N Y A K A S MIKLÓS HASONMÁS KIADÁS VII. évfordulója. Bocskai - szabadságharc

N Y A K A S MIKLÓS A

Z

I

S S

M Z

E E

R R

E E

T N

L C

E S

N

I

K I Á L T V Á N Y

HASONMÁS KIADÁS

VII Bocskai - szabadságharc

400

• évfordulója

NYAKAS M I K L Ó S „ I S M E R E T L E N " SZERENCSI KIÁLTVÁNY

•s

NYAKAS MIKLÓS

AZ „ISMERETLEN" SZERENCSI KIÁLTVÁNY HASONMÁS KIADÁS

Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója VI. Debrecen, 2006.

Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója VI. A Z „ISMERETLEN" SZERENCSI

KIÁLTVÁNY

Sorozatszerkesztő NYAKAS MIKLÓS A borítót korabeli metszetek (Érsekújvár ostroma, Bocskai a hajdúk között) f e l h a s z n á l á s á v a l tervezte BURAI ISTVÁN A német szövegfordítás BARISKA ISTVÁN S z ö v e g s z e r k e s z t é s , tördelés Nyakas Miklós F é n y k é p : Horváth T a m á s

ISSN 1786-1446 ISBN-963-72-18-54-8 A HAJDÚ-BIHAR MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA KIADVÁNYA

Megjelent A Hajdú-Bihar Megyei Ö n k o r m á n y z a t t á m o g a t á s á v a l Felelős kiadó: Dr. J u h á s z n é Lévai Katalin a megyei k ö z g y ű l é s elnöke Nyomda: Kaligráf 2000. Nyomdaipari BT. Debrecen Felelős v e z e t ő : B a d a r n é Futó-Tóth Andrea

TARTALOMJEGYZÉK

I. A NYOMTATVÁNYRÓL

7

II. A KIÁLTVÁNY TÖRTÉNETI HÁTTERE

1 1

III. A Z ERDÉLYI ESEMÉNYEK. S Z É K E L Y M Ó Z E S ÉS B A S T A . A MEGTORLÁSOK

16

IV. A KIÁLTVÁNY ÉS A DUNÁNTÚLI ESEMÉNYEK. HADÁSZATI ÉS DIPLOMÁCIAI CÉLOK V. A FORRÁSOK

25 33

1 Thaly és Hurmuzaki forrrásközlése.

33

2. A z eredeti központozású német szöveg 3. A mai központozású német szöveg 4. A német szöveg magyar fordítása

42 48 54

IRODALOMJEGYZÉK

59

AZ „ISMERETLEN" SZERENCSI KIÁLTVÁNY I. A NYOMTATVÁNYRÓL

A Bocskai - szabadságharc négyszázadik évfordulója irányította rá a figyelmet arra német nyelvű nyomtatványra, amely a Hajdúsági Múzeum Történeti Adattárában található, s amelyet Szerencsről, 1605. ápr. 2-án keltezve Bocskai István, Kátay Mihály és Péchy Simon írt alá, s amelyben a Bocskai indította nemzeti szabadságharc jogosságát indokolják. A közelebbi vizsgálódás során sikerült megállapítani, hogy a fenti nyomtatvány a magyar történeti kutatás számára ismeretlen, viszont jól illeszthető annak a diplomáciai és katonapolitikai tevékenységnek a sorá­ ba, amelynek Bocskai István mindig is kiemelt jelentőséget tulajdonított. A nyomtatvány a Hajdúsági Múzeum tulajdonába még 1945 előtt került C u r l

»elf.

Bail»hÁnrjI-T «ad Uü^tsr in Vitt, ( vermal* S*MU««T ) Kirnluf r»tr**«r Nr. HM 9, Ofcrh«t dr»n »ilrn K*r»i(r»r« lliur*. Ueichhaitfgre* imager « A w o h l der i » e a e « r r u l . r » r h r l i i u t i | * u , ** •«* ! mucU Ä l t e r r r . Im P r j l » f l»cr»t*K<-*t*litcr «i »««• í t l q a » r l « r h » r B f t r h r r nu» a l l e n I i U * r n » r K « f t r n , l*rä im rttcrat ionra miif « l l r Ilt*frr«HK»«» r l * r e r * r l i e l n « m d c n ! f f > r k r , Zeturhrlfl« it etc , w e r d e n *t*-t» Augt-nuntine». Ai fr Lehr» und liiklfmöuchrr f i l r R e o l » r h u | r « , G y m u A A t e u und mnlrrc f,AU»-r« l _ r h r « n * t n l l t * u » l u d «tr-t* m r r l t h l g •and » I d r d r r u r l h r r » Im £»'br«ucUt«-ti / m l i i u ár in b l l l l g r u I*r*i*ei» t u Imliru li ran r itta t e itéirhrr M rr »1A»
egy könyvárverési aukció során, s megvétele nyilvánvalóan az akkori múzeumigazgató, H . Fekete Péter érdeme. A z aukciós katalógusban (3925. sz.) Bocskay címen szerepel, illetve a gót betűs címlap latin betűs átírással. Leírása: OO 1605. K 4r. 5 lev. A katalógus megjegyzi, hogy a nyomtatvány igen ritka, sem Apponyi, sem Szabó nem ismeri. Kikiáltása ára 20 pengő volt, a tényleges vételi árat nem ismerjük. A Hajdúsági Múzeum tulajdonába került példány világos-zöld ragasz­ tott boritóval van ellátva, de ez egyértelműen utólagosan készült, s ra­ gasztott védőborítás. A z eredeti nyomtatvány fűzött kötésű. Possesori bejegyzésként értékelhetjük azt a cégreklámot, amely a zöld színű védő­ borítás belső lapjára ragasztva található, s amely szerint az egykor Carl Helf könyvkereskedő és antikvárius üzletében volt, amely Bécsben a Kärtnerstrasse 1019 sz. alatt található. A bécsi antikvárius személyéről a következőket tudhatjuk. 1825-ben született, evangélikus vallású, s Mecklenburg hercegségben, Neubrandenburgban dolgozott könyvkeres­ kedő-segédként. Apai segítséggel alapított Bécsben könyvkereskedést, amely reáliskolai és gimnáziumi tankönyvek eladásával, segédkönyvek árusításával is foglalkozott. 1893-ban halt meg 68 éves korában. Témánk szempontjából ez annyiban érdekes, amennyiben porosz terü­ letről származott, arról a tájról, amely annak idején a protestáns vallás érdekében is Bocskai mozgalmával szimpatizált, s ahonnan, mint látni fogjuk, a Szerencsről címzett kiáltványnak a párja is található. Azt kell tehát mondanunk, nem elképzelhetetlen az, hogy Carl Helf, aki Neubrandenburgban korábban is könyvkereskedőként dolgozott, a később a Hajdúsági Múzeumba került példányt onnan hozhatta magával Bécsbe. A legújabb magyar könyvészeti kutatások során ugyanis előkerült a wolfenbütteli könyvtárból - tehát a fentebbi területről - az „ismeretlen" szerencsi kiáltvány másik példánya, amelynek szövege megegyezik a Hajdúsági Múzeum példányával, de címlapja más." Ez azt bizonyítja, hogy a kiáltványnak legalább két kiadása volt! A Hajdúsági Múzeum pél­ dánya puttófejes, barokkos záródísszel ékesített, míg a wolfenbütteli pél1

2

2

3

Hajdúsági M ú z e u m Történeti Adattára 1915. Georg Hupfer. Zur Geschichte des antiquarischen Buchhandels in W i e n . Diplomarbeit zur Erlangung des Magistergrades der Philosophie aus der Studienrichtung Deutsche Philologie eingereicht an der Geistes- und Kulturwissenschaftlichen F a k u l t ä t der Universität W i e n . W i e n , 2003. 43 - 44. Németh S. Katalin: Ungarische Drucke und Hungarica 1480-1720. Katalog der H e r z o g August Bibliothek W o l f e n b ü t t e l . M ü n c h e n - N e w Y o r k - L o n d o n - Paris, 1993.

dányban ugyanezt a szerepet egy gazdagon megrajzolt arabeszk látja el. Azt sajnos nem tudjuk megmondani, hogy melyik kiadás jelent meg ko­ rábban, csak azt, hogy mindkettő 1605-ből való. A nyomtatvány világ­ szerte ritkaság, a kutatás jelenlegi állása szerint a Hajdúsági Múzeum példányán, és a wolfenbütteli könyvtár példányán túl csak Helsinkiben van belőle eredeti darab, s Budapesten is csak másolat. A Hajdúsági Mú­ zeum példányáról a magyar tudományosság mindeddig nem tud. 4

5

tiMS&cnbtf&niknt/

gtcp()anâ30tfcl)frtî)/!(. Sf ti cdim ^uirç.m'fcfan -fxnn fcni.ti ílll

a ,ít, &

í>i\T)ílHá J"í' ' " Arie jÄnw|(»

0

rindiifH ^iiii^riTcbcii^nMi.faiici? ÎMiittantrUMitCiiii • COeiijfÇidfituiifuiiD pub Änc^iDffdi In . M n i K j . n n j i c t h . i i i . 3 u | j f d w i C i í r j t h l i l H í -*30v( (cun". I;e rl.M.nm. (

/\ Hajdúsági

Múzeum

példánya

A wolfenbütteli

példány

A wolfenbütteli Ágost hercegről elnevezett könyvtárról tudnunk kell, hogy állománya mintegy 800 000 kötet könyv és folyóirat, ebből 4000 ősnyomtatvány, 122 928 mikrofonná, 12 129 kézirat, 4500 térkép, 40 000 portré, röplapok. Gyűjtőköre igen széles, elsősorban a természettudományok területén történeti jellegű, s a humán tudományok minden ágára kiterjed. Kieme4

5

Régi M a g y a r K ö n y v t á r I. kötet. P ó t l á s o k . Közreadja az O r s z á g o s S z é c h é n y i Könyvtár. Budapest, 2002. N r . 5713. E munka megjelenésével p á r h u z a m o s a n van nyomda alatt a Soproni S z e m l é b e n m e g j e l e n ő f o r á s k ö z l é s e m [Bocskai kiáltványa Sopron vármegye rendjeihez], amely foglalkozik a Hajdúsági M ú z e u m p é l d á n y á v a l is.

lendő a kultúrtörténeti gyűjtése a középkortól a felvilágosodásig. A kuta­ tás, oktatás, képzés szolgálatában áll. Külön hungarika-gyüjteménye nincs, de az állományában 1550-től értékes magyar kiadványok találhatók. A nyomdahelyek katalógusa alapján a magyarországi kiadványok (241 mű) a 18. századtól követhetők nyomon, de ezek feltárása a katalógusokban külön kutatást igényel. Gazdag a magyar vonatkozású kéziratanyaga. A magyar történeti kutatás számára mindeddig ismeretlenül maradt Szerencsről keltezett német nyelvű kiáltvány új mozzanatokkal bővíti a szabadságharc diplomáciatörténeti hátterét, de belső történetét is. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a nevezett kiadványnak semmi köze a magyar történetírás által többé-kevésbé jól ismert, latin nyelvű manifesztumhoz, amelyet a magyar történettudomány „A szabadságért fegyvert fogott magyar rendek kiáltványa Európához" címen ismer, s amely keletkezésének történeti háttere ma sem kifogástalanul tudott. E kiáltványnak nem tudjuk sem szerzőjét, sem pontos keletkezési idejét, sem terjesztésének módját. Mindenesetre a mondanivaló ténylegesen egybecseng Verancsics Faustus csanádi püspök 1606-os memorandumá­ nak a szövegével, amely katolikus oldalról szintén a császári vezetés rö­ vidlátását, hibáit és bűneit, a protestánsokkal szemben elfogadhatatlan magatartását ostorozta. Ez bizonyíthatja, hogy Verancsicsra hatással volt 6

7

8

6

7

8

9

Leírását ld. az M T A K ö n y v t á r a (Budapest), Kézirattár, Csapodi-iratokban. ( V ö . 4. tétel.) K i a d v á n y a i is e l ő s e g í t i k a kutatást. Querelae excusationes c u m protestatione Regni H u n g á r i á é praesertim partium superiorum coram D e o et toto orbe Christiano. M O E X I . k. Károlyi Á r p á d az irat keletkezési időpontját 1605. április é s j ú l i u s közötti időre tette, s annak szerzőjét Bocatius J á n o s kassai főbíró s z e m é l y é b e n j e l ö l t e meg. ( M O E X I . k. 140. 168-184. ). E k i á l t v á n y első magyar nyelvű k ö z r e a d ó j a , Benda Kálmán az irat keletkezését 1605 t a v a s z á r a tette ( A B o c s k a i - s z a b a d s á g h a r c B p . , 1955. Mahkai László ú g y látta, hogy „a kiáltvány jelenleg ismert latin n y e l v ű s z ö v e g e keletkezését 1604 november 10 és 1605 éiprilis 7 közé kell t e n n ü n k " (Makkai László: Bocskai és európai kortársai T S Z 1974. 4. sz. 486., 489.) Nagy László e g y é r t e l m ű e n Káthay s z e r z ő s é g e mellett állt k i , s annak keletkezését 1604 v é g é r e tette . ( A ,.magyar nemzet á r u l ó j á n a k " é l e t e és halála / Nagy L á s z l ó . In: B o t r á n y k ö v e k régvolt históriánkban / B p . 1 9 9 7 . - 137-178. Tóth László: Verancsics Faustus csanádi püspök és e m l é k i r a t a i V . Pál p á p á h o z a magyar katholikus e g y h á z állapotáról. (In: A G r ó f Klebeisberg K u n o Magyar T ö r t é n e t k u t a t ó Intézet é v k ö n y v e . ) B p . 1933. 155-211.; J e l e n t é s a katolikus egyház állapotáról, 1606. Verancsics Faustus. In: Machinae novae és más m ű v e i /. ; vál., sajtó rend., utószó, j e g y z . S. Varga Katalin ; ford. Zsátnboky Zoltán. B p . 1981. 313-325.P

a talán Kátay Mihály által fogalmazott, de Bocskai észrevételeivel végle­ gesített munka. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy a latin nyelvű röpirat Bocskai végső jó­ váhagyása nélkül nem jöhetett létre, s aki a nyugati közvéleménynek szánt iratban azt igyekezett nyomós argumentumokkal igazolni, hogy a „pogány" ellen, az elmúlt századokban annyi vért és veszteséget vállaló magyarság miért kényszerült kiválni a keresztény szövetségből, és miért vállalta a török támogatását, annak minden hátrányos következményével egyetemben. A terjedelmes véd- és vádirat lényege az, hogy a Habsburg­ kormányzat kihasználva a nemzet háborús helyzetét és meggyengülését a magyarság megsemmisítésére tört. Számos sérelmet szenvedtek el tőlük nem csak főurak, nemesek, polgárok és parasztok, főként protestáns val­ lásuk miatt, de még a magyar katolikus püspökök is. A kiáltvány részlete­ sen taglalja a fizetetlen nyugati zsoldoskatonák terrorját, rablásait, erő­ szakoskodásait. Nemcsak a jobbágyokkal szemben, hanem erkölcsi és anyagi megaláztatás érte a nemességet és a városi, mezővárosi polgárokat is. II. A Z „ISMERETLEN" SZERENCSI KIÁLTVÁNY TÖRTÉNETI HÁTTERE

Az általunk tárgyalt „ismeretlen" szerencsi kiáltvány kelte (1605. ápri­ lis 2.) a szerencsi országgyűlés előkészítésének időszaka, amikor Bocskai nagyarányú katonai és diplomáciai offenzívára készült. Bocskai Basta téli támadásának kivédése után, s hadainak nagyszabású tavaszi ellentámadásával párhuzamosan kiterjedt diplomáciai levelezésbe kezdett. Zamoyszki lengyel kancellárhoz, rokonához Kassáról 1605. jan. 19-én írt terjedelmes levelet, előadván mozgalmának okait, eddigi sikereit, s moldvai ügyekben kért tényleges támogatást. Ekkor ír a felső­ magyarországi vármegyéknek és az erdélyi rendeknek is. Forrásközlésünk Bocskai Szerencsen folytatott diplomáciai tevékeny­ ségének körébe tartozik. A fejedelem ugyanis bizonyíthatóan az ország­ gyűlés előkészületeit, annak belső és külső támogatottságát Szerencsről szervezte, s 1605. tavaszán (március 20-tól április 29-ig), innen írt a török császárhoz, lengyel és svéd királyhoz, Memhet pasa portai fővezérhez, a

tatár kánhoz és helytartójához, Jeremiás moldvai és Simon havasalföldi vajdához, Murát nándorfehérvári szerdárhoz, Hasszán budai vezérpasához, Hasszán temesvári pasához, Rákóczy Zsigmondhoz, ecsedi Báthory Ist­ vánhoz, Gyulaffy Lászlóhoz, akit ekkor erdélyi helytartójának tekintett, Csáky Istvánhoz, a dunántúli, továbbá az erdélyi urakhoz és nemességhez, a szász székekhez, Vadas Lukács tiszántúli református szuperintendens­ hez, Süegh Albert szebeni királybíróhoz, Balassy Ferenchez a székely ügyekben (Szerencs, 1605. ápr. 15.). A szerencsi országgyűlési meghívót Bocskai 1605. márc. 29-i kelettel küldte el április 17-re szólóan, s erről a napról keltezve ismert az a levél is, amelyet a dunántúli nemességhez címezve még Thaly Kálmán tett közzé." Ennek változata az a levél, amelyet nagy forráskiadványában Hurmuzaki publikált ugyancsak 19. században, s amely a magyar történetírás számára azóta is felfedezetlen maradt. Ez a levél az, amelyet Bocskai 1605. április másodikáról keltezve Sopron vármegye rendjeihez címezett. A két szöveg gyakorlatilag megegyezik, legnagyobb különb­ ség talán az, hogy Thaly Kálmán „profozt" ír, míg Hurmuzaki „Processuszth"; amely nyilvánvalóan elírás. A két forrásközlés közötti összefüggésre történetírásunk eddig még nem mutatott rá, Hurmuzaki sem, aki forrását Thalynál időben később tette közzé, Veress Endre sem, aki Hurmuzaki közlésére a figyelmet felhívta. A két forrásközlés a történetírás számára tulajdonképpen nagy nyere­ ség, mert az fontos következtetések levonására alkalmas. Thaly a maga 1

