Nehézfém-szennyeződés bioindikátoraia mézelő méhek és termékeik

A TERMÉSZETES ÉS ÉPÍTETT KÖRNYEZET VÉDELME

6.3

Nehézfém-szennyeződés bioindikátoraia mézelő méhek és termékeik Tárgyszavak: biomonitoring; méhek; méztermékek; nehézfém.

A környezetszennyeződések kimutatására és értékelésére alkalmas bioindikátoros módszerek iránti érdeklődés fokozódott az elmúlt 10 évben. Az egész biológiai megfigyelő (biomonitoring) tevékenység kritikus pontja a bioindikátor céljára alkalmas szervezet kiválasztása. A légköri szennyezés vizsgálatával kapcsolatban különböző felmérések során alkalmazták a mézelő méhet (Apis mellifera), amely „ideális bioindikátornak” tekinthető. A mézelő méhek folyamatosan ki vannak téve a méhészet körüli területen levő szennyezéseknek, egész tevékenységük folyamán (tavasztól őszig). Így a mézelő méhek és termékeik megfelelő mennyiségű biológiai anyagot biztosíthatnak, amely könnyen mintázható és elemezhető az egész év folyamán. A tápanyaggyűjtő tevékenység általában egy –kb. 7 km2-nél nagyobb felületű – méhészethez kapcsolódik. Ennek következtében javasolták a mézelő méheket és termékeiket kémiai szennyeződések megfelelő bioindikátoraként. Egyesek szerint szennyezett területek szomszédságában elhelyezkedő méhészetek hálózata bőséges információkat szolgáltathat pontszerű forrásokból származó nehézfém-kibocsátások állandó ellenőrzéséhez. A jelenlegi vizsgálat három jellemző nehézfémre (Cd, Cr, Pb) irányult. Mivel a leggyakrabban peszticidekkel vizsgált biológiai reakció az egyedek pusztulása, a vegyi anyagokkal (pl. fémek) végzett felmérésre jellemző a lappangó és nem azonnali toxicitás. Ezért szükséges a bioakkumuláció közvetlen mérése a rovarok szöveteiben és/vagy termékeiben. A kísérleti jegyzőkönyv igazolja a méhek és termékeik (méz, virágpor, propolisz, viasz) elemzését magában foglaló bioindikátoros módszer hatékonyságát légköri nehézfémszennyezés ellenőrzésére.

A felmérést Rómában és környékén elhelyezkedő, öt független helyen végezték, amelyeket a Regionális Környezetvédelmi Hivatal adatai alapján választottak ki. Három hely (A, D, E) nem szennyezett kontrollként szolgált; a B hely jelentős távolságra helyezkedett el erősen szennyezett területektől, de viszonylag közel (kb. 500 m) volt egy országúthoz; a C hely pedig egy mérsékelten szennyezett terület közepén található, ahol erős a gépjárműforgalom. Anyagok és módszerek Földrajzi területek és mintavételi időrend A vizsgálatot 1998-ban, az említett öt mintavételi helyen végezték három hónapos periódusban: méz- és pollenmintát hatszor (15 naponként), propoliszés viaszmintát háromszor (4 hetenként) és méhmintát kétszer (6 hetenként) vettek. Minden mintát két példányban, minden méhészetben, április–május– június hónapokban gyűjtöttek. Minden kaptárt délkeleti irányban helyeztek el, hogy elkerüljék az éjszakai hideg szelek hatását. Az egymástól függetlenül elhelyezkedő mintavételi pontokon 2-2 kaptárt állítottak fel, ami lehetővé tette a vizsgálandó anyagok két példányban való mintázását. A két-két kaptárt egymástól kb. 60 cm-re helyezték el, és külső felületüket különböző színűre festették (fémmentes festékkel), hogy minimálják a méhek keveredését. Kaptárok felépítése és berendezése Mind a 10 kaptárt (10 léppel) fenyőfából készítették és teljesen mentesek voltak fémes anyagoktól (1. ábra). Az alapzati rácsot (anti varroa) is kicserélték egy – 2n HNO3-val 12 h-ig előkezelt – műanyag ráccsal, a fémmaradványok eltávolítása céljából. Ezt a savas előkezelést minden olyan anyag esetében elvégezték, amely kapcsolatban állhatott a méhekkel. Minden állomáson a kaptárbejárat elé egy fémmentes pollengyűjtőt helyeztek. A kollektor fémrácsát műanyag hálóval pótolták. Mintavétel A friss mézet úgy gyűjtötték, hogy ugyanazon kaptárból kétszer egymás után ne vegyenek mintát. Ügyeltek a fémszennyezés elkerülésére: messze kikerülték a lépet erősítő fémdrótokat. Minden egyes kaptárból, két 10 g-os mézmintát vettek olyan automatikus pipettával, amelynek polietilén hegyét 2n HNO3-ban előkezelték. A mintákat ugyancsak savval kezelt csövekbe helyezték, és az elemzés megkezdéséig T<18 °C-on tárolták. A pollent speciálisan erre a célra tervezett eszközökkel (virágforgó csapdák) gyűjtötték. A propoliszt és viaszt kb. 4 hetenként – amikor

