Önkormányzati tájékoztató 59. szám március

Szovátai Hírmondó Önkormányzati tájékoztató

59. szám 2009. március

Már napokkal korábban ke z d őd ött Már három nappal az évforduló előtt, március 12én, csütörtökön megkezdődött a márciusi ünnepségsorozat Szovátán. Késő délután, miközben kinn – karácsonyi módra – nagy pelyhekben havazott, a Városháza jó meleg nagytermében teltház előtt tartott előadást Józsa András az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről. Petőfi és a székelyek címmel előadott értekezésében a jelenlévők érdekes adatokat tudhattak meg a szovátai negyvennyolcas honvédekről, Petőfi Sándornak az erdélyi jelenlétéről és sírhelyének felkutatására irányuló legújabb kutatások eredményeiről. Az ünnepségen a Líceum diákjainak népes csoportja szavalt Petőfi verseket. A műsorukat Vass Katalin és Vass Júlia tanárnők állították össze. Végül a helybéli hagyományőrző huszárcsapat bemutatta ruházatát, aztán huszárdalokat énekelt.

A neg y vennyolcas eszmék nem av ulnak Március 13-án, pénteken 17 órától a szovátai általános iskolák tanulói a 48-as forradalom emlékének szentelt műsort mutattak be a Domokos Kázmér Művelődési Központ nagytermében. A műsor a Vörösmarty Mihály Szózat-ával és a Kölcsey Ferenc alkotta Himnusz-szal vette kezdetét, Stefan Renáta illetve Mózer Norbert előadásában. Mindketten az S. Illyés Lajos Általános Iskola tanulói. Ezután a 2-es Számú Általános

Iskola harmadikosai-negyedikesei sóvidéki táncot mutattak be, majd az S. Illyés Lajos Általános Iskola nyolcadikosainak (A és B osztály) irodalmi összeállítása következett. Őket táncjátékkal követték a szakadáti I-IV. osztályosok. Ismét néptáncot láthattunk, Kacsó László tanár tánccsoportja (S. Illyés Lajos Általános Iskola) sóvidéki táncot adott elő. Végezetül ugyanezen iskola Kossuth-kórusa negyvennyolcas

dalok csokrával ajándékozta meg a közönséget. A műsor a Himnusz közös éneklésével zárult. Az ünnepelni és emlékezni öszszegyűlt nagyszámú közönség és a lelkes előadók igazolták újra, hogy az 1848-49-es szabadságharc emléke elevenen él gyermekben, felnőttben egyaránt, a negyvennyolcas eszmék nem avulnak: szabadságszeretet, a hősök és a hősiesség tisztelete a mai ember számára is természetes. Péter Huba

Magyaroktól. Magyaroknak Nemzeti ünnepünk alkalmából anyaországi vendégek kerestek fel bennünket, tartottak előadást. A budapesti Székely-Hargita Alapítvány szervezésében a Kós Károly Általános Iskola diákjai 2009. március 14. napján a 1848-as forradalomra és szabadságharcra emlékezve színdarabot adtak elő, a következő jeligével: „Magyaroktól. Magyaroknak”.

A sz ovátai neg yvennyolcasok kopjafájánál Március 15-én először a templomokban (a katolikus szentmisén illetve a református istentiszteleten) emlékeztek meg nemzeti ünnepünkről. A szovátai Mátyás huszárok díszfelvonulása – a Templom utca bejáratától a Városházáig – közvetlenül a központi ünnepség megkezdése előtt történt. Az ünnepi műsor rövid összefoglalója: A Himnusz eléneklésével indult a műsor a Városháza udvarán felállított szabadtéri színpadon. Petőfi Sándor Magyar vagyok című versét Szabó Győző szavalta el. Péter Ferenc polgármester beszédében újból az összefogás szükségességét hangsúlyozta. Aztán Madaras Beáta szép hangja szállt a márciusi délutánban, s fogta össze az ünneplésre összegyűlteket. Bohoj György, Szikszó város alpolgármestere köszöntötte a szovátaiakat. Petőfi Sándor A magyar nemzet című versét Szabó Pál Péter szavalta. Baczoni Sándor református tiszteletes és Oláh Domokos római katolikus plébános beszéde következett. A Városháza udvarán felállított szovátai negyvennyolcasok kopjafájánál elhelyezték a kegyelet koszorúit: Polgármesteri Hivatal, Szováta város önkormányzati képviselőtestülete, RMDSZ, Kerekes Károly képviselői irodája, Szikszó város önkormányzata, Szikszói Betánia óvoda, református egyház, Bernády Közművelődési Egylet, Domokos Kázmér Iskolacsoport, Magyar Polgári Párt, Mobila Bűtorgyár, Történelmi Vitézi Rend, Domokos Kázmér Iskolacsoport Diáktanácsa, szovátai Mátyás huszárok, fürdővállalat. A Hajdu Imre tanító által vezetett, az S. Illyés Lajos Általános Iskola kisdiákjaiból verbuvált Kossuth-kórus Kossuth-nótákat adott elő. A Harmat tánccsoport bemutatója következett, majd Petőfi Sándor Bizony mondom, győz most a magyar című versét Jakab István mondta el. Befejezésül a Mezőhavas népizenekar muzsikája (énekelt: Tófalvi Edit) és a szovátai Mátyás huszárok tánca következett. Este a szokásos tűzijáték (a szikszói önkormányzat ajándéka) szórakoztatta a szovátaiakat.

Március Itt a március, és a tél még mindig nem hagyja magát. Hó hull, s a szél még a szemedbe vágja, amikor már elhitted, hogy vége, elment és sokáig nem látod, s már búcsúztál tőle – „Menj csak Isten hírével!” –, fáradt mozdulattal intettél is neki, pedig csak arra gondoltál, hogy „akkor lássalak, amikor a hátam közepét!”. Szó mi szó, eleged lett belőle. Mint ahogyan eleged lett mindenféle más dermedtségből, hiszen látod magad körül, hogy dermedezik a világ is. Naponta hallasz elrettentő híreket. Tele velük az újság, a televízió. De nem kell mondják, már érzed a saját bőrödön, hogy a gazdasági világválság kinyújtotta csápjait feléd is. Drágul az energia, az élelem, az élet. Ott állsz szülőhelyeden egy bank kisablaka előtt, s derékból meghajolva beszélsz be egy lyukon, próbálod igazolni, hogy öregapádnak járna a visszakapott földjére egy kis uniós támogatás. Korábban, amíg nem jött a pénz, ott volt a neve a listán, de mire megérkezett, addigra eltűnt a név. A tisztviselő hitetlenkedve hümmög, mert ő is emlékszik rá, hogy egy-két hónapja még ott volt. Te meg végképp nem érted, hova tűnhetett. Miközben zsebedben kotorászol igazoló akták után, még szégyelled is magad, hogy lábaid váltva, úgy állsz ott, mint egy koldus. Ekkor csörren a telefonod. „Ez is jókor jön” – gondolod. Nevet nem ír ki, de azért felveszed. Iskoláskori barátod borízű hangját ismered meg. Szabadkozik, hogy zavar. „Nem tesz semmit” – mondod neki. Aztán nekibátorodik és elmondja, hogy az elmúlt napon – hiába a hátuk mögötti sokéves munkaviszony – testületileg kirakták őket a munkahelyükről. Csak azért, mert munkájukat immár nem saját alkalmazottakkal, hanem egy bedolgozó másik céggel akarják elláttatni. Bánatukban persze, hogy ittak néhány pohárral. „Ha ezt meg kell ünnepelni...” – mondanád neki rosszallóan, de nem teszed mert hallod a hangján, hogy mennyire elkeseredett. „Arra a munkára továbbra is szükség van, akkor miért nem maradhattunk? Lehet ilyet csinálni?” – kérdezi. Vigasztalni kellene, de mit mondhatnál neki? Hogy éppen egy bankban vagy és öregapád pénzére ácsorogsz? Hogy magad is már egy évtizede megkóstoltad a munkanélküliek kenyerét? Vagy csak röviden azt, hogy „sajnos, lehet”. Nem találod a szavakat, s amikor a kapcsolat hirtelen megszakad, nem hív újra téged, és te sem hívod őt. Jó lenne az egészet elfelejteni. Igen, ha ki tudnád a fejedből verni, hogy hozzád fordult – vajon miben reménykedett? –, neked mondta el bánatát, hogy saját gondjaid mellett ezt is görgesd tovább. „Uram, mi lesz ebből?” – sandítasz fel az égre. „Miért nem engedsz már a szorításodon?” A kalendáriumból tudod, hogy tulajdonképpen tavasz lenne. Holnap már könnyű szívvel zászlókat kellene lengetni. És emlékezni. Örülni szeretnél, és minden ízeddel napra vágysz. Fényre és melegre. Hiszen március van. Március, „népek tavasza”. Molnos Ferenc

2

önkormányzat

Szovátai Hírmondó, 59. szám 2009. március

Városházi anyakönyvi adatok Bejelentett újszülöttek: Domokos Dália Melánia (szülei: Domokos Ernő és Domokos Judit); Szabó Erik Edvin (szülei: Szabó Árpád és Szabó Judit); Bokor Nimród (szülei: Bokor Tibor és Bokor Ibolya Linda); Bartha Áron (szülei: Bartha Dezső és Bartha Éva Gyöngyvér); Nagy Zalán (szülei: Nagy Iosif Zoltán és Nagy Éva); Fülöp Vanesza (szülei: Fülöp Mózes és Szőcs Erzsébet); Kalo Levente (édesanyja: Kalo Veronika). Isten éltesse Őket! Önkormányzati határozatok: 11. Határozat – Szováta város köz és magán vagyonának a felleltározásáról; 12. Határozat – Szováta város közvagyon nyilvántartásának a módósításáról; 13. Határozat – Szováta város magánvagyonában lévő alapeszközök leírásának elfodadásáról ; 14. Határozat – az ivó-és szennyvíz árának módósításáról; 15. Határozat – Szováta város közbiztonságát javító program jóváhagyásáról; 16. Határozat – a 2972-es telekkönyvbe bejegyzett terület szétválasztásáról. A Polgármesteri Hivatal Vezetősége: Péter Ferenc – polgármester (0265 – 570218); Hegyi Mihály – alpolgármester (0265 – 570218); Domokos András – jegyző (0265 – 570218); A Polgármesteri Hivatal elérhetőségei: Cím: 545500 Szováta, Főút, 155 szám Tel: 0265 – 570218 Fax: 0265 – 570524 E-mail: secretariat@primaria. szovata.ro Fogadóórák Polgármester: Péter Ferenc – Kedd 11,00 órától; Alpolgármester: Hegyi Mihály – Szerda 11,00 órától; Jegyző: Domokos András – Csütörtök 11,00 órától;

Képviselői fogadóórák Kerekes Károly, körzetünk parlamenti képviselője április 3-án 10 órai kezdettel tartja következő fogadóóráit szovátai képviselői irodájában.

