Negyedik fejezet:
Nincsenek határok: mentális tréning
Ha már idáig eljutottak az olvasásban, már biztos tisztában vannak azzal, hogy gondolataink közvetlen hatással vannak a testünkre. És ez fordítva is igaz. Ez a tény áll a könyv minden kijelentésének és kitételének a hátterében. Ebbôl pedig logikusan következik, hogy test és lélek között tulajdonképpen nincsenek határok. Néhány éve a Der Spiegel magazinban olvastam egy tanulmányt, amelyben törött karú embereket kértek meg arra, hogy e fogyatékosságuk ellenére végezzenek izomerôsítô gyakorlatokat a sérült karjukkal. Amikor a gipszet levették, szembeszökô volt az eredmény: a törött kar izomzata semmivel sem maradt el az egészségesétôl, míg azon páciensek esetében, akik e gyakorlatokat nem végezték, az izmok erôsen visszafejlôdtek. Íme, a test és az agy együttmûködésének lenyûgözô példája. Játék határok nélkül. Elménk számára nem léteznek a természet törvényei. Ezt bizonyítja az a mutatvány is, 155
Hanever 135x200 192 press.indd 155
10/1/10 2:43 PM
amellyel annak idején az iskolai táborban szívesen szórakoztunk. Biztos vagyok abban, hogy már önök is hallottak róla.
A tábori kísérlet Összesen öt emberre lesz szükségünk, akik nagyjából azonos magasságúak. Egyikük leül egy székre. Legyen a neve Marlena. Most az a négy, aki áll, kinyújtja a kezét, elôrenyújtott mutatóujjukat dugják az ötödik hónaljába és a térde alá, majd próbálják így felemelni: nem fog menni. Most az állók a jobb kezüket az ülô feje fölé teszik. Kezüket így feltornyozzák egymásra. Utána ugyanezt teszik a bal kezükkel. Mikor ezzel megvannak, ezt mondják: „Mindjárt háromig fogok számolni, és minden számra erôsebbnek érzitek magatokat, Marlena pedig egyre könnyebb és könnyebb lesz. Amint háromnál tartok, emeljétek fel Marlenát. Menni fog! Ez biztos. Egy, két, há… rajt!” És négyen képesek felemelni Marlenát! Nem igazán tudom, miért mûködik a dolog. De a kísérlet igen-igen régi. Már akkor régi viccnek számított, amikor én játszottam az osztálytársaimmal. Az eredetét nem ismerem. Az egyetlen, amit tudok, az, hogy nem sikerülhet, amennyiben a négybôl csak egy is van, aki kételkedik a biztos sikerben. A mentális erô az, ami itt is áthágja fizikai teljesítôképességünk határait.
www.triviumkiado.hu
Hanever 135x200 192 press.indd 156
156
10/1/10 2:43 PM
Ugyanez történik minden alkalommal, amikor ösztöneink, megérzéseink valamit közölnek velünk, mi pedig engedelmeskedünk. Sokszor cselekszünk ennek alapján, és sok minden, amit még néhány éve is ezoterikus hablatynak tartottunk, idôközben tudományos bizonyítást nyert. Az utóbbi években épp az agykutatás fejlôdött ugrásszerûen. Aki különösen érdeklôdik a megérzések iránt, annak ajánlom Malcolm Gladwell Blink! címû mûvét. Megmutatja, hosszú távon mennyivel túlhaladja az intuíció szerepe az értelemét. Ezzel kapcsolatban az egyik legszebb történet jó barátomtól és kollégámtól, Markus Beldigtôl származik, aki mentalistaként egy történettel szokta kezdeni esti mûsorát. Ez egy valós történet: „Amerikai kisváros. Egy közrendôr este hét tájban leadja a szolgálatot, és elmegy a helyi bevásárlóközpontba vacsorát venni. Megáll az autójával a parkolóban, kiszáll és bemegy. Az utcán észrevesz egy autót, ami valahogy furcsa. A rendôr nem tudja, mi az, ami nem stimmel vele, de érzi a gyomrában, hogy valamiért ez az autó figyelmet követel. Szól az ôrjáratozó kollégáinak, és kéri, hogy ellenôrizzék. Pár perc múlva megjön a válasz, ami igazolja a rendôr gyanúját: a rendszámtábla nem ehhez a típushoz illik, és az autót délután lopottként jelentették be. Miután kollégájuk riadóztatta ôket, néhány rendôr máris úton van a helyszín felé, és azonnal ôrizetbe is veszik a tolvajt, ahogy odalép az autóhoz. A kihallgatás során aztán beismeri, hogy a rendszámtáblát és a jármûvet azért lopta, hogy másnap rablást követhessen el a segítségükkel. A szerszámok a csomagtartóban egyértelmûen erre utalnak.” 157
