MYELOMA KONFERENCIA március 4 5. Hotel Palota Lillafüred, Erzsébet sétány 1

VI.

MISKOLCI MYELOMA KONFERENCIA

2016. március 4 – 5. Hotel Palota Lillafüred, Erzsébet sétány 1.

w w w.regio10.hu /myeloma 2 016

RÉSZLE TES PROGR AM, ELŐADÁS- ÉS POSZ TER ÖSSZEFOGL ALÓK

Köszöntő

Kedves Kollégák! Szeretettel és nagy tisztelettel köszöntjük Önöket a VI. Miskolci Myeloma Konferencián. Miskolcon hagyománya van a myeloma iránti fokozott érdeklődésnek köszönhetően néhai Berkessy Sándor főorvos úr e témával kapcsolatos különös érdeklődésének és iskolateremtő munkásságának. Az első myeloma konferenciát Miskolc-Tapolcán (1991), a másodikat Sárospatakon (2004), a harmadikat (2009), negyediket (2012), ötödiket (2014) jelen helyszínünkön tartottuk. Nagy megtiszteltetés és elismerés számunkra, hogy a Magyar Hematológiai és Transzfúziológiai Társaság megbízásából ismét a minden évszakban lenyűgöző panorámát nyújtó Palotaszállóban köszönthetjük Önöket. A myeloma biológiájának megismerésében és a terápiában az elmúlt 10 esztendőben több előrehaladás történt, mint az azt megelőző ötven évben. A korábbi összejövetelek tapasztalatait felhasználva és a kor új kihívásainak is eleget téve szeretnénk jelen összejövetelünket bizonyos mértékig megújítani, felfrissíteni mind formailag, mind tartalmilag. Továbbra is legfontosabb szempontnak tartjuk a továbbképző jelleg megtartását felkért, nagytapasztalatú kollégák referátumai által, de – újdonságként – beiktattunk a programba bejelentett előadásokat is. Már hagyomány, hogy egy-egy érdekes eset, vagy elért eredmények bemutatására is lehetőséget adunk poszter formájában. Tanácskozásunk legfőbb céljának azonban változatlanul azt tartjuk, hogy segítsük egymást a gyorsan bővülő ismeretanyag rendszerezésében, közelebb jutva az elkerülhetetlenül szükséges egységes hazai diagnosztikus és terápiás protokollok alkalmazásához. Mindezeken kívül a szakmában (is) zajló nemzedékváltás szükségszerű tényének elismerését hangsúlyozva szeretnénk a fiatalabb és tapasztaltabb (idősebb) korosztályok együttgondolkodását elősegíteni, a hazai hematológus társadalom együttműködési készségének a megerősítéséhez ily módon is hozzájárulva. A szervezők nevében: Borbényi Zita

Radványi Gáspár

MHTT elnöke

MHTT Myeloma Munkabizottság vezetője

Miskolc-Lillafüred, 2016. március 4.

3

Általános információk A VI. Miskolci Myeloma Konferencia helyszíne: Hunguest Hotel Palota 3517 Miskolc – Lillafüred Erzsébet sétány 1. http://www.hunguesthotels.hu/hu/hotel/lillafured/hunguest_hotel_palota/ A Konferencia ideje:  2016. március 4 – 5. Regisztráció a helyszínen: 2016. március 4. 11 00 – 18 00

2016. március 5. 7 30 – 14 00

Kérjük, a konferencia ideje alatt a névkitűzőket szíveskedjenek viselni. Étkezések: 2016. március 4. 11 30 – 12 45 Szendvicsebéd 2016. március 4. 20 30 Vacsora 2016. március 5. 14 15 Büféebéd Parkolási információ: A Hotel Palota szállóvendégeinek a parkolás díjmentes a Hotel parkolójában (max. 140 gépjármű). Nem szállóvendégek számára a napidíj 500 Ft, mely összeg a recepción fizetendő. Akkreditáció: A konferencia szabadon választható továbbképzésként 12 ponttal akkreditálásra került. A Tudományos Bizottság tagjai: Dr. Radványi Gáspár, elnök Dr. Mikala Gábor, társelnök Prof. Dr. Borbényi Zita Prof. Dr. Demeter Judit Dr. Fekete Sándor Prof. Dr. Illés Árpád Prof. Dr. Losonczy Hajna

Prof. Dr. Masszi Tamás Dr. Nagy Zsolt (Semmelweis Egyetem) Dr. Nagy Zsolt (MISEK) Dr. Szomor Árpád Prof. Dr. Udvardy Miklós Dr. Varga Gergely Dr. Váróczy László

Tudományos információ:

Kongresszusi iroda:

Dr. Radványi Gáspár főorvos, c. egyetemi docens MISEK Hematológia

RÉGIÓ Régió-10 Kft. Tülkös Anett 6720 Szeged, Dugonics tér 12. Tel.: 62/710-500;  20/469-6190 E-mail: [email protected]

A kongresszus ideje alatt a szálloda halljában kiállítás tekinthető meg Tamáska Péter festményeiből.

4

Részletes program – Március 4.  péntek MÁRCIUS 4. péntek 11 órától

REGISZTRÁCIÓ

11 30 – 12 45

Szendvics, kávé, üdítő

12 45 – 13 00

MEGNYITÓ, KÖSZÖNTÉSEK



Tiba Sándor főigazgató főorvos, MISEK



Borbényi Zita, a MHTT elnöke



Radványi Gáspár, a MHTT Myeloma Munkacsoport vezetője

13 00 – 15 00

FELKÉRT ELŐADÁSOK (15’) (F1 – F6.)



Üléselnökök: Borbényi Zita, Radványi Gáspár

F1. Prof. Jákó János 1, Vályi Nagy István 2, Mikala Gábor 2  (1 EuropMED K ft, Budaörs; 2 Egyesített Szent István és Szent L ászló Kórház, Hematológiai és Őssejttranszplantációs Osztály) Az időskori, vagy többszörös relapsus utáni myeloma multiplex metronomicus kezelésének elve és gyakorlata F2.  Mikala Gábor  (Egyesített Szent István és Szent L ászló Kórház, Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály) Új – és régi – gondolatok a myeloma multiplex biológiájában F3.

Varga Gergely  (SE, III. Sz. Belklinika) A myeloma multiplex diagnózisa 2016-ban Magyarországon

F4.  Krenács László, Bagdi Enikő  (Daganatpatológiai és Molekuláris Diagnosztikai L aboratórium, Szeged) A myeloma multiplex patomorfológiája F5. Gilányi Ibolya  (MISEK, Központi L aboratórium) A szabad könnnyűlánc meghatározás helye és szerepe a monoklonális gammopátiával járó hematológiai kórképekben F6.  Sinkó János  (Egyesített Szent István és Szent L ászló Kórház, Hematológiai és Őssejttranszplantációs Osztály) Infekciós szövődmények myeloma multiplexben – update 2016.

7

Részletes program – Március 4.  péntek 15 00 – 15 20 Diszkusszió 15 20 – 15 40 Szünet

15 40 – 17 40

FELKÉRT ELŐADÁSOK (15’) (F7 – F12.)



Üléselnökök:  Fekete Sándor, Illés Árpád

F7.

Váróczy László  (DEKK, Belgyógyászati Intézet, Hematológiai Tanszék) Transzplantáció előtti indukciós terápia – mit adjunk és mennyi ideig?

F8.  Fekete Sándor  (Egyesített Szent István és Szent L ászló Kórház, Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály) Transzplantációra nem jelölt myelomás betegek kezelése F9.

Udvardy Miklós  (DEKK, Belgyógászati Intézet, Őssejt-transzplantációs Központ) Fenntartó kezelés myelomában

F10.

Radványi Gáspár  (MISEK, Hematológia) Relabáló/refrakter myeloma kezelése

F11.

Illés Árpád  (DEKK, Belgyógyászati Intézet, Hematológiai Tanszék) Az „ultra high risk” myeloma kezelésének kérdései

F12.

Losonczy Hajna  (PTE, K linikai Központ, I. Belgyógyászati K linika) Antikoaguláns trombózis profilaxis myeloma multiplexben

17 40 – 18 00

Diszkusszió

18 00 – 18 15

MHTT Beszámoló (Gurzó Mihály)

20 30 Vacsora

8

Részletes program – Március 5.  szombat MÁRCIUS 5. szombat 08 00 – 09 30

POSZTER SZEKCIÓ



Üléselnökök:  Kiss Attila, Nagy Zsolt (MISEK), Váróczy László

 yeloma multiplexes betegek magas korai össz- és fertőzés okozta halálozási M aránya Szerafin László, Jakó János Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Jósa A ndrás Oktatókórház, Hematológiai Osztály, Nyíregyháza P01.

A PSMB1 P11A polimorfizmus jelentősége myelomában Szombath Gergely 1, Varga Gergely 1, Farkas Péter 1, Horváth Laura 1, Masszi András 1, Mikala Gábor 2, Kiss Katalin Piroska 3, Csuka Dorottya 4, Andrikovics Hajnalka 3, Masszi Tamás 1,2 1  Semmelweis Egyetem III. Sz. Belgyógyászati K linika, Budapest; 2 Szt. L ászló Kórház Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály, Budapest; 3 Országos Vérellátó Szolgálat, Molekuláris Diagnosztikai L aboratórium, Budapest; 4 Semmelweis Egyetem III. Sz. Belgyógyászati K linika, Kutatólabor, Budapest P02.

A FOPNL gén polimorfizmus hatása a myeloma multiplex prognózisára Kiss Katalin Piroska 1,Varga Gergő 2, Mikala Gábor 3, Bors András 1, Balassa Katalin 1, Tordai Attila 4, Reményi Péter 3, Masszi Tamás 2,3, Andrikovics Hajnalka 1 1 OVSZ, Molekuláris Diagnosztikai L aboratórium; 2 Semmelweis Egyetem, III. Belklinika; 3 Egyesített Szent István és Szent L ászló Kórház, Hematológiai és Őssejttranszplantációs Osztály; 4 Semmelweis Egyetem, Kórélettani Tanszék, B udapest P03.

