NÉMET > HÍ LO L SZERitESZTII^:
PeTZ GeDEON, BlEYER JAKAB, SCHAUDT HENRIKv j
'' rH--'.^ r^-^A:.\,
DOLGOZAT OK:
öl AI
,-' -:.^<-
.1 '
-^
-
IV.
_
-
—
^__x2:
/xA-
NÉMET PHILOLOGIAI DOLGOZATOK SZERKESZTIK: PeTZ GeDEON, BlEYER JaKAB, SCHMIDT HENRIK. IV.
%y^/ "^l:
TANULMÁNYOK ROTH DÁNIELRL: 1.
2.
ROTH DÁNIEL ÉLETE
ROTH DÁNIEL REGÉNYEINEK ÉS NOVELLÁINAK FORRÁSAI
IRTA
ROTH ALFRÉD
BUDAPEST PFEIFER FERDINÁND KÖNYVKERESKEDÉSE 1913
Ára
3K
50f.
1
Krafft V. könyvnyomdája, Nagyszeben^
Tartalom:
^
.
A
.;
Lap
•
1—2
rövidítések magyarázata I.
3-6
Bevezetés
—
Ki volt Roth Dániel? 3;
A
Roth Dániel iránt eddig tanúsított
3—5
érdekldés irodalmi bizonyítékai
érdekldés? II.
—
5—6;
és célja
Roth Dániel
Miért
nem
— Jelen értekezés tárgya
6.
..........'..... szülei 7 — 8; — Ifjúkora és
élete
—
Források életrajzához 7;
bécsi theologiai tanulmányai jassyi lelkész és házi
—
11—12;
hallgató
;
nagyobb a Roth iránt való
volt
commercioc 12
— 14; — 15 — 16; — 13
8— 10;
nevel 10
— 13; —
Müncheni orvostan-/
de mutuo animae et corporis
Nagyszebeni gimn. tanár és lelkész lelkész
14;
—
—
megjelenése 17;
—
7—46
— Nagyszebeni gimn. tanár,
— 11; —
A »Dissertatio
Hermányi
Küls
A költ
Lelkészi tevékenysége
Anekdoták hermányi
20; — Tekin— Családi élete 20—22; — Kirándulásai és utazásai — Szépirodalmi tevékenységének jellemzése és mvei-
17—19;
életébl
Hermányi
mködése
orvosi
télye 20;
22—23;
nek idrendi áttekintése (különös tekintettel arra, hogy kiknek hatása alatt
és
írt,
hogy tehetsége inkább drámai vagy inkább
— Szépirodalmi mveinek méltatása kortársai részérl 31 — 32; — Roth mint hírlapszerkeszt és író 33—43; — Hírlapi cikkeinek jegyzéke 34 — 35; — A kor kérdé— »V"on der Union seivel szemben való állásfoglalása 37 röpirata és ennek sorsa 38 — 39; — Idézetek cikkeibl, a nemepikai-e)
23— 33;
politikai
stb.«
;
c.
zeti
kultúráról és
a különféle nemzetiségek egymáshoz való
viszonyáról táplált nézeteinek jellemzésére
helyessége 43;
—
40—41;
—
Nézetei
Jelentsége a nyilvános életben 43—44;
Romániába menekülése a szabadságharc kitörésekor 44; Rimnici városi orvos és jassyi katonai orvos 44;
—
— —
Életének
vége 45—46. III.
Roth regényeinek és novelláinak forrásai
47—98
A) Általános megjegyzések
47—48
B)
Az egyes regények
és novellák viszonya forrásaikhoz
1.— 4. Roth els négy Der Kirchhof 50 5.
;
—
49—95 49—52
novellája
—
Hermannstadt 49 Der Verrater Landskron 51 Der Kumtzenanführer 52. bei
;
;
—
Der Pfarrbof zu Kleinschenk
53-61
Lap 6.
Johann Zabanius, Sachs von Harteneck
7.
Die Nonne aus den Earpatben
8.
Die Schlacht auf dem Brotfelde
9.— 11. Die
Wahlfürsten
(9.)Georg
II.
(10.)
Barcsai
(U.)
Kemény
Rákóczi-
.
.
.
61—65 65-69
69—76 76-92 76-80 81—90
Wirbel in Liebesnöten
90-92 92—95
C) Scott Walter regényei mint Roth forrása
96—98
12. Zacharias
A A.
f.
L.
8.
B. Bl. f. G.
D. P.
= = = =
rövidítések magyarázata.
Archív des Vereins für siebenbürgische Landeskunde. Barcsai, novella.
Gemüt und Vaterlandskunde, a „Siebenbürger Wochenblatt" melléklapja, napilap. Kemény József, Deutsche Fundgruben der Geschichte SiebenBlatter für Geist,
bürgens. Kolozsvár, Tielsch, 1839/40. D. R. D. V. G.
R.
II.
H. J.
K. K. A. K.
b. H.
K. V. H. Lk. N.
I.
N. K. Pf. KI.
P. H. a.
= = = = = = = = = = = = =
Don Raphael, dráma. Der Verráter, novella. Georg II. Rákóczi, novella. Hundert Jahre sáchsischer Kámpfe, Nagyszeben,
Krafft
1896.
Kemény, novella. Der Kurutzenanführer, novella. Der Kirchhof bei Hermannstadt, novella. Der Königsrichter von Hermannstadt, dráma.
'-\'r
Landskron, novella.
Dia Normánner in
;
Italian,
dráma..
Die Nonne aus den Karpathen, novella.
Der Pfarrhof zu Rleinschenk, novella. Porsche: Harteneck alakja a magyar és erdélyi szász költészetben Budapest, 1909.
S. N.
= = = = = =
S. Pr. B.
=
Seivert:
S. Q.
=
Siebenbürgische Quartalschrift, Nagyszeben, Hochmeister 1790
Stdbl.
=
Minden kötet 4 füzet. Stundenblumen der Gegenwart,
S, Vfr.
=
Siebenbürgischer Volksfreund, napilap.
P. Z.
Sat. S. B.
Sch. Br.
Sch. M. A.
S. V. H.
T. T. S. G. U. M.
= =
= =
V. U. :=
Z.
Z. H.
=
W.
=
L.
Pester Zeitung, napilap.
„Siebenbürger Wocheublatt" melléklapja, napilap.
Satellit, a
Siebenbürger Boté, napilap. Die Schlaeht auf
dam
Brotfelde, novella.
SchuUerus, Michael Albert, Nagyszeben, Krafit 1898. Seiverts Nachrichten von siabenbürgischen Gelahrten, Pozsony, 1784. Weber és Korabinszky.
Kurze Geschichte der Provinzialbürgarmeister Hermannstadt. Nagyszeben, Hochmeister 1792.
,
von k.
folyóirat.
Sachs von Harteneck, pohtikai regény. Traussilvania, a „Siebeobürger Boté" melléklapja, napilap.
Teutsch:
Geschichte
Krafft
1899—1910.
Ungrischas 4 füzet.
Magazin,
Von der Union
der
Siebenbürger
Sachsen.
Pozsony 1781^1784, 4
Nagyszeben
kötet,
egyenként
stb. politikai röpirat.
Zieglauer: Harteneck und dia siabenbürgischen seiner Zeit. Nagyszeben, Hochmeister 1869.
Parteikámpfe
Zacharias Wirbel in Liabasnötan, novella. '
1
^
-:
— Megjegyzések Az
• .
rövidítésekhez:
a
újságoknál és folyóiratoknál
évfolyamot
—
2
a rövidített név után álló els szám az
a második a számot, a harmadik a lapot, a negyedik a hasábot,
jelzi,
ha nincs más valami határozottan megemlítve
:
1846.-ból 42. szám,
és
199.
római szám a kötetet
jelzi,
a lapszámot; D. F. ós T.
Az
említett
pl.
T.
1846. 42. 199,
2
= T.
U. m. rövidítések mellett a az els arabs szám a füzetet, a második arabs szám
lap,
2.
hasáb.
S. G.-nél
Sch. Br. az 1846. T.-ból; G.
a római szára a kötetet, az arabs a lapot.
azon
novellákat II.
S. Q.
R.,
napilapból
idézem,
melyben megjelentek:
B. és K. az 1847. T.-ból; D. V. a Bl.
f.
G.
1839-ból; a novella rövidített címe után álló szám jelzi tehát az illet folyóirat lapját,
a második ennek a hasábját, a harmadik ennek a bekezdését
pl.
Sch. Br.
4 jelent T. 1846-ból 141. lap, 1. hasáb, 4. bekezdés. A Lk.-t idézem az 1841-i „Stundenblumen der Gegenwart" IV. kötet, I. füzetébl; a K. A.-t az 1842-i Stdbl. Vn. köt. I. füzetébl; N. K.-t az 1846 ra kiadott „Siebenbürgischer VoLkskalender"-bl (kiadta Benigni von Mildenberg, Nagyszeben, Hochmeister). Z. W. L.-t az 1847-rB kiadott „Siebenbürgischer Volk8kalender"-ból, K. b. H-t 141, 1,
a „Historienkalender pro 1851"-bl, S.
a rövidített cím mellett bekezdést.
A
a
lapot.
szám
v.
jelöli
H-t és
I.-t
jelöli
Pf. Kl.-t a könyvkiadás szerint;
a lapszámot, egy esetleges második a
drámák közül idézem D. R. és K.
füzetébl, a. N.
római szám
álló
a könyvkiadás szerint;
v.
H.-t a Stdbl. V. köt. I.— III.
a dráma
rövidített
címe után
álló
a felvonást, a következ els arabs szám a jelenetet, a második
Minden egyéb
idézett
mnél
a rövidített cím után álló szám a lapot
jelzi.
Bevezetés.
I.
Roth Dániel
XIX
a ki a
dr.-ról,
század els felében az erdélyi
szászok legkiválóbb dráma-, novella- és regényírója volt és egyszer-
smind a publicisztikai tevékenység terén is elismerésre méltót alkotott, honfitársai a legújabb idkig majdnem megfeledkeztek. Életében öt klasszikus stílusú drámájának, melyek közül három Nagyszebenben színre is került, akadtak ugyan csodálói,^) Scott modorában írt regényei és novellái, melyeknek tárgyát a hazai történetbl merítette, mind a nagy közönség, mind szakértk eltt közkedveltekké lettek,^) és szava politikai kérdésekben is súlyos volt,^) bár számos esetben a kritika szépirodalmi
mveinek
és publicisztikai tevékenységének mint elnyeit.*) De az érdekldés,
hibáit mégis jobban hangsúlyozta
mellyel
tevékenysége
honfitársai
iránt
fosztotta az
erdélyi szellemi
el-
Az önkényuralom meg-
szabadságától
életet
általában
viseltettek,
apadt, mihelyt 1849-ben elhagyta hazáját.
és
a magasabb
kulturérdekek iránt való érdekldést a lehet legcsekélyebbre szo-
Csak 1867-ben találni nyomát az irodalomban, hogy ismét rította. egyik novelláját adták ki újból egy napmegemlékeztek róla tárban és 1869-ben Zieglauer figyelmeztet „Harteneck und die
—
—
siebenbürgischen Parteikámpfe seiner Zeit"
c.
mvében,
igaz,
hogy
csak jegyzetekben, Roth jelentségére.^) 1871-ben Trausch „Schriftstellerlexikon^-jának
1)
k.
sz.
V.
ö.
pl.
Sat. 1842.
III.
Sat. 1840.
60.
255.
kötetében közölte Roth életét rövid cikkben 68.
253;
Bl.
f.
G. 1841. 50. s k. sz;
Magáz.
P. Z. 1847. 439. 2351.
d.
f.
u. o. 39.
Literat. d.
s
Aus-
lands 1850. 102. sz. »)
V.
d. Literat. d.
ö.
pl. T.
sáchs. Literatur. blick auf
Medgyesi gimn. progr. 1898.
siebenb.
die
hunderts" a
1844. 2. 5, jegyzet; Bl.
f.
G. 1847.
Auslands 1850. 35. 540.; Carl Römer: Das
-
deutsclie
„Karpathen"
c.
Diclitung
folyóiratban
6.
1.;
48. 377
Dráma
in der
s.
Mag.
k.;
neuern
Traugott Teutsch:
f.
sieb.-
,,Rück-
der 40-er Jahre des vorigen Jahr(I.
362.
köt.
1.)
és
hozzám
intézett
levelében 1912. oki 2.-ról. »)
Sat. 1844. 85. 364.; S. B. 1845. 100. sz.
burger Alig. Zeitung 1844. 68.
)
P. Z. 1847.
439. 2351;
ért. 25. s. k., 31. s. k. és 5)
V.
ö.
pl.
Z.
s.
k.; T. 1847. 1. 2, 1;
Augs-
sz. melléklet.
u. o. 447.
41.-43.
2399;
1.
H. 23; 183; 265; '274
s k.
u. o.
481.
2590.
v. ö.
jelen
fm.
—
—
4
mveinek nagyon hiányos jegyzékét.^) Trauschra vezethet vissza, néha szószerínt, a Warzbach-féle „Biographisches Lexikon" cikke és
Roth Dániel-rl, 1874-bl.
Ez évben ismét kiadták Roth egyik Termékenyítleg hatott Roth „Sachs
egy naptárban.
novelláját
von Harteneck"
c.
regénye Teutsch Traugott-ra, ki
1874-ben, és
Albert Mihályra, ki 1886-ban adott ki a Hartenecktárgyat feldol-
gozó drámát.^) Csak 1889-ben jelenik meg az „Allgemeine Deutsche Biographie''-ben új
mely azonban nem közöl
egy cikk Rothról,^)
is
adatot,
életrajzi
megemlíti legalább
nem
adja
mveinek
„Die Wahlfürsten"
jegyzékét,
de többi közt
„Novellenkranz"-ját
c.
is,
mely nincs felemlítve a két elbbi cikkben, továbbá egészen rövid kritikus megjegyzést tartalmaz a „Harteneck" c regényrl és a „Don Raphael" 6. drámáról; a cikket különben kinyumatás eltt Roth János dr., a szerz, tudta nélkül alaposan megrövidítették. Ettl kezdve ismét növekszik az érdekldés Roth Dániel dr. iránt. 1895-ben Albini Septimiu, oláh publicista és agitátor, lefordította
„Von der Union"
Rothnak
oláh
röpiratát
c.
Miután
nyelvre.
Wittstock Oszkár 1895-ben Mariin Józsefrl szóló monográfiájában*) és
1896-ban „Das literarische Lében der vierziger Jahre" címen tareladásában^) csak úgy mellesleg, még pedig drámai mködésérl
tott
nagyon
helytelen Ítéletet
is
els igazán irodalomtörténeti
mondott, részesült Roth 1898-ban az bár
és esztétikai,
rövid méltatásban
Dr. SchuUerus Adolf részérl Albert Mihályról szóló monográfiájá-
ban. 6) Roth
mveinek eme
rövid jellemzése nagyrészben
ma
is találó,
hogy SchuUerus Rothnak Scott-tal való egybevetését helytelenül mondja tévesnek,') minthogy Roth csak azt kell kifogásolnunk, egészen
közvetlenül
és
kiválóan
befolyása alatt
Scott
nagyon könnyen be lehet bizonyítani.
áll,
amit
Teutsch Fr.
dr.
1902-ben
munkája
III.
kötetében
„Geschichte der Siebenbürger Sachsen'^ c
egy egész oldalt szentel Roth jellemzésének, melyben, úgy látszik részben az „AUgemeine Deutsche Biographie" méltatásából indul ki.^) »)
Trausch: Schriftstellerlexikon
stellerlexikon''
IV.
kötetében
III.
1902 -ben
Dr.
129; (365.
Sohuller
csak
1.)
Fr.
egyetlen
a.
„Schrift-
bibliográfiai
adatot füz hozzá. »)
V.
»)
A. D. B. 29. köt. 305.
<)
A.
5)
H. J.-ben, 125.
«)
64.-66. és 157.— 161.
')
Sch. M. A. 64.
8)
T. S. G. III. 193.
ö.
Sch.
M. A. 161;
P. H.
a.
30--34. ;
f.
s.
1.
L. 26. köt. 3. füzet, 473. és 483.
I.
j
1.
1.
:
"
—
^
—
1908-ban Teutsch Traugott „Rückblick auf die siebenbürgischdeatsche Dichtung der 40-er Jahre" c. cikkében nyilván emlékezetbl nagyon fogyatékos módon ír Rothról is néhány szót. ') 1909-ben Porsche Rezs részletesen tárgyalja Roth „Harteneck" c.
regényét „Harteneck alakja a magyar és az erdélyi szász költé-
szetben"
doktori értekezésében, melyben arra az eredményre jut,
c.
hogy a Harteneck-tárgy összes feldolgozói közül Roth adja Harteneckrl a legsikerültebb képet.^) 1913-ban Hajek Egon is jellemzi és méltatja a többi közt Roth regény- és novellaköltészetét is „Az erdélyi szász regényirodalom a
sajnos azonban,
XIX. század közepén*
Rotbnak nem összes
c.
novelláit és
értekezésében; regényeit veszi
figyelembe.3)
Még Hajek eltt volna,
dr.
mondok, én
is
köszönetet
hogy vele érintkezésben lettem itt is meleg alaposan kezdtem Roth Dániellel fog-
és anélkül,
Schullerus Adolf
buzdítására, melyért neki
hogy róla alapvet monográfiát tehessek közzé. Ez a munka, mely nagyrészt készen is van, három részben fogja bemutatni Roth életét és regény- és novellaköltészetét, drámai mkölalkozni,
még felkutatható anyag Minthogy azonban nagy terjedelménél fogva még nem vagyok abban a helyzetben, hogy nyomtatásban közzétegyem, egyelre legalább néhány, a tudomány eltt teljesen ismeretlen adatot szeretnék bemutatni életérl és novelláiról, mint ku-
dését és hirlapirói tevékenységét az egész
figyelembe vételével.
tatásaim eredményét. Mert, bár ujabban többen foglalkoztak Roth-tal,
mint ez a mondottakból látható, egyik sem nyújtott
csupán a
Trauschnál
és
az
„
cikkében szolgáltatott anyagot dolgozták
De az
szempontból.
új anyagot,
hanem
Allgemeíne Deutsche Biographie fel,
els sorban
esztétikai
említett helyeken található életrajzi vázlatok
h
nem rajzolják Roth jellemének képét, Roth mveinek ugyanott található jegyzéke sem teljes, mert nemcsak négy, ill. a „Wahlfürsten^-nel együtt hét, hanem tizenkét nyomtatásban megjelent regényét, ill. novelláját ismerjük. Azzal a
túlságosan szegényesek, és
sem foglalkozott eddig még senki sem, hogy melyek Roth mveinek forrásai, már pedig ezt a kérdést kivált regényei- és kérdéssel
*)
Karpathen
2)
P. H. a.
')
Német
Henrik.
III.
I.
56
mérték
362
1.
philologiai dolgozatok. Szerk.
füzet.
értekezésem már kész lettünk volna,
köt. s k.
—
Csak
volt.
akkor
el
Rothról
szóló
részét,
mikor
Anélkül, hogy egymással legcsekélyebb vonatkozásban
mindkettnknek konstatálnunk
befolyását.
Petz Gedeon, Bleyer Jakab, ScLmidt
olvastam
kellett
Scotínak Rothra való nagy-
.
—
—
6
ezeknek a tárgyát a hazai történetbi merítette, elég érdekesnek tartom arra, hogy megérdemelje a vizsgálás fáradságát. E tekintetben értekezésemben új anyagot fogok nyújtani. novelláinál, mivel
Els
sorban az eddigiekhez viszonyítva sokkal részletesebb élet-
rajzát
adom
azután az általam újból felfedezett novellák tartalmi
;
még
kivonatát közlöm,
pedig részletesen
és
pontosan követve az
hogy így megbízható anyagot adjak s hogy belle, már amennyire lehetséges, a költ szerkezetbeli és eladási technikája is megismerhet legyen, hogy így szükség esetén némimenetét,
elbeszélés
megszerezhet novellákat; egyszersmind
leg pótolhassa a nehezen
ismertetni fogom
meg fogom is.
jelen
analizist
az okot
melyeket sikerült megtalálnom, és
novelláknak forrásaikhoz való viszonyát
állapítani a
Esztétikai
A mi
a forrásokat,
illeti,
értekezésemben
hogy miért
nem akarok
adni.
viseltettek az erdélyi szászok
a körükbl származó költ iránt aránylag oly kevés érdekldéssel,
nem abban keresend, mintha mvei
oly csekély értékek volhogy csak feledést érdemelnek, hanem fleg azokban a küls körülnaényekben, melyek közt megjelentek. Honfítársai tudatában csak Roth ama mvei éltek tovább, melyek könyvalakban is megjelentek, és azok, melyek a csakis szépirodalmi mveket és csakis osztatlan egészben (tehát nem folytatásokban) kiadó „Stundenblumen der Gegenwart" c. vállalatban jelentek meg. És ebben a ez
nának,
tekintetben jellemz, hogy az ott megjelent novelláit: „Der Kurutzen-
anführer" és „Landskron" 1867-ben és 1874-ben újból lenyomatták a „Sáchsischer Hausfreund"-ben, hogy Trauschnál és Wurzbachnál
meg vannak
említve és hogy ezeket mindenki elolvasta, a ki Roth-tal
míg ellenben senki sem tördött az értékesebb novelmelyek 1846- és 1847-ben jelentek meg a „Transsilvaniá"-ban,
foglalkozott,
lákkal,
„Die Schlacht auf
dem
Brotfelde" és „Barcsai" címmel.
mvek
Hiszen ritkán jelennek meg könyvalakban szépirodalmi erdélyi szász
mvek
is,
szerzktl,
rendesen
mert velük a kiadók,
rossz
csinálnak.
üzletet
Wittstock Oszkár „Der sechste Tag" pedig szélesebb körökben arra újból ki kellett volna
megjelentek
azonban,
is
is
mvére,
Berlin 19051)
Hogy
megismerhették volna Roth munkáit,
ket
adni,
minthogy még a könyvalakban
csak nagyon kevés példányban vannak meg. Sajnos
mivel az
erdélyi
vajmi csekély az érdekldés, kozni,
c.
ha még oly kiváló (Gondoljunk csak
szász
írók
szépirodalmi
nem egyhamar
mvei
iránt
fog valaki arra vállal-
hogy Rothnak néhány kötetet kitev mveit újból
kiadja.
II.
Roth Dániel
életrajza.
Roth Dániel életérl aránylag keveset mondhatunk. Részletes Roth Dánielrl szóló rövid cikkekre támaszkodik, melyek az „Allgemeine Deutsche Biographie''-ban, ^) Wurzbach „Biographisches Lexikon" -jában 2) és a Trausch-féle életrajza nincsen. Fejtegetésem a
„Schriftstellerlexikon''-ban') jelentek meg, és
továbbá a nagyszebeni
hermányi templomi anyakönyvek néhány adatára, különféle szór-
meg fogok em-
ványos rövid megjegyzésre, melyeket esetrl esetre végül a
líteni, s
Hermányban lakó 84 éves Klsz János
nev
paraszt-
ember élszóval elmondott tudósításaira. ^) A legnagyobb terjedelemben tekintetbe vettem természetesen magának Rothnak mveit is, amennyiben bellük életére vonatkozólag adatokat lehet rekonstruálni. A költ 1801 december 12-én született, mint a 41 éves Roth János, ág. hitv. ev. nagyszebeni asztalosmester fia, ki Nagyszebenben „am grossen Flatz" lakott. Atyja Roth János nagyszebeni kötélver fia
1761 február 22-én született^) és 1848 augusztus 22-én
volt;
halt
meg mint özvegyember végelgyengülésben,
féléves korában. és
^)
tehát épen 87 és
Mikor meghalt, a kommunitás kiérdemesült tagja
anagyszebeni asztaloscéh ^Mitáltester'^-je volt; már az 1844. évre
kiadott „ Siebenbürgischer Volkskalender " a céhek jegyzékében Roth Jánost mintáz asztaloscéh legöregebb tagját (erster Mitmeister) említi.^) 1787 július 25-én 27 éves korában, mint asztalossegéd elvette a
1
6 és féléves Czerzer Krisztinát, Gzerzer
cipészmester törvényes
leányát.^)
(Szül.
Jakab nagyszebeni
1770 dec. 29-én.) Mikor
>)
Á. D. B. 29. köt. 305.
»)
W.
»)
Trausch: Schriftstellerlexikon.
*)
Köszönettel tartozom Scheiner Márton úrnak,
1.
B. L. 27. köt. 93.1. III. köt. 129.
1.
Hermány
lelkészének, azért,
hogy a hermányi templomi könyvekbe való betekintést és az említett ember „kihallgatását" szeretetreméltó *)
Nagyszebeni
«)
Nagyszebeni
módon megkönnyítette.
ág. hitv. ev.
ág. hitv. ev.
Jahre 1847—55 (Tom. VII) 87. '')
8)
1.
.
egyházi anyakönyv, Geburtsmatrikel Tom. IV.
egyházi anyakönyv, TotenprotokoU über die
168. szám.
Benigni: Siebenb. Volkskalender. Nagyszeben, Hochmeister 1844. 101.
Nagyszebeni
ág. hitv. ev. egyházi
anyakönyv, Tom. VI.
b.
(Trauungen) 13.
1.
1.
—
.
a
költ
született,
—
leinek
—
—
8
valószínleg
nem mint els gyermeke
szü-
az anyja tehát 30 éves volt; 1829 márc. I3-án halt meg,
58 éves korában mellvízkórságban. ^)
A
Czerzer Jakab név szerintem
hogy a költ anyai nagyatyjában nem kell eredeti szászt látnunk, ami az én szememben nagy fontossága volna mert egy természeti törvény szerint, melynek kivétel nélküli érvényesülésre való törekvésérl ersen meg vagyok gyzdve, a fiú anyjától örökli az értelmi és érzelmi tulajdonságokat s így Roth költi tehetségének eredetét talán nemszász vérben kellene keresnünk. 2) A költt már 1801 december 14-én keresztelték meg a szászoknál akkoriban nagyon gyakori Dániel névre, s) Gyermekéveirl semmit sem tudunk, úgy hogy nem lehet megállapitani, vájjon amellett szól,
;
férfikorában
id
vérévé vált tulajdonságai már ezen
befolyása és
benyomásai alatt keletkeztek vagy táplálékot nyertek-e. Minthogy úgy atyai mint anyai ágon kézmvesektl származik, feltehet, hogy finomabb
életének kifejlesztéséhez a családja közvetlenül csak
lelki
kevéssel járult
inkább
csak
hozzá és hogy a kézmvesélet
robusztusabb
elemei
alakultak
talaján
ki.
A
lényének
nagyszebeni
gimnáziumot látogatta, mely állítólag soha sem volt silányabb mint ez idben.^) 1821 szeptember havában Bécsbe költözött, ahol az ev. theologiai fakultáson tanult, minthogy abban az idben (1819
— 1830) a külföldi
egyetemek látogatása
tilos volt.
Theologiai
tanulmányain kívül, úgy látszik, kivált a történelem és a latin nyelv tanulmányozásával foglalkozott.^) Bécsben talán valamiféle szerepet akart vinni, a azt
hiszem legalább, Nagyszebeni
mi azonban valószínleg nem sikerült neki; hogy ezt lehet „Der Kurutzenanführer" c.
anyakönyv, Geburtsmatrikel, Tom. V. Tom. V. 6. 1. *) Roth István Lajossal a költ valószínleg nem volt rokonságban, bár a hermányi parasztok azt mesélik, hogy unokatestvére volt; Roth István Lajos leánya, Sykan rnagy özvegye, errl semmit sem tud mondani. ') Egy másik neve, Vilmos elfordul néhány nagyszebeni gimnáziumi *)
164
1.
ág. hitv. ev. egyházi
és Totenprotokoll,
tanárnak a Roth-tal való rangvitájuk tárgyában az ág. hitv. ev. országos konsi-
storiumhoz intézett beadványában;
ott
Roth Dániel Vilmos a neve.
L.
Landes-
konsistorial-Einreichungsprotokoll ex 1834. 81. szám.
V. ö. Dr. Teutsch Fr.: Gesch. d. Hermannst. Gymn. A. f. s. L. XIX. „Es ist keine Frage, dass das Gymnasium nie schlechter gewesen ist als von 1807—1834". Bergleiter Mih. (1811—15), Wendel Márt. (1815-18) és Wenrich Ján. György (1818—1821) voltak Roth rektorai. vitae vagy egyéb életrajzi anyag a bécsi theologiai ') Egy curriculum fakultáson nem létezik; e feltevés, hogy az említett bölcsészeti tárgyakkal fog*)
405.
1.
lalkozott, speciális
ismereteibl adódik.
—
9
—
-
novellájának egy helyébl kiolvasni, mely így hangzik
„Wie überin Wien
:
haupt die Siebenbürger Sachsen noch selten ihr Glück
—
gemacht habén, wahrscheinlich aus eigener Unbehilflichkeit und Eckigkeit, so erging es auch unserem Hermann". ') Vájjon nem szabad-e ebbl arra következtetni, hogy Roth, akárcsak késbb Teutsch György DánieP) nem jól érezte magát Bécsben? Gazdag ismereteibl, melyeket kivált birlapirói mködésében mutat fel, arra lehet következtetni, hogy ifjúkorát jól használta fel. Szépirodalmi mveinek egyes részei, melyekbl személyes tapasztalatokat vélünk hallani, azt sejtetik, hogy már mint ifjú szép célokat tzött maga elé és buzgó törekvést fejthetett ki:
—
»Des Jünglings üngeduld nach grossen Tatén Verrát den künftigen Mann von grosser Tat«.
és »Des Jünglings Tráume sind zu himmlisch schön, Als dass sie je zur Wahrheit werden könnten*')
mondja „Don Raphael" c. drámájában. És késbb, mint meglett férfi is erélyesen síkra száll azért, hogy az egyetemrl hazakerült jelölteket az egyházban vagy iskolában való alkalmazásuk eltt tényleg vessék alá alapos vizsgálatnak az
országos konsistorium
eltt.
Abban az idben
t.
i.,
mikor Roth
hogy az érvényben lev vizsgálati szabályzattal egyáltalában nem tördtek; „und so geschah es", írja Roth szarkasztikusan, ,,dass diese Kandidaten von den Universitáten zurückkehrten, oft schon nach Verlauf eines Jahres, ja von 10 Monaten ins Vaterland zurückkehrten, angestellt wurden bei szokássá
tanult,
lett,
(Elementar-) Schulen oder Gymnasien, ja bisweilen immediate zu einer
Pfarre befördert wurden,
kommen was, und
lassen, diese
ohne dass sich jemand hátte beiwo, und wie lange, und
Herren zu fragen
mit welchem
:
Erfolg sie denn
studiert
habén.
Es war
genug, eine Reise nach Wien oder ins Ausland gemacht, vier oder
auch zwei Semester den Studio gespielt zu habén, den Stolphut aufzusetzen und den Degen umzuschnallen, um zum Schul- und Gymnasiallehrer oder auch Pfarrer qualifiziert zu sein".*)
tanulmányai ideje alatt nem viselkedett volna
komolyan kiképeztetését, ha nem >)
K. A. 73.
*)
Dr Teutsch
Fr.:
»)
D. R.
10. és 19.
*)
T. 1846. 19. 85, 2.
I.
1.
teljesítette
Georg Dániel Teutsch
jól és
nem
Ha Roth
vette volna
volna mindenben köteles-
14. s k.
1.
!
— ségét,
—
10
—
valószínleg elnyösebbnek tartotta volna, hogy errl a pontról
hallgasson, vagy legalább
Roth valószínleg naziumi tanár lett.^)
Hogy
1
szelídebb hangon beszélt volna róla.
is
824-ben
tért vissza hazájába
itt
gím-
volt-e eddig szerelmi viszonya, azt csak gyanítani lehet.
Lehetséges, hogy mikor Bécsbe ment, kit
s
hazájában hagyta kedvesét,
azután mint másnak feleségét látott viszont: az epizód, melyet
Horn mond
el
a
sorsáról
Kurutzenanführer"
„Don Raphael"
novella
c.
3)
drámában 2)
c.
engednek
erre
és
„Der
következtetni.
A
a ,, Sachs von Harteneck"-ben, melyek azt a benyomást keltik, hogy átélt dolog az alapjuk, amellett látszanak szólni, hogy Rothnak már gimnazista korában volt szerelme.^) Az is lehetséges, hogy Bécsben valami katholikus vagy késbb Romániában valami oJáh nt szeretett meg, úgy hogy a Roger
Junghansjelenetek
is
és Zuleika viszonyában
drámában)
Italien'' c. is
a
,,Normánner
látható
vallási
ellentét (a
saját életében lelné forrását.
Italien"-ben
in
a
boldogtalan
,,Normánner ^)
in
Cassandrának
szerelemrl oly
szenvedélyes szavakat ad ajkára, hogy valószínnek kell tartanunk,
hogy Roth azokat a
saját
szívébl
írta:
liebft nicht, willst du nicht bald entbehren Des Herzens süssen Frieden! Pein ist Lieben Die kurze Lust, die Liebe kann gewahren, Musst du mit tausendfacbem Weh erkaufen! Musst zittern in deni Arm der Liebe selbst,
»Nein,
—
Dass seine Liebe nicht an Liebe sterbe; Musst grimmig hassen, blutge Rache üben, Verlásst er
dicla,
um
andere zu lieben.**)
De határozott dolgot bizony nem lehet állítani. Roth nem maradt sokáig Nagyszebenben. 1826 márciusában a jassyí cs. k. osztrák konzulátusi ügynökség azzal fordult az erdélyi szász ev. fkonsistoriumhoz, ajánljon neki lelkészt a jassyí ev.
egyházközség számára.
Filtsch János,
nagyszebeni ev. városi
>) Ez olvasható az A. D. B., W. B. L. és Tr. Schriftst.-lex. cikkeiben, melyek nem nevezik meg forrásaikat; sem a Dr, Teutsch Fr.-fóle, sem az idsb. melyeknek többi Albrich Károly-féle „Gesch. des Hermannst. Gymn."-ben,
közt a gimn. anyakönyvek »)
D. R. IV.
»)
V.
*)
1.
1.
ö. jelen
S. V.
»)
01 V.
«)
N.
I.
pl.
II.
forrásai, ez
is
idben nincs
felemlítve.
105.
ért. 53.
1.
H. 57-83; 302—312; Sch. M. A. 158. N. 1.
L
IV.
64.
2,
165. s
k.
—
—
11
pap megkérdi Rothtól, hajlandó lenne-e elfogadni az állást és Roth igent mond.i) 1826 április 6-án Graeser Dániel püspök Birthálmben
nemsokára rá Jassyban mutatták be mint ev. lelNem tette Roth ezt a lépést, nem tudom. hinném, hogy anyagi okok indították arra, hogy külföldre menjen, bár a gimnázinmi tanárok helyzete igazán szánalomra méltó volt és a létért való küzdelem egy szerencsétlen gimnáziumi tanárnak, aki felé plébánia nem egyhamar tárta ki ment karjait, igazán nem engedte meg a válogatást, ha alkalma nyílt arra, hogy emberhez méltóbb életet élhessen.^) Roth tehát Moldvában hirdeti az Isten igéjét. A „Kurutzenanführer^-ben néhány szót mondat hsével, melyeknél talán a saját külföldi mködése lebegett szeme eltt s melyekbl mindenesetre látható, hogyan gondolkozott arról a munkáról, melyet honfitársak végeznek a népegyaégen kívül. Ez így és
felszentelte
Hogy mi okból
készt.
hangzik:
Macht
Wahl
Ereignisse,
Verháltnisse,
„Zufall,
sind,
stellen
die
nicht
unserer
in
uns oft auf eine Seite, auf die wir aus
freier
nicht getreten sein würden. Gelegenheit indessen, Gutes zu
und seinem Vaterlande zu nützen, fíndet der ehrliche Mann 3) Néhány év múlva (1830. szén) lemond hivataláról*) és nevel lesz bojár családoknál. „Néhány bojár fiú nevelje volt Moldvában tudott oláhul és az oláhok már inkább tun
auf jeder Seite."
;
meg
keleti életéhez hozzászokott", jegyzi
Közelfekv dolog, hogy hosszabb lalkozással megelégedve.
Bari^iu, oláh történetíró.^)
ideig
De hazájába sem
nem
orvostudományt tanul, mely, úgy foglalkozása volt, mert késbb még mint lelkész
utazik
és
ott
latot folytatott
tudomány
és novelláin
meg
Richter Wilhelminét.
A
nt
vesz
el,
Münchenbe
látszik, is
kedvenc
orvosi gyakor-
az orvos-
lehet itt-ott érezni
Münchenben meg
iránt való érdekldést.
pedig birodalmi német
való
is
lehetett ily fog-
tér vissza,
is
nsül, még
a bajor Traunsteinból származó
hermányi keresztelési anyakönyv az asszonyt
•)
L. LandeskoDsistorial-Einreichungsprotokoll
')
Akkor szokás
volt a szászoknál,
átmeneti állapotnak tekintsék.
hogy a
ex 1826. 18. szám.
tanári állást csak a papi álláshoz
Azért a tanár fizetése nevetségesen csekély
mert arra számítottak, hogy majd meggazdagodik mint falusi pap. V. ö. hozzá Pf. KI. 77. („Es gibt oft Verháltnisse, wo der *) K. A. 71. einzelne sich von dem Ganzén seiner Nation trennen, wo er ein besonderes Interessé verfolgen muss etc").
volt,
) 1830
október 1-én a jassyi ev. egyházközség az ág. hitv. ev. országos
konsistoriumtól ismét lelkészt kér, V.
ö.
minthogy Rgth Dániel lemondott hivataláról
Landeskonsistorial-EinreichungsprotokoU ex 1830. 116. szám. *)
Baritiu, Párti alese din Istoria Transsilvaniei 1890. 577.
1.
—
12
—
(mint egy keresztelend gyermek anyját) evangélikusnak mondja.*)
Még Münchenben
született
János kijelentése szerint a
els gyermeke (mert az említett Klsz gyermek akkor, mikor Roth Hermányba
1836 szept.-ben, kb. 4 éves
érkezett,
Valószínleg ro-
lehetett).
mániai tartózkodása vagy müncheni tanulmányi ideje alatt sajátította el
a francia és valószínleg az angol nyelvet
nyelvet bírta, azt
ahol
keztethetni,
már ez
olvasható:
„Mein Gegner
muss wenige französische und englische da sei,
ezt
2)
dem
in
is
a két követ-
Satelliten
Zeitschriften gelesen habén,
behaupten kann, dass dies *) einer der gröbsten Schnitzer die einem Zeitungsschreiber begegnen könnten." A „Volks-
er
freund" persze
kétségbevonja,
iratokat olvas:
„Wem
Bei
Hogy
is.
a Transsilvania egy jegyzetébl
wem
hogy Roth angol és francia
diese Faselei EíTekt
soll
De a
machen?"*)
eme gúnyolódása épen nem
,.Volk8freund''
folyó-
soUen solche Bárén aufgebunden werden ? kissé nyers
iránytadó, mert ily ha-
nem lehet Rothról feltételezni. Különben be is bizohogy bírja a francia nyelvet, amennyiben 1847-ben tán megemlékezve a „Volksfreund" durvaságáról a „Transsilvania"- ban
zugságot nyította,
közzétette Bethlen Miklós gróf franciául
írt
emlékiratainak
német fordítását. ^) Münchent Roth mint az orvostudomány hagyta el, mivé 1833 július 13-án avatták fel.
