MUNKÁLTATÓI ÉRZÉKENYÍTŐ PROGRAM

MUNKÁLTATÓI ÉRZÉKENYÍTŐ PROGRAM Szakmai, módszertani leírás munkaerő-piaci szolgáltatást nyújtó szervezetek tanácsadóinak megváltozott munkaképességű ügyfeleik integrált foglalkoztatásának elősegítése érdekében

2015.

Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft.

Kiadvány szerzői: Bergmann Éva Kóródi Edit dr. Kőszegi Tamásné Pántyáné Varga Angéla

A kiadvány a Zala Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja által finanszírozott pályázat keretében készült a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. megbízásából 2015

1

Tartalom 1.

2.

Bevezető .......................................................................................................................................... 3 1.1.

A kiadvány célja ....................................................................................................................... 3

1.2.

Általános tudnivalók ................................................................................................................ 5

1.2.1.

Felkészülés a tréningre .................................................................................................... 5

1.2.2.

A tréning lebonyolítása.................................................................................................... 6

1.2.3.

Érzékenyítés speciális szempontja .................................................................................. 7

Alapismeretek.................................................................................................................................. 9 2.1.

Fogalmak ................................................................................................................................. 9

2.2.

Ki a megváltozott munkaképességű személy? ........................................................................ 9

2.3.

Rehabilitációs rendszer ......................................................................................................... 11

2.4.

A foglalkoztatásra vonatkozó szabályok................................................................................ 13

2.4.1.

Hol dolgozhatnak a megváltozott munkaképességű személyek? ................................. 13

2.4.2.

A foglakoztatás időtartama ........................................................................................... 14

2.4.3.

Keresetkorlátok ............................................................................................................. 14

2.5.

Megváltozott munkaképességűek után járó kedvezmények ................................................ 15

2.5.1.

Foglalkoztatási kötelezettség teljesítése, a rehabilitációs hozzájárulás kiváltása......... 15

2.5.2.

Adókedvezmények ........................................................................................................ 16

2.6.

Megváltozott munkavállalók foglalkoztatásával járó előnyök .............................................. 18

2.7. A megváltozott munkaképességű személyek ellátásával foglalkoztatásával kapcsolatos jogszabályok ...................................................................................................................................... 19 2.8. 3.

Ismeretek feldolgozása.......................................................................................................... 19

Az érzékenyítés fókuszában lévő célcsoportok ............................................................................. 20 3.1.

Fogyatékosság ....................................................................................................................... 20

3.2.

Mozgássérült személyek........................................................................................................ 22

3.3.

Látássérült személyek............................................................................................................ 29

3.4.

Hallássérült személyek .......................................................................................................... 35

3.5.

Autista és értelmi sérült személyek...................................................................................... 43

3.6.

Egészségkárosodott személyek ............................................................................................. 51

3.7.

Mentális és viselkedészavarral élő személyek ...................................................................... 61

4.

Egyéni hasznosulás ........................................................................................................................ 70

5.

Felhasznált irodalom ..................................................................................................................... 72

2

1. Bevezető 1.1.

A kiadvány célja

Jelen kiadvány elkészítésének célja egy olyan szakmai leírás összeállítása, amely azoknak a szakembereknek az eszköztárát bővíti, akik olyan munkaerő-piaci szolgáltatásokban dolgoznak, ahol megváltozott munkaképességű ügyfeleik számára keresnek nyílt munkaerőpiacon munkalehetőséget. Ennek során a szolgáltatás része a munkáltatók felkutatása, felkészítése az ügyfeleik fogadására, és hosszú távú foglalkoztatására. A felkészítés eszközeként élhetnek a szakemberek csoportos, interaktív tanulási formákkal, melyek segítségével csökkenthetik munkáltatói partnereik sztereotípiáinak hatását, és közvetlen tudáshoz juttathatják a résztvevőket. A kiadvány elkészítésekor azzal az alapfeltételezéssel éltünk, hogy a tanácsadók, akik a kiadvány felhasználói, rendelkeznek a foglalkozási rehabilitációs szakma, illetve a csoportos tanulási formák alapvető ismereteivel, amelyekre alapozni tudnak. A kidolgozott képzési program elsősorban kereteket ad, amely bármely megváltozott munkaképességű célcsoporttal, és bármely munkaerőpiaci környezetben dolgozó szakember számára alkalmazható. A moduláris szerkezet miatt az adott szolgáltató célcsoportjának és környezetének megfelelően kiemelhetők azok a részek, amelyek az ügyfeleik elhelyezése érdekében szükségesek, indokoltak. A különböző szolgáltatók esetén eltérő lehet a célcsoport összetétele, ezért a tréning tartalmának meghatározásakor erre figyeltünk, így biztosítva nagyobb mozgásteret a képzést megvalósító tanácsadóknak. Az érzékenyítés fókuszába helyezett csoportok a legtipikusabb megváltozott munkaképességi okok alapján kerültek kiválasztásra, fogyatékossági és egészségkárosodási okokat beemelve egyaránt. A képzés minimum időkerete 8 tréning óra. A program felépítése szerint 4 képzési blokkban van mód az egyes célcsoportok bemutatására. A tanácsadó döntése, és a munkáltatók igénye alapján azonban 2 napos tréning is szervezhető belőle, ekkor több célcsoport bemutatása, és több interaktív feladat is beválogatható a programba a leírtak szerint. Ez a lehetőség jelentősen segíti a tréning hasznosulását, hiszen egyéni szükségletekre szabható. A co-tréner személyének bevezetésével elérhetővé válik, hogy lehetőség szerint minden szolgáltató tudjon bevonni érintettet, hiszen ennek hatékonysága a legnagyobb. Mivel azonban a legtöbb szolgáltatónál nincsenek megváltozott munkaképességű szakemberek/érintettek, viszont kapcsolatuk velük remélhetőleg kivétel nélkül van, így ezt a szereplőt a szolgáltató kívülről tudja bevonni. Ez azonban előzetes felkészülést igényel, amelynek szempontjait szintén meghatározzuk.

3

A tréning felépítése:

1.

blokk:

ALAPISMERETEK Fogyatékossági csoportok, megváltozott munkaképesség fogalmi tisztázása. Megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának jogszabályi háttere.

2.

blokk:

ADOTT CÉLCSOPORT ISMERTETÉSE Célcsoport ismertetése Az érzékenyítés fő szempontjai Gyakorlati rész interaktív feladatok Visszacsatolás, konklúzió A következő célcsoportokra kidolgozva: Látássérült személyek Hallássérült személyek Mozgássérült személyek Autizmus spektrumzavarral élő személyek Értelmi sérült személyek Egészségkárosodott személyek Mentális és viselkedészavarral élő személyek

3.

blokk:

EGYÉNI HASZNOSULÁS Koncepció, stratégia , az elhangzottak saját cégre szabása

Időkeretek : 8-8.20

Bemutatkozás, keretek rögzítése

8.20-9.20

Alapismeretek

9.20-10.20

Ismerkedés 1. célcsoporttal

10.20.-10.40

Szünet

10.40-11.40


11.40-12.40


12.40-13.10

Ebédszünet

13.10-14.10


14.10-15.10

Egyéni hasznosulás

15.10-16.00

Zárás, visszacsatolás

4

1.2.

Általános tudnivalók

Az egyes célcsoportokkal való ismerkedés részleteit a 3. fejezet alpontjai mutatják be. Ezek közül a tanácsadó tréner az aktuális céljainak megfelelően válogathatja ki a célcsoportokhoz illeszkedő feladatokat. A tréningnek, mint aktív tanulási formának azonban nagyon fontos része azoknak a kereteknek a tudatos meghatározása, melyek biztosítják a résztvevőknek a legszemélyreszabottabb és legintenzívebb ismeretbővítést, a csoport lehetőségeinek legoptimálisabb kihasználását. Az érzékenyítő tréningek hangulatának minden esetben játékosnak, vidámnak, ugyanakkor nagyon empatikusnak kell lennie. Ez a kulcsa annak, hogy ne a „szegény fogyatékosokról” legyen szó, akiket sajnálni kell, hanem felismerve fogyatékkal élő társaink értékeit, ember számba véve őket közös élményekkel gazdagodjunk. Ez a légkör egyben biztosítja azt is, hogy a részt vevők fel merjék tenni azokat a kérdéseket, amelyek valóban izgatják őket.