P04.  VMP kezeléssel szerzett tapasztalataink myeloma multiplexes beteganyagunkban Élthes Zsuzsa Bianka, Markovics Enikő, Radványi Gáspár, Nagy Zsolt Miskolci Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Haematológiai Osztály P05. VTD kezeléssel szerzett tapasztalataink myelomás beteganyagunkban Markovics Enikő, Élthes Zsuzsa Bianka, Radványi Gáspár, Nagy Zsolt Miskolci Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, Haematológiai Osztály P06. A VTD séma hatékonyabb a VCD-nél myeloma multiplex indukciós kezelésében ASCT előtt Szili Balázs, Mucsi Orsolya, Tárkányi Ilona, Gaál-Weisinger Júlia, Kőrösmezei Gábor, Demeter Judit, Nagy Zsolt  Semmelweis Egyetem – I. sz. Belgyógyászati K linika, Budapest

9

Részletes program – Március 5.  szombat A tartós komplett remisszióhoz vezető rögös út 14 éve tünetes myeloma multiplex (MM)-ben Ceglédi Andrea, Mikala Gábor, Reményi Péter, Kapás Balázs, Farkas Zita, Györke Tamás 1, Masszi Tamás Egyesített Szent István és Szent L ászló Kórház Haematológiai és Őssejttranszplantációs Osztály, Budapest; 1 SCANOMED K ft. Budapest P07.

P08.

Refrakter-relabáló plazmasejtes myeloma kezelésével szerzett tapasztalataink Pál Ildikó, Illés Árpád, Pál Tibor, Váróczy László Debreceni Egyetem Á ltalános Orvosi K ar, Belgyógyászati Intézet, Hematológiai Tanszék

 estriktív cardiomyopathia mint a plazmasejtes myeloma ritka szövődménye – R tapasztalataink két eset kapcsán Kiss Alexandra 1, Páyer Edit 2, Kerekes György 2, Illés Árpád 2, Váróczy László 2 1 Debreceni Egyetem, ÁOK, K ardiológiai K linika; 2 Belgyógyászati Intézet, Debrecen P09.

T apasztalataink 65 évesnél idősebb myelomás betegek autológ transzplantációjával Varga Gergely 1, Mikala Gábor 2, Réti Marienn 2, Gopcsa László 2, Bátai Árpád 2, Csukly Zoltán 2, Lengyel Lilla 2, Torbágyi Éva 2, Barta Anikó 2, Fábián János 2, Reményi Péter 2, Masszi Tamás 1,2 1 Semmelweis Egyetem III. Sz. Belgyógyászati K linika, Budapest; 2 Szt. L ászló Kórház Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály, Budapest P10.

A z oralis mucositis mértéke és az engraftment kialakulásának viszonya perifériás autolog haemopoetikus őssejt transzplantált betegekben Gebri Enikő 1, Kiss Attila 2, Radnay Zita 3, Hegedűs Csaba 4 1  DE KK FOK Parodontológia Tanszék, Debrecen; 2 DE KK a Sejtterápia KözpontSejtterápia L abor, Debrecen; 3 DE KK Belgyógyászati Intézet, Debrecen; 4 DE KK FOK Fogpótlástani Tanszék, Debrecen P11.

P12. Gaucher-kór és myeloma multiplex nem véletlenszerű kapcsolata Csacsovszki O. 1, Lovas N. 1, Modok Sz. 2, Mikala G. 1, Masszi T. 1 1   Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály, Egyesített Szent István és Szent L ászló Kórház, Budapest;  2 II. Belgyógyászati K linika, Szegedi Tudományegyetem, Szeged P13.  A myeloma multiplexben szenvedő betegink kezelésével kapcsolatos ápolási problémák Jánosi Mónika, Radványi Gáspár, Nagy Zsolt Miskolci Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktatókórház, II. Belgyógyászati Osztály

10

Részletes program – Március 5.  szombat P14.

Kölcsönös előnyök: Pszichológiai módszerek a myeloma multiplex kezelésében Sarnyai Laura II. Belgyógyászati K linika, Szegedi Tudományegyetem, Szeged

P15. Májkárosodás és szabad lambda könnyűlánc termelő myeloma multiplex – esetismertetés Gurbity Pálfi Timea 1, Krenács László 2, Bagdi Enikő 2, Iványi Béla 3, Borbényi Zita 1 1  Szegedi Tudományegyetem, II. Belgyógyászati K linika és K ardiológiai Központ, Hematológiai Osztály; 2 T-sejt Orvosdiagnosztikai K ft., Szeged; 3 Szegedi Tudományegyetem, Patológia Intézet, Szeged 09 30 – 10 45 Szünet

09 45 – 10 30

FELKÉRT ELŐADÁSOK (15’) (F13 – F15.)



Üléselnökök: Demeter Judit, Nagy Zsolt (Bp.)

F13.

Nagy Zsolt  (SE, I. Belgyógyászati K linika) MGUS, Smoldering Myeloma – 2016.

F14.  Borbényi Zita  (Szegedi Tudományegyetem, II. Belgyógyászati K linika és K ardiológiai Központ, Hematológiai Osztály) A közeljövő új lehetőségei a myeloma terápiájában F15.

Simon Zsófia  (DEKK, Belgyógyászati Intézet, Hematológiai Tanszék) AL amyloidosis – fókuszban a transzplantáció

10 30 – 10 45 Diszkusszió 10 45 – 11 00 Szünet

11 00 – 12 10

BEJELENTETT ELŐADÁSOK (8’) (B1 – B7. előadás)



Üléselnökök:  Losonczy Hajna, Mikala Gábor, Váróczy László

B1.

A mikrokörnyezeti tényezők szerepe a plazmasejtes myeloma prognosztikájában Barna Gábor 1, Márk Ágnes 1, Kriston Csilla 1, Szabó Orsolya 1, Varga Gergely 2, Csomor Judit 1, Matolcsy András 1 1  Semmelweis Egyetem, I. sz. Patológiai és K ísérleti R ákkutató Intézet, Budapest; 2  Semmelweis Egyetem, III. sz. Belgyógyászati K linika, Budapest



11

Részletes program – Március 5.  szombat A myelomás csontelváltozások PET/CT – PET/MR vizsgálata Rajnics Péter 1, Tóth Zoltán 2, Borbély Katalin 3,2, Karádi Éva 1, Kollár Balázs 1, Kellner Ádám 1, Kellner Vasana 1, Egyed Miklós 1 1 K aposi Mór Oktató Kórház K aposvár Hematológiai Osztály; 2 K aposvári Egyetem Diagnosztikai Központ; 3 Országos Onkológiai Intézet, PETCT ambulancia B2.

B3.

 yelomás betegek kezelésével szerzett tapasztalataink (2005 – 2015) M Iványi János László, Plander Márk, Szendrei Tamás Markusovszky Kórház, Haematologiai Osztály, Szombathely

B4.

A vesefunkció megőrzése myeloma multiplexben Tamáska Péter Miskolci Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Hematológiai Osztály

B5.

A cukorbetegség hatása a myeloma multiplex túlélésére Hosszúfalusi Nóra 1, Sipter Emese 1, Hóbor Anita 1, Varga Gergely 1, Karádi István 1, Mikala Gábor 2, Masszi Tamás 1,2 1 Semmelweis Egyetem III. Sz. Belgyógyászati K linika, Budapest; 2 Szt. L ászló Kórház Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály, Budapest



 yeloablativ kondícionálást követő allogen őssejt-transzplantációval szerzett M tapasztalatok myeloma multiplexben 28 eset kapcsán Csukly Zoltán, Barta Anikó, Bátai Árpád, Lengyel Lilla, Reményi Péter, Réti Mariann, Torbágyi Éva, Masszi Tamás Egyesített Szt.István és Szt.L ászló Kórház, Hematológia és Őssejt-transzplantációs Osztály, Budapest B6.

B7.  A myeloma epidemiológiája Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (33 év adatainak elemzése) Szerafin László, Jakó János Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Jósa A ndrás Oktatókórház, Hematológiai Osztály, Nyíregyháza 12 10 – 12 25 Diszkusszió 12 25 – 12 40 Szünet

12

Részletes program – Március 5.  szombat 12 40 – 13 40

FELKÉRT ELŐADÁSOK (15’) (F16 – F18.)



Üléselnökök:  Masszi Tamás, Udvardy Miklós

F16. Reményi Péter  (Egyesített Szent István és Szent L ászló Kórház, Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály) Az őssejtáültetés helye a myeloma terápiájában F17.

Korai vagy késői transzplantáció?  (debate)  (30 perc) Mikala Gábor  (korai) Varga Gergely (késői)

F18.  Masszi Tamás  (Egyesített Szent István és Szent L ászló Kórház, Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály) Mit üzen a haemopoetikus őssejt transzplantátor a többi haematologusnak 2016-ban? 13 40 – 14 00 Diszkusszió 14 00 Zárszó 14 15 Ebéd

13

Felkért előadások FELKÉRT ELŐADÁSOK: F1. Az időskori, vagy többszörös relapsus utáni myeloma multiplex metronomicus kezelésének elve és gyakorlata Jákó János 1, Vályi Nagy István 2, Mikala Gábor 2  (1 EuropMED K ft, Budaörs; 2   Egyesített Szent István és Szent L ászló Kórház, Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály) A nagydózisú cytostasis hátránya a törvényszerű szövődmények kialakulása mellett, hogy nem elektív. Az említett nemkívánatos tulajdonságok miatt, az utóbbi időkben, ha lassan is, de kezd elterjedni a „minél gyakoribb, annál jobb, illetve a kevesebb több irányba” mutató gyakorlat. A „dose-dense” idea a kezelés idejének meghosszabbodását vagy „continuális” voltát is jelentheti. Jól tükrözi ezt elnevezése: metronomicus therapia. Alapelgondolása, hogy a célpont nem közvetlenül a daganat sejt, hanem a daganatokban kialakuló érrendszer endothelje. A kisdózisú chemotherapiát és a hozzá kapcsolt – bizonyos értelemben elektívnek is mondható – antiangiogen szereket együtt, antiangiogen kezelés névvel is illethetjük. Az eddigi eredmények mégis nem tekinthetőek a szűkszavú irodalmi reflexiók miatt széleskörű tapasztalatok gyűjteményének. Feltételezhetjük azt is, hogy a számosabb közlések ideje még nem jött el. A nem előzmény nélküli, általunk írott könyvfejezet, nem saját tapasztalat nélküli, de 2006-ban bekövetkezett intézeti felszámolás, az összes több évtizedes gyűjtött anyag elégetésével is járt. Cytostaticumként doxorubicint, cisplatint, cyclophosphamidot, antiangiogen agensként thalidomidot, illetve humanisalt anti-VEGF-t, továbbá sterodiot alkalmaztunk. A betegek általános állapotából, és a túlélésből következve, a kezelést hatásosnak ítéltük meg.

