nélfogva ha mivelt nemzetek példájára a korral haladni kívá nunk* okvetlen el kell fogadnunk a tulajdonjog elvét a vadá szatra nézve is. Ugy látszik ezen igazságtól voltak áthatva mindazok, kik az életbe léptetendő vadászati törvényhez eddig hozzá szólot tak, mert a fenn forgó vezérelvet mindnyájan elfogadták; mind azonáltal rosszul értett nemzetgazdasági elvek, vagy a vadászat nemzetgazdasági fontosságának túlbecsülése, vadászszenvedély s t. eíF. által félre vezettetve, ezen szép elvet csak bemutatták, de a kivitelben attól többé kevésbé mindanyian eltértek. E l tértek az eddigi törvényjavaslatok a tulajdonjog elvétől mind nyájan mert 200—300 h o l d n á l k i s e b b b i r t o k o n a v a d á s z a tot a t u l a j d o n o s n a k m e g t i l t j á k , é s az i l y b i r t o k o k o k o n a v a d á s z a t i jogot b é r b e adni paran c s o l j á k ; és a v a d á s z a t o t mind s a j á t , mind b é r b e vett területen tilalmazások által korlátozzák. A t u l a j d o n j o g e l v é t ő l v a l ó ezen e l t é r é s a t ö r v é n y h o z á s j o g k ö r é b ő l azonnal k i lesz zárva mihe 1 yt e l f o g a d t a t i k : hogy a v a d á s z a t i j o g a t u l a j d o n j o g n a k e l v á l a s z t h a t l a n t a r t o z é k a ; már pedig a kor igényei szerént ennek el kell fogadtatnia. Az államhatalomnak hivatásához tartozik egyfelől az egyest fogaiban' védeni, másfelől pedig annak oly működését, mely mások károsodását vonhatná akár közvetlen, akár közvetve maga után, megakadályoztatni; de valakit tulajdonának mikénti használatában, ott, hol közrendtartási kérdések nem forognak fenn, korlátozni, az állam hatalom hivatásának korszerűen fel fogott keretébe nem illik be. Már pedig ha ki van mondva az, hogy a vadászati jog a tulajdonjognak elválaszthatlan tartozéka, akkor jogilag nem szabad többé különbséget tenni 200 holdon alóli, és 200 holdnál nagyobb birtok között. Jogilag véve egy
parasztnak ép oly joga van az ő 10 holdas telkén legelő nyiilhoz, mint a föltles úrnak 20000 holdnyi erdőségében legelő szarvashoz. Ha a jószág kisebb, kevesebb a vad rajta, ha na gyobb, akkor aránylag t ö b b ; kedvezőbb fekvésű helyen több, mint kedvezőtlenen; de mind ez az illető telek sajátságaihoz tartozik, attól el nem választható. A z igaz, hogy kis birtokon önálló vadállományt nevelni nem lehet, s ha ezen kis birtoko sok saját telkeiken tilalom nélkül vadásznának, egymás vadá szatát tennék tönkre. Ebből csak az következhetik, hogy vagy jószántokból egyesülnek, vagy lemondanak arról, hogy a va dászatból jövedelmet húzzanak; de az nem következik, hogv a törvény nekik megparancsolja az egyesülést és a vadászati jog bérbe adását. A törvénynek csak el kell háritni az egyesülhetés akadályait, de azt elrendelnie nem jogos. A törvény hozás kimondhatja azt, hogy a közbirtokosok többsége kívá natára a 200—300 holdnál kisebb vadászterületek egy egésszé egyesittethetnek és bérbe adathatnak, de kényszerítésnek he lye nincs. Hasonlóan a törvényhozás hatáskörén kivül esik a vad tilalmazása is, akár saját, akár bérbe vett vadászterületen, ha közrendtartási kérdések nem forognak fenn. H a a vadászati jog a tulajdonjog elválaszthatlan tartozéka, akkor mindenki saját belátása szerént nevelheti vagy fogyaszthatja saját vadál lományát. Megszabni azt, hogy ki miképen, mely időben, s mily vadra vadászhat, csaknem annyi volna, mint megparan csolni törvény által a földmivesnek, hogy melyik földjébe mi kor mit vessen. E tekintetben az államhatalom csak közrend tartási szempontból rendelkezhetik: megtilthatja azon vadak irtását, melyek kártékony állatokat pusztítnak, vagy jutalmakat tűzhet k i a kártékony állatok irtása végett. Történtek ily ren delkezések emlékezet előtti időkben is, de mindig a földmivelés és marha tenyésztés érdekében. Es történtek azok azon korban, midőn az ily kifejezések „nemzetgazdászati közérdek," 15*
