"Na, most ment el a kedvem az egésztõl!"

MÉCSVILÁG A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye

XIII. évfolyam 2. szám 2013. június

muveszetbarat.mateszalka.hu

"Na, most ment el a kedvem az egésztõl!" Az anekdotát sokan ismerik, a nagyhumorú Királyhegyi Pállal történt meg az eset, akit a második háború idején munkaszolgálatra hívtak be. A meglehetõsen alacsony, fura kis zsidó emberkét társaival együtt terelték egy nagyon kemény téli napon az országúton. A csapat már napok óta nem evett, rongyaikba burkolózva, fázva, elcsigázva vonszolták magukat a szerencsétlenek. Pali bácsi egyszer egy pillanatra megállt, lehajolt, hogy szétnyûtt bakancsát megigazítsa. Ekkor azonban az éppen mögéje érkezõ õr káromkodva, üvöltve fenéken rúgta. Az öreg hátrafordult, drámai arccal nézett a pribékre, és lesújtó hangon mondta: - Na, most ment el a kedvem az egésztõl! Ez a történet és ez a mondás jut mindig eszembe, amikor megállítanak a városban, vagy keresnek telefonon, s felhívják a figyelmemet arra, hogy kiszáradtak a bokrok a Csizmadia Parkban, hogy égig ér a fû a Wass Albert szobor környékén, hogy a temetõi harangláb faszerkezetét sem ártana már lazúrozni... Tudják, hogy ezekhez a helyekhez van némi közöm, de ha már keresnek, akkor panaszkodnak félbehagyott beruházásokról, kátyúkról, guberálók által széthordott, szélfútta szemétkupacokról, gondozatlan közterületekrõl, népes csoportokba verõdõ, seprûnyélre támaszkodva órákig trécselõ közmunkásokról, s úgy általában a gazdátlanságról. De hát mit is tehetnék? Azért mert néhány közös úgy élére álltam, nem járhatom a várost fûnyíróval, lapáttal, locsolóval, nem szedegethetem mások után a szemetet. Széttárom a kezeimet, s arra gondolok, milyen naiv voltam, amikor azt reméltem, hogy a közösen elvégzett munka után majd másképp

becsüljük meg az értékeinket. Egyre jobban megértem a városunkban élõ szobrászmûvész házaspár keserûségét, amikor azt látják, hogy az alkotómunkájuk nyomán szaporodó köztéri alkotások nincsenek karbantartva, állaguk folyamatosan romlik. Korábban legalább kaptak a várostól egy szerény pénzügyi keretet és egy megbízást, hogy folyamatosan viseljék gondját a maguk és mások mûveinek. Esténként járták Mátészalka utcáit és graffitikat tüntettek el, bronz alakokat políroztak újra, vízkövet távolítottak el. Értem én azt is, hogy milyen nagy dolog az, ha olyan emberek kerülnek a napi tevékenység közelében, akiknek már a szülei sem tudták, mi az a munka. De azon sem csodálkozom, ha sok városlakót irritál az, ha a "takarítók" után nekik kell rendet tenniük, vagy miközben azok ténfergését látják, nõ a gyom a térkövek között, térdig ér a fû a parkokban, út menti sávokban, s a szemetes tárolók körül kritikátlan állapot uralkodik. Nem tagadhatom csalódottságomat akkor sem, ha arra gondolok ami megtörténhetett volna városunkban, s nem csak arra, ami aztán megtörtént. Persze az sem kevés, csak ha az ember tudja, hogy valójában ma Mátészalkán szellemi, kulturális értelemben aranykor van, a városba érkezõ - vagy éppen itt élõ - számára ebbõl alig látszik valami. Mások mondták rólunk, hogy az ország szellemi térképén vagyunk, s magam vettem számba az egyik Mécsvilág vezércikkben, ki mindenki él és alkot itt, mégpedig nem is provinciális színvonalon. S hány világlátott, mûvelt ember van Mátészalkán, aki szívesen adná talentumát - ha kérnék. Azt hiszem, nem elég egyszerûen csak hagyni, hogy az emberek tegyék a dolgukat, s még az is kevés, ha segítjük, támo-

gatjuk õket. Ebben az esetben többrõl, másról van szó. Tudásukra, kreativitásukra, szorgalmukra, véleményükre kellene támaszkodnunk. Többször javasoltam már egy városszépítõ és kegyeleti bizottság létrehozását, az itt élõ mûvészek és európai mûveltségû emberek bevonásával. Volt már ilyen Mátészalkán. A Kossuth utca és a régi Hõsök tere formálásában az õ ízlésük, értékrendjük is benne volt. (Egyesületünk a példa rá, hogy a jó ügyek mellé a kisebb, nagyobb vállalkozások is örömmel odaállnak.) Mert a várost csak az képes szeretni, akinek része van benne. Ha készen kapunk mindent, abból két dolog következhet: Egy idõ után eltûrjük a silányságot, majd pedig követelõzni kezdünk. Így pedig semmi esélyünk arra, hogy egyszer elérjük azt az állapotot, amelyben a mátészalkai polgár azt kérdezze jó szívvel, hogy "Mit adhatok kedves városomnak?", hanem marad és szaporodik a már jól ismert, gúnyos elégedetlenség: "Mit ad nekem ez a város!?" Tagadhatatlan, hogy írásomon végighúzódik egy(?) ellentmondás. Mégpedig a közösen elvégzett munka meg (nem) becsültsége és a megfogalmazott igény között arra nézve, hogy bevonjuk honfitársainkat a döntésekbe, véleményükre, kreativitásukra alapozzunk. Így igaz. De ott van valami, amit soha nem hagyhatunk figyelmen kívül: a remény. Igen, a remény. Utóirat: Dehogy megy el nekem a kedvem szeretett városomtól! Keresném különben a boldog, elégedett embereket, családokat Mátészalkán? Csak azért írtam ezt a cikket, hogy elmesélhessem Királyhegyi Pál történetét. Pénzes Ottó

MÉCSVILÁG

2

Díjak, kitüntetések Az elmúlt idõszakban a Pedagógusnap adott alkalmat arra, hogy kiváló munkát végzõ honfitársaink elismerésben részesüljenek. Az óvodapedagógusoknak adható legjelentõsebb kitüntetést, a Brunszvik Teréz-díjat Balog Zoltán a nemzeti erõforrások minisztere Budapesten adta át két mátészalkai óvónõnek, Szalma Ferencnének és Szamosi Istvánnénak.

2013. június

Kedves Mátészalkai Családok!

2011 adventjén indítottam útjára egy mozgalmat 100 család néven. Erõsen hittem abban, hogy ebben az elégedetlenkedõs, panaszkodós világban lesz városunk több ezer családja között 100, amelynek tagjai elégedettek, boldogok. Akik tudják, hogy a nehézségek, a

súlyos problémák, sõt a tragédiák is velejárói az emberi életnek, mégis: úgy döntöttek, elégedettek, boldogok lesznek - mert élni csak úgy érdemes. 99 családot kerestem meg akkor levélben, remélve, hogy elégedettek és még áldozatra is hajlandók azért, hogy Mátészalka min-

den évben egy picit szebb, barátságosabb legyen. 43-an lettünk akkor "százan", s 346 ezer forintot gyûjtöttünk össze. Elhatároztuk, hogy a Rossmann üzletétõl a Fecske Patikáig terjedõ szakasz felújításában, szépítésében veszünk részt. Térburkolatot vettünk, növényeket telepítettük és tûzfalakat festettünk széppé. A vállalt feladatot teljesítettük! 2013-ban eddig 21-en vagyunk "százan", és 181 ezer

forintot gyûjtöttünk. Most a Hõsök Emlékiskoláját szeretnénk visszaadni a gyerekeknek, s az elõtte lévõ terecskét rendbe tenni. Aztán minden évben keresünk valami szépíteni valót, így épülve magunk is. Na, de miért én gondoljam valakirõl, valamelyik családról, hogy boldog, elégedett, és áldozatokra is kész Mátészalkáért? Ha szeretne csatlakozni hozzánk, hívjon, írjon nekem. Üdvözlettel, az alapító

Ismét összefogásból született valami

Ebben az akcióban több mint 450.000 Ft értékû civil támogatás van

Mátészalka Város Önkormányzata nevében Szabó István polgármester és Dr. Takács Csaba jegyzõ a város Érdemes Pedagógusa címet nyújtotta át kedves ünnepség keretében egyesületünk tagjának a Képes Géza Általános Iskola tanítónõjének Dr. Vargáné Árva Juliannának, valamint Dr. Pálfiné Nagy Évának az Esze Tamás Gimnázium tanárának, és Virovec Pálné óvodapedagógusnak. Valamennyiüknek szívbõl gratulálunk! P.O.

Geofizikai mérések a Fellegvárnál Hosszú várakozás után május elsején, s az azt követõ három napon tovább folytatódhatott a kutatómunka az egykori középkori Fellegvár feltételezett helyén, a zsidó temetõben. Hursán László nyugalmazott egyetemi docens és munkatársa Nagy Gábor technikus végeztek aprólékos munkával úgynevezett talajradaros méréseket. Ezzel a módszerrel roncsolás nélkül is lehetséges bizonyos következtetéseket levonni a talaj állapotáról, s a föld mélyén található esetleges objektumokról. Az eljárás nem olcsó, az elõzetes kalkulációk szerint a mátészalkai mérések esetén akár a félmillió forintot is elérhette. Az összefogás, a lelkesedés azonban most is csodát mûvelt! A Képes Géza Általános Iskola 8. osztályos diákjai szabadidejüket áldozva, egymást váltva végezték a kisegítõ munkát, a Kastélyszálló tulajdonosai, Tóth József és Tóthné Lakatos Erzsébet a szállást, a Képes Géza Általános Iskola konyhája pedig az étkezést biztosította ingyenesen. A végleges költség, amelyet a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület vállalt magára így alig haladta meg a 100.000 Ft-ot. Pintye Gábor régésszel, a feltárás vezetõjével elhatároztuk, hogy a mérések eredményétõl függetlenül folytatjuk a feltáró munkát, amelynek következõ állomása ez év õszén, egy tényleges ásatás megkezdése lehet. Pénzes Ottó

