NEMZETI TEHETSÉG PROGRAM „Tehetséggondozási alapismeretek és módszerek terjesztése a Martonvásári Tankerületben” (NTP-EFT-MPA-12)
A martonvásári Művészeti Iskola igazgatójával, Nemes Józseffel és helyettesével Bódi Árpáddal, a tehetséggondozással kapcsolatos éppen záruló projekt vezetőjével beszélgettünk tehetséges gyermekeink és velük foglalkozó pedagógusaink lehetőségeiről, valamint a projekt eredményeiről.
A tehetséges gyermekek elkallódnak? Nemes József – Nem mondanám, hogy elkallódnak. Ha egy területen dominánsak, az minden iskolarendszerben megmutatkozik. Az iskolák egy részüket, jól felfogott érdekükben, gondozzák is. Ugyanakkor, ha az a terület van helyben felkarolva, amelyben megmutatkozik a tehetség, az szerencsés egymásra találást jelent. De általában ekkor sem mint személyiséget fejlesztik, hanem csak a tehetség területeinek egy kiragadott részét, abból próbálják meg kihozni a legtöbbet. Bódi Árpád - Az elkallódás helyett inkább azt mondanám, hogy a gyerekek 80-90%-a nem tud mit kezdeni a tehetségével, nem talál önmagára. A tehetséges gyermekek szülei is képbe kerülnek? NJ Számunkra Azért fontos a program szülői vonala, mert bizonyos sémák kialakulnak a családban a neveléssel kapcsolatban. Nem biztos, hogy a szülő fel van készülve gyermeke tehetségének kezelésére. Ez a program pedig egyben egy fórumot is biztosít számukra, ahol válaszokat kaphatnak a szokványostól eltérő viselkedésű gyermekeikkel kapcsolatos kérdéseikre. Így az oktatási intézmény már nem csak a gyermeket, hanem a szülőt is neveli? NJ Csak lehetőség, hogy a szülők bekapcsolódhatnak a rendszerbe. BÁ Egy most beadott pályázatban a szülők legalább negyedét be kell vonni. Az órákon ott lesznek a szülők is. Milyen forrásból valósulnak meg ezek a projektek? BÁ Ez egy pályázat sorozat. Két szervezet 2-2 milliárdos forrással rendelkezik három évre. Ezt pályáztatják. A nálunk most megvalósult értéke mintegy 860 ezer forint. Kétszer két napot foglalt magában a képzés, az elsőn az iskolák vezetői vettek részt, a másodikon a tanári karból delegált kollégák. Hogy került éppen a Művészeti Iskolába a tehetséggondozás? BÁ Minden intézményben folyik tehetséggondozás. Ugyanakkor kevés az, amelyik megértette a most felépülő rendszer előnyeit, a benne rejlő lehetőségeket. Mi egy Leader tanulmány kapcsán elemeztük az intézményeket és, hogy milyen tehetség programokat futtatnak. Az eredményből kiderült, hogy
elszigetelten, nem a mostani rendszernek megfelelően gondolkodnak erről. Az volt az egyik apropója a járási szintű konferenciának, képzésnek. A művészeti iskolák hagyományosan a művészeti ágakban tehetséges gyermekeket gyűjtik be, ennek volt szerepe abban, hogy intenzívebben foglalkozik az iskola ezzel? BÁ Természetesen. Mi alapvetően tehetséggondozó intézmény vagyunk. Jobban érezzük azokat a hátrány területeket, személyesebb a kapcsolat a gyerekekkel így jobban előtérbe kerülnek az egyéni hajlamok is. Mennyire vesznek szívesen részt a pedagógusok ebben a programban? BÁ 3-4 évvel ezelőtt, amikor itt a Művészeti Iskolában elkezdtük, akkor továbbképzésekre kezdtünk el pályázni. Amiken akkor részt vettünk, azok színvonala megdöbbentő volt, napi 8-10 órát szívesen ültünk végig anélkül, hogy este fáradtságot éreztünk volna. Most mi is ideális körülményeket igyekeztünk biztosítani, azoknak a képzéseknek a hangulatát szerettük volna visszahozni. Szerintem ezért is voltunk sikeresek. Szakmai és lelki feltöltődésre egyaránt szüksége van pedagógusoknak. Csendes helyen, nyugodt körülmények között, kiváló technikai feltételekkel, kitűnő előadókkal rendelkeztünk és így vontuk be őket a