Neményi Mária – Takács Judit Az apák családi szerepvállalása védőnői tapasztalatok tükrében Kutatási összefoglaló
Készült a „Védőnők továbbképzése és ismeretterjesztő kampánya az apák gyermekgondozási feladatainak megerősítése érdekében” c. projekt keretében, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége osztály támogatásával.
Magyarországi Női Alapítvány, 2007
Neményi Mária – Takács Judit Az apák családi szerepvállalása védőnői tapasztalatok tükrében Kutatási összefoglaló A kérdőíves kutatás feldolgozása A projekt keretében a közvetlen célcsoport – azaz a családokkal már a gyermek megszületése előtt kapcsolatban álló körzeti védőnők – szükségleteinek megismerése céljából kérdőíves kutatást végeztünk továbbképzésen résztvevő védőnők körében. Kutatásunk célja az volt, hogy megismerjük, milyen tapasztalatokkal rendelkeznek a védőnők a kisgyermekes szülők gyermekgondozási gyakorlataival kapcsolatban, különös tekintettel az apák családi szerepeit illetően és ezeken a területeken az apákkal kapcsolatos elvárásaik tekintetében. Megvizsgáltuk azt is, hogyan viszonyulnak maguk a védőnők a kisgyermeket nevelő szülők családi gyakorlataihoz, illetve mit feltételeznek arról, a társadalom egésze általában hogyan viszonyul a férfiak és nők gyermekgondozási- és nevelési feladat-megosztásához. Továbbá választ kerestünk arra is, vajon egy alapvetően női kliensekkel kapcsolatban álló, ún. „női” szakmában jelent-e nehézséget a férfiakkal – apákkal – való kapcsolattartás, és vajon igénylik-e a védőnők az apák fokozottabb bevonását a gyermekgondozással kapcsolatos tanácsadási folyamatba, és ezen keresztül a gyermeknevelés családi feladatainak megosztásába. Rövid önkitöltős kérdőívünk tehát öt kérdéskört járt körül: 1. a védőnő tapasztalatai a családi feladatokkal kapcsolatban 2. a védőnő elvárásai az apák családi-gyermeknevelési feladatokban való részvételével kapcsolatban 3. jelent-e nehézséget bizonyos területeken az apa jelenléte a védőnői munka során 4. a védőnő véleménye a szülők gyermekgondozási és családi munkamegosztásával és szülői szerepével kapcsolatban 5. hogyan lehetne az apákat jobban bevonni a gyermekgondozási és egyéb családi feladatokba Kérdőívünket 2006 decemberében összesen 101 védőnő töltötte ki. A válaszadók háromnegyede (75,2%) budapesti, további negyede vidéki (8% vidéki nagyváros, 9,9% vidéki kisváros, 6,9% kistelepülés lakója) volt. A kérdőívet kitöltők átlagos életkora 41,2 év volt (a legfiatalabb 25 éves, a legidősebb 63 éves volt). Miután az átlagéletkornál fiatalabb illetve idősebb válaszolók aránya közel megegyezett (48%-uk 40 éves vagy annál fiatalabb volt, 51%-uk a 40 évesnél idősebb korcsoportba tartozott, néhány esetben pedig a válaszolók nem adták meg pontos életkorukat), a kérdőívek feldolgozásában építhettünk a korcsoportok összehasonlítására. Legelőször arra voltunk kíváncsiak, vajon a védőnői munka során szerzett tényleges tapasztalatok és a védőnői elvárások mennyire fedik egymást. Ezáltal azt is megfigyelhettük, vajon a védőnői munka inkább a szakmai-szakértői szerepkövetelményekre támaszkodik-e, vagy pedig a társadalmi gyakorlatból kiindulva viszonyul-e a realitáshoz. A védőnők apákra vonatkozó, a családok körében szerzett tapasztalataira úgy kérdeztünk rá, hogy megtudakoltuk, az egyes tevékenységek becslésük szerint tíz eset közül hányszor fordulnak elő (azaz az egyes tevékenységek százalékos gyakoriságára lehetett következtetni a válaszokból). A második kérdésblokkban ugyanezeket a tevékenységeket soroltuk fel, most már arra fókuszálva, mennyire
