Nincsenek pályázatok, csak mindennapos gondok „Nem lettem más ember” - exkluzív interjú Dr. Láng Zsolt polgármesterrel 2008.02.22. Hírextra – Constantinovits Milán
Dr. Láng Zsolt polgármestert a Fidesz jelöltjeként 2006 ıszén választották meg a második kerület élére. Errıl a városrészrıl Rózsadomb, Pasarét, a jólét és a jó levegı jut az emberek eszébe, pedig az önkormányzat ugyanúgy küszködik a mindennapos gondokkal, mint bárhol máshol. Ezekrıl, a városvezetés filozófiájáról, a politika és szakmai kérdések elválaszthatóságáról, és Demszky Gáborról is szó esett Láng Zsolttal folytatott beszélgetésünkön. „Új kihívások mellett köteleztem el magam” Polgármester úr, túl azon, hogy a második kerület vezetıje, keveset tudunk önrıl. Mutassa be kérem Láng Zsoltot, mint politikust és mint magánembert! Harmincnégy éves vagyok, itt születtem a második kerületben. Elvégeztem az Államigazgatási Fıiskolát, és az ELTE jogi karát. Tizenhárom évet teniszeztem versenyszerően, kórusban énekeltem, és zongoráztam. Ez fegyelmet, kitartást adott, illetve csapatmunkára nevelt. Fontosnak tartom kiemelni, hogy már 1990-ben, gimnazistaként léptem be a helyi Fideszbe. Végigjártam a ranglétrát, ami - megjegyzem - egy-két mai ifjú politikusnak sem ártott volna. Részt vettem azóta minden kerületi kampányban. Ezek közül a legemlékezetesebb a 94-es. Ekkor Illés Zoltán kampányfınöke voltam, ı indult itt a polgármesteri posztért. Orbán Viktor Marcibányi téri beszéde után hazafelé tartva megvertek minket, de úgy, hogy az orrom is betört. Máig nem vagyok biztos benne, hogy ennek politikai töltete volt-e. Visszatérve a pályámra: én tudatosan választottam a Fideszt, érzelmi és politikai kötıdésem van és volt is e párthoz, nem hiába vagyok azóta is itt. A polgármesterség elıtt egy nemzetközi logisztikai cégnek a budapesti irodáját vezettem, szállítmányozási joggal foglalkoztam. Emellett hobbiként megmaradt a Fidesz és az önkormányzati politizálás. 1994-ben külsıs szakértıként segítettem az oktatási és sportbizottság munkáját, majd '98-ban és 2002-ben egyéniben indultam és nyertem. Kötıdöm a kerülethez, számomra ez nem egy karrierállomás.
Említette, hogy a rendszerváltás óta kitart a Fidesz mellett. Pedig volt azért egy nagyobb jobbkanyar a párt útjában '93-'94 táján. Ezt hogyan élte meg? Nagyon érdekes volt belülrıl szemlélni a folyamatokat. Hozzáteszem, annak megvitatása hogy, ki írt le itt 1989 óta nagy kanyarokat, külön beszélgetést érdemelne. Amikor 1994-ben a rossz választási szereplés után (épphogy becsúsztunk a Parlamentbe) itt rendezték a budapesti választmány győlését, felszólalt Hegedős István, aki a fodorista szárny egyik képviselıje volt. Elmondta, miért vesztettünk, miért hibás az irányvonal és mihez kell tartanunk magunkat. Utána a túloldalról szólásra emelkedett Kövér László. İ kifejtette, mit kell tennünk ahhoz, hogy önmagunkhoz hőek maradjunk, és '98-ban nyerni tudjunk. S neki
