4#)#&1< - #< -1. )+#+5



           


     
       

 !!" 

6#46#.1/ $VRUR]DWV]HUNHV]W{HO{V]DYD&ViQ\L6iQGRU                                                 %HYH]HW{JRQGRODWRNDPDJ\DUYDGJD]GiONRGiVKHO\]HWpU{OpVDUDJDGR]yNPHJtWpVpU{O3LQWpU,VWYiQ      $UDJDGR]yNpVD]HPEHUYLV]RQ\iQDNYiOWR]iVDL&ViQ\L6iQGRU                                  $UDJDGR]yNV]HUHSHpV|NROyJLDLKHO\H7yWK/iV]Oy                                          $GDWRNQpKiQ\IRQWRVDEEKD]DLUDJDGR]yWiSOiONR]iViUyO%HJDOD$QGUiV/DQV]N\-y]VHI +HOWDL0LNOyVpV6]HPHWK\/iV]Oy                                                    $UDJDGR]yNMRJLPHJtWpOpVHD;;,V]i]DGNV]|EpQ%tUy=VROWpV&ViQ\L6iQGRU                    $KD]DLV]{UPpVpVV]iUQ\DVUDJDGR]yNKHO\]HWHD]HOP~OWpYWL]HGHNEHQDYDGiV]DWLVWDWLV]WLNiN pVPRQLWRULQJSURJUDPRNDODSMiQ6]HPHWK\/iV]Oy+HOWDL0LNOyVpV&ViQ\L6iQGRU            9LVV]DWHOHSO{QDJ\UDJDGR]yNWHUPpV]HWYpGHOPLpVYDGJD]GiONRGiVLSUREOpPiL6]DEyÉGiP 6]HPHWK\/iV]Oy)LUPiQV]N\*iERUpV+HOWDL0LNOyV                                     $UyNDiOORPiQ\LPPXQL]iOiVDQDNNpUGpVHL+HOWD\,VWYiQ                                      5DJDGR]yJD]GiONRGiVD]HOPpOHW|VV]HNDSFVROiVDDJ\DNRUODWWDO6]HPHWK\/iV]OypV+HOWDL0LNOyV     $YDGJD]GiONRGiVW|UYpQ\HVOHKHW{VpJHLDUDJDGR]yNNDOYDOyHJ\WWpOpVEHQ+HOWDL0LNOyVpV 6]HPHWK\/iV]Oy                                                                

%106'065 3UHGDWRUVWKHFRQWUDGLFWLRQVRIHFRORJLFDOUROHDQGHIIHFWVRQZLOGOLIH PDQDJHPHQW 3UHIDFHRIWKH6HULHV·(GLWRU&ViQ\L6                                                     ,QWURGXFWRU\QRWHVRQWKHVWDWHRIJDPHPDQDJHPHQWDQGRSLQLRQVUHJDUGLQJSUHGDWRUV LQ+XQJDU\3LQWpU,                                                              7KHUHODWLRQVKLSVRIPDQDQGSUHGDWRUVGXULQJWKHKLVWRU\&ViQ\L6                             7KHHFRORJLFDOSODFHDQGUROHRISUHGDWRUV7yWK/                                           'DWDRQWKHGLHWRIVRPHLPSRUWDQWPDPPDOLDQSUHGDWRUVLQ+XQJDU\%HJDOD$/DQV]N\- +HOWDL0DQG6]HPHWK\/                                                        7KHOHJDOVWDWXVRISUHGDWRUVHQWHULQJWKHVW FHQWXU\%tUy=VDQG&ViQ\L6                     7KHVWDWXVRIPDPPDOLDQDQGDYLDQSUHGDWRUVRQWKHEDVLVRIWKHJDPH PDQDJHPHQWVWDWLVWLFVDQGPRQLWRULQJGDWD6]HPHWK\/+HOWDL0DQG&ViQ\L6           3UREOHPVRIZLOGOLIHPDQDJHPHQWDQGQDWXUHFRQVHUYDWLRQZLWKWKHUHFRYHULQJSUHGDWRUV6]DEyÉ 6]HPHWK\/)LUPiQV]N\*DQG+HOWDL0                                            7KHHIIHFWVRIRUDOLPPXQL]DWLRQRIUHGIR[HVDJDLQVWUDELHV+HOWD\,                            3UHGDWRUPDQDJHPHQWEULGJLQJVFLHQFHZLWKPDQDJHPHQW6]HPHWK\/DQG+HOWDL0             /DZIXOWRROVDQGPHWKRGVRIZLOGOLIHPDQDJHPHQWIRUWKHFRQWURORISUHGDWRUV+HOWDL0 DQG6]HPHWK\/                                                                

