NE ÍTÉLJ ELSÕRE! NE ÍTÉLJ ELSÕRE! Az Általános Vállalkozási Fõiskola lapja. XI. évfolyam, 2. szám (2006. november)

XI. évfolyam, 2. szám (2006. november)

! RE EL

SÕ

ÍT ÉL J

ÍT ÉL J EL SÕ RE !

Ignácz Szlvia felelõs szerkesztõ

NE

Kellemes olvasást kívánok!

Az Általános Vállalkozási Fõiskola lapja

NE

Igazán nem panaszkodhatunk, az õsz a lehetõ legkellemesebb formájában mutatkozik idén. Legalábbis ez idáig… Ma valahogy egy kicsit háborgós és mogorvább az eddiginél. Lehet, hogy az óra visszaállítása kavart be neki. Nekem mindenesetre igen! Már lassan két hete kérdezgetem édesanyámat, mikorra várható a nagy átállítás idõpontja, de hozzám hasonlóan e témában nem volt otthon. Ezt követõen én meg el is felejtettem utánajárni… Ma reggel arra ébredtem, hogy a testvérem nyomkodja a hifin az órát. Azt hittem áramszünet volt, majd kicsivel késõbb rájöttem, nem. Eljött a téli idõszámítás kezdete! Közeleg a fagy s a télikabát... Annyira nem vártam! Pár héttel ezelõtt még Bogácson hancúrozott az Ikszikszí nagy csapata. Igen! Jól látod, azt írtam, nagy, de még mekkora! Az eltelt egy hónap alatt a szerkesztõség létszáma megduplázódott. Szeptemberben még aggódva gondoltam a jövõre, az újság jövõjére. Ma már látom, nincs miért! Szerencsére sokan rájöttek, hogy jó dolog hozzánk tartozni, s szervezkedni napról-napra. Egy olyan „dolgot” készíteni, aminek van eredménye, amit többen vártok is… És íme, itt a munkánk gyümölcse! Ezúttal is, mint ezt megelõzõen, igyekeztünk egy olyan újabb Ikszikszít szerkeszteni, ami ha néhány percig is, de megragadja tekintetedet! Központi témánk ezúttal a sztereotípia. Kerekasztal rovatunkban több iskolatársatok is kapott az alkalmon, s elmesélte e témával kapcsolatos élményeit. Mappa rovatunkban szokásunkat megtartva, egy kicsit tudományosabban közelítünk a téma felé. De természetesen a novemberi Ikszikszíbõl sem maradhatnak ki az ösztöndíjasok beszámolói, az interjúk és még megannyi érdekes cikk, amik hozzád szólnak!

2006. november

BELSÕSÉGEK

A Magyar Tudomány Napja az Általános Vállalkozási Fõiskolán, 2006. november 9.

www.avf.hu/xxi • [email protected]

A XXI. századi vállalat, a tudásalapú gazdaság és az innováció

„ÁVF-babák”

Máté

Az elmúlt évben iskolánk falai között többen az anyaság örömeivel néznek szembe. Felkerestük õket, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy minden rendben van velük és élvezik az anyaság örömét! A képek magukért beszélnek! Mi ezúttal köszöntjük a legifjabb „ÁVFeseket”! A boldog anyáknak és csemetéiknek sok örömet kívánunk az életben!

Nagy Emese 2005. március 29-én adott életet kisfiának, Nagy László Zsoltnak. Zsolt 3065 grammal, és 57centiméterrel született. Mostanra már másfél éves nagyfiú. És most jöjjenek a legifjabbak! Katona Brigitta Máté nevû kisfia, március 11én született 4140 grammal és 54 centiméterrel. Forró (Nyitrai) Szabina kisfia, Forró Zalán, március 30-án született 4320 grammal és 60 centiméterrel. Augusztus 3-án érkezett meg közénk Nagy Eszter, Karcsics Ildikó kislánya, 3950 grammal és 55 centiméterrel. Andó Éva ikrei, András és Marcell, szeptember 8-án születtek. András 2470 grammal és 49 centiméterrel, míg Marcell 2180 grammal és 43 centiméterrel látta meg a nagyvilágot.

2 Ikszikszí

Zsolt

András és Marcell

Zalán

Eszter

BELSÕSÉGEK

2006. november

Bogácson járt az Ikszikszí Idén is, mint minden évben az Ikszikszí együtt töltött egy közös hétvégét a csapatépítés jegyében.

Egy napsütéses délutánon az Ikszikszí csapata elindult az idei közös csapatépítésre a Keleti pályaudvarról. Amint felszálltunk a vonatunkra, csodálatos állóhelyeket találtunk, ennek ellenére a hangulat nagyon jó volt. J Este nyolc körül sikeresen megtaláltuk a teljes sötétségbe borult szálláshelyünket, de néhány perc elteltével megérkezett a tulaj is, és elfoglalhattuk azt. Az elsõ esténk meglehetõsen aktívan és kellõen pozitív hangulatban telt el. A kaotikusnak tûnõ pizzarende-lés után jól bevacsoráztunk, majd igyekeztünk megismerni a másikat és természetesen az új csapattagokat. Másnap a hajnali kelés (reggel nyolc) nem mindenkinek volt egyszerû, de hamar magunkhoz tértünk, amikor sor került a különféle csapatépítõ játékokra, melyek a szó szoros értelmében összekötöttek minket. A játék lénye-

ge az volt, hogy egy madzaggal összekötöttek minket, bekötötték a szemünket, és így kellett egy nem túl egyszerûnek tûnõ problémát megoldanunk. A feladatot többé-kevésbé teljesítettük, és megtanultuk, hogy mennyire számít az, hogy odafigyeljünk a másikra. Ebéd után tettünk egy kisebb sétát, és felmásztunk a helyi kilátóhoz. A szombat esténk szintén fergeteges hangulatban telt… activity, jó zenék, buli… A vasárnap már fõképp a hazautazásról szólt. Egyetlen probléma volt ezzel a hétvégével, hogy túl rövidre sikerült. Ennek ellenére szerintem bátran kijelenthetem, hogy mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. Bízom benne, hogy ez az aktivitás, jókedv és csapatmunka az egész tanévben megmarad. Gergely Nóra

HÖK választás

A Nemzetközi Igazgatóság hírei

A HÖK választások, mint minden évben, október végén zajlanak le. Ez idén sem volt másképp. Tizenegy bátor jelentkezõ indult, majd állt elétek motivációs beszédeivel, és ti mindenkit megválasztottatok, ki-kit a saját évfolyamának képviselõjeként! J Ezúton is szeretnénk nektek megköszönni a segítségeteket, közremûködéseteket! Most a tisztújító következik, ahol megválasztjuk a következõ évi vezetõségi tagokat, valamint a többi poszt felelõseit! Amikorra megjelenik ez a cikk, valószínû már meg lesz, hogy kikre ruházzák át elõdeik a stafétabotot jövõre. Azt, hogy kik lettek a „fõnökök” és ki, milyen posztot fog képviselni, azt a következõ számban tudhatjátok meg! De ha addig mégsem tudtok várni, akkor figyeljétek a paravánokat, mert amint megvannak az eredmények, kitesszük azokat. J Ha bármiben segíteni tudunk, vagy van valami észrevételetek, óhajotok, kérésetek, írjatok a [email protected], vagy gyertek fel a 409-es HÖK irodába, és osszátok meg velünk problémáitokat! Üdvözlettel: HÖK Crisan Mariann

A Leonardo da Vinci szakmai gyakorlati ösztöndíjpályázatot idén az eddiginél nagyobb érdeklõdés kísérte, a kiírt határidõig 35 jelentkezés érkezett be. A pályázatok elbírálása jelenleg folyik, eredményhirdetés november végén várható. A kiírt Erasmus pótpályázatra lapzártáig nem érkezett be egyetlen jelentkezés sem. Kérem, aki ösztöndíjasként szívesen töltené el a 2006/ 2007-es tanév tavaszi szemeszterét az ÁVF egyik külföldi partnerénél, HALADÉKTALANUL jelentkezzen a 408-as szobában! Oktatói csereprogram keretében érkezett Fõiskolánkra dr. Thomas Sabel, a Vaasa University of Applied Sciences finn partnerintézményünk oktatója, aki az érdeklõdõ hallgatóknak és oktatóknak a marketingkutatásról tartott elõadást november 8-án. A finn kolléga másnap a Tudományos Konferencián egy, az intézményénél folyó, felsõoktatás és munkaerõpiac együttmûködésérõl szóló projekt eredményeirõl tartott beszámolót. Rajta kívül még szlovéniai partnerintézményünk, a GEA College of Entrepreneurship is képviseltette magát, dr. Marjana Merkac és dr. Jaka Vadnjal személyében, akik Family Business témakörben adtak elõ. Novák Mária

Médiafesztivál A Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete hatodik alkalommal rendezte meg médiafesztiválját 2006. október 13-án (hozzá kell tennem, pénteken J). Mint minden izgalmas eseményen, az Ikszikszí is ott volt a közönség sorai között. Az érdeklõdõk izgalmas és változatos elõadásokat hallhattak. A rendezvényen sok közéleti személyiség jelent meg. Csak, hogy néhány nevet említsek: Hágen Tímea, (a Fõvárosi Munkaügyi Központ Ifjúsági Irodájának vezetõje), Ómolnár Miklós, Incze Zsuzsa, Hadas Kriszta… Lelkesen ültem be az online újságírásról szóló beszámolóra. (Gondoltam, mégiscsak lehet tanulni a „nagyoktól”.) Uj Péter, az Index fõszerkesztõje kicsit „szétszórtan”, de elmesélte az internetes újságírásról szerzett tapasztalatait (lehet, hogy pont a „szétszórtságtól” volt, szórakoztató és közvetlen.) Megtudtam azt is, hogy tényleg szükség van a munkájára, hiszen az emberek pillanatok alatt reagálhatnak az általa leírtakra, ezáltal részesei lehetnek a „portáloknak”. Bárdos András nevét gondolom már mindenki hallotta. Amikor láttam a programfüzetben, a meghívottak között a nevét, felkeltette az érdeklõdésemet. Minden nap látom õt este 7-kor a televízióban, de milyen lehet valójában? Az elõadás címe is izgalmasnak ígérkezett: Pánikkeltés a hírmûsorokban. Maradtam tehát a teremben, amit nem is bántam meg. Rá is csak azt tudom mondani, hogy nagyon közvetlen volt. Nemcsak közönség volt, meg egy ember, aki beszél, hanem inkább közös beszélgetés. Néhány szót ejtett a hírmûsorokról, aztán beavatott minket a jó újságírói tulajdonságok rejtelmeibe. Annyira belemerültünk az objektivitás és szubjektivitás fogalmába, hogy sajnos pillanatok alatt eltelt a rendelkezésére álló 40 perc. A fesztivál következõ programjában Túry Ferenc pszichiáter az étkezési problémákról, hamis ideálképek kialakulásáról beszélt. Ez a téma nem nevezhetõ túlzottan szórakoztatónak, de mégis fontos többet tudnunk róla! Engem elgondolkoztatott amiket mesélt, remélem nem vagyok egyedül! Az elõadók nem gyõztek autogramokat osztogatni a lelkes közönségnek (ez fõleg a kisebbekre vonatkozott), de az idõsebbek is bátran tehették fel kérdéseiket, beszélgethettek az elõadásokról a „sztárokkal” a szünetekben. Idõ hiányában sajnos több elõadáson nem tudtam részt venni, de elhatároztam, hogy jövõre mindenképp újra elmegyek! Tehát az Ikiszikszí ott lesz, és õszintén ajánlom másoknak is, mert tényleg jó volt! Szegõ Alexandra

Ikszikszí 3

2006. november A 2005-ös õszi félévben megpályáztam és megkaptam a Leonardo da Vinci szakmai ösztöndíjat, így lehetõségem nyílt 3 hónapos szakmai gyakorlatomat Németországban, Kasselben tölteni. A cég, amelynél sikerült elhelyezkednem a K+S Gruppe konszerncsoport tagjaként ismert K+S Kali GmbH. A cég európai szinten vezetõ, világszinten pedig a negyedik pozíciót tölti be a káli- és magnézium szegmensben. Ezek az anyagok a mûtrágyagyártás elengedhetetlen alapanyagai. Amikor lehajtottam az autópályáról és beértem a városba, az elsõ dolog, ami egybõl szembetûnt a tömérdek zöld fa, parkok, virágok. Ahogy a város központja felé tartottam, vártam, hogy megjelenjen a betondzsungel, amihez budapesti lévén már jól hozzászoktam, de szerencsére csalódnom kellett. A belvárosi rész is hasonlóan zöld volt, mint a külvárosi, azzal az aprócska különbséggel, hogy itt már megjelentek az emeletes társasházak. Apartmanom 25 percnyi járásra volt a belvárostól az egyik nagy sugárúton, a Wilhelmshöher Allee-n. Érdekesnek tartottam, hogy fõleg villamosok közlekednek, és a csúcsforgalom vagy dugó kifejezés ismeretlen a városon belül, én legalábbis eggyel sem találkoztam. Furcsa volt, hogy az autópályán 250– 280-al elsuhanó sportkocsik a városba érve kezes bárányokká válnak, és mint a Forma 1-es autók a boxutcában, 50–60-nál nemigen mennek többel. Sõt, ha az ember egy zebrához ér, ahol nincs lámpa, legyen akármilyen hosszú is az, mindkét irányból megáll a forgalom, és megvárják, amíg átkelünk az úton. A városnak két Margitsziget nagyságú parkja van (Park Schönfeld és Karlsaue), amelyek hétvégeken megtelnek biciklistákkal és sétáló, természetbe vágyó kasseliekkel. A parkokban tömérdek szabadon élõ vadkacsa, hattyú és olykor nyúl is látható séta közben. Olyan érzés, mintha az ember nem is egy

