NAGY OLGA Lányok és asszonyok Udvarfalván I. (Szociográfiai jegyzetek) 279

KORUNK

XXXIV. ÉVFOLYAM, 4 . SZÁM 1975. ÁPRILIS

AUREL NEGUCIOIU • A felhalmozási politika és a szocialista országok fejlettségi szintjének kiegyenlítődése 241 L U P Á N ERNŐ • Szövetkezetpolitikánk a X I . kongresszus fényében 247 LÁSZLÓFFY A L A D Á R • Három Petrarca-emlék (versek) 252 * * * Szabadság-ív 254 SÜKÖSD MIHÁLY • A magyar prózairodalom — átalakulóban 256 ILLYÉS GYULA • Isten v é n m a l m a i (vers) 261 NAGY LÁSZLÓ • Így írlak versbe (vers) 261 ION IRIMIE • A kommunikáció általános modellje 262 KÖLLŐ KÁROLY • R o m á n hősi balladákról — mai szemmel 269 * * * Zsikmán király (román hősi ballada, Kiss Jenő fordítása) 271

JEGYZETEK TAKÁCS LAJOS • Legjobb törekvéseink megszemélyesítője 273 DUMITRU R A D U POPESCU • Tisztelet az államférfinak 274 F Á B I Á N G Y U L A • Ember és természet 275 KÁNTOR LAJOS • Képek körül 276 SZTOJKA LÁSZLÓ • Három Dési Huber-könyvillusztráció 277

HAZAI TÜKÖR NAGY OLGA • Lányok és asszonyok Udvarfalván I. (Szociográfiai jegyzetek) 279

NEMZETKÖZI ÉLET ERŐS LÁSZLÓ • Élelmezési biztonsági rendszer, v a g y . . . 285 N A G Y MIKLÓS • A zöld forradalom n e m halott! 288 KORDA I S T V Á N • A dél-amerikai reformmozgalmak egy könyv

tükrében 290

ÉLŐ TÖRTÉNELEM UDVARHELYI MIKLÓS • 1877 294 BINDER P Á L • Magyarok és németek részvétele a Horia vezette felkelésben 295

1784—1785-ös

IFJÚSÁG—NEVELÉS MAURER ÉVA • Hangtalan beszéd 302

SZEMLE GÁLL ERNŐ • Ökológia és etika (Gondolatok a könyvtárban) 307 BÁLINT JÓZSEF • Új vallomás a kommunista helytállásról 311 KEMÉNY PÉTER • K ö n y v az anyag szerkezetéről 312 KOZMA DEZSŐ • Egy téma lehetőségei 314

LÁTÓHATÁR, SZERKESZTŐK—OLVASÓK ILLUSZTRÁCIÓK Balázs Péter, Barcsay Jenő, Bartha László, Bencsik János, Deák B . Éva, Dési Huber István, Jecza Péter, K a b á n József, Kondor Béla, N a g y Albert, Pongrácz Antónia, Schaár Erzsébet, Varga Imre, Venczel János, V i g h Tamás

KORUNK ALAPÍTOTTA Dienes László (1926) — SZERKESZTETTE Gaál Gábor (1929—1940). Főszerkesztő: Gáll Ernő • Főszerkesztő-helyettes: Rácz Győző Szerkesztőségi főtitkár: Ritoók János Szerkesztőség: Kolozsvár-Napoca, Mócok útja 3. Telefon: 218 36 (főszerkesztő); 160 30/117 (titkárság); 1 60 30/125 (szerkesztők). Postacím: Cluj-Napoca, căsuţa poştală 273. Republica Socialistă România.

AUREL NEGUCIOIU

A felhalmozási politika és a szocialista országok fejlettségi szintjének kiegyenlítődése A XI. pártkongresszus távlati gazdaság- és társadalomfejlesztési programjának egyik alapvető stratégiai célkitűzése a gazdaságilag fejlett szocialista országok színvonalára való felemelkedés és a legfejlettebb gazdasággal rendelkező országok szintjének megközelítése. A pártdokumentumok előirányzatai szerint ez a közele­ dési és kiegyenlítődési folyamat 1990-ig nagy vonalakban befejeződik. A m i n t azt a Program hangsúlyozza, a következő évtized végére Románia a termelőerők, a műszaki-anyagi alap olyan fejlettségi fokát éri el, amely biztosítani tudja a szocia­ lista civilizáció magas színvonalát, az összes állampolgárok ésszerű szükségleteinek kielégítését s a kommunizmusra való áttérés anyagi és kulturális feltételeit. A szocialista országok fejlettségi szintjének kiegyenlítődése objektív szükség­ szerűség, amely az új társadalmi rendszer lényegéből fakad. A szocializmus felszá­ molja a kizsákmányolás valamennyi formáját, s helyébe a gazdasági, társadalmi szempontból ténylegesen egyenlő állampolgárok kölcsönös együttműködési és segít­ ségnyújtási viszonyait vezeti be. A szocialista világrendszer magasabbrendűségének újabb bizonyítékát adja azáltal, hogy kiküszöböli a különböző országok e g y e n ­ lőtlen gazdasági fejlődésének a kapitalizmusban törvényszerű jelenségét. Ez felté­ telezi mindenekelőtt a különböző szocialista országok közötti — múltból örökölt, de még fennálló — fejlődésbeli eltolódások megszüntetését. A kiegyenlítődést szükségessé teszi továbbá a szocialista típusú nemzetközi munkamegosztás tartalma, a munkamegosztás rendszere és a benne részt v e v ő országok gazdasági színvonala közötti dialektikus kölcsönhatások A kapitalista tí­ pusú nemzetközi munkamegosztással ellentétben — amelynek következménye a gyengén fejlett országok erőforrásainak kimerítése és fejlődésük meggátolása az ádáz konkurrenciaharcban álló gazdasági nagyhatalmak részéről — a szocialista országok közötti munkamegosztás a teljes jogegyenlőségen, a nemzeti függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartásán, a belügyekbe v a l ó be n e m avatkozás és a kölcsönös előnyök e l v é n alapul. A szocialista együttműködési kapcsolatok minden egyes ország gazdasági és társadalmi fejlődését, fejlettségi színvonaluk kiegyenlí­ tését s ennek révén a szocializmus általános előrehaladását hivatottak szolgálni. A kiegyenlítődés ugyanakkor első számú anyagi előfeltétele a szocialista országok közötti összes kapcsolatok magasabb szintre emelésének. Talán n e m érdektelen idézni itt Marx és Engels konklúzióját, a m e l y szerint: „Különböző nemzetek e g y ­ más közötti vonatkozásai attól függenek, mennyire fejlesztette ki mindegyikük t e r m e l ő e r ő i t . . . " (Marx—Engels: A német ideológia. Budapest, 1974. 25.) N e m győzzük eléggé hangsúlyozni a szocialista ország közötti új típusú k a p ­ csolatok világpolitikai jelentőségű visszhangját és hatását: a szocialista országok a nemzetközi kapcsolatok új modelljét teremtették meg, a m e l y nemcsak tekinté­ lyüket és befolyásukat növeli, h a n e m jelentősen módosítja a nemzetközi élet egész arculatát. Egyre nyilvánvalóbbá válik a világ népei számára — hangsúlyozza a program —, hogy a szocializmus az egyedüli olyan társadalmi rendszer, amely kiküszöbölheti az egyenlőtlenségi politika következményeit, s biztosíthatja az összes

nemzetek sokoldalú és harmonikus fejlődését, a m e l y képes megvetni egy valóban méltányos gazdasági világrend alapjait. A társadalmi élet valamennyi területét egyre mélyebben érintő t u d o m á n y o s ­ műszaki forradalom mind sürgetőbbé teszi a világ országai közötti fejlődésbeli különbségek kiegyenlítését. A termelőerők forradalmasításával ugyanis a tudomá­ nyos-műszaki forradalom olyan eszközöket szolgáltat, amelyek adott esetben e g y ­ aránt lehetővé teszik a fejlett és fejlődő országok közötti szakadék fokozatos áthi­ dalását vagy további mélyülését. Ezért szükségszerű, hogy a fejlődésben hátrama­ radott országok nagy erőfeszítések árán felzárkózzanak a modern tudomány és technika terén, elhárítva ezzel a végzetes lemaradás veszélyét. A párt 1972-es Országos Konferenciáján Nicolae Ceauşescu elvtárs rendkívül sarkítva fogalmazta m e g a fejlett országokhoz viszonyítva m é g mindig létező l e m a ­ radásunk felszámolásának követelményét: „Elmondhatjuk, hogy m a olyan pillana­ tokat élünk, amelyek a továbbiakban meghatározzák a szocialista Románia helyét a szocialista országok, a világ összes nemzetei nagy családjában. A nemzetközi élet alakulása, a hatalmas tudományos-műszaki forradalom határozottan napirendre tűzi népünk egyre cselekvőbb részvételét a nemzetközi munkamegosztásban. Feladatunk, hogy 10-15 é v e n belül végérvényesen felszámoljuk az örökölt lemaradást, a gazda­ sági, tudományos, kulturális fejlődés magas szintjére emeljük a román népet, nagy­ szerű életszínvonalat biztosítsunk számára. A probléma a következőképpen tevődik fel: v a g y megvalósítjuk ezt a célkitűzést, és a modern civilizáció útjára lépünk, vagy továbbra is elmaradunk a fejlett országoktól, s arra kárhoztatjuk n e m z e t ü n ­ ket, hogy m é g több nemzedéke ebben a helyzetben maradjon." (Nicolae Ceauşescu: Jelentés az RKP Országos Konferenciáján. Románia a sokoldalúan fejlett szocia­ lista társadalom építésének útján 7. Bukarest, 1973. 504.) A fejlett és fejlődő országok közötti eltolódás felszámolása egyik leglényege­ sebb előfeltétele az emberiség anyagi és szellemi civilizációs szintje általános e m e ­ lésének, a tartós világbéke és az együttműködés megteremtésének. Ebben az össze­ függésben mutatkozik m e g az összes nemzetek jogegyenlőségére alapozott új gazda­ sági világrend kialakításának igazi jelentősége, olyan gazdasági rendé, a m e l y a z összes országok számára lehetővé teszi, hogy részesedjenek a modern tudomány és technika vívmányaiban, hogy hozzájussanak a nyersanyag- és energiaforrások­ hoz, s egyenlő esélyekkel v e g y e n e k részt egy széles körű és gyümölcsöző n e m z e t ­ közi együttműködésben. A kiegyenlítődési folyamat alakulása A szocialista országok fejlődési szintjének közeledése és kiegyenlítődése komplexfolyamat, amely gyakorlatilag a társadalomalakulat összes alkotóelemeit átfogja: a termelőerőket, a gazdasági viszonyokat, a kultúrát, a társadalom tagjainak é l e t ­ módját. Amikor összehasonlítjuk a szocialista országok fejlettségi színvonalát, m i n d ­ ezeket a tényezőket figyelembe kell vennünk. Elvben ugyanígy tevődik fel a k é r ­ dés a fejlett kapitalista országokkal való összehasonlítás esetén is. Itt azonban figyelembe kell venni azt, hogy a szocialista országok a termelőerők fejlettsége é s a lakosság anyagi életszínvonala tekintetében a világviszonylatban vezető kapita­ lista országokat is megelőzik a termelési, politikai és általában a társadalmi v i s z o ­ nyok fejlettsége tekintetében. Amikor tehát a legfejlettebb kapitalista országok szintjére való felemelkedés távlati követelményéről beszélünk, ez csak az előbbi két területre vonatkozik. A közeledést és kiegyenlítődést természetesen n e m szabad abszolutizálni, tehát úgy felfogni, mint a gazdasági struktúrák azonosításáig menő uniformizálást, v a g y mint az összes tevékenységi ágazatok növekedési ütemének abszolút egyenlősítését az összes szocialista országokban. A lényeg az, hogy a termelőerők színvonala, továbbá a m u n k a - és életfeltételek területén mutatkozó eltéréseket minimálisra

c s ö k k e n t s ü k . E n g e l s n e k B e b e l b e z í r t l e v e l é b e n o l v a s h a t j u k : „Ország és ország, t a r ­ t o m á n y és t a r t o m á n y , sőt helység és helység között is m i n d i g f e n n fog á l l n i az életfeltételek bizonyos egyenlőtlensége, a m e l y e t l e c s ö k k e n t h e t ü n k a m i n i m u m r a , d e s o h a s e m k ü s z ö b ö l h e t ü n k ki teljesen. Az A l p o k l a k ó i n a k életfeltételei m i n d i g m á s a k lesznek, m i n t a síkságon élőké." ( M a r x — E n g e l s Művei 19. 5.) A szocialista viszonyok a kiegyenlítődés szükségletével p á r h u z a m o s a n a n n a k g y a k o r l a t i lehetőségét is m e g t e r e m t i k . Ezt a lehetőséget egy egész sor belső és k ü l s ő tényező biztosítja. A belső t é n y e z ő k közé s o r o l a n d ó k m i n d e n e k e l ő t t : az ország szocialista i p a r o s í t á s a ; a n e m z e t g a z d a s á g i á g a k és a l á g a k s t r u k t ú r á j á n a k k o r s z e r ű ­ sítése; a t e r m é s z e t i e r ő f o r r á s o k b e v o n á s a a g a z d a s á g i k ö r f o r g á s b a ; a n e m z e t i j ö v e ­ d e l e m o p t i m á l i s a r á n y b a n v a l ó felosztása fogyasztási és felhalmozási a l a p r a ; a gazdasági és t á r s a d a l m i fejlesztési a l a p n ö v e k v ő h a t é k o n y s á g g a l v a l ó felhaszná­ l á s a ; a g a z d a s á g i élet s z e r v e z é s é n e k és v e z e t é s é n e k á l l a n d ó tökéletesítése stb. A külső t é n y e z ő k közül m e g e m l í t j ü k az a l á b b i a k a t : a szocialista t í p u s ú n e m z e t k ö z i m u n k a m e g o s z t á s ; a g a z d a s á g - és t á r s a d a l o m f e j l e s z t é s i t e r v e k összehangolása a K G S T - t a g á l l a m o k v i s z o n y l a t á b a n ; az összes szocialista országok közötti e g y ü t t m ű ­ ködés és kölcsönös s e g í t s é g n y ú j t á s ; a k ü l ö n b ö z ő t á r s a d a l m i r e n d s z e r ű országok e g y ü t t m ű k ö d é s e stb. A közeledést és kiegyenlítődést elősegítő t é n y e z ő k n e k ez a s o m m á s s z á m b a ­ v é t e l e is n y i l v á n v a l ó v á teszi, hogy a m e g h a t á r o z ó szerep a belső t é n y e z ő k r e , a belső erőforrások m i n é l teljesebb és h a t é k o n y a b b h a s z n o s í t á s á r a h á r u l . A külső és belső t é n y e z ő k egyidejű és e g y m á s s a l összefüggő h a t á s a a g y e n ­ g é b b e n fejlett t e r m e l ő e r ő k k e l r e n d e l k e z ő országok g y o r s a b b ü t e m ű g a z d a s á g i n ö v e ­ k e d é s é h e z kell h o g y vezessen. A m a g a s a b b n ö v e k e d é s i ü t e m d ö n t ő t é n y e z ő az e l t o ­ l ó d á s o k c s ö k k e n t é s é b e n és a g a z d a s á g i - t á r s a d a l m i fejlettség szintjeinek k i e g y e n l í ­ t ő d é s é b e n . E n n e k a f o l y a m a t n a k a megítéléséhez t á m p o n t o t n y ú j t a n a k a főbb t e r ­ m é k e k egy l a k o s r a s z á m í t o t t m e n n y i s é g é t kifejező s z á m a d a t o k , a m e l y e k végső fokon olyan fontos minőségi e l e m e k e t s z i n t e t i z á l n a k , m i n t a m u n k a t e r m e l é k e n y ­ sége, a n e m z e t g a z d a s á g szerkezete, a b ő v í t e t t ú j r a t e r m e l é s lehetősége stb. Az a l á b ­ b i a k b a n n é h á n y összehasonlító a d a t a l a p j á n e l e m e z z ü k a v i l l a m o s e n e r g i a - és a c é l ­ t e r m e l é s a l a k u l á s á t n é h á n y szocialista és k a p i t a l i s t a o r s z á g b a n . Az egy főre j u t ó v i l l a m o s e n e r g i a - és a c é l t e r m e l é s

B u l g á r i a NK Csehszlovák SZK N é m e t DK Jugoszlávia SZSZK Mongol NK L e n g y e l NK R o m á n i a SZK Szovjetunió M a g y a r NK Anglia Franciaország N é m e t o r s z á g SZK Olaszország Japán Egyesült Államok

Villamosenergia (kilowattórában 1950

1970

110 749 1050 147 27 380 130 507 321 1328 828 966 530 541 2692

2298 3151 3968 1277 413 1967 1733 3052 1408 4448 2892 3986 2154 3386 8447

1 M i r s z o c i a l i z m a v cifrah i f a k t a h 1972, M o s z k v a , 1973.

1

Acél (kilogrammba 1950 0,7 252 68 26

n) 1970

—

212 801 296 109 —

101 34 152 112 327 207 293 51 58 593

361 322 477 301 507 468 756 317 901 594

Az adatok elemzése egész sor következtetésre ad lehetőséget. Szembeötlik először is az a tény, hogy hazánk mindkét termék volumenének növekedési üteme szempontjából világviszonylatban is az élvonalban van: húsz é v alatt villamos­ energia-termelésünk több mint 13-szorosára, acéltermelésünk pedig közel 9,5-szeresére nőtt. 1950-ben az egy főre jutó villamosenergia-termelés hazánkban közel 4-szer kisebb, mint a Szovjetunióban, közel 6-szor kisebb, m i n t Csehszlovákiában, több mint 8-szor kisebb, mint az NDK-ban, több mint 10-szer kisebb, mint Angliá­ ban, és több mint 20-szor kisebb, mint az Egyesült Államokban. 1970-re a viszony­ lagos távolság érezhetően csökkent: már csak 1,6-szer kisebb, mint a Szovjetunióban. 1,8-szer kisebb, mint Csehszlovákiában, közel 2,3-szer kisebb, mint az NDK-ban, több mint 2,5-szer kisebb, mint Angliában és megközelítőleg 4,8-szer kisebb, mint az Egyesült Államokban. Nagy vonalakban ugyanezt mondhatjuk el az egy főre jutó acéltermelés alakulásáról is. Az abszolút különbség azonban — a viszonylagos kö­ zeledés ellenére — a legtöbb országhoz viszonyítva nemhogy csökkent volna, de még tovább nőtt. 1950-ben egy lakosra számítva a Szovjetunió 377 kWó, az Egyesült Államok pedig 2562 kWó villamosenergiával termelt többet, mint Románia. Ez a különbözet 1970-ben 1319, illetőleg 6714 kWó-ra nőtt. A birtokunkban levő statisztikai adatok tanúsága szerint az egy főre jutó nemzeti jövedelem területén beállt viszonylagos közeledés sem eredményezte az abszolút különbségek csökkenését: hazánk e tekintetben, akárcsak az egy lakosra számított társadalmi termékmennyiség vonatkozásában is, jóval elmarad a fejlett országok színvonalától.

A

magas

felhalmozási

ráta

kettős

szerepe

Országunk tapasztalata szerint a gazdasági növekedés gyors üteme az alapvető garancia a fejlett országokhoz képest még meglevő viszonylagos és abszolút l e m a ­ radás felszámolására. A gazdasági növekedés irama rendkívül bonyolult függvény: értéke egész sor műszaki, gazdasági és társadalmi változótól függ. Amint azt Emilian Dobrescu ki­ emelte: „A növekedési ütem m i n t legösszetettebb mutató és az őt meghatározó fel­ tételek közti kapcsolat nem azonnali. E feltételek legtöbbje olyan alaptényezők közvetítésével érvényesíti befolyását, mint: a produktív felhalmozás hatékonysága, az anyagi és munkaerőforrások hasznosításának mértéke és hatékonysága, a nemzet­ gazdaság szerkezete." (Emilian Dobrescu: Ritmul creşterii economice, teorie şi ana­ liză. Bucureşti, 1968. 6.) Valóban, a gazdasági növekedés ritmusa elválaszthatatlanul összefügg a gazda­ sági és társadalmi fejlesztési alap v o l u m e n é v e l és felhasználásának hatékonyságá­ val. A fejlesztési alap v o l u m e n e többek között a produktív felhalmozási a l a p nagy­ ságától függ. A két alap közötti viszony egyenesen arányos. A felhalmozási a l a p nagyságát a nemzeti j ö v e d e l e m és a felhalmozási ráta együttesen adja. A bővített újratermelés és ennek révén az emelkedő életszínvonal lehetősé­ gének mértékét a felhalmozási ráta és a felhalmozási alap felhasználásának haté­ konysága fejezi ki. „Az ország jövője n e m attól függ — mondotta Nicolae Ceauşescu elvtárs a X I . kongresszuson elhangzott Jelentésében —, hogy adott pillanatban mennyit fogyaszt, h a n e m elsősorban attól, hogy mennyi anyagi eszközt fordít a n e m ­ zeti vagyon további gyarapítására." Az RKP K B és a Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tanács 1974 júliusában tartott plenáris ülésén a párt főtitkára országunk tapasztalatából kiin­ dulva hangsúlyozta, hogy a felhalmozási ráta emelése a szocialista építés éveiben a gazdasági növekedés és a fogyasztási alap növekedési ütemének egyidejű felgyorsu­ lását eredményezte. Ez azt jelenti, hogy a magas felhalmozási ráta döntő tényező

a n n a k a l e m a r a d á s n a k a f e l s z á m o l á s á b a n , a m e l y az egy főre j u t ó fogyasztás és a Termelőerők s z í n v o n a l a t e k i n t e t é b e n m é g e l v á l a s z t a g a z d a s á g i l a g fejlett országok­ tól. Ezt a k o n k l ú z i ó t a legtöbb ország t ö r t é n e t i fejlődése a l á t á m a s z t j a . Egyes e u r ó p a i szocialista o r s z á g o k felhalmozási r á t á j a 2

Bulgária NK Csehszlovák S Z K N é m e t DK Lengyel NK Románia SZK Szovjetunió Magyar NK • 1954—1960; " 1961—1965;

I960

1965

29,4 17,7 18,1 24,2 17-18* 26,8 23,1

28,4 9,2 19,9 26,8 25** 26,3 19,3

1970 29,2 27,0 24,0 27,9 29-30*** 29,5 27,2

• 1966—1970 közötti időszak.

Az a d a t o k a felhalmozási r á t a e m e l k e d é s é n e k — n é h á n y kivételtől e l t e k i n t v e — á l t a l á n o s t e n d e n c i á j á t m u t a t j á k , v a l a m i n t a felhalmozási r á t a k i t a r t ó a n m a g a s szintjét a k e v é s b é fejlett szocialista o r s z á g o k b a n : B u l g á r i a , R o m á n i a , L e n g y e l o r ­ szág. A m a g a s felhalmozási r á t a s t a b i l i t á s a a l e g t ö b b e u r ó p a i szocialista o r s z á g b a n egyik a l a p f e l t é t e l e v o l t az egy főre j u t ó n e m z e t i j ö v e d e l e m g y o r s ü t e m ű n ö v e k e d é s é ­ n e k . S t a t i s z t i k á k szerint az 1960—1970-es i d ő s z a k b a n a z egy főre j u t ó n e m z e t i j ö v e ­ d e l e m C s e h s z l o v á k i á b a n 46, a z N D K - b a n 55, M a g y a r o r s z á g o n 64, L e n g y e l o r s z á g ­ b a n 68, J u g o s z l á v i á b a n 72, a S z o v j e t u n i ó b a n 76, B u l g á r i á b a n 95 és v é g ü l R o m á n i á ­ b a n 108%-kal n ö v e k e d e t t . ( A n u a r u l Statistic al R.S.R. 1973. 589.) N o h a a f e l h a l m o z á s i r á t a k o r á n t s e m egyedüli tényezője a n e m z e t i j ö v e d e l e m n ö v e l é s é n e k , föl k e l l f i g y e l n ü n k a r r a a n a g y o n kifejező t é n y r e , h o g y a n e m z e t i j ö v e d e l e m g y a r a p o d á s á n a k l e g m a g a s a b b r i t m u s á t azok az országok é r t é k el, a m e ­ lyek a l e g m a g a s a b b felhalmozási r á t á t v a l ó s í t o t t á k m e g : R o m á n i a , B u l g á r i a , a Szovjetunió. M á r p e d i g az egy főre j u t ó n e m z e t i j ö v e d e l e m n ö v e l é s e a g a z d a s á g i l a g fejlett o r s z á g o k k a l s z e m b e n i l e m a r a d á s f e l s z á m o l á s á n a k alapfeltétele. A P r o g r a m és az I r á n y e l v e k k ö z p o n t i h e l y e t szentel a n e m z e t i j ö v e d e l e m h e ­ lyes elosztása és a m a g a s felhalmozási r á t a k é r d é s é n e k . A k ö v e t k e z ő ötéves t e r v a n e m z e t i j ö v e d e l e m n e k 33-34%-át szánja a fejlesztési a l a p b ő v í t é s é r e , és a követ­ kező é v t i z e d b e n is f e n n t a r t j u k m a j d a m a g a s — 30-32%-os — felhalmozási r á t á t . Ez biztosítani fogja a t e r m e l ő e r ő k f o l y a m a t o s fejlődését, a g a z d a s á g i - t á r s a d a l m i t e ­ v é k e n y s é g gyors és s o k o l d a l ú fejlődését s e n n e k r é v é n az egész n é p a n y a g i és szel­ lemi é l e t s z í n v o n a l á n a k á l t a l á n o s e m e l k e d é s é t . E d d i g e l é r t g a z d a s á g i e r e d m é n y e i n k és a m a g a s felhalmozási r á t á r a összponto­ sító g a z d a s á g p o l i t i k a m á r a k ö v e t k e z ő ötéves t e r v i d ő s z a k á b a n l e h e t ő v é teszi — a m i n t a r r a az I r á n y e l v e k r á m u t a t — a főbb t e r m é k e k e s e t é b e n az egy főre j u t ó t e r m e l é s olyan évi g y a r a p o d á s á t , a m e l y megközelíti v a g y é p p e n s é g g e l m e g h a l a d j a a fejlett országok t e l j e s í t m é n y é t , s ez é r e z h e t ő e n g y o r s í t a n i fogja h o z z á j u k viszo­ n y í t o t t l e m a r a d á s u n k felszámolását. H a z á n k ily m ó d o n a viszonylagos eltolódás r o ­ h a m o s c s ö k k e n é s é n e k és az abszolút l e m a r a d á s gyors f e l s z á m o l á s á n a k szakaszába lépett. Az o r s z á g u n k és m á s szocialista országok n e m z e t i j ö v e d e l m é n e k d i n a m i k á j á r a v o n a t k o z ó összehasonlító s z á m í t á s o k meggyőzően s z e m l é l t e t i k e n n e k a t e n d e n c i á n a k a v a l ó d i s á g á t . 1990-ben az egy l a k o s r a s z á m í t o t t n e m z e t i j ö v e d e l e m R o m á n i á b a n 2500-3000 d o l l á r lesz. H a feltételezzük, hogy a fejlett szocialista országok n e m z e t i j ö v e d e l m e t o v á b b r a is a f o l y a m a t b a n levő ötéves t e r v e i k e l ő i r á n y o z t a ü t e m b e n 2

A R o m á n i á r a v o n a t k o z ó a d a t o k a t N i c o l a e C e a u ş e s c u e l v t á r s n a k az e m l í t e t t p l e n á r i s o n elhangzott e l ő a d ó i b e s z é d é b ő l v e t t ü k , a t ö b b i a d a t l e l ő h e l y e : Sztatyisztyicseszkij ezsegodnyik sztran cslenov

fog növekedni, akkor a kilencedik évtized végére az egy főre jutó nemzeti jövede­ l e m megközelítő értéke Csehszlovákiában 2500, az N D K - b a n 2900, a Szovjetunióban 3100 dollár lesz. A XI. kongresszus előirányzatainak fényében Románia fejlettségi szintjének kiegyenlítése a fejlett szocialista országokéval realista célkitűzésként jelenik meg, amely a következő 10-15 évben elérhető. E célkitűzés természetesen nagy erőfeszí­ téseket követel népünktől, de megvalósítása elengedhetetlen az ország és az állam­ polgárok jólétének a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom követelményei szint­ jére emeléséhez és a kommunizmus építésére való áttéréshez. E távlati céllal egyidőben a párt a hozzá vezető tevékenység útjait és eszközeit is kijelölte; ezek k ö ­ zött sajátos jelentősége van a kitartóan magas felhalmozási rátának, valamint a gazdasági és társadalmi fejlesztési alap bővítésének s növekvő hatékonyságú fel­ használásának.

Balázs Péter: A suceavai vár

LUPÁN ERNŐ

Szövetkezetpolitikánk a XI. kongresszus tükrében Hazánk gazdasági életében a szövetkezetek gazdasági, politikai és társadalmi téren egyaránt fontos szerepet töltenek be. A sokoldalúan fejlett szocialista társa­ d a l o m építésének időszakában célszerű és szükséges a szövetkezetek szerepének növelése, gazdasági-szervezeti megerősítésük, működési körük további bővítése. P á r ­ tunk és államunk már a szocialista forradalomra való áttérés kezdeti időszakában a leghatározottabban kifejtette álláspontját a szövetkezeti mozgalommal kapcso­ latosan. E politika lényege, hogy a szövetkezeteket anyagi és szervezeti támoga­ tásban kell részesíteni, és általánossá kell tenni őket a szocializmus építése érde­ kében. Az idők folyamán ez a politika — természetesen — újabb és újabb v o n á ­ sokkal gazdagodott. Legutóbb pártunk XI. kongresszusa jelölte ki a további fejlő­ dési irányt. A mezőgazdaságban dolgozó párt- és állami aktíva februári tanács­ kozásán mondott beszédében Nicolae Ceauşescu elvtárs elemezte a kongresszus ez irányú határozataiban foglalt feladatokat, és hangsúlyozta, hogy teljesítésük végett sürgős teendő a konkrét gyakorlati intézkedések megvitatása, különösen a termelő­ szövetkezetek szervezeti tevékenysége, elsősorban a munkaszervezés lényeges m e g ­ javítása, valamint a szövetkezeti demokrácia további elmélyítése és kiszélesítése. Mindenekelőtt az a kérdés merül föl, hogy lehet-e egyáltalán „szövetkezetpoli­ tikáról" beszélni, v a n - e alapja annak, hogy elvi megállapítások összegezésére töre­ kedjünk a szövetkezetekre vonatkozó párthatározatok és a gyakorlati gazdasági­ társadalmi intézkedések alapján, tehát v a n - e „szövetkezetpolitika"? A Román Kommunista Párt XI. kongresszusának dokumentumaiban, pártunk Programjában valóban n e m találunk külön megfogalmazásban és csoportosításban önálló részt a szövetkezetekkel kapcsolatos párt- és állami álláspontra vonatkozóan. Az említett dokumentumokban egységes megfogalmazásban, gazdasági és társadalmi életünk minden területére érvényes módon jutott kifejezésre pártunk és államunk politikája, s ez eleve kizárja annak lehetőségét, hogy a szövetkezetekre vonatkozó útmutatás külön részben kapjon helyet. A szövetkezetek szocialista gazdasági-társadalmi szervezetek, amelyek szerve­ sen illeszkednek be egységes szocialista gazdaságunkba és szocialista demokráciánk rendszerébe, ezek összetevői, alkotóelemei. Egyrészt igen szerteágazó termelői, köz­ szolgáltatói, kereskedelmi és pénzügyi, másrészt pedig értékes nevelői, társadalom­ biztosítási, kulturális, sport- és egyéb jellegű tevékenységet fejtenek ki, ami csak m á s hasonló, n e m szövetkezeti tevékenységgel szoros összefüggésben valósítható m e g . Ezért a politikai program megfogalmazásában a gazdasági tevékenységre v o ­ natkozó rész magában foglalja az állami egységek, a szövetkezeti vállalatok, az egyéni gazdaságok egész tevékenységét, és például a szocialista öntudat formálása tekintetében egységesen juttatja kifejezésre m i n d e n tényező ez irányú feladatát. De ha a valamennyi területen megjelölt tennivalókból kiemeljük a szövetkezetekre jutó részt, ha összegezzük a pártprogramban megjelölt mindazon feladatokat, a m e ­ lyek a szövetkezetek előtt állanak, s a m e l y e k a szövetkezetek irányítása és t á m o ­ gatása terén az állami szervekre hárulnak, kétségbevonhatatlanul arra a k ö v e t ­ keztetésre kell jutnunk, hogy létezik egy világosan megfogalmazott szövetkezet­ politika, amelynek lényege a tudományos szocializmus szövetkezetekre vonatkozó tanításának a hazai sajátos történelmi, gazdasági, társadalmi körülményekre való

alkotó alkalmazása. Elvi síkon tehát és mindenekelőtt konvencionális értelemben beszélhetünk szövetkezetpolitikáról, éppúgy, mint ahogy a gazdaságpolitikán belül például iparosítási, agrár- és munkaerőpolitikáról vagy a művelődési politikán belül nevelés- és színházpolitikáról. A szövetkezetpolitika nemcsak gazdaságpolitika, nemcsak egyirányú gazdaság­ politikai vonalvezetést megjelölő elvi álláspont, hanem a már említett sokirányú tevékenységet magában foglaló politika; lényege, hogy n e m össznépi, hanem ún. csoporttulajdonon alapuló tevékenységet határoz meg; e tulajdonforma alkotja azt a gazdasági alapot, amely a sokoldalú gazdasági-társadalmi tevékenységet lehe­ tővé teszi. A szocialista szövetkezeti tulajdonnal kapcsolatosan merült fel annak szüksé­ gessége, hogy pártunk állást foglaljon és határozottan leszögezze: „Szeretném fel­ hívni a figyelmet a mezőgazdasági termelőszövetkezetek közös tulajdona megőrzé­ sének és erősítésének szükségességére — amely szocialista mezőgazdaságunk alapja marad" — hangoztatta a XI. kongresszuson előterjesztett jelentésben Ceauşescu elvtárs. Ez az elvi állásfoglalás minden kétséget kizáróan, egyértelműen érvényes más szövetkezeti kategóriák tulajdona tekintetében is; továbbra is fejleszteni kell a kisipari, a fogyasztási és a hitelszövetkezetek tulajdonát, a népgazdaságunk j e ­ lentős hányadát kitevő szövetkezeti ágazat egész tevékenységét, hiszen fontos sze­ rep hárul rá az elkövetkezendő időkben is. Felmerül az a kérdés, hogy miért v a n szükség a szocialista társadalmi rend­ szerben szövetkezetekre, szövetkezeti tulajdonra. Az, hogy n e m csupán állami vállalatok léteznek, n e m magyarázható döntő okként a termelőerők egykori fejlet­ lenségével, sem a technika alacsonyabb színvonalával vagy a volt kisárutermelők lassúbb tudatbeli fejlődésével. A szövetkezetek létezésének döntő oka n e m az, hogy egyes embercsoportok számára elfogadhatóbb szervezési formát képviselnek, hogy egyes dolgozók számára kedvezőbb, ha v a l a m e l y szövetkezet tagjaként végzik munkájukat vagy biztosítják fogyasztásukat. Persze, ezek a tényezők is szerepet játszanak, főleg a szövetkezeti mozgalom mennyiségi fejlődése szempontjából, de a legfontosabb ok abban keresendő, hogy az egész társadalom számára előnyösebb, ésszerűbb, gazdaságosabb, lényegesen hatékonyabb, ha bizonyos tevékenységet szö­ vetkezetek végeznek, n e m pedig állami vállalatok. Ezt a következtetést igen hatá­ rozottan támogatják a X I . kongresszus Irányelveinek az 1976—1980-as ötéves tervre vonatkozó kitételei. Az I. fejezet 13. pontjában olvashatjuk, hogy fokozott ütemben kell fejleszteni a készruha, kötöttáru, lábbeli, a fából, vasból, műanyagból készült fogyasztási cikkek kissorozatú gyártását, ami nagy állami vállalatokban n e m m i n ­ den esetben gazdaságos tevékenység. Ugyancsak e fejezetben találjuk azt a k ö v e ­ telményt is, hogy jobban használjuk ki az egyéni gazdaságokban föllelhető m u n k a ­ erőt, az ország különböző megyéire jellemző hagyományt és tapasztalatot. Az Irány­ elvek különös hangsúlyt helyeznek arra, hogy a szövetkezeti hálózaton belül kiter­ jesszék a szolgáltatási tevékenységet, a rendelésre készítendő különböző termékek előállítását. A fogyasztási szövetkezetek jelentős feladata például az építkezési anyagok termelése helyi erőforrásokból, a zöldség és gyümölcs félkész termékké történő feldolgozása, ami állami vállalatok keretében n e m is szervezhető m e g hatékonyan. Tervgazdaságunk jelenlegi fejlettségi színvonala teljes mértékben igazolja, hogy a csoporttulajdonon alapuló szövetkezeti gazdaságaink képesek az egységes országos terv céljait követni, kiegészítve az össznépi tulajdon alapján megszerve­ zett gazdasági-társadalmi tevékenységet. Mindez arra enged következtetni, hogy a szövetkezeti szektor gazdasági okokból szükségszerű. S ez a szükségszerűség felté­ telezi, hogy az állami é s a szövetkezeti egységek egymás mellett, egymással párhu­ zamosan létezzenek, és szocialista népgazdaságunknak — sok tekintetben — azonos jogállású, gazdasági-társadalmi tevékenységet végző láncszemei legyenek. A sokol-

dalúan fejlett szocialista társadalom építésének egész időszakában és a k o m m u ­ nizmusra való áttérés feltételei között mindkét gazdasági ágazathoz tartozó egy­ ségnek megvan a létjogosultsága; lényegében egyik sem adja át helyét a másiknak, hanem egymáshoz közelednek mind a tulajdon, mind pedig a belső szervezés szempontjából. Az a tény, hogy sok tekintetben gazdasági kooperáció és közös vállalkozások létrehozása jellemzi a két szektorhoz tartozó gazdasági egységek tevé­ kenységét, hogy a két gazdasági alakzat egyre inkább közeledik egymáshoz, nem jelent azonosulást; az állami vállalat állami marad, a szövetkezeti s e m veszíti el jellegét, továbbra is megmarad közöttük a különbség mind tulajdonosi, m i n d szer­ vezeti téren; az előzőben a dolgozó alkalmazott, az utóbbiban pedig szövetkezeti tag marad, s ennek megfelelően részesül az egyéni és a társadalmi fogyasztási alapból. S ez a különbség lényegében az árutermelés egész időszakában fennmarad. A szocialista társadalom körülményei között, a szövetkezés szabadságának ér­ vényesülésével, a párt és az állam támogatása s irányítása eredményeként a szövetkezetek az össznépi érdekekkel teljes összhangban működnek. Az Alkotmány 27. szakaszában foglalt egyesülési jog gyakorlati megvalósulása alapján és azon politikai koncepciónak a 7/1971. sz. törvényben történt szentesítése révén, amely­ nek értelmében a mezőgazdasági, a kisipari termelőszövetkezetek, a fogyasztási szö­ vetkezetek egyaránt fejthetnek ki sokoldalú termelő és szolgáltató tevékenységet, a szövetkezeti gazdaságok tevékenysége nincs szűk, szakosított keretek közé szo­ rítva. Szövetkezetpolitikánk lehetővé teszi, hogy ezek a gazdaságok kiterjesszék tevékenységüket — persze, az állam felügyelete és engedélyezése mellett — minden olyan tevékenységre, amelyet a tagok elsősorban saját érdekükben és saját ere­ jükből képesek elvégezni, de amelyek megvalósításában az egész társadalom is érdekelt. S éppen a társadalmi, össznépi érdekek érvényesítése a szövetkezeti tevé­ kenységben jelenti azt a hajtóerőt, amely összhangot teremt az általános és a csoportérdek között. Szövetkezeti mozgalmunk gyakorlata igazolja, hogy államunk­ nak sikerült megtalálnia azokat az eszközöket és jogi módszereket, amelyek kizár­ ták annak lehetőségét, hogy szövetkezeteink az össztársadalmi érdek ellen csele­ kedjenek, de egyben azt is, hogy az állam — szervei által —, figyelmen kívül hagyva a szövetkezeti demokrácia követelményeit, közvetlenül beavatkozzék a szö­ vetkezetek belső ügyeibe. Pártunk szövetkezetpolitikája következetes alkalmazásá­ nak eredményeként — a kezdeti időszakban jelentkező néhány egészségtelen jelen­ ségtől eltekintve — sikerült az összhangot megteremteni a szövetkezetek gazda­ sági és szervezeti-ügyvezetési önkormányzata (általában a szövetkezeti demokrácia) és az állami irányítás, valamint ellenőrzés között. Ez v é g e r e d m é n y b e n pártunk és államunk szocialista gazdaságpolitikáját juttatja érvényre, s lényegesen segíti a szövetkezeti mozgalmat is. A pártunk X I . kongresszusán elfogadott nagyfontosságú dokumentumok sza­ vatolják szövetkezetpolitikánk következetes továbbfejlesztését, és megjelölik azt az utat, amelyen haladva szövetkezeteink a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének még hatékonyabb tényezőivé válnak. Az állam és a szövetkezetek közötti sokoldalú kapcsolatok közül kétségkívül legjelentősebbek a gazdasági vonatkozá­ súak, hiszen a szövetkezeti gazdaságok szervesen illeszkednek be a tervgazdálko­ dásba, érvényre juttatva a szövetkezet gazdasági-szervezeti önállóságát és az orszá­ gos tervezés optimális összehangolását. Az érdekösszehangolásnak már két é v e egy magasabb szintű megvalósulása van kibontakozóban: a népgazdaság érdekeit kife­ jező központi tervmutatók mellett a szövetkezetek felkutatják és megteremtik a számukra legkedvezőbb lehetőségeket. Ez a gyakorlat lényegében azt a gondolatot juttatja kifejezésre, amelynek lényege, hogy tervezéskor az állami szervek v e ­ gyék figyelembe a szocialista állami és szövetkezeti tulajdon közötti különb­ ségeket, az ezekből adódó sajátosságokat; az állam n e m adminisztrálja a szö­ vetkezeti vagyont, n e m rendelkezik vele, s a belőle származó haszon n e m őt, h a -

n e m a tulajdonos szövetkezetet illeti meg. Éppen ez a lényege a szövetkezésnek, ez teszi lehetővé, hogy a szövetkezeti csoport- és az össznépi állami érdekek össze­ hangolva jussanak kifejezésre. És mindezt elősegítheti vagy akadályozhatja az adó-, a hitel-, a jövedelemelosztási politika, a gazdasági szerződések rendszere s m i n d e n olyan jogi eszköz és módszer, amely révén a szocialista állam irányítja a szövet­ kezeti ágazatot, elősegíti fejlődését. Szövetkezetpolitikánk lényegéből, tudományos jellegéből fakad annak szüksé­ gessége, hogy javítsuk és továbbfejlesszük szövetkezeti törvényhozásunkat. Pártunk ez irányú ösztönző tevékenysége a valóságos helyzet helyes felméréséből és érté­ keléséből indul ki, amikor feladatként jelöli m e g az egész szocialista törvényhozás, így a szövetkezeti törvényhozás tökéletesítését is annak érdekében, hogy a legmeg­ felelőbben juttassa kifejezésre azokat a forradalmi változásokat, amelyek a ter­ melőerők és termelési viszonyok tekintetében nálunk végbementek, s hogy e tör­ vényhozás lehetővé tegye a gazdasági egységek és az állampolgárok viszonyának a legmegfelelőbb alapokra helyezését. Az RKP Programjában foglalt ama feladat megvalósítása, hogy új jogelveket kell kidolgozni, amelyek a jelenlegi és jövőbeni valóságos helyzetet veszik figye­ lembe, csak úgy ültethető át a szövetkezeti viszonyokat jogilag szabályozó g y a ­ korlatba, ha egy olyan egységes szövetkezeti törvény kidolgozását és elfogadását tűzzük napirendre, a m e l y az egész szövetkezeti ágazatra, valamint ennek és a szocialista államnak kölcsönös viszonyára jellemző egységes elvek alapján, k e v e ­ s e b b részletességgel, de maradandó elvi síkon szabályozza a szövetkezeti tagok viszonyait, a szövetkezetek jogi helyzetét, a népgazdaságban elfoglalt helyüket stb. Erre annál is inkább szükség van, mivel a X I . kongresszus állásfoglalása szerint a szövetkezetek fontos szerepet töltenek be a szocializmus építése és a k o m m u ­ nizmusra való áttérés időszakában, végig megőrizve sajátosságaikat. Az a tény, hogy a szövetkezetek gazdasági szerződéses viszonyai, a termelés és a munka m e g ­ szervezésével, a munka javadalmazásával foglalkozó szabályai egyre inkább azo­ nosulnak a szocialista társadalmunk egészére jellemző viszonyokkal, ami a jogi sza­ bályozás terén is kétségtelenül megmutatkozik, csak kiemeli a sajátos szövetkezeti viszonyok egységes szabályozásának szükségességét. Így a n e m sajátos részletkér­ dések jogi szabályozása megejthető az általánosan érvényes jogszabályok révén, a szövetkezetek sajátos helyzetére vonatkozó jogi szabályozás viszont sokkal vilá­ gosabban és hatékonyabban valósítható m e g egy egységes szövetkezeti törvény út­ ján. Ez elméletileg n e m kizárt, gyakorlatilag pedig nemcsak lehetséges, h a n e m szükséges is, hiszen különböző szövetkezeteink ma már — mint említettük — szerte­ ágazó tevékenységük ellenére s e m különíthetők el egymástól, működésük egybe­ fonódik, és egyre inkább egységes szövetkezeti hálózatról lehet beszélni. Ez a feladat sürgős és megoldásra vár, m i v e l a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre vonatkozóan még m a is egy 1949-ben kibocsátott rendelet van érvényben, noha a kisipari és fogyasztási szövetkezeti viszonyokat 1968-ban, illetve 1970-ben külön törvényekkel szabályozták. A módosításoktól és alkalmazhatatlanságtól terhes régi törvényhozás csak megnehezíti a szövetkezetek gyakorlati tevékenységét, szerepük betöltését, a szocialista törvényesség betartását, és a felmerülő vitákban n e m k í v á ­ natos megoldásokhoz vezethet. Az egységes jogi szabályozás pontosabban meghatározhatná a szövetkezeti viszonyok tartalmát, megfelelőbb keretet adhatna a szövetkezeti mozgalomnak ha­ zánkban, és — ami nagyon lényeges — hatékonyabbá tenné a szövetkezetek hozzá­ járulását a XI. kongresszus által dolgozó népünk elé tűzött sokoldalú feladatok teljesítéséhez. Tehát úgy véljük: tökéletesíteni kell az alapszabályozást, hogy az megfelelően tükrözze a jelenlegi gyakorlatban kialakult szövetkezeti viszonyokat, s keretet szabjon a szövetkezetek jövőbeni sokoldalú fejlődésének és a népgazda­ ság egészébe való szerves beilleszkedésének. Csak ezen az úton és csakis így játsz-

hatja a szövetkezeti törvényhozás azt a szerepet, a m e l y e t pártunk politikája álta­ lában a jog és a törvényhozás számára meghatározott, s amelynek megvalósítása lényegében gazdasági-társadalmi szükségszerűség. Társadalmi fejlődésünk lényeges alkotóeleme, hogy a jog egységes elvi-politikai koncepció alapján, ellentmondás­ mentesen szabályozza a társadalmi viszonyokat. E téren már jelentős haladást értünk el, de további feladatként olvashatjuk a XI. kongresszus dokumentumaiban, hogy ennek megvalósítására kell törekedni. Kétségtelen, hogy a szocializmus és a szövetkezés eszméi rokon fogalmak. Annak ellenére, hogy egymástól külön születtek, kölcsönösen hatottak egymásra, együtt fejlődtek. Az állandóan fejlődő szocialista társadalomban egyre jobban ki­ kristályosodik a szövetkezetpolitika lényege, mind határozottabb irányban fejlődik a szövetkezetek gyakorlati tevékenysége. S m i n t minden más téren, e tekintetben i s felmérhetetlen értékűek pártunk X I . kongresszusának útmutatásai.