Gyerekpénz pótlék A 105/2003-as sürgősségi kormányrendelet előírásai alapján folyósított családi pótlék és a gyermekét egyedül nevelő szülőt megillető támogatás jogosultságának felső jövedelmi határa 466 RON értékre változott. Ez az összeg egy főre eső nettó jövedelemre vonatkozik. Kéréseket a polgármesteri hivatal II. épület alagsorában adhat le minden érdekelt 8-14 óra között.

Házasságot kötöttek: Simon Zoltán (Marosszentgyörgy) – Szabó Irén (Tavasz utca 32 szám). Boldog házasságot! Elhunytak: Piri Ferenc (1947) – Illyésmező 132/A szám; Márton Margit (1938) – Petőfi Sándor lakónegyed E1/20 szám; Zsombori Julianna (1950) – Petőfi Sándor lakónegyed C1/5 szám; Molnos József (1953) – Fő út 81/A szám; Menyhárt Sándor (1936) – Hosszú utca 52 szám; Moga Károly (1933) – Illyésmező 94 szám; László Piroska (1942) – Kisállomás utca 9/A szám; Piroska András (1937) – Sómező utca 31 szám; Nikolics József (1925) – Farkas utca 29 szám; Lukács Vilma (1922) – Fő út 56 szám; Henter Gizella (1920) – Kóródszentmárton; Farkas István (1928) – Csendes utca 24 szám.

Nyugodjanak békében!

Mez őgaz daság i támogatások Területalapú támogatások

Gázolaj-támogatás

Március 24-től május 15-ig igényelhető az Európai Unió által biztosított területalapú támogatás a 2009-es évre. A területalapú támogatásokra a kéréseket Szovátán a Városháza nagytermében adhatják be a földtulajdonosok. Felhívjuk mindazoknak a földtulajdonosoknak figyelmét, akik az elmúlt évben értesítést kaptak, hogy a 2009. évi területalapú támogatások igényléséért jelenjenek meg Segesváron a Mezőgazdasági Intervenciós és kifizetési Ügynökségnél (APIA), hogy nem szükséges Segesvárra utazniuk, Szovátán is benyújthatják igényléseiket (a Városháza nagytermében). Kik igényelhetik a területalapú támogatásokat? Igényelhetik mindazon személyek, akik legalább 1 hektár mezőgazdasági területtel rendelkeznek. Ha a terület több részből áll, akkor 30 árnál (0,3 ha) nem kisebb parcellákból tevődik össze. Szükséges iratok: - személyazonossági igazolvány másolata; - működő bankszámla kivonat másolata; - sínes irattartó (dosszié). Kérjük, hogy hozzák magukkal a terület birtoklási jogát igazoló aktáikat (esetenként: telekkönyvi kivonat, birtoklevél, adás-vételi szerződés, bérleti szerződés). A tavalyihoz viszonyítva változik a támogatás mértéke. Ezúttal hektáronként 71 eurós, nem pedig 50 eurós támogatást fognak kapni az igénylők. Idén az uniós alapokból 618 millió eurót fordíthat az ország a területalapú támogatásokra.

A tavalyi évhez hasonlóan a szakminisztérium ebben az évben is gázolaj-támogatással segíti a mezőgépészeti munkálatokat. A támogatás értéke egy lej az üzemanyag literenkénti árából, vagyis a töltőállomáson a mezőgazdasági igazgatóság által kiállított igazolvány felmutatásával ennyivel kevesebbet kell fizetni. A támogatás nem bármennyi gázolaj fogyasztására vonatkozik, hanem hektáronként maximum 39 liter gázolaj minden literét támogatja a kormány 1 lejjel. Tehát, a szakminisztérium a hektáronkénti maximális fajlagos üzemanyag-fogyasztást 39 literben állapította meg. A támogatásra az egy hektárnál nagyobb területet bevető gazdálkodók jogosultak. A támogatásra jogosultak mind a magántermelők, mind a jogi személyiségű mezőgazdasági profilú cégek, valamint a termelői egyesületek – feltétel, hogy szerepeljenek a községi gazdalajstromban. A rendelet értelmében a tavaszi kultúrákra a kérvényeket – a polgármesteri hivatal közvetítésével – a megyei mezőgazdasági igazgatóságon kell leadni április 30-ig. A kiállított igazolványokkal a támogatott gázolajat legkésőbb május 29-ig lehet megvásárolni. Az őszi kultúrákra is jár a támogatás, hasonló feltételek mellett. Ebben az esetben a kérvényeket augusztus 1-je és október 30-a között kell leadni, és november 15-ig lehet felhasználni. A határidőig el nem használt igazolványok érvényüket vesztik. A területhasználatot a termelő-

Tűzvédelmi szabályok

egyéb tűzgyújtó eszközt használni; – tilos a gázpalackok nyílt lánggal való melegítése; – tilos a gázpalackok használata, ha a palack nem a megfelelő, függőleges helyzetben van; – tilos a palackok, nyomásszabályzók, gázvezetékek légmentes záródását nyílt lánggal ellenőrizni; – tilos a gázpalackok tartalmát más tárolóba üresíteni; – ne tegyenek gyerekek számára elérhető helyre gyufát, gyertyát, öngyújtót;

A nemkívánatos tűzesetek elkerülése érdekében a tűzoltók a következőkre hívják fel a figyelmet: – ne használjanak meghibásodott vagy rögtönzött elektromos gépeket, huzalokat, áramcsatlakozót; – ne terheljék túl a különböző gépek, berendezések egyidejű használatával a villamos hálózatot; – ne használjanak nyomásszabályozó nélküli, hibás tömítésű gázpalackot; – a tűzveszélyes helyiségek közelében tilos gyufát, gyertyát vagy

nek igazolnia kell, erre jó a birtoklevél, a bérleti szerződés, az adásvételi szerződés vagy akár az adományozási okirat is. Az igénylőnek típuskérést kell kitöltenie három példányban. Magántermelők esetében a személyi igazolvány másolatát, cégek esetében a cégbírósági bejegyzés másolatát, valamint a helyi tanács által a gazdalajstrom-bejegyzések alapján kiállított, a terület nagyságáról szóló igazolványt kell mellékelni. Az iratcsomót a helyi tanácshoz kell leadni, majd miután a mezőgazdasági igazgatóság szakembere ellenőrizte, a polgármesteri hivatal jegyzékbe veszi. A kérvény három példányából egyik a termelőnél marad, a második a polgármesteri hivatalnál, a harmadikat pedig a megyei mezőgazdasági igazgatóságon kell leadni személyesen vagy felhatalmazott által. Abban az esetben, ha a termelő több község területén gazdálkodik, minden egyes községházán kell iratcsomót iktatni. A mezőgazdasági igazgatóság ellenőrzi a dossziékat, megállapítja az igénylés jogosságát, illetve a támogatandó gázolaj mennyiséget, majd igazolványt állít ki. A jóváhagyott gázolajmennyiség függvényében a termelő kérheti egyetlen vagy több igazolvány (maximum tíz) kiállítását, attól függően, hogy van-e szállítási, esetleg raktározási lehetősége. Az alkalmazási szabályzat szerint a támogatott gázolajat egy erre külön felhatalmazott személy is kiveheti, ekkor be kell mutatni a tanács által kiállított felhatalmazást és a termelők névsorát, amelyet a hivatal polgármestere és jegyzője láttamozott.

– ne hagyjanak felügyelet nélkül: égő gyertyát, csempekályhát, működésben lévő elektromos gépeket; – a házak, épületek padlásán ne raktározzanak gyúlékony anyagokat, üzemanyagot; – tilos rögtönzött füstölők létesítése és használata raktárban, padláson vagy gyúlékony anyagok közelében; – tilos szilárd fűtőanyagok használata gázvezetékre csatlakoztatott kályhák esetében.

A replika jogán 2005-ben alakult a Maros Megyei Barlangi – és Hegyimentő Szolgálat. Feladatai közé tartozik a megye területén található turistautak felügyelete, a balesetet szenvedett személyek elsősegélyben részesítése és biztonságos helyre történő szállítása, valamint a barlangi és vízi mentés. Az intézmény 18 hegyimentővel, 4 mentőbúvárral, egy orvossal, valamint a működéshez szükséges tárgyi és anyagi háttérrel rendelkezik. A csapatok két részre vannak felosztva: 12 hegyimető dolgozik a Maros Völgyében és 6 Szovátán. A 77 / 2003-as Kormányhatározat alapján Maros Megyében a Szolgálat szervezi, koordinálja és végzi a mentési tevékenységet. A megye területén működhetnek olyan egyesületek, akiknek a tevékenységi körükben szerepel a hegyi mentés, de ez csak az Országos Hegyimentő Egyesület előzetes engedélyével és a Szolgálattal kötött szerződés alapján lehetséges. A Maros Megyei Hegyimentő Szolgálat a Szovátai Hírmondó 2009 januári, 57-es számából értesült a Szovátai Hegyimentő Egyesület megalakulásáról. Mivel a Maros Megyei Hegyimető Szolgálat az óta sem kapott semmilyen együttműködési kérelmet, és az Országos Hegyimentő Egyesület sem adott még névhasználati engedélyt sem, felhívjuk az érintett egyesület figyelmét, hogy mielöbb tegye meg a hivatalos lépéseket, ugyanis jelen pillanatban működésük és névhasználatuk nem törvényes. Megemlítjük, hogy igény esetén a hegyimentő szolgálat az egységes segélyhívószámon, a 112n értesíthető, vagy a 0 725 826 668 számon (vagyis 0 – SALVAMONT billentyűkkel tárcsázva). Felhívjuk a Szovátai Önkormányzat figyelmét, hogy a Maros Megyei Barlangi – és Hegyimető Szolgálatot érintett kérdésekben bármikor a rendelkezésükre állunk . Kovács Zoltán Róbert szolgálatvezető

Hivatásos nevelőszülői állás A Maros Megyei Társadalmi Segélyezési és Gyermekvédelmi Igazgatóság 2 vagy annál több gyerek egyidejű gondozására keres hivatásos nevelőszülőt. Érdeklődni Szovátán a Városháza 2. sz. épületében, Rózsák útja 2 sz., tel. 0265-570218, belső 125 vagy Marosvásárhelyen, a Trébely utca 7 szám alatt a Hivatásos Nevelőszülői Szolgálat székhelyén, tel. 0265-211012, belső 111 vagy 113 telefonszámokon.