11

T ö r t é n e l m i Tár (továbbiakban T T ) 1874. Thaly Kálmán: Bocskay István leveles k ö n y v e . A legutóbbi: Bocskay fejedelem levele Balassy Ferenczhez a s z é k e l y e k t á m a d á s a felől 1605-ről. 320-321. E r d é l y i Történeti Adatok III. k. szerk. Mikó Imre. K o l o z s v á r , 1868. h 1874. 78-82. Thaly Kálmán: B o c s k a y István leveles k ö n y v e . K e l t e z é s e : D a t u m ex arce Szerencs, die 29. Martij 1605. Hurmuzaki, Eudoxiu de: Documente privitoare la Istoria R o m â n i l o r . I V / 1 . k. Bucuresli, 1882. 412 - 414. Veress E levélre hivatkozva a k ö v e t k e z ő k é p p e n ír: Basta „ k e g y e t l e n k e d é s é r ő l , á l n o k s á g á r ó l és a dévai o r s z á g g y ű l é s e n végzett dolgairól p o m p á s a n ír [Bocskai] S z e r e n c s r ő l kelt 1605 április 2-iki (ismeretlenül maradt) szép magyar kiáltványában". Veress Endre: Basta G y ö r g y h a d v e z é r l e v e l e z é s e és iratai. 1597 - 1607. II. k. B p . 1913. 638. [ t o v á b b i a k b a n Basta levelezése] Keltezése: Datum ex Zerench die 2 mensis Április. A n n o Dominj 1605. Címzése: Spectabili, M a g - c i s , Generosis, Egregijs ac Nobilibus, C o m i t i , Vicecomitibus, Judicibus, ac Universitati N o b i l i u m Comitatus Sopronién, etc. D o m i n i s et amicis nobis honoran. (L. S.) 12

13

forrásáról a következőképpen ír: ,,E leveleskönyv elől-hátul töredékes darabot képező, különben jól conservait eredeti kézirat, egész ívrétben, 12 íven, igen sűrűen s kétféle kézzel [kiemelés tőlem] írva. írása másként rendes, sőt szép folyóírás; de számos - gyakran merész - rövidítésekkel kivált a latin szavakat illetőleg." Ebből egyértelmű, hogy Bocskai kancel­ láriájának másolati könyvével van dolgunk, amely az elküldött levelek szövegét tartalmazza. Hurmuzaki nem utal forrására, de a betühűségre törekvő írásmód, a rö­ vidítések tudatos jelzése, az aláírásoknál az m.p. kitétele, a címzésnél a pecsét helyének jelzése arra utal, hogy eredeti példányt használhatott. Ebből következik, hogy a Thaly közölte változat nem a ténylegesen el­ küldött levél lehetett, hanem az a minta, amelynek alapján az egyes vár­ megyéknek és főuraknak a tulajdonképpeni levelet elküldhették. Ez ma­ gyarázza a kétféle keltezést is, amely Thalynál márc. 29-e, Hurmuzakinál ápr. 2-a. Ezt támasztja alá, hogy a Thaly-féle közlésnél tulajdonképpeni aláírás nincs, míg Hurmuzakinál Bocskai István mellett Kátay Mihály és Péchy Simon neve is olvasható. A dolog akkor válik igazán izgalmassá, ha figyelembe vesszük azt, hogy ezzel egy időben a Sopron vármegyének címzett kiáltványt német nyelvre lefordították és ki is kinyomtatták Szerencsről keltezve, április másodiki dátummal. Tulajdonképpen tehát az „ismeretlen" szerencsi kiáltvány a dunántúli nemességhez, illetve Sopron vármegye rendjeihez írott levél német fordí­ tása. Amint látni fogjuk, a három forrás annyiban tér el egymástól, hogy míg a magyar változat Thalynál általában a dunántúli rendekhez, Hurmuzakinál Sopron vármegyéhez íródott, addig a német változat cím­ zettként egy magyar főurat, Bocskai rokonát említi. [Levélmásolat, melyet Bocskay István egy magyar úrnak, atyafiának írt Magyarország jelenlegi 14

1 4

A z viszont rejtély, hogy a kiáltványt H u r m u z a k i a felső-magyarországi rendekhez írtnak tulajdonítja. „Manifestul lui Stefan B o c s k a y câtrâ staîurile Ungarieî superióre, e s p u n ê n d motivele, pentru care a rêdicat armele contra impêratului ci i n d e m n â n d u - i a se uni eu d ê n s u l " = Bocskai István kiáltványa a felső-magyarországi rendekhez, m e g m a g y a r á z v á n az okokat, amiért a birodalom ellen fordította fegyvereit, s biztatván őket a vele való e g y e s ü l é s r e . Bocskai v a l ó b a n írt egy kiáltványt a felső­ m a g y a r o r s z á g i v á r m e g y é k h e z = G ö n c , 1604. december 1. [Benda Kálmán: Levelek. (Budapest: E u r ó p a ; Bukarest: Kriterion) 1992. 92-94.], az viszont teljesen m á s , mint a Sopron m e g y é h e z címzett. F i g y e l m e t l e n s é g r ő l , értelmezési vagy szerkesztési hibáról lehet szó.

állapotáról és háborújáról. Magyar nyelvéről újfelnémetre fordítva. Nyomtattatott az 1605. esztendőben.] Megszólítása is ennek megfelelő: „Mindenekelőtt üdvözletünk és jó­ akaratunkat Méltóságos báró Úrnak, kiváltképp kedves Atyafinknak". A levél mindvégig köetkezetesen ehhez a bizonyos magyar úrhoz szól. Bocskainak tudomásunk szerint a Dunántúlon [felesége révén] egyetlen férfirokona volt, Hagymássy Kristóf, aki Bocskai mellé is állt. Mégsem gondoljuk, hogy a német fordítás miatta említ kifejezetten egy magyar főurat. Sokkal valószínűbb, hogy a humanista levélírás gyakorlatával ál­ lunk szemben, amely a magyar viszonyokkal kevéssé ismerős német nyelvterületen hitelesebben csenghetett. Azt kell tehát mondanunk, hogy Bocskai rokonának emlegetése fikció, s szerepeltetése a levél hitelességét volt alátámasztani a nyugati közvélemény előtt. Ennyit röviden a forrásokról! A z igazán nagy kérdés azok tartalmi elemzése és a történelmi folyamatokban való elhelyezése. Mindenekelőtt feltűnő, hogy Bocskai Sopron vármegyének írt kiáltvá­ nyában a szabadságharc indoklásaként elsősorban az erdélyi események­ kel, ezen belül is elsősorban a Székely M ó z e s fejedelemségének leveré15

16

" Igaz, Nagy Iván ( M a g y a r o r s z á g családai c í m e r e k k e l és n e m z e d é k r e n d i táblákkal. Pest, 1857 - 1868. Ö t ö d i k kötetet. H - K . Pest, 1859.) Kristófot a családfán pontosan elhelyezni nem tudta, de a k ö v e t k e z ő k e t írta: „ H a g y m á s s y Kristóf 1605-ben B o c s k a i r é s z é r e állván, ennek serege egy részét v e z é r l é Sopron városa ellen, de sikertelenül. 1620-ban K ő s z e g h vára kapitánya volt, m i d ő n B a t t h y á n y Ferencz a várat véletlenül m e g t á m a d v á n , elfoglalta, s H a g y m á s s y Kristófot fogva Pozsonyba k ü l d ö t t e . " E m l í t h e t n é n k m é g Wathay Ferenc s z é k e s f e h é r v á r i vicekapitányt, aki H a g y m á s s y Kata, B o c s k a i felesége u n o k a ö c c s e volt. Ö azonban sok szempontból s z i n t é n nem j ö h e t s z á m í t á s b a . V . o . Nagy László: E g y s z a b l y á s magyar úr Genfben (a s o k a r c ú B o c s k a i István) H a j d ú b ö s z ö r m é n y , 2000. 41., 55., 113. H a g y m á s s y K a t a l i n e g y é b k é n t 1604 s z e p t e m b e r é b e n halt meg. [Csorba Csaba - Nyakas Miklós: S ó l y o m k ő vára, M e z ő t e l e g d . Debrecen, 2004.] 1 6

S z é k e l y M ó z e s [(1550 (?)- 1603] L ö v é t é n született. A p j a Literati S z é k e l y J á n o s . F e l e s é g e Kornis A n n a . 1580 táján sófalvi k a m a r á s , udvarhelyszéki f ő k a p i t á n y és f ő k i r á l y b i r ó . B á t h o r y István s e r e g é b e n tűnt ki bátorságával, részt vett a k e r e l ő s z e n t p á l i c s a t á b a n , majd a l e n g y e l o r s z á g i hadjáratban. Katonai é r d e m e i v e l a B á t h o r y a k hü e m b e r e k é n t emelkedett a „ n a g y s á g o s o k " közé. Báthory A n d r á s n a k , majd M i h á l y havasalföldi vajdának f ő v e z é r e , de 1601-ben szembefordult Basta u r a l m á v a l , és császárellenes párt élére állt. R é s z e s e a goroszlói, majd tövisi v e r e s é g e k n e k . M i u t á n Basta g y ő z e l m e v é g l e g e s n e k látszik a törökökhöz m e n e k ü l t . 1603-ban török segítséggel betört E r d é l y b e , és május 3-án felvette a fejedelmi címet. A Habsburgok szövetségét elutasítva, a s z é k e l y e k és Radul Serban havasalföldi vajda elleni harcban a B r a s s ó melletti c s a t á b a n esett el j ú l i u s 17-én. Levágott fejét Radul

sét követő Basta-féle megtorlásokkal foglalkozik. Nem tette ezt az erdé­ lyiekhez és felső-magyarországiakhoz írt leveleiben. Ez utóbbiak első­ sorban az aktuális helyzettel foglalkoznak, s csak utalásszerűén érintik a mozgalom kibontakozásának okait. A latin nyelvű szerencsi kiáltvány pedig léptékekkel összegzőbben, s mélyen a történelmi múltba vissza­ nyúlva, átfogóan elemzi a magyarságot ért sérelmeket. Ezzel szemben a Sopron vármegyének (és a dunántúliaknak) írt levél az általános rendi- és vallásügyi sérelmek felsorolásán túl hosszasan és részetekbe menően foglalkozik Basta törvénytelenségeivel, vérengzései­ vel, a dévai gyűlésen véghezvitt tetteivel, a nemesség és a rendi alkot­ mány nagy sérelmeivel stb. Egyetlen esetet említek csupán annak igazolására, hogy a leírt ügyek mennyire élénken foglalkoztatták a kortársakat. Bánffy Dénes esete, aki Bocskai unokaöccse is volt, ténylegesen napirendre került a pozsonyi országgyűlésen, s azt Báthory Gábor, akkor már, mint Erdély fejedelme 1610-ben a II. Mátyással folytatott tárgyalásokon mint helyrehozandó sérelmet emlegeti. Ezt az esetet a dunántúli rendekhez írt levél, illetve annak német változata arra használja, hogy Bastát és a Habsburgokat magyarellenességükben a töröknél is rosszabbnak állítsák be, hiszen a Bánffy (illetve Bocskai) által kifizetett összegből négyszer is kiválthatta 17

18

19

20

1 7

1 8

1 9

2 0

vajdának vitték, testét M i c h a e l Weiss brassói bíró titokban temetette el saját kertjében. Bocskai a f e l s ő - m a g y a r o r s z á g i v á r m e g y é k n e k . G ö n c , 1604. december 1., B o c s k a i az erdélyi rendeknek. M i s l y e , 1604. dec. 12. Benda Kálmán: Levelek i . m. 92-94; 9597. Bánffy D é n e s Bánffy Kristóf és Bocskai Judit (Bocskai István testvére) gyermeke, megh. 1606. Nagy I. i m . A z o r s z á g g y ű l é s i rendek felirata M á t y á s főherceghez a katonai kihágások, e r ő s z a k o s birtokfoglalások és e g y é b sérelmek ü g y é b e n . 1604. m á r c . 25. „...Dionysium Bánffy bonis omnibus exutum domi suae captivum C a s o v i a m adduxit ut se de eo capitale supplicium sumpturum minatus est, nisi quatuordecim m i l l i a tallerorum statim deponeret, nec tarnen bona ei reddidit ..." M O E X I . k. B p . 1890 (szerk. Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád) 464. „ V é g e z e t r e az mely tizennégyezer forintot Belgiojoso az szegény Bcinffy Dienes uramon vött volt, arrul ő felségét i m m á r kétszer is találta meg az mi kegyelmes urunk, melyről ő felsége pecsétes decretumot is adott, hogy primo quoque tempore m e g a d a t n á . K i v á n n y a azért az mi kegyelmes urunk, hogy ő felsége decretuma szerint Bánffy D i e n e s n é asszonynak az ő felsége h ú g á n a k azt a s u m m á t adassa meg." Komáromy András: Adatok az 1610. év történetéhez. T T . 1898. 596-598. A z erdélyiek v é g s ő válasza.

volna magát a törökök hírhedett tömlöcéből. Megjegyezzük, hogy a Bánffy Dénes körüli, s a kiáltványban leírt eset több mozzanata [Bocskai ezzel kapcsolatos beadványa, pereskedés Váradon, pénzfizetés Bánffyért, stb.] történetírásunkban ma még nem kellőképpen feltárt.

III. A Z ERDÉLYI ESEMÉNYEK S Z É K E L Y M Ó Z E S ÉS BASTA A MEGTORLÁSOK

A magyarázat valószínűen az lehet, hogy a dunántúli közvélemény az eseményeket kevésbé ismerte, mint azok, akik azt közvetlenül átélték, s elszenvedték. Mindenesetre feltűnő, hogy Bocskai általános érvrendsze­ rében a Székely Mózes alatti történések, s az azt követő kegyetlen meg­ torlás lényegesen kisebb szerepet játszott, mint amilyen hangsúllyal az szerepel a Sopron vármegyéhez intézett kiáltványban. Nézzük a felhívásban említett tényleges eseteket! A dunántúli nemes­ séghez írt levélben említi többi között azt, hogy „Kis Farkasnak három hütlevele volt az kebelében, mikor felakasztatta, azon képen Boronkay Jánost, jámbor, fő, kazdag, bőcsülletes nemesembert; Chiszár Gergelt, hazaijának sok dolgokban nem haszontalan szolgáját, és Kálmándy Miliált, látott; hallott vitéz hadnagyot, az fejedelmek udvarában erős hütlevelére becsalván, az városban őket éjjel elrekkentette...". M i volt a felsorolt eseteknek a tényleges háttere? Székely Mózes, aki Báthory István Lengyelországban edzett katonája­ ként Báthory Zsigmond után 1603-ban másodszor is a Habsburgok ellen fordult s május és július közt Erdély fejedelme volt, Brassó mellett a Habsburgok támogatta Radul vajdával szemben csatát vesztett, s közben Basta is megindult Erdélybe. Maga holtan maradt a csatamezőn. Seregé­ nek maradéka Karánsebesen keresztül török területre menekült. Székely Mózes híveinek egy része Karánsebesen megállt, majd Basta hitlevelére visszatért az országba. A röpiratban említett Kálmándy, Boronkai és Csi2 1

2 2

,,a summa felett pedig, melyet én adtam érette, maga j ó s z á g á t , marháját vötték el, annyit, hogy az galatai t ö m l ö c z b ő l is négy úttal kiváltozhatott volna rajta" Természetesen az esetet é p p úgy említi a Sopron v á r m e g y é n e k írt változat, mint a német nyelvű.

szár jelentős szerepet játszottak Székely Mózes mozgalmában, s mind­ hárman Karánsebesről fordultak vissza Basta salvus conductusának halla­ tára. Basta védlevele valóban létezett, azt az almaszegi táborból keltezve adta ki 1603. nov. 4-én Borbély György és társai részére, s általában a hazájukba visszatérni szándékozó erdélyi nemesek részére azzal, hogy az általa kiküldött Rácz György vezetésével békében hazatérhetnek, amenynyiben császári hűségre térnek. Közben Basta Dévára országgyűlést hirdetett, s elhatározott szándéka volt, amelyet parancsba is kapott, Erdély ellenállását véglegesen meg­ törni. Rudolf császártól a következő utasítást kapta: „Erdély városait, várait és bányáit németekkel óhajtja megrakni. Ezért a lázadó erdélyi nemesekkel kíméletlenül bánjék és semmi szín alatt, velők ne béküljön, de a hű magaviseletűeket jutalmazza. Az elkobzott jószágok jövedelmét fordítsa seregei hátralékos zsoldjára, birtokokat pedig csakis jutalomra érdemes hű németeknek adjon. Az egyházi javak és a fejedelmi udvartar­ táshoz tartozó birtokok, valamint a vámjövedelmek épségben maradja­ nak. A földmívelő parasztnépet és bányamivelőket védelmezze, hogy az elpusztult ország újra felviruljon. A nemesség kiváltságait ne vegye fi­ gyelembe. A várakra és hatcirokra vigyázzon, különösen hogy oláhok ne települjenek be nagyobb számmal, csakis városokba. A hűtlen székelye­ ket büntesse, a hívek fölé pedig idegen kapitányokat rendeljen. A hű szászokat védelmezze, kivált a nemesek ellen. A várak jövedelméről könyvet vezessen. A hatalmaskodást büntesse és tiltsa, de ez utasítást tartsa titokban " A fenti utasítás Basta tetteiből sok mindent megmagyaráz. Természe­ ténél fogva nem volt zsarnok, de a hatalom érdekében könyörtelenül alkalmazta a zsarnoki módszereket. Irgalmatlan fellépése nem utolsó sorban hadseregének ellátatlanságából is következett, hiszen amint fen­ tebb láthattuk, annak fenntartását a császári utasítás az erdélyi állami jövedelmek igénybevétele mellett elsősorban a hűtlen alattvalóktól való birtokéikobzásokra alapozta. Ez az utasítás szerint is együtt járt a ne­ messég jogainak figyelembe nem vételével. Sok egyéb szempont mellett ezzel áll összefüggésben az általa kiadott védlevelek tekintetbe nem 24

2 3

2 4

Basta levelezése i.m. 316-317. 1408. sz. irat. (Hortamur Dominationes vestras omnes, qui ad Sacrae Caesarea Majestatis gratiam confugere statuerunt...) C í m z é s e : Generosis ac Egregiis Georgio B o r b é l y caeterisque nobilibus Transylvanis nunc in K a r á n s e b e s existentibus ... Basta levelezése i.m. 275/276. old. 1350. sz. irat. Prága, 1603 augusztus 20.