A RAGADOZÓK JOGI MEGÍTÉLÉSE A XXI. SZÁZAD KÜSZÖBÉN

Biró Zsolt és Csányi Sándor

A ragadozók megítélése A vadászok és az állattartók a ragadozókat ôsidôk óta riválisaiknak tekintették. Az apró- vagy a nagyvadállományok csökkenésekor gyakran kerültek a vádlottak padjára és üldözésük és irtásuk hosszú idôn át a vadôrök egyik legfontosabb feladata volt. Az elmúlt évtizedekben azonban a ragadozókkal kapcsolatban uralkodó szemlélet megváltozott és ez a jogszabályokban is tükrözôdik. A ragadozók ökológiai szerepük, a táplálékláncokban elfoglalt helyük miatti viszonylagos vagy tényleges ritkaságuk miatt jelentôs védelmet élveznek. A védelem és az állományszabályozás kérdései rendszeres, alkalmanként parázs viták tárgyai. Az eltérô nézetek, a hagyományok, a vélt és valós értékek között konszenzust találni nehéz, esetenként lehetetlen. A modern felfogás szerint a vadgazdálkodás a vadon élõ állatfajok és ezek élõhelyeinek kezelésére, befolyásolására irányuló tevékenységek összessége és rendszere. A vadászat a vadnak a törvényben engedélyezett eszközzel, vagy ragadozó madárral és engedélyezett módon vadász által történô elejtésére, vagy elfogására irányuló tevékenység. A vadászat fogalmának tényleges tartalmát országonként és kultúránként a vadászat tradiciói és a vadászattal kapcsolatos aktuális jogszabályi keretek határozzák meg. Annak ellenére, hogy a jog vadnak csak a vadászható fajok felsorolásában szereplô fajokat tekinti, a köztudatban élõ képet a tradiciók nagyban meghatározzák – ennek tulajdonítható, hogy évtizedek óta nem vadászható fajokat is vadnak tekintenek (pl. túzok, vadmacska, hiúz, medve). A köztudatban – és gyakran hivatalos anyagokban isi – a vadászható fajok nem védettek: a használat és a védelem egymást kölcsönösen kizárják. Ez a felfogás a nemzetközi gyakorlathoz képest elmaradott és figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a vadászati jog súlya azonban az elmúlt évszázadban fokozatosan átkerült a vadász jogainak védelmérôl a vad védelmére. A kicsit is fejlett vadászati kultúrájú országok vadászati jogszabályai a vad és élôhelyének védelme érdekében számos eszközt alkalmaznak, így: tilos vadászni tiltott vadászati eszközzel; tiltott vadászati módon; vadászati

i

Pl. a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatalának anyaga a vadon élô emlôsöket és madarakat a természetvédelmi oltalom alatt állók és a természetvédelmi oltalom alatt nem állók csoportjába sorolja. Az elôbbi csoportba a fokozottan védett (74) és a védett fajok (324) tartoznak. Az utóbbi csoportba pedig a vadászható fajok (33), az engedéllyel gyéríthetô (?), valamint a nem vadászható (?) fajok tartoznak. 38

tilalmi idôben; vadászati kíméleti területen; továbbá lehetôség van a vadászonként naponta vagy idényenként elejthetô vad fajonkénti számának meghatározására, a vadászat idôpontjainak korlátozására, stb. Az ökológiai és természetvédelmi szempontokat figyelembe véve az elmúlt évtizedekben az egyes országok saját jogszabályaikban és nemzetközi egyezmények formájában alakítottak ki olyan jogi rendszert, amely a veszélyeztetett és ezért rendszerint ritka fajok védelmét szolgálja. A ragadozók közül fôleg a nagytestûek és/vagy specialisták azok, amelyek ebbe a csoportba tartoznak. A társadalmi együttélés és a gazdaság mûködési szabályait az írott és iratlan jog foglalja össze. A természeti értékek védelme és a vadgazdálkodás közötti kapcsolatokat is jogszabályok határozzák meg. Valamely jogszabály azonban csak annyit ér, amennyit belôle az érintettek elfogadnak, vagy amit be lehet belôle tarta(t)ni. Gyakori tapasztalat, hogy a jogalkotó és a jogalkalmazók szándéka és gyakorlata egymástól jelentôsen elszakad. A célok és a szövegek szószerinti tartalma, valamint a különbözô felek általi értelmezése és/vagy végrehajtása nincs mindig összhangban. A ragadozók védelme és vadászhatósága is ilyen terület, ahol mindkét oldalon sokszor túl sok az emóció és túl kevés a ráció, a tények és egymás érdekeinek tisztelete. Rendszerint ez a parttalan viták és a vádaskodások oka, és még csak a joggal való visszaélések gyanúja is, képes a legnemesebb eszmék hitelét is kikezdeni.

Nemzetközi Egyezmények A vadon élô állatfajok élettevékenységeik során kisebb-nagyobb területeket járnak be és az emberi szempontok alapján megrajzolt politikai, közigazgatási vagy birtokhatárokat nem ismerik. A természet- és vadvédelem ezért lényegesen kisebb hatékonysággal mûködne, ha nem alakultak volna ki a határokon átnyúló együttmûködési formák. Az együttmûködés kétoldalú szerzôdések vagy több országot érintô nemzetközi egyezmények formájában valósulhat meg. Hazánk az összes fontos és a Magyar Köztársaságot érintô nemzetközi természetvédelmi egyezménynek részese (Ramsari Egyezmény, 1971/1979i; Washingtoni Egyezmény, 1973/1985; Bonni Egyezmény, 1979/1983; Berni Egyezmény, 1979/1990; Biodiverzitás Egyezmény, 1992/1994). A következôkben az egyezmények (konvenciók) fô céljait és elôírásait mutatjuk be a ragadozók szempontjából. A Berni Egyezmény az európai flóra és fauna, valamint élôhelyei védelmérôlii felsorolja a védendõ élõhelyeket, a védendõ fajokat és a tiltott gyérítési módszereket. Eszerint a fokozottan védett fajok élõhelyeit védeni

i

A törtvonal elôtti szám az elfogadás éve, az utána lévô szám a magyar csatlakozás éve.