megfelelő mennyiség termelődött – gyűjtötték úgy, hogy a kaptár aljzatát és belső felületét faspatulával lekaparták. A pollent, propoliszt és viaszt 4 °C-on tárolták. mézléptartók (a)

léptartókeret

kapu

aljazat (anti-varroa)

(b)

aljzat

mézléptartók

(anti-varroa)

mézlép

fémdrót

1. ábra Egy tipikus méhkaptár vázlata (a) és fő alkotórészeinek áttekintése (b)

A méheket a kaptár bejáratánál, a vizsgálat folyamán kétszer fogták be: először a mintavételi periódus közepén, másodszor a végén. A begyűjtött méheket azonnal lemosták deionizált vízzel. Minták előkezelése és elemzése • Méz mineralizációja A mintákat (6–8 g) száraz hamvasztással mineralizálták a szerves anyagok teljes elroncsolódása céljából. Az így kapott hamut 1 ml cc. HNO3-ban oldották 40 °C-on, majd deionizált vízzel 20 ml-re töltötték fel. • Pollen, propolisz, viasz és méhek mineralizációja A mintákat nedvesen mineralizálták mikrohullámú sütőben. A kezelés három lépésből állt (4–4 perces) 210, 420 és 560 W alkalmazásával. • Nehézfémek elemzése A Cd, Cr és Pb kvantitatív elemzését atomabszorpciós spektrometriával (AAS) végezték (grafitkemencével kiegészítve). A mátrix módosítására NH4H2PO4-t (Cd, Pb) és Mg(NO3)2-ot (Cr) alkalmaztak. A mézmintákban a Cd, Cr és Pb kimutatási határa 2, 8 és 3 µg/kg volt. A többi mintában (méhek, viasz, propolisz, pollen) ez az érték 15, 30, ill. 20 µg/kg-nek adódott. Az egész analitikai jegyzőkönyv pontosságát hiteles referenciaanyag segítségével értékelték (1. táblázat). 1. táblázat Az elemzés pontossága standard anyag alapján Elem

Próbaszám

Hiteles érték (µg/g) (átlag, ±96% megbízhatóság)

Pb Cd Cr

18 15 19

0,470±0,024 0,013±0,002 0,3*

Meghatározott érték (µg/g) átlag 0,49 0,015 0,27

relatív standard eltérés (%) 4,1 3,6 5,0

* nem igazolt

Eredmények és értékelés Az egyes mintafélék nehézfém-koncentrációját a 2.–6. táblázat tartalmazza.