Szovátai Hírmondó, nr. 59 martie 2009

autoritatea publică locală

3

Agricultură Sprijin de suprafaţă

Hotărârile Consiliului Local Hotărârea nr. 11 – cu privire la aprobarea inventarului anual al patrimoniului public şi privat al oraşului Sovata pe anul 2008 ; Hotărârea nr. 12 – cu privire la aprobarea actualizării listei bunurilor care alcatuiesc domeniul public şi privat al oraşului Sovata; Hotărârea nr. 13 – cu privire la casarea mijloacelor fixe din domeniul privat al oraşului Sovata; Hotărârea nr. 14 – cu privire la aprobarea modificării preţurilor şi tarifelor la serviciile publice de alimentare cu apă potabilă şi canalizarea-epurare pentru S.C. Servicii Tehnice Comunale S.A Sovata; Hotărârea nr. 15 – cu privire la aprobarea programului „Împreună pentru siguranţa ta” pentru prevenirea criminalităţii la nivelul oraşului Sovata în anul 2009; Hotărârea nr. 16 – cu privire la aprobarea dezmembrării unui teren înscris în CF nr. 2972;

Agenţia de Plăţi si Intervenţie pentru Agricultură (APIA) anunţă că, în data de 2 martie 2009, va demara campania de depunere a cererilor de plată pentru schemele de sprijin pe suprafaţă. Pentru a beneficia de acest sprijn financiar, fermierii trebuie sa depună la primăria (sala mare) o singură cerere de plată în perioada 24 martie - 15 mai 2009. Precizăm că depunerea cererii de plată în intervalul 15 mai - 9 iunie va determina penalităţi de 1 la suta pentru fiecare zi lucrătoare întărziere. Beneficiarii măsurilor de sprijin pe suprafaţă pot fi persoanele fizice şi/sau persoanele juridice care exploatează terenul agricol pentru care solicită plată, în calitate de proprietari, arendaşi, concesionari, asociaţi, administratori în cadrul asociaţiilor în participaţiune etc. Dacă proprietarul a dat terenul în arendă, l-a concesionat sau l-a închiriat, sprijinul financiar pe suprafaţă respectivă va fi acordat celui care lucrează terenul. Precizăm că sunt eligibile la plată exploataţiile cu suprafaţă de cel puţin un hectar şi formate din parcele agricole cu suprafaţă de cel puţin 0,3 hectare.

De asemenea, solicitantul trebuie să declare toate parcelele agricole şi să respecte Bunele Condiţii Agricole şi de Mediu (GAEL) pe toată suprafaţa agricolă a fermei. Menţionăm că schemele/măsurile de sprijin pe suprafaţă sunt finanţate din Fondul European de Garantare Agricolă (FEGA), din Fondul European Agricol pentru Dezvoltare Rurală (FEADR) şi din bugetul de stat, prin bugetul Ministerului Agriculturii, Pădurilor şi Dezvoltării Rurale (MAPDR). Pentru campania 2009, România beneficiază de o alocaţie financiară de 618,1 milioane de euro pentru plata unică pe suprafaţă (SAPS), ceea ce reprezintă circa 71 de euro pentru un hectar.

Subvenţie de motorină Conform HG 1626/2008 statul român subvenţionează lucrările mecanice de înfiinţare a culturilor de primăvară şi toamnă din 2009. Subvenţia de 1 leu/litru motorină până la 39 litri/ha va fi acordată şi în etapa I, pentru înfiinţarea culturilor de primăvară şi în etapa a II-a, pentru înfiinţarea culturilor de toamnă . Beneficiarii sunt producătorii agricoli – persoane fizice şi/sau

juridice, care înfiinţează culturi în teren arabil. Condiţii de eligibilitate: a) solicitanţii să facă dovada dreptului de folosinţă asupra suprafeţei de teren pe care înfiinţează culturi, în calitate de proprietar, arendaş, concesionar sau organizaţi în alte forme de asociere şi/sau exploatare a terenului; b) suprafeţele de teren pe care înfiinţează culturi să fie minim 1 hectar inclusiv; c) să nu figureze ca debitori la Direcţia pentru Agricultură şi Dezvoltare Rurală, sau să îşi lichideze debitele existente până la data depunerii cererii de sprijin financiar; Acte necesare: a) cerere tip; b) copie de pe actul de identitate (B.I. sau C.I.) – pentru persoane fizice; c) adeverinţă eliberată de primărie conform înscrisurilor din Registrul Agricol cu suprafaţă de teren pe care o exploatează; d) dovada dreptului de folosinţă asupra suprafeţei de teren pe care înfiinţează culturi – documente tip (Acte de proprietate, contracte de arendă, contracte de vânzarecumpărare, contracte de concesionare, contracte de închiriere, contracte de comodat, donaţii,

adeverinţa eliberată de comisia locală de fond funciar – în lipsa titlului de proprietate – prin care se adevereşte suprafaţa validată pe anexa nr... poziţia...). Acordarea sprijinului financiar prin subvenţionarea costului motorinei se derulează în două etape. Etapa I – pentru culturile de primăvară: - termen depunere cereri – 30 aprilie 2009 inclusiv; - termen utilizare adeverinţe pentru achiziţionare motorină – 29 mai 2009 inclusiv; - termen depunere deconturi justificative de către furnizori la DADR – 30 iunie 2009 inclusiv. Etapa a II-a – pentru culturile de toamnă: - termen depunere cereri – 1 august - 30 octombrie 2009 inclusiv; - termen utilizare adeverinţe pentru achiziţionare motorină – 15 noiembrie 2009 inclusiv; - termen depunere deconturi justificative de către furnizori la DADR – 30 noiembrie 2009 inclusiv. „Adeverinţele neutilizate până la datele prevăzute mai sus îşi pierd valabilitatea devenind nule de drept.”

Î N AT E N Ţ I A L O C U I T O R I L O R O R A Ş U L U I S O VAT A

Conform Ordinului 605/579 din 15.09.2008, emis de Ministerul Internelor şi Reformei Administrative şi Ministerul Agriculturii şi Dezvoltării Rurale, privind dispoziţiile generale de apărare împotriva incendiilor pe timpul utilizării focului deschis la arderea de mirişti, vegetaţie uscată şi resturi vegetale şi OMAI 163 din 28.02.2007 pentru aprobarea normelor generale de apărare împotriva incendiilor, arderea miriştilor, vegetaţiei uscate şi resturilor vegetale se poate face cu respectarea următoarelor reguli: - în perioadele de caniculă şi secetă prelungită, arderea miriştilor, vegetaţiei uscate şi a resturilor vegetale este interzisă; - respectarea prevederilor de la

punctual 1 este verificată de primar împreună cu comitetul local pentru situaţii de urgenţă, prin şeful serviciului voluntar pentru situaţii de urgenţă sau persoane desemnate în acest sens; - arderea miriştii, vegetaţiei uscate şi resturilor vegetale poate fi interzisă pe o perioadă de timp sau între anumite intervale orare ale zilei prin ordin al prefectului şi a primarului; - primarii sunt obligaţi să aducă la cunoştiinţa populaţiei perioadele în care se interzice arderea miriştii, vegetaţiei uscate sau a resturilor vegetale; - utilizarea focului deschis în locuri cu pericol de incendiu şi pe timp de vânt este interzisă, locurile cu pericol de incendiu, în

care se aplică această interdicţie, se stabilesc şi se marchează de persoanele în drept. Parcelarea miriştii în suprafeţe de maximum 10 hectare, prin fâşii arate; - izolarea zonei de ardere faţă de căi de comunicaţie, construcţii, culturi agricole vecine, instalaţii, fond forestier, se face prin executarea de fâşii arate; - arderea se execută numai pe timp de zi; - asigurarea personalului de supraveghere şi stingere a eventualelor incendii până la finalizarea arderii; - la arderea miriştilor, pentru suprafeţe mai mici de 5 hectare, trebuie asigurate substanţele şi mijloacele de stingere necesare;

- pentru suprafeţe de ardere mai mari de 5 hectare, trebuie asigurat un plug, cisternă cu apă, mijloace de tractare şi personal de deservire; - pe terenurile în pantă arderea miriştii se face pornind din partea de sus a pantei; - vegetaţia uscată şi resturile vegetale se colectează în grămezi, în cantităţi astfel încât arderea să poată fi controlată; - în jurul fiecărei grămezi se curăţă terenul de vegetaţie pe o distanţă de 5 metri; - arderea se execută în locuri care nu permit propagarea focului la fondul forestier, construcţii şi care să nu afecteze reţelele electrice, de comunicaţii, conductele de transport a gazelor naturale, produsele petroliere ori alte materiale combustibile; - nu se aprinde focul la o distanţă mai mică de 50 metri faţă de locuinţă şi anexele acesteia, 100 de metri faţă de depozitele de furaje, 200 de metri de liziera pădurii; - stingerea totală a focului înainte de părăsirea locului arderii; - arderea miriştii, a vegetaţiei uscate şi a resturilor vegetale se execută numai după obţinerea permisului de lucru cu focul; - emiterea permisului de lucru cu foc se face prin grija primarului de către şeful serviciului voluntar pentru situaţii de urgenţă, sau persoana desemnată în acest sens; - permisul de lucru cu focul se întocmeşte în două exemplare, un exemplar celui care solicită permiterea executării arderii, iar cel

de al doilea serviciului voluntar pentru situaţii de urgenţă ; - permisul de lucru cu focul este valabil o singură zi; - la terminarea arderii permisul de lucru cu focul se predă de către executant emitentului; - este obligatorie instruirea personalului care execută, controlează şi supraveghează arderea miriştilor, vegetaţiei uscate şi resturilor vegetale asupra măsurilor de apărare împotriva incendiilor, precum şi informarea serviciului voluntar pentru situaţii de urgenţă; - consiliul local are obligaţia de a stabili locurile unde, periodic sau permanent, se pot efectua lucrări de ardere a resturilor vegetale şi a vegetaţiei uscate, a persoanelor care le supraveghează, stabilirea şi marcarea locurilor cu pericol de incendiu. IMPORTANT Conform articolului 96 alin.(1) pct.9, din OG 195/2005, modificată cu Legea 265/2006 obligaţia proprietarilor şi deţinătorilor de terenuri cu titlu sau fără titlu de a nu arde miriştile sau vegetaţia ierboasă fără acceptul Autorităţii pentru Protecţia Mediului şi fără informarea în prealabil a Serviciului Voluntar pentru Situaţii de Urgenţă, se sancţionează cu amendă cuprinsă între 3.000 – 6.000 lei pentru persoane fizice şi amendă cuprinsă între 25.000 – 50.000 lei pentru persoane juridice. Şef S.V.S.U. TOMA TRAIAN

