EME
N Y E LV M Ü V E L E S Á szópárok. A szópár elnevezést a n y e l v t u d o m á n y többféle értelemben is használta. Szópárnak nevezte az abroszkendő, áspiskígyó féléket, amelyekben egy idegen és egy azonos jelentésű m a g y a r szó társul.' Szópárnak nevezi a z o k a t az idegenből kölcsönzött szavak a t is, a m i l y e k e t k é t s / e r vett á t m á s - m á s k o r b a n , m á s - m á s ú t o n , azonos v a g y r o k o n jelentéssel, aminő például az áfium és az ópium, a zsámoly és a sámli. T o v á b b á szópárnak nevezte a megyer: magyar-típusú szavakat (bodon és bödön, kavar és kever, omlik és ömlik). Végül a mellérendelő összeté'eleket v a g y egyik f a j t á j á t is nevezték némelyek szópárnak. Erről az utolsóról lesz a következőkben szó. A mellérendelő összetételek körét szeretném k i t á g í t a n i , odasoroznám a szóismétlésnek addig-addig, jobban-jobban, el-eljárt féle alakjait, a nőttön-nő, telides-teli, unosuntalan féle figura etymologicá-nak is nevezett szókapcsolatokat, a szoros értelemben vett i k e r s z ó k a t : apró-cseprő, dinom-dánom, tarka-barka, és természetesen elsősorban idetartoznának a s z ű k f b b értelemben vett mellérendelő összetételek, amelyek szép számmal vannak és keletkeznek n y e l v ü n k b e n : apraja-nagyja, erdőn-mezőn, léptennyomon. Ezeket azonban külön névvel szópároknak nevezném. H o g y az ikerszók és a mellérendelő összetételek k ö z ö t t általában véve mi a különbség, azt részletesen, rendszeresen és világosan e l m o n d o t t a Kelemen József a M a g y a r N y e l v b e n [Szempontok az ikerszók vizsgálatához. X X X V (1939), 236—247.],'valóban minden o k u n k m e g v a n r á , h o g y különválasszuk őket, h o g y az ikerszókat ne nevezzük egyszerűen mellérendelő összetételnek v a g y s z ó p á r n a k , v a g y m e g f o r d í t v a . Mégis van köztük annyi rokon vonás, h o g y ne tekintsük a k e t t ő t a szóalkotás k é t merőben különböző f a j á n a k . Hiszen v a n n a k olyán ikerszavaink is, amelyek eredetileg egyszerű mellérendelő összetételek voltak, pl, héhs-hóba, toronyát-horonyát, ungotberket. A tüesköt-bokrot, hetet-havat sem tekinthető másnak, m i n t ikerszónak, mert igaz ugyan, h o g y m i n d k é t t a g j á n a k k ü l ö n - k ü l ö n is v a n értelme, de egymáshoz eredetileg semmi k ö z ü k sincsen. A z eredeti (és ma is használatos) tücsköt-bogárat, ill. héthavat azért » r o m l o t t " a z z á , ami ma, h o g y szabályosabb, szimmetrikusabb, ritmusosabb legyen. Egyszóval ne válasszuk szét azért őket egészen, h a n e m sorozzuk m i n d k e t t ő t , az ikerszókat és a s z ó p á r o k a t egy felsőbb f o g a l o m , a mellérendelő összetételek alá. A z elkülönítés és besorozás alapja az, h o g y a szópárok m i n d k é t t a g j á n a k teljes értelme van, külön is használatos, az ikerszók egyik t a g j á n a k , o l y k o r mind a kettőnek magában nincsen értelme (az értelemnélktili rész, ill. részek természetesen külön nem is használatosak). V a n n a k a szópárok k ö z ö t t minden s z ó f a j t á h o z t a r t o z ó k , f ő n e v e k , melléknevek, igék, igenevek. A régiek, az általánosan ismertek t a g j a i n a k sorrendje is állandó, a k á r csak a szorosabb értelemben v e t t i k e r s z ó k é : elül-bátul, kívül-belül, ország-világ, szegrőlvégről, télen-nyáron, ütött-kopott stb., és nem m e g f o r d í t v a . Csak az ú j a b b a k k ö z ö t t találunk olyanokat, amelyeknek tagjai fölcserélhetők is v o l n á n a k . N é m e l y e k a hosszú együttélés következtében egészen összeolvadtak, egybe is í r j u k őket, sokszor meg is feledkezünk származásukról, keletkezésük m ó d j á r ó l , arról, h o g y közeli r o k o n a i k a t csak kötőjellel kapcsoljuk össze; i l y e n e k : búbánat, bübáj(os), csúszómászó, hírnév, 1 L Szarvas G á b o r , Keressétek az igazságot N y r XXII (1893) 440, 493, 539 fajrájú szópárokról is szó v a n . 2 Lapalji jegyzetben az idetartozó i r o d a l o m jórészére is hivatkozás történik.
