N É H Á N Y
R E F O R M K O R I
Új Magyar Képtárunk állandó kiállításán az első négy teremben nemzeti művészetünk kezdeteit, reformkori festészetünk értékeit mutatjuk be. I t t azonban csak kis hányada látható a X I X . század első feléből származó festményeinknek, múltszázadi tanulmány i gyűjteményünk be lépve ismerhetjük meg jobban és sokrétűbben festé szetünk e hőskorát. A k u t a t ó a neves művészek mellett alig ismert, jóformán a feledés homályába merült múlt század eleji mestereink munkáit tanulmányozhatja, és a reformkori festészet legjelentősebb műfaján, az arcképen kívül, a tájkép, az életkép ábrázolását, sőt a történelmi festészet első zsengéit is megtalálhatja. Ez a gazdag és változatos gyűjtemény hű képet ad reformkori képző művészetünk legizmosabb ágáról, festészetünkről. Nem csak egy-egy már a saját korában is neves, elismert tehet ség művészi kibontakozását szemlélteti jól anyagunk id. Marko Károly, Brocky Károly, Barabás Miklós fejlődését, — hanem sok szürkévé fakult névről is letöröl hetjük több, mint egy évszázad porát. Ezeknek a névszerint alig ismert festőknek szerepe nem korszakalkotó ugyan, de működésük a nagy együttesben — mint az épületekben az egyes téglák — nélkülözhetetlen; szerve sen illoszkednok abba a munkába, mellyel nemzeti képző művészetünk alapját a X I X . század elején lerakták. A Magyar Nemzeti Galériában reformkori anyagunk további gyűjtését is egyik legfontosabb feladatunknak tekintjük, habár ezen a téren korántsem kell olyan nagy hiányokat pótolnunk, mint például a X X . század, főleg a két háború közötti idő festészetének bemutatásában. Ha egy magángyűjtő fölajánlásában, vagy ha a szerény műtárgypiacon egy-egy gyűjteményünkbe illő reform kori festmény felbukkan, igyekszünk megvásárolni, gon dolva arra, hogy nemzeti festészetünk kezdeti korát a legapróbb részletekig híven k i kell egészítenünk. Néhány ilyen új szerzeményünket — amelyekkel reformkori anyagunk Nemzeti Galériánk megalakulása óta gyarapo dott szándékozón) most bemutatni és a hozzájuk fűződő adatokat röviden ismertetni. 1958 ny^arán Lándor Tivadar gyűjteményéből szép, de restaurálásra szoruló reformkori portrét vásároltunk meg, amely Kováts Jánost, a bőkezűségéről és nemes adományairól ismert egri származású irodalomtörténészt és nyelvészt ábrázolja. A képet a Lándor-család évtizedek óta, mint Miklóssy József múltszázad eleji görögkatolikus ikonfestő legsikerültebb arcképét tartotta számon. Gyűjte ményünkbe is, mint Miklóssy művét vezettük be, mint
ŰJ
S Z E R Z E M
É N Y Ü N K
hogy restaurálásra azonnal nem kerülhetett sor, a kép szignatűráját, így megsötétedett, állapotában a leltározás kor csak alig kivehetően J. M. monogrammként és 1820-as évszámban sejtettük. A családi hagyományon kívül, Miklóssy József nevének kezdőbetűit vélve a J. M.-ben, az is megerősítette szerzőségét, hogy az újjárendezett Egri K é p t á r b a n Kováts Jánosnak igen életteli, jó kvali tású, hasonló arcképét ismerjük tőle 1824-ből; és hogy a Magyar Történelmi Képcsarnok is őriz egy Miklóssy arcképet Kováts Jánosról 1832-ből, amely az egritől csak részleteiben tér el. Új szerzeményünk gondosabb tanul mányozása, ós elsősorban a festmény letisztítása folytán előtűnt jelzés alapján megállapítottam, hogy a festmény Hesz János Mihály egri festő munkája, A restaurálás következtében a festménye szignatúrájában a J. M . kezdő betűkön és az 1820-as évszámon kívül a következő név és szöveg vált olvashatóvá: ,,J. M. Hess Agriensis pinx 1820." (38. kép.) 1