„nemzetgazdászati szempontok" sat. nem voltak ugyan divat ban, de a törvényhozók elég bölcsek voltak belátni azon igaz ságot, hogy a vadászatnak csak nagyon alárendelt becse van a népvagyon szaporítására, s a vadászatot kell a földmivelés érdekeihez alkalmazni, nem pedig megforditva. H o g y az e d d i g v i l á g o t l á t o t t v a d á s z a t i t ö r vényjavaslatok a tulajdonjog elvétől annyira e l t é r t e k , a n n a k fő o k a a v a d á s z a t n e m z e t g a z d a sági f o n t o s s á g á n a k t ü l b e c s ü l é s e , és a nemzet g a z d a s á g i e l v e k t é v e s f e l f o g á s a . Ezen javaslatok azon törekvése, hogy a vadászatban a nemzetjövedelemnek új forrása nyittassék meg, a nemzetnek vadbani szükséglete kielégitessék, sőt ezen termelési ág terményei külkereskedósi czik ket is képezzenek, igen helyeselhető; de az eszközök, melyek ennek elérhetését czélozzák: a kényszerbérlet és a vadtilalmazás, ellenkeznek a nemzetgazdaságtan azon elveivel, hogy a f ö l d b i r t o k mindazon b i l i n c s e k t ő l megsza b a d í t t a s s á k , melyek annak szabad h a s z n á l a t á t a k a d á l y o z z á k ; hogy a t ö r v é n y h o z á s á l t a l e g y i k t e r m e l é s i á g se r é s z e s i t t e s s é k k e d v e z n i én v e k b e n a m á s i k r o v á sa r a;' és végre hogy az á l l a m h a t a l o m a t e r m e l ő k e t működésük b e n — t e r m é k e i k m i n ő s é g é t , m e n n y i s é g é t , az e l é á l l i t á s i m ó d o k a t , s á t a l á b a n tulajdonuk mi kénti használatát megszabó rendeletek által — ne k o r l á t o z z a . Hogy a földbirtokon lévő minden kényszer tehát a k é n y szer bérlet is k á r o s , ós a birtok értékét csökkenti az világosMiért akarjuk tehát a 200 holdasnál kisebb mezei birtokokra, melyeknek száma felette nagy (anyival is inkább, mivel a commassatio még aránylag kévés helyütt vitetett keresztül), •—miért akarjuk ezen birtokokra a kényszerbérlet gyűlölt bilincsét verni r
azon korban, midőn általános a meggyőződés az ily bilincsek nemzetgazdaságilag káros hatásáról. A kérdéses törvényjavaslatokban a mezőgazdaság némi leg a vadászatnak alá van rendelve, mert a 200—300 holdas nál kisebb tagnak birtokosa, akarva vagy nem akarva, kény telen hogy össze dugott kézzel nézze azon kártevéseket melyek az idegen bérlő részéről annak emberei- kutyái- és vadai által elkövettetnek, azokat akadályozni jogában nem lévén. A z igaz, hogy a törvényjavaslatok kegyesen megengedik, hogy a birto kos panaszt emeljen, s ha sikerül bebizonyitnia, hogy a kár csakugyan a vadászat- vagy a vad által okoztatott, akkor a kár térítés megítéltetik. De ki fizeti meg bosszúságát, s k i kezes kedik arról, hogy a kártevőre bizonyíthatja a kárt. M i jogon kényszeríthet a törvény szabad polgárt arra, hogy a kártevő ellen extra dominium pereljen, hogy a kártevést meg ne aka dályozhassa, hogy a kártevő állatot el ne foghassa vagy kézre ne keríthesse. Ha szabad az erdőn meglőni az idegen kecskét, ha azt a csősz behajtani nem tudja, miért ne szabadjon meg lőni azt a nyulat, mely a csemetét megrágja. M i jogon kény szerítheti a törvény a birtokost arra, hogy felvigyázati személy zetét megkettőztesse, vagy háromszorozza, azon czélból, hogy azok a vadászat és vadak által okozott kártételeket folytono san lessék, és figyelemmel kisérjék. A kényszerbérlet által ezek szerént felette nagy méltány talanság volna a mezeigazdaságon elkövetve. Most, midőn min den nemzet arra törekszik, hogy az őstermelés mennél belter jesben űzessék; — a mezőgazdaságot a legkülterjesebb terme lési ágnak t. i . a vadászat érdekeinek alá rendelni, nem volna eg}éb nemzetgazdasági barbarismusnál. A vadászatnak, mint nemzeti jövedelemforrásnak fontossága oly nagy soha sem lesz, hogy ily intézkedések indokolva légynek általa. Hasonlóan nem indokolható a vadtilalmazás, ha azt köz rendtartási tekintetek nem parancsolják. A vadtilalmazásnak