2. táblázat Méz nehézfém-koncentrációja (A–E pontokon) Hely

Hét

Ólom átlag (n = 4) (µg/kg)

Kadmium

relatív standard eltérés (%)

átlag (n = 4) (µg/kg)


Króm átlag (n = 4) (µg/kg)


A

2 4 6 8 10 12

43,5 17,4 16,0 45,0 18,2 4,4

2,0 5,3 3,6 4,0 5,6 0,0

25,0 <2 <2 <2 <2 <2

1,1 – – – – –

60,0 94,5 10,1 27,5 48,2 61,3

7,1 1,1 6,1 1,1 2,1 4,2

B

2 4 6 8 10 12

13,7 23,4 5,7 11,1 4,2 10,5

6,4 7,0 6,9 0,0 0,0 1,8

59,1 63,0 57,3 <2 <2 7,1

6,1 6,1 5,0 – – 4,6

44,4 18,0 16,2 32,3 17,0 18,5

0,6 2,1 3,9 3,3 0,9 3,2

C

2 4 6 8 10 12

9,6 14,8 9,1 10,2 12,0 10,5

4,0 4,3 1,4 1,6 2,7 1,8

<2 <2 4,6 <2 5,0 2,4

– – 2,2 – 2,1 4,6

41,2 102,0 21,7 37,8 18,3 15,2

4,5 0,1 2,3 0,1 1,8 2,2

D

2 4 6 8 10 12

15,0 37,0 6,0 6,2 7,2 8,7

3,8 2,1 2,7 2,5 2,5 5,7

<2 <2 <2 9,2 7,1 8,0

– – – 4,6 3,3 3,9

46,8 8,4 34,8 17,2 42,4 71,9

0,6 3,2 3,9 3,3 2,0 0,8

E

2 4 6 8 10 12

3,3 17,0 4,3 9,6 5,6 8,7

7,0 4,1 4,6 6,2 4,2 2,0

<2 <2 <2 <2 <2 <2

– – – – – –

33,3 50,9 22,7 13,8 29,8 11,2

7,7 2,9 5,6 4,9 5,9 0,7

3. táblázat Pollen nehézfém-koncentrációja (A–E pontokon) Hely

Hét


Kadmium






A

2 4 6 8 10 12

64,0 79,1 <20 48,2 62,0 57,3

5,8 3,7 – 2,1 5,0 4,1

62, 78,0 74,1 81,3 41,3 30,5

3,0 5,5 6,0 0,5 2,1 4,3

52,1 <30 49,3 45,2 43,1 30,6

4,5 – 2,5 2,0 5,0 4,0

B

2 4 6 8 10 12

297 286 230 144 156 115

6,5 5,4 3,9 5,0 4,3 6,0

<15 23,5 16,0 15,8 58,5 15,0

– 4,4 3,7 2,1 2,9 2,1

61,0 97,2 15,0 57,6 44,3 30,0

2,1 1,1 1,2 5,2 5,0 3,5

C

2 4 6 8 10 12

329 332 287 170 179 335

6,1 3,1 5,0 5,5 6,0 4,8

64,0 88,0 90,1 86,2 37,3 36,5

3,6 4,5 7,0 2,5 2,0 6,4

112 75,6 45,5 60,4 37,8 72,4

1,5 1,5 3,5 4,5 5,5 5,2

D

2 4 6 8 10 12

111 45,0 53,5 47,5 60,2 139

4,4 6,1 6,5 6,2 4,1 5,9

<15 <15 18,2 15,6 15,0 17,0

– – 6,0 1,2 2,9 3,3

50,1 74,2 28,7 29,8 29,2 45,6

1,8 5,6 1,3 5,7 2,7 5,1

E

2 4 6 8 10 12

– 159 80,0 95,1 110 113

– 5,6 4,0 3,6 4,5 6,1

– <15 18,1 20,1 <15 19,2

– – 2,0 1,0 – 4,0

– 90,3 31,0 70,1 30,3 45,3

– 6,1 5,1 5,2 4,2 2,4

4. táblázat Propolisz nehézfém-koncentrációja (A–E pontokon) Hely

Hét

Ólom

Kadmium

Króm







A

4 8 12

1,06 1,08 1,09

1,1 5,4 5,0

0,62 1,18 1,01

4,5 6,1 4,7

2,48 2,83 2,90

4,9 5,6 4,5

B

4 8 12

3,45 2,37 3,11

5,1 1,7 2,5

1,72 1,43 1,55

3,7 4,4 3,9

5,17 4,14 4,32

5,2 0,8 2,8