tt
más-
EME 378 járókelő, jöttment, pörpatvar, rúgkapál, szántóvető, szóbeszéd, tősgyökeres. Második t a g j u k el is vesztette n y o m a t é k á t . N a g y s z á m u k és szaporaságuk m i a t t osztályozni is kell őket. Legjobb lesz szokás szerint a két tag jelentéstartalmának e g y m á s h o z való viszonyát tenni meg az osztályozás alapjául. Eszerint az első csoportot azok a szópárok a l k o t n á k , amelyeknek tagjai azonos ( v a g y közei-rokon) jelentésűek, a m á s o d i k a t azok, amelyek ellentétes jelentésűek, a h a r m a d i k b a pedig azok t a r t o z n á n a k , amelyekben a szópár második tagja fejez ki. fokozást, nyomosítást H a m á r most számbavesszük és megvizsgáljuk a szópárokat, azt tapasztaljuk, hogy a régiek is, amelyek az irodalmi- és köznyelv közkincsévé v á l t a k , az újabbak is legnagyobb részben az első és második csoportba t a r t o z n a k . íme az általánosan ismertek közül olyan szópárok, amelyek azonos jelentésű tagokból állanak :-' agyba-főbe, ágaboga, ásó-kapa (az ilyet is azonos jelentésűnek vettem), b ú j á t baját csillog-villog, csúsznak-másznak, f ű h ö z - f á h o z , hánydel-vesdel (ember), bányja-vesse, hányódott vetődött, hellyel közzel, híre-tudta, hirtelen-váratlan, h ú z ? á k - v o n j á k , ideig-ó-áig. jár-kél, jártábankeltében, gyermekeit ki tudta emelni a kapa-kasza rabságából (Móricz Zsigmond, Életem regénye 73.), k é k ü l t - z ö l d ü l t , kényére-kedvére, kénytelen-kelletlen, kidűltbedűlt, k i g y ó t - b é k á t , k i k e n t - k i f e n t , kínnal-bajjal, lépten-nyomon, mézes-mázos, nyakrafőre, n y a l t a - f a l t a , o k k a l - m ó d d a l , ország-világ, recseg-ropog, s i v á t borsát, síppal-dobbal. sírás-rívás, súgnak-búgnak, sűlve-főlve, sürgés-forgás, sütés-főzés, szánja-bánja, szegrőlvégről, szeme-szája, színe-java, szívvel-lélekkel, szőni-fonni, t á r v a - n y i t v a , tejbe-vajba, teng-leng, térül-fordul, tenyeres-talpas, tisztelet-becsület, toldották f o l d o t t á k , törikszakad, ú t o n - m ó d o n , ügye-baja, ütni-verni, vége-hossza. A példákat abban az alakban írtam ki, amelyben véletlenül r á t a l á l t a m . Némelyik nem is használatos, csak egyetlen megrögzött f o r m á b a n , mint pl. szegről-végről, ideigóráig, törik-szakad (— mindenáron, törik-szakad, el kell utaznom). Természetesen ilyen e g y a l a k ú a k a h a t á r o z ó igenevek és legtöbbször a melléknevek, amelyek mint jelzők szintén v á l t o z a t l a n o k . Föltűnő, hogy a k á r c s a k az ikerszók, legnagyobb részük szimmétrikus, egyenlő szótagszámú két félből áll. Sok az olyan is, melynek tagjai hasonló h a n g z á s ú a k , ahol nemcsak a szavak belső t a r t a l m á n a k ismétlése fokozza a hatást, hanem az a k u s z t i k a i benyomás hasonlósága is. Mindenik sajátság emeli a szópárok stilisztikai értékét, mert mindenik elárul valamit a beszélőnek, a közlőnek h a n g u l a t á b ó l is a puszta gondolaton kívül. N e m hiszem, hogy puszta véletlen volna az is, hogy sok esetben a szópár két alkotó eleme különböző hangrendű : bányjavesse, hirtelen-váratlan, jártában-keltében, sippal-dobbal, ütött-kopott. Éppen ezek a sajátságok t a r t o t t á k meg és terjesztették el ezeket a szópárokat. Ú j p á r o k