N AG YPIHENÖN. Varga csendőr mindig csak a levegőbe rúgott. Ez a nézeteltérés naponta átlag ötvenszer

N A G Y P I H E N Ö N.

'�

55 Varga csendőr mindig csak a levegőbe nézeteltérés naponta átlag ötvenszer

rúgott.

Ez a

m egismétlődött

közöttük. Varga csendőr egyébként nagyon szerette a kutyáját s ezek a rúgások, jobban mondva rúgási kísér­ letek is inkább csak az idomítói tekintélyén esett csor­ bát voltak hivatva kiküszöbölni. Ejféltájban érkeztünk meg az egyik kis nyíri fa­ luba, ahol nagypihenőt kellett volna tartanunk. Lejár­ ván a falut, a szokásosak, rovottak, cigányok háza­ táján körülnéztünk s aztán az éjjeli őröket kerestük, de nem találtuk meg öket, mert bikát hajtani voltak

Az ujjas vállgallér nagyon szép, sőt állítólag víz­ mentes ruhadarab, de az októberi eső akkor is kelle me tlen, ha vállgalléron átszűrve folyik végig az embe­ ren. Ezt én és Varga csendőr a saját bőrünkön tapasz­ taltuk. Hárman porty áztunk dél óta szakadó esőben : én,

mint járörvezető, Varga csendőr és Szidi, a farkas­ kutya . Szidit Varga csendőr idomitotta be sajátkezű­ leg, nem annyira azért, mintha nagyon nagy hiányát ereztük volna, hanem inkább csak a csendőrség tekin­ télyének megmentése okából, mondván: ha rendőr­ kutya van, csendörkutyának is kell l ennie . Hosszas fáradozás után és különféle fantasztikus módszerekkel sikerült Varga csendőrnek Szidit annyira " idomítania" , hogy h a nagyon jó kedve volt és véletlenül nem akadt egyéb dolga, akkor a h ívására hozzáment, sőt volt eset, hogy azt is eltürte, hogy Varga csendőr pórázt kössön fl nyakába, de ez már azért nem tartozott a gyakoribb esetek közé. Ami Szidit il leti, sehogysem akarta gyakorI atilap, is tudomásul venni, hogy ő most már idomított csendőr­ kutyává lépett elő. Ha például a határban nyulat látott felugrani, mindig akkorát rántott a póráznál fogva Varga csendőrön, hogy az majd orrabukott s közben ugatott, hogy harsogott bele a határ. Ilyenkor Varga csendőr mindig egy TÚgással intette volna le, ha Szidi viszont nem helyezkedett volna arra az álláspontra, hogy az idomítás már be van fejezve, neki tehát rúgás má nem illetékes és ennek következtében, no meg . keteves tapasztalata alapján, nem készült volna előre ezekre a rúgásokra és félre nem ugrott volna. tgy aztán

j

�

>

�

ki rendelve. Vagyis rend volt a faluban, minden úgy volt, ahogy lenni szokott, elindultunk tehát a község­ háza felé, hogy ott megtartjuk a nagypihenőt. Ez reánk is fért, mert az inaink ugyancsak roskadoztak a leg .. alább félmázsa vizet magukba szedett malaclopók alatt. A községházán egy kis meglepetés várt reánk. A k özségháza fedelét u gyanis javítás végett lebontották s igy a pihenő négy fal a között csendesen bugyborékolt az öszi eső. Ott állottunk, tizenkétórai menetelés után csuromvizesen, szakadó esőben, fedél nélkül. Varga csendőrnek semmiféle faj tája nem volt au­ gal h aj óskapitány. akik állítólag akkor is flegmatiku­ san szívják a fapipájukat, amikor a szerecsenek karón pirít ják őket, nincs tehát semmi csodálkoznivaló azon, h o g y derék járőrlársam, mikor a helyzetet s az annak foly tán reánkváró kilátásokat felfogta, a tető lebontása felett való rosszalását olyan többszörösen bővített mon­ dattal fejezte ki, hogy ha azt egy nem lótartó embernek való vallást követő jÓlétlélek meghallotta volna, már DUól is elkárhozo tt volna örök életére. Varga csendőr­ nek ugyanis gyenge ol dala, hogy ne mondj am, szenve­ délye volt a nagypihenő. Mindig azt mondta, hogy az egész szolgál atból az ér legtöbbet. No, de hát sokáig nem tanakodhattunk. Elhatároz­ tuk, hogy felkeres sük a bírót és megtudjuk tőle, hol

tarth a tnók

t

I

meg a n a gypihen őt.

56

bíró udvarán örömmel láttuk , hogy az udvar hátsó részében lévő nyárikonyha ablak án hél.lvány fény pislákol ki a barátságtalan éjtsza kába. Biztos an fenn vannak még, gondol tuk, legaláb b beszélh etünk maj d a bíróval, meg is rnelegszünk addig egy kicsit s meg is tudjuk, hol lesz a pihenő. A nyárikonyha ablakán benézve , a következ őket lehetett látni: A konyha egyik fele telve volt fosztott kukoricával és lefosztott kukoricalevéllel. A másik jelében volt a tűzhely, amelyben még pislogott egy kis tűz. A tűzhely padkáján egy gOIpolyag macska aludta az igazak álmát, lehetett vagy öt darab. A tűzhely vé­ gében, a fal mellett egy állvány állott, tele mosatlan edénnyel, amin legyek nyüzsögtek, a falon pedig kis petról eumlámpa pislogott. A tűzhely mellett egy széken ült maga a bíró, sze­ mélvesen. Fejét a meleg sütőnek támasztotta és tátott szá i ial hortyogo tt. Imuonál ó hortvogása nyugodt lelki­ ismeretről és arról tanuskodott, hogy bíró uram egy­ által án nem antialkoholista. E tény mellett szól t az í'\ cserénkorsó is, amely mellette állott eIJy Qvalogszéken s amely szemmellá thatóan erős összefüggésben volt ft bíró jóízű álmáva1 . Ezt egyébként abból is következ­ tettem, hol!V a helyiséQ'ben, amikor beléptünk, envhp. borszag terjengett s azonkívül erős meleg és gyenge bűz honolt. Úgy Játszott, hogy a kukoricafosztók n em­ régen mentek el s a túlszíves, tehát túlgvakori k ínál... gatástól elázott bírót a családja a nyárikonvháb an hagyta, amíg kijózanodik. A mi szempontunkból min­ denesetre nagyon alkalmasnak látszott a helyzet arra. hogy a ruhánkat megszárítsuk, megme legedjünk , sőt a garmadába hányt kukoricalevélre való tekintettel esetleg még alvásról is szó lehetett volna . E:n léptem be elsőnek a mindenképen barátságo s hangulatú helyiSégbe s már éppen szeren csés jóestét akartam köszönni, nem annyira a tisztess é g, mint inA

-

�

-

- -

-

_. -

-

�

1 I

�

-r � .� ---

l !

I

Jr!

.�

�U

_

� C:�-

-.

,.

....

'I

\J"�.

J

' ,--

"-

"

,

.......

' -�

"

l

J

� . A

�- . �

-�

,,-.-

-

'"

"

�. '.

� .\'1 '"

"

-- '

tűzh ely mellett egy széken ült maga a bíró és táto t t szájjal hortyogott.

-

-,

=. - --

57

'I .

1l

kább a bíró felköltése okából, amikor d Var�a csendőr lábai között Szidi is besurrant. E pillanatban éles vezényszó hangzott: - Lábhoz ! Nem fegyverfo gáshoz való vezényszó volt ez, ha­ nem Szidinek szólott, "akinek" a Varga csendőr által számára összeállított gyakorlati szabályzat szerint az­ lett volna erre a kötelessége, hogy a csendőr balláb.l mellé álljon, még pedig úgy, hogy szügye a csendőr baltérdével elvágólag essék s fülét pedig mérsékelten előreirányítva várja a további parancsot. Ebből azon­ ban Szidi mit sem hajtott végre, ellenkezően, vészt­ jósló fogcsikorgatással és morgás sal, bajuszát rángatva és minden szál szőrét felborzolva, nyílsebesen a kályhapadkán lustálkodó macskagomolyagra ugrott, mire a macskák úgy repültek széjjel, mint a pocsolya a be1édobott kótóI. Az egyik �acska éppen a falon lógó fflmpának ug­ rott neki s így a további események már koromsötét­ ségben peregtek le. A macskák prüszkölve, nyivá­ kolva ugráltak össze-vissza a sötétben, Szidi pedig fogainak hangos csattogtatása közben Jürgén kereste öket halálra. Mindez persze olyan pokoli zajjal és dü­ börgéssel járt, milyet a szabadjára eresztett ördögök csapnak Luca-napján a halálravált oláh padlásán, így juttatván eszébe, hogy a nyáron tököt lopott a pópa földjéről. Az állványról tejesesuprok, lábasok, fazekak estek le, fedók csörömpöltek, a mosatlan edény csere­ pein pedig elkeseredetten tépték, fojtogatták egymást Szidi , meg a macskák . ts a nagy zűrzavarban, mint hajdanában, országok sorsát eldöntő ütközetekben fi hadvezéreké, ú gy harsogott a Varga csendőr vezény ­ szava, mondván : - Szidí ! S-zidil Lábhoz! Szidi ! Azt a rézangyal át az öreganyádnak! Szidi azonban zendülés ben tört ki: megtagad ta az engedelmessé get.

58

Én a malaclopót a fejemre húztam s meghúzódtam az egyik sarokban, ezzel is j elezni akarván semlegts, ségemet a kutya-macska háborúságban. Ebben a pillfl.­ natban a gyalbgszékre helyezett boroskorsó is befejezte földi pályafutását, j obban mondva rendeltetését, hogy a bíró úr közérzetét gyakorta rózsaszínűvé fokozza. És pedig olyan módon történt a korsó halála, hogy Varga csendőr alaposan nekinyomta horpaszát a gyalogszék­ nek, amire abból az újfent elhangzott, többszörösen bő­ vített mondatból következtettem, amellyel Varga meg­ emlékezett mindazokról, akik a gyalogszékeknek lába­ kat szoktak csinálni. Csak mellesleg mondom: ha ez a többszörösen bővített mondatba foglalt szócsokor imád­ ságnak is olyan műremek lett volna, mint káromkodás­ nak, akkor Varga csendőr előtt azonmód megnyílott volna a mennyeknek országa. Ennyi zenebona természetesen a bíró uramra sem maradt hat ástalanul. Éppen ébredezni kezdett, amikor az egyik vadul szökellő kandur a sötétben az arcának ugrott. A bíró elordította magát s elkapván a macska irháját, elkezdte azt fojtogatni; a macska letépte a bíró orrcimpáját, mire viszont a bíró eltörte a macska farkát. A koromsötétben sehogy sem tudta rendezni a gondo­ latait, mi is tört ki körülötte voltaképpen, felugrott hát a székről, hogy kifelé rohanjon, de a következő perc­ ben már keresztül is vágódott a földről éppen feltápász­ kodni akaró Varga csendőrön. Olyat koppant a fej e, mint amikor tököt vernek a sertések elé . A kutya pe­ dig, most már maga sem tudván, mit akar, mert hiszen egyetlenegy macska sem maradt a közelében, csak ug­ rált jobbra-balra. Alighogy a biró elvágódott, már fel is ugrott s ke­ zében még mindig a már félig megfojtott macskát sz 0rongatva, kirohant az udvarra: - Segítsééég! Szomszédoook! Segítsééég! Közben a konyhában csend lett, mert a nyitott ajtón a macskák egytől-egyig kiugráltak. Most már mi

if

l,

•

,

59

a ot ta rtó zk o? ás t . s e � ér t az ek űn er lsz cé k ttu rto ta se m , es zr e­ el mm s e n se de en cs át un ap kertek fel ől va ló k isk érő l. vé tle ne bb ül eli na ltúnk a he lys zín me gv ilá go so dtak A bír ó kiá lto zá sár a itt is, ott is em be rek fej szé kk el az ab lak ok s az álmuk bó l fel zav art ako zta k a bír ó ud­ és vas vi1l ákk al felf egy ver kez ve sor ma gáb ól ki­ varán, aki a lám pás ok imb oly gó fén yén él kal anu ­ kelve, szag gato ttan bes zélt e el nek ik szö rny ű u ját. Hog y a kon yhá ban kuk oric afos ztás köz ben elsz nyók ált s hát egys zer csak arra ébre dt, hogy bosz orká · nyok és mind enfél e gono sz lelke k sereg e valam i szila j tánco t tánco l körül ö tte. Kígyó k, b ékák , b aglyo k f�S macskák százai nyüzs ögtek a konyh ában, egy fogatl an, vén banya pedig táncra kapta fel a bírót s közben csó · kolgatta tüzesen . Persze, ő ellenke zett s ezért a b oszor­ kány úgy összehara pta, hogy az egész orrából alig m a­ radt valami. Más ember ki nem kerül élve a kezeik közül, ő is csak annak köszönheti a megmenekülését, hogy már gyermekkorában megtanították reá, mi ilyen­ kor a teendő : balkézzel elkapta a gonosz lélek nyakát, jobbjával pedig keresz tet vetett s így erőt vevén rajta, könnyűszerrel megfojtotta. - Itt van ni! - mutatta. - Hát nem éppen olyan, . mmt egy macska? Mi pedig ezalatt
� :

60

L U P U J K A R Á C S O N Y.

véglegesen elvégezte leszámo lását a macskákkal. Most már szépen "Lábhoz" állott s hizelkedve nyalogatta a Varga csendőr malaclopó ja ujját. Ezúttal is megkapta volna a hagyományos rúgást, ha előre nem készült volna reá s idejében félre nem ugrik. Mert Szidi min­ opn körülmények között előrelátó volt és óvatos. Az "idomítás" &latt szerzett tapasztalataiból jól tudta, mek­ korát lehet rúgni egy másfél tehénbőrből készült ti)­ megbeli téli csizmával, igy a rúgásnak mindössze az let t az eredménye, hogy Varga csendőr alól a sikos talajon kicsúszott a lába, maga pedig szépen leült a pocsolya közepébe. Ilyen viszontagságok után "érkeztünk meg" a bíró udvarára, ahol még mindig a boszorkányj árás volt a beszéd tárgya. Bíró uramnak éppen jó volt, hogy jövűnk. Mi is elmondattuk vele töviről-hegyire az egész rémséget s megígértük, hogy okvetlenül elj árunk majd az összes boszorkányok ellen, egyelőre csak arra kér­ jük, adjon nekünk valami h elyet, ahol egy kissé meg­ pihenhetnénk. A bíró a fejét vakarta: hol is lehetne? - Talán a nyárikonyhában? - véltem. - Most mondj a a bíró úr, hogy az üres és be is van fűtve. Két vénasszony keresztet vetett. - Ha nem félnek az urak . . . vélekedett a bíró. Nem féltünk. ts ezzel egyúttal hihetetlen mértékre is emeltük a testület tekintélyét a községben, annak dacára, hogy a boszorkány história máig is kiderítetlen .