Székely

Mózes állítólagos

ábrázolása

vétele is. A török és az osztrák hatalmi törekvések satujába szorult, s nagy vérveszteségeket szenvedett erdélyi nemességnek mindez rendki vüli megpróbáltatást jelentett.

Basta lényegében a császári utasításnak felelt meg akkor, amikor a dé­ vai országgyűlést hadaival közrefogva tartotta, s hatásos bevezetőként a kolozsvári bírót, Tótházi Mihályt, mert a várost Székely Mózesnek átadta, kivégeztette. 0

Basta egykorú Rézmetszet.

arcképe. 1601.

Az egybegyűlt nemességet, azok tiltakozása ellenére rendkívül súlyos dolgok elfogadásásra kényszerítette. Formális országgyűlési végzést nem 2 5

Kővári 152.

is engedett hozatni, helyette maga fogalmazott meg igen nehéz feltétele­ ket. A hét pontból álló igen szigorú végzés a levert nemességet jószág­ vesztéssel sújtotta, Brassót 50 000, Kolozsvárt pedig 70 000 forint lefize­ tésére kötelezte, s a kolozsváriakat arra is, hogy a piaci templomukat a jezsuitáknak adják át. Basta Székely Mózes legyőzésének és Erdély el­ foglalásának emlékére Szebenben emlékérmet veretett. Nincs mód arra, hogy a Basta-féle megtorlást mindenben részletezzük, csupán a kiáltványban említett eseteket vehetjük sorra. Előjáróban megje­ gyezzük, hogy a röpiratban leírt esetek nagyobbik része az 1604 elején tartott kolozsvári országgyűlésen, illetve utána történt, amelyet Basta ja­ nuár 25-ére úgy hívott össze, hogy a szokástól eltérően mindenkinek fe26

29

jenként kellett megjelenni." Itt történt az, hogy „Boronkay Jánost, jámbor, fő, kazdag, bőcsülletes nemesembert; Chiszár Gergelt, hazájának sok dolgokban nem haszontalan szolgáját, és Kálmándy Mihált, látott; hallott vitéz hadnagyot" Basta lefo­ gatta és később szörnyű kínok között kivégeztette. Boronkay János Kővá­ ri szerint előkelő, Fehér megyében birtokos nemesember volt, s Basta azzal vádolta, hogy a szász városokat Székely Mózesnek meghódította, Csiszár Gergelyt" pedig azzal, hogy követségeket viselt' és a Genga testvéreket Alvincen megkínoztatta és kivégeztette, Kálmándy Mihályt pedig azzal, hogy Gyulafehérvárt Székely Mózes kezére játszotta , majd menekülésekor Capreolot magával vitte. 10

1

12

11

J

Bastanak a d é v a i o r s z á g g y ű l é s r ő l szóló j e l e n t é s e nem maradt fenn, a történtek m á i g legjobb összefoglalóját Szilágyi S á n d o r adja. Erdélyi O r s z á g g y ű l é s i E m l é k e k . ( E O E ) V . k. 57-60. Basta és Khrausenegg válasza az erdélyi rendeknek a dévai o r s z á g g y ű l é s e n . D é v a , 1603. szept. 13. Basta levelezése i.m. 292-293. 1372. sz. irat. Körirata: G E O R G [ I U S ] B A S T A * D [ O M I ] N [ U ] S I N S U L T E Q V [ E S ] A V R [ A T U S ] ; Hátlap: H á r o m pálmaág alatt V A L L [ A C H O ] PROF[LIGATO] SIQULO] D E V [ I C T O ] D A C [ I A ] R E Q U P E R A T A ] . 1603. A z utolsó szó é r t e l m e z h e t ő így is: RECEPTA. A kolozsvári g y ű l é s (1614. jan. 25. - febr. 4.) h a t á r o z a t a i r a : E O E . V . k. 263 - 269. Kővárinál h i b á s a n szerepel G y ö r g y k é n t . Gergelynek említi a röpiraton kívül S z a m o s k ö z i is. Tört. m a r a d v á n y a i i.m. 218/219. A m e n e k ü l é s k o r a B o r b é l y G y ö r g y vezérlete alatt összeállt s e r e g t ö r e d é k e k őt küldték a temesvári B e k t á s p a s á h o z . " Simone Genga építész és Fabio Genga, k o r á b b a n fejedelmi titkár B á t h o r y Z s i g m o n d mellett. E g y a r á n t kedvencei voltak Zsigmondnak és B a s t á n a k is. Gyulafehérvárt S z é k e l y M ó z e s h a d v e z é r e k é n t Bethlen G á b o r ostromolta. K á l m á n d y néhány s z á z a d magyar g y a l o g s á g parancsnoka, s Bethlennel valóban titkos

2 7

2 8

2 9

3 0

31

2

3 3

E vádpontok egyébként ténylegesen igazak voltak. Basta „zsarnoki" tette tehát nem valótlan állításokban rejlett, hanem adott szavának meg­ szegésében. Boronkay Jánosról Nagy Iván megjegyzi, hogy eszes és vagyonos em­ ber volt, tekintélyes családoknak rokona. Azonban vagyonának jelentős része Basta alatt odaveszett. 1602-ben Székely Mózses és Tholdi István ő általa akarták Déva várában Báthory Zsigmondot fogságba vetni. Később beleegyezett a Zsigmond elleni merénylet tervébe is. A korabeli források szerint gazdag és szép leányára, Zsuzsannára Basta egyik bizalmi embere vetett szemet. Kálmády Mihályról a fentieken túl érdemes megjegyeznünk, hogy az Erdélyben is élt Kálmándy család egyik tagjáról van szó, aki Székely Mó­ zes mozgalmában tevékeny szerepet vállalt, s aki többed magával Karánsebesre menekült, s onnan Basta biztatására visszatért.' Csiszár Gergely kora egyik népszerűbb embere volt, szerzemények és adományozások utján komoly befolyásra tett szert. Báthory Zsigmond adományából 1595-ben Magyarigenben és Mihelesden, 1598-ban Zaránd több helységében kapott részbirtokot. Basta korában 1602-ben Erdélyből ő is török területre menekült, majd Székely Mózessel visszajött és harcolt. 35

16

tárgyalásokat folytatott a város á t a d á s á r ó l . Gyulafehérvár sorsát S z é k e l y M ó z e s m e g é r k e z é s e döntötte el. Szamosközy István: Erdély története. (1598-1599., 1603. B p . 1981. 323 - 3 4 2 . Thomas, Capreolo a császári h a d v e z é r , Basta rokona. Capreolot T ö r ö k Bálint, aki szintén Székely M ó z e s egyik parancsnoka volt, s H u n y a d v á r birtokosa a V a s k a p u n á l kiszabadította. Kővári i . m. 149. S z a m o s k ö z y i.m. 429.Capreolot B o g á t h y M i k l ó s és M e n y h é r t testvérek fogták el, akit B á s t a a s z é k e l y e k h e z indított, hogy azokat az ő r é s z é r e fegyverre szólítsa. Várfalvi Nagy János: S z é k e l y M ó z e s . S z á z a d o k . 1869. évf. 715. A z eset után a fiatal Bálint j á r v á n y b a n meghalt, ö r ö k ö s e T ö r ö k István ekkor pápai főkapitány volt. M á t y á s f ő h e r c e g utasítja Bastát, hogy védje meg annak hunyadi várát és birtokát. B é c s , 1603. okt. 4. Basta levelezése i.m. 310-311. 1399. sz. irat. ,JEgyik leányát a d a l m á t eredetű, alacsony sorsú szülék gyermeke, L o d i Simon karánsebesi bán akará nőül venni, de ezt az atya éltében tehetni nem r e m é l v é n , állítólag azon dolgozott, hogy Básta Boronkait kivégeztesse, hogy igy leánya kezével annak szép birtokaihoz h o z z á f é r h e s s e n . " Basta - mint Bethlen irja - kegyelmet kinált Boronkainak, ha katholikus vallásra tér, de az református vallását odahagyni nem akarva, a kísérletet visszautasitá." Nagy Iván i.m. Kővári i.m. L ó d i Simont Basta egyik o k l e v e l é b e n „ r á c z " k a p i t á n y k é n t említi. Basta levelezése i.m. D é v a i tábor. 1603. szept. 20. 307. 1392. sz. irat. História de rebus Transylvanicis / Wolfgang Bethlen; hunc recognovit, supplevit. praefatione ac indice instruxit Josephus Benkő. - Tomus 6. - C i b i n i , 1793. 8-12.

Székely Mózes bukásával Basta menelevelében bízva Karánsebesről ha­ zajött.' Letartóztatásuk a kolozsvári gyűlés alatt történt a következőképpen. Miután 1604. február elején váratlanul lefogták őket, a nemesség tiltako­ zott ugyan, mondván, hogy a karánsebesi amnesztia rájuk is vonatkozik, de ez semmit sem használt, mint ahogyan nem használt családjuk könyör­ gése sem. Basta a „prófosz" kezébe adta őket. A prófosz Szamosközy meghatározása szerint szerint „Az ... hohérek mestere, az ki mindenféle embert, kit az generalis kapitán parancsol vagy törvénynyel vagy törvén nélkül akar megöletni, elveszt."' 17

18

Basta emlékérme Székely Mózes legyőzésének és Erdély elfoglalásának emlékére. 1603.

Basta hóhérmestere Mathäus Alexander (Muadh), korábban bécsi gyógyszerész volt, akinek módszereiről a kortársak valóban rémes tör­ téneteket jegyeztek fel. 40

U o . ; N a g y I. Kővári i.m. 157. S z a m o s k ö z y tört. m a r a d v á n y a i 2 1 8 - 2 1 9 . Szamosközy i.m. é s Kővári László: E r d é l y története I V . k . Pest, 1863. 155. Kővári csak M a t h ä u s Alexander n é v e n említi.

Szamosközy leírása szerint kivégzésük a kor értékrendje szerint is kü­ lönösen kegyetlen volt, s nyilván ez is indokolta a történtekre való hivat­ kozást. Sorsuk ezért talán mélyebb nyomokat hagyott a kor közvélemény­ ében, mint a többi számos kivégzetté. Letartóztásuk után közel egy hónapig voltak fogságban, azzal a re­ ménnyel, hogy kiszabadulhatnak. 1604. márc. 2-án este azonban a prófosz [Matthaeus Alexander Muagh] „jól tartotta űket estve, étellel és borral." Majd később egyenként hivatta őket a kivégzésre. Először Kálmándy M i ­ hályt, mert ez vastagabb és erősebb volt a többinél. A kínzásra istrángokat készítettek elő. „Volt három czigán hóhér ott, az egyiknek ki ugyan hó­ hérságot viselt Kristóf volt neve, az másiknak Estván, az harmadiknak Ferencz." Ezek Kálmándinak egy szál istrángot kötöttek mindkét lábára és a nyakára is egy istrángot. A három szál kötelet gerendákkal úgy húzat­ ták meg, hogy a feje a két lába közzé került, s „az dereka megtörött, és mintegy gombolyag ugy sugoritották öszve". Ezután karóba húzták, „egy nagy czöveket szappannal megkentek és azt verték az alfelébe és ugy füg­ gött fenn az gerendán míg megholt." Csiszár Gergelyt és Boronkai Jánost elevenen temették el. „Ugyanazon éccaka czigánokkal az elromlott jezsuiták templománál egy verembe vi­ tette és ott temettette el csupa mezítelen." Kis Farkasról kell még említést tennünk, mivel a kiáltvány őt is felso­ rolja a kivégzettek közt. Hajdúkapitány, aki 1602. júliusában Báthory Zsigmond mellett volt, s aki később Raduly vajda seregében szolgált. Raduly Kis Farkas vezérlete alatt 1603-ban mintegy 1500 embert küldött segítségül az erdélyi Bastapártiaknak; aki Brassó körül beütvén, s azzal a céllal, hogy Komis Boldi­ zsárral Kaplyonnál egyesüljön, Besztercze vidékére ért. Székely Mózes megtudta közeledését; Makó Györgyöt és Murza tatár kánt küldte ellene, kikhez még Mehemed bég csatlakozott. Besztercze vidékén, Kisdemeternél találkoztak, a havasalföldiek közül sokat levágtak, sokakat, többek között Kis Farkast is, elfogták, s Székely Mózeshez, a BelsőSzolnok megyében fekvő szentbenedeki táborába vitték. Székely Mózes Kis Farkast 200 aranyon váltotta ki a tatároktól. Itt történhetett meg átál­ lása Székely Mózeshez, s a továbbiakban az ő oldalán vett részt a harcok41

42

4 1

42

Szamosközy i.m. 218-219. ,JEzeket a z u t á n sok üdüvel azon czigánok beszéltették, kik azelőtt nem merték mondani."

Várfalvi 1869. i.m. 715.

ban. A Brassó melletti harc után után Basta hitlevelére az országban ma­ radt, s Boronkaiék kivégzésével egy időben - 1604 márciusában - Basta felakasztatta. '' Egyébként a Basta által adott három „hitleveléről" más forrásból nem tudunk, de feltehetően léteztek, mint ahogyan a levél többi adata is tulajdonképpeni megtörtént eset. Ennyit a röpiratban leírt tényle­ gesen leírtakról. Röviden említést kell tennünk Basta zsoldosairól, a vallonokról és a hajdúkról, akik e nagyon nehéz korszak megkerülhetetlen hadinépei vol­ tak. A németalföldi vallon zsoldosok már I. Ferdinánd korában is ismere­ tesek voltak Magyarországon, főképpen a török elleni hadjáratok idején. Különösen a hadvezetésben jártas vezérek, kapitányok, tüzérek, [Carl Mansfeld gróf, a hochstateni gróf, Carl Laláin, Giorgio Basta, Lamberto kapitány s mások is] vállaltak több alkalommal a Németalföldön szolgáló spanyol királyi seregből szolgálatot Habsburg oldalon a török elleni had­ járatokban. Rudolf császár és király, s annak magyarországi helytartója, Mátyás főherceg, a törökkel folytatott, tizenöt évig tartó háború alatt gyakran szo­ rult a Németalföld területéről érkező segítségre. Ennek alapja a dinasz­ tikus kapcsolat volt, hiszen a Habsburg-ház más ágon ugyan, de Spanyol­ ország s Belgium felett is uralkodott, s birodalmi érdekre, de a keresztény egyetemességre is hivatkozva, támogatták egymást. Belgiumban és Spa­ nyolországban, Alba herceg alatt, a németalföldi protestánsok elleni harc­ ban több jelentős hadvezér emelkedett ki, akik tehetségük révén gyors karriert értek el, ahogyan a kortársak mondották, dobosból báróságra és tábomokságra emelkedtek. Rudolf 1597. febr. 15-én levélben fordult a belgiumi kormányzóhoz, s kérte, hogy Bastát és Lamberto kapitányt küldené zsoldjába. Basta ha­ marosan (március 6.) elindult Brüsszelből, hogy a kassai főkapitányi szé­ ket elfoglalhassa. 4

44

45

46

Kővári i.m. 158. Nagy László - Nyakas Miklós: A hajdútisztesség tüköré. H a j d ú b ö s z ö r m é n y , 2001. 174. E z u t ó b b i b a n ugyan K i s Farkas „ k i l e n g é s e i é r t " jutott e s z o m o r ú sorsra, de a fentiekből bizonyos, hogy S z é k e l y M ó z e s h e z való átállásért. M a g y a r T ö r t é n e l m i O k m á n y t á r a brüsszeli o r s z á g o s levéltárból és a burgundi k ö n y v t á r b ó l . Ö s s z e s z e d t e Hatvani [Horváth] Mihály. I. kötet 1441 - 1538. M H H . E l s ő osztály. O k m á n y t á r a k I. k. Pest, 1857. V I I I - I X . U o . III. k. 1553 - 1608. Pest, 1859. 86 - 87. B a s t á n a k 2000, Lameberto k a p i t á n y n a k 1000 forint útiköltséget ígért. Kővári i.m. I V . k. 120. Hatvani [Horváth] Mihály.x.m. 88. Jelenti, hogy Basta eliondult.

Legalább ilyen jelentőségű volt az a kérés, amelyet Rudolf 1597. febr. 27-én juttatott el a belgiumi kormányzónak, s amelyben a következő török hadjáratra 6000 vallon gyalogosra jelentette be igényét. A toborzást Belgium francia részén Hanns Reichardt von Schönenburg ezredes végez­ te, s ezért nevezték őket vallonoknak. Tehát francia anyanyelvűek voltak. Ez a vallon katonaság volt az, amely Basta alatt kétes hírnévre tett szert, s mivel rendszertelenül fizették őket, magukat zsákmányolással pótolták. Minden vallási és nemzeti sérelemhez a legtökéletesebb közömbösséggel viszonyultak. Parancsnokuk Erdélyben Beauri Jakab volt . 47

48

A Basta zsoldjába állott hajdúság ugyancsak módfelett rossz hírnévre tett szert. Ellátatlanságuk miatt a zsákmánynak hadakozásukban kiemel­ ten jelentős szerep jutott, s tetteikről a kortárs erdélyiek roppant keserve­ sen emlékeznek. Két dologban azért alapvetően különböztek a vallonoktól, jórészt magyarok és reformátusok voltak. Ezért egy részük már Székely Mózes idejében is a nemzeti ügy mellé állott, s Basta hajdúkapitányai lesznek azok, akik Bocskai magánellenállását nemsokára nemzeti felke­ léssé, majd szabadságharccá szélesítik.

IV. A KIÁLTVÁNY ÉS A DUNÁNTÚLI ESEMÉNYEK HADÁSZATI ÉS DIPLOMÁCIAI C É L O K

A fenti kiáltványoknak, mind a magyar, mind a német nyelvű változat­ nak komoly diplomáciai és ezen keresztül stratégiai feladata volt. A fenti hátteret vegyük közelebbről is vizsgálat alá. A szerencsi országgyűlés szervezési munkálatai közt Bocskai hadai di­ adalmasan törtek előre a bányavárosok térségében és AlsóMagyarországon. Elérkezett az idő a dunántúli szerepvállalásra, részint azért, mert Bocskai nemzeti alapon, a magyar rendek egésze nevében lé­ pett fel, s nemsokára Magyarország fejedelmévé is választják. De azért is, mert Basta hadainak utánpótlását a Dunántúl birtoklásával, s az örökös tartományok Dunántúlról való fenyegetésével is gyengíteni kívánta. A Hatvani [Hon'áthj Mihály.um. Kővári i.m. I V . k. 120.