Hanever 135x200 192 press.indd 157
10/1/10 2:43 PM
Mitôl jött a rendôrnek ez a megérzése? Alaposan utánagondolva és pontos megfigyeléseket követôen arra jutott, hogy az autót csak hátulról látta. Ott a rendszámtáblán döglött rovarokat látott elmázolva. Egy autón, nyáridôn nem szokatlan látvány az ilyesmi – de elpusztult rovarok csak az elülsô rendszámtáblán szoktak lenni! Senki nem hajt olyan hosszú ideig és olyan gyorsan hátrafelé, hogy ennyi rovar kerüljön a kocsi hátuljára. Ha a tolvaj ezt figyelembe vette volna, és eltünteti az árulkodó nyomot, megúszhatta volna az igazoltatást. Minden tapasztalattal szemben ott áll az ösztön – ami továbbra is titokzatosan mûködik. A legizgalmasabb az egészben az, hogy nincs olyan ember, aki tudná, hogyan is mûködik. Mégis, nyugodtan hagyatkozhatunk e képességünkre. A korábban leírt tükörjátéknál azt tanácsoltam, vegyük fel ugyanazt a testtartást, mint a partnerünk, hogy megsejthessük, mit is érez. Mert ha ugyanúgy mozgunk, mint ô és egy bizonyos szintig a bôrébe bújunk, ösztönösen belehelyezkedünk a gondolatvilágába, s így megtudjuk, hogy érzi magát. Olyan területre léptünk, ami kiszélesíti értelmünk terét. Például: amennyiben esti mûsorom során elrejtenek egy tárgyat a közönség soraiban, és én ezt a tárgyat megtalálom, ez kizárólag akkor sikerülhet, ha tudatosan nem gondolkodom, hol lehet. Egyszerûen csak követem az ösztöneimet. Amint racionálisan közelítek a dologhoz, már el is hibáztam. Kell hozzá némi tehetség, de ez egy olyan adomány, amit gyakorolni kell. Fordítva is mûködik: néha egyszerûen tudjuk, hogy valami nincs rendjén, anélkül hogy sejtenénk, honnan tudjuk. Ahogyan a történetben szereplô rendôrnél is láthattuk.
www.triviumkiado.hu
Hanever 135x200 192 press.indd 158
158
10/1/10 2:43 PM
Gondolatban repülhetünk, lehetünk emberfelettien erôsek, és találkozhatunk mindazokkal, akiket látni szeretnénk. Képesek vagyunk minden hangszeren játszani és minden hegyet megmászni. Ha szellemünk nem állít maga elé korlátokat, mindez lehetséges. Ez volt az oka, amiért 1986-ban elkezdtem varázslással és mágiával foglalkozni: ki akartam tágítani a határaimat. A varázslat világában ugyanis nincsen ilyen. Ezért jelentett menedéket életem egy igencsak mozgalmas idôszakában. El tudtam utazni egy alternatív világba, ahol én uraltam a helyzetet – mindenkor. Tegyük fel, önöknek is sikerül ugyanez. Képzeljék el, hogy minden lehetséges: gondolatban képesek visszajátszani az összes helyzetet, amit csak kívánnak, egészen addig, amíg minden olyan nem lesz, amilyennek szeretnék. A mûvészek és a sportolók állandóan ezt teszik. A siker titka, hogy a megfelelô képek legyenek a fejünkben. Anne-Sophie Mutter, a kiváló hegedûmûvésznô a következôket mondta el egy, a Münchener Merkurnak adott interjújában, amellyel engem igazol: „Soha nem voltam az a típus, aki naponta hosszú órákat tölt gyakorlással. Mindig is nagyon intenzív és koncentrált tanuló voltam. Ugyanakkor a mai napig szeretem a problémákat zenei vagy technikai módon távolról megoldani. Vagyis inkább az elemzés, mint egy-egy mozdulatsor állandó, majdhogynem eltompult ismételgetése fontos a számomra. Amennyiben a legrövidebb idôn belül nem szabunk gátat neki, valahogy nem is mûködik. És ez már gondolati hiba, amit csak úgy lehet megoldani, hogy egy idôre letesszük a hangszert.” Ha egy világklasszis így dolgozik – elemzés, gondolkodás, majd fejben történô lejátszás –, akkor bizonyosan 159
Hanever 135x200 192 press.indd 159
10/1/10 2:43 PM