Deák B. Éva: Piros nap

LÁSZLÓFFY ALADÁR HÁROM PETRARCA-EMLÉK 1. Egyetlen élet Megint ezek a legszebb-napok! Megint eljön az a kísértő délután, melyről egyszer m á r azt hittem, ittfelejtett. De megint a virágzás! Látod, ilyenkor nincs v e l e m senki, hogy csendes hatalmam lássa, hogy felmondhassam, amit évek, évezredek szent szerelméből tanítok. Ilyenkor elmenni az udvarunkból, a kertből, akár utánad is, annyi mint meghalni: mire visszaérnénk, örökre vége az idei áprilisnak. Dehát m e g tudok maradni, nyugodni m e g tudok, tudok-e egy emberben élni? Egy embernek egyetlen életében? Megint ezek a legszebb napok. Ilyenkor elkezdem a sétát: sétát a szobában, sétát a mindenségben, és sehol sincs az a méret, ami é n ! És nincs az a mérték, aki mi: aki te velem, aki én veled. Csak a mindenkori, csak az őrök, ki bármikor visszatérhet. Virágban térhet vissza, versben. Ez a mindenkori nyugodt virágzás, ez a ma, ez a mindenkori élet.

2. Egyetlen út Valami, valami, valaki. Egy felleg érkezik délután négy és öt között. Egén az ablak. És látom az esőt délután. A semmi is siet a földre, hogy szinte megtelik vele a lélegző szem, a megrakott tüzek, a fekete farkas-fenyők szájában a szerelmes madarak. Vadászok, vándorok, nyaralók, őrhelyen lapuló katonák veszik észre a hirtelen eltűnő lát­ határt, azonnal minden időből látszik, hogy közöttünk leszállt az este. Éjszaka hideg lesz, n e m lehet célozni, menni, aludni, már alig dereng a patakmajor, az őzek csapása, az öröklött tavalyi hófolt. Havasok, h á ­ borúk, házasságok jöhettek közbe, hogy olyan sok minden eltelt m a reggel óta, s m i mégis külön vagyunk. V a n tehát valaki ott a hegyeken túli hegyeken túl. És tudom és tudja, hogy n e m jön. Ebben az ítéletidőben n e m jön, n e m is kelt útra. Órákig ülök a képben és ez a tájról, tárgyról le n e m vett tekintet közben olvas és ír, mert gondol é s feljegyez rólad, neked, magamnak, magunknak, azoknak, akikre számítunk ebben a történetben. Autó, házikó, bogár és Európa térképe mind egyforma, él vagy halott vagy alszik vagy születni készül, világra, vasárnapra, most m i n d e n egy-

forma: a lehetséges két méret másik alakját jelenti: a semmiséget a m i n ­ denséggel szemben, ha valami megjön mégis. Látod, én arccal és lehető lelkemmel feléd fordulok, amikor rád gondolok. Találtam most is, mindig találok ablakot, amelyik pont arra nyílik, amerről várlak. Most még örülök valaminek, s ez az elszálló madárnyi dicsőség itt is, ott is megállítja a délutánt. Épp idejében. Elég. A pontos idő világít. Esik. Előrehaladt közben a tavaszodás, csak én leszek holnap még inkább olyan, mint tegnap lehettem. Milyen színes a természet boldog türelme, órája n e m áll, d e n e m jelzi rajta semmi, se szemnek, se fülnek, se idegnek ezt a köztünk eltűnni intézett veszélyt.

3. E g y e t l e n írás Forog a ledobott ceruza: egyedül maradt férfi a fehér-fehéren. Tudod-e, hogy már találkoztunk, annak ellenére, hogy szerinted mindössze szerelem volt. Laktunk pár órát valahol, a szoba kockájában, ott se középen, csak valahol fontos helyen, mint a szív: egy ágyon. Legalább két fejem van, egyik az arcoddal alszik már s végig beszélget, a másik a helyét keresi égben, öledben, s hallgat, tessék: szavakkal lát, néz, mint aki ember-életünk előttről ismer. Minél közelebb hajlom, mintha madártávlatból meztelen leány-föld volnál, valami hanyattfekvő félsziget, akire mindig lelátok, olyan összefoglaló táj, akiről egyszerre érzem északot, délt, hegyeit s piros-petty városait. N e m is tudom miképp világít így ez a törékeny sötétség, hogy láthat mégis tisztán bejárni végig ujjaim esője — melyik kor vagy, és melyik nép lángol ilyenkor b e n n e m a szokásaiért? N e m simogatlak, csak búcsúzom, mint a campániai tájtól Itália örök költői, öregen. Te fehér, te idevetített. Te darab holdfény. Te írás, akit egyedül én olvastam mindig örökre.

Szabadság-ív 1945—1975. E két dátumpillér közé-fölé emberöltőnyi korszak íve építi a s z a ­ badság boltozatát. A kezdet az európai történelem véres és szomorú, de tragikusságában is már hajnalt pirkadtató időszaka: a fasizmus végső vonaglása és az új élet elindulása. A hitleri seregek és megmaradt csatlósaik utolsó csatáikat vívják, de ezek a harcok n e m utóvéd-csetepaték, hanem a bestia-kimúlásra jellemző e l ­ szánt, mindent bevető, végleheletig vívott szörnyű tusák, gondoljunk csak B u d a ­ pest vagy Berlin hónapokig tartó ostromára, lengyel városok teljes pusztulására vagy a nyugati fronton indított januári német ellentámadásra. A napkelte azonban közelgett. Az előző évben fölszabadult államok (Romá­ nia, Bulgária, Görögország, Albánia, Finnország, Franciaország, Belgium, Hollan­ dia, Luxemburg) után újabb országok területén fejeződtek be a harcok, végül is Európa földjén elhallgattak a fegyverek, a fasizmus vereséget szenvedett. Fölsza­ badult a szomszédos Magyarország is. A magyar nép számára különösen nagyot hozott a fölszabadulás. A sokat e m ­ legetett „ezeréves per", az úri Magyarország és a dolgozó magyar nép k ü z d e l m e végül is ekkor dőlt el. A hűbériség minden maradéka a nagybirtokrendszertől a szerfölött kegyetlen, elnyomó államgépezetig ekkor omlott össze teljesen, a m u n ­ kások, parasztok és haladó értelmiségiek csak ezek után lehettek igazi urai az or­ szágnak s kezdhették m e g végre a népi és szabad Magyarország fölépítését, a de­ mokrácia kibontakoztatását, majd pedig a szocializmus megteremtését. Ebben a tekintetben a magyar nép jelentős sikereket ért el. A kezdeti tapoga­ tózások után részben a régi tapasztalatokra építve, másfelől pedig az új követel­ ményeknek eleget téve, az ország ipargazdasága sajátos struktúrát alakított ki, bi­ zonyos irányba összpontosítva az erőt, ún. kiemelt ágazatokat (alumíniumipar, a u ­ tóbuszgyártás, gyógyszerkészítés, híradástechnika) fejlesztett sajátosképp, s ily m ó ­ don lehetővé tette, hogy termékei világszínvonalon készüljenek, nemzetközi szin­ ten bírják a versenyt, s biztosíttassék a nagysorozat-gyártás, annak valamennyi előnyével. Ez elsősorban a párt helyes irányvonalának, az ésszerű iparfejlesztés­ nek, a magyar dolgozók erőfeszítéseinek köszönhető, amit alátámaszt a szocialista államok segítsége, a KGST keretében létrejött együttműködés. Kommunista pártja vezetésével, a munkásság hathatós támogatása eredménye­ ként a magyar földművesség, Dózsa és Esze Tamás kései unokái, a hajdani arató­ sztrájkok résztvevőinek, a Tanácsköztársaság harcosainak utódai végül is birto­ kukba vették a földet, s a mezőgazdaság terén számottevő eredményeket értek el. A béresek, cselédek, summások, részesaratók, napszámosok megfeszített munkájára épülő félfeudális úri nagybirtokok helyébe a szocialista nagyüzemek léptek, a m e ­ lyek — a kezdeti nehézségek leküzdése után — magas szinten alkalmazzák a k o r ­ szerű agrotechnika számtalan vívmányát a gépesítéstől a zártrendszerű állatte­ nyésztő egységekig, s ilyenképpen nemcsak az ország élelmiszerellátását, a hazai ipar nyersanyagszükségletét biztosítják bőséges módon, hanem a kivitelt is e g y r e növekvő mértékben. A magyar nép története szocialista korszakához tartozik a szomszédai iránt tanúsított újszerű magatartás, amelynek alapja a kommunista nemzetköziség, az őszinte barátság és jószomszédi törekvés. Ebben a viszonylatban sokat mond a ro­ mán és a magyar nép barátságának alakulása. Mint ismeretes, ennek a barátságnak régiek a gyökerei; messze nyúlnak a múltba, a török hódítók, a tatár martalócok ellen közösen vívott harcokig, a sza­ badság és társadalmi haladás érdekében vállalt együttes áldozatokig, avagy a kul­ turális közeledés, a jobb megismerés és megértés úttörőinek munkásságáig. E m ú l t megidézésében éppúgy hivatkozhatunk Ştefan cel Maréra, Bălcescura és Ioan Slavici-ra, mint Bethlen Gáborra, Kossuthra vagy Mocsáry Lajosra, illetve a két nép munkásmozgalmának sok-sok hősére. Legújabbkori barátságunk tartós alapjait román katonák, román hősök rak­ ták le. Mint ismeretes, a román hadsereg alakulatai (köztük számos romániai m a ­ gyar) a szovjet csapatokkal együtt részt vettek Magyarország felszabadításában, és a fasizmus leveréséig k e m é n y e n küzdve, hazánktól sok száz kilométerre, Csehszlo­ vákia földjén fejezték be a harcokat. Különösen súlyos csatákat vívtak a román alakulatok Magyarország terüle­ tén a visszavonuló fasiszták ellen; tizenhét román hadosztály, e g y repülőhadtest, két légelhárító dandár és számos egyéb harci egység, alakulat, összesen 210 000

katona vett részt a küzdelemben. Jellemző a harcok hevességére, hogy magyar föl­ dön 42 700 román katona halt meg, sebesült meg v a g y tűnt el a csaták során. E küzdelmek és áldozatok révén a román egységek 1237 magyar helységet szabadí­ tottak föl, köztük 14 várost is. A hálás magyar nép e m l é k m ű v e k sorát emelte a z elesett román hősök sírja fölé. E harcban edzett barátság a békés építés éveiben tovább szilárdult, és új tar­ talmat nyert. A polgári rendszerek, a reakciós politikusok sovén gyűlölködést szító politikája helyébe a haladó hagyományok léptek. A negyvennyolcas szabadsághar­ cosok öröksége éppen úgy, mint a kommunisták s általában a munkásmozgalom proletár internacionalista hagyatéka, amelynek szellemében újkori történelmünk so­ rán különös határozottsággal küzdött a két nép az összefogásért, a közös elnyomók hatalmának megdöntéséért. Miután 1945-ben mindkét országban demokratikus több­ ségű kormányok alakultak, e két állam újjáépítő feladatai egyikének tartotta a ba­ ráti viszony kialakítását. Pártjaink, államaink között sokrétű, széles körű kapcso­ latok jöttek létre, s mindez jogi, diplomáciai, kulturális és egyéb jellegű keretet kapott a fölszabadulást követő esztendőkben megkötött szerződésekben. A n e g y e d ­ százados hagyományt erősítették m e g 1972-ben, amikor a hazánkba látogató m a ­ gyar párt- és kormányküldöttség Bukarestben aláírta a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést, a m e l y tovább erősítette a két nép gazda­ sági, politikai, művelődési, műszaki és tudományos együttműködését. Sokatmondó ebben a viszonylatban, hogy a román—magyar gazdasági kapcsolatok keretében a két ország árucsereforgalma az utóbbi négy é v folyamán megkétszereződött. Nemrég tartotta XI. kongresszusát a Magyar Szocialista Munkáspárt; a munkálatokon jelen volt román pártküldöttség hangsúlyozta: az R K P azon ipar­ kodik a jövőben is, hogy erősítse a román—magyar internacionalista barátságot, annak a meggyőződésnek az alapján, hogy ez mindkét nép érdeke, s elősegíti mind a szocializmus erősödését, mind az európai béke megszilárdítását. Ebben a szellemben elismeréssel és örömmel értesültünk a magyar népnek a negyedik ötéves tervben eddig elért sikereiről, az ipari és mezőgazdasági termelés számottevő növekedéséről, a kulturális és tudományos haladás tényeiről, valamint a kongresszuson megvitatott és elfogadott távlati programról, a későbbi fejlődést felvázoló irányelvekről. Az eddigi eredmények és a jövőt idéző tervek ismeretében, nagy ünnepe a l ­ kalmából baráti érzelmektől áthatva kívánunk a magyar népnek további sikereket szabad szocialista hazája építésében. KORUNK

Barcsay Jenő: Beszélgetők

SÜKÖSD MIHÁLY

A magyar prózairodalom — átalakulóban A t é m á v a l s z e m b e n é z ő esszéíró e g y s z e r r e érzi m a g á t kedvező és előnytelen h e l y z e t b e n . E l m é l k e d é s e i n k s z á m á r a k e d v e z ő a helyzet, m e r t az u t ó b b i tíz-tizenöt é v f o l y a m á n a m a g y a r p r ó z a i r o d a l o m — s l e g i n k á b b az a része, a m e l y e t e p i k á n a k n e v e z ü n k — ö n m a g a helyét, szerepét, e s z m é n y i szintjét és műfaji m i n t á i t k e r e s v e igyekszik felzárkózni a m i n d i g a v i l á g l í r a közelében j á r ó m a g y a r költészethez. E l ő n y t e l e n e k v i s z o n t a feltételeink, m e r t a m a g y a r p r ó z a i r o d a l o m jelenségei m a b o n y o l u l t a n k e v e r t e k , a t e n d e n c i á k szerteágazóak. Hiteles összképet a d n i a külföldi o l v a s ó n a k k é t s z e r e s e n n e h é z : a m ú l t a t illetően t ú l sok a h i á n y z ó , e z é r t m e g m a ­ g y a r á z á s r a szoruló i n f o r m á c i ó , a j e l e n r e n é z v e t ö b b a kísérletezés és a f é l e r e d m é n y , mint a hibátlan remekmű.

Háttér és előzmények „ A n n a k a b ó d é n a k , a m i t én B u d a p e s t e n , az á r u s o k t e r é n felállítok, a világ m i n d e n p o n t j á n m e g k e l l á l l n i a " — í r t a egyszer k i t ű n ő n o v e l l i s t á n k , M á n d y I v á n . Egyetlen m o n d a t b a n , teoretizálás n é l k ü l f o g a l m a z t a m e g e p i k á n k s m i n d e n e p i k a e s z m é n y i igényszintjét. L e g j o b b elbeszéléseiben n e k i sikerült. L e g j o b b m ű v e i k b e n m á s o k n a k is. N o v e l l i s t á k n a k g y a k r a b b a n , r e g é n y í r ó k n a k r i t k á n . M i n d e n r e g é n y b i z o n y á r a a k k o r éli t ú l k e l e t k e z é s é n e k h e l y é t és idejét, h a tényei, e s e m é n y e i , a l a k j a i ö n m a g u k n á l t ö b b e t j e l e n t e n e k . A X I X . századi r e a l i z m u s a z é r t a r e g é n y í r á s m á i g l e g n a g y o b b k o r s z a k a , m e r t o l y a n o r s z á g o k b a n született meg, a m e l y e k v a g y a v i l á g t ö r t é n e l m i fejlődés n a g y m i n t á i (Anglia, F r a n c i a o r s z á g ) , vagy m i n t a é r v é n y ű kivételei (Oroszország). A t ö r t é n e l m i p é l d á k a t a X X . század m ó d o s í t o t t a , d e az esztétikai s z a b á l y é r v é n y e s m a r a d t . H a k o r u n k e m l é k e z e t e s r e g é n y e i t kell e l s o r o l n u n k , kis n é p e k íróira r i t k á n g o n d o l u n k . Kis n é p e k szerencsés írói a k k o r í r t a k m a r a d a n d ó r e g é n y t , a m i k o r n e m z e t i s o r s u k v a l a m e l y k ü l ö n l e g e s f o r d u l ó j á t s i k e r ü l t egyszerre k o n k r é t és á l t a l á n o s t ö r t é n e t b e foglalniuk. Ez az egyszerű igazság é r t e t i m e g a m a g y a r p r ó z a i r o d a l o m m i n d e n e r e d m é ­ n y é t és h i á n y á t . F o n t o s szerepét i t t h o n i feltételeink és k ö v e t e l m é n y e i n k között, v i s s z h a n g t a l a n s á g á t a h a t á r o k o n túl. M a g y a r o r s z á g h á n y a t o t t t ö r t é n e l m i sorsa, n e m z e t i függősége és sok egyéb t á r s a d a l m i k ö r ü l m é n y o k á b ó l K e l e t - E u r ó p a orszá­ gai között is egyike v o l t a l e g s z e g é n y e b b e k n e k , a l e g e l m a r a d o t t a b b a k n a k . I d e g e n hódoltság, h á b o r ú s pusztítások, l e v e r t f o r r a d a l m a k , győztes e l l e n f o r r a d a l m a k , a l i b e r á l i s d e m o k r á c i a m i n d e n k o r i h i á n y a : sokáig f o l y t a t h a t n á n k a külföldi olvasó­ n a k k e v e s e t m o n d ó , de a m a g y a r é r t e l m i s é g n e k l é t k é r d é s t j e l e n t ő t ö r t é n e l m i jelenségeket. Ezzel e g y ü t t j á r t a m o d e r n t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k v i s s z a m a r a d á s a , az é r t e l m i s é g t u d o m á n y o s i s k o l á z a t l a n s á g a . M a g y a r o r s z á g N y u g a t - E u r ó p á h o z k é p e s t é v s z á z a d n y i késéssel é r k e z e t t el a X X . s z á z a d b a . M i n d e z e k k ö v e t k e z t é b e n a szép­ i r o d a l o m i t t egészen m á s s z e r e p e t töltött b e , m i n t A n g l i á b a n v a g y F r a n c i a o r s z á g ­ b a n , sőt m á s t , m i n t p é l d á u l az u g y a n c s a k kicsiny, de h a r m o n i k u s fejlődésű s k a n ­ dináv országokban. A m a g y a r í r ó n a k sosem a d a t o t t m e g , hogy csak szépíró legyen. Mivel n á l u n k a k o r s z e r ű filozófia, szociológia, k ö z g a z d a s á g t a n m i n d i g h i á n y z o t t , az író p o l i t i k u s , tudós, p u b l i c i s t a is k e l l e t t h o g y legyen. H a r e g é n y t v a g y elbeszélést írt, a s z é p ­ i r o d a l m i szövegbe t e r m é s z e t s z e r ű e n v a l a m i l y e n t á r s a d a l m i p r o g r a m o t , politikai tézist is b e l e k e l l e t t v i n n i e . E z é r t v a n az, hogy a m a g y a r í r ó f o g a l m á h o z hosszú

időn á t szorosan o d a t a r t o z o t t a vátesz, a n é p t r i b u n , a r a d i k á l i s t á r s a d a l m i f o r r a ­ d a l m á r k é p z e t e . Az elkötelezettség sajátos e l m é l e t e és g y a k o r l a t a a l a k u l t ki a m a g y a r i r o d a l o m b a n a k k o r , a m i k o r a fogalom N y u g a t o n m é g teljesen i s m e r e t ­ len volt. Ma ú g y látjuk, hogy e n n e k az elkötelezett, n e m z e t i i r o d a l o m n a k k é t a r c a volt. Egyrészt a m a g y a r n é p m i n t n e m z e t i és t á r s a d a l m i egység legfontosabb, s o r s d ö n t ő k é r d é s e i r ő l beszélt. Másfelől a z o n b a n m i n d i g fenyegette a veszély, hogy t a r t a l m a r é v é n k i m a r a d a v i l á g i r o d a l o m b ó l , hogy c s a k helyi hitelességű, g o r o m b á b b a h a r m i n c a s é v e k b e n s ü r g e t ő f e l a d a t k é n t e m l e g e t t é k „ m a g y a r s á g és E u r ó p a " szin­ t e t i k u s p é l d á j á t a p r ó z a i r o d a l o m s z á m á r a . De esszét í r n i e r r ő l a szintézisről k ö n y n y e b b volt, m i n t r e g é n y t .

Cselekményes regény és szociográfia H a a n g o l u l r e g é n y t m o n d u n k , t e r m é s z e t e s e n fikcióra g o n d o l u n k . H a a f r a n ­ cia olvasó önéletrajzi d o k u m e n t u m o t vesz a kezébe, b i z o n y á r a n e m a szépírói k é p ­ zelet s z á r n y a l á s á r a k í v á n c s i . A m a g y a r r e g é n y i r o d a l o m h a g y o m á n y o s v o n u l a t a a személyes létezés és a személyes t u d a t mozgási, t ö r t é n é s i lehetőségeiből t e r e m t e t t t ö r t é n e t e k e t . Ö n m a g a t a p a s z t a l a t a i n a k v i l á g á b a n és v i l á g á r ó l a m a g y a r r e g é n y í r ó m i n d e n t t u d o t t . T u d t a , t e h á t s z a b a t o s a n kijelölte, hogy r e g é n y e t é r b e n hol, i d ő b e n m i k o r játszódik, az e s e m é n y e k a t á r s a d a l o m m e l y i k r é t e g é r e é r v é n y e s e k . T u d t a , h o g y Lajos m i é r t és h o g y a n j ö t t b e a szobába, hogy A n n a m i r e gondolt, a m í g k e n y e r e t s ü t ö t t v a g y v o n a t r a szállt. Részletesen l e í r t a Lajos külsejét, m e r t e A n n á n a k n e v e z n i A n n á t . T u d t a , hogy m i l y e n t á r s a d a l m i információ, k ö r n y e z e t a d a l é k , lélekrajz h i t e l e s í t h e t egy széles olvasóközönséghez szóló, „életszagú" r e g é n y t . Ez az „életszag" — a r e a l i s t á n a k tervezett, d e t ö b b n y i r e n a t u r a l i s t a m ó d ­ szer — a v a l ó s á g á b r á z o l á s m é l y e b b , m a r a d a n d ó b b d i m e n z i ó i t szorította ki a m a g y a r regényből. M a r a d a n d ó r e g é n y h e z — m i k é n t azt a l a p v e t ő e s z t é t i k a i s t ú d i u m a i n k ­ ból jól t u d j u k — az élet k e r e t e i n e k viszonylagos á l l a n d ó s á g a szükséges, az e m b e r ­ á l l o m á n y és az e m b e r r e l t ö r t é n h e t ő dolgok m e n n y i s é g i l e g n a g y s z á m a , a m e l y b ő l típust, m o d e l l t l e h e t t e r e m t e n i . Ez a lehetőség a m a g y a r p r ó z a í r ó t k ö r ü l v e v ő valóságból t ú l sokáig h i á n y z o t t . E n n e k k ö v e t k e z t é b e n a m a g y a r r e g é n y c s o n k á n , t o r z u l t a n v a l ó s u l t m e g . H a a r e g é n y t fikció és i n f o r m á c i ó e g y ü t t e s m ű f a j á n a k fogjuk fel, a k k o r azt k e l l m o n d a n u n k , a m a g y a r r e g é n y a f i k c i ó t e r e m t é s n a g y p é l d á i v a l szinte n a p j a i n k i g a d ó s m a r a d t . E b b ő l k ö v e t k e z e t t , hogy p r ó z a i r o d a l m u n k legfontosabb e r e d m é n y e i t n e m a tiszta r e g é n y t ü k r ö z t e , h a n e m a fiktív e l e m e k k e l k e v e r t önéletrajz, n a p l ó , e m l é k i r a t , t e h á t a t é n y i r o d a l o m , a d o k u m e n t u m p r ó z a . Ezen b e l ü l is egy k ü l ö n l e g e s , csak a m a g y a r i r o d a l o m b a n i s m e r t p r ó z a i m ű f a j , a szociográfia. A szociográfia elméletileg n e h e z e n d e f i n i á l h a t ó , á t m e n e t i m ű f a j a szocioló­ giai t a n u l m á n y , az i r o d a l m i r i p o r t á z s és a fiktív elbeszélés között. T á r s a d a l m i t é n y e k r ő l tudósít, a v a l ó s á g fehér foltjait t á r j a fel, d e n e m a t á r s a d a l o m t u d o m á n y egzakt m ó d s z e r e i v e l és s z e m é l y t e l e n h a n g j á n , h a n e m a szépíró s z u b j e k t í v l á t á s ­ m ó d j á v a l és i n d u l a t á v a l . E n n e k a m ű f a j n a k k i v é t e l e s p é l d á j á t a d t a Illyés G y u l a m ű v e , a Puszták népe, c s a k n e m n e g y v e n évvel a non fiction mai világdivatja előtt. Illyés r e m e k m ű v e n y o m á n a szociográfia a k é t v i l á g h á b o r ú között élesen ellenzéki, r a d i k á l i s a n t á r s a d a l o m b í r á l ó m ű f a j j á fejlődött. S z a n d é k a az volt, hogy felfedezze az igazi M a g y a r o r s z á g o t : a h a t a l o m a r c á b a k i á l t s a a z ország e l m a r a -

szóval:

dottságát, a nép nagy többségének elképesztő, ember alatti életmódját. A magyar szociográfia olyan tényeket tárt fel, amelyekről s e m a kor regényirodalma, s e m a szaktudomány n e m tudott. Elementáris hatást váltott ki: mintha felfedezetlen sziget bennszülötteiről közölt volna beszámolót. Csakhogy ezek a bennszülöttek itt éltek, az országhatárokon belül. Ennek a sajátos magyar prózaműfajnak a története 1945, a felszabadulás után tanulságosan alakult. A sztálinizmus évei alatt a szociográfia gyakorlatilag megszűnt. És amikor később, a hatvanas évek elején a műfaj újra megjelent az irodalomban, szerepe és funkciója mássá lett. Szerzői egy olyan országról tudósí­ tottak, amelyben az antagonisztikus osztályérdekek és osztályellentétek megszűn­ tek, s vele együtt megszűnt a szociográfus alapvetően ellenzéki szerepe is. H e l y ­ zete azonban m é g bonyolultabbá vált: egyszerre, egy személyben kellett elfogadnia és tagadnia, helyeselnie és bírálnia annak a valóságrésznek a jelenségeit, amelynek a feltárására vállalkozott. Ez a komplex igény hívta életre a hatvanas évek végén a második Magyarország felfedezése vállalkozást, immár intézményes keretek k ö ­ zött. Hogy az új funkció gyakorlatilag n e m könnyebb a hajdani, egyértelműen el­ lenzéki szerepnél, azt bizonyítja, hogy az utóbbi évek leghangosabb — az iro­ dalmi életen túlterjedő, országos közvéleményt megmozgató — irodalmi vitái szo­ ciográfiák visszhangjaként, Zám Tibor, Galgóczi Erzsébet, Végh Antal írásai n y o ­ mán keletkeztek. A szociográfia társadalomleíró, valóságfeltáró funkciójának egy részét Magyar­ országon is átvette a szociológia, de a műfaj ma is prózairodalmunk fontos ága. Műfaji sajátosságai, dokumentációs bázisra épülő módszertana pedig — furcsa, többszörös áttételekkel — mai prózairodalmunk egészen másfajta ágaira is ki­ sugárzik. Dokumentum és parabola Három éve, Nyugat-Berlinben, egy irodalmi kerekasztal-konferencián egyebek között megkérdezték tőlem: tudnék-e olyan magyar regényírókat megnevezni, akik a nemzetközi avantgarde követelményeihez, például a francia nouveau roman legújabb irányzataihoz kapcsolódnak? Akkor is nehezen tudtam megmagyarázni, most i s zavarban vagyok, hogy kifejtsem: magának a kérdésnek ilyetén felvetése is mennyire képtelen a magyar prózairodalom esetében. A nouveau romant is, a modern regényírás m á s irányait is — fordítások­ ban, közvetítésekben — jól ismeri a mai magyar prózairodalom. Már korábban említettük azonban, hogy a magyar prózaírónak — a nyugat-európaitól v a g y az észak-amerikaitól eltérően — mind a mai napig olyan feladatokat is kell vállalnia, amelyek másutt természetszerűen a filozófiára v a g y a szociológiára tartoznak. Ez az elkötelezettség, ez az „ideológiai" tartalom teszi lehetetlenné, hogy olyan — a tartalmi és kommunikációs feladatokat tudatosan elhárító — irányzathoz csatla­ kozzék, m i n t amilyen a mai nouveau roman. Philip Sollers vagy Jean Ricardou regényírása pillanatnyilag elképzelhetetlen magyarul. Mészöly Miklós készülő, új regényében a vak is látja a nouveau roman műfajának, módszerének n é m e l y elemeit. Körülbelül annyit, a m e n n y i t a világiro­ dalom mai szabadrablásának nagy cserepiacán minden egyes m ű v e l t regényíró gátlástalanul elkölcsönöz a másiktól, és saját világába szervesít. Lehet (nem biztos), hogy a módszert: az anyagrészek, a valóságdokumentumok látszatra tárgyilagos halmozását a mind nagyobb belső feszültség érdekében Robbe-Grillet alkalmazta elsőnek. D e ezek a d o k u m e n t u m e l e m e k Mészölynél egy csak magyarul érthető tör­ ténelmi korszak látomásának alapjául szolgálnak. Egy történelmi igazság k i m o n ­ dását alapozzák meg, amelynek hatásos kerete a ridegségig tárgyilagos elbeszélő hang.

Mészöly Miklós példája általános, általánosító is lehet. A szociográfia való­ sághoz közeli, dokumentatív módszere azokat a magyar prózaírókat is befolyá­ solta, akik esetleg sohasem írtak szociográfiát. Napjaink átalakuló magyar prózá­ jának legfontosabb sajátsága, hogy minden jelentékeny mű összefoglalásra törek­ szik: valami különlegesen fontosat, eddig ismeretlent szeretne közölni Magyarország történelmének, államszerkezetének, szociálpszichológiájának sajátosságairól. Ezidáig inkább a távolabbi és a közelebbi magyar múlt, semmint a jelen anyagát hasz­ nálva fel. Ez a regényírói koncepció rendkívüli sűrítést, a nyersanyag jól szerve­ zett halmozását kívánja meg, főként azért, mert jobb regényíróink rég szakítottak a „mesélő" regénnyel, a lineáris-kronologikus elbeszélésmóddal. A váltakozó idő­ egységek, a szimultán ábrázolás különféle technikáit használják, a regény jelképes időegysége egyetlen nap ugyanúgy lehet, mint a magyar történelem valamely évszázada. A hosszú magyar történelemnek soha annyi jelenete és figurája n e m tűnt fel regényeinkben, mint az elmúlt évtizedben. Hiteles dokumentációs bázisaikból a külföldi olvasó alaposan megismerheti országunk történelmét. De ezek a művek nem hagyományos történelmi regények, hanem modern parabolák: eseményanya­ guk, jelenségviláguk, figuráik sokértelműek, általános é r v é n y ű e k N e m a szimpla behelyettesítést szolgálják, n e m az ezópuszi madárnyelv sematikus fordulataival készültek, n e m egyszerűen azért szólnak a múltról, hogy rejtjelesen a jelenről beszéljenek, h a n e m általánosító érvénnyel a magyar történelem és társadalom legfontosabb jelenségeit igyekeznek modell-regényben ábrázolni. Déry Tibor A kiközösítő című regényétől kezdve Örkény István, Hernádi Gyula m ű v e i n át a legfiatalabb regényírókig az abszurd parabolának olyan m ű ­ faja alakult ki, a m e l y sokban különbözik a nyugat-európai abszurd iroda­ lomtól. Mi teremtette m e g ezt a műfajt? A szocializmus kezdeti, átmeneti szakasza úgy nyitotta m e g a nemzeti-társadalmi létezés új korszakát, hogy Magyarország évszázados sorsának történelmi elemeiből sokat megőrzött, olykor m e g is újított. A parabolaregény egyik felfedezése a sok közül az, hogy a magyarországi szocializmus a maga örökölt, készen kapott, gyakorlati feltételei között egyelőre n e m tudta teljesen eltüntetni a nemzeti történelem hamis tudatának termését, a társadalmi, néplélektani, hétköznapi beidegződéseket, az együttélési formák, népszokások, maga­ tartási, viselkedési, nyelvi megnyilatkozások kártékony sztereotípiáit. Ebből követ­ kezik aztán a kollektív nemzeti múlt k e m é n y önvizsgálata a parabolaburokban. Körülbelül ez és ennyi alakította ki az újabb magyar próza legjobb íróinak látásmódját, történelemképét. Ügy vették észre, az ezeréves magyar történelem, e történelem elvont korszakaiba zárt, eleven átlagélet mai eszünkkel alig értel­ mezhető, képtelen torzulásokat, abszurd gondolkodási és magatartási mintákat ered­ ményezett. Hatásuk, következményük máig nem múlt el, sőt ha lehetőségük támad, újjá is alakulnak, az újjáalakulásukat elvileg tagadó világban. Képtelen (abszurd) gyűjteményét tárva fel az ezeréves feudalizmus és a huszonöt éves szocializmus jelenségkeveredésének. Ez a felismerés a magyar múlt teljes dokumentumanyagát prózaíróink vado­ natúj nyersanyagává léptette elő. A műfaj m é g kialakulatlan: pillanatnyilag n o ­ vella, kisregény, rádiójáték, hagyományos terjedelmű színmű, esszé, útirajz osz­ tozik a közös feladatokon. Bizonyára nem véletlen, hogy java költőink közül igen sokan — például Csoóri Sándor és Orbán Ottó — hagyták abba a versírást olykor az alkalmi kiruccanás, máskor a hosszabb vendégszereplés kedvéért. Ilyenkor útirajzban, novellisztikus esszében fejezték ki azokat az élményeiket, amelyek versben már n e m fértek el, végleges prózai műfajukat még n e m találták meg.

Az összefoglalás előtt Még n e m találták meg, sem ők, sem mások. A kor összefoglaló magyar regénye, napjaink prózaíróinak legjobb regényei m é g váratnak magukra. Néhány évvel ezelőtt, amikor a kelet-európai prózairodalom esélyeiről beszélt, Jean-Paul Sartre a szocializmus „nagy kalandjának" megírását említette. Felté­ telezett egy regénymodellt, amely magába öleli az 1917-től napjainkig terjedő történelmi időszakot: mi történt az októberi forradalom óta Kelet-Európában, s miként módosult maga a forradalom. Ez a regénytípus érzékeltetné a forradalmi időszak győzelmeit, problémáit is, az utóbbi évtizedek különféle tendenciáit is. S hogy Sartre itt mennyire a lényegre tapintott, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy régi vitapartnere és filozófiai ellenlábasa, Lukács György ugyanilyen mintát várt korunk „nagyregényétől". A forradalmi korszak teljességének ez a regénye még sehol Kelet-Európában n e m született meg. Lehet, hogy egyetlen „nagyregényben" soha n e m is fog m e g ­ születni. Ma úgy tapasztaljuk, hogy a kor jelenségvilágának tünetei és dimenziós mintái túl bőségesek egyetlen regényírói tudat befogadó és újjáteremtő képessé­ gének. De a magyar prózairodalom utolsó évtizede is ezzel az eszményi közlés­ anyaggal s az anyag műformájával küzd. Epikánk m ű h e l y e és eredménye ma éppen olyan ellentmondásos, mint volt ötven v a g y száz éve. Csak — csak? — az útirány biztatóbb. A műfaj m é g túlsá­ gosan kevert, a prózairodalmunkra hagyományosan jellemző dokumentativitás m é g n e m mindig találja meg a stilizálásra, transzformálásra alkalmas módszereket. A magyar regény mintha napjainkban ért volna mai-holnapi rendelteté­ sének tudatosításához. Mulasztásainak pótlása, lehetőségeinek bizonyítása, a műfaj végleges nagykorúsítása a hetvenes évek íróira vár.

Barcsay Jenő: Vázlat

ILLYÉS GYULA ISTEN VÉN MALMAI Gyorsabban, mint a fiatalokon — hogy futsz, idő, az öregeken át! Hogy csobog-zuhog múlttá a jövő! Hogy forog, űzve egy a másikát szív és agy — a két malombeli kő! Szaporábban, mint akár tavaly is, mind sebesebben, sorsom gépei, jártok vásottan is! Vagy épp azért? De meddig bírtok még úgy őrleni? S ér lisztem, amennyit a mag ígért? Sürgetőbben, mint akár tegnap is, meddig öntesz még belém gabonát, Gazda? — hogy én is megnevezzelek Javíts, olajozz. Járjak úgy tovább — kenyérváróid megkeressenek. Működtetőbben, mint valaha is ömölj, idő, forogjatok ti, agg szívek, agyak; higgyétek, lesz, aki számba veszi hű buzgalmatokat — Őröljetek, Isten v é n malmai! Csikorgóan, még csikorgóbban is ocsút, követ, port kirostáljatok. N e m titeket Ő: ti méritek Öt! Hántsatok ki abból, amit adott: embernek-ehetőt!

NAGY LÁSZLÓ ÍGY ÍRLAK VERSBE Ingeden a csipke tejfogait ahogy becézi kisujjad, ahogy sastollal a mosolyt orrod alá idézed mesébeillőn, ahogy mérkőzöl dömhec erőkkel, ahogy állva a világ siratófalán m é g a kőbabát is dajkálgatod, így írlak versbe, maradj te remek, a mulandóság kezére csapok, ne tapogasson téged — se halál, se nyű majd ne nyerjen bocsánatot.

ION IRIMIE

A kommunikáció általános modellje Az információ, visszacsatolás, negentrópia fogalmai sokrétű filozófiai impliká­ cióik révén számos vonatkozásban és lényegileg befolyásolták az összefüggések ál­ talános elméletét. Ezek a fogalmak, melyeket a kibernetika bocsátott sikeres útjukra, új kritériumokat sugalltak a filozófiai elméleteknek az összefüggések osztályozá­ sára, tipológiájuk kidolgozására. Napjaink irodalmában gyakran különbséget tesz­ nek pozitív és negatív visszacsatolás, entropikus és antientropikus, anyag, energia és információ jellegű kapcsolatok között. A mi esetünkben, témánk vonatkozásában csupán az utóbbi osztályozási szem­ pont érdekel, s ezen belül is az információs (tulajdonképpen kommunikációs) jel­ legű összefüggések megkülönböztetése. Az ilyen típusú kapcsolatok természetük, értékük és funkciójuk szempontjából sajátságosak, n e m vezethetők vissza sem az anyag, s e m az energia jellegű összefüg­ gésekre. E specifikum számos szerkezeti sajátosságot von maga után: ez mostani elemzésünk tárgya. Bárki megállapíthatja, hogy a kommunikatív jellegű összefüggés első és na­ gyon általános megközelítésben három szerkezeti elemre tagolódik: az információ­ forrásra, a csatornára és a címzettre. Sematikusan így ábrázolhatjuk:

Ezeknek az elemeknek az együttesét általában „Shannon-sejtnek" nevezik. Shannon vázolta fel először a kommunikáció „általános modelljét", s megpró­ bálta meghatározni és matematikai értéket adni ezeknek az elemeknek. Ez a modell eltekint a tényleges kommunikáció valóságos bonyolultságától. Az ábrázolás annyira általános és annyira leegyszerűsíti a dolgokat, hogy m é g akkor s e m elég operacionális, amikor — mondjuk — egyetlen idegsejtben végbemenő k o m ­ munikációs folyamatot akarunk nyomon követni. A modell elméletileg mégis hasznos, mert feltárja a tulajdonképpeni k o m m u ­ nikáció makrostruktúráját, megragadja annak sine qua non elemeit. Olyan alapvető struktúrával van tehát dolgunk, amelyet ha valami másra próbálnánk visszavezetni, magát a kommunikációt „tüntetnénk el" belőle. Shannon később finomítani próbálta saját eredeti modelljét, és egy általáno­ sabb, elvontabb, de átfogóbb és a kommunikáció tényleges szituációjának inkább megfelelő s é m á t dolgozott ki:

Ebből az átfogó sémából a következő pozitív elemeket emelhetjük ki: 1. Shannon modellje lényegében csak az emberi kommunikációra vonatkozik, ahol az adó és a v e v ő közé az adás, továbbítás és befogadás funkcióját egyaránt b e ­ töltő műszaki berendezés épül be. (Ne feledjük: Shannon távközléssel foglalkozó mérnök volt!) Ennek ellenére a sémát logikai mozzanatai alkalmassá teszik bármilyen típusú kommunikáció leírására, a kommunikáció valamennyi strukturális és funkcionális mozzanatának befogására. (Sajnos, n e m mondhatjuk el ugyanezt a modell termi­ nológiai vonatkozásairól.) Megfelelő terminológiai módosításokkal é s bizonyos struk­ turális elemek átcsoportosításával ez a modell mégis „általánossá", a kommunikáció valamennyi válfajának leírására alkalmassá tehető. 2. Shannon az előző sémához viszonyítva új strukturális elemeket vezet be: az A[dót] és V[evőt], melyek érthetővé teszik, hogyan jut el az üzenet téren és időn át, minden távolságot leküzdve a forrástól a címzettig. Ezek az e l e m e k az üzenet többszöri „átírása", „lefordítása" révén teszik lehetővé a kommunikáció létrejöttét. 3. A zajra történő utalás a kommunikációs összefüggések „ingatagságát" jelzi, azt, hogy a kommunikáció megvalósulásakor bármikor megjelenhetnek a bizonyos­ sági koefficienst csökkentő föltételek. Ugyanakkor azt sugallja, hogy növelni kell az információtovábbítás biztonságát, ki kell zárni az információk esetleges mennyiségi és minőségi „romlását". 4. A „kibocsátott jel" és a „fölfogott jel" ezzel szemben a kommunikáció funkcionális síkjára, a jelek és jelzések egymásutániságára utaló elemek. Enélkül semmilyen kommunikáció n e m volna lehetséges. Ez a kommunikáció „titka", a k o m ­ munikációban megvalósuló kapcsolatok sajátossága. E sík megjelölése arra enged következtetni, hogy Shannon itt nemcsak a közlés horizontális, h a n e m vertikális strukturáltságát is figyelembe vette. Modellje tehát olyan fogalmi apparátust kínál, amelynek segítségével leírható valamennyi konkrét kommunikációs kapcsolat. Ugyanakkor azonban ez a séma is nyitva hagy néhány kérdést, következésképpen ez a modell is tovább finomítható. a) Nyitva marad a kérdés: vajon a csatorna csak az adót és a vevőt köti-e össze? Vajon a kommunikáció egyidejűségében újabb csatornákon át n e m kapcso­ lódik-e a maga rendjén — az adott terminológiával élve — a forráshoz, illetve a címzetthez? S vajon a zajforrások működése n e m ugyanilyen feltételek között tör­ ténik? Ha igen, akkor a csatornát joggal tekinthetjük olyan átfogó szerepet játszó elemnek, amely kapcsolatot teremt a kommunikációs folyamat valamennyi lánc­ szeme között. b) Ha a kommunikáció v a l a m e l y konkrét esetét (párbeszédet, telefonbeszélge­ tést, rádió útján történő közlést, az idegrendszer tevékenységének egy mozzanatát stb.) akarjuk leírni, könnyen számot adhatunk arról, hogy az adó és vevő mellett a kommunikációban m á s strukturális és funkcionális e l e m e k is közrejátszanak, a m e ­ lyek módosíthatják a közlés pályáját, s a m e l y e k n e m férnek b e a csatornába. Ahhoz, hogy általánosítva tudjuk leírni v a l a m e l y kommunikáció minden „csomó­ pontját" — úgy gondoljuk —, el kell fogadnunk az „átírás, fordítás" mozzanatának a jelenlétét, és Shannon adóját és vevőjét is ennek kell alárendelnünk. Ezzel n y i l ­ vánvalóvá válik az adás és vétel relatív volta, az, hogy ami az egyik viszonyítási rendszerben adó, az a másikban v e v ő k é n t szerepelhet, és viszont. Ebben az esetben mindazok a strukturális és funkcionális „csomópontok", a m e l y e k egyrészt a forrás és címzett közé épülnek be, másrészt különböző típusú csatornákon keresztül kap­ csolódnak egymáshoz, az átírás vagy a fordítás mozzanataiként jelentkeznek. c) Míg a vertikális strukturáltság szempontjából Shannon modelljében határo­ zottan elkülönül a kommunikáció „anatómiai" v a g y „morfológiai" síkja a funkcio­ nális síktól (ezért nevezi az előbbit „kibocsátott jelnek", az utóbbit pedig „fölfogott

jelnek"), a vertikalitás harmadik, ún. információs dimenzióját a Shannon-modell csak implicite foglalja magában. Szerintünk jó lenne ezt is kifejteni. Ha másért n e m , legalább azért, mert ez a dimenzió más föltételeknek van alávetve. U g y a n i s m í g a funkcionális dimenziót a megszakítottság jellemzi, az információs sík mint minden közlés tartalmi és lényegi eleme elvileg a folytonosság feltételeinek van a l á ­ vetve. A kommunikáció lényegi mozzanatainak ez a filozófiai jellegű megkülönböz­ tetése, a tartalom és forma, a lényeg és jelenség a következő modellt kínálja fogalmi dialektikájában:

Ez a séma megőrzi a Shannon-modell minden ésszerű mozzanatát, lényegében t e h á t n e m tér el tőle. Mindössze azt segítettük elő, hogy a Shannon és követői által csak föltételezett, implikált e l e m e k a leírás révén explicit formát öltsenek. A kommunikáció itt felvázolt modelljéből kitűnik, hogy a kommunikáció t é n y ­ leges hálózata — vagy ahogy inkább nevezni szoktuk: az információs rendszerek — a „Shannon-sejtek" egymásra tevődéséből állnak. Forrás, csatorna1 és átíró1 — ez egy sejt; átíró csatorna és átíró — az a másik sejt, és így tovább. Ebben az e s e t ­ ben világossá válik mind a terminusok állandósága, mind pedig viszonylagosságuk. A m i bizonyos viszonyítási rendszerben forrás, a másikban címzett, ami az elemzés bizonyos perspektívájában átíró, a másikban forrás vagy címzett. Csak a terminu­ sok rugalmassága biztosítja azok elméleti és gyakorlati operacionalitását. Ugyanak­ kor ezek a fogalmak valamennyi adott kontextusban megőrzik leíró és magyarázó értéküket. De mi a forrás? Shannon szerint forrás mindaz, ami (aki) „létrehozza" a kommunikációt. Ezt n e m szabad úgy értelmeznünk, mintha az összes többi strukturális elemet kizárhatnók a kommunikáció „létrehozásából", csupán aról van szó, hogy a forrás a kommunikáció „forrása", kiindulópontja, alapja. Öt tehetjük „felelőssé" a közlés tartalmáért és formájáért, a csatornákon és átírókon át a címzetthez eljutó infor­ máció mennyiségéért és minőségéért. Még ha a dolgokat a címzett szempontjából nézzük is, a forrás mindenképpen a modell fő eleme marad. l

