Nemzetközi pénzviszonyok. XV-XVI. századtól XIX. szd közepét l XX. szd eleje második fele

1. A Világgazdaság fogalma, kialakulása, funkcionális területei és ezek alapvet jellemz i. A nemzetgazdaságok és a világgazdaság fejl dése közötti viszony. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejl dése az Ókortól a XX. századig. Világgazdaság: a gazdasági kapcsolatok olyan világméret rendszere, amelyben a nemzetközi munkamegosztás alapján sokoldalúan kapcsolódnak össze mind a nemzetgazdaságok makro-, mind az egyének és a transznacionális vállalatok mikroszinten.


Kialakulása: 1. Munkamegosztás: évezredeken keresztül a gazdasági jelleg munkamegosztás bázisát alapvet en egy zárt közösség adta. Ezen belül alakultak és változtak a munkamegosztás jellemz i: specializáció, kooperáció. A közösségb l csak alkalomszer en és részleges munkamegosztásban volt mód kilépni, a kapcsolatok szinte kizárólag a kereskedelemre korlátozódtak, de nem elhanyagolható a hódítások szerepe sem. 2. Nemzetközi gazdasági kapcsolatok b vülése (XV.-XVI. szd.) egy korszakváltás eredménye: a) a korszak Európa számára lényeges következményekkel járó változást hoz: vasgyártás, papír el állítása, hajóépítés b) „nagy ugrás”: felfedezések megindulása, a Kelet speciális találmányai (l por, papír, stb) eljutnak Európába c) új területek fokozatos gazdasági és politikai birtokba vétele d) Nyugat Európa városiasodása, polgárosodása 3. Fenti körülmények összeadódásával a kezdeti „f szeréhségen”, majd „aranyéhségen” keresztül a XIX. századra kialakult a világgazdaság




















Funkcionális területei: Áruk és szolgáltatások nemzetközi áramlása

T kejavak és a munkaer nemzetközi mozgása 



Nemzetközi pénzviszonyok

Nemzetközi termelési, kutatás-fejlesztési és információs együttm ködés








XIX. szd közepét l

XV-XVI. századtól



XX. szd eleje – második fele



a) Áruk és szolgáltatások nemzetközi áramlása: külkereskedelmet jelenti, melynek eleme: - látható export: nagy tömeg , homogén árucsoportok nemzetközi áramlása (nyersanyag, energiahordozó, stb.) - láthatatlan export: nk-i szállítással összefügg és a hozzá kapcsolódó biztosítási, távközlési szolgáltatások; m szaki- és szervizszolgáltatások;szellemi termékek nk-i forgalma; információk nk-i cseréje; idegenforgalmi vásárlások; b) Természeti és t ejavak nemzetközi áramlása: a termelési tényez k nemzetközi piacának kialakulása változtatta a „ilágkereskedelmet”világgazdasággá c) Munkaer nk-i mozgása: a t keáramlás és a termelés nemzetköziesedésének eredménye (gyarmati rabszolgaság, kivándorláshullámok, stb.) d) Pénzviszonyok nemzetköziesedése: területei: - áru-, szolgáltatás-, t ke- és munkaer mozgások pénzügyi elszámolása - nk-i pénzrendszerek összekapcsolódása - tényez áramlásokhoz kapcsolódó jövedelemáramlások biztosítása e) Nemzetközi termelési, kutatás-fejlesztési és információs együttm ködés: országokat 3 csop. szokták osztani az innovációs képesség szempontjából: újító ország, követ ország, innovációs sivatag


























A nemzetgazdaságok és a világgazdaság fejl dése közötti viszony: a világgazdaság nem egyszer en a nemzetgazdaságok küls kapcsolatainak összessége, mert egyrészt a nemzetgazdaságok kialakulásával és fejl désével párhuzamosan alakult ki és fejl dött, másrészt azt maga is létrehozta. A nemzetgazdaságokat összeköt sokoldalú kapcsolatrendszer az interdependencia olyan sokrét , hogy abban nem létezhet olyan nemzetgazdaság, amely függetleníthetné magát a világgazdaság folyamataitól, a világgazdaság törvényszer ségei meghatározzák a nemzetgazdaságok fejl désének törvényszer ségeit.





















A nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejl dése az Ókortól a XX. századig: a) Ókor: a keresk. természetes színtere a Földközi-tenger, bár a technikai fejl dés szinte stagnált, az ókori birodalmak jelent s gazdasági teljesítményekre voltak képesek, a háborúk elterjesztették az ismert technikákat. Az egységes rend és törvénykezés el segítette a keresk, illetve a regionális specializáció és munkamegosztásfejl dését. Kiemelked keresked népek: f níciaiak, görögök, rómaiak. Egyik legjelent sebb innováció: vert pénz. Rabszolgaság. 















b) Középkor: a világnépesség növekedését a gazdasági növekedés nem követte (1520: világnépesség: 425 millió; GDP/f : 565$ - 1990-es paritáson; 1820: 1068 millió és 651$). A gazdaság alapvet en agrárjelleg , extenzív fejl dés, technológiai stagnálás. felfedezések hatására némileg javult a gazdaság, n tt a termelékenység és az életszínvonal c) 1820-1870/1890: világgazdaság csíráinak történelmi lapja: távolsági kereskedelem kialakulása és területi átrendez dése (mediterrániumról a Baltikumra, Atlanti óceánra); világkereskedelem áruszerkezetének átalakulása (korai kapitalizmus tömegárui, gyarmatok kifosztása). 1820 fordulópont: sokszoros dinamizmussal indul meg a gazdasági fejl dés, kapitalizmus elterjedése. A korszak az ipariforradalom, a szabad versenyes kapitalizmus kifejl désének, a nemzetgazdaságok kialakulásának virágkora. A textilipar vezet szerepét átveszi az acélipar. A fejl dés els sorban Európára és Észak-Amerikára korlátozódik, az ezeken kívüli eredmények szerények. Vezet gazd-i hatalom: Nagy-Britannia: technológiai vezet szerep, vezet szerep a kereskedelemhez kapcsolódó szolgáltatások terén is. Er teljes kereskedelmi liberalizáció (legnagyobb kedvezmények elvének klauzulája). Jellemz : iparcikkexport a centrumból a perifériára, nyersanyag és nyerstermék export fordított irányban. Nk-i munkamegosztási rendszer kialakulásának kezdetei. Korszakhatár: 1870: olasz és német nemzetállam kialakulása, amerikai polgárháború befejez dése (rabszolgaság eltörlése) 1890: monopolizáció, gyarmatok gazd-i hasznosítása, újratermelési ciklusok kialakulása okán d) 1870/1890-1945: 1870-1890: nemzetgazdaságok közti szabad kereskedelem virágkora, liberális kapitalizmus kiterjedése, t keigény, t kekoncentráció (monopolizáció) Jellemz k I. vh-ig: gyarmati típusú munkamegosztás kiteljesedése, a gyarmatbirodalmakon belül sugaras szerkezet kereskedelmi kapcsolatok, gyarmati rendszerek fénykora, általános prosperitás, nemzetközi migráció jelent s, szabadpiaci mechanizmusok abszolút dominanciája és a nemzetközi intézmények stabilitása, aranystandard rendszer jellemz k 1919-1929: európai gazdasági teljesítmény alig értékelhet : átszabott határok, jóvátételek, hiperinfláció, termelés és fogyasztás visszaesése 1929-1933 világgazdasági válság: kereskedelmi korlátozások, valutaleértékelések, nk-i gazd-i kapcsolatok ált. rendjének felborulása, nk-i t kepiacok összeomlása 1933-1939: USA: közmunka, állami megrendelések tömegesen munkahelyeket teremtenek, mez gazdasági támogatási rendszer életre hívása Németország: hadi államkapitalizmus 1939-1945: t kejavak pusztulása 























































2. A világgazdaság fejl désének aranykora a II. világháborút követ en, az állandósult küls egyensúlytalanságok id szaka 1973-1976 után, a globalizáció kiteljesedésének id szaka és a volt szocialista országok világgazdasági reintegrációja A világgazdaság II. vh. utáni története tkp. három nagy világgazdasági er központ (EU, USA, Japán) kialakulásáról, meger södésér l, egymással való versengésér l és együttm ködésér l szól. A három nagy er központhoz szorosan kapcsolódnak a szatelit országok (olyan országok, melyeknek fejl dését nagyban meghatározza saját er központjuk gazdasági helyzete, ugyanakkor gazdasági önállósággal is rendelkeznek. 


















1. Az 1945 utáni korszak meghatározó történelmi jellemz i, a gyors növekedés okai: a) Bretton-woodsi pénzügyi rendszer létrehozása (IMF, IBRD, WTO, OECD) b) Dekolonizáció c) „Két rendszer” gazdasági és politikai párharca (hidegháború, békés egymás mellett élés) d) A technika és technológia páratlan fejl dése (szintetikus alapanyagok, számítógépek, elektronika stb.) e) Transznacionális társaságok uralkodó szerepének kiteljesedése, nemzetközi magánt ke áramlások magas színvonala, magas beruházási ráta f) A meghatározó termelési és fogyasztási struktúrák átalakulása, tartósan megvalósuló keynesianus gazdaságpolitikák (ennek köv. egy negyedszázadra elt ntek a konjunktúra ciklusok) g) Regionális integrációk kialakulása, meger södése h) Munka termelékenységének gyors ütem növekedése, oktatás, szakképzés magas színvonalú rendszere 











2. Földrészenkénti eltérések: a) Latin-Amerika: lassú növekedési teljesítmény, merev etatizmus és dirigizmus, túlzásba vitt protekcionizmus, társadalmi változásoktól való tartós elzárkózás b) Ázsia: jelent s növekedési teljesítmények, új nemzeti elitek és jelent s t keképz dési potenciál kialakulása, tömegek képzettségi színvonalának rohamos emelkedése (társadalmi kohézió, nagy tömeg , viszonylag képzett munkaer , általában nagy óraszámban foglalkoztatható), masszív külföldi t keáramlás 














c) Afrika: elégtelen növekedési teljesítmény 3. A világgazdaság aranykorának felbomlásának okai a 60-as évek végén: a) Az eltér ütem inflációs ráták kikezdik a bretton-woodsi rendszert (USA: vietnámi háború miatti ktg-vetési és fizetési mérleghiány miatt; a dollárhoz rögzített árfolyamrendszer a világgazdaságban szétteríti az inflációs nyomást) b) Az átlagok meghaladó nyugat-európai és japán gazdasági növekedés és technikai fejl dés következtében az USA gazdasági fölénye és vezet szerepe megrendül c) Transznacionális társaságok térhódítása 








4. Korszakváltás: 1968: kétszint aranyárrendszer 1971: az aranynak a nk. pénzügyi rendszerben játszott szerepe megsz nik (a dollár aranyra válthatóságát felfüggesztik), dollárárfolyam lebegtetése (elméleti korszakhatár) 1973: rögzített árfolyamrendszer megsz nése, olajválság: a k olaj ára jelent sen megn 1976: IMF közgy lés kimondja a bretton-woodsi rendszer megsz nését (nk. jogi korszakhatár)




















5. Állandósult egyensúlytalanságok (1973/1974-tól 1989/1990): Jellemz k: a) A keynesianus gazd. politikák folytathatatlansága b) Az új nk. gazdasági rend eszményének felemelkedése (’73-’74) és bukása (’79-’82) c) Stagfláció, mint új jelenség tartós érvényesülés d) fajlagos energia felhasználás radikális csökkenése e) mikroelektronika forradalmi vívmányainak kibontakozása f) globalizálódás g) monetarizálódás és kiterjedt innovációk h) piacok növekv t késítettsége i) fizetésképtelenség és adósságválság j) a harmadik világ polarizálódása k) támadás a jóléti állam ellen a fejlett országokban 1974-76: gazdasági recesszió, majd lassú kilábalás 1979: újabb olajválság 1979-82: újabb recesszió 1982-’90-es évek eleje: fejlett országok ingadozó növekedési teljesítménye, infláció, stagfláció, tartósuló kereskedelmi és fizetési mérleg hiányok, keynesiánus gazd. politikákat mindenhol felváltja a neoliberális monetarizmus 





6. Reagálások a világgazdasági korszakváltásra kontinensenként: a) Kelet-Európa: legnagyobb visszaesést ez a térség produkálja, melynek oka: strukturális alkalmazkodóképtelenség, „átalakulás válság” 1990 b) Afrika: kevésbé jelent s visszaesés, óriási népesség növekedés: következmény az egy f re jutó GDP csökken c) Latin-Amerika: szerény növekedés, gazdaságpolitikák meghatározásában jelent s szerephez jut az IMF d) Ázsia: „fényl csillag”, a GDP változatlan dinamikával növekszik, a népesség-növekedés lelassul, dinamikus japán növekedés, mely a ’90-es évekre stagnálásba megy át e) Nyugat-Európa: lelassult gazdasági növekedés, a legfejlettebb országok tartósan a gazdasági potenciáljuk alatt teljesítenek, magas munkanélküliség 







7. Kelet-európai országok reintegrációja: Az átalakulást súlyos egyensúlyi problémák kísérték, hatalmas er viszony átrendez dések, infláció, munkanélküliség, késleked államháztartási reformok, európai uniós integráció 





8. A világgazdaság napjainkban: a) A világgazdaság a ’90-es években zökkent vissza az eredeti kerékvágásba: 2001-ig páratlan konjunktúra csaknem világszerte b) USA 2001-ig: er teljes gazdasági növekedés: alacsony infláció, ktg.vetési mérleg aktívuma, alacsony munkanélküliség c) EU: gazd.politikák er teljes harmonizációja, infláció leszorítása, államadósság csökkentése, ktg.vetések és fizetési mérlegek kiegyenlítettebbé tétele d) Új világgazdasági er központ kialakulása: Kína 