olyan stratégiáról van szó, amit érdemes követni. Ha ô nem ismeri a siker útját, akkor ki? A motivációs irodalom egyik alapmûve Napoleon Hill munkája (magyarul Út a sikerhez címmel jelent meg kiadónknál 2009-ben). Hill ebben leír tizenhárom szabályt, amelyekkel az ember önnön belsô elszánása és a megfelelô gondolatok segítségével elérheti a céljait. Hill már 1966ban felismerte, hogy a gondolat elôtt nem szabad határt szabni. Ugyanakkor az elképzelés, hogy minden egy gondolattal kezdôdik, és hogy a világot teremtôként irányíthatjuk gondolataink segítségével, már 1966-ban ôsréginek számított. Az ókori Hermész Triszmegisztosz is így magyarázta tudományát. Ez a név valószínûleg álnév, amely mögött egy csoport bölcs rejtôzött, akik tanításaikat Hermész Triszmegisztosz neve alatt foglalták össze. Írásaik rendkívül nagy hatással voltak a reneszánsz filozófusaira. A szabadkômûvesek titkos társasága is Triszmegisztoszt tisztelte. Rhonda Byrne A Titok címû bestsellerét akár a trisztmegisztoszi írások, az úgynevezett Kübalion újraértelmezésének is tarthatjuk. Triszmegisztoszról többet tudhatunk meg például Florian Ebeling Das Geheimnis des Hermes Trismegistos: Geschichte des Hermetismus (Hermész Triszmegisztosz rejtélye: a hermetikus tanok története) címû könyvébôl. A lényeg egyetlen mondatban összefoglalva a következô: célirányos gondolkodással elérhetjük céljainkat és álmainkat. Tegyük félre egy pillanatra – és néhány oldal erejéig – az e kijelentésben rejlô nyomasztó érzést. Vegyük – néhány oldalra kiterjedôen – adottnak, és gondoljunk arra – szintén néhány oldal erejéig –, milyen is lenne, ha ez az állítás megállná a helyét.
www.triviumkiado.hu
Hanever 135x200 192 press.indd 160
160
10/1/10 2:43 PM
Ez esetben kizárólag mi lennénk felelôsek az életünkért, mert gondolatvilágunk teremtôi mi magunk vagyunk. Hatalmunkban áll meghatározni, hogy milyen legyen. Minden kizárólag azon múlik, hogyan gondolkodunk, mert a világ az, aminek tartjuk. Gondolataink megteremthetik azt a keretet, amely számunkra a legmegfelelôbb. Ettôl kezdve meg akarunk felelni minden kihívásnak. Jens Corssen is így él. Sôt ô már egy éjszakai durrdefektnél is arra gondol: „Köszönöm, mester, hogy vizsgáztatsz. Attól tartottam, már nem bízol meg bennem. Most sportszerû tréning következik.” Pontosan errôl van szó. Különben is, mi más választásunk adódik: Menekülni? Sírni? Ha ez önöknek segít, csak rajta. De utána, amikor lehiggadtak, jön a tréning. A defekten már nem változtathatunk, de arról dönthetünk, hogyan gondolunk rá! Legyenek alkotó szellemek! Na de mégis hogyan? Erôkoncentráció Kezdetben ott a cél. Ezt helyezzük a fókuszba. Teremtsünk magunknak teret a rituáléra. A stresszt pedig kerüljük az életünkben, különben soha nem lehetünk gondolatolvasók. Mivel: minél több stressz ér minket, annál fogékonyabban reagálunk a bennünket körülvevô zavaró energiákra. Ezek könnyebben kizökkentenek minket, és nem tudunk következetesen odafigyelni egy bizonyos dologra. Az elsô lépés tehát, hogy tudatosan ellazuljunk. Mindaz, amirôl írtam, kizárólag a nyugodt figyelem állapotában mûködik. Akárcsak a hipnózis esetében. A hipnotizôr szuggesztív ereje kizárólag akkor mûködik, amennyiben a laza éberség tudatállapotában van. Ha találunk olyan el161
Hanever 135x200 192 press.indd 161
10/1/10 2:43 PM
lazulást eredményezô módszert, ami mûködik, tartsunk ki mellette. Több út is vezet a sikerhez, és végsô soron mindegy is, hogy tai-chivel, jógával, vagy autogén tréning segítségével lazulunk el. De azért, ugye, szeretnék megismerni az én kedvenc módszeremet? Ezt Andreas Ackermann svájci mentalista tréner egyik szemináriumán ismertem meg, egyébként prof. Johannes Heinrich Schulz pszichiátertôl és pszichoterapeutától származik. Ô számít az autogén tréning atyjának, ami felé 1930-ban tette meg az elsô lépést. Én ezt a módszert hihetetlen eredményessége miatt kedvelem.