1.2.1. Felkészülés a tréningre

A sikeres tréning elengedhetetlen feltétele a gondos felkészülés. A tréning tréner szempontjából nem a tréning napján kezdődőik. A felkészülés része annak eldöntése is, hogy egyszemélyes vagy páros csoportvezetés fog történni. Amennyiben két tréner dolgozik együtt, fontos, hogy előre leegyeztessék egymással a szerepeket, feladatokat, mert még nagyon összeszokott párosnál is adódhatnak ennek hiányában problémák. A csoport résztvevőinek a bizalmát, motiváltságát befolyásolja a trénerek egymáshoz való viszonya. Az érzékenyítő programok hitelességét, és a tanulás sikerét növeli, ha a trénerek érintetteket, fogyatékossággal, egészségkárosodással élő cotrénereket is bevonnak. Ennek módját külön pontban részletezzük. A felkészüléshez tartozik a helyszín előzetes megismerése. Lehetőség szerint a tréner a tréning előtt bejárja a helyszínt, és tájékozódik a lehetőségekről. Ha módja van rá, válassza a tréning céljai szerint legoptimálisabb helyszínt; ha választási lehetősége nincs, időben lehetősége van a feladatokat a helyszínhez igazítani. Az ideális helyszín legalább 20 nm, világos, szellőztethető, hangszigetelt, nincs benne átjárás, tiszta, a székek, egyéb eszközök jól elrendezhetőek, mozgathatóak. Co-trénerek, vagy fogyatékossággal élő résztvevők esetén biztosítani kell az akadálymentes megközelítés lehetőségét. A gyakorló trénereknek általában kialakul egy sztenderd, minimális eszközkészlete, amelyet az adott tréning igényeinek megfelelően kiegészítenek. A feladatok speciális igényein túl, biztosan szükség van jegyzetelésre alkalmas papírra, flipchart papírra, post-it-ra, különböző tollakra, színes filcekre, felíró táblára, stb., amelyek kereskedelmi forgalomban könnyen hozzáférhetők. A javasolt tréninggyakorlatoknál részletesen leírtuk az egyes feladatok eszközigényét, illetve ezek közül többet a segédletek között mellékelünk. A tréning résztvevőiről minden esetben gyűjtsön a tréner előzetes információkat. Ha van rá lehetősége, közvetlenül tőlük gyűjtse be a témához kapcsolódó előzetes tapasztalataikat, elvárásaikat egy igényfelmérő lapon. A csoport összetétele komoly hatással lehet a választott feladatok célszerűségére (tényleg erre van szükségük?) és a kivitelezhetőségére (technikailag megoldható?) egyaránt. Ha a tréner maga is részt vesz a szervezésben, akkor arra is szánjon figyelmet, hogy a

5

tréningről előzetesen adjon információt a részvevőknek (helyszín megközelítése, ellátás a tréning alatt, öltözködési tanács, várható időkeretek, esetleges eszközigény, stb.) A tréning tervezéséhez és lebonyolításához egyaránt szükséges egy forgatókönyv összeállítása is. A forgatókönyv minimálisan tartalmazza a feladatok/játékok időbeli ütemezését, a szükséges eszközök, kellékek listáját, páros vezetés esetén a felelősöket. Ezen túl hasznos lehet, ha a feladatok pontos instrukcióit, megfigyelési szempontjait, kulcsfogalmait, kimenetei elvárásait is előre rögzíti a tréner. A forgatókönyvben mindig kell tartalék feladatokkal is tervezni arra az esetre, ha nem az ütemezésnek megfelelően, hanem gyorsabban halad a csoport, vagy ha valamely feladat kivitelezése akadályba ütközik. Fel kell készülni arra is, ha a feladat módszertanilag ütközik akadályba, pl. páros gyakorlatokat tervezett a tréner, de páratlan számú résztvevő van a csoportban.

1.2.2. A tréning lebonyolítása

A tréning első percei nagyon fontosak. A résztvevők elköteleződését, és motivációját már az első pillanatban meg kell nyernie a trénernek. A csoport működésének alapvető dinamikájából fakad, hogy a csoport fokozatosan „felmelegedik”, „aktivizálódik” majd ”lehűl”. Ez igaz a tréning egészére, de igaz a részfeladatokra is. Ezért jó, ha a tréner együtt tud haladni ezzel a ritmussal, és ki tudja aknázni az ebben rejlő lehetőséget. A felmelegedéshez elengedhetetlen a bemutatkozás. Ezt a trénernek kell kezdenie. Tisztázni, hogyan szólíthatják, milyen szakmai tapasztalatokkal rendelkezik, törekedni kell rá, hogy ne a személyes információk legyenek túlsúlyban. A résztvevők bemutatkozását nagyon gondosan meg kell tervezni. Az irányítatlan bemutatkozás időben elsodródhat, és inadekvát irányba viheti a beszélgetést. Általános szabály, hogy rövid időre szervezett csoportok esetén a bemutatkozás kevésbé mély, mint a hosszabb időre szerveződőké. A rövid bemutatkozások esetén eleve témacentrikus nyitó kört érdemes tervezni. Mérlegelni kell, hogy az adott csoport esetében jól illeszkednek-e az előzetes tapasztalatokra vonatkozó kérdések a bemutatkozáshoz. Volt-e a résztvevő családjában, ismeretségi körében valamilyen sérült ember, milyen tapasztalatai voltak, mire a legkíváncsibb, vannak-e gátlásai valamilyen sérültségi formával stb. A csoporttagokat szintén nyilatkoztatni kell arról, hogyan szólíthatók. Segíthet az ismerkedésben, ha nevüket jól látható módon ki is írják kitűzővel, vagy egyéb módon. Ahhoz, hogy mindenki tudjon a másikra figyelni, minden esetben érdemes a résztvevőket körbe ültetni. A trénernek figyelnie kell, hogy senki ne maradjon „körön kívül”. Az elrendezésnek a tréning során végi fontos szerepe van, ezért célszerű ezt a bemutatkozás előtt megtenni. A bemutatkozást követően minden esetben meg kell határozni a csoportnormákat és kereteket, ezeket írásban is érdemes rögzíteni. A normák tartalmazzák részben a szervezési kérdéseket: időkeret, pontosság, szünetek, jelenléti ív használata, teremhasználat, stb., részben a szociális normákat: telefonhasználat, mások tiszteletben tartása, titoktartás, saját vélemény használata, mások minősítésének tilalma, nincs „hülye kérdés” szabály, passzolás lehetősége, stb. A rögzített normákat a csoport a későbbiekben konszenzussal változtathatja meg. A normák tisztázása után érdemes az elvárások és félelmek tárgykörére is kitérni. A tréning résztvevők prekoncepciói és elvárásai között nagy egyéni különbség lehet még akkor is, ha a téma

6

nagyon egyértelműnek tűnik. Érdemes mindenkitől mindkét témában információt kérni, mert ezzel a trénernek lehetősége van az irreális elvárásokat időben visszajelezni, illetve az előzetes tematikáját, ha indokolt, változtatni. Az elvárások és félelmek külön-külön csoportosítva post-it-okon kerüljenek fel, látható felületre. A feladatok, játékok végrehajtása során a trénernek törekednie kell az instrukciókat a lehető legjobban megfogalmazni. Ez nem is annyira egyszerű. A jó instrukció, pontos, lényegre törő, minden eshetőségre kiterjedő, egyértelmű. Ehhez felszólító mondatokat kell használni, és kerülni kell a feltételes módot. Gyakorlatlan trénereknek érdemes az instrukciókat szó szerint leírni, és megtanulni, a talán kissé iskolás jelleg jobb megoldás, mint a pontatlan instrukció. Ebből az biztosan látható, hogy a tréner felkészült. Helytelen: Azt szeretném kérni, ha lehet, hogy mindenki álljon a széke mellé, ha tud, egészen pontosan mögé álljatok! Helyes: Kérek mindenkit, hogy álljon a széke mögé! Az instrukciók adásához fontos a megfelelő hangszín és hangerő. Sokan nem szeretik, ha kioktató, tanítós stílusban beszélnek velük, ezt valóban kerülni kell. Azonban a határozott, jól hallható utasítások teszik lehetővé, hogy mindenkihez eljusson az instrukció, főleg, ha éppen intenzív munka folyik. A feladatok elvégzése után, minden esetben fel kell azt dolgozni. A feldolgozásnak az a szerepe, hogy az addig átélt élmények tudatosuljanak, majd rögzüljenek és tudássá, kompetenciává alakuljanak. Ebben a szakaszban a leggyakoribb hiba a túl általános kérdések feltétele: Mit éltél át játék közben? Ehelyett érdemes a játék konkrét részleteihez kapcsolódó történésekre, elemekre rákérdezni: Mit gondoltál legelőször, amikor bekötötték a szemed? Ha a résztvevők nem adnak válaszokat a kérdésekre, akkor valószínűleg nem jó a kérdés. Ahogy az instrukciókra, úgy a feldolgozó kérdésekre is lehet készülni, előre feljegyezni azokat, amelyekre mindenképpen szeretnénk a figyelmet ráirányítani. A feldolgozáskor a trénernek figyelnie kell arra, hogy minden reflektálni akaró csoporttagnak megadja arra a lehetőséget. A javasolt feladatoknál a feldolgozásához a megfigyelési szempontok leírásánál adtunk támpontokat. A tréning végén megszerzett tudás ellenőrzésére teszteket alkalmazhatunk. Az egyes célcsoportokhoz kapcsolódóan a Segédletek 8. pontjánál található tesztlapokat ajánljuk.

1.2.3. Érzékenyítés speciális szempontja

Minden modulnál ismertettük a célcsoport legfontosabb jellemzőit, valamint a gyakorlati rész elején a fontos tudnivalókat. Ennek időbeliségét nem jelöltük, mert ez függ az érzékenyítendő csoport alapismereteitől, valamint a modul vezetőjének céljaitól. Ezek a részek akár írásban is átadhatóak. A leírt elméleti ismeretek alapján a tanácsadó/tréner készíthet prezentációt, abban a mélységben, ahogy indokoltnak tartja a résztvevők összetétele alapján. Az interaktív feladatoknál minden esetben többet ismertettünk, hogy a helyzetnek megfelelően választani lehessen közülük. A lényeg, hogy ez a rész semmiképpen ne maradjon ki, ne csak elméleti ismertetésre szorítkozzunk. Érdemes az ebédszünetet is felhasználni (pl. egyenek az ügyetlenebb kezükkel, vagy ekkor menjenek végig az akadálypályákon, próbálgassanak odakészített súly – és hangfelismerő játékokat stb.)

