Ne figyeljenek arra, amit mondok (cikkünk a 6. oldalon) Városi Újság. A köztársaság ünnepe

Ne figyeljenek arra, amit mondok

Egy új párt születése (cikkünk az 4. oldalon)

Fekete-fehér, igen, nem (cikkünk a 8. oldalon)

(cikkünk a 6. oldalon)

2011. október 27.

VÚ Bp

Városi Újság Budapest

Időszaki kiadvány

www.vujsag.com

Hajdanoló

Betéti társaság

e-mail: [email protected]

A köztársaság ünnepe

Akkoriban minden gyerek magas szárú cipőben járt. Hogy legyen, ami tartja a gyenge lábát. Vannak ilyen, nemzedékeken átívelő hiedelmek, mint a csukamájolaj meg a propolisz, a miénk a magas szárú cipő volt.

Jolsvai András

II. évfolyam 7. szám

Ne vegye komolyan! Vagy mégis…?

Orbán Viktor Dabason átadott egy játszóteret. Ennek kapcsán azt mondta, hogy „az nem megy, hogy egy országban egymillió embert becsapjanak.”

A sorozat 33. része – nálunk az ötödik rész – a 3. oldalon olvasható.

Valami elkezdődött

Szó mi szó, tízmilliónál nem is adta alább…

Jelképes, hogy a Fidesz éppen abban az évben nem tart október 23-i nagygyűlést, amelyben megsemmisítette a demokratikus alkotmányt és szisztematikusan felszámolta a Harmadik Köztársaság alkotmányos alapjait. A mindig nagyhangú Fidesz most, vezére távollétében nem mer az ország szemébe nézni a nemzeti ünnepen.

Azt is mondta, hogy „Magyarország nem gyarmata senkinek.” Jó lenne, ha ezt magában sokszor elismételgetné — a maga számára! A NASA szerint eltűnt egy bolygó a

(cikkünk a 3. oldalon) Naprendszerből.

Egy kérdés a zsarnokságról (cikkünk a 3. oldalon)

Igen, eddig sosem látott összefogás valósult meg az ősszel, civil szervezetek és különböző szakszervezetek tudtak összefogni annak érdekében, hogy elégedetlenségüknek hangot adjanak.

(cikkünk a 5. oldalon)

Miért nem dönthetnek az újpestiek az adósságról?

Civilek

Csak semmi pánik, Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos már vizsgálja az ügyet! A Gyurcsány pincéjében körülnéztek már? A rendkívüli helyzetre való tekintettel, a munkavállalók ezentúl addig kötelesek dolgozni, míg össze nem dobják azt a hiányzó bolygót, elvégre hazán nem gyarmata senkinek! Novák Elődöt, a Jobbik parlamenti képviselőjét egy nyilvános rendezvényen szájon vágta a Betyársereg egyik tagja. (A tagság csupán feltételezés!) Juj, de sajnálom szegény Novákot! Ez valami olyasmi lehet, mint mikor a fagylalt visszanyal…

A „Nem tetszik a rendszer” felhívásra sok tízezer ember jött el 23-ikán a Szabadsajtó utcában tartott rendezvényre. Nem vitatható, hogy ezen a napon ez volt a legnagyobb lélekszámú rendezvény. És talán a legfontosabb is. Nem voltak itt pártok, még a szakszervezeteket sem engedték fel a pulpitusra.

(cikkünk a 7. oldalon)

Elszabotálták az újpesti fideszesek az ötmilliárdos adósságról tartandó helyi népszavazást Hiába kezdeményezett közösen helyi népszavazást az újpesti KDNP, LMP, MSZP, és külön beadványban a JOBBIK frakció is, első alkalommal a fideszesek napirendre sem voltak hajlandóak venni a kérdést, a később tartandó rendkívüli ülésre pedig nem jöttek el, így határozatképtelen lett az ülés.

(cikkünk a 2. oldalon)

Leszünk mi még szputnyik is Orbán Viktor szerint hazánk egy „gyorsnaszád”. Jól van, én nem bánom, legyen az. A Fidesz-kormány amúgy is nagy szeretettel hasonlítgatja hazánkat különböző közlekedési, utazási eszközökhöz, az első Orbán-kormány idején is voltunk már hajó, mikor egyik aktuális évértékelőjén Orbán Viktor azt találta mondani – „szerényen” utalva magára –, hogy „és mintha a kapitányi hídon is állna valaki”. De űrhajó is voltunk, olyan, amelyik éppen megszabadul a hordozórakéta első fokozatától. Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes gyorsvonathoz hasonlította Magyarországot, olyan gyorsvonathoz, melyen a Fidesz a mozdony, az ő pártja, a KDNP meg a horgony. (Nekem ez tetszett a legjobban, képzeljék el a szabolcsi intercityt egy vasmacskával! Az ilyen ez igazán egyszer járat, hiszen ha hátul kidobják, a vonat mögé, kis szerencsével még a keresztfákat is felszedi a vonat után.) Szóval jelenleg gyorsnaszád vagyunk. (Van olyan jó, mint a „Pannon puma”, bár ez utóbbi alliterációját nehéz felülmúlni.) Nekem már csak egy kérdésem lenne: Mondja kapitány úr! Muszáj volt ennek a gyorsnaszádnak kiütni a fenekét? Ön szerint hová jutunk ekkora lékkel?

Virág és Pelikán (cikkünk a 4. oldalon)

Orbán Viktor távolléte miatt elmaradt az október 23-ikai fideszes nagygyűlés. Mint Szíjjártó Péter mondta, az országnak nagyobb szüksége van arra, hogy ezen a napon Orbán Brüsszelben legyen. Így igaz! De az év többi napján is! Ennek egyetlen tanulsága van: Orbán nélkül nincs Fidesz! 23-ikán nem lesz az országban se Kövér László, se Orbán Viktor, se Semjén Zsolt, stb. Ahogy a haldokló Kohn kérdi a köré gyűlt családtól: „Akkor ki van a boltban?!” A szakmai zsűri véleményének ellenére Dörner Zsolt és Csurka István lettek az Új Színház vezetői. Most lesz majd régi az Új Színház. Nagyon régi…

Akkor most mit is…? Tüntetések hava volt október. Szinte az egész társadalom, annak minden

(cikkünk a 4. oldalon) Mióta a 90-es Jurta Színház bezárt rétege, szelete részt vett ezeken a tüntetéseken, demonstrációkon, ha nem is feltétlenül személyesen, de legalább képviseltetve magát.

(1991, ’92 körül), tényleg létezett egy „luk” a hazai színházi életben, pontosabban a hazai szélsőjobb világában. Csak az a kérdés, kellett-e ezt a lukat betömni?!

VÚ Bp

2

II. évfolyam 7. szám

Miért nem dönthetnek az újpestiek az adósságról? Legutóbbi lapszámunkban számoltunk be arról, hogy a fideszesek a korábbi városvezetéstől fejlesztési, működési és kötvényadósság nélkül átvett Újpestet el akarják adósítani. A rendkívüli testületi ülésen döntöttek is 5 milliárd kötvényadósságról, mely az első három évben majd másfél milliárd kamattörlesztéssel, a futamidő alatt évi több, mint félmilliárdos törlesztéssel járhat. A futamidő, – azaz 20 év – végére pedig akár tizenegymilliárdot meghaladó törlesztés zúdulhat az újpestiek nyakába! Akkor, amikor más Fidesz vezette városok botrányos példái – így például a tönkretett Esztergom, vagy a szintén fideszes vezetésű Pest Megyei Önkormányzat által fenntartott, fűtés nélküli iskolák – világosan megmutatták hová vezet ez a politika. Ráadásul éppen akkor, amikor a kormány küzd az államadósság ellen, eközben helyi végrehajtóik meg éppen azt növelik Újpest eladósításával. A képviselőtestületi ülésen a javaslatot ellenezte az MSZP, az LMP a KDNP és a JOBBIK helyi frakciója is. Az adós-

Elszabotálták az újpesti fideszesek az ötmilliárdos adósságról tartandó helyi népszavazást

