellett fizetniük. Ráadásul, elsősorban a fejlett országokban kibontakozó dezinfláció miatt a reálkamatok is rohamosan emelkedtek, amit az egész adósságukra kellett vállalni a lebegő kamatozás miatt. Ráadásul sok ország a hitelfelvétel kezdeti szakaszában negatív reálkamattal számolt, ami baromság volt, a 70-esben sem volt „ingyen hitel”. 5. Tőkemenekítés szerepe: tőkemenekítés = döntően magántulajdonú tőkeeszközök külföldre vitele. Az eladósodás és a tőkemenekítés szorosan összefüggő folyamatok. Minél több hazai tőke hagyja el az országot, úgy hogy utána később jövedelem nem áramlik az országba, annál inkább emelkedik a külső fin. iránti igény. A kimenekített tőke után a gazdaság nem számíthat jövedelemre, míg a kölcsönvett külföldi eszközök használatárért devizában kell fizetni. Tőkekimenekítés nki jövedelemátcsoportosítással jár.
11.3. AZ ADÓSSÁGVÁLSÁG KIROBBANÁSA - Adósságválság – érintett országok tartósan és túlzott mértékben vettek fel külföldi hiteleket. A külföldi forrásbevonás önmagában nem vezet törvényszerűen adósságválsághoz. Gondot csak az okoz, ha a külföldi tőke használata nem jár a gazd-i teljesítmény fokozódásával, ill. ha a külföldi tőketulajdonosok bizalmatlanná válnak az adott gazd-gal szemben. - 1982. aug: nki adósságválság kirobbanása: Mexikó bejelentette, hogy nem képes teljesíteni adósságszolgálatát. Utána Argentína, Brazília is így tettek → év végére 25 ország szólt, hogy nem tudja visszafizetni külföldi adósságait → fizetésképtelenség egész Latin-Amerikában (kivéve Venezuela, Urugvay) → majd Afrikában is. - A válság várható volt. A fejlődő országok adósságállománya 1980-82 között 50%-kal emelkedett! Ehhez hozzájárultak a negatív nki feltételek, mint említettük, rohamosan nőtt a reálkamat (ez azért volt mert a fejlett országokban a nominális kamatok nem csökkentek az inflációval arányosan) - Fejlődő országok relatív adóssága (adósság/GDP) 1970 és 1985 között kb. megötszöröződött. Sőt számos ország kizárólag hitelfelvételek révén jutott a szükséges tőkéhez: nem tudtak olyan finanszírozási szerkezetet találni, amelyben a tőketulajdonos a tőke működési feltételeinek ellenőrzéséért cserében részt vállalat volna a befektetések kockázataiból - Öngerjesztő folyamat beindul: minél eladósodottabb egy ország, annál lanyhább az adott gazdaságban a beruházási, ill. a megtakarítási hajlandóság. Az eladósodással párhuzamban növekszik a fogyasztási hajlam. - Kétperiódusos modell: első periódusban felveszik a hitelt, és el lehet dönteni, h fogyasztásra, v beruházásra költik e. Ha beruházásra költik, akkor van esély rá, h az hozamot hoz, amiből legalább részben lehet a tartozást fizetni (ill a fogyasztást növelni). A második szakaszban vállalni kell az 1. szakaszban hozott döntés következményeit. - Hibás befektetési döntések eseten, az adósságnyomás (debt overhang) hatására egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy a felvett hitelt fogyasztási célra használják fel, hiszen a beruházások jövőbeni hozamát úgyis elvinnék a hitelezők. Tehát az adósságteher nagysága és a fogyasztási-beruházási döntések között igen szoros kapcsolat áll fenn. - Az adósságfüggés (adósságnyomás) számszerűsítése leggyakrabban az adósság névértéke és a piaci értéke közötti különbséget használják. Az adósság piaci érétkét az adós jövőbeni nettó átutalásainak jelenértéke határozza meg. - Adósságfüggőséget a Laffer-görbével lehet ábrázolni (l. 615. oldal): a Laffer-görbe a fennálló adósság piaci és könyv szerinti érétke közötti kapcsolatot