czélja, kétségkívül a vadállománynak szaporítása az országban, hogy a vadászat okszerűen űzetvén, jelentőségében, mint ter melési ág, nyerjen. Igaz, hogy a vadállomány az ország legnagyobb részében meg van apadva, de ennek oka az, hogy Magyarországon eddig a jobbágyon kivül nemcsak ahonoratior hanem minden ember vadászott, Erdélyben pedig hogy forradalom után a ki vadá szatra fegyverengedélyt vett, mindenütt vadászhatott, s az óta is, mióta a nagybirtokokon a vadászat részben vagy egészen tilalmazva van, a közigazgatás közegei a bepanaszlott esetek megbüntetésében erélytelenül járnak el. Ha a vadászati jog nem tekintetik a birtoktól elválaszthatlannak, hanem mindenki bárhol vadászhat, ha fegyverengedélyt vesz, akkor a vad tilalmazása a vadászati tudomány elvei szerént, a maga helyén van; de ha elismertetik, hogy a vadászati jog a tulajdonjogtól elválaszthatlan, akkor szükségtelen; mert minden földes úr, ki a vadászatot birtokán fenntartani akarja, fog arról gondoskodni, hogy az okszerűen űzessék, scsak azt fogja követelni az állam hatalomtól, hogy jogában megvédje. Saját birtokán maga a földesúr fogja meghatározni a vadászat szabályait, s azon va dat fogja nagyobb számmal tenyészteni, melyből több jövedel met reményi vagy melyet inkább kedvel; s ha ezen szabályo kat vadászai meg nem tartják, ő fog rajok Ítéletet hozni; ő fog felettük őrködni, nem szükséges az államhatalom gyámkodása. Soha egy földesár sem fog panaszkodni a felett, hogy a tör vény nem határozza meg, hogy mikor kell lőni egyik vagy másik vadat; hanem ha úgy fognak működni a közigazgatási közegek a vadászati jog védelmében, mint most az erdőlopások megakadályoztatásában és büntetésében, akkor igenis lesz oka a földesúrnak panaszolni a felett, hogy az államhatalom őt jogaiban nem védi. Ha tehát a vadászati jog a föld tulajdonosa számára a torvény által biztositva lesz. aköf nem kell félni attól, hogy az
okszerű földtulajdonos a vadászatot okszerűen ne kezelné, s így attól sem lehet tartani, hogy a vadállomány az országban kelleténél lejebb fogna szállani, A hol kevesebb a vad, és nő a vad-szükséglet, ott nő a kelet, nő a vadnak ára, s így nagyobb lévén a vadászatból remélhető nyereség, a vadállomány job ban fog ápoltatni, és gyarapittatni. igaz, hogy a vad okszerű ápolása csak illő nagyságú vadászterületen lehetséges; de ha zánkban a nagybirtok, különösen az erdős vidékeken még oly nagy számmal van, hogy ha csak ilyenen kezeltetnék is ok szerűen a vadászat mégis bőven fedezve lenne az, országnak vadászati terményekben való szükséglete, sőt külkereskedésre alkalmas vadászati termények is illő mennyiségben nyérethetné nek. Aközségi kisebb gazdák apró birtokrészein űzendő vadászat, mint kereseti ág, fontossággal nem bir: mindazonáltal, ha ezen kis birtokosok meggyőződnek a vadászat jövedelmezőségéről, s nem akarják ezen jövedelmi ágat parlangon hevertetni, sem mi sem akakdályoza, hogy egyesüljenek, sakár együtt, ők ma guk űzzék a vadászatot, akár illő kikötések mellett bérbe adják azt. Ezekből kitűnik, hogy nemzetgazdasági szempontból sem a kényszerbérlet, sem a vadtilalmazás nem indokolható, sőt káros; ellenben a tulajdonjognak kiterjesztése a vadászatra, e tekintetben is a leghelyesebb és tökéletesen elegendő eszköz a kivánt nemzetgazdasági czél elérésére. r
Végre a vadtilalmazásból folyó törvényczikkek kivihetetlenek, s azok megtartása ellenőrizhetetlen, s így demoralizáló hatású lenne. K i fog őrködni a felett, hogy a nagy birtokos nak 10—100 ezer holdnyi erdőségében, a megszabott időben lövik-e az illető vadat. Azt hiszem nem fizetné kimagát e czélra rendőröket állítani fel az erdőben. A z igaz, hogy a nagy bir tokos őrködni fog hivatalnokai ebbeli magatartása felett, de épen azért szükségtelen e tekintetben törvény által intézkedni. Egyedül bérlők korlátozására lenne tehát ezen törvény felállít-
