NAGY KÁROLY FEJEREKLYETARTÓJA A Nagy Károly koponyacsontját tartalmazó, aranyozott ezüst ereklyetartó mellét fekete birodalmi sasok, drágakövek, antik kámeák és vésetek díszítik.
x A büsztöt Aachennek IV. Károly német-római császár ajándékozta, akinek Nagy Károly volt a császári példaképe. A mellszobor a 13. századi francia udvari mıvészet eszményi uralkodóképét jeleníti meg, egyéni vonásokkal (II. János francia király arcvonásait viseli).
x Az ereklyetartót a koronázási körmenetben az új uralkodó elŒtt hordozták végig a városon, ezzel is érzékeltetve, hogy Nagy Károly legitim örököse. Az antik kövek a középkori császári ideológia és a Római Birodalom helyreállításának (renovatio imperii) fontos elemei. (Mosel környéki m hely 1350 körül, Aachen, Dómkincstár)
SÁGHY MARIANNE
NAGY KÁROLY É L E T V M Ű V Ö RÖ KS ÉG 814. január 28-án, „a hetedik napon azután, hogy ágynak esett, reggel kilenc órakor, miután részesült a szent áldozásban, hetvenkettedik életévében és uralkodása negyvenkettedik évében” Aachenben meghalt Nagy Károly. Már életében legenda volt, halála után pedig megindult a mítoszképzés. A frank királyból lett nyugatrómai császár olyan államalakulat feje volt, mely kreatívan újraértelmezte a klasszikus örökséget, új kapcsolatot létesített Kelet és Nyugat között, és biztosította a latin, germán, szláv, görög, sőt ugor-török népek politikai és kulturális integrációját. Ez a teljesítmény mindmáig párját ritkítja Európa történetében. Hódításai, iskolareformja, építkezései és a „Karoling-reneszánsznak” nevezett kulturális fellendülés példaképül szolgáltak minden későbbi uralkodó számára. Károly örökségét németek és franciák, belgák és olaszok, svájciak és lotaringiaiak egymással versengve vallják magukénak, de a magyarok számára is kiemelkedő jelentőségű Károly fellépése az avar háború és Pannónia „viszszafoglalása” miatt. Károly volt „a” király: a magyar nyelvben a király szó is Károly nevéből származik.
74∞&£∞§™ ESSENI EVANGELIÁRIUM A germán mıvészet integrálását példázza a Karoling-magasmıvészetbe. Nem az antik az egyedüli ihletŒje a Karoling-reneszánsznak: a barbár mıvészet éppoly erŒs hatást gyakorolt. A dúsan csomózott, tekergŒ minták a germán mellett a kelta hagyományból merítenek. (Rajna–Maas-vidék vagy Északkelet-Frankföld 800 körül, Essen, Dómkincstár)
74∞&£∞§™
2014
-ben Aachentől Zürichig és Bécstől Párizsig pazar kiállításokkal emlékeztek meg Nagy Károly halálának 1200. évfordulójáról. Mint minden megemlékezés, ez is az ünneplőről árul el a legtöbbet. Nemcsak Nagy Károlyt ismertük meg jobban, hanem a mai Európa lelki és szellemi állapotát is. Kik emlékeztek a császárra, miért és hogyan? Az utolsó fényes Károlyünnepet fél évszázaddal ezelőtt, 1965-ben rendezték Aachenben a császár szentté avatásának 800. évfordulóján: akkor a nemzetek feletti politikust, „Európa atyját” állította középpontba a nemzetközi tudóstársaság szignálta eseménysorozat. Most Európa nemzeti keretek között emlékezett Károlyra: Zürichben „Svájc
6
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
császáraként”, Herstalban a legnagyobb belgaként, Párizsban frank entellektüelként, Aachenben német uralkodóként jelent meg. Ez is azt mutatja, hogy nincs egységes Nagy Károly-kép a történetírásban: az uralkodó állandó újraértékelés, újraírás, újraértelmezés tárgya. Mit jelent Európának egy egységesítő hatalom? Ez a kérdés mit sem vesztett aktualitásából az elmúlt 1200 évben.
A FRANK KIRÁLY Megfordult-e az „európai egység” gondolata Károly fejében? Hogyan gondolkodott Európáról? Hogyan válhattak a frankok Európa újjászervezőivé, egy új euró-
pai politikai rend megteremtőivé? A válasz egyszerű: vallásuknak és a római egyháznak köszönhetően. Nagy Károly, „Kis” Pipin és Laoni („Nagylábú”) Berta legidősebb fia 742. április 2án született. Apja, Pipin ekkor a Meroving Birodalom maiordomusa volt, ő ültette a trónra az utolsó uralkodót, III. Childerichet. Rövidesen azonban megelégelte a bábkirály névleges uralmát: haját leborotváltatta és kolostorba küldte. Egy ideig testvérével, Karlomann-nal együtt kormányzott, de miután az szerzetes lett Montecassinóban, Pipin 751-ben a soissons-i gyűlésen királlyá választatta magát. A királyi származás hiányát a felkenés szertartása pótolta: Zakariás pápa jóváhagyásával Bonifác mainzi érsek kente fel Pipint. Három évvel később, 754-ben II. István pápa már maga vállalta a veszedelmes utat az Alpokon át, hogy Saint-Denisbe utazzon és ünnepélyes ceremónia keretében a patricius Romanorum kitüntető címmel ruházza fel Pipint. Miért keresték annyira a pápák a frankok barátságát? Miért a frankokat tüntették ki kegyeikkel, miért őket ismertették meg az egységes birodalom nagyszerű perspektívájával? Ennek egyszerű a magyarázata. A frankok voltak az egyház „legidősebb leányai”, az egyetlen germán törzs, mely a nagy népvándorlás során azonnal a katolikus hitre tért anélkül, hogy az ariánus eretnekség tévelygésébe esett volna. Biztos távolságban voltak Itáliától ahhoz, hogy a pápaság érdekeit veszélyeztessék. A hanyatló Merovingévtizedek után pedig Pipin ütőképes és hódításra kész hadsereget szervezett a frank lovasokból. E három tényező ellenállhatatlanul rokonszenvessé tette a frankokat Róma püspökeinek szemében, akik kétségbeesetten kerestek szövetségeseket a longobárdok ellen. 756-ban a frank király visszafoglalta Ravennát és Romagnát, és a pápának ajándékozta ezeket a hajdani bizánci exarchátus fennhatósága alá tartozó területeket. Ezzel Pipin létrehozta a pápai államot. Pipin halálakor, 768-ban a Frank Királyságon két fia, Károly és Karlomann osztozott. A Noyonban székelő Károlyé lett a nyugati rész (Neustria, NyugatAquitánia, Észak-Austrasia), a Soissons-t uraló Karlomanné pedig a keleti rész
(Dél-Austrasia, Septimania, Kelet-Aquitania, Burgundia, Provence, Svábföld). A két testvér azonban nem működött együtt: csak idő kérdése volt, mikor csapnak össze. A huszonhét éves Károly első sikeres hadjáratát 769-ben a lázadó aquitánok és baszkok ellen vívta, hódoltatva egész Aquitániát. Ezután a frankok ősi ellenségeivel, a longobárdokkal lépett szövetségre, hogy bekerítse testvérét, Karlomannt. Kiegyezett III. Tassilo bajor herceggel, és elvette Desiderius longobárd király lányát. Miután a pápa rosszallását fejezte ki, Károly gyorsan elvált feleségétől, és elvette a 13 éves sváb hercegnőt, Hildegardot, akitől később kilenc gyermeke született. A királylány csúfos eltaszítása miatt a longobárdok Karlomann-nal fogtak össze, de még mielőtt a háború kitört volna, Karlomann 771ben meghalt. Károly ezzel a Frank Királyság egyeduralkodója lett.
met aratott Hessi szász vezér fölött, a szászok ellenállását azonban nem tudta megtörni. Folyamatosan lázadtak ellene: 776-ban Widukind herceg állt a szászok élére. Bár Károly mindig győzelmet aratott felettük, a szászok továbbra sem fogadták el a frank fennhatóságot. Károly 777-ben gyűlést hívott össze Padernbornba, hogy egyesítse a szászokat, és beolvassza őket a Frank Birodalomba. Ekkor sokan tértek át a katolikus hitre. 779-ben hódoltatta és missziós területté nyilvánította Szászországot: Lipcsében hatalmas keresztelőmisét tartottak. 780-tól 782-ig béke honolt az újonnan meghódított területeken. Károly azonban 782-ben törvénykönyvet adott ki és új grófokat nevezett ki a területre, frankokat és szászokat egyaránt. A törvények szigorúan tiltották a pogány germán vallási szertartásokat. Ez újabb
lázadáshoz vezetett, melynek élén ismét Widukind állt. Károly Verdunben majd ötezer szászt fejeztetett le, akik bár katolizáltak, továbbra is pogány áldozatokat mutattak be. A „verduni mészárlást” források ugyan nem támasztják alá, de tény, hogy 783 és 785 között a szászok és frankok között ismét fellángolt a harc, mely végül Widukind megkeresztelkedésével és Frízföld elfoglalásával ért véget. 792ben, 793-ban és 796-ban azonban újabb és újabb lázadások törtek ki. A szászok utolsó függetlenségi harcukat 804-ben, közel harminc évvel az első frank hadjárat után vívták. A szász hadjárat vallásháború és hódító háború volt egyben: a kereszténység elterjesztését Károly éppolyan fontosnak tartotta, mint azt, hogy birodalma határait kiterjessze. A keresztény térítésben Károly legfőbb munkatársa Bréma püspö-
HÓDÍTÁS ÉS TÉRÍTÉS Uralkodása hódító háborúk sorozata volt: hol pápai felkérésre, hol a kereszténység terjesztéséért, a pogányok megtérítéséért és a hitetlenek visszaszorításáért küzdött. 772-ben I. Hadrianus pápa (772–795) igényt támasztott a ravennai exarchátus longobárd uralom alatt álló városaira, mire Desiderius longobárd király Róma ellen indult. Hadrianus riasztotta Károlyt, hogy védje meg a pápai állam függetlenségét. Miután Károly a pápa és Desiderius követeit is meghallgatta Thionville-ben, a pápának adott igazat, és megparancsolta Desideriusnak, hogy engedje át a városokat a Szentszéknek. Desiderius azonban erre nem volt hajlandó, ezért Károly 773-ban átkelt az Alpokon, 774 tavaszán elfoglalta Paviát, majd Rómában felkereste a pápát, aki elismerte a frank uralmat Észak-Itáliában. Károlyt megkoronázták a lombard vaskoronával: immár ő volt a longobárd király, Lombardia pedig betagozódott Károly tartományai közé. A longobárd hadjárattal egy időben kezdődött a tizenhárom évig tartó szász háború. A pogány szászok négy törzse az Austrasiával határos Vesztfália és a jóval keletebbre fekvő Osztfália között élt. Károly 773-ban vezette első hadjáratát, melynek során Paderborn mellett kivágta a szászok legendás „világfáját”, az Irminsult. 775-ben a frankok végigpusztították Vesztfáliát, és megszállták Sigiburgot. Károly megsemmisítő győzel-
74∞&£∞§™ KÁROLY MINT A ZSOLTÁROS DÁVID KIRÁLY Kezében citerával, körülötte a csengettyıs, kasztanyettás táncosok a klasszikus és bizánci miniatúrafestészet közvetlen hatását tükrözik.