88. „ S e c h s Tausendt zuwerben".

történeti irodalom a dunántúli hadműveleteket általában Némethy Gergely nevéhez kapcsolja, pedig az első tényleges kísérlet Horváth Tamás vállal­ kozásához köthető, s Bocskai fenti kiáltványai is, a német verziót is ide értve, az ő nevével fonódnak egybe, s az ő katonai sikerét volt hivatva elősegíteni. Bocskai István Horváth Tamás személyét, mint jámbor szol­ gáját, s „kegyelmetek esmért barátját" ajánlja a dunántúliaknak, akivel szóval is üzent, s akinek „tanulságot adott minden dologról." Horváth Tamás személyére vonatkozóan sajnos nagyon keveset tudunk mondani. A szabadságharc katonai történetét feldolgozó Nagy László szerint leveleiből kitűnően fiatalember. Magam úgy vélem, hogy talán azonos azzal a Horváth Tamással, akit Nagy Iván petrinyei előnévvel em­ lít. Ez a Horváth Tamás 1600-ban nőül vette Ladony máskép Nagy Cse49

metei Annát, thömördi Thulok György özvegyét. Feltehetően fiatalem­ ber volt tehát. Amennyiben Horváth Tamás nemesi előneve a ma­ gyar/horvát - török határon fekvő Petrinjara utal, amely csaknem bizo­ nyosnak vehető, akkor olyan harcedzett katonával állunk szemben, aki a török végek mindennapos csatazajában nőtt fel. Bocskai sikerei láttán felajánlotta annak segítségét, s az a dunántúli vállalkozáshoz szolgálatait igénybe is vette. A Sopron vármegyéhez intézett kiáltvány német fordítása láttán azt kell mondanunk, Bocskainak a tervezett vállalkozással kapcsolatban nagyszabású katonai, stratégiai elképzelései is voltak, amelyek nagyjából a következőképpen összegezhetők. Horváth Tamás mellé jelképes erejű csapatot adva, a fő hadszíntéren folytatva a Basta elleni támadást, török segítséggel a Dunántúlt elfoglalva, az örökös tartományokat, AlsóAusztriát, Stájerországot, esetleg Karinthiát támadva leköti Mátyás főher­ ceg azon erőit, amelyek Basta segítségére siethetnének. Azért lehetett szükség a német fordítás elkészítésére, hogy osztrák területen megmagya­ rázhassák a magyarokat ért sérelmeket, Basta és a Habsburgok felelőssé­ gét, s az osztrák (protestáns) rendek előtt igazolják Bocskai támadásának jogosságát. Az idő hiányára utal, hogy németre a magyar eredetit igen kis különbséggel fordították le, s igazából nem történt kísérlet egy, a német 50

Nagy Iván i.m. Petrinja = Z á g r á b v á r m e g y é b e n , a K u l p a mellett. A 16. sz. m á s o d i k felében a t ö r ö k ö k k e z é r e került, s H a s s z á n pasa b o s n y á k vezér 1590 körül itt erős várat építtetett T ö r ö k k é z e n volt 1594-ig. 1596-ban 30 000 török Achmet vezérlete alatt ostromolta a várat, de c s e k é l y őrsége (350 fő) visszaverte támadásait, Druskovics Iván bán pedig elűzte a t ö r ö k sereget. Pallas Nagy L e x i k o n

1

viszonyokra szabott másik kiáltvány elkészítésére. A fordításra valószí­ nűen az a Bocatius János vállalkozhatott, aki ekkor Bocskai feltétlen hí­ veként annak környezetében volt, mint Kassa város főbírája és egyik kö­ vete, s aki anyanyelvi szinten beszélte a németet (és a latint), s aki gyermekkorában „hochdeutsch' nyelvterületen nőtt fel.*" A nyomda helyéről legfeljebb csak találgathatunk, amelyet még tovább bonyolít, hogy leg­ alább két kiadásról van tudomásunk. A keltezés helyét, Szerencset, azonban egészen bizonyosan kizárhatjuk. A magyar neveknél előforduló sajtóhibák (pl. Péchy helyett Bechy) s hogy a keresztneveket nem fordítja, ellenben az aláíróknál (Bocskai, Kátay, Péchy) igen, azt sugallhatja, hogy a nyomdász német anyanyelvű volt. A Sopron vármegyéhez intézett kiáltványban ugyanis ez utóbbiak keresztneve Bocskai kivételével latinos alakban található. Elképzelhető, hogy az első változat valamely felső-magyarországi városban (Kassa, Bártfa) látott napvilágot, míg a második német birodalmi területen. Bizo­ nyosságot azonban ebben a kérdésben mondani nem tudunk. A fő cél tehát Basta utánpótlásának lekötése. Bocskai ennek érdekében nagyarányú előkészületeket tett. Hasszán budai pasának írt levelében (márc. 30) név szerint említi Horváth Tamást (kikről mindenekről bizo­ nyost tud mondani nagyságodnak az én vitéz szolgám Honrath Tamás), s a vállalkozás érdekében ekkor már írt „Bektes passának ő nagyságánnak, 1

5 1

A szerencsi kiáltványként ismert latin n y e l v ű memorandum k e l e t k e z é s é n e k időpontja is vitatott, s igazából ma sem tudjuk megmondani annak t é n y l e g e s diplomáciai hatékonyságát. Korabeli kiadásáról mindenesetre nem tudunk. A szabadságért fegyvert fogott magyar rendek kiáltványa Európához (1605 tavasza) [(Latinul k ö z ö l v e : M a g y a r O r s z á g g y ű l é s i E m l é k e k , X I . 168-184. 1.) magyarul:(Benda Kálmán: A B o c s k a i - s z a b a d s á g h a r c . B p . , 1955. 93. 102. ( o k m á n y t á r r a l ) ]

5 2

A levél korai újfelnémet szerkezetben é s szókészlettel íródott, s ez az a nyelv, amelyet Luther M á r t o n is használt, de m e l y r ő l maga is elismerte, hogy a szász kancelláriától vette kölcsön, mint amelynek n y e l v é t „az összes n é m e t királyok é s fejedelmek megértik", s amely „ a l k a l m a s , hogy felső és alsó n é m e t e k e g y a r á n t használják". Pallas Nagy L e x i c o n . A félig szorbnak született Bocatiusról tudjuk, hogy járt Wittenbergben, látogatta a szász a k a d é m i á k a t , s D r e z d á b a n j á r t i s k o l á b a n . V.o. Bocatius János: Öt év b ö r t ö n b e n (1606 - 1610). (Ford. és az utószót írta: Csonka Ferenc) B p . 1985. 203 - 204.

s mind az székes-fejérvári és kanizsai passának"." Elképzelését legvilá­ gosabban a tatár kánnak írt levelében fejti ki (ápr. 8.). E szerint „az felséged hada mellé bocsássam én is egy fő úr szerdáromot, [ti. Horváth Tamást] három - avagy négyezer emberrel, kik Pestnél az Dunán általköltözvén, mennének egyenesen az Dunán túl, az német királynak őstől maradott országára, oly ép, kazdag földre, kinél jobbat s kazdagabbat majd az egész keresztyénségben sem talál." A nagyvezírre hivatkozva közli, hogy az erős fenyíték alatt megparan­ csolta, „hogy az míg az Magyarország határán általmennek, sohul ott semmi kárt ne tegyenek, és ne pusztítsanak: mert azok minthogy az német torkában ott csak közel vadnak, módjok eddég semmi nem volt az mel­ lénk való támadásban..." Bocskai a fegyveres akció jelentőségét abban látja, hogy „Bástának is az miatt onnat felől segétsége nem jöhet", s így „penig az magunk hadaival, akármely helyen találhatjuk ezt az ellenséget, de ha szintén még ennél több volna is, de Isten segétségéből megverjük." A temesvári Hasszán pasának írt levelében is ebben látja a vállalkozás fontosságát: „onnét feljűl Bástának az német segítséget nem küldhet a miatt... Horváth Tamás vállalkozása végül a következőképpen alakult. Mint­ egy 160 főnyi csapattal április elején Pest alatt kelt át a Dunántúlra, tiszt­ jei Szalánczy Pál és Hajdú Gergely. Bocskai nyilvánvalóan arra számí­ tott, hogy a Dunántúlon is elsősorban az ottani lakosság fog majd fegyvert a császáriak ellen, ezért az ottani nemesi társadalom mozgósítása érdeké­ ben Horváth Tamással többek között Batthyány Ferencnek, Nádasdy Ta­ másnak, s Nádasdy Lászlónak, Széchy Tamásnak, Bánffy Györgynek és Kristófnak, valamint az egyes vármegyék nemességének szóló leveleket 54

56

~" T T 1874. 84. 86. „ l e g y e n e k minden segétséggel az én hadamnak, és a miből n a g y s á g o d o t s mind ő n a g y s á g o k o t ez az én j á m b o r vitéz s z o l g á m megtalálja, mindenben mutassák j ó a k a r a t j o k o t hozzája.." A z felséges és nemzetes kazi-girai Tachtamis s z u l t á n n a k , az nemzetes tatár n e m z e t s é g n e k hatalmas fejedéi m é n e k , etc. N e k e m j ó a k a r ó uramnak. Datum ex arce Szerencs, die 8. mensis Április. A n n o D o m i n i 1605. T T . 1874. 87 - 89. A z hatalmas g y ő z h e t e t l e n c s á s z á r n a k kedves g o n d v i s e l ő j é n e k , a tekéntetes és n a g y s á g o s Haszan t ö m ö s pasának, etc., nekem j ó a k a r ó vitéz s z o m s z é d úr b a r á t o m n a k . Datum ex arce Szerencs, die 8. mensis Április, A n n o D o m i n i 1605. T T . 1874. 9 4 - 9 6 . Nagy László: A B o c s k a i - s z a b a d s á g h a r c katonai története. B p . 1961. 272. H i v a t k o z á s a : A H o r v á t h T a m á s p a r a n c s n o k s á g a alatt levő csapat r e g e s t r u m á t . O L . B a t t h y á n y es. lt. M i s s . T ö r ö k István levelei. 5 4

33

5

küldött, amelyek nyilván azonosak voltak a dunántúli nemességhez, illetve Sopron megyéhez írt levelekkel. Milyen eshetőség volt arra, hogy Dunántúlon a rendek Bocskai ügye mellé álljanak? Nos, az általános közhangulat erősen hasonlíthatott ahhoz, amely Felső-Magyarországon uralkodott. Sopron vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei tele vannak a vallon zsoldosok okozta károk emlegetésé­ vel, s a hajdúk elleni végzések is megegyeztek az ekkortájt hozott országgyűlési törvénycikkek által elvártakkal. Némethy Gergely fellépésekor tapasztalt magatartás pedig azt mutatta, hogy a dunántúli nemesség meg­ felelő katonai sikerek láttán hajlamos volt Bocskai ügye mellé állni. A Dunántúl kettős szorítása azonban Bocskai előtt is világos volt, amelyre hivatkozik is a török előtt. Politikai bölcsességére, a magyar nemzet egé­ szében való gondolkodásra vall, hogy a török-tatár csapatoknak nyomaté­ kosan hangsúlyozza; Dunántúlon a fosztogatástól tartózkodjanak, s mind­ ezért majd az örökös tartományokban kárpótolhatják magukat. Bocskai, Kátay és Péchy érvelése, amelyben a magyar nemzet közös érdekeire hivatkoztak, s nyilvánvalóan utaltak a Szent Korona tanra is, az adott helyzetben bizonyára nem volt hatástalan. Ezt tették a magyar ren­ dek nemsokára a szerencsi gyűlésen a hajdúknak adott, sajnálatos módon történetírásunkban eddig figyelem nem vett ígérvényükben, s ezt tette Bocskai politikai végrendeletében is. Még a sok szempontból kényes helyzetben lévő özvegy Nádasdy Ferencné, Báthory Erzsébet esetében is feltehető, hogy a Sopron várme­ gyében nagy befolyással rendelkező, de rokonai kapcsolatai révén Bocs­ kai táborában is érdekelt, később tragikus véget ért asszony valamilyen módon együttműködhetett Némethy Gergely hadával. A soproni császári57

39

60

61

5 7

5 8

5 9

6 0

6 1

Nagy L i . m . 273-274. Turbuly Éva: Sopron v á r m e g y e közgyűlési j e g y z ő k ö n y v e i n e k regesztái. II. 1595-1608. Sopron, 2002. Hajdúkra, k ó b o r l ó fegyveresekre: 132., 493., 498., 504., 601. sz. regeszta; vallonokra: 24-28; 116, 117,126 127, 142, 206, 231, 243, 261, 269, 345, 3 6 2 , 4 0 5 , 4 0 6 , 4 1 0 , 4 1 1 , 4 1 3 , 4 1 7 , 4 2 1 . sz. regeszta „Én is igaz magyar vagyok, kegyelmetek atyjafia é s vére, tagja, az kegyelmetek j a v á t nem k ü l ö m b e n kerestük, mint az magunkét...". „ha a „vitéz hadnagyok" az alattuk valókat is a haza j a v á r a szoktatják, tanítják, akkor a rendek azokat „a mi véreinknek, tagainknak, barátunknak" fogják „nagy böcsölettel tartani". M O E . X I . 874 - 877. B p . 1899. Pótlék. A m a g y a r o r s z á g i a k a t arra inti, hogy az erdélyieket „tartsák ő atyjokfiainak és ő véreknek, tagoknak". M a g y a r g o n d o l k o d ó k . 17. század ( v á l . Tarnóc Márton) B p . 1979.9-22.

ak ugyanis 1605 júniusában fegyverrel fordultak birtokai ellen, keresztúri házát tőből kiégették, majorságát feldúlták. Batthyány Ferenchez írt leveleiből tudjuk, hogy Basta is írt neki levelet, amelynek tartalma való­ színűen e körül foroghatott. Horváth Tamás vállalkozásának eseménytörténetét Nagy László nyo­ mán a következőképpen lehet rekonstruálni. Horváth segélykérés végett Fehérvárra indult, útközben azonban csellel kézre kerítette Vázsony várát. A pápai császári őrségéhez tartozónak adta ki magát, akadály nélkül be­ ment az erősségbe, a kapitányt elfogta és magával vitte Fehérvárra. Az eredmény azonban nem bizonyult tartósnak! Amíg Horváth Tamás a tö­ rökkel tárgyalt, a pápai őrség katonái (140 gyalogos) titokban Vázsony alá érkeztek, s a várban lévő emberük észrevétlenül leszedte a kapuról a láncokat, s a vár tornyának ajtaját bezárta, nehogy az őrség oda tudjon menekülni. Ekkor jelt adott a rejtőzőknek, akik késlekedés nélkül egy rohammal elfoglalták a várat. A meglepett őrséget elfogták és Pápára szállították. Horváth Tamás, aki nem tudott a történtekről, Vázsony alá érve nyugodtan a kapuhoz lovagolt és bebocsátást kért. A bent levők azonnal tüzet nyitottak rá, s a meglepett Horváth alig tudott elmenekülni. Néhány emberével Bocskaihoz ment, hogy jelentse neki a dunántúli vál­ lalkozás balsikerét. Ez év júliusában a fejedelem kinevezte őt a Rába kül­ ső felén levő területek Körmend Kőszeg és Kesző főparancsnokának. Talán a sikertelenség, talán az idő rövidsége, esetleg az az eshetőség, hogy Horváth Tamás az érintettekhez el sem tudta juttatni a kiáltványt, magyarázhatja a források hiányossága mellett azt a tényt, hogy az érintett vármegyék esetében nem tudunk annak tárgyalásáról, s utalás sincs a ki­ áltvány ismeretére. 62

64

6 2

6 3

6 4

„ t e g h n a p Sopronyboll az Nemethek ky J ö t t h e n e k az en kereszthwry Hazamra. A l g y u t h hoszthanak Varosomoth, es Majorjmath t h ö v e b ö l l ky Eghetthek, az mynth a hyreth hozak. U g y a n meghis vetthek a kastellyomoth. Myerth köllessek eszth Raytham csielekedni nem tudom, Merth az elö Istennell bizonyethom, hogy az en kegyelmes Uramnak hywe voltham, s leszökis mygh Elek."' B á t h o r y Erzsébet B a t t h y á n y Ferencnek, L é k a , 1605. j ú n i u s 29. Várkonyi Gábor: Ujabb források Báthory E r z s é b e t életéhez. Irodalomtörténeti Közlemények 1999/1-2., 181-204. Nagy L. i.m. V.o.: Turboly Éva i.m.; Bilkei Irén - Turboly Éva: Zala v á r m e g y e közgyűlési j e g y z ő k ö n y v e i n e k regesztái. 1555-1711. I. k. 1555 - 1609. E z utóbbiban található egy zavaros de é r d e k e s bejegyzés, amely szerint Zala megye közgyűlése [Egerszeg 1611. j ú l i u s 29.. 867. (I. 282.)g a n á d o r p a r a n c s l e v e l é r e a Bocskai (Boczkay) I s t v á n h o z k ü l d e n d ő követekről elhatározták, hogy a v á r m e g y e a török t á m a d á s o k r a , a

Annak ellenére, hogy Horváth Tamás vállalkozása sikertelenül végző­ dött, azok az okok, amelyek Bocskaiban megérlelték a dunántúli vállalko-

Sárvár,

Dunántúl

egyik jelentős

erődje,

a Nádasdyak

központi

vára.

zás szükségességét, továbbra is fenn álltak. Ténylegesen létező veszély volt ugyanis az, hogy a Horvátországban, Ausztriában és Stájerországban levő, az állandó várőrségen kívül közel 10 000 főnyi császári sereg oldal­ ba támadja a szabadságharc északi főerőit. Bocskai ennek elhárítását kísérelte meg Horváth Tamás vállalkozásá­ val, s erre szánta rá magát hamarosan Némethy Gergely küldetésével, aki végeredményben a feladatot sikeresen végrehajtotta, mégha a Dunántúl tartós birtokbavétele nem is sikerült neki. Ugyanis míg Basta vallon gya­ logságával és lovasságával Pozsonyban elsáncolta magát, Bocskai győz-

szabad hajdúk g a r á z d á l k o d á s a i r a és s z e g é n y s é g é r e hivatkozva felmentését kéri [a k ö v e t k ü l d é s alól]. V a l ó s z í n ű e n valamely korábbi bejegyzés kerülhetett rögzítésre, s valamely Bocskai-kori o r s z á g g y ű l é s r e ( Korpona?, Kassa?) s z ó l ó m e g h í v ó r ó l lehet szó.