Hiába kezdeményezett közösen helyi népszavazást az újpesti KDNP, LMP, MSZP, és külön beadványban a JOBBIK frakció is, első alkalommal a fideszesek napirendre sem voltak hajlandóak venni a kérdést, a később tartandó rendkívüli ülésre pedig nem jöttek el, így határozatképtelen lett az ülés. sággal szembeni tiltakozásul a KDNP, az LMP és az MSZP frakciója közösen nyújtottak be helyi népszavazás iránti kezdeményezést a képviselőtestülethez. A Jobbik frakció szintén népszavazást javasolt a kérdésben. Az előző három frakció közös kezdeményezése szerint 2012 januárjában, az új Önkormányzati törvény elfogadását követően, de a 2012-es helyi költségvetés elfogadását megelőzően kellene helyi népszavazást tartani. A népszavazásra bocsátandó kérdés javaslatuk szerint: „Támogatja-e, hogy Újpest Önkormányzata fejlesztési elképzeléseit hitelfelvétel és kötvényadósság nélkül,

kizárólag saját megtakarításaiból, valamint állami és pályázati forrásokból valósítsa meg?” Erre jó példa egyébként a korábbi ciklusban a Főtér megépítése, melyet adósság nélkül, uniós források felhasználásával valósított meg a korábbi városvezetés. A kezdeményezés napirendre vételét a következő képviselőtestületi ülésen a fideszesek leszavazták, azaz még arra sem adtak lehetőséget, hogy a kérdést meg lehessen tárgyalni, egyszerűen lesöpörték azt az asztalról. Ehelyett első napirendként a Fideszesek hirtelenjében beszavazták az idei költségvetésbe az ötmilliárdos kötvényadósságot, an-

nak ellenére, hogy a kötvényadósság ügyében akkor még nem volt semmilyen aláírt szerződés sem. A három frakció közleménye szerint ez az eljárás a demokratikus normák megcsúfolása, hiszen szerintük korábban éppen a Fideszesek hivatkoztak az újpestiek véleményére, most pedig döntésükkel megtagadták azt a jogot az újpestiektől, hogy ők maguk döntsenek arról: a futamidő végére akár 11 milliárdot is meghaladó, 20 éves futamidejű adósságterhet is elfogadnának-e. Miután a kérdés megtárgyalására nem volt lehetőség a helyi fideszesek újabb ízelítőt adtak „demokrácia iránti elkö-

telezettségükből”. Az LMP, a KDNP és az MSZP frakciók ugyanis népszavazási kezdeményezésünket fenntartva rendkívüli képviselőtestületi ülést kezdeményeztek, melyet a Fideszes polgármester köteles volt 15 napon belül összehívni. Ám a fideszes frakciótagok nem jöttek el az ülésre, és miután ők vannak többségben, távolmaradásuk miatt az ülés határozatképtelen lett, így a kérdést ismét nem lehetett még megtárgyalni sem! Az újpesti MSZP szerint nagyon érdekes, hogy azok, akik korábban az ún. szociális népszavazást követelték és harcolták ki, azok hatalomra kerülve, félnek a közvetlen demokráciától, a helyi népszavazástól, félnek az újpestiektől és elszabotálják a helyi népszavazást. Ez szerintük arra utal, hogy a fideszesek tisztában vannak társadalmi támogatottságuk drasztikus visszaesésével, ezért egész egyszerűen félnek a néptől, az emberek haragjától. Talán van is miért félniük a becsapott emberek millióinak haragjától – tehetnénk hozzá csöndben.

3

2011. október 27. Mesterházy Attila, az MSZP elnöke ünnepi beszéde

A Köztársaság ünnepe Jelképes, hogy a Fidesz éppen abban az évben nem tart október 23-i nagygyűlést, amelyben megsemmisítette a demokratikus alkotmányt és szisztematikusan felszámolta a Harmadik Köztársaság alkotmányos alapjait. A mindig nagyhangú Fidesz most, vezére távollétében nem mer az ország szemébe nézni a nemzeti ünnepen. A Fidesz számára aki népe szabadpersze sosem az ságáért kész volt ünnep volt a fonmeghalni. A mai tos, csak az áltafülkeforradalmála kínált alkalom, rok pályája elmeg az alkalomra lentétes irányú: ácsolt dobogó. rendszer váltó Sosem a nemzet demokratákból egységéről, közös lettek a demokráhagyományairól cia felszámolóivá. szóltak a Fidesz Nagy Imrére mélrendezvényei, tán lehet büszke hanem a nemzet minden magyar, megosztásáról, az a demokrácia „páünnep kisajátítályaelhagyóinak” sáról, a nemzeti útját viszont a széMesterházy Attila szimbólumok legyen kíséri. nyúlásáról, a politikai ellenfelek kiát- Ma nem külső hatalom tör a szabadkozásáról. ságunkra, hanem azok, akik saját haMinden ünnepnek van köze a mához, talmuk biztosítékának a jogfosztás és minden politikus a mának beszél, mi- a kiszolgáltatottság világának életre kor a múltra emlékszik. Felelős poli- hívását látják. Kizárólag a demokratikus legalább ilyenkor átérzi, hogy a ták egységén, cselekvőképességén felelősséget a nemzet egészéért viseli. múlik, meg tudjuk-e védeni szabadA nemzetnek azon részéért is, amely ságunkat a hatalommegosztás elvont nem rá szavazott. szféráiban és a hétköznapok nagyon A haza valóban nem lehet ellenzék- is konkrét világában. A széthúzás és a ben, hiszen mi mindannyian vagyunk hallgatás a demokrácia, a szabadság a haza. végső felmorzsolódásához vezet. Az idén száz éve született Bibó István, A szocialisták abban érdekeltek, Nagy Imre 1956-os kormányának hogy minél többször és többen tagja, a csendes bátorság, a kifino- mondják ki, amit éreznek, látnak, samult és érzékeny okosság mintaké- ját bőrükön tapasztalnak, azt, hogy pe. A magyar demokráciát elemző a kormány tudatosan gyűri maga alá 1946-os klasszikus tanulmányában az eddig független intézményeket. egyaránt óvott az egymás kiszorításá- Teszi ezt azért, hogy a társadalmat ra játszó polarizált pártversengéstől, elszegényítő lépései ellen ne lehesvalamint attól, hogy egyetlen mamut- sen sehova se védelemért fordulni. párt gyűrje maga alá az országot. Mi azonban felhívjuk a figyelmet a Jó volna ezt a figyelmeztetést ma is katasztrofális gazdaságpolitikára, az meghallani. önző lobbi érdekek nyomulására, a 1956 valódi forradalmának hősies gátlástalan hatalmi mohóságra. A napjaiban a nemzeti egység és a nem- szabadság nem védi meg önmagát: zet minden tagjának szabadsága volt nekünk kell megvédenünk! a meghatározó gondolat. Függetle- Október 23-a 1956 dicső emlékénül attól, ki hogyan képzelte a jövőt, nek napja, emellett a még fennálló ezekben az alapkérdésekben ritkán Köztársaság ünnepe is. Azt javaslom, látható egyetértés, szinte teljes né- október 23-a legyen ezentúl a Közzetazonosság uralkodott. A szabad- társaság megújulásának ünnepe is, ság ellenségei csakis külső hatalom a demokratikus újrakezdés napja! brutális beavatkozása révén kereked- Kívánom magunknak, hogy úgy emhettek felül. Maguktól nem lett vol- lékezhessünk majd 2011. október na esélyük. Nagy Imre, a forradalom 23-ra, hogy ez volt az a nap, amikor miniszterelnöke hosszú, nehéz pályát kiálltunk önmagunkért, egymásért, a járt be, amíg olyan demokratává vált, szabadságunkért, a hazánkért.

Hajdanoló 33.

