NAGYBÖJTI SZENT BESZÉDEK

r/g '

a

NAGYBÖJTI SZENT BESZÉDEK

IR T A :

RATHNER MIHÁLY PlUKAFÖI PLÉBÁNOS.

(A „Jó P ás zto r'‘ X I I . é v fo ly a m á n a k m elléklete.)

K I A D T A : LEPSÉNYI MIKLÓS.

POZSONY, 1891. ■■

öszó. Közönségesen a b o jt és a gyónás parancsai vo lta k azok, m elyeket a lázongó liitu jító k m inden időben egész d iih v e l tám adtak meg. N apja inkba n is az egyház prancsai közt alig szenved valam e lyik nagyobb csorbát, m in t éppen a b o jt és a gyónás. O ly katbolikus családok körében is, k ik h itökre még tartanak v a la m it: egyre ritk á b b e két parancs megtartása. G ya kra n találkozhatunk o lyanokka l, k ik nagy hangon

„ jó

k a t h o l i k u s o k “ -n a k

m ondják

m agukat.

De bezzeg lelohad a tüntetési kedv, am int azt kérdezzük: elegett

szoktak-e

tenni b ö jti és gyónási kötelm eiknek ?

É pp ezen elszomorító tapasztalat in d íto tt engem is a b ö jt parancsának bővebb tái'gyalására, h og y a bekövetkezett n a g y b ő jti sz, időben szeretett paptársaim nak talán ném i szolgálatot tehessek.

Legyen áldás törekvéseinken, hogy

a n yo m o tt hitélet. Isten dicsőségére és a le lke k örök üd­ vére föllendüljön.

s z e rz ő .

1*

I.

„

Térjetek hozzám teljes szivetekből böjt­ tel és sírással és jajgatással.^ Joel 2, 12.

A

nag yböjt! sz. idő ismét elérkezett. K o m o ly idő ez! — — sz. idő ez! — — fontos idő ez m indnyájm ik ra nézvést, ájtatos h iv e k ! De m ire nem képes az ember az ő könnyelműségében, tudatlanságában és go­ noszságában?! K i volna mondva a végleges Ítélet a b ö jt fö lö tt is. N evet a- m űvelt v ilá g fi a b i­ go tta k együgyüségén, k ik még b ö jtte l is sanyargatják m agukat, m intha bizony nem nyújta na ez az élet k ü lö n ­ ben is elég elviselnivaló b a jt s keservet. M ire való az a, b ö jt ? B ő jtö ljö n az, akinek nincs m it e n n ie ; b ő jtö ljö n a beteg, a ki nem tud vagy akinek nem szabad ennie; b ő jtö ljö n az, aki a papok á lta l akarja magát m egcsalatni; b ő jtö ljö n az, a ki m indig még a régi, ósdi időkben é l! Ily e n a v ilá g bölcsesége; íg y gondolkoznak, íg y be­ szélnek a vilá g fia i az ő könnyelm űségükben, az ő tu d a t­ lanságukban és az ö gonoszságukban. V a nnak olyanok is, k ik kom oly képpel h ird e tik , h o g y a böjtö t nem az Isten rendelte. É n azonban ismétlem szavaimat, ájtatos h iv e k ! „ A b ö jti sz. idő ismét elérkezett. K o m o ly idő ez! — sz. idő ez! — fontos idő ez m in d n y á ju n k n a k ! H a g y ju k a v ilá g o t; h a g yjuk az embereket m a g u kra ! A vilá g csak vilá g , az ember csak ember marad m indörökre. A m i, sz. P á l szavai szerint, a v ilá g előtt bölcseség, Isten előtt ugyanaz oktalanság, és viszont. Oktalanság mondani azt is, hogy az b ö jtö ljö n akinek nincs m it ennie, m ert ez nem böjt, hanem kényszerűségből folyó koplalás. A b ö jt pedig Istennek szabad akaratból hozott áldozat. B ő jtö ln i

-

6

—

a n n yit tesz, m in t legyőzni magában a hatalmas táp­ lálkozási testi in g e rt; b ő jtö ln i tehát a n n yit tesz, m in t nem enni és nem in n i, habár volna enni és innivalóm . Nem enni a betegnek, m ive l az nem tud, va g y m ivel ennie nem szabad: ismét nem b ö jtö t jelent, hanem lehetetlenséget az evésre, vagy az orvosi rendelet m egtar­ tását. A b o jt a papok csalása se lehet, m ert azok a pa­ pok, a k ik a b o jto t h ird e tik, m aguk is bőjtölnek. M ár pedig önmagát, számitó ésszel, ugyan nem csalja meg senki. A k i csalni akar, m inden in kább lesz, csak katholiku s pap n e m ; m ert a katholikus papnak fö l k e ll m agát áldozni az emberiségért, első sorban pedig a gondjaira bizo tt hivekért. Ezen terhes önáldozatra a katholikus papot csakis a h it erősítheti, az a h it, m ely azt tanítja, hogy az Isten m indenütt jelen van, tud és lá t m in d e n t; h o g y ő igazságos bíró, k i a jó t megjutalmazza, a roszszat ellenben m egbünteti. A h it szerint tehát a csalásra, m in t bíínre, büntetés következik. I ly ju ta lo m é rt pedig ugyan nem szolgál, ugyan nem áldozza magát fö l senki. De hát egyben igazuk van mégis a v ilá g fiainak, abban t. i. hogy a k ik bőjtölnek, még m in d ig a régi időkben élnek. Ez ig az! B ő jtö ln i csakugyan a n n yit tesz, m in t a régi, sőt a lehető legrégibb idők szellemében élni, m ert b ö jt m indig vo lt. H a pedig m in d ig v o lt, akko r a b o jt csakis az Istentől eredhet; akko r a b ö jtö t csakis maga az Isten rendelhette el. A zé rt ismétlem még nagyobb nyom atékkai harmadszor is : A b ö jti sz. idő ismét elérkezett. K o m o ly idő e z ! — sz. idő ez! — fontos idő ez m in dn yáju nkra nézve ájtatos h iv e k ! U gyan azért a M indenható nevében, a pró­ féta szavaival intelek m in d n yá ja to ka t: „Térjetek hoszám teljes szivetekből böjttel és sírással és jajgatással.^'' H o g y ez annál biztosabban történjék meg, ez évben n a g yb ő jti sz. beszédeim tárg yául a b ö jt parancsának folyta^tólagos fejtegetését választottam és azzal kezdem meg, h o g y a b o jt parancsa az emberiséggel egykorú. B ö jt m in d ig v o lt; v o lt:

—

7

—

■

1. az ó ssövetségben és 2. az u j szövetségben egyaránt. Oh Istenem ! áldd meg a te jóságod és a te m in ­ denhatóságod m értéke szerint szándékomat. Tisztítsd meg szivemet m inden ille tle n gerjedelm ektől és vágyaktól, h o g y ezen beállt n a g yb ő jti időben, egyes-egyedül csak a te dicsőségedet keressem, a te dicsőségedet hirdessem és annak hallgatóim sziveit is megnyerhessem.

1. Tehát a m in t m ár h a llo ttáto k szeretteim ! ezen be­ á llt n a g yb ő jti sz. időben kizárólag a b ö jt parancsáról fogok hozzátok szólni. Valóban szükséges is ! A b ö jt és a gyónás je lle m z ik a keresztény katholikus embert. D e éppen ezek esnek leginkább nehezünkre. A b ö jt és a gyónás v o lt m in d ig a legelső,- a m inek a h itu jító k nekiestek és am it eltöröltek. A je le n időkben pedig, m intha e la vu lt d iva tcikke k volnának, egyre ritk á b b a k lesznek a közéletben. É n jó keresztény katholikus v a g y o k ; élek-halok h ite m é rt! — íg y dicsekszik sok ember és ha aztán kérdezzük, h og y m egtartja-e a b ö jt parancsait? — eljár-e legalább a húsvéti sz. időben gyó n n i? — a k k o r sértve érzi magát és rendesen igen ügye tle n ü l védekezik. „ A b o jt és a gyónás manap m ár kim e n t a divatból. K iv á lt a b ö jt csak azoknak való, k ik az ósdi id ő k tő l nem b írn a k m egválni és nem tudnak haladni a ko rra l. “ Eendesen így szól a mentegetődzés és m in t mondám rosszul sikerül és rosszul sike rü lt most is. A z ósdi idők egyenesen a b ö jt m ellett bizonyítanak. É ppen .azért k e ll b őjtö lnü nk, m ivel az emberiség áz ósdi, sőt a legósdibb id ők óta b ő jtö lt; m ive l íg y a b ö jt nem az ujabb időkben jö tt csak ú g y divatba, m in t az em beri észnek találm ánya. Ig e n ! a b ö jt a legósdibb id ő k ­ tő l van, sőt tu d tu n k k a l éppen a b ö jt á legelső parancs, m elyet^ m ár a paradicsomban nyertünk Istentől. A lig h og y Ádám ot megteremtette az ü r , — É va még nem is -volt — íg y szóla: „J . paradicsomnak minden fá já ró l

*

—

8

—

egyél: de a jó és gonosz tudás fá já ró l ne egyél, mert a mely na'pon a rró l eszel, halállal halsz meg^^^) Ez a legelső, Isten től n ye rt törvényünk. S m ily szigorú tö rv é n y ! M ily kem ény büntetes v ^ r annak áthágóira! És eme tö r­ vény nem szakasztott mása-e a m i, a b ö jtre vonatkozó törvényünknek, m e ly elrendeli, hogy b ö jti napokon b i­ zonyos eledelekből ne együnk ? A b ö jt tehát csakugyan a legósdibb id őből m aradt reánk. A b ö jt parancsa v o lt a legelső törvény. A n n a k áthágása okozta az első bűnt és vonta maga után az első és a n n yira szigorú büntetést is. Á dám és É va kiüzettek a paradicsomból, alávettettek m aradékaikkal e g yü tt ann yi bajnak és végre az örök kárhozatnak csak azért, m ivel m egizlelték a tilto tt eledelt. A bűnbeesés után a b ö jt parancsa is szigorúbbá vált. Mózes Isten parancsából egy egész napot rendelt el és pedig az általános engesztelés napját, m elyen tiltv a v o lt egyáltalán mindenféle eledel.^) A b o jt az ünnep elő­ estéjén kezdődött és egész a következő nap alkonyatáig, tehát teljes 24 órán át ta rto tt. Maga pedig Mózes, ki Istennel tá rsa lko d o tt, tehát tudhatta is . h o g y m i kedves az ő szine e lő tt, a Sinai hegyen teljes 40 napon át b ő jtö lt. íg y b ő jtö lt Illé s is, a leg­ nagyobb próféta. D ávidról, Esztherről, J u d ith ró l szin­ tén tu d ju k , hogy szigorúan bőjtöltek. Ráfael főangyal, k it Isten kü ld ö tt Tóbiáshoz „J^-n a k m ondja az imádság-ot böjttel és alamizsnával^.^) Csakugyan az ó szövet­ ségi zsidóságnál általános szokás is v o lt a böjtölés, k iv á lt nagyobb szerencsétlenségek idején. ’ H arsonák á lta l ada­ to tt meg böjtölésre a je l. Magában Jeruzsálemben a tem plom csarnokaiban g y ű lt egybe a nép. A többi városokban és fa lvakb an pedig a főbb tereken: Födetlen fővel, m ezítláb, ham uval behintve, vezeklö ruhába öltözve vagy bő köpenybe b u rko lva és szemeiket elfedve a vilá *) Móz. I. 2, 1 6 -1 7 . -

2

) III. Mózes 23. -

=) Tőb. 12, 8.

—

9

—

gosság elől. A főpap és tisztes aggastyánok já rta k k ö rü l a nép közt fölolvasva a tö rvé nykönyv egyes h e lye it és in tve a sokaságot kitartásra a böjtben, az im ában és a vezeklésben. K risztus U ru n k idejében, m iké n t ezt a sz. evangéliom okból tu d ju k , lie te n kin t ké t rendes b ö jtjü k is v o lt a zsidóknak, _t. i. hétfőn és csütörtökön. Keresztelő szent János, az Üdvözítő előfutárja, k it ő legnagyobbnak mond és annyi dicsérettel tetéz el, általán ismeretes szigorú életéről. Szintúgy dicsérőleg e m líti fö l a sz. irás a 84 éves özvegy A n n á ró l is, k i szerencsés lehetett az öreg Simeonnal je le n lenni a kisded Jézus bemutattatásánál a templomban, hogy: ^Böjtölésekkel és könyör­ gésekkel szolgált éjjel és nappal‘‘ .^) I g j ta lá lju k a b o jt pa­ rancsát az ó szövetségben a zsidóknál. De a b ö jt parancsa nemcsak a szidóknál, hanem még pogányságnál is m egvolt, sőt megvan ma is. Világos példa erre az ős id ő k b ő l N in iv e városának esete. Isten elküldte ide JóYiás prófétát azon izenettel, hogy a város elpusztul, ha csak meg nem tér és bűneiért eleget nem tesz. Jónás ném i vonakodás után csakugyan elment N inivébe és íg y szólt: ,^Még negyven nap vagyon és N inive elsülyed^^.^) M ire a sz. irás tanúsága szerint: „Hivének a ninivei emberek_az Istenien^ és böjtöt hirdetvén^ ssörssákha öltözének nagytól kicsinyig. É s az ige eljuta a ninivei k i­ rályhoz^ ki fölkele k irá ly i székéből és leveté magáról ruhá­ zatát^ szőr zsákba öltözék és hamuba Tehát m iután N inive la kó i h itte k Istenben, azt is tudták, hogy a bűn­ bánat és vezeklés b ö jtte l já r. Az ó k o r vallás alapitói egyáltalán fölvették tö r­ vényeikbe a b ö jt parancsát. O tt álln a k előttünk ma is In d ia megszám lálhatatlan népei, k ik n é l a b ö jt sokkal szi­ gorúbb, m in t n álunk keresztényeknél; ott á lln a k az ó k o r legm űveltebb n é p e i: a görögök és róm aiak, k ik vala­ hányszor nagyobb ünnepet ü lte k ; valahányszor tanácsért a jósdákhoz fo rd u lta k ; valahányszor v a la k it az istenek *) L u k. 2, 37. — 'S) Jón. 3. 4. —

Jón. 8, 5 - 6 .

—

10

—

titk a ib a mélyebben beavattak, m in d ig b ő jtö lte k és a b o jt parancsa alól legjelesb fé rfia ik se vonták k i m agukat, m in t például a hires Galenus orvos, egy Socrates és egy Pithagoras. Ám de honnan lehet az szeretteim, hogy oly terhes és kellem etlen parancsot, aminő a b ö jt pai'ancsa, még a pogány ok is elfogadtak és gyakoi'oltak ? Csak onnan lehet, h og y az Isten a b o jt parancsát m in d já rt kezdetben elrendelte és ig y azt a pogányok, m in t az ősi kin yilatko ztatásba n foglaltat, apáiktól örökölték ivadékról ivadékra, 2. T ehát a b ö jt parancsát m ár az ősi korban, az szövetségben ism erték és g ya ko ro lták a zsidók, m in t Is ­ tennek választott és igaz hiten levő népe; sőt g ya ko ro ltá k a pogányok is. Mégis az ujabb k o r h itu jitó in a k , az egy M ahum ed kivételével, nem v o lt fontosabb dolguk, m in t fölfüggeszteni a b o jt törvényét és fölm enteni követőiket a b o jt kötelm e alól, habár K risztus U ru n k nem fölbontani, hanem betölteni jö tt az ó szövetség törvényét. N a p ja in k­ ban pedig, még kö ztünk is egyre lazul a b o jt parancsa, és sokan, igen sokan m ár csak h iré b ő l ism erik. A k ik m ég kom olyan hisznek Istenben, lázadó le lkiism e re tü k megnyugtatására, fühöz-fához kapkodnak és erőnek-erejé v e l el a ka rjá k m agukka l és m ásokkal is h ite tn i, h og y m inket, újszövetségi keresztényeket nem is kötelez, va g y legalább o ly szigorúan nem kötelez a böjt. A tö b b i közt azzal védekeznek, hogy az em bert nem az tisztátalanítja meg, am i a száján bemegy, hanem am i a száján k i­ jö n , noha ez a b ö jt parancsára semmiképp se vonatkozh a tik. A szó és a rossz példa rom bolólag hat azután másokra is, különösen, a k ik ve lü k érintkezésben állnak. Lássuk tehát, m it tartsunk a b ö jt parancsáról az u j szö­ vetségben ? O tt á ll előttünk egész fönségében Jézus K risztus az Istenember, az uj szövetség törvényének megalkotója, feóla tu d ju k azt, hogy fenséges h iva ta lá t negyvennapi b ö jt­ te l kezdé meg a pusztában. Ö tehát 40 napig b ő jtö lt szaka­ da tla n u l, pedig am it ő tett, azt azért tette, hogy nekünk

—

11

—

példát a d jo n : m iként kelljen cselekednünk ? És csakugyan ez, a m ár b e á llt negyvennapi sz. b ö jti idő is ennek emlé­ kére le tt az egyházban elrendelve. De h a llju k szavait is : „ Te pedig, mikor höjtölsz, kend meg fejedet és orcádat mosd meg, hogy ne láttassál böjtölni az emberektől, hanem a te Atyádtól, M rejtekben vagyon; és Atyád, ki lát a re jtekben, megfizet I t t tehát a jó szándékkal végzett b o jt dicsértetik, m elyet az A ty a meg fog ju talm a zni. Továbbá, m időn sz. János tanítványai egykor őt kérdez­ ték, h og y m ié rt nem bőjtölnek az ő tanítván yai is úgy, m in t ők és a farizeusok; íg y felelt n e k ik : „ Vájjon kese­ reghet-e a vőlegény násznépe, mig velők van a vőlegény ? Eljönnek pedig a napok, m ikor elvétetik tőlük a vőlegény ; akkor m ajd fognak hőjtölni.^^) I t t K risztus U ru n k határo­ zottan kije le n ti, hogy ta n itvá n ya it egy időre, m íg t. i. velők lesz, fölm enti a b ö jt alól, de m ajd későbben, ha távozni fog tő lük, k e ll b ő jtö ln i ezeknek is. íg y is tö rté n t; az ő ta n ít­ ványai mennybemenetele után csakugyan bőjtöltek. A z apostolok cselekedeteinek könyvében erre vonatkozólag ezeket olvassuk: „M id ő n ezek az U rnák szolgáltak és böj­ töltek, mondá nekik a Szentlélek: válasszátok el nekem Sault és Barnabást a munkára, melyre őket híttam. Ekkor böj­ tölvén és imádkozván, reájok tevék kezeiket és elbocsáták öket.^^) E b b ő l k itű n ik , hogy m in d já rt a legelső apostoli időben, m ie lő tt még Saul apostollá lett, K risztus U ru n k tanítván yai böjtölés közt szolgáltak és ugyan böjtölés és im a közt tevék kezeiket azokra, a k ik e t az apostoli m un­ kával megbíztak. Az apostolok idejében tehát m ár b őjtö ltek, de b ö j­ tö lte k azután is, s pedig m ily szigorúan 1 A z e g yko ri író k tanúsága szerint a legelső p illa n a tra fö l lehetett ism erni a keresztényt, m ert a b ö jt szigora felismerhető v o lt az arc sápadtságán is. B ö jti napokon csak egyszer v o lt megengedve az étkezés és pedig naplemente u tá n : kenyeret sóval, va g y ném i főzeléket. íg y ta rta to tt ’ ) Máté 7, 1 7 -1 8 . -

Máté 9, 15. — “>) Ap. cs. 13, 2 - 3 .