Az autogén tréning módszere Helyezkedjünk el kényelmesen és lazítsuk el az izmainkat, amennyire csak tudjuk, de csak annyira, hogy még mindig tudjunk ülni a széken. Érezzük a székre nehezedô súlyunkat, és érezzük a földet a lábunk alatt. Állkapcsunk és izmaink lazák, ami jólesik. Most csukjuk be a szemünket, és háromszor szívjuk be a levegôt, majd fújjuk ki. Az elsô kilégzéskor számoljunk halkan: 3-3-3. A második kilégzéskor számoljunk ismét: 2-2-2. A harmadiknál már így számoljunk: 1-1-1. A harmadik számolást követôen gondolataink azt mondják, hogy teljesen ellazultunk és megnyugodtunk. A nyugalomnak ebbôl a kellemes állapotából nem zökkent ki semmi. A nyakizmaink ekkor egyre lazábbak lesznek. Ez az oldottság azután lekúszik a vállunkba, majd a két karunkon
www.triviumkiado.hu
Hanever 135x200 192 press.indd 162
162
10/1/10 2:43 PM
keresztül le egészen az ujjunk hegyéig. Mellkasunk ellazul, s ez az érzés hasunkon és medencénken át lehatol a lábunkig. Mindkét lábunk ellazul, ezt követik a combizmunk, az alsó lábszárunk, végül lábfejünk és lábujjaink.
Agyhullámaink most optimális frekvencián vannak. Ez a ritmus mérhetô. Ez az optimális frekvencia minden embernél egy kicsit különbözik; az agyhullámok rezgéssebessége 0 és 35 hertz (Hz) között változik. Nagyjából a következôképpen: 0–4 Hz: öntudatlanság (delta-állapot) 4–7 Hz: mély álom (théta-állapot) ● 7–14 Hz: szellemileg ébren vagyunk, de a nyugalom és a harmónia kellemes, ellazult állapotában. Ekkor vagyunk a legközelebbi kapcsolatban a tudatalattinkkal (alfa-állapot) ● 14 Hz felett: teljes éberség (béta-állapot) ● ●
A fentebb leírt pihenési technikával alfa-állapotba kerülhetünk, ezért ezt a mentális tréninget gyakran nevezik alfa-tréningnek is. Sokan gondolják úgy, hogy nem képesek ezt az állapotot elérni. Valójában naponta elérjük. Ahányszor csak kinézünk az ablakon, és közben erôsen gondolunk valamire, azt ilyen fázisban tesszük. Amikor hosszabb ideig kell valami lélekölô feladattal foglalkoznunk, s gondolataink elkalandoznak, ez már alfa-állapot. Ha hosszabb ideig megyünk az autópályán, szintén alfa-állapotba kerülünk. A klasszikus zene is 163
Hanever 135x200 192 press.indd 163
10/1/10 2:43 PM
gyorsan elôidézi ugyanezt. Biztos, hogy már rengetegszer átélték. Ez az oka, miért ugrik be ilyen pillanatokban egy adott problémára a megoldás. Szabadok vagyunk, s talán valami egészen más dologgal foglalkozunk. S épp e pillanatok azok, amikor tudatalattink irányt mutat. Vizualizáció alfa-állapotban Alfa-állapotomat kedvenc tengerpartomon töltöm egy kis görög szigeten. Gondolatban hallom a tenger halk és nyugodalmas mormolását, orromat megcsapja a tenger sós illata, és lábam körül érzem a meleg homokot. Minden békés. Ez a hely csak az enyém! Ha már megvan a magunk alfa-állapotbeli földje, elkezdhetjük kiszínezni. Alfa-állapotban nem léteznek kételyek. Miután ily módon kipihentem magam, és ihletet merítettem, nekiláthatok a napi teendôimnek. Mentális tréning során soha ne gondoljunk arra, miként jutunk el a célunkhoz. Ebben a fázisban a kétely méreg. Csak élvezzük a kellemes helyzetet és az atmoszférát, ami körülvesz minket, és adjuk át magunkat képzeletünk képeinek. Most gondolatban hagyjuk ott a helyet és lazuljunk el ismét. Könnyen megeshet, hogy amikor épp a legkevésbé számítunk rá, beugrik a megoldás. A cél eléréséhez szükséges eszközöknek persze belül kell lennie az etikai-morális határokon. Nincsen olyan varázsszer, amely mindent megold. A vizualizáció során ezért mondjuk magunknak: „Célt fogok érni, a magam és mások javára.” Ezt Andreas Ackermann tanácsolja, és azt hiszem, ez minden vizualizáció számára szép befejezés.
