NEMZETKÖZI KÜLÖNBSÉGEK A DIPLOMÁCIAI PROTOKOLL TERÜLETÉN

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Újabb diplomás levelező tagozat Szakdiplomácia szakirány

NEMZETKÖZI KÜLÖNBSÉGEK A DIPLOMÁCIAI PROTOKOLL TERÜLETÉN

Budapest, 2007. Készítette: Hogyor-Joó Zsuzsanna

3

TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés

4

2. A diplomáciai protokoll rövid története

6

3. Nemzetközi diplomáciai rangsorolás

8

a. A rangsorolás története

8

b. A rangsorolás szabályai

9

c. Ültetési rend

11

4. Diplomáciai protokoll és a ceremóniarend

16

a. Nagykövet, követ megbízólevelének átadása

16

b. Nemzetközi szerződések, közös nyilatkozatok aláírása

17

c. A Diplomáciai Testület részvétele hivatalos szertartásokon

18

d. Cercle

19

e. Kitüntetések ünnepélyes átadása

19

f. Hivatalos külföldi delegációk látogatásainak megszervezése

21

5. Nemzeti sajátosságok

24

Európa

24

a. Olaszország

24

b. Németország

27

c. Nagy-Britannia

29

Ázsia

33

d. Oroszország

33

e. Kína

36

f. Japán

40

Afrika

45

g. Arab országok/Egyiptom

45

Amerika

50

h. Amerikai Egyesült államok

50

i. Argentína

53

6. Befejezés

55

7. Mellékletek

58

8. Irodalomjegyzék

63

4

I. BEVEZETÉS “A nagy dolgokban az ember olyannak mutatkozik, amilyennek illik mutatkoznia, a kicsikben olyannak, amilyen.” (Chamfort) A diplomáciai protokoll fontos területe a viselkedéskultúrának. Az államok egymás közötti kapcsolattartása során nagyon fontos szerepet játszik, hiszen minden protokolláris elemnek jelentős szerepe van az érintkezés folyamán. A protokoll nem kellő ismerete akaratlan, nem tudatos sértéseket eredményezhet, ami az adott tárgyalasokat és kapcsolatokat lényegesen befolyásolhatja. Vannak bizonyos protokoll előírások, szabályok, melyek világszerte egységesek, találhatunk azonban eltéréseket is, főleg egymástól nagyon különböző klultúrák esetében. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy felhívjuk a figyelmet ezekre az esetleges különbségekre. A különbségek felsorakoztatása előtt először a diplomáciai protokoll legfontosabb elemeiről a rangsorolásról és a ceremóniarendről írok. A rangsorolást azért tarton fontosnak kiemelni, mert a diplomáciai protokoll területén kötelező a megfelelő rangsorolás alkalmazása. Ez az a pont, amit álló- vagy ültetett alkalmakkor, a diplomáciai szertartások bármelyikén először kell tisztázni. A protokoll rögzíti a rangsorolást mind a nemzetközi, mind a belföldi gyakorlatban, ezekről írok részletesen a szakdolgozatom harmadik fejezetében. A negyedik fejezetet az ünnepélyes jellegű dipolmáciai események szabályozásának a részletes leírásának, vagyis a szertartásrendnek szenteltem. A diplomáciai események különlegessége és a formaságok bonyolultsága miatt a ceremóniarend a másik fontos elem, amiről a diplomáciai protokoll vizsgálatánál mindenképpen részletesen beszélni kell. A dolgozatom ötödik részében pedig azokat a különbségeket és egyezőségeket gyűjtöm össze, melyekkel a különböző országok, kultúrák megismerésekor találkozik az ember. Szakdolgozatomban arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy milyen mértékű protokolláris különbségek mutatkoznak a különböző földrészek államai között, s ezek a diplomáciai protokoll mely területein találhatók? Ennek igazolására megpróbáltam a különböző földrészeken jelentős történelmi múlttal rendelkező államok protokolláris 5

szabályait összegyűjteni és egymással összehasonlítani. A diplomáciai életben szem előtt kell tartani a fogadó ország szokásait, melyeket a diplomatáknak, de nekünk, magánembereknek is ottlétünk során tiszteletben kell tartani. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy összegyűjtsem azokat a helyi jellegzetességeket, amik különböznek a nálunk megszokottól, valamint igyekszem a vizsgált országokban található azon sajátos viselkedési szabályokat felsorakoztatni, melyekkel mind a diplomatáknak, mind a magánszemélyeknek tisztában kell lenniük, akik ezekbe az országokba ellátogatnak.

6

II. A DIPLOMÁCIAI PROTOKOLL RÖVID TÖRTÉNETE A diplomácia az államok nemzetközi kapcsolatainak ápolására irányuló szervezett tevékenység, mely az emberiség társadalmi kapcsolatainak kialakulásával egyidős. Története az ókorig vezethető vissza, ekkor ez a tevékenység legtöbbször még eseti jellegű volt. Az ókori görög városállamok küldöncöket, szónokokat küldtek, akik a szomszédos városállamok agóráin, vagyis a városlakók tanácskozásain felszólalva védték és képviselték saját városállamuk érdekeit. Maga a diplomácia szó is görög eredetű, a görög ”diploun” összehajtani, összehajtogatni igéből ered. Ebből alakult ki a római császárság idején a „diplomás” szó, amelyet a fontos okmányokat, például menetleveleket vagy igazolványokat egymásra rakott és összefűzött, összehajtott iratokra használtak. Később főleg a kiváltságokat, előjogokat és nemzetközi megállapodásokat tartalmazó iratokra a „diploma” szót használták. Az ókori Római Birodalom élénk és aktív diplomáciát folytatott szövetségesi rendszerének biztosítása és területi integritása érdekében. Az így kialakult nemzetközi tárgyalások előkészítése és menete szolgált a későbbi diplomácia alapjául. A Bizánci Birodalom küldötteinek köszönhetően időben értesült az őt fenyegető támadásokról és az ellenség szövetségesi viszonyrendszeréről. A belföldi és a nemzetközi érintkezés előírásait elkülönítették és új szertartásrendet alakítottak ki. Megalkották a Ceremóniakönyvet, mely részletesen leírja az udvari élet formalitását. Ebben a korban alakult ki az emberi érintkezés számos protokolláris eleme, rangsor, címek, méltóságok rendje, a kapcsolattartás szabályai. Ekkor kezdték meg a diplomataképzést és itt beszélhetünk először diplomáciai fogadásokról, melyeknek lényeges eleme volt a vendégek elkápráztatása. A középkori Vatikánban a vallásosságon túl az országok bel- és külpolitikájára is nagy hangsúlyt fektettek, általános érvényű viselkedési normákat alakítottak ki. A lovagkor idején pedig leraktak a szabályozott udvari viselkedés alapköveit, itt alakultak ki hölgyekkel kapcsolatos udvariassági szokások. A reneszánsz idején jöttek létre az állandó képviseletek, itt alakult ki a képviselők, a későbbi diplomaták intézményesített rendszere. Az olasz kereskedővárosok küldtek először állandó diplomáciai képviselőket, az első külügyi hivatal pedig Franciaországban jött létre. A diplomata szót mai jelentésében és összefüggésében Robespierre használta először 1792-ben, a külpolitikáról írt tanulmányaiban. 7

Az elmúlt két évszázad során több szerződés is szabályozta a diplomáciai kapcsolatokat és a diplomaták közötti érintkezés szabályait. A modern diplomáciai tevékenység alapjait, elveit, formáit, módszereit, jogi kereteit az 1815-ös bécsi kongresszuson elfogadott szabályzat és az azt kiegészítő 1818-as Aacheni Jegyzőkönyv fektette le. Ekkor egységesítették a diplomáciai rangokat is. A II. világháború után az új történelmi viszonyoknak megfelelő jogi alapokat a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961-es bécsi egyezmény rögzítette. A diplomáciai protokoll mai jelentésében a nemzetközi kapcsolatok rendezvényein, eseményein követett eljárási, rangsorolási, magatartási, levelezési, szervezési, viselkedési és etikett szabályok összessége. A diplomácia szereplőinek viselkedése, érintkezése bizonyos alkalmakkor, előre meghatározott koreográfia szerint történik, ahol a kapcsolatok menete a protokoll szabályai szerint zajlik. A protokoll a diplomácia egyik nélkülözhetetlen része, amit a diplomácia képviselőinek meg kell tanulnia! A diplomáciai protokoll feladata, hogy a különböző államok közötti személyes és hivatalos kapcsolatokat nemzetközileg elfogadott szabályrendszer segítségével zökkenőmentessé tegye. Így megkönnyíti a közvetlen és írásos érintkezést. Célja, hogy segítse a hivatalos közéleti, nemzetközi és diplomáciai kapcsolattartást ünnepélyessé tenni, és e területek konfliktusait kultúráltan kezelni. Feladatát akkor látja el jól, ha időszerű és alkalmazkodik az adott társadalmi viszonyokhoz.

8

III. NEMZETKÖZI DIPLOMÁCIAI RANGSOROLÁS A rangsorolás kérdése kiemelten fontos, hiszen mindenfajta protokoll eseményen ez az elsődleges kérdés, amivel fogalakozni kell. A megfelelő rangsor felállítása nagy körültekintést igényel. A rangsorolás a protokoll területén pontosan rögzített, úgy a nemzetközi, mint a belföldi viszonylatban. A hivatalos kapcsolatokat szabályozza, így a rangsorolás kérdésével mindannyian találkozunk, például egy hivatalos levél megírásánál, vagy munkánk során hivatalos személyek meghívásánál, vendégül látásánál. A társadalmi hierarchiában a rangsorolásnál külön figyelmet érdemelnek a nők és az idősek. Ez a különös tisztelet nem új keletű, hiszen már az emberiség kezdetén is különös tisztelet övezte őket. a. A rangsorolás története 1

„A rangsorolás az ország vezető tisztségviselőinek, diplomaták, küldöttségek, a társadalmi

értékrend által megkülönböztetett személyek sorrendje.” Ez a protokoll egyik legfontosabb és legtöbbet vitatott tényezője. A diplomáciai protokoll bármely eseményéről legyen is szó, a rangsorolás mindenképpen alapvető, központi kérdés. Államférfiak, magas szintű küldöttségek, diplomaták meghatározott sorrendjét jelenti, mely azzal, hogy megszabja egymás közötti rangelsőségüket, kijelöli helyüket a szertartásrendben is. Nagyon fontos szerepet játszik a nemzetközi kapcsolatokban, ezért nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy egy eseményen a jelenlévők hogy rangsorolnak. Némely személy túlzott figyelmet szentel e kérdésnek, úgy értékelve, hogy saját személyes, vagy az általa képviselt testület presztízse forog kockán. A társadalmi élet sokrétűsége nem teszi lehetővé abszolút szabályok megfogalmazását, bizonyos elvi szabályok azonban mindig érvényesülnek. 2

„A legrégebbi idők óta a rangsorolás (la préséance) az az előjog, hogy egyik hivatalos

személyiség megelőzze a másikat…” Már a XVI. század elején kísérletet tettek az uralkodók közötti rangsor felállítására. II. Gyula pápa nevéhez fűződik az első ilyen irányú próbálkozás, aki az uralkodók között a következő rangsort állította fel. Mivel a rangsorban csak a keresztény világ uralkodói szerepeltek, első helyen a pápa, a Szentatya állt, őt követte a római császár, a római király majd egymás után a francia, spanyol, aragóniai, portugál, angol, szicíliai, skót, magyar, navarrai, ciprusi, cseh és lengyel királyok. A XIX. században közzétett 1

Lőcsei Judit: Etikett és a protokoll alapjai – Szókratész Külgazdasági Akadémia, Budapest 2001 – 112.o.

2

Protokoll útmutató – Külügyminisztérium, Budapest 2001 – 39.o.

9

porosz udvari reglama az első koronázás napjától számítva rangsorolta az uralkodókat. Mivel a rangsor felállításában a származás állt az első helyen, az uralkodók igyekeztek magukat minél távolabbi ősöktől származtatni. Ez a rangsorolás a ma is fennálló monarchiákban is megfigyelhető. A rangsorolás problémájával először az 1815-ös Bécsi Kongresszus foglalkozott. Itt, majd az 1818-as acheni kongresszuson határozták meg a diplomáciai képviselők elnevezését, rangját és kategóriáját. Végül 1961-ben a Bécsi Szerződésben szabályozták a diplomáciai protokoll mozzanatait, melyet a világ majdnem minden országa aláírt. A rangsorolásnál szem előtt kell tartanunk azt a fontos tényt, mely szerint 3„A hivatalos rangsorolás elsődlegesen nem az egyénekre vonatkozik, hanem az egyén által képviselt tisztség hivatalos megbecsülését fejezi ki.” b. A rangsorolás szabályai Rangsor készítésnél több szempontot is figyelembe kell venni. Ezek közül az első az úgynevezett ’négyes szabály’, vagyis a rang, nem, kor, ezeken belüli és ezek közötti különbségek. A felsorolás nem a fontossági sorrendet jelöli, mindig a helyzet alapján választjuk ki, hogy melyik elemet kell előtérbe helyezni. Egy hivatalos összejövetelen, például mindenképpen a 40 éves vezérigazgató élvez elsőbbséget a 60 éves osztályvezető asszonnyal szemben, míg ugyanezen két személy esetében egy magánjellegű összejövetelen természetesen a hölgyet rangsoroljuk előbbre. Itt külön ki kell emelni az ancienitást, a rangidősséget, ami két nagykövet esetében azt jelenti, hogy az a magasabb rangú, aki régebben adta át megbízólevelét. A diplomáciai protokoll esetében nemzetközi kapcsolatokról beszélünk, így a következő figyelembe veendő szempont a külföldi és belföldi személyek rangsorolása. Ebben az esetben különös körültekintéssel kell eljárni. Magyar vonatkozásban az állami protokoll lista (Melléklet 1.) nyújt segítséget. A külföldi partner esetében azonban feltétlenül tájékozódnunk kell a helyi protokollnál a rangsorolást illetően. Ezen kívül még több dolog is befolyásolhatja a rangsorolást: •

Abban az esetben, ha az államigazgatáson kívüli személyeket rangsorolunk - például vallási személyiségek, a társadalmi élet kiválóságai, tudósok, művészek - nem tudunk

3

Ottlik Károly: Protokoll – Protokoll ’96 Kft, Budapest 1993 – 252.o.

10

a hivatali rang alapján rangsorolni, itt a társadalmi megbecsülés, szakmai tekintély határozza meg a rangsort. •

A rangsorolást befolyásolhatja az alkalom is. Amennyiben díszvendég tiszteletére adnak vacsorát, őt a rangjától függetlenül kiemelt helyre ültetik.

A rendezvény helyszíne alapján szem előtt kell tartani, hogy saját házban vagy idegen házban kerül megrendezésre a rendezvény. Esetünkben saját ház alatt magyar vendéglátót, idegen ház esetében, pedig külföldi vendéglátót értünk. Saját, vagyis magyar háznak tekintünk Magyarországon minden házat, ahol magyar személy vagy szervezet a vendéglátó, külföldön, pedig a diplomáciai képviselet illetve ezen kívül minden olyan helyiség (étterem, klub, stb.), ahol magyar államfő, kormányfő vagy diplomáciai képviselő ad vacsorát, fogadást. Ugyanezen elv alapján idegen háznak tekintünk minden Magyarországon működő külföldi diplomáciai képviseletet, illetve idegen háznak tekintünk például egy budapesti éttermet is, ha idegen államfő, kormányfő vagy diplomata ad

a helyiségben vacsorát,

fogadást. Itt kell kiemelnünk, hogy azonos rangú bel- és külföldi személyek esetén saját házban a külföldi, idegen házban pedig a magyar rangsorol előbb. Vegyes rangsorolás esetén, vagyis amikor magyar és külföldi személyek is részt vesznek ugyanazon a rendezvényen, külön-külön megállapítjuk a belföldiek és a külföldiek rangsorát, majd a két listát egybeolvasztjuk, különös figyelmet fordítva az előbb említett alapelvre. Hivatalos eseményeken különös figyelemmel kell lenni a nők rangsorolására. 4„Ha a hölgy saját hivatali beosztása alapján van jelen, akkor saját hivatali rangja szerint rangsorol. Ha feleségként van jelen, akkor férje rangján rangsorol.” Ha nincs külön politikai vagy hivatali rangja, akkor a férje rangját követi. Ez ma már a férfiakra is igaz, amennyiben nem rendelkezik külön tisztséggel, felesége rangja után rangsorol. Hölgyek esetében mindig a magasabb rangot kell figyelembe venni. Amennyiben férje már elhunyt, az özvegy megtartja a házastársa utáni rangot. Külön sorrend vonatkozik a nőkre családi állapot alapján is, a férjes asszonyok állnak első helyen, őket követik az elvállt vagy egyedülálló asszonyok, majd végül következnek a hajadonok. Sokoldalú összejöveteleken a részt vevő országok delegációi között is sorrendet kell felállítani. Ebben az esetben minden delegációt egyenrangúan kezelünk és a delegációvezető

4

Ottlik Károly: Protokoll – Protokoll ’96 Kft, Budapest 1993, 255.o.

