Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE ÁJK, ősz 1. BEVEZETÉS

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz 1. BEVEZETÉS Kisebbségekkel és a nemzettel kapcsolatos fogalmak. A nacionalizmusok tipológiája. A homogenizáló állam eszköztára. Kötelező olvasmány a témához: GYŐRI SZABÓ RÓBERT: Kisebbség, autonómia, regionalizmus. 2006. Osiris Kiadó, Budapest. Ajánlott olvasmány a témához: MALCOLM M. SHAW: Peoples, Territorialism and Boundaries. 1997. EJIL. pp. 478–507 GÁBOR KARDOS: Role for the Kin-states? = Beyond Sovereignty: From Status Law to Transnational Citizenship? Szerk.: Osamu Ieda. Sapporo, Hokkaido University, 2006. pp. 127–138.

I. Nemzet fogalma Objektív feltételek: nyelv, vallás, származás, hagyomány (közös kulturális örökség, eredet mítosza) Szubjektív feltétel: nemzethez tartozás hite. Ernest Renan: tudatosan, szabadon választott történelmi tradíciók II. Nemzetállamok Európában polietnikus (állam)nemzet vs. kultúrnemzet 1. polietnikus nemzet: Nyugat-Európára jellemző felfogás jellemzői: közös terület (ugyanazon jogi-gazdasági keretekhez való tartozás), állampolgári viszony. Közös politikai részvétel, kollektív szuverenitás. Eredendően Franciaországban honos felfogás az állam oszthatatlan, egész 2. kultúrnemzet: Kelet-Közép-Európára jellemző felgfogás jellemzői: nyelv és kultúra azonossága. Származás mítosza vagy valódisága. Németország: széttagolt összetartozástudat, népszellem (Volksgeist) 3. harmadik felfogás: az előző kettőn kívüli megoldás: egyik sem megfelelő a kettő közül, nem jelenthet minden esetben teljes elméleti keretet. Például: Magyarország. A polietnikus nemzetbe beletartoznak Magyarország kisebbségei, DE nem tartoznak bele a határon túli magyarok. A kultúrnemzet koncepciója pedig elfogadva a magyarság egészét, a magyarországi kisebbségeket rekesztené ki. Nacionalizmus (jelentéstartalma, eredete, problémái): emberiség természetből fakadóan nemzetekre oszlik. Identitás forrása a nép: a nép nemzetként való újradefiniálása. A legfontosabb közösségtípusú szerveződés. Kollektív személyiség. Ideológia helyett inkább politikai doktrína. Gyűjtőterminus. Sok az érzelmi elem benne. Hitelvei: - mindenkinek egy nemzethez kell tartoznia. Az emberiségnek nemzetállamokban kell élnie, mindenkinek saját nemzete államában - nemzetet alkotó elemek között organikus viszony. A nemzet szerves egész - az állam nem az áp-okat, hanem a nemzetet képviseli - kulturális kohézió, politikai egység. Állami kultúra = nemzeti kultúra - legerősebb kollektív tudat - nemzeti értékek az univerzális értékek felett állnak Fajtái: többféle csoportosítás létezik. (morális szempontok, célok szerint, képviselői alapján, kulturális/politikai, egyéb)

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz Jövőbeli szerepe: 1. Nemzetállamok elsorvadása (regionalizmus + szupranacionalizmus, szubszidiarizmus és földrajzilag távoli döntéshozatal) kétirányú folyamat. Francis Fukuyama (lib.dem győzelme) VAGY 2. Zbigniew Brzezinski: a nacionalizmus lesz a XXI.sz. meghatározó szervező eszméje. S. P. Huntington: vallás (származás, cilivizációk) 1989 – új államok alakulnak nagyobb számban: ugyanaz a probléma, mint 1919-20-ban? az etnikai és államhatárok nem esnek egybe

MALCOLM SHAW: Peoples, Territorialism and Boundaries Vizsgálati terület: Új államok: régi közigazgatási határok államhatárok. Nk-i határok jogi vonatkozásai az emberi jogokkal összefüggésben. Az új állam az, amely az önrendelkezést gyakorolja. Államelismerés és a határok elismerése nem ugyanaz. A valóságban persze van köztük kapcsolat. Új államok a volt államok területén (korábbi régiók kiszakadása: 1. Önrendelkezés: a népre vonatkozik, mely adott területen nyilvánítja ki szándékát 2. Területiség: a korábbi közigazgatási határok sértetlenségének elve I. Önrendelkezés - jogi és politikai vonatkozása is van. A politikai elvek szélesebb keretben érvényesülnek (nemzetiségi mozgalmak, nacionalizmus) - az I. világháborút követően kialakult gyakorlat az önrendelkezéssel kapcsolatban: o békeszerződések o mandátumrendszer - először az ENSZ AO 1. és 55. cikke említi a fogalmat, mint az államok közötti békés viszony alaját. - így a dekolonizáció motorjává válhatott a modern NK-i jog megkerülhetetlen alapelve - jelentése a dekolonizáció idején: a volt gyarmati területeken élők szabadon megválaszthatják az adott terület politikai státuszát: a. függetlenség b. beolvadás egy szomszédos államba c. szabad társulás egy szomszédos állammal d. bármi egyéb az emberek döntésének következményeként. a területi dimenzió elsődleges fontosságú maradt. (a nk-i jog is ezt garantálja. Állam nincs terület nélkül.) Első alkalmazása: Burkina Faso/Mali-ügy - a gyarmatokon kívül alkalmazás: 1. 1949-es genfi egyezmények 1977-es kiegészítése: gyarmati elnyomás, idegen megszállás és fagyűlölő rendszerek ellen küzdő népcsoportok joga az önrendelkezéshez. 2. Önrendelkezés és területi egység kapcsolata: nemzeti (állami) egység és területi integritás sérthetetlensége (1975 Helsinki) 3. Jugoszlávia (uti possidetis) - Kikre vonatkozhat az önrendelkezés joga? 1. Nemzeti-etnikai csoportok? Vallási csoportok? Politikai/szecesszionista mozgalmak? Önrendk. a NÉP joga.

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz II. Kisebbséghez tartozók joga - Másik kollektív jog az önrendelk. mellett, ami terülere vonatkozik. - Két világháború közötti politikák. - II. Vh után: az individuális emberi jogok felé tolódik a hangsúly - 1966: Polgári és Politikai Jogok Nyilatkozata: 27. cikkely: kisebbségek kulturális, vallási, nyelvi jogok kollektív és egyéni gyakorlásának szabadsága. 1. Nem definiálja a kisebbség fogalmát. 2. Ezek a jogok lényegében csak adott TERÜLETEN folytatott életmód során érvényesülhetnek. - 1992: Nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi csoporthoz csatlakozók jogának ENSZdeklarációja: nem folytatható olyan tevékenység amely a szuverenitás, területi egység és az államok függetlenségének megsértésére irányul. - 1995: EBESZ nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretmegállapodás: 1. Nyelvi jogok 2. Helyi elnevezések 3. Oktatás területiség helyi kompetenciák autonómia külkapcsolatok? Példa ezen jogok érvényesülésére: román-magyar alapszerződés (1996): oktatási, kulturális, vallási intézmények alapítása és fenntartása. Anyanyelv magánjellegű és közigazgatásbeli használata, részvétel garantálása a politikai, gazdasági, kulturális és közéletben. Helyi elnevezések használata. KAPCSOLATOK FENNTARTÁSA AZ ANYAORSZÁGGAL. Az etnikai arányok szándékos megváltoztatásának tilalma. A felek elismerik egymás területi integritását és a határ sérthetetlenségét. NEM ESIK SZÓ BENNE AUTONÓMIÁRÓL. Autonómia: elfogadott nk-i jogi elv. DE: személyi elvű vagy területi autonómia CSAK az állam jóváhagyásával valósulhat meg. III. Határok Csak az államhatárokat védi a NJ. - uti possidetis 1. terjeszkedő hatalmak közötti konfliktus feloldása 2. a spanyol birodalom utódállamai közötti konfliktus megelőzése - Latin-Amerika Afrika (1964, Kairó) - Önrendelkezés az uti possidetisnek megfelelően. - Határviták: állam nem = nemzet - Határkiigazítás: 1. felek megegyezése szerint (szerződés vagy választottbíráskodás) 2. elbirtoklás és tartós használat (gyarmati időszakban) - átmeneti mechanizmus, ami a stabilitást szolgálja, „befagyasztja” a területi felosztást. Nem örökérvényű felosztás. Problémák 1. jogilag nem teljes értékű szabály 2. sérti az önrendelkezés elvét és az emberi jogokat általában 3. Aktuális példák: FÁK 1991, Grúzia (Abházia), Azerbajdzsán (Nagorno-Karabah), Oroszország (Krím), Moldova (orosz kisebbség) Csehszlovákia 1993,

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz 4. Az őslakosok problémája: - egy régióban bizonyos népcsoport tagjai attól tartanak, hogy elszakadva az anyaállamtól kisebbségbe kerülnek Kanada-szindróma - egy többségben lévő etnikai csoport egy ellenséges utódállamban találja magát Szerb-szindróma 5. Önrendelkezés problémája: pontosan melyik csoportnak van joga hozzá? Kik élhetnek területi követelésekkel? Őslakosok, etnikai, vallási csoportok, kulturális és politikai csoportok…

GÁBOR KARDOS: Role for the Kin-States? Miért védjük a kisebbségek jogait? - Hivatalosan: egyéni emberi jogokat is érint, megőrzi a közösségek karaktereit - Valójában: eltér a jogászi és a politológusi felfogás - Két cél: stabilitás és biztonság (az identitás védelme) - Az identitásmegőrzés cél és eszköz is egyben a nk-i biztonság érdekében - Ha a kisebbségek jogának védelme valóban érték, akkor meddig rendelhető alá biztonságpolitikai megfontolásoknak? Kik védjék a kisebbségi jogokat? 1. a kisebbségekhez tartozók és a közösségek maguk, élnek a szabad szervezetalapítás jogával, az oktatási jogokkal, felállítják saját intézményrendszerüket és gyakorolják önkormányzat jogaikat 2. az állam, amelyben élnek, az állam minőségi feltétel- és garanciarendszert állít fel (így gyakorolva ellenőrzést a kisebbségi intézmények felett) 3. a nemzetközi intézményrendszer, amely ezt a célt szolgálja, kisebbségi jogok = emberi jogok. A kisebbségek védelme az államok alkotmányos rendszerének része. Az állam köteles gondoskodni erről. Kisebbség  többség problémája. 4. az anyaállamok. A Nk-i emberi jogok része a kisebbségvédelem. Habár a kisebbségek követelik a jogaik megvalósítását, az állam ezt kiválóan teszi, és a nk-i intézményrendszer is hatékonyan működik, mindig van lehetőség, hogy az anyaállam is szerephez jusson. Kérdés: Milyen szerep legitim és mi ássa alá a kollektív biztonságot? Az anyaállam (kin-state) szerepe Négy akciótípus a határon túli kisebbségek védelme érdekében 1. nemzetközi intézmények és mechanizmusok keretében az anyaállamok a nk-i intézményrendszerre hagyják az emberi jogok betartatását. Külpolitikai célok legitim megvalósítására is jók. Pl. Írország és a brit katolikusok, Törökország és Ciprus, Ausztria és Dél-Tirol, Ciprus és a görög ciprióták (NBr-val) EBESZ, ET, EP-hez lehet közvetlenül fordulni. Hatékony és előnyös eszköz. A nk-i szervezetek nem csak reagálnak, hanem be is csatornázzák a problémát. 2. együttműködésben a befogadó állammal

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz közös akciók, nyilatkozatok, bilaterális egyezmények, konkrét lépések tart. ide. Ezek enyhíthetik a feszültséget a két állam között, de felerősíthetik is a feszültséget, ha a befogadott kisebbség számára az anyaország nem kellő mértékben képviseli érdekeiket! 3. a befogadó állam felé irányuló politika segítségével külpolitikai megoldások és multilaterális normák tartoznak ide. Nagyhatalmak és Nk-i szervezetek nyomásgyakorló politikái. KK-Európa / Nyugati hatalmak paktománia. MERT: az Államok közötti stabilitás Európa érdeke. (NATO, EU) (alapszerződések létrejötte) 4. hazai jogszabályalkotás a határon túli kisebbségekkel kapcsolatban unilaterális akciók: 1. alkotmányos megoldások, jogszabályalkotás (a kormány kezdeményezi rendszerint) 2. politikai és szándéknyilatkozatok (parlamenti többség áll mögötte, szélesebb) -

-

-

-

-

Európa: alkotmányos garanciák a határon túli kisebbségek védelmére a II. Vh. után. Ez konstans faktor maradt. Legalább ebben kontinuitás mutatkozik a különböző kormányok alatt. Kivéve: KK-Európa, ahol a szocialista államok megállapodtak, hogy nem kritizálják egymás kisebbségpolitikáit (ez a nk-i tőkésosztályt erősítené) A nemzeti jog nem írhatja felül a nk-i normákat Fő kérdések: nyelv, oktatás, kultúra, képviselet az anyaállami szabályozás nem lehet a befogadó állam más polgáraira nézve diszkriminatív. Anyaállam egyoldalú akciója esetén is a befogadó állam egyetértése lenne szükséges, ha nincsen nk-i jogi szokás a kérdésben. Jó szándék elve szerint kell eljárni. DE a befogadó államnak is kritizálnia KELL a lépéseket, ha szükséges. ha az anyaállam hazai jogszabályának illetékességi területe túlterjedne az államhatáron, akkor: - felléphet az állam, melynek állampolgárait érinti a szabályozás - felléphet a Nk-i közösség is. ha egy befogadó állam nem lép fel egy anyaállam olyan akcióival szemben, mely a befogadó állam kisebbségeire irányul, akkor az ne lépjen fel más anyaállammal szemben. (Románia kritizálta a magyar szabályozást, de nem tette ezt korábban a szlovákkal)

Összegzés: Szuverenitás hanyatlása és az állam alkonya vagy anyaállamok megerősödése Jelenleg: ahol a Nk-i jog érvényben van, ott nincsenek biztonságpolitikai aggályok. Az anyaállamnak a következőket kell betartania (javaslatok): - a befogadó állam és a Nk-i közösség szerepének primátusa a határon túliak ügyében - Nk-i emberi jogi normák és a nk-i szervezetek előírásainak betartása - bilateralizmus támogatása - egyoldalú akció esetén a kulturális kérdésekre kell összpontosítani és kerülni az anyaállam területén kívüli hatásokat.

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz II. NEMZETKÖZI JOGI ÉS INTÉZMÉNYI KÖTNYEZET, AJÁNLÁSOK Kin-state politika és a nemzetközi jog: Kollektív szabadságjogok, önrendelkezés, „szoft” intervenció. Az EBESZ ajánlásai. Kötelező olvasmány a témához: The Bolzano/Bozen Recommendations on National Minorities in Inter-State Relations & Explanatory Note. OSCE High Commissioner on National Minorities. 2008. The Hague. Ajánlott olvasmány a témához: RICHARD H. THOMPSON: Ethnic Minorities and the Case for Collective Rights. In: American Anthropologist, New Series, Vol. 99. No. 4. (Dec., 1997) pp. 786–798 NICHOLAS TURNER and NANAKO OTSUKI: The Responsibility to Protect Minorities and the Problem of the Kin-State. In: Policy Brief. (No.2, 2010)United Nations University

The Bolzano/Bozen Recommendations on National Minorities in Inter-State Relations & Explanatory Note Alapvetés: 1. az etno-kulturális és állami határok csak elvétve esnek egybe. Szinte minden állam rendelkezik HT-i kisebbséggel összekötő kapocsként funkcionálnakdialógus, tolerancia. 2. cél: a kisebbségekhez tartozók szabad és békés célú kapcsolatokat alakíthassanak az anyaországgal + gazdasági és kulturális kötelékek erősítése, VISZONT: 3. ha az anyaország fellép a HT-i kisebbségei érdekében, akkor politikai feszültség keletkezhet 4. a Nemzeti Kisebbségekért felelős Főképviselő (Knut Vollebaek) álláspontja: ki kell dolgozni az állami és kisebbségi érdekekre vonatkozó ajánlásokat, anélkül, hogy a békés és jószomszédi viszony sérülne. 5. A kidolgozott ajánlások NK-i jog érvényben lévő alapelveit és a Főképviselő korábbi tapasztalatait veszik figyelembe 6. Rolf Ekéus (Főképv. 2001-2007) 2001-es nyilatkozatán (Sovereignity, Responsibility and National Minorities) és a Jog a Demokráciáért Bizottság (velencei bizottság) jelentésén (Report ont he Preferential Treatment of National Minorities by their KinState) alapul mindkét dokumentum az anyaállam és külhoni kisebbségei kapcsolatainak szabályozásáról szól. az államoknak kettős szerepe van: 1. felelősek a területükön élő nemzeti kisebbségekért és 2. a NK-i közösség tagjaként a más állam területén élő kisebbségekért is 7. Három alapelv mentén dolgozták ki a javaslatokat: a. A NK-i jog alapján a kisebbséget befogadó állam felelőssége a kisebbség védelme b. Más ország is érdekelt lehet a külhoni kisebbségvédelemben – különösen, ha egyazon kulturális, nyelvi, etnikai, vallási identitással rendelkeznek. DE ez nem jelenti egyben a jogalkalmazás lehetőségét is! c. A külhoni kisebbségek számára nyújtott kedvezményeket csak a befogadó állam egyetértésével szabad kialakítani. Figyelembe kell venni a területi integritás, a szuverenitás és a baráti (jószomszédi) viszony elvét is. 8. Összesen 19 javaslat, 4 fejezetben: - 1. általános alapelvek, 2. nemzeti kisebbségekkel szembeni állami kötelezettségek, 3. anyaállam által nyújtott kedvezmények a HT-iak számára, 4. bilaterális és multilaterális eszközök és mechanizmusok - Mindegyik javaslathoz készült magyarázat is 9. Sajátos fogalmak a javaslatokban:

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz -

Kin-state: olyan állam, melyben a lakosság többsége etnikai vagy kulturális közösséget alkot egy másik ország kisebbségével. Az anyaállam külhoni kötelékeit jelenti még a történelem, a nyelv és a vallás. (a „kin” szó jelentése vitatott, a javaslatok nem tartalmazzák) - Nemzeti kisebbség: széles értelemben használatos. (őslakos, nyelvi, vallási, kulturális, stb…) DE veszi figyelembe azt, hogy a befogadó állam elismeri-e kisebbségnek az ott élő népcsoportokat. 10. 2008 júniusában jelent meg.

I. Általános alapelvek 1. Szuverenitás. Egyik országnak sincsen extraterritoriális joghatósága a befogadó ország beleegyezése nélkül. - Ez a szabály NJ egyik sarokköve is. Először: ENSZ AO 1. és 2. cikkelye. 1975-ös helsinki EBESZ záróokmány IV. alapelve. 1990-es párizsi Új Európa Charta. 1992-es ENSZ KGy deklaráció Az etnikai vagy nemzeti, vallási és nyelvi kisebbségek tagjainak jogállásáról. 1994-es EU Stabilitási és Növekedési Paktum. 2. Minden állam ismerje el és gondoskodjon a területén élő és a joghatósága alá tartozó kisebbségek alapvető szabadságjogairól. Beleértve a kisebbségi jogokat is. - Első óra anyaga. Emberi jogok fejlődése - 1975 helsinki záróokmány, 1950 Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Védelméről szóló Európai Konvenció. 1966 polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya, 1992-es ENSZdeklaráció a kisebbségekről. - A kisebbségek védelme elsősorban, DE nem kizárólagosan a befogadó állam feladata. Ugyanakkor a NK-i közösség figyelmének középpontjában is állnak. indok: a béke és stabilitás megőrzése - A kisebbségi jogok védelme, kisebbségek támogatása ÉS a béke és stabilitás megőrzése kapcsolatát számos EBESZ-dokumentum szabályozza: 1983-as madridi zárónyilatkozat, 1989-as bécsi záróny, 1990-as koppenhágai csúcs záróny., 1992 helsinki, 1993 bécsi, 1996 lisszaboni záróny. 3. Az emberi jogok védelme – így a kisebbségi jogok védelme – a NK-i közösség figyelmének középpontjában áll és érdeklődésére tart számot. - Elsősorban annak az államnak a feladata, ahol a kisebbség él, de a NK-i közösség is aggodalommal kíséri figyelemmel az egyes szabályozásokat. - EBESZ emberi jogi csoportjának 1991-es moszkvai találkozója, a nemzeti kisebbségek szakértőinek genovai találkozása 1991-ben: - Az anyaállamok HT-i kisebbségekkel kapcsolatos aggodalmaikat lehetőleg a NK-i közösség intézményi keretein belül fejezzék ki, betartva a barátságos viszony alapelveit. - A kisebbségekkel kapcsolatos ügyek rendezésében a kooperációt javasolja.