7

Kiemelkedően fontosnak tartjuk, hogy találkozzanak a célcsoportból minimum egy személlyel, akinek feladatait előre tisztázni kell, mert nem „szemléltetésre” szeretnénk odahívni, hanem a tréninget tartó fontos szereplőként. Kivételt képezhet ez alól az autizmus, valamint a mentális betegségek esete, ahol nehéz megfelelő co-trénert találni, de nem lehetetlen. Természetesen a co-trénert előzőleg alaposan fel kell készíteni erre a szerepkörre, s ennek során ki fog derülni, hogy alkalmasnak érzi-e magát a feladatra. Próbáljuk meg minél több ötletét belevinni a képzésbe, hiszen a célcsoport tagjai maguk tudják legjobban, hogy mi okoz nehézséget, milyen segítségre lenne szükségük.

Co – tréner kiválasztásának szempontjai A co-tréner szerepe kiemelten fontos az érzékenyítő tréning során! Tisztában vagyunk vele, hogy – főleg kisebb településeken – nem könnyű megfelelő, az adott célcsoportot képviselő érintetteteket találni, de bíztatnánk a tréning szervezőit, hogy a co-tréner munkatársak megkeresését az egyik leglényegesebb feladatuknak tekintsék az előkészületek során! A tapasztalat azt mutatja, hogy a kezdeti nehézségek megérik a fáradtságot, mert a képzések során egyre talpraesettebb, nagyobb szerepet vállaló, megbízható munkatársakra tehetünk szert. A co-trénerek megkeresése során az alábbiakat vegyük figyelembe! (Természetesen első nekifutásra nehezen fogunk találni olyanokat, akik az összes szempontnak megfelelnek, de a közös munka során egyre több szempont szerint válnak alkalmassá.) •

• • • • • • • •

ambiciózus személyiség (akarjon részt venni segítő munkában, tegyük számára fontossá, hogy sorstársai elfogadottságát, valamint a társadalom érzékenyítését elősegítse, s egyben önmaga kiteljesedését erősítse) saját sérültségét elfogadó, nem megkeseredett ember legalább három éve él fogyatékosként kapcsolatban van több sorstársával, tudja képviselni az ő szempontjaikat is tájékozott a saját sérültsége területén elérhető segédeszközök fajtáiban jó kommunikációs készség (ez rohamosan fejlődhet a gyakorlat során) együttműködési készség nem sértődős (elhiszi, hogy a feltett kérdések őszinte, empatikus érdeklődésből és nem „cikizésből” adódnak) képes legyen betartani az adott időkorlátokat

A tréning során minél több feladat levezetésébe is vegyük bele a sérült co-trénert, (ossza ki a lapokat, értékelje egy-egy csoport feladat teljesítését, stb.) hiszen éppen azt akarjuk bizonyítani, hogy lehet velük együtt dolgozni. Természetesen a legfontosabb, hogy a konkrétan vele kapcsolatos részben irányító legyen. Tapasztalatok szerint az az igazán jó, ha a több célcsoportból jelenlévő co-trénerek nem csak a saját részükön vannak jelen, hanem az egész nap során. A látás-, mozgás-, hallássérültség esetében konkrét feladatok is vannak az ő részvételükkel. Az autizmus – értelmi sérültség, a keringési és daganatos fogyatékosság, valamint a mentális sérültség esetén inkább tanúságtevő, élettörténet megosztó szerepük van. A lényeg, hogy ne „szemléltető eszközök” legyenek, hanem aktív munkatársak, mert az egyrészt megalázó, másrészt nem felel meg azon célunknak, hogy a leendő munkaadókat meggyőzzük arról, hogy a célcsoportokban érintett személyeket érdemes a nyílt munkaerőpiacon is kiképezni és alkalmazni.

8

2. Alapismeretek 2.1.

Fogalmak

A fogyatékos és a megváltozott munkaképességű emberek csoportja nagyon sokrétű, eltérő képességekkel, adottságokkal rendelkezik. Nagyon heterogén társadalmi csoportról van szó, akik teljesen más igényekkel, készségekkel és képességekkel rendelkeznek. Egyaránt beletartozhat az a csoport is, akinek fogyatékossága születése óta fennáll, és az is, akinek egészségi állapota felnőtt korában valamilyen betegség, vagy sérülés következtében alakult ki. Ennek értelmében olyan állapotot jelent, ahol valamilyen funkció, képesség hiányzik, vagy sérült; vagy az egészségi, illetve fizikai állapotban károsodás következett be. A megváltozott munkaképesség kifejezés szorosan a munka világához kapcsolódik. A munkaképesség csökkenésének megítélése során azt vizsgálják, hogy különféle betegségek, károsodások, fogyatékosság, hogyan befolyásolják az egyén munkavállalását, munkahelyének, munkakörének megtartását. Számos ok indokolja, hogy a fogyatékos és megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának száma növekedjen. Mindenekelőtt fontos lenne az esélyegyenlőségük érvényesülése miatt és a társadalmi kirekesztődésük ellen. Munkavállalásukkal emelhető lenne a foglalkoztatási szint és megvalósulhatna munkaerő-piaci (re)integrációjuk. A fogyatékosság és az egészségkárosodás fennállása mellett számos készség, képesség ép marad, a fogyatékos és megváltozott munkaképességű emberek számtalan munkakör betöltésére és feladat ellátására alkalmasak lehetnek. Foglalkoztatásuk nem csak az egyén személyes életére van pozitív hatással, de a szociális ellátó rendszer kiadásait is csökkentheti.

2.2.

Ki a megváltozott munkaképességű személy?

Megváltozott munkaképességű személy: aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy akinek az orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek. A KSH felmérése szerint1 767 ezer fő tekinthető megváltozott munkaképességűnek, ennek 53%-a nő, és több mint négyötöde a 45-64 éves korcsoportba tartozik. Általánosságban elmondható, hogy minden fogyatékos, illetve megváltozott munkaképességű személy rendelkezik állapotáról valamilyen orvosi és/vagy szakértői véleménnyel azoktól a szakértői bizottságoktól, amelyek az egészségi állapotukat, illetve fogyatékosságukat vizsgálták. A bizottságok elnevezései, működésüknek módja többször változott az elmúlt években, mint ahogy az is, hogy a rokkantságot, egészségkárosodást, munkaképesség csökkenést, vagy meglévő egészségi állapotot 1

Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon, 2011. KSH 2012.

9

vizsgáltak-e. Jelenleg több fajta szakértői vélemény érvényes, különféle meghatározásokkal. A jogszabályok értelmében azonban, csak az minősül megváltozott munkaképességűnek, akinek egészségi állapota maximum 60 százalékos; ennek megfelelően az, akinek munkaképesség csökkenése nem éri el a 40 százalékot, nem minősül annak.

2011. évi CXCI. tv. alapján megváltozott munkaképességű az a személy: a) akinél a munkaképesség-csökkenés mértéke az Országos Orvosszakértői Intézetének (OOSZI), vasutas biztosítottak esetében a Magyar Államvasutak Orvosszakértői Intézetének igazolása szerint legalább az 50 százalékot eléri, b) akinek az össz-szervezeti egészségkárosodása az Országos Rehabilitációs Szakértői Intézet (ORSZI) minősítése szerint legalább 40 százalékos mértékű, c) akinek az egészsége a rehabilitációs hatóság komplex minősítése szerint legfeljebb 60 százalékos mértékű, d) aki fogyatékossági támogatásra jogosult, e) aki vakok személyi járadékában részesül, f ) aki az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevétele szempontjából súlyos fogyatékosságnak minősülő betegségekről szóló 335/2009. (XII. 29). Korm. rendelet, illetve a súlyos fogyatékosság minősítéséről és igazolásáról szóló 49/2009. (XII. 29.) EüM rendelet szerinti szakorvosi igazolással rendelkezik fogyatékosságnak minősülő betegségekről az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevételéhez, g) aki a súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményeiről szóló 102/2011. (VI. 29.) Korm. rendelet alapján, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) szakvéleménye szerint súlyos mozgáskorlátozottnak minősül, h) aki audiológiai szakvélemény alapján mindkét fülre legalább 60 százalékban elvesztette hallását, vagy aki az a)–h) pontokban foglaltak szerinti károsodást nem tud igazolni, de egészségkárosodása, fogyatékossága fennáll és foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely szakvéleménye alapján megállapítható, hogy munkavállalási és munkahely megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkentek.2

A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának szabályait több jogszabály tartalmazza. A pontos szabályokról érdemes a hatályos jogszabályok alapján tájékozódni, hogy mikor, milyen esetben, kit tekintenek megváltozott munkaképességűnek. Ezek az alábbi jogszabályokban érhetőek el: 1. A rehabilitációs foglalkoztatás szempontjából:

2

66/2013. (XII. 23.) NGM rendelet 12. §.