4


aktuális

Péter Ferenc polgármester ünnepi beszéde

Tisztelt ünneplő közösség! Kedves vendégek! Kedves szovátaiak! Nem is észleljük igazán, oly gyorsan telik az idő. Úgy tűnik, mintha csak a minap gyűltünk volna legutóbb erre az udvarra. Hányadszor is állunk együtt itt, hogy megemlékezzünk nemzeti történelmünk legfontosabb eseménysoráról, az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról? Ne számolgassuk! Maradjunk annyiban, hogy sokadszor! Bizony sokadszor vagyunk a szovátai negyvennyolcasok kopjafájánál, hogy nemzetünk születését és kiteljesedését megünnepeljük. Akik eljöttünk, fontosnak tartjuk, hogy évente találkozzunk itt. Találkozzunk egymással, és találkozzunk a történelmünkkel. Amikor készültem rá, hogy ezen alkalomból ma itt Önökhöz beszédet intézzek, próbáltam visszaemlékezni, hogy az elmúlt

évek ünnepségein a felszólalók – köztük magam is – miket mondtak el a forradalomról és szabadságharcról, miket emeltek ki az eseményekből, mit találtak időszerű üzenetnek. Az évek során ünnepköszöntő beszédeimben nem ugyanazt ismételgettem, hanem évről évre igyekeztem az eseményeket újabb és újabb nézőpontból megvilágítani, hogy ne csak egy pátosszal átitatott sematikus képet őrizzünk magunkban róla. Petőfi és Kossuth tetteiről és érdemeiről szoktak mások beszélni, én arról beszéltem, amiről ilyenkor általában meg szoktak feledkezni az akkori eseményeket méltató szónokok. Szóltam negyvennyolc előzményeiről, Magyarország sajátos politikai helyzetéről a nemzeti eszme kiteljesedésének idején, a liberális nemesség reformokat sürgető szerepéről, az egymást generáló, országról országra terjedő európai forradalmakról, – amelyeknek része volt a magyar is, azzal a különbséggel, hogy egy hosszú és kimerítő nemzeti szabadságharcba fordult. Meghúz-

tam a határvonalat a március 15-i rövid pesti vértelen forradalom és a sokkal de sokkal hosszabb szadságharc között. Kiemeltem Széchenyi nagyságát, példanélküli tevékenységét, amellyel kiérdemelte „a legnagyobb magyar” megnevezést. Számba vettem a szabadságharc óriási veszteségeit. Rávilágítottam Deák Ferenc zseniális államférfiúi bölcsességére, amelynek köszönhetően, egy levert szabadságharcból hazája számára fegyver nélkül és áldozatok nélkül győzelmet csikart ki. Megemlékeztem a szabadságharc szovátai hőseiről, akiknek nevét ezen a kopjafán őrizzük. Március 15-én én elsősorban ezekre gondolok. Mit mondhatnék még? Minek van ma aktualitása? Milyen üzenetet küld nekünk a mába 48 márciusa? Hajlamosak vagyunk üzeneteket keresni, amelyek a minket foglalkoztató, éppen aktuális problémáinkhoz szólnak, azokban segítenek nekünk eligazodást, megoldást találni. Mint mindig és mindenkor, most is hangsúlyozom a maroknyi magyar nemzetünk összefogásának szükségességét. Mindig is próbáltam arra rávilágítani, hogy sosem hőzöngésre és látszatcselekvésekre van szükség, de felelős döntésekre és kitartó, fáradságos munkára. Még akkor is, ha az a nehezebb. A szabadságharcból ezt is megtanulhattuk, hiszen minden sikere az összefogás, az együttműködés révén született, és minden balsikerért a meggondolatlanság, a büszkeség, a gőg, a rövidlátás, a felelősség tologatása, a széthúzás okolható. Ha tanultunk mindebből, érvényesítsük gyakorlatban is a tanultakat! Kedves barátaim, az ünnep – ha van – bennünk van. Ha meg nincs

bennünk, akkor ünnep sincs. Én úgy látom, hogy itt mégis van. Az ünnep azért van, mert így érzünk. Mert felemelőnek tartunk egy történelmi pillanatot. Ezt nem lehet semmiféle külsőséggel helyettesíteni. Az ünnep sajátossága, hogy mégis magunkban kevesek vagyunk hozzá. Társ kell hozzá. Társ, társak. Olyanok, akik hasonlóképpen éreznek. Ezért nem húzódhatunk külön-külön az otthonainkba, ezért érzünk kényszert, hogy összegyűljünk, együtt ünnepeljünk. Lám itt vagyunk! Tehát, akik itt vagyunk, ünnepelünk. És addig vagyunk nemzet, amíg mindazt, amit Március tizenötödike jelent, nem feledjük el. Nemzettársaim! Szovátaiak! Emlékezzünk együtt a szabadságharc eseményeire és hőseire! És hajtsunk főt együtt az emlékük előtt!

Keressük egymás kezét Ahogy múlnak az évek, apránként régóta vágyott dolgok kezdenek számunkra formát ölteni. Megnyílnak előttünk a távlatok, megszaporodnak a lehetőségek. Ha vannak jó ötleteink, a korábbiaknál jóval nagyobb valószínűséggel válthatjuk valósággá őket. Ehhez persze szabadságra van szükségünk, hogy minél kevesebb korlát akadályozza a megvalósulásukat. Lehulltak éberen őrzőtt sorompók, amelyek országokat választotttak el egymástól, az országhatárok hovatovább adminisztrációs kiterjedést jelölnek csupán, amelyen immár oda-vissza szabad az átjárás. Határmenti területek kezdenek együttműködésbe, hogy tovább olvadjon az, ami egymástól még mindig elválaszt, és hogy az összefogással olyan gazdasági és kulturális lehetőségeket teremtsenek mindannyiuk hasznára, amelyeket külön-külön nem képesek elérni. Már-már ott tartunk, hogy jobban el vagyunk választva szomszédos településektől, ha közöttünk a megyehatár. A központi hatalom mindig vigyázott ránk, maradjunk csak megosztva, minden lehetséges módon egymástól elkülönítve, nehogy egységes tömbben, egységes akarattal nyilvánuljunk meg. Ha szánkról elhangzott a szó, önrendelkezés, Bantusztánt emlegetve próbáltak a képünkbe verni. Az idő azonban eszi a vasat is, mállasztja a köveket is, miért éppen a központi hatalom „mindenhatósága” volna az, ami neki ellenállna?! Ahogyan repednek a kövek és bomlanak a határok, nemcsak lehetőségét látjuk, de halaszthatatlan szükségességét is érezzük, hogy keressük az együttműködés útjait az azonos vagy hasonló földrajzi, történelmi, kultúrális sajátosságokkal bíró települések között. Rajtunk áll, hogy mire jutunk, hogy tudunk-e élni a most nyíló lehetőségekkel. Meg kell találnunk azokat a közös terveket, programokat, amelyek révén együtt válik ennek a térségnek a természeti, gazdasági, kulturális potenciálja hasznosíthatóvá. Akkor is, ha megyehatárok vannak még közöttük. Március 11-én, Korondon kilenc önkormányzat – 8 Hargita megyei mellett egyetlen Maros megyeiként, Szováta – képviselői összeültek, hogy elkezdjék egy kisrégiós együttműködés megszervezését, amely majd pályázhat a közeljövőben kiírásra kerülő LEADER program támogatására. A szándék meg van egy Sóvidék – Hegyalja Egyesület nevű kisrégiós együttműködési szervezet létrehozására. Szükséges, hogy minden érintett önkormányzati képviselőtestület megvitassa és döntést hozzon róla, majd az egyesület bejegyeztetése megtörténjen. Aztán jöhet a kisrégiós stratégia megtervezése, a pályázati munka és a gyakorlati megvalósítás. A folyamat elindult. Keressük egymás kezét. molnos

művelődés


5

Erdő, mez ő kutatója S óv idéke n Gub Jenő nyugalmazott tanárt köszöntjük e sorokkal. Érthető a felé irányuló érdeklődés, hiszen 2009. március 5-én töltötte a 80. életévét. Aki az Akác utcában napjainkban nyolcvanévesen nyit kaput, az az átlagkorú embernél sokkal többet látott, hallott a mögöttünk lévő évtizedekben. A nagybetűs ÉLETről faggatom: hogyan kezdődött, majd a folytatásról, s arról, hogy lehet ennyit”tudni”. Válaszában az a néhány sor is benne van, amely talán legnépszerűbb könyve (felsorolásunkban a 7.) bevezetőjében olvasható: „... közel négy évtizedes «szenvedélyem» indítékának több összetevője van. Úgy éreztem, hogy a bennem felgyűlt energiával vidéki tanárként is lehet valamit kezdeni. Ebben nagy segítségemre voltak a falun eltöltött gyermekéveim, a kis falusi barátaim, akikkel a «természet gyermekei» módján bebarangoltuk az erdőket, mezőket, hegyeket, völgyeket, és sok szép élménnyel, ismerettel gazdagodtam. Közben megismertem az egyszerű szántóvető, erdőt járó székelyember gondolatvilágát, észjárását, karakterét. Mindezek később elhatározásomat, gyűjtőmunkámat befolyásolták, segítették, megkönnyítették. Néprajzos tevékenységem elindításában döntő tényező Orbán Balázs, a legnagyobb székely szelleme, példája volt, amit egyetlen gyönyörű mondatban fogalmazott

meg: «... mindnyájunknak kötelességünk – hacsak egy homokszemet is – odavetni nemzeti műveltségünk pompás épületéhez.»” Lássuk a homokszemeket s nemzeti műveltségünk pompás épületének néhány „tégláját”, előszobáját és dísztermét! Az eltöltött gegesi és szovátai gyermekévek után érdekes fejezet Gub Jenő életében, amikor a marosvásárhelyi Magyar Királyi Csaba királyfi honvéd gyorsfegyvernemű hadapród iskola növendéke az Alreál Kadét Iskola, a mai Orvosi Egyetem épületében. 194445-ben, ennek Magyarországra menekítése után, Gub Jenő orosz fogságba esik Felső- Ausztria Horn városában. Ez volt, itt volt az I. számú magyar hadifogoly tábor, ahol – mint a páncélosok tagja – három hónapig fogoly. Kolozsváron a Bolyai Egyetemen kezdi meg felsőbb tanulmányait, és ugyanott fejezi be a természetrajz-földrajz szakon, de akkor az egyetemet már Babes-

Bolyai egyetemnek hívják. Egyetemi tanárai között szívesen emlékszik a híres Tulogdi Jánosra, de Balogh Ernőt, Török Jánost, Péterffy Istvánt sem felejti. 1964-től él Szovátán feleségével és két gyermekével. Tanít a helység iskoláiban, többet a szakadáti általánosban, néhány évig igazgatóként is. 1989 nyugdíjazásának éve. S a homokszemek közben gyűlnek: 1962 után az etnobotanikai

Bocskay Vince alkotása Kolozsváron A Bernády Közművelődési Egylet 2009. február 28-án kirándulást szervezett Kolozsvárra. Húsz személy utazott az Imkatrans utazási iroda mikrobuszával – s még jónéhányan kiskocsival – a nagy eseményre: leleplezték Márton Áron püspök szobrát a Szent Mihály templom melletti parkban, a főtéren. Alkotója városunk neves szobrászművésze, Bocskay Vince. Az ünnepi szentmisén való részvétel után került sor a szobor leleplezésére. Ezután ünnepi beszédeket hallgattunk meg, majd

elhelyeztük a Bernády Közművelődési Egylet kegyeleti koszorúját. A koszorúkkal körberakott szobor előtt a szovátaiakról fénykép készült, mely megjelent a március 2-i Szabadság napilap tudósításában Kolozsváron. Hazautazásunk előtt díszebéden vettek részt a szovátaiak, mely ebédmeghívás a kolozsvári római katolikus egyház részéről történt. A kirándulók és sok-sok szovátai nevében gratulálunk Bocskay Vincének! Munkásságára, életére a jó Isten áldását kérjük!