2

2

Ha most már az információtovábbítás bármelyik változata kommunikációnak tekinthető, vagyis nemcsak az állati és emberi kommunikáció, de azok a módozatok is. ahogyan az állat és az ember a környezetét elsajátítja, akkor nyilvánvaló, hogy a kommunikáció forrása bármi lehet, a természet és a társadalmi élet bármelyik rendszere, annak bármely összetevője v a g y tulajdonsága. Ez főleg az ember eseté­ ben van így. Az embernek elvileg lehetősége nyílik arra, hogy információs módon viszonyuljon mindenhez, az egész létet információforrásként kezelje — az ember éppen ezért egyetemes lény. A való világ rendszerei pedig nem a leibnizi monászok módján léteznek ön­ magukba zárva, hanem nyílt entitások, hatások és kölcsönhatások olyan játékában, mely egymásban tükrözteti őket. Ha a forrás fogalmát ebben a rendkívül tág értelemben használjuk, akkor ezen belül megkülönböztethetünk információ jellegű és n e m információ jellegű forráso­ kat. Az előbbieket n e m kell külön jellemezni. Mivel ezek egy másik kapcsolatrend­ szerben a címzett szerepét játszhatják, a kommunikációban úgy jelentkeznek, m i n t bizonyos, a kommunikáció csatornáján át kibocsátandó jelek és jelzések „megőrzői". Az információs források „önmagukban" v é v e is közölnivalóval rendelkeznek. Nem térünk ki arra, vajon ez a „valami" filogenetikusan v a g y ontogenetikusan jött létre, vajon a forrás megtanulta-e, vagy mint a számítógépek memóriájában, egyszerűen „belétáplálták" azt a „valamit", ösztönös vagy tudatos-e a kommunikációs indítás. Elégedjünk meg annyival, hogy a kommunikációban olyan forrással van dolgunk, amely ontológiai státusa révén hármas lét-entitás: bonyolult anyag, energia és i n ­ formáció jellegű egység. Ez a rendszer azonban mégis elsősorban az utóbbi dimen­ ziója révén információforrás, egyszerűen azért, mert az információnak a birtoká­ ban van. A második kategóriába tartozó források önmagukban v é v e n e m többek, mint tárgyak vagy folyamatok. Ha az információ a kommunikáció tartalmi eleme, akkor ezeknek a szó szoros értelmében semmi közölnivalójuk nincs, n e m rendelkeznek ilyen tartalommal. Csak a címzetthez kapcsolódva, annak rendszerébe beépülve v á l ­ hatnak információforrássá, m i n d e n jellegzetességük ebben a befogadó rendszerben lepleződik le és ágyazódik be a kommunikációs folyamat egészébe. Jelenlétük nem azzal válik észlelhetővé, hogy ösztönösen v a g y tudatosan jeleket vagy jelzéseket bocsátanak ki, h a n e m azzal, hogy m á s rendszerekkel anyag vagy energia jellegű kapcsolatba lépnek. Ha mégis forrásnak tekintjük őket, ez azért van, mert infor­ mációs tartalmak továbbításához nyújtanak alapot. E tárgyak v a g y folyamatok, persze, csak a címzettre vonatkoztatva tölthetik be az információforrás szerepét. Ez természetesen azt jelenti, hogy az információ fordított utat tesz meg: a címzettől a forrás felé. Az információ útja itt is a forrástól a csatornán át a címzettig visz. Minden forrás, akár rendelkezik információval, akár nem, sajátos módon „adja le" üzeneteit: külső megnyilvánulásának saját csatornarendszere van. Ez a sajátos csatornarendszer pedig n e m más, mint az anyag és/vagy energia különböző típusú áramlása, melynek során az információforrás anyag- és/vagy energiarészecskéket ad le. A forrás így önmagából kilépve beleépül az adott kommunikációs rendszerbe. Csatorna bármely közeg lehet, a m e l y lehetővé teszi a kommunikáció funkcionális elemeinek minél gyorsabb továbbítását, azt, hogy ez a továbbítás a lehető leggaz­ daságosabban, vagyis minimális energiaráfordítással történjék, és végül a zajhatá­ sok maximális kiküszöbölését, a kommunikáció lehető legnagyobb biztonságát. A csatorna meghatározó jegye tehát az, hogy üzenetet továbbit. A kapcsolat­ teremtő „közeg", ha kifejezetten üzenettovábbításra szolgál, lehet természetes (szinaptikus rés, neuron-axonok) vagy mesterséges (egy könyv, telefonhuzal, valamely számítógép kapcsolathálózata stb.). Ha a csatorna nem kifejezetten üzenettovábbí­ tásra szolgál, mint csatorna, akkor is információs kapcsolatot teremt v a l a m e l y tárgy vagy folyamat jellegű forrás és a címzett között. A nap sugara például energia-

nyaláb egy levélhez vagy növényhez viszonyítva, viszont csatorna a látási analizá­ tor felfogó sejtjeihez mérten. „Átíró elemnek" azokat a szerkezeti és funkcionális elemeket neveztük, a m e ­ lyek — mint a kifejezés is sugallja — átalakítják a kommunikációban használt j e ­ leket és jelzéseket. Nélküle elképzelhetetlen volna, hogy több, különböző típusú csa­ tornát vegyünk igénybe, n e m lehetne őket összekapcsolni, és így az üzenet időben és térben n e m járhatná be a forrástól a címzettig terjedő távolságot. Az „átírás" maga a diszkontinuitás, az egyik jelzésről és jelről a másik jelzésre és jelre való átmenet. Az „átírás" lehet: moduláló és átkódoló jellegű. A modulálás az adott jelek vagy jelzések mennyiségi paramétereit változtatja meg bizonyos határok között, az átkódolás ezzel szemben minőségi jellegű. Az átkódolás során vagy az adott fizikai­ kémiai jelleggel bíró jeleket helyettesíthetjük más természetű jelekkel, v a g y az adott jelrendszerről és szabályrendszerről térünk át egy másik (az előbbitől eltérő számú jelet használó) jel-, illetve szabályrendszerre, vagyis az átkódolás során k ü ­ lönböző típusú „ábécéket" feleltetünk meg egymásnak. A kommunikációban a kó­ dolás mindig a dekódolást is feltételezi, a visszatérést a jeleknek ahhoz a rendsze­ réhez, amely a kommunikáció megelőző fázisában létezett. A televízió képernyője például ilyen dekódoló vagy újraátíró elem: az a rendeltetése, hogy visszaállítsa a felvevőgép „fázisában" kialakult képet. Ilyen dekódoló funkciót töltenek be az agy­ kéreg sejtjei akkor, amikor kialakítják az érzékszervi képet. Miként előbbi sémánkkal is jelezni próbáltuk, a tényleges kommunikációban a természeti v a g y mesterséges átíró berendezések száma esetenként változik. A köz­ lés horizontális struktúrájának általános leírása érdekében fontos megjegyezni, hogy az átíró mozzanat minden kommunikációnak sine qua non feltétele, olyan l á n c ­ szem, amelynek föltétlenül ki kell egészítenie a „Shannon-sejtet", ha az információs kapcsolatok operacionális elemzésére törekszünk. A címzett a kommunikáció végső láncszeme: neki szól az üzenet. Bár bizonyos értelemben ez a mozzanat is változ­ tathatja helyét; az egyik „átíró" például címzettnek tekinthető ahhoz az átíróhoz viszonyítva, amelytől átveszi az üzenetet, a mi modellünkben ennek a terminusnak mégis stabilabb értelme v a n : azokat a rendszereket jelöljük vele, amelyek képesek elraktározni, földolgozni és értékesíteni az információt. Persze, ezek között is fokozatokat létesíthetünk. A memorizálás és földolgozás például közbeeső mozzanatok az értékesítő rendszerhez mint tulajdonképpeni c í m ­ zetthez képest. Ez utóbbi kategória az, amely ténylegesen fölhasználja a közlés tartalmát, az információs összefüggéseknek antientropikus finalitást ad. Csak az információknak a viselkedésben történő fölhasználásával válik hatékonnyá a k o m ­ munikálás. A végső címzettel rendelkező rendszerek információáramlása nemcsak „magá­ banvaló" folyamat, h a n e m „magáértvaló" is, ezek a rendszerek az információt a környezettel kiépített egyensúly fönntartására fordítják. A „zajforrás" olyan strukturális elem, a m e l y a kommunikáció irányára merő­ legesen hat akár a n y a g - és energia-, akár energia- és információjelleggel, és a k o m ­ munikációban mennyiségi és minőségi torzulásokat okoz. Ez kihat a kommunikáció pontosságára, s egyfajta bizonytalansági együtthatóval látja el. Az ilyen diszfunkcionalitások fölszámolására állandó gondot kell fordítania annak, aki közöl, és aki kidolgozza v a l a m e l y kommunikációs rendszer technikáját. Az itt fölvázolt elemek voltak tehát a kommunikáció „anatómiai" v a g y „mor­ fológiai" csomópontjai. Ha most mindegyiket külön-külön keresztmetszetben is megvizsgáljuk, a tulajdonképpeni funkcionális entitásokhoz, a jelekhez és a jel­ zésekhez jutunk el. Ez n e m külön dimenzió, a jel csakis az anatómiai elemekben és elemek által létezik. A jelek és jelzések bonyolult egzisztenciális entitások, kettős természetük van. Először is — egyik vonatkozásban — olyan anyag é s / v a g y energiajellegű részecskék, amelyek a forrástól a címzett felé közlekednek. Ebből a s z e m -

pontból sajátos fizikai-kémiai tulajdonságaik vannak, bizonyos térbeli-időbeli ki­ terjedéssel rendelkeznek. Ezt a vonatkozást pontosan mérni lehet, pontos értéket tulajdoníthatunk neki az anyag és energia jellegű dimenziók mennyiségi fölbecsülé­ sére vonatkozó szabályok alapján. D e a jelek és jelzések a kommunikációban nem fizikai-kémiai tulajdonságaik alapján lesznek funkcionális elemek, hanem szemio­ tikai jellegük révén, azáltal, hogy értelmük és jelentésük van. Információs töltetük csak bizonyos kontextusokban jelentkezik, ezt nevezi a szakirodalom szemiotikai helyzetnek. Nincs terünk itt a szemiotikai helyzet elemeinek vizsgálatára, csupán a szemiózis folyamatát vesszük most szemügyre. Megjegyezzük, hogy a jelek és jelzések információtartalmát n e m lehet visszavezetni ezek fizikai-kémiai dimenzióira. U g y a n ­ olyan mennyiségű és minőségű információt különböző jelek és jelzések hordoz­ hatnak, továbbá ugyanazt a jelrendszert és szabályrendszert különböző tartalmú információk továbbítására, elraktározására, feldolgozására lehet fölhasználni. A jelek és jelzések értéke tehát n e m anyag- vagy energiajellegükből, hanem szemiotikai jellegükből származik. Ennek megfelelően a közlés jelenségének e g é ­ szére vonatkozó leírásban különbséget kell tennünk aközött, ami a kommunikáció tartalmához és ami a formájához tartozik, ami benne a lényeg és ami benne jelenség. Az elemzett modell és fölhasznált terminológia alapján most már leszögez­ hetjük, hogy a kommunikációs jellegű tények tartalmát és lényegét az információ általános fogalma hordozza, az a fogalom, amelyet a kibernetika indított el sike­ resen útjára. Leszögezhetjük továbbá, hogy az információ útja a kommunikációs folyamatban — a horizontális struktúra csomópontjait figyelembe v é v e — foly­ tonos vonal. Minden kommunikáció fő rendeltetése az információ továbbítása. Ha az „átírás" során a jelek és jelzések módosulnak is, a kommunikáció lehetősége mégis a folytonosságban rejlik. Felírhatjuk tehát az ideális feltételt, a közlés álta­ lános egyenletét: If = Ic. Vagyis a címzett által befogadott információnak m e n y nyiségileg és minőségileg egyenlőnek kell lennie a forrás kibocsátotta információval. Ha az információt a kommunikáció általános strukturális elemének, a közlés tartalmának és lényegének tartjuk, a kommunikációs természetű folyamatok leg­ bensőbb sajátosságára mutathatunk rá. E folyamatok alapanyaga az információ, és n e m az anyag, sem pedig az energia. Az utóbbiak nélkül nincs információ­ továbbítás, de az információ nem redukálható s e m az anyagra, s e m az energiára. Ennek értelmében magasabb szinten visszatérhetünk a kiindulópontunkhoz: az e g y e ­ temes összefüggések más típusai mellett léteznek olyan, lényegileg információs jellegű összefüggések, amelyeknek nemcsak sajátos természetük, de sajátos struk­ túrájuk és szerepük is van. Ezek az összefüggések adják a biológiai, de főleg a társadalmi életben az egyéni és társadalmi szervezettség kötőanyagát. S e m m i l y e n biológiai szervezetről, emberről vagy társadalomról n e m lehet tehát úgy lényegeset állítani, hogy ne vennők figyelembe a kommunikációs összefüggések létezését. A kommunikáció struktúrájának horizontális és vertikális leírása nagy j e ­ lentőségű mind az elmélet, mind a gyakorlat szempontjából. Elméleti fontossága — úgy véljük — abból a tényből fakad, hogy az ilyen leírás adatai nélkül n e m tudjuk megérteni az információs összefüggések helyét és szerepét „univerzumunk­ ban", más szóval az „információs aluniverzum" specifikumát és dimenzióit. Ha nem vesszük figyelembe az információ által megkövetelt és föltételezett strukturális és funkcionális elemeket, könnyen szem elől téveszthetjük Norbert Wiener igen megszívlelendő figyelmeztetését: „Az információ — információ, n e m anyag és n e m energia; az a materializmus, amely ezt n e m fogadja el, napjainkban n e m életképes." Aki n e m teszi m e g ezt az elméletileg fontos lépést, az mindenütt és

mindenben információt lát. Idézzük E. Niculescu-Mizil véleményét: ,,A v i l á g e g y e ­ tem szintjén információnak tarthatjuk a kozmikus sugárzást, az elektromágneses és minden más természetű hullámokat, a napfényt és a nap hősugárzását, melyet a növényekre és az univerzum más testeire gyakorol, a hőmérsékletet, a szelet, esőt és a többi légköri jelenséget stb." (Eugeniu Niculescu-Mizil: Cibernetica şi aplicaţiile ei în tehnica şi economia industriei. Bucureşti, 1973. 48.) Ez a kijelentés nyilvánvalóan eltünteti a határokat az információ és az olyan jelenségek között, amelyek csupán a szubsztanciának és energiának szerveződései és megnyilvánulásai. Az ilyen redukcionista s következésképpen n e m dialektikus álláspontnak az ismeretelméleti gyökerei — véleményünk szerint — az információ sajátos struktúrájának tagadásában rejlenek. Persze a nap, a szél, az eső stb. is válhat információforrássá vagy csatornává, de csak ha beépül egy kommunikációs rendszerbe, vagyis egy olyan szisztémába, amely megköveteli a kommunikáció által feltételezett minden strukturális entitás egységes jelenlétét. Egyes esetekben az információnak az anyaggal v a g y energiával v a l ó azono­ sítása előfeltevésül szolgál arra, hogy kijelentsék: az anyagi világ minden rend­ szere — beleértve az univerzum egészét — kibernetikus jellegű. Gyakran hangzik el olyan megállapítás, miszerint az „univerzum" n e m más, mint „kibernetikai rendszer", s ennek megfelelően e rendszer szervezettsége és fennmaradása „a benne közlekedő információk mennyiségének köszönhető". Gyakorlati szempontból a kommunikáció strukturális leírása igen értékes a kommunikációs v a g y információs rendszerek felépítése szempontjából, akár az üzemek, közigazgatási egységek szintjén, akár pedig globális társadalmi szinten. Ezek a rendszerek arra szolgálnak, hogy biztosítsák az információ továbbításának gyorsaságát, növeljék biztonságát mind a döntéshozatalban, mind pedig az e l l e n ­ őrzésben. A kommunikációs rendszerek jelenléte, fejlesztésük a kommunikációs technika mai eredményeinek megfelelően valóban egyik elengedhetetlen feltétele a társa­ dalmi élet egészét átfogó vezetés tökéletesítésének.

Pongrácz Antónia: Középkor

KÖLLŐ KÁROLY

Román hősi balladákról — mai szemmel T ö b b m i n t egy évtizeddel ezelőtt, a f e l s z a b a d u l á s h u s z a d i k é v f o r d u l ó j á n a k k ü s z ö b é n , Kiss J e n ő a folklórtudós F a r a g ó Józseffel s z ö v e t k e z v e a r r a v á l l a l ­ kozott, hogy az e l m ú l t másfél évszázad m e g - m e g ú j u l ó p r ó b á l k o z á s a i u t á n „egysé­ ges t e r v szerint, egyazon k ö l t ő - m ű f o r d í t ó n y e l v é n " v a l ó s a b b k é p e t adjon a m a ­ g y a r o l v a s ó k n a k a r o m á n n é p b a l l a d a k i n c s szépségeiről és g a z d a g s á g á r ó l . C é l t u d a ­ tos e g y ü t t m ű k ö d é s ü k n e k k ö z é p - e u r ó p a i v i s z o n y l a t b a n p á r j á t r i t k í t ó e r e d m é n y e l e t t : a l i g egy évtized leforgása a l a t t négy k ö t e t b e n , szakszerű jegyzetekkel, száztizen­ h é t r o m á n b a l l a d á t a d t a k k ö z r e m a g y a r u l , 13 000 sornyi t e r j e d e l e m b e n ; az e r e ­ detileg c s u p á n száz v e r s e t felölelő r o m á n n é p b a l l a d a - t r i l ó g i a a j ö v ő b e n m é g t o ­ v á b b szélesül, u g y a n i s a m e g k e z d e t t ú t o n n e m t u d t a k megállni, a r o m á n b a l l a d a ­ világ m i n d e n f o r d u l ó n á l f e l b u k k a n ó i s m e r e t l e n , ú j a b b szépségei e g y r e t o v á b b , egyre m e s s z e b b r e csábítják őket. J o g o s a n v e t ő d h e t fel t e h á t a k é r d é s : vajon s z ü n t e l e n változatosságot igénylő k o r u n k b a n ez a m é r e t e i b e n m á r - m á r n a i v eposz á r a d á s ú műfordítói t e v é k e n y s é g a s z a k e m b e r e k s z ű k e b b k ö r é n túl le t u d j a - e t a r t ó s a n k ö t n i a közönség figyelmét is? A sorozat á l l a n d ó s u l t k ö n y v s i k e r e — a m e l y h e z az „első s z á m ú h ű s é g e s olvasó", P l u g o r S á n d o r i h l e t e t t illusztrációi n a g y m é r t é k b e n h o z z á j á r u l n a k — a r r a vall, hogy a science fiction és a d o k u m e n t u m i r o d a l o m t é r h ó d í t á s á n a k i d ő s z a k á b a n is kész ö r ö m e s t v a g y u n k h a j l a n d ó k b a r a n g o l n i az i s m e r t h a z a i tájakon, h a k é p z e ­ l e t ü n k e t a szerelmes f ö l d r a j z n a k oly m a g a s i g é n y ű és változatos v e z é r f o n a l a ajzza fel, m i n t Kiss J e n ő és F a r a g ó József r e m e k l é s e . T é v e d é s n e essék, a „ r e m e k l é s " kifejezést i t t n e m b ó k n a k , s e m esztétikai ítéletnek, h a n e m műfaji m e g h a t á r o z á s n a k s z á n t a m , l é v é n hogy csak így t u d o m é r z é k e l t e t n i azt a b e h a t ó s z a k m a i j á r t a s s á g g a l p á r o s u l t m a g a s m ű v é s z i szintet, amely a k ö t e t e k összeállításában és a b a l l a d á k t o l m á c s o l á s á b a n oly h a r m o n i k u ­ san é r v é n y e s ü l . K é p l e t e s e n szólva, a l e g r a g y o g ó b b fényforrás is e g y h a m a r e l k á p ­ r á z t a t n á s z e m ü n k e t , h a látszólag f e h é r s u g a r á t v a l a m i l y e n f é n y t ö r ő közeg n e m b o n t a n á fel a s z i v á r v á n y színeire. S m i n é l f i n o m a b b a n csiszolt a lencse v a g y a h a s á b , az irizálás a n n á l m e g k a p ó b b á válik, a színskála a n n á l p o m p á z a t o s a b b g a z d a g s á g á b a n t á r u l elénk. Nos, a r o m á n b a l l a d a k ö l t é s z e t „lehető á t t e k i n t é s e " (A bárányka — 1963), a hősi b a l l a d á k egyik k i e m e l k e d ő c i k l u s á n a k , m a j d pedig az e p i k á b ó l l í r á b a hajló profán k o l i n d á k n a k r e p r e z e n t a t í v b e m u t a t á s a (Novákékról szól az ének — 1969; Szarvasokká vált fiúk — 1971) u t á n Kiss J e n ő é k t a l á n az e d d i g i e k n é l is izgal­ m a s a b b feladatot t ű z t e k m a g u k elé az 1974-ben k i a d á s r a k e r ü l t Márk Vitézben*, amelyet Petrea Creţul Şolcannak, „Brăila muzsikusának" repertoárjából állítottak össze, hiszen ez a v á l o g a t á s n e m c s a k a r o m á n b a l l a d á k „ d u n a i c i k l u s á n a k " k i v é t e ­ les képességű megőrzőjével, m e g s z ó l a l t a t ó j á v a l és t o v á b b a l k o t ó j á v a l i s m e r t e t m e g b e n n ü n k e t , h a n e m k ö z v e t v e az i r o d a l o m alatti irodalom, a közösségi költészet f e j ­ l ő d é s t ö r v é n y e i n e k sokat v i t a t o t t v o n a t k o z á s a i r a is rávilágít. M i n d e n e k e l ő t t a v e r s és d a l l a m belső funkcionális összefüggésének b i z o n y í ­ t á s á h o z szolgáltat ú j a b b é r v e k e t azáltal, hogy a h a n g u l a t o s a n m e g í r t bevezető t a n u l m á n y F a r a g ó József személyes é l m é n y e és az idevágó r o m á n s z a k i r o d a l o m l e g ú j a b b e r e d m é n y e i a l a p j á n vázolja a r o m á n folklórterület déli r é s z é n : O l t é n i á b a n és H a v a s a l f ö l d ö n m a n a p s á g is eleven é n e k m o n d ó i előadás g y a k o r l a t á t , a b e m u t a t o t t szövegek pedig m a g y a r f o r d í t á s b a n is h í v e n érzékeltetik, m i n t s i m u l a szöveg, az e s e t e n k é n t r ö v i d e b b vagy h o s s z a b b i r o d a l m i p e r i ó d u s a zenei m o n ­ d a t h o z . E b b e n a v o n a t k o z á s b a n a szerzők t a l á n azzal t e h e t t é k v o l n a m é g m e g ­ győzőbbé k i a d v á n y u k a t , h a r a g a s z k o d n a k ahhoz, hogy a k ö t e t l e g a l á b b egy m a is é n e k e l t b a l l a d a v a r i á n s h a n g l e m e z é v e l jelenjék m e g . A b u k a r e s t i E t n o g r á f i a i és F o l k l ó r I n t é z e t k ö z i s m e r t e n g a z d a g n é p z e n e t á r a b i z o n y á r a szívesen bocsátott v o l n a r e n d e l k e z é s ü k r e ilyen hangszalagot, így a m e l l é k l e t n e m e m e l t e v o l n a a r á n y t a l a ­ nul a k ö n y v á r á t . A másik, s z á m o m r a az előbbinél is m e g g o n d o l k o z t a t ó b b t a n u l s á g a falusi és városi folklór z ö k k e n ő m e n t e s egybefonódása, u g y a n i s e b b e n a j e l e n s é g b e n olyan * M á r k V i t é z . R o m á n n é p b a l l a d á k P e t r e a C r e ţ u l Ş o l c a n r e p e r t o á r j á b ó l . F o r d í t o t t a Kiss J e n ő , v á ­ logatta, s z e r k e s z t e t t e , a b e v e z e t ő t és a j e g y z e t e k e t í r t a F a r a g ó József. Az i l l u s z t r á c i ó k a t P l u g o r Sán­ dor, k é s z í t e t t e . K t i t e r i o n K ö n y v k i a d ó . B u k a r e s t , 1974.

irodalomszociológiai törvényszerűség érvényesül, amelynek vonatkozásai túlmutat­ nak a szigorúan vett népköltészet határain. Nevezetesen arról van itt szó, hogy a közösségi irodalom tematikáját, formáját az életkörülmények változása módosít­ hatja, de az anyagi kultúra (népviselet, népi mesterségek, sőt jószerével a jeles napokhoz kapcsolódó népszokásokat is ide sorolhatjuk) hagyományaival ellentétben, ennek létalapját a város és a falu közötti különbségek fokozatos eltűnése n e m veszélyezteti annyira végzetesen, tudniillik az ősi teremtő ösztönök akár a k ö n y nyűzenében, akár a szórakoztató irodalomban zavartalanul továbbmunkálkodhat­ nak. Eseményeket akarunk hallani, nemes vagy kevésbé n e m e s izgalomra, drámai mozgalmasságra vágyunk. „Mindegyik azt szeretné, hogy az olvasástól élete t á ­ gabb, szebb, változatosabb, emelkedettebb, vagyis férfiasabb legyen" — szögezi le az irodalmi ponyvával kapcsolatosan Hankiss János, a nemzetközi tekintélyű m a ­ gyar irodalomtörténész, majd így folytatja: „Nemrégiben a milánói Sforza-kastélyban a népies nyomtatványok kiállítását néztem m e g : régi reneszánsz kori ponyvát, olyan könyveket, amiket a XVI. századtól kezdve az olasz nép a vásá­ rokon vehetett garasokért, s amiket mohón olvasott századokon át. Ezek közt a könyvek közt ott vannak a középkori hősköltemények és tudományos művek n é ­ pies leegyszerűsödései. Az Őrjöngő Roland éppúgy ponyvára került, mint a Meg­ szabadított Jeruzsálem" (Irodalom a trafikban). Kétség n e m férhet hozzá, hogy Hankiss megállapítása a népi irodalom s z á j ­ ról szájra terjedő termékeinek metamorfózisára is érvényes. Az élő beszéd főként Kelet-Európában, a sajátos történelmi adottságok folytán, évszázadokon keresztül megőrizte döntő szerepét a népi kultúrák fejlődésében, és azért n e m valószínű, hogy éppen napjainkban, amikor a távközlési eszközök (rádió, televízió) n a g y ­ mérvű elterjedése következtében az oralitás térhódítása világméreteket öltött, hát­ térbe szoruljon. A közösségi költészet jövője tehát végső soron n e m azon áll vagy bukik, hogy vajon lépést tud-e tartani a városiasodás felgyorsult ütemével, hanem azon, hogy jelenlegi letéteményesei miként sáfárkodnak a rájuk bízott kinccsel. Amikor G. Dem. Teodorescu 1883—1884-ben a román balladaköltészetnek ezeket a gyöngyszemeit Petrea Creţul Şolcan repertoárjából lejegyezte, a dunai ciklus középpontjában álló török hódoltság korának viszontagságai már szerencsére a múlt rossz emlékei voltak csupán, viszont költők és népi énekesek jóvoltából a pogánnyal szembeni szívós ellenállás egy-egy hős köré csoportosított mozzanatai szívet-lelket gyönyörködtető szimbólumokká növekedtek. Így történt ez Petrea Creţul Şolcan esetében is, aki moldvai falusi környezet­ ben született ugyan, de már fiatalon lekerült a Duna mellékére, s n e m m i n d e n ­ napi tehetsége a pezsgő életű kikötővárosban teljesedett ki. Tehát a „lăutarok" névtelen seregének legkiválóbbjai közé tartozott, azok közé, akik apáról fiúra szerető gonddal őrizték a román nép reájuk bízott kincsét, az éneket (vö. G. Enescu: Despre muzica românească, 1921). „Brăila muzsikusának" példája kapcsán ki kell domborítanunk az alapvető követelményt, miszerint a megőrzés, közvetítés és továbbfejlesztés értékének a fok­ mérője a genius loci-hoz való alkalmazkodás. Az A l - D u n a menti román népélet­ nek ezekből a balladákból kirajzolódó történeti képeskönyve színben, árnyaltság­ ban vetekszik a nyugati gótika üvegablakainak mozgalmasságával, s miként a Biblia pauperorum, a természetfölötti és a hétköznapi események közötti korlátok ledöntésével hozza emberközelbe az erkölcsi normák elvont világát. A cselek­ ményt késleltető sok díszítő jelző, többé-kevésbé képletes stílusalakzat ellenére (Kiss Jenő fordítói bravúrja, hogy szinte minden esetben megtalálja a velük egyenértékű magyar kifejezést) mennyire egyenes beszéd: a természet erői csak addig sietnek az ember segítségére, amíg tiszteletben tartja törvényeit (Jován Jorgován); még a török martalócokban is van annyi igazságérzet, hogy a velük cinkosságot vállaló árulót ne fogadják be maguk közé (Sztaniszláv); a szülők er­ kölcsi lazasága gyermekeikben bosszulja meg magát (Gicza). S ugyanakkor t e ­ levényt tápláló vízerekként szüremlenek be a balladákba a történelmi múlt és a jelenkor valós eseményei is: a köznép soraiba elvegyült Dobrişan fejedelmi szár­ mazására éppen úgy a döntő pillanatban felmutatott oklevél derít fényt, mint Petru Rare trónra emelésének abban az epizódjában, amelyet D. Cantemir örö­ kített volt meg a Moldva leírása második részében; másrészt korántsem lehet merő véletlennek tekintenünk azt a körülményt, hogy Petrea Creţul Şolcan, R ó ­ zsa Sándor kortársa milyen előszeretettel fejezi be balladáit hőseinek a magyar rónaságra való kibujdosásával, ahol aztán beállanak szegénylegénynek (például Korbea és Gicza). A gondolatsort bízvást folytathatnánk még tovább, de minden elméleti f e j ­ tegetésnél beszédesebben igazolja a népi hagyományok kiteljesedésének lehetősé­ gét városi környezetben Petrea Creţul Şolcan egyik huszadik századi utódjának,

a hegedűvirtuóz Grigoraş Dinicunak a tevékenysége. Hiteles adatokkal alátámasz­ tott visszaemlékezései szerint az 1930-as években az éter hullámhosszán kelt ver­ senyre idősebb Magyari Imrével, mégpedig úgy, hogy a rádióból kölcsönösen e l ­ tanulták egymás repertoárját, és az akkortájt másodnaponként ismétlődő h e l y ­ színi közvetítések alkalmából a saját műsorukba illesztették (vö. Viorel Cosma: Figuri de lăutari, 1960). Dumas-fils mondja valahol: „Az a mű, amelyet olvasnak, él; az a mű, a m e ­ lyet másodszor is elolvasnak, megmarad." Szilárd meggyőződésem, hogy Márk Vitéz a sorozat eddigi három kötetével egyetemben ez utóbbi könyvek közé tartozik.

ZSIKMÁN KIRÁLY I. Ott fent, magoson, Fent a Maroson, Hol az tekerődik, Várfalba verődik, Hol fövény a part, S mély göbű alant, Hol Zsikmán király Szép nagy háza áll, Sok úr összegyűlt, Asztalt körbeült. Körbejárva ott, Ő tölté a bort, Lína, Katalína, Jácint zsenge szirma, Kiskerti virágszál, Kis fehér román lány. Megáll itt, megáll ott, Tölt egy-egy pohár bort. Zsikmánhoz elérve, önt neki is végre, Poharába óbort, Rácürmöst, piroslót. Am az, rápillantva, Kezét megragadta, Jót szorított rajta, Gyűrűje lepattant S az asztalra koppant. Zsikmán édesanyja, A királynő, arra A fejét felkapta, S látván ezeket, Jaj, szégyenkezett, Gondolt a fiára: Ő ország királya, S Katalína, lám, Kis román leány, Havi szolgálatra Hozzá felfogadva! II. Mikor ittak, ettek, És mind hazamentek, A királynő hívta Línát, Katalínát,

Jácint zsenge szirmát, Kiskerti virágszált, A fehér román lányt: — Jere menjünk most mi A Marosra mosni, Hol az tekerődik, Várfalba verődik! — Lína, Katalína, Jácint zsenge szirma, Mikor ezt hallotta, Ami ing volt, fogta S vitte a Marosra. Amikor kimosta, Zsikmán édesanyja, A királynő ajka Nyílott ily szavakra: — Hallod, drága szívem! Jer, lássuk mi híven Arcunkat a vízben, Nézzük meg, ki szebb És ki kedvesebb! — Ő, a kis butája, Hajlott a szavára, Benne cselt nem érzett, És a vízbe nézett! Zsikmán édesanyja, A királynő, arra Hátból megragadva, Línát, Katalínát, Jácint zsenge szirmát, Vízbe taszította, Belefullasztotta. Zsikmán édesanyja, Mindent odahagyva, Hazabandukolt, S senkinek se szólt. III. Másnap, hogy megémedt, Zsikmán hogy megébredt S ágyából kiszállott, Szólván, így kiáltott: — Lína, Katalína, Jácint zsenge szirma, Gyere, gyere, drága, Gyere a szobába, Hozz vizet a kádba! —

Kiss J e n ő román n é p k ö l t é s z e t i fordításainak ötödik k ö t e t é b ő l .

A m mind várhalott rá, Más lány jött be hozzá, Vizet az hozott. Zsikmán dohogott, S ráripakodott: — N e k e m ide rögtön Katalína jöjjön! — Akkor az a lány Szólott igazán: — Tegnapi napon, Reggel, harmaton, Ment anyád, mene, Mosni ment vele A Marosra le, Hol az tekerődik, Várfalba verődik, Hol fövény a part, S m é l y göbű alant. Anyád délre megjött, Á m d e Lína n e m jött. IV. Meghallván ezt Zsikmán, Sejtett mindent immár, Gyorsan öltözött, S kampóhoz kötött Hálót vett kezébe, S ment a vízre véle. Ottan leeresztve Addig mind kereste, A m í g megtalálta; Akkor kihalászta. Hazavitte nyomban,

S úgy, ahogy volt, holtan, Díszbe öltöztette, Arcát meghintette Hűs vöröslő borral S elborítá csókkal. Majd kést vett kezébe, Döfte a szívébe, Holtan hullt elébe. Á m d e anyja erre Papokat rendelt be, Őket megfizette, S a királyúr testét Oltár m e l l é tették, Línát föld ölébe, Templomfal tövébe. Amabból kihajtott S szépen felmagaslott Egy csodás fenyő, Aga terhenyő, Emebből pediglen Repkény nőtt szelíden, Szépen növekedve, Ágaskodva egyre; Míg elérte ott Azt az ablakot, Rajta behatolt, A fenyőt kereste, S rájatekeredve Át- meg átölelte. Aki tudta, mint volt, Látva ezt, emígy szólt: — Ki megrontja lelkét, Két ifjú szerelmét, A tiszta szerelmet, N e kapjon kegyelmet! KISS JENŐ fordítása

JEGYZETEK Legjobb törekvéseink megszemélyesítője Nagy Nemzetgyűlésünk első ülésszakának egyhangú határozata, amely szo­ cialista köztársaságunk elnöki tisztségébe ismét Nicolae Ceauşescu elvtársat vá­ lasztotta, a hazánk történelmi útját meghatározó tényezők logikájának újabb meg­ nyilvánulása volt. Törvényszerű és logikus, hogy társadalmunk legfelelősebb tisztségét az a férfiú töltse be, aki előrehaladásunk legdinamikusabb egyénisége, eredményeink, bel- és külpolitikánk legmarkánsabb megszemélyesítője, alkotó energiáink leghivatottabb megtestesítője. Nevéhez fűződnek szocialista építésünk döntő jelentőségű mozzanatai, ame­ lyek az új társadalom kialakítása korunk feltételeihez mért, modern módszereinek, a szocialista forradalom alaptételeinek a hazai adottságokhoz való alkalmazásával az ország fejlődésében új szakaszt nyitottak — a reális lehetőségek tudományos megalapozásának és azok lehető legteljesebb értékesítésének szakaszát. Az ő kez­ deményezése nyomán tértünk rá az előbbi idők gazdaságpolitikájáról nemzet­ gazdaságunk erőforrásainak szakavatott számbavételére, az erre alapozott, nagy távlatokat feltáró, népünk anyagi és kulturális felemelkedését gyorsabb ütemben biztosító ötéves tervek kidolgozására. Ennek eredményeként ipari termelésünk értéke az 1965. évi 170 milliárddal szemben 1975-ben közel 580 milliárdra emel­ kedik, ipari kapacitásunk növekedése az utóbbi évtizedben két és félszeresen ha­ ladja meg az előző három ötéves terv megvalósításait — hogy csupán szocialista társadalmunk építésének fő mutatószámaira hivatkozzunk. Elnökünk fáradhatatlan ösztönző tevékenysége kihat társadalmi életünk vala­ mennyi területére, fokozza dolgozó társadalmunk munkalendületét, serkenti alkotó energiáit, azon gazdasági, szociális és politikai struktúráknak a kialakítását, ame­ lyek annyira jellemzőek a ma Romániájára. Vezetése alatt hazánk nemzetközi kapcsolatai nagymértékben növekedtek. Diplomáciai tevékenysége, személyes kapcsolatainak kiépítése és következetes ápo­ lása államok, népek, haladó társadalmi mozgalmak kimagasló személyiségeivel az egész világ közvéleménye előtt gyarapították Románia nemzetközi tekintélyét. E politika eredményeként országunk ma 120 állammal tart fenn diplomáciai s több mint 130 országgal gazdasági kapcsolatot. Ötéves tervünk első négy esztendejében nemzetközi gazdasági csereviszonyaink átlagos évi növekedése több mint 21 szá­ zalékot ért el. Kommunista pártunk súlya a nemzetközi munkásmozgalomban főtitkár-elnö­ künk vezetése alatt megnőtt. A tudományos szocializmus alaptételeinek alkalma­ zása a társadalmi viszonyok jelenkori, a tudományos-műszaki forradalom meg­ határozta feltételek között széles síkú elméleti tevékenységének központi kérdése. Korunk általános, az emberi társadalom egészét átfogó kérdésének mélyreható elemzésére jellemző az a mód is, ahogyan a nemzet szerepét hangsúlyozza a sok­ oldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtése és a kommunizmusra való áttérés történelmi szakaszában, amikor felhívja a figyelmet a világban még létező imperializmus és nemzetközi reakció elleni ideológiai harc jelentőségére, s ugyan­ akkor óva int a dogmatizmus, a szektarianizmus veszélyétől, amikor síkraszáll a nemzetközi munkásmozgalom egységéért, és védi valamennyi munkáspárt jogát ahhoz, hogy önállóan határozhassa meg bel- és külpolitikáját, a szocialista Hazánk együttélő nemzetiségei szempontjából, a romániai magyarság mint nemzetiségi közösség távlatai szempontjából pártunk nemzeti politikájának tovább­ fejlesztésében hasonlóképpen iránymutató jelentősége van az RKP Programjában ismételten megfogalmazott téziseknek a szocialista nemzet és a szocialista nem­ zetiség társadalmi kategóriáinak szerepéről, az állampolgárok nemzetiségre való

társadalo

tekintet nélküli jogegyenlőségéről mint a szocialista és kommunista társadalom felé való haladásunk objektív szükségességéről dolgozó népünk forradalmi egysé­ gének további szilárdítása érdekében: „A nemzeti kérdés tárgyalásakor nem fe­ ledkezünk meg arról, hogy történelmi távlatban, a kommunista korszakban, pár­ huzamosan az osztályok eltűnésével, a fizikai és az értelmiségi munka, a mező­ gazdasági és az ipari munka közötti különbségek fokozatos felszámolásával és a falusi életkörülményeknek a városiakéhoz való közeledtével, a dolgozók egysége nemzetiségi különbség nélkül magasabb fokra fog emelkedni; a dolgozók, nemze­ tiségre való tekintet nélkül, mindinkább beilleszkednek a sokoldalúan fejlett szo­ cialista társadalom és a kommunizmus felépítésének folyamatába, a kommunista társadalom egységes dolgozó népébe." Sokoldalúsága, társadalmunk minden részlegére kiterjedő figyelme, az elmé­ let és a gyakorlat terén egyaránt érvényesülő kezdeményezőkészsége, intézkedé­ seinek tömegeket mozgósító ereje igazolja népünk iránta oly erőteljesen megnyil­ vánuló bizalmát. Igazolja azt a meggyőződésünket, hogy pártunk és országunk élén egy olyan vezetőt tudhatunk, akivel dolgozó népünk tovább halad a XI. kong­ resszus programját követve az anyagi és szellemi jólét magasra ívelő útján, és maradéktalanul teljesíti feladatait a szocialista népek közösségében a béke és a népek közötti, világszerte erősödő testvéri összefogás valóra váltásában. Takács Lajos

Tisztelet az államférfinak A köztársaság egyenlő emberek hona. A köztársaság hatalmas család, amely­ nek boldogsága minden családtag munkájától és tisztességétől függ, mindenki mun­ kája és a haza arca a boldogság forrása. Az elnököt a munkanap első órája mun­ kahelyén találja, földművesek ivadéka ő, tudja, a munka a felfénylő reggellel kez­ dődik. Szülei, a mi szüleink és szüleinknek szülei századok óta szántják az ország földjét; s nekünk is szántanunk kell Románia földjét, hogy a búza békességben érjen sárgára, mint a nemzeti lobogó aranyszíne. Az elnök Drobeta-Turnu Seve­ rinben, I a ş i - b a n , Vajdahunyadon és Kolozsvár-Napocán elbeszélget az emberekkel, kezet szorít az emberekkel, azokkal, akik építenek, a munkásokkal, maga is dolgozó lévén és a munkásosztály fia, zsenge korától munkás. Fáradhatatlan, mert tudja, hogy az emberek szabadsága a munkájukból fakad és az emberek szabad szelle­ méből, hogy munka és szabad gondolat nélkül nincs haladás, hogy a munka és az alkotás megbonthatatlanul egy. Tizennégy éves korától tudja, hogy a szabadság fegyverei a haladás és a béke fegyverei, és hogy nem, ezerszer nem és nem azok. a fegyverek, amelyek őt őrsről őrsre és csendőrkézről csendőrkézre hajtották gyer­ mekfejjel a falujáig. Azóta tudja, hogy Románia jólétét az ember szabadsága, az ember munkája, a béke szavatolja. Ezekben a napokban, amikor tavaszba fordul március hava, s a nap is tavaszra fordul, a mi elnökünk esküvel fogadta — s vele együtt mi is —, hogy az ország napjai derék napok lesznek, fényhez igazodók, tetteinkben és szavainkban kiteljesedők. Embert az emberhez, tettet a tetthez, szót a szóhoz fűzve az egész ország esküdött fel a háromszínű lobogó vörösére — mely az ártatlanul sarjadó fű alatt nyugvó eleink vérvöröse is —, hogy a mi hegyeink a mieink legyenek, és a mieink legyenek a vizeink, és a mieink legyenek a gondo­ lataink. A mi elnökünk, a mi választottunk ismeri, hiszen értelmiségi, a szavak értelmét és hatalmát, tudja, hogy nem szabad játszani a szavakkal, pusztába kiál­ tani, tudja, hogy senkinek a világon nem szabad a szélbe szórnia őket, ha nem, akar vihart aratni, ő tudja ezt, és kimondja, a maga nevében és a mi nevünkben, kimondja, hogy minden népnek tisztelnie kell a többi nép szabadságát és független­ ségét, ha ragaszkodik a maga szabadságához és függetlenségéhez. Egünk derűs kékje lobogónk kékjében, íme, elnökünk üzenete a világnak, és Köztársaságunk ezt pél­ dázza: Románia — békés nap a világ körében. Dumitru Radu Popescu

Ember és természet Gy. Szabó Béla neve ismert a világon. Két éve Mexikóban rendezték meg kiállítását; három hónapig járta a számára ismeretlen közép-amerikai országot, gyűjtötte az élményeket, a témákat, és rajzolt. Mert Gy. Szabó Béla, amikor dol­ gozik: rajzol; amikor elfáradt, és pihenni kíván: rajzol; amikor mindenből ki akar kapcsolódni: rajzol. Olykor szénnel, máskor pasztellkrétával és ismét más alka­ lommal fametsző vésővel. Életmű! Lehet-e számadatokkal mérni 50 esztendő megtermett műveit, a kész alkotásokat? Alig hiszem, mert ilyen szám kerekedik ki: tizenötezer munka. Kevés — vallja a Mester —, hiányoznak még! Mik v a g y melyek? Csak Ő tudja. És hogy hiányoznak, azt a véső, a kréta, a szénrúd, az eszközök tudják és érzik, mert a Mester ma is bizonyít. A források fakadnak, a csermelyek csobog­ nak, a folyók szelíden és vadul egyképpen folynak, a tengerek méltósággal vagy viharral zúgnak-morajlanak, a tavak mozdulatlanul pihennek a természetben — és Gy. Szabó Béla müveiben. Az erdő hívogat, a csalit megenyhít, a magányos fák elgondolkoztatnak, a sziklák komorulnak, a futóhomok változó alakja szinte előt­ tünk formálódik a mozdulatlanságban. Fél évszázada dolgozik a művész, töretlen hittel, meggyőző erővel, mindig telt lélekkel. Témája a mindenség, a teljesség kisebb és nagyobb életdarabjai, a Föld s benne az emberélet. Buggyan a forrás, pattan a rügy, változnak a pillanatok tartalmai, formái, ahogyan az átlagember csak néha látja. Gy. Szabó csodálatos műfordító. A való világ, a mindenség előtte kiterítve, és a Mester számára m e g ­ értett részecskéi — mint egy dal, vers, sorsokat hordozó regény, dráma — elénk téve, a nagy egészből mindenki számára megérthetőnek. Az igazi művész sohasem rejtelmeket, titkokat keres, a természet megélt pillanatainak megnyitója ő a másik ember számára. 1905 augusztusában, már a nyár búcsúzójában született. „Ide hát metszettem gólyát is" — írja az Évszakok augusztusát ábrázoló metszete alá, de ez a vallo­ más rögtön megállítja a gondolkodót, aki Gy. Szabó műveinek magyarázatába mélyed. Még telve a nyár, a táj a m ű v ö n a természet gazdagságával, gyümölcs­ illattal, rövid éltű szitakötőkkel, még nehéz a vízpára, de a nap áttörten fénylik, és a költöző madár, a gólyák gyülekezőben már. Az élet mellett az elmúlás szim­ bóluma. Az az intő jel, amely a gyulafehérvári iskolában annyira a szívébe véső­ dött a kisdiáknak: mindig készen kell lenni az embernek az életszámadásra. Legutóbbi budapesti kiállításán Gy. Szabó Béla a fametszet művészetéből csak ízelítőt adott. Elsősorban pasztelljeit ismerhették m e g a látogatók — két hónap alatt mintegy húszezren. Ez a művészeti ág a Mester életében eddig ismeretle­ nebb, rejtettebb volt. N e m titkolt, csak rejtett, mert 50 esztendő alatt alig-alig kerültek ezek a művei a közönség elé. Gy. Szabó benső meggyőződése: színekben látja a világot, a valóságot. Ahogyan a természet kibontja önmagát előtte. Ezért érzi a műértő olyan világosan és pon­ tosan, ahogyan Pogány Ödön Gábor is megírja róla: „Gy. Szabó Béla gra­ fikái — fekete-fehér kétszólamúságuk mellett — hangsúlyozottan festőiek." A fa­ metszetek tökéletesen bizonyítják e tételt, mert nyári melegben vizei fölött a pára színhatást kelt a nézőben. Fekete ligetei, fái — valójában zöldek, tengerei mély­ kékek, pedig leegyszerűsítetten csak a fekete árnyalatai vetülnek elénk. A magya­ rázat: a Mester tökéletesen érzi a fény természetrajzát. Nála mindent a fény hatá­ roz meg! Tört, szűrt, opálos, visszatükröző, éles és ragyogó, de mindig tökéletesen átérzett fény, amely mélyről, belülről rezeg át a falap tükrére, illetve a papír láthatatlan töréseire. Gy. Szabónál a legnemesebb anyag lesz a fény, hiszen meg­ telik az alkotás igazi tartalmával: fái, szikladarabjai, arcélei ezért lesznek annyira emberközeliek. Pasztelljei a fekete-fehér megismerés nyomán a színeket sorakoztatják elénk olyan árnyalt gazdagságban, ahogyan csak a természet képes létrehozni azokat. Sárgásszürke kietlen homokon, valahol Szank határában, öreg hajlott ember krumplit ültet e g y csöppséggel. A föld gyermekei, beleolvadnak a végtelen égbe, a ten­ gerhomokba, mozdulatuk és a komor szerszám, a kapa élteti őket. — Vörösbarnán, feketén zorduló sziklák kivájt öblébe fehéren-kéken-tündöklőn bejár a tenger; játékos hullámai életet hömpölyögnek a sziklafalaknak. A szemhatár szélén végte­ lenbe olvadó távolban hajót rozsdásít a sárgán sugárzó mediterrán nap. — A szik padok közé szorult tiszta víztócsában nézi magát a nagy-ég, tépett fehér felhőivel, víz és végtelen, egyféle kék színt szórnak a hallgatag vidék mozdulatlan semmijére:

giz-gazokra, barna hantokra. — Rőt fényben ég a folyó, a gyermek, a tehén, a nyárdélután Napja, fák rejtéséből szórja a sugárt a tehénmosókra. A képben öröm, játék, munkából való kiszakadás ihlete árad, s mintha nevetne a folyó. — A barna sziklák alján megroggyant a hó, tiszta fehérségét kék csíkokkal rontotta, a csíkok az összefutó megolvadt víz üzenetét viszik a völgynek: a magason már bontakozó tavaszról. Gy. Szabó pasztelljei mesteri műfordítások az örökérvényű természetszépség embert megható változásairól. Bizonyító erejük ma kifejezőbb, mint bármikor, hiszen természetféltése éppen attól megrendítőbb, hogy a világ változása egyre szédítőbb iramban gyorsul. Ő m é g akkor ilyennek látta. Ma a tengerek tiszta végtelenje nagy téreken világvárosi hulladékot mozgat, és kihalt életté változik. „Nem szeretek visszajárni a régi témák tereire. N e m olyan többé! A visszajárás mindig kicsit az elmúlás emlékezetét idézi." Mexikó, Kína, Liège, a Balaton, szülőföld és lakóhelyet jelentő város egy hangszeren szólaltatják a Mestert, ezer árnyalatú színskálán, amelynek n e v e termé­ szetféltés, embervédelem! A legutóbb látott gyűjtemény, amely egybefoglalta az Alföldet, a Balatont, a szülőföldet és a távoli tájakat, csodálatosan tükrözte azt a meggyőződést, hogy az élet a művész számára minden pillanatában felülemel­ kedést jelenthet romokon, bánatokon, emberi szomorúságokon. Gy. Szabó Béla Kolozsvárott és a nagyvilágban egyformán él, hiszen számára minden tér és táj az alkotás színhelye. Hetvenedik esztendejébe lépett, de olyan töretlen alkotó ma is, aki m i n d e n rajzát, minden képét az emberért, az embernek készíti, és műveinek legfontosabb, legigazabb témája: hiteles vallomást tenni a Természet elévülhetetlen szépségeiről. Fábián Gyula