3. Merkantilizmus és fiziokratizmus mint a nemzetközi gazdaságtani gondolkodás els „modern” irányzatai. Egymást er sít egyoldalúságaik és érvényesülésük az újabb nemzetközi gazdaságtani gondolkodásban. 1. Merkantilizmus: az elmélet szerint a gazdaság egyenl a pénzzel, amit a nemesfémek mennyiségével lehet jellemezni. Ebb l következ en a gazdagság forrása a kereskedelemben rejlik. míg a kereskedelemb l származó el nyök és hátrányok a nemzetgazdaságon belül kiegyenlít dnek, addig a külker. révén a nemzetgazdaság gyarapodik (a merkantilisták szerint egy ország csak a külker. révén gyarapodhat, amit a nemesfémkészlet nagysága határoz meg). Az els exportorientált gazdaságpol. 2. A merkantilizmus korszakai: a) XVI. szd: polgárság gyenge, támogatásra szorul, a pénznek az országba való beáramlását az állam segítségével akarták el mozdítani. Er s központi hatalom. b) XVII. szd: kereskedelmi t ke a világkereskedelemben realizált jövedelmek befektetése révén behatolt az iparba (manufaktúrák létrehozása): az árunak a termelési költségeket meghaladó mennyiség pénzzé alakítását tekintették a gazdaság forrásának, rájöttek, hogy pusztán a nemesfém beáramlása nem elegend . 3. Colbertizmus: a merkantilizmus egy fajtája. XIV. lajos pénzügyminiszterér l kapta a nevét (Colbert), aki nagy határozottsággal hajtotta végre a merkantilista gazdaságpolitikát. Jellemz i: manufaktúrák állami támogatása, új iparágak meghonosítása, magas behozatali vámok, fontos nyersanyagok kiviteli tilalma, külkereskedelmi társaságok létrehozása, infrastruktúra fejlesztése 4. Kameralizmus: Európa kevésbé fejlett polgári gazdaságaiban alakult ki a merkantilizmus sajátos formájaként: nem a feltörekv polgárság, hanem a feudális uralkodó köré csoportosuló földesurak és az uralkodó szemszögéb l elemzik a gazdaságot. Külkereskedelem, manufaktúrák támogatása. 5. Fiziokratizmus: a merkantilizmus kritikájaként jelent meg. Alapvet nemzetgazd. cél a minél több fizikailag felhalmozható jószág, így prioritást élveználuk a mez gazdaság. Politikailag reformisták voltak, céljaikat felvilágosult uralkodók tevékenysége révén kívánták elérni. Fölismerték, hogy a gazdaságban élesedik a gazdasági verseny. Ideáljuk a zárt és egyensúlyban lév nemzetgazdaság, melyben az export szerepe a hazai termeléssel nem helyettesíthet importtermékek ellentételezésének kényszere. 6. A merkantilizmus és fiziokratizmus érvényesülése az újabb nemzetközi gazdaságtani gondolkodásban: a kérdés els sorban egy-egy nemzetgazdaság modernizációja kapcsán merül fel, a modernizációhoz szükséges világgazdasági integráció mikéntje kerül napirendre. nyitott, vagy zárt gazdaság, ill. exportösztönz , vagy importhelyettesít gazdaságstratégia. Ez a szembeállítás hamis: az egyik irányú túlzás szüli a másik irányú túlzást. A fiziokratizmus követ inek tekinthet Friedrich List, aki a kevésbé fejlett, a fejlettebbeket utolérni kívánó Németország esetében megfogalmazta a modern protekcionizmus alapelveit, a „növendék-iparok” védelmének és támogatásának elkerülhetetlenségét, ami egész Közép-Európában elterjedt. 


















































4. Milyen típusú el nyöket különböztetünk meg a nemzetközi munkamegosztásban? Miként magyarázza a nk-i együttm ködést a komparatív el nyök klasszikus elmélete? Melyek a komparatív el nyök szerinti szakosodás klasszikus modelljének leegyszer sít felvetései és korlátai? 



A nk-i munkamegosztásból származó el ny eredete: a nk-i gazd kapcsolatokban a gazd egységei csak akkor létesítenek külgazd-i kapcsolatot egymással, ha az legalább olyan el nyös számukra, mint a hazai piacon való tevékenység. A nk-i munkamegosztásból származó el nyök típusai: 1. Természeti feltételekben rejl el nyök: földrajzi, éghajlati adottságok, rendelkezésre álló természeti kincsek. A min ség/ráfordítás viszony ismeretében határozható meg, hogy az adott nemzetgazdaságnak milyen nyersanyag és nyerstermék esetében lehet el nye: melyiket érdemes kitermelni, termeszteni, melyet exportálni. 2. Termelékenység terén mutatkozó abszolút el nyök (A. Smith): mindkét fél számára el nyös a nk-i keresk. és csere, ha a partnerek mindegyike annak a terméknek a termelésére szakosodik, amelyik el állításában természeti, vagy szerezett el nyökkel rendelkezik partnerével szemben. Az elmélet tehát a nk-i cserében realizálható abszolút el nyöket a munkatermelékenységek, vagy a munkaráfordításoknak az egymáshoz viszonyított arányával méri. Az elmélet szerint, ha minden ország azokat a termékeket termelési és exportálja, amelyek el állításában abszolút el nnyel rendelkezik, s import útján szerzi be mindazokat, amelyek el állításában más nemzetgazdaságnak van abszolút el nye, akkor minden ország minden termékb l többet fogyaszthat, mint csere nélkül. 3. A relatív munkaráfordítások eltérésén alapuló komparatív el nyök (D. Ricardo): amennyiben egy fejlettebb ország a termékek megtermelésében abszolút termelési/ráfordítási el nnyel rendelkezik, , míg a kevésbé fejlett ország hátránnyal, akkor a nk-i munkamegosztás el nyös lehet abban az esetben is, ha a fejlettebb ország annak a terméknek a termelésére szakosodik,amelyik terén nagyobb a relatív termelékenységi el nye, s a kevésbé fejlett ország annak a termékek a termelésére szakosodik, amelynek a terén kisebb a relatív 

































termelékenységi lemaradása. A fogyasztási többleteknek, vagy ráfordítási megtakarításoknak a nk-i csere szerepl i közti megoszlása a cserearányok függvénye. A komparatív el nyök szerinti szakosodás klasszikus modelljének leegyszer sít felvetései és korlátai: a) a modell korlátozott terjedelm , alapvet en két ország-két termék esetében vizsgálja az el nyöket. b) korlátot jelent a modell statikus jellege: a modell eltekint a technikai fejl dést l, a munkaer képzettebbé válásától, stb. c) a modell szabad tényez áramlást feltételez a vizsgált nemzetgazdaságokon belül, de kizárja ezt nemzetközi szinten d) a modell figyelmen kívül hagyja a növekv volumenhozadékot, a termelésen kívüli költségek alakulását, a partnerországok fogyasztási szerkezetének, szokásainak eltéréseit d) kiindulópontként a modell tökéletes egyensúlyt és azt automatikusan helyreállító mechanizmust feltételez e) teljesen szabad, kompetitív piacot feltételez a modell, melyben el kell tekinteni a monopóliumoktól, az állami beavatkozástól, a kereskedelem eltérít tényez kt l (pl: vám) 4. A termelési tényez kkel való relatív ellátottság különböz ségeib l adódó el nyök (Hechscher-Ohlin): a modell kiterjeszti a klasszikus el feltevéseket [két ország, két termék, egy termelési tényez (munka)] a két ország, két termék, két termelési tényez (munka, t ke) el feltevésekre. Egy ország akkor juthat el nyhöz, ha a viszonylag b vebben rendelkezésre álló termelési tényez intenzívebb felhasználását igényl termékek termelésére és exportjára szakosodik. A modellt Stolper-Samuelson továbbfejlesztette: ha mindkét ország valóban a relatív tényez ellátottság alapján szakosodik annak a terméknek a termelésére, amely viszonylag intenzívebben igényli az adott országokban relatíve nagyobb b ségben rendelkezésre álló termelési tényez t, akkor ez mindkét országban megnöveli a keresletet az ott relatíve b ségben lév termelési tényez t intenzívebben igényl termék iránt, miközben a másik termék importja csökkenti a „másik” termék iránti belföldi keresletet. A termelési tényez knek a szakosodás folytán kialakuló átcsoportosulása a viszonylag t kegazdag országban a t ke, a munkaer ben viszonylag gazdag országban pedig a munkaer iránti keresletet növeli, így azok ára emelkedni fog, következésképpen a relatív tényez árak közelítenek egymáshoz. 5. A termékek életciklusának különböz szakaszaiban rejl el nyök: Egy termékciklus négy szakaszra bontható: a) bevezetés: el állító monopolhelyzetet élve b) növekedési szakasz: a terméket már több termel gyártja (márkák versenye) c) érettség szakasza: árverseny d) hanyatlási szakasz: a termék értékesítési lehet ségei besz külnek 6. A növekv skálahozadékból származó méretgazdaságossági el nyök: A termelési széria növekedésével csökken a termékegységre jutó költség, így n a skálahozadék: a termelés méreteib l adódó megtakarítások adják a méretgazdaságossági el nyöket. A magasabb skálahozadék elérésének igénye arra ösztönzi az országokat, hogy egy-egy sz kebb termékcsoport el állítására specializálódjanak. 7. A termékdifferenciából és piaci differenciából származó el nyök: A legtöbb termék a tökéletlen (ologopolisztikus, monopolisztikus) verseny viszonyai között lép a világpiacra. A kés bbiekben azonban minden termel s ok terméket állít el és valamennyien a termékük megkülönböztetésére törekszenek: a termék-diferenciációt a nem-árjelleg versenyben lehet elérni. A termékhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások alkalmas a termék-differenciáció hatékonyabbá tételére, a nem árjelleg verseny kiegészíti az árversenyt. 






































































































5. Hogyan fejleszti tovább a Heckscher-Ohlin modell a komparatív el nyök klasszikus elméletét? melyek a modell leegyszer sít feltevései, egyúttal alkalmazhatóságának korlátai? Hogyan egészítette ki Samuelson a Heckscher-Ohlin modellt? 

1. A komparatív el nyök elméletének a neoklasszikus elmélet talaján megvalósított felülvizsgálatát E. Heckscher és B. Ohlin dolgozta ki. A modell kiterjeszti a klasszikus el feltevéseket [két ország, két termék, egy termelési tényez (munka)] a két ország, két termék, két termelési tényez (munka, t ke) el feltevésekre. 2. A modell feltevésrendszere: a) két országban két terméket állítanak el munkával és t kével b) a technológiai színvonalban, a munka termelékenységében nincsenek különbségek c) a két terméket a munka és t ke relatív eltér arányú felhasználásával állítják el , ill. a két országban relatív különbség van a t kével és munkával való ellátottságban 3. Egy ország akkor juthat el nyhöz a nk-i munkamegosztásban, ha a termékek eltér tényez igényességét (munka-, vagy t keintenzív jelleg) és a saját országnak más országhoz viszonyított relatív tényez ellátottságát figyelembe véve a viszonylag b vebben rendelkezésre álló termelési tényez intenzívebb felhasználását igényl termékek termelésére és exportjára szakosodik. A modell neoklasszikus közgazdasági alapokon nyugszik, így az értéket nem csak a munkával határozza meg, vagyis a modell feltevéseinek számszer sítésekor a termelési tényez k árait veszi alapul: a t ke és munka ára a kamatok ésbérek nagyságával fejezhet ki. 
















































4. A modellt W. Stolper és P.A. Samuelson továbbfejlesztette: teljes foglalkoztatottságot feltételezve, a b ségben rendelkezésre álló termelési tényez árának növekedése és a ritkább termelési tényez árának esése a keresk. következtében azt eredményezi, hogy a b vebben rendelkezésre álló termelési tényez tulajdonosainak jövedelme n , míg a sz kebben rendelkezésre állóé csökken. Tétel: ha mindkét ország valóban a relatív tényez ellátottság alapján szakosodik annak a terméknek a termelésére, amely viszonylag intenzívebben igényli az adott országokban relatíve nagyobb b ségben rendelkezésre álló termelési tényez t, akkor ez mindkét országban megnöveli a keresletet az ott relatíve b ségben lév termelési tényez t intenzívebben igényl termék iránt, miközben a másik termék importja csökkenti a „másik” termék iránti belföldi keresletet. A termelési tényez knek a szakosodás folytán kialakuló átcsoportosulása a viszonylag t kegazdag országban a t ke, a munkaer ben viszonylag gazdag országban pedig a munkaer iránti keresletet növeli, így azok ára emelkedni fog, következésképpen a relatív tényez árak közelítenek egymáshoz. A tétel értelmében tehát a szakosodás és a nemzetközi kereskedelem eredményeként az egyes termelési tényez k ára, illetve költségszínvonala nemzetközileg kiegyenlít dik. Ebb l a következ k adódnak: a) a szakosodás mindaddig tart, amíg a relatív tényez árak ki nem egyenlít dnek. b) a reáljövedelem csökkenés protekcionista tendenciáknak nyithat teret. c) ha tényleg létrejöhet kiegyenlít dés a termelési tényez k nemzetközi mozgása nélkül is, akkor a termékek piaca helyettesíti a termelési tényez k piacát. 5. A Heckscher-Ohlin modell korlátai: a) bár a termékeknél két termelési tényez t vesz figyelembe, továbbra is a „két ország-két termék” egyszer sítés a kiindulópont b) a modell statikus (eltekint a technikai fejl dést l, a munkaer képzettebbé válásától, stb.) c) a két országban azonos a technológia,vagyis megegyeznek a termelési függvények d) a felfogás kizárja ank-i tényez áramlást e) a növekv volumenhozadék nem része a modellnek f) a modell a tökéletes egyensúly folyamatos fennállását feltételezi g) a modell kizárja az export-b vítés lehetséges negatív hatásait 











































