EXTERNÁLIÁK

Kassel, egy zöld város Németország szívében

www.avf.hu/xxi • [email protected]

K

városban, hanem egy érintetlen erdõben lenne, messze a civilizációtól, pedig a parkok mellett haladnak el a fõbb vasút- és közútvonalak, de ebbõl semmi sem érzékelhetõ. Kassel arról híres, hogy itt élt Karl von Hessen tartományi gróf és késõbb I. Vilmos herceg, itt született a Reuters hírügynökség megalapítója, P. J. Reuter és itt alkottak a Grimm-testvérek. A Grimm-testvérek házában egy kiállítás nyílt, ahol nyomon követhetõk alkotásaik és egész életük, emellett híres kortársuk, Andersen is helyet kapott a tárlaton. A város legnagyobb nevezetessége híres termálfürdõjén kívül a Schloss Wilhelmshöhe (Wilhelmshöhei Kastély) és a város fölé magasodó Herkules, ahova 541 lépcsõ vezet fel.

A kilátás pazar és szemet gyönyörködtetõ. A kastélyhoz 250 hektáros park tartozik, amelyet mesterségesen alakítottak ki vízesésekkel, hidakkal és pavilonokkal tarkítva a herceg kedvtelésébõl. A parkban található tömérdek fát és virágot a világ különbözõ részeirõl telepítették ide. A Wilhelmshöher Allee egy teljesen egyenes, hozzávetõlegesen 5,5 km hosszú út, amelynek a végén található a Vilmos-magaslat az említett Herkulessel és az elõtte lévõ vízeséssel együtt, amely már a sugárút elejérõl látható. Ott tartózkodásom alatt zajlott éppen a foci VB, amely hihetetlen hangulatot kölcsönzött Németországnak és vele együtt Kasselnek is. Az egész ország egy nagy stadionná változott négy hétre, és minden a fociról szólt. A nyitó meccs Costa Rica ellen 4:2-es német gyõzelemmel zárult. Az egész város, ahogy õk mondják „arany-piros-fekete” színbe öltözött. Az utcát ellepték a szurkolók és a tülkölõ autók, amelyekbõl hol nemzeti színû zászlók, hol pedig emberek lógtak ki, akik skandálták: „Wir fahren nach Berlin”, de láttam teljesen német színekbe öltöztetett kocsikat is. Az már csak a sors fintora volt, hogy végül „Wir fahren nach Stuttgart” lett a vége a dolognak, de a hangulat ennek ellenére továbbra is visszaadhatatlanul és szinte leírhatatlanul jó volt. Kiemelt köszönettel tartozok Germánné dr. Vastag Györgyi tanárnõnek, aki segített az elhelyezkedésben és a szakmai némettudásom megszerzésében, illetve köszönöm neked Leonardo ezt a felejthetetlen három hónapos élményt! Persovits Zoltán

Nyári egyetemen Németországban Harmadéves fõiskolásként a múlt év óta igyekszem gyakorlati tapasztalatokat szerezni a logisztika területén. Erre a Magyar Logisztikai Egyesületnél és egy gyorséttermi hálózat hazai disztribútorcégénél nyílt lehetõségem. Tanulmányaim mellett az idegen nyelvek intenzív elsajátítását tartottam a legfontosabbnak. Idén nyáron elnyertem egy négyhetes németországi nyári egyetemi pályázatot a Német Akadémiai Csereszolgálat (DAAD) szervezésében. Mivel régóta érdekel a kikötõi logisztika mellett a német gazdaság mûködése, a brémai „Menedzsment és Gazdaság” kurzusra jelentkeztem. Amellett, hogy a német felsõoktatást „ízlelgettem”, vállalatlátogatásokon is részt vehettem az igen vegyes nemzetiségû csoporttársaimmal.

4 Ikszikszí

Többek között a wolfsburgi Volkswagen konszern, a Beck’s sörgyár és a papenburgi Meyer Werft luxus óceánjárógyár mûködésébe nyertünk betekintést. Mûködési területüktõl függetlenül mindegyik vállalatnál megfigyeltem, hogy

mekkora súllyal bír a logisztika. Ezen kívül a brémai parlamentben és bíróságon, valamint Hannoverben és Hamburgban is jártunk. Két hétvégi program keretében egy kis hajótúrát tettem a hamburgi kikötõben, és Bremerhavent is meglátogattam; így mindaz teljesült, amiért ezt a kurzust választottam. Itt éreztem igazán, hogy milyen nagy kihívás lenne e terület nemzetközi piacán dolgozni. Nagyon fontosnak tartom, hogy azok a fiatalok – függetlenül attól, hogy még tanulnak vagy már szakmailag tevékenyek –, akik késõbbi karrierjüket e területen szeretnék építeni, ismerjék meg a más nemzetek kultúráját, szokásait, egyszóval „gondolkodását”. Erre is lehetõséget adnak a különbözõ nemzetközi pályázatok. E gyakorlatorientált kurzus alatt véleményemet a brémai professzorok is megerõsítették abban, hogy az egész világot átfogó piacok és a technikai változások világában csak a jól képzett munkaerõ és menedzser tud igazán helytállni… Bohanek Attila

EXTERNÁLIÁK Görögországról (gyakornokságom megkezdése elõtt) a következõ pozitív-negatív sztereotípiáim voltak: szieszta (de jó szokás is), napfény-barnulás, nagy szavak használata (értem ez alatt, hogy nem kell mindent készpénznek venni). Nos, mi is a helyzet? Sajnos nálunk nincs „csendes pihenõ”, de még nem reklamáltam, gondoltam, egy pár hét után még nem kellene verni az asztalt, hogy „hol a sziesztám”? Barnulás? Kezdek barnulni, egyre több barna foltot fedezek fel magamon… nem tudom, hol szerzem õket, pedig nem vettem eddig észre, hogy bárminek nekimentem volna, dehát otthon is mindig színes egyéniség voltam, csak otthon többnyire kékülni szoktam. Egyébként ez a jelenség másokon is megfigyelhetõ, így majdnem bátran kijelenthetem, hogy az elsõ „bûzlés” Corfun: „Görögország a lilulás országa!” Ezen sztereotípia napfény-része részben beigazolódott, nagyon szép (volt) itt az idõ, még szeptember, október elsõ napjaiban is sütkérezhettünk a tengerparton, azonban megtapasztalhattam azt is, milyen, amikor megváltozik az idõjárás… és megcsodálhattam, milyen is itt a zivatar. Fura esõ ez, hirtelen jön, kb. harminc perc, egy óra, de annyi esik, mint magyar esõvel tíz nap alatt. A legnagyobb gond az, hogy a víz felgyülemlik az utcákon,

2006. november

Egy „unhellén” próbatételei

Avagy bûzlik-e valami Görögországban? idõszakos folyók keletkeznek és nem lehet megúszni szárazon. Igazából el is gondolkoztam rajta, hogy az iskolában a földrajz órán kicsit félretájékoztathattak, mert itt nem mediterrán az éghajlat, ez minimum monszun. Reggel felhõszakadás, délután meg 32 fok. A „nagy szavak” sztereotípiám is részben

beigazolódott. Sokszor lehet hallani a „lesz” szót (persze angolul). De néha a „leszbõl” nem lesz „van” vagy „volt”. Azért ez nem jelenti, hogy csak ígérgetnek felelõtlenül, mert pl. az elõirányzott görög kurzus megvalósult. Már az elsõ dolgozatomon is túl vagyok, amin azt hiszem megbuktam, mivel a számokat kellett (volna) leírni egytõl

tízig, de hát ugye azt nem tanultam meg, hogy kell leírni, csak azt, hogy kell mondani. (Remélem a tanár nem tudja, hogy én az accountingon dolgozom.) Apropó, accounting! Ez nekem új hely, kezdetben másik osztályon dolgoztam. Most százalékokat számítok valami furcsa módszerrel, meg számokat látok, hallok, írok, mondok, ez biztos a sors keze, amiért sosem tudtam megjegyezni angolul a számokat, no, most lesz lehetõségem gyakorolni. Meg most kezdem csak sajnálni, hogy középiskolában ellógtam azokat a gépírás órákat, amikor a számokat gyakoroltuk… Vannak felelõsségteljes feladataim is, pl. néha én vehetem le a nagy lóvékat az ügyfelek számlájáról. Bár azon a gépen minden görögül van írva, ezért lerajzolták nekem, miket kell nyomkodnom, így azt még nem tudom, hogy tudom a cég számlája helyett a sajátomra utalni a zsozsót, de hát ugye a görög tanfolyam folytatódik... J Kiss Krisztina

Bécsi hónapok II. felvonás…

Hogyan is folytassuk? Bécs nagyon különleges város. A régi arisztokratikus jelleg és a modernizáció vívmányai kiválóan megférnek egymás mellett. A városnak különleges hangulatot kölcsönöz ez a sokszínûség, bár sokban hasonlít Budapestre. Azonban lassan vége az idillnek, az elsõ hónap laza bemelegítés volt, ami nem esett nehezünkre…J Véget ért a nyelvi felkészítésünk, ami egy közepesen nehéz vizsgával zárult. Sikerült majdnem minden Erasmus diáknak megtanul-

ni a nevét, nagyjából kiismertük magunkat a városban, tehát készen álltunk a tanulásra (illetve azt hittük…). Érdekesség, hogy a diákok az órák nagy részére bejárnak (kötelezõ és ÁVF-es szakzsargonnal élve „kritérium követelmény”). Az órák nagy része kiscsoportokban zajlik, amibõl az aktív részvétel következik, rengeteget kell önállóan prezentálni (szinte minden órán), amihez minden feltétel maximálisan biztosított. A sok elméleti és gyakorlati elõnyével szemben egy hátránya van, hogy rendkívül megterhelõ. J Ez persze a nyelvi nehézségeknek is köszönhetõ, mivel angolul és németül is vettünk fel tantárgyakat. Korábban úgy gondoltuk, hogy Németországban és Ausztriában is németül beszélnek, de mindenkit biztosíthatunk, hogy ez koránt sincs így. Az osztrákok általában osztrákul szeretnek beszélni, csak végszükség esetén beszél-

nek hochdeutsch-ot. Ennek (is) tudható be, hogy néha el-elveszítjük a fonalat. Persze utána mindig megtaláljuk és küzdünk tovább!!! A megterhelõ órák után rengeteg kikapcsolódási lehetõség van. Nemcsak sörözés a helyi Kneipe-ban, hanem nagyon sok kulturális rendezvény van Bécsben, amin rendszeresen csapatostul veszünk részt. Többek között voltunk a „Lange Nacht der Musik”-on, ahol sokféle zenei stílussal ismerkedhettünk meg a város különbözõ pontjain, vagy a „Lange Nacht der Museen”en, ahol végiglátogattuk a bécsi múzeumokat. Ezenkívül egy-egy vasárnap délutáni borfesztiválon jártunk vagy a Budapesten is ismert Red Bull Racing-en. A fõiskola sokat segít a programok megszervezésében, néha szponzorálja is azokat. Terveink között szerepel több osztrák város felfedezése, de közkívánatra budapesti városlátogatás is szervezõdik. Kérdéseiteket továbbra is szívesen fogadjuk az alábbi e-mail címeken: [email protected]; [email protected] Bittmann Eszter, Szepesi Ferenc

Ikszikszí 5

2006. november

ARC

Halász Klaudia

VSZ/N/III.

www.avf.hu/xxi • [email protected]

