NÉHÁNY MAGYARORSZÁGI LÖSZFELTÁRÁS MÁGNESES SZUSZCEPTIBILITÁS SZELVÉNYEINEK ÉRTELMEZÉSE Horváth Erzsébet1 – Bradák Balázs2 Összefoglalás A negyedidőszaki éghajlatváltozások jól tükröződnek a lösz-paleotalaj rendszerekben, ezért ezek tanulmányozása kiemelt jelentőségű. A feltárások üledéksorainak a mélytengeri oxigénizotóp-görbékkel való korrelálása, a rosszabb üledék-megmaradási valószínűség és kormeghatározási lehetőségek korlátozottsága miatt nehézséget jelentettek, egységes, egy adott feltárást folyamatosan jellemző, párhuzamosításra alkalmas görbét sokáig nem sikerült előállítani. Ezt a problémát látszik feloldani az 1980-as években elterjedt mágneses szuszceptibilitás (MS) vizsgálat és a mérési eredményeket megjelenítő MS-görbe. Az MS módszerrel az egységnyi térfogatban előforduló mágneses ásványok (pl. magnetit, maghemit) mennyiségét mérik. Ezek mennyisége a löszökben és a paleotalajokban nagyon különböző, a fosszilis talajok MS értékei átlagosan 2-3-szor nagyobbak a löszben mért értékeknél. A mágneses ásványok feldúsulásában, illetve hígulásában az alábbi folyamatok játszhatnak szerepet: akkumuláció; diagenezis; felhalmozódást követő átalakulások (kompaktálódás, nedves-száraz periódusok, fagyás-olvadás szakaszai, krioturbáció, biológiai hatások); a paleotalaj dekalcifikálódása és tömörödése, a talajképződés mállási folyamatai; atmoszférikus eredetű anyag hígulása - töményedése a klimatikus változások közvetett hatásaként; természetes tüzek hatása, vulkánkitörések. Kutatásainkat olyan fiatal magyarországi löszfeltárásokban végezzük, ahonnan rendelkezésre állnak abszolút koradatok (C14, TL/IRSL), paleotalaj mikromorfológiai, aminosav-sztratigráfiai és malakológiai eredmények (Albertirsa, Úri, Süttő, Tápiósüly). Terveink szerint a jó felbontású mágneses szuszceptibilitás szelvényeket párhuzamosítani tudjuk egymással és a mélytengeri δ18O-görbével. A korreláció sikertelensége a helyi különbségekre hívhatja fel a figyelmet, és ilyen módon hozzájárulhat az adott területre vonatkozó sajátos ősföldrajzi rekonstrukció felállításához.
Kutatástörténeti áttekintés Az eljegesedések ciklikusságára utaló morfológiai, sztratigráfiai jegyek felismerése a monoglacialista szemlélet megdőlését hozta. A kutatókat a periodicitás megléte új feladatok elé állította, a glaciális, illetve az interglaciális ciklusok lefutásának, tagolódásának és időbeli hosszának meghatározása lett a cél. A negyedidőszaki éghajlatváltozások menetét, időtartamát először a klasszikusnak számító és sokak által továbbfejlesztett Milankovič–Bacsák-féle klímakalendárium, később már inkább a mélytengeri fúrások vizsgálata alapján felállított oxigénizotóp (δ18O)-görbék alapján ismertük meg. Nehézséget jelentett azonban ezen információknak a szárazföldi képződményekkel, üledéksorokkal való párhuzamosítása (Kukla, G. 1977), a képződmények korlátozott kormeghatározási lehetőségei, és a szárazföldi üledékekben gyakori réteghiány miatt. A vizsgálatok alapjait általában az éghajlatváltozások nyomon követését lehetővé tévő módszerek jelentik (biosztratigráfia, üledékföldtan stb.), de a vizsgálati eredményeket alátámasztó, illetve párhuzamosítás lehetőségét magában hordozó, az oxigénizotópos görbéhez hasonló egységes, legalább egy feltárást teljes részletességgel bemutató folyamatos görbét nem tudtak előállítani. A negyedidőszak-kutatásokban a mágneses szuszceptibilitást (röviden mágnesezhetőséget), mint környezetre vonatkozó indikátort Thompson, R. és Oldfield, F. hetvenes évekbeli felfedezése óta alkalmazzák a (in: Tang, Y. et al. 2003). Az elmúlt évtizedek kutatásainak fontos vizsgálati területe volt a mágnesezhetőség paleotalajokban és löszökben mért 2,5-3-szoros különbségének magyarázata (Heller, F. – Liu, T. S. 1982, 1984, 1986; Kukla, G. et al. 1988; Beer, J. et al. 1993; Braisby, J. 1999; Dodonov, A. E. et al. 2002), melyre két fő elképzelés született: a „hígulási elmélet” (Kukla, G. et al. 1988) és a „talajképződési elmélet” (Heller, F. – Liu, T. S. 1986) (ld. alább).