74∞&£∞§™
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
7
AZ AVAROK ARANYA Azt, hogy milyen kellemetlen szomszédok a frankok, az avarok saját bŒrükön tapasztalták meg. Az Avar Birodalom 568-tól állt fenn a Kárpát-medencében: a nomád avarok Bizánc sarcolásából tartották fenn hatalmukat. A birodalmat azonban belsŒ nyugtalanság sújtotta, amit a klímaváltozásból eredŒ aszály és éhínség is okozhatott, s polgárháború tört ki az uralkodó, a kagán és fŒvezére, a jugurrus között. Károly 788-ban indította elsŒ háborúját szláv támogatással az avarok ellen, akiket Œ hunoknak hívott. A csata 791ben a frankok súlyos vereségé-
vel ért véget. Károly az eredménytelen hadjáratból viszszatértében Savariában elzarándokolt családja és a Frank Birodalom védŒszentje, Tours-i Szent Márton püspök szülŒhelyére, és kiváltságokkal ruházta fel a romos civitast. Károly 796-ban és 803-ban indított újabb támadást az avarok ellen, és ez az Avar Birodalom összeomlásához vezetett. 796-ban a nyugati országrészt uraló tudun megkeresztelkedett, s az avarok aranyát 16 társzekér vitte Aachenbe. Arról, hogy milyenek lehettek ezek az aranytárgyak, a nagyszentmik-
lósi kincs alapján alkothatunk fogalmat. Az óriási zsákmányt Károly a pápának ajándékozta. A déli Avar Kaganátusban élŒ szlávokat és a karantániai szlovéneket, akik a longobárdoknak és a bajoroknak fizettek adót, nem tudta beolvasztani a frank államba. Pannóniát azonban a Frank Birodalom legkeletibb tartományaként (Oriens) szervezte újjá. Ugyanolyan új hódításként kezelte, mint a szász területeket. A Karoling-adminisztráció berendezkedésekor Pannóniát térítési és ennek nagyjából megfelelŒ világi közigazgatási
ke, a fríz származású Szent Liudger (742–809) volt. A szász háborúk után a Frank Birodalom Skandináviával lett határos. Károlynak 808-tól a dánokkal kellett megküzdenie. Godfred dán király a Schleswig-szorosban felépítette a Danevirkét. Ez a védelmi rendszer, amelyet egészen az 1864-es porosz–dán háborúig használtak, harminc kilométerenként bástyákkal volt megerősítve. A Danevirke védelmet biztosított Dániának, és lehetőséget adott Godfrednek, hogy kalózportyái során rajtaüssön Frízián és Flandrián, s legyőzze a frankokkal szövetséges
74∞&£∞§™ TASZILÓ-KEHELY Az aranyozott és ezüstözött bronzkehely az angolszász inszuláris mıvészet egyedülálló kontinentális emléke, northumbriai szerzetesek alkotása, akik térítŒ misszióra érkeztek Bajorországba. Az oltárkelyhet a bajor Tasziló herceg és felesége, Liutpirga adományozta az általuk alapított kremsmünsteri bencés kolostornak 780 körül. A 25,5 cm magas, 3 kg súlyú pohár tojás alakú kelyhe forgatható, ırtartalma 1,75 liter. A kehely medallionjai Krisztust és a négy evangélistát ábrázolják gazdag állatfonatos díszítések között, a talpazaton Szız Mária, KeresztelŒ Szent János és Theodelinda longobárd királynŒ (?) látható. (Kremsmünster bencés apátság, kincstár)
74∞&£∞§™
8
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
körzetekre osztották. A Rábától északra fekvŒ terület a passaui, a Rábától a Dráváig húzódó a salzburgi püspökséghez, a Dráva és a Száva közötti rész pedig az aquileiai pátriárkához tartozott. Ahogy a szászoknál az egyházi filiálékból idŒvel önálló püspökségek jöttek létre, ugyanez várt az újonnan megtért Pannóniára is. A Karoling-kori krisztianizáció és adminisztráció összefonódását jól megfigyelhetjük a Zala folyó völgyében, ZalavárVárszigeten, ahol Mosaburg (Mocsárvár) rövid idŒ alatt a világi közigazgatás és a keresztény térítés centrumává vált.
wiltzeket és abotriteket. Godfred meghódította Frízföldet, és azzal fenyegetett, hogy ellátogat Aachenbe, de még mielőtt bármit tehetett volna, megölte egy frank bérgyilkos. Unokaöccse, Hemming követte a trónon, aki 811-ben megkötötte Károllyal a heiligeni szerződést. Károly hispániai hadjáratának vezércsillaga szintén a kereszténység védelme volt, de itt nem megtéríteni kellett a pogány lakosságot, hanem az ibero-római keresztényeket kellett megvédeni az arab előrenyomulástól. Károly paradox módon a mór uralkodók szövetségeseként lépett fel a córdobai emír ellen. A 777-es paderborni gyűlésen ugyanis a hispániai muszlim államok, Gerona, Barcelona és Huesca uralkodói is képviseltették magukat, akiket I. Abd ar-Rahman córdobai emír sarokba szorított az Ibériai-félszigeten. A mórok a katonai segítségnyújtásért cserébe felajánlották földjeiket hűbérbe a frank királynak. A kereszténység kiterjesztésében reménykedve Károly 778-ban átkelt a Pireneusokon. A frank, longobárd és burgund seregek Zaragozában találkoztak, ahol Károly elfogadta az itteni emírek hűbéresküjét. A mórok elleni csata azonban katasztrofális vereséggel járt, ráadásul Károly vert seregeit visszavonulás közben baszkok támadták meg Roncesvallesnél. Itt esett el Eggihard udvarmester és a breton seregek vezére, Roland, akinek halálát a Roland-ének örökítette meg és tette világhírűvé. A vereség azonban nem szegte Károly kedvét. 785-re seregei megszállták Geronát, és kiterjesztették a frank hatalmat Katalóniára. Az észak-hispániai muszlim vezetők folyamatosan lázadtak a córdobai fennhatóság ellen, így szívesen nyúj-
74∞&£∞§™ OTTO RETHEL: ALKUIN ÍRNI TANÍTJA NAGY KÁROLYT (1847) Az írás az antikvitástól a középkor végéig alantas fizikai tevékenységnek számított, az írók nem írtak, hanem fizetett gyorsíróknak diktáltak. Az írás a középkorban szerzetesi tevékenységgé vált, a legfŒbb szerzetesi erény, az alázat kifejezéseként.
74∞&£∞§™
tottak segítséget a frankoknak. A frank front lassan, de biztosan terjedt ki dél felé. 795-re Gerona, Ausona és Urgell is a kezükre került, 809-ben bevették Tarragonát, 811-ben Tortosát. 812-ben elfoglalták az Ebro egész torkolatvidékét, és betörtek Valenciába, hódításaik elismerésére kényszerítve I. al-Hakam emírt. Károly nemcsak Hispániában, hanem a Földközi-tengeren is felvette a harcot a szaracénokkal, azokkal az arab kaló zokkal, akik „ellenőrzésük alatt” tartották a tengereket. Meghódította Korzikát és Szardíniát, 799-ben a Baleári-szigeteket. A bagdadi udvarral is felvette a kapcsolatot. 797-ben (vagy talán 801-ben) Hárún ar-Rasíd bagdadi kalifa megajándékozta a frank uralkodót egy AbulAbbas nevű ázsiai elefánttal és egy mechanikus órával.