Tudja mit akar az élettõl, egészen pici kora óta teniszezik, ám tisztában van azzal is, hogy a sportnak elõbb-utóbb vége szakad, ezért a jövõjét illetõen is konkrét tervekkel, célokkal rendelkezik. Közvetlen és nagyon nyitott személyiség. Hogyan vezetett az utad az ÁVF-re? A sport fontos szerepet játszik az életemben, de természetesen nem alapozhatok csak arra. Fontosnak tartom, hogy az ember a sport mellett tanuljon is, képezze magát. Tudatosan jelentkeztem erre a fõiskolára, hiszen a sportnak egyszer vége szakad, szükséges megalapoznom a sport utáni életemet. A vállalkozások mindig is érdekeltek, s mivel sok üzletembernek egyik legkedveltebb sportja a tenisz, így volt alkalmam többekkel megismerkedni, s általuk betekintést nyerni az üzleti életbe, ami vonzó számomra. Úgy tudom, hogy nemrégiben halasztottál egy évet, és ezt az idõt Amerikában töltötted. Hogy keveredtél ennyire messzire kicsiny hazánktól? Mesélnél errõl egy kicsit? A tenisz révén sok magyar versenyzõtársam jutott már ki Amerikába. Így számomra több lehetõség adódott. Végül a Southern Illinois University, Carbondale egyetem ajánlott fel egy teljes sportösztöndíjat. Közgazdaságtant tanultam, s mellette játszottam az egyetem csapatában. Egy Chicagoban élõ és szintén teniszezõ barátnõm edzõje és az én edzõm ismerték egymást, tudtak az elért sikereimrõl, ezért szerzõdtettek. Ez egy nagyon nagy lehetõség volt számomra mind a nyelvtanulás, mind a tapasztalatszerzés tekintetében. Hogy és hol kezdõdött a pályafutásod? A történet vicces… Kiskoromban a szüleim vittek teniszezni, és amikor a babakocsimba beesett egy teniszlabda, attól kezdve eldõlt a sorsom. J Egészen tizennégy éves koromig édesapám volt az edzõm. Korosztályos ranglistán harmadik helyet foglaltam el, ezután kerültem fel Budapestre. Ennek egyik oka az volt, hogy a Nike sportszergyártó cég tíz éves szerzõdést kötött velem, ami biztosította számomra a szponzorálást, versenyeztetést, felszereléseket stb. Mindeközben középiskolás tanulmányaimat a Kölcsey Ferenc Kéttannyelvû Gimnázium sporttagozatán folytattam magántanulóként. Többszörös magyar bajnok vagyok, kijutottam Európa bajnokságra, rengeteg országban versenyeztem. Jelenleg pedig a profi pályafutásom elindításán dolgozunk menedzseremmel, edzõmmel. A tenisz mellett mi az, ami még kitölti a napjaidat? A barátaimmal minél több idõt igyekszem eltölteni, illetve koncertekre, moziba járok, sokat kirándulok, utazok, zenét hallgatok. Mint a velem egykorú fiatalok én is szeretek eljárni néha szórakozni, táncolni, kikapcsolódni a barátaimmal. Ilyenkor szoktuk azt mondani indul a csajos buli. Olyankor általában zárásig táncolunk a csajokkal és a hét-

6 Ikszikszí

végére maradt energiám is teljesen elfogy. Amikor még idõm engedi a kis kedvenc háziállatomat, kutyámat, Borsót szoktam kivinni a Városligetbe sétáltatni. Õ még az, aki igazán ki tud kapcsolni az állandó, monoton hétköznapokból. Visszatérve a sulira… Nemsokára elkezdõdik a vizsgaidõszak, hogyan tudod ilyenkor összeegyeztetni a tanulást a sporttal? Általában kétszer edzek egy nap. Elõször reggel, majd késõ délután, így csak ritkább esetekben okoz ez gondot. A következõ félévben fogsz szakosodni... Az integráció különösen érdekel, mert amióta az Európai Unió tagjai vagyunk megnyíl-

tak a magyar vállalkozások elõtt azok a lehetõségek, amelyek a nemzetközi érvényesülést segítik. A kontrolling, pedig azért vonz, mert olyan szakirány, ami még szerintem nem annyira telített munkakör és hozzám amúgy is közelebb állnak a számok, mint a humán jellegû tárgyak. Önmagadat hogyan jellemeznéd? A sport megtanított küzdeni és egyben fegyelmezettnek lenni az élet bármely területén, ezért úgy gondolom elég sok akaraterõm is van. Általában közvetlen és nyitott vagyok az emberekkel, de ugyanakkor gyanakvó is, ezért szeretem elõbb türelmesen megismerni õket, sokat beszélgetni velük. Szeretem figyelni õket, tanulni tõlük. Akik elnyerik a bizalmamat, bármikor számíthatnak rám. Mesélj a családodról! Mint korábban is említettem, a gimnáziumi éveket már a fõvárosban töltöttem. A szüleim Mátészalkán, Szatmár megyében élnek. Mindenki tudja, hogy egy gyerekkel a serdülõkorban a legnehezebb bírni, így meg-

mondom õszintén nem voltak könnyûek azok az évek. Azt gondolom, voltak hátrányai és elõnyei is a felköltözésnek. Például felnõttem az önálló élethez, megtanultam gondoskodni magamról, élni. A másik oldalról ugyanakkor hiányzott nagyon eleinte a család, a gondoskodó szülõk, a biztonság, amit csak egy szeretõ család tud igazán nyújtani, ahová ha havonta hazajutottam egyszer a versenyek miatt. Nagyon szeretek otthon lenni, mindig kapok ott valami pluszt, ami segít a következõ idõszakot kibírni, amíg nem megyek haza újra. Imádom, amikor például kiülök a kertünkbe és csak vagyok a csendben. Valamivel jobb a helyzet amióta a nõvérem is itt él. Viszont kaptam mindezekért cserébe egy olyan életet, életvitelt, amit csak kevesek tapasztalhatnak és ezért hálás vagyok a sorsomnak. Hogyan képzeled el a jövõdet? Ebben az évben kezdtem el profi pályafutásomat. Elõször kisebb, 10000 dolláros összdíjazású versenyeken indulok, és az eredmények függvényében szeretnék egyre magasabb szinten játszani, amelynek a végeredményeképpen akár Wimbledonban, vagy bármely más nagy versenyen részt vehetek, mert gyönyörû, ha valaki maga elõtt célt lát és meg is valósítja tûzön-vízen át. Karlik Veronika

NÉVJEGY KEDVENCEK: Könyv: Andrew Morton könyvek, Dan Brown Film: Gladiátor, Az utolsó szamuráj Zene: Pink, Oláh Ibolya és a musicalek Idõtöltés: buli, zene, tánc, kirándulás Legjobb tulajdonságom: közvetlenség, vidámság, nyitottság Legrosszabb tulajdonságom: hiszti, makacs, néha naív Ami elbûvöl (másokban): egyéniségek, akikre példaképként tekintek Amit ki nem állhatok (másokban): hazugság, emberi butaságok

ARC

2006. november

dr. Szalai Ibolya

fõiskolai docens, Marketing és Kommunikáció Tanszék Több cég kereskedelmi igazgatója, majd saját gazdasági vállalkozásokat alapított és 5 éve Fõiskolánk oktatója. Az idei tanévtõl a Tudományos Diákköri Tanács elnöke, ennek kapcsán beszélgettünk tapasztalatairól és terveirõl.

Mióta dolgozik az ÁVF-en, és hogy került kapcsolatba a Fõiskolával? Ez egy aranyos történet. Az üzleti munka mellett több felsõoktatási intézményben oktattam, ezzel egyidejûleg doktori címet szereztem a Közgazdaságtudományi Egyetemen. 5 évvel ezelõtt szó szerint besétáltam ide és mondtam, hogy szeretnék heti egy alkalommal elõadást tartani. Tettek velem egy próbát, és pár hétre rá szóltak, hogy eljönnék-e fõállásba. Nekem mindig az a kihívás, hogy egyszerre érthetõvé és izgalmassá tegyem a hallgatók számára a témát. Nagyon szeretek úgy oktatni, hogy bevonom õket, ezért sokszor nem készen adom a megoldást. A közelmúltban rájöttem, hogy újból kell töltekeznem, mert már nem elég a gyakorlati ismeretanyag, hanem el kell indulni a tudományos kutatás irányába is. Elszántam magam, így jelenleg PhD képzésre járok. Ami nagyon tetszik, hogy olyan tanszékre kerültem, ahol érett, felnõtt társadalom van. Az egyik itt tartó erõ az, hogy úgy gondolom, az élet minõségének egyik meghatározó eleme, hogy milyen környezetben, milyen típusú emberek között töltöm az idõmet… Mert az felemelhet, de nagyon le is húzhat. Más felsõoktatási intézetben is tanít. Milyen különbséget vélt felfedezni az ottani és az ÁVF-es diákok között? Különbözõ cégek kereskedelmi igazgatójaként folyamatosan oktattam pénzügyi-kereskedelmi ismereteket, majd késõbb mikro- és makroökonómiát. A diákok között nem láttam jelentõs különbségeket, de a szervezettségben, a szisztémában, a hangulatban lényeges különbségeket látok az ÁVF javára. Ez az intézet már felnõtt, itt már mûködik a folyamat, míg máshol sokszor láttam azt, hogy ezek még kiforratlanok. Ezen kívül máshol nincs olyan hallgatóbarát légkör, mint itt, ami nemcsak az oktatóknak, hanem a menedzsmentnek és a tanulmányi elõadóknak is köszönhetõ. Idei évtõl Ön a TDT (Tudományos Diákköri Tanács) elnöke. Milyen kihívásokkal jár ez? Egyrészt szakmailag nagyon tetszik ez a feladat, nem tudtak volna ettõl jobbat ajánlani nekem, ez a téma szívügyem. Tényleg hiszek benne, hogy ez egy szélesebb mozgalommá fejlõdik a hallgatók részérõl és az oktatók is nyitottak rá, szívesen veszik az együttmûködést. Engem nem csak a verseny érdekel, ha-

nem az is hogy, itt egy folyamatos mûhelymunka legyen. Ha az ember bármilyen témával elkezd foglalkozni önállóan tudása elmélyítése céljából, az élményt nyújthat. Örülnék, ha szinte minden hallgatót érne ilyen élmény a Fõiskolán. A másik, amiért nagyon tetszett, mert nagyon érdekelnek a személyiségek, és így még közelebbi kapcsolatban leszek a diákokkal. Egy ilyen munka szervezése újabb lehetõséget ad arra, hogy oktatókkal, diákokkal más aspektusból is találkozzak, annál is inkább, mert olyan típus vagyok, hogy ha nem tudom összefogni a dolgokat és megszervezni, akkor rosszul érzem magam. Igazából nem vagyok egy csendesen elmélyült kutató típus, ez a véna fog most erõsödni nálam. A diákok körében nagy népszerûségnek örvend, mit gondol, miért van ez így? Azt hiszem ez egy személyiségjegy – ezt másoktól hallottam –, hogy egy átlag feletti nyi-

tottság van bennem. Az értékeket keresem mindenkiben, és a nagy számok törvénye alapján meg is találom. A diákok erre különösen fogadóképesek, az elsõ perctõl kezdve érzik, hogy teljes mértékben partnerek vagyunk. Csak annyi a különbség köztünk, hogy esetleg abban a témakörben én jártasabb vagyok. Ha valaki úgy teszi a dolgát, hogy hisz benne, és legfõképp nem a szakmában, hanem az emberekben, akkor ez hosszú távon harmóniát szül. A szakmai tudás már csak egy szükséges minimum. Mindig olyan fitt és csinos, mi a titka? Ha valaki kiegyensúlyozott, akkor teljesen mindegy a magassága vagy a szemszíne, az már ad egy kisugárzást. Alapvetõen energikus vagyok és nagyon szeretek mosolyogni. J Komoly ok kell ahhoz, hogy kedvetlen legyek. Ez olyan végletesen igaz, hogy mint mindenki életében, az enyémben is történt néhány nagyon szomorú dolog, de a környezetem akkor sem érzékelte ezt. Ha emberek között vagyok, akkor nem azért vagyok ott, hogy rájuk telepedjek a bánatommal, hanem hogy örömet tudjak okozni. Korábban próbálkoztam tenisszel, úszással, most a tánc az új sze-

relem. Nem szeretem a monoton dolgokat, nagyon fontos a mozgásban is, hogy dinamikus legyen. Meséljen egy kicsit a családjáról! Van egy 19 éves lányom, aki kommunikációmédia irányban fog továbbtanulni. Szeretne majd külföldre menni, hogy nyelvet tanuljon és felsõfokú angoltudás birtokában folytassa a tanulmányait. Bár külön élek az édesapjától, de büszke vagyok arra, hogy egy olyan harmonikus emberi kapcsolat maradt meg köztünk, ami szerintem példamutató. Van egy saját vállalkozása. Tanácsolja az ÁVF-es diákoknak, hogy fogjanak vállalkozásba? Az üzletkötõi munka után különbözõ cégek kereskedelmi igazgatója voltam, majd több mint 15 éve megcsináltam az elsõ saját cégem. A diákoknak is azt tudnám tanácsolni, hogy élesben próbálják ki magukat. Azt is szoktam javasolni a hallgatóknak, hogy tudatosan maximum 2-3 évre menjenek el egy multinacionális céghez dolgozni és utána igyekezzenek egyre önállóbb munkaköröket keresni. Hogyan jellemezné önmagát pár mondatban? Melegszívû, gondolkodó ember vagyok, erõs a jellemem, ezt sokan nem tudják eleinte, mert feleslegesen nem konfrontálódom. Nem okoz sikerélményt, ha valaki fölébe kerekedek vagy kioktatom. De ha olyan helyzet áll elõ, amikor lépni kell egy ügyért vagy valaki érdekében, akkor elindulok egy irányba, és azon nem változtatok. Nincs bennem agresszivitás vagy harag, de borzasztó nagy az erõm. Sem félelem, sem más nem térít el attól az alapiránytól, amit kitûzök. Amiben eltökélem magam, amellett nagyon keményen kiállok. Bay Áron