ii

Magyar Közlöny: 64/1990. szám 39

szükséges, a védett fajok esetében tilos az állatok szándékos befogása, elpusztítása, a szaporodó és pihenõ helyeik elpusztítása, rongálása, az állatok szándékos zavarása, különösen a szaporodási-, ivadéknevelõ- vagy a téli álom idõszakban. A szerzõdés részes államai elfogadták, hogy e fajok élõhelyeinek védelmét tervezési és fejlesztési politikájukban figyelembe veszik, és különös figyelmet fordítanak azoknak a vándorló fajoknak a területeire, melyeket a függelékek sorolnak fel. A szigorúan védett fajok közé sorolja a Berni Egyezmény a farkast, vidrát, vadmacskát és az összes sólyomalakú ragadozómadarat. A Berni Egyemény második csoportjába tartoznak a védett állatfajok, melyek esetében az aláíró országoknak a hasznosítást kell szabályozni a populációik megóvása érdekében. Ez egyrészt tilalmi idõk, másrészt helyi tiltások bevezetését jelenti. A védett fajok közé tartozik: a borz, a hermelin, a menyét, a házi görény, a nyuszt, a nyest, a hiúz, a szarka, a szajkó, a vetési varjú, a dolmányos varjú. A Berni Egyezmény IV. függeléke ismerteti az elejtésre, elfogásra és a hasznosítás más formáira vonatkozó tiltott módszereket, mint a hurkok, robbanóanyagok, mérgek, gázosítás, kifüstölés, továbbá a hálók és csapdák – kivéve ha ezek szelektív befogók és nem tömeges befogásra használják ôket. (Ld. a közlemény végén lévô mellékletet!) A Bonni Egyezmény a vonuló fajok védelmérôl (CMS)i a vonuló fajok esetében érvényesíti az érintett fajok és élõhelyeik védelmét. Az ide tartozó vonuló sólyomalakú ragadozómadarak védelmérõl és a vonulási útvonalaik védelmérõl kötelesek vagyunk gondoskodni, csakúgy, mint a többi részes állam. Ezeknek a fajoknak a fennmaradása az egész vonulási útvonaluk biztonságától függ. Ilyenkor tehát nem csak a hazai viszonyokat és érdekeket kell figyelembe venni a védelem vagy hasznosítás kérdésében, hanem a társországok viszonyait és érdekeit is. A Washingtoni Egyezmény a veszélyeztetett állat- és növényfajok kereskedelmérôl (CITES)ii szintén érinti a ragadozó fajok hasznosításának kérdéseit. Az egyezményben foglalt fajokkal való kereskedelem bizonyos engedélyekhez kötött, és az esetleg befogott védett fajú egyedet sem lehet egyszerûen külföldre eladni. Az összes sólyomalakú ragadozómadárfaj és a macskafélék, így a hiúz és a vadmacska, valamint a kutyafélék közül a farkas is valamelyik veszélyeztetettségi kategóriába tartozik és a velük való kereskedés szigorú elbírálás alá esik és büntetést von maga után.

i

Magyar Közlöny: 17/1986. szám (1986. évi 6. törvényerejû rendelet)

ii

Magyar Közlöny: 39/1989. szám

40

Mindezek mellett a Biodiverzitás Egyezmény (CBD)i, amelyet 1992-ben Rio de Janeiro-ban írtak alá, a földi élõvilág változatosságának fenntartását tûzte ki célul, azaz azt fogalmazza meg, hogy a bioszféra minden faja egyaránt fontos az egész földi ökoszisztéma mûködése szempontjából. Így a ragadozókra ugyanúgy szükség van, mint a növényevõkre, sõt a parazitákra és a lebontó szervezetekre is.

Magyarországi jogszabályok Az egyes fajok vadászhatóságát alapvetôen három tényezô befolyásolja: 1)

az adott faj állományainak helyzete,

2)

az adott fajra vonatkozó nemzetközi egyezményekbôl eredô kötelezettségek, és

3)

az illetô faj hasznosítására (vadászat, csapdázás, kereskedelmi forgalom) vonatkozó helyi szokások és hagyományok.