folyton keletkeznek, a szókapcsolásnak ez a módja igen eleven. H a azonban az ú j o n n a n keletkezetteket a régiekkel összehasonlítjuk, m i n d j á r t kitetszik, hogy amazok még csiszolatlanok. Közülök bizonyára csak azok maradnak meg és lehetnek általánossá, amelyekben a régiek tulajdonságainak jórésze meg van, a többi amint fölmerült, el is merül az ismeretlenségben. Az ú j a k közül is ideiktatok egyn é h á n y a t . h o g y az egybevetést mindenki maga is elvégezhesse: agyagos-homokos, á g a s k o d o l - h á n y a k o d o l , b ú g v a - m o r o g v a , csattant-pattant, csipkelődve-gúnyolódva, csúszt u n k b a n - z u h a n t u n k b a n , dalolja-gajdolja, dolgaiban-ügyeiben, erejük-hatalmuk, értőjetudója, f a k u l á s á t - k o p á s á t , falusias-paiasztos, felelgetve-vitázva, görcsös-göröngyös, hidegrideg (ember), hullámzó-türemlő, jobbágyi-falusi, kegyes-nyájas, keresés-kutatás,kesernyésgúnyos, kincsét-fényét, k ó k a d o z o t t k o r n y a d o z o t t , kötekedő-enyelgő, kötekedő-marakodó, kutató-kereső, lengett-lógott,nagyjában-egészében,nyirkos-nyers,oszlott-foszlott,öregesen1 N a g y j á b ó l ezeket a szópárokat nevezi Csűry Bálint debreceni egyetemi előadásaiban (Történeti magyar alaktan) összefoglaló összetételeknek. Ez szerencsésebb elnevezés ugyan, de ebbe sem fér belé effajta szópár (A szerk.). 2 A j e l l e m z ő b b e k e t válogattam ki e b b e n a c s o p o r t b a n is, a k é s ő b b i e k b e n is. Minden összeírt példát közölni igen hosszadalmas volna, d e fölösleges is.
EME 379 alkonyosan, öregéből-nagyjából, palás-köves, páncélos-paizsos, pásztori-juhászi, pusmogássuttogás, rengett-lengett, sörtől-bortól, suttogás-pusmogás, szeles-havas, széltől-vihartól, színes-díszes, színpadiasan-jelképesen, színre-szemre, színtelen-ízetlen, szólás-mondás, szürkefakó, tépi-rángatja, töri-marja, ű z i - h a j t j a , vastag-vaskos, vámon-réven, zúgna-zörögne. Ezekből többet i k t a t t a m ide, mint a régiekből, hogy s z a p o r a s á e u k a t igazoljam. Ezeken a szópárokon u g y a n a z o k r a a sajátságokra való törekvést á l l a p í t h a t j u k meg, amelyek a régieket jellemzik. Ez egészen természetes, hiszen u g y a n a z o k a lelki tényezők, a kifejezésnek és megértetésnek u g y a n a z a vágya m u n k á l az íróban (beszélőben) a k k o r is, ha nem f o r d u l a nyelv közös kincséhez, hanem a maga gazdagságából, teremtő erejéből merít, hogy szerencsés k ö r ü l m é n y e k t a l á l k o z á s i esetén maga is gyarapítsa a közvagyont. Az is természetes, h o g y ezek az ú j f o r d u l a t o k nem clyan tetszetősekékesek, mint azok, amelyeket hosszú évtizedek-nemzedékek csiszoltak csillogóvá. A szópároknak ez a leggazdagabb f a j t á j a , de sok az olyan is, amely két ellentétes jelentésű szó kapcsolatából áll. K ö z ü l ö k is b é m u t a t o k e g y r é h á n y általánosan ismertet, azután újabbat is, betűrendben. Ismertek : Ad-vesz, alá fölé, a p r a j a - n a g y j a , bérces-völgyes, derűre-borúra, egyikmásik, égre-földre, éjjel-nappal, életre-halálra, előre-hátra, fel-alá, hegyen-völgyön, hosszabb-rövidebb, jobbra-balra, jóban-rosszban, j ö v ő k - m e n ő k , későbben-korábban, kisebb-nagyobb, kívül-belül, közel-távol, külső-belső, mennyre-földre, teddide-teddoda (ember), testben-lélekben, télen-nyáron, több-kevesebb. Üjabbak: állása-járása, bortivóvizetprédikáló (vezetők), b u r k o l t a n - n y i l t a n , búban-örömben, ellenséget-jóbarátot, emelkedő-ereszkedő, gazdának-zsellérnek. gyorsuló-lassuló, halkabb-hangosabb, helyesléstagadás, jóval-rosszal, keleti-nyugati, k e l ü n k - f e k s z ü n k , keresztben-hosszában, keserűv i d á m , kinyitó-becsukó, k o m o r a b b - v í g a b b , köznyelvi-irodalmi, legényeket-leányokat, mélységben magasságban, nyitogatása-csukogatása, o l d o z t a m - k ö t ö z t e m , ö r ö m r e - b á n a t r a , öreg-fiatal, örlődö.tt-edződött, őszi-téli, régibb-újabb, riasztó-vonzó, szívó-nyomó, síkhalmos, társadalmi-gazdasági, telek-nyarak, városi-falusi, városi-vidéki, v e t k ő z t e t t e öltöztette, vénestül-csecsemőstül. Az első csoportbeli szópárok tartalmi ismétlésében rejlő erőt emezekben az ellentétnek képzeletet m e g m o z g a t ó tulajdonsága helyettesíti. A szópárok valódi stílusértéke a k k o r tűnnék ki igazán, ha nem volnának k i r a g a d v a a mondatból, sőt igazában a k k o r érvényesülnének, a k k o r éreznők teljes s ú l y u k a t , ha egész, természetes k ö r n y e z e t ü k b e n mérhetnők-mérlagelhetnők őket. Az egyes m o n d a t o k egymást t á m o g a t j á k , egymást erősítik. De mindenik szópár kedvéért csak egy-egy m o n d a t o t is idézni sokra menne, vagy pedig meg kellene elégednünk egy-két példával. Ez pedig ellenkeznék célommal. Éppen azt szeretném m e g m u t a t n i és érzékeltetni, h o g y a szóalkotásnak ebben a f a j t á jában, a szópárokban nyelvünknek milyen gazdag kifejező eszközével dicsekedhetünk ; erről eddig nem gondoltam volna, hogy ilyen friss teremtő erejében van. H á t r a volna még a h a r m a d i k csoport, amelyet szükségből / o k o z ó n a k , nyomósítónak m o n d o t t a m . Szükségből azért, mert nem t a l á l t a m rá jobbat (talán más szerencsésebb lesz), pedig nem egészen találó, hiszen mindenik szópárnak az a szándéka, hogy a közönséges, egyszerű szónál nyomatékosabban fejezzen ki egy fogalmat. Most is bémutatok egynéhány példát, de mert kevesebb van belőlük, régit és ú j a t egy végtiben : ajtón-ablakon, aratásból-cséplésből, a r c á t - n y a k á t , biborba-bársonyba, borozgatva-mulatozva, csontig-velőig, ebédjét-vacsoráját, esernyős-kalucsnis (tanár), eszem-iszom (ember), érzéketlen-bután, ételnek-italnak, étlen-szomjan, fejetlen-lábatlan, f e l f o r d í t ó - m e g t a g a d ó , hányott-esett (emberek), háza-gazdasága, híre-nyoma, hontalannak-földtelennek, húsbólvérből, ízig-vérig, k a l a p j á t - k a b á t j á t , k e r t e k - a b l a k o k , keservét-bánatát, kérésre-könyörgésre, kézzel-lábbal, 1 k i r á l y n a k - c s á s z á r n a k , n y a k r a - f ő r e , n y a r a l n i - f ü r d ő z n i , n y e l v ü k - f ü l ü k , 1 Ez a szópár a szokásoson kívül m é g k é t érdekes szólásformában t o r d u l elő. A z egyik így hangzik : majd megette kezét-lábát mérgében, m o n d j á k arról, aki azért mérgeskedik, h o g y n e m t u d valami baján segíteni. A másik ez : egész életében másnak volt keze-liba, az olyan e m b e r , aki n e m a maga ura-gazdája, akinek örökösön más parancsol.