A PÁPASÁG, A RÓMAI CSÁSZÁRSÁG ÉS A FRANKOK 800 karácsonyán Rómában, a Szent Péter-bazilikában III. Leó pápa császárrá koronázta Károlyt. A pápaság a Római Birodalom germán utódállamainak királyai közül a frank uralkodót szemelte ki, hogy a Szentszék védelmezőjéből a kereszténység világi vezetője legyen. Milyen politikai helyzet tette ezt lehetővé? Hogyan értelmezte az eseményt a Római Császárság, a Szentszék és a Frank Királyság? Róma 476 után is a Római Birodalom része volt, elismerte a Konstantinápolyban székelő császár fennhatóságát. A császár egyházfőségét nem kérdőjelezték meg a város kora középkori püspökei, így Nagy Szent Gergely sem: Róma püspökét a császár nevezte ki és a ravennai exarcha, a császár itáliai főkormányzója erősítette meg. A bizánci császárok és az exarchák azonban nem tudták megvédeni az Örök Várost a népvándorlás pusztításaival, a gótokkal és a longobárdokkal szemben. A 8. században Rómának szír püspökei voltak: a szíriai keresztények az arab hódítás miatt menekültek nyugatra. Róma függetlenedési törekvései Bizánctól 750-től egyre nyilvánvalóbbá váltak. A pápaság a leghatékonyabb támaszának a frankokat tekintette: 754-ben, amikor Kis Pipin elfoglalta Ravennát és átadta az
őrgrófság (Marche) városait a pápának, megvetette a pápai állam alapjait. Bizánc vagy a frankok? Keleti szövetség vagy nyugati nyitás? A 8. század végén ez volt a legégetőbb politikai kérdés Rómában. A bizánci párt összeesküvést szőtt III. Leó pápa (795–816) ellen, akinek frankbarát politikáját rossz szemmel nézték: 799-ben agyba-főbe verték (a legenda és Einhard szerint a szemét kitolták, a nyelvét kivágták, de isteni csoda folytán visszanyerte a látását és kinőtt a nyelve is). Leó Padernborba menekült és Károly segítségét kérte. Károly 800 novemberében Rómába utazott, ahol gyűlést hívott össze. December 23-án a nemesség hamis esküvel, hivatali visszaélésekkel és fajtalankodással vádolta az egyházfőt, aki megesküdött ártatlanságára. Károly felmentette Leót a vádak alól, és védelmet biztosított számára.
CSÁSZÁRKORONÁZÁS: AZ ALKALMAS PILLANAT Két nappal ezután a karácsonyi misén Leó császárrá koronázta Károlyt. Az uralkodó letérdelt az oltár elé, s a pápa a fejére helyezve a koronát római császár-
rá (imperator Romanorum) nevezte ki. A pápa ezzel magának követelte a császárválasztás és a császárkoronázás jogát, tehát egy huszárvágással megfordította a két hatalom addigi viszonyát, és a gelasiusi „két kard” elmélet alapján a főhatalmat a pápaságnak, a lelki hatalomnak vindikálta, melyet a császárok és királyok földi hatalmukkal kötelesek támogatni. A császárkoronázás Leó pápa remek taktikai érzékéről, bámulatos jólinformáltságáról és páratlan politikai éleslátásáról tanúskodik. 800-ban Athéni Eiréné császárné egyeduralkodónak nyilvánította magát Konstantinápolyban. Ez új helyzetet teremtett, amit Leó jó ritmusérzékkel kihasznált. Nő még nem ült a császári trónon, s Eiréné maga is érezte helyzete bizonytalanságát: császárnak (baszileusz) címezte magát, nem baszilisszának, hogy a jogi támadások méregfogát kihúzza. Helyreállította a képtiszteletet, ezzel azonban Rómában nem tudott jó pontokat szerezni, mert itt a szentkép teológiája nem fejlődött ki (az ortodox egyház az ikontisztelet visszaállítása miatt szentként tiszteli Eirénét). A császárné egyeduralma pompás ürügyet szolgáltatott a római egyházfőnek, hogy végleg hátat RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
9
74∞&£∞§™ VICTORIUS AQUITANUS: CALCULUS A kézirat a matematikai számítások mellett egy mintaábécét is rögzít. MindkettŒ a kolostori tudományosság és birtokirányítás technológiájának fontos része volt. A számok még római számok, az íráskép karoling majuszkula és minuszkula. (836 körül, Bern, Burgerbiblothek)
74∞&£∞§™
fordítson Bizáncnak, és ahhoz a hatalomhoz csatlakozzon, amelyik megmentette a Longobárd Királyságtól. Leó Krisztus helytartójának földi hatalmát, Róma primátusát (primatus Petri) és a római püspök vallási ügyekben való fensőbbségét akarta megerősíteni frank támogatással. Tisztában volt azzal, hogy per definitionem csak egyetlen legitim császárság létezhet, több császárnak éppúgy nincs értelme a keresztény biroda-
10
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
lomban, mint több istennek. A latin jog, Róma püspöke és a száli frank törvény azonban Eirénét nem tekintette uralkodónak: a császári trón tehát üres volt, s a pápa Károllyal töltötte be. Leó nem kispályán játszott: távlati terve Konstantinápoly és Róma/Aachen egyesítése volt Károly és Eiréné házassága révén. Károly kérőket küldött Eirénéhez, de mire a követek odaértek, a császárnőt palotaforradalom buktatta meg. Kelet és Nyugat egyesítésének nagyszerű terve egyszer s mindenkorra kútba esett. A latin és a görög keresztény egyház útja kettévált: Nyugaton a pápa, Keleten a császár volt az egyház feje, és a két egyház teológiája is más irányba kezdett fejlődni. Einhard úgy állítja be a dolgot, mintha Károlynak fogalma sem lett volna arról, mire készült Leó: „A rómaiak sok sérülést okoztak Leó főpapnak, kitolták a szemét és kivágták a nyelvét, így arra
kényszerítették, hogy segítséget kérjen a királytól. Rómába ment, hogy az egyházi ügyekben rendet tegyen, amelyek nagyon zavarosak voltak, és ott töltötte az egész telet. Ekkor volt, hogy megkapta az imperator és augustus címeket, amitől eleinte annyira idegenkedett, hogy kijelentette, hogy nem tette volna aznap a lábát a templomba, ha előre látta volna a pápa szándékát. Nagy türelemmel viselte a római császárok amiatti féltékenységét, hogy elfogadta ezeket a címeket.” Elképzelhetetlen, hogy Leó ne informálta volna Károlyt, mire számítson a karácsonyi misén. Minden bizonnyal kiokosította, hogy milyen aktuálpolitikai esemény teszi a császárkoronázást lehetővé, és hogyan védhető az új politikai helyzet. Az egyház világosan látta, hogy az új helyzet új legitimációt követel, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a híres 9. századi hamisítvány, a constantinusi adománylevél (donatio Constantini), mely a feltörekvő Karolingok és a Bizánctól függetlenedni akaró pápaság közötti megállapodás része lehetett. A Karolingoknak egyházi legitimitásra, a pápaságnak védelemre volt szüksége. A koronázásért cserébe a pápa megkapta az adománylevélben biztosított kiváltságokat és védelmet a frankoktól. Az adománylevél szavaival: „És mivel az e világi császári hatalom a miénk, úgy határoztunk, hogy szentséges római egyházát hódolattal megajándékozzuk (inkább, mint a mi hatalmunkat s földi trónunkat), és boldog Péter szentséges székét dicsőségesen fölmagasztaljuk, juttatván neki hatalmat, a dicsőség kiváltságát, császári hatáskört és tiszteletet." Károly augustusnak és a Római Birodalmat „kormányzó császárnak” kezdte nevezni magát: Karolus serenissimus Augustus a Deo coronatus magnus pacificus imperator Romanum gubernans imperium. Konstantinápoly császárai viszont bitorlónak tekintették Károlyt. Az augustus cím használata ellen Eiréné császárné és szeretője, I. Nikéforosz hevesen tiltakozott. Itáliában Velence, a ravennai exarchátus, Reggio Calabria, Brindisi és Nápoly tartozott bizánci fennhatóság alá. 804-ben a velenceiek is fellázadtak Bizánc ellen, és Pipinnek, Itália királyának ajánlották fel hűségüket. Kitört a frank–bizánci háború, mely 810-ben Velence kapitulálásával és a két császár aacheni békéjével ért véget. Károlyé lett Isztria, I. Mikhaél bizánci császáré Velence. 812-ben a bizánci uralkodó elismerte Károly császári címét mint imperator Romanorum gubernans imperium. A császárkoronázás bebizonyította, hogy a kezdeményezés a Nyugat kezében van. Bár még ma is szokás a műveltebb, kifinomultabb, civilizáltabb Bizáncot szembeállítani a faragatlan Nyugattal, ez a szembeállítás nem állja ki a történelmi valóságpróbát. A perzsa és arab
háborúkba és a képrombolás teológiai küzdelmeibe belefáradt Bizánc önmagába, a görög hagyományba zárkózó, újításra képtelen államalakulat volt, mely sem előre látni, sem megakadályozni nem tudta a Frank Birodalom és a pápaság megerősödését. A kozmopolita, vállalkozó szellemű, nyitott Nyugat ezzel szemben elkötelezte magát a reformok mellett. A középkori retorikában az „eredeti állapotok helyreállítását” hirdette, valójában azonban komoly újításokat léptetett életbe. Újítás ide, donatio Constantini oda, a császárkoronázás a pillanatnyi hatalmi helyzet és reálpolitika által diktált esemény volt, nem előre megfontolt, nosztalgikus törekvés a Római Birodalom restaurációjára. A politika alakította az eseményeket, nem a császárság helyreállításának ideológiája. Sem a római katolikus egyház, sem a frankok nem tápláltak romantikus elképzeléseket a Római Birodalomról. A frankok megvetették a pogány Római Birodalmat, és büszkék voltak arra, hogy lerázták magukról a római igát. Mint katolikusok mélyen tisztelték, aranyba és ezüstbe foglalták a vértanúk ereklyéit, akiket a pogány császárok kimondhatatlan kínok között végeztek ki. Ezt a birodalmat senki sem akarta feltámasztani. A keresztény Római Birodalmat nem is kellett feltámasztani, hiszen az megszakítás nélkül létezett Konstantinápoly központtal. Ezzel a pápák, a frankok és a longobárdok is tisztában voltak. Ami hiányzott Nyugaton, az a Róma központú, Rómától függő hatalmi centrum. Ezt teremtette meg Károly megkoronázásával Leó. De nem csak a pápák töprengtek egy nyugati hatalmi rend kidolgozásán. Igaz, hogy a renovatio imperii császári ideológiáját Kelet és Nyugat birodalomegyesítésének értelmében majd csak 1000 körül dolgozza ki az ifjú és tudós III. Ottó császár – aki elsőként mutatta ki a constantinusi adománylevél hamisítvány voltát –, de Károly is már legalább 781 húsvétja óta szövögette azt a Bizáncig terjedő diplomáciai hálót, melynek nagyobb volt a tétje, mint hogy melyik meghódított itáliai területét kellene pápai joghatóság alá helyeznie. A 8. század politikai eseményei Róma Bizánctól való függetlenedésének kedveztek. Kérdés, hogy a konstantinápolyi császárok hatékonyabb védelmi politikája meg tudta volna-e akadályozni a pápa-
ság felemelkedését. Vagy Gelasius pápa 496-ban megfogalmazott „két kard” elmélete előbb-utóbb mindenképpen a lelki és a világi, a vallási és a szekuláris hatalom kettéválasztásához vezetett volna Nyugaton?