tes hajdúi Némethy Gergely vezérlete alatt átkeltek a Dunán és Sopronon át 1605. május 22-én már Vas vármegye területére léptek. A csepregi várból intézett felhívásra Vas megye nemessége közül csakhamar csatlakoztak Bocskai zászlóihoz Nádasdy Tamás, Sárvár ura, Hagymássy Kristóf, Salamonfai Rátky Menyhért és Horváth Bálint. Ha­ marosan sor került az örökös tartományok dúlására. Ennek részletezése azonban már nem tartozik e dolgozat témakörébe. Visszatérve forrásközléseink tanulságára, bizonyítottnak vehető, hogy Bocskai 1605 koratavaszától foglalkozott a dunántúli hadjárattal, amely­ nek elsődleges célja a császári erők ottani lekötése, az örökös tartomá­ nyok dúlása, Basta utánpótlásának lehetetlenné tétele, s a szabadságharc fő hadszínterén a siker feltételeinek a megteremtése. Azt kell mondanunk, ez utóbbi maradéktalanul sikerült is. Végezetül a kiáltvány német fordítása és kétszeri kiadása felhívja a fi­ gyelmet arra, hogy a külföldi nem magyar nyelvű, de magyar vonatkozású nyomtatványok alapos vizsgálata számos meglepetést rejtegethet, nemcsak diplomáciai vonatkozásban, hanem a szabadságharc belső történéseinek összefüggésében is. Máig nincs azonosítva például az a röpirat, amelyről Bocatius a kö­ vetkezőképpen ír (1605 vége): „Amíg ezeket tárgyaltuk, megérkezett Né­ metországból néhány - szám szerint tizenkét - cikkelyt tartalmazó és a tájékozatlan németek számára nyomtatott röpirat, mely a Bocskai-féle hajdúlázadást (ez volt a címe), a lakosság és Kassa város ügyét tárgyalta. A szerző ugyan nem volt feltüntetve, de a magyar helyzetet alaposan is­ merte. Ennek a röpiratnak Bocskai nagyon megörült, mert név szerint Beliosát [Belgiojoso] nevezte meg mint gyújtogató fáklyát, mint e nagy tűzvész lángra lobbantóját. (Az általam latinra fordított cikkelyeket újra ki akarta nyomatni, de ezt egyikünk sorsa sem tette lehetővé.) Mindenesetre a kiküldetésemre újabb ösztönzést kapott, méltányosabb dolgok fogantak meg lelkében, és ezért siettette elutazásomat. S mivel az említett cikke­ lyek eléggé lefestik Barbianónak, ennek a kétnevü sátánnak jellemét, jó­ nak láttam azokat emlékeztetőül figyelmetekbe ajánlani, magyar urak, és teljes egészükben itt leközölni." Sajnos Bocatius a tizenkét cikkelyt nem másolta be munkájába. 65

Bocatius i.m. 22-23.

V. A FORRÁSOK 1 T H A L Y ÉS HURMUZAKI FORRÁSKÖZLÉSE.

Az DUNÁN T Ú L V A L Ó NEMESSÉGNEK ÉS URAKNAK ÍRTT L E V É L .

[SOPRON VÁRMEGYE RENDJEI H E Z ÍRT LEVÉL]

Stephanus Bochkay de kys Maria Divina Princeps Transylvaniae, partium Regni Hungar. Dominus etc. Siculorum Comes Magnifici, generosi ac nobiles, fidèles, nobis honorandi ! Salutem et benevolentiae nostrae commendationem.

Spectabiiis Mag. Generös. Egregii ac Nobiles domini, amici nobis honora.,., Salutem et benevolentiae n-rae Commen.

Tudván kiknek és minémő dol­ gokról kell írnunk, és azt is, hogy Tudwán kiknek es minemű egy nemzetek lévén, ebben az kö­ dolgokrul kelt irnunk, es aztis hogy zönséges magunk életének oltal­ egy nemzetek lévén ebben az máért, hütünknek és szabadsá­ keözeönséges magunk életének gunknak háborgató ellensége ellen otalmaérth, hitünknek és való támadásunkban kegyelmetek szabatsagunknak háborgató is velünk egy hajóban evez: nem ellensége ellen való véljük szükségesnek, hogy sok támadásunkban, kegmetek is szókkal és okokkal az tü kegyelme­ welünk egy hajóban ewez, nem teknek eleiben adnók, elhüvén azt, itelliük szükségesnek hogy sok hogy vala mit mi mondhatnánk és szowal es okokal azth ty írhatnánk ez dolog felől, kegyelme- kegmeteknek eleiben adgyuk, el

tek is azt mind eleve látja és jól tudja. A z nyomorúságokat penig, és elviselhetetlen igáját az német­ ségnek, velünk egyetemben sok üdőktől fogván keservesen, nagy sok kárral és romlással viseli és kóstolja kegyelmetek, paizsúl és strázsáúl állván előttök, ennyi esz­ tendőktől fogván való súlyos hada­ kozásaiban: nem nézvén hazánk­ nak, szép városinknak és váraink­ nak romlását, jószágunknak pusz­ tulását, és szegény nemzetünknek számtalan vérontás miatt ennyire való elfogyását, nemhogy avval valami kedvet nállok találhattunk volna: de ha az szent Isten ilyen kegyelmesen nem könyörült volna, nem sok ideje, hogy eszünkben vőttük, hogy az törökkel való ha­ dakozásunk színe alatt, mind ma­ gok hada s mind akkorban ellenkezü had miatt, várván, hogy dolgunk erőtlenségre jusson, és az erőssé­ gek oltalmazásának színe alatt hogy kezekben keljenek, teljesség­ gel el akartak bennünket fogyatni, és talpok alá nyomni. Meggondol­ ván azért régtől fogván való, üdőket és az hadakozásnak igaz okait: valaki igaz keresztyén hiti­ ért, hazája és nemzete szabadságá­ ért kötötte fel kardját, mindenkor nemcsak igaz oknak, hanem kételen szükségesnek tartatott, az ki afféle ellenségére támadott és hadakozott. Hogy penig az német nemzetség minekünk olyan ellen-

hywén azth hogy valaminth my írhatnánk és mondhatnánk az dologh feleöl, kegmetekis azth mind elewe lattia és yol tudgya. Az nyomorasagokat pedigh, és elvisel­ hetetlen igáyáth az Németh nemzet­ ségnek welünk egietemben, sok ideötöl foghwán keservessen nagy sok kárral es romlással wisely és kostóllja kegmetek. Paysul és alwán eleöttük, annj strasaul eztendeöktül foghwán való súlyos hadakozásban, nem nézvén hazánk­ nak, zép városinknak és wárainknak romlásáth, Jozagunknak pusztulá­ sát, es szegénj nemzetünknek szám­ talan vér ontáss miath ennire való elfogyasáth; nem hogy awal valamy kedweth nálok találhattunk volna, de ha az szent Isten raytunk illien kegielmessen nem keöniörülth vol­ na, nem sok ideié hogy eszünkbe vettük, hogy az Teöreökkel való hadakozásunk zinie alath, mind magok hada, s mind akkorban ellenkezeö had miath, wárván hogy dolgunk ereötlenséggre yusson, és az ereösségek, ótalmazásnak szinie alath, hogy kezekben kellienek, tellyességgel el akartak bennünk fogyatnj és talpok alá nyomnj. Megh gondolván azérth régtül foghwán való Ideöketh, és az hada­ kozásnak igaz okaith, valaky igaz keresztyen hytyerth, hazáya és Nemzete szabatságáérth keöteötte feöl kardgyáth, mindenkor nem chak igaz oknak, hanem kételen

ségünk lött légyen, mind ez világ jól látta és jól tudja, sőt csudálták azt is az szomszéd országokban, hogy ennyi ideig is elviselhettük rajtunk regnáló kénteli és negédes igájokot. Hitünket hogy, háborgat­ ták, siralmas szemmel és megsebhetett lelkiésmérettel mi­ magunk láttuk, szenvedtük: mint vötték el a hol módjok volt templominkot, mint kergették, öl­ ték jámbor tanítóinkot, sőt abból felőliünk minémő végezések volt az római pápának, utánna halgató fejedelmekkel egyetemben, hiszszük, hogy régen értette ke­ gyelmetek. Szabadságunkot pedig, mind az tettetés és bérlett törvénnek színe alatt, és az szent széknek sok citatiói miatt, s mind penig hatalmassággal magok erejé­ vel mennyire rontották légyen meg, minden jól érzette, a kitől volt mit elvenniek, vagy pénz, marha, jó­ szág volt az; és mindezek mellett akármely csendesen szenvedte, légyen is azt valaki: de soha azért tökélletes hitele nállok nem volt; ha valaki megölette magát az ő felsége hűsége mellett: holta után hűségét elhitték, de árváihoz ugyanazon kegyetlenséggel voltá­ nak, mint az többihez. Az mi leg­ nagyobb penig, minthogy immár az mi meglőtt eddeg, lehetetlenné az nem lehet, vagy akarunk egymással egyet érteni, vagy nem: de azért, eddég az kit cselekedtünk, lehetet-

szüksegesnek tartatom az ky afféle ellenségére tamadoth és hadakozoth. Hogy pedig az Németh nemzetségh nekünk, ollyan ellensé­ günk leöth legyen, mind ez wilagh yol lattya es tudgia, seöth chyudáltak aztis az szomszéd or­ szágokban, hogy ennj ideighis el wiselhettük raytunk regnáló kewelj es negédes igáyokath. Hytünketh hogy háborgatták syralmas zemmel és megh sebheteth leölky esmérettel my magunk láttuk, zenwettük, minth vették el az holl modgyok volth Templominkath, mint kerget­ ték, eölték jámbor tanitoynkath, seöth abból feleölünk minemű végezések volth, az Romai Papának utanna halgato feyedelmekkel egyemben; hiszük hogy régen értet­ te kegmetek. Szabatságinkath pedigh mind az tettetés és bélleth (sic) teörvénnek szinie allath, és az zenth Zéknek sok citatioy miath, s mind pedigh hatalmasul magok ereyével mennyre rontották legyen megh, minden yol érzette, az kytwl volt mit el vennyek, vagy pénz, marha, vagy Joszagh volt az, es mind ezek mellet, akar melly chendeössen szenvette legyenis azt valaky, de soha azért tökéletes hite­ le nalok nem volt, ha valaky megh ölette magát az w Felsége hiwsege mellett, holta utan hiwsegett el hit­ ték, de árváihoz ugyan azon kegyet­ lenseggel voltának mint az többihez. Az my legh nagyob

len dolog, hogy soha az németiül magyarnak, akár kicsinek, akár nagynak hitele lehessen; hanem, ha mi történnék is, (kitől Isten oltalmazzon) mindnyájunknak egyenlő lészen jutalmunk. Elég példák erről - a ki máson inkább akar tanulni, hogy sem mint őmagán - az erdélyi atyafiak rom­ lása; mikor vagy egy, vagy más szín alatt, nyavalyásokot körmök közzé kaphatták: mely kémélletlen, iszonyú kénokkal, halálokkal ölték, titkon is rekkentették őket. A z kit penig külömben kezek köziben nem vehettenek, az ő mesterségek­ kel: esküéssel és hűtőkkel csalták meg őket; egynehány várakot, várasokot megadtak hitre, és kijő­ vén belőne: mindjárást levágták seregestől, maga az kapitánjok kebelében volt az Básta hütlevele. Azonképen egynehány vitéz hadnagyokot, kapitánokot, vagy volt vétkek reá, vagy nem? de hogy azt látta, hogy valamennyire való ember, mindjárást elköltette; többi Kis Farkasnak három között hütlevele volt az kebelében, mikor felakasztatta, azon képen Boronkay Jánost, jámbor, fő, kazdag, bőcsülletes nemesembert; Chiszár Gergelt, hazájának sok dolgokban nem haszontalan szolgáját, és Kálmándy Mihált, látott; hallott vitéz hadnagyot, az fejedelmek udvarában erős hütlevelére becsal­ ván, az városban őket éjjel elrek-

pedigh, minthogy immár az my megh lett eddigh, lehetetlenné az nem lehet, vagy akarunk egymással eggyet erzeny vagy nem, de azért eddigh az kit chelekettwnk, lehetet­ len dolog hogy soha az Nemettwl Magyarnak akar kichinnek akar nagynak hitele lehessen, hanem ha my törtennekis (kitwl Isten oltal­ mazzon) minnyaiunknak egyenlő lenne iutalmunk. Elégh példánk errül, az ky mason inkab akar tanulny, hogy sem mint eö magán, az Erdély Atyafiak romlása, mikor vagy egy vagy más szin alatt nyawalyasokat keörmeök keözze kaphatták, melj kéméletlen izoniu kínokkal halálokkal eöltek, titkonn is el rekkenteötték eöketh. A z kyth pedigh küleömben kezek keöziben nem wehettenek, az eö mesterségekkel, esküwessel es hi­ tekkel chialták megh eöketh, egynéhány várakath s varasokath megh attak hitre, és ki ieövén beleöle mindgyárást le vághták se­ regestül, maga az kapytaniok kebe­ lében volth az Básta hyth levele. Azonképpen egynéhány vitéz kapytaniokath s hadnagyokath, vagy volth wétkek reá, avagy nem, de hogy azth látta hogy valamire való ember, mindgyárást el keölteötte, teöbby keözeöth Kys Farkassnak három hyth levele volth az kebelében, mikor feöl akasztatta, azonképpen Boronkay Jánosth, yámbor gazdagh Feö beöchyületés

kerítette; ha valaki törvényre kez­ dett appelálni afféle foglyok közzűl, ő mindjárt profozt kiáltott. Minthogy penig Székely Mojzses előtt idő előtt futott volt ki Básta az országból, és az ország mellett semmit nem akart próbálni: annakutánna Déván való gyűlésben hogy notoriussággal akarta az egész országot proscribálni, és amazok törvént kiáltottak; hogy készek az szerint menteni magokot: ő azalatt sok nyársokot készíttetett, ölökkel hordatta az istrángokat elő; fogdostatta őket, hogy igazságok­ ban csak szájokat sem merték tátani. In summa; annyi számtalan megöletett fő vitéz emberek, atyánkfiai közzől a mennyit meg­ emésztett: nevezzen vagy egyet, kit öletett volna meg törvénynyel? Magam dolgát, egy öcsémet Bánffy Dienest, kit annak előtte szóval assecurált volt, hogy a mint magát oltalmazhatná, oltalmazná: annakutánna méltatlan vádolásokra, Básta poroncsolatjából kétszer is láttak törvént dolgában, mint­ hogy igazságához bízván, ő maga is az öcsém azt kévánta: és az tör­ vén mindenszer megszabadította: de azalatt affelől az törvény meg­ szabadításával nem gondolván; házára, kastélyjára reá küldvén, megfogatták, Kassára vitette Belgio Jósa, az hova mikor töre­ kedni mentem érette, hogy törvény nélkül ne bántsa: mindjárást azzal

nemes embérth, Chyszár Gergelth hazáyának sok dolgokban nem ha­ szontalan szolgáyáth, és Kálmándy Mihálth látoth halloth vitéz hadnagyoth, az Feyedelmek udva­ rában, ereöss hyth lewelére bé chyalván, az városban éyel eöketh el rekeszteötte, ha walaky törvényre kezdeöth apellálni afféle foghliok keözül, eö mindgyárth Processuszth kyáltoth. Minthogy pedigh Zékel Moyses eleöth, ideö eleöth futoth volth ky Básta az országból, és az országh melleth semmith nem akarth próbálni, annak utánna Dé­ ván való Gyűlésben hogy Notoriussággal akarta az egész orszagoth Proscribálnj, és amazok Teörvénth kyáltottak, hogy készek az szerinth mentennj magokath, eö az alath sok nyarsokath készéteteöth, eöleökkel hordatta az Istrángokath eleykben, fogdostatta eöketh, hogy igazságokban chak szayokath sem merték táátannj. In summa annj számtalan megh eöleteöth Feöwitéz emberek attiánkffyay keözül, az mennjth megh emezteöth, newezen vagy egyeth, kyth eöleteöth volna megh teörvénnel. Magam dolgath ingien sem emiétem. Egy Eöchyémeth Bánffy Dyénesth, kyth annak eleötte zowal assecuralth volth, hogy az minth magáth ótalmazhatná, otalmazná, annak utanna, méltatlan wádolásokra Básta paranchyolattyábol kétseris

fenyegette, hogy elütteti az fejét, láttak Teörventh dolgában, ugyan kis-karácsony napján, ha minthogj igasságában bizwán eö meg nem sacczolok érette; nem lött Maga is az Eöchyém azth kywánta, mit tennem, meg kellett érette és az Teörvénj mindenszer megh sacczolnom, és tizennégyezer fo­ szabatotta, de az alatt affeleöl az rinton váltottam meg, minden jó­ Teörvénj meg szabadétásával nem szágát, marháját a felett elvötték gondolván, házára, kastéllyára réa tőle. Az váradi törvénnek küldvén, megh fogatták, Cassara processusát császárnak az dolog vitette Belgioiosa, az hová mikor felől felküldöttem: de az tanács teörekednj mentem érette, hogy urak csak meg sem olvasták, ha­ Teörvénj nélkül ne bánchia, nem elhagyította Unfferczagt uram, mindgyarásth avval fenegette, hogy hogy adjam meg a pénzt, nem kell el wttety az feyéth ugyan kis az semmire. Kegyelmetek is tavaly karachion napyán, ha megh nem az pozsonyi gyűlésben, az Bihar satczolok érette, nem leöth myth vármegye instantiájára egész tennem, megh kelleth érette országúi törekedett ezen dologért, sarczolnom, és Tizennégy ezer fo­ de semmit nem fogott. A mikor rinton váltottam megh, minden pedig elbocsátották, erős hittel Jozágáth, marháyáth az feöleöth el megesküdtették a hűségre, de avval vették tüle; az Wárady Teörvénnek sem elégedtenek; a summa felett Processusath Chyazarnak ez dologh pedig, melyet én adtam érette, ma­ feleöl ffeöl küldeöttem, de az ga jószágát, marháját vötték el, Tanach urak chiak megh sem olvas­ annyit, hogy az galatai tömlöczből sák, hanem el haytotta Unfferczagth is négy úttal kiváltozhatott volna uram, hogy adgyam megh az pénzt, rajta; de azzal sem elégedtenek, nem kell az semmire. Kegytekis hanem enmagamnak kezesnek kel­ tavaly az Posony gyűlésben, az B i ­ lett lennem érette, mely hallatlan har Vármegye Instantiájára egész dolog; tudom, ő felségének talám országul teorekedeöth ezen efféle dolgok nem voltak dologérth, de semmith nem fogoth. akaratjából; sőt eleiben sem adják A z mikor el bochyatottak pedigh, az ilyen nagy törvéntelenséget: mi minden marháya, Jozága el wéven, rajtunk pedeg a mik meg lesznek, megh esküttették ereöss hittel, és az és szegény nemzetünkén meg vol­ ffeöleöth nekem kezessnek kelleth tak, mégis lesznek cselekedve. És érette lennem, melj hallatlan minthogy ők minket dologh, merth az megh irth summa haereticusoknak tártnak:ugyan re- pénz feöleöth, az mennj Jozagáth, gula ez ő köztök, hogy haereticis marháyáth el vették, az Galatay

non est servanda fides, - mi tőllünk pedig, kik igaz keresztyének va­ gyunk és Istenünket igazán szolgál­ juk, ugyanazt kévánják, hogy min­ den punctiában megtartsuk az mi hitünket. Nem szóllok semmit er­ ről, eléggé tudja kegyelmetek: minémő dolgokat vittenek véghez esküvésekkel és hűtőkkel az több idegen országokban; ha valaki egy ember tudja állapotjokat, én is tu­ dom, mert köztök nőttem, neveked­ tem fel; velem is mindazáltal ez elmúlt télen mit cselekedék Básta az békesség tractálásának színe alatt nyilván lehet kegyelmeteknél, elhittem. Mennyivel jobb tehát ez mostani indúlatunkot egy szívvel és egy akarattal fognunk, és ellen­ ségünk ellen mindent próbálnunk, elhivén, hogy igaz okunk mellett az igaz Isten, mint eddig, úgy ennekutánna is megsegít bennün­ ket; mert az egyesség legnagyobb erőssége minden birodalmúknak, melynek az is nagy bizonysága, hogy az szent Isten is látván igaz ígyünket eddig is reménségünk felett való sok jókkal látogatott meg mind Moldvában, Erdélyben, és itt Felső-Magyarországban, me­ lyet azután is ő szent felségétől, csak magunk ne rázzuk el róllunk, bizonynyal remnénlhetünk. Semmi gondolkodása pedég az ottomány nemzetségről kegyelmeteknek ne légyen, mely most kegyelmes szárnya és oltalma, alá fogadott ben-