és etnozoológiai megfigyelések, kutatások gyűjtéssé nemesednek. Több évtizedes kitartó ragaszkodása a népismeret és néprajz „tündéri szépségű területéhez”, mint amilyen a Sóvidék is, – Gub Jenő számára 1990 után eredményes és gazdag életet jelent. „Nemzeti műveltségünk pompás épületének” „előszobájába” – miután írásaival pályázatokon hét éven át négy I. díjat, két II. díjat érdemel ki – ilyen könyveket helyez: 1. Erdő, mező növényei 2. Termesztett növények a Sóvidéken 3. Erdő, mező állatai a Sóvidéken 4. Háziállatok dicsérete 5. Üres kalász fenn hordja a fejét 6. Rapsóné rózsája 7. Természetismeret és néphagyomány a székely Sóvidéken 8. Útikönyv – Szovátai utikalauz 9. Meleg égövön hideg van 10. A könnyező egerek története 11. Mózsi bá s Mari nén 12. Elmúlik a boloncságom 13. Fájin egy székely ez a Dani 14. Láttál cseresznyefán tököt?

A felsorolt könyvek önálló kötetek. Társszerzőként öt könyvnél találjuk Gub Jenőt. Írásai jelennek meg gyakorta a Hazanézőben, a Népújságban, magyarországi lapokban. Előadásokat tart itthon és az anyaországban. Újabb tervek? Most van nyomdában Vasvártól – Sopronig című kötete, visszaemlékezései a hadapródi és fogsági időkre. Előkészületben van egy újabb könyv, a Kirándulások Székelyföld varázslatos tájain címmel. Gub Jenő tagja a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaságnak, a budapesti Magyar Néprajzi Társaságnak. Ezekkel a tagságokkal már bent van a „pompás épület dísztermében”, ahol a legszebb dísz az a kollégiumi díj 2002-ből – 500 öregdiák jelenlétében –, mely arany-fokozatú érdem-oklevélnek szövege: „Gub Jenő öregdiáknak, aki szakmai tudásának legjavával a magyar szellemiség építését szolgálja.” A „díszterem” másik ékessége 2003-ból a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Ezüstgyopár-díja, valamint a Balaton melléki Csopak testvérváros díszpolgári címe egy homokszemnyi elismerésként Magyarországról. Mindeddig 19 könyvben szól Gub Jenő a magyarokhoz. De itt nem állt meg, munkásságát, amíg erővel bírja, tovább folytatja. Ehhez kívánunk neki jó egészséget! A jó Isten éltesse sokáig családjával együtt a 80 éves Gub Jenőt! Mester Zoltán

Kis tehetségek vetélkedője 2009. április 4-én szombaton 10 órai kezdettel kerül sor az óvódás, 5 – 7 éves gyerekek számára szervezett vetélkedő Szováta körzeti szakaszára. A vetélkedőt az Óvónők Pedagógiai Módszertani Köre szervezi, melynek körzeti vezetője Fülöp Judit, a Szováta 1es számú, Bagolyvár néven is emlegetett óvoda igazgatónője. A vetélkedő helyszíne a Domokos Kázmér MK nagyterme. Az

előző, városi szakaszt megnyerő első – második helyezettek vesznek részt a körzeti szakaszon. Balavásárától Nyárádremetéig majd minden óvoda képviselteti magát: összesen 120 gyerek részvételére számít a szervezőség. A vetélkedő 4: versmondás, népmesemondás és éneklés egyéni szereplés, valamint csoportok részvételével szervezett gyermekjáték – népi gyermekjáték illetve énekes moz-

gásos játék – kategóriákban zajlik. A további nagykörzeti, illetve megyei szakaszon ugyancsak a mesemondók és a játékokat bemutató csapatok vesznek részt, mivel vetélkedők a vers és ének kategóriákban csak a szovátai körzetben kerülnek megszervezésre. A szovátai csoportok minden évben kiemelkedő eredményeket érnek el a gyermekjáték Kiss János kategóriában.

Olvasókör Szovátán Mielőtt rátértünk volna - 19-én, csütörtökön - Szilágyi István Kő hull apadó kútba című regényére, Országh Péter bemutatta kedvenc könyveit. Egy a millenniumra (1896) megjelent, és a millecentenáriumra (1996) utánnyomott, az 1848/49-es forradalmat és szabadságharcot bemutató, ötkötetes összefoglaló történelemkönyvet; és egy 1943-ban kiadott – de ’42es adatokat tartalmazó - magyar statisztikai évkönyvet, mely a revízió megvalósulása utáni adatokat tartalmazza. Közben kiderült, hogy Mester Zoltán úr 1942-ben született, így a születési adata benne van ebben az évkönyvben. Örömmel jelenthetjük, hogy há-

rom olvasóval bővült a kör. A kijelölt Szilágyi István művet igen kevesen tudták elolvasni, betudható ez annak is, hogy alig van fellelhető példány a városban. Ettől függetlenül komoly beszélgetés alakult ki, még azok is sokat megtudhattak erről a remekműről, akik nem is olvasták, csak figyeltek. Egy nem mindennapinak mondható szerelmi viszonyt, és az ebből következő gyilkossághoz vezető utat mutatja meg a szerző, virtuóz nyelvhasználatának köszönhetően érzékeltetni tudja a lélektani elemeket is. A szerelmesek végül egymás életére törnek, és az marad életben, aki gyorsabban cselekedett,

de ennek már nincs jelentősége, valójában mindkét szerelmes az áldozata ennek a gyilkosságnak. Akik elolvasták és hozzá tudtak szólni, élményekkel gazdagodva térhettek haza, akik – mint én is – csak figyeltek, megfogadták, ezt a művet meg kell ismerni. A következő alkalomra – április 16-ra, csütörtökön 19 órára – is várunk minden érdeklődőt a református egyház gyülekezeti termébe, akkorra Márai egyik szabadon választott művét olvassuk el. Örömmel látjuk, hogy megvalósul az, amiért az olvasókört életre hívtuk: közösséget tartunk. Országh Péter

6


Attila örökösei

Rodostó felé XI. Hová tegye? János barátom, a jeles faragóművész szeretné megajándékozni a rodostói Rákóczi-múzeumot egy otthonról hozott könyvvel. Tulajdonképpen egy képeskönyv, amely a teljességében pompázó egykori ország mind a hatvannégy vármegyéjének a címerét tartalmazza. A jelképeket ő maga örökítette fába. Látszik rajtuk, hogy járatos a címertan titkaiban, tudja a grafikai elemeket, amelyekkel kifejezheti az adott címereken előforduló színeket. Vésetei tiszták, határozottak. Ismeri a szakmát, gyakorlott kézzel vezette a vésőt, amelynek nyomán szemet gyönyörködtetően rajzolódnak ki a formák. Előző este vacsora után, a kantinban veszi elő, hogy megmutassa és hogy segítsünk neki megfogalmazni egy, az alkalomhoz illő dedikálást. Törjük a fejünk, hogy szabatos, lényegre törően tömör, de ugyanakkor egy szemernyi líraisággal is érintett legyen az a mondat, amit aztán szép, vésetszerűen formált betűkkel be is ír az elejére. Szurkolunk, hogy jól sikerüljön, hiszen immár nekünk is szívügyünk, mert mindnyájunk nevében történik majd a jótékony adakozás. Arra számítunk, hogy azt majd a jeles intézmény látogatói közül sokan fogják forgatni. Akkor méltó legyen az a szövegünkkel ékített oldal a könyv tar-

talmához és a múzeumi környezethez. A Rákóczi-házban való látogatásunk zárójeleneteként történik meg az ajándékozás. Mi már kint állunk az épület előtt a tűző napon, amikor a lépcső tetején szép beszédet rögtönözve, Székelyföldről jött csoportunk nevében János barátom átadja az igazgatónak a múzeumnak szánt könyvet. Ünnepélyes a pillanat. A török arca ragyog. Úgy fogadja, mintha ő kapná az ajándékot. Pedig nincs itt semmi félreértés, hiszen nem csak érti, de nagyszerűen beszéli a nyelvünket és pontosan felfogja az adakozó szándékot. Csak hát ő már annyira azonosult mindazzal, amit e falak itt jelentenek, hogy mint sajátjáért, örül mindenért, ami a múzeumot gyarapítja. A könyvet nézem. Vajon hol talál számára helyet ez a kétségtelenül magyarul is érző török? A bujdosók személyes tárgyai közé nem keverheti be. Valahol mégis láthatóvá kell tennie. Na, ez legyen az ő gondja! Nem hiszem, hogy egymást érnék itt a látogatók. Amíg újabb csoport jön, majd csak kitalálja. De tetszik nekem az ötlet. Így is lehet múzeumba juttatni egy könyvet. Másoknál ez lassabban megy. Akkor kezdenek érdeklődni utánuk, ha már porhüvelyük is régen elemeire bomlott az anyaföldben. Elmorfondírozok azon,

hogy követhető az imént látott minta: én is széthordhatnám műveimet a múzeumokba. Már látom magam, amint ünnepélyes keretek között önzetlenül osztom szét a köz javára. Hadd olvassák, és okuljanak belőle! S ha már fáraszt az átadási ceremónia, a többiben egyszerűen látogatás közben, minden felhajtás és feltűnés nélkül is elhelyezhetek egyegy példányt. De a könyveknek inkább a könyvtárakban van a helyük. Egyelőre csakis a leghíresebb, legfontosabb könyvtárakba, ahol a legnagyobb a forgalom és a lehető legigényesebb az olvasóközönség. Aztán idővel – újabb kiadások után – talán jut a többibe is, a vidéki kis könyvtárakba, kisvárosokba, falvakba, mert ott is szükség van a jó könyvekre. A múzeumokba inkább képeket viszek. Lázba hoz ez a gondolat. Szabadalmaztatni fogom az ötletet, mielőtt valaki más elorozza. Már látom a képeimet híres gyűjteményekben a legnagyobb mesterek művei mellett. Igazán jól elférnek ott, alig kell egy picit összébb húzódniuk a régieknek. Igen, már pászítgatom is őket. Gondom van rá, hogy ne legyek zavaró, ne adj Isten, hogy beavatkozásommal bármelyik remekmű jelentőségét csökkentsem! Olyat semmiképpen nem tennék. Cezanne mellé az egyik gyümölcs-

csendéletet, Vermeerhez azt a magába feledkező aktot, Malevicshez azokat a szép íveket pászítom, a szálkás absztrakt formák pedig Kandinszkijhoz illenek. Csak semmi sietség, mindenik helyét előbb-utóbb megtalálom... ...köszönöm! – ér el hozzám a török utolsó szava. Erővel rángatom vissza ábrándjaimból magam Rodostóba. Ott áll az ajtóban, a címeres könyvet magához ölelve tartja. Búcsúzunk tőle, és búcsúzunk a nagyságos fejedelemtől, Mikestől s a többi bujdo-

sótól. Indulunk. Kis csoportokra szakadva, lassan poroszkálunk a Magyar utcától tova. A faragó arca elégedettséget tükröz. Bizonyos benne, hogy jó helyre és jó kezekbe került az a szép album, amiben ott van a múlt emléke s a jövő reménysége. Valamennyien meghatódottak vagyunk. Nem beszélgetünk, befelé figyelünk. Ki-ki kapott valami rendkívülit, fontosat, s most keresi magában, hogy hová tegye. Molnos Ferenc