6. Mit jelent a „termék-életciklus modell” és milyen hatást gyakorolhat a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokra? Milyen egyéb alternatív kereskedelemelméletek jelentek meg a II. Világháború után? 1. A nk-i munkamegosztásból származó el ny eredete: a nk-i gazd kapcsolatokban a gazd egységei csak akkor létesítenek külgazdaságii kapcsolatot egymással, ha az legalább olyan el nyös számukra, mint a hazai piacon való tevékenység. A nk-i munkamegosztásból származó el nyök típusai: a) Természeti feltételekben rejl el nyök b) Termelékenység terén mutatkozó abszolút el nyök (A. Smith) c) A relatív munkaráfordítások eltérésén alapuló komparatív el nyök (D. Ricardo) d) A termelési tényez kkel való relatív ellátottság különböz ségeib l adódó el nyök (Hechscher-Ohlin) e) A növekv skálahozadékból származó méretgazdaságossági el nyök f) A termékdifferenciából és piaci differenciából származó el nyök g) A termékek életciklusának különböz szakaszaiban rejl el nyök 2. A termék-életciklus elméletet a marketing szakemberek vezették be. Az általános megfogalmazás szerint egy termékciklus négy szakaszra bontható: a) bevezetés: el állító monopolhelyzetet élve b) növekedési szakasz: a terméket már több termel gyártja (márkák versenye) c) érettség szakasza: árverseny d) hanyatlási szakasz: a termék értékesítési lehet ségei besz külnek. Az elmélet rámutat a gazdasági folyamatok gyorsulására: míg korábban a komparatív el nyök lassan, egy egy generációnyi, vagy több id alatt változtak meg, manapság egy ország csak addig a néhány évig élvezheti egyegy új termékben rejl komparatív el nyöket, amíg a technika-technológia elterjedése ki nem szorítja a piacról 3. R. Vernon: az életciklus modellt használta fel az USA feldolgozóipari export rei üzleti viselkedésének magyarázatára, melyben négy szakaszt különböztetett meg: a) az USA-nak exportmonopóliuma van b) külföldi termelés megkezdése c) a küls piacon a külföldi termelés versenyképessé válik d) a már „megállapodott” terméket az USA importálja A modell összegzése: a termékinnováció exporthatásait alááshatja a technológia diffúziója és az alacsonyabb külföldi bérköltség. 4. Kereskedelemelméletek a II. vh után: 




















































a) A vállalatok és nemzetgazdaságok versenyel nyei (Porter paradigma): a nk-i verseny jellemz i iparáganként különböznek. A multidomestic versenystratégia szerint a verseny nemzeti piaconként függetlenül alakul. A globális versenystratégia szerint a vállalat versenyképessége egy adott nemzeti piacon nagymértékben befolyásolja a más piacokon elérhet versenyképességet, ill. az adott nemzeti piacon elérhet versenyel nyeit meghatározzák a más piacokon kivívott versenyel nyei: a világpiacon versenyeznek egymással olyan versenyel nyök érvényesítése érdekében, amelyek világméret hálózataikból születnek. A globális iparágakban a különböz nemzetiség cégek versenye számottev befolyást gyakorol a nemzetgazdaságok prosperitására. A globális vállalati stratégiák megvalósításának hatékonyeszköze a hosszú távú vállalatközi megállapodások. Négy meghatározó tényez van a versenyel nyök megteremtésében: tényez ellátottság; keresleti tényez k; kapcsolódó és beszállító iparágak; vállalati startégia, szerkezet és verseny. A négy tényez egymásra hatását ábrázolja a Porter-féle versenyképességi gyémánt: 

































b) Szabad-kereskedelem: az alapvet kereskedelempolitikai felfogások egyike. A mellette felhozott érvek: a nk-i kereskedelem lehet vé teszi az optimális üzemméret elérését; a szabadkeresk. növeli a piaci szerepl k számát; ösztönöz a sz kös er forrásokkal történ takarékos gazdálkodásra; a minél inkább kiterjedtebb gazdasági kapcsolatok stabilitást eredményeznek c) Protekcionizmus: a másik az alapvet kereskedelempolitikai felfogás, kereskedelemkorlátozás. Eszközei: importembargók; importkvóták; vámok; nem vám-jelleg korlátozások; állami támogatások; dömping; árfolyam szabályozás-árfolyam politika. A protekcionizmussal elérni kívánt célok: „növendék iparágak” védelme; „hanyatló iparágak” támogatása; stratégiai iparágak támogatása; fizetési mérlegpozíciók javítása; nemzetbiztonsági szempontok; „speciális nemzetgazdasági értékek” védelme. Tétel 1: a teljesen szabad, minden korlátozástól mentes nk-i keresk. els sorban a legfejlettebb országok érdeke Tétel 2: Az egyes termel ket véd protekcionizmus árát a fogyasztók összessége fizeti meg. 























7. A vámok tulajdonságai és hatásai. A különböz vámcsoportok és vámfajták jellemzése. A vámok és nem vámjelleg korlátozások hatása a nemzetközi gazdasági kapcsolatokra. A legismertebb és legelterjedtebb nem vámjelleg korlátozások. 



1. A vám fogalma: közadó formájában beszedett olyan normatív keresk. pol. eszköz, amely árképz tényez ként érvényesül a vámhatáron áthaladó áruk árában, és ezen keresztül befolyásolja/korlátozza a forgalmat. A WTO lényegében a vámokat ismeri el a nk-i keresk. pol. egyetlen, általános és tartós jelleggel alkalmazható legális eszközének. a) A vám, mint árképz tényez : a vám alkalmazásának hatása, hogy a vámtétel megjelenik az importtermék árában. A vámnak az árra való hatása: megnöveli az importtermék belföldi árát; a megnövekedett belföldi ár visszaveti a fogyasztást; túlkínálatos piacon, vagy az import r piaci túlsúlya esetén a kivetett vám teljes egészében a külföldi szállítót terheli, az importált termék belföldi ára változatlan marad b) A vám adójellege: adóként m ködik, mivel a kts-vetésnek ellenszolgáltatás nélkül fizetett pénzügyi teher, kivetése és behajtása államigazgatási döntésen alapul és kényszer útján is behajtható, közvetett vagy forgalmi típusú adó. Az adóztatás alapelve lehet: származási elv (export rt adóztatja); rendeltetési elv (import árukra vetik ki). c) A vám, mint hátrányos megkülönböztetés: alkalmazásának hatására megváltozik a hazai és a külföldi termel piaci pozíciója ahhoz képest, mintha vám nélkül kellene versenyezniük. Hazai: árnövekedés; külföldi: tranzakciós kts. d) A vám, mint kereskedelempolitikai eszköz: Samuelson érvei a vám mellett: javítja az azt bevezet ország cserearányait; növeli a GDP reálértékét és a munkanélküliség csökkenésének irányába hat rövid távon; „növendék iparágak” védelme (inkubátor hatás) 2. A vámok legfontosabb típusai, csoportosításuk: a) külkereskedelem mely területén kerül alkalmazásra: import-, export-, tranzitvám b) milyen a vámalkalmazás jogi helyzete: autonóm vám, szerz déses vám c) mire vonatkozik a vámtétel meghatározása: értéktípusú vám, specifikus vám d) elérend keresk. pol. cél szerint: véd vám (nevel vám, piacbiztosító vám, antidömping éskiegyenlít vám, devizavédelmi vám, taktikai és retorziós vám, preferenciális vám), terel vám, fiskálisvám 3. Az alapvet kereskedelempolitikai felfogások: 
































a) Szabad-kereskedelem: A mellette felhozott érvek: a nk-i kereskedelem lehet vé teszi az optimális üzemméret elérését; a szabadkeresk. növeli a piaci szerepl k számát; ösztönöz a sz kös er forrásokkal történ takarékos gazdálkodásra; a minél inkább kiterjedtebb gazdasági kapcsolatok stabilitást eredményeznek b) Protekcionizmus: kereskedelemkorlátozás. Eszközei: importembargók; importkvóták; vámok; nem vámkorlátozások; állami támogatások; dömping; árfolyam szabályozás-árfolyam politika. A jelleg protekcionizmussal elérni kívánt célok: „növendék iparágak” védelme; „hanyatló iparágak” támogatása; stratégiai iparágak támogatása; fizetési mérlegpozíciók javítása; nemzetbiztonsági szempontok; „speciális nemzetgazdasági értékek” védelme. 4. A vámok makrogazdasági hatásainak egyszer grafikus ábrázolása révén látható, hogy az az ára, amelyet a nemzetgazdaság egésze fizet a kereskedelmi korlátozásokért, illetve látható az a negatív jóléti hatás, amit a vámok okoznak. A szabadkereskedelmi egyensúlya keresleti (Dm) és a kínálati (Sm) görbe metszéspontjában, E pontban tálálható. Az ár - Po - az export r (szállító) és az import r (fogyasztó) számára azonos. Ilyen vám kivetése esetén, Sm a kivetett vám mértékével elcsúszik az S' m pozícióba. Az új egyensúly az E' pontban jön létre: a fogyasztók aP mo-nál magasabb, P ml árat fizetik, az export rök a a P monál alacsonyabb, P m2 árat realizálják. A besatírozott terület mutatja a vámbevételek nagyságát. import-mennyiség 






















5. A legelterjedtebb nem vám-jelleg korlátozások: Cél: egyes termékek vagy termékcsoportok importjának nem vámokkal és kvótákkal való korlátozása. Els sorban adminisztratív eszközöket jelent: hazai beszállítások mértékére vonatkozó el írás, irreális min ségi el írások, eltér szabványok alkalmazása.












8. A GATT létrehozásának célja és körülményei, a GATT által képviselt kereskedelmi alapelvek és érvényesülésük a nemzetközi kereskedelem gyakorlatában. A GATT-tárgyalások kényes elemei, a WTO megalakítása, m ködésének korai szakasza. 

1. A GATT létrehozásának célja és körülményei: A Bretton-Woods-i rendszer eredetileg három pilléren nyugodott volna: IMF, IBRD, ITO (Nk-i Keresk. Szervezet), ám az utóbbi nem jött létre, els sorban az USA ellenállása miatt. A létrehozás célja a protekcionista gazdaságpolitikákkal szembeni közös fellépés volt. 1947ben alakult meg ideiglenesen, de egészen a WTO 1995-ös létrejöttéig m ködött (GATT: Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény). A létrehozó alapokmány eredetileg 3 részb l állt, 1965-ben egészült ki a 4. résszel: a) Preambulum: GATT általános célkit zéseit fogalmazza meg b) Els rész: sokoldalú vámszerz dés, mely kötelez vé teszi a legnagyobb kedvezményes eljárás ált. alkalmazását (mindazon kedvezmény, melyeket egy ország egy másiknak biztosít, azt valamennyi keresk. partnerének biztosítania kell) c) Második rész: legfontosabb kereskedelempolitikai megfogalmazások: belföldi adózás és szabályozás ált elvei; tranzit szabadsága; devizagazdálkodás szabadsága; állami támogatások egységes szabályozása; stb d) Harmadik rész: szervezet m ködésével kapcsolatos szabályok: az egyes kereskedelmi akadályokat lebontó szerz dések un. tárgyalási fordulók eredményeként születnek: a GATT-tárgyalások kényes elemei: a legjelent sebb fordulók: Genfi (1947; 1956): ipari és agrárvámok csökkentése; Kennedy (1967): dömpingellenes szabályozás; Tokió (1979): nem vámjelleg kereskedelmi korlátok lebontása; Uruguay (1994): WTO létrehozása, nk-i szolgáltatáskereskedelem és a szellemi termékek nk-i forgalmazásának vámjai szabályozásra kerültek; Doha (2005) e) Negyedik rész: a fejl d országoknak tett engedmények felsorolása 2. A GATT által képviselt kereskedelmi alapelvek és érvényesülésük: a) Az alapelvek: - legnagyobb kedvezmény elvének ált. alkalmazása - viszonosság érvényesítése: a szerz d fél számára biztosított engedményekért cserébe azonos engedmények igényelhet k - nemzeti elbánás alkalmazásának igénye: exportált termékek esetében alkalmazott eljárás nem lehet kevésbé kedvez , mint az az eljárás, amelyet hasonló belföldi termék élvez - nyilvánosság: az egyes államok az Egyezmény aláíróit értesítik minden az Egyezményt esetleg érint kormányzati lépésr l - konzultáció: az esetleges viták tárgyalás útján történ rendezésének el írása 3. A WTO megalakítása, m ködésének korai szakasza: a) Magyarország és a GATT: 1969-ben nyújtottuk be a csatlakozási kérelmet és 1973-ban csatlakoztunk 82. szerz d félként. 



















































b) A WTO megalakulásához vezet út az Uruguayi-forduló: - az Uruguayi forduló el zményei: új helyzet a nk-i kereskedelemben: olajár robbanás (1973, 1979); a kedvez konjunktúra haszonélvez i a legfejlettebb országok; a fejl d országok differenciálódása elmélyült; USA mérleghiánya nk-i keresk. feszültséget okozott; nk-i mg-i termékkereskedelmet az agrárprotekcionozmus sújtotta; piaczavarás kérdése nem megoldott; nk-i szolgáltatáskeresk. megoldatlan problémái - Uruguayi-forduló eredményei: importliberalizáció; piacra jutás feltételeinek javítása (vámcsökkentés: ipari és mg-i); mg-i termékek keresk megpróbálják megoldani (nem vámjelleg korlátozásokat vámjelleg vé kell alakítani, állami támogatások csökkentése, exporttámogatás csökkentése, átlátható-egységesdiszkriminációmentes eü el írások a vámhatárokon); nk-i szolgáltatáskereskedelem szabályozása; szellemi termékek nk-i forgalmazásának vámjai szabályozásra kerültek c) WTO létrehozása: Uruguayi-forduló lezárását követ en 1995. január 1-t l m ködik, kb 150 tagja van d) WTO kezdeti története: - Milenniumi forduló: a WTO 3. miniszteri értekezletének lett volna feladata a Milleniumi forduló beindítása, de a miniszteri értekezlet Seattle-ben utcai zavargásokba torkollott. A WTO-val szembeni indulatok f oka: globalizáció „melegágyának” tekintik; olyan nk-i gazd. szervezet, amely szankcionálni képes tagjait - Dohai forduló: WTO 4. miniszteri értekezlete hívta életre, célja: Uruguayi-forduló eredményeinek továbbvitele; piaci hozzáférhet ség biztosításában el relépés; az exporttámogatások csökkentése; hazai támogatások keresk. torzító hatásának csökkentése 
































9. Melyek a nemzetközi t keáramlás legelterjedtebb típusai és formái? Melyek a nemzetközi t keáramlás alapvet tendenciái a XX. században, és az ezredforduló évtizedeiben? A nk-i tényez mobilitás: a t ke,a munka és a természeti tényez k nk-i áramlása. 1. A munkaer nk.-i áramlása: a) Az áramlás gazdasági okai: munkanélküliség, illetve annak veszélye; bérszínvonalak eltérései; az egyes ágazatokban fellelhet vándormunka rendszer; színvonalasabb munkakörülmények igénye; presztízsszempontok b) a nk-i munkaer áramlás sajátossága az „agyelszívás”: magasan kvalifikált munkaer nk-i áramlása. Ez természetes jelenség, manapság már a kvalifikáltság megszerzése is nk-i képzést igényel. „természetes” válfaja, amikor a magasan kvalifikált munkaer a képességeinek megfelel munkakörülményeket keresi külföldön. Nem mindig jelent agyelszívást: abban esetben, ha visszatérnek hazájukba és a kvalifikációjukkal saját nemzetgazdaságukat gyarapítják. c) szakképzetlen munkaer tömeges migrációja: ált. amikor a fejletlenebb országból a tanulatlan munkaer a fejlettebb országba áramlik akkor, amikor jó a konjunktúra és drágává válik a hazai munkaer . d) ideiglenes külföldi munkavállalás: szezonális foglalkoztatási igények kielégítésére „külföldi idénymunkások” foglalkoztatása e) illegális külföldi munkavállalás 2. Nk-i technológiaáramlás: a) A nk-i technológiaáramlás három alapvet eleme: - technológia terjedése (diffúzió): amikor az új technológia az azt feltaláló-kidolgozó, s a vállalati gyakorlatban el ször alkalmazó cégt l más céghez eljut - technológia felszívása6felhasználása (abszorpciója): a nemzetgazdaságok vállalatainak képessége arra, hogy a gazdaságban megjelen új technológiákat a lehet leghamarabb és leghatékonyabban beillesszék saját termelési kultúrájukba. - technológia transzfer: technológia átvitele egyik országból a másikba a tulajdonos aktív közrem ködésével. A feldolgozóipari ágazatra jellemz els sorban, hogy elavultnak tekintett technológiákat kitelepítik a közepesen fejlett országokba, s egy id után továbbtelepítik. Jelent sebb technológiai áramlási útvonalak: USA – NyugatEu – Dél-Kelet-Ázsia; Nyugat-Eu – Dél-Eu – Dél-Kelet-Ázsia; b) A nk-i technológiaáramlás formái: - kereskedelmi forma: m szaki leírás, gépek, vállalatszervezés, stb. átadása, know-how - nem kereskedelmi forma: technológiai/m szaki segélyezés c) A technológia-transzfer formális csatornái: - technológia-intenzív termékek nk-i kereskedelme („új termékek”, rhajózás, gyógyszergyártás, számítástechnika, stb.) - nk-i licenc és know-how kereskedelem (termelési eljárások, technológiák átengedése) - nk-i m köd t ke-áramlás (a „megtestesült technológia” áramlása) - nk-i termelési kooperációk (vállalatok, vagy nemzetgazdaságok között jöhetnek létre és kiterjedhetnek egy-egy termék kialakítására, vagy akár az egész munkafolyamatra) - nk-i technológiai programok 3. A nk-i t keáramlás típusai 


























































a) közvetlen külföldi befektetések (FDI): nk-i m köd t ke-áramlás, mely a t ke m ködtetése feletti irányítás és ellen rzés jogának lehet ségét és gyakorlati biztosítását jelenti b) portfólió-befektetések: az ellen rzést nem biztosító részvényhányadra irányuló befektetés c) hitelek és segélyek nk-i áramlása 4. A nemzetközi t keáramlás alapvet tendenciái lásd 12. tétel

