Hesz János Mihályt (1768—1833 után) irodalmunk elsősorban, mint oltárképfestőt tartja számon. Az Egerből Bécsbe került művész számos hazai és osztrák templom oltárképét festette: Szamosújváron, Egerben, Esztergom ban, Agárdon, Nagycenken, Bécsben, Salzburgban stb. Új Magyar Képtárunk mindössze egy művét őrizte eddig, Szent Család szentekkel című kisméretű vallásos kompozí cióját 1813-ból, amelynek jelzése a névaláírás betűformáiban is megegyezik új szerzeményünkével. Hesz Jánostól csak két arcképet ismerünk a Magyar Történeti Képcsarnokban: Fusz János zeneszerző képmását 1819ből és Károlyi József pasztell portréját. Az irodalom még ezeken kívül két arcképét jegyezte fel a múlt századi neves közgazdászról és műgyűjtőről Ózdi Sturmann Márton-ról és feleségéről, Sembery Anna Máriáról 1795-ből. Kováts Jánost ábrázoló festményéről azonban nem történt említés. Hesz Kováts Jánost markánsarcu, nyílt tekintetű, tömpeorrú, borotvált, energikus, megnyerő, javakorabeli férfinek ábrázolja. Barna sujtásos magyar ruhában a századeleji divat szerint fehér ny akfodorral, álló prém galléros mentében, melyen piros szalagon I . Ferenctől kapott kitüntetése függ: „Franciscus Imperator Austriae" felirattal és I . Ferenc arcképével. Derekán szép markolatú, finom ötvösmunkájú kard. Jobbjában kékesszürke fedelű Montesquieu kötetet tart, baljával márványasztalra támaszkodik, melyen egymás mellett három könyv látha tó — alighanem az ábrázolt legkedvesebb olvasmányai — Biblia Sacra, Corpus Juris és Cicero. T
A festmény a századeleji klasszicista portréfestészet jegyében fogant, Hesz János még a X V I I I . század végén kezdte meg Bécsben tanulmányait, Hubert Maurer akadémiai tanár növendékeként. 1794-ben az Akadémián díjat is nyert, klasszikus tárgyú és megjolonítésű művé ért, Priámus elkéri Achillestől Hector holttestét. A Tudo mányos Gyűjtemény is „képei akadémiai klasszikaságát" emeli k i . Későbbi vallásos témájú festményein és nagy méretű oltárképeiben az olasz manierizmus hatása érez hető. Kazinczy Ferenc megjegyzi levelében az esztergomi oltárképről írottakban, hogy Heszre ,,az olasz iskola hősein kívül az erővel eltölt Rubens hatott". Ezen az egészen más témájú művén, Kováts János portréján akár az olasz iskola, akár Rubens hatását túlzás volna keresni. Kétségtelenül egy jeles, a X V I I I — X I X . század forduló ján élő művész jól jellemzett, nyugodt megfogalmazású alkotása, melyben a klasszikus hűvösségen átdereng az ábrázolt iránti elismerése, rokonszenve. — Fusz János arcképén, mely egy évvel korábbi Kováts Jánosénál, szintén az életteli megjelenítés ragad meg és a művésznek kitűnő emberábrázoló készségét érezteti. Sokkal puhább modellálású Károlyi József arcképe, melynek keletkozési idejét nem tudjuk, lehet, hogy későbbi munkája, de ez a lágyság a pasztelltochnikának is betudható. Ha össze hasonlítjuk gyűjteményünkben és a Történeti Kép csarnokban látott Hesz képeket, a részletekben egyező megoldásokat találhatunk. Például a Képtárunkban levő Szent Család hátterét ugyanúgy függönyszerűen jobb oldalra kötött zöld drapériával zárja le, mint a két évvel később festett Kováts János portrén. 2
3