Betéti társaság

Akkoriban minden gyerek magas szárú cipőben járt. Hogy legyen, ami tartja a gyenge lábát. Vannak ilyen, nemzedékeken átívelő hiedelmek, mint a csukamájolaj meg a propolisz, a miénk a magas szárú cipő volt. Ki nem állhattam, mondanom sem kell. Nehéz volt, kezelhetetlen, bonyolult és ronda. Focizni nemigen lehetett benne (túl azon, amin, még csúszott is veszettül, merthogy akkor még a bőrtalpak dívtak – egy igazi gumitalp komoly luxusnak számított –, melyekre a sarki suszter vasholdacskákat szerelt, kopásgátlóként: sehogy sem tudtál megállani benne), a nyelve hamar eltűnt oldalt, a fűzője elszakadt furtonfúrt (nagyapám ilyenkor tűzhelyen melegített viasszal reparálta),

egyszóval nem volt semmi értelme. A magas szárú cipők ráadásul teljesen egy kaptafára készültek, rondabarna színűek voltak valamennyien, ezekben kellett abszolválnunk az egész alsó tagozatot. (Óvódásoknak gyártottak tiszta fehér, valamint fehér betétes fekete lakkcipőket is magas szárú kivitelben – azzal aztán végképp nem lehetett semmit kezdeni, hisz akármihez ért hozzá, meglátszott rajta – még dekázni se lehetett benne, gumilabdával.) A magas szárú cipőnek egyedül a nyár volt az alternatívája. Nyáron ugyanis jobbára mezítláb jártunk. A grundon, az utcán, a strandon: a vietnámi papucs a felmenők és a menők kiváltsága volt csupán. Normál történetekben a magas szár először a tornacsukáknak mondhatott búcsút: aki tehette, csodás csehszlovák féltornacipőben flangált. A magas szárú cipők rémuralma általában a felső tagozatig tartott. Onnan kezdve adódott aztán néhány levetett szandál, félcipő is. Persze csak annak, akinek nem volt orvosilag ellenjavallt az ilyesmi. Nekem – úgyse fogják kitalálni – az volt. Mert nem elég, hogy vékonydongájú, beteges kissrác voltam (a boka-

VÚ Bp

Egy kérdés a zsarnokságról Vajon szereti-e a diktatúra a kultúrát? Nem, legfeljebb a sajátját, ha az kultúrának nevezhető egyáltalán. Vajon szereti-e a diktatúra az alkotást, az alkotó embert? Nem, mert az alkotó ember szuverén, ellenőrizhetetlen, és nem vezethető. Vajon szereti-e a diktatúra a műalkotásokat, művészi produktumokat? Nem, mert az igazi alkotások érzelmileg ellenőrizhetetlenek, gondolatilag szabadok. Hát akkor mit szeret a diktatúra? Saját magát, saját, megrendelt műveit, és a pusztai lekváros dödöllét…

Fotók: Index és HVG.hu

Utóirat: Tarlós István, Budapest főpolgármestere, a szakmai zsűri döntésével ellentétben a szélsőségesen jobboldali nézeteiről ismert Dörner György színészt, és intendánsául a nyíltan antiszemita, antidemokrata Csurka Istvánt nevezte ki az Új színház igazgatójának. A kinevezés ellen szinte minden hazai – és határon túli – színész és színházigazgató, színházi szervezet tiltakozott. Október 22-én tiltakozó gyűlést szerveztek az Új színház elé. Tarlós István egyelőre nem hajlandó visszavonni érthetetlen és általános felháborodást kiváltó döntését. Ezzel a fasisztoid szélsőségnek adott egy közpénzen működő színházat. Hogy is mondta Orbán Viktor annak idején? „A jobbik kap két pofont, és hazazavarom őket.” Hát, ha ez a pofon, mi a simogatás? csontom egy nagyobb ellenszélben képes volt eltörni, a sípcsont ellenszél nélkül is), akkora lúdtalpam volt, hogy a gágogását napos időben Rákospalota alsón is hallani lehetett. Így aztán a gondos szakorvosi vizsgálat a lúdtalpbetét viselése mellett döntött. És a lúdtalpbetét szigorúan együtt járt a magas szárú cipő meghosszabbításával. Ne tőlem kérdezzék, miért. Talán azért, mert csak ekkora ellensúly tudott megbirkózni a lúdtalpbetét iszonyú súlyával. A lúdtalpbetét ugyanis az én gyerekkoromban még vasból készült. Mármint a belseje. Mert a vasat még eredeti műbőrbevonat is ékesítette – nem állapítható meg ma már, a lábat védendő a vastól vagy fordítva. Igazi, békebeli darab volt, egy életre szólt – volna, ha az ember nem növi ki másfél hónap alatt. De akár kinőtte az ember, akár nem, egy esztendeig nem kapott másikat: ennyi volt a társadalombiztosítási kvóta a hatvanas években. Maga a betéthez jutás voltaképpen egészen szórakoztató program volt. Háziorvos beutalt, szakorvos kiutalt, s az ember akkor fogta az utalványt és a felmenőjét (nálunk a nagyapámnak jutott ez a megtiszteltetés), és elment a Fiumei útra, a Nagyotiba. (A hivatalos változat Mező Imre és SZTK-központ volt, de a nagyapám csak az első változatot volt hajlandó tudomásul

venni. Akkoriban kissé ódivatúnak tartottam makacsságát, mostanában, ha a Moszkva tér felé igyekszem, vagy sétálok a Köztársaság téren, esetleg végigvillamosozom a Mártírok útján, már megértőbb vagyok vele szemben.) A Nagyoti arról volt híres, hogy bármikor ment is oda az ember, mindig hatalmas tömegek fogadták. (Talán nem is a fogadták a legmegfelelőbb szó ide, legyen inkább az, hogy „lepték el a teret”.) Így aztán a lúdtalpbetéthez jutás első állomása az időpontkérés volt. Az ember sorban állt egy oldalutcai kis üvegablak előtt (órákban tessék gondolkodni!), amikor végre benyújtotta a papírját, kapott egy sorszámot – mondjuk, két héttel későbbre. Akkor ismét megjelent felmenőstül a helyszínen, immár a főbejáraton közelítette meg az intézményt, a kartonozóban sorszámát belépőszámra cserélte – félórás sorállás után – aztán már csak várnia kellett, hogy szólítsák. Akik mostanában járnak azon a tájon, el sem tudják képzelni, milyen állapotok uralkodtak ott akkoriban. Úgy festett az egész, mintha a Tőzsdepalotában tábori kórházat üzemeltettek volna. Az egykor impozáns várócsarnokot spárgákra aggatott lepedőkkel hasították megannyi részre, s a lepedők mögött serényen dolgoztak a lúdtalpászok.

A metódus a következő volt. A delikvens szólításra bement, és helyet foglalt egy hokedlin. Cipőjét, zokniját levette, nadrágszárát felgyűrte. A felcser szembeült vele egy ellenhokedlira, miután lavórban meleg vizet hozott, s kettejük közé tette. A beteg egy-egy lábat (lehetőleg a sajátját), a felcser ismeretlen port helyezett a vízbe. Majd gézszerű pólyát vett elő, és a lábfejet, mint a múmiáknál szokás, körbetekerte vele. Ezután jött a szárítási korszak (levegőben tartott lábakkal), majd a szakember egyetlen gyors rántással letépte az ember lábáról a papuccsá szilárdult pólyát. És már mehettünk is isten hírével. Viszkető, gézes, sebes lábbal. Aztán már csak a kész betétért kellett visszamenni két hét múlva. Optimális esetben a saját lábunkról vett minta nyomán készültet kaptuk meg, még optimálisabb esetben mindkét lábunkra ezt. Ha nem, újabb ablakoknál jelentkezhettünk. Ha hiszik, ha nem, ezt a tortúrát én voltaképp szerettem: volt benne valami izgalmas, titokzatos. A betétet persze utáltam, mint Petőfi a kukoricagölödint, és az első adandó alkalommal (alkalom pedig, tudjuk jól, adódik úgyis) elvesztettem. De a magas szárú cipőből csak nagy nehezen verekedtem ki magam. Jolsvai András

VÚ Bp

4

II. évfolyam 7. szám

Akkor most mit is…? Tüntetések hava volt október. Szinte az egész társadalom, annak minden rétege, szelete részt vett ezeken a tüntetéseken, demonstrációkon, ha nem is feltétlenül személyesen, de legalább képviseltetve magát. Tüntetett a civil társadalom, tüntettek a szakszervezetek, a budapesti – és őket támogatva a nemzetközi – művész-világ. Minden szinten elégedetlenek a kormányzat munkájával, elfogadhatatlannak tartják – nota bene az is! – a kormányzat kioktató, lekezelő, vagy egyszerűen csak vérlázítóan hazug kommunikációját, tűrhetetlennek az alapvető és a szerzett jogok megnyirbálását, a hazai demokrácia folyamatos leépítését az élet tudatos rosszabbá tételét. Az alapvető közös momentumok ezek voltak e demonstrációban. És még valami. Bár szinte minden szónok eljutott oda, hogy ez tovább tűrhetetlen, hogy cselekedni kell, egyetlen egy sem mondta meg, hogy mit is kellene tenni? Pedig rendre vis�szatérő kérdése volt ez a demonstráló tömegeknek.