Képek körül Néhány é v v e l ezelőtt, a romániai magyar művelődés szerkezetének, rétegző­ désének vitájában (amit félrevezető leegyszerűsítéssel az „irodalomcentrizmus" vitá­ jának szokás emlegetni) egy adott pillanatban a képzőművészet mint az irodalom riválisa jelent meg. Irodalmi önérzetünk akkor visszautasította a feltételezést, hogy a romániai magyar képzőművészetet legalább annyira tekinthetnénk sajátos jegye­ ket képviselő kultúránk központi tényezőjének, mint az irodalmat; s ezt az önér­ zetet, úgy tűnik, ma is igazolni lehet, legalábbis a két önkifejezési mód k o m m u ­ nikációs lehetőségeinek különbözésével. Tény viszont, hogy festőink, szobrászaink, grafikusaink messze földön híres munkáit n e m tekinthetjük mellékes, másodlagos terméknek, s éppen az írott szó feladata volna e rendkívüli értékek széles körű tudatosítása, népszerűsítése. Hiszen a kép, a szobor, a grafikai lap n e m juthat el mindenhová, a potenciális nézőknek csak nagyon kis hányada jut el az eredeti művek közelébe, a reprodukciók viszont önmagukban keveset mondanak, ha n e m társul hozzájuk értő magyarázat, a látványban megsejthető, a specifikus formá­ ból kibontható gondolat megnevezése s a beszédes részletek elemzése. A képzőművészetet az irodalommal ilyenformán n e m szembeállítani kell, h a ­ nem inkább társítani — a legszélesebb művészetfogyasztó közönség érdekében. Per­ sze, a szobor, a festmény, a fametszet és rézkarc — ha közvetlenül szembesülhetünk vele — általában n e m szorul az íróember mankójára, a maga eredeti módján hat, minthogy eredeti módon fejezi ki a világot. D e ez csak újabb ok a kapcsolatke­ resésre: ugyanarról a korról vallathatjuk a festő Nagy Istvánt, Szolnayt, Szervátiuszt, Ziffert, mint Tamási Áront, Dsidát, a prózaíró Nagy Istvánt, Salamon Ernőt vagy Karácsony Benőt — a sokféle művészi közlésből alakulhat csak ki a korszak többé-kevésbé teljes képe. E kapcsolatteremtésnek egyébként jelentős hagyománya van a két világháború közötti időszakban, gondoljunk például Kós Károlyra, a szervezőre és alkotóra, vagy a Korunk avantgarde vonalára, amely­ ben több európai hírű alkotónak is számottevő szerep jutott. De napjainkhoz közelebb vajon n e m ilyen hidat épített a kolozsvári irodalmi és képzőművészeti élet között egy időben László Gyula s a nemrég m é g köztünk lévő Földes László? Ilyen gondolatok motoszkáltak bennünk, amikor a Korunk Galéria egyik legutóbbi kiállítása, Deák Ferenc grafikáinak bemutatása alkalmából meghívtunk néhány — a fiatalabb évjáratokhoz tartozó — képzőművészt, írót, újságírót, esz­ tétát, hogy a falakon látható munkákról, de azokon túl a képzőművészet és k o ­ runk problémáiról kötetlenül eszmét cseréljenek. A közös nyelvet kerestük, s úgy

tűnik, Deák Ferenc gondolatgazdag, nagy formakultúrájú modern tusrajzai és rézkarcai kiválóan alkalmasak voltak a különböző közelítések szembesítésére, egyetemes és nemzeti-nemzetiségi, hagyomány és újítás, irodalmiasság és önálló grafikai nyelv fogalompárjainak vizsgálatára. Nyilvánvalóan más összefüggések­ ben látja ugyanazt a grafikai lapot Bretter György és Tóth László, Rácz Győző és Szervátiusz Tibor, Angi István és Palotás Dezső, Veress József és e sorok fel­ jegyzője, a beszélgetés egésze azonban mégis elsősorban a közös gondokat hozta előtérbe, s n e m azt, ami az egyes v é l e m é n y e k e t elválasztja. És ugyanezt jegyez­ hetjük fel a második ilyen találkozónkról a képek körül, ezúttal Incze János képei körül: a történetiség, a monumentalitás, a vidékiség, a kisember-látás, a groteszk értelmezése. Dés és Firenze viszonya egyaránt foglalkoztatja a „törzstagokat" és vendégeinket, akik között örömmel láttuk a fáradhatatlan Fülöp Antal Andort és Balázs Pétert. Várjuk s ígérjük a folytatást — abban a reményben, hogy e beszélgetéseknek műkritikánk is hasznát látja majd. Kántor Lajos

Három Dési Huber- könyvillusztráció 1934-ben összeállítva Sikolt a lélek című verskötetem anyagát, néhány verset azzal a kéréssel küldöttem el sógorom öccsének, Dési Huber Istvánnak, ha volna ideje, készítene azokhoz néhány grafikát. Nemsokára meg is érkeztek postán az illusztrációk, azokkal jelent m e g a könyv. Négy illusztrációt küldött Pista, három jelent meg közülük; a negyedik a Betyárének című vershez kapcsolódott (Dési Huber igen szerette), ezt a verset azonban a cenzor kihúzta. Évek múltán beillesz­ tettem Ember című verskötetembe, onnan is kihúzták, a könyvet az ügyészség el is koboztatta. A rajz negyvennégy őszén tűnt el; Pistának negyvenkettős erdélyi útja során m é g megmutattam, bólintott, jó grafika, hátha egyszer felhasználhatod mégis valahol, mondotta . . .

Dési H u b e r I s t v á n illusztrációi Sztojka László v e r s k ö t e t é h e z Az első illusztráció az Aranyrétről aranynóta c í m ű v e r s h e z készült, a m i n e k n é p m e s e s z e r ű h a n g j a foghatta m e g a m ű v é s z t . A m á s o d i k a Szelíden szólok néked embertársam pár sorára épült: Ittam vizéből a véres kínoknak, átmentem kérdések, mardosó kétségek hídján. Most is fülembe cseng még a páriák, a nyomortanyák éles, kínos muzsikája: meleget, kenyeret — — l e g a l á b b i s P i s t a a v i s s z a k ü l d ö t t v e r s b e n ezeket a s z a v a k a t , s o r o k a t h ú z t a alá. A h a r m a d i k Sikolt a lélek című v e r s e m h e z kapcsolódik, itt a következő soro­ kat emelte ki: Egyik ragyogó palotákban, másik fedetlen kunyhó mélyén, nagyon nagyra nőtt már a gazság a nagyuraknak malma mentén. Nézd éhes szájak, puffadt arcok ... A h a r m a d i k : v é r b e l i , k e m é n y Dési H u b e r - g r a f i k a . . . De a is j e l e n v a n eredeti, erős szociális t ö l t e t ű m ű v é s z e t e . Dési H u b e r I s t v á n idén f e b r u á r b a n lett v o l n a n y o l c v a n é v e s .

másik

kettőben

Sztojka László

HAZAI TÜKÖR Lányok és asszonyok U d v a r f a l v á n I. Szociográfiai jegyzetek Az 1975-ös esztendő világszerte a nők helyzetének vizsgálását tűzte ki célul maga elé. Miben változott meg sorsuk? Helyzetük a családban és a társadalomban? Meddig jutottak abban a világszerte folyó küzdelemben, a m e l y a nőt a férfival egyenjogúnak kiáltja ki? Egyáltalán mit jelent az egyenjogúság? Az elért „eredmé­ nyek" milyen változást hoztak a család struktúrájában? És így közvetve a társa­ dalom struktúrájában? Íme, mennyi kérdés, amely mind vizsgálatra érdemes. Ezúttal a sokatmarkolás veszélyét elkerülendő azt tűztük ki csupán magunk elé, hogy a paraszti közösségek asszonyainak sorsát, helyzetét megvizsgáljuk S ezen belül is szűkítjük a vizsgálati szférát, hátha így jobban a mélyéig tudunk hatolni a kérdésnek. A szocializmus a nő erkölcsi v é d e l m é n e k eszméjét is lobogójára tűzte. Ezért vállalkoztunk arra, hogy különböző paraszti közösségekben mérjük le az asszonyok megváltozott életét. A változás és a fejlődés azonban mindig azzal jár, hogy egész­ séges tendenciák mellett egészségtelenek is felüthetik a fejüket. Illik, hogy e je­ lenségekkel azzal a komolysággal és lényegre töréssel nézzünk szembe, amely méltó a világszerte folyó vizsgálathoz. A jelen sorok egyetlen falu, a Maros megyei Udvarfalva lányainak, asszo­ nyainak néhány társadalmi, erkölcsi kérdését kívánja felvetni. Semmiképp sem a teljesség igényével. Inkább csak tendenciákra akarunk rámutatni. Reméljük, hogy a teljesebb felmérést is sikerül majd elvégeznünk. A maga gazdasszonya: „Külön konyha, külön k a m r a . . . " Ha az asszony férje szüleihez megy lakni, a hagyományok értelmében bele kell szerveződnie a régi családba, az anyós dirigál, ő maga csak segít dolgozni, amolyan fizetés nélküli cseléd, akinek egész élete abban telik el, hogyan idomuljon jobban egy idegen családhoz, annak szokásaihoz. Udvarfalván kialakult már, hogy az asszony lehetőleg külön családot alkot férjével s jövendő gyermekeivel. Így aztán, ahogyan ezt egy négygyerekes asszony elmondta: „Régen közös háztartás volt. Ma, ahogy főz, úgy eszik. Most már külön konyha van. Nincsen is olyan, hogy egybe legyenek. Mindenik ott v a n külön a házába, külön bejáratú, külön szobája, mindene. Itt mindenkinél úgy van. Külön ajtó, külön nyílik, egyik a másikon keresztül nem kell járjanak, alkalmatlankodjanak. Se konyha, se kamra nincs közös." A kérdésre: így jobb-e? „Szerintem igen, mert mindig kerül valami kelle­ metlenség. Két gazdasszony egy konyhában bajosan tér el. De ha így külön v a n ­ nak, az biztos, hogy jobban van. A fiatalabb szereti, hogy ne szóljon bele senki, amit ő csinál. S ha m é g az öreg se szereti. Az öregnek hamar rosszul esik, ha a fiatal valamit mond. S ez a legtisztább, ha külön vannak." E magnóra vett vélekedéshez n e m sokat kell hozzátenni: a lényeget érinti. Csak húzzuk alá a külön kamra, külön konyha jelentőségét, mert ez nemcsak anyagi természetű, döntően befolyásolja a fiatalok eddigi függőségi viszonyát az idősekhez. Másfelől, hogy a nő függetlenségére nézve milyen döntő szempont az, hogy n e m férje családjába költözik, ahol ő „jövevény" s ahol neki kell megtanulnia az ottani illendőséget, ezt egy ötven körüli négygyermekes anya értette m e g v e l e m , aki kérdésemre: ki az úr a háznál, a következőt mondta: „Nem tudom, m á s háznál hogy volt, de azt n e m tapasztaltam, hogy nálunk az uram lett volna a fő. Mer én

»házasodtam«, n e m v o l t m i t szóljon. Ő jött ide. N e k e m volt házam. N e m m o n d ­ hatta, hogy »házba hozott« vagy valami." Ugyanő mindjárt hozzá is fűzi: „A nagyobbik leányom közösen együtt vették (ti. a férjével!) a házat. Láttam, hogy amit együtt vesznek, ejsze jobban örvende­ nek, mint amit úgy kapnak. Ez igaz." Ugyane kérdés kapcsán a 19 é v e s K ő m ű v e s Ibolya is úgy vélekedik, hogy: „Jobb, ha együtt szereznek m e g mindent (ti. házat, bútort is), mert így egyik sem hánytorgatja fel a másiknak, hogy mit hozott." Ennek a függetlenségnek, a m e l y az asszonynak a családban való helyzetét eleve megkönnyíti, most két vetületére akarom felhívni a figyelmet. Ez a törekvés mind tudatosabb s mind kizárólagosabb jellegű. A mai asszony tehát kivívta m a ­ gának azt, hogy ha az öregekhez megy is lakni, az előszobán kívül semmi se legyen közös, de hovatovább jellemzővé válik az a tendencia, hogy azonos telekre új házat építsenek. A következő lépés pedig a gazdaságtól vagy a néptanácstól kapott külön házhely. Ma tehát már az a legfőbb igény, hogy egyenesen új házba költöz­ zenek. A fiú hozománya a ház, a menyasszony a lakodalom előtt m á r ebbe viszi bútorát. (Persze n e m akarom ezzel azt mondani, hogy „szükségből", ha a szülők valami ok miatt n e m gondoskodhattak róluk, amíg a fiatalok n e m szereznek házat, n e m húzzák m e g magukat hol az egyik, hol a másik szülőnél. De ez ma már szinte kivételnek számít. Gyakran olyan esetekben, ahol a fiatalok valamelyik szülő ellenére kelnek egybe.)

A tekintély alapvető tényezői Ha az előzőkben arról a függetlenségről beszéltünk, amelyet az udvarfalvi asszonyok azáltal értek el, hogy a maguk gazdái lehetnek, most beszéljünk arról a tekintélyről, amelyet a családban a férfi-„parancsuralom" ellen kellett vívniuk. Hogy a férjjel szembeni kiszolgáltatottság milyen súlyos volt m é g a közelmúltban is, elég, ha e „bölcs" mondásokra gondolunk: N e m a keszkenő, hanem a kalap! A férfi hordja a kalapot! A kalap az első, n e m a keszkenő! — Arról, hogy az asszony verve jó, ne is beszéljünk. Miből származott az asszonynak e m e hátrányos helyzete? Ahhoz, hogy a jelent megértsük, meg kell ismernünk azt az állapotot, amelyből az udvarfalvi asszony sorsa is kilendült. A régi családban az asszony munkáját másodrendűnek tartották, hiszen a család alapvető termelőmunkáját a földművelés, a mezei munka tette, ennek volt alárendelve minden. Márpedig itt a gazdáé volt a szó, a tervezés és a kivitelezés, az asszony ebben csak a kezére dolgozott, amennyiben maga is kiment a mezőre segíteni. Ugyanakkor az otthoni, valóságos ezermesteri ténykedés — a kenyérsü­ téstől kezdve a főzésen át a kendernövesztésig, a kotlóültetéstől a disznóhizlalásig és tehénfejésig s az ezer, hagyományos technikát és n e m kis ügyességet követelő munkákig, amelyeket végzett a család fenntartásához — csodálatosképpen n e m számított, n e m segítette hozzá az asszonyt ahhoz, hogy szava legyen a családban, v é l e m é n y e az ügyek rendezésében. D e nemcsak családja étkezéséről, mindennapi betevő falatjáról gondoskodott, h a n e m övéinek s az egész háztartásnak minden ruhaneműjéről, a fehérneműtől kezdve az ágyneműig, amit kenderből font, majd szőtt (gondoljunk arra, hogy mi mindent kell tudni, ismerni és tenni, míg az elvetett kendermagból szépen fehé­ rített vászon lesz!), a szőnyegektől a falvédőkig és terítőkig, amelyeket szintén maga tervezett, készített, varrt, díszített. A mai asszony fő munkaterülete n e m a családban van: nincs m á r kenyér­ sütés, sem fonás és szövés. Az önellátásról sok tekintetben rátértek a fogyasztásra: városi cikkeket vásárolnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy n e m maradt teendője: csak átcsoportosultak. Két tényezőt említenék itt, amely az asszonynak a család­ ban való tekintélyét megerősítette. Az első az, hogy az iparilag rohamosan fejlődő Marosvásárhely a férfi m u n k a ­ erőt hovatovább mindinkább felszívta. Udvarfalva 1950-től kezdve asszonyok faluja lett, a család minden gondja-baja rájuk hárul a gyermekneveléstől a háztájiig, a kert példás művelésétől a disznók hizlalásáig. Így ők jelentik az állandóságot azzal a férfival szemben, aki rendszerint három váltásban dolgozik, s aki így kiesett a család gondjaiból és tervezéséből. D e ennél is fontosabb tényező az, hogy az udvarfalvi asszonyok 1950 óta, éppen mert a férfiak mind gyári munkások voltak, az itteni, országos hírű gazda­ ság alapvető bázisává váltak. Ők voltak azok, akik az egész országnak példát nyújthattak abban, hogy a kollektív gazdaságban érdemes és kell is dolgozni. A

gazdaság, a m e l y b e e g y k é n t lépett be az egész falu, s a legjelesebbek közül való, arról volt nevezetes, hogy főleg a s s z o n y o k r a épült. E z é r t h á t a b b a n az országos v e r s e n y b e n , a m e l y e t a Dolgozó Nő h i r d e t e t t m e g 1960-ban Az évi több munka­ napért (a kötelező 80-on felül), m e s s z e m e n ő e n az u d v a r f a l v i a k v i t t é k el a p á l m á t , á t l a g o s a n t ö b b m i n t száz m u n k a n a p p a l , d e a 200 is g y a k o r i volt. B e l ő l ü k k e r ü l t e k ki a csoportvezetők, k ö n y v e l ő k is é p p e n úgy, m i n t a k e r t ­ g a z d a s á g és n a g y k u l t ú r á k a l a p v e t ő dolgozói. Az a s s z o n y o k egyszer c s a k b e l e c s e p ­ p e n t e k egy egész falugazdaság vezetésébe. Íme, a függetlenség legfőbb záloga. Mit j e l e n t „ g y a k o r l a t i l a g " m o s t a n i t e k i n t é l y ü k ? Az u d v a r f a l v i a s s z o n y e l ő ­ t e r e m t i a család m i n d e n n a p i j á t és fedezi a h á z a n y a g i szükségletét. E z e n k í v ü l a férfiak k é s z p é n z - k e r e s e t é t is j ó c s k á n kiegészíti a háztáji m e g m ű v e l é s é v e l és a t e r ­ m é n y e k értékesítésével. K é p z e l j ü k el, m i t hoz a k o n y h á r a a jól megdolgozott és gondozott 30 á r háztáji föld egy o l y a n városszéli f a l u b a n , ahol az ügyes asszonyok ú g y é r t é k e s í t h e t n e k szinte m i n d e n t a m a r o s v á s á r h e l y i p i a c o n , hogy k ö z b e n egy n a p o t s e m v e s z t e n e k el, hiszen m á r h a j n a l b a n b e m e h e t n e k , s reggel elég k o r á n visszajönnek, v a g y egy h é t e n c s a k bizonyos n a p o n m e n n e k be, v a g y a k á r este is. S hogy a k e r t é s z k e d é s t m i l y e n hozzáértéssel és e r e d m é n y e s e n űzik, a r r a elég bi­ zonyságul a k ö v e t k e z ő p á r p é l d a is. Egyik a d a t k ö z l ő m e l m o n d t a , hogy a v i r á g ­ termesztés r e n d s z e r e s p é n z k e r e s e t i forrás. A m ú l t é v b e n p é l d á u l csak k a r d v i r á g b ó l 2000 szálat a d o t t el. (Számítsuk csak 1 lejbe d a r a b j á t ! ) U g y a n c s a k ő sok kiló földi­ e p r e t vitt b e szezon idején. Ősszel jól j ö v e d e l m e z ő az a p r ó u b o r k a , paszuly, s h a l o t t a k n a p j a előtt a cserepes k r i z a n t é m . E n n e k 15 lejt is a d n a k d a r a b j á é r t . („A h a l o t t a k t ó l senki sem s a j n á l j a " — m o n d t a egy t a n í t ó , aki az u d v a r f a l v i asszonyok ügyességére és k i a p a d h a t a t l a n pénzszerzési l e h e t ő s é g e i r e utalt.)

Mater familias Nézzük m e g e m e g n ö v e k e d e t t szerep n é h á n y jelét: m a az u d v a r f a l v i asszony kezébe k e r ü l m i n d e n j ö v e d e l e m , a k á r o t t h o n ülő, a k á r maga is dolgozik. A legtöbb h á z b a n a dolgozó c s a l á d t a g o k — férj és g y e r m e k e k — h a z a a d j á k a „ k o p e r t á t " , ti. borítékot, a m e l y b e n fizetésüket k a p j á k . Ő a beosztó, ő kezeli a p é n z t , ő b e n n e bízik m e g a férj és a g y e r m e k e k . E r r e n é z v e t ö b b „ n y i l a t k o z a t o t " is g y ű j t ö t t e m . Egy érettségizett l e á n y p é l d á u l , aki t a v a l y végzett, és n é h á n y h ó n a p j a k e r e s , ezt m o n d t a ezzel k a p c s o l a t o s a n : „Ha fizetést k a p u n k , p e r s z e h o g y o d a a d j u k (ti. az a n y á n a k ) . Ügy is a r e n d e s . Ők t a r t o t t a k (ti. a szülők), o t t h o n kosztozunk, 12 évig iskolába j á r t a m , egy b a n i t n e m k e r e s t e m . N y a r a n k é n t h a d o l g o z t a m e r r e - a r r a . A n y á m vesz n e k e m r u h á t , a m i t kell. S a z t á n a k e l e n g y é b e is kell." Az a n y a a családi kassza kezelője. Ő ítéli meg, persze, a férjjel e g y e t é r t é s b e n , m i k o r kell „a h á z s z ü k s é g l e t é r e fordítani", s m i k o r kell a g y e r m e k e i k jövőjét építeni v e l e : p é l d á u l kelengyét, b ú t o r t v á s á r o l n i . S hogy ez m a már m e n n y i r e természetes, a r r a n é z v e i d é z e m D o m a h i d i R e b e k a 45 évest, aki a k e v é s v á l á s o k egyikét így m e s é l t e el : „ . . . a férfi részeges volt, ivott, nem adta le a pénzt. Az asszony v á l t el." S m i k o r a r r ó l é r d e k l ő d t e m , hogy ez a v á l á s m i l y e n v i s s z h a n g o t keltett a f a l u b a n , ezt m o n d t a : „A falu n e m l á t t a j ó n a k , hogy [a férj] ivott, részegen j á r t haza, s keresetit nem adta le. N e m ítélik meg. B e l á t t á k , hogy az asszony m i é r t v á l t el." Az asszony „ u r a l m á t " a c s a l á d b a n m a g u k a g y e r m e k e k s e g í t e n e k m e g e r ő s í ­ teni. U d v a r f a l v á n az u t ó b b i 15 é v b e n (miként erre m a j d k é s ő b b is kitérek) m i n ­ den l e á n y és fiú s z a k m á t t a n u l , s 16 éves k o r á t ó l k e r e s . Ezek a k e r e s ő g y e r m e k e k aztán, n e m v é l e t l e n ü l , m i n d a n y a p á r t o l ó k , a n y j u k h o z v a n b i z a l m u k . N e k i k a d j á k j ö v e d e l m ü k e t , r á b í z z á k , hogy a fizetésüket beossza, azzal a g y e r m e k i ösztönösséggel, a m e l y az a n y á k b a n sose csalatkozhatik. Az a n y á n a k t e h á t m i n é l t ö b b k e r e s ő g y e r m e k e v a n , a n n á l i n k á b b nő és s z i l á r d u l a helyzete, m e r t bölcsessége a n n á l n y i l v á n v a l ó b b . Ő g o n d o s k o d i k a r r ó l , hogy g y e r m e k e jó k e l e n g y é v e l m e n j e n férjhez. Egy a n y a p é l d á u l e l m o n d o t t a , hogy m i n d a négy g y e r m e k ü k n e k b i z t o s í t o t t á k a z U d v a r f a l v á n m a m á r „előírásos" kelengyét, a b ú t o r t , á g y n e m ű t azáltal, hogy á l l a n d ó a n „ m e n t a részlet", az egyik g y e r m e k n e k lejárt, m i r e é p p e n férjhez m e n t , m á r i s új r é s z l e t b e fogtak a k ö v e t k e z ő é r t , és így t o v á b b . De a t e k i n t é l y , a m e l y k i j á r g y e r m e k e i k t ő l , a b b ó l az asszonyi bölcsességből is s z á r m a z i k , hogy a r o h a m o s v á r o s i h a t á s t azzal az ösztönös a n y a i bölcsességgel és m e g é r t é s s e l fogadják, a m e l y sok v á r o s i és t a n u l t asszony d i c s é r e t é r e v á l n é k . Így a szerelem, d i v a t s z á m u k r a i d e g e n és b e n e m f o g a d h a t ó e l e m e i t azzal m a g y a r á z ­ zák, hogy a g y e r m e k e k j ö v e n d ő életébe nincs és n e m is l e h e t beleszólásuk. H e l y e ­ sen m é r t é k fel, hogy e r r e k é p t e l e n e k is, m e r t m í g ők o t t h o n ü l ő k , g y e r m e k e i k tőlük t á v o l j á r j á k a m a g u k útját, a m e l y e n m á s n o r m á k h o z kell igazodniuk, h a

élni akarnak és a városiakkal lépést tartani. Többen is kifejtették, s majdnem azonos szavakkal: „Hogy mit csinál, azt mi nem ellenőrizhetjük. Mondhatják azt, hogy gyűlésbe mennek, s mennek moziba, v a g y találkoznak, vagy barátnőjükhöz." Az ellenőrzés csak itthonra szól. Ügy vannak az udvarfalvi anyák, mint a kotló, amelyik rucafiákat költött: künt kotkodákol kétségbeesetten a marton, mert a vízbe n e m tudja fiókáit követni. Aztán rájön, hogy azok úgyis kimennek a vízre, s nem lesz semmi bajuk. Akármilyen különösnek hangzik, úgyszólván nincs „nemzedéki probléma". Azok a középkorú asszonyok, akik m é g ma is ódivatúan, a városi és falusi ruha keverékében járnak, elfogadják, hogy lányaik már miniszoknyában járnak, sze­ müket kifestik, fiaik pedig széles barkót viselnek. Azért említem ezeket, mert többen is felrótták őket a mai fiataloknak, de ebben már semmi vehemencia nem volt. Ők maguk fejtették ki, hogy: „Ezt sok­ szor el-elbeszélgetjük a normába is, hogy ezek a mai fiatalok. De nincs mit tenni. Ha egyszer ők már városban élnek, s városi barátaik vannak." Ugyanilyen bölcs rezignációval beszélnek a fiatalok szabadosabb viselkedéséről is, amelyről majd később külön ejtek szót.

Függetlenség a szerelemben Mostanig tulajdonképpen a középnemzedékről beszéltünk, amely helyzetét a családban és a közösségben megszilárdította. Ezek az úttörők. Amikor ez a folya­ mat megindult — immár lassan 30 éve annak —, fiatal asszonyok voltak, 20 é v e ­ sek v a g y m é r akkor középkorúak. A szerelem n e m játszott szerepet életükben. A középkorúak m é g élénken emlékeznek a szerelmet, jó családi életet, házasságot megnyomorító „összerakásra", „kerítésre", amelynek alapja a házasulandók egyen­ lőtlen gazdasági és társadalmi helyzete: a nagy és kisebb „nemzetség". Az „összerakás" még a régi „nagycsalád" szokásainak egyik maradványa: a két fiatal közelebbi és távolabbi rokonsága ugyanis, amely kényes volt arra, hogy ne kerüljön be a rokonságba rangon aluli, óvatosan már korán megkezdi az „összekerítést" : a lány rokonsága kiszemelve a jövendőbelit, kezdenek tapogatózni annak rokonságánál, megegyeznek, s a fiatalokat kezdik rábeszélni a házasságra: „Te ez ilyen jó lesz neked!" „Ez neked való!" Ilyenre is v a n eset a közelmúltban. Á m a fiatalokat hiába kommendálták a rokonok s a szülők, „ők a szeretetet vállalták", a fiatalok „megszöktek", s később egybekeltek. Az eredmény: a szülők s a rokon­ ság annyit áskálódtak továbbra is, hogy végül elromlott a házasság. Így aztán m e g ­ volt a meghiúsult összerakók cseppet sem tisztességes elégtétele: „Látjátok, m o n d ­ tuk volt. Mi megjósoltuk." Az összerakás v a g y kerítés oka a nemzetség, amelyből eredt minden más, a régi családi életet megnyomorította, s amely egyes középkorúak tudatából m é g nem veszett ki, tehát számolnunk kell vele a jelenben is. De hogy ezek a fogalmak ma már m i l y e n labilisak, azt éppen a régi és újabb nemzedékek eltérő viszonyulá­ sán mérhetjük le. Néhány „nyilatkozat" ezen a téren. 44 éves, négygyermekes anya, aki saját bőrén érezte a nemzetség nyomorító hatását, ugyanis leánya egy nagyobb nemzetségbeli fiút szeretett, mondja kissé szkeptikusan: „Falun n e m úgy van, mint városon. Van, akinél számít a birtok (!) is. Hát ez nem hal m e g sohase." Itt két dolgot szögezzünk le: az a bizonyos birtok ma már nincs, csak volt. S hogy a kérdést a maga konkrétságában szemléljük: a fiú édesapjának húsz hold földje volt, udvarfalvi mérték szerint nagy „nemzetség"; a leány szülei viszont szegény emberek voltak, másoknak részibe dolgoztak. S m é g a tetejében: a leány apja n e m is idevalósi, h a n e m amolyan jövevény, Nyomátról jött ide, háza sem volt, a felesége házában lakott. De a régi előítéleteket újak színezik: a fiú édesapja nemcsak régen volt „nemzetségbeli", ma is jobb módban van. Három gyermeké­ nek saját háza volt már, mielőtt kiházasította, készen várta mindhárom legény fiát a ház. A fiúnak magasabb szakmai végzettsége volt (már ez is rang, ha újabb keletű is!), m á s lányt akartak, aki „családilag" is nagyobb nemzetségű, s a lány is iskolát végzett. Tehát — és itt jön a következő szavunk, amelyik az elsőhöz ta­ pad, a nemzetségbeliek egymásnak szánták, „összerakni" kívánták a fiatalokat. A leány anyja ezt így fejezte ki: „A rangot még mindig izélik, m e r szegények v o l ­ tunk, birtokunk n e m volt. Munkánk után ennyire vittük." Viszont ugyanez az anya, bármilyen szkeptikus, ami az öregek mentalitását illeti, hozzáteszi: „A fiatalok most n e m hallgatnak a szülőre. Ők már csak azt csinálják, amit ők elhatároztak. Minden fiatal."

Hasonlóképpen nyilatkozik egy másik 45 éves asszony, Domahidi Rebeka, aki régi nőbizottsági tag volt, tehát az „új eszméket" már megszokta. „Kerítés? Van ilyen. Az idősebbeknél. Próbálkoznak m é g összekeríteni, de n e m sokszor v á ­ lik valósággá . . . A fiatalok dolgába n e m tudnak b e l e s z ó l n i . . . " Vagy: „A szerelem dolgába n e m is lehet bébúnni." „Persze — teszi utána — a szülők m é g kicsit el­ lenálltak, de azért a fiatalok, ha szeretik egymást, vannak olyan bátrak, hogy n e m hallgatnak a szülőkre, hanem a megértést, a szerelmet nézik." E szavakat ugyanaz az asszony mondta, aki mindkét gyermekét, fiát és leá­ nyát úgy bocsátotta útjára, hogy azzal kötötték össze az életüket, akit szerettek. A fia házassága n e m ütközött súlyos akadályba, mivel mellette állott, de már az ő nevelőszülei megjegyzést tettek: „Fiunk Remeteszegről nősült. N e m olyan jómó­ dúak. Keresztapámék, akik engem növeltek, jómódúak voltak. Persze, mikor m e g ­ hallották, hogy a fiú kezd odajárni, s veszi el a leányt, mondja nekem, hogy: Mér hagyod pontosan a Kovács családdal? Mondtam neki: Nálam n e m számít a nemzedék (nemzetség értelemben). Legyen rendes, becsületes. Dolgozni tud. Más téren egyformák vagyunk." Így most m á r megértjük, hogy a tegnapi nemzedék tudatában még m e g v a n ­ nak e fogalmak, de hatni n e m tudnak a fiatalok miatt, akik ezt n e m veszik tekin­ tetbe. Példa volt éppen a fent említett eset: a fiú odament a leány szüleihez lakni esküvő előtt, mivel apja semmiképpen sem akart belenyugodni, s a majdnem bot­ rányba, sőt tragédiába fúló ellenkezés ellenére is elmentek, s megesküdtek. (Az apa ugyanis fejszével várta a megesküdni akaró fiatalokat. De a falu egész közvéle­ m é n y e elítélte, sőt tett is ellene: asszonyok vitték a hírt, halasszák el az esketést. Az apát súlyosan megítélték, hazavonszolták, a fiú testvérei sokáig n e m beszéltek apjukkal. Egyedül maradt a „nemzetségi" előítéletével.) A „szöktetés" szóra már kevés szót kell pazarolnunk. A szó megtévesztő, ugyanis arra utal, mintha a menyasszonyt a legény szöktetné meg, s ez csak a kettejük dolga. Valójában azonban ez éppen úgy jelenti azt is, hogy az egyik szülő (rendszerint a módosabb) ellenkezik ugyan, viszont a másik szülő benne van, s így a leányt v a g y legényt beengedi. Ma már akármelyik szülőhöz mehetnek. Fenti példánkban is gyakorlatilag szöktetés történt. Jelenti m é g azt is, hogy mivel így „vadházasságban" élnek (ezt a szót itt n e m használják), később esküsznek meg, de már nem a hagyományos lakodalom szerint. Ez n e m dukál nekik. Lám, ebben m é g hat a régi.

A függetlenség alapja: a szakma Induljunk ki abból a találó kijelentésből, amelyre fentebb már utaltam: „Mindenki megkeresi a magáét." Ez így igaz, de az is fontos, hogy ma már a fia­ talok közül mindenki (s itt most a nőkre gondolok) hovatovább a városban, ü z e m ­ ben keresi meg kenyerét. Ezt a kategorikus kijelentést csak néhány fontos adalékkal szeretném alá­ támasztani: 1. Szőcsné (44 éves) elismerő nyilatkozatát, miszerint „Udvarfalván nincs olyan fiatal, hogy szakmája ne legyen, mind leánynak, mind fiúnak", bármelyik udvar­ falvi megerősíti, s szerinte ez a mai jólét forrása: „Sze én sokszor mondom: nehogy szóljatok bár egy szót is. Ahogy m ü voltunk, nem is lehet egy napon emlegetni a mük fiatalságunkat az övékével. Hát ők azt nem tudják! Mikor m ü fiatalok v o l ­ tunk, volt egy szűk esztendő, elmentünk városra szolgálni; elmentünk a jeddi határba, a Bodoni hegyre, mindenfelé. De mü, mire megvirradott, már bémentünk a városba. Mezítláb. Sokszor úgy le-leütettük a lábujjunkat, hogy fordult le a tal­ punkról. Ők azt hiszik, hogy ez mese." Az udvarfalvi fiatal nők részére 1960-tól kezdődött a tömeges város felé for­ dulás, amikor a 8 osztály végeztével szakiskolába, később pedig száklíceumokba iratkozhattak, úgyhogy 13 és 35 év között alig van olyan fiatal lány v a g y asszony, aki otthon maradt. Egy hirtelen számítással (Farkas Emmával, a gazdaság főköny­ velőjével, aki a megalakulás óta dolgozik a gazdaságban) 30 és 35 é v között három olyan nő volt, aki n e m végzett szakiskolát, de azóta ők is szakképesítették m a g u ­ kat. Többen is vannak, akik középiskolát v a g y főiskolát végeztek az ötvenes évek­ ben: 9 közülük tanítónő, egy pedig tanárnő. Különös talán, de m é g véletlenül se jött haza egy sem. Marosvásárhely látványos és gyors iparosodása következtében nagy zöme a 7, illetve 8 osztály elvégzése után szakiskolába megy. (A helyiipari vállalattól kezdve a bőrgyár, konfekciógyár, elektromos kábelgyár, konzervgyár, hogy csak

néhányat említsek a lehetséges munkahelyek közül, mind felszívja a fiatal női munkaerőt.) S hogy a nagyüzem felé való irányulás milyen fontos, erre a két utóbbi évben végzett, illetve végzők elhelyezkedését v a g y szándékát idézzük. Eszerint 1974-ben 18-ból 9 leány végezte el az általános elemi iskolát. Ezekből 3 m e n t a marosvásár­ helyi Papiu-Ilarian Líceumba, 2 szaklíceumba, 4 pedig különböző szakiskolába. Az idei végzősök közül 9 leányt megkérdezve, mindegyik pontosan tudta, hova akar menni. Érdekes módon az idén már mind gyors szakmát akar, 2—3 éves szakiskolába óhajtanak beiratkozni. Egyetlenegy akadt, aki szaklíceumba akart menni. Kilenc közül 4-en a vasesztergályos szakmát (a Metalo-tehnica üzemben), 3-an a varrónő szakmát a Textilgyárban, a fényező szakmát 1 választotta a faipari kombinátban. Néhány szót erről az öntudatos pályaválasztásról. N e m a tantestület felvi­ lágosító munkája a döntő (ami bizonyára n e m hiányzik), hanem az, hogy ezek a szakmák mind ki vannak próbálva testvéreik, szomszédaik, rokonaik által. Már na­ gyon jól tájékozottak előnyeikről és hátrányaikról. Udvarfalván nagy tisztelete van a szakmának. Az érettségizettek sem vetik meg. K ő m ű v e s Ibolyának például, aki tavaly érettségizett, az volt a legfőbb bánata, hogy sikertelenül felvételizett az Electro-Mureşben. „Az volt minden álmom" — mondja. Most a konzervgyárban csak ideiglenesen alkalmazták. Talán é p ­ pen az ő sikertelen felvételije s az utóbbi évek elhelyezkedési lehetőségei indítot­ ták arra a most végzős lányokat, hogy mind a biztosabb szakmai iskolákban foly­ tassák továbbtanulásukat. Nagy Olga

Vigh Tamás: Alföld népe

NEMZETKÖZI ÉLET Élelmezési biztonsági rendszer, v a g y . . . A hatvanéves Panchanand Pramarik feleségével és hét lányával együtt a kalkuttai hatóságoktól két hétre 8,8 font (kb. 4 kg) ingyenes gabonakiutalást kap. Pramarik családja hetente egyszer elzarándokol Kakdwipba, ahol zöldséglevest osz­ tanak, de a múlt héten öt lányának már n e m volt ereje a négymérföldes úthoz . . . Daccában, Bangladesh fővárosában az elmúlt hetekben 400 000 vidéki kere­ sett menedéket az éhezés elől. 4300 ínségkonyhán osztanak meleg ételt, de ez csu­ pán haladék a haldoklóknak, az utcaseprők naponta tucatjával szedik össze a h a ­ lottakat. Hasonló állapotokról ad hírt a nemzetközi sajtó Dél-Ázsia más részeiből, valamint a Szahel-övezetből, több nyugat-afrikai országból. 460 millió ember ré­ szesül a Pramarik családéval azonos vagy még kisebb gabonamennyiségben — jó­ val alatta a minimális fizikai és szellemi tevékenységhez szükséges 1000 kalóriá­ nak. Ezt állapították meg a FAO (az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szer­ vezete) szakértői az 1974 novemberében Rómában tartott élelmezési világértekezlet előtt, továbbá azt, hogy tízmillió emberre, többségében 5 éven aluli gyermekre biztos éhhalál vár néhány hónapon belül. Vagyis: élelmezési világválság. A vészharang megkondítása valóban indokolt. Lester R. Brownnak és Senior Fellow-nak az Overseas Development Council (Washington, D.C.) segítségével és az ENSZ megbízásából készített kimutatásából kitűnik, hogy a világ gabonakészlete másfél évtizede csökkenő irányzatot jelez. Gabonatartalék (millió tonna) 1961 1965 1970 1971 1972 1973 1974*

154 113 146 120 131 103 89

Gabonatartalék az évi fogyasztáshoz viszonyítva (%) 26 19 19 14 18 10 7

Tartalék (fogyasztási napokra) 94 69 69 51 66 37 27

* becslés

Hogyan következett be a krízis, olyan helyzet, hogy a tartalék egy hónapra sem elegendő? Van-e, és milyen összefüggés van a tőkés országokban jelentkező inflációval, az energiaválsággal, a világ lakosságának gyors ütemű növekedésével és egyéb tényezőkkel? Kérdéskomplexum ez, amelyre egyértelmű választ csak k e ­ resni, de találni n e m lehet a világsajtóban; tág teret adnak a lapok és folyóiratok a szakvéleményeknek és a különböző intézmények készítette kimutatásoknak. Egyes szakértők számos kedvezőtlen tényező összejátszásával magyarázzák a rossz termést: az India, Afrika, a Szovjetunió, Kína és az Egyesült Államok egyes részeiben pusztító orkánokkal, áradásokkal, aszállyal. A szokatlanul szélsőséges időjárás okát dr. Reid Bryson, a Wisconsin-állambeli Környezetkutató Intézet igazgatója abban látja, hogy a Föld klímája n e m sok jót ígérő irányban módosul. Általában az időjárás fő meghatározója a sarki jégtakaró váltakozó lehűlése és felmelegedése. A lehűlés szakaszában — mint jelen esetben és talán tartósabban — korai fagyok, kiadós esőzések és áradások jelentkeznek. Bryson egy Tokióban tartott élelmezési konferencián rámutatott, hogy százmilliók életének megmentése érdekében új élelmiszerforrásokat kell sür­ gősen felkutatni.

N e m kétséges, hogy az energiaválság i s . nagymértékben hozzájárult az élel­ miszerhiányhoz, n e m csupán a gabonaneműek, h a n e m közvetve — takarmány­ hiány miatt — az állati termékek készleteinek csökkenéséhez is. A kőolajkitermelő országok szervezete (OPEC) által bevezetett négyszeres áremelés következtében felugrott az olaj-alapanyagból előállított műtrágya ára, emelkedett a mezőgazda­ sági gépek és pótalkatrészek önköltsége, ami odavezetett, hogy a b ú z a tonnájának világpiaci ára a korábbi 50-ről 200 dollárra emelkedett, a kukoricáé megkétsze­ reződött, a rizsé megháromszorozódott. Ezeket a megnövekedett árakat elsősorban azoknak a dél-ázsiai és afrikai fejlődő országoknak kell megfizetniük, amelyek 1974. évi gabonahiánya igen-igen nagy: Indiának 7-10, Bangladesh-nek 2,8, Pakisz­ tánnak 1,5 millió tonnára volt szüksége a m i n i m u m biztosításához. 1971—1972-ben ezek az országok 3 milliárd dollárt költöttek élelmiszerbehozatalra, a FAO becs­ lése szerint 1973—1974-ben (a mezőgazdasági éveket az előző é v július 1-től a következő é v június 30-ig számítják) ez az összeg mintegy 9-10 milliárd dollárra ugrott fel. Az elégtelen tápláltság persze n e m várt a kőolajárak emelkedésére, ez kitűnik a FAO „Food Balance Sheets" (Élelmezési Mérleg) kiadványának szemléltető t á b ­ lázatából, amely így világítja meg az évi egy főre jutó gabonafogyasztást (kilo­ grammban kifejezve) : Összfogyasztás 1

Kanada USA Anglia NSZK Mexikó India Fejlett országok Fejlődő országok 1

1

1

1

1

2 2

Közvetlen fogyasztás (növényi termékek formájában ) *

Közvetett fogyasztás (állati termékek formájában ) *

75 70

845 670 525 295 120 30 930 40

920 740 610 375 270 170 1000 190

80 150 140 70 150

1

évi á t l a g az előző évtizedben globális becslés a jelenlegi helyzet a l a p j á n • A fejlődő országok többségében a rendelkezésre álló élelmiszerkészletek csekélyek, azokat közvetlen és nem k ö z v e t e t t f o r m á b a n (mint állati termékeket) fogyasztják, elsősorban ez a krónikus fehérjehiány o k a a z illető országokban 2

A helyzet ilyen alakulása a második világháború után végbement változá­ soknak tulajdonítható; a világ elsősorban a legnagyobb gabonaexportáló országok (USA, Kanada, Ausztrália és Argentína) fölöslegeire épített, a fejlődő, általában „mezőgazdasági"-nak minősített országok pedig, jóllehet a megművelhető földte­ rület 70 százalékával rendelkeznek, a világ élelmiszertermelésének mindössze 40 százalékát termelik meg. A magyarázat: ezekben az országokban a megművelhető föld jelentős részét n e m használják föl termelésre, továbbá a mezőgazdaság kis mértékben ellátott mind műszakilag, mind vegyileg, a hektárhozam ennek következtében alacsony. A műszaki-vegyi ellátottság lemaradása miatt csekély a mezőgazdasági munka ter­ melékenysége: a fejlett országokban egy mezőgazdasági munkás 15-20 ember e l ­ látását biztosítja, a gyengén fejlett országokban alig kettőét, saját magát is bele­ értve. Innen az, hogy a fejlődő országok számottevő behozatalra szorulnak, amit a már említett Lester R. Brown-féle dokumentum alábbi kimutatása szemléltet: Nettó behozatal (—) és nettó kivitel (millió tonna) Észak-Amerika Latin-Amerika Európa Afrika Ázsia Óceánia * becslés

1960 +39 0 -25 - 2 -18 + 6

1966 4-59 + 5 -31 - 7 -34 + 8

1973* + 88 - 4 -48 - 4 -39 + 7

(+)

Az élelmiszerválság okai között ott szerepel a Föld lakosságának évi átlag 93 millió fővel való növekedése. Amint a római élelmezési világértekezlet előtt annak főtitkára a Lumea számára adott nyilatkozatában rámutatott, 2000-re olyan tervre volna szükség, amely biztosítaná az élelmiszerellátást a jelenlegi lakosság

kétszerese számára. Az elgondolás a következő statisztikai adatokból és becslések­ ből indult ki (UNO, Population Food Supply and Agricultural Development, 1974) :

A világ élelmiszertermelésének Az élelmiszertermelés 1962—1972 közötti növekedésének évi átlaga (%) — összesen — egy lakosra Egy lakosra jutó napi élelmiszerfo­ gyasztás 1970-ben (kalória) — a minimális szükséglethez (2500 kalória) viszonyítva (%) Napi fehérjefogyasztás egy lakosra számítva (1970)

és -szükségleteinek

Fejlett országok

alakulása

Fejlődő országok

Összesen (egész világ)

2,7 1,7

2,7 0,3

2,7 0,8

3110

2240

2500

122

97

100

93,6

57,7

68,4

A termelés előrelátható évi átlagos növekedése 1 9 7 0 - 1 9 8 5 között (%)

2,8

2,4

2,7

Az élelmiszerigények előrelátható növekedésének évi átlaga 1970 — 1985 között ; a lakosság növekedésének figyelembevételével (%)

1,6

3,5

2,5

A római konferencia záróülésén az elnök, Giuseppe Medici olasz szenátor kijelentette: „Egyik résztvevő s e m volt annyira irreális, hogy azt képzelje, a világ élelmiszerproblémáit az értekezlet rövid időtartama alatt megoldják. De valamennyi jelenlevő azzal a reménnyel jött ide, hogy legalább elindít egy akciót az éhezés és az elégtelen tápláltság fájdalmas jelenségének megszüntetésére. Én azt hiszem, jelentős lépéseket tettünk e cél elérése útján." A 123 országból érkezett 2500 delegátus n e m mindegyike tartotta ilyen ked­ vezőnek a konferencia mérlegét, hiszen a különböző fejlődési fokon álló és eltérő társadalmi rendszerű országokból érkezett résztvevők n e m h o g y a válság megoldási lehetőségei, de még annak okai tekintetében s e m tudtak közös álláspontot elfo­ gadni. Sokan — így Románia képviselője is — kifejtették, hogy az éhínség és az elégtelen tápláltság a termelőeszközök elmaradottságának, a munkatermelékenység elégtelenségének, a hosszantartó gyarmati uralomnak a következménye. A küldöt­ tek többsége szerint a világot foglalkoztató nagy problémák sorában az élelmi­ szerválság megoldásához is csak úgy lehet közelebb jutni, ha a gabonát n e m használják politikai presszió fegyvereként, és — mint Venezuela küldötte szor­ galmazta — megteremtik az egyensúlyt a nyersanyagok és az importált ipari cikkek ára között. A konferencián elfogadott, az éhezés és elégtelen tápláltság leküzdéséről szóló Egyetemes Nyilatkozat kidomborítja az élelmezési kérdés megoldásának, új világ­ gazdasági rendszer létrehozásával, számos ország gyarmati múltjának tulajdonít­ ható elmaradottsága felszámolásával való összefüggését. A konferencia fölszólította a kormányokat, hogy a nemzeti önállóság tiszteletben tartásával adjanak meg minden hasznos tájékoztatást a világ élelmiszerhelyzetének felmérése érdekében, a felmerülő válságok gyors leküzdése céljából. Ez a feladat a megalakítandó Élel­ mezési Világtanácsra hárulna, amely az ENSZ fennhatósága alatt egybehangolná az élelmiszertartalékok elosztását. Élelmiszerbiztonsági bizottság felállítását is szor­ galmazták, amely évi minimális 10 millió tonna gabona fölött rendelkezne. Elhatározták továbbá mezőgazdaságfejlesztési alap létrehozását is, amelyet az ipari államok, a kőolajexportálók (az ún. petrodollárból : 1974-ben 50 milliárd) és a harmadik világ országai finanszíroznának, utóbbiak lehetőségeik mértékében. A nyugati hatalmak képviselői közül többen elutasították a hozzájárulást ehhez az alaphoz, mások pedig feltételekhez kötötték.