Ez az új szerzeményünk több szempontból is figyelemre méltó. Elsősorban örvendetes, hogy Hesz János Mihály nak eddig ismeretlen arcképe került múzeumunkba, és hogy e mesternek, akinek úgyis kevéssé ismerjük arckép festői tevékenységét, ezzel az arcképpel is bővült oeuvreje. Másrészt figyelemre méltó az a kultúrtörténeti szempont ból érdekes körülmény, amely Hesz János Mihály ós Kováts János kapcsolatára világít, a századeleji Bécsben élő magyarok egymásközötti viszonyára. Nemzeti képző művészetünk megújhodása idejére ez is jellemző adalék. Kováts János (1764—-1834) előbb magyar főúri családok nál nevelő, majd I . Ferenc meghívására a bécsi udvarban a magyar nyelv ós irodalom tanítója volt. Jótékony célokra rengeteget áldozott, többek között az egri kórházra és szegények intézetére hagyta vagyonát, alapítványt tett az egri bölcselet és jogtudományi hallgatók részére, az eperjesi görögkatolikus egyház könyvtárát 1200 váltó ós 5000 pengő forint alapítvánnyal létesítette. A Magyar Tudományos Akadémia alaptőkéjéhez is 1000 forinttal járult hozzá. Áldozatkészségét avval a néhány sorral jellemezhetjük legjobban, mely Egerben levő portréján az oszlopra írva így olvasható: „Szép meghalni Hazáin! érted: vagyis élni sokáig, hasznos Tettekkel, holtig adózni neked." 4
A szintén egri születésű Hesz csak négy évvel volt fiatalabb Kováts Jánosnál. Feltehető, hogy már gyermek korukban Egerben ismerték egymást, de ha csupán Bécs ben találkoztak is, bizonyára omlegették közös szülő városukat, melyet mindketten szerettek. Hesz a neve mellett szinte állandó jelzőként használta az Agriensis megjelölést. „Prof. Hesz Mihály, Egri f i , k i velem mindig magyarul szólla" —• írja Kazinczy is 1816-ban egyik levelében. — Szülővárosa iránti érzését adományaival Kováts is ugyancsak megmutatta. Az Egri Képtárban levő már említett képmásának a hátlapjára a következő ajánló szöveget íratta: „Érsek Eger Városa Nemes Tanátsának Érdemes Közönségének, Kedves Hazánkfiainak Örök Emlékezetül Képemet Életemnek 68-ik esztendejében, születésem napján, augusztus 25-én, 1832-dikben kedves kedem. Kováts János mp. Austriának Fő Városából, Bétsből." Feltehető az is, hogy Kováts és Hesz között szó került Hesz Jánosnak arról a tervezetéről, amelyet 1820-ban, a portréfestésóvel egy esztendőben, terjesztett be a nádor nak, ahol Magyar Képzőművészeti Akadémia felállítását szorgalmazza. Hesz e nemzeti közművelődést elősegítő tervéhez a bécsi és prágai akadémiákat veszi példaképnek. Azt reméli, hogy a mágnásokat és gazdag polgárokat alapítványok tevésére serkenti, az államot pedig arra, hogy Pesten vagy Budán az intézet céljára épületet adjon. Hesz szívesen vállalta volna a főiskola vezetését is, bár neki, mint a nádorhoz intézett felterjesztésében írja, Bécsbon gazdag jövedelme van, mégis előbbre helyezné azt a kitüntető feladatot, hogy a művészet terén hazájának szolgáljon. Sajnos a Képzőművészeti Akadémia létesíté sének terve nem keltett kellő visszhangot. Valószínű, hogy Kováts, a bőkezű mecénás, jó magyar hazafi támogatta Hesznek ezt a tervét. He.3z János Mihály csak ritkán jött látogatóba Magyar országra, élete végéig Bécsben élt, de otthona a magyar ifjak előtt mindig nyitva állt. A múlt század elején Bécs ben tanuló festők gyakran felkeresték, sőt néhányan egyideig tanítványai is voltak: Balkay Pál, Nagy Sámuel, Kiss Sámuel, Marczinkay Elek, Wándza Mihály. Az irodalom Miklóssy József nevét nem említi tanítványai között, de éppen Kováts J á n o s portréjának alapján tételezhetjük fel, hogy Hesz Miklóssy val is érintkezett. Miklóssy (1792—1841) a szlovinkai születésű szegény parasztfiúból lett krasznibródi bazilita barát, mint a görögkatolikus egyház kántora került Bécsbe 1814-ben. Hivatali teendői mellett az Akadémiára is beiratkozott. Akadémiai oklevelét 1823-ból ismerjük. Tehát mikor egy évvel tanulmányai befejezése után Kováts János arc képét festi, még pályája kezdetén álló festő. Elképzelhető, hogy segítségül veszi Hesz János útmutatásait, aki akkor már ismert, köztiszteletben álló művész, a bécsi Mérnöki Akadémia rajztanára volt. Miklóssy ábrázolása a főalak beállításában és a háttér megfestésében tér el Hesz művé5