11

rangja nem befolyásolja a rangsorolást. A delegáción belüli sorrendet mindig a küldő állam külképviselete, protokollja adja meg írásban. A delegációk közötti sorrendet közös, hivatalos nyelv esetén a tárgyalási nyelv ABC-je, más esetben, pedig az ENSZ hivatalos nyelve, vagyis az angol ABC szerint határozzuk meg. Ettől eltér az az eset, amikor több államfő és kíséreteik vannak jelen. Ilyen esetben a fogadó állam protokollja állít fel csak arra az alkalomra szóló rangsort. A Diplomáciai Testület rangsorolása esetén kollektív és egyéni rangsorolást különböztetünk meg. Kollektív rangsorolásnál a Diplomáciai Testületet, mint egységet rangsoroljuk közvetlenül az elnökség és az elnöklő személyek után. Olyan nagyszabású rendezvényeken, ahova a diplomácia képviseletet teljes létszámban hívják meg, a képviselet tagjait mindenképpen misszióvezetőjükkel együtt, mögéjük állítjuk. Amennyiben a Testület tagjainak feleségei is a meghívottak között szerepelnek, őket ugyanilyen elvek alapján rangsoroljuk. Egyéni rangsorolás esetén minden kategórián belül figyelembe vesszük elsősorban a diplomata rangját, másodsorban rangidősségét, harmadsorban pedig korát. Az egyéni rangsorolás rendjénél (Melléklet 2.) fontos megjegyezni, hogy nagykövetségi tanácsosok, titkárok rangsorolásánál annak a jegyzéknek, levélnek a dátumát vesszük figyelembe, amelyben a fogadó államnak bejelentették kinevezésüket. Aki előbb átadta levelét, azt rangsoroljuk kategóriáján belül előbbre. A külképviseleten belül a diplomaták rangsorolását a küldő állam határozza meg. A technikai személyzet, úgy, mint a tolmács, biztonsági emberek, nem számítanak a rangsorolásban, őket a rendezvényeken oda kell elhelyezni, ahol a legjobban tudják ellátni feladatukat. c. Ültetési rend A rangsorolás problémája leggyakrabban az ültetett alkalmaknál merül fel. Ezen alkalmakat, jellegük alapján két csoportra oszthatjuk: tárgyalások és étkezések. Mindkét alkalom esetén különböző alakú asztalokat használhatunk. Legelterjedtebb a téglalap alakú, de használhatunk négyzet-, patkó-, fésű alakú vagy kerek asztalt is. Protokolláris szempontból a T és L alakú asztalok nagyon kedvezőtlenek, ilyeneket csak akkor használunk, ha a terem alakja más elrendezést nem tesz lehetővé. Téglalap alakú asztalnál kétféle ültetési rendszert használunk, a francia és az angol rendszert. 12

Francia rendszer alkalmazásakor a következő elrendezést alakítjuk ki. Az asztal hosszabbik oldalának középső részén, egymással szemben ülnek a hazai és a külföldi delegáció vezetői vagy a háziasszony és a házigazda. Tőlük jobbra és balra foglalnak helyet a vendégek rangjuk alapján csökkenő sorrendben, úgy, hogy a magasabb rangú jobbra, a nála eggyel alacsonyabb rangú pedig balra helyezkedik el. Fontos figyelembe venni, hogy az azonos rangú hazai és külföldi személyek egymással átlósan szemben üljenek. Tárgyalásnál a két delegációt mindig szét tudjuk választani, vagyis az asztal egyik hosszanti részén a hazai, másikon pedig a külföldi vendégek foglalnak helyet a fent említett szabályok alapján.

Étkezésnél, azonban a vegyes ültetési rendet alkalmazzuk, vagyis a hazai és a külföldi delegáció tagjai felváltva foglalnak helyet.

Francia rendszert akkor alkalmazunk, ha fontos, hogy az étkezés alatt is komoly társalgás alakuljon ki, hiszen ezzel az ültetési renddel jó központ alakul ki a legfontosabb vendégek számára. Vigyázni kell azonban, hiszen ezzel az elrendezéssel fontos külföldi személyek 13

kerülhetnek az asztal végére, vagy ahhoz közel. Ennek elkerülése végett az asztal végére és annak közelébe alacsonyabb rangú hazai munkatársat ültethetünk. Angol rendszer esetén a delegáció vezetői, illetve a háziasszony és a házigazda a két asztalfőn ülnek, az asztal hosszabbik oldalain pedig a delegáció többi tagja a francia rendszerben már említett szabály szerint, vagyis úgy, hogy a háziasszony/házigazda jobbján a legmagasabb rangú, balján pedig a rangsorban őt követő személy helyezkedik el. Ezt a rendszert ma már tárgyalásoknál – praktikus okokból - nem használják, hiszen sok vendég esetén a delegációvezetők távol kerülnek egymástól és a megbeszélés lehetetlenné válik.

Étkezésnél, pedig itt is a vegyes ültetést alkalmazzuk a francia rendszernél már említett szabály alapján.

Az angol rendszer formálisabb, előnye, hogy senki sem érzi, hogy az asztal végén ül, hiszen a legalacsonyabb rangú az asztal közepénél helyezkedik el, így ide nyugodtan ültethetünk alacsony rangú külföldit is.

14

Kerek asztalnál nincs különbség a francia és az angol rendszer között. Tárgyaláskor és étkezéskor a fent említett szabályok alapján alakítjuk ki az ülésrendet:

Amennyiben díszvendéget hívunk, ő a házigazdával szemben lévő helyet foglalja el. Olyan diplomáciai eseményen, amikor a nagykövet fogadó országa államfőjét látja vendégül a nagykövetségen, az ültetés során a következő alapelveket kell szem előtt tartani: •

Ha az államfő felesége nélkül jelenik meg, a nagykövettel szemben foglal helyet, és jobbján a nagykövet felesége ül.

•

Ha az államfőt felesége is elkíséri, az államfő és a nagykövet szemben ülnek egymással, az államfő jobbján a nagykövet felesége, a nagykövet jobbján pedig az államfő felesége foglal helyet.

•

Ha az államfő koronás uralkodó, a nagykövet átengedi helyét az uralkodó feleségének, és ő maga a hölgy jobbján foglal helyet.

Amikor egy államfő országa nagykövetségén lát vendégül egy másik államfőt, a következő alapelvek érvényesülnek: •

A két államfő egymással szemben foglal helyet. A házigazda jobbján a vendég felesége ül, a vendég jobbján a házigazda felesége, balján pedig a nagykövet felesége foglal helyet. Ha más magas rangú hölgy is jelen van, a nagykövet felesége neki engedi át a helyét.

•

Előfordulhat olyan ültetés is, amikor a két államfő egymás mellet foglal helyet. Ebben az esetben a vendég a házigazda jobbján foglal helyet, a feleségek pedig az államfők mellett ülnek. Itt az államfőkkel és feleségeikkel szemben legalább négy helyet ki kell

15

hagyni, hiszen államfővel szemben csak államfő ülhet. •

Államfő jelenlétében mindig neki jelentik, hogy tálalva van.

A protokoll szigorú szabályainál azonban néha lehet, sőt szükséges kisebb módosításokat alkalmazni. Külföldi vendégek esetében nagy gondot kell fordítani a nyelvi szempontokra, így előfordulhat, hogy a társalgás megkönnyítése céljából alacsonyabb rangú személy kivételesen magasabb helyre kerül. Figyelni kell azonban arra, hogy a rangsort alapvetően ne borítsuk fel, lehetőleg csak egy hellyel feljebb vagy lejjebb ültessünk valakit. Általánosan elfogadott az is, hogy bárki átengedheti helyét az utána következőnek, sőt, indokolt esetben, tapintatos formában erre meg is kérhetjük az illető személyt. A diplomáciai kapcsolatok során a rangsorolás pontos tudást és nagy körültekintést igényel. Fontos, hogy a hazai és külföldi személyek mindig az őket megillető, rangjuknak megfelelő helyet foglalják el.

16

IV. DIPLOMÁCIAI PROTOKOLL ÉS CEREMÓNIAREND A ceremónia-, vagy szertartásrend az ünnepélyes jellegű diplomáciai események, szertartások pontos és részletes szabályozása és leírása. Az alkalom, az esemény ünnepélyessége, különlegessége és a formaságok bonyolultsága teszik szükségessé a szertartásrend pontos és részletes kidolgozását. A jelenlévő személyek helyének, rangsorolásának és felszólalásuk sorrendjének szabályozásában segít a ceremóniarend. A diplomáciai ceremóniákat a már említett 1961-es Bécsi Szerződés szabályozza. A legtöbb állam külügyminisztériuma helyi szertartásrendet ad ki, ami a legfontosabb diplomáciai események szertartásrendjét szabályozza. Leggyakrabban az alábbi diplomáciai események szertartásrendjét szabályozzák: a. Nagykövet és követ megbízólevelének átadása b. Nemzetközi szerződések, közös nyilatkozatok aláírása c. Nemzetközi szerződést megerősítő okmányok kicserélése d. A Diplomáciai Testület újévi fogadása az államfőnél e. Cercle f. Kitűntetések átadása g. Államfő, kormányfő, magas szintű kormánydelegáció pályaudvari, repülőtéri fogadtatása és búcsúztatása A szertartásrend elkészítésénél figyelembe kell venni az alkalom jellegét, és ez alapján kell előírni az eseményen viselendő öltözéket és szükség szerint a kitűntetések viselését. Amennyiben az esemény katonai tiszteletadással jár együtt, a szertartásrend katonai és diplomáciai mozzanatait is össze kell hangolni. a. Nagykövet, követ megbízólevelének átadása Ezen a területen rendkívül szerteágazó a nemzetközi gyakorlat. Az ezzel kapcsolatos szabályokat az ország külügyminisztériuma, vagy az állami protokoll írja elő. Országonként eltérő, hogy a nagykövetek egyenként vagy többedmagukkal adják át megbízólevelüket az államfőnek,

uralkodónak.

Magyarországon

a

nagykövetek

egyenként

adják

át

megbízólevelüket, az Amerikai Egyesült Államokban pedig többedmagukkal. Eltérő maga a szertartás is. Van, ahol a nagykövetet házastársa is elkíséri a ceremóniára. Eltérő az is, hogy a diplomata beosztottak részt vesznek-e az eseményen, s ha igen, számukat korlátozzák-e. 17

Magyarországon és Nagy Britanniában nem kell a nagykövetnek beszédet mondania, Kanadában pedig a beszéd szövegét is át kell előre adni. Beszéd esetén az is változó, hogy az államfő válaszol-e az elhangzottakra. Néhány országban az átadást katonai tiszteletadással és koszorúzással is egybekötik. Néhány országban, például Olaszországban, Japánban, NagyBritanniában és a Koreai Köztársaságban a megbízólevél átadásánál előírják a félünnepélyes viseletet, a legtöbb országban azonban elég a sötét öltöny viselete is. Abban azonban minden ország megegyezik, hogy a nagykövet megbízólevelének átadása működésének egyik legkiemelkedőbb mozzanata, ami ünnepélyes keretek között zajlik. b. Nemzetközi szerződések, közös nyilatkozatok aláírása Szerződések és közös nyilatkozatok esetében is az érdekelt országok küldöttségei előzetesen megállapodnak a szerződés/nyilatkozat szövegében, az aláírás időpontjában és helyszínében. Az aláírási szertartás helyszínét általában annak az országnak a szervei határozzák meg, ahol az aláírás lezajlik. Mindkét fél maga állapítja meg, hogy az aláírókon kívül ki legyen még jelen, ezt aztán a protokollosnak kell egyeztetnie. Nemzetközi szerződések esetében amennyiben nem az államfő vagy a kormányfő az aláíró, az aláíráshoz külön meghatalmazás szükséges. A szertartást illető az általános nemzetközi gyakorlat az irányadó, a konkrét esetre a szertartásrendet a fogadó ország protokoll osztálya dolgozza ki. Az esemény jelentőségéhez mérten a megfelelő sajtónyilvánosságról is gondoskodni kell. A protokoll határozza meg, hogy a sajtó képviselői meddig kísérhetik figyelemmel az eseményt, illetve esetleges interjúkérést is a protokollossal kell egyeztetni. A szertartás általában a következőképpen zajlik: A teremben az asztal jobb oldalán a vendég, bal oldalán pedig a fogadó ország kisméretű, asztali zászlóját helyezik el. Az asztalra előre oda készítik a szerződés aláírandó példányát, mindkét aláíró elé a saját példányukat. A fogadó ország eseményen részt vevő személyiségei már jelen vannak, amikor a külföldi vendégek megérkeznek. Kezet fognak a jelen lévőkkel, majd az aláírók elhelyezkednek az asztalnál (jobb oldalon a vendég, bal oldalon a fogadó), mögöttük azonos oldalon pedig a többi jelenlévő áll. Az aláírók kézjegyükkel látják el a dokumentumot, majd a segédkezők, az aláírók háta mögött kicserélik a példányokat, és mindkét aláíró aláírja az idegen példányt is. Az aláírás befejeztével az aláírók felállnak, kicserélik a szerződéspéldányokat és kezet fognak. A sajtó képviselői általában ezt a pillanatot örökítik meg. 18

Amennyiben beszédek is elhangzanak, azokra ekkor kerül sor először a vendéglátó ország képviselője, majd partnere méltatja a szerződés jelentőségét. A beszédek elhangzása után ismét kezet fognak, majd sor kerül a koccintásra. Az aláírási ceremónia lezárásaként a partnerek kötetlen beszélgetést folytatnak, miközben egy másik helységben a segítők pecséttel látják el a dokumentumokat. Az eseményről először a vendégek távoznak, ezzel zárul a szertartás. A nemzetközi szerződést megerősítő, ratifikációs okmányok kicserélése hasonló a szerződés aláírásához. A szertartásrend csupán annyiban módosul, hogy a ratifikációs okmányok aláírására és kicserélésére mindig a másik országban kerül sor, mint ahol aláírták az eredeti szerződést. Kevésbé ünnepélyes alkalommal az asztalnál ülve, ünnepélyesebb alkalmakkor, jelentős szerződés esetében pedig az asztal előtt állva cserélik ki a dokumentumokat, majd az asztalnál aláírják a jegyzőkönyveket. Ezután a szertartás megegyezik a fent leírtakkal. c. A Diplomáciai Testület részvétele hivatalos szertartásokon A diplomáciai képviseletek vezetői a nagykövetek és a követek az államfő mellé vannak akkreditálva, ezért a protokoll szabályai szerint hivatalos rendezvényeken testületileg csak azokon az ünnepségeken vesznek részt, ahol az államfő személyesen vesz részt. A misszióvezetők természetesen ezeken kívül is számos rendezvényre kapnak meghívást, amin részt is vesznek. A Diplomáciai Testületet ünnepélyes, hivatalos szertartások alkalmával az első hely illeti meg, amely alapján az államfőtől illetve az ünnepség elnökétől közvetlenül jobbra helyezkedik el. A Diplomáciai Testület felvonuláson való részvételre nem kötelezhető, ide csak nézőnek hívható meg. Kivétel a temetési szertartás, ahol a gyászmenetbe is meghívható. Ha a közönség soraiba vagy tribünre hívják, a Diplomáciai Testületet rangsor szerint ültetik, így a megfelelő rangsorolás érdekében a meghívott diplomáciai képviselő válaszolni tartozik, hogy részt tud-e venni a rendezvényen. Mivel ha a nagykövet vagy követ nem tud jelen lenni az ünnepélyen, és beosztottjával képviselteti magát, ő nem foglalhatja el a misszióvezetőnek járó helyet. Amennyiben a diplomaták feleségei is részt vesznek az ünnepségen, ők a férjük mellett foglalnak helyet. Sok országban szokás, hogy a Diplomáciai Testületet rendszeresen vendégül látja valamilyen rendezvényen a fogadó állam uralkodója vagy államfője. Ilyen esemény például Japánban a cseresznyefa virágzás, aminek alkalmából a miniszterelnök fogadást ad, vagy a császár által évente hagyományosan megrendezett kacsa- és madárvadászat. Az Egyesült Államok elnöke 19

is évente egyszer, alkalom nélkül fogadást tart, Kanadában pedig az új nagyköveteket látják vendégül minden évben. Svédországban a Diplomáciai Testület a Nobel-díj átadására is hivatalos, s ezen kívül minden második évben 2-3 napos kirándulásokra hívja a Testületet a külügyminiszter. De arra is akad példa, hogy a Diplomáciai Testület is viszontrendezvényt tart. Svájcban, ahol kétévente tartanak kormányfogadást, a közbeeső években a Testület hívja meg a kormány tagjait. Ezen rendezvények felsorolásából ki kell emelni az újévi fogadást, amikor egyes országokban az államfő cercle-t tart. d. Cercle A cercle francia eredetű szó, jelentése kör, zártkörű társaság. Régebbi jelentése: az uralkodó vagy főrangúak beszélgetése valamely fogadásra meghívottakkal, mely a celcle mai jelentését hordozza. A diplomáciai protokollban a cercle olyan különleges, ünnepélyes fogadás, amelyet az államfő, akár feleségével együtt, tart. A cercle során a résztvevő, bemutatásra kerülő személyek rangsor szerint felállnak. Ezután megjelenik az államfő, aki végigmegy előttük, mindegyikükkel kezet fog és vált velük néhány szót. A protokollfőnök mutatja be az államfőnek a résztvevőket. Másik esetben a cercle-t tartó államfő elé vezetik rangsorban a bemutatandó személyeket. Eme ünnepélyes és szertartásos fogadás külön előnye, hogy elkerülhető, hogy az államfő bárkit is véletlenül kihagyjon, és ne fogjon vele kezet. e. Kitüntetések ünnepélyes átadása A kitüntetéseket általában valamely magas rangú személy, államfő, kormányfő, a kormány valamely tagja, a diplomáciai misszió vezetője vagy magas rangú katonai személyiség adja át a kitüntetettnek. Ha saját állampolgárának adja át a kitüntetést, általában a kitüntetett a kitüntetést átadó személy elé járul. A kitüntetések átadásának van ünnepélyes és közvetlenebb formája is. Az ünnepélyes alkalmak közé tartozik a Kossuth – és Széchenyi díj átadása, mely a Parlament Kupolatermében kerül átadásra a következő módon: A meghívottak megérkezése és leültetése utána történelmi zászlók bevonulásával kezdődik a szertartás. Ezután az elnökség – a köztársasági elnök, a miniszterelnök és az Országgyűlés elnöke – elfoglalja helyét és a narrátor, köszönti őket, a megjelent közjogi méltóságokat, a kitüntetetteket és a megjelenteket (ebben a sorrendben). Ezután elhangzik a Himnusz, majd a laudációra, vagyis a kitüntetett személy méltatására, életútjának, életművének ismertetésére kerül sor. Ezt követően ismertetik a határozatot, majd átadják a díjakat. Itt sor kerülhet a kitüntetett válaszbeszédére és műsorra, zenei betétre is. A ceremónia lezárásaként felhangzik a Szózat, majd a vendégek kínálásával ér véget a díjak ünnepélyes átadása. 20