-

ENSZ AO (1. és 2. cikkely) és 1970 ENSZ KGy határozata az államok közötti baráti kapcsolatokról és az együttműködés nemzetközi jogi alapelveiről, koppenhágai dokumentum és EU Stabilitási Egyezmény: jószomszédi viszony elve, barátságos nk-i kapcsolatok és nk-i együttműködés A tagállamok együttműködési kötelezettsége és jelentési kötelezettsége a nk-i szervezetek ellenőrző testületei felé Az államoknak együtt kell működniük és részt venni a tanácsadó testületek és ell. biz-ok munkáiban

4. Egy állam érdekelt lehet abban, hogy más országokban élő kisebbségeit támogassa. De ez nem jelent NJ által is elismert joghatóságot más államok állampolgárai felett, azon ország hozzájárulása nélkül. - Ez a jogosultságok és érdekek közötti különbségre mutat rá. - Egy állam nem gyakorolhat hatalmat más állam polgárai felett annak területén. Ez alól szigorú kivételek vannak csak: nagykövetségek, hajók, külföldön tartózkodó saját állampolgárok. - Konzuli védelem is csak megegyezést követően lehet. - Nem jogosíthat fel anyaállamot egyoldalú fellépésre az a tény, hogy határon túli kisebbséggel rendelkezik. II. Nemzeti kisebbségekkel szembeni állami kötelezettségek 5. Az államnak mindenki számára garantálnia kell a törvény előtti egyenlőséget és védelmet. Nemzeti kisebbségekhez tartozók diszkriminálása tiltott. - 1948: Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (2. és 7. cikkely) - 1966: polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya, - 1966: Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya - 1965: egyezmény a faji megkülönböztetés tilalmáról - 1950: európai konvenció 14. cikkelye - 1997: Amsterdami Egyezmény - 2000: az EU alapjogai - Helsinki, Koppenhága, ENSZ: kisebbségek - Felmerül az arányosság kérdése (kisebbségek „túlzott” védelme: felvételi, munkahelyek…) 6. A nemzeti kisebbségek jogainak elismerése és előmozdítása az állam részéről. Kulturális, nyelvi vallási identitásuk kifejezésének és megőrzésének joga, mindenféle asszimilációs kísérlet nélkül. - A múlt tanulsága asszimiláció a biztonságot veszélyeztető tényező - Homogenizáló nemzetállam és eszköztára Genocídium: szélsőséges, nem tipikus, de nem is ritka Népességcsere, kitelepítés: nem fizikai megsemmisítés, Csehszl, Bosznia Asszimiláció – etnocídium – kulturális genocídium: hatásai: beolvadás, gettósodás, szegregáció, szeparatizmus Fajtái: Erőszakos assz.: (áp-ság megvonása, széttelepítés, nemzetiségi elvű államosítás, közighatárok megvált)

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz

-

Természetes, békés assz.: individualizmusra épít, egyénközpú, liberális demokráciákra jell. (USA) 1960 UNESCO Egyezmény az oktatásban alkalmazott megkülönböztetés elleni küzdelemről ENSZ kisebbségekről szóló deklarációja, EBESZ Koppenhága

7. Az államok ösztönözzék a társadalmi integráció előmozdítását és a társadalmi kohézió megerősítését. Kisebbségek szerepe minden adminisztrációs szinten ÉS NEM CSAK az őket érintő ügyekre korlátozódjon szerepük. A közélet minden szintjén való részvétel előmozdítása. - Stabilitás és béke = kisebbségek integrációja és a diverzitás elismerése - Megfelelő egyensúly kell a kisebbségeket érintő ügyekben az állami befolyásban - Jól integrált állam: kisebbségek és az állam közös részvételével - Állandó és demokratikus folyamat eredménye. Jó kormányzás: tolerálja a kultúrák pluralizmusát. - Kisebbségek joga: nem csak identitásuk megőrzése, HANEM: a kulturális, gazd-i, szociális és közéletben való részvétel szélesebb nemzetfogalom (wider national society) - A pol-i adminisztráció minden szintjén legyenek kisebbségek, ne csak azoknál az ügyeknél, amelyek őket érintik. 8. Az államok ne akadályozzák területükön élő kisebbségekhez tartozók számára a külhoni kapcsolatok kialakítását. Főként olyan népcsoportokkal, amelyekkel közös kulturális közösséget ápol. - Békés célú kapcsolatok - Ez alapvető jog (ENSZ Kisebbségekről szóló deklaráció 2. cikkelye, EBESZ Koppenhága. - Ez egyéni jog. Az állam csak biztonsági megfontolásból korlátozhatja. III. Anyaállam által nyújtott kedvezmények a HT-iak számára 9. Anyaállam kedvezményeket nyújthat külföldön élő személyek számára. Ezek: kulturális, oktatási, utazási kedvezmények, munkaengedély, vízum szerzés.  diszkriminációt kizárva kell megoldani. A befogadó állam viszont ne akadályozza a folyamatot. - Joggal A Demokráciáért Európai Bizottsága (Velencei Bizottság) jelentése: A nemzeti kisebbségek számára az anyaállamok által biztosított kedvezményes bánásmódról (2001): - Állam vegye figyelembe a következőket I. Területi szuverenitás II. Pacta sunt servanda III. Államok közötti barátságos viszony IV. Emberi jogok és alapvető szabadságjogok - Kedvezmények diszkriminációtól mentesek legyenek. Legyen legitim célja (pl.: anyaállam és HT kisebbségei kapcsolatának fejlesztése) és legyen arányos. - Kibocsátott dokumentumok: csak a kedvezmény jogosultságát szabad bizonyítaniuk. Nem lehet politikai kapocs (mint a szem. ig.). Nem helyettesíthet személyi okmányt.


A kedvezmények legyenek elérhetők minden iskolázott érdeklődő számára, függetlenül származástól (arányosan).

10. Az anyaállam tartózkodjon az egyoldalú lépésektől (kedvezmények kialakításakor is). Állam ne adjon közvetlen vagy közvetett támogatást hasonló célú NGO-knak. - A kedvezmények kiszélesítése a szeparatizmus megerősödéséhez vezethet (történelmi példák) gyengíti és fragmentálja a host country társadalmát, sérti a szuverenitást. Tilos az etnikai pártok finanszírozása, személyi okmányok kiadása, és a tömeges állampolgárság megadása. - Ugyanez lehet a következménye a NGO-k tevékenységének is, EZÉRT: az államnak korlátozni kell a területén működő olyan szervezeteket, amelyek máshol a szeparatizmust szíthatják. 11. Állampolgárság feltétele lehet: nyelvi kompetencia, kult-is, családi, történelmi kötelék megléte. Szuverenitás, területi integritás ne sérüljön. Tömeges áp-ság tialma, még kettős áp-ságot megengedő országok esetén is. - Áp-ság kiadása: kizárólagos állami kompetencia. - A lakóhely szerinti állam felelős elsődlegesen a polgáraiért és a területén élő kisebbségekért. MÉG AKKOR IS, ha kettős áp-ság van. Csak magas pol-i tisztség betöltése esetén lehet KÉRNI a második ápság megszüntetését. 12. Anyaállami segítség a külföldi oktatáshoz. Diszkriminációmentesen. - A kultúra nem szorul határok közé ☺ - A befogadó állam ellenőrizheti, hogy a külföldi tananyag beilleszthetőe saját standardjába és megfelel a NK-i elvárásoknak. Tolerancia és pluralizmus értékei! - 1989 ENSZ gyermekek jogainak konvenciója, ENSZ oktatásbeli diszkrimináció elleni konvenciója 13. Anyaállam NGO-kat és vallási csoportokat érintő támogatásai. Befogadó ország törvényeinek betartásával vagy az állam hozzájárulásával. Pártok direkt támogatása nem megengedett. - Külföldön működő szervezetek támogatása: jószomszédi viszony, regionális együttműködés szellemében a szuverenitás és a multietnikus társadalmak kohéziójának megbontása nélkül. 14. Határon túli műsorszolgáltatás szabad vétele. Közvetlenül vagy közvetett módon (rebroadcasting). Korlátozás csak a gyűlöletbeszédre, erőszakra és rasszizmusra vonatkozik. - 1989: Határon túli műsorszórásról szóló európai keretegyezmény - 1995: kisebbségekről szóló európai megállapodás - A szólásszabadság részeként értelmezendő - A befogadó államnak kell biztosítania, hogy a kisebbségei elérjék a saját hazai és a külföldi médiát. - A külföldi műsorok vételének lehetősége mellett is biztosítani kell a hazai médiában a kisebbségi nyelvű műsorokat - EBESZ főtitkár oslói javaslatai: Nemzeti kisebbségek nyelvi jogai (2003)


BBC Scotland, Wales…, MTV kisebbségi műsorai

15. Kedvezmények biztosításának okai. Ha egy állam nagyobb érdeklődést mutat a külhoni kisebbségeinek jogállásában mint a területén élőkében, akkor hiteltelenné válhat. - Tilos: ha a külhoni kisebbségeit nem támogatja, akkor az otthoniakat sem - Tilos: reciprocitás: a saját pozitív szabályozást egyoldalúan a külhoniakra is alkalmazni. IV. Bilaterális és multilaterális eszközök és mechanizmusok 16. Államok együttműködése bilaterális és multilaterális viszonyokban. Területi szempont elsődlegessége az etnikai szempont felett. (állam primátusa) - 1995: kisebbségekről szóló európai megállapodás: NK-i és szupranacionális szervek szerepe az államközi együttmőködésben - 1980: Területi Önkormányzatok és Közigazgatási Szervek Határmenti Együttműködéséről szóló Keretegyezmény (Madrid) - 2006: EP/ET közös csoportja a Területi Együttműködésről - Anyaország által biztosított kedvezmények a befogadó állam egész területén élőkre vonatkozzon. 17. Nemzeti kisebbségekhez tartozók védelme. NK-i emberi jogi dokumentumoknak megfelelő bánásmód. - Nemzeti kisebbségekhez tartozók jogai egyetemesek - Hivatkozik a 3. javaslatra: az államok a multilaterális mechanizmusokon keresztül hangoztassák álláspontjukat (különben a kin-state nélküli csoportok hátrányban lennének) - Átláthatóság, független monitoring, bizottságok 18. Bilaterális egyezmények elősegítése. a nemzeti kisebbségek helyzetének előmozdítása érdekében - Alapszerződések - Egyezmények (pl. Nagypénteki megállapodás) - Közös bizottságok - 1969: bécsi Egyezmény a szerződések jogáról (jószándék elve) 19. Hazai és NK-i eszközök felhasználása az etnikai konfliktusok megelőzésére és kezelésére. Tanácsadó és konzultatív testületek, kisebbségi szervezetek, mediáció vagy arbitráció. - Kisebbségi képviselők a tanácsadó testületekbe - ENSZ Kisebbségi jogi deklarációja, Koppenhágai javaslatok, - NK-i tanácsadó testületek (Pl. Velencei Bizottság) jogi tanácsai - Multilaterális és bilaterális eszközök kombinált használata javasolt a tartózkodó magatartás helyett

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz III. KÉTOLDALÚ KAPCSOLATOK VERSUS EGYSÉG ÉS IMAGINÁRIUS KÖZÖSSÉGEK Nemzeti (állami) politikák – helyi identitások. A nemzetépítés eszközei és mítoszok a hazával kapcsolatban. Kötelező olvasmány a témához: ANDRÁS LŐRINCZ: a témát érintő megjelenés előtt álló tanulmányok. Várható megjelenés: 2011. nyár és 2011. ősz CSILLA HATVANY: Legitimacy of Kin-State Politics: A Theoretical Approach. In: Regio – Minorities, Politics, Society (6. évf., 1. sz. / 2006), pp. 47–64 Ajánlott olvasmány a témához: SAMUEL P. HUNTINGTON: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. 2008. Európa Könyvkiadó, Budapest.

1.) Az államterület jogi jellege Államterület és az állam viszonya Terület nélkül nincs állam - fogalma: az az egységes földrajzi terület, amelyet az állam ural és, amelyet határvonal választ el más területektől - Montevideoi egyezmény (1933): Az állam egy adott területen és népesség fölött hatalmat gyakorló szervezet. - államterület nélkül nem létezik állam 2.) Az államterület változásai Az államterület nem állandó és örök, a világ térképe állandóan változik: új államok születnek, régiek szűnnek meg, meglévők alakulnak át.

3.) Az állam határai Az állami területi felségjog gyakorlásának terét államhatárok veszik körül. Az államhatár: - vagy államokat választ el egymástól, vagy - államokat a minden állam által szabadon használható területektől. Államterület megváltozása -

Cessio (terület átengedése) Adiudicatio (odaítélés: választottbírósági döntés) Avulsio (természetes határváltozás, „a terület növekedése”) Annexio (bekebelezés: egy államnak más állammal való egyesítése) Debellatio (lefegyverzés) Occupatio Occupatio bellica

Hogyan szerzi meg az állam a “saját” területét? más államok területét! Hogyan szerzi meg egy állam a “saját” területét? - Régóta fennálló államok esetén ez már nem vitatott (a gyakorlatban de facto így alakult) - Új állam keletkezése esetén a létrejövetel és az államelismerés során a terület keretei is meghatározásra kerülnek. Hogyan szerzi meg az állam más államok területét?!

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz Történetileg: - terület növekedéssel - átruházással - hódítással - terra nullius elfoglalása - elbirtoklással A terület növekedése - a már korábban létező szárazföld részévé válik a földrajzi folyamat során kialakuló új földterület - ha egy állam területén jön létre, automatikusan annak részévé válik (tenger alatti vulkánkitörés következtében kialakult új sziget Japánhoz tartozik) - Határfolyó folyásának megváltozása: - erőteljes átrendeződés esetén az eredeti folyómeder ugyanazon pontján marad a határ (Georgia v. South Carolina eset) Az átruházás - A terület békés átszállását jelenti az egyik szuverénről a másikra, a szuverenitás átadásának szándékával - Louisiana, Alaszka. Hódítás - Önmagában nem teremt alapot a területre vonatkozó jogcím megszerzéséhez (ENSZ AO 2.4) - A klasszikus elmélet szerint a jogosultság átszállását a hódítást követő annektálás eredményezi. - A terület kizárólag erőszak alkalmazásával történő megszerzése ellentétes a nemzetközi joggal – Biztonsági Tanács 662.(1990) számú határozata Kuvait Irak általi annexiójáról Foglalás 1. - A foglalás, olyan terület békés megszerzése, amely nem tartozik senkihez (terra nullis) - Nyugat-Szahara ügy: a társadalmi és politikai szerveződéssel bíró törzsek által lakott területek nem tekinthetőek terra nulliusnak Tényleges hatalomgyakorlás: Kelet-Grönland ügye: Dánia az évtizedek során számos szerződésben zárta ki azok területi hatályát e területre vonatkozóan, és éppen ezzel bizonyította, hogy szuverén jogokat gyakorol felette. Foglalás 2. Elbirtoklás - Korábban más szuverén hatalma alatt álló területre vonatkozó jogcím megszerzését jelenti - a birtokba jutás jogszerűsége nem bizonyítható – az időmúlás és a korábbi szuverén beleegyezésének vélelmezése legitimálja a jogcímet - A közhatalom tényleges gyakorlása döntő szempont az elbirtoklás esetében: Hogyan szerzi meg az állam más államok területét?!

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz Van-e még ilyen? - terület növekedéssel VAN - Átruházással LEHET (nem valószínű) - Hódítással JOGILAG KIZÁRT - terra nullius elfoglalása NINCS elbirtoklással NEM VALÓSZÍNŰ Államok nemzetiségi alapú csoportosítása 1. homogén nemzetállam: (nemzeti kisebbségek országos aránya <10%, nincs olyan körülhatárolható egysége az államnak, ahol többségben élnének 2. nemzetállam: az állam egyes jól körülhatárolható részein a nemz. kisebbségek többséget alkotnak, de országos szinten arányuk <10% 3. nemzetiségi állam: nemzeti kisebbségek aránya >10% de a teljes lakosság <25% 4. több-, illetve soknemzetiségű állam: a „legnagyobb” nemzet nem teszi ki a lakosság 75%-át Nyugat-Európa 1: (AUT, DEN, GRE, IRE, GER, NOR, POR, SVE), 2: (FRA, FIN, ITA), 3: (GBR, NED), 4: (BEL, SUI, ESP, LUX) Közép-Kelet Európa 1: (CZE, HUN, SLO), 2: (ALB, POL), 3: (BLR, BLG, CRO, LIT, ROM, SVK), 4: (BIH, EST, LAT, MKD, MOL, SRB, MNE, UKR) ■ A kisebbségbarát, polietnikus, konszocionális nemzetiségpolitika típusai Nem kell feltétlenül nemzetállamot építeni. Többszörös identitás jelenléte. Társulásos, konszoc.dem. heterogén, több törésvonal szabdalta társ. Demokrácia NEM = többségi modell. Területi, funkcionális decentralizáció. Ismérvei: 1.: nagykoalíció, 2.: kölcsönös vétójog, 3.: arányosság a közéletben (államigazgatási pozíciók, javak és erőforrások), 4.: autonómia (személyi vagy területi) Föderalizmus és regionalizmus: tagállamok, területi és funkc decentr. Régiók saját trvhozás, kormányzat. Állami szinten meghozott döntési mechanizmusokra kevés befolyás (Spanyolo.) Nemzetiségi alapú föderációk: BEL, SUI, BIH (Kanada). Aszimmetrikus: Oroszország, részben nemzetiségi okból regionalizált: Spanyolország. Autonómia: föderációnál alacsonyabb szintű hatalommegosztás. Területre vagy a népesség egy csoportjára vonatk. Sajátos eszköz, mely által egy csoport megőrzi identitását úgy, hogy az állam területi integritása nem sérül. Decentralizáció fogalma érvényesül: kulturális, gazd-i, társ-i ügyek. A kp-i kormány ezeket visszavonhatja. Autonómia = önkormányzatiság? Hatalommegosztás szempontjai: 1. állam kp-i hatóságainak fenntartott hatalom, 2. az autonóm egységre átruházott hatalom, 3. párhuzamosan gyakorolt hatalom, 4. közösen gyakorolt hatalom. Formái: o személyi elvű aut. (szórványban élők számára) o területi aut. (kisebbség egy nagyobb összefüggő ter-en többségben) o helyi közigazgatási aut. (kisebbségek szigetszerűen) o tájegységi aut. (regionalizmus NYEu-ban, decentralizált állam) 2011.október 11. Európa Tanács határozat (magyar módosító indítványok és kezdeményezés): Az autonómiát minden ET-tagnak biztosítania KELL!


a határozat kötelező norma anyagi feltételek biztosítását is előírja a többségi állam részére saját végrehajtói és trvhozói hatalmat kell biztosítani alkotmányos garanciát kell biztosítani minderre döntéshozatalban való részvételt biztosítani kell

Törésvonal fogalma: Szociológiai különbségek (társ. tagoltság) intézményesült politikai megjelenése. Csoporttagolódás, tudatosan vállalt kollektív identitás. Érdekképviselet (parlamenti részvétel) lehetőségei: 1. Etnikai/nyelvi alapon szerveződő pártrsz. (BEL, LUX, BIH) 2. Pártversenyben bejutott etnikai pártok a. Nyíltan etnikai pártok (GBR, ITA, ESP, Balti áll., ROM, SRB, SVK, MKD) b. Burkoltan etnikai pártok (ALB, BLG) 3. Törvényileg garantált kisebbségi képv.a parl-ben (FIN, CRO, POL, ROM, SLO) /GBR speciális eset, skótok, walesiek a Westminsterben/ 4. Nincsenek ill. jelentéktelen etnikai pártok /FRA speciális eset, áp-ság számít, cigányok? Migránsok?/ a. Etnikailag/nyelvileg megosztott államok (SUI, NED) b. Etnikai/nyelvi szempontból homogén államok (DEN, AUT, IRE, HUN, CZE)

Bosznia-Hervegovina: - törésvonalak - hogyan hatottak a BIRODALMAK (=kultúrák?) a törésvonalakra? o Ottomán Birodalom (bosnyák identitás) o Osztrák-Magyar Monarchia o Oroszország (pán-eszme) TÉRKÉP Szórványban élő népcsoportok háború 1992-1995 etnikai tisztogatás homogén egybefüggő területek

SRB (RUS) CRO (USA, NATO, EU, VAT) BOS (IRN, SAUD)

BiH

Törésvonal háborúk: BiH: etnogeográfiai megosztottság [TÉRKÉP] - bosnyákok: Irán, Szaúd-Arábia, Marokkótól Malajziáig az iszlám világ összefogása, afgán mudzsehedinek - szerbek: Görögország, Románia, Bulgária, Oroszország (nemzetközi fórumokon) - horvátok: GER, AUT, VAT!!, USA + bosnyákok USA Pán-eszmék: Pánszlávizmus  pánszerb mozgalom Pániszlám törekvések: bosnyákok

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz Horvátok, szerbek: történetileg más fejlődési út Bosnyákok: nincs anyaállam multikulturális társadalom támogatói + urbanizáltabbak