Az elmúlt évtizedek során a hazai vadászati szabályozás is ezeknek a szempontoknak megfelelôen alakult és az LV/1996. törvény a vad védelmérôl, a vadgazdálkodásról és a vadászatról (Vadászati törvény) és végrehajtási rendelete (11/2000. FVM rendelet), összefoglaló módon szabályozza a vadászat eszközeit és módszereit, valamint a vadászható fajokat és vadászidényeiket. Az LIII/1996. törvény a természetvédelmérôl (Természetvédelmi törvény) szabályozza a védett fajokkal való bánásmódot, az elejtésükért járó büntetéseket és az általuk okozott károkért járó kártérítést. Az elôbbieken túl pedig figyelembe kell még venni a XXVIII/1998. Állatvédelmi törvényt is, noha ez a törvény alapvetôen a más törvényekben nem kezelt kérdéseket szabályozza. Az állatvédõk publicitása és befolyása egyre jelentõsebb a politikában és a gazdasági életben is. Az állatokkal való etikus bánásmód hozzátartozik a civilizált emberi viselkedéshez, amit a Vadászati törvény is elôír (29. §): “ (1) Tilos a vad kínzása. A vad elejtése, elfogása nem járhat annak kínzásával.” Továbbá “(2) A vadász köteles az általa sebzett vagy az egyébként súlyosan beteg vadat annak elejtése céljából felkutatni. A vadat kímélete érdekében - gyors és azonnali halált okozó lövéssel kell elejteni.” A Vadászati törvény a védett ragadozók szempontjából is fontos elôírása (28. § (1)), miszerint a “A vadászatra jogosult nem veszélyeztetheti a nem vadászható állatfajok, az élõ szervezetek, valamint a vadászterületre meghatározott legkisebb vadlétszám fennmaradását.”

i

Magyar Közlöny: 81/1995 (LXXXI/1995. évi törvény)

41

A vadászható ragadozók szabályozását és a velük való gazdálkodálkodás lehetôségeit a Vadászati törvény 30. § paragrafusának két bekezdése határozza meg: (1) A vadat elejteni, elfogni kizárólag a törvényben meghatározott módon szabad. Tilos a vadat nem élvefogó csapdázási módszerrel (így különösen csapóvas, hurok, horog alkalmazásával), valamint veremmel, méreggel elfogni, elpusztítani. (2) Humán- vagy állat-egészségügyi indokok alapján a vadászati hatóság - a természetvédelmi hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulásával - engedélyezheti nem élvefogó csapda, illetve - a mérgezõ hatású anyagok használatára vonatkozó szabályok figyelembevételével - szelektív méreg alkalmazását. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy kizárólag lõfegyverrel és élvefogó csapdával jogszerû a ragadozók elejtése vagy elfogása. Tilos a mérgek alkalmazása és a kifüstölés. A végrehajtási rendelet 3. melléklete alapján egész évben 3 emlôs ragadozó vadászható: róka, nyestkutya és mosómedve. Szeptember 1 és február 15 között vadászható a házi görény és a nyest, június 15 és február 28 között vadászható az aranysakál. A rablómadarak közül egész évben vadászható a dolmányos varjú, szarka és a szajkó. A vetési varjú október 1-február 28 között ejthetô el. Valamennyi itt nem említett emlôs és szárnyas ragadozó természetvédelmi oltalom alatt áll és velük a Természetvédelmi törvény foglalkozik. Ennek 43. §-a értelmében: (1) Tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élõ-, táplálkozó-, költõ-, pihenõ- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása. (2) Az igazgatóság engedélye szükséges védett, illetve - ha nemzetközi egyezmény vagy jogszabály másként nem rendelkezik - nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó állatfaj a) állományának szabályozásához; b) egyedeinek gyûjtéséhez, befogásához, elejtéséhez, birtokban tartásához, idomításához; c) egyedeinek mesterséges szaporításához; d) egyedének kikészítéséhez, preparálásához, a preparátumok birtokban tartásához; e) egyedének élõállat gyûjteményben történõ tartásához; f) hazai állatfaj-állományának külföldi állományból származó egyeddel történõ kiegészítéséhez; g) állományai közötti mesterséges géncseréhez; h) egyedének cseréjéhez, adásvételéhez; 42

i) egyedének külföldre viteléhez, onnan történõ behozatalához, az országon való átszállításához; j) egyede visszatelepítéséhez, betelepítéséhez; k) kártételének megelõzése érdekében riasztási módszer alkalmazásához; l) egyede fészkének áttelepítéséhez; m) egyedének háziasításához. A fenti rendelkezések rendkívül beszûkítik a vadgazdálkodás lehetôségeit, de a Természetvédelmi törvény tartalmaz a védett állatok kártételének megelôzésére és a kárviselésre vonatkozó rendelkezéseket is (74. §): (1) Védett állatfaj egyede kártételeinek megelôzésérôl, illetve csökkentésérôl a kártétellel érintett ingatlan tulajdonosa, illetve használója a tôle elvárható módon és mértékben gondoskodik. Ha a kártételt a kötelezett nem képes megelôzni, kérheti az igazgatóság hasonló célra irányuló intézkedését. (2) Riasztási módszerek alkalmazása, illetve - kivételes esetben - a túlszaporodott állomány egyedeinek befogása vagy gyérítése csak az igazgatóság engedélyével és felügyeletével végezhetô. (3) Az igazgatóság szükség esetén vagy a tulajdonos, használó kérésére közremûködik a riasztásban, befogásban, gyérítésben vagy végzi azt. Az igazgatóság saját kezdeményezése esetén az ebbôl eredô költségeket maga viseli. Ha az igazgatóság beavatkozásával a tulajdonos, használó kérésének tett eleget, a költségek viselésére a közöttük létrejött megállapodás az irányadó. (4) Az igazgatóság kártalanítást fizet, ha a védett állatfaj egyedének kártétele azért következett be, mert az igazgatóság a) nem tett eleget az (1) bekezdésben meghatározott, megalapozott kérelemnek; b) indokolatlanul nem engedélyezte riasztási módszer alkalmazását vagy a túlszaporodott állomány egyedeinek befogását, gyérítését; c) indokolatlanul nem teljesítette a (3) bekezdésben meghatározott kérést. Más esetben az ingatlan tulajdonosa maga viseli a kárt. A törvényi rendelkezések alkalmazásához azonban még nem jelent meg a szükséges végrehajtási rendelet.