-

12

-

meg az^ egész negyvennapi b o jt is. De, m in t Epifánus és sz. Ágoston értesítenek: a b o jt még szigorúbb v o lt a nagyhétben. Sokan 2— 3 napig,- de sőt az egész héten át is tartózkodtak az evéstől. Nagypénteken pedig m ár a gyerm ekeknek se engedtetett meg az étkezés. H a ll­ gassuk csak meg sz. V azul atyát, k i a b ö jtrő l íg y n y ila t­ kozik : „ A böjt nem u j találmány., hanem kedves örökség., melyet elődeink megtartottak és reánk hagytak. Tartsd tiszteletben a böjt régiségét; mert az oly régi^ m int az első ember maga. Bőjtölnünk kell, hogy visszatérhessünk a p a ra ­ dicsomba, mélyből a falánkság bennünket kiűzött. Azon em­ ber, a k i kevéssel is megelégszik., az angyalokhoz hasonlít, kiknek tisztsége ahban áll, hogy mindazokat, kik az egy­ házban bőjtölnek, jegyzékbe foglalják.“ A z ősi kereszténykor ily , legtiszteletrem éltóbb férfiainak tanúságaival egész könyve t lehetne teleirni. De m inek ? M ár a h a llo tta k is elég szilárddá acélozhatták bennünk ama hitet, hogy a b ö jt m indig v o l t ; úgy az ó, m in t az u j szövetségben; hogy a b ö jt törvénye egykorú az^emberrel, m ert az v o lt a legelső törvé ny, m elyet A dám a paradicsomban Isten től nyert. íg y az egyháznak a böjtre vonatkozó harm adik pai’ancsa nem u j parancs, csak a réginek v o lt h ivatva nagyobb érvényt szerezni, m e ly idők fo lytán, a régi hitbuzgalom alászálltával szintén m eglazult. Megszüntetni a b ö jt törvényét a n n yi volna, m in t a sz. irást és a történelm et nem ism erni vagy félre­ ism erni. Az emberiség m indig ismerte, m in d ig b irta és gyakorolta is a b ö jt tövényét. A zsidóság, a keresz­ ténység sőt az értelmesebb pogányság is b ö jtö lt m indig, sőt b ő jtö l manap is. A k i tehát még se akarna b ő jtö lni, az né tetesse magát tudatlannak és ne m ondja, h og y m inket keresztényeket a b ö jt parancsa nem kötelez, vagy legalább nem szigorúan. Hanem m ondja k i n y ilta n : „E n nem akarok b ö jtö lni, daczára annak, h o g y a b ö jt m inden időbün m egvolt." És m ié rt nem? O h ! ha a ház rossz alapon áll, ham ar m utatkoznak repedések és egyre inkább kitágulnak. H a a la kó k mégis benne maradnak,

—

13

—

a makacsság életükbe kerülhet, m ert a ház egy váratlan percben összeomolhatik. A k i a h a llo tt érvek dacára is ellen­ szegülne a, b o jt parancsának, annak a hite hom okra van építve. 0 azért nem bőjtöl, m ert nem tud igazán hinni. A h it azt kívá n ja tőle, hogj’’ tartózkodjék legkedvesebb eledelétől; azt kiv á n ja sokszor, h og y ne egyék, habár még annyi élvezettel ehetnék is. Ez m ár mégis csak sok ! De m iért ? . H á t csakugyan megjutalm azna engem i l y önmegtagadásért az Isten? gondolja ő magában. Csak­ ugyan volna ily e n Isten? Csakugyan fog élni a lélek a h alál után is ? T alán, vagy talán nem ! Jobb azért nekem, ha megédesítem a je le n t; ha e fö ld i élet nap jait tehet­ ségem szerint kellemesekké varázsolom. Ily e n és ilyenhez hasonló a b ő jtö ln i nem akarók hite, ily laza alapra pedig még gondolatban se lehet fektetni a szigorú önmegtaga­ dás erényének épületét biztosan. Leg yen bár, h o g y az ilye n ember is jó kereszténynek ta rtja még magát és más tekintetben épít is fö l magának valam it jó cselekedeteivel: de mégis, a k i egy törvény ellen vét, valam ennyibe meg­ ütközik. Az épület tehát előbb-utóbb összeomlik és a makacs léleknek örök halálát fogja okozni. A z előadottak után fogadjátok be sziveitekben az Isten igéjét és ismerje el m indenki, hogy a b o jt Istentől van rendelve és annak megtartása halálos bíín terhe alatt kötelező. A zért különösen azoknak, k ik e tekintetben bűnösöknek éreznék m agukat, a n a g yb ő jti szent időszak m egnyíltával sz. beszédem záradékául a próféta szavaival akarom Istennek a böjtre vonatkozó parancsát szivükre k ö tn i: „Térjetek lio2zciin teljes szivetektől böjttel és sírással és jajgatássaU^ Ám en.

14

—

II.

Levit, , .

„Sanyargassátolc lelkeitek örölc szer­ tartás szerint.^ 16 31

J.

usztinián, róm ai császár uralkodásának idejében (527— 565) nagy inség tö rt k i e g j izben K o nstantinápoly városában. A z inség még in kább fokozódott a nagy b ö jti sz. idő beálltával, m időn az ételben választást is ke lle tt tenni. Seregesen h u llta k el az emberek az éhség gyötrelm ei közt. A z uralkodó szive megesett népe nyom orán és elrendelé, h og y a halkereskedők nyissák meg üzleteiket, hogy íg y az éhező nép a n ag y szükségben és kivételképen h a lla l táplálkozhassék, m ert azon időben b ö jti napokon nem v o lt megengedve még ezen eledel se. De m i történt ? A z éhező nép rim ánkodva kérte a császárt: vonná vissza ezen parancsot és ne szolgáltatna vele b o trá n yt a b ö jt parancsának megszentségtelenítésére. ü g y is lett. A császár visszavonta a parancsot; a lialüzletek n ag y veszteség m ellett ismét bezárultak, m ert egyetlen ember se ta lá l­ kozott, k i a császár á lta l n y ú jto tt engedm ényt igénybe venné. A z éhező nép készebb v o lt m eghalni, m in t a böjt tö rvé n yé t megszegni. N icefor, az a n a g yh irű történetiró jegyzé fö l ezeket in tő például az utókornak. M i pedig fo n to lju k meg azt is, hogy nem egy kis félreeső falucs­ kában történt ez, hanem K onstantinápolyban, m e ly azon időben a vilá g ra terjedő róm ai birodalom fővárosa volt, száz és százezernyi lakóval. I t t la k o tt a császár is és ide csoportosultak egybe az óriási birodalom tudósai, művészei, hatalmasai és a gazdagság. Tehát egy ilye n városban nem ta lálkozott senki, k i akár az Ínségtől gyötörtetve, akár a kevélységtől elkapatva, megszegte volna a b ö jt sz. és örök törvényét. M ily e n a külömbség az a kko ri és a m ai emberek közt? M időn eme gyönyörű példán épülnénk, fo n to lju k meg eg yú tta l, hogy az embernek nem csak teste, de

—

15

—

lelke is van, és hogy íg y nemcsak a testnek, de a lé lek­ nek is k e ll b ő jtö ln i. Ö rö k törvény e g y ik is, m ásik is. A test szolgáltatja ugyan tilto tt vágya ival a bűn csiráit, de a lélek a meleg ágy, a hol ezek számitó terv szerint naggyá és a szenvedélyek hatalm ává növekednek. A zért is in t bennünket Mózes á lta l az ü r : „ Sanyargassátok lelheiteket örök szertartás szerint.'-'' L é lek szerint b ő jtö ln i tehát a n n y it tesz, m in t leküz­ deni magában ama veszélyes testi vágyakat, m elyek á lta l a lélek gyönyörködve és önfeledten könnyen elragadtath a tik. H a m ár a testi b ö jt hősies megtartására o ly ragyogó példát ta lá lu n k a régi keresztényeknél, m iként ezt az előbbi történetben elbeszéltem : könnyen elgondolható, hogy a lélek szerinti bojt, m ennyivel kötelezőbb. I t t azonban megjegyzem, hogy a testi b ö jtn e k — m iként azt később lá tn i fo g ju k — a le lk it meg k e ll előznie, m iután azon alapszik, tehát azt föltételezi. K risztus U ru n k maga is előbb testileg b ő jtö lt 40 napig im a közt a pusztában és azután következett a le lk i bojt, m időn t. i. az ördögnek a testi vágyakból m erített incselkedéseit visszautasitá. U g ya n ezekben ta lá lju k az utasítást is a r r a : hogyan ke llje n lélek szerint b ő jtö ln i. L e k e ll küzdeni t. i. 1. az élvvágyat^ 2. a dicsvágyat 3. a hírvágyat. Legyen Isten áldása m unkám on, hogy a hirde te tt tanokat megértvén, azokat meg is szívleljétek és azok szerint cselekedjetek!

I. L e lk ile g is k e ll, m in t m ár em lítém b ő jtö ln i: sőt a le lk i b o jt fontosabb a testinél és csak előkészület az előbbire. íg y szól a próféta á lta l az U r is eme szavakban: „N em az-e in ká lb a bdjt.^ melyet én kivánok. Oldd meg az istentelenség kötelékeit.''^'^) E g y ik i l y kötelék, m elyet m i >) Izr. 58, 6.

—

16

— -

elsőnek veszünk: az élvvágy. K risztus U ru n k n a k m in t példa­ képünknek, a pusztában tö ltö tt b ö jtjé rő l íg y szól az evan­ gélista : „É s m iután böjtölt negyven nap és negyven éjjelei azután 'megéhezek. É s hozzájárulván a kísértő, mondá neki: H a Istenfia vagy, mondd, hogy e kövek kenyerekké legyenek'^.'^) Ezek az ördögnek első kisértő szavai. De hát m iért kívánta tőle azt, hogy a kövek kenyerekké váljanak ? . . . m ié rt nem emberekké ? ! S okkal nagyobb csoda le tt volna ez és a kisértő annál in kább is előállhatott volna ezen kívánsággal, m iután a sz. írás tesz egy helyen hasonló einlítést, h o g y t. í. az Isten a kövekből is föltám aszthatja A brahám fia it. O h ! az ördög ezen esetben számított. T ud ta ő azt nagyon jó l, hogy K risztus U ru n k negyven nap óta b ő jtö l és éhezik nagyon. A kellemes jólakás, étkezés utáni ingert, tehát az élvvágyat akarta benne fölíngerelní, m iután éppen a kellemes élvek s öröm ök utáni vá g y szokott lenni a kísértések legelső s legközönségesebb forrása. Lé le k szerint b ő jtö ln í tehát m indenek e lőtt a n n yit tesz, m in t leküzdní, hallgatásra b írn í magában a testi élvek és öröm ök utáni vágyakat. Utóvégre megtehette volna K risztus U ru n k a kísértés n é lkü l is, hogy kenyerekké változtassa át a köveket, m ert a 40 napi b ö jt ideje le telt m ár. Nem tette mégse, hogy példájával arra tanítson, m iszerint id ő rő l időre a megen­ gedett, tehát bünmentes élvek leküzdésében is k e ll m agunkat gyakorolnunk csak azért, h o g y esetleg a természetüknél fogva tilo s és bünveszéllyel já ró k k a l annál sikeresebben szembeszállhassunk. K risztus U ru n k fö ld i egyháza küzdő egyháznak h íva tik. M i tehát, m in t annak ta g ja i: kü z­ dők, harczolók vagyunk. K üzdenünk, harczolnunk k e ll a kísértetekkel szemben. Hasonlók vagyunk a katoná­ hoz, kin e k m inden percben készen k e ll állaní és parancsszóra szembeszállni az ellenséggel. De m it tesz a íatona? 0 béke idején is m in d ig viseli a fegyvert. Sőt 2) M áté 4, 3.

—

17

—

^ppen a béke idején gyakorolja be magát a fegyver forgatásba, a harcba. És ezrenkint csoportosulnak egybe lia d ig ya ko rla to kra . N a g y hadi sorokban rontanak egy­ m ásra; szól a fegyver, dörg az ágyú és csakis a golyó és a vérontás h iányzik még a kom oly hadviselésből. M ié rt van ez? Be a ka rjá k őket előlegesen g ya ko ro ln i, hogy azután ügyesen tudja nak harcolni és ne rettenjenek vissza, m időn a vezér szavára kom olyan is meg k e ll küzdeni az ellenséggel. íg y k e ll nekünk is gyako ro lni m agunkat béke idején, vagyis tartózkodni k e ll oly öröm ektől is, m elyek magukban véve nem bűnösek. íg y cselekedett D ávid k irá ly is, m időn egykor a Filiszteusokkal harcolt. A K ró n ik á k könyve sze rin t: „ K í ­ vánsága lön Dávidnak és m ondá: V ajlia valaki vizet adna nekem Betlehem csatorna kútjáhól, mely a kapuban vagyon.^ N agy vágya v o lt tehát éppen e k ú t vizéből ihatni, m ely azonban messze esett és tá l az ellenség táborán. T a lá l­ kozott mégis három bátor harcfi, k ik ezernyi veszély és harc közt ú ta t törtek m agoknak az ellenség sorain és csakugyan meg is hozták a k iv á n t vizet. ^É s Dávidnak vivék, hogy igyék, de ö nem akara, hanem inkább az Urnák áldozá ast.‘^^) T. i. kiönté. Sz. A m brus e z t: ,^Valóban nagy és Isten előtt kedves áldozat^-nsik mondja. E lég alkalom n y ilik nekünk is i l y áldozat bemuta­ tására. N agy vágyam volna például egy ujabb divatu ruha beszerzésére. Be is szerezhetném, de nem teszem. Szeret­ nék részt venni egy vidám és tisztes m ulatságban; szíve­ sen is látnának, de honn maradok. N agy vágyam és jogom is volna valakin a szenvedett bántalmazásért elégtételt sze­ rezni a biróság előtt, de szó n é lkü l tűröm . í g y k e ll a le lke t sanyargatni; ez a le lk i böjtölés első neme, az élvvágy ellen. II. A z első m eghiúsult kisértés «tá n a második következett, és íg y tö rté n t: Ekkor fölvivé öt az ördög a sz. városba, és a templom' tetejére á llitá őí, és mondá neki: =) K rón. I. 11, 1 7 -1 8 . Nagyböjti sz. beszédek.

—

18

—

H a Istenfia vagy, bocsásd le magadat; mert irv a v a n : Hogy angyalainak parancsolt felöled, és kezeikben hordoznak téged, netalán köbe üssed l á b a d a t . U g o rjá l csak le a szédítő mélységbe in n e n ! Képzeld csak: m iként fog a népsokaság összetódulni; téged dicsérni, bám ulni, sőt isteníteni, ha lá tja m ajd, hogy te épségben maradva csodát m űveltél. A z ördög it t a dicsvágyat akarta fölingerelni. O h ! az a dicsvágy, a nagyravágyás! m ennyi keserű­ séget és küzdelmet, m ennyi álm atlan éjszakát nem szerez a halandó em bernek! M egrom lott természetünkben van már, hogy m indig magasabbra törekszünk és különbek akarunk lenni másoknál. M ily szivesen vesszük a dicsére­ tet és ha jó l teszünk, m egvárjuk az elismerést. I t t k e ll ám m egint sanyargatni a le lk e t; it t szükséges ám ismét a le lk i böjtölés! H ogyan? ü g y , hogy fö lin d ítju k a jó szándékot és megalázzuk magunkat. H a valam i jó t teszünk, megszólal azonnal egy titkoshang : M ennyire fo g já k az emberek emlegetni m ajd neve­ det; m ily szép lesz az elismerés és a dicséret? O h ! a bűn fu lá n k ja ez; a kisértő súgja fülünkbe. I t t k e ll ám ismét megsanyargatni a le lket és elölni ezen édesded vágya t a jószándék és az alázatosság hatalm ával, sz. Pál eme szavai s z e rin t: „A k á r esztek, akár isztok^ akár valami mást cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére cselekedjetek. L e g ye n az tehát bárm i, a m it teszünk, föltéve, h o g y nem b ű n , minden cselekedeteinknél ezen szándékot k e ll m agunkban fö lin d íta n i és általa m agunkat vezéreltetni: Uram s Intenem! ezt egyedül a te dicsőségedre, az irá n ta d való szeretetböl teszem és nem tekintem azt, hogy a világ dicsérni fog-e érte vagy gúnyolni? Fölötte fontos, szeretteim !. ez a jó szándék. E gyedül ez az, m ely a kegyelem á lla ­ potában m inden cselekedeteinket, még a közömböseket is, m inő az evés, ,ívás, alvás, járás stb. kivéve a bűnt, arannyá változtatja át. Egészen arannyá, k iv ü l-b e lü l arannyá, vagyis éredemessé, jutalom ram éltóvá az ö rö k Máté 4, 6. -

=) Kor. I. 10, 31.

—

19

—

életre. K ü lön ben az egész v ilá g á lta l m egbám ult tettek is csak látszatra, csak k iv ü l ai'anyosak. Csak a külsősé­ gek után induló s itélő v ilá g szeme akad meg azokon, Isten pedig, m in t a szivek és a vesék vizsgálója, u tá la tta l fo rd u l el azoktól. M ily szükséges tehát, bogy a testi böjtön k iv ü l, a le lke t is m egsanyargassuk; hogy a lélek is bő jtö ljö n az által, hogy az öntetszŐ, édes dicsvágyban elvonjuk tőle egyik legkedvesebb eledelét. íg y válnak a kegyelem állapotában cselekedeteink arannyá; íg y g y ű j­ tü n k m agunknak az örök életre aranyat. K ülönben önámitás, csak látszatra aranyos minden törekvés, m inden küzdelem. A z arany annál értékesebb, m inél tisztább. A fö l­ dolgozásnál mégis kevesebb értékű és idegen ércnemekkel ve g yítik, m ert a tiszta arany önmagában a g ya ko rla ti életre gyönge s nagyon puha. Ezen vegyülék szerint osztályozzák azután értékileg az aranyat. E tekintetben is hasonló a jó szándék az aranyhoz. N a gy értékű, de nagyon ritk a is az alázatosság, az önmegtagadás kohó­ jában az önző. dicsvágy m inden salakjától m egtisztított jó szándék is. A g ya ko rla ti alkalmazásnál gyöngének bizonyul és azért rendesen idegen és kevesebb értékű szándékkal, a m i saját szándékunkkal ve g y itjü k . Azért K risztus U ru n k it t ismét segélyünkre jö n és o ly példát ad, am ely páratla nul á ll és méltó egy Istenhez. Az utolsó vacsora után azzal lepte meg tanítván yait, hogy lábai­ ka t megmosta, am it a keleti népeknél az utolsó szolga vagy szolgáló szokott végezni. A z apostolok meg­ döbbentek és nevükben Péter tilta ko zo tt és szabadkozott, hogy biz ő meg nem engedheti azt, örökké nem, m i­ szerint a Mester az ő lábait megmossa és csak akko r engedett, m iko r a Mester erre őt az örök élet veszélyével kötelezé. A lábmosás meg is történt, m ire az ü r aposto­ la in a k kijelenté, hogy példát a ka rt n ekik adni arr.a nézve, hogy ők is készek legyenek egymás lábait meg­ mosni. V agyis, hogy sanyargassák meg leikeiket, vonják meg attól a kedvenc eledelt: a dicsvágyat és legyenek alázatosak. 2*

_

20

—

A frigyszekrény átvitele alkalm ával a zsidó népben o ly magas fokra szállt az Isten dicsősége irá n t érzett öröm és buzgalom, hogy a legszentebb előtt táncolva haladott, D á vid k irá ly prófétai le lké t m agával ragadá a buzgalom s leveté m agáról fényes k irá ly i ru h á it és a nép közé vegyülve táncolt az U r előtt. De M ichol, a nagyravágyó nő, látva ezt, nagyon megharagudott. Szégyenletes lealázásnak ta rto tta k ir á ly i férjétől, hogy a frigyszekrény e lő tt táncolva a köznéphez ve gyü lt. E l is vette büntetését: Isten a terméketlenség szégyenével sújtotta a dicsvágyót és elvette tőle a rem ényt, hogy D ávid k irá ly után az ő m aradékaiból születhessék a M egváltó. ím e szeretteim ! ismerjétek fö l ezekből: m ily fontos az, hogy megsanyargassuk a le lket is; hogy le lk ile g is b ő jtö ljü n k ; hogy a lélektől is elvonjuk a dicsvágy táplá­ lékát, m e ly igazi méreg és elöl bennünk m inden ei’ényt. Az Isten dicsőségére törekvő jó szándék n é lkü l m inden küzdés, minden érdem, terméketlenné v á lik az örök életre, építsen bár fö l ilyenekből va la ki magának akár egy Bábel tornyát. 3. A harm adik megkisértés a pusztában ekként tö r tént : Ismét fölvivé öt as ördög egy igen magas hegyre^ és megmutatá neki a világ minden országait és azok dicső­ ségét^ és mondd neki: Ezeket m ind neked adom^ ha lehorulván, imádandasz engem.“ ^) A v ilá g országai! a vilá g k in c s e i! a pénz! a v a g y o n ! E zt m ind neked a d o m ! ez m ind a tied lehet! A b irv á g y , a vágy ilyenek után le lkűn knek harm adik kedvenc eledele. Ig e n ! ebben áll az eredő bűn átka által m indig rosszra törekvő emberi természetnek egyik legveszélyesebb kisértete. A v ilá g országai és azok dicsősége; a gazdagság, az előkelőség, a szendergő kényelem ! . . . ezek ama varázsképek, melye­ ket az ördög csábitólag elénk tár. M i nézzük, bám uljuk e képet s egy titkos varázserő m agával ragad; gyöngék«) Máté 4, 8 - 9 .