Identitás vs. Kettős identitás Köz szeretete = kisebb csoporthoz ragaszkodás elsődleges princípiuma Mi  Mások („barbár”, „török”) (dár al-iszlám – dár al-harb) Jugoszláv identitás megszűnt tágabb kulturális és vallási identitás Háború: területi viták (Cutilheiro, Owen-Stoltenberg, Vance-Owen, 49%-51%) 3. A Republika Srpska Bosznia-Hercegovinában jelenleg a legfontosabb adminisztrációs egységek a föderációt alkotó Bosznia-Hercegovinai Föderáció és a Republika Srpska, melyek körülbelül azokat a területeket foglalják magukba, amelyekről a korábban szembenálló felek 1995 novemberében megegyeztek. Az ország területéhez tartozik még a különleges jogállású Brčko Körzet (Brčko Distrikt) is, amelyen jogilag a két említett entitás osztozik, de a gyakorlatban kormányzatát – a helyi szervek mellett – a bosznia-hercegovinai állam, illetve egy felügyelő személyében a nemzetközi közösség látja el. Boszniában 1992. február 29-én és március 1-jén a lakosság 66%-a (a szerbek a bojkott mellett döntöttek) népszavazáson döntött az ország függetlenedéséről. A szerbek mind a népszavazást, mind az így elnyert függetlenség tényét vitatták jogi szakértőik véleményére hivatkozva. Az eredményt március 5-én hirdették ki, s, április 6-án az Európai Unió államai, másnap pedig az Amerikai Egyesült Államok is elismerte a független országot, melyre válaszlépésként április 6-án éjfélkor a szerbek megalakították a Bosznia-Hercegovina északi, nyugati és keleti területeit magában foglaló Boszniai Szerb Köztársaságot (amely addig, január 9-ei megalakulása óta Jugoszlávia részének nyilvánította magát). Ezzel a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság háborúba került e fennhatóságát el nem ismerő, Szerbia által támogatott – ám a nemzetközi közösség által el nem ismert – szakadár államalakulattal. A boszniai szerbek ugyanis nem akartak elszakadni a Szlovénia, Horvátország és Macedónia kiválása után megmaradt Jugoszláviától, azonban a boszniai horvátok és a bosnyákok nem kívántak továbbra is a túlnyomóan szerb többségű állammaradék részeként működő országban élni. A szerb nacionalizmus egyik célja a politikai lét egyetlen nemzetállam keretein belül történő megvalósítása volt és bizonyos képviselői manapság is erre törekszenek, a többi nemzet pedig ugyanakkor éppen ebben látja a legnagyobb fenyegetést a maga számára. Szerb álláspontok A legszélesebb körben elfogadott szerb álláspontot leginkább a háború idején kialakított szakadár formációban, a Boszniai Szerb Köztársaságban élő szerbek képviselték. Az önrendelkezéshez való jogra való hivatkozva irredenta jellegű követeléseket is megfogalmaztak. Ezen az opción belül további variációk léteztek: akadt olyan tervezet, miszerint két önálló szerb állam létezne, illetve egyes elképzelések szerint pedig a boszniai szerbek lakta területeket Szerbia egyszerűen bekebelezné. A korábbi Jugoszláv Néphadsereget (JNA) egy ilyen akciójában nacionalista szerbiaiak, emigráns csoportok, valamint európai szerbbarát körök is támogatták volna, azt a látszatot keltve a nyugat-európai

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz országok közvéleménye előtt, hogy a szerbség Boszniában elnyomott kisebbségi sorsban él. Csupán a teljesség kedvéért megemlítendő, hogy a szerbeket a politikai nemzet koncepciójából kizáró horvát–muszlim közösségtudat ideája mellett egy olyan elmélet is létezik, melynek logikája szintén egyszerűnek mutatkozik: a boszniai muszlimok szerbek (a horvátok pedig nem). Azonban a szerb nacionalizmus éppen a muszlimok eltérő vallásából és etnikai származásából generálja ellenségképét, így ennek az elméletnek aligha lehet realitása. A célok terén a legmesszebb menő „egész Bosznia Szerbia része” koncepciót a pánszerb elképzelés hívta életre. Támogatói a Jugoszláv Néphadseregtől nem csupán a szerbek lakta területek „felszabadítását”, hanem az egész ország Szerbiához csatolását szorgalmazták. A fegyveres erők intervenciója a valóságban azonban csak a boszniai szerbek megsegítésére terjedt ki, ugyanis Milošević szerb elnök inkább Bosznia megosztásának lehetőségét kereste, s nem annak annexióját tűzte ki célul. Slavoj Žižek paradigmái: Arra a kérdésre, hogy (a világ felosztásának huntingtoni alapjait követve és elfogadva) a civilizációk peremterületein miként látják a másik civilizációhoz tartozókat és miképpen láttatják az egyes népcsoportok önmagukat, a regionális környezet politikai paradigmáinak feltérképezése adhat részletesebb választ. E megközelítés azt feltételezi, hogy a népek homályos elvek alapján megalkotott csoportjai, avagy a civilizációk – mint imaginárius politikai entitások – csakis azok számára jelenthetnek valamiféle referenciát – hivatkozási alapot – akik egy földrajzi értelemben jobban körülhatárolható, etnikailag homogénebb kulturális tömb perifériáján élnek és a mindennapokban más kultúrákkal folyamatosan érintkeznek, de attól való különbözőségük nem változik. Bár a nemzetközi együttműködés nem ezt az elvet követi, helyi, regionális szinten azonban mégis láthatóak ennek jelei. Amint azt Slavoj Žižek összefoglalta, a történelmi és földrajzi értelemben vett elhatárolódás jelensége a Balkánon igencsak sokrétű a „mi” és az „ők” logikával összhangban. A posztszocialista Balkán dezintegrációjában részt vevő államok szinte kivétel mind valamilyen egészhez való kötődésüket fejezik ki úgy, hogy magukat annak utolsó védbástyájának nevezve legitimálják a különbségtételt másoktól. A kelet-európai politikai fordulatot követően már nem az ideológia határozta meg elsődlegesen a beletartozó (mi) – kívülálló (ők) viszonyát, hanem valamely civilizációhoz tartozás érzete. Ez leginkább a „civilizált Európa” és a „keleti barbarizmus” felfogás dichotómiájára jellemző. Žižek úgy látja, hogy ebben a kontextusban a szélsőjobboldali osztrák nacionalisták számára az Ausztria és Szlovénia határán húzódó Karavankák hegyláncai egy képzeletbeli határvonalat jelentenek, s a hegyeken túli területeket különböző szláv hordák uralják. A nacionalista szlovének szemében ez a fiktív választóvonal a Kulpa-folyó, mely egyúttal Szlovéniát és Horvátországot is elválasztja. Gondolkodásuk logikája abban rejlik, hogy „mi, szlovének a Mitteleuropa részesei vagyunk, míg a horvátok a Balkánon élnek, olyan irracionális etnikai viszályok közepette, ami minket nem érint. Egy oldalon állunk, szimpatizálunk velük, de csak oly módon, mint ahogy azt egy harmadik világban történő agresszió áldozatával is tennénk”. A horvátok számára ez a bizonyos mezsgye közöttük és a szerbek között húzódik: a nyugati katolikus civilizáció és a kelet ortodox kollektivizmus között, mely a nyugati individuális értékeket még csak értelmezni sem képes. A szerbek pedig úgy tekintenek magukra, mint a keresztény Európa utolsó támaszára a muzulmán bosnyákok és albánok által megtestesített fundamentalista veszéllyel szemben.

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz E megközelítés szerint a horvátok (és a többségében szintén katolikus szlovének) a Nyugat természetes szövetségesei, míg a szerbeket és főként a bosnyákokat elzárják ettől a lehetőségtől. Az Alija Izetbegović-féle politika azonban lehetővé tette ez utóbbiak számára az elismerést, olyannyira, hogy végül a Nyugat „mintatanulójává” váltak. Ezáltal a horvátok mellett már a bosznia-hercegovinai muzulmánok is beleillettek a „civilizált Európa” koncepciójába. Ezt a nézetet osztja Huntington is, bár ezek a megállapítások inkább tűnhetnek igaznak kizárólag a bosnyák–szerb relációban a háború idején. Érdemes megemlíteni itt azt is, hogy a szövetséges bosnyákokkal kapcsolatos nyugati gondolkodásmód visszahatott a balkáni népcsoport politikai hozzáállására. A bosnyákok a háború folyamán – a nyugati hatalmak katonai és politikai támogatásának tudatában immár – európai perspektívával egészítették ki politikai önmeghatározásukat.

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz IV. HATÁRVITÁK ÉS AZ EGY TÖMBBEN ÉLŐ KISEBBSÉGEK Határviták és az egy tömbben élő kisebbségek (a határviták presztízs, belpolitikai, gazdasági és biztonságpolitikai okai). Kötelező olvasmány a témához: A kurzus előadója által készített, online elérhető önálló jegyzet. (Határviták és területi disputák politikai megoldásai és nemzetközi összefüggései. 96 oldal) Ajánlott olvasmány a témához: PAUL R. HENSEL, MICHAEL E. ALLISON, AHMED KHANANI: Territorial Integrity Treaties, Uti Possidetis, and Armed Conflict over Territory. Shambaugh Conference „Building Synergies: Institutions and Cooperation in World Politics” , 2006. University of Iowa. ANDRÁS LŐRINCZ: Croatia and the Croats in Bosnia-Herzegovina. In: Southeast Europe Quarterly. (Vol. 2., No. 1., Spring 2011) European Integration of Croatia

A határviták általános okai A határviták mögött, mint általában minden nemzetközi területi disputa esetén – még ha csak jelképes méretű területről is van szó – valamiféle presztízspolitika húzódik meg. A területek feletti ellenőrzés ezáltal szimbolikus jelentőséget nyer. Ezt a fajta megközelítést keresztülszövi a nemzeti szuverenitás kiterjesztésével és/vagy sikeres védelmével kapcsolatos politikai gondolkodásmód és az esetlegesen arra épülő nacionalista retorika. A gyakorlatiasabb megközelítés szerint ugyanakkor a határügyek belpolitikai vonatkozása legalább ugyanolyan jelentőségű, mint az adott ország nemzetközi kapcsolataiban elvárt változások. A hazai közvélemény számára ugyanis megfelelő attitűdök megléte és célirányos politikai kommunikáció következtében az ilyen jellegű beavatkozások elfogadhatókká válhatnak. Geopolitikai megközelítés alapján (gyakran történelmi érvekkel alátámasztott, de valójában) gazdasági és etnikai (határ mentén egy tömbben élő népcsoportok esetén) okok, valamint a természeti erőforrások feletti ellenőrzés indokolhatja a nemzetközi jogot is sértő magatartást. Általában nagyobb hatalmakra, erősebb országokra jellemző. (erős és gyenge viszonya a nk-i politikai viszonyokban) Végül, a biztonságpolitikai megközelítést elfogadva a területszerzés e módjával felmerülhet a biztonsági (puffer) zóna létesítésének lehetősége, amely cordon sanitaire-ként funkcionálva az állam területi integritását fokozza. E határviták önmagukban nem közvetlen módon jelentenek biztonságpolitikai veszélyforrást. Az egyes államok gyakorlata általában ugyanis arra irányul, hogy a területi kérdéseket napirenden tartva inkább fenntartsák a jogot a továbbiakban is a beavatkozásra.

A Kaukázus jövője The region of Southern Caucasus (or Transcaucasia) has three sovereign states of the Orthodox Armenia, the Orthodox Georgia and the Islamic Azerbaijan. These states gained their independence in 1991 soon after the collapse of the Soviet Union. The Caucasian wars during long periods in the history occurred at the meeting point of great empires. Ottomans, Russians and Persians were continuous threat for the peoples of the regions.

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz After the collapse of the Soviet Union several wars started involved all the three countries: Nagorno-Karabakh war: 1988-1994 War in Abkhazia: 1992-1993 South Ossetia war: 2008 First and Second Chechen wars The three countries were trapped in the competition of four cultures. (Russia, Iran, Turkey, the West) The wars proved that there are only temporary interests and allies in the region. No continuous alliances or stable network of organized cooperation were visible. Instead the roots of the wars in Transcaucasia were embedded in a fundamental conflict of civilizations. This conflict was used by international interest groups because of their aims on natural energy sources. In the conflict of Transcaucasia we can see a geopolitical competition, a cleavage between civilizations and diffuse interests of international or multinational economic groups. It is clear that there is a re-occurrence of conflict of civilizations (as it was in the case of Bosnia and Herzegovina). Western countries mainly supported Georgia and Armenia, but as their interests needed, they supported Azerbaijan as well. Also Russia sent arms to both countries taking part in the Armenian-Azerbaijani conflict. The support of Iran was also not unconditional and evident to Azerbaijan due to the large number Azeri minority group in the country. In summary it is obvious that in the case of the Transcaucasian conflicts clash of civilizations were used as possibilities for far reaching interests of the Western states and also the objectives of the neighboring regional powers.

Oroszország kaukázusi kapcsolatai (közel-külföld) Abházia és Dél-Oszétia elismerése 2008-ban!

Ismét fegyverkeznek a Kaukázusban (Magyar Hírlap cikke) A Kaukázus térségében újabb fegyverkezési hullám figyelhető meg. A viszonylagos békét az egyes államok arra használják fel, hogy katonai teljesítményüket fokozzák egy esetleges háborúra készülve. Az idei nyár ismét felhevítette az örmény–azeri ellentétet is. A Szovjetunió széthullásával a Kaukázusban ismét felszínre kerültek a régi nemzetiségi konfliktusok: Örményország és Azerbajdzsán között 1991 decemberében tört ki a háború az utóbbi állam területén fekvő, ám szinte kizárólag örmények lakta Karabah tartományért. -

-

Ez a térség az 1917-es orosz forradalom után lett a Transzkaukázusi Föderáció része. A szövetség azonban rövid idő után három külön országra bomlott: Grúziára, Azerbajdzsánra és Örményországra. 1920-ban a Kaukázus déli része is a bolsevikok kezére került, és Karabah területét Örményországnak ígérték, Nahicsevánnal és Zangezur régióval egyetemben. A törökországi kommunista befolyás reményében Moszkva olyan megosztást javasolt, amely szerint Zangezur Örményországhoz, Karabah és Nahicseván pedig Azerbajdzsánhoz kerülne. Ennek eredményeként a Nagorno-Karabah Autonóm Terület az Azerbajdzsáni Szocialista Szövetségi Köztársaságon belül alakult meg

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz 1923-ban. -

-

Ezeket

a

területrendezéseket

Sztálin

nyomására

vitték

véghez.

Az etnikai szempontból nem túl szerencsés határkialakítás egyenes következménye lett az 1990-es évek eleji fegyveres összecsapás. 1993 végére a karabahi konfliktus ezrek életét követelte, és menekültek százezrei jelentek meg mindkét oldalon. 1993 novemberében Ilham Alijev azeri elnök a nemzethez intézett beszédében, s egyúttal a konfliktus hat évét értékelve tizenhatezer azerbajdzsáni katona haláláról és huszonkétezer sérültről számolt be.

A háború mint alternatíva -

-

-

Az ENSZ úgy becsüli, hogy körülbelül egymillió kitelepített és menekült él Azerbajdzsánban napjainkban is. A háborút 1994 májusában fegyverszüneti egyezmény zárta le, gyakorlatilag Örményország katonai győzelmével. A háborúban a mintegy húszezres örmény hadsereg és a hasonló létszámú, időközben gyakorlatilag függetlenné váló Karabahi Köztársaság erői álltak szemben a negyvenkétezer fős azerbajdzsáni fegyveres alakulatokkal. Őket segítették mindkét részről a nem hivatalos katonai csoportok. A posztszovjet hatalmi vákuumban a két független ország közötti katonai akciókat nagyban befolyásolták az orosz haderők. Orosz utánpótlások és fegyverek mozogtak a térségben, mindkét országot érintve. Fegyvereket és harci járműveket szállítottak több ízben illegálisan Örményországba, ellenszolgáltatás igénye nélkül. Bár a háborúban a keresztény örmények és a muzulmán azeriek álltak szemben, Oroszország érdeke az volt, hogy a lehetőségeket a legnagyobb arányban kihasználja. Azért tartott kapcsolatot mindkét állammal, hogy minél több fegyverkereskedelmi megállapodást köthessen a térségben. Nem utolsósorban pedig a régi rendszer idejéből megmaradó óriási mennyiségű hadianyagtól is szabadulni kívánt. Valószínűleg hasonló okok miatt ápol szoros üzleti kapcsolatokat Izrael Azerbajdzsánnal. A zsidó államot nem lehet ugyanis azzal vádolni, hogy vallási vagy rokoni alapon támogatná a bakui vezetést. Nem úgy, mint Törökországot, amely a háborúban az azeriek legfőbb támogatója volt. Irán nem küldött ugyan közvetlen segítséget, de nem hivatalosan, alsóbb szinteken az északi szomszéd mellett álltak ki. Mellettük az állami megbízással nem rendelkezők, az afgán mudzsahedinek és csecsen önkéntesek csoportjai harcoltak az örmények ellen. A háborút lezáró fegyverszünetet tizenhárom éve betartják a felek. Ilham Alijev nemrégiben ezzel kapcsolatban úgy vélekedett, hogy bár kitartanak a béketárgyalások folytatása mellett, de a tárgyalások alternatívája csak a háború lehet, és Azerbajdzsánnak készen kell állnia a fegyveres összecsapásra. Szerinte tanultak a korábbi hibákból, amikor a kilencvenes évek elején a harminc-ötven millió dolláros katonai kiadások az ország költségvetésének hetven százalékát tették ki, romba döntve ezzel a gazdaságot.

Azerbajdzsán nem lehetett egyenrangú ellenfél, amikor Oroszország egymilliárd dolláros segéllyel támogatta Örményországot. Tavaly utóbbi ország százhatvanmillió dollárt költött hadseregére, szemben Azerbajdzsán kilencszázmilliós katonai kiadásaival, amelyek az idén jóval egymilliárd dollár fölé emelkedtek. Ez a mutató egyébként megegyezik Örményország teljes évi költségvetésével. A fejlesztés a hadsereg létszámára is kiterjed: míg az örmények hatvanezer sorállományú katonát képeznek ki tizenkét hónap alatt, addig ellenfelük több mint százhúszezret tizennyolc hónap alatt. Azeri részről a tizenötezer légi úton szállítható katona, a

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz csaknem nyolcezres légierő, a három és fél ezres légvédelmi személyzet és az ötezer tengerész jelenthet fenyegetést a hadsereg ötszáz tankjával és mintegy kétszáz repülőgépével együtt. Az örmény fél pedig abban élvez előnyt, hogy az immár tizennégy éves megszállás alatt számottevő védelmi rendszert épített ki a Karabahi Köztársaság hegyei között. Alijev elnök szerint Azerbajdzsán gazdasági potenciálja erősödik, országa korábban Örményországgal egy gazdasági fejlődési szinten volt, napjainkban a helyzet azonban Azerbajdzsánban jelentősen javult. Ezért egy újabb háború – a kiegyenlítettebb erőviszonyoknak köszönhetően – valószínűleg hosszúra nyúlna, sokkal több áldozatot követelve, mint a korábbi fegyveres összetűzések. Bár Alijev mostanában úgy nyilatkozik, hogy Azerbajdzsán csak a saját erejére számíthat, a potenciális támogatók között ott lehet még Törökország, Izrael, esetleg Ukrajna vagy Irán is. A forgatókönyvek elkészültek Örményország sem maradna egyedül: az orosz haderők és az amerikai fegyverek minden bizonnyal újra képesek lennének megvédeni az országot. A karabahi kérdés mindkét kaukázusi országban a belpolitika egyik legfőbb témája. Azerbajdzsánban a revízió ugyanolyan égető kérdése a pártpolitikának, mint Magyarországon Trianon ügye volt a két világháború között. A vita itt csak a cél megvalósításának mikéntjéről szól. Ezért félő, hogy az egyre radikálisabb azeri pártok egymást túllicitálva újabb háborúba sodorják az országot. Egy újabb konfliktus kitörésének esetére három lehetséges forgatókönyv él a köztudatban: a legvalószínűbb, hogy a nacionalisták megszerzik a hatalmat Azerbajdzsánban és megindítják a támadást a Hegyi Karabah visszaszerzésére. Ha a jelenlegi kormányzó erők egy tagja szerzi meg az irányítást az országban, kismértékű támogatást élvezve, a nagyobb népszerűség érdekében támadást intéz Karabah ellen. A harmadik feltételezés szerint – melynek a legkisebb az esélye – Grúzia háborút indít Örményország ellen, s Azerbajdzsán a kedvező lehetőséget kihasználva lerohanja és visszaszerzi Karabahot. E forgatókönyvek egyikének megvalósulása a megállapodások eredménytelenségének esetén egyre valószínűbb. Megfontolandó kérdés A szomszédja területének ötödét megszálló Örményország most inkább a védelemre készül. Robert Kocsarján örmény elnök is karabahi származású, azonban ő sem ismeri el a hegyi köztársaságot függetlennek, ahogyan a világon egyik állam sem. Ha a jereváni vezetés mégis úgy döntene, hogy elismeri Hegyi Karabah Köztársaságot, azzal újabb nemzetközi konfliktust robbantana ki. Azerbajdzsáni álláspont szerint Örményország száz év alatt másodszor folytat hadjáratot a térségben a türk eredetű népcsoportok ellen. Még 1905– 1907-ben kezdődött meg Örményországban a nem örmény lakosok kitelepítése. Ezután mintegy másfél millió azeri kényszerült elhagyni otthonát. Ennek következményeként Örményország egynemzetiségű állammá vált. A válaszcsapás, a hírhedt népirtás, amelyet törökök követtek el az örmények ellen az első világháború éveiben, a több évszázados ellenségeskedés egyik véres állomása volt. E keserves egymás mellett élésnek az újabb fegyverkezés csak még sötétebb jövőt jósol.