tartja a válaszoló elvárhatónak, hogy az apa bevonódjon a felsorolt feladatokba. Ennél a kérdéssornál egy háromfokú skálán jelölhették be a válaszadók az egyes apai tevékenységi formák elvárhatósági szintjét, azaz eldönthették, az adott tevékenység az apáktól mindenképpen elvárható (1), nem mindig várható el (2), illetve egyáltalán nem szükséges, hogy az apa eszerint cselekedjen (3). Az összehasonlítás érdekében rangsorba állítottuk az első és a második kérdésblokk egymásnak megfeleltethető állításait, és a következő eredményeket kaptuk: I. Az apai tevékenységek védőnők által becsült gyakorisága és elvárhatósága Tapasztalatok szerinti rangsor 1 2 3 4 5 6 7 8 9
Az apák lehetséges tevékenységi területei
Elvárhatóság szerinti rangsor
Az apa jelen van a szülésnél Az apa igénybe veszi a gyermek születése után járó szabadságot Az apa elkíséri az anyát a tanácsadásra Az apa részt vesz a szülésre felkészítő tanfolyamon Az apa egyedül viszi a gyermeket tanácsadásra Az apa marad otthon a beteg gyermekkel Az apa marad otthon gyesen/gyeden/gyeten Az apa megtanulja a babamasszázst Az apa egyedül fogadja a védőnőt otthonában a védőnő látogatásakor
4 1 2 3 6 5 7 8 9
Látható, hogy nagy az összhang a két rangsor között, legfeljebb a tapasztalatok szerint az apás szülés a valóságban valamivel gyakoribb – és megelőzi népszerűség szempontjából a születés után járó szabadság igénybevételét –, mint amennyire a védőnők szerint elvárható lenne. Ami viszont mindkét skálán feltűnő: a védőnők is úgy látják, az apák szerepe nem csereszabatos az anyai szereppel, vagyis nem érzik jellemzőnek és elvárhatónak azt, hogy az apa egy ún. „anyai feladatot” egyedül lásson el. Azt viszont örömmel nyugtázzák, ha az apa részvételével segíti, támogatja, bátorítja az anyát az elsősorban ráháruló feladatok során. Mindkét rangsor utolsó két helyén, tehát mind a családok körében tapasztalt gyakorlat, mind a védőnői elvárások szerint olyan apai tevékenységforma áll (az apa egyedül fogadja a védőnőt otthonában; babamasszázs), amit láthatóan valóban elutasítanak mind a családok, mind a védőnők, és amelyekről azt gondolhatjuk, hogy a női és a férfi társadalmi szerepfelfogás mélyebb rétegeit érintik. A babamasszázsra vonatkozó válaszok értelmezhetők úgy, hogy ez olyan intimnek tartott tevékenység, ami nehezen összeegyeztethető az apák (vélt) férfias tulajdonságaival, valamint a csecsemő és szülő testi érintkezését csak anya-gyerek relációban érzékelhető természetesnek. Ugyancsak a védőnő és az apa nemi hovatartozása gátolhatja annak természetes elfogadását, hogy a védőnőt az apa egyedül fogadja otthonában – ha a gyakorlat inkább azt tükrözi, hogy az apák a védőnői látogatás idején valószínűleg dolgoznak, ritkán vannak otthon, valamint a védőnő számára ez az eshetőség az eltérő nemű résztvevők kényelmetlen találkozását is jelenti. Ezt a feltételezést erősíthetik azok az adatok, amelyeket a védőnők két korcsoportja összehasonlításakor kaptunk: a tapasztalatok terén nem láttunk különbséget, viszont az apától elvárható tevékenységek esetében a 40 évnél idősebb védőnők körében korántsem tapasztaltunk olyan mértékű elutasítást, mint a fiatalabbaknál. Az idősebb
3