t

Származására nézve román fiú volt Lupuj Kará­ csony, de nem marosán, se nem krizsán vagy hecegán, vasány, vagy éppen móc, hanem tösgyökeres mokány. Valahol a bihari rengetegekben látta meg a napvilágot. Más emberről azt is lehetne mondani, hogy ott ringott a bölcsöje, de hát arrafelé se Lupuj Karácsonyt, se mást nem ringatnak bölcsőben, hanem kis tekn6ben rázogat­ ják addig, amíg elszédül s elalszik. Télen felkötik a mestergerendára, nyáron pedig valami ágra, nehogy a malac kiborítsa a teknőböl, vagy valami más módon megpocsékolj a. Húsz éves koráig kecskéket legeltetett Lupuj a bér­ ceken. Megevett rengeteg puliszkát s megivott még rengetegebb pálinkát. Ha jóllakott, vidám furulyaszó mellett járta az argyelánkát, tarka katrincás leányok­ kal, nagyokat kurjantott, rúgta a földet bocskorával s közben csapkodott a talpára, hogy csak úgy csat­ togott. Hogy Lupuj Karácsony miképpen lett csendőr, teljes hitelesség gel nem lehetett megállapí tani. Pántea csendőr szerint (aki szintén román volt, de marosán ), Karácsony szomszé d úgy hagyta ott il bérceke t, hogy becsalták egy isztinába , ott kötelet kötöttek a nyakába és úgy vezették le a nagyvá radi várba. De hát tévedni emberi dolog s Pántea csendő r is tévede tt, mert Kará­ csonyt nem kötélen vezetté k Nagyv áradra , hanem lán­ con, még pedig két csendő r. Mert Karác sony nagyo n jól érezte magát a kék hegye k közöt t s eszeág ában sem volt, hogy csak azért, mert a bakte r valami papi-

62

rost nyomott a kezébe, ő most menjen és besoroztassa magát katonának. A csendőrök keresték Karácson Yt, még lest is tartottak utána, persze hiába, míg azt �n végül is ott fogták meg a dolgot, ahol kellett : meg · vesztegették az apj át két pakli limitódoh ánnyal s kifej­ tették előtte, hogy úgysem érdemes már Karácsonyt többet tartania, a kecskékre nem vigyázhat, mert min­ dig a sarkában lesznek, enru azonban mégis csak fog s a dohányát is lopkodni fogja, mint eddig. Az érvek hatottak s az öreg el is indult, hogy megkeresse. Nem messze a háztól egy fa alatt ült és legyeket csapott a lábaszárán. Az öreg megmutatta neki a családi pálin­ kásüveget s aztán nyájas szóval csalo gatta : -- Hai Cracil.lnule, be horinca.! Ez már több volt annál, ameddig a Karácsony ellen­ állóképessége terjedt. Az apja becsalo g�tta az isztinába, ott az elrejtőzött csendőrök lefülelték s meg sem állot­ tak vele a váradi vári g. Mire Karácsony magához tért, azon vette észre magát, hogy harminclv�tes baka lett . Eleinte ugyan nem nagyon tetszett neki a dolog, de mikor látta, hogy a nagy darab húst mindennap meg­ kapja s ráadásul ötnaponkint még harminc krajcárt is, lz. ezdte magát olyan jól érezni, hogy amikor még vag y ötven magyar szó i s reáragadt, lebüdösoláhozta a baj­ társai( aminek persze kiadós pokrócozás lett a vége. Mikor a katonaságtól hazakerült, nagyon kapón jőtt neki a havasi őrs szemlejegyzőkönyvében találta­ tódott megjegyzés, mely szerint az őrsparancsnok a csendőrjelentkezők gyüjtése terén nagyobb buzg:i­ lomra buzdíttatott. Ennek hatása alatt menten meg­ környékezte hát Karácsonyt, mint a későbbiek bizc­ nyitják, "nem eredménytelenül. A beadványban úgy feldícsérte Karácsonyt minden atyafiságával egyetem­ ben, hogy egy-kettőre próbacsendőr lett belőle. A próbacsendőri tanfolyamon Karácso ny nem akart senkit a tudományok terén csúffátenni. Ha kérdezték ,

f

-,/'

..JL!f

f � (.". r

. .

�\�' \

..-'

.,

7 O On� � <:>

J

.?IC:>

__

Az öreg megmu tatta neki a családi pálinkásü vege t .

63

feleletet nem mondván :

adott,

hanem

csak

felvilágo sítást,

- Olvast am én j ó l , tanulta m jól, tudom is jól, csak nem merem mond ani, mert meg vagyok ijedve. - Töu­ bet aztán nem is szaporította a szót. Ú gy látszik, az emberekn ek más dolguk is akudt akkor, mint hogy a Karácsony képességei felett töp­ rengjenek s így aztán Karácsonyból csendőr lett �s lekerült az egyik küküllőmenti kis faluba. Első dolga volt, hogy

névjegyet

készíttetett

magának

ilyetén­

képpen : LUPUJ m.

K ARÁ CSONY

kir. csendőr őrsvezető

A "címzetes " szó sajtóhiba folytán kimaradt, he­

ly ette azonban reákerült egy ötágú korona, valami liba­ féle állat fejére rajzolva. Mikor a névjegyet a járás­ őrmester meglátta, negyedóráig nem tudott szóhoz j u tni, csak kapkodott levegő után, mert a guta kerül­ gette. Azt azunbaQ mindenkinek el kellett isme rnj·� ,

hogy Km ácsonynak. nagy hasznát vette, mert ahol Lupuj szolgált, ott a járásparancsnok alaposan begya­ korolta a k ivizsgál ó j elentések szerkesztését. Egyszer valami elfogott egyéneket kellett az ügyészségre kísérni. Az őrsparancsnok a j árőrvezetőt, Bodó csendőrt lH�hívatta az örsirodába s a l elkére' kbtö t le, hogy vigyázzon Lupuj csendőrre , mint d SZelllp. világára. Bodó csenoőr ugyanis nemrég került az ő r!" rp s Lupujt csak hirl:>ől i smerte. - Tessék csak nyugod t lenni, őrmest er úr, tőlem nem fog megszö kn i l -'- jelentet te. - Flam, ha azt látná, hogy meg akar szökn i, for­ duljo n el és legye n ú g y, minth a nem látná , hadd men­ jen Isten hirév el. Nem erre k ell vigy ázni, hane m arra, h � gy nőkk el szób a n e állha sson , mert ha Lupu j egi nove l szób aáll, ez min dig azza l vég ződi k, hog y bezá r-

65

64

ják őt is, meg harminc méteres körzetben min den kit, aki körülötte talá Jtat ódi k. A fogolykisé ret baj nélkül eltelt. Már visszaf elé ültek a vonatban s Bodó csend őr meg volt nyug odv a, hogy nem is lesz baj. Karácsony vele szemben sZOl í­ tott magának helyet, mert a vonat zsúfolva volt s az utasok fele állva utazott. p,Az egyik állomáson fiatal menyecske szállott a vonatba, aki Lupuj szemével nézve nemcsak szép, de egyenesen gyönyörű volt. Karácsony mellett egy zsidó ült. Mikor Karácsony az asszonyt meglátta, rászólt a zsidóra: - Mit tapossa folyton a tyúkszememet? - S ezzel már le is tolta a padról. A zsidó röptében nekiment egy bakának, azon gurulatot kapva pedig egy tűzérnek, akinek alig tudta sűrű bocsánatkérések között kima­ gyarázni, hogy a világért sem akart a nagyságos tüzér -úrnak nekimenni. Ezalatt pedig a menyecske, intéséle, szépen elfoglalta az üresen maradt helyet. Azt mondtam az előbb, hogy az asszony a Lupuj Karácsony szemében gyönyörű volt. Jöjjünk azonban tisztába ezzel a fogalommal. A románnak szép az, ami nagy, ami "mare" . Se szép, se j ó nem lehet az, ami nem nagy vagy nem sok. Ezért van például az is, hogy a váradi meg a margitai csizmadiák kétszerakkorám szabják a csizmát, mint kellene ; ujjnyi vastag bőrt használnak hozzá és cl talpába olyan faszegekef ütnek, mint egy-egy kisebb gereblyefog. Az igazi román sap­ kája fél rőf magas É'f: a derekára araszos szíjat kbt. J óízűt csak abból eszik, ami "mare" , ezért vaskanalat sem h asznál. mert kicsinyli, hanem fakanállal eszik, amibe belefér egy félliter tej, utána jön egy oly,m. "mare� ' puliszka , mint az b1döm, azt begyűri , aztán cl őreriyujtj a a nyak;§.t, pislog, nyakal, nyel,- a porcogó recseg a gégéjé ben -- még egy nyögé s és már lent i s " an. Nem, minth a nem lehetn p- kevés bé körülményesen is megenni, de így illik.

f �

Mindezt csak azért soroltam fel, hogy megérts ük. milyen volt az asszony, akit Karácsony gyönyörűnek talált. Két ember helyét foglalta el a padon, a dereka olyan átmérőjű volt, mint egy kis hordó, a két meHe pedig úgy feküdt rajta, mintha két kis homokzsák ot fektettek volna reá. . - Lupuj őrsvezető vagyok - mutatkozott be Karácsony. Az asszony illendően megemelte magát : - A nevem Furáriu Leticia. Ismerem az őrsvezető urat látásból. Nem messze lakunk a laktanyától, min­ dig kérdeztem ezt is, azt is, ki az a szép őrsvezető. aki olyan .szép kesztyűs en jár a postára. De csak úgy félve kérdeztem, mert az uram nagyon féltékeny, pedig még meg se vagyunk esküdve. Aztán dőlt a szó belőle s amíg beszélt, egyre köze­ lebb került Karácsonyhoz. Egy fordulónál neki is dőlt, megkapaszkodott benn e, szóvat megvolt az ismeretség. Karácsony j ól érezte magát, mintha hájjal kenegették volna. Az asszony panaszkodott a férjére, aki őt telje­ sen elhanyagolja. Karácsony ezen szerfelett megbot­ ránkozott s kijelentette, hogy ő ilyen szép asszonyt u gyan nem hanyagoina el, aminek az lett a vége, hogy Ticia meghívta, látogassa meg egyszer, mert nag y on szeretné előtte a bánatát kiönteni. A férje úgyis odaj ár mindig fuvarba. Közben a vonat befutott egy alagútba s mivel az ilyesmiben már mindketten kellő j ártassággal bírtak, felhasználták az alkalmat egy , . mare" csók irányában . Másnap este Kará.cson y kiszökött a laktanyá ból s felkereste Ticiát. De bizony nem sok szerencs ével , mert alighogy nekifogtak a bánatkiö ntésnek , - nagy zörgéss el behajto tt az udvarra Juon, a "férj " . Kifogta a l ovalcat, lucemá t rakott eléjük s aztán összesz edte a hámokat és vitte be a lakásba, nehogy ellopjá k. Lupuj az asszony tanác.s ára az ajtó mögé állott, abban a re­ ményben, hogy majd neszt elenü l kisur ranha t. I gen. de Vidúms:igok a csendőr kOrOI.

5

•

61

66

bámok részére fogag gyanánt éppen az ajtÓ mög é volt egy nagy faszeg il falba ütve. Karácsony meg sem mert mozdulni, mikor Juont a hámmal meglátta, csak il

tól pedig százat és betette a Ticia nevére a p ostataka­ rékba. A hozomány tehát rendben volt.

Másnap felg yürkőzött könyökig és kitakarította n Z örsparancsnok sertésólját, amit persze úgy intézett, bogy az őrsparancsnokné meglássa. Aztán panaszko­ dott neki, hogy milyen sok az ellensége, j ó akarója pedig senki sincsen. Ennek az lett a következmény�, hogy este az örsparancsnokné szemreh ányást tett az

állott és várta a sorsát. Juon azonban "középfokban" ittas lévén, dudorászva ment be s nem sokat vizsgálván

az ajtómögötti áll apotot, felakasztotta a hámot a fo­ gasra, belefoglalván Lupuj barátunkat is, aztán lefeküdt.