Ismét összefogásból született valami. Egy kis utcaszakasz újulhatott meg, lehetett esztétikusabb. Nem elõzmény nélküli dolog ez Mátészalkán, s ha a Wass Albert és a Dorgay szobrokra, a Szalkai László és a Képes Géza festményekre, a temetõi haranglábra és a Csizmadia parkra gondolunk, akkor csak az utóbbi néhány év eseményeit soroltuk fel. Van itt szándék az emberekben arra, hogy ne csak a "sült galambot" várják, hanem tegyenek is valamit a környezetükért. Ezúttal a Száz Család Mozgalom állt az újítás, szebbítés élére. Ezt a virtuális közösséget saját családom nevében hívtam életre 2011 adventjén. Elégedett, boldog családokat kerestem, akik városuk szépítéséért is hajlandók áldozatot hozni. Negyvenhárom família csatlakozott a kezdeményezéshez, 346 ezer forintot összeadva egy kitûzött cél teljesítésére. Ez a cél pedig a könyvesbolt elõtti tér megújítása volt. Konkrét elképzeléssel álltunk elõ, de idõközben kiderült, hogy önkormányzatunk vezetésének is megvan-

nak a saját tervei és forrásai arra a helyre. Ekkor javasolta Dr. Szászi István alpolgármester úr, mozgalmunk tagja, hogy a Rossmann üzlet elõtti utcaszakasz felújításának élére álljunk, ugyanis ez a terület nem része annak a közmunkaprogram keretében végzett járda felújításnak, amit a polgárok egyébként nagy örömmel fogadtak a városban. Õ kért fel arra, hogy kezdjek tárgyalást az itt élõ lakókkal, üzlettulajdonosokkal, s lépjek kapcsolatba az önkormányzat mûszaki irodájával, s a Városfejlesztési Társaság illetékeseivel. Miután sikerült az ügy mellé állítani a KrasznaCoop Zrt. elnök-igazgatóját Takácsné Bányai Eleonórát, a Fecske Patika épületének tulajdonosát Lábas Tibort, a Turi Butik gazdáját Rhédi Erikát és a Rossmann üzletlánc vezetõit, az általuk ígért és vállalt kb. 1 millió forint mellé a mi mozgalmunk is letette azt a 300 ezer forintot, amellyel a térkõ megvásárlásához járultunk hozzá. Amikor a növénytelepítés került sorra, újabb támogatóink akadtak. Huszti Judit, Kézy Zsigmond és a Mûvészetbarát Egyesület segítségével egy kevésbé esztétikus falszakasz elé kerülhettek bokrok, amelyek igazán majd csak néhány év múlva lesznek ékességei ennek a területnek. Egy másik falrészlet azonban azonnal megszépülhetett, s ebben már újra Lábas Tibor támogatása, a Kálvin János Református

Általános Iskola igazgatójának, Baktiné Illés Évának a segítsége, Balogh Ferenc, Gergely Zoltán és Varga János kétkezi munkája, valamint Juhász Eszter és tanítványainak alkotó tehetsége játszotta a döntõ szerepet. Az úgynevezett utcabútorok padok, szemetes edények, kerékpártároló - elrendezésében Filep Anita segített. Most itt találhatunk még két gyönyörû pálmát is, de ezek idõvel viszszakerülnek a Mûvelõdési Központ épületébe. Ha minden jól megy, akkor Buzogány Béla igazgató úr, Kézy Zsigmond és a Mûvészetbarát Egyesület segítségével három dézsás vérjuhar kerülhet majd a helyükre. Mátészalka város önkormányzatának költségein és a vállalkozói felajánlásokon túl ebben az akcióban több mint 450.000 Ft értékû civil támogatás van! Mint minden eddigi összefogásunk, értékteremtõ akciónk alkalmával, most is korrekt és egymást segítõ módon dolgozhattunk együtt önkormányzatunk szakigazgatási szerveivel és a Városfejlesz-

tési Társaság vezetõségével. Köszönettel tartozunk Kovács István és Farkas Sándor uraknak. Hadd fejezzem ki hálámat a Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnökének, a Városfejlesztési Társaság munkatársának Turgyán Sándornak, aki nélkül sem most, sem korábbi kezdeményezéseink alkalmával nem lehettünk volna eredményesek. Õ igazi lokálpatriótaként a feladatok elvégzését magára vállalta, a munkák kivitelezését irányította. Mindezt jó szívvel, örömmel tette, így példaképül szolgálhat mindannyiunk elõtt. 2013. május 15-én jónéhányan összegyûltünk ezen a helyen egy kis ünneplésre. Buzogány Béla tanítványai, a Szcéna Színházi Mûhely fiatal énekesei hoztak színt a környék életébe, Dr. Szászi István pedig avatóbeszédet mondott. A Száz Család folytatja. Az új feladat a Hõsök Emlékiskolájának méltó hasznosítása, és a környezetének megszépítése. Pénzes Ottó

A pártok még nem nyilatkoztak a Hõsök Emlékiskolája ügyében A pártok házaként funkcionáló épület ügyében kereste meg a politikai szervezeteket levélben Tóth Béla a Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola igazgatója és Pénzes Ottó a 100 Család Mozgalom alapítója, a Mátészalkai Mûvé-

szetbarát Egyesület elnöke. Szabó István polgármestertõl, a FIDESZ helyi szervezetének elnökétõl, Kövendy Zsolt az MSZP és Katona Péter a JOBBIK önkormányzati képviselõjétõl azt kérték, segítsenek abban, hogy az

elsõ világháború szatmári hõseinek emlékére épült egykori iskola, újra a gyerekeké lehessen. Az egész országban egyedülálló az ami 1936-ban Mátészalkán történt: Nem szobrot, emlékmûvet állítottak, hanem iskolát alapítottak

a hõsök emlékére. Polgármester úr és a pártok képviselõi szóban jelezték, hogy rövidesen kialakítják álláspontjukat a kérdésben.

MÉCSVILÁG

2013. június

Képes Géza portré avatása a Költészet Napján A Magyar Költészet Napján, április 11-én tartotta meg rendes évi közgyûlését a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület. A város szülöttérõl Képes Gézáról elnevezett városi könyvtárban ez alkalomból került sor annak a portrénak a felavatására, amelyet az egyesület felkérésére a Mátészalkáról elszármazott Csizmadia Zoltán festõmûvész készített. A mû keletkezésének érdekessége, hogy abban jelentõs szerepet vállaltak a mátészalkai Képes Géza Általános Iskola diákjai is, akik egy gombóc fagylalt árát felajánlva segítették a mû megszületését. Az iskola alapítványa, a Mûvészetbarát Egyesület és a könyvtár dolgozói is felsorakoztak a kezdeményezés mögé. Az ünnepélyes portré-avatáson Pénzes Ottó a Mûvészetbarát Egyesület elnöke, az iskola pedagógusa mondott köszöntõt, Dobos László 6. osztályos tanuló pedig Képes Géza Mátészalka címû versét mondta el. Az alkotást Szabóné Dankó Erzsébet a könyvtár igazgatója vette át. A költõ városunkban élõ unokaöccse Képes Gábor avatóbeszédet tartott, melynek szövegét alább közzétesszük: Tisztelt Elnök Úr, Igazgató Nõ, Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesületi Tagok, Hölgyeim, Uraim, kedves Barátaim! Legutóbb 2012.december 2-án volt szerencsénk találkozni Mátészalkán a Kincses Házban Csizmadia Zoltán festõvel az Oláh András költõ és tanár megnyitásával kezdõdõ kiállításán. A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület arról ismeretes ebben a városban, hogy mindig új értékeket teremt, melynek haszonélvezõi a város lakossága. Ma, itt a Képes Géza Könyvtárban is tanúi lehetünk egy új érték - egy festmény - felavatásának, birtokbavételének: a Képes Géza Általános Iskola, az iskola diákjai, a városi Könyvtár és a Mûvészetbarát Egyesület összefogásának eredményeként Csizmadia Zoltán megfestette: Képes Géza

allegorikus portréképét: A PIROS MÉNES címmel. Ha megkérdezzük, mi kötötte össze a festõt és a költõt, viszonylag könnyen tudunk rá megfelelõ választ adni: - A SZÜLÕFÖLD; MÁTÉSZALKA, - a VIDÉK, (mert hiába laktak Budapesten - lelkükben mindvégig vidéken éltek, a vidék szülöttei maradtak), - a mûvészi érzékenység és természetesen: egymás ismerete. Minden festménynek, mûvészi alkotásnak saját íze, zamata van, errõl a külön ízrõl ismerhetõ fel az alkotó mûvész! Csizmadia Zoltánnál - a maga realista festészete - jól megfér egy vers, egy legenda képpé teremtésével. Erre a képre nem csak Képes Gézát, a költõt vitte fel, hanem a költészetet magát. A festményét: Képes Géza portréja - "Az öreg kovács" vers utolsó két versszaka és "A piros ménes" versének egésze lengi át! A képen a színek nem olyan élénkek, mint azt Csizmadia Zoltánnál megismertük és megszoktuk, itt a kép gondolatisága, a költészet lényege vezeti az ecsetét! A költõrõl készített portré dominál a kép jobb oldalán, de a hátteret a vers, a költészet adja. Az öreg kovács utolsó két versszaka, melyben megfiatalodik az öreg kovács a feladattól, a szükség van rád, csak Te tudod megcsinálni érzésétõl, valamint amint a kép címe is mondja: A piros ménes - vers sorait adja vissza - képi megfogalmazással. Fel sem merül a festõben a gondolat, hogy mûtermi portré képet készítsen földijérõl a költõrõl, neki a szabad tér maga a szabadság - az alföldi táj jelenti az igazi környezetet. Mondhatnám azt is, - mivel nemcsak Képes Gézát, annak költészetét, de az egész családunkat gyermek korától ismerte - ezért természetesnek tartom, - nemcsak Képes Gézát, hanem Csizmadia Zoltánt is ott érezzük a képben magában. Együtt van itt ember és jelkép, ember és táj, ember és eszmeiség. És ezt Csizmadia Zoltán

annyi más képérõl is jól ismeri az, akinek volt szerencséje a festészetét megismerni! Én jólesõen és lenyûgözve látom a vibráló "ménes háttér" lovait, melyek legendát szõttek Nagyapám, - az öreg kovács köré és mindezt úgy ismerhette és ismerheti meg az utókor, hogy költõ fia verssé álmodta! Legyen ez a kép méltó hirdetõje a költõnek, a költészetnek és hol lehetne jobb helyen, mint a szellemiséget hirdetõ és terjesztõ KÖNVTÁRBAN, itt, ahol

most felavatjuk, és lélekben birtokba vesszük! Köszönet jár Mindenkinek, akinek része volt abban, hogy ez a város megint gazdagabb legyen egy szem gyönggyel - ezzel a képpel -, magunk felé méltóan hirdetve azt: ÉRTÉKET TEREMTENI ÉS TEREMTETNI annyit jelent, hogy kellõen becsüljük önmagunkat! Megköszönve nagyra becsült türelmüket, legyen a szó most már a képé!