1 2
ELTE Természeti Földrajzi Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány P. sétány 1/C
[email protected] ELTE Természeti Földrajzi Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány P. sétány 1/C
[email protected] 1
A közelmúltban megjelent összefoglaló jellegű tanulmányokban (Heller, F. – Evans, M. E. 1995, 2001, Sun, J. – Liu, T. S. 2000, Tang, Y. et al. 2003.) a kutatások eredményeinek áttekintése mellett a szerzők az általánosítások problémájára mutatnak rá. A nyolcvanas évek elején felismerték, hogy a folyamatosnak tekintett löszsorozatok, (például a Kínai-löszfennsík üledékei) MS-értékeiből szerkesztett görbék esetében a mágnesezhetőség változásai jó egyezést mutatnak a mélytengeri δ18O-görbével (Heller, F. – Liu, T. S. 1982, 1986; 1. ábra), a δ18O-görbék interglaciálist jelző, páratlan számokkal jelzett szakaszai és a szárazföldi MS-görbék csúcsai jól párhuzamosíthatók. Az atmoszférikus eredetű Be10 izotóp aránya a löszökben az MS értékekhez hasonlóan változik, a jelenségek keletkezési körülményeit, a folyamatok kapcsolatát, ezek periodicitását Heller, F. – Evans, M. E. (1995), valamint Beer, J. et al. (1993) próbálták föltárni. Magyarországon először a klasszikusnak számító löszfeltárásokban (Paks, Mende) kezdték alkalmazni a módszert (Márton P. 1979a, 1979b; Sartori, M. et al. 1999; Panaiotu, C. G. et al. 2001). Márton P. (1979a, 1979b) a lösz és paleotalaj mágnesezhetőségi értékeinek különbségeire hívta fel a figyelmet, és azt a talajképző folyamatokkal magyarázta. A paksi téglagyári feltárás északi falának (Paks 1995) MS-görbéjén a lösz-paleotalaj szintek egyértelműen elkülöníthetők (Pécsi M. et al. 1995), így a szelvény a további párhuzamosítások alapjául is szolgálhat. Sartori, M. et al. (1999) ugyanebben a szelvényben vizsgálták a mágnesezhetőség és a szemcseösszetétel kapcsolatát. (A magyarországi tefrakutatásokhoz kapcsolódóan, a tefra és a fekü-fedő lösz közötti mágnesezhetőségkülönbség kimutatására is végeztek próba-méréseket a paksi feltárásban (Horváth E. 1992)). Az utóbbi években nemzetközi együttműködés keretében megkezdődött egyes löszfeltárások komplex feldolgozása, amelynek során MS-vizsgálatokat is végeztünk. Magyarországon folyóvízi üledékek vizsgálatában is alkalmazták ezt a módszert (Nádor A. et al, 2000, 2003), kísérletet téve a különböző üledékképződési ciklusok és a negyedidőszaki klimatikus változások párhuzamosítására. Jelenleg is folyó kutatásaink során célunk, a magyarországi löszfeltárások MSszelvényeinek elemzése, egymással, a δ18O-görbékkel, valamint lehetőség szerint Be10izotópos vizsgálati eredményekkel való esetleges párhuzamosítása. Jelentős kérdés lehet hogy a vizsgált területeken (Gödöllői-dombság, Gerecse) felvett szuszceptibilitás szelvények, részben a görbék lefutása, részben a feltárásokban elvégzett egyéb kutatások (pl. lumineszcens kormeghatározás, tefrasztratigráfia) eredményei alapján, illeszthetőek-e a jelenleg „alapszelvénynek” tekintett paksi feltáráshoz (Paksi Lösz Formáció, PQ1). A lösz-paleotalaj - rendszerek mágneses ásványai és a mágnesezhetőség eredete A feltárások egyes szintjeiben a MS-értékek változását a mágneses ásványok mennyisége, típusa, és a szemcsék mérete befolyásolja (Li, H. et al. 1995). Az ásványi összetételre vonatkozó nehézásvány-vizsgálatok során leggyakrabban magnetitet (Fe3O4), maghemitet (γ-Fe2O3), hematitot (Fe2O3) találtak. A mágnesezhető szemcsék azonban nemcsak az úgynevezett ferromágneses ásványokat jelentik, hanem az olyan Fe2+, Fe3+ és Mn2+ tartalmú úgynevezett paramágneses ásványokat is, mint például egyes agyagásványok, vas- és mangán-karbonátok, stb. (Nádor A. et al, 2000, 631p). A vizsgálatok szerint átlagos ásványi szemcseméretük a nagyon finomszemcsés, század és tized µm nagyságú tartományba esik (Dodonov et al. 2001; Li, H. et al. 1995). A lösz és fosszilis talajok MS értékeinek feltűnő különbsége „gerjesztette” a mágneses szuszceptibilitás keletkezési körülményeinek feltárására irányuló kutatásokat, és azután az ezekből születő két jelentős elméletet: 1. A „hígulási, hígítási elmélet” (dilution hypothesis) szerint a mágneses ásványok jelentős mennyisége a légkörből folyamatosan ülepedik, finomszemcsés légköri eredetű por formájában és csekély mértékben függ az éghajlatváltozásoktól (Kukla, G. et al. 1988). Azonban a közeli területekről származó, a lösz fő tömegét szolgáltató durvább kőzetliszt 2
felhalmozódási sebessége éghajlatfüggő. Így a hideg, száraz időszakban a távoli területekről származó, állandóan ülepedő port a hozzá keveredő helyi eredetű hulló por fölhígítja, kisebb MS-értékeket eredményezve. A meleg, csapadékosabb időszakokban a hígulás kisebb mértékű, ezeket az időszakokat tehát nagyobb MS-értékek jellemzik. 2. A „talajképződési elmélet” (pedogenic hypothesis) szerint a talajképző folyamatok során a talajban megnő a finomszemcsés mágneses ásványok mennyisége a többi ásványhoz viszonyítva, így a MS értéke a paleotalajokban nagyobb, a löszben kisebb lesz (Heller, F. – Liu, T. S. 1984, 1986). Ehhez az elmélethez közvetlenül kapcsolhatók azok a vizsgálatok, melyek a talajban található mágnesezhető ásványok egy részét biogén eredetűnek tartják. A Földön egyes területein (pl. az északi sarki vagy a balti-tengeri üledékek fúrásmintáiban, dél-amerikai és ausztráliai tavi üledékeiben) élő „mágneses úton tájékozódó” baktérium fiziológiai folyamatokon (biomineralizáció) keresztül mágneses ásványt növeszt (intracelluláris, sejten belüli magnetit), mely iránytűként szolgál az élőlény tájékozódásában (Braisby, J. 1999). A mállási folyamatok során a különböző talajlakó baktériumok megfelelő körülmények között anyagcsere-folyamatokon keresztül átalakítják a különböző vegyértékelektron-számú vasionokat, és magnetitet hoznak létre (extracelluláris, sejten kívüli magnetit). Sun, J. és Liu, T. S. (2000) azonban rámutatnak arra, hogy egyes esetekben a mágnesesség a nagy szemcseméretű, növényi rothadástermékben képződött ásványoktól is származhat. Mindkét fentebb vázolt folyamatban jelentős szerepet játszanak bizonyos őséghajlattani