10

327/2012. (IX. 16.) Korm. rendelet (módosította 2013. évi XCVII. Törvény 76. §) 2011. évi CXCI. tv. 26/A.§, és a 38.§ (3) bekezdés alapján a 30.§, 32.§, 33.§ paragrafusok 2. Rehabilitációs hozzájárulás szempontjából: 2011. évi CXCI. tv. 22.§

2.3.

Rehabilitációs rendszer

2012 januárjától a rehabilitációs rendszer átalakult, új ellátásokat (rokkantsági ellátás, rehabilitációs ellátás) vezettek be. Az átalakítással az ellátások egységes rendszerét kívánták bevezetni. A korábbi I., II., III. csoportú rokkantsági kategóriák megszűntek. Minden III. csoportú és megváltozott munkaképességű személynek, ha ellátását meg akarta tartani, vállalnia kellett a komplex felülvizsgálatot, függetlenül attól, hogy állapotát véglegesnek minősítették-e vagy sem. Ezek a vizsgálatok még jelenleg is folynak, hosszú várakozási idővel történnek meg. A rendszer nehezen átlátható. Egyaránt érvényesek lehetnek a régi szakértői vélemények és az új rehabilitációs hatóság által kiadott komplex szakvélemények is. A komplex felülvizsgálatig, átnevezett rehabilitációs ellátást folyósítanak. Az új ellátások mellett számos más ellátást is folyósítanak, ha a jogszabályi feltételek fennállnak, ilyen például a rokkantsági járadék, egészségkárosodási járadék, fogyatékossági támogatás. Általánosságban igaz, hogy egyszerre csak egy rendszeres ellátásra lehet valaki jogosult (de kivétel például a fogyatékossági támogatás és a nagykorú személyek családi pótléka.)

A komplex minősítés rendszere: A vizsgálat során vizsgálják az egészségi állapotot, önellátási képességet, a foglakoztatási és szociális rehabilitálhatóságot. A bizottság minimum négy tagból áll: az orvosszakértő elnök mellett egy orvos-, egy foglalkoztatási-, és egy szociális szakértő alkotja. A komplex vélemény az alábbi három területből tevődik össze: Orvosszakértői minősítés: Az egészségi állapot felmérése és minősítése. Összegzik a szervrendszerenkénti, illetve betegségcsoportonkénti egészségkárosodást, és meghatározzák a vizsgált személy egészségi állapotát. Az orvosi rehabilitációra vonatkozó megállapítások tartalmazzák a munkavégzést korlátozó és kizáró tényezőket is. Foglalkoztatási rehabilitáció: A képzettség, érdeklődési kör, életmód, és a mobilitási képesség is vizsgálat alá kerül. A döntés során figyelembe veszik, hogy a vizsgált személy tud-e a végzettségének, munkatapasztalatának megfelelő munkakörben dolgozni, milyenek az elhelyezkedési lehetőségei, valamint a térség foglalkoztatási helyzete. A vizsgálat kiterjed a munkahelyi terhelhetőségre is, illetve javaslatot adnak a betölthető munkakörökre is. A foglalkoztatási szakértő véleménye nagyon domináns a vizsgálatok során a rehabilitálhatóság tekintetében. Szociális rehabilitáció: Tárgya, hogy van-e valamilyen kielégítetlen szükséglet, vagy körülmény, amely akadályozza a foglalkoztatási rehabilitációt, illetve van-e olyan elérhető szociális szolgáltatás és/vagy ellátás mely segíthet a problémák elhárításában. Az értékelés során a kommunikációs készséget,

11

motiváltságot, problémamegoldó képességet, családi kapcsolatokat és az életkörülményeket is vizsgálják. A bizottság dönt arról, hogy a vizsgált személyek egészségi állapotuk és minősítésük alapján rehabilitálhatóak-e, vagy sem.

A rehabilitáció fogalma: Orvosi, foglalkoztatási, szociális, képzési és egyéb tevékenységek komplex rendszere, amelynek célja az egészségkárosodást szenvedett személy szakmai munkaképességének helyreállítása, az egyéni szükségletek figyelembe vételével. A rehabilitálhatóságról, a rehabilitáció lehetséges irányáról, a rehabilitációs szükségletekről, valamint a rehabilitációhoz szükséges időtartamról, a rehabilitációs szakértői szerv ad szakvéleményt. Ennek időtartama maximum 3 év, meg nem hosszabbítható, de állapot romlás esetén újra megállapítható. Az a megváltozott munkaképességű személy aki rehabilitálható, a rehabilitációs hatósággal való együttműködésre kötelezett. A komplex minősítés rendszere a korábbi szakértői vizsgálatokkal ellentétben az egészségi állapot mértékét vizsgálja és a megmaradt, fejleszthető képességekre épülő foglalkoztatási rehabilitációt helyezi előtérbe.

12

A komplex minősítés kategóriái Minősítés

Egészségi állapot

Rehabilitálhatóság

Ellátás

Vizsgálat eredménye

A

0-39 % -ig

-

-

nem megváltozott munkaképességű

B1

51 - 60%

foglalkoztatási szempontú rehabilitáció javasolt

rehabilitációs ellátás

31 -50%

foglalkoztatási szempontú rehabilitáció javasolt

51 - 60%

a foglalkoztatási vagy szociális szempontú vizsgálat alapján a rehabilitáció nem javasolt

C1

B2

C2

31 - 50%

foglalkoztatási vagy szociális szempontú vizsgálat alapján a rehabilitáció nem javasolt

D

1- 30 %

orvosszakmai szempontból önellátásra képes

1 -30 %

orvosszakmai szempontból önellátásra nem, vagy csak segítséggel képes

E

2.4.

max. 3 évig,

rehabilitálható

rokkantsági ellátás vagy fogyatékosság, illetve egészségkárosodás alapján más ellátásra jogosult

nem rehabilitálható

A foglalkoztatásra vonatkozó szabályok

Számos szabály, feltétel, korlát határozza meg a munkavállalás feltételeit. Itt elsősorban a foglalkoztatás helyére, időtartamára és a különféle keresetkorlátokra fókuszálunk. Ezek az infomációk egyaránt fontosak a munkavállalóknak és a munkáltatóknak is, hiszen alapvetően határozzák meg a munkavégzés körülményeit.

2.4.1. Hol dolgozhatnak a megváltozott munkaképességű személyek?

Rehabilitációs foglalkoztatásban akkreditált munkáltatónál költségvetési támogatással. Ez jelenthet tartós foglalkoztatást, a képességek védett körülmények közötti, munkaviszony keretében való megőrzését. Azoknak a munkavállalóknak azonban, akiket a rehabilitációs hatóság rehabilitálhatónak minősített (B1, C1 kategória) tranzit foglalkoztatást jelent, vagyis védett körülmények között történő felkészítést a nyílt munkaerőpiacon való foglalkoztatásra. Akkreditált munkáltató, költségvetési támogatással csak úgy foglalkoztathat megváltozott munkaképességű személyt, ha rendelkezik rehabilitációs akkreditációs tanúsítvánnyal. A

13

rehabilitációs akkreditációs eljárást és követelményrendszert a 2012. november 17-től hatályos 327/2012. (XI.16.) Korm. rendelet szabályozza. Az akkreditációs eljárás lefolytatása iránti kérelmet elektronikus felületen lehet benyújtani. Erről tájékozódni a Nemzeti Rehabilitációs Hivatal honlapján lehet (http://nrszh.kormany.hu/akkreditaciofrta). Nyílt munkaerőpiacon különféle kedvezmények mellett. (lsd. 2.5 pont) Általánosságban elmondható, hogy a nyílt munkaerőpiac kevésbé rugalmas az egyéni szükségletek tekintetében. A megváltozott munkaképességű és fogyatékos munkavállalók általában ugyanolyan feltételek mellett tudnak munkát vállalni, mint ép társaik.

2.4.2. A foglakoztatás időtartama

Az, hogy hány órában foglalkoztatható a megváltozott munkaképességű munkavállaló az függ egészségi állapotától és attól, hogy milyen ellátásban részesül. A foglalkoztatás lehet részmunkaidős (általában 4-7 óra), de akár teljes munkaidős, 8 órás is. Általánosságban elmondható, hogy a különféle kedvezmények, támogatások igénybevételéhez szükséges a legalább heti 20 órás foglalkoztatás. •

A rehabilitálható munkavállaló, ha meg szeretné tartani rehabilitációs ellátását, akkor csak heti 20 órában dolgozhat.

•

A rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló, amennyiben egészségi állapota megengedi, dolgozhat akár 8 órában is.

•

Azokra, akik átnevezett rehabilitációs ellátásban részesülnek és még a komplex felülvizsgálat előtt állnak, a 2011. december 31. előtt érvényben lévő jogszabályok vonatkoznak.

2.4.3. Keresetkorlátok

A megváltozott munkaképességűek ellátásaira való jogosultág feltétele az is, hogy a munkabérből származó bruttó jövedelmük nem haladhatja meg a jogszabályban meghatározottat. Ennek figyelemmel kísérése a munkavállaló feladata. A szabályokat az alábbi táblázatok foglalják össze.