védőnőket tehát már nem zavarja annyira a két nem közötti, és nem a munkahelyen, hanem az egyik fél otthonában történő találkozás lehetősége, mint a fiatalabbakat. Következő kérdésblokkunk éppen arra irányult, vajon a védőnő szakmai munkájába belejátszik-e saját nemi hovatartozása, és a két nemhez fűződő viszonyának különbözősége. Léteznek-e olyan ún. „női” területek, amelyekben a férfiak illetéktelennek tűnnek a védőnő számára, illetve érez-e gátlást, kényelmetlenséget professziójának gyakorlásakor, ha át kell lépnie a nemi szerepéből következő korlátokat. Megkérdeztük tehát, nehézséget jelent-e a védőnők számára, ha a tanácsadás során olyan kérdéseket kell megbeszélni az apák jelenlétében, amelyeket a közfelfogás a nők egymás közti kommunikációjában tekint inkább természetesnek. A válaszolók ugyancsak háromfokú skálán jelölhették meg, hogy az apa jelenléte nagyon zavarja (1), kissé zavarja (2), vagy egyáltalán nem zavarja (3) őket különböző kérdések megtárgyalásakor. A válaszok átlagértékeit a II. számú táblázatban foglaltuk össze: II. Az apa jelenlétével összefüggő nehézségek a védőnők szerint (átlagértékek) Nehézséget jelent-e, ha az apa jelen van: Női higiéniával kapcsolatos kérdések megbeszélésekor Fogamzásgátlás, szexuális élet kérdéseinek megbeszélésekor Szoptatással, táplálással kapcsolatos tanácsadáson A gyermek mindennapi gondozásával kapcsolatos kérdések megbeszélésekor
A védőnő 40 éves vagy fiatalabb 2,2
A védőnő 40 évnél idősebb 2,3
Összesen 2,2
2,2
2,4
2,3
2,9
2,9
2,9
3,0
3,0
3,0
A válaszok átlagértékei azt mutatták, hogy a védőnők képesek függetleníteni magukat a nemi szerepből adódó beidegzésektől, és inkább szakmai tudásuk játszik szerepet a tanácsadás során. Nagyfokú egybeesés mutatkozott abban, hogy a felsorolt feladatok megtárgyalása nem okoz problémát az apák jelenlétében. Ugyanakkor némi különbség mégis található az egyes területek között: minél szorosabban kötődik egy-egy terület a női testhez, a férfi-nő viszonyhoz, illetve a szexualitáshoz, annál inkább lehetnek olyan védőnők, akik számára némi gátlást okoz e kérdések felvetésekor a másik nem jelenléte. A gyermek mindennapi gondozása minden válaszolónk számára egyértelműen tárgyalható volt az apák jelenlétében is, és a szoptatás-táplálás is inkább technikai, mint a nemi jelleggel összefüggő kérdésnek mutatkozott, de a női test higiénéje és a fogamzásgátlás kérdése már egyesek számára olyan kényes területnek tűnt, amelyben egy férfi jelenléte zavaró lehetett. A két korosztály válaszai közötti – bár nem túl jelentős - különbség tovább erősítette azt az észrevételünket, hogy a testi jelenségek, a szexualitást érintő kérdések tárgyalása az idősebb védőnőket már kevésbé zavarja, mint a fiatalabbakat. A III. számú táblázat még pontosabban rávilágít erre a különbségre:
III. Az apa jelenlétével összefüggő nehézségek a védőnők szerint – korcsoportos bontásban (%) Nehézséget jelent-e, ha az apa jelen van:
Női higiéniával kapcsolatos kérdések megbeszéléseko r Fogamzásgátlás, szexuális élet kérdéseinek megbeszélésekor Szoptatással, táplálással kapcsolatos tanácsadáson A gyermek mindennapi gondozásával kapcsolatos kérdések megbeszélésekor
A védőnő 40 éves vagy fiatalabb Nagyon zavarja
Kicsit zavarja
22,9
A védőnő 40 évnél idősebb Nagyon zavarja
Kicsit zavarja
37,5
Egyáltalán nem zavarja 39,6
17,6
37,3
Egyáltalán nem zavarja 45,1
18,8
43,8
37,5
9,8
41,2
49,0
0
8,3
91,7
0
9,8
90,2
0
2,1
97,9
0
3,9
96,1