KULTURÁLIS MEGÚJULÁS: A KAROLING-RENESZÁNSZ A gondolatot, hogy Nagy Károly tudatosan élesztette újjá a Római Birodalom örökségét, a Karoling-műveltség és -művészet – teológia, írásbeliség, a klaszszicizáló költészet, festészet, elefántcsont-faragás és az építészet vizuális evidenciája – is táplálta. A Karoling-kor bámulatos magas művészetét a 19. századi pozitivista, antiklerikális francia és német történészek azzal magyarázták, hogy ez csak tudatos elhatározás eredménye lehet. E korábbi elmélet szerint Károly programszerűen a (pogány) antik
művészethez nyúlt vissza: a „Karolingreneszánsz” a „sötét középkor” után feltámasztotta a klasszikus római kultúrát. Ez az elmélet a változás, a pusztulás és az újjászületés fogalompárjával operál: eszerint az 5. századtól a nagy népvándorlás lerombolta az antik civilizációt, a 8. századig vérszomjas és műveletlen hadvezérek uralták a latin Nyugatot, akiknek az arany volt az istenük, és a kultúráról azt sem tudták, hogy eszik-e vagy isszák. Nagy Károly volt az első, aki elkezdte kapiskálni, hogy a műveltség nem is olyan rossz dolog, felkutatta és lemásolta az antik eredetiket, és a népszerű francia mondás szerint „feltalálta az iskolát”. Mára ennek az elméletnek minden eleme kérdésessé vált. Az antikvitás és a barbarikum fogalma megváltozott. A 4–6. századot a történészek ma külön korszaknak, a késő antikvitás korának nevezik, melynek végét egyesek egészen a 9. századig kitolják – Peter Brown, az új
74∞&£∞§™
ALKUIN OLVASÓKÖNYVE Egy 670 körüli kézirat pontos másolata. Figyelemre méltóak különleges szépségı betıtípusai és frank–szász díszítŒmotívumai. (Liber Comitis, 9. század 3. harmada, Párizs, Bibliothèque Nationale)
74∞&£∞§™ RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
11
A MENNYEI JERUZSÁLEM AACHENBEN Az aacheni palotakápolna a szakrális építészet legnagyobb alkotásai közé tartozik. Nagy Károly Augustus, Konstantin és Iustinianus örökségével vetélkedve építette fel a Mennyei Jeruzsálem földi elŒképét. Példaképei a római Szent Péterbazilika, a ravennai San Vitale, a konstantinápolyi Hagia Szophia és a jeruzsálemi Anastasis/ Mennybemenetel-bazilika voltak – ezek közül Rómát és Ravennát
maga is ismerte, a Szentföldön és Konstantinápolyban azonban nem járt. De a palotakápolna nemcsak létezŒ római és bizánci modelleket követett, hanem mindenekfelett a Bibliát: „Salamon temploma” volt Károly számára az igazi kihívás. Einhard szerint a templomépítés az uralkodó vallásosságának legszebb kifejezése volt: „A legszenvedélyesebb szeretettel és odaadással viseltetett a keresztény vallás iránt, amit gyermekkora óta beléneveltek. Ezért volt, hogy felépítette a gyönyörı bazilikát Aquasgra-
12
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
numban, amit arany- és ezüstlámpákkal, valamint tömör rézkorlátokkal és ajtókkal ékesített. Az oszlopokat és márványokat Rómából és Ravennából hozatta, ha máshol nem talált megfelelŒt. Amíg egészsége engedte,
Az aacheni császári palota (Pfalz) rekonstrukciós képe. Aachen a nyilvános és a magánáhítat tereit ötvözi: az udvari reprezentációs épületeket és a kápolnát oszlopcsarnok köti össze. Mint császári rezidencia Aachen a „második Róma” (fent) x Az aacheni palotakomplexum CAD-rekonstrukciója (balra lent) x Az aacheni dóm látképe az egykori kápolna részleteivel (jobbra lent)
rendszeres templomjáró volt, a misék mellett reggel és este, sŒt éjszaka is, és gondoskodott róla, hogy az összes szertartás, amit ott végeznek, a lehetŒ legnagyobb
szabályos ság gal legyen folytatva, gyakran intette a sekrestyéseket, hogy ne engedjenek illetlen vagy tisztátalan dolgokat az épületbe. Ellátta nagyszámú megszentelt edénnyel aranyból és ezüstbŒl és olyan mennyiségı templomi ruházattal, hogy még a kapusok is, akik a legszerényebb tisztséget töltik be a templomban, arra köteleztettek, hogy legszebb ruháikat viseljék szolgálatuk gyakorlása közepette. Iparkodott javítani a templomi felolvasást és zsoltáréneklést, amelyekben igen tehetséges volt, noha sosem olvasott vagy énekelt nyilvánosan,
kivéve mise alatt vagy másokkal közösen.” A palotakápolna par exellence császári épület, a magánkápolna és a nyilvános udvari reprezentáció elegye volt, melyet oszlopcsarnok kötött össze a palotával (Pfalz). Károly császárrá választása után, 800-ban fogott bele a Szız Mária, Isten anyja tiszteletére szentelt templom építésébe, a tervezéssel Metzi Odó mestert bízta meg. Az aacheni Pfalz több szempontból is figyelemre méltó állomás a Karoling Császárság történetében: Károly császári székhelyet alapított, ami az utazó uralkodók korában meglepŒ újításnak számított. Aachen (latinul Aquisgranum, franciául Aix-la-Chapelle) gyógyvizeit már Károly apja, Kis Pipin is szívesen látogatta, Œ építtette itt az elsŒ kápolnát egy római fürdŒ helyén. A kápolna Szent Márton köpenyérŒl (cappa) kapta a nevét, melynek egy darabját itt helyezték el: a város francia neve mindmáig erre a Szent Márton-kápolnára utal. Pipin és 800-ig Károly is folyton úton volt, vagy háborúban, vagy különbözŒ királyi udvarházakban élte fel birtokai jövedelmét. Az állandó császári székhely a hatalom megállapodását, megszilárdulását és területek felettiségét is jelezte. Aachen egyetemességét, a Karolinghatalom egyetemességre törekvését azonban nem a palotakomplexum, hanem a templom hirdette legékesszólóbban.
Oktogon. A Szız Máriának szentelt aacheni palotakápolna tündöklŒ szépségı nyolcszögletes szakrális tere a Mennyei Jeruzsálemet hozza le a földre. Alaprajza Iustinianus császár trónkápolnáját, a San Vitalét másolja, márványoszlopai Rómából származnak, boltozatát bizánci aranymozaikok díszítik. A frank építŒmester, mainzi Odo azonban nagyszerıen újraértelmezte modelljeit: a nyolc pilléren nyugvó, 31,5 m magas kupola újítás volt az akkori építészetben.