A p r o b l é m a t a r t ó s m e g o l d á s a (erre s z á m o s k ü l d ö t t r á m u t a t o t t ) az é l e l m e ­ zési szempontból való függőség m e g s z ü n t e t é s e é r d e k é b e n a m e g m ű v e l h e t ő föld­ t e r ü l e t kiterjesztésében k e r e s e n d ő . A lehetőségek k é t s é g t e l e n m e g v a n n a k , e r r e u t a l a konferencia elé terjesztett k ö v e t k e z ő E N S Z - j a v a s l a t t á b l á z a t a : Földterület Megművelhető (millió

Világviszonylatban Világrészenként : Afrika Ausztrália, Új-Zéland Európa Észak-Amerika Dél-Amerika

Megművelt hektár)

2425

1350

(%)* 56

500 120 170 450 370

160 20 150 240 80

32 16 88 53 21

* A megművelt területek kiterjesztési lehetőségei nagyobbak a táblázatban feltüntetettnél, amennyiben meleg égövi és nedves tájakon több termést is be lehet takarítani évente ; de a szóban forgó területeken a hektárhozam növelésével is fokozni lehet a termést.

F o g l a l k o z t a k R ó m á b a n a földreform k é r d é s é v e l is. Ez szorosan összefügg a m e g m ű v e l h e t ő földterület kiterjesztésével, az öntözéses g a z d á l k o d á s bevezetésével, a n a g y h o z a m ú n ö v é n y f a j t á k m e g h o n o s í t á s á v a l és á l t a l á b a n a k o r s z e r ű a g r o t e c h ­ n i k a a l k a l m a z á s á v a l . M i n d e z t e t e m e s a n y a g i b e r u h á z á s o k a t és n e m z e t k ö z i össze­ fogást igényel. Ilyen v o n a t k o z á s b a n a f e g y v e r k e z é s r e f o r d í t o t t összegek c s u p á n 10 s z á z a l é k á n a k a F A O s z á m á r a t ö r t é n ő á t u t a l á s a m á r jelentős h o z z á j á r u l á s volna. T ö b b e u r ó p a i szocialista ország s o r á b a n R o m á n i a k ü l d ö t t e is helyeselte ezt az el­ gondolást. A R ó m á b a n elfogadott h a t á r o z a t o k a t m e g kell erősítenie az E N S Z - n e k és az egyes k o r m á n y o k n a k , illetve t ö r v é n y h o z á s i s z e r v e k n e k . Az i d ő p e r s z e sürget. Jelenleg, 1975 elején m i n d e n h a t o d i k e m b e r élete v a n veszélyben elégtelen t á p l á l t s á g m i a t t . H a az élelmiszerbiztonsági r e n d s z e r n e m j ö n létre, és n e m b i ­ zonyul h a t é k o n y n a k , a k k o r az évszázad utolsó n e g y e d é n e k végén m i n d e n h a r m a d i k e m b e r é h h a l á l veszélyével n é z m a j d szembe. Erős László

A zöld f o r r a d a l o m n e m h a l o t t ! Ez a h a t á r o z o t t k i j e l e n t é s az Élelmezési V i l á g k o n f e r e n c i a előkészítő b i z o t t s á ­ g á n a k n e g y v e n k i l e n c e d i k ülésén, 1974. o k t ó b e r 15-én h a n g z o t t el. A k i m o n d t a , é v e ­ k e t töltött F A O - s z a k é r t ő k é n t a h a r m a d i k v i l á g egyes o r s z á g a i b a n . M i é r t k e l l e t t ezt m o s t ilyen élesen a v i l á g é l e l m i s z e r g a z d á l k o d á s á t e l d ö n t ő f ó r u m elé t á r n i ? N y i l v á n v a l ó a n azért, m e r t az élelmezési v i l á g v á l s á g o t végső fo­ kon a mezőgazdasági termelőknek kell megoldaniuk. Mert a termelés növelésén m ú l i k , h o g y l e g y e n e l e g e n d ő élelmiszer. És h a egyszer lesz, a k k o r m á r c s a k szer­ vezési k é r d é s , h o g y a v i l á g s z e r v e k g o n d o s k o d n i t u d j a n a k a r r ó l , h o g y a megfelelő elosztási r e n d s z e r r é v é n oda is eljusson, ahol — időlegesen, r e g i o n á l i s a n — m é g n e m t u d j á k m e g t e r m e l n i a szükségletet. A k o n f e r e n c i á r a S r i L a n k a (Ceylon) o l y a n j a v a s l a t o t terjesztett b e , h o g y l é ­ t e s í t s e n e k T á p a n y a g g a z d á l k o d á s i V i l á g a l a p o t (World F e r t i l i z e r F u n d ) , M e x i k ó É l e l ­ m i s z e r V i l á g b a n k f e l á l l í t á s á r a t e t t i n d í t v á n y t , Mezőgazdasági Fejlesztési A l a p l é t ­ r e h o z á s á t t a r t j a s z ü k s é g e s n e k S i e r r a L e o n e , Élelmezésbiztonsági V i l á g t a n á c s , V i l á g ­ b a n k és N e m z e t k ö z i Mezőgazdaságfejlesztési B a n k létesítését j a v a s o l t a B a n g l a d e s h ; a k o n f e r e n c i a előkészítő b i z o t t s á g a t e r j e s z t e t t e elő azt az elgondolást, h o g y k o r ­ m á n y k ö z i s z e r v k é n t h o z z á k l é t r e a v i l á g összes élelmezési p r o b l é m á i t k o o r d i n á l ó Élelmezési V i l á g t a n á c s o t , a m e l y n e k angol n e v e (World Food A u t h o r i t y ) a z o n b a n j o b b a n kifejezi, h o g y ez n e m c s a k t a n á c s a d ó , h a n e m t é n y l e g e s i n t é z k e d é s i h a t á s ­ k ö r r e l f e l r u h á z o t t szerv l e n n e .

KONDOR BÉLA: EXKAVÁTOR

SCHAAR ERZSÉBET: KINN ÉS BENN

Az éhínségek megelőzését szolgáló nemzetközi élelmiszertartalék létrehozá­ sára, a deficites országok javára történő szállítások finanszírozására, a műszaki alap fejlesztésére stb. tehát megszületnek mindazok a szervek, intézmények, h a ­ tóságok, amelyek a megtermelt élelmiszerekkel — az egyetemes érvényű m é l t á ­ nyosság alapján — gazdálkodjanak. A termelés alapvető problémáinak megoldása azonban még hátravan. És ezért vissza kell térnünk arra, amit a címben idézett mondat szerzője, J. P. Hrabovsky a zöld forradalom életképességének v é d e l m é ­ ben elmondott. Akik az alig pár éve meghirdetett — főleg Norman E. Borlaug nemesítő te­ vékenységére épült — zöld forradalom alkonyáról beszélnek, azok a kezdeti nagy sikerek (főként India, Pakisztán gabonatermelésének fellendülése) után bekövet­ kezett visszaesésre alapozzák borúlátásukat. D e ez a pesszimizmus csak akkor in­ dokolt, ha azok, akiknek a zöld forradalom fő haszonélvezőinek kellene lenniük — a harmadik világ országai —, n e m tudják a növénytermesztés fejlesztésének h á ­ rom alapvető feltételét biztosítani. Ez a három feltétel az idézett szerző szerint: 1. az ún. HYV (High Yield Varieties = magas hozamú fajták) intenzív n ö v é n y f a j ­ ták bevezetése és a nagy hozamok eléréséhez feltétlenül megkívánt művelési eljá­ rások komplex alkalmazása; 2. a HYV-fajták termelési potenciáljának kihaszná­ lásához szükséges beruházásokra fedezetet kell teremteni és — ezek egyikeként — elsősorban ki kell építeni a termelő országokban a vetőmagtermesztő hálózatot; 3. meg kell teremteni a társadalmi-gazdasági feltételeket ahhoz, hogy az új techno­ lógiákat széles körben be lehessen vezetni. Hogy mindez mennyire n e m egyszerű, hogy az összefüggések milyen szövevé­ nyét kell kibogozni ahhoz, hogy el lehessen jutni e feltételek teljesítéséhez, elég lesz egyetlen kontinens, Afrika viszonylatában megvizsgálni — a sok közül — két olyan körülményt, amelyek a zöld forradalom sikerében fontos szerepet játszanak. Az afrikai országok a függetlenség elnyerésének életkorával m é r v e tínédzse­ rek, s mint ilyeneknek kevés a termelésszervezési tapasztalatuk. A földrész terü­ letének kb. 1/3-a sivatag, jelentős része trópusi erdő és szavanna. 30 millió négy­ zetkilométeren 350 millió ember él. Tehát népsűrűsége kicsi, de népszaporulata meghaladja az évi 2,5%-ot, sőt 13 országáé a 3%-ot is. A 15 éven felüli lakosok 73,5%-a írástudatlan. Paradoxális tény, de tény, hogy ez a földrész élelmiszerbehozatalra szorul. Paradoxális, mert kicsi a népsűrűsége, tehát volna hol előte­ remteni a km2-enkénti 12 lakosnak az élelmiszert (nem úgy, m i n t pl. DélkeletÁzsiában, ahol nyomasztó a földhiány). Afrikában a társadalmi terméknek, illetve a nemzeti jövedelemnek nagyobb része — a kőolajtermelő államok és néhány, gazdag ásványi lelőhellyel rendelkező ország kivételével — a mezőgazdaságból származik, mert az ipar általában fejlet­ len. A mezőgazdaság két fő ágának a fejlesztése elé — az általánosan ismerteken kívül — számos, a közgazdasági és az éghajlati viszonyokra visszavezethető aka­ dály tornyosul. Vizsgáljunk meg ezek közül csak kettőt, az Élelmezési Világkon­ ferencia dokumentumainak tükrében. A növénytermesztésben nemcsak a HYV-fajták elterjesztése, de általában is a belterjesebb gazdálkodás — főként a trópusi vidékekre jellemző, gyorsan kilúgozódó laterites talajokon — megköveteli a műtrágyázást. A műtrágya azonban mind­ két esetben drága: akkor is, ha az ország maga termeli, akkor is, ha importálni kénytelen. Ralph W. Cummings, a Rockefeller Alapítvány agrárközgazdásza sze­ rint egy nitrogénműtrágyát előállító, a racionális termelésnek megfelelő kapaci­ tású gyár ma 80—90 millió dollárba kerül. Ez kb. megegyezik egy olyan afrikai ország, mint például Lesotho, egy évi bruttó társadalmi termékének értékével, ugyanis itt kereken 1 millió lakosra fejenként évi 90 dollár bruttó társadalmi ter­ mék jut. És ha meg kell vásárolni a műtrágyát külföldről? Akkor a helyzet m é g n e h e ­ zebb, hiszen a világpiacon egy tonna karbamid 1973 előtt 90 dollár volt, de már 1974 közepén 270 dollár. Ha tehát egy olyan állam, mint Lesotho pl. 2 millió hek­ tárra hektáronként csak 1 mázsa karbamidot akarna juttatni, ez 54 millió dollárba kerülne, vagyis olyan összegbe, ami több az ország nemzeti jövedelmének felénél. És ezzel csak egyféle tápanyag — a nitrogén — kérdése oldódna meg, míg a m á ­ sik kettőé — a foszforé és a káliumé —, valamint a hiányzó n y o m e l e m e k é további tekintélyes beruházásokat igényelne, amelyek feltehetőleg fölemésztenék a n e m ­ zeti jövedelem fennmaradt részét. A mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges beruházások fedezésére szolgáló összegek előteremtése tehát — pillanatnyilag, sok afrikai ország esetében — csak a nemzetközi segély- és fejlesztési alapokból származó hosszú lejáratú hitelek igénybevételével oldható meg.

Az állati eredetű élelmiszerek: a hús, tej, tojás termelésének aránya az össz­ termelésben ma a mezőgazdaság fejlettségének fokmérője. A mezőgazdaságilag leg­ fejlettebb országokban az állattenyésztés termelésének értéke — olykor jelentő­ sen — meghaladja a növénytermesztés termelésének értékét. (Pl. Finnországban a mezőgazdaságban elért jövedelemből az állattenyésztés 90%-kal, Dániában kb. 8C%-kal, Írországban 80%-kal részesedik.) Afrika állattenyésztésére — a földrészt egységnek v é v e — két jelenség jel­ lemző: szinte jelentéktelen a sertéstartás (az egész kontinens sertésállománya n e m haladja m e g hazánkét), és kiterjedt övezetekben nem lehet szarvasmarhát tenyész­ teni a cecelégy terjesztette betegség (a tripanosomiasis) miatt. Tekintsünk el most attól, miért kevés itt a legkönnyebben szaporítható sertés, és vizsgáljuk meg az Élelmezési Világkonferencia dokumentumainak fényében a másik jellegzetesen af­ rikai jelenséget: a cecelégy elterjedése következtében előállott helyzetet. A világkonferenciára kiadott, The World Food Problem című kötet megálla­ pítja, hogy ha sikerülne felszámolni a cecelégy terjesztette tripanosomiasist, az ez­ zel fertőzött területen — a szanálás után — kb. 120 millió szarvasmarhát lehetne tartani. Ez az állomány kereken 1,5 millió tonna húst termelhetne, amelynek ér­ téke 750 millió USA-dollárnak felel meg. A felmérések szerint a cecelégy kb. 7 millió négyzetkilométeren van elter­ jedve, ebből kb. 5 millió km2 szavanna-övezet, 2 millió km2 őserdő. A ma számba­ jöhető módszerek közül az erdő borította területeken tripanosoma-toleráns mar­ hafajok elszaporításával, míg a szavanna-övezetben a cecelégy vegyszeres irtásá­ val lehetne a kérdést megoldani. Szakértők v é l e m é n y e szerint ezt a programot nagyjából 20 é v alatt tudnák megvalósítani. Költségeit 2-2,5 milliárd dollárra becsülik. (Ha ezt az összeget egyes országok katonai költségvetéséhez hasonlítjuk, akkor jelentéktelen, de ha néhány olyan — közvetlenül érdekelt — afrikai ország nemzeti jövedelméhez ha­ sonlítjuk, mint Csád, a Közép-afrikai Köztársaság, Kamerun, Gabon, amelyeknek együttes nemzeti jövedelme n e m tesz ki évi 2,5 milliárd dollárt, akkor felmérhe­ tők előteremtésének nehézségei.) A zöld forradalomnak tehát n e m valamilyen életképtelenség szegte szárnyát, csak a pénztelenség nehezedik rá ólomsúlyként: a regionálisan jelentkező pénzte­ lenség, a pénzbőség ellenpólusán. Az Élelmezési Világkonferencia egyik fő ered­ m é n y e éppen az, hogy az összefüggések világos felismerése következményeként az egyenlőtlenségek kiküszöbölésének szükségességére inti a világot. Erre dolgozott ki a konferencia tervet, amit annak főtitkára, Sayed A. Marei stratégiának nevez. Amint csupán Afrika két kiragadott jelenségének példáján láttuk, e n n e k a straté­ giának az érvényesítéséhez nagyon sok taktikai sakkhúzásra lesz szükség. Nagy Miklós

A dél-amerikai reformmozgalmak egy k ö n y v tükrében Napjaink állandóan és mind gyorsabb ütemben változó világában különleges helyet foglal el Latin-Amerika. A Rio Grandétól délre eső világot annak idején előszeretettel hasonlították forrongó vulkánhoz. A dél-amerikai spanyol gyarmatok felszabadulása a gyarmati iga alól n e m vezetett társadalmi felszabaduláshoz. Első­ sorban az angol kereskedelemnek kedvezett a gyarmati rendszer felszámolása, az utolsó évszázadban pedig az amerikai monopóliumok törtek előre s jutottak úgy­ szólván egyeduralomra Latin-Amerikában. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a kreol vezető réteg fokozatosan igazi oligarchiává fejlődjék. Egymást követték a katonai junták, a széles néptömegek érdekében azonban mi sem történt. Simón Bolivar, a Felszabadító föderációs álma sem vált valóra, egyes vidékek sajátosságai szerint külön államokká alakultak a dél-amerikai közösségek, nemegyszer véres háborút folytatva egymással. A világméretű technikai, társadalmi és demográfiai forradalom Dél-Amerikát s e m hagyta érintetlenül. Kuba példája éppenséggel nem maradhatott következ-

m é n y e k n é l k ü l . R e f o r m i s t a m e g m o z d u l á s o k sorozata b o n t a k o z i k ki, hogy „ m e g ­ mozgassa a k ö v e k e t " . És ezt a szólást i t t a szó szoros é r t e l m é b e n idézzük, m e r t egy kővé m e r e v e d e t t t á r s a d a l o m n a k a h o l t p o n t r ó l v a l ó k i m o z d í t á s á r ó l v a n szó. A k i a közelmúltban megfordult egyik-másik dél- vagy közép-amerikai államban, s látta a v á r o s és v i d é k között t á t o n g ó s z a k a d é k o t , a t á r s a d a l m i , k u l t u r á l i s , a n y a g i és faji e l l e n t é t e k e t , r á d ö b b e n h e t e t t , hogy v o l t a k é p p e n m i l y e n k e v é s változás t ö r ­ t é n t i t t a l i m a i v a g y ú j - g r a n a d a i a l k i r á l y s á g o k ideje óta. Ezen a k a r n a k v á l t o z t a t n i azok a j ó s z á n d é k ú államférfiak, a k i k r á e s z m é l t e k a v i s s z a m a r a d o t t s t r u k t ú r á b ó l következő külső és belső k i s z o l g á l t a t o t t s á g r a . D é l - A m e r i k a s o k m i l l i á r d o s profitot jelent a m o n o p ó l i u m o k n a k , u g y a n a k k o r a lakosság 80-90 s z á z a l é k a t u d a t l a n s á g b a n és a n y a g i n y o m o r ú s á g b a n él. A l a t i n - a m e r i k a i r e f o r m m o z g a l m a k b ó l a l e g é r d e k e s e b b n e k és legjellegzete­ s e b b n e k a p e r u i t k e l l t e k i n t e n ü n k , ahol 1968-ban n é p i s z á r m a z á s ú k a t o n a t i s z t e k egy csoportja v e t t e k e z é b e a h a t a l m a t , s az a l a p v e t ő r e f o r m o k r a összpontosította figyelmét. A z é r t is é r d e k e s ez, m e r t h a P e r u m ú l t j á t t e k i n t j ü k , e l m o n d h a t j u k , hogy A t a h u a l p a , az utolsó i n k a u r a l k o d ó óta c s a k a k r e o l o k k o n z e r v a t í v r é t e g é n e k t ö r t é n e t é r ő l b e s z é l h e t ü n k , a h e g y e k közé h ú z ó d o t t őslakosság élete m e g s z ű n t azonos l e n n i az országéval. 1969. j ú n i u s 24-én k i k i á l t j á k P e r u b a n a földreformot, s e n n e k e r e d m é n y e ­ k é p p e n 1 700 000 h e k t á r földet o s z t a n a k ki 80 000 p a r a s z t c s a l á d között. H a n g s ú ­ l y o z n u n k kell, hogy egy d é l - a m e r i k a i a g r á r r e f o r m n e m azonos m á s k o n t i n e n s e k földosztásaival; n e m c s a k évszázados t á r s a d a l m i fal dől le a lakosság k é t rétege között, h a n e m szinte k é t világ találkozik, a m e l y m é g n y e l v é b e n is k ü l ö n b ö z i k egymástól. A p e r u i p a r a s z t s á g , m e l y n e k egy része m o s t földhöz jutott, azzal a k e c s u a és a j m a r a l a k o s s á g g a l azonos, m e l y az i n k a b i r o d a l o m p u s z t u l á s a k o r a h e g y e k közé m e n e k ü l t , s ott t e n g ő d ö t t m i n d m á i g . H o g y a n jellemzi ezt az e s e m é n y t P e r u új á l l a m e l n ö k e , J u a n Velasco A l v a r a d o , a törvény kihirdetésekor*: „Ma, az I n d i á n N a p o n , a p a r a s z t s á g n a p j á n a f o r r a d a l m i k o r m á n y m e g a d j a a n e m z e t n e k azt a t ö r v é n y t , a m e l y m i n d ö r ö k r e v é g e t v e t a t á r s a d a l m i igazságta­ l a n s á g n a k , a n n a k a k é n y s z e r ű s é g n e k , hogy milliók d o l g o z z a n a k i d e g e n földön. Ezen a n a p o n a f o r r a d a l m i k o r m á n y n e m ü r e s í g é r e t e k k e l hódol a p a r a s z t s á g n a k , h a n e m kielégíti igazságérzetét, a m e l y az i d ő k s o r á n oly sok v é r o n t á s k ö z e p e t t e fejlődött ki. M á t ó l a p e r u i p a r a s z t n e m p á r i a t ö b b é , n e m az a j a v a i b ó l kiforgatott n i n c s t e l e n , aki a bölcsőtől a koporsóig n y o m o r ú s á g b a n élt, és fiai jövőjét é p p i l y r e m é n y t e ­ l e n n e k látta. J ó l t u d j u k , hogy e n n e k a f ö l d r e f o r m n a k l e s z n e k és v a n n a k ellenzői és gáncsolói. Ezek azok az előjogokkal r e n d e l k e z ő csoportok, a m e l y e k gazdasági e g y e d u r a l m u k a t és politikai h a t a l m u k a t á l l a m e l v v é tették. Ez az oligarchia v e ­ szélyeztetve l á t j a eddigi h a z a f i a t l a n u r a l m á t P e r u b a n . Mi a z o n b a n n e m félünk tőlük . . . " A f ö l d r e f o r m o t m e g h i r d e t ő , t ö r t é n e l m i v i s s z h a n g ú beszédet r e f o r m o k sora követi; a cukornádültetvények, rézbányák, vasutak államosítása, s ami talán a l e g f o n t o s a b b : P e r u Á l l a m i B a n k j á n a k á l l a m i kézbe vétele, hogy a p é n z i n t é z e t e t ezentúl „a t á r s a d a l m i r e f o r m o k szolgálatába á l l í t h a s s á k " . A p e r u i r e f o r m m o z g a l o m baloldali jellegét t a l á n l e g i n k á b b az bizonyítja, hogy A l v a r a d o e l n ö k b e s z é d e i b e n s ű r ű n h i v a t k o z i k B e n i t o J u a r e z r e , a m e x i k ó i f o r r a d a l m á r - e l n ö k a l a p v e t ő reformjai u g y a n i s u t a t n y i t o t t a k M e x i k ó fejlődése s z á m á r a . ( J u a r e z n e v é n e k s ű r ű fölemlítése n e m véletlen, hiszen M e x i k ó — m e l y n e k e g y h a r m a d á t száz é v v e l ezelőtt az északi szomszéd b e k e b e l e z t e — e n n e k a k i v é t e l e s e g y é n i s é g n e k köszönheti, hogy m a L a t i n - A m e r i k a egyik é l e n j á r ó országa.) Ezek a r e f o r m o k t e r m é s z e t e s e n n e m v a l ó s u l n a k m e g z ö k k e n ő m e n t e s e n . A j o b b ­ oldali t á r s a d a l m i r é t e g e k , m e l y e k az a m e r i k a i m o n o p ó l i u m o k v é d n ö k s é g e a l a t t eddig jól m e g t a l á l t á k s z á m í t á s a i k a t , m o z g o l ó d n a k , t e r v e k e t szőnek, l á z a d o z n a k , k o r á n t s e m a k a r n a k m e g a l k u d n i a v á l t o z á s o k k a l . P e r u b a n , é p p e n az újesztendő első h e t e i b e n n e m is veszélytelen összeesküvéseket, p u c c s k í s é r l e t e k e t l e p l e z t e k le. Teljes joggal á l l a p í t h a t t a m e g A l v a r a d o e l n ö k l e g u t ó b b i beszédében, hogy e k o r ­ m á n y e l l e n e s m e g m o z d u l á s o k h á t t e r é b e n azok a t á r s a d a l m i e r ő k á l l a n a k , a m e l y e k ­ n e k n e m áll é r d e k ü k b e n az ország fejlődése, s n e m h a j l a n d ó k m e g a l k u d n i a reformokkal. A p e r u i r e f o r m i s t a j u n t a é p p e n a l e g u t ó b b i m e g m o z d u l á s o k és m e r é n y l e t t e r ­ v e k i s m e r e t é b e n a r r a a k ö v e t k e z t e t é s r e j u t o t t , hogy m i n d e n j ó s z á n d é k ú és h a l a d ó szellemű r é t e g b e v o n á s á v a l a l k o t m á n y o s a n is m e g kell v o n n i a k ö v e t e n d ő r e f o r m o k i r á n y v o n a l á t . E n n e k m e g v i t a t á s á r a és m e g s z e r k e s z t é s é r e k ü l ö n a l k o t m á n y j o g i b i * Juan

Velasco

Alvarado:

Peru

pe

drumul

progresului.

Editura

politică.

Bucureşti,

1974.

zottságot alakítottak azzal a konkrét megbízással, hogy dolgozzák ki a sorra k e ­ rülő vagy végrehajtás alatt álló reformok elvi alapjait. A perui reformmozgalom mellett említhetjük a venezuelait is, mely éppen napjainkban jutott el az ország erejét ós további felvirágzását biztosító kőolajvállalatok államosításához. A latin-amerikai reformmozgalmakat nem utolsósorban a mindinkább kiéle­ ződő élelmiszer-, energia- és nyersanyagproblémák időszerűsége bontakoztatta ki. Ha az élelmezés dolgában Dél-Amerika nincs is az afrikai és dél-ázsiai országok súlyos helyzetében, s ha lakosságának gyors emelkedése éppen hogy eleget tesz a fokozódó iparosodás követelményeinek, értékes ipari nyersanyagaiért azonban mind nagyobb harc folyik, s ezeket a nyersanyagokat (kőolajat, színesfémet stb.) ma már n e m hajlandó az önkényesen megállapított árakon kiszolgáltatni a mono­ póliumoknak. Ezt a törekvést fejezte ki az 1969. novemberi limai értekezlet is, amelyen a négy legfontosabb réztermelő és -exportáló állam — Peru, Chile, Zambia és Zaire — érdekeit és szempontjait hozták közös nevezőre. ,,A réz az ipari fejlődés egyik legfontosabb alapanyaga — mondotta megnyitó beszédében Alvarado elnök. — N e m exportálhatjuk az eddigi feltételek mellett. Önök már első megbeszéléseinken megértették e z t . . . Közös célunk: megállapítani a nemzet­ közi rézkereskedelem követendő i r á n y e l v e i t . . . " Hasonló, a gazdasági integrálódást célzó értekezletek követték egymást az e l ­ múlt években, elősegítendő, hogy a gazdaságilag külön-külön még gyenge latin­ amerikai országok egymást segítve, azonos érdekeiket fölismerve kiküszöbölhessék egyrészt a külföldi monopóliumok befolyását, másrészt az őket kiszolgáló hazai oligarchiák uralmát. 1972 nyarán a négy andesi ország (Peru, Columbia, Chile és Ecuador) egyezményt írt alá a columbiai Cartagenában. „Ez az egyezmény — a perui elnök megfogalmazása szerint — kifejezi a dél-amerikai földrészen mind szélesebben kibontakozó törekvést, hogy a külföldi tőkével szemben közös állás­ foglalást dolgozzanak ki, és nincs messze az idő, amikor a latin-amerikai államok egyesítik erőfeszítéseiket, akaratukat és s z á n d é k u k a t . . . " A dél-amerikai reformmozgalmak alapos átgondoltságát legjobban az érdekelt államok új pénzpolitikája bizonyítja. A monopóliumok uralmával mindeddig együtt járt a dollár egyeduralma is, a nemzeti valuták tökéletes háttérbe szorulása. A gyorsuló iparosodást, az államgépezet megerősődését mindinkább kiéleződő valutáris harc kíséri, melynek célja véget vetni a szinte állandósuló inflációs jelenségnek, az egymás követő pénzbeváltásoknak, a nemzeti pénznem névcseréinek, m i n d a n ­ nak, ami a múltban a gyengén fejlett vagy fejlődő államok harcát jelezte egy szuperhatalom pénzügyi diktatúrája ellen. Mi sem jellemzőbb a helyzetre, hogy a ma már százmilliós és a föld minden természeti kincsével rendelkező Brazília kiszolgáltatottságában szinte húszévenként hozta új meg új néven forgalomba, illetve váltotta s váltja be a pénzt (reis, milreis, cruzeiro); kereskedői, iparosai kizárólag dollárban számolnak és gondolkoznak. Ezért kivételes jelentőségű az Amerikaközi Beruházási Bank létrejötte mint első lépés a pénzügyi önállóság felé. A pénzintézet kormányzói 1971. május 10-én megbeszélésre ültek össze Limában, s megnyitó beszédében Juan Velasco Alvarado elnök így foglalta össze a bank előtt álló feladatokat: „Elismerjük a tőke jogát a haszonra, s ebben a megállapításunkban semmi­ féle opportunizmus nem vezet bennünket. Ellenkezőleg: reális felismerésből ered, melynek alapját forradalmi elméletünk gazdasági alapelve adja meg. Teljes ga­ ranciát jelent ez mindazoknak, akik beruházásokat kívánnak eszközölni nemzet­ gazdaságunkban — legyenek peruiak vagy külföldiek —, ha megértik és elfogadják a forradalmi kormány álláspontját. A beruházások, amennyiben jogosak, az i n ­ vesztálók számára biztosítják az őket megillető nyereséget. Ezeknek a beruházá­ soknak azonban szem előtt kell tartaniuk a perui gazdasági élet fejlesztésének szükségleteit, s profitszempontjuk nem lehet öncélú. Más szóval: elismerjük jogu­ kat a megfelelő haszonra, a beruházásoknak azonban elő kell segíteniük Peru gazdasági és társadalmi fejlődését, következésképpen összhangban kell lenniük azokkal az alapvető átalakulásokkal, melyek országainkban végbemennek. Végképp lealkonyult annak a kornak, amikor a külföldi vállalatok kizárólag a maguk hasznára aknázták ki az ország kincseit. A magánvállalatoknak továbbra is fontos szerepük lesz, ám nem tarthatják ellenőrzésük alatt a gazdasági életet, s nem sajátíthatják ki annak minden h a s z n á t . . . Gazdasági életét biztosítandó, Peru ezen­ túl elsősorban belső erőforrásaira támaszkodik. Gazdasági életünknek ez az új irányulása megmagyarázza azt is, hogy ezentúl az állam lesz az ország legfőbb

pénzügyi tényezője, s m a g a h a t á r o z z a m e g és ellenőrzi a pénzügyi a l a p o k felhasz­ nálását, m a g a közvetíti m a j d m i n d a belföldi, m i n d pedig a külföldi pénzügyi tranzakciókat." R o m á n i a Szocialista K ö z t á r s a s á g , k ü l p o l i t i k á j a a l a p e l v e i n e k megfelelően, foko­ zott figyelemmel kíséri a L a t i n - A m e r i k á b a n v é g b e m e n ő változásokat. Nicolae Ceauşescu e l v t á r s l á t o g a t á s a D é l - A m e r i k á b a n j e l e n t ő s m é r t é k b e n elősegítette és m e g s z i l á r d í t o t t a politikai, g a z d a s á g i és m ű v e l ő d é s i k a p c s o l a t a i n k a t ezekkel az or­ szágokkal. H a figyelemmel k í s é r j ü k a fejlődés ü t e m é t a gyengén fejlett és fejlődő orszá­ g o k b a n , joggal á l l a p í t h a t j u k meg, hogy L a t i n - A m e r i k a e z e k n e k az o r s z á g o k n a k az élén j á r ; milliós n a g y v á r o s a i v a l , t á r s a d a l m i és g a z d a s á g i r e f o r m j a i v a l m i n d i n k á b b á t h i d a l j a a közötte és a fejlett i p a r i országok között m é g fennálló j e l e n t ő s k ü l ö n b ­ séget. Az e g y m á s t k ö v e t ő gazdasági, p é n z ü g y i és k u l t u r á l i s t a n á c s k o z á s o k a l a t i n a m e r i k a i fővárosokban fokozzák a közös erőfeszítéseket, s kidolgozzák az ú j a b b t a k t i k a i lépéseket a fejlődést fékező a k a d á l y o k e l h á r í t á s á r a . Ez az ö r v e n d e t e s v á l t o ­ zás n e m u t o l s ó s o r b a n a z o k n a k a k ü l ö n b ö z ő á r n y a l a t ú , de k ö v e t k e z e t e s e n a n é p é r ­ dekeit képviselő r e f o r m m o z g a l m a k n a k köszönhető, m e l y e k a k o n k v i s z t á d o r o k á l t a l elpusztított egykori k u l t ú r á k r o m j a i n egy ú j , m a g a s a b b r e n d ű m ű v e l t s é g és t á r s a ­ dalom létrejöttén fáradoznak. Korda I s t v á n

Bencsik János: Piéta

ÉLŐ TÖRTÉNELEM 187? A X I X . század második felében beértek azok a feltételek, amelyek lehetővé tették a román nép évszázados törekvésének megvalósítását: a nemzeti független­ ség kivívását. A termelőerők fejlődése, a kapitalista termelési viszonyok térhó­ dítása, az általános gazdasági, politikai és társadalmi haladás, az európai országok mellé való egyenrangú felcsatlakozás szükségessé tette a török fennhatóság m e g ­ szüntetését, az önálló állami élet megteremtését. A fejedelemségek egyesülése, az 1859-ben megvalósult államegység, majd az 1864-i földreform után a nemzeti függetlenség elnyerése v á l t történelmi szüksé­ gességgé. És ehhez kedvezőek voltak a nemzetközi feltételek is. Törökország v á l ­ sággal küzdött: a balkáni népek erősödő szabadságmozgalma belülről bomlasz­ totta a már amúgy is széthulló birodalmat. Minden diplomáciai erőfeszítés el­ lenére az állami szuverenitás elnyerése békés úton lehetetlenné vált. Az európai kormányok magatartása miatt Románia kénytelen volt saját erejére támaszkodva küzdeni politikai jogainak, határainak megvédéséért. Az állami függetlenség csak a harctereken vívható ki, vallotta az akkori román kormány, s az Oroszország­ gal való kapcsolatok erősítésén munkálkodott. 1877 áprilisában egyezmény jön létre a két ország között: az orosz hadsereg átvonulhat Románia területén, de ugyanakkor kötelezi magát arra, hogy tiszteletben tartja az állam politikai jogait és törvényeit, fenntartja és megvédi az ország határait. Az okmányok aláírása után néhány nappal a török hadihajók megkezdték Brăila, Calafat, Bechet, Olte­ niţa, Călăraşi bombázását. Az ország népe a függetlenségi háború megindítását sürgette. Május 9-én hangzott el a parlamentben Mihai Kogălniceanu történelmi je­ lentőségű nyilatkozata: „Függetlenek vagyunk, önálló nemzet vagyunk. Függetle­ nek akarunk lenni, a magunk életét akarjuk élni!" A román nép évszázados óhaját fejezte ki. De figyelmeztetett is: „Be kell bi­ zonyítanunk, hogy életképes nemzet vagyunk, és tisztában vagyunk hivatásunk­ kal; b e kell bizonyítanunk, hogy tudunk áldozatot hozni annak érdekében, hogy megtartsuk ezt az országot, megőrizzük jogainkat gyermekeink számára is; ez a hivatás pedig a jelen pillanatban testvéreinkre és fiainkra hárul, akik életüket adják határaink megvédéséért." És a román nép bizonyított. 1877 tavaszán korszerű fegyverzettel ellátott, mintegy százezer főből álló, győzni akaró hadsereg indult harcba az ország füg­ getlenségéért. A grivicai, plevnai, smirdani, rahovai, vidini csatákban a fölszaba­ dulás eszméjétől fűtött csapatok harci tetteikkel bizonyították, hogy hűek az ősök hagyományaihoz, Mircea, Ştefan, Mihai Viteazul katonáihoz, a rovinei, vaslui-i, călugăreni-i ütközet hőseihez. A harcok jelentős véráldozatot követeltek. A halottakban és sebesültekben közel tízezer embert vesztett román hadsereg hősiességét Engels méltatta, elis­ meréssel adózott a korabeli angol, francia, orosz sajtó. A Mémorial diplomatique írta: a harcokban, amelyek vérrel árasztották el Plevna környékét, az egész Eu­ rópa csodálatát kiváltó hősiességgel küzdöttek a románok. A San Stefanó-i, majd a berlini békekötés szentesítette Románia független­ ségét, Dobrudzsa felszabadítását. A gazdasági, politikai és szociális fejlődést gátló török iga teljes és végleges lerázása az egész román társadalom közös érdeke volt. De a meghatározó erő a falusi és városi néptömegek történelemformáló, következetes hazafiasságáből fa­ kadt, annál is inkább, mert a nemzeti függetlenség kivívását szorosan egybekap­ csolták a társadalmi felszabadulást célzó törekvéseikkel. A háború terhének orosz­ lánrészét a parasztság viselte, ő hozta a legnagyobb emberi és anyagi áldozatokat. Az akkor m é g szervezetlen és kis számú munkásosztály s az iparosság soraiból verbuvált katonák is legendás hősiességgel küzdöttek a harctereken. A szocialista körök lelkesen támogatták a nép igazságos háborúját, tagjaik közül sokan ön-

kéntesen jelentkeztek katonának. A függetlenség szent ügyéhez csatlakozott a k ö ­ zéposztály és a kispolgárság. Az értelmiségiek legjobbjai az írástudók hagyomá­ nyos hazafiságával, fegyverrel a kézben v a g y a leírt szó erejével támogatták a nemzeti eszme megvalósulását. A hazafiságra nevelő irodalom, festészet, zene leg­ maradandóbb alkotásai születtek ezekben az esztendőkben. A függetlenségi háború erős visszhangot keltett az erdélyi románság körében is. Bizottságok szerveződtek, amelyek pénzt, ruhaneműt, egészségügyi cikkeket gyűjtöttek a fronton harcoló román katonáknak. A bánsági, Küküllő menti, érchegységi falvakból önkéntes csoportok indultak a Kárpátokon túli testvérek m e g ­ segítésére. Az ország függetlenségét a román nép vívta ki; bizonyította, hogy lehet sor­ sának tudatos formálója, hogy képes történelmének menetét kicövekelni. A győzelmet követő esztendőkben kedvező feltételek nyíltak a társadalmi, gazdasági, kulturális élet fejlődéséhez. A függetlenség biztos alapot jelentett a modern román állam kibontakozásához. Fellendült a kapitalista gazdálkodás, m e g ­ erősödött a burzsoázia, de ezzel egyidőben a munkásosztály is. Románia népére, amely 98 esztendővel ezelőtt lerakta az állami független­ ség alapkövét, m é g sok megpróbáltatás várt, amíg eljutott napjaink valóságához, amíg megteremthette a maga szuverén államát. A két világháború közötti idő­ szakban, amikor az uralkodó osztályok legreakciósabb körei — feltétel nélkül — idegen, imperialista hatalmaknak rendelték alá az országot, a munkásosztálynak s forradalmi pártjának jutott az a feladat, hogy átvegye és győzelemre vigye a nemzeti függetlenség zászlaját. A kommunisták pártjának jutott az a történelmi szerep, hogy kezdeményezője és vezetője legyen az 1944-es nemzeti antifasiszta és antiimperialista fegyveres felkelésnek, s a fasizmus megdöntésére mozgósítson m i n ­ den társadalmi erőt. Május 9. kettős ünnep; nemcsak népünk életének nagy jelentőségű dátuma, hanem a világtörténelemnek is nagy fontosságú határköve — a fasizmus feletti győzelem ünnepe. Az ünnepre készülve valljuk, hogy a 98 esztendővel ezelőtti, a nemzeti függetlenségért vívott harcokban elesett katonák és a harminc é v előtti antifasiszta háború hősei rakták le szocialista társadalmunk alapköveit. Udvarhelyi Miklós

Magyarok és németek részvétele a Horia vezette 1784—1785-ös felkelésben Mind a román, mind a magyar polgári-földesúri történetírás egyoldalúan ítélte m e g a Horia, Cloşca és Crişan vezette 1784-es parasztfelkelést. N e m h a n g ­ súlyozta osztályjellegét, feudalizmusellenességét, a mozgalomnak csak nemzeti szí­ nezetet adott, úgy állítván be, mint az egész magyarság ellen irányuló lázadást. Ismeretes, az 1784—1785-ös felkelés tömegét túlnyomóan az erdélyi szigethegy­ ségbeli román parasztság alkotta. Körükből indult ki a felkelés, és későbbi színtere is főleg ez a terület volt. Másrészt az egykorú forrásokból arról értesülünk, hogy bár a forradalmi központ környékén kis számú volt a m á s nemzetiségű la­ kosság, de ez is részt vett a mozgalomban. A felkelésnek pedig nemzetiségre való tekintet nélkül Erdély-szerte nagy visszhangja volt a jobbágyság köreiben. Az alábbiakban a nemzetiségek részvétele szempontjából szeretnénk elemezni az 1784—1785. évi parasztmozgalmakat. N e m kívánunk azonban teljes és átfogó képet adni, h a n e m főleg azokat a mozzanatokat akarjuk feleleveníteni, amelyek a magyar és a német parasztság és bányászok részvételéről tanúskodnak. Az erdélyi nemesi és fiskális birtokokon élő parasztság helyzete a XVIII. szá­ zadban egyre súlyosabbá vált. Nemegyszer az akkori törvényes szolgáltatásoknál is több terhet róttak ki rájuk. Az abszolutisztikus osztrák államrendszer a jobbá­ gyok és nemesek ellentétéből politikai tőkét igyekszik magának kovácsolni, korlá­ tozni akarja a magánföldesúri hatalmat, hogy állami adókkal m é g inkább m e g ­ terhelhesse a jobbágyságot, lényegileg tehát m é g jobban kizsákmányolhassa őket. Mind élesebb formában jelentkezik a jobbágytársadalom és az uralkodó osztályok

közötti osztályharc. Kezdetben ez rejtett munkamegtagadásban, a birtok önkényes elhagyásában, a kormányzóság, a császári udvar, sőt a császár személyéhez küldött panaszok és követek küldésében, betyárcsoportok szervezésében nyilvánult m e g ; ez után már csak a nyílt munkamegtagadás és a fegyveres felkelés maradt hátra. A határőrség megerősítése érdekében egyes dél-erdélyi falvakban 1784 elején kísérleti katonai összeírást rendelt el a császár. Ezt a rendeletet azonban a paraszt­ ság úgy értelmezte, hogy ez Erdély egész területére vonatkozik. A jobbágyság k ö ­ rében uralkodó elégedetlenséget és a forrongó hangulatot m é g fokozták a Horia által Bécsből hozott hírek, melyek szerint a császár állítólagos rendelete értelmé­ ben a parasztok ezután n e m kell hogy szolgáljanak a nemeseknek, hanem csak a császárnak. A jobbágyi terhektől való szabadulás reménye egész Erdély jobbágy­ ságát forrongásba hozta. A hátszegi, fehérvári és orláti katonai parancsnokságoknál a jobbágyok töme­ gesen jelentkeztek határőrszolgálatra, és összeírásuk után hazatérve megtagadták a jobbágyi szolgáltatásokat. Örömük jeléül, hogy megszabadultak a jobbágyság súlyos terhétől, az összeírtak vörös szalagot tűztek botjuk végére, és úgy indultak a k a ­ tonai bizottságtól hazafelé. Alsó-Fehér m e g y é b e n a katonai összeírási mozgalom Herepe faluban kezdő­ dött. A herepei román jobbágyok tíz követet küldtek Károlyfehérvárra (Gyulafe­ hérvár akkori neve), ahol Ortmayer hadbiztos katonának írta össze őket, és m e g ­ bízta a küldötteket, értesítsék az egész falu népét: jöjjenek papjuk vezetésével Fehérvárra katonának iratkozni. E hír a szomszéd falvakban, Heningfalván, Strá­ zsán, Demeterpatakán, Vingárdon futótűzként terjedt. A katonai szolgálat lehetősége és e réven a jobbágyi terhektől való szaba­ dulás r e m é n y e talpraállította a Fehér megyei szász jobbágyokat, a kisenyedi já­ rás, ún. springi esperesség falvainak lakosait is. A vingárdi szász jobbágyok a h e ­ repei románoktól hallották a katonának való iratkozás, a „conscriptio" hírét, s e n ­ nek hallatára ők is felbuzdultak. Andreas Nits és egy Rudolf n e v ű leszerelt k a ­ tona Fehérvárra ment, onnan a katonai összeírásra szolgáló űrlapot hozott, majd az egész falu népe katonának iratkozott. A gergelyfái szász jobbágyok 1784. augusztus 24-én megtagadták a jobbágyi szolgáltatásokat gróf Gyulai Józsefné földesasszonynak. A katonának iratkozott j o b ­ bágyok a földesúr ispánjainak többszöri felszólítása ellenére s e m voltak hajlandók többé jobbágyi robotra járni. Különösen Josef Giltsch, Petrus Freytag és Michael Rappelt jobbágyok tűntek ki öntudatos magaviseletükkel, és a földesasszony gaz­ daságának sok kárt o k o z t a k Gergelyfáján is, akárcsak Bervén, maga a szász p a p írta fel a jobbágyokat katonának, ami Pallós Péter törvényszéki bíró jelentéséből kitűnik: „ . . . Kis Enyedről jövő utamban Gergelyfáján az szász pap háza mellett jövén, láttam edgy szín alatt az szász papot, talán az káplányával és három p a ­ raszt emberrel ott ülni és a pap dictált az káplánnak. Midőn kérdeztem, hogy m i t dolgoznak, azt felelte az pap, hogy katonának irattják magokat az egész paraszt communitás, m i n d e n facultásokkal edgyütt." A bervei jobbágyok m é g elszántabban harcoltak földesuruk, gróf Gyulai S á ­ muel generális ellen. Ők is jelentkeztek Fehérváron a katonai összeírásra, m e l y után megtagadták szolgálatukat földesuruknak. Sárosi István gazdatiszt rémülten jelenti Halmágyi István főkirálybírónak és kormánybiztosnak: „ . . . midőn pedig szorgalmaskodtam volna kihajtásra, az utczán bíróval együtt agyon akartak verni, melyről tégyen bizonságot a mostani falnagy [bíró] Hermán Andris." A j o b b á g y o k felprédálták a földesúr allodiális kaszálóját és egész határát. Természetesen nemcsak a vingárdi, gergelyfái és bervei szász jobbágyok, h a ­ n e m a környék összes falvainak jobbágysága is forrongott, m e l y Csató F e r e n c n e k , a kisenyedi járás szolgabírójának jelentéséből tűnik ki a legjobban: „ . . . m i n e m ű reménytelen lárma történt a contribuens nép között ezen n e m e s vármegyének az itten körüllevó h e l y s é g e i b e n . . . szüntelenül folyó rendkívüli lárma." Kisenyed és Girbó román, Buzd, Spring, Gergelyfája, Vingárd szász jobbágysága „egész c o m munitásuk individuatim Károly-Fehérvárra mentek a militaris tiszt uraknál k a ­ tonának iratkozni". Jelenti továbbá, hogy „az rendetlen szabadság annyira felza­ varta őket, főként némelyeket, hogy s e m a n e m e s vármegye részéről való dispositioknak, s e m pedig a földesuraiknak engedelmeskedni n e m akarnak". A földesurak panaszkodnak a szolgabírónál, hogy hajtsa engedelmességre embereiket, de ő ezt n e m cselekedheti, nincsen senki segítségére, „egyek lévén bírók és gornyikok [ h a j ­ dúk] a többiekkel". A katonai összeírás és a kezdődő paraszti mozgalmak híre fokozott osztályharcra bátorította a Küküllő megyei román, magyar és szász jobbágyokat is, a k i k sok helyen megtagadják a munkát. Gróf Bethlen Sándor küküllei főispán a vizs­ gáló bizottságnak tett jelentése szerint: „Elharapózott a parasztok nagy lármája