mutatja be. A x tengely: adósság könyv szerinti értéke, vagyis az adósságállomány értéke; y tengely: adósság piaci értéke. Először együtt, arányosan változnak az értékek, majd a piaci érték növekedése fokozatosan lelassul, azaz a görbe egyre laposabbá válik, utána negatív lejtésűvé válik. Az adósságfüggőség viszonylag gyenge a görbe felfelé ívelő szakaszához tartozó adósságállományban. - Az újabb hitelek felvétele nyomán növekvő adósság a gazdasági teljesítményre kivetett egyfajta adóként működik ---> ha ez így történik, később már következhet be a fogyasztás növekedése, mert a beruházások hozamát a hitelezőknek kell átadni. - Minden gazdaságban meghatározható az a minimális szint, amely alá akkor sem csökken a fogyasztás, ha az adósságszolgálat teljesítése több megtakarítást igényelne. Fizetésképtelenséget akkor jelent be egy ország, amikor a fogyasztás leesik erre a minimumszintre. - Az adósságteher növekedése csak akkor nem jár a beruh hajlandóság növekedésével, ha a fogy-t rugalmasan, akár a 0 szintig lehetne csökkenteni. Mivel ez nem lehetséges, az eladósodási folyamat fokozódása kivédhetetlenül vezet a fizetésképtelenséghez - A Laffer-görbe tézise nem mindig igazolódik be ---> nem minden ország adósságproblémája kezelhető azonos módon. Van, ahol az adósságteher növekedése hatására nem a fogy, hanem az új hitelfolyósítás csökken. - Adósságfüggőség tételét középpontba állító adósságelemzések azt mondják, h az adósságteher növekedésével arányosan csökken az adós hajlandósága / képessége az adósságszolgálat teljesítésére - Az országkockázatot középpontba állító adósságelemzések azt hangsúlyozzák, h az eladósodott országok magatartását alapvetően az szabja meg, hogy nemfizetés esetén milyen mérvű és valószínűségű szankciókra számíthatnak. Büntető intézkedések: adós nki gazd-i kapcsolatainak szűkítése; adós hírnevének gyengítése 11.4. ADÓSSÁGKEZELÉS – NEMZETI POLITIKÁK, NEMZETKÖZI PROGRAMOK 1982. sokkos állapot, nki hitelpiacok megbénultak, lezárult a korlátlan hitelfelvételi lehetőségek ideje, bankhitelek forrásai befagytak, csak kényszerhitelek folyósítására került sor. Adósságprobléma kezelésének módjai: 1. nemzeti hatáskörben hozható intézkedések, amelyek révén az eladósodási folyamat lassítható; 2. nki akciók: hitelezők összehangolt programja, mentve ami menthető – adósok fizetőképességének helyreállítása a cél.
11.4.1. A NEMZETI ADÓSSÁGKEZELŐ POLITIKA ALAPVETŐ IRÁNYAI ÉS ESZKÖZEI - Be kell indítani az eladósodott országok kiigazítási programját, korábbi cél- és eszközrendszer átalakítása: túlzott belső felhasználás megszüntetése, folyó fizetések, tőkemérleg egyensúlyba hozása, nki versenyképességet elősegít dezinfláció beindítása → külső finanszírozási igény csökken. - Az ország fizetőképessége függ: a tartalékoktól, az áru és szolg M / X –től, a tőke M/X-től, és az adósságszolgálat értékétől: L= (R, X, K(M) ) : (M, D(S), K(X) ) - Egy adós ország a következő módokon javíthatja a fizetőképességét: 1. devizatartalékok növelése (elvi lehetőség, mert gyakorlatilag nem képezi részét az adósságkezelő politikának) 2. új tőke bevonása (főleg direkt tőke lenne ilyenkor jó, hiteltőke csak ideiglenesen javítja a likv-t) 3. tőkekivitel fékezése, teljes leállítása (tőkemenekítés!) 