Kujbusné Mecsei Éva N E M E S I JOGVÉDELEM SZABOLCS VÁRMEGYÉBEN 1790 - B E N A magyar nemesség rendi alkotmánya, ősi jogai a XVTII. század végén I I . József politikája miatt komoly veszélybe kerültek. A birodalomreformáló császár ugyanis nem koronáztatta magát magyar királlyá, sőt a szentkoronát is Bécsbe vitte, országgyűlés nélkül kormányzott, felszámolta a köznemesség politikai bázisát: a vármegyéket, jobbágyrendeletével átalakította a földesúr - jobbágy viszonyt, a nemesi földadó bevezetésének előkészítésére elrendelte a földmérést, korlátozta a gazdasági előnyt jelentő privilégiumokat, s kötelezővé tette a német nyelv használatát stb. Mindezek miatt szembetalálta magát Magyarországon is a hatalom támogatójából annak kerékkötőjévé vált nemesség különböző formában megnyilvánuló ellenállásával. Közel egy évtizedig a magyar nemességen kívül a birodalom többi társadalmi osztályával és rétegével, valamint a törökökkel és poroszokkal is hadakozó császár, végül halálos ágyán feladni kényszerült belső reformjainak megvalósításáért vívott szélmalomharcát. * így 1790 elején a központi hatalom meggyengülésével, ül. I I . József február 20-i halálát követően méginkább, a korábban autonóm, széles jogkörűből az abszolutista kormányszékek végrehajtójává minősített vármegyei közgyűlések újra lehetőséget kaptak az aktív politizálásra. Ezzel igyekezett mindjobban élni a hangadók egyikévé vált Szabolcs is, Marczali Henrik szerint az a megye, amelyet I I . József a legellenzékibbnek tartott: "Nem is csuda. Itt tisztán, vegyületlenül él a magyarság... Büszke, dacos faj ez, mely híven megőrizte ősi sajátságait, melyet városi vagy udvari hatás még el nem puhított, meg nem csiszolt. A nagyszámú nemesség annál rátartóbb privilégiumaira, mert kevély, magyar parasztság áll vele szemben. Ha valahol, itt volt meg a talaja a szélső elhatározásoknak, és azok kivitelének."2 A szabolcsi nemeseknek azonban csupán számuk volt nagy, gazdasági tehetségük és lehetőségeik nem. A számos, kutyabőrén kívül mást nem igazán bíró kisnemest, privilégiumuk korlátozása, ill. megvonása esetén elszegényedés fenyegette. Életformájuk megtartásához ezért szükségszerűvé vált jogaik védelme. Ezt az egzisztencia-harcot vállalták fel különböző formában az 1790. első felében tartott vármegyei közgyűlések.
Szabolcsban február és június között 17 közgyűlést tartottak. Ezek közül három volt olyan, amely az országostól talán kissé határozottabban törekedett a jogvédelemre. Először február 8-án ültek össze a megye rendéi, mikor már megtörtént a "politikai fordulat", s II. József sorra függesztette fel rendeleteit. Közgyűlésükből feliratban fordultak a császárhoz, amelyben részletezték sérelmeiket, valamint kérték, hogy a székétől megfosztott főispán, Sztáray Mihály kerüljön vissza hivatalába. Eme kívánságukról Sztárayt is értesítették, aki nagy örömmel fogadta el a rendek hívását. Az országos főméltóságoknak írottak szerint szerették volna, ha a helytartótanács a vármegyéhez intézett rendelkezéseket nem német, hanem magyar nyelven írja. Az országbírónak írott sorok azt hangsúlyozták, hogy amennyiben "... a kívánt országyűlést három hónap alatt meg nem nyernénk, Excellentiádat az 1608. évi 3. törvénycikkelyében hivatalához ragasztott kötelességének teljesítésére kényszerítjük, amennyiben, "...hogy a közjónak helyreállítására és nádorispán választására nézve a jövő tavaszra országnak gyűlését kihirdetni méltóztassék. "3 A koronaőröket pedig arra emlékeztették, hogy kötelességük szerint igyekezzenek visszahozni az országba a Bécsbe vitetett szentkoronát. Az országos dolgok mellett helyi ügyekben is határoztak: megrótták a közgyűlésük ellenében a központi hatalomnak engedelmeskedő adószedő és újoncozó tisztviselőket. Végül, mivel I I . József januárban tett ígérete szerint remény mutatkozott olyan országgyűlés összehívására, amely orvosolhatta volna a nemesi jogokon esett csorbákat, azok összegyűjtésére ún. sérelemelőkészítő bizottságot állítottak össze. A másik jelentős