10. A közvetlen külföldi t kebefektetések magyarázatai. Az eklektikus elmélet, a fáziselméletek és a stratégiai menedzsment elmélete (Porter). A stratégiai szövetség. 1. Az elméleti megközelítések fejl dése: A termelési tényez k nk-i mozgásának oka a komparatív el nyök elméletéb l következ en: a különböz országokban különböz a termelési tényez k megtérülési rátája. A tényez árak kiegyenlít désének törvénye következtében a termelési tényez k addig áramlanak,amíg megtérülésük ki nem egyenlít dik. tehát az áruk és a t ke kivitele nem egymás alternatívái. 2. Az eklektikus elmélet: a) Megközelítés: a mai legelterjedtebb elmélet forrásait 3 nk-i gazdaságtani iskola tanításaiban lehet megjelölni: - tranzakciós költségek elmélete - internalizációs elméletek - globális stratégiai menedzsment-elméletek b) Az eklektikus elmélet kiinduló hipotézise (Vernon): egy vállalat az exporttal szemben akkor részesíti el nyben a külföldi m köd t ke-beruházást, ha azzal a vállalat tulajdonosi és tranzakciós löltségel nyökre tehet szert, továbbá kedvez ek a helyi termelési feltételek is. c) Dunning szerint 3 feltételnek kell teljesülnie, hogy egy cég képes és kész legyen a m köd t ke-kivitelre: felvetéseit a Nagy-Britanniában megvalósított amerikai feldolgozóipari beruházások 50-es évekbeli kutatásaiból vezette le - képesség bizonyos tulajdonosi jövedelemtermel vagyonelemeknek a külföldi versenytársakhoz viszonyítva jövedelmez külföldi értékesítésére - profitábilitás mértéke: milyen hozzáadott érték el állítása lehetséges akkor, ha ezen vagyonelemeket a cég maga hasznosítja saját külföldi leányvállalatánál - elkötelezettség az értéknövel beruházásokra inkább egy külföldi telephelyen, mint az eddigi tevékenységi telephelyen. 3. Fáziselmélet: a) Hymer (1960): léteznek bizonyos piacra lépési akadályok, amelyek leküzdése kompetitív el nyt jelent azokkal szemben, akik nem voltak épesek leküzdeni az akadályokat. az így elérhet kompetitív el nyök: tulajdonosi jogokból származó el nyök, abszolútköltségel nyök, méretgazdaságossági el nyök b) Vernon (1966) termék-életciklus elmélet: a termék-életciklusra alapozva kerülnek elemzésre az ár- és t keexport jövedelmez ségének kérdései. Az elmélet alapja az USA-beli nagyvállalatokkülföldi befektetési tevékenységének vizsgálata: az USA-beli transznacionális vállalatok azokon a területeken voltak képesek behatolni külföldi konkurenseik piacára, amelyekben az USA-beli tényez ellátottság, kínálati viszonyok és piaci struktúrák a legalkalmasabbak a termelésre. A fiatal iparágak a fejlettebb országokban alakulnak ki, ekkor a versenyel ny a m szaki fejlesztés színvonalában rejlik. Ahogy a termék el állítás az életgörbén el rehalad, a versenyel ny egyre inkább az árra tev dik át, ezért érdemes a termelést egy olyan országba áttelepíteni, ahol a gyártási költségek alacsonyabbak. Az elméletben tehát összekapcsolódnak a m szaki fejlesztésb l nyerhet versenyel nyök a keresleti-kínálati viszonyok, az áralakulás és a piaci részesedés változásának vizsgálatával. 4. Stratégiai menedzsment elmélet: Porter a Hymer-feltétel továbbgondolásából kiindulva 3 csoportba osztja a nk- termel vállalatokat: - exportáló hazai vállalatok - multinacionális vállalatok (multi-domestic vállalatok): nk-i termelési tevékenységet folytatnak, rendelkeznek külf-i leányvállalatokkal, de azokat egyedi, országonként megkülönböztetett módon irányatják, csekély központi koordinációval - globális vállalatok: egyik országbeli tevékenysége er sen függ más országokbeli leányvállalatainak tevékenységét l, tehát központi koordinációt és ellen rzést gyakorolnak 

































































































5. Stratégiai szövetségek: a) Fogalma: tulajdonosi összefonódást nem jelent vállalatközi együttm ködés b) Tari Ern megfogalmazása szerint: - az üzleti felek viszonylagos stratégiai önállóságát meg rz - hosszabb távra szóló (stratégiai célokat szolgáló) - kölcsönösen el nyös együttm ködés, melynek keretében megvalósul 

















- a szövetségek rendelkezésére bocsátott anyagi er források révén - a partnerek bizonyos mérték tevékenységi integrációja c) globális oligopólium: a stratégiai szövetségek kialakulásának egyik serkent je: az a piaci forma, amikor néhány cég döntheti el, hogy mi történik az adott termék egész világpiacán (pl világítástechnika: GE-PhilipsOsram) 






11. Melyek a transznacionális vállalatok m ködésének sajátosságai, el nyei-hátrányai a világgazdaság különböz szerepl i számára? Melyek a nemzetközi vállalatok szabályozásának problémái? 

A gyarmati rendszer fölbomlását követ en a fejl d országok nemzetközi szerepének felértékel désével párhuzamosan folyamatosan n tt az igény arra, hogy a transznacionális-multinacionális társaságok, mint magáncégek fejl d országbeli tevékenységét szabályozza valamilyen nemzetközi egyezmény. A hetvenes évek elején, 1972-ben megjelent a Római Klub „A növekedés határai” cím jelentése arról, hogy a világgazdaság természeti er forrásainak korlátozott hozzáférhet sége megakadályozza a további gazdaági növekedést. Alapvet fordulat történt, végleg összeomlott a Bretton-Woods-i rendszer (miután az USA felfüggesztette a dollár aranyra válthatóságát és másfél éven belül 2x is leértékelte a dollárt, a 2,5 dollár/barrel-es áron stagnáló k olajat el bb 11-, majd 20 dollár/barrelre emelkedett). Pánik alakul ki, elfogy a k olaj, vége a dinamikus növekedésnek! Az ENSZ Közgy lés 1974. szi ülésszakán kerültek elfogadásra az ún. Új Nemzetközi Gazdasági Rend NIEO (New International Economic Order) alapdokumentumai: • A Transznacionális Társaságok Tevékenységét Irányító Szabályok (Code of Conduct on TNC’s Activities) • Charta az Államok Gazdasági Jogairól és Kötelezettségeir l (Chart on the Rights and Duties of States) Valamint sor került arra a Foglalkoztatási Világkonferenciára is, amelynek egyik legfontosabb feladata a fejl d országok katasztrofális foglalkoztatási helyzetének orvoslására vonatkozó ajánlások elfogadása. 1974-76 között kitört és lezajlott a II. Világháborút követ els jelent s világgazdasági, világméret recesszió: a „petrodollárok” elképeszt tömege halmozódott fel egyes fejl d országokban. Ebben az id szakban er sen felértékel dött a fejl d országok alkupozíciója. Ilyen körülmények között a K olajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) 1979-es újabb áremelési kísérlete nyomán újabb recesszió alakult ki (1979-82 között), de abban els sorban is az OPEC és a k olajárak roppantak össze, a fejlett világ gazdaságpolitikailag megújultan küzdötte le ezt a második nagy recessziót. A nyolcvanas évek közepét l a világgazdasági folyamatokat az alábbiak jellemezték: a) A liberalizáció igényének általánossá válása, a kereskedelmi, beruházási és devizaliberalizáció kényszere és kikényszerítése, a nemzetközi áru,- és tényez mozgások liberalizációja b) A szolgáltatások nemzetközi forgalmának jelent s liberalizálása c) A nemzetközi technológia-áramlás liberalizálása d) A piacok t késítettségének drámai növekedése, kiterjedése e) A globalizáció kibontakozása és általánossá válása 














































































Nyilvánvalóvá vált, hogy a kevésbé fejlett országok nem vonhatják ki magukat a világgazdasági folyamatok hatásai alól, az autarchia (kereskedelmi korlátozások) alól. A reális alternatíva a fejl d országok számára az, ha A globális világgazdasági folyamatokba való szerves beilleszkedés mellett A külföldi t kével, illetve a transznacionális vállalatokkal való együttm ködésben a hazai pozíciók, alkuer és érdemi szerep er sítését célozzák meg; Az együttm ködésb l szerezhet el nyök maximális növelésére és a potenciális veszélyek és hátrányok csökkentésére és enyhítésére; valamint A nemzetgazdaság szerkezeti és gazdasági-m szaki fejl déséhez, exportorientációjához és világgazdasági versenyképességének növeléséhez, a szellemi t ke gyarapításához és a munkaer min ségének javításához f z d nemzeti-nemzetgazdasági érdekek maximális érvényre juttatására törekednek. A fejl d országok maguk is törekednek a transznacionalizálódásra, a hazai vállalatok transznacionalizálódása és külföldi befektetési tevékenysége révén kísérlik meg enyhíteni és oldani az asszimetriákat, s a t keimport mellett t keexport rré is válni. 

























































12. Melyek a nemzetközi t keáramlás alapvet tendenciái az elmúlt két évtizedben? Hogyan alakultak a portfolió-befektetések és az FDI-áramlás a világban? Mi jellemzi Közép-Kelet Európát a m köd t ke-áramlás tekintetében? 

A kilencvenes évek világgazdasági korszakhatárként értékelhet , amelynek alapvet oka a közép- és keleteurópai rendszerváltás. A nemzetközi m köd t ke-áramlás nyolcvanas évekbeli regionális tendenciáinak jellemz i: A m köd t ke-áramlás kétharmada változatlanul a fejlett országok között realizálódott. Nagyságrendekkel n tt az EK-en belül, az USA-ba irányuló és a Japánból kiinduló m köd t keáramlás. Bár megháromszorozódott, mégis a nyolcvanas évtized egészében elhanyagolható maradt a Japánba irányuló m köd t ke-áramlás. A nyolcvanas években végig marginális maradt a fejl d országokból kiinduló m köd t ke-áramlás. 






















































A nemzetközi m köd t ke-áramlás a kilencvenes évek világgazdaságában elfoglalt helyének jellemz i: 1990-ig évr l évre dinamikusan n tt a külföldi m köd t ke-befektetések összege – 1986-1990 között évente átlagosan 28,3 %-kal, majd 1991-1992-ben visszaesett és 1993-1994-ben gyakorlatilag az 1989. évi szinten stagnált. 1995-ben újra elérte az 1990 évi csúcsot, hogy azután 1996-tól viszonylag folyamatos növekedéssel 2003-ra megközelítse az évi 1000 milliárd dolláros szintet. A külföldi m köd t ke-befektetések adatainak hullámzása els sorban a fejlett országok egymás közötti befektetéseinek alakulását tükrözi. Az 1991-1995. közötti nagy visszaesés oka Japán és USA t keesportjának csökkenése, míg az újrafellendülésé az USA és az AU t keexportjának megnövekedése volt. A m köd t ke-kiáramlás 20-30 százaléka „hagyományosan” az USA-ból származik, az USA-t 1992 óta Nagy-Britannia követi, s az elmúlt években Franciaország és Németország is jelent sebb m köd t ke-export rré vált, mint Japán – noha 1987-1991 között a felkel nap országából származott a világ összes m köd t keexportjának 18 százaléka, 1989-1990-ben pedig 20 százaléka. A m köd t ke-import tekintetében a fejlett országok részesedése tartósan 57-58%, Közép- és KeletEurópa átalakuló gazdaságaié (a korábbi 0.03-0.04% után) 3-3.5%-on látszik állandósulni. Az 1994-1998. közötti növekedésének egyedüli forrása a kínai t keimport hirtelen drámai megnövekedése volt. A tíz legnagyobb m köd t ke-import r fejl d országok sorát 1994 óta Kína vezeti, Szingapúr, Indonézia, Mexikó, Brazília, Malajzia, Szaúd-Arábia, Argentina, Hong Kong és Thaiföld el tt: ebbe a tíz országba áramlott a fejl d országokba irányuló összes m köd t ke-állomány 67 (Kína nélkül 56) százaléka. A m köd t keimport r országokba a beáramló külföldi t ke a bruttó hazai t keképz dés 5,5 százalékát képviselik. A kilencvenes évek drámai változást hoztak a m köd t ke-importnak a fejl d országokbeli értékelésében is.



















































































































A kilencvenes évek nemzetközi t keáramlásában több alapvet jelent ség , új „min ségi” tendencia fedezhet fel: A legdinamikusabban a nemzetközi portfolió-befektetések b vültek A nemzetközi forrásáramlásokon belül er teljesen visszaszorult a segélyek és a nemzetközi szervezetek által folyósított hiteleknek a magánforrásokból származó hitelekhez viszonyított súlya: manapság a fejl d országokba irányuló hosszú távú forrásáramlás 80-85 %-a magánszektorból magánszektorba áramlik A nemzetközi m köd t ke-áramlás meghatározó tendenciájává a vállalatfelvásárlás és (kisebb mértékben) az összeolvadás vált. A határokon átível vállalatfelvásárlások ás összeolvadások értéke 1988 és 1995 között megduplázódott. A legtöbb nemzetközi vállalatfelvásárlásra és összeolvadásra az energiaellátásban, távközlésben, a gyógyszeriparban és a pénzügyi szolgáltatások terén került sor. Az összes vállalatfelvásárlás és –fúzió értéke 1980-2000 közötti két évtizedben évente átlagosan 42%-kal b vült. A felvásárlások és fúziók 2 hullámát különböztetjük meg: az 1988-1990-es és az 1996-2000-es id szakot egyaránt a dinamikus gazdasági növekedés jellemezte. Minden id k legnagyobb felvásárlási és összeolvadási üzlete: az US Steel a XX. század elején jött létre sorozatos fúziók révén. 






