6
tői. Míg Hesz festményén ez semleges, addig Miklóssy én Eger város látképe látható. A festmény egész megoldásá ban méltóságteljesebb, reprezentatívabb Hesz művénél. A jobboldalon levő Minerva szobor, a városképi háttér valószínűen a megrendelő elképzelése. Kováts az arcképét Hesszel alighanem saját részére festtette, viszont Miklóssy festményei Eger városának, Eperjes Könyvtárának és a Nemzeti Múzeumnak készültek. Hesz János Mihály ez új szerzeménye reformkori fes tészetünk legkorábbi időszakából igen számottevő alkotás és kétségtelenül gazdagodása gyűjteményünknek. *
anyagszerű kidolgozását illetően sem találhatunk kívánni valót a képen. Marastoni korai művei között figyelemre méltó hely illeti meg. A magyar földben meggyökeresedett olasz festő nevét elsősorban az első Magyar Festészeti Akadémia létesí tésével írta be művészetünk történetébe, lelkes és fárad hatatlan pedagógiai munkásságának hatását most kerek száz évvel halála után már tárgyilagosan lemérhetjük. Reformkori művészeti életünkben betöltött fontos szere péről és mint Lötz Károly, Than Mór, Zichy Mihály első mesterének, a N I X . század második felében virágba borult festészetünknek is egyik előkészítőjéről kell meg emlékeznünk.
* Reformkori új szerzeményeink bemutatásában a fest mények keletkezési idejét véve alapul időrendi sorrend ben Marastoni Jakab (1804—1860) Házaspár című képo következik (39. kép). A velencei származású neves mester rövid bécsi, majd három évi pozsonyi tartózkodását követően, pesti letelepedése után 1838-ban festette ezt a kettős portrét. Marastoni 1836-ban költözik Pestre, már ismerik nevét Pozsonyban és Pest-Budán is. A pozsonyi diétán sok magyar főúrról készít arcképet és alig tölt rövid időt Pesten, i t t is számos megrendeléssel bízzák meg, részben a nemesek, részben a tehetősebb polgárok köréből. 1837—38-ból több arcképét ismerjük, melyek közül a Nemzeti Galériánk tulajdonában van Szapáry grófnő képe három gyermekével (kisméretű változat ban) 1837-ből, és Numvári Werther Frigyes vadászruhás képmása 1838-ból. Új szerzeményünkről irodalmunk nem tesz említést, sem Marastoni monográfusa, sem a Marastoni család leszármazottai nem ismerik. 7
8
Új képünk pesti polgár-házaspárt ábrázol, a hagyomány szerint gazdag papírkereskedőt. A vörös selyem empire ke reveten félszeg merevséggel ül egymás mellett a fiatal pár. A sima, fekete hajú, pávakék selyemruhás nő derekához ugyanolyan törökös mintájú kendő simul, mint amilyent Marastoni későbbi, híressé vált Görög nő című festményé ről jól ismerünk. A hölgy jobbját a körszakállas, hosszúkás arcú, barna ruhás férfi kedves ügyetlenséggel tartja. A kép hátterét a kor divatjának megfelelően, a Szapáry nét ábrázoló kép hátteréhoz hasonlóan, dús zöld bársony függöny zárja le. Jelzése jobbra lent olvasható: ,,J. Maras toni. pinx, 1838." A festmény a kissé merevvé vált klasszicista irányt felváltó biedermeier jellegzetes alkotása. Marastoni a híres velencei és római akadémiákon tanulta a divatos arcképfestési modort, miképpen kell beállítani a modellt, hogy az alakok finom tartásúak, modellálásukkal tetszetősek legyenek. Nagy technikai készsége, részletező aprólékossága párosult a színek összehangolásának érzék letességével. Olasz voltának és a velencei koloristákon való iskolázottságának legfőbb jellegzetessége ez: a szín nek, mind domináns elemnek szerepeltetése. A festmény 9