munkába. Hogy jut el a képzés eredménye a gyerekekhez? BÁ Úgy fogalmaztuk meg a pályázatunkban, hogy ez egy érzékenyítő program. Más esetben, ha nyernek valamilyen pályázaton, brutális mennyiségű adminisztrációt vesznek a nyakukba, ami valóban elszívja a tanárok energiáját. Ezek a pályázatok viszont kezelhető méretűek. Azt tervezzük, hogy együttműködést alakítunk ki a térségben. Tehetség hálózat építését tervezzük, amelyek között a tanárok és a diákok áramoltatása megvalósulhat. A cél, hogy minden gyerek azt a típusú tanárt kapja, amelyikre neki van szüksége. Illetve egy tanár se maradjon úgy, hogy az adott településen az ő képességeire ne legyen szükség. A tehetségek gondozásához is rendelkezésre állnak majd források? BÁ Külön pályázat formájában ugyanarról a helyről érhetők el források. A pedagógus pályázik? BÁ Nem árt, ha van pályázati rutin, de az egyik szervezetnél magunk is meglepődtünk, milyen egyszerű a rendszer. Ha a szakmai anyag létezik, gyakorlatilag 1-1,5 óra alatt végezni lehet a feltöltéssel. A továbbképzésen találkozhattak ezzel a pedagógusok? BÁ Nem, ezzel még nem. Valószínűleg egy következő találkozás témája lesz. Most egy jó gyakorlatot mutattunk be, az utat, ahogy eljutottunk idáig. Ez volt az első nap, amelyen a kollégákban megfogalmazódhatott, hogy ők is tehetségponttá válhatnak. A második nap dr. Mező Ferenc adott elő. A Debreceni Egyetemen tehetséggondozás specifikus pszichológus tehetségazonosításról beszélt és tanulástechnikáról, amelyre azért van szükségük a tehetségeknek,
hogy gyorsabban tanuljanak, több idejük maradjon azzal foglalkozni, amiben kitűnnek. Pénteken délutánonként Jesztl József játékpedagógus, szociológus érkezett, aki egy-másfél órában elméleti alapot nyújtott, majd a gyakorlatban is ki kellett próbálniuk - játszaniuk is kellett(!) - a tanároknak azt, amit majd átadnak a gyerekeknek. Iskolánként két tanár vett részt. Ez nem csepp a tengerben? BÁ Tantestületenként négy embert értünk el, ami kis iskolában sokat jelent, az ercsi Eötvösben valóban kevésnek tűnhet, de úgy vettem észre, hogy minden pedagógus feltöltődéssel és szándékkal ment el. Igazából én is egyedül kezdtem el és ma már nem is tudom, hányadik programunkon vagyunk túl és csak idén 4,5 - 5 millió forintot tudtunk tehetséggondozásra lehívni akár Kárpáti tanár úr „Ego et Mundi” tehetséggondozó csoportja számára, akár a tantestület számára továbbképzésre, akár kifejezetten a gyerekek részére. Hogyan segít a játék a tehetséggondozásban? BÁ Tehetségekkel foglalkozni öröm és felelősség is, de nem várt eredményekkel is járhat. Nekem van egy álmom. Az, hogy amit velük el tudunk érni, azt visszavezetjük a normális képességűekhez. (Szándékosan használom a normálist az átlagos helyett!) A tanárok többségében úgy gondolják, hogy azon a területen kell megindítani a gyerekekkel való foglalkozást, ahol a legkisebb az ellenállás. Ezért nyúlnak sokan a játékokhoz. Úgy gondolják, hogy ha játékba csomagolják a tanulást, akkor a gyerek majd élvezi azt. Igazából viszont a gyerek leveszi, hogy a tanár „tanultatni” akar, és leginkább azért vesz részt benne, mert számára viszont ez a legkisebb ellenállás útja. Igazából az összes edukatív játékot elutasítja hosszú távon a gyerek. Tudni érdemes, hogy a játékok alapkompetenciákat erősítenek, tanulási készségeket alapoznak meg, de nem helyettesítik a tanulási folyamatokat és eszközöket! Tehát nem játszva tanulunk, hanem azért játszunk sokat, hogy könnyűvé váljon például a tanulás. Ezek szerint a tanárt valahogy kizárja a játék folyamatából? BÁ Igen. A gyerekeknél csak azért kell veszítenem az első körben, hogy