Ami a nemzetközi m köd t ke-áramlás földrajzi jellemz it illeti, a kilencvenes évek alaptendenciái az alábbi 4 pontban foglalhatók össze: 



Változatlanul a fejlett országok egymás közötti t keáramlása teszi ki a nemzetközi m köd t ke-áramlás zömét: a híres „befektetési háromszög” (investment triad= Észak-Amerika, Nyugat-Európa, Japán). A „befektetési háromszög”-ben változatlanul az EU tagországainak egymás közötti m köd t ke-áramlása jelenti a legnagyobb tételt, ezt követi az EU és az USA közötti m köd t ke-áramlása. Az arányaiban legnagyobb beruházási többlet Japán és az USA között alakult ki. A „Triad” országaiból kiáramlott m köd t kének ugyanakkor 60%-a a „Triadon belül maradt”. Alapvet fontosságú új tény, hogy Közép-és Kelet-Európa átalakuló gazdaságai fölkerültek a nemzetközi t keáramlás világtérképére. A feltörekv piacok csoportjában a volt szocialista országok t kevonzási teljesítményük évr l-évre n . 













































A kilencvenes évek végén a nemzetközi m köd t ke-áramlásnak már valamivel több, mint 18%-a az ún. „fejl d országokból”, Kínából és Tajvanról, Dél-Kóreából, Hong-Kongból, Szingapúrból stb. származott. A t kefogadó országok koncentrációja mindkét oldalon hihetetlenül er s. Nem csak az igaz, hogy a 10 legnagyobb t kebefogadó országba áramlott az összes FDI kétharmada, de az is, hogy a 100 legkevesebb t két befogadó ország együttesen az összes t keáramlás alig 1 %-nak vált befogadójává.






















A nemzetközi m köd t ke-áramlás közép- és hosszú távú világgazdasági perspektívái: Továbbra is a legfejletteb országok egymás közötti m köd t ke-áramlás marad a meghatározó, s ezen belül a multinacionális társaságokon belüli t keáramlás lesz a domináns. Tovább n a „szület piacok” t kevonzási teljesítménye – Ázsia, Latin-Amerika, valamint Közép- és Kelet-Európa t kevonzási teljesítménye egyaránt dinamikusan n tovább: a világ legnagyobb intézményes befektet i 20000 milliárd USD nagyságú portfoliót kezelnek. Az USA-beli nyugdíjalapok t kéjük mindössze 2 %-át fektetik be a szület piacokon – ez az arány nyilvánvalóan n ni fog a közeljöv ben - az egyéb intézményes befektet k esetében még inkább. Ez a tendencia sok ok miatt valószín síthet a nem befektetési kategóriába sorolt országokba a nagyobb kockázatok következtében sokkal nagyobb jövedelmek realizálhatók, a befektetési kategóriába tartozó országok ugyanakkor a portfoliók diverzifikálásának lehetnek hasznos eszközei. Nem csökken a „merger mania”, az összeolvadási (és felvásárlási) láz: az amerikai pénzintézeti szabályozás változásainak következtében a nagy amerikai befektetési és a kereskedelmi bankok közötti fúziók gyors terjedése várható – ami alighanem továbbterjed a létrejöv óriási pénzintézetek által finanszírozott – els sorban észak-amerikai – üzleti körökre is. Nyugat-Európában az M&A-aktivitás a nemzetközi versenyképesség meg rzésének lesz eszköze, míg Ázsiában a növekv gazdasági potenciál kifejez déseként értelmezhet – ezért dinamikája lanyhul. 























































A 70-es évek folyamán a világgazdaság sajátos fejl dési szakaszba lépett, amelynek legfontosabb min ségi jellemz je a küls finanszírozási források jelent ségének rohamos b vülése. A nemzetközi t keáramlás típusai közé tartozik: 













1) A KÖZVETLEN KÜLFÖLDI BEFEKTETÉSEK (Foreign Direct Investment) FDI Az FDI, a közvetlen külföldi befektetés olyan „reálberuházás”, amely során a „fitikai t ke” saját vállalkozásban történ exportja valósul meg, ami magában rajti a t ke m ködése feletti irányítás és ellen rzés jogának lehet ségét és gyakorlati biztosítását. Az USA Kereskedelmi Minisztériuma azt a befektetést tekinti külföldi közvetlen befektetésnek, amely 10%-nál nagyobb részesedést szerez az adott cég tulajdonából. 












2) A PORTFOLIÓ-BEFEKTETÉSEK, azaz az értékpapír-befektetés, ebben az esetben vállalati részvényvásárlás a t kepiacon (értékt zsdén), a piacon kívüli kereskedelem, vagy zártkör t keemelés formájában. Az ellen rzést nem biztosító részvényhányadra irányuló befektetéseket (legyenek azok 10%-nál kisebbek vagy akár 10%-nál nagyobbak) portfolió-befektetésnek nevezzük. 










13. Sorolja fel és értelmezze a nemzetközi pénzügyek alapfogalmait (valuta/deviza; árfolyamok, átlagos és eltér árfolyamok; le/felértékelés, konvertibilitás) Valamely ország törvényes fizet eszközét más ország állampolgárai szempontjából valutának nevezzük. A valutaárfolyam pedig egy valutának egy másik valutában kifejezett ára. Minden valutának kétféle árfolyama van: - Hivatalos árfolyam, amelyet a valutát kibocsátó bank határoz meg; - Piaci árfolyam, amely a kereslet – kínálat viszonyának megfelel en a pénzpiacokon alakul ki. 

Amikor aranypénzrendszerr l beszélünk a nemzeti valuták hivatalos árfolyama az aranyparitás, az aranypénzrendszer megsz nése után helyébe a valutaparitás (valutaárfolyam) lépett. 




Deviza valamely külföldi természetes vagy jogi személlyel szemben fennálló, azaz más ország valutájára szóló követelés. Keresztárfolyamnak nevezzük azt az árfolyamot, amelyet közvetett úton, más árfolyamok felhasználásával számítunk ki.

Valutaárfolyam akkor átlagos, ha vásárlóer -arányokat tükrözi vagy más megfogalmazásba, ha a valuta átlagkitermelési költségeit tükrözi. 

Alulértékelt: ha 250 Ft-ba kerül 1 euro kitermelése, de a bank 270 Ft-ért adja akkor a forint alulértékelt. - Alulértékelt valuta esetén az export kedvez bb helyzetbe kerül. - Alulértékeltség drágítja és fékezi az importot - Inflációs nyomás keletkezik - Automatikusan megsz nik az alulértékeltség, ennek ára az infláció, a hazai valuta értékcsökkenése (a felülértékeltség nem képes automatikusan megszüntetni magát) Lehet ellensúlyozni mind az alulértékeltséget, mind a felülértékeltséget: Alulértékeltséget: - importtámogatással, - export drágítása (pl adóval) - export fékezése (pl engedélyezés) Felülértékeltséget: - export ösztönzése (adókedvezmény, hiteltámogatás, szubvenciók) - import akadályozása (pl importadók, kvóták, kontingensek) A felülértékeltséget a valuta leértékelésével, az alulértékeltséget a valuta felértékelésével lehet megszüntetni vagy csökkenteni. 




Konvertibilis egy valuta, ha más valutára való átváltásának nincsenek adminisztratív, jogi korlátai. Konvertibilis valuta esetén az adott ország minden (nagykorú) állampolgára és jogi személyei szabadon vásárolhatnak más valutát, feltéve, hogy a külföldi valuta is legalább részben konvertibilis. A konvertibilitásnak fokozatai vannak, az átváltás korlátainak függvényében. Részleges vagy küls konvertibilitás jellemez egy valutát, amikor azt csak külföldi állampolgárok vagy külföldi jogi személyek válthatják át szabadon. Mindez a hazai szerepl k számára nem, vagy csak korlátok között megengedett. Alapvet en ez a helyzet jellemezte a magyar forintot az 1980-as években. 





Nem konvertibilis egy valuta, ha a kibocsátó bankja nem képes vagy nem hajlandó vállalni a konvertibilitással járó kötelezettségeket. (valuta értékállóságának biztosítása és védelme, pénzpiaci intervenciók vállalása, kockázatvállalás kompenzációs mechanizmusainak m ködtetése) Ilyen kötelezettségek például: - A valuta értékállandóságának biztosítása és védelme - A pénzpiaci intervenciók vállalása - A kockázatvállalás kompenzációs mechanizmusainak m ködtetése





Kulcsvaluta annak az országnak a valutája, amely a nemzetközi forgalomban meghatározó részesedést mutat és mindenhol szívesen fogadják az elszámolások eszközeként. Tartalékvaluta a nemzetgazdaságok által felhalmozott fizet eszköz, amelyben az arany mellett a fizet képességet biztosító tartalékokat elhelyezték. 



14. Magyarázza el az egyensúlyi árfolyam feltételeit, és az alul- és felülértékeltségi, valamint a valutaleértékelés és –felértékelés következményeit. Gazdasági következmények: 1. Alulértékeltség esetén: o A vállalatok számára olyan export is gazdaságos, amelynek el állítási (és tranzakciós) költségei meghaladják a nemzetgazdaság átlagos valuta/deviza-kitermelési mutatóját o Ez nyilvánvalóan kedvez bb helyzetbe hozza az enélkül nem, vagy csak veszteséggel exportálókat, illetve minden más export rt is o Mindezek következtében az export volumene és az ország bevétele n het 2. Felülértékeltség esetén: o Az import rnek többet kell fizetni az importért hazai valutában, amit vagy hazai helyettesítéssel (keresletnövelés) vagy az árak továbbhárításával (inflációs nyomás) igyekszik kompenzálni. o Ennek következtében el bb-utóbb az exportárak is emelkedni fognak o Ha erre nincs mód, az átlagos deviza-kitermelési mutató emelkedni fog, és a hazai valuta relatív (másikhoz viszonyított) értéke csökken 











A hazai valuta alulértékeltségi helyzetét tehát az infláció automatikusan megszünteti, míg a valuta felülértékeltsége esetén fordított hatások játszódnak le. Ennek a helyzetnek a korrekciója már nem lehet automatikus, a negatív hatások tartósan megmaradnak. 1. 2. 3. 4. 5.

Alulértékelt valuta esetén az export kedvez bb helyzetbe kerül. Az alulértékeltség drágítja, ezért fékezi az importot. Mindkét oldalon inflációs nyomás lesz a további következmény. Kiegyensúlyozott gazdaságban az alulértékeltség automatikusan megsz nik. Ennek ára: az infláció, a hazai valuta értékcsökkenése. 




A felülértékeltséget a valuta leértékelésével, az alulértékeltséget a valuta felértékelésével lehet megszüntetni vagy csökkenteni. A valuták (devizák is) mindig csak egymáshoz képest lehetnek alul és felülértékeltek. 15. Értelmezze a nemzetközi pénzügyi rendszer alapvet funkcióit, feladatait. Elemezze az „aranydeviza” (Bretton Woods-i) pénzügyi rendszert. Hasonlítsa össze a „lebeg árfolyamok” rendszerével. Nemzetközi pénzügyi rendszer feladatai • Biztosítja a stabil árfolyamok rendszerét • Meghatározza a rendszerben lév tartalékok formáját és mennyiségét • M ködteti a fizetési mérleg-hiányok kiegyenlítésének eszközeit és módszereit • Fenntartja a megvalósító piaci és intézményi mechanizmusokat. 




3 f típusa: • Aranystandard-rendszer: a szabad versenyes piaci viszonyok nemzetközi pénzrendszere, és bizonyos módosulásokkal az 1929-33-as válságig érvényesült. • Arany-deviza rendszer vagy Bretton Woods-i rendszer: elveit és intézményrendszerét 1944-ben Bretton Woods-ban rögzítették és 1972-ig m ködött. • Valutalebegtetések rendszere. 




Aranystandard rendszer • lényege, hogy A rendszer igazi pénze az arany; Az egyes országok valutáit (mint pénzhelyetteseket) szabad lehetett aranyra váltani; A valuták árfolyama aranyparításuk összevetésén alapult. Alsó és fels aranypont közötti sáv csak annyira lehet széles, amennyibe maximálisan kerül, ha aranyat veszek, és odakint azt váltom vissza Automatikusan egyensúlyt teremt az országok fizetési mérlegében • Feltételei: A kulcsvaluta mögött nagy aranytartaléknak kell rendelkezésre állnia (az aranyra való beváltási kötelezettség miatt); A kulcsvaluta ne, vagy csak a többiekt l kisebb mértékben inflálódjon; A kulcsvalutájú ország fizetési mérlegének deficitje nem lehet lényegesen nagyobb, mint amennyi bel le a nemzetközi fizetésekhez és tartalékképzésekhez szükséges. Ha egy valuta játssza a nemzetközi elszámolásokban a f szerepet, azaz a fizetések nagy részét benne teljesítik, bel le több kell, hogy kiáramoljon a kibocsátó országból, mint amennyi oda beáramlik. A kiáramló ország fizetési mérlegének deficitesnek kell lennie, illetve a deficites fizetési mérleg normálisnak tekinthet . Ez nem csak a dollárra, hanem minden kulcsvalutára is igaz. • Felbomlásának okai: Az USA gazdasági er fölénye fokozatosan csökkent. Az USA gyorsütem és túlzott költekezése miatt lényegesen több dollár került a nemzetközi pénzforgalomba, mint szükséges volt. A felesleges dollárt a jegybankok igyekeztek aranyra beváltani az USA-ban, ami miatt annak aranytartalékai a szükségesnél jobban lecsökkentek. Az inflációs ráták nagy eltérései miatt a vásárlóer -arányok egyre messzebb kerültek a rögzített árfolyamoktól. A rendszer végül is nem tudta összeegyeztetni a nemzetközi szabályozás törekvéseit a nemzeti gazdaságpolitikákkal, azaz a nemzetközi – amíg csak nagyobb baj nem lett bel le – alig voltak tekintettel a nemzetközi pénzügyi rendszerre.    








































Mindezek a változások azt eredményezték, hogy az USA az 1970-es évek elején felfüggesztette a dollár aranyra való beváltását (1971. augusztus), ami után a dollárt többször is igen nagymértékben leértékelték. Ennek eredményeként a fix árfolyamrendszer sem volt tovább fenntartható: a Bretton Woods-i pénzügyi rendszer összeomlott. A lebeg árfolyamok rendszere A Bretton Woods-i pénzügyi rendszer felbomlása után több lépésben történtek kísérletek egy új nemzetközi pénzügyi rendszer létrehozására. Az 1971-72-ben a Nemzetközi Valutaalap által kidolgozott reform két lényeges változást er ltetett: • A dollár helyett a nemzetközi elszámolásokban növelni kell a nemzetközi elszámolópénz, az SDR szerepét; • Fokozni kell az árfolyamrendszer rugalmasságát, ami egyfel l a sáv szélesítését, másfel l többféle árfolyam megállapítási gyakorlat bevezetését jelentette. A fentieknek megfelel en a ’70-es évek közepét l az árfolyamrendszerek változatossága érvényesült, amelynek közös lényege, hogy a tagországok szabadon választhattak, milyen árfolyamrendszert tartanak fenn. Miután az új rendszer lemondott egy világméret fix árfolyamrendszerr l, és ezzel a piaci kereslet-kínálat nagyobb szerepet kapott az árfolyamok mozgásában, a valutaárfolyamok „lebegtetésében”, ezért a lebeg árfolyamok rendszerének nevezték el. A következ f valutatípusok fordultak el : • Teljesen szabadon lebeg valuta (pl. dollár 1988-ig). • „Irányított lebeg ” valuta, amelynél az árfolyam módosítást a jegybank beavatkozása jelenti (brit font, kanadai dollár, japán jen). • „Cövekvaluta”, amely egy külföldi valutához köti az árfolyamát. • Valutaövezetekbe tömörült valuták, amelyek egymás között stabilizálják árfolyamaikat, vagy közös pénzt hoznak létre, de lehet vé teszik a világ többi részéhez képest a lebegtetést. Ennek a rendszernek már semmi köze az aranyhoz, de ez a legrugalmasabb rendszer. 


