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz V. PÁN-ESZMÉK ÉS DIASZPÓRA-POLITIKÁK I. - DIASZPÓRA POLITIKÁK II. – ETNIKAI KAPCSOLATOK – KÜLPOLITIKA – BIZTONSÁG A pánkelta eszme. A pánszláv és pánszerb mozgalom ellentéte. Pániszlamizmus, pánarab mozgalom. Pánturanizmus. Etnikai kapcsolatok. Kötelező olvasmány a témához: CHARLES KING and NEIL J. MELVIN: Diaspora Politics: Ethnic Linkeage, Foreign Policiy, and Security in Eurasia. In: International Security, Vol. 24. No. 3. (Winter 1999–2000), pp. 108–138 Ajánlott olvasmány a témához: LŐRINCZ ANDRÁS: Kisebbségi alternatívák Nyugat-Európa kelta régióiban a XXI. század hajnalán. In: RING. 2008. szept. 16–25. Regionális biztonság és a kisebbségekkel kapcsolatos anyaországi politikák. „Hard” intervenció. Kaukázus, Közép-Ázsia államai, Nyugat-Kína, Kasmír. Kötelező olvasmány a témához: MYRA A. WATERBURY: From Irredentism to Diaspora Politics: States and Transborder Ethnic Groups in Eastern Europe. In: Global Migration and Transnational Politics, July, 2009. Center for Global Studies. Working Paper no. 6. ALEXIS HERACLIDES: Secessionist Minorities and External Involvement. In: International Organisation, Vol. 44., No. 3 (Summer, 1990), pp. 341–378 Ajánlott olvasmány a témához: LŐRINCZ ANDRÁS: Háborús kilátások a Kaukázusban. In: Magyar Hírlap (Külföld, Háttér). 2007. október 16.; Ismét fegyverkeznek a Kaukázusban. In: Magyar Hírlap (Külföld, Háttér). 2007. szeptember 18. MIHAIL KALISEVSZKIJ: Centralnaja Azija: borba za regionalnoje ligyersztvo (ferghana.ru), Vetélkedés a közép-ázsiai vezető szerepért (oroszvilag.hu) MARTIN AUSTVOLL NOME: Ties That Decide – Transnational Ethnic Determinants of Foreign Support for Civil War Parties. University of Oslo and Centre for the Study of Civil War, PRIO. 2007. MARTIN AUSTVOLL NOME: Five Mechanisms of Intervention in „Ethnic” Conflicts. University of Oslo and Centre for the Study of Civil War, PRIO. 2008.

ALEXIS HERACLIDES – Secessionist Minorities and External Involvement A külső beavatkozás kérdése Richard Little szerint a nemzetközi politikai viszonyok egyik kulcskérdése. Kutatások az 1970-es évektől: hasznos ismeretek az etnikai konfliktusokkal kapcsolatban, de csak kevés következtetés alkalmazható a szecesszionista konfliktusokra. A belső konfliktusokba való beavatkozással foglalkozó tanulmányok figyelmen kívül hagyták a konfliktus közösségek közötti jellegét. Ha mégis figyelembe vették, akkor csak az (katonai) intervenciót vizsgálták. Cél: NK-i rendszeren belüli akciók feltérképezése a II. Vh utáni szecesszionista mozgalmak kapcsán. Módszer: 7 szecesszionista mozgalom vizsgálata (esettanulmányok): Katanga (Saba), Biafra, Banglades, (ezek voltak a ’60-as, ’70-es években a nemzetközileg ismertebbek és kikiáltották a függetlenséget); Dél-Szudán, Iraki Kurdisztán, Eritrea, Moro (Fülöp-szigetek) kevésbé ismertek voltak akkor. Hét hipotézis: 1. Az államok és nemzetközi kormányzati szervezetek (IGO) tartózkodnak a szecessziós mozgalmak támogatásától, mivel a NK-i jogrendszer tiltja az államok területi integritásának sérülésével járó beavatkozást. 2. A szecesszionizmus általában külföldi érdekekhez kötődik, ezért a neokolonializmus egyik formája. Ennek részesei: 1. a volt gyarmattartók egyenként, 2. a volt


3.

4. 5. 6.

7.

gyarmattartók általában, 3. a fejlett államok, 4. a régióban érdekelt multinacionális társaságok. Három formában jelenik meg: 1. a külső szereplő felbujtó és a szecesszionista vezetők csak bábok (összeesküvés-elméletek szerint), 2. a gyarmattartó és gyarmat vezetőinek történelmi viszonya köszön vissza, 3. fegyveres mozgalom, ami csak a biztos külső támogatás ismeretében jön létre Két részre bontható hipotézis: 1. az államok elsődlegesen vagy kizárólagosan gazdasági, politikai és egyéb célokból avatkoznak be és csak ritkán ideológiai, vallási vagy etnikai okok miatt, 2. magas szintű beavatkozás (katonai, pü-i) csak világos célok megléte esetén indul. A szavak olcsóbbak a tetteknél. Az államok csak deklarálják a támogatásukat, azonban az magas szinten nem valósul meg. A szomszédos államok nehezen tudják elkerülni a részvételt és vmelyik fél támogatását. Multietnikus, szomszédos és centrifugális tendenciákkal rendelkező vagy etnikai háborút megélt országok kevésbé valószínű, hogy részt vesznek egy beavatkozásban, mint a homogén államok. Két nagyhatalom beavatkozása esetén az egyik a központi kormányt, a másik a szecesszionistákat támogatná.

A külső beavatkozás és a szecesszionista mozgalmak problémájának kérdései: I. Mik a NK-i beavatkozás korlátai? II. Mit tartalmaz a NK-i támogatás (support) vagy „aggodalom” (concern)? III. Mi áll a támogatás hátterében?

Elsődleges megállapítások: A NK-i közösség beavatkozásának módja: 1. valamelyik fél bátorítása és a konfliktus szétterjesztése következmény: belső háború nemzetközivé válik, mindkét fél nemzetközi szövetséges(ek)re talál 2. békítő eljárás kooperációs hangulatot teremt 3. izoláció és elfojtás a közvetlen beavatkozás elkerülése, cordon sanitaire létrehozása Reakció az államok és IGO-k részéről: 1. be nem avatkozás 2. passzív semlegesség 3. beavatkozás közvetítőként 4. pártoló beavatkozás vagy támogatás a kp-i kormány számára 5. pártoló beavatkozás vagy támogatás a szecesszionista kormány számára Kiegészítés: a be nem avatkozás (1.) nem jelent következményekkel járó viselkedésformát. (metafizikai értelemben). Ezért különbözik a passzív semlegességtől (2.), amely tudatosan vállalt viselkedésforma és felelősséggel jár. Ideális lenne: ha a közvetítés (3.) mindkét fél számára semlegesnek és függetlennek mutatkozna. Mindkét fél ismerje el és önként fogadja el a közvetítőt. A közvetítő: vegye figyelembe a területi integritást, biztonságot, a szuverén függetlenséget és az állam életképességét. Ne tűnjön belügyekbe beavatkozónak.

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz A szecesszionista mozgalom: törekszik a külső beavatkozás elérésére. A mozgalom a gyengébbik fél. DE nem akar a gyenge pozíciójából tárgyalni. Az erősebb fél (állam) pedig katonai megoldással is élhet. IGO-k szerepe: korlátozott. Pl.: ENSZ mint közvetítő, Afrikai Egységszervezet, Brit Nemzetközösség Főtitkára, Iszlám Konferencia Szervezete, Arab Államok Ligája. NGO-k szerepe: inkább ők támogatják a szecesszionistákat. Ezek emberi jogi szervezetek, és spec célra létrejött ad hoc szervezetek. Csak ritka esetben multinacionálisak (a neokolonialista mítosz állításával szemben). I. Mik a NK-i beavatkozás korlátai? Nemzetközi jog átalakulóban, pénzügyi korlátok. Politikai és gazdasági megfontolások. Multietnikus államok is részt vesznek a beavatkozásban éppen a nk-i kötelezettségük folytán. (Pl.: Belgium – NATO) II. Mit tartalmaz a NK-i támogatás (support) vagy „aggodalom” (concern)? Katonai beavatkozás mértéke: Richard Little: 8-fokú skála, Bertil Duner: 6-fokú skála. Heraclides: egyszerűbb 3fokú skála: 1. alacsony intenzitású beavatkozás. Tranzakciós beavatkozástól a humanitárius beavatkozásig 2. közepes mértékű beavatkozás. Kiterjedt nem katonai jelegű beavatkozás, menedéknyújtás, műveleti bázisok, pü-i segítség, kommunikációs segítség 3. magas szintű beavatkozás. Fizikai intervenció. Diplomáciai beavatkozás fokozatai: Szóbeli kormánynyilatkozatok, IGO-k támogatása, diplomáciai nyomás, szecesszionistákat támogató kampány, diplomáciai elismerés. Nyílt szóbeli támogatás fokozatai: 1. aggodalom kifejezése a konfliktussal kapcsolatban 2. felhívás béketárgyalásokra, a területi integritás és egység betartására 3. felhívás nyílt béketárgyalásokra, a szecesszionisták önrendelkezésének elismerésével 4. a szecesszionista entitás elismerése Politikai-diplomáciai beavatkozás gyakorisága: 1. közvetítői szerep, 2. nagyon korlátozott, 3, időszakos, 4. intenzív III. Mi áll a támogatás hátterében? Instrumentális indokok: 1. nemzetközi politikai okok és stratégiai megfontolások, 2. gazdasági nyereség, 3. hazai, belföldi politikai okok, 4. katonai megfontolások Affektív (érzelmi) indokok: 1. etnikai identitás azonossága, 2. vallás, 3. ideológiai megfontolások, 4. történelmi igazságtalanság, 5. irredentizmus

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz Az instrumentális okok sokkal gyakoribbak, mint az érzelmi indokok. A beavatkozás mögött meghúzódó motivációk: 1. tisztán vagy elsődlegesen instrumentálisak, 2. tisztán vagy elsődlegesen érzelmiek, 3. vegyesek: egyszerre instrumentális és érzelmi, 4. nem tisztázott Szomszédos államok reakciói: 1. azok az államok, amelyek a kormányerők által uralt területtel voltak határosak a kormányerőket támogatták 2. azok az államok, amelyek a kormányerők és a szecesszionisták által uralt területtel is határosak voltak a szecesszionistákat támogatták 3. azok az államok, amelyek a szecesszionisták által uralt területtel voltak határosak még nagyobb mértékben a szecesszionistákat támogatták Következtetés: Csak egyetlen hipotézis igazolódott. Az 5. számú. (A szomszédos államok nehezen tudják elkerülni a részvételt és vmelyik fél támogatását.) Részben igazolódott: a NK-i közösség visszatartja az államokat és IGO-kat a beavatkozástól. Ma a nemzetközi közösség is beavatkozik vagy felhatalmaz. De sokszor csak marginális hatásokkal. (1990-ben íródott!)

CHARLES KING – NEIL J. MELVIN: Diaspora Politics: Ethnic Linkages, Foreign Policy and Security in Eurasia Kérdések: - Milyen esetben és miért válik fontossá az etnikai származás a nk-i viszonyokban? - Hogyan befolyásolják a külpolitikai döntéshozatalt a határokon átnyúló közösségek? - Az anyaország és a határon túliak kapcsolata szükségszerűen fenyegeti a nk-i biztonságot? - Vagy az anyaállamok a külhoni csoportokat inkább eszközként használják a nemzetépítésben a szomszédos államok érdekeinek veszélyeztetése nélkül? Megállapítások: - Az etnikai alapú politizálás során és a nk-i viszonyokban az identitáselvű politika inkább a politikáról szól, mint az identitásról. az etnicitás helyett a következők állnak a politika középpontjában: a szűkös források elosztása, egymással versengő külpolitikai irányvonalak, belpolitikai verseny, egyéb. („A politika kiszorítja az identitást.”) - A diaszpóra-közösségeket, csakúgy mint az államokat, a politikai és kulturális elitek konstruálják. - A politikai elitek az országhatárokon kívüli nemzetiségiek védelmében lépnek fel, de a külpolitikában nincs szerepe a nemzeti identitásnak. Az inkább a belpolitika nacionalista retorikájában érezhető. A tanulmány kiindulópontja: - A SZU összeomlása új államok a nemzet anyaországaként (ethnic homeland) definiálták magukat. - Három posztszovjet nemzetpolitika összehasonlító elemzése: orosz, ukrán, kazah


4 része van: o 1- diaszpóra-politikák relevanciája a szovjet utódállamokban o 2- esettanulmány: Oroszország, Ukrajna, Kazahsztán o 3- a három eset összehasonlítása és a diaszpóra politikák relatív hatástalansága a külpolitikájikban o 4- következtetések a ht-i kisebbségek és nk-i pol-i viszonyok kapcsolatáról

Anyaállamok és befogadó államok a poszt-szovjet Eurázsiában -

Etnikai jellegű politikák és a nk-i politika kapcsolata o A „haza” és a „külföld” határának megváltozott jelentéstartalma lett a 90-es évektől o Az 1980-as, 90-es években az állami diaszpóra-politikákat két tényező tette lehetővé: Az etnikai kisebbségekkel való bánásmód transznacionális és államközi kérdéssé vált. (Az EU- és NATO-csatlakozás alapfeltételévé vált) az államok alárendelik belső jogalkotásukat más államoknak és a nk-i monitoring szervezeteknek (pl.: Európa Tanács, EBESZ) Kelet-Európában államközi szerződések rendszer alakult ki. Az új államok (1990-es évek) létrejötte megkérdőjelezi az államhatárok és a kulturális határok viszonyát. o Diaszpóra alatt minden határon túli közösséget kell itt érteni, nem csak szűk értelemben a tipikus három példát: cigányok, zsidók, örmények o Az anyaország próbálkozása nehéz vállalkozás, hogy egy közösséget diaszpóraként definiáljon és privilegizált kapcsolatot létesítsen vele. az államnak meg kell különböztetnie azt a helyzetet, amikor egy határokon átívelő kulturális közösséget képvisel, vagy amikor egy állampolgárságon alapuló közösség tagjainak jogait és kötelességeit szabályozza. o A haza („homeland”) és a diaszpóra nem statikus entitás. Nem válik hazává és diaszpórává az, amit mások vagy saját maguk e jelzőkkel illetnek. o DE Európában több ország is anyaállamnak tekinti magát és ht-iak is meghatározott identitással rendelkeznek. o Ezek az anyaállamok minimum erős kapcsolatokat tartanak fenn a diaszpórával ÉS maximum katonai beavatkozással élnek. (Erre egyetlen példa TörökországCiprus, 1974 a II. Vh óta)

Konklúziók és következmények -

Több országban jelenlévő etnikai csoportok nem feltétlenül jövőbeli etnikai konfliktusok csírái. Az anyaállamoknak és diaszpóráiknak nem feltétlenül kell magukra venniük a kin – host szerepeket. Multietnikus közösségben konfliktus-megelőzés módjai: o Nyugati megoldások átvétele (?) egy hatékonyabb korai figyelmeztető mechanizmus kiépítésével o Civil oktatási programok az anyaállamban, a civil kezdeményezések erősítése az anyaországban o Gazdasági reform és fejlődés o Egyéb


Stephen Van Evera: A nyugati kormányok hangoztassák a kisebbségi jogok, demokratikus értékek és a történelmi igazság értékeit. Ha a Kelet-Európai nacionalisták átveszik ezeket, akkor az etnikai konfliktusok kockázata csökken a régióban. Ht-i kisebbségeket érintő aggodalom még nem számít beavatkozásnak. (Concern for co-ethnics is not meddling.) - A Ht-i kisebbségek érdekében fellépő anyaállamok nem szükségszerűen leendő agresszorok.  mivel különböző okokból kezdeményezhet kapcsolatot velük - A befogadó állam támogathatja a kettős áp-ságot és a visszatelepülést. helyi közösségeket bátorítja az anyaországukban való (üzleti) vállalkozásra - Eurázsiában a kin és host államok képesek voltak egymás etnikai csoportjainak közös elismerni államközi szerződésekben és dokumentumokban A diaszpóra-politikák és az irredentizmus nem szükségszerűen kapcsolódik egymáshoz - Nem igaz, hogy a diaszpóra-politika és az irredentizmus ugyanannak az éremnek a két oldala lenne. Inkább kizárják, mint kiegészítik egymást. - egy közösség jóléte érdekében létrehozott intézményrendszer a területi kérdések (viták) hatástalanításának egyik eszköze lehet - Irredentizmussal inkább csak vádolják azokat az államokat, amelyek külhoni kisebbségeik érdekében fellépnek. e logika szerint a kin-state politika csak álca és valójában területi követelések állnak mögötte (ált. háborúban elvesztett terület visszaszerzése) DE: - A diaszpóra-politikák ettől eltérőek: lényegük, hogy a kisebbség határokon kívüli helyzete állandó jellegű és kölcsönösen elfogadott tény. (anyaállam már „beletörődött”) EZÉRT: - E politika elemei a nyelvhasználat joga, az anyaországba utazás könnyítése, állami fenntartású intézmények kialakítása, stb. A nemzet állampolgári és etnikai alapú definíciója nem feltétlenül exkluzív (kizáró) jellegű - Az a tény, hogy a kelet-közép-európai államok osztatlan államként definiálják magukat alkotmányaikban, még nem jelent kizárólagos joghatóságot egyetlen népcsoport számára sem. (Pl.: a volt SZU multikulturális államai, Románia) A diaszpóra-politikák inkább konfliktus következményei és nem okozói - Ha a diaszpórát komoly veszély fenyegeti, az anyaállam kötelességének érzi megvédenie. - Az anyaállam és diaszpóra szoros kapcsolata TEHÁT a befogadó állam belső konfliktusából ered. - Az etnikai viszályok önmagukban is kiválthatnak nk-i konfliktust, DE az államok közötti konfliktusok kirobbanásához nincs szükség etnikai viszályra. - A host country (bel)politikájától függ a kin-state beavatkozásának mértéke. Az eurázsiai diaszpóra-politikák túlmutatnak Eurázsia földrajzi határain - Mindegyik volt szovjet tagköztársaságból egyének és családok indulnak ki és alkotnak diaszpórákat másutt a világban. Oka: NEM a diaszpórák kialakulásának klasszikus okai (kereskedelem, éhínség vagy háború, a zsidók, írek, görögök esetében), HANEM a függetlenség és demokrácia. - Az új diaszpóra: tanulók, vendégmunkások, emigránsok.

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz VI. KIN-STATE POLITIKÁK TERMÉSZETE Az expanzív állampolgárság és a szavazati jog kérdése. A kin-state és kisebbségeinek viszonya a schengeni rendszer árnyékában. Bevándorlás. Kötelező olvasmány a témához: RAINER BAUBÖCK: Expansive Citizenship: Voting Beyond Territory and Membership. In: PS: Political Science and Politics. Vol. 38. No. 4 (Oct, 2005) American Political Science Association. pp. 683–687 Ajánlott olvasmány a témához: JOHN CROWLEY: The Political Participation of Ethnic Minorities. In: International Political Science Review / Revue internationale de science politique, Vol. 22, No. 1. Management of Social Transformations (Jan., 2001), pp. 99–121 MYRON WEINER: On International Migration and International Relations. In: Population and Development Review, Vol. 11. No. 3 (Sep., 1985), Population Council, pp. 441–455 ANDRÁS LŐRINCZ: Croatia and the Croats in Bosnia-Herzegovina. In: Southeast Europe Quarterly. (Vol. 2., No. 1., Spring 2011) European Integration of Croatia

RAINER BAUBÖCK: Expansive Citizenship – Voting Beyond Territory and Membership Kiindulópontja: - A szavazati jog a demokratikus állampolgárság alapja. - Az állampolgárság pedig polgári, politikai és szociális jogokból áll. - Politikai filozófusok (Arisztotelész, Rousseau) szerint az áp-ság egy önigazgató politikai testületben való teljes értékű tagság. - Liberális demokráciák: a polgári és szociális jogok elváltak az áp-ságtól. polgári szabadságjogok = egyetemes emberi jogok lettek. Közoktatás, eü, tb = lakóhelyhez v. munkaviszonyhoz kötöttek lettek. - Hagyományos nézet szerint a lakóhely nem elegendő önmagában a politikai részvételre, de alapvető szükség. - Azokra az áp-okra, akik pedig állandó jelleggel külföldön élnek, nem vonatkozik annak a végrehajtó és trvhozó hatalomnak a döntése, amelyeknek összetételéről éppen ők döntöttek. Külföldön élő állampolgárok szavazati joga (Non-resident citizens) - Gyakoribb jogszabályok, mint a hazai áp-sággal nem, de lakóhellyel rendelkezők esetén 1. Nem szavazhatnak a külföldön élők (Az EU15-ök közül csak Írországban és Görögországban) 2. Néhány országban a választás napján kell az országban tartózkodni (Izrael, Nicaragua) 3. Konzulátuson vagy nagykövetségen kell szavazni (Latin-amerikai országok) 4. Kikézbesített szavazószelvény (USA, CAN, AUT, GER, ITA, LUX) 5. Szavazás előtti regisztráció megléte - A választópolgárok mobilizációja: a külön parlamenti képviselet 1. Elkülönített parlamenti helyek az EU15-nél: csak FRA, POR, ITA 2. Másik megoldás: Bolíviában az 5 kisebbség egyike a külföldön élők közössége. Fenntartott helyekkel rendelkeznek a parlamentben. - A kormányzatok motivációja a szavazati jog kiterjesztésében: 1. politikai kapcsolatok fenntartása az elvándoroltakkal 2. könnyebbé vált a kapcsolat a külföldön élő áp és országa között (tv, internet, olcsó repjegy, stb)