és sebészet
kitn doktora
^)
1834-ben a censor „imprimatur" -jávai ellátva (1834 augusztus 28-ról keltezve) Nagyszebenben Filtsch Sámuelnél megjelent a
mutuo animae
„Dissertatio de
szabad
doktori
et corporis
látnunk,
értekezését
melyet minden tanárjelöltnek,
értekezést,
alkalmaztak,
latin
nyelven
(„Scheinprüfung''-nak
kellett
commercio". Ebben nem
mert
nem
az,
kit szász
hanem
oly
gimnáziumnál
bemutatnia és egy vizsgálaton
mondja Roth maga)^) a „Domesticalkonsi-
storium" (kerületi kons.) eltt védelmeznie.
A
helyes latinsággal
megírt értekezés így kezddik: „De animae natura ejusque commercio cum corpore philosophi omnium temporum disputaverunt. »)
II. köt.
2)
T. 1846. 42. 199.
')
t.
*)
S. Vfr.
i.
3.
].
12. sz.
a „livrée" szó használata
1846. 201.
„montur"
helyett.
1.
1847. 1.-18. szám.
»)
T.
8)
Más adatok Münchenbl nem kaphatók. Az egyetemen valami curriculum
vitae-je nincs. 7)
T. 1846. 19. 86, 1. 3. sor.
—
—
13
Nec quaestio majoris momenti meditationi hominis proponi pótest, quum in solutione huius quaestionis non solam ejus felicitas, sed etiam libertás voluntatis nitantur". Fejtegeti a spiritaalisztikas fogást,
hogy a
test
azután a materialisztikus felfogást, mely szerint minden a test produktuma és végül az azonossági test és lélek
fel-
csak produktuma és alárendelt eszköze a léleknek,
lényegükben azonosak.
lelki
funkció
mely szerint
fíiozófíát,
Miután szigorúan
taglalt dis-
positióban fejtegette a test és lélek kölcsönös hatásait, melyeknek létezése
(ellentétben
az említett
nem
három
az
azonossági
filozófiával)
felfogást cáfolni igyekszik.
lehetnek a test produktuma, mondja,
A
axióma számára, tünemények
lelki
és a test
nem
lehet a
produktuma, mert mindkét rész lényegében külömböz és mert kivét«l nélkül érvényes természeti törvény, hogy hasonló lélek
mindig csak hasonlóból keletkezik és nem az ellenkezbl.
Az
azonosság elfogadása lehetetlenné tenné a test és lélek között fennálló kölcsönhatás magyarázatát, ilyen pedig kétségkívül fennáll. S ép azért, mivel ez a kölcsönhatás az azonosi^ág elfogadásánál érthetetlenné,
meg nem magyarázhatóvá elért
eredmény
:
vagyunk kénytelenek a test- és Ez is azután az általa
válik,
léleknek valami külömbözségét
feltenni.
test és lélek lényegükre
nézve külömbözk.
Amaz
a
természet erejénél fogya az anyagi principiumból keletkezett, emez az
anyagtalan istenibl. Mindkett isteni akarat folytán bizonyos idre és meghatározott célra szorosan
egyesítve van
(intimé consociata)
és az egyesítés tartamára egymástól függ, a test feloszlása után a
Tehát nyiltan a kimondott dualismus hivének magát és hisz a lélek halhatatlanságában. Persze már a priori hogy t. i. a test axióma számára az, amit be akar bizonyítani, anyagi és a lélek szellemi. És így itt Rothból mind az orvos mind a theologus beszél. A „Dissertatió"-ban felállított alapelvek Roth világnézetére állandóan jellemzk: gondolkozásában és érzésében természettudós annyira, hogy szükségét érzi, hogy minden megtörtént dolgot lehetleg materialisztikusan indokoljon, mégis lélek tovább létezik.
vallja
—
mély vallásossággal hisz egy magasabb, kifürkészhetetlen isteni akaratban, mely a dolgok minden anyagi egybekapcsolásán uralkodik. Ezért tartottam helyénvalónak, hogy a „Dissertatio" tait itt
alapgondola-
röviden összefoglaljam.
1834-ben a nagyszebeni gimnáziumban V. collaboratornak kalmazták, csakhamar >)
III,
lektor
*)
és
1835 január 27-én
Teutsch Fr. dr: Geschichte des Hermannst. Gymnas. A.
f. s.
II.
L.
al-
lektor
XIX,
490.
;
— lett.^)
14
—
Természetesen csak néhány kollegájával vívott ádáz rangvita
után sikerült olyan tündökl pályát megfutnia. Az 1834. év elején
kezddött ez
és júliusig húzódott
el.
Versenytársai Schuster Ján. Ad.,
Herbert József Károly, Capesius Sám., Arz Károly, Poretz Károly,
Möckesch Frigyes és Capesius Ferenc voltak. Mikor a nagyszebeni helyi konsistorium (most: presbyterium) a vitát Roth javára döntötte
el,
beztek;
mirl
ellenfelei az ág. hitv. ev. országos
konsistoriumhoz feleb-
de ez nyilván megersítette az els fórum
Ítéletét.
Hogy
közelfekv: bizonyára Roth elbbi gimnáziumi szolgálatának, jassyi lelkészkedésének és esetleg még müncheni talehetett szó,
nulmányi éveinek tekintetbevételérl.*) Hasonló rangvitát kellett megvívnia Roth István Lajosnak is i 820-ban „derartige Rangstreitig-
—
keiten gehörten damals zu denjenigen Erscheinungen unseres kirchlichen Lebens, welche, Pfarrstellen,
holten",
sich
in
um
wie die Kandidationsprozesse
allén
mondja Oberth,
erledigte
sáchsischen Kreisen alljáhrlich wieder-
talán egy keveset túlozva.^)
A
kenyéririgység
eme megnyilatkozása érthetvé válik, ha a gimnáziumi tanárok akkori fizetésére gondolunk, a melybl tényleg alig lehetett megélni. Semmiféle lényeges anyagi javulást, hanem a hierarchia létráján néhány fok megmászását és az anyagilag való közeledést jelenti Roth
Nagyszebenben
rehabilitáló falusi papsághoz
számára, mikor
„Klosterprediger"-ré
1835 március 21-én
választották
(fit
Claustrensis). Április 5-én üdvözölte hallgatóságát ilyen
egy év múlva,
1836
április 6-án
diaconus
minségben
„Laubenprediger" (Forensis)
lett
és 1836 május 22-én köszöntötte új hallgatóságát.^) Ugyanazon év
szeptember
Hermány kisközség
23-án
október 16-án búcsúzott
el
lelkészévé
választatván
mint nagyszebeni Laubenprediger
*)
hall-
gatóságátóP) és már a következ vasárnapon, 1836 október 23-án
mondotta Hermányban els szentbeszédét.*) Ezzel Roth számára az állandóság egy korszaka kezddik, mert majdnem tizenkét és fél évig maradt lelkész Hermányban. Ezen idt illetleg a hermányi egyházi könyvek áttekintése és azon szóbeli közlések alapján, melyeket a bevezetésben említett
Klsz
János,
egészen
volt
községi
megbízható
egy szellemileg
bíró,
ember
Rothra
friss
vonatkozólag
*)
Matricula ministerii Cibiniensis pag. 257.
*)
Sajnos, az
erre vonatkozó akták nincsenek meg. V.
EinreichungsprotokoU ex 1834.
81., 95., 96., 101., 108.
')
Oberth, Stephan Ludw. Roth
*)
Matricula pastorum Kastenhoizensis.
I,
66.
szám.
és
tett,
ö.
nyilván
abban a
Landeskonsist.
— helyzetben
részletet
hivatali
teendkrl
lését
hogy
vagyok,
néhány
.
mködésérl
magánéletérl Az egyházi anyakönyv, a lelkészi
lelkészi
közölhetek. szóló
—
15
jegyzkönyv
és
és az egyházi
mutató könyv rendesen van vezetve,
vagyon keze-
ellenben a helyi kon-
sistorium üléseinek jegyzkönyve csodálatosan csak két ülés jegyz-
könyvét tartalmazza,
sajátkezleg bevezetve,
Rothtól
t.
i.
1837
Az els ülésen a jegyzkönyv szerint (snb 3) a lelkész arra figyelmeztet „wie unbequem der Friedhof auf dem ürselberge sei, und überhaupt wie unchristlich es sei, die Ruhe der irdischen Überreste der Entschlafenen weder durch einen Planken oder einen Zaun, noch durch einen Graben vor Tieren und mutwilligen Menschen zu schützen, und stellt
január. 29-érl és február. 26áról.
hierauf den Antrag, dass
machen
ausfíndig
solle,
man
einen neuen Platz zu einem Friedhof
der alsobald umplankt werden müsse. Der
Antrag erhált die Zustimmnng sowohl des Konsistoriums
als
auch
Herrn Inspektors^) und es wird beschlossen, alsobald zur Ausführung zu schreiten ;" 2) továbbá (sub 5) ,,beschwert sieh der Pfarrer sowohl über die háufigen Versáumnisse der Schule als auch über den nachlássigen Besuch der Kirche und fordert die Mitglieder des Konsistoriums auf, durch gütige und vernünftige dea
Vorstellungen bei ihren Freunden und Nachbarn und durch eignes
ermunterndes Beispiel dahin zu wirken, dass durch Hebung dieses Übels das Werkcbristentum in der Gemeinde immer mehr gefördert werde". Az 1837 február 26-án tartott ülésrl azzal számol be a
—
jegyzkönyv (sub 2), hogy: „der Antrag des Pfarrers, die Gemeinde möchte die Wiederherstellung und fernere ünterhaltung des Garten-
um
zauns
den obern zur Pfarre gehörigen sogenannten Meierhof
(Obstbaumgarten),
nehmen,
die bis jetzt
für diesmal
Bedenkzeit
dem
Pfarrer zur Last
abgelehnt wird, indem sich die
erbittet, die ihr
auch gestattet wird*
;
falit,
über-
Kommunitát
és (sub 3)
„Der
Antrag des Pfarrers, jedem der Gemeindemitglieder auf seinen Wunsch und Verlangen auf dem ürselberge einen Platz zu einem Obstbaumgarten u. zw. unter der Bedingung, jáhrlich dafür eine kleine Ab-
gabe in die Kirchenkassa zu zahlen,
um
doch die unzureichenden
Einkünfte derselben zu vermehren, anzuweisen, wird verworfen, und
zwar ohne Darlegung irgend eines zureichenden Grundes". Ebbl a néhány jegyzkönyvi megjegyzésbl látható, hogy a egy
1)
t.
')
Ez az
i.
világi hivatalnok,
lel-
megfelel a mai szolgabírónak.
„alsobald", mint Scheiner Márton úr, a mostani hermányi lelkész
velem tudatta, az 1854. év volt; addig e végzés ellenére semmit sem tettek ez ügj'ben.
— nem
kész a szegény községet
16
—
a legjobb rendben találta.
A
parasztok
nemcsak a palánkokat és a temett hanyagolták el, hanem gyermekeiket sem küldték rendesen iskolába s maguk is hanyagok voltak a templomba járásban. Az egyházi pénztár sem rendelkezett elegend bevétellel. Mikor pedig a lelkész ennek emelésére praktikus elterjesztést tett, a parasztok egyszeren makacskodtak, mert egyik sem akart a zsebébe nyúlni. Ekkor bizonyára belátta a lelkész, hogy a hermányi parasztoktól nem követelheti, hogy javaslatai elutasítására elegend okokat („zureichende Gründe") hozzanak fel, nem vett fel jegyzkönyvet a helyi konsistorium egyetlen ülésérl sem s úgy látszik, autokratikusabb uralmat hozott be, hogy elször is fegyelmezze híveit és feltétlen tekintélyt szerezzen magának. De egyszersmind parasztjainak hosszabb idre szóló erkölcsi és szellemi kimvelése is szivén feküdt. Errl tanúskodik elször is
tevékenysége, amint ez a lelkészi
prédikátori
hivatalos
prédikált s aktuális
nem egy
;
Gottesdienstes"
hogy
„Über die Quellén und Folgen des vernachlássigten „Welchen Nutzen uns die treue und gewissen;
hafte Erfüllung unserer Berufspílichten bringt"
unser Betragen gegen unsere Mitmenschen"
;
Torheit und Sünde, der zweite
des Zorns
ist
gefáhrlich
für unsere
heiten mit denen ein
szól amellett,
hogy mindig híveinek ethikai nevelésére „Über die unseligen Polgen der. vernachlássigten
pl.
Kinderzucht"
maga
volt és
céljuk
törekedett;
prédikációjának címe
tény-
maga
kedések jegyzkönyvébl látható. Majdnem minden vasárnap
tugendhaftes
sittliche Besserung,
;
„Einige Regein für
„Der erste Begleiter ist Reue" „Es ist ;
unsere ünvollkommen-
unserer Nebenmenschen zu vergleichen"
Volk
bleibt
in
;
„Nur
unglücklichen und sturmvollen
Zeiten fest und unerschüttert". Néhányszor az elitélet hatalmáról beszél és az okokról,
melyek minket kiengeszteldésre köteleznek
(különben a prédikációk címeibl csak ritkán lehet tartalmuk ismét-
De
lésére következtetni).
talmuk líteni:
volt
prédikációinak tisztán
vallási tar-
amire csak néhány Rothra jellemz címet akarok em„Warum verrichtete Jesus keine Wunder der Art, wie seine is,
Feinde verlangten?" ist er durch die
;
„Was
ist
der Mensch
von Natúr und was
Gnade Gottes?"; „Die Überzeugung von der Fort-
dauer unserer Seele verpíiichtet uns, insbesondere nach Weisheit
und Tugend zu streben". Eleinte kizárólag szász nyelven prédikált, 1845 május 25-én mondta els német nyelv szentbeszédet.^) ') Az összes prédikációira vonatkozó megjegyzéseket teendk jegyzkönyvébi vettem.
a hermányi
lelkészi
t^
— De nem elégedett meg vagy a gyléseken
intézze
—
17
;:
.;
hogy szavait csak a szószékrl hanem mint jó peda-
azzal,
közönségéhez,
gógus energikusan fordult az egyes emberekhez
hogy okét be-
is,
folyásolja.
Már küls megjelenése is imponáló volt. Középmagas, teember volt, mindig jól öltözködött, ersen barna, de sem szakállt, sem bajuszt nem viselt. Kivált élesen tekint szemeivel tett benyomást az emberekre. „Már nézésével is megijesztette az embert. Ha oda állott valaki elé és azt beszéd közben kintélyes, testes
szemügyre
annak
vette,
De nem mindig
teljesítenie kellett akaratát."^)
állhatott
szemben embereivel
s
így a tiszte-
úrnak nem egy guerillaháborút kellett végigküzdenie makacs és ravasz parasztjaival, míg végre elérte a kivánt tartós tekintélyt. Nem egy csinos anekdota bizonyítja ezt.
letes
Egy vasárnap a község új kecskepásztort fogadott fel s sok templom helyett a korcsmába ment, hogy az eseményt
paraszt a
áldomással („Almesch"-sel) megünnepeljék.
majdnem üresen
a templomban
A pap
találván gyors
a férfiak padjait
elhatározással papi
díszruhában és imakönyvvel kezében elment a korcsmába.
„Hát mi ez", szólt rá a meglepett parasztokra, „ti itt ültök és nem a templomban?!"^) De az áldomásozók közül az egyik nem volt rest és igazi paraszti észjárással válaszolta: „Hát hogy ne ülnénk? Hiszen
tisztelendséged
üljünk itt?"
KIsz
is
ide jön
„Es nem bezáratta
3)
a
könyvvel,
és
t nyolc napra?"
akkor mi ne
meséli emberem,
Valószínleg az inspektor segítségével csukatta
János.
le,
kivel jó viszonyban volt s kivel gyakran megfenyegette parasztjait,
ha valamit volt
el
akart érni.^)
De a felesel bezáratásával még nem
a talpraesett gorombaságért
A
kiengesztelve
besze-
tized
mikor mások is ott voltak, utolsónak rakatott le vele és a behozott mennyiség pontos lemérését követelte, mit máskor nem kivánt meg.
désénél,
Mikor egy
vasárnap a
szlbl
találkozott,
ki
füleskosarat
hozott.
*)
2)
»)
und mir *)
állítólag 5)
templomba
ment, egy paraszttal jövet mindegyik karján szlvel telt a
„A templomba!"^)
szólt
rá
parancsolóan a
Klósz János szavai.
„Wat ás? Ha sátzt er und net aa der Kircli?" „Na wá síle mer net? Der Hárr Valter ku ju uch sellen net
„An
mát dem Bach,
ha sátzen?"
Ott tartózkodása els éveiben
Roth
•
hi^r
Wolf Márton
volt
az inspektor,
fivére. '
de Kirch!"-
2
késbb
—
18
— j
miközben kinyújtott karral félreérthetetlen mozdulatot tett, avval a határozott felszólítással, hogy a paraszt a lelkész eltt lelkész,
A
menjen.
paraszt szó nélkül engedelmeskedett s kosarait cipelve
eltt tette meg a templom felé az utat. Az azonban megállt és úgy vélte, hogy nem illenék, hogy a lelkész
ajtó
a tiszteletes úr eltt kosaraival a templomba, menjen ell neki
ment
s
ell.
De
alig volt
a tisz-
valószínleg hízelgett
teletes úr. Ezt a lelkész helyesnek is találta, is
eltt
lépjen be
benn a templomban, a paraszt
máris megfordult és kosaraival gyorsan
elillant.
Prédikáció közben Roth elengedhetetlennek tartotta hallgatói
nem mulasztotta el, hogy ket arra figyelmeztesse. maga már megint alszik!"^) kiáltott egyszer prédikáció
figyelmét
s
„Schiller,
közben. ;
De az alvásból felriasztott Schiller, kivel a lelkésznek állítólag még sok más csetepatéja is volt, meg akarta magát bszülni. mely sehogy sem akart Egyszer tehenet hajtott maga eltt, engedelmeskedni. Ekkor Schiller, ki látta jönni maga mögött a lelkészt, de úgy tett, mintha nem vette volna észre, ráhúzott a tehénre
és
oláh
nyelven így kiáltott (a szász
gyakran szólnak állataikhoz oláhul):
parasztok
t.
„Hogy az ördög vigyen
i.
el
akárcsak a papot I"^)
ugyanez a
Schiller
máskor szénát
vett a lelkésztl,
melyet
A felrakásnál és elszállításnál csak úgy nagyjában becsültek fel. úgy tetszett a lelkésznek, hogy nagyon olcsón adta el a szénát s így szólt:
ȟgy
látszik, Schiller,
a paraszt így is
válaszolt:
maga megcsalt engemet!"^) mire
„Hiszen
hogy a buták okosok úgy is eleget
egészen
helyes,
megcsalják néha az okosokat, mert az
csalják a butákat."*)
Paplakján
tizedbl
kapott
a
lelkész
I
pálinkafzt rendezett
burgonyából pálinkát égetett.
ember joggal rossz néven vette tle. volt ellensége az alkoholnak,
ijeszt
mennyiség
—
ó bort ivott
és bírt el
Ezt
melyben a sok komoly
ki egyáltalában
Roth,
állítólag
be,
menyegz
egy
—
nem
alkalmával
nagy mennyiségben
termelte a pálinkát és eladta. Az égetéshez terinészetesen sok fára volt
szüksége, és minthogy a községnek annyi fát kellett szállítania a *)
„Schiller,
*)
„Vai sá
*)
*)
fi
er schloft schi wederl"
a dracuiui ca
§i
pópa!"
„Mir schenjt, mir schenjt, Schiller, ir hu't mich bedrijen!" „Et ás ju ganz gát, dat de Tummen uch aldister de Geschekten be-
dfájen, de Geschekten bedrájen ju de
Tummen
si
wá
sí
genach".
—
"
, .
papnak, a mennyire szüksége
19
volt,
—.,-.;:
.
természetesen elégedetlenkedtek
a pálinkafzés miatt.
Alkalom adtán azután szemére is vetették, hogy az még sem járja, hogy az pálinkafzjét a község költségére lássa el fával: nagyon sok fa kell neki. De ekkor jól^ jártak; Roth rögtön megmagyarázta nekik a dolgot: „Hát ti mit akartok?" kiáltott nagy határozottsággal, „minden tizedik tölgy az enyém!"') Pálinkájából azonban tudtán kívül a falusi legények
mert alkalmazottja titokban nekik
A
falu fiatalságát
,
kézmves
a
is
ittak,
adott belle
Ha
a lelkész szigorúan fegyelmezte.
gények engedetlenkedtek, is jól
is
fia,
a
le-
alkalom adtán a botot
tudta forgatni. Egyszer a fiatalságot, valószínleg büntetéskép, a tánctól.
eltiltotta
De a
mégis táncoltak. Ekkor az egyik
fiatalok
Rögtön félbeszakította a zenét és
a tisztelend atyát látta jönni. figyelmeztette a táncolókat.
„
A tisztelend
atya
még nem
látott
De bizony a tisztelend atya nagyon jól látott és hallott mindent. Nem ment el a ház mellett, hanem az ajtó közelében elrejtzött és várta, míg a zsivaj újból kezddik, hogy tetten érje az engedetleneket. Mikor a legények az ablakból sehogy sem vették észre, azt hitték, hogy tovább ment és a tánc folytatódott. Ekkor hirtelen megjelent , bottal a kezében, egy és hallott semmit."
haragvó
„Ki veletek!" kiáltott és ütésre készen az ajtó mellé
isten.
Egyiknek a másik után kellett kivonulnia az ajtón, és egyik a másik után kapott egyet a bottal. Az egyiknek a prémes kabátját állott.
szakította
el,
nyomát.
Klsz János barátunknak, a ki a törhogy még napokig érezte a
a másiknak,
kékreverte a karját,
ténetet elmeséli,
— Más
alkalommal a legények ismét a tilalom ellenére tán-
coltak, ezúttal magánháznál.
Mikor lelkipásztorukat észrevették, a
padlásra menekültek és csak az öreglegényt („Altknecht"-et) hagyták a porfelhvel
telt
szobában.
A
lelkész, ki
a
magasban,
a
létrán
eltnni
látta
egészen a padlás ajtajáig. leszorították
a
legények,
De az úgy
ajtót,
hogy a
a
valószinleg az utolsót táncolók
mely
után
felfelé nyílt,
úr
tiszteletes
mászott felülrl
nem
tudta
felnyitni.
bizonyára nem megfontolt Ily jelenetek alkalmával Roth önuralommal cselekedett, hanem hirtelen haraggal, aminthogy képzelnünk. általában nagyon szenvedélyes embernek kell De nemcsak szigorúságával hódította meg Roth a szíveket,
t
hanem *)
szelídséggel, jóságával és segítségre
„Wat
wállt er, é?
Jed zahnt ích as meng!"
kész
voltával '
is,
leg-
^ pedig
kivált
20
mködésével.
orvosi
—
I
Ingyen és minden
idben kész
hogy meglátogassa a beteget, kihez hívták. £gyazer egy
volt arra,
szászujfalusi paraszt éjfélkor jött kocsijával a papért, és
sokallta
a dolgot,"
^)
„ez
nem
vele és megmentette a beteget. nagyon „vermárter *) Doktor" volt,
elkocsizott
Mint Kerner Jasztinus, Roth
is
kihez messze földrl jöttek az emberek, hogy gyógyíttassák magukat.
Nyár idején az egész környék lakossága ostromolta a hermányi paplakot, szászok és oláhok, és Roth mindegyiket gyógyította különbség nélkül. A gyógyszereket sajátkezieg készítette. Nyáron gyakran több napra a hegyekbe rándult, még a legmagasabb csúcsokra, a Negoira és Szurulra és
is,
orvosi füveket hozott
magával
vitt
több
embert, és virágokat
melyekbl azután gyógyszereit
magával,
„Orvosságai mindig segítettek; akkoriban egyetlen hermányi sem ment a gyógyszertárba. És mindent csak vizzel csinált." ') Roth homoeopatha volt és valószínleg a hydrotherapiát is alkalmazta. A falusi emberek gyógyításait csodákként bámulták, úgy hogy bizonyára önmagára gondolt, mikor a „Rönigsrichter von Hermannstadf-ban egy boszorkány hírében álló gyógyításhoz ért öreg asszonyt így vigasztaltat egy okos fiatal emberrel: „Der gemeine Haufe sieht leicht dórt Wunder und Zauberei, wo der Verstándige nur Überlegenheit der Kunst und Wissenschaft
készítette.
erkennt."
*)
1
Ilyen és hasonló
módon Roth végül
általános tekintélyt szerzett
magának, mely nagyrészt félelmen, de tiszteleten és szereteten is Az emberek végül srn („stark") jártak a templomba, alapult. és mindenki tisztelte t. Az emberek észrevették, hogy nem csak
Hermányban becsülik meg;
és 1848-ban megcsodálták nagy „erejét",^) hogy a hermányi szászoknak nem kellett melynek köszönhették, hadba vonulniok,^) míg a hermányi oláhoknak és az összes szom-
szédos falvakban lakó szászoknak
is
katonákat kellett állítaniok a
népfelkeléshez.
Roth családi élete mondják jómódra tett
—
tartott.
állítólag boldog volt. szert,
Késbb azonban Klsz
rj
„dem wor
*)
nagyhír.
szerint
úgy
látszik
—
—
úgy
16 tehenet
adósságokba keve-
et net ze vil". '
»)
Klsz
János szavai.
*)
K.
H.
»)
„seng gríss Kr%ft".
*)
„an de L^ndsturm maschieren".
V.
Hermányban
négyes fogaton járt és 14
I.
1.
164.
— mert egy
redett,
egy városi hajdú („Stadtreiter") jött és elhajtotta
éjjel
sovány és gyengélked asszonynyal
teheneit. Feleségével, egy kicsi,
való
—
21
egyenetlenkedésrl soha senki sem
De kérdésesnek
hallott.
tartom, vájjon felesége, a birodalmi német asszony, Erdélyben teljesen
boldognak érezte-e magát. Vájjon a „Königsrichter von Hermann-
stadf-ban található megjegyzés nem vonatkozhatnék-e a családi életben elfordult lelki meghasonlásra: „Das V&terland alléin gewáhrt dem Manne Glanz und Éhre, und nur auf heimischem Boden erblüht sicher des Weibes Glück"?^)
Roth legidsebb gyermeke, kissé vásott gyermek
Ern nev lehetett.
és szigorú volt vele szemben, de
—
pártját fogta.
Ez a
az
látszik,
Atyja
—
késbb Nagyszebenben
fiú
mint fels gimnazista
úgy
fia,
maga tanította t mondják mégis ersen úgy
els idben
járt
gimnáziumba
nagyon szeretetreméltó
és
s ezért
kedvelt
fiatalember volt; kortársa és barátja volt Guist Móricnak, a
késbbi
állítólag
Még
gimnáziumi igazgatónak. halt meg.
hallgató?)
ifjú
korában (talán mint egyetemi
1837 június 17-én
a
költnek feleségétl
leánya született, aki azonban már egy héttel késbb, június 24-én
meghalt.
A
szükségbeli keresztelésben (jun, 24-én) a Berta Sarolta
nevet
kapta.
atyja
vagy
A keresztszülk közt van Roth János is, a költnek. 2) A következ napon,
testvére
június 25-én Roth Luk. 24. a
következ
fej.
1.,
2.
warum
Menschen
die
80 schwer ein festés Vertrauen auf Gott fassen können."
június 3-án újból született
1837
és 6. versével kapcsolatban
„ürsachen,
tárgyról prédikált:
talán
1839-ben
•'')
egy leánykája, kit június 6-án Matild
Auguszta Sarolta névre kereszteltek. Keresztszülk voltak: a dol-
mányi pap, Sehaser György,*) a nagyszebeni cs. k had testparancsjubilált els jegyzje Speth János, továbbá von Schuler
nokság
keresked
Lajos nagyszebeni
felesége,
Sarolta,
és a
Hermányban
lakó Richter Auguszta kisasszony.^) Ez bizonyára Roth feleségének
nvére; hogy állandóan Hermányban volt
ott látogatóban,
azt
lakott-e vagy csak véletlenül
nem tudom.
Azért említem
a
kereszt-
szülket, mert ezek kiszemelésébl kitnik, hogy kikkel állott Roth közelebbi, személyi és családi összeköttetésben. H.
189.
»)
K.
«)
Kastenholzer Taufmatrikel,
')
Kastenholzer Protokoll der geistlichen Handlungen, 20. köt.
*)
A
Brukenthal" 5)
V.
II.
2.
történetíró, c.
m
I.
köt. 289.
és Totenmatrikel,
1.
a „Deukwürdigkeiten aus
dem Lében
szerzje.
Kastenholzer Taufmatrikel,
I.
köt. 40.
des Fieiherrn von ' .
II.
köt., 3.
1.,
12. szám.
1.
—
—
még Roth Schuller János Györgygyei, a Gyakran meglátogatták egymást, amikor azon az erdn mentek át, mely a Harbach völgyét az Olt völgyétl Jó viszonyban
fenyfáival pappal is
22
volt
is. *)
elválasztó hegyet borítja. Ilyenkor feltnt nekik a vidék sajátságos
számos földhányás („bá den hangdert Bácheln^-nek Utánajártak a dolognak és rájöttek, hogy az nem a természet, hanem emberi kezek mve. Schuller erre felásatott néhány dombot és talált bennük: „mehrere eherne mit Widerhaken versehene Pfeilspitzen, eine eherne Münze talajalakulása, a
nevezik a parasztok azt a helyet).
mit dem noch ziemlich kennbaren Bild Antonins und eine thönerne ürne mit Asche". így tehát a két pap, Roth és Schuller érdeme,
hogy a régiségkutatók figyelmét a hermányi pogány temetre mert ennek bizonyult a kb. 800 földhányás, mint az
tották,
Transsilvania
írja.
irányí-
1844.-Í
^)
Ebbl, valamint abból a körülménybl, hogy Roth napokig tartó
kirándulásokat tett a hegyekbe,
természetet és a is.
Az
1847.-Í
gyaloglást.
Van
hogy szerette a más bizonyítékunk
kiviláglik,
erre
még
Transsilvaniában egy barátjától „Briefe über freie
Texte"-t tett közzé, 3) melyek, mint azonnal következtettem, hozzá
vannak intézve. Az egyikben egy „Fussreise aus dem Október 1844"-rl van szó, s Roth tényleg 1844 szeptember és október hónapjaiban egyetlen prédikációt sem tartott és semmi egyéb lelkészi mködést sem végzett, míg különben majdnem minden, vagy Nyilvánlegalább is minden második vasárnap maga prédikált. való tehát, hogy ebben a két hónapban távol volt Hermánytól és abban a gyaloglásban. „Du hast unsere Fussreise aus dem Október 1844 recht gut im Gedáchtnis", olvasható ott. „Der frugale Tisch auf dem freundlichen Pfarrhof in ü., unser Einbruch in résztvett
die
der gastliche
Empfang
in
blühen; die Weinlese in
am Mühlbach herab; wo die Johannisbeeren
schöne Gegend
K.-er Weingárten, die
R., Br.,
dem Land,
das sind Dinge, die ein Musensohn
nie vergisst".*) Azután történeti megjegyzéseket közöl vele a kenyér-
mezei emlékrl, arról az emlékrl, ^)
„an dessen Fusse wir beim
Testvére volt Schuller Ján. Károlynak, az ismeretes tanárnak és iskola-
széki tanácsosnak. «)
T.
1844.
56.
249.
v.
ö.
T.
1855.
15.
57.
„Der Heidekirchhof
bei
Kastenholz".
Kelnek
»)
T. 1847. 12. 48.
*)
T. 1847. 15. 59.
(Kelling),
—
Az említett helységek nyilván Szászorbó (ürwegen), Romosz (Rumes) és Szászváros (Broos).
herannahenden Abend
in
23
—
-
der Erinnerung schauerlicher Lust
uns
und seinen Ruin betrauerten*.
lagerten
Kétségtelennek tartom, hogy Roth akkor, a kenyérmezei emlék lábánál nyert ösztönzést „Die Schlacht auf
mely
lája Írásához,
1
dem
Brotfelde"
novel-
c.
846 januárjában kezd megjelenni. Valószínleg
hasonló esetek indították többi novelláinak megírására
is;
minden
egyes vidék leírása, szóljon az bár a Fiatal- erdrl vagy Kisdisznódról, a Landskronról vagy a verestoronyi szorosról, a kissinki, fogarasi
vagy brassói vidékrl, mindegyik nyilván saját szemléletén alapszik. Kétségkívül ugyanígy áll a dolog Regensburg leírásával is, melyet Horn ad a „Don Raphael"-ben. ') Mikor Roth Bajorországban tartózkodott, valószínleg Regensburgba is eljutott. St Sicilia lelkes leírása a „Normánner in Italien"-ben 2) lehetségesnek tünteti fel, hogy talán ott is volt, vagy azt a szigetet legalább Olaszország partvidékérl látta. Persze sehol másutt nem találni nyomát egy ily olaszországi utazásnak és nem is tudnám, hogy milyen idbe kellene azt helyezni. Legfeljebb az lehetséges, hogy mint bécsi hallgató vagy mint holmi gazdag bojárfiú nevelje tette meg tanít-
ványával az utat.
A
szomszédos községbeli papoknál
tett
látogatások,
kirán-
dulások, Nagyszebenbe való kocsizások, az „egyleti napok" („Vereinstage")^)
és
másféle
gyülekezetek látogatása
életébe egy kis változatosságot hermányi
nem
mileg épenséggel hozta
a világot
mveit, melyeket
novellájáról
kezésük
A neti
fel
tevé-
is
az újság-
hermányi
lelki-
szépirodalmi és
Persze
csak kevés
idejét.
szépirodalom terén kivált a történeti drámával és a törté-
Nézete szerint a múlt erforrás az
foglalkozott.
szászok számára,
belle. így
más
hanem
határozottan megállapítani kelet-
és
kezddik
vele,
»)
D. R. IV.
1.
«)
N.
23-25.
')
A
I.
I.
5.
hívatva arra, hogy hogy számosan meríthessenek
a költészet volt
ezt a forrást a napvilágra vezesse,
és
évi
összes
tudtam kutatni.
és drámájáról lehet
novellával
erdélyi
fél
küls
mi künn mozgásba
produktive
Tízenkét és
meg valószínleg
pásztorkodása alatt írta hírlapi
a
buzgón foglalkozott
és
szépirodalom terén.
és
mindenben,
Roth
idejében. Szelle-
olvadt bele a falusi idyllbe,
keny agya élénken résztvett írás
hoztak
mködése
amennyire visszatekinthetünk, a szászoknál
102.
,,Gustav- Adolf- Verein'\ a
erd. szász egyletek
,,
Veiéin
tr
siebenbürgische Landeskunde"
minden évben más-más helyen
tartott évi gyülekezései,
—
—
24
melyet az erdélyi szász irodalomban a
a történeti költészet,
leg-
újabb idkig leginkább mveltek.
Azon mködéséhez való
bíztatást,
hogy a múlt mvészi
felele-
Roth amaz idk általános nagy szellemi mozgalmából merítette, melyet romantikának szoktunk nevezni És kivált a történelmi elbeszél prózaköltészet kultiválása nála, valamint német kortársainál: Tieck Lajos, Hauif Vilmos, Zschokke Henrik, Steffens Henrik, Rellstab Lajos, van der Velde Ferenc, von Tromlitz Károly, von Rehfues Fülöp József, venítésével
a jelen
szívét
szellemét ersítse,
és
Spindler Károly, Alexis Wilibald stb -nél, valamint Jósika Miklósnál, a nagy magyar regényírónál
is
ScoH Walter, a nagy angol regényXIX. század húszas
író közvetlen befolyásának tulajdonítandó. Hisz a
és harmincas
költ regényei uralkodtak az ugyanakkor és még késbb is Német-
éveiben a nagy
egész német könyvpiacon és
skót
országban és más országokban iránytadó befolyással voltak az egész produkcióra. Utánzói gombamódra termettek, minden vidéknek megvolt a maga Scottja. Egy költnek, ki akkor a tör-
irodalmi
magát szentelni, nehezére eshetett, Scottot figyelmen kívül hagyni, vagy ha már nem ignorálta, magát egészen kivonni befolyása alól. Roth évekig tartózkodott Bécsben és Münchenben, oly idben, a mikor az téneti
regény-
egész
irodalmi
vagy novellaköltészetnek
akarta
Scott-tal és
az általa reformált regényirási
technikával foglalkozott így azután
nem szabad csodálkoznunk, hogy
Scott
dönt
világ
befolyást gyakorolt reá és hogy Roth a tárgy kiszeme-
lésénél és feldolgozásánál, az egész technikában, szerkezet, jellemzés és
nyelv tekintetében
teljesen Scott-tól
apró vonásokat és motivumokat
függ,
st
egyes egészen
vagy jeleneteket át
is
vett tle.
Különösen átvette azonban mindazon imponderabiliák összeségét, melyeket összefoglalva koloritnak vagy hangulatnak nevezünk és a melyek egy mnek épúgy megadják tulajdonképeni, sajátságos,
tudományosan tényleg arcnak
az,
alig analizálható jellegét,
amit arckifejezésnek nevezünk.
szetében, ha
nem
is
akárcsak az emberi
mvé-
Roth elbeszél
egészen ment a Scott- féle irány mellett akkor
uralkodó rémromantika néhány vonásától, nagyjából mégis Scott
mvészetének visszasugárzását
látjuk,
melynek a romantikával csak
a tartalom a közös vonása, és amely túlnyomóan realisztikus jelleg.
Röviden ezt mondhatjuk: Roth Dániel az erdélyi szászok
Nem
kell tehát
felfürkésznünk "
még
Scottja.
regényeiben és novelláiban „irodalmi tradíciót
(„aufspüren") és a távolba kóborolva
ket
a régi
„hadi regényekkel" („alté Kriegsromane") összefüggésbe hozni, ahogy
—
—
25
mert irodalmi bélyegük oly világosan leolvasható, hogy minden kétség és aggály nélkül hozzáfoghatunk azt Schullerus ajánlja,
^)
irodalmi tekintetben való hovatartozásuk megállapításához.
Roth prózai elbeszél mveinek tárgyait egynek kivételével erdélyi szászok történetébl merítette. A szász múlt iránt való szeretete, mint már említettük, nemcsak esztétikai szükségbl támadt benne, hanem hazája iránt való mély és igazi szeretetbl. Itt falakból és tornyokból, szokásokból és intézményekbl
mind az
közvetlenül és élénken szólt hozzá a régi novellája a
idk
emlékezete. Legtöbb
költ szülvárosában, Nagyszebenben
melyhez
játszik,
néhány Nagyszeben környékén, de ezekben is a cselekvénynek legalább néhány szála fzdik Nagyszebenhez, egynek színhelye Brassó, egy másiké Küküll- és Udvarhelymegye. A város régi házai, egy lovagvár vagy templomkastély romjai, egy régi palota vagy egy régi paplak köré szövdik az elrajongó szeretettel vonzódott;
a
beszélés,
haza ismert hegyeit, völgyeit és szakadékait,
folyóit,
mezeit és erdeit vonja be történelmi varázzsal. Érdekes, érdekfeszít és
a bemutatott idre jellemz események,
gyakran egy háború
élénk hátterével, sarkpontjai az elbeszéléseknek.