F12.  A vénás thromboembolia megelőzése myeloma multiplexben Losonczy Hajna PTE KK I.sz. Belgyógyászati K linika, Pécs A myeloma multiplex a haematológiai malignitások 13%-át teszi ki. Az új kezelési lehetőségek bevezetésének köszönhetően a beteg általános túlélése elérheti a 10 évet is. Ehhez azonban a betegség komplikációit is nagyon fontos figyelembe venni. Ezek egyike a thromboembolia. Előfordulása myelomában az átlagos populáció 28-szorosa. Ennek három fő oka van, a beteg általános állapota és kisérőbetegségei, maga a betegség és az alkalmazott kezelések. Az alapbetegség a Virchow trias mindhárom elemét károsítja, van érfalkárosodás, stasis és hyperkoagulabilitás. A thromboemboliás események megelőzése a betegek morbiditásának és megfelelő életminőségének kulcskérdése. Jelenleg már ismeretesek a betegek ilyen irányú rizikófaktorai. A teljesség igénye nélkül a rizikófaktorok többfélék lehetnek, melyek meghatározzák a profilaxis szükségességét és módját:

14

Bejelentett előadások 1) Egyedi rizikófaktorok a veleszületett thrombophiliák, az egészségi állapot a kisérőbetegségek, az obesitás, az előzetes thrombózis, a szívbetegség, a vesebetegség, a cukorbetegség, az akut fertőzések, az immobilizáció, és a műtét. 2) A myeloma statusa is döntő, a diagnózis utáni első év 2–6 hónapja a legkritikusabb a thrombosis kialakulása szempontjából, mivel akkor nagy a kezelendő tumortömeg, majd a relapsus utáni előrehaladott stádiumú betegségnél ez ismét fokozódik. 3) Maga a kezelés az egyik legfigyelemre méltóbb thrombózist kiváltó tényező. Ezek közül a kombinált kezelések, az angiogenezis gátlók: a thalidomid és a lenalidomid kombinálva nagy dózisú dexamethasonnal (480 mg/hó), doxorubicinnel és erythropoetin adása. Ilyen kezeléseknél, bár nagyon hatásosak, a vénás thromboembolia profilaxis nélkül 20–58%-ra is emelkedhet. A rizikó-nélküli, vagy csak 1 rizikófaktorral rendelkező betegnek kis dózisú acetylsalicilsav, a 2 vagy ennél több rizikóval rendelkező betegnek LMWH vagy teljes dózisú kumarin adása szükséges. Az új oralis antikoagulánsokkal kevés még a tapasztalat, jelenleg malignomákban nem ajánlottak.

BEJELENTETT ELŐADÁSOK: B1.  A mikrokörnyezeti tényezők szerepe a plazmasejtes myeloma prognosztikájában Barna Gábor 1, Márk Ágnes 1, Kriston Csilla 1, Szabó Orsolya 1, Varga Gergely 2, Csomor Judit 1, Matolcsy András 1 1  Semmelweis Egyetem, I. sz. Patológiai és K ísérleti R ákkutató Intézet, Budapest; 2  Semmelweis Egyetem, III. sz. Belgyógyászati K linika, Budapest Napjainkban számos új terápia elérhető a plazmasejtes myelomában, de ennek ellenére csak a betegek kis része gyógyítható. A csontvelői mikrokörnyezet és a myeloma sejtek közötti interakció nagyban hozzájárul a tumor sejtek túléléséhez és a kemoterápiás szerekkel szembeni ellenálláshoz. A plazmasejtek/myeloma sejtek felszínén számos olyan molekula található, amelyek a csontvelői mikrokörnyezettel való kommunikációban, kötődésben részt vesznek (adhéziós molekulák, receptorok). Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy ezek a faktorok megléte vagy hiánya a myelomás sejteken hogyan befolyásolja a terápiákra adott választ. Vizsgálatainkban 80 plazma sejtes myelomás beteg, valamint 7 egészséges személy csontvelői mintájának határoztuk meg az immunfenotípusát áramlás citometriai módszerekkel, valamint citogenetikai eltéréseit FISH analízissel. Kimutattuk, hogy a myelomás sejtek CD27, CD29 és CD81 expressziója alacsonyabb, mint a normál plazmasejteké. A CD20 pozitív, valamint a CD56 negatív myelomás sejtek nagy része CD28 pozitivitást mutatott. Azokban az esetekben, ahol a cyclin D1 amplifikáció található, a CD27 expresszió is csökkent. A kezelésekre adott válaszok vizsgálatánál kimutattuk, hogy jól reagáló esetekben többnyire a CD29 aktív formája mutatható ki áramlás citometriával. A CD20 pozitív esetek rosszabbul reagáltak a kezelésekre, mint a CD20 negatívak.

15

Bejelentett előadások Eredményeink azt mutatják, hogy a rosszul reagáló myelomás esetekre jellemző, hogy a CD28 és CD20 expressziójuk nő, míg a CD27, CD29, CD56 expressziójuk csökken és elképzelhető, hogy ezáltal a strómához kötődésük is csökken.

B2.  A myelomás csontelváltozások PET/CT – PET/MR vizsgálata Rajnics Péter 1, Tóth Zoltán 2, Borbély Katalin 3,2, Karádi Éva 1, Kollár Balázs 1, Kellner Ádám 1, Kellner Vasana 1, Egyed Miklós 1 1  K aposi Mór Oktató Kórház K aposvár Hematológiai Osztály; 2 K aposvári Egyetem Diagnosztikai Központ; 3 Országos Onkológiai Intézet, PETCT ambulancia Bevezetés: A myelomás csonteltéréseknek fontos diagnosztikai, prognosztikai szerepük van és alapvetően befolyásolják az életminőséget. A myeloma multiplex korai csontlézióinak felfedezése meglehetősen nehézkes a hagyományos röntgen-képalkotással, mivel lyticus lesio e módszerrel csak 30-50 %-os csont-ásványianyag denzitás-vesztés esetén látható. Emiatt újabb diagnosztikai eljárások kidolgozása és pontos szerepük keresése történik napjainkban. Az új diagnosztikai eljárások közül a PET/CT látszik leginkább használhatónak myelomában az irodalmi adatok alapján. Anyag és módszer: A PET és az egésztest MRI előnyeit egyesítő PET/MRI vizsgálat elvégzésére 2015. január óta van lehetőség Intézetünkben. 2015. januártól 2015. decemberig 26 myelomás beteget vizsgáltunk PET/CT és PET/MRI vizsgálattal. Eredmények: Az eddigi eredmények alapján a PET lehetővé teszi a progresszív fókuszok, plazmocytomák felismerését, az MRI-vel való kombináció a csökkent sugárterhelés mellett az elsősorban lágyrészekben elhelyezkedő, illetve myelont komprimáló térfoglalások esetén mutatkozik hatékonyabbnak, mint a PET/CT vizsgálat. Következtetés: A PET/MRI vizsgálat új lehetőségeket rejt a korai diagnosztikában, további, kiterjesztett vizsgálatok elvégzése szükséges diagnosztikai szerepének pontos megítéléséhez.

B3. Myelomás betegek kezelésével szerzett tapasztalataink (2005 – 2015) Iványi János László, Plander Márk, Szendrei Tamás Markusovszky Kórház, Haematologiai Osztály, Szombathely A myeloma multiplex-es betegek kezelési módszerei az elmúlt másfél évtized során jelentős változáson mentek át. Osztályukon ezen időszak alatt kórismézett és kezelt myelomás (MM) betegek klinikopatológiai adatait és a kezelés eredményeit dolgozták fel retrospektiv elemzésben. Betegek és módszer: 2005.és 2015.között (1-192, átlagos követési idő 84 hó) osztályukon 135 MM-s beteget kórisméztek és kezeltek, őssejt átültetés 34 esetben történt. Rögzítették az összesített (OS) és a progresszió-mentes (PFS) túlélést. Adataikat Windows Statistical Software Program-mal elemezték. Eredmények: A 135 betegben domináló IgG kappa és lambda paraproteinaemiát (40,25), non-secretorost 12, könnyűlánc-secretiót 20 (kappa 12, lambda 8) betegben észleltek, MM-hez társuló

16

Bejelentett előadások amyloidosis 5, plasmasejtes leukaemia 3, myelomás veseelégtelenség 24 betegben fordult elő. A 135 beteg közül 70 elhunyt, az összesített túlélés (transzplantáltak nélkül) medián 36 (1-149), a medián PFS 32(0-100), az őssejt átültetettek OS mediánja 38 (1-149), PFS medián 29 (2-100) hónap volt. Konklúzió: MM-s betegeik klinikopatológiai adatai megfelelnek az irodalomban közölteknek, a kezelés eredményei elmaradnak tőlük, idős betegeik kedvezőtlen túlélése komorbiditással, kezdeti előrehaladott stádiummal, secundaer daganatok megjelenésével magyarázhatók, azonban a transzplantáltak átlagos túlélési eredményei sem különböztek szignifikánsan a nem-átültetettekétől, melynek hátterében összetett okok (kedvezőtlen citogenetikai státus, transzplantáltak viszonylag gyors relapszusa, halálozása)állhatnak.