4. áru- és szolgáltatásexport növelése 5. ára- és szolgáltatásimport csökkentése 6. az adósságszolgálat érétkének mérséklése - Az adósságszolgálat az adósságállomány volumenétől és az adósság szerkezetétől függ. Az adósság növekedését az adósságszolgálati terhek emelkedése kíséri. A kapcsolat szorossága azonban változó. Mértékét az adósságállomány szerkezete határozza meg. Az adósságállomány szerkezetének megfelelő átalakításával jelentősen csökkenthető az adósságszolgálat – ez gyakran csak átmeneti jellegű. - Az adósságállomány csökkenésének lehetséges formái: - csak devizakímélő módon csökkenthető - az adósságkötelezettségek felmondásakor a hitelezők azonnal kemény kereskedelmi szankciót léptetnek életbe ----> ez nem célszerű - megfelelő megoldás adósságállomány csökkentésére: a hitelező pénzügyi aktíváinak minőségi átalakítását vállalja: - 1. hitelkövetelések helyett működőtőke-befektetések (részvény vagy egyéb tőketulajdon) kerülnek a portfólióba (debt to equity ügyletek), így a hitelező pénzügyi aktíváinak értéke nem, vagy csak jellege változik - 2. a hitelező a pénzügyi aktíváit reáljavakra cseréli, hitelköveteléseit az adós exporttermékekre (debt for export) vagy természeti kincsre (debt to nature) konvertálja. - Az adósságkonverziós ügyletek következtében az adósságszolgálat végérvényesen csökken. De vannak problémák a debt-to-equity és a debt-to-export ügyletekkel - Debt-to-equity-nél az a legfontosabb probléma, h az ügylet során a külföldi hitelezőt hazai valutával fizetik ki (amiért ő részvényt vesz az adós országban). Kérdés hogy az így a forgalomba kerülő pénz mennyivel növeli a pénzmennyiséget, és így az inflációt. Empirikus vizsgálatok azt mutatják, hogy baromi sokkal! Pl. 5%-os konverzió esetén latin-amerikai országokra elvégzett vizsgálat alapján 33-59%-al nőne a M(S)! Ezért sokan nem is tartják lehetségesnek az ilyen konverziós ügyleteket. - A kapott részvényekre ált nem tart igényt a beruházó --> Adósságkötelezvények másodlagos piaca is kialakul. - Az adósságkötelezvény átadásnak-átvételének elterjedt megoldásai: 1. az adós is névérték alatti áron fizeti ki a kötelezvényt. Az adós a kötelezvény árfolyamnyereségén osztozik a kötelezvény aktuális tulajdonosával. 2. a kötelezvényt az adós névértéken fogadja be, de a hazai valutával történő fizetéskor nem az érvényes árfolyamot alkalmazza (hanem ennél kedvezőbbet). - A Debt-to-export-nál három probléma merül fel: 1) nem csökken e így az adós ország máshová eladható exportáru-bázisa? 2) mit csináljon a bank a kapott exportáruval? (bank árukereskedelmi tevékenységet nem folytathat, csak ha van ilyen jellegű leánya) 3)abszolút bizalom kell, ami nincs meg - Előfordul az adósságcsere-ügyletek során, hogy az adósságkötelezvények átadásáért a hitelezők valamilyen teljesítményt várnak el az adóstól, pl: fejlett ipari országok kormányai átvették a fejlődőd országok adósságkötelezvényeit az eredeti hitelezőktől, ha az adós kormánytól az oktatás vagy az egészségügy fejlesztését kérjék. - Létezik az adósságot természetért konverzió: a rossz minőségű adósságot a környezet, a természet jó minőségének megőrzése fejében eltörlik pl.: őserdők védelme. Ilyenkor egy, az eredeti követelést a másodlagos piacon megvásárló szervezet (pl. környezetvédelmi NGO) engedi el az adósságot. 11.4.1.2. Az adósságszolgálat csökkentését ígérő módszerek - Adósságszolgálat két részből áll: kamatfizetési és tőketörlesztési kötelezettség. - Fontos, hogy rövid vagy hosszú távú hitelekről beszélünk-e, vagyis milyen a lejárati szerkezet? Hosszabb lejáratú hiteleknél van türelmi idő: amely alatt az adós csak a kamatot fizeti, de tőketörlesztési kötelezettsége nincs → hitelek átütemezése: megnyújtják a hitelek lejáratát, újabb türelmi időhöz juttatva az adóst.