A fiatalon meghalt Tikos Albert (1815—1845) Fürdő előtt című 1839-ben festett műve szintén értékes új szerze ményünk ( I I I . színes tábla). Evvel a festménnyel együtt mindössze négy művének hollétéről tudunk. Múzeu munkban eddig csak egy képe képviselte, állandó k i állításunk egyik bensőséges témájú, vonzó darabja, a Gyermekét tápláló anya, melyet római tanulmányútján 1842-ben festett. A kép a Pesti Műegylet egyik legkorábbi kiállításán is szerepolt. A Magyar Történeti Képcsarnok őrzi még Tikosnak két önarcképét, melyek közül való színűleg csak egyik a festő képmása. Ezen a négy fest ményen kívül még az irodalomból ismerjük néhány élet képét és több arcképét a 40-es évek elejéről. Tikosnak a Fürdő előtt legkorábbi ismert műve. Huszon négy éves korában festette. Művészete a bécsi bieder meier légkörében fejlődött. 1834-ben került a császár városba, ahol több más magyar ifjúval, Friedrich von Amerling tanítványa. Amerling művészete korának szá mos festőjét magával ragadta, festészetének főbb jellem vonásai: a szépség szolgálata, a rajz virtuóz biztonsága, a kifejezés melegsége, a színezés harmóniája — mind olyan értékek, amelyek méltán állítják az osztrák bieder meier vezető mesterei közé. 10
A zöld vízparton, sötét barlangnyílás előtt, profilban ábrázolt, finom arcélű, elmerengve ülő fiatal nőt szinte klasszikus szoborszerűségében ábrázolja Tikos. Sima, hátul kontyba fésült barna haján élénk kék háló, jobb válláról leengedett fehér köntöse lágyvonalú h á t á t és vállát keretezi s a lecsüngő piros lepel meleg reflexeket sugároz. Mesterkéletlen szendeség, kellemes báj teszi vonzóvá a finom női alakot. A kép jelzése balra lent a levelek közt: „A. Tikos 839." A lecsúsztatott ingvállal kiemelt női test szoborszerű szépsége elég gyakori a biedermeier ábrázolásban. Az elsősorban arcképfestő Amerling oeuvre-jében is ismerünk hasonló beállítást: Szemérmes Zsuzsanna című 1837-ben festett képén, melyet feltehetően Tikos is ismert, hiszen abban az időben járt Amerlinghez. A kép kellemes vonal ritmusával hathatott Tikosra, színbeli és tónusbeli össze-
hasonlítását azonban nincs módunk megtenni, mert Amerling képét csak reprodukciókból ismerjük. Hasonló összevetés kínálkozik a hányatott sorsú kortárs, Borsos József Biedermeier női arckép című festményével, melyen a beállítás hasonlóságán kívül a modellálás finomságai ia a közös osztrák mesterre emlékeztetnek. Az analógiák további felsorolását mellőzve is nyilvánvaló, hogy Tikos nak a Fürdő előtt című képe a bécsi és a magyar bieder meier festészet rokonságára utal. A festmény az egyrészt bécsi iskolán nevelkedett reformkori festészetünk egyik jellegzetes szép emléke. 11
12
csipkével szegélyezve, érdekes, lapos, fehér fejdísze fehér szalagokkal díszített. A kerítés mellett üde zöld repkény fut a ház falán, mely hangulatosabbá teszi a beállítást. A másik fiatal nő távolba tekintő merengő megjelenítése a délszaki agavéval és élénk piros szoknyájának dús redőzésével festői hatású. A harmadik képen a fáradtan maga elé néző idős pórnő megfestésében a sárga-zöld szalag díszes kötény piros-fehér hímzéssel élénkül. A modellek ábrázolásában egyszerűség, kedves keresetlenség nyilvánul. A kellemes, közvetlen művek jelentőségét az adja, hogy Weber fejlődésére nagyhatású első itáliai útjához kapcso lódnak. 1845—47 között járt először Olaszországban, Velence, Firenze, Róma, Nápoly főbb állomásokkal. E festményei ezidőben, vagy közvetlenül hazaérkezése után készültek. 14
