&
I . ÉVFOLYAM 1 . SZÁM
201 1 . FEBRUÁR
Lámpás lándzsa ÖN ELLÁTÁS
Köszöntjük Olvasóinkat! Most induló, havonta megjelenõ kiadványunk fõ témája az önellátás, az egészség és a lelki élet. Egészségünk és lelki életünk szoros összefüggése nem szorul különösebb bizonyításra, az ezek szempontjából legmegfelelõbb környezet pedig a vidéki élet. Reméljük, minden Olvasónk talál érdeklõdésének megfelelõ, hasznos olvasmányt lapunkban.
EGÉSZSÉG
LELKI ÉLET
A szerkesztõk
Önellátás, vidéki élet – miért? H
a az emberiség továbbra is ilyen mértékben folytatja a Föld tartalékainak fölélését, akkor el fogja pusztítani az élõvilágot, és önmagát is. Sokszor hallottuk már – de igaz. A 20–21. századra az életmód, a kultúra alapvetõen városi életmóddá és kultúrává vált. Persze sokan élnek vidéken, de jelentõs részük a városokba jár dolgozni. Szokásaikat, szórakozásaikat a városi életforma határozza meg. Ma a falusi ember is zöldségeshez jár és henteshez, szupermarketben vásárol éppúgy, mint a városi lakosság – ez néhány évtizede még elképzelhetetlen volt. Így tö-
megek élnek a természethez fizikailag közel, attól mégis távol.
A valódi vidéki élet elõnyei Évezredeken keresztül a földmûvelés határozta meg az emberiség életét. Lehet ezt idealizálni vagy semmibe venni, de egyik véglet sem jó. Mindazonáltal a valódi vidéki életnek – nevezzük ezt önellátásnak – olyan elõnyei vannak, amelyek messze túlszárnyalják a hátrányokat – különösen úgy, hogy a hátrányok nagy része inkább csak a kényelmességünkbõl kikukkantva tûnik annak.
Lassacskán a társadalom minden rétegébe beszivárog az a gondolat, hogy hamarosan nagy baj lesz a Földdel, válság közelít. Mára Magyarországon is több önfenntartó, a természet törvényeivel harmóniában élõ közösség épült ki (ökofalvak, Zöldfalu hálózat). Maguk termelik az egészséges bioélelmiszereiket, nem függnek a nagy ellátórendszerektõl (víz, gáz, villany). Mindenben a természetes módszereket helyezik elõtérbe, legyen az akár a betegségek gyógyítása, akár az építkezés stb. Úgy vélik, hogy túlélésüket ez biztosítja az általuk várt nehéz körülmények idején. Szükségünk van
Tartalom Függõleges tengelyû szélerõmû Segítség, egészséges lettem! Hol vagytok, férfiak? Ízes falatok
3 5 6 8
Csend 9 Leckék az életrõl és a világról 10 Mátrix – az illúzió börtönében 11 A történelem felderítetlen zugai – A beilleszthetetlen leletek 14
Teremtés – valóság – rendszer A kútnál A szerszám Szabó Dezsõ: Barátom is akadt…
15 16 19 20
ÖNELLÁTÁS tudásra – de nem elméletekre, hanem gyakorlatban alkalmazható, kipróbált ismeretekre, tapasztalatokra. Hányan tudnánk egy kemencét megépíteni, szappant fõzni, tehenet fejni, vályogot vetni? Kinek van átfogó, rendszerezett, kipróbált tudása a gyógynövényekrõl, ki ismeri az ehetõ vadnövényeket? Hány embernek van ma valós, a gyakorlatban használható tudása? Ezek nélkül a vidéki élet valójában csak kevésbé kényelmes, de városi élet lesz, s nem jutunk elõrébb.
A város csapdává válik Amikor elérkezik bármilyen válság vagy katasztrófahelyzet, a nagy ellátórendszerek megbénulnak, a város csapdává válik. Gondoljunk csak arra, mi lenne Budapesttel, ha csak egy hétig nem lenne víz, vagy télen csak néhány hétig nem volna fûtés. A társadalmi változások is mind veszélyesebbé teszik a városi létet. Józan paraszti ésszel is beláthatjuk, hogy a vidéki élet nagyobb biztonságot és kevesebb kísértést, megpróbáló helyzetet nyújt. Mit tegyünk tehát? A szélsõségek ebben a kérdésben is helytelenek: mind a semmittevés, mind pedig az, ha felkészületlenül, pánikszerûen elhagyjuk a lakóhelyeinket. Ebben a kérdésben sem szabad, hogy a félelmeink vezéreljenek bennünket. Jól átgondolt tervekre van szükségünk, kisebb és nagyobb közösségek szintjén is – s természetesen elsõsorban várnunk Isten személyes vezetését e kérdésben is. Úgy véljük, hogy a jövõ útja a kis, összetartó közösségekben lehet, egy ember vagy egy család számára rendkívül nehéz lenne önfenntartó módon berendezkedni. Mérjük fel a lehetõségeinket, és keressük személyesen Isten akaratát önmagunkra és családunkra nézve. Amikor az önfenntartásról beszélünk, nem csak arról van szó, hogy hagyjuk ott a panellakást, és legyen egy kertünk. Meg kell változtatnunk az alapvetõ szemléletmódunkat: a „természet leigázója” hamis dicsfényét cseréljük fel a „éljünk
2
&
LÁMPÁS LÁNDZSA
2010/ 1.
együtt”-re, vagyis találjuk meg a magunk helyét a természet rendszerében úgy, hogy aktívan elõmozdítjuk, segítjük – vagy akár újra létrehozzuk – a természet már meglévõ rendszereit. A harmónia kialakítása a környezettel maga után vonja a fogyasztás drasztikus csökkentését, az energia megtakarítását, és a természetbõl való „házi” energianyerés különféle módozatainak alkalmazását. Egy bioszemléletû gazdaságban természetes módon létrejönnek hasznos ökológiai kapcsolatok a termesztett növényeink, a szántóföldünk és a természetes fauna tagjai között.
ményrendszert állít fel, amely minden, a jövõért felelõsen gondolkodó ember cselekedeteit kell, hogy irányítsa. Az önfenntartás az egyéneket maximálisan tiszteletben tartva egyúttal közösségi gondolkodást, cselekvést kíván, méghozzá magas etikai szinten, különben a közösség életképtelenné válik. A közösség ilyenformán gondviselõvé és támasszá lesz mind a biológiai környezetre, mind a közösség tagjaira nézve. Az életmódunkat úgy kell megváltoztatnunk, hogy az ne ártson se magunknak, se a világnak. Olyan közösségeket kell létrehozni, amelyek valódi emberi igényeket elégítenek ki, biztosítva mindenki számára az értelmes munkát, és a pihenést, a megbecsüA VALÓDI VIDÉKI ÉLETNEK – NEVEZZÜK EZT lést a közösség tagjaÖNELLÁTÁSNAK – OLYAN ELÕNYEI VANNAK, ként. Ugyanakkor természetesen rendkívül AMELYEK MESSZE TÚLSZÁRNYALJÁK fontos az egyéni kéA HÁTRÁNYOKAT – KÜLÖNÖSEN ÚGY, pességek, a személyiHOGY A HÁTRÁNYOK NAGY RÉSZE ség kiteljesedése – a INKÁBB CSAK A KÉNYELMESSÉGÜNKBÕL közösség nem lehet KIKUKKANTVA TÛNIK ANNAK. „életpótlék”. Egy öszszetartó, szabad emberekbõl álló közösség ideális lehetõség a feleslegnek száA közösség mító javak egymással való megosznem „életpótlék” tására. Ez lehet egy közösségen beAz önfenntartáson alapuló gondol- lüli cserekapcsolat. De nem csak kodás azt jelenti, hogy a gazdálko- anyagi dolgokat cserélhetünk egydás valamennyi összetevõjét (növé- mással, cserealap lehet a tudás, innyeket, állatokat, építményeket, formáció, adott területet érintõ domborzatot, táj- és vízrajzi adott- szakértelem. Például én megcsináságokat) egységes ökológiai rend- lom a tetõdet, te megtanítasz szöszerré szerkesztjük össze, amelyben vegszerkesztõt használni. Erre is az elõre megtervezett módon létre- van már példa, az elõbbi elv legfejjövõ kapcsolati hálón keresztül az lettebb megvalósítói a LETS-ek (heegyes elemek teljesítõképessége, lyi gazdasági-kereskedelmi rendszehasználhatósága javul, a ráfordítás rek – magyar megfogalmazásban csökken (ápolás, takarmány, gyógy- „szívességbankok”). szerek, elhelyezésre szolgáló épületek). Ezt permakultúrás gazdálko- A gondolkodás dásnak nevezik. A rendszernek révisszaszerzése sze az ember is, tehát az önfenntartás egyben emberi élõhelyeket is te- Az önfenntartás lényegi eleme a remt, az életminõséget javítja. En- gondolkodás megõrzése-visszaszernek célja az is, hogy pozitív közössé- zése. A városi élet nem teszi lehetõgi kapcsolatokat teremtsen embe- vé a szabad gondolkodást. A gondorek, embercsoportok között. Az ön- lat hatalom, gondolkodni csak szafenntartás határozott etikai követel- badon lehet. A gondolkodás irányí-
ÖNELLÁTÁS tására és ellenõrzésére a legjobb módszer, ha az embert egy mesterséges világba helyezzük, ahol minden futószalagon érkezik, mint egy nagyüzemi keltetõben. Ezzel szemben az önfenntartás megmutatja a valóságot: hogyan élünk, mik az értékek. A gondolatok és az élet itt találkozik azok esetében, akik a létükkel bizonyítják, hogy komolyan gondolják, amirõl beszélnek. Az önfenntartás lényege a szabadság. Szabad élet, ami azt jelenti, hogy az egyén a természet részeként és a Teremtõvel közösségben kíván élni. Ez nem jelenti azt, hogy hátat fordítunk a társadalom problémáinak – éppen az önfenntartás lehet ezekre az egyik gyógyír. Szabó Ferenc, Poór Balázs
Függõleges tengelyû szélerõmû Dr. Györgyi Viktor kifejlesztette a függõleges tengelyû szélerõmûvet, amely forradalmasíthatja az alternatív energiatermelés piacát. A professzor a világszabadalmat nem viszi sem Amerikába, sem Kínába, itthon épít gyárat és kutatóintézetet. A gyártás beindításához 50 milliárd forintra van szükség.