B4. A vesefunkció megőrzése myeloma multiplexben Tamáska Péter MISEK Hematológia, Miskolc Bevezetés: Az ember testi és lelki jólétéhez az ép veseműködés nélkülözhetetlen. Myeloma multiplex esetében már a diagnóziskor a betegek mintegy 20–30%-ában észlelhető különböző mértékű veseelégtelenség, a betegség lefolyása során ez a betegek kb. 50%-ban alakul ki, míg dialízist igénylő veseelégtelenség kb. a betegek 10%-nál tapasztalható. A veseelégtelenség rontja a betegek életminőségét, életkilátásait, növeli a transzplantációs mortalitást, szűkíti a myeloma kezelésében használatos gyógyszerek spektrumát. A korai (2 hónapon belüli) myelomás halálozás legfőbb oka is a veseelégtelenség. Ezek az adatok egyértelműen jelzik, hogy egy myelomás beteg kezelése során milyen nagy hangsúlyt kell fektetni a veseműködés ellenőrzésére, annak épségének megőrzésére. Anyag és módszer: Az előadás bemutatja a myelomában kialakuló veseelégtelenség lehetséges okait, külön kiemelve a serum szabad könnyűlánc (sFLC) kóroki szerepét, ehhez kapcsolódóan a cast nephropathiát. Foglalkozik a veseelégtelenség diagnosztikájával, a vér és vizelet fehérjék vizsgálatával, ismételten utalva a szabad könnyűláncok jelentőségére. Ezt követően ismertetésre kerül a myelomához társuló veseelégtelenség korszerű kezelésének folyamata, ennek hatásossága. Eredmények: A myelomában észlelhető veseelégtelenség leggyakoribb oka a cast (öntvény) nephropathia. A betegség során nagy mennyiségben termelődő, vesén át ürülő szabad könnyűláncok kimerítik a vese proximalis tubulásának felszívó kapacitását és a distalis tubulusba jutva, az ott lévő Tamm-Horsfall proteinnel komplexet képezve elzárják a folyadék áramlását, a tubulus falát felsértve tubulointerstitialis nephritist, majd később fibrosist okoznak. A diagnosztikában az egyéb lehetséges okok (pl. kiszáradás, prostata hypertrophia, cukorbetegség, stb.) kizárása mellett különös hangsúlyt kell fektetni a fehérjék vizsgálatára. Sorrendileg a fehérje elektroforézis, az immunfixációs elektroforézis, majd a serum (vizelet) könnyűláncok mennyiségi meghatározása nélkülözhetetlen. Növekvő serum szabad könnyűlánc szint egyértelműen jelzi a veseelégtelenség kialakulásának veszélyét. Az elektroforeticus vizsgálatok csak a könnyűláncok mennyiségének 15–50-szeres emelkedésénél kezdik azok jelenlétét jelezni, ezért az ún. free light chain

17

Bejelentett előadások assay-k használata szükséges, melyek már normál szintű sFLC mennyiséget is jeleznek, mérik a kappa, lambda könnyűláncok arányát. Vizeletben kimutatható nagymennyiségű könnyűlánc esetén eltekinthetünk a vesebiopsiától (feltehetően a LC okozza a vesebajt), míg nem selectív proteinuria (pl. albuminuria) esetén annak elvégzése mérlegelendő. Myelomához társuló veseelégtelenség esetén a kezelés három fő része a supportív kezelés, kemoterápia adása a könnyűláncokat (immunglobulinokat) termelő plazmasejt klón elpusztítására, eszközös beavatkozás a pathogén könnyűláncok eltávolítására. A supportív kezelés többek között a megfelelő hydrálást, vizelet alkalizálást, Ca anyagcsere rendezését, fertőzések kezelését, vesetoxicus gyógyszerek elhagyását jelenti. A  myelomás klón eradikálásában jelenleg a bortezomib + high dose dexamethason kezelés a leghatékonyabb, melyet kombinálni lehet thalidomid, ciklofoszfamid, doxorubicin, lenalidomid hozzáadásával. Tehát bortezomib a leghatékonyabb, thalidomid, lenalidomid kevésbé, míg utóbbinál dózisredukció is szükséges veseelégtelenségben. Veseelégtelenség nem befolyásolja az őssejtgyűjtést és a megtapadást, de 140 mg/m2 melphalan használatos a nagydózisú kezelésnél, a 200 mg/m2 már ront a vesefunkción. Acut veseelégtelenség a myelomás betegek 10–20%‑ban fordul elő. A kemotherapia mellett alkalmazott hagyományos dialízis kezeléssel eltávolítjuk az uraemiás toxinokat, de a pathogén könnyűláncok keringésben maradnak, a betegek 90%-a dialízis dependens marad, alig egy évig élnek. Bizonyított eredményessége a plazmacserének sincs acut veseelégtelenségben. Leghatékonyabb eszközös kezelés a pathogén könnyűláncok eltávolítására a nagypórusú (45 kDa molekulát átengedő) membránt használó ún. high cut-off hemodialízis (HCO-HD) alkalmazása. Amennyiben dialízis szükséges és 500 mg/l felett van a sFLC men�nyisége, akkor már indokolt a HCO-HD alkalmazása. Megfelelő kemoterápia mellett alkalmazva akár három hét alatt is dialízis mentessé lehet tenni egy cast nephropathiás beteget. Az átlagos túlélési idő a két évet is elérheti. HCO-HD használatának bevonásával összességében a betegek 40–60%-nál elhagyhatóvá válhat a tartós dialízis. A HCO-HD hatékonyságát mutatja, hogy volt olyan beteg, akitől 6 hét alatt 1,7 kg FLC-t távolítottak el. Ha 50%-al tudjuk csökkenteni a sFLC-t, akkor nagy esély van a vesefunkció visszatérésére. Ha a HCO-HD mellett valamiért nem kaphat a beteg kemoterápiát, akkor már szignifikánsan csökkennek a túlélési esélyei. HCO-HD esetében human albumin pótlást használnak, de a beavatkozás még ennek ellenére is költséghatékony. Összefoglalás: Myeloma multiplexben szenvedő beteg veseműködésének megőrzése szempontjából – a supportív kezelés mellett – legfontosabb a pathogén könnyűláncok termelődését gátló bortezomib és high dose dexamethason alapú kemoterápia. Progrediáló veseelégtelenség esetében a szabad könnyűláncok eltávolítása HCO-HD alkalmazásával, természetesen kemoterápiával kombinálva. Plazmacsere hatékonysága nem bizonyított. Vesetranszplantáció alkalmazása myelomában bár nem szokványos, de nem is kontraindikált megfelelően kiválasztott esetekben.

18

Bejelentett előadások B5. A cukorbetegség hatása a myeloma multiplex túlélésére Hosszúfalusi Nóra 1, Sipter Emese 1, Hóbor Anita 1, Varga Gergely 1, Karádi István 1, Mikala Gábor 2, Masszi Tamás 1,2 1 Semmelweis Egyetem III. Sz. Belgyógyászati K linika, Budapest; 2 Szt. L ászló Kórház Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály, Budapest Bevezetés: Ismert, hogy társuló diabétesz esetén lymphoproliferativ kórképekben rosszabb a prognózis. Anyag és módszer: Összesen 135, a Szt. László Kórházban az utóbbi időben diagnosztizált myelomás beteg anyagát elemeztük, kikeresve azokat, akik vagy már eleve cukorbetegek voltak, vagy a szteroidkezelés során jelent meg a diabétesz. A szteroid-indukálta diabétesz diagnózisához a random vércukormérések során észlelt 11,0 mmol/l feletti vércukorértéket használtuk kritériumként. Vizsgáltuk a betegek diagnóziskori paramétereit, a kezelés során észlelt anyagcsere-paramétereket, illetve túlélésüket. Az analíziseket az SPSS statisztikai csomag 20.0 verziójával végeztük. Eredmények: A vizsgált személyek között 67 nő és 68 féri volt, 15 betegnél volt ismert a diabétesz a myeloma diagnózisakor, és 3 betegnél jelent meg szteroid-indukálta diabétesz a kezelés során. 8 beteg kapott csak metformint, 1 szulfonilureát és metformint, 4 inzulint és metformint, 3 pedig csak inzulinkezelést. A diabéteszesek kezelése során észlelt cukorértékek átlaga 8,2 mmol/l volt, összehasonlítva a nem-érintett betegek 5,2 mmol/l-es átlagával. A betegenként észlelt maximális vércukorértékek átlaga 13,9, illetve 6,8 mmol/l volt a két csoportban. A medián teljes túlélés a nem-diabéteszes csoportban 88 hónap volt, míg a diabétesz által érintetteknél 41 hónap; vélhetően a kis esetszám miatt a különbség nem volt statisztikailag szignifikáns (p=0,115). A diabéteszes csoporton belül a metformint kapó betegek medián túlélése 50,4 hónap volt, szemben a metformint nem szedő betegek 38,6 hónapjával (p=0,30). Az inzulinnal kezeltek medián túlélése 41 hónap volt (5 év követés után mind a 7 beteg meghalt), míg az inzulint nem kapó diabéteszes betegeknél nem érte el még a mediánt (5 év követés után 4/11 beteg halt meg). Konklúzió: Fontos, hogy a kezelés során észleljük a szteroid- indukálta diabétesz megjelenését, és lehetőleg metformin alapú antidiabetikus kezelést alkalmazzunk.

B6. Myeloablativ kondícionálást követő allogen őssejt-transzplantációval szerzett tapasztalatok myeloma multiplexben 28 eset kapcsán Csukly Zoltán, Barta Anikó, Bátai Árpád, Lengyel Lilla, Reményi Péter, Réti Mariann, Torbágyi Éva, Masszi Tamás Egyesített Szt.István és Szt.L ászló Kórház, Hematológia és Őssejt-transzplantációs Osztály, Budapest Bevezetés: Vizsgálatunk célja, hogy meghatározzuk a túlélést(OS) és a progressziómentes túlélést(PFS) myeloablativ kondícionálást követő allogen őssejt-transzplantáció(allo-SCT) kapcsán myeloma multiplexes(MM) betegeinknél. Anyag és módszer: 2007 és 2015 között 28 betegnél végeztünk allo-SCT-t, melyekből 19 férfi és 9 nő volt. Az életkor mediánja 47 (28-58) év, az allo-SCT-t megelőző kezelések száma átlagosan

19

Bejelentett előadások 4  (2–7) volt. A legtöbb beteg (26/28) korábban nagydózisú melphalan(HDMEL) kondícionálást követő autológ SCT-n esett át. A tumor statusz megoszlása allo-SCT előtt: komplett remisszió(CR): n=5, nagyon jó parciális remisszió (VGPR): n=3, parciális remisszió (PR): n=11, progresszív betegség (PD): n=9. A diagnózistól az allo-SCT-ig eltelt idő mediánja 35 (12-148) hónap, a kondícionálás megoszlása: teljes test besugárzás + HDMEL: n= 22, HDMEL + busulphan: n=6, donor típusa: testvér: n= 15, HLA identikus idegen: n=6, nem HLA identikus idegen: n=7, az allo-SCT-től számított követési idő mediánja 10,1 (0,3-95,8) hónap. Eredmények: Az egy és hároméves OS/PFS: 44/44%, 28/20%. Az egy és hároméves PFS az egyes beteg csoportban: CR: 100/67%, VGPR: 50/50%, PR: 40/20%, PD: 12,5/0%. A transzplantációhoz kötődő halálozás (TRM) 42,8%, a CR csoportban: 0%, a VGPR-ben 33%, a PR-ben 60%, a PD-ben 62,2%. Akut GVHD: 62% ,ebből grade I-II.: 55%, grade III-IV: 45%. A TRM előfordulása az akut GVHD csoportban 67%. A krónikus GVHD előfordulása 28% volt, a hároméves túlélők között pedig 42%. Két beteg kapott donor lymphocyta infúziót (DLI) progresszió, ill. relapszus kapcsán a betegség késői fázisában eredmény nélkül. Nem volt szignifikáns különbség az OS és a PFS tekintetében a donor típustól, a kondícionálástól, az életkortól ( 47 év alatt/felett ), az allo-SCT előtti genetikai eltérésektől és a korábbi kezelések számától függően. Következtetés: A TRM különösen a PR és PD csoportban magas, ugyanakkor nem fordult elő a CR-ben, ami azt sugallja, hogy a betegeket allo-SCT előtt CR vagy legalább VGPR stádiumba kellene hozni. Az allo-SCT a PD csoportban hatástalan. Krónikus limitált GVHD szükséges a hos�szútávú túléléshez. A DLI kezelést a GVHD profilaxis leállítását követően is reziduális betegséggel rendelkező betegeknél rutinszerűen alkalmazni kellene. Az alacsony tumortömeggel rendelkező betecsoportokban (CR,VGPR) a myeloablativ kondícionálást követő allo-SCT az MM-es betegek számára hosszútávú túlélést eredményezhet.