Az Európai Unió szabályozása Az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán jogszabályainknak az uniós szabályozással való harmonizálása jelentôs feladatot jelent. Az Európai Unióban a vadászatra vonatkozó egységes jogszabály nincs, csupán más területek (természetvédelem, állategészségügy) szabályainak részeként jelennek meg a vadászatra és vadgazdálko43

dásra vonatkozó elôírások. A természet védelmével kapcsolatos nemzetközi egyezmények közül a Európai Közösség többek között a Bonni Egyezmény, a Berni Egyezmény, a Ramsari Egyezmény, a Washingtoni Egyezmény és a Riói Egyezmény tagja. Az EU szabályozás lényegében a nemzetközi természetvédelmi egyezményeknek az uniós jogrendbe emelését szolgálja – tehát azokat, amelyeknek hazánk is részese és amelyek elôírásait a magyar joganyag már lényegében hiánytalanul tartalmazza. A csatlakozás során számos esetben merül fel a magyar vadászati jogszabályok megváltoztatásának igénye. Ezért röviden bemutatjuk az EU jogrendjét, valamint ismertetjük azokat a jogszabályokat, amelyek a ragadozók kezelésére nézve is meghatározóak. Az Európai Közösség elsõdlegesen csak korlátozott végrehajtó hatalommal rendelkezik, az EU jogszabályok alapvetõen a tagállamokon keresztül hatnak. A Közösség a tevékenységeit különbözõ szintû (erejû) jogszabályok egymásra épülõ rendjében fejti ki. Ezek a határozatok (regulation), az irányelvek (directive), ajánlások (recommendation) és a vélemények (opinion). Utóbbi kettônek nincs kötelezô ereje. •

A határozatok alkalmazása teljes körû és teljes egészükben, valamennyi tagállamra vonatkozó kötelezõ hatályuk van. Közvetlenül, minden tagországban hatályosak és az alkalmazásuk nem kivánja meg saját nemzeti jogszabály létrehozását, amely az adott országban bevezeti az elõírásaikat. Az Európai Közösség Hivatalos Lapjában való megjelenésükkel a Közösség tagországaiban is hatályba lépnek. Céljuk a közösségi jog tagországokban való egységes alkalmazásának biztosítása. Egyidejûleg azonban az azonos tárgyú nemzeti jogszabályok alkalmazását is kizárják azokban a kérdésekben, amelyek nem kompatibilisak a bennük foglaltakkal. Vadgazdálkodási szempontból a 3254/91 Tanácsi Határozat a lábfogó csapdák Közösségben való használatának betiltására ilyen jogszabály.

•

Az irányelvek azokra a tagországokra nézve kötelezõ hatályúak, amelyekre vonatkozóan hozták õket. A nemzeti hatóságoknak lehetõségük van arra, hogy megválasszák azt a formát és módszert, amely révén az adott irányelv elõírásait megvalósítják. A tagországok a tanácsi irányelvekben foglalt célkitûzéseket kötelesek megvalósítani, de nemzeti körülményeket figyelembe véve eltéréseket tehetnek a jogalkotás során. A saját rendszerüknek megfelelõ jogi formát választhatják a leghatékonyabb megvalósítás érdekében s ennek a formának olyannak kell lennie, amely a nemzeti jogrendben kötelezõ érvényû és kielégíti a jogi biztonság és jogi tisztaság követelményeit. A tanácsi irányelvek alapján született nemzeti jogszabályok csak a tanácsi irányelvekben foglaltakkal összhangban módosíthatók. A szubszidiaritás elvének megfelelôen az irányelvek elsõdleges célja nem a jogszabályok standardizálása, hanem harmonizálásuk. A ragadozókkal való együttélés és gazdálkodás szempontjából a 79/409/EEC Tanácsi Irányelv a vad madarak védelmérôl és a 92/43/EEC Tanácsi Irányelv a természetes élõhelyek és a vad flóra és fauna konzervációjáról ilyen jogszabályok.