www.triviumkiado.hu
Hanever 135x200 192 press.indd 164
164
10/1/10 2:43 PM
A vizualizációt követôen térjünk vissza az álombeli helyre, magunkban számoljunk el lassan egytôl ötig, majd nyissuk ki a szemünket. Várjuk meg, hogy teljesen vis�szatérjünk a jelenbe, a valóságba. Ettôl kezdve ne gondoljunk többet az elérendô célra. Egyébként a mentális tréning nem helyettesíti a cselekvést, hanem éppen ellenkezôleg: ha tényleg akarunk valamit, akkor tennünk kell érte. Vagy, hogy Szophoklész szavaival fejezzem ki magam: „Az égiek soha nem segítenek azoknak, akik maguk nem tesznek semmit.” Még a tréninggel sem érhetünk el akármit. Nem mindenki képes mindenre. Én példának okáért soha nem leszek nehézsúlyú bokszvilágbajnok. Bármennyi testi és szellemi erôt fektetnék is ebbe, soha nem sikerülne, ugyanis egész egyszerûen nem rendelkezem a megfelelô testalkattal. Hogy céljaink realitását megvizsgáljuk, kérdezzük meg magunktól a következôket: ● ● ● ● ●
Tényleg nincs más vágyam, mint hogy ezt elérjem? Ellentmondásosak a céljaim? Reálisak a céljaim? Nem túl magas a léc? Van olyan célom, ami erkölcsileg kifogásolható?
Írjuk fel a válaszokat, hogy világosan lássunk. Ha már mindennel tisztában vagyunk, hagyjuk, hadd dolgozzon a tudatalattink, éjjel-nappal, sôt álmunkban is. Barátom és kollégám, dr. Michael Spitzbart ezt nevezi az „élet szervokormányának”, mert éppen errôl van szó. Próbálják csak ki, meg fognak lepôdni, mekkora erôt engedtek szabadjára. 165
Hanever 135x200 192 press.indd 165
10/1/10 2:43 PM
A félelem csökkentése – gyakorlat A jó gondolatok lehetnek a kulcs egy cél eléréséhez. Ugyanilyen erôvel fékeznek a rossz gondolatok. Az egzisztenciaféltés, a kudarctól, a veszteségektôl való félelem – röviden, a félelem – annyira erôs lehet, hogy megbénít, és abban is akadályoz, hogy egyáltalán döntést hozzunk egy kérdésben. Hogy úrrá legyünk félelmeinken, merüljünk le alfa-állapotba. Álombeli helyünkre megérkezve képzeljünk magunk elé egy nagy tükröt, széles fekete kerettel. Képzeljük most bele félelmünk tárgyát. Tegyük fel, egy vizsgától félünk. Most mindent helyezzünk ide, ami miatt aggódunk. Már ami a tükörbe belefér. Ezután képzeletben zúzzuk össze a félelmetes képet egy kalapáccsal. Az üveg ezer szilánkra hullik szét. Most képzeljük azt, hogy a szilánkok eltûnnek, a fekete keret pedig elpárolog. Ezt a képet soha többé ne képzeljük magunk elé! Most a fekete keretes tükör helyére képzeljünk el egy fehér keretût. E tükörbe vetítsük bele ugyanazt a helyzetet, ezúttal azonban úgy, hogy minden a kívánságaink szerint alakuljon. Jegyezzük meg az összes részletet olyan pontosan, amennyire csak lehetséges. Miután ezzel megvagyunk, térjünk vissza a jelenbe. Jómagam is használok egy rítust, hogy a fellépés elôtti lámpalázamon úrrá legyek, és hogy összeszedjem magam. A nézôtéren minden fellépésem elôtt ugyanaz a dal szól, a Yes zenekar „Changes” címû száma. Ez alatt az idô alatt én a színpad mögött állok és hallgatom. A dal ad annyi erôt, amennyi kell, elég, ha koncentrálok rá, és úgy hallga-
www.triviumkiado.hu
Hanever 135x200 192 press.indd 166
166
10/1/10 2:43 PM