16. Beszéljen a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank (IBRD) szervezetér l, céljairól, m ködésér l, hitelezési gyakorlatáról. 

A Nemzetközi Valutaalap (IMF – International Monetary Fund) Egyedülálló helyet foglal el gazdaságpolitikai tanácsadói, szabályozói, egyensúlyteremt információs szerepei folytán.



és pénzügyi

Céljai: • A nemzetközi kereskedelem el segítése az árfolyam stabilitás és az országok közötti kifizetések multilaterális rendszerének kialakításával. • Pénzügyi források biztosítása a tagországok számára fizetési mérleghiányaik áthidalására, a súlyos eladósodás megakadályozására. • Fórum biztosítása a nemzetközi pénzügyi problémák megvitatására, konzultációkra, az együttm ködés kiszélesítésére. A nemzetközi pénzügyi rendszer egészének m ködésével foglalkozik. Katalizátor szerepét tölti be más hitelekhez jutás tekintetében. Az IMF által javasolt terápiák megfogadása, az országról készített értékel jelentések, az általa támogatott célok komoly referenciákat jelentenek más hitelez k felé mind a hitelek nagyságára, mind azok feltételeit illet en. Tevékenységét az évente kétszer ülésez Közgy lés, az ez el tti napon összeül Kormányzótanács döntései határozzák meg, illetve az intézmény adminisztratív irányítása alatt a Végrehajtótanács hatásköre, amely 24 tagból áll. Ez hetente többször is ülésezik, végzi a tagországok árfolyam politikájának felügyeletét, és dönt a források kihelyezésér l. Székhelyén (Washington) és regionális irodáiban 2700 alkalmazottat foglalkoztatnak, akik 127 tagországból érkeztek. 























Pénzügyi forrásai: • Saját forrás (alapt ke), amely a tagországok befizetéseib l tev dik össze. • Kölcsönforrás, ami nemzetközi intézményekt l vagy bankoktól történ hitelfelvétel. • Egyéb forrás, ami pl. aranyeladásból vagy adományokból származhat. 









Az IMF alapt kéje a tagországok befizetéseib l tev dik össze, ez az ún. kvóta. Ennek meghatározása és befizetése a tagság legels és legalapvet bb feltétele. Csak ezután lehetséges bármilyen okból az Alap forrásait igénybe venni.

A kvóta összege fontos, mert ez áll rendelkezésre a finanszírozási gondokkal küzd tagországok megsegítésére, másfel l ez határozza meg egy tagország hitelfelvételének nagyságát, harmadrészt ett l függ az ország szavazatának aránya is. A kvótát az ország makrogazdasági és nemzetközi mutatóiból számítanak. Ötévenként kvóta-revíziót hajtanak végre. Ennek célja a saját források növelése, másrészt a menetközben bekövetkezett relatív változások kifejezésre juttatása. Az IMF kölcsönforrást akkor vesz igénybe, ha az Alap likviditása viszonylag alacsony. Az általános szabály szerint az így felvett hitelek nem haladhatják meg az összkvóta 50%-át. 





Hitelezési tevékenysége A tagállamok által lehívható hitel nagysága nem haladhatja meg a befizetett kvóta 25%-át. A teljesítménykritériumok el írása nem mindig okoz osztatlan sikert a következ k miatt: • Az egyensúlyhiány megszüntetésére ajánlott lépések végs kimenetele rendszerint bizonytalan, és más negatív hatások vagy eredménytelenség esetén minden felel sség az adott ország kormányáé. • Általában a fizetési egyensúlyhiány felszámolására javasolt eszközök (exportfejlesztés, valutaértékelés, túlköltekezés csökkentése, támogatások, szubvenciók leépítése, pénzmennyiség korlátozása) bár országonként eltér mértékben, de kemény megszorító intézkedéseket jelentenek, amelyek elfogadtatása politikailag komoly ellenállásba ütközik. A hitelösszeget nem egyszerre, hanem ütemezve bocsátja rendelkezésre. Ez általában a kritériumok teljesítésének függvényében negyedévente történik. Hitelezési tevékenysége a ’70-es évekt l módosult: • Kib vítette forrásait • Szélesítette a hitelkínálat formáit, típusait. • Hitelpolitikája differenciálódott, els sorban a fejl d országok javára, akiknél kvótájuk többszörösére n tt a hitellehet ség, és a folyósítás kritériumai is testre szabottak. • A hitelek futamideje meghosszabbodott. 





















Hiteltípusok: Készenléti hitelek (Stand-by hitelek) o Átmeneti vagy ciklikus mérleghiány kiegyensúlyozására adhatók. o A kvóta 90-110%-ig terjedhet, és nagy része teljesítménykritériumokhoz kötött. o A készenléti megállapodás 1-2 évre szól, és részletenként folyósított. Kib vített megállapodás (Extended Fund Facility) o Nagysága a kvóta 270-330%-áig terjedhet. o A kib vített megállapodás 3-4 évre szól, a hitel-futamid 4-10 év. o A kib vített megállapodásban az ország kötelezi magát az id szakra szóló gazdaságpolitikai cél- és eszközrendszer kidolgozására és a folyamatos beszámolásra. Szerkezet-átalakító és egyensúlyjavító hitelek (Structural Adjustment) o A GDP nagysága alapján érhet el kb. 70 ország számára o Jelenleg a kvóta 70%-áig vehet igénybe 3 év alatt o A hitel futamideje 5 év türelmi id után 10 éven belüli, 0,5%-os kamatra. Különleges hitelkeretek és politikák o Ütköz készlet finanszírozás (Buffer Stock Financing Facility) o Adósság- és adósságszolgálat csökkentésének finanszírozása o A gazdasági átállást segít hitel o Kiegyenlít hitelkeret o Szegénységcsökkent és növekedési hitelkeret 































Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (Világbank – International Bank of Reconstruction and Developement – IBRD) A világbank sajátos multilaterális pénzügyi intézmény, amely egyfel l fejlesztési intézményként m ködik, másfel l hitelfelvev és –közvetít , kötvénykibocsátó szerepet is játszik (kereskedelmi banki funkciók). 










F bb céljai: • Segítséget nyújtani a háború utáni újjáépítéshez a termelési célzatú t kebefektetések megkönnyítésével; • El mozdítani a külföldi magánbefektetéseket kölcsöngaranciákkal, hitel-kiegészítésekkel; • Segíteni a nemzetközi kereskedelem kiegyensúlyozott növekedését és a fizetési mérlegek egyensúlyban tartását nemzetközi beruházások ösztönzésével; • A nyújtott kölcsönök összehangolása más forrásokból származó kölcsönökkel. 





Eltérések az IMF és a Világbank között • Az IMF általános, f ként a fizetési mérleg finanszírozására szolgáló hiteleket folyósít, a Világbank mindig „célhiteleket” nyújt, amit az ország csak meghatározott „project”-re fordíthat. • A Világbank hitelmechanizmusának nincsenek automatikus elemei. • Az IMF hiteleit kizárólag a tagországok kormányainak vagy jegybankjainak nyújtja, a Világbank nyújthat (magán)vállalatok részére is hitelt (rendszerint kormánygaranciával). • A Világbanknak, mint nagyrészt hosszúlejáratú hitelez nek folyamatosan gondoskodnia kell alapt kéje feltöltésér l (pl. részvények kibocsátása). • A Világbank, mint részvénytársasági formában m köd pénzintézet profitorientált vállalkozás. 












Világbanki hitelek típusai • Beruházási hitelek vagy „célhitelek”. Ezek a hitelek meghatározott beruházás megvalósítását segítik. Ez történhet közvetlenül a beruházó felé, esetleg egy pénzintézet közbeiktatásával közvetett módon is. • Átfogó szerkezetátalakításra nyújtott hitelek. Egy olyan szerkezetátalakítási kölcsön, amely gyorsan lehívható importfinanszírozást tesz lehet vé, els sorban a fizetési egyensúly segítésére. • Ágazati szerkezetátalakításra nyújtott hitelek. A nemzetgazdaság egy-egy ágazatának korszer sítését, hatékonyabb m ködését célozza ugyancsak az exportpozíció vagy a fizetési mérleg javítására. 









A Világbank tevékenységének meghatározó része a „projectfinanszírozás”, amelyen belül igen fontos helyet tölt be a társfinanszírozás. Ennek a lényege az, hogy a Világbank már finanszírozott programokba kereskedelmi bankokat, exporthitelt nyújtó intézményeket és regionális forrásokat is bekapcsoljon. A társfinanszírozás a résztvev knek el nyös. A kölcsönvev nagyobb hitelekhez juthat, a magánbankok és társfinanszírozók hitel kihelyezési biztonsága megn , hiszen a Világbank által ellen rzött és jóváhagyott beruházáshoz ad pénzt, és kedvez a Világbank is, mivel adott t kéjével több project-et tud finanszírozni, és hatékonyabb fejlesztéspolitikát valósíthat meg. 













A Világbankcsoport egyéb tagjai • Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC – International Finance Corporation) A Világbank egyik fiókintézete. Az ENSZ IX. Közgy lése kérte fel a Világbankot az IFC létrehozására, ami 1956 júniusában jött létre. Az IFC mint államközi egyezmények útján létrejött szervezet, bár a Világbank leányvállalata, de önálló és független intézmény. A legnagyobb fejlesztési ügynökség, amely alapvet en a fejl d országokban juttat forrásokat, továbbá katalizálja a külföldi befektet k és a hazai fejlesztési célok összehangolását. • Nemzetközi Fejlesztési Társaság (IDA – International Developement Association) Az IDA a Világnak másik fiókvállalata és az ENSZ egyik szakosított intézménye. 1960-ban kezdte meg m ködését 1 milliárd dolláros alapt kével. F célja a legkevésbé fejlett országok gazdasági fejl désének el segítése, fejlesztési szükségleteik kielégítése az általánosnál kedvez bb feltételek mellett. A támogatásra való jogosultság kritériumai: o Az egy f re jutó GDP nagysága, ami jelen esetben egy „szegénység-küszöb” meghatározását is jelenti (1990-es évek elején 1150 dollár volt); o A hagyományos forrásokhoz való jutás nehézsége; o A meglev források kihasználásának hatékonysága. Szerepet játszik a népesség nagysága is. Az IDA kölcsönnyújtása általában csak a magas forrású és a Világbanki kölcsönök hiánya esetén realizálódhat, és csak azokra a meghatározott célokra használható fel, amiket az IDA támogat. A kedvez kamatfeltételek és a rendkívül hosszú lejárati id (35-40 év) különbözteti meg más kölcsöntípusoktól) • Nemzetközi Beruházásvédelmi Ügynökség (MIGA) 1985-ben hozták létre a nemzetközi magánberuházások bátosítására. • Gazdasági együttm ködés és Fejlesztés Szervezete (OECD – Organization for Economic Cooperation and Developement) Az iparilag legfejlettebb országok egyik legfontosabb gazdasági egyeztet fóruma. Támogatásokat nyújt kereskedelmi hitelek és hitelgaranciák nyújtásával, közösen finanszírozott vállalkozásfejleszt alapok létrehozásával, továbbá a világgazdasági integrálódást el segít intézmények m ködtetéséhez.































Egyéb regionális pénzügyi és fejlesztési intézmény • Európai Beruházási Bank (EIB – European Investment Bank) • Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBDR) • Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS)




17. A globalizáció általános jellemz i. A globalizációt eredményez f tényez k. A globalizáció konkrét kifejez désének f területei, a globalizáció ’hordozói’. A globalizáció hatása a nemzetgazdaságokra. Globalizáció általános jellemz i A világgazdaság mint szerves egész kialakulása óta tartó folyamat. A globalizáció alapvet hordozói nem a szuverén nemzetállamok, hanem a transznacionális vállalatok. A második világháborút követ évtizedek egyik legfontosabb jellemz je az integrációs folyamatok feler södése volt. Az integráció „mikroszinten” a vállalatok nemzetköziesedésében nyilvánul meg. E folyamat húzóereje, hogy az integráció által megteremt dnek a hatékony gazdálkodás és nemzetközi munkamegosztás alapfeltételei. A vállalati szinten végbemen integráció sokkal intenzívebb, mint az államok szintjén zajló, mert nem kell bonyolult politikai érdekeket egyeztetni, csupán a gazdálkodás hatékonyságának növelését kell szem el tt tartani. A globalizáció magába rejti a nemzetállami, nemzeti gazdasági szuverenitás csorbulását, korlátozódását. A folyamatok feletti nemzetállami, nemzetgazdasági rendelkezés lehet sége korlátozódik, hatékonysága csökken: a transznacionális társaságok beruházás-politikája nem orientálható egyszer en. A transznacionális társaságok és a nemzeti kormányok kapcsolatrendszere igen bonyolult, az autonómiák kölcsönösen korlátozottak – s ez az anyavállalat és a bázis ország kapcsolataira éppen úgy érvényes, ahogy a leányvállalat (és az anyavállalat), valamint a fogadó ország kapcsolatrendszerére is. 




