44

79/409/EEC Tanácsi Irányelv a vad madarak védelmérõl (Madárvédelmi direktíva) Az Európában élô madárfajok többségének létszámcsökkenése és jelentôs részük veszélyeztetettsége miatt a Madárvédelmi direktíva megszületésének fô oka és célja a madarak és élôhelyeik megfelelô védelmének biztosítása volt. A direktívának tartalmi szempontból igen fontos jellemzôje, hogy a fajvédelmen túllépve, az élôhelyek védelmét is azonos súllyal kezeli — mivel bebizonyosodott, hogy az egy-egy faj számára különbözô életfázisaiban szükséges élôhelyek védelme nélkül a tevékenység nem eredményes. Az irányelv a madarak konzervációja érdekében elrendeli védett területek kijelölését. A madárpopulációk csökkenésében nagy szerepe van az emberi tevékenységeknek, így az élôhelyek elpusztításának, a környezet szennyezésének, a madarak befogásának és vadászatának, valamint a velük való kereskedelemnek. Ezért a tanácsi irányelv célja, hogy az európai népek örökségét képzô madárvilágot, mint természeti erôforrást (natural resource) is megôrizzék, amihez élôhelyeik védelme, fenntartása és helyreállítása is szükséges. Mivel a kereskedelem az egyik legfontosabb veszélyeztetô tényezô, ezért a tanácsi irányelv védelmi célú elôírásaitól eltérni csak abban a nagyon korlátozott körben lehet, mely esetben az adott fajok biológiai helyzete megengedi a hasznosítást, ezen belül a vadászatot. Az irányelv hangsúlyozza, hogy a vadászatnak a bölcs hasznosítás és az ökológiailag kiegyensúlyozott szabályozás alapelveit kell követnie. A tagállamok a tanácsi irányelv védelmi elôírásaitól közegészségügyi és közbiztonsági érdekbôl, légbiztonsági érdekbôl, súlyos kártétel megakadályozása, valamint a növény- és állatvilág védelme érdekében térhetnek el. Annak érdekében, hogy a tanácsi irányelv elôírásaitól való eltérések ne veszélyeztessék a madárvédelmi célok megvalósulását, az Európai Bizottság kapott megbízást a rendszeres és részletes ellenôrzésre. A tanácsi irányelv egyes mellékletei a következô kérdéseket szabályozzák: I.

Melléklet: A szigorú élôhelyi védelmet is kivánó fajok, melyek esetében a hasznosítás nem kizárt, de zavarás nem történhet (175 faj): pl. barna és vörös kánya, keselyûk, sasok, rétihéják, héja, karvaly, sólymok, uhu.

II.

Melléklet: A vadnak minôsülô fajok. Ezen belül az 1. jegyzék a Közösség egészében (24 faj), a 2. jegyzék pedig az egyes államok nemzeti elôírásait figyelembe véve vadászható fajokat (54 faj) tartalmazza: pl. szajkó, szarka, vetési és dolmányos varjú.

III.

Melléklet: a kereskedelmi forgalomba hozatal szempontjából csoportosítja a vadnak minôsülô madarakat.

IV.

Melléklet: a vadászat és elfogás tiltott eszközei, valamint a vadászathoz nem használható közlekedési eszközök . (Ld. a közlemény végén lévô mellékletet!) 45

V.

Melléklet: a támogatásra javasolt kutatási témakörök.

A jelenlegi törvényi szabályozásunk tehát lényegében már megfelel ennek az irányelvnek. Az Európai Unióban is – megszületése óta vitatott – azonban a varjúfélék indokolatlanul szigorú védelme és néhány idôközben általánosan vagy helyileg elszaporodott ragadozó madárfaj védelmének kérdése. Elsôsorban a latin országok kifogásolják, hogy a IV. melléklet a hagyományos vadászati módokat (pl. csapdázás, hálózás, hurkozás) a nemzeti szokásokra és ôsi tradiciókra való tekintet nélkül törvényen kívül helyezi. Ezt a vidéki életmód és szokások elleni városi-állatvédô támadásnak tekintik. A Madárvédelmi irányelvvel kapcsolatban ki kell emelni, hogy elõírja a populációk állapotának rendszeres ellenôrzését, a kutatásokat és a monitoring rendszerek felállítását, amelyek segítségével követni lehet ezen fajok populációinak és élõhelyeiknek az alakulását és az elõírásoktól való esetleges eltéréseket.

92/43/EEC Tanácsi Irányelv a természetes élõhelyek és a vad flóra és fauna megôrzésérôll (FFH direktíva) Az FFH direktíva lényegében a Madárvédelmi irányelvnek a teljes vad élôvilágra való kiterjesztését szolgálja. Az irányelv pontosan definiálja a jogszabályban használt egyes fogalmakat és kifejezéseket (pl. konzerváció, természetes élôhely, közösségi jelentôségû terület, elsôbbséget élvezô élôhely, elsôbbséget élvezô faj, konzervációs helyzet, a Közösség számára fontos faj, a Közösség számára fontos élôhely). Az irányelv fô célja az európai területeken a természetes élôhelyek megôrzése, valamint a növény- és állatvilág biodiverzitásának biztosításához való hozzájárulás a Tagállamok területén. Rendelkezései értelmében olyan itézkedéseket kell hozni, amelyek a közösségi jelentôségû természetes élôhelyeken, és a vad flóra és fauna fajai számára a kedvezô konzervációs helyzet fenntartását vagy helyreállítását biztosítják. Az irányelv értelmében hozott intézkedéseknek tekintetbe kell venniük a gazdasági, szociális és kulturális követelményeket és a területi és helyi sajátosságokat is. A speciális konzervációs területekbôl egy koherens európai ökológiai hálózatot kell létrehozni Natura 2000 elnevezéssel. A védelem eredményeinek nyomon követésére rendszeres monitorozást rendel el. Részletesen rendelkezik az információs rendszerrôl és felszólítja a tagországokat a megvalósításhoz szükséges kutatások támogatására. Az irányelv az állat- és növényfajok hasznosítását negatívan közelíti meg, mivel azt határozza meg, hogy valamely hasznosítható faj helyzetének kedvezôtlen megváltozásakor milyen tiltó intézkedéseket kell bevezetni. A hasznosításhoz/vadászathoz alkalmazható eszközökre vonatkozóan többször kihangsúlyozza a nem szelektív és a tömeges eszközre vonakozó tiltást. A védett fajok esetleges elfogását, elejtését a Madárvédelmi direktívához