Drámái, melyek tartalmukat tekintve, akárcsak novellái, roman-
tikusoknak nevezhetk, klasszikus
jellegek.
Rleist voltak
kint
dönt
még majdnem meg
stilus és
nyelv tekintetében
már inkább
Goethe, Schiller, Korner és Roth drámai mveire, ami helyen-
Shakespeare,
befolyással
szórói-szóra való egyezésben
is
nyilvánul. Hely-
hogy Roth drámáiból hiányzik a „drámai élet" és hogy „breites Zerfliessen und wortreicher Redeschwall"^) jellemzi ket. „Don Raphael" és „Der Königsrichter von Hermannstadt" valamint „Rákóczi und Barcsai" kiválóan gazdagok drámai életben s ebben a tekintetben Rothot leginkább Kleist mellé telenül jegyzi
lehetne állítani. 3)
„Die Normánner
Wittstock,
Könyvdráma csupán a tényleg túlságosan in
Italien"
c.
szomorújátéka,
de
itt
is
széles
a váz, az
elrendezés tisztán drámai, csak a kidolgozás, sajnos, epikai. Általában azt
kell
hangsúlyoznunk, hogy Roth bels érzülete határozottan
drámai, úgy hogy
még novelláiban
nyilvánul drámai tehetsége; jellemei
magvukban drámaiak
és regényeiben is lépten-nyomon
elbeszél mveinek tárgya és küls technikájuk is gazdag drámai
prózai és
vonásokban, melyek különben Scottnál »)
is
az egyenes
találhatók
(pl.
XXVI.
k.
483.
ö.
Sch. M. A. 66.
Sch. M. A. 65.
>)
Oskar Wittstock: Josef Mariin. A.
»)
Teljesen egyetértek e tekintetben SchuUerussal ;
f.
s.
L.
v.
1.
— sebészed gyakori alkalmazása és az a modora, hogy érdekes helyzetekkel lep
meg
és csak utólag közli a
Roth küzdelmetszeret természet,
mveinek
még
is,
megértésükhöz szükségeseket).
és a
küzdelem éltet eleme költi
pedig oly küzdelem, melynek legbensbb okai a
személyek jellemében rejlenek és nem küls körülményekben mint az
epikai
küzdeleméi,
együttmködése
és
mely a jellemek
által,
ill.
ezeknek az
Ebben a tekintetben Roth
nyer megoldást
által
—
mindig nagyon következetes, epikai mveiben is következetesebb mint pl. Scott, kinél nagy fontosságú összeütközések gyakran tisztára félreértésen, átöltözésen, vastag véletlenen vagy hasonló külsségen alapulnak. Ahol Roth a véletlennek szerepet enged, ott annak gyakran
nagyobb mértékben van értelme mint Scottnál.^)
De épenséggel
furcsának
kell
mondanunk Wittstock azon
véleményét, melyet a „Hundert Jahre aáchsischer Kámpfe" Rothról
nyilvánít
„Seine
:
Werke
dramatischen
sind
mben
c.
durchaus
Bücherdramen,'') ohne die geringste Kenntnis, aber auch ohne die geringste Berücksichtigung der
der deutlichste Beweis
Bühne geschrieben. Darin liegtimmer
des Dilettantenhaften",3) Rothnak a
szín-
mindenkitl elismeréssel hangsúlyozott érzéke mellett*) egészen érthetetlen, hogyan mer valaki, a ki a „Don Raphael"-t vagy a „Königsrichter von Hermannstadt"-ot olvasta, nyilvánosan oly véleményt hangoztatni, anélkül, hogy attól félt volna, hogy nevetségessé válik. Ép ily joggal vethetné szemére Wittstock akár Shakespearenek vagy a többi fenntemlített nagy drámairónak, kiktl Roth tanult, hogy nincs érzékük a szinpad iránt, hisz náluk is megtalálható mint Rothnál, a jelenetek gyakori változtatása, szerség
—
iránt való határozott,
mert bizonyára erre gondolt Wittstock az idézett
Ítéletnél
amellett figyelmen kívül hagyta, hogy Roth színpadi érzéke
és
minden
jeleneten érezhet. Vagy talán Wittstock itél képessége érdekében
feltegyük azt, olvasta
el ^)
hogy csupán a „Normánner in Italien" c. drámát még erre a drámára is igen szigorú Ítéletét vala-
és a
mennyire kiterjesztette? Még ezen esetben 1)
V.
ö.
festhetik
Volkelt,
des
is
Tragischen,
szemére kellene vet-
II.
kiadás.
(„sinnreicher Zufall"); Freytag, Die Technik des Dramas. 271.
39.
*)
„Buchdramea" akar
»)
H.
*)
Sat. 1840. 68. 253. Bl.
f.
s.
a többi!
1.
lenni.
s k.; Sat.
G. 1841. 50. 384 és 51. 388; Bl.
f.
1842. 60. 255;
M. A.-ban
(65. s k.)
XXI. 10. 118. *) Ez a dráma, minthogy könyvalakban
meg mint
120.
!
Schullerus a Sch. L.
és
J. 125.
296 sk. és 40. 305
2351;
94.
1.
f.
G. 1841.
Mariin a P.-Z.-ban 1847. 439. és
jelent
a Korrespondenzblatt
d.
V.
meg, könnyebben szerezhet i
—
—
27
nünk, hogy egy eladásban, mely a „negyvenes évek irodalmi életéi-
rl akar nagyon
képet adni, nyomtatásban oly véleményt ad közre, mely is
módon van meg-
hibás és mégis oly élesen és oly önhitt
fogalmazva.
Roth összes költi alkotásai közül leggyengébb néhány költeménye, melyeket tle ismerünk. Epigonok módjára reprodukálja bennük, mint különben csaknem minden korabeli erdélyi szász szerz költeményeiben, a klasszikusok pathetikus
az
frázisait,
vegyítve
stereotyp romantikus költi nyelvanyaggal.
Minthogy tervezett monográfiámban Roth szépirodalmi mveit egyenként akarom vizsgálni irodalomtörténeti és eszthetikai szem-
meg
pontból, elégedjünk
itt
az életrajz keretében azzal, hogy jellem-
zésükre rámutatok azon általános szempontokra,
azokat
vizsgálnunk
munkáinak csak
A következkben
kell.
melyek mellett szépirodalmi
tehát
idrendi áttekintését akarom adni. Els irodalmi termékei, melyeket közzé tett, amennyire kinyomozhatjuk, két ersen romantikus színezet történeti elbeszélése: „Der Kirchhof bei Hermannstadt" és „Der Verráter;" 1839-ben névtelenül jelentek
kunde^-ban.*) Schiller
rövid,
meg
a „Blátter für Geist,
Gemüt und
Vaterlands-
Talán Roth-tól való az ugyanott megjelent, egészen
modorában
írt
„Die Freiheit"
(szeptember 8-ikán) adták
el
richter von
c.
Hermannstadt"
c.
költemény
is.^)
a nagyszebeni színpadon
„
1840 szén Der Königs-
szomorújátékát, mint demoiselleTherese
is névtelenül adatta akkor minthogy dráma el, a els ismertetésében a szerz neve nincs
Sonnleithner jutalomjátékát. Bizonyára ezt
megemlítve, hanem helyette csak ez olvasható: „Der Verfasser ein Eingeborner unseres Landes."^)
tásban, és most tikus
már nem
„Landskron"
c.
még
névtelenül, a
novellája,^)
ist
1841-ben jelent meg nyomtaszintén nagyon roman-
két ötfelvonásos szomorújátéka,
jambusokban írt „Don Raphael,"^) a legjobb drámája, és a jórészt rhythmikus prózában írt „ Königsrichter von Hermannstadt" ^) és végre „An die Frau Gráfín Dionysius Bánfy nach dem Konzert des Kari Filtsch in Hermannstadt" c. költeménye. Ebben Schiller-i az ötlábú
')
V.
«)
Bl.
3)
sat. 1840. 68. 255.
ö. f.
jelen értekezés 49. s
*)
V.
»)
Stdbl. V. köt.
ö.
jelen értekezés 51. I.
Sat. 1842. 60. 255.; Sch. 8)
Bl.
f.
Stbl.
k.
1.
^
1.
v. ö.
G. 1839. 3. 17.
V.
füz.
1.
1.— 135.
M. A.
hozzá
Bl.
f.
G. 1841. 39 s
k.
sz.;
65.
köt. II. és III. füz.
139.— 356.
G. 1841. 50. s k. sz. Sch. M. A. 66.
1.
v. ö.
hozzá Sat. 1840. 68. 255.
—
—
28
i
hangokban triumfálva hirdeti, hogy a géniusz végre leszállt a szász néphez is, és megköszöni a grófnnek, hogy a gyermek Filtsch Károly-ban azt felismerte.') (Talán neki kell tulajdonítani az 184l-i
„Der Verbannte" és „Kalaf
„Blátter für Geist etc."-ban megjelent
und Gulsara" 1842
elbeszéléseket
c.
20-án
febr.
und Aufforderung an
„Bitté
Vaterlande*
is.)
allé
deutschen Musensöhne in unserm
hogy egy „Musenalmanach der
felhivást tett közzé,
c.
a „Satellif-ben^) egy
(febr. 16-ról keltezve)
Deutschen in Siebenbürgen'' kiadásához adalékokat küldjenek neki,
minthogy a napilapok- vagy folyóiratokban kiadott munkák könynyebben elvesznek vagy feledésbe mennek. A német nyelv és német
mvészet ápolásában hathatós eszközt való fennmaradására és arra, hogy erdélyi
év
a németségnek Erdélyben
lát;
hallható bizonyítékát adják
az
németség erejének és léthez való jogának. De ugyanazon
három
széig csak
adalékot
kapott,
úgy hogy
nem
tudott
1842 szeptember 6-án meg kellett cáfolnia
belefogni vállalatába.
a Musenalmanach megjelenését, melynek legelször 1843 újév napján kellett volna megjelennie, és „ettl a vállalattól örökre
£bben az idben, a negyvenes évek iránt
búcsút vett."^)
elején, határozottan a
dráma
1842 július 18-án a „Don Raphael",
érdekldött legjobban.
mint Gebauer úr jutalomjátéka került színre Nagyszebenben.*) ugyanekkor nyomtatásban kiadta harmadik drámáját, a nagyszabású, de „Die Normánner in
epikai elemekkel túlságosan átsztt
Italien*'
c.
szomorújátékot; de ez csak 1844 januárjában volt kapható a könyv-
kereskedésekben, 0) Egy novellája
még
megjelent
is
1842-ben, „Der
Kurutzenanführer", mely az erdélyi szász történeti novellák közt azért
megy úgyszólván ritkaságszámba, mert ersen humoros
és
vannak benne.^) 1843-ban készült el Roth két ötfelvonásos színmvével: „Amalasontha oder die Kinder des új Waldes", mely 1843 szeptember 25-én került színre Nagyszebenben, mint Denemy úr jutalomjátéka és mely a „Siebenbürger Boté" egy szatirikus elemek
is
megjegyzése szerint
„legközelebb
színre fog kerülni",') és a „Rákóczy
cs.
és
Hofburgtheater-ben
k.
und Barcsai"
c.
dráma, melynek
G. 1841. 36. 269.
»)
Bl.
2)
Sat. 1842.
»)
Sat. 1842. 82.
f.
a
15. 63.
.
:
.
1
B. 1842. 54. 590 és 59. 658; Sat. 1842. 60. 255,
*)
V.
»)
Sat. 1844. 5. 24. v. ö. Sch.
»)
V.
i)
S. B. 1843.
ö. S.
.
§zám.
M. A. 65 '
ö.
jelen értekezés 52. 74.
1.
602 és 77. 626; de, mint a nem adták el.
intendanturájától megtudtam,
.
cs.
és
k.
Hofburgtheater .
:.
—
-
— •'-
29
a nagyszebeni színpadon való eladását 1843-ban állítólag a benne
elforduló politikai vonatkozások miatt betiltották. Roth e drámájái:
késbb
novellává alakította
amin nem és
át,^)
mely 1847-ben
„Barcsai" címen
A nagyszebeni eladások, úgy látszik, mind nem
jelent meg.
is
sikerültek,
mert Roth darabjai kiállítás, rendezés tekintetében nagy követeléseket támasztottak,
lehet csodálkozni,
szereposztás
melyeknek a nagyszebeni színpad nem tudott eleget tenni. Az újságok a színészeket okolták, hogy a daraboknak nem volt meg az a melyet elérhettek volna;
sikerük,
Mariin pedig azt írta a „Pester
hogy a darabok nagy színpadon okvetlenül hatást értek volna, „in Hermannstadt aber erlebte eines wie das andere Zeitung^-ban,
melancholische Fiascos."^)
Valószínleg ezek a színpadi balsikerek bírták arra Rotbot,
hogy elforduljon a drámától és ismét egészen a novellának szentelje 1844 januárjában kezdett megjelenni a „Transsilvániá^-ban „Der Pfarrhof zu Kleinschenk" c. novella, mely mindenesetre a legjobbak közé tartozik Roth mvei közt; különösen azért, mert realisztikus honi mvészet („Heimatkunst") aszó legjobb értelmében és mert ment minden egészségtelen romantikus vonástól. 1846. szén újból lenyomatva könyvalakban jelent meg. 3) 1845-ben a „Siebenmagát.
bürgischer Volkskalender pro 1846°-ban egy véres történeti novellát
„DieNonneaus den Karpathen" címmel; aztán költemény
tett közzé:
alakjában meleghangú megemlékezést Filtsch Károlyról, fiúról, ki
a geniális
Velencében 1845 május 11-én halt meg;*) és végül a „Sachs
von Harteneck,"
Román, ^ els
„politischer
íveit,
melyet ívenként
adtak a „Transsilvaniá^-hoz mint ingyenes mellékletet.
Sajnos, az
egyes ívek csak nagy idközökben jelentek meg, úgy hogy az utolsót csak 1847 augusztusában szállították. 1846 januárjában indult
meg
a
novella
„Transsilvaniá"-ban regény, mely
ill.
nem
„Die Schlacht auf
dem
Brotfelde"
c.
keletkezhetett 1844 novembere eltt.'^)
Lélektani finomság tekintetében ez a novella túltesz a többin vala-
mennyin, csak a melléje
helyezni.
„Harteneck"-regényt lehet ebben a tekintetben
Végül
1846-ban,
az
augusztus
comesbeiktatás ünnepélyére, mint Geltch, Schüller V.
P. Z. 1847. 439. 2351.
»)
Ezt és a következ novellákat és regényeket illetleg
értekezés
III.
részének megfelel fejezeteiben.
*)
T. 1845. 68. és 69. sz. 299. s k.
")
V.
ö.
K. és
tartott
mások
jelen értekezés 111, B. részének 10. fejezetét.
1)
«)
ö.
26-án
J.
jelen értekezés 22. s
k.
1.
1.
1.
bvebbet
jelen
—
—
30
Roth is írt ünnepi költeményt „Die vier Tannen vor dem Comitialgebáude zu Hermannstadt" címen. Ebben költi magyarázatát adja a Comespalota eltt felállított négy fenynek; az els szerinte arra
hogy szabad legyen, a második, hogy h, a a comesnek megvan a három els tulajdonsága, a szász nép kövesse és szerezze meg különösen a negyediket. Á költemény, melyhez bizonyára inti
a szász népet,
harmadik, hogy ers, a negyedik, hogy egyetért legyen
;
t
„Huldigung der Künste"
Schillernek tönzést,
többé -kevésbbé
minden
c.
már nem
a mi Ízlésünknek
azon
költeménye adta az öszmeg, épúgy mint
felelhet
korbeli
szász
költ
szerzeménye
sem, de a kortársaknál nagy dicséretet aratott és több helyt
szén
nyomatták*.) Végül 1846
le-
„Siebenbürgischer Volkskalender
a
pro 1847" a nagyszebenieket a „Zacharias Wirbel in Liebesnöten" c.
a
szatirikus célja,
novellával
meg,
lepte
hogy Roth zsurnaliszta
melynek els sorban az kigúnyolja, de
ellenfeleit
volt
amellett
ad. December 17-én eladták Nagyszebenben a „Rönigsrichter von Hermannstadt" drámát mint Madame Stolz jutalomjátékát. 2) 1847-ben jelent
egyszersmind kiváló szatirikus korképet
is
újból c.
meg Geltch „Liederbuch der Siebenbürger Deutschen" c. vállalatának els füzete, melyhez Roth is hozzájárult „Dem freien deutschen Wort"') c. költeményével, melyet talán már 1843-ban írt. Ez nagyon
gyenge,
is
de Mariin mégis
idéz
belle
néhány sort a
„Pester Zeitung"-ban mint „Wahlspruch"-ját:
„Wir Sachsen aber briogen Ein Lebehoch sofrt
Dem
freien deutschen Wort".*)
1847-ben jelent meg végül fürsten"
még
„Novellenkranz",
c.
(az említett
t.
dráma átdolgozása)
a „Transsilvaniá^-ban „Die Wahli.
és
„Georg II. Rákóczi", „Barcsai" „Kemény", Oly novellák ezek,
melyekben, mint „Die Schlacht anf dem Brotfelde"
címben
a lélektani
melyeknek tárgya és jellemei „Die Schlacht auf dem Brotfelde" és „Der Pfarrhof zuKleinschenk" címek tárgyához és jellemeihez viszonyítva kevésbbé
motívum dominál a
1)
jában
(I.
Mint
röpiratot,
köt
1.
,
füzet,
történeti és kultúrtörténeti fölött, de
a
S.
333
Vfr.-ben (1846. 38. 289) és Geltch „Liederbuch"-
1.).
—
Feltn, hogy Roth drámái mindig mint egyes színésznk jutalomjátékai kerültek színre; lehet-e tán ebbl következtetni, hogy személyesen érintkezett egyes színészekkel ? ")
színészek
Sat. 1846. 100. 408. ill.
»)
Geltch, Liederbuch,
*)
P. Z. 1847. 517.
I.
köt.,
1.
füz. 279.
1. [
27^.
— eredetiek
érdekesek
és
és
amelyek
1847-ben
hanyatlást jelentenek.
—
31
technika
tette
tekintetében
is
Roth azonkívül a
közzé
„Turnfest zu Hermannstadf-ról szóló elmélkedéssel kapcsolatban a „Des Turnéra Lied" c. jelentéktelen kölmelynek célja a tornázás dicsitése.') 1848-ban keletkezhetett „Vermög der Union" c, költeménye, ein politisch Lied ein garatig Lied nyomtatásban megjelent a Geltch-féle Liederbuch 2. füzetében. 2) A kritikában nincs egységes vélemény arról a kérdésrl, vájjon Roth drámai vagy epikai prózai mvei értékesebbék-e ? Wittstock Oszkár, 3) Roth János dr. *) és Teutsch Fr. dr., ^) az els nagy a „Transsilvaniá^-ban
teményét,
—
;
határozottsággal, a regényeket és novellákat tartják
jobb termékeinek, míg Schulierus
^)
mködése
a drámáknak adja
meg
leg-
az els-
Nézetem szerint tény, hogy Roth terméazettl drámai költ gondosabban dolgozta ki, kivált mvésziesebben építette szegényebbek fel mint epikai mveit, de azok csodálatos módon emezeknél bels költi értékre nézve. Regényeiben és novelláiban, bár küls és bels alakjakat nagyjában sikerülteknek kell mondanunk, több jel arra vall, hogy Roth gyorsan és kevés megfontolással dolgozott. Ezt mutatja: egymásra következésük gyorsasága, néhány vastag anachronizmus, ^) bizonyos gondatlanság a séget.
és drámáit
—
—
szerkezetben
(pl.
apró tartalmi ismétlések) és a nyelvben
egy-egy alaktani, szórend-, syntaktikus hiba, anakoluth).
mveinek nem elre
(itt-ott
Elbeszél
olvasásánál azt a benyomást nyeri az ember, hogy Roth
hanem
elkészített terv szerint dolgozott,
rábízta
magát
költi tapintatára. Evvel szemben elbeszél mveinek alakjai és viszonyai jóval nagyobb mértékben viselik magukon a ihletére és
személyes tapasztalat és valóság jellegét mint drámáinak alakjai. Kortársai
úgy
látszik, nagyobb csodálattal fogadták
és novelláit,
értékelték,
drámáit mint regényeit
mert azokat igen részletea éa elismer méltatásokban
míg ezekrl, még a „Harteneck" regényrl is, csak kevés, de részben nagyon is ellenszenves megjegyzés
részben elismer,
maradt fenn nyomtatásban. Mariin ban:
„Dániel Roth
ist
1)
T. 1847. 46. 256.
«)
Geltch, Liederbuch,
')
A
)
pl.
ezt írja a „Pester Zeitungé-
unermüdlich in langatmigen historischen
I.
köt. 2. füz. 10.
1.
Marlinról szóló monográfiában és a H.
Alig. D. Biogr.
G.
i.
i.
h.
193.
«)
T. S.
•)
Seb. M. A. 65 és Korrespondenzblatt
')
Pl.
III.
J.
h.
f. sieb. Landesk. XXI, 10. 118. egy kolostori tanuló a XV. században Seumé-t olvasta (Sch. Br. 6. 1. 1)!
— doch
Novelleh,
Künstlerisches
Spnr
sich
stellt
—
32
des
trotz
I
rastlosen Schreibens
hinterlassen";^) és: „Mit der Noveliistik schleppen wir
historiscb,
neafranzösisch
teils
gemütlich
reprásentiert das historische Génre
uns?"
2)
— ich
vorwárts.
csúfolódó Ítéletében
iiatal
és
uns
teils
Dániel Roth
glaube gar, Sie bedanern
Ugyanezen újság állandó nagyszebeni levelezje,
osztozik a
wenig
daher die armen Dingerchen keine breite
heraus,
a novellákat
—
„die
nz^) obli-
gátén bandwurmartigen, hie und da mit spassigen Anachronismen
geschmückten historischen £rzáhlangen''-nek^j nevezi.
Hogy mi
milyen jelentséget tulajdonítsunk ezen Ítéleteknek, arról nemcsak a
regények cs novellák elolvasásával
tnnék már majdnem
gyzdnénk
meg, hanem az ki-
egyedül Roth következ megjegyzésébl
is,
melynek helyességében annál kevésbbé kételkedhetnénk, mert a mai szász viszonyokra
is
kitnen
ráillik.
Mariin Józsefnek, kit „jnnger
Freund^-nek nevez. Roth szerencsét kíván „auf der dornigen Bahn eines Schriftsteilers". „Mögé er mutig fortfahren auf der kühn betretenen Bahn und in ediem Selbstgefühle sich nicht irre machen lassen durch die Verunglimpfungen, womit ihn Neid und talentvoller
Gehássigkeit von hier aus
Es
voraussage.
Ruhm
ist
verfolgen werden,
zwar unter uns Sachsen
eines Dichters zu erringen,
holpriges Sonett
vermag
feilen Preis erringt
oft dies
— ein
wie ich íhm sicher leicht,
zn bewirken — aber
man den Ruhm nur
den schnen
einziges geschraubtes
um
und
so wohl-
wenn man zu einer nach dem Muster von
dann,
der Coterieen gehört, welche sich anch hier
Deutschland gebildet habén und welche nur dann in die Trompete stossen,
wenn
von ,Unsern Leuten' ist".^) Ámbár tehát ia kitnik, jól tudta, hogy mennyire
es einer
Roth, mint eme szavaiból
becsülheti a hazai kritikát, mégis lehetséges, hogy az ilyen kegyeletlen bírálatok rontották
meg teremt kedvét
és hozzájárultak ahhoz,
hogy 1847 után nem hozott nyilvánosságra több szépirodalmi munkát s valószínleg nem is írt többet. A következ idben, mint Rmer Károly és Teutsch Traugott írják, ^) drámái nem igen tudtak nép-^ szerek maradni, míg a novelláit gyakran olvasták. Ezen nem is lehet csodálkozni, ha tekintetbe vesszük, hogy drámáit a szász Z 1847. 439. 2351.
»)
P.
2)
P. Z. 1847. 447. 2399.
=
Poinz (Schmidt Henrik)?
»)
-nz
*)
P. Z. 1847. 481. 2590.
»)
T. 1847. 69. 304.
*)
V.
ö.
a bevezetés
3.
1.
2. jegyz.
—
33
—
színpadokon csak nagyon rosszal tadták eladni, és hogy az
mind jobban
és jobban elfordult a klasszikus és
és a realisztikus
mvészet
romantikus
izlés
stílustól
felé hajlott.
Hermányi tartózkodása alatt Roth nemcsak mint szépirodalmi mködött, hanem mint történetíró és hírlapíró is több rövidebb munkát iett közzé, kivált az 1846. és 1847. évben, amikor a
író
„Transsilvania" felels szerkesztje volt.^)
A is
negyvenes években a szász tudomány és szász hírlapírás
egyik fénykorát
amint általában a XIX. század ötödik év-
élte,
tizedét a szászoknál
a
minden területén való
közélet
fellendülés
buzgó elmozdítója volt a haladásnak, de ellenMindig messze visszasége volt mindennem „ultraismus"-nak. tekintett a múltba és iparkodott messzire elre tekinteni a jövbe, Roth
jellemzi.
is
minden új eszmének és intézménynek eredetét, de egyszersmind a bellük szükségképen folyó következményeket is, és hogy el ne ragadtassa magát a pillanat gyönyörétl. Amikor 1846- és 1847-ben a „Transsilvaniá^-t, „Siebenbürger hogy felismerje
különösen
Boté" melléklapját szerkesztette, arra,
hogy a haladás érdekében nyilvánosan
kedvez alkalma
volt
értelemben
m-
is
ily
ködjék.
Hogy rábízták a Transsilvania szerkesztését, az Roth számára leghbb kívánságának teljesülését jelentette, tekintettel
bizonyára
') Érdekes, hogy Wittstock Oszkár azt írja az említett eladásában (H. J. hogy Hann Frigyes, nagyszebeni jogakadémiai tanár, „redigierte die Transsilvania von 1845—1848 in unionsfreundlichem Sinne", bár az 1846. és az 1847.
109.),
évfolyam minden számán
világosan olvasható:
Verantwortlicher Redakteur Dr.
Dániel Roth, és bár ezen évfolyamokban ,,unionsfreundlicherSinn"-nek
Hann semmiképpen sem 100. s
k.
vett részt ezen
szám: „Durch den
évfolyamok szerkesztésében
Riicktritt des Professors
Hann geht
der Transsilvania an Herrn Pfarrer Dr. D. Roth über";
v. ö.
nyoma sincs. (S.
B. 1845.
die Redaktion
azonkívül T. 1846.
„Promemoria des neuen Redakteurs etc/', továbbá P. Z. 1847. 439. 2351. és általában mind azokat a helyeket, hol az 1846. és az 1847. Transsilvania szerkesztjérl szó van); st úgy látszik, hogy Hann és Roth között bizonyos ellentét 1.
állott
fenn
(T.
1846.
Roth a következt ist,
machen
sich
3.
írja:
die
19.,
tehát a harmadik, Roth-tól szerkesztett
„Jetzt,
wo
Minister davon
einen andern Steuermann zu suchen.
gegangen."
—
számban,
das englische Schifflein auf den Sand gelaufen
und überlassen es der Königin
Viktória,
— Ist es doch der Transsilvania kaum besser
Mit akar ez egyebet jelenteni mint azt, hogy Hann hasonlóképpen el, hogy a Transsilvania megfeneklett hajóját
cselekedett és hogy Rothot hívták újra jó hajózhaló vízbe vezesse?) arra,
hogy mekkora gonddal
eladását
és,
azt hiszem,
írta
—
Wittstock ezen „tévedése" nagyon jellemz
a „negyvenes évek irodalmi életé"-rl
Roth drámáiról
írt bírálatára is
világosságot vet.
szóló
—
—
34
a sajtó iránt viseltetett nagyrabecsülésére, i) Bizonyára illik,
mond
amit Geltchrl
Oberth:
war ihm nicht nur Bedürfnis; Lebensaufgabe
nein,
reá
rá-
is
hervorzutreten
,,PabIizistisch
sacbte einen Teil seiner
er
der Befriedigung desselben zu erfüllen".')
Bár akkor a szerkeszt helyzete még sokkal exponáltabb volt mint ma, és Roth is jól tadta, hogy az erdélyi szász szerkesztk sorsa épen nem rózsás, kivált a szász nemzetnek politikai tekintetben való in
egyenetlensége miatt,
galommal akart
de egészben véve épen
^)
segíteni
,
akkora buz-
ki
a nyilvános életen, kivált pedig a szász
pártok politikai egyetértésén és egyesítésén,^) mégis örülhetett neki,
hogy egy orgánum
állott rendelkezésére nézeteinek terjesztésére és
céljainak könnyítésére.
I
Roth a szerkesztést sokoldalú érdekldéssel, nagy körültekintéssel, lelkiismeretességgel és kiváló buzgalommal végezte. A maga szolgáltatta. £s nyújtott olvasni való legnagyobb részét ha aránylag kevés cikknél nevezi is meg magát mint szerzt, vagy más cikkíró említi úgy, mintha a nyilvánosság eltt kétséges nem a szerz, mégis eme cikkei tartoznak a legfontosabbak volna, hogy közé. Ezekti indulva, azt hiszem, hogy mind küls valószinség, mind a nyilvánított nézetek, gondolatkapcsolat és stilisztikai sajátosságok tekintetében alig lehet szerzségét kétségbevonni mind azon
t
cikkeknél, melyeket neki tulajdonítok.^) •)
V.
>)
Oberth, Lebensbilder (Geltch) 131.
»)
T. 1846. 1. szám.
*)
hogy az
ö. T.
1846.
1.
sz. 15. és 16. sz.; 41. sz. 189. s k.
felsorolt újságcikkek tényleg Rothtói
felsorolásukkal:
Az 1842. Sat.
Az 1844. „Augsburger Siebenbürgen (211.— 215.
szám
jelöli
15.
sz.).
a bizonyítékokat,
itt
elégedjünk
számában a Bitté und Aufforderung
(33. s k. sz.)
—
adom majd
származnak;
AUgem. Zeitung"
Deutschen in Siebenbürgen álló
[
Dr. Roth Dánielrl írandó monográfiámban itt
1.
1.
és
mellékletében
e cikkek:
Die Deutschen und Walachen
Az 1846. Transsilvaniáb an
az újság számát):
meg
stb.
(a
—
Die in
cím mellett
Ehrfurchtsvolles Promemoria des neuen Re-
90— 93; 98-100), Unsere Stuhls- und Distriktsversammlungen (10. s k.), Unsere Zeitungén und ihre Gegner (15. s k.), Oberkonsistorialverhandlungen (2 cikk: 18. s k.; 51 56), Ob der Beamte Geschenke annehmen dürfe (22), Sachs, ültraismus (24—27), Hermannstadt, am 23. Márz 1846 (25), Einwanderung der Württemberger in Siebenb. (34), Webindustrie in Herdakteurs
stb.
Randglosse
(l),Was uns not
die
Komeswahl
tut (3), Kirchliches (3 cikk: 4. s k.;
betreffend
(8),
—
mannstadt
Sendschreiben an den Alethophilus Saxo (41—46), General(35), versammlung des Vereins für siebenb. Landeskunde in Mühlbach (49 51), Monitorium (63 ós 65), An die Wahlbürgerschaft von Hermannstadt (64), Reussmárkter Deputiertenwalil (06), Bosco (67), Installationsfest (70. s k.), Walachen auf Sachsenboden (2 cikk: 77 és 80). —Az 1847. Transsil van iában: Neu-
—
— nem
Mankatársaí köre
-
35
kicsi ugyan,
de azok többnyire csak
egyes cikkekkel vannak képviselve. Megtaláljak közöttük Bergleiter
Roth
István Adolf gimn. tanárt, .tanárt,
Söllner
Ackner M.
Westritz F.
dr.-t,')
MüUer Viktor Máriát
(a
I.
L
anokaöcsét,
W.
Schuller J. K.
Roth
C^engeboren J. Lajost,
J.-t,
I.
Lajost,
Berzenkovich J. E. bárót
A.-t,
és
bárom utóbbit szépirodalmi dolgozatokkal).
Bár Roth kívülrl csak kevés cikket kapott,
mégis iparkodott,
hogy minden követelménynek megfeleljen, úgy hogy a Transsilvanía tényleg az volt, aminek lennie kellett, t. i. „ein Blatt für Belehrung und ünterhaltung, ein Organ für Mitteilungen aus dem Gebiet der heimischen Landeskunde, ein Anzeiger für die Erscheinungen der vaterlándischen Literatur, ein Sammler für Denkwürdigkeiten, für Kunst- und Rechtsaltertümer, für Sitten, Gebráuche, Márchen und Sagen der siebenbürgischen Völker, ein Freund für Erziehung und Unterricht, ein warmer Teilnehmer an Schulen und Kirchen, ein Beförderer des gewerblichen und landwirtschaftlichen Lebens und endlich ein fleissiger Beobachter alles dessen, was in diesen Richtungen auch anderwárts. zntage tritt".^) Tényleg, ha kivált az 1846. évfolyamot „átlapozzuk, elcsodálkozunk az anyag sokféleségén".^) Az 1847. évfolyamban aránylag rit.
.
—
Memoiren des Gr. Nik. Bethlen (1, 3, 7 10, 14—18), Erwiderung auf den Aufsatz „Könyvismertetés" (6), Der zu gründende Fráuenverein in Hertnannstadt (16), Literar. Anzeige (Politische Kreuzzüge von Josi)
jahrsgratulatiou stb. (1—5),
(36), Den Vérein für siebenb. Landeskunde betreífender Vorschlag stb. (41), Generalversammlung des Vereins für siebenb. Landeskunde zu Grosschenk (43 47), Turnfest in Hermannstadt (53—56), Literar. Anzeige (Marlins Ronian „Attila") (2 cikk: 69 és 101), Beamtenwahlen auf den sachs. Dörfern (71. s k.), Literar. Anzeige (Schaser J. Gy. még nem nyomtatott „Denkwürdigkeiten aus dem Lében Brukenthals'*
—
c.
mvérl).
„Miscellen"
Azonkívül az 1846. és 1847. T.-ban a „Politische Blumenlese" és c.
rovatok legtöbb cikke Rothtól van stilizálva
alkalmazva, és másoktól származó cikkeket el,
melyek gyakran oly terjedelmesek,
„De provincia
Cibiniensi'
Josef-' (T. 1847. 8),
und ihre Abhilfe"
(T.
szász viszonyokra
(T.
külön
is
sz.),
„Der
1847. 14
—
),
cikkek,
pl.
a
Palatin Erzherzog
„Die Teuerungsnot
meg Wort über eine mögliche DakoKrone^'. Hogy az 1846. T.-ban
1847. 73. és 74) c. cikkeknél.
1848-ban „Von der Union und
romanische
hogy maguk
1846. 73., 74. és 76.
„Entgegnung und Einladung" (T.
ill.
bevezetéssel vagy jegyzetekkel látott
Mint füzet jelent
nebenbei ein
Monarchie unter Österreichs
—
„Historische Zimmerreise" címen közzétett érdekes történelmi képek sora szintén
Koth-tól való, ki
nem tudtam
biztosan megállapítani, de lehetségesnek tartom.
Dr. S.-nek jegyzi magát
«)
T. 1855. 1. sz.
»)
V.
ö.
H.
J. 81.
v.
Schuller G. A.
erstaunt über die Füllé des Stoffes";
ö.
dr.,
Bl.
f.
G. 1847. 27. 217.
„Neues Lében"
c.
eladásában; ,,maa
ezeket a szavakat ott a 40-es évek szász
napisajtójáról általában mondja.
3*
—
—
36
kábbak az eredeti értekezések és a számok egész sorát különösen Roth „Die Wahlfürsten" c. „novellakoszorú "-ja tölti ki. Ha „egy hírlapról alig lehet nagyobb dicséretet mondani mint, hogy korát híven tükrözteti vissza"/) akkor a Transsilvaniának Rothtól szerkesztett évfolyamai joggal
H
dicséretre.
/
erre
a
e kor Erdélyben mutat. Az 1846. és 1847. Transhogy olvasásánál soha sem lehet arról megfeledkezni, hogy specifikus erdélyi szász lap van a kezünkben. Minden
színezettel,
y
tarthatnak
igényt
képét adják koruknak, még pedig azzal a különös
melyet
silvania ferénye,
számnak pl.
helyi
1844-ben meg.
politikusan
Az a szemrehányás, mellyel a
lapot
Transsilvania
wenig
„die
lehetett,
bringt
a tle szerkesztett évfolyamokkal szemben
Transsilvanica",^) állhat
van.
jellege illetni
Cikkei
nem ábrándoznak
idk
azon
általánosságban és
eszméirl,
haladási
megvan a maguk konkrét nemzeti
nem
kozmo-
hanem törekvéseinek
és helyileg
mindig hazai visszonyokról és kérdésekrl van
megállapított célja^
melyek korszer
szó,
szabályozásra szorulnak. 3) Arra a szeretetre, mellyel Roth mint újság-
figyelemmel tartja népét és annak szükségeit,
író folyton
nagyon
jellemz szerkesztésének az a sajátossága, hogy külföldi korabeli jelenségek tanulmányozása alapján még a „Különfélék" -(Miscellen)-ben idegen állapotok- és intézményekrl, külföldi politikai vagy egyéb nyilvános eseményekrl szóló közlésekben szereti azokat hazájára és
annak viszonyaira alkalmazni,
Egészben véve ez az idegen
ill.
hírlapi
ezekkel párhuzamba
megjegyzéseknek
állítani.^)
helyi patriotikus
feldolgozása szerkesztési eljárásának nagyon rokonszenves vonása, és
mint már említettük, ez
is bizonyítja, hogy komolyan vette köteleshogy a szerkeszt „gleichsam ein geistiger Vormund des lesen den Publikums".*') Általában szerkesztése modorában bizonyos pedagógiai számítás tnik fel. Mint Roth I. L., Roth Dániel is kötelességének tartotta, hogy a napisajtóval a „szellemek ébresztésén és edzésén" ^) dolgozzék, és nagyon jól tudta, hogy a sajtó részérl nagy kitartás szükséges, hogy a nemzetet a nyilvánosság iránt való érzékre nevelje és ezt meghonosítsa. És ez
mikor azt
ségét,
•)
Teutsch
Fr.,
írja,
„Hundert Jahre sachsischer Tageslitera<-ur". Siebenb.-Deutsch-
Tageblatt. 1884. 3060. sz. 25. »)
Sat. 1844. 85. 364.
')
V.
ö.
Teutsch
Fr.,
1.
„Hundert Jahre sachsischer Tagesliteratur". Siebenb.-
Deutsch. Tageblatt. 1884. 3060. *)
V.
5)
T. 1846. 1. szám.
«)
Oberth,
ö.
T. 1846.
St. L.
12.
00;
Roth
sz.
25.
1.
19. 92; 4. 24;
16. 76;
T.
1847
6.
24;
16. 64. I
I.
köt.
164.