C

4 8 12

4,32 3,80 3,90

1,9 4,9 4,3

5,45 6,59 6,33

6,5 3,1 3,4

6,32 7,03 6,78

5,8 5,0 6,5

D

4 8 12

1,26 1,15 1,65

4,4 5,3 3,7

1,21 1,70 1,12

4,1 3,1 4,9

2,19 2,21 1,97

4,4 4,8 5,0

E

4 8 12

2,47 2,39 2,43

5,5 5,6 4,2

2,49 2,28 2,44

4,0 3,5 1,1

2,00 1,83 1,95

6,1 5,5 5,6

5. táblázat Viasz nehézfém-koncentrációja (A–E pontokon) Hely

Hét


Kadmium






A

4 8 12

72,6 56,6 62,5

4,0 3,7 4,9

29,0 <15 16,5

1,0 – 3,7

75,5 70,3 65,0

5,0 3,1 2,0

B

4 8 12

90,5 85,6 90,2

4,0 3,1 2,1

<15 15,3 16,0

– 3,4 0,8

62,0 56,7 52,1

3,0 1,1 1,0

5. táblázat folytatása Hely

Hét


Kadmium






C

4 8 12

180 206 192

3,6 4,1 3,2

52,1 44,5 46,0

1,1 2,1 6,8

94,0 63,2 85,5

0,2 4,9 1,5

D

4 8 12

124 121 122

4,5 3,2 2,4

<15 18,1 16,4

– 3,0 4,2

32,0 33,1 35,5

1,5 0,7 2,2

E

4 8 12

120 146 139

5,8 2,7 1,8

24,1 <15 19,2

3,0 – 0,4

61,0 58,2 58,5

4,5 3,1 2,7

6. táblázat Mézelő méhek nehézfém-koncentrációja (A–E pontokon) Hely

A B C D E

Hét

Ólom

Kadmium

Króm







4

0,61

4,0

3,00

3,1

0,064

5,8

12

0,52

5,0

3,43

4,9

0,080

4,9

4

0,75

3,2

2,87

5,6

0,052

5,1

12

0,64

4,1

3,05

6,6

0,057

3,9

4

1,25

4,5

4,00

6,1

0,116

5,7

12

1,09

3,0

4,23

5,4

0,108

6,0

4

1,00

2,1

3,12

6,0

0,054

4,3

12

0,82

2,4

2,89

3,9

0,065

6,3

4

0,73

3,6

2,96

4,5

0,071

6,1

12

0,84

3,0

3,10

5,6

0,068

5,8

Méz A 2. táblázat mutatja, hogy a méz kis koncentrációban tartalmaz nehézfémeket, amely megfelel a Róma tartományban termelt, 112 különböző kereskedelmi méz nemrég közölt vizsgálati eredményeinek. Az ólom 3,3–45,0 µg/kg, a kadmium <2,0–63,0 µg/kg és a króm 8,4–102 koncentrációban (nedves tömeg) fordult elő a mézben. A nehézfémek relatív koncentrációja a mézben a következő sorrend szerint csökkent: Cr>Pb>Cd. Más szerzők szerint ez a sorrend Pb>Cr>Cd, ami annak tulajdonítható, hogy mintáik jóval szennyezettebb helyről származtak. 7. táblázat Mézminták nehézfém-tartalmára vonatkozó irodalomi adatok (µg/kg) Elem

Átlag

Cd

24

<1,0–80

nedves tömeg

Etna, Szicília, Olaszország

28

<0,3–300

száraz tömeg

különböző helyek, Egyesült Királyság

<10

<10–15

nedves tömeg

Campobasso, Olaszország

–

<40–71

nedves tömeg

Róma, Olaszország

Cr Pb

Intervallum (min.–max.)