körülmény-változások. A mágneses ásványok földúsulásában, ill. hígulásában összességében a következő hatások érvényesülhetnek (Meng, X. et al. 1997; Hus, J. J. 2003): - a felhalmozódás; - a kőzettéválás; - a felhalmozódást követő átalakulások (összetömörödés, nedves-száraz periódusok váltakozása, fagyás-olvadás szakaszai, fagy okozta rétegdeformációk, biológiai hatások); - a talaj kalciumtartalmának csökkenése; - a talajképződés során lejátszódó mállás; - a légköri eredetű anyagnak az éghajlati változások közvetett hatásaként lejátszódó hígulásatöményedése; - és a természetes tüzek hatása. - löszképződési időszak alatt a légkörbe került nagy mágneses ásványtartalmú, vulkáni poranyag (tefra) is leülepedhet , így ez a szint jellemzően nagy MS-értékeket mutat (Horváth E. 1992). A mágnesezhetőség vizsgálata A terepi mérések hordozható eszközzel is végezhetők, amely a feltárt szelvény letisztítása után meglehetősen hiteles képet ad, és gyorsan elvégezhető, de a mélyebb, ásványtani, mikromorfológiai vizsgálatok esetén a munkaigényesebb laboratóriumi meghatározásokat alkalmazzák. Utóbbi esetben általában a terepen gyűjtött, pontszerűen vett, meghatározott tömegű mintákon mérnek. Vizsgálható azonban teljes fúrómag is, amelynek nagy előnye, hogy speciális mérőberendezés alkalmazásával lehetővé teszi a folyamatos adatnyerést. Közelmúltbeli és jelenleg is folyó kutatásaink céljára olyan magyarországi löszfeltárásokat (pl. Úri, Isaszeg, Süttő) választottunk, amelyek rétegsora az utolsó eljegesedés során képződött, és amelyeket már sokféle szempontból, ill. módszerrel (szemcseösszetétel, molluszka fauna, aminosav-sztratigráfia, lumineszcencia, tefrasztratigráfia) vizsgáltak vagy vizsgálnak. A különböző görbék és eredmények integrált értelmezése hozzásegíthet bennünket egy negyedidőszaki ősföldrajzi, őséghajlattani rekonstrukcióhoz, és jellegzetes MS-görbe mintázatok alapján esetlegesen az oxigénizotóp3
görbékhez való illesztés is lehetővé válik. E cél érdekében a KT-5 típusú hordozható szuszceptibilitás-mérővel a megtisztított löszfalon 5-10 cm-enként, a folyamatos mintázás érdekében, a műszer sajátosságaiból adódó lehető legkisebb intervallummal mértünk. A műszer adott térfogatú részben méri a mágnesességet, így az adatfelvétel során a mérőműszert közvetlenül a vizsgálandó, simára letisztított felülethez illesztettük. Ugyanazon felületen legkevesebb háromszor mértünk, és ezek átlageredményét ábrázoltuk. A MS-szelvény elemzése során nemcsak az interglaciális, illetve a glaciális periódusok váltakozását követhetjük végig. A diagram egyes szakaszainak elemzése segítheti a terepi megfigyelések értelmezését, például - a paleotalaj kifejlődésének mértékét (ez természetesen összekapcsolható a felmelegedési periódusok jellemzésével); - a talajszint kapcsolatát a határoló löszszintekkel; - a lehetséges denudációs szintek (ahol a talaj hirtelen határral, átmenet nélkül kapcsolódik a löszszinthez) kimutatását (a MS-görbében található hirtelen törésekből); - nehezen kimutatható, felismerhető