Külföldi állampolgár kitüntetését itthon az államfő, kormányfő, szakminiszter adja át személyesen vagy külföldön, a kitüntetést adományozó ország diplomáciai képviselője nyújtja át. Ebben az esetben általában - a hazai kitüntetés átadással ellentétben – a kitüntetést átadó lép a kitüntetetthez és nyújtja át vagy tűzi ki a kitüntetést. A szertartás a következőképpen zajlik: A résztvevők szertartásrend szerinti elhelyezkedését követően először laudációra kerül sor, majd a kitüntetés adományozásáról szóló határozatot ismertetik. Ezután kerül sor a kitüntetés átadására, melynek legszebb módja, ha a kitüntetést annak átadója kitűzi a kitüntetett mellére. Gyakori azonban, hogy csak átnyújtja az adományozásról szóló okmányokkal együtt. Ünnepélyes szertartás esetén szokás, hogy a kitüntetett ekkor rövid beszédben köszönetet mond, majd a kínálás zárja az eseményt. Ünnepélyes alkalmakkor a szertartás befejeztével rövid fogadást is adhatnak. Itt kell felhívni a figyelmet, hogy a külföldi állampolgárok magyarországi kitüntetését gondos előkészületek előzik meg. Sok országban ugyanis az illetékes hatóságok előzetes jóváhagyása vagy értesítése szükséges. Az Egyesült Államok állampolgárai például csak olyan kitüntetést fogadhatnak el, ami nem jár együtt nemesi rang adományozásával. A kitüntetések kölcsönös átadására általában államfői, kormányfői vagy magas rangú kormánylátogatások alkalmával kerül sor. Ennek az ünnepélyes átadásnak a szertartásrendje a következő: A külföldi vendégeket a fogadóbizottság fogadja és vezeti az átadás helyszínére, ahol a fogadó ország résztvevői már jelen vannak. A helyszínen a kitüntetendők két oldalon, egymással szemben állnak fel, jobb oldalon a külföldiek bal oldalon pedig a vendéglátók. A teremben két asztalt állítanak fel, az egyikre az átadandó külföldi, a másikra pedig az átadandó hazai kitüntetéseket és okiratokat helyezik. A kitüntetéseket kiosztó személyek az asztalokhoz lépnek. A kitüntetések kiosztása előtt előbb a házigazda mond beszédet, méltatva az esemény jelentőségét, majd a vendég államfő elé lépve kitűzi neki a kitüntetést. Ezt követően a vendég államfő is elmondja beszédét, majd átnyújtja a vendéglátó államfőnek a kitüntetést. A mai, általános gyakorlatban ezeken az eseményeken csak az államfők cserélnek hivatalosan kitűntetést, a többi kitüntetett nem tőlük, hanem a protokollon keresztül kapja meg kitüntetését. A kitüntetések kölcsönös átadása után a kölcsönös jókívánságok következnek és végül rövid fogadással zárul az esemény. Az ünnepélyről először a vendég résztvevői távoznak. 21

f. Hivatalos külföldi delegációk látogatásainak megszervezése 5

„Delegációk érkezhetnek államközi, kormányközi, parlamenti, vállalati kapcsolatok

keretében.” Itt azokat az általános szervezési lépéseket írom le, amelyek valamennyi program főbb jellemzői. A látogatás kezdeményezése történhet meghívásra, kölcsönösségi alapon vagy egyoldalú bejelentkezés alapján. Meghívás esetén a tartózkodás költségeit a meghívó, vagyis a fogadó fél állja, míg a második esetben a házigazda csak egy programot vagy díszétkezést ad a vendégnek. Általában akkor szokták az egyoldalú kezdeményezést alkalmazni, ha nem akarják korlátozni a delegáció létszámát, de az Amerikai Egyesült Államok is szívesen él ezzel a lehetőséggel. A szervezés előtt a legfontosabb kérdéseket tisztázni kell személyesen vagy telefonon, majd írásban rögzíteni: 1) Az adott időpontban/időtartamban a partner fogadóképességét. 2) A beutazást indokló szakmai célkitűzéseket, témákat. 3) Az érkezés/indulás időpontját. 4) A külföldi delegáció létszámát. Ezen belül a tagok nevét, rangját és a kísérő személyek számát. 5) A költségmegosztást, vagyis milyen költségeket vállal a fogadó fél, és milyen költségek terhelik a vendéget. 6) Személyes kérdéseket a vendégekről, vagyis azt, jártak-e már Magyarországon, ha igen, hol, milyen az érdeklődésük, van-e valami speciális, amit figyelembe kell venni, például betegség, étkezés. Ezután következik maga a szervezés. A magas színtű látogatások szervezésénél forgatókönyveket szoktak készíteni. Az egyik a feladatokat tartalmazza, a szervezésért és lebonyolításért felelősök nevét és a teljesítés határidejét. Egy másik a helyszíneket szükség esetén alaprajzzal. Egy következő forgatókönyv a lebonyolítást írja le, egy másik a gépkocsik mozgását, az utolsó pedig a szervezők, közreműködők nevét, címét és telefonszámát. A meghívottak kívánságainak és a vendéglátó céljainak megfelelően készítik el a

5

Lőcsei Judit: Etikett és a protokoll alapjai - Szókratész Külgazdasági Akadémia, Budapest 2001 – 186.o.

22

programokat. Itt figyelembe kell venni, ki, milyen programon vesz részt, le kell írni részletesen a résztvevők nevét, rangját, szerepét. Pontos időbeosztást is kell készíteni, maly mindezt egyeztetni a vendéggel. Ha mind a hazai, mind a külföldi illetékes jóváhagyta, a vendég delegáció által beszélt nyelvre lefordítva, a magyar nyelvű példányokkal együtt ízléses borítóba teszik. A szállásfoglalásnál figyelembe kell venni a delegáció igényeit és szintjét. Fontos, hogy a szálloda visszaigazolását kell kérni. A szobafoglalásnál csak házaspárokat szabad egy szobába szállásolni. Tudatni kell a vendéggel a szálloda nevét, címét, telefon- és faxszámát, ha a vendég fizeti, akkor az árat is. A későbbi problémák elkerülése végett egyértelművé kell tenni mind a vendég, mind a szálloda számára, hogy a minibárt, telefont, stb. a vendég fizeti. Magas színtű delegációk esetében ezeket a költségeket is a vendéglátó fizeti, de költségvetési szempontból gyakran a Kormány vendégházában helyezik el a meghívottakat. A programoktól, tárgyalásoktól függően kell megszervezni és lefoglalni a éttermeket, ezek különtermeit, a szállító járműveket (személygépkocsi, minibusz) és a tárgyalótermeket. Amennyiben tolmácsolásra is szükség van, a tolmácsok személyét nagy körültekintéssel kell kiválasztani. Tárgyalások esetén a tárgyalási anyagot a delegáció dolgozza ki, a szervezők pedig biztosítják a helyszínt, termeket és a technikai feltételeket. A sajtórészvétel mértékét és formáját az határozza meg, hogy a találkozó milyen nemzetközi és hazai jelentőséggel bír. Az interjúk, sajtókonferenciák megszervezését és a vendégek hazautazása utáni sajtófigyelést, sajtódokumentumok készítését a sajtórészleg végzi. Fontos, hogy a sajtó bevonását minden esetben egyeztetni kell a külföldi vendéggel. Az érkezés és búcsúztatás megszervezésénél a legfontosabb a delegáció szintjének meghatározása. Ez alapján határozzák meg milyen rangú vezető fogadja a delegációt, foglalják le a repülőtéren a kormány- vagy VIP várót. Fontos, hogy a delegációt szintjének megfelelően fogadják. A búcsúztatás a fogadás szintjén történik. A lebonyolítás eligazítással kezdődik, bejárják a helyszíneket, majd a delegáció jelenléte alatt folyamatosan ellenőrzik a lebonyolítás, és gyorsan, feltűnés nélkül megoldják a váratlan felmerülő problémákat. A delegáció elutazását követően zárásként elkészítik a jelentést, amiben rögzítik a látogatás 23

szakmai vonatkozását, a felmerült problémákat, ellenőrzik és igazolják a számlákat és a pénzügyi elszámolással elkészítik a végleges költségvetést. A szakmai vezető értékeli az elvégzett munkát, és lezárják a látogatással kapcsolatos dokumentációt.

24

V. NEMZETI SAJÁTOSSÁGOK EURÓPA a. Olaszország Centrális elhelyezkedése következtében 2500 éve meghatározó szerepet tölt be az ÉszakAfrika, Ázsia, Amerika és Európa közötti kereskedelemben. Történelme során számos jól ismert kultúra otthona volt. Az olaszok nagyon vallásosak, a család szent és sérthetetlen számukra. A régi családmodell főleg délen él: az asszony gyereket nevel, és háztartást vezet, a férj pedig a családfenntartó. Az idős szülők megbecsülést élveznek a családon belül, gyakran több generáció is együtt lakik. Az olaszok, a déli népekre jellemzően közvetlenek és készségesek. Az élénk, olykor hangos beszéd és a heves gesztikulálás természetes része kommunikációjuknak. Hálásak, ha valaki anyanyelvükön szól hozzájuk. A miénkkel ellentétben Olaszországban, a többi déli országhoz hasonlóan, a napszakok időben eltolódnak. A reggel náluk délig tart, ehhez igazodik a köszönés is, az este pedig többnyire akkor kezdődik, amikor nálunk az éjszaka. A nagy forróság miatt délben sziesztát tartanak, amikor a boltok és a hivatalok is bezárnak, majd délután 4-6 óra körül ismét kinyitnak és sok helyen még éjfélkor is nyitva tartanak. Így ne csodálkozzunk, ha este 10-re szól a vacsora meghívás. Az olaszok hozzánk hasonlóan sűrűn fognak kezet, érkezéskor és távozáskor minden jelenlévővel illik kezet fogni. Kézfogás közben az olaszok bal kezükkel gyakran partnerük karját is megfogják. A közeli barátok gyakran ölelik meg és veregetik vállon egymást, a barátnők pedig jelképes csókot adnak egymás (csak) egyik orcájára. Az öltözködésben az olasz divat meghatározó szerepet játszik a maga eleganciájával, és merész, de ízléses színhasználatával. A hivatali életre is ez az öltözködés jellemző, ami jó minőségű anyagokkal párosul. Esti és ünnepélyes alkalmakkor sötét öltönyt viselnek, frakkot és szmokingot csak kivételes alkalmakkor hordanak. Az üzleti életben nagy előnyt jelent, ha az ember beszéli a nyelvüket. Ha sürgős választ szeretnénk, jobb, ha ezt olaszul kérjük. Az üzleti levél Olaszországban külön művészetet igényel, bonyolult körmondatokkal, a szerződésekben azonban az egyszerűségre, érthetőségre törekednek. A levelezésben nagyon fontos számukra a helyes megszólítás. A professzori és 25

doktori címnek nagy társadalmi megbecsülése van. A tekintély és a hatalom az olaszoknál inkább a személyhez, mint a pozícióhoz kapcsolódik, jó tehát tisztában lenni vele. Többnyire nem is a tudományos fokozat, hanem a társadalmi státus jelzésére használják. A címeket mind szóban, mind írásban ajánlatos használni. Az olyan típusúakat, mint például Dottore vagy Avvocato

családnév

nélkül

is

használják

megszólításnak.

Büszkék

rá,

még

a

névjegykártyájukon is feltűntetik. Mivel az olaszok sokat adnak a formalitásokra, keresztnéven csak akkor szólítjuk őket, ha erre kifejezetten felszólítanak. Hivatalos kapcsolatokban is elterjedt a ranggal való megszólítás. Az államtitkári rangtól felfelé az ’Excellenciás Uram’ – ’Eccellenza’ vagy ’Sua Eccellenza’ megszólítást használják. Még ma is előfordul, hogy nemesi címeket, rangokat is használnak a megszólításban. Teszik ezt annak ellenére is, hogy nemesi származással nem rendelkeznek. A pontosság nem tartozik az olasz üzletember erényei közé. Mivel ők maguk sem pontosak, 20 perc késés nem számít késésnek Olaszországban. A tárgyalásokon szeretnek kicsit ismerkedni, beszélgetni, mielőtt az üzleti témára térnének. Az üzletmenet tempója inkább lassúnak mondható. Minél fontosabb a szerződés, amin dolgoznak, annál több a háttérmunka. Gyakran előfordul az is, hogy az utolsó pillanatban szándékoznak változtatni, ez általában csak a partner elbizonytalanítására alkalmazott taktika része. Valószínűleg éppen akkor jön majd létre a megállapodás, amikor a legreménytelenebbnek tűnik a helyzet. Fontos tudni, hogy Olaszországban kevesebb a hivatalos ünnep, mint nálunk, vagy más latin országban, azonban az olasz városok mindegyike megünnepli védőszentjének napját, ami munkaszüneti nap, ekkor az egész városban megáll az élet. Az olasz vendégszeretet fontos szerepet játszik az üzleti életben is. Általában étteremben rendeznek közös vacsorát, melyre a meghívást mindenképpen el kell fogadni. Az üzleti vacsora alatt is kedvelt beszédtémák az itáliai kultúra, a művészetek, a konyhaművészet, a sportok – különösen a futball és a kerékpározás -, a család és az olasz színház- és filmművészet. Kényes témák a politika, a vallás és Olaszország II. világháborúban játszott szerepe. A pápai állam jelenléte miatt is kerülendő, sőt, tabu témának számít a pápa sértése és az ateizmus. Ajándékozás szempontjából az olaszok inkább a jó minőségű, mint a drága ajándékot részesítik előnyben. Üzleti ajándékot inkább a magasabb rangú vezetőnek szokás adni. 26

Minőségi

szeszesital,

valamilyen

ételkülönlegesség

vagy

saját

hazából

származó

népművészeti termék megfelelő ajándék számukra. Virágot ajándékozni náluk is elterjedt szokás, ahol az általános szabályok érvényesülnek. (Tíz szál alatt páratlan számú virágot illik vinni.) A krizantém náluk temetői virág, ajándékozásra jobb nem használni. Bor ajándékozásánál különösen ügyelni kell a kiváló minőségre, hiszen az olaszok igencsak értenek a finom borokhoz. A diplomáciai protokoll területén a nagykövetek, követek megbízólevelének átadása a nemzetközi gyakorlatban – mint a negyedik fejezetben már említettem – nagyon különböző lehet. Olaszországban általában több nagykövet adja át egyszerre meghívólevelét. Náluk általában öt-hat misszióvezető megérkezése után rendeznek ilyen diplomáciai szertartást. Olaszországban a nagykövetért és kíséretéért a két ország zászlajával díszített gépkocsit küldenek, ez viszi őket a helyszínre. A küldöttséget két lovas gárdista vezeti fel. A szertartás során a nagykövet úgynevezett statement-et olvas fel, vagy valamelyik diplomáciai nyelven – angolul vagy franciául – vagy anyanyelvén mond beszédet. Erre az államfő azon a nyelven válaszol,

amit

a

nagykövet

használt.

Az

átadás

után

az

államfő

külön-külön

magánbeszélgetésre hívja az új nagykövetet. Ezen a szertartáson Olaszországban a delegáció száma is behatárolt, a nagyköveten és házastársán kívül legfeljebb három másik diplomata vehet részt a ceremónián. A többi diplomáciai szertartás közül Olaszországban mind a szerződés aláírása, mind a ratifikálás díszes eseménynek számít. Cercle alkalmával náluk az elnök megy körbe, és úgy üdvözli a meghívottakat. Államfő, kormányfő, kormánydelegáció látogatása esetén a program fő pontja az operaházi díszelőadás. Olaszországban egy-egy operabemutatóra a nagykövetet is meghívják a milánói Scalaba. Az ország nemzeti ünnepén – június 2-án a köztársaság kikiáltásának napján – az ország nagykövetsége hivatalos fogadást ad, amelyre meghívja a fogadó ország vezetőit, az ott állomásozó nagyköveteket és más fontos személyeket is. Ezt a fogadó ország is viszonozza saját nemzeti ünnepén. A diplomáciai eseményeken, tárgyalásokon az olaszok előnyben részesítik a francia ülésrendet. Ez számukra szabadabb, nem túl hivatalos, és így jobban tudnak beszélgetni a felek egymással.

