Nagy Lajos Imre: Töprengések 2001 tavaszán Közvetlen környezetem, amelyben élek és dolgozom „gyakorlatiasabb” és „egyszerűbb” igényekkel és elvárásokkal állít szembe: Nem sok időm; energiám, kedvem marad filozófiai, művészet-és társadalomelméleti problémák boncolgatására, elemezgetésére. Szobrászi; érmészeti munkáimban is tudatos elhatározásból kerültem - kerülöm a „mélységesen mély" filozófiai kérdések újrafogalmazását. „saját mitológia" teremtését (kit érdekel?) vagy a divatos irányzatok, tendenciák követését, az „új" teóriák megfejtését. Saját helyemet, identitásomat, munkám értelmét a „hagyományok" fenntartásában, folytatásában látom, a jelen gyökerei több ezer éves kultúrákhoz kapcsolódnak, de a jövő levelei, újításai sem létezhetnek előzmények nélkül. A mát, a jelent, létünket, magunkat - magamat most szinte csak a fragmentumban, a töredékben gondolom megragadhatónak, de ez a töredék emberi léptekben hatalmas időkeretek között érvényes pillanatokat tartalmaz(hat). Ezeknek a megragadott - felidézett pillanatoknak a rétegezettsége, kapcsolatrendszere, többféle asszociációs megoldása, egyfajta komplexitást eredményez A töredékben_ a torzóban kifejezhetővé válhat az egész, de legalábbis az egységes egésznek a hite, a teljesség, harmóniájának a vágya Ez az egésznek hitt mondanivaló mégsem lehet általános érvényű. mert csak meghatározott közösségben, kultúrkörben érthető. Hogyan lehet a végesben értelmezni a végtelent? Hogyan lehet véges emberi élettel és értelemmel egyáltalán felfogni a kozmoszt, a kozmikus időt, a kozmikus teret? Minden, amit az emberiség megismert (vagy megismerni vélt) csupán korlátok; szűkebb vagy tágabb keretek között érvényes, hosszabb - rövidebb ideig igaz. Mit tudunk; mit tudnak a leghíresebb csillagászok; asztrofizikusok a kozmoszról. Csak hipotézisek vannak a világegyetem keletkezéséről, az ősrobbanásról, a táguló, vagy éppen pulzáló világról. A legmodernebb űrtechnika - űrtechnológia felhasználásával is csak sejtéseink lehetnek (?) a fekete lyukak mibenlétérő1 a galaxisok működéséről. De ha a mikrokozmosz Felé fordítjuk figyelmünket, akkor is azt láthatjuk, hogy bár rendkívül nagy energia befektetésével megismert az emberisé sok félelmetes dolgot, parányi részecskét, sugárzást; legfeljebb azt mondhatjuk: az elemi fizika megteremtette a földi élet gyors elpusztításának lehetőségét. A mikrobiológia, a génsebészet, az agykutatás napjaink legeredményesebbnek mondható tudományai. Az emberiség próbálkozik az élet keletkezésének, működésének a megfejtésével. De megtudhatjuk-e valaha is, hogy mi az élet, hogy miért élünk? Hadd idézzem egy kissé hosszabban Madáchot mert úgy gondolom, most is meglévő kétségeket fogalmazott meg: ÁDÁM Uram! Rettentő látások gyötörtek. És nem tudom, mi bennök a való. Oh. mondd, oh mondd, minő sors vár reám: E szűk határú lét-e mindenem. Melynek küzdése közt lelkem szűrődik. Mint bor, hogy végre, amidőn kitisztult, A földre öntsd, és béigya a porond? Vagy a nemes szuszt jobbra rendeléd? Megy-é előbbre majdan fajzatom: Nemesbedvén. hogy trónodhoz köze1egjen, Vagy. mint malomnak barma, holtra fárad. S a körbő1. melyben jár, nem bír kitörni?