A nyolc Isten száma a Bibliában: a tökéletesség, a megújulás, az új teremtmény szimbóluma. A nyolcas szám azt jelenti, hogy Isten az ember által teremti újjá a világot. Ezért nyolcszögı a keresztelŒkápolnák alaprajza a kereszténységben. A nyolcszögı alaprajzot Nagy Konstantin alkalmazta bazilikaépítkezéseinél – az antiókhiai Aranytemplomban és a jeruzsálemi Anastasis/Mennybemenetel-bazilikában –, majd Iustinianus Konstantinápolyban a Szent Szergiosz- és Bakkhusz-templomban, valamint a ravennai San Vitaléban. Az aacheni palotakápolna posztklasszikus (de nyugodtan mondhatnánk, „posztmodern”) épülete „idézetek” sokasága: alaprajza, építészeti részletei, berendezése tudatosan Jeruzsálemre, Rómára, Konstantinápolyra akarja emlékeztetni a szemlélŒt. Ezt tökéletesen sikerült megvalósítani: a templom egyszerre intim és fenséges nyolcszögı szakrális központi tere a jeruzsálemi és a ravennai bazilikákra emlékeztet, a centrális kupola az Hagia Szophiára, az oszlopok Rómára, az elefántcsont táblák Alexandriára. Mivel sem márvány, sem oszlopok nem voltak a környéken, Károly Rómából és Ravennából hozatta – a pápa engedélyével – azokat. Az épület méretei János Jelenéseinek leírását követik: a kupola kerülete 144 rŒf, mint a Mennyei Jeruzsálemé. Metzi Odó a Szentírás mellett Vitruvius építészeti elméletével is tisztában volt. A templom alaprajza és felépítése a ravennai San Vitaléét követi, de kupolája nem cserépbŒl, hanem kŒbŒl épült, ezért nem olyan magas. A belsŒ oktogon pilléreire támaszkodik a nyolcszögletı boltív. A belsŒ
nyolcszög körül fut egy tizenhat oldalú, alacsony boltíves körfolyosó, amely felett magas galéria található. Ezt ferdén elhelyezkedŒ boltívek fedik és belülrŒl bronzrácsok zárják le. A galéria íve felett nyolcszögı dob található ablaknyílásokkal, ezen nyugszik a kupola íve. A kupolát körülvevŒ nyolcszögletes templomhajó a centrális tömeg ellensúlyául is szolgál, ezért boltozatai masszívak. A boltozatokat mozaikok borították: Maiestas Domini, Krisztus a 24 aggastyánnal. Károly bizánci mestereket hozatott a kupolaboltozat aranyborításának elkészítéséhez. A galéria oszlopait ökrös szekereken szállították Rómából, Ravennából, KölnbŒl és TrierbŒl. (Napóleon az oszlopokat Párizsba vitette, néhányat 1815 körül visszahoztak Aachenbe.) A palotakápolna
nyugati kapuzata elŒtt álló, a Romulust és Remust tápláló nŒstény farkasra utaló bronz farkasszobor is a Római Birodalom megújulásának programját hirdeti. Az építkezés öt évig tartott, III. Leó pápa 805-ben szentelte fel a kápolnát. 814-ben itt temették el Károlyt: sírjának pontos helye ma is vita tárgya. A sírt III. Ottó és Barbarossa Frigyes császár is felnyittatta. Nagy Károly csontjait a II. Frigyes által a 13. században készíttetett arany ereklyetartóban Œrzik, karcsontja külön kar alakú ereklyetartóban van. A Karoling-építészetnek azonban kevés emléke maradt fenn – ez adott alapot a „kitalált középkor” elméletnek. Az aacheni palotakápolna mellett a Theodulf orléans-i püspök által építtetett Germigny-des-Prés temploma, a lorschi kolostor kapu-
csarnoka és Fulda apátsági temploma a legjelentŒsebb. A világi épületek közül Nijwegen és Ingelheim Karoling-palotaközpontja is elpusztult, csakúgy, mint a monumentális szobrászat emlékei. Egyetlen szobrocska maradt fenn, a Louvre talán Nagy Károlyt ábrázoló, bronzból készült, kisméretı lovas szobra. A mı az aacheni palotakápolna bronzkapuihoz és bronzkorlátaihoz hasonlóan tanúsítja, milyen magas színvonalat ért el a bronzöntés. Hasonlóan nagyszerı volt az ötvösség. Nagy Károly udvarának legkiválóbb ötvösmıvésze Einhard, a király barátja és életrajzírója volt, aki az uralkodó halála után visszavonult a fuldai kolostorba, amelynek apátja volt, és az ötvösmıvészetnek szentelte magát. Egyetlen mıve sem maradt fenn, alkotásait valószínıleg beolvasztották. RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
13
korszak legnagyobb népszerűsítője szerint „a késő antikvitás mindig később van, mint gondolnánk”. A késő antikvitás a klasszikus római kultúra „posztmodernje”, az antik örökség keresztény újraértelmezése, nem a hanyatlás és a sorvadás, hanem az energikus alkotás, a kirobbanó kreativitás kora – a latin irodalom, teológia Szent Ágoston, Szent Jeromos és Nagy Szent Gergely fémjelezte nagyszerű felvirágzásának kora, amikor a latin nyelv meghódította Európát, és a germán vizigótok, frankok, osztrogótok, vandálok, longobárdok nyelvváltásával megjelentek az újlatin nyelvek. A mai történetírás a germánokat nem Európán szélvészként végigsöprő, zsákmányra éhes, véreskezű rablóvezérekként ábrázolja, hanem a Római Birodalomba betelepülő szerződéses vendégmunkásokként (foederati), akik fő célja a békés munkavállalás és az integráció volt. A germán törzsek romanizációjával egybeolvadt a római és a barbár műveltség: nem hirtelen változással, hanem folyamatos kölcsönhatással van dolgunk, melynek eredménye a rómainál összehasonlíthatatlanul érdekesebb, gazdagabb és izgalmasabb kultúra: a középkori civilizáció. A történészek szemében az „antik eredeti” hipotézise is elvesztette tudományos vonzerejét és metodológiai hitelességét, mivel egyetlen „antik eredeti” sem került elő, melyről bebizonyosodott volna, hogy példaként szolgált a Karoling-
tudósok vagy művészek számára. A Karoling-művészet mindenekfelett keresztény művészet: legnagyobb és legcsodálatosabb emlékanyagát az evangeliáriumok képezik, melyek klasszikus előképét értelmetlen feltételezni. 2014-ben Herbert Kessler amerikai művészettörténész budapesti előadásában számolt le végleg az „antik előkép” fogalmával: szerinte a Karoling-művészek nem mára elveszett klasszikus műveket másoltak, hanem a művészet szerves fejlődése során a római, barbár, bizánci, keresztény, sőt arab művészet bámulatos fúzióját valósították meg. Látták maguk körül az ókori Róma örökségét, de Bizánc és az arab művészet is hatott rájuk. A mai szemléletmód az 5–8. század művelődését is rehabilitálta. Ellentétben a korábbi elmélettel, ma már senki sem vallja, hogy a Karoling-reneszánsz a semmiből jött létre. Pierre Riché francia történész 1961-ben megjelent, azóta sem meghaladott, Oktatás és műveltség a barbár Nyugaton című művében, mely idén végre remélhetőleg magyarul is megjelenik, lenyűgözően mutatja be a „sötét középkor” ragyogó irodalmárait és teológusait: Venantius Fortunatus, Cassiodorus, Boëthius, Arles-i Caesarius, Sevillai Izidor – akit II. János Pál pápa az internetet használók védőszentjének nyilvánított –, Nagy Szent Gergely vagy a Tiszteletreméltó Beda műve nélkül a Karoling-kultúra nem jöhetett volna létre. Riché mutatta ki azt is, hogy a
74∞&£∞§™ NAGY KÁROLY MINT ÚJ KONSTANTIN 16. századi metszet. Nagy Károly a birodalmi klenódiumokkal (császári korona, kard és országalma) áll három szarkofág elŒtt, melyek az aacheni dómban Œrzött, SzentföldrŒl származó Krisztus-ereklyéket tartalmazzák: Jézus kendŒjét, mellyel megtörölte az utolsó vacsorán tanítványainak lábát, Jézus gyolcsruháját, amelybe temetésekor göngyölték, valamint a Jézus arcát fedŒ kendŒt, amellyel a sírban betakarták arcát. Ezek az ereklyék Krisztus földi életének látható jelei, melyek Nagy Károlyt új Konstantinná avatják. A három Krisztus-ereklye mellett négy Úr-textíliát is Œriznek Aachenben: Mária ruháját, Jézus pólyáját, Jézus ágyékkötŒjét és a KeresztelŒ Szent János lefejezésén használt kendŒt. Az ereklyéket hétévente mutatják fel a híveknek a tíznapos aacheni zarándoklat (Heiligtumsfahrt) idején.
74∞&£∞§™
Karoling-művelődés a 7. századi angolszász iskolarendszerre épült. A Karoling-kultúra nemcsak az antik formákat vette és alakította át, hanem igazi befogadó kultúraként a barbár művészetet és az arab tudományt is. A művelődés színvonalának emelésével támogatta az állami szervezeteket, a közigazgatást, sőt a katonaságot is. Károlyhoz olyan kiváló tudósok és teológusok
NAGY KÁROLY LOVAGJAI A hıbériség kialakulásakor a lovagi mítoszt igyekeztek minél korábbra visszavetíteni: Nagy Károly tizenkét lovagja lett a Frank Birodalom tizenkét pairje és a középkori lovagok Œse. A Nagy Károly személye köré szŒtt harminchét nagy geszta (cycle de Charlemagne) lett az alapja a lovagi eszményképnek a 10–13. században. Amikor a szászok 777-ben Paderbornban meghódoltak, Károly hadjáratot indított Európa másik végére. A zaragozai muzulmán kormányzó fellázadt a córdobai emír ellen, és megígérte, hogy beengedi a frankokat a városba. Károly jó lehetŒséget látott arra, hogy hozzácsatolja birodalmához a Pireneusok és az Ebro közötti teljes területet. Két frank sereg nyomult át a Pireneusokon, és
14
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
Zaragozánál egyesült. A kormányzó azonban nem akarta átengedni területeit, csak abba egyezett bele, hogy Károly vazallusa legyen. Károlynak vissza kellett fordulnia, mert közben a szászok újra fellázadtak. Visszafelé a
Pireneusokban elvesztette utóvédjeit. A baszk hegylakók, akik nem engedelmeskedtek sem a frankoknak, sem az araboknak, s a frankok iránt gyılöletet éreztek, összegyıltek Roncesvalles-nál, és 778. augusztus 15én lecsaptak a frank utóvédre.
KI VOLT ROLAND? Roland a valóságban Bretagne prefektusa volt, Rennes és Nantes közötti székhellyel. MielŒtt harcba szállt az arabokkal, halálosztó hı kardjával, Durandallal legyŒzte a hunokat és a bretonokat. Durandal varázserejı kard: markolata tartalmazza Szent Péter fogát, Szent Vazul vércseppjét, Szent Dénes haját és Szız Mária ruhafoszlányát. A Roland-hasadék a Pireneusok földrajzi nevezetessége, melyet Roland vágott ki Durandallal, hogy eltörje a kardot, nehogy az a hitetlenek kezébe kerüljön. Halála elŒtt Roland megfújta kürtjét, az Olifantot. Károly lovaglás közben is meghallotta, de az aljas Ganelon azt mondta, hogy csak a szél fúj.