27

b. Németország Ha Németországra és a németekre gondolunk, mindenkinek a merevség és a precízség jut eszébe, amit gyakran még a hideg, elutasító magatartással is társítunk. Ezekben a sztereotípiákban van némi igazság. A németek a társas érintkezés során, az üzleti életben a formaság helyett a célszerűséget részesítik előnyben, általában az objektív tények alapján döntenek, az érzelmekre nem bíznak sokat a tárgyalás során. A magánéletben nem kötnek könnyen barátságot, barátaikat gondosan megválogatják, s velük igyekeznek a kapcsolatot elmélyíteni. A köszönés náluk is, hozzánk hasonlóan napszakhoz igazodik, amit kézfogás kísér. Kézfogásuk határozott, melyet nyílt tekintet kísér, ezzel is magabiztosságukat fejezik ki. Németországban a kézfogás nemzeti rituálé, ősi szokás. A kardot forgató jobb kéz kinyújtása régen a békés szándékot, a baráti közeledést fejezte ki. Szinte mindenki mindenkivel kezet fog, beleértve a nőket is, sőt a szülők is kezet fognak a gyerekekkel. Kézfogásnál általában figyelembe veszik azt az általános szabályt, miszerint nő a férfinak és idősebb a fiatalabbnak nyújtja a kezét, de gyakran előfordul az is, hogy a férfiak nyújtanak kezet a hölgyeknek, sőt, azt is el kell fogadni, hogy esetenként a férfi kezdeményezi a tegeződést a hölgyekkel. Mivel a kézfogás ilyen elterjedt szokás, egy másik ’rituálét’ is kialakítottak arra az esetre, ha – többnyire szórakozóhelyeken vagy éttermekben – annyira nagy a társaság, hogy kivitelezhetetlen, vagy túl hosszadalmas lenne mindenkivel kezet fogni. Ilyenkor üdvözléskor vagy búcsúzáskor az asztalra kopognak, ezzel helyettesítve a személyes kézfogást. (Vigyázzunk, hogy a különböző országok szokásait ne keverjük össze, az asztalra kopogás ugyanis például a kínaiaknál azt jelenti, hogy nem kérnek több italt a poharukba.) Németországban a megszólítás a ’Herr’, ’Frau’ illetve ’Fräulein’ formulákkal történik, melyeket a vezetéknév előtt használnak. A hivatalos életben elvárják, hogy pontos néven, tituluson és rangon szólítsák őket. Bár 6„az 1919-es weimari alkotmány eltörölte a nemesi előjogokat kifejező megszólítások kötelező használatát”, annak egyes elemei a név részévé váltak, így még ma is használatosak. Leggyakoribb formája a vezetéknév előtt álló ’von’. Magas állami vezetőnek, szövetségi elnöknek, miniszterelnöknek, kancellárnak mind írásos, mind szóbeli megszólításkor a ’hochverehrter’ azaz ’mélyen tisztelt’ vagy ’sehr geehrter’ azaz

6

Dr. Sille István: Illem, etikett, protokoll – KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest 2000 – 343.o

28

’nagyra becsült’ jelzőt használják. Mindennapi megszólításkor azonban elég a ’Herr Ministerpräsident’ forma használata is. Nemzetközi diplomáciában a nagykövetek és miniszterelnökök megszólításánál használják az ’Exzellenz’ vagy ’Eure Exzellenz’ azaz ’Excellenciás Uram’ megszólítást, 7„a német diplomáciai testület belső szabályai szerint azonban a nagykövet megszólítása is egyszerűen ’Herr Botschafter’” azaz ’Nagykövet Úr’. A németek meglehetősen konzervatívan öltözködnek. A hivatalos öltözetben a sötét színárnyalat dominál, de ma már egyre gyakrabban viselnek közepes színárnyalatú öltöny is. Esti és ünnepélyes rendezvényeken – az olaszokhoz hasonlóan – elegendő a sötét öltöny, frakkot és szmokingot csak különleges esetekben viselnek. A pontosságnak talán sehol a világon nincs akkora jelentősége, mint Németországban: a német üzletember számára már két-három perces késés is sértő lehet. Üzleti tárgyaláson a bemutatás/bemutatkozás és a névjegycsere után hamar a tárgyra térnek. A rövid bevezető szakasz alatt a németek rugalmasak a társalgási témákat illetően, igazodnak partnerük érdeklődési köréhez. Általában tájékozottak a hazai és a világpolitikai eseményekben, így erről nyugodtan lehet velük beszélgetni. Nem illik azonban magánéleti kérdéseket feltenni, anyagi helyzetükről érdeklődni és szintén tabu témának számít a náci múlt, a nemzettudat és a vendégmunkások helyzete is. Beszélhetünk velük autókról, hiszen az náluk fontos státusszimbólum, ne dicsérjük azonban túl a japán kocsikat, mert ők a legnagyobb konkurenciájuk. Tárgyalás során a németek az abszolút precizitásra és szakszerűségre törekednek, ezt az is inspirálja, hogy félnek a kudarctól és attól, hogy felettesük nemtetszését váltják ki. A tárgyi felkészültség náluk általában kitűnő tárgyalási technikával is párosul, javaslataikat mindig háttér-információval indítják,

így koncepcióikat az előzményből

tudják levezetni.

Ajánlataikat, céljaikat konkrétan, kertelés nélkül megmondják. Számukra az árengedménynél fontosabb, hogy a piac változásaihoz alkalmazkodjanak, ezért igyekeznek feltérképezni az egész piacot. Ebből adódik, hogy pontosan ismerik az ottani árakat, így ki tudják választani a számukra legelőnyösebb ajánlatot. Mivel fontos és meghatározó nekik az előkészületek pontossága, tárgyalás során takarékosan bánnak az idővel, partnerüket azonban sohasem sürgetik.

7

Dr. Sille István: Illem, etikett, protokoll – KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest 2000 – 344.o

29

Ami a sikeres tárgyalás utáni, illetve a jó kapcsolatot elmélyítő ajándékot illeti, nagyon óvatosan kell vele bánni, Németországban ugyanis limitálva van az elfogadható ajándék értéke. A delegáció tagjainak érdemes baráti viszonyt kifejező, kisebb értékű ajándékkal kedveskedni, ami emlékezteti a Magyarországon eltöltött napokra, a közös kapcsolatok sikerének reményét fejezi ki. Hölgyek részére szeretnek virágot adni, a virágkultusz nagyon nagy Németországban. Szeretnek virágot adni és kapni, amit ez európai szabályok szerint tesznek. Németországban nem ritka az sem, hogy férfi ad férfinek virágot. Otthoni vacsorameghívás esetén a háziasszonynak feltétlenül virágot kell vinni. A csokor ne legyen hatalmas, fontos viszont, hogy páratlan számú virágot tartalmazzon, de ne tizenhármat. A virág színét is meg kell fontolni, kerülni kell a vörös színűt, mert azt udvarlásra használják. A kála és a liliomfélék a temetéseken használatos virágok, a hangaféléket nem szokták csokorba kötni, azokat a sírokra ültetik, így nem szabad ajándékba vinni őket, mert a lakásban szerencsétlenséget jelentenek. A vacsoránál Németországban az ültetési rendnek az a sajátossága, hogy a fővendég a háziasszony balján ül, a házaspárok pedig egymással szemben foglalnak helyet. c. Nagy-Britannia Az ország hivatalos neve Great Britain and Northern Ireland United Kingdom, azaz NagyBritannia és Észak Írország Egyesült Királyság, hivatalos szóhasználatban Nagy–Britannia vagy Egyesült Királyság néven emlegetik. Szokásrendszere meghatározó az európai protokollban, gondoljunk csak az olyan kifejezésekre, mint az angol udvariasság, az angol hidegvér, az angol humor. A hagyománytisztelet és a régi szokások megőrzése nélkülözhetetlen az itt élők számára. Az angolok kevéssé nyitottak, vita során nem könnyen szakadnak el saját nézőpontjuktól. Előszeretettel hagyatkoznak a törvényekre és a szabályokra, saját szubjektív nézőpontjukat ritkán állítják előtérbe. Az angolokat magas fokú individualizmus jellemzi, döntéseikért vállalják a személyes felelősséget, gondolkodásukban azonban fontos szerepe van a családnak, a vállalatnak. A privát szférát szigorúan elválasztják az üzleti világtól, a barátság pedig különleges dolognak számít náluk. Nyelvhasználatuk jellegzetessége, hogy mesterien értenek a szépítő körülíráshoz, ennek ellenére nem okoz problémát nekik, hogy nemet mondjanak. Tudomásul veszik a társadalmi pozíciók között fennálló különbségeket, a törvény

30

előtti egyenlőség eszméjét azonban nagyon komolyan gondolják. A nők anyagilag és társadalmilag is nagyjából a férfiakhoz hasonló lehetőségeket élveznek. Bemutatásnál és köszönésnél a ’how do you do?’ sajátos formát használják, amire válaszként ugyanezt szokás mondani. Ha valaki ténylegesen a hogyléte felől érdeklődik, a ’how are you?’ kérdést használják, ám erre sem várnak kimerítő választ, általában, hogyléttől függetlenül, a ’thank you, fine’ vagy a ’not too bad’ válasz adható. Hölgyeknek való köszönésnél a klasszikus hagyományok szerint meg kell várni, amíg a hölgy jelzi, hogy hajlandó fogadni a férfi köszönését, ez általában egy fejbiccentés. A futó bemutatás után a hölgy joga, hogy következő találkozáskor ezt a bemutatást teljes értékűnek tekinti-e, ezt a fenti módon jelzi, mely jelzés után a férfi köszöntheti őt. A kézfogás még férfiak között sem nagyon elterjedt, a kézcsók pedig egyáltalán nem használatos náluk. Megszólításnál az egyszerű ’Mr.’, ’Mrs.’ vagy ’Miss.’ azaz ’Úr’, ’Asszony’ vagy ’Kisasszony’ megszólítást használják a családnevek előtt. Amennyiben nem tudjuk, hogy az általunk megszólított hölgy már férjnél van-e, az angol nyelvhasználatban a ’Ms.’ Megjelölést használják. Ha nem ismerjük a családnevét, férfiak esetében a ’Mister’ , hölgyek esetében pedig a ’Madame’ szóval való megszólítás után a partner azonnal hozzáteszi vezetéknevét, így ezután már a megfelelő módon lehet megszólítani őket. Előkelő körökben a megszólítás függ a nemesi rangtól, de sajátosságok kapcsolódnak a katonai, jogi és egyházi személyek megszólításához is. 8„Az országban 7 olyan rang van, amely címmel jár”: 1) Duke (herceg, felesége Duchess) 2) Marquis (márki, felesége Marchioness) 3) Earl (gróf, felesége Countess) 4) Viscount (vikomt, felesége Viscountess) 5) Baron (báró, felesége Baroness) 6) Baronet (baronet, felesége wife of Baronet 7) Knight (lovag, felesége wife of Knight) Az első öt cím jelöl nemességet, őket együttesen ’peer’-eknek azaz főnemeseknek nevezik. Nekik örökölt joguk, hogy helyük van a Lordok Házában. A baronet cím szintén öröklődik, de

8

Dr. Sille István: Illem etikett protokoll – KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest 2000 – 333.o.

31

viselője nem nemes, a lovagi címet pedig az uralkodó adományozza, élethosszig szól, és szintén nem örökölhető. A peer-eknek kijár, hogy levelezés során mindig feltüntessék a ’The Most Noble’, vagy a ’The Most Honourable’ címet. A baronetek és lovagok megszólítása ’Sir’ és keresztnév, feleségüké pedig ’Lady’ és vezetéknév. Céges címzés esetén, mint legudvariasabb megszólítási forma használatos és elfogadott a ’Dear Sirs’ megszólítás. Társalgásban jellemző motívum náluk az ’understatement’, aminek jelentése nagyjából a tények enyhítésére utal. Ez abban nyilvánul meg, amikor az angolok a határozott kijelentéseket az ’úgy gondolom’, ’attól tartok’ kifejezésekkel lágyítják. Szokásos beszédtéma az időjárás és a fanyar humor is. A magyar nyelvben megszokottól eltérően az angoloknál az időjárás nem csak formális társalgási téma, a gyakran változó időjárású országban az embereket tényleg érdekli, mikor, milyen idő lesz. Másik állandó társalgási téma a királyi család, amelyről mindig tisztelettel és büszkeséggel beszélnek. Az üzleti életben a pontosságot nagyon szigorúan veszik, ez alól semmilyen kivételt nem fogadnak el, még a közlekedésben tapasztalható nagy forgalmat sem. Tárgyaláson az angolok általában tartózkodnak mindenféle érzelemnyilvánítástól. Az Amerikai Egyesült Államokkal összehasonlítva az angol döntéshozatal folyamata lassúbb, véleményüket azonban még az amerikaiaknál is nyíltabban adják elő. A szóbeli megegyezésnek az Egyesült Királyságban kötelező ereje van, melyet az írásbeli megállapodás csak tovább erősít. Tartózkodó magatartásukból adódóan nem néznek gyakran beszélgetőpartnerük szemébe, és a beszélgetés közbeni távolság is nagyobb, mint általában Európában. Bármilyen testi érintkezés, például a vállon veregetés vagy a váll átkarolása kényelmetlen érzést kelt bennük. Az étkezési szokásaik a nálunk megszokottól eltérőek. Az angolok bőségesen reggeliznek és vacsoráznak, ezek között csak az úgynevezett ’lunch’ van, ami könnyű ebédet jelent. NagyBritanniában a vacsora társadalmi eseményt is jelent, így vacsorához mindig átöltöznek, az alkalomtó függően a férfiak szmokingot, a hölgyek pedig estélyi vagy kisestélyi ruhát is ölthetnek. Főétkezés során az asztali szokásoknál is eltéréseket találunk. A kanalat például nem a merítő végével veszik a szájukba, hanem az oldaláról hörpintik le a levest, ezt azonban a japánoknál elfogadott szürcsölés helyett hangtalanul teszik. A villát domború végével felfelé teszik a szájukba, a fűszert pedig nem rögtön az ételre, hanem először a tányér szélére szórják. Klasszikus angol szokás szerint a szalvétát a gallérba dugják, manapság azonban a hivatalos étkezéseknél az angolok is inkább az európai szokáshoz tartják magukat. Étkezéseknél 32

sohasem könyökölnek az asztalra, ha nincs szükség mindkét kezükre, bal kezüket a szék karfájára teszik. Jellegzetes angol ital a tea, amit bármikor fogyaszthatnak. Az angolok a teát tejjel isszák, előkelő társaságokban először ezt öntik a csészébe, erre töltik a teát. A társasági teadélutánoknak, melyeket ötórai teának is hívnak, külön szabályai vannak. Az angol társas élet jellegzetes helyszínei a ’club’-ok, amiknek külön szabályzatuk van. 9„Az itt zajló társas élet a protokoll és etikett magasiskolája.” A hivatalos öltözködés konzervatív, szigorú szabályokat követ, melyek a zárt formát és sötét színeket kedvelik. Az üzleti negyedben ma is találkozhatunk sétapálcával és cilinderben sétáló üzletemberekkel. Nappal is sötét tónusú öltönyt hordanak fehér inggel. Ez a legtöbb esti rendezvényen is elegendő, de gyakori a szmoking és a frakk viselete is. Öltözködés terén az angolok alapszabálya: jobb egy fokkal túlöltözöttnek lenni, mint alulöltözöttnek.

9

Ottlik Károly: Protokoll – Protokoll ’96 Könyvkiadó, Budapest 1993 – 43.o.

33

ÁZSIA d. Oroszország Az egykori Szovjetunió széthullásával és a Baltikum – Litvánia, Lettország és Észtország – kiválásával létrejött egy új, a Föld legnagyobb területi államközössége, a Független Államok Közössége. Oroszország uralma a Szovjetunió széthullásával ugyan megszűnt, de a mai napig erős befolyása van a FÁK országaira. A szovjet utódállamok saját identitásának és jövőjének kialakítása még folyamatban van. Fontos kiemelni a nyugati világhoz való felzárkózási szándék megjelenését, nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a korábbi orosz hagyományok és a szovjet hatás jelenlétét sem. Egyre gyakrabban használnak angol kifejezéseket, a kommunikációs viszonyokban azonban megmarad a hierarchia, az idősek még mindig letegezhetnek bárkit. Történelmük során az oroszokra mindig is a külvilágtól való elzárkózás volt jellemző, az új információktól való elzárkózás ma is megtalálható az orosz mentalitásban. Sokan kapcsolódnak ma is az egyes ideológiákhoz, és a személyes érzelmek is fontos szerepet játszanak ítéletalkotásukban. Az orosz mentalitásra az erős kollektivizmus jellemző, amit a kommunista párt még jobban megerősített. A szovjet gazdasági vezetők döntését a párt iránymutatása szabta meg. Ez még ma is megtalálható, hiszen a vezetők sok esetben megkísérlik áthárítani a döntést vagy a csoportra vagy annak egyes tagjaira. A nemek között nincs szembetűnő diszkrimináció, valójában azonban az orosz nők még messze vannak a férfiakkal való egyenlőségtől. A nyugati világhoz való felzárkózás és az orosz hagyományok, a szovjet hatás jelenlétének kettőssége az üzleti életben is megtalálható. Oroszországban kétféle üzletembert különböztethetünk meg. Egyik a lezser amerikaias típus, aki rögtön letegez és bizalmaskodva közelít partneréhez, a másik pedig a hagyományokat tisztelő, még az európainál is visszafogottabb, udvarias és tartózkodó ember. A hivatalos kapcsolatokban rendszerint ma is az orosz a társalgási nyelv, de már egyre növekvő mértékben találkozunk az angol, francia vagy német nyelv használatával is. Oroszországban a köszönés a napszakhoz igazodik. Bármikor használható a ’zdrasztvujtye’ kifejezés, amit magyarul az ’üdvözlöm Önt’ jelentéssel párosíthatunk. A hivatalos üdvözlés 34

során ma már csak a kézfogás jellemző, a kommunizmus idején magas rangú személyek között is használatos ölelkezést és háromszor arcon csókolást ma már nem alkalmazzák. A hölgyek általában nem fognak kezet a férfiakkal. Az oroszok kézfogása határozott és rövid, először mindig a legmagasabb rangú személy nyújt kezet. Bemutatkozásnál előre mondják a keresztnevet, amit az apai név, majd a családnév követ, például: Ivan Nyikolajevics Medvegyev. Hölgyek esetében a családnév ’-a’-ra végződik (Medvegyeva). A szláv nyelvek különlegessége a keresztnevet és az apai nevet tartalmazó forma, vagyis az Ivan Nyikolajevics megszólítás. Ez a forma nagy tiszteletet, ugyanakkor bizonyos bizalmasságot is kifejez. A kizárólag keresztnéven való megszólítás családi, baráti viszonyokban használatos. Az orosz üzletember elvárja, hogy partnere pontosan érkezzen a tárgyalásban, tőle azonban nem lehet elvárni ugyanezt. Oroszországban nem a pontosság, hanem a türelem számít erénynek, így ők sokszor egy vagy két órát is késhetnek a tárgyalásról. Azon túl, hogy a megbeszélés később kezdődik, biztosak lehetünk abban is, hogy időtartama is meghaladja eredeti elképzeléseinket. Az orosz üzletemberek bőbeszédűek, hogy mutassák jól tájékozottságukat, befolyásos kapcsolataikat és kidomborítsák saját érdemeiket. Híresek kitartásukról, a kompromisszum számukra a gyengeség jele, állhatatosságukkal gyakran győzedelmeskednek is ellenfeleiken. A tárgyalás során az sem ritka, hogy az orosz delegáció dühösen kivonul a tárgyalóteremből. Ez a demonstráció, színjáték számukra ugyanúgy hozzátartozik a megbeszéléshez, mint a tárgyalások befejezésének határozott bejelentése. A japán embereknél említettem, hogy hajlamosak minden kérdésre igennel válaszolni, a Szovjetunióban ennek éppen az ellenkezője volt érvényes, a vezetők minden lehetséges alkalmat kihasználtak, hogy nemet mondjanak. A mai orosz üzletemberek e kettőt ötvözik, ugyanis gyakran rábólintanak egy-egy ajánlatra akkor is, ha hatáskörük nem terjed ki a döntésre. Ezt gyakran azért teszik, hogy így megtartsák a kapcsolatot külföldi partnerükkel. A megállapodás csak akkor tekinthető véglegesnek, ha aláírják magát a szerződést. Az Oroszországban még ma is jelen lévő óriási bürokrácia miatt nagyon ragaszkodnak a dokumentumokhoz. Gyakran jegyzőkönyvet vezetnek a tárgyalásról, amit annak végeztével a partnerrel is aláíratnak, ez azonban semmiképpen sem jelent még megegyezést.