közgyűlésre már I I . József halála után került sor, mikor országos politikai aktivizálódás mellett indult meg a "német világ" felszámolása, s lett majdhogynem kötelező a magyarság hangsúlyozása mindenhol és mindenben. A március 18-ára Nagykállóba hirdetett közgyűlés szinte "népgyűléssé" vált, minthogy meghívást kaptak ide kivételesen a helységek nem nemes bírái vagy deputatioi is. így olyan sokan gyűltek össze, hogy sem a megyeházán, sem a református templomban nem fértek el, ezért a szabad ég alatt tartották a gyűlést. Itt a résztvevők növekvő lelkesedése mellett, az ősi hun-szittya harcos ősök példaképül állításával egyre kardcsörtetőbbé vált a hangulat. Bár a cél inkább visszafelé, az "arany időkhöz" orientált, a rendi alkotmány kapcsán mégis összefonódott a csírázó nemzeti gondolattal. Most is legfontosabbnak az ország sorsát irányítani hivatott országgyűlés összehívását tartották. Mint az országbírónak küldött, a februáritól határozottabb hangú levélben írták: ha 1791. május l-ig nem hirdeti meg az országgyűlést, úgy a szabolcsi
nemesek "... több nemes vármegyékkel egyetértve országgyűlést fognának tartani..." Ezen túl, a megye pl. a só árát illetően sem fog májusnál tovább várni a felsőbb parancsra, hanem "... több vármegyékkel egyetértvén, előtte tudva levő 4
úton és módon ezen igazság kívánsága elérését magától fogja segíteni..." Továbbá saját hatáskörében rendelkezett e közgyűlés arról is, hogy a szabolcsi iskolákban ezután ne németül, hanem magyarul vagy latinul oktassanak. Ezen kívül elrendelte a földmérési, népesség - és újoncösszeírási papírok, ül. a Sanctio Criminalis Kálióban történő elégetését, a házszámok, jelzőoszlopok eltüntetését, a I I . József rendelete szerint használt pecsét leráspolyozását. Végül a vármegye örömmel értesült a szentkorona Budára való hazahozataláról, s nagy lelkesedéssel látott hozzá a koronaőrző bandérium szabolcsi önként jelentkező nemes tagjainak összeírásához. A harmadik közgyűlésre, amelynek határozatai miatt a későbbiek során legtöbb vád érte a vármegyét, május elején került sor. Ekkorra már megérkezett Bécsbe a trónörökös, Lipót, aki igyekezve elhatárolni magát bátyja, I I . József politikájától, jóindulatáról biztosította a magyar rendeket. Több más vármegyéhez hasonlóan, a sérelmi politikát alapul vevő szabolcsi nemesség is, megnyirbált privilégiumai jogorvoslatának biztosítékát ennek ellenére mégis saját erejének megmutatásában látta. Május 3-án Kallóban a - vásár miatt is - újra sokan gyűltek össze. Itt az egész vidéken elfogadott mintának megfelelő feliratot készítettek Lipóthoz. Másnap, a március 14-i taktakenézi falugyűlésen szerkesztett, robot és porció eltörlését is magába foglaló instantia szerzője, a kisnemes Kövér Gábor indítványára, a parasztokkal együtt tettek esküt a megye rendéi. Mint mondták, ezzel akarták elejét venni az egymás iránti bizalmatlanságnak és összeütközéseknek. Az esküben hangsúlyozták az ország törvényeihez, szabadságához és a megkoronázandó királyhoz való hűségüket, ül. törekvésüket a hazafiak közti egyezségre, az országgyűlés idején a békesség fenntartására. Marczali Henrik szerint "... itt nyilvánul először a nagy francia forradalom 5
hatása hazánkra.. Ezt, a szabolcsi nemesség és parasztság összefogását demonstráló esküt, az érdekeik védelmében létrejövő erő megmutatását azonban a szilárduló központi hatalom később éppen olyan rendbontónak ítélte, mint a közgyűlés másik határozatát. Nevezetesen azt, amely a kül- és belpolitikai okokra hivatkozva utasítást adott az insurrectiora^ mondván, hogy amennyiben az 1741. évi országgyűlés mintájára az elkövetkező országgyűlés is a közjó- és biztonság érdekében elrendelné a nemesi felkelést, úgy "...nem akkor köszörüljük a kardot, mikor már vágni kellene véle, nem akkor abrakoljuk a lovat, mikor már indulni kellene a harcra, hanem előre elkészítsük magunkat, hogy amely órában a szükség kívánja, a rendelések szorítnak bennünket mehessünk, és a haza oltalmára hasznos szolgálatunkat megbizonyítsuk..."