Van-é jutalma a nemes kebelnek. Melyet kigúnyol vérhullatásáért A kislelkű tömeg? Világosíts fel, S hálásan hordok bármi végzetet; Csak nyerhetek cserémben, mert ezen Bizonytalanság a pokol. AZ ÚR Ne kérdd Tovább a titkot, mit jótékonyan Takart el istenkéz vágyó szemedtől. Ha látnád, a földön múlékonyan Pihen csak lelked, s túl örök idő vár: Erény nem volna itt szenvedni többé. Ha látnád; a por lelkedet felissza: Mi sarkantyúzna, nagy eszmék miatt Hogy a múló perc élvéről lemondj? Míg most, jövőd ködön csillogva át, Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz, Emel majd a végetlen érzete. S ha ennek elragadna büszkesége, Fog korlátozni az arasznyi lét. És biztosítva áll nagyság, erény LUCIFER kacagva Valóban. melyre lépsz; dicső pálya, Nagyság s erény leszen tehát vezéred, E két szó mely csak úgy bír testesülni. Ha babona, előítélet és Tudatlanság álland mellette őrt. Miért is kezdtem emberrel nagyot. Ki sárból, napsugárból összegyúrva Tudásra törpe és vakságra nagy (Madách Imre: Az ember tragédiája, Tizenötödik szín) Napjaink értékválsága bizonytalanná, szinte átláthatatlanná teszi az emberi kapcsolatokat és magatartásformákat. Nehéz eligazodni közvetlen környezetünkben, mindennapi életünkben is. Ez az elbizonytalanodás azonban természetesnek tűnik, ha nem csupán előre meghatározott célú. egyenes lefutású algoritmusban végrehajtható feladatsorról van szó ahol világosan körvonalazódik a cél és a megoldás. Ilyen egyszerű feladatok ritkán adódnak. Sem a gyermeknevelés, sem a tanítás, de még a hétköznapi élet sem ilyen. De vannak egyáltalán manapság is alkalmazható jól bevált megoldások? Hiszen minden szédületes tempóban változik körülöttünk. Senki sem ismeri az abszolút igazságot; nagyapáink, apáink; sémait már alig-alig használhatjuk. A mai eszmék és cselekedetek sokszínűségében már nemigen számíthatunk biztosra vehető megoldásokra. A tanulásban-tanításban (ezen a szocializáció folyamatát is értem) eltolódnak a hangsúlyok. A hagyományos oktatás során a tanári információközlés a domináns. Ez kissé karikírozva azt is jelentheti. hogy „egy gondolat eljuthat az előadó jegyzetfüzetéből a diák jegyzetfüzetébe anélkül, hogy bármelyikük elméjén is áthaladt volna...": Vagyis a tanár ismereteket kibocsátó
információforrás, a diák feladata pedig az, hogy megjegyezze a kibocsátott információkat. A tanár mindig tudja a helyes választ minden létező kérdésre. Ezért úgy gondol a diákokra. mint akik nem birtokolják azokat az ismereteket: amelyekkel ő rendelkezik- tehát az a kötelessége. hogy átjuttassa az információkat a saját fejéből a diákokéba. A hagyományos oktatási szisztéma egy bizonyos választ vár egy bizonyos kérdésre; egy bizonyos feladat teljesítésével - egy előre meghatározott szabályrend-szer szerint - egy bizonyos megoldást (re)produkál, állandó értékrendszert; stabilitást közvetít, mintakövető magatartást preferál; nem, várja el az önálló gondolkodóst, a kreativitást: A mai kor információáradatában és sokszor egymásnak ellentmondó tények és helyzetek között azonban ez tarthatatlan: Egyre fontosabb lesz; hogy; az emberek mit kezdjenek az új ismeretekkel. Azt tanulják meg, hogy miként kezeljék az információkat, hogyan teremtsenek kapcsolatot az új információ és a korábbi tapasztalatok között, hogyan alakítsanak ki szintézist, amelyben az új ismeretek kapcsolatba kerülnek a korábban tanultakkal és ezáltal megváltoznak, mert kölcsönösen hatással vannak egymásra. Egy bizonyos kérdésre nem csupán egy lehetséges válasz van, hanem valójában annyi, ahány individuum. Önmagunkra és másokra vonatkoztatva értékelünk és értelmezzük a dolgokat, a dolgok világát; és így próbáljuk megfogalmazni céljainkat. Saját személyünkkel éppúgy, mint a másokéval kapcsolatban is különböző viszonyítási pontokat keresünk, de saját magunk mindig érintettek vagyunk valamilyen formában. Egyedül, önállóan kell (kellene) helyes ítéleteket alkotni, döntéseket