Mit kell, mit lehet tenni? Alapkérdés. Mindenki egyetért abban, hogy a törvényesség határain belül kell maradni, e határokon belül kell megtalálni a cselekvés lehetőségét, erőszakmentesen, jogszerűen. Csakhogy! Mert van ám itt egy csakhogy. Hiszen Orbán Viktor – és parlamentje – éppen azokat a csatornákat tömte be, éppen azokat a lehetőségeket vette el, melyek ezt lehetővé tennék egy demokratikus jogállamban. Olyan sztrájktörvényt fabrikáltak, ami az eredményes sztrájkot gyakorlatilag lehetetlenné teszi. A legfőbb jogi fórum, az Alkotmánybíróság jogosítványait úgy megnyirbálták, az ABhez fordulás eddig teljesen nyitott lehetőségét annyira beszűkítették, hogy az AB ezekben a kérdésekben ma már akkor sem tudna segíteni a társadalomnak, ha éppen akarna, ám még ez a szándék is kétséges, mivel az AB létszámát megemelték, és telerakták – biztos, ami biztos – saját híveikkel. A különböző szakmai szervezetekkel nem tárgyalnak, nem egyeztetnek, kéréseiket, javaslataikat, követeléseiket egyszerűen eleresztik a fülük mellett. Olyan diktatúra épül itt, ahol morogni, tüntetni – még! – szabad, de érdemben elérni valamit szinte lehetetlen. Orbán kormánya maga zárja el a törvényes lehetőségeket az emberek elől. Utoljára a Kádár-rendszer fénykorában volt ilyen erős a közpon-

ti hatalom, a gyakorlatban ezt a hatalmi kompetenciát állítja most vissza Orbán. (Teljesen igaza volt a „Nem tetszik a rendszer” demonstráció egyik vezérszónokának, amikor azt mondta, hogy a rendszerváltás bukása maga Orbán Viktor és kormánya.) Mit lehet hát tenni? A törvényes utak a tényleges változások eléréséhez zárva vannak, illetve egyáltalán nincsenek ilyenek. Három évig várni – a következő választásokig – nem lehet, nem is szabad! Utcai forradalmat kirobbantani elfogadhatatlan, ráadásul ezt a mostani illegitimmé vált hatalmat egy másik illegitim hatalommal felváltani nem lenne más, mint cseberből vederbe jutni. Szerintem azonban maradt még két lehetőség. Az első, hogy ki kell tölteni az ellenzéknek miden teret, ami egy állami struktúrában létezik. Többségbe kell kerülni minden szakmai szervezetben, el kell zavarni miden kollaboráns vezetőt a szakszervezetek éléről, a különféle szakmai és társadalmi vezetésből, és a gyakorlati kivitelezésben kell megakadályozni a kormányzat ellehetetlenítő intézkedéseit, azok végrehajtását. Ez az egyik lehetőség. A másik – éppen erre épülve – a civil engedetlenség. Mozgalommá kell válnia! Akár tömeges akciókkal, akár csak szépen, egyenként végrehajtva, majdnem mindegy,

Egy új párt születése

Gyurcsány Ferenc kilépett az MSZP-ből, és Demokratikus Koalíció néven új pártot alapított. Mesterházy Attila MSZP-elnök szerint az MSZP erősebb lesz, mert nem gyengítik tovább belső harcok, küzdelmek.

Így legyen, de azért akadnak kérdések ez ügyben. Vajon most két erős ellenzéke lesz az Orbán-kormánynak, a Fidesznek, vagy két legyengült? Össze tud-e állni e két fél egy egés�-

szé a választásokon? És ha összeáll, és nyer, hogyan oszlik majd meg a hatalmi leosztás a választások után? Ezek a kétség kérdései. De van egy reményt keltő kérdés is: Ki mondta, hogy egy hegycsúcsot csak egyetlen úton lehet elérni?

Fotó: Index

bár a legjobb lenne ezt is, azt is megtenni. Volt már példa a modern társadalmakban ilyenekre, és ezek sikereire is! Ha csak Martin Luther King „hos�szú sétájára” gondolunk a hatvanas évek Amerikájában, a néger polgárjogi megmozdulások egyik legjellemzőbbjeként – és emlékezetünkbe idézzük, mennyivel eredményesebb volt, lett, mint a követő radikális Fekete Párducok polgárháborús, utcai harcai –, szóval, ha számba vesszük a lehetőségeket, kellő kreativitással kitaláljuk a jelenlét és a tiltakozás lehetséges megnyilvánulásait, elérhető, kikényszeríthető a változás. Tudnunk kell: a kormány sem készül politikai öngyilkosságra! Ők – ma még – azt hiszik, hogy a

hallgatag többség mellettük áll. Vis�szaigazolni látszanak e hitüket a különböző közvélemény-kutatási eredmények, melyek még mindig az ő többségükről szólnak. Ám jó tudni, hogy egyfelől még ezek a kutatások is kimutatták, hogy a legnagyobb többség egyrészt elfordult a politikai pártoktól, másrészt egyszerűen fél. Tudja, hogy mit várnak el tőle, és aszerint cselekszik, aszerint válaszol. Ma még! Ám ha látja a sokaságot, ha megérti, hogy nem félnie, nem rejtőzködnie kell, hanem csatlakoznia, akkor előbb-utóbb csatlakozni is fog. És ez már elég, ez már a diktátor bukása… Esti János

Virág és Pelikán – No Pelikán, lassan eljön a maga ideje is végre! – Kérni tetszenek, Virág elvtárs? – Most olvassa el ezt, ezt meg kéne tanulnia. – Mi ez, Virág elvtárs? – A maga tanúvallomása. – Gyurcsány Ferencet kétezer-kettő nyarán ismertem meg, bizonyos Joav Blum úr mutatott be minket egymásnak a csillebérci volt úttörőtáborban. Akkor még nem tudtam, hogy terrorista… Virág elvtárs! Ez a miniszterelnök Gyurcsány? – A volt miniszterelnök, Pelikán, a volt miniszterelnök. – Valamit nem értek, Virág elvtárs. – Mit nem ért már megint, Pelikán? – Hogy lehet egy miniszterelnök terrorista?! – Álcázta magát. – Terroristának, vagy miniszterelnöknek? – Jézusom, Pelikán! Természetesen miniszterelnöknek álcázta magát! Nem emlékszik rá, hogy nagy vezérünk már évekkel ezelőtt megmondta Tusnádfürdőn, hogy ellenségeink genetikailag rontanak rá nemzetükre? – De, emlékszem, de már akor sem értettem igazán. Nem úgy van az, Virág elvtárs, hogy az ember előbb megszületik, akkorra genetikeilag már teljesen kész, és csak évtizedek múlva választ pártot? – Erről most nem nyitok vitát Pelikán! Olvasson tovább. – Igen. Ott a táborban ürgéket nyúztunk, mert kellett a bőrük. Virág elvtárs! Minek kell valakinek ürgebőr? – Később majd kiderül ez is Pelikán. Az az ürgebőr fontos motívum, ezt majd jól ki kell domborítani. Lapozzon a gumilövedékekhez. – Igen. Itt is van ni! Először akkor fogtam gyanút, mikor megtudtam, hogy guminak álcázott lövedékkekel löveti a népet. Ez igaz, Virág elvtárs? – Jegyezze meg végre Pelikán, hogy az az igazság, amit mi mondunk! Érti? – Értem. Azaz nem értem. Mi az, hogy guminak álcázott lövedék? Azok kérem gumilövedékek voltak, minden álca nélkül. – Nem mindegy az magának, Pelikán? Találták már el magát ilyen gumilövedékkel? – Még nem, hál Istennek! – Na látja! Akkor meg mit akadékoskodik? Alig különbözik az valamiben a rendes lövedétől. Ebből is láthatja, hogy Gyurcsány terrorista. – Nem akarok akadékoskodni Virág elvtárs, de úgy tudom, hogy a terroristák igazi lövedékeket használnak… – Ha nem akar akadékoskodni, akkor ne is tegye! Nem most fogjuk megvitatni, hogy gumi, vagy nem gumi, vagy hogy mi a gumi, és mi nem az. Képes lesz megtanulni a kapott szöveget? – Hát nem is tudom, Virág elvtárs… Ezt nekem fejből be kéne vágnom? – Be bizony! Méghozzá hibátlanul, és úgy, mintha éppen akkor fogalmazná meg. – Virág elvtárs, ez nem fog menni. Ehhez nekem túságosan is nehéz a fejem. Virág elvtárs, én buta vagyok az ilyenekhez. – Maga a nép egyszerű gyermeke Pelikán! Ez teszi magát hitelessé! Nem baj, ha ott fog kínlódni a szöveggel, senki nem várja el magától, hogy úgy szónokoljon, mint egy Ciceró. – Virág elvtárs! Nem lehetne inkább ezt a Ciceró elvtársat megbízni ezzel? – Nem. De egyszer majd tőle is kérni fogunk valamit. – Hát, nem lennék a helyében…

5

2011. október 27.