NÉVJEGY KEDVENCEK: Könyv: Verseskötetek, novelláskötetek Film: South Park: Nagyobb, hosszabb, és vágatlan Zene: Beethoven, reagge zenei stílus Idõtöltés: társasági élet, kulturális programok (kiállítás, színház), aktív idõtöltés Legjobb tulajdonságom: megbízhatóság Legrosszabb tulajdonságom: esetenként lusta vagyok sportolni Ami elbûvöl: tehetség, melegszívûség, jó humor Amit ki nem állhatok: érzéketlenség

Ikszikszí 7

2006. november

Eszperente remek Eme remek helyzetekben, ezen remek egyedek rengeteg meredek helyzetbe keveredtek, melyek nem jelentettek lehetetlent. Eme egyedek menetelve kerestek embereket, helyeket, eseteket, s meglelve ezeket remekeltek eleget. Ezer meg ezer egyedet kezelve megkeresek embereket: elhelyezem szervezetben, fejlesztem, terelgetem, menedzselem. Elengedhetetlen ezen remek embereket remek keresettel elrendeznem. Egyes esetekben kezelhetetlen embereket leteremtem, elmenesztem. Ezen helyzet jelent nekem rengeteg esetet, melyekkel szeretettel elevezgetek. Remek emberek szeretnek, esetleg elleneznek engemet, de szeretettel terelgetem eme embereket, s nem lehetek elkeseredett. Elkövették a HR szakirányosok

NEKEM 8

Viccek

Te vagy a megtestesült költészet! Az ajkad Weöres, a szíved Arany, az agyad Tompa. A szépség belülrõl fakad... (Hasfelmetszõ Jack) Gyógyír a vérnyomásproblémákra: a bor emeli, a pálinka csökkenti, a sör pedig stabilizálja. Ha az esküvõn a menyasszony anyja az ÖRÖMANYA, a menyasszony apja az ÖRÖMAPA, akkor a menyasszony az ÖRÖMLÁNY?  Egyik reggel arra ébredtem, hogy magam alatt vagyok. Pedig alattad kéne...   Kerüld a csokoládét! Összemegy tõle a ruhád! Ha azért vagyunk, hogy segítsünk másokon, akkor minek vannak mások? 

www.avf.hu/xxi • [email protected]

Gépjármûvezetõoktatók mondták

1. Indulás elõtt legközelebb gyõzõdjön meg róla, hogy bent ülök-e a kocsiban. 2. A frontális ütközés nincs benne az anyagban. 3. Kérem, tolatásnál ne térdeljen fel az ülésre. 4. Bekanyarodási szándékát legközelebb ne a hátsó ablaktörlõvel jelezze! 5. Mivel KITT nem tudott eljönni, így ma is magának kell vezetnie. 6. Az elõzésnek nem az a lényege, hogy kikerüli az Ön mellett álló autót,aztán a szembejövõk õszinte megdöbbenésére hosszan egymás mellett haladnak. 7. Nagyon jól látja, hogy a sebességváltó feladata az, hogy a motor ne 12000-es fordulatszámon mûködjön, mint az elmúlt húsz percen. De ezt jó lenne a gyakorlatban is bemutatni. 8. A STOP tábla nem javaslat, hanem parancs.

A repülés néhány szabálya

1. A felszállás lehetõség. A leszállás kényszer. 2. A botkormányt elõre tolva, alattunk a házak mérete nõ, hátrahúzva pedig csökken. Huzamosan hátrahúzva tartva a kormányt, a házak ismét nõni kezdenek. 3. A repülés nem veszélyes, csak a lezuhanás az. 4. Jobb lent lenni és azt kívánni, bárcsak fent lennénk, mint fordítva. 5. Egy repülõgépen csak akkor feleslegesen sok az üzemanyag, ha lángra kap. 6. A gép orrán lévõ légcsavar a pilótát hivatott hûteni. Ha leáll, a pilóta rögtön izzadni kezd. 7. Bizonytalan helyzetben tartsd a repülési magasságot. Az éggel még soha senki nem ütközött. 8. A „jó” leszállás az, ami után saját lábon elhagyható a gép. A „nagyszerû” leszállások pedig azok, amelyek után a gép tovább használható. 9. Amennyire csak lehet, törekedjünk arra, hogy a gép hegyes vége mindig elõre álljon. 10. Azt, hogy kerekekkel felfelé szálltál le, onnan veszed észre, hogy a rámpához csak teljes gázzal tudsz eljutni. 11. A túlélés valószínûsége fordítva arányos a leszállási szöggel. Minél meredekebb szögben száll le a gép, annál kisebb az esély a túlélésre, és fordítva.

8Ikszikszí

12. Soha ne engedd a gépet leszállni olyan helyre, ahova agyilag már öt perccel korábban meg nem érkeztél. 13. Tartsd távol magad a felhõktõl. Megbízható források szerint a hegyek elõszeretettel bujkálnak közöttük. 14. Törekedj arra, hogy leszállásaid száma egyenlõ legyen a felszállások számával (lásd az 1. pontot is). 15. A helikopterek nem tudnak repülni, csak olyan rondák, hogy a föld egyszerûen taszítja õket. 16. A gravitáció nem ötlet, hanem természeti törvény, amely ellen fellebbezésnek helye nincs! 17. A sebesen zuhanó alumínium tárgy kontra mozdulatlan föld csatát eddig mindig a föld nyerte meg. 18. A józan döntõképesség alapja a tapasztalat. Sajnos a tapasztalatot a rosszul meghozott döntések gyarapítják. 19. Tanulj mások hibáiból. Nem fogsz annyi ideig élni, hogy valamennyit magad is elkövesd. 20. Légy éber! Így is lesz mindig valami, ami elkerüli a figyelmedet. 21. Vannak öreg, és vannak bátor pilóták. De öreg, bátor pilóták nincsenek. Farkas András Forrás: Internet

SPORT 2006. november A novemberi Sport rovat igen sokszínû! Négy különbözõ sportágat mutatnak be iskolatársaitok, amit aktívan ûznek. Egyre jobban sikerül elérni fõ célunkat, hogy azok az emberek meséljenek az adott sportágról, akik a témában jártasak. Így hitelesebben tudjuk felmérni, mirõl maradunk le, ha nem azt választjuk, amit Õk!

Sportnap

Idén ismét megrendeztük a minden félévünkben szokásos sportnapot, számítva arra, hogy minél többen részt vesztek, és összeméritek tudásotokat, erõnléteteket különbözõ sportágakban és jól érzitek magatokat egy délutánon keresztül. Megismeritek más szakokra járó diáktársaitokat, a régiek az újakat, és fordítva. Az idei kiváló szervezésnek köszönhetõen fantasztikus helyszínen három sportágban feszülhettek egymásnak a résztvevõ diákok: squashban, teremfociban és biliárdban. Sajnos az egyetlen gondot a sportolni vágyok száma okozta, ugyanis idén nagyon kevesen jöttetek el. A résztevõk között legfõképp egy-két gólya, egy-egy régi diák, és a szervezõk voltak fellelhetõek. Jobb lett volna, ha többen vagyunk, jobban tudtuk volna élvezni a játékokat és természetesen egymás társaságát. De sebaj, aki most lemaradt, és szeret sportolni, az bár a mostanival is sokat veszített, de lesz még alkalma, hogy részt vegyen ilyen és hasonló rendezvényeken, ugyanis mint mondtam volt, minden félévben rendezünk sportnapot, tehát még mindenféleképpen lesz idén egy a következõ félévben. Miért is éri meg eljönni legközelebb a jó hangulatot és a testmozgást leszámítva? Hogy bebizonyítsd, te bûvölöd legjobban a labdát a suliban, vagy hogy te tudod a legjobban a lyukba helyezni a golyókat, arról nem is beszélve, ki tudja legjobban a falhoz csapkodni azt az apró labdát. Ugye tudjátok, jelentkezni mindig a HÖK irodában lehet. Remélem veled is fogok találkozni a következõ sportdélutánon. Tem Dániel

A nõiesség õsi tánca

A világ egyik legrégebbi, és a mai napig szinte változatlan formában fennmaradt tánca a hastánc, eredeti arab neve: Raks Sharki, szó szerint azt jelenti, hogy a ”Kelet tánca”. Az ókori kultúrában a tánc összekapcsolódott a Földanya Istennõ tiszteletével, hagyományosan éppen azért táncolják mezítláb, mert így alakul ki a közvetlen kapcsolat a Földanyával, és így lehet annak energiáit felvenni és közvetíteni. A tánccal a lélek vágyakozását az istenséggel való találkozásra, a szerelmesük utáni vágyakozással fejezték ki. Ezzel fejezték ki a termékenységet. Egyiptomban például ma sem képzelhetõ el esküvõ hastánc nélkül. A tánc a belsõ izmok mozgatásából áll. Jellegét egyrészt az egymásba átfolyó, lágy, hullámzó, érzéki csípõmozdulatok adják, amelyek kígyózó, hipnotikus hatásúak, másrészt az energikus, hirtelen és pontos csípõlökések és rázások, rezegtetések. Így egyszerre légies, misztikus, kecsesen áramló; de határozott, földi és szenvedélyes is. Minden, ami a nõiességgel összefügg, kifejezhetõ vele. Alapvetõen a szépségrõl szól, de nemcsak annak tárgyi értelmében, hanem sokkal inkább egy elvontabb, magasabb rendû egységrõl, harmóniáról, pozitív energiákról, egy bennünk élõ ideáról van szó. A század elején Amerikában számos cikk jelent meg pozitív hatásairól. A hastánc természetességét hirdették a balett természetellenes, csontokat és izmokat deformáló mozdulataival szemben; az egészségre tett jótékony hatását, hogy kortól és alaktól függetlenül bárki élvezheti a kreatív kifejezõképességet, az eredendõ, õsi nõiességet és érzékenységet, és leginkább a hastánc szabadságát. Farkas Eszter

Aikido

Harcmûvészet. Hála a dévaj ’90-es évek „B” kategóriás filmjeinek, ezt a szót sokáig a kipállott trikós, keletrõl jött amcsi srác képével kötöttük össze, amint sikoltva lerúgja a csillárt, fátyolos szemû barátnõje sóhajával kísérve. Bár a kép színesedett, a harcmûvészetet a köztudat még mindig valamilyen megfoghatatlan keleti öléstanként értelmezi, amit csak az a kevés, gránátos termetû kiválasztott képes elsajátítani, akinek gyerekkorában betonkeverõ volt a bölcsõje. Folyamat, mely során a gyakorló megerõsödik testben és tudatban, egy távoli kultúrának tükrében rácsodálkozik a saját korlátjaira, hogy aztán idõrõl idõre megküzdjön velük. Ebben a cikkben az egyik legfiatalabb és leggyorsabban terjedõ harcmûvészetrõl, az Aikidoról van szó. A stílus a huszadik században jött létre Japánban, lefordítva körülbelül ezt jelenti: az univerzum energiáival való egyesülés útja „vagy” a lelki harmónia útja! Megalkotója a legyõzhetetlen, Morihei Ueshiba ötven év munkájával dolgozta ki rendszerét, alapvetõen a hagyományos kardmûvészetek, a judo és a ju-jitsu elemeibõl merítve. Külsõségeit tekintve az Aikidoban nem látunk az ellenfelet leterítõ csapásokat, technikája tetemes részét ártalmatlanná tevõ feszítések, szorítások és dobások alkotják. Az alapelv az, hogy az ellenfelünknek nem szabad megsérülni, és ez úgy érhetõ el, hogy ha az energiáit a magunk javára fordítjuk, továbbvezetjük. Így tulajdonképpen rosszakarónk nemcsak, hogy áthatolhatatlan, de el sem érhetõ fallal találja magát szemben. A kezdõ gyakorló elõször egyszerûnek tûnõ fogásokon keresztül megismeri az emberi egyensúly természetét, az ellenfél és saját erejének irányait, megtanul úgy a földre esni, hogy ne törje össze magát és úgy lélegezni, hogy ne fáradjon ki. Aztán idõvel a fogások, a furmányos technikák elmaradnak és az egész valami komplex hozzáállássá olvad, olyan rendszerré, mellyel bármilyen helyzetben képesek leszünk helytállni, a szó szoros értelmében legyõzhetetlenné válunk. Juhász Tamás