1. I
—
37
—
minden ágának fejldéséhez: ,Ein Lében ist ein Körper ohne Geist, folglich
volt szerinte az elfeltétel az élet
ohne
Volk
öfíentliches
auf der náchsten Stufe zur Zerstörung" mondja.^)
A kor
kérdéseivel szemben való állásfoglalása megfontolt kri-
tikus szabadelvséget mutat. Mindig buzdítani, hasznos újítások érde-
kében
mködésével úttörként hatni igyekszik a ha-
szólni, hírlapírói
legkülönbözbb területeken, támogatni a nyilvánosság szellemének általános fellendülését minden erejével, lelkesedéssel ladás számára a
és kritikával, logikai és dialektikai ügyességei. Fáradhatatlan buz-
galommal,
kétségeskedés
nélkül,
kiváló
helyességgel
hogy mire van népének szüksége, mi
találni,
natos, másrészt elérhet számára.
Feltn
és
meg
tudja
ami egyrészt kíváérdekes, hogy mennyire az,
egyezik az aktuális kérdésekkel szemben való állásfoglalása Teutsch
György Dániel, a híres késbbi szász püspökével, ki ifjabb kortársa volt. Mint Teutsch, Roth is a rendekkel való érintkezésben a német nyelv használatáért lépett sorompóba; a kommunitásokban és széki gylésekben és a szász egyetemben a „Geheimniskrámerei" megszüntetéseért; a sajtószabadság kiterjesztése érdekében; a papok és tanítók jogáért, hogy világi képviseltestületekbe, kivált országgylési és egyetemi képviselkké is választhatók legyenek; az egyházi
f-
téseért.
és mellékproraotiókörök
^)
Továbbá síkra
közt való különbség megszünte-
Roth, akárcsak
száll
névrokona,
Roth
István Lajos, sokféle javítás érdekében az iskolázás és nevelés terén,
a mezgazdasági és ipari
élet,
a nyilvános kezelés és politika,
az
ügyek terén, kivált a tanítók és lelkészek emberhez méltóbb javadalmazása érdekében, szóval mindenért, amire beszélt mint vezet a dolog szükség volt, ha nem is mindig iskolai és egyházi
Csak az alkoholellenes mozgalom érdekében, mely az
érdekében.
elz
nagymérték nem munkálkodott Roth, st ellenkezleg, ersen kikel ellene, még novellákban is, úgy hogy
század harmincas és negyvenes éveiben szintén
—
volt a szászok közt,
ahol c?ak lehet, joggal
lehetett
t
kigúnyolni
levelezésében, minthogy
im Zechen bewundert und
Wirbel
Zakariás
és
unokatestvére
„an unsern Altvordern die Meisterschaft die
neuern Mássigkeitsfreunde Flach-
köpfe schilt."3)
Hogy azonban a »)
«)
30.— 33. ")
többi kérdésben sokoldalúsága ellenére
sem
T. 1846. 76. 362. 10. jegyzet.
V.
ö.
Teutsch Fr.
dr.,
1.
S. Vfr.
1847.
1.
6.
Georg.
Dao. Teutsch. Krafft, Nagyszeben 1909
;
—
—
38
azt csak szorgalommal és alapossággal érhette el. Különösen gazdagok történeti ismeretei, melyek minden kérdésben nagy hasznára vannak, amennyiben elmélkedéseinek tapasztalati
lett felületessé,
alapot adnak; „történelem és politika szervesen érintkeznek nála".') Cikkei,
a
kivált
kitn,
de
nem egy polémiába
politikaiak,
sodorták
„wo Kampf
ügyes és gyakran éles vitázó volt;
ist,
Lében", mondogatta.^) Az 1844.-Í „Augsburger Allgemeine Zei-
ist
tung^-ban fényesen megvédi a szászok jogait az oláh püspökök és
A késbbi
Lukács, azok magyar ügyvivje ellenében. 3)
években,
kivált 1847-ben az „Erdélyi Hiradó"-val szemben, száll síkra népeért*) és 1848-ban írja politikai röpiratát
Wort über
ein
eine
E
Osterreichs Krone".
„Von der Union und nebenbei
mögliche dakoromanische Monarchie
nnter
ép amikor szembeszáll Magyar-
röpirat névtelenül jelent meg,
leghevesebben folyt a harc az unióért.^)
Itt
ország és Erdély uniójára való törekvéssel, egyetértésre szólítja a szász nemzetet,
hibáztatja
unió érdekében
tését az
s
fel
a brassaiaknak elhamarkodott tünte-
azt tanácsolja, hogy a szászok ne küld-
jenek képviselket az országgylésre. Végül
ama
nézetét nyilvánítja,
hogy a szászok az osztrák monarchia integritásának fenntartása érdekében legjobban tennék, ha az oláh nemzettel közösen járnának személyesen a szászoknak mint nemzetnek boldogulását egy
el.
Ausztria koronája alatt felállítandó dákoromán birodalomban
minthogy Dácia is
(t.
i.
ers
a számbelileg
Erdély, Moldova és Oláhország)
oláh nemzeté lesz;
látja,
jövje amúgy
ez fog valamikor a ter-
Természetesen
mészeti
folyamat
Roth
véleményével és tervével egyedül állott a szászok között.
A
e
a
„Satellit*
határozottságával
bekövetkezni.
„^on der Union nebstbei
szerzjéhez
stb."
rövid komoly szót" intéz, melyben ez olvasható:
„Mögen
sie
„egy
von
weitern Aafhetzungen der Walachen ablassen, sie könnten es ihnen *)
„Geschichto und Politik berühren sich innig"
v. ö.
Teutsch
Jahre sáchsischer Tagesliteratur". Siebenb.-Deutsch. Tagcblatt. 5.
már
„Hundert sz.
hol ezt a 40-es évek szász napisajtójáról általában mondja.
1.,
u. 0.
Fr.,
1884. 3055.
«)
T. 1847. 13. 52.
»)
Augsburger Allgem. Zeitung 1844. Beilage, 33.
68.— 70.
—
sz.;
*)
pl. T.
')
Hogy
1847.
80. sz. 636. 1.
volt a
Ilarianu A. Papiu
toria Románilor^':
tudná,
hogy
kételkedni.
I.
1.;
—
115. sz.
914.
s k., 1.
—
211.— 215.
sz. v. ö.
Sat. 1844. 85.
364.
s k. sz.
szerz, bizonyára már elre általánosan ismeretes volt;
t
meg mint szerzt az 1852-ben megjelent „Tsminden megjegyzés nélkül, tehát mintha mindenki kritikája után ebben egyáltalában nem lehet többet
nevezi
kötetében,
volt az; a stilus
— sonst einmal
selbst
—
39
schwerlich danken".')
Még kedveztlenebbül
mint a szászok, fogadták csodálatos módon az oláhok a röpiratot, llarianu A. Papia azt
írja,^)
hogy Roth ravaszul megkísérelte, hogy
megcsalja és kompromittálja az oláhokat, oly gyanúsítás, mely talán a gyanúsító jellemére jellemz, de
György
nem a
gyanúsítottéra.
Még
Bari^iu
átveszi ezt a véleményt 1890-ben megjelent „Pár^i alese
is
din Istoria Transsilvaniei"
c.
mvében, mikor Roth
röpiratáról be-
Ezt az oláhok részérl elkövetett igazságtalanságot igye-
szél.^)
Albini Szeptimiu 1895-ben, amennyiben oláh Roth röpiratát és az elszóban, anélkül, hogy Roth jóhiszemségében kételkednék, megjegyzi, hogy a röpirat alkalmas volna arra, hogy a szászok és oláhok viszonyának tisztázásához hozzájáruljon és „az ország általános helyzetére és a nemzetiségi politikára vonatkozólag nagyon aktuális elemek" vannak
jóvá tenni
kezett
nyelvre
fordította
benne. Szerinte érdekes észrevenni azt, hogy mily pontosan elrelátták 1848 emberei az
elkövetkezend harcokat. Roth röpiratának
ezt a fordítását szász részrl alig vették tudomásul.^)
A
valóságban Roth
elbb
mindenben
Fdolog
nála a
meggyzdését
nyilvánított
nézetével
nemzet
szász
teljes
e politikai röpiratában is
összhangban
fejtette
ki.
kultúrájának fenntartása és
megszorított politikai önállóságának elismerése.
Azt
hiszi,
hogy a
dolgok akkori helyzete mellett a szászok az általa indítványozott
módon jobban és
nemzeti jellegüket, mint Erdély
bírják megtartani
Magyarország uniójával. Amellett azonban hangsúlyoznunk
kell,
hogy Roth egyáltalán nem volt ellensége a magyaroknak, st ellenkezleg az Erdély lakosságát alkotó három nemzetiség iránt való érzületében nagyon is igazságos. „Der Pfarrhof zu Kleinschenk" „Georg II. Rákóczy" c. novelláinak hsei nagyon rokonszenves magyar nemesemberek másrészt oláhoknak is nagyon szép szerepeik vannak e két novellában, míg Roth nem irtózik attól sem, hogy novelláiban néhány gazembert szásznak tegyen meg. Ideálja, bár minden támadással szemben bátran készen áll a védelemre, a mo-
és
;
narchia összes nemzetiségeinek békés együttélése, mire számos bizonyítékot lehetne felhozni.^)
A
»)
Sat. 1848. 48. 238.
*)
Istoria Románilor. II. köt. 69.
»)
II.
köt. 577. s k.
nemzeti kultúráról és a különféle
1.
1.
*)
V.
ö.
Korrespondenzblatt für siebenb. Landeskunde XVIII. 10.
*)
V.
ö.
a
113; u.
0.
következ lapon szószerint
27. 126, 2; u. o. 34. 157; u.
o.
sz.
136.
1.
idézett helyeken kívül: T. 1846. 24.
46. 220.; T. 1847. 8. 30,
—
40
—
nemzetiségeknek egymáshoz való viszonyáról
táplált nézetei jellem-
cikkeibl csak e négy tipikus hely:
zésére, álljon itt politikai
„Nur auf der Grundlage der Nationalitát entwickelt
sich ein
Volk und wird es gross und glücklich. Nur eine solche Verfassung und solche Institutionen, welche auf der Grundlage der Nationalitát fussen, passen für das Volk
und bedingen seine
leibliche
und
geistige
Wohlfahrt; aufgedrungene oder angenommene, aus dem Wesen einer
fremden Nationalitát hervorgegangene Institutionen wird sich ein Volk nie aneignen, nie wird es sich mit denselben befreunden. Sie sind
und bleiben immerdar Fesseln, welche das Volk so lange umund jeden geistigen Aufschwung hemmen, bis der
striekt haltén
—
langsam hinsterbende Rumpf stückweise auseinanderfallt. Die Nationalitát ist für ein Volk, was die Individualifát für das Einzelwesen. Vernichtet die Individualitát des Einzelwesens
—
was
bleibt
euch noch von demselben übrig? Gebt die Nationalitát des Volkes
—
preis ist
in in
welche Güter können euch dafür Ersatz leisten
?
—
Dies
wenn sich das Individuum seiner Individualitát, nicht Egoismus, wenn sich eine Nation ihrer Nationalitát zu erhalten und alles abzuwenden sucht, was nicht Egoismus. Es
feindlich
dieser
Dies
ist
Natúr-
duuma und
ist
nicht Egoismus,
entgegentritt
oder sie
und Moralgesetz,
der Nation, es
ist
dies
gar zu ist
vernichten
droht.
des Indivi-
die Pflicht
die Pflicht der Selbsterhaltung. Ein
ein Aufgeben aller Güter, und niemand hat zuzumuten oder uns dazu zu zwingen. Wie die echte Menschenliebe bei sich und den náchsten Angehörigen an-
Sichselbstaufgeben
ist
ein Recht, uns dies
so fángt auch
fángt,
der echte Kosmopolitismus
der eigenen
bei
Nation an und schreitet in immer weitern Kreisen fort."^)
„Bedingung des Nebeneinanderbestehens verschiedener Indiist eben die, dass eines und die eine das andere und die andere achte und nicht aufzuzehren trachte."2j „Es ist kein internationales Lében möglich, wenn nicht jede der in Wechselwirkung stehenden Nationen auch béreit ist, zeitgemásse, zweckmássige, biliige Ronzessionen zu machen. Natürlich muss das sein Mass und seine Grenzen habén — Wenn von unsern Mitnationen von uns etwas gefordert wird, das unsere Éhre antastet, viduen und Nationalitáten
!
wenn
sie
Innerste
verlangen,
wir sollten
ein Recht
aufgeben,
unseres Nationallebens eingreift, das
unterminiert oder verstümmelt, so werden wir dieses »)
V. ü. 16.
»)
V. U. 17.
das in
unsere
—
das
Verfassung nicht mit
— Rücksichtslosigkeit,
Rücksicht,
d.
—
bÍ8
Politik
Ansinnen
i.
sondern mit der
.
Atemzug
letzten
Erscböpfung
geringfügige,
und einem solchen
verteidigen
aller
möglichen gesetzlichen Mittel
den hartnáckigsten Widerstand entgegensetzen
um
und besonnensten
grössten
mit und nach den Grundsátzen einer gesunden
zum
bis zur
—
41
unwesentliche Dinge
wenn
;
handelt,
es sich aber
um
oder
Recbte
zwar von grösserer Bedentung, die aber nicht mehr zu behaupten sind, so gebietet eine vernünftige Politik, dass man den Widerstand alsobald aufgebe, sobald wir erkennen, dass das zu Bebauptende
weniger Gewinn bringt, wenn es selbst behauptet werden kann, zeitgemasses Aufgeben desselben".*) „Es muss eine Versöbnung mit den beiden mitstándiscben Nationen angebahnt werden die Kluft, die uns von ibnen trennt,
als ein
;
muss ausgefüllt werden soll das Wohl des Vaterlandes im allgemeinen und der sáchsischen Nation insbesondere gefördert werden, so muss der Hader der Verstándigung, die gegenseitige Feindseligkeit gegenseitigem Wohlwollen weichen."^) Az egészséges haladási eszmék pártolása a túlságosan konzervativekkel szemben és népe jogainak és életfeltételeinek kifelé darf nicht erweitert, sie
;
védelmezése jellemzi
való
mködését. oldalon
is
tehát,
Küzdelemben
amint eddig láttuk,
De még egy harmadik
állott itt és ott.
Mert bármennyire
kellett küzdenie.
bármennyire szívén viselte
is
népe politikai
hn
jólétét,
szerette
ellene
volt
a fanatikus
újítók
is
népét,
bármily gyakran
és határozottan is hangoztatta szavát „több világosság"
határozottan
hírlapírói
után, époly
és soviniszta
nacio-
nalisták túlzásainak. így ellenezte 1846-ban, mint Teutsch Gy. D.,
a szász
tisztviselk
is
nemzeti viseletének behozatalát,
még nagyobb
szerinte csak
fennálló ür és mert
mert ezáltal
lenne a nép és tisztvisel között
amúgy
lépés lenne, hogy a magyarokat
elhibázott
magyarhoz hasonló hivatalnokruha eltörlésével ok nélkül Ezért sokat támadták ellenfelei, akik pedig szép számmal voltak, és erre mindig csípsen visszatértek. Mariin a „Pester Zeitung"-ban szemére vetette, hogy „nem túlságosan fújja a haladás púzonját",*) és még azzal is gyanúsították, hogy a magyarok megvesztegették, amirl ismételten panaszkodik."*; így a régi
provokálják.^)
>)
T. 1846. 46. 220, 2, 2.
«)
T.
»)
T. 1846.
*)
P.
1846. 64. 308.
Z.
24.— 27; 41.-46. szám.
1847.
439.
2351:
„Er
blást
nicht sonderlich die Posaune des
Fortschritts". í)
T. 1846. 45. 216; T. 1847.
1.
sz. és u. o.
5.
19.
az „An
42
—
von Hermannstadt" c. cikkben is, közvélemény által igazságtalanul elitélt nagyszebeni országgylési képviselt védelmezi, teljesen pro domo die Wahlbürgerschaft
melyben
beszél,
Mann
talajdonkép
mikor ezt
a
„Es
írja:
far politisch
die grösste Ungerechtigkeit,
ist
unfahig,
einen
für charakterlos, für zweideutig, für
zu bezeichnen, wenn er in irgend einer Frage eine von der allgemeinen Meinang oder gerade nar von der ansrigen
antinational
abweichende Ansicht nicht so gehandelt
wenn
wenn
hat,
als
hat,
er bei irgend einer Angelegenheit
meinen,
wir
handein
dass er hátte
was unserer Auslegang zufolge lásst. Man kann über einzelne Fragen eine Sondermeinung habén und doch ein Sachse durch und darch sein".*) ultraHasonlókép számos lendületes túlzó patriótát is istáknak nevezi ket felbszített maga ellen, mikor 1847-ben a „Vérein für siebenbürgische Landeskunde" Nagysinken tartott közgylésérl szóló tudósításában megengedte magának, hogy ers kritikának vesse alá néhány mennydörg hazafias beszéd utálatos sollen,
er einmal etwas sagte,
auf antinationale Gesinnangen
schliessen
—
—
üres páthoszát és azt a nagy erfeszítést, melyet az áradozó Geltch fejtett ki
bombasztikus, „Sprechliedan die hasenfüssigen Zweikreuzer-
politiker^-jének
elszavalásánál.^)
Mint a hollók estek neki most
—
néhányan,^) ama napok hazafias túlbuzgósága nem trt meg semmi, még jogosult kritikát sem.
Részben talán hivatásbeli ellentétek ellenfelei között
az ellenségeskedést.
A
tanárai és a politikai tisztviselk rossz
papokat,
kik abban
politikai
kérdésekben
az is
idben teljes
is
kiélesíthették
szemmel nézték a
kivívták
Roth és
nagyszebeni jogi fakultás
maguknak a
érvényességgel
politizáló
jogot,
hallassák
hogy
szavukat,
mködjenek és azoknak is tartsák ket. Roth azonban minden személyeskedés, túlságosan ellenséges
igazán mint a nép emberei
és kicsinyes vagy egészen igazságtalan
támadások ellenére sem en-
csípsek voltak, nem maradt adós a felelettel, hanem hasonló értékkel fizetett, de anélkül, hogy a tárgyat szem ell tévesztette volna. Roth szerkeszti ködésének olyan megítélését, amint 1855-ben egy „Rückblick auf die Geschichte der Transsilvania" c. cikkben találunk,*) melyben gedte magát megfélemlíteni.
Ha
ellenfelei
m-
»)
T. 1846. 64. 307.
«)
T. 1847. 45. 199. s k.
»)
pl. S.
*)
T. 1855. 1. sz.
Vfr. 1847. 27. 218; P. Z. 1847. 505. 2726.
'
— a méltóság és
erskez
43
—
vezetés hiányát vetik szemére, mint töké-
letesen hibásat vissza kell utasítanunk.
Az a két körülmény, hogy
Roth Hermányból szerkesztett nagyszebeni lapot, és hogy minden, amit közölni akart, magyar cenzor felügyeletének volt alávetve,') a szász lapok elbbi évfolyamai nem mentek át magyar cenzúrán
—
—
olyan súlyosan esik latba, hogy szerkeszti
mködésében
nyíltságát,
minden aktuális kérdés kezelésében bátorságát és buzgóságát valamint érdekldésének sokoldalúságát kétszeresen kell elismernünk. Ami nézetei helyességét illeti, hangsúlyoznunk kell, hogy az
majdnem mindegyikét helyesnek
elkövetkezett fejldés nézeteinek
mutatta. Sokat, amit Roth már 1846-03 1847-ben szükségesnek tart és rögtön megvalósítani szeretne, csak
késn, hosszas tétovázás után
nagyon
is
lassan és aránylag
Csak Erdély állampolitikai sorsa lett más, mint ahogy azt „Von der Union etc.'' c. röpiratában megjósolta. De amennyiben oláh királyság tényleg keletkezett és a magyarországi oláhság hatalmasan megersödött,
még
valósítottak meg.
e kérdésben is helyesen látta a
Összes
hírlapirói
jövt.
mködését csak
a
késbb meg-
Rothról
jelenend monográfiám egy külön részében akarom részletesen fejtegetni. Itt, az életrajz keretében csak azt akartam bemutatni, hogy mily irányban mozogtak publicisztikai törekvései és sorsának micsoda változásai fzdtek ezekhez.
Ha meggondoljuk, hogy Roth nem
hanyagolta
el lelkészi
kö-
hogy orvosi gyakorlatot fejtett ki,^) hogy határozottan szorgalommal tanulmányozta a korabeli szépirodalmi és politikai irodalmat é% számos drámája és novellája számára alapos történeti tanulmányt folytatott, csodálnunk kell ez idben kifejtett szortelességeit,')
galmát és teremt
De nemcsak nekünk
erejét.
kell
ezt felismer-
nünk, általánosságban kortársai sem kicsinyelték jelentségét, bár
néhányan azt kisebbíteni igyekeztek. Roth mveit a szászok földjén mindenütt szivesen olvasták,*) szava tekintélyes volt elttük és
más nemzetiségek közt ségbl, mellyel abból
az
ellenfelei
Már abbólaszenvedélyességbl és részletesnyilvánosan kimondott véleményét támadták,
is.
ellenszenvbl, mellyel beléje kapaszkodtak,
következtetni, hogy
nem
tartották oly embernek, kire
•)
Gyergyai;
•)
V.
ö.
jelen értekezés 15. s k.
»)
V.
ö.
jelen értekezés 20.
)
V.
ö.
jelen értekezés 3. és 32.
v. ö. T. S.
G. III. 187. 1.
1. 1,
arra
nem
lehet
kellene
—
—
éi
I
De
gondolni, kit ignorálni lehetne.
még
ellenfelei
részérl sem.
A negyvenes egyre növekszik, jun,
26-tól
nagyszebeni
—
jelentsége a nyilvános életben
felé
a szász nemzeti egyetem gylésén, mely 1848
Roth mint a
ülésezett Nagyszebenben,
2-ig
jul.
képviselje
szék
sem hiányoznak,
^)
évek vége
—
nyilt elismerések
volt
jelen.
Ekkor közbejött az
^)
1848/49i szabadságharc, mely, mint sok más hasznos törekvésnek,
munkálkodásának
az
is
Neki, a politikai
hirtelen véget vetett.
Írónak, ki ismételten szállt síkra a német nyelv ápolása és a szá-
szok
teljes kulturális
nemzeti függetlensége érdekében, ki a többi
nemzet részérl származó minden támadást határozottan visszautasított és a küzdelem hevében nem egy éles szót mondott a magyarok ellen bár alapjában nem volt a magyarok ellenfele
—
—
óvakodnia
kellett attól,
márciusában csak egy országba
ket
menekült.
hogy a magyarok
kezébe kerüljön.
1849
és egy cselédleány kíséretében Oláh^
szolg.i
Feleségét
és
leánykáját
Hermányban
hagyta,
magyarok nem bántották. A papot azonban mindenütt keresték és mikor nem találták, hivatali kalapját csrjenek kapujára szegezték és célba lttek reá,') tehát in efifigie végezték ki. Nemsokára rá felesége gyermekével Nagyszebenbe ment utána további sorsukról semmit sem tudtam felkutatni talán, st valószínleg leánykájával utána ment Romániába. Roth Rímníc-Válcea-ban kapott állást, nem mint pap, hanem városi orvos leit és mint ilyen községének levelet írt, melyben értesíti, hogy szerzett állásával meg van elégedve és lelkészi hivataláról lemond, utóda Schneider Károly, nagyszebeni prédikátor, valamint a többi
lakost
falusi
a
bevonuló
;
;
—
Schuller János Károly veje
Roth nem
tért vissza
lett.
többé
hazájába,
és
nem
is
említik.
st
Rimnici városi orvosból els orvos
katonái kórházban,
késbb mint
egyáltalán
lett
az ocnai
katonai orvos ismét Jassyba ke-
Ott maradt haláláig. Utolsó éveit vakságban töltötte és mér-
rült.*)
hetetlenül vágyódott hazája után.
csében, hogy lábát
fekv
idnként
a hazai
irodalomban sehol sem található ujabb adalék tle,
még
betegeskedés után halt *)
Nem
részesült
abban a szerenTízhónapos
egyszer hazai rögre helyezze.
meg 1859 augusztus
25-én Jassyban.
Csak egy bizonyíték több helyett: Erdélyi Híradó 1846. 188
T. 1847. 1. 2. «)
Sat. 1848. 56. 275.
')
Klósz János szerint;
*)
Septitniu Albini,
v. ö. jelen ért. 8. és 16.
Despre unione
stb. 6.
1.
1.
sz.,
idézve
—
—
45
;
Hogy miért nem tért vÍ8sza többé hazájába, tudom megmondani. Hogy Romániában hosszabb érezte volna magát, azt épen róla
nem
azt, sajnos,
nem
ideig tényleg jól
lehet feltételezni, ki szívé-
nek minden érzésével hazáján csüngött. Neki
is
joggal mondhatták
volna azon szép szavakat, melyekkel Fontanenál Jakab király bocsát
meg Douglas
Archibald grófnak: »Der
ist in tiefster
der dio Heimat so
Mveinek számos
Seele treu, liebt
wie du!«
helyén határozottan kimondja Roth, ki az idegen-
ben való életet alaposan ismerte, hogy a
férfi
csak hazájában lehet
boldog és hogy a sors legsúlyosabb csapásának
tartja^
távol kell élnie.
r
„Das Vaterland
alléin
gewahrt dem Manne Glamrund Ebre"
mondja a Königsrichter von Hermannstadt-ban mánner in Italien^-ben: »Das Bitterste
.
ha hazájától
/
'
.
,
;
')
vagy a „Nor-
was uns Sterblichen das Lében wo unsre Wiege stand,
Hienieden mischt: vom Ort,
Wo
unsre Altén ruhn, verbannt zu
sein«. »)
És ugyanabban a drámában a hazájától távollev Roger mondja hogyan térnek haza este a pásztorok kunyhóikba, feleségükhöz gyermekeikhez és így folytatja:
el,
és
-
»Ein andres, herbes Los
ist uns gewoiden! Fern dórt in grauem Abendnebel liegt Das teure Vaterland, dem Auge nicht, Der SehQSucht nur erreichbar; keiue Botschaft
Vom
greisen Vater, von der lieben Mutter
Ertönt zu uns, vou uns zu ihnen hin.
Ob
sie im Grabe ruhn, wir wissens nicht, Fern wandeln wir die rasche Bahn des Lebens.
Nie werd ich euch, Geliebte, wiedersehn,
An eurem Sarge
niemals betend stehn,
Nie nieine Asche mit der euren mischen*.
Nem úgy
hangzik
ez,
volna tragikus jövjét?
*)
mintha Roth aggodalommal elre
Es azt a másikat
is,
sejtette
a legrettenetesebbet,
ami embert csak érhet, a megvakulást is megható szavakkal tolmácsolja. A „Don Raphael^-ben az öreg megvakult Quixada így panaszkodik: »)
K. V. H. IL
2)
N.
L
II.
3. 87.
3)
K.
I.
II.
6
2.
189.
104.'
— »Lag nnr
Zum
Auge nicht
friein
In Tránen
46
— in
Nacht begraben ...
!
der Augen Licht erloschen,
ist
|
dunkeln Grab ward mir die schöne Erde*.*)
j
Megrendülve úgy érezzük, mintha géniasza arra indította volna,
hogy
saját
jövend
Hogy mi
borzasztó sorsát panaszolja.
vezette
ismételten idegen földre s mi tartotta vég-
—
legesen ott az idegenben,
nyugtalanság saját lelkében. való gyakorlása,
váltva
nem
nem
tudjuk.
Talán mint
Sokoldalúsága, is
említve
végs ok
hivatásnak
két
mködését
hírlapírói
a
fel-
és
költi munkásságát, eléggé mutatja, mily szenvedélyesen küzdhetett kielégít élettartalomért. Hány nehéz lelki küzdelmet vívhatott ez a belsleg oly gazdag és mégis oly meghasonlott természet, hány-
meg
szor unhatta ezt
olvasom
Ismét önvallomást vélek hallani,
életét?
mikor
:
»Gibts keinen Winkel auf der weiten Erde, Der Ruhe Suchenden die Ruh gewáhrt? Ich merk es wohl: die Erde ist zu klein, Für eine Friedensstátte ist kein Raum Auf ihrer weiten schönen Obeifláche.
;
j
j
.
I
j
Die Friedensstátte suche, Lebensmüder, In ihrem dunkeln Schos8e<*)
vagy:
»
.
.
.
Des Herzens heisse Wünsche
!
Verleiten uns zu Hoffnung, und die Hoffnung
|
Zeigt uns als wirklich in der Zukunft Scbatten,
Was tráumend
unsre Phantasie geboren*.
»)
De ha hiányzott is lényébl az állandóság, érzése és képzelete mégsem ragadták magukkal értelmét az abszurd- és Ízléstelenbe, mint ez a mértéktelen Geltchnél történt.^) És ha valami tárgy lekötötte, volt elég kitartása,
mveket
És így
alkosson.
mely tehetségét támogatta, hogy szép
életének munkája
nem
volt hiábavaló,
ha élete küUleg oly nyagtalan és tarka is volt akárcsak tükörképe a korabeli általános életnek, melyben csendes évekre, a visszavonultság és magábaszállás éveire a legélénkebb
míg a szabadságharc
kora következett, és egész sorát
vonta maga után a
sivár,
hirtelen
munka
és alkotás
végét
szakította
kényszer
és ennélfogva
kínzó nyugalom éveinek.
R
iV
1.
111.
')
It.
*)
Károly császár a D.
i
R.
III. 2.
jelenetében 87.
1. j
")
D. R.
*)
V.
ö.
I
3
34.
Oberth, Lebensbilder (Joh. Fr. Geltcb) 140.
1.
J
IIL
Roth regényeinek és novelláinak forrásai.
A) Általános megjegyzések. ama
Zieglauer és SchuUerus
von Harteneck"
c.
megjegyzése, hogy Roth
„Sachs
regénye tudományos forrásmunka értékével
bír,
minden egyéb regénye és novellája, Erdély történetének nemcsak magában fontos és érdekes fejezetét tárgyalja, hanem számos pontos részletet is tartalmaz, melyek már elre a biztos történeti hagyomány benyomását keltik, arra indítottak engem, hogy Roth regényeinek és novelláinak forrásait kutassam. Minthogy Roth a „Memoires du comte Betlem Niklos" német fordításának kiadásánál, mely egy és
az a körülmény,
hogy ez a regény,
valamint Roth
része a franciául írt „Histoire des revolutions de Hongrie"
c.
tör-
hogy ez a munka a Brukenthalkönyvtárban megvan, és minthogy ezt a munkát, mint kiderült,
téneti monográfiának, megjegyzi,
forrásul
használta
novelláinál
Brukenthal-könyvtárból más
könyvtárnak sok
itt
Kutatásomnak sikere
is,
tekintetbe volt;
valószínnek tartottam,
mveket
is
vehet
sikerült
történeti
mvét
Roth regényei
is
átnéztem.
és novellái for-
rásainak legnagyobb részét megtalálnom. Azonkívül
nemzeti és városi levéltárban
hogy a
figyelembe vett. Ezért ezen
a nagyszebeni
kerestem forrásokat,
de kitnt,
hogy Roth ezt a levéltárat csak Harteneck c. regényénél vette igénybe, míg többi elbeszél mvénél, melyeknek forrásait általában megtaláltam, csak nyomtatásban megjelent forrásokból merített és
nem hogy
bajlódott okiratokkal és kéziratos krónikákkal.
mekkora fontosságot
tulajdonított
épen
feldolgozásának és mennyire törekedett arra,
h
Ebbl
látható,
a Harteneck-tárgy
hogy Harteneck sze-
képét adja. mélyének és sorsának A nyomtatásban megjelent tudományos munkák közül, melyeket
Roth prózai epikai mveihez mint forrásokat használt, els sorban nagyon alapos és sokban pótolhatatlan történetírónak, Seivert Jánosnak munkáit kell említenünk, még pedig a „Kurze Geschichte a
'
—
—
48
der Provinzial-Bürgerraeiater von
Hermán nstadt
in
Siebenbürgen "
i) ,
„Grafen der sáchsischen Nation und Hermannstádter Königsrichter" és
„Nachrichten
azután
egyes
schriff-ben
stadt"
kisebb
említeni.
dolgozatokat
Gelehrte*
3)
„Siebenbürgische
a
*)
cimeket;*) Quartal-
„üngrisches Magazin"-ban
cikkét,
c.
adatokat)^)
siebenbürgische
^Fragmente aus dem Lében des Johannes Mallen(pl. Seivert „Hermann-
(pl.
dorP)^) és az
über
mely a
régi
Nagyszebenrl tartalmaz
topográfiai
más munkákat, melyeket esetrl esetre meg fogok Sokszor híven követi Kemény József gróf „Deutsche és
Fundgruben der Geschichte Siebenbürgens" címen megjelent nagyon megbízható és értékes kiadásait is, kivált Lutsch királybíró pDiarium^-át és Graífius városi lelkész „Siebenbürgische Ruin" -ját;')
Roth elfizetett a „Deutsche Fundgruben *-ra. 8) Végül forrásai voltak a „Memoires du comte Betlem Niklos",") a „Warhafftige und curieuse Beschreibung von dem seit 1701 1711 gewáhrten Neunjáhrigen Rebellions-Krieg der üngarn stb.^^oj ég a „Merkwürdige Geschichte des Fürsten Franz Rákóczi" ^i) c. történeti monográfiák és valószínleg még néhány más m, melyeket nem sikerült felkutatnom. Hogy Roth az itt felsorolt forrásokat mind használta, azt szemmelláthatólag be lehet bizonyítani. A következkben fejtegetni akarom az egyes regényeknek és novelláknak forrásaikhoz való viszonyát, amennyiben ezeket sikerült felkutatnom. E célra szükséges, hogy a megfelel novellák tartalmát oly mértékben és annyi részlettel közöljem, amint az a források kimutatásának meg-
—
értéséhez szükséges.
kivonatokat,
tartalmi
adásbeli technikája
Egyszersmind úgy akarom megszerkeszteni a hogy bellük a költ szerkezetbeli és el-
is
látható legyen,
amennyire már az tartalmi
kivonatból egyáltalán lehetséges.
II, 2,
') Elször megjelent az 154—206; 3, 235—306;
meg könyvalakban *)
•)
5)
6)
III, 2,
V.
ö.
4,
315-352); 1792-ben mint különlenyomat (v.
és 1783.-Í
129—163;
4,
ö.
jelent
a rövidítések magyaiázatát).
»Ungrisches Magazin«-ban (U. M.
II,
3,
393-432).
a rövidítések magyarsizatát.
Seivert méltatását S.
1791.-1 »Siebenbürgische Quartalschrift«-ben (S. Q.
Hochmeisternél
Megjelent az 1782.
261—302; .•)
is
'
1.
A. D. B. 33, 664 és a S. N.-hez írt bevezetésben.
Q. III, 4.
U. M.
I, 4.
279—336 és II. 141—233. Az elfizetk jegyzéke a. D. F. II. kötetében. ?) A »Histoire des revolutious de Hongrie* II. kötetében. A la Haye 1739 Németre fordítva vannak egyes részei (Rothtól) a 1847. -i T. 1.— 18. számában ')
D. F.
I.
*)
") Leipzig, Johann Philipp Boétius, 1711. »*)
Berlin és Potsdam, 1795. ;
—
49
—
B) Az egyes regények és novellák viszonya forrásaikhoz. 1.— 4. Roth
els négy
novellája.
Roth els négy novellájához, sajnos, nem tudtam forrásokat Az els ketthöz Roth valószínleg egyáltalán nem is hasz-
találni.
Beérhetjük azzal, hogy általános történeti
nált különleges forrást.
ismereteit tekintjük a cselekvény tárgyi alapjának
alkatrészeket
ill.
;
az individuális
a mesék körülményeit pedig saját feltaláló képes-
ségének tulajdoníthatjuk.
madik, „Landskron"
c.
Az els kett ép úgy, mint még a har-
novella
is
még
egyáltalán
nem bírnak ama
mely többi regényét és novelláját jellemzi, hanem aránylag gazdagok a rémromantika fantasztikus vonásaiban. Roth els, nyomtatásban kiadott .«»zépirodalmi mve, melyet sikerült megtalálnom, „DerKirchhof bei Hermannstadt" c. történeti elbeszélése. Elször névtelenül jelent meg 1839-ben a „Blátter für Geist etc." c. napilap 1. és 2. számában (1. 14. 1., realisztikus jelleggel,
—
19 hasáb); Michaelis
változatlanul
Jánostól
újra
1851.
évre
nyomatták
D.
Dr,
R.
jelzéssel
a
„HÍ8torienkalender"-ben
kiadott
(68.— 100. I.). Roth mvei közt említve van a Herbert Henrik-féle „Repertórium über einen Teil der Siebenbürgen betreffenden Literatur"-ban.')
Az elbeszélés Báthori Gábor fejedelem nagyszebeni önkényuralmának képét festi 1610-bl, amennyiben leírja, hogyan teszi tönkre Báthori egy
család
boldogságát azzal, hogy mindenképen
Ennek vlegénye, Sellendorf, ki azt hogy a leány Báthori kezei közt van, meg akarja menteni, de elfogják és a börtönben meggyilkolják, A leány pedig, Felsner Katalin, kit a temetbl, vlegénye koporsója melll, ahová elrejtzött, katonák visznek Báthori színe elé, öngyilkossá lesz, hogy bírni
akar egy szép
leányt.
hiszi,
ember ell meneküljön, míg apja megtörten
a feslett erkölcs
és
egyedül marad hátra. Az elbeszélés tehát, tárgyát tekintve, Leonhardt
János „Frau Balk" Báthoritól dicsíti.
drámája^) mellé állítható,
c.
szerelmével
Hogy Báthori
vel egy családot
üldözött
nagyszebeni
n
mely szintén egy lelki nemességét
érzéki szenvedélyeinek kíméletlen kielégítésé-
szerencsétlenné tesz,
az tipikus dolog volt,
az elbeszélés tartalmának részletei a kitaláltnak ')
Nagyszeben, 1878. Closius örökösei. 100.
«)
Segesvár, 1896.
1.
2.
benyomását
hasáb.
míg
teszik.
— így tehát
más
nem
—
50
hogy Roth
kell feltételeznünk,
saját fantáziáján kívül
forrásból merített volna.
Hasonlóképpen
áll
a dolog a második novellánál, mely az 1839-i
„Blátter für Geist stb."-ben szintén névtelenül jelent
címe „Der Verráter" (15.
—
20. számban, 121.
meg
— 160,
1.;
s
melynek
26 hasáb,
tehát csak valamivel terjedelmesebb mint a „Kirchhof"). Minthogy sehol is
sem nyomatták
le újból,
csak az 1851-i új lenyomatban
viseli.
Hogy azonban
nem
Herbert
említi,
a „Verráter''-ben
említi,
— a „Kirchhof"-ot
amikor már Roth nevét kétségkívül szintén Roth
is
munkáját kell látnunk, azt más helyen szemmelláthatólag kimutatom.') szerkezet, jellemzés, gondolatláncolat, költi szemlélet és nyelvbeli sajátságok a „Verráter"-ben mind ugyanazok, mint Roth
Technika,
többi novellájában
Tárgyára is
meg
itt
;
elégednünk ezzel az
kell
állítással.
pendantja a ,Kirchhof''-nak.
nézve a „Verráter"
is
Az
nem Nagyszebenben, hanem
Báthori Gábor idejében játszik, de
Brassóban.