14

Átnevezett ellátásban részesülők, komplex felülvizsgálatra várók

Korábbi ellátás neve

Keresetkorlát

III. csoportos rokkantsági nyugdíj,

a hat egymást követő hónapra vonatkozó (bruttó) keresetének, jövedelmének havi átlaga nem haladhatja meg a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj összegének kétszeresét és a mindenkori kötelező legkisebb munkabér összegét.

baleseti rokkantsági nyugdíj

rendszeres szociális járadék, átmeneti járadék

a hat egymást követő hónapra vonatkozó keresetének, jövedelmének havi átlaga nem haladhatja meg a mindenkori legkisebb munkabér összegének a 80%-át. (4-6 órás munkavállalás)

Komplex minősítésen átesett munkavállalók

Ellátás neve

Keresetkorlát

rehabilitációs ellátás

keresetkorlát nincs, de az ellátás mellett csak heti 20 óra foglalkoztatás lehetséges

rokkantsági ellátás

jövedelme három egymást követő hónapon keresztül nem haladhatja meg a minimálbér 150 százalékát.

Nincs kereset korlát a vakok személyi járadéka, a fogyatékossági támogatás és a rokkantsági járadék esetében.

2.5.

Megváltozott munkaképességűek után járó kedvezmények3

2.5.1. Foglalkoztatási kötelezettség teljesítése, a rehabilitációs hozzájárulás kiváltása4

A munkáltatónak nem kell megfizetnie a rehabilitációs hozzájárulást, melynek összege 964 500 Ft/fő/év5, ha teljesíti a megváltozott munkaképességűekre vonatkozó kötelező foglalkoztatást.

3

Megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatását elősegítő érdekeltségi rendszer2014/2 http://www.afsz.hu/engine.aspx?page=full_afsz_hasznos_megvaltt_munkavall 4

2011. évi CXCI. törvény 22- 23. §-ai

15

A 25 főnél több munkavállalót foglalkoztató munkaadó legalább 5 %-ban (kvóta) tartozik megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztatni (ez a 25 fő esetében 1, 25 fő), ennek hiányában rehabilitációs hozzájárulást köteles fizetni a hiányzó létszámra tekintettel. A munkáltatónak a hozzájárulást negyedévenként, a negyedévi foglalkoztatási arány alapján számított előleget kell fizetnie az adóhatóság felé.

2.5.2. Adókedvezmények

Megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatásának támogatása az adótörvényekben •

a 1995. évi CXVII. törvény (Szja.):

-

21. § (1) bekezdés a) pont alapján a tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő,

-

49/B. § (6) bekezdés a) pont alapján az egyéni vállalkozó a - foglalkoztatottak létszámától függetlenül - megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatása esetén az adórendszerben biztosított kedvezményre jogosult.

•

az 1996. évi LXXXI. törvény (Tao.) 7.§ (1) bekezdés v) pont alapján az a társasági adóalany gazdálkodó szervezet, amelynek a tárgyévi átlagos állományi létszáma a 20 főt nem haladja meg. A Tao. hatálya alá tartozó munkáltató adózás előtti eredményét, az Szja hatálya alá tartozó szervezet a tevékenységből származó eredményét csökkentheti, ha legalább 50 %ban megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztat. A csökkentés mértéke a feltételeknek megfelelő munkavállalók statisztikai állományi létszáma alapján fejenként és havonta a munkavállalónak kifizetett munkabér, de legfeljebb a mindenkori minimálbér összege.

•

Szociális hozzájárulási adó kedvezmények Rehabilitációs Kártya6 A munkaadó szociális hozzájárulási adókedvezményt vehet igénybe a megváltozott munkaképességű személy után, amennyiben az rehabilitációs kártyával rendelkezik. A kedvezménnyel a munkáltató a megváltozott munkaképességű munkavállaló után fizetendő közterheit, szociális hozzájárulási adót csökkentheti, melynek mértéke az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér, de legfeljebb a minimálbér kétszeresének 27 százaléka.

5

2009. évi LXXVII tv 129.§

6

2004. évi CXXIII. tv 16/A. §)

16

A rehabilitációs kártya alapján adókedvezményre egy megváltozott munkaképességű személy után, egyszerre csak egy munkaadó jogosult, és csak arra az időszakra, amelyben a rehabilitációs kártyát letétben tartotta. A rehabilitációs kártya igénylésének, kedvezmény érvényesítésének részletes szabályairól a 33/2012. (XII. 5.) NGM rendelet rendelkezik. Rehabilitációs kártyára jogosult a komplex minősítésen átesett B1, C1 kategóriával rendelkező, és az átnevezett rehabilitációs ellátásban részesülő megváltozott munkaképességű személy, aki a felülvizsgálatra vár.

Megváltozott munkaképességű munkáltató szociális hozzájárulási adó kedvezménye7 A részleges szociális hozzájárulási adó mentességre munkaképességű munkáltatók saját magukra tekintettel is.

jogosultak

a

megváltozott

A kedvezmény megilleti

•

o

az egyéni vállalkozót a saját maga után fizetendő adóból,

o

a közkereseti társaságot, a betéti társaságot, a korlátolt felelősségű társaságot, a közös vállalatot, az egyesülést, az európai gazdasági egyesülést, a szabadalmi ügyvivői irodát, a szabadalmi ügyvivői társaságot, az ügyvédi irodát, a közjegyzői irodát, a végrehajtói irodát, az egyéni céget a tagjával fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyára tekintettel terhelő adóból, ha

o

az egyéni vállalkozó, illetve a tag 2011. december 31-én - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján megállapított - I., II., vagy III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 32-33. §-a alapján rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül,

o

az egyéni vállalkozó, illetve a tag rokkantsági ellátásban részesül és egészségállapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 50 százalékos vagy kisebb mértékű.

o

A részkedvezmény egyenlő az adó megállapítási időszakra az egyéni vállalkozó által saját maga után megállapított, illetve a tag után a kifizető által megállapított adóalap, de legfeljebb a minimálbér kétszeresének 27 %-val.

Nemzeti Foglalkoztatási Alapból nyújtható támogatás8: Azok a megváltozott munkaképességű munkavállalók, akik nem estek át komplex felülvizsgálaton bizonyos feltételek fennállása mellett a 6/1996 (VII.16.) MüM rendelet

7

2011. évi CLVI. törvény (Ear.) 462/A. §)

8

Megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatását elősegítő érdekeltségi rendszer2014/2 http://www.afsz.hu/engine.aspx?page=full_afsz_hasznos_megvaltt_munkavall

17

alapján is támogathatóak. Ilyen támogatást a Kormányhivatalok Munkaügyi Központjai nyújtanak. A munkáltató számára munkabér és szociális hozzájárulási adó legfeljebb 60%-ának megfelelő összegű támogatás nyújtható, a legalább huszonnégy hónapja álláskeresőként nyilvántartott személy foglalkoztatásához, ha a munkaadó és a munkavállaló a jogszabályban előírt feltételeknek megfelel. Nem lehet álláskeresőként nyilvántartásba venni azokat a megváltozott munkaképességű személyeket, akik a komplex minősítésen átesetek. Ez a támogatási forma kevesek számára elérhető, elsősorban a 25 év alatti és 50 év feletti korosztályt érintheti, akiknek szakértői véleménye 2011. december 31-e előtt készült.

2.6.

9

Megváltozott munkavállalók foglalkoztatásával járó előnyök

•

A rehabilitációs hozzájárulással, adókedvezményekkel a munkáltató csökkentheti kiadásait. Amennyiben a rehabilitációs hozzájárulást ki tudja váltani megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatásával, úgy akár egy évi részmunkaidős bérköltséget tud megspórolni.

•

Kutatások9 igazolják, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalók lojálisabbak munkáltatóik felé. Egészségi problémáik miatt elkötelezettebbek, ritkábban váltanak munkahelyet, mint ép társaik és betegség esetén rövidebb ideig maradnak otthon.

•

Általában jól bírják a monoton munkát.

•

A betegséggel való megküzdési képességük, élettapasztalataik, munkatapasztalataik segítheti a problémamegoldást, és ezáltal növelhetik a hatékonyságot.

•

Foglalkoztatásuk esetén, alacsonyabb költségű munkaerővel tehermentesítheti a munkáltató leterhelt dolgozóit.

•

A befogadó munkakörnyezetben a munkatársak egymással is nyitottabbak, kapcsolatuk harmonikusabb, mely mindenki teljesítményére pozitívan hat.

•

A fogyatékos, sérült, megváltozott munkaképességű személy azáltal, hogy fokozott figyelmet, támogatást igényel, az egész munkaközösséget hozzásegítheti, hogy figyelmesebbek, türelmesebbek, toleránsabbak legyenek egymással.

•

A munkáltató megítélését pozitívan befolyásolja az, ha segíti az esélyegyenlőségi elvek érvényesülését és támogatja a fogyatékosok és megváltozott munkaképességű munkavállalók munkaerő-piaci integrációját. Mindez a PR és CSR tevékenységekre is hatással van.

•

Ezeknek az érdekeknek az érvényesülése előnyt hozhat különféle pályázatok elbírálásánál.

Krémer, 2008.

18

2.7.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásával foglalkoztatásával kapcsolatos jogszabályok

•

1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról

•

141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet a súlyos fogyatékosság minősítésének felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól

•

327/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet a rehabilitációs ellátásban részesülő személyek ellátásaival kapcsolatos eljárási szabályokról

•

2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról (Mmtv.)