lett igaza. 1994 óta rengeteget változott a politikai környezet, de egy dolog ma is mérvadó: az, hogy ki mennyire maradt hő az eredeti eszméihez, mennyire követi azt az irányvonalat, amin elindult három, öt vagy tizenöt éve. Számomra a Fidesz pályafutása értékeiben követhetı, ezért is maradtam tagja. A Fideszben politizálva 2006-ban került igazán komoly megméretés elé, amikor önt jelölték a polgármesteri posztra. Nem okozott nagy törést a polgári foglalkozással való szakítás? Harminchárom éves voltam, és el kellett döntenem, hogy vállalom-e az itteni polgári körök, párttársak, régi barátok felkérését és indulok-e a polgármesteri tisztségért. Nagy dilemma volt, hogy fıállásban kezdjek-e politizálni, vagy folytassam-e az addigi életem, szakmám, amit úgy gondolom, hogy nem csináltam rosszul. Végül az új kihívások mellett köteleztem el magam. Úgy érzem, jól döntöttem, hiszen egész életemmel ide kötıdöm, és most végre kaphattam olyan jogosítványokat, amelyek révén tevılegesen, nap mint nap foglalkozhatom szőkebb környezetemmel. Ettıl azonban nem lettem más ember, nem változtam meg. Nem járok más boltba vásárolni, nincsenek más barátaim. Nyilván jár azért ezzel egyfajta kötöttség, és meg kell felelnem bizonyos elvárásoknak, mint polgármester. De ettıl még ugyanúgy látom a világot, mint elıtte. A köztudatban az él, hogy a polgármesteri pozíció azért nem egy rossz állás... A polgármesteri munka sziszifuszi, hétköznapi gondokkal tarkított munka. A társadalomban él egy kép a politikusokról, így a városvezetıkrıl is. Tudni kell viszont, hogy a mi hivatásunk nem pusztán protokolláris eseményekbıl áll. Aki komolyan veszi ezt a feladatot, kemény, mindennapos harcokat kell megvívjon. Minden kis lépés, kis eredmény mögött az irodavezetıkkel, jegyzıvel, frakciótársakkal, képviselıkkel történt aprólékos egyeztetések állnak. Miközben rengeteg olyan akadályt, jogi csapdát kell elkerülni, amelyek közül a legkisebb is megakaszthatja a nagyívő koncepciókat. „2006 óta jobban megy a kerület” 2006-ban vette át a polgármesteri stafétát Horváth Csabától. Milyen kerületet kapott kézhez? Tudni kell, hogy a rendszerváltástól 1998-ig Póta Gyula, az SZDSZ embere volt a polgármester, majd a fideszes Bencze B. György négy évig, és utána vette át 71 szavazattal Horváth Csaba a tisztséget. Úgy gondolom, nem illik az elıdrıl rosszat mondani, ám azért érzıdött a hivatal mőködésén, hogy Horváth Csaba életében csak egy állomás volt a második kerület. Neki valószínőleg komoly tervei vannak a hazai politikai életben, és ezért a polgármesterség egy ugródeszkát jelenthetett számára. Milyen volt az együttmőködés önök és Horváth Csabáék között az elızı ciklusban? Horváth Csaba idejében 15-15 jobb és baloldali képviselıvel mőködött a testület; mégis ebben a patthelyzetben úgy tudtunk dolgozni négy évig, hogy kerületünk nem a balhéktól, és politikai csörtéktıl volt hangos. Egyenlıség volt a testületben, mindenben sikerült megegyeznünk. A lakosok érezhették, hogy munka folyik az önkormányzatban és nem pedig huzavona. Döntéseink 95 százaléka nem politikai döntés volt: melyik iskolát, melyik utat kell felújítani, ezek mind szakmai kérdések. Természetesen a fı irányvonalak meghatározásában voltak különbségek, például el kell-e adósítani a kerületet, vagy hitelek nélkül is megy. De ezek nem pártpolitikai kérdések. Ezt a szakmai szemléletet, ami ma is jellemzı, még az elızı ciklusban sikerült meghonosítanunk, és ehhez kellett nekünk, az akkori ellenzéknek a korrekt hozzáállása is. Ám azért szeretném hinni, hogy 2006 óta jobban megy a kerület, keményebb munka folyik.