-

3. emigránsokkal szembeni álláspont megváltozott az 1970-es évek óta 4. politikai befolyás erősítése A politikai pártok motivációja: annak reménye, hogy a külföldön élők rájuk szavaznak Etnikai vonatkozás elve: A politikai közösség nem az állam és lakói, hanem egy olyan közösség, amely több államban is jelen van. Etnikai nacionalizmus válik a szavazati jog kiterjesztésének motorjává. Mexikó 1998: 10 millió új választópolgárra terjesztette ki a választójogot. (a 2004-es kettő áp-ságról való népszavazáskor is azzal érvelt az ellenség, hogy a következő lépés a szavazati jog megadása lesz a jobboldali pártokat támogatják az új szavazók

Állampolgársággal nem, de lakóhellyel rendelkezők szavazati joga (Non-citizen residents) -

-

Kevésbé elterjedt szabályozás vonatkozik rá Az USA történetében előfordult már többször. Ma: kezdeményezések nagyvárosokban a helyi választásokon való részvételre. (Maryland 6 városában bevezették) Összesen 45 demokratikus államban fordul elő. Partikuláris jelenség. Kanada: Nova Scotiában és Saskatchewanban brit áp-ok is szavazhatnak. Ausztrália: 1984 előtt regisztrált britek szavazhatnak az országos választásokon. Izrael: a Visszatelepülési törvénynek köszönhetően érkező nem áp-ok a helyi választásokon. CSAK lakóhely alapján való részvétel csak 4 országban: Új-Zéland (újzélandi nemzetiségűek 1 év után), Malawi (7 év után), Chile (5) és Uruguay (15 év után) Legnagyobb országcsoport, ahol nem áp-ok is szavazattal rendelkeznek: EU. Részvétel a helyi és EP-választásokon. Tisztán lakóhely alapján való részvétel a HELYI választásokon: Norvégia, Izland, Belize és Venezuela. Kevésbé univerzális választójog: UK: ír és nemzetközösségi választók is szavazhatnak. Az Ír Köztársaság viszonozta ez a britekkel szemben. Nem áp-ok szavazati jogának okai: 1. emigránsok politikai integrációja 2. szupranacionális érdekek (EU-integráció mélyítése) 3. birodalmi múlt (ír-brit megállapodás) 4. volt gyarmatok kapcsolatai - Két további fair indok: 1. viszonosság elve (EU) 2. választójog honosítás (áp-ság) helyett. (észtországi oroszok)

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz Érvek a kiterjesztett állampolgárság mellett és ellen Négy, egymással vetélkedő megközelítés: 1. hagyományos republikánus megközelítés: Politikai közösség = határokon belüliek. Csak az államban élő áp-ok kormányozzák magukat. Részt vesznek a jogalkotásban. A szavazati jog az áp-ok kiváltsága. Exkluzív jellegű. 2. nacionalista megközelítés: Külföldön élő áp-ok szavazati jogának elfogadása és a belföldön élő nem áp-ok szavazati jogának elutasítása. Nemzet = kulturális közösség, imaginárius entitás és sorsközösség, melynek joga van az önrendelkezésre. A nemzethez nem feltétlenül tartozik minden olyan áp, aki abban az országban él, ahol az adott nemzet többséget alkot. 3. Területi elvű megközelítés: Liberális felfogás. A demokratikus közösség alapja az egyén. Ugyanannak a politikai hatalomnak van alárendelve. Ezáltal egyenlők. Ezáltal ugyanolyan szavazati illeti meg őket. 1. automatikusan, bizonyos idő elteltével vagy 2. elválasztva a választójogot a formális áp-ságtól. E perspektíva alapján a külföldön élők szavazata szükségtelen. 4. Érzelmek által befolyásolt érdekek: Liberális felfogás ez is. Alapja: quod omnes tangit ab omnibus approbetur. Ami mindenkit érint, az legyen mindenki által elfogadott. Szavazati jog illesse a külföldön élőket és a lakóhellyel rendelkezőket is. Hátránya: a választásokon arról döntenek, hogy ki alkot és kényszerít ki törvényeket egy már adott közösségre nézve. Az érzelmek által befolyásolt érdekek elve pedig nem tudja definiálni a démosz területi és személyi határait. +5. Alternatív megközelítés: részvénytulajdonos elv A republikánus és lib felfogásokat ötvözi. Rep.: áp-ság a pol-i közösség tagságának feltétele. A szavazati jogot pedig ehhez kell kötni. Lib.: beletartozás elve, a részvénytulaj szubjektív vágya az áp-ságra. Az egyénnek érdekei alapján van joga az áp-ság igényléséhez. Egyéni elbírálás kell (tömeges, időtartam alapú automatikus áp-ság helyett). Megengedi a külföldiek választójogát is. Nacionalista felfogás szerint az egyén nem lehet egyszerre több államhoz lojális. A liberális megközelítés pedig kizárja a külföldieket. A migránsok viszont több államban is rendelkeznek érdekeltséggel (részvénnyel). A nacionalista elv a szuverén állam modellhez áll közel, a részvényes pedig a szupranacionálishoz. Javaslata: ennek elfogadása az egymást fedő politikai identitások korában a Vesztfáliai típusú gondolkodás helyett.

ZSUZSA CSERGO: Kin-state Politics in Central and Eastern Europe: the case of Hungary Az EU-bővítés és a 2000-es évek elején négyféle országtípus van a kin-state politikákat illetően: 1. Olyan országok, amelyek nem rendelkeznek ht-i és határokon belül élő kisebbségekkel (Cseh Köztársaság). A többi bonyolultabb:

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz 2. Olyan országok, amelyek közeli országokban élő ht-i kisebbségekkel rendelkeznek (Ausztria [Dél-Tirol] és Írország [Észak-Írország] a legjobb példa) 3. Olyan országok, amelyekben más nemzetiségek is élnek, ugyanakkor ht-i kisebbségekkel is rendelkeznek: a. Olyan országok, amelyek kin-state politikákat alkalmaznak, de ugyanezt akadályozzák területükön más ország számára (Románia, Szlovákia) b. Olyan országok, amelyek kin-state politikákat alkalmaznak, és elfogadóak más hasonló politikákkal szemben (Szlovénia, Horvátország) - A ht-i kisebbségek lehetnek: 1. egyének vagy csoportok, amelyek célja saját kulturális örökségük védelme egy intézményi keret által 2. olyan csoportok, akik nemzeti kisebbségként történelmi hazájukban önigazgatást akarnak elérni. - A kin-state politikák három célja: 1. A ht-i közösségek megerősítése (kulturális, gazdasági és szociális értelemben) 2. Határon átívelő kapcsolatok előmozdítása (szoc, gazd, kult) 3. Ht-iak beutazásának megkönnyítése

MYRA A. WATERBURY: From Irredentism to Diaspora Politics: States and Transborder Ethnic Groups in Eastern Europe Kiindulópontja: Kommunista rendszerek összeomlása államok közötti kapcsolat változása. A politika liberalizációja, új államok. Új politikák: magyar státusztrv, lengyelek kartája, horvát és román kettős áp-ság Boszniát és Moldáviát célozva, orosz áp-ság Dél-Oszétia lakosainak. Elemzők szerint: irredentizmus, erőszak, háború és konfliktus melegágya mindez. Nem valósult meg mégsem Ehelyett: Új politikai paradigma: állami pol nyelvezetében: a jog és áp-ság, határokon átívelő kapcsolatok inztézményesítése és NEM határrevízió vagy népességcsere! Az anyaállamok elitjei etnokulturális, gazdasági, és geopolitikai erőforrásként tekintenek a htiakra. Extraterritoriális és külpolitikai eszközök kombinációját alkalmazzák a szuverenitás kiterjesztése érdekében. ezek destabilizálhatják a regionális kapcsolatokat és feszültséget gerjeszthetnek a befogadó államban. I. Az elitek valódi érdeke 1. Anyagi erőforrások kiaknázása gazdasági célok mentén. 2. Hazai és NK-i politikai legitimitás megteremtése. 3. Ezek külhoni alkalmazása és a nemzeti identitás újradefiniálása. - Demográfiai deficit: a diaszpóra tölthetné be (az etnikai, nyelvi azonosság miatt könnyebb). Pl.: Magyarország és Oroszország - A nemzeti identitás megteremtésének eszköze a ht-i kisebbség. Nacionalista politikák szükségszerű eszköze is egyben - Függetlenné válás után a legitimitás eszköze is lehet. - A hazai elitek hasznot húzhatnak a külhoni kisebbségeik aktív szerepvállalásából (ápság, szavazati jog, képviselet a kormányban)

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz II. Állampolgárság és szavazati jog - A leghatásosabb diaszpóra-politika a kettős ápság. Az anyaállamok számára ez a távoli országokba (térben és időben) elszakadt közösséggel való kapcstartás eszköze. - Korábban is volt példa rá: Nyugat-Németország (kommunista országokból érkezők), Izrael (Etiópiából és a szovjet blokkból érkezőknek), FRA, ESP, SWE. - Az anyaállam inkább az etnikai alapú áp-ságot preferálja. Citizenship – ethnizenship: valójában helyben maradást jelent, szimbolikus jelentőségű, de kiegészíthető valódi kedvezményekkel és mobilitási lehetőségekkel. - Kisebbségvédelmi eszköz is  exit option azok számára, akiket diszkrimináció ér a befogadó államban. - Az anyaállam homogenizációs törekvéseinek eszköze is lehet. o Román példa: 1991-es kettős áp-ság trv.: a moldávok 2/3-ának ajánlott ápságot. Kb 100ezer moldáv élt vele és áttelepült Romániába. A radikális románok eközben a két ország unióját vizionálták. Ugyanakkor Moldáviából „elfogytak” a románbarátok… Románia 2002-ben befagyasztotta a programot ☺ A 2004-es kiélezett választásokon több ezer moldáviai román szavazott. o Horvát példa: 1991-es áp-sági trv.: 4M horvátországi, plusz 4,5M külhoni horvát státuszát rendezte. A nemhorvátok számára megnehezítették az áp-ság megszerzését. (szerbek ellen irányult) F. Tudjman pártja 1995-2000 között kormányon tudott maradni. - Kettős áp-ságot elutasító országok: o Korábbi megszállt országok, instabil területi egységgel rendelkező országok. o Kin-államok kettős áp-ságot elutasításának okai: Közvélemény ellenkezése a bevándorlással szemben Az újonnan érkezők „költségei” a gazdaság számára Belpolitikai viszonyok felborulása (ha a diaszpóra egységesen szavaz) o Két példa: Mo és Lo Lengyelország: 1999 jobboldali kormány: nacionalista és morális értékek mentén politizál ukrajnai és litvániai lengyelek is a nemzet részei. Kettős áp-ság tervezete három céllal: (nem született trv.) • Beruházások ösztönzése • Turizmus fejlesztése • Globális (nk-i) láthatóság (jelenlét) erősítése Magyarország: 2004 december. Elutasítás okai: • Félelem Mo. gazdasági és pol-i stabilitásának elvesztésétől. • Nem a citizenshiptől, hanem az ethnizenshiptől tartottak! • Bevándorlás (nyugdíjak) • 8M választópolgár 20%-a ment el, DE ez nem jelentett alacsony érdeklődést az ügy iránt! éppen ellenkezőleg: megosztott közvélemény (51,5% szavazott igennel) • 2005-ben egyszerűsített honosítási eljárás született (a korábban elutasító szocialista kormány jóvoltából), melynek alapja az egyéni igény és nem a kollektív jog. III. Diaszpórát érintő kedvezményekről szóló jogszabályok - Olyan országok alkalmazzák, amelyek elutasították a kettős áp-ságot. - Ehelyett speciális státuszt adtak azoknak, akik az anyaországba utaznak. - Kedvezmények: o A diaszpóra kulturális, oktatási és gazdasági intézményeinek nyújtott anyagi és logisztikai támogatás.


-

-

o Anyanyelvi iskolát választó gyermekek szüleinek támogatása. o Anyaországi oktatási intézményekbe bejutás elősegítése. o Anyaországba utazás és ottani kulturális intézmények látogatásának előmozdítása. o Ideiglenes munkavállalási engedélyek. o Nemzeti azonosító (kedvezmény) kártya. Erre példák: 1996 Szlovénia (szlovén egységes kulturális zóna) 1997 Szlovákia (oktatás, munkavállalás, beutazás, kártya) 1998 Románia (külföldön élő románok számára alap létrehozása, oktatás) 2001 magyar státusztrv. román és szlovák vádak (extraterritorialitás) Velencei Bizottság vizsgálata (Összehasonlító elemzés: 1979 AUT-Dél-Tirol, 1997 SLO, 1998 ROM, 1999 RUS, 2000 BUL, 2001 ITA, 2001 HUN törvények) EBESZ 2008-as ajánlásai. 2001-ben már tudni lehet, hogy HOR, SRB, UKR és ROM nem lesz még EU-tag és Magyarország előbb-utóbb schengeni ország lesz. Ez volt e nk-i környezet. 2008: Lengyel karta: hasonló a magyar státusztrv-hez. Korlátlan tartózkodás, oktatási és szociális szolgáltatások korlátlan igénybevétele. Ezek új határokon átnyúló intézményi hálózatot teremtettek.

IV. Következmények - KKE-ban az irredenta politika a múlté. Nem igazolódtak be a félelmek. - A magyar politikai elitek klientúra jellegű kapcsolatokat alakítottak ki a ht-i szervezetekkel. a nemzeti politikai diskurzus befolyásolására törekedhetnek ezáltal - Ez a fajta patronázs rendszer etnikai konfliktusokat okozhat a befogadó országban. - Az erős politikai kapcsolatok radikalizálhatják a kisebbségellenes érzelműeket. - A ht-i szervezetek követelései olykor csak politikai alkuk kellékei. Pl.: RMDSZ – autonómia - Pozitív következmények: o Az anyaállam és ht-i kisebbségeinek kapcsolatának javulásával erősödhet az anyaállam és befogadó állam kapcsolata is. o Román-moldáv példa: levezetheti a radikálisokat. Exit option. o 2008-as EBESZ javaslatcsomag Magyarországot érintő következmények (Csergo Zsuzsa) -

-

-

2001-es státusztrv több nk-i figyelmet kapott. Oka: trianon és az új országok álláspontja A magyarság is megosztott volt a nemzetpolitika kérdésében. 1990 után: TÉNY: 1. nem voltak irredenta követelések, 2. konszenzus volt a ht-iak védelmével kapcsolatban és 3. otthonmaradásukkal kapcsolatban, 4. a parlamenti képviselők 90%-a támogatta a státusztrv-t. 10M ember támogat 2,5M-t. gazdasági és szociális teher? 2001: a státusztrv vitájában a kormányzó FIDESZ nem támogatta a kettős áp-ságot (az elvándorlás gyengítené a ht-i közösségeket). Kettős áp-ság ügye: 2003-ban vetődött fel (MVSZ)  szocik „nem” kampánya. Szociállib kormány: Szülőföld Alap erre volt válasz a FIDESZ kiugrása és pozícióváltása (csak ezután támogatták a kettős áp-ságot!) Csak azért, hogy ellenpólust alakítsanak ki? A Magyarországi közbeszéd változása a ht-i közösségeket is állásfoglalásra késztette:

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz o Kisebb közösségek: Kárpátalja: magyar-orosz indítvány alkotm. módosításra, legrosszabb körülmények itt vannak IGEN Vajdaság: hátrányos megkülönböztetés, magyarverések IGEN o Nagyobb közösségek: Erdély és Felvidék: az emberek támogatják, az elitek megosztottak. Csak azóta támogatják, amióta a budapesti szoci kormány nyíltan

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz VII. FILMVETÍTÉS: RUSSIA TODAY’S Interview with Knut Vollebaeck AL JAZEERA, The Café: The Future of Bosnia And Herzegovina

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz VIII. KIN-STATE POLITIKÁK A GYAKORLATBAN I.: KELET-EURÓPA Horvátország, Szerbia és kisebbségeik Bosznia-Hercegovinában, Albánia, Koszovó és albán kisebbségek Macedóniában valamint Montenegróban. Kötelező olvasmány a témához: JUDIT TÓTH: Kin Minority, Kin-state and Neighbourhood Policy in the Enlarged Europe In: Beyond Sovereignty: From Status Law to Transnational Citizenship? Edited by Osamu Ieda et al. Slavic Research Centre, Hokkaido University, Sapporo 2006, pp. 73–88 ANDRÁS LŐRINCZ: Croatia and the Croats in Bosnia-Herzegovina. In: Southeast Europe Quarterly. (Vol. 2., No. 1., Spring 2011) European Integration of Croatia Ajánlott olvasmány a témához: MARIA KOINOVA: Kinstate Intervention in Ethnic Conflicts: Albania and Turkey compared. In: Ethnopolitics, Vol. 7., No. 4. (Nov., 2008), pp. 373–390 STEFAN WOLFF: Ethnopolitics in Central and Eastern Europe: Accommodation through Deethnicisation? International Security at the University of Birmingham

MARIA KOINOVA: Kinstate Intervention in Ethnic Conflicts: Albania and Turkey compared. Alapvetés: Miért okozott Albánia szerepvállalása Koszovóban és Macedóniában is etnikai konfliktust, míg Törökországé Bulgáriában nem? Hipotézis: Az átmenet fázisában lévő anyaországok beavatkozása a fogadó országok belügyeibe sokkal valószínűbb, mint más országok esetében. Ennek oka: az átmenet gyengíti az anyaország intézményrendszerét. Hogyan…? Új megoldások implementációja nehézkes. Az állami vezetők a politikai útkeresés során saját ideológiájuknak és érdekeiknek megfelelő partnert keresnek a szecesszionista és autonómia-mozgalmakban. Ez a radikális szemlélet megerősödéséhez vezetett Albániában. Mivel Törökországnak nincsenek új feltörekvő elitjei, így nem tud ilyen kapcsolatokat kialakítani. A volt kommunista országokban kialakult etnikai konfliktusokkal foglalkozó elemzések 3 tényezőre koncentrálnak: 1. elitek szerepe 2. etnikai csoportok szerepe és dinamizmusa 3. nk-i közösség szerepe Az anyaállami politikák hatásának vizsgálata: 1. egy nagyobb konfliktus eredményeképpen, a SZU vagy JUGO felbomlása utáni állapotok figyelembevételével 2. kelet-európai országok erőszakmentes kisebbség – többség kapcsolata 3. szürke zóna: amikor az anyaállam nem irredenta követelésekkel lép fel, DE mégis etnikai konfliktust indukál a befogadó államban. Kérdés: néhány korábban irredenta politikát folytató anyaország miért nem folytatott 1989 után is ilyen politikát? (pl.: HUN, ALB, TUR) Sem ALB (MAC és KOS felé) sem TUR (BLG-al kapcsban) nem volt irredenta. DE ALB hozzájárult az 1990s koszovói konfliktusához és kismértékben a MAC konfl-hoz. TUR szerepe elhanyagolható. Erre (hamis) magyarázat: ALB humanitárius okok miatt avatkozott be KOS-ba. A szerb erőszakra volt csak reakció. A macedóniai albánoknak és a bulgáriai törököknek sokkal

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz békésebb kapcsolatai vannak a többségi nemzettel. (’90-es évek humanitárius beavatkozásaival is érdemes összehasonlítani) Ha valóban humanitárius indok lett volna, akkor azt tehette volna más eszközökkel is (mint pl. TUR BLG esetén a ’80-as, ’90-es években) Konkrét hipotézis: a korábbi totalitárius országok a demokratikus átmenet során sokkal inkább okozhatnak etnikai konfliktust a befogadó országban mint a régi demokráciák. Ez független a befogadó országban élő kisebbség törekvéseitől. - Az átmenet során Albánia nem irredenta okok miatt avatkozott be KOS és MACban. HANEM: - Éppen az átmenet demokratikus elvei miatt kellett az önrendelkezés jogát kívülről támogatnia! TOVÁBBÁ: - Érvényesül a NK-i közösség és a belső kényszer kettős nyomása DE ezek az állami intézményrendszert gyengítik. állami elit új kapcsolatokat keres autonómista és szecesszionista mozgalmakban találják meg eredmény: Janusarcú külpolitika: o Hivatalosan: a nk-i közösség nyomására elutasítja a beavatkozást; o Nem hivatalosan: különféle módon beavatkozik o ↕ ezzel szemben: - Törökország kevésbé aktívan avatkozott be: - Óvatosabb volt az önrendelkezés külföldi támogatása során - Nem voltak új, feltörekvő elitek (hogy külföldi segítséggel legitimizálják hazai politikai törekvéseiket) - Nem volt szükség gyors hazai reformokra erős maradhatott az int.rendszer koherens maradt a külpol. Ideiglenesen megszakadt a logika: - 1999-ben KOS (kisebbség-többség aránya megváltozott. NATO-bombázások) - 2001-ben MAC (albán-macedón polgárháború és ohridi béke) Elméleti háttér A három példa közül csak KOS szecesszionista.: mi a magyarázata? Mindegyik magyarázat hiányos!!! 1. JUGO összeomlása: - KOS: 1991-ben egyoldalú referendum KOS függetlenségéről és - MAC: az albánok elutasították az 1991-es alkotmányt, 1992-ben egyoldalú referendum NY-MAC autonómiájáról (2001-ben mindkét fél támogatta MAC területi felosztását a leghevesebb harcok idején a megállapodás után ezt elvetették) - BLG: a törökök nem területi megoldást kerestek (DE: ’80-as évek asszimilációs kísérletei válaszként autonómiát követeltek / a ’90-es években már marginális volt/) 2. Bipoláris rendszer vége: - Sem ALB sem TUR nem keresett testvéri kapcsolatokon alapuló szövetségest. Multipoláris világrend, növekvő regionális instabilitás ellenére sem. - ALB elzárt volt a komm rendszeren belül is, TUR és BLG közötti határ pedig ugyanúgy vasfüggöny. 3. Nemzetközi pol viszonyok elmélete(i):