Mikor minden elcsendesedett, Karácsony megpró­

bálta egy kissé félretolni a hámot, hogy nesztelenül kisurranhasson. Csakhogy a hámra csengő volt akasztva

urának a Lupuj csendőr igazságtalan elnyomása miatt. I gaz, hogy mikor a férje arcát meglátta, elhallgatott, de azért ez is jobb volt, mint semmi. Másnap Karácsony őrskihallgatáson előál l o tt a nö­ sülési kérésével. Az őrsparancsnok először megfogód­

s az hüségesen jell adotl minden mozdulatról. Próbálta

éJ.

sötétben megkeresni, de nem találta, ahányszor meg

kibújni akart, megszólalt a csengő. Hát nem volt irígylésreméltó helyzet, annyi bizo-

zott az íróasztalba, de aztán annyira magához jött, hogy Lupujt még k i tudta zavarni az őrsirodából . Kará­ csony kámforrá vált. Kis idő mulva Bodó csendőr illő kopogtatás után belépett az őrsirodáb a :

nyos. Végtére is nem maradt más hátra, mint egy merész ugrás, amit Karácsony bámulatos fürgeséggel hajtott

végre. A nagy csengetésre és ajtónyílásra J uon is fel­ ébredt ugyan, de Tic i a megmagyarázta neki, h o gy alighanem az a Timbusné csinált megint valami boszor­ kányságot, ma itt j árt s a multkor ő is vette el a tejét a tehénnek. De majd holnap szól a pópának, az majd ellátja a baját. Ebben aztán J uon úgy félálomban meg

Örmester ú r , nem jól lesz ez így. Tessék elfo­ gadni Lupujtól a nősülési kérvény t, mit lehet tudni, esetleg megkapj a az engedélyt s akkor meg biztosan áthelyezik, mert itt úgysem lehet nős lakást kapni . Az őrsparancsnok majdnem a nyakába borult Bodónak. Nem telt bele egy hét, a Karácsony kérvénye útnak indult. A kérvényben Karácsony mint a csend­ örök, Ticia pedig mint az arák mintaképe volt leírva. A kérvény t kiadták a j árásőrmesternek kivizs gá­ lás végett. Mivel pedig a kivizsgálás a negyedévi szemle alkalmával volt eszközlendő, az időt Karácsony körül­ belül kiszámította. Meghagyta tehát Ticiának, hogy a kivizsgálásra kellőképpen készüljön elő é s pedig : A bába leányával varrasson magának szép karton­ ruhát, a katrincál pedig rejtse el. A szoba naponkint legyen kiseperve. A szobába állítson be egy kölcsön­ kért varrógépet. Az asztalon virág legyen. A legyekb ő l , amennyit bír, pusztítson e l . Egy női ruha álljon ki­ szabva az asztalon , mellelle centiméter. _

is nyugodott. A dolog azonban mégsem maradt egészen titok-

ban, mert a bakter észrevett vaiamit és besúgta Juon­ nak. (Azok a bakterek mindenütt ott vannak, ahol

nem kellene.) Juon elővett egy kötelet s azzal kiadván

Ticiának az útravalót, kitette a szürét. Ticia hazament az anyjához, Karácsonynak pedig tudtára adta, hogy most már semmi sem áll a boldogságuk útjában. -

Karácsony eleinte meghökkent, de aztán l assacs­ k á n megbarátkozott a dologgal. Elhatározta, hogy fele­ ségül veszi Ticiát s meg is tette a nősülési előkészületeket a következöképpen: Mindenekelőtt elment a Katz zsidóhoz és kölcsön-

kért tőle rövid időre kétszáz koronát, Svarc Salamon-

5-

.l

68

lép ett , Iko r a j árá ső rm es ter be Mi nd en úg y l ett . M rü lt . El őz ő­ eg és ze n re nd es he lyr e ke úg y tal ált a, ho gy ott csa k a is vo lt érd ek lőd ni, de ál án áz gh zsé kö leg a i hú s sít ő irn ok ot ta lál ta , ak lte lye he t ző gy je be teg vo lt b a j . Lu pu jn ak . I gy ot t ne m koronával ad ós a vo lt r tt, mi ko r a já rá sö rm es te ze ke let ke r ko ak ak cs I gazi ba j ni s ciá va l. Az ar aje löl t ug ya Ti ett eu gy ele e sb eté élg be sz izs ­ ha tál yo sa bb á teh eti a kiv ú gy vé lte , ho gy so kk al zo ­ úr me gn ye ré sé re ug ya na gá l ás t, ha a j árá sö rm es ter D a.lm az zu , am ely ek ré vé alk et ök ör, k esz l l vá be ka t a d­ árá ső rm est ern ek ele int e ke j A tt. uto j ig idá l jja pu Lu ak r ráj ött a do lgok áll ás án v� re is vo lt ez , de am iko ed e tl be nn e a tek int ély és iga ZI mi vo ltá ra, lpl üJ kc rek Ríe tve táv oz ott . kiv izs gá ló j ele nté s, Rö vid ese n m e gsz ille tet t a ez vo lt : "B ár fen tne ve zet t am ely ne k ve lej e na gy j áb an az ált ala m esz kö zöl t tap in­ cse nd őr élő bb em lít<:> lt ará ja tt me gá lla pít ás sze rin t az t a tos pu ba tol ás t30T án vé gze y, tt jóh írb en áll ó nő sze mé l őrs öss zes l e gé ny ség e elő t Ille tve ne ve zet t nő sz em éI Y mi nd azo ná lta l fen tír t ará t, asn ak , ve gBz ük ség bő l vé lem alk alm él. fen th t cé lra csa k ­ s pu ha tol ás út ján me gg yö me rt az em líte tt tap int ato ­ zet t ara , ille tve em lite tt nő ve tne fen gy bo a, ról m dte "0 �;ze mé Jy . . . " stb . sth . r tes íte tté k, ho gy a Tic iáKa níc son yt ne ms ok ára kié l eg zet t s e gy ú tta l át i s val való há zas sá gn r\l� bp. fel Ka rác son y me ge sk üd ö t t , T(�. örs ik ,"l') m gy e k zté ye l he rt a16 , a n n á l is ink á bb , me ho gy több kó tel ez őt ne m í r Igy n em fog ad ják el től e. �rt esí tet ték , bo gy töb be t bh , tte Ti ciá t, ak i sze ze ve oz árh olt s t é rel ze les az t/m . ill etv e nag yob b l ett, min t val aha ég i on y a cs en dő rs J gy fej ez te be Lu pu j Ka rá cs bo ld o� ré vé be . ág ss za há u t he el ez ev y pá ly áj át s íg h á m u­ ek er e, d e mi ko r a sz u, ov J n s va i ki ne r má t M os , ho va i g jó l m eg né zi ril t es té nk in l he vi sz i , m in d ak aszt ja.

L U P U J K A R ÁC S O N Y A K O N Y H Á N.

ol, h o gy a Tis záb an HiJ ll ott am eg y me sét va lah r egy -eg y ka ny aro dó ho "' úsz ott e gy tök lef elé s mi ko . rt, min dig par anc sol gat ott : ra! Mo st j obb ra me gyü nk l Mo st bal az árr al lef elé , h o g y És abb an a his zem ben úsz ott em ber i s az éle tte l : ő ko rm ány ozz a a fol yó t. 1 9y van az mi nth a ő i s azt ak art a h a va lam i tör tén ik, úg y tes z, ög ak art a, h o gy Lu pu j vo lna . Me rt pél dáu l ki az örd a gaz dál ko dás ve zet ő j e ? Ka rác son y cse nd őr leg ye n let t, m ég ped ig me ssz e­ Senk i ! É s l á m csa k, mé gis az zet ő, aki nek a tett e it, föl dön hír es köz gaz dál ko dás -ve rok és h ire s h adv ezé rek i m e, fel je gyz em , min t a csá szá _

tet tei t szo k ták . úr új beo szt ási h eMi dőn Ke mé ny j árá sőr me ste r ta, h o gy Lup uj K a rályé n sze mlé re ind ult , azt sém tud jár áső rm est er úr szé p, son y cse ndő r a vil ágo n van . A cse ndő r, a gaz dál kod ás­ egy ene s szá l em ber vol t s Bod ó y szé kel y, így gon vez ető , aki büs zke vol t arr a, hog dolkodott: Ilye n

nem szé p szá l, ügy es, kat oná s em ber leh et má s, min t szé kel y. : pul iszk át, Ezé rt szé kely hez mél tó ebé det főze tett n sza lon tai JÚ csfp ős juh túTó val . A j á ráső rme ster azo nba hitv allá sáh oz, m b er vol t, aki rag asz kod ott a haj dúk a "dis ztó" , azu tán hog y tudniil lik a pul iszk át egy e meg a látt ára rett ent ő gon ­ a " disz tót" esz i meg ő. A pul iszk dol at vil lan t az agy áb a : Ez az emb er eng em oláh nak néz ett ! yát kép ez te" , sak i gy érth ető, hog y "kif ogá s tárg sve zető , tehá t hog y Dod ó csen dőr már rég en gaz dálk oclá dálk odá s vehas son oda az őrsp aran csn ok, hog y a gaz _

J.

_

70

zr:lb;é�)wn mIHI i fi tevék e n y k ec J j é k . f � y Jett L u p u j Ka rn­ C'�()n y csen dőr gazd il J k od ásve zetö . Lupuj csendő r mi� l l ó a k it rt l en n i il bclé hcJ yr!zctl bizalo mra és meg iH rtl I I I dll i l , h o g y lud va l am I t . Az ö rs­ főzőnő m d r egy h dr' k iíz!
JleTTl

(ori

cl

/HJ fornfiakhoz,

mon d l a Lupu j c'sen r fíír c;zl dZ én szegé ny jó i1 n yil rn músk{'nt cs i n ú l t d , I�s mc;gm l l l ii l l iJ , h o g y o n C's i n il l la éj ,. iJ fl y jil . A k o ll clk l ú bui ril l ég l ó l k öW l l , üzutfln bcÍlJl Holla éíkr'I c g y m úRHiJl szembe egy dózsútJa és an n y i v izel ön ­ t.iíll il dÚZ8Úbü, h ogy éJ k u t.!ó k n dk il h asá i g é r t , igy ncm mer l e k l eü l n i , mcrl a vizbe ü l lek 'fo l n a . es hogy tlz()k dZ d p rócsk éJ m a d i'J r k fJ k sc n Y ll gl u l il n HR{J k ök et, a mel ye­ k r�I d sok f{�HZk (� n íi l ('s d I d I I Jnagu k fél Hz(·cJtc�k , tO) ] dZid ,lI­ k iJ I f ú j k d l vil , rovil f J ){l I l szórt h e l ó j ük , A d()lo� s i k e r ü l t , rnl"!rl m i k o r m il s n a p rcs.!�e l Ka rácso n y k i ve tte öket iJ vízb!) I , (��( y i k He men t. feléje Rem a féfl7.ek nek , sr: nCl m VMI Y()��()"., h i l n c; rn l)ríllzC' n , tii nl ctijc:n rúgtilk u Hzr:m(:l­ dombot, m i n thil Hotl i i n C ' m k otl ott " k vol n a , L u p u j <;(�nrlí)r mC'g r,yön yi'l fk ijdií l t ben n ü k , m i n t ak i j6l v/.­ w'zte a d o l ��ilt II i l Z i) n� f i)zöní) f) (! d i g rn egAom m if;ü l vc d o­ I i r ) �'IJtt rJ K on y h úlltlIl, KFJ rfl ('so n y e l d J cHf:k c clelt. ve l e iJ Z íírf>pil r d Tl CA fJ (lk n n k iH, " k i mr'p,kf: rdc'l, t e : flH k i volt flZ il k l k r ' U n n k u t y u , a k i ClZ!. k i t a l á l t,iI /\ '1. rjn;Jíízíín i, f(' l pHe! K a riJ nw n y fl rl d t l f J n I I J . LuplJ j KiJ (;J('WHly (JJ q ! l Vd Bodó c:spndíí r 1 , u k ú H{l n , a t IJ r(,/l plJ J i szlrf!l 8zú rn (ízl e' ilZ N l iJ pr61 . n tlC' l yc:U ú r i éte­ l ek e t vez;( ' I(�tJ 1)(;, m i n t Pl' l d ú u l il n y lj l h úH t . Bí nder , a

(

r.

/ , -/ I

(--V

\ \\ . ,/;"

'\ ( , r-

.,.. f\' \ -,j}

,'\

� \

.

\

-L

,---

- ....,

. ,.

��

II .: I�

�

/-

\.

,

�

�

.� -;j-�:

/1 " �-

I

,� ,

"

\

- I�,1

(

/ 'J

r

�

I 'u �

.{,S

"

(

.

--

_

fV1 r'oJIÍ I H Y. / It,

hOfjy Hum

NI

(J

Jmfornl/(JJ t}/(JY.,

1.1 If11 1 / ('HGJtdlJ f,

mO!lclla

11

hog y a v adá szi dény SZd SZ föl des úr, me gem líte tte nek i, g­

úl. Ka rá cso ny me alatt ná la állandóan kapható fri ss ny bü sz ké n ny uj to tta vá sá ro lt két ha tal ma s pé ldá ny t és át az őrsfőzőnőnek. y kis j ó sár ga Ebből a na gy obbikbó l főz zö n eg sikkal pe dig kápo szt át má a l ze ez st, ve sle hú s go lla csi ez ze l a so k pa ras z­ fog töl ten i, me rt má r tor kig vagyok fol yta tta : - Hi gy je tos éte lle l . - Ma jd he tvenkedve a hiv ata los ha ng ot ) , el , őrs főz őn ő (m ind ig be tar tot ta ezt erü lte m, ne m lak­ elk tól zá há m yá an ó j ny gé sze a mi óta lle l. tam jól kedvemre tis zte ssé ge s éte ne m ha llo tt vo ln a Az őr sfő ző nő úg y tet t, mintha job ba l pe dig töl csé rt jól , bal ke zé t a csí pő jér e tet te, a csi ná lt a füléhez és úg y ké rde zte : ne m ha llo tta m M eg tet sze tt bo lon du lni , va gy én eg yik ny úlb ól hú s­ jól ? Úg y tet sze tt mo nd an i, ho gy az tse k ká po szt át? lev est főzz ek , a másikkal pe dig töl Ha ne m sü ke t, ha llo tta ! a sze gé ny JO Es az t is tet sze tt mondan i, ho gy ke lőe n főz ött ott ho n? ma má ja is mi nd ég ily en fene elő - Hallottal ma má ját Há t akkor tis zte lem a sze gé ny jó csn é. - Ha ne m mo st szó lt gyanús eli sm eré sse l a sza ká lt a szó az őrs főz ő­ ha llg ass on ide az őrs ve zet ő úr - dő (itt gró fok at, bá ró­ nőből - , én má r voltam szakácsné ött lev est és vad­ ka t ha zud ott öss ze) , de vadnyúlból főz tam , de leg ye n rá nyúlhússal töl töt t ká po szt át nem lát ött ily et a ma ga elkészülve az őrs vez ető úr: nem főz szegény jó an yja sem l kev ese t Akkor maga, jó ass zon y, mé g nag yon mit lát ott ma ga láto lt. De én nem vagyok rá kív ánc si, I Azonkivül peés mil nem : csin álja azt , am i l mo ndt am dig ne nyelvelj en I Az őrs főz őnő nem hag yta a ma gáé t: l En me gfő zöm , csak leg yen , aki me geg ye az asz Dél ben valami zav aro s, forr ó főz et ker ült ille del talr a. Mikor az őrsf őző nő lete tte a tála t, felt űnő _

_

_

_

_

_

_

12

13

t

t dó cs en dő r eg y ny úl fe je Bo . at gy vá ét jó nt mesen kívá és Szembefordította magával l. bő lé s ro va za a mert ki fej ki m er ed t sz em m el , úl ny A . le ve tt ze né farkasszemet ból, m in th a az t m on dt a ér ny tá a rá ki tt ze né rosszalólag volna. Meggyaláztatok! r felmenő ág be li dő en cs j pu Lu n tá lu dé Aznap rokonai szóbakerültek . . . ája ny úl hú sle ve st eb éViszont az őr s há ző rz ő ku ty pe dig tö ltö ttk áp os ztá t va ­ delt eg és z fő tt ny úl lal , es te tt, me rt a sz ok at lan so k­ csorált, pukkadás ig . De rá fiz ete gunnya szt ott , am ibő l pig na t ké gy va és ált ab gz tól me vetkeztet te, ho gy me g kö t az ny so rác Ka j pu Lu nt zo vis őe n int éz ke de tt. A sze ­ akar veszni és ennek me gfe lel re, ho gy eg y sö tét ha j­ gény kutya az on ve tte ma gá t ész óz ato san vé gig ny uj­ lamú olá h hatalmas do ron gg al irt tel en me gg yó gy ult , hir an oly l itő am , ján ká oc lap a t tot , ha ne m elm en ek ült h ogy a má sik at má r ne m vá rta be lát ták az őrs ön . rém es vo nít áss al, ho gy azó ta sem