A magasból sziklákat, kivágott fatörzseket gurítottak rájuk. Az utóvédcsapatokat, amelyeknek Roland gróf volt a parancsnoka, teljesen elpusztították. Három évszázaddal késŒbb napvilágot látott a legenda. Károly visszavonulását Ganelon árulásával magyarázták, és a csapatnyi baszk fosztogatóból 100 000 eltökélt szaracén lett. Roland a kereszténység védelmezŒjévé, a nemes lovagok eszményképévé vált. A 11–15. században a Roland-ének volt a legnépszerıbb lovagregény. HŒsei ugyanazt a szerepet töltik be, mint Artúr király kerekasztalának lovagjai. Roncesvalles a kereszténység leghíresebb szentélye lett, ahol a hŒs ereklyéi, páncélöltözete, kesztyıi, csizmái és fegyverei voltak találhatók.
csatlakoztak, mint Yorki Alkuin, az aacheni palotaiskola vezetője, a császár legközelebbi barátja, oktatási reformjának és művészi kezdeményezéseinek fő szervezője, Einhard, aki nemcsak az uralkodó életrajzát írta meg, de emellett nagyszerű aranyműves is volt, a vizigót Theodulf orléans-i püspök, Paulus Diaconus, a Longobárd Királyság történetírója, Angilbert párizsi püspök, Pisai Péter, Johannes Scotus Eriugena, aki Alkuin oktatási programját vitte át a filozófia területére és a középkori filozófia első rendszerét alkotta meg. A Karoling kulturális felvirágzás legfőbb vonása – Bizánccal ellentétben – a sokközpontúság: nemcsak az aacheni palotaiskola létezett, hanem a különböző kolostorokban, püspökségekben, városokban nagyszerű tudósok tevékenykedtek. Keleten Konstantinápoly volt az egyetlen művelődési központ, iskolái – kizárólag a görög filozófia, retorika és teológia alapján – udvari és egyházi szolgálatra képezték tanulóikat. Nyugaton ezzel szemben már az 5. századtól sokféle tudományos centrum alakult ki Hispániától Skóciáig, Bajorországtól Burgundiáig, minden kolostor a művelődés egyegy kis szigete volt, mindenütt mást és másképp tanítottak, sajátos Szentírásértelmezési technikákat és kódexfestészeti stílusokat dolgoztak ki. A Nyugat nyitottságát mutatja az is, hogy bár a görög nyelv ismerete hanyatlóban volt, az érdeklődés mindig fennmaradt, s mindig volt valaki, aki újraolvasta és újraértelmezte a görög filozófiai és teológiai örökséget: a 6. században Boëthius, a 7. században Tarzoszi Theodórosz canterburyi érsek, a 8. században Hilduin párizsi püspök, a 9. században az ír Johannes Scottus Eriugena. Rómában és Dél-Itáliában fennmaradtak a görög kolostorok, és a római Anastasius bibliothecarius kidolgozta a görög művek latinra fordításának programját. Bizánc azonban mind a latin teológia, mind a latin szerzetesi mozgalmak elől elzárkózott. Nagy Károly udvara viszont – ugyanúgy, mint Róma – egy kozmopolita társadalom centrumává vált, amelynek művészete a különböző kultúrák együtthatását tükrözte.
KAROLINGKÓDEXMŰVÉSZET A paloták leomlottak, a templomokat átépítették, a kolostorokat modernizálták, de a Karoling-kódexek fennmaradtak. Károly rajongott a könyvekért, jól beszélt latinul és értett görögül, szeretett olvasni, különösen Szent Ágostont, és ő maga is meg akart tanulni írni. Einhard ekképp mutatja be uralkodóját: „Szerette Szent Ágoston könyveit, különösképpen azt, amelynek címe: De civitate Dei. […] Nem érte be pusztán az
16
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
anyanyelvével, de gondot fordított rá, hogy idegen nyelveket is tanulmányozzon. Különösen a latinnak volt mestere, annyira, hogy ugyanolyan jól beszélte, mint az anyanyelvét; de a görögöt jobban értette, mint ahogy beszélte. Olyan ékesszóló volt, hogy talán jobb volt egy szónoklattanárnál is. Legbuzgóbban tanulmányozta a szabad művészeteket, azokat nagyra becsülte, akik erre tanították, és tisztelettel adózott nekik. Grammatikaleckéket Petrus Pisanus diakónustól vett, aki ez idő tájt már idős ember volt. Egy másik diakónus, Albinus, vezetéknevén Alkuin,
a Britanniába való szászok közül, kora legnagyobb tudósa volt más tudományokban tanítója. Sok időt és munkát töltött a szónoklattan, a dialektika és különösen a csillagászat tanulmányozásával, megtanult számolni és nagy kíváncsisággal tanulmányozta az égitestek mozgását. Megpróbált írni is, és rendszerint írótáblákat és lapokat tartott ágyában a párnája alatt, hogy a pihenőidejében hozzászoktassa kezét a betűk formálásához, de mert nem kezdte erőfeszítéseit idejekorán, hanem már idősebb korában, ez kis sikerrel járt.”
74∞&£∞§™
SZENT JÁNOS EVANGÉLISTA A HARLEY-EVANGELIÁRIUMBÓL A Harley Aranyevangeliáriumot 800–825 táján másolták az aacheni palotaiskolában. Négy egész oldalas evangélistaábrázolás díszíti. Aranytintával íródott. Az ifjú és magabiztos Szent János evangélista párnákkal gazdagon fedett, antik trónuson ül, klasszikus architektonikus keretben, kámeákkal és gemmákkal ékes korinthoszi oszlopokkal és árkádokkal tagolt térben, fölötte jelképe, a sas repül a napba. Az árkádok fölött egzotikus madarak, az I iniciálé az inszuláris angol-ír kódexmıvészet csavarodó motívumait veszi át, benne Isten báránya, alatta ismét János és legalul újra a sas két apostol vagy evangélista között. A kódexet narancssárga-lila-barna-rozsdavörös-arany színhasználata teszi különlegessé. (Aachen, 800–825, London, British Library)
74∞&£∞§™
Einhard nemcsak egy rokonszenves bölcsész-királyt, hanem egy végtelenül alázatos embert ábrázol: az írás az ókorban és a középkorban nehéz és lenézett fizikai munkának számított, amelyet csak rabszolgák végeztek. Szent Ágoston például soha egyetlen sort sem írt le saját kezűleg, hanem gyorsíróknak diktált – ez volt a bevett gyakorlat. Az, hogy Károly maga is próbálkozott a betűvetéssel, azt mutatja, hogy tényleg szerette a betűket, és nem vetette meg a fizikai erőfeszítést. Károly egy betűtípusnak is nevet adott: Alkuin alkotta meg a „karo-
ling minuszkulát”, azt az új, esztétikus kisbetűs írásformát, mely könnyen és gyorsan írható és kevesebb helyet igényel a pergamenen. Károly több könyvfestő műhelyt alapított Metzben, Reimsben és Tours-ban, de a legjelentősebb az aacheni palotaiskola kódexfestő műhelye volt, melyet Einhard vezetett. Az aacheni palotaiskola első darabja a Godescalc-evangeliárium, amely Károly és felesége, Hildegard számára készült 781-ben. A miniátor Godescalc két év alatt fejezte be a munkát: a kódex bíborpergamenre készült,
teljes egészében arany- és ezüstbetűkkel, melyek az örök élet fényét jelképezik. Krisztust szakáll nélkül ábrázolja, az evangélisták írópult előtt ülnek, testtartásuk és az élet forrásának témája közelkeleti mintákra vezethető vissza. Az Ada csoport néven ismert kódexek Károly nővéréről kapták a nevüket. Festője a lapok szegélydíszén és az iniciálékban gyakran követi az ír miniatúrák ornamentikáját. Az Ada-féle kézirattal rokon művek, mint a Lorschi evangeliárium miniatúrái, az evangélistákat nem a szabad ég alatt, hanem díszes pavilonokban ábrázolják, ruházatuk gazdagon díszített. Az Ada evangeliárium egyik lapján Lukács evangélista oszlopos kapu alatt ül, az íves, fűrészfogas frízen, a karcsú kis oszlopokon spirális szalagok és díszítmények láthatók. A festő két síkot akart érzékeltetni, az építészeti kerettel az e világi, a mennyei trónon megjelenő evangélistával és szimbólumaival a túlvilági létet. Térbeliség jellemző a ruha és a test ábrázolására, a ruha redőin is térillúziót keltő fények és árnyékok jelennek meg: közvetlen bizánci előzményekre és hellenisztikus hatásokra vezethetők viszsza. 800 körül készült a bécsi koronázási evangeliárium. Az evangélisták idilli táj előtt ülnek, a festészeti stílus a késő római és bizánci hagyományt követi. A kódex az illuzionisztikus térábrázolás csúcspontja a Karoling-miniatúrafestészetben. A soissons-i evangeliárium a 9. század elején készült. A csodálatosan gazdag díszítésű kódexet Károly fia, Jámbor Lajos 827-ben ajándékozta a soissons-i Szent Medárd-kolostornak. Miniatúráin mozgalmas jeleneteket és architektonikus díszleteket láthatunk. Az élet forrása körül egzotikus madarak és állatok pompáznak paradicsomi attribútumok között. A kút „mennyei épülete” és a háttérben palotaszerűen magasodó exedra a Mennyei Jeruzsálemre utal. Az evangeliárium Szent Jánost ábrázoló oldalán az egyik lapon az evangélista, a RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
17
másikon egy építészeti elemekből álló keret látható. Szent János a térbelien a képbe nyúló nyolcszögletű épület vagy városfal egyik bástyáján ül. Aachen, Reims és Fulda miniátorai az ír–angolszász könyvfestészet művészi formáit ötvözték a bizánci stílussal, és egészen új, egyéni alkotásokat hoztak létre. A Karoling-scriptoriumok elkülönítették az architektonikus motívumokat és a fonott díszeket. Nem alkalmazták az ír kéziratokra jellemző finom árnyékoló vonalakat, de kidolgozták az iniciálékat. Az állatmotívumok a fonott és spirális díszek szoros összekapcsolásával művészi hurkokká és csomókká váltak, a fonott díszek burjánzó növényi ornamentumok közé fogják a betűket.
