Nemzetközi turisztikai együttműködési modellek bemutatása

Balatoni Partnerségi Program

Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. 8600 Siófok, Batthyány u. 1. www.balatonregion.hu

Nemzetközi turisztikai együttműködési modellek bemutatása Előadó: Raffay Ágnes, Veszprémi Egyetem

A projekt az Európai Unió és a Magyar Kormány vissza nem térítendő támogatásával valósul meg.



EGYÜTTMŰKÖDÉSI FORMÁK A TURIZMUS SZEKTORBAN Szereplők: Érdekeltek a turizmus fejlesztésében mindazok, akik abból közvetlenül vagy közvetve biztosítják megélhetésüket, és aktív részvételükkel biztosítják a termék minőségét. Érintettek azok, akiknek nincs közvetlen anyagi hasznuk a turizmus fejlődéséből, de annak hatásait (el)viselni kénytelenek. A helyi és regionális turisztikai fejlesztések célja elsősorban az, hogy az érdekeltek körét bővítse, az érintettek minél szélesebb körét érdekeltté tegye a turizmus fejlesztésében.




Az együttműködésből származó előnyök: • A helyi lakosok turisták iránti attitűdje javul • A résztvevők álláspontja meghallgatásra talál • A résztvevők érdekeltsége erősödik •

A turizmusfejlesztési kezdeményezések támogatottsága növekszik

• Az erőviszonyokon alapuló egyenlőtlenségek csökkennek • A leginkább hozzáértő emberek érintettek egy probléma megoldásában • A szereplők közötti viszony javul




Ezen előnyök elérése érdekében:  A döntéselőkészítés, döntéshozatal során meg kell teremteni az együttműködés szervezeti kereteit, a turisztikai desztináció minden érdekeltjét / érintettjét bevonni képes konzultatív szervezet felállításával.  Szükség esetén fel kell készíteni a lehetséges szereplőket az együttműködésre. Együttműködés az a folyamat, melynek során egy adott kérdésben érdekelt és érintett felek aktívan keresnek egy közösen kialakított és elfogadható megoldást. (Gray, 1989) Koordináció: szervezetek hálózata közötti formális, intézményiesült kapcsolatrendszer. Kooperáció: informális, eseti összedolgozás, kialakított szabályok nélkül. Együttműködési

folyamat:

mind

koordinációs

és

kooperációs elemeket is tartalmaz.




EGYÜTTMŰKÖDÉSI STRUKTÚRÁK Centralizált struktúra

Hálózati struktúra


DETOUR partnerségi modell

Turisztikai fórum

A

B

C

D

E

F

Átjárhatóság az egyes szervezetek, partnerek között

Partnerség fejlődési modell Előzmények

• •

•

•

Válság Közös jövőkép Meglévő kapcsolato k Ösztönzők

Problémafelvetés •

•

•

Függőségi viszonyok felismerése Érintettek, érdekeltek számba vétele Közös probléma definiálása

Irányvonal kijelölése • • • •

•

Célok Szabályok Információ Alternatívák értékelése Al-csoportok

Struktúra

•

•

•

Formális keretek kialakítása Szerepek kijelölése Feladatok kiosztása

Eredmények

• •

•

Programok Haszon maximalizálás Negatív hatás minimalizálás



EGYÜTTMŰKÖDÉSI MODELLEK Önkormányzati marketingszervezet (Derby, Nagy Britannia) Szereplők: Önkormányzati turisztikai iroda  Településen működő turisztikai szolgáltatók, illetve azok kijelölt képviselői  Város turizmusában érintett szervezetek (egyetem, kamara, szakmai szervezetek, civil szervezetek, stb) illetve azok kijelölt képviselői 

A tanácsadó turisztikai fórum feladatköre:  A marketingstratégia megalapozását biztosító információáramlás, naprakész piaci infomációk biztosítása  A tervezett konkrét marketingakciók megismertetése, az ahhoz történő kapcsolódás biztosítása  A résztvevők marketing tevékenységének koordinálása




Az önkormányzati turisztikai iroda feladatköre:  Kapcsolattartás a regionális és országos turisztikai szervezetekkel  Kapcsolatépítés belföldi és külföldi turisztikai szereplőkkel konkrét projektek megvalósítására 

Marketingstratégia kialakítása fórummal konzultálva

a

turisztikai

 Desztináció marketinggel kapcsolatos promóciós feladatok ellátása  Kiadványok megjelentetése, terjesztése  Információs iroda fenntartása  Turisztikai vásárokon való részvétel




Fél-formális együttműködési forma (Derby, Nagy Britannia) Szereplők:



Az önkormányzat turisztikai hivatala



Település turisztikai szolgáltatói



Érintett szervezetek (egyetem, kamara, stb.)