•

7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról

•

327/2012. (XI. 16.) Korm. rendelet a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációjáról, valamint a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatásokról

2.8.

és

Ismeretek feldolgozása

A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához kapcsolódó alapvető ismeretek szintje vállalaton belül az egyes döntéshozók, szakterületek képviselői esetében nagyon eltérőek, illetve más-más szintű tudásra van szükségük. A 2. fejezetben összegyűjtött információk a legalapvetőbb ismereteket rendszerezik. A tréning célja elsősorban a megváltozott munkaképességű célcsoportok foglalkoztatására való érzékenyítés, ezért a fogalmak feldolgozását a lehető legcélszerűbben érdemes tervezni, hogy minél több figyelem jusson a saját élményű feladatokra/játékokra. A trénernek, ha volt lehetősége előzetes igényfelmérést végezni, arra alapozva, meg tudja határozni, hogy milyen mélységű feldolgozást szánt ezekre az ismeretekre, milyen típusú prezentációt állít össze a leírtakból. A segédletben található tesztlap segítségével a tréner interaktívabbá teheti a fogalmak megismertetését. Kérje meg a prezentációja előtt a résztvevőket, hogy töltsék és értékeljék ki tesztlapot. A felsorolt kérdések abban is segítenek tájékozódni, hogy mely témák a legfontosabbak. A kitöltés után láthatóvá válik, hogy, miben van a legtöbb információra szükségük és miben járatosabbak. Az eredmények feldolgozása a prezentációval párhuzamosan zajlik, vagyis a tréner jelezze, hogy kérdezzenek rá a csoporttagok azokra a témákra, amiknél a válaszadáskor bizonytalanok voltak, vagy nem értették a választ. Előfordulhatnak egyedi, speciális kérdések, melyek utánajárást igényelhetnek, ezt a tréner bátran felvállalhatja, hiszen a vonatkozó szabályozás meglehetősen bonyolult.

19

3. Az érzékenyítés fókuszában lévő célcsoportok 3.1.

Fogyatékosság

Ez a szó a mindennapokban nagyon változatos attitűd forrása. Az elutasítástól, a hárításon és a közömbösségen át az elfogadásig, széles az a paletta, ami az emberek viszonyulását jellemzi a fogyatékossággal élőkhöz. A nyomtatott és elektronikus médián keresztül gyakran értesülhetünk pozitív példákról és hírekről, de sajnos negatívakról is. Ez utóbbiak általában az ismeret- és tapasztalathiányból fakadnak. Jellemző példa a közelmúltból: „ A helybéliek a .......(város) Idősek, Fogyatékosok Otthona és Módszertani Intézete „Bentlakásos intézmények kiváltása” pályázatához kapcsolódó helyi lakásvásárlásokról tájékozódhattak, s vitázhattak a fenntartóval. A fogyatékkal élők családi házakba költöztetése ellen ugyanis tiltakoztak azok, akiknek a szomszédjában helyeznék el a gondozottakat...“ Az előítéletek oldásában kiemelt szerepe van mind a fogyatékos emberek körében szerzett személyes tapasztalatoknak, mind pedig a fogyatékosság fogalmához kapcsolódó ismeretek tisztázásának. Ez azért nagyon fontos, mert nem kevés embert érintő problémáról van szó: Európa lakosságának kb. 10%-a minősül fogyatékosnak vagy nevezi magát fogyatékosnak (European Disability Forum 2002). Magyarországon a fogyatékossággal élők száma KSH 2011. évi népszámlálás adatai alapján közel félmillió fő. (Mivel azonban a fogyatékosság kérdésére a népszámlálás során nem volt kötelező a válaszadás, ennek következtében a statisztikai végeredmény meglehetősen alulbecsüli a fogyatékkal élők számát.) Ki minősül fogyatékos személynek? A 2013. évi LXII. törvény „A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény módosításáról” 1.§ így szól: “az a személy, aki tartósan vagy véglegesen olyan érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értelmi, pszichoszociális károsodással – illetve ezek bármilyen halmozódásával – él, amely a környezeti, társadalmi és egyéb jelentős akadályokkal kölcsönhatásban a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi részvételt korlátozza vagy gátolja.” Típusai: • • • • • • • • •

Mozgáskorlátozottság Látássérültség : gyengénlátás, aliglátás, vakság Hallássérültség: nagyothallás, siketség Siketvakság Értelmi fogyatékosság Beszédfogyatékosság: dadogás, dizartria, afázia, némaság Autizmus spektrumzavar Súlyos-halmozott fogyatékosság Pszichoszociális fogyatékosság (pszichiátriai betegségek)

20

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2015 – ös meghatározása szerint a sérültségnek három összetevője van: •

fizikai korlátozottság - a test felépítésének, vagy funkciójának kóros volta

•

aktivitásbeli akadályozottság - valamely feladat, vagy tevékenység kivitelezésének képtelensége

•

részvételi korlátozottság - konkrét élethelyzetek megoldására való képtelenség.

Könnyen belátható tehát, hogy ha sérültségről beszélünk, akkor messze nem csak egészségügyi problémákkal kell foglalkoznunk, hanem ennél sokkal komplexebb módon, kiemelten a funkcionalitás és szociabilitás kérdéseivel is. A fogyatékosságot nem tekinthetjük betegségnek, hanem egy olyan állapotnak, amelyet a fogyatékos ember, valamint a társadalmi attitűd és a környezeti akadályok együtthatásának következményei alakítanak. Amennyiben az utóbbiak gátként magasodnak a fogyatékossággal élő személy előtt, akadályozzák a társadalomban való teljes és hatékony, másokkal azonos alapon történő részvételét. Esélyegyenlőségük biztosításához vezető úton emberi jogi szempontból nagy lépés volt a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ - Egyezmény megszületése 2006-ban, melyet hazánk az elsők között ratifikált. (2007. évi XCII. törvény a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről) Ez az Egyezmény, azért nagy jelentőségű, mert szakított a korábbi évek leereszkedő, gyámkodó szemléletével és a mindenkit megillető emberi jogokat állította a középpontba. Eszerint a társadalom többi tagjához hasonlóan a fogyatékossággal élők is ugyanolyan jogok birtokosai, akik fölött nem gyámkodni kell, hanem biztosítani az önrendelkező életükhöz, esélyegyenlőségükhöz szükséges feltételeket (oktatásban, munkavállalásban, épületek-, szolgáltatások-, technológiai fejlesztések akadálymentesítésében). A fogyatékos személyek és családjaik anyagi helyzete elmarad az átlagostól: •

jellemzően az egyik családtag (legtöbbször az anya), a rá háruló gondozási feladatok miatt nem tud elhelyezkedni a munkaerőpiacon,

•

magasak a speciális szükségleteik (segédeszközök, fejlesztés, gyógyszer, stb.) költségei.

•

A segélyekhez való hozzáférés nem érinti a teljes fogyatékos népességet, a támogatások összege alacsony, az érintetteknek nincs elegendő ismerete e téren, az ügyintézés bürokratikus, elhúzódó.

•

Magyarországon a támogató-segítő szolgáltatások száma jóval az igények alatt marad. A szolgáltatások főként Budapesten és a nagyvárosokban érhetők el, a rászorulók nagy hányada számára nem biztosított a szolgáltatások elérésében az egyenlő hozzáférés. Ennek okai pl.: a szolgáltatás szűkössége, a lakóhelytől való távolsága, az információhiány.

Az esélyegyenlőség megteremtésének folyamata során az egyik legfontosabb intézmény az iskola: az oktatás, nevelés a szocializáció fontos színtere, ugyanakkor a későbbi munkaerő-piaci lehetőségek szempontjából is meghatározó. Az iskoláztatási adatok sajnos napjainkban még egyértelműen azt mutatják, hogy a fogyatékossággal élők az össznépességnél jóval alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, és ez hátrányosan hat az amúgy is korlátozottabb munkavállalási lehetőségeikre. Az

21

azonban pozitívum, hogy az elmúlt években folyamatosan emelkedik a szakmával, érettségivel és a felsőfokú végzettséggel rendelkező fogyatékkal élő személyek száma. Az önálló, önrendelkező élethez elengedhetetlenül hozzátartozik a munka, az anyagi önfenntartás eszközeként és a hasznos, értelmes tevékenység igényeként egyaránt. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy Magyarországon a munkára alkalmas fogyatékos embereknek csak alig 16%-a áll alkalmazásban! Ez megdöbbentően alacsony érték, holott nem nehéz belátnunk, hogy fogyatékkal élők számára a munka hatványozottan ad hasznosságérzetet, segít elkerülni az elszigetelődést, sikerélményt nyújt és persze éppúgy szükséges az önmegvalósításhoz, ahogy a többi munkavállalónak. Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni egy meghatározott típusú fogyatékossággal élő személyre, hogy kizárólag az adott funkció hiánya, vagy annak korlátozottabb működése alapján ítéljük meg. Nagyon fontos azonban, hogy a fogyatékosság, mint állapot, csak a probléma mibenlétét jelzi, de nem mond el semmit azokról az erősségekről, készségekről, képességekről, pozitív személyiségjegyekről, stb. mellyel az illető rendelkezik. Ahogy az ép embereknél sem a különböző hiányosságokra, hanem az erősségekre helyeződik a hangsúly munkakereséskor, az lenne a kívánatos, ha a fogyatékossággal élő személyek alkalmazása is hasonló szemlélet alapján történne. Számos hírességet ismerünk, akik fogyatékosságuk ellenére alkottak maradandót: mint pl. Homérosz, a vak ókori görög költő, a siketvak író és aktivista Helen Keller, a siket Beethoven, a pszichiátriai betegséggel küzdő Vincent Van Gogh, vagy a ma élő súlyosan mozgáskorlátozott fizikus, Stephen Hawking…

3.2.