Hse
Welling,
egy
brassói
fiatalember,
ki
szereti
Zsófiát,
Werneknek, nevelatyjának leányát. Mikor Wernek nem hajlandó leányát az eltte ugyan rokonszenves, de szenvedélyes ifjúhoz adni, ez boszúból
és becsvágyból a Brassót ostromló Báthorihoz pártol.
Mint Báthori embere a polgárok egy részét arra igyekszik rábírni, hogy nyissák ki a kapukat. De Weiss Mihály tekintélyével helyrea rendet. Wellinget börtönbe vetik, azonban Wernek kérésére Weiss közvetítésével ismét szabadon bocsátják. Dacosan elhagyja
állítja
Brassót és a török táborba megy, mert
Báthorihoz visszatérni.
fél
Négy, általa kiszabadított székellyel azonban ezt
is
elhagyja,
mikor
meghallja, hogy Zsófiának, atyja kivánságára, Welling ifjúkori barátjához, Donndorfhoz kell feleségül mennie.
A
nászéjszakán Welling
beront a hálószobába, rövid birkózás után megöli Donndorfot és rabolja Zsófiát.
Zsófia
atyja utoléri
Welling megöli t. Idközben Zsófia szerelme
utálattá
változott,
el-
ugyan a Salamon-kövénél, de is,
irtózatos
kinek Welling iránt érzett lelki
kínok
következtében
meghalt. Welling, kinek az volt a szándéka, hogy a székelyeket székelyföldön Brassó ellen fellázítsa, bánatában, lelkiismeretfurdalások közt
két napig az
kiszögell
erdben
sziklájáról
kóborol.
A harmadik napon
szülvárosában
temetési
a
hegytet égy
gyászmenetet
lát,
melyben három koporsót visznek egymásután, — bennük szenvedélye áldozatai. Kétségbeesés fogja *)
Már töbször
említett,
el,
és Isten irgalmáért esedezik.
késbb megjelenend
Ekkor
Roth-ról szóló monográfiámban.
—
— lesújt mellette a villám
;
51
—
a megingatott szikla, melyen Welling
áll,
leszakad és vele a mélységbe zuhan.
Mint már ebbl a minden tárgyilag fontos dolgot visszaadó tartalomból látható, ennél a novellánál
költ nem használt semmi különleges
is
nagyon valószín, hogy a
Fdolog
történeti forrást.
nála
itt
a jellemtanulmány, melyre Welling alakja alkalmat ad, és tényleg
ez
is
a
leglényegesebb
és
legérdekesebb a novellán.
A
történeti
helyzet inkább csak dekorativ háttér.
Nem
egyszer véleményem szerint a forrás kérdése a harmadik novellánál; ez az „elbeszélésa XV. századból" legelször 1841-ben jelent meg a „Stundenblumen der Gegenwarf-ban (IV. köt., I. füzet 1. 80. 1.). Változatlanul újra nyomatták oly
„Landskron"
c.
—
az 1874. évi
46 a
„Sáchsischer
Hausfreund"
c.
kalendáriumban
A Landskron várrom neve joggal címe a szépen fekv várromot honfitársai tudatában 1.).
ményekkel
(15.
novellának, mert
érdekfeszít ese-
melyeket a szerz ott játszat, bizonyára fcélja az elbeszélésnek. Talán okirati anyag az alapja a tárgynak, melyet Roth esetleg az erdélyi szász történeti tudomány körül érfeleleveníteni,
demeket szerzett talmácsi paptól, Reschnertl kapott, ki gazdag okiratgyjtemény birtokában volt. Valószínbb azonban, hogy a költ képzeletében a körülfekv romantikus erds vidék átkalandozása és a várrom megtekintése közben intuitió folytán támadt az elbeszélés tárgya.
A Landskron-t bizonyára veszedelmes idk pusztító és
kegyetlen cselekvései színhelyének látta és azt akarta, hogy honfitársai is
ami
higyjék,
lelki
tekintsék élettelen
szemei elé
tolult,
hogy a Landskron-t ne
falromnak és ktömegnek, hanem elmúlt
idk
beszél tanujának. Az éles körvonalokban látott és rajzolt kép tényleg egyszersmind jellemz részlet az egész kor életébl; de a tárgy vonzó ereje mégis abban van, hogy határozott helyhez, a Landskron c. várhoz van kötve. A mese egyébként csekély jelentséggel
bír. Egy mveletlen szolgának erszakos hogy lovag szerepét játssza. Mint a Landskron
sajátossággal
és
sikerült,
tettel
várnagya kegyetlen tetteket visz véghez, míg végre borzalmas halál lesz
megérdemlett büntetése, és az általa üldözött ártatlanság meg-
menekül.
—
Lehetséges, hogy a cselekvény salakját vagy legalább
egyes motívumait francia vagy német romantikus regényekben kell
keresnünk, én
nem vagyok abban
a helyzetben, hogy róla véglegeset
mondjak.^) ')
Eövid tartalmát
1.
Hajek Egon említett értekezésében. •
-.
4*
— úgy
—
52
Negyedik novellája, a „Kurutzenanführer" cselekvényének is, semmi valódi esemény s így semmi történeti forrás sem
látszik,
„Siundenblumen stb."Az 1867-i „Sáchsischer Hausfreund"
lehet az alapja. Megjelent elször 1842-ben a
ban c.
(VII. köt.,
I.
füzet
kalendáriumban
A kuruc
1.— 96.
1.)
— 42.
1.)
(1.
változatlanul újra kinyomatták.
kora Rákóczi Ferenc idejében,
mégpedig különösen a kurucok megjelenése Nagyszeben eltt és a közelfekv felkelés
a cselekvény történeti háttere. Ez lényegében elembl alakul össze: egyrészt szentimentális, másrészt humoros és szatirikus elemekbl. Szentimentális eszközökkel van megalkotva az elbeszélés fmotivuma, „az ósdi motívum" ez „az
falvak
elfoglalása
kétféle
idegenbe vándorolt, elveszettnek
vlegényrl",') mégpedig
itt
hitt és
végül mint
hs
egykori menyasszonyát öreg,
nem
vlegény
szeretett férj oldalán találja
és csak ismételt várakozással veheti el a bozzá belsleg
nt. A fmotivum és egyáltalán nem
visszatér
azzal a változattal, hogy ez a
h
meg
maradt
tehát önkényesen van belehelyezve a vázolt korba forrt
vele szervesen össze.
Talán inkább
áll
ez
költ mint tényleges, tulajdonamelybl a vlegény és elbbi menyasszony találkozását levezeti, t. i. néhány nagyszebeni ember kirándulása az erdbe, agpnegjelen kurucok ell Kisdisznódra való menekülésük és az ott történtek. Ez eseményeket a költ részben kedélyes a történteket illetleg, melyeket a
képeni cselekvényt
állít
humorral,
találó
részben
oda,
mutatja be és ezek, mint a
szatírával
tartalomnak eredeti alkatrészei valószínleg a költ saját megfigye-
míg a mese szentimeniális elemei
léseiben és képzeletében gyökereznek,
alapjukban véve bizonyára általános regényanyag lesznek.
A végén
ugyan a költ egészen pontosan állítja, hogy Hermann és Hannchen Rákóczi Ferenc fejedelemmel Rodostóba költöztek, ahol halála után is maradtak, hogy sírját rizzék, ahol azután Hannchen 1751-ben
míg egy szász utazó Hermannját tíz évvel késbb török de ez esetben az évszám emruhában találja Hannchen sírjánál, lítése pusztán írói fogás is lehet, hogy annál inkább kelthesse a történeti valóság érzetét. A történet bizony semmit sem tud egy meghalt,
—
bizonyos Hermannról, ki Rákóczi a
költ
ezt a vonást Rákóczi
melyet máskor
is
sírját
hadseregében, úgy hogy könnyen le
van
Sch. M. A. 64. L. rövid tartalmát Hajek Egonnál
szolgáltak Rákóczi
amely tehát bizonyos tipikus
bír.
«)
is
megtörténhetett oly eset, mint
írva, 2)
')
—
úgy látszik, rokonszenvbl találta ki,
kimutat. Tény, hogy szászok
amilyen a novellában jelentséggel
rizte volna
iránt való
i.
h.
— 5.
„Der
53
—
Der Pfarrhof zu Kleinschenk. zu
Pfarrhof
Kleinschenk",
kezdetébl", elször az 1844. évi
„novella
a XVIII.
század
„Transsilvaniá"-ban jelent
meg
(2.— 17. számban, 5.— 91. 110 hasáb). Könyvalakban (12-edrét, körülbelül 10 jelentéktelen változtatással 219 1.) újra nyomatva 1
—
;
és vagy 300 felesleges gondolatjel kihagyásával
kiadója tette közzé*) 1846
Els bevezet
—a
„Transilvania"
szén.
megjelenésekor a szerkesztség a novellát a következ „Die Versuche des Herrn Verfassers,
kisérte:
jegyzettel
und Sage
der vaterlándischen Geschichte
Stoffe
')
in
Novellenform
zu bearbeiten, sind unsern Lesem aus andern Zeitschriften bekannt
aufgenommen worden. Eine gleiche Aufnahme dürfen wir wohl auch dem Zyklus siebenbürgischer Novellen versprechen, welchen er unserem Blatté zuzusichern die Güte gehabt hat. Die ausführiiche Geschichte des Zeitraames, in welchem die hier erzáhlte Begebenheit spielt, finden unsere Leser unter anderm im 5. Bande von Engels Geschichte des ungrischen Reichs". A „más folyóiratokon" a „Blátter für Geist etc." és a „Stundenblumen etc", még pedig valószínleg csakis e kett értend. A „Pfarrund
beifállig
—
—
hof"-on
kívül
mában nem
a Transsilvania
jelent
meg
1844-i
azután
és
novella Rothtól,
„ciklust"
ségbl csak Rothnak a Transsilvania 1846-i
és
1845-i
évfolya-
ez tehát szük-
1847-i évfolyamá-
„Szükségbl" mondom, mert a „Pfarrhof" belsleg ezen novellákkal sem függ össze szorosabban, mint Roth többi novelláival, ciklust tehát csak külsleg alkotnak, ban megjelent novelláival alkot.
a Transsilvania
keretében.
mvének
Ha
végül
az
olvasó
ezen jegyzetben
akkor ezt nem úgy kell talán épen egyetlen forrása; ellenkezleg az ezen korral foglalkozó lapok ^) alig adnak valamit abból a részletanyagból, melyben a novella oly gazdag s mint Roth forrása egyáltalán számba sem jöhetnek. Úgyszintén utalást talál Engel érteni,
mintha ez a
a „Histoire
m
V. kötetére,
volna Roth
3)
f- vagy
des revolutions de Hongrie"
a „Memoires
du prince
Fran90is Rákóczy' -val együtt, melyeket Roth ismert,^) sem tekint*)
Az
a rossz szokás,
hogy mondatok végén, különösen beszéd közben, egy
vagy több gondolatjelt alkalmazzanak, akkor nagyon 2)
P. Z. 1847. 439. 2351.
»)
V.
ö.
Joh. Christian Eagel,
el volt terjedve.
Geschichte des ungrischen Reichs. 5 kötet.
Bécs, Camesina könyvkereskedése 1813 és 14. *)
V.
ö.
V. köt. 176.— 208.
*)
V".
ö.
jelen értekezés 12., 35 és 47.
I. I.
\
'; í*í^S!pí»í"í',I-'»'f"''-"r_ . '
— hetk
melyekhez
forrásoknak,
magát.
Ha
egyes
—
54
Roth közvetlenül
egyezése
részek
nyilvánvaló,^)
volna
tartotta
onnan van,
ez
hogy ezek II. Rákóczi Ferenc történetének minden régi leírásában nagyon hasonlítanak egymáshoz. Roth forrásul, melyet az áltabizonyára
lános politikai és hadi történet fejtegetésénél követett,
a „Wahrhafftige und Curieuse Beschreibung von
dem
1701 biss
Seit
gewáhrten Neun-Jáhrigen Rebelliona-Krieg in üngarn etc." és kivált a „Merkwürdige Geschichte des Fürsten Franz Rákóczi 1711
und der durch die ungrischen Missvergniigten erregten ünruhen und Kriege" ^) és néhány apró részlet számára Ehrenreich von Seeau grófnak a Kemény-féle „Deutsche Fundgruben"-ban közölt 1703-ból származó
használta,^) amint
leveleit
mvek
fejezeteinek a nevezett
ezt a novella
megfelel
A
hasonlítása szemmelláthatólag tanúsítja.^)
erre vonatkozó
való
részleteivel
össze-
tárgynak a kissinki
paplakkal összefügg részleteinél Rothnak bizonyára a „Fragmente
aus
dem Lében
nak a
des Johann Maliendorf
^)
volt a fforrása,
eseményekhez való viszonyáról az
történeti
itt
A
tárgy-
következ
tartalmi kivonat után lesz szó. I.
Himmelspforte kolostorból, melyet a bécsi kormány Rákóczi
Ferenc fejedelem feleségének lakásául társalkodónje, a
kapun
a
át
Imrével, egy
P
fiatal
bástyatérre
kijelölt,
Ilona siet.
Itt
grófn
találkozik
lép ki és a Kárntner-
kedvesével,
Gyulaffi
nemessel, ki a fejedelemasszonynak Bécsújhelyen
fiatal
fogvatartott férjével való levelezését közvetíti.
t Forgách
egy este a fejedelemné
Simon gróf
A
bástyatérre követte
császári generális, ki szintén,
hevesen, de eddig hiába, kéri Ilona kezét,
mégpedig igen
és aki Gyulaffival való
beszélgetése után hazakíséri Ilonát. Forgáchnak annak idején össze-
tzése
volt Gyulaffival, melynél Ilona megsebesült, ki a
vetette magát.
Akkor Forgách
kendt
letörölte és azóta a
küzdk
közé
a kardjára tapadt vért zsebkendjével
állandóan keblén hordja
frigyük pecsétjeként és emlékeztet jelül,
„megkötend
hogy Ilonának joga van
hogy minden csepp véreért szíve egész tartalmát követelje". De Ilona, ki független, minthogy szülei elhaltak, mindig visszautasítja arra,
Forgáchot. Gyulaffi ')
V.
ö.
pl.
a Rákóczi
Histoiró des rev. Livre ')
V.
ö.
Lehmann kapitány
I.
158
segítségével a fejedelemnek
menekülését leíró részleteket Pf. KI. 22.-25. és s k.
jelen értekezés 48.
1.
1.
302-309.
»)
D. F.
*)
Más, a kuruc háborúról szóló mveket, melyek a Brukenthal-könyvtárban
II.
megvannak, Roth nem használt. «)
S. Q. III. 4.
316— 331.
különösen
324— 329.
I
;
— f^écsújhelybl
való
55
— minthogy mindketten arról
szökését elsegíti,
vannak meggyzdve, hogy Rákóczit igazságtalanul tartják fogva. Mikor azonban Rákóczi nyílt felkelést szervez Ausztria ellen, Gyulaífi császári szolgálatba lép. Mikor a felkelés aggasztó arányokat ölt, udvar elször békés úton
a bécsi
és
kísérli
meg
a
lecsen-
felkelés
és a fejedelemasszonyt küldi el férjéhez.
desítését
Ilona elkíséri
t
Magyarországon marad nagybátyjától örökölt várában a Fert-tó
míg Rákóczi fejedelemasszony visszautazik Bécsbe, anélkül, békére bírhatta volna. Ez idtájt pártol át Forgách a mert nem t, hanem kurucokhoz, részben sértett önérzetbl, mellett,
hogy
férjét
Pálfy grófot nevezték ki horvát bánná,
hogy így elbb lesz Ilona megostromolja ennek várát s Gyulaífi
ban
is fel
férje,
— — részben,
akár erszakkal
mert azt is.
t saját várai egyikébe viszi
hiszi,
Elször is Mármarosba.
akarja keresni Ilonát, de ez eltnt, vára pedig lángok-
Forgách parancsa ellenére a kurucok a várat és falut
áll.
gyújtották.
A
csatában,
melyet másnap
Heister
serege,
fel-
melyben
Gyulaffi szolgál, Forgách seregével vív, Gyulaffi hiába keresi ellenfelét,
A
II,
Egy
éjjel
novella második része Kissink vidékére vezet bennünket.
a kissinki pap szolgája,
Mustez,
ki
épen egy holttestet
akar az Oltba dobni, a megsebesült Gyulaffit megmenti az
t üldöz
kurucok ell
méhesben
elrejti.
elvezeti
és
a kissinki
paplakba,
Másnap a szolga megvallja a
hogy László kuruchadnagyot, akarta ellopni,
agyonütötte
embert hozott. Mallendorf solta magát, a
alattvalója
és
elárulja
éjjel
a
az Oltba
lelkész,
kém veszedelmes
mindig
ki
ahol
tiszteletreméltó
a
lelkésznek,
pap fiának egyik lovát dobta,
de helyette
él
kinek házában Forgách elszállá-
szerepét játssza. Mint a császár
Fogaras
parancsnokának
és
h
Rabutin
generálisnak Forgách stratégiai intézkedéseit és terveit, pedig
t már
sokáig fogva tartották Fogarasban mint a kurucok gyanús barátját.
Ez a Mallendorf most Gyulaffi üzenetét egy itres bogáncsszárba Mustez segítségével, kik Forgáchtól menedéklevéllel ellátva sokszor vittek a városba gabonát a vásárra, átadatja Rabutinnak Ez Gyulaffit Fogaras parancsnokává nevezi ki, amire elrejtve, fia és
t
—
Csak most hogy hogyan került Gyulaffi Kissink vidékére: útjában Nagyszeben felé, hová fontos levelekkel küldöttek a császáriak, egy kuruccsapat kezébe esett, mely Ilona grófnt vitte Forgáchhoz kurucnak mondva magát, anélkül hogy Ilona t észrevette volna, Medgyesig a kurucokkal utazott; ott elvált tlük, de nemsokára más kuruccsapat kezébe került, melynek óvatos vezére rkiMallendorf
Mustezzel titkon Fogarasba vezetteti.
beszéli el a költ,
t
— sérettel
56
—
Forgáchhoz vezettette; Kissink közelében azonban alkalom Forgách siker-
adtán Gyulaffínak sikerült kiséritl elmenekülnie.
hogy Nagyszebent meglepje, boszusan visszatér hogy valaki Rabutint mindenrl értesítette,
telen kísérlete után,
a paplakba.
—
Gyanítja,
de minthogy Mallendorf arról igyekszik eltnt László hadnagy lehetett az áruló,
t
meggyzni, hogy az
ezentúl
is
mint eddig
gyanútlanul megbeszéli terveit tisztjeivel a pap jelenlétében és így ezt képessé teszi arra, hogy Forgách szándékait továbbra is elárul-
hassa a császáriaknak. III.
mindenrl
Mikor Ilonát tényleg a paplakba hozzák, a
Gyulaiéitól
ottani tartózkodását
minél kel-
értesített
lelkész Ilona
lemesebbé igyekszik tenni. alkalmat, hogy a
Kivált Mustez készíti
ságával
A pap
és emberei természetesen lesik az
grófnnek Fogarasba való menekülését elsegítsék.
el a
menekülést, amennyire csak képes. Ravasz-
megment két Forgáchtól
módon, hogy egy hordó bort
halálra itélt oláh szökevényt, oly
ennek csapját a börtön eltt
szállít,
észrevétlenül kihúzza, mire a körülállók, úgyszintén a börtönajtó eltt álló
rök
is,
részben edényekkel, odasietnek, hogy a
kiöml
borból
valamit kapjanak; a megmentett szökevényeket megesketi,
hogy mindenben segítségére lesznek, amire csak használhatja ket. Amikor azután Forgách kijelenti Ilonának, hogy másnap erszakkal is feleségévé teszi, Mustez Fogarasba megy, hogy Gyulaffit Ilona elszöktet ésére elhívja. Azt mondja Forgách nak, hogy Fogarasba megy kémkedni, már t i. Forgách érdekében, mert Mustez a ketts kém veszedelmes szerepét tölti be, s tle a fogarasi ferencrendi kolostor fnöke számára levelet kap, mellyel a fnököt Forgách és Ilona
—
összeesketésére generálissal,
hívja a paplakba.
hogy a fogarasi
Este visszatérve közli Mustez a
helyrség
éjjel
portyázásra
indul a
közeli hegységbe, hogy egy ott elrfjtett ökörcsordát elhozzon ez alkalommal talán sikeres támadást lehetne intézni Fogaras ellen. Forgách el van ragadtatva és egész csapatával útnak indul, csak :
20 embert hagy hátra egy
tiszt
vezetése alatt Kissinken. Mustez a
paplak pincéjében lerészegíti az rség nagy részét, azután bezárja
ket
a pincébe.
A
két általa megmentett szökevény segítségével,
kiket a szemétláda alatt rejtett és elhozza a
méhesbl
el,
legyzi a
felállított
rszemeket
Gyulaffit embereivel, kit Fogarasból egészen
a falu erdejéig vezetett, és aki a pap fiának adott jelére a méhesbe jött.
GyulafFi
benyomul a szobába, hol a hátrahagyott
rendfnök mulatnak Mallendorf- faJ fnököt, hogy adja
t össze Ilonával.
és
A
fiával.
tiszt
tiszt
Kényszeríti
a
és a
rend-
kénytelen magát meg-
—
—
57
-
adni és átpártol a császáriakhoz, hogy elkerülje Porgách haragját.
Hordágyon magukkal
viszik Ilonát, de Fogaras közelében a kis csapat
Forgáchra bukkan; Gyulaffi súlyosan megsebesül, emberei pedig a
túler ell
magukkal
menekülve csak
súlyosan
ez ismét Forgách hatalmába kerül.
csapat
Forgách
kiszabadulva
Idközben a pincébe
haragjától
való
tudják
vezérüket
sebesült
vinni, Ilonát kénytelenek otthagyni hordagyán,
úgy hogy
zárt kuruc-
félelmében
szintén
A rendfnök vonakodik, hogy Forgáchot megeskesse, minthogy az már Gyulaffi felesége, míg
Fogarasba
menekült.
—
Ilonával
t
egy pap sem adhatja
össze mással. Most Forgách mindent hogy Fogarast bevegye és Ilonát özveggyé tegye. De a fogarasiak mindig figyelmeztetve vannak mihelyt Forgách tervez
az
él,
elkövet,
;
valamit, a pap
ellenük az
veszi
oláh
fia
kivilágítja a
azt testvére egy
másik hegyrl
;
nem
ezt észre-
lehet látni,
de meglátja
az tovább adja a jelt Musteznek,
kinek tüzét már látni lehet Fogarasban.
Néha Mustez a méhesbe
élelmiszerért és egyszersmind közvetíti az üzeneteket Gyulaffi
jön és
;
szökevények egyike, a ki egy hegyen tartózkodik;
melyet Kissinkbl ugyan
tüzet rak,
méhes ablakát
Ilona
közt.
Ekkor Rákóczi magához parancsolja Forgácbot,
hogy vele együtt szembeszálljon Herbeville-lel. Az utolsó ebédnél Ilona rosszullét ürügye alatt elhagyja az asztalt, a szomszédos szobába megy és onnan az a
vezetett felelte,
paplak
udvarra.
udvarába,
aki
Lóra ül, melyet egy legény mindenkinek kérdésére azt
hogy az a megbízatása, hogy a generálishoz vezesse a lovat
mint ajándékot. és a két utoléri,
Ilona
egyenesen az Olt
szökevény csónakjukba veszik.
de
késn
jön,
felé
hol Mustez ugyan csaknem
vágtat,
Forgách
mert Mustez kilövi a lovát alóla. Minthogy ersen megdagadt folyón a meg-
az óriási eszések következtében
senki sem hajlandó csónakba szállni menekülket üldözni, Forgách egy ideig rültként vágtat Ilona lován a part mentén a menekülk mellett, míg belátja, hogy áldo-
adást színlel papfiún kívül és a
Ekkor dühösen kirántja mellébl a zsebkendt, mellyel Ilona vérét törölte le pengéjérl, és a menekülk után dobja a folyóba. Mustez, ki ez alkalommal is tervezte zata véglegesen megmenekült.
Ilonát egy pásztorkunyhóba vezeti és csak akkor viszi mikor Forgách elhagyta Kissink vidékét. A papot és fiát
a szökést, férjéhez,
Forgách nem bántotta. Mallendorf 1711-ben halt meg, fia Brallerben pap lett, késbb a nagysinki kerület dékánjává is megválasztották. Mint ilyen Mária Teréziától néhány ökröt kapott ajándékul, a kuruc
küzdelmekben a császári
ház iránt tanúsított
h
szolgálataiért. 5
—
—
58
I
i
Musteznek pedig Mallendorf
Ilona
és
rendeztek
gazda-ságot
f?zép
be Kissinken.
Hogy
történeti személyek-e Gyulaffi Imre és
nem tudom
P
(=
Pálffy?)
Az a véleményem, hogy ezek a személyek (és természetesen minden, ami a cselekvénybl velük közvetlen összefüggésben van) szabadon vannak kitalálva a pontos adatok ellenére, melyek arra bírhatnának bennünket, hogy történeti ténynek tartsunk mindent (pl. Ilona ferttavi vára a cselekvénytl kivánt ok nélkül van nagybátyjától származó örökazt
Ilona,
biztosan állítani.
ségnek feltüntetve, Gyulaffit
nokának
A szereplk
stb.).
említett és Rothtól
Rabutin
az
kinevezi
Fogaras parancs-
„általános megjegyzésekben"
kétségkívül
forrásokul használt
tlem
munkák
egyi-
kében sincsenek megnevezve. A kurucok történetének más részletes leírásában sem találtam meg neveiket. Különösen feltn és nyomós, hogy a ,Fragmente aus dem Lében des Johann Mallendorf"-ban semmiféle személyrl sincs szó, aki ezeknek eredetije lehetne, annál
kevésbbé van a nevük megemlítve ként nagyon
is
;
ersen romantikus sorsuk egyéb-
a kitaláltnak benyomását kelti. De ezen személyektl
összefügg anyagkomplexumtól eltekintve a
és a velük szervesen
novella anyaga
még
részletekben
is
szigorúan történetinek bizonyul.
az általános politikai és haditörténet leírása számára az említett
Hogy munkákat
kell
forrásoknak tekinteni, arról az egymásnak megfelel
gyz meg, melyek gyakran szószerint egyez„Pfarrhof 99. és 100. lapján ez van:
helyek összehasonlítása nek.
A
„lm Anfang des folgenden Jahres lieutenant Tiege einen
fasst
Haufen der Rakoczyschen
der
zwei Feldstücke,
Obrist-
zwischen
Mann und
erbeutete
Schássburg und Elisabethstadt, tötete ihnen tausend
sechzehn Fahnen,
kaiserliche
bei Holdvilág
das gesamte Gepáck uud drei Paar
Pauken". í
És a „Wahrhafftige Beschreibung"
6.
és 7. lapján:
„Mit dem Anfang des 1704. Jahres hatt der Obrist Tiege zwischen Schássburg und Medis*) dia Malcontenten dermassen angegriífen, dass derselben 1000 auf
dem
und 2 Stücke sammt
A
Platze totgeblieben, aller
3 paar Paucken,
16 Fahnen
Bagage erbeutet worden"'.
í
„Pfarrhof"-ban a 100. és 101. lapon továbbá ez olvasható: 5000 Mann u. zw. mit solohem Erfolge, dass 800 von dem Heerhaufen des Ocskai auf dem Wahl-
„lm Október
desselben
Jahres
erschien
Ocskai
unter den Mauern Hermannstadts ; Gráf Eabutin ...
*)
Medgyes.
mit
griff
an
.
—
59
Die Feinde flohen.
platz blieben.
— Grat RabntÍD verfolgte
abermals bei Mühloabach und sprengte bei tausead
Maan
sie;
ereilte sie
den Marosch. Von hier eilte der tapfere Heerführer nach Déva und entsetzte und verproviantierte diese8 Schloss, das bereits neun Monate belagert gewesen war''. in
Ez a „Wahrhafftige Beschreibung* következ helyérl van véve „lm
Oct.
der General
hatte
bey Hermaanstadt
Rabutin
5000 Malcontenten geschlagen, derén biss 800 erlegt er bey Mildenbach bis 1000 rebellische Arnanten .
hatte
gesprenget, auch das schon in die
9.
.
.
:
gegen
Nachgehends
in die Marosch.
Monat lang biocquirte Schloss Déva und allén Notwendigkeiten ver-
befreyet und selbiges mit Mannschaft
sében"
A
(11.
I.).
„Pfarrhof" 30. lapján ezt olvassuk:
„Hauptmann Lehmann, der Mitschuld überwiesen und eingestándig empfangen zu habén, wurde am und sein Brúder, Cornet im Regimente Montecuculi, kassiert und des Landes verwiesen. Da sich aber bei der üntersuchung die Mitschuld und Mitwissenschaft der Fürstin und Helenens gleichfalls herausgetan hatte, wurden diese beiden Dameu nach Tuln an der Donau, einige Meilen oberhalb Wiens gebracht, und in dem 500 Dukátén 14.
daseibst
seiner Beihülfe
als Preis
Dezember 1703
öffentlich
Kloster
befindlichen
euthauptet
in
Gewahrsam
strengerm
gehalten.
Als
Emerich Gyulaffi in Wien ankam, befanden sich die beiden Damen noch daseibst, und es gelang ihm nur schwer durch Vermittelung einer Nonne ." eine Zusammenkunft mit Helene zustandezubringen .
Ezen
részlet
.
számára a „Merkwürdige Geschichte" következ
helyei a forrás:
„Der Hauptmann Lehmann gestand im Verhöre ein, dass er von ein Geschenk von 500 Dukátén erhalten habé Er wurde verurteilt, nach Abhauung der rechten Hand enthauptet und gevierteilt zu werden, welches auch den 24. Dezember') 1703 zu Neustadt vollzogen wurde. Der Lieutenant (a 38. 1.: Lehmanns Brúder, der als Cornett beim Regimente Montekukuli stand) wurde infam cassirt und .
dem Fürsten Kákoczy
.
.
.
.
sodann des Landes verwiesen".*)
„Nach
seiner
seine Gemahlin
(t.
i.
Rákóczynak) Entweichung aus Neustadt wurde
Verwahrung gebracht; weil man
sie bei den genug glaubte, so musste sie in das Eine Nonne, die mit der Kloster Tuln unter strenger Aufsicht reisen Fürstin in geheimem Briefwechsel stand, wurde dafür mit ewigem Ge-
in
sichere
Himinelsportnerinnen
nicht
sicher
.
.
.
fángnis bestraft".')
Ezen helyek összehasonlítása pl. egyszersmind azt is mutatja, hogyan dolgozott Roth képzelete a történeti adatokkal. Ilonáról a forrásban nincs szó, ami tökéletesen egyezik ama feltevéssel, hogy 1)
>) »)
A
„Wahrhafftige Gesch." december 14.-t
Merkw. Gesch. 48. Merkw. Gesch. 47.
1. 1.
mond
(95.
1.).
;
—
60
—
Ilona szabadon kigondolt alak. Amit Roth a forrásban az apácáról
hogy neki szánja a Gyulaffi
olvasott, az arra a gondolatra indította,
és a fejedelemno közti közvetítést. Rákóczi fejedelemnek a börtönben
való magatartásáról ezt írja Roth a „Pfarrhof"-ban (17.
„Er
zeigte
sich
als
all
Dinge, die für
Wert mehr habén könnten";
ibn hinfort keinen
és a
und verkaufte
sehr ergeben in sein Schicksal
und seine prácbtigen Equipagen,
sein Silbergeschirr
1.):
„Merkwürdige Geschichte"
(36.
1.):
„Er stellte sich, als ob er gar nicht mehr darán zweifelte, sein Lében im Arreste beschliessen zu müssen, und sagte, dass or in dieseni Falle weder seines kostbaren Gerátes noch seiner Equipage mehr bedürfte".
Ep
pontos egyezést mutat a Longueval-történet elmondása
ily
Rothnál és forrásainál
^)
és
még számos egyéb
Bécsújhelybl való szökésének
leírása
is.^) így pl. Rákóczy egyezik a „Wahrhafftige
is
Beschreibung" és a „Merkwürd. Ge8ch.''-ben találhatóval, csakhogy e
munkákban (valamint a
„Histoire des revolutions etc." megfelel
helyein) nincs említve Gyulaffi neve, a Montecuculi-ezred tisztjének öltözött közvetítrl található csak az a megjegyzés, hogy „a fejedelem apródja („C'étoit le Page du Prince'');^) mikor pedig a fejedelem eltéved a város utcáin, nem Gyulaffi, hanem Lehmann zászlós az,
aki neki a város
változtatások
kapujához vezet utat megmutatja.^)
különben, melyeknek
tulajdonítsanak Rákóczi megmentésében,
hogy Gyulaffi költött
A
Ezen
hogy Gyulaffinak részt
célja,
szintén amellett szólnak,
alak.
kissinki viszonyokból és
eseményekbl
történeti tény,
Mallendorf az asztalnál Forgách gróf minden
azokat a császáriaknak elárulta; hogy
fia
és
hogy
tervérl értesült és
minden házához
tar-
tozó embere számára Forgáchtól menedéklevelet kapott. Tény, hogy fia,
szolgájától
és Mustetztl,
kisérve üres bogáncsszárban
vitte
„egy becsületes
kissinki
oláh''-tól
Rabutinhoz a legfontosabb híreket
kellett hallgatnia, hogy Forgách az eltte iskémet vagy árulót a legrettenetesebb halálbüntetéssel
hogy a papnak végig meretlen 1)
Pf. XI. 8. s k.;
")
V.
ö.
pl.
még
Merkw. Gesch. 28. s k. Wahrh. Beschr. 95.; 33. és Merkw. Gesch. 124. s k., 128. s ;
Pf. KI.
k.;
Pf.
99.-101. és Wahrh. Beschr. 6. s k., 11. s k.; Pf. KI. 100. és D. F. II. 304 („Drache in der Fabel"); Pf- KI. 99. és D. F. II. 304. (Kvár felmentése) Pf. KI. 28. (amit Gyulaffi mond) és D. F. II. 306. „man vergisst, wie oft Teutsches
KI.
Blut vor das Land geflossen".
21—25
s)
V.
*)
Merkw. Gesch.
ö.
Pf. KI.
és
38. 8.
Wahrh. Beschr. 93—95, Merkw. Gesch. 36—39. sor és
épúgy
Hist.
des revol.
159.
1.
2.
hasáb.
-
-
él
":"-::-::
fenyegette. Tény, hogy a pap egy szolgája ki a tette
„egy kurucot" ölt meg,
pap fiának lovát akarta ellopni, hogy egy kocsi trágyába rejés az Oltba dobta továbbá, hogy a papot egy ízben 33 hétig ;
fogva, tartották Fogarasban, és
Mustetz
tották,
hogy azután, mikor szabadon bocsá-
bogán összárral
által
tüzjelekkel
és
értesítette
a
fogarasiakat Forgáchnak ellenük irányított terveirl. Végül történeti
hogy Mustetzet egykor a kurucok mint gyanús embert eladták megrzés végett, de megszökött,
tény,
fogták és a kissinkieknek
egy
kóborolt és
méhesben alvó
a
éjjel
Mallendorfhoz
fiatal
jött,
mire Mallendorfék egy ideig a pincében elrejtették és azután pénzzel
egy szürke lóval ellátva állatjaival Oláhországba küldték,
és
hogy jelenlétével
fel ne ingerelje a kurucokat a Mallendorf-ház épúgy történetiek a megjegyzések a pap fiának további sor-
ellen;
sáról
a Mária Teréziától
és
hogy Roth ebbl
ajándékozott ökrökrl.^)
részletanyagból
a
Látni
egyszeren
sokat
lehet,
átvett
el-
beszélésébe, vagy ez úton jutott a Kissinken lejátszódó cselekvény
csaknem minden szabadon melyeket szolga
egy
nála
szökevényt,
be
szerint
céljai
Mustez
de
kurucokat
a
keresi
a
fiatal
személy; a
az,
kellett,
nem Mustezt
ket
aki
—
változtatások,
Mustetz
pl.
fogják
zárják
Mallendorfot a méhesben,
oda
és
hanem
el,
Mustez
kiszabadítja;
t
nem
pincébe,
A
vonásához.
feltalált
eszközölnie
;
Mustez
a
két zárja fel-
hogy a maga és a két
szökevény számára élelmiszert vigyen és Ilona és GyulafFi közt köz-
—
mindezen változtatások nagyon ügyesek, minthogy a cselekvény bels zártságát célozzák és jellegüket ille-
vetítse az üzeneteket,
tleg egyáltalán nem külömbznek a Persze számos oly jelenet
is
történeti tényektl.
van e
mben,
melyet Roth egészen
önállóan költött vagy saját megfigyelései alapján
írt le
(pl.
a boros
hordóval való jelenet), valamint olyan is, melynek alkotására más költ volt befolyással (pl. annak a leírása, hogy Mustez csónakjában megmenti a grófnt, míg Forgách a parton vágtat mellettük, Schiller
„TelP-je
felvonásának hasonló jelenetére emlékeztet).
I.
6.
Roth
Johann Zabanius, Sachs von Harteneck.
fmve,
a „Johann Zabanius,
„politikai regény" ívenként jelent
1846.
1845., •)
V.
ö.
és
1847.
S. Q.
III.
4.
évi
meg
Sachs von Harteneck"
c.
12-edrét kiadásban mint az
Transsilvania,
ill.
Siebenbürger Boté
324—329, ahol a Forgáchtól Mallendorf emberei
szHinára kiállított menedékéével eredetije
is
közölve van,
—
62
—
idközökben els a nevezett lapok 1845 augusztus
ingyenmelléklete. Sajnos, az egyes ívek nagyon hosszá jelentek meg, úgy hogy az
19-én megjelent 65. számának, a 31. és utolsó az 1847 augusztus
szám melléklete
12-i 63.
1847-ben ezeket az íveket könyvvé
volt.
kötve hozták forgalomba. Hogy hány példányt nyomathattak, nem
tudom. Jelenleg valószínleg csak nagyon kevés példány van meg. A regény rövid tartalmát Porsche adja „Harteneck alakja a
magyar
A
és erdélyi szász költészetben"
regény
tisztán
történeti
értekezésében.
c.
anyaga
^Geschichte der Siebenbürger Sachsen" der
vaterlándischen
Geschichte"-ben
bennfoglaltatik
szintén
rövid fejtegésben Porsche emiitett értekezésében,
továbbá Teutsch
mvében,
c.
*)
a ^Bilder aus
Schullerusnak
és
„Michael
Albert"-rl szóló monográfiájában, 2) valamint nagyon részletes kidl-:
„Harteneck und die siebenbnrgischen
gozásban Zieglauer Ferdinánd
:
Parteikámpfe seiner Zeit"
mvében,
c.
hol
minden elsleges
forrás
adva van. Roth már ismerte és figyelembe vette az összes forrásanyagot, melyet Zieglauer felhasznált, de nemcsak ezt, hanem oly forrásokat is, melyeket Zieglauer és a többiek már nem tudtak felkutatni. bír.