B7. A myeloma epidemiológiája Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (33 év adatainak elemzése) Szerafin László, Jakó János Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Jósa A ndrás Oktatókórház, Hematológiai Osztály, Nyíregyháza A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei leukaemia/lymphoma regiszterben az elmúlt 33 év alatt (1983. jan. 1. és 2015. dec. 31. között) 438 újonnan felismert, myelomában szenvedő beteg adatait rögzítették. Munkájukban a myeloma kifejezést összefoglaló diagnózisként a myeloma multiplex, a lokális csontplasmocytoma, az elsődleges lágyrész-plasmocytoma és a primer plazmasejtes leukaemia együttes megjelölésére használják. A myeloma incidenciája a teljes megfigyelési időszakra (33 év) vonatkoztatva 2,32 új eset/100 000 lakos/év, az évente felismert új betegek átlagos száma 13,3 volt. Részletezik a myelomával kapcsolatos epidemiológiai megfigyeléseiket, kitérnek néhány ritkán ismertetett epidemiológiai jellegzetességre (a betegek lakóhely szerinti megoszlása, a familiaritás és a myeloma és carcinoma társulásának a kérdése) is. Végezetül összegzik az adataikból levonható következtetéseket.

20

Poszter összefoglalók POSZTER ÖSSZEFOGLALÓK P01.  Myeloma multiplexes betegek magas korai össz- és fertőzés okozta halálozási aránya Szerafin László, Jakó János Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Jósa A ndrás Oktatókórház, Hematológiai Osztály, Nyíregyháza Bevezetés: Az újabb kezelési lehetőségek hatására a myeloma multiplexben szenvedő betegek túlélése jelentősen javult, de a betegség még továbbra sem gyógyítható. A kóros immunglobulinok képződése és egyéb okok miatt a betegek fertőzésveszélye és korai halálozása még mindig magas. Betegek és módszer: Szerzők 100, 2007-2014 között diagnosztizált myeloma multiplexes betegükben vizsgálták a korai mortalitás, s ezen belül a fertőzések okozta halálozás arányát. Eredmények: A betegek életkora 31–90 év, a férfi:nő arány 49:51%, a követési idő 0–108 hónap volt. Stádium szerinti megoszlás: ISS 1: 26%, ISS 2: 32%, ISS 3: 42%. A betegek 25%-ánál került sor autológ őssejt transzplantációra. A követési idő alatt a betegek 61%-a, közülük fertőzésben 54,1%-uk (33/61) hunyt el. Kiemelkedően magas volt (41%) a kezelés első 6 hónapjában meghaltak aránya (az összes haláleset 67,2%-a /41/61/). Az észlelés első 6 hónapjában elhunytak halálának oka 61%-ban (25/41) valamilyen (legnagyobb arányban sepsis és alsó légúti) infekció volt. Következtetés: A korszerű kezelési eljárások ellenére is a myeloma multiplexes betegek immundeficiens állapota miatt igen nagy a fertőzés okozta korai halálozás, amire a betegek kezelése során különös figyelemmel kell lenni.

P02.  A PSMB1 P11A polimorfizmus jelentősége myelomában S zombath Gergely 1, Varga Gergely 1, Farkas Péter 1, Horváth Laura 1, Masszi András 1, Mikala Gábor 2, Kiss Katalin Piroska 3, Csuka Dorottya 4, Andrikovics Hajnalka 3, Masszi Tamás 1,2 1  Semmelweis Egyetem III. Sz. Belgyógyászati K linika, Budapest; 2 Szt. L ászló Kórház Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály, Budapest; 3 Országos Vérellátó Szolgálat, Molekuláris Diagnosztikai L aboratórium, Budapest; 4 Semmelweis Egyetem III. Sz. Belgyógyászati K linika, Kutatólabor, Budapest Bevezetés: A proteoszóma inhibitorok (PI) nagyban javították a myeloma multiplex (MM) kezelhetőségét, de ma is sok beteg van, aki nem reagál kielégítően, és az ő prognózisuk továbbra is rossz. Ezért nagy szükségünk van olyan klinikai markerekre, amelyek segítenek előre jelezni, hogy ki az, akinél nem várható, hogy jól reagáljon a kezelésre. A proteasome subunit beta type 1 (PSMB1) rs12717 polimorfizmus esetében egy C/G csere történik a génben, ami P11A szubsztitúcióhoz vezet a fehérjében. A szubsztitúció funkcionális hatása nem ismert, de egy munkacsoport összefüggést mutatott ki a túléléssel follicularis lymphomában (Coiffier et al Clin Cancer Res 2013). Legjobb tudásunk szerint MM-ben egyetlen publikáció jelent meg, ami egy limitált populáción negatív eredményt mutatott (Lichter et al Blood 2012). Módszerek: 205 MM betegen vizsgáltuk a PSMB1 P11A polimorfizmus és a kezelés kimenetele közti összefüggést. A PSMB1 P11A polimorfizmus kimutatását LightCycler olvadási görbe

21

Poszter összefoglalók analízissel végeztük. A statisztikai analíziseket az SPSS statisztikai csomag 20.0 verziójával végeztük. Eredmények: 147 beteg kapott bortezomib bázisú kezelést, leginkább VTD-t (n=76) és MPV-t (n=47); ezen betegek 63%-a részsült ASCT-ben. 58 beteg kapott nem-bortezomib bázisú kezelést, esetükben csak 28% volt a transzplantáltak aránya. 80, 96 és 29 beteg tartozott a C/C, C/G és G/G csoportokba. A medián PFS a három csoportban 26,4, 22,7 (p=0,054) és 16,4 hónap (p<0,001) volt; az OS különbségek nem voltak szignifikánsak. Multivariancia analízissel a PSMB1 genotípus mindkét variáns allélje szignifikáns független rizikófaktornak bizonyult a túlélés szempontjából (HR 1,42 és 2,55; p=0,047 és p<0,001). In silico modellezést végeztünk, de ez nem utalt a vizsgált SNP jelentős funkcionális hatására. Konklúzió: Vizsgálatunk alapján a PSMB1 P11A polimorfizmus egy új prognosztikai marker myelomában. Funkciója egyelőre nem ismert, munkacsoportunk tervezi ennek további vizsgálatát.

P03.  A FOPNL gén polimorfizmus hatása a myeloma multiplex prognózisára K iss Katalin Piroska 1,Varga Gergő 2, Mikala Gábor 3, Bors András 1, Balassa Katalin 1, Tordai Attila 4, Reményi Péter 3, Masszi Tamás 2,3, Andrikovics Hajnalka 1 1  OVSZ, Molekuláris Diagnosztikai L aboratórium; 2 Semmelweis Egyetem, III. Belklinika; 3 Egyesített Szent István és Szent L ászló Kórház, Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály; 4 Semmelweis Egyetem, Kórélettani Tanszék, Budapest Bevezetés: Nemrégiben egy nagy esetszámú, teljes genom asszociációs vizsgálat a FOPNL (fibroblast growth factor receptor 1 oncogen partner N terminal like) gén rs72773978 polimorfizmusát myeloma multiplex (MM) kedvezőtlen prognosztikai tényezőjeként írta le. Módszer: A klinikai jellemzőket (nem, életkor, ISS, citogenetikai eltérések), valamint a progres�szió-mentes és összesített túlélést (PFS és OS) 280 MM beteg esetében retrospektiven vizsgáltuk. A FOPNL polimorfizmus kimutatását LightCycler olvadási görbe analízissel végeztük. Eredmények: A minor allélt nem hordozó és hordozó betegek esetén (domináns modell: AA:  243/280, 87% vs. AT+TT: 37/280, 13%) nem találtunk szignifikáns különbséget az egyes ISS stádiumokban, és citogenetikai alcsoportokban. Betegcsoportunkban a FOPNL polimorfizmus eltérő prognosztikai hatást mutatott az alkalmazott kezeléstől függően. A minor allélt hordozóknál a PFS szignifikánsan jobbnak bizonyult a bortezomibbal kezelt csoportban (p=0,027). A  különbség nemtől, kortól és ISS-től függetlennek bizonyult (p=0,018; HR: 0,535, 95% CI: 0,32–0,89). Érdekes, hogy nem bortezomib alapú kezelés esetében a minor allélt hordozók kedvezőtlenebb prognózist mutattak (log rank teszt p=0,015; multivariancia analízis p=0,085; HR: 2,3, 95% CI: 0,89–5,96). Az OS nem különbözött a különböző genotípusú betegek csoportjában, feltehetően a betegek második és harmadik vonalban alkalmazott eltérő kezeléseinek következtében. Következtetés: Jelen tanulmányunk során kimutattuk, hogy az FOPNL rs72773978 polimorfizmus az alkalmazott kezeléstől függően befolyásolja az MM betegek progressziómentes túlélését.