Mozgássérült személyek

A célcsoport ismertetése

A fogyatékosság nem betegség, hanem állapot. Lehet, fizikai, érzékszervi, érzelmi, értelmi, pszichoszociális, autizmus stb. Gyakran ezek keveredése is fennállhat. Testünk bonyolult felépítése következtében a mozgássérültségnek is számos fajtája alakulhat ki. Sérülhet a támasztó rendszer (csont, kötőszövet), a mozgató rendszer (izom, ín), valamint az érzékelést és a mozgást szabályozó idegrendszer (neuronok, idegpályák). Sajnos a leggyakrabban egyszerre több rendszerünk is érintett. Baleset, gyulladás, húzódás, ficam, zúzódás stb. okozhat átmeneti akut állapotot, amelyből mód van a teljes felépülésre. Meszesedés, kopás, ízületi deformitás, komolyabb ideg – izom elváltozás, égés, diabétesz okozta mozgáskorlátozottság, köszvény stb. okozhat krónikus – hosszan tartó betegséget. Ha a sérültség egy egész életen át tartó jelenség, (genetikai betegség, szülés körüli sérülés – bénulás, mérgezés, daganat, stb.) akkor fogyatékosságról beszélünk.

22

Mindhárom – de különösen az utolsó – esetben nem csak a mozgásbeli funkciók sérülnek. Komoly problémát jelent: • • • • • • • •

a megismerés – megtapasztalás konkrét formáinak jelentősen csökkent volta csökkent önállóság, önellátási szint tanuláshoz – művelődéshez való hozzáférés nehézsége közlekedési korlátozottságok szabad idő tartalmas eltöltésének nehezítettsége munkavégzés lehetőségéhez való hozzájutás szinte lehetetlen volta optimális rehabilitációs lehetőségek elérésének nehézsége (megközelítés, anyagiak) társas kapcsolatok beszűkültsége

Mindezekhez gyakran társul • • • • • • •

csökkent önértékelés, érzészavar – érzéskiesés kommunikációs nehézségek kilátástalanság, gyakori testi fájdalom, sokszori műtéti eljárás miatti stressz és hospitalizáció, kirekesztettség érzés.

A mozgáskorlátozottság kiterjedhet a hely- és helyzetváltoztató mozgások beszűkültségére, (fordulás, ülés, állás, járás, lépcsőzés stb.); az egyensúlyi helyzetek megtartásának képtelenségére, a fizikai munkavégzéssel járó izommunka elvégzésének nehezítettségére (hajolás, emelés, magasra felnyúlás stb.); valamint a manipulációs készségek (írás, kulcsfordítás, késsel való bánás, stb.) csökkent voltára. A mozgásszervi betegségek kezelése első sorban ortopédiai, traumatológiai, reumatológiai és neurológiai osztályokon történik. A gyógyítás, a korrekció, a szinten tartás, a további deformitások megelőzése komplex összehangolt csapatmunkát igényel az egészségügyi dolgozók részéről. Szükség esetén műtéti eljárások, mozgásterápiák elektromos kezelések, hydroterápia, masszázs, gyógyszeres kezelések jönnek szóba. Gyakran van szükség pszichológus segítségére is, hogy a megváltozott életlehetőségek miatti frusztrációt, depressziót idejében kezelni lehessen. A mindennapi életet megkönnyítendő az esetek nagy többségében szükség van segédeszközökre, amelyeket két nagy részre oszthatunk: A test közeli segédeszközök további két csoportra bonthatóak, lehetnek: a) ortézisek, amelyek rögzítenek, támasztanak, tehermentesítenek, illetve a kiesett működést pótolják. Idetartoznak a lúdtalpbetétek, fűzők, sérvkötők, kéz -, könyök-, váll- boka - és térdsínek, ortopéd cipők. b) protézisek, amelyek hiánypótló, kozmetikai, vagy funkcionális szempontoknak felelnek meg. Idetartoznak a művégtagok, mellprotézisek, parókák. A test távoli segédeszközök azok, amelyek közvetlenül nem érintkeznek a testtel. Idetartoznak a botok, járókeretek, mankók, kerekes székek. De higiénés eszközök is: WC emelő, fürdető szék, kapaszkodók, csúszásgátlók stb.

23

Mozgássérültek esetében nagyon fontos, hogy mindig megtaláljuk a reflexgátló testhelyzeteket, melyek a további állapotromlást hivatottak megelőzni. Sajnos az életkor előre haladtával, valamint a mozgásszegény életmód és a helytelen táplálkozás következtében fellépő túlsúly következtében a mozgássérültek állapota gyakran rohamosan romlik. Amennyiben higiéniai szükségletnél (WC használat, mosdatás stb.) segédkezünk, kiemelt tapintattal, az illető szégyenérzetét is számba véve nyújtsunk támogatást. Ne felejtsük azt sem, hogy a fogyatékkal élő ember életminőségét jelentősen befolyásolja szociokulturális háttere. A szegényebb, rossz infrastruktúrával rendelkező – zömében kisfalvas – régiókban a minimális szolgáltatásokhoz való hozzáférés is nehezített. Sajnos gyakori az is, hogy a család a pszichés terhet nehezen viselve részben, vagy egészben magára hagyja a fogyatékos embert. Adatok szerint pl. igen gyakori az apa kilépése a családból súlyosan fogyatékos gyermek születése esetén, amely a csonka családot így még reménytelenebb helyzetbe taszítja. A cél minden esetben a lehetőségek szerinti legmagasabb önálló életvitel szintjének elérése, valamint a társadalmi integráció minél teljesebb megvalósítása.

Az érzékenyítés főbb szempontjai

Az érzékenyítés legfőbb célja, hogy ismertesse, beláttassa és - a rövid időkeret ellenére – lehetőség szerint átélést is adjon azokra a nehézségekre, korlátozottságokra, amelyekkel mozgássérült embertársaink naponta szembesülnek. Fontos, hogy a résztvevők praktikus ismeretekhez jussanak és gyakorolják a sérültekkel való kommunikációt. Különös figyelmet fordítunk az önellátás, a közlekedés, a tanulás – munkavállalás, szabad idős tevékenységek és társas kapcsolatokban felmerülő nehézségekre. Ezt követően pedig megemlítjük azokat a főbb szempontokat, amelyeknek ismerete szükséges ahhoz, hogy a mozgáskorlátozottakhoz való odafordulás empatikus és valódi segítséget nyújtó lehessen. Ismertetünk olyan mindennapi negatív példákat is, amelyek bántóak, kirekesztőek, s így a be- és elfogadást jelentősen megnehezítőek lehetnek. A szakirodalom és saját tapasztalataink szerint is a saját testben megtapasztalt gyakorlati példák maradandóbb és élményszerűbb ismereteket eredményeznek, mint a frontális – ámbátor bármilyen körültekintő és alapos – ismeretközlés. Célunk az is, hogy ismertessük azokat az értékeket, amelyeket mozgássérült társaink nagy része birtokol, s amelyben joggal lehetnek példaképeink. Ezért is fontos, hogy a célcsoportból érintett személy(ek) is részt vegyen(ek) a képzésben. Az érzékenyítésben részt vevő sérülteknek nő az önbecsülése, kommunikációs készsége, csökken elszigeteltségük. Az alkalmak oldott, játékos légkörben zajlanak, ezért minden olyan kérdés őszintén feltehető, amely a hallgatókat érdekli. Nincs „tabu” téma! Jelen tanfolyamunknak nem célja, hogy beható egészségügyi ismereteket nyújtson.

24

Fontosnak gondoljuk, hogy beszéljünk a parasport lehetőségeiről is. Egyrészt, mert sokak számára még mindig alig ismert területet jelent, másrészt a célcsoporttal való foglalkozás végén jó, ha olyasmire irányítjuk a figyelmünket, amely mozgássérült társaink életében komoly integrációs lehetőséget és igaz értéket képvisel.

Gyakorlati rész

Fontos tudni: •

Sok mozgásfogyatékos embernek sérül a beszédközpontja is, ezért nehezen, vagy egyáltalán nem érthető a beszéde. Ez nem jelenti azt, hogy az értelme is sérült! Meg kell találni azokat a kommunikációs eszközöket, amelyekkel biztonsággal megérthető sérült társunk gondolata, kérése. Ne csináljunk úgy, mintha értenénk a szavait, ha valójában nem értjük! Ezzel becsapjuk őt is, magunkat is. Inkább valljuk be, hogy ne haragudjon, de még nem ismerjük eléggé ahhoz, hogy értsük, kérjük, ismételje meg, vagy próbálja mondani lassabban, más szavakkal. Használhatunk kommunikációs könyvet is, amelyben témakörönként jelezheti a képre nézve, vagy mutatva, hogy mivel kapcsolatban szeretne közölni valamit. Olvasni tudó sérült embernél szóba jön a betűtábla használata is. Ha így sem megy, akkor próbálkozhatunk a barkochbás módszerrel.