Teömleötzbeölis négyezer ky wáltoszhatoth volna rayta; Tudom eö Feölsegének talán effelé dolgok nem voltak akaratiából, seöth eleyben sem adgyák ez illyen nagy teörvénntelenségeth, my raytunk pedigh, az myk megh lesznek, és szegénj nemzetünkeön, meg voltak s meghis léznek chyelekedwe. Es minthogy eök minketh hereticusoknak tartónak, ugyan re­ gula ez eö közteök, hogy haereticis non est servanda fides, my tülünk pedigh, kik igaz kereztyének va­ gyunk, és Istenünketh igazán zolgálliuk, ugyan azt kivánniák, hogy minden punetyában megh tarchyuk az my hytünketh, nem szolok semmit errül, elléggé tudgya kgmetek minemű dolgokath wittenek véghhez, Eskwvésekkel és hytekkel az teob idegen országok­ ban, ha walaky egy ember tudgya allapattiokath; énis tudom, merth keözeötteök neöttem newekettem ffel, welemis mind az által, ez el multh Télen mith chyelekedék az békesseghnek Básta, tractálásának zinie alath, nilván leheth kegteknél; el hittem. Mennjvel yob tehath ez mostani intlulatunkath egy sziwel és egy akarattal foghnunk, és ellenségünk ellen mindenth próbálnunk, el hiwén, hogy igaz okunk melleth, az Igaz Isten, minth eddigh, ugy ennek utánna is megh segith bennünketh, merth az egyessegh leghnagyob

nünket: mert erős hitlevele és bíz­ tatása vagyon nállam ő hatalmas­ ságának, az én kegyelmes uram­ nak, hogy győzhetetlen fegyvere hüvelyében addég bé nem tétetik, és fogyhatatlan kincsének erszé­ nyének szája bé nem köttetik, míg az magyar nemzetséget örökösön való boldog állapatra nem juttatja; és vagy volt eddég derekas hada ő hatalmasságának ide ki, vagy nem: de bizonyoson igen idején, szoká­ sok kívül való időkben, győzhetet­ len, derekas ereje itt; künn lészen, és valakik az mi hűsegünk alatt találtatnak, azoknak sem szemé­ lyekben, sem jószágokban egész Magyarországnak határiban hántá­ suk nem lészen. Ha kik pedég en­ gedetleneknek találtatnak: protestá­ lunk az nagy Istennek, minden szent angyaloknak és az emberek­ nek előtte, hogy oka veszedelmek­ nek nem leszünk, és az utolsó na­ pon adjon annak lelke számot róla, az ki az jó intésnek helt nem akart adni. Azért kegyelmeteket én is mind magam, s mind az egész ma­ gyar nemzetségnek képében nagy szeretettel kérem és intem: tekéntsétek meg Istenteket, lelketek üdvösségére vallott hiteteket, nemzetségteket, és édes hazánknak igaz régi szabadságát, ilyen igyünkben (amely kegyelmeteknek is, mint szintén minekünk, sok üdőkre való boldog megmaradására néz) támadjon mellettünk; és

ereössége minden birodalmoknak, meljnek ezis nagy bizonsága, hogy az zenth Istenis látván igaz Igyünketh, eddighis reménsegünk ffeöleöth való sok Jókkal látogatoth megh, mind Moldwában, Erdéliben es ith felseö Magyar országban, mellyeth ez utannis eö zenth feölsegétül, chyak magunk ne ráz­ zuk el rólunk, bizonnial remélhe­ tünk. Semmj Gondolkodása pedligh az otthomnanj Nemzetségiül Kgmeteknek ne légien, melj mosth kegyelmes szarnia es otalma alá fogadoth bennünketh, merth ereöss hyth levele, es bisztatása vagion nálam eö hatalmasságának az en kegielmes Uramnak, hogy gyeözhetethlen fegywere hyweliében addigh be nem tétetik, es fogyhatatlan kenchyenek erszenienek száya be nem keötkettik migh az magyar Nemzetségeth eöreökeösseön walo békességes boldogh állapattra nem jutattia, és wagy wolth eddig, dere­ kas hada eö hatalmasságának ide ky, avagy nem, de bizoniossan igen ideyen szokások kyvül való ideökben gyeözhetotlen derekass ereye ith kyn lézen, és walakik az my hywsegünk alath találtatnak, azoknak sem Zemeliekben, sem Jozagokban egész magyar ország­ nak határiban bántások nem lezen. Ha kik penigh engedetleneknek találtatnak, Protestálunk az nagy Istennek, minden zenth Angyalok-

mutassa jóakaratját az mi hadaink­ nak, és az emberekkel eleötte, hogy hoz, melyet kegyelmetek köziben oka vezedelmeknek nem lézünk, és az én meghitt jámbor szolgámmal az utolsó napon adgion annak az Horváth Tamással, kegyelmetek Leölke számoth rola, az ky az yo esmért barátjával küldöttem, kitől Intésnek helyth nem akarth adni. szóval is izentem kegyelmeteknek, Azérth kgmettketh énis mind Ma­ tanúságot is adtam minden dolgok­ gam, s mind az egéz magyar képében, nagy ról. Én is igaz magyar vagyok, ke­ nemzetséghnek kérem és intem, gyelmetek atyjafia és vére, tagja, Zeretettel megh Istenteketh, az kegyelmetek javát nem tekinchyétek wdweoségere való külömben kerestük, mint az ma­ Leölkeöteök es gunkét, bizonyosok lévén abban, hyteteketh, nemzetsegteketh, hogy valaki az közönséges jóhoz edés hazánknak réghy zabatságáth, magát mint viseli, az szerint, való illien igaz Igyünkben (a mely bcsülletit, hasznát, és jutalmát kgteknekis, mind zintén mj nekünk nállunk el nem veszti, hanem az ki sok ideökre való boldogh megh elsőbb, az kedvesebb, az ki pedég maradásara nééz) támadgyon mel­ nagyobb dologban mutatja lettünk, es mutassa megh yo szolgálatját: annyival nagyobb akarattiath az my hadainkhoz, háladatussággal igyekezem hozzá mellyeth kgmetek keöziben, az én jóakaratomat minden üdőben megh hyth jámbor zolgámmal Hor­ váth Tamással, kgmeteknekis megmutatni. ésmérth bárattiawal küldeöttem; zowal is izenwén Datum ex arce Szerencs, die 29. kytül kegmeteknek, tanuságothis attam Martij 1605. minden dolgokrul. Enys igaz ma­ gyar vagiok, kgmetek attyaffia és wére, taghya, az kgmetek yaváth, nem küleömben keressük, minth az magunkéth, bizoniosok lévén azok­ ban, hogy walaky az keözeönseges Joohoz magáth minth wisely, az szerinth való beöchyületith, hasznáth es Jutalmáth nálunk el nem weszty, hanem az ky elseöb; az kedwesb, az ky pedigh nagyob háladatosásggal igyekezen hozza yo akaratomath minden ideöben megh

mutatni, Isten tarchya megh kgmeteketh yo egésséghben. Datum ex Zerench die 2 mensis Április. Anno Dominj 1605. Ke. jo akaró baráti a Bochkay István m.p. L. Kathay m. p. Simon Pechy m. p. Canc. Spectabili. Mag-cis, Generosis, Egregijs ac Nobilibus, Comiti, Vicecomitibus, Judicibus, ac Universitati Nobilium Comitatus Sopronién, etc. Dominis et amicis nobis honoran. (L. S.)

Thaly 1874. 78-82.

Hurmuzaki 1882. 412-414.

2. A Z EREDETI KÖZPONTOZÁSÚ NÉMET SZÖVEG 1. oldal [Címlap]

Copy Eines Sendtschreibers / welches Stephan Botschkay

etc.

A n einen Hungarischen Herrn, seinen Blutsverwandten/ Von yetzigem zustand vnd Kriegswesen in Hungarn / gethan. Auß seiner Sprach in die Hochteutsche vbergesetzt

Gedruckt Jahr / 1605

[2. oldal; vacant] [3. oldal] Wolgeborner Freyherr / besonders lieber Vetter / vnsern grüß vnd geneigten willen/ zuvor: Demnach vns vnverdorgen / an welche vnd was Sachen halb / vns zuschreiben obligt / so wol auch / daß wir / als die einer

Natio[n] seind / zu fristung vnsers Lebens / wider die Perturbatorn vnserer Christlichen Religion vnd Freyheiten / in angefangenem gemeinem Auffstand justae defensionis eine sach führen / für vnnotwendig erachten / solches mit vielen worten vnd rationibus zu erzehlen / sintemal vns bewust alles d[a]ß / so wir sagen vnd schreiben mögen / demselben vorhin überflüssig bekannt / wie sie dann das grosse Elend / vnnd der Teuschen Nation vnverträgliches Joch / von vielen Jahren her mit betrübtem hertzen vnnd jhrem mercklichen schaden vns zugleich tragen heissen vnd außstehen müssen / vngeacht benebens deß Vatterlandes schöner

Stät

vnd Schlösser schädlichen

zustand

vnnd verderben

/

Verwüstung der Güter / vnd dieser betrübten Nation / durch erbärmlich vnnd vnzählich Blutvergiessen zugefügten Abgang/ Hungarn sich biß daher der Teuschten Nation zur Schild vnnd Wehr fürstellen lassen / mit dem allen aber nicht allein kein gunst noch gnade bey jhnen erlanget / sonder da der Allmächtige gegen vnssein Gnad nicht erzeigt / hatten sich

vnter dem schein der Defension dieses Reiches in schwebendem Kriegswesen vnsere widerwertige / vns in die äusserste Debilitation vnd abnemen zutreiben vnderstanden / die fortalitiae einzunemen / vns hernach garn außzurotten / oder vnter die Fuß zutretten / beschlossen. Derwegen von vns für eine vnumbgängliche noturfft erachtet worden / jeweder vmb erhaltung seines Christlichen glaubens Alj 4. oldal Beschützung deß Vatterlandes vnnd dieser Nation Freyheiten sein Wehr angürte / vnnd wider die Feind streite. Daß nun die Teutsche Nation solcher Feind sey/ die das Hauß Österreich bißher / vns zu belistigen vnd verderben Järlich gesändet / wil ich mit der ganzen Welt bezeugen / darüber sich die benachbarten / frembde Natione[n] verwundert / d[a]ß wir jr stoltz vnd hochmütiges joch so lang ertragen vnd erdulden mögen. Dann sie vns nit allein in Regionssachen persequirt / die Kirchen occupirt / die Lehrer deß Worts Gottes vertrieben / oder gar vmbs Leben gebracht / wie wir mit grossem Hertzleyd sehen müssen / Sondern auch der Römische Bapst vnnd seine Teutsche Adhaerenten der Fürsten vnserthalb verderbliche Diseurs abgedroschen / wie vnsere Alte Freyheiten vnter dem schein deß Rechten vnter zurdrucken / vnd wir vnter das Joch deß Geistlichen Stuels wider gesteckt würden. Wie mancher / sonderlich der an Gelt vnnd Gütern etwas vermocht / bißhero mit höchsten schaden / genugsam erfahren / vnnd noch empfinden thut. Ob aber wol sich mancher ingedult williglich darein ergeben / so hat er doch kein Huld noch Credit bey jnen erlangen mögen / Da einer auch wegen Ihrer May [estât] das leben geendet / ist man doch gegen seinen hinderlassenen Waysen in voriger vnschultigkeit (?) verharrt. Vnnd da wir vns gleich auff new vereinigten / ists doch ein vnmüglich ding / was sich bißhero verloffen invergessenheit zu bringen: Sie halten vnschuldige wie schuldige. Dessen vns genügsame Exempel geben vnsere Sibenbürgische Brüder / wie Tyrannisch sie mit denselben vmb gange[n], wie schrecklich sie die gemartert / mit harter pein letzliche[n] / öffentlich vnd heimlich hinrichten lassen: Die sie aber mit Gewalt vnter die hende nicht bringen mögen / haben sie gegen solche jre meisterliche listen / falschen Eyd vnd zusagen gebraucht vnd betrogen / wie solches dann etliche[n] fürnemen Hauptleuten / so ihnen auff trawen vnd glauben Stadt

vnd Schlösser auffgeben / widerfahren / wiewol dieselb deß Basta Glaubenbrieff im Busen getragen / sampt den jrigen niderhawen lassen / mit andern fürnemen Hauptleuten / da ers gemerckt / daß sie zugebrauchen seyn / chenmäsig gehandelt dieselben / Alj [5. oldal] von den andern / sie habens verschuld oder nit / abgesondert vnd vertuschen lassen / Inmassen solches dem Kys Farkas, welcher da er gehenckt worden / drey Glaubenbrieff vom Basta bey sich gehabt / widerfahren / so wol dem Boronkay Ianos, so einfürne mer vermögener vom Adel / Csisar (sie!) Gergel gegen dem Vatterland nutzlichen Diener / vnd Kalmandi Michäl wolgeübten / versuchten / ehrlichen Hauptman durch sein Practicen auff Trawen vnd Glauben in die Stadt gelockt / vnd sie nächtlicher weil heimlich hinrichten lassen / vnnd habe dem gefangener einer in seiner gerechten Sachen appel lim wollen / habe der Basta alßbald dem Profosen geruffen / Wie er daß, als er die vnzeittigen flucht vor dem Zaekel Moises auß Siebenbürgen genommen vnd bey erhaltung desselben nicht probiren wollen / in dem zu Deva gehaltenem Landtag die Stand in notam proscribirn wollen / als sie nun drüber das Recht begert / dabey sie sich zu rechtfertigen vnd zuverantworten vrbietig gewest / habe er alsbald ein anzal Spiesse zurichten / arm voll strick jhnen zuwerffen / vnd sie in die Gefängnus nemen lassen / daß also die ehrliche Leut in jhren billichen Sachen verderben / vnd dabey stillschweigen

müssen / In summa / vnter so viel ehrlichen / fümemen Rittersleuten / wer wil mir einen nennen / den er Jure mediante hette hinrichten lassen / mein Sachen w i l ich schweigen / allein meines Vettern Banffii Dienes zugedencken / welcher massen der Basta jhne erstlich mündlich essecurirt, daß er sich auffs beste defendirn wölt / hernach auff vngründliches angeben / auß sein / deß Basta befelch / die Sachen mit Recht / so gedachter mein Vetter sich auff sein gerechte sach verlassend / selbst begert, zwey mal ersehen / vnd wie wol jne das Recht allemal ledig gesprochen / so hat jhne doch der Belgiojosa auff seinem Schloß gewaltiglich vberfallen / vnnd mit sich gefenglich nach Caschaw geführet / dahin ich mich seinetwegen verfügt / vnd bemühet / auch gedachten feldt Obristen gebeten / daß er jhne extra Juris processum, nicht beschwere / darauff er jme alßbald getrohet / daß er jhme vnverschonet

deß Hjeiligen] Newenjahrstag enthaupten lassen wolle / wo fern ich für jhne nicht schätzen / vnd für jhne erlegen woll / daß ich Alj 6. oldal mich also auß bezwungener noth vmb 14000: Thaler für jhne schätzen vnd es erlegen müssen / hab ich jn anders bey leben erhalte[n] / vnnd widerumb auff fryen Fuß bringen wollen / mit dem er sich noch nicht genügenlassen / sondern darüber alle seine Güter eingezogen / vnnd obwol ich / in dieser Sach / den Rechtlichen Proceß vnd erkantnuß / so zu Wardein gehandelt / Ihrer May[e]st[ät] zugeschickt / so haben doch solchen die Rath nicht allein nicht abhören wollen / sondern jne Herr Vnverzagt mit vermelden weggeworffen / man beger die acta nicht / allein das Gelt / die Herrn sich ebens falls bey dem verdigen Preßburgisehen Landt / auff der Spanschafft Bisorinstantien der sach halber starck bemühet / aber wenig oder gar nichts gericht. Wie nun gedachter mein Vetter deß Arrests erlassen worden / aber das / daß er seine Güter hinderlassen / vnd sich deposito verobligieren müssen / hab ich für jhne (welches vnerhört) genügsame bürgschafft thun müssen / da er doch mit seinen Gütern / so er vber obgedachte Summa Gelts dahinden gelassen / auß dem Galator thurn zu vier main hette erlöst werden können / welches alles / wie ich da für halte vnnd glaub / nicht auß jhrer Meyest[ät] Vorwissen noch bewilligung geshicht / vil weniger derselben fürgebracht worden / das beneben v[nd] interim vber vnser arme Nation außgegossen wirdt / wird also gethan vnd exsequirt verbleiben / sintemal sie vns für Ketzer erkennen / vnd dieser jhrer Regel / Heredicis non est servanda fides nachleben wollen / von vns aber so rechte Christen seynd vnd Gott recht dienen / in allen punckten vnsern Eyd gegen jhnen zuhalten begem / diß wil ich / dabey beruhen lassen / dieweil dem Herrn zu vor bewust / was sie mit jhrem Eyd bey frembden Nationen ins Werk gericht / welches ich / als der bey jhnen educirt vnd ausserzogen / wol erfahren / wie vngebührlich der Basta auch disen Winter vber vnder dem schein deß friedens mit mir gehandelt/ wird dem Henri zweyfels ohne bewust sein / wie viel ist denn besser vnnd nutzlicher vnser fürhabendes werck mit einhelligen Hertzen vnnd willen fortzusetzen / vnd an vnsern Feinden alles / so immer müglich zuversuchen / mit der tröstlichen Hoffnung / der Allmech[t]ig werde