- Beszélhetünk nyílt vagy többoldalú átütemezésről, amikor az adós az összes hitelezővel együtt tárgyalja meg a futamidők meghosszabbításának feltételeit. Vagy: egyoldalú, burkolt átütemezés: új hitelmegállapodások kötése. Utóbbi az eladósodás bizonyos szintje felett már nem nagyon játszik. - Átütemezések fórumai: 1.a hivatalos jellegű hiteleket a Párizsi Klub keretében ütemezik át: adós köteles valamennyi hitelezőt értesíteni az ülésről, jegyzőkönyvet közösen dolgozzák ki. Az adósságszolgálat konkrét átütemezése bilaterálisan, hitelezőnként külön tárgyalásokon történik: a. adósnak egyértelműen bizonyítania kell, hogy képtelen az esedékes fizetések teljesítésére b. az adós valamennyi hitelezőjétől azonos mértékű fizetési kedvezményt kér c. rövid lejáratú hiteleket nem ütemeznek át (cut off date: ezt megelőzen felvetteket) d. teljes adósságszolgálatot átütemezik 2.magánforrásokból származó hiteleket a kereskedelmi bankok a Londoni Klub keretében ütemezik át. - Exporthiteleket nem mindig érinti az átütemzés. - Számos országnak többszöri átütemezésre volt szüksége: konszolidációs periódus megnyújtása. MYRAegyemény (multi-year rescheduling agreement) = több évre szóló átütemezési megállapodás, amely alapján automatikusan folytatódik a konszolidációs periódus, vagyis az adós meghatározott hitelállományra vonatkozóan felmentést kap az adósságszolgálat alól. - Valóságban 1980-asban: - rövid lejárató hitelek futamidejét is meghosszabbították - a bankok rövid lejáratú hitelkintlévőségeik védelmében refinanszírozó hiteleket folyósítottak - Valutáris szerkezet átalakítsa: a kamatok kapcsolatban vannak a jövőben árfolyam-várakozásokkal. Ahol a piac a valuta felértékelődésére számít, ott a nominálkamatláb alacsonyabb, ahol leértékelődésre, ott magasabb. A valutáris szerkezet átalakításánál az adósságszolgálat átmeneti csökkentésének az ára a jövőbeni kötelezettségek növekedése. Az árfolyam-várakozások nem mindig jönnek be, ebből következően veszteségek lehetnek. -Adósságállomány forrásszerkezetének megváltozása: a hivatalos hitelek mindig kedvezőbbek, mint a magánforrásból származóak (hivatalos hitel: mindig megjelenik az adományelem, összesített adósságszolgálat jelenértéke mindig elmarad a hitel névértékétől, hosszabb lejáratú, alacsonyabb kamatozású). 11.4.2. NEMZETKÖZI PROGRAMOK AZ ADÓSSÁGPROBLÉMA KEZELÉSÉRE - Az adósságválság kirobbanásakor az adósok és a hitelezők egyaránt keresték a kiutat. - Hitelezői kartellek jöttek létre: különböző típusú hitelezők megkezdték hitel-, ill. portfóliópolitikájuk koordinálását. - Cél: segíteni a szuverén adósokat abban, hogy felhagyjanak korábbi hibás gazdaságpolitikájukkal, amely folyamatosan újratermelte a folyó fizetések hiányát. - Három nki adósságkezelő program: 1. Nemzetközi Valutaalap: további hitelfolyósítást a súlyosan eladósodott országok esetében a legszigorúbb keresletkorlátozó intézkedések vállalásához kötötte, mivel az IMF álláspont az volt, hogy a krónikus hitelfelvételeket a túlzott felső fogyasztás idézte elő → belső kereslet csökkentése. Mivel a csökkenés kiterjed a beruházásokra is, ezért kritizálták a Valutaalapot → új politika: a hitelt a kereslet szerkezetének átalakításához kötötte (ami import csökkenést jelentett). Az adósság-átütemezési tárgyalások ellenőrzött mederbe terelése az IMF hiteleinek új típusú feltételessége lett. Azonban az adósságválságot még mindig csak átmeneti, likviditási jellegű problémának tekintették. ’80: feltételezés, hogy a túlzott eladósodást a könnyen megszerzett szindikált bankhitelek idézték elő. Erőteljes kiigazítási programokra került sor → folyó fizetési mérleg jelentősen javult egyes országokban, de a reálteljesítmények 1984-ben alig érték el az 1980. évi szint 80-85%-át. Nyilvánvalóvá vált, hogy az a politika, amely az adósságválság megoldásának minden terhét az adósokra hárítja, nem hozhat igazi eredményt. Strukturális feszültségekből fakadó problémákat csak átfogó rendezési tervvel lehet orvosolni. 