Jecza Péter: Emlékezés

k e z e m a l á b í z a t o t t n e m e s v á r m e g y é b e n is, ú g y a n n y i r a , hogy l e h e t t a r t a n i a szo­ m o r ú t ö r t é n t e k r ő l , s z ü n t e l e n ü l g y ű l é s t t a r t a n a k , csoportoznak, e n g e d e t l e n k e d n e k m i n d v á r m e g y e tisztjeinek, m i n d földös u r a k n a k . . . " J e l e n t i t o v á b b á , hogy a s z é p ­ mezei szász j o b b á g y o k k i ű z t é k f ö l d e s u r u k jószágait a legelőkről, m e l y p é l d á t a b o n y h a i m a g y a r és r o m á n j o b b á g y o k is követték. P f e f f e r k o r n g e n e r á l i s t a l á l k o z o t t S z a n c s a l o n egy 100 főt m e g h a l a d ó r o m á n és szász j o b b á g y o k b ó l álló c s o p o r t t a l ; F e h é r v á r r a m e n t e k k a t o n á n a k i r a t k o z n i . A t á ­ b o r n o k k é r d é s é r e , hogy m i é r t m e n n e k oda, az a l s ó b a j o m i szászok azt felelték: ők is k a t o n á k a k a r n a k l e n n i , m e r t a földesúr i s p á n j a e m b e r t e l e n ü l b á n i k velük, ú g y ­ a n n y i r a , hogy m á r t ö b b j o b b á g y m e g h a l t az e l s z e n v e d e t t v e r é s e k k ö v e t k e z t é b e n , egyiket é p p e n a z n a p t e m e t i k . E r d é l y b e n a X V I I I . század t a l á n egyik l e g h o s s z a d a l m a s a b b p e r é t a K ü k ü l l ő v á r m e g y e i ún. t i z e n h á r o m szász j o b b á g y f a l u n é p e folytatta földesurai ellen. A j o b b á g y o k m á r é v t i z e d e k k e l azelőtt f e l m o n d t á k f ö l d e s u r a i k n a k és a m e g y e t i s z t e k ­ n e k a szolgálatot, p e r ü k a z o n b a n m é g 1784-ben s e m fejeződött be. K e s e r ű e n j e ­ gyezte m e g a főúri s z á r m a z á s ú Teleki Domokos, hogy ,,e f a l v a k lakosai szászok v o l t a k u g y a n , d e a r o m á n o k k a l k ö z k é z r e dolgoztak". A H u n y a d , A l s ó - F e h é r és K ü k ü l l ő megyei r o m á n és szász j o b b á g y o k p é l ­ d á j á t k ö v e t v e m o z g á s b a l e n d ü l a T o r d a , Kolozs és A l s ó - F e h é r m e g y e m á s v i ­ d é k é n l a k ó r o m á n és m a g y a r j o b b á g y s á g is. A M a r o s m e n t é n a k a p u d i j o b b á g y o k v o l t a k az elsők a k a t o n a i szolgálatra j e l e n t k e z ő p a r a s z t o k között. T a m á s Mihály k a p u d i j o b b á g y Tövisen t a l á l k o z o t t a l ő r i n c r é v i e k k e l , b i z t a t t a őket, hogy í r a s s á k fel m a g u k a t k a t o n á n a k . A l ő r i n c r é v i r o m á n és m a g y a r j o b b á g y o k földesúrellenes akciói 1784. a u g u s z t u s h a v á b a n k e z d ő d t e k el. A f a l u b a n k a p u d i e m b e r e k j á r t a k , és h í r ü l a d t á k , m i n d n y á j a n m e n j e n e k k a t o n á n a k , m e r t a k k o r k a t o n a i „iurisdictio" a l a t t és s z a b a d o n é l h e t n e k , d é z s m á t n e m kell fizetniük. A falu l a k o s s á g a m e g b í ­ zásából Szabó I s t v á n , B á r d i I s t v á n és Nicolae C h i l u ţ a u g u s z t u s 15-én F e h é r v á r r a

ment, ahonnan azt az üzenetet hozta, hogy induljon az egész falu népe fegyverért, „sőt közönséges hír volt közöttek, hogy végre adnak a parasztoknak is fegyvert, hogy a nemes embert az országból kikergessék". A küldöttek állítólag azt az uta­ sítást kapták Fehérvárt, hogy még 15 napig dolgozzanak földesuraiknak, mely idő alatt az ország egész népét „conscribálják", azután pedig „a szabadságot m e g k a p ­ ják, az allodiális szőlőket, szénaréteket, láb búzaföldeket egymás között felosztják". A Torda megyei Marosdécsén a nagyenyedi református kollégium jobbágyai, Costan Popa román pap és Varga Sámuel bíró vezetésével, ugyancsak mozgolódtak. A falu népe augusztus 15-én összegyűlt, és elhatározta: többé n e m robotol, és Varga Sámuelt, Petre Dombrant, Eftimie Marant Fehérvárra küldte követnek, a katonai összeírás ügyében. Az urasági bíró, Gheorghe Olteanu nem akart részt venni e mozgalomban, mire azzal fenyegették meg, hogy „kihányják" a faluból. A miriszlói román és magyar jobbágyok a décseiektől értesülvén, szintén katonai szolgálatra akartak iratkozni, azzal fenyegetve m e g ott is az ingadozókat, hogy „ki­ hányják" a faluból, aki n e m iratkozik fel. Szőke István falusi bíró gyűlést hívott össze, „falutgyűjtetett", s három embert: Kovács Istvánt, Nicolae Ciombordant és Simion Popát rendelték Fehérvárra követnek. Az „úr dolgát" többé n e m végezték. A jobbágymozgalmak megtorló intézkedéseket váltottak ki az elnyomó osz­ tályok körében. A földesurak és gazdatisztjeik különösen a fegyver alá jelentkező parasztokkal bánnak kegyetlenül. A lapádi magyar jobbágyok nevében Szász A n d ­ rás ezért jogosan üzeni a nemeseknek: „Csak szépen bányanak uram ketek, mert ha ki adják a lándsákat, mi is megfelelünk." A Mezőségen is elterjedt a katonai összeírás híre. Kendilónán a jobbágyok Istvánffi György káplárnál iratkoztak fel, a lekencei fuvarosok Szászpéntekig vit­ ték a hírt. Radnót, Dég, Péterlaka vidékéről együtt mentek a román és magyar parasztküldöttek Fehérvárra katonának iratkozni. Ahol a pap nem ment velük jószántából, ott erőszakkal magukkal vitték, amint Fehéregyháza példája is m u ­ tatja. A katonaság egyelőre n e m avatkozik a mozgalomba, ellenben a gubernium Alsó-Fehér megyébe küldi Halmágyi István marosszéki királybírót a történtek kivizsgálására. Boda Ferencet és Zeyk Andrást Hunyad megyében bízzák m e g a parasztok lecsendesítésével, Gedeon Nichitici szebeni ortodox román püspök pedig Zaránd m e g y e területén fáradozik a kedélyek lecsillapításával. A guberniumnak küldött jelentésében Halmágyi azt javasolja, hogy a román görögkeleti vallású püs­ pök a nép lecsendesítésére kötelezze a papokat, továbbá mivel egyes falvakban a magyar és a szász jobbágyok is katonának iratkoztak, utasítsák a magyar és a szász püspököt is, nyújtsanak segítséget a parasztok megnyugtatásához, Preiss ka­ tonai parancsnoknak pedig elrendelték azt, hogy szüntesse be a parasztok katonai összeírását. A jobbágyok azonban már n e m bíznak az ország politikai és egyházi vezetői­ ben, de még hisznek abban, hogy a császár támogatja őket. Az erdélyi szigethegységi bányák tulajdonosa részben a fiskus volt, részben magyar nemesek v a g y a kialakulóban lévő erdélyi polgárság. A bányavidéki job­ bágyok zöme román, de dolgoznak itt magyar és n é m e t bányászok is, akik román sorstársaikkal együtt szenvedik a feudális zsarnokságot és a kezdődő tőkés e l n y o ­ mást. Ribiczei Á d á m bányáiban például együtt dolgozik Petru Hut és Czercz Já­ nos. A bányatulajdonos egyformán kizsákmányolta Olajos György bányafelügye­ lőt, A d a m A v r a m bányamestert, Zaláni Ferenc és Kovács Lőrinc bányászokat, akik együttesen panaszkodnak uruk ellen. Szász Ferenc, Fülöp István, Kádár Márton és Deák János, az aranyosszéki Várfalvárói elszármazott bányászok már 1770. szep­ tember 29-én jogaikat követelik. Georg Harcsek drezdai származású német bányamestert (hutman) 1784. au­ gusztus 26-án azzal vádolják, hogy katonának írta össze a tekerői és kisalmási b á ­ nyászokat, s ezért Zalatnán elítélik és bezárják. A katonai összeírás híre eljutott a zalatnai kincstári uradalom és az egykori Zaránd m e g y e területére is. Különösen az addig szinte szabadparaszti kiváltságo­ kat élvező zalatnai uradalom jobbágyai érezték meg a hirtelen fokozódó kizsák­ mányolást. Minden addigi kiváltságuktól megfosztották őket, súlyos adóterheket róttak ki rájuk. A környéken élő és már korábban is szervezkedő jobbágyok 1784. október 31-én tartott gyűlésükön elhatározták, hogy Zalatnán át Fehérvárra mennek, és ka­ tonai szolgálatra jelentkeznek. Hunyad m e g y e szolgabírói és hajdúi ezt meg akar­ ták akadályozni, ezért a parasztok egyik vezérét, Crişant elfogták. A jobbágyok azonban kiszabadították vezetőjüket, és néhány szolgabírót csatlósaikkal együtt megöltek, másokat megfutamítottak. A tiszteknek ez az erőszakos eljárása v o l t a Horia-felkelés kirobbanásának közvetlen oka és kezdete. Ekkor az itt összegyűltek

már nem Fehérvárra mentek katonai összeírásra, hanem ellenkező irányba, Brád felé indultak a nemesek ellen. I. Tóth Zoltán történész helyesen állapítja meg, hogy a Horia-féle felkelés an­ tifeudális, tehát osztályjellegű volt, és nem egy nemzetiség ellen irányult. A feuda­ lizmus erdélyi képviselője a vármegyék területén főleg a magyar vagy elmagya­ rosodott nemesi rend volt. A Horia-felkelés, bár az állam birtokán robbant ki, mégis az egész feudális osztály ellen irányult, ezért a megyei magánföldesúri bir­ tokokra is kiterjedt. A lázadó jobbágyok programja és célja a nemesség és kiváltságai teljes m e g ­ szüntetése volt, ez kitűnik a felkelők Hunyad megyéhez, közelebbről Déva váro­ sához intézett felhívásából: 1. Hogy a nemes vármegye minden possesorival edgyütt a kereszt alá esküdggyék, magzatjaival edgyütt. 2. Hogy a nemesség többé ne légyen, h a n e m a ki hol kaphat királyi szol­ gálatot, abból élyen. 3. Hogy a n e m e s possesorok a nemes jószágbul végképpen kivegyék h a ­ talmukat. 4. Hogy a nemes földek a köznép között a következendő császárnak p a ­ rancsolata szerint fel osztassanak. 5. Hogy szintén olyan adót fizetők légyenek mint az köz contribuens nép. 6. Ha ezekre a Tábla és possesorival reá áll, békességet igérünk, m e ­ lyeknek jeléül a várra és város végére és más helyekre fejér zászlókat fel állítani kívánunk. Egyes források arról tesznek említést, hogy a felkelő parasztok fegyveresen támadtak nemesre, „nemtelenre" egyaránt, ez azonban úgy értelmezendő, hogy a parasztok nemcsak a nemeseket, hanem a „nemtelen", vagyis a n e m nemes osztályhoz tartozó kizsákmányolókat, így a magyar, görög, örmény és román bérlő­ ket, kereskedőket, sőt az áruló gazdag parasztokat is ellenségüknek tekintették, és ellenük is küzdöttek. A felkelés eseményei csak megerősítik, hogy a román paraszt „magyar"-on nem a magyar a népet, hanem a magyar nemeseket, udvarbírákat, gazdag pol­ gárokat, tehát az uralkodó társadalmi osztályhoz tartozókat értette. Erre utal a magyar és a német bányászok magatartása is. Az abrudbányai magyarok közül sokan Szentpéteri és Miske vezetésével a felkelőkhöz csatlakoztak, és együtt támadtak a nemesekre. Szabó Pál Ferenc magyar bányász Onul Alma an bányász-parasztvezér társa és csatlósa, Mathiás János pedig Rus Ioan mellett a felkelés egyik vezéralakja. Hasonló módon viselkedtek a német bányászok is. Prunettert, az aranyos­ bányai domínium adminisztrátorát azzal vádolták, hogy 1784. november 14-én felkelésre buzdította a bányászokat. Prunettert a vádirat harámbasának, azaz betyárvezérnek nevezi. A magyar és német bányászok magatartása már ekkor megmutatta, hogy a kialakuló proletariátus élosztagának, a bányászságnak, függetlenül nemzetiségétől, a szegényparasztsággal karöltve kell harcolnia a feudális elnyomás ellen. Említésre méltó, hogy magának Horiának az íródeákja egy abrudbányai uni­ tárius magyar, Marczi Sámuel, kinek már régebben kapcsolatai voltak Horiával és a forrongó jobbágyokkal, s már a felkelés kitörése előtt több panaszlevelet fogal­ mazott, illetve írt a császárnak. A felkelés más megyékre is kiterjedt, és mind több parasztot ragadt magá­ val, nemzetiségre való tekintet nélkül. 1784. november 17-én Csató Ferenc szolga­ bíró jelenti, hogy a román és szász lakosságú kisenyedi járásban is felütötte fejét a lázadás, s a felkelő parasztok Karácsonyfalvára indultak. A román és a magyar parasztok szolidaritására és a magyar jobbágyok aktív részvételére a legtöbb példát Torockószentgyörgy szolgáltatta; ez volt ugyanis az egyetlen magyar lakosú falu, ahova Horia hadai eljutottak. A felkelők közeledtének hírére a nemesek e l m e n e ­ kültek Szentgyörgyről, a magyar jobbágyok többsége pedig csatlakozott a román felkelőkhöz, együtt dúlták fel a nemesi udvarházakat. A magyar parasztok n e m éreztek együtt a v e l ü k egynemzetbeli urakkal, ami kitűnik Sárdi István torockószentgyörgyi unitárius pap tanúvallomásából: „Én tit. praefectus uramnak javallám ezen szóval: Uram, költse fel kegyelmed Torockót és Szentgyörgyöt, s resistálni kell. Melyre bizonyos n e m vagyok benne, praefectus uram-é vagy udvarbíró uram, valamelyik azt feleié: Jó volna, ha a nép hűségihez bízhatnánk." Mivel az urak meggyőződtek annak ellenkezőjéről, „azzal onnat elszéledénk ki-ki portékáinkat

dugdosni". R e n d k í v ü l é r d e k e s e n világítja m e g a torockószentgyörgyi j o b b á g y o k f o r r a d a l m i h a n g u l a t á t a következő t a n ú v a l l o m á s : „Hogy az c a t h o l i c u m t e m p l o m r a m á s o k k a l e d g y ü t t a d e t e n t u s J á r a i M i h á l y fia is e l m e n t v o l n a , h a l l o t t a m , de az r e f o r m a t u m t e m p l o m felveretésekor o t t a n j e l e n lett v o l n a n e m l á t t a m ; h a l l o t t a m penig bizonyoson, k e r e s v é n a r e f o r m á t u s papot, ezeket kiáltozta, hogy ő sem nem pápista, sem nem kálvinista, sem nem unitárius, hanem kuruc." A felkelők e g y i k torockószentgyörgyi v e z é r e , K o v á t s I s t ó k e s z a v a k k a l b u z d í t o t t a a n é p e t : „ J e r t e k , m e r t n e m lesz t ö b b é ú r soha t ö b b é Szentgyörgyön." A m a g y a r p a r a s z t o k közül t ö b b e n a felkelő p a r a s z t h a d a k v e z é r a l a k j a i l e t t e k , így R á t z M i h á l y , ifjú J á r a i J á n o s , a torockói C s o n k a Rátz J á n o s . A m o z g a l o m leverése u t á n m i n d h á r m u k a t h a l á l r a ítélték, ezt a b ü n t e t é s t a z o n b a n k é s ő b b b ö r ­ t ö n b ü n t e t é s r e és m e g b o t o z á s r a v á l t o z t a t t á k át. Torockószentgyörgy p é l d á j a k é t s é g t e l e n ü l igazolja a Horia-felkelés n e m z e t e k feletti, a n t i f e u d á l i s osztályjellegét. E felkelésnek E r d é l y m i n d e n n e m z e t i s é g ű jobbá­ g y á r a óriási h a t á s a volt. N é h á n y , A b r u d b á n y á n j á r t b á n f f y h u n y a d i j o b b á g y azt h a l l o t t a , h o g y a fel­ kelők tíz n a p m ú l v a H u n y a d o n lesznek, és az o t t a n i n e m e s s é g e t is m e g l e c k é z t e t i k . Egy cigány s z e r i n t A b r u d b á n y á n igen jó h í r e k v a n n a k , oda m o s t a k u r u c i d ő k t é r t e k vissza. Egy t a s n á d i h í r szerint a k r a s z n a i n é p , k ö z t ü k a m a g y a r o k is, öröm­ m e l v á r j á k a felkelőket. H o r i á n a k v a l ó b a n t e r v e volt fellázítani Kalotaszeg és Szilágy n é p é t is. A felkelés a l a t t a j o b b á g y o k között egész E r d é l y b e n valóságos l e g e n d á k t e r j e d t e k el a p a r a s z t i h a d a k tetteiről. A T o r d a megyei j o b b á g y o k m e g t a g a d j á k a k i r á l y i a d ó k fizetését, és készek csatlakozni a H u n y a d és A l s ó - F e h é r m e g y e i felkelt p a r a s z t o k h o z . A j o b b á g y o k h e t e n k é n t c s a k egy n a p i g a k a r n a k f ö l d e s u r a i k n á l robotolni, egyes j o b b á g y o k n á l r e j t e t t fegyvert t a l á l t a k . A Mezőségen és a M a r o s m e n t é n f o r r o n g ó a h a n g u l a t , a m u n k a m e g t a g a d á s o k n a p i r e n d e n v a n n a k , új lázító t a r t a l m ú d a l o k születnek. A. p ó k a i és toldalagi n e m e s e k 1784. d e c e m b e r 3-án j e l e n t i k a m e g y é n e k , h o g y n e m ­ c s a k a r o m á n , h a n e m a m a g y a r j o b b á g y o k is fenyegetik a nemességet, és egy n e m e s i felkelőkből álló egységet k é r n e k P ó k á r a . M a r o s b o g á t o n és M a r o s l u d a s o n a m a g y a r és a r o m á n j o b b á g y o k e g y ü t t v á r j á k a felkelőket. N a g y o n b á t r a k és e l s z á n t a k , k ü l ö n ö s e n azok, a k i k m á r k a t o n á n a k i r a t k o z t a k . A d a t u n k v a n a r r a , hogy egy-egy „bocskoros n e m e s " a felkelőkkel r o k o n ­ szenvez, m e g t a g a d j a a n e m e s i h a d b a v a l ó állást. Így Stoica M a c a r i e k á p o r i r o m á n n e m e s és a széplaki Vészi J á n o s l i b e r t i n u s . A fentiekből l á t h a t ó , hogy egész E r d é l y j o b b á g y n é p e forrongott, a felkelés számos m á s v i d é k e n is k i t ö r h e t e t t v o l n a , különösen, ha H o r i a p a r a s z t h a d a i oda is e l j u t n a k . Az E r d é l y i - m e d e n c é b e n a z o n b a n n e m a l a k u l t ki l á z a d á s i góc, n e m v a l ó s u l t m e g az egész E r d é l y p a r a s z t s á g á t összefogó á l t a l á n o s felkelés. A n e m e s s é g k ö z b e n felfegyverkezik, és a k a t o n a s á g is a k c i ó b a lép. A felkelők f e g y v e r s z ü n e t e t k ö t n e k , a m i a l á z a d á s kezdeti l e n d ü l e t é t k é t s é g t e l e n ü l m é r s é k e l t e , és terjedését gátolta. A n e m e s e k m á r a felkelés idején, de k ü l ö n ö s e n l e v e r é s e u t á n m e g t o r l ó intéz­ k e d é s e k k e l e g y f o r m á n s ú j t o t t á k a r o m á n , m a g y a r és szász j o b b á g y o k a t . Kolozs m e g y é b e n t ö b b m i n t 300 p a r a s z t o t fogtak el, k ö z ö t t ü k sok m a g y a r n e m z e t i s é g ű t is. E g y k o r ú feljegyzések szerint az 1784. évi „ z e n e b o n á b a n " elfogott l á z a d ó p a ­ r a s z t o k között v o l t Boros I s t v á n , egy „ l a p p a n g ó " , t e h á t b u j d o s ó j o b b á g y , refor­ m á t u s m a g y a r . A torockói völgyből közel 140 e m b e r t fogdostak össze. Kolozs m e g y é b e n a b o s s z ú r a é h e s n e m e s s é g 17 felkelőt ítélt h a l á l r a , k ö z t ü k a k ö v e t k e z ő h á r o m m a g y a r t : R á c z M i h á l y t Torockószentgyörgyről, aki h a b á r „ u t h u n g a r a e gentis esset e x c u r s a r i q u e v i d e a t u r " , „ n e m volt j o b b , m i n t a t ö b b i " ; C s o n k a Rátz J á n o s t T o r o c k ó r ó l és ifj. J á r a i J á n o s t , T h o r o t z k a y Z s i g m o n d f ö l d e s ú r 25 éves lakatosát. A felkelés u t á n a m é g le n e m csillapodott h a n g u l a t o t i s m é t l á z b a hozta az ú j o n n a n k i h i r d e t e t t ú r b é r i rendezés, n a g y visszhangja volt a p a r a s z t o k között k ü l ö ­ nösen a j o b b á g y o k s z á m á r a biztosított s z a b a d költözködési j o g n a k . H u s z á r S á n d o r b á r ó és T e l e k i M i h á l y p a n a s z o l j á k , hogy a d e d r á d i szász j o b b á g y o k n a g y o n n y u g ­ t a l a n k o d n a k . E z é r t a m e g y e i t á b l a az a l i s p á n t 12 k a t o n á v a l a p a r a s z t o k „pacifi­ k á l á s á r a " r e n d e l t e ki. A t e m p l o m b ó l kijövő j o b b á g y o k r a t ö r t e k , a k i k a z o n b a n e l l e n á l l t a k , és c s a k riasztó p u s k a l ö v é s e k u t á n t u d t á k a v e z é r e k e t elfogni. A gub e r n i u m u g y a n j ó v á h a g y t a e z ú t t a l ezt az eljárást, d e a j ö v ő b e n mégis „ b é k é s e b b " eszközöket a j á n l a p a r a s z t i e l l e n á l l á s letörésére. A felsőidecsi és d e d r á d i szász j o b b á g y o k l e c s i l l a p í t á s á v a l a m e g y e Beck k a p i t á n y t bízta m e g .

Bornemissza János báró 1785. október 6-án panaszkodik a megyének, hogy a görgényi uradalmi jobbágyok, főleg pedig a petelei szász jobbágyok „új időket szaglászván", nem akarnak jobbágyi szolgáltatásokat tenni. A román és a magyar jobbágyok Bonchidán is ismételten megtagadták a szolgálattevést. A felkelés, bár n e m győzhetett, de óriási visszhangot keltett mind belföldön, mind külföldön. A megrettent nemesség minden öntudatos jobbágyban egy új Horiát látott, és politikájának mindinkább főcéljává válik a jobbágyság féken­ tartása. Jean-Pierre Brissot, a francia polgári forradalom egyik jelentős alakja A népek egy barátjától II. József császárhoz című nyílt levelében igazságtalannak mondja a császárt, amiért a parasztokat, és n e m a nemeseket büntette meg; sze­ rinte Horia parasztjainak is jogukban állott elnyomóik ellen fellázadni, akárcsak minden más elnyomottnak. A fenti adatok újabb bizonyítékai annak, hogy a dolgozó nép érdeke nemze­ tiségre való tekintet nélkül ugyanaz volt, és vállvetve harcolt a közös osztály­ ellenség ellen. Binder Pál

IRODALOM 1. Binder, Paul—Cîmpeanu, C : Zur Beteiligung der ungarischen und deut­ schen Bevölkerung Siebenbürgens zu dem Bauernaufstand unter der Führung Horeas — 1784. Forschungen zur Volks- und Landeskunde, 1963. 6. 152—157. 2. Densusianu, Nicolae: Revoluţiunea lui Horea în Transilvania si Ungaria 1784—1785. Bucureşti, 1884. 3. Göllner, Carol: Muncă şi năzuinţe comune. Din trecutul populaţiei ger­ mane din România. Bucureşti, 1972. 4. Gündisch, Gustav—Kroner, Michael: Die Folgen der ursprünglichen A k k u ­ mulation für die sogenannten Dreizehn Dörfer. F o r s c h u n g e n . . . , 1963. 59—90. 5. Halmágyi István Naplói (1752—1753; 1762—1769) és Iratai (1769—1785). Közli Dr. Szádeczky Lajos. Magyar Történelmi Évkönyvek és Naplók a XVI—XVIII. századból IV. Magyar Történelmi Emlékek. Írók 38. B u ­ dapest, 1906. 6. Neamţu, Al.: Situaţia minerilor de pe domeniul Zlatna şi participarea lor la răscoala populară de sub conducerea lui Horea (1784—1785). Studii de istorie IX. 1956. 2—3. 7. Prodan, David: Răscoala lui Horia în comitatele Cluj şi Turda. Bucureşti, 1938. 8. Teleki Domokos, id. gróf: A Hóra támadás története. Pest, 1865. 9. I. Tóth Zoltán: Mişcările ţărăneşti din Munţii Apuseni pînă la 1848. Bucu­ reşti, 1955.

IFJÚSÁG-NEVELÉS Hangtalan beszéd A szobában dolgozom, viszonylag csend van. A beszűrődő távoli zörejek nem jutnak el tudatomig. Most közeli motorzúgás, a kutyám csahol, csapódik a kapu, a motorhang és a kutyacsaholás erősödik, majd megszűnik; s az előszoba ajtó­ nyílásában megjelenik egész hosszában a fiam. A látványra már percek óta előké­ szülhettem, hiszen az ismerős hangok bevezették. Ez az előkészület teljesen hiányzik a földön élő hétmillió süketnél, akik a hangok világán kívül élnek. Náluk minden k é p hirtelen, bevezetés nélkül j e l e ­ nik meg. Néha bosszant bennünket a nagyvárosok zaja, és a hegyek csendjére vágyunk. Ilyenkor szinte irigyeljük azokat, akiknek örök csend jutott osztályrészül. De kapcsoljuk csak ki a televízió hangját. Bár óriási az előnyünk a „nem hallókkal" szemben, hiszen felhasználhatjuk az életünk során szerzett tapasztalatot, ismeret­ anyagot, talán tudunk is valamicskét olvasni az emberek ajkáról és arcáról, és mégis! Hiába feszítjük meg agyunkat, hogy az elénk táruló némafilmből össze­ rakjuk a valóságot. Csak széteső részeket fogunk fel, s agyunk nemegyszer t é v e ­ sen tölti ki a hiányzó részleteket. Pedig mennyi ismerettel rendelkezünk, hány könyvet olvastunk, hányféle tájat láttunk, hányféle embert, állatot, növényt i s ­ merünk! Már Arisztotelész megállapítja A lélekről írott munkájában, hogy „Aki s ü k e ­ ten született, az n é m a lesz", „A vakon született értelmesebb, mint a süketnéma" — ebből levonja a következtetést, hogy a hallás értelmi tevékenységet igénylő érzék. Később bebizonyosodott, hogy a hallás a beszéden keresztül a magasabb pszichikai folyamatokat befolyásolja, tehát döntően hat az ember intellektuális fejlődésére. A süket gyermek érzékelési folyamatai, a hallást kivéve, hasonlóak a nor­ mális gyermekéhez. A jelnyelv, az arcjáték finom és gyors mozdulatainak érzé­ kelésében fölülmúlják a hallókat. Ép érzékű embernél a valóság érzékelése több analizátor együttes működé­ sével történik. Például látjuk a tengert, halljuk morajlását, érezzük jódos, sós szagát, ízét, hőmérsékletét. Ezek az elemek együtt teljes képet alkotnak. A feli­ dézésnél pedig egyetlen sajátság alapján képesek vagyunk felidézni az egészet. Régen megállapított tény, hogy az épen maradt érzékszervek átveszik a sé­ rültek feladatainak egy részét. Így a süketeknél a látás és a vibrációs érzéklés több és változatosabb szerephez jut, mint a hallóknál, ez végzi a kompenzáló szerepet. A kompenzáció azonban n e m spontán folyamat, hanem az oktató-nevelői munka eredménye. Hazánkban tizenhatezer süketnéma van. Ebből 7000 az iparban dolgozik, ennek 50%-a a faiparban. 12—13% különböző munkaérdemrendeket kapott, vannak k ö ­ zöttük olyanok, akik egész sor érdemrendet viselnek az ünnepélyes egyesületi gyűléseken. Kolozsváron 1012 16 éven felüli süketnémát tart nyilván az egyesület. Ezekhez járul még, hogy Kolozsváron három süketnéma-iskola működik, két tíz­ osztályos általános és egy szakmai iskola. Tanulóik nyilván 16 évnél fiatalabbak. De csak e g y érettségizett és egyetlen süketnéma egyetemi hallgatóról van tudo­ m á s o m Kolozsváron. Ezekből az adatokból kitűnik, hogy hasznos tagjai társadal­ munknak, de inkább a gyakorlati, mint az intellektuális munka területén. Óvodák, általános iskolák és szakiskolák elég bő hálózata áll rendelkezé­ sükre. Kolozsváron magyar tannyelvű általános iskola is van a süket gyermekek számára.

Hogyan oktatjuk őket? A süketek oktatásának első úttörőitől — P. Ponce (1508—1584), J. P. Bonnet (1579—1633), J. Wallis (1616—1703), S. Heinicke (1727—1790) — napjainkig tartja magát a szurdopedagógia egyik alapelve, mely érdemesnek tartja a süketet a hangos beszédre oktatni, mégpedig a következő okok miatt: érintkezhet a hallók­ kal, ismereteket szerezhet és kialakulhat szónyelvi alapon való gondolkodása. A hangos beszéd oktatása nehéz, tanárnak, gyermeknek egyaránt fárasztó. Újabban technikailag fejlett iskolákban elektronikus eszközökkel teszik láthatóvá és tapint­ hatóvá a hangot. A legkisebb hallásmaradványt is felhasználják. 1953—1960 között a jugoszláv Guberina felkutatta a testnek azokat a felületrészeit, melyek a fül vagy a hallóideg károsodása esetén a legérzékenyebbek a hangrezgésekre. Ezeket az eredményeket sikeresen használta fel az oktatásban. Intézeteinkben a süketet megtanítják a beszéd pontos megfigyelésére, saját hangképzésének tudatos ellenőrzésére. A süket a beszédet a beszélő szájáról ol­ vassa le, saját beszédét pedig kinesztézissel ellenőrzi. Megtanítják a kifejezési formákat, az írást, az olvasást, később a nyelvtant, a számtan, földrajz, természet­ rajz, történelem alapelemeit is. A süketek é s hallók beszéde azonban nemcsak abban különbözik, hogy a süket torzítja a hangokat, de abban is, hogy a süket szókincse nagyon szegény (15 perces szabad asszociációval az I. osztályban 45, a VIII. osztályban 137 szót találtak süket gyermekeknél). Ezenkívül a süket n e m tud megbirkózni a viszo­ nyítással. Ez utóbbi a jelnyelv hatását mutatja. A mondatok egyszerűek, ez még nem lenne baj, de a szórend is merev, sztereotip. A beszéd tárgyát ismételten megjelöli. Ezért a mondanivaló gondolati folyamatossága töredezett. A süket n e m érti meg, hogy az újabb állítás mivel viszi előbbre a gondolatot, amit már nem kell kifejeznie; mit kell hangsúlyoznia, mit kell elhagynia. Kérdéses, milyen a süketnémák gondolkodása és kifejezésmódja? Gondolkodásuk nonverbális, eredeti kifejezésmódjuk a jelnyelv. A nonverbális gondolkodásban a gondolkodási folyamat konkrét képek, szenzomotoros egységek, mozdulatok analízise és szintézise útján valósul meg. A prob­ lémahelyzet v a g y -megoldás n e m tevődik át fogalmi, szóbeli, nyelvi szintézisre. Ilyen gondolkodás a hallóknál csak a beszéd megtanulása előtt létezik. A beszéd szorosan egybeépül a konkrét, első jelzésű rendszerrel, így később a képszerű v a g y fogalmi helyzetek még kísérleti helyzetben is nehezen különíthetők el a hallóknál. A süketek nonverbális gondolkodásának mechanizmusáról csak olyan fel­ adatokkal győződhetünk meg, melyek verbálisan n e m fogalmazhatók meg. Ilyen feladatok: különböző ábracsoportokban megállapítani a közös elemet, vagy szín, nagyság, forma, rendeltetés szerint csoportosítani különböző tárgyakat, vagy e s z ­ közök segítségével manipulációs feladatokat végezni. Ilyen vizsgálatokra csak a X X . században került sor, előbb a húszas években, majd a század második felében; Az ilyen típusú vizsgálatokból azt a következtetést vonták le, hogy a süket nonverbális absztrakciós készsége potenciálisan nem sérült, de fejletlen. Ebből következik, hogy a süketek oktatásával foglalkozó halló ember több figyel­ met szenteljen a süket gyermek nonverbális gondolkodásának, különösen az alsóbb osztályokban, ahol a szókincs nagyon kicsi, de lehetséges a logikai felosztás, soral­ kotás, osztályozás, általánosítás, az általánostól a különböző elkülönítése, vizuális és motorikus érzetek alapján. Ez természetesen n e m jelenti a hangos beszéd f e j ­ lesztésének elhanyagolását. C. P. Timofte román szurdopedagógus (1942) hangsúlyozza a süket nonverbális gondolkodását: „Ha a süket gyermek n e m beszél, ez n e m azt jelenti, hogy n e m gondolkozik." A süketek másképp oldják meg a gyakorlati feladatokat, mint a hallók. Az életkor előrehaladásával a szerzett tapasztalatok és az oktatás segít csökkenteni a hallókkal való különbséget. Néha felül is múlják a hallókat, hiszen fejlett vizuális érdeklődésük, próbálkozó kedvük, szorgalmuk bizonyos kompen­ zációt biztosít. Ha munkájuk vizuálisan áttekinthető, újításra is képesek. Ezt bizonyítják a süketek munkaérdemrendjei és a süket Rejtő Ildikó olimpiai arany­ érme. A süket első kifejezésmódja a jelnyelv. Ez mozdulatokkal való megelevenítés. Nagyon ősi kifejezésmód, gyökerei az állatvilágba nyúlnak. Ha figyelmen kívül hagyjuk az e g y e s állatoknak azt a magatartását, hogy vegyi anyagokat bocsátanak ki védekezéskor, vagy éppen csalogató anyagokat az ellentétes nemi partner szá­ mára, ha n e m vesszük figyelembe a násztáncokat, az állatok gondozó, nevelő és oktató mozdulatait, akkor is figyelmet kell szentelni a társas életet élő ro­ varok közlő mozgásainak, hiszen a méhek és a hangyák mozdulatokkal adják tudomására társaiknak a veszélyt, a táplálékbő helyeket stb. Ugyancsak figyel-

m e t é r d e m e l n e k az emlősök egyes f a j a i n a k (kutyák, m a c s k á k , lovak) h a n g u l a t kifejező mozgásai. De a főemlősök, ezek k ö z ü l az e m b e r s z a b á s ú m a j m o k é l é n k a r c j á t é k á t és gesztusait s e m h a g y h a t j u k figyelmen k í v ü l . A m a d a r a k n á l és az e m l ő s ö k n é l a h a n g is b e l é p a közlésbe. Az evolúció hol a hangot, hol a mozgást részesíti előnyben a közlésnél. Végül az e m b e r beszéde és a zene k e r ü l a fejlődés csúcsára. De az e m b e r beszéde is f u r c s a l e n n e a r c j á t é k és k é z m o z d u l a t o k n é l k ü l . A balett, a p a n t o m i m , a színészet ezt a kifejezésmódot m ű v é s z i t ö k é l y r e e m e l t e . A beszéd h a t á s á t fokozó m o z d u l a t o k p e r c e n k é n t i s z á m a függ a beszélő egyénisé­ gétől, t e m p e r a m e n t u m á t ó l , lelkiállapotától és n e m u t o l s ó s o r b a n k u l t ú r á j á t ó l . Ez u t ó b b i k o r l á t o z z a a taglejtések szélességét és s z á m á t . G y e n g e a l k o h o l m á m o r fel­ oldja a k u l t ú r a k o r l á t o z ó h a t á s á t , figyeljük csak m e g a k o c s m á k b a n beszélgetők s ű r ű taglejtéseit. H a olyan n y e l v e n kell m e g é r t e t n ü n k m a g u n k a t , m e l y b e n k e v é s a szókincsünk, „ k é z z e l - l á b b a l " m a g y a r á z u n k . A t a g l e j t é s e k n a g y része n e m z e t ­ közi. H a az igenlést és a t a g a d á s t jelző fejmozdulat változik is, de a k i n y ú j t o t t t e n y é r m i n d e n k i s z á m á r a k é r é s t , a m e g h a j l á s köszönetet vagy tiszteletet, a h ü v e l y k u j j és a m u t a t ó u j j kifelé t ö r t é n ő összedörzsölése pénzt v a g y fizetést j e ­ lent stb. A k i süket, mielőtt iskolába k e r ü l , szüleivel és k ö r n y e z e t é v e l a m a g u k készí­ tette természetes jelnyelvet h a s z n á l j a . S ü k e t e k közösségében (iskolában, i n t é z e t ­ ben) a t e r m é s z e t e s j e l n y e l v á t a l a k u l hagyományos vagy konvencionális jelnyelvvé, ez t ö b b é - k e v é s b é i n t e r n a c i o n á l i s , b á r az azonos a n y a n y e l v ű i n t é z e t e k b e n is l e ­ h e t n e k eltérő v á l t o z a t a i . A j e l n y e l v e t senki s e m t a n í t j a a g y e r m e k e k n e k , mégis m e g t a n u l j á k egymástól, a t a n á r o k a g y e r m e k e k t ő l . A j e l n y e l v h e z sorolják az u j j ábécét ( d a k t i l é m á k a t ) is. Ez n e m f o g a l m a k a t , h a n e m h a n g o k a t jelöl, m e l y e k e t a bal k é z u j j a i n a k k ü l ö n b ö z ő m o z d u l a t a i v a l fejeznek ki. (Azért a b a l kézzel, m e r t a j o b b a l esetleg í r n i is k e l l közben.) Az u j j - á b é c é t i s k o l á n k b a n is t a n í t j u k , és segédeszközként h a s z n á l j u k a z a l s ó b b o s z t á l y o k b a n . A j e l n y e l v á l l a n d ó a n változik, fejlődik, m i n d az i n t é z e t , m i n d az egyén életében. M á s i n t é z e t e k b ő l v a g y o t t ­ h o n r ó l új j e l e k e t h o z n a k a t a n u l ó k olyan fogalom jelölésére, m e l y r e m á r volt az i n t é z e t n e k jele. I l y e n k o r a k é t vagy t ö b b jel egy ideig p á r h u z a m o s a n h a s z ­ n á l a t o s , később v a l a m e l y i k u r a l k o d ó v á válik. P l . az irigy jele i n t é z e t ü n k b e n ezelőtt 15 évvel a b a l felső k a r m e l l e t t k é t s z e r l e h ú z o t t k i n y ú j t o t t j o b b m u t a t ó u j j m o z ­ d u l a t a volt. K é s ő b b a száj előtt lefelé h ú z o t t h ü v e l y k - és m u t a t ó u j j r a g a d o z ó foga­ k a t u t á n z ó m o z d u l a t a is megjelent. M a m á r a régi jel teljesen e l t ű n t , és csak az ú j a t h a s z n á l j á k . P é t e r v á r o n és k é s ő b b L e n i n g r á d b a n végzett felmérés azt m u t a t j a , h o g y a j e l e k n e k 75%-a v á l t o z a t l a n m a r a d t t ö b b m i n t 100 é v alatt, 22,5%-a megváltozott, és 2,5%-a e l t ű n t . Ezek u t á n n e m c s o d á l k o z h a t u n k , hogy a j e l n y e l v n e k nincs p o n t o s szótára. A n n y i t a z o n b a n t u d u n k , hogy m i n d e n o r s z á g b a n az o k t a t o t t s ü ­ k e t e k t ö b b szót i s m e r n e k , m i n t jelt. Az egyén élete f o l y a m á n is változik a j e l ­ h a s z n á l a t . A 6—7 é v e s s ü k e t j e l b e s z é d é n e k 8 5 % - á t a t e r m é s z e t e s jelek a l k o t j á k . Míg a 25—30 év közötti s ü k e t e k n é l a t e r m é s z e t e s j e l e k 4 0 % - r a r e d u k á l ó d n a k , 45%-ot tesz k i a k o n v e n c i o n á l i s jelkészlet, 15%-ot a d a k t i l é m á k s z á m a . A t e r m é s z e t e s jel érzékletes v a g y szenzomotoros k a p c s o l a t b a n v a n az á l t a l a jelölt k o n k r é t u m m a l , hiszen a n n a k egyik alkotóeleme. T e r m é s z e t e s és k ö z é r t h e t ő j e l e n t é s e az a szenzomotoros helyzet, m e l y b ő l a b s z t r a h á l ó d o t t . Ez a szemléletesség okozza, h o g y a k ü l ö n b ö z ő j e l n y e l v e k e t beszélő s ü k e t e k h a m a r m e g é r t i k e g y m á s t . P é l d á u l a m a d á r r a e g y f o r m á n jellemző a r e p ü l é s és a csipegetés. C s a k k o n v e n c i ó k é r d é s e , h o g y egyik közösségben a repülés, m á s i k b a n a csipegetés változott jellé. A jel m i n d i g h a n g s ú l y o z o t t a b b a n t ü k r ö z i az a d o t t k o n k r é t v o n a t k o z á s t , m i n t a k o n k r é t b a n j e l e n l e v ő á l t a l á n o s . N e m így a szó, m e l y n e m e l e m e s e m az e l v o n t f o g a l o m n a k , s e m a z á l t a l a jelölt k o n k r é t u m n a k . I. F. G e i l m a n (1957) szovjet k u ­ t a t ó és m á s o k is h a n g s ú l y o z z á k , hogy a j e l n y e l v k o n k r é t f o g a l m a k a t h a s z n á l (ka­ b á t , t á n y é r , k u t y a ) , de a n e m i (genus) f o g a l m a k (ruházat, e d é n y , állat) h i á n y o z n a k . E l i s m e r i k ugyan, h o g y h a t a n á r o k , n e v e l ő k v a g y i s m e r t t e k i n t é l y ű t a n u l ó k folya­ m o d n a k k o n v e n c i o n á l i s új jelhez n e m i (genus) f o g a l m a k megjelölésére, ez m e g h o n o s u l h a t . T a p a s z t a l a t o m s z e r i n t is k i a l a k í t h a t ó k a g e n u s - f o g a l m a k . P é l d á u l i s k o ­ l á n k b a n a közlekedés, a z állat, a növény, a gyümölcs jele m e g v a n , míg m á s közösségekben hiányzik. Az u t ó b b i é v e k b e n fejlődött ki, t a n á r segítségével a v a j d a j e l e (a m e l l e n öt ujj jelzi a v a j d a n y a k l á n c á n függő c í m e r t ) . Az e m l ő s á l l a t jelét is s i k e r ü l t k i a l a k í t a n i (a test k é t oldalán s o r b a n elhelyezettt e m l ő k e t k ú p o t u t á n z ó m o z d u l a t o k jelzik). Valószínűleg m á s közösségekben is v a n n a k h a s o n l ó n e m i (genus) f o g a l m a k a t jelző jelek, m e l y e k e t mi n e m i s m e r ü n k . M á s k o r é p p e n a k o n k r é t u m h i á n y z i k a jelből. P é l d á u l : a varjú, a sas, a v e r é b a jel szerint e g y f o r m á n m a d á r . De a fecskét m á r jellegzetes r ö p t e jelzi.