VÚ Bp

Valami elkezdődött Igen, eddig sosem látott összefogás valósult meg az ősszel, civil szervezetek és különböző szakszervezetek tudtak összefogni annak érdekében, hogy elégedetlenségüknek hangot adjanak. Nem voltak „két millióan”, igaz Rákay Philip sem volt ott, hogy ilyen számokat mondjon be a mikrofonba – tegyük hozzá igen nagy derültséget váltva ki ezzel minden normális emberből. De több, mint kétmilliónyi ember nevében töltötték meg a Kossuth teret, és a környező utcákat! Felsorolni sem lehet, hány szakszervezet képviseltette magát, és mennyi civil szerveződés. Ilyen széles társa-

dalmi egységet még senkinek nem sikerült összehoznia, ehhez az Orbánkormány, illetve annak rettenetes gazdasági- és ország-vezetése kellett! Nem, a tömegek most még nem voltak ott. Még csak képviseletük próbált hatni a kormányra. Még csak szónokoltak, még csak beszéltek. Még csak kértek. Nem meglepő, hogy süket fülekre találtak a kormányzat részéről: ha lenne annyi belátás Orbán Viktorban és kormányában, ami ahhoz kellene, hogy meghallják az emberek kérését, akkor talán nem is került volna sor ilyen demonstrációra. Akkor talán már maguktól is tudnák, hogy amit tesznek az rossz, nem az ország felemelkedését,

hanem az itt élők elnyomorítását szolgálja. Ha lenne csak valamennyi belátás Orbán Viktorban és kormányában, talán az egész elmúlt nyolc év másként alakul, nem lázítja fel az embereket, nem vakítja el őket hazug, hamis ígéretekkel azokban az ügyekben, melyek ellen nyolc évig küzdött – minden eszközt bevetve –, s melyeket most ő csinál meg, csak éppen rosszul, kapkodva, minden át- és meggondolás nélkül. És még így is, képviseletként is sokan voltak kint a Kossuth téren! Sok tízezer ember. És kint volt szinte az összes médium is, még az ECHO Tv is, bár az ő riporterük nem járult hozzá, hogy

arcát is lefotózzuk. (Mint mondta, ő ismeri a „sajtó-jogot”, és ebből szívesen adna leckét munkatársunknak. Kár, hogy nem tudjuk ki volt az illető, mert mindig szívesen tanulunk…) De Orbán Viktor hallgatott, és hallgat ma is. Nem vesz tudomást az emberek kívánságáról, megy, mint valami vak bika, válla közé húzott fejjel, egyre dühösebben, megy saját, és az ország végzete felé. Valójában egyáltalán nem érdekli az emberek véleménye. Általában senki véleménye nem érdekli, minden „konzultáció” amit drága pénzen rendez, levelezgetve, csak porhintés: úgy tesz, mintha érdekelné, ezzel akarván megnyugtatni az embereket, elhitetve velük, hogy számít a

hangjuk. Hol van már a volt kétharmados támogatottság? Hol az egyébként soha nem is létező „nemzeti egység”, egyetértés? És mindez – úgy véljük – még csak a kezdet. Ott, a Kossuth téren megalakult az eddigi összefogás intézményes kerete, a Magyar Szolidaritás. E szövetség nem párt! Nem politikai célokért küzd, és nem világnézeti ideológiák vezérlik. Egyszerűen csak annyit akarnak, hogy az emberek jobban éljenek itthon, és ne rosszabbul. De jaj annak a kormánynak, amelyik ezt az alapkérést, ezt az elemi kívánságot nem tudja teljesíteni…

VÚ Bp

6

II. évfolyam 7. szám

Mit nem hord össze álmában az ember?

Álmomban egy kényelmetlen ülésen próbáltam szenderegni valamelyik BKV-buszon, amikor megjelent az ellenőr. Ötven körüli, életunt, mogorva asszony volt jól borotvált állal, majd rám reccsent: – jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre! Madám! – felelém neki. Adnám, de most nincs ehhez kedvem. Majd a végállomáson előkotrom, most túl körülményes lenne. Ne tréfáljon velem – mondta, mert vagy leszáll, vagy odaadja, vagy karhatalommal tetetem le! – ordította a fülembe. Ugyan, ne csináljon már ekkora felhajtást, jóasszony – mondom neki, hiszen én is majd öt hónapja várom hogy az intézménye a csatlakozásoknál azokat a kis két, három, öt perceket ugyan korrigálja már, amelyek miatt nem lehet reggelente 6-ra kiérni egyik városrészből a másikba! Semmi közöm hozzá, az nem az én munkám! – harsogta. Mért, talán az enyém lenne? Erre odaballag hozzám egy combos alak. – Igazolványt legyen szíves! – Ő volt a másik ellenőr. Ez csak természetes, adom is rögtön, amint azt hatósági igazolvánnyal rendelkező személy kéri tőlem – mondtam nekik. – Szálljon le vagy rendőrt hívunk! – mondták nekem. Dehogy szállok, nekem itten most utaznivalóm van, majd a végén én is odaadom a bérletet, hiszen ráérünk, nem? – Hagyjuk ezt az alakot, nem látod hogy hülye? – beszélgettek aztán egymás között, majd leszálltak nagy mérgesen. (Biztos úr biztos nem volt a közelben, vagy lusták voltak hívni.) Én meg tovább gondoltam a dolgot: mi is lett volna, ha tényleg rendőrt hívnak ,és az felszólít, hogy azonnal igazoljam magam? Talán azt kellett volna mondanom, hogy vigyen be a kapitányságra, ott majd igazolom magam, persze ha előbb jegyzőkönyvezik, hogy a személyes adataimat nem szolgáltatják ki. És felvesznek egy másik jegyzőkönyvet névvel arról is, hogy X Y jegyellenőrök hivatali hatáskörüket túllépve igazoltatni akartak, melyet én erősen nehezményezek, sőt sze-

Tisztelt Szerkesztőség!

retném ha következményei lennének, hiszen a jogszabályok mindenkire vonatkoznak! Vagy a közszolgáltatók munkatársaira nem? És az őrsön kellett volna bemutatni az érvényes bérletet, miután az ártatlanság vélelmének értelmében mindez már megtörtént, nehogy még engem tekintsenek legfőbb bűnösnek, már ahogy az lenni szokott. Aztán meg az jutott eszembe hogy tényleg igazuk lehetett az ellenőröknek: hát hülye vagyok én, Magyarországon – jogkövetés egy közszolgáltatónál? Rendőröknek jogról beszélni? Különben talán még meg is vertek volna az őrsön — beszéltek már efféléket mások, de csak nem lehet az igaz, áh, a mi rendőreink nem ilyenek! Régebben, akkor talán igen, manapság már nemigen! Közös akarattal megválasztott fülkeforradalmár vezérünk és apánk alatt ilyen nem történhet. Az ő nemesi, sőt vitézi származású munkatársai, rokonai nem tűrnék el az ilyesmit! Még ha lenne ilyen vitézi származású rokon a BKV-nál, vagy annak a felügyeleténél, talán ott is rend lenne! Vagy nem így van? Aztán más jutott eszembe: minden rozzant buszt rózsaszínre kellene festeni, arany felirattal, hogyaszondja „Mi mindnyájan Önért vagyunk, / Öné lett a szívünk, agyunk!” Micsoda kedélyjavító intézkedés lenne! El is vállalnám a munkálatok lebonyolítását, pénz biztos lenne rá, ha már felújításokra nem is, én meg úgy intézném a dolgokat hogy mindenki jól járjon, még én is, legfeljebb a menetrend szerinti járatok nem, na de az bagatell, kit érdekelne? Az álmom végén aztán boldogult Feleki Kamill bácsi libbent be a képbe, és azt énekelte: „… valóság ez vagy álom? Az ember nem is gondolná hogy ilyen lehet, lehet?” Mire mintegy végszóra, megszólalt a kar: „Lehet, lehet, lehet!” P.Simon György

Kérem, ne értsen félre, nem „szidom” Önöket, inkább dicsérem: egy ilyen lapot mindenkinek olvasnia kellene, akár országosan is, különösen manapság, mikor egyre ritkábban kap szót a baloldal, vagy bármilyen ellenzék. Nem lehetne kicsit sűrűbben megjelenniük? Akár pénzért árulva is? Egy baráti hang e-mail