tom. Aztán érzem, hogy az elôttem álló megpróbáltatások képei egyre közelebb érnek hozzám. Egész valómmal arra a pillanatra koncentrálok, örülök, hogy mindjárt a színpadon leszek. Amint a dal véget ér, kigyulladnak a reflektorok, és kezdhetek. E rituálénak köszönhetôen lámpalázam pozitív energiává alakul.
A múlt megváltoztatása A hetvenes évek közepe óta bizonyított tény, hogy az emlékek utólag módosulhatnak. Számtalan ilyen kísérletet végeztek. Elisabeth Loftus pszichológusnô példának okáért egy autószerencsétlenség képeit mutatta be egy kísérlet résztvevôinek. A képeken azt láthatták, amint egy piros kocsi hajt végig egy utcán, befordul egy keresztezôdésnél, és végül elüt egy gyalogost. A képen továbbá látni lehetett egy stoptáblát is. A kísérletvezetôk ezek után kifejezetten az autóról kérdeztek, amely kidöntötte a figyelmeztetô táblát. A kísérlet alanyainak két képet is mutattak. Mindkettôn a balesetet lehetett látni. Az egyiken egy stoptábla, a másikon egy figyelmeztetô tábla volt felismerhetô. A kísérletben részt vevôk többsége meg volt róla gyôzôdve, hogy elsô alkalommal a figyelmeztetô táblát látták. E kísérlet eredményei számos további vizsgálatot eredményeztek. Mindenki állította, hogy nehéz a részletekre pontosan emlékezni. Ezért van az, hogy a szemtanúk vallomásai oly sokszor tévesek. A számomra legmegdöbbentôbb eredményeket e témában a Wellington Egyetem tette közzé. Egy kísér167
Hanever 135x200 192 press.indd 167
10/1/10 2:43 PM
letben, amely gyermekkori tapasztalásokról szólt, húsz ember vett részt. Kimberly Wade, a kísérlet vezetôje titokban összegyûjtötte a résztvevôk gyermekkori fotóit, amelyekbôl aztán montázst készített. Egy ballonkirándulást lehetett látni, amin a kísérleti alanyok nem vehettek részt. Ezzel együtt Kimberly Wade gondoskodott háromhárom olyan képrôl, amely a résztvevôk valós gyermekkori emlékeit ábrázolták. Ezután a fotókat minden kommentár nélkül szétosztotta, és a résztvevôknek mesélniük kellett róluk. A húszból hét résztvevônek fel sem tûnt, hogy a képen látható ballonkiránduláson soha nem vehetett részt, sôt részletesen beszámoltak róla. A találkozó után arra kérték a résztvevôket, hogy otthon még egyszer gondolják át alaposan az emlékeiket, amelyeket a képek felidéztek. A harmadik, utolsó beszélgetés során már tízüknek voltak részletes emlékei a soha nem volt ballonkirándulásról. Hasonló kísérletek során a megkérdezettek szintén meséltek történeteket. Úgymint: Hogy gyermekként elvesztek egy bevásárlóközpontban. ● Hogy gyermekként középfülgyulladással éjjel bekerültek a kórházba. ● Hogy egy lagzin leöntötték az egyik örömszülôt bóléval. ● Hogy egy szupermarketbôl tûzriadó miatt ki kellett menekülni. ● Hogy behúzták egy autó kézifékét, hogy az ne kezdjen el lefelé gurulni a hegyrôl. ●
www.triviumkiado.hu
Hanever 135x200 192 press.indd 168
168
10/1/10 2:43 PM
És mennyi ilyen van még! A „Testünk elárulja a gondolatainkat” címû fejezetben már írtam arról, mily módon hat hangulatunkra, ha pozitív vagy negatív emlékekre gondolunk. Talán épp ez volt a megkérdezettek esetében is a cél. Ugyanis: gondolkodni csak jelen idôben tudunk. Gondolataink nem tesznek különbséget múlt és jövô között. Idézzünk fel egy múltbeli szép emléket. Ez kiváltja a testi reakciókat, amelyek az emlék intenzitásától függôen éppoly erôsek lehetnek, mint abban a pillanatban voltak, amikor az adott élményt ténylegesen átéltük. A szemem a mai napig megtelik könnyel, amikor elég intenzíven gondolok gyermekeim születésére. Menjünk egy lépéssel tovább!