KABÁN JÓZSEF: 1. ÖRÖK FILM; 2. SZÍNPADVILÁG; 3. AZ ALKOTÓ (A MŰVESZ BUKARESTI K I Á L L Í T Á S Á N A K ANYAGÁBÓL)

M á s i k n e h é z s é g a j e l n y e l v b e n , hogy egy jel t ö b b f o g a l m a t jelöl. P é l d á u l : a z „él" és a „csinál" jele azonos. A „fiatal" és a „ t a v a s z " jele s z i n t é n azonos. A „pionír" jele j e l e n t h e t i a pionírszervezetet, a n y a k k e n d ő t , de l e h e t a p i o n í r s z e r ­ vezetet vezető t a n á r n ő jele is. A k o n v e n c i o n á l i s j e l n y e l v m á r jóval g a z d a g a b b a t e r m é s z e t e s j e l n y e l v n é l , de m é g így is erősen z a v a r a viszonyítás h i á n y a és a z igeszegénység. P e d i g a k o n v e n c i o n á l i s j e l n y e l v m á r az ige s z e m é l y é t is jelöli a r á m u t a t á s s a l . Az ige idejét a „volt" v a g y „lesz" jelével jelöli. A feltételes m ó d o t a b i z o n y t a l a n s á g jele, a k é r d é s t a levegőbe rajzolt k é r d ő j e l jelzi. E z e n k í v ü l b i ­ zonyos e l v o n a t k o z t a t á s t is t a r t a l m a z : az asztal vízszintes l a p j á t a lefelé fordított t e n y é r mozgása, a s z e k r é n y t az álló négyszög és a k u l c s m o z g á s a jelzi. A j e l n y e l v jelei l e h e t n e k : a kéz gesztusai, m i m i k a i m o z g á s o k és p a n t o m i m mozgások. M i n d e z e k e g y ü t t v é v e m i n t e g y 2000-2500 j e l t a l k o t n a k . E b b ő l 900 jel n e m z e t k ö z i . E z e n k í v ü l m é g v a n n a k olyan jelek, m e l y e k t ö b b o r s z á g b a n a z o n o ­ sak. A j e l n y e l v t ö k é l e t e s í t é s é r e és teljes n e m z e t k ö z i v é t é t e l é r e k o m o l y erőfeszí­ tések folynak. Az eddig s z á m o n t a r t o t t jelkészlet s z e g é n y n e k bizonyul, a s z ó n y e l v 100 000-1 000 000 s z a v á v a l s z e m b e n . A p r i m i t í v n é p e k n y e l v e is szegényes. A. Descoeudres (1952) s z e r i n t „A s ü k e t n é m a j e l n y e l v e a l e g p r i m i t í v e b b , a legkifeje­ zőbb és a l e g s p o n t á n a b b n y e l v " . I n k á b b az a nehézsége, hogy c s a k a k o n k r é t m e g j e l e n í t é s é t biztosítja, az e l v o n t é t n e m . É p p e n ezért csak k o m m u n i k á c i ó m a l ­ k a l m a s , és n e m valósít m e g új elvet a g o n d o l k o d á s b a n . A n a g y f r a n c i a felvilágosodás k o r a fordítja először a s ü k e t e k szervezett o k t a t á s a felé a figyelmet. Ch. M. d e L ' E p é e P á r i z s b a n m e g a l a p í t j a a z első s ü k e t ­ n é m a i n t é z e t e t . E b b e n a z i n t é z e t b e n m i n d e n gyökszó, rag, k é p z ő s z á m á r a k ü l ö n jelt á l l a p í t o t t a k m e g . Ezeket „ r e n d s z e r e s j e l e k n e k " nevezi de L ' E p é e . A r e n d s z e r e s j e l e k e t s z ó t á r b a n g y ű j t ö t t é k össze a t a n u l ó k . Ez a szótár e r ő s e n felduzzadt, d e az elvont f o g a l m a k m e g é r t é s é h e z m é g s e m v i t t e k ö z e l e b b a s ü k e t n é m á t . Ch. M . d e L ' E p é e n e m volt a s z ó n y e l v t a n í t á s ellenzője, hiszen elődei e g y é n i o k t a t á s b a n m á r sikeresen t a n í t o t t a k beszélni s ü k e t e k e t . C s a k n e h é z n e k t a r t o t t a , ezért úgy vélte, a t ö k é l e t e s í t e t t j e l n y e l v h e l y e t t e s í t h e t i . De L ' E p é e k o r t á r s a , S. H e i n i c k e , az első n é m e t i n t é z e t a l a p í t ó j a a h a n g o s beszéd t a n í t á s á n a k h í v e . A d e L ' E p é e - v e l folytatott hosszú p o l é m i á b ó l — m e l y b e n kifejti a j e l n y e l v g o n d o l k o d á s f é k e z ő h a ­ t á s á t — a szónyelv o k t a t á s a k e r ü l t ki győztesen. És 1880-ban a m i l á n ó i n e m z e t ­ közi k o n g r e s s z u s o n h a r c o t i n d í t o t t a k a j e l n y e l v ellen. Miben áll a jelnyelv gondolkodást fékező hatása? A h a l l ó g y e r m e k g o n d o l ­ k o d á s a a beszéd m e g t a n u l á s a u t á n e l v o n t t á k válik. De a s ü k e t é a j e l n y e l v m e g ­ t a n u l á s a u t á n is szemléletes m a r a d . P é l d á u l : „ e g y m á s ellen h a r c o l t a k " szemléletes g o n d o l k o d á s b a n = egy m á s ellen h a r c o l t a k , „ k ö r ü l b e l ü l " = k ö r ö n belül, „ n a g y o n kicsi" = n a g y és kicsi stb. A jelelő s ü k e t t e h á t s z e m l é l e t e s e n gondolkodik, és j e l e k b e n fejezi ki m a g á t , a h a l l ó e m b e r s z a v a k b a n fejezi ki m a g á t , de e l v o n t f o g a l m a k b a n g o n d o l k o d i k . A j e l n y e l v m i n t belső beszéd egyrészt szemléletessége m i a t t , m á s r é s z t a v i s z o n y í t á s h i á n y á b a n n e m valósítja m e g az e l v o n a t k o z t a t á s t . N a g y n e h é z s é g e t jelent, hogy n i n c s a főnév és az i g e között k ü l ö n b s é g : s e p r ű = seper, é n u d v a r = é n az u d v a r o n vagyok. A j e l r e v o n a t k o z ó szűkítés a jel u t á n áll. P é l d á u l : h á z e n y é m = az én h á z a m , fiú k ö n y v ö v é = a fiú k ö n y v e v a g y a k ö n y v a fiúé. A k ö v e t k e z ő m o n d a t : „az öreg e m b e r a k e m é n y h ú s t n e h e z e n vágja az a s z t a l o n " — így a l a k u l : e m b e r öreg, h ú s <—> k e m é n y , v á g n i asztal n e h é z . A <—» jel felcserélhetőséget jelent. A jelelő h a l l ó k szívesen teszik előre a jelzőt, m e r t ez j o b b a n megfelel a beszéd s z e r k e z e t é n e k . A viszonyítás n é l k ü l i j e l n y e l v n e m m i n d i g e g y é r t e l m ű . K e v e s e b b i n f o r m á c i ó t közöl a h a n g o s b e s z é d ­ nél, ezért szoros gondolati e g y ü t t m ű k ö d é s szükséges a jelelővel. H a n e m t u d j u k , m i r ő l v a n szó, a j e l n y e l v e t i s m e r ő t a n á r n e m érti m e g a v i r t u ó z jelelőt, a k i esetleg egyetlen szóval s e m k í s é r i közlését. Az ilyen h a n g o s beszéd n é l k ü l i j e l ­ b e s z é d b e n n e m világos, hogy az á l l í t á s m i r e v o n a t k o z i k . A z a v a r t csak úgy l e h e t e l k e r ü l n i , h a k ö z l é s e g y s é g e n k é n t k e v é s a jel. De így á l l a n d ó a n m e g k e l l i s m é t e l n i , hogy a z állítás m i r e v o n a t k o z i k . B á r az o k t a t o t t s ü k e t e k sok szót i s m e r n e k , ez n e m zárja k i azt a tényt, hogy h a m a g u k r a m a r a d n a k , e g y m á s között r e m e k ü l e l s z ó r a k o z n a k jelbeszéddel, míg a szónyelv m i n d i g f á r a s z t ó m a r a d s z á m u k r a , és s o h a s e m j e l e n t felüdülést. A fentiekből k i t ű n i k , hogy a m a j d n e m 100 é v e n át mellőzött és g y a k r a n tiltott jelnyelv nem tűnt el. T e h á t k é n y t e l e n e k v a g y u n k t u d o m á s u l v e n n i létezését. 1971-ben a s ü k e t e k világszövetségének VI. k o n g r e s z szusa P á r i z s b a n m á r foglalkozik vele. A k é t u t ó b b i é v t i z e d b e n a s ü k e t e k 1951-ben m e g a l a k u l t világszövetsége h a s z n á l j a a k o n g r e s s z u s o k o n , hiszen a k ü l ö n b ö z ő a n y a n y e l v ű s ü k e t e k l e g e g y s z e r ű b b k o m m u n i k á c i ó s eszköze. Az u t ó b b i é v e k b e n egyes t é v é - a d ó á l l o m á s o k (francia, olasz és svájci) h e t e n k é n t egyórás a d á s t v e z e t ­ t e k b e a s ü k e t n é m á k s z á m á r a . E z e k b e n az a d á s o k b a n jelbeszéddel k ö z ö l n e k p o ­ litikai e s e m é n y e k e t , s p o r t e s e m é n y e k e t . E z e n k í v ü l f o g l a l k o z n a k olyan m ű v é s z e t e k -

kel, melyek a süketek számára hozzáférhetők. (Nem véletlen, hogy a süketek rajonganak a régi némafilmekért, hiszen ott minden pontosan érthető számukra.) Hazánkban is használják a jelnyelvet, nemcsak a Süketnéma Egyesület gyűlésein, hanem iskolai gyűléseken, speciális kultúrotthonokban és olyan gyárakban is, ahol sok süketnéma dolgozik. A jelnyelv gazdaságosabb, mint a szónyelv, hiszen a mozdulatokkal való megjelenítéssel foglalkozó tudomány az utóbbi években m e g ­ állapította, hogy egy mozdulat néha n e m csak egy szót fejez ki, hanem egy egész mondatot, mely legtöbbször a jelenre vonatkozik. A szónyelv szavai a viszonyítás és képzés közben nagyon megváltoznak, ezért a süketnéma vagy a beszélő süket n e m mindig ismeri fel a szót helyesen. Az iskolában igyekszünk mellőzni a jelnyelvet, de az oktatás első szakaszában, később pedig, amikor a tanult új dolgok vagy a hirtelen feltörő érzések szá­ mára a süket szókincse szegénynek bizonyul, kénytelenek vagyunk ehhez a meg­ oldáshoz fordulni. Vajon ki tudna megvigasztalni egy síró süket gyermeket, vagy ki tudna lecsillapítani egy hirtelen haragra lobbant, erős fiatal süketnéma fiút, ha n e m venné segítségül a jeleket és az arcjátékot? I. F. Geilman foglalkozik azzal a problémával, hogy bizonyos esetekben jelbeszédhez kell folyamodnunk, és 12 pontban foglalja össze azokat a szempontokat, amelyeket a jelbeszédes elő­ adónak szem előtt kell tartania. Az ilyen tolmácsnak tanácsolja az élénk arc­ játékot, a közönség életkorához és az ismert jelkincséhez való alkalmazkodást, ezenkívül ha a közönség egynyelvű, a jelnyelvnek hangos beszéddel való k í s é ­ rését és legalább a fontosabb kifejezéseknél az ujj-ábécé használatát. A szóval kísérésnek az a nehézsége, hogy ugyanazt a szöveget egészen m á s ­ képp fejezi ki szavakkal, mint a jelnyelvvel, valószínűleg nemcsak mást közöl­ nek, de mást is gondolnak. Sokkal nehezebb a hangos beszédet jelbeszédre for­ dítani, mint fordítva. Tapasztalhatjuk ezt akár gyűléseken, akár olyankor, amikor bírósági tárgyalásokra kérnek tolmácsot. Századunk második felében az ép érzékű ember is egyre több hangtalan j e l ­ zést használ. Gondoljunk csak a gyalogjárók és az autósok számára használa­ tos nagyszámú jelzőtáblára, melyek biztonságossá teszik a közlekedést, közérthe­ tők és internacionálisak. De megemlíthetjük a hajók, a repülőgépek, a vasutak jelzőtábláit is. Az étkezőhelyeket, sátortáborokat, szállodákat, nyilvános telefono­ kat vagy toaletthelyiségeket ugyancsak nemzetközi jellel látjuk el. Mennyi b i z ­ tonságot és időmegtakarítást jelent ez, ha idegen országba utazunk. Cs. Gyímesi Évának a Korunk 1973. 3. számában megjelent cikke utal arra, hogy olyan munkahelyeken, ahol a zaj vagy a távolság miatt az együtt dolgo­ zók képtelenek hangos beszéddel közölni a munkafolyamatban szükséges infor­ mációkat, azaz „az üzenet számára nincs biztosítva a megfelelő akusztikai csa­ torna", kialakul egy másféle kódrendszer, mely legnagyobbrészt mozdulatok­ ból áll. V é l e m é n y e m szerint érdekes t é m a lenne ezeket a jeleket a süket­ némák hasonló jelentésű jeleivel összehasonlítani. Így a darukezelők, gépjármű­ vezetők és más szakmák gesztusnyelvének kutatása teljesen létjogosult, és b e ­ illeszthető annak a tudománynak a hatáskörébe, amely a mozgás jelentésének, a hangtalan nyelvnek tanulmányozására született — írja a továbbiakban az idézett szerző. A jelnyelv, ez az ősi, de mégis fejletlen, mostohán kezelt közlési módja az emberiségnek, tehát ipari szempontból s e m elhanyagolható. M. Debesse (1958) a süketnéma oktatás úttörőjének, de L'Epée-nek munkásságát átértékelve rámutat, hogy „a múltban a technikai eszközök még tökéletlenek voltak, és mindenek­ előtt nagyon kevéssé ismerték a süketnéma gondolkodás mechanizmusát" — e b ­ ből adódtak szerinte de L'Epée módszerének hiányosságai. Az utóbbi évtizedekben a szurdótechnika számos hangerősítővel, a h a n g ­ rezgéseket elektromos rezgésekké és fénnyé átalakító készülékkel sietett a csend világában élők segítségére. Lehet, hogy utópisztikusnak tűnik, de valószínűnek tartom, hogy a követ­ kező század meghozza azt a hordozható készüléket is, amely a hangos beszédet nie a jelbeszéd tökéletesítésének, mely minden bizonnyal így is csak egyszerű köz­ lésekre lesz alkalmas. Maurer É v a

SZEMLE Ökológia és etika Gondolatok a k ö n y v t á r b a n

Fokozódó szellemi izgalommal o l v a s t a m végig V a l t e r R o m a n bátor, újító-ter­ m é k e n y í t ő g o n d o l a t o k b a n gazdag c i k k é t a t á r s a d a l o m és a t e r m é s z e t viszonyáról (Viitorul social, 1975. 1.) A t é m a , a t e r m é s z e t i k ö r n y e z e t s z e n n y e z ő d é s é n e k v e ­ szélye, t u l a j d o n k é p p e n m á r n e m ú j . D e r ű l á t ó v a g y a p o k a l i p t i k u s m ó d o n é r t e l ­ mezve, az ökológiai v á l s á g m a k é t s é g t e l e n ü l a v i l á g k ö z v é l e m é n y é r d e k l ő d é s é n e k g y ú j t ó p o n t j á b a n y o m u l t . V a l t e r R o m a n í r á s á n a k ú j s z e r ű é r t é k é t a megközelítés eredetisége, a szerző átfogó látószöge s azok az e d d i g fel n e m i s m e r t k o o r d i n á t á k szavatolják, a m e l y e k között a jelenséget vizsgálja. A r e n d s z e r e l m é l e t k ö v e t e l m é ­ n y e i n e k megfelelően azt javasolja, hogy az e m l í t e t t viszonyt az e m b e r — t á r s a d a ­ lom—természet, illetve az e m b e r — t á r s a d a l o m — t e r m é s z e t (Föld)—kozmosz össze­ függéseiben, a t u d o m á n y o s - m ű s z a k i f o r r a d a l o m p e r s p e k t í v á j á b a n elemezzük. M é g ­ pedig úgy, hogy s z á m o l v a az ellentétes t á r s a d a l m i r e n d s z e r e k m e g h a t á r o z t a k ü ­ lönbségekkel, a veszély s a m e g o l d á s o k összemberi, globális jellegét t u d a t o s í t s u k . E m l é k s z e m , é v e k k e l ezelőtt, az első h o l d r a s z á l l á s o k idején m é l y e n m e g r a g a ­ dott G ü n t h e r A n d e r s figyelmeztetése, hogy a „ n e g a t í v p i o n í r " - k é n t kezelt ű r ­ h a j ó s o k n a k vigyázó s z e m e i k e t főként vissza, a F ö l d r e k e l l e n e v e t n i ü k , m e r t ez az o p t i k a igen h a s z n o s n a k b i z o n y u l h a t sok itteni p r o b l é m a m e g o l d á s á b a n . Föld­ golyóbisunk l á t v á n y a az ű r b e n v a l ó b a n fenséges lehet, de t ú l az esztétikai gyö­ nyörön, ez az é l m é n y a r r a int, hogy e l h a g y v a a T e r r á t , t o v á b b r a is foglyai m a ­ r a d t u n k . S o r s u n k — l e g a l á b b i s egyelőre — hozzá, a földi t e r m é s z e t h e z v a n kötve. Ez a sors viszont közös, és egyre i n k á b b azzá válik. A távoli b o l y g ó k felé utazó h o m o v i a t o r n a k m u s z á j é s z r e v e n n i e , hogy a létét és f e n n m a r a d á s á t biztosító h a ­ t a l m a s ű r h a j ó k é n t is felfogható Föld v a l ó b a n p a r á n y i p o r s z e m a m i n d e n s é g b e n . T e r j e d e l m e , erőforrásai k o r l á t o z o t t a k . J e a n Dorst, aki okos-szakszerű c i k k é b e n (Problèmes actuels de la biosphère. Diogène, 1974. 87.) a földi dolgok végességét a t e r m é s z e t k u t a t ó k o m p e t e n c i á j á v a l hangsúlyozza, a r r a b u z d í t , v o n j u k le a közös lételemünk oszthatatlan adminisztrálásából származó, megkerülhetetlen következtetéseket. Ez a f e l a d a t viszont — t ö b b e k között — azt jelenti, hogy a n e m z e t k ö z i m é r e t e k b e n folyó o s z t á l y h a r c , illetve a b é k é s együttélés elve és politikája számos v o n a t k o z á s b a n ú j r a g o n d o l a n d ó , s az ú j r a f o g a l m a z á s a l a p j á n kell a sürgető g y a ­ korlati m e g o l d á s o k a t m e g t a l á l n i . Tény, s e n n e k felismerése m a m á r á t m e n t a k ö z t u d a t b a , hogy a h a r m a d i k évezred k ü s z ö b é r e érkező e m b e r i s é g e t foglalkoztató súlyos p r o b l é m á k ( k i m e r ü l ő n y e r s a n y a g f o r r á s o k , az élelmezés, a demográfia, a környezetszennyeződés) csak p l a n e t á r i s megközelítéssel orvosolhatók, t e r m é s z e t e ­ sen a kor jellegzetes e l l e n t m o n d á s á n a k , a tőkés világ és a szocializmus e l l e n t é t é ­ nek kontextusában. A tudományos-műszaki forradalomnak s annak, amit ökológiai forradalomnak nevez, n i n c s osztályjellege — á l l a p í t j a m e g V a l t e r R o m a n . A t ő ­ kés m o n o p ó l i u m o k a t , az i m p e r i a l i z m u s t a z o n b a n n a g y felelősség terheli a t a l a j , a víz, a levegő szennyeződéséért, az e n e r g i a t a r t a l é k o k a t felélő r a b l ó g a z d á l k o d á s é r t . A szocializmus, p u s z t a léténél fogva, m é g n e m g a r a n t á l j a az ökológiai egyensúly h e l y r e á l l í t á s á t . Ezen a t é r e n sincs e g y é r t e l m ű , a u t o m a t i k u s k a p c s o l a t a t e r m e l é s i viszonyok jellege s az élet m i n d e n v o n a t k o z á s á b a n m e g n y i l v á n u l ó h a l a d á s között. Az új t á r s a d a l o m k í n á l t a k e d v e z ő lehetőségeket megfelelő koncepció a l a p j á n k i ­ fejtett t u d a t o s erőfeszítéssel kell v a l ó r a v á l t a n i . A t ö r t é n e l m e k r i t i k u s s z a k a s z á b a é r k e z e t t e m b e r i s é g n e k „a túlélés t u d o m á ­ n y a " - r a v a n szüksége. A R ó m a i K l u b — joggal sok b í r á l a t o t k i v á l t ó — első j e ­ l e n t é s é é az é r d e m , hogy hibái, téves k ö v e t k e z t e t é s e i ellenére k o m o l y a n ösztönözte e t u d o m á n y megszületését. És t e t t e ezt azzal, hogy d r a m a t i z á l t a az e m b e r i k ö r -

nyezet végességéből származó problémákat. Pavel Apostol, aki a jövőkutató n e m ­ zetközileg elismert szaktekintélyével ír a Római Klub régi és új jelentéséről (Era socialistă, 1975. 4.), megállapítja, hogy az első, a Meadows-féle, The Limits to Growth című jelentés már valóságos mutációt idézett elő a nemzetközi közvéle­ ményben. Meadows és társai, noha tévesen homogénnek tekintik a világot, noha csak a fejlett kapitalizmus keretei között elmélkednek, és mellőzik a fejlődő or­ szágok érdekeit, felszínre hozták, hogy ellentmondás van a Föld s általában az emberi lehetőségek végessége, valamint a gazdasági növekedés — tőkés profitszer­ zéstől is hajtott — határtalan fokozására irányuló tendenciák között. Az új jelentés, Mihajlo Mesarovic és Eduard Pestei munkája, már találó címével is rendkívül figyelemfelhívó: Válaszúton az emberiség (1974). Szerzői ta­ nultak a Meadowsék hibáit támadó bírálatokból. Tekintettel vannak a mai világ különböző fejlődési szintekre jutott és eltérő sajátosságokat mutató zónáira; n e m szorítkoznak puszta ténymegállapításra, h a n e m — szcenáriumok felvázolásával — a jövő alakulását is kutatják. Elismerik, hogy a fenyegető veszélyek elhárítására n e m elegendők csak a műszaki megoldások, látják, hogy társadalmi reformokra is szükség van. És végül szemléletük ugyancsak változott elődjeikhez viszonyítva, n e m a növekedést általában, hanem csak az ún. „rákos növekedés"-t akarják m e g ­ állítani. A csak mennyiségi növekedést fetisizáló felelőtlen, s a beláthatatlan, il­ letve igen jól előrelátható következményekkel n e m számoló irányzatnak kiáltanak „megállj"-t, hogy a minőségi mozzanatra helyezve a hangsúlyt, a „szerves n ö v e ­ kedés" mellett szálljanak síkra. A válaszútra érkezett emberiségnek fordulatot kell tehát végrehajtania. Ebben az értelemben beszél Valter Roman az ökológiai forradalomról, amelynek kibonta­ kozását a társadalmi forradalmak és a tudományos-műszaki forradalom korában, ezekkel összefüggésben elkerülhetetlennek tartja. Sürgeti e fordulat igényelte e l m é ­ let kidolgozását, mert úgy látja, hogy az ökológiai forradalom n e m csupán tudo­ mányos és műszaki jellegű lesz, hanem radikális társadalmi-politikai és etikai döntéseket, átalakulásokat követel. Új szemléletre van mindenekelőtt szükség, új módon kell a természethez való viszonyunkat felfognunk. Bertrand de Jouvenel 1965-ben erről a következőket írta: „Kapcsolataink a természettel mennyiségi tekintetben igen megnövekedtek, ez viszont olyan felelősségérzetet követel, amelyre eddig a legmodernebb gondol­ kodás sem volt képes bennünket megtanítani." Kétségtelen, hogy a Mesarovic— Pestel-féle jelentés szellemében szintén ott munkál a puszta mennyiségi ismérveket kiszorító minőségi kritériumok sugallta új társadalompolitikai célok és értékek sürgetése. A Római Klub második jelentéséből kiviláglik, hogy a javallt megoldá­ sok csak abban az esetben válnak operatívakká, ha a gazdasági intézkedéseket politikai és kulturális lépésekkel egészítik ki. A m i az ember és természet viszonyának újraértelmezését illeti, szakítani kell azzal a hagyományos filozófiai szemlélettel, amely az ember uralmát a természet erői fölött valaminő szembenállással, valaminő ellenséges magatartással rokonította. Jean Dorst, aki ezt a követelményt megfogalmazza, megjegyzi, hogy Spinoza n e m sorolható a természetbölcselőknek ebbe a kategóriájába, panteizmusa megóvta ettől. Persze, vitatható, tényleg ellenséges viszonyulásról van-e szó, mint ahogyan erősen vitathatók az e magatartás motivációját értelmező nézetek is. Dorst például úgy látja, hogy a természettel való szembehelyezkedés m é l y é n a természettől v a l ó ősi félelem atavisztikus maradványai húzódnak meg, Erich Fromm pedig, aki leg­ újabb könyvében (The Anatomy of Human Destructiveness, 1973) az emberi destruktivitást boncolgatja, a rombolást (ami a természeti környezet pusztításában is megnyilvánulhat) „a kibernetikus ember növekvő patológiájára" vezeti vissza. Az önmagától, másoktól elidegenített ember — fejtegeti Fromm —, aki egy totálisan technicizált világot teremtett magának, érzelem nélküli automatává válik. Fél és unatkozik, ebből pedig a rombolásba menekül. A mélylélektan azonban n e m ad, n e m is adhat egymaga olyan kulcsot a kezünkbe, amely megnyitja előttünk a probléma megfejtéséhez és az új viszonyuláshoz vezető utat. Tény, hogy az ember a bioszférát az ún. antroposzférával, illetve technoszférával helyettesíti, és sokan azt hiszik, hogy ez a mesterséges környezet pótolni képes a természetit. Az ökológiai forradalmat megalapozó új felfogás feladata, hogy lebontsa ezeket az eltorzult nézeteket, és felszámolja a rájuk épülő magatartásokat. A z új elmélet fogja n y o ­ matékosan tudatosítani azt is, hogy a természet az ember szövetségese, barátja ós éltetője. Az emberre vár most, hogy jótékony beavatkozásával helyreállítsa az általa megbontott ökológiai egyensúlyt, azt a természetes anyagcserét, amelyet súlyosan veszélyeztet. Mi a szerepe az új elmélet kidolgozásában a társadalomtudományoknak, k ü ­ lönösképpen pedig a marxizmusnak?

A társadalomtudományok nyilván n e m m a r a d h a t n a k a tudományos-műszaki f o r r a d a l o m s o d r á s á n kívül. A t u d o m á n y f o r r a d a l m a r á j u k is v o n a t k o z i k ; lépést kell t a r t a n i u k a m e g i s m e r é s felgyorsult ü t e m ű fejlődésével, az elmélet és a m e t o ­ dológia gyökeres á t a l a k u l á s á v a l . Ezek a k ö v e t e l m é n y e k m é g h a t v á n y o z o t t a b b a n é r v é n y e s í t h e t ő k a m a r x i z m u s s a l , a k o r a d e k v á t filozófiájával k a p c s o l a t b a n . A szüntelen megújulására, korszerű továbbfejlődésére vonatkozó elvárások ugyanis csak t e r m é k e n y í t ő e n s a r k a l l h a t j á k i m m a n e n s m o z g á s á t m e g h a t á r o z ó a l k o t ó lényegét. A m i a m a r x i z m u s és a t e r m é s z e t i k ö r n y e z e t v i s z o n y á t illeti, M a r x t ó l n e m m a r a d t i d e g e n az a p r o b l e m a t i k a , illetve k u t a t á s i ág, a m e l y e t E r n s t H a e c k e l 1866-ban ökológiának n e v e z e t t el. M a r x t e r m é s z e t e s e n m é g csak k i a l a k u l á s u k kezdeti s z a k a s z á b a n figyelhette m e g a m á r a oly aggasztó m é r e t e k e t öltő jelenségeket, d e m á r A tőke első k ö t e t é b e n u t a l a r r a , hogy a v á r o s i lakosság gyors növelésével a t ő k é s t e r m e l é s m e g z a v a r j a az e m b e r és a t e r m é s z e t a n y a g c s e r é j é t , s a talaj t e r m é k e n y s é g é t veszélyezteti. Hangsúlyozza, hogy a tőkés m e z ő g a z d a s á g h a l a d á s a e l v á l a s z t h a t a t l a n a t a l a j kifosztásától, t e r m é k e n y s é g é n e k csökkenésétől. A fenyegető ökológiai v á l s á g csak a M a r x h a l á l a u t á n k i a l a k u l t m o n o p o l ­ k a p i t a l i z m u s , a kései tőkés r e n d e l l e n t m o n d á s a i k ö z e p e t t e l é p e t t fel, s így jogos az igény, hogy a m a i m a r x i s t á k n a k k o m o l y elméleti erőfeszítést kell t e n n i ü k , hogy — t ö b b t é t e l ü k és f o g a l m u k ú j r a é r t e l m e z é s é v e l — megfelelő m a g y a r á z a t o k a t és m e g o l d á s o k a t n y ú j t s a n a k . G u n n a r S k i r b e k k , a k i k é t t a n u l m á n y b a n (Praxis, 1973. 2—3.; Esprit, 1974. 11.) feszegeti ezt a k é r d é s t , ú g y látja, hogy ú j r a kell f o g a l m a z n i a „ t e r m é s z e t i feltételek" kategóriáját, illetve m e g n ö v e k e d e t t szerepét a t e r m e l ő ­ e r ő k és t e r m e l é s i viszonyok mellett, s a j e l e n k o r k ö v e t e l m é n y e i n e k , az ökológiai k r í z i s n e k megfelelően kell a m a r x i s t a v á l s á g e l m é l e t e t k o r s z e r ű s í t e n i . V a l t e r R o m a n viszont joggal sürgeti a szükségszerűség—szabadság v i s z o n y á n a k elméleti t o v á b b ­ fejlesztését a t u d o m á n y o s - m ű s z a k i f o r r a d a l o m jegyében. K o r s z e r ű s í t é s r e v á r t o ­ v á b b á — v é l e m é n y e m s z e r i n t — az a m a r x i tétel is, hogy a külső t e r m é s z e t e t á t a l a k í t v a , az e m b e r ö n m a g á t is módosítja. A tétel v á l t o z a t l a n u l é r v é n y e s , d e t o v á b b g o n d o l v a n e m t a g a d h a t j u k , hogy a t e r m é s z e t p u s z t í t ó e m b e r i b e a v a t k o z á s — kivételes m ó d o n — egy olyan mesterséges k ö r n y e z e t e t t u d o t t létrehozni, a m e l y m á r - m á r l é n y e g é t fenyegeti. Az ökológiai f o r r a d a l o m m e g s z a b t a elméleti t e n n i v a l ó k közül s z á m o m r a az e t i k a i a k a l e g n y u g t a l a n í t ó b b a k . A m ű s z a k i civilizáció fejlettsége és az erkölcsi szint között feszülő ellentét, a m e l y e t m á r a század t ö b b világosan l á t ó k u l t ú r k r i t i k u s a észlelt, n a p j a i n k b a n súlyos p r o b l é m á v á vált. I g a z a t kell a d n o m a z o k n a k , a k i k felismerték, hogy n i n c s m é g a m o d e r n t e c h n i k a e r e j é v e l a r á n y b a n fejlett e t i k á n k . A tőkés, illetve a h a r m a d i k világ v i s z o n y l a t á b a n teljesen é r t h e t ő az i n d i a i Council on C u l t u r a l R e l a t i o n s r e n d e z v é n y é n előadó G ü n t e r G r a s s k e s e r ű m e g á l l a p í t á s a : „Az a t o m h a s í t ó k , az eget ostromlók, azok, a k i k oly p o n t o s a n t á p l á l ­ j á k k o m p u t e r j e i k e t , és összegyűjtöttek, k i é r t é k e l t e k m i n d e n e l k é p z e l h e t ő adatot, k é p t e l e n e k a r r a , hogy e világ g y e r m e k e i t kielégítően t á p l á l j á k . " (Die Zeit, 1975. 9.) A b i z t a t ó a n fejlődő m a r x i s t a e t i k a oroszlánrészt v á l l a l h a t az ökológiai f o r r a ­ d a l o m szerves részét a l k o t ó erkölcsi szemlélet, a k o r p a r a n c s k é n t j e l e n t k e z ő s a k u l t ú r a , a szépség, a m é r t é k v a l ő r j e i t e l ő t é r b e helyező új é r t é k r e n d kidolgozásában. M e g v a n hozzá — az e l h i v a t o t t s á g m e l l e t t — m i n d e n adottsága. „A szerves n ö v e ­ k e d é s etikájá"-nak n e v e z n é m ezt az erkölcstant, fő n o r m á i n a k pedig a természettel való szolidaritást, az iránta megnyilvánuló magas fokú felelősséget kell h i r d e t ­ n i ü k , a n n a k t u d a t o s í t á s á v a l , hogy ez végső soron a k ö v e t k e z ő n e m z e d é k e k i r á n t t a n ú s í t o t t kötelező felelősséget jelenti. A t u d o m á n y o s - m ű s z a k i és az ökológiai f o r r a d a l o m s z í n v o n a l á n mozgó e t i k a n e m k e r ü l h e t i m e g az eszköz—cél viszony új m ó d o n t ö r t é n ő felvetését s e m , hiszen számolni kell azzal — á l l a p í t j a m e g S k i r b e k k —, hogy a m a i hiperfejlett, ö n á l l ó ­ sult eszközök m á r n e m szolgálják t ö b b é e r e d e t i céljukat. O l y a n h a t a l m u k , h a t ó ­ s u g a r u k v a n , hogy k i c s ú s z h a t n a k az e m b e r — céljai m e g s z a b t a — ellenőrzése alól. É p p e n ezért az új erkölcsi szemlélet az eszközök humanista kritikáját igényli. A m a r x i s t a e t i k a e l h i v a t o t t s á g á t az a k ö r ü l m é n y is t á m o g a t j a , hogy az ökoló­ giai f o r r a d a l o m m e g h a t á r o z t a f e l a d a t o k m e g v a l ó s í t á s á b a n a m á s h u m a n i z m u s o k k a l folytatott dialógus n y ú j t o t t a előnyökre, ösztönzésekre is t á m a s z k o d h a t . E b b e n az összefüggésben hiszem, hogy A l b e r t S c h w e i t z e r s z ü l e t é s é n e k c e n t e n á r i u m á r ó l a l e g m é l t ó b b m ó d o n ú g y e m l é k e z ü n k m e g , h a az élet tiszteletének maximális felelős­ séget sugalló tanítását a szerves n ö v e k e d é s e t i k á j á b a n t o v á b b éltetjük. Az éhező i n d i a i g y e r m e k e k G ü n t e r G r a s s b a n George O r w e l l 1984 c í m ű riasztó vízióját idézik fel. A n é m e t író b o r ú l á t ó a n ítéli m e g az é l e l m i s z e r h i á n n y a l k ü z d ő h a r m a d i k világ, közvetve pedig az e m b e r i s é g jövőjét, s n y i l v á n p e s s z i m i z m u s á t

az angol szerző negatív utópiájával kívánja igazolni. Orwell pesszimizmusa azonban n e m egyértelmű. Az újabb értelmezések éppen azt emelik ki, hogy elutasította a konzervativizmusnak, a reakciónak kedvező, tétlenségre késztető borúlátását. (Vö. Valerie Simons: A Reconsideration of Orwell's 1984: The Moral Implications of Despair. Ethics, 1974. 4.) Reményvesztetten valóban n e m lehet az ökológiai válsággal megküzdeni. Ezért rokonszenves Erich Fromm „radikális humanizmusa". Ez ugyanis elutasítja mind a pesszimizmust, amely azt sugallja, hogy „nincs mit tenni", mind a felelőtlen derűlátást, amely viszont váltig hangoztatja, hogy „nincs szükség semmilyen cse­ lekvésre". A szerves növekedés etikájában — többek között — annak a Robert Jungknak a kihívásként meghirdetett reális optimizmusát értékesíthetjük, aki új könyvében (Der Jahrtausend Mensch, 1973) n e m elégszik meg azzal, mint sokan, hogy az Apokalipszis rémével riogasson, hanem úgy írja fel falainkra a Mene­ tekelt, hogy közben a tettre, a kezdeményezésre sarkalló „jó híreket" gyűjti össze. A „megváltó képzelet" termékeiről, az új erkölcsöt már gyakorlatilag alkalmazó nonkonformista környezetvédőkről és a „szelíd technikát" tervező „gondolatgyárak"ról tudósít. „Jó hírei" egyben az új etika megszületésének biztató dokumentumai. Gáll Ernő

Venczel János: Rómeó és Júlia

Új v a l l o m á s a k o m m u n i s t a „Ha emberek közt élsz, vedd ki a m a ­ gad részét minden igaz, becsületes, jogos küzdelemből. Állj a védtelenek, gyengék közé, az erősek, hatalmasok oldalán har­ colni n e m virtus." Benedek Eleknek ez a mondása ötlik föl bennem, mikor Io­ sif Micunak, a romániai munkásmozga­ l o m harcosának könyvét* olvasom. Az utóbbi években kiadóink egymás után teszik az olvasó asztalára az emlékira­ tokat, olyannyira, hogy egyesekben két­ ségeket ébresztett: vajon ezek az írások valóban szolgálják a jelenlegi követel­ ményeket, v a n - e létjogosultságuk, indo­ kolható-e a szerepük? A kérdésre Balogh Edgár adta m e g a választ, amikor kifej­ tette: szükséges, hogy az új nemzedék megtudja, „nem a semmiből indul, ha­ nem felgyülemlett értékeket fejleszthet tovább". Ehhez még annyit: gondoljunk arra a pótolhatatlan űrre, amelyet leg­ inkább a munkásmozgalommal foglalko­ zók és párttörténész szakembereink ér­ zékelnek egy már soha m e g n e m születő Kohn Hillel- és Jordáky Lajos-vissza­ emlékezés hiányában. Ebből a szemszögből kell értékelnünk Iosif Micu könyvét. A néhol naplószerű, máshol visszaemlékezés jellegű írást o l ­ vasva a maga teljességében bontakozik ki a tizenéves ifjú bekapcsolódása a munkásmozgalomba, az illegális párt­ munkába, a lebukás utáni helytállása a Horthy-rendszer elnyomó gépezetének megpróbáltatásaival szemben. Micu könyve azzal válik különösen értékessé, hogy az illegális pártmunka olyan v o ­ natkozásait részletezi, amelyekről eddig alig tudtunk. E megállapítás leginkább a könyv első részére vonatkozik. A szerző a Szilágy megyében 1939—1941 között kibontako­ zott pártmunka egyes mozzanatait elemzi, s bemutatja az RKP azon törek­ vését, hogy a legelmaradottabb, agrár jellegű vidékeket is bekapcsolja a ki­ rályi diktatúra, a fasizálódás, majd a bécsi döntés elleni harcba. Ebben a k e ­ retben bontakozik ki Micu tevékenysége, a szerző azonban saját személyét több­ nyire háttérbe szorítja, s a tárgyilagos­ ságra törekedve igyekszik szerepét csak a mozgalom kontextusában vizsgálni. Élő, valóságos, hús-vér ember áll előt­ tünk, akit fiatalságából eredő tapaszta­ latlansága, a feladathoz való felnövés, a fiatalos romantika és a konspirációs sza-

* Iosif M i c u : 41 d e zile î n g h e a r e l e E d i t u r a E m i n e s c u . B u c u r e ş t i , 1974.

DEF-ului.

helytállásról

bályok szigorúsága állandóan nehéz problémák elé állít. Micu két kérdéscsoportról ír az első részben: a szervezési munka mind sür­ getőbb kiterjesztéséről és a társadalom valamennyi rétegének — beleértve a nemzetiségeket — szerves bekapcsolódá­ sáról az antifasiszta ellenállásba. A felső pártszervek utasításainak szellemében alapvető feladatnak tekintik a magyar nemzetiségű tömegek mozgósítását, a testvériség eszméjének elmélyítését. A nemzeti kérdés marxista szemléletű fel­ vetése, a hazafiság, a nemzetiségi tudat és a néptestvériség összekapcsolása — harcos antifasiszta fellépéssel —, íme, ez Micu hitvallása. Így kerül sor Brassai Viktor mozgósító erejű szavalóestjére Szilágycsehben, ahol Petőfi-, Eminescu-, Coşbuc-, A d y - és Cotruş-versek e l m o n ­ dása után — ahogyan a Népszava egy későbbi nagysikerű előadóestjét k o m ­ mentálta — a közönség szeretete „szinte a pódiumra szegezte". A Román Kommunista Párt döntése szerint 1940. szeptember elején úgy hatá­ roztak, hogy míg egyesek Romániában állnak a párt rendelkezésére, addig töb­ ben — közöttük Iosif Micu is — ÉszakErdélyben maradnak, és a magyar k o m ­ munistákkal vállvetve lépnek fel a horthysta diktatúra ellen. „Erdély n é ­ peit évszázadok szenvedései és örömei tették testvérekké. N e tagadjuk m e g ezt a múltat! Akik együtt küzdöttek a gya­ lázatos román elnyomás ellen, ma foly­ tassuk a harcot a magyar elnyomók el­ len" — szögezte le egy korabeli röpirat. A szovjetellenes háború kirobbanása katasztrófa árnyékát vetíti népünkre. Micu könyve értékes adatokat közöl a tervezett partizánmozgalom megszerve­ zéséről, előkészítéséről. 1941 nyarán kez­ dődik m e g Észak-Erdélyben a hírhedt „nyílt nyomozás". A letartóztatott 1200 román, magyar, zsidó és más nemzeti­ ségű kommunista között v a n Iosif Micu is. Ezek után ismeri m e g a horthysta nyomozószervek kínzókamráit. A Csatári Dániel monográfiájában leírt gyűjtőhe­ lyek mellett (Szamosfalva, Ákosfalva) más pokol tárul elénk, a nagybányai huszárlaktanya. A hírhedtté vált Juhász­ csoport embereinek (Józsa Béla gyilko­ sai) kezébe került Micuéknak a kínzás valamennyi állomásán át kell haladni, a fej és talpak gumibotozásától, a v i l lanyozógép alkalmazásától a megrende­ zett kivégzésig. A nagybányai 41 nap története kétség-

telenül a könyv legjobban megírt, leg­ megrázóbb része. A börtönnapló a meg­ próbáltatások, az árulások és kételkedé­ sek, de elsősorban a hősiesség, a ma­ gasabb erkölcsi szinten álló kommunista magatartás drámai erejű, nemcsak szub­

jektív hangvételben megrázó, de ezen túlmenően forrásértékű dokumentuma. Értékét azonban emelte volna a gondosab szerkesztés, rostálás. Szakemberek és olvasók nevében egy­ aránt kérjük a krónika újabb könyveit. Bálint József

Könyv az a n y a g szerkezetéről Örömmel vettem kézbe a Dacia Könyvkiadó magyar n y e l v ű szakkönyv­ tár-sorozatának második kötetét, Máthé János munkáját*. D e nyilván nemcsak örültem a kiadó jószándékának, olvasókat-szerzőket segítő készségének, hanem el is töprengtem azon, hogy vajon m e ­ lyik olvasóréteghez szólnak a hasonló művek. A magas fokon képzett, „szakkönyv­ igényes" közönségnek n e m jelent nehéz­ séget az itt nyújtott ismeretanyag meg­ szerzése s e m román, s e m külföldi (angol, orosz, francia vagy német) kiadványok­ ból. A középfokú ismeretekkel rendelke­ zőknek is gazdag hazai szakirodalmat és idegen nyelvekből fordított szakmun­ kákat kínálnak könyvesboltjaink, egy elég széles réteg pedig ezenkívül ma­ gyarországi kiadványokkal is kiegészít­ heti könyvtárát. Marad tehát az ezen kívül eső, de ér­ dekelt és érdeklődő réteg (talán a taná­ rokat, középiskolás diákokat kell ide számítanunk legelsősorban, s a techni­ kus- és szakmunkásgárdát); ehhez kell tehát szólniuk a romániai magyar szak­ könyvek szerzőinek — úgy, hogy köte­ teikkel még a közömbösekből is „meg­ hódítsanak", akit csak lehet, s ugyanak­ kor új adatokkal, a jelenségek érdekes, újszerű leírásával magasabb igényeket is kielégítsenek. Máthé János könyvének hasznosságát, szükségességét bizonyítja az, hogy m i ­ lyen gyorsan elfogyott. Ez többet mond minden méltatásnál, úgyhogy én a kö­ vetkezőkben dicsérő szólamok helyett a kötet néhány hiányosságát szeretném szóba hozni, n e m az öncélú vita vagy akadékoskodás kedvéért, h a n e m azért, hogy — meglehet, szubjektív — észre­ vételeimet fontolóra véve, a szerző és a szerkesztő hasznosítsa őket egy esetleges új kiadásnál. * M á t h é J á n o s : Az a n y a g s z e r k e z e t e . A m o d e r n k é m i a i fizika a l a p j a i . D a c i a K ö n y v k i a d ó . K o l o z s v á r N a p o c a , 1974.