Feladat:



Információáramlás biztosítása az egyes szereplők között



Javaslattétel a marketingstratégia kialakításához



Turizmust érintő problémák felvetése a turisztikai hivatal felé




Esettanulmányok 1. Közhasznú társaság, egyesület (minta: VVV Walcheren, Hollandia) A non-profit formában történő működtetés célja a turisztikai szolgáltatók egységes „települési” keretben, versenysemleges módon történő piacra vitele. A vizsgált esetben a hagyományosan települési szinten (jellemzően a XX. század első évtizedében) szerveződött helyi „idegenforgalmi egyesületek” (VVV) a hatékonyabb működés érdekében kistérségi szervezetté integrálódtak. A közhasznú társaság vagy egyesület a településen vagy kistérségben működő szolgáltatókat (szállásadók, vendéglátók, programszervezők stb.) tömöríti. A tagság feltétele együttműködési szándék a közös tevékenységekhez (egységes arculat, minőségi kritériumok stb.). A vizsgált esetben a közhasznú társaság elsődleges tevékenysége a turizmus marketing tervezése és végrehajtása. Ennek részeként az egyesület  koordinálja a tagok (önkormányzatok és szolgáltatók) marketingkommunikációs tevékenységét, ide értve közös akciók szervezését (pl. vásári megjelenések) a települési csomagajánlatok kialakítását. 

kapcsolatot tart a regionális és országos turisztikai szervezetekkel, gondoskodik ezek kommunikációs csatornáinak igénybe vételéről a térség turisztikai kínálatának piacra vitele során,



közvetlenül ellátja a térség desztináció-marketing feladatait, ezen belül elemzi a térség turisztikai folyamatait, kialakítja a marketingstratégiát Szállásfoglalási központként működik a térségben található szálláshelyek (elsősorban a magánszálláshelyek) vonatkozásában kiadványok megjelentetésével és terjesztésével, Internet oldal működtetésével, belföldi és nemzetközi turisztikai vásárokon történő megjelenéssel valamint egy turisztikai információs iroda fenntartásával promóciós tevékenységet fejt ki.




Az egyesület működésének legfontosabb alapelve a versenysemlegesség, melynek értelmében minden piaci szereplőnek lehetőséget ad a kapcsolódásra – ugyanakkor az egyesületnek nem kell ellátnia olyan szolgáltatók képviseletét, amelyek nem kívánnak a közös tevékenységekhez kapcsolódni. Ezzel együtt a magánszálláshelyek 95 %-a értékesítőként is igénybe veszi az egyesületet, azaz ez a forma – hagyományos elfogadottságának köszönhetően – képes a turisztikai kínálat integrálására. Az € 500.000 költségvetésű egyesület finanszírozása három pilléren nyugszik:  a marketingszolgáltatásokat haszonélvező, az egyesületben tag önkormányzatok és szolgáltatók vendégéjszaka alapú tagdíjbefizetéseiből (ezeken keresztül a településen fizetett üdülőhelyi díj visszaáramoltatásából), saját bevételekből, melyek között a két legjelentősebb tétel az egyesületen keresztül realizált foglalások után kapott jutalékok, a saját kiadványok (pl. szálláskatalógusok) értékesítéséből realizált árbevétel.

2. Gyógyüdülőhelyi Igazgatóság (minta: Burgenland, Ausztria) Az Osztrák-Magyar Monarchia területén komoly hagyománya volt a gyógyhelyeken működő speciális fejlesztési-minőségbiztosítási szervezetek működtetésének. E hagyomány nyomán – alkalmazkodva a jelenkor követelményeihez – Ausztriában ma stabil jogszabályi alapokon nyugvó szervezeti rendszer működik, Gyógyüdülőhelyi Igazgatóságok formájában. Az osztrák jogszabályok tartományi szinten szabályozzák e szervezetek működését. A Gyógyüdülőhelyi Igazgatóságok az előző pontban említett szervezet-típushoz állnak a legközelebb, ám annál szélesebb feladatkörrel bírnak. A példának tekintett burgenlandi tartományi törvény részletesen szabályozza a gyógyhellyé nyilvánítás folyamatát, a gyógyhelyként való megjelölést, az adott helyhez kötődő gyógytermékek forgalmazását és a Gyógyüdülőhelyi Igazgatóságok működését. Gyógyüdülőhelynek az alábbi feltételek teljesülése mellett ismerhető el egy település vagy terület: 