A globalizáció hordozója Minden vállalat államok által meghatározott jogi és gazdasági institucionális keretek között m ködik, s így a transznacionális társaságok egy id ben több jogrendszer és gazdaságpolitikai keretei között alakítják többé-kevésbé egységes vállalati tevékenységüket. A transznacionális társaságok tehát meghatározott mértékben függnek az államoktól. Méreteik és nemzetközi jellegük következtében sajátos kapcsolatok alakulnak ki a kormányok és a transznacionális társaságok között. A kormányok azonban még ilyen feltételek mellett is korlátozhatják, szabályozhatják tevékenységüket. Ugyanakkor az államok is függnek általában a vállalatoktól, a transznacionális társaságoktól: a legközvetlenebbül mint adófizet kt l, munkahelyteremt kt l, a nemzeti gazdaságok teljesítményét befolyásoló tényez kt l. A transznacionális társaságok olyan országokban, ahol súlyuk jelent s, nagymértékben befolyásolhatják, korlátozhatják a nemzetközi t keáramlásban játszott szerepükkel, adott feltételek mellett az állami makrogazdasági politikák hatékonyságát. A közlekedés fejl dése és a távközlés jelenkori forradalma által felszámolt távolságok, a távközlés és az informatika kapcsolatából született, s az egész világot behálózó gazdasági-üzletkötési lehet ségek sok tekintetben teljességgel elmosták a különbséget a nemzeti és nemzetközi piacok, mindenekel tt pénz és t kepiacok között. A nemzetközi t kemozgások liberalizációja, a transznacionális társaságok meghatározó világgazdasági pozíciói a reálszférában is minden korábbinál szorosabban egymáshoz kötötte a nemzetgazdaságokat, a különböz nemzetgazdaságok vállalatait. A globalizáció hordozója és alapja a hihetetlenül felgyorsult m szaki haladás, s az azon alapuló dinamikus szerkezeti változások. A nemzetgazdaságok és az egyes vállalatok versenyképességét nagyrészt az határozza meg, hogy mennyire képesek a m szaki haladás és a világméret szerkezeti változások ütemét felvenni. A globalizáció megkülönböztetend a nemzetköziesedést l, amennyiben az utóbbi els sorban a szuverén nemzetállamok nemzetközi kapcsolatain, mégpedig er sen hierarchizált kapcsolatain nyugodott. Az els világháborúig néhány gyarmattartó birodalom versengése szabta meg a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kereteit, a II. Világháború utáni id szakban egy katonai-politikai bipolaritás mellett kialakult gazdasági tripolaritás szabta meg ugyanazon kereteket. A globalizáció alapjainak a reálszférában gyökerez elemeit alapvet en két tényez határozza meg: els sorban a technológia fejl dése (távközlésben és az informatikában), mivel ez tette lehet vé, hogy a nemzetközi nagyvállalatok költség hatékony módon kapcsolják össze és irányítsanak földrajzilag egymástól távol lév leányvállalatokat, telephelyeket, illetve, hogy a nemzetközi technológia-áramlás minden korábbinál gyorsabbá és kiterjedtebbé váljon. Másodsorban fontos az a gazdaságpolitikai szemléletváltás is, amely a második világháborút követ en folyamatosan, de egyre gyorsuló iramban és egyre inkább kiterjedten jellemezte a kormányokat: a kereskedelmi korlátozások általános lebontása, a liberális kereskedelempolitikák általánossá válása, a valutakonvertibilitás biztosításának általános törekvéssé válása jellemzi ezt a folyamatot. A globalizáció legf bb hordozói éppen a nemzetközi pénz- és t kepiacok: „A globális kapitalista rendszer megkülönböztet jegye a t ke szabad áramlása”. Az áruk és szolgáltatások nemzetközi kereskedelme még nem hozna létre globális gazdaságot, a termelési tényez knek kicserélhet nek kell lenniük. A föld, illetve 



















































más természeti kincsek nem változtathatják helyüket, és az emberi munkaer is csak nehézkesen képes erre. A gazdasági intervenciót a t ke, az információ és a vállalkozások szabad áramlása hívja életre. A nemzetközi pénzpiacok forgalma ötvenes és a hatvanas években is jelent sen elmaradt a nemzetközi kereskedelem nagyságától. A pénzintézetek összesített éves forgalma több, mint kétszerese a világkereskedelem éves volumenének. A világgazdaságban el írt javak és szolgáltatások egyötöde kerül be a világkereskedelem vérkeringésébe. A globalizáció ugyanakkor sokkal több, mint a t kék és a javak nemzetközi áramlásának dinamikus b vülése: a globalizáció a világ különböz országaiban él emberek, embercsoportok egyre mélyül kölcsönös összekapcsolódás, függése. 

















A globalizációt eredményez tényez k Az 1960-as évek óta kibontakozott és folyamatosan er söd technikai-m szaki fejl dés – amely forradalmi változásokat hozott az adatok és információk tárolásában, feldolgozásában és nemzetközi továbbításában, új anyagokat állított el és vont be a termelésbe, a szállítási és közlekedési lehet ségek fejl dése radikálisan lecsökkentette az áruk és az emberek nemzetközi mozgásának id igényét, a távközlés és az informatika forradalmának összekapcsolása korábban elképzelhetetlen szinergiákat szabadított fel a vállalatirányításban stb. A tudományos kutatás fejl dése, eredményei, valamint a vállalati kutatás-fejlesztés vívmányai nem egyszer en el segítették, de drámai módon olcsóbbá tették a javak, személyek, a t ke és az információ nemzetközi áramlását. Az új technikai lehet ségek ugyanakkor olyan biztonságossá tették az adatok és információk tárolását, feldolgozását és nemzetközi továbbítását, ami új lehet ségeket teremtett a nemzetközi pénz- és t kepiacok m ködéséhez és a nemzetközi vállalatirányítás fejl déséhez egyaránt. A „fejlett ipari országokban, az államközi viszonyok formálásában olyan er k kerültek túlsúlyba, amelyeknek alapvet érdekei f z dnek a piaci korlátok és a mobilitást akadályozó tényez k lebontásához. A vezet ipari országok többségében a politikaformáló gazdasági és politikai hatalmi elitek ez irányú törekvéseiket meghatározott mértékben és intenzitással érvényesíteni tudják a multilaterális rendszerben is. A két világháború közötti id szak megtorpanása, illetve az 1929-33as nagy világgazdasági válság hatására kialakult protekcionista hullám visszaszorulását követ en, a Bretton Woods-i rendszer sikeres m ködésének eredményeként folytatódott a nagyvállalatoknak az I. Világháború el tti b vülése. Ezek a nagyvállalatok csak a világpiacon találhattak teret tevékenységük b vítéséhez: a nemzetközi területi és ágazati expanzió további fejl désük terévé, egyszersmind el feltételévé vált. A létrejött globális vállalati rendszerek országhatárokon átível döntési rendszereik révén az egységes vállalati érdekeket képviselik és juttatják érvényre, tekintet nélkül arra, hogy a leányvállalataikat befogadó államok milyen gazdaságpolitikai törekvéseket képviselnek az adott ágazati, funkcionális és regionális környezetben. A nemzetközi demonstrációs hatások mind teljesebben bontakoztak ki. A tömegkommunikáció közvetítette minták univerzálissá válása, homogenizálódása a fogyasztói kereslet globalizálódását eredményezi, ami tovább segíti a transznacionális társaságok globális marketingstratégiájának kibontakozását és szolgálja annak eredményességét. 




























































18. A fejl d országok – a gazdasági-társadalmi elmaradottság – általános jellemz i. A gyengén fejlettség ördögi körei. A fejl d országok helye és szerepe a világgazdaságban. A fejl d országok helyzetében beállott f bb változások az 1990-es években. A fejl d országok csoportja, a latin-amerikai, afrikai, dél-és dél-kelet ázsiai államokat, nemzetgazdaságokat foglalja magába, amelyek a világgazdaság egységes rendszerén belül, annak perifériáját alkotják. A fejl d országokban a népesség három tizede a szegénységi küszöb alatt él- közülük legalább százmillió éhezik! A valóságban a fentebb körülírt ország csoportra sokkal jobban illet az elmaradott gazdaság vagy a fejletlen, illetve alulfejlett gazdaság, ország kategóriája. A fejl d országok még ma is túlnyomó többségének illetve egy évszázadon átérvényesült korábbi helyzetének legfontosabb gazdasági jellemz i az alábbiakban foglalhatók össze: 1. A perifériális világgazdasági helyzetb l ered egyoldalú gazdasági függés, amely a nemzetközi munkamegosztásban elfoglalt tartósan kedvez tlen helyzetben, (a nyersanyagok és nyerstermékek exportjára és a feldolgozott termékek importjára való szakosodásban) a világgazdasági centrumhoz való állandó strukturális alkalmazkodási kényszerben fejez dik ki 2. A dezintegrált, duális gazdasági szerkezet, amelyben egy, a világgazdasághoz, tehát kifelé forduló modern vagy viszonylag modern -az esetek többségében külföldi tulajdonban is lév - szektor elzárt szigetként, a nemzetgazdaság egészét l elszigetelten, a nemzetgazdaság zöme számára modernizációs impulzusokat nem adóan m ködik. A krónikus t kehiány, az elmaradott és nem kell en fejl d infrastruktúra, a kiegyensúlyozatlan munkaer piac, társadalmi-politikai kiegyensúlyozatlanság áll 






































3.

A társadalom dezintegráltsága tükrözi a gazdasági dezintegráltságot. A gazdaság modern szektorából kiszorulók társadalmilag is kirekesztettekké, szegregáltakká válnak. Nem létezik, vagy elmaradott és fejl désképtelen a civil társadalom, általában nem alakult, nem alakul ki „valóságos plurális demokrácia” 

Ennek ellenére kiemelhet k azok a közös, mennyiségi jellemz k, amelyek a legtöbb, ha nem is minden fejl d országra jellemz ek: 1) Az iparosodottság viszonylag alacsony foka 2) Alacsony egy f re es jövedelem (kivéve az olajtermel és- exportáló országokat) 3) Az analfabétizmus magas aránya 4) A nyersanyag- és nyerstermék-termelés meghatározó volta a gazdasági szerkezetben 5) Termékek sz k körének exportlehet ségeit l való általános nemzetgazdasági függés 











A nyolcvanas-kilencvenes évtized a korábbiaktól eltér jelleg és dinamikájú differenciálódást eredményezhet a fejl d országok csoportján belül. Mely csoporton belül kiemelkedett egy alcsoport, az ún. „újonnan iparosodott országok” (Newly Industrialized Countries=NICs) köre. Ennek az országcsoportnak a tagjai rövid id alatt az egy f re jutó GDP tekintetében, Az ipar fejlettségét illet en, valamint a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban elfoglalt helyzet több fontos eleme alapján egyaránt kiemelkedtek az „elmaradott”, „fejletlen” országok köréb l, s megközelítették a legfejlettebb ipari országok gazdasági fejlettségi színvonalát. Az újonnan iparosodott országok csoportjába a latin-amerikai és dél-kelet ázsiai országokat sorolja ide: 
















Latin-Amerikában: Argentína, Brazília, CHILE, Ecuador, Kolumbia, Mexikó, Panama, Peru Ázsiában: Fülöp-szigetek, Hong Kong, India, Indonézia, Kína, Dél-Korea, Malajzia, Szingapúr, Tajvan, Tahaiföld Afrikában és a Közel-Keleten: Dél-Afrika, Izrael, Törökország A Lorenz-görbe segítségével írja le a nemzetek-nemzetgazdaságok közötti Ha a jövedelem-egyenl tlenségeket. nemzetgazdaságok egy f re jutó GDP-jei tökéletesen egyenl ek lennének, a jövedelemgörbe az átlón, az O-J tengelyen haladna. A valós jövedelemviszonyokat az OA-J-B görbe írja le. Az átló és a valós jövedelemgörbe közötti rész mutatja a jövedelmek egyenl tlen elosztását, azt, hogy a fejlettebb országok mennyivel nagyobb hányadát sajátítják el a világgazdaság rendelkezésére álló, a világgazdaságban megtermelt összjövedelemnek. A jövedelemgörbét 3 részre osztották: O-A, A-B, B-J. Az O-A szakasz 43 alacsony jövedelm fejl d ország jövedelemi viszonyát írja le. Az A-B szakasz 61 alsó és fels közepes jövedelm fejl d országot reprezentál. A B-J szakasz 24 magas jövedelm fejl d országot reprezentál. 






























Az elmaradottság leírásának legkorábbi szakaszában merül föl az „ördögi körök elmélete”, amelyek szerint a fejl d országok gazdasági-társadalmi állapotait olyan ördögi körök jellemzik, amelyekb l lehetetlen kitörni. Egyes ördögi körök: 1. A fejl d országokban alacsony a termelékenység, mivel alacsony a beruházási ráta 2. A fejl d országokban alacsony a beruházási ráta, miután alacsony a megtakarítási színvonal 3. A fejl d országokban alacsony a megtakarítási színvonal, mert alacsonyak a jövedelmek 4. A fejl d országokban alacsonyak a jövedelmek, miután alacsony a termelékenység 





















Ez az ördögi kör egy rövid mondatban összefoglalható: „ A szegény országok szegények, mert szegények.” 19. A nyugat-európai integráció el zményei, kialakulásának körülményei és fejl dési folyamata a ’80as évek végéig. Az EU alap-pillérei.

Európa országait érte a legnagyobb emberi és anyagi pusztulás, és a háborúk utáni nagymérték területi-politikai átrendez dés a világháborúk után. Ez utóbbi mindkét esetben nagyhatalmak kollektív alkujának és döntésének eredménye volt. Az I. Világháború után a Versailles-i Békeszerz dés, a II. Világháború után a Jaltai Konferencia rajzolta ár Európa földrajzi, politikai térképét. A versailles-i szerz dés nyomán megalakult Népszövetség a vitás kérdések közös rendezése céljából jött létre, de a tevékenységben Egyesült Államok nem vett részt. A II. Világháború idején kialakult szövetségi rendszerek a háború befejeztével irányt változtattak. A kelet- és közép-európai országok szovjet befolyási övezetté alakultak, a hatalomba juttatott kommunista pártok és kormányaik szovjet ellen rzés alatt kezdtek m ködni, miközben az 1948-as prágai puccs és Berlin blokádja 1949 tavaszán megmutatta, hogy Európában ett l kezdve két szuperhatalom, az USA és a Szovjetunió dominanciája érvényesül: a „vasfüggöny” legördült. A tömbösödés kényszere mindkét oldalon megjelent. Sir Winston Churchill, Nagy-Britannia miniszterelnöke 1946-ban elhangzott beszédében kijelentette, hogy szükség van az Európai Egyesült Államok valamilyen formájára. Az 1947-ben meghirdetett amerikai Marshall-terv Európa újjáépítésére politikai feltételei miatt csak a kés bb „nyugat-európai” országokkáént emlegetett régiót érintette. 1949-ben aláírták az Észak-Atlanti Szerz dést is, amelynek alapján létrejött a NATO katonai szervezete. A másik oldalon hat „keleti” ország 1949-ben létrehozta a „Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát” (KGST), mint egyfajta központilag szervezett integrációs tömörülést, amelyet kés bb Európán kívüli országokra is kiterjesztette. Ugyanakkor létrehozták ennek katonai-politikai szervezetét is 1955-ben: a Varsói Szerz dést. Ezzel az ideológiai-politikai kettészakadás gazdasági-katonai téren is „formát öltött”. 