46

hasonló szükségfeltételekhez köti (állat- és növényvilág védelme és az élõhelyek megôrzése érdekében; súlyos károk megelõzésére, fõként termésben, állatállományban, erdõkben, halászatban és vizekben vagy más tulajdonokban; közegészségügyi és közbiztonsági érdekbõl, vagy más kiemelkedôen fontos közérdekbõl, beleértve a szociális vagy gazdasági érdekeket és alapvetõ fontosságú kedvezõ környezeti hatásokat). A magyar természetvédelmi jogszabályok rendelkezései ezekben a kérdésekben hiányoznak, vagy felületesek és nem egyértelmûek. A tanácsi irányelv egyes mellékletei a következôket szabályozzák: I.

Melléklet: Közösségi fontosságú természetes élôhelyek típusai, amelyek megôrzése speciális konzervációs területek kijelölését kívánja.

II.

Melléklet: Közösségi fontosságú állat- és növényfajok, amelyek megôrzése speciális konzervációs területek kijelölését teszi szükségessé: farkas, barnamedve, vidra, európai nyérc, vadmacska, hiúz.

III.

Melléklet: Kritériumok azoknak az alkalmas helyeknek a kiválasztására, amelyek közösségi jelentôségûként azonosíthatók és speciális konzervációs területnek jelelölhetôk ki.

IV.

Melléklet: A szigorú védelmet igénylô közösségi fontosságú állat- és növényfajok jegyzéke. (farkas, barnamedve, vidra, európai nyérc, vadmacska, hiúz).

V.

Melléklet: Közösségi fontosságú állat- és növényfajok, melyek szabad területrôl való kivétele és hasznosítása gazdálkodási intézkedések tárgya lehet (aranysakál, farkas [a spanyol populáció Dureától északra és a görög populációk a 39. szélességi foktól északra, a finn populációk a rénszarvas gazdálkodási területeken, amint azt a 848/90.09.14 sz. finn törvény 2. paragrafusa meghatározza], nyest és házi görény. Elvileg azok a emlôs ragadozó fajok, amelyek egyik mellékletben sem szerepelnek, vadászhatóvá nyilváníthatók (pl. menyét, hermelin, mezei görény).

VI.

Melléklet: Az elfogás, az elejtés és a szállítás tiltott módszerei és eszközei az emlôsökre és halakra vonatkozóan (Ld. a közlemény végén lévô mellékletet!)

Végezetül újfent szeretnénk kiemelni, hogy a bemutatott 2 irányelv kihangsúlyozza a rendszeres felmérések és monitorozás szükségességét, hiszen ezek nélkül nem tudhatjuk, hogy a védelem, illetve a hasznosítás milyen erdeményt hoz. Véleményünk szerint a hazai jogi szabályozás a ragadozók esetében is “nyugati szinvonalon” áll, azonban a gyakorlat ezt nem mindig követi teljesen. Egy jogszabály annyit ér, és annyi tekintélye van, amennyire a társadalom problémáit segít megoldani vagy szabályozni. A különbözô állatfajok védelme sem merülhet ki vadászatuk betiltásában. Fontos lenne a megfelelô monitoring rendszerek mûködtetése és valamennyi hatóság

47

esetében az adatokra és tényekre alapozódó intézkedések. Ezek hiányában az eredmények nem mérhetôk és az álláspontok csupán kinyilatkoztatások.

Ajánlott irodalom Csányi, S. 1998. A vadgazdálkodás és a vadászat szabályozása az Európai Unióban. Tanulmány, GATE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllô, 42pp. +18 melléklet Csányi, S. és Heltai, M. 1999. A vadgazdálkodás magyarországi helyzete és fejlesztésének lehetõségei az EU csatlakozás során. Kutatási jelentés. ZÖLD BELÉPÕ: Mezõgazdaság, vidékfejlesztés és természetvédelem tématerület - Vadgazdálkodási téma. EU-csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata. Magyarország az ezredfordulón. MTA Stratégiai Kutatási Program, 75. szám, GATE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet - BME Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet - GATE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllõ - Budapest (1999. április) 68pp. Csányi, S. és Heltai, M. 2000. Hol a helyünk Európában (A vadgazdálkodás és vadászat jogi környezete az Európai Unióban). 57-78. oldal in: Pechtol, J. (szerk..) Vadászévköny 2000. Országos Magyar Vadászkamara, Budapest Mikó, Z., Vajai, L. and Cs. Nagy, A. 1996. A vad védelmérôl, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvény. Útmutató és kommentár a vadászati jog gyakorlásához, hasznosításához. CENT Könyvek. Agrocent Kiadó, Budapest, 331pp.