35

Közép vagy magasabb szintű tárgyalások után Oroszországban vendéglőbe hívják meg a partnereket. A vacsoraidő náluk korán, este 6 óra körül kezdődik. A vendéglátás elmaradhatatlan része a pohárköszöntő, az oroszok az aperitiftől kezdve minden egyes poháremelésnél pohárköszöntőt mondanak. Általában a házigazda mondja, és több mindenre emelik poharukat, a díszvendégnek azonban csak arra kell válaszolnia, ami őt, cégét vagy nemzetét köszönti. Orosz szokás szerint a feltálalt ételek mennyiség és választéka messze meghaladja a vendégek ’teljesítőképességét’. Ha étteremben akarunk enni, mindig előre le kell foglaltatni az asztalt. Oroszországban az éttermekben többszemélyes, nagyméretű asztalok vannak, ezért náluk teljesen természetes dolog, ha marad hely az asztalnál, oda mást is leültethetnek. Az oroszok legjellemzőbb itala a tea, amit bármikor lehet kérni, mindig forró és jó minőségű. Kávét ritkán isznak, és ’feketéjük’ többnyire jóval gyengébb, mint a nálunk megszokott. Nemzeti italuk a vodka, tárgyalásokon azonban csak ásványvizet és ’szok’-ot, azaz nagyon édes üdítőt kínálnak. Öltözködésüket az egyszerűség jellemzi, a hivatali és az ünnepélyes öltözet között legfeljebb az öltöny színében van különbség. A hölgyek általában követik a divatot, öltözködésükre nagyobb változatosság jellemző, de fontos szempont a célszerűség is. Ez alakította ki azt a különösen hideg országrészekben élő szokást is, mely szerint társasági rendezvényekre érkezve az emberek lecserélik a külső hideghez mért ruhadarabokat, többek között a meleg cipőt is, a magukkal hozott elegáns darabokra. Ennek az a magyarázata, hogy Szibériában a hosszú és rendkívül hideg télen a külső és a belső hőmérséklet között a különbség gyakran 5060 Celsius fok is lehet. A diplomáciai protokoll már Oroszország múltjában is fontos szerepet játszott. A nagykövetek iránti tiszteletlenséget például úgy értékelték, mint a küldött uralkodójára irányuló sértést. 1991 óta az oroszországi diplomáciai protokoll lényeges változásokon ment át. Hatályon kívül helyezték a szocialista múlttal összefüggő sajátosságokat, egyszerűsítették a protokoll normákat. Az utóbbi évek során a protokollból kivonták a pompázó ceremoniális momentumokat, amelyek elhalmozták a szertartások programját. A protokoll egyre inkább megjelenik az üzleti életben is, mind nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy a protokoll normái szerint bonyolítsák le az üzleti utakat és tárgyalásokat.

36

Napjainkban a megbízólevél átadásának napján a nagykövet az államfő által biztosított autón érkezik, melynek jobb oldalán a nagykövet országának lobogója, bal oldalán pedig Oroszország lobogója van kitűzve. A Külügyminisztérium Protokoll osztályának igazgatója kíséri a nagykövetet a Kremlbe, ahol a ceremónia történik. Oroszországban a nagykövet felesége is jelen lehet a szertartáson. A külföldi nagykövet fogadására a kormányfő egyenruhában, érdemrendeket viselve érkezik. Az államfőnek a nagykövetet a Protokoll osztály vezetője mutatja. A nagykövet rövid beszédet tart és átadja megbízólevelét az államfőnek, aki válaszbeszédet mond. A ceremónia befejezését követően az államfő meghívja a nagykövetet egy rövid beszélgetésre, ezúttal már a felesége jelenléte nélkül. Az oroszországi protokoll szerint ez 10-15 percig tart. Oroszországban a fogadások között találunk olyat, amit Európában ritkán használnak. Ilyen például a ’Pohár pezsgő’, mely általában 12 órakor kezdődik, és egy órán át tart. Ezt valamely nemzeti ünnep, a nagykövet elutazása vagy a megbízólevél átadásának alkalmából tartanak. A ’Reggeli’ az orosz protokollban a diplomáciai fogadások legelterjedtebb formája, általában 12 és 15 óra között tartják. Ilyen eseményt rendeznek a nagykövet elutazása vagy megérkezése alkalmából, valamely jubileumi dátum vagy magas rangú vendég tiszteletére, az oroszországi Külügyminisztérium és a külföldi képviseletek közötti kapcsolattartás támogatása érdekében. A résztvevők általában hétköznapi öltönyt viselnek, de különleges alkalmakkor szmoking is lehet az öltözet. Az ’Ebéd’ a legmegtiszteltetőbb fogadási forma Oroszországban, és általában 20.00 és 20.30 között kezdődik. A menü a nemzeti szokásokkal megegyezően két-három fajta hidegtál, első fogás, meleg halétel, meleg húsétel, majd a desszert. Ez két órán át tart, amiből egy órát az asztalnál, a másik egy órát pedig a szalonban töltik a résztvevők, beszélgetéssel és tea-kávé fogyasztással. Az öltözék fekete öltöny vagy szmoking, estélyi ruha. A ’Tea’ csak hölgyek számára szervezett fogadás, melyet általában a diplomáciai képviseletek vezetőinek feleségei tartanak a külügyminiszter feleségéhez intézett búcsúlátogatás alkalmával. Ez általában 16 óra körül kezdődik és egy-másfél órát tart. e. Kína A kínai a világ legősibb civilizációi közé tartozik, írott története több, mint 4000 évre nyúlik vissza. Kínát évezredeken át erős uralkodói dinasztiák kormányozták Az első, Hszia nevű uralkodóház i.e. 2200 körül vezette az országot, az utolsó, a Csing-dinasztia pedig 1911-ben szakadt meg. A köztük húzódó évezredek során olyan kulturális teljesítmények születtek, mint 37

a papír, a puskapor, az iránytű és a könyvnyomtatás. Az utolsó uralkodó család trónfosztása után Szun Jat-szen rakta le a köztársaság alapjai, aminek munkáját Csang Kaj-sek fejezte be, és 1927-ben létrejött a Kínai Köztársaság. 1949-ben Mao Ce-tung által vezetett kommunisták ragadták magukhoz a hatalmat és megalapozták a kommunista rendszert, ami napjainkban jelentős változásokat ér meg. A kínai filozófiai irányzatok közül a konfucianizmus az, amely a kínai társadalom alakulására még mindig jelentős befolyást gyakorol. Konfucius (Kr.e. 551-479), a bölcs és államférfi tanításain alapszik, akinek gondolatai a konkrét életre, az emberre összpontosulnak. Fő célja egy zavarmentes állam elvének megalkotása volt. Szerinte az ember alapvető erényei: emberség, becsületesség, illendőség, bölcsesség, lojalitás. A konfucianizmus a tökéletes, a lelkiekben nemes ember ideálját helyezi előtérbe. Tanításai szerint neveléssel mindenki számára elérhető a tökéletes állapot, hisz az ember születésekor már rendelkezik az erény alapjaival, csak kell segíteni neki, hogy kibontakozzon. Konfucius szerint a társadalom alapegysége a család, amin belül a kapcsolatoknak a kölcsönös felelősségre kell épülniük. Ez a szabály az úr és szolga, apa és fiú, férj és feleség, idősebb és fiatalabb testvér közötti kapcsolatokra is igaz. Ezek a hierarchikus viszonyok, a rang és az életkor még ma is fontos szerepet játszanak az emberi érintkezésben. A nyájasság, az igazságosság, az intelligencia és a hűség erényei mély tiszteletet érdemelnek. A fentebb leírtakból látszik, hogy a tekintély szerepe igen fontos a kínai társadalomban. Az emberek közötti hierarchia egyetlen szemmel látható tényezője az életkor, melyet napjainkban is nagy tisztelettel vesznek körül. A nők hivatalosan egyenlő jogokat élveznek a férfiakkal, a gazdasági és szociális különbségek azonban ma is fennállnak a két nem között. Egy közösség ügyeiben a vezető határoz, akinek döntéséhez a közösség tagjainak igazodniuk kell. A közösségen belül azonban az egyén céljai mindig alárendelődnek a közösség érdekeinek. Megszólításnál figyelembe kell venni, hogy a kínaiak is igen érzékenyek a címek és rangok tekintetében, ezért általában a címmel és teljes névvel kell megszólítani a kínai partnert. Másik különlegesség, hogy a nevek sorrendje a miénkhez hasonló, a vezetéknév áll elöl, a keresztnév pedig hátul. Érdekesség, hogy Kínában nincsenek férfi és női nevek. A megszülető gyermek rendszerint két írásjegyet kap, ami valamilyen módon összecseng, jó hatást kelt, számukra meghatározó jelleget is képvisel. A kínai családnevek tehát általában egy írásjegyből állnak (néha lehet kettő vagy három is), amihez egy vagy két írásjegyből álló 38

keresztnév csatlakozik. Ha a tárgyalás nyelve angol, ők is használják a ’Mr.’, ’Mrs.’ és ’Miss.’ megszólításokat, ám itt is vigyázni kell, mivel a kínai asszonyok nem veszik fel férjük nevét. Ezért a ’Mrs.’ helyett ajánlatosabb a ’Madame’ megszólítást használni. A kézfogás Kínában csak az utóbbi évtizedekben terjedt el. Konfucius tanításai szerint a nő és a férfi nem érintkezhetnek egymással közvetlenül, ebből adódóan a kínaiak továbbra is kerülik a személyes érintkezést, kézfogásnál tehát meg kell várni, míg a kínai partner nyújtja a kezét. Üdvözlésnél kézfogás helyett előnyben részesítik a könnyed bólintást és a meghajlást. Az öltözködés területén is jól érződik a konzervatív, klasszikus stílus használata. Hivatalos alkalmakkor a férfiak sötét öltönyt viselnek, aminek zakóját nyakig gombolják. A hölgyek szintén klasszikus kosztümöt hordanak, amihez magasan záródó nyakú blúzt és alacsony sarkú cipőt vesznek fel és a lehető legvisszafogottabb színösszeállítást választják. Ez alól a viselet alól egyedül a külföldi diplomaták fogadása képez kivételt, amikor a kínai hölgyek is magas sarkú cipőt és nagyestélyit viselnek. Az amerikaiakkal ellentétben szigorúan ragaszkodnak a protokolláris és udvariassági formulákhoz, ebből adódóan a tárgyalások is sokáig elhúzódnak. Mivel a kínaiak gondolataikat nem közlik egyenesen, hanem hosszú körmondatokba rejtik, tárgyalási stílusuk nehézkes és hosszadalmas. Az európai embereknek nehéz hozzászokni a kínai emberek kifejezésmódjához, a körülírásokhoz, a hagyományos szóvirágokhoz és a formaságokhoz. A pontosságnak az élet minden területén nagy fontosságot tulajdonítanak, a késés vagy a program lemondása számukra súlyos sértést jelent. A nyugati emberek időbeosztását a kínaiak türelmetlenségnek tartják. Üzleti ügyekben rendkívüli körültekintéssel járnak el, a szoros kapcsolat kiépítésére törekednek, mielőtt tárgyalásokba bocsátkoznának. A beszélgetés alkalmával azonban a felek közül csak a két legtekintélyesebb viszi a szót, sokkolja őket, ha az amerikaiaknál említett alacsonyabb beosztású résztvevő félbeszakítja a főnököt. Beszélgetés során nagyra értékelik, ha partnerük érdeklődést mutat a kínai kultúra és történelem iránt. Kínában a névjegykártya átadásának is rituáléja van. Nagy megtiszteltetésnek számít, ha a névjegyet felállva, két kézzel és közben egy kicsit meghajolva adják át. Ezt ugyanúgy két kézzel kell átvenni, majd az amerikaiakkal ellentétben gondosan el kell olvasni és maguk elé 39

tenni. Régen a névjegykártya mérete is meghatározó volt, mivel a ranggal együtt nőtt a nagysága is. Ma már egységes méretek vannak, a számukra oly fontos rangokat és címeket azonban ezeken is feltűntetik. A nevük felett tehát fel van sorolva valamennyi tiszteletbeli címük és tagságuk is. Az üzleti tárgyalás során tehát különösen fontos számukra a másik iránti tisztelet érzékeltetése, fontosak a gesztusok. Az amerikaiakkal ellentétben Kínában nagy hangsúlyt fektetnek a kapcsolatteremtési időszakra. A tárgyalás kezdetén teával kínálják partnerüket, miközben igyekeznek megismerni őt és baráti légkört teremteni. Beszélgetés során nem illik saját vallási, politikai vagy pártállásunkról beszélni, a számunkra kínos anyagi helyzetre, családi állapotra és életkorra vonatkozó kérdéseket azonban szívesen felteszik. Tisztelik ugyanis azt, akinek családja, gyerekei vannak, jól keres, magas kort ér meg, jó egészségnek örvend vagy fiatalon magas pozícióba jut. A tárgyalás során az európai és az amerikai ember számára is a jogszabályok figyelembe vétele és a szerződés aláírása a cél. A kínai üzletember máshogy gondolkodik. Számára a viselkedést nem jogi szankciók szabják meg, hanem az etika és a szociális érzés. Míg Európában a szerződés aláírása nyújtja a biztonságot, Kínában rendkívül óvatosak, ha szerződést kell aláírni. Egy kínai számára a jogi szankcióknál nagyobb büntetés, ha az általa képviselt cég vezetői előtt megszégyenül, elveszti hitelét. A szerződés megkötése kisebb jelentőségű, sokkal fontosabb a jó kapcsolat kialakítása. Számára az üzlet alapja a bizalom, nagy jelentőséggel bírnak az emberi kapcsolatok, a harmónia, a rend és a fegyelem. Nem rövidtávon gondolkodik, mint az Egyesült Államok üzletembere. Kínában a jövőbeni hosszú távú együttműködésre alapoznak. A kínai gazdaságban a legfontosabb tényező az ember, és ez a gondolkodásmód kifejezésre jut a másik ember iránti tiszteletben is. Az üzletember viselkedésének alapja a konfuciusi értékrend, vagyis a közösség-orientáltság. Nem az egyén, hanem a csoport teljesítménye a mérvadó. A tárgyalás folyamán az egész csapat aktívan részt vesz, az az értékmérő, hogy az egyén mennyire járul hozzá a csoport teljesítményéhez. A kínaiak szívós tárgyalók, a döntés meghozatalára hosszú időt szánnak. Hosszas bevezető után körbejárják a témát, teljes biztonságra törekednek. Szerénynek mutatják magukat, miközben a legügyesebben elrejtett ellentmondást is felfedezik és számon kérik, mindezt persze a legnagyobb udvariassággal. A kérdések gyakran úgy tűnnek, mintha egy laikusnak kellene profi dolgokat elmagyarázni, leegyszerűsíteni. 40