D
r. Györgyi Viktor 2007-ben bejegyzett grandiózus világszabadalmát, a függõleges tengelyû szélerõmûvet hamarosan gyártani fogják Magyarországon. A profeszszor és munkatársai kutatóállomást építenek Felcsúton, míg Bicskén a turbinagyártáshoz fejlesztik a gyártókapacitást. Az új típusú szélerõmû sokkal hatékonyabb a jelenleg is használatban lévõ vízszintes tengelyû, háromlapátos szélerõmûnél, forradalmasíthatja a megújuló energiatermelés piacát. Bár Györgyi Viktort a világ valamennyi tájáról megkörnyékezték már, és nem kapott európai uniós támogatást a GVOP programból – forráshiányra hivat-
kozva –, mégis Magyarországon Az állandó mágneses villamos gépekakarja tartani a szabadalmat, és itt ben történõ alkalmazása c. összefogindítja be a termelést. A téma fon- laló tudományos eredményeinek eltosságát legjobban Lukács György professzor véleménye tükrözi: szerinte a A TRANSZFORMÁTOR FELTALÁLÁSA ÓTA transzformátor feltalálása óta a villamos iparban A VILLAMOS IPARBAN ILYEN ilyen nagy jelentõségû taNAGY JELENTÕSÉGÛ TALÁLMÁNY lálmány nem született MaNEM SZÜLETETT MAGYARORSZÁGON. gyarországon. Dr. Györgyi Viktor a Budapesti Mûszaki Fõiskola gépgyártás technológiai szakán ismeréseként a Mûegyetem szenászerzett üzemmérnöki diplomát, tusától „Doktor technikus” címet 1969-ben. 1976-ban villamosmérnö- kapott. […] Felcsúton, egy 27 hektáki diplomát, majd 1979-ben kiegé- ros területen már megépítették az szítõ szakmérnöki diplomát kapott. új típusú szélerõmû 10 méter magas
&
LÁMPÁS LÁNDZSA
2010/ 1.
3
ÖNELLÁTÁS prototípusát, amely hozza a várt mérési eredményeket. E mellé terveznek egy újabb, 33 méter magas erõmûvet. Itt fog felépülni a kutatóintézet is. A tervek szerint 100 kWos, 1 MW-os és 10 MW-os turbinákat gyártanának, egy 100 kW-os kísérleti turbina már alkatrészekben le is van gyártva (zajlanak a hivatalok engedélyeztetési procedúrái). A termelés beindításához a kezdeti beruházás költsége 10 milliárd forintra rúgna, míg ha teljes kapacitással beindulna a gyártás, annak költsége megközelítené az 50 milliárd forintot, ahol kezdetben közel ezer fõt tudnának munkához juttatni. Késõbb, a folyamatosan jelentkezõ külföldi igények miatt több tízezer fõnyi munkaerõre is szükség lehet. A termelés során a turbinát, a generátort és az energiatárolás segédberendezéseit gyártanák – magyarázza a terveket dr. Györgyi Viktor. […]
Tizenöt év kutatómunkája Dr. Györgyi Viktor 1993-ban kezdte tanulmányozni behatóbban a szélturbinákat és az áramlástani elméletet. Korábban repülõgép-fejlesztéssel foglalkozott, ezért az utóbbi évtizedekben háttérbe szorult áramlástanra összpontosított. A professzor a szél energetikai viszonyait vizsgálta közel öt évig. A hagyományos szélerõmûvek energiatermelési hatékonysága korlátozott: a kis és a nagy sebességû szeleknél nem termel energiát. Ezért egy olyan masszív turbina megvalósításán kezdett el gondolkodni, amely a teljes szélsebesség-tartományban jó hatásfokkal mûködik. Ehhez járult még az a feladat, hogy optimalizáljon egy új típusú generátort is. A kutatás megkezdése óta közel 1500 oldalnyi szakmai anyagot gyûjtött össze. A világszabadalom leírásáig nagy jelentõségû matematikai munkát kellett folytatni, a rendszer elméleti mûködését egy hétváltozós, parciális differenciálegyenlet írja le, amely a turbinaméretezés alapjául szolgál.
4
&
LÁMPÁS LÁNDZSA
2010/ 1.
A szerkezet stabilitását a jó gépészeti konstrukció biztosítja. A turbina alatt helyezkedik el a generátortér, benne a villamos energiát elõállító generátor – ezt a turbina tengelye hajtja meg. Ugyanitt található az erõmûvet szabályzó elektronikai rendszer is.
A függõleges tengelyû szélerõmû elõnyei Az indulási szélsebesség csak 1 km/óra, és kevésbé széljárta területeken is MAGYARORSZÁGON AZ URALKODÓ gazdaságosan üzemeltetSZELEK KIS SEBESSÉGÛEK ÉS VÁLTOZÓ hetõ. A beruházási költséIRÁNYÚAK, A SZABADALOM SZERINTI ge 1-2 ezer dollár/kW, teSZÉLERÕMÛVEK EZÉRT IS JOBB hát a fele a hagyományos, HATÁSFOKKAL ÜZEMELTETHETÕK. háromlapátos erõmû költségeinek. Nem szükséges erõs alapozás, mert a súlypontja sokkal alacsonyabAz új szélerõmû ban van, mint a vízszintes tengelyû mûködési elve turbinának. A szélterelõ lapátok Az új típusú szélerõmû függõleges rögzítve vannak, nem kell változtatturbinája valójában két fõ részre ni a szögállásukat, így a konstrukció oszlik: álló és forgó részre. A turbi- miatt mindig szélirányban állnak. na külsõ álló részén helyezkednek el Hatásfokuk kb. a kétszerese a jelena nem mozgó, ún. szélterelõ görbü- leg mûködõ erõmûvekének. A karleti elemek, amelyek a szerkezet bantartási és üzemeltetési költségek belsejébe vezetik a szelet. Ezek szá- 65-70 százalékkal csökkenthetõk az mát optimalizálással lehet megha- eddig alkalmazott technológiákhoz tározni adott teljesítményre. Belül képest. Élettartamuk sokkal hoszspeciális turbinalapátokat hoz for- szabb, mint háromlapátos társaiké, gásba a levegõ energiája. A forgó- a szükséges karbantartás pedig könrész közepén olyan technikai meg- nyen és gyorsan elvégezhetõ. oldást alkalmaznak, amellyel növelA villamos hálózatra kapcsolás az hetõ az átáramló levegõ forgató- eddigi rendszereknél lényegesen nyomatékot létrehozó hatása. egyszerûbb, kb. 50 százalékkal olA szélturbina lényege tehát, hogy csóbb és megbízhatóbb. Magyarora szerkezetbe áramló szelet felgyor- szágon az uralkodó szelek kis sebessítják a szélterelõ elemek, megnöve- ségûek és változó irányúak, a szabalik az impulzust, így a forgó lapátok dalom szerinti szélerõmûvek ezért energiatermelése jó hatásfokú. Va- is jobb hatásfokkal üzemeltethetõk. gyis a szél csapdába kerül, ezért Az új magyar termék tehát versenymunkát kell végeznie. A szél ezt kö- képes lehet az egész világon. vetõen az üres tengelyrészen keForrás: ingatlanmagazin.com resztül átáramlik a túloldalra, és el© 2011 Zöld Technológia, http://zoldtechnologia.hu/ hagyja az erõmûvet.
EGÉSZSÉG
Segítség, egészséges lettem! Tapasztaltunk vagy láttunk-e már olyat, hogy valaki hiába szerzett be minden könyvet és rengeteg információt, nem javult az élete, az egészsége? Az általános információ önmagában nem elegendõ.
F
urcsa dolog az egészség – legalábbis ahogyan napjainkban láthatjuk. Mindenütt az egészséges életmódról hallhatunk, a csapból is ez folyik. Egészségguruk „hirdetik az igét”, a könyvesboltok polcai roskadoznak a sok életmódkiadvány alatt. Itt a Kelet titka, a Nyugat elrejtett kincsei – már csak egy lépés, még vegyél meg valamit, és a tökéletes élet birtokába juthatsz. Minden betegségre van jó tanács, valamilyen gyógymód. Van nyers étrend, van vegetáriánus, ehetsz paleolit módra, de legolcsóbb a fényevés – lehet natúr módon vagy panírozva, ünnepnapokon flambírozott fény fogyasztandó. És sokan vannak, akik bekapcsolódnak a trendekbe, mégis betegek. Roszszabb az egészségük, az életminõségük, mint amikor nem csináltak semmit. Van, aki évtizedek óta nem látott koleszterint, nemhogy evett volna bármit, ami tartalmazza, a koleszterinszintje mégis az egekben van. Az illetõ az éppen aktuális csodamódszerbe beleszerelmesedve elszigetelõdik értetlennek tûnõ családjától, környezetétõl, mondván, hogy ti ezt nem érthetitek, nem vagytok még ezen a szinten, nem fogjátok fel, milyen nagyszerû is mindez. Õk pedig ezt kérdezik magukban: Ez lenne az a híres „tökéletes egészség”? Ilyen legyek én is? Hiszen mielõtt belefogtál, jobban néztél ki, mint most. Volt erõd dolgozni, nem hullott a hajad, nem voltál csontreklám. Vonszolod magad, és közben
FÕ AZ EGÉSZ SÉG!
próbálod elhitetni velünk, hogy ez a normális. Hogyan lehetséges ez? Talán úgy, hogy ugyanaz mûködik az egészség területén is, mint máshol – a tekintélyelv vezérel. A félinformációk és általánosságok világa ez. Az egészség a valóságban egyszerû dolog. Akkor érhetõ el, ha a hozzá vezetõ módszer személyre szabott. Akkor mûködik jól, hanem pusztán általános elveken nyugszik, mert úgy nagyon veszélyes is tud
tül az életminõségünket. Tegyük fel a kérdést: egészséges-e az az ember, akinek nincs se keze, se lába, de boldog? Vagy egészséges-e az az ember, aki nyers zöldségen él, a ruhája belül bolyhosodik, mert koptatják a csontjai, és nem tudja, mi az a felszabadult öröm, nevetés? A valóban mûködõ egészséghez nem segíthetnek el pusztán az általános elvek, mert nincs mindenkire pontosan egyformán érvényes szabály, nincs két egyforma ember. Az egészség csak akkor érhetõ el, ha igazi orvossal találkozik a változtatni akaró. Ki az orvos? Az, aki az élet felfedezésén és megõrzésén AZ EGÉSZSÉG LEHETÕSÉGE EGY ESZKÖZ munkálkodik. Orvos az, aki a AHHOZ, HOGY MEGVÁLTOZTASSUK változtatás és gyógyítás teráA GONDOLKODÁSUNKAT, ÉS EZEN piáit diagnózis alapján állítja KERESZTÜL AZ ÉLETMINÕSÉGÜNKET. fel. Aki nem egy megoldandó problémát lát, amit gyorsan belegyömöszöl egy kategórilenni. Hiszen ismerjük a régi mon- ába, amely kategóriához tartozik dást: „Ami az egyiket meggyógyítja, egy módszer, egy szer vagy vegya másikat megöli.” szer, amit ha belekeverünk az „emMi a megoldás? Az orvoslás ma- beri tartályba”, amely 70-75 százaga. Az egészség iparágán belül (is) lék vizet tartalmaz, akkor hirtelen ritka az, hogy a személybõl és annak minden megoldódik. Az igazi orvos szükségleteibõl induljon ki minden. nem egy problémát lát, hanem egy Holott az ember és az élete a fontos. embert, akinek ezer baja van – tesNem lehet cél, hogy eladjuk a ter- ti és lelki egyaránt. Ezeket akarja mékeinket – ami lehet anyagi ter- gyógyítani. Ha egymás mellé teszmészetû (egy szer vagy módszer, szük a mozaikdarabkákat, akkor amitõl hirtelen minden megválto- láthatjuk, hogy nem létezik általázik), vagy szellemi termék is (amitõl nos gyógyír. Miért? Mert egy rendüdvözülsz). szer létezik, aminek egy része az Az egészség lehetõsége egy esz- egészség. Az egészségen keresztül köz ahhoz, hogy megváltoztassuk a lehet legjobban szabaddá tenni, de gondolkodásunkat, és ezen keresz- irányítani is bárkit. Ez az egészség-
&
LÁMPÁS LÁNDZSA
2010/ 1.