Ambrosio: irredentizmus megváltozása: a XIX. században az irredenta nemzet akarta a határváltozásokat, a XX. század végén a külső, szecesszionista mozgalmak maguk. - Horowitz: külpol-i célok könnyebben megvalósíthatók a szecesszionista mozgalmak által mint irredenta politikákkal - A II. VH után a gyakorlatban a szecesszionista mozgalmak is éltek az önrendelkezés jogával DE: mindezek SEM tudják megmagyarázni, hogy TUR miért alkalmazott tartózkodó politikát 4. Belpolitikai elméletek: - Két VH tanúsága: az irredentizmusnak ára van. Jobb, ha egy külső szereplő (szecessz.mozg.) végzi el a „piszkos munkát” o ALB támogatta a KOS-i albánokat, mert: Nemzeti érzelmek miatt Mert közel voltak (határ túloldala) A határ könnyen átjárható volt Ezzel ellentétben: A BLG-i törökök két elkülönült területen éltek. Szigorúan őrzött határ. - Etnikailag többszínű anyaállamok kevésbé támogatják a szecessz. mozgalmakat, mert tartanak az országon belüli szecessziótól. (Pl.: TUR-KUR) DE:  ez nem igaz, mert: TUR beavatkozott a Kaukázusban és ALB beavatkozott az albániai görög és macedón kisebbség követelése ellenére is. - Gazdasági ok: a beavatkozás oka, hogy az anyaország hiányt szenved bizonyos képességekből és anyagiakból. - Erős állami intézményi háttér = világos külpolitika. Gyenge államszervezet = agresszív külpolitika (az elitek kapcsolatai miatt). 5. A szereplők kapcsolatainak modelljei: - Brubaker (1996): kisebbség, befogadó (homogenizáló) állam, és anyaállam háromszöge, melyben két szereplő ellenőrzi a harmadikat. - Jenne (2004): ha a kisebbséget támogatja az anyaállam radikalizálja a befogadó államot körforgás Három hiányosság: 1. kin-state – host country elméletek nem fogl az átmeneti rendszerekkel és instabil államokkal 2. a folyamatokkal sem foglalkoznak 3. empirikai hiányosság: ALB-KOS viszonnyal sokan foglalkoznak, de az ALBMAC és TUR-BLG viszonnyal már nem annyira. ALBÁNIA - KOSZOVÓ Komplex ok-okozati összefüggés-láncolat van a totális rendszerből való átmenettől kezdve: (Ez a mai napig (2008-ban íródott) tart.): - az önrendelkezés jogának újramegjelenésével kezdődik, a hidegháború végén. (Már Németo is egyesült, a jugó utódállamokat is elismerték nk-i gyakorlat „nyomása”)


-

1991 szept: egy nappal az egyoldalú KOS-i függetlenségi referendum előtt az ALB külügymin (Muhammed Kapllani) Kosova Köztársaságként említi KOS-t az ENSZ Kgy-ben-. (a parlament egésze állt mögött, nemcsak a kormány) 1992 elnökválasztás: a demokrata párti Sali Berisha ígéretet tesz KOS és ALB egyesítésére. A megnyert választás után KOS önrendelkezési jogáról beszél. ez annak a jele, hogy külföldi ügyeket használ saját politikájának érdekében.

Miért nem voltak mégsem nyílt irredenta követelések? - a KKE-i országok gyakorlatát csak megkésve követte - a komm korszakban az albánság geopolitikailag elkülönülve élt a pánalbanizmusnak nincsenek érzelmi gyökerei - ALB elsődleges célja, a demokratizálódás volt. Ez jobban lekötötte - geopolitikai ok: a NY-hoz akart közeledni. (EK, NATO) - gazdasági ok: nem engedhette meg magának a külföldi támogatásokat

A láncolat belpolitikai elemei: - A Berisha-kormányban a Ny szövetségest talált. - ALB a Ny-i nk-i kontrol és feltételrendszer tárgya lett. Tagság ígérete – támogatások, feltételek. - Ny-i pénz = Ny-i értékek átvétele így a kisebbségvédelemé is!!! - Felerősítette a kezdeti pol-i törekvéseket az önrendelkezéssel kapcsban - Tiranának olyan kissebsjogi törv-eket kellett elfogadni, ami a KOS-iaknak és MAC-iaknak kedvező. - Összegezve: a Ny-u befolyásnak köszönhetően az átmenet során ALB hivatalosan nem akart beavatkozni. DE ugyanez a folyamat gyengítette az állami intézményrendszert nem hivatalosan a függetlenségi és autonómista törekvések támogatója lett. ALB reakciók KOS függetlenségi törekvéseire: - Berisha: geg (északi) a KOS-i Ibrahim Rugovában (KOS-i Demokratikus Liga – nem erőszakos) demokratikus szövetségest látott. - Szocik: Fatos Nano: toszk (déli): kevésbé érdekelte KOS. Vegyes politikai álláspontok a párton belül. - 1998: KOS-i háború intenzívebb - 1999: új szoci kormány: Pendeli Majko: szecesszionistákat favorizálta (KOS Dem Ligával gyenge kapcsolat) a NY nyomása kezdődik teljesíti a nyugati feltételeket beveszik a Rambouillet-i tárgyalásokba közvetítőnek egyesíti az eddig atomizált KOS-i alb-okat. Egyéb tényezők a láncolatban: állam gyengülését okozzák: - a határokon átnyúló ideológiai kapcsolatok mellett: - korrupció: a korrupt hivatalnokok ideológiai kötöttség nélkül is kikerülik a hivatalos külpol-t o UÇK parancsnokokat ALB-ban képezték ki o Elsődleges kiképzőbázisok: egy Tirana melletti falu és 3 határmenti falu o A legészakibb albán hegyekben is kiképzések - Könnyen átjárható határ. KOS-i szecesszionizmus erősödéséhez vezetett (1992ben az EK és EBESZ szigorú határellenőrzést követelt, DE az albán külügy elutasította)


1997: pü-i válság tüntetések anarchia 650ezer fegyvert rabolt el a tömeg KOS-ba… Egy kalasnyikov 5$-t ért.

Következmény: - Az ALB állam összeomlása - KOS-ban a katonai egyensúly megváltozott - Berisha nacionalista retorikára vált. Rugovát és a passzivitást okolja. ALBÁNIA – MACEDÓNIA Albánia beavatkozásának mértéke kisebb. A MAC-iai albánok csak autonómiát akarnak. DE ugyanez a láncolat érvényesül itt is. a területi követelések a kin-state politikának csak egy szegmense. a demokratikus átmenetben lévő anyaállam politikái hozzájárulhatnak az etnikai feszültségekhez a befogadó államban. Alaphelyzet: 1991: független MAC, minden szomszédja területet követel tőle. Független, de csak részben elismert függetlenség = harc az elismerésért. HA ALB irredenta lett volna, akkor ezt kihasználhatta volna. DE az elsők egyikeként ismerte el MAC-t a saját nevén (MAC Közt). Ekkor még nem volt NK-i nyomás ALB-án! ebből is követk, hogy nem volt irredenta. -

-

Hivatalos ALB külpol: közel a nk-i állásponthoz. o 1992: Berisha és Kiro Gligorov modellegyezményt írtak alá. (Berisha a macedón etnikai konfliktus MAC belügyének tekinti és nem bátorítja az ottani albánokat) o 1992: egyoldalú referendum Ny-MAC-ban: Berisha közömbös marad. DE o Kinyilvánította, hogy háború esetén támogatja az albán testvéreket!! o Külpol: hasonló mint KOS esetén. Belpolitika: o Berisha a radikálisok támogatására szorul: oka: Berisha személyi újításokat akart o A radikálisok nacionalisták ugyan, DE egyben a régi kommunisták kihívói is ők lehetnek. (kisebbik rossz) o Ezek az „új kihívók” aztán Tetovóban párhuzamos albán egyetemet is nyithatnak 1995-ben Berisha egyetértésével… o Ezzel szemben 1997: Ny-MAC krízis: a szoci Fatos Nano semleges reakciója. Sőt: Tiranában a MAC nagykövettel együtt szólít fel a békére. o 1998-ban kétszer jár MAC-ban, 8 bilaterális egyezményt ír alá. o Tetovóban nyíltan a szeparatizmus ellen van, az EU integrációra hívja fel a figyelmet – regionális kooperáció. o DE: korrupció itt is van, összeesküvés a MAC hadseregben, ide is jutottak fegyverek. o 2001: macedóniai polgárháború: UÇK macedón szárnya azt állítja, hogy nem tartott fenn kapcsolatokat ALB állami szervekkel és csak helyi gyökerei vannak HAZUGSÁG VOLT. (Ennek ellenére Colin Powell Ilir Meta ALB miniszterelnököt dicséri, hogy az elítéli a radikálisokat…)

TÖRÖKORSZÁG – BULGÁRIA Alapvetés:


-

Hidegháború vége: ALB és TUR is ki van téve a változások kényszerének. Helyet kellett találni az új nk-i rendben. ALB átmenet: izolációból NY-i orientéció, totalit-ból pol-i pluralizmus, tervgazdaságból piacgazdaság. TUR csak külpol-i stratégiaváltás kellett. Erős államiság, hála Atatürknek. 1950-es évek óta pol-i pluralizmus, sosem volt tervgazdaság, csak állami beavatkozás. 1980-as évek: polgári jogok, gazdasági liberalizmus. fokozatos reformok. erős államszervezet. Nincsenek olyanok, akik eltéríthetnék a török külpol-t! Nincs nagy távolság a hivatalos külpol és a külföldi céllal rendelkező NGO-k között!

Török külpol: - BLG-ban nincs szecesszionista törekvés, DE a török külpol differenciál: - Az önrendelkezéssel kapcsolatban konzervatív álláspont. (nem örült a SZU és JUGÓ felbomlásának, és csak követte a nk-i trendet az új államok elismerése során) - Bosznia esetén tartózkodott az egyoldalú beavatkozástól. Csak az USA politikája mentén tette azt. - A külpol és NGO-k között egyedül Csecsenföld kérdésében van véleménykülönbség (RUS gáz és olaj kell TUR-nak, másrészt meg az oroszok jó kapcsolatai még megvannak a kurdokkal…) (TUR támogatás Csecsenföldnek kisebb mint az ALB KOS-nak.) Bulgária: -

hidegh utolsó évei: hűvös viszony, bolgár asszimiláció.’80-as évek közepe 1989: 400.000 török migráns. Jogért és Szabadságért Mozgalom mérsékelt török parl-i párt. ’90-es évek: koherens török külpol: jó kétoldalú kapcsolatok fenntartása a célja, a török kisebbség kulturális és politikai integrációjával. (ezt minden török kormány támogatta. Az 1996-7 között hatalmon lévő Iszlám Igazság Pártjának meg erős kemalista ellenzéke volt)

A törökök integrációja: - 1. cél: az újabb migráció megakadályozása (250e török maradt a rv után is) - 2. cél: Töröko csökkenteni akarta a potenciális konfliktusok gócpontjait a határai mentén. (Kelet: ARM, AZE, Dél: KURD, IRQ). Politikai integráció: - Bulgáriával jó viszony kell: A JSZM-at használja fel őket támogatták és nem a radikálisokat (akik autonómiát és alk.módosítást követeltek). Nem volt olyan TUR-i párt, ami az autonómiában látta volna a megoldást. - TUR közvetlenül a mainstream bolgár politikusokkal ápolt kapcsolatot és nem a török kisebbségi vezetőkön keresztül. (Bolgár média szerint Ahmed Dogan a JSZM vezetője korábban komm funkcionárius volt bizalmatlanság a törökországiakban) - JSZM felvetése: kölcsönök és támogatások kellenek TUR-ból a szegénység felszámolására. török reakció: ezt BLG-nak kell megoldania elsősorban. - TUR csak akkor avatkozott be közvetlenül, ha a török kisebbség politikai képviselete volt veszélyben. (’90-es évek első felében különösen) Ehhez elég volt, hogy Meşut Yilmaz TUR minelnök levélben kérte Liuben Berovot, hogy a JSZM részt vehessen a választásokon…)


Ezután a beavatkozás hangsúlya csökkent. TUR a nk-i megállapodásokra koncentrált. - 1994: Török jelentés: az ENSZ és a NATO felé: BLG alkotmánya tiltja az etnikai pártokat… (a törökök lakta területekre török politikusok látogattak válaszként) Kulturális integráció: - TUR aktívan beavatkozott az oktatás és vallás terén. - Tankönyvek, török egyetemi ösztöndíjak, BLG-iai török nyelvű egyetemi szakok, - Vallás: BLG nem ellenezte a török hanafita szunnita vallási megbízottak érkezését. Ez TUR vallási irányzata is. BLG ellenezte a nem hanafiták érkezését. Azóta a kinevezéseket a török Vallásügyi Igazgatóság hagyja jóvá. Következmény: - a TUR be nem avatkozás stabil és jószomszédi viszonyokat teremtett. - Kihasználta a bolgár állam bizonytalanságát és saját pol-i, oktatási, kult-is megoldási javaslatait honosította meg. - Azóta hasonló török mentalitás Közép-Ázsiában! - Gülen, pántörök mozgalmak IS vannak. KÖVETKEZTETÉSEK 1. ALB-KOS konflikt, TUR-BLG nem! Átmenet dinamikájától függ. 2. demokratikus átmeneten keresztülmenő országban a nk-i nyomás nem feltétlenül gátol meg szecesszionista és autonómista törekvéseket!

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz IX. KIN-STATE POLITIKÁK A GYAKORLATBAN II.: NYUGAT-EURÓPA Németország kin-state politikája. Nyugat-európai anyaországok által támogatott autonómiatörekvések külföldön: Német kisebbségek, Dél-Tirol, Aland-szigetek STEFAN WOLFF: Germany and German Minorities in Europe. University of Birmingham

STEFAN WOLFF: Germany and German Minorities in Europe. Alapvetés: - 1989 előtt a legnagyobb lélekszámú megosztott nemzet a német Európában (ma az orosz). - 1990-ben 17millió keletnémet egyesült az NSZK-val (az összlakosság 20%-a) - Rajtuk kívül még nagy számban élnek németek KKE-ban is. - Német történelmi nemzetépítés is az egyesüléssel kezdődött a XIX. században (eredménye: területi növekedés) három eleme: o Ausztria és Poroszország háborúja Dánia ellen (1864) o Ausztria Poroszország ellen (1966-67) o Poroszország vezette szövetség Franciaország ellen (1870-71) - XX. századi területi veszteségek: o 1919: domináns kisebbségből gyűlölt és kollektív bűnös nép lett az utódállamokban o 1945: határmódosítások tömeges kitelepülés o Ennek eredményeképpen még mindig megosztott nép (az újraegyesülés után is) - Amit nem vizsgál az elemzés: o Európán kívüli németek (Dél-Amerikában jelentős) o Svájci németek (1291 óta sajátos jellemzők, politikai identitásukban a svájci az első és a német a második) o Ausztria kérdését csak érinti (Ausztriát kizárták az Észak-német Szövetségből /1866-71/ önálló identitás kialakulása, később a nácik áldozatai voltak ők is) o Német újraegyesülés folyamata 1945 után I. A releváns nemzet -

A német nemzet definiálása egyszerre kulturális és politikai kérdés. A német kultúra meghatározásához nélkülözhetetlen a német identitás meghatározása. A kulturális és politikai dimenzió az idők alatt folyamatosan változott: mi a németség? o Eleinte csak kulturális jellemzőkkel lehetett leírni (szokások, nyelv, hagyományok, stb.) o A Német-római Birodalom 1806-os bukása után vált politikai kérdéssé. (napóleoni háborúk „nacionalizáció”) o nacionalizmus nemzetállam óhaja (rivális nemzetek összecsapása) az KKE-i németkérdés alapja o Az állampolgárság kérdése: ez is kulturális és politikai vonatkozásokkal bír egyszerre! A XX. sz. folyamán a származás az alapja. o 1913: áp-sági tv (Reichs- und Staatsangehörigkeitgesetz): minden német származású áp-ságot kaphat. Jus sanguinis.  az állam német jellegének előmozdítása és megőrzése érdekében. a német etnokulturális identitás lett a


-

-

pol-i participáció feltétele (DE: az áp-sági trv. Vonatkozott a német áp-ok leszármazottaira, így a Németországban élő kisebbségekre is) Németországon kívül egymással konfliktusban álló identitások (lojalitások) voltak. Ennek feloldása: o Kapcsolat kiépítése a Volkszugehörigkeit (származás, etnicitás), a Staatsbürgerschaft (állampolgári viszony) és a Staatsangehörigkeit (nationality, nemzeti kisebbségi viszony) között. Ezeket a nácik instrumentalizálták. az EU-i államok fenyegetésként érzékelték a német kisebbségek No-n kívül Hitlert támogatták (pl Szudéta-vidék). o Náci külpol és német kisebbségek (vélt v. valós) kapcsolata szovjet kollektív deportálások, KKE-i diszkriminatív bánásmód o A német áp-sági törvény megváltoztatását megnehezítette. 1950s évek: automatikusan áp-ságot kaptak a menekültek o A németkérdés két dimenziója: Etnkulturális / politikai tengelyt keresztez egy Belpolitikai / Nk-i tengely A német ht-i kisebbségek keletkezésének 3 folyamata: 1. határváltozás: o elsősorban a XX. sz-ban: 1919 Versailles és St Germain, illetve az 1945-ös átrendeződés 2. területfoglalás: 3. betelepülés o XIII. sz: Teuton Rend: (német lovagrend) LAT, LIT, EST, Masovia (POL) o XIII. sz: Erdély, Bánát o XV. sz: lezárul a kolonizáció első szakasza. (Ottomán Bir.) o XVII. sz: új szakasz: svábok Szlavóniában és a Bánátban. o XVIII. sz: Bukovina, XIX. sz eleje: Besszarábia, Dobrudzsa. o A Habsburg bir-ban nemcsak a fejletlen területek felélesztése céljából, hanem a kp-i hatalom képviselőjeként érkeztek. (multietnikus birodalom) o XVIII. sz közepe: utolsó szakasz: 1762-3, Katalin cárnő volgai németek. (mentességeik: néhány évi adó, katonáskodás; jogok: saját nyelvhasználat, német iskola, vallásszabadság. Második hullám: XIX. sz első fele: Feketetenger vidéke, Kaukázus. o ennek eredménye: németek az OMM-ban és RUS Birodalomban: privilegizált státusz  helyi nacionalizmusok konfliktusok legyen vége az etnikai csoportok pol-i privilégiumainak. (erőforrások szűkebbé válása IS oka ennek) o Ezután: Kelet-Közép-Európában - I VH után megváltozott a németek domináns státusza (RUS-ban nem volt korábban sem domináns a németség) új államok: o A német kisebbség számaránya és pol-i jelentősége eltérő o Eltérő bánásmódban is részesültek országonként o Néhány 100ezer: HUN, SzHSz, 1M: ROM, 3M: CZSLO, Lengyel korridor, megosztott Felső-Szilézia (POL-GER). o Összesen: 5M német KKE-ban, GER és AUT-án kívül; 2M a SZU-ban!! - II VH után még nagyobb területi és népességbeli veszteségek:

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz o Terület: Ny-Poroszország POL; K-Poroszország POL és RUS; GER 4 megszállási zóna (majd két állam) o Népesség: 1M áldozat a kitelepítések során; 10-12M kitelepített. Az etnikai tisztogatás nem volt teljesen sikeres. Maradtak német csoportok! Nyugat-Európa - kisebb lélekszám, DE pol-ilag jelentős. - Kisebbségi státusz oka: kizárólag a határmódosítások (I VH után) o OMM Dél-Tirol (és Trentino) ITA, o GER Eupen és Malmédy BEL, o GER Elzász FRA (1870…) o ma németek: FRA, ITA, BEL, DAN, de kisebb számban a II VH után emigráltak. Összegezve: Hidegháborús megosztás: - Ny-on: olyan környezet, ahol az emberi jogok, kisebbségi jogok, demokrácia, gazd-i fejlődés mindenkire érvényes. - K-en: ilyen nem volt. Diszkrimináció és exklúzió vol a komm blokkban. A német kisebbség célja: integráció helyett emigráció!!!! II. Az európai integráció hatása - A NY pol-i, gazd-i, kat-i környezete hatott Németo kin-state pol-jára. - A német kisebbségek integrációját BEL, DAN, FRA, ITA-ban elősegítette a gazd-i és demokratikus környezet. DÁNIA: - transzetnikus identitás alakult ki: egyszerre német és dán: Zweiströmigkeit: saját elnevezésük sokatmondó: német észak-schleswig-iek (idősek körében) vagy német dél-jütlandiak (fiatalok körében). - 10-15ezer német, a tartomány 5%-a. - 1955: Bonn-Koppenhága deklarációk: egyenlő politikai jogokat garantál minden dán áp-nak. Egyenlő jogok és kedvezmények elve. Tolerancia, megkülönböztetésmentesség. - Társadalmi és gazd-i integrációjuk alapja: az oktatás. (a fiatal generációkat mind a GER-i és mind a DAN-beli életre készíti fel) - Európai integráció régiók szerepe nő. BELGIUM: - 74ezer német: legtöbbjük a németajkú közösség tagja (a 3 elismert nyelvi közösség egyike) speciális jogok és kisebbségvédelmi megoldások: - Autonómia minden területen: kultúra, okt, műsorszórás, eü, jólét, kutatás-fejl, nyelvhaszn, külkapcsolatok a kult és okt terén! - Egyharmaduk a francia és a holland nyelvi közösség területén él. (ahol 25% az arányuk, ott speciális státuszt élveznek az ország területén másutt is) - Adminisztrációs okokból a német nyelvi közösség a francia terület (Vallónia) része. - K-Belgiumban, Eupen és St Vith térségében a német a hivatalos (iskolákban is), másutt idegen nyelvként tanítják. ELZÁSZ:


évszázadokig vitatott hovatartozású terület. Ma: szilárdan integrálódott FRA-ba és lakói asszimilálódtak a francia kultúrába. Francia nyelv az elsődleges a régióban Elzászi dialektus: csak az idősek körében. A fiatalok körében nem népszerű. EU: gazd-i előnyök. elzásziak biztosnak ítélik helyzetüket FRA-ban és az EU-ban. Ennek ellenére a sajátos regionális identitás megmarad, kult-is, nyelvi tradíciók miatt. FRA szerint: a német hagyományok már nem jelentenek fenyegetést a francia területi integritásra. Német intézményi támogatás minimális. Jövő: Elzászi dialektus: ez az, ami megkülönbözteti őket FRA-tól és GER-tól is! o sajátos etnokulturális/etnolinvisztikai csoport lehet.