Hely

121

12–618

száraz tömeg

Horvátország

–

<80–541

nedves tömeg

Róma, Olaszország

<50

–

nedves tömeg

Etna, Szicília, Olaszország

51

<2–200

száraz tömeg

Anglia

120

<10–260

nedves tömeg

Campobasso, Olaszország

120

Abruzzo-régió, Olaszország

63

54–75

nedves tömeg

Toscana, Olaszország

62

51–73

nedves tömeg

Tunisz

–

<60–1310

nedves tömeg

Róma, Olaszország

Általában véve a jelenlegi eredmények megfelelnek az eddig közölt kisebb koncentrációsávnak (7. táblázat). Ez abból eredhet, hogy a mintázott és vizsgált anyag (pl. friss méz) nagyobb mennyiségű vizet tartalmazott, mint a légszáraz méz, ami általában kisebb koncentrációjú nehézfémekhez vezet. Ez a megfigyelés is alátámasztja a minták száraz hamvasztással végzett minera

lizációját. Ezenkívül – a C helytől eltekintve – valamennyi vizsgált hely olyan területen található, amelyre elhanyagolható környezetszennyezés jellemző. Mindemellett a nehézfémekre vonatkozólag nem mutatható ki statisztikailag szignifikáns eltérés (páros t-teszt), az A-, B-, D-, E- és C-helyek között. Megjegyzendő, hogy semmilyen szignifikáns bizonyíték sem utalt a mézmintákban való bioakkumulációra. Ez megerősíti mások adatait, miszerint viszonylag megbízhatatlan a méz alkalmazása fémszennyezés bioindikátoraként. Ez azonban nem mond ellent azoknak a megfigyeléseknek, hogy a méz hasznos biomonitoring közeg lehet, de csak erős környezetszennyezés esetében. Pollen, propolisz, viasz A mért nehézfém-koncentrációkat a 3. táblázat tartalmazza. A pollenben <20–335 µg/kg ólmot, <15–90 µg/kg kadmiumot és <30–112 µg/kg krómot (nedves tömeg) mértek. A C-helyen vett pollenminták általában több nehézfémet tartalmaztak, mint a többi négy helyről származó virágpor. Igen szignifikáns eltéréseket észleltek a C-helyről, valamint a többi négy helyről származó pollen Cd-koncentrációja között. Ugyanez vonatkozik a Pb-koncentrációkra is. A pollen valamennyi nehézfém-koncentrációja kisebb volt mint az irodalomban közölt értékek. A propoliszban mért koncentrációk (4. táblázat): 1,06–4,32 µg/kg Pb; 0,62–6,59 µg/kg Cd; 1,87–7,03 µg/kg Cr. Ezek az értékek egybevágnak vagy kisebbek az irodalmi adatoknál. Igen szignifikáns eltérések észlelhetők a Chelyről származó és a többi négy minta nehézfém-koncentrációja között. A viasz nehézfém-koncentrációi (5. táblázat): 56,6–206 µg/kg Pb; <15,0–52,1 µg/kg Cd és 32,0–94,0 µg/kg Cr. A koncentráció-sorrend minden helyen Pb>Cr>Cd volt, kivéve az A-helyet. A C-helyen mérték a legnagyobb koncentrációkat és a különbség a többi helyhez viszonyítva mindig szignifikáns volt. Ezek az adatok egybevágnak vagy kisebbek az irodalomban közölt értékekkel. Mézelő méhek A nehézfém-koncentrációk intervallumai (6. táblázat) a következők voltak: 0,61–1,5 µg/kg Pb; 2,87–4,23 µg/kg Cd; 0,052–0,116 µg/kg Cr (az adatokat itt µg/kg száraz tömegben fejezték ki az előzetes mosási eljárás miatt). Szignifikáns eltérések mutathatók ki a C-hely, valamint a többi négy hely között. A mért értékek jelentősen kisebbek az irodalmi adatoknál, valószínűleg azért, mert a minták általában nem vagy mérsékelten szennyezett helyekről származtak.