Valóban a krónikaíróink találmánya lenne hun eredethagyományunk? A Duna TV február 8-i „Aranyszarvas” nevű adásában, a Csáky Zoltán által meghívott régészek több, a kommunista korszak magyarországi történelemszemléletet tükröző megállapítást tettek a magyarok eredetével kapcsolatosan. Ezek közül az egyik az, hogy a magyar krónikákban szereplő hun eredet, az csak kitaláció és hogy ezeket a magyar gesztaírók a hunokat leíró ókori krónikákból vették volna át. Erre szeretnék most reagálni. A két régész szerint a magyarok és vezetőik, mielőtt a Kárpát-medencébe költöztek, semmit sem tudtak a hunokról és Attiláról, csak a honfoglalás után olvastak róluk és ezek az olvasmányok annyira megtetszettek nekik, hogy elhatározták: „őket fogjuk ezután őseinknek nevezni!”. Szerintük innen ered az, hogy a középkorban a magyar nép és az Árpád-Ház Attilától eredeztette magát. Ez a véleménye a két történésznek. Itt a következő kérdés tevődik fel: miért csak a magyarok nevezték a hunokat őseiknek? A többi európai nép miért nem eredeztette magát a hunoktól, mert nem voltak egy elvetendő nép: hatalmukba kerítették Európa legnagyobb részét, megadóztatták a Római Birodalmat és csak a pápa könyörgései térítették el őket az

örök Város elfoglalásától? Tele voltak velük az ókori krónikák és a germán népek szájhagyománya. Mások nem olvasták, nem hallották ezeket csak a magyarok? Dehogy nem! Hát akkor miért nem eredeztették más népek is magukat a hunoktól? A hunok úgy az európai krónikákban, mint a népek szájhagyományaiban is éltek. Annak ellenére, hogy a germánok pogány korában keletkezett Nibelung énekben és az Eddákban Attilát az egyik leghatalmasabb uralkodóként ábrázolják, a későbbi korok keresztény német és skandináv királyai mégsem nevezték magukat a hunok és Attila leszármazottainak, pedig ilyen őssel nagy tekintélyt szereztek volna maguknak a szomszéd népek körében! Ebben azonban meggátolta őket valami nagyon lényeges: éspedig az, hogy Attilát és a hunokat a keresztény egyház a pokol által küldött szörnyekként, az ördög népeként mutatta be, jussanak itt eszünkbe az Attilát kecskeszarvval ábrázoló képek. Hát ki akart az ördögtől származni? Tehát egyetlen európai nép és uralkodó sem akarta Attilát és a hunokat elődeinek tekinteni, csak azért, hogy elismertebbé és félelmetesebbé tegye magát a többi uralkodó szemében, kivéve azon népek királyait, akiknek a legősibb hagyományaik a hun eredetről szólottak, vagyis a ma-

gyarokat. A legújabb korig minden nép híven őrizte eredettudatát és bűnnek számított letagadni vagy megmásítani az őseit. Féltek ugyanis az ősök bosszújától. Tehát a magyarok se másíthatták meg őseiket, ugyanúgy mint a skandináv népek sem tagadták meg ördöginek kikiáltott, kereszténygyilkos és egyházromboló viking őseiket, akikről eredethagyományuk szólt. Lapozzuk csak fel akármelyik európai nép gesztáit és krónikáit, mindenütt megtaláljuk a valós őseiket! Mi-

ért nem eredeztették az európai és a magyar királyok magukat a középkorban oly kitűnőknek tartott ókori görög királyoktól, Nagy Sándortól, a római császároktól vagy ótestamentumi királyoktól, pedig sokat olvasták akkoriban a Trója, Nagy Sándor regényeket, és a Bibliát? Főleg miért választottak volna a kereszténységük ellenére Európában idegen testként kezelt magyarok az ördöginek, keresztényirtónak tartott hunokat őseiknek, és miért nem származtatták magukat Nagy Sándortól,

Priámosztól, Akhileusztól, Dávidtól vagy Salamontól akiknek a tetteikről szóló könyvekkel teli voltak az akkori uradalmi és királyi könyvtárak? Annyira naivak lettek volna, hogy ok nélkül ellenérzést keltsenek maguk ellen az európai népekben? Mintha nem lett volna így is elég rossz emlék róluk a kalandozásaik miatt... Nem! A magyar királyok nem nevezhettek másokat őseiknek, mint azokat akiket valójában őseiknek tartottak. Nem tehették ezt! Ezzel visszautasították volna ezek túlvilági támogatását! De megpróbáltak ezen keveset enyhíteni, azzal, hogy Anonymus csak megemlíti az Árpád-ház valós Attilahagyományát, de szinte semmit sem szól az Európát szétziláló kalandozásokról, nem akarva az Árpád-házat kellemetlen fényben feltüntetni. Ezért költötte ő át, szalonképes formára, a honfoglalás történetét, nem hallgatva az „igricek csacska meséire”. Anonymus tudott a valós eredethagyományokról, ezt kénytelen is volt művében beismerni de nem akarta sokat ecsetelni, ezért csak megemlíti. Ezzel szemben az egyházzal és a pápával szemben sokszor rebellisként viselkedő IV (Kun) László történetírója, Kézai Simon már büszkén vállalja a hun eredetet, ugyanúgy mint később, a reneszánsz királyok korában megjelent krónikaírók is, amikor

is az egyház befolyása kezd meglazulni Európában. Itt nem azt akartam bebizonyítani, hogy a magyarok hun eredetűek lettek volna, erre ma még nem lehet igennel válaszolni, de nemmel sem, annak ellenére, hogy ezt megannyi magyarországi történész nyomatékkal állítja. Én csak a magyarok hun eredettudatának honfoglalás előtti származásának nagy valószínűségére akartam rámutatni. Szilágyi Szilárd

A szerző, aki tavalyi Mikes-zarándoklatunkon tolmácsunk volt, így ír magáról: „...Brassóban születtem 1975-ben, a brassói Áprily Lajos Líceumba jártam iskolába, utána a Bukaresti Egyetemen végeztem a magyar és a német szakot. Ezután a törökországi Ankarai Egyetemen végeztem a doktori tanulmányaimat a török irodalom szakon. Szakosodásom a régi török irodalom és népköltészet. A múlt év áprilisa óta Bukarestben a Művelődési Minisztériumnál dolgozom, és emellett októbertől pedig a Bukaresti Egyetem hungarológia szakán is tanítok. Szent meggyőződésem, hogy a magyar népnek több köze van a közép-ázsiai török népekhez, mint a finn-ugorokhoz, éppen ezért ezen népek történelme, néprajza, hiedelemvilága érdekel.”


élő emlékezet

Szemét szemét a szemét

Képek az erdő- és vadgazdálkodásból a XIX. század végén Szováta hegyes vidék lévén erdőben és más természeti kincsekben gazdag helység, és így volt ez a XIX. századvégén is. Az erdők nagy része magánbirtokként, vagy hatósági birtokként szerepelt (gondoljunk csak Ősmarosszék havasára, melynek kezelője a vármegyei hatóság volt), de szép számmal volt erdőterület az egyházak birtokában. Úgy a református, mint a katolikus egyház ekkor az erdőterületeket saját kezelése alatt tartotta, és fizetett erdőpásztorokkal felügyeltette azokat. Ezek az erdők voltak hivatva fedezni a nagyméretű kiadásokat, mint például az iskolák, vagy éppen templomok építése, javítása. Az erdők egyik haszon-megnyilvánulási formája a vadászat volt. A szovátai katolikus egyház erdeiben a vadászatot 1887 előtt néhány szovátai előkelő főméltóság, és az erdőpásztor birtokolták, ingyenes használattal. Gazda Dénes plébános Szovátára kerülése után változott a dolog, és az 1887-es évben a vadászati jog megszerzése érdekében nyílt árverést írtak

ki. Az akkori erdőpásztor, Hajdú János szerezte meg ezt a jogot évi 4 forintért (Szovátai Katolikus Plébánia Levéltára, Domus Historia, 163-166 o.). Ezt a jogot 1889-ben Kovács Márton veszi át, évi 8 forintért, de mivel a kitűzött határidőre nem tudja kifizetni a jelzett összeget, azt Tolnay Regináldnak adják át évi 12 forintért. Ő hajlandó lett volna évi 15 forintot is fizetni, ha az egyház neki folyamatosan 12 évig birtokba adná a vadászat jogát. Ezzel egyidőben híre ment a szovátai nagyszerű erdőknek és a vadgazdagságnak, a vármegyéből pedig többen is érdeklődni kezdtek a vadászati jog iránt. Így kereste meg a szovátai plébánost például a vármegyei főjegyző, pénzügyigazgató, sőt maga a főszolgabíró is. Ezek közül némelyek már évi 60 forintot is hajlandóak lettek volna fizetni. 1890 február 9-én tartják a nyilvános árverést, és évi 66 forintért 3 évi időtartamra a vármegyei uraké lett a vadászati jog. 1893ban újabb árverést tartanak a

bérleti idő lejárását követően, ekkor 86 forintért Kovács Márton helybeli székely gazdáé lett a vadászidényre a jog. Ő viszont azt állította, hogy az előbb is említett Tolnay Regináld javára árverezett, így végül a nemes úrhoz kerül a vadászat joga, további 9 évre 50 forintért. Kétévi rendes használat után újabb két évig nem használták az erdőt, így abban csak az orvvadászok ejtettek el vadat. Ekkor Tolnay gazdasági intézője lemondott a vadászati jogról. Ezt követően a terület 12 évi használattal gróf Haller György kerelőszentpáli nagybirtokosé lett, aki egészen az erdő eladásáig vadászott ott. Nemcsak a vadászatot értékesítették azonban az erdőkben. Például a csereerdőben levő makktermés összegyűjtésének jogát is kiveszi 1865-ben Jere-

miás Antal 10 forintért. 1866-ban Máté Károly viszont már 285 forintot fizet ugyanezen jogért! Az erdőtörvény életbe lépésével az erdőgondnokság megszüntette a makktermés elárverezését, és ha meg is engedte, akkor olyan nehéz feltételeket szabott, hogy azt senki ki nem vette. A nyárádremetei kosárkötők is szívesen vásároltak volna mogyorófa hajtásokat a munkájuk alapanyagának, de az erdőgondnokság ennek az árusítását is megtagadta. Szolláth Hunor