Az emlékezet-kísérlet Gondoljunk harminc másodpercig erôsen egyik kedvenc filmjelenetünkre. Utána búcsúzzunk el tôle, és gondoljunk egy partira, ahol vendégségben voltunk. Észrevehetjük, hogy mindkét emléket hasonló hevességgel éljük meg. Ugyanis minden jelenetet pontosan ugyanolyan gyorsan fel tudunk idézni. Sôt az is lehetséges, hogy egy fiktív élményt – példánkban egy filmbeli jelenetet – e pillanatban sokkal intenzívebben élünk meg, mint ahogy a valóságban lezajlott.
169
Hanever 135x200 192 press.indd 169
10/1/10 2:43 PM
Gondolataink nem tesznek különbséget a valóság – bármi is legyen – és az álom között. Ugyancsak nem különítik el a valós és a kitalált emlékeket. A fentebb említett hôlégballonos kísérlet is ezt bizonyítja: a gondolataink csupán az emlék intenzitására vannak tekintettel. Vagyis minden emléknek – legyen valós vagy kitalált – ugyanaz a hatása. Az intenzív fikció ugyanúgy hat a szellemünkre, mint egy valós élmény. Ez a felismerés sokunk számára nagyon is értékes lehet. E tudás segítségével képesek vagyunk megváltoztatni a saját múltunkat. Tegyük fel, átéltünk egy olyan helyzetet, amely a mai napig dühít minket. Ilyesmi mindannyiunkkal megesett. Például, teszem azt, szóbeli támadás ért minket, de minthogy abban a pillanatban túlságosan hirtelen jött, nem jutott eszünkbe az odaillô válasz. Majdnem mindig az történik, hogy öt perccel késôbb jut eszünkbe egy csattanós visszavágás – tehát már túl késôn. A lehetôség elszállt. Ahelyett, hogy minden alkalommal az elszalasztott lehetôségen rágódnánk, próbáljuk meg a következôt: menjünk le alfa-állapotba, és éljük újra az esetet – de ezúttal úgy, hogy már meg is felelünk a másiknak! Máris jobban érezzük magunkat. Illetve, tudatalattinkban immár ott a helyes válasz, és hasonló helyzetben már csak elô kell húznunk a megfelelô fiókból. Az elôbbi egyszerû példa volt, de adódhatnak ennél komplikáltabb helyzetek is. Ilyenkor is van segítség: Az emlékeket fekete-fehérben képzeljük magunk elé, vagy változtassunk a színeken. ● Toljuk el magunktól az emlékképet. ●
www.triviumkiado.hu
Hanever 135x200 192 press.indd 170
170
10/1/10 2:43 PM
Vegyük elô a már ismertetett fekete keretes tükröt, és zúzzuk össze a jelenetet. ● Nézzük az esetet madártávlatból. ● Változtassunk a ruhákon, a szavakon, valamint minden olyasmin, ami zavart minket. ●
Ettôl fogva a múlt nem gyengíteni, hanem erôsíteni fogja önöket. Új életerôt nyertek.
171
Hanever 135x200 192 press.indd 171
10/1/10 2:43 PM