megérezzék a játék alapvetéseit. Ők nem félnek veszíteni, nekifutnak egy helyzetnek 10-15 alkalommal is. A felnőtteknél ez nincs így, ők úgy érzik, veszítenek valamit. Nem ugyanabban a világban játszanak: a felnőtt számára a vesztes helyzet nem megengedett, „életveszélyes”. A gyerek számára viszont a felnőttekhez való felemelkedés lehetőségét jelenti, hisz a játék világában felnőtt és gyerek lényegében indulhat egyforma esélyekkel is. Bár nagyon nehéz, de meg kell tanulni veszíteni, ami talán gyerekekkel szemben könnyebb. Visszatérve a játékok szerepére, a változatos játékok nem egy, nem két szituációra, hanem az életre készítik fel. Kap a pedagógus konkrét segítséget abban, hogy játékon keresztül eljuthasson a gyerekig? BÁ A játék abban ad segítséget, hogy a tananyagot könnyebben sajátítsa el a gyerek. A játék oktatása azonban nem abból áll, hogy ez, vagy az a játék van, és azt fogom oktatni, lenyúzok róla 100 bőrt. Ez értelmetlen. Minden játéknak saját logikája van, amit nem edukatív céllal kell használni. A lényeg az,
hogy lásson egy folyamatot, értse meg a rendszert, és annak alapján meg tudja csinálni önmaga is a játékot. Minden iskola tehetségponttá válhat? BÁ Távolról sem. Sok feltételnek kell megfelelnie. A Kárpát-medencében kb. 1000 tehetségpont van. Ennek fele civil szervezet. A másik fele közép-, általános és művészeti iskola. Várhatók tehetségnapok. Mik ezek? BÁ A program bármennyire is jó, önmagában keveset ér, el kell juttatni az emberekhez. Ez egy bemutatkozás, amelyben a tehetséggondozás bemutatkozik. Az első tehetségnapunk Kárpáti tanár úr segítségével zajlott le: Ego et Mundi címmel. A program tapasztalatai mit mutatnak? BÁ A vezetők véleményét kértük. Ők úgy érzik, hogy szükségük van olyan eszközökre, amelyekkel elérik a kiemelkedőket, a 3-5% tehetséges gyereket. Kitörési pontot jelent a tehetségpont hálózat a tehetségek gondozásában? NJ Az összes ilyen pályázat mind-mind eszköz az iskolák vezetői számára, hogy elindítsák ezt a folyamatot. Intézményen belül tudják az aránytalanságot kompenzálni, ami benne van az oktatási rendszerünkben. Ha tovább lépünk térségi, járási szintre, ami cél, és együtt dolgozunk, akkor valóban hathatós támogatást tudunk adni a tehetségeknek, akiket felfedezünk. Egyénre lebontva? NJ Ha tudjuk egy adott tehetségről, hogy mik az erősségei, mik a gyengéi, akkor minden pedagógus másképp, sokkal nagyobb hatékonysággal áll hozzá a gyerek fejlesztéséhez. Elég az eszköz, amit kapnak, tudnak majd ezáltal foglalkozni a tehetségekkel? BÁ Nem tudnak egy konkrét eszközt kapni. Minden iskola azzal nyer, ha sikerül egy kollégát tehetség koordinátorként „üzembe állítania”. Neki kezdetben el kell látnia azokat a feladatokat, melyek a tehetséggondozással kapcsolatosak. Ez a gazdasági résztől indul és egészen a pszichológusi alapfeladatokig nyúlik ki. Van reális esély arra, hogy ez így működjön? BÁ Elég sok információt adtunk arról, hogy tehetség szakértőt lehessen egy-egy tantestületben kinevelni. Vannak erre ingyenes képzések is. Kompetencia nélkül ugyanis nem tudnak tovább lépni. Mi is ezen az úton indultunk el. Hogy konkrét programot tudnak-e majd írni, az valójában leterheltség kérdése. Mire van konkrétan szüksége egy igazgatónak, hogy belefogjon? NJ Két lépcsősnek gondolom. A futó „tehetség hidak” program lehetőséget ad arra, hogy kollégák, akik rátermettek, szakmai képzést, kiegészítő információt kapjanak. Az itt elvégzett plusz feladataikat dotálja a rendszer. A következő lépés az, hogy az irány, amelyet magáénak vall egy tantestület, beépüljön az általános iskolai és művészeti iskolai tanmenetbe.