Átadták a Fülöp Sándor emlékérmet

Elmozdulás a Kosutány emlékmû ügyében Nem mondhatom, hogy sikeres volt az a kezdeményezésem, amelynek során Mátészalka vezetõ jogászainak közbenjárásával az itt élõ hatvanegynéhány jurátust kértem arra, hogy városunk neves szülöttének, a jogtudományok professzorának, a Kolozsvári Egyetem egykori rektorának Kosutány Ignácnak állítsanak emléket. Tizenkét jogász adománya, 116.000 Ft a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület számláján pihen, s várja, hogy valamiképpen mégis felhasználásra kerüljön. Az Ihanus Sirpa szobrászmûvész által tervezett reliefet idõközben egyesületünk saját költségén zsûriztette, s mint ötletgazda elhatároztam, hogy javaslatot teszek egyesületünk közgyûlésének, hogy a 2014. évi teljes tagdíjunkat fordítsuk az emlékmû felállítására. Ezt a lehetõséget továbbra is fenntartom, de szervezetünknek a napokban lehetõsége volt arra, hogy városunk önkormányzatának segítségével pályázatot nyújtson be Kosutány ügyben a Nemzeti Kulturális Alapprogramhoz. A technikai lebonyolításban tagtársunk, a Városi Mûvelõdési Központ munkatársa Filep Anita szerzett elévülhetetlen érdemet, s most reménykedve várhatjuk az elbírálás eredményét. Errõl, és a további fejleményekrõl természetesen értesítjük az adományozókat és Mátészalka polgárait. Pénzes Ottó

A Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület, melynek elnöke Fülöp István országgyûlési képviselõ, a Mátészalkai Járási Hivatal elnöke, valamint Fülöp Sándorné a nemrég elhunyt mátészalkai festõ-tanár özvegye által készíttetett emlékplakettet elsõ ízben adták át Hajdúböszörményben és városunkban.

A Bíró Lajos szobrászmûvész által készített alkotást olyan végzõs, tehetséges középiskolásoknak ítélik oda, akik tanulmányaik alatt rajz és matematika területén értek el kiemelkedõ sikereket. Mátészalkán ebben az évben Szûcs Szabolcs az Esze Tamás Gimnázium végzõs diákja vehette át a rangos elismerést.

A neves orgonamûvész meghódította Mátészalkát is ba vezeti be a hallgatóságot. Kevés olyan ember van, aki ösztönösen fogja és fejti ezeket a kódokat, többségünknek azonban segítségre, mankóra van szükségünk. Így aztán egy nagyszerû világ nyílhat meg elõttünk. Nagyon jól tudja Rákász Gergely, hogy ez így mûködik, s azt is tudja, hogy a nevelést gyerekkorban kell elkezdeni. Ezért tartja már évek óta nagy sikerrel az úgynevezett suli koncerteket is. Mátészalkán a "nagy koncert" délelõttjén és az azt követõ napokban közel 800 általános és középiskolás diák vett részt

Közgyûlés a Költészet Napján A Magyar Költészet Napján, a Képes Géza Városi Könyvtárban tartotta meg rendes évi közgyûlését a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület. A Mécsvilág korábbi számában közzétett beszámolót, ami a 2012. évben elvégzett munkát vette számba, a közhasznúsági jelentést, és a 2013. évre tervezett feladatokat a közgyûlés vita, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta. Sor került új tagok felkérésére is: Becseiné Kató Anikó, Nagy Kinga, Dr. Józsa Ilona és Józsa Csaba már az egyesület rendes tagjai is lettek.

Rákász misszió

Aki ott volt a zsinagógában 2011 áprilisában az "Egy koncert kékben" elõadásán, azt a zord idõjárás, a szakadó esõ sem tartotta vissza attól, hogy május 28-án este újra részese legyen a nagy orgonavarázslatnak. Az Organ Magic elnevezésû sorozatban Rákász Gergely orgonamûvész ismét elbûvölte a közönséget. Be kell vallanunk, hogy talán a hangszerjátékánál is jobban lenyûgöz bennünket a személyisége, az a mód ahogy mesél az éppen kétszáz éve született Verdirõl és Wagnerrõl, ahogyan a filmszerû, motívumos zene világá-

3

ilyen rendezvényen a zsinagóga ódon falai között. A siker egyik legnagyobb bizonyítéka, hogy osztálytermekben, tanári szobákban még napokkal késõbb is beszédtéma volt a

Rákász varázslat, s a gyerekek a facebook-on is bekapcsolódtak a Mûvész által indított játékba, hogy elnyerjék cd-jét, dvd-jét. Pénzes Ottó

Renitens tagok, nagyvonalú támogatók Nem tagadom, fájdalmasan érint az a tény, hogy ebben az évben soha nem tapasztalt mértékû a tagdíjhátralék. Közel harminc olyan "rendes" - Mátészalkán élõ, vagy dolgozó - tag adós még az egyébként március végéig esedékes összeggel (2.000 Ft immár 10 esztendeje), akik közül többen is "harcostársak", vagy éppen kedvezményezettek voltak az elmúlt idõszakban. Egy ilyen típusú szervezetben már az elsõ felszólítást is kellemetlen kiküldeni, a második, vagy a harmadik "jelzésrõl" nem is beszélve. Bele kell azonban törõdni abba, hogy többen is ezt a módját választják az egyesületbõl való kiválásnak. Mindenesetre azokat, akik június hónap végéig nem rendezik hátralékukat, töröljük a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület tagnyilvántartásából. Azoknak azonban hadd mondjak köszönetet, akik önzetlenül és nagyvonalúan támogatják tevékenységünket, akik pénzadományokkal is kifejezik elismerésüket a mátészalkai kulturális életben tett erõfeszítéseinkért. Ezek a gesztusok adnak erõt a további munkához. Továbbra is havi rendszerességgel küldi támogatását Tempfli József Budapestrõl, s az elmúlt idõszakban jelentõs segítséget nyújtott Ujhelyi Jánosné, Dr. Viga Gyula, Bíró Miklós, Futaky László, Kovács Tiborné Kõhalmi Piroska és Dr. Láposiné Dr. Kicsák Tünde. Pénzes Ottó egyesületi elnök

MÉCSVILÁG

4

A hihetõ látomás Király István és a G-Jam Project harmadszor Az egyik országos napilapunk publicisztikájában olvasom a sommás megállapítást, miszerint "Magyarországon riasztóan kevés igény van a minõségre". Bármilyen fájdalmasan bántóan hangzik is e kijelentés, aligha mernék vitába szállni vele, hiszen a leginkább látható és érzékelhetõ "felszín" vitán felül ezt az érzetet erõsíti. Tény, hogy a minõség mindig több "befektetés" árán születik meg, és attól is többet kíván, aki "fogyasztja" azt. Ha zenérõl van szó viszonylag könnyû megítélni, mivel is állunk szemben - vagy fülben! A módszer elég egyszerû: hallgatni kell! Ezt teszem hetek óta Király Pisti és a G-Jam harmadik lemezével. A "pistizés" talán nem teljesen illõ, de nem vagyok messzirõl jött zenekritikus. És ebben a megállapításban éppolyan fontos a "messzirõl jött" mint a "zenekritikus". Mint mondtam egyik sem vagyok, csak helyben lakó és botcsinálta. Szóval hetek óta hallgatom Király Pisti és "tettestársai" melodikus vízióját. Az autóm gyújtáskapcsolójának elfordításával a motor és a "Melodic vision" szólal meg jó ideje. Emellett letöltöttem a zsebben hordható zenetáramba is, ahol a digitális adathordozók technológiai fejlõdésének köszönhetõen most legnagyobb "könnyûzenei" kedvenceim több évtizeden átívelõ társaságában van. A betûrendbe rendezett sorban éppen a King Crimson és a Led Zeppelin között, sok más, az én ízlésem szerinti kiválóság albumával együtt. Egyikük sem a slágerlisták néhány hétig tartó ostromára született darab. Ebben a társaságban virít Király István és a G-Jam új lemeze. Most nagy levegõt veszek és leírom: mert világszínvonalú! Most biztosan fölszalad néhány szemöldök homloktájra, és mered pár csodálkozó tekintet a szövegre. Alighanem némelyek szó nélkül sem állják meg, s ítélõ képességemet illetõen kétségeiknek adnak hangot, vagy úgy gondolják: na ennyire azért nem kéne… Pedig igen! De még mennyire! Nos, nekik annyi mondhatok: hallgassák csak! Azokkal együtt, akik velem vannak egy véleményen, azt üzenem hallgassák, de iktassák ki magukban azt a pszichés gátat, aminek nincs köze a zene minõségéhez, a hangszeres tudáshoz! Ne arra gondoljanak, hogy ezek a muzsikusok mátészalkai fiúk és bármikor szembe jöhetnek az utcán! Ne bizonytalanítson ez el senkit, ami miatt egyébként általában igaz, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában! Hallgassanak bátran a fülükre és mindazon manipulálatlan érzékeikre, amelyek a zene befogadásához kellenek! Akkor majd hisznek nekem, és mernek hinni a fülüknek! Átélik majd, ahogyan a lemez elsõ hangjai szinte berúgják az ajtót, és valóban, úgy hoznak izgalomba, mint a hírek unalmas folyamát megtörõ, bombaként robbanó szenzáció. Aztán minden megnyugszik. Virtuóz, de nem öncélúan villogó gitárjáték, kifinomult, tiszta dallamok vesznek szárnyukra, hogy együtt utazzunk. Egy percében sem unalmas, változatos utat bejárva. Amely hol elsodor lendületével, hol elcsendesít. Hol öszszeráz mint a csuklás, hol felpezsdíti a véred, hogy aztán lágyan elmerengj. Az út végére pedig megértsd, mitõl és kiktõl volt ez az utazás olyan élvezetes, hogy újra és újra visszavágysz. Szögezzük le: Király István egy elképesztõ tudású gitáros! Sõt még ennél is több: nagyszerû muzsikus. Ha nem lenne szürreális képzavar, azt mondanám maga is hangszer a hangszere kezében. Nem gitározza szét a lemezt, nem magára gondol zene közben, hanem arra aki hallgatja, mert mesél! Nem magát adja, a zenéjét! Ebben pedig kiváló társakra lelt. A G-Jam kiváló csapat. Kiváló, és csapat! A zenekar két "öregje" (Bráder István-gitár és Király Gyulabasszusgitár) a megbízható és precíz alap, míg két legifjabbja (Pénzes Máté - billentyûk, Kovács Balázs-dobok), a friss fûszer, ami csupa meglepetés, és amiben még nagyon sok van. Szóval bravó, bravó, és harmadszor is bravó! Szabó István