És így Roth Zieglauer számára több helyen
Harteneck
felelete a „Declaratio
forrás értékével
hungaricae et siculicae nationum
ad saxonicam nationem die 19. Maji 1702''-re másolatban Roth eltt feküdt,
úgy hogy abban a helyzetben
volt,
hogy számos szakaszt
még másolatot sem találhatott, úgy Épúgy közölheti Roth Harteneck fel-
közöljön belle, 3) míg Zieglauer
hogy Rothot kell idéznie.*) melyek az országgylés 1703 március 3-i ülését írják le, melyek szerint Bethlen a szászok kijelentése után, hogy visszavonják egy Bécsbe küldend követség elindulásához adott beleegyezésüket, így kiáltott fel: „Sachs ruinemus! Super isto dum fuerimus victores, vincemus Saxones!", míg a késbbi történetírók ezen feljegyzéseket nem találhatták meg, úgy hogy Zieglauernek és Teutschnek Roth után kell igazodniok.^) Hogy Roth ily leírásai, eltekintve attól, hogy mily szerepet
jegyzéseit,
i
játszanak a regényben, megérdemlik, hogy forrásokként értékeljük és
azoknak elismerjük ket, amellett ')
köt.
I.
S. V.
195.
anyag
22. s k.
—
P.
34.
—
»)
Gesch.
a.
H. a. 3-12; T. S. G. II. 1—29; Nagyszeben, Krafft 1895, 190.— 197. 1. ») S. V. H. 287—295. *) Z. H. 274 s k. »)
I.
P. H.
szól az olyan történeti
H. 274
s k.; V. ö. Z.
—
Bilder
a. d. vaterl.
Gesch.
Sch. M. A. 142.-146.
H. 183; T. S. G.
i
i
II.
27.; Bilder
a. d.
vaterl.
— a tényállásnak megfelel
ill.
63
—
•
szószerinti átvétele,
melynek elsleges
forrásai még megvannak. így a fenntemlített declaratiót Roth szintén felhasználta és közölte belle a leglényegesebb részleteket ^) A 13. fejezetben Roth közli Bethlen „Columba Noe" c iratának frészléteit;
2)
nagyon „ügyesen belefonta ket élénk elbeszélésébe", 2) t. i. el. Klausenburger peréhez Roth vagy
Bethlennel élszóval mondatja
a nagyszebeni ág. hitv. ev. káptalan jegyzkönyvét használta
fel, ^)
vagy valami ezen alapuló fejtegetést,
mint
cinkosainak és tanúinak
Roth a nagyszebeni tanács mely eltte feküdt.^) Eléged-
pl, a báró Brukenthalkönyvtár kéziratgyüjteményének 128. kötetében levt. s) Az Adam-per
vizsgálati
kihallgatását
jegyzkönyve alapján
közli,
jünk meg ezekkel a bizonyítékokkal ama feltevés helyességét illetleg, hogy Roth regénye mint tudományos forrásm is bír érahogyan annak tényleg el is ismerték.'') De nemcsak kitékkel
—
hanem másodlagos
zárólagosan elsleges,
forrásokat
is
használt,
ill.
Roth, így pl. kétségtelenül a „Johann Zabanius" c. cikket Seivert János „Grafen der sáchsischen Nation und Hermannvett tekintetbe
stádtischen Königsrichter" és
„Petrus Weber"
munkájában,^) a
c.
Hermannstadf-jából,^) Clausenburger, valamint Kinder
életrajzait Seivert
gischen Gelehrten"
„Johann Zabanius'
cikkeket Seivert „Provinzialbürgermeister von
c.
c.
mvében
1°)
Zabanius
Izsák
„Nachrichten
és végül Seivert
és
János,
von siebenbür-
„Hermannstadt"-
ról szóló cikkét. 1^)
A
történeti igazságot
Roth annyira
becsüli,
hogy
alig
mer az
anyagon céljának megfelel változtatást eszközölni, mihelyt az történetileg megbízhatóan maradt reánk. Ahol mégis eltér a történeti tényektl, ott csak lényegtelen dolgokról van szó. így Lorenz Mihály kertész, Ádám János gyilkosainak egyike, 30 helyett nála50éve8,")mert így felntt leánya lehet, és »)
S. V.
H. 283—287;
«)
S. V.
H. 163-170.
ebbl néhány az
v. ö.
elbeszélésben használható
Z. H. 265.
»)
Z. H. 23.
*)
Tom. VII (G) de annis 1691—1697. pag. 294
6)
V.
ö.
Z.
H. 296.
«)
V.
ö.
Z.
H. 401.
')
Z. H. 23; Sch.
8)
ü. M.
9) S. •0)
S.
4.
M. A. 157.
421—424.
334
s k.
Q.
II.
N.
48-50; 218
") U. M. '')
III.
S. V.
I.
H.
4.
4. 2.
s k.; 495-499.; 506-511. 397-407, különösen 399.
s k.
—
64
—
mint a gyilkos leánya Dorottya vlegényén elkövetett gyilkosságot. Igaz ugyan, hogy Roth a tanács jegyzkönyvében 30 helyett egyszeren hatásos összeütközés keletkezik:
nem képes
feljelenteni a
50-et olvashatott.
Ha Harteneck
kivégeztetését
míg ez a valóságban délután 3 órakor
teszi,')
ezt valószínleg azért tette, mivel
déleltt 10 órára
történt,
akkor a költ
mvészi szempontból helyesebbnek
hogy Harteneck lelki tisztulását már az elz napon befejezze, úgy hogy felüdít álom után nyugodt lélekkel léphetett a veszthelyre az új nap verfényében ha pedig Harteneck n)ár az utolsó álma eltt lemondott az életérl, akkor bizonyára bajos lett tartotta,
;
volna, a kivégzés napját Harteneck lelki állapotára nézve mvészi követelményeknek megfelelen eseményekkel kitölteni persze itt is szintén az lehetséges, hogy Roth oly elttünk ismeretlen forrást
mely a
használt,
költ
10. órát
említette.
Rabutinnal és Bethlennel a
végignézeti ablakaikból Harteneck .kivégeztetését,^) míg a való-
ságban azt
nem
nézték végig; jelenlétük (kivált Bethlen felkiáltásával,
Harteneck köszönésével és Rabutin bólintásával, valamint Rabutin és felesége közt a kivégzés után
sabbá
teszi
következ
rövid jelenettel) hatáso-
is elttünk mely Rabutin és Bethlen jelenlétét
a helyzetet, de lehet, hogy Roth ez esetben
ismeretlen forrást használt
fel,
tévedésbl említette. 3)
Roth ugyanis általánosságban
irtózik attól,
hogy a hatás kedvéért
valami történetileg ismert tényen változtasson,
még pedig annál
Inkább féltudást alkalmaz, amely az értelmezésnek szabad teret enged és mégis a inkább, minél
fontosabb a szóban
forgó
dolog.
hatást célozza. így pl a legexaktabb történettudós arckifejezésével mondja az Írásokról, melyeket a kevéssel Harteneck kivégeztetése
eltt Rabutinhoz érkez futár hoz Bécsbl és melyeket Rabutin csak
Harteneck kivégeztetése után olvas kívül senki
el,
hogy „tartalmukat Rabutinon
sem tudta meg."*) Ugyanezen okból szorgosan
kerüli,
hogy önkényesen beleszjjön psychikus motívumokat, amikor
fel-
tevésükhöz szükségképen történeti tények kellenének. így pl. Erzsébet csak sejti, hogy Harteneck féltékenységét E- zsebet és Klausenburger
gyrinek gálta
azonossága kelti
fel,
és
hogy Harteneck közelebbrl
azok azonosságát, ami mellett az a körülmény
Erzsébet
gyrje
vizs-
hogy
eltnt; „ich habé jedoch hierüber nie Gewissheit
')
S. V.
H. 463. 472.
»)
S. V.
H. 475.
s)
Z.
*)
S. V.
H. 466.
szól,
2.
H. 483.
s k.; 479. s k.; 482. s. k.
jegyzet.
— eriangen können", jegyzi Szt. Palinak Harteneck
meg
—
65
nála Erzsébet.') Erzsébet kedvesének,
titkára,
Körtvélyesi által történt meggyil-
koltatása elmondásánál kétségben hagy, vájjon Harteneck állott-e a
csak megjegyzi, hogy Harteneck csodálatos buzgó-
tett hátterében;
tudta megmenteni a gyilkost a halálra
sággal
más hasonló
példát
is
itéltetésti.^)
Még
lehetne felhozni.
szemben való nagy hség és az a törekvés, hogy a szabadon kigondolt romantikus mellékanyag eme
A
történetileg
hitelessel
történetileg megállapított anyagot ne sértse, jellemzi tehát a regényt.
A szabadon
kitalált alakok, mint Ida grófn és szolgái, Szabina, Junghans diák és a porkoláb feleségének alakja stb., valamint minden esemény, mely velük összefügg, könnyen felismerhetk, mint a költ képzeletének szülöttei. Ezeket nagyrészt Scott ^) és tán más költk hatása alatt költötte; pl. azt az ötletet, hogy
Dorottya,
„Bekenntnisse einer SOjáhrigen Matrone" c. fejezetet melyben egy lelki kifejldését tárja föl, Goethétl ki a „Wilhelm Meisters Lehrjahre" VI. könyvében a ,Bekennt-
a regénybe
n
beillessze,
vette,
nisse einer schönen Seele^-t is
közli
„Bekenntnisse"
Goethe-féle
a
annak még tartalmára nézve
;
egyes
vonásai
voltak
hatással,
mind a két mben a vallási elem nagyon is hangsúlyozva van, mind a kettben a hsn mint gyermek egy fiút szeretett, aki pl.
korán meghalt
stb,
Dle Nonne aus den Karpathen.
7.
A „Nonne
aus den Karpathen"
c.
történeti novella Benigninek
1846-ra kiadott „Siebenbürgischer Volkskalender"-jében jelent (68
— 101.
tehát
1.),
már 1845 szén. A
talommutatójában Roth
teljes
meg
novella a kalendárium tar-
nevével van jegyezve.
A
cselekvény
1510-ben játszik.
Mikor Jaxit, egy oláh nemesember, a hitetlenek ellen vívott hazatér, szülházát és faluját feldúlva, anyját pedig apácaruhában találja az egykori ház pincéjében. Anyja itt megvárta
küzdelembl
hogy kövesse. Néhány nap múlva apácakolostorhoz honnan magukkal viszik Athanáziát, Jaxit húgát. További vándorlás után az anya megáll az Olt partján és elbeszéli Jaxitnak, hogy mi történt. Athanázia jegyese volt egy Balaresio nev oláh és felszólítja,
érnek,
»)
S. V.
»)
S.
*)
V.
V. ö.
H. 408. 418.
H. 448. jelen értekezés ÍT1, C. részét.
—
66
—
nemesembernek, de minthogy a férjhez menéshez még fíatal volt, vártak az esküvvel. Ekkor megismerkedik vele bukaresti udvarában Michne, Oláhország fejedelme, éa heves szerelemre gerjed
még
iránta.
Balaresiót röviddel
a tervezett
esküv eltt mint
követet
Mikor pedig ez és Barbey, Athanázia atyja, Michne eme sakkhúzásának ártatlanná tételére Athanáziát Balaresio
Konstantinápolyba küldi
Michne egy
távollétére egy apácakolostorba viszik,
hogy eltévedt és
alatt,
éjjeli
szállást kér,
este,
azon ürügy
behatol a kolostorba és
éjnek idején beront Athanázia cellájába, melyet csak másnap hagy
el.
Barbey értesül a leányán elkövetett gyalázatról, rögtön arra kényszeríti,
hogy tegye le a kolostori fogadalmat és értesíti Balaresiót a történtekrl. Ez a török nagyvezértl az egész országban gylölt és a magyar királlyal politikai tárgyalásban álló fejedelem ellen sereget eszközöl ki, melynek élén közeledik, míg Barbey az országot lázítja fel
a zsarnok
bl len
Michne elhatározza, hogy Magyarországba menekül,
elbb meg
akarja magát bszülni Barbeyn és egy csapatával annak nemesi kúriáját és faluját. A falu lakóit legyilkoltatja, csak Barbey felesége, Jaxit anyja marad életben ni tisztessége árán. Barbey és Balaresio üldözik a menekül fejedelmet, de buzgalmukban nagyon is elresietnek, kíséretük elmarad, és mikor utolérik Michnét, trbe csalva elesnek a túlervel szemben. Michnének sikerül Nagyszebenbe menekülnie. Jaxit megesküszik anyjának, hogy nem nyugszik elbb, míg ki nem ontotta Michne vérét. Atyjának még hat barátját magával hozza, csupa vojvodát, vagyis oláh fnemest, és velük Nagyszebenbe lovagol, hova anyja elrement heten hajlékot Athanáziával. A város közelében egy malomban kapnak és várják, míg Jaxit anyja hivatja ket, ki a Sag-utcában
de
feldúlja
k
Barbey özvegye ravaszul eszelte ki boszuArra kényszeríti leányát, hogy úgy álljon fel vele az utcán,
lakik egy tervét.
kis házban.
hogy meglássa megtörténik,
t Michne,
ki
minden reggel a templomba megy. Ez Az anya felszólítja
a fejedelem felismeri Athanáziát.
még
Michnét, hogy ha
egyszer akar beszélni a leánnyal, jöjjön este
8 órakor a Sag-kapu elé
De az anya és
mint az anya
attól fél, hiszi,
hogy Athanázia,
akkoriban
is
ki szereti a fejedelmet,
inkább saját akaratából mint
kényszerítve adta oda magát neki, és aki a találkozásnál sem tudta vele
szemben szerepét
Ezért otthon hagyja
jól eljátszani, esetleg elárulja
és egyedül
megy
az egész tervet.
a megbeszélt helyre azzal a
szándékkal, hogy a fejedelmet becsalja a malomba. De alig marad
magára Athanázia,
ki
akkor ugyan nem adta oda magát önként a
—
67
—
'^ '
fejedelemnek, de azóta tényleg szereti, máris
megmentse. Útközben jön,
sóhajt
bár nyolcat
felemeli és
elesni,
„emberszeretete gyzedelmeskedik a vad gerjedelmen".
üt az óra,
A
és egy alakot lát
hall
hogy Micbnét Micbne ép arra
elsiet,
„a városháza alatt" elájul.
De egy lámpa fényénél lakására viszi. Másnap reggel Jaxit
legközelebbi házba akarja vinni a leányt.
megismeri t, és most már saját anyja, aki gyanítja,
hogy Athanázia figyelmeztette a fejedelmet, a
hét vojvodát a városba hozza és meghagyja nekik, hogy a Priester-
torony mellett lessék
Mikor
meg
ha kijön a templomból.
a fejedelmet,
mint rendesen, oda indul, Michne
ez,
felesége,
ki
megtudta
Athanázia jelenlétét és a fejedelem eljárását, maga elé hurcoltatja a leányt és embertelen módon kínozza. Üti, lábbal tapossa, egy gombostvel összeszurkálja arcát, ajkait, orrát, állát és homlokát, szúrást szúrás mellé, míg felismerhetetlen lesz, azután letépeti ruháját fels testérl és fokozódó kegyetlenséggel összeszurkálja karjait és keblét
is.
tud kiáltani. szurkálást,
kendt gyömöszöltek, úgy hogy nem De mikor a fejedelemasszony egyszer abbahagyja a
Athanázia szájába
Athanázia kirántja szájából a
kendt
és
kegyelemért
Mikor azonban a leány könyörg tekintetével a hiénává vált asszonyt a maga szép szemére figyelmezteti, ez azokat is kiszúrja. A hír, hogy férjét meggyilkolták, véget vet embertelen
könyörög.
Amikor a fejedelem a templomból jövet a PriesterA hét vojvoda menekülni iparkodik, de a Sag-kaput már bezárva találják s erre egy házba menekülnek, melyet eltorlaszolnak, de a küzdelemben elesnek. eljárásának.
torony alatt át akart menni, Jaxit leszúrta.
utolsónak
Jaxitot találja
meg
útját.
kívül eltemetik, Orsolya-) rendi
teríti
le
egy puskagolyó,
A következ napon
mely egy ablakon
át
a hét vojvodát a városon
Michnét pedig nagy pompával a domokos- (most templomban helyezik örök nyugalomra. Athanázia
két nap múlva egy polgárházban belehal sebeibe. Jaxit anyja pedig
visszavonni ellenére,
A Seivert
hazájába,
belsleg
megelégedve
a
szerencsétlenség
melyet boszuja gyermekeire hozott. novella forrását talán kizárólag, de
Michne meggyilkolásáról
szóló
minden
esetre
leírásában
els sorban
kell
látnunk,
mely Agnethler János életrajzának frészét teszi.') Ami ott az eseményrl olvasható, azt a novellában egészen híven átvéve találjuk meg. Seivert közli pl., hogy Michnének 1510 március 12-én, mikor a kathedrálisban tartott istentiszteletrl jött és a Fleischer-utcába akart hazamenni, a Priester-torony alatt kellett átmennie; >)
S. Pr. B.
17-20 (=
S. Q. II. 2.
171-174).
hogy
—
—
68
nagyszámú kísérete, „bízva a biztonságban" fegyvertelen volt hogy Michne meggyilkolása után „véres tumultus" és ,,a polgárok lázadása" keletkezett; hogy közben hét vojvodát megöltek, és hogy ;
Jaxithot
lakásán" utolsónak ltte
,jSaját
egy polgár az ablakon
le
keresztül; végül, hogy Michnét a szent kereszthez címzett domokos-
templomban temették
i-endi
el.*)
Amivel több anyag van a novellában^ mint Seivert leírásában, az valószínleg Roth találmánya. Seivert nem említi Barbey, Balaresio
Athanázia nevét,
és
az
összes
konfliktusok
sincsenek
kidolgozva, melyek Roth szerint elzményei a gyilkosságnak, csak azt
meg
jegyzi
egészen
röviden,
hogy
Michne
megbecstelení-
nvérét, és Jaxith nem bírta elviselni e gyalázatot. Michne felesége sincs felemlítve Seivertnél, hasonlóképpen hiányzik a kínzási jelenet, valamint Michnének a Sag-kapu elé való citálása is. Roth számára közelfekv volt, hogy Jaxit szörny tettét körülményesen- megokolja, valamint hogy a meggyalázott nvért cselekvleg szerepeltesse és mint tragikus személyt hagyja meghalni. Ez a célja könnyen vezethette a mese ép Seivertnél hiányzó tette Jaxith
vonásainak,
ill.
alkotó részeinek kigondolására. Jaxit tette erkölcsileg
nem csak a nvérén ejtett gyalánvére vlegényének halálát és az anyján elis megboszulja, és még sokkal érthetbbé
sokkal indokoltabbnak látszik, ha zatot,
hanem atyjának
követett válik,
és
becstelenséget
ha Barbey
felesége, a meggyalázott leány anyja áll
mint fana-
hogy Athanázia szereti a fejedelmet és figyelmeztetni akarja t, ennek alkalma nyílik arra, hogy cselekvleg lépjen fel és megmentse a leányt, hogy „az emberszeretetet vad szenvedélyén gyzedelmeskedni" engedje és ezáltal elttünk valamivel rokonszenvesebbé legyen míg a leány, azáltal, hogy mint tikus
bujtogató
mögötte.
Azáltal,
;
Chimene Corneille
bnt
követ
el,
a gondolatra,
„Cid"-jében
szereti
gyilkosát,
atyja
erkölcsi
melyért a költ tényleg túlságosan bnhdteti. Arra
hogy apácának léptesse
fel,
talán az 1844-i „^"8^-
burger Allgemeine Zeitung" mellékletében az oláhországi és moldvai kolostorokról megjelent cikk vezette rá,
Rothnak a moldvamegjegyzéseinek
is 2)
Roth
nem
a
novellát
és
oláhországi
(Ebbl egyszersmind írta
mely,
úgy
kolostorokról az
is
látszik, alapja
szóló
általános
következnék, hogy
1844 eltt).
Az itt eladott megfontolások arra a feltevésre vezetnek engem, hogy Roth csak Seivertnek Michne esetérl szóló leírását használta N. K. 95 („Kathedralkirche"); 98
»)
V.
*)
N. K. 77. 79.
ö.
s k.
—
69
és az elbeszélés alkotó részeit,
fel
zanak,
esztétikai
Seivertet
melyek abban a leírásban hiány-
Hogy Roth Csak
okokból szabadon kigondolta.
használta
levéltár erre
—
nem
és
fel
a nagyszebeni
városi
nemzeti
és
vonatkozó okmányait, a régibb krónikásokat és tör-
hogy Roth hsét épúgy mint Seivert csak Jaxitnak nevezi, míg a többi épen említett forrás-
ténetírókat, az szerintem abból következik,
ban mindenütt Demetrias Jaxit néven fordul el.
Ha Roth
^)
esetleg
ezeket a forrásokat felhasználta volna, bizonyára a Demetrius nevet is
említené, és
nem
lenne oka arra, hogy szándékosan tegye ennek
ellenkezjét, kivált mert különben sokat ad
arra,
hogy lehetleg
minél több pontos történeti adatot közöljön. Csak a Barbey, Bala2) nevének említése, melyek sem Seivertsem az elttem ismeretes forrásokban nincsenek meg,^) tünteti
resio és a Kosia kolostor nél, fel
hogy Roth Seiverten kívül talán mégis használt
lehetségesnek,
melybl
valami más forrást,
ezt vagy azt a vonást meríthette.
De
én ezt valószíntlennek tartom.
8. Die
Schlacht auf
dem
Brotfelde.
Mindjárt az általa szerkesztett 1846 évi Transsilvania els számában kezdi Roth „Die Schlacht auf dem Brotfelde* c. hazafias novellájának közreadását. Ezt nemcsak terjedelménél, hanem bels mivoltánál fogva is inkább regénynek kellene nevezni, minthogy a fszereplk fokozatos fejldését vagy átalakulását a küls események hatása alatt, de bels tulajdonságaiknak megfelelen
mutatja be, és mivel a szerkezet sem elég szoros egy novella számára. (T.
A
1846.
4.— 172.
1.;
123 hasáb, 13-mal több mint a „Pfarrhof^)
novella a végén Roth
teljes
nevével van jegyezve.
A regény fhse Hecht (Csukás) György, aki a szász nép kedvenc alakjai közé tartozik. Roth, úgy látszik, az els, ki szépirodalmi hsévé tette. Késbb Maimer Márton dicsítette Hechtet
m
•)
nézetem
Hogy ellen,
Seivert Jaxithnak, Roth pedig Jaxitnak írja a nevét, nem szól mert Schesáusnak Sei vertnél idézett helyén szintén Jaxit a neve,
és azonkívül Roth a h-t mint régi helyesírás jelét szándékosan hagyhatta eL 2)
N. K. 84.
'*)
V.
ö.
a nagyszebeni városi és szász nemzeti levéltár 129, 130, 132
okmányait 1510. évbl.
— Oláh,
Hungária, Lib.
cap. XII. §. 4. Ed.
számú
Vindobonae
— Sigler, Chronologia rer. Hung. pag. 64 Belii apparatu ad — Felmer, Hist. — Miles, Siebenbürg. Würgengel, Nagyszeben 1670.
1763. pag. 57.
Hung.
I.
7.
Transsilvaniae 130. silvaniae.
hist.
in
1.
I.
és Eder, Observationes criticae et pragmat. ad. hist. Trans-
Nagyszeben. 1803. 178
1.
:
—
70
—
egy románcban, 1) majd Teutsch Traugott kissé széles, de nagyszabású és nagyvonású, szép és derék regényében ;^) ennek anyaga számos elemmel és motívummal bír, melyek hasonlók a „Schlacht auf
dem
sokkal.
Brotfelde"-éihez, azonban lényegesen mélyített vonatkozá-
A feltn
hasonlóságot bizonyára a véletlennek kell tulaj-
donítanunk, minthogy Teutsch Roth e novelláját kijelentése szerint
sohasem olvasta. 5) Lássuk a novella tartalmát Jánost, az 1476-ban Nagyszebenben kivégzett Rotbergi Gráf Péter polgármester fiát szerzetesnek szánták. A domokosrendi koRoth Benedek volt nagyszebeni királybíró testvére hogy Jánost egykor mint a rend derék tagját fogja látni. De János szereti Klárát, a számzött Roth Benedek leányát, aki érzelmeit viszonozza. Erre az apát, ki megkedvelte Jánost, Roth felesélostor
apátja,
reméli,
gétl megkéri Klára kezét János számára. Ekkor azt kell megtudnia, hogy az anya Hecht Györgyöt tekinti jövendbeli vejének. Az apát testvére nevében tiltakozik ez ellen, mert Roth Benedek és a Hecht család közt ellenséges viszony van. György atyja szerette ugyanis Klára anyját, és ez kényszerítve ment nül Roth Benedekhez másrészt Hechték, kivált a fiatal, meghiúsították Rothnak Mátyás király ellen irányuló törekvéseit. Klára azonban anyja nagy bánatára visszautasítja Hechtet, mire ez mélyen megsértve visszavonul, anélkül azonban, hogy megszakítaná a Klárával és anyjával való jó viszonyt, minthogy megfogadta atyjának, hogy oltalmában fogja ket részesíteni. St annyira nemeslelk, hogy Jánost fegyverforgatásra tanítja, miben János barátja, Trautenberger Konrád támogatja t. Hechtnek Klára iránt érzett szerelme lassanként barátsággá alakul miközben lassanként megszereti Gertrudot, keresztatyjának. át, Frank Valentin aranymvesnek leányát, ki iránt csak barátságot ;
Gertrúd kimondhatatlanal szereti Hechtet, de sokkal nemesebblelk, hogysem azt mutassa, mert azt hiszi, hogy Hecht szíve mégis Kláráé, és hogy még mindig lehetséges, hogy bellük egy pár legyen. Hogy Hecht közelébl eltávozzék, Gertrúd Budára vélt érezni.
atyját,
kiséri
a
királynak *)
ahol ez az
megvételre
Georg Hecht.
egész
országban híres ékszereit akarja
felajánlani.
Hecht néhány polgárral
Sáohsischer Hau.sfreund.
18(j2.
56
s k.
1.
(új
és
nibelungi
strófában). 2)
Georg Hecht. Romaii
au.s
der Vergangenheit der Siubeubürger Sachsen.
Nagyszeben, Krafft V. 1893. ')
„Die Novelle ,Die Schlacht auf dem Brotfelde'
ist
mir nie zu Gesicht
gekomoien". 1912 október 2-án kelt hozzám intézett levelében.
—
.
—
71
_
.:-:;
:
:
•..".
aggódva utána lovagol Franknak és kísérinek, minthogy Omlás vidékét épen bizonytalanná teszik a cigányok. Tényleg egy cigánykaraván kezei kzött találja, de megmenti ket, ép
zsoldossal
mikor
Gertrudot
akarják
„cigánykirály "-hoz
a
De még mindig nem
Gertrudot rábírni,
lehet
Nagyszebenbe, részben mert
nem
adni.
feleségül
hogy
visszatérjen
akarja egyedül hagyni atyját, rész-
ben mert Hecht megpillantásakor újból meggyzdött „szíve gyengéígy Hecht újból elválik tle, abban a hitben, hogy valószínleg valami budai ifjú után vágyódik.
jérl",
id múlva
Nagyszebenben híre megy, hogy a törökök közelednek a Bánáton keresztül. Egy önkéntes csapat Hecht vezetése alatt a sereget gyjt Báthori István vajdához siet. Csak Klára bíztaRövid
tására lehet Jánost rábírni, hogy velük menjen, mert
évekig tartó kolostori nevelés hatása alatt a fegyverforgatásban. jék.
Hecht
áll
és
nem
még
egészen az
eléggé gyakorolt
Még gyáva arra, hogy komoly küzdelemre vágyód-
látja ezt és azt tanácsolja
Klárának, ne bírja rá Jánost a
velük való vonulásra, de hasztalan. Mikor János Konráddal jelentkezik,
Hecht nem meri t visszautasítani, hogy ne tnjék fel úgy, mintha Jánost a dicsség mezejétl távol akarná tartani. Annál kevésbbé teszi ezt,
minthogy Klára
és
Konrád, ki szintén szereti Klárát és csak János
iránt való barátságból
mondott
le róla,
egészen boldogtalanok, mikor
János nem akar az önkéntesekkel a harcba indulni. Konrád megigéri Klárának, hogy Jánosra a csatában rködni fog. Ezután a politikai
viszonyoknak általános leírása következik, majd részletesen a kenyérmezei ütközeté.
A
csata után, melyben Hecht kitüntette magát, mint
foglyot találja Hecht a török táborban Frankot és megtudja tle,
egy Michaloghlu a hegység és ép
nev menekül
felé vágtatott.
akkor
éri utói
hogy
török magával hurcolta Gertrudot és
Hecht utána
siet a
a törököt, mikor ez
meghatározott irányban
meg
aki trével kétszer súlyosan megsebesítette
akarja ölni Gertrudot,
t.
Még jókor
leüti
a
törököt és megmenti Gertrudot. Mivel azonban ezt a török szintén súlyosan megsebesítette, a leányt Szászsebesen kell hagynia, míg Hecht
most csapata élén mint gyztes bevonul Nagyszebenbe.
Itt
kitnik, hogy
János és Konrád megszöktek az ütközetbl. János a magisztrátus foglya, és halálra kellene
t
ítélni,
Hecht kérésére azonban János
harciatlan nevelésére és ifjúságára való tekintettel az ítéletet szám-
zetésre változtatják. kapujáig akarná mellett
vezeti
el,
Hecht azt
kisérni,
színleli,
mintha az
ifjút
a város
de valójában a domokosrendi kolostor
melybl megbeszélés
Jánost a rend számára követeli
vissza.
szerint
ellép az apát és
Konrádot,
ki
távol
van,
— szintén
számkivetik.
-
A valóságban azonban csak János menekült hogy visszahozza, de közben megsebesült. Mikor Klára megvetleg
gyáván, Konrád pedig utána
el
72
négy törökkel összetzött és
sietett,
mint szkevény önként jelentkezett Néhány hónap múlva Konrád egy hegyen, melyrl szülvárosára néz, mely t számzte, a szintén számzött Roth Benedekkel találkozik. Konrád még egyszer szeretne Klárával beszélni, hogy megmondja neki, hogy nem volt gyáva. Roth Benedek utasította el magától Jánost, ez
a magisztrátus eltt.
megigéri neki leánya kezét, ha elkiséri
t Lengyelországba és ha soha-
sem fog Mátyás királyért küzdeni. Konrád beleegyezik. Erre mindketten belopódznak a városba és eljutnak Roth házába. Most mégismerkedünk Roth élete történetével, kivált Mátyás király elleni törekvéseivel. Felesége
meghal
férje
kiméletlen eljárása következtében, ki
magával akarja vinni. Felesége halálos ágyától Rothnak Hecht figyelmeztetésére Konrád kíséretében el kell hagynia a házat. Minthogy sehol sem tudnak megszállni, Hecht házába menekülnek, leányát
ki
néhány nap múlva kivezeti ket Nagyszebenbl. Roth elcsodál-
kozik Hecht nemeslelküségén, de megmarad dacos álláspontján és nincs köszön szava Hecht számára. Hecht igyekszik meggátolni, hogy Roth magával vigye leányát a nyomorúságba, de ez Jánost, most Coelestin testvért, kit Hecht Konrád kérésére elhivat, elküldi
Klárához és megüzeni neki, hogy este siessen Talmácsra, hol atyja és
Konrád várni
János
János nagy
fogják.
tanúsított
iránt
Klára
rideg
rezignáció val
belenyugodott
ban marad. S így Klára atyjával
A
idközben keservesen megbánta de most már kés.
bánásmódját,
abba,
hogy a kolostor-
Konráddal útnak indul. következ év egy nyári vasárnapján Hecht megüli lakodalmát
Ekkor
Gertruddal.
egy
török
és
lovas,
aki
a
városba
vágtatott,
Coelestin testvérrel megüzeni neki,
hogy a törökök közelednek és nemsokára Nagyszeben eltt lesznek. Ez a lovas-Konrád, ki törökké lett, mert Klára, ki atyjával és Konráddal együtt török fogságba bég háremjében van fogva.
Roth Benedeket szabadon bocsátották, és az Lengyelországba ment. Hecht azonnal félbeszakítja esett,
a
Ali
menyegzi lakomát, a
várost védelmi állapotba helyezi és az ismét
A szk
törököket a vöröstoronyi szorosban utóiéri.
visszavonuló
A
szorosban a törökök közt iszonyatos vérfürdt rendeznek.
szoros
vannak szász és oláh parasztok és sziklákat gurítanak és dobnak le a trökökre, kik vakon rohannak elre. A szoros egy helyén azonban legyzhetetlennek látszó akadály tornyosul eléjük a szorost sziklákkal és kidöntött fatörzsekkel eltorlaszolták, és Konrád és János, magaslatain
is
;
— utóbbi
73
—
-V".
rnbában, egyik kezében kereszttel, a másikban
szerzetesi
A
lándzsával védelmezik e bástyát.
ifjú
a szász és oláh parasztok
Most
Ali
Elhurcoltatja Klárát és elkészületeket
bég cselhez folyamodik.
Ekkor János
tesz felakasztására.
két
Minden ostromot visszavernek.
élén oroszlánként küzd.
és
Konrád leugranak a
sáncról,
hogy Klárát megmentsék. A parasztok, kik nem tudják, hogy miért ugranak le vezetik, követik ket. így a török sereg egy részének sikerül elmenekülnie. Coelestin és
Klárát néhány nap múlva
közs
Konrád elesnek a viadalban, míg
sírjukon élettelenül találják. Hecht
pedig Nagyszeben egész lakosságával végig ünnepli lakodalmát.
Vegyük most szemügyre a forrásokat, melyekbl Roth a novella Magának a kenyérmezei csatának leírásánál Roth Bonfiniust követi ^) vagy egy belle folyó leírást. A
történeti anyagát merítette.
kenyérmez fekvésének pontos szemléletén alapulnak.
A
adatai
*)
a vidék
és
saját
leírása
többi történeti tény és a történeti személyek
számára a forrásokat kétségtelenül Seivert János „Kurze Geschichte der Provinzialbürgermeister
von Hermannstadt"
és
„Grafen
sáchsischen Nation und Hermannstádtischen Königsrichter"
néhány helyében
kell látnunk,
c.
der
mvei
még pedig Roth Benedek, 3) Háhnleín
László*) Rotbergi Gráf Péter,*) Altenberger Tamás,^) Hecht Györgye)
Werder György'') életrajzaiban. Roth Seivertet követi, amennyiben Roth Benedek 1466-ban királybíró és Rotbergi Gráf Péter polgármester,^) ép úgy, mikor 1479-ben lépteti fel Háhnlein Lászlót mint királybírót és Altenberger Tamást mint polgármestert,^) végül, amennyiben Hecht György nála a kenyérmezei csatában nem mint és
szerinte
polgármester vesz részt (Seivert szerint ugyanis Hecht csak 1491-ben lett
polgármester
1.
S.
Pr, B.
14)
Roth tehát követi Seivert ezen
késbbi történeti kutatás téveseknek tüntet fel. Eszerint Roth Benedek nev szász királybíró, kit a költ, Seivertet követve, a lázadás leikévé tesz, nem is létezett, hanem „a forrásoknak adatait, melyeket a
pontatlan ismerete" szász grófot csinált Veres de Farnas Benedek
magyar nemesbl, aki egyik fszítója ')
Antonii Bonfini rer.
2)
Sch. Br. 95 s
»)
U. M. IL
*)
S.
»)
S.
3.
Hung
volt az
összeesküvésnek és
dec. IV. liber VI.
k.
294; megemlítve
S.
N. 223.
l.
is.
(= S. Q. II, 2, 164). Pr. B. 12 (=S. Q. II, 2, 166). Pr. B. 13 (=S. Q. II, 2, 167). Pr. B. 149 (=S. Q. II, 4, 341). Pr. B. 10
«)
S.
')
S.
»)
V.
ö.
Sch. Br. 149 és S. Pr. B. 10.
»)
V.
ö.
Sch. Br. 78, 2, 2; 141,
1,
4 és
S.
Pr. B. 10; 12.
—
—
74
aki tényleg Lengyelországban halt meg, ahová menekült.^) Azonkívül
Hecht már polgármester szászok
segédcsapatait
mikor a kenyérmezei ütközetben a
volt,
vezérelte.^)
Szemmelláthatólag
bizonyítja
különösen három hely azon állításomat, hogy Roth Seivert munkálataira
támaszkodott
1
:
Gráf Péter öröksége
Az a
.
hogy Hortobágyfalvát, mely
tudósítás,
Mátyás király Gráf kivégeztetése után
volt,
nev
elkobozta, de nemsokára visszaadta Gráf feleségének és János fiának;')
—
A domokosrendi
2.
—
utcában 1774-bl;*) („Laube"-járól) szóló
De
kolostor építésének elbeszélése a Salz-
Az aranymvescéh
3.
eladási
csarnokáról
megjegyzés,^)
st nagyon
lehetséges,
forrásokat
is
Benedekrl
és családjáról
használt
is valószín, hogy Roth még más melyekbl Hecht Györgyrl és Roth fontos adatokat merített. Ennek feltevésére
fel,
kénytelenek vagyunk, az
történeti megbízhatósága miatt,
ha
ily
határozott állítást találunk (Roth Benedekrl): „Einer reichen und
angesehenen
Hermannstadts angehörend, (!) und am Hofe der ungarischen Könige zugebracht und hier mit vielen máchtigen Mánnern des siebenbürgischen Adels Verbindungen angeknüpft."^) Vagy talán egyszeren Bonfínius egy megjegyzése lenne ez állítás alapja, melyben ezt olvassuk Benedictus Rufus (= Roth)-ról „opibus et auctoritate juxta potens"?') Ifjúkori utazásokról, a magyar udvarnál erdélyi mágnásokkal való összekötetések szövésérl itt nincs szó, talán egyszeren reconstructio lenne ez a liber 1. decadis IV. idevonatkozó Familie
patrizischen
seine Jugend
hatte er
auf Reisen
:
—
többi szakaszából, melyeket bizonyára szintén figyelembe vett?
Feltn
—
hogy az egész novellában sehol sem nevezi meg Roth Benedek feleségének nevét, hanem mindig csak „Roth Benedek feleségé^-nek nevezi. Ez arra látszik vallani, hogy a használt forrásban
279.
pl.,
1)
V.
ö.
»)
V.
ö.
T. S. G.
133.
I,
—
Engel, Gesch.
ungr. Reichs
d.
1.
rész,
Die Schlacht auf
dem
III. köt.,
1.
Brotfelde 12.
1.
T. S. G.
134.
I,
— Már Roth
ütközetnek, mint
pl.
—
Alb. Ainlacher,
az 1840-i T. 58. és 59
nem
mondják, Roth tehát ezeket vagy »)
Sch. Br. 140, 2, 2
*)
Sch. Br.
Tamás
Dr.
idejében egyenként megjelent leírásai a kenyérmezei
4,
1; V.
;
v. ö. S. Pr. B.
Pr.
S.
ö.
számában, Hechtet polgármesternek
használta,
B.
vagy
11 (=
12 (=
S.