Ezek szerint most sincs gátja az ellenzék és az önök közös munkájának. Nincs. Bár stabil többségünk van, rendszeresen egyeztetünk az ellenzékkel is. Például a tavalyi költségvetést egyhangúlag, ellenszavazat nélkül sikerült elfogadtatni. Számomra maradandó élmény volt, amikor felállt Póta Gyula, aki az SZDSZ színeiben nyolc évig irányított a kerületet, és kijelentette, hogy támogatják a költségvetést, mert ennél jobbat ık sem tudnának letenni az asztalra. Ez azért nagy dicséret volt. Ehhez természetesen az is hozzájárult, hogy ık korrekten és szakmaian álltak a kérdéshez, és én sem erıbıl akartam átnyomni a tervezetet. Hajléktalanok, iskolák és környezetbarát buszok Térjünk rá az ön polgármesteri tevékenységére. 2006-ban a kampány során környezetbarát buszokat ígért a kerület útjaira. Legyen pontos. Azt ígértem, hogy felveszem a kapcsolatot a BKV-val és megpróbálom elérni, hogy környezetbarát buszok járjanak a kerületben. Ez meg is történt, tárgyaltam a BKV-val, egy óvodát is megvettünk tılük, vagyis mőködik a párbeszéd köztünk. Bevallom, a buszok kérdésében nem sikerült elırelépni, ugyanis azt a választ kapom tılük, hogy egyelıre nincs pénz a buszállomány cseréjére. Ám az ügyben is tárgyalásokat folytatok a vállalattal, hogy a 91-es busz lemenjen a János kórházig, és erre esély is van, amennyiben az intézmény súlyponti kórházzá válik. (Csütörtök este döntés született a 91-es busz útvonalának meghosszabbításáról). A közlekedésnél maradva az ön választási ígéretei között szerepelt a kerület kritikus csomópontjainak felülvizsgálása, dugómentesítése. Így például a Kelemen László utca végén lévı híd is. Ott azonban még gyakoriak a torlódások. A Kelemen László utcai helyzet a Hővösvölgyi út felújításával függ össze. Ez azonban nem a mi szakmai elképzeléseink és ütemtervünk szerint zajlott, és a tavaly a fıváros által végzett felújítás keretében végül nem történt sávszélesítés. Meghagyták viszont a mőszaki lehetıséget arra, hogy a kerület saját forrásból hozzáépíthessen a Hővösvölgyi út ezen szakaszához még egy sávot. Idei költségvetés-tervezetünkben tartalékot képeztünk erre a feladatra is, bízva abban, hogy esetleg pályázati támogatást is kaphatunk a beruházás megvalósítására. A csomópontokban kialakuló dugók és balesetveszélyes helyzetek feloldását segíthetné még két körforgalom létesítése, ezek áteresztı-képessége jóval nagyobb, mint a lápmás keresztezıdéseké, hiszen jobban igazodnak a pillanatnyi forgalomhoz. Így a Kapy út tetején, és a Törökvész út – Eszter utca – Vérhalom utca találkozásánál is egy-egy körfogalmat szeretnénk kialakítani. Legalább az egyiket még ebben az évben szeretnénk át is adni. Minden kerület érzékeny pontja a közlekedés mellett a hajléktalanok ügye. A második kerület talán nem errıl ismert, de bizonyos részeken, így például a Béry Balogh Ádám-szikla környékén itt is látni hajléktalanokat. Ez egy rendkívül összetett kérdés, amelyre 1990 óta nem sikerült megnyugtató megoldást találnunk. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy kerületi szinten nem lehet kezelni a problémát, fıvárosi szinten léphetünk csak. Biztos vagyok benne, hogy nappali és éjszakai melegedık kialakítása sokat segítene, de erre nincs kapacitás, és ugye kik akarnának a lakóházuk alagsorába egy hajléktalanszállást? Az említett terület egyébként a Pilisi Parkerdı tulajdonában van, és ık sem tudnak mit kezdeni vele... A jelenlegi jogi háttér és pénzügyi helyzet nekem sem teszi lehetıvé a cselekvést, ráadásul nincs olyan, hogy második kerületi hajléktalan. Fıvárosi hajléktalanügy van, hiszen itt helyben is cserélıdnek a köztereken, vagy a zöldövezetben fekvı, lakó emberek. Mi a helyzet a közintézményekkel? A Gyurcsány-kormány hatalomra kerülése óta elindult egy racionalizálásnak nevezett iskolabezárási hullám.