2013. június

Idegen test

Megjelent Oláh András verseskötete Ott voltam Egerben 1991ben, amikor az elsõ kötetének bemutatójára került sor egy hangulatos kis cukrászdában, s most amikor a tizenkettedik látott napvilágot - nem számítva dráma- és novellásköteteit - magam vezethettem a beszélgetést a mátészalkai Képes Géza Városi Könyvtárban. A magyar kortárs irodalom egyik legjelentõsebb alakjáról van szó, aki egy olyan korban él és alkot, amikor ennek a mûfajnak a hatása a közgondolkodásra, közízlésre szinte elhanyagolható. Miért ír mégis Oláh András verseket, drámákat, novellákat? A hiteles választ Õ maga adhatná meg, de azt hiszem nem állok messze az igazságtól, ha azt mondom: azért, mert érzi a vállán a felelõsséget, s tudja, hogy amit kap azt tovább kell adni akkor is, ha körülötte vak és süket mindenki. Idegen test címû kötetéhez Jókai Anna írt elõszót: [Oláh András megszenvedi

verseit. Nem a formát, mert sorai könnyedén, bravúros egyszerûséggel születnek. A mögöttes, lélekben történõ fájdalom az, ami a dolgok teljes átélésére ösztönzi, nem enged a felületen kínálkozó enyhületnek. Kitárulkozó, õszinte költõ, s bár pusztán az õszinteség még nem esztétikai érték, de az õszinteséghiánya foszlékonnyá, gyanússá teszi a közléseket. Oláh András azonban nem szépít, nem leplez, nem keres mentségeket sem maga számára, sem vágyott-ûzött Istenének. "Rossz évjárat" - írja, az ötvenkilenceseké, akik minden igazán izgalmasból kimaradtak. Így hát saját, "intim" poklában fõl az ember - "idegen test", nem rokonítható, s hogy "valami hiányzik", bevallja. Feledésre képtelen, makacs emlékezõ. A világot nem áltatja: "van hát mitõl félnetek". Õ az örök keresõ, és "…addig olcsó pótcselekvés az élet, s innen néha már Istent sem hal-

lani". Vándorlása heroikus: "megyek nélküle - bár rég nincsen hova". Ez a költészet úgy beszél a vesztett szerelemrõl, akár az Isten-hiányról. Valódi vér folyik itt, nem színes festék. A sebek nem matricák, nehezen varasodnak. "Nem jöttél közelebb" sem Isten, se társ. Csak a létezõt lehet ily keményen faggatni, mintegy megrángatva palástja szegélyét: "segíts Uram / minden szavadat nekem adtad / s velük a kételyt is: hogy megszelídülhet-e / bárki a csöndes imától miközben az Úr / asztalánál némelyek cinkelt lapokkal játszanak / - mert akik egyszer elfogadták most már elvárják / hogy helyettük más szenvedjen a kereszten: / így halmozódik hegre heg / én mégis ott térdelek a fiatal lelkek csukott ablakai elõtt / pedig már nem elégségesek a tõled örökölt szavak". De végtére Oláh András erõs. Panasza egyben felismerés: "Csak Istenbõl nem lehet kigyógyítani." Hála!]

A kötet Mátészalkán a Kastélyszállóban a Vörösmarty Kör rendezvényén, valamint Nyíregyházán a Móricz Zsigmond Könyvtárban, Budapesten pedig a Hungarovox Kiadó székházában is bemutatásra került. A szerzõ dedikálta mûvét az Ünnepi Könyvhéten Nyíregyházán a Kossuth téren, és Budapesten a Vörösmarty téren is. Pénzes Ottó

Tusnády László Lisztrõl Már másodszor fordult elõ, hogy Mátészalka szülötte Tusnády László és a városnak ma is lakója Oláh András egyszerre mutathatták be új mûvüket Budapesten. A Hungarovox Kiadó székhelyén ilyenkor egy ki szalkai találkozó is van, hiszen a fõvárosban élõ egykori "itteniek" közül többen is ellátogatnak a jeles eseményre. Tusnády László ezúttal Liszt, a remény zenéje címmel tette közzé magyar és olasz nyelven írt háromsorosait, tercináit. Immáron negyedik alkalom ez, hogy géniuszok - Janus Pannonius, Kazinczy, Madách és most Liszt - példáján szól hõsiességrõl, drámáról, katarzisról. Örömmel másolom ide azt a levelet, amelyet Neki írtam legújabb mûvének kézhezvétele után:

"Kedves Laci bácsi! Ismét remekmû született! Szívbõl gratulálok a Liszt kötethez, s örülök, hogy újra mátészalkaiak találkozója lehetett a bemutató. Oláh Andris barátom már pénteken este meghozta a nekem dedikált példányt amit ezúton is hálásan köszönök. Szombaton reggel a legnagyobb dilemmám az volt, hogy a Tusnády mûvel kezdjem-e a napot, vagy az Õ "Idegen test" címû kötetével. Liszt "gyõzött", s már kerestem is hozzá a cd-t, hogy szó és zene együtt lüktethessen bennem. Madarász Imre bevezetõje után elõbb a tanulmányhoz lapoztam, s azt hiszem, nagyon jól tettem. Hatalmas lelki, szellemi alapot adott a mûvek - Liszt zenéje és a

tercinákban írt szimfónia megértéséhez. Az élmény felzaklatott, a dráma megrendített. Ezt valóban csak a remekmûvek tudják elérni. Persze, most sem lehettem a Tusnády alkotás teljes és igaz befogadója, hiszen az olasz nyelv által adott többlet már nem juthatott el hozzám. Próbáltam persze olvasgatni, de a legtöbb amit felfoghattam belõle az az volt, hogy ami máskor oly dallamosan, lá-

gyan zenélt, az most sodró lendülettel áradt, rohant. Kedves Laci bácsi! Ismételten köszönöm, hogy átélhettem ezt az élményt, s immáron a "tetralógia" valamennyi mûvének üzenetét magamban hordozhatom. További gyönyörûséges, "gyötrõdéses" alkotómunkát, nagyon jó egészséget kívánok!" Pénzes Ottó

Ünnepi Könyvhét Mátészalkaiakkal Egyesületünkhöz kötõdõ alkotók is jelentõs szerepet játszottak a Magyar Ünnepi Könyvhét különbözõ ren-

dezvényein. Ésik Sándor az "Olvassunk tárcát" internetes blog életre hívója, és életben tartója felolvasó órát tartott

Nyíregyházán a Kossuth téren. Itt dedikálta Testi Misék címû verseskötetét Kürti László. Budapesten a

Vörösmarty téren találkozhattak az irodalomkedvelõk Tusnády Lászlóval és Oláh Andrással.

MÉCSVILÁG

2013. június

5

Emlékezés Hõnig István vasutasra és vadászati szakíróra, halálának centenáriuma alkalmából (Nagy Lévárd 1848.II.16.-Mátészalka 1912.IX.22.)

A mátészalkai Vasúti Helytörténeti Gyûjtemény kezelõjeként évtizedek óta kutatom a régióhoz valamilyen szempontból kötõdõ neves vasutas személyek életútját és gyûjtöm adatait. Ha a vasúti szakma mellett még egyéb érdekes-hasznos, sõt országos jelentõségû tevékenységet is folytató személyre találok, azt helytörténeti szempontból értéknövelõnek és figyelmet érdemlõnek tartom. Egy ilyen vasutast mutatok be most a Mécsvilág kedves olvasóinak. Hõnig István a vadászati szakirodalomban jól ismert személy, életrajzi adatai azonban hiányosak voltak. Tudatosan készülve halálának 100. évfordulójára elhatároztam, hogy az eddigiektõl részletesebben felkutatom életútját és kibõvítem életrajzát. Hõnigh István "Nagy Lévárd"-on római katolikus családban született 1848. február 16-án. Anyja Schober Rozália, apja Hõnigh Ferencz. Szülõhelye Pozsonytól észak irányba 6 mérföldre, a (Kis Kárpátok) "Hegyen túl" fekszik. Születése idején a vegyes lakosú és vallású mezõváros lélekszáma közel 2500. Összetétele: tóth (zömében), német, magyar (kis számban), római katolikus 89%, evangélikus 10%, izraelita 1%. A helység határának jellemzõi: jól mûvelt föld, állat (szarvasmarha) tartás, vadakkal bõvelkedõ nagy erdõség vadászlakkal. A jól mûködõ katolikus elemi iskolában "állatország" "növényország" "ásványország" c. tantárgyakat is tanítottak. Mindezek a gyermekkori körülmények utólag is bizonyítottan- a természet alapos megismerését, megszeretését és iránta való elkötelezettségét eredményezték. Szõlõhelyét elhagyva 8 "gimnáziális" osztályt végzett majd egyetemre járt és állami számviteltan képzettséget szerzett. Magyar, német, szláv nyelven beszélt, irt és olvasott. A honvédségi csapatban teljesített véderõi szolgálata során címzetes tizedes rangfokozatot ért el. 1871.I.14-én házasságot kötött Haschberger Lioza-val. Három fiúk született: Sándor 1872, Vilmos 1874, István 1875. 1872. augusztus 1-én - nevét "Hõnig"-nek írva- a M. kir. Államvasútaknál alkalmazták, ahol 25 évig pénzügyikönyvelési szakterületen az ország különbözõ üzletvezetõségek számosztályain szolgált. A MÁV központjában is dolgozott. 1891-tõl vezetõ beosztásokat (osztályfõnök helyettes, osztályvezetõ) töltött