_

_

'"

ve zet es tényke­ Lupuj má sik ga zd álk od ásv eze tői ne dé se a következő vo lt. zet ése n jár t od a Pántye De me ter cse nd őr elő ve rög din ny ék et áru l­ valahol De bre cen be n, ahol óri ási gö din ny ét me ge ve tt, tak . Ki is ha szn ált a az alk alm at, sok rol ta azzal a csa k a legnagyobbikat pe dig me gv ásá l, ho gy el fog ja kü l­ díc séretesnek mondható szá nd ék ka a fog ara si havasok deni a ma má ján ak . A ma ma va lah ol l a dinnyét leg ­ kö zöt t lakott eld ug ott kis faluban, aho hírbő l ism ert ék . fel jebb ha az oskol áskönyvből va gy hat alm as diny­ Pán tye cse ndő r éjj el érkezett haz a és a n yét az éléskamrába tett e. me glá tva , Lupuj csendőr reg gel a na gy din ny ét Kukuj Tód or cse ndő rtől tud ako lód zot t : va lam it erTódorkám, ké rle k szé pe n, ne m tud sz ről a din nyé ről, hog y ker ült ez ide ? _

tu do k De ké rle k szé pe n, Ka rác so ny ká m, De bre cen bő l. fel elt e Kukuj cse nd őr - , Pántye ho zta igy ek ezt ek mi ­ (Az olá h fiúk sze ret ték ráz ni a ron gy ot, : né l elő kel őbben bes zél ni.) Ma jd folytatta is tet t vo lna , Úg y em lék sze m, mi nth a em líté st a, bár ezt "pe r­ hog y a kö zga zdá lko dás rés zér e vá sár olt fek t" nem me rem álli tani . ek az ud­ Tis ztít ószerekkel megrakodva kim ent Lup ujn ak fúr la varra és nek ilát tak a "subic kol ásn ak" . az olda lát a dinnye : tko zot t" Ké rle k szé pen , Tódorkám, nem "ny ila l főz etn i? ez a Pán tye , mit óha jt ebből a din ny ébő ny ila t­ Ne m - fel eJte Kukuj cse nd őr -, nem g örd öge és koz ott ! - De me gsz állo tta a tud áko ssá folytatta: min tha Bár me ges het ik, hog y oly asm it em líte tt, "di nny és-t ész tát" óha jtan a enn i! bel őle ! Na láto d, láto d! Per sze , hog y azt főzünk rt mió ta ha­ Jó magam is szin te me gki ván tam má r, me nyé s-té sz­ zul ról elk erü ltem , nem ette m egy kis jó din z, mó djában tát. Sze gén y jó anyám gyakran főz ött, iga nko n. is vol t, me rt nég y dinnyefa vol t az udvaru is Te, kós tolj uk me g azt a din nyé tj hát ha nem jó, legalább nem főze tjük hiáb a a tész tát. ­ Bementek az éléskam rába. Bem ehe ttek , mer t Pán sze­ tye, a jogo s tula jdon os a köz ség ben járt , ládi kót rezn i, amelyben a dinn yét elkü ldi az any jána k. Lup uj csen dőr kon yha kést vett elő és tövi g bele ­ nyomta a dinn yéb e, lesz eit belő le p.eg yed rész nyit és a Kuk uj kiná igat ta lehe tő lege lőke lőbb form ában csen dőrt: Parancso lj , Tódo rkám , kérle k szép enl - Maj d a késs el rámutatott a meg cson kítot t dinn yére és kiszó lt az őrsfő zőnő nek : Ezt vigye ki és ebbő l az ebédh ez egy kis j ó dinnyés-tésztát csinál! Az őrsfőzőnőnek tátva maradt a száj a: _

_

_

_

_

j

l

_

•

_

_

75

74

n e m I - tiJ rt ki b"­ ét fen es fészk a li á t még ml t: ozás . Lup u j rá szó l á n k botr meg hogy löle a al vadí tott engem , azz i tt ga Ma Hal l ja! én hol nem szol gá l t omis lud meg l , kná yés-tészg róf okn á l , báró mcgf őzn i a d i n n a tudj n e m h o gy s m os t k i s ü l , zünk ml eg yüllI l es ká so n e m , l tá t ! A t t ó l félek ön ő és fa k ép nó őz sf ör z a lt se fe le En i s I st. a h ag yt a a k ét t u d á k o ly e cs en dő r n h ó n n Pá be t et ép l an E pi lla na tb M ik or a t k i s l ád i kó va l . ül sz ké e ér sz ré al at t a d i n n ye tt e, il vé r a t t a , a lá dá t el ej te á l g e m t é y n n i d tö nk re te lt az a rc a el vö rö ­ t, ot od ag st va cg m a k fe jé be sZöl ad t, a n ya gv e ké rd ez le : rö hö és lt du or ef rb vé sö dö lt, a sz em e K i vá gl a fe l a d in ny ét ? n i pr 6b ál ta : Lu pu j cs en dő r cs i l la pí ta to m , D em et er . . . D e k é rl ek sz ép e n , ba rá Te vá gt ad fe l a di nn yé t? et er . . . D e ke dv es ba rá to m , D em a di nnyé t1 1 Tá cs l Te vá gt ad fe l ez t ot ta a d i n ny ét , hi rtel en rl ta n be zé ke is ár m ye Pá nt az as ra , úg y, ah og y az ok ag m , be gő ve le a te el fe le m kö ve ke t a. h itt an ­ a k já rt ta k so eu riz fa ó l ak a sz t ó fá r av a ik va la m i sze n t e mbe rt ak , n ke pe ké t ol jz ra n k ö n yv ek be tt en t a fe l bijszű l t em b e r re eg m j u p u L t. ot k ne m eg k övez im e g pr ób á l t k r ze ys eg ég m a, tv ta u Hj ) és K uk u j ra m m ag ya ré'ako dn i : d i n n y és -té sz tó t es i, er et em D m to rú ba De 116Jok . . . tt t Pt mtye cs en d ö r l es u jto er m , i zn je fe be o dt tu N em ér te ho gy h a a Ku ku j fe jé t , l ve rő e n ya ol , l ve yé n n i a d k í to tta. vo l n a a he ­ za es l , ll vo va án sz á ah ov vo ln a id e jó be n le gu gg ol l, a,. r dő en cs j u k u K t er m l yf! biJ] ' De a p pe n ak k or v i t t o d a é t i k , a e ih l e 1 ta á l l ta t nlJ ör sfö zíj aZ ak a rvá n , m i t cR ln ál n ak i tn Jó u, ár rm á l a g sá si or ld vá n. ó n , s í ko lto zv n, ta ka ros a " u rak " . El i s n yú l t a pa d l re nd et rs i n 6 J nl , ak i tl. ne ke ak n ok sn nr ro a A z íjr sp a, cs ak az t h an go zt at t t in eg m t én hk yé eg ) pu ]íj lt Lu __

_

_

_

_

__

_

_

_

­

_

_

art a !�(I :l ( J (j l k od iJfi ok i n d e k s ve d ke en pp ké on ajd l u h og y t m i ve l ke l l e me s, j ó f 1. i.í a , l va á szt -té 6s ny n j d o k ü n i. o j taf,! J mé g a c uk. ro zá st i s l ed eIt mu tat ott vo Jno be , me l y né az Z a d i n n ye fa J d tok na k (I me g leh et sp ó r o l n i , lév én bo c s ó l iJ n a k k j m o � uk ­ á ldo tt szo kás u , ho gy éd eR l ev et d lO á j a ls így c s i n á l t a . . . m gü rá D . ek n l ü r ke e tűu ha hő l, mo nd tu aZ Sa ját veszé l yé re me gc sin l! J h u ljü nos, n e m ke rül he t so r, me rt örs p
hel yér ... . . .

m ren de t ke l l Mé g jó, ho gy ne m ké t va gy h á ro fel én k , a k i k szó lt vissza o k a p u a l ó l Lu pu j v i n ni b ú cs ú t in tet tün k u tá n a . . . Tíz nil pra . . . _

_

77

E ST . Y N O S C Á R A K S O G A V I S Z O N TA G s

Ele mé r ne vű fia szu ­ Va rg a István cse nd őr ne jén ek let ett . . . gö tt be eg y va sbő ? ni sír díc t en Ist s áz d bá Sá t ve tv e az álm od oz ás ­ gé vé , on lak ab az ng ha es érd , tag Le a hang ot : a Sz ár cs a na k. Va rg a cs en dő r me gis me r cig án yé vo lt. lt, ma ga sa bb eg y Sz árc sa ha tal ma s ka nc i gá ny vo me rt a fal ub eli ek s él kin en nd mi an ub fal z és eg az fej jel a csa k kö ny ök éig , eln yü Lt ruh áit vis elt e, a ka bá tja ujj ért . A láb ára zsá kd ara b a na drá gja szá ra pe dig tér dig m vo lt a fal ub an , am i yo lt kö tve , me rt oly an csi zm a ne ot is inkább csa k a az ő láb ára fel me nt vo lna . Ka lap fej én lév ő ke sk en y­ tek int ély ke dv éé rt vis elt , me rl a eg , se a me leg ell en pe rem ű nő i szalmakalap se a hid r ez a sza lm ak ala p olt alm at ne m ny ujt ott . Valamiko lel ké ne k feh érs ég ét feh ér színével a po stá sk isa ssz on y ng sú lyo zn i, mo sLa ni ha a alv hiv lt vo át ság an atl árt és ny e sem leh ele t.t, gazdáj ánál azonban sem mi ese mé de ne m is kív án ta ho gy ezt a hiv atá sát be töl tse , től e sen ki. án yn ak , vo lt Ha ne m, ha ruh ája ne m vo lt a cig let t vo lna . :ts vol l eg ész ség e, ho gy egy ökörnek is sok ya lat ok ra ne m for ­ ahh oz mé rt ha ng ja is. Ez a ha ng árn tel j es ere jéb en gác sol ódo tt szé t soh a, han em a ma ga faluba is. har sog olt , hog y elh aJ l als zot t a har ma dik n ron gyo s A vel ejö tt má sik két cig ány csa ko lya má sa vol t vol t, mint Szá rcs a, han gju k is kic sin yít ett a vej e vol l, amazénak. Az egy ik - Pukáncs - a Szá rcs al - Ku k­ pip asz árlá bú, hos szú , gör be cig ány . A má sik Lék Szú r­ had ó - szin tén val ami rok ons ág szá lai füz vol Lak , búr c sáh oz. Me ster ség re vál yog vel ő cigá nyo k ige n épí tett abból a vály ogb ól, amit ők fab riká ltak , nem julo ttak még házat sen ki, mer l a munkában soh ase lus­ többre az elől eg felv étel éné l. Ron gyo sságukat csak lta az taságuk múlta felii l és lust aságukat is felü lmú k · "­ Hvágyuk. A másik falu vég en lakó mag yar cigá nyo muzsikusok - szóha sem állot lak velük, sőt Kes ely, _

lu ná df ed el es há za in ak A hóval takart ny írs ég i fa gí to tt ki az ut cá r a. lá vi e ny fé ák yf on cs rá ka ablakából pelt a lak ta ny áb an . Varga cs en dő r eg ye dü l ünne ál vo lt, ké t ba jtá rsa sz ol ­ Örsparancsnoka a cs alá dj án kiment a fal ub a. Az as z­ gálatban, a tö rzs őr me ste r pe dig A szakácsnő ki ho rd ta talon ki s karácsonyfa dís zle tt. e Va rg a cs en dő rt, ért gk me it, ya n vá rad ma ra cso ét va ny ári csi zm ájá t, az utá n ho gy éjféli mi sér e felhúzhassa a cse nd őr kih alá szo tt a elc so szo go tt a szo bá bó l. Varga va rt, kö rü lm én ye sen zsebéből eg y bo tna gy ság ú szi yu jto tt és né zte , mi nt belepróbálta a pa pír szi pk áb a, rág Sz idi , az "id om íto tt ' száll a kék füst a me ny eze t fel é. fig ye lm ese n nézte . farkaskutya a szö gle tbő l mi nd ezt n, ho gy Sz idi is SZ1 Va rga cse nd őr abban a his zem be alá szo tt mé g eg y varozhatnék, magához int ett e, kih ujt ott a a ku tya fel é, szivart a zse bé bő l s mo sol yo gv a ny gy ha ke ll, tüz ze l is má sik kezében a gyufát fog va , ho a a szi va rt, azután tud jon szo lgá lni . Sz idi me gsz ag olt artak vele űzni, há tat ak fát tré sz ros gy ho e, nv be öb rád sza feküdt a szö gle tbe . for dít ott és ros sza ló mo rgá ssa l vis va roz ott tovább s Va rga cse nd őr mo so lyo gv a szi zső rm est er mo nd ta elővette a Cs en dő rsé g1 La po ka t. A tör tén et van be nn e. ne ki, ho gy ige n szép ka rác son yi tör dik , ho gy ka rá­ Mivel azonban a tör tén et azz al ke zdő ke lle tt me nn ie, csony est éjé n egy jár őrnek szo lgá lat ba Va rga cse ndő r lete tte a lap ot. i sem sze rete kl - dör mö gte . _ Ilye t mé g olv asn k. - Aztán mo sol yog va sziv aro ­ _ Inkább lev ele t íro úgy rém lett zot t tovább , félá lom ba mer ülv e, míg vég re Lel ki sze me i­ nek i, hog y má r nem is kel l lev ele t írn ia. olv ast a, ho gy vel állományparanesot láto tt s abban azt

79

18

félretap osott sark ú a néh on pok ünnepna a pnma s, aki len női harisnyáv al, fejet ni visel tt ította lakkcipőt is szoko kiköpött és félreford g mindi , velük ha találkozott lás sa a fajtáját. is ne gy ho t, fejé a m eg is ha tó do tt gy ho t, he le , et ők te er Aki nem ism te nr e go nd ol ez en a Is is ny gá ci a ég m , volna : N i, csak ban is m er te , ép pe n on az r dő en cs ga ar V szent estén. ho gy Sz ár cs a m ég ka rá ­ , ta ot rt ta k na ág ns tla cá ezért ar m er ke rü ln i. De az ér t va n é el e em sz a is n sté ye cson et effé le fe lh áb or ító m er én yl az ég m gy ho y, on cs rá ka y az tá n ki sz ól t az íg r, be em az n jo ny hú et em főlött is sz ab la ko n: Szabad az Ist en t dí cs ér ni ! ka dtá bó l rá ze nd íte tt M ire a három cig án y tor ka sza sz ed ték ös sz e. az énekre. A j ó ég t ud ja, ho l

t n m eg ha llo tt ák f'z ya ug ak cs n be ég az gy ho Le he t, tá n gá ny ok or dí ta ni az ci a t er m , et ek én os at ál a cs od ho gy az é g­ t, he le ni. ed lk te ké n ba tu dt ak . De már ab a is be nn e. be lie k gyönyörkődtek vo ln lakon át a ci gá ­ ab az tt to uj ny ki r dő en V ar ga cs gy de m os t m ár az tá n ho lt, zó ks ju rá s rt lé fil 10 nyoknak a. A há ro m ci gá ny eg y­ lb ko po a at uk ag m el k ho rd já t. áln i a fé lig sz ív ot t sz iv ar er ny ku le tő te zd ke re er sz m ag a is le gc él sz erűbbnek Olyan m eg gy őz őe n, h ogy lát ta, ha od aa dja ne kik . írn i annak a bi zo ny os Azután ne ki fo go tt lev ele t gy ká r volt, de há t : ké ső , ho tt, jö rá a ót (az ak sn yo an ar a a bo rít ék ra "S zé pr em é­ ké ső . , .) . N ag y be tű kk. el rá írt va la ho l a kö ze lb en t er m tt, to ju m ne bb vá to nyű" , de ek : ki nt me gin t felharsant az én

J

_

Ny itv á vá n, ny itv á vá n . . Me nn yo rsz ág ká pu já .