hozni. Talán éppen azért, mert nincsenek egyértelmű helyzetek, örök, megbízható értékek, sokan keresnek például a vallásban olyan szilárd igazodási pontokat, irányadó szabályokat, példákat, amelyekhez igazíthatják véleményűket, magatartásukat, életüket. Vagy még többen követik a médiumok által közvetített és jól felfogott gazdasági érdekek által favorizált magatartásformákat, trendeket, fogyasztói szokásokat, tudományosan kidolgozott befolyásolási módszerekkel vonzóvá tett - a reklámok komplex hatásával manipulált-életstílust. A kisember megismerésére; szándékainak. igényeinek, gondolkodásának, döntéshozási mechanizmusának, vásárlási szokásainak felderítésére tudományterületek szakosodtak .A piacorientált gazdaság mindent bevet, hogy megismerje a tömeg igényeit, ízlését, szükségleteit. A fejlett piacgazdaságokban úgy tekintik az embert; mint akit a szükségletei irányítanak. Aki először azokat a légalapvetőbb szükségleteit akarja kielégíteni, amelyek a megélhetéssel kapcsolatosak. amelyek fiziológiai szükségletek (táplálkozás, alvás, stb.), majd ezután következik a biztonság, a stabilitás iránti igény. Aztán a szeretet igénye, ami a közösség, a társak általi elfogadottságot jelenti. A megbecsülés. a siker igénye következik, majd a piramis csúcsán az önmegvalósítás, az önérvényesítés, a fejlődés iránti igény áll: Ha egy szükséglet kielégítést nyer, akkor megszűnik létezni, így megszűnik a viselkedést befolyásoló hatása is. A kategóriák egymással nem cserélhetők fel, egymást nem helyettesíthetik. Ha ezeket az. összefüggéseket és hatásokat figyelmen kívül hagyjuk: akkor a fogyasztási termékeket vagy szolgáltatásokat nem lehet megfelelően elfogadtatni, nem működik a rendszer. A gazdaság működését pedig a legalapvetőbb igények kielégítése biztosítja elsősorban. vagyis ezek minél magasabb szintű (mennyiségi, minőségi) kielégítése eredményezheti a gazdasági fejlődést. Tehát a `gazdaság alapvető érdeke hogy a legalsó kategóriákban tartsa az emberi igényeket. - A tárgyak, a fogyasztási termékek tervezésénél és a hozzájuk kapcsolódó marketing- és reklámtevékenységben azonban olyan pszichikai tényezőket is beépítenek, amelyek (nem mindig tudatosult szinten) a vásárlóval, a „kisemberrel” elhitetik, hogy egy bizonyos termék
megvásárlásával magasabb szintű igényeit is kielégítik: társadalmilag, magasabb presztízzsel rendelkező csoporthoz tartozhat, jobban elfogadják a munkahelyén, sikeresebb lesz, a társadalomban, megvalósíthatja önérvényesítő elképzeléseit. A tárgyak, amelyek körülvesznek bennünket, amelyeket birtokolni akarunk, amelyeket használunk, amelyeket tervezünk, árulkodnak rólunk, megmutathatják helyünket a társadalomban, elárulhatják anyagi helyzetünket, sőt képesek eszméinket, világlátásunkat, értékrendszerünket is reprezentálni. „Mutasd meg a házipapucsodat, télikabátodat, autódat, mobiltelefonodat, stb. megmondom, ki vagy” A marketing-szakemberek és a designerek tudatosan alakítják-alakíthatják ki a tárgyak funkciójának és az önmagukról illetve a felhasználóikról való kommunikáció arányát. Ezek a tárgyak mást és többet jelentenek önmaguknál. a tárgyakba kódolt ,üzenet,- amely elsősorban á design által reprezentálódik - a befolyásolás talán, leghatékonyabb eszköze. A kommunikáció jelentősége - úgy tűnik - egyre nő, a tárgyak jó része azon kívül, hogy maximálisan tudja teljesítni funkcióját, egyre inkább hordoz presztízs; státusz jelleget. A trendek, divatok változásával természetesen ezt gyorsabban-lassabban elvesztik, helyükbe újabb és újabb tárgyak, termékek lépnek, ezzel fenntartva az egész fogyasztói társadalom működését. Az enni - inni - ruházkodni - lakni igény kielégítése mindig magasabbról indul; kezdő szintje nem állandó, hanem fokozatosan emelkedik. Az új kezdőszintet azonban nagymértékben befolyásolja a közvetlen környezet és, az eddig elért szint. Az ember szinte az „anyagi hiábavalóságok" foglyaként