Következtetések A közölt vizsgálatok egy felmérés részét képezik, amelynek célja igazolni azt, hogy a méhek és termékeik megbízható biológiai mátrixok lehetnek nehézfémszennyezés megítéléséhez. A jelenlegi munkát annak alátámasztására tervezték, hogy szignifikánsan eltérő nehézfém-koncentrációk mutathatók ki különböző mértékben szennyezett környezetből származó minták között. Ebből a célból a gyűjtés és elemzés frissen termelt anyagra vonatkozik, így a felmérés a méhek maximális aktivitási periódusára (április–június) korlátozódik, és nem teszi lehetővé a nehézfémek hosszú távú felhalmozódásának megítélését különböző mátrixokban. Ezért ezekből az eredményekből nem lehet specifikus következtetéseket levonni Pb, Cd és Cr biológiai felhalmozódásának mértékére vonatkozóan, különböző biológiai anyagokban. A kísérleti eredmények általános képe azt mutatja, hogy a „tiszta” területek nehézfém-koncentrációi általában egybevágnak az irodalomban közölt legkisebb koncentráció-intervallummal. Így igazolódik az a feltevés, hogy az A-, D-, E és (Pb-n kívül) B-helyek olyan, lehetséges referencia mintavételi pontoknak tekinthetők, amelyek viszonylag mentesek a környezetszennyezés hatásától. Végül az eredmények arra utalnak, hogy a pollen, propolisz, viasz és maguk a méhek használhatóbbak, mint egyedül a méz a környezeti nehézfémszennyeződés mértékének megítéléséhez. (Dr. Pálfi Ágnes) Conti, M. E.; Botré, F.: Honeybees and their products as potential bioindicators of heavy metals contamination. = Environmental Monitoring and Assessment, 69. k. 3. sz. 2001. júl. p. 267–282. Leita, L.; Muhlbachova, G. stb.: Investigation on the use of honeybees and honeybee products to assess heavy metals contamination. = Environmental Monitoring and Assessment, 43. k. 1996. p. 1–9.

HÍR Ökológusok terve a tavak kiszáradásának mérséklésére Haldoklik az Aral-tó. A kutatók feladták a reményt, hogy a közép-ázsiai tó – amelyik a világ negyedik legnagyobb tava volt, mielőtt az intenzív szovjet mezőgazdaság elterelte a tápláló folyókat – valaha is helyreállítható lenne. Azonban ökológusok és gazdasági szakemberek egy csoportja ennek ellenére megvitatja a konzerváló stratégiára vonatkozó terveket, amelyekkel