EME 380 nyügös-bajos, ö k r é t - l o v á t , szájjal kézzel (beszélni), szála-boga, szeme szíve, szemmelfüllel (vö. szemfüles), széket-asztalt, színük-illatuk, t á m a d ó - v á d o l ó , térben-időben, tollas csizmás (kurtanemesek), törni-zúzni, t ü s k ö n - b o k r o n , tűzzel-vassal, ülik-lakják, vadászó-halászó, v á r t u k - l e s t ü k . Ezek k ö z ö t t — m i n t most már megítélhető — sok van olyan, amely teljes joggal t a r t o z i k a fokozó csoportba, de van o l y a n is, amely egyenlő joggal az ellentétesek közé is sorozható volna. O l y a n s z ó p á r o k a t is találhatunk, amelyek egyik csoportba sem sorozhatók be kétség és ellenvetés nélkül, de e g y n é h á n y kivétel kedvéért k á r volna ú j f i ó k o t készíteni, úgyis megszoktuk már a nyelvben a szabálytalanságokat. Mindig is több fejtörést o k o z o t t a nyelvben a kivételek számbavétele és számontartása, mint a szabályoké. A z emberek társiságábxn is sokkal több b a j van a rendetlenekkel, összeférhetetlenekkel, mint a jámbor és kötelességtudó p o l g á r o k k a l . M é g csak egynéhány különös f a j t á j ú szópárt a k a r n é k bémutatni. Érdekesek azok, amelyekben u g y a n a n n a k a szónak változatai állanak egymás m;llett. — Szívszaggató dallamra, keserves-keserű előadásban ömlött elő a cigánynóta (Berde Mária, Földindulás I. 7.). — Soha k ö n y v még a n n y i r a föl nem t á m a s z t o t t a halottaiból íróját, mint ez az élő-eleven kötet ( H a l á s z G y u l a , K o s z t o l á n y i n a k Erős v á r u n k , a nyelv című kötetéről szóltában. N y u g a t X X X I I I : 1940. 2 8 5 . ) ; — az Arc de T r i o m p h e íve a l a t t véresenvörösen hanyatlik n y u g a t o n a nap (Szabó Zoltán, ö s s z e o m l á s 17.). Figyelemreméltók azok is, amelyeknek egyik vagy m i n d k é t tagja idegenből kölcsönzött szó : az elnémulás, az ö n m a g á r ó l megfeíedkezés szentimentális-ábrándozó vagy extatikus-rajongó állapota (Zolnai Béla, Szóhangulat és kifejező hangváltozás 131.); — Franciaország j o p p a n t sebét k o n t á r o k boncolják-analizálják (Szabó Zoltán, ö s s z e omlás 1 7 6 . ) ; - az ú t mentén a p r ó f o g a d ó , a jó francia f o g a d ó k rusztikus-barátságos stílusában ( U o . 92.). A z első három példában körülbelül azonos jelentésű szók mintegy m a g y a r á z z á k e g y m á s t ; hasonlítanak az áspiskígyó féle összetétel-khez, csakhogy a tsgok jelentése világos. A z utolsó példa i n k á b b ellentétes jelentésű szók k a p c s o l a t a : ami r u s z t i k u s nem mindig szokott barátságos lenni, sőt éppen ellenkezőleg. Itt tehát fölb o n t v a azt jelentené a szópár, hogy ámbár rusztikus, mégis barátságos. A z összetétel m i n d k é t t a g j a idegen szó a k ö v e t k e z ő k b e n : Ügy látszik, van a szavak ismétlésében valami misztikus-szuggesztív erő (Zolnai Béla, Szóhangulat és kifejező hangváltozás, 1 3 4 . ) ; — A kulturális c e n t r u m o k n a k mindenesetre normatívszerepük van a kiejtés terén is ( U o . 1 5 5 . ) ; Mert a valóság más, mint az kodifikáló itteniek literatus-historikus képzetei ( M a g y a r N e m z e t I I I : 1940. X I . 