be, ekkor 24-60 fõ között volt az általa közvetlenül irányított apparátus létszáma. Jó szakember lévén, munkahelyeinek gyakori változását a különbözõ helyeken jelentkezett újabb és többlet feladatok (pl. új üzletvezetõségek megalakítása) megoldásának szüksége okozta. Közben Budapesten változó helyeken mindvégig lakással rendelkezett. Munkahelyei: Bp. központ 1872-1880., Kolozsvár üv.1880-1887., Szabadka üv. 1887-1889., Szeged üv. 1889-1890., Debrecen üv. 1890-1891., Bp. központ 1891-1892., Bp. Duna Balparti üv. 1892-1893., Bp. Duna Jobbparti üv.1893-1897. Szolgálati címe: számtiszt 1872-, ellenõr 1876-, fõellenõr 1882-, felügyelõ 1896-. 1897 augusztusában - szolgálatának felmondása és nyugdíjaztatása mellett - kinevezték a MÁV. Szegedi Tápintézet igazgatójának. Ezt a szép hivatást közel tíz évig látta el. Nevelõk és gondnok segítségével tanévenként közel 200 vasutas gyermek elemi iskoláztatásáról (oktatás nevelés-ellátás) gondoskodott. Idõközben Sándor és István fia követte példáját, a MÁV-nál helyezkedett el. Hõnig István országos hírét a vasúti munka mellett - idõben és helyileg jól egyeztetve folytatott szabadidõs tevékeny-ségével alapozta meg. Ifjúkorától kezdve érdekelte a vadászati tevékenység, e témakörrel kapcsolatos madárés vadvédelem. Idegen nyelvtudása révén tanulmányozta a külföldi szakirodalmat is. Bõ ismeretanyaga és kiváló fogalmazókészsége révén az 1880-ban megindult "Vadász Lap" c. folyóiratban több mint két évtizeden át publikált. Irt még a "Természettudományi Közlöny"-ben és "A Természet" c. lapban is. Szerzõi névaláírása: Hõnig. Az 1881-ben megalakult Országos Magyar Vadászati Védegylet alapító tagja volt. Az egylet egyes célkitûzéseinek kialakításához és eléréséhez tevékenyen hozzájárult. Zsenialitását bizonyítja a magyar vadászati kultúra kezdeti idejébõl számon tartott két alapvetõ szakirodalmi alkotása. A MÁV-nál átélte a "magyarosítási folyamatot", amikor a német nyelv helyett a magyar nyelv használatát vezették be. Feltehetõen ennek mintájára állította össze az egységes magyar vadászati nyelv megalapítását jelentõ VADÁSZATI MÛSZÓTÁR c. könyvet. Kezdeményezése által a Védegylet 1882-ben kiírt pályázati hirdetésére -a

határidõ meghosszabbítása után is - csupán egy, az Õ munkája érkezett be. A szélesebb körû adatgyûjtéshez Hõnig István a Vadász Lapban 1885.I.15-1886.II.25 között Lévárdi álnéven "A vadászati terminológiához" címmel XVIII. részbõl álló cikksorozatot közölt. A védegylet pedig sokszorosította és szétküldte az ország különbözõ vidékeire, hogy szakférfiak kiegészíthessék. Ily demokratikusan módon elõkészített anyagot Õ véglegesítette és a Védegylet 1889-ben kiadta. Másik alap- és idõtálló munkája a VADÕR c. könyv, melyet 1895-ben adott ki a Védegylet. Ennél is a vasúti hatást vélem felfedezni. A nagyon leszabályozott vasúti munka sok utasítás kiadását eredményezte. A megértés, elsajátítás és gyakorlati alkalmazás érdekében szokássá vált szakemberek által "Vezérfonal…" címmel az egyes szakterületek átfogó ismereteinek egyszerû, tömör összefoglalása. Közkedvelt neve "kisokos" volt. Egy ilyen kiadvány a Vadõr, melyet a földmivelésügyi minisztérium is vezérfonalul ajánlott az érdeklõdõk számára. Alcíme: A vadászati ismeretek kivonata. A vadõrök részére és magán használatra. A szerzõ elõszavában leírja, hogy "a jelen könyv elsõ sorban iskolai czéloknak, de magántanulásnak is vezérfonalául szolgáljon…az egyszerûségre, a könnyen megérthetésre iparkodtam súlyt fektetni." A könyv rendkívüli értéke napjainkban is bizonyítható. 2009-ben pl. egy antikvár könyvaukción 60.000 forintért kelt el. A könyv elsõ szerzõ által dedikált - példánya az Országos Széchenyi Könyvtárban kézbe vehetõ. Aktív szerepe volt a hazai ornitológia szervezetté tételében. 1890. II-V.hó között országosan 17 ponton létesített madármegfigyelõi hálózat tagjaként Sövényházán volt mintamegfigyelõ. A madarak és vonulásuk adatairól készített jelentését a Magyar Tudományos Akadémiára Hermann Ottónak juttatta el. A második nemzetközi ornitológiai kongresszus szervezõ bizottságát alkotó, országosan elismert 24 ornitológus között volt Hõnig István is. A budapesti kongresszust 1891. V. 17-20 között tartották. Hazánkban a szervezett- rendszeres madármegfigyelés 1894-tõl indult útjára. Szegeden betöltött igazgatói állásának megszûnése után, mint nyugdíjas m.á.v. felügyelõ Mátészalkán élt, a Nagyvég út

423. számu házban lakott. Hites társa ekkor a református vallású Horváth Ilona volt. Az egyházi és polgári halotti anyakönyvek tanúsága szerint: 1912. szeptember 22-én este 9 órakor hunyt el. Lejegyzett vezetékneve ismét "Hõnigh". Halálhírét kezelõ orvosa: dr. Török Árpád jelentette be. A halál okának szervi szívbaj, szívhûdés van megjelölve. Szeptember 24én Kocser Béla beszentelõ lelkész római katolikus szertartás szerint végszentségben részesítve temette el a mátészalkai katolikus temetõben. Gyászjelentés alapján a Vadász Lap 1912.október 5-i számában közölt nekrológban búcsúzott tõle a vadásztársadalom nevében a szerkesztõség, kikhez igen régi bensõ barátság kötelékei is fûzték. "A vadászati ügy egy igen lelkes barátjának, a magyar vadászati szakirodalom oszlopos munkásának és derék vadásztársnak" nevezték õt, aki írásai révén hasznos munkásságával elévülhetetlen örök emléket állított nevének. Életmûve maradandóságát bizonyítja, hogy halála után is hivatkoznak rá. Említik a lexikonok, bibliográfiák, szerepel vadásztörténeti és összefoglaló munkákban. Jeles magyar vadászati szakírók között tartják számon. A vadászszakmai utókor tisztelete és elismerése, hogy "Irások a hajdani vadászvilágból" címû könyvsorozatban 1999-ben megjelent a "Balkay Adolf Hõnig István" c. kötet. Ebben nosztalgia és aktualitás jegyében Hõnig István 1884-1891 között, a Vadász Lapban megjelent írásaiból 14-et fotókkal illusztrálva közöltek. Az új mátészalkai vasútállomáshoz vezetõ út megépítésének elõkészítése során a nyughelyéül szolgált katolikus temetõt az 1980-as évek közepén felszámolták. Sírhelye ma jelöletlen. Célom az, hogy a halálának helyén minél többen ismerjék meg Hõnig Istvánt és tevékenységét, összefogással jöjjön létre Mátészalkán egy méltó emlékhely. (Ideiglenes emléket a Vasúti Gyûjteményben elhelyeztünk.) Szép gesztusnak tartanám a szülõhellyel való kapcsolatfelvételt is. Megköszönöm Ópályi település polgármesterének, a Teleháznak, az Ópályi és Környéke Vadászó Földtulajdonosok Közösségének segítségét, hogy kutatásom eredményét 2012. október 3-án bemutathattam. Szabó Menyhért

A TANÍTÓ Minden múzeum, így a Szatmári is örömmel fogad be olyan adományt, amely helytörténeti gyûjteményét gazdagítja. A behozott tárgyakra leltári szám kerül, a leltárkönyvben pedig szerepel a tárgy származási helye, valamikori tulajdonosának, adományozójának neve, a leltárba vétel idõpontja stb. stb. Az év elején egy sajnálatos családi esemény, édesanyja elvesztése után bízott néhány kedves tárgyat a múzeumra Tisza Judit, melyet a megüresedett szülõi ház rendezgetése közben talált: egy csinos kis kávédaráló, egy kuglófsütõ, hímzett asztalterítõk, megsárgult kották… Az ember szíve elszorult, miközben nézte a papírdobozban összegyûjtött, valamikor, valakinek nagyon fontos használati tárgyakat és közben arra gondol, nem kaphatnak csupán egy leltári számot. Ezek a tárgyak így romjaikban is beszélnek. Beszélnek, s fõleg nõkrõl: anyáról, nagymamáról, gyerekkorról. Ezért megkértem Juditot, hogy meséljen nekem családjáról. Egy ilyen hosszúra nyúlt, de nagyon érdekes beszélgetés során bontakozott ki elõttem a nagymama, Szörényi tanító néni alakja, akirõl Judit mind a mai napig nagy-nagy szeretettel beszél. Én magam nem ismertem személyesen, de neve közismert volt a városban, hisz sok-sok - ma már nagymama- nagypapakorú - gyereket tanított a betûvetésre és az emberségre, a valamikori Zalka Máté, ma Széchenyi Iskolában. Nagyon fontos volt számára a személyes példamutatás, az õszinte szívbõl jövõ tanítás- mondta Judit, majd így folytatta - Soha egyetlen nap nem telt el, hogy ne írt volna óravázlatot, s a szemléltetõ eszközöket is maga készítette. Ha kellett késõ éjszakáig fennmaradt, de másnapi óráira mindig felkészülten ment be. A család számára szent volt, és az sem véletlen, hogy leányából, unokájából, sõt dédunokájából, Gabikából is pedagógus lett.