—

21

—

nek érezzük m agunkat, remegünk és térdre rogyunk, m in t a zsidók az a ra n yb o rjú előtt, m elynek fényes mezében az ördög volt. Im á n k a furfang, a kenyéririgyse'g, a csalás, a lopás, az erőszakoskodás, a rablás, az em bergyilkolás, a hüle istentagadás, a kicsapongás. A tékozló fiá is ily e n ­ féle im ákkal szolgált az ördögnek, m ig a gazdag örök­ ségből telt. A z első keresztényeket ellenben szenteknek ta rtju k ; naponkint m egjelentek az ü r asztalánál; erényeik­ nek bám ulói v o lta k még azok is, k ik őket bilincsekben halálra hurcolták. De tu d ju k ró lu k azt is, hogy vagyo­ nukat az apostolok lábaihoz tették. Megkapó helyet ta lá lu n k erre vonatkozólag a szent Írásban. A z ó szövetség törvénye szerint a gazdag köte­ les v o lt áldozatul bem utatni: „jEffí/ jerlcebárányt, vagy k e c s k é t . A szegény ellenben: „ /í e í gerlicét vagy két ga­ l a m b o t . E g y másik helyen azonban m o n d a tik: „ A gaz­ dag ne adjon többet fél sziklusnál, se a szegény kevesebbet.'’'’ ^') U gyan m ié rt követelt a tö rvé n y az első esetben a gaz­ dagtól többet, m in t a szegénytől; a második esetnél pedig egyenlőt ? Azért, m ivel o tt engesztelő., tehát a bűnök után bemutatandó áldozatról v o lt szó, az utóbbi esetnél pedig a tisztelet áldozatáról. Isten törvénye tehát a gazdagnál több bűnt és bűnös kisértetet tételez föl, m in t a szegénynél. O h ! nem hiába született K risztus U ru n k maga is jászolban; nem hiába adta utra való ul távozó apostolai­ nak eme tanácsot: „iVe legyen aranyotok, se ezüstötök.! se pén­ zetek ö v e t e k b e n ^ Nem hiába m ondja a zsoltáros is : „ i / a bővelkedtek gazdagsággal, sziveteket ahhoz ne tegyéN a gy m unkába k e rü l elutasítani m agunktól vágyaink e g y ik legkedvesebb tá p já t: a birvá g ya r, vagyis a fö ld i ja v a k után érzett epedő törekvést. Éget ez a b ö jt igazán, m in t az éhség tüze, m ely azonban hasonlít ama kemence tüzéhez, m elybe Nabukodonozor, B abilonia k irá ly a a három zsidó ifjú t belevetteté. A ke­ mence tüze azonban, nem az ifja k a t emészté meg, hanem ’ ) Móz. I I I . K. Lev. 5. 6— 7.) — 10, 9. — *") 61. Zs. 11.

Móz. I I I . K . Exod. 30, 15. — ») M át.

—

22

—

csak ama békókat, m elyeket előbb viselének. í g y vagyunk a b irv á g y tüzével is, lia megsanyai-gatjuk lelkünket. Csak­ u g y a n : „Boldogok a Jellú szegények] mert övék a mennyek országa^^ Ezekben állna A . H . ! a lé lek böjtölése és annak megsanyavgatása. A z élvvágy, a dicsvágy és a b irv á g y okszerű fékezésében el k e ll tőle vonn i a kedvenc eledelt. Meg k e ll tagadnunk m agunktól néha néha még a megen­ gedett örömeket is, és íg y készülni elő a ko m o ly harcra, szemben az élvvágy m ám oritó csábjaival. Ne a m agunk, de Isten dicsőségét keressük mindenekben. Nem szabad a földieket túlságosan hajbásznunk; nem szabad im ádva le­ b o ru ln u n k az aranyborjú előtt, m elynek fényes mezében az ördög van. Szegényeknek k e ll lennünk lélek szerint, m enteknek a zabolázhatatlan vágyaktól a fö ld i ja v a k iránt. O h ! de félek, nagyon félek, ha nem jutnak-e_ hallgatóim közül sokan azon ifjú sorsára, k i gazdag szülőktől szár­ mazva és kényelem ben neveltetve a Ferencrendiek szerze­ tébe lépett. A durva öltöny, a kem ény szalmazsák, a szegényes étkek nem vo lta k Ínyére. Elcsüggedt s el is határozta magában, h og y visszatér szüleihez. A káptalan term én át vette ú tjá t; it t letérdel bucsuimára egy feszü­ le t előtt. Egészen kim erülve az előző napok íe lki harcaitól, ájultan összerogyik. M egjelenik íg y előtte az U r az ő Szűzanyjával és kérdezi, hogy m ié rt akar távozni a szerzetből? Oh U ra m ! szüleim engem kényelemben ne­ ve lte k s most nem birom viselni ezt a szigorú életet. A M egváltó erre fölemelé kezét s vérző sebére m utatva így szólt: „T edd ide késedet s kend he ezzel a vérrel s ha jövőre valami nehezedre lesz, hintsd meg vele. M eglásd! bármennyire nehéznek látszik is az, könnyű lesz és édes.'-^ A z újonc m aradt és a parancs szerint cselekedett m inden nehéz percben. E ttő l fogva minden nehézség és k i­ sértés alkalm ával az U r Jézus kinos szenvedéseire g on­ dolt s csakugyan könnyűvé és édessé v á lt minden. ') M áfé 5, 3.

—

23

—

A jtatos H a llg a tó im ! nektek is talán súlyosnak és ke­ serűnek tű n ik fö l az, am iket ma tőlem hallottatok. M ie lő tt azonban a kényelem ú tjára visszatérnétek, b o ru l­ ja to k le a, megfeszített ü r Jézus képe előtt. Nézzétek az ő átszegezett kezeit s lá b a it; hintsétek meg m agatokat ama szentséges . vérrel, m e ly oldalából patakzik. Nézzétek meg jó l a tövisko ro n á t! ő ezt bííneinkért viseli. H a a kisértetek idején jó l m egfontoljátok m ind ezt: bizonyára könnyűvé lesz am i most nehéz, és édessé am i most keserű. Ámen.

H l, „H a k i utánam akar jö n i, tagadja meg magát, és vegye fö l keresztjét és kövessen engem.^ L u k . 9, 23.

A

test és a lélek szerinti b ö jtrő l szóltunk volna m ár. Ez a kettő együttvéve teszi az önmegtagadást, az önkénytes keresztviselést. E zt kivá u ja K risztus U ru n k az ■o követőitől, tehát tő lü n k is; és m i m it szólunk hozzá? H a v a la k it kedveseink közül, k iv á lt a családi körben áldozatul ejt a halál, m ély gyászba b o ru l a ház és hasító fájda lm ak szorítják el sziveinket. E g y ik , a m i leginkább fáj, annak megfontolásából ered, hogy m ennyi kínok és í5zakadatlan gyötrelm ek készítik és kisé rik el a szegény halandó em bert a halál hervadt nyoszolájára?! A z élet­ ben m aradottak is, k ik a hervadásnak induló virá g o kka l díszített ra va ta lt k ö rü lá lljá k , íg y szoktak sóhajtozni: O li Iste n e m ! m ennyit, de m ennyit ke lle tt e szegénynek szen­ vedni, m íg élete fá klyá já n a k kioltásával m egkön yörü lt ra jta a halál. E g y ik gondolat a m ásikat s z ü li; m in t hivő keresztények arra is gondolunk,' hogy a lé le k k e l m i tö r­

—

24

-

ténhetett; hát az lio l van? J a j! de akkor a fájdalm ak nem záródtak volna még b e : sőt éppen a halál n y ito tta volna meg az elköltözött lélek előtt az á lta lu n k el se képzelhető gyötrelm ek országának kapuját. Em e gondo­ la tná l a le lk i fájdalm ak tengere végkép összecsap fe jü n k fö lö tt és m agával ragad a kétségbeesés feneketlen örvénye szélére, m e lyb ő l a képzelet rémei á lta l festett kísérteties alakzatok meredeznek felénk. M iv e l n yu g ta th a tju k meg így szivünknek lázas hullámzását? Az Isten nel; egyedül csakis az Isten nel! E lg on doljuk, hogy lá m ! az elköltözöttnek a dicsőUlt szentek sorában is lehetnek szerető rokonai, k ik őt a szenvedések országában tisztán lá tjá k , anélkül, hogy e látás boldogságukat akár csak egy h a j­ szálnyira is csökkentené. M e rt az igazságos Isten a lkotó ja az öröm eknek is, a fájdalm aknak is, az életnek is, az üdvösségnek is, a kárhozatnak is. A m it Isten tesz, as mindig jó . K risztus U ru n kn a k is van hozzánk egy szava, m elybe nem akarunk m egnyugodni; m elytől természetünk vissza­ borzad, m időn t. i. így szól: „ I f a lei utánam akar jö n i, tagadja meg magát, és vegye föl keresztjét és kövessen engem.^^ Ez kettős böjtöt, testi és le lk i b ö jtö t is je le n t egyszerre. M egtagadni önm agát; megtagadni, am it a természet vérünkbe oltott, am i á lta l az ember ember? Még utána is n y ú ln i a keresztnek m inden nap, m intha az élet kény­ szere nem ra k o tt volna v á lla in k ra különben is elég keresz­ tet? E z m ár sok! M entegetjük m a gun kat; keressük a k ib ú v ó t; nem akarjuk kom olyan é rte n ie szavakat; pedig hasztalan. Isten szava megmarad m indörökké. E g és föld elm úlnak, de ezek nem. A m it Isten tesz, m indig j ó ; a jelen esetben pedig annál inkább, m ert előttünk lá t ju k : 1. magának Jézus K risztusnak és 2. az ö szentjeinek példáit. Ezen példákból akarok ma többet fölhozni. H a ll­ gassátok meg azokat önmegadó figyelem m el, és lelketek üd vé re ! * rí

25

-

I. E lő b b i sz. beszédemben a rró l v o lt szó, hogy nem csak a testnek, de a léleknek is k e ll b ő jtö ln i s h o g y a lélek b ö jtje abban áll, ha m egvonjuk tőle az élvvágy, a dicsvágy és a b iryá g y ingei-eit. A testnek s a léleknek együttes megsanyargatása képezi az önmegtagadás és a szabad akaratból folyó keresztviselés erényét, m elyre K risztus U ru n k e szavakban in t: „iZ a hi utánam akar jö n i, tagadja meg magáig és vegye fö l keresztjét és kövessen engem.^ E szavak tehát kettős böjtö t jelentenének. Ir tó ­ zik is ám tő lü k az emberi term észet! K risztus U ru n k pedig mégis m egköveteli az ő követőitől és nehogy mentegelődzhessünk és kitérő utakat kereshessünk : saját példá­ já v a l já r t előttünk, m iután a szó csak vonz, a példa pedig m agával ragad és tettre indít. Eléggé ismeretes előttünk az ő 40-napi szigorú b ö jtje a pusztai m agányban, am ely alkalom m al az ördögtől megkísértve az általa fö lin d íto tt háromféle veszélyes in ­ g e rt: az élvvágyat, a dicsvágyat és a b irvá g ya t is leküz­ dötte és íg y a test és a lélek megsanyargatásában az önmegtagadást g y a k o ro lta ! Ezen alkalom m al tehát egy más, de nem kevésbbé hathatós péld’á t akarnék em­ líte n i m elynél az önmegtagadás keresztutján az Ú r Jézussal o tt haladnak, o tt tündökölnek azols is, a kike t ő leginkább kedvelt, t. i. a boldogságos Szüzanya, M ária és annak angyaltiszta jegyese, sz. József. A z E gyiptom ba való menekülés történelm e volna ez. A lig hogy a kisded Jézus megszületett, még pedig egy elhagyott istállóban, Heródes, a kegyetlen k irá ly , m ár is halálra keresteté. És ő, k i a jászol szegényes pólyái közt is a m indenható Isten m ara dott: hogyan szabadítja meg magát? L e ta ­ szítja talán Heródes k ir á ly t trónusáról? összezúzza talán ^ öt hatalm ának s haragjának v illá m a iv a l? Oh nem ! A s z . Írás íg y beszéli el a m enekülést: TJr angyala megjelenék Józsefnek álmában^ mondván: K e lj föl, vedd a gyer­ meket és anyját és fuss Egyiptomba, és m aradj ott, míglen megmondom neked. M e rt keresni fogja Heródes a gyerme-

-

26

—

két, hogy elvessítse. K i fölkelvén, vévé a gyermeket és anyját éjje l ^ és elméne Egyiptomba''''.^) íg y cselekedett az isteni bölcseség. A z isteni kisded m egkim éli Heródest, Judeának rettegett s vérengző zsar­ n o k á t; fölzava rtatja éji álm ából Józsefet, az ő angyalszelid g já m o ló já t. K i k e ll neki em elni a jászolból az á l­ tala remegő tisztelettel im ádott s határtalan gyengéd­ séggel szeretett kisdedet. F u tn io k k e ll rögtön a fölriasz­ to tt s m egrettent anyával együtt a sötét éjszakán. Még vissza se térhetnek Názáretbe, hogy a házat rendbe hoz­ hatnák; hogy annak fölügyeletével m egbízhatnának vala­ k it, hogy elbúcsúzhatnának rokonaiktól, ism erőseiktől; hogy elláthatnák m agukat élelemmel, ruházattal a hosszú, ismeretlen útra. N e m ! nem ! Eögtön, egy p illa n a t alatt k e ll m enniök a hűvös éjszaka közepén, h og y Heródes őket u to l ne érje. És m i á ll e lő ttü k? M egm érhetetlen puszta­ ságok, m elyekben fegyveres rabló k s vérengző fenevadak ólálkodnak, leselkednek és annyiszor e lá lljá k a vándor útját. Pogány népeknél k e ll menedéket keresniök, a hol ők ágrólszakadt idegenek, a k ik n e k nyelvét nem é rtik ; a hol a szegények és ügyefogyottak irányában nem is­ m ernek könyörülétet. A keserű tapasztalatok után sejthették jó l, hogy m i v á r rá ju k. M iután az isteni kisded nem csavarta ki-H e ró des kezéből az ellene élesített fe g yve rt: remélhették-e, h o g y megszelídülve borulnak le előttük a puszták vérengző vadai ? M iután Bethlehemben m inden ajtó bezárult e lő ttü k : remélhették-e, hogy E gyiptom pogány népei közt könyörületre ta lá ln a k? M iután a já ­ szolnál meg ke lle tt elégedniök a pásztorok szegényes alam izsnáival: remélhették-e, hogy az idegenek m ajd gazdag ajándékokkal fognak n ekik kedveskedni? B i­ zonyára n e m ! Sőt kemény és ille tle n szót ke lle tt it t h a lla n io k ; m ily nehezen viselé ezeket a legtisztább Szüza n ya ? ! M e n n yi félelmet, rettegést, éhséget, szomjat, megvettetést ke lle tt tü rn iö k a kis d e d é rt. . . . és ez lá t, h a ll s érez m in d e n t? ! >) Máté 2, 1 3 -1 4 .

—

27

—

Mindezek hallatára m ondjátok meg szeretteim : La nem kötelezbet-e bennünket az Üdvözítő, k i m ár az anyai em lőkön en n yit tű rt és szenvedett, az ő példájának köve­ tésére, m időn íg y szól: „ ífa /íi utánam akar jö n i, ta­ gadja meg magát, és vegye fö l keresztjét minden nap és Mvessen engem^. II. A z önmegtagadás erényének megszámlálhatatlan s bámulatos példáit lá tju k ragyogni az ü r szentjeinél is, úgy az ős-korban, m in t az egyház történelmében. Eme történelem hasonló a tiszta, csendes éj boltozatához, melyen a m egszám lálhatatlan csillagok tündéries fényben ragyognak. A z ó-szövetségi k o rb ó l o tt á ll előttünk két féríiu, k ik e t az ü r leginkább megtisztelt,- m ert az e gyiket angyalok tem etik el, a m ásik pedig halál helyett tüzes szekéren ragadtatott k i e siralom völgyéből. Ü g yan ők ketten lettek kiválasztva az ó-szövetség szentjeinek ké p ­ viselőiként je le n lehetni Jézus megdicsőülése alkalm ával a T ábor hegyen. M inő kitüntetés e z ! ? T i ism eretik ő ke t: az egyik Mózes, a másik Illés. De m ily ismeretesek ők a nemes önmegtagadás szigorú erényéről is ! Teljes 40 napig bőjtö ltek ők is, m in t maga az Üdvözítő. M e n n yi bántalm at, rágalmazást, üldöztetést k e lle tt elviselniök egy állha tatla n s lázongó néppel és egy e lfa ju lt bálványozó k irá lly a l szemben, az ü r szolgálatában? O tt lá tju k a i'ideg pusztában az Üdvözítő előhírnökét, a ki az embe­ riség szülöttei közt legnagyobbnak neveztetik. Tápláléka vadmézből és sáskából á l l ; bőrövvel és durva teveszőrből készült köntössel sanyai’gatja magát. íg y g ya ro ljá k az önmegtagadás erényét az ó-szövetségben mindazok, k ik az ü r szentjeinek ta rta tn a k : m in t a próféták, egy Ju d ith , Eszther, a babilónia i ifja k , a Makabeusok, szóval m ind­ azok, k ik e t az ü r kegyelm ének föltünőb b jeléve l k itü n ­ tetett. M in d a fönséges önnaegtagadás ösvényén fu to ttá k meg ők a fö ld i p á ly á t és viselték a keresztet m ár akkor, m ielőtt még az Ü r Jézus vá lla ira emelte volna azt. 2. A z uj szövetségben még számosabb és bámulatosb példát szem lélhetünk. M éltán is, m ert szt. B ernárd sz e rin t:

-

28

-

„JVew illik töviskoronás főhöz az elkényeztetett test, hanem kell, hogy a tagok megsanyargattassanak és megfeszittessenek, hogy így hasonlók legyenek a f ő h ö z . A keresztdnyseg ip a r­ kodott is méltó lenni a főhöz m in d já rt kezdetben. T u d ju k m ily szigorvian betartották, elkezdve m in d já rt az apostoli id ő ktő l, a b ö jt parancsát a keresztények. N apjában csak egyszer, alkonyat után vettek táplálékot magukhoz, b ö jti napokon : kenyeret sóval, vagy némi főzeleket és vizet. T e rtu lliá n a második század végéről a rró l tanúskodik, h o g y a keresztények az ő szigorú életm ódjuk fo lytá n egészen kiszáradtak és első p illa n a tra meg lehetett őket különböztetni a pogányoktól az ő sáppadt, sovány arcszinökről. H a pedig az önmegtagadás parancsa általán ily szi­ gorúan betartatott, m ily fényes példákat tételezhetünk fö l m ár előre is a szenteknél. íg y sz. E lp id iu s apát 25 éven át hetenkint csak kétszer t. i. szombaton és vasárnapon étkezett. Ifja b b sz. M akárius 7 éven át nem Ízle lt fő tt eledelt. A három utolsó évben pedig összes eledele 4 — 5 uncia vizbem ártott kenyérből á llt. H étfőn, szerdán és pénteken pedig nem evett semmit. Sz. Alajos, a szüzes­ ség példánya, k it m ár életében angyalnak h ív ta k emberi testben, szintén unciák szerint méregeté eledelét és csak a n n y it evett, hogy éhen ne haljon. De az önmegtagadás­ nak még bám ulatram éltóbb példáját ta lá lju k Oszlopos Sz. Dénes életében, a k i 27 éven át, egész h a láláig egy oszlopfőn la k o tt a szabad ég alatt, kitéve szélnek, eső­ nek a napsugarak szúrásainak és a nedves éjszakák átható hidegének. A tér az oszlopfőn o ly szűk vo lt, hogy csak előre guzsladva alhatott. I l y életmód m ellett heten­ k in t csak egyszer evett valamelyes ételt, a 40 napi böjtö n át pedig semmit. M időn a n a g yb ö jt elm últával fölm entek hozzá létrán, egészen megmerevülve s félholtan ta lá ltá k. Hasonló példát ta lá lu n k a hires A lk a n ta ra i sz. Péternél is. Ő közönségesen m inden harm adik napon ét­ kezett csak, néha azonban 8 napot is k ita rto tt táp­ lálék n é lk ü l im a és elmélkedés közt. M ezítláb s födetlen

—

29

—

fővel já r t hidegben, melegben egyaránt. A rettenetes vezeklő ruha horgo nnyal bevont vaslemezekből v o lt összetoldozva. Fölső öltönye nagyon durva szövetből ké­ szült, szűk v o lt és inkább zsákhoz hasonlított m in t ruhá­ hoz. Lakóhelye jobban sírnak v o lt nevezhető. Hosszásága mindössze is csak 4 V2 láb lévén, le se fekhetett benne, hanem vagy á llt, vagy térdelt folytonosan. A lvás közben, m e ly 1 ^ 2 óránál tovább soha se ta rto tt, m indig ü lt s fejét egy fadarabra n yu g ta tta , m ely a falhoz v o lt erősítve. íg y é lt ő s ily e n önmegtagadásban viselte keresztjét 40 évig. A z önmegtagadásnak és az önkénytes keresztviselés­ nek ily bám ulatra ragadó példáit szem lélhetjük a szent családnál és az U r szentjeiben. V a ló b a n : M ira b ilis in sanctis D eus! Csodálatos az Isten az ő szentjeiben! Igen ! m i bám ulunk, mi csodálkozunk, a test és a vér pedig visszaborzad. K é rd e z z ü k : H o g y v o lt ez lehetséges ? hogy lehetett íg y 3 0 — 40 évig élni ? De b á m uljun k csak jo b b a n még, m időn mások ily életmód m ellett még tovább is el­ éltek p. sz. P á l remete kenyér és víz m ellett 113 é vig ; sz. Paphnutius, sz. Szebas és egyiptom i sz. János 100 é vig ; sz. Jakab remete Palesztinában 105 évig. I l y ön­ megtagadásban élő sz. férfia k nagy dolgokat m üveitek, nagy érdemeket szereztek s az egyház szolgálatában u to l­ érhetetlen jótétem ényeket árasztottak az emberiségre. A vértanuk kivételével, k ik néha egy p illa n a t.m ü v e a la tt küzdötték k i m aguknak, a porhü vely föláldozásával, az örök dicső k o ro n á t: a többivel, kike t most oltárainkon szentek gyanánt tisztelünk és segélyül hivunk, többékevésbbé az önmegtagadás és a keresztviselés tövises ös­ vényein ta lá lko zu n k kivé tel nélkül. És nehogy va laki elitélje s balgaságnak bélyegezze, maga az ü r Jézus jö tt segélyükre; részint saját példájával, m időn m in d já rt születésénél megkezdi, az ő legkedvesb szűzi anyjának és nevelő atyjának belevonásával, az önmegtagadást és a keresztviselést m indenféle fö ld i bajoknak békés elviselésé­ ben ; részint csodákat míxveltet általuk, amire csak az Isten képes; részint meghosszabbítja életüket az emberi

-

30

—

k o r legvégsőbb határáig, am i a szigorú életmód m ellett szintén csodával határos. Jövő sz. beszédemben uj indo­ k o k k a l is be fogom bizonyítani, hogy példás keresztény élet a b o jt és önmegtagadás parancsának megtartása né lkü l nem is képzelhető. Sz. Ágoston atya s z e rin t: Adám és Éva is csak addig maradhattak a paradicsomban, mig meg­ tartották a h'ójt parancsát. H a jo lju n k meg azért teljes ön­ megadással, m időn K risztus U ru n k íg y szól: ^,Haki utánnam akar jö n i, tagadja meg önmagától vegye fö l keresztjét és Mvessen engem.'-'' Ámen.

IV . „Küzdelem az ember élete a földön.'^ Jób 7, 1.

A

SZ. Írás tehát küzdelemnek ta rtja az ember életét. „H onnét vannak a háborgások köztelek ?* ké rd i sz. Jakab apostol s aztán maga felel reá: „ A ti kívánságaitokból.! melyek harcolnak tagjaitokban.'-'’ '') U gyan de k i ellen és m ié rt harcolnak ezek a kívánságok tagja inkb an? A z ész ellen. De m ié rt az ész ellen ? hisz az emberben ez a leg­ főbb és legnemesebb? Az ok a következő. A z emberben kétféle tehetség v a n ; az érző va g y vágyó és az észbeli, vagy gondolkozó tehetség. Az érzés által fö lfo g ju k a külső benyomásokat és ezek behatása szerint a test igényei a lélekkel a kívánságok által közöltetnek. A z ész ellenben gondolkodva kutatja és ism eri fö l az elévülhetetlen örök igazságokat. A z érző, a kivánó tehetség a testben vagyon és közös az á lla ti érzettel: á lla ti képmás; az ész ellenben a lélek tehetsége és Isten képmása bennünk. A z érzés tehát az észnek végtelenül alatta á l l ; a különbség a kettő

‘ ) Jak. 4, 1.

—

31

—

kö zt ép akkora, m in t am i a test és a lélek között van. Természetes tehát, bogy a kívánságok, m in t az érzés szüleményei, kezdetben, m ig első szüléink nem vétkeztek, föltétlenü l alá voltak rendelve az ész parancsainak, köve­ telményeinek. De a bűn fö lfo rg a to tt m indent. A bűnbe­ esés az á lta l történt, lio g y a fönsőbb tehetség, az ész, föllázadt Isten ellen. A z t sugalta összüleinknek, hogy ne engedelmeskedjenek Istennek; hogy legyenek egyenlők vele. Büntetésül a lázadó ész most azt nyerte, hogy az érzéki kívánságok is föllázadtak ellene s nem akarnak engedelmeskedni neki. Eme lázadás indoka abban á ll, hogy az eredő bűn á lta l m egrom lott érző tehetség m in d ig azt kivá nja , am it az ész rossznak ismer el és viszont. Azért m ondja szt. Pál is: „ilfá s törvényt látok tagjaimban^ ellenkezőt elmém törvényével.^^) „ A test a lélek ellen kiván^ a lélek pedig a test ellen; mivel ezek egymással ellenkeznek^ hogy ne cselekednétek mind, am it akartok.'^) „M e rt nem a jó t cselekszem, melyet akarok, hanem am i rosszat nem akarok^ azt mivelem.^^) íg y támadt, ig y fo ly ik a harc. E g y ik fe lü l az érző test á ll az ő kívánsága ival: a másik fe lü l a gondolkodó ész az ő számításaival. H a pedig két harcoló ellenfél egymással szembenáll, m it tesz a vezér? M in d ig azon van, hogy ellenfelétől elvághassa az élelmet. H a ez sikerül, akkor a csata majdnem biz­ tosan meg van nyerve, m ert élelem n é lkü l az ellenfélnek nincs kedve, nincs kitartása a csatározásra. íg y kell tenni az észnek is a test kívánságaival szemben. E l k e ll vágni tőle az eleséget, vagyis kényszeríteni k e ll a böjtre. Ebben ta lá lju k első észszerű indokát a böjtnek. A zé rt b ő jtö lün k, hogy a test kívánságait annál biztosabban leküzdhessük. H o g y ezen igazságot még in kább m éltányol­ hassuk, tekintsük közelebb ről: 1. a testi vágyakat, 2. annak okát, hogy miért', van a böjt parancsa á lta l éppen a huseledel megtiltva? Pél. Kőm. 7, 23. -

®) Szt. Pál Gál. 5, 17. -

*) Szt. Pál Róni. 7, 18,

-

32

—

K é rjü k m indenek előtt a Szentlélek erejét, b og y ezeket alaposan megérthessük és foganatosíthassuk.

I. M i az a testi v á g y ? Kívánság a fö ld i ja v a k é örömek után. De jegyezzük meg jó l: csakis o ly ja v a k és örömek után, m elyeket e fö ld i élet n y ú jt. A z örökké­ valósággal a testi vá g y nem foglalkozik, m ert vak, egé­ szen vak, m in t az állatoknál, azzal a különbséggel csak, hogy az á llatokná l a v á g y kielégíthető, de az em­ bernél nem, soha nem ! V annak például állatok, m elyek télre eleséget gyűjtenek m aguknak fö ld a la tti üregekbe. De soha se gyűjtenek többet, m in t a m ennyi egy télre éppen szükséges. Az emberek közül pedig sokan fényes Dalotákban laknak és százezerektől m egirigyelve rendelceznek fény, hatalom és vagyon fö lö tt; de még m indig nem elég. A szükségben szenvedőt egy darabka kenyér is k ie lé g íti: a bőségben úszónak ez sem m i; ő lázas erősza­ koskodás közt m illió n y i kincsekéi't küzd. E g y I. N a­ póleon előtt szolgai félelemmel h a jo lt meg egész Europa és nem v o lt neki elég. Győzelem iltas hadizászlóit ő még a dermesztő hideg á lta l megközelíthetetlen éjszaki országok­ ban is k ö rü l akarta hordozni. A z embernél a testi vágy o lyan m in t a tűz, m ely am iál jobban lángol, m inél többet ra kn a k rá. A k i testi vágya it fékezni nem tanulta, a fö lö tt végre is a szenvedélyek lá ngjai csapódnak össze. A lá n ­ gok csapkodnak, lobognak, az ember pedig végre is k i­ m erül, életunttá v á lik , sötét, kom orrá lesz kö rülö tte m in ­ den s végre is a kárhozathozó öngyilkosság ama rév, m elyben kétségbeesetten menekvést keres. Szóval a testi vá g y okozza, h og y az ember sokszor azt cselekszi, am it maga is bűnnek tart. Ugyanazért panaszkodik egy szent Pál is : „M e r t nem a jó t cselelc&zem^ melyet akarok, hanem ami rosszat nem akarok, azt mívelem.^ Érzem, hogy nem lakik én hennem, azaz testemben a jó.^) Szt. P ál Rom. 7. 18—19.

—

33

-

De honnan van az, lio g y az oktalan állatoknál a testi vá g y betölthető, vagyis hogy ezek soha se k í­ vánnak többet, m in t am i a fö ld i élet föntartására szükséges: az ésszel b iró embernél pedig ugyan ez a vágy kie lé g ít­ hetetlen? E z onnan van, m ive l az á lla to k csak e fö ld i életre vannak teremtve, vá g ya ik tehát ezen nem is te r­ jednek t ú l: az ember ellenben örök, tehát végtelen b o l­ dogságra van hivatva s íg y ennek megfelelő, tehát vég­ telen boldogság utáni vá g yó t o lto tt szivébe a Terem tő, m e ly onnan k iirth a ta tla n , de m ely az eredő bűn kö ve t­ keztében rossz irá n y t vett, és pedig í g y : A bűn kezdetben m in d ig édes és csak későbben v á lik keserűvé. A z erény ellenben, m ivel fáradsággal já r, kezdetben m indig keserű és csak későbben v á lik édessé. A- testi vágy m in t vak vonzalom, nem te k in t a jövőbe, hanem az után n y ú l, a m i a p illa n a tn y i jelenben édes és irtó z ik attól, am i nem kellemes. A z ész pedig, m in t számító, gondolkozó és a jövőbe látó szellemi tehetség, ellenkezőt parancsol, de az érzékiség nem akar engedelmeskedni. íg y v á lik lázadóvá az érzékiség az em berben; íg y állnak szemben a vak testi vágyak rosszratörő és kielégithetetlen kívánságai, fö llá ­ zadva a gondolkodó ész tervei e lle n ; íg y v á lik küzdelemmé az ember élete a földön. A z ész hatalmas ellenséggel k ü z d ; nagy és válságos csaták folyna k. Sz. Am brus is m ondja: Sokhal nagyobb ellenségeink nekünk a rossz vágyak és szenvedélyek, m int a külső e lle n s é g e k . ^ Sőt a pogány Aristoteles is e rrő l tanúskodik, m időn ig y szól: ,^Ami a jó t és erényességet egyedül teszi nehézzé, az a zabolázás és mérséklés, szenvedésben és örömben.'’'’ '^) M iv e l tehát az ész Isten ellen lázadta büntetésül most a természet törvénye á lta l alája rendelt érző tehetség, vagyis az érzéki vágyak lázadnak ellene, és hogyan se­ gítsen magán? H a k iü t házunkban a tűz s azt még a szél is éleszti, m it teszünk? M ig egyrészt a tüzet öntözzük, e lra k ju k utjából, k iv á lt a szél irányából az ®) De offlc. lib . 1. cap. 36. — ’ ) E thic.. lib. 7. cap. 7, Nagybó'jti sz. beszédek.

-

34

-

■

éghető anyagot és akár a szomszédos házak födelét is lebontjuk. í g y fékezzük, ig y o ltju k k i a tüzet. íg y k e ll az észnek is cselekedni, m időn a testben az érzéki vágyak k ig y u ln a k és m időn azokat még a kisérlő ördög szelleme is éleszti. O lta n i kell, vagyis im á d k o z n i; el k e ll tá vo líta n i u tjo k b ó l a gyűjtóányagot, vagyis b ö jtre kényszeríteni a testet. A zé rt m ondja Eáfael főangyal is : „J o as ima böjttel.^ A m iket it t most mondottam, hogy t. i. a testet időrő l-idő re meg k e ll sanyargatni, elvonni tőle az eledelt, böjtre kényszeriteni, hogy az érzéki vágya k hevét csilla■)itva, fe le ttü k uralkodhassunk: azt a józan ész is belátja. . 5 végből m ár az ó pogánykor legjelesebb s legtiszteletrem éltóbb fé rfia i m ár nagyon mértékletes életmódot követtek. O tt ta lá lju k Socratest, a ki tisztességben és tudom ányban egyaránt utolérhetlenül kim aga slik kortársai közt és hozzá hasonlók egyáltalán csak n ag y ritk á n születnek. Ó csakis a kko r evett, m időn az éhség kényszeríté. Pithagorás szin­ tén világism e rt név ama ko rból, k i tudományosság te kin ­ tetéből az előbbihez közel áll, de közel á ll a mértékletesség erényében is. Ez a jeles fé rfiú azt tanította, azt sürgette m indig, hogy az embernek az érzéki élvezetektől tartóz­ kodnia k e ll. És m inő utakon v é lt ö ezen önmegtagadás erényéhez e lju th a tn i? A b ö jt által. N apjában kétszer étkezett csak: reggel kenyeret, este ném i főttet. H úst soha se evett; szeszes ita lt soha se élvezett és ugyan ily szigorú életmódra kötelezte ta n ítvá n ya it is. Jelen k o ru n k legnagyobb gondolkozója h a tározotta n: Edison, a hires természettudós és fölfedező A m erikában. Ő ta lá lta fö l az úgynevezett: fonográfot, azt a csodaszeru gépezetet, m ely a beléje m ondott emberi hangokat szóban és énekben hűen visszaadja. E óla is azt m ondják, hog y igen mértékletesen él, a hús eledelektől és a szeszes ita lo k tó l pedig egészen tartózkodik, habár ő nem is katholikus. ím e szeretteim ! tehát azok, a k ik a nagyok közt legnagyobbak, mértékletes, önmegtagadó életmódot fo ly ­ tatnak, h o g y ig y zabolázván a testi vágyakat, az ész annál háborithatatlanabbul és tisztábban gondolkozhassék.

—

35

-

K önnyebb ám pedig gondolkozni, m in t a bűn öktő l menten, erényesen élni. .N em természetes-e tehát, hogy a b ö jt parancsát tő lü n k az Isten és az egyház egyaránt m egköve teli; m időn azt a szentek kivé te l n é lkü l o ly szigorúan g y a k o ro ltá k ; m időn egy sz. Alajos táplálékát uncia szerint méregeti s csak a n n y it eszik, hogy éhen ne h a ljo n ; m időn kezében lá tju k még az ostort is, m e llye l a bünvágyak örökös fészkét, a testet sokszor vé rig sanyargatá? Csak ig y változhatott át ő m ár e fö ld i élet­ ben angyallá. A zért m ondja a v ilá g legnagyobb keresz­ tény bölcse, A k v in o i sz. Tamás is : „ hőjt legfőhh célja a testi vágyak fékezésében á ll.“‘ í g y k e ll az életben az élettel harcolnunk. II. A testi böjtre vonatkozólag kérdezhetné va la ki m ég: De m ié rt van az, h o g y a b ö jt parancsa éppen a hus-eledelt tiltja ? V annak ugyanis b ö jti napok s m inden péntek és szombat hétközben, m elyeken meg volna en­ gedve a többszöri jóllakás, csak a hús nem. A zért van ez, m ivel 1. közönségesen a hús a leg­ kedvesebb eledelünk és m i ig y az önmegtagadást gyako­ ro lju k m ár az á lta l is, m időn a legóhajtottabb eledeltől tartózkodunk. 2. még inkább azért, m ivel a hús képezi az érzéki vágyak igazi táplálékát. Érdemes tudnunk, h og y m ig az első em berpár a paradicsomban ártatlanságban é l t ; m ig m ent v o lt az ér­ zéki vágyak bilincseitől, csakis a föld term ényeiből táplálkozott. Isten akarta ezt ig y , m időn A dám és É vának m ondá: „Ím e nektek adtam minden maghozó füvet a földön és minden fákat, melyeknek nemők szerint magvok vagyon önmagokban, hogy legyenek eledelül nektek.^‘ ^) És nem is valam ely á lla t húsát tilto tta meg nekik, m in t a zsidóknál történt, hanem egy fa gyümölcsét. Sőt az állatok is az érzéketlen növényekből táplálkoztak kezdetben, m ert ig y fo ly ta tja szavait a Terem tő: „jÉs a föld állatainak és a$ ég minden madarainak és mindennek, ami mozog a földön Móz. I. Gén. 1, 29. 3*

—

36

-

és miben élő lélek van^ hogy legyen edelőkre. É s úgy lön.“ ^) Csak a bűnbeesés után tö rt k i az ember és á lla t közt is az ellenségeskede's, a gyű lö le t s az élet-halálhare. M in th a Isten az á lla tvilá g g a l is akarná éreztetni a bűn káros következményét, ig y szól Noéhoz: „É s tőletek féle­ lem és rettegés legyen a fö ld minden állatain és minden égi madarakon mindazokkal együtt, mik a földön mozognak; a tenger minden halai kezetekbe adattak. É s minden^ a m i mozog és él, legyen nektek eledelül'^ m int a zöld veteményeket, úgy adom nektek mindezeket.*'^ Csak a vizözön után adta meg tehát az Isten azon engedélyt, hogy az em­ ber az á lla to k húsával is táplálkozhassék és m i le tt ennek eredménye ? A k irá ly i zsoltáros ezeket m ondja az em berrő l: „ M i­ dőn tiszteletben van^ ezt figyelembe nem veszi, olyan., m int az oktalan állatok és hasonló a z o k h o z . Tehát az ember a bűn á lta l testileg az á lla to k színvonalára lesülyedt, „hasonló azokhoz.^'' M it tapasztalunk az álla to kn á l? Azt, hogy azok, m elyek húsból tá p lá lk o z n a k : erőszakosak, szilajok, erősek, félelmesek, szenvedélyesek, vérengzők, ritk á n szelidithetők, szóval ragadozó vadak. A növény­ nyel táplálkozók e llen ben: gyengédebbek, csendesek, sze­ lídek, félénkek, könnyen szelidithetők s m in t háziállatok pótolhatatlan hasznára vannak az embernek. M ily nagy p. o. a külömbség a farkas és a bárány közt? Igazán! nem lehetne nagyobb. Krisztus U ru n k a kisértő ördögöt ragadozó farkas képében fe sti: ellenben a szelid bárány magát az Istenfiát és az ő követőit jelképezi. U g y a n ily kűlömbséget szül a táplálkozás az embernél is. Azon népek, m elyek tulnyom ólag huseledelekkel tá p ­ lálkoznak : testileg erősebbek, b á tra b b a k : de érzékiebbek, szenvedélyesek és erős okoskodók is és m ivel a hús tú l­ ságosan tá p lá lja a teste t: előbb is tú lé lik m agokat és kisebb é le tko rt éi-nek el. E llentétben á lln a k ezekkel ama nemzetek, k ik táplálkozásban in ká b b a növé nyvilágra ») Móz. I. 1, 30. — 1«) Móz. I. 8, 2—3. — »') 47. Zs. 21.