2. Baker-terv (1985): USA szerint a fizetőképességi gondok legfőbb oka a likvid eszközök hiánya, tehát biztosítani kell a pozitív forrásmérleget, azaz gondoskodni kell, hogy a leginkább eladósodott országok számára az adósságszolgálat teljesítése ne járjon forráskivonással. Az USA kormánya azt a pénzügyi nézetet vallotta, hogy a fizetőképességi gondok oka a likvid eszközök hiánya → eladósodott országok forrásszerzési lehetőségeit bővíteni kell → Baker terv → bankok jelentős volumenű további hiteleket vállaljanak. Mivel az exportjuk mintegy kétszeresét tevő adósságállomány, illetve az export 30-40%-át lekötő adósságszolgálat mellett az érintett országok nem tudták a fizetőképességük erősítését szolgáló
reformlépéseket megtenni (nem tudtak szerkezetátalakító beruházásokat megvalósítani), ezért biztosítani kellett nekik a pótlólagos forrásokat. Baker-terv három pillérre épült: 1. az eladósodott országok adósságszolgálati kapacitását külső források biztosításával meg kell erősíteni; 2. az adósságválság megoldásában elsősorban a hitelezőknek kell részt venniük; 3. nki erőfeszítéseket a legsúlyosabb helyzetben lévő országok csoportjára kell összpontosítani, s ezek számára konkrét programot kell kidolgozni. - Baker-tervet 15 országra terjesztették ki. - Baker-tervre növekedésorientált szemlélet volt jellemző. - leggyengébb pontja azonban, hogy a magánhitelezőktől, az adósságválság által leginkább sújtott nki bankoktól várta el, hogy további kockázatokat vállalva finanszírozzák a kiigazítási programokat. → transznacionális bankok elutasították a rájuk vonatkozó javaslatokat, hiszen miért viseljék ők a válság minden terhét, ha a kormányok nem vállalnak semmilyen támogatást! 3. Brady pü-min. javaslata (1989): minőségi különbséget tett az eladósodás különböző fázisai között. Elfogadottá vált a ’80-as évek végére az adósságfüggés (debt overhang) ténye. Így az adósságválság megoldásához olyan intézményes és kollektív lépéseket kell tenni, amelyek az adósságterhet mérséklik. Tehát 1. az adósságállomány, adósságszolgálat csökkentését a hivatalos szerveknek is segíteniük kell, aktív szerepvállalás kell. 2. Eseti megoldásokat kell kialakítani, az egyes adósok és hitelezők tényleges helyzetének leginkább megfelelő formát alkalmazva. 3. Adósságcsökkentő tárgyalások előfeltétele az IMF-fel kötendő stand-by megállapodás. Brady-terv lényege: az adósság csökkentésének módozatait kombinálta (pl. futamidők megnyújtása; bankhitelek könyvhitellé alakítása; stb.). - Ezzel „több lábra állították a nki adósságkezelést”; módszereket kibővítették + különféle eszközök kombinált alkalmazása (pl.: Brady-kötvény amely az eredeti bankhitelt 30 éves lejáratú kötvénnyé alakította át). - Adósságválság kezelésének eredményei ’90-es években már látszottak. „Helyzet jelentősen javult.” De a hitelezőknek rá kellet döbbenniük a kockázatkezelő politika meghatározó jelentőségére. - ESAF-HIPC és PRGF-HIPC programok, mint a súlyosan eladósodott országok megsegítésének legkomolyabb formái.