Meglep az előszó hiánya, amiről n e m tudom eldönteni, mi okozza: a szerző szerénysége, belső erkölcsi tartása-e, vagy a fenti számvetés (a lehetséges o l ­ vasóközönségre vonatkozóan) „aggasztó­ nak" v é l t eredménye? A címoldal kör­ nyéke m é g egy meglepetéssel szolgál: nincsenek lektorok, pedig a leglelkiisme­ retesebb munkára s e m árt — in statu nascendi — még egy pillantást vetni. A nyomdai munkák ellenőrzésének hiányos volta elég súlyosan nyomja rá bélyegét a kötetre. Mindezek az alaki-technikai apróságok elsősorban a kiadó lelkén száradnak; most pedig lássuk érdemben a szerző munkáját. Máthé János bevezető és befejező ré­ szek közé illesztett hat fejezetben tár­ gyalja a kijelölt témát. Egy fejezetet szentel a szubatomos részeknek (az elemi részeknek és az atommagnak), egyet az ezekből felépülő atomnak, egy követ­ kezőt az atomokból felépülő moleku­ láknak s végül egyet az ezekből felépülő, jobbára szilárd testeknek. Ezzel be is zárulhatna a kör, hiszen a könyv címe n e m ígér többet az anyag szerkezetének tárgyalásánál — a szerző azonban túllép az önmaga szabta kereten, s egy fejezet­ ben az anyag szerkezetének megváltoz­ tatásával foglalkozik, egy másikban p e ­ dig a molekulaszerkezet vizsgálatának módszereivel. Ez utóbbival viszont kár volt megtörni a könyv elméleti vonalve­ zetésének ívét, jobb lett volna esetleg függelékbe iktatni — s erre vonatkozóan n e m elégít ki az a (hallgatólagos) indo­ kolás sem, hogy éppen most ismerked­ tünk meg a molekulaszerkezettel, sies­ sünk tehát gyakorlatilag is igazolni az elmondottakat. Más fejezetekben más. dolgokkal ismerkedtünk meg, és hittünk a szerzőnek az azonnali kísérleti bizo­ nyítás igénye nélkül. Itt jutunk el a köteten itt-ott érezhető sietség kérdéséhez. A sietség valószínű­ leg abból ered, hogy a könyv a szerző­ nek első ilyen terjedelmű és horderejű munkája, a bizonytalanságba pedig a meghatározatlan olvasótábor igényeinek

nem ismerése is belejátszott. Nyilván ez késztette a szerzőt, hogy mindent akar­ jon adni, mindenkinek az ízlése szerint. Márpedig így egyfajta konglomerátum keletkezett. A komponensek között fel­ ismerhető tudománytörténeti, filozófiai és népszerűsítő elemek nem egy tekin­ tetben „megemelik" a művet, de mint­ hogy nemcsak keretszerepet töltenek be, hanem az érdemi szöveget is átszövik, hátráltatják az olvasót: szétfuttatják fi­ gyelmét. N e m idevaló elemek az abszo­ lút kezdőknek szóló — egyébként szem­ léletes, szellemes — hasonlatok, s talán az asztrofizikai és -kémiai beszúrások sem. Az V.6. alpontban például a mole­ kulákat táncoló párokhoz hasonlítja a szerző, hogy pár sorral alább már a m á ­ sodfokú parciális differenciálegyenletek egy speciális képviselőjével, a Schrödinger-egyenlettel foglalkozzék. Tévedés ne essék: n e m a szép, csaknem poétikus hasonlatokat kifogásolom, hanem azt, hogy Máthé magas matematikát épít népszerűsítő m ű v e k b e illő hasonlatokra. Percy W. Bridgman, a nagy nyomások fizikájának kutatója mondotta, hogy föl­ dünk egy „barokk oázis" a világegyetem­ ben általában uralkodó viszonyokhoz ké­ pest. E kies hely anyagainak a szerke­ zetével szeretnénk elsősorban megis­ merkedni egy ilyen szakmunkából, s a csillagászati vonatkozásokkal — ha még marad hely — azt hiszem, külön kellett Ami a kötetben sok helyre beszúrt Nobel-díj ismertetőket illeti, sűrűségük olyan nagy, hogy az olvasó epésebb pil­ lanataiban arra gondolhat: a könyv jó része tulajdonképpen a Nobel-díjas k u ­ tatókról szól. Szerintem az anyag szer­ kezetének témája önmagáért beszél, n e m kell oda a n e m is mindig pártatlan N o ­ bel-díj bizottság tekintélye. Egy külön táblázatot a Nobel-díjas kutatókról vi­ szont (esetleg függelékben, magyaráza­ tokkal) szívesen láttunk volna. Ennyit a könyvről általában, most lás­ suk közelebbről egyes fejezeteit. Vegyük előre a szubatomos részeket tárgyaló III. fejezetet, mely „elemibb" a megelő­ zőnél: ilyen szinten n e m matematizálható, tehát nívós népszerűsítő jellege l e ­ het csupán. Ez így is történik, és jól van megírva. Sok érdekességet is tartalmaz, hibája viszont a technikai részletek ne­ hézkessége. Nyelvi hibák is elő-előfordulnak — így például a gyenge kölcsön­ hatások paritássértő tulajdonságát, a jobb és bal irány n e m teljes egyenérté­ kűségét nem nevezhetjük „megsérült" le-fel tükrözésnek. Magának az atomnak a tárgyalása (II. fejezet) a klasszikus módon történik. Ta­ lán nem kellett volna már az elején in­

tegráljelet használni, mivel ez „elijeszti", kizárja a továbbiakból a kevésbé képzett olvasótábor egy részét. Hátrább azonban szélesebb kvantummechanikai alapot ad­ hatott volna a szerző, hogy a továbbiak­ ban emlegetett „kvantált mennyiségek", „kvantumszámok" stb. fogalmai körül megmutatkozó bizonytalanságot a m a t e ­ matikában jártasabbak körében elosz­ lassa. A IV. fejezettel kezdődik a tulajdon­ képpeni kémiai rész, s itt mutatkozik meg, hogy a szerző vérbeli kémikus. Ez a fejezet „hozza ki" az egyetem falai k ö ­ zül — tudomásom szerint Romániában magyar nyelven először — a vegyérték­ kötés- (rezonancia-) és a molekulapálya­ elméleteket. Nagyon fontos hézagpótló szerepet tölt be ezzel, ugyanis az ötve­ nes években képzett kémikusok az ak­ kori idők dogmatikus tudományfilozófiai szemlélete következtében n e m ismerked­ hettek m e g közelebbről a kémiai kötés­ nek ezekkel az alapvető elméleteivel. E hibás szemlélet szerény, de határozott bírálata a könyv egyik legnagyobb er­ kölcsi érdeme. Kár, hogy nem szentelt (vagy helyszűkében n e m szentelhetett) sokkal nagyobb teret a IV. fejezetben tárgyaltaknak, akár a többi rész rová­ sára is. A következő, műszeres fejezet viszont —volna ahogyfoglalkoznia már említettem — itt és így a szerzőnek. meglehetősen fölösleges. Máthé Jánosnak, miként sok más szerzőnek is, gyenge oldala a technikai részletek leírása, túl „mérnöki" a stílusa, azaz pedagógiaelle­ nes, nehezen követhető. A vibrációs spektrumok tárgyalásától kezdve azon­ ban (157.) kitűnő kiegészítését adja az előző fejezetnek, s az esetleges (és szük­ séges) új kiadásban oda is kellene csa­ tolni. A VI. fejezet terjedelmes termodinami­ kai bevezetővel indul, s ez kissé a szi­ lárdtestfizikai rész rovására megy. Itt szerettünk volna többet hallani a gáz­ és a mindenütt mostohán kezelt csepp­ folyós halmazállapotról. A polimérekkel foglalkozó alpont szerintem fölösleges, nagyon szép és példaszerűen megírt rész viszont az alacsony hőmérsékletek fizi­ kája. A VII. fejezet tulajdonképpen a könyv tott betölteni, tehát tartalmaznia k e l l e n e mindazt, ami már n e m az „anyag szer­ kezete", de még fontos a „kémiai fizika" szempontjából. Persze, ez így egyetlen fejezetben n e m sikerülhet, más tekintet­ ben kárpótol azonban az érdekesség, a jó színvonal. Ezt a részt csak a kémiát egyetemi szinten ismerők követhetik, különösen, hogy módszertana n e m töké­ letes (például a Le Châtelier—Braun-féle

címe

legkisebb kényszer elve, megnevezésének hiányában, kis híján elsikkad a szöveg egészében.) Az értékes és mindenképp nyereséget jelentő kiadványra, amelynek kitűnő ré­ szei vannak, bizonyos árnyékot v e t a helyenként észrevehető terminológiai pontatlanság, pongyola szaknyelv. Szerző az egész könyvben benépesítés­ ről, populációról beszél a román popularea nivelelor kifejezés hatására — ahelyett, hogy a betöltés, betöltési szám kifejezéseket használná, mint a 62. lapon teszi (sajnos, csak egyszer). Hasonlókép­ pen : pálya-degenerációról beszélünk, n e m elfajulásról; a kétes csengésű szótól a magyar szakirodalom húzódozik. A szabadentalpia általánosan használt ne­ v e termodinamikus vagy Gibbs-potenciál — a könyvben is előforduló helyes jelö­ lésnek (G) megfelelően (entalpia magya­ rul: hőtartalom). Hasonlóképpen: az elektrofil csoport az elektront elvonja, n e m szívja, a rezgések csatoltak, nem kapcsoltak; a 216. lapon görbületi sugár­ ról kellett volna beszélni, n e m görbü­ letről, mert ez amannak épp a fordí­ tottja — és így tovább. Végül hadd szóljak egyes nyomdatech­ nikai vonatkozásokról is. A könyv 226 eredeti, saját elgondolás szerint készült ábrát tartalmaz, semmi s e m átvétel. Jól koncipiáltak, de gyakorlati hibájuk, hogy a túl kis formátum zavaró, s a vegyérték-vonalkák térbeli ábrázolása ily mó­ don kevéssé intuitív. Jó lett volna folya­ matosan megszámozni őket. A képletek

számozása is szükséges lett volna, még a sorok közé kiemelt kémiai képleteké is. Mindezeket természetesen n e m a szer­ zőnek rovom fel, h a n e m más, ebben ille­ tékes „tényezőknek". Talán a túl merev nyomdatechnikai szabályoknak tulajdonítható az is, hogy a könyv nem tudja megoldani az előrehátra hivatkozás problémáját. Meglehe­ tősen pedagógiaellenes például 70-100 lappal előre, közelebbről meg n e m jelölt helyen levő táblázatokra, ábrákra hivat­ kozni (például az 50. lapról a 120.-ra, az 58.-ról a 170.-re). A mindenütt burjánzó, a szerző számára kínos, az olvasó szá­ mára zavaró sajtóhibák pedig a már e m ­ lített formális, felületes ellenőrzésnek a termékei. Végül hadd szóljak m é g egy olyan do­ logról, ami hiányérzetet hagyott bennem. Az érdemi szöveg utolsóelőtti lapján (264.) bukkan fel először a hazai tudo­ mány. Két múlt századi kolozsvári k é ­ mikus képviseli. Szerte az országban s Kolozsvárott is akadt és akad még olyan szakember, akinek munkásságáról szíve­ sen vettünk volna tudomást, legalább egy-egy példa v a g y hivatkozás erejéig. A könyv anyagának összegyűjtése óriási munkát igényelt, hatalmas i s m e ­ retanyag van benne felhalmozva, eltervezése-megírása is jelentős teljesítmény. Ha a szerző a konkrét megszövegezésre, a felelős „tényezők" (lektor, szerkesztő, korrektor) pedig a javításra kétszer anynyi időt fordítottak volna, mint amenynyit valójában, a m ű erkölcsi-pedagó­ giai értéke is csaknem kétszerese volna. K e m é n y Péter

Egy téma lehetőségei Nem lenne érdektelen közelebbről megvizsgálni egyszer a romániai magyar irodalom faluképét. Hogyan, miként tel­ jesedtek művészi valósággá személyes, olykor az egész írói pályát meghatározó tapasztalatok. Az irodalmár és a szocio­ gráfus szempontjából egyaránt tanulsá­ gos lenne számba venni mindazt, amit íróink (Tamási Áron, Bözödi György, Kacsó Sándor, Kovács György, Szabó Gyula, Sütő András, Beke György, és so­ rolhatnám a neveket) a faluról mint tár­ sadalmi közösségről regényben, novellá­ ban, szociográfiai felmérésekben, iro­ dalmi igényű riportokban (a műfaj ská­ lát szélesíthetném) ezidáig elmondottak. N e m lenne haszon nélkül való azt is

megnézni, miért maradt máig állandó téma irodalmunkban a viszonylag rövid idő alatt nagyot változó falu. Vajon csak a hagyomány kényszere miatt vagy ta­ lán épp a gyors átalakulás folytán elő­ állt új társadalmi-emberi kapcsolatok késztették (és késztetik) íróinkat a szün­ telen szembesítésre? Vajon pusztán a változó valóság egyszeri megragadásáról van szó, vagy pedig az író által kivá­ lasztott életdarabon, konkrét eseményen túlnövő tartalmakról, általánosabb ér­ v é n y ű mondanivalókról? Olyan kérdések ezek, amelyekre nem könnyű választ kapni, amelyek viszont szinte önkéntelenül megfogalmazódhat­ nak bennünk a falu világáról hírt hozó

m ű v e k olvasása közben. Például a ripor­ terként is ismert Kiss János regényeit (kisregényeit) olvasva. Köztudott: az alig egy évtizeddel ez­ előtt jelentkező Kiss Jánost a ma faluja, annak belső világa izgatja. Nyilvánvaló volt ez már első, n e m kis vitát kiváltó regényében. Az élmények elevensége, az ,,életesség" (Móricz Zsigmond szava) volt az, ami — hogy úgy mondjam — íróvá avatta a fiatal falusi matematikatanárt. Hasonló forrásból született meg két újabb regénye, a Díszelőadás és az Áldo­ zatok* is. Kiss Jánost n e m az „örök" falu érdekli, n e m annyira egy életforma, nem e g y létforma mindennapjai, jellegzetes típusai. Sokkal inkább az itt élő, külön­ böző társadalmi hovatartozású emberek belső énje, tudatváltozása. A régi (ana­ kronisztikus) és új viszonyok tudatfor­ mái, ezek szembesülésének tágan értel­ mezett erkölcsi velejárói, a viselkedési normák. Ezért aztán a cselekményesség, az események elrendezése n e m fontos Kiss János számára. Úgy érezzük, ez i n ­ kább csak ürügy, alkalom arra, hogy a lélek legrejtettebb rezdülését kutató író művészi formába öntse megfigyeléseit. Különösen így van ez a Díszelőadásban: modern Bovarynéja az egyszeri nagy él­ ményt is csak képzeletben éli át, hisz tulajdonképpen n e m történik vele sem­ mi. Az íróval szólva: „Csakhogy hozzá nem volt kegyes a sors, sohasem lepte meg a nagy kalanddal. Hétköznapokra szabdalt életét n e m kavarta fel soha semmi. B e m e n t az iskolába, idegeskedett a fafejű parasztgyermekekkel, hazajött, és beállt a mosatlanok közé. Ennyi." A hős megjelenése a regény elején, majd megfutamodása a faluból a regény végén több kisebb-nagyobb önálló történetet, novellisztikus epizódot zár közre. Külön­ böző, a főhős (ha egyáltalán v a n ilyen a regényben) sorsához szorosan nem kapcsolódó történéseket. N e m alaptala­ nul érez ki egyik kritikusa (Kántor La­ jos) anekdotizmust Kiss Jánosnak ebből a könyvéből. A lekerekített külön kis történeteket, élethelyzeteket csakugyan kedveli az író, olyannyira, hogy gyakran valóban novellisztikus egységgé teljesed­ nek az élet-, illetve helyzetképek. Vitat­ hatatlan: Kiss János nagyon jó megfi­ gyelő, s amit meglát, azt művészileg jel­ lemzővé tudja tenni. Az előadásmódot illetően már vitáz­ nék kritikusával. Én n e m érzem Kiss János kötődését olyan erősnek az elődök­ höz, mint Kántor. Asztalos István, Szabó Gyula inkább mesélnek, epikusabbak. A

* Kiss J á n o s : D í s z e l ő a d á s . K r i t e r i o n K ö n y v k i a d ó . B u k a r e s t , 1973.; Á l d o z a t o k . K r i t e r i o n K ö n y v k i a d ó . B u k a r e s t , 1974.

Díszelőadás és még inkább az Áldozatok írója jobban kedveli a riporteri, az esszéisztikus közlésformát. A szubjektumot minduntalan előtérbe állító írói maga­ tartást. Bár Kiss János megfigyelései, leírásai részleteikben pontosak, s bár b e ­ széltetni is jól tud, egy-egy helyzettel mégsem ábrázolni, inkább kifejezni kí­ ván. Ezzel is magyarázható, hogy cselek­ ményszövése n e m hagyományos. A n é l ­ kül, hogy ezzel az olvasót zavarná, m e g ­ lehetősen sűrűn szakítja m e g a regény főcselekményét, eléggé hirtelen váltja fel egyik történet a másikat. Helyenként jelképszerű értelemmel. Például a külö­ nösen jól sikerült befejezésben: „— Te! Te! — nézett olyan gyűlölködve a lihegő, ziháló férfira, mintha az egyetlen l e ­ hetőségtől, az utolsótól is megfosztotta volna. — Te! Te! Hiszen, hiszen — ke­ reste fuldokolva a szavakat — még egy nyomorúságos állomás sincs ebben a r o ­ hadt f a l u b a n . . . ! " A szubjektív hozzáállás még nyilván­ valóbb a szerkezetileg egységesebb Ál­ dozatokban. A z eset, a hajdani falu írat­ lan etikája felől nézve, megszokottnak mondható: a „módos" (pontosabban: v a ­ lamikor annak számító) lányt eltiltják a „csak" építőtelepen dolgozó fiatalember­ től. Legfeljebb a fiú öngyilkosságának módja tűnhet szokatlannak, íróilag kié­ lezettnek. Esetleg lélektanilag kevésbé megalapozottnak. Feltételesen fogalmazok, mert n e m a legszerencsésebb ebből a szempontból ítélkezni. A kisregény íróját (úgy lát­ szik, egyelőre ez a műfaja Kiss János­ nak) ugyanis n e m a cselekmény alapjául szolgáló esemény részletei, n e m a benne rejlő történéslehetőségek érdeklik. Ha­ nem: a kiváltó okok. A ma már hihetet­ lennek tetsző, de még létező gondolko­ dásmód. Az az idejétmúlt életfelfogás, szellem, amely korunkban is sorsformáló, egyéni tragédiák előidézője lehet. N e m pusztán az ötlet, az újságírói fel­ adatra vállalkozó író jelenléte miatt érezzük újságíró-regénynek az Áldozato­ kat. Az újságírói, riporteri viszonyulás tettenérhető a jellemzésben, a leírásban, az alakok beszéltetésében éppúgy, mint az író közvetlen megnyilatkozásaiban Íme: — Mikor történt? — A múlt héten. — Szeretném, ha elmondaná a v é l e m é ­ nyét. — A véleményem . . . Hát... Ezért jött? — Ezért. — Meg akarja írni? — Meg. — Értem. Olyan párbeszédek ezek, amelyekben az író lírai reflexióira figyelünk elsősor-

b a n . A művészileg átélt, szenvedélytől fűtött ö n k i t á r u l k o z á s r a . I n n e n Kiss J á n o s regényeinek a magávalragadó szubjektív h a n g v é t e l e , k ü l ö n ö s é r z e l m i sodrása. Egy talajt vesztett életszemlélet k ö v e t k e z m é ­ nyeinek feltérképezése után nagyon szubjektív h a n g o l t s á g ú befejezésben n y o mósítja m é g egyszer m i n d a z t , a m i eddig is ott k í s é r t e t t az olvasó t u d a t á b a n : „Mégis m e g í r o m . M e g p r ó b á l o m m e g í r n i . Megpróbálom úgy megírni, h o g y . . . Min­ dig ú j r a p r ó b á l j u k . T u d j u k , hogy p u s z ­ t á b a k i á l t o t t szó, d e m e g p r ó b á l j u k . N e l e g y ü n k n a i v a k , és n e t ú l o z z u n k : m á r azzal is megelégszem, h a egy p i l l a n a t i g

Nagy Albert: K á v é

e l g o n d o l k o z n a k fölötte" — v á l t o z i k ismét (mint a n n y i s z o r Kiss J á n o s r e g é n y e i b e n ) monológgá a dialógus. Sőt p a r a d o x m ó ­ don azt is m o n d h a t n á m : m é g dialógusai is monológok. V i s s z a t é r v e az i m é n t idézett g o n d o l a t ­ hoz: s z á m o m r a , az olvasó s z á m á r a n e m az a lényeges, a m i t az í r ó t e x t u á l i s a n k i ­ m o n d , h a n e m , a m i t m ű v é s z i l e g elhitet, a m i r ő l m ű v é s z i l e g meggyőz. Az, a m i t mindvégig kiérzünk a regényből: v a n é r t e l m e az é r t e l m e s szónak. S hogy ezt az í r ó is hiszi, a z t é p p a fenti sorok é r ­ zelmi t a r t a l m a , Kiss J á n o s m ű v é s z i b e ­ leélőkészsége á r u l j a el. K o z m a Dezső

LÁTÓHATÁR A tudomány — főszereplő A Ştefan Gheorghiu Akadémia meghívására az RKP K B mellett működő Marxista Tanulmányi és Kutatóközpont (C.E.R.M.) munkatársai Guy Besse igazgató vezetésével kerekasztal-értekezleten vettek részt Bukarestben. A múlt é v szeptember 15. és 22. között lezajlott eszmecsere témája: A tudomány szerepe a társadalmi élet­ ben. Az ERA SOCIALISTĂ három folytatásban (1974. 24., 1975. 1., 2.) közli az itt elhangzott előadások és hozzászólások rövidített szövegét. Az alábbiakban vázlatosan összefoglaljuk a főbb gondolatokat. A pozitivizmus emelte trónra, de a marxista társadalomelmélet vélt diszkreditálásának ma is szívesen igénybe vett eszköze az ideológia és tudomány antagonisz­ tikus ellentétezése, amely a tudománnyal szemben a „totális értékmentesség", az „axiológiai semlegesség", a „totális dezantropomorfizáció" követelményét támasztja; illetőleg ezen kritériumok alapján megmondja nekünk, mit kell tudománynak v a g y tudományosnak tekintenünk, és mit nem. Az ideologikumnak ez a száműzése erősen ideologikus célzatú, sőt az a gyanú is indokoltnak látszik, hogy politikai célokat leplez. A tudomány és ideologikum metafizikus szembeállítása mögött ugyanis a megismerés és cselekvés ellentétezése vagy legalábbis viszonynélküliségének tételezése húzódik. Franciaországban nemrég tanúi lehettünk, miképpen kevertek gyanúba és ítéltek el mindenfajta tudatot, h u ­ manizmust, emberi értéket a Tudományos Szellem nevében. Közismert a marxizmus álláspontja (Marx, Gramsci), amely a proletariátus osztályszempontját teszi az (össz)társadalmi megismerésben a tárgyilagosság és tu­ dományosság kritériumává, belátva, hogy értékmentes társadalomelmélet — logikai okokból — n e m is lehetséges. (Hogy ez mennyire így van, arra éppen az értékmen­ tesség ideológiája szolgáltatja a legjobb példát.) De a tudomány és a (többi) emberi érték fejlődésének egész története tulaj­ donképpen egyetlen nagy példa a köztük levő szerves kölcsönhatásra, amelyet mind­ két fél — ritka kivétellel — pozitívnak és termékenyítőnek könyvel el. Néhány szempontra hívjuk fel csupán a figyelmet: 1. A tudomány a (tágan értelmezett) kultúra részrendszere, s mint ilyen szük­ ségszerű kölcsönhatásban áll mind az egésszel, mind a többi rendszerrel. 2. A tudomány — az általa szolgáltatott (kommunikációs) eszközök, de szel­ l e m e révén is — elősegíti a kulturális (és más) értékek horizontális (nemzetközi) és vertikális (a termelőtől a fogyasztó felé irányuló) áramlását és cseréjét. Főszerepe volt abban, hogy a kultúra a) világkultúrává és b) demokratikus kultúrává vált. 3. Még jobban szűkítve a kört: a tudomány a művészi alkotás új erőforrásait teremtette meg amellett, hogy szelleme áthatja a mai művészi alkotás egészét. A nyereség kölcsönös: a művészet serkenti a kreativitást, felszabadítja a képzeletet, spontaneitást kölcsönöz a tudományos gondolkodásnak. 4. És végül: kézzelfogható szimbiózisuk olyan művészeti ágakban, m i n t például az építészet, és a technikában, amelynek hangsúlyozott esztétikai dimenziója van. A felépítmény körében a tudományt társtalanságra és viszonynélküliségre ítélő gondolatmenet a gazdasági alap körében bőséges elégtételt szolgáltat a kárvallott­ nak: egy társadalmi forradalom szerepét tulajdonítja a tudományos-műszaki for­ radalomnak, illetőleg azt a képességet, hogy egy ún. „posztindusztriális" társada­ lomba mossa össze a kapitalizmus és a szocializmus alapvető különbségét. Tény, hogy a termelőerők példátlan fejlesztése mellett a tudományos-műszaki forradalom a termelési viszonyokat is befolyásolja, csakhogy ez a befolyás a termelési viszo­ nyok mibenlététől függ, és a szóban forgó társadalmi-gazdasági alakulat immanens fejlődéstörvényei megszabta határokon belül érvényesül. Tudomásul kell vennünk, hogy a tudományos-műszaki forradalom eredményeként a tudomány bizonyos mér­ tékben az újratermelés egész folyamatát (termelés—elosztás—csere—fogyasztás) be­ folyásolja, de nem teremthet a tulajdonviszonyok természetével ellenkező elosztási viszonyokat. A tudomány közvetlen termelőerővé válása indokolttá teszi, hogy a

t u d o m á n y o s k u t a t á s t az ú j r a t e r m e l é s i f o l y a m a t viszonylag önálló s z a k a s z á n a k t e ­ k i n t s ü k . Az ú j r a t e r m e l é s h a g y o m á n y o s sémája így m ó d o s u l : t u d o m á n y o s k u t a t á s termelés—elosztás—csere—fogyasztás. Ilyen k ö r ü l m é n y e k között az ú j r a t e r m e l é s (tisztán) e x t e n z í v t í p u s a elvileg m e g s z ű n t . De egy m á s i k k ö r ü l m é n y is i n d o k o l j a az i n t e n z í v — e x t e n z í v ú j r a t e r m e l é s h a g y o m á n y o s a l t e r n a t í v á j á n a k m ó d o s í t á s á t : az i p a ­ rosodó g a z d a s á g o k globális szinten m é g e x t e n z í v iparfejlesztés esetén is „félintenzív", ún. tranzitív újratermelést valósítanak meg, ha tekintetbe vesszük a m u n k a e r ő tö­ m e g e s á t v á n d o r l á s á t az a l a c s o n y a b b t e r m e l é k e n y s é g ű m e z ő g a z d a s á g i m u n k a t e r ü l e t ­ ről a magasabb termelékenységű ipari m u n k a területére. A tudomány hatása a ter­ m e l é s r e elsősorban a t e r m é k e k h a s z n á l a t i é r t é k é n m é r h e t ő le, a m i é r t g y a k r a n t a ­ gadják, h o g y a gazdasági n ö v e k e d é s t e r ü l e t é n is m e g n y i l v á n u l n a . F e l f o g á s u n k b a n a t u d o m á n y o s és m ű s z a k i h a l a d á s : 1. a h a g y o m á n y o s t é n y e z ő k (tőke, m u n k a , t e r m é s z e t i erőforások) m e l l e t t a g a z ­ dasági n ö v e k e d é s viszonylag önálló t é n y e z ő j e ; 2. m e n n y i s é g i és minőségi m u t á c i ó k a t idéz elő a h a g y o m á n y o s t é n y e z ő k v i s e l ­ kedésében; 3. a gazdasági s z e r k e z e t e k m o d e r n i z á l á s á n a k tényezője; 4. elősegíti a k ü l g a z d a s á g i v i s z o n y o k n a k exogén tényezőből endogén tényezővé a l a k í t á s á t , és ily m ó d o n a gazdasági k ö l c s ö n h a t á s e l m é l y ü l é s é t szolgálja. A közhiedelemmel ellentétben nemcsak a természet-, h a n e m a társadalomtudo­ m á n y o k is h a t n a k a gazdasági n ö v e k e d é s r e . A g a z d a s á g i n ö v e k e d é s és a t á r s a d a l o m s z ü k s é g l e t e i n e k egybeesése n e m a u t o m a t i k u s , d e léteznie kell, hiszen a t e r m e l é s n e m öncél. A t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k gazdasági (de l e g a l á b b i s gazdaságpolitikai) s z e r e p e a gazdasági és t á r s a d a l m i o p t i m u m ö s s z e h a n g o l á s á n a k á l l a n d ó k ö v e t e l m é n y é b ő l fa­ k a d . A t e r m e l ő t e v é k e n y s é g végső céljától és é r t e l m é t ő l r u g a s z k o d i k el a gazdasági n ö v e k e d é s é n e k az a modellje, a m e l y a n ö v e k e d é s i ü t e m b ű v ö l e t é b e n fogant, és ezt az ü t e m e t hajszolja m i n t a g a z d a s á g i - t á r s a d a l m i h a l a d á s egyetlen e l i s m e r t m u ­ tatóját. A t e r m e l ő e r ő k fejlődése, a „ n ö v e k e d é s " t á r s a d a l m i ( = e m b e r i ) b i r t o k b a v é t e l e és ellenőrzése c s a k t u d a t o s t e r v s z e r ű s í t é s s e l é r h e t ő el. A t e r v a k k o r jó, ha az elő­ i r á n y z o t t n ö v e k e d é s a) lehetséges, és b) kívánatos, szükséges stb. A t e r v n e k t e h á t a lehetőségek (elsősorban t e r m é s z e t - ) t u d o m á n y o s felmérésére, és a s z ü k s é g l e t e k (el­ s ő s o r b a n t á r s a d a l o m - ) t u d o m á n y o s f e l t á r á s á r a kell é p ü l n i e . Hogy a t e r v v e l milyen célt k ö v e t ü n k , azt t e r m é s z e t e s e n n e m a t u d o m á n y dönti el: ez politikai k é r d é s . A p o l i t i k a v i s z o n t — l e g a l á b b i s a szocializmus k ö r ü l m é n y e i között — lehet t u d o m á ­ nyos, h a : 1. a t ö r t é n e l m i d e t e r m i n i z m u s b ó l i n d u l ki, és 2. az objektív igazságra épít, függetlenül az é r t é k e l ő a l a n y a z o n n a l i értékeitől. A helyes p o l i t i k a i d ö n t é s m i n d e n k o r az o b j e k t í v szükségszerűség és a (nem feltétlenül azonnali) e m b e r i é r d e ­ k e k kereszteződési p o n t j á n keletkezik. C s a k egy ilyen keresztezési p o n t létezik, é s e n n e k ( a k á r c s a k hozzávetőleges) m e g h a t á r o z á s á r a e g y e d ü l a t u d o m á n y a l k a l m a s . A t u d o m á n y o s t á r s a d a l o m v e z e t é s — a t á r s a d a l m i élet k o m p l e x i t á s á n a k m é r t é k é b e n egyre inkább objektív — követelménye nemegyszer a demokrácia létjogosultságának, sőt l e h e t ő s é g é n e k t a g a d á s á b a torkollott. E m ö g ö t t az a g o n d o l a t m e n e t h ú z ó d i k m e g , hogy a t u d o m á n y o s és d e m o k r a t i k u s vezetés igényei összeegyeztethetetlenek: a t á r ­ s a d a l m i élet u g y a n a z o n b o n y o l ó d á s a , a m e l y szükségessé teszi a t u d o m á n y b e v e z e t é ­ sét a döntési f o l y a m a t b a n , diszkvalifikálja a k ö z a k a r a t o t m i n t a döntési f o l y a m a t a l a p e l v é t ; ahol a t u d o m á n y t kell segítségül, hívni, ott a t ö m e g illetéktelen. A t u d o m á n y o s igazság és a k ö z v é l e m é n y f e l o l d h a t a t l a n n a k n y i l v á n í t o t t e l l e n t ­ m o n d á s á t mi a szocialista t u d a t f o g a l m á v a l oldjuk fel. A szocialista t u d a t t a r t a l m i (minőségi) jegyei elégségesen i n d o k o l j á k á l l á s p o n t u n k a t , a m e l y szerint a t ö m e g r é s z ­ v é t e l n e m a k a d á l y a , h a n e m ellenkezőleg: garanciája a t u d o m á n y o s — és a m i e n n é l is f o n t o s a b b — igazságos p o l i t i k á n a k . B. A . ROMAN IRODALOM — EURÓPAI IRODALOM (Cahiers roumains d'études littéraires, 1974. 3.) Ezzel a g y ű j t ő c í m m e l j e l e n t m e g a Ro­ mán irodalomtudományi füzetek legfris­ sebb s z á m á n a k k i l e n c t a n u l m á n y a . Nagy r é s z ü k — s z á m s z e r i n t négy — r o m á n — francia i r o d a l m i k a p c s o l a t o k k é r d é s e i t boncolgatja, d e j e l e n v a n egy-egy a n y a g erejéig a n é m e t és a s p a n y o l i r o d a l o m

r o m á n i r o d a l o m b e l i t ü k r ö z ő d é s e is. K é t t a n u l m á n y a r o m á n i r o d a l o m n a k az e u ­ rópai irodalomban-kultúrában elfoglalt h e l y é t taglalja. A s o r r e n d b e n is első, l e g é r d e k e s e b b n e k bizonyuló c i k k e t Al. D u ţ u közli A ro­ mán humanizmus helye az európai kul-

túrtörténetben címmel. Bőséges hivatko­ zásokkal a reneszánsz humanizmusra és más — sumér, középkori, romantikus — humanizmusokra, Raymond Williams szelektív tradícióelméletére (tárgyi kul­ túra — írásos kultúra), a humanizmus fogalmi körének gazdagodására a rene­ szánsztól napjainkig, Al. Duţu tisztázza a román humanizmus késői — szórványo­ san a XVI. században Erdélyben s több moldvai és havasalföldi tudós műveiben —, kulturális mozgalomként a XVII. század második felében bekövetkező fel­ lépését. Sőtér Istvánra hivatkozva, aki szerint a kultúrát a művészetre és az irodalomra korlátozni olyan felfogás, mely „a testre s a közösségi életre v o ­ natkozó számtalan kérdésnek az elve­ tését, visszautasítással határos mellőzé­ sét" jelentené, Al. Duţu felhívja a fi­ gyelmet arra, hogy a román humanisták tág hatókörű művelődésmodellt dolgoz­ tak ki, melyben nemcsak az előbb már említett művészet és irodalom kapott helyet, hanem minden olyan eszköz és érték, mely „tiszteletnyilvánítást, politi­ kai és társadalmi tudatot hivatott bi­ zonyítani". Ez a humanizmus n e m osztja az első humanisták v é l e m é n y é t az egyéni képességek szerepéről; a közösségi szellem művelését a román nyelv — mint a kultúra eszköze — hatalomra ju­ tásának tulajdonítja, mely gazdag népi alkotásokkal gazdagítja az egész közössé­ get. A szerző a román humanizmust egy­ fajta klasszicizmusnak tartja, mely „nem szült nagy filológiai munkákat, de az an­ tik »paideia«-ban gyökerezik, s azt az oktatási formát élesztette fel, amely az embert az ősöktől örökölt értékek köz­ vetítésével akarja alakítani". Doktrínája társadalmi és politikai célokat tűz ki: sarkköve a haza eszméje, m e l y az e m ­ beri közösséget az ezredévek óta lakott földhöz, az ősök teremtette értékekhez köti. Miron Costin, Constantin Cantacuzino és Dimitrie Cantemir, a tudós feje­ delem a kortársak elé tárja történelmi létüket, hogy újjászületésre biztassa őket, s kiindulópontként többé nem a vallá­ sos Genezist, hanem Traianus dáciai ex­ pedícióját nevezik meg. Ez a fajta klaszszicizmus törésmentesen vezet a közép­ kori egyetemességtől a modern egyete­ mességig, humanizmusának konklúziói közmondások és példázatok formáját öl­ tik anélkül, hogy egyetlen társadalmi osztályhoz kötődnének; jelen vannak a X I X . századi Eminescu és Creangă egye­ temes példára épülő autochton művei­ ben is. Így a román humanizmus egy­ aránt táplálkozik a latin „humanitas"ból s a román „omenie"-ből. P. Cornea tanulmánya — Román ro­ mantika — francia romantika, párhuza­ mosságok és interferenciák — gazdag

példaanyagával elsősorban azt a tényt bizonyítja, hogy — a század eleji felfo­ gással ellentétben — a román romantika nemcsak egyszerű importtermék; az utánzás nem nehéz, hiszen csak bizonyos szellemi energiabefektetést igényel, de egy irányzat csak akkor képes hatni, ha már előzetesen léteztek rokon vonások. Ennek a gondolatnak a szellemében pél­ dázza a szerző a francia romantika tör­ ténelmi tények adta befolyását (lásd az 1848-as, illetve az azt megelőző vagy követő időszakot), a román kultúra v e ­ zéregyéniségei „gallomániájának" indo­ koltságát, a Dacia literară, a Propăşirea és a România literară folyóiratok szere­ pét a román romantika kialakulásában. A francia romantikusok — írók, költők, történészek — romániai visszhangja i s helyet kap a tanulmányban. L. Bote tanulmánya — Francia—román szimbolista konvergenciák és divergen­ ciák: zeneiség és szabad vers — O. D e n susianu, Macedonski, Minulescu és Arghezi költészetének a szimbolizmusba való beágyazódását taglalja. Két tanulmány foglalkozik román é s francia írók kapcsolataival. Al. Oprea Panait Istrati és Romain Rolland gazdag levelezéséből nyújt ízelítőt, C. Ştefănescu Proust román levelezőpartnereihez, Anna de Noailles-hoz, Antoine és E m ­ manuel Bibescóhoz írott levelei alapján derít fényt Marcel Proust, a magánember életének egyes mozzanataira; Az eltűnt idő nyomában genezisét vázolja a szer­ ző által Antoine Bibescóhoz írt levelek­ nek az alapján, amelyekből az írónak a saját m ű v é v e l kapcsolatos eszmefuttatá­ sait idézi. A két világháború közötti román re­ gény és az európai regény kapcsolatát elemzi R. Munteanu, Mihai Ralea 1927ben publikált esszéjét — De ce nu avem roman? — választva kiindulópontként. Megállapítja, hogy a román századelőt a rövidebb lélegzetű keleti mesevilágból és a krónikaírókból eredeztethető elbeszélés uralta, mely a század első évtizedeiben szakadt el a késői romantikától, hogy hi­ deg és objektív narrációvá alakulva Rebreanu realista prózájában kristályosod­ jék ki. A román regény, állapítja meg a szerző, fejlődésében centripetális, a peri­ fériák felől a központ felé törő. Tájjel­ legű, történelmi, elemző, polifonikus é s kutatóregény kategóriákat sorol fel és példáz Gib Mihăiescutól Hortensia P a p a dat-Bengescun, Garabet Ibrăileanun, Sadoveanun és másokon át egészen Camil Petrescuig terjedő jeles román regény­ írók műveivel. Medeea Freiberg tanulmánya Cer­ vantes első román irodalombeli vissz­ hangjaival foglalkozik. Ion B u d a i - D e -

l e a n u és Ion H e l i a d e - R ă d u l e s c u ez i r á ­ n y ú é r d e k l ő d é s e - t e v é k e n y s é g e fontos h e ­ lyet k a p az e l e m z é s b e n . A Fordítások krónikájából Kántor La­ j o s c i k k é t e m e l n é n k ki E u g e n B a r b u Fa­ cerea lumii c í m ű r e g é n y é n e k m a g y a r for­ d í t á s á r ó l , i l l e t v e a r e g é n y t fordító B á ­ l i n t T i b o r és a r o m á n p r ó z a í r ó közötti rokonvonásokról, mindkettőjük prózájá­ n a k lírai természetéről, amely lehetővé tette a Barbu-regény eszmei-stiláris érté­ keinek maradéktalan átmentését magyar n y e l v r e . A k é t í r ó — szerző és f o r d í ­ tója — életművének sommás ismertetés é n - é r t é k e l é s é n t ú l K á n t o r Lajos a K r ú d y G y u l a - i és a N a g y I s t v á n - i é l e t m ű á l t a l k ö r v o n a l a z ó d ó , h a s o n l ó stílusú, illetve t e ­ matikájú magyar irodalmi előzmények s z a b t a fordítói n e h é z s é g e k s i k e r e s legyű­ r é s é r e is felhívja a figyelmet.

SZABÓ L Ő R I N C NÉPI MESTERSÉGTISZTELETE (Tiszatáj, 1975. 1.) N é m e t h László 1957-ben írt, e d d i g k i ­ a d a t l a n S z a b ó L ő r i n c - t a n u l m á n y á t közli a Tiszatáj, a költő s z ü l e t é s é n e k 75. é v ­ fordulóján. (Az egyik legutolsó N é m e t h L á s z l ó - í r á s v o l t ez, a m e l y e t m é g a p á ­ r a t l a n esszéíró é l e t é b e n o l v a s h a t t u n k . ) A f o l y ó i r a t s z á m e g y é b k é n t , a m e l y b e n Illés E n d r e e m l é k e z ő k o m m e n t á r j á v a l a hozzá í r t t ö b b t u c a t n y i T a m á s i - l e v e l e t is o l v a s ­ h a t j u k (Test és lélek címmel), egy igényes szerkesztői elképzelés kiteljesedése: fel­ k u t a t n i és h o z z á f é r h e t ő v é t e n n i a közel­ múlt s a jelen nagy alkotóinak még is­ m e r e t l e n írásait, m a g a s m ű v é s z i színvo­ n a l a t biztosítva ezzel egy v i d é k e n m e g ­ jelenő irodalmi folyóiratnak, amely éppen a v i d é k i s é g n e k , a p r o v i n c i á l i s szemlélet­ nek üzent hadat, vállalva ugyanakkor a legjobb h a g y o m á n y o k a t — a k o r t á r s i fel­ adatok érdekében. H a g y o m á n y é r t e l m e z é s é v e l h í v j a föl m a ­ g á r a a figyelmet ez az á r n y a l t Szabó L ő r i n c - é r t e l m e z é s is. „ V a n n a k költők, a k i k m i n t T ó t h Á r p á d , Csokonai, egy édes, szívet m e g e j t ő z e n é t k a p t a k a t e r ­ mészettől hozományul. Szabó Lőrinc n e m v o l t ilyen, i n d u l á s u n k idején a m a ­ g y a r v e r s érzékiségéhez szokott fülem zenétlen v a g y i n k á b b gépzenész k ö l t ő n e k érezte, mint a keringő gramofonlemez, m o n d t a m én is a v e r s e i r e , m é g a fel­ felcsapásai is h a s o n l í t a n a k . [...] — Szabó L ő r i n c m é g a d e b r e c e n i k á l v i n i z m u s á t is letisztogatta m a g á r ó l , s azt m o n d t a : h a ­

zája ott v a n , a m e d d i g az agya ér. Van, aki m i n t József Attila, egy ú j , a d d i g m e g n e m szólalt t á r s a d a l m i osztály h a n g j á t k a p j a ú j d o n s á g u l ; — Szabó L ő r i n c m i n ­ dig csak m a g á r ó l v a g y l e g a l á b b i s a m a g a n e v é b e n beszélt." S ez elősorolt n e g a t í v j e l l e m z é s e k u t á n N é m e t h László pozitív következtetéshez j u t : „a v á r o s r a s z a k a d t v i d é k i l e g h í v e b b megszólaltatója", a leg­ p o n t o s a b b és l e g á r n y a l t a b b költői n y e l v m ű v é s z e erkölcsi t u l a j d o n s á g a i révén v á l t n a g g y á . T ö b b v o n a t k o z á s b a n is po­ l e m i k u s a n fogalmazza m e g á l l í t á s á t N é ­ m e t h László. „A h a r m i n c a s - n e g y v e n e s é v e k b e n — írja —, a m i k o r a n é p i m o z g a ­ l o m n a k e r é n y e i v e l e g y ü t t m á r bizonyos hibái is k e z d t e k m e g m u t a t k o z n i , g y a k ­ r a n á l l í t o t t a m hol őt, hol S h a k e s p e a r e - t vagy R a b e l a i s - t p é l d á u l a népi í r ó i n k elé. É n s z e r i n t e m ők az igazi népi írók. M e r t m i a j e l l e m z ő a n é p b ő l feltörő e m ­ b e r r e á l t a l á b a n ? A m o h ó s á g , a m e l l y e l az őseiben, g y e r e k k o r á b a n n e m ízlelt v i l á ­ got, s h a szellemi e m b e r , t e r m é s z e t e s e n a szellem v i l á g á t is, b i r t o k á b a igyekszik v e n n i . " Nos, S z a b ó L ő r i n c n é l „ez az a l a p ­ vető tétel, hogy az í r ó n a k , b á r m i b e k e ­ r ü l is, m i n d e n t i s m e r n i e kell, a m e l y h e z életerő s mohóság alakult át kemény, p a r a n c s o l ó erkölcsül, á t v e z e t a m á s i k n a g y elvéhez, hogy az élet r i p o r t e r é n e k , az ö n m a g a felidézett k í s é r l e t i t u d ó s á n a k azt, a m i t é l m é n y e i b ő l megfogott: s z a b a ­ tosan, a m a r a d a n d ó s á g k ö v e t e l m é n y e i v e l s z á m o t v e t v e kell m e g f o g a l m a z n i a " . A m o z d o n y v e z e t ő f i á b a n a „népi m e s ­ terségtisztelet" élt t o v á b b , a m i k o r oly b ü s z k e volt a költői m e s t e r s é g b e l i i s m e ­ retkincsre. Németh László n e m tagadja, hogy v o l t idő, a m i k o r Szabó L ő r i n c m e s ­ terségtisztelete, „ b e b a l z s a m o z á s i készsé­ ge" e l i d e g e n í t e t t e , m e r t ő, s z e m b e n a költővel, m i n d i g a z t nézte, „hogy k e l ­ lene úgy átalakítani a drámát, verset, hogy o l y a n t is kifejezhessen, a m i t m o s t n e m " ; Szabó L ő r i n c e t az ö r ö k k é v a l ó s á g é r d e k e l t e . E n n e k „az ö r ö k k é v a l ó s á g g a l f a r k a s s z e m e t néző m ű v é s z f e g y e l e m n e k " a z o n b a n az igazságszeretet a d o t t é r t e l ­ met. „Szabó L ő r i n c versei — összegez i r o d a l o m t ö r t é n e t i i g é n n y e l szerzőnk — felfedezések; a m i t megélt, b e n n ü k v á l i k szemléltető igazsággá, p e r s z e sokszor csak az é r z é k e k i g a z s á g á v á [...] a m i t ő a v i l á g r ó l gondolt, a v e r s e i b e n m a r a d t meg, pointilista m ó d o n , m i n d e n v e r s b e n egy igazságfolt — d e ez a sok igaz rész­ let e g y ü t t m é g i s az élet óriás tája, s egy­ ben egy m i n d e n illúziótól m e n t e s bölcs t a n í t á s —, hogy m i jó s mi rossz v á r ­ hatja e t á j o n az e m b e r t . "

SZERKESZTŐK- OLVASÓK Szabó Sándor irodalomtörténész (Debrecen). — Örömmel olvastam és köszönettel nyugtázom a Korunk ez évi 1—2., összevont számában megjelent Oláh Gábor­ fordítást. A szerkesztő igen jól választott; a Feledés éjszakáján valóban egyik legszebb Eminescu-fordítása a debreceni költőnek. Remélem, a mostanit újabb közlések is követhetik majd, s talán megtörik a jég a Csehi professzor által is jelesnek ítélt fordítások körül. A verset megelőző tanulmánnyal kapcsolatban azon­ ban (Csordás Elemér: Nyolc és fél Esticsillag) n e m hallgathatok el néhány kritikai megjegyzést. — Nincs tudomásunk arról, hogy Oláh Gábor ismerte volna a korábbi Eminescu-tolmácsolókat. Életkörülményeinek alakulásából inkább arra következ­ tethetünk, hogy n e m forgatta azokat. N e m lehet tehát azt állítani, hogy Oláh az előző fordításokhoz képest „bizonyos eredetiségre" tört. Hasonlóképpen n e m beszél­ hetünk a fordítások mennyiségi felhalmozódásáról, hiszen Oláh Luceafărulja nem vált publikussá, s így kiesik a Csordás Elemér által felállított fordítástörténeti folyamatból. Kerestem továbbá, de n e m találtam, hogy Oláh Gábor újrafogalmazná a verset, s hogy az újrafogalmazás érdekében bizonyos szabadosságokat engedne m e g magának. Bár nyersfordítás alapján dolgozott, a nyersfordítást a román nyelvet gyermekkora óta tökéletesen beszélő, s jeles költőként ismert Mata János készí­ tette, s Oláh fordítás közben is állandóan konzultált vele. Csordás Elemér v é l e ­ m é n y e szerint a Luceafărul legmegfelelőbb magyar fordítása az Esthajnalcsillag lenne, ez a szó viszont nehezen szuszakolható bele egy hetes, jambikus lejtésű sorba. Oláh v é d e l m é b e n írván — a lehető legtökéletesebb, hív és pontos magyar megfelelőt ő találta meg. Hiszen ha a magyarban n e m lehet visszaadni sem ritmikailag, s e m szóhangulatilag a román eredetit — lévén, hogy az esthajnalcsillag köré a magyarban n e m luciferi, de más hiedelemkör kapcsolódik (elnevezések; alkony, esthajnal, vacsoracsillag), a fordítás legalább tartalmában emlékeztessen az eredetire. — N e m utolsó rendű dolog, bár a végére hagytam: a történeti átte­ kintések nagyon hasznosak, de n e m minden történelem, ami kronológiai rendbe állítható.

A középiskolások Sepsiszentgyörgyön megrendezett 1975. évi magyar irodalmi olimpiáján először ítéltük oda a Korunk-díjat. A gondolatilag legígéretesebb dol­ gozatért Szilágyi Ferenc, a kolozsvári 11. számú Középiskola XI. osztályos tanulója kapta szerkesztőségünk d í j á t A Korunk Galéria legutóbbi kiállítását az öt é v e elhunyt Nagy Albert, folyó­ iratunk egykori kitűnő munkatársa hagyatékából válogattuk össze. Felhívjuk külföldi olvasóink figyelmét, hogy lapunkat a következő — zott — címen rendelhetik m e g :

megválto­

ILEXIM — Departamentul export-import presă BUCUREŞTI, Calea Griviţei Nr. 64—66 P.O.B. 2001 — T e l e x : 01131.

HELYREIGAZÍTÁS. — Ez évi 3. számunkban a 221. lap 17. sorában ragadt helyett maradt olvasandó.

întreprinderea Poligrafică Cluj-Napoca, Str.

Brassai Sámuel nr. 5—7. — 3002/1975.

42

101

|