-

37

-

szorítkoznak. Ezek szelidebbek, nyugodtabbak, alkalm azkodók, mentebbek a szilaj szenvedélyektől és magasabb k o rt érnek. Ily okok szolgálnak alapjául a b o jt isteni és egyházi törvényének; o ly o k o k : m elyeket egy Pithagoras, egy Edison és más nagyok m ár a lángész világá nál is fölism ernek. Az egyházban pedig kizáró­ lag a legszigorúbb b o jt és a huseledelektol való örö­ kös tartózkodás ösvényén haladnak m indazok, k ik kizá ­ róan a vezeklés és a magasabb életszentség gyakorolhatása végett keresik fö l a zárdák m agányát: ig y a trappisták, Íg y a karthausiak stb. A m ondottakból m eggyőződhetünk tehát ismét, hogy a m it Isten tesz, m indig jó ; hogy a Szentlélek á lta l az igazság ösvényein vezérelt egyháznak lehetetlen volna föladni, lehetetlen nem sürgetni a b ö jt parancsait. A b ö jt az önmegtagadás és az életszentség erényével m indig lépést ta rt s k e ll is, hogy tartson. M ost: ^Küzdelem az ember élete a földön'-’’ és e küzdelem onnan van, „M e rt — sz. P á l szerint — nem lakik énbennem^ azaz testemben a jó . Most nem a jó t cselekszem, melyet akarok, hanem a m i rosszat nem akarok, azt mivelem.^ A veszélyes ellent tehát m indenüvé m agunkkal hordozzuk, m ivel az bennünk van, m in t a testnek bűnre törekvő hajlam a. Eme testi bün vágy hasonló a kitö rő tűzhöz, m ely annál in ká b b föllobog, m inél inkább ra k já k . H o g y tehát csillapodjék, h o g y fékezhető le g y e n : öntözni k e ll azt és elvonni tőle am it megemészt. A számitó ész is csak ig y u ra lko d h a tik a vak testi vágyak szenvedélyeinek k itö rő lángjain. Im á d ­ kozni k e ll és m egvonni a testtől a táplálékot. M i term é­ szetesebb, m i észszerűbb tehát, m in t m időn az egyház Isten nevében és annak parancsa szerint elénk irja , hogy testünket időről-időre b ö jtte l sanyargassuk és a huseledektő l tartózkodjunk. í g y vá g ju k el a testi vágyak vigadó tüzétől az anyagot. E m e ljü k fö l tehát befejezésül az Istenhez szivünket és elménket, mondván az egyházzal: yiMindenható Isten^ hozzád esedezünk, engedd meg a te kegyelmedben, hogy néped, mely az eledelektől való megtar-

38

—

tóztatás által testét sanyargatja, a hünöUöl való megtartóz­ tatás és a jóságos cselekedetek gyakorlása által a böjtöt tökéletessé tegyed'’ Ámen.

V. „J ó az imádság a bö jttel és a la ­ m izsnával inkább, m in t az a ra n y ­ kincs gyűjtése. Tób. 12, 8.

J F o r r ó jú liu s i nap v o lt; függőleg' tüződtek a sugarak a tiszta égről a földre, m időn egy hazatérő arató-földmivessel találkoztam . Sürü verejték lepte el arcát és egész magatartásán látszott, hogy súlyos m unkából tér haza. Részvéttel tekintettem reá és nem állhattam , h og y meg ne szólítsam. B a rátom ! am int lá to m : ön ma sokat fára­ dott. Bizony terhes m unka az az aratás és önön szó sze­ r in t beteljesült, am it e g yko r az Isten büntetésül Adám nak m ondo tt: „O rcád verítékével eszed a kenyeret, miglen visszatérsz a földbe, melyből vétettél.^^'^) Igazán sajnálom súlyos helyzetét. A földm ives m osolygott megjegyzése­ men és íg y szólt: U ram ön téved. A m unka nem esik oly nehezemre, m in t gondolná. Az aratás terhes m unka u g y a n ; azt mondhatom, legterhesebb m unkánk, de hát a legjövedelmezőbb m unkánk is, m ert az aratással többet szerzünk m agunknak néhány nap vagy hét alatt, m in t az egész évben. Megszerezzük m agunknak a kenyeret egész évre, sőt eladni való is marad, am iből beszerezzük a szükségeseket. A zé rt aratunk szivesen. A z ember munka közben ne a munka terhét, hanem a munka hasznát vegye m indig tekintetbe. Móz I. 3, 19.

—

39

-

Ez az egyszerű földm ives igen helyesen szólt. M unka közben ne a terhet tekintsük, hanem a m unka hasznát, sikerét, ju ta lm á t és ez megédesíti a legterhesb m unkát is. Ily e n nehéz m unka a b o jt is. A test és vér irtó z ik tőle s nem akar róla tudni. De ne h a g y ju k visszarettentetni m agunkat a külső lá tszattól; ne a teherre, hanem a ha­ szonra tekintsünk. „J o as imádság a böjttel és alamizsná­ va l inháhh^ m int az arany-kincs gyűjtése,^ m ondja a szent Írás. A m it tehát a b ö jtte l g y ü jtü n k m agunknak, többet ér nemcsak a m indennapi kenyérnél, de a fölösleg kin cs­ nél s aranynál is. Em e kincsek, le lk i kincsek, m elyeket se a rozsda meg nem emészt, se a to lvajok el nem rabolnak és az örök életben van éltévé számukra a ju ta ­ lom . Leg utó bbi szent beszédemben megkezdtem m ár a testi b o jt hasznáról szólani: hogy azzal t. i. fékezzük m agunkban a bünrehajtó testi vágyakat. M a pedig a test szerinti b ö jt tekintetében a következőkről fogunk h a lla n i. A testi b o jt á lta l: • 1. hüneinh ismeretére jutunk^ 2 . azokért eleget teszünk^ 3. érdemeket is gyüjtünk. E ze krő l fogunk m a elm élkedni. A d ja a M indenható, h o g y e b ö jti sz. időben m indnyájan részesülhessünk a b ö jt kegyelm eiben. F ig y e lje te k azért jó akarattal szavaimra! *

•*

*

I. Tehát a b ö jt á lta l b íine ink ismeretére ju tu n k . H ogyan ? E z a kérdés nagyon fontos, m ert valam ig az ember a b ű n t nem ism eri v a g y meg nem ism eri, addig g o n d o ln i se lehet az ő javulására. H o g ya n ism erhetjük meg bűneinket? M in t érzéki lények, nem a n n yira a szó­ b e li m agyarázatokból, m in t in kább azon külső s látható jelenségekből, m elyek a bűnnel kapcsolatban állnak. És ez á ll egyátalán m inden elvont fogalom ról. A m inden­ napi kenyér becsét, csak az képes igazán m éltányolni, a k i azt fáradtságos m u n ká já va l megkeresi. H a ilyennek a kezéből leesik egy darabka kenyér, fölveszi és régi já m bo r

—

40

—

keresztény szokás szerint tisztelettel megcsókolja, lilllenben a gyerm ekek és a könnyelm ű tékozlók, a k ik a kenyérért nem fáradnak, lá b b a l tapodják a leesett falatot. A terhes b o jt is ily külső jelensége, következménye a bűnnek. A bűn okozta azt, h og y testj vágya ink szintén a bűnre h a j­ lanak. Ezek megfékezése végett k e ll b őjtö lnü nk. B íijtö lnöm k e ll nekem is, tehát bűnös v a g y o k ; meg k e ll fékezni bűnös hajlam aim at. De m inő irányba ragadnak azok? m iben vétkezem leginkább ? I t t nyugodtan és belsőleg ke ll m egvizsgálni magamat. Ez ugyan nehéz m unka és nagy ritk á n sikerül, hogy az ember megismerje magát, megismeije h ib á it. I t t tehát behatókig s nyugodtan k e ll ku ta tn i, g o n d o lk o z n i; de magát, a nyug odt gondolkozást is az im a és a b ö jt eszközli azzal, h og y — am int m ár h a llo ttu k , a' bűnös vágyakat bennünk fékezi. M ár a pogány bölcsek is azért voltak életm ódjukban a n n y ira mértékletesek és önm egtartóztatók, h og y nyugodtan és tisztája tudja nak gondolkozni. E ze iifölül a b ö jti sz. idő a latt az egyház t ilt ja a szórakoztató m ulatságokat is és csendes m agunkba-vonulásra vagyunk utalva. A z egyház szertartásai, im ái, énekei m ind Krisztus U ru n k szenvedéseire emlékeztet­ nek. De m ié rt k e lle tt K risztusna k szenvedni? A z emberiség bűneiért és az én bűneim ért is. M ily nagy rossz lehet tehát az a bűn, ha m iatta még az Istenfiának is an n yit ke lle tt szen­ vednie ! H á t én, a magam bűneiért m it várhatok ? H a m ár a b o jt is ann yira nehezemre van, m elyet a bűnök m iatt k e ll it t viselnem, m it várhatnék még az örökkévalóság­ ban, ha oda b ű n t vin nék el m agam m al? I l y üdvös gon­ dolatok tám adnak bennünk a böjtölés alkalm ával. A bűnre gondolunk; a b űn t tisztábban m egism erjük; a bűn káros következm ényei m ia tt szívesebben sanyargatjuk testünket. Tehát csakugyan: „J ó az imádság a böjttel.* II. A b o jt á lta l'b ű n e in k e t vagyis bűneink ideiglenes büntetését is leszenvedjük. Isten a megváltás művébeti csak azt vá lla lta magára, am it m i el nem viselhetünk. A halálos bűnnel já ró büntetésért eleget soha se tehet­ nénk, azért ta rt a pokol örökké. A halálos bűnnek és

-

41

—

az ezzel já ró örök büntetésnek elengedését csak a penitenciatartás szentségében n ye rh e tjü k meg Jézus Krisztus érdemei fo lytán. De az ezek után, úgy a bocsánandó bűnökkel já ró ideiglenes büntetések reánk m aradnak, m ivel ezeket m i m agunk is leszenvedhetjük, vagy egykor a tisztitó helyen, va g y it t az életben. Á hires egyházi tanitó, sz. Ágoston pedig azt m o n d j a „ Uram itt mess, itt égess, csak az öröhhévalósághan kegyelmezz !'•'• Jobb tehát it t szenvednünk m időn az Isten büntető keze által reánk m ért ezernyi csapást zúgólodás n é lkü l v is e ljü k ; de még jo b b , ha azt megelőzve, m érjük szabad akarat szerint a csapást m agunkra az által, hogy az Isten és az egyház á lta l réndelt b o jt parancsát lelkiismeretesen m egtartjuk. Nevezetes az Szeretteim, hogy még a pogányok is belátták, h o g y a böjtnek bOntisztitó ereje van. M in t L iv iu s tanúskodik, Ceres tiszteletére nyilvános böjtöket rendeltek, hogy az isteneket megengeszteljék a bűnök m iatt. N inivében, a hol szintén pogányok la kta k, Jónás próféta intelm ére a szigorú böjtölésben keres­ tek menedéket a bűnösök. H árom napig ném Ízlelt eledelt s e n k i; még a kisdedek, sőt az á lla to k is b ő jtö lte k. És az U r csakugyan megbocsátott n e kik : a város nem pusztult el. A zsidóknál pedig, m in t kiválasztott népnél, m elyly e l az Isten közetlenül tudatá parancsát, ezen igazságot félreism erhetetlen tiszaságban fö lta lá lju k . Joel próféta íg y szól: y^Azért mondja most az U r : Térjetek hozzám teljes szivetekből, böjttel. Térjetek a t i Uratokhoz Istenetekhez, m ert ö kegyes és béketiirö és nagy irgalm u, és legyőzi a gonoszságot.^^ Ugyanazért a zsidóknál az engesztelő napok egyúttal b ö jti napok is voltak. Névszerint az engesztelődés, évenkint m egtartott n ag y napjáról ezt olvassuk „A m ely lélek magát e napon nem sanyargatja, elvész népe közöl.'-'’ Mózes, k iv e l az U r annyiszor tudatá akaratát, ezeket m ondja m a g á ró l; „É s m int előbb, leborulék az U r Joel 2, 12-13. -

2) Lev. 23, 29.

—

42

—

előtt, negyven nap és negyven éjjel., kenyeret nem evén, és vizet nem iván a t i bűneitek miatt, melyeket cselekedtetek az JJr ellen, és haragra ingereltétek. M e rt féltem az ő hoszanhodásától és haragjától, mellyel fölindulván ellenetek, el akart titeket törölni. É s meghallgatott engem az TJr ezúttal is.^^) D á vid a bűnbeesés után szintén a böjtölésben keres menekülést és íg y szól m a g á ró l: „ Térdeim erőtlenek a böjttől; és húsom elesett az olaj hiánya miatt. “ Sőt^ még egy o ly gonoszlelkű, bálványozó k irá ly is, m in t A káb, a bcíjtben keres m enekvést: „É s bőjtöle, és zsákban hála, és lehajtott fővel já ra .^ A zért „L ö n az U r beszéde a tesbii Illéshez, mondván: Nem láttad-e, hogy Ákáb megalázta magát előttem ? mivel tehát megalázta magát érettem', nem hozom rá a veszedelmet az ö napjaiban.'-''^) De nem csak egyes emberek b ő jtö lte k íg y vétkeikért, banem az egész zsidó nép is. íg y például m időn Jeremiás próféta in te l­ meire a nép az ő istentelen ú tja iró l ismét az Istenhez tért, böjtöt hirdettek az egész nép hallatára az Ú r szine előtt Jeruzsálembmi és mindazoknak, kik Juda városaiból Jeruzsálembe összesereglettek. Az ó-szövetségben tebát a b ö jtö t m in d ig természetes eszköznek tekintették arra, am i által a bűneinkkel já ró büntetést leróhatjuk. í g y k e lle tt ennek m aradni az uj szövetségben: Krisztus egyházában, m iután ő nem azért jö tt, hogy a tö rv é n y t fölbontsa, hanem hogy azt betöltse, íg y is m aradt s ig y is fog ez m aradni és a b o jt m indig a leghathatósabb eszköznek fog tekintetni, am ivel leszen­ vedhetjük m ár e fö ld i életben a bűnökkel já ró ideiglenes büntetést. E lég hathatósan megerősíti sz. P á l ezen igaz­ ságot, m időn íg y szól: „Betöltőm az én testemben a K ris z ­ tus szenvedéseinek elmaradott részét^,^) vagyis az elégtételt az ideiglenes büntetésekért. És m i által tö ltö tte ő ezt be ? E rre maga felel eme szavaiban: „Éhségben és szom­ júságban, sok böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.'-^'^) í g y az egyház m in d já rt kezdetben szigorú b ö jtö t szabott ") Mózes V. k. 9, 18-19. - <‘) Zsolt. 108. 24. - =) Krőn. III. K. 21, 17-19. — o) Sz. Pál Kol. 1, 24). - ’) Sz. Pál Kor. II. 11, 17.

-

43

—

a vezeklőkre, m elyet a bűnök aránya szerint hosszabbrövidebb időre, évekre, sőt néha az egész életre is k i­ terjesztett. Eléggé je llem zi a b ö jtö t sz. A m brus ezen erő­ teljes szavaiban: „ A böjt a hűn halála^ a vétek pusztulása, 0,3 Üdvösség eszhöze^ a kegyelem gyökere^ a lélek tisztulása és az engesztelés áldozata.'-^ Sz. G-ergely szerint p e d ig : „E lső szüléink evési vágya fosztott meg a paradicsom öröm eitől; és ismét annak a megfékezésével kell azokat visszaszereznünk.“ Jó tehát csakugyan ^az imádság a bőjtteV^ e te k in ­ tetben is. III. V é gül a b ö jt á lta l még érdemeket is szerzünk m agunknak m ind a jelen m in d a jö vő életre. A közön­ séges fö ld i m unka után külömböző a ju ta lo m . M in é l fáradságosabb, m inél értékesebb a munka, annál nagyobb a ju ta lo m is. íg y azután vannak szolgálatok, am elyek után az ille tő a m indennapi kenyeret, a nélkülözhetetlen n a p i szükségleteit szerezheti be, más szolgálatok után ismét meg is ta ka ríth a t magának valam it a m unkás és félre tehet öreg napjaira. Tehát m ár a g yarló ember is érdem szerint m éri és jutalm azza a m u n k á t.. Isten pedig a legigazságosabb biró. A z igazság az ő végtelen lényé­ hez ta rtozik és abban áll, hogy csak azt jutalm a zhatja meg, am i ju ta lo m ra érdemes és csak azon arányban és m értékben, a m in t ez az érdemnek megfelel. O ly szol­ gálatokért, m elyeket nem a kegyelem állapotában és nem jószándékkal vag yis nem az Isten dicsőségére végzünk, fö ld i ju ta lm a k a t mér, m inő a megtérés kegyelme, egész­ ség, szerencse és egyéb ideiglenes fö ld i ja va k. Azon szolgálatokért ellenben, m elyeket a kegyelem állapotában és legalább is részben jó szándékkal cselekszünk, örök ju ta lm a k a t mér. íg y a kegyelem állapotában és a jó szándékkal végzett cselekedeteink után m ár a jövő, az ö rö k élet számára is szerzünk ju ta lm a k a t Jézus K risztus érdemeinek közvetítésével. És az igazságos Isten előtt eme cselekedeteink annál értékesebbek 1. m inél in kább idegen­ ke d ik tő lü k az em beri természet, m ert annál in kább nehe­ zünkre esnek íg y, 2. m inél kevésbbé vagyu n k a csele-

—

44

—

kedetre kényszerítve. M á r pedig a m i az első pontot ille ti, a lig idegenkedik természetünk va la m itő l inkább, m in t a b ö jttő l és a lig esik valam i jobban nehezünkre m in t éppen ez, m ivel a b o jt kezetlenül a testünket tám adja meg és úgy szólván annak egy részét kivá n ja tő lü n k áldozatul. A m i a kényszert ille ti, a b öjtn él ily e n rő l nem lehet szó és egészen más eset á ll be, m in th a az Isten valam i szerencsétlenség által csapást mér reánk. I t t nem választhatunk, hogy legyen-e, vagy ne? m ert m ár megvan és ez a kegyelem állapotában jó szán­ dék m ellett 'úgy vá lh a tik az örök életre érdemessé, ha utólag belenyugszunk és Isten irá n ti szeretetből azt béké­ sen tü rjü k . A böjtre senki se kényszerít és általa nem más helyezi reánk a terhes keresztet, de m i m agunk szabad lelkiism eretünk sugalma szerint; s ha m ár e keresztet türelem m el is viseljük, az igazságos Isten kétféle meg­ ju ta lm a zn i valót is ta lá l ra jtu n k , t. i. a m unka terhét és azon szabad készséget, mellyel^ azt m agunkra vá llaltu k. A z ü r e gyko r m egjelent A brahám nak és fölszólitá, h ag yn á el rokonságát és azon országot is, m elyben eddig la ko tt, és köjtözködjék k i egy idegen földre, m elyet ő m utat neki. A brahám meglepetten kérdé az U ra t, hogy ha ő ezt megteszi m i lesz a ju ta lm a m ajd? feleletül ezt mondá neki az Isten :„iV e félj^Abrahám^ én vagyok oltalmad és a te igen nagy j u t a l m a d . A brahám it t az Istennek jelenlétében erkölcsileg kötelezve érezhette magát az engedelmességre, de m ellette kikö tö tte magának még is a ju ta lm a t, am it az ü r oltalm a m ellett igen nagy m érték szerint meg is ig é rt saját m agában: m ennyivel biztosabban v á rh a tju k m i Isten o ltalm á t a kisértetek perceiben s a ju ta lm a t a bŐjt paran­ csának teljesítése folytán, m időn nem személyesen szól hozzánk az Isten, hanem csak az ő m egbízottjai által, és m időn a ju ta lo m tekintetében Istenben teljes h itte l és rendületlen rem énnyel m egnyugszunk! M ily : „igen nagy ju ta lm a t^ várhatunk ezekért! íg y v á lik csak teljesen «) Móz. I. K. 15, 1.