22

Poszter összefoglalók P04.  VMP kezeléssel szerzett tapasztalataink myeloma multiplexes beteganyagunkban Élthes Zsuzsa Bianka, Markovics Enikő, Radványi Gáspár, Nagy Zsolt Miskolci Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Haematológiai Osztály Bevezetés: A myeloma multiplex egy plazmasejt neoplázia, amely gyógyithatatlan betegség. A terápiák fejlődésével azonban a betegek túlélése egyre jobban kitolódott, az 5 éves várható túlélés a konvencionális kezelések mellett 45%, a 10 éves pedig 30% körüli. Tartalom: Vizsgálataink során azoknak a myeloma multiplexes betegeinknek az adatait dolgoztuk fel, akik 2015 január 1 és december 31 között osztályos kezelésben ill. ambuláns ellátásban részesültek. A 96 gondozott beteg közül 34 (35%) részesült VMP kezelésben, 8 férfi (23,%) és 26 nő (77%). A betegek átlagéletkora a diagnózis felállitásakor 70 év volt. Két betegnek (6%) egyéb, társult haematológiai betegsége is volt. Betegeink közül 8 (23%) volt 65 év alatti, ( többnyire társbetegséggel bíró betegek ) közülük csak 2 betegnél történt ASCT. A többi 6 beteg a diagnózis idején nem vállalta, vagy nem tüntek alkalmasnak ASCT-re. A betegek átlagos követési ideje 4 év volt, amit nagymértékben befolyásolt a diagnózis felállitásának időpontja, a társbetegségek jelenléte, ill. a betegek compliance képessége. Következtetés: A myeloma multiplex jelenleg is gyógyithatatlan betegség, azonban az újabb kezelési módok a túlélést közel megduplázták és szerencsés esetben a 10 éves tünetmentes túlélés sem ritka.

P05.  VTD kezeléssel szerzett tapasztalataink myelomás beteganyagunkban Markovics Enikő, Élthes Zsuzsa Bianka, Radványi Gáspár, Nagy Zsolt Miskolci Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, Haematológiai osztály, Miskolc A myeloma multiplex (plasmasejtes myeloma) a csontvelő multifokális, monoclonalis plasmasejtes daganata, melyet a szérumban Ig-szaporulat, csontléziók, patológiás csonttörések és anaemia jellemez. A rosszindulatú daganatok 1%-át, a malignus haematológiai betegségek 10%-át jelentik. A myeloma multiplexen belül megkülönböztetünk parázsló formát, agresszív disszeminált betegségen keresztül, plasmasejtes leukémiát illetve kóros Ig lerakódás következtében kialakult betegségeket. Jelen vizsgálatunk anyagát azon betegek képezték, akik 2015.01.01 és 2015.12.31 között osztályos kezelésben illetve ambuláns ellátásban részesültek. A tavalyi évben 96 beteg állt gondozásban myeloma multiplex miatt. Ezen betegek 28%-a (27 beteg) részesült VTD kezelésben az elmúlt években. 33%-uk(9) férfi, 67%-uk(18) nő. A VTD kezelésben részesülők átlag életkora a betegség felfedezésekor 57 év volt. A 27 beteg közül 2 beteg 40 év alatti volt. A VTD kezelést kapott betegek 45%-a (12beteg) autológ őssejt transzplantáción is átesett. 11%ban (3 beteg) allogén csontvelő transzplantáció történt. Autológ transzplantációt követően a betegek 67%-a jelenleg remisszióban van, 17%-uk (3 beteg) halt meg,1 betegnél progresszió alakult ki, 1 beteg esetében pedig 2015.12-ban történt a transzplantáció így ennek eredményéről még nem tudunk. A VTD kezelésben részesülők közül 1 betegnél szerepelt az anamnézisben lymphoproliferatív betegség miatt haematológiai kezelés.

23

Poszter összefoglalók A VTD kezelésben részesülők 51%-a jelenleg komplett remisszióban van.3 betegnél 2015 végén történt kezelés illetve transzplantáció így remisszió vonatkozásában következtetéseket levonni még nem tudunk. 26%-ban volt relapszus, ezen betegek jelenleg is kezelés alatt állnak. A VTD protokoll alkalmazását követően a betegek közel fele esett át autológ csontvelő átültetésen, ezek többsége ma is remisszióban van. Korábbi eredményekkel összehasonlítva, az 5 éves remis�szió sem ritka.

P06. A VTD séma hatékonyabb a VCD-nél myeloma multiplex indukciós kezelésében ASCT előtt S zili Balázs, Mucsi Orsolya, Tárkányi Ilona, Gaál-Weisinger Júlia, Kőrösmezei Gábor, Demeter Judit, Nagy Zsolt Semmelweis Egyetem – I. sz. Belgyógyászati K linika, Budapest Bevezetés: Myeloma multiplexben a fiatal, arra alkalmas betegeknél az indukciós kezelés után, az első remisszióban autológ őssejttranszplantáció (ASCT) javasolt. Indukcióra több kezelési séma is ismert, a legelterjedtebb a VTD (bortezomib, thalidomid, dexamethason), de az utóbbi időben a kevésbé neurotoxikus és csak heti egyszeri megjelenést igénylő VCD (bortezomid, ciklofoszfamid, dexamethason) is elterjedt, azonban ezt az újabb közlemények kevésbé hatékonynak írták le. Célunk a két séma hatékonyságának összehasonlítása volt saját beteganyagunkban. Anyag és módszer: retrospektív vizsgálatunkban a 2011-2015 között Klinikánkon myeloma multiplex-szel diagnosztizált és ASCT-re alkalmas azon betegeink adatát dolgoztuk fel, akik első vonalban VTD vagy VCD indukciós kezelést kaptak. Az M-komponens, illetve könnyűlánc szintek két ciklus utáni változását T-próbával hasonlítottuk össze. Chi-négyzet teszt segítségével vizsgáltuk, hogy mely kezeléssel érhető el nagyobb arányban komplett remisszió, illetve hogy mely séma esetén volt gyakrabban szükséges elégtelen válasz miatt a kezelés módosítására. Az adatbáziskezelés és a statisztikai próbák IBM SPSS 21.0 programmal történtek. Eredmények: A fenti időszakban 49, a feltételeknek megfelelő beteget találtunk. Átlagos életkoruk a diagnóziskor 59 év volt, a nők aránya 57%. IgG nehézlánc 29 (59%), IgA 11 (22%) esetben volt jelen, 9 (18%) esetben izolált könnyűlánc myeloma állt fenn. A könnyűláncok közül 29 betegnél (59%) kappa, 20 betegnél (41%) lambda monoklonalitás volt észlelhető. VTD indukciót 40, VCD-t 9 beteg kapott. A VTD kezelt csoportban a második ciklus után az M-protein vagy szérum könnyűlánc csökkenés szignifikánsan nagyobb volt (87% vs. 21%, p<0,0001). A VTD-vel kezeltek körében szignifikánsan ritkábban kellett a kezelést eszkalálni (15% vs. 67%, p=0,001) és magasabb volt a komplett remisszió aránya is (78% vs. 33%, p=0,009). Következtetés: Beteganyagunkban is igazoltuk, hogy autológ őssejtátültetésre alkalmas myeloma multiplexes betegeknél a VTD indukciós kezelés hatékonyabb a VCD-nél.

24

Poszter összefoglalók P07. A tartós komplett remisszióhoz vezető rögös út 14 éve tünetes myeloma multiplex (MM)-ben  eglédi Andrea, Mikala Gábor, Reményi Péter, Kapás Balázs, Farkas Zita, Györke Tamás 1, C Masszi Tamás Egyesített Szent István és Szent L ászló Kórház Haematológiai és Őssejttranszplantációs Osztály, Budapest; 1 SCANOMED K ft. Budapest 2001. dec.-ben femur pathológiás fracturája kapcsán került felismerésre az akkor 44 éves nőbeteg IgA lambda MM. 3 ciklus VAD kezelés után CR alakult ki. 2002. dec-ben autológ perifériás őssejttransplantáció történt. Ezt követöen 3,5 évig a CR fennmaradt. A fenntartó thalidomid kezelést nem tolerálta, 2003. jún.-tól csökkentett dózisú alfa-INF-t kapott. 2006. ápr.-ban relapsus alakult ki, PAD kezeléssel IF- CR-be volt hozható. 2007. tavaszán jelentkező újabb relapsusa Velcade/Dexamethason kezelés mellett VGPR-ba jutott. 2008. jan.-ban autológ back-up csontvelővétel és cryopreservatio történt, ekkor 10%-os csv. érintettség volt, az IF-ok 35%-ában +11 (FISH). Transzplantációra történő kivizsgálás során új osteolyticus laesiok, 30%-os plasmasejtszaporulat jelezték induló relapsusát, melyre PAD terápiát kapott. 2008. febr.-ban (relapsusban) myeloablatív allogén PBSCT történt 11/12 (1DQB1 subtip.) idegen női donorral TBI/melphalan kondicionálást követően. Tx. után a +26. napon akut bél GVHD gr. II, 5 hónappal bőr GVHD gr. II. alakult ki. 2009. nov.-ig szorult ISU kezelésre. 2010. febr.-ban limited chr.bőr GVHD progrediált, ismét ISU kezelésre volt szükség. IF neg CR alakult ki. Szteroid mellékhatásként osteoporosis, femur fejnecrosis, rögzítés mellett pathológiás törés alakult ki. 2011. márc.-ra immunkémiailag, PET-CT-vel, célzott biopsiával igazolt plasmocytoma-relapsus jelentkezett, magas lambda szabad könnyűláncokkal. 2011. júl.-tól carfilzomib kezelése indult, melyre tumorlízis szindróma lépett fel, microangiopathiás hemolízissel. Ennek rendezése után dózisredukcióval adott carfilzomib szövődménymentes volt, a visszaemelt dózisú carfizomib beadása után ITO ellátást, gépi lélegeztetést igénylő tumorlízis szindróma, pneumonia alakult ki. Állapota rendeződése után alacsony dózisú carfilzomib kezelése szövődménymentesen folyt, immunkémiai CR-t érve el. 12 ciklus carfizomib kezelést, ezt követően reziduális plazmocytomájára irradiációt kapott. 2013. jan.-ra PET-CT-vel is megerősített sCR alakult ki, mely azóta is fennmaradt. Fenti beteg történetét ismertetésre érdemesnek tartjuk, mivel allogén transzplantáció utáni plasmocytoma relapsus ismételt tumorlízis szindrómája szokatlan jelenség. Felvetődik, hogy a krónikusan zajló GVHD-eredetűnek gondolt microangiopathiás hemolízis hozzájárulhat a tartósan fennálló komplett remisszióhoz.