Kinek a milyen támogatása kell, hogy egy igazgató elindítsa a folyamatot? NJ A köznevelési rendszer előírja, hogy tehetséggondozási programokat kell működtetni. Méghozzá tehetségkövető rendszert! Ez új, most szeptembertől él, bár véleményem szerint kevesen értik, hogy ez mit takar. Vannak tehetséggondozó órák, amelyeket be kell építeni a tanmenetbe. Jogi háttérszabályozás szükséges még, hogy a törvényi szabályozás valósággá váljon. Azt próbáljuk generálni, hogy a programokba bekerüljön, így az adott pedagógus fizetett óraszámába beépülő tevékenységeként működik tovább. Helyben, a Művészeti Iskolában minden adott a tehetséggondozó program működéséhez? NJ Igen. Természetesen a fenntartó engedélyezi még a módosuló óraszámokat, annak mértékét, hogy a fizetett keretekbe beleférjen. Úgy látom, hogy a mi tankerületünk teljes egészében elfogadja, fontosnak tartja, hogy ez a terület működjön. Egy ilyen tevékenység a szülők felé való visszacsatolásban is jelentős, ami vonzóvá teszi nem csak az iskolát, hanem az egész térség oktatási struktúráját, erősíti megtartó erejét. Ez a program egyben növeli az iskolák és a pedagógusok szabadságát is? BÁ Hogy tudjuk, hogy mit kell tennünk, először rendet kell tenni az asztalon. A tantervek behatárolják az iskolák lehetőségeit, rendet tesznek. A kreatívabb pedagógusok nyilván úgy érezhetik, hogy megkötötték a kezüket. Jó kérdés, hogy ez a program növeli-e a szabadságot kompenzál-e ilyen értelemben? Bizonyos, hogy itt van lehetőségük arra, hogy az egyébként is érdekesen gondolkodókat olyan programokkal kínálják meg, ami a számukra való. A roppant kreatívak gyakran „szomjaznak”, ezért alul is teljesíthetnek. Ez érvényes pedagógusra és diákra egyaránt. A tehetséggondozás külön témája pontosan ezért az alulteljesítő, de tehetséges diákok azonosítása és fejlesztése. Célok? NJ A rövid távú cél az, hogy minden intézményen belül meginduljon egy gondolkodás, aminek nyomán tehetségponttá válhatnak. Ennek következtében hozzáférhetnek majd mind a szakmai mind az anyagi támogatásokhoz, ami előre tudja vinni a munkát. Ha ez megvalósul, az már egy jó bázis arra, hogy valódi együttműködést alakítsanak ki egymás között. Minél több program fut, annál jobban húzza majd magával a most még meg nem mozduló intézményeket is. Nulláról kell indulni? BÁ A Beethoven Iskolában, vagy a ráckeresztúri Petőfi Iskolában évekkel ezelőtt a sok-sok pályázattal már elindult egy folyamat. Tehetséggondozás már van, csak arra a folyamatra, rendszerre nincsenek ráállva, amelyben két milliárd forintot tartalmaz a „persely”. Mi az iskolák vezetőinek véleménye erről a folyamatról? NJ Mondhatom, hogy meglepően nyitottak voltak. Nagyon pozitívan gondolkodnak. A visszajelzések alapján van igény rá, megfelelő az intézmény vezetői hozzáállás, a generáló erő megvan.
Jól látom, hogy a tehetséggondozáshoz minden adott? Motiválható gyerekek, motivált pedagógusok, megfelelő projektek, nyitott intézményvezetők, támogató Tankerület és forrás is? BÁ Igen. Csak lépni kell.