tefraszintek megjelenésének és lefutásának feltárását. Vizsgált feltárások MS-diagramjainak elemzése Pap-hegy A hazai tefrakutatásban (Horváth E. 2001) is nagy jelentősége van a MSméréseknek, hiszen a vulkáni szintek (pl. a Bagi és a Paksi Tefra) vastagsága átlagosan csak 1-2 cm, de esetenként ennél is vékonyabb. Ezek szabad szemmel alig, erősen kiszáradt feltárásban egyáltalán nem láthatók, de a MS-szelvények kiugró, a lösznél sokkal nagyobb értékei alapján megtalálhatók. Isaszeg déli részén, a Pap-hegy feltárásában (1.ábra) felfedezett sárga réteget az eddigi tapasztalatok alapján tefraszintnek véltük, amit a helyszínen a lösz és a „gyanús” szint szuszceptibilitás értékének nagy különbsége (a tefraréteg MS-értéke 0,9·10-6 SI egység, a löszé átlagosan 0,4·10-6 SI egység) is 1. ábra Isaszeg, pap-hegyi feltárás MS-szelvénye alátámasztott. A nehézásvány(a feltárás fotójához illesztve) meghatározás igazolta a réteg vulkáni eredetét, de pontosabb besorolásához még további vizsgálatokra van szükség. A terepi MS mérésekkel tehát lehetőség nyílhat olyan tefraszintek megtalálására is, amelyek makroszkóposan meg sem jelennek, mert a vulkáni pornak a lösz anyagához való hozzákeveredése alárendeltebb volt. Ez a lehetőség a hazai negyedidőszak-kutatásokban nagy jelentőségű, mivel a tefrasztratigráfia alapján pontosan azonosíthatók a különböző löszrétegsorok azonos korú szintjei.
4
Süttő A süttői édesvízimészkő-bánya fedőjében települő löszrétegsor MS-szelvényében jól megfigyelhető a fosszilis talaj és a lösz szuszceptibilitása közötti nagy különbség (2. ábra). A kiugró MS-értéket (több mint 1·10-6 SI-egység, a löszé ugyanis itt átlagosan 0,2-0,3·10-6 SIegység) mutató paleotalaj fekete színű, agyagos, jól fejlettnek látszik. Ha összehasonlítjuk a feltárás másik, barna színű, kevésbé agyagos fosszilis talajával (11-12 m között), szembeötlő a különbség (utóbbié 0,5-0,6·10-6 SI-egység). A szelvény felső részében megjelenő nagyobb (0,4·10-6 SIegység) MS-értékek a lösztől eltérő színt és szerkezetet mutatnak (szürkésfehér, rétegzett üledék), de vizsgálataink jelenlegi fázisában még nem tudjuk eldönteni, hogy ez talajosodásra vagy más üledékképződésre utal-e. A 2. ábra szelvény alsó részében löszös A süttői feltárás MS-szelvénye homok van, amelynek MS-értékei (A szelvény mellett a feltárás tagolása: sárga - löszök, löszös a löszénél is alacsonyabbak üledékek; barna különböző árnyalatai - fosszilis talajszintek; (0,15-0,2·10-6 SI-egység). A szürke - talajosodás nyoma. AAR – aminosav-sztratigráfiai mintavételek helyei, HS - lumineszcens mintavételi helyek; feltárásban aminosav-sztratigrápiros vonal az MS-görbén - adathiány) fiai vizsgálatokat (AAR) is kezdeményeztünk, amelynek eredményei a közeljövőben várhatók. A lumineszcens kormeghatározások alapján a lösz az utolsó eljegesedés során képződött, míg a jól fejlett, magas szuszceptibilitású fosszilis talaj nagy valószínűséggel az utolsó interglaciálisban alakult ki. A pontos és biztos korbesorolásokhoz további mérések vannak folyamatban.