Ny itv á vá n, ny itv á vá n Me nn yo rsz ág ká pu já,

Ab bá vá n, áb bá vá n . Egy zá rán yo s ká rsz ék

\

Ab bá il, áb bá il As szo ny un k Má riá ,

l

M ár iá, M ár iá,

Al lé- álI élu já! . . . ják M os t fúj ják , mo st fúj

!

Zá rán yo s tro mb itá t! Cs ilIá go k, esi Ilá go k,

I.

Sz ép en rág yo gjá tok ! Zá ng yá lok , zá ng yá lok Sz ípe n rep de sse tek l

Ezután pár lél ek ze tv éte ln yi ut án a a kö sz ön tő:

"

T

sz ün et

kö ve tk ez ett ,

,

t

ess en ek, So k ká ráe son y ná po ká t ilh ete seb bek et! Né ily en szo mo rút , erv end Ezt is kívánom szí vem ből : Tel csik el eré vel , egí ssíg geI !

tus ! Díe sér tes sik á Jézus Kr isz

,

sz éd ot, J án os bá cs ié­ Nyilvánvaló vo lt, ho gy a sz om ms zé do k gy er me k­ szo A k. yo án cig a ik tet ez nd ve ka t ör év kö rü li ga lam bs zív ű tel en há za sp ár vo lta k, ne gy ve n e jut ott , ho gy mi ko r ma né pe k. Varga cse nd őr ne k esz éb Ka ti né ni na gy ba n kf.­ dé lut án va lam iér t át vo lt ná luk , y ko sár asz alt gyü­ Eg ra. ásá ad fog " ók tál án "k a lt szü t ké szí tet t az asz tdi ra mö lcs öt és egy marék ké tfi llé res árí tó pe dig hu rká ­ a gyermekek szá má ra, egy ko ml ósz e. val vo lt me grakva a "sz egí nsí g" rés zér r enn ek a Leh et, hog y egy kis sza ga is va n má gén yek nek . . hurkának, de azé rt jó les z az a sze r me gké rde zte mo ndt a Ka ti nén i, mik or Va rga cse ndő hu rká t. től e, mié rt poc sék ol ia el azt a ten ger sok

.

_

-­

Zángyálok, zán gyá lok , Szí pen rep des set ekl

. Az éne k harsogott a figy elm ezte tés a hur kás kos ár felé bef ejez ő d­ vég ezté vel a felköszöntő han gzo tt fel új ra, Kat i vén egy hata lma s "díc sírte ssik " -kel . A vég szór a

-egyik kezéb en félrő f hurká­ késse l, hogy azzal igazs ágo ­ a hurkát, ahányan a cigányo k lesz ­ r-vé(Jél Kukhadó felé nyujtott a, gondolv án, megfogja a hurka végét, a késsel belevágj a a hurkának a cigány t megillető egyharma­ Kukhadó, miután a hurkát megmarkolta, a hurkán keresztbefektetett kés pengéjét visszatolta egészen a Kati néni kezéig, ott a mutatóujját vágást utánozva keresztülhúzta a hurkán s jóakaratúlag rászólt Kati nénire: - Cság itt! -. Ha a néni ott vágta volna el a hur­ kát, ahol Kukhadó mutatta, a másik két cigány nagyon meg lett volna rövidítve . De nem maradt rá ideje, hogy a két cigányt megrövidítse, mert mire észrevette, mi történik körülötte, Pukáncs a hurkát kitépte Kukhadó kezéből és nyomta volna be a szájába, mire azonban a szájához ért, fele már a SZtlrcsá markában volt. Aztán gyűrte befelé mind a kettő, hogy a képe majd kirepedt, igy bosszulva meg Kukhadó aljasságát. Kukhadó átko­ zódva kapkodott boI az egyikhez, hol a másikhoz, de azok erőteljes rúgásokkal adták tudtára, hogy most ráillik a nóta:

"

� .. �

"-

�

,� I

I.

I

1

Kati néni kis ideig sóbálvánnyá dermedve n ézte a mo­ rogva hadonász0 cigányokat, mikor pedig magához tért, beugrott a konyhába és bevágta maga után az aj tót. Mindezeket Varga csendőr már az u dvarról, a kerí­ tésen át látta. Látta azután azt is, hogy amikor a cigá­ nyok a hurkát lenyelték, hadarva tanácskoztak cigá­ nyul. A hurka izgalhatta őket, mert hamarosan a János bácsiék ablaka alá álltak megint, ahol ezúttal Kukhadó tu dakolta meg, szabad-e az Istent dicsérni? Hogyne lett volna szabad ! Fel is harsant nyomban

l \

" " .--- -

-

J

.......

A

F\ I

-....

.

\f\\ , ,\ ! )) ; /) jl' :::

-.,

,

o

r'

-J

-,

\,

f.

I

." ... � ")

�" }':'-.. !,��

� "' --

r

,

Nem én, nem én, nem én csáltám, Hánem engem csálták meg . . .

-

'--- -

- �\ '

)

I

I

, l ,�

t;t��

\''-:- ,�} --

hurka végét Kukhadó felé nyujtolIa.

81

,

az ének s mikor Kati néni kihozta a zsákmányt, csak Pukáncs maradt ott, a másik kettő hátrahúzódott. Pu­ káncs odavitte nekik a hurkát a sövény mellé, ahol rög ­ tön felfalták. Azután ártatlan pofával megint az ablak alá állottak. Most Pukáncs kérdezte meg elfátyolozott hangon, hogy János bácsiék milyen állásponton vannak az Isten dícséretét illetően. Mikor azután Kati néni már hatodszor hozta ki a hurkát, úgy rémlett neki, hogy - bár tévedni emberi és csunya dolog a szegénységet ártatlanul meggyanú­ sítani - mégis "a nagy marha cigány" mindenkori j elenlétéből arra kezdett gyanakodni, hogy egész este ugyanazok a cigányok zajon gtak az ablakuk alatt. Gyanúját közölte János bácsival is.

��� Ul('c.

�KÖ�YV·4'.' 4:TÁR A

,

- Nézz ki János az utcára, nehogy csúfot űzzenek belőlűnk ezek a betyár cigányok! János bácsi ki is nézett s a kapu mellől jól meg­ figydhette a végét annak a kézitusának, amivel Szár­ csa és társai egy másik csapat cigányt éppen eltaná­ csolt ak az ablaka alól. Ez�k szintén az Istent akarták dícsérni a János bácsiéknál. Ám Szárcsáék nem adták a zsákmányt. Mikor az új csapat a sarkon befurdult, Szárcsáék elhúzódtak a kapualjba. Alkalmas pillanat­ ban Szárcsa nekifutással belerúgott a konkurrencia egyik tagjába, hogy az ki tudja, meddig 'futott volna a kölcsönvett lendülettől, ha Kukhadó eléje nem tartja a lábát és galádul el nem gáncsolja. Mikor azután a ci gány elbukott, Kukrötdó belenyomta a fejét a hóba, ráült s miközben az prüszkölve átkozódottl sziszegve kérdezte tőle: - Mit keresel te itt, he? Ki hívott ide téged, he? Kell hurka, he? Na nese, há kell! - Ez utóbbit már Szárcsa mondta, aki rongyba tekert lábával olyat rú­ gott rajta, hogy kirepült Kukhadó alól s átkozód va menekült, annál is inkább, mert társai már rég kám­ forrá váltak . Vidámságok Q esendOr kOrol.

6

83

82

ra az ablak alá ál lo tt: A gyöztes csapat pe di g új Sábád ázs Istent dí cs írn i? a szo bá bó l a ne m Nem szabadI - ha lla tsz ott ki vá rt felelet. Iste nt díÁzst kirdezstük, hogy sáb ád- e ázs ter eln i a dol got . csírni! - próbálta Szá rcs a jó irányba ! bn me g azt mo ndt am , hog y nem sza bad hangzott a Ján os bác si zor d vál asz a. ákkor egy e meg a fíre g ázst _ Há nem sáb ád, hát , azután vi­ á poh os hás ád4 t! - fele selt viss za Szá rcsa hogva megindultak. kér - János bác sit elöntötte a mér eg. Kim ent s a sze kap u színből egy ked vér e való rud at vév e mag áho z, a mellé állt . Lesba a A cigányok kód oro gtak darabig a faluban, de csa­ hurka csak visszavonzotta őke t. Látv a, - hog y egy ik pat a másik után éne kel az abla k alat t, oda állo tt_újra s Kuk:hadó a lehe tősé gig meg vék ony ított han gon tol­ mác solt a a szok ásos kérd ést. Megkapván az eng edél yt, ráze ndít ette k. bne klés köz ben bed ugták a fejü ket az lóablakba, hog y láss ák, van-e még hur ka a kom száritón? re Mikor látt ák, hog y van bőv en, han gju k új erő kapott. latt Szólt az éne k, hog y zúg ott bel e az utca. Eza az ének­ Ján os bác si ma rká ban a rúd dé!l , láb ujjh egy en a rudat, kis ze­ lők háta mö gé .som pol ygo tt. Fel em elte . mel te a köz épe n bogő Szá rcsa h3t át. rcsa A dor ong nag yot csattanva csa pot t le a Szá s vel e hát ára , aki iszo nya tosa t ordítva futásnak ered t k nem roh ant a más ik ket tő is vág táb an. Ján os bác sina vág ta a is vol t idej e más ods zor lecs apn i, hát utá nuk et ért, rud at. A rúd búgva rep ült a leve gőb en, maj d föld dör dül ve csíko rog va sikl ott a havon, vég re nag yot futásra nek ivág ódo tt a deszkakerítésnek, mé g vadabb serkentve a cigá nyo kat. _

_

_

_

I'

L

I

"

János bácsi pedig most már harci tűzbe j ött. Ro­ hant s a dorongo tt újra utánuk hajított a, miközb en na­ gyokat kiál tott . A sarkon éppen akkor fordult be egy három p ász­ torból és négy angyalb ól álló betlehe mes csapat. A betlehe mesek nagy suhancok voltak s egész sereg gyerme k kJsérte... őket. Ezeket a menekü lő cigányo k egysze rűen legázo lfák, hogy szanaszéjjel görögt ek a h óban . János bácsi észre sem vette a betleh emese ket, csak rohant vak dühében, míg az egyik, a földről fel­ tápászkodni akaró juhászban el nem vágódo tt. De erre már egésze n megvadult. Talpra ugrott, a dorong ot megfor gatta a fej e fölött, káromk odott e gy borzalm asat s abban a hiszemb en, hogy a cigányo kat dolgozz a meg, szétütöt t maga körül. Mire észreve tte, hogy mit csinál, a betlehe m telibe taláJva ezer darab­ ban repült széjjel, s mialatt angyalok, pásztoro k j aj ­ veszék elve fetrengtek a hóban, János bácsi ütött­ vágott, míg csak a falubel iek meg nem kötözté k, mivel­ hogy " elvette az Isten az eszét". De térjünk most vissza Varga csendőr höz. Mikor a dorong Szárcsa hátára lecsapo tt, ő már tudta, hogy számára a karács onyest b�efejezt etett. Mivel azonban Szárcsa még kibírt volna ötöt-ha tot, amilyet kapott, a késedelemben nem látott veszél yt, inkább kárörv endve , lassú lépése kkel indult meg az őrsparancsnok lakása felé, hogy az esetet jelent se. Ekkor érkezett meg lihegve a törzsőr mester. - Maga itt andal og, mikor a fél falut lepedő ben hordjá k .haza, olyan verekedés van? Jelent ette már a tiszthe lyettes úrnak, mi történt ? Gyorsa n, szerelj en! Mire felszereltek, Varga csend őr felvil ágosit otta a törzső rmeste rt a dolog miben állásár ól. Az őrspar ancs­ nok egyke ttőre eligaz ította őket. Megv irradt, miTe ki-­ bogoz ták, hogy János bácsi hány darab nyolc napon alul gyógy uló sérülést ejtett , csak úgy kutyafuttáb an. Almosan tértek be a laktanyába pihen őt tartan i, felha j6*

i I

---

t

84

tottak egy csésze mel eg kávét, azután buz gón vetk őz­ tek lefel é. Varga csen dőr előbb nagy ot nyu jtózott az ágyo n, majd befordult a fal felé, belet e�er őzött a pok­ rócba a fejebúbjái g. Mikor ezzel elkés zült, nagy ot fújt és már hortyogott is volna, ha az ajtón erősen nem kopogtattak volna. _ Szabad! - szólt ki Varga csendőr baljóslatúan a pokróc alól. Szárcsa, Pukáncs és Kukhadó taszigálták egymást előre, hogy felköszöntsék Varga csendőrt és a törzs­ őrmester urat azzal a szép rigmussalr amit maga Szárcsa költött, egyenesen erre a célra. Erre egy tölténytáska nagy csőrömpöléssel vitte ki az üve gajtó egyik ablakszemét, mert Szárcsa, akinek a töltény táskát Varga csendőr a fejéhez akarta vágni, fürgén félreugrott előle, majd társaival együtt meg­ futamodott. Volt is rá okuk, mert Varga csendőr vadul kapkodott tölténytáskához, puskához, miközben a sze­ mét vészesen forgatta és eltorzult arccal tátogott vala­ mit Szidinek. Szidi azonban szükölve bújt az ágy alá. S miközben a törzsőrmester szakértő szemmel vizsgálta, hogy a Varga csendőr állapota elérte-e már azt a fokot, mikor a cselekmény nem beszámítható, Varga csendőr kiugrott az ágyból, kirántotta a kardját a hüvelyéből s kirohant a szobából. Mikor borzas fejjel, mezítláb, hosszú fehér hálóingében megállott a tornác végén és kardj ával meg­ fenyegette azt a tájat, amerrefelé Szárcsát a köd el­ nyelte, a szakácsnő, aki a nagy lármára kíváncsian ki­ dugta fejét a konyhából, a lenge ruházat láttán azt hitte, hogy valami kósza kísértet garázdálkodik a lak­ tanyában. Nagyot sikított, visszarántotta a fejét, be­ yágta az ajtót és keresztet vetett magára . . .