vegetál. A piackutatás és a fogyasztói igények megismerése alapján a design a vásárlókat is be akarja vonni a tervezés folyamatába. Egyre fontosabbá válik az individuum, szokásai, kultúrája, szűkebb és tágabb környezete, döntési mechanizmusa. Mindez azonban nem elég, mert a fogyasztó nem dönt racionálisan! Nehezen lehet rávenni ésszerű és következetes magatartásra; nem lehet kiküszöbölni a döntési folyamatokból „az emberi tényezőt",, a szubjektív és az irracionális, a sokszor látens motivációk hatását: Ezért aztán már egyáltalán nem az a lényeg; hogy jó, észszerű, vagy rossz, ésszerűtlen döntést hoze, hanem az, hogy vásárol-e; és miért pont azt a terméket, azt a szolgáltatást választotta a széles kínálatból. A piaci előnyt tehát most már a fogyasztók irracionális gondolkodásának, irracionális hiedelmeinek ismerete jelenti: Az irracionális hiedelmeket aztán „jól” fel lehet használni a tervezésben, a reklámban, és terjeszteni az összes médiumon keresztül, hatékonyan megerősíteni és újratermelni. Nem a termék minősége hanem az eladhatósága kap prioritást. .a reklám tudományos halandzsával hitelesít vagy varázsszövegként ható ráolvasással tompítja realitásérzékünket, józan gondolkodásunkat. A fogyasztói társadalom" immár „irracionális társadalommá nőtte ki magát. Ebben a megváltozott szociális - kulturális közegben, amelynek újszerű értékrendjéhez alkalmazkodnunk kell - akár tetszik. akár nem - a munkához való viszonyunk is módosult ("kényszer", "hősi tett", "az önmegvalósítás színtere", stb.). A felfokozott tömegigényt pedig csak tömegtermeléssel lehet kielégíteni, a futószalagnak tehát ma sincs vége, termelj egy valamit, de abból sokat. Bár vannak olyan elképzelések, amelyek lényege: dolgozz ésszerűbben és ne többet! Vagyis már nem a munka mennyisége a lényeg. hanem a hatékonysága vált mindenekelőtt fontossá. Ezért mindenkit be kell tanítani, hogy mindenki "tanácsadó" legyen - természetesen saját szintjén -. hogy képes legyen az újratermelésre, amely mindig expandál, hogy fent tudja tartani magát. A munkafolyamatban csakúgy, mint a fogyasztásban vagy más társadalmi és egyéb tevékenységben is az individuum szerepe a (maga ellentmondásosságával és irracionalitásával együtt) felértékelődött. Az azonban, hogy az ember mikrokozmoszként, hasonlatosan a makrokozmoszhoz. "teljességként", harmonikus egészként létezzen, korunk szemléletével- működésével éles
ellentétben van. Az individuum nem hasonlít az egészhez. hanem attól elkülönülve alakítja azt. A művészetben és filozófiában is hasonlónak gondolom a mai állapotokat. Nem a teljesség érzése, a teljesség harmóniájának a megragadása és kifejezése kerül előtérbe, hanem a szcientizmus, a kibernetizmus vagy a töredék-érték; a fragmentumban létezés látszatmegoldásai, esetleg az irracionalitás vagy a vallási dogmatizmus. De a modern és a tradicionális értékek összeegyeztetése, a hagyományon és az új hatások harmóniába rendezése is egyre reménytelenebbnek tűnik. Sajnos a konzumkultúrák, a mindent elnyelő globalizmus tradícióvá válásának lehetünk tanúi. Talán a mostani állapotokból is kialakul valamikor, reményeim szerint a nem túl távoli jövőben, valami nagyszerű, hiszen a történelem eddigi legnagyobb, legsikeresebb és leghatásosabb, több hullámú globalízációja a kereszténység világméretű elterjedése, elterjesztése volt. A sok erőszak, túlkapás kegyetlenség. a tűzzel-vassal való meggyőzés, vagy a szelíd kényszer eredménye mégiscsak a romanika bazilikáiban és a gótika nagyszerű katedrálisaiban összegeződött, vagy inkvizíció borzalmait az ellenreformáció barokk templomainak kupolái követték. Források: • Becker György - Kaucsek György: Termékergonómia és termékpszichológia Tölgyfa Kiadó. Budapest. 1998 • Keraban Kiadó, Budapest: 1993. • Forgács József: A társas érintkezés pszichológiája • Gondolat Könyvkiadó. Budapest,1989. •Madách Imre - Az ember tragédiája Megjelent: Pedagógiai Műhely 2001/3