5
Albertirsa Albertirsa határában, a Golyófogó-völgy oldalában található a feltárás (3. ábra), amelyet szabad szemmel is jól elkülöníthetően 2 fosszilis talajszint tagol, az alsó erősebben fejlett, sötétebb barna, feküjében erős karbonát felhalmozódással. A mágnesezettségi értékek is jól tükrözik a terepi megfigyeléseket, a felső paleotalaj alacsonyabb (0,4-0,6·10-6 SI-egység közötti), az alsó magasabb (0,6-0,8·10-6 SIegység közötti) értékeket mutat. A lumineszcens koradatok alapján (Novothny et al. 2002) a felső fosszilis talaj a MF1 paleotalajnak feleltethető meg, az alsó azonban a mérések szerint az utolsó interglaciális utáni löszön képződött (65 ezer éves), így a MF2 talajszinttel való megfeleltetése nem egyértelmű. 3. ábra Az albertirsai feltárás MS-szelvénye (A szelvény mellett a feltárás tagolása: sárga - löszök, löszös üledékek; barna különböző árnyalatai - fosszilis talajszintek; szürke - talajosodás nyoma)
Úri Úri határában, a Sülysápot Úrival összekötő út mentén elhelyezkedő feltárásban (4. ábra) egy homogénnek látszó fosszilis talajszint mutatkozik, ami azonban a részletesebb vizsgálatok alapján több részre tagolható: a felső rész erősebben fejlett, míg az alsó szint makroszkóposan gyengébben talajosodottnak tűnik. A szelvény felső részében megjelenik egy gyengén fejlett talajos szint is. Az abszolút koradatok és a felső fosszilis talajban megjelenő faszén réteg alapján a MF1 paleotalajjal párhuzamosítható. Meglepő, hogy a MSgörbe értékei meglehetősen kis különbségeket mutatnak lösz: átlagosan 0,3-0,4 ·10-6 SI-egység, a paleotalajokban 0,4-0,5 ·10-6 SI-egység, de a feltárás aljánál a löszhöz hasonlóan alacsony).
4. ábra Az úri feltárás MS-szelvénye (A szelvény mellett a feltárás tagolása: sárga színek löszök, löszös üledékek; barna különböző árnyalatai - fosszilis talajszintek; szürke-talajosodás nyoma)
A vizsgált területek MS-szelvényeinek összehasonlítása. 6
Kísérletet tettünk néhány magyarországi löszfeltárás (Úri, Albertirsa, Süttő) MSgörbék, ill. azok bizonyos szakaszainak párhuzamosítására. Az illesztés szempontjai a következők voltak: -az MS-görbe jellegzetes csúcsai, -a diagramok hasonló lefutású részletei; -a terepi felmérés során hasonlónak vagy azonosnak vélt sztratigráfiai egységek, -a lumineszcens kormeghatározás alapján azonos korúnak vélt szakaszok. A görbék részleteiben felfedezett hasonlóságok meglétét matematikai statisztika módszerrel, korrelációszámítással ellenőriztük. A hasonló görberészletekhez tartózó mágneses szuszceptibilitás értékek összevetése során a következő eredmények születtek. Albertirsa és Úri A szuszceptibilitás görbéken megjelenő fosszilis talajra utaló magasabb értékek és a meglévő abszolút koradatok alapján a két szelvény felső része mutatott hasonlóságot (5. ábra). A vizsgált szakaszokhoz kapcsolódó értékek korrelációs vizsgálatakor meglehetősen magas (r=0,65) értéket kaptunk. Ezen szelvényrészek feltételezett képződési kora, az abszolút kormeghatározási eredmények alapján, az OIS2 (2. oxigénizotóp-stádium) 5. ábra egyik melegebb szakaszára Albertirsa és Úri MS-szelvényének összahasonlítása tehető, a jelenlegi löszsztra(IRSL korokkal) tigráfiai besorolás szerint a Dunaújváros-Tápiósüly összletbe tartozik (Pécsi, M. 1993). Süttő és Albertirsa Részben a süttői és albertirsai MS-görbék lefutása, részben a paleotalaj sztratigráfiai helyzete alapján kíséreltük meg az összehasonlítást (6. ábra). A lumineszcens korok alapján feltételezhető, hogy mindkét szelvényben a MF1 fosszilis talaj jelenik meg (Novothny et al. 2002). A korrelációs vizsgálatok az előző összehasonlításnál is 6. ábra Süttő és Albertirsa MS-szelvényének összehasonlítása (IRSL korokkal) 7
magasabb, 0,73-as korrelá-ciós együtthatót adtak.