5
EGÉSZSÉG
LELKI ÉLET
piacon keresztül mûködik a mi civilizációnkban. Hogyan is mûködik az egészségpiac? A piacon kereskedés folyik. Mi a kereskedelem lényege? Minél több ügyfélre van szükség, és a terméket annyiért kell eladni, amenynyit a vevõk mint legmagasabb értéket hajlandók kifizetni érte. Milyen az ideális piac? Ha ön árul valamit,
és kimegy az utcára, találomra rábök egy emberre, és azt mondja: mától ön az ügyfelem. Õ pedig minden ellenkezés nélkül megvesz vagy megtesz bármit, amit ön mond neki. Bármit – akár van rá pénze, akár nincs. Ez a legkifinomultabb rabság, ami létezik. Az általánosságok legtöbbször ide vezetnek, mivel mi csak változók vagyunk ebben a kép-
letben. X=…, ahol x a profit, és az értéke folytonos növekedést mutat. Az egészség hasonlít a ruhára. Az általános elvek olyanok, mint egy vég szövet. Megtehetem, hogy egy darabot magam köré csavarok, de lássuk be, ez nem igazán jó. Ezért kell személyre szabni – no és persze a kész ruhát viselni is kell… -p-
Hol vagytok, férfiak?
V
alami megváltozott. Reménykedem, hogy nem végérvényesen. Valami eltûnt, vagy inkább valaki: a férfi, az apa. Születésünktõl fogva meghatározó számunkra a nõk óvó, gondoskodó jelenléte, a családban és mindenütt másutt is. A férfiak, apák dolgoznak, intézkednek valahol, vagy ha éppen otthon vannak, akkor feszültek, fáradtak, nem találják a helyüket. Állandóan hibáztatnak valakit. Félnek döntéseket hozni. Fogalmuk sincs arról, mit kell tenniük a családban, párkapcsolatban, az életben. Nem értik önmagukat, nem értik a párjukat, a külvilágot. Ez a nõkre is nagyobb terhet ró, mivel a férfiaknak egy viszonylag bevált módszerük van a megoldásra: a menekülés. A nõk elfáradnak, elfásulnak, kezdik unni a „hisztis” férfiakat. Gyermekeink pedig átveszik a látottakat, és végül felépül egy világ, amelyben nincs egyensúly. A férfiaknak életbevágóan fontos, hogy férfiaktól kapjanak elismerést, ugyanúgy, ahogy a nõk más nõktõl várják a dicséretet. A férfiaknak a legfontosabb lenne az életben a riválisoktól (hasonló nemûektõl) kapott elismerés. A társa számára nem õ az ellenfél, ezért az az elismerés, amit a felesé-
6
&
LÁMPÁS LÁNDZSA
2010/ 1.
gétõl kap, kevésbé számít neki. A férfi számára csak a riválistól kapott elismerésnek van valódi értéke. Gondoljunk csak az apai dicséretre: „Fiam, büszke vagyok rád!” Ha ez a rendszer felborul és a fiú, aki elindul a férfivá válás útján, nem kapja meg a szükséges elismeréseket az apától, a barátoktól (saját „törzsközösségébõl”), akkor lelkének ez a része diszharmonikusan fog mûködni. Fel fog nõni, lesz munkája, családja, csak nem találja meg a helyét a világban. Legtöbbször a feleség az, aki a férfi lelkében ezt az ûrt megpróbálja betölteni, vagy a férfi kényszeríti rá, hogy betöltse. Ha ez így marad, akkor két lehetõség van mindössze. A feleség a férfi anyjává lesz, így a férfi viszszasüllyed a gyermekkorba lázadásaival, hisztériájával, félelmeivel, tehetetlenségeivel együtt. Egy idõ után végül, ha nem történik változás, akkor a feleség elhagyhatja a férjét, mondván: neki nem kell még egy gyerek. A másik lehetõség, hogy állandósul a harc a férj és a feleség között, mert a nõ azt mondhatja, hogy én nem vagyok az anyád, nem adom meg azt az elismerést és védelmet, amit vársz, amit neked kellene biztosítani az egész család számára. A férfi
LELKI ÉLET erre a „nincs egy jó szavad sem hozzám!” felkiáltással megsértõdik, bevágja az ajtót, és menekül. Mindig újabb és újabb dolgokba fog, így próbálva elismerést kisajtolni a környezetébõl, pedig valójában ezzel szigeteli el magát mindenkitõl. Ilyenkor menekülnek az emberek a különbözõ szabályrendszerekbe, amelyek biztonságot jelenthetnek számukra. Megjelennek a nevelési, életvezetési, napi rutinra vonatkozó szabályok, törvények, amelyek áthághatatlanok. A kereszténységben ezt még nyakon öntik kegyes szósszal, Istennel és az üdvösséggel is fûszerezik. Megjelenik a gonosz Isten képzete, aki mindent lát és figyel, mindenrõl tud, és mindig készen van a büntetésre. Megjelenik egy olyan frusztrált Isten, aki pontosan úgy néz ki, mint apa. Megjelenik a törvény Istenének képe, aki kísértetiesen hasonlít egy identitását vesztett férfire, aki nem tudja, mi a dolga – vagy ha tudja, akkor az nem a szeretetkapcsolaton keresztül nyilvánul meg, hanem üzleti alapon. Ha betartod a törvényeimet, akkor én megkapom tõled a szükséges elismerést. Mert bizony én isten vagyok, de ha tõled nem kapok elismerést, akkor én nem is létezhetem. Ha nem teszed, amit mondok, akkor megsértõdöm rád, rátok, és akkor jön a büntetés, ami valójában a bosszú azért, amit nem kaptam meg tõled. A férfiasság kérdése nagyon fontos dolog, ez egyáltalán nem az erõszakról szól, nem a macsóságról, hanem a teremtés rendjérõl, a fejlõdés lehetõségérõl. A férfiaknak szükségük lenne férfiközösségekre, hogy férfinyelven beszélgessenek egymással, ahogy a nõknek is szükségük van arra, hogy nõi nyelven beszélgessenek egymás között. A férfiaknak szükségük van a beavatásra, a kihívásokra, harcra, gyõzelemre, és ennek megbeszélésére a férfiak közösségében. Erõs férfiakra van szükség, akik igazán adni tudnak a gyermekeiknek és a társadalomnak. Poór Balázs
&
LÁMPÁS LÁNDZSA
2010/ 1.
7
EGÉSZSÉG
Ízes falatok E
lõttem a termék. Gusztusos csomagolásban burgonyás ropogtatnivaló. A felirat szerint hagyományos recept alapján, a legkiválóbb alapanyagokból készült. A tradicionális burgonyás tésztát megdagasztják, nyújtják, majd apró, kerek korongokat szaggatnak belõle, melyeket kemencében sütnek aranybarnára. Hmmm… összefut az ember szájában a nyál. A leírás békebeli ízeket, hangulatokat idéz fel bennem. Látom magam elõtt drága jó nagyanyámat, amint a jó meleg konyhában sürög-forog, egészséges mosolyát sugározva szét közöttünk, unokák között, akik ámulva várták a csodát. – Rögtön készen lesz drágaságaim – szólt leguggolva és átölelt minket. Ezek a pillanatok ma is életem legboldogabb emlékeit jelentik. Kibontom a csomagot, hogy újra megízleljem a rég elfeledett ízeket, és közben tovább olvasgatom az ízléses grafikával díszített zacskót. Azt is írja, hogy e rendhagyó csemegét csak Magyarország egyes vidékein készítették. Igen, emlékszem. Most, hogy az elsõ falatok zamata kezd érvényesülni, felidézem a tájat, ahol drága jó nagyszüleim éltek, és újra látom a falut, méla teheneivel, aranyló búzamezõivel, hegyekkel körülvéve… Tovább böngészve a zacskó feliratát, kiderül, hogy a burgonyás tallér tartalmaz még burgonyakeményítõt, növényi zsírt és burgonyaport is. Ó, a burgonyapor! Drága jó nagyapám jut eszembe, ki délután hazatérve a földekrõl, egy nagy szalmazsákot tett nagyanyám elé a konyha padlójára, majd élete párjára nézett némán, várva annak ítéletét. A nagyi kinyitotta a zsákot,
8
&
LÁMPÁS LÁNDZSA
2010/ 1.
belepillantott, majd két tenyerét összecsapva, a boldogságtól könynyes szemmel, szerelemtõl büszkén nézett vissza nagyapára. „Kálmán! Ez gyönyörû!” – suttogta. Persze ebbõl mi sem maradhattunk ki, odasereglettünk és sorban beleku-
kucskáltunk a zsákba, melyben ott aranylott a csodás burgonyapor. Micsoda idõk voltak azok! Akkor még valódiak voltak a dolgok, ízzel, illattal, színekkel. De mindez nem volt elég, nagyapám (ki faluszerte közismert tréfamester volt) honnan, honnan nem, elõrántott két akkora darab növényi zsírt, amekkorát még sosem láttunk, és kacagva ezt kiáltotta: „Rengeteg van még belõle, rengeteg! Soha ilyen csodás termésünk nem volt, Amália!” És elkapta a nagyi derekát, jól megforgatta, mi csak ámultunk tátott szájjal. De szép is volt! A finom falatok még E471-es emulgeálószert is tartalmaznak. Az E471 titka generációról generációra
öröklõdött a családban, az ükapám ükapja ismerkedett meg elõször a titokkal, külországban vándorló céhlegényként a taljánoknál, majd adta tovább a tapasztalatait, a titkos fogásokat, hogy minél jobban emulgeáljon az az E471. Lássuk, mit ír még: só, módosított keményítõ, savópor, élesztõkivonat, sõt színezékként kurkumin is! Hát igen. Ez a cég valóban odafigyel a részletekre! Hol kapható manapság olyan élelmiszer, amibõl ne spórolnák ki az olyan alapvetõ és régóta jól bevált öszszetevõket, mint például a kurkumin vagy a savópor. Én még ahhoz a generációhoz tartozom, amelynek megadatott megízlelni a nagyi utolérhetetlen savóporát. Emlékszem, hogyan ácsingóztunk a szekrény tetején sorakozó, kockás kendõvel lekötözött üvegek után, és emlékszem arra is, amikor õsszel a savó eltevésekor az egész házat megtöltötte ennek a csodálatos csemegének az illata. Ez volt az az idõszak, amikor a drága nagyinak igencsak sok dolga akadt, ugyanis ekkor vonta ki az élesztõt is, nagyapám meg a mezõre járt kurkumint kaszálni, vagy esténként a keményítõt módosította az udvaron. Sürgött-forgott mindkettõ, ám egymásra és miránk mindig szakítottak idõt. Ahol tudtunk, segítettünk, szaladtunk nagypapitól a nagymamihoz az élesztõkivonatos fazékkal, majd vissza, csépeltük a kurkumint, szállt az antioxidáns mindenfelé, és nyomokban minden tartalmazott egy kis földimogyorót! De kár, hogy vége… (Szerkesztett változat. Forrás: www.homar.blog.hu)
LELKI ÉLET
Csend Z
ajos világban élünk. Túltelített világban. Egybemosódik minden. A betûk is zajosak. Mindenhol kiabálnak. Egyre rövidebb a szünet két gondolat között. Megszûnt a különbséget tevõ pihenés a magánélet és a munka között. Nincs különbség a tanulás és a kikapcsolódás között, mindegyik ugyanolyan zajjal, fáradsággal jár. Éhség van a földön: a nyugalomra és a csendre. Sok mindent akarunk. Mindent el kell érnünk, mégpedig most. Túl sok a szó. Sok a közlés. Nincs mélység, hallgatás. Mindent tudunk mindenkirõl, de megszûnt a figyelem. Információs társadalom van, figyelem nincs. Közlés van, érdeklõdés nincs. A 70-es években a reklámtáblákon a fények felvillanása között 30
másodperc telt el. Ma 5 másodperc. Ez zajos. Minél több az információ, impulzus, hatás, annál több zajt érzékelünk, annál kevésbé tudjuk kontrollálni az érzelmeinket, az életünket. És éhezünk. A csendre. Milyen csendre vágyunk? A természet csendje harmonikus, zajos, mégis alkotó csend. A meghittség csendje. A szerelem csendje. Japánban az igazán szerelmesek képesek órákon át csendben ülni és nézni a másikat, mert együtt vannak. A változás csendje. Az idõ csendje. Csak az tud csendben maradni, akinek van ideje. Modern világunkban majdnem mindent gépek végeznek helyettünk. Mégsem lett több az idõnk!