17.); — még közelebb állottak a k ö z é p k o r zsonglőr-jokulátor f a j t á i h o z ( N y u g a t X X X I I I : 1940.426.). Szópárok az ilyenek i s : az osztrák-magyar hadsereg, a német-lengyel ellentét, a francia-angol e g y ü t t m ű k ö d é s , a szerb-horvát egyezmény, a svéd-norvég perszonalunió (a fölsoroltak sajátságosan mind a múltéi). U g y a n i d e sorolhatók az ilyen szókapcsolatok i s : a Révai -Verseghy v i t a , a Tisza —Ady ellentét, a Kovács — Szilágyi-pör stb. M é g összetételek elő- v a g y u t ó t a g j a k é n t is szerepelnek szópárok, pl. békaegérharc, épkézláb, háztűz nézni, kutyamacskabarátság, kapakaszaketü\8k. M é g sajátságosabbak a k ö v e t k e z ő t a g a d ó páros kifejezések, amelyeket nyelvészeink ugyancsak ide szoktak s o r o z n i : se be - se ki, se égen - se földön, se földben se mennyben, se fű - se fa, se füle - se farka, se hall - se lát, se ingem - se gallérom, se íze - se bűze, se nem oszt - se nem szoroz, se pénz - se posztó, se sava - se borsa, se szeri - se száma, se testemmel - se lelkemmel, se té - se tova. Az mellékes dolog, hogy ezeket a szólásokat kötőjellel kapcsoljuk-é össze, v a g y vesszővel választjuk el őket, mert mindenképpen összetartoznak, m é g szorosabban, mint az eddig tárgyalt közönségesebb s z ó p á r o k . Meg kell m é g emlékeznem azokról az összetételekről is, amelyek nem két, hanem h á r o m tagból állanak, tehát nem szópárok, haneni szóhármasok: (a magánhangzón y ú j t á s ) sajnálkozó-jóindulatú-mentegetőző erősítése a mondanivalónak (Zolnai Béla,
EME 381 Szóhangulat és kifejező h a n g v á l t o z á s , 1 4 7 . ) ; — v a l a h o l nem messze innen most pirosvéres-füstös valóság a t ö r t é n e l e m (Szabó Z o l t á n , ö s s z e o m l á s , 4 3 . ) ; — A k a d t a k o l y a n o k , a k i k m e g ü t k ö z t e k ezen . . . a régies-regényes-érzelmes jeleneten ( K o s z t o l á n y i , L e n n i v a g y n e m lenni, 221. — P e t ő f i Szeptember végen című k ö l t e m é n y é n e k 3. v e r s s z a k á r ó l ) ; — L a s s a n k é n t e l s a j á t í t o t t a a z t a színtelen-szagtalan-ízetlen nyelvet ( K o s z t o l á n y i , E i ő s v á r u n k , a nyelv, 1 0 3 . ) ; — Ilyen vidám-boldog-békésen j á t s z o t t u k el a r ö v i d d a r a b o k a t ( M a g y a r N e m z e t I V : 1941 X . 2 3 . ) ; — ez ötölve-hatolva-izzadva kinyögte házassági a j á n l a t á t (Szentimrei Jenő, F e r e n c t e k i n t e t e s ú r , 155.). A z utolsó a z é r t is érdekes, m e r t k é t első t a g j a , az ötölve-batolva m i n d e n valószínűség szerint nem m á s , m i n t az öt-hat s z á m n é v -/-képzős igei s z á r m a z é k a : ötöl-batol, a z a z hol ötöt, hol hatot mond, t é t o v á z i k , és n y i l v á n a régi k o c k a j á t é k k a l v a n összefüggésben. E r e d e t i l e g a k k o r m o n d h a t t á k , a m i k o r v a l a k i ö t ö í v e t e t t és mégis hatot m o n d o t t , csalni a k a r t . Első t e k i n t e t r e azt h i n n ő k , h o g y az első s z ó p á r o k ú g y k e l e t k e z t e k , h o g y k é t azonos, ellentétes v a g y r o k o n j e l e n t é s ű szó hosszú e g y ü t t é l é s u t á n a rövidség k e d v é é r t k i v e t e t t e az és (s) k ö t ő s z ó t és helyébe