A fogamzásgátlás, a szexuális élet kérdéseinek megbeszélése az apák jelenlétében a fiatalabb korosztályhoz tartozók mintegy ötöde számára zavart, kényelmetlenséget okozott, míg az idősebbek közül már csak minden tizedik számolt be erről a zavarról. Bár enyhébb mértékben, de a higiénés kérdések tárgyalásában is említésre méltónak találtuk a korosztályi különbségeket. A negyedik kérdésblokkban azt vizsgáltuk, mit gondolnak a válaszadók az apák gyermekgondozási és családi részvételéről, mennyire értenek egyet az általunk felkínált véleményekkel. Ezúttal egy négyfokú skálán jelölhették egyetértésük mértékét: 1-est adtak, ha az adott véleménnyel teljes mértékben egyetértenek, 2-est, ha inkább elfogadják és 3-ast, ha inkább nem fogadják el, és 4-est adtak, ha egyáltalán nem értenek egyet a felkínált véleménnyel. Az egyes állításokkal való egyetértés rangsorát a IV. táblázatban foglaltuk össze:
5
IV. Az apák gyermekgondozási és családi részvételének megítélése védőnők által (átlag- és mediánértékek) Rangsor
Egyetért-e a következő állítással:
1
Az apák feladata a társadalmi megítélés szerint elsősorban a család anyagi biztonságának a megteremtése A gyermek ellátása körüli teendők a társadalmi megítélés szerint elsősorban a nőkre tartoznak Gyermekét egyedül nevelő vagy elvált anya esetében a védőnőnek nem dolga az apával kapcsolatot tartani Az anyák hajlamosak arra, hogy kisajátítsák a gyermekről való gondoskodást Az apák feladata szerintem elsősorban a család anyagi biztonságának megteremtése A védőnőket az anyákkal való kapcsolattartásra tanították meg Az apákat nem érdeklik a gyermekgondozással kapcsolatos kérdések A gyermek ellátása körüli teendők szerintem elsősorban a nőkre tartoznak Az apák elzárkóznak a védőnővel való kapcsolattartástól A védőnők nehezebben találnak hangot az apákkal Az apák nem értenek a gyermekgondozáshoz
2 3 4 5 6 7 8 9 10 11
Az egyetértés átlagértéke 1,5
Az egyetértés medián-értéke 1
2,0
2
2,6
2
2,6
3
2,7
3
2,8
3
3,1
3
3,3
3
3,4
4
3,5 3,7
4 4
Jól látható, hogy a rangsor első két helyén nem a védőnő saját véleménye, hanem az általa feltételezett többségi – társadalmi – vélemény állt: két olyan vélemény, amely erőteljesen tükrözi a hagyományos nemi szerepfelfogást, az apa és az anya egymást kiegészítő, de egymástól tökéletesen különböző funkcióit. Az a vélemény, amelyet a védőnők leginkább az általános társadalmi megítélést tükrözőnek tekintettek, saját felfogásukban csak az ötödik helyre került, a 2,7-es átlag és a szórás hatását semlegesítő 3-as mediánérték azt mutatja, hogy nem tudnak azonosulni ezzel az állítással, hanem inkább elutasítják. A második helyre sorolt, többségi véleménynek feltételezett állítást még nagyobb mértékben utasítják el: a 8. hely, és a 4-es medián érték azt jelzi, hogy többségük egyáltalán nem ért egyet ezzel a vélt társadalmi felfogással. A rangsor alapján tehát úgy tűnik, hogy válaszadóink inkább nem fogadják el, vagy akár teljes mértékben elutasítják azokat a feltételezéseket, miszerint az apák nem kívánnak részt venni a gyermekek körüli teendőkben, elzárkóznak a védőnőkkel való kapcsolattartástól, vagy éppen nem lennének alkalmasak a gyermekgondozási feladatok ellátásra. A hagyományos nemi szerepeket és a velük kapcsolatos vélekedéseket tehát nem érzik sajátjuknak, legalábbis ami az apák feladatait és képességeit illeti. Elgondolkodtató azonban a 4. helyre sorolt állítás (mely szerint az anyák hajlamosak arra, hogy kisajátítsák a gyermekről való gondoskodást) ambivalens megítélése: ez a helyezés arra utal, hogy az apák igyekezete és a szülői feladatok felvállalása valamint az erre való alkalmassága nem feltétlenül talál kellő fogadásra az anyák körében – legalábbis a védőnők szerint.