Több mint egy játék

Senki sem tudja, hogy ki szerezte az elsõ kosarat a kosárlabda történetében, de az biztos, hogy egy decemberi napon történt 1891-ben. A kanadai születésû tanár, Dr. James Naismith 18 diákja számára találta ki ezt a játékot, melyet egy focilabdával játszottak és egy-egy barackos kosárba kellett beletalálniuk. Egy hónappal késõbb a Naismith kijelölte a szabályokat, kinyomtatták az iskolai újságban és 1892. február 12-én a springsfieldi YMCAiskola két tagozata lejátszotta az elsõ hivatalos (alig 100 nézõ elõtt zajló) mérkõzését. Nem egyszerûen a sportolás öröme az, ami az embereket szenvedélyes rajongóvá teszi, hanem már a puszta látvány is megmozgatja az ember fantáziáját. Mindegy, hogy a játszótéren, a tornateremben vagy éppen az NBA sportarénáiban játsszák, az eredmény mindig ugyanaz, mindenkit magával ragad. Vannak a kosárlabdának olyan hódolói is, akik mûvészetet csináltak belõle ezzel szerezve maguknak világhírnevet. Ezt a csapatot, melyet 1927ben alapítottak, Globetrottersnek nevezik. A csak színes bõrûekbõl álló csapat rövid idõn belül meghódította a világot szórakoztató mûsorával. A kezdetekkel ellentétben ma már bármilyen bõrszínû játékos játszhatja a kosárlabdát, mind profi, mind pedig amatõr szinten. Szintén nem tudja senki azt sem, hogy az elsõ kosár óta mennyit dobtak be, de nem is ez a lényeg. A legfontosabb, hogy mindenki számára örömöt és élvezetet nyújtson! Szepesi Ferenc

Ikszikszí 9

KEREKASZTAL SZTEREOTÍPIÁK ÉS

2006. november

Sztereotípia… Elsõ hallásra a szó sokakban zavart kelt, olyan ismerõs, valahol, valamikor halottam már, de mit is jelent? Ám mielõtt megfejtenénk e szó valódi jelentését, fontos leszögeznünk, hogy a köznyelv a sztereotípiával szinonimaként használja az elõítélet fogalmát. A szakirodalom azonban egyértelmûen elkülöníti, e két kifejezést. Az elõítélet elsõsorban negatív attitûd, azaz egy célcsoport iránti igazolatlan negatív érzelmi válasz. A sztereotípia lényege a kategorizáció, amelybe a hétköznapi gondolkodás besorolja az embereket, dolgokat, eseményeket. Vegyük csak például a mi korosztályunkat, sokan hiszik rólunk, hogy hirtelenek, felelõtlenek és megbízhatatlanok vagyunk. Ugyanakkor elfelejtkeznek jó tulajdonságainkról, arról hogy rugalmasak, alkalmazkodóak és hihetetlenül találékonyak is tudunk lenni, ha a helyzet úgy kívánja. J

www.avf.hu/xxi • [email protected]

„…nap mint nap találkozhatunk mások velünk szembeni elõítéletével…”

Jó lenne, ha azt mondhatnám, hogy egyáltalán nincsenek elõítéleteim, de ez önmagam meghazudtolása lenne. Talán mindenkinek vannak családi, kulturális, társadalmi beidegzõdései, ellenérzései emberekkel, csoportokkal, népekkel, országokkal szemben, vagy akár csak rossz tapasztalatok, amik a késõbbiekben meghatározzák a hozzáállásunkat. És nap mint nap találkozhatunk mások velünk szembeni elõítéletével is. Éppen az elõbb kaptam a fejemhez, hogy „nõbõl vagy, és minden nõ egyforma”. Pedig ugye kedves nõtársaim, ez egyáltalán nincs így, és mi is elmondhatnánk ugyanezt az általánosítást az ellenkezõ nemrõl. J Tavaly nyáron egy szórakozóhelyen külföldiek faggattak, hogy ki vagyok, honnan jöttem, és az én válaszom: „Magyarországról”, nem kis derültséget, és lesajnáló arckifejezést váltott ki belõlük. Jóérzésû, kis mesevilágom percek alatt romokban hevert. Az ember ilyenkor elszántan küzdhet, hogy megváltoztassa a róla ismeretlenül kialakult képet, és esetleg egy új, pozitív sztereotípiát építsen fel. Beke Szilvia VSZ/N/IV.

„Velem kapcsolatban is volt másoknak elõítélete, az idei tanévig egy diákszervezet tagja voltam.”

Több dologgal kapcsolatban is éreztem már ezt az érzést: elõítélet. Például amikor az ÁVF-re jöttem, csak elsétáltam a Fõiskola elõtt és máris belém nyilalt: Én? Ide? Közéjük? De hát én nem ilyen vagyok, jól fogom magam itt érezni? Aztán persze minden változik, alakultam az iskola kimondatlan szabályaihoz, elvárásaihoz. Velem kapcsolatban is volt másoknak elõítélete, az idei tanévig egy diákszervezet tagja voltam. Eleve elítéltek a csoporttársaim csak azért, mert ehhez a „szektához” tartoztam. Megbélyegeztek annak alapján, amit másoktól fél füllel hallot-

10Ikszikszí

tak, és amirõl valójában nem tudtak semmit. S végezetül mi a tanulság? Továbbra is hadakozom az ellen, hogy nekem bármivel kapcsolatban is elõítéletem legyen. Kalocsa Mariann ÜK/N/III.

„Sajnos nagyon sokan észre se veszik, hogy egy-egy embert elkönyvelnek valamilyennek.”

Bevallom õszintén, hogy utána kellett néznem a kifejezésnek. A sztereotípia tipikusan olyan kifejezés, amit rengetegen használnak, jelen van a mindennapi életben, de mégse tudjuk pontosan mit jelent. Leegyszerûsítve mondhatjuk azt, hogy általánosítás, állandósult szókapcsolat, klisé, közhely… De elég ahhoz egy ember, hogy ilyen állításokat jelentsünk ki?! És ellenpéldából miért nem elég egy? A matematikában, ha csak egyetlen ellenpéldát is találunk bizonyításnál, befejezhetjük a feladatot és „küldetésünk teljesítve van”. Miért nem elég egy okos szõke nõ, egy nagylelkû és bõkezû skót, egy halk szavú olasz ahhoz, hogy ezentúl így emlegessük ezeket a személyeket, csoportokat? Ha találkozunk, és eszmecserét folytatunk egy kevésbé intelligens, világosra festett hajat viselõ hölggyel, rögtön arra gondolunk, hogy „tudhattam volna már a hajszínébõl, hogy nem lesz élvezetes a beszélgetés”! Ha egy értelmes, mûvelt, tanult szöszivel kommunikálunk, fel se tûnik! Én nem szeretek úgy véleményt alkotni, hogy valakit nem ismerek. Sajnos nagyon sokan észre se veszik, hogy egy-egy embert elkönyvelnek valamilyennek. Túl sokat adunk mások véleményére. Látunk valamit a televízióban, vagy hallunk a rádióban, mesélik a barátaink, ismerõseink és ránk ragad. Néha meg kéne gondolnunk, hogy mit hiszünk el! Nem könnyû általánosítani egy korántsem egységes jelenséget (olyanokat, amikre mi, emberek elõszeretettel alkalmazunk sztereotípiákat), hiszen a szélsõségeket, az „átlagtól” eltérõ dolgokat is ugyanazon kalap alá vesszük. Ráadásul a sztereotípiák idõrõl-idõre változnak, felbomlanak, átalakulnak (Pl.: már nem olyan szigorú a nemek „munkamegosztása”, mint nagyanyáink korában…)

A sztereotípiáknak azonban kell, hogy legyen némi valóságalapja. Csak akkor tévedünk hatalmasat, ha feltétel nélkül elhisszük, hogy egy ember finnyás és beképzelt, csak mert francia, vagy ha nem állunk szóba csinos emberekkel, hiszen õk buták vagy beképzeltek, vagy mindkettõ… Mégis kell, hogy oka legyen, amiért szeretünk általánosítani. Így talán megkönnyíthetjük a dolgunkat… Igyekszünk megóvni magunkat a csalódásoktól… Úgysem ismerhetünk meg minden embert, minden helyzetet, minden jelenséget… Muszáj, hogy általános tudással és tapasztalattal is rendelkezzünk… Szegõ Alexandra GM/N/I.

„…elõbb-utóbb eljutok addig, hogy nem ítélkezem az elsõ benyomás alapján…”

Sajnos azon emberek közé tartozom, akik nagyon gyorsan megítélik a másikat. Sokszor elég egy szó vagy egy mozdulat, és máris rámondom az illetõre, hogy ilyen vagy olyan. Sajnos a rossz vélemény elõbb kialakul bennem, mint a jó. Régen sokáig tartott, hogy ezt a véleményt megváltoztassam a fejemben, de mostanában ez már könnyebben megy, hála a páromnak. Õ is azok közé az emberek közé tartozott, akit ki nem állhattam, de aztán megismertem és beleszerettem, méghozzá nagyon. Azóta mindig adok esélyt, hogy az emberek megmutassák valódi arcukat. Remélem, elõbb-utóbb eljutok addig, hogy nem ítélkezem az elsõ benyomás alapján, mivel szerintem az elõítéletesség az egyik legrosszabb tulajdonság. Még szerencse, hogy küzdhetünk ellene. Verbóczky Dorina RSZ/N/I.

„Az emberek visszafogottsága és maradisága áll az elõítéletek hátterében.”

Magyarországon az emberek szinte már fel vannak ruházva sztereotípiákkal. Az emberek visszafogottsága és maradisága áll az elõítéletek hátterében. Például, ha valaki kihí-

KEREKASZTAL ELÕÍTÉLETEK

2006. november

A nagy kérdés csak az, hogy lehet-e, akarunk-e egyáltalán sztereotípiáinkon változtatni? A válasz igen, és ezt elsõsorban az adott csoport megismerésével érhetjük el. A novemberi Kerekasztal témája sok diákot megihletett közületek, szívesen osztották meg velünk személyes pozitív vagy éppen nem túl kellemes tapasztalataikat, ami esetleg szakmai gyakorlati idejük eltöltése alatt vagy épp tegnap történt velük. E cikkek olvasása közben sokszor nekem is az az érzésem támadt, mintha ez már velem is megtörtént volna. J Jó olvasást kívánok nektek! Természetesen véleményeiteket, javaslataitokat az [email protected] címre várjuk! Karlik Veronika vóan öltözik, azt az emberek már lenézik, valamint a kisebbséggel vagy a szegényebb emberekkel is így vannak. Szerintem a sajtó is a legtöbb esetben a sztereotípiákból csinál híreket. Ezen változtatni véleményem szerint nem lehet, mivel az idõsebb generáció ezt adja tovább. Az egész társadalomnak kellene változni, amire valljuk be, nem sok esély van. Sipos Judit VSZ/N/ IV.

„Sok mindent gondoltam én már Korfuról, de azt nem, hogy egy turistákból élõ sziget megengedheti magának az ilyen viselkedést.”

Jelenleg szakmai gyakorlatomat Korfun töltöm, s ennek kapcsán gondoltam megosztom veletek tapasztalataimat. Én abban a hitben utaztam ki, hogy a görögök kedves, segítõkész emberek. (Legalábbis ezt mondták nekem otthon, utóbb rájöttem, hogy félretájékoztattak.) Eddig igen udvariatlan, és kedvesnek egyáltalán nem nevezhetõ görögökkel találkoztam. A buszon a fiatalok a leginkább udvariatlanok, de az idõsebbeket sem kell félteni ezen a téren (taposnak, lökdösõdnek, nem adják át a helyet az idõsebbnek stb.). A buszról leszállást megkísérelni pedig egyenesen lehetetlen küldetésnek bizonyul, mondhatom én nekik öt féle nyelven is, hogy le szeretnék szállni, de egyszerûen meg sem mozdulnak, csak igen erélyes fellépés révén lehet sikert elérni. Úgy látszik, hiába tanulok én görögül, ha ezek a fülük botját sem mozdítják. Illemrõl még annyit, hogy ez elmúlt másfél hónapban még olyan eladóval nem találkoztam, aki elõre köszönt volna, sõt ha én nem üdvözlöm hangosan, akkor ez legtöbbször el is marad, segítõkészségük is leggyakrabban a nullával egyenlõ. Sok mindent gondoltam én már Korfuról, de azt nem, hogy egy turistákból élõ sziget megengedheti magának az ilyen viselkedést. A görög vezetésrõl ugyebár ne is beszéljek, legalább ez az egy sztereotípiám bejött, mi-

szerint szabályokat a legritkább esetben betartva, õrült módjára vezetnek. Pokol Dorothea ÜK/N/IV.