„A csend elfogadása a bizonytalanságtûrés, az önismeret, a bennünk élõ bizalom és az egyéniség integritásának a mércéje is. Most éppen válság van. A válságban kapkodni szokás. Pedig nem marad le semmirõl, aki nem rohan. Sõt. Saját magunk számára a válság pontosan akkor fejezõdik be, amikor mi úgy döntünk, hogy nem futunk, hanem elõször gondolkodunk, és utána megyünk: lassan, megfontoltan, de kitartóan és céltudatosan haladunk a mi utunkon.”
&
LÁMPÁS LÁNDZSA
2010/ 1.
9
TÁRSADALOM
Leckék az életrõl és a világról Ö
rkény István így ír Az élet értelme címû egypercesében: „Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fûzünk, abból lesz a paprikakoszorú. Ha viszont nem fûzzük fel õket, nem lesz belõlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erõs. De mégse koszorú. Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami. Hát akkor mi? Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.” Anélkül, hogy kész választ adnánk az élet értelmére a paprikakoszorúból elindulva, kijelenthetjük, hogy az élet egyszerû tényeit szemügyre véve, s ügyelve a gondolatok egy mederben tartására, valóban fontos és érdekes dolgoknak juthatunk a nyomára. Gondolkodjunk elõször arról, amit tudunk – nem a tételekrõl, hanem magáról a tudásról. Mi az, amit tudunk? Mi az, amirõl csak azt gondoljuk, hogy tudjuk? Mi az, amin nem is gondolkodunk, hogy tudjuk-e, mert magától értetõdõnek vesszük, hogy tudjuk? Tudjuk-e valójában azt, amit csak elhiszünk anélkül, hogy utánajártunk volna? Általában azt gondoljuk, hogy alapvetõen rendben vannak a dolgok. Ez egyfajta hit, bizalom valamiben, ami nem érvekre, tényekre és gyakorlati tudásra támaszkodik. Ezt hívják úgy, hogy vakhit. Világunk tulajdonképpen erre épül. Minden esetben rossz ez? Természetesen hiszek abban, hogy ha felszállok a buszra, oda fog vinni engem, ami a tábláján szerepel. Ha kiváltom a receptemet a gyógyszertárban, bízhatom benne, hogy az azon szereplõ köhögéscsillapítót fogom megkapni, s nem az történik, hogy a patikus hirtelen dévaj ötletétõl vezérelve hashajtót ad helyette. Bizonyos mértékû
10
&
LÁMPÁS LÁNDZSA
2010/ 1.
bizalom szükséges a hétköznapi élethez. De vajon a tõlem elvárt bizalom, hit nem halad-e túl az egészséges mértéken? Hihetek abban, hogy fontos vagyok – hogy azok, akik az információkat birtokolják, szétosztják, az én érdekeimet tartják szem elõtt. Hihetem, hogy akik eddig irányították az életemet, az én érdekemben tettek mindent, amit tettek. Hihetek abban, hogy tudom, mi történik körülöttem, hogy értem az életet. Hogy tájékoztatnak mindenrõl, ami a boldogságot és az igazi életet illeti. Azt hihetem, hogy tudom az igazságot, a teljes igazságot, mindent, amire szükségem lehet. Mindez csak akkor, csakis akkor lehet igaz, ha én vagyok a legfontosabb, ha mindenki az én érdekemet tartja szem elõtt, és a javamra cselekszik – és nem a magáéra. Mert ha csak a legkisebb mértékben is a saját érdekeit érvényesíti az, aki az információkat szétosztja, természetszerûleg torzítania kell a híreken. Nem szükséges hazudnia, elég, ha nem mond el mindent, amit tudnom kellene. E pillanatban a valóság máris távol került tõlem – amit láthatok, az csak egy kép. Egy „nem valóság”, egy illúzió. Ön hiheti, hogy sok mindent tud, ismeretei széles körûek és alaposak, a kultúra az, ami értelmet ad mindennek, hiheti, hogy a tudomány világít a sötétségben, s bizo-
nyára megoldja az emberiség problémáinak nagy részét – legalábbis azokat, amelyek megoldása szükséges ahhoz, hogy az emberi faj fennmaradhasson. Minden bizonnyal hiszi, hogy ismeri a tényeket, tisztában van azzal, mi a tudomány mai állása. Hiszi, hogy vannak gyógyíthatatlan betegségek. Hogy a majomtól származunk, úgy, ahogyan az le van írva, ahogy nekünk magyarázták. Hogy nincsenek olyan bizonyítékok, amik igazolnák, hogy az ember már az úgynevezett õskorban fejlettebb volt, mint ma. Hiheti, hogy a bûnözés legyõzhetetlen, hogy a világ legnagyobb problémája a terrorizmus. És hihet még milliónyi dolgot, amit érvekkel próbál alátámasztani. Szép épület ez, de van egy kis hibája, ami csak akkor derül ki, ha elég közel megyünk hozzá. A hiba az, hogy ön a felsoroltak közül egyiket sem tudja, legfeljebb hiszi. Ezek ugyanis nem tények, hanem információk. Ha úgy tetszik, közlemények. Amihez ön hozzájut – amit kap valakiktõl esetleg valamilyen céllal –, azok csak információk, amelyek átmentek n+1 szûrõn, hol akaratlanul, hol tudatosan válogatták, szelektálták és közölték ezeket. Ha mindez csak információ, akkor ön nincsen tudatában annak, mi a valóság, csak annyit tudhat, hogy egyet s mást közöltek önnel, elvárva,
TÁRSADALOM hogy fogadja el e közleményeket mint igazságokat. Az ön teljes világképe – ha nem tartalmaz tényleges, valóságos tapasztalatokat – ilyen információkból áll, amit különbözõ közlõ csatornákból szedett össze. Ezeket a csatornákat iskoláknak, társadalomnak, egyházaknak, társadalmi szervezeteknek, médiának hívjuk. Ha nincs gyakorlati kapcsolata semmivel, akkor nem is tud valós információkhoz hozzáférni, illetõleg nem fogja tudni, mi a hamis és mi nem az. Csak arra hagyatkozhat, hogy mit mondanak egy dologról azok, akiknek szokás szerint hinni kell. Mivel nem tehet egyebet, reménykedik, hogy igazságot hallott. E pillanattól kezdve azt tesznek önnel, amit akarnak, olyan ideológiákat, gondolatokat ültetnek el önben, amilyet csak akarnak. Az információ hatalom. Egy mondás szerint: „Okos vagy, ha csak a felét hiszed el annak, amit hallasz. És zseniális, ha tudod, melyik felét hiheted el.” Ha az információ hatalom, ezt a hatalmat valakik birtokolják. Akkor ezt õrizni kell, s a hatalom megtartása érdekében fogják hasz-
nálni azok, akik birtokolják az igazságot. Az igazságnál nincs fontosabb. Az igazság olyan információ, amely valós és teljes. Ha nem száz százalékig valós, akkor nyilván hazugság, de ugyanúgy hazugság az is, ha nem teljes. Ha valami kimarad, ha valamit eltitkolnak, nem osztanak meg, mert „veszélyes” – veszélyes azokra, akik birtokolják a hatalmat. Vannak kis hatalmasságok, vannak nagyok. Nézzünk egy példát. A boltokban kapható húst gammasugárzással csírátlanítják. Ez egy információ, ami nincs a köztudatban, noha elérhetõ (lenne). De még nem teljes. Csírátlanítják, na és? Tovább eláll, hasznos a kereskedõnek. De mi van akkor, ha ez megöli az értéket is benne? Ha a zöldségekkel is ezt teszik? Mi van akkor, ha közvetlen összefüggés van a táplálkozás és a rák között? Ha mégsem kellene mindent megennem, amit a boltban kaphatok? Ha változtatni kellene az életemen? Nos, itt a lényeg. Azért mûködhet minden ma úgy, ahogyan mûködik, mert kényelmes. A mufti, a rabbi, a lelkész, a pap, a tanár, a pék, a hentes, a politikus, a polgármester, a kõmûves, az eladó
MÛVÉSZET ÉS GONDOLAT
igazat mond – mert ez így kényelmes. Utánajárni, ellenõrizni, ellenkezni nem kényelmes. Véleményt alkotni, azt képviselni nem konform. Iparszerû méretekben van jelen a tekintély. Olajozottan mûködik a tekintélyipar. Ez egy olyan virágzó iparág, amely az információval való kereskedésbõl él. Nem az számít, hogy mit mondok, hanem az, hogy ki vagyok. A tekintélyipar mindenhol ott van, ez a társadalom egyik jelentõs összetartó ereje. Ha a tekintélyeknek ellenállunk, ha szembehelyezkedünk a közfelfogással, akkor lázadók vagyunk – s a lázadók sorsa a lejáratás, a perifériára szorítás, még több és nagyobb tekintély bevetése velük szemben. Blaise Pascal írta: „Korunkban oly homályosság lett az igazság, a hazugság meg oly elfogadottá, hogy csak úgy ismerhetjük meg az igazságot, ha szeretjük… A gonoszok olyan emberek, akik ismerik az igazságot, de csak annyiban állnak mellé, amennyiben egyezik érdekükkel, egyébként azonban elpártolnak tõle… Az ember minden méltósága a gondolkodásban rejlik.” P. B.
MÁTRIX – az illúzió börtönében „– Hadd mondjam el, miért vagy itt. Azért, mert tudsz valamit. Bár nem tudod megmagyarázni, de érzed. Érezted egész életedben. Valami baj van a világgal. Nem tudod, mi az, csak azt, hogy van… A Mátrix mindenütt van. Körülvesz minket, még most, ebben a szobában is. Azt látod, ha kinézel az ablakon, vagy ha bekapcsolod a tévét. Mindig érzed. Amikor munkába mész, vagy épp templomba. Mikor befizeted az adót. Ez a világ, mellyel eltakarják a szemed elõl az igazságot.