NAGY KÁROLY TUDÓS BARÁTAI „Amikor értesítették Adorján, a római főpap haláláról, akit barátai közül legjobban szeretett, annyit sírt, mintha fivérét vagy legkedvesebb fiát vesztette volna el. Természeténél fogva nyitott volt a barátságra, és nemcsak hogy könnyen barátkozott, de ragaszkodott is barátaihoz és leggyengédebben szerette azokat, akik iránt ilyen köteléket ápolt.” Károly barátai szerzetesek és püspökök voltak, akik mellesleg mindenhez értettek, a költészettől az ötvösségig. A császár minden bölcsészek álma volt, aki a kultúrpolitikából barátságot, a barátságból kultúrpolitikát csinált. Vidáman játszadozott tudós barátaival Aachenben, ő alakította Dávid királyt meg Augustust, Alkuin volt Horatius, Angilbert
74∞&£∞§™ SZENT MIHÁLY ARKANGYAL Klasszikus szépségı elefántcsont tábla. Egy késŒ antik konzuli diptychon átfaragásával készült az aacheni palotaiskolában 810 körül. A bizánci katonának és szenátornak öltözött arkangyal ujjongva döfi lándzsáját a sárkány torkába, fölé áldóan nyúlnak ki Isten ujjai. Tógájának redŒzése, hajfürtjeinek csigái az antik örökség értŒ alkalmazásáról tanúskodnak, sárkánya azonban már kis középkori szörny. Szent Mihály a Karoling uralkodók egyik legtiszteltebb szentje, a térítésben, a barbárok legyŒzésében, illetve a végítélet várásában is kitüntetett szerepe volt. (Lipcse, Grassi Iparmıvészeti Múzeum)
74∞&£∞§™ 18
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
Homérosz, Theodulf Pindarosz, az apró Einhard meg Becaleel. Játszva hozták létre a Karoling-reneszánszt. Adorján pápával 781 húsvétján barátkozott össze igazán Károly: egyik fiát megkereszteltette a pápával, két másikat pedig Aquitánia, illetve Itália királyává szenteltette fel. A keresztelés lelki
A DUNA–RAJNACSATORNA A Duna és a Rajna összekötésének terve Nagy Károlytól ered. Ã ismerte fel, hogy az északi folyású Rajna és a délre folyó Duna összekötése kiváló hadi és kereskedelmi lehetŒség. FöldmérŒi 793-ban azt a helyet jelölték ki, ahol a Duna és a Majna mellékfolyóinak medre 1800 méterre van egymástól. A heves esŒzések azonban elmosták a kiásott csatornákat. A Duna és a Rajna összekötése csak 1200 évvel késŒbb, 1992-ben valósult meg a Bamberg és Kelkheim között létesült, 171 kilométer hoszszú Europakanal megnyitásával.
rokonságot hozott létre a pápa és a király között: Adorján mint keresztapa a „közös apaság” vagy „spirituális rokonság” kötelékébe lépett a királlyal. Adorjánnal nagyszerű együttműködést és példás barátságot alakított ki. Ugyanebben az évben találkozott Parmában egy angol iskolai tanítóval, yorki Alkuinnal. Barátságuk a jámborság és az uralkodói kormányzás Karoling-szövetségének igazi jelképe. A northumbriai diakónus Károly tudományos és vallási főtanácsadója lett. Fontos törvényeket és politikai nyilatkozatokat fogalmazott meg a király számára, írásai szinte a teljes akkori tudásanyagra kiterjednek, szerzőjük számtalan útonmódon gyakorolt döntő ideológiai befolyást a Karoling Birodalomra. Amikor császárrá koronázták, Nagy Károly a latin Biblia Alkuin által átdolgozott szövegét vehette kézhez. Alkuin a retorikától és a dialektikától a csillagászatig minden tárgyban oktatta a királyt és családját, befolyásos egyházi emberek egész nemzedéke tanult tőle. „Tanítványai közül egy sem volt, akiből ne lett volna jámbor apát vagy híres püspök” – emlékezett rá egy későbbi szerző. Károly kitűnő érzékkel választotta ki munkatársait: a parmai találkozás után megkérte Alkuint: hagyja el szülőföldjét, és csatlakozzon a frank udvarhoz. Nem tudni, mi fogta meg Alkuinban: enciklo-
pédikus tudása, karizmája, közvetlensége? Mi tetszett meg Alkuinnak Károlyban vagy Károly terveiben? Miért cserélte fel kényelmes yorki könyvtárosi állását, és ugrott fejest az ismeretlenbe? 781ben Alkuin azért utazott a kontinensre, hogy elhozza az érseki palliumot az új yorki érsek, Eanbald számára. Aelberht
NAGY KÁROLY ÉS MOHAMED Henri Pirenne belga történész híres tézise szerint 476-ban a kortársak észre sem vették, hogy a Nyugat-római Birodalom kimúlt, mert a germán utódkirályságok gyorsan romanizálódtak és fenntartották a római intézményeket, s a Mediterráneum két része folyamatos kapcsolatban maradt. Az igazi törést a Földközi-tenger vidékén az iszlám megjelenése jelentette a 7. században. Az arabok lezárták a Kelet felé vezetŒ utakat, elvágták a Nyugatot a bizánci aranytól, selyemtŒl, fıszerektŒl és más luxustermékektŒl. A kereskedelmi útvonalak áthelyezŒdtek, a civilizáció központja Itáliától északabbra került, miközben a nyugati emberek életmódja visszasüllyedt a primitív cserekereskedelem szintjére. Pirenne szerint az iszlám elŒrenyomulásának következménye a frank állam megerŒsödése: Mohamed nélkül nincs Nagy Károly.
778-ban, halála előtt két évvel vonult viszsza, s könyvtárát Alkuinra, érseki hivatalát pedig Eanbaldra hagyta. Alkuin írásaiból világosan kitűnnek tanára, Aelberht iránti érzései és odaadása; könnyen elképzelhető, hogy az Aelberht halála miatt érzett fájdalma összefügg a döntésével, hogy elhagyja szülőföldjét, és a frank udvarban telepszik le. Alkuin így emlékszik vissza döntésére: „Hírnöke a szent helyek látogatása közben lelt rám; a király hadseregével Szászország elpusztításán munkálkodott. Egy ilyen barátot, mint ő nekem, nem mellőzhetek; Isten kegyéből tettem szert rá, s a vele való barátság, amelyet Istennek köszönhetek, nagyon hasznos. Nem pénzéhségből jöttem Frankföldre, és nem ezért maradok itt, hanem az egyház igényei miatt, hogy erősítsem a keresztény vallást.” Alkuin olyan barátjának tekintette Nagy Károlyt, akit Isten adományozott neki annak fejében, amit Alkuin Nagy
Károly szolgálatában az egyháznak nyújtani tudott. Az angol szerzetes-tanár és a frank király együttműködése a történelem legsikeresebb kultúrpolitikai programját eredményezte. Alkuin ezt írta Károlynak: „Áldott a nemzet, amelynek az isteni gondviselés ilyen istenes és eszes uralkodót juttatott; áldott a nép, amely felett ilyen bölcs és istenfélő vezető uralkodik; ahogy a platóni mondásban áll: áldottak a királyságok, ha filozófusok uralkodnak, azaz azok, akik szeretik a bölcsességet, vagy ha a királyok tanulmányozzák a filozófiát, mert e világon semmi sem mérhető a bölcsességhez.” Einhard tíz évvel Alkuin után, 791 körül került az aacheni palotaiskolába. A keleti frank területről származó Einhard Fuldában tanult. A királyi iskolában Einhard építészeti tanácsokat adott, ő volt a scriptorium igazgatója és emellett elismert ötvösművész. Tehetséges építész is volt, Károly több palotakomplexum építésének vezetésével is megbízta. Einhard nagyon szerette Károlyt: ez a Vita Caroli minden lapjáról süt. Bár Suetonius volt a példaképe, hasonlítsuk csak össze a római író véleményét a császárokról Einhardéval – döbbenetes a különbség!
NAGY KÁROLY TALIZMÁNJA
FELESÉGEK, ÁGYASOK Károly nőkkel folytatott kapcsolataiból és a gyermekeinek szánt sorsból fontos és érdekes következtetéseket vonhatunk le. Lovagjaival és tudósaival szoros férfibarátságokat ápolt. De nemcsak a férfitársaságot értékelte: nagytermészetű férfi volt, öt feleségétől és öt ágyasától összesen tizenhét gyermeke született. A száli frankok törvénykönyve, me lyet Károly is megerősített (Lex salica carolina), egyenjogúnak tartotta a nőket és a férfiakat. Kétféle házasságot ismert el: a törvényes, hozománnyal járó szövetséget (Muntehe) és a formalitást nélkülöző „együttélést” (Friedelehe), melyben a nő nem hagyja el saját családját, rokonságát. A törvények tiltották a többnejűséget, pártolták a monogámiát, tiltották a vérfertőzést, a nőkkel szembeni erőszakot vérbosszúval torolták meg. A női test fogdosását is szigorúan szankcionálták: a kéz érintéséért 15, a könyökéért 30, a vállért 45, a mellért 50 garas volt a büntetés. A válást engedélyezték a törvények: 822-ben például Northilda azért kívánt elválni férjétől, mert az szégyenletes módon akart vele házaséletet élni. Károly kapcsolata a nőkkel a korabeli frank társadalomban bevett normákat követi, de a királynéi szerep felértékelése és a gyermeknevelés terén előremutató. A királynak több felesége volt, de nem egyszerre: egymást sűrűn követő monogám házasságokban élt, és aktuális felesége mellett mindig tartott ágyast
Aranyból készült, hordozható ereklyetartó (enkolpion), közepén hatalmas, csiszolt zafír, melyben a Szent Kereszt darabkája látható. Jean Taralon szerint eredetileg a Szızanya haját és tejét tartalmazta, csak 1804-ben helyezték bele a Szent Kereszt töredékét, és a zafírt 1870-ben kicserélték. 53 drágakŒ és gyöngyök díszítik, a Karoling ötvösmıvészet kiemelkedŒ emléke. Az ereklyetartót állítólag Harun al-Rasid kalifa ajándékozta Nagy Károlynak 801-ben a Szent Sír kulcsaival, Jeruzsálem zászlajával és egy elefántcsont kürttel együtt. A talizmánt 1166. január 8-án találták meg Nagy Károly sírjában, amikor Barbarossa Frigyes felnyitotta a sírt. Az aacheni kincstárban Œrizhették, de elsŒ említése a 12. századból származik, és csak 1620-tól kötik Nagy Károlyhoz. 1804-ben az aacheni püspök Joséphine de Beauharnais-nak ajándékozta, köszönetül, amiért Napóleon visszajuttatta a dómnak a francia forradalom idején elkonfiskált ereklyéit. Joséphine a lányának, Hortense-nak ajándékozta, Œ pedig fiának, Louis Napoléon Bonaparténak. III. Napóleon császár felesége, Eugénie de Montijo ajándékozta 1919-ben a taliz mánt a reimsi katedrálisnak.