„Az élet megtanított arra, hogy ne a külsõségekrõl ítéljek meg embereket.”

Szoktak elõítéleteim lenni, de nem nagyon jellemzõ. Az élet megtanított arra, hogy ne a külsõségekrõl ítéljek meg embereket. Persze elsõ látásra sok mindent meg lehet állapítani egy emberrõl, a ruházatáról, az ápoltságáról, de hogy valóban milyen ember, azt csak akkor tudjuk meg, ha egy kicsit megismerjük. Irányomban érzett elõítéletek között szerepel, hogy a „laza” felfogásom és életmódom miatt linknek és néha megbízhatatlannak tartanak, amit csak ha jobban megismernek, akkor gondolnak másképp. Biró Lóránt VSZ/N/IV.

„…nem szabad elõre ítélkezni, mert sose tudhatjuk, mi rejtõzik a felszín alatt!”

Nekem is vannak sztereotípiáim! Mindenesetre az az ember, aki azt állítja, hogy egyáltalán nincsenek elõítéletei másokkal szemben, az vagy hazudik vagy pedig valamilyen szent lelkülettel van megáldva. Az én egyik sztereotípiám tárgyát az ún. „plázacicák” képviselik. Ha meglátok egy lányt, aki jó hosszú, kifestett „mûkarmokat” visel – amellyel telefonja gombjait csak alig képes megnyomni –, ugyanakkor a téli -70Cban miniszoknyában és tûsarkú térdig érõ csizmában járkál, és akkor még nem is beszéltem a „haskivillantós” kabátkáról, akkor rögtön elborít az elõítélet oly ismerõs érzése. Mégpedig az, hogy ez a típusú lány nem biztos, hogy kezébe vesz egy gazdasági újságot vagy megnéz egy híradót, és az idõjá-

rást is csak azért nézi, hogy tudja másnap milyen ruhát vegyen föl. Idõnként azonban rá kell döbbennem, hogy elõfordulhat, hogy az a lány értelmes és tájékozott. Sõt! Még magasabb intelligenciával rendelkezik mint sokan azok közül, akiknek már három diplomájuk van. De mégis miért van, hogy ennek ellenére, ha elõször meglátunk egy ilyen lányt, rögtön a többség elõítéletes lesz vele szemben? Talán azért, mert ezeknek a lányoknak a többsége, még mindig a többséghez tartozik, akikre illik ez a leírás. De mindenesetre, nem szabad elõre ítélkezni, mert sose tudhatjuk, mi rejtõzik a felszín alatt! Kiss Lilla ÜK/N/III.

„Bármennyire is próbálom kikerülni vagy kontrollálni õket, bizony nem mindig sikerül.”

Sajnos vagy nem, minden embernek vannak elõítéletei. Állítólag a sztereotípiák velünk járó jellemzõk. Bármennyire is próbálom kikerülni vagy kontrollálni õket, bizony nem mindig sikerül. Sokszor fordult már elõ az életemben, hogy új közösségbe csöppentem. Ilyenkor óhatatlanul körülnéztem, és legelõször az emberek kinézete alapján ítéltem meg, hogy szerintem hová tartozik és milyen személyiség lehet. Persze ezeknek a nyolcvan százaléka nem vált igazzá, miután jobban megismertem õket, s azok lettek a legjobb barátaim, akikrõl egy pillanatig se gondoltam volna. No, de azért vannak elsõ pillantásra szimpatikusak is, akiknek nagyon erõs és megnyerõ a kisugárzása. Bennük azért nem lehet annyira csalódni. Már sokszor ítéltek meg engem is helytelenül, ez nagyon rosszul esett. Mindig próbáltam utána lehetõséget találni arra, hogy megmutathassam, milyen is vagyok igazából. Persze tudom, hogy sok embert nem érdekli, milyen benyomást kelt és nekem sem kellene ennyire komolyan vennem. Mert ugye senki sem tökéletes… Cseh Adrienn VSZ/N/II.

Ikszikszí 11

2006. november

Állásbörze

Idén is megrendezik Európa harmadik és a közép-európai régió legnagyobb és legrangosabb állásbörzéjét a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Központi (K) épületében, november 2930-án, amely segít kapcsolatot teremteni a mûszaki, informatikai, gazdasági, pénzügyi és természettudományi diplomát szerzõ hallgatók, illetve néhány éve végzett szakemberek és az õket alkalmazni kívánó cégek között. Az állásbörze célja, hogy a rendezvény iránt érdeklõdõ hallgatók, illetve fiatal értelmiségiek minél több céggel és állásajánlattal találkozzanak, minél teljesebb képet kapjanak jövõbeni lehetõségeikrõl. Biró Lóránt

Kedves Hallgatók!

www.avf.hu/xxi • [email protected]

Programajánlónk november 20-ára, 9 órától a következõ: délelõtt ÁVF-es diáktársaid érdekes prezentációi a közgazdaságtudomány legkülönbözõbb területeirõl, több szekcióban, nívós zsûri elõtt; délután eredményhirdetés, értékes díjak átadása – vagyis intézményi Tudományos Diákköri Konferencia! Szekciókra bontva, a következõ hallgatók adtak le dolgozatot az alábbi címekkel: 1. Vegyes szekció (Nemzetközi, társadalomtudományi és pénzügyi) Leskó Gabriella (NP/E/II.): Múlt, jelen és jövõ a hazai tömegsportban – események, szervezetek, finanszírozás Sárinszky Anett, Mitsyk Julianna (NK/N/II.): Beléphetne-e Törökország Románia és Bulgária után az EU-ba? Orosz Krisztián (VSZ/N/IV): Németország és az angolszász nagyhatalmak gazdálkodása a II. világháború alatt Dubnicky-Szabó István (VSZ/L/IV.): Hogy ne legyen krach. Csõdelõrejelzési modellek 2. Emberi erõforrás menedzsment szekció Müller Orsolya (VSZ/N/III.): A bevándorlók helyzete Párizsban Várhegyi Tamás (VSZ/N/IV.): E-toborzás Pandur Géza Balázs (VSZ/N/III.): Íráselemzés a HR szolgálatában Marosné Kuna Zsuzsa (NP/E/II.): Nem csak a húszéveseké a világ, avagy az érett humántõke befektetése 3. Marketing szekció Szép Judit Éva (ÜK/N/III.): A sokat vitatott network marketing a XXI. században. Révész Laura (ÜK/N/IV.): Egy családi vállalkozás marketingstratégiája „Utazás a cseresznyemag körül” Döme Csilla, Csortos Linda (NK/N/IV.): Marketingkommunikációs eszközök egy kisvállalkozásnál 4. Kommunikáció szekció Ring Anita, Csiki Edina (VSZ/N/III.): A T-mobile váltás kommunikációs mixe Kiss Lilla (ÜK/N/III.): Testreszabott kommunikáció Mellettük még meghallgathatjátok a tavaly elsõ helyezést elért, most „vendégelõadóként” szereplõ társaitokat is. A résztvevõk 15 percben adják elõ dolgozatuk lényegét, amit 5 perc vita követ. Minden érdeklõdõt szeretettel várunk! dr. Szalai Ibolya TDT elnök Radnóti István TDT titkár

12 Ikszikszí

EZ VAN

Szakmai gyakorlati lehetõségek

avagy – miért hasznos, ha elmész egy állásbörzére, de még van idõd a diplomáig?

Egy jó példa erre a Magyar Telekom Rajtkõ gyakornoki program, aminek a révén a végzõs közgazdászok és mérnökök bepillantást nyerhetnek a Magyar Telekom Nyrt. egészében folyó szakmai munkájába, majd a megismert szakterületek közül egyet kiválasztva aktív szerepet vállalhatnak egy ágazat munkájában. A program elsõ két hónapjában a gyakornokok megismerik a Magyar Telekom Rt-t és komplex fejlesztést kapnak: tréningeken, tanfolyamokon, elõadásokon, prezentációkon, valamint gyakorlatokon vesznek részt, és ezután egyéni feladatokat oldanak meg és projektmunkákban tevékenykednek. Az ezt követõ két hónapban megismerik a kiválasztott szakmai területet, és áttanulmányoznak egy-egy szakmai feladatot. Bõvebb információt a Magyar Telekom Rt. standjánál szerezhetsz majd!

Aktuális pályázat

Az Osztrák-Magyar Akció Alapítvány az osztrák Képzési, Tudományos és Kulturális Minisztérium és a magyar Oktatási Minisztérium által rendelkezésre bocsátott pénzeszközökbõl a két ország felsõoktatási intézményei felsõbb évfolyamos hallgatóinak kutatói ösztöndíjakat bocsát rendelkezésre osztrák és magyar egyetemeken és fõiskolákon. A havi ösztöndíj, ha valaki Ausztriában szeretne tanulni, (amelybõl a tartózkodás összes költsége fedezendõ): 940 €; ezenkívül az ösztöndíjasoknak tandíjat nem kell fizetni. A pályázatot kizárólag online lehet benyújtani. Beadási határidõ december 15. További információ: www.scholarships.at Biró Lóránt

Karrier Iroda az ÁVF-en!

Hogy a karriertervezés és az álláskeresés ne „Last minute akció” legyen! Örömmel tudatjuk, hogy szeptembertõl megkezdte mûködését Fõiskolánkon a Karrier Iroda. Remélhetõleg már mindenki felfedezte, hogy a IV. emeleten található a HÖK szomszédságában. Az Iroda tanulmányi és életpálya tanácsadással, fõ- és részmunkaidõs, valamint gyakornoki állások közvetítésével szeretne segíteni a hallgatók egyéni karrier terveinek megvalósításában. Terveink között szerepelnek elõadások, fórumok szervezése, amelyeken a hallgatók megszerezhetik a sikeres elhelyezkedésükhöz szükséges ismereteket. Például, hogyan kell önéletrajzot, motivációs levelet írni, állásinterjúra felkészülni, milyenek az elhelyezkedési trendek. Céges bemutatók alkalmával megismerkedhetnek a cégek HR szakemberek segítségével, hogy melyik a frissdiplomás közgazdászokkal szemben támasztott követelmények. Adatbázist szeretnénk mûködtetni, melynek segítségével hatékonyabban sikerül megtalálni a hallgatók elvárásainak megfelelõ állást. Az álláshirdetések, a rendezvényekrõl szóló tájékoztatók, információk megtalálhatóak a Karrier Iroda hirdetõtábláin, a IV. emeleten és az aulában, de hamarosan a honlapon is olvasható lesz. Az Ikszikszíben is rendszeresen tájékoztatni fogjuk a hallgatókat az Iroda szolgáltatásairól, mûködésérõl, újdonságokról. Érdemes odafigyelni! Kõrösligeti Zsuzsa