S.
feltétlenül hisz Seivertnek.
Q.
Q.
II. 2,
II,
2,
165)
166}
Altenberger
alatt. »J
György «) ')
Br. 23,
1,
Sch. Br. 149,
1.
Sch.
2;
v.
ö.
S.
Pr. B. 149
(=
S.
Q.
II,
4,
341)
Werder
alatt.
Bonfinii
i
Rerum hung.
dec.
Viennae 1744, pag. 424, columna
2.
IV".
hb.
T.
Editio
apud Joh
Paul.
Kraus
— nem
volt megemlítve Roth
75
—
^
Benedek feleségének neve,
mert neki önkényesen nevet adni. Végül meg kell említenünk az egyes
hasonlóságokat Roth
novellája és Teutsch Traugott regénye között. Mindkét
elször a királybíró leányát kit
mindkét
m
mindkét
mben
szereti,
azután az
Gertrudnak hívnak.
A
Roth nem
és
mben
aranymves
Hecht
leányát,
két leány közti ingadozása
cselekvénye számára jelentséggel
bír,
bár Hecht szívbeli
ügyeinek politikai tevékenységével való szoros összekapcsolása, ami j élessége
Teutsch regényének,^) Rothnál hiányzik. Klára Rothnál
Roth Benedek leányának neve, Teutsch regényében pedig Rotberg feleségének neve. Mindkét mben egy öreg aranymvesmester Hechtnek Gertruddal való házasságát nagyon szívesen venné; a novellában Frank ez, Gertrúd atyja, a regényben Grytten, Gertrúd keresztatyja. Mindkét mben ellenséges viszony van Hecht és a királybíró
tben
(Teutschnél: Rotberg, Rothnál: Roth) között.
Mindket-
a királybíró leányának (Margitnak Teutschnél, Klárának Roth-
ugyanaz a végzete: lemondás, korai halál. János Rothnál és Trostfried Teutschnél nagyon hasonlók úgy lelki mivoltukban, mint nál)
A
sorsukban.
domokosrendi apát (Roth Benedek
nyúl bele a cselekvénybe.
Rothnál,
fivére
munkában mint deus ex machina
Bárenfuss Teutschnél) mindakét
Rothnál Hecht segíti menekülésében a
Mindkét
királybírót, Teutschnél a királybíró egy korábbi párthíve.
mben
el
van mondva Hechtnek a törökökön a vöröstoronyi szo-
rosban aratott gyzelme. Egyéb analógia
is
található.
Ezen feltn hasonlóságok nagy számára való tekintettel azt hittem, hogy fel kell tételeznem, hogy Teutsch ismerte Roth novelláját. Kérdésemre azonban kijelentette, hogy Roth novelláját sohasem látta.^) Önéletrajzában ezt írja: „Ich habé den jugendlichen Hecht gleich von vornherein es ist dies ein Grundmotiv für den ganzen Aufbau des Romans zwischen zwei Frauen gestellt,''^) amibl bizonyosak arra lehet következtetni, hogy Teutsch a regénynek
— —
ezt
az
„alapmotivum^-át
önéletrajzában
—
felsorolt
—
feltalálásának
saját
források
közt,
tekinti.
A
szintén
melyeket felhasznált,*)
az
pontban felsoroltak közt semmit sem találunk azon elemekbl, melyek hasonlók volnának Roth novellájának motívumaihoz; a 7. pont1.
6.
*)
V.
ö.
Traugott Teutsch, Ein siebenbürgisclies Dichterleben.
Brassó 1902. 151.
1.
*)
V.
3)
Teutsch
i.
m. 143.
*)
Teutsch
i.
ra.
ö.
jelen értekezés 3.
1.
s k.
1.
127. s k.
1.
2.
jegyz.
Önéletrajz.
—
76
—
i
ban említett „régi krónikák''-at azonban, melyeket, sajnos, nem nevez meg cím szerint, nem tudtam felkutatni. így tehát a Teutsch regénye és Roth novellája közt fennálló
hasonlóságot csak úgy magyarázhatom meg magamnak, hogy Teutsch ifjúkorában') talán mégis csak elolvashatta a novellát és nemcsak a címét és szerzjét felejtette el, hanem még a tartalmára sem emlékezett, amikor regényén dolgozni kezdett, míg ennek elemei mégis megmaradtak a tudatában, vagy pedig, hogy Roth a tlem említett és általa kétségkívül felhasznált
forrásokon
kívül
krónikát" vagy „régi krónikákat" is
ismert.
m
mégis használt még egy „régi
— ugyanazokat, melyeket Teutsch
Az utóbbit azonban valószíntlennek tartom
s így
a két
hasonlóságát, minthogy Teutsch kijelentette hogy nem olvasta Roth novelláját, mégis az elbbi módon magyaráznám meg, bármennyire csodálatosnak látszik is ez Hogy Roth ezen novellájában is számos a kétségkívül szabadon feltalált jelenet, arról nem is kell beszélni, mert ezek olyanoknak könnyen felismerhetk. i
9.-11. Die Wahifürsten. |
Az 1847.
számában Roth egy „Novellenkranz" kiadását kezdi meg „Die Wahifürsten" címen, és ugyanazon évfolyam utolsó, 103 számában fejezi be. Aláírva, még pedig Roth teljes nevével van ez a novellacsoport a harmadik és utolsó, „Kemény" c. novella végén A fejedelmek nevei, kiknek uralkodása alatt a cselekvény lejátszódik, alkotják a speciális címeket: „Georg II. Rákóczi", „Barcsai" és „Kemény". Ez a címzés nem egészen találó és szerencsés,
a bárom
évi Transsrlvania 28.
mert nem talán maguk a fejedelmek a fszemélyei
novellának,
hanem
történetileg jelentéktelen
személyek,
akiknek sorsát csak azon politikai események határozzák meg, melyeket fleg ezen fejedelmek idéznek el. A fejedelmek az els és harmadik novellában közvetlenül nem szerepelnek, csak a másodikban lép
fel
Barcsai, de
(9.)
A
„Wahifürsten"
c,
nem mint
Georg
11.
fszemély.^)
I
Rákóczi.
novellasorozat
Rákóczi" az 1847 évi Transsilvania 28.
els
novellája,
— 50. számaiban
„Georg jelent
II.
meg
(118 hasáb, valamivel több mint a „Pfarrhof"). j
*)
2)
Barcsai^'
Mikor a novella megjelent, Teutsch 17 éves volt. A „Barcsai"-ban különben, mint ki fogom mutatni, Roth „Rákóczi und c.
drámájának epikus átdolgozását
kell látnunk.
—
—
77
A költ Felsfejérmegye egy falujába vezet bennünket, nem messze az Olttól. A fala két fúri család birtokában van a Szálai :
grófi és a Szigetbi bárói család birtokában.
Szálai gróf
I.
Rákóczi
György lengyelországi hadjárata után Kemény Jánossal és számos más magyar fúrral a tatárok fogságába került. Három hónappal ezeltt
Samum
tatár-kán kíséretében, kinek foglya, visszajött hazá-
hogy neki magáért 6000 tallér váltságdíjat fizessen. Szálai becsületszavára fogadta, hogy Samummal visszatér a fogságba, ha nem tudja a pénzt lefizetni. A kán nemeslelk ember, jól bánt Szálai-
jába,
val, a kán nvére szeretettel ápolta t, mikor beteg voít. A leány azonban egy kozákfnök fogságába esett. Ez a kozákfnök Szálait akarta magának megszerezni, mert Szálai a lengyel háborúban agyon-
ütötte az
fiát.
Samumnak
ismét nvérét váltsa ki
nem
tallérra,
hogy ezzel
Minthogy azonban a nemesi kúrián a pénzt
tudták elteremteni, Szálai
golt és
A
szüksége van a 6000
rokonaihoz és barátaihoz lova-
fia
most várják. De mieltt
visszatér,
megérkeznek a tatárok.
nemeslelkü Szigethi Lajos, az öreg Szigetbi bárónak, egy nagyon
gazdag, de rettenetesen fösvény embernek a
fia,
ki Szálai
idsebb
Samum
leányát, Esztert szereti, jelenti közeledésüket. Szálai
kánt
kénytelen követni, családja elmenekül. Az öreg Szigethi azonban fiával együtt, ki kegyeletbl vele marad, a tatárok fogságába kerül. Mérhekincseit
tetlen
mind magával
szolgái megszöktek, csak
persze
gával
nem
s így
szerette volna
de minthogy
vinni,
ki bellük; hogy melyeket vigyen ma-
néhány darabot választhatott
tudta magát elhatározni,
az ellenség meglepte kincsei mellett. Fiát egy másikkal
hát-háttal összekötözik és egy istállóba dobják. Ez a másik a fiatal
Szálai Sándor,
kezébe
esett.
ki
Egy
magával hozva a váltságdíjat, szintén a tatárok
h
szolgájuk megmenti a kettt,
—
az öreg
Szigethit egyelre a tatároknál kell hagyniok. Hosszú veszedelmes
vándorlás után Nagyszebenbe érnek, miközben egy alvó tatárcsapat
kezébl 8 embert kiszabadítanak,
7 szász
férfit
és
egy asszonyt,
kiben végül felismerik Szálai anyját. Szálai grófné két leányával, Eszterrel és Máriával egy besztercei
országos vásárról
jöv
nagy-
szebeni kézmvestársasághoz csatlakozott, de útközben ezt egy nagy tatárcsapat legyzte. Akik életben maradtak, fogságba kerültek.
Ez
alkalommal a két leány szem ell tévesztette anyját, kirI azt hitték, hogy elmenekült, és utána szaladtak. Egy lejtn azonban lefelé zuhantak, miközben Eszter, ki beteg húgát, Máriát karjában tartotta, eszméletét elvesztette.
Húga, egy hétéves gyermek, másnap
meghal, az idsebbik pedig hosszú, részletesen
egy gazember szász parasztra
talál.
Ez
el
leírt
bolyongás után
t
adni egy török
akarja
,
—
78
—
lovasnak, de egy odaérkez oláh nemesember megmenti a leányt ettl a sorstól és Oltardhoz, a keresztényszigeti paphoz vezeti. Ezalatt a szilisztriai pasa törökökbl, tatárokból és moldva- és
oláhországi csapatokból álló seregével Nagyszeben eltt
A
tallért követel.
el
ezt az összeget a
Nagyszebenbe menekült magyar
letétbe helyezett vagyonából.
De csak
Löcheisdörfer szavaz mellette, míg a többiek,
élükön
nemeseknek a magisztrátusnál
Werder polgármesterrel, felháborodva
utasítják vissza az aljas aján-
Sikerül ugyan Hallernek a polgárság
latot.
60.000
tanácsban Haller Gábor tanácsesküdt azt indítvá-
nyozza, hogy vegyék visszhangja,
áll és
egy részét tanácsának
megnyerni, de a polgármester a Soldisch-on tartott nyilvános gyülekezetben tekintélyével ismét helyreállítja a rendet. Nagyszeben polgárai önkéntes adakozással összeadnak 25.000 tallért, mely összeggel
a
pasa
végül
A
megelégszik,
csapatok
elvonulásakor
feldúlják
megMikor el-
Keresztényszigetet, melyet azon oláh nemesember, ki Esztert
60
mentette,
ama
vonul, Hopprich,
t
embereivel rizetbe vett.
ellenében
tallér
szász gazember, lelövi, mert megakadályozta
abban, hogy Esztert eladja.
ölnek és rabolnak. megtalálnia, találja viszi.
és ki
A
tatárok visszafordulnak, égetnek,
kinek sikerült atyját
Emellett Szigethi Lajos,
önmaga
állott
be fogolynak atyja helyett, meg-
Esztert és megmenti, amennyiben lóháton Nagyszebenbe Azután adott szava szerint visszatér a tatárokhoz. Szálai
Sándor a zavargások közben Nagyszebenben nem tudta megkapni vagyonát a magisztrátustól, azért az öreg Szálai, kit Lajos értesített Sándor Nagyszebenben való tartózkodásáról, Samum kán enge-
megkapja a 6000
délyével Nagyszebenbe megy, dítja
A
önmagát.
viszik a kincsei
Az öreg
tallért és kiszaba-
Szálai család hazatér kúriájába,
miatt félrültté
elvesztése
éjjelenként
mindig
felkel és
ás,
lett
hová magukkal
öreg Szigethit
míg végre
teljesen
is.
el-
pusztult kúriájára hozva tényleg rátalál egy helyre, hol nagy kincs
Mikor
van elásva. a
fiatal
felfedte
—
a családi sírboltban történik ez
—
Szálainak, ki titkon megfigyelte, csodálkozó kiáltás röppen
el ajkáról,
oly nagy,
A
kincs
mindkét kúriát
újra-
mire az öreg összeborzong és holtan összeesik.
hogy Szigethi Lajost kiválthatják
és
építhetik. Lajos természetesen elveszi Esztert.
A mese beszélni,
—
t.
tulajdonképeni magva számára, i.
amen-
—
nem tudok forrást felhozni. Kraus György „Siebenbürgische Chronik"-jábani) mint Kemény
nyiben individuális történetet képez
A
ha lehet ilyesmirl
a Szigethi és Szálai családok sorsát értem,
*)
Megjelent mint a „Fontes rerum Austriacarum"
III. és IV. kötete.
Wien.
—
79
—
János „írnoka" és „kancellistája" csak megemlített Szigethi Péter nem lehet azonos a mi Szigethi Péterünkkel, minthogy az 1658-ban
Keménytl Erdélybe küldetve hozzá
visszatér. i)
családokhoz tartozó személyek egyáltalában
valószínleg alig valamivel többet
Ha
léteztek,
forrásaiban,
talált
az
említett
akkor Roth
mint hogy a
Szálai és Szigethi családok a tatárok közeledtére elhagyták kúriá-
menekültek,
jukat és Nagyszebenbe
vagy másik családtag fogságba
s talán
esett.
még
azt,
hogy egyik
De nem hiszem, hogy ennek
Inkább azt hiszem, hogy Szálai fogságának történetét, mindnyájuknak a tatárok elöl való menekülését, Szigethi Lajos és Szalay Eszter szerelmi történetét, melynek mint feltételezése szükséges volna.
a
mese gyengéd érzelm elemének nem szabad hiányoznia, Roth
szabadon kigondolta, állította.
különböz egyes
ill.
tipikus vonásokból össze-
Mert szemmelláthatólag ki lehet mutatni, hogy a fszereplk valamint más a fcselekvénnyel csak
több élménye számára,
félig
Összefügg esemény és végül az általános történeti állapotok és események számára Bethlen memoirjai, Graffius János „Siebenbürgische Ruin"-ja és a Seivert-féle „Königsrichter" egyes részeiben kell a forrásokat keresnünk.
Lajos, Sándor és László menekülés közben átélt élményeinek és részben a tatárok betörésének
leírására általánosságban kétség-
du comte Betlem Niklos" egyik részében nyert buzdítást ;2) részleteket Bethlen itt közölt élményeibl újra találunk a „Georg II. Rakoczi"-ban: ^) így, hogy a tatárok foglyaikat hátuknál fogva kötötték össze;*) hogy a csapat elalvás eltt egy ökröt költött el ;*) hogy az egyik fogoly egy alvó tatártól hosszú handzsárt vesz el ;^) hogy a menekülk az erdbl kijutnak a síkságra, hogy a tatárok itt üldözik ket és hogy hajnalhasadtakor maguk eltt kívül a „Memoires
a
látják
—
várost.^)
A
„Siebenbürgische Ruin,
beschreibts etc.
Johannes Graffius"-ban ez olvasható „Zu der Zeit sind etliche aus Hermannstadt zu Nsen auf dem Jahrmarkt gewesen, welche, als :
nun fást daheim sind gewesen, sind sie denen Tartaren in die Hánde kommen, die habén sie miteinander gefangen, hart gebunden" stb.") Roth ezt megragadja s szerinte Szálai grófn ezen társasághoz
sie
18. sz.
')
1.
2)
V.
m.
III.
köt. 334. és
a ,.Hi.stoire'^
ö.
07.— 72
1.
—
II.
356 köt.
V. ö. jelen ért.
1.,
IV. köt 141.
195-198.
12. és 34.
í)
G. II. R. 138, 2; 149, 2; 150, 1; 153,
*)
„Histoire", II. köt. 196. h.
5)
i.
«)
D. F.
197 II.
1.
2. hasáb.
149.
1.
1.
hasáb.
1.
németre fordítva
1., 1.
1.
T. 1847. 17. és
—
80
—
Általában
melybl fia majdnem mindent megtalálunk csaknem
„Georg
Rakoczi^-ban, ami a ^Siebenbürgiscbe Rnin" 148.— 153.
csatlakozik és így kerül a tatár fogságba,
II.
szabadítja ki.*) szórói-szóra a
van: amint az els tatárok Nagyszeben eltt 100
oldalain
—
300 embernyi csoportokban elvonulnak, amint a nagyszebeniek üldözik ket, de nem érnek el nagy eredményt;^) a hadsereg különböz részleteinek táborozáskor való elhelyezése disznódot, állatait
hogy az egyes polgárok
;*)
;')
hogy felgyújtják Nagy-
Kisdisznódot és Szelindeket és elhajtják a kisdisznódiak 10,
4,
100,
300—700
fizettek*) és sok egyebet. Seivert „Königsrichter"-jében
rajzába
van
betoldva Keresztényszif^et
az
sorsa
aranyat
Lutsch
ellenséges
élet-
sereg
Roth nagyon híven követi ezt a leírást,") de már korábban fellépteti a gazember „kövér Hopprich''-ot és a nemeslelkü oláh nemesembert, hogy azt az eseményt összefzze fszemélyei elvonulásakor.^)
Esztert elviteti Oltardhoz,
sorsával;
Szigethi Lajos pedig szerinte
Hopprich lövésére lovagol vissza Reresztényszigetre, megtalálja Esztert és elviszi Nagyszebenbe. Nézetem szerint fleg Bethlen memoirjai említett helyeinek,
továbbá a kézmvestársaság történetének és a
keresztényszigeti epizódnak feldolgozása jogosít
fel
arra a feltevésre,
hogy ily megjegyzésekben kell látnunk Roth egyedüli forrásait és hogy ezeket egyszeren beleillesztette egy kigondolt mesébe. Ennek megfelelen tehát feltételezném, hogy Roth itt sem használt kéziratos forrásokat.
A
városi tisztviselk és tanácsesküdtek, kiket felléptet,
Haller
Gábor
szász
tanácsúrrá,
kivételével, kit
városi levéltárban
ben,
de
nem
ugyan mind
meglev
hiszem,
ott Löchelsdörfer
fel
vannak említve a nagyszebeni
1658. és 1659. évi tanácsjegyzkönyvek-
hogy Roth ezeket felhasználta volna, mert
esküdtnek Lechesdörfer a neve és készakarva való
változtatás egészen lis
tévedésbl tesz meg magyar nemesbl
indokolatlan volna. ^)
(És ha betekintett volna
abba a néhány ebbl a korból fennmaradt tanácsülési jegyz-
könyvbe, akkor sem használhatta volna
ket
elbeszélé.sében, mivel
nem vonatkoznak fontos dolgokra, hanem legtöbbnyire magánügyekre.)
0.
— (10.)
A
„Wahlfürsten"
címen jelent meg az
A
(105 hasáb).
még
mikor
II.
Barcsai
Barcsai.
60.— 84. számaiban már említettem, i) kétségtelenül epikus „Rákóczi und Barcsai" c. drámájának.
elveszett
A
cselekvény Nagyszebenben játszik,
Rákóczi György ostromolja.
Krisztina,
Szörényt, egy
,;
novellasorozat második novellája „Barcsai"
vissza fogok térni. 2)
ezt
—
1847. évi Transsilvania
novella mint
átalakítása Roth
Erre
c.
81
Konz Mihály nagyszebeni tanácsosnak leánya szereti magyar nemest, aki a Nagyszebenben tartózkodó
fiatal
fejedelem kíséretében
Krisztina
van.
Lutsch János
atyja
királybíróval mint az 500.000 tallérnyi államadósság kezese tartóz-
kodik Konstantinápolyban és
elször
nem
tud semmit leánya szerelmi viszo-
anya pedig ellenzi a viszonyt és a tervezett házasságot,
nyáról, az
mert Szörény magyar nemes, aki nem igen
is,
polgárleányhoz,
különösen
illik
szász
jellemnek tartja. hogy az öregasszony csakhamar engepedig
mert rossz
Szörény ugyan azt hiszi, dékennyé válik, ha mint birodalmi báró vagy gróf s nem mint egyszer szegény nemesember fogja megkérni a leány kezét. Krisztina megbízik kedvesében, de az öreg asszony tényleg nem csalatkozott
Ámbár Barcsainak kedvence, Szörény mégis
Szörényben.
Rákóczinak igyekszik átadni a várost, minthogy mértéktelen nagyraazt reméli, hogy így ranghoz és gazdagsághoz fog
vágyásában
Míg Werder polgármester
jutni.
amint ezeknek
és a tanácsurak,
a polgármester házában tartott tanácskozásából kitnik, két tanácsos, Haller és Löchelsdörfer kivételével, kik Rákóczi-pártiaknak látszanak,
t
és az támogató portának, addig Szörénynek a magyar furak közt sok hasonló gondolkozású társa van. Barcsai kétszín, gyáva és nem szinte eljárásával ugyanis sok
szigorúan
hívei
Barcsainak
hívét elidegenítette magától,
még
az ügyét
lárjának, Bethlennek nagyrabecsülését
is
híven szolgáló kancel-
elvesztette
Rákóczival titokban tárgyalásokat folytat,
Barcsai ugyanis
;
melyeket Rákóczi
egy
követe, Mikes generális, mikor a tanács, a török vezérek és a magyar
nemesek közös gyülekezete elé vezetik, megbízatásának elmondása közben majdnem elárulna, ha Bethlen a beszédében való ügyes megszakítással és jelents kérdésekkel a helyzet felismerésére nem vezetné. Mikor ez a Mikes eltávozik, Szörény a lépcsn néhány szót súg
fülébe és azután ügron, egy *)
V.
*)
jelen ért. 84.
ö.
jelen értekezés 29. 1.
magyar nemes lakására megy,
ki szíve
'
1.
' '
.
:
i-
'.
' '
>:
-f
:,
— mélyébl gylöli
a szászokat.
—
82
Itt
megbeszélik az árulás kivitelét,
Szörény egy polgárgeneráiis közvetítésével, mint mondja, aki Rákóczi barátja^
—
úgy
látszik Haller az,
—
kieszközölte, hogy lü órakor
a szabók kivonulnak a szabótoronyból
és neki adják azt át
meg-
rzésre. Oda vonuljon Ugrón 20 megvásárolt emberrel, az Erzsébet-
kapunál
állítsa
ket
lesbe és
tzzön
a toronyra egy lámpást.
ki
Szörény ezalatt majd elmegy Rákóczihoz és csapattal jelenik meg Adott jelre azután Ugrón dobjon le neki kötél-
a torony eltt. hágcsót.
A
tornyon és az Erzsébet- kapun keresztül az ellenség be fog
nyomulni a városba.
De másként kapunál lesbe
történik.
barátja kedvesének,
Miuián Ugrón
kissé
állította,
ittas
Krisztinának
embereit az Erzsébet-
állapotban
háza eltt.
filozofálva álldogál
Ekkor
látja,
hogy
Rusztem, a janicsárok pasája, ki szintén imádja Krisztinát, arrafelé jön Szolimánnal, a spahik vezérével és ugyanazon ház eltt áll meg,
melynek árnyékába Ugrón sajnálja, hogy Rusztem nem foszthatta
félrevonul. jött egyedül,
Mikor eltávoztak,
Ugrón
mert akkor könnyen meg-
volna a törököket vezérüktl. De ime Rusztem egyedül
tér vissza a ház elé és heves szenvedélyében igyekszik
oda behatolni.
Ekkor Ugrón kardjával reá támad, de Rusztem fürgébb
és leszúrja
Ugront. Krisztina közben az ablakhoz lépett, kinyitja azt és meghallja
Ugrón
Amikor lesiet, kérésére és arra a megmegmentésérl van szó. Ugrón átadja neki megmondja neki, hogyha meg akarja menteni
sóhajtását.
jegyzésére, hogy Szörény
a szabótorony kulcsát és Szörényt,
aki
a várost elhagyta,
hogy
vakmer
tettel
felküzdje
magát, lámpást kell kiakasztania és kötélhágcsót kell leeresztenie. Krisztina megteszi,
amit Ugrón meghagy neki, de mikor Szörény
lenn azt suttogja: „Siess Ugrón,
itt
hetjük idnket!", borzadva veszi
A még nem
egészen
vannak barátjaink, nem vesztegetészre, hogy itt árulás történik.
leeresztett kötélhágcsót
ismét felhúzza és ki
akar sietni a toronyból, de az ajtót bezárva találja és eszméletlenül
lépcs legalsó fokán. Itt találja meg t a polgármester, minthogy minden körülmény arra vall, hogy az áruló tettet
esik össze a 03
akarta véghezvinni, a városházára viszik.
Rusztem sejti, hogy Szörény az áruló. Ezt Szolimánnal szemben mikor az összetzésbl hazatérnek, melybe a polgárok éjjel bocsátkoztak. De meg akarja várni, mi fog ugyanazon még Krisztinával történni. Minthogy a polgármester a magisztrátus üléséadta át a tornyot ken nem tudja Hallerre rábizonyítani, hogy Ugronnak, és hivatalszolgája, ki állítólag a szabók céhmesterének ki is jelenti,
— elvitte
—
83
;-
sehol sem található, a fbnösség gyanúja De Rusztem azzal fenyegetdzik, hogy erszakkal
parancsot,
a
Krisztinán szárad.
meggátolja, hogy Krisztinát bántsák, és minthogy a jelenlév feje-
delem,
st
a polgármester sehi hiszi, hogy Krisztina a
bnös,
a feje-
delem Szörényt küldi hozzá, hogy ez a leányt az illet esetrl szinte Ezután Barc8ai és Werder Krisztina beteg anyjához magához kérette a polgármestert, hogy tle Krisztina szabadonbocsátását kieszközölje. Mintán Werdernek nem szabad t megy sjMÜaadon bocsátania, az öregasszony kijelenti, hogy akkor el leáttjához a brtönbe. Közben Szörény Krisztina lábainál fekszik. A íeány most utálja t, de önként megígéri, hogy semmi áron sem fogja ot elárulni, hanem inkább meghal, ha polgártársai meg is átkozzák, de abban a tudatban fog meghalni, hogy megmentette szülvárosát. Ezen nemeslelkfíséggel szemben Szörény elhatározza, hogy bevallja bnét i^ fejedelemnek. De alig áll Barcsai eltt, azonnal megersödik ismét aa élet iránt való önz szeretete s elmulasztja a kell pillanatot, mikor kész lett volna a vallomásra. St mikor a vallomásra
mennek,
bírja.
ki
fejedelem, ki eltt végül Szörény mégis csak gyanússá lesz, megjegyzi,
hogy az árulót
maga
ki kell kutatni és
meg
kell büntetni,
lesz gyanússá, és azt kérdi, nincs-e
különben még
Szörénynek fogalma
arról,
hogy mit kereshetett Ugrón Krisztina háza eltt, Szörény elég aljas gondolkozású, hogy Krisztinát azzal gyanúsítsa, hogy úgy látszik, az utóbbi
idben
szerelmi viszonya volt ügronnal. Ekkor a fejedelem
undorral elfordul tle és megmondja neki, hogy a polgármester t,
—
—
reszkessen tehát, ha az áruló. Május 14-én Szörény a Haller-bástyán Rusztemmel találkozik,
Szörényt fogta gyanúba,
aki,
hogy megmentse Krisztinát, elhatározta, hogy átadja a várost
az ellenségnek. Szörény legyen a közvetít közte és közt, ki erre,
mint Rákóczi követe jött aznap a városba.
Gaudy
ezredes
Szörény kész
de titokban azt gondolja, hogy csak üsse fejbe Rusztem a
polgárokat, majd
el
tudja venni tle Krisztinát.
mikor kitudódott, hogy azon
éjjel,
Közben azonban,
melyen Krisztinát a toronyban
megtalálták,
Szörény nem feküdt otthon betegen, mint
hanem nem
volt a városban, a
is
Gaudy
tiszteletére rendezett
állította,
lakomán
Ez Rusztemet nem tántorítja elhatározásától. De mieltt nyiltan Rákóczi pártjára állana, elmegy a börtönbe Krisztináa polgármester Barcsai beleegyezésével
az esemény azonban
letartóztatja az árulót.
el
hoz, hogy visszontszeretetéért könyörögjön. Krisztina azonban visszautasítja.
De még
ez
sem
tartja vissza,
azután Krisztinát akár erszakkal
is
hogy tervét végrehajtsa,
magával vigye.
és
:
— Ugyanazon
84
—
Konz Konstantinápolyból hazájába
este
visszatérve
megtudja a történteket és leányához megy a börtönbe, ahol felesége ép meghalt, Krisztina könyörög atyjának, hogy kerülheti
el
ölje
meg, mert nem
a kínzást, gyalázatot és kétségbeesést, vagy ha Rusztem
nem menekülhet a törökök kezébl egyszersmind hogy halálával megmenti szülvárosát, minthogy Rusztem azután ismét mint a nagyszebeniek szövetségese fog küzdeni. A két-
terve sikerülne,
;
azt reméli,
ségbeesett atya
teljesíti
testét és vele a piacra
és Szolimán
leánya kérését, azután felveszi leánya holt-
megy, hol nagy zavargás támadt. útban vannak a városháza
törökjeikkel
míg Rákóczi
Rákóczi pártjára állottak, ostromot.
A nagy
Rusztem meglátja
Rusztem nyiltan
felé,
kívülrl indítja
meg
az
piacon találkoznak a polgárok a törökökkel. Ekkor holt kedvesét, megrendülve letérdel eltte, kétség-
beesetten búcsút vesz tle és most kivonul Rákóczi ellen. A küz-
delemben
Sag-kapu eltt eltemetik. Szörény pedig
elesik és a
fel-
akasztja magát a börtönben.
Mikor els ízben olvastam a
st monológok
sokasága, a helyek,
novellát,
feltnt a dialógusok,
küls körülmények
és a velük
összekötött hangulat leírásának hiánya (bár Roth ezekkel máskor
nagyon helyesen takarékoskodik
és
nem
is
fáraszt az arcok, a tárgyak, a
szobák, épületek és egyéb helyiségek hiábavaló széle? leírásával). Feltnt
továbbá a könny, eleven kedettebb
nyelv,
stilus rövid
mondataival, a gyakran emel-
mely sokszor azzal a szándékkal,
legyen, mesterkéltté válik,
hogy
költi
egyes jelenetek szigorú határoltsága és
plasztikus volta. Másodszor olvasva fleg arra törekedtem, hogy az olvasottat drámai cselek vényként lássam
magam eltt
és eltekintsek
az elbeszél mellékrésztl, mely a drámai, mozgalmas, párbeszédek-
ben gazdag jeleneteket egymással összeköti
drámát láttam magam eltt. kész drámáját burkolta, oly
St
az
Végül
epikai köntös,
is
rendszeres
melybe Roth
átlátszó, hogy még a dráma tervezetét amennyiben is egyszeren követjük a novella menetét. Szem eltt tartva a mvészi drámai taglalás általános törvényét és Roth drámáit felépítésk szempontjából, itt adom a dráma tervét (a felvonásokra való beosztással együtt)
rekonstruálni lehet,
I.
felvonás: 1. jelenet.
Konz szenátor házában. Krisztina beszélgetése anyjával,
azután Szörénnyel. Krisztina monológja. 2. jelenet.
A
polgármester házában.
dörfer, Fleischer és 3. jelenet.
A
A polgármester és Haller,
Ijöchels-
fíermann tanácsurak beszélnek a helyzetrl.
fejedelem házában. Barcsai Bethlennel beszél, azután
fel, ehhez jön a polgármester a tanácsurakkal Rusztem. Bevezetik Mikest, Rákóczi követét.
Barcsai kísérete lép ós 4.
jelenet.
Ugrón
lakásán. Szörény és
Ugrón megbeszélik az
árulást.
—
" •
II.
felvonás:
1.
ügron
—
85
.
Rasztem és Szolimán Ugrón monológja. Rusztem ismét fellép, monológ. Küzdelem Ugrón és Rusztem közt. Rusztem el, Krisztina az ablaka eltt fekv Ugronhoz jön. jelenet,
éjjel
Krisztina háza eltt.
fellépnek és ismét elmennek.
Krisztina a toronyban.
2. jelenet.
Rusztem
III. felvonás: 1. jelenet.
A
és Szolimán a
polgárok megtalálják t.
küzdelem után a Sag- kapun
át
visszalovagolnak a városba.
A
2. jelenet.
tanácsülés.
A
polgármester kihallgatja Haliért, a szabó-
céhmestert és egy szabót. Barcsai közbejön. Rusztem ós Szolimán jönnek. Szörényt elküldik Krisztinához.
/
3. jelenet.
A
4. jelenet.
Szörény Krisztinánál a börtönben.
5.
IV. felvonás:
fejedelem és a polgármester Krisztina anyjánál.
Szörény Barcsainál.
jelenet.
A
1. jelenet.
Haller- bástyán.
Szörény monológja. Rusztem odalép
hozzá.
Lakoma
2. jelenet.
a polgármesternél
Gaudy
tiszteletére.
Szörényt
elfogják. B.
Rusztem Krisztinánál a börtönben,
jelenet.
hol
beteg anyja
is
fekszik.
V. felvonás:
1.
Konz saját háza eltt. Az ór a polgármesterhez utasítja. Konz leányánál a börtönben. Rimánkodására megöli t. jelenet. A nagypiacon. Rusztem és Szolimán csapataikkai. A polgárok tömege. Konz halott leányát hozza. Rusztem letérdel eltte, jelen-t.
2. jelenet. 3.
majd kivonul Rákóczi ellen. Rusztemet a küzdelembl holtan hozzák hordágyon a városba. A börtönrtl megtudjuk Szörény végét. A polgárok öröme Rákóczi elvonulásán.
4. jelenet.
Az V.
Megjegyzés.
felvonás
utolsó jelenete
mely a harctéren
A
is
is
De
eltt talán
megvan
ellen, ;
hanem
még egy
mellette
volt,
nem
szól talán rekonstruk-
Roth meglev három drámá-
egy felvonásl)an három-, négy-, ötször,
A dráma valószínleg prózában
váltakozik a szín.
jelenet
ez valószíntlen.
jelenetek folytonos váltakozása
cióm helyessége jában
játszik.
st
többször
volt írva.
A
novella nyelve helyenként rhythmikus ugyan, kivált ahol „poetikus"-
sá lesz,
st néhány
helyen annyira rhythmikus, hogy a prózát csak
megszabott sorokba kellene „Ich
sah
írni,
hogy valósággal ötlábú jambussá im Strahl der Sonne
goldne Mücke
váljék,
pl.:
gleiten
und fahre schaudernd zusammen,
die
meinend, des blanken Beiles Blitz zu sehen, das auf der Teaern Haupt herniederfáhrt".')
De ez még épen nem jogosít fel bennünket annak feltevésére, hogy a dráma metrikus alakban volt írva, minthogy ily rhythmika Roth „Königsrichter von Hermannstadf-jában is ismételten található, »)
B. 323, 2.
— ;
.
,
86
,
melyeket Krisztinával és
,
,1
,
.
Az a néhány Ízléstelen rímes anyjával mondat/) sem jogosít erre
mely pedig szintén prózában van sor,
—
írva
a feltevésre, mert a drámában ép úgy állhattak elszigetelten, mint hisz a költ úgy tesz, mintha Krisztina ill. az a novellában,
—
anyja valami dalt vagy
más hasonlót idézne vagy rögtönözne. Ugyan„Normánner in Italien" végén is.
ezt az eljárást találjuk a
Az
dráma címe „Rákóczi und Barcsai"
felvonásos
öt
volt,
tehát valamivel helyesebb mint a novelláé. Bizonyára azért dolgozta át Roth,
minthogy a drámának a nagyszebeni színpadon 1843-ban
való eladását az állítólag benne elforduló politikai vonatkozások
miatt
nem engedték meg. A forrásokról, melyekbl a ugyanaz
tette,
áll,
A mese magva
!
novella,
mint a „Georg
ill.
a dráma, tárgyát merí-
Rákóczi"
II.
c.
novella forrásairól.
mint egyéni meghatározott történet költött
—
t.
i.
a szerelmi viszonyok Krisztina, Szörény és Rusztem között, Szörény és
ügron meggyilkoltatása, valamint Rusztem idmotívumokkal együtt. De a különtörténeti események és történetileg hiteles viszonyok és helyzetek,
ügron
árulása,
leges elpártolása a hozzátartozó
böz
melyeket megtalálunk a forrásokban,
Beschreibung stb.^-jében
^)
t.
i.
„Wahrhafftige
Brölfft Pál
Lutsch János királybíró „Diarium^-ában,^)
Graffius János „Siebenbürgische Ruin^-jában^) Bethlen „Mémoires"-
jaíban*) és Lutsch életrajzában a Seivert-féle „Königsrichter"-ben,^)
egésszé vannak összeolvasztva, amelyet épen azért, minthogy anyagi és szellemi alkatrészei igazak, szintén történetileg igaznak érzünk.
Szörény alakja költöttnek
látszik.
A
137, Barcsaival Nagyszebenben
tartózkodó magyarember jegyzékében, melyet Keresztúri ad „Acta
Szörény hiányzik. A nemesek felsorolásánál, kik mint vezérkara résztvesznek a tanácskozásban, 7) Roth
dierum"-jában,6j Barcsaival
mindenképpen a „Siebenbürgische Ruin"-t követi,^) az nemeseket mind megnevezi, de Szörény nevét utolsónak •)
B. 317, 2, 3; 357, 2, 2.
*)
Közölte, de
nem
ott említett illeszti
oda. '
szószerint,
Seivert
„Provinzialbürgermeister"-jében
Werder életrajzában, hol a krónikás tévesen Prefling nevet 94—123 = S. Q. IT, 3. 277—306). Késbb az eredetit szószerint Fundgruben zur Geschichte Siebenbürgens", Eugen V. Trauschenfels, Brassó, Gött 1860. »)
V.
ö.
jelen ért. 48.
I.
7.
*)
V.
ö.
jelen ért. 48.
1.
9. jegyz.
5)
u. M.
Neue
Folge,
visel közli a
(S.
Pr.
B.
„Deutsche
herausgegeben
von
jegyz. j
III, 4,
«)
Kiadta idsb Albrich Károly az A.
')
B. 286,
8)
D. F. U. 187, jegyz.
1,
i
405.
3.
f.
s.
L.
XIX.
köt.;
1.
313.— 317.
1.