Szörényi tanító néni - Babi néni - nyugdíjas éveit is hasznosan töltötte. Zongoraoktatással is foglalkozott, hisz a valamikori polgári családban rendszeresek voltak a vasárnapi, családi közös zenélések. Tanítványai közül néhányan neves zongoramûvésszé váltak, mint Hauser Adrienn, Nagy Péter és Csoba Tünde. Dr. Szörényi Gyuláné, szül. Terebessy /Adonyi/ Matild, 1913-ban született Korláthelmeczen és Mátészalkán élt és tanított 84 éves koráig. Így pedagógus-nap tájékán, születésének 100. évfordulóján, emlékezzünk egy mátészalkai tanító nénire, hisz Kodály szavaival élve: "Sokkal fontosabb, hogy ki az énektanár Kisvárdán, mint ki az Operaház igazgatója. Mert a rossz igazgató azonnal megbukik. (Néha a jó is.) De a rossz tanár harminc éven át, harminc évjáratból öli ki a zene szeretetét". Azaz nekünk itt, Mátészalkán sokkal fontosabb, hogy ki és hogyan tanítja-neveli a gyerekeinket, mint az, hogy ki a Tudományos Akadémia elnöke, vagy az Operaház igazgatója. Kodály megadta a választ, hogy miért. Szörényi tanító néni példaértékû életével és munkájával maradéktalanul eleget tett a nagy zenepedagógus által megfogalmazott elvárásoknak. Neve biztosan bekerül abba a képzeletbeli könyvbe, ahol a nagybetûs TANÍTÓ - kat jegyzik. Farkas Judit

MÉCSVILÁG

6

Tóth Ali a múlt és a jövõ embere Megtisztelõ felkérést kaptam Tóth Józseftõl, régi szalkai barátomtól, hogy nemzeti ünnepünkön, március 15-én Csengerben nyissam meg kiállítását. A ma már országszerte ismert és elismert bõrmûves mester, akinek egyik alkotására még az angol királynõ férje, Fülöp herceg is szemet vetett, Szatmárba hozta el munkáit. Azon a napon azonban se a "királyi, udvari sallangkészítõ" mester, sem pedig jómagam nem juthattunk el a gyönyörû kis határmenti városkába, mert "Tél tábornok" rohamot vezényelt, így otthonainkban, a kályha mellett gubbasztva imádkozhattunk úton lévõ, bajba került honfitársainkért. Aminek azonban meg kell történnie, az meg is fog történni. A kiállítást végül megnyithattam, de nem Csengerben, s nem a nemzeti ünnepen, hanem május 13-án, Mátészalkán a Szatmári Múzeumban, s - nagy örömömre - középiskolás diákok gyûrûjében. Mert amit Tóth Aliról mondhattam, az igazából az õ fülüknek való volt.

Megrendülve mutattam be nekik ezt a gyönyörû, hófehér hajú, csüngõ bajuszú magyar embert, aki a kis szatmári faluból, Urából hozta magával a tartást, az érdeklõdést, s a paraszti világ mûveltségét. Aki csengeri iskolai évei után Budapestre került optikusnak, majd a Mátészalkán töltött 15 év alatt életre szóló barátságokat kötött, s aki fegyvermesterbõl újra bõrmûves lett, s aki családjával immár Nyíregyházán él. Elmondhattam reménységeinknek, diákjainknak, hogy amit Tóth József mûvel, az nem csak a múlt, hanem a jövõ is. Mert az ipari forradalom tönkretette az emberi munka értékét, kimosta az agyakat, kiüresítette az ünnepeket. Ha mindent a karrier és a pénz nyelvére fordítunk le, bizony mi emberek így járunk. Azért kell visszatalálni a kétkezi munka, a mesterségek becsületéhez, hogy visszataláljunk önmagunkhoz. Nem tudom, vevõ volt-e ezekre a szavakra a fiatalság, de az biztos, hogy hamar körülvették a "Mestert", aki mesélni kezdett nekik a lovakról, lovasokról, díszekrõl, s fonni tanította õket. Lehet, hogy mégis van visszaút? Pénzes Ottó

Asztalos Zsolt képviseli hazánkat a velencei biennálén! Május 30-án megnyílt az 55. Velencei Képzõmûvészeti Biennále magyar pavilonjának kiállítása. Hazánkat városunk szülötte, egyesületünk tagja Asztalos Zsolt Kilõtték, de nem robbant fel címû munkája képviseli. A kiállítást Gulyás Gábor nemzeti biztos és Mannó István, Magyarország milánói fõkonzulja nyitották meg. A beszédek után Asztalos Zsolt és Uhl Gabriella kurátor kalauzolta körbe a sajtó megjelent munkatársit, a meghívott vendégeket, az érdeklõdõket, ezt követõen Lajkó Félix hegedûmûvész adott rövid koncertet. A hatalmas sikerhez valamennyi mátészalkai nevében szívbõl gratulálunk! P.O.

2013. június

Orosz István kiállítása Mátészalkán "Minden, amihez hozzányúl kifordul önmagából, hogy közelebb kerüljön lényegéhez. Úgy tûnnek át egymásba gondolatok, eszmék, élmények, érzések, hangulatok, emlékek, korok, síkok és terek, építmények, tájak, figurák, alakok és arcvonások, hogy az önmaga többesét megteremtõ kép párhuzamosai itt tényleg találkoznak." - kezdte nagyhatású megnyitóbeszédét Antall István a Magyar Rádió szerkesztõje. A Munkácsy- és Kossuth -díjas grafikusmûvész "Az enyészpont kijelölése" címet adta tárlatának, amelynek május 7-i megnyitója a város kulturális életének jeles eseménye volt. A Szatmári Múzeumban egybe-

gyûltek közül sokan csak a rendszerváltozás idején világhírûvé vált "Tovaris konyec" címû plakát készítõjeként ismerték Orosz Istvánt, most azonban bepillanthattak mûvészetének mélységeibe is, amelyet Antall István eképpen érzékeltetett: "Minden korszerûtlenség meg van tehát Orosz Istvánban, ami a mai globalizált világban fölöslegesnek tûnhet (mûveltség, tudás, alázat) és mégis egyre gyanúsabb nekem, hogy az õ korokon messze túlmutató korszerûsége az érvényes és hiteles maiság, egyrészt mert benne van a tegnap, és benne van a holnap is, másrészt mert ekképpen a hagyományok teljességé-

bõl fakad. Minden mozdulata visszavezethetõ az õ mûvészetén keresztül is egyre gazdagabbnak tûnõ középkorig, s ha nem tûnne különösebben fellengzõsnek, azt mondhatnám,

hogy a klasszikus ókorig, s azon túl az eredendõ emberi megszólalás, kifejezés belsõ kényszeréig." P.O.

Borestek a Szatmári Múzeumban Szépszámú borkedvelõ gyûlt össze a Mátészalkai Borestek rendezvénysorozatának elsõ estéjén a Szatmári Múzeum földszinti termében, hogy megkóstolhassa a borászlegenda Bock József Pincészetének 8 remekbeszabott borát. A szervezõk arra kérték a népszerû "Boxi"-t, hogy olyan borsort állítson össze, amely hû keresztmetszetet ad arról, hogy milyen sokszínû gazdagság rejlik a Bock borok mélyén. Lévén a nyitó Borest április 11re a Költészet Napjára esett, a kóstolót átszõtték a bort megéneklõ lírai kompozíciók. Nyitásként a házigazda, Dr. Cservenyák László, Petõfi Bordalát szavalta, késõbb csatlakozott hozzá Dr. Ungvári Zsigmond, Bajza József Bordalával, és zárásként Dr. Bajkó Sándor tolmácsolta Kölcsey Ferenc minõ meglepetés - Bordalát! Az est meglepetése az éppen Szatmárban turnézó Tárkány Mûvek beugrása volt, a fiatal

népzenészek, autentikus magyar dalaikkal, méltán arattak nagy sikert a borrajongók körében. Krenner Csabának a pincészet sommelier-jének vezetésével, az este alatt egy hosszú "borívet" leírva eljuthattak a vendégek a könnyed Hárslevelûtõl, az elegáns Rajnai Rizlingen, a gyümölcsös Rozén, és a mindennapok népszerû vörösborán az Ermitage-on keresztül a Syrah, és Cabernet Franc-csodákig, hogy az est megkoronázásaként a pincészet egyik csúcs-cuveéjébõl, a 2008-as Bock Cuvée-bõl kortyolgathassák a "kilépõt"! A nagyszerû indítás után a Mátészalkai Borestek rendezvénysorozatának második rendezvényén a kiváló balatoni borász Bujdosó Ferenc nem kevesebb, mint 11 remek borát kóstolhatták meg az érdeklõdõk. A neves borász a fél országot átautózta a mátészalkai és a nyíregyházi borbarátok

kedvéért, és az itt, Szatmár szívében tapasztalt bensõséges szeretet, és a borai iránti õszinte érdeklõdés mindjárt megadta a beszélgetés alaphangját. Mesélt a családi vállalkozás megannyi szépségérõl és idõnkénti keservérõl, de mesélt a generációk együttélésének, együttmunkálkodásának példaértékû összhangjáról is. Az este alatt remek borokat kortyolgathattak a résztvevõk,

Tiszta udvar, rendes ház… …címet viselte az az 1 éven át tartó múzeumpedagógiai programsorozat, amely a napokban ért véget a Szatmári Múzeumban. Csak úgy, mint az elõzõ pályázatban a - múzeum nevéhez híven - központi témája Szatmár néprajza és annak megismertetése volt. A TÁMOP - 3.2.8.B pályázat keretében közel kétezren vettek részt a különbözõ elõadásokon, foglalkozásokon és rendezvényeken. Az idén az óvodás és az általános iskolás korosztályon kívül a középiskolásokat is megszólították, sõt hétvégi családi programok is várták az

Pontosan húsz évvel ezelõtt alakult meg Mátészalkán a Rotary Klub. Az alapításkor nem sokan gondolták volna, hogy ez a tagjaitól nagyon sok áldozatot váró szervezet ilyen hosszú idõszakot élhet meg. Sikerük Mátészalka sikere is! A hétköznapi ember számára szinte felfoghatatlan az a megtiszteltetés, hogy 2012 júniusától a helyi szervezet egykori alapítója Dr. Ungvári

érdeklõdõket. "A múzeumpedagógiai programsorozattal hosszú távú célunk a szatmári népi kultúra megismertetésén és a nemzeti identitástudat erõsítésén túl az volt, hogy a felnövekvõ generációval megszerettessük" A múzeumot" és az általa képviselt értékeket, remélve, hogy ez által visszatérõ látogatójává válnak. Ha ezt csak a résztvevõk egy kis töredékénél sikerült elérnünk, már nem dolgoztunk hiába" - mondta Farkas Judit a program szakmai vezetõje.