Az V. táblázatban összefoglaltuk, hogy mennyiben különbözik a védőnők két korcsoportjának véleménye egymástól a fenti állítások megítélése tekintetében: V. Az apák gyermekgondozási és családi részvételének megítélése védőnők által (a védőnők egyes állításokkal való egyetértésének erőssége a válaszolók százalékában) Egyetért-e a következő állítással:
A védőnő 40 éves vagy fiatalabb 1 2 3 4
A védőnő 40 évnél idősebb 1 2 3 4
Az apák feladata a társadalmi megítélés szerint elsősorban a család anyagi biztonságának a megteremtése A gyermek ellátása körüli teendők a társadalmi megítélés szerint elsősorban a nőkre tartoznak Gyermekét egyedül nevelő vagy elvált anya esetében a védőnőnek nem dolga az apával kapcsolatot tartani Az anyák hajlamosak arra, hogy kisajátítsák a gyermekről való gondoskodást Az apák feladata szerintem elsősorban a család anyagi biztonságának megteremtése A védőnőket az anyákkal való kapcsolattartásra tanították meg Az apákat nem érdeklik a gyermekgondozással kapcsolatos kérdések A gyermek ellátása körüli teendők szerintem elsősorban a nőkre tartoznak Az apák elzárkóznak a védőnővel való kapcsolattartástól A védőnők nehezebben találnak hangot az apákkal Az apák nem értenek a gyermekgondozáshoz
66,7
31,3
2,1
0
52,0
36,0
8,0
38,3
48,9
4,3
8,5
31,4
41,2
15,7
11,8
8,3
56,3
20,8
14,6
5,9
37,3
29,4
27,5
4,2
45,8
45,8
4,2
3,9
39,2
51,0
5,9
0
31,3
56,3
12,5
6,0
44,0
32,0
18,0
0
37,5
47,9
14,6
7,8
25,5
39,2
27,5
4,2
33,3
45,8
16,7
2,0
19,6
15,7
62,7
0
25,0
31,3
43,8
0
17,6
23,5
58,8
0
14,6
47,9
37,5
0
9,8
31,4
58,8
0
12,5
39,6
47,9
0
5,9
23,5
70,6
0
0
29,2
70,8
0
7,8
15,7
76,5
4,0
A táblázatból kiderül, hogy a két korosztály között jelentős eltérések vannak az egyes kérdések megítélése tekintetében. A védőnők által ugyan nem osztott, de a közvélekedésnek nagymértékben tulajdonított két állítás esetében (melyek szerint az apák feladata elsősorban a család anyagi biztonságának a megteremtése, míg az anyáké elsősorban a gyermek ellátása körüli teendők elvégzése lenne) láthatjuk, hogy a fiatalabb védőnők nagyobb mértékben valószínűsítették, hogy ezek a sztereotip vélemények általában nagy elfogadottságra találnak a társadalomban. A fiatalabbak kétharmada, az idősebbeknek csak alig több, mint fele feltételezte, hogy a többség az apákat elsősorban családfenntartónak tekinti, és ugyan kisebb arányban, de
7
mégis inkább a fiatalok gondolták úgy, hogy a gyermekgondozást a társadalom női feladatként tartja számon. Ugyanez a két állítás, amikor a védőnő saját véleményére kérdeztünk rá, már korántsem mutatott ilyen egyértelmű különbséget a két korosztály között. Láthattuk, hogy a minta egésze nagymértékben elutasította azt a feltételezést, hogy a gyermekgondozás kizárólag női feladat, és ezt az elutasítást az idősebbek válaszai nagyobb mértékben tolták az egyet nem értés irányába. Az apák elsődleges családfenntartói szerepe azonban éppen az idősebbek szemében tűnt inkább követelménynek (vagy realitásnak?), hiszen az idősebb korcsoportnak összesen a fele teljes mértékben vagy legalább részben egyetértett az ezzel kapcsolatban felkínált állítással, míg a fiatalabbaknak alig harmada osztotta ezt a nézetet. Az egyes állításokkal való egyet nem értésben azonban még nagyobb különbségeket fedeztünk fel. A legmarkánsabb