I

� I

ko

r

l

I

l

r

l

E G Y E L F E L E JT E T T Ú T T Ö R Ó.

Amit Kiss Pál m. kir. csen dőr végh ezvi tt, még jóva l a hábo rú előt t, az Úr 1 9 1 2. eszt ende jébe n, az annyira úttö rő volt , hogy meg örök ítésr e mél tó, mer t más gond olni sem mert volna rá, ő pedi g meg tette . Ö volt ugya nis szél es e hazában az első csen dőr, aki moto rker ékpá rozo tt. Lehe t, hogy szob rot érde melt volna, magas kőtalapzaton, amint a moto rker ékpá ron ül, porc ellánnadrágban, a szél ált-al hátr ahaj tott baju sz­ szal, a leve gőbe n repülő sapkával, előtt e megr etten ve menekülő tyúkokkal, libákkal . . . dehá t úgy van az, hogy a kortársak ritká n értik meg a nagy emb erek et, csak az utók or ébre d rá, hogy ki volt az, aki már ninc s, mint ahog y mos t én csin álom , a testü let e volt nagy fiával. Történt pedi g, hogy a kapnikbányai ezüs tbán yák egyi k mérn öke Ném etor szág ból egy moto rker ékpá rt hozo tt mag ával . A keré kpár már haso nlíto tt azok hoz, amelyek mos t szél tébe n szal adgálnak úton -útfé len és amennyire mos t a kuty a sem törő dik azokkal a bol­ dogtalanokkal, akik elér ve a csú cspo ntjá t ann ak, ami t kényelmetlenségben el lehe t érni , elsz ánta n zöty ög­ teti k magukat rajtuk, - olya n felt űné st kelt ett az akkor. Olyan gyo rsan ugyan nem men t, min t a mos ­ taniak, de han gja hatá rozo ttan hatalmasabb vol t. Há­ rom kereke volt. A két hát ulsó kerék köz é már akkor egy ves sző kos arat spekulált a ném et, amibe útit árs ülh etet t. Ha a mérnök úr nag y csa ttog ássa l, rob ogá s­ sal bemennydörgött valamelyik szű k völ gyb en fekvő oláh faluba, a tyúkok szívdobogva me nek ülte k a hom ­ bárok alá , aho l pih egn i sem me rte k, a kut yák szű ­ kölve kaparták a föld et, hog y bel ebú jj anak, az . olá -

�--

87

86

ü�ött az hok ped ig, meg lévén gyözödve róla, hog � nal , ke­ utolsó óra, megitták, ami pálinka volt a haz g. resztet vetettek és várták, mik or dől öss ze a vilá Gyönyörű szórakozás lett volna ez, hane m . . . Mert hanem is volt. Mert a moto r nemc sak az oláho ­ kat ijeszte tte nyava lyássá , hanem megtré fálta az igen sokszor a mérnök urat is. Különö sen mikor már egy kicsit eltelt a dicsőségg el és a legvadabb dübörgés között száguldva is fájó szívvel gondolt vissza a két­ ezer forintj ára, amibe a motor került és ami soha többé vissza nem jő. Ilyenkor a motor, mintha csak hatványozni akarta volna a keserűséget, a ratatatá­ zást abbahagyva, egyszerűen megállott. A mérnök úr azután egy óra hosszáig a porban csúszkált alatta, s miután minden ruháját kellő módon beolajozta , Isten ellen intézett becsmérlő nyilatkozatok közben (nem mondhatom, hogy "disznó módon káromkodva" , mert finoman akarom magamat kifejezni) taszítani kezdte az alattomos j árművet a kígyózó országúton felfelé, és örült, ha olyan oláhra akadt, aki hajlandó volt befogni igavonó állatait az átkoz01t alkotmányba. Midőn pedig az ilyen balesetek napirenden kezdtek lenni, megsiratta a kétezer forint ját, megátkozta a k önnyelműségét és eladta a gépet ötveh forintokért Hagymási úrnak, az egyik törekvő gépésznek, akinek a technika vívmányai iránt érzéke volt. Ez úgy ahogy ismét rendbehozta és szabad idejében rejtélyes kirán­ dulásokat tett rajta, mindaddig, míg az " ifiasszony" rá nem jött, hogy a gépész úr útj a gyakran visz el bizonyos oláh asszony lakása előtt, kinek a férje Ame­ rikában van -és aki fiatal, a nyakában meg nyolc sor kalárist visel kék pántlikával megkötve, a bocskor­ szíja viszont a térdéig kígyózik síma, fehér lába­ szárán. - Mindezeknél fogva az ifiasszony a gépész urat szelíden kérdőre vonta. Ilyenformán : - Mondd csak, fiacskám, hol is voltál te tegnap délután?

i'

...

I,

t !

I

l

- Egy kicsit kirándultam a Gutinra, jó levegőt szívni, - ártatlankodott a gépész. - Hm, - így az asszony -, hogy lehet az, hogy az oláhné sokkal errébb lakik a Gutinnál és mikor oda­ értél, a géped dübörgése megszűnt és három hosszú órán át csend volt? - Mi? Erre felelj most nékem! De ezt az utóbbi felszólítást az ifiasszony úgy látszik nem gondolta komolyan, mert ha csakugyan feleletre várt volna, nem vágta volna a gépész úr fejéhez az aludttej es fazekat, se a mángorlósulyokkal nem ütött volna kettőt olyat a hátára, hogy csakúgy döngött. A gallérjába ragadva se rántotta volna le a földre a sze­ gény gépész UTat, s ott nem rugdosta volna meg, mert az nyilvánvaló, hogy így felelni nem lehet. De még ha ezt nem tette volna is, akkor sem tudott volna felelni a gépész úr, mert az asszonyból dőlt a szó : - Szerető kell neked, ilyen asszony mellett, mint én? Hatgyermekes családapának ! ? Hogy a nyavalya jött volna rád, a pufogó masináddal együtt! - Meg­ ragadva a kárvallott embert, maga elé állította és szó­ nokolt tovább: - Most pedig jól figyelj ide, fiacskám, nehogy meg találjak haragudni rád! Azt az átkozott pukkan­ tozó masinát még a mai napon elpusztítod! Ha dalo­ lásért adod oda valakinek, még akkor is, mert ha én a dübörgését mégegyszer meghallom, eloltom a gyertyá­ dat, még ha a tömlöcben is rothadok el ! Miért? Mert nem neked való! Egy rendes ember azt mondta volna a feleségének: Nézd, tubicám, ülj fel csak ide mellém és elmegyünk ide, meg oda, mint egy pár galamb. Te pedig mit mondtál, amikor anélkül, hogy csak egy szó­ val is hívtál volna, menni akartam veled? Azt, hogy ; Nehéz vagy te, fiam, ehhez a finom géphez. Meg osz­ tán látod, bele se férsz a kosárba, meg a tengely is le­ törne alattad. - Es mit hallok? Az oláh asszony alatt nem törik cssze, pedig annak csak a két melle van olyan nehéz, mint egy véka búza. - Hát a nagyany á-

"

89

88

örö gsz dat tartsd ezután bolondnak! Itt töb bet nem düb az én fülemb e! Miután az üiasszony a gépé sz urat így viss zaté rítette az erények útjár a, az bánatosan kiült a torn ácra és gondolkozott, kinek varrhatná hamarosan a nyaká ba a masinát. Ekkor sétált el a ház előtt Kiss Pál csendő r, szájában egy papírsz ipkába dugott rettentő hosszú szi­ varral. Már többszö r megnéz egette a gépét, ezért a gé­ pész megszólította: _ Halló, őrsvezető úr! A motorbicikli eladó! Kiss csendőr bement és szemügyre vette a gépet, ami külön erre a célra készült kis színben állott. Meg­ tapogatta a Yffstag gumikerekeket, ráült a nyeregre, megillegette magát rajta, azután a kosárba ült bele, abban is megllintáztatta magát, megállapította, hogy elég jó ülés esik benne, azután megint a nyeregre ült, megfogdosta a kOIDlányt és ezzel a vizsga be volt fejezve. Még rámutatott a benzintartályra és meg­ kérdezte: Ebben a síma pléhskatulyában mi van'? Abba a benzint tölti az ember, - magyarázta a gépész úr - ami a motort haj tja, az meg a kerékpárt hajtja. Most éppen tele van. Hát nem a villany hajtja'? - kérdezte csalódottan Kis csendőr. Nem - felelte a gépész -, de az nem baj . Tud biciklizni az őrsvezető úr? - kérdezte még a gépész. Úgy a! - sértődött meg Kiss csendőr, aki valóban jól tudott kerékpározni. Annál jobb! - így a gépész -, akkor csak még azt mutatom meg, hogy kell elindíté!ni és már me­ het is vele az őrsvezető úr. Előbb még azt akarom tudni, mibe kerül ez az ócska csüllő -, tért át Kiss csendőr az udvariasból az üzleti hangnembe. A gépész megfog ta a csendőr jobb kezét, azt saját

,i' l:'!

_

_

_

_

_

•

.. .

•

�

_

_

_

_

..

bal tenyerébe fektette, saját jobb kezét pedig felemelte magasra, készen arra, hogy belecsapjon a csendőr mar­ kába és szólt : - Az előbb rettenetesen megharagított a felesé­ gem. Családos ember vagyok, a családomban nem aka­ rok kárt tenni, a mérgemet azonban muszáj valahogy kiadni. Ezért adom el, ezért pocsékolom el ezt a fínom gépet. Hát idehallgasson : - s belecsapott a csendőr markába: - Otven forint! - Sok! - mondta rá Kiss csendőr, aki j ó üzletember volt és most ő vette a gépész kezét a magáéba a már leirt módon és belecsapott : - Húsz pengő ! Ha mar így esett, egye meg a fene! - Negyven! - csapott egyet újra a gépész. - Húsz! Egy büdös vassal sem több ! - szólt a csendőr, közben nagyot csapott a gépész tenyerébe, mert már egészen bele volt melegedve a vásárba. -- Harminc! - csattogtak a tenyerek. - Húsz! - volt a válasz. - Adjon lsten szerencsét hozzá az őrsvezető úrnak és egészséggel tessék vele szórakozn i ! - szólt bele az alkudozásba az időközben megjelent gépészné és felcsarott a csendörnek, miközben az a meglepetés­ től eltátotta a száját. - Adjon pénzt ! - füzte tovább az asszony az üzletet, miközben férje óvatosan hátrább­ húzód ott. Tulajdonképpen Kiss csendőrne k eszeágában sem volt, hogy a gépet megvegye . Ezt észrevette az asszony és ezért vette a kezébe a vásár lebonyolí tását. A csendőr pedig, miután szégyelte a szavát visszavo nni, jó képet va.gott a dologhoz , sőt kezdett neki tetszeni . Kivette hát a pénzt és át akarta nyujtani a gépészne k, az asszony azonban előzéke nyen utána nyúlt és le­ csúsztatta a köténye zsebébe . A csedőr mosolyo gva vállat vont és azt mondta : '"

�-:.

90

I

Adjon Isten szerencsét maguknak is a pénzhez. Az áldomást mikor isszuk meg? - szólt még a gépéfiz, de Kiss csendőr úgy tett, mintha nem hallotta VQln a. E helyett kérte a. gépészt, hogy mutassa meg, hogy kell a gépet elindítani. A gépész kitolta a színből a gépet, megfogta a két kormányát, egyik lábával rá­ lépett a pedálra, rúgott egyet rajta, mire a gép pokoli dübörgés sel válaszolt és a csendőr megszeppenve hő­ költ hátra az asszonnyal együtt, de megemberelte magát és nem akarva, hogy azt higyjék róla, hogy tél, elszántan a gép hez lépett és felűlt a nyeregbe. Az asszony sietve kinyitotta a kaput, a gépész mutogatv.a meghúzott va­ lami bezgentyüt és a gép mennydörögve, módosan ki­ döcögött az utcára. - A gépész még utána kiabált : - Ha meg akar állni az őrsvezető úr, azt a fényes gombot tessék balra fordítani -, de már ebből a csendőr nem hallott semmit sem. Először a laktanya felé tartott. Megelégedve látta, hogy megdicsőülésé­ nek Szabó és Sütő csendőrök a szemtanui, mert a nagy puffogtatásra kicsődűltek a csudájára és még a sza­ kácsné is leesett állal bámul utána. Bűszkén kanyaro­ dott rá a Máramarosszigetre vezető múútra, amely kígyózva kapaszkodik fel az 1050 méteres Gutinra, ott elhagyva Szatmár határát, átlép Máramarosba, s a Felsőbányáról j övő úttal egyesülve lekígyózik a Mára völ gyébe s megy Máramarosszigetre. Mikor már mö.jd­ nem fent volt a hágón, ahol északnyugati irányban elé­ tűntek a Rozsály kék csúcsai, igen emelkedett érzés­ sel tekintgetett széjjel, mert felfelé a gép nem rohant valami gyorsan. Annál veszettebben kezdett rohanni lefelé, ezért keresgélni kezdett a sok billentyű, bez­ gentyű, huzal között valami iékfélét, amivel meg tudná állítani a gépet vagy legalább az iramot mérsékelni, de hiába forgatta, húzgálta akármelyiket, a gép se meg nem állott, se a gyorsaság nem lanyhult. A csendőr rá­ eszmélt, hogy a gépet nem tudja, hogy kell megállítani s félni kezdett, mi lesz, ha elviszi j ó messzire, ott vala_

_

"

'\

( \ �( \ ('I " ..... \ ,;�--:.� >;�( -� '1 � �""\�'\��}; " "-.':"'t'\. \ , �"'-'-'<-. \ ��� ( - "\ II -- ../

-;'

,

i (�\. \\:e J

,.