va? Ez teljesen szükségtelen, miután minden bérbe adó magá nos, község, vagy egylet kikötheti a bérbeadási szerződménvben a vad állomány ápolását ezélzó feltételeit s azok pontos megtartását ellenőrizheti. A törvényhatóságoknak e tekintetben nincs más teendőjük, mint a törvényesen kiállított szerződmény szerént ítélni azon esetekben, midőn annak megsértése miatt előttük panasz emeltetik. Ha figyelemmel tartjuk azon országok vadászati viszonya it, melyekben ilyen, törvény által kiszabott vadtilalmazás áll fenn, meggyőzőhetünk a felől, hogy ott a dugáruskodás nagy mértekben foly, és az igazgatás közegei nem képesek azt meg gátolni. Miért raknánk úgy is túlterhelt közigazgatásunkra új terhet, melynél a fáradság nincs arányban az elérhető országos haszonnal? Ha a közigazgatási közegek, mint számos példa mutatja, nem elégségesek arra, hogy a sokkal fontosb nemzeti vagyont, az erdőségeket a pusztulástól megvédelmezzék, nevet séges, hogy egy új vétket teremtsük országunkban, a vaddali dugárusságot, s ennek ellenőrzését s megakadályozását is azon közegek nyakába sújtsuk. Könnyelműség volna, hogy akkor, mi dőn a bepanaszolt erdőrontási eseteknek némely vidéken 5 százaléka sem intéztetik el maga idejében, oly jogi viszonyo kat teremtsünk, melyek a kihágások előre látható nagy száma miatt a közigazgatási közegek teendőit az elérhető nemzeti előnynyel szemben oly aránytalanul szaporítják. Ha minden oly törvény, melyet eléggé ellenőrizni nem lehet, s a mellett még jogossága is kétségbe vonható, demorálisaló hatású; akkor ez a saját birtokon való yadtilalmazási törvényről is áll. A mondottak által, úgy vélem, meggyőződött az elfogu latlan olvasó arról, hogy a v a d á s z a t i j o g o t a t u l a j donjog elválhatlan tartozékául kell tekinteni minden m ó d o s í t ó feltétel nélkül; s ho«rv *
k é u y s z e r b é r 1 et JIe k é s V á d t i 1 a 1 m a z á s na k t ö rvény által való e l r e n d e l é s e jogtat áh, czefszer ü t l e n és k i v i h e t e t l e n . FEKETE LAJOS.
Kirándulás Erdélybe. Irta I l l é s
Nándor.
A selmeczi akadémia évente rendez tanvitvánvai számára nagyobb kirándulásokat*) az erdőségekbe, az elméletből ki a gyakorlat mezejére. Czélja e kirándulásoknak főleg az: hogy az elmélet nyújtotta szabályokat a gyakorlatban alkalmazva láthassák, és hogy szabályszerűség kezelt erdők szemlélete ál tal megvalósítva tűnjék eléjük, hacsak némileg is azon eszmény kép, melyet a tanárok a tanszékről hirdetnek. E mellett belá tást nyernek egyszersmind az erdészet nagyszerű háztartásába ; az ige testé lesz; életet nyer az elmélet, s a kép, mely előttük feltárult, mint távol kedves hon képe fog előttük lebegni rögös pályájukon s ilyent alkotni leend fő igyekezetük. Fájdalom Erdély erdőgazdasága ezen kívánalmaknak ma még semmi tekintetben sem képes megfelelni: a kirándulás által tehát a czél el évre nem volt; a k i k tanultak valamit, azok mi voltunk a kirándulás vezetői, a tanítványok nagyrészt csak azt látták: m i l y e n n e k n e m k e l l l e n n i az er dőnek. Az utazás részletes leírásába nem bocsátkozom, hanem igykezni fogok vázolni a benyomásokat melyeket ez utazás reám tett, s az eszméket, melyeket bennem ébresztett. *) N e m tartom helyesnek azt, hogy e k i r á n d u l á s o k a t a n é v f o l y t á b a n t a r t a t n a k ; mert ha meggondoljuk hogy egy t a n t á r g y e l ő a d á s á r a rendesen egy t é l é v v a n
kitüzva
n a p o n t a 1 ó r á v a l , 17 napi v e s z t e s é g az e l ő a d á s o k r a n é z v e igen é r e z h e t ő , a n n á l i n k á b b , m i u t á n a f é l é v 5 h a v á b ó l a p ü n k ö s d é s h ú s v é t ü n n e p e k majdnem 1 h ó n a p o t , a v i z s g á k s z i n t é n 1 h ó n a p o t vonnak le.
V é l e m é n y e m szerint e k i r á n d u l á s o k a t a s z ü n i d ő k r e k e l
lene á t t e n n i , mert hisz azok v a l ó d i f é r i á k az igaz e r d é s z n e k , ha e r d ő b e juthat.
Illés.