Kedves „Baráti hang”! Higgye el, nem rajtunk múlik! Egy újság megjelentetése nem csak szellemi, hanem – nagyon is valóságosan – anyagi vonatkozású is. Talán nem nagyképűség, ha azt állítom, hogy a szellemi kapacitás még meg volna a szerkesztőségben, de az anyagiak már elég nehezen állnak össze. Minket sajnos nem „stafíroz ki” az Orbán-kormány, mint annak idején – első országlásuk végén – a Heti Választ, vagy a Demokratát. (Pedig mennyivel kevesebbel is beérnénk!) Ami a fizetős megjelenést illeti, higgye el, sokkal drágább dolog, mint az ingyenes! Ahhoz, hogy pénzért árult lapként jelenjünk meg, olyan komoly előfizetői gárdára és eladott példányszámra lenne szükség, aminek manapság egyszerűen nincs realitása. (És akkor a hirdetésekről, hirdetőkről még nem is beszéltem!) Csak abban bízhatunk, hogy – az idő előre haladtával – egyre bátrabbak lesznek azok a körök, akik már most is elégedetlenek, és talán hajlandóak lesznek támogatni azt a hangot, amit lapunk képvisel. Ám addig ennyi marad, ennyit tudunk tenni… Tisztelettel: Esti János

Az „Újpesti Párbeszéd” utóéletéről Wintermantel Zsolt 2011. január 21-én indította útjára az „Újpesti Párbeszéd” – vagy Pártbeszéd? - címet viselő kérdőívet. Ígérete szerint azok minden háztartásba, mintegy 40 ezer családhoz eljutottak. A kísérő levél szerint a polgármestert az a szándék vezérelte, hogy a válaszok figyelembevételével a városvezetés olyan programot dolgozzon ki, amit „mindenki, de legalább az itt élő népesség többsége támogat, magáénak érez. „Ehhez pedig párbeszédre, megegyezésre van szükség.” – írta. Háromnegyed év eltelte után érdemes áttekinteni, hogy mi is valósult meg a célkitűzésekből?Az Újpesti Napló május 5-i híradása szerint a megadott határidőre visszaküldött kérdőívek száma 7228. Ez azt jelenti, hogy a megkérdezettek 18 %-a vette a fáradtságot a kérdőív kitöltésére. A többiek válaszra sem méltatták a fideszes polgármestert, a fideszes városvezetést. A kérdőíven hat kérdés szerepelt mindösszesen 12 válaszlehetőséggel. A kérdésekre visszaküldött válaszok száma alig érte el a 19 ezret, a lehetséges válaszok alig 22 %-át. Ha a kipostázott és a visszaküldött kérdőíveket és a lehetséges válaszokat összevetjük a visszajuttatott válaszokkal, akkor kiderül, hogy az emberek elenyésző hányada, maximum 8 %-a – minden 12. megkérdezett – foglalt állást a városvezetés célkitűzéseivel kapcsolatban. Tehát amikor a városvezetés egy-egy döntés meghozatalánál a lakosság akaratára hivatkozik, nem a többség, hanem csak egy törpe kisebbség akaratnyilvánítása van mögötte. Ez az érdektelenség összefügg az emberek egy részének közömbösségével, a „majd elintézik az okosok” szemlélettel, de mellettük sokan vélik úgy, hogy megfogalmazhatják ugyan legszebb álmaikat, a városvezetés úgy is csak azt valósítja meg, amit a legfontosabbnak tart. Végül nagy és növekszik azok aránya, akik felismerték, hogy a kérdőíves felmérést nem azért indították el, hogy az embereket bevonják a döntésekbe, hanem csak azért, hogy azt az érzést keltsék bennük: szavuknak súlya van a város életében. Így akarják megállítani a Fidesz hívek számának csökkenését. Az egész kérdőíves felmérés gyakorlatilag porhintés az újpestiek szemébe.

A fideszes városvezetés minden lehetséges esetben az Újpesti Párbeszédben adott válaszokra hivatkozva hirdet meg – egyébként nagyon fontos – beruházásokat. Ígéri a Szakorvosi Rendelőintézet felújítását, egy új megépítését, új uszodát, a 3-as metró meghosszabbítását stb., stb. A tervek nagyon nagyok, megvalósításukra több választási ciklus is kellene. A gond az, hogy a költségvetésben ezekre pénz nincs, ezért 5 milliárd forintos kötvényt bocsátottak ki 20 éves visszatérítési határidővel. Ez ugyan elég lesz néhány objektum rekonstrukciójára és építésére, de a felvett összeget vissza is kell fizetni a jó 5 milliárdnyi összegű kamattal együtt. A bizonytalan ideig tartó és mélységű gazdasági válság idején ilyen nagy mértékű adósság vállalása felveti azt a kérdést, hogy a kötvénykibocsátók felelősségteljesen átgondolták-e az adósság felvállalását, vagy csak merész kártyás módjára bíznak a szerencsében. Arról azonban nem feledkezhetünk, nem feledkezhetnek meg, hogy az ígéretek ha teljesülnek, ha nem, a 10 milliárdnyi adósság döntő többségének törlesztését nem a városvezetők állják, hanem Újpest összlakossága, nemcsak a mai adófizetők, hanem a holnaptól adózó gyermekeink és unokáink is. Még egy megjegyzés. Mindkét helyen – Újpesti Párbeszéd, Újpesti Napló – SZTK-ként emlegetik a Szakorvosi Rendelőintézetet. Lásd például a Párbeszéd 5. kérdését, az Újpesti Napló június 2-i és az azóta megjelent több számát! Úgy tűnik, mintha megállt volna az idő. Mint ismeretes a szocialista korszakban 1988-ig a társadalombiztosítás valóban a szakszervezetek irányítása alá tartozott. Innen adódott a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ elnevezés is. 1990-ben azonban az SZTK kifejezés is megszűnt, és azóta a feledés homályába merült. Ez annyira eredményes volt, hogy az elmúlt jó másfél évtized óta a villamos- és a buszvezetők a Rózsa és a Görgey utcák kereszteződése előtt sohasem azt mondják, hogy az SZTK, hanem a Szakorvosi Rendelő következik. Ők már tudják, ők már nem tévesztenek, nem úgy, mint a város vezetői, illetve fideszes Újpesti Napló tollnokai. Juhász T. János

Elöljáróban hadd mondjam el, hogy nagyon tetszik a lapjuk! Éppen ezzel kapcsolatban írok: nem értem, miért jelennek meg ilyen ritkán, ennyire alkalomszerűen. Olyan bíztató volt a kezdet, mikor rendszeresen, kéthetente megjelentek, sőt, egy rövid ideig hetente. Én el tudom képzelni, hogy nehéz dolog lehet – főleg anyagilag – összehozni egy ilyen újságot, de ez nem lehet akadálya annak, hogy sűrűbben és rendszeresebben jelenjenek meg.

„Ne figyeljenek arra, amit mondok…” Hát tényleg ne figyeljenek rá, mert láthatóan, hallhatóan mást mond, mint amit tesz! Igen, dr. Orbán Viktorról, Magyarország miniszterelnökéről van szó.

Arról az emberről, aki – saját állítása szerint – soha nem hazudik. (Bár ezt itt az irodában csak félve írom le, ördög tudja, hogyan építették meg ezt a házat.) Emlékeznek még az első Gyurcsány – Orbán vitára? Arra a békés vitára a parlament egyik termében, ahol asz-

VÚ Bp

tal mellett ültek mind a ketten. Többek között szó esett az egykulcsos adóról is, Gyurcsány Ferenc nem volt rest azzal „vádolni” Orbán Viktort, hogy ő híve lenne az egykulcsos adónak. Nos, mivel napjainkban már szinte minden nyilvánosan elhangzott szó megmarad, módunk van ideidézni, mit is válaszolt akkor erre Orbán: „Én igyekezni szoktam, és most is igyekszem nem adni olyasmit az Ön szájába, amit nem mondott. Esetleg, ha Ön ezt megtenné, megtisztelne vele. Ugyanis sehol nem mondtam azt, hogy az egykulcsos adónak híve vagyok! Az ellenkezőjét mondtam. Azt mondtam, hogy Magyarország számára lassan úgy merül fel a kérdés, hogy el tudja-e kerülni az egykulcsos rendszer bevezetését, aminek egyébként nem vagyok híve! Tehát pont az ellenkezőjét mondtam.”