Ünnepel a Rotary

Zsigmond lehetett egy éven át a magyar Rotary szervezetek országos fõkormányzója. A június 22-én sorra kerülõ ünnepi charter eseményeirõl, az elmúlt 20 esztendõ alatt elvégzett munkáról és a fõkormányzói év tapasztalatokról a Mécsvilág következõ számában beszélgetünk Dr. Ungvári Zsigmonddal. P.O.

elég, csak visszaidézni a Sauvignon Blanc, a még hordóminta Rajnai Rizling, a késõi Tramontana, gyönyörû íz világát, hogy a Rozé ropogós frissességérõl, és a vörösborok eleganciájáról már szó se essék. Lapunk megjelenésekor már a neves Polgár Pincészet mutatkozik be Mátészalkán. (A Nyíregyházi Borozó honlapján megjelent írások át- és egybeszerkesztett változata.)

MÉCSVILÁG

2013. június

Amikor 1983 novemberében Anyáék hazaérkeztek, minden addigit felforgató kis "csomaggal" (ráadásul kettõvel!) a kezükben, a 22-es fa klumpámat a "pakkokhoz" hajítva megkérdeztem, hogy "Kellett ez nekünk…?" Pedig akkor még nem is sejtettem, hogy az öszszes féltve óvott játékomnak is búcsút inthetek. Az ikerkutatás régóta izgalmas terület minden tekintetben. Érdekes kérdés például, hogy az ikreknél erõsebb-e a kötõdés, mint a "normál" testvéreknél vagy hasonló módon fejlõdik-e személyiségük, például azonos idõben találnak-e párt maguknak (és hasonlóakat-e?), azonos területen fognak-e dolgozni, vagy azonos lesz-e az ízlésük. A testvéreimre egyik állítás igaz, a másik nem, de kétségtelenül elválaszthatatlanok. László, akit mi születése óta csak Lacikázunk, világra jöttében négy perccel megelõzte Gergõt. Megtehette, hiszen Gergõ akkor is békésen aludt. E momentumból fakadó tulajdonságok kísérik õket életükben, két különbözõ személyiség léte közös állomásokkal és szétágazó utakkal. Egyetlen alkalommal fordult elõ, hogy nem egyforma ruhában érkeztek az óvodába, aminek természetesen sírás lett a vége, mivel nem találták "egymást". Hét évesek lehettek, amikor számukra nyilvánvaló ötlettõl vezérelve összekötötték egymás kerékpárját, hogy együtt biciklizhessenek. Esés, agyrázkódás, nyolc öltés mindkettõnek. Ez lett a különleges tekerés vége. Hamar kiegyeztek abban is, hogy elég lesz, ha csak Lacika írja fel a házi feladatot az iskolában, hiszen így Gergõnek lesz kihez fordulnia lecke ügyben. Általuk feleslegesnek vélt dolgokra egyébként sem fordítottak sok idõt, így nyugtázták, hogy a

Robinson Crusoe-t, mint kötelezõ olvasmányt Anya és Apa felváltva olvassák fel nekik. Édesapánk tudatalatti gondoskodása segítette Tóth Béla néptánc pedagógust a fiúk életébe, így ismerkedtek meg a néptánccal már általános iskolai éveik alatt. Tudtuk nélkül adtam be felvételi jelentkezési lapjukat a nyíregyházi Mûvészeti Szakközépiskolába, az akkor elsõ ízben induló tánctagozatos osztályba. Hallani sem akartak arról, hogy ott folytassák tanulmányaikat, mint késõbb kiderült önbizalomhiány okán. A gólyatáborból hazatérvén viszont már lelkesen várták a tanév kezdését. Akkor még nem értettük, hogyan változott meg ez irányú hozzáállásuk három nap alatt. Aztán a kollégiumi beköltözés napján kiderült. Még meg sem melegedtek új "otthonukban" a csomagok, az iskolai tanítás sem kezdõdött el, amikor szüleinket az igazgató úr és az új osztályfõnök elbeszélgetésre hívatta. Nyilván "túl jól" sikerült a gólyatábor. Hûséges összetartozásuk akkor is erõsebbnek bizonyult komiszságuknál. Nem lehetett kideríteni, hogy ki volt a "fõhibás". Nem árulták el egymást, együtt vállalták tetteiket, illetve azok következményeit. A középiskolás éveik elsõsorban a táncról szóltak. Napi öt óra néptánc, jazz-balett, klaszszikus balett, együttesi próbák, fellépések, utazások, fesztiválok, bulik, koliszoba, menza, aztán még több tánc, és néha egy kis tanulás. Érettségi után mindketten jelentkeztek a Magyar Táncmûvészeti Fõiskolára. Gergõt felvették, Lacikát nem. Meghívást kaptak a Magyar Állami Népi Együttes tánckarába, profi táncos karriert ajánlottak nekik. Lacika nem akart menni,

7

Bíró Lajos készítheti el Szent-Györgyi Albert szobrát Szegeden

A fotót Benkõ Imre készítette így nem ment Gergõ sem. Következõ évben Lacikát is felvették a fõiskolára. Gergõ rajta kívül álló okok, és a táncjelírás tantárgy miatt bevárta õt, így ismét együtt ültek az iskolapadban. Ekkor már mindketten tanítottak. Nyíregyházán kezdték tanári pályafutásukat - ennek éppen tíz éve -, majd Mátészalkán a Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskolába folytatták munkájukat, ahol jelenleg is több száz gyermek táncol a kezük (vagy lábuk) alatt. Mosolygós arcú kisfiúk, kislányok jönnek velünk szembe nap, mint nap, akik üdvözlik õket: "Csókolom Laci bácsi! Csókolom Gergõ bácsi!" És ezek a mosolyok mindent elárulnak…. Tanítványaikkal, csoportjaikkal rendszeres résztvevõi fesztiváloknak, versenyeknek, amelyeken hol egyik, hol másik tanítványai szerepeltek sikeresen. Együtt, egy idõben azonban soha sem kaptak díjat. Ebben az évben viszont a 27. alkalommal megrendezett Pulyabálon (megyei gyermek és ifjúsági néptánccsoportok találkozója és versenye) mindkettõjük csoportja Arany-minõsítéssel térhetett haza, illetve mindketten Koreográfusi díjban részesültek. Az általános, egészséges, hétköznapi szakmai rivalizáció a

fiúk között ez alkalommal szünetelt, egymás munkájáról elismeréssel szóltak. Eltérõ személyiségük ellenére újra egyenlõvé váltak abban a pillanatban. Ismét egy közös állomáshoz érkeztek, egy közös viszonyítási ponthoz, ahonnan újra kereshetik saját útjaikat. Ikrek lettek ismét, nem "csupán" testvérek. Ilyen egyetértésbe fõleg akkor kerültek annak idején, amikor az én bosszantásomról volt szó. De ez már egy másik írás témája lehetne, hogy… milyen egyszerûen "csak" testvérnek lenni ikrek mellett?! Telnek az évek, de családunk anekdotái, az ikrek fõszereplésével megmaradnak. Sõt a fiúk mostani cselekedeteikkel, mozgalmas életükkel, hónapról hónapra hozzátesznek egyetegyet a nem mindennapi történet-gyûjteményhez. Végül, már csak a keretes szerkezet kedvéért, ismét megkérdezem (s ezúttal a klumpa nem repül): Kellett ez nekünk…? (Mármint a fiúk születése). Én nagyon is tudom, hogy: IGEN! Abban pedig titkon hiszek, hogy nem pusztán családunknak, de szülõvárosunknak, Mátészalkának is kellenek a Filep-fiúk, munkájukkal, eredményeikkel, összetartozásukkal… A nõvér

Nem csak a mûvész életében jelentõs esemény, hogy a Nobel-díjas tudós SzentGyörgyi Albert egészalakos szobrát készítheti el, de mi itt Mátészalkán is büszkeséggel vesszük a hírt. A jól tájékozottak már tudták, hogy a szegedi egyetem egykori, világhírû rektorának 120. születésnapján, szeptember 16-án szobrot állítanak, s Szeged város közgyûlése ki is írt ebbõl a célból egy pályázatot. Az ügy további fejleményeit követõk arról is értesülhettek, hogy 9 mûvész összesen 10 pályamûvel jelentkezett, s a bíráló bizottság javaslata alapján a közgyûlés a napokban meg is hozta döntését: Szent-Györgyi Albert szobrát a Mátészalkán élõ 54 éves szobrászmûvész Bíró Lajos készítheti el! Az egyetem központi épületének lépcsõjére álmodott alkotása kezében pipát tartó, a járókelõk között sétáló, hétköznapi emberként ábrázolja a nagyhírû tudóst. Gratulálunk Bíró Lajosnak, s jó egészséget kívánunk ahhoz a megfeszített munkához, ami a megvalósításra maradt rövid idõszakban még vár rá. Pénzes Ottó

Az Amatild világa Föld és Ég címmel jelent meg az a lemez, amelyet ugyancsak igényes körökben már régóta vártak, s ami nagy örömömre Mátészalkára is eljutott. S, már hogyne jutott volna el, amikor a zenekar énekese, szövegírója, nevének ihletõje Pénzes Matild, aki városunkban töltötte életének egy jelentõs szakaszát. (Nagyon büszke lennék rokonságunkra, de ez csak a névazonosságban merül ki. Nagyapja, s az én édesapám azonban nagyon jó barátok voltak.) A lemez fantasztikus. Az a világ, ami nem a forradalmi hevületû infantiliseké, hanem a békét, rendet, megértés, szeretetet keresõké. Vagyis éppen az enyém. Nem mondom, hogy meg kell egy bizonyos kort érnie annak, aki ezt a nyugalmat, belsõ harmóniát árasztó zenét megérti, hiszen gyakran találkozom olyan fiatalokkal is, akik ebbõl a szempontból messze érettebbek kortársaiknál, sõt, az enyémeknél is. Az azonban biztos, hogy sem a

zenét, sem a szövegeket nem írhatja olyan ember, aki nem ebben a teljesség felé törekvõ világban él. Megadatott nekem, hogy nem csak a zenekar "szívét" Matildot, hanem az "agyát" a zeneszerzõ, gitáros Veress Gábort is ismerhetem. Állíthatom, hogy lényével, életével, ad hitelt minden dallamnak, gitárhangnak, harmóniának. Abban a korban vagyok, amikor számomra nem a bravúr, hanem a hitelesség számít a legjobban. Az Amatild zenekar pontosan ezért áll nagyon közel hozzám. Közben persze hallok a megbízható, pontos hangszerjátékok közben igazi csodákat, ínyencségeket is, mint például amilyen Barabás Tamás basszusjátéka. Ha a ritmusszekció egy stabil pontja úgy tud külön élményt nyújtani, hogy közben nem veri szét a zene egységét, az önzõ brillírozás nem hivalkodik, az már zsenialítás. Ebben az esetben pedig errõl van szó. Nagyon szerethetõek szövegben s zenében egyaránt a nép-

zenei hangulatok, mondanivalók. Nem tudom, hogy tudatos, vagy ösztönös a megérzés, hogy ebben a tiszta forrásban ott vannak a válaszok a mai ember kérdéseire is, így hát a hitelesség kérdésében is sokat ad a zenekarnak ez az út. Két dalt azért hadd emeljek ki ebbõl az egyébként nagyon egységes anyagból, már csak különleges történetük okán is. A Tavaszi szél címû számuk nemrég egy internetes portál a "Lélekpillangó" által meghirdetett dalpályázatot nyerte meg a közönség szavazatai alapján.