– Az igazságot? – Hogy egy rabszolga vagy, Neo. Megkötözve születtél, mint mindenki. Egy börtönben, amely érzékszerveiddel fel nem fogható. Börtön – az elméd számára. Sajnos nem lehet elmondani, valójában mi a Mátrix. Látnod kell a saját szemeddel. Ez az utolsó esélyed, aztán már nem fordulhatsz vissza. Ha a kéket veszed be, a játéknak vége. Felébredsz az ágyadban, azt hiszel, amit hinni akarsz. De ha a pirosat, maradsz Csodaországban, és én megmutatom, milyen mély
a Nyúl ürege. Ne feledd: amit kínálok, csak az igazság, semmi több.” A Mátrix trilógia egy illúzióvilágról szól, ahol semmi nem az, aminek látszik. A történet látszólag egyszerû, harc a gépek és az emberek között – van ugyan benne sok-sok minden: vallás, filozófia, de úgy tûnik, hogy az egész a „Mit láttam az állatkertben?” címû kisiskolás dolgozat szintjén van egybegyúrva. Ám ez sem az, aminek látszik… Amint az ember értelme elkezd nyiladozni, egyre több dologról kell
&
LÁMPÁS LÁNDZSA
2010/ 1.
11
felfedeznie, hogy valami nem stimmel, valami (vagy minden?) másképpen van. „Ilyen a világ”, mondják, és a legtöbben megállnak ott, hogy valami keveset átlátnak, megértettek, és azzal megelégednek. Közben kiderül, hogy másképpen volt Amerika felfedezése, mint ahogyan tanultuk, másképp volt Napóleon kora, és a szocializmus is másképp volt, mint ahogyan velünk el akarták hitetni (Lenin elvtárs például a németek fizetett ügynöke volt) stb. stb. Minden másképp van. Mintha valaki ügyesen gazdálkodna az információkkal, túl sok minden nem stimmel ahhoz, hogy az egészet csak véletlennek lehetne tartani. „Valami baj van a világgal. Nem tudod, mi az, csak azt, hogy van.” Hazudik a mosolygó kolléga, aki most mártott be a fõnöknél, hazudik a vizezett parizert áruló boltos, hazudik a pedofil pap, hazudik a reklámszakember, hazudik a kormány, hazudik a leleteket hamisító paleontológus, hazudott Hitler, Sztálin, Mao. Van kegyesnek mondott és van kegyetlen hazugság, jótékonynak tartott és eleve gyilkosnak szánt, ártatlannak nevezett és ártásnak kreált megtévesztés. Mintha egy furcsa kalitkában élnénk, amelynek hazugságok a rácsai. Nem gondoljuk, hogy ez valóban egy börtön az elme számára?
12
&
LÁMPÁS LÁNDZSA
2010/ 1.
És mi van akkor, ha mindez ráadásul csak a jéghegy csúcsa, az ártalmatlanabb része egy õsi, sötét valaminek? Melyik a legtökéletesebb börtön? Az, ahonnan nem lehet megszökni, mert olyan jól õrzik? Nem – a leg-
Egy készen kapott világban növünk föl, amely kezdettõl fogva belénk plántálja a maga gondolkodásmódját, értékrendszerét, amelyhez alkalmazkodunk, még mielõtt tudatossá válna, hogy mennyire meghatároz bennünket. Megtanuljuk, mi a helyes és helytelen a rendszer szempontjából, milyen eljárások segítségével boldogulhatunk, milyen céMELYIK A LEGTÖKÉLETESEBB lokra törekedjünk, és miket BÖRTÖN? AZ, AHONNAN NEM LEHET tartsunk nevetségesnek. MEGSZÖKNI, MERT OLYAN JÓL Fél- és negyedinformációk, hazugságok és megtéÕRZIK? NEM – A LEGJOBB BÖRTÖN vesztések rendszerében AZ, AMIKOR A BENNE ÉLÕK NEM IS élünk. Hazugságok és megTUDJÁK, HOGY RABOK, tévesztések igazán kifinoÍGY SZABADULNI SEM AKARNAK. mult, mûvészi rendszerérõl van szó, valóságos dzsunA LEGJOBB BÖRTÖN NEM KÍVÜL, gelrõl, amiben lehetetlenHANEM AZ ELMÉBEN VAN. ség eligazodni, ahol nemhogy nem minden – semmi nem az, aminek látszik. jobb börtön az, amikor a benne élõk Olyan magasrendû rendszerrõl, nem is tudják, hogy rabok, így sza- amiben okvetlenül eltévedünk – badulni sem akarnak. A legjobb bör- ezért van, erre hozták létre, ez létetön nem kívül, hanem az elmében zésének oka és célja. A világ rendvan. Ami körülöttünk van, valóság, szerét egyvalami veszélyeztetheti a virtualitásunk lényege nem itt mindössze, amit mindenáron ki kell van. iktatni: az igazság. Ha az igazságot Az információ megléte vagy elta- megismerhetik az emberek, a rendkarása döntõ dolog a rabtartó szem- szer instabillá válik. pontjából – ahogyan a Merovingi A Rendszer olyannyira megtémondta a filmben: „A »miért« a ha- vesztõ, hogy bárki jóhiszemûen általom egyetlen igazi forrása és zálo- líthatja ugyan magáról, hogy „én ga.” biztosan nem vagyok a rendszer ré-
MÛVÉSZET ÉS GONDOLAT sze”, vagy „ez vagy az az intézmény biztosan nem a rendszer része”, mégis az – kivéve, ha az igazság mércéjével valóságosan és teljes mértékben megegyezik. Az igazságtól való legkisebb eltérés is már beépített valamit a hazugság rendszerébõl ebbe az intézménybe, így ez már nem a teljes igazság – ebbõl következõen a rendszer része. Így akár akarja, akár nem, hazugságot képvisel; a legjobb meggyõzõdése ellenére is a rendszert szolgálja, annak az ügynöke. S a kényelem, az önigazolás arra sarkall, hogy védjem a rendszert, amelyben élek. Hogyan is mondta Morpheus Neónak? „A Mátrix egy rendszer. Ez a rendszer az ellenségünk. De amikor benne vagy, és körbenézel, üzletembereket látsz, tanárokat, ügyvédeket, ácsokat – azokat, akiknek meg akarjuk menteni a tudatát. De amíg a Mátrixban élnek, részei a rendszernek, és ettõl az ellenségeink. Meg kell értened: a legtöbb közülük nem érett meg a valóságra, és sokuk úgy megszokta, oly gyógyíthatatlanul függ a rendszertõl, hogy foggal-körömmel védeni fogja… Mindenki, akit nem választottunk le, potenciális ügynök. A Mátrixon belül mindenki az – és senki sem.” A harc az elméért zajlik – érted és értem. Mit gondolok, miben hiszek, miben bízom, és mit utasítok el. Éppen ezért a rendszerbõl magából is le lehet vezetni, hol található az igazság, ha ismerjük a rendszer jellegzetességeit, és követjük az erõvonalakat. A rendszer a történelemben mûködik, aminek a „ma” is a része, így tehát kell, hogy legyen egy sûrûsödés a lényeg körül. Ha létezik valami, ami a teljes rendszer szempontjából veszélyes, annak értéktelennek, nevetségesnek beállítottnak kell lennie – s hogy nem az, azt éppen a rendszer árulja el azáltal, hogy erre a jelentéktelen(nek mutatott) dologra folyamatosan hatalmas figyelem és erõfeszítés fordíttatik. Az egyébként logikus rendszer logikátlannak tûnõen egy sokadrangúnak beállított elemre koncentrál.
Mi az, amit folyton megsemmisítés fenyeget – mégsem sikerült ez eddig, és nem is fog sikerülni? A rendszernek sikerült elhitetni az emberek jelentõs részével, hogy a vallás és a hit lényege a gondolkodás kikapcsolása, akár kívül vannak a rendszer vallási szekcióján és szembefordulnak vele, akár pedig benne vannak – benn a gondolkodás kiváltságát önként adják fel. Ez a valami, az igazság maga, amely a legveszélyesebb a rendszer számára, nem más, mint a Biblia. A „világ” rendszerének természetesen
EZ A VALAMI, AZ IGAZSÁG MAGA, AMELY A LEGVESZÉLYESEBB A RENDSZER SZÁMÁRA, NEM MÁS, MINT A BIBLIA.
van vallási szekciója is, amelynek feladata az, hogy elterelje a figyelmet az igazi hitrõl. Meséket, megtévesztõ, de valóságosnak látszó információkat kell terjesztenie, különbözõ köntösökben. Ha a Biblia mese lenne, ahogyan azt sokan gondolják, azt várhatnánk, hogy a rendszer ezt az iratot terjeszti, méghozzá úgy, ahogyan az van, erre épít. Ehelyett mit látunk? Az õskeresztényeket kezdettõl fogva üldözi a világ, amely más vallásokat nem fenyeget megsemmisítéssel úgy, mint ezt. Jézust keresztre feszítik. Az apostolok egy kivételével erõszakos halált halnak. Pál apostolt folyamatosan üldözik, megverik, megkövezik, végül lefejezik. Rengeteg embert mészárolnak le különbözõ, kínosabbnál kínosabb módokon, akiknek egyetlen bûnük az, hogy hisznek valamiben, amit az állam elutasít. Amikor a Római Birodalom császára, Constantinus látja, hogy nem boldogul sem a birodalommal, sem a kereszténységgel, államvallássá teszi, azaz meghamisítja a kereszténységet, a Bibliát félreteszik – a klérus jelentõs részének együttmûködésével. Ez-
után Róma birodalmi egyháza (amelyrõl az idõk során lemállik a birodalom) – mint szervezet – évszázadokon át halálbüntetés terhe mellett tiltja a Biblia olvasását és birtoklását. Létrehozzák az inkvizíciót, amelynek fõ feladata az eretnekek, köztük elsõsorban a Bibliához ragaszkodók felkutatása, üldözése és kivégzése. Rengeteg embert, milliókat mészárolnak le, égetnek el, akiknek egyetlen bûnük, hogy ragaszkodnak egy könyvhöz, ami többet ér nekik, mint az életük – amely könyv leleplezi a megtévesztéseket, amit az államegyház is gyakorol. Óriási szellemi és anyagi erõfeszítéssel próbálták ezt az iratot és az azt birtoklókat megsemmisíteni. Miért mindez, ha nem veszélyes, ha ez csak mese? A római államvallás a kereszténység címén mindent önmagába olvasztott – csak a Biblia valódi értelmezését nem. A hitnek egyáltalán nem feltétele a szellemi öncsonkítás, ennek éppen az ellenkezõjét állítja a Biblia: „Meggondolás õrködik feletted, értelem õriz téged.” (Példabeszédek könyve 2,11) A Biblia beszél arról, hogy van egy hatalom, amely megvakítja az emberek elméjét azért, hogy eltakarja elõlük a valóságot. Ezt olvassuk az Istent nem keresõkrõl: „ Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsõséges evangéliumának [örömhír, szabadulás örömhíre] világosságát, aki az Isten képe.” (Korinthusi II. levél 4,4) Megkötözve születünk az örökölt, bûnre hajló emberi természetünk által, mint mindenki: rabszolgaként. Egy börtönben, amely érzékszerveinkkel fel nem fogható – egy börtönben, az elménk számára. De van szabadulás – nem egy eszme, hanem egy személy: Jézus Krisztus. Õ maga az Igazság, „azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek” (János evangéliuma 8,36). F. B.