Alj 7. oldal vns bey vnser gerechten Sach / wie bißhero Genad vnnd Hi Iff verleihen / darzu allein nur die einigkeit / ohne dieselben kein weltliches Regiment standhafft noch mächtig / zwischen vns mangeln will / welches vns der Allmächtig in Moldaw / Sibenbürgen / vnd Oberhungern / auß Göttlichen Gnaden erzeigt / vnnd bey vnser gerechten Sachen die einigkeit vnnd über verhofften erlangten Proceß verliehen / vnd noch femer verleihen wird. Wegen der Ottomannischen Nation habe der Herr keine frembde gedancken zu sich zufassen / welche vns jetzunder vndt jhrer Gnadenflügel vnd defension auffgenommen / darüber jrer mächtigkeit / meines Gnädigen Herrn gefertigte starcke Bündnussen / vnd Vertröstung in händen habe / darinnen er sich verobligirt / sein entblöstes / vnüberwindliches Schwerd ehe nicht wider zubedecken / auch seinen Schatz nicht zuschliessen, biß er diese betrangte Hungarische Nation zu einem ruhigen stand vnd ewigen frieden gebracht habe: Darzu werden jhre mächtigkeit diß Jahr ein ansehnliches vnüberwindliches Kriegsheer so vor nie geschechen / vnd wider jhr gewonheit / zeitlichen herauß schicken / alsdann sollen diejenigen / so in vnser Devotion erfunden "werden / so wol in jhren Gutem / als Personengeschütz vnd geharrôhRjt werden: Welche aber widerwertig erscheinen / Darüber wir für Gott seine H[eiligen] Engeln / vnd diser weit protestirt haben wollen / d[a]ß wir an jrem verderben nit vrsach / noch schuldig seyn / sondern werde die Verantwortung am Jüngsten tag deme allein obligen / so vnsere vermahnung nicht statt thun / vnd sich daran nicht kehren wollen. Ist derwegen an den Herrn Vettem hiemit mein freundlich bitten / er wolle erstlich Gott für äugen haben / die zu seiner Seelen Seligkeit dienstlich ware Religion bedencken / vnnd vnser Nation liebes Vatterland / derselben Freyheiten / vnd vnser gerechte Sachen / welches alles zu vnser ruhigen Permansion angesehen / zu gemüt führen / vns als dann beyspringen / vnnd vnserm Kriegsvolk so wir subductu vnsers getrewen dieners vnd deß Herrn guten bekanten freund Horväth Thomasen / dem wir auch mündliche außrichtung anbefohlen / zu ihme abgefertigt / allen guten willen/ Alj [8. oldal]

Hülff / vnd assistentz leisten / ich auch als ein rechter Hungar / deß Herrn befreundter / Fleisch vnd Blut / deß Herrn Wolfahrt / nit mindern als dis mein beger / Dann vns der Allmächtig mit solchem verstand vnd judicio begabt / daß wir die Leut vnderscheiden vnd deß Herrn fümemens Geschlecht vnd Hermstand für äugen zuhaben wissen / vnd vns nach deß bißhero erzeigten guten willen vnd diensten zurichten / welches wir vmb jhne gedenckwürdig zu remuneriren / vnnd da vns der Allmächtig glück vnnd segen verleihet / solle der Herr dabey für andern / bedacht werden / dann ich / als ein einig Person / mein eignen nutz nit / sondern / die gemein Wolfahrt suchen thue / vnd das alles / so wir erobern / in gemein den verdienten solle conferirt werden. Hierauff deß Herrn willfährige antwort erwartend / vnnd denselben in Schutz deß allerhöchsten befehlend. Serentsch den 2. April Anno 1605. Frater Stephanus Botsgay Michael Kathay Simon Bechy [Nyomtatott, eredeti Hajdúsági Múzeum Történeti Adattára Nr. 1915. J

3. A MAI KÖZPONTOZÁSÚ NÉMET SZÖVEG

[1. oldal = címlap] C O P Y EINES SENDTSCHREIBERS, WELCHES STEPHAN B O T S C H K A Y E T C . A N EINEN HUNGARISCHEN H E R R N , SEINEN BLUTSVERWANDTEN/ V O N YETZIGEM ZUSTAND VND KRIEGSWESEN IN HUNGARN G E T H A N . Auß SEINER SPRACH IN DIE H O C H T E U T S C H E VBERGESETZT G E D R U C K T IM J A H R

Wolgeborner Freyherr, besonders lieber Vetter vnsern grüß vnd geneigten willen zuvor: 67

Demnach vns vnverdorgen , an welche vnd was Sachen halb vns zuschreiben obligt, so wol auch, daß wir als die einer Natiofn] seind zu fristung vnsers Lebens wider die Perturbatorn vnserer Christlichen Religion vnd Freyheiten in angefangenem gemeinem Auffstand justae defensionis eine sach führen, für vnnotwendig erachten, solches mit vielen worten vnd rationibus zu erzehlen, sintemal vns bewust alles, d[ajß so wir sagen vnd schreiben mögen, demselben vorhin überflüssig bekannt, wie sie dann das grosse Elend vnnd der Teuschen Nation vnverträgliches Joch von vielen Jahren her mit betrübtem hertzen vnnd jhrem mercklichen schaden vns zugleich tragen heissen vnd außstehen müssen, vngeacht benebens deß Vatterlandes schöner Stät vnd Schlösser schädlichen zustand vnnd verderben, Verwüstung der Güter vnd dieser betrübten Nation durch erbärmlich vnnd vnzählich Blutvergiessen zugefügten Abgang Hungarn sich biß daher der Teuschten Nation zur Schild vnnd Wehr fürstellen lassen, mit dem allen aber nicht allein kein gunst, noch gnade bey jhnen erlanget, sonder da der Allmächtige gegen vns sein Gnad nicht erzeigt, hatten sich vnter dem schein der Defension dieses Reiches in schwebendem Kriegswesen vnsere widerwertige, vns in die äusserste Debilitation vnd abnemen zutreiben, vnderstanden, die fortalitiae einzunemen, vns hernach gam außzurotten oder vnter die Fuß zutretten, beschlossen. Derwegen von vns für eine vnumbgängliche notuifft erachtet worden, jeweder vmb erhaltung seines Christlichen glaubens, Beschützung deß Vatterlandes vnnd dieser Nation Freyheiten sein Wehr angürte vnnd wider die Feind streite. Daß nun die Teutsche Nation solcher Feind sey, die das Hauß Österreich bißher, vns zu belistigen vnd verderben, Järlich gesändet, wil ich mit der ganzen Welt bezeugen, darüber sich die benachbarten, frembde NationefnJ verwundert, d[a]ß wir jr stoltz vnd hochmütiges joch so lang ertragen vnd erdulden mögen.

A német s z ö v e g átírásában é s é r t e l m e z é s é b e n Bariska István volt s e g í t s é g e m r e . Ilyen kifejezés: „ v n v e r d o r g e n " nincsen, feltehetően „ v n v e r b o r g e n " állt az eredeti s z ö v e g b e n , így n y o m d a h i b á n a k m i n ő s í t h e t ő a hiba.

Dann sie vns nit allein in Religionssachen persequirt, die Kirchen occupirt, die Lehrer deß Worts Gottes vertrieben oder gar vmbs Leben gebracht, wie wir mit grossem Hertzleyd sehen müssen, Sondern auch der Römische Bapst vnnd seine Teutsche Adhaerenten der Fürsten vnserthalb verderbliche Diseurs abgedroschen, wie vnsere Alte Freyheiten vnter dem schein deß Rechten vnter zurdrucken, vnd wir vnter das Joch deß Geistlichen Stuels wider gesteckt würden. Wie mancher, sonderlich der an Gelt vnnd Gütern etwas vermocht, bißhero mit höchsten schaden, genugsam erfahren vnnd noch empfinden thut. Ob aber wol sich mancher ingedult williglich darein ergeben, so hat er doch kein Huld, noch Credit bey jnen erlangen mögen. Da einer auch wegen Ihrer May [estât] das leben geendet, ist man doch gegen seinen hinderlassenen Waysen in voriger vnd[d]ultigkeit verharrt Vnnd da wir vns gleich auff new vereinigten, ists doch ein vnmüglich ding, was sich bißhero verloffen in Vergessenheit zu bringen: Sie halten vnschuldige, wie schuldige. Dessen vns genügsame Exempel geben vnsere Sibenbürgische Brüder, wie Tyrannisch sie mit denselben vmb gange[n], wie schrecklich sie die gemartert, mit harter pein letzliche[n] öffentlich vnd heimlich hinrichten lassen: Die sie aber mit Gewalt vnter die hende nicht bringen mögen, haben sie gegen solche jre meisterliche listen, falschen Eyd vnd zusagen gebraucht vnd betrogen, wie solches dann etliche[n] fümemen Hauptleuten, so ihnen auff trawen vnd glauben Stadt vnd Schlösser auffgeben, widerfahren, wiewol dieselb deß Basta Glaubenbrieff im Busen getragen, sampt den jrigen niderhawen lassen, mit andern fümemen Hauptleuten, da ers gemerckt, daß sie zugebrauchen seyn, [gleijchenmäsig gehandelt dieselbejn] /von den andern, sie habens verschuld oder nit abgesondert vnd vertuschen lassen. Inmassen solches dem Kys Farkas, welcher da er gehenckt worden, drey Glaubenbrieff vom Basta bey sich gehabt, widerfahren, so wol dem Boronkay Ianos, so ein fümemer vermögener vom Adel Csisar Gergel gegen dem Vatterland nutzlichen Diener vnd Kalmandi Michäl wolgeübten, versuchte, ehrlichen Hauptman durch sein Practicen auff Trawen vnd Glauben in die Stadt gelockt vnd sie nächtlicher weil heimlich hinrichten lassen, vnnd habe dem gefangener einer in seiner gerechten Sachen appellim wollen, habe 68

69

A b e t ü k i h a g y á s tartalmilag csak az „ v n [ d ] u l d i g k e i t " pótlási engedi meg. A , , [ . . . ] c h e n m ä s i g " s z ó é r t e l e m s z e r ű e n ,,[glei]chenmäsig", a mai gleichmässig"

németben

der Basta alßbald dem Profusen geruffen, Wie er daß, als er die vnzeittigen flucht vor dem Zaekel Moi ses auß Siebenbürgen genommen vnd bey erhaltung desselben nicht probiren wollen, in dem zu Deva gehaltenem Landtag die Stand in notam proscribirn wollen, als sie nun drüber das Recht begert, dabey sie sich zu rechtfertigen vnd zuverantworten vrbietig gewest, habe er alsbald ein anzal Spiesse zurichten, arm voll strick jhnen zuwerffen, vnd sie in die Gefängnus nemen lassen, daß also die ehrliche Leut in jhren billichen sachen verderben vnd dabey stillschweigen müssen. In summa vnter so viel ehrlichen, fümemen Rittersleuten / wer wil mir einen nennen, den er Jure mediante hette hinrichten lassen, mein Sachen wil ich schweigen, allein meines Vettern Banffii Dienes zugedencken, welcher massen der Basta jhne erstlich mündlich essecurirt, daß er sich auffs beste defendim wölt, hernach auff vngründliches angeben, auß sein, deß Basta befelch, die sachen mit Recht, so gedachter mein Vetter sich auff sein gerechte sach verlassend, selbst begert, zwey mal ersehen vnd wie wol jne das Recht allemal ledig gesprochen, so hat jhne doch der Belgiojosa auff seinem Schloß gewaltiglich vberfallen vnnd mit sich gefenglich nach Caschaw geführet, dahin ich mich seinetwegen verfügt vnd bemühet, auch gedachten fei dt Obristen gebeten, daß er jhne extra Juris processum nicht beschwere, darauff er jme alßbald getrohet, daß er jhme vnverschonet deß H[eiligen] Newenjahrstag enthaupten lassen wolle, wo fem ich für jhne nicht schätzen vnd für jhne erlegen woll, daß ich mich also auß bezwungener noth vmb 14000: Thaler für jhne schätzen vnd es erlegen müssen, hab ich jn anders bey leben erhalte[n] / vnnd widerumb auff fryen Fuß bringen wollen, mit dem er sich noch nicht genügenlassen, sondern darüber alle seine Güter eingezogen, vnnd obwol ich in dieser Sach den Rechtlichen Proceß vnd erkantnuß, so zu Wardein gehandelt, Ihrer May[e]st[ät] zugeschickt, so haben doch solchen die Rath nicht allein nicht abhören wollen, sondern jne Herr Vnverzagt mit vermelden weggeworffen, man beger die acta nicht, allein das Gelt, die Herrn sich ebens falls bey dem verdigen Preßburgischen Landt auff der Spanschafft Bisorinstantien der sach halber starck bemühet, aber wenig oder gar nichts gericht. Wie nun gedachter mein Vetter deß Arrests erlassen worden, aber das, daß er seine Güter hinderlassen vnd sich deposito verobligieren müssen, hab ich für jhne (welches vnerhört) genügsame bürgschafft thun müssen, da er doch mit seinen Gütern, so er vber obgedachte Summa Gelts dahinden gelassen, auß dem Galator thum

zuvier main hette erlöst werden können, welches alles, wie ich da für halte vnnd glaub, nicht auß jhrer Meyest[ät] Vorwissen noch bewilligung geshicht, vil weniger derselben fürgebracht worden, das beneben v[nd] interim vber vnser arme Nation außgegossen wirdt, wird also gethan vnd exsequirt verbleiben, sintemal sie vns für Ketzer erkennen, vnd dieser jhrer Regel Heredicis non est servanda fides nachleben wollen, von vns aber, so rechte Christen seynd vnd Gott recht dienen, in allen punckten vnsern Eyd gegen jhnen zuhalten begem, diß wil ich dabey beruhen lassen, dieweil dem Herrn zu vor bewust, was sie mit jhrem Eyd bey frembden Nationen ins Werk gericht, welches ich, als der bey jhnen educirt vnd ausserzogen, wol erfahren, wie vngebührlich der Basta auch disen Winter vber vnder dem schein deß friedens mit mir gehandelt, wird dem Herrn zweyfels ohne bewust sein, wie viel ist denn besser vnnd nutzlicher vnser fürhabendes werck mit einhelligen Hertzen vnnd willen fortzusetzen, vnd an vnsem Feinden alles, so immer müglich, zuversuchen, mit der tröstlichen Hoffnung der Allmech[t]ig werde vns bey vnser gerechten Sach, wie bißhero Genad vnnd Hilff verleihen, darzu allein nur die einigkeit, ohne dieselben kein weltliches Regiment standhafft noch mächtig zwischen vns mangeln will, welches vns der Allmächtig in Moldaw, Sibenbürgen vnd Oberhungem auß Göttlichen Gnaden erzeigt vnnd bey vnser gerechten Sachen die einigkeit vnnd über verhofften erlangten Proceß verliehen vnd noch femer verleihen wird. Wegen der Ottomannischen Nation habe der Herr keine frembde gedancken zu sich zufassen, welche vns jetzunder vndt jhrer Gnadenflügel vnd defension auffgenommen, darüber jrer mächtigkeit, meines Gnädigen Herrn gefertigte starcke Bündnussen vnd Vertröstung in händen habe, darinnen er sich verobligirt, sein entblöstes, vnüberwindliches Schwerd ehe nicht wider zubedecken, auch seinen Schatz nicht zuschliessen, biß er diese betrangte Hungarische Nation zu einem ruhigen stand vnd ewigen frieden gebracht habe: Darzu werden jhre mächtigkeit diß Jahr ein ansehnliches vnüberwindliches Kriegsheer, so vor nie geschechen vnd wider jhr gewonheit zeitlichen herauß schicken, alsdann sollen diejenigen, so in vnser Devotion erfunden werden, so wol in jhren Gütern als Personengeschütz vnd gehandhabt werden: Welche aber widerwertig erscheinen, darüber wir für Gott seine H[eiligen] Engeln vnd diser weit protestirt haben wollen, d[a]ß wir an 70

Heredicis non est servanda fides = az eretnekeknek adott e s k ü nem é r v é n y e s

jrem verderben nit vrsach, noch schuldig seyn sondern, werde die Verantwortung am Jüngsten tag deme allein obligen, so vnsere vermahnung nicht statt thun vnd sich daran nicht kehren wollen. Ist derwegen an den Herrn Vettem hiemit mein freundlich bitten, er wolle erstlich Gott für äugen haben, die zu seiner Seelen Seligkeit dienstlich ware Religion bedencken, vnnd vnser Nation liebes Vatterland, derselben Freyheiten vnd vnser gerechte Sachen, welches alles zu vnser ruhigen Permansion angesehen, zu gemüt führen, vns als dann beyspringen vnnd vnserm Kriegsvolk, so wir subductu vnsers getrewen dieners vnd deß Herrn guten bekanten freund Horväth Thomasen, dem wir auch mündliche außrichtung anbefohlen, zu ihme abgefertigt allen guten willen Hülff vnd assistentz leisten, ich auch als ein rechter Hungar, deß Herrn befreundter Fleisch vnd Blut deß Herrn Wolfahrt nit mindern, als dis mein beger. Dann vns der Allmächtig mit solchem verstand vnd judicio begabt, daß wir die Leut vnderscheiden vnd deß Herrn fümemens Geschlecht vnd Herrnstand für äugen zuhaben wissen / vnd vns nach deß bißhero erzeigten guten willen vnd diensten zurichten, welches wir vmb jhne gedenckwürdig zu remuneriren, vnnd da vns der Allmächtig glück vnnd segen verleihet, solle der Herr dabey für andern bedacht werden, dann ich als ein einig Person mein eignen nutz nit, sondern die gemein Wolfahrt suchen thue vnd das alles, so wir erobern, in gemein den verdienten solle conferirt werden. Hierauff deß Herrn willfährige antwort erwartend vnnd denselben in Schutz deß allerhöchsten befehlend. Serentsch den 2. April Anno 1605. Frater Stephanus Botsgay Michael Kathay Simon Bechy

7 1

Péchy Simon

71

A NÉMET SZÖVEG MAGYAR FORDÍTÁSA

L E V É L M Á S O L A T , M E L Y E T BOCSKAY ISTVÁN EGY MAGYAR ÚRNAK, ATYAFIÁNAK ÍRT M A G Y A R O R S Z Á G JELENLEGI ÁLLAPOTÁRÓL ÉS HÁBO­ RÚJÁRÓL.