(Magam is gyakran dúdolom a dallamát munkaközben.) A másik egy kicsit régebben született, amelynek szerzõje egy régi barát Bornai Tibor. A KFT együttes neves szerzõje, muzsikusa a Szõlõ címû dalban a világmindenséget énekelte meg. Matild bársony hangja megnyugtat még akkor is, ha éppen kétségekrõl van szó a dalokban, s akkor is ha egy nehéz nap után egyszerûen csak szépre vágyik az ember. Nálunk hetek óta csak ez a lemez szól. Nagyon jól érezzük magunkat. Pénzes Ottó

Még kapható a "mesélõs" Mátészalka könyv Az elmúlt év õszén jelent meg Pénzes Ottó könyve, amelyben Mátészalka múltjáról, valaha itt élt érdekes személyekrõl, eseményekrõl mesél. A jelentõs érdeklõdésnek köszönhetõen újra kellett nyomtatni a kiadványt, amelynek példányai április óta újra kaphatók a Novella Könyvesboltban, a Képes Géza Városi Könyvtárban, a Forrás Könyvesházban, valamint a Kossuth téri Református Egyházközség Lelkészi Hivatalában.

MÉCSVILÁG

8

KÖSZÖNET PARTNEREINKNEK ÉS TÁMOGATÓINKNAK Az alább felsorolt közintézmények, vállalatok, vállalkozások, civil szervezetek, mint együttmûködõ támogatóink és partnereink teszik lehetõvé, hogy a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a tehetséges helyi mûvészek, produkciók segítõje, nívós kulturális rendezvények szervezõje lehet 2013. és 2017. között. Partnereink: • Szatmári Múzeum - Dr. Cservenyák László • Városi Mûvelõdési Központ - Buzogány Béla • Képes Géza Városi Könyvtár - Szabóné Dankó Erzsébet • Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola - Tóth Béla • Esze Tamás Gimnázium - Lukács Bertalan • Képes Géza Általános Iskola - Papp Lászlóné • Szatmár Néptánc és Népmûvészeti Egyesület - Tóth Béla • Fõnix Park - Dr. Ilku Magdolna, Dr. Ungvári Zsigmond • Kossuth téri Református Egyházközség Becsei Miklós • Mátészalkai Rotary Club - Tóth Imre Támogatóink: • Mátészalka Város Önkormányzata • Szabó István városunk polgármestere • Nobilis Rt. - Novák Tibor • "Öcsi Hús" Húsipari Zrt. - Zemlényi Gyula, Zemlényi Tibor, Zemlényi Zoltán • Szatmár Optikai Kft - Radics Ilona • Carl Zeiss Vision Hungary Kft - Karaffa Róbert • HOYA Szemüveglencse Gyártó Zrt. Kerekes János • Szatmár-Nyír Kft - Fülöp Bálint • Szatmárkerház Kft - Lábas Tibor • Can-Tel East Telekommunikációs Kft Szabó Tibor • Tóth 47 Kft és Kastélyszálló - Tóth József és Tóthné Lakatos Erzsébet • Szal-Tó Kft - Tóth Attila és Szalai Árpád • Infó-West Kft - Juhász Katalin • Norinvest Kft. Könyvelõiroda - Oláh László • Hellog Kft - Heller Gyula • Szatmár-Beregi Takarékszövetkezet Debreczeniné Olajos Katalin, Hetényi Sándorné Médiatámogatóink: • Szatmári Szó Információs Lap - Szamosi István • M1 Televízió - Varga Dezsõ, Varga Zsolt Az egyesület bankszámlaszáma: 67800254-10605747 Szatmár-Beregi Takarékszövetkezet Adószám: 18803891-1-15 Honlapunk a következõ címen érhetõ el: muveszetbarat.mateszalka.hu, vagy w3.enternet.hu/muveszet

MÉCSVILÁG Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye XIII. évfolyam 2. szám

Belsõ terjesztésû hírlevél Megjelenik: negyedévente Szerkesztõ bizottság tagjai: Czine Árpád, Kapturné Bíró Beáta, Losonczi Léna, Pénzes Ottó Tördelõ-szerkesztõ: Orbán Norbert

A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a következõ címeken érhetõ el:

4700 Mátészalka Csokonai utca 5. sz. Pénzes Ottó egyesületi elnök Telefon: 44/500-091 vagy 44/313-233 Honlapunk: muveszetbarat.mateszalka.hu Villámposta (e-mail): [email protected] Nyomdai munkák: INFÓ-WEST Kft. Nyomdaüzeme Mátészalka, Tompa M. u. 1. Telefon:44/500-024 e-mail: [email protected]

2013. június

Múzeumok éjszakája 2013. június 22. 14.00-tól

Gyermekmûsorok, bábszínház Zumba tánc Hastánc Udvari Játékok Kézmûves foglalkozások

Tanka Péter festõmûvész kiállítása Kósa Attila fotográfus

Táncház Szent Iván-éji tûzgyújtás, tûzugrás: 21.00

Komolyzenei koncert: 18.00 Szalka Consort koncertje

Elõadás: 16.30 Talán Teátrum

Rock-zenei koncertek: 19.00 Dori's Projekt Way Not? Orion

Gasztonómia: 14.00 órától éjfélig Borudvar Büfé Kürtõskalács Lángos

Kiállítások nyitása: 17.00

Il Silenció 24.00

Mátészalkai óvodások Wellingtonban No jó, nem az óvodások, de a rajzaik bizony Új-Zéland fõvárosában, az ott élõ magyarok székházában díszítették a falakat nemzeti ünnepünkön, március 15-én. A Kertvárosi óvoda két munkatársának Tárkányiné Budai Évának és Kovács Imréné Simon Juditnak a keze tehát messzire elér. Igaz, ehhez Székelyné Marikának, a Panoráma Világklub mátészalkai tagjának a közbenjárása is kellett, de lényeg, hogy a kicsinyek rajzaiban még az akkor éppen Wellingtonban tartózkodó

külügyi államtitkár Németh Zsolt is gyönyörködhetett. A Magyar Fészek nevû Hírmondó, vagyis az új-zélandi magyarok lapja aztán már azt a fotót tehette közzé hasábjain, amelyen a mátészalkai ovisok feszítenek a Wellingtonból érkezõ, személyre szóló emléklapokkal a kezükben. Apró dolgok ezek, de már azokat a gyermekeket építik, akik nemzetünk jövõjéért lesznek felelõsök néhány évtized múlva, ezért jelentõségük felbecsülhetetlen. P.O.

HÍREK • Az interneten is olvasható a Mécsvilág! Egyesületünk honlapján - muveszetbarat. mateszalka.hu - Mátészalka város hivatalos honlapjának helyi média menüpontjában, valamint a Képes Géza Könyvtár weblapján egyaránt

elérhetõ lapunk online változata is. Ez utóbbi helyen valamennyi Mécsvilág szám megtalálható már • A Képes Géza Városi Könyvtár és a Mátészalkai Vörösmarty Kör vendége volt

május 22-én Sz. Tóth Gyula közíró, kritikus. Kötetbemutatóját megelõzõen a Képes Géza Általános Iskola pedagógusaival találkozva aktuális oktatási kérdésekrõl tartott elõadást és folytatott kötetlen beszélgetést.

• Tanári hangversenyt rendeztek a Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskolában április 26án. A közönség soraiban résztvevõ szülõk és érdeklõdõk felajánlásaikkal támogathatták az intézmény tehetséges tanulóinak képzését.

Megtalálták Szatmár Hangját! Idén második alkalommal rendezték meg a Városi Mûvelõdési Központ munkatársai a Szatmár Hangja könnyûzenei énekversenyt, aminek célja, hogy megjelenési és megmérettetési lehetõséget biztosítson azok számára, akik úgy gondolják, hogy szívesen bemutatkoznának egy dallal a közönség és a szakmai zsûri elõtt. Ebben az évben Szirota Jennifer (énekes, a Csillag Születik 2012 döntõse, Csányi Ottó (karvezetõ, énektanár), Turcsán András (zeneszerzõ, hangmérnök, music supervisor) és Baksa András (színész, énekes) voltak az

ítészek, s látták el hasznos tanácsokkal az indulókat. Az elsõ helyet a tiszalöki Szabó András érdemelte ki, második lett városunk ifjú tehetsége, Kiss Zsuzsa, míg a képzeletbeli dobogó hármadik fokára a nyírmadai Varga Zsolt állhatott. A zsûri három különdíjat is kiosztott, mégpedig Csáki Edina (Kállósemjén), Kálmándi Fanni (Õr) és Rézmûves Benjamin Dániel (Hodász) részére. A szervezõk jövõre is várják az aranytorkú jelentkezõket! Zsoldos Judit

A zsûri és a díjazottak. Varga Zsolt, Szirota Jennifer, Szabó András, Kiss Zsuzsa, Csányi Ottó, Csáki Edina, Kálmándi Fanni, Rézmûves Benjamin Dániel, Turcsán András és Baksa András