}

'"

'�

� !*,

"

�

I

,,\

/

_\

� \ --..

r

,-

>tf��� ( \\ 1 ...,1 \ \'

.

-

;-.. _

�.

--�'

...:;;...

\. � , ....; ';'::' 1

I

�-��",. 'n �

@��

.

-

'o N 'O 0c:: '�

....

Q) .;,;

I

�

�

I I I

I

I

.;,; Q) c:: c. 'Q) 0C:J

c:: Q) C. Q. 'Q) c:: 'Q) .c:: Q)

-....

-

C:J .;,; ....

C:J

-

cll

O

....

.�

c.

.

>tl> C:J c:: >. o'-t:I

�

�

,

"

\':;."

'-

-

� .j. ( 'e '�� ',�"._�:"".�-.'��"-' -� ",-r

� '

.

�

-

..� .. . -. � --. ...

,

,

..)

-, .1

91

ap hogy kifog y belő le a benz in. Bele telik két-h áro:n � . sal: míg hazak erül . Ezenkívül erősen j avulta k a kllata arra nézve, hogy valame lyik kanya rodóná l a gép a mélyb e repül vele. Ezért , mikor a felsőb ányai utat el­ érte, valami a csodáva l határos szerenc sével az úttor­ kol aton sikerült visszafo rdítania a gépet, amely azután nagy robajj al, lassítva valamit, kezdett visszafelé ka­

paszkodni a Gutinra. Ahogy az iram -lassult, a ésendőr k ereste az alkalmas helyet, ahol leugorj on az átkozott masináról, majd itt, majd ott . . . de mire észrev_ette ma­

gát, megint fent \1:olt a hágón, ahonnan a gép ismét szé­ dítő iramban száguldott lefelé. Minden kanyarodópál hajszál híján lerepítve gazdáját a mélységbe. Kis:;

csendőrnek minden szál haja az égnek állott, izz,adt, szinte elállott a 'szívverése, mikor egy-egy fordulónál átrohant, mert egy' ökörnyom mindössze, és Kiss csendőr a pokolban van. A laktanyában volt csendőrök, meghal l va a gép hangját, újra kiállottak a tornácra é s

borzongva, tátogva nézték a szerpentineken őrülten lefelé rohanó gépet, s mikor a fordulókhoz ért, elfordí­ tották a fejüket, mert nem akarták látni, mint lép át Kiss csendőr az örökkévalóságba. Isten különös csu­

dáj aképpen azonban ez nem történt meg, mert a gép máris a faluban pöfögött. Elvágtatott előttük é s menny­ dörögve belerohan t az éppen szembejöv ő tehéncsor da közepéb �. Kiss csendőr tért volna ugyan j obbra i s , balra i s , d e a z ágyúdö rgéssze rü robajtó l megrém ült tehenek elbődü ltek és úgy u�rált ak össze- vissza, mint a pattog ó kukor ica a rostáb an. Egy nagy pirost arka

tehén éppen a gépnek kerin gőzöt t, amire viszo nt Kiss

csend őr szétt árta a karja it és mint vala mi ment őhor ­ gonyt, átöle lte annak a n yaká t. Mial att a Qép bele sza­ ladt az árok ba, a tehé n felv ágva roha nt Ki.ss el a nya­ kán az utcán vég ig, szán kázt atva a porc ellá nna drág ot a porban és egy éb föl di apró ságo kba n, m a i d mik or rá­ lépe tt a láb ára , a cse ndő r elún ta a dics ősé get és el­ eresztet te a tehén nya kát . Nag yot puf fan va eln yúl t a

o t t , e 1 6 t o n t l a s s a n K i ss por ban . Mik or a por 1s elsz á l l l a por t é s fu tott v o l n a cse n d ő r 18. prü szk ölte s zá j á bó anás u t ó n e épé h ez , az azon ban egy n a g y o b b robb

K AVA R O D Á S A D O H Á N Y K Ö R Ű L.

a

m6r m e�c s en d es e de t t , s m i rc a csend őr odaér t, m á r :.ak láng és f üs t , mc� ócsk avus volt. A gé p az á rokb a

rve ugyan i s o l d a l t d ö l t , s a henzillt ar tá l y a n e m l év é n j ó l e l zá r vd , e l kezdett c6obo g n i csendese n a tartal m a és a m i k o r a kHoly6 henzin d még mi n d i g j á r ó gép ki­

p u f f o gó j il h oz ért,

K i s s csend ő r

m eg gy u l

keseregve

l a d t és u m i égheteLl, e l é gett . fogudtd

UZ

odaérkező

baj-

tá r s a i t : _

Húsz fori n t ! Egy kocát veheLlem vo l n a ap á m -

n ak he l ö l e l S jómu garoat i s csak az im ádság tarto Lla,

hogy

Odd

n em

veszte m !

Hogy

micsoda

marha

va-

Szabó csen dé'Jr i s irt, Balogh csendőr i s i r l . A p o r­ c e l l á n e r n yős l á m p a meghi l l h a n g u l at ot terjesztett. A asz L d l o n Jwgy halom p a p i r hevert, u m i !. reggel kés z en k e l l beadni az ő r mesLer ú rnak. A lol1uk fürgé n s i k l ol­ ta k a p a pí r on , al aposan befeke l i l. v e a szalmári k ir d l y i ü g yé s z előlt lJ jzonyos Csokón Vaszi 1jkákal, Szász N yi­

k u lájokat, Csorba Juonokal és más akasz tófára v a l ó vasá nyok aL (Avasi olá h) .

g y ok é n l Ebben e g yetértcll v e l e S ü tö é s Szabó csendőr i s , hól i n t v d n m i n d kettő, ennél fogva v i t a n e m keletkezett. M i n damellell Szabó csendőr viga s zt a l n i p r ób á l t a : _

A m é rnö k n e k

kétezer,

a

gépésznek

harmi n c

f o r i n t j a ús z ik . Akkor te m i l j a j gat sz ! Még m indég van

1 5 k i l ó ócskavas a d !

A f uru ly á s zs i d ó

t ú n y é r t ád azé rt. OLl egye meg a rozsd a , ahol

két ú j

Szabó csendőr cigarettára szeretell vo l n a g y u j l a n i , ele az nem ment akkor o l y a n e g y s ze rüen,

m er l háború voll s a h avi j á r a n dó ság á t már el füstö l l", .

Hiába gondo lkozott, nem j u t.oll esz<" b e s e m m i , a m i e g y i g ar e tlá l eredmé n yezett vo l n a. P a n aszkodott i s B a l o g h 'sendőrnek:

cserép-

Vfl n , - m o ndt u K i s s csendiJr. Azza l l eköpte a k i m ú l t gépet, h d tatf o rd l­ t o U n e k i é s m e g i n d u l t h az afe l é .

m i n t ma,

_

A mal acJopóm zsehébe n vol t legal ább 3-4 eiga-

rellltra v a l ó d o h án y l ö r melék ,

il

hogy

tegn apel őtt

ill

vo l l a j á rásőrmester úr, m i n t a bolond, k ikefél l e m a z seb b ő l , ahelyett, hogy ellellem vol n a . Mi csoda m e l l e s t fújné k

ns fel nézett a mennye zetr"" m i n t h a l átta volna is a kék füs t ö \ . - Majd fo l y t a l l a : Háho rú aJatt nem k e l lene a zsebbe n talált dohán y­ törme léket szemé tnek t.ek i nleni. most

belő l e !

-

_

--- El lehelled vol n a, - szó l t közbe B u l o g h . úppe n e z az, h o g y nem lel.le m e l , uz l a ragy ogó - és Sz a l J ó csend őr el mood o ll. e g y f o b úsz t ami n e m a7. ég f e l é szá l l t ugyu n, dc azér l meQ tdflo tt háro lll percig. ,

Bal ogh csen c1őrn ek eszé he j n t.oll., h o gy a z n up l áttu Gr6 FlZ Sim i zsJd ól Szat m á r ról hazu jön n i , akin ek o ll öS".­ Azck öl.lc t(�se j v o l t u k a Bá l h o r i - utcá v a l , u h o l lzru c1 i ta pol gár lárFl dk l á n ck e resk ed é s s e l űzté k 0 1 u h fl h o r ú 1 1 n u l -

mát. Siminek QllDan cigar ettát kelle tt hozn ia, gond olta. Kardot kötöt t tehát s Szabó csend órtöl mint rang ­ idósebbtól kikérezkedett valam i ürügg yel pár percr e a községbe. - Meglepem ezt a Szabót egynéhán y cigarettá val. ezenkívül nem árt, ha j árok egyet, - gondolta s nem telt bele egy egész ne-gyedóra, már egy fé1doboz herce­ govina cigaretta útban volt a csendőrlaktany a felé. Az eső fsendesen csepergett, o1vasztotta a havat, a hólé meg mind nagyobbra-nagyobbra dagasztotta a Tur vizét, amelybe beletórkolIík minden patak, mindell ér az egész _Avasból. Az Avas Szatmár egyik j árása, lakói eloláhosodott magyarok, akik kőzött a tehetséges � tolvajok nem. ritkák. A j árás területe eszményi búvó­ hely minden tolvaj és szököttkatona részére; óriási erdőkkel borított hegyek, amelyekben nyüzsögtek a szököttkatonák, tolvajok. A betörések, marha- és juh­ lopások, rab1ások napirenden voltak. Balogh csendőr tudta, hogy itt éppen úgy dolga lesz, mint a harctéren volt. Ez tetszett neki, mert vérbeli csendőr volt, aki szerette a csendőréletet, mert férfiasabb hivatást nem látott nála. Zsebében a féldoboz cigarettával Balogh csendőr elégedetten ballagott a laktanya felé. A Tur hídján azonban megállott s nézte vagy inkább hallgatta a vizet, amint robogva rohant lefelé a stiklamederb en, n agy köveket görgetve. A falu már elcsendesede tt, a pislogó mécsfények kialudtak a faházikók ablakaiban. Balogh csendőr rílindég mosolygó, kékszemű ember volt, bajtársai szelíd, szeretetrem éltó embernek tartot­ ták. Nem így a népség �tolvaj része. Ezek szentül hit­ ték, hogy éj jel is lát, mint a bagolYJ a talpa szőrös, mint a nyúlé és cimborája maga az ördög, így aztán mindent megtud, ami L szerintük nem kellene tudnia. Borzongva mes élték egymásn ak, mint kerítette kézre Talpas Juont, a rablógy ilkost és Fábián Cílikát , a bolt­ betörőt.

95

Amint Balogh csendőr nézte a híd alatt elrohanó zavaros vizet, észrevette, hogy a Tur mellett lefelé, tőle mintegy 1 00 lépésre lévő csergőmalom (kis vízimalo m) molnárlakása ablakában ielcsillan az olajmécs fénye. Balogh csendőr tudta, hogy a molnár Tógyer fia régóta katonaszökevény, aki mellékesen a 'Técsőtől Sárközig és Nagybányától Viskig terjedő működési területén két más jómadárral együtt elsőrangú boltbetörővé küzdötte fel magát, de lopott mindent, amit elért. Szóval Tógyer az a fiú volt, hogy egy ambíciós csendőrnek elcsordult a nyála, hacsak rágondolt is, hogy pórázra veheti. Ba­ logh csendőr pedig az volt. -Tehát gondolkozott: Ez a szokatlan időben felcsillanó mécsfény azt jelenti, hogy Tógyer hazajött ruhát váltani, ami eltart körülbelül tíz percig. Ha most ő hazamegy felszerelni, mire visszajő, a finom madár elröpült. Elindult tehát a mécsláng felé . Pár pillanat és mar az ablakon kukucskált befelé. Lehet, hogy a más ablakán benéini illetlen dolo g, sőt orcát­ lanságszámba megy. Balogh csendőr elmosolyodott, mert eszébejutott, hogy az illetlenség és orcátlanság milyen célszerű ott, ahol csendőr biztosan akar valamit megtudni. Látta ugyanis az ablakon át, hogy Tógyer nagy igyekezettel húzza magára a megszámlálhata tlan porcellán pitykével díszített vászoning et; Nuca pedig, a huga, nem kevesebb igyekeze ttel málélisz tet kötöz egy vászonzacskóba, az asztalon meg el van készítv e egy lapos kötél, amivel Tógye r a zacskó t majd felköt i a hátár a, vagyi s felkötné, ha arra Balog h csend őr neki időt hagy na. � keze lesz véle, bilinc s biány ában, össze­ kötve. Balogh csendőr beny itott . Mikor Tógy er meg látta , e�áll ott a léleg zete és mer t egye lőre ez látsz ott a leg­ � celszeru" bbnek, egym ásra teJte a kezé t, aho gy a bilin ­ csel éshe z kell , jele zvé n, hog y nem elős zör csin álta és hog y tud ja, minek k ll történnie . Bal ogh cse ndő r p edi g � fe! vette az -asz talr ol a lap os köt ele t s ráh urk olta Togyer csu kló jára .