Összefoglalás Összefoglalásul elmondható, hogy a negyedidőszak-kutatás egyik fontos módszere a mágnesezhetőség, a mágneses szuszceptibilitás mérése, vizsgálata. Korábbi vizsgálatokból és saját kutatási eredményeinkből is látszik, hogy az egyes feltárások löszeinek MS-értékei kismértékben eltérők, ami a helyi éghajlat különbözőségének és az alapkőzet ásványos összetételének a következménye lehet, de ennek ledöntése további vizsgálatokat igényel. A szelvények közti párhuzamosítást a MS-görbék rajzolata alapján tudjuk elvégezni, a kiválasztott szelvényeke esetében meglehetősen jó korrelációval. A mágnesezettségi értékek és az abszolút koradatok alapján elvégzett összehasonlítás szerint az albertirsai és az úri, valamint az albertirsai és a süttői szelvények egyes szakaszai nagyon hasonlóak egymáshoz. A különböző eredmények (MS-görbék, AAR és lumineszcenciás eredmények, mikromorfológiai vizsgálatok) integrált értelmezése reményeink szerint hozzásegíthet bennünket a negyedidőszaki ősföldrajzi, őséghajlattani rekonstrukció továbbfejlesztéséhez, és jellegzetes MS-görbe mintázatok alapján esetleg az oxigénizotóp-görbékhez való illesztés is lehetővé válik.
8
IRODALOM Beer, J. – Shen, C. – Heller, F. – Liu, T. – Bonani, G. – Dittrich, B. – Suter, M. – Kubik, P. W. 1993: 10Be and magnetic susceptibility in Chinese loess. – Geophysical Research Letters 20. pp. 57-60. Braisby, J. 1999: Six-Month Transfer Report Magnetism of Mexican soils and sediments. – http://www.glg.ed.ac.uk/home/John.Braisby/TRANSF/abs.html Debryshire, E. – Kemp, R. – Meng, X. 1995: Variations in loess and palaeosol properties as indicators of paleoclimatic gradients across the loess plateau of North China. – Quaternary Science Reviews, 14, pp. 681697. Dodonov, A. E. – Gorshkov, A. I. – Verkhotseva, N. V. – Sivtsov, A. V. – Zhou, L. 2002: Hiányzik a cím – Lithology and Mineral Resources 37. 2. pp. 186-193. Evans, M. E. – Heller, F. 2001: Magnetism of loess/paleosol sequences: recent developments. – Earth Science Reviews 54. pp. 129-144. Heller, F. – Liu, T. S. 1986: Paleoclimatic and sedimentary history from magnetic susceptibility of loess in China. – Geophysical Research Letters 13. 11. pp. 1169-1172. Heller, F. – Evans, M. E. 1995: Loess magnetism. – Reviews of Geophysics 33. 2. pp. 211-240. Horváth E. 1992: Pleisztocén tűzhányótevékenység a Kárpát-medence egyes pleisztocén üledékeiben. – Egyetemi doktori értekezés, ELTE, 109 p. Horváth E. 2001. Marker horizons in the loesses of the Carpathian Basin. – Quaternary International 76/77, pp. 157-163. Hus, J. J. 2003: The magnetic fabric of some loess/paleosol deposits. – Physics and Chemistry of the Earth 20. pp. 689-699. Kukla, G. – Heller, F. – Liu, X. – Xu, T. – Liu, T. – An, Z. 1988: Pleistocene climate in China dated by magnetic susceptibility. – Geology 16. pp. 811-814. Li, H. – Yao, W. – Wang J. 1995: The magnetic susceptibility curve of Weinan loess section and its significance in environment and age in the last 220 Ka. – Scientia Geologica Sinica, Suppl. 1. pp. 31-42. Maher, B. A. – Thompson, R. 1994: Pedogenesis and paleoclimate: Interpretation of magnetic susceptibility record of Chinese loess-paleosol sequences: Comments and Reply. – Geology 22. pp. 857-858. Márton P. 1979a: Paleomagnetism of the Mende brickyard exposures. – Acta Geologica 22. 