Ma már az általános európai viselkedési szokások vannak érvényben Kínában is. Ennek ellenére, idős vezetőkkel való találkozáskor még ma is a szoba részét képezheti a köpőcsésze, amit azonban már alig használnak. Ennek nagy jelentősége volt, mivel főleg ősszel és télen a sivatagos területeken átfújó monszunszél nagy menniségű finom port, illetve a nagyvárosok környéki földekről származó talajszemcséket tartalmaz. A tárgyalás zárásaként lehet számukra ajándékot adni, de ennek is, mint minden másnak Kínában, bonyolult szabályai vannak. A legalkalmasabb ajándék a vendég országából származó tárgyak, kézműipari termékek, történelmi relikviák vagy szépen illusztrált albumok, de szívesen veszik a márkás tollakat, a márkás italokat, sőt a bélyegeket is. Nem szabad azonban órát, szalmapapucsot, zsebkendőt, gólyát vagy darut ajándékozni, mert ezek a kínaiak számára a temetéshez, halálhoz kapcsolódnak. Vigyázni kell a színekkel is, a fehér, a fekete és a kék szintén a halált szimbolizálja. A csomagoláshoz érdemes piros papírt használni, ez szerencseszínnek számít náluk, de megfelelő a rózsaszín és a sárga is, amik vidám és jótékony színek. Amikor átadunk, vagy átveszünk valamilyen ajándékot, mindkét kezünket használni kell, majd a csomagot kibontatlanul viszik el, mivel náluk a csomagot nem szokás az ajándékozó jelenlétében kibontani. Sőt, szokás szerint háromszor visszautasítják az ajándékot, mielőtt elfogadnák, ezzel ugyanis a mohóság vádját hárítják el magukról. A virág ajándékozása nem jellemző náluk, hiszen a vágott virág számukra szintén az elmúlást jelképezi, ezért inkább kis cserépbe ültetett gyümölcsfát ajándékoznak. f. Japán Japán szigetország volta bizonyos elszigeteltséget jelent számára, hiszen elkerülte például a gyarmatosítást is és magában fejlődött. A Felkelő Nap Országát három nagy kulturális hatás érte: első a kínai hatás, majd következett az 1868-as Maji restauráció időszaka, amikor a fejlett európai társadalmaktól próbáltak meg minden újat megtanulni, s végül a II. világháború utáni sokkhatás és amerikai megszállás, ami mérhetetlen presztízsveszteséget jelentett nekik. A japánok befogadják az idegen hatásokat, adaptálják is azokat, sőt, az eltanultakat leggyakrabban magasabb szintre fejlesztik. Kulturális téren Japánban az európaitól gyakran teljesen eltérő vagy azzal ellentétes ősi szokásokat találunk. Általában ezekkel a szokásokkal keverve használják az általuk jól ismert európai etikettet, aminek betartását néha túlzásba is viszik. Külföldiekkel szemben nagyon tartózkodóak, nehéz velük közelebbi személyes kapcsolatot kialakítani. Magatartásukat a szertartásos udvariasság jellemzi. A kommunikációt 41

nagyfokú kifinomultság jellemzi Japánban, a burkolt, rejtett jelentéstartalmak gazdag rendszerét csak a japán anyanyelvűek értik. Gondolkodásmódjukra a szubjektivitás és a tapasztalati jelleg jellemző, a hagyományok tiszteletének óriási jelentőséget tulajdonítanak. A döntéseket mindig a csoport hozza meg, az egyénnek pedig tettei során nem szabad elfeledkeznie a közösség szempontjairól. A kívülállóknak először el kell fogadtatniuk magukat a közösséggel, hogy részt vehessenek a döntésben. Egy japán ember számára a legrosszabb dolog a ’kívül kerülés’, vagyis az, ha egy csoporthoz sem tartozhat. Munkájuk során erős bennük a megszégyenüléstől, a kudarctól való félelem és a folytonos alkalmazkodási kényszer. A rendkívül erős munkaerkölcs és a szoros közösségi kötelék azonban életüket stabilizáló tényezőként is hatnak. A japán gondolkodásmódban erős gyökerei vannak a társadalmi hierarchiatudatnak, két ember kapcsolatában soha nincs egyenlőség. A partnerek neme, kora, társadalmi pozíciója határozza meg az egymáshoz képest elfoglalt helyüket. Ezt a szintkülönbséget illik tisztelni és érzékeltetni végig a kommunikáció során. Tisztelik az előrehaladott életkort és Japánban a férfiak dominanciájához sem fér kétség. Beszélgetés közben a japánok nagyobb távolságra állnak egymástól, mint az európaiak, a közvetlen szemkontaktust pedig egyáltalán nem alkalmazzák. A csendet nem kínosnak, hanem igen hasznosnak tartják. A japánok számára a férfi és a nő közötti nyilvános érintkezés szokatlan dolog, a férfiak között sem jellemző, hogy megérintenék egymást. A mosoly éppúgy jelenthet örömöt, mint annak ellenkezőjét, a szigorú önkontroll – amit már pici gyermekkorban tanítanak – nem engedi meg nekik, hogy negatív érzelmeket fejezzenek ki. A japán stílusú étteremben a cipőt a bejáratnál kell hagyni, az étkezést pedig végig sajátos ceremóniák kísérik. Az étkezés megkezdése előtt a résztvevők szólnak néhány szót, és csak a meghajlás után lehet elkezdeni az evést. Felszolgálásnál a rizses tálért két kézzel kell nyúlni, majd az asztalra vagy tálcára vissza kell helyezni. Régi szokás szerint először egy-két falat rizst esznek, majd hozzálátnak a leveshez. Minden fogást rizzsel váltogatva fogyasztanak. Ha kínáláskor rizs marad a tányérban, az azt jelenti, hogy még kérünk, ha üres a tál, akkor teát töltenek bele, amibe az evőpálcikákat kell belemártani. Jellegzetes italuk a zöld tea, aminek utolsó kortyait szürcsölni illik. Ezzel jelezve, hogy ízlett. Formális étkezésnél a házigazda jobbján ül a felesége, a feleséggel szemben a fővendég, majd a többi meghívott a fővendégtől jobbra-balra váltakozva csökkenő rangsor szerint. Így a nálunk alkalmazottal ellentétben ebben az esetben a házigazda házaspár mellett a legalacsonyabb rangúak ülnek. 42

A japánok nagyon jól ismerik a nyugati szokásokat és üdvözléskor nyugati partnerükkel gyakran fognak kezet, egymás között azonban a hagyományos köszönés a meghajlás. Ennek három formája van Japánban: első az uralkodó előtt használt legalázatosabb meghajlás, mely során a japán ember letérdel, két tenyerét a padlóra helyezi, majd némán rágörnyed a térdére. Ez a gyakorlatból már kikopott, sőt, ma már a második típust, a mély, szertartásos meghajlást is csak a filmekben lehet látni. A legelterjedtebb az úgynevezett könnyű meghajlás. Ha valaki így köszönt bennünket, viszonzásképpen ugyanolyan mély meghajlással kell üdvözölni, ahogy ő tette, mert Japánban a meghajlás mélysége a két fél közötti viszonyt fejezi ki. Meghajlás közben a szemet lesütve, a két tenyeret pedig a combon kell tartani. A bemutatkozás a szertartásbeli különbségek és a nevek megértésének nyelvi nehézségei miatt általában névjegykártya átadásával jár együtt. A japánok is, a kínaiakhoz hasonlóan, sok információt tüntetnek fel névjegykártyájukon, amit átvétel után illik hosszan tanulmányozni, majd a Kínánál leírtakkal megegyezően gondosan bánni vele. Nem bánják, sőt, szívesen veszik, ha a kártyán lévő nevek kiejtésével, a címekkel vagy a titulusokkal kapcsolatban segítségüket kérjük. Megszólításnál a családnevet, majd utána a ’szan’ szócskát használjuk, ami jelent urat, asszonyt és kisasszonyt is. Fontos tudni, hogy a japán nyelvben is, ahogy nálunk, elől van a családnév és utána következik a keresztnév. A fent leírt közösségi jellegből adódóan bemutatkozáskor sem az egyéni érdemekre, hanem a közösségi hovatartozásra helyezik a hangsúlyt. A tárgyalás és a társalgás stílusa lényegesen eltér az európaitól. Ez főként abból adódik, hogy a japán kommunikációban a szavaknak kisebb szerepe van, nem a kimondott szó, hanem a mögöttes tartalom a fontos. Kommunikáció során is - mint az élet egész területén - a japánok a harmónia, az összhang megteremtésére törekednek. Soha nem mondanak ellent, inkább elhomályosítják válaszukat. A japán társalgás egyik jellegzetessége az igenlő tagadás. Ha rákérdezünk például a boltban egy hiányzó dologra, Japánban az ’igen, nincs’ választ fogjuk kapni. Az üzleti tárgyalás elején a japánok valószínűleg sok magán jellegű kérdést fognak feltenni a munkával, beosztással, előmenetellel, alkalmazottainak számával kapcsolatban. Ezt nem szabad tolakodásnak venni. A japán nyelv ugyanis számtalan megszólítási formát ismer, s nekik szükségük van ezekre az információkra ahhoz, hogy el tudják dönteni, hogy szólítsák meg partnerüket. Ezeket a nyelvi finomságokat lehetetlen más nyelvre lefordítani, a japánul beszélők számára azonban óriási fontossággal bírnak.

43

A tárgyalások általában az úgynevezett csevegő szakasszal kezdődnek. Erre sok időt szánnak, hiszen szeretik megismerni partnerüket, céljuk, hogy harmóniát, összhangot alakítsanak ki. Beszélgetés során kerülni kell a pénzzel, családdal és testi bajokkal, panaszokkal kapcsolatos témákat. A japánok sohasem viccelődnek, szavuk sincs a viccre. A külsőségek iránt nagyon igényesek, szeretik a szép autókat, kerteket. Ez után következhet az érdemi szakasz. Japánban a tárgyalások felső szinten kezdődnek és a későbbiek folyamán közép szinten folytatódnak. Az üzleti megbeszélések során általában kérdések özönét zúdítják a partnerre, mindent tisztázni akarnak, nehogy félreértés legyen. Megszégyenítő a precízségük, mindent tudnak, ezért a partnernek is nagyon felkészültnek kell lennie, hogy válaszolni tudjon a feltett kérdésekre. A témákat általában több oldalról közelítik meg, sokszor pontosítanak. Szeretik a nem egzakt, többértelmű megfogalmazásokat. Tartanak attól, hogy nevetségessé válnak értetlenkedésükkel, ezért a homályosítás árán igyekeznek elkerülni a japán kultúrában legnagyobb presztízsveszteséget jelentő szégyent. Rendszerint csoportosan tárgyalnak, gyakran konzultálnak, és a kollektív döntés meghozatala után mondanak véleményt. A rangidős a szóvivő, a többiek csak az ő felszólítására folyhatnak bele a beszélgetésbe. Tárgyalás közben kifejezéstelen arccal ülnek, a szemkontaktust pedig kerülik. Gyakori, hogy a japán partner csukott szemmel üli végig az megbeszélést, ez persze nem azt jelenti, hogy szunyókál, hanem azt, hogy nagyon koncentrál az elhangzottakra. Az üzleti megbeszélés során sűrűn előfordul a szokatlanul hosszú csend. Ez számunkra zavaró, Japánban azonban ez a gondolatrendezés szakasza, ki kell várni, amíg vége lesz. A tárgyalás során az árról csak a legvégén illik beszélni. A japánok a szerződést nem tekintik felülbírálhatatlannak, így bármikor előfordulhat, hogy annak újratárgyalását kérik. A tárgyalás az úgynevezett levezető szakasszal ér véget. A japánok számára az ajándékozás szertartása nagyon fontos. Gyakran már az első üzleti tárgyaláson is megajándékozzák egymást a partnerek. A csomagolás és a gesztus fontosabb, mint maga az ajándék. A csomagolásnál figyelembe kell venni a színek fontosságát, a kínaiaknál leírt fehér és fekete kerülendő. Nem szabad semmiből sem páros számút ajándékozni, a négy pedig különösen alkalmatlan szám. Megfelelő ajándék lehet számukra például a skót whisky, konyak, vagy bármilyen márkás cikk, a külföldi név és felirat mindig hatásos. A japánok ritkán bontják ki az ajándékot, ha mégis megtennék, érzelemnyilvánításra nem számíthatunk tőlük. Ez persze nem azért van, mert nem tetszik nekik az ajándék. Virág ajándékozásánál szintén figyelembe kell venni a színek és számok jelentését.

44

A japánok az öltözködés területén éppolyan fegyelmezettek, mint bármely más vonatkozásban. A férfiak általában hagyományos stílusú öltönyt viselnek bebújós cipővel, ami a cipő gyakori levétele miatt ideális megoldás. A hölgyek öltözéke is konzervatív, kevés ékszert, minimális mennyiségű parfümöt és arcfestéket használnak. A japánok igen kényesek az ápolt megjelenésre.

45

AFRIKA Északi részét az arab országok foglalják el, a kontinens tőlük délre eső része pedig FeketeAfrika. A gyarmatosítás korában a francia, angol, portugál és olasz és ezek a gyarmatosító országok szokásai voltak a meghatározók. A függetlenné válás után is megmaradtak ezek a gyarmati hagyományok, és keveredtek a nemzeti szokásokkal, melyek főként az öltözködésben, viselkedésben és a társasági szokásokban nyilvánul meg. Az ősi társadalmakban hierarchikus rendszer alakult ki, ahol a törzsfőnök lényegében korlátlan hatalommal rendelkezett. Sok ehhez hasonló, régi szokás mindmáig fennmaradt, főként a fővárosoktól távoli országrészekben, de számos szokást átvett a modernizálódó városi életforma, a hivatalos élet. Az egyes országokra még ma is erősen jellemző a törzsi összetettség, egy ilyen országon belül gyakoriak a törzsi villongások is. Van olyan hely, ahol a külföldiekkel rendkívül barátságosak és udvariasak, van olyan hely, ahol megtűrik a külföldieket, de nagyon tartózkodóak velük, és van olyan hely is, ahol ellenségesek, esetenként ki is űzik a külföldieket. Hivatalos kapcsolatokban általában a nemzetközi szokásokat kell követni, de emellett érvényesülnek a szokásrendben igazi hazai hagyományok is. Több országban az államhatalmat és a közigazgatást a hadsereg, azon belül a fiatal tisztek vették át, akik között sok a gyakorlatlan, sokszor vétenek az etikett és az üzleti élet szabályai ellen. Az üzletkötés velük nehéz és általában hosszadalmas. A kontinens iparilag és gazdaságilag legfejlettebb állama a Dél-afrikai Köztársaság. Hivatalos nyelve az ’afrikaans’, vagyis az itt élő holland és angol telepek nyelve keveredve a helyi őslakosság nyelvével. A hivatalos tárgyalási nyelv azonban ma már mindenhol az angol, üzleti körökben pedig az európai és nemzetközi szokásokat kell követni. g. Arab országok Az Atlanti-óceántól az Indiai-óceánig terjed az arab, illetve mohamedán vallású országok vonulata és már a földrajzi távolság is jelentős különbségekre enged következtetni. Minden különbség ellenére azonban ezeket az országokat összekapcsolja az arab nyelv és a VII. században kialakult iszlám vallás. Az arab országok népeire egyformán jellemző, hogy a régi kultúra, a hagyomány és a vallás hatása nagyon erős. A mostoha természeti viszonyok ellenére itt a legmagasabb az egy főre jutó jövedelem a világon, aminek oka az itt található 46

kőolaj. Az arab országok gazdasági életének fellendülését az olajkitermelés elkezdése okozta, amely a mai napig a világ gazdasági és politikai életének kulcsszereplőivé tette őket. Az arab etikett jellemzője a vallás által kialakított hagyományok, az előírt magatartási, viselkedési és étkezési szabályok tiszteletben tartása. Kultúrájuk más, mint az európai kultúra, az arab ember számára első a vallás, amit a család, a rokonság és más személyes kapcsolatok követnek. A Korán szerint napi ötször imádkoznak, amit bárhol, utcai ruhában is megtehetnek, ezért különösen kell figyelni, mivel imádkozó ember előtt nem illik elhaladni. A mecsetekbe kizárólag zárt ruhában és mezítláb lehet belépni. Az udvarias viselkedés követelmény és elvárják, hogy a követelménynél többet viszonozzunk. Az étel- és italfogyasztással és ajándékozással óvatosan kell bánni, ugyanis az arab országokban ezekre külön szabályok vonatkoznak. Tilos sertéshúst enni, helyette inkább birkát vagy csirkét esznek, vendégségben udvariatlanság mindent megenni a tányérról, ugyanúgy az üdítőt az utolsó cseppig kiinni a pohárból sem helyes. Nagy megtiszteltetésnek számít, ha a házigazda a legfinomabb falatot kézzel veszi ki a tálból és teszi a vendég szájába. A nemzeti ételeket kézzel eszik. Ha az arab embernek ízlik az étel, azt csámcsogással és szürcsöléssel fejezi ki. Ez nálunk mérhetetlen udvariatlanság, náluk azonban ez természetes, sőt, kedves gesztus. Egyes arab országokban az alkohol minden formája szigorúan tiltva van, ilyen Szaúd-Arábia, Kuvait és Líbia, ahol még az alkohol birtoklását is büntetik, más arab országokban azonban nem szabályozzák a fogyasztását sem, sőt, kedvenc italuk a datolyából készült pálinka, az arak. A vendégeket szinte mindig megkínálják kávéval vagy üdítővel. A kávé el nem fogadása sértés számukra, mivel a kávézásnak náluk külön szertartása van. Az arabok specialitása a beduin kávé, amit alj nélküli csészében szolgálnak fel. Nagyon erős, ezért csak néhány cseppet töltenek belőle, de azt többször kínálják. Kétszer illik kérni belőle - többször nem -, majd a vendég a két ujjal fogott csészét megrázza, ezzel fejezi ki, hogy nem kér többet. A csészét az asztalra vagy bárhova letenni szintén nem illik, annak kell visszaadni, aki kínálta. A személyes kapcsolatok nagyon fontosak az arab ember számára, ez az üzleti életben is érzékelhető. A dél-amerikaiakhoz hasonlóan, az arab országokban is célszerű baráti viszonyt kialakítani üzleti partnerünkkel. Baráti kapcsolat kialakítását elősegíti a baráti fogadtatás, színvonalas vendéglátás és megfelelő ajándék, ami számukra használható és esztétikus holmit 47