Budapest XIII. Kerületi Pedagógiai Napokon a szovátai pedagógusok A mai világban, több más mellett, az egyik divatos, úton-útfélen hangoztatott kifejezés az „élet hosszan tartó tanulás”. Divat ide vagy oda ez hangsúlyozottan érvényes a pedagógusi szakmára. Ki nem hiszi, járjon utána, vagy olvassa el ez alábbi sorokat, egy laikus kívülálló tapasztalatainak, gondolatainak az összegzését erről a kérdéskörről. Városunk testvér-települési kapcsolatainak egyik leghasznosabb eredménye a Budapest Főváros XIII. Kerülettel, valamint a Kerületben működő szakmai szervezetekkel fenntartott pedagógusi-szakmai kapcsolatok. A XIII. Kerület és annak szakmai szervezete, intézménye a Pedagógiai Szolgáltató Központ évi rendszerességgel megszervezi a Kerületi Pedagógiai Napok rendezvénysorozatot, és ennek keretében a Pedagógiai Konferenciát. Erre a rendezvényre minden évben meghívja városunk 4 - 6 fős pedagógus csoportját. Ez a lehetőség kitűnő alkalmat kínál szovátai igazgatók, tanárok, tanítók, óvónők számára, hogy megismerkedjenek egy más, ha nem is teljesen idegen és sok mindenben hasonló, de szemléletmódjában eltérő és főleg anyagi, pénzügyi és felszereltség téren egy más szín- és irányvo-

nalat képviselő oktatató-nevelő munkával. A 2009. év február hó 26-án szervezett konferencia a változásról és a motivációról szólt. Mindkét témakör komoly érdeklődésre tarthat számot, tekintetbe véve az utóbbi évek mélyreható

társadalmi, gazdasági, közéleti és főleg a gyerekek, fiatalkorúak személyiségformálást befolyásoló tényezők változását. Ezek az egymást rohamosan követő változások új kihívások, feladatok, nehézségek elé állítják a pedagógusokat, akiknek komoly erőfeszítést jelent alkalmazkodni egyrészt a folyamatosan változó jogi és adminisztratív követelményekhez, másrészt a gyerekek és a szülők iskolához való viszonyulásának változásához. És eddig még nem esett szó a szakmai követelményekben, előírásokban, munkamódszerekben évről évre, félévről-félévre bekövetkező vál-

tozásokról. Mindezek a többé-kevésbé kellemetlen, kényelmetlen, akár riasztó tények teszik nagyon is indokolttá szakmai rendezvények szervezését pedagógusok számára. Ezek a rendezvények teremtenek lehetőséget egymás munka

módszereinek megismerésére, a nagyon is hasonló, mondhatni közös problémák egyedi kezelési módszereinek bemutatására, kicserélésére. A Konferencia érdekfeszítő előadásai érintették éppúgy a változó környezetet, mint a változó motiváltságot – mindhárom, az iskolával közvetlen kapcsolatban levő közösség: gyerek-szülő-pedagógus – vonatkozásában. Az előadások a részletes statisztikai felméréseken/kutatáson alapuló elméleti elemzésektől, egy általános iskola mindennapi életének példás megszervezésének módszerein keresztül, az érintett

7

témakörök szakmai és pszichológiai elemzéséig részletesen kifejtették mindkét témakört, azok kölcsönhatásait és a kölcsönhatások következményeit. Különösen érdekesnek mondható kettő az érintett területek közül: a tanulók motiváltságának időbeni és szakterületenkénti változása és ennek keretében az olvasás-motiváltságának változása, valamint a tanuló családjának társadalmi helyzete és a családi-társadalmi környezet befolyása ezekre a tényezőkre – ideértve a kisebbségi csoporthoz való tartozást is. Ámde e helyt nem indokolt ennek részleteibe elmerülni. Ezek az adatok és eredmények komoly kihívások elé állítják a pedagógusokat: a tanulók és szülők folyamatosan csökkenő önmotiváltsága és érdeklődése, az iskolai rendtartási és fegyelmezési módszerek folyamatos és gyökeres változása, valamint az alternatív ismeretszerzési módszerek megjelenése közben érni el jobb eredményeket. És ezt a teljesítmény-javulást nem csak néhány kimagasló képességű tanuló eredményeivel, hanem az átlag színvonal emelésével érni el – ez az igazi kihívás. Mindez a mai pedagógus elsődleges felelőssége. Kiss János

Újra nyakunkon a tavasz! Jön, közeleg. Nem azért, hogy vizet árasztó langyos szele által eltakarított hó alól előbukkanó szemétkupacokat – városunk testén éktelenkedő fekélyek sokaságát – újra láthassuk, de jön. Ilyenkor láthatóvá válik a tél hava által évente néhány hónapig leplezett valóság: a szemét. Szemét dolgában pedig mi jól állunk. Van belőle elhagyott házak udvarán, kertjében. Kintről hordták, dobálták oda? Vagy csak nem takarították el? Van sok a patakpartokon, vizek lengéjében lebegve. Mindenki tudja, hogyan, kik által kerül oda. Van belőle a városközeli erdők szélén, ösvények mentén vápákba dobva, hordva. Egy szemétkupac sokat elárul az elkövetőről, annak családjáról, életviteléről. Elmondja, milyen ételeket fogyasztanak (konzervdobozok, csomagolóanyagok), van-e kisgyerek a háznál (pelenka), mit szokott olvasni (hipermarket-prospektusok), beteg-e valaki a családban (gyógyszeres dobozok, üvegcsék, fecskendők), zajlik-e a portán építkezés (cseréptörmelék, cementes zsákok), mit isznak és mennyit a családtagok (pillepalackok, sördobozok), a családi levelezés eldobásra ítélt remekei („Sokszor csókol...”). Sokat mesél a szemét. A szemét. Egy-egy kupac gazdáját könnyűszerrel ki lehetne deríteni. És viszszavinni neki a szemetét. Tartson ő a saját udvarán szemét-szemlét! Vajon ott sem bántaná a szemét a szemét? A szemét szemét a szePéter Huba mét?

Mag yar irodalom Erdélyben Kit érdekel ma a Magyar irodalom Erdélyben? Kit érdekel ma a magyar irodalom? Kit érdekel ma egyáltalán az irodalom? Ezek a kérdések önkéntelenül tolakodnak az emberben, ha ott volt, részt vett azon az író-olvasó találkozón, amelyet a Teleki Oktatási Központ és a csíkszeredai PallasAkadémia könyvkiadó közösen szervezett március 21-re, szombatra a Városháza nagytermébe. Szombaton (Rossz lett volna az időpont, vagy nem jutott el az érdekeltekhez az információ?) úgy tűnt, keveseket. Igen, keveseket, ha Tőzsér József neve, ha Kozma Mária neve, ha Pomogáts Béla neve csupán annyi embert mozgatott meg, ahányan a 18 órai kezdéskor ott ültek a teremben. A vendégeket Országh Péter köszöntötte, majd Kozma Mária író, főszerkesztő a kötet megjelenésének körülményeit ismertette, aztán szólásra emelkedett Pomogáts tanár úr, a Magyar irodalom Erdélyben kötet szerzője, és az ő csendes, nyugodt hangján áradni kezdett felénk az IRODALOM. Kár, hogy mindössze néhányan mofe hallottuk!

8


szabadidő, sport

Szováta kupa

Rólunk szól a sportmonográfia Nem szokott ennyi ember öszszeverődni egy-egy könyvbemutatón. Megtelt a Városháza nagyterme, és nem mindenki fért be az ajtón. Minek köszönhető ez a példátlan érdeklődés egy könyv iránt? Alighanem annak, hogy rólunk szól. Rólunk, szovátaiakról. Azokról, akik ebben a városban élnek vagy éltek és valami módon sorsuk alkalmi versenyzőként vagy leigazolt sportolóként, netán edzőként, bíróként, sportvezetőként, sportorvosként stb. összefüggött a sporttal. De nemcsak róluk, tágabb értelemben a családjaikról is, mert oda is begyűrözött a sikerek és sikertelenségek révén a sport. Még azokról is szól, akik így vagy úgy, döntéseikkel, eszközökkel, anyagiakkal vagy szurkolással támogatták a szovátai sportot. Tehát azért van a hatalmas érdeklődés, mert nem általánosságban, közvetve szól a szovátaiakról, hanem sokakról név szerint is. Olyan sok emberről, hogy nehéz összeszámolni. Aki az eddigiekben megpróbálta – Mester Zoltán és Fekete Árpád Zsombor vallott a könyvbemutatón erről –, hamar belezavarodván, már az elején föladta. Nem könnyű megtenni, mert némely nevek a legkülönbözőbb sportágak eredményeinél fordulnak elő, ami bizonyítja azon személyek sokoldalúságát a sportban. Mások előbb sportolóként, aztán játékvezetőként, edzőként, sportvezetőként szerepelnek. Mester Zoltán, a Bernády Közművelődési Egylet elnöke vállalta a nem könnyű feladatot, hogy a megjelenteknek összefoglalja, mit is tartalmaz ez a kiadvány: „Már most, az elején ki merem jelenteni, hogy e könyv megjelentetésével a két szerző – egyedülállóan – sporttörténelmet alkotott...” Valóban sporttörténelmet alkottak ők és azok, akiknek a neve szerepel vagy nem ebben a könyvben, mindazzal a tevékenységgel, amit a sporttal kapcsolatosan kifejtettek. Derzsi Ferenc és Fekete Árpád élete mindenkor a sport körül forgott. Szerzőként az általuk látott, megélt sporteseményekből és összegyűjtött

Labdarúgás

Január 26-án kezdte el a téli felkészítést a szovátai focicsapat. Az idén, sajnos, elmaradt a hagyományos edzőtábor (amely nagyon fontos lett volna, mivel a sportolók fizikailag egész évben a téli felkészítésből élnek), hiszen a pénzválság a szovátai csapatot sem kerülte el.