48

MELLÉKLET EGYEZMÉNY AZ EURÓPAI VADON ÉLÕ NÖVÉNYEK, ÁLLATOK ÉS TERMÉSZETES ÉLÕHELYEIK VÉDELMÉRÕL IV. Függelék: Az elpusztítás, befogás és az egyéb formában történõ kihasználás tiltott eszközei és módszerei EMLÕSÖK

MADARAK

- Hurkok

- Hurkok

- Csaliállatként használt vak vagy megcsonkított élõ állatok

- Madárlépek - Csalimadárként használt vak vagy csonkított élõ madarak

- Magnetofonok

- Magnetofonok

- Elpusztításra és elkábításra alkalmas elektromos eszközök - Mesterséges fényforrások

- Elpusztításra és elkábításra alkalmas elektromos eszközök

- Tükrök és más fénylõ eszközök

- Mesterséges fényforrások

- A cél megvilágítására szolgáló eszközök

- Tükrök és más fénylõ eszközök

- Éjszakai vadászatra alkalmas optikai eszközök, u. m. elektromos képmagnó vagy képátalakító

- A cél megvilágítására szolgáló eszközök

- Robbanóanyagok

- Éjszakai vadászatra alkalmas optikai eszközök, u. m. elektromos képerõsítõ vagy képátalakító

- Hálók

- Robbanóanyagok

- Csapdák

- Hálók

- Méreg és mérgezett vagy kábító csalétek

- Csapdák

- Gázosítás és kifüstölés

- Méreg és mérgezett vagy kábító csalétek

- Félautomata vagy automata, olyan tárral rendelkezõ lõfegyverek, amelyek több lõszer befogadására alkalmasak, mint ami 2 ismétléshez szükséges

- Félautomata vagy automata, olyan tárral rendelkezõ lõfegyverek, amelyek több lõszer befogadására alkalmasak, mint ami 2 ismétléshez szükséges

- Repülõgépeket felhasználó módszerek

- Repülõgépek

- Mozgásban lévõ gépjármûvek

- Mozgásban lévõ gépjármûvek 1 Kivéve a bálnavadászatot. 2 Ha széleskörû vagy nem szelektív befogásra vagy elpusztításra alkalmazzák. 3 Kivéve a hófajdot (Lagopus) az 58. szélességi foktól északra.

49

79/409/EEC Tanácsi Irányelv a vad madarak védelmérõl IV. FÜGGELÉK (a) hurkok, lépek, horgok, vak vagy megcsonkított csalimadarak, hangfelvételek, elektromos eszközök. mesterséges fényforrások, tükrök, a célpontot elvakító eszközök, elektromos képnagyítót vagy konvertert tartalmazó éjjellátók. robbanószerek. hálók, csapdák, mérgezett vagy altatószeres csalik. félautomata vagy automata fegyverek, melyek tárja kettõnél több lõszer befogadására képes.

S S S S S (b)

S S

repülõ és motoros eszközök. öt km/óra sebességnél nagyobb haladási sebességû csónakok. A Tagállamok nyílt tengeren biztonsági okoból engedélyezhetik maximum 18 km/óra sebességû haladásra képes motorcsónakok használatát. A Tagállamoknak az ilyen engedélyekrõl tájékoztatnia kell a Bizottságot. 92/43/EEC Tanácsi Irányelv a természetes élõhelyek és a vad flóra és fauna konzervációjáról VI. Függelék AZ ELFOGÁS, AZ ELEJTÉS ÉS A SZÁLLÍTÁS TILTOTT MÓDSZEREI ÉS ESZKÖZEI - Csapdák, amelyek mûködési elvük vagy használati körülményeik miatt nem szelektívek - Számszeríjak - Méreg, mérgezett vagy altató csali - Gázosítás vagy kifüstölés - Félautomata vagy automata lôfegyverek olyan tárral, amely kettônél több lôszer tárolására alkalmas HALAK - Mérgek - Robbanóanyagok b) Szállítási módok - repülôk - mozgó motoros jármûvek

Nem-szelektív eszközök EMLÔSÖK - Vak vagy megcsonkított, csaliként használt állatok - Magnófelvételek - Az ölésre vagy elkábításra alkalmas elektromos eszközök - Mesterséges fényforrások - Tükrök és más kápráztató eszközök - A célpont megvilágítására szolgáló eszközök - Éjszakai vadászatra szolgáló eszközök, melyek a látókép elektronikus kinagyítására vagy átalakítására alkalmasak - Robbanószerek - Hálók, amelyek mûködési elvük vagy használati körülményeik miatt nem szelektívek a)

50