•

Minden mozgássérült embernek elegendő fizikai teret kell biztosítani. Például bottal, járókerettel, mankóval közlekedő ember közel két ember szélességét foglalja el, tehát kellő távolságban menjünk velük. Kerekes székes emberrel beszélve álljunk messzebb, vagy üljünk le, hogy egy magasságban legyünk vele. Így nem kell hátrafeszítenie a fejét, ha ránk néz, ami kényelmetlen vagy megalázó is lehet. Felső végtag sérülteknél ugyancsak érdemes nagyobb fizikai teret hagyni, hogy az esetleges túlmozgások, vagy ügyetlenebb mozdulatok során ne hozzuk kellemetlen helyzetbe sérült társunkat.

•

Felnőtt sérültet ne tegezzünk le automatikusan! Attól, hogy mozgássérült, esetleg kerekes székben ülve fele akkora mint mi, még igényt tart a tiszteletünkre.

•

Ha bármit szeretnénk vele megbeszélni, vagy ügyfélként jön hozzánk, akkor vele beszéljünk, ne a kísérőjével! Ezt minden fajta sérültségnél érdemes észben tartani. Hihetetlenül sérti az önérzetüket, ha felnőttként kiskorúként kezelik őket.

•

Minden fogyatékossággal élőnek csak annyit és akkor segítsünk, amennyit igényel. Egyrészt nem jó, ha olyanba avatkozunk, amit maga is el tud végezni, mert ezzel lekezeljük őket. (Mi sem szeretjük, ha etetnek, odébb visznek, ha magunk is képesek vagyunk étkezni, vagy közlekedni). Másrészt egyáltalán nem biztos, hogy úgy segítünk nekik, ahogyan arra szükségük van, tehát minden esetben kérdezzük meg, hogy mit tehetünk. Ne feledjük, hogy segíteni mindig könnyebb, mint elfogadni egy kiszolgáltatott helyzetet, tehát legyünk türelmesek, empatikusak.

25

Interaktív feladatok

Kerekesszékes akadálypálya

Előkészület - eszközigény: 2 – 3 kézzel hajtható, vagy elektromos kerekesszék, aránylag nagy terem, megkerülendő tárgyak, küszöb, esetleg lejtő. Labda, vagy tálca műanyag pohárral, vagy bármilyen nagyobb tárgy. (Jó idő esetén célszerű a szabadban berendezni, esetleg az ebédszünetben lehetővé tenni a kipróbálását.) A feladat célja: a résztvevők saját testükben éljék át azt, hogy korlátozva vannak a mozgásukban, s a legegyszerűbb feladatok – mint pl. egy tárgy egyik helyről a másikra juttatása – is milyen nehézségekbe ütköznek. Tapasztalják meg az akadálymentesítés fontosságát is: milyen nehéz kis helyen átjutni, megfordulni, időben lefékezni, felvenni valamit stb. Módszertan: ebben a feladatban egyszerre csak néhány személy vehet részt, tehát érdemes valamelyik másik feladattal párosítani, vagy ebédszünetben lehetőséget biztosítani az akadálypálya teljesítésére. A pálya a helyi adottságok és lehetőségek alapján – lehetőleg a célcsoportbeli személy tanácsai alapján - tetszés szerint összeállítható. Időigény: a részt vevők számától függően személyenként kb. 5 perc Megfigyelési szempontok: a résztvevők többnyire igen óvatosan közlekednek, idegen számukra a kerekes székes lét. Nem baj, ha kiesnek ölükből a tárgyak, vagy elsodornak egy – egy akadályt, a lényeg, hogy érezzék, hogy a világ egészen más, ha az ember mélyebb perspektívából látja, s ott kell helyzeteket megoldania.

Lakás berendezés

Előkészület - eszközigény: papír, írószerszám A feladat célja: a résztvevők próbáljanak belegondolni egy kerekesszékes ember élethelyzetébe és megoldást keresni olyan problémákra, amelyekkel mozgássérült társaink naponta szembesülnek. Módszertan: 3 – 4 fős csoportokban rövid megbeszélést biztosítva írják össze, hogy mire figyelnének, ha egy mozgássérültnek pl. kerekesszékes embernek rendeznének be lakást. Ennek során önkéntelenül is szembesülnek azzal, hogy milyen sok fajta nehézséggel küszködnek a mindennapi élet során mozgásfogyatékkal élő társaink. (Akadálymentes megközelítés: rámpa, lift. Széles ajtók, esetleg elhúzható harmonika ajtó. Küszöbök, szőnyegek hiánya. Villanykapcsolók, kilincsek elérhetősége. Mosdónál oda lehessen gurulni alája. Tükör lejjebb. Fürdőszobában WC – ben kapaszkodók, WC emelő. Konyhában mosogató, fenti beépített szekrénysor lejjebb szerelve stb.) Időkeret: 10 + 5 perc Megfigyelési szempontok: a közös megbeszélésre nem érdemes 5 percnél többet hagyni.

26

A fontos inkább az, hogy a kiscsoportok közösen gondolkodjanak. Az első csoport ismertetése után elég a többiektől csak azt kérdezni, hogy milyen ötletet írtak még. Ha valamilyen fontos terület kimaradt, akkor rávezető kérdéssel próbáljuk előhívni a jó választ.

Alkalmazkodás

Előkészület - eszközigény: kendők (nyakkendők), ugrókötelek, székek, tálcák, fél literes ásványvizes palackok A feladat célja: számos mozgássérült kénytelen valamilyen segédeszközhöz (lábsín, műláb, mankó, stb.) alkalmazkodni. A gyakorlat azt imitálja, hogy milyen nehéz együttműködést kialakítani egy testidegen eszközzel. Módszertan: két-két nagyjából hasonló magasságú résztvevőt egymás mellé állítunk és az egymáshoz közelebbi lábukat két helyen összekötözzük (térd fölött és bokánál). Kezükbe adunk egy tálcát, rajta egy zárt ásványvizes palackkal. El kell induljanak és az előre odakészített akadályokon áthaladva, majd visszafordulva kell az eredeti helyükre visszajussanak, anélkül, hogy a vizes üveg leborulna. Akadályként két szék közé kifeszített ugrókötelet használhatunk, egyik helyen át kell lépjenek rajta (kb. fél méter magasságban kifeszítve), a másik helyen át kell bújjanak alatta (kb. 1 méteres magasságban kifeszítve). A tálcát mindkettőjüknek végig tartani kell az egymáshoz közel eső kezükkel, az üveghez nem nyúlhatnak. Időigény: páronként 5 perc Megfigyelési szempontok: a játék első ránézésre gyerekesnek tűnik, de nagyon jól modellezi azt, amikor egy mozgássérültnek testidegen dologhoz kell alkalmazkodnia. Emellett nagy figyelemre és alkalmazkodó készségre van szükség, amely minden mozgássérültnek állandó sajátja kell legyen, ha el akarja kerülni a baleseteket. Érdemes egyszerre két párt az akadálypályára küldeni. A tapasztalatok szerint sok üvegleborulás, felszabadult nevetés közepette, szinte játszva tapasztalják meg a résztvevők egy mozgásfogyatékos korlátait.

„Ügyetlenkedés”

Előkészület - eszközigény: vonalas lapok, golyóstollak, csomagolt cukorka, újságpapír A feladat célja: a cél, hogy a résztvevők megtapasztalják, hogy már az is milyen nehéz, ha csak a nem domináns, ügyetlenebb kezüket használhatják egy-egy feladat elvégzésekor. Ugyanakkor számos mozgásfogyatékossággal együtt jár az, hogy súlyos manipulációt érintő nehézségekkel kell szembesülni. Módszertan: írják be a részt vevők két vonal közé a nevüket a nem domináns kézzel. Bontsanak ki egy csomagolt cukrot, hajtogassanak újságpapírból csákót egy kézzel, lehetőleg az „ügyetlenebb”

27

kezükkel. (Szájat, térd közé beszorítást stb.-t nem lehet használni. Bármilyen más „egykezes” feladat is kitalálható). Időigény: a feladatok számától függően 10 - 15 perc Megfigyelési szempontok: Gondolják el, hogy egy felső végtag sérült, vagy egy túlmozgásos embernek milyen nehezek lehetnek a leghétköznapibb kis tevékenységeket is végrehajtani. Figyeljék meg, hogy milyen nehéz manipulációs problémával precíz mozdulatokat végrehajtani. Éljék át azt is, hogy milyen bosszússá válik az ember, ha nem sikerül valami. Javasolható, hogy a déli étkezéskor egyenek a nem domináns kezükkel.

Feladatok a co-trénerrel:

Előkészület - eszközigény: a co-trénerrel előzetesen megbeszélt gyakorlatok A feladat célja: alakuljon ki konkrét kapcsolat a résztvevők és a jelen lévő co-tréner között; kommunikáljanak, szükség esetén érintsék meg egymást. Ezáltal áttörik egy gát, s más helyzetekben is magabiztosabban sietnek egy mozgássérült személy segítségére. Módszertan: Itt nyilvánvalóan az adott személy sérültsége és ötletessége határozza meg a