végső soron meg lehet fordítani a zsugorodó tó körüli terület ökológiai pusztulását. Németország és az UNESCO pártfogolja ezt a tervet, amelynek tudományos előkészületei jövőre Üzbegisztánban elkezdődhetnek. Az elmúlt ötven év alatt az Aral-tó elvesztette térfogatának négyötödét és felszínének több, mint a felét, amióta a tápláló két fő folyó az Amu-Darja és Szir-Darja folyási irányát megváltoztatták annak érdekében, hogy a környéken termesztett gyapot földjeit öntözzék. A tó eltűnése ökológiai katasztrófát váltott ki, pusztasággá alakítva az egykori tófenéket és a környező víztükör és talaj jelentősen sóssá vált. A körzetet meglátogató tudósok szerint az intenzív gazdálkodás kiterjedt gyomírtó szennyezést is okozott. Hepatitis, légzőszervi megbetegedések és vérszegénység széles körben elterjedt, és az élelem- és ivóvízhiány rontott a helyzeten, amit a 2000. és 2001. évi különösen száraz nyár fokozott. A bonni Kutatási Fejlesztési Központ (Center for Development Research) azt reméli, hogy fenntartható föld- és vízkezeléssel megállíthatja a összeomlást. Előzetes vizsgálat nyomán próbaként tanulmányozni kívánják elképzeléseik hatását az Aral-tótól 400 km-rel délre található üzbegisztáni Korezm tartományban. A tervezet szerint az öntözött gyapotföldek egyötöde körül élősövényt ültetnek vagy erdősíteni fognak. Ezzel hatékonyabb gazdálkodásra lesz lehetőség a fennmaradó területen ugyanolyan gyapotmennyiség termelésére. A gyapottermelőket meg kívánják nyerni a terv támogatására. A földhasználatban bekövetkező változásokhoz legális, gazdasági és adminisztratív reform fog társulni, és ennek a sikere érdekében az üzbegisztáni kormány támogatását is el fogják nyerni. A projekt első fázisában a körzet ökológiáját és gazdaságát vizsgálják, beleértve a hidrológiát, környezetet, népesedést és mezőgazdaságot. Ez az időszak négy évet jelent, majd egyetlen gazdaságban bevezetik az új elképzeléseket, amelyeket később reményeik szerint az egész 6300 km2-es tartomány követni fog. Inkább a változó környezet következményeinek enyhítésére törekszik az új stratégia, minthogy megmentse a Aral-tavat. A tavalyi évben közzétett UNESCO riport szerint nincs lehetőség arra, hogy megmentsék a kiszáradástól. A Taskenti Állami Mezőgazdasági Egyetem és az Urganchi Állami Egyetem tudósai kezdettől fogva részt vesznek a projektben. Amennyiben, várhatóan, a Német Kutatási Minisztérium jóváhagy egy 3 M eurós anyagi támogatást a tanulmányi fázisra, már a következő tavasszal megindulhat a munka. (Nature, 412. k. 6849. sz. 2001. aug. 23. p. 756.)

EGYÉB IRODALOM Madas K.: A városi zöldterületek védelmének fontossága. = Új Magyar Építészet, 2002. 1. sz. p. 49–50. Szabados-Molnár I.; Révész T.: Budapest védett természeti területei, értékei. = Térinformatika, 14. k. 2. sz. 2002. márc. p. 22–23. Bozai I.; Takács A.: Adalékok a kis-balatoni nádasok atkafaunájának és ökológiájának ismeretéhez. = Növényvédelem, 38. k. 2. sz. 2002. p. 53–60. Szebényi I.: Környezetkárosítás és a védekezés lehetőségei. = Magyar Tudomány, 46. k. 11. sz. 2001. p. 1331–1335. Sztanyik B. L.: Az energetikai környezetszennyezés élettani hatásai. = Magyar Tudomány, 46. k. 11. sz. 2001. p. 1348–1354. Kiss L.: Az épített környezet minőségének változása Csongrád megyében. = Magyar Építőipar, 51. k. 7–8. sz. 2001. p. 184–185. Török P.: A szegedi Kárász utca és Klauzál tér környezetépítési revitalizációja. = Magyar Építőipar, 51. k. 7–8. sz. 2001. p. 190–199. Mange A.; Chorghade M. S. stb.: A gyógyszerkémia a társadalmak fejlődésében. Biodiverzitás és természetes anyagok. = Magyar Kémikusok Lapja, 56. k. 7–8. sz. 2001. p. 255–257. Fekete A.: Épített örökségünk táji vonatkozásai. = Tájépítészet, 2. k. 2. sz. 2001. márc. p. 30–33. Koszorv L.: Tájformálás – változás – területi tervezés. = Tájépítészet, 2. k. 1. sz. 2001. márc. p. 21. Csemez A.: A tervezett Dunai Nemzeti Park (Szigetköz) és térsége területrendezési terve. = Tájépítészet, 2. k. 2. sz. 2001. márc. p. 11–18. Loehr, R. C.; McMillen, S. J.; Webster, M. T.: Predictions of biotreatability and actual results: Soils with petroleum hydrocarbons. (Talajba levő szénhidrogének: a biokezelhetőség becslése és az aktuális eredmények.) = Practice Periodical of Hazardous, Toxic and Radioactive Waste Management, 5. k. 2. sz. 2001. ápr. p. 78–87. Alkorta, J.; Garbisu, C.: Phytoremediation of organic contaminants in soils. (Talaj szerves szennyezőinek fitoremediációja.) = Bioresource Technology, 79. k. 3. sz. 2001. szept., p. 273–276. Dukay I.; Moys Z.: A patakok életre keltése. = Lélegzet, 193. k. 9. sz. 2001. p. 22–23.