MAPPA

2006. november

Ha jó a kedvem…

…te is szimpatikusabb leszel! Hiszen a személyészlelésem pontosságát az adott pillanatban jellemzõ hangulati állapotom is befolyásolja. Bármilyen meglepõ is, az ítéletalkotás pillanatában fennálló hangulatunk ítéleteinkre is észrevehetõ hatást gyakorol. Pillanatnyi hangulatunk hatása személyészlelésünkre Kísérletek egész sora bizonyítja, hogy ha jó hangulatban vagyunk, sokkal inkább alakítunk ki magunkban a körülöttünk lévõkrõl is kedvezõbb véleményt, mint amikor rossz a kedvünk. Egy vizsgálat során például azt tapasztalták, hogy pozitív érzelmi állapotban lévõ emberek a kétértelmû arckifejezéseket sokkal pozitívabbnak ítélték, míg rossz hangulatban lévõ alanyok ugyanezeket az arckifejezéseket sokkal negatívabbnak értékelték. De természetesen mindez sokkal általánosabban is érvényes. Hiszen nemcsak másokat, hanem önmagunkat is pozitívabban értékeljük, ha jó a közérzetünk, továbbá általában is sokkal vidámabb színekben látjuk a világot, és elégedettebbek vagyunk eredményeinkkel is. Pillanatnyi jó hangulatunknak gyakran olyan egyszerû elõzményei lehetnek, mint pl. az idõjárás szépre fordul-e vagy épp kedvenc futballcsapatunk gyõzelmet aratott-e egy mérkõzésen. Sztereotípiák az ítéletalkotásban Számos vizsgálat mutatott rá arra, hogy a személyészlelés folyamatában nagymértékben játszik szerepet a sztereotipizálás, vagyis azon készségünk, hogy az embereket különféle „típusokba” soroljuk, majd adott személyeket egy-egy ilyen típuscsoport általános jellemzõi alap-

ján kezelünk tudatunkban. És tényleg gyakran fordul elõ, hogy egy célszemély csoportjának általános, tipikus jellegzetességeit helyesen beazonosítva nagyobb hatásfokkal ismerjük fel az adott illetõ fontosabb személyiségjegyeit, mintha konkrét, egyedi jellemzõire koncentráltunk volna. Sztereotípiáink azonban – már leegyszerûsített voltuknál fogva is – sokszor igen erõsen torzíthatnak, ami éppenséggel már alapjaiban pontatlanná teszi ítéleteinket. Továbbá egy-egy csoport jellegzetességei természetesen nem szükségszerûen érvényesek annak valamennyi tagjára. Az etnikai és faji sztereotípiák gyakran járnak együtt igen erõs negatív érzelmeket tápláló elõítéletességgel, ami persze lehetetlenné is teszi az objektív személyészlelést. A másokkal szembeni elõítéleteket gyakran már gyermekkorban elsajátítjuk. A jelenség természetébõl következik, hogy az elõítéletektõl terhes észlelést mérhetetlenül nehéz megváltoztatni: ha akarunk, bármikor találunk olyan elemeket másokban, amelyek csak továbberõsítik velük szembeni elõítéleteinket. Hiszen a személyészlelés legalább annyira függ attól, milyennek szeretnénk látni a másikat, mint attól, milyen is a másik valójában. Király Erzsébet Forrás: http://www.nagyutazas.hu/magyar/magazin

Sztereotípiák,

avagy a buta skót és a fukar szõke… vagy fordítva? Mi az eredete a rendõrviccnek? Igaz-e, hogy a spanyol szenvedélyes, az olasz hangos, a magyar pedig vendégszeretõ? Mi a sztereotípia? Hogyan jelenik meg ez az üzleti életben, a vállalatokban és a hétköznapokon egyaránt?

A sztereotípia fogalmát a társadalomtudományokban egy amerikai újságíró, Walter Lippmann alkalmazta elõször. A sztereotípia nem más, mint torzításokon, túlzásokon és leegyszerûsítéseken alapuló negatív elképzelések, elõítéletek együttese valamely csoporttal szemben. A kifejezés görög eredetû, a sztereosz („kemény, tömör”) és a tüposz („nyomat”) elemekbõl; nyomdai szakszóból (újranyomtatáshoz használt szedésrõl készített nyomólemez) alakult át és került be az általános nyelvhasználatba. A mindenki által ismert „szõke nõ”, „fukar skót”, „sörimádó bajor” sztereotípiákon túl vannak bonyolultabb és nagyobb hatással, következményekkel járó általánosítások is az életben. A nemi elõítéletek mellett a minket érintõ nagy probléma, a fiatal munkavállalókat, pályakezdõket jellemzõ sztereotípia. Ez a csoport a 25-40 év közöttieket foglalja magába. Felsõfokú végzettséggel, a vállalat számára fontos tudással, képességekkel rendelkeznek. Mégis elkerülhetetlen az általános vélemény, miszerint: felelõtlenek, meggondolatlanok, felszínes tudásúak, tapasztalatlanok, szemtelenek, nem lojálisak és hiányzik belõlük a kötelességtudat. Ez az általánosítás jelentõsen rontja az elhelyezkedési esélyeket. Kevesebben vannak azok, akik észreveszik a fiatalok alkalmazásában rejlõ pozitívumokat. (Kreativitás, hatékonyság, lelkesedés, az új dolgok iránt való érdeklõdés stb.) Milyen szempontok szerint válogatnak még a vállalatok az állásinterjún? Ki milyen pozíciókra számíthat? Kiket alkalmaznak szívesen? Ma a társadalomban kialakult nemi sztereotípiák miatt a vállalatok ritkábban alkalmaznak nõket magasabb beosztásban. Jó posztot megkaphat, magas fizetést zsebre tehet egy nõ, de mégis a férfiaké a legfõbb döntõ és

vezetõ szerep, pedig manapság sokkal több a hasonlóság férfi és nõ között képességek és adottságok tekintetében, mint amennyire különböznek egymástól. Még mindig annak a menedzsernek van esélye a vállalati világban az elõrejutásra, aki „férfias” tulajdonságokkal rendelkezik, agresszív, magabiztos, határozott, racionális és független. A nõi menedzserek kommunikációs stílusa, a munkatársakkal való együttmûködés és a beosztottakra való támaszkodás gyakran hozzájárul a szervezet hatékony mûködéséhez. Sikerük a diplomatikus konfliktus vagy problémamegoldásban, az emberi kommunikációs stílusban, az empátiás kapcsolatalakításban rejlik. A beosztottak magánélete, például egy házassági krízis vagy a gyermek betegsége, gyakran hatással van a munkahelyi teljesítményükre, és a nõi fõnökök gyakran figyelembe veszik ezeket a tényezõket, segítséget nyújtanak akár emberileg, akár szociálisan. Nagyon sokat számít a külsõ, illetve a származás is Ha egy állásra egyszerre jelentkezik egy teltebb és egy csinosabb, mutatósabb személy, hiába jelentéktelen a munka szempontjából a kinézet, az esetek nagy részében az attraktívabb személyt választják a munkáltatók. Ugyanez jellemzi a kisebbségieket. Hiába rendelkezik ugyanolyan mûveltséggel egy roma, az elõítéletek miatt nem veszik fel. Ez mind észnélküli besorolás, általánosítás, de sajnos igaz és nagyon nehéz változtatni az évtizedek, évszázadok alatt kialakult sztereotípiákon. Talán ha egy kicsit jobban odafigyelnénk arra, hogy kit milyennek könyvelünk el… Szegõ Alexandra Forrás: internet

Ikszikszí 13

2006. november

Viszontlátásra! Talán még egyszer összehoz a sorsunk Emlékezz milyen boldogok voltunk… De minden jónak vége kell hogy legyen Váljunk el egymástól szépen, csendben. Ne is gondoljunk már a múltra, hiába Hisz eljött most a búcsú órája. Ne bántsuk meg egymást szóval, se tettel Váljunk el, mint két tisztességes ember. Ha fáj is a szíved, ne hallgass szavára Mindent begyógyít az idõ múlása. Hiába kérném, hogy felejts el engemet, Tudom, a szívnek parancsolni nem lehet! Én csak azt szeretném, hogy ne haraggal gondolj rám És legyél mással boldog ezután!

www.avf.hu/xxi • [email protected]

Makrai Tímea

Egy újabb hihetetlen napra ébredt Lát. Nem akart felébredni. Nem akarta kinyitni a szemeit, nem akarta elhinni, hogy ismét a valóságába kell visszatérni, és folytatni ma hajnalban félbehagyott, szürke, másnapos életét. Az álmai mindig olyan izgalmasak voltak, teli izgalommal, bátorsággal és fénnyel az alagút végén. Minden ébredés egy arcon csapás volt, amely élethûen megmutatta az elõzõ este végjátékának számító szobarombolás mai eredményeit. Egy következõ reménytelen nap kezdete. Igazságtalannak tartotta, hogy nem választhat álom és valóság között. De egy-egy szép álomkép után tele volt energiával is az elkeseredettség mellett. Letörölte magáról a szoba porát, végigsimította nedves kezével a haját és elindult felfedezni az új világot, amiben felébredt. A látottak cseppet sem izgatták fel. A monumentális épületeket és a tündérszép idõt figyelemre sem méltatta. Csak az embereket nézte, figyelte, elemezte, kritizálta, és szántotta a tömeget tekintetével miközben leült egy padra, ami csodálatos zöld fenyõk alatt állt a téren. A kis tér közepén, amelyen megannyi pompás pszichoanalízis alany röppent fel és alá. Bámulta õket, akik észre sem vették, vagy egyszerûen lesajnálták a lesajnálót. Lát középkorú férfi volt; borostás arca és moz-

14Ikszikszí

KULTÚRA

Van-e még a teázásnak kultúrája?

Azt azért gondoljuk, hogy a tea szülõföldjén, Kínában még van. Ott, ahol legendák szólnak a Bodhidharma szerzetes levágott szemhéjaiból kinõtt elsõ teacserjékrõl és Sen-nung császár esetérõl a forró vizes kondérba fújt tealevelekrõl, nem véletlen, ha feltételezzük, hogy évezredes kincsüket, a teát nagy gonddal õrzik. Bár bizonyos szempontból babérjaikra törtek a japánok, hiszen a gondosan kidolgozott japán teaszertartás fogalma bevette magát a köztudatba. Valóban a jól megkomponált, és európai szemnek túl merev és valahol értelmetlennek is mondható szertartásban a teamester vezényletével isznak, majd beszélgetnek; mi másról, mint a teáról. A teázás fogalma sok esetben összekapcsolódott, és mai napig össze is kapcsolódik a nyugalom, a relaxáció és a meghitt beszélhetések fogalmaival. Kínában ihatatlan ivóvíz helyettesítõjeként, Japánban pedig az éppen dúló feudális harcokban megfáradt emberek békesség utáni vágyának megtestesüléseként terjedt el a tea. Hogy Oroszországban hogyan lett nemzeti ital? Minden bizonnyal szerepet kapott ebben a kereskedelmi útvonalak elhelyezkedése. Na, de ha tea, akkor angolok. Hogy is jöhettek õk a képbe? Kezdetben nagyon drága import termék, a gazdagok itala volt Európában, bár sokáig õk sem tudták mit kezdjenek vele. Volt, hogy kenyérrel ették a tea leveleket vagy pedig hordókban árulták, mint a bort. Az áttörést egy kínai „használati utasítás” adta, amivel egy csapásra ízletes és közkedvelt itallá vált, és a XVIII. században mûködõ mintegy 2000 londoni kávéház átalakult teaházzá. Ízesítették cu-

korral, rummal, vajjal, tejjel, borssal és egyéb fûszerekkel. A fõzet egyebek közt életmentõ is volt, mivel a forró vízben elpusztultak a kórokozó baktériumok, ezáltal rengeteg életet megmentve a halálos betegségektõl. Anglia tehát a legnagyobb teaivó országgá nõtte ki magát, és eme felfedezését megosztotta Amerikával is, ahol egy leleményes ültetvénytulajdonos az 1904-es világkiállításon feltalálta a jeges teát. Ugyanis ingyen teával szerette volna kínálni a látogatókat, de a nagy meleg miatt senki nem fogyasztott, ezért nagy adag jeget öntött a meleg italba és frissítõként szolgálta fel. És hogy hûek maradjanak a róluk kialakult sztereotípiákhoz az életet megkönnyítõ és felgyorsító termékek és szolgáltatások feltalálásával, nos igen, a filteres teát is nekik köszönhetjük. 1908-ban fejlesztette ki egy New York-i teakereskedõ, aki az éttermekbe papírtasakban szállította a teafüvet. Eleink teaivási szokásairól is szót ejtve egy kicsit, tudni kell, hogy „frigyük a minden italnál nemesebb szõlõlével jóval tartósabbnak mutatkozott”. A szalmavíznek gúnyolt tea szokásait idegen hóbortok majmolásának tartották, és valódi megtelepedése hazánkban Petõfi és Arany idejéig váratott magára, akik Mikszáth elmesélése alapján esténként egy csésze tea mellett beszélték meg aznapi irományaikat. Ha nem is akarunk a kínai bölcs, Tien Jiheng szavaival élni, miszerint “a teaivás elfeledteti a világ zaját”, némi igazságot felfedezhetünk mondásában és néha elfordulhatunk a mindennapos õrülettõl a teázás adta nyugalom felé. Lengyel Brigitta

Lám, csak Lát!