Weber Henrik (1818—1866) három friss itáliai feljegy zése, népviseletben ábrázolt olasz nők alakjai zárják a sort reformkori új szerzeményeink közlésében. (40—42. kép.) Weber Henrik életművéből már eddig is szép számmal őrzünk anyagunkban olyan főműveit, mint sógorának, Mosonyi Mihály zeneszerzőnek és feleségének kettős arc képét, mint a németajkú tipikus Pesti polgár portréját, s történelmi képei közül Salamon király a börtönben címűt. Korai festményeiből azonban aránylag kevés van Galériánkban. Az 1845-ben Velencében festett Önarckép-e, s ugyanonnan való Tanulmány feje. Olaszországi tanulmány útján, vagy annak emlékeiből készült Nápolyi nő és Romagnai asszony képeihez kapcsolódik e három új szerzeményünk. Az olasz népviselet gazdagságát, az öltözetben a tüzes színek kedvelését és a fejdíszek változa tos szépségét három képünk is bizonyítja. Fiatal nő kerítéshez támaszkodva ül, ruhája piros selyem, ezüst 13
Olasz népi alakok ábrázolását a legkülönbözőbb be állításokban ismerjük a század elejéről. Például Kováts Mihály ecsetje alól 1841-bon egész sorozata került k i a friss akvarelleknek, Nápoly, Róma, Sorrento vidékén élő festői népviseleti! parasztnők alakjaival. Idősebb Marko Károly rajzaiban, Brocky Károly és Barabás Miklós vízfest ményeiben is fellelhetünk különböző népviselet ábrázoláso kat. De nemcsak a magyar művészetben találjuk meg Weber festményeinek előképeit, hanem a nagy francia művész Camille Corot is itáliai tartózkodása alatt gyakran festette a népet. Az Olasz nő korsóval (1826—27), Heverésző fiatal olasz parasztfiú (1825—26) -— megragadóan szép, egy szerű megjelenítésükben is dús festőiségű alkotások. Bodnár Éva
JEGYZETEK
Hesz J á n o s Mihály: Kováts János képmása, o. v., 91,5x75 cm. Ltsz.: 59.77 T. J. M . Hess Agriensis pinx 1820. Vétel: özv. L á n d o r Tivadarnétól. Vételár: 2200,— Ft. Restaurálta: Révay Kálmánné. Kruchten József: A Honnyi művészek' Esmértetése. Tudományos gyűjte mény, 1818. I V . sz. 140—141. 1. és 1818. X I I . sz. 113—114. Í. Kazinczy Ferenc levelezése. V I I . 425, 591. X I V . 178, 532. Bodnár—Czobor: Az Egri Képtár vezetője és katalógusa, Bp. 1960. 14— 15. old., 39. 1. X V I I I . tábla. Hesz J á n o s Mihály tervezete 1820-ban Magyar Képzőművészet Akadémia {elállítása iránt. Ismerteti Ernst Lajos. Bp. 1898. Beszkid Miklós: Egy elfelejtett képírónk. Művészet. X I I I . évf. 1914. 47— 63. old. Marastoni Jakab: Házaspár, o. v., 127x103,5 cm. Ltsz.: 57.46. T. Jelezve jobbra lent.: J. Marastoni pinx 1838. Vétel: A Bizományi Áruház Vállalat útján Korda Józseftől. Vételár: 3540 Ft. Restaurálta: Révay Kálmánné.
8
Péter Kornélia: Marastoni Jakab. Budapest, 1936. • Korda Józsefné Bp. szíves szóbeli közlése alapján. " T i k o s Albert: Fürdő előtt, o. v., 114x99 cm. Ltsz.: 57.89 T. Jelezve balra lent,: A. Tikos 839. Vétel a Bizományi Áruház Vállalat I . Művészeti Aukcióján, 1957. Vételár: 2200 Ft." Restaurálta: Vasadi Hermann. Günther Probszt: Friedrich von Amerling. Wien, 1927. 63. repr. Borsos József: Biedermeier női arckép. O. v., 92,7x71,5 cm. Jn. Weber Henrik: Olasz nő (ülő) O. k., 33x 25,5 cm. Ltsz.: 57.83 T. Jelezve balra lent: H . Weber. Weber Henrik: Olasz nő (álló) o. v., 30x18,5 cm. Ltsz.: 57.84 T. Jelezve jobbra fent: H . Weber. Weber Henrik: Idős olasz nő. O. k., 30x 20 cm. Ltsz.: 57.85 T. Jelezve balra lent: H . W . Vétel: F á y (Wertheimer) Károly gyűjteményéből. A három festmény vételára 7000 Ft. Koday Ernő: Weber Henrik. Bp. 1943.
11
11! 1 3
14