a területen elismert gyógyhely található;



a gyógyhely hasznosításához szükséges üzemeltetési, illetve tisztító berendezések rendelkezésre állnak;






a szállodai és a gyógyászati célú létesítmények kielégítik a vonatkozó szakmai követelményrendszert;



az ivóvízellátás mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt kifogástalan;



a szilárd és folyékony hulladékok kezelése megfelelően megoldott;



hatályos rendelkezések foglalkoznak a füst-, por- és zajártalmak mérséklésével, illetve az üdülővendégek védelmével a közlekedési forgalom veszélyeivel szemben;



a megfelelő orvosi és gyógyszertári ellátás, valamint a speciális egészségügyi célokat szolgáló (pl. diétás) étkezések kínálata biztosított;



a kommunális szolgáltatások rendelkezésre állnak;



a területen rekreációs környezetvédelem.

célú

zöldterületek

találhatók

és

biztosított

a

A Gyógyüdülőhelyi Igazgatóságok működésének anyagi bázisát az úgynevezett gyógyhelyi alapok biztosítják. Ezek bevételei különböző forrásokból származnak: 

üdülőhelyi díj (kurtaxa) – az önkormányzati adóbevételek 70 %-a egyenesen az alapba kerül;



a helyi turizmusban érdekeltek hozzájárulásai;



a Tartomány támogatási hozzájárulása;



állami turizmus-támogatási hozzájárulás;



pénzbüntetésekből származó bevételek;



egyéb juttatások és bevételek.




A Gyógyüdülőhelyi Igazgatóságok tagsága az alábbi delegáltakból tevődik össze: 

azon település polgármestere, amelynek területén a gyógyhely található;



a település további két önkormányzati képviselője;



a gyógylétesítmények tulajdonosainak képviselője;



nyolc vállalkozói képviselő;



a társadalombiztosítási intézetek képviselői.

A Gyógyüdülőhelyi Igazgatóságok alapvetően koordinációs, érdekképviseleti és marketing-feladatokat látnak el a gyógyhely és a hozzá területi, illetve adminisztratív módon kötődő települések vonatkozásában. Az Igazgatóságok hatásköre konkrétan az alábbi kérdésekre terjed ki: 

a gyógyhely ügyeinek intézése a települési önkormányzat(ok) hatáskörének csorbítása nélkül;



a gyógyhely megőrzésével, továbbfejlesztésével és kialakításával kapcsolatos érdekek megjelenítése és védelme;



a nyilvános üdülőlétesítmények, valamint az üdülővendégek javát, kényelmét és szórakozását biztosító létesítmények megőrzése és fejlesztése;



az üdülőhely ügyeivel kapcsolatos valamennyi vélemény és javaslat továbbítása az illetékes hatóságokhoz;



az üdülővendégek megfelelő elszállásolásához és ellátásához szükséges, a hatóságok illetékességén kívül eső intézkedések meghozatala;



az üdülővendégek és az üdülési vállalkozások érdekeit szolgáló információk nyújtása;



a gyógyhely reklámozása az ott működő vállalkozások hatáskörének csorbítása nélkül;






a gyógyhely üzemeltetéséről szóló éves beszámolók küldése az üdülőkörzethez tartozó települések és a Tartományi Kormány részére;



az üdülőkörzet infrastruktúráját érintő fejlesztések és változások figyelemmel kísérése, az esetleges hiányosságok feltárása;



a fenntartható turizmus fejlesztési tervének kidolgozása az önkormányzatokkal együtt, figyelembe véve a tartomány és az ország turisztikai koncepcióját;



a gyógyhely érdekeivel szemben álló beruházások, a környezeti károkozások és az imázsrontás megakadályozása;



egyes gyógyhelyi létesítmények működtetése, gazdálkodás saját bevételek szerzése céljából;



a települési gyógytényezők fejlesztése;



minőségbiztosítás.