96

ke­ is v� gyunk vele , J;Deg �ir J, � . en le nem vette No, láW kozb , dőr csen délyeskedett ' Balo gh a szeme j átékából ek akin ról, apjá r a szemét ·· Tó gye és se l pe di g ig ye k eze tt . öz öt k a , ki tt ze né m semmi jó t ne rt ot t, há tu lr ól m in t a hé ja, ta is m ne l itő ak a, uc Közben N e rj át s rá ki ál to tt T óg ye rr : ka t ké a a gt fo le t, ot rácsap el ug ra ni , de m ár Tó gy er m eg is pr ób ál t Fu ss ! cs en dő r ne m en ge dt e gh lo Ba és lt vo n zé ke a hurok a zt at ta : el . Nuca m os t az apj át bi V ed d a fe jsz ét és üs d le l izg at ot tsá gába n ne m lá tta A vén Tó gy er azonban cs im pa ly gó zo tt h át ul ró l ő is meg a fe jsz ét , ha ne m be le a cs en dő rb e. er 24 év es , ha trtlmas gy Tó gy ho k, lju do on gg me Ha eg M un ty án Tó gy er , az ör az lt, vo y én leg ős er , tű ter me ne gy ve ne n, Nuca p� di g a üi fel el iv lam va g ali ja ap á�okat em elg ete tt a ma lom ­ 20 év kö rü li leá ny , ak i zs ko ny , fü rg e mo zdulatok­ ba n, ma ga s, mi nt a szá lfa , ha jlé an ina kk al, mi nt a dr ót­ kal, ka rjá ba n, láb szá rá ba n oly cs en dő r, ak it elő lrő l a gy ho , nk nu lát ll ke e b kö tél , ng ato tt, h átu lró l pe dig rá er gy Tó a gv fo l né tél kö a gle he tős ké ny es he lyme le, tt go fo a j ap az és ca Nu zet be ke rü lt. Nu ca az ap ját, Fo gd , mi g én leű töm , - biz tat ta s a cs en dő rt el­ ét jsz fe a elő tte ve m ne az gy lát va , ho vi ssz af or du lt, mert De rt. éé jsz fe a nt me ő e, en ge dv kö zb en fo gc sik or ga tva mi fi fér m ro há a gy ho , tta me glá t, a Tó gy er ré sz ér e elké­ ás ym eg gta rú e, pt té , lta igá sz ta lró l s mos t zta as az te er lev t kó cs za tes sz íte tt má lél isz ló az ág yást. az t tap os ták , rú gtá k, mi nt a j ó lis ztf elh ő lát tára gy na a · za ss t vi ul rd fo l te i N gy en ad­ in a th in m , et zt lis a Z{ a úg y rú gj ák a l án y Az apád a l ár nd zsa gő er tek s, dö ná k! Te ko szo s, bü Ja aa aj l Jaj ! . . . t da yá an az , eg t m öt tö m lö cb en dö gl a lán y, mert a aib av sz a len rte hi t ot sít vi Ja j! . . . n ol da l�a de gé ön gy n pe ép Ba lo gh cs en dő r ol da lr ól , ne m de a cs endor t, ar ak ni oz on sz vi rú �t a, am it N uc a le go tt

I ...,.

_

\

' .' , \ r- Y� <\

l

(., ,,/. .. " y \·fJ.=c' / f !'" � !JI �-..:.. , . )'1 J \

_

_

•

•

\ \ t

\\.-'

�--

�21J �1 -...;'"1-.. .,. -

_

_

_

_

'"

,-\:;::

_

_

l!"y r-'-

i.

-- -:\

J; "'

�

.�

,� � ���

Yfi?� �'.r";. ::..� .

. • . ..�

I .�

Neki fu t o t t Tógyernek, azt neki Jökte az aszta lnak

97

\.

lett aztá n egyi k kézz el elkapta a leve gőbe n a lábá t. Igy a köt éln él, az a hel yze t, hog y egy ik kez ébe n Tóg yer t ta, a hát ul má sik kez ébe n Nu cát a láb áná l fog va tar tot hát áva l nek i­ bel ecs imp aly góz ó öre g Tó gye rt me g a g is tisztel te, ny om ta a falnak. De az öre get mé g me s ennek fol y­ me rt a fejével tel jes erő ből hátrac sapott at vá got t az tán az tör tén t, ho gy a fej e bu bjával oly ján elin dul t a öre g ábrázatára, hogy annak orr án- szá ilván az ism étl ést vé r. Err e az kiu gro tt a há ta me llő l, ny kodás és szitkozó­ akarta me gel őzn i. Re tte ne tes károm ait kifelé :::cs kö zb en dá sok kö zö tt köpködte vé res fog őrn ek . Mo st tűn t ki felkapta a fej szé t és roh an t a cse nd m hiá ba cim bo rál t az azo nb an , ho gy Ba log h cse nd őr ne , gy ors an váltott:- az örd ög ge l : az irh ájá ról lév én szó j el ne kif u tot t Tógyer­ esz e, ezé rt Nu cá t ele ng ed ve , fej amiről az ola jm écs le­ ne k, az t ne kiJ ők te az asz talnak, an má r az ajt ón ál gördült és ela lud t. Má sik pil lanatb er kis ikl ott a ke zé­ vo lt, me rt az erő s len dü let től Tó gy lt, sőt für gé bb , mert bő l. Azonban Tó gy er is für ge vo szb e rej tet t ka ton ai előbb ug rot t kifelé s kirántva az ere ad t Tu rba . Lá �va , ism étl őp isz tol yá t, be ler oh an t a me gár i ke zde tt rá. Sze ren ­ özn öld löv ti, ve kö őr nd cse a gy ho töl tén y vo lt,' mi ko r csé re a pis zto lyb an ...c s ak ,eg yp ár ke zde tt, lef elé a Tur azután ezt kil őtt e, Tó gy er fut ásb a ban. Felbuktak, me lle tt, a cse nd őr mindenütt a sarká kanyarodókná-l felálltak, elvágódtak, újra felálltak, A , hogy a víz fel - bele a vízbe mindakettő, kitéve annak gja nek ik, ami dönti őket, va gy valamelyik kö vet vá nd ket tőr ől csur­ a biztos pusztulást jel ent ett e volna. Mi , de azért"' flltott gott a víz , kezeikből má r folyt a vér ek a rét re.c Itt a mindkettő, -míg a faluból ki nem ért Tó gy er újó ól el­ szerencse a cse nd őr me llé áll ott , me rt lt ide je, me rt a ese tt, de má r feltápászkodni nem vo cse nd vo lt, fél ­ csendőr rávetette ma gát . Kö rül ött ük , am ibe n csa k tér dig érő , víz zel tel eiv ódo tt, luc sko s rét rűe n per ­ a komor, szürke ég gyö nyö rkö döt t. A köd sze t a két férf i metező eső elnyelt minden nes zt. Itt küz döt Vidámságak Q csendör korül.

7

t

98

alá lra , zih ál ó tü dő ve l, -h tre éle , Ve eg er � he n ba a lucsok gfeszítve mi nd en izm ot a me el, mm fö -i.:ö l# ba Iáb el, zz ké kib újj on a bű nh ődé s aló l, megsmkadlisi g, egyik, ho gy ríts e a kö tel ess ég tel je­ a másik, ho gy amazt rák ény sze y va n tör vén y és sitésére és me gm uta ssa nek i, hog dele m elől megmutassa még ezenkívül azt, hog y a küz kitérni nem szok ott a mag yar csen dőr. Egys zer ennek is vége lett. Tógy er egys zerre moz­ dulatlanul mara dt. Jelez te, hogy a .tová bbi küzd elme t felad ja. Tűrte, hogy a csend őr hátra csava rja a kezét s a nadr ágsz íjával össz eköt özze . Azután csende sen megin dultak a laktan ya felé, elől Tógye r, lehorg asztott fejj el, hátul Balogh csendő r, kivont szentjá nosken yérrel, kidülle sztett mellel, bár egy cseppe t sem illett most· hozzá, mert olyan volt, mint akit a sas megrú gdosot t: arca, keze csupa vér, a sapkáj a palacsi nta-lap os lett, némi terepe gyenet lensé­ gekke l, köpen yén csak itt-ott marad t hírmon dónak egy­ egy gomb , fejebú bjától a sarká ig sárral , lucsok kal bo­ rítva volt mind ene. Miko r Tógy ert betus zkolv a maga előtt , b eállít ott a legén ység i szobá ba, az éppe n szolg á­ latbó l haza tért őrsp aran csno ka láttu kra ijedt ében hátra ­ lépe tt és meg lepe tésé ben csak azt tudt a mon dani : - Hát mag áva l mi az iste ncsu dája tört ént? - Örm este r úr, aláz atos an j elen tem , kint voltam ezni . . . a falu ban , Sza bó cse ndő me k meg lepe tést szer - Mi az iste ncs udá ja meg lepe tést ? - Hu szo nöt her ceg oví nát ! de azon- Ho l van ? - ugr ott fel Sza bó cse ndő r, még mo st nal me ghu nyá szk odo tt, esz ébe j utv án, hogy " m ás" bes zél . rre mu­ - Há t ez ki? - szó lt az őrm est er, Tó gye tatv a, aki ugy anc sak ki vo1 t kés zítv e. ki Ba log h - "U " Mu nty án Tó gy er, - vá gta t ren des en. A cse nd őr kis sé dom borúb b me llel , min t las sankint . . . pa dló n, ala ttu k egé sz po cso lya ke let ke zet Csu rgo tt a ruh a, a Tur viz e.

99

- Hogy csípte el? - Egy kicsit körűlményesen ment, mert nem voltunk éppen egy akaraton, de végül is nagyn ehezen mégi s csak megértettük egym ást. - És j elent ette pon­ tosan , hogy -mint történ t, azután hozzá fogot t átöltö z­ ködn i. Szab ó csend őr pedig kiment a kony hába s kevé s idő mulva a szakácsné forró teát hozo tt be egy tálcá n. - Te, Balo gh - szólt Szabó csen dőr -, csakugyan tuds z valahol dohány t? - El is hoztam, ott van a köpenyzsebemben, felel te Balo gh csen dőr, az állófogasra akasztott lucs kos köpenyre mutatva. Szab ó csen dőr kihúzta a zseb ből a dobo zt, ami tele volt vízzel, abban úszkáltak a cigar et­ ták. Kirakta őket az asztalra, ahol úgy hevertek, mint egy halom döglö tt, lapos gilisz ta. Szab ó csen dőr úgy néze tt rájuk , mint akinek a kenyerét a tyúk mege tte. - Csavard ki őket ! - vigy orgo tt Balog h csen dőr, aki már szárazba tette magát és szür csölt e a bodz 1iteá t. (Ne felej tsük el : hábo rú volt. ) Egy félór a mulva a kály ha tetej én megs zárít ott dohá nybó l Szabó csen dőr ujjny i vastag cigarettát csa­ vart s olyan füstöket fújt belől e, mint egy fell� g. A tolla pedi g most már jóke dvéb en szint e visítva szán­ totta a papí rt, készítve a tényvázlatot. A két kócos és ném ileg büdö s esküdt, akik mint biza lmi egyének a fogo lyőr zésn él működtek közre, kinyujtott nyakkal i gyekezett mentől több et beszívni a kincseket érő kék füstből, miközben úgy táto gtak , mint az éhes kis galam­ bok. Az öreg népfölkelő, aki Tógyert őriz te, álmosan pislo gott , mérlegelte a hely zete t: lesz-e alvás egyá lta­ lán. az éjje l. Balo gh csen dőr elle nbe n igen elevenen kérdezgette Tógyer!, nem fukarkodva dícs éret tel, ha egy­ egy bűn csel ekményről Tógyer szíyes volt tájékoztatni. . . tjjel lett lassan és akkorára ott gugg olt már az öreg Tógyer is a szob a sarkában, Nuc a meg csak nézett, néze tt Balogh csendőrre nagy, fekete, fényes szemé­ vel . . . Ki tudja, mire gondo lt? . . . _

r

f

I

I I

7*

100

.'� -;- .

-: ... .

n! Táre hárn�ik á se ye üg on eY ia tú \"� Ugyesen ál ta I H og y te Ilyet in cs r gá un M , m e t it -ti � g: fo sz t! Min(ij m eg tudsz. �i:óáIni 1 . na csi ná lni ? - sé rRogy · Mungár ilyet me g tud ha llg ass ide , do mn u file r! t6d ött me g Tógyer - , hát pp al, a pa tik áro s sze me ­ na s ye fén an áb tik pa ki vis A ed- e ! A fél fal u ker ­ láttára en markoltam ki a pén zt. Ért getett és nem tud tak elc síp ni ! yon ügy ese n "ol t! - haj tott a _ Táre hám yik ! Nag dőr a teh etsé ges meg az elismerés zás zlaj át Bal ogh cse!) se a kot ló emh er előtt --, han em ne fele jtsd el : Mu ngá rt köl tött e ! Dé nem am ! Se a kut ya fiad zott a! .- Nem-e - jött tüzb e Tóg yer -, hát akk or ! hegy ezd meg a ceru záda t és írjál , én maj d besz élek t Ogy látom , Mun gárt már tudo d, hogy kics oda. mos l;ldd meg hát, ki vagy ok EEE N ! Balo gh csen dőr szót foga dott , írt é s meg tudt a. -

N Y Ú LVA C S O R A A D I N N Y E F Ö L D Ö N.

_

_

f

Pusztai bácsi din nye- és tökcsősz volt a Katz Hájem nagyságos úr birtokán, akit szeszélyes sorsa magyar földesúrrá tett a Nyíren. Pusztai bácsi tanyája egy szalmakunyhó a homokdombon, fizetése két tök vagy dinnye egy lánc földtől. Lábán bocskor, vállán kopott guba, amiben már száz macska se fogna meg­ egy egeret. Úgy sétál a dinnyék, tökök közt gőgösen, mint egy császár, mikor parádét tart. Hosszúnyelű bal­ táját jogarként használja. Kísérője egy korcs puli, amelynek anyja annakidején egy semmirevaló kuvasz­ szal lépett félre. Ám a pulinak eszében sem volt szár­ mazása aljasságát szégyelleni, hanem fülelve, vígan követte a csőszt a sehol elő nem írt három lépésre. Mikor a csősz megáll, a puli a lábához telepszik, úgy néznek körül. A napraforgósorban, ami a tökföldet sze­ gélyezi, mintha "Jobbra nézz"-t vezényeltek volna, minden fej a csősz felé van fordítva s a mázsás marha­ tökök, hatalmas dinnyék mintha porba borultak volna előtte, mint ahogy a jól ismert történelmi képen fetren­ genek egyik régi király előtt a hódolók. Csősz és puli gyönyörködve legeltetik szemüket a birodalmon és a tökök hódolatát fejedelmekhez illő jóakarattal fogad­ ják. Az őSZI nap ragyo gva néz le rájuk és. a levegőben csendesen szálló ökörnyál megakad bennük. Nem biztos, melyik a semmirevalóbb : a puli-e vagy a csősz; biztos azonban az, hogy mindenben cin­ kosok Mert Katz Hájem nagyságos úr szűk marokkal méri a javakat az alkalmazottainak s azok különböző mócfokon segítenek magukon. Ebben van a nyitja annak, hogy a -puli kötelességei közé tartozik az is, hogy jelentse, ha a kitett hurokba nyúl kerül . Jutalmul