— Sem
—
87
az említett „Acta dierum" és Kraus György „Siebenbürgische
Chronik"-ja,
sem a Roth-tól
az ostromot,
nem
melyek leírják semmit sem tudnak a
felhasznált krónikák,
említik Szörény nevét és
kísérlethez csak megközelítleg
leírt speciális árulási
hasonló ese-
ményrl. Hogy Konz Mihály tanácsos Konstantinápolyban
volt, is-
nem Nagybizonyítva van,^) de hanem útközben rablók meggyilkolták. 2) Vájjon Roth nem
mételten
tért vissza
hitelesen
szebenbe,
vagy készakarva mellzte a történeti igazságot, mert
tudta-e ezt,
Konz hazaérkezése jobban beleillett novellájába, azt nem lehet határozottan állítani. Én az elst tartom valószínbbnek, mert a Roth-tól felhasznált krónikák nem említik Konz halálát, és mert Roth nem olvasta a tanácsjegyzkönyveket, Keresztúri krónikáját (bár Graffius a 187. oldalon figyelmeztet erre) és Kraus krónikáját,
—
meg ennek
egyetlen egy hely sem engedné
amellett
nem
hogy Roth
szól,
Konz feleségérl
és leányáról
török pasa „finom, csinos
sincs
ahol
szó,
t
forrásokkal.*)
említik.
Weinanger-en
volt és a
férfi"
ami megint
feltevését,
kéziratos
bajlódott
Hogy a
lakott, azt
Graffius bizonyítja,*) hogy meghalt és a Sag-kapu eltt temették
amellett
Burger-kaput
említi.
adott jegyzékében sincs
el
Graffius
a
és a török tiszteknek Keresztúritól
sem Rusztem, sem Szolimán
törökök fpasáját, kinek halálát szintén említi,
nevezi.^)
és Graffius szerint
Brölfft
el,
Sag-kapu helyett a De a Rusztem és Szolimán nevek Roth for-
rásaiban sehol sem fordulnak
a
—
tanúskodik,
Brölfft^)
május
Kraus Kopani Eli-nek
említve.**)
fpasa halálának
19. a
napja (Kraus nyilván tévesen „áprilist" mond);
Graffius szerint a
oka hagymáz, melyben akkor sokan elpusztultak. Hogy Roth ezekben a pontokban készakarva tért el a történeti igazságtól és halál
hogy miért tól
közelfekv dolog. Hogy a törökök a polgárok-
tette ezt,
elpártolni
Rákóczihoz átmenni akartak volna, arról
és
A
tudnak a krónikák. 1)
Az
1659. és
303; 325; D. F. *)
II.
1660.
160;
polgármestert,
nagyszebeni tanácsjegyzkönyvekben; D. F.
évi
I.
'JOO.
Nagyszebeni tanácsjegyzkönyv 1660-ból: „interfectus a latronibus
itinero^'; v. ö. Keresztúri,
Acta dierum, ed. Albrich, A.
f.
Kraus, Siebenbürg. Chronik (Fontes rerum Austr. IV. 50. halb
nem
többi ftisztviselt és a
a
s.
L.
1.):
in
—
XIX. 134; 170. „Konz wird unter-
Déva von des Czurulai Pap Vöickeru jemmerliger weiss erhawen". ') Roth idejében Keresztúri „Acta dierum"-ja és Kraus krónikája még nem
jelent
meg nyomtatásban. *)
D. F.
5)
S.
«)
Acta dierum, A.
')
Kraus, Siubenh. Chronik
II.
174.
Pr. B. 122
(=
S. f.
Q. s.
II,
L.
3,
305);
XIX. 149 II.
B. 362, 1,
v. ö.
s k.
3.
1.
(Fontes rer. Austr. IV.) 54.
1.
—
—
88
tanácsesküdteket illetleg ugyanaz
áll,
amint erre vonatkozólag az
elbbi novella tárgyalásánál mondtam,^) mert ezek a személyek ott is fellépnek. Barcsai és Bethlen történetileg híven vannak jellemezve, ügront megnevezi Keresztúri, Graffins és BrölfFt.^) Ez utóbbi szerint Ugrón Löchelsdörferrel és Fleischerrel mint követ a sellemberki országgylésre ment, de speciális árulási tevékenységérl és halálá-
semmit sem tudnak a krónikák. Nézetem szerint már az ezen tényekhez fzött megfontolásnak azon eredményhez kell vezetnie, hogy Roth a mesét mint össze-
ról
is
függ
egyéni történetet, szabadon kigondolta. Ezt az eredményt
az a körülmény
még
míg a tulajdonképpeni mese számára nem tudtam forrásokat találni, minden kis részlet, apróság, esemény vagy motivum számára, melyek vagy mint szükséges részek vannak is
ersbiti, hogy
vagy inkább csak a hívebb kultúrtörténeti
beleillesztve az anyagba,
vagy lélektani jellemzést szolgálják, az említett munkákban lehet a forrásokat megtalálni.
A
drámából
novella
keletkezett
„Diarium*-a és a Keménytl hozzá a
„Siebenbürgische
írt
Bethlen
Ruin",*)
Roth
Lutsch
írta,^)
továbbá
bevezetését
elszó alapján
„Memoires^-jai^)
és
Brölíft
Werder életrajza alapján. Hogy Lutsch „Diarium^-át felhasználta, annak abszolút bizonyossága már abból következik, hogy Roth több helyen szószerint idézi, persze anélkül, hogy megemlítené, honnan való az idézet; pl.: „Da hat der Vezér das Principat dem Herrn Barcsai Ákos überantwortet, ein Kafftan lassen umgeben, einen Samuiét Hut mit einem grossen naplója,^)
és
esetleg
'')
F
weissen Féder Pusch"
gylés
arany adó, 50.000
A
^)
és a nagyvezér követeléseinek (40.000
„für des gnádigen Kaisers expensen"
tallér
és Karánsebes átadása)
továbbá talán a nagysinki ország-
stb.,^)
részletes leírásainak
összehasonlításából
^^)
S.
Lúgos
ez következik.
j
többi forrásnak a bevezetés számára való használatát mutat-
ják a többi közt a következ helyek
(=
is
»)
V.
')
V.
jelen ért. 80.
ö.
ö.
II, 3,
287).
»)
D. F.
I,
*)
D. F.
II,
*)
Hist. des revol. de
8)
S. Pr. B.
')
U. M.
8)
ü. F.
9)
D. F.
I,
289;
">)
D. F.
I,
297; 302;
ahogy Barcsai Segesvárra megy
1.
Acta dierum, A.
Q.
:
i
f. s.
L.
XIX.
313.
—
D. F.
II,
187.
—
S. Pr. B. 104.
s k.; 286—303. 161—165.
279
Hongrie
94—123. (=
II.
S. Q. II,
i
I
166.— 185. 1. 3. 277—306.)
'
''
III, 4, 405. i^
302
!
s k; v. ö. B. 265, 2, 3. v. ö.
B. 265, v.
ö.
1.
B. 265, 2, 2.
—
89
és elveszi Bánfi Erzsébetet/) és
—
ahogy
".
>:
nagyszebenieknek Barcsait
a,
magukhoz kell fogadniok.^) De magában az elbeszélésben is léptennyomon mutatkoznak tények és motivumok, melyek az említett források valamelyikébl vannak merítve.
A
legfontosabb párhuza-
mokat, amelyek ezt bizonyítják, a következ részletek leírásában találjuk
:
hogy a magyarok és szászok viszonya feszült hogy a magyarok levkkel ^) hogy két ellen;
árulási összeköttetésben állottak a kívül
séges zászlóalj
el
;
akarta hajtani a nagyszebeniek legel lovait, de
visszaverték ket;*) hogy „egy lovas egészen az rházig jött és egy
katonát a falon belül az ágyán ltt agyon" ^)
(
— ez a krónikák szerint
ugyan május 5-én történt, de Roth már elsejére helyezi, elbeszélése „Dem stillen Abend napjára, hogy ellentétet teremthessen folgte eine unruhige und geráuschvolle Nacht" ); hogy elhozták a „farkast", egy kiválóan nagyágyút,®) ennek golyója átütötte a falakat :
.
.
,
—
hogy ez
és halálosan megsebezte a sekrestyés gyermekét,'') de
lánosságban
nem
álta-
nagyon veszedelmes;^) hogy Rákóczi láthatólag külö-
nösen a kovácstornyot vette célba ;^) hogy a tizedesek vízzel
br-
telt
vedreket tartottak készen az oltásra és minden ház eltt vízzel
telt
edények állottak ;^°) hogy Lutsch és Konz magyar fogolytársai ki tudták maguknak eszközölni szabadonbocsátásukat ;i^) hogy Haller
Gábor egy óra hosszat
volt Rákóczinál a kistoronyi táborban
]^^)
hogy
Rákóczi „traktál"-ta a hozzá a sellemberki gylésre küldött nemeseket és szász tanácsosokat
„párf-nak együtt netet tettek közzé, Hist.
')
266,
levelet bontottak fel;") a
ill.
des rev. de Hongrie
németül T. 1847,
167,
II,
Rákóczi követével 1,
4;
v.
ö.
B.
5.
1,
D. V.
«)
1,
hogy mind a három (magyar, török, szász) havaiami kívülrl jöv üze-
;^^)
jelen kellett lennie,
3 és
II,
170; S. Q.
II,
182
II,
3,
277
s k.;
U. M.
III, 4,
405;
v.
ö.
B. 267,
4.
220
3)
D. F.
)
S.
5)
D. F.
II,
204;
«)
D. F.
II.
194; S. Pr. B. 103. (= S. Q.
')
S. Pr. B.
107 (=
«)
S. Pr. B.
112 (=
»)
D. F. II, 197; V.
Pr. B. 118
0) D. F.
II,
») D. F.
I,
B. 274.
191;
s k.;
(=
S. Pr. B.
.
119 (=
Q.
II,
3,
302); v.
B. 277, 2.
ö.
ö.
B. 277, 2.
S. Q.
n,
ö.
B. 273,
1,
1.
331 sub 25. Nov.; 333 sub 27. Juni
v.
ö.
II, 3,
286);
v.
295); D. F. lí, 197;
3,
ö.
B. 277, 2.
V. ö.
B. 277, 2.
327 sub
S.
S. Q. II, 3, 290); v. ö. B. 273, 1, 2.
Juli;
2.
v.
1.
") S. Pr. B. 96 (= S. Q. ") D. F. '*)
s k.; v. ö. B. 269, 2, 2.
S. Q. II, 3. 301); v. ö. B. 273, 2, 2.
188;
II, 3,
279); D. F.
V.
ö.
B. 326, 2.
D. F. II, 180; V.
ö.
B. 287, 1
II,
és 2.
II,
176;
v.
ö.
B. 279, 2, 7.
— való jelenetnek
—
„Siebenbürg. Rain"-nak egy helye, de
a
forrása
90
Roth a követséget, melyet már januárban küldöttek, csak májusba helyezi, mert ez szintén szervesen van beleillesztve meséjébe.^)
(11.)
A
Kemény.
|
„Wahlfürsten" c novellasorozat harmadik és utolsó novellája
-
103. számaiban jelent meg (62 hasáb). Tartalma röviden a következ:
az 1847. évi Transsilvania 91.
1
Sander, egy küküllmegyei szegény szász község tanítója
nül
kérte Reinhold Sárát, a község papjának leányát, de kosarat kapott,
mert Sára híven szereti Wernert, egy szegény parasztözvegy
fiát,
ki Wittenbergben theologiát tanul. Erre a
gazember Sander boszút lihegve elhiteti a község fiatal magyar földesurával, hogy Sára rosszhír leány és felbiztatja, hogy kerítse hatalmába. A fiatal nemes négy hónapig tartja Sárát kúriáján. Ezalatt a pap hetekig áll hiába a kúria eltt és mikor végre egyszer a vadászatról hazatér úrfi lábai elé akarja magát vetni, a kapus ráuszítja a kutyákat. Sebeibe és bánatába belehal, a felesége csakhamar követi, és a gazember Sander lesz az utódja. Amikor I. Rákóczi György fejedelemhez hívják a nemest, Sára szüleihez akar sietni, de Sander csúfosan elkergeti a paplakból. Ekkor menedéket talál Wernernek anyjánál. Mikor leánykája született, Sander arra kényszeríti, hogy nyilvánosan vezekeljen. Ép a Magdolna tárgyról tartott vakbuzgó prédikációban szitkokkal elhalmozza, mikor belép a templomba Werner, ki ép hazatért Wittenbergbl. Mikor meglátja Sára, bár mezítláb van
t
és tél ideje, gyermekével az
erdbe
Werner, ki látására elájult, órák hosszat tartó keresés után a havon ülve találja t, miközben egy farkas mind közelebb ólálkodik körülötte. Sára meghal a megsiet.
hlés következtében, Werner pedig nagy búskomorságba
esik,
mely
végül idleges tébolyban végzdik. 10 napi rület, mialatt átkóborolja az
egész
környéket,
10
napi
tiszta
eszmélettel
váltakozik
nála.
Világos napjain nagy szeretettel foglalkozik menyasszonya leányká-
a kis Sárával, kit Sander ép oly gylölettel üldöz, mint azeltt anyját. Mikor Werner anyja meghal, Sára és „a jó bolond",
jával,
mint nevelatyját nevezi, egészen egymásra vannak utalva.
Mikor
Sára már 12 éves, a nemes visszatér kúriájára; megtudja, hogy ki a leányka és örökre magához akarja venni.
Wernertl anyja »)
D. F.
II.
történetét, elhatározza, 179
s k.;
V.
ö.
B. 287; 289.
De mikor Sára megtudja
hogy örökre Wernerrel marad
—
91
—
:
melyhez anyja
és egyszer éjnek idején elhagyja vele a falut,
kívül
semmi sem
Werner 10
köti.
sírján
világos napja alatt Szent-Demeterig
vándorolnak, egy ndvarhelymegyei faluig, ahol Gyulaffí László özvegye
egy házikót ad nekik tartózkodó helyül. Ott ketten évekig boldogan
Werner tébolya
élnek,
javul, csendes melancholiává változik.
1660-ban, mikor Lázár György gróf birodalmi protonótarius
Ekkor
Kemény
emberei ell Gyulaffí özvegyéhez menekül, megzavarodik nyugalmuk;
Kemény csapatai ell Keménynek Lázárt üldöz emberei
Wernert, ki saját kunyhójába fogadott egy
elmenekült török
tisztet, Izmailt,
ket
arra kényszerítik, hogy vezesse
fogják és
a Gyulaffi-kúriára, Lázárt el-
Werner kunyhója eltt leszúrják. Ezután Kis, a csapat hogy szemügyre vegye Sárát, kire egy
vezére a kunyhóba megy,
Midn
katona figyelmeztette.
szomszédos szoba ajtajában
Wernert
szökik,
sötétségben
elverik,
azonban
a
;
tolakodó
megjelenik Izmail a
lesz,
Kis azonban lélekjelenléttel gyorsan ki-
pedig
Izmailt fára,
fel
akarják akasztani.
melyre Izmailt
fel
A
akasztani,
kell
Werner felmászik, mintha Kis emberei közül való volna és tartja Izmailt. Mikor Kis visszavezette a kunyhóba az ellenszegül Sárát, legénysége pedig két ember kivételével, kik az ajtó eltt várnak, elvonult, Werner megszabadítja Izmailt és a kunyhó felé siet vele, hol Sára küzd Kissel. Sára a lámpával már felgyújtotta a kunyhó szalmafedelét, hogy inkább meghaljon, semhogy megbecstelenítsék, vinni, mikor odaáll az elszörnyed és Kis már erszakkal ki akarja
t
Kis elé Ismail, kit felakasztottnak
fart.
Újból heves birkózás támad,
melyben Werner támogatja Izmailt. Mikor a visszatért lovascsapat az ajtón
maga
dörömböl, ép akkor szakad bennlevket.
le
a kunyhó
ég
teteje és
alá temeti a
A
tudományos
az általános
íz
bevezetés és a többi rész számára, mélyekben
történeti viszonyokat
rajzolja,^)
Roth
itt
is
részben
ugyanazokat a forrásokat használta, mint az elbbi két novellánál, t.
i.
Bethlen memoirjait^) és GraíFius János „Siebenb. Ruin"-ját,2)
melybl egy helyet szószerint idéz, persze megint anélkül, hogy megmondaná, honnan veszi idézetét. ^) Talán használta Lebrecht"^ Mihály „Siebenbürgens Fürsten" c. mvét is.*) Hogy az elbeszélés meséje valamilyen forrásból van-e merítve, azt nem tudom meg»)
K.
389-392,
a)
V.
ö.
1
;
429,
jelen ért. 48.
2-431,
2.
1.
') „noch selben Abend wurden allé Stücke auf allén Basteien iosgebrannt und Freudé geschossen" stb. K. 389, 2; v. ö. D. F. 210, továbbá 209; 226. *) Nagyszeben, Hochmeister, 1791-2; v. ö. II. köt. 283-287.
—
92
— !
mondani. Nagyon valószínnek tartom, ámbár úgy látszik, mintha a novella els része Kleist „Michael Kohlhaas" c. novellájára em-
Az a benyomásom, mintha Roth valami hagyományra
lékeztetne.
támaszkodnék, ha nem desen,
is
lehet kételkedni,
hogy
itt is,
fekv anyaghoz szabadon
az esetleg eltte
mint ren-
kigondolt rész-
leteket illesztett hozzá.
!
Zacharias Wírbel
12.
A XIX.
.
Liebesnöten.
század negyvenes éveiben
bürgischer Volksfreund"-ben,
levelez
in
késbb
más lapokban
„Siebenis
több
de elmés álnév alatt levelezést folytatott, amelyben
tréfás,
eseményekrl tudósították egymást.
helyi
csak a
eleinte
itt-ott
i
helyi jelentséggel bírtak,
Ezek néha több mint Meg-
a kor általános jelenségei voltak.
kezdte ezt a levelezést Nagyszebenben a „Volksfreund''-ben Zacharias Wirbel,
ki valószínleg
1)
maga a „Volksfreund" szerkesztje
volt,
és „sógora", a brassói Sebastian Zwickel.^) Hozzájuk csatlakozott
idvel másoknak egész sora, mint Hanns Fürchtegott, Jeremiás Klopf, Emánuel Veránderlich, Justus Gradaus, Hans von der Warte, Tobias Fragezeichen, Gottlieb Wahrlich és mások, míg végre minden nagyobb helység képviselve volt parlagias-szimbolikus nev levelezvel.
nk
(Majd
is
vettek részt e közlevelezésben
Anna Gespráchig,
Martba Neugierig, Ursula Plauderin és hasonló nevek alatt.) Wirbel és Zwickel levelezésük közben polémiákban is résztvettek, melyeket
más lapok
kezdtek,
silvania szerkesztje és
csíps megjegyzésben
mus"
c.
cikke
')
mint az
és emellett Roth,
1846. évi Trans-
számos cikkének szerzje, szintén nem egy
Roth kivált „Sáchsischer ültrais-
részesült.
miatt kapott
tlük
alapos vágásokat a tisztviselk
*) Roth most megboszulta els sorban Wirbel-en, leghevesebb támadóján, a
egyenruházásáról kitört újságháborúban.
magát
rajtuk,
„Volksfreund" szerkesztjén, amennyiben Benigni 1847. évi „Siebenbürgischer Volkskalender"-jében szatirikus novellát,
—
nak nevezi, nevét
nem
„Schwank"-
adott ki „Zacharias Wirbel in Liebesnöten" címen
Volkskalender für
(Siebenbürg.
—
írta alá,
1847.
52.
— 99.
1.).
Természetesen
de bizonyára általánosan ismeretes volt, hogy
a szerz, mert a „Pester Zeitung" egyik szász levelezje nyiltan kimondja („Auch der Román im heurigen (1847) Volkskalender ')
"WirbeJ
*)
Zwickel
3j
V.
*) S.
ö.
= bizonyára mert kérdéseket, viszonyokat stb. felkavar. = bizonyára mert csíp, csíps kritikát mond.
jelen ert. 34. és 41. s
k.
1.
Vfr. 1846. 13; 15; 19; 20; 26.
sz.
i
:
— Wirbel
,Zacharias
Wirbel
—
Liebesnöten'
in
Zwickel közt
és
93
errl
ist
von ihm"
míg a
stb.), *)
„Siebenbürgischer
a
a szatíráról
Volksfreund^-ben folytatott levelezésben található számos célzás csak Rothra vonatkozhatik belevarrva a karingbe
*)
hogy méltóság
pl.
:
(^Chorrock"
és tisztelet
is
nincs
hozzá Mariin költe-
v. ö,
ményét a „Politische Kreuzzüge von Josi"-ban, hol Roth „dramatischer
Chorrock" nevet nyer)
Tischler
das knotigste
selbst
továbbá
;
„am Schreiber
:
ist
ein
verdorben, weil er gar zu gat den Hobel handhabt und
Ho
1
bevor es
z,
zum K
a
s t e
n
verarbeitet
werde, aus seinen Hánden nicht ungehobelt hervorgehen würde*',^)
amiben
hogy Roth atyja asztalos volt Hermány (Kastenholz) község nevével és végül
célzást kell látnunk arra,
és szójátékot
;
„ich wette, die in unserer Biographie
*)
ausgesprochenen Ansichten
stammen von einem Journalisten ".2) De még ha hiányoznának ily
is
bizonyítékok arra, hogy Roth a szerz, stiluskritikával szemmel-
láthatólag ki lehetne azt mutatni, minthogy kompozíciójának, gon-
dolatkapcsolatának és nyelvének minden
ebben a novellában, bár ez irodalmi
megvan
sajátsága apróra
faji jellegét
tekintve Rothnak
minden elttünk ismeretes novellájától lényegesen különbözik. Ez a novella az egyedüli modern tartalmú szatiríkus-burleszk a sok komoly mvészet történeti közt, bár ezekben is, mint pl. a „Kurutzenanführer"-ben és „Sachs von Harteneck"-ben helyenként szatirikus hangok is pendülnek meg. Az ebben a „Schwank''-ban kimondott nézetek is egyeznek Rothnak másutt, kivált hírlapi cikkeiben nyilvánított nézeteivel.
meztetnünk
A
szerkezetbeli technikában figyel-
hogy kész érdekes helyzettel lep mondja el a megértéséhez szükséges dolgokat. A novella célja els sorban az, hogy Roth Wirbel Zakariás újságírót, kit gyakran gúnyosan „szellemes"-nek és „szellemdús"-nak
meg
kell arra az eljárásra,
és csak utólag
nevez, mindenféle nevetséges helyzetben rajzolja és hírlapírói tevé-
kenységét szarkasztikus kritika alá vegye, amennyiben kimutatja,
hogy mily kicsinyesek,
tisztára személyeskedk és tárgyilag hibásak hogy mily károsan használja ki azt a hatalmát, hogy nyilvánosan beszélhet. Bár Roth egész novellájával kiválóan egy újságíró ítéletei,
ellen
fordul,
t.
i.
ellenfele
ellen,
mégis
,
P. Z. 1847. 481. 2590. ,.Sáchsische Briefe"
ki
I.
maga
-nz-föl
=
is
testestül-
Poinz (Schmidt
Henrik)? 2)
S.
Vfr. 1846. 48. 376.
»)
S.
Vfr. 1846. 52. 406.
*)
T.
i.
a szatirikus novella.
'
'
•
—^— lelkestül újságíró, pártját fogja
hsének, ahol
ez inamrljTi tulajdon-
ságaitól eltekintve igazságtalanul szenved attól a
gyülöfeté^ amely
a hírlapírókat általában üldözte. így tehát ezt a novellát egyszera^ mind a hírlapirodalom ellenségei és a „régi jó idk'-rl ábrándozok ellen,
a politikai és kulturális sötétségben járás ellen
irta.
tendencia bele van illesztve a különben egészen mulattató,
Ez a
jókedv
mesébe, mely az események egész sorát kapcsolja egybe egy egésszé s
mely nemcsak a hírlapírásra és ami vele összefügg, hanem az
akkori nyilvános
ill.
társadalmi élet számos oldalára találó világos-
ságot vet. Ezáltal az egész novella szatirikus korképnek
tnik
fel.
Mikor Wirbel Zakariás, egy helyi lap szellemes szerkesztje és mint ilyen városa egész életének zsarnoki bírája, Zwickel barátjától figyelmeztetve szánkázni látja
Annát, Pech gazdag vállalkozó
leányát, fülig szerelmes lesz beléje, de sokáig hiába iparkodik vele
megismerkedni, úgy hogy érzelmeit csak platonikusan öntheti ki mindenféle újságcikkben. Mikor végre házibálon megismerkedett vele, és a leány is rögtön szerelemre gerjedt iránta,
boldogságuknak Pech úr
módon, minthogy a hírlapírás újdivatú intézményét és annak képviselit nem szenvedheti. De Wirbel nem sznik meg remélni. Annát folyton körülrajongja; egy árvíz alkalmával a ház egyik ablakából csónakjába emeli és azt hiszi, hogy megmenti, noha a házat az árvíz részérl semmi veszély sem fenyegeti, amiért a felbszült atyától mint leánya elcsábítója goromba szidásban részesül. Meg is betegszik miatta, mert hamis szerelmes levéllel találkára rendeltetve, egy egész éjjel kertje eltt vár reá. Nyaralás közben pedig, hol sikerül neki, hogy Pech tudta nélkül naponként hosszú ideig együtt lehet szerelmesével, barátjával együtt elverik, mikor állja útját ellenséges
Annának
éjjeli
zenét rendez.
nem egy megaláztatásban
Más egyéb nevetséges helyzetbe
is
kerül
Pech úr csak akkor hangolódik számára kedvezbben, mikor kimondhatatlan élvezettel olvasta Wirbel egy cikkét, amelyben ez egy a város körül érdemeket szerzett, de Pech eltt nagyon gylöletes emberrel csúnyán elbánt (Pech úr és
lesz része.
—
ugyanis nyilvánosan a hírlapírás ellen szól és ignorálja azt, idegen
név
alatt
nem akar
azonban minden helyi lapot járat). De arról még mindig tudni, hogy Wirbel a veje legyen, még akkor sem, mikor
az egy vadászat alkalmával életét menti meg.
Csak mikor Wirbel
az újságban elmondja ezt az esetet a közönségnek és amellett
fel-
használja az alkalmat, hogy arról a nagy veszteségrl beszéljen, mely
Pech balesetével a várost és a hazát érhette volna, és Pech erényeirl érdemeirl dicshimnuszt zeng, lágyul el Pech úr: „Diese Zeitungs-
és
:
—
95
— :
Überhaupt scheint dieser das Gute redlich Többet nem mond, de cselekszik.
schreiberei hat doch aaeh íbre gute Seite
Zacharias Wirbff! ein
wollender Mensch
!
verstándiger und
braver,
zu sein!"
Korácsonykor elzárt szekrényben leányának ajándékozza Wirbelt, így a novella a hirlapirás diadalával végzdik.
A
lesz az alapja,
fiz
melyet Wirbel és unokatestvére a „Volk8freund"-ben
jegyzésbl,
megjelent ehhez a szatírához
meglepettek állítólag
fzd levélváltásában megtalálunk, —
nem ismernek
kész képekhez
(6X4 cm
a
novella
t.
i.
is,
a
hogy Roth a novel12 kis
illusztrálva van.
nagyságú) fametszet van beleillesztve, az 1847. évi ulmi Bilderkalender^-bl
„Prophetischer
díszít képei. zását
irta,
Hogy
arcképükre.^)
rá
cselekvény költött, arra vall az a körülmény láját
semmi tényleges kitnik már egy meg-
cselekvénynek valószínleg részleteiben
esemény vagy helyzet sem
a
s
'
A
ábrázolnia,
kell
véve,
ahol
12 hónap
ezek a
kép, melynek a novellában az öreg Pech szánká-
a januárt jelenti,
lev
a Pechnél
házibált
ábrázoló a februárt, a kép, melyen Wirbel az árvíz alkalmával Annáját az ablakból kiemeli, a márciust jelzi stb.
minden kép
alatt
hozzáill vers
áll;
Rothot novellája megszerkesztésére. „Liegt auch Schnee in
Az ulmi kalendáriumban
ezek a versek Pl.
is
indíthatták
a január alatt ez
áll:
Wald und Grüuden,
Herzen flammen, Blicke zünden."
a február alatt:
-
„Carneval, in iustigen Nachten Liebst du süssen
Bund zu
flechten.''
és a március alatt:
„Brücken stürzen, Ströme schwellen, Liebe scheut nicht Strom, noch Wellen."
Roth a képeket egészen abban a sorrendben használja, ahogy a kalendáriumban állanak, és cselekvényét egy egész éven viszi át, tehát teljesen követi a képek által elírt utat. Ezt azonban oly ügyesen teszi, hogy nem is lehet észrevenni, hogy a novella kész képekhez íródott vagy épen, hogy a képek kalendáriumi havi képek,
—
tényleg
nem
is
közönséges havi képek, hanem nagyon eredetiek.
Wirbel Zakariás persze Roth eljárását nagyon nevetségesnek az említett levélváltásban. 2) ')
S.
Vfr. 1847.
*)
S.
Vfr. 1847. 3
1.
6.
23.
találja
J
—
96
—
C) Scott Walter regényei mint Roth forrása. Hogy Roth regény-
és novellaírói
befolyása alatt állott, ezt, amint
mködése
már Roth
Scott határozott
életrajzában említettük,
nemcsak az általános küls körülmények teszik nagyon valószínnek, hanem már Mariin József, Roth kortársa, ki ama kor irodalmi életének közepén állott és bizonyára jól tndta, hogy mely költk tekinthetk az erdélyi szász költk számára irodalmi keresztszülknek, határozottan kimondja, hogy Roth novellái „in Walter-Scottnachbeterdarstellung gehalten sind."^) Ez az Ítélet a kortársaknál ellenmondás nélkül megmaradt, és ujabb idben Wittstock 0., Teutsch Fr. és Hajek Egon is hasonlókép nyilatkoztak. 2) Ezen körülményeken kívül azonban, melyek mint egyedülálló érvek természetesen semmit sem bizonyítanának, Rothnak Scott-tól való függése minden kétségen kívül bebizonyul kettjük technikájának megvizsgálásánál. Ezen értekezés keretében azonban nem nyújthatom bizonyítását annak, hogy Roth technikája teljesen Scott befolyása alatt áll, ez Roth novelláinak irodalomtörténeti és esztétikai szempontból való vizsgálatára tartozik. Itt egyrészt Scott, másrészt Roth mveibl csak néhány feltn párhuzamot akarok közölni, melyek már elégségesek annak bizonyítására, hogy Scott a legnagyobb befolyást gyakorolta Roth-ra. Hogy Roth tudta-e ezt, hogy tudatosan utánozta-e Scottot vagy sem, az mellékes. A következ párhuzamok természetesen nincsenek rendszeresen és kimeríten összeállítva; több oly egyezés, mely ha nem is mindegyik külön-külön, de valamennyien közös elfordulásukkal arról gyznek meg, hogy nem alapulhatnak a véletlenen, elég arra a célra, hogy nyilvánvalóvá tegye Rothnak Scott-tól való függési viszonyát. Meg vagyok gyzdve, hogy nagyon is szaporítani lehetne ket. A „Harteneck" bikajelenetének és Ida erre következ állapotának pontos sképét találjuk a „Bride of Lammermoor* bikajelenetében és Lucia rá következ állapotában. A „Bride of Lammermoor"-ban (5. fej.) Ravenswood megmenti lady Luciát és fegyvertelen öreg atyját az erdben nekik rontó bikától, azáltal hogy lelövi i
késbb karonfogva megmentje karjába.
a bikát ; Luciát azután karján a forráshoz viszi, vezeti el onnan.
A
férfi
A
leány szorosan kapaszkodik
tartózkodó, minden köszönetet visszautasít és eltávozik, mikor
Lucia atyjával találkozik; »)
P. Z. 1847. 439. 2351.
*)
L. jelen ért. 4.
1.
Lucia pedig ettl a
4. és 8. jegyzetét,
5.
1.
fogva
pillanattól
3. jegyzetét. j
;;
— rajongással szereti,
így
97
—
'
-^ --
-
mélyen bevésdött emlékezetébe a
pl.
férfí
hangjának csengése. Roth regényében Harteneck megmenti Ida grófnt és hagát az erdben nekik rontó bikától, azáltal hogy azt szarvánál megfogja és egy görcsös bottal elkergeti, karján viszi Ida hagát és
késbb karonfogva karjába;
vezeti Idát
is,
ki szintén szorosan
kapaszkodik
Harteneck tartózkodó, visszautasít minden köszönetet és
elszökik a köszönetnyilvánítás ell,
midn
Ida szüleivel találkoznak
Ida pedig ettl a pillanattól fogva rajongással szereti, így pl. mélyen bevésdött emlékezetébe hangjának csengése. i) Hogy Harteneck
—
ép úgy hogy Forgách Hona grófnt fogva tartja a kissínki paplakban, mntatis mutandis megfelel Leicester kedvesét titokban házában
gróf titkon
összeesketett
(a „Kenilworth^-ban).
tartja,
felesége
fogságának Cumnore-Halle-ban
Hartenecknek Idához intézett levelét ellopják
a követtl, aminek nagyon végzetes következményei vannak, ép úgy
mint Árnynak Leicesterhez intézett levelét végzetes következményekkel
jár.
is ellopják,
ami szintén
Körtvéiyesi rokon alakja a gazember
Varney-nek Scott „Kenilworth'-jában, ugyanazzal a szándékkal és hasonló helyzetben hatol be Erzsébetnek, Harteneck feleségének szobájába, mint Varney Leicester feleségének,
Amy grófnnek
Körtvéiyesi orozva lelövi Szt.-Pali-t, mert ez akadályként
hogy
Erzsébet-et
meghódítsa,
Varney
Lamburne
útjában,
Mihályt
mert az Varney tervének, hogy egy másik erszakos felemelkedhessek, útjában áll. Amint Junghanst a fogarasi
lövi le orozva, tettel
míg
lakásájába áll
—
és a várparancsnok, kémkedés gyanúja miatt egy rnagyi korban lev tiszt kihallgatja,^) Waverley hasonló élményének Cairnvreckan-ban látjuk visszfényét (Scott „ Waverley "jenek 31. fejezetében). Mikor Mustezet, a ravasz szolgát, oláh papnak öltözteti és vele meglátogattatja a börtönben a két elfogott
várban
elfogják
—
szökevényt, az „Ivanhoe" azon jelenetének hatása alatt állhatott a
költ, melyben Wamba, a rabszolga, a ravasz udvari bolond szerzetesnek öltözve meglátogatja elfogott urát és annak rokonát Front de Boeuf várában; épúgy mint mikor szerinte Ida grófn átöltözetben meglátogatja Hartenecket, ki fogoly a falakkal körülvett
—
mely épúgy van leírva mint Front de Boeuf vára. Mustez néhány hasonló vonást mutat Callum-Beg-gel Scott „Waver-
fogarasi várban,
Iey**-jében.')
—
Szigethit,
az öreg fösvényt a családi
»)
S. V.
H. 102—112; 116.
')
S. V.
»)
De Hajek
H. 320—323. túloz, mikor Mustez-rl azt
hasonmása".
írja,
sírboltban
hogy az Callum-Beg
„h
— kincsei mellett éri
98
utói a halál,')
kamrájában kincsei
mellett.^)
—
— mint a fösvény Fostert kincses-
A
„Schlacht auf
dem
cigányjelenetében a zsidó ugyanazon érzésbl jelenti
tud
vért
ontani,^)
—
tanúsít.
A
Brotfelde"
hogy nem
mint milyent yorki Izsák (az „Iván hóig "-ban)
kuruccsapatok leírásához a
„Kurutzenanfiibrer^-ben
Roth, úgy látszik, a forradalmi seregnek Scott
lev
ki,
leírásából merített ösztönzést.*)
—
A
„Waverley^-jében
^Georg
Rákóczi"-ban
II.
két hólyaghártyával áthúzott négyzetes alakú ablakról ezt
Roth:
bestimmt,
„sie schienen
dem
mondja
Lichte eher den Eingang zu
;'') és Scott „The bride of Lammermoor*-^ mély jában keskeny, oldalain beszögelléssel ellátott ablakokról meg-
vervyehren als zu gestatten"
hogy „úgy látszott, hogy a ders napvilágot inkább kizárták, mint hogy beeresztették".^) Ha azonban valakinek ezen párhuzamok összeállítása tévesnek
jegyzi,
hogy Scott Rothra a legjelentékenyebb merésznek tartaná, attól azt szeretném
látszik és azt a következtetést,
hatással
volt,
nagyon
is
hogy egy képmutatónak összehasonlítása „egy sírbolttal, mely kívülrl fehérre van meszelve, belül azonban tele van rothadással", és a latin szólásmód „rem acu
hogy véletlennek
kérdezni,
tetigisti"
ben
is
mindkett
a
tarthatja-e,
„Ken^worth^-ban
és
mindkett a
„Harteneck'-'-
megtalálható?^)
»)
G.
»)
Zenilworth vége.
II.
R. 222, 2, 2.
»)
Sch. Br. 59, 2, 2;
*)
A Hendel Otto-féle
«)
G. II. R. 121, 1.
«)
A
Halle-i
német kiadásáben 297-299
„Keclam Üniv.-Bibl." német kiadásában (2903
1.
(a 44. fejezetben).
s k. sz.) 144.
1.
(a 10.
fej.-ben). ')
Scott „KeniIwoith"-jának mint a
megjelent német kiadás 90. és 120.
1.
„Reclam Üniv.-Bibl." 921.
(7. és 9.
fej.);
v. ö. S.
v.
s k.
számai
H. 397 és 50.
.
SliSt(£a.;ÍJ?fj^^C:i!^
:-*
A Német
;-r-v
Philologiai
mégjelent füzetei:
<-S^Í^-:í^
'~
r-
Dolgozatok eddig '<
w-:^i.;..-.;^y-'--
;^
,
-v
a, .a
:í
;
,r-v,-'r.-v,'
!\.
%': :k.
Thiénemaíin Tivadar: Német
I:
:í
.vések 1912
-u
ó,,
.
.,...>.
Dr. Hajek Egon: Az erdélyi XIX. század közepén 1913
III.
>
.
ly. ,,
'
>
.
;^^
.
nyelvújító treit--
.
,
K
ára 1
50
f.
Csáki Richárd: Honterus János német iratai forráskritikai és nyelvészeti szempontból 1912 -.>-.. J^raJ K 50 f.
II.
^
,
magyar
és
szász ;
regényirodalom a. ára 2 K 50 f
....
Roth. Alfréd: Tanulmányok Roth Dánielrl: 1. Roth Dániel élete. 2. Roth Dániel regényeinek és novelláinak forrásai \.\)ió •••.-«.' ara o ív %3\) i. .
•
'
'
•
í
»
.
i
-.
:
.
.
'.
'
VII.
Schwarz Frigyes:
A
gyermekdal 1913 ára 4 K 50 f.
soproni ^német
/-' .
.^
'n .
-
;V.
•
'
Legközelebb megjelennek
Huss Richárd: Az mányozás mai állása.
Dr.
Ví. Hollitzer
Gyula :
erdélyi
Liszt Ferenc és a
t"
:
-'
M-
Megrendelhetk:
^^
v
>
i
weimari irodalmi
v
.*
PFEIFER FERDINÁND -K
.
.^könyvkereskedésében
;.
Budapest, Kossuth Lajos-utca.
T-/'
;V,:-
/
nyeivjárástanl-
szász
:/^[
i^^-^L
^
élet.
Gayiord Bros. Makers Syracuse, N. Y. PAT. JAN. 21, 1908
'-itmí-^f.i.f-'
tv.
1