A Gyógyüdülőhelyi Igazgatóságok működtetésének előnyei az alábbiakban foglalhatók össze: 

turisztikai prioritások biztosítása a település-fejlesztésben;



szolgáltatások magasabb minőségi színvonalának biztosítása;



jövőorientált gondolkodásmód;



politikai választásoktól független, folyamatos működés;



különböző érdekek közös megjelenítése és ezáltal hatékonyabb érvényesítése;



az erőforrások koncentrált felhasználása;



hatékonyabb település-marketing tevékenység.

Hátrányt jelenthet ugyanakkor az önkormányzati önállóság bizonyos fokú csorbulása, a bürokrácia fokozódása és a döntési eljárások hosszadalmasabbá válása. Mindemellett a turizmussal foglakozó közhasznú társaságok sorában az osztrák




Gyógyüdülőhelyi Igazgatóságok jelentik az egyik legfejlettebb, legsokoldalúbb változatot. 3. Gazdasági társaság (minta: Scuol AG, Svájc) A vizsgált esetben a társaság egyetlen település (Scuol, Graubünden, Svájc) turizmusban érintett szereplőinek szervezésében jött létre, azonban a működésében térségi feladatokat lát el: ma 10 település megjelenését biztosítja a turizmus piacán. A romló turisztikai imázs és a csökkenő látogatószám kezelésére szerveződött társaság tagjai a helyi önkormányzat mellett a településen működő szállodák. A vizsgált esetben a gazdasági társasági formában történő együttműködés célja a város turisztikai marketing tevékenységének menedzselése és koordinálása mellett attrakciófejlesztés volt. A svájci modell esetében a társaság legfontosabb beruházása a turisztikai szezonon kívül is értékesíthető attrakció kialakítása volt, mely a téli, síszezonon kívül is működtethető és mára már elsődleges attrakciót jelentő római-ír fürdő beruházásának kezdeményezését és felépítését jelentette. A többi modellel szemben a társaság profitorientált. A gazdasági szervezeti forma alkalmazása mellett a következő érvek alapján döntöttek: 

a térség turizmusának fejlesztése érdekében attrakciófejlesztési beruházási igény jelentkezett,



a létrejött létesítmény profitorientáltan működtethető, így további forrásokat teremt a desztináció marketinghez,



a választott kereskedelmi finanszírozási forma (tőkejuttatás és hitelek) szempontjából előnyös volt.

A gazdasági társasági forma mellett szólt továbbá, hogy lehetőséget adott a létrehozott turisztikai attrakció piaci viszonyoknak megfelelő, profitorientált formában történő működtetésére. A fürdő üzemeltetése mellett a társaság legfontosabb feladata a térség turisztikai marketingjének ellátása. Ennek keretében 

koordinálja a térség program- és rendezvénykínálatát,






koordinálja az önkormányzatok marketingkommunikációját,



helyi turisztikai magazint ad ki a turizmusban érintett szereplők tájékoztatására,



kapcsolatot tart a kantonális és országos turisztikai szervezetekkel, gondoskodik ezek kommunikációs csatornáinak igénybe vételéről a térség turisztikai kínálatának piacra vitele során,



közvetlenül is ellátja a térség desztináció-marketing feladatait, ide értve

és

turisztikai

szolgáltatók

a térség turisztikai folyamatainak elemzését, marketingstratégia kialakítását, a termékfejlesztést (fürdő, programok), az értékesítést (on-line és off-line szállásértékesítés, jegyértékesítés a rendezvényekre), a promóciót („Engadin Scuol” márkanévvel piacra vitt prospektusok, regionális turisztikai portál) a térségi kártya üzemeltetését („Engadin Card”). A gazdasági társaság a megvalósított attrakció működtetése és fejlesztése mellett teljes körű mind az operatív, mind a stratégiai marketingfeladatokat ellátja. A gazdasági társaság a tagok kínálatának piaci megjelenítése mellett szerződéses alapon látja el más önkormányzatok és turisztikai szolgáltatók képviseletét. A gazdasági társaság működtetéséhez szükséges tőkét a kialakított attrakció profitorientált működéséből, a meglévő vagyon hasznosításából biztosítja, valamint szerződéses alapon turisztikai szolgáltatók szállás- és programértékesítését is végzi. Költségvetése: € 800.000


Nemzetközi turisztikai együttműködési modellek bemutatása

Recommend Documents