a m é g szorosabb k a p c s o l a t o t jelentő k ö t ő j e l e t tette. Kertész M a n ó m u t a t o t t rá a N y e l v ő r b e n a r r a , h o g y az ilyen k ö t ő s z ó n é l k ü l i k a p c s o l a t o k kedvelése ősi, f i n n u g o r s a j á t s á g . Ilyen k ö t ő s z ó n é l k ü l i összetételből keletk e z e t t a m a g y a r b a n a nép és az orca szó is. 1 A z á l t a l á n o s a n e l t e r j e d t s z ó p á r o k k ö z ö t t igazán csak e l v é t v e a k a d e g y - e g y k ö t ő s z a v a s , ilyen idestova, fölsalá. A s z ó p á r o k k a l v a l ó bensőbb ismerkedés e g y n é h á n y , meglepetéssel is szolgáló kellemes ó r á t szerzett n é k e m , a m i n t h o g y a n y e l v b á r m e l y életjelenségével v a l ó f o g l a l kozás csaJ is kellemes lehet. Bárcsak minél többen k e d v e t k a p n á n a k h o z z á ; bizonyos v a g y o k benne, h o g y az ismerkedésből h a m a r o s a n b a r á t s á g , a b a r á t s á g b ó l szeretet v á l n é k , amire n y e l v ü n k n e k minden időben olyan n a g y szüksége v a n . Brüll Emánuel.
Román szavak a magyar egyetemi hallgatók nyelvében. 2 A román n y e l v n e k n y e l v ü n k r e g y a k o r o l t h a t á s a ismeretes. A k ö z i g a z g a t á s k ü l ö n böző á g a i , a hadsereg és az iskola h a t á s a a l a t t n a p o n k é n t b e l e k e r ü l n y e l v ü n k b e e g y e g y r o m á n szó. M a m á r m a j d n e m m i n d e n k i primár-ró\, primariá-ról, prefekt-rcA, prefekturá-ról, cserku-ról, percseptor-ról, stb. beszél. A r o m á n h a t á s n a k legerősebb t é n y e z ő j e ( b o c s á n a t : faktora) az iskola. Á l l a m i iskolába járó d i á k j a i n k n a g y o n sok r o m á n szót h a s z n á l n a k . E g y s z e r a l k a l m a m v o l t m e g h a l l g a t n i n é h á n y r o m á n á l l a m i kereskedelmi iskolába j á r ó m a g y a r fiú v i z s g á i készülődését. Meglepett, h o g y a f i ú k n a k , a k i k kontabilitátéból ( = könyvvitel) készültek, m i n d e n m á s o d i k , h a r m a d i k s z a v u k r o m á n v o l t . 1 5 — 2 0 perc a l a t t s z á z n á l t ö b b t ő l ü k használt r o m á n k i f e j e z é s t í r t a m le. M a g y a r u l k é s z ü l t e k , m e r t a z iskola m a g y a r t a g o z a t á b a j á r t a k , de l é p t e n - n y o m o n agent-et ( = ü g y n ö k ) , kápitál-1 (=; tőke), dátoriá-1 ( = t a r t o z á s ) , furnizor-1 ( = szállító), proprietár-1 ( = t u l a j d o n o s ) , debit-ct ( = f o g y a s z 1
L. Az és kötőszó múltjából N y r Lll (1923), 4 5 — 4 9 . és LIV (1925), ! 0 7 . A r u m é n uralom utolsó éveiben m e g d ö b b e n t ő volt az, hogy a kolozsvári r u m é n egyetemre és más közép- meg főiskolákra járó magyar tanuló-ifjúság nyelvében m e n n y i r e elszaporodtak a r u m é n vendégszavak. Ez idegen elemekkel terhelt diáknyelv szókincsének rögzítése és e jelenség ellen való küzdelem célzatával írta 1938-ban biztatásomra egyik t a n í t v á n y o m ezt a kis cikket Akkor ezt nem lehetett közölni s bár most itt örvendetesen megváltozott a helyzet, n e m t a r t o m érdektelennek ma sem a cikket jellemző kor- és kórtörténeti adatként változatlanul közreadni (A szerk.). 2