A nyugat-európai integráció kezdetei A nyugat-európai demokratikus kormányok el akarták kerülni az I. Világháború után elkövetett hibák megismétl dését, és az új utat egy gazdasági és politikai integráció távlati megvalósításában jelölték meg. Az ehhez vezet folyamatok közül fontos szerepet játszottak: Az 1948-ban létrejött Európai Gazdasági és Együttm ködési Szervezet, amelynek feladata a Marshall-segély „levezénylése” volt, és amely kés bb átalakult az OECD szervezetévé. 1948. január 1-vel Belgium, Hollandia és Luxemburg létrehozta a „Benelux-Vámuniót”, amely az els makrointegrációs lépés volt a világon. 1948. március 17-én a Benelux államok, Franciaország és Nagy-Britannia aláírták a Brüsszeli Egyezményt, amely intézményesítette a kormányközi „gazdasági, szociális és kulturális” együttm ködést. 1949. május 5-én tíz ország részvételével (Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Nagy-Britannia, Norvégia, Olaszország, Svédország) megalakult az Európai Tanács, mint a legmagasabb vezet k konzultációs fóruma. Székhelye Strassburg lett. 1950. május 9-én Robert Schuman francia külügyminiszter nyilvánosságra hozta az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK-ECSC) létrehozására vonatkozó tervet (Schuman-terv), amely nemzetközi (közös) ellen rzés és irányítás alá helyezte a fegyvergyártáshoz nélkülözhetetlen iparágakat, hogy ezzel lehetetlenné tegyen háborús el készületeket. Az ESZAK szervezetét létrehozó Párizsi Szerz dést 1951. április 18-án 6 ország (Franciaország, NSZK, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg) írta alá, ami új kezdetet jelentett Európa számára. Ami el z hat ország 1956. május 29-én jóváhagyta az un. Spaak-jelentést (aki a belga kormányf volt) az általános gazdasági unió kérdéseir l és egy, az atomenergia békés hasznosítását éclz közös szervezet felállításáról. Ez vezetett a hat ország által aláírt Római Szerz déshez (1957. március 25.), amely létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget (EGK=CEE) és az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom). Az így megszületett három európai „Közösség”-nek (ESZAK, EGK, Euratom) 1965-ig külön intézményei voltak, amelyeket ekkor összevontak. Ezzel létrejött az Európai Közösség (EK) egységes intézményrendszere és szervezete. 1993-ban életbe lépett maastrichti szerz déssel pedig a szervezet hivatalos elnevezése Európai Unió (EU)=European Union lett. Ez a változás nem csak formai, hanem arra a tartalmi változásra utal, hogy az integráció, mint gazdasági és pénzügyi unió (1. pillér) a jöv ben kiterjesztésre kerül a közös kül- és biztonságpolitikára (2. pillér), és a közös bel- és igazságügyre is (3. pillér). 




















Az Eu alap-pillérei EURÓPAI UNIÓ 2. pillér Közös kül- és biztonságpolitika Nyugat-európai Unió (WEU) NATO

1. pillér Gazdasági és pénzügyi unió EGK ESZAK EURATOM EMS, majd EMU (Európai Pénzügyi Unió)

3. pillér Közös bel- és igazságügy Menekültügyi politika Bevándorlási politika Vámügyi, rend rségi és bírói együttm ködés 

20. Az Európai Unió integráció fejl dése a ’90-es évekt l. Az Európai Unió legfontosabb intézményei és az EU kib vülésének folyamata az 1990-es évek végéig. Az európai integráció fejl dési folyamata 1. VÁMUNIÓ: felszámolták az ipari, majd a mez gazdasági termékek vámjait és mennyiségi korlátozásait, a kívülálló országokkal szemben pedig közös kereskedelempolitikai el írásokat alkalmaztak. A közösségen belüli vámmentes árumozgás élénkít leg hatott a bels kereskedelmi forgalomra: ma már az összes kereskedelmi forgalom 60%-át a közösségen belüli forgalom teszi ki, és a világkereskedelemb l az EU részaránya 23%-ról 40%-ra emelkedett. 2. KÖZÖS PIAC: szabad munkaer mozgás és a t keáramlás, azaz a termelési tényez k mozgása el l is elhárultak az adminisztratív és korlátozó akadályok. 3. GAZDASÁGI UNIÓ: a. Közös agrárpolitika (CAP): 1962 után. A kívülállókkal szemben közös és egységes vámvédelmi rendszer kiépítését jelentette, miközben a mez gazdasági termelés támogatását közösségi szintre emelték. Legf bb elemei a közös árak és az intervenciós állami felvásárlások. Az egyes mez gazdasági termékek árait rögzítik, mégpedig a világpiaci árakat jóval meghaladó árakon, és közösen biztosítják ezeken az árakon a termékek felvásárlását. Az agrárprotekcionizmus kiterjed az export-import viszonyokra is. A „belföldinél” olcsóbb importot vámokkal emelik fel a közösségi árak szintjére (lefölözés), az exportot pedig támogatásokkal (export-szubvenció) teszik a világpiacon eladhatóvá. Az ármechanizmuson keresztüli védettség természetesen sokba került. Ezek eredményeként az EU rövid id n belül a legtöbb agrártermékb l nemcsak önellátó lett, hanem krónikus túltermelés alakult ki, ami a közösségi terheket fokozatosan növelte és az országok közötti konfliktusok egyik f forrásává vált. 1994-ben sor került CAP reformjára, amely részben a közösségi árszint világpiachoz közelítését, részben a közvetlen ártámogatások leépítését és a termel k közvetlen jövedelem támogatásának növelését t zte ki célul. b. Közös energetikapolitika: A ’70-es évek eleji olaj-robbanásig a minél olcsóbb energiaellátásra koncentrált és a közösségen belüli azonos (hasonló) árképzési és adóztatási rendszer megteremtésére törekedett. 1970-es évek végét l rákényszerült egy új energiapolitikai stratégiára, amelyben egyfel l az önellátás magasabb szintjét, másfel l az energiatakarékosság technikai feltételeinek biztosítását célozták meg. A koncepció és a megvalósítás késedelmei azonban a nagy versenytársakkal szemben (USA, Japán) a ’80-as években az EU több területen er söd lemaradását eredményezték. c. Közös struktúrapolitika: Els sorban a vállalatközi kapcsolatok ösztönzését segítette. A ’70-es évek második felének alapvet struktúrapolitikai problémájává a válságágazatok kiegyensúlyozott leépítése vált (acélipar, hajógyártás, textilipar). A ’80-90-es években az alapvet kérdéssé a csúcstechnológiákat hordozó termékek termelésének és exportjának, illetve ezek kifejlesztésére irányuló kutatásoknak a támogatása vált. Az EU közös programokat indított (elektronika, rtechnológia, robottechnika), közösségi koordinációs intézményeket teremtett, a kutatás-fejlesztés támogatását arányaiban megháromszorozta. 4. A GAZDASÁGI POLITIKAI ÉS SZOCIÁLIS INTEGRÁCIÓ: kiterjesztésére és további lépéseinek megtételeire 1987-ben írták alá az EGYSÉGES EURÓPAI OKMÁNYT (SINGLE EUROPEAN ACT), amely határozott az 1993-tól több év alatt kiépül „EGYSÉGES PIAC” (SINGLE MARKET) megteremtésér l: a. Valamennyi még meglév nem vámjelleg korlát felszámolása (importtilalmak; csomagolási, szabványosítási, bizonylatolási egységesítés). b. Szakképzettségek, diplomák kölcsönös elismerése. c. Azonos szociális jogok biztosítása. 






























































d. Egységes adózási rendszerek m ködtetése. e. Egységes t ke- és értékpapírpiac létrehozása f. A pénzügypolitika egységesítése (kamatlábak, árfolyampolitikák…) g. A közös központi bank és közös valuta felállítása. Az egységes piacon valósult meg a „négy szabadság”, a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a t kék áramlásának szabadsága. 1992-ben aláírt MAATRICHTI SZERZ DÉS ugyancsak 1993-ban történ életbe lépése a gazdasági és pénzügyi integráció elmélyítése mellett a politikai unió és az európai állampolgárság kiteljesedését is hozta. Ekkor született meg az az egyezmény is, amely létrehozta az EURÓPAI GAZDASÁGI TERET, az EU tagállamai és az azon kívül maradt nyugat-európai országok (EFTA) részvételével. 1997-ben írták alá és 1999-ben lépett érvénybe az „Amszterdami Szerz dés”, amely szabályozza az állampolgári jogokat, a biztonsági és együttm ködési feltételeket, és meger síti a demokrácia érvényesülését az EU tagállamaiban. Ekkor fogalmazták újra az EU alapcéljait is: • Egy szorosabb unió alapjainak létrehozása az európai népek között, a béke meg rzése és törekvés a politikai egységre; • A gazdasági és szociális fejl dés biztosítása közös fellépéssel: az egységes bels európai piac megteremtése, a szociális kohézió meger sítése. Ennek a megállapodásnak a nyomán már 1999-ben döntés született az UNIÓ tagországainak közös valutájáról, az euróról, amelyet 2002. január 1-jén hoztak forgalomba. 2000-ben Nizzában döntés született a csatlakozási feltételekr l. Ezek közül a legfontosabbak: • Az európai identitás (a földrajzi, gazdasági és kulturális hovatartozás terén); • Az emberi és kisebbségi jogokat tiszteletben tartó demokrácia és politikai rendszer; • A nyitott és versenyképes piacgazdaság; • A közösségi jogalany elfogadása, ami az EU alapját jelent alapelvek, szabályok és célkit zések átvételét jelenti. Ezeknek a feltételeknek a tárgyalások során 2003-ig 10 ország felelt meg, amelyek állam- és kormányf i 2003 nyarán Athénban aláírták a csatlakozási egyezményt, és 2004. május 1-t l az Európai Unió teljes jogú tagjaivá váltak.
































EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEI 1. Európai Parlament Az EU egyetlen közvetlenül választott szerve. A tagországokat 1979 óta ötévenként közvetlenül választott képvisel k képviselik. Politikai hovatartozás szerint alakították ki. A nyolc politikai csoport (a nyolcadik a „függetlenek” csoportja) és a tizenhét parlamenti bizottság Brüsszelben tanácskozik, de havonta egyszer megtartott egy hetes plenáris ülésre Strasbourgban, a hivatalos székhelyen kerül sor. A f titkárság Luxemburgban található. Döntési jogköre korlátozott, de a maastrichti szerz dés a korábbiakhoz képest növelte a képvisel k hatáskörét, egyre több kérdésben a Miniszterek Tanácsával közös döntési jogokat biztosítva. Hagyományos döntési feladatai: - jóváhagyja az EU költségvetését, az új tagországok felvételét és a harmadik országokkal kötött szerz déseket - jóváhagyja az Európai Bizottság kinevezését; véleményt mond az új törvényekr l - kérdéseket intézhet az Európai Bizottsághoz - panasszal fordulhat az Európai Bírósághoz és a Számvev székhez 













2. Európai Bizottság 20 tagja van. Általában 5 évre megbízott „f biztosok” kötelesek a saját kormányuktól függetlenül cselekedni, és kizárólag az EU érdekeit figyelembe venni. Hármas funkciója: - a törvények és az uniós szabályok kezdeményez je, kidolgozója - bels szabályrendszer végrehajtója és felügyel je - az Unió képvisel je nemzetközi tárgyalásokon Befolyása a közösségi szervezetek körül a legnagyobb, neki van csak kezdeményezési joga, továbbá, hogy új jogszabályt csak a Bizottság javaslatára dolgozhatnak ki. Székhelye Brüsszel. Hetente ülésezik. 









3. Miniszterek Tanácsa F operatív döntéshozó szerv, amely a tagországok minisztereib l áll. Nem állandó testület, hiszen tanácskozásuk témájától függ, hogy melyik szaktárca minisztere vesz részt a döntésben. Az Európai Bizottság által kezdeményezett jogalkotást tehát nemzeti politikusok hagyják jóvá, bizonyos kérdésekben az Európai Parlament beleegyezése is szükséges. Elnöki posztját félévente más tagállam látja el. A miniszterek találkozóit 



munkacsoportok, illetve az EU-nagykövetek testülete (Állandó Képvisel k Tanácsa- COREPER). Székhelye Brüsszel. 

4. Európai Tanács A tagországok állam és kormányf ib l áll, amely félévente ülésezik. Ez a testület határozza meg az EU általános politikai irányvonalát, és igyekszik megoldani olyan problémákat, amelyeket a Miniszterek Tanácsában nem sikerült rendezni. Az integráció jöv jét érint kérdésekben is ez a testület dönt. Mivel itt alapvet stratégiaipolitikai döntésekr l van szó, a viták és a kompromisszumok természetes jellemz i tevékenységüknek. 













5. Európai Bíróság Luxemburgi székhely , 15 bíróból álló testület, amelyet közös megegyezéssel a tagországok kormányai delegálnak 6 évre. A teljes függetlenséget élvez Bíróság felügyel az EU alapszerz désének, törvényeinek és szerz déseinek betartására és megfelel alkalmazásukra. Meghatározott kérdésekben az Európai Bírósághoz egyaránt fordulhatnak a tagállamok, az unió intézményei és az állampolgárok.










6. Európai Számvev szék 7. Gazdasági és Szociális Bizottság 8. Régiók Tanácsa 9. Európai Beruházási Bank 10. Európai Monetáris Intézet 11. Európai Központi Bank Az Európai Unió kib vítésének folyamata Az EU tagállamainak száma 1973 óta folyamatosan b vült. A hat alapító országhoz (1991 után az egységes Németországgal) • 1973-ban csatlakozott az Egyesült Királyság (Nagy-Britannia és Észak-Írország), Írország és Dánia; • 1981-ben belépett Görögország; • 1986-ban új tag lett Spanyolország és Portugália; • 1995-ben Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozásával alakult ki a 2004-ig még 15 országot tömörít integrációs szervezet. • 2004. május 1-t l új tag lett Ciprus, Csehország, Észtország, Magyarország, Málta, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Szlovákia és Szlovénia.