Nálunk nem történt iskola-összevonás vagy -bezárás. A Móricz és a Rákóczi Gimnáziumot is mi tartjuk fenn, ahogy 11 óvodát és 4 bölcsıdét is. Sıt, bölcsıdébıl egy újat is építünk, annyira nagy az igény rá. A Csillagszem fejlesztıiskola mégis megszőnt... A Csillagszem alapítványi fenntartású iskola volt, mi csak helyet adtunk nekik. Az intézmény átköltözött az Újlaki Általános Iskolába, ám sajnos anyagi csıdbe sodródott, és ezért volt kénytelen megszőnni. Mérges is vagyok emiatt a fıvárosra, ugyanis nem kapta meg tılük az iskola a normatívákat, így nem tudta fenntartani magát. „A rábízott vagyonnal mindenki a legjobb lelkiismerete szerint gazdálkodjon” Rátérve a nagypolitikára, ön nyílt levelet írt Demszky Gábornak, amelyhez társult Pokorni Zoltán is. Ebben azt kérik a fıpolgármestertıl, hogy törölje el azt a fıvárosi rendeletet, amely a kerületektıl megvonta a 12 tonnánál nagyobb össztömegő jármővek kitiltásának lehetıségét. Kaptak azóta érdemi választ? Azért írtam ezt a nyílt levelet, mert éreztetni akartam az emberekkel, hogy nem csak akkor történik valami, amikor azt sajtótájékoztató keretében bejelentjük. Egy-egy intézkedés mögött hosszú évek csatája áll. Jelen esetben arról van szó, hogy régóta küzdök a programomban is megfogalmazott környezetbarát második kerületért, a zöldövezeti funkció visszaszerzéséért. Ebben súlyponti kérdést jelent, hogy meghatározhatjuk-e, milyen tehergépjármővek jöhetnek a kerületbe és milyen útvonalon. Ennek szabályozására Újbudához, vagy a Hegyvidékhez hasonlóan megalkottuk helyi rendeletünket. Decemberben azonban a fıváros úgy határozott, hogy magához veszi ezt a jogkört. A fıváros számára ez egy újabb pénzforrás lesz, és senkit sem fog érdekelni a Városház utcában, hogy mondjuk a Zöldlomb utcában milyen terhelést jelent egy 12 tonnás jármő, csak az vezeti majd ıket, hogy begyőjtsék azt az összeget, amit elıírnak nekik. Meglepett, hogy a fıpolgármester úrtól, aki a levél címzettje volt, semmilyen választ nem kaptam. Mindössze egy Parking Kft. nevő cégtıl - amely az engedélyek kiadásáért felel - érkezett válaszlevél. A kft. ügyvezetıje meglehetısen cinikus hangvétellel reagált, miszerint megnyugodhatok, mert jó helyre kerül a pénz: a fıváros közlekedésére fogják költeni. Ez a válasz nemcsak a stílusa miatt elfogadhatatlan, hanem szakmailag is. Továbbá senkit nem fog érdekelni a kerületben, hogy a kamionokból beszedett pénz a négyes metróba kerül. Megtudtam azt is, hogy bizonyos szocialista vezetéső kerületekkel egyeztettek elızetesen, és meg is állapodtak, hogy egy meghatározott összeg visszajut a kerülethez. Természetesen megkerestem az ügyvezetı urat, és leülök vele tárgyalni. Sajnos ez az eset nem egyedi: a mai politikában a normális kommunikáció, esetleg az udvariasság már régen kihalt. A jelenlegi válságos gazdasági helyzetben miként lehet egy önkormányzatnak megélnie? Kezdenek eladósodni az önkormányzatok, ezt jelzi, hogy sorra bocsátják ki a kötvényeket. Mi ezt az utat nem akarjuk vállalni, bár van, aki szerint csak így menne, hiszen úgyis lesz majd egy konszolidáció, és addig látványos dolgokat lehet véghezvinni. Én azonban azt vallom, hogy a rábízott vagyonnal mindenki a legjobb lelkiismerete szerint gazdálkodjon. Én a magánéletben sem adósodtam el soha úgy, hogy nem láttam kiutat. Ahhoz, hogy fejleszteni tudjunk, pályáznunk kell. A kormányzati kommunikáció folyamatosan arról beszél hat éve, hogy jönnek az EU-pályázatok. Sajnos nem. Márpedig olyan költségvetés mellett, amelyhez 4 százaléknyi plusz normatív támogatást kapunk, miközben az infláció is nagyobb és az energiaárak is 15 százalékkal magasabbak, szükség lenne pályázatokra. Hangsúlyozom,