ablak mellett kapott helyet az állvány. A festõ már csak színekben gondolkozott. Társadalomkritikája alábbhagyott. Meg akarta festeni a mai napját. Végül csak egy vastag ecsetet vett elõ és vörösre mázolt mindent. Megnyugodott. Mosolygott magában és elképzelte az emberek következtetéseit a képrõl; ahogy egy negyvenes öltönyös majd fanatikus baloldalinak titulálja, egy diáklány egy anarchista hajlamot vél felfedezni benne, erõszakkal, vérrel és halállal, aztán egy szemüveges hölgy a festmény születését a transzszexualitás éltetõjének hiszi, hiszen egy férfi nem választja a piros színt, kivéve ha rúzsról van szó… a sajátjáról! Lát pedig szentül meg van gyõzõdve arról, hogy a kis ablakon csak a tetõk meggypiros cserepeit látja. Ez a kilátás jutott neki osztályrészül, és a sok-sok nap után, amit a nyugtató színnel átélt jóban és rosszban, megérdemeltnek tartotta, hogy megörökítse. Aztán meg úgysem szeretnek az emberek a látottak mögé nézni, ezért feleslegesnek tartott bármely témában igazi képet festeni. Pedig a vörös festék alatt a hófehér vászon volt; Lát lelke, amit nem sokan méltattak bebarangolni. Tóth Nóra Anna

dulatai összes rezdülésével a múltját elevenítette fel, mutatta az utat, hogy ha akarnánk, hogyan tudnánk hozzáfogni a megismeréséhez. A múltja alapján be lehet skatulyázni bárkit, információkat nyerhetünk arról, hogy milyen ember is õ. Mint ahogy a megjelenésbõl is sokat olvashatunk ki. Olvashatunk! Megtehetnénk, mégis mindenki kötelezõnek veszi, pedig nem az. Elhaladva a meggyötört férfi mellett még néhány forintot is odadobtak neki. Gurultak a százasok a koszos betonon. Játékosan meg-megcsillantak a napfényben és fogócskáztak tovább. Õk jól érezték magukat. A férfi nem. Bosszankodva nézett a magát nagylelkûnek és mai szuperhõsnek gondoló adakozók után, akik a világ megmentését kicsiben szándékozták elkezdeni. Nem foglalkozott a pénzzel, jobban érdekelték saját gondolatai, amelyekben nem értette ezeket a magában számtalanszor lekritizált teremtményeket. Miért teszik ezt vele? Elhessegette a kérdését és fölényesen felemelkedett a padról, majd hazatámolygott. Otthon már várta a szûz vászon, amit éjszakai hevültségében sikeresen nem vert agyon. A szoba egy kietlen sarkában, a békés utcára nézõ

SIKER

2006. november

Monszpart Zsolt az Ericsson Magyarország vezérigazgató-helyettese kell dolgoznom azon, hogy a fiúk életében még legyen számomra hely a saját baráti körük és számítógépes játékprogramjaik mellett.

Milyen út vezetett az Ericsson vezérigazgatóhelyettesi pozíciójáig? Elsõ munkahelyem 1983-ban a Külkereskedelmi Minisztérium volt, a külkereskedelem szabályozásával foglalkoztam. 1988-tól a stockholmi Magyar Nagykövetség Kereskedelmi Kirendeltségén dolgoztam tanácsos-helyettesként, 1992-tõl megbízott kirendeltség vezetõként segítettem a magyar exportõrök svéd kapcsolatainak kialakítását, illetve a svéd befektetõk magyarországi letelepedését. 1993 és 1996 között az Ericsson Technika Kft. kereskedelmi, majd ágazati igazgatójaként aktívan segítettem a hazai telefonellátottság gyors javítását. 1996-tól újra Stockholmban folytattam mint kirendeltség-vezetõ, fõtanácsos. Innen 2000-ben költöztem haza a 77 Elektronika Kft-hez ügyvezetõnek. Ez egy 270 fõs, 5 milliárd forintos forgalmat bonyolít, 42 országban értékesítõ orvos-elektronikai cég, melynek termékfejlesztését, gyártási vertikumát és értékesítését irányítottam két éven keresztül. A cég ekkor nyerte meg az Innovációs Nagydíjat. 2002 májusában visszatértem az Ericsson-hoz vezérigazgató-helyettesként. Hogyan telik egy átlagos munkanapja? Igyekszem minden nap legalább egy, de ha lehet, több ügyféltalálkozót szervezni. Ez a legfontosabb. Minden egyebet ennek rendelek alá. A belsõ megbeszélések mind azt célozzák, hogy egy adott vevõ kérésére megfelelõ választ, ajánlatot dolgozzunk ki. Sok tenderen indulunk, ezeknek szigorúan szabályozott belsõ rendje van, milyen elõkészítéssel, milyen nagyságrendû kötelezettséget vállalhatunk. Nem tudok minden nap fél ötkor hazaindulni, illetve általában este otthon még egy-egy órát dolgozom, felkészülök a következõ napra, elõadásokat állítok össze, valamint hosszabb szakmai anyagokat olvasok. Ezekre napközben nem jut idõ. Mit tudhatunk a családjáról? Az elsõ és legkedvesebb feleségemmel boldogan élünk 22 éve. Õ egy bankban dolgozik. Nagyobbik fiam most kezdte a BME informatika szakát németül, míg a kisebbik fiam 16 éves gimnazista. Vasárnaponként rendszeresen együtt sportol a család a bátyámmal és gyermekeivel. A svédeknél tanultuk a floorballt, ami a jégkoronghoz hasonlít, de mûanyag ütõvel és labdával játsszák teremben, illetve mi a szabadban, betonon. Intenzíven

Hogyan egyezteti össze a munkáját és a magánéletét? Sajnos hétközben a munka gyõz, gyakorlatilag magánéletre, önképzésre nem, sportra is csak kevés idõ jut. A hétvége az a családé. Feleségemmel rendszeresen teniszezünk együtt, és ilyenkor tudok a fiúkkal is játszani, beszélgetni. Télen együtt járunk sielni, de nyaralni is eddig mindig sikerült egy-egy hetet családi körben. Fel kellett adnom diákkori szabadidõs tevékenységembõl az énekkart és a lovaglást. Ezek most nem férnek bele a hétköznapokba,

a hétvégén pedig elvennék az idõt a családomtól és õk fontosabbak. Mi cégük sikerének kulcsa Magyarországon és világviszonylatban? Nagyon sok tényezõ játszik ebben szerepet. Egy multi szervezettsége, letisztult folyamatai, ellenõrzési módszerek, döntési felelõsségek szabályozottsága. A legfontosabb mind központilag, mind itthon a vevõközpontúság. Amit a vevõ kér, azt meg kell oldjuk. Sokat dolgozom azon, hogy munkatársaim ne dobozokat adjanak el, hanem a vevõ problémáit kezelõ, igényeit kielégítõ megoldásokat. Nekünk kell olyanra faragnunk a megoldásokat, amelyekkel a vevõ elégedett. Ennek egyik záloga a K+Fre (kutatás–fejlesztés – a Szerk.) fordított óriási beruházás, melyet összevetve versenytársainkkal, vállalkozásunk messze az ágazati átlag

felett van már évek óta. Ennek köszönhetõek a jó megoldások, új technológiák. Mit üzen az Ericsson „Taking you forward” szlogenje? Mindenki, akár magánemberként, akár dolgozóként, vállalkozóként szeretne fejlõdni, többet elérni, továbbhaladni. Ebben nyújt az Ericsson olyan megoldásokat, hogy a partnerünknek nem kell a technológián törnie a fejét, nem kell szakértõje legyen a területnek, mi átvesszük a szakértõi feladatokat, és segítünk elérni a céljait, elõbbre jutni, fejlõdni. Milyen marketingeszközöket alkalmaznak? Pre-sales folyamatban termékbemutatókat, mûhelymunka jellegû beszélgetéseket tartunk szakértõi szinten. Igyekszünk ügyfeleinknek már a tervezés idõszakában sok új információt, szakmai segítséget adni, nyitottan kezeljük az információkat azért, hogy együtt gondolkodva szülessen meg az új elképzelés, mire van szükségük. Szívesen adunk bemutató eszközöket kölcsön, üzemeltetünk ún. pilot rendszereket, hogy a vevõink megismerjék és megtanulják az új technológiát. Ezenkívül alkalmazzuk a hagyományos marketing eszközöket is, kiállítások, prospektusok, vevõbemutatók, szakmai napok, konferenciák. Melyek az Ericsson további terjeszkedési területei? A szolgáltatások bõvítésével és ügyfeleink hálózatának, eszközeinek üzemeltetési felelõsségének átvételével bõvûlünk a jövõben mind szerte a világban, mind Magyarországon. A technológia gyors fejlõdése miatt (az ügyfeleinknek egyre kevésbé éri meg és lehetséges teljes körben saját szakértõi csapatot fenntartania), valamint a hagyományos távközlés és az IT összefonódása, közös infrastruktúrája miatt van szinergia abban, ha átvesszük partnereinktõl hálózatuk üzemeltetésének és fejlesztésének gondját. Erre már az elmúlt 6-8 évben számtalan példa van világszerte és itthon is. Másik ilyen fontos terület a szélessávú alkalmazások elterjesztése. És mik az Ön személyes tervei a jövõben? Sok megkeresést kapok más cégektõl, fejvadászoktól, de eddig rendre nemet mondtam. Szeretek az Ericssonnál dolgozni és a következõ 2-3 évben itt képzelem el a jövõmet. Van egy-két olyan fontos projekt, új megoldás, melynek a hazai bevezetését személyes ügyemként kezelem. Papp-Kuster Ádám

Ikszikszí 15

www.avf.hu/xxi • [email protected]

2006. november

HAPPY END Gólyabál

Lelkesen vártam a gólyabálunkat, hiszen mégis csak miattunk rendezték! Idén október 20-ára esett, de már elõtte négy héttel megkezdõdött a lázas készülõdés. Heti kéthárom alkalommal vettünk részt a táncórákon, sokat nevettünk magunkon, amikor hibáztunk, viszont mindeközben minél többet próbáltunk, annál jobban ment. Gyorsan eltelt ez a pár hét, és hamar itt volt a huszadika. Sajnos nem jöttek el túl sokan a bálra, de ennek ellenére jó volt a hangulat. Színvonalas elõadásokat lehetett látni. Nyitókeringõnket modern táncbemutató követte, majd ezután a Cover Band zenélt és végül Dajnics Mónika és Mészáros Máté latin táncai zárták a fellépõk sorát. A bemutatók után rengeteg szebbnél szebb báli ruhában gyönyörködhetett az ember, éjfél körül fény derült a bálkirálynõ (Susán Andrea) és a bálkirály (Ódor Péter) személyére is. A vicces gólyaesküt követõen, (melyet fél lábon mondtunk el) elkezdõdött a tánc, retro illetve modern zenére. Hajnalig tartott a bál és az a pár ember, akik táncoltak, jó kedvük volt, elengedték magukat, és nagyon élvezték az egészet. Higgyétek el, hogy kevés ember is jól tudja érezni magát, ha tényleg szeretné, ez csak hozzáállás kérdése. Eközben egész este táncgépen próbálhatták ki magukat a bálozók, ezáltal egy versenyen vettek részt, aminek elsõ három helyéért értékes nyeremények jártak. Vicces volt ahogy próbáltuk a szemünket a lábunkkal összehangolni és utána azon a százalékos eredményen is nevettünk amit a gép kihozott. Összegezve azt mondhatom, hogy aki kihagyta az idei gólyabált, az sajnálhatja. Trefszker Erika

AZ ÁLTALÁNOS VÁLLALKOZÁSI FÕISKOLA LAPJA Ž XI. évfolyam 2. szám Ž Kiadja az Általános Vállalkozási Fõiskola Internet-cím: www.avf.hu/xxi Ž E-mail cím: [email protected] Ž Felelõs kiadó: Antal János Szerkesztõbizottság: Karcsics Éva, Ignácz Szilvia, Németh Zsuzsa Ž Felelõs szerkesztõ: Ignácz Szilvia Ž Mb. felelõs szerkesztõ: Bartos Gábor Mb. felelõs szerkesztõ-helyettes: Bay Áron ŽRovatvezetõk: Belsõségek: Farkas Eszter mb. Ž Externáliák: Kiss Krisztina és Szepesi Ferenc Ž Arc: Kozó Anett mb. Ž Nekem8: Farkas András mb. Ž Sport: Tem Dániel Ž Kerekasztal: Karlik Veronika mb. Ž Ez van: Bíró Lóránt mb. Ž Mappa: Király Erzsébet és Szegõ Alexandra ŽKultúra: Ignácz Szilvia és Lengyel Brigitta Ž Munkatársak: Juhász Tamás, Kiss Lilla, Kiss Norbert, Pap Hajnalka, Tóth Nóra Anna ŽFotós: Molnár Milán Ž Grafikus: Beke Szilvia ŽKorrektor: Kákonyi Csilla, Garaba Andrea Ž Marketing vezetõ: Lévay Kata Ž Marketing asszisztens: Latter Viktória Ž Hirdetésszervezõ: Gergely Nóra, Trefszker Erika Tördelõ szerkesztõ: Németh Zsuzsa Ž A szerkesztõség címe: 1114 Bp., Villányi út 11-13. Telefon: 381-8153 Nyomdai munkálatok: Digitaltosh Kft., 1023 Budapest, Frankel Leó út 49. ISSN 1216-2728