—

45

^

érthetővé, am iket Tóbiás könyvében o lva su n k: „J ó az imádság a böjttel és alamizsnával^ inkább m int az aranyIcincs gyűjtése.''^ T alálkozhatunk is m ind az ó, m ind pedig az uj szövetségben esetekkel, m elyek kétségbevonhatatlanul a böjtnek il y magasabb fokú hathatóssága m ellett tanús­ kodnak. íg y például D ánielnél, a nagy prófétánál ezeket m ondja az ü r : „iVe fé lj D á n ie l! mert az első naptól, melyen szivedet értésre hajtván^ magadat megsanyargattad a te Istened szine előtt, meghallgattalak téged és én a te be­ szédeid m iatt jöttem.^'’ ^) E b b ő l tehát a legvilágosabban k itű n ik , hogy D ániel azzal n ye rt meghallgatást, m ivel megsanyargatta magát, vagyis bőjtö lt. E g y m ásik pél­ da a következő. K risztus U ru n k egy gyerm ekből kiüzé az ördögöt, k i előbb tanítván yain ak le tt bemutatva, de a k it ezek nem g yóg yíthatta k meg. Akkor a tanítványok titkon Jézushoz já ru lá n a k, mondván: „ M ié rt nem űzhettük m i ki azt?^'‘ M ire Jézus ném i feddés után ezeket m ondá; „ E z a f a j pedig nem űzetik ki, hanem csak imádság és böjtölés által.^''-^) A z il y szerencsétleneket megszálló ördö­ göknek — akará mondani Jézus — volna egy o ly neme is, m elynek kiűzetésénél az im án k iv til még b ő jtö ln i is k e l l; tehát az im á t böjtöléssel is k e ll tám ogatni. A ta n ít­ v á n y o k a böjtölést elmulaszhatták, azért nem is v o lt hatalm u k teljes az ördögön. Ism ét hangoztatom tehát E áfael főangya l s z a v a it: „J ó az imádság a b ö j t t e l . I l y tények után k i kételkedhetnék még azon, h og y a b ö jtte l az örök életre is kim agasló érdemeket szerez­ hetünk, m elyek végtelenül fölötte á llna k az arany-kincs gyűjtésének ? K é t le gutóbbi sz. beszédemből megérthettétek te­ hát ájtatos hívek, az ó és uj szövetségben egyaránt elrendelt és meg is ta rto tt testi b ö jtn ek hasznát, H o g y annak segélyével, a hus-eledelek elvonása m ellett 1. bűnrehajló és betöltetlen testi vágyainkat fékez­ zük, 2. bűneink ismeretére ju tu n k , 3. azokért eleget “ ) Máté 17, 18, 20.

-

46

—

tehetünk és 4. re n d kívü li érdemeket is g yű jth e tü n k ma­ gun knak az örök életre. Természetesen a v ilá g fiai nem akarnak m egérteni i l y tanokat és egyéni Ízlésük szerint szánakozólag vagy akár metsző g ú n n ya l is m osolyognak ilye n e k hallatára. Jó l va n ! csak m osolyogjanak h á t; nem új e z ; a böjtnek m indig vo lta k ellenei s a b ö jt parancsa hat ezer év óta még m indig fönáll, és főn is fog á lln i, m íg vissza nem térü nk ismét a paradicsomba, m e ly ­ ben nem lesz m ár tilto tt fa. Csak mosolyogjon a k i igen öntudatos akar le nni műveltségében, fö lvilág osultságában s aki igen bízik iskolázott bölcseségében: de cáfoljon meg a ki tud, ha nem k iv á n ta tik -e sokkal is nagyobb bölcseség ahhoz, hogy a b o jt parancsát megértsük, előtte m eghajoljunk és g y a k o ro lju k : mintsem hogy azt nem értvén, vagy érteni nem akarván, fölötte m osolyogjunk. Bizzunk csak rendíthetetlen h itte l az Isten­ ben. É g és fö ld elm úlnak, de az ő szavai nem, soha nem m úlnak e l! ü g y nem m úlna k el azon igék is, m elyeket egyko r az emberiségnek egyik legdicsőbb angyala á lta l h ird e tte te tt: „J ó as imádság a böjttel és alamizsnával inháhh^ m int az arany-kincs gyűjtése^. Ámen.

V I. „Johh az engedelmesség, m in t as á l­ dozatok.^ Kor. I. 15, 22.

J F ö ld ü n k legnagyobb részét víz, tengerek b o rítjá k. Első p illa n a tra úgy látszik, m intha ez h á trá n yu n kra volna, m ert a tengerek elválasztják egymástól a világrészeket és országokat és íg y akadályul szolgálnak azon népeknek is egymással érintkezhetni, k ik azon elválasztott földterü­ letek lakói. P edig nem úgy van. Kezdetben azok a meg-

—

47

-

m érhetetlen tágos vizek a ka d á lyu l vo lta k ugyan, de az ésszel bíró ember idővel segített magán. Éppen a ten­ gerek szélessége vezette sőt kényszerítette őt egy igen fontos találm ányra, t. i. a hajóépítésre. Ám de az il y kez­ detleges hajókon nem lehetett m in d já rt a sík tengerre s z á lln i; m ert az evezés igen fáradságos v o lt és nagyonnagyon lassan tolta csak a hajót e lő re ; nem még azért is, m ive l a kezdetleges la d iko t, vagy b árkát ezerszer is fö lbo ríta ná vagy összetörné a n y ílt tengeren kitö rő ziva­ tar. Kezdetben a hajózás ilyeneken tehát csak a partok mentében történt. M a m ár egészen másként á llu n k. A z országok nem csak nem bánják, de sőt igen-igen óhajt­ já k , hogy az a vé g n é lkü li és háborgó tenger mossa ha­ tá ra it és sok á th id alh ata tlan szélességű fo lyó k szeldeljék szét belső térségeit; éppen a hajózás miatt. M e rt a v iz i ű t sokkal előnyösebb a szárazföldi útnál és leghatósb em eltyűje a közvagyonosságnak. H o g ya n lehet ez ? Ú g y, h o g y azokból a kisded csohiakokból óriási hajók lettek, toronymagasságu árbocokkal és hatalmas, egész füstfel­ hőket kiokádó kém ényekkel. Egész uszóvárosok ezek manap már, sok száz lakossal. Nem fáradt em beri kezek m ozgatják ezeket előre, hanem a gőz hevével és a sze­ le k n y ila iv a l játszva re p ü lik át a megmérhetetlen széles­ ségű tengereket és nincs az a vih ar, m e ly őket vissza­ rettentené u jto kb ó l. Istenem! — m i az ember‘i A tengerek határainak beláthatatlan távolsága és az egeket ostromló vi­ harok minden képzelhető rémei voltak azok, melyek ót a hajó­ zásban ily bámulatos tökéletességre emelték! Tenger, pedig zivataros tenger a fö ld i élet is. A léleknek át k e ll ra jta evezni és a sajka, m ely őt szállítja, ez a g y a rló test. Nem elég, hogy útjában annyi hullám üldözi, még g yö tö rjü k is, pedig m in t m ár többször v o l t . ró la szó: a böjtöléssel? Hogyan lehessen ily sajkával á tk e ln i o ly széles tengeren, m inő egy emberélet? Pedig ú g y v a n ! M ind az, am i a sajkát látszatra üldözi és a m i ellene van, csak serkenti sőt kényszeríti a lelket, hogy napról napra magasabb tökéletességre emelked-

—

48

-

jé k azon erényben, m e ly megteremtésének legelső célja s am i nem más, m in t az engedelmesség. M in t m ár tu d ­ ju k : a b ö jt parancsa a bűnbeesést megelőzte, je le ü l annak, h o g y legelső sorban az engedelmesség erényének gyakorolhatása végett van a b o jt Isten által adva. H o g y ezt jobban megérthessük, a m ai alkalom m al ezekről fogunk elm élkedni : 1. magáról az engedelmességről és hogy 2. a böjt első sorban az engedelmesség parancsa. Ezen fontos igazságokról fogok ma tehát szólni, azért kérem előre is figyelm eteket!

1. A z engedelmesség fogalm át Isten m ár a természe szava á lta l is h ird e ti s azért annak az á lla ti életben is ném i-ném i nyom aira akadunk. Sokszor m egbám uljuk tavaszszal, vagy őszszel a fö lö ttü n k átvonuló vándorm ada­ ra k csoportját. E lü l repül a vezéi-, ez szabja k i az irá n y t és a többi szép k ik ö tö tt sorrendben utána ta rt, m intha csak hangzanék a parancsszó. Még tisztábban lá tju k k i­ fo rrv a az engedelmesség ösztönét a méheknél. H a rm in cnegyvenezer picike á lla t engedelmeskedik it t egyetlen k irá ly n é n a k . Napestig sürög-forog s dolgozik serényen és példányképül szolgál a szorgalomra. Eajzás alkalm ával m ind H k irá ly n é után repül. A hová a k irá ly n é száll, a tö b b i is odaszáll és g o m o ly ly á csoportosul körüle. H a pedig a k irá ly n é útközben eltéved, megzavarodik az egész tábor és visszarepül az elhagyott kasba és ú jra aláveti m agát azon királynéna k, m elyet o tt talál, m ert engedel­ messég n é lk ü l nem vél megélhetni. A m it az á lla t íg y ösztönszerüleg tesz, azt az észszel bíró embernél parancsszavával ébresztette célirányos ön­ tudatra a Terem tő. H o g y is ne? Hisz az ember legelső sorban ép azért van teremtve, hogy szolgáljon; tehát hogy engedelmeskedjék az Istennek. A zért az ember en­ gedelmesség n é lk ü l egy p illa n a tig se lehetett el. A m in t tehát az Isten megteremté a legelső embert, gondoskodott

—

49

-

is m in d já rt arró l, hogy az engedelmesség parancsát gya­ korolhassa. „Parancsold neki (Adám nak) mondván: A p a ­ radicsomnak minden fá já ró l egyél; de a jó és gonosz tu­ dásának fá já ró l ne egyél; mert amely nap a rró l eszel^ halállal halsz Ez v o lt a legelső parancs: a b ö jt parancsa és egy­ ú tta l az engedelmesség parancsa, és az ma is. Ezen idő óta szakadatlanul parancsszó a la tt és engedelmességben á ll az emberfia. A lá tha tatla n Isten helyettese gyanánt o tt á ll m inden család élén a fő, az a ty a ; m inden köz­ ségnek megvan a maga b írá ja ; m inden országnak a maga fejedelm e; m inden egyházközségnek a m a g a 'le lk ipásztora; m inden egyházmegyének a maga püspöke és végül az egész világegyháznak a maga látható fe je : a pápában. A z a la ttva ló k engedelmeskednek; az elülj árók pedig parancsolnak ugyan, de am int parancsolnak, enge­ delmeskednek is egyúttal, m ert nem saját kényök s kedvök — hanem Isten rendelete szerint parancsolhatnak csak velünk és csakis az Isten nevében, íg y hát senki sincs kivéve az engedelmesség törvénye alól, m in d e n ki engedelm pkedik valakinek, végokul pedig az Istennek. Keserűen megboszulja magát minden ellenkisérlet, habár öntudatlanul kö ve tte tik is az el. A vándorm adarak reptükben megzavarodnak és iránytvesztve tévedeznek, ha nem követik a vezért. A m éhraj föloszlik és megsemmi­ sül, ha k irá ly n é ja nincs, m elynek engedelmeskedhetnék. A z emberi társadalom körében pedig, ha alám erül az engedelmesség, vele vész m inden és szomorú valósággá lesz, am int K risztus U ru n k bennünket engedetlenség esetében e szavakkal fenyeget: M inden magában meghasonlott ország elpusztulj és a ház házra omol“ .^) Elég sok szomorú példát lá tha tun k erre kicsiben is. V annak például szülők, k ik gyerm ekeiket túlságos s íg y vétkes szeretetből elkényeztetve nevelik. Megengednek n e kik m indent, de m indent. A vilá g é rt se bántanák meg •) Móz. 1. k. 2, 1 6-17. Nagyl^öjti sz. ‘beszédet.

Luk. 11, 12.

-

50

-

azokat az aranyos, édes m agzatokat s íg y szó sincs, hogy engedelmességre szoktatnák. De hogyan megboszulja ez m agát?! V a la m i különös az, hogy tu d n i se akarnak a szülői édes-mézes szeretetről, hanem a leghálátlanabb s a legvadabb g yű lö le tte l m érik vissza azt. K iöntenek a szülők fejére m inden lehető keserűséget s bántalm at, m elynél még a szülők á lta l m egkím élt bot és ütlegelés is szerepel. És az elkeseredett szülők jótétem ény gyanánt veszik, ha a halál idő előtt m egszaljadítja őket e fö ld i pokoltól. De a h alál gyászfátyola nem fedi szemünk elül el e szomorú életképet. A gyerm ekekben fo ly ta tó d ik az még, k ik szüleiket tú lé lik . E lég b a jt okoznak másoknak is. M in t dologkerülő, erkölcstelen s ro v o tt egyének zavar­ já k még egy ideig embertársaik csendes békéjét; m in t a társadalom söpredékei züllenek el és szüleiknek még sír­ h a n tja it is gyalázattal tetézik. í g y boszulja magát meg az engedelmesség hiánya kicsiben. Ily e n a csepp: hát a tenger, m ely ily cseppecskékből g y ü le m lik egybe, m ilyen lehet még ?! Engedelmesség n é lkü l nem lehet el az ember, m ivel az Isten engedelmeskedni teremtette. M inő lá tvá n y az, m időn G ábor főangya l megjelen M á riá n a k ; m időn m inden dicsérettel eltetézi és értésére adja, hogy m in t leendő Istenanya m inden teremtmények közül legmagasabb m él­ tóságra emeltetett. M ária ezekkel szemben a maga részé­ rő l legm élyebb alázattal U r szolgálójának va llja magát vagyis kije le n ti, hogy Isten részéről még legfőbb fö lmagasztalást is csak az engedelmesség nevében fogadja és engedelmes kivá n m aradni továbbra is. Tehát Istenen k ív ü l senki sincs fölm entve, bárm inő esetben is az enge­ delmesség alól. És mégis semmi se esik nehezünkre annyira, m in t éppen az engedelmesség. Csak parancsolni, u ra lko d n i vágy m indenki, de engedelmeskedni nem. T e r­ mészetes ez m o s t: „Jobb az engedelmesség, m int az áldo­ zatok^'-; több ez m inden áldozatnál, m ert az engedelmes­ ségben az ember magát hozza áldozatul; m ert az enge­ delmesség elválaszthatatlan ikertestvére az alázatosságnak,

-

51

—

pedig ebből in d u l k i és ezen nyug szik m inden érdem s m inden erény. De mégis, az engedelmesség az, m e ly m inden erényt készséggel fölölel és ezen alapra áthelyez, ím e ájtatos h a llg a tó k ! ilye n erény, ily e n re képes az en­ gedelmesség. T a n u ljá to k ezekből m é ltá n yo ln i az engedel­ messég becsét. II. A z engedelmesség parancsa kezdetben csakis a b ö jt vo lt, m ert a b ö jt megelőzte m agát a 'b ű n t. H a llo ttu k m ár, h og y am int Isten A dám ot megteremté, az á lta l akarta engedelmességét próbára tenni, vagyis a lka lm a t szolgáltatni neki az engedelmességre, hogy m egtiltá egy fa gyümölcsét. Ez a tila lo m pedig az önmegtartóztatás, a b o jt parancsa v o lt. A m it íg y Isten kezdetben az ő vég­ telen bölcsesége szerint m egállapított, annak így is ke ll m aradni m inden időben. A b ö jt tehát első sorban manap is az engedelmesség törvénye és az is fog m aradni, m íg ember él a földön. Tehát a b ö jt parancsát az engedel­ mességgel szemben helyettesíteni semmi más nem fogja és kivévén azon eseteket, m időn az egyház alóla fölm ent: a b ö jt parancsa különben m indig halálos bűn terhe a la tt kötelező. A k i azt vélné, h og y nem bőjtö l, hanem in ­ kább másféle áldozatot hoz, úgy já rn a , m in t Saul k irá ly az am alekiták elleni harcban. Isten megparancsolá neki, hogy m indent, am i ka rd alá k e rü l va g y hadizsákm ányul esik, pusztítson el. De nem ú g y tö rté n t: „MégkiméU Saul és a nép Ágágot (a k irá ly t) és a legjohh juhnyájakat, a csordákat és ruhákat, a kosokat és mindazokat, m ik szépek valának, és nem akarák azokat elveszteni; ami pedig hit­ vány és megvetendő volt, azt elpusztíták. “ M időn e m ia tt Sárűuel, a főpap, kérdőre vonta és az U r irá n ti engedetlenségről vádolta vala, Saul azzal mentegetödzött, hogy ő Ágágot úgyis magával hozta, a zsákmány ja va részét pedig azért nem semmisítette meg, m ivel áldozatul kivá n ja hozni az U rnák. De a főpapi próféta ezen nevezetes szavakkal utasítá el ő t : „ Vájjon K ir. I. K. 15, 9.