DÉL-TIROL: - NY-on a legjobban védett német kisebbség. Kiterjedt jogok. Regionális és tartományi szintű autonómia. (1948 és 1972) - 1980-1990-es évek: az identitást fenyegető politikák - 1990-es évek óta: neutrális polgári identitás. Alapja: Dél-Tirol autonóm intézményei felé érzett lojalitás. Ezek jobban képviselik a három etnikai csoportot, mint előtte. (olasz, ladin, német) Az EU-i integrációból fakadó változások: 1. a befogadó államok demokratikus értékei: emberi jogok, európai normák melletti elköteleződés, európai szinten 2. határok átjárhatósága: utazás és munkaerő-áramlás könnyebbé vált 3. Németország aktív integrációja (a helyi német kisebbség nem lesz egy revizionista GER 5. hadoszlopa) 4. a fent említett államok belső jogalkotása (participáció, képviselet) III. KKE és a volt SZU -

-

Német kisebbség helyzete alapvetően különbözik NYEU-tól. o Kényszermunka, deportálás, börtönbüntetések a II VH után. o Etnikai identitásuk kifejezése és megőrzése korlátozott a komm rendsz-ben. o Csak részleges elismerés. o Különféle asszimilációs politika (létezésük tagadása POL-ban, vagy joguktól megfosztás SZU-ban) o Náci politika miatti bosszú plusz teher. Belső nyomás, plusz a német Alaptv 116-os cikkelye: lehetőséget teremt a letelepedésre GER-ban. DE 1990 után megnehezített feltételek a „hazatérésben”

VOLT SZOVJETUNIÓ - Legkisebb közösségek: EST, LAT, LIT. o Eredetük különféle: kelet-porosz németek, oroszországi németek (belső vándorlás a SZU-ban) nehézségek az áp-ság megszerzésében. - Hasonló kisebb közösség: GEO, MOL. o Erősen asszimilálódtak, de fenntartják érdeklődésüket a német kultúra felé. - Nagyobb számban vannak Közép-Ázsiában. DE diszkrimináció, ignorancia, mert: korábbi közeli orosz kapcsolatok, plusz ellenséges iszlám környezet


-

-

-

o Eredetük: RUS EU-i részéről deportálták 1941 után. XIX. sz: KYR, KAZ o Célpontjaik: GER RUS német körzetei NY-Szibériában Legjobb helyzet: UKR: újjáépülő régi közösségek (máshol a volt SZU területén sivár a németség helyzete) o Helyben maradást támogatja: a német kormány és a 1996-os bilat. szerződés RUS: 1941-es deportálások öröksége. o Német kormány támogatása (életkörülmények javítása), orosz kormány együttműködése, DE: Emigráció vagy beolvadás történik o Gazd-i fejlődési programok, nyelv és kultúra előmozdítása megvannak, DE Kell a közösség akarata is 2 tényező veszélyezteti a megmaradásukat: o Zsugorodó számuk a közösség fenntartásához szükséges szint alá csökken, vagy: o Más faktorok okozzák a közösség eltűnését: visszafordíthatatlan mértékű asszimiláció, érdektelen befogadó kormányok, ellenséges lakosság, Berlin támogatásának hiánya.

KÖZÉP-KELET-EURÓPA -

Jövőbeli kilátásaik itt országonként eltérőek. Volt Jugoszlávia: csak elenyésző számban maradtak HUN, POL, CZE, SVK-ban a külső és belső tényezők eltérőek (amik a kisebbség helyzetét alakítják)

MAGYARORSZÁG - helyzetük itt a legjobb. Kb 60ezer. Előnyös pol-i helyzet, modellértékű szabályozás. Jól integrált kisebbség, DE megőrizte és újraélesztette identitását a közösség. - Politikai és gazdasági stabilitás. Jó kapcsolat GER-gal, EU-integráció. - HUN a saját kisebbségvédelmi politikáját szorgalmazza a környező országokban is. fejlett szabályozás: személyi elvű, kult-is autonómia, 1990s: HUN beillesztette a GER és AUT kisebbségvédelmi pol-áját a saját német kisebbségeivel folytatott kapcsolatokba. ROMÁNIA - bizonytalan a helyzetük. DE már nincs diszkrimináció. - Bármely más országnál jobban beilleszkedtek nyelvi szempontból. - Román kormány felismerte a német kisebbség „értékét” kölcsönös haszonnal járó bilat kapcsolatok kialakítása GER-gal. - EU, NATO tagfelvétel. - Korábban sem volt agresszív asszimiláció németajkú települések megmaradhattak - 1992: német-román szerződés. GER célja: a külföldön élő németek biztonságának és jövőjének szavatolása. Határvita nem volt soha a két ország között német policy humanitárius alapokon nyugvott.


-

Román alkotmány tiltja a poz. diszkrim-t a támogatások nem mehetnek a románok kárára ez találkozik a német külpol-i célokkal, melynek lényege az etnikumok közötti egyetértés kialakítása. o Német támogatások: 1. szociális, 2. gazdasági, 3. kulturális dimenzióban o 1990 óta 70 kult-is kp, infrastr-is támogatás (iskolák, kórházak), kisvállalk, mg-i szektor javuló életkörülmények Németek ROM-ban maradhatnak 1990s kivándorlás következményei: o 1. számuk csökken és 2. fragmentált közösségi struktúrák o Korosodó népesség, demográfiai veszteség a németek napjai ROM-ban meg vannak számlálva.

CSEHORSZÁG ÉS SZLOVÁKIA - Széleskörű alkotmányos garanciák DE történelmi rossz emlékek. komplikált viszony az etnikumok között. - 1938-9: németek szerepe Csehszlo szétverésében. a kétoldalú szerződések csak keretmegállapodások Csehország nem akar kompenzálni az elvett ingatlanokért és nincs kárpótlás az ingó veszteségeket illetően sem. Visszatelepülés joga sincsen. - 1997: megállapodás: GER-CZE, de csak elvi szinten. A II VH továbbra is konflforrás. - 2002: Milos Zeman mineln: Szudéta-németek kollektív bűnössége. Schröder válasza: lemondta a tervezett csehországi utazását. - 2005: a cseh kormány bocsánatot kér azoktól, akiket elüldöztek, DE a nácikkal szembeni ellenállásban tevékenykedtek LENGYELORSZÁG: - már nincs asszimilációs nyomás, kedvező pol-i környezet és parlamenti képviselet van. Kult-is egyesületek, élénk közösségi élet. - GER-POL kapcsolata: o 1990-es határszerz: Odera-Neiße-határvonal. o 1991-es jószomszédi viszony és együttműködési szerz. o 1989-es közös nyilatk: német származású kisebbség elismerése és kulturális identitásuk védelme (a létszámukról vita volt) - Anyagi támogatás: o kultúra és oktatás a GER külügymin finanszírozza o gazdasági és újjáépítési programok GER belügymin finanszírozza o szociális ügyek német Vöröskereszt o területileg Opole Szilézia és Felső-Sziléziára koncentrálódik. - Oktatás: tanárok, 4 kormány által fizetett nyelvtudós, 26 német nyelvű előadás a lengyel egyetemeken, Goethe Istitut, németországi tanulmányutak - Nyelv: újság, tv, rádió, egyesületek, - az egész régió részesül az anyagi támogatásokból így. - Az 1980-as évek kivándorlásaival szemben a német kisebbség helyzete POL-ban jó. - Kapoccsá vált POL és GER között. Összegezve: - EU-integráció hatása: a befogadó országokban javult a németek helyzete: a nk-i és eu-i normáknak köszönhetően. - Stabilabb intézményi keretek - Hasonlóan 1945 utánhoz NY-Eu-ban IV. Kin-state politikák: folyamatosság és változás a német ht-i politikában


-

-

-

-

-

-

Hidegh első szakasza: GER külkapcsolat a Vasfüggöny léte határozta meg. o GER integrációja NY-Európába o Német menekültek KKE-ból. Szervezeteik nyomására cél: a KKE-i németek helyzetének javítása. 1989-ig ez csak korlátozottan: csak tárgyalásos úton. o Első lépés: 1955: szovjet-német szerz., ’58-ban szóbeli megállapodás akik ’41 júniusa előtt német ép-ok voltak, szabadon emigrálhattak. o 1970 szerődés POL-gal, 1973 szerződés CZSLO-val ezek: határügyek rendezése, status quo elismerése Ostpolitik: béke előmozdítása, változás a kiengesztelődés során: GER-nak nem volt más lehetősége, mint segíteni a KKE-ból érkező menekültek emigrációját. 1975 EBESZ záróny: új bilat egyezm. kereteit teremtette meg 1989-90: új keretek, lehetőségek a külpol-ban két következmény: 1. demokratizálódás: jogok, kifejezés szabadsága, egyesülési szab., pol részvétel és képviselet 2. megszűnt az emigráció akadálya Német külpol új célja: o Német kisebbségek aktív támogatása o Nemz kisebbségként való védelmük garantálása o Demokratikus átmenet, piacgazdaság támogatása, emberi jogok elismerésének elősegítése Konkrét lépések ennek érdekében: o 1993: Háború következményeiről és kiegyezésről szóló trv.: az áp-ság feltételeit módosította: Bizonyítani kellett a német kult-hoz, nyelvhez, hagyományokhoz való hosszú távú kapcsolatot Bizonyítani kellett, hogy a befogadó állam diszkriminálta őket o 250.000-ben maximalizálták az érkezők számát (’91-’92-es átlag 10%-os határa) o Egy 1990-es trv szerint az áp-ságot még a külföldi lakhelyen kellett kérvényezni o 1996: nyelvi teszt is van, Következmény: bevándorlás csökkenése. Évi 220ezerről 2007-ben: 6ezer. Manapság: o A GER külpol szélesebb, eu-i keretekbe illeszkedő ht-i politikát tartalmaz. o Az Ostpolitik kettős célja érvényesül: béke és békéltetés o A német kisebbségek helyzetének javítása a befogadó államokban. Integrációjuk, gazd-i stabilitás, interetnikai kapcsolatok A hidegh után nagy strukturális projektek, manapság ifjúsági munka, ifjúsági központok, testvérvárosi kapcs-ok. o GER támogatta az EU- és NATO-csatlakozást is EU alapelvek: o Osztott szuverenitás, regionális együttműködés, határok leépítése, mozgás szabadsága. „EU-i integráció és GER ht-i politika: ugyanannak az éremnek a két oldala.” o EU-integráció és a német kin-state pol kapcsolata: 1. 1945 utáni bevétele eu-ba megváltoztatta a ht-iakkal kapcs álláspontját

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz 2. 1945, de főleg 1990 után a külpol az eu-i értékek mentén tevékenykedik 3. EU, NATO-csatlakozás a KKE-i országok kisebbségpol-jára is hatással volt V. Összegzés 3 fő következtetés: 1. A NY-EU-i németek tapasztalata és helyzete alapvetően eltér a KKE-iakétól. (még akkor is, ha azok is EU-tagok) 2. Nincs rá valós esély, hogy a német megmaradjon sajátos kulturális közösségnek KKEban vagy a volt SZU-ban. 3. A ht-i német közösségek gyengesége a korábbi befogadó német politika következménye. NY-EU: autonómiák, határon átívelő kapcsolatok K-EU: egyedül HUN és POL-ban maradhat meg (stabil helyzet és számarányuk miatt) Volt SZU: számottevőek még: RUS, UKR, KYR, KAZ.

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz X. KIN-STATE POLITIKÁK A GYAKORLATBAN III.: OROSZORSZÁG – KINSTATE POLITIKÁK A GYAKORLATBAN IV.: KÖZÉP-ÁZSIA Orosz kisebbségek a Balti-államokban, Ukrajnában, a Kaukázusban és Közép-Ázsiában. Oroszország „közel-külföldje”. Az orosz külpolitika irányvonala a kin-state politikák tükrében. Kötelező olvasmány a témához: LŐRINCZ ANDRÁS: Ma sem biztos, hol húzódnak Oroszország igazi határai. In: Magyar Hírlap (Külföld, Háttér). 2007. július 12. DEÁK ANDRÁS GYÖRGY: Az orosz külpolitikai gondolkodás története (1992-1997) Ph.D. értekezés. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Ph.D. program. 2003 Ajánlott olvasmány a témához: VERA TOLZ: Conflicting "Homeland Myths" and Nation-State Building in Postcommunist Russia. In: Slavic Review, Vol. 57, No. 2 (Summer, 1998), pp. 267–294

Üzbegisztán és a kin-state politika kudarca (zárt határok és magukra hagyott határon túliak), versengés Kazahsztánnal. Kötelező olvasmány a témához: C. M. BLEUER: Uzbeks Versus the Center: Mobilization as an Ethnic Minority in the Tajikistan and Afghanistan Civil Wars. The Afghanistan Analyst. April 2007. Ajánlott olvasmány a témához: INTERNATIONAL CRISIS GROUP: Central Asia: Border Disputes and Conflict Potential. 4 April 2002. ICG Asia Report N° 33 Osh/Brussels

GÉMESI FERENC: Az orosz diaszpóra-politika megújítása - A geopolitikai realitások újragondolása 1999-es törvény: a külhoni honfitársak kategóriája rendkívül szélesen értelmezhető. A gyakorlatban: - Akiknek felmenői a forradalom és a polgárháború során vagy következtében hagyták el az Orosz Birodalmat, - Akik (vagy akiknek felmenői) a Szovjetunió megszűnésével – minden külön személyes nyilatkozat vagy elhatározás nélkül – más államokba kerültek. - Akik munkavállalási vagy más okból külföldön élnek, de orosz állampolgárságuk megmaradt. Ez a gyakorlatban 25 millió embert jelentett (mások szerint 150 milliót). Az orosz politika egyszerre kell kezelje az autochtón (immár kisebbségi helyzetű) orosz közösségek és az ún. „új kisebbségként” tartósan vagy időlegesen más államokban élő oroszok eltérő helyzetéből fakadó kihívásokat. Ez a kettősség alapvetően meghatározza a diaszpóra-politika gyakorlati lépéseit. 2011. május 25: Oroszországi Föderáció elnökének rendelete: a külföldön élő oroszok támogatását és jogainak védelmét szolgáló alap létrehozásáról és 2011. június 20: „Orosz nyelv” szövetségi program a 2011–2015. évekre Kik legyenek a külhoni oroszok? - Kizárólag „történelmi jogokra” (pl. származási hely) való építkezés szinte parttalanná tette volna a honfitársak személyi körét (1999-es tv: Finnországtól Alaszkáig),


A kizárólag állampolgársági szempontú gyakorlat politikailag kényes és zavaros helyzeteket teremthetett volna, A kizárólag etnikai alapú (pontosabban az orosz etnikumhoz való tartozás szerinti) megközelítés – figyelemmel az egykori orosz államok és a mai Oroszország soknemzetiségű voltára – pedig nyilvánvalóan vállalhatatlan.

A „külhoni orosz” fogalmának pontosításának eredménye: 1. akik az Oroszországi Föderáció állampolgárai és életvitelszerűen külföldön élnek, 2. illetve azok a személyek, akik az Oroszországi Föderáció határain kívül élnek és szabadon kinyilvánítják az Oroszországgal fennálló érzelmi és kulturális kapcsolatukat és általában/rendszerint az Oroszországi Föderáció területén történelmileg élő népek valamelyikéhez tartoznak. A trv. kiindulópontja: a nyelvi-kulturális kapcsolat megvallása, az etnikai elem pedig e tekintetben másodlagos. Akik nem állampolgárai az Oroszországi Föderációnak: valamely releváns társadalmi vagy szakmai szervezethez tartozással megerősített önidentifikáció alapján van módja e körbe kerülnie. Vagyis meghatározó elemmé vált a személyes vállaláson alapuló önidentifikáció. 2008 július: Külpolitikai Koncepció: a diaszpóra-politika elvei és céljai, a támogatás formái a kultúra, a nyelv, az oktatás és a tájékoztatás területén. Elvei: 1. a nemzetközi jog primátusa Jóhiszeműség, a nk-i jog betartása, 2. a kölcsönös, kiegyensúlyozott együttműködés Jószomszédi kapcsolatok építése, egyetértés más államokkal és nemzetközi szervezetekkel 3. az érdekvédelem megvalósítása nemzetközi jogi keretben. A folyamatosan külföldön élő orosz állampolgárok jogainak védelme és a külállamokban élő orosz nyelvű népesség jogai érvényesítésének támogatása kulturális, nyelvi, oktatási és tájékoztatási területen. Céljai: „az orosz közösségekben és általánosságban a külhoni oroszok által lakott országokban: 1. az orosz nép történelmi örökségének, önazonosságának és tradícióinak, elsősorban az orosz nyelv és ugyanígy az Oroszországi Föderáció népei nemzeti tradícióinak megőrzése, 2. szoros kapcsolatok biztosítása Oroszországgal és annak régióival a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és más humanitárius szférák területén.” Összefoglalva: 1. az anyaországi támogatásokat a középpontba helyező gyakorlattal szemben a külhoni orosz közösségek konszolidációja alapvetően a közösség tagjainak aktivitása révén valósuljon meg, és ehhez járulékos elemként szolgáljon a hazai (anyagi) támogatás. 2. Az együttműködés elve azt jelenti, hogy a diaszpóra-politikában az anyaország diaszpórának nyújtott támogatásokban megnyilvánuló „egyirányú” cselekvése helyébe a nyelvi-kulturális önazonosságot segítő támogatásokra és a diaszpóra anyaországot segítő aktivitására épülő „kölcsönösség” lép.

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz 3. Oroszország a külhoni oroszok jogainak és jogos érdekeinek sokoldalú védelmében a nemzetközi jog (és gyakorlat), valamint a hatályos kétoldalú megállapodások alapján jár el. Vagyis Moszkva nem a konfliktusos, hanem a kooperatív politikát választja a kisebbségi jogérvényesítés gyakorlatában. DE: Mindez nem jelenti azt, hogy Oroszország lemondott volna a külhoni oroszok érdekeinek artikulálásáról. Szergej Lavrov: egyetlen jogsérelem sem kerüli el Moszkva figyelmét, és a diplomáciai eszközök széles spektrumát felhasználva segítik a külhoni oroszokat abban, hogy azok megvédjék jogaikat. a. DE: KKE-i (lengyel és magyar) tapasztalatok miatt bizonyos megoldások elvetése: speciális dokumentumok kiadását nem támogatják. Ennek okai: i. a külföldi államok állampolgárainak dokumentumokkal történő ellátására minimális a nemzetközi gyakorlat; ii. a dokumentumok kiadása előtt megállapodást kell kötni azokkal az államokkal, amelyek állampolgárainak ilyen dokumentumokat terveznek kiadni, de – a jelenlegi helyzetben nyilvánvaló – számos országgal nagyon nehéz vagy lehetetlen ilyen jellegű megállapodásra jutnia Moszkvának; iii. az ilyen jellegű dokumentumkiadás a honfitársak életét nehezítené meg, és felesleges bürokratikus adminisztrációt jelentene. 4. Az 1990-es évekre jellemző deklarációknak ma már nincs értelme. Engedni kell az államközpontú politikai földrajzhoz való szigorú ragaszkodásból, és a külhoni orosz körbe tartozás alapjául az önidentifikáció elvét kell elfogadni. Az orosz nyelv ismeretén túl az Oroszországgal való kapcsolatot is vállalnia kell annak, aki külhoni orosz akar lenni vagy maradni.