Amúgy –ahogy a vitából, beszélgetésből egyébként kiderült – Orbán is azért ellenezte az egykulcsos adót, mert társadalmilag igazságtalannak tartotta. S lám, mi lett belőle? Ma már „arányos és igazságos” szerinte az, hogy százalékosan ugyanannyi terhet viseljenek a milliomosok, mint a létminimum alján élők. Igazat kell adnom Orbán Viktornak: tényleg nem érdemes odafigyelni arra, amit mond. Úgyis mást fog csinálni. Ez persze nyilván nem hazudozás, nyilván nem a ”zemberek” félrevezetése, hanem — mi is? Marad hát a – szintén az első Orbán érában – posztumusz Kossuth-díjat kapott rég feloszlott Illés-együttes dala: „Nem érdekel, amit mondsz, Nem érdekel, ne is mondd! Csak lennél a helyemben, Nem kérdenéd, miért nem…”

Ne vegye komolyan! Vagy mégis…? Mégsem leszünk tagja az ENSZ BT-nek! A három jelölt közül – Azerbajdzsán 74, Szlovénia 67, Magyarország 52 szavazatot kapott – mi végeztünk az utolsó helyen az első fordulóban, amivel a további fordulókból már ki is estünk. Ilyen kevés szavazatot egyetlen pályázó sem kapott. (Még Kirgizisztánnak is összejött 55 szavazat…) Talán kevesen emlékeznek rá, hogy Magyarország volt már BT-tag, az Antall-kormány idején, 1992-93 között. (Akkoriban egy rakás szankciót szavaztunk meg – az ENSZ-szel együtt – Jugoszlávia ellen.) Martonyi János külügyminiszter szerint „takarékos és jó” kampányt csináltunk, a szavazás eredménye tulajdonképpen magyar siker. Szerintünk is feltétlenül az, csak szemlélet kérdése az egész. Az első forduló eredményét valahogy így kellene kommentálni: „Míg Szlovéniának az utolsó előtti hely jutott, hazánk bronzérmes lett, a harmadik helyen végezve!” Ehhez már csak az a régi vicc jut az eszembe, hogy tudják-e, milyen a szovjet törpe? Óriási…

7

2011. október 27. A „Nem tetszik a rendszer” felhívásra sok tízezer ember jött el 23-ikán a Szabadsajtó utcában tartott rendezvényre. Nem vitatható, hogy ezen a napon ez volt a legnagyobb lélekszámú rendezvény. És talán a legfontosabb is. Nem voltak itt pártok, még a szakszervezeteket sem engedték fel a pulpitusra. Itt és most csak civilek voltak! Nem tudjuk, hogy melyik párthoz húznak választások alkalmával, de nem is érdekes. Az egyetlen fontos az, hogy nem tetszik a rendszer, akár jobbosok, akár balosok, akár apolitikusak is legyenek. Nem tetszik a rendszer, mert nem az övék, mert hazug, mert olyan nemzeti egységet hazudik, mely nem volt, és mára már egyre inkább a kormánykritikában valósul meg! Hol van már Orbán sok százezres tömege? Tavaly, még legalább annyian voltak a 23-iki nagygyűlésen. Idén már nem is tartott nagygyűlést a Fidesz. Ez az idei október 23-ika a civileké lett. Éppen úgy, mint akkor, 1956-ban…

Civilek

VÚ Bp

VÚ Bp

8

II. évfolyam 7. szám

’56 ma is, mint rég, vezetők nélkül Talán akadnak, akik nem tudják, hogy 1956. október 23-án csak reggelre érkezett haza a magyar állami- és pártvezetés az akkori Jugoszláviából. Az azt megelőző néhány napban egyszerűen nem voltak Magyarországon, és tényleg csak aznap reggel érkeztek vissza. Ám ez még mindig jobb, mint a mostani vezető grémium: ők – tehát a mostaniak – éppen erre a napra időzítették az eltávozást az országból! Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a koalíciós párt, a KDNP elnöke például Sydneybe utazott, mivel éppen ezen a napon kell neki tájékoztatnia az ausztráliai magyarokat az egyszerűsített állampolgárságról. Így itt maradtunk az egyik legfőbb ünnepünkön minden erkölcsi útmutatás és hegyi beszéd nélkül. (Szerkesztőségünkre kívülről rázárattuk az ajtót, nehogy a végén még eltévelyedjünk.) Dr. Kövér László, az országgyűlés elnöke sem volt itthon, ő Brazíliába ugrott el ezen a napon, ott ünnep-

úgy-ahogy ellettünk volna, a li október 23-ikát, mintegy Fotó: MTI Vezér hiánya már pótolhatatmegélve az érzést, milyen is lan: el is marad az Astoriához lehet a hazától távol ünnetervezett Fideszes nagygyűpelni. (Lavórt, zsebkendőt, lés. Hisz tudjuk, Orbán nélmert szem itt nem marad kül a nemzet félkarú óriás, de szárazon!) olyan, amelyik éppen most Ám a Nemzet Töltőtollát, az vesztette el a másik karját is! elnök urat, dr. Schmitt Pált, a Neki viszont Brüsszelbe kell Magyar Köztársaság Elnökét mennie, ahol állati fontos is hiányolni voltunk kényteleEU-s tárgyalások folynak épnek az ünnepen. Igaz, ő csak pen – amúgy csak a „nagyok” ide a szomszédba, Bécsbe között, szigorúan zárt körben ugrott át, mivel Bécsben –, nehogy már kimaradjon nem állami ünnep 23-ika, így belőle, és netán nélküle is aztán elvileg nyitva vannak a pontosan olyan döntéseket boltok a Máriahilferen, bár Hegedűs és Gerő a Parlamentben - itt még jókedvűek hozzanak, amiket jelenlétéezt a rút feltételezést bátran ben fognak. (Woody Allen elvethetjük, lévén, hogy idén Viktor miniszterelnök. Na, ez aztán vasárnapra esett az ünnep, márpedig végleg betett az állami ünnepnek! Ő jut az eszünkbe, egyik filmjében egy a vasárnap szent, és zárva tartó. Így Brüsszelben harcol a magyar érdeke- ideges professzort alakítva jegyzi Schmitt Pál elnök úr kénytelen lesz kért, legfeljebb az nem világos, hogy meg: „Sietnem kell, mert ma a maszbeérni némi ENSZ-tárgyalással, ami – ki, vagy kik ellen? Sebaj, számára úgy- turbálásról tartok előadást, és félek, figyelembe véve a BT-ből való kiesé- is a harc a fontos, az ellenfél – ha nem ha elkések, nélkülem kezdik el”…) sünket–, nem lesz egy násztánc. Gyurcsány Ferencről van szó – má- Azért egy rendezvény meg lesz tartva! A civil kezdeményezés, a „Nem tetVégül – de egyáltalán nem utolsónak sodlagos. – hiányzik maga a Vezér is, dr. Orbán Ám míg az előbbiek nélkül még szik a rendszer”, meg lesz tartva – e

cikk írásakor még csak jövőidőben, a rendezvényről szóló tudósítást lásd külön cikkünkben –, itt könnyen nélkülözik majd a távol maradó állami és pártvezetőket. Talán éppen ezért maradt el a Fidesz rendezvénye. Hiszen Orbán Viktor beszélhetett volna népéhez videón is, akár még élőben is, de hát ki mert ma olyan kockázatot felvállalni, hogy esetleg a rendszer ellen tüntetők többen lesznek, mint a kormányfő nagygyűlésén Orbán hívei? És különben is, hideg van, esik az eső, nyúlós-nyálas az idő, ilyenkor csak a valódi lelkesedés, vagy elkeseredés viszi ki az utcára a „zembereket”, és ugyan hol van az már a Fidesz-berkekben? Hanem azért – a fentieken kívül – van ám még egy nagy különbség az egykori és a mai október 23-ika között! Akkor, 1956-ban a hazatérő vezetők nem tudták, mire érnek haza. Ezek a maiak viszont pontosan tudhatják, mi elől szöktek el…