jelent. Ajándék átadása után nem nézik meg, mit kaptak, sőt, néha meg sem köszönik, ez náluk a természetes és helyén való viselkedés. A tárgyalás általában udvariaskodással indul náluk és csak a kávé után térnek a tárgyra. Beszélgetés közben óvakodni kell a vallásra, családi életre és többnejűségre vonatkozó megjegyzésektől, kérdésektől. Az arab üzletkötések másik nélkülözhetetlen eleme az alku. A beszélgetés közbeni távolságtartás is eltér az európai normáktól. Mi szeretünk kicsit távolabb elhelyezkedni a másiktól beszélgetés közben, úgy tartják, az a megfelelő távolság, amikor már nem érzem a másik testszagát. Az araboknál ez pontosan fordítva zajlik, szükségük van a közelségre, náluk ugyanis például a testszag kommunikációs értékű. Mivel az érzelmi változások a testszag változásával járnak együtt, ezek a jelek segítik őket a kommunikáció során. Számunkra kellemetlen az arabok által megszokott hosszú, közvetlen szemkontaktus is – talán pont a kis távolság miatt -, ami természetesen csak a férfiakra vonatkozik. Hölgyekkel szemben elvárják a tiszteletet és a távolságtartást. Az arab világban az öltözködéssel kapcsolatban is találkozunk néhány szabállyal. A férfiak többsége bajuszt vagy szakállt visel, ez a férfiasság jele, ami az öltözködésének és megjelenésének is fontos kritériuma, ezért nem hordanak például fülbevalót vagy copfot sem. Hagyományos öltözetük a földig érő, ingszerű ruha, felette barna vagy fekete köpeny és sapka, melynek színe vidékenként és vallásonként eltérő. A ruha színárnyalata a kortól és a vallásosságtól is függ, minél idősebb és vallásosabb, annál sötétebb ruhát visel. A nők ruha viselete sokkal szigorúbb, a családjuknak élők csak csadorban jelenhetnek meg bárhol. A dolgozó nők, akikből az arab országokban még mindig nagyon kevés van, munkahelyükön viselhetnek európai ruhát. Hivatalos tárgyaláson a vendégnek is oda kell figyelnie saját öltözékére is, hiszen rövid, mélyen kivágott, vállat szabadon hagyó ruhában európai hölgy sem jelenhet meg, a nem illendő öltözék az egész üzletet meghiúsíthatja. A nők öltözékének lényege, hogy az egész testet beburkolja és a test formája se látsszon ki. Vendégségben a házigazda mindig magasabban ül, mint a vendégek. Az asztalnál figyelni kell, hogy a cipő talpa ne forduljon a másik felé, mert ezt tartják a test legpiszkosabb részének és tiszteletlenség, ha valaki nem figyel erre oda. Emiatt van például az is, hogy a mecsetbe belépés előtt a levetett cipőt talppal egymás felé fordítják, nehogy megbántsanak vele valakit. A bal kezet szintén tisztátalannak tartják, ezért csak jobb kézzel esznek. Óvatosan kell bánni a 48

dicsérettel is. Nem szabad dicsérni a tulajdonukban lévő tárgyakat, mert ősi szokás szerint ezeket fel kell ajánlani. Egyiptom A terület viszonylagos elszigeteltsége és a folyó évenkénti áradásai következtében a Nílus völgyében alakult ki az ókori Egyiptom, az ókor egyik legfejlettebb civilizációja, mely a világ egyik legjelentősebb nagyhatalma volt. A birodalom mintegy háromezer évig állt fenn; az utolsó (XXX.) dinasztia hatalmát a perzsák döntötték meg (i.e. 525-ben). Később Egyiptom görög, római, bizánci, majd ismét perzsa kézre került. Az arabok a VII. században hódították meg a területet, hat évszázadig tartó uralmuk alatt vált Egyiptom arab nyelvű és iszlám vallású országgá. A Szuezi-csatorna elkészülte (1869) után Egyiptom a világkereskedelem fontos központja lett, ugyanakkor pénzügyi válságba is került. Befektetései védelme érdekében a Brit Birodalom 1882-ben a gyakorlatban átvette a kormányzást, hivatalosan azonban Egyiptom 1914-ig az Oszmán Birodalom része volt. A főváros, Kairó, Afrika legnagyobb városa, évszázadok óta kulturális, oktatási és kereskedelmi központ. Az arab országok közül egyedül Egyiptomban található operaház. Egyiptomban mind az iszlám, mind a kereszténység befolyása meghatározó. Az egyiptomi emberek nagy része szívesen látja a külföldieket. Az egyiptomiak minden olyan információ iránt nyitottak, ami nem ütközik az iszlám vallás elveivel, a nyugati eszmék iránt az összes arab ország közül itt a legnagyobb a fogadókészség. Nem véletlen, hogy Egyiptomban a nők már az 50-es évektől vállalhatnak munkát. Az egyiptomiak az Európát az arab kelettel összekötő kulturális hídként látják országukat, ami az üzleti életben is meglátszik, hiszen az magán hordozza az európai és az arab vonásokat is. A nyugati műveltségű egyiptomi férfi kézfogással üdvözli a másik férfit. Akadnak olyan egyiptomiak is, akik a nyugati nőkkel is kezet fognak, ám ez nem teljesen elfogadott, így a nyugati üzletasszonyoknak meg kell várni, míg az egyiptomi férfipartner nyújtja a kezét. Az üzleti életben kevés a nő. A magasabb beosztásban dolgozó üzletasszonyok általában nyugati műveltségűek, és ennek megfelelően viselkednek, kezet fognak a férfiakkal és a hölgyekkel is, és elsőként nyújtják a kezüket. A hagyománytisztelő arab férfi nem feltétlenül mutatja be feleségét, ebben az esetben a vendégnek is követni kell vendéglátója viselkedését, és úgy kell tennie, mintha felesége ott sem lenne. 49

Pontosság tekintetében is óvatosnak kell lenni. Elvárják, hogy a partner pontosan érkezzen, tőlük azonban nem meglepő, ha elkésnek, sőt az sem, ha el sem jönnek a megbeszélt időpontban. Általánosan elterjedt arab szokás az is, hogy az úgynevezett ’kérelmezőket’ – akik közé az üzletembereket is számítják – a magas pozícióban lévők megvárakoztatják. Az iszlám országokban a péntek a pihenőnap, ezen a napon nem lehet elérni a partnereket, sokan már csütörtökön sem dolgoznak. Az iszlám naptár 28 napos holdhónapokban számol, ezért az iszlám év 12 hónapja csak 354 napból áll, amiből következik, hogy az ünnepek rendje is évről évre másképp alakul a nyugati naptári rendszerhez képest. Ezért az iratokra általában kettős dátumot írnak, a nyugati naptár szerintit és az arab időszámítás szerinti dátumot. Az üzletmenet jóval lassabb Egyiptomban, mint Európában, a tárgyalásokat egymás egészsége és az utazás iránti hosszas érdeklődéssel vezetik be. Döntésre csak hosszú idő elteltével számíthatunk, főleg, ha egyiptomi partnerünk még nem ismer minket, hiszen addig nem köt üzletet, amíg meg nem ismerte és meg nem szerette partnerét. A megbeszélés vége felé gyakran szolgálnak fel kávét, ezzel azt is jelzik, hogy a tárgyalás a befejezéséhez közeledik. Ajándékozás esetén az ajándékot mindig jobb kézzel kell átadni és átvenni, mivel a bal kezet tisztátalannak tartják. Megfelelő ajándék számukra például egy szép iránytű, ami lehetővé teszi a hívő muzulmán számára, hogy mindig tudja, merre van Mekka. Általános arab szabály, hogy tilos bort kínálni és ajándékozni. Virágot sem ajándékoznak, mivel a hagyományok szerint a virág a temetések és esküvők tartozéka.

50

AMERIKA Az amerikai kontinensen a társasági érintkezési normákat sokféle hatás alakította ki. ÉszakAmerikában általában az angol és a francia a déli vidékeken pedig a spanyol és a portugál hatások érződnek. Az Amerikai Egyesült Államokban például óriási az angol hatás, Kanadában azonban inkább a francia hatás figyelhető meg. Ezeket még tovább tarkította az amerikai történelmi fejlődés által kiváltott sokféle sajátosság. Sajnos azonban az északamerikai őslakos indián kultúrából semmi vagy csak - amolyan kuriózumként – nagyon kevés található meg a társadalmi szokásokban. h. Amerikai Egyesült Államok Az Egyesült Államok egész területe az indián őslakók otthona volt, akik igencsak megszenvedték az európaiak megjelenését földjükön. Maga az Amerikai Egyesült Államok a brit, francia, orosz és spanyol gyarmatok egyesüléseként jött létre. Önálló története 1776-ban a Függetlenségi Nyilatkozat megjelenésével veszi kezdetét, alkotmányát 1787-ben jegyezték le. A történeti háttérből is adódik, hogy számukra az újítókészség sokkal fontosabb a tradícióknál. Mindenki számára ismert az amerikaiak fejlett nemzeti öntudata és a szabályok fontossága. Amíg a németeket a pontosság mintaképének neveztük, az amerikaiakat nyugodtan nevezhetjük a legindividualistább népnek. Az egyéni indíttatás és a teljesítmény óriási hangsúlyt kap úgy az üzleti-, mint a magánéletben. Az amerikai ember nyílt, nem habozik, ha nemet kell mondani. Kapcsolataikat is inkább az érdekek irányítják, ezért a mély barátság meglehetősen ritka náluk. Munkahelyükön nagy a teljesítménykényszer, az elismerés mindennél fontosabb számukra. A munkaerkölcsük nagyon fejlett, életük minden területét szabályok irányítják. A tehetség és a magabiztosság nagyra becsült erénynek számít, az anyagi gyarapodás azonban sokszor fontosabb számukra, mint a belső értékek. Az európai kultúra – a történelmi háttérből adódóan – megtalálható az üzleti élet és a protokoll területén is, jellemzően enyhítve a formalitáson. Megszólításnál is tapasztalható, hogy kevésbé ragaszkodnak a formális dolgokhoz, elég ha a ’Mr.’, ’Mrs.’ vagy ’Miss’ szócska áll a vezetéknevek előtt. Ha nem derül ki, hogy a hölgy férjezett-e, a ’Ms’ szócskát használják. Az egyenlőség elkötelezettjei, így a címek sem fontosak számukra, sőt a hivatali 51

rangot sem tekintik olyan meghatározónak, mint Európában, a nemesi rangok pedig teljesen ismeretlenek számukra. Nem használják a rendkívüli és meghatalmazott nagykövet megszólításánál sem az ’Őexcellenciája’ – ’Your Excellency’ kifejezéseket, elfogadott a ’Mr/Mrs Ambassador’ megszólítás is. Azon sem szabad meglepődni, ha az amerikai miniszter egy tárgyaláson egyszerűen ’Minister’ megszólítást használ partnerének. A társalgásban és a viselkedésben az egyszerűség és a közvetlenség jellemző rájuk, az sem meglepő, ha csak keresztnéven mutatnak/mutatkoznak be. Üdvözléskor a szóbeli köszönést általában mosoly, enyhe bólintás kíséri. Üzleti körben náluk is használatos a kézfogás, ám kevésbé elterjedt, mint Európában. Ha kezet fognak, azt röviden és határozottan teszik. A férfiak ritkán, a hölgyek pedig egyáltalán nem fognak kezet, a kézcsók pedig teljesen ismeretlen számukra. Üzleti tárgyaláson megvárják, amíg a hölgy nyújtja a kezét. Öltözködés területén is különbségekkel találkozunk az európai normákhoz képest. A hivatalos kapcsolatok során a férfiak és a nők egyaránt bátran követik az újításokat, itt is megtalálható, hogy kevésbé kötődnek a hagyományokhoz, a feltűnő öltözéket azonban kerülik. A partikon sem elvárás az ünnepi öltözet, ha mégis, akkor a meghívóban tájékoztatják erről a vendégeket. A névjegy használatánál egy amerikai sajátosságot figyelhetünk meg, ez a ’thank you note’. Ezt a vendéglátás után küldik néhány kézzel ráírt köszönő szóval ellátva a névjegyet. Ami a névjegykártya üzleti életben való átadását és elfogadását illeti, itt is az egyszerűség a jellemző. Üzleti tárgyalásokon természetesen az amerikaiak is használják a névjegykártyát, ők azonban általában feltűnés nélkül cserélik ki, így nem szabad megsértődni, amikor átadás után minden tanulmányozás, esetleg rápillantás nélkül elteszik. Az Egyesült Államokban senki sem utasítja vissza a feléje nyújtott névjegyet, de nem feltétlenül viszonozza azt a magáéval. A legtöbb amerikai üzletember hord ugyan magával névjegykártyát, de azt csak akkor adja oda, ha később is fenn akarja tartani az üzleti kapcsolatot. A pontosság, a németekhez hasonlóan, itt is alapvető szempont, néhány helyen azonban enged némi szabadságot. A nagyvárosokban, például New Yorkban és Los Angelesben a közlekedési dugók miatt nem lehet kizárni a késést, így ezeken a helyeken elfogadják azt is, ha a partner esetleg csak 15-30 perccel később érkezik meg. 52

Az amerikai üzleti tárgyalás menetére a gyorsaság, pontosság és a tárgyszerűség jellemző. A tárgyalást megelőző kötetlen beszélgetést elvesztegetett időnek tartják, így igyekeznek minél előbb a feladatra koncentrálni. Ebből adódik azonban az is, hogy kevésbé ismerik tárgyalópartnerüket. A megbeszélés tárgyilagossága miatt elterjedt náluk a munkareggeli is, amikor étkezés közben bonyolítják le a tárgyalást. Az amerikai újítások a gasztronómia területén is megtalálhatók a ’brunch’ (a breakfast és a lunch összevonása) azaz villásreggeli formájában. Ez az étkezés 11 és 2 óra között zajlik, és gyakran üzleti megbeszéléseket is folytatnak ilyenkor. A tárgyalás során fontos számukra a jogi szabályozás, így az európai szokáshoz hasonlóan a szóbeli megegyezés helyett a szerződés nyújtja nekik a biztonságot. A fent említett céltudatosság a tárgyalás folyamán is megjelenik. Számukra a hangsúly a teljesítményen és a sikeren van. Céltudatosan gazdálkodnak az idővel, hatékonyan dolgoznak, keresik a könnyebb, jobb, eredményesebb megoldási módot, ezért a tárgyalások során is, ha csak lehet, mellőzik a formalitásokat, a protokollt. Ebből adódóan más országokhoz képest az üzletmenet, a tárgyalások üteme igen gyors. Az amerikaiak individualisták, a vállalattal kevésbé lojálisak. Az individualizmus a történelmük során is kulcsfontosságú szerepet játszott, hiszen a bevándorlóknak kemény munkára és fegyelemre volt szükségük, hogy boldoguljanak. Az egyéni boldogulás, mint cél, mindig is meghatározó volt az amerikaiak számára, ebből is adódik, hogy általában egyes szám első személyben beszélnek. Az üzleti tárgyalások során az amerikaiak gondolatainak a középpontjában a financiális kérdések, az új módszerek és a rövidtávon jelentkező eredmények állnak. A bevezető beszélgetések nem tartanak sokáig, hamar a tárgyra térnek. A tárgyalás alatt célratörők, tényszerűek, indoklást legfeljebb utólag fűznek hozzá, ezt is inkább csak akkor, ha a partner kifejezetten kéri. A kérdésekre egyenes, becsületes választ adnak, és ezt elvárják partnerüktől is. Tárgyalási stílusuk közvetlen, szókimondó, őszinte, nyílt. Az amerikai üzletember szabadon hangoztatja véleményét, gyakran még a csoport rangidősének is ellentmond. Általában nem alkudoznak az árról, ha hallanak egy árat, rögtön elfogadják tárgyalási alapnak, vagy azonnal megmondják, hogy túl magas. A tárgyalás során a jelentősnek feltűntetett apróbb dolgokban engednek anélkül, hogy a lényegi kérdésekben változás történt volna. Az egyenjogúság, egyenlőség nagyon fontos számukra, ezt külföldi partnereikkel is érzékeltetik, hiszen őket is egyformának, egyenrangúnak kezelik. Ebből adódik azonban az is, hogy az egyes országok különböző kultúrájáról nem vesznek tudomást. 53

A bókokkal Amerikában nem takarékoskodnak. Ha viszonozni akarjuk, a fentiekben leírt individualizmusokból adódóan, valamely személyes tulajdonságukat dicsérhetjük, például munka- vagy sportteljesítményüket, öltözködésüket. Beszélgetés közben vigyázni kell a kényes témákra, ami náluk a vallás, politika, pénz és a diszkrimináció, szívesen beszélgetnek viszont a munkáról, sportról, ételekről (a fogyókúráról is), zenéről és filmekről. Az ajándékokkal, Németországhoz hasonlóan itt is óvatosan kell bánni. Az Amerikai Egyesült Államokban ugyanis 1906-ban törvényt adtak ki arról, hogy az elnök minden 50 dollárnál nagyobb ajándékot köteles átadni az államnak. Ez a törvény az üzleti életben is megtalálható, ahol 25 dollárban szabták meg a határt. Amennyiben ajándékozni akarunk, érdemes tehát kisebb értékű, olyan Magyarországra emlékeztető ajándékkal kedveskedni, ami a közös kapcsolatok sikerének reményét fejezi ki. A kapott ajándékot az Egyesült Államokban illik rögtön kibontani, és megmutatni a jelenlévőknek. A virág ajándékozása nem jellemző az amerikaiakra, de természetesen örömmel fogadják, ha mégis kapnak. i. Argentína Az Amerikai Egyesült Államok déli határától délre fekvő országokat a már említett spanyol és portugál hatások miatt Latin-Amerikának is nevezik. Ezekben az országokban spanyolul beszélnek, kivételt csak Brazília képez, ahol a portugál nyelvet használják. A spanyol etikettet ma is betartják, sőt büszkék is rá, hogy náluk jobban megmaradtak ezek a hagyományok, mint Spanyolországban.