készen állnak a pályázati anyagaink, óvodafejlesztésre, körforgalom-építésre, útjavításra, mindenre, csak nincs hová beadni ıket. Nemrég a szocialista Karsai József is megmondta a véleményét Bajnai Gordonnak: egyszerően nem jönnek a pályázatok. A kormány nem tehetné meg, hogy kényszerpályára állítsa az önkormányzatokat: vagy hitelt vegyenek fel, vagy fejlesszenek. Mégis megteszi. Hallani arról is, hogy a forrásmegosztási rendszer sem a legjobban felépített. A forrásmegosztási rendszerrıl, amely a parlament majd a fıváros szőrıjén megy át, mára egyértelmően kiderült, hogy nem életképes. Egyetlen példa: 2005-ben a második kerületi polgárok 44 milliárd forintnyi adót fizettek az államkasszába. Tudja mennyi jött ebbıl vissza? 1 milliárd! A 44-bıl 1! Ebbıl pedig 700 millió forint kötött, és csak 300 millió szabad felhasználású. Ha valaki bejön a polgármesteri hivatalba és teljesen jogosan számon kéri az adóját, én még azt sem tudom megmondani neki, hogy azt mire használták fel. Az idei tervek Mik a tervei a kerületben 2008-ban? Mire helyezi a hangsúlyt idén? Tovább szeretném vinni a megkezdett zöld programomat: felújítottuk és ıriztetjük a játszótereket, kutyafuttatókat építettünk, újabb járdatisztító gépet vásároltunk, grafiti mentesítést végzünk, illetve eltávolítottuk az illegális reklámhordozókat. Ezt a programot szeretnénk továbbvinni. Az emberek érezzék, hogy nem azért magasak itt az ingatlanárak, mert ez egy sznob hely, hanem azért, mert ez egy élhetı, zöld kerület, közel a városközponthoz. Számtalan, tavaly elindított projektünk van, amelyekhez várjuk a pályázatokat. Ilyen egy mentıállomás létesítése Pesthidegkúton, és egy sportkomplexum építése a Szabadság utcában. A belsı területeknél a már említett körforgalmak kialakítását tőztük ki célul, és szeretnénk, ha a Millenáris és a Marcibányi tér környéke jelentısen átalakulna: a Zöld Péter játszótér elnyerné végleges helyét, és megújulna a Kolozsvári Tamás utcai sportcentrum is. Emellett egyensúlyban szeretnénk tartani a költségvetést, hitelek nélkül. ------------------------------Dr. Láng Zsolt nyílt levele Demszky Gáborhoz Tisztelt Fıpolgármester Úr! A fıvárosi önkormányzat tavalyi utolsó közgyőlésén a II. kerület lakóinak érdekét semmibe vevı döntés született. A védett, a várakozási és a korlátozott forgalmú övezetekkel kapcsolatos hatásköri és rendeleti szabályozást megváltoztatták és az engedélyek kiadásának jogát a fıpolgármester kizárólagos hatáskörébe utalták. Ez azt is jelenti, hogy a hosszú évek munkájával kialakított 12 tonnás össztömeg-korlátozású kerületrészre szóló behajtási engedélyeket nem az úttulajdonos kerület, hanem a fıváros adja ki. Mivel a fıváros mára jelentısen eladósodott, okunk van azt gondolni, hogy az engedélyek kiadásának rendjét elsısorban a bevételek növelése és nem a II. kerületi utak védelme, az itt élık nyugalmának biztosítása érdekében változtatták meg. Súlyos hiba, ha a környezetünket, közérzetünket és útjainkat egyre inkább tönkre tevı tehergépjármővek ügye az Önök számára csupán fiskális kérdés. Kerületünk útjainak minısége és a teherautó-forgalom nagysága így is mindennapi gondokat okoz az itt élıknek. Most még azt a lehetıséget is elvették tılünk, hogy beleszólhassunk abba, mennyi és milyen tömegő teherautó rongálja útjainkat. Tisztelt Fıpolgármester Úr! Nincs garancia arra, hogy Ön csak olyan engedélyt ír alá, amely tekintettel van az itt élık érdekeire. Nincs garancia arra, hogy az Ön által aláírt engedélyek birtokában a 12 tonnánál nagyobb össztömegő gépjármővek a legmegfelelıbb útvonalon közelítik meg és hagyják el úti céljukat. Nincs garancia arra, hogy Ön csak olyan engedélyeket ír alá, amelyek nem teszik a II. kerületet a nagy teherautók átmenı területévé. Nincs garancia arra, hogy a teherforgalom által megrongálódott utak helyreállítását a fıváros elvégzi. Tisztelt Fıpolgármester Úr! Most még nem késı! Fenti érveink alapján az itt élık nevében kérem, kezdeményezze a döntés visszavonását és a kerületet megilletı jogosítványok visszaadását! Amennyiben erre nem kerül sor, úgy kénytelenek leszünk az Alkotmánybírósághoz fordulni. Dr. Láng Zsolt polgármester Budapest Fıváros II. kerületi Önkormányzat