adatokból valamint a mások által megőrzött dokumentumokból, elmondott, feljegyzett visszaemlékezésekből, képekből összeálló sporttörténelmet jegyezték le ebben a könyvben. Vaskos kötetükben helyet kaptak mindazon sportágakról való beszámolók, amelyeket Szovátán szervezett keretek között űztek, s amelyekről maradtak feljegyzések: atlétika, futball, kézilabda, kosárlabda, küzdősportok, sakk, súlyemelés, télisportok, tájfutás, teke, torna, természetjárás. Iskolai versenyektől nagy nemzetközi versenyekig hosszú a lista. Némelyik sportoló máshol, magasabb szinten folytatta sporttevékenységét, el egészen országos- és világversenyekig, olimpiai részvételig. A könyv ezekre is kitér. „Sporttörténeti összefoglaló. Nevek, eredmények teljes, hézagos vagy részletes nyilvántartása ez a könyv.” – mondta róla Fekete Árpád. „Egykori sportkalendáriumokból, újságcikkekből, jegyzőkönyvekből, fényképekből, beszámolókból és más dokumentumokból gyűltek össze a sporteredmények pontos jegyzékei.” Ez a könyv leltár. Számba veszi csaknem egy évszázad szovátai sporteseményeit, szakágakra bontva, időrend szerint. Amit megőrzésre eltéve a polcokon talál, azt mind feljegyzi, rendszerezi, összefoglalja, hogy immár így együtt maradjanak meg a jövőnek. Ami hajdanán nem került megörökítésre, és ami a gyorsan kopó emlékezetből is kiesett, az innen is hiányzik. Bizonyos, hogy belelapozva, némelyek nem találják egyik vagy másik kevésbé jelentős sportesemény megörökítését, amelyeket részletekbe menően vagy igen foghíjasan őriz az ők emlékezetük. De a legfontosabb adatok megvannak. Évszámok, események, nevek sorolódnak egymásutánba, kapcsolódnak össze az oldalain. Ez a könyv, tehát, névsor. Fárasztóan hosszú névsor, táblázatokba szedve, amit a legtöbben elolvasni sem bírnának, ha nem nagyszülőik, szülőik vagy éppen a saját, netán gyerekeik, unokáik nevét keresnék benne. Így viszont

már nem fárasztó átolvasni a névsorokat. Sőt érdekes, izgalommal jár. Olyasfélével, amit a vadász érez, aki nem lehet bizonyos, hogy sikerül-e becserkésznie az áhított vadat. Aztán a megtalált nevet, mint zsákmányt megmutathat családtagoknak, barátoknak, ismerősöknek. – Látjátok? Ez én vagyok. Mire voltam képes fiatalabb koromban! – mondja büszkén és kicsit elméláz a múlton, amikor még – a kötet is bizonyítja – mérhetően ügyesnek, erősnek, gyorsnak bizonyult. Ez a könyv nem olvasható úgy, mint egy regény, indulva az első oldalaktól, s egy huzamban, éjt nappá téve, végig az utolsókig. Ezt – akárcsak az adatokkal terhelt súlyos lexikonokat – inkább böngészni lehet és érdemes. Ez a könyv egy kicsit olyan is, mint egy fejfa, egy síremlék. De ne ijedjünk meg, nem temetik a sportot vele, hanem felírt neveket hordoz, hogy megmaradjanak az időben akkor is, ha már fizikai valóságukban nem lesznek, akiket ezek a nevek jelölnek. Azért, hogy akik még élnek itt, s akiknek még ezért a településért dobban a szívük, ne feledjék őket, emlékezzenek rájuk. „Megjelent könyvünket forgassátok, olvassátok! Hátha benne neveteket megtaláljátok.” – szólt a jelenlévőkhöz a kötet egyik szerzője, Derzsi Ferenc, aki miután megköszönte mindazok támogatását, akik nélkül ez a könyv nem jöhetett volna létre, arra is figyelmeztetett, hogy az általuk elkezdett munkát folytatni kell, hiszen nem áll meg az élet és nem áll meg a sport, folyamatosan születnek megőrzésre érdemes eredmények. A krónikás már elkezdheti feljegyezni, ami e sportmonográfia végszava után történt. Könyvükkel a szerzők jó példát mutattak arra, hogy össze lehet gyűjteni elmúlt évtizedek szétszórt cserepeit, és azt hogy szükség van múltunk megörökítésére, hiszen magunk is addig vagyunk, amíg emlékezünk és utódaink emlékeznek ránk.

Olyanra sikeredett ez a tél, hogy a sízésre legalkalmasabb hóviszonyok akkorra teremtődtek meg, amikor már a téli sportokat legfennebb tévén át követő, átlagos halandó már régen a tavaszt várja. Főleg, ha már január közepén hóvirágcsokrokkal kínálgatták az utcai alkalmi árusok. A hó szerelmese viszont örvend, hogy végre élhet a szenvedélyének, száguldhat a havas lejtőn kedvére. Ezért szervezett március 14-re, szombatra, síversenyt Szovátán Kacsó Rozália sporttanár és a Maros megyei hegyimentő szolgálat szovátai kirendeltsége. A

nyok: 1. Hârşan Mihaela, 2. Péter Anna, 3. Biró Éva Tímea; - 2001-02-ben született lányok: 1. Szász Beáta, 2. Döngölő Toth Henrietta; - 1993-94-ben született fiúk: 1. Gergely Róbert; - 1995-96-ban született fiúk: 1. Fazakas Tamás, 2. Lackó Botond, 3. Péter Huba; - 1997-98-ban született fiúk: 1. Biró Tamás, 2. Dan Raymond, 3. Döngölő Toth Norbert, 4. Fülöp Szabolcs, 5. Lackó Csongor; - 1999-2000-ben született fiúk: 1. Szász Szabolcs; - 2001-02-ben született fiúk: 1.

Szováta kupának nevezett versenyre összesen harminc szovátai iskolás és az iskolás korból már régebben kinőtt felnőtt nevezett be. A vetélkedő egyetlen futamában korosztályonként a következő versenyzők kerültek az élre: - 1993-94-ben született lányok: 1. Hârşan Ana, 2. Péter Emőke; - 1997-98-ben született lányok: 1. Tîrnăvean Corina, 2. Molnár Cristina, 3. Ciurlea Antonia; - 1999-2000-ben született lá-

Dávid Arnold, 2. Kalapács Norbert, 3. Lakatos Nimród; - Öreg fiúk: 1. Béres Hunor, 2. Lakatos Ödön, 3. Salat András. A győztesek szép kupákat vehettek át, és a támogatók által adományozott nyereményeket kaptak.

Emellett még egészségi problémák is sújtották a csapatot. Januárban tudtuk meg, hogy ilyen okból félévig nem használható a csapat három fontos játékosa: Mitra Szilárd, Ani Bogdan, George Butiurca. Akik a meccsekre járogattak, tudják, hogy milyen fontos szerepük volt ezeknek a játékosoknak abban, hogy az őszi idényben első helyen végzett a csapatunk. Ezek után a csapat lényegesen megváltozott, a játékoskeretben számos változás történt. Még három játékos kimaradt: Mitra Attila (egészségügyi okból), Fazakas Tibor (abbahagyta), Kiss Attila (Parajdra távozott). A vezetőség igyekezett ezeket a játékosokat pótolni. A következő játékosokat sikerült leigazolni: Gáll Ferenc (Szováta), Szopos Béla (Szováta), Prodán János (Nyárádszereda), Szőcs László (jr. Csíkszereda), Vass István (Székely-

udvarhelyről tért vissza). A téli felkészítőn játszott barátságos mérkőzések eredményei: Szováta – Székelyudvarhely 1-3 és 0-1; Szováta – Nyárádtő 1-4 és 1-5; Szováta – Szászrégen 1-2; Szováta – Nagyváradi Patrium 6-0; Szováta – Erdőszentgyörgy 4-0. A csapatnak nehéz dolga lesz a tavaszi fordulókban, hiszen meg kell tartani az ősszel megszerzett első helyet. A vezetőség és a játékosok is pozitívan gondolkodnak az élen való maradásért. Ami nagyon fontos dolog: a játékoskeret 95 %-a szovátai fiatal tehetségekből áll. Ezeknek a játékosoknak még időre és biztatásra van szükségük. Íme a játékoskeret: - kapusok: Péter Árpád, Orbán Szabolcs, Prodán János. - mezőnyjátékosok: György János, Páll Szabolcs, Brânda Emil, Jeremiás András, Vass István,

Nagy Szabolcs, Mera Mircea, Simion Stelian, Nikolics Ferenc, Gombos Hunor, Kovács Gellért, Gáll Ferenc, Szopos Béla, Silion Petru, Székely Barna, Buţiu Mihai, Demeter János, Szőcs László, Dobric Bogdan. A csapattal készül még: Szász Biró Csongor (17), Bereczki Endre (15), Szász Norbert (15), Kálmán Zsolt (15). Ezek a játékosok kölcsönben vannak Parajdon, hogy minél több meccset játszhassanak, mert a közeljövőben Szovátának is nagy szüksége lesz rájuk. Március 14-én kezdődött meg a tavaszi idény a IV. ligában. Csapatunk hazai pályán fogadta Marosoroszfalu csapatát. Sajnos az eredmény nem kedvezett a vendéglátó szovátaiaknak, akik 1-2 arányban elveszítették ezt a mérkőzést. A következő meccsen: Marosludas - Szováta 3-2. Fábián Róbert

Molnos

Köszönet a résztvevőknek, a szülőknek és a támogatóknak!

Biró László

Taekwondo Immár harmadik alkalommal szervezte meg Máté Miklós a Medve-tó Kupát. 2009.03.07-én a Domokos Kázmér Iskolacsoport sporttermében került sor a rendezvényre. Kilenc csapat vett részt: Gyergyóditró, Csíkszentkirály, Vasláb, Gyergyószárhegy, Gyergyófelfalu, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Szováta. Szováta versenyzői II. helyezést szereztek a csapatküzdelmekben. 32 szovátai kis és nagy taekwondós lépett a tatamira. Rekordszámú versenyző vett részt ezen a szovátai rendezvényen: 117 sportoló (4 évtől 35 éves korosztályig). A versenyt Péter Balázs gyergyószentmiklósi 2 danos mester vezette. Máté Miklós

Felelős kiadó: Szováta Város Polgármesteri Hivatala, Péter Ferenc polgármester Szerkeszti: Molnos Ferenc, Grafikai szerkesztő: Siklodi Zsolt, Munkatársak: Biró László, Dósa Márta, Fábián Róbert, Gálfalvi Amália, Hajdú Attila, Király Katalin, Kiss János, Máté Miklós, Mester Zoltán, Országh Péter, Péter Huba, Sebe Zoltán, Szilágyi Szilárd, Szolláth Hunor, Toma Traian.

Önkormányzati tájékoztató 59. szám március

Recommend Documents