Az

észak-amerikaiakkal

szemben

a

déli

országok

kultúrájára

nagymértékben hatott az őslakosság és a behurcolt négerek kultúrája is. Spanyol örökség többek között az is, hogy a címeket és a rangokat nagyon szeretik és tiszteletben tartják. A latin-amerikai országokban tehát bemutatáskor feltétlenül el kell mondani a bemutatott személy rangját, címét, sőt a névjegykártyán is mindig feltüntetik ezeket. A hangosabb beszédmód, az erősebb gesztikuláció és az esetenként túlzó érzelemnyilvánítás a dél-európai népekhez hasonlóan természetes Latin-Amerikában is. Az ígéret és a pontosság számukra nem olyan szigorúan betartandó dolog, mint Európában, sőt, kifejezetten számítanak a késésre. Ültetéses vagy ünnepélyes étkezésre szóló meghívásnál 10 perces vagy még hosszabb késés is szokásos, otthonra szóló meghívás esetén pedig legalább egy óra késés kívánatos. Fontos azonban az ’hora inglés’ azaz ’angol óra szerint’ kitétel, ha ugyanis a meghívón ez is szerepel, akkor pontos megjelenést várnak. Az öltözködés területén kevésbé formálisak, mint az európaiak. Ünnepélyes esti programokra elég a sötét öltöny, nyáron pedig 54

gyakori a világos színárnyalatok használata férfiaknál is. A nők öltözködésében sok a feltűnő elem is. Hölgyekkel kapcsolatban kötelező a tartózkodó magatartás. Latin-Amerikában a diplomáciai személyiségek ritkán viszik magukkal protokoll alkalmakra feleségüket, ha mégis jelen vannak a hölgyek is, velük szemben kerülni kell a bizalmaskodásnak tűnhető formalitásokat. Argentínában a személyes kapcsolatok kitűntetett fontossággal bírnak. A problémákat szubjektív nézőpontból szemlélik, a tények csak addig elfogadhatóak számukra, amíg nem kerülnek szembe a hittel és az érzelmekkel. A kívülállóknak azonban ez nem érzékelhető, mert az argentinok számára nagy nehézséget okoz egyet nem értésüket kifejezni. A döntéseket ugyan az egyének hozzák meg, de ezt mindig a közösség érdekeit szem előtt tartva teszik. A legfontosabb közösség számukra a család. Üdvözlés során Argentínában is gyakori a kézfogás, sőt, közeli férfi barátok ezen kívül megölelik, hátba is veregetik egymást. A hölgyekkel szemben azonban tartózkodóak, megvárják, amíg a nő nyújtja a kezét. Ha nem teszi, akkor csak fejbólintással üdvözlik őket. Az argentinok is büszkék a címeikre, általában címükkel és vezetéknevükkel kell megszólítani őket. A legtöbb spanyol név két vezetéknevet is tartalmaz, melyek közül az első az apai név, a második pedig az anya családi neve. Például: Senor Juan Antonio Martinez Garcia. Megszólításkor ezekből elég az apai nevet használni, vagyis: Senor Martinez. Argentínában az öltözködés visszafogottabb, mint általában Latin-Amerikában, a cipőre azonban különös figyelmet fordítanak. Az is előfordul, hogy a férfiak számára az esti viselet ugyanaz a sötét öltöny, amit napközben viseltek, csak a nyakkendőt cserélik ki. Az argentinok beszélgetés közben jóval kisebb távolságra helyezkednek el partnerüktől, mint az európaiak vagy az észak-amerikaiak, s kezüket gyakran helyezik a másik vállára. Ezt meg kell próbálni elfogadni, mivel ha hátrálni kezdünk, ők is előrébb lépnek, hogy fenntartsák a számukra természetes közelséget. Argentínában az állandó szemkontaktusnak nagy jelentősége van a kommunikációban, ez azonban a kis távolság miatt az európaiak számára nehézséget okozhat. Az üzleti tárgyalás tempója lassabb, mint Európában vagy Észak-Amerikában. Ennek egyik oka az Argentínában lévő bürokrácia, a másik ok pedig az, hogy a döntéseket általában több 55

embernek is jóvá kell hagyni. A fent leírtakból adódóan az üzleti kapcsolatokban is sokkal fontosabb számukra a személyes kapcsolat a hivatalosnál, emiatt viszont üzleti kapcsolat létesítése előtt fontos a személyes kapcsolatok kialakítása. Az étkezés számukra társas esemény, így – az észak-amerikaiakkal ellentétben – ők sosem tárgyalnak evés közben. A magas adók miatt az import égetett szeszesitalok igen nagy ajándéknak számítanak, a skót whisky-t vagy a francia pezsgőt nagy örömmel fogadják. Kést azonban nem szabad ajándékozni, mivel számukra az a barátság megszakadását szimbolizálja. Az argentinok kedvelik a kisebb elektronikus berendezéseket is. Nincs náluk virágkultusz, de a különleges virág náluk is értékes ajándéknak számít. Az olyan diplomáciai eseményen, mint a megbízólevél átadása, Argentínában külön lovas testőrök kísérik a nagykövetet az elnöki rezidenciáig. Ezen az eseményen náluk is kötelező a frakk viselete. A ceremónia során - az olaszokhoz hasonlóan – a nagykövet statementet olvas fel angolul, franciául (vagyis a diplomáciai nyelvek valamelyikén) vagy anyanyelvén mond beszédet, amire az államfő ugyanezen a nyelven válaszol. Argentínában ezen a díszes eseményen katonai tiszteletadás is van, ez a militarista hagyományból adódik. Ehhez kapcsolódik a kitüntetések átadása is, aminek nagy jelentőséget tulajdonítanak. Külön kitüntetéseik vannak a külföldi elnökök, miniszterelnökök és nagykövetek részére. Nagykeresztet az elnökök és a miniszterelnökök kaphatnak, ’lovagrendet’ és tiszti kitüntetést pedig a konzuloknak, attaséknak adnak. Alkonzuloknak lovagi kitüntetés adható. Ezek általában egy fém érméből és egy vállon átvetve hordható szalagból állnak, amelyen medál lóg. Ezeket a kitüntetéseket Argentínában kizárólag frakkal lehet viselni. A kitüntetések átadását, mint minden fontos eseményt katonai tiszteletadással, díszfelvonulással kötnek össze, ami a már említett militarista jellegből adódik.

56

VI. BEFEJEZÉS A protokoll gyakorlata a diplomácia területén alakult ki és a diplomácia fejlődése mindig meghatározó szerepet játszott a hivatalos nemzetközi kapcsolatok viselkedéskultúrájának alakításában is. Azt is mondhatjuk, hogy a diplomáciát a fennálló különbségek szülte ellentétek feloldása iránti kényszerűség igénye hozta létre, hiszen a diplomáciai képviselők feladat már az ókor óta ezeknek az ellentéteknek – ami lehet hadüzenet, háború vagy békés együttműködés is – a feloldása, a nemzetközi kapcsolatok kialakítása és fenntartása volt. A különböző kultúrákban különféle protokolláris különbség alakult ki, melyek a diplomáciai kapcsolatok során is szembetűnők voltak. Ezért volt szükség arra, hogy az államokat képviselő diplomaták közötti érintkezést szabályozzák, kialakítsanak egy egységes rendszert. A modern diplomáciai tevékenység elveit, jogi kereteit az 1815-ös bécsi kongresszus, az 1818-as aacheni jegyzőkönyv és az 1961-es bécsi egyezmény rögzíti, melyek szabályozzák a diplomáciai kapcsolatok legfontosabb mozzanatait és a diplomaták feladatait. Ezek mellett a nemzetközi egyezmények mellett azonban nagy hangsúlyt kell fektetni az egyes nemzetek kulturális sajátosságaira. A diplomácia szabályai mellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül az államok szokásait, történelmük és földrajzi elhelyezkedésükből adódó jellegzetességeiket,

melyek

nem

ismerete

akaratlan

sértéseket

eredményezhet.

Szakdolgozatomban ezeket a különbségeket próbáltam összegyűjteni, vagyis a különböző kultúrák jellemző vonásait, melyek fontos többlettudást adnak, amiket a nemzetközi kapcsolatok kiépítése és fenntartása során hasznosíthatunk. Dolgozatom első részében egy rövid történeti áttekintés után a rangsorolás és a szertartásrend, vagyis a diplomáciai protokoll két legfontosabb eleméről írok. A rangsorolás az alapja, nélkülözhetetlen eleme a diplomáciai életnek, hiszen annak minden színterén elsőként a megfelelő rangsor felállításával kell foglalkozni. Ennek a sorrendnek a megállapítása ma is a protokoll egyik legtöbbet vitatott, legproblematikusabb kérdése. Hiszen az előbb említett nemzetközi egyezmények mindig is érvényesülnek, a társadalmi élet sokrétűsége azonban nem teszi lehetővé abszolút szabályok létrehozását. Mivel a nemzetközi kapcsolatok elsősorban az államok közötti érintkezésre korlátozódnak, nem véletlen, hogy a rangsorolás kérdése is mindenekelőtt a diplomáciában jelentkezik. A rangok és kiváltságok, vagyis az előjogok figyelembe vétele és elismerése kultúránként változó, így az alapvető szabályok

57

betartása mellett is előfordulnak különbségek, melyeket a megfelelő rangsor felállítása előtt az adott állam protokollosával mindenképpen tisztázni kell. A szertartásrend a protokoll szabályainak gyakorlati alkalmazása, ami a diplomáciai események részletes leírását tartalmazza, segít azok lebonyolításában. Itt a leggyakrabban előforduló diplomáciai rendezvényekről írok, mint a nagykövetek megbízólevelének átadása, a nemzetközi szerződések aláírása, a Diplomáciai Testület újévi fogadása az államfőnél, a kitűntetések átadása, a cercle és a magas szintű kormánydelegáció fogadása és búcsúztatása. Ezen bevezető részek után térek a nemzetközi különbségekre. Az ötödik részben megpróbáltam összegyűjteni azokat a legfontosabb sajátosságokat, amikkel a világ legkülönbözőbb országaiba tett látogatása során a diplomata, az üzletember, néha még a turista is találkozik. Néhány európai, ázsiai, arab és amerikai országon keresztül mutattam a történelmi, földrajzi és kulturális különbségekből adódó helyi jellegzetességeket, utalva az egymás közötti különbségekre és hasonlóságokra. Mielőtt egy másik országba megyünk diplomáciai képviselőként, üzletemberként vagy akár magánemberként, fontos némi ismerete szerezni a helyi szokásokról, melyek tudása nagyban megkönnyíti kinn tartózkodásunkat, kapcsolatainkat. Szabad-e kezet fogni a házigazdával, s ha nem, hogy üdvözöljük udvariasan? Hogy szólítsuk meg, miről társalogjunk? Üzleti kapcsolatépítés során mire számíthatunk, illetve milyen viselkedést várnak el tőlünk? Milyen ajándékot vigyünk, vihetünk a vendéglátónknak, és mennyire fontos nekik a pontosság? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre próbáltam megkeresni a válaszokat a vizsgált kilenc országban. A diplomáciai protokoll alapját képező 1961. évi Bécsi Szerződés kimondja, hogy az „államok közötti diplomáciai kapcsolatok felvétele és állandó diplomáciai képviseletek létesítése kölcsönös megegyezéssel történik.” Vagyis nem elég, ha a mi országunk képviselőket szeretne küldeni a másik országba, szükség van a fogadó ország hozzájárulására is. A hozzájárulás megszerzése maga után vonja azt is, hogy a fogadó országba érkezve tiszteletben tartjuk annak hagyományait, figyelembe vesszük és nem sértjük meg az ott jelen lévő szokásokat.

58

VII. MELLÉKLETEK Melléklet 1. Magyar állami protokoll lista (nem hivatalos): I. 1. A Magyar Köztársaság elnöke 2. A Magyar Köztársaság miniszterelnöke 3. Az Országgyűlés elnöke 4. Az Alkotmánybíróság elnöke 5. A Legfelső Bíróság elnöke II. •

A Kormány tagjai (a tárcák abc sorrendjében)

•

Az Országgyűlés alelnökei

•

Az országgyűlési pártok elnöke és frakcióvezetője

•

Az Országgyűlés állandó bizottságainak elnöke

•

A legfőbb ügyész

•

Az Állami Számvevőszék elnöke

•

Az Alkotmánybíróság elnökhelyettese és tagjai

•

A Legfelső Bíróság elnökhelyettese

•

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa

•

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa

•

Az adatvédelmi biztos

•

A Magyar Nemzeti Bank elnöke

•

A Gazdasági Versenyhivatal elnöke

•

Az ORTT elnöke

•

Az MTA elnöke

59

•

Budapest Főváros főpolgármestere

•

Bíboros, prímás

•

A Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke

•

A Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke

•

A Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke

•

A Magyarországi Unitárius Egyház püspöke

•

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára

•

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének országos főrabbija

•

A Magyar Köztársaság Érdemrendje Nagykeresztjének tulajdonosa

III. Államtitkárok •

A KEH vezetője

•

Államtitkárok

•

Kormánybiztos

•

KSH elnöke

•

A Gazdasági Versenyhivatal alelnöke

•

KEHI elnöke

•

PSZÁF elnöke

•

HTMH elnöke

•

A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke

•

A legfőbb ügyész helyettese

•

Az ÁSZ alelnöke

•

AZ állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese

•

A Legfelső Bíróság kollégiumvezetői

•

A Magyar Nemzeti Bank alelnöke

•

Az ORTT tagja

•

Az Alkotmánybíróság főtitkára

•

AZ OGY főtitkára

•

Az országgyűlési pártok frakcióvezető helyettesei

•

Az OGY állandó bizottságainak elnökhelyettesei

60

•

Az MH parancsnoka, vezérkari főnöke

•

Az országos rendőrfőkapitány

•

A Határőrség országos parancsnoka

•

Az MTA alelnöke

•

Az MTA főtitkára

•

A Magyar Köztársaság Érdemrendje Középkereszt a csillaggal kitüntetés tulajdonosai

IV. Szakállamtitkárok •

A KEH helyettes vezetője

•

A MEH helyettes államtitkára, a minisztériumok szakállamtitkárai (abc-sorrendben, az egyes minisztériumokon belüli saját rangsoruk szerint)

•

A KSH elnökhelyettese

•

A KEHI elnökhelyettese

•

A PSZÁF elnökhelyettese

•

A HTMH elnökhelyettese

•

A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnökhelyettese

•

Az IH főigazgatója

•

Az NBH főigazgatója

•

A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat főigazgatója

•

Az MH VKF első helyettese

•

Az MH Katonai Bizottsági Hivatal vezetője

•

Az MH Katonai Felderítő Hivatal vezetője

•

A VPOP parancsnoka

•

A BV országos parancsnoka

•

A Polgári Védelem országos parancsnoka

•

A Tűzoltóság országos parancsnoka

•

Az ÁSZ igazgatója

•

Az OBH vezetője

•

Az ORTT főigazgatója

•

Az OGY gazdasági főigazgatója

•

AZ OGY Külügyi Hivatala vezetője

•

Az OGY jegyzője

61

•

Az OGY állandó bizottsága tagja

•

AZ LB főtitkára

•

Külföldre akkreditált magyar nagykövetek

•

Budapest Főváros főpolgármester-helyettese

•

Budapest Főváros jegyzője

•

A megyei közgyűlés elnöke

•

MTA főtitkár helyettese

•

Egyetem rektora

•

A Magyar Köztársaság Érdemrendje középkeresztjének tulajdonosa

V. Hivatalvezetői besorolású személyek •

Országgyűlési képviselő

•

OGY elnöke kabinetfőnöke

•

Megyei közigazgatási hivatalok vezetői

•

A miniszter felügyelete alatt álló országos hatáskörű szervek vezetői (ha nem nyertek más besorolást)

•

A Magyar Köztársaság tábornoka

•

Megyei jogú városok polgármestere

•

Budapesti kerületek polgármestere

•

Főiskola főigazgatója

62

Melléklet 2. Az egyéni rangsorolás rendje: a) Rendkívüli és meghatalmazott nagykövetek, (pro)nunciusok, főbiztosok b) Az államfők mellé akkreditált rendkívüli követek és meghatalmazott miniszterek és az internuncius c) A külügyminiszter mellé akkreditált állandó ügyvivők d) A nagykövetségek mellé akkreditált állandó ügyvivők e) A követségek ideiglenes ügyvivői hivatalba lépésük dátuma szerint f) A nemzetközi szervezetek képviseletvezetői g) Tiszteletbeli konzulok, érdekképviseleti hivatalvezetők h) A nagykövetségi tanácsosok i) A nagykövetségi I. titkárok A nagykövetségi tanácsosok, titkárok rangsorolását adott kategóriájukon belül annak a jegyzéknek, levélnek a dátuma határozza meg, amelyben a fogadó állam külügyminisztériumának bejelentették kinevezésüket, illetve működésük megkezdését.

63

VIII. IRODALOMJEGYZÉK Görög Ibolya: A nyilvánosság kelepcéi Athenaeum Kiadó, Budapest 2004 Görög Ibolya: Protokoll - az életem Athenaeum Kiadó, Budapest 1999 Hidasi Judit: Na és, hogy tetszik Japán? Terebess Kiadó, Budapest 1999 Hidasi Judit: Szavak, jelek, szokások Windsor Kiadó, Budapest 1998 Dr. Kovács István: Nagy üzleti illemkódex Intermarkpress, Budapest 2000 Köves J. Júlia: Illik tudni K.u.K. Kiadó, Budapest 1994 Lőcsei Judit: Etikett és protokoll alapjai Szókratész Külgazdasági Akadémia, Budapest 2001 Ottlik Karoly: Protokoll Protokoll 96 Könyvkiadó, Budapest 1993 Ottlik Károly: Protokoll A-tól Z-ig Protokoll ’96 Könyvkiadó, Budapest 1997 Protokoll útmutató Külügyminisztérium, Budapest 2001 David Robinson: Az üzleti élet illemtana Perfekt Kiadó, Budapest 2001 Dr. Sille István: Illem etikett protokoll KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest 2000 Dr. Vámos Lászlóné: Nyolc miniszter volt a főnököm Szilvia és Társa BT, Budapest 1998 Terri Morrison, Wayne A. Conaway, George A. Borden Ph.D: Meghajlás vagy kézfogas? Alexandra Könyvkiadó, Pécs 1994 Előadás jegyzet

64