1-4. pp. 403-407. Márton P. 1979b: Paleomagnetism of the Paks brickyard exposures. – Acta Geologica 22. 1-4. pp. 443-449. Meng, X. – Derbyshire, E. – Kemp, R. A. 1997: Origin of the magnetic susceptibility signal in Chinese loess. – Quaternary Science Reviews 16. pp. 833-839. Nádor A. – Müller P. – Lantos M. – Thamóné B. E. – Kercsmár Zs. – Tóthné M. Á. – Sümegi P. – Farkasné B. J. – Nagy T. 2000: A klimaváltozások és üledékes ciklusok kapcsolata a Körös-medence negyedidőszaki rétegsorában, Földtani Közlöny, 130/4, pp.623-645; Nádor A. – Lantos M. – Tóth-Makk Á. – Thamó-Bozsó E. 2003: Milankovitch-scale multi-proxy records from fluvial sediments of the last 2.6 Ma, Pannonian Basin, Hungary, Quaternary Science Reviews 22, pp.21572175; NOVOTHNY, Á. - HORVÁTH, E. - FRECHEN, M. 2002. „The Loess Profile at Albertirsa, Hungary – Improvements in Loess stratigraphy by Luminescence Dating,” Quaternary International 95-96, pp. 155-163. Panaiotu, C. G. – Panaiotu, E. C. – Grama, A. – Necula, C. 2001: Paleoclimatic record from loess-paleosol profile in south-eastern Romania. – Physics and Chemistry of the Earth 26. 11-12. pp. 893-898. Pécsi M. 1993. Negyedkor és löszkutatás. - Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 375. Pécsi M. – Schweitzer F. – Balogh J. – Balogh M. – Havas J. 1995: A new loess-paleosol lithostratigraphical sequence at Paks (Hungary) – Loess inForm 3., Geographical Research Institute Hungarian Academy of Science, pp. 63-78; Rousseau, D. D. – Antoine, P. – Hatté, C. – Lang, A. – Zöller, L. – Fontugne, M. – Othman, D. B. – Luck, J. M. – Moine, O. – Labonne, M. – Bentaleb, I. – Jolly, D. 2002: Abrupt millennial climatic changes from Nussloch (Germany) Upper Weichselian eolian records during Last Glaciation. – Quaternary Science Reviews 21. pp. 1577-1582. Sartori, M. – Heller, F. – Forster, T. – Borkovec, M. – Hamman, J. – Vincent, E. 1999: Magnetic properties of loess grain size fractions from the section at Paks (Hungary). – Physics of the Earth and Planetary Interiors 116. pp. 53-64. Sun, J. – Liu, T. 2000: Multiple origins and interpretation of the magnetic susceptibility signal in the Chinese wind-blown sediments. – Earth and Planetary Science Letters 180. pp. 287-296. Tang, Y. – Jia, J. – Xia, X. 2003: Record of properties in Quaternary loess and its paleoclimatic significance: a brief review. – Quaternary International 108. pp. 33-50. Thomson, R. – Oldfield, M. 1986: Environmental magnetism. – London, Allen and Unwin, 227 p. Vandenberghe, J. – An, Z. – Nugteren, G. – Lu, H. – Huissteden, K. V. 1997: New absolute time scale for the Quaternary climate in Chinese loess region by grain-size analysis. – Geology 25. 1. pp. 35-38. Verosub, K. L. – Fine, P. – Singer, M. J. – Pas, T. J. 1993: Pedogenesis and paleoclimate: Interpretation of the magnetic susceptibility record of Chinese loess–paleosol sequences. – Geology 21. pp. 1011-1014. Wang, Y. – Evans, M. E. – Rutter, N. – Ding, Z. 1990: Magnetic susceptibility of Chinese loess and its bearing on paleoclimate. – Geophysical Research Letters 17. 12. pp. 2449-2451. 9