4*

—

52

-

as TJr égő- és hékeáldosatot kiván-e, és nem ast-e inkább, hogy engedelmeskedjenek as U f szavának? M e rt jobb as engedelmesség, m int az áldozatok, és jobb szót fogadni, m int a kosok kövér ét bemutatni^’' . . . és hozzá teve m ég: „M ost nem -akarni engedelmeskedni, olyan m int a bálványozás A kosok kövére, vagyis zsíradéka a legbecsesb áldozatnak tekintetett, tehát a böjtöt, m in t az engedelmes­ ség parancsát semmiféle drága áldozat se helyetesítheti az U r előtt. N e m ondja senki, hogy lá m ! azt a húst is maga az Isten rendelte eledelül; hogy lehetne az hát valam i rossz? De hát rossz volt-e a paradicsom tilto tt fájának gyüm öl­ cse? . . . nem m ondja-e szent irá s: „É s láta Isten m in­ dent, a m it alkotott vala, és igen jó k valának.^'’ ^) Jónak k e lle tt tehát lenni a tilto tt gyüm ölcsnek is. Jó v o lt biz az,' igen jó v o lt! . . . sőt a paradicsomnak legszebb, legcsábitóbb gyümölcse v o lt a z ; és m égis: hozhatott volna-e annak tilto tt megízlelése még több b a jt és nyo m o rt reánk ? Jó biz a hús is magában véve, sőt legjobb, legtáplálóbb és legkedvesb eledelünk, hanem az, engedetlenség bűne az, m ely a húst tilto tt, b ö jti napokon megmérgezi, am ely méreg le lk ü n k halálát okozza. „Jobb tehát az engedel­ messég, m int qz áldozat, és jobb szót fogadni, m int a kosok kövérét iem iitatni. M e rt nem engedelmeskedni olyan, m int a bálványozás. Ö rö k szavak ezek, m ike t az U r az ihlettség pillanatában az ő prófétája a jkaira sugalt. Ezek előrebocsájtása után tekintsük most az engedel­ messég erényeit a b ö jt parancsával szemben. Ig a z á n ! a lig hirdethetnék kelletlenebb és népszerűtlenebb parancsot a b ö jt parancsánál. Eredeti szigorából a lig m aradt rá n k va­ la m i s még ez is egyre lazul, egyre ritk u l, még olyan családok körében is, a k ik r ő l nem lehetne á llíta n i, hogy vallásukra ne adnának valam it. Nem is kö n n yű a b ö jt parancsa. O tt á ll az engedelmességre kész lélek előtt a test, ez a gyarló, törékeny sajka. Ezen a kezdetleges já r K ir. I. R. 15, 22-23. -

") Móz. I. R. 1, 31.

—

53

-

m űvön evezzen át a lélek az élet zivataros tengerén, m elynek a b ö jt parancsa is e g y ik hatalmas öblét képezi. A lélek még rom bolólag is hasson reá és maga támaszszon ellene ziv a ta rt a b o jt sorvasztó sanyaruságával. O h ! a vilá g bölcsesége nem á llh a tja ; fö lria d és o d a k iá lt: M it jelentsen ez? H ogyan zudulhat íg y az ésszel b iró lélek a test ellen, m e ly neki külöm ben is nagyon hiányos esz­ köze és a m elyet a gondviselés az ő ápolására b izott? íg y bölcselkedik a világ, de Isten előtt balgaság v o lt m in d ig a v ilá g bölcsesége; h a llju k tehát inkább, m it szól szent Pál, a Szentlélek bölcseségétől vezérelt ap o sto l: „Semmivel se dicsekszem, hanem ha erőtlenségeimmel.'-''^) E zt m ondja m agáról s aztán ily vallom ást tesz: ^Igen sok fá r adózásban, töhhrendil fogságban, módfölötti veretésekhen, gyakori halálvessélyben voltam. A zsidóktól öt izhen kaptam egy- h ijá n negyven ütést. Háromszor verettem meg vesszőkkel., egyszer megköveztettem, háromszor hajótörést szenvedtem, éjjel és nappal a mély tengeren voltam, sok utazást tettem, gyakran forogtam folyóvizek veszedelmében.! tolvajok veszedelmében, veszélyekben nemzetbelieim., veszélyekben a ma­ gányok m iatt, veszélyekben a városon, veszélyekben a pusz­ tákon, veszélyekben a tengeren, veszélyekben a hamis atya­ fiak között; fáradozásban és nyomorúságban, sok virasztásban, éhségben és szomjúságban, sok böjtölésben., hidegben és mezitelenségben voltam, azonfölül, a mi kivü lről jő , az én m indennapi szorongásom, valamennyi egyházak gondviselése. Kicsoda szenved, hogy én ne szenvednék? kicsoda botránkozik^ hogy én ne égnék? H a dicsekednem kell, az én erőtlen­ ségemben dicsekszem. Isten és a m i Urunk Jézus K risztus A ty ja , ki áldott legyen mindörökké, tudja, hogy nem hazii-

dom.‘‘‘ '^) Nem bám ultok szeretteim ! m időn egy halandó ember, k i n y ilt alázatosságban ő maga is erőtlenségével dicsek­ szik : az élet tengerén ennyiféle zivatarokkal küzd a test törékeny sajkájából? V o lta k sz. P álnak is csüggeteg per«) Sz. Pál. II. kor. 12, 5. — ’) Sz. Pál. II. 11, 23-31.

—

5.4

—

cei s Ő maga m egvallja, hogy háromszor kérte az Urat, de szabadulás h e lye tt ezen feleletet nyeré: Elegendő neked az én kegyelmem; mert az erő az erőtlenségben fejük /a.“ ®) Jegyezzük meg jó l ezen utóbbi szavakat, m ert Isten m ondja; y,Elegendő neked az én kegyelmen, mert az erő az erőtlenségben fejük ki.'-^ M ondtam m ár szeretteim, hogy egy ország se bánja m ár manap, ha a háborgó tenger mossa p a rtja it, m ert nem akadályozza az most m ár a a kölcsönös érintkezésben a népeket, de sót a közlekedés­ nek és meggazdagodásnak legkeresettebb u tjá vá lett. De az érdekes, hogy éppen a tenger szélessége és a ra jta annyiszor kitö rő vih aro k vo lta k ama tényezők, m elyek k é n y s z e rítő ig hatottak, az emberre, hogy a hajózásban m agát ily nagyszerűen kim űvelje. íg y vagyunk a b o jt parancsával is. Éppen azért, m ivel a test o ly gyarló, a b ö jt pedig oly súlyos, a testet annyira megtámadó és a közéletben annyiféle nehézségekbe ü tk ö z ő : mondom éppen azért vá lh a tik a b o jt parancsának kényszere m ellett az engedelmesség o ly dicső erénnyé és maga a b ö jt — m in t a tenger a hajónak — a szellemi meggazdagodás, vagyis az örök életre gyűjtendő érdemek leghálásabb u t­ já vá, A szentek életében kivé te l n é lkü l azt tapasztaljuk, hogy m inél szigoruabbak v o lta k az ön megtagadásban s különösen a böjtölésben, annál gazdagabbak vo lta k a kegyelm ekben. ^A z erő az erőtlenségben fe jü k k i.“ M in é l erőtlenebbeknek tűnünk fö l az ellenséggel szemben^ annál dicsőbb a győzelem, ha azt mégis legyőzzük. Tehát éppen azért hirdetem a b ö jt parancsát, éppen azért tartsuk meg, m ivel az annyira népszerűtlen, annyira m eglazult, a n n yira ritk a , annyiféle nehézségekbe ütközik s m ivel testünk o ly g yarló . M e rt éppen eme nehézségek­ nek fo g ju k köszönhetni, ha Isten irgalm ából az engedel­ messég erénye, m in t a b ö jtn ek legfőbb célja, o ly magas fo kra emelkedhetik. ,,Az erő az erőtlenségben fejük ki'''' és ^A z engedelmes fé rfiú győzelemre szól.^^^) A visszariasztó nehézségek in kább csak lelkesítsenek. «) 12, 9. —

Péld. '21, 28.

—

55

—

Végül, ha a jelen időket összevetjük a m ú ltta l, azt tapasztaljuk, h o g j az ős id őkből a b ö jt szigorának in kább csak emléke m aradt reánk. Természetesen, ha h a n y a tlik a h it, vele h a n y a tlik m inden. H a n ya tlo tt tehát, igen­ igen nagyot h a n yatlott az engedelmesség erénye is a b ö jt parancsával szemben, és elm ondhatjuk e tekintetben, h o g y egy erénnyel szegényebb le tt a most élő nemzedék. A bölcs a két rossz közül a kisebbiket választja; íg y az egyház is, m in t engedetlen gyerm ekeinek le ik i üdvéért aggódó legbölcsebb anya, nem akarhatta, hogy a szigo­ rú b b b o jt m erev megszegői örök kárhozatra kerüljenek. A kisebbik rosszat választá tehát és tig y intézkedett, hogy a k ik nem hajlandók m ár ezen életben és könnyebben leróni a b ö jt szigora á lta l az ideiglenes büntetések a d ó já t: számoljanak hát m aguk le egykoron az örök b iró v a l és szenvedjék le a tisztitóhelyen; k iin d u lv a azon elvből, m elyet egyik v ilá g h írű hittudósunk, B a lla rin i, íg y h ir d e t: ^^InMbh kerüljön ezer léleli a tisstítótmbe, m int egy a po­ kolba. “ De tekintve azon körülm én yt, hogy testi természetünk az idők fo lytá va l egyre gyöngül, egyre s a tn y u l; te­ kin tve még azt a sokféle nehézséget is, m elyekket a b o jt megtartása je len hitsivá r korunkban a közélet terén ta lá l­ kozik, a b ö jt parancsát elég terhesnek ta rth a tju k ma is. T á v o l legyen mégis tő lü n k, hogy a nehézségek elöl vissza­ ria d ju n k . „ H ív as Isten, ki nem hagy titeket kisértetni azonfölül^ m it elviselhetteksőt a kisértettel erőt is szeres, hogy elviselhessétek^, mondja szent Pál.®) A z engedelmes­ ség betöltésével já ró nehézségek tehát inkább buzdítá­ sul szolgáljanak; m ert m inél terhesebb a m unka, annál nagyobb a ju ta lo m ; m inél nagyobb áldozatokat k e ll meghoznunk az engedelmesség parancsának szolgála­ tában, annál dicsőbb maga, az engedelmesség erénye. E lő ttü n k halad maga Krisztus U ru n k, k i engedelmes v o lt m ind halálig, még pedig a kereszt szégyenletes haláláig. I. Kor. 10, 13.

-

56

-

E lő ttü n k tündökölnek a dicsőtilt szentek megszámlálhatat­ la n példái, k ik sokkal többet tettek, m in t am it a b ö jt parancsa reáju k rótt. Csak a ka rju k, ve lü n k az Isten. erő az erőtlenségben fe jlih Ez a gyártó test az ő bajaival csak arra fog szolgálni, bogy annál szebb lesz a győzelem , m elyet a b o jt megtartásában az engedelmes­ ség jelszava alatt az élet zivataros tengerén kikü zdünk. A b ö jt sóba meg nem szünbetik m iké n t a b o jt parancsa se. A b ö jtö t nem helyettesítheti semmi más, m ert „Jobb az engedelmesség^ m int az áldozatok.^ Ámen.

V II. ^ M in d e n t megteheték az á lta l, k i engem megerősít. F ilipp. 4,13.

s<

Sokszor irig yke d ve szem léljük az ég m adarait. Az ember, m in t a teremtés remeke állandóan a fö ld görön­ gyeihez van kötve s csak nagy fáradtsággal mozoghat a sáros, poros utakon. A m adár pedig m inden pillanatban fö lszállh at; kiterjesztett szárnyai nyilsebességgel viszik és em elik a szédítő magasba, a hol a kis pacsirta m ódjára az aranyos verőfényben kid a lo lja magát, m intha csak tudná, hogy o tt-o tt a felhőkön tú l la k ik az, k i neki életet és d a lt adott. N agy is ám az emberben a vágy fölszállh a tn i szintén a m adárral oda, a ko rlá tla n magasság hó­ nába és m egválni, legalább pillanatokra, e d urva görön­ g yö ktő l, m elyekbe ő annyiszor m egütődik, m elyek őt o ly g y a k ra n véressé sebzik. M indent fö lk u ta t az emberi ész, hogy e vágya végre is teljesüljön. A n n y it el is ért volna m ár, h o g y fölszáll léghajón, de sok, nagyon sok még a kívánnivaló. Sokan szerencsétlenül já rta k és alázuhantak a magasból és a legjobb esetben is nem a benülőtől,

—

57

—

hanem a szelek környező szeszélyeitől függ az irá n y , m elyet követhet. A jelszó tehát ma az: M inden áron oly művet kell alkotni^ mellyel fö l lehessen ssállani a magasba és a melyet ott tetszés szerint lehessen kormányozni főnek, diának, éjszaknak, délnek, kelétnek, nyugatnak, am int ezt a cél igényli. A léleknek sokkal in kább k e ll fölfelé vágyódni még, mintsem a testnek; m ert lélek szerint: „ A mennyeiek ábrázatát v i s e l j ü k . L é le k szerint: „ J a j a földön lakók­ nak. “ „A m a fensö Jeruzsálem pedig szabad, mély a m i anyánk.'-'’ ^) A z é rt: „A z ott fennvalókat keressétek, mondja szent Pál, hol K risztus vagyon az Isten jobbján ülvén. A z ott fönnvalókról elmélkedjetek, ne a f ö l d i e k r ő l . '^ Sursum corda! F ö l a szivekkel a magasba! in t az egyház is bennünket m inden szent misében. F ölszállhatunk hát a magasba? Ig e n ! „M in d e n t megtehetek az által, ki engem megerősít,''^ m ondja ismét sz. Pál. M indent megtehetünk, tehát fö l is szállhatunk; le lkű n kn e k szárnyai is volnának a magasba tö rn i. E z a két szárny a test és lélek szerinti b öjt; a kitartó erő, mely ezeket mozgatja. Isten megerősítő kegyelme m ellett: az önmegtagadás szelleme. Ezen igazságok fö lö tt fogunk elm élkedni ma. De bo­ ru lju n k le m indenek előtt a gyászoló egyházzal Jézus koporsójához és k é rjü k alázattal, hogy ő, k i az önmeg­ tagadás utján a m i ve zé rü n k: fordítsa felénk megerősítő kegyelm ét, h og y őt követhessük is !

Sursum c o rd a ! F ö l a szivekkel a m agasba! A k i szent, legyen még szentebb; a ki tökéletes, legyen még tökéletesebb! „Legyetek tehát ti tökéletesek, m int a t i mennyei Atyátok is t ö k é le te s . '^ A m ennyei A ty a pedig végtelen tökéletes; a tökéletesség ú tja tehát ép o ly határtalan, m in t a magas egek. A léleknek szárnyakra van szüksége, h o g y a tökéletesség végtelen magasságába fölszállhasson ') I. Kor. 15, 49. — 1 -2 . — =) Máté. 5, 48.

Jel. k. 8, 13. — ») Gál. 4, 26. — *) Kolossz. 3,

—

58

—

és szabadon mozoghasson. E ké t szárny a kétféle bojt, a test és a lélek megsanyargatása. E rrő l szóltunk már. De érdekesek ezen le lk i szárnyak azért, m ert nem egyszerre nőnek, hanem egymás u tá n ; a mennyiben e g yik előmoz­ dítója a m ásiknak. Testünk igazi bűnfészek s a tespedő kényelem melege az, m ely a bűnvágyak ezernyi tojásait k ik e lti. Tehát m indenek előtt a testi böjtn ek k e ll a ké­ nyelem m el szembeszállni s csak azután következik a le lk i b ö jt maga, m elyet az Ú r Izaiás prófétánál e szavakban kö ve te l: „O ld d meg az istentelenség Mtelékeit.^^^) V a g yis: irts d k i a bűngyökereit magadból. De a testi b ö jt is elő­ készületet tételez föl. M ie lő tt a gazda aratni menne, sokat fáradozott előbb m ár földén. Sok előző jó t tételezhetünk fö l annál is, a k irő l tu d ju k, hogy b ő jtö l; m ert csak a já m b o r ember szokott b ő jtö ln i és az olyan, a k i sok le lk i küzdelm ek után a bűn ú tjá ró l letér. Nevezetes ezen le lk i szárnyaknál még az is és k ü lö ­ nösen az, hogy m időn fölfelé emelnek, a vilá g n a k m indig úgy tetszik, m intha alászállnánk. És viszont, ha alászállu n k , akkor a v ilá g szemei előtt m indig em elkedünk. De tu d ju k, hogy a v ilá g szelleme merőben ellenkezik Isten szellemével. A m i Istennél bölcseség, a v ilá g előtt b a l­ gaság; am i Istennél kicsin y, a v ilá g szemei előtt nagy­ ságban tű n ik föl. Isten m in d ig azokat választja k i nagy dolgok véghezvitelére, a k ik e t a világ, m in t kicsinyeket megvet. A z ő fö ld i országának, a^ egyháznak m egalapí­ tására is, m e ly pedig az egész vilá g ra kite rje d és m elyen a poko l kapui erőt nem vehetnek soha — a kicsinyeket, a tudatlanokat, a szegény halászokat választá k i, nem pedig a fö ld bölcseit és hatalmasait. De előttünk á ll a legékesebben szóló k é p : Jézus koporsója és keresztje. Ig e n ! k iv á lt a m ai napon szomorá emlékben á lln a k előttünk m ind ama bántalm ak, meggyaláztatások és kínok, m elyekkel őt ellenségei halálra gyötörték. H a íg y összehasonlítást teszünk közte és Nabukodonozor k irá ly 0) íz . 58, 6.

-

59

-

közt, m it lá tu n k ? A vilá g bölcsesége szerint és az ő szemei előtt Nabukodonozor az ő dicsőségébe akkor emelkedett legmagasbra, m időn fö lá llíto tt aranyszobra előtt Isten gyanánt im ádták. Isten előtt pedig ekkor sUlyedt le leg­ mélyebbre, le egész az állatokig, m ert az állatok közé ve­ gyü lve , kézen-lábon csúszva, fü ve i táplálkozott velük. H é t egész éven át az ég harm ata áztatta hosszá szőrrel benőtt testét. K risztus U ru n k a t ellenben akko r ta rto tta a vilá g bölcsesége legkisebbnek, m időn a kereszten fü g gött és és m eghalt. Pedig akkor v o lt legnagyobb, akkor emel­ kedett legmagasabbra. A v ilá g előtt leszállt egész a halál, még pedig a szégyenletes és átokkal terhelt kereszt­ h alál m élyére: az A ty a ellenben föltámasztá őt örök életre és fölem elte a legmagasb pontra, az ő jo b b já ra . Ellenségei g ún y közt hajtogattak térdet e lő tte : most pe­ dig im ádva és remegő tisztelettel hajol meg Jézus nevé­ nek még halla tára is m inden térd az égben, a földön és a föld alatt. U gyan ezen az utón k e ll haladnunk nekünk is, ha az ég felé akarun k em elkedni erényekben, érdemekben és dicsőségben Isten előtt. Ez pedig az önmegtagadás és a kereszt útja. „H a k i utánam ahar jönni^ tagadja meg magát, és vegye fö l keresztjét és kövessen engem^J) A z önmegtagadás és a keresztviselés a testi és a le lk i böjtnek közvetlen célja, gyümölcse pedig az örök élet ju ta lm a . De meredek az ut nagyon, szédítőleg meredek, a kereszt útja, m egrakva sűrűén tövisekkel, telve fára­ dalm akkal. A z önmegtagadás erejének még két szárnyra is van szüksége. E két szárny, m in t m ár említém, a test és a lélek megsanyargatása: a testi és a le lk i b öjt. Ezen k ív ü l mesterre és útm utatóra is szüksége van még, és ez Jézus K risztus maga. Lássuk tehát : hogyan haladott ő, hogyan emelkedett a magasba, egészen fö l az A ty a jo b b já ra ? Sz. jPál azt v a llja m agáról, h o g y: E lragadtatott a harmadik égig’-^.^) E z je lz i a magasság legvégső fokát, ’) Luk. 9, 23. -

“) II. Kor. 12, 2.