M A G Y A R NYELVRŐL ÚJFELNÉMETRE FORDÍTVA. N Y O M T A T T A T O T T A Z 1605. ESZTENDŐBEN.

MINDENEKELŐTT ÜDVÖZLETÜNK ÉS JÓAKARATUNKAT MÉLTÓSÁGOS BÁRÓ ÚRNAK, KIVÁLTKÉPP KEDVES ATYAFINKNAK.

Minekután tudatában vagyunk annak, hogy milyen és miféle dolgok miatt kényszerülünk írni és annak is, hogy egyek vagyunk a nemzetben, továbbá készek vagyunk életünk megmentéséhez keresztyén vallásunk és szabadságaink ellenségei ellen megindított általános, törvényes védel­ münket szolgáló felkelés élére állni, továbbá szükségtelennek látjuk, hogy mindezt sok-sok szóban és magyarázattal ellátva elmeséljük, noha tudjuk, hogy amit képesek vagyunk elmondani és leírni, az már többnyire ismert, így sok esztendőtől fogva a német nemzet nagy nyomorúságát és elvisel­ hetetlen jármát tekintet nélkül hazánk szép városainak és várainak rongált állapotára és romlására, a birtokok és eme szomorú nemzet pusztulására annak idején szomorú szívvel és nagy károk viselésével nekünk éppúgy el kell viselni és ki kell bírni, Magyarországot pedig siralmas és nagy vérál­ dozatot okozó fogyatkozással mind a mai napig a német nemzet védelmé­ re és bástyájára kell rendelni. Tőlük mindezért [a nemzet] sem hálát, sem köszönetet nem kapott, ellenben ellenségeink elhatározták — hogy — mivel a Mindenható velünk szemben kegyét nem mutatta — a [török]

birodalom elleni védelem ürügyén örökös háborúskodással végső romlás­ ba és pusztulásba döntenek, kísérletet téve arra, hogy a várakat elfoglalják, hogy onnan aztán minket kiirtsanak vagy lábbal tapossanak. Ezért elke­ rülhetetlenül szükségesnek tartottuk, hogy ki-ki kardot köthessen keresz­ tyén hite megtartására, a haza és eme nemzet szabadságainak védelmére, és hogy harcolhasson az ellenséggel. Mivel a német náció olyan ellenség, amely az Ausztriai házat eddig minden esztendőben reánk bocsátotta, hogy minket nyomorgasson és megrontson, ezt szándékomban áll, hogy ezt az egész világgal tudassam, azt arról értesítsem. Szomszédos, idegen nemzetek csodálkoznak azon, hogy oly sokáig vagyunk képesek elviselni és tümi önteltségüket és dölyfös igájukat. Továbbá nem csupán a vallás ügyeiben üldöztek minket, nemcsak templomainkat foglalták le, nem csu­ pán üldözték Isten igéjének tanítóit, hovatovább meg is ölték őket, amit nekünk oly szomorú szívvel kell végignézni, hanem a római pápa és az őt követő német fejedelmek is rossz hírbe kevertek minket, hogy a törvény látszatával régi szabadságainkat elnyomták és minket ismét a szentszék járma alá hajtottak, azt kiváltképpen a pénzben és javakban tehetős, külö­ nösen nagy károkat elszenvedők érezték eddig és még fogják is azokat tapasztalni. Jóllehet sokan tehetetlenségből önként megadták magukat, mégsem volt képes náluk sem hódolatot, sem bizalmat élvezni. Volt, hogy őfelsé­ géért némelyek az életüket is feláldozták, ám árváikkal szemben éppoly ellenségesek maradtak, mint ezelőtt. M i pedig éppen most egyesültünk újra, az azonban lehetetlen, hogy ami eddig történt, az feledésbe menjen: miközben ők az ártatlanokat is bűnösöknek tartják. Arra erdélyi testvéreink elegendő példát adnak, hogy milyen zsarnoki módon bánnak velük, milyen borzasztó módon kínozzák őket, milyen durva vallatásokkal végeztetik ki őket hol nyilvánosan, hol titokban. Akiket nem tudnak erőszakkal kézre keríteni, azokkal szemben ördögi ravaszságból hamis esküvel éltek és hamis ígéretekkel ámították őket, miként az azután némely előkelő kapitánnyal meg is történt, midőn eskü­ vés és ígéret mellett városokat és várakat adtak fel, noha ezeknek ott volt a kebelükben Basta hitlevele, más előkelő kapitánnyal egyetemben lekaszaboltatta, mikoron látta, hogy azok alkalmasak még. Ám másokkal is hasonlóképpen bántak, akár bűnösök voltak, akár nem, megtorolták, de különösképpen nem is palástolták. Miként az Kis Farkassal történt, akit felakasztottak, noha három men­ levele is volt Bastától, de Boronkay Jánossal, az előkelő, vagyonos ne-

messel is így esett. Csiszár Gergelyt, a haza hasznos szolgáját és Kálmándi Mihályt, a ki- és sokat próbált, böcsületes kapitányt bizalmára és hiszékenységére alapozva praktikákkal a városba csalták, majd éjnek idején titokban kivégeztették; ha pedig valaki a foglyok közül igaz ügyé­ ben fellebbezni akart, Basta nyomban profoszért küldött. Amikor Székely Mózes elől [Basta] Erdélyből váratlanul elmenekült és meg sem kísérelte, hogy azt megtartsa, a Déván tartott országgyűlésen a rendeket levelesíteni akarta, akkor felette törvényt követeltek, midőn késznek mutatkoztak arra, hogy magukat igazolják, választ is adjanak, Basta nyomban megannyi nyársat készíttetett, hogy szegényeket erősen rákötöztesse, őket börtönre vetesse, hogy ekként a böcsületes embereket igaz ügyükben tönkre tegye és eközben őket hallgatásra kényszerítse. Egyszóval oly sok, derék ember közül ugyan ki tudna egyet is megnevez­ ni, akit Basta ítélettel végeztetett volna ki. Ügyemről nem is beszélve, elég csak atyámfiára Bánffy Dénesre gon­ dolni, akit Basta először szóban arról biztosított, hogy szándékában áll a legjobb védelemben részesíteni, hogy aztán Basta parancsát követő tör­ vénytelen utasításra reagálva atyámfia kénytelen legyen a maga saját igaz dolgára hagyatkozva követelni az ügyek törvényes elintézését, kétszer is élt vele és mindannyiszor felmentették, de Belgiojoso erőszakkal mégis a várára tört, majd fogva tartva Kassára kísérte. Én kétszer is oda mentem, és megpróbáltam az említett tábornokot arra kérni, hogy ne vádolja őt peres eljárás nélkül, erre [Begiojoso] nyomban megfenyegette, miszerint tekintet nélkül az új esztendő szent napjára lefejezteti, ha nem váltom ki őt vagy nem lenne szándékomban fizetni érte, így aztán kényszerűségből 14000 tallért kellett lefizetni és letenni érte, csupán így voltam képes éle­ tét megőrizni és újra szabad lábra helyezni. Ezzel azonban [Belgiojoso] még nem elégedett meg, hanem ezen felül [Bánffy] minden vagyonát magához vonta. Ám, noha ebben az ügyben a Váradon tárgyalt per anyagát és az ítéletet megküldtem őfelségének, Unverzagt úr azzal a megjegyzéssel dobta félre, hogy nem az akták, ha­ nem csupán a pénz kell. A z urak a legutóbbi pozsonyi országgyűlésen Bihar vármegye kérésére sokat fáradoztak az ügy megoldásáért, de csak keveset vagy szinte semmit sem végeztek. Végül a fent említett [Bánffy] atyámfiát elengedték a fogságból, de bir­ tokaik hátra kellett hagynia és esküvel kötelezni magát, érte nekem (minő hallatlan dolog) meglehetős kezességet kellett vállalni, minthogy [Bánffy] a birtokával, ami a fent említett összegen túl hátra kellett hagyni, akár

négyszer is kiválthatta volna magát Galata bástyájából. Mindez, úgy tar­ tom és úgy hiszem, nem Őfelsége tudtával, nem is az ő beleegyezésével történik, még kevésbé hozták tudomására. Amit mellesleg és eközben szegény nemzetünkre összehordanak, azt ténynek veszik és végre is hajtják, ezért eretnekeknek nyilvánítanak, és náluk az a szabály, hogy az eretnekeknek adott esküt nem kell megtartani. Tőlünk azonban, akik igazi keresztyének vagyunk és Istent igaz módon szolgáljuk, azt követelik, hogy eskünket velük szemben minden pontban megtartsuk. Szándékom szerint ezt nem is folytatnám, hiszen ezt megelőzően az urak előtt tudott volt, hogy mit tettek az esküjükkel idegen nemzeteknél, amit én, aki náluk nőttem fel és nevelkedtem, jól tudom, hogy Basta a béke színlelésével milyen méltánytalanul kezelt ezen a télen is. Nyilván az urak is tudják, hogy mennyivel jobb és hasznosabb tervbe vett ügyün­ ket egyértelmű szívvel és akarattal folytatni és ellenségeinkkel mindent megkísérelni, ami csak lehetséges. A Mindenható vigasztaló reménnyel ajándékoz meg minket, miként eddig jóindulatával és segedelmével tette, ehhez csak a köztünk lévő egység hiányzik, mely nélkül világi hatalom rajtunk sem erővel, sem hatalommal nem képes kifogni, miként a Min­ denható nekünk Moldvában, Erdélyben és a Felvidéken isteni kegyelmét megmutatta, továbbá igazságos ügyünkben az egységet a remélt, betelje­ sedett időn túl is biztosítja és továbbra is biztosítani fogja. Az oszmán nemzet miatt Uraságod nem tápláljon olyan idegen érzel­ meket, hogy minket mostanság védőszárnyai és védelme alá ne vegyen, azonfelül kegyelmes Uram hatalmasságával kötött erős szövetségek és ígéretek birtokában elkötelezt(e) magát, hogy az ő puszta, legyőzhetetlen kardját nem teszi vissza ismét, kincseit sem zárja el addig, amíg ezt a szo­ rongatott magyar nemzetnek nyugalmat és örök békét nem teremt. Erre a Mindenható szokása ellenére ez évben ideje korán soha nem látott, nagy és legyőzhetetlen sereget küld ki, és akkor azok, akik a mi buzgóságunk­ ban megtapasztaltatnak, mind birtokaiban, mind személyükben védelmet élveznek: akik azonban ellenségesnek mutatkoznak, azokért készek va­ gyunk Isten és az ő angyalai előtt protestálni, miszerint az ő romlásuknak sem okai, sem okozói nem vagyunk, továbbá az utolsó ítélet napján csak annak kell viselni a felelősséget, aki nem tesz eleget a figyelmeztetésünk­ nek és nem akar alkalmazkodni. Ezúton fordulok Uraságodhoz, Atyámfiához azzal a baráti kéréssel, hogy tartsa mindenekelőtt Istent szem előtt, ez az ő lelki üdvének szolgá-

lat szerint igazi hitet biztosít, és a mi édes hazánknak nemzetünknek, sza­ badságának és igaz ügyeinek, mindannak, ami boldog megmaradásunk­ nak értelmet ad, segítségünkre lesz és a mi hadinépünknek, amelyet a mi hü szolgánk és az Úr jól ismert híve, Horváth Tamás vezet, akit szóban is eligazítottunk parancsunk felől, továbbá eligazítottuk minden jó akarattal, segedelemmel és segítséggel. Igaz magyarként, Atyámfia rokonaként én sem kisebbítem a javát, hi­ szen ez az én kívánságom. Minthogy a Mindenható oly értelemmel és ítélőképességgel ajándékozott meg minket, hogy képesek vagyunk kü­ lönbséget tenni az emberek között, továbbá szem előtt tartani az Urasá­ god előkelő nemzetségét és rendjét, és képesek vagyunk magunkat az eddig mutatott jó akarathoz és cselekedetekhez igazítani, hogy emléküket kárpótoljuk. Ha az Uraságod eközben másokat is figyelmére méltatott, akkor én le­ gyek egyike azoknak, akik tetteikkel nem a saját, hanem a közössége bol­ dogulását keresik és mindazt, amit megszerzünk, a közösségben az arra érdemeseknek kell felajánlani. Ehhez várjuk az Uraságod szolgálatkész válaszát és ajánljuk ugyanazokat a Leghatalmasabb [úr] védelmébe. Szerencs, 1605. április 2. testvéred Bocskai István Kátay Mihály Péchi Simon

IRODALOMJEGYZÉK

Bencla Kálmán: A Bocskai-szabadságharc. Bp., 1955. (okmánytárral)] Bendci Kálmán: Levelek (Bocskai István; vál., bev., jegyz.) [a latin nyelvű leveleket ford. Kenéz Győző]. - Bp - Bukarest, 1992. Bethlen, Wolfgang: História de rebus Transylvanicis /nunc recognovit, supplevit, praefatione ac indice instruxit Josephus Benkő. - Tomus 6. Cibini , 1793. Bilkei Irén - Turboly Eva: Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái. 1555-1711.1. k. 1555 - 1609. Bocatius János: Öt év börtönben (1606 - 1610). (Ford. és az utószót írta: Csonka Ferenc) Bp. 1985. Csorba Csaba - Nyakas Miklós: Sólyomkő vára, Mezőtelegd. Debrecen, 2004. Erdélyi Országgyűlési Emlékek. V . köt. 1601-1607. (szerk. Szilágyi Sándor) Bp. 1879. (Monumenta Hungáriáé Historica : Magyar történelmi emlékek : Harmadik osztály: Országgyűlési emlékek.) Erdélyi Történeti Adatok III. k. szerk. Mikó Imre. Kolozsvár, 1868. TT 1874. 78-82. Hurmuzaki, Eudoxiu de: Documente privitoare la Istoria Românilor. IV/1. k. Bucuresti, 1882.412-414. Komáromy András: Adatok az 1610. év történetéhez. TT. 1898. Kővári László: Erdély története IV.k. Pest, 1863. Magyar gondolkodók. 17. század (vál. Tarnóc Márton) Bp. 1979. Magyar Történelmi Okmánytár a brüsszeli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból. Összeszedte Hatvani [Horváth] Mihály. I. kötet 1441 - 1538. M H H . Első osztály. Okmánytárak I. k. Pest, 1857. Makkai László: Bocskai és európai kortársai TSZ 1974. 4. sz. M O E XI. k. Bp. 1890 (szerk. Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád). Nagy Iván ( Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest, 1857 - 1868. Ötödik kötetet. H - K . Pest, 1859.) Nagy László Nyakas Miklós: A hajdútisztesség tüköré. Hajdúböszörmény, 2001

Nagy László: A „magyar nemzet árulójának" élete és halála. (In: Nagy László. Botránykövek régvolt históriánkban) Bp. 1997. Nagy László: A Bocskai-szabadságharc katonai története. Bp. 1961. Nagy László: Egy szabiyás magyar úr Genfben (a sokarcú Bocskai István) Hajdúböszörmény, 2000. Németh S. Katalin: Ungarische Drucke und Hungarica. 1480-1720. Katalog der Herzog August Bibliothek Wolfenbüttel. München - New York - London - Paris, 1993. Régi Magyar Könyvtár I. kötet. Pótlások. Közreadja az Országos Széchényi Könyvtár. Budapest, 2002. Szamosközy István történeti maradványai, 1542-1608. 4. köt.: Vegyes följegyzések / kiad. Szilágyi Sándor. - Bp., 1880. - X X L (Monumenta Hungáriáé Historica: Magyar történelmi emlékek: Második osztály: írók, 30.) Szamosközy István: Erdély története. (1598-1599., 1603. Bp. 1981. Thaly Kálmán: Bocskay István leveles könyve. TT 1874. Tóth László: Verancsics Faustus csanádi püspök és emlékiratai V . Pál pápához a magyar katholikus egyház állapotáról. (In: A Gróf Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet évkönyve.) Bp. 1933. Turhuly Éva: Sopron vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái. II. 1595-1608. Sopron, 2002. Várfalvi Nagy János: Székely Mózes. Századok. 1869. évf. Várkonyi Gábor: Újabb források Báthory Erzsébet életéhez. Irodalomtörténeti Közlemények 1999/1-2. Verancsics Faustus: In: Machinae novae és más művei /vál., sajtó rend., utószó, jegyz. S. Varga Katalin; ford. Zsámboky Zoltán./ Bp. 1981.

ttfkjxeí

tenait ISotrtltac. $\m§xvif<§tn

Qmn/fmm

fit #»m$4m/$tf6an. 3ti$ frfner ©pra«fc m feíe%w%tm%cfe

' í

THttt

Michael Ka thay. íiimoaíkchf.