megemelik az áfát, így aztán minden drágább lesz, hiszen ez az emelkedés nekem semmi, a szegények meg sírjanak, elvégre ők szavazták meg a Fideszt! Már Lázár úr – őt is tartsa soká az úristen! – is megmondta, kinek mennyije van, az annyit is ér! Arany szavak, s lám, mostanra hogy beértek! Az se engem bánt, hogy a munkavállalók béréből többet kell levonni, mivel emelkedik az SZTK-hozzájárulás! Elvégre is én nem vagyok munkavállaló, és ha a munkásaim netán dohogni kezdenek, több bért követelnek, bezárom az egész vállalkozásomat, aztán mehetnek az utcára. Ott már úgyse lehet tüntetni, nem engedi a rendőrség, hogy őket is áldja meg az Isten! Hallom, az egyetemekkel is lesz valami. Engem ugyan nem érint, hiszen elég gazdag vagyok ahhoz, hogy a kölköm Angliában tanuljon, vagy az USA-ban, a prolinak meg minek az az egyetem? Bőven elég, ha a nevét oda tudja írni a munkaszerződés alá, már olvasnia se kéne! Kiművelt emberfők! Marhaság! Még mit nem! Ide megművelt emberfők kellenek, és úgy látom, végre elindultunk ebbe az irányba! Áldd meg uram Hoffmann Rózsát, és tartsd távol a Pokornit, ezt a Magyar Bálintot pedig küldd a pokol fenekére! És még mindig nincs vége! Annak idején, mikor még csak 160 forint volt egy svájci frank, én is felvettem némi hitelt, hiszen olcsóbb volt abból felépíteni a harmadik lépcsőt – tudják, amit bámulnak csupán –, mintha zsebből kellett volna kifizetnem. Nem mondom, a márvány elég drága volt, ezért

rendőrminiszter úr – áldassék a neve most és mindörökké, ámen! – olyan kemény, mint a gránit! Nem lesznek itt tüntetések, rendbontások, nem lesz semmi paláverezés amíg ő tartja kézben a közrend dolgait! És aki mégis szólni mer, vagy régebben szólt, annak ott van szeretett legfőbb ügyészünk, Polt Péter, – „ügyészünk a Polt Peti, ki a Gyurcsányt elveri” –, hogy legyen neki arany-szobra a Legfőbb Bíróság aulájában! Mármint a Poltnak! Érte is imádkozom minden nap. Szóval, mondom, aranyélet ez itt, Magyarországon, nem is cserélnék egyetlen nemzet fiával sem, kínlódjanak csak ők a maguk nagyra tartott demokráciájával, meg társadalmi szolidaritásukkal, nekem már csak így jó, ahogy van, meg a hogy alakul. Csak egy baj van. Nem vagyok gazdag…

A bérekről és adókról

Mit visz a kishajó? Hát adót. Méghozzá nem is keveset! Bárki utána számolhat. Vegyünk 100 egységnyi bért, az egyszerűség kedvéért legyen 100 forint. Ez az a tétel, amit a munkaadó bérköltségre ki tud termelni. (Tehát maximum ennyit képes a vállalkozása bérre fordítani, a munkáltató szándékától függetlenül.) Most már csak azt kell megnéznünk, mennyi marad ebből a munkavállaló zsebében, illetve, hogy mennyit is visz el ebből az állam. „Adóék”-nek hívják ezt a mutatót. Tehát arról a százalékban megadott számról van szó, ami a bérköltségből – azaz ebből a 100 forintból – levonódik, fizesse azt a munkaadó, vagy a munkavállaló. Tehát mindkettő terhe együtt. Azt látjuk, hogy jövőre – ha a napvilágot látott irányszámok maradnak – ez a mutató 48,4 százalék, azaz ennyit nyúl le az állam, vagyis 48 forint 40 fillért, száz forintonként. Marad tehát 51 forint 60 fillér, bérre. Azaz alig több, mint a fele! De ne tessék örülni, mert az állam ennél többet visz el, hiszen ebből jön le minden szolgáltatás és áruvásárlás után az a bizonyos 27 százalék áfa. Az az összeg, ami csak azért kerül bármilyen termék vagy szolgáltatás árára, mert az állam erre még pluszban igényt tart! (Tehát ez is adó, enélkül pont ennyivel többet vásárolhatnánk ugyanannyiért!) És mivel szinte kivétel nélkül minden termékre és szolgáltatásra – kenyértől a repülőig – rákerül az áfa, ezt is tessék nyugodtan levonni, igaz, ezt már nem a 100 forintból, csak az 51,60-ból. Ez most kicsit bonyolultabb, mert azt a számot keressük, amihez ha hozzáadjuk saját 27%-át, az 51,6-ot kapjuk meg. Ez a szám a 40 forint, 62 fillér. (Ellenőrzésképpen: 40,62*1,27=51,59, azaz 51,60) Ez tehát a 100 forint bérköltségből a megszerezhető áruk, illetve szolgáltatások értéke! 100 forintból 40 forint 60 fillér! (Az aprók forgalomból való kivonása miatt csak 40 forint!) 100 forintnyi bérköltségből 40 forintnyi áru-szolgáltatás érték marad a zsebünkben! És ezt csökkenti tovább a jövőre tervezett 4,2 %-os infláció, ami további 1 forint 68 fillér, felkerekítve 2 forint csökkenést eredményez. Ami végső soron 100 forintból megmarad, az 38 forint! Nesze neked nagyarányú adócsökkentés, éljen meg belőle, aki tud!

Ha én gazdag lennék… Emlékeznek ugye a Hegedűs a háztetőn c. musical slágerére? Idekölcsönöztem Tevje dalát, mert – sajnos – gazdag ugyan nem vagyok, de én is tudom, mit tennék, ha az lennék. Lássuk. Ha én gazdag lennék, imádnám e mostani Fidesz-kormányt! Imádnám őket, mert nem elég, hogy – szemben az állammal – nekem sok pénzem van, még tovább tömködnék a zsebembe a pénzt. Játszunk el a gondolattal, tegyük fel, hogy gazdag vagyok. (Még belegondolni is gyönyörűség, milyen is ez ma Magyarországon…) Vegyük sorba. Felére csökkentették a személyi jövedelemadómat, ráadásul még azt is elhitették az irigyeimmel, hogy ez így igazságos! Aztán Matolcsy úr – az Isten tartsa soká! – további pénzeket hagy nálam, a szuperbruttó részleges eltörlésével. (Ezért külön belefoglalom nevét a reggeli imámba, áldja meg őt a mindenható!) Hogy aztán az így keletkezett költségvetési lukat a szegényektől elvett pénzzel tömi be a kormány, az már nem az én dolgom! Azért se nekem fáj a fejem, hogy

kellett az az 50.000 svájci frank. Mostanra viszont már csúnya summa lett, de szerencsére nagy vezetőnk, Orbán Viktor – az ő neve az esti imáimban is benne lesz mindig, míg élek! – a segítségemre sietett. Persze bírtam volna fizetni ezt is, valójában meg se kottyant, de hát a jó mégis csak jobb a rossznál, így inkább visszafizetem 180 forintos árfolyamon. Ha beszámítjuk az inflációt is, meg azt is, hogy addig se kellett a saját pénzemhez nyúlni, ami így szabadon tovább fial, még nyertem is a bolton! Hej, igazán mondom, gazdagnak lenni jó dolog, de sokkal jobb mindez Magyarországon a Fidesz alatt! Ennél szabadabb vásár talán csak kétszáz évvel ezelőtt volt! De hál’ Istennek, kezdenek visszatérni ezek a régi szép idők! Egyre lehetetlenebb a sztrájk, egyre jobban gyengítik a szakszervezeteket, és Pintér Sándor

Fekete-fehér, igen, nem Az itt látható képet az Indexen találtuk, azt mutatja, hogy Járai Zsigmond, aki már a Bajnai-kormányban is a költségvetési tanács tagja volt, milyen végkövetkeztetésekre jutott a költségvetéssel kapcsolatos kifogásai után. A képhez talán nem is kell kommentár. Járai maga járatja le hitelét – szakmai hitelét – az ilyen közéleti tevékenységgel. Volt egy kisfiú, aki óvodás korában az oviban már szobatiszta volt, de otthon még mindig bekakilt. Mikor nagyanyja kérdőre vonta, hogy hogy van az, hogy az oviban tud szólni Margit néninek, ha kakilnia kell, itthon meg nem, azt válaszolta: – Igen, ez így van! Neked bekakilok, Margit néninek meg nem.

VÚ Bp

Városi Újság ISSN 2061-604X Levélcím: Városi Újság, 1725 Budapest, Pf. 65 e-mail: [email protected] www.vujsag.com Kiadja: EX2 Kft. Telefon: (06-1) 2857-994 Főszerkesztő: Esti János Hirdetésfelvétel: a szerkesztőségben 1725 Budapest, Pf. 65 Nyomda: Pannon Lapok Társasága Nyomdai Központ Felelős vezető: Nagy Attila Cím: 8200 Veszprém, Házgyári út 12. Megrendelés sorszáma: 2011/7 Sokszorosítás dátuma: 2011. 10. 26.