—

60

—

m elyet közönséges halandó elérhet. E szerint tehát a keresztuton is három állom ást és vele három fokozatot k ü ­ lönböztethetünk meg. Krisztus U ru n k k a l az első állomáson az o la jfá k hegyén találkozunk, a Gethsemani kertben, m időn im ádkozik és m időn a h alál rém eitől visszaborzad; m időn egyrészt k é ri az A ty á t, hogy vegye el tőle a keserű pohárt, másrészt m egnyugszik mégis az ő akaratán, habár le lk i küzdelmei o ly nagyok, h og y nem is a hideg, de véres izzadság b o rítja el arcá t; m időn m egjelenik az angyal bátorítani és vigasztalni őt, am it el is fogad, m ert í^'lkel, aposto­ laihoz megy, fölserkenti őket az álom ból és kije le n ti, h o g y az óra elérkezett, m elyben az emberfia a bíínösök kezeibe adatik. Ez az első állom ásunk nekünk is a keresztutján és a tö k é ly magasságának első fo ká t je lz i, m időn készen á ll­ nánk ugyan az áldozatra, de fáj, nagyon fáj mégis az a súlyos kereszt. A n n a k eltávolításáért k é rjü k az A ty á t és g y a k ra n panaszkodunk a zsoltárossal íg y : „ J a j nekem^ mert zarándohságom meghosseahbUatott“ .^) „H allgasd meg, Uram imádságomat és könyörgésemet^ vedd figyelembe hönyliullatásomat. Ne ném ulj el, mert jövevény vagyok én nálad és zarándok^ m int atyáim m i n d n y á j a n ^ ^ J ó l esik tehát nagyon, ha utunkban némi, kis öröm és vigasz is fölüdít. Ezen magaslaton az erény abban á ll, hogy a fájdalm at zúgolódás n é lkü l tű rjü k , az örömben pedig tu d ju n k méi’téket ta rtani. E g y ik a testi — m ásik a le lk i b ö jt ered­ m énye; egyikhez ann yi le lk i erő k iv á n ta tik éppen, m in t a másikhoz. E z t még a v ilá g is tu d ja m éltányolni, de m ár az erény ne továbbjának te k in ti és nagy ritk á n gya ko ro lja . A testi böjtre vonatkozólag N agy Sándor k ir á ly s hadvezérnél ta lá lu n k ily példát, rqidőn hadsere­ gével egy forró, vizetlen pusztaságban v o lt. Égető szom­ júság kinozta őket. Néhány katonának s ik e rü lt mégis a k ir á ly számára egy ita l vizet terem teni elő. Ez azonban *) 119. 5. — >“) 38. zs. 13.

—

61

—

uem találá ildom osnak in n i akkor, m időn egész fegyveres népe szomjazik és kiönté a vizet, m in t egykor D ávid k irá ly . Szolimán, török császár pedig az általa e lfog lalt Damaskus városát tekinté át Szalahia hegyéről, m ig had­ serege bevonult. És am int látá a város szépségét és k ö r­ nyéke gazdagságát ig y k iá lto tt f ö l : „Isten véled fö ld i p a ­ radicsom ! Soha se fogom átlépni kapudat, nehogy szépséged elfeledtesse velem az eget.''' A törökök szultánja it t a le lke t sanyargatta meg. M in t e m líté m : a v ilá g ennél nagyobb erényt m ár nem ismer és ezt is nem ann yira követni, m in t inkább m egbám ulni valónak találja. N e kü n k pedig sokkal maga­ sabbra k e ll még törekednünk. „M in d e n t megteheteJc az által, hi engem m e g e rő sit. Kövessük csak lélekben tovább Jézust a kereszt úton. A második állomáson azon je len et­ nél ta lá lju k , m időn a fegyveres nép előtt, m e ly időközben a kertbe lépett, m egállva k é rd i: „ K i t kerestek? felelék neki: A názáreti Jézust. Monda nekik Jézus: én vagyok. A m int tehát mondotta nekik: én vagyok! hátrálának és a földre esének. Ismét kérdezi tehát őket: K it kerestek? Azok pedig mondák: A názáreti Jézust. Feleié Jézus: Mondám nektek, hogy én vagyok; ha tehát engem kerestek., hagyjátok ezeket elmenni“ .'^'^) E rre m egragad ják; Péter ka rdot rá n t­ ván, védelmére k e l; legvágja a főpap szolgájának fü lé t; Jézus m e g g yó g yítja és feddőleg szól Péterhez m on d vá n : „E reszd hüvelyedbe kardodat. A jyoharat., melyet nekem A tyám adott., ne igyam-e Avagy azt véled, hogy nem kérhetem Atyám at? É s ad nekem azonnal többet tizen­ két ezer angyalnál?^^''-^) K risztus U ru n k isteni hatalm át it t utószor is meg­ m utatja, F ö ld re sújtja elleneit, de ismét b á to rítja maga ellen. Megszabadulhatna, de nem akar, csak tanítványaiért könyörög. A n g y a l is vigasztalhatná, ismét pedig akár tizenkétezer, de ő készen á ll m ár az áldozatra és maga irá n t egészen közömbös. ” ) Ján. 18, 4 -8 . — >2) Jáii. 18, 11. -

Máté 26, 53.

-

62

-

Ez a nyugodt s higadt közömbösség képezi a tö ­ kéletesség második fokát, m időn nem csak tű rjü k a bajt, nem csak m érsékelni tu d ju k m agunkat az örömben, hanem érsélcetlenéhneh látszunk mindkettővel szemben^ m intha nem is volna köstiik külömbség. H asonlók vagyu n k a h o lt testhez, m elynek m in d e g y: akár dicsérik, akár g yalázzák; akár a diszravátalra, akár pedig a sötét sirba fe kte tik. Ezen állapot az, m e lyrő l sz. P á l dicsérőleg m o n d ja : Meghaltatok^ és a ti éltetek el van rejtve K ris z ­ tussal az I s t e n b e n '- '- E rrő l az álapotról m ondja sz. B ernárd is : ^Oh ! m ily szerencsés és boldog az, a ki így hal meg; mert ilyen halál igazi élet; megvéd minden mocsoktól ebben az életben és elidegenít attéV^. Ily e n tö­ kéletességet k iv á n t sz. Ignác is az ő le lk i fia itó l és azt akarta, hogy engedelmesség dolgában legyenek olyanok, m in t a halott, m ellyel m indent lehet tenni, anélkül, h og y ellenszegülne. Ezen m agaslatról tetemesen k itá g u l e lő ttü n k a szemhatár és- tisztultabb áttekintést szerzünk a teremtések rendeltetésén. Meggyőződéssé kem ényedik ben­ n ünk a h it, h og y mindennek az a célja, h og y akár öntudatosan, akár öntudatlanul is az Istennek szolgáljon. H o g y az embernek, m in t a teremtés remekének és eszes lénynek a földön minden, de m inden csak eszközül ada­ to tt ugyan e célra. Innen származik azután a szent kö ­ zömbösség, az a halálszerű érzéketlenség: örömben, bá­ natban, szerencsében, balsorsban, egészségben, betegség­ ben, tiszteletben s gyalázatban. M inden csak esz­ köz a cé lra ; m indennek megvan a módja, csak k e ll ér­ teni hozzá, h o g y kezeink közt, m in t eszköz Isten szolgá­ la tára és az ő dicséretére váljon. íg y tehetünk, akár m it teszünk is, az egy bűn kivételével, a nemzetek nagy apostolának intelm e szerint m indent az Isten dicsőségére. Sz, Ig nácna k is ez v o lt a jelszava. A v ilá g pedig a tökéletesség eme fokát m ár nemcsak megérteni, de m é ltá n yo ln i se tudja, sőt m in t észszegény 1^) Kol. 3, 3.

—

63

—

bárgyuságot kineveti. De nekünk az ú t még magasabbra is n y itv a á ll: M indent megtehetek az által, aki engem meg€rösít‘^. A k i eme ponton m egállapodni akarna, hasonló volna azon léghajóshoz, kin e k járóm űve magasra szállt ugyan, könnyen is mozog bárm iféle irányb an, de az irá n y az uralgó szelektől függ. A z ember is kész ezen sz. közömbösségben, bárm iféle téren, bárm inő irányban is szolgálni Istennek, de ezen irá n y t nem o határozza meg, hanem in ká b b a körülm ények befolyására bizza és parancs alatt á ll. H o g y a kereszt ú tjá t teljes sikerrel bejárhassuk és hogy K risztus U ru n k tó l, m in t mestertől a kereszt iskolájában m indent eltanulhassunk, fö l k e ll vele m ennünk egész a O olgothára. Kövessük hát, még tovább ú tjá b a n ! H alálos ágynak a keresztet választja és maga viszi. A z ezernyi-ezer sokaságból, m e ly őt kiséri és körülveszi, m in d e n ki ö rü l sőt gúnyolja. Csak néhány asszony képez kivé te lt, k ik szánakozó részvéttel siránkoznak fölötte. De ^ ezt se fogadja el s eme szigorú szavakkal utasítja őket e l: „Jeruzsálem leányai! ne sírjatok én rajtam , hanem sirjatok magatokon és fiaitokon^'’ íg y ért fö l a hegyre és abban a rettenetes percben, melyben a kereszt m ár o tt fe kü d t a földön, hogy reáfeszitsék, epével vegyített ecetes b o rt n y ú jto tta k neki, hogy attól elkábítva a kínokat kevésbbé érezze. De visszautasította ezt is éppen azért, m ert fenékig k i akarta m eríteni kedvünkért a szenvedések keseríi tengerét. ím e ! a keresztet m ár fö lá llítjá k s ő ra jta függ. M in d e n ki gyön yö rkö d ik és ujong az öröm től. E lle n ­ ségei úgy érzik, hogy szivök egy súlyos kő nyomásától szabadul. Biztosra veszik m ie lő tt még meghalna, hogy szabadok tőle ö rö k re ; h og y Mózes törvénye szerint még neve is becstelen, még emléke is átkos lesz m ind-örökre. í g y ö rü ln e k ; íg y diadalmaskodnak Jézus ellenei dél­ tő l délutáni három óráig. „JÉs Jéms nagy szóval kiáltván, m ondá: A ty á m ! a te kezeidbe ajánlom lelkemet. E zt

—

64

—

mondván, meghaW’’ Ig e n ! — meghala, — de ja j bűnös! ja j n e ke d ! bám uld csak a jeleket, m elyek ártatlan halálát hozzák h írü l a fö ld lakóinak. A nap elsötétedik, a templom k á rp itja középen ketté hasad, a föld inog, a sziklák dörejszerű csattogással repedeznek, a százados és bemohosult sirok világából a holta k előtörnek és az élők nagy rém ületére láthatókká lesznek. A lármás tömeg ajkán elfásul az istenkárom lás; remegve rogy térdre m inde nki és bűnbánólag v e ri m ellét. N a g y dolgoknak ke lle tt tö rté n i va­ ló b a n ! De hát m i történt? O h ! a v ilá g bölcsesége it t is csalódott. A böjtölés, az önmegtagadás, a kereszt ü li it t legbevégzettebb diadalát. K risztus U ru n k a kko r le tt legnagyobb, m időn őt ellenei legkisebbnek ism erték. A k k o r emelkedett ő legmagasabbra, m időn őt leszállni lá ttá k a legszégyenletesebb megaláztatás mélyére. Az A ty a épp akkor s épp azért emelte fö l őt, m iko r és m ivel ő megalázta magát a kereszt szégyenletes haláláig. Jézusban az isteni természettel szétválaszthatlanul egybeforrt emberiség ép akko r emelkedett fö l diadallal az Istenség színvonalára; ezen id ő to l fogadja emberi természete szerint is az imádás hódolatát a n n yira , hogy a m ai gyásznapon még keresztje előtt is térdet h a jtu n k és hódolattal bo ru lu n k le. Ily e n a kereszt és az önmeg­ tagadás erényének hatalm a a harm adik fokon. K érdé s: elérhetnők-e m i is e magasságot? Harm adszor is sz. P álnak ezen szavaival b izta tla k bennetek: „M in d e n t megteheteJc az által, ki engem megerősít''^. Maga ad erre uta­ sítást a következőkben: Ő a keresztet nem más á lta l vitette, hanem maga v itte egész a végső kim erültségig \ azután nem fogadta el megfeszítése előtt a kábító ita lt, h o g y fájda lm ait teljes mértékben érezhesse. Ez azt je le n ti, hogy a harm adik fokon az áll, a k i a b a jo ka t m ár nem csak tű ri, de sőt óhajtja és nehezére esik m ér­ sékelni magát. Szeretjük, ha a v ilá g Istenért g yű lö l, rá ­ galmaz és üldöz. K risztus U ru n k továbbá hallgatásra in té Luk. 23, 28, -

*«) Luk. 23. 46.

—

65

—

a jeruzsálem i asszonyokat és nem kívá n t vigaszt m eríteni szánakozó részvétökből. Ez n álunk azt je le n ti, h o g y az öröm et nem csak nem ó h a jtju k vagy benne helyes m értéket nem ta rtu n k, de visszautasítjuk vagy csak tíírjü k . Nem szeretjük, ha érdem einkért dicsér vagy ju ta ­ lom m al halmoz el a világ. A tökéletesség második foka az ö hősies, nyugodt közömbösségével a fájdalom és öröm közt átmenetet képez az első és a második fokozat közt, de a harm adik az elsőnek m ár ann yira föllötte á ll, hogy vele egészen ellen­ tétes. I t t nem a fájdalm at és a megaláztatást tű rjü k ne­ hezen, hanem az öröniet és a dicséretet. M á r nem az örömben esik nehezünkre mérsékelni m agunkat, hanem a szenvedésben. A vilá g ezt nem csak nem érti, de m in t gyűlöletes vakbuzgóságot üldözi is. A zért jellem zi íg y sz. P á l: ^Nekem a világ megfessítetett és én a világ­ nak.^ íg y érezte magát elragadtatva a harm adik égbe. I t t vá lu n k meg m i is teljesen a fö ld bilincseitől, m intha csak k o rlá tla n magasságban lebegnénk szabadon, m in t olyanok, k ik n e k já róm űvé t a zúgó szelek nem akadályozhatják sőt be se folyásolják. íg y v á lik a rettegett önmegtagadás és kereszt u tjá n könnyűvé a teher, és édessé Jézus igája. Éppen az tesz boldoggá, hogy a bajból m indig bőven k iju t, m íg az öröm ből csak néha-néha szokott egy árva cseppet adni a föld. Az önmegtagadás és a kereszt­ viselés egész csodáit b á m u lhatjuk X a vé ri szent Ferenc életében. H a lála után egészen beforrva ta lá ltá k testébe a durva köteléket. íg y já r t ő be száz és száz m értföldeket m in t apostol, folytonos böjt, im ában és elmélkedésekben átvirasztott éjszakák és szakadatlan m unka m ellett. És mégis panaszolkodva em líti, hogy nem tudja elviselni a sok édességet, m elyben őt az ü r részesíti. Ily e n magas­ ságban tetőztetik be koronával a b ö jt, az önmegtagadás és a keresztviselés diadala. A jtatos keresztények! am it nag yböjt első vasárnap” ) Gál. 6, 14. Nagyböjti sz. beszédek.

—

66

—

já n m agunknak célul tűztünk, azt ma befejezzük. H a llo t­ tato k tőlem röviden m indent, am it a b ö jtrő l tudnun k k e ll és illik . H a llo ttá to k, hogy b ö jt m in d ig vo lt, m ert ez v o lt az első parancs; m ert e parancsot kötötte Isten szivére Adám nak m in d já rt megteremtése után, a tilto tt fa gyümölcsében. És ezen idő óta fö lta lá lju k azt m indenütt az ó és uj szövetségben egyaránt, sőt fö l a pogány népek hagyom ányaiban s életkörében is. H a llo ttá to k, hogy a b ö jtn ek k i k e ll te rje d n i: a testre és lélekre egyaránt az által, hogy a tilto tt eledelektől bizonyos napokon tartóz­ kodunk és a testnek féktelenségre törő v á g y a it engedel­ mességben ta rtju k . Ez a testi és le lk i b ö jt teszik együt­ tesen azután az önmegtagadást, a keresztviselést, K risztus U ru n k fejedelm i ú tját, m elyen ő dicsöült szentjeivel és oly ragyogó példával já r t előttünk és m inket is kom olyan követésre in t. E z az u t sok fáradtsággal já r ugyan és küzdelemmé alakítja át az egész életet, de i t t eme szám­ kivetés helyén, e siralom völgyében az élet m i lehetne más, küzdelem nél? V a g y az Isten, va g y az ördög száz­ ló ja alatt ke ll küzdenünk, m ert ké t úrnak nem szolgál­ h a tu n k egy időben, de azért maga az élet m in d ig csak küzdelem marad. K risztus százlója alatt győ zü n k: az ör­ dögé a latt gyáva futásban esünk el. H a tehát m ár küzdenünk ke ll, kü zd jü n k ju ta lo m é rt, k ü z d jü n k győzelemért. J u ta lm u n k lesz az önmegtagadás győzelm e u tjá n : bű­ ne in k megismerése, bűneink leszenvedése, sok érdem, sok szellemi kincs, m elyet a sötét sir nem n y e lt el, de utá­ n u n k jő az isteni biró ítélő széke elé; utánunk az örök életbe. Terhes szolgálat a böjt, de ép o ly hasznos is, m ert á lta la az engedelmességet g ya ko ro lju k, m e ly több minden más áldozatnál, m ive l általa önm agunkat áldozzuk fö l. Ö rö k boldogságra vo lnánk teremtve. A zért m u ta to tt K risztus U ru n k is az egek felé, hogy o tt szám unkra sok lakás van. De am i az egek felé tör, azt egy titko s erő alávonza a földre s azért ném i küzdelem után fáradtan is­ m ét alázuhan; sorsát nem ke rü lh e ti k i. Sursum corda! A z egek felé kellene em elni mégis sziveinket. Nem azt

—

67

—

kellene keresni, a m ik a földön vannak, hanem am ik a mennybe, a hová K risztus fölm ent. M inden az egek felé h i és in d ít ; o h ! igen, a lélek szállna is, de a test g y a rló ; a test a földhöz szit, m ert földb ől van. M it te g yü n k hát? Talán a lé lek is örökösen a fö ld bilincseit viselje és rem énytelen önmegadásban elcsüggedjen ? Oh n e m ! — nem ! Istennél semmi se lehetetlen. „M in d e n t megteheték az áltál^ M engem megerősít.'’'' Fölszállhatok én is ebben a g y a rló testben, ú g y m in t ő; csakhogy azt nem em­ b eri bölcseség szerint k e ll m egítélni. M ert am i a v ilá g előtt fölszáll. Isten előtt alászáll és a m i a v ilá g szerint alászáll, Istennél fölszáll. I t t , ez a befátyolozott szent kereszt és ez a szent sir tanunk reá, hogy a v ilá g szemei e lőtt maga K risztus U ru n k is alának szállt, m id ő n : „M eg­ alázta magát, engedelmes lévén m ind halálig, és pedig a heresztnék haláláig. Annak okáért az Isten is főimagasztalta őt, és oly nevet ajándékozott neki, mely minden név fölött vagyon, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, a mennyeieké, a földieké és a fö ld alattiaké és minden nyelv vallást tegyen, hogy az t í r Jézus K risztus az A tya Istennek dicsőségéhen vagyon.^^^^) A z önmegtagadás és a kereszt ös­ vényén, m elyen ő haladt, a testi és le lk i b ö jt edzi meg gyarlóságunkat. Ezen az utón m i is alának szállunk a v ilá g szemei előtt, de Isten fölebb és fölebb e m e l: tökéletes­ ségben, életszentségben, és végre fö l magához az örök élet dicsőségébe vesz. Ám en.

") Sz. Pál Filipp. 2. 8 -1 1 .

5^