Üzbegisztán Nagyjából 27 millió üzbég: török eredetű. ÜZB: 22,3m, AFG: 2,6m, TAJ: 1,1m, KYR: 760e, RUS: 650e, KAZ: 500e, TKM: 250e Üzbegisztán: 1924-ben létesítették a szovjetek a feltételezett őshaza területén. Korábban: pusztai, nomád népek territorializáció: a nemzet területének megrajzolása (nacionalnoje razmezsevanye, 1924-1936). Állami intézmények, új, nemzeti identitás az ősi, törzsi felosztás eltűnt helyette nemzeti öntudat. Mai üzbég identitás: 1. Van, ahol ÜZB-on kívül heterogén, mert: a perzsa (tádzsik) kultúrával keveredik. 2. Van, ahol a különbségek valódiak: kirgizsztáni konfliktus (1990: Os). - Kialakulásához hozzájárult, hogy Közép-Ázsiában KAZ, TKM és KYR is kialakította saját nemzeti identitását a kisebbségek kizárásával. - Üzbég ht-i kisebbségek az ÜZB-nal közvetlenül határos térségekben. (a tádzsikisztáni Leninabad [az ország népességének 15%-a!], Dél-Kazahsztán, és a türkmenisztáni Lebap és Tashauz tartományok.) Kivéve: a Fergána-völgy déli része. - Élesen elkülönül és elválik a (milli) davlatchilik (üzbég államhoz kötődő identitás) és az ozbekchilik (üzbég kultúrához kötődő identitás) Mai üzbegisztáni kin-state politika: - Alapvetően különbözik a szomszédos államok gyakorlatától. (RUS-nak és KAZ-nak van ilyen.)

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz KAZ-i ht-i pol célja: az ország népességi szerkezetének helyreállítása (etnikai és számbeli szempontok) • RUS-i ht-i pol célja: a belföldi érdekek eszközéül felhasználni a külhoniakat ÜZB ht-i pol célja: a ht-i instabilitástól elkülönülni, megteremteni a „stabilitás szigetét”. • Létező határviták: nem etnikai, hanem gazdasági és területi okai vannak! • Megnehezített kapcsolattartás a ht-iakkal: Vízumkényszer van, konzulátus, kommunikációs lehetőség hiányzik. • Szívesebben lát ÜZB tádzsik bevándorlókat, mint üzbégeket (bár egyiknek sem örül) • A ht-i üzbég elitek nem keresik a szorosabb kapcsolatot Taskenttel. • A korábbi szomszédos államokban történt etnikai konfliktusok (tádzsik polgháború 1992-4, Andizsán, Os) idején nem avatkozott be. ez kétségkívül stabilizáló volt… Be nem avatkozás okai: 1. Aktív államépítésben az instabil szomszédság akadály lenne. ÜZB egy erődítményhez hasonlít. Az ország vezetői megszakítják az ország kapcsolatait a ht-iakkal. ÜZB Weltanschauung alapja az iszlám terrorizmus vélt vagy valós veszélyétől való félelem. 2. A külkapcsolatok fókuszában a kétoldalú egyezmények állnak. ezért elutasít minden kollektív biztonsági rezsimbeli tagságot ÉS minden üzbégek közötti ht-i együttműködést. („külföldi áp-ok, így a külföldi ország felelősek értük”) hallgatólag egyetértés a térség államai között: a saját ht-i kisebbség felkarolása dominó-effektushoz vezetne! káosz 3. Ht-i üzbégek helyzetéből fakadó okok: pluralizmus, szervezettség hiánya. KAZ, KYR és TAJ politikailag nyitottabb, gazdasági és kulturális környezete sokkal jobb mint ÜZB-nak. az áp-i identitás és kötődés erősödik a befogadó országok felé („ha a haza hívna, a szórvány népesség nem mozdulna”) •

-

-

Jövő: ÜZB: kulturális értelemben anyaállam, haza marad az üzbégek egy része szemében (akiket családi, kulturális szálak fűzik az országhoz), de ez nem olyan erős, mint RUS esetében. Kerítések, falak: • Kazahsztán – Üzbegisztán, 45 km megépült: szögesdrót, lámpával (drogcsempészet megakadályozása) • Üzbegisztán – Kirgizsztán, 870 km megépült: kerítés (konfliktus zóna elkülönítés) • Üzbegisztán – Afganisztán 208 km-en, a teljes határ mentén. Az Észak- és DélKoreát elválasztó fal után a második legjobban őrzött a világon. Szögesdrótból és egy magasabb 380V feszültségű szögesdrót kerítésből áll. Az elaknásított területet üzbég katonák védik. Célja: A 2001. szeptember 11-i támadások utáni amerikai bejelentést követően kezdték az építést a menekültáradat és illegális bevándorlók feltartóztatására. Egyetlen határátkelő az Amu Darján átívelő AfganisztánÜzbegisztán Barátság Hídja. • Üzbegisztán – Tádzsikisztán határ: elaknásítva, az 1300 km-es határ 14%-át még ugyan ki sem jelölték pontosan…(drogcsempészet megakadályozása)

Nemzet és állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz XI. FILMVETÍTÉS Places that don’t exist: Trans-Dniester Places that don’t exist: South Ossetia, Abkhazia Places that don’t exist: Nagorno Karabakh

Nemzet és állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz XII. KIN-STATE POLITIKÁK A GYAKORLATBAN V.: DÉLKELET-ÁZSIA India (Kasmír [Pakisztán, Kína] és Banglades [Cooch Behar-i exklávékomplexum]): többszereplős etnikai konfliktus és biztonsági dilemma. Kötelező olvasmány a témához: BORHAN UDDIN KHAN – MUHAMMAD MAHBUBUR RAHMAN: Protection Of Minorities: A South Asian Discourse. Dhaka, July 2009 Ajánlott olvasmány a témához: P. SAHADEVAN: Ethnic Conflicts and Militarism in South Asia. In: International Studies, Vol. 39., No. 103. (May, 2002), pp. 103–138. MEZŐ FERENC: India és Pakisztán harci tánca Kasmír körül. In.: Új Honvédségi Szemle. 56. évfolyam, 10. szám. 2002. október

India határvitái 1. A Cooch Behar-i enklávékomplexum A világ legkiterjedtebb exklávérendszere az indiai-bangladesi határon helyezkedik el, CoochBehar környékén. Egészen pontosan Bangladesnek 92 exklávéja található az indiai Nyugat-Bengál tartományban, ebből 21 indiai exklávékon és Banglades határain belül. Indiának 106 exklávéja található Bangladesben, ebből 3 bangladesi exklávén belül. Érdekesség ("exclave within exclave within exclave") Dahala Khagrabari indiai falu Upanchowki Bhajni bangladesi exklávén belül helyezkedik el, mely pedig Balapara Khagrabari indiai exklávé része Bangladesben. A rendkívül bonyolult határrendszer magyarázata: a helyi uralkodók, Cooch behar rádzsája és Rangpur navabja a középkorban a területeiket kockára téve játszottak kártya- és sakkpartikat. 1713-ban a Mugal Birodalom és a Cooch Behar Királyság közötti szerződés rögzítette a határokat. 1765-ben a Mugal Birodalmat bekebelezte a brit Kelet India Társaság. 1815-ben „fedezték fel” véletlenül a britek a saját megszállt területükön a Cooch Behar-i exklávékat. ☺ (ezek a bűnözők menedékeként szolgáltak) Aztán minden úgy maradt, egészen addig, amíg Banglades 1947-ben - akkor még Pakisztán részeként - ki nem vált Indiából. Végül Pakisztántól 1971-ben lett függetlenné. Az ilyen exklávérendszerek roppant látványosak, de a helyiek életét általában csak feleslegesen nehezítik. Baarle-Hertogban sok helyen épületeken, házakon keresztül fut a határ, ami kettős munkához és adminisztrációhoz, valamint vicces szituációkhoz vezet. Sokkal kevésbé vicces azonban a helyzet Ázsiában, ahol szigorú határellenőrzés is érvényben van, nem úgy, mint az Európai Unión belül. Az indiai exklávék lakói például borzalmas szegénységben, víz, villany, infrastruktúra, oktatás, továbbá rendőrségi és egészségügyi felügyelet nélkül tengődnek, hiszen sem az indiai, sem a bangladesi hatóságok nem tudják/akarják ellátni őket. Az itt élők elnevezése: „nowhere people”, „seholemberek” A határ változatlanságának oka: - mindeddig csak kevés diplomáciai próbálkozás volt - Bangladesnek fontos minden négyzetméter, (a déli országrészt elönti a tenger) - India pedig tart egy helyi népszavazástól (az példa lenne Kasmír számára)

Nemzet és állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz -

Nagyon szigorú határőrizet India folyamatosan elutasítja a bangladesi igazgatású területek infrastrukturális ellátását. A területeken nincs víz, utak, elektromos áram, iskolák és gyógyszerek. Ichamati-folyó: 6 óránként változtatja a medrét (sokkal szabadabban mozog mint az emberek a régióban)

Rendezési kísérletek: - 1974: India-Banglades határ-megállapodás: csak munkacsoportot állított fel. A rendezés a gyakorlatban nem valósult meg. - 2001: közös demarkációs bizottság felállítása, DE nem szabtak meg határidőt

2. A kasmíri konfliktus (RADHA KUMAR: Untying the Kashmir Knot c. cikke) Hosszú ideig mellőzik a kérdést a nagypolitikából, igazából 09/11 után kerül előtérbe, mikor az USA diktálni kezd Pakisztánnak. 2001. decemberben megtámadták az új-delhi parlamentet, amely csapatösszevonásokhoz és kis híján háborúhoz vezetett. A bevezető foglakozik még különféle terrorcsoportokkal, de ezt nem tartottam fontosnak. A megosztás befejezetlen ügye Mind az indiai politikusok, mind a kasmíri nacionalisták egyetértenek abban, hogy a jelenlegi kasmíri helyzet és India függetlenné válásának idején történt megosztása között nincs összefüggés.1947-ben minden fejedelemség megválaszthatta, hogy Indiához vagy Pakisztánhoz csatlakozzon (a függetlenség nem alternatíva!). Kasmírban a népesség többsége muszlim, viszont a fejedelem hindu⇒Indiához csatlakozik. Etnikailag : • Északi terület és a Kasmír-völgy (továbbiakban a Völgy) ⇒ muszlim • Ladakh ⇒ buddhista • A pakisztáni határhoz közeli területek ⇒ kevert népesség (térkép a végén) 1947-ben Kasmíron belül polgárháború: az északi törzsek mindenki más ellen ⇒ A fejedelem Indiától kér segítséget, októberben Pakisztán támad arra számítva, hogy a nép őket támogatja, de valójában éppen Indiát támogatták (a helyi vezető Seik Abdullah a Kongresszus Párttal ápolt jó kapcsolatokat). Nehru az ENSZ elé vitte az ügyet ⇒ fegyverszünetet kötnek és megosztják a fennhatóságot ideiglenesen a status quo szerint, a fegyverszüneti vonal lett a de facto határ. ENSZ javaslata: PAK vonuljon ki Azadból (az elfoglalt részek neve), Ind állomásoztasson minimális hadsereget Kasmírban és írjanak ki népszavazást. Egyik fél sem fogadja el, helyette PAK nk. igazgatást javasol, India pedig Abdullah alatt egyesítené a tartományt. A népszavazást mai napig nem tartották meg. Következő évek: PAK a nyugati részt pusztán ideiglenesen uralma alatt állónak tekinti, de a rendszer represzzív (szólásszabadság szűk, az IND-pártiak börtönben), ráadásul gazd.-lag teljesen integrálódott a terület. Az északi részeket nyíltan protektorátusnak tekintik. IND: az első tart. Választásokat Abdullah szekuláris pártja nyeri, ő az első muszlim vezetője Kasmírnak, a központot ennek megfelelően a Völgybe teszi át. IND az 1952-es alkotmányban speciális státust ad: a védelem, a kül- és a kommunikációs politikán kívül minden tartományi hatáskör lett. De az ENSZ újabb javaslata után (a Völgyet adják PAK-nak) szűkíteni kezdik az autonómiát, Abdullahot bebörtönzik, korrupt kormányok. A ’80-as évekig hullámzik a kérdés:

Nemzet és állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz • • •

1965: a második háború, de a lakosság ismét IND-t támogatja, a fegyverszünetkor már Lahore-t támadják. Eredmény: marad a status quo. 1971: a harmadik háború, tkp. a K-PAK (Banglades) elleni támadás 2. frontjaként. Indiai győzelem ez indítja újra a tárgyalásokat: 1972. júniusában Simla városában találkozik Indira Gandhi és Zulfikar Ali Bhutto, ahol két dologban állapodnak meg: 1. a vitákat a továbbiakban bilaterálisan, az ENSZ kikapcsolásával oldják meg 2. a fegyverszüneti vonalat „ellenőrzési vonallá” alakítják⇒első lépés, hogy de iure határ legyen belőle.

A ’80-as évek elején PAK Afganisztánnal van elfoglalva, ezért viszonylagos nyugalom van. 1982-ben meghal Abdullah, akit fia Faruk követ a tartomány élén. Ő beavatkozik az IND-i belpolitikába, több tartományi vezetővel együtt decentralizációt sürget⇒ Indira Gandhi megijed és árulásnak tekinti. 1984-ben egy rossz hírű táb.-kot nevez ki Kasmír élére, aki hamarosan kirúgja Farukot. Ekkoriban kezdenek forrni az indulatok. Az 1987-es választásokon a vallásos pártok tilalmára hivatkozva betiltják a MUF-ot (Muslim United Front). A Völgyből elindul egy mozgalom, amely demokráciát követel Kasmírnak. (a kasmíriak szerint ismertetőjegyük a szunnita iszlám vallás, valamint a szunnita, hindu és buddhista tradíciók egyvelege, a szinkretizmus helyi hagyományainak megfelelően).⇒ letartóztatások 1989 változást hoz: az AFG-i háború lezárultával PAK-nak immár ideje és ereje is van, hogy Kasmírral foglalkozzon. A fegyveres ellenállás és a Talibán sikerein felbuzdulva Kasmírban is hasonló forgatókönyvet terveznek. Az USA támogatását ugyan elvesztik, de a felhalmozott fegyverekkel diverzáns akciókat indítanak. Ezek résztvevői főleg olyan munkanélküli muszlim fiatal diplomások, akik problémáikért az indiai kormányt hibáztatták és főleg MUFszimpatizánsok. (Túl jól sikerült az oktatási reform és a gazd. nem tudta felszívni őket.) Srinagarban (Kasmír fővárosa) támadás éri a vezető tisztviselőket, pártszékházakat ⇒hinduk menekülnek⇒ katonai kormányzat bevezetése, alapjogok korlátozása, letartóztatások, stb. a ’90-es évek közepén 10-15 ezer mudzsahed és 350 ezer katona van a tartományban. PAK havi 3 millióval támogatta a felkelőket, de ’94-től egyre inkább a szekuláris csoportokat. A militáns iszlám pártokat arra használták hogy lerombolják a demokratikus kezdeményezéseket. De a PAK-ban kiképzettek nincsenek tisztában a kasmíriakra jellemző egyik alaptulajdonsággal, a békés egymás mellett éléssel. Ezért ’91 táján egy engedékenyebb indiai politika valószínűleg a fegyveres harc természetes kimúlását eredményezte volna. A saját legitimációjuk is különbözik: mag a kasmíriak alapnak a ’87-es választás környéki eseményeket tekinti, a milíciák általában különféle merényletekre hivatkoznak. Azonban az indiai politika ekkoriban zavaros, a kormányok gyengék, így az iszlám milíciák kerekednek felül. A legjelentősebb milícia a Laskhar: 92-ben kezdtek el működni, azóta állításuk szerint 14000 katonával végeztek (hivatalosan 4000). Hindukat támadnak, muszlim nőket öntenek le savval, média és elektronikai üzleteket robbantanak. A ’90-es évek végére egyre modernebb felszerelésre tesznek szert, már nem csak Kasmírban, de Jammuban, majd később egész Indiában akcióznak. A harcosok között a helyiek vannak kisebbségben, a többség paki. Másrészt kiterjedt kapcsolataik vannak a szervezett bűnözés felé. A növekvő erőszakra India hasonlóval reagál, a hadsereg korábbi renoméja (közmunkákat végeztek, megvédtek PAK-tól) elenyészik, ráadásul miután a rendőrség spec. Egységeit a hadsereghez rendelik, már muszlim-muszlim ellentétek is vannak. Az ezredfordulóra az áldozatok száma nagyjából 35 ezer, főleg muszlim.

Nemzet és állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz A legnagyobb hatást azonban a PAK-i politika leginkább magában PAK-ban gyakorolta. A titkosszolgálat (ISI) szabad kezet kapott a mobilizációhoz ⇒ militáns iszlám ellenőrizhetetlen mértékben terjed. A harcosok nagy része szegény és iskolázatlan, de az állami oktatás hiánya miatt (állami iskolák fele csak papíron létezik) nincs más alternatíva, mint a vallási iskolák. Ráadásul vannak nyugati harcosok is. Nemzetközi fegyelem először a 98-as atomkísérletek után irányul ide. ’99-ben Lahore-ban találkozik a két miniszterelnök: könnyített vízumeljárást helyeznek kilátásba. Az ’50-es évek óta először sikerült megállapodni a kapcsolatok javításában, az új békefolyamat kezdetének kiáltják ki. De 2 hónappal később pakisztániakat fedeznek fel India területén. USA és IND alábecsülte a hadsereg szerepét. Amikor a vezérkar a konfliktus fokozása mellett döntött Navaz Sharif nem mert nemet mondani ⇒gerillák Sichenbe és Kasmírba. Ráadásul kiszivárog, hogy KNDK és Kína segítségével előrébb jutottak a bevethető atombomba irányába ⇒ Sharif Washigtonba utazik békíteni, és bejelenti a kivonulást ⇒ de fél egy esetleges puccstól, a legveszélyesebbnek Musharrafot ítéli ⇒ mikor megpróbálja eltávolítani a puccs be is következik (népszerű a puccs és vértelen). Nő az erőszak mértéke, így IND lehetőséget lát, hogy megszorongassa PAK-t, a terrorizmus támogatása miatt ⇒ habár IND sem békésebb az amerikai befolyás miatt Musharaf próbálja lecsendesíteni a konfliktust. (pláne mert a világbanki kölcsönöktől függ) 2000-2001 folyamán PAK békekísérletek: fegyverkereskedelem, milíciáknak való pénzgyűjtés akadályozása, stb. de a belső ellenzék miatt ezek jó részét felpuhították. 2000 júniusában IND fegyverszünetet kötött az Egyesült Dzsihád Tanáccsal, de ez is két napig tartott. Októberben IND egyoldalú tűzszünetet hirdet ⇒ az emberi jogi helyzet javul, de a biztonsági nem ⇒ három hónapig tart. 2001. július, Agra: Musharaf-Vadzspaji találkozó: a fő kérdés Kasmír, hosszú távú megoldást keresnek, de csak abban értenek egyet, hogy semmiben sem értenek egyet. PAK nyilatkozatot akar (de minek?) hogy a két ország kp-i konfliktusa Kasmír ⇒ oké, mondja IND ha PAK feladja a gerillák támogatását ⇒ nem. Jammuban is mészárlás volt ⇒ Jammu és a Völgy „disturbed areas” ⇒ biztonsági erők kiterjesztett jogokat kap. A helyzet örökre megoldhatatlannak tűnik, de jön 09/11. PAK USA szövetségesévé válik, megszakítja kapcsolatait a Talibánnal, de India tart tőle, hogy a másik ügyet ez nem befolyásolja. 2001. december 13-án merénylet az új-delhi parlament ellen ⇒ összes közlekedési utat lezárja IND, hazahívja a nagykövetét, fél millió katonát küld a határra. USA beleszól ⇒ 2002. januárjában Musharaf: PAK területét nem használhatják terroristák – 2000 letartóztatás. USA-IND viszony is javul, béke kell. PAK csapatvisszavonást vagy legalább néhány szankció feloldását várja, IND a gerillák kivonását. Megegyezés: katonák tavaszig maradnak és IND 20 terrorista kiadását kéri. PAK ellenáll, de a Pearl ügyben ki kell adni kettőt. Ugyanakkor PAK néhány hónap múlva kienged militánsokat (belpolitikai okokból) ⇒ megoldást csak IND találhat, ha hosszú távon gondolkodik. Képes egyoldalú lépések, a politikát helyezve előtérbe, pl. tárgyalni kezd az APHC-val ( a Kasmír függetlenségét követelő csoportok ernyőszervezete, All Party Hurriyet Conference). A gond, hogy a tíz éves háború lerombolta a civil társadalmat és a bizalmat. A bűnöző csoportok megerősödtek, ráadásul a polity jó részét is kiirtották. Szükség lenne a hadsereg és a speciális egységek reformjára is, ami az emberi jogi helyzeten javítana. A másik oldalon pedig gond a fragmentáció, etnikai és vallási konfliktusokkal súlyosbítva. Ráadásul IND-ban sem bíznak, pl. mert India kerüli a Kasmír státuszát tisztázó

Nemzet és állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE –ÁJK, 2011-12 ősz kérdéseket. Másrészt a lehetséges út az ’52-es rendelkezések végrehajtása lenne kezdetben, illetve, hogy a választásokat IND ne próbálja befolyásolni. További gond, hogy senki (Kína sem) mondana le háború nélkül területekről, így a megosztásnak kell határokat találni. A Legjobb megoldás Az Alkotmány végrehajtása (azaz kp-i a kül-, a védelempolitika és a monetáris politika), emellett demilitarizáció és szabad választások. Azad elvesztését le kell nyelni, de mindkét részen a szokásos ötletek (kisebbségek jogainak biztosítása, megfelelő területeknek autonómia). De mindezek előtt a két ország állapodjon meg a helyzet fokozatos deeszkalációjában, a nemzetközi közösség pedig segítsen nekik.

Nemzet és Állam között: Kin-state és host country gyakorlati politikák (Európában és Ázsiában) ELTE ÁJK, ősz 1. BEVEZETÉS

Recommend Documents