Horn A.: Az integrált növényvédelem gazdaságossága. = Növényvédelem, 38. k. 5. sz. 2002. p. 262–267. Fenyősi L.: A természetvédelem helyzete és az időszerű tennivalók Somogyban. = Somogyi Műszaki Szemle, 25. k. 2002. p. 9–14. Karádi G.: Szennyezett területek feltárása és helyreállítása. = Hidrológiai Közlöny, 82. k. 2. sz. 2002. márc.–ápr. p. 65–74. Kováts N.; Fülöp T. stb.: A tőzegbányászat nyomán kialakult vizes élőhelyek vizsgálata a Sárréten. = Hidrológiai Közlöny, 82. k. 2. sz. 2002. márc.–ápr. p. 85–89. Juhász I.: Grüne Woche 2002. Berlin, január 11–20. BIO-FACH 2002. Nürnberg, február 14–17. = Konzervújság, 50. k. 2. sz. 2002. p. 31–33. Faurest K.: A városrehabilitáció egyik lehetséges útja. = Tájépítészet, 2. k. 3. sz. 2002. okt. p. 31–33. Almási B.: Budapest és környéke – a természetes vegetáció térképe térinformatikai módszerekkel. = Tájépítészet, 2. k. 3. sz. 2002. okt. p. 48–49. Schuchmann P.; Jámbor I.: Zöldhálózati kollokvium. Szakmai ajánlások. = Tájépítészet, 2. k. 3. sz. 2001. okt. p. 6–7. Kollányi L.; Csemez, A.: Az Európai Tájkonvenció. = Tájépítészet, 2. k. 3. sz. 2001. okt. p. 8–10. Bodzás E.: Szabad terek rekonstrukciója Eger vár programtervében. = Tájépítészet, 2. k. 3. sz. 2001. okt. p. 18–19. Möcsényi M.: Bányászati tájrendezés. = Tájépítészet, 2. k. 3. sz. 2001. okt. p. 20–21. Csalári J.; Szántainé Kőhegyi K.: Dohányvágat kezelése a toxikus nehézfémek káros egészségügyi hatásainak mérséklése érdekében II. = Magyar Dohányújság, 109. k. 3–4. sz. 2002. p. 22–27. Madas K.: A városi zöldterületek védelmének fontossága. = Új Magyar Építőművészet, 2002. 1. sz. p. 49–50. Novák Á.: Öko, bio avagy milyen a zöld építészet? = Új Magyar Építőművészet, 2002. 2. sz. p. 50–52. Bádonyi K.: A tájdegradáció napjainkban. = Földrajzi Értesítő, 50. k. 1–4. sz. 2001. p. 321–334. Lukács A.: Miként oldható meg a közlekedési válság Budapesten? = Lélegzet, 12. k. 5. sz. 2002. p. 8–10.

Nehézfém-szennyeződés bioindikátoraia mézelő méhek és termékeik

Recommend Documents