25

Poszter összefoglalók P08.  Refrakter-relabáló plazmasejtes myeloma kezelésével szerzett tapasztalataink Pál Ildikó, Illés Árpád, Pál Tibor, Váróczy László Debreceni Egyetem Á ltalános Orvosi K ar, Belgyógyászati Intézet, Hematológiai Tanszék A plazmasejtes myeloma kezelési eredményei az utóbbi években javultak, de az esetek egy részében az indukciós terápia hatástalan vagy rövid időn belül relapszus következik be. Ilyenkor alternatív, hatásosabb kezelési forma válik szükségessé, így például VTD-PACE protokoll, lenalidomid vagy bendamustin terápia. Tanulmányunk során 2010. január 01 - 2015. szeptember 1-ig Hematológiai Tanszékünkön kezelt 287 betegből kiválasztottuk a terápia refrakter/relabáló eseteket. A refrakter betegség esetén alkalmazott VTD-PACE, bendamustin, illetve lenalidomid kezelések hatékonyságát és mellékhatásait vizsgáltuk. A vizsgált populációból 53 esetben találtunk terápia refrakter betegséget, a betegek nagyobb hányada férfi volt. 47%-os előfordulással IgG kappa típusú betegséget diagnosztizáltunk. Az esetek 81%-ában alkalmaztunk VTD-PACE kezelést, 13%-ban lenalidomid, 19%-ban pedig bendamustin terápiát. A fenti terápiákból néhány beteg esetén többet is alkalmaztunk. A VTD-PACE kezelés mellékhatásaként az esetek 28%-ában neutropenia jelentkezett, de pancytopenia és anaemia is gyakran fordult elő. A lenalidomid és bendamustin kezelés leggyakoribb mellékhatásaként 30-30%-ban anaemia jelentkezett. Habár a plazmasejtes myeloma gyógyíthatatlan betegség, a refrakter-relabáló betegek túlélési esélyeit az alternatív terápiák alkalmazása, beleértve a klinikai tanulmányok keretében alkalmazott szereket, javíthatja. A fenti kezelések bevezetésénél a mellékhatások kivédése, megelőzése is nagyon fontos.

P09. Restriktív cardiomyopathia mint a plazmasejtes myeloma ritka szövődménye tapasztalataink két eset kapcsán Kiss Alexandra 1, Páyer Edit 2, Kerekes György 2, Illés Árpád 2, Váróczy László 2 1  Debreceni Egyetem, ÁOK, K ardiológiai K linika; 2 Belgyógyászati Intézet, Debrecen Bevezetés: A restriktív típusú cardiomyopathia ritka kórkép, hátterében igen gyakran amyloidosis okozta toxicitás áll. Esetismertetések: 64 éves nőbeteg kivizsgálása 2011-ben kezdődött el IV. stádiumú szívelégtelenség miatt. Az echocardiographia restriktív cardiomyopathiára utalt. A háttérben felmerült malignus folyamat lehetősége, de a szolid tumor irányú kivizsgálás nem vezetett eredményre. 2012 márciusban került sor először haematológiai vizsgálatra, a csontvelőben 40%-os plazmasejt-szaporulat a myeloma multiplex diagnózisát támasztotta alá. A betegnél bortezomib – thalidomid kezelés indult, de nem sokkal a terápia elindítását követően heveny szívelégtelenségben elhunyt. 1944-ben született férfi beteg korábbi anamnézisében AMI szerepelt. 2015 októberben súlyos szívelégtelenség tüneteinek hátterében az echocardiographia a korábbi ischaemiás eredetű falmozgászavar mellett restriktív jellegű diasztolés diszfunkciót is kimutatott. Hasmenés miatt rectum biopsziára

26

Poszter összefoglalók került sor, a szövettani vizsgálat eredménye amyloidosis lett. Csontvelői mintavételt végeztünk, a kenet vizsgálata során 20%-os plazmasejt-szaporulatot találtunk, illetve a szérum magas kappa könnyűlánc szint is a myeloma multiplex diagnózisát támasztotta alá. VMP protokoll szerinti kezelés indult, melyből a beteg 2 ciklust kapott meg, majd 2015 decemberben heveny szívhalál miatt elveszítettük. Konklúzió: A plazmasejtes myeloma szövődményeként kialakuló restriktív cardiomyopathia rossz prognózisú betegség, mely a kardiológusok és haematológusok intenzív interdiszciplináris együttmüködését igényli.

P10.  Tapasztalataink 65 évesnél idősebb myelomás betegek autológ transzplantációjával V arga Gergely 1, Mikala Gábor 2, Réti Marienn 2, Gopcsa László 2, Bátai Árpád 2, Csukly Zoltán 2, Lengyel Lilla 2, Torbágyi Éva 2, Barta Anikó 2, Fábián János 2, Reményi Péter 2, Masszi Tamás 1,2 1  Semmelweis Egyetem III. Sz. Belgyógyászati K linika, Budapest; 2 Szt. L ászló Kórház Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály, Budapest Bevezetés: A nagydózisú melphalan kondicionálással végzett autológ őssejt-transzplantáció (ASCT) standard kezelés 65 éves kor alatti betegeknél myeloma multiplexben (MM), azonban – jelentős részben az Intergroupe Francophone du Myélome (IFM) 99-06 prospektív vizsgálat hatására – ennél idősebbekben általában nem javasolt (Facon, Lancet, 2007; Auner, BJH, 2015). Eközben nagy beteganyagon publikáltak retrospektív vizsgálatokat, melyek épphogy azt bizonyítják, hogy megfelelő betegszelekcióval az eljárás biztonságos és hatékony. Célkitűzések és módszerek: A korábban már leírt (Reményi, Transpl. Proc., 2016), a Szt. László Kórház Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztályán végzett 548 MM ASCT anyagát néztük át, és elemeztük a betegek túlélését az életkor, a transzplantációs időszak (2003 előtt, 2003– 2007 között, 2007 után), illetve az ismert prognosztikus tényezők alapján. Az analíziseket az SPSS statisztikai csomag 20.0 verziójával végeztük. Eredmények: Az 548 betegből 78 volt 65 évesnél idősebb a transzplantáció pillanatában és 470 annál fiatalabb. A két csoport a prognosztikai markerek (Salmon-Durie, ISS, FISH) eloszlása szempontjából nem mutatott különbséget. Megfigyelhető volt egy trend, hogy az utóbbi időszakban (2007 után) gyakoribbak az idősebbekben végzett transzplantációk, 65 ilyen beteget transzplantáltak ebben az időszakban, míg 2003–2007 között 10, 2003 előtt 3 beteget. Valószínűleg ennek következménye, hogy a 65 évesnél idősebb transzplantált betegek nagyobb arányban kaptak bortezomib bázisú indukciót (61,5 vs 33,4%, p<0,001). Ez a különbség megszűnik, ha csak a 2007 utáni transzplantációkat vizsgáljuk (n=300). A 100 napos TRM 0,6 volt a fiatalabb betegeknél, míg a 65 év feletti csoportban ilyen nem fordult elő, az 1 éves TRM aránya 1,5% és 1,3% volt a két csoportban. A 2007 utáni eseteket vizsgálva ugyanezek az értékek 0,4%, 0%, 1,3% és 0% voltak. A PFS 27,6 (24,2–31) hónap volt a fiatalabb és 37,5 (20,8–54,2) az idősebb (p=0,914) betegeknél, az OS 96,4 (87,5–105,2) és 99,4 (84,3–114,5) hónap a két csoportban (p=0,971). A 2007 utáni betegeknél a PFS 28,5 (23,8–33,2) és 41 (25,7–56,3) (p=0,541), az OS 82,6 (54,6–110,6) és 131,6 (45,7–217,5) hónap volt (p=0,085).

27

Poszter összefoglalók Konklúzió: Retrospektív vizsgálatunk alapján az látható, hogy megfelelő betegválogatással az ASCT biztonsággal elvégezhető idősebb betegek esetében is.

P11. Az oralis mucositis mértéke és az engraftment kialakulásának viszonya perifériás autolog haemopoetikus őssejt transzplantált betegekben Gebri Enikő 1, Kiss Attila 2, Radnay Zita 3, Hegedűs Csaba 4 1  DE KK FOK Parodontológia Tanszék, Debrecen; 2 DE KK a Sejtterápia Központ- Sejtterápia L abor, Debrecen; 3 DE KK Belgyógyászati Intézet, Debrecen; 4 DE KK FOK Fogpótlástani Tanszék, Debrecen Bevezetés: Az őssejt engraftment, valamint az őssejt recovery (visszanyerés, felépülés) egy komplex biológiai folyamat. A transzplantációt követő néhány napon a beadott őssejtek a csontvelőbe vándorolnak (migrálnak), és megkezdődik a behelyezett sejtek szaporodási (képződési) folyamata. Ezt a jelenséget nevezzük „engraftment”-nek. Az őssejtek új vérsejteket képeznek az őssejt infusiót követő 12-25 napon belül. Amíg az őssejt engraftment nem komplett, a transzplantált beteg kifejezetten érzékeny a különböző infekciókra. Ismert tény, hogy a transzplantáció alatt fellépő mucosa barrier sérülése jelentősen növeli a transzplantáció utáni 100 napos mortalitást. Így célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk az oralis mucositis (OM) mértéke és az engraftment kialakulási ideje közötti kapcsolatot a három legnagyobb betegségi csoportban. Anyag és módszer: 200, autológ perifériás őssejt-transzplantáción (APSCT) átesett beteg adatait vizsgáltuk szisztematikusan 2011.08.09. és 2015.07.02. között. Meghatároztuk az engraftment kialakulási idejét, melyet két alapvető számmal tudunk jellemezni: 1. a <0,5 G/L abszolút neutrophil számú (ANC) napok számával és 2. a <20 G/L thrombocyta számú napok számával. Az OM mértékét a WHO javaslata alapján a napi vizit során klasszifikáltuk. A nyugalmi, kevert nyál szekréciós rátáját sialometria segítségével határoztuk meg. Az eredmények feldolgozásánál a Student féle két-mintás t-testet alkalmaztuk a különbségek vizsgálatában. Eredmények: 107 myeloma multiplexes (MM) beteg esetében 5,82±2,1, 58 non-Hodgkin lymphomásban (NHL) 8,0±2,5, 26 Hodgkin kóros (MH) betegben pedig 7,1±1,7 napig tartott a <0,5 G/L ANC napok száma. A <20 G/L thrombocyta számú napok száma MM-ben 5,9±4,4, NHL-ben 10,0±5,1, MH-ban 8,3±2,8 nap volt. Az oralis mucositis (OM) mértékének nagysága és az engraftment kialakulási ideje között bizonyítható volt a kapcsolat. Minél nagyobb volt az OM mértéke, annál hosszabb volt az engraftment kialakulási ideje. A nyilvánvalóan fogászati eltéréssel rendelkező 14 beteg esetében is tendencia volt a nagyobb súlyosságú OM-re. Továbbá a MM betegek engraftment ideje szignifikánsan rövidebb volt az NHL-es betegekhez képest. Az MH-s betegek adatai közti helyet foglaltak el. A sialometriás vizsgálati adataink igazolták, hogy a transzplantáció alatt csökken a termelt nyál mennyisége. Következtetések: Vizsgálati adataink alapján megerősíthető, hogy az OM mértéke és az engraftment kialakulási ideje közti kapcsolat szoros, minél nagyobb volt az OM foka, annál lassúbb volt a megtapadás. Bár ismert a melphalan kezelés mucosa toxikus hatása, feltételezhető, hogy az NHL-ben és MH-ban kapott hosszabb engraftment idők oka az ezen betegcsoportokban alkalmazott hos�szabb és intenzívebb kondícionálásban keresendő. Tekintettel a peritranszplantációs periódusban

28

Poszter összefoglalók fellépő fokozott infekcióhajlamra, melynek egyik táptalaja a protektív mucosa barrier sérülése, alapvető fontosságú a kellő időben és kellő radikalitással végzett fogászati góctalanítás, azaz a „basic oral health care” és a „good clinical practice” elveinek betartása.