8
Felesketett bizottságot küldtek szét a megyében, kapitányokat, hadnagyokat neveztek ki, járásonként gyakorlatoztatták az "elpuhult " nemességet. Szepes vármegyétől fegyvereket rendeltek /600 kardot, 500 pár pisztolyt, 200 lovas és 200 gyalogos puskát/ és június közepére szemlét hirdettek Kallóba. /A nemesi felkelés szele Szabolcsból kiindulva főként a szomszédos vármegyéket érintette meg, bár Zala megyében is megkezdték a nemesség összeírását./ Míg a graci "Bauernzeitung" értesülése szerint harmincezren álltak készen a Tiszántúlon, s bármikor lázadás törhetett volna ki, addig Marczali szerint általában csupán 480 nemes állt fegyverben e felkelés idején. Azt pedig, hogy a szabolcsiak a többi, hasonló módon eljáró, tiszántúli kerülettel nem felkelésre készültek, csupán jogaik visszaállítását akarták nyomatékosítani, igyekszik bizonyítani az augusztus 5-i közgyűlés felirata is, amely szerint az akkor már három hónapja fegyverben álló nemesség csendes gyakorlásával senki ártására és terhére nem volt, ellenben: biztosította a rendet. A tavasz és nyár folyamán ugyanis a Dunántúlhoz és a Szepességhez hasonlóan a Felső-Tiszavidéken is nyugtalankodtak a parasztok, bár nyílt, fegyveres felkelésre nem került sor. Sem a már említett taktakenézi instantia, sem a májusban megjelent, hasonló tartalmú parasztdekrétum, sem a tokaji bíróhoz érkezett, parasztokat hadba szólító "Szabolcs vármegyei parasztok jegyzőkönyve" nem idézett elő komolyabb konfliktust, de lekötötte a nemesi haderőket, s illúzióvá tette a korábbi látszat egységet. Az év közepére a vármegye korábbi határozottsága a mozgásszabadságot adó háttér omladozása mellett a megváltozott politikai helyzet miatt is bizonytalanodni látszott. Lipót ugyanis meghirdette a régen várt országgyűlést, ráadásul nem is Pozsonyba, hanem Budára. így, míg az év első felében a többi megyékhez hasonlóan, Szabolcs vármegye rendéi is közgyűlésükből nemesi jogaik védelmében a közelmúltat igyekeztek meg nem történtté tenni, addig az év második felében a privilégiumaikat, így életfeltételeiket is változatlanul hagyó jövőt igyekeztek kodifikáltatni. Mint az 1790. június 10-én nyílt országgyűlésre készült megyei követutasítások is mutatják, a nemesség a "régi szép idők" modernizált visszaállítására törekedett. A nagy reményekkel indult országgyűlésen azonban már az első komoly feladat, a hitlevél megszerkesztése során is kiderült egyrészt az, hogy a nemesi érdekek túl heterogének az egységes fellépéshez. Másrészt pedig bizonyossá vált, hogy a létfenntartáshoz szükséges privilégiumokat nem veszélyezteti a kül- és belpolitikai problémák rendeződése során szilárduló császári hatalom. Mindezek miatt lassan felőrlődött az oszággyűlés nemesi ellenzékének ereje. Szabolcsot, a "nemzeti jogok legvérmesebb előharcosát" pedig féken tartotta az év első felében a vármegye közgyűlésein a nemesekkel együtt érző és
munkálkodó főispán, Sztáray Mihály ellen indított hűtlenségi per. Sztáray ugyanis elfogadta, hogy I I . József halálát követően törvényes uralkodó híján Szabolcs vármegye közgyűlése, élve szabad főispánválasztási jogával, visszahívta a megye élére. Sőt nyilvánosan le is mondott az alkotmányellenesen uralkodó halálával érvényét vesztett főispánságról, majd ezt követően fogadta el, hogy a rendek válasszák újra. Ezzel Lipót véleménye szerint súlyos bűnt követett el a császári ház ellen. 9 Az év végén Lipót megkoronázásának, íll. a nádorispán megválasztásának alkalmából a helyzettel lassan megbékélő szabolcsi nemesek is hálaadó ünnepséget rendeztek december 5-én Nagykállóban. "... A nevezetességei közül ezen örvendetes napnak, első volt a Biri Bachusnak Kalló városába lett beérkezése, mely is következő pompával ment végbe. Elől jöttek egynéhány muzsikások, ezek után vezettek két betyárok egy hízott ökröt, melynek farka négy, szarvai pedig három helyeken voltak pántlikával megkötve, s két szarva hegyéig puszpáng koszorúkkal ékesítettek. Ezeket követte egy hatökrös szekér, melyen különb-különféle eleségeken kívül nagy boros hordó szemléltetett. Ennek tetején ült a Bachust ábrázoló személy, rendes hivatalára nézve gróf Kállay őnagysága nyulásza... Bal kezében lévő pohárba töltögette az italt, s ugyancsak busásan látott bachusi tisztihez. A pohárhajtogatás közben szakadatlanul kiáltotta: Éljen II.Leopold, éljen a nádorispán..." ™ Az országgyűlés végére már a szabolcsi nemesség is céltérőnek tűnt. Bár a megye követutasításainak országos ügyeket érintő részéből kevés nyert kodifikált formát, sőt a helyi érdekek képviselete sem sikerült úgy, ahogy szerették volna, de a nemesi előjogok által a változatlan életvitel biztosítása, és az országgyűlés határozatain alapuló, jövőbe vetett hit kárpótolni látszott a szabolcsi rendeket. 11 Az 1791. májusi közgyűlésen már semmi nyoma nem volt az 1790-es hangulatnak: magasztalták a királyt, dicsérték a főméltóságokat, a jövőre nézve pedig gyümölcsözőnek ítélték az országgyűlés 9 hónapi munkáját. A bel- és politikai körülmények miatt érdekeik, életmódjuk védelmében mind aulikusabbá váló szabolcsi nemesek ellenzékiségéből így csak a dicső múlt maradt - és sokuk számára a változatlan, szegényes, szürke hétköznapok. Jegyzetek 1. I I . József 1790. január 26-án három kivételével visszavonta minden rendeletét. Érvényben a jobbágyok szabad költözését biztosító, a nem katolikusok vallásgyakorlatát engedélyező, valamint a katolikus alsópapság anyagi helyzetét szabályozó rendelet maradt. 2. Marczali Henrik: Az 1790-91. országgyűlés Magyar Tudományos Akadémia kiadása. Bp. 1907. I . kötet 60. o. /A továbbiakban Marczali/
3. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára, /a továbbiakban SZSZBMÖL/IV.A.l. F.2.N.42. 1790. 4. SZSZBMÖL IV.A.1. F.2. N . l . 1790. 5. uo. 6. Marczali I . kötet 160.O. 7. nemesi felkelés 8. SZSZBMÖL IV.A.1. F.2. N.200. 1790. 9. A Sztáray Mihály főispán ellen felhozott vádak között szerepelt a poroszokkal való levelezés mellett a Szabolcs vármegyében történtekkel való azonosulás: a megye meghívására a főispáni széknek újból való elfoglalása /amelytől I I . József megfosztotta/, részvétel a koronabandériumban, a májusi közgyűlésen az eskütétel és az insurrecito támogatása, az országgyűlésre a megye követi megbízásának elfogadása stb. 10. Az 1790. december 5-én Nagykállóban tartott ünnepségről a "Hadi és más nevezetes Történetek" 1790. május 10-i száma részletesen tudósított. 11. A megye követutasításának országos ügyeket érintő részéből csak kevés nyert kodifikált formát /pl. 3 évenkénti országgyűlés, vallásegyenlőség, a szentkorona Budán való őrzése/, sőt a helyi érdekek képviselete /nemesi családok és személyek kérvénye, Sztáray Mihály főispáni kinevezésének megerősítése/ sem sikerül úgy, ahogy szerették volna. Irodalom 1. ifj. Barta János: A nevezetes tollvonás. I I . József visszavonja rendeleteit. Akadémiai Kiadó, Bp. 1978. /Sorsdöntő történelmi napok/ 2. Marczali Henrik: Az 1790-91. országgyűlés Magyar Tudományos Akadémia kiadása Bp. 1907. I - I I . kötet