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
19
is. 766-ban költözött össze Himiltrudéval, de a házasság nem nyert egyházi megerősítést. Tőle született Púpos Pipin. 768-ban vette el Desiderius longobárd király lányát, Gerpergát. 771-ben Aachenben vette feleségül Hildegardot (757–784), akitől kilenc gyermeke született: Károly frank király, Neustria kormányzója; Adelaide; Karlomann-Pipin, Itália királya; Rotrude; Jámbor Lajos 781-től a frankok királya, Aquitánia kormányzója, 814-től király és császár; Lajos ikertestvére, a kétéves korában elhunyt Lothár; Berta; Gisela és Hildegard. 784-ben nősült negyedszer, Fastradától született Theodrada, argenteuil-i apátnő és Hiltrude. 794-ben vette el ötödik feleségét, Luitgardot, akitől nem született gyermeke. Ismertebb ágyasai közé tartozott a szász Gerswinde, Madelgard, a bécsi Amaltrud és Adelindé. Bár a feleségekről és ágyasokról a nevükön kívül keveset tudunk, a királyné szerepét Károly hivatalosan is körülírta és határozottan felértékelte. Ő vezette be a királynéi koronázást és a királyné felkenését, ő íratta be a királyné nevét a koronázási szertartáskönyvekbe. Ezzel megerősítette a királyné/császárné jelképes funkcióját. A Capitulare de villis
20
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
74∞&£∞§™ A DORESTADI FIBULA Dorestad fontos viking–frank kereskedelmi csomópont (wijk) és keresztény térítŒközpont volt Frízföldön. A gazdagon díszített arany rekeszzománc brosst 1969ben találták meg egy kút mélyén. Burgundiai mıhelyben készülhetett. A kör alakú bross közepét almandinkŒ és négy zöld-kékfehér-piros stilizált fa ékesíti, széleit 4 nagy és 16 kisebb gyöngy díszíti. A kanyargós indadíszítés között madárfejek láthatók. A gyümölcsöktŒl roskadozó fák életfaszimbólumok. A brosst a dorestadi vezetŒréteg tagja viselhette vagy a templomnak szánt kincs volt. (775–800, Leiden, Rijksmuseum)
74∞&£∞§™
kimondja: a király után a királyné szava a döntő, a király akadályoztatása esetén a főhatalom a királyné kezében van. A ki-
rályné kötelessége volt, hogy utódokat szüljön, de joga volt felügyelni a királyi kincstárat, és a közigazgatásba is beleszólhatott. Az özvegy királynékat birodalomszerte tisztelet övezte. Volt, aki kolostorba vonult férje halála után, mások megtartották befolyásukat és kapcsolati hálójukat. A legjobb példa erre Nagy Károly anyja, Nagylábú Berta, aki férje, Kis Pipin halála után fiai között fenntartotta a békét, és jó tanácsadója maradt gyermekeinek. Einhard így ír róla: „Édesanyja, Berta nagy megbecsülésben élt mellette öregségében, a legnagyobb tiszteletet nyilvánította iránta és sosem volt közöttük ellentét, kivéve amikor elvált Desiderius király lányától, akit azért vett feleségül, hogy anyját megörvendeztesse. Nem sokkal Hildegard után halt meg, miután három fiú és ugyanannyi leányunokájával élt a fia házában, és nagy pompával temették el Szent Dénes bazilikájában, ahol férje is feküdt.” Károly politikai szereplővé tette anyját, s a Berta iránt tanúsított szeretet és tisztelet példaképül szolgált a későbbi császárok számára is. A királynék ellen csak Károly halála után, a 830-as években indultak meg a pletykák és a támadások,
de a királynék szabados erkölcseinek bírálata nyilvánvalóan a férjek elleni burkolt, genderretorikába göngyölt támadás volt a Karoling-hatalommegosztás felé vezető évtizedekben. A 9. században a Karoling férfi vezetőréteg a női hatalmat már társadalmilag megosztónak, a status quót fenyegető veszélynek láttatta.
A GYERMEKEK NEVELÉSE Fiait és lányait egyaránt taníttatta: „A gyermekei nevelésében követett terve az volt, hogy mind a fiúk, mind a lányok mindenekelőtt a szabad művészeteket tanulmányozzák, amelyre maga is gondot fordított. Mihelyt koruk engedte, a frankok szokásai szerint a fiúknak meg kellett tanulniuk a lovaglást, illetve gyakorolni a harcot és a vadászatot, illetve a leányoknak meg kellett tanulniuk a ruhakészítést, hogy hogyan bánjanak a guzsallyal és az orsóval, amit betegség miatt sem hanyagolhattak el, és beléjük plántált minden erényt. Halála előtt csak három gyermekét vesztette el, két fiát és egy lányát, Károlyt, aki a legidősebb volt, Pipint, akit Itália királyává tett, és Hruodrudot, elsőszülött lányát, akit eljegyzett Constantinussal, a görögök császárával. Pipin egy Bernhard nevű fiút és öt lányt hagyott: Adalhaidot, Atulát, Gundradát, Berhthaidot és Theoderadát. […] Annyira gondos volt fiai és lányai nevelésében, hogy ha otthon volt, mindig velük étkezett és sosem utazott el nélkülük, fiai az oldalán lovagoltak és leányai követték, míg a védelmükre rendelt testőrök zárták a sort. Különös, de noha mind szép megjelenésű nők voltak és nagyon szerette őket, sosem akarta férjhez adni őket sem a saját népéből való, sem idegen emberhez, hanem haláláig maga mellett tartotta őket, mondván, nem bír megválni a társaságuktól. Noha boldog volt, sok bánatot szereztek neki leányai, bár előttük palástolta, hogy ismeri az erényüket illető pletykákat, illetve hogy kiket fogadnak kegyeikbe.” Fiait uralkodásra szánta, lányait azon-
ban nem használta fel dinasztikus szövetségek kovácsolására. 780-ban kitagadta elsőszülött fiát, Púpos Pipint, mert az a főurak biztatására apja ellen fordult és a nemesek lázadásának élére állt. Másik fiát, Karlmannt átkeresztelte Pipinre, hogy fenntartsa a nevet a családban. 781-ben három fiát királlyá tette: Károly Neustria királya lett (Anjou, Maine és Tours birtokával), Pipint (Karlmannt) Itália királyává koronázták a vaskoronával, Jámbor Lajos Aquitánia királya lett, de a valódi hatalom az ő kezében maradt. Károly igyekezett neustriai, itáliai, illetve aquitániai szokások szerint nevelni fiait. A fiúk vezették apjuk háborúit: Pipin tartotta az avar és a beneventói határt, de harcolt a szlávok ellen is északon. Tartózkodott a Bizánci Birodalommal való fegyveres konfliktustól, amely Nagy Károly császárrá koronázásakor és a velencei lázadáskor fenyege-
tett. Lajos hispániában aratott nagy sikereket, majd Dél-Itáliában harcolt Benevento hercege ellen. Érdekes probléma Nagy Károly kapcsolata lányaival. Nagyon szerette őket, és mindig velük akart lenni. Nem használta fel őket dinasztikus érdekeinek kiterjesztésére, egyiküket sem adta nőül más uralkodóházak tagjaihoz. Egyik lánya sem kötött egyházi házasságot. Berta egy Angilbert nevű udvaronccal élt együtt, de nem házasodtak össze. A galambocskának nevezett, okos Rotrude egy ideig a bizánci császár jegyese volt, de a jegyességet felbontották. Lányai szabados életet éltek, de Károly nem adott a róluk szóló pletykákra, és nem büntette meg őket, mint Augustus Iuliát. Apjuk halála után a lányok zárdába vonultak, minden bizonnyal fivérük, Jámbor Lajos kényszerítette őket erre a lépésre.
74∞&£∞§™ KÁNONTÁBLÁK A SANKT EMMERAM-I ARANYKÓDEXBÃL (Codex Aureus). Az arany unciálisokkal írt kódex Liuthard és Beringer szerzetesek munkája, Kopasz Károly számára készült 870 körül Saint Denis-ben vagy Compiègne-ben. Az evangéliumok mellett tizenkét kánontáblát tartalmaz. A kánontáblák az imádkozásában segítették a misézŒt. Ezen a táblán a négy evangélium konkordanciáját látjuk a négy evangélista szimbólumával, üvegpasztával kirakott, arany oszlopfŒkkel díszített oszloprendek között. (München, Bayerische Staatsbibliothek)
74∞&£∞§™ RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
21