P12.  Gaucher-kór és myeloma multiplex nem véletlenszerű kapcsolata Csacsovszki O. 1, Lovas N. 1, Modok Sz. 2, Mikala G. 1, Masszi T. 1 1   Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály, Egyesített Szent István és Szent L ászló Kórház, Budapest;  2 II. Belgyógyászati K linika, Szegedi Tudományegyetem, Szeged A Gaucher-kór egy autoszomális recesszív módon öröklődő anyagcsere tárolási betegség. Patomechanizmusa a sejtmembrán felépítésében fontos szerepet játszó glükoceramid szintézisének fő enzime, a glükocelebrozidáz elégtelen működésén és a glükoceramid makrofágokban történő felhalmozódásán alapul. A betegség incidenciája 1:100.000-hez. A nemzetközi irodalom alapján a Gaucher-kórhoz gyakran társulnak daganatos betegségek, melyek közül a myeloma multiplex (5,9%) a leggyakoribb. A 2010-ben gingiva tumor (plasmocytoma), szaglásvesztés, akut veseelégtelenség miatt vizsgált betegnél kappa könyűlánc myeloma igazolódott. A csontvelői aspirátum vizsgálata során a plasmasejtek mellett plasmoblastnak imponáló sejtek kerültek leírásra. A betegnél ASCT lehetősége miatt VDT elsővonalbeli kezelést kezdtünk. Fokozódó pancytopenia és organomegalia miatt kontroll csontvelő biopsia történt, mely során 30% plasmasejtes infiltráció mellett mintegy 15% Gaucher-sejteket észleltek. Az extrém módon csökkent glücocelebrozidaz enzim szint megerősítette a diagnózist, Gaucher-kórhoz társult myeloma multiplex-szel állunk szemben. Imigluceraz enzim terápia mellet az extrém organomegalia drámaian javult, pancytopeniája mérséklődött. Az elért részleges remisszióban a betegtől VDT-PACE, majd nagydózisú cyclophosphamid priminggal transzplantációhoz elegendő őssejtet mobilizálni nem tudtunk, harmadvonalban cyclophosphamid és cytosin-arabinozid előkezelést követően eredményes őssejtgyűjtést végeztünk. A beteg általános állapota nem javult, mellkasi panaszai hátterében pulmonalis aspergillosis igazolódott. Az alkalmazott kombinált antiinfektív és szupportív terápiák ellenére a beteget szeptikus szövődmény kapcsán elveszítettük. Esetünk kapcsán szeretnénk a figyelmet felhívni a Gaucher-kór és a myeloma multiplex a szakirodalom alapján váratlan gyakori társulására és az ehhez kapcsolódó fokozottan immunszupprimált állapot klinikai jelentőségére.

29

Poszter összefoglalók P13. A myeloma multiplexben szenvedő betegeink kezelésével kapcsolatos ápolási problémák Jánosi Mónika, Radványi Gáspár, Nagy Zsolt Miskolci Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktatókórház, II. Belgyógyászati Osztály, Miskolc A myeloma multiplex, függetlenül attól, hogy kezelik-e, vagy sem, önmagában is okoz nemkívánatos tüneteket. A betegség által kiváltott tünetek súlyosbíthatják a kezelés által okozott mellékhatásokat. Vizsgálatunk során négy évre visszamenőleg követtük myeloma multiplexben szenvedő betegeink életminőség változását, összehasonlítva a diagnózis előtti életüket, a diagnózist, majd a kezeléseket követő állapotukat. Felmértük, hogy milyen kezelésekre, beavatkozásokra volt szükségük a betegség kordában tartáshoz, állapotuk javításához, különös tekintettel, a szupportív kezelésekre, a biológiai terápiákra és a transzplantációs lehetőségeikre. Tanulmányunkban 60 beteg adatait dolgoztuk fel dokumentumaikat áttekintve, illetve kezeléseik során interjúkat készítve. A választott kezelési módszer a betegség stádiumától, a beteg általános egészségi állapotától, és személyes igényeitől függött. Vizsgált betegeink többségének életminőségét jelentősen javította a megfelelően választott terápia, különös tekintettel a fájdalom enyhülésére és mozgásuk, önellátásuk javulására. Szívesen, és nagyobb megnyugvással vették, ha nem kemoterápiát, hanem biológiai (thalidomide, bortezomib) és szupportív terápiát választottunk, mert a kemoterápia kifejezéssel negatív asszociációik vannak. Betegeink többsége jelenleg is jó életminőségben él, el tudja látni mindennapi teendőit, megfelelő erőnlétben és fájdalmak nélkül. Gondozás mellett, életmódbeli tanácsokkal ellátva amelyekbe családtagjaikat is be kell vonnunk - teljes életet tudnak élni.

P14. Kölcsönös előnyök: Pszichológiai módszerek a myeloma multiplex kezelésében Sarnyai Laura  SZTE-ÁOK, II. sz. Belgyógyászati K linika és K ardiológiai Központ, Szeged A Szegedi Tudományegyetem II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központjához tartozó Hematológia osztályon dolgozok pszichológusi státuszban. A betegekkel folytatott munka során a páciensek életútjának feltérképezése mellett a pszichés és viselkedéses kihívások feltárására, a belső erőforrások felszínre hozatalára, a maladaptív coping-mechanizmusok átformálására, valamint a kezelések során átélt megpróbáltatások enyhítésére és az élmények integrálására helyeződik a hangsúly. A komplex megközelítési mód, továbbá a multidiszciplináris team munka holisztikus szemléletű és hatékony betegellátást tesz lehetővé. A myeloma multiplex diagnózisa több szempontból is erőteljesen igénybe veszi az egyének és szeretteik erőforrásait. Számos bizonytalanság aktiválódik a gyógyíthatatlannak, ezáltal reménytelennek címkézett betegség révén. A kezelésekkel járó mellékhatásoktól való félelem, az őssejt-transzplantáció lehetősége fokozzák a szorongás szintjét, ami befelé fordulást, a test negatív jelzéseire való kiélezettebb figyelmet eredményez, így hátráltathatja a kívülről jövő információk és a test pozitív jelzéseinek az észlelését. A gyakran és intenzív mértékben detektált tünetek a fájdalomérzet felerősödését idézik elő, továbbá megakadályozhatják a beteget abban, hogy aktívan vegyen részt a saját

30

Poszter összefoglalók gyógyulásában, a rehabilitációs előírások betartásában és gyakorlásában. Az eluralkodó betegségtudat és passzivitás növeli a kezelőszemélyzetre és az egészségügyi rendszerre háruló terheket. A poszter célja a szegedi centrumhoz tartozó pszichológusi munka tapasztalatainak a bemutatása, valamint a gyakorlatban jól és könnyen alkalmazható módszerek ismertetése. A biológiai terápiák mellett a pszichés és szociális tényezőkre is hangsúlyt fektetve, olyan ellátás valósítható meg, mely mind a betegek, mind a segítő szakemberek előnyére válik.

P15. Májkárosodás és szabad lambda könnyűlánc termelő myeloma multiplex – esetismertetés Gurbity Pálfi Timea 1, Krenács László 2, Bagdi Enikő 2, Iványi Béla 3, Borbényi Zita 1 1 Szegedi Tudományegyetem, II. Belgyógyászati K linika és K ardiológiai Központ, Hematológiai Osztály; 2 T-sejt Orvosdiagnosztikai K ft., Szeged; 3 Szegedi Tudományegyetem, Patológia Intézet, Szeged Bevezetés: Zavartság, kiszáradás, anémia miatt kivizsgálásra kerülő 64 éves férfi beteg estét ismertetjük. Anyag és módszer: Zavartság miatt koponya CT vizsgálat és laborvizsgálat történt. Koponyaboltozaton lyticus csonteltérés igazolódott. Laboratóriumi értékeiből hypercalcaemia, alacsony összfehérje és albumin szint, kóros vesefunkciós és májenzim értékek, növekvő bilirubin, alkalikus foszfatáz és gammaGT emelendők ki. Myeloma multiplex gyanú miatt csontvelő biopszia, valamint elektroforezis immunfixacióval és szabad szérum kappa/lambda meghatározás történt. Eredmények: Csontvelőbiopszia myeloma multiplexet igazolt lambda könnyűlánc restrikcióval. Immunfixacióval alpha 2 frakcióban szabad lambda komponens volt látható. Kifejezetten magas (4310 mg/l) szabad szérum lambda szint igazolódott. Myeloma multiplex miatt bortezomib-dexamethason kezelés kezdődött. A kezelés megkezdését követően néhány nap múlva többszervi elégtelenséget okozó szeptikus állapot következtében a beteg elhunyt. Boncolás során immunfluorescens vizsgálattal szív, tüdő, vese és máj bazális membránok mentén lambda könnyűlánc lerakódás igazolódott. Következtetés: A szabad lambda könnyűláncot termelő myeloma multiplex prognózisa rossz. Az esetek többségében elsősorban szív- és vesekárosodást okoz. Szokatlan jelenség a májban lerakódó könnyűlánc, mely kifejezett szervfunkció károsodással jár. A szerzők az előadásban ismertetik a releváns irodalmi adatokat.

31