&
LÁMPÁS LÁNDZSA
2010/ 1.
13
FELFEDEZÉSEK
A történelem felderítetlen zugai – 1. A beilleszthetetlen leletek
I
dõrõl idõre elõkerülnek olyan régészeti leletek, amelyek nem illeszthetõk be az emberi történelem hagyományosnak mondható felfogásába. Úgy tûnik, nem a 19–21. század embere az elsõ, aki magas szintû technikai civilizációt épített ki. 1961. február 13-án három kõzetgyûjtõ – Mike Mikesell, Wallance Lane és Virginia Maxey – kõzetbe telepedett ércpéldányok után kutattak a kaliforniai Olanchától 10 kmre északkeletre. Miközben a Caso hegységben keresgéltek, az egyik csúcshoz közel, kb. 1300 méterre a tengerszint és 110 méterre az Owen-tó kiszáradt feneke fölött, találtak is egy érdekes követ. A kõzetgyûjtõk tévesen ért tartalmazó kõnek nézték (amelynek belsejét kristályok övezik), bár megkövesedett kagylók nyomait viselte magán. Másnap, amikor Mikesell kettévágta a követ – tönkretéve 25 centis gyémántfûrészét –, látta, hogy nem kristály van belül, hanem teljesen ismeretlen valami, mégpedig valamilyen mûszaki szerkezet maradványai. A megkeményedett anyagon, kavicson és megkövesedett zárványokon belül hatszögletû, ismeretlen anyagréteg rejtõzött, puhább, mint az achát vagy a jáspis. Ez a réteg 2 cm széles porcelánhengert
14
&
LÁMPÁS LÁNDZSA
2010/ 1.
vett körül, s a henger közepén 2 mm vastag fényes fémtengelyt találtak. Ez a tengely – vették észre a kõzetgyûjtõk – mágneses volt, s nyoma sem látszott rajta a rozsdának. A porcelánhengert rézgyûrûk fogták körül, és ezek sem rozsdásodtak. Nem tudták, mit is kezdjenek szokatlan leletükkel, ezért elküldték a Ford Charles Társulatnak, mely a rendkívüli leletek vizsgálatával foglalkozik. Miután megröntgenezték a megkövesedett maradványokkal körülvett követ, kiderült, hogy valóban valamilyen gépi szerkezet része volt. A fényképeken meglátszott, hogy a fémrúd az egyik végén rozsdaette, de a másik i vége fémrugóhoz van rögzítve. A Caso-lelet, mint az ma közismert, bonyolultabb, mintha egyszerû gépalkatrész lenne. A jól formált porcelán, a fémrúd, meg a réz alkatrészek arra mutatnak, hogy villanymûszer része volt. Gyújtógyertyára hasonlít, de némelyik része – különösen a rugó, vagyis a csavaros betét – egyetlen ma ismeretes gyújtógyertyáéval sem azonos. A furcsa kis mûszert körülvevõ titokzatosságok csak még bonyolultabbá teszik a tényt, hogy a földtan tudósai szerint a kõ, amelyben megtalálták, legalább félmillió éves.
1851 júniusában a Scientific American címû lap (7. köt., 298. o.) jelentette, hogy Dorchesterben (Massachusetts) az Imaház-hegyen tömör sziklából fémvázát robbantottak ki. „Amikor összeillesztették a tárgy két felét, harang alakú, 11 cm magas, 16 cm alapméretû, a tetején 7 cm, és kb. 3 mm vastag edényt alkotott. Az edény színe cinkre vagy pedig ezüstötvözetre emlékeztet, jókora ezüsttartalommal. Az oldalán csokorba szedett 6 virág rajza díszlik, gyönyörû színezüst berakásból, s az edény alján színezüst szõlõ vagy koszorú, szintén berakással. Valamely ügyes kezû mûvész kifinomult ízléssel végezte el a karcolást, a vésést, a berakást. Ezt az érthetetlen és ismeretlen edényt tömör, kavicsos kõbõl robbantották ki, 5 méter mélységben a föld alatt.” Honnan került oda? Sem a földtan, sem a régészet tudósai nem tudják. De a sziklát, melybõl e mûvészi vázát kiemelték, legalábbis jó pár millió évesre becsülik. S amint számos zavarba ejtõ lelettel történik, a váza múzeumból régiségtárakba vándorolt, azután nyoma veszett. Kétségkívül valamelyik múzeumigazgató nyirkos pincéjében gyûjti a 20. század porát…
FELFEDEZÉSEK A negyedik képen látható vascsészét Frank J. Kenwood találta egy széndarab belsejében, 1912-ben: „Amikor az oklahomai Thomas városában a városi elektromos mûvekben dolgoztam 1912-ben, egy jókora méretû, szilárd széndarab került a kezembe, amely túl nagy volt ahhoz, hogy használni tudjam. Egy kõtörõ kalapáccsal szétvertem. Ez a vaskehely esett ki a közepébõl, otthagyva lenyomatát a széndarabban… Kinyomoztam a szén forrását, és úgy találtam, hogy az oklahomai Wilburton bányáiból származik” – nyilatkozta. A szenet, amelybõl a lelet származik, 312 millió évesnek tartják.
1958-ban Utah államban William J. Meister találta ezeket és más, valószínûleg emberi cipõnyomokat az öt centiméter vastag kõzetlemezen belül. Ugyanabban a lemezben voltak nyilvánvaló trilobitakövületek, amelyek egyike összenyomódott a cipõ „sarka” alatt. A 25 centiméter hosszú cipõnyom a bal oldalon van,
és annak kõzet öntõformája ettõl jobbra. Az evolucionisták szerint a trilobiták 240 millió évvel az ember kialakulása elõtt kihaltak. Figyeljük meg, hogy a sarok hátsó része viseltes, ahogy manapság hordott cipõink többsége. A sarok a talphoz képest 3 milliméterrel mélyebben nyomódott a kõzetbe. Mások hasonló felfedezéseket tettek ezen a területen, noha ez volt az egyetlen kövület, ahol egy trilobita egy nyilvánvaló cipõlenyomaton belül volt. Honnan jöttek az ezeket készítõ emberek, hogyan és hová tûntek el? Biztosan helytállóak a kormeghatározó módszerek? Ha nem – mikor éltek a létrehozói, és mi történt velük?
Teremtés – valóság – rendszer H
a elolvassuk a teremtés történetét a Biblia elsõ lapjairól, láthatjuk, hogy Isten lépésrõl lépésre építi fel, amit alkot. Megteremti a feltételeket és az élõvilágot, amely ebben a feltételcsoportban létezni tud. Sok-sok példát sorolhatnánk az élõvilágból, ahogyan egymásra épülnek az állati viselkedések is, segítve egymást. A Föld van az élõvilágért, és az élõvilág a Földért. Isten rendszert alkot – úgy is mondhatjuk, hogy õ egy rendszeralkotó Isten, ez jellemzõ rá, ezért így teremt. Pál apostol ezt írja: „Ami Istenben láthatatlan, tudniillik az õ örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétõl fogva az alkotásaiból megértetvén megláttatik.” (Római levél 1,20) Isten rendszerét szabályok irányítják és tartják fenn, amelyek nélkül széthullana minden. A természet törvényei is Isten törvényei, mivel mindezt õ hozta létre. Rá jellemzõ törvények ezek, amelyekbõl visszakövetkeztethetünk a teremtõre – és azért következtethe-
tünk vissza, mert jellemzõk rá. A Biblia lapjain Isten mint teremtõ mutatkozik be. Ezt a nagyon fontos szempontot mindig szem elõtt kell tartanunk, amikor kinyitjuk a Könyvek könyvét, minden esetben, amikor valamilyen részt értelmezni akarunk. E nélkül törvényszerûen el fogunk siklani a mondanivaló lényege mellett. Mivel mind a természeti, mind az erkölcsi törvények jellemzõek a teremtõre, õróla tesznek tanúságot, az õ jellemét fejezik ki, ez azt jelenti, hogy az ezekkel a törvényekkel való összhang életet eredményez, míg a velük való szembefordulás leépülést és halált. Ha a teremtésrõl gondolkodunk, van még valami, amire figyelmet kell fordítanunk, ez pedig a folyamat fogalma. Isten hat nap alatt teremt, noha egyetlen pillanat alatt is megtehette volna, a folyamat koronája pedig a nyugalom. Az évszakok változnak, a magok kicsíráznak, termést hoznak, majd elszáradnak. A pára felszáll, azután a felhõkbõl
visszahullik a földre – folyamatok zajlanak a rendszeren belül. A magyar nyelv értelmezõ szótára szerint „a rendszer a valóságra vagy a valóság valamely körére vonatkozó ismereti anyagnak a részek bizonyos alapvetõ összefüggései, viszonyai alapján tagolt, rendezett egésze”. Vannak tehát részek, alapelemek, és ezeknek viszonyai, kapcsolatai. Léteznek alappillérek, amelyek tartják a rendszert, és ezekhez kapcsolódó, egymással is kapcsolatban álló részek, ez a kerete a jó mûködésnek. Isten nyitott rendszert alkotott, ahol a növekedésnek nincs határa. Az emberek mindig zárt rendszereket alkotnak, ahol õk jelölik ki a határokat, sablonokra építenek, ahol sok esetben nem kívánatos a gondolkodás, nyitottság, kreativitás – a megszokottól való elrugaszkodás. Isten rendszerében a teljes emberre szükség van: kell értelem, érzelem, tudásanyag, hit, kíváncsiság, nyitottság, keresés, odaadás, objektivitás stb., vagyis: szabadság. Objektivitás nél-
&
LÁMPÁS LÁNDZSA
2010/ 1.
15
FELFEDEZÉSEK
LELKI ÉLET
kül nincsen szabadság! Az illúzió a szabadság gyilkosa. Nincs fontosabb, mint a valóság. Az objektivitáshoz pedig tõlünk független mérce kell, különben eltévedünk, s marad minden emberközpontú, következésképp hamis. Mércéül pedig Isten a Bibliát adta. A teremtés rendszere realitásokra épülõ rendszer. Az illúzió a realitás
gyították, a többit kihagyták, és a nagyításból rossz következtetéseket vontak le. Vallási rendszert alkottak, amely meggyilkolta Krisztust. A rész elutasította a teljességet. A teremtmény az Alkotóját pusztította el. Ha a valóságot mint rendszert szemléljük, hamar eljuthatunk arra a következtetésre, hogy a természet és az ember között szoros összefüg-
AZOKRA, AKIK NEM FEJLÕDNEK, AKIK BIZONYOS MOMENTUMOKAT KIEMELNEK, MÍG MÁSOKAT FÉLRETESZNEK ÉS ROSSZUL ÉRTELMEZIK A DOLGOKAT, A LEGJOBB PÉLDA A BIBLIÁBÓL A FARIZEUSOKÉ. KIRAGADTAK EZT-AZT A RENDSZERBÕL, FELNAGYÍTOTTÁK, A TÖBBIT KIHAGYTÁK, ÉS A NAGYÍTÁSBÓL ROSSZ KÖVETKEZTETÉSEKET VONTAK LE. VALLÁSI RENDSZERT ALKOTTAK, AMELY MEGGYILKOLTA KRISZTUST. A RÉSZ ELUTASÍTOTTA A TELJESSÉGET. A TEREMTMÉNY AZ ALKOTÓJÁT PUSZTÍTOTTA EL.
gyilkosa, tehát a mi gyilkosunk is. Másnak gondolom magamat, a körülményeket, Istent, mint ahogyan az a valóságban van. „Sokan mondják majd nékem ama napon: »Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben ûztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben?« És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tõlem, ti gonosztevõk!” (Máté evangéliuma 7,21–22) Mi következik ebbõl? Ha kiragadok egy elemet és túldimenzionálom, a rendszerem rosszul fog mûködni. Ha bármit az összefüggésébõl kiemelve próbálok értelmezni, helytelen következtetésre jutok. A tények önmagukban mást jelentenek, mint a rendszerben értelmezve. Mit jelent a folyamat? Fejlõdést, szüntelen változást! Ha ma ugyanolyan vagyok, mint tíz éve, akkor nagy baj van. Azokra, akik nem fejlõdnek, akik bizonyos momentumokat kiemelnek, míg másokat félretesznek, és rosszul értelmezik a dolgokat, a legjobb példa a Bibliából a farizeusoké. Kiragadtak ezt-azt a rendszerbõl, felna-
&
16 LÁMPÁS LÁNDZSA
2010/ 1.
gés van. Milyen folyamatot láttunk a teremtésben? Isten megteremtette a környezetet, a feltételeket, utána az embert. Nem vagyunk függetlenek a környezetünktõl: az hat ránk, és mi visszahatunk rá. Hogy test és lélek egymásra hat, hogy mindaz, ami a lelkünkkel történik, hatással van a testünkre, és fordítva. Ezt a Biblia egyébként meg is fogalmazza: „Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek.” (János III. levele 1,2) „A vidám elme jó orvosságul szolgál, a szomorú lélek pedig megszárasztja a csontokat.” (Példabeszédek könyve 17,22) Ahogyan az elején leszögeztük: Isten törvényei az élet törvényei, akár erkölcsi, akár természeti törvényekrõl is legyen szó. Az együttmûködés fejlõdést, az ellenszegülés visszafejlõdést jelent. Szükség van tehát a lehetõ legjobb mûködésre ahhoz, hogy elérjem a célomat, és ahhoz, hogy Isten is elérhesse a célját bennem és általam. Testi-lelki képességeink maximuma életfeladatunk elvégzésének az alapfeltétele.
A kútnál E
gy zsidó vándor Jeruzsálembe tartott, Samárián keresztül, s az ottani idõszámítás szerint hat óra tájban, vagyis dél körül leült Jákob kútjánál. Egy asszony érkezik a déli hõség idején. Itt van a vízforrás, mégis csak õk ketten vannak. Hol vannak a többiek? A dél nem a legalkalmasabb idõpont a vízhordásra, ezt reggel vagy este szokás végezni, amikor nincs annyira meleg. Látható, hogy az asszony el akarta kerülni a többi samáriabeli társaságát. Az asszony tudta, hogy lenézik: öt férje volt már, és akivel most élt, a hatodik férfi még csak nem is a férje. A zsidók és samáriaiak között ellentét, sõt gyûlölködés volt. Mire lehet számítani egy ilyen találkozás esetén? Jön az asszony, merít, elmegy – és egy szó sem hangzik el a jelenlévõk között, legfeljebb néhány ellenséges pillantást váltanak. A férfi azonban inni kért. Ezzel kizökkentette az asszonyt az elvárásaiból, és kíváncsivá tette. Meglepetésében megkérdezte: „Te, aki zsidó ember vagy, hogyan kérhetsz inni tõlem?” A zsidók szóba sem álltak a samáriaiakkal. A férfi nemcsak megszólítja õt, hanem inni kér tõle. A zsidók szerint az, aki samáriai edényébõl iszik vagy eszik, tisztátalanná válik, veszélybe kerül az élete. Ki vagy te, aki ilyet teszel egy kis vízért? Tudod te, hogy mit csinálsz? Az ismeretlen ezt mondta: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom!, te kérted volna õt, és adott volna néked élõ vizet.” (János evangéliuma 4,10) Azért teszek, tehetek másként, mert én már elnyertem az Isten ajándékát. Élõ vizem van, és ezt adhatom neked. Meg van oldva az életem, és elsegíthetlek a megoldásra téged is.
LELKI ÉLET
Az asszony nem érti, mirõl beszél a férfi. Meleg van, por, szomjúság – a víz köti le a figyelmét. „Mondta néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élõ vizet? Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákobnál, aki nékünk adta ezt a kutat, és ebbõl ivott õ is, a fiai is és jószága is?” (4,11–12) A férfi, miután megvárta az aszszony reakcióját, hogy mit értett meg, vagy mit nem, egy felhívást intéz hozzá. „Mindaz, aki ebbõl a vízbõl iszik, ismét megszomjazik, valaki pedig abból a vízbõl iszik, amelyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjazik, hanem az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz õbenne.” (4,13–14) Örök élet vize? Csak nem az örök életet, az üdvösséget ajánlja fel egy ismeretlen – mégpedig úgy, hogy aki az általa ajánlott élõ vizet elfogadja, az soha többé nem szomjazik meg? Valóban van olyan ember, aki ezt megélheti? Hogy annyira elegendõ számára az Isten jelenléte, a vele való közösség, hogy nem vágyik másra? De nem úgy, hogy kertnek magyarázza a pusztát, hanem valóságosan kijelentheti a zsoltárossal: „Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te, feletted való jóm nincsen… te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.” (Zsoltárok 16,2–11) Mi ez a víz? Mi adhatja meg mindezt? „Ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám, és igyon! Aki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élõ víznek folyamai ömlenek annak belsejébõl. – Ezt pedig mondta a Lélekrõl, amelyet veendõk voltak az õbenne hívõk…” (János evangéliuma 7,37–39) A víz itt a Szentlélek jelenléte, az Istennel való közösség. Örök életet nekem? – gondolhat-
Jan Joest (1450/60–1519): Jézus a samáriai asszonnyal beszélget Jákób kútjánál (1505–1508)
ta az asszony. Túlságosan is merész ez a gondolat ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljon vele, továbbra is a konkrét vízzel foglalkozik. „Mondta néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jöjjek ide meríteni!” (4,15) Most úgy tûnhet, a férfi témát vált. „Menj el, hívd a férjedet, és jöjj ide!” (4,16) Alkalmat ad az aszszonynak, hogy szembesüljön a saját életével – ez részben már megtörtént, ezért is kerülte az emberek társaságát. Nincs férjem, maradjunk ennyiben. Nekem sem öröm ez, ne bolygassuk ezt a kérdést, ez a helyzet, nem akarok egyedül maradni a világban, nincs más lehetõségem öt férj után – gondolhatta az asszony.
A férfi azonban megdicséri: „Jól mondtad. Öt férjed után ez a mostani nem az.” Ki ez az idegen, aki ennyire ismeri az életemet? Ijesztõ ez a férfi! Az asszony most megpróbálja semleges területre terelni a témát. Mennyire emberi ez, milyen sokszor megesik! Hagyjuk, ami fájdalmas, beszéljünk valami másról, amin jól el lehet vitatkozgatni úgy, hogy nem a valósággal, a való élettel foglalkozunk. Beszélgessünk a teológiáról – ez kényelmesebb, és vallásos emberek között mindig „bejön”. „Uram, látom, hogy te próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak, és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell.” (4,19–20)
&
LÁMPÁS LÁNDZSA
2010/ 1.
17
LELKI ÉLET A férfi erre így felel: „Asszony, hidd el nékem, hogy eljön az óra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, amit ismerünk: mert az üdvösség a zsidók közül támadt. De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is
NYILVÁNVALÓVÁ TETTE, HOGY ISMERI AZ ASSZONY ÉLETÉNEK LEGREJTETTEBB TITKAIT IS, ÉS EZZEL RÁMUTATOTT: AZ ÖRÖK ÉLET ÍGÉRETE KOMOLY ALAPOKON NYUGSZIK. AZ ASSZONY E NÉLKÜL AZT GONDOLHATTA VOLNA, HOGY EZ AZ EMBER NEM ISMER ENGEM, NEM TUDJA, MILYEN ROSSZ VAGYOK, EZ ÉNRÁM NEM VONATKOZIK. ÁM ÍGY VILÁGOS: NEM AZÉRT AJÁNLJA FEL AZ ÖRÖK ÉLETET BÁRKI SZÁMÁRA, MERT MÉLTÓ RÁ, NEM AZÉRT ADJA A SZENTLELKET, MERT KIÉRDEMELTE. A LÉLEK AJÁNDÉKA ÉPPEN AZ ÍNSÉG MIATT SZÜKSÉGES, NEM AZÉRT, MERT MÉLTÓK VAGYUNK RÁ, HANEM MERT NEM VAGYUNK AZOK.
ilyeneket keres az õ imádóiul. Az Isten lélek: és akik õt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.” (4,21–24) A férfi, úgy tûnik, nem az elméletek embere, visszakanyarodott a lényeghez. Kijelentette, hogy nem a hely és a formák az elsõdlegesek, még akkor sem, ha Isten valóban kijelölt egy helyet. A samáriaiak hite hibás: eltértek Isten kijelentett akaratától, megfertõzte õket a bálványimádás. Jeruzsálembe kellett volna menni? Igen. Akárhogyan, akármilyen élettel, akármilyen szívvel? Nem. Az elsõ mindig az ember és a szív állapota! Ha ez rendben lesz, a másik már nem lesz probléma. Amit nem tud elfogadni elsõként a becsontosodott rendszer (hol kell imádkozni – formák stb.), azt könynyedén elfogadja, miután visszatalált Istenhez. Mi az Isten-imádás lényege? Lélekben és igazságban imádni Istent. Lélekben, vagyis
18
&
LÁMPÁS LÁNDZSA
2010/ 1.
Szentlélek által, és belül a szívben, de igazságban: megtisztult szívvel, igaz, gyakorlati szeretettel Isten és az emberek iránt, igaz élettel. Lehetséges volna ilyen élet? Hiszen ez a vándor az elõbb felajánlotta az örök életet, most újra megerõsíti, hogy az Atya imádókat keres, akik lélekben és igazságban imádják õt: most és itt elhangzik a hívás, az ígéret az asszonynak, hogy õ is azok közé tartozik, akiket Isten visszahív magához. Nyilvánvalóvá tette, hogy ismeri az asszony életének legrejtettebb titkait is, és ezzel rámutatott: az örök élet ígérete komoly alapokon nyugszik. Az asszony e nélkül azt gondolhatta volna, hogy ez az ember nem ismer engem, nem tudja, milyen rossz vagyok, ez énrám nem vonatkozik. Ám így világos: nem azért ajánlja fel az örök életet bárki számára, mert méltó rá, nem azért adja a Szentlelket, mert kiérdemelte. A Lé-
lek ajándéka éppen az ínség miatt szükséges, nem azért, mert méltók vagyunk rá, hanem mert nem vagyunk azok! A bûnösöket kell hívni, mert nekik szükségük van Istenre, és nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Az asszony ezt gondolhatta: Anynyira új, amirõl beszélsz… Annyira megragadó, hogy én is lehetek mássá, Isten nem néz le, hanem felkínálja a megváltozás lehetõségét… De hogyan jelenthetsz ki ilyesmiket, annyira más ez, mint amit tanultam, amire neveltek… Ha majd a Messiás eljön, mindent elmond majd… Lehet, hogy Te lennél az?… És ezt mondta: „Tudom, hogy Messiás jõ (aki Krisztusnak mondatik), mikor az eljõ, megjelent nékünk mindent.” (4,25) Annyira nagy dolog ez számomra, hogy nem tudom elfogadni, csak akkor, ha az Isten küldötte mondja ezt… „Mondta neki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek.” (4,26) Az asszony fejében hirtelen összeálltak a mozaikdarabok, és örömében, az edényét ottfelejtve a városba szaladt – õ, aki korábban kerülte az embereket. Ott mindenkinek boldogan újságolta, hogy megtalálta a Messiást. Nem elméleteket, nem tanokat, hanem az Isten küldöttét. Jézusnak elfelejtett vizet adni. De úgy tûnik, hogy õ ezt nem vette zokon. B. F.
ÖNELLÁTÁS
A szerszám A
régi világban az élethez szükséges legapróbb dolgok is egyedi alkotások voltak. Azok a használati tárgyak is, amelyeket ma tömegáruként gyártanak, amiket használat után egyszerûen eldobunk. Ha bárki alkotni akart valamit, ahhoz szerszámra volt szüksége – nem pusztán dolgoztak vele, hanem alkottak, létrehoztak valamit. Valamit, ami addig nem létezett. Bárki részt vehetett a teremtés munkájában. Átélhette a napja végén, hogy ami ma elkészült, amit befejezett, mindaz „jó, amit teremtve szerzett”. Akarvaakaratlanul közelebb juthatott a Teremtõjéhez. A szerszám a világ alakításának, mondhatni teremtésének eszköze. A világnak a magunk képére formálása eszközeink által, vagyis a munka Istentõl kapott feladat. Ha kinézünk az ablakon, akkor láthatjuk, hogy ez az átformálás túl jól sikerült. Nekilendültünk, és most a ló másik oldaláról kellene visszakapaszkodni. Ma már nem kell szerszám, elég gondolatokkal vezérelt mûszerünk, ketyerénk van a világ irányítására, átformálására. Lebetonozzuk a földet, eltüntetjük a füvet, és többé nem tudunk mezítláb járni. Mókusodúkat rakunk egymásra, és elnevezzük élettérnek. Vannak lakóparkok, ahol kert is van, de nem tudjuk, hogy milyen a kaszálás, mert géppel teszszük ezt is. Egészségiparunk van, mert nem tudjuk, hogyan kell élni. Élni – egyszerûen, szerszámokkal, alkotó munkával. Ki tudja elkészíteni azokat a használati tárgyakat, amikre a háztartásában szüksége van? A fogyasztói társadalom nem teremtésre, alkotásra épül, hanem épp ellenkezõleg. Az alkotásban ismeret van – önismeret és természetismeret. A fogyasztásban végsõ soron csak önzés. „Semmire sincs szükségem, gazdag vagyok!” Mindenünk van, mert ve-
szünk. Ha elromlik valami, nem is tudjuk megjavítani, sõt nem is szabad javítani, értelmetlenség lenne. A mi világunk a gazdagság kora, de egyúttal a nyomoré, a mezítelenségé és a vakságé. Mit tudunk meg mindeközben a világról? Semmit. Mert csak a mûködésérõl tudunk valamit. Minden van, csak el ne romoljon a gép, a hálózat, a vezeték, a testem – mert akkor baj van. Kiderül, hogy semmirõl nem tudunk semmit. Sem a természetrõl, sem saját testünkrõl, egészségünkrõl. Nincsenek szerszámaink már. Ha nincsenek, akkor mi magunk lettünk eszközzé – de kinek a kezében? A mai munkák legtöbbje nem alkotó tevékenység, de alkotássá lehet, ha mi eszközökké leszünk annak a kezében, aki minden mást is megalkotott. A szerszám, az eszköz arra való, hogy általa megismerjük a világot, magunkat, és felfogjunk valamit Teremtõbõl. A szerszám a kapcsolatok eszköze, ezáltal kerülünk kapcsolatba a teremtett világgal. Megtanítja a kezünknek, mi az, hogy kemény és lágy. Megtanítja, milyen nyelven beszél hozzánk az anyag – és azon keresztül mit tanít Isten.
Még van egy kevés idõ. Nézzünk körül jól, hogy milyen szerszámaink vannak, mik maradtak ránk az elõzõ generációtól, amelynek a tagjai használták, amit kellett, tudták, élték. Mert amikor nem lesz Tesco, és éhezel, akkor nem fog segíteni a Google, hiába írod be, hogy „kenyér”! Nézzünk körül, kezdjük el formálni a világot! Kezdjünk el másképp gondolkozni mindarról, ami körülöttünk van, mert lehet, hogy rövidesen már késõ lesz. Ha vannak szerszámaink, akkor esélyt kapunk a túlélésre, és nem pusztán fizikai szinten. Tegyünk fel pár kérdést magunknak. Pár kérdés, ami megváltoztathatja az életünket: Mit fogok magam után hagyni, ami a gyermekeimet életük végéig elkíséri? Milyen szerszámot hagyok a gyermekeimre, amit ha kézbe vesznek, úgy fogják érezni, hogy folytatják megkezdett világformáló munkámat, életemet? Mi az a szerszám, eszköz, aminek a használatára meg tudom tanítani a gyermekemet, s ezzel – és csak ezzel – rész veszek az életében most és felnõttkorában is?
&
LÁMPÁS LÁNDZSA
2010/ 1.
19
KAPCSOLATOK
Szabó Dezsõ
Barátom is akadt… …Szarvaskõn, aki nem egy elfakulhatatlan színt vetített életembe. Egy ötven-ötvenkét éves juhász bácsi volt. Nem messze a falucskától, egy menedékes dombtetõn legeltette a juhokat. A legelõ egészen a tölgyfaerdõ széléig ért. Mikor elõször úgy véletlenesen bukkantam oda, a kutyája éktelen ugatással támadt nekem. De a juhász egy füttyére visszakullogott gazdájához. Amikor kezet fogtunk, az öreg így szólt az okosan figyelõ kutyához: – Bodri, látod, ez az úrfi a mi barátunk. Menj, és csókolj kezet neki. A kutya odajött, megnyalta a kezemet, és ettõl fogva igen jó barátok voltunk. Az öreg mellé heveredtem. Amint beszélgetünk, a juhok túlságosan szétszéledtek, egy páran az erdõbe is bementek. Az öreg rászólt a kutyára, aki csodálatos értelmesen figyelt rá: – Menj, fiam, az erdõbe, rázd meg jól annak a feketefoltosnak a farkát, aztán térítsd az egész bandát ide. Meg kell jegyeznem, hogy az öreg egyetlen mutató mozdulatot sem tett a kezével. A kutya gyorsan bement az erdõbe, megrázta szájával a feketefoltos farkát, azután az egész nyájat heves ugatásokkal elénk terelte. Az öreg felállt, odakiáltott a nyájnak: – Tömörülj! A juhok, mint tornaórás diákok, sûrû csoportokban egymás mellé tömörültek. – Meglátom, itt vagytok-e mindnyájan – szólt az öreg, és szólítani kezdte õket: – Juli! – Erre egy juh, felnyújtva fejét, sajátos hangot adott. A hang erõsebb formában, hasonlított ahhoz a hanghoz, mellyel a vigyázó ürge értesíti a társait, hogy veszély közeleg. – Jancsi! – folytatta az öreg. Egy másik juh nyújtotta fel a fejét, és ad-
ta le ugyanazt a hangot. Így jelentkezett szólításra az egész nyáj. Mindenik juhnak más neve volt. Sohasem tudtam elhinni más elbeszélésének ezt a jelenetet. Ezentúl estefelé sokszor meglátogattam az öreget. Órákig elhallgattam megfigyeléseit az idõjárásról, az állatok és növények életérõl, a csillagok járásáról. Hogy tudott látni és megfigyelni ez az ember! Ha az én egyetemi tanáraimnak kölcsönadta volna a szemeit! Az emberi világról valami csodálatos nyugodt derültséggel beszélt. Egész bizonyos: látásában és ítéléseiben nem tett különbséget a juhnyáj és az embernyáj között. Meglehetõsen felelõtlennek látta õket, akiket végeredményben egy legfelsõbb hatalmú, titokzatos végzet mozgat. Ezért hibáikat, bûneiket is valami meg nem riasztható nyugodtsággal, saját apás derültséggel rendezte be a természet rendjébe. Nála láttam elõször teljes világosságában azt, amit késõbb annyiszor volt alkalmam panaszolni. Ha egy paraszttal beszélsz vallásról, a munkakörérõl, az emberekrõl, termésrõl, állatokról, az élet legkülönbözõbb jelenségeirõl: megnyilvánulásai mögött mindig ugyanazt az egységes lelket, egységes elveken és
életérzéseken alapuló látásokat és ítéleteket találod. Mintegy egységes rendszer a lelki élete, hol minden összefügg mindennel, logikai összeférhetetlenségek, pszichikai ellentmondások nincsenek lelki megnyilvánulásai között. Ha beszélsz a középosztály bármily rétegû tagjával vallásról, politikáról, emberekrõl, irodalomról, saját munkakörérõl, bármirõl: minduntalan megüt a következetlenségek, az össze nem egyeztethetõ látási formák, az ellentmondó alapelvek zagyva összevisszasága. Lelke a házaló ládája, melybe rögtöni érdekei, ijedelmei, elfogultságai, hiszékenységei szerint kapkodott be esernyõnyelet és Shakespeare-t, szociális frázisokat és antiszociális hajlandóságokat, szabadsághimnuszokat, s a sikeres zsarnokság imádatát stb. stb. Lelke valóságos olla podrida – rothadt fazék –, honnan a legkülönbözõbb szerves és szervetlen anyagok bomlási termékei csapnak ki szavakba és tettekbe. Meg lehet-e ilyen anyaggal valósítani az emberi együttélés történelmi egyensúlyát? (Életeim I., Kriterion Kiadó, Bukarest, 1982)
LÁMPÁS ÉS LÁNDZSA A Vissza a Gyökerekhez Alapítvány idõszakos kiadványa Szerkesztõk: Poór Balázs, Szabó Ferenc, Túri Zoltán Vissza a Gyökerekhez Alapítvány 8200 Veszprém, Egyetem u. 20. IV/19.
Számlaszám: 73900078-11064253 (Zirci Takarékszövetkezet)
Támogatást köszönettel elfogadunk Honlap: http://www.heep.hu http://www.visszaagyokerekhez.eu E-mail:
[email protected]