különbséget azzal az állítással kapcsolatban tapasztaltuk, miszerint az apákat nem érdeklik a gyermekgondozással kapcsolatos kérdések. Az idősebbek közel kétharmada egyáltalán nem osztotta ezt a nézetet, a 40 év alattiaknak viszont csak kevesebb, mint ötöde utasította vissza ezt a feltételezést. Nagy különbséget láttunk a védőnő és az apák kapcsolatára vonatkozó kérdéseknél is: az idősebbek jóval kevésbé érezték úgy, hogy nem tudnak hangot találni az apákkal – ezzel összefüggésben ők nem is látták az apákat a védőnőkkel való kapcsolattartástól elzárkózónak. Szintén különbséget láthattunk annak a véleménynek a megítélésében, ami az elvált, a családtól külön élő apákkal való kapcsolattartásra vonatkozott. Az idősebb védőnők kevésbé rekesztenék ki ezeket az apákat a gyermekkel kapcsolatos kérdések megbeszéléséből: több mint negyedük nem értett egyet azzal, hogy a védőnőnek nem feladata kapcsolatot teremteni a távollevő apával. Utolsó kérdéscsoportunk a kutatás hátterében álló problémát konkrét kérdésekkel kívánta megközelíteni. Az apák fokozottabb bevonása a gyermek körüli teendők ellátásába olyan kérdés, ami érintheti a védőnői munkát, a munkaadók felelősségét, a családon belüli viszonyokat és a közvélekedés formálását. E területekkel kapcsolatban öt állítást kínáltunk fel, és a velük való egyetértés mértékét ismét egy négyfokú skálán jelölhették válaszadóink (1-es: teljes mértékben egyetért, 2-es: inkább egyetért, 3-as: inkább nem ért egyet, 4-es: egyáltalán nem ért egyet). Az állításokkal való egyetértés átlagértékei alapján kialakult rangsort a VI. táblázatban közöljük: VI. Apák gyermekgondozási feladatokba történő bevonásának lehetséges eszközei (átlag- és mediánértékek) rangsor 1 2 3 4 5
Apák gyermekgondozási feladatokba történő bevonásának lehetséges eszközei A szülővé válás és a gyermekgondozásról szóló tájékoztatás során az apák szerepét külön is hangsúlyozni kellene A védőnőknek igyekezniük kell bevonniuk az apákat A munkaadók ugyanúgy vegyék figyelembe az apák családi kötelezettségeit, ahogy az anyákét A család magánügye, hogy a szülők hogyan osztják meg a gyermekgondozási feladatokat és a házimunkát Változzon meg a társadalmi szemlélet az apák és az anyák szerepével kapcsolatban
átlag
medián
1,2
1
1,3 1,4
1 1
1,7
2
1,8
2
Láthatjuk, hogy mindegyik állításunk nagyfokú egyetértéssel találkozott, és ezek között is elsősorban azok a kijelentések, amelyek a védőnői kompetenciát érintik. Válaszolóink úgy érzik,
nekik is lehet szerepük abban, hogy az apák a szülői szerepüket az anyákkal egyenrangúan, és a ma tapasztalt realitásokhoz képest fokozottabb mértékben élhessék meg. Azt is látják, hogy a munkaadóknak is van lehetőségük arra, hogy a családi munkamegosztást, a szülői részvétel egyenjogúsítását befolyásolják azáltal, hogy az apai szerepet is teljes értékű szülői szerepnek tekintik, és nemcsak a női, hanem a férfi munkavállaló esetében is figyelembe veszik a családi teendők és a munka összehangolásának jogosságát. Kevésbé látják a befolyásolás lehetőségét ott, ahol nem konkrét lépésekkel, hanem tudatformálással, szemléletváltással lehetne a mostani helyzeten változtatni. Nehezen vitatható, hogy a család magánügye a családon belüli munkamegosztás, még ha elvárható lenne is, hogy ne a hagyományos nemi szerepeken alapuló, konzervatív családforma legyen a többség számára elfogadott modell. Hiszen a megváltozott társadalmi feltételek: a női munkavállalás elterjedése, a nők iskolázottságának emelkedése, a modern családtervezés, az alacsonyabb gyerekszám mind egy újfajta családi együttműködési formát tesz lehetővé, amiben nem érvényes többé a tradicionális polgári család normarendszere. Ugyanez vonatkozik a társadalmi szemlélet változásáról szóló igényre is: ehhez már nemcsak a közvetlen szereplők, hanem különböző társadalmi intézmények – például a kormányzati szervek, az iskola, a média és a tömegkommunikáció – ebben az irányban tett erőfeszítéseinek összehangolására lenne szükség. Miután a fenti véleményekben nagyfokú egyetértést tapasztaltunk a kérdőívet kitöltő védőnők összessége körében, nem is számítottunk nagy különbségekre a válaszolók két korcsoportja között. Valóban, csak egyetlen olyan állítás volt, amire a fiatalabbak és az idősebbek érzékelhetően eltérően reagáltak. A 40 évnél idősebb védőnők éppen fele nagyon fontosnak tartotta, hogy változzon meg a társadalmi szemlélet az apák és anyák szerepével kapcsolatban, míg a fiatalabbaknak csak alig 40%-a. Még nagyobb volt a különbség az állítással való – enyhébb fokú – egyet nem értésben: a fiatalabbak közel harmada nemigen azonosult ezzel az elvárással, míg az idősebbeknek csak 12%-a jelezte azt, hogy inkább nem ért egyet vele. Összegzés Összességében elmondható, hogy a védőnők „modernebb” nézeteket vallanak az apák családi szerepvállalásával kapcsolatban, mint azt a társadalmi többségről feltételezik. Miután családok körében dolgoznak, elegendő tapasztalattal rendelkeznek arról, hogyan működnek a családok, és látják, hogy az apák körében megnőtt az igény arra, hogy az anyákkal egyenértékű szülők lehessenek. Azt is tapasztalják, hogy ez a törekvés nem feltétlenül találkozik a családokat körülvevő társadalmi elvárással, hiszen az apáktól elsősorban a család anyagi biztonságának megteremtését várják, és kevésbé azt, hogy a kisgyermek körüli teendők ellátásába bevonódjanak. Ehhez a védőnők szerint azonban maguk az anyák is hozzájárulhatnak azzal, hogy megpróbálják kisajátítani a kisgyermek körüli teendőket, amivel talán saját anyai-női szerepük fontosságát próbálják fokozni. Nyilván szükségük is van erre az önmegerősítő technikára, hiszen egy olyan társadalomban, ahol a női munkát legfeljebb kiegészítő jellegűnek tekintik, nem pedig a férfiakéval egyenrangú és egyenlő esélyekre, hasonló karrierre jogosító tevékenységnek, a családi feladatok felértékelése a nők számára a fontosság érzéséhez, az önbizalom megszilárdításához szükséges eszköz lehet. Az egyes kérdéskörökre adott válaszok elemzésénél kitűnt, hogy az idősebb védőnői korosztály rendre „modernebb” válaszokat adott, mint a fiatalabbak. Ennek a paradox jelenségnek az értelmezéséhez egy ilyen kis kutatás nem adhat kielégítő választ, legfeljebb feltételezéseket 9
fogalmazhatunk meg. Az elmúlt évtizedekben lefolytatott különböző kutatások sora bizonyítja, hogy a családdal, a férfi és női szerepvállalással, a szülői szereppel kapcsolatos attitűdök egyre konzervatívabbak, egyre inkább a hagyományos nemi sztereotípiákra épülnek. Ennek a jelenségnek a magyarázatául a társadalomkutatók a rendszerváltozás utáni gyökeres változásokat szokták megnevezni: a korábbi gazdasági szerkezet összeroppanását, amit a munkaerőpiac beszűkülése, a nagyarányú munkanélküliség megjelenése kísért. A gazdasági folyamatokon túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az államszocializmus felülről jött, államilag előírt emancipációs folyamatára adott reakciónak is, ami a konzervatív ideológiák megerősödésében öltött testet. A gazdasági-ideológiai változásokat kísérő, ciklusonként változó társadalompolitikai válaszok pedig az érintettekben – férfiakban és nőkben egyaránt – inkább elbizonytalanodást eredményeztek, a nemi szerepekhez fűződő követelmények terén is. A kutatásunkban résztvevő idősebb korosztály tagjai döntően az államszocializmus időszakában tanultak, és ekkor kezdték szakmai pályafutásukat is: egy olyan korszakban, amikor a társadalmi mobilitás egyértelmű záloga volt a főiskolai továbbtanulás és a munkavégzés. Munkába állásuk idején klienseik is döntően kétkeresős családok voltak. A fiatalabbak viszont már javarészt a rendszerváltozás után kezdték pályájukat, és mind saját életútjuk, karrierjük alakulása, mind pedig klienseik élete a megváltozott feltételek között zajlott. Ezek a különbségek valószínűleg magyarázatot adhatnak a fiatalabb és idősebb védőnők nézeteinek különbözőségére is. Találtunk azonban más okokra visszavezethető különbséget is, amelyek mögött kevésbé társadalompolitikai, inkább pszichológiai okokat feltételezhetünk. Védőnő és kliens találkozásakor nem egy semleges „család” a partner, hanem egy nőnemű munkavállaló találkozik egy másik nővel – az anyával –, vagy éppen egy férfival – az apával. A nemi azonosságból vagy különbségből könnyebbségek vagy nehézségek fakadhatnak: a védőnő, aki gyakran maga is anya, jobban ráhangolódik a másik anya problémáira, így esetleg feszültséget, gátlást, zavart okozhat a védőnőnek, ha egy számára idegen férfival kell intim, testtel kapcsolatos kérdéseket megbeszélnie. Ez különösen igaz fiatal, a látogatott család tagjaihoz közeli életkorban lévő védőnők esetében. A védőnői szerep szakmai oldalának megerősítése és a személyes tapasztalatok háttérbe szorítása jótékony hatást gyakorolhat az apákkal való találkozásból fakadó esetleges kényelmetlenségek kiküszöbölésére. Ahogy az orvos-beteg kapcsolatban még a legintimebb területeken is háttérbe szorulnak a nemi hovatartozásból fakadó feszültségek, zavarok, ugyanúgy a védőnői szakma professzionális gyakorlásában is kiiktatható lehet ez a probléma. Erre pedig igencsak szükség van, hiszen férfiak és nők, apák és anyák, munkaadók és munkavállalók, így az egész társadalom érdeke, hogy a társadalmi nemek egyenrangúsága és esélyegyenlősége létrejöhessen. Végül fontos hangsúlyoznunk, hogy kutatásunk eredményei szerint az apák gyermekgondozási feladatokba történő bevonását – mint társadalmilag kívánatosnak tartott célt – maguk a védőnők is feladatuknak tekintik. E cél eléréséhez azonban – mely természetesen nem csupán és nem elsősorban rajtuk múlik – széles körű társadalmi összefogás szükséges, melynek velejárói közé tartozik az e kérdéskörrel kapcsolatos társadalmi tudatosságot növelő, aktív tájékoztatás fokozása éppúgy, mint az apák családi kötelezettségeit is figyelembe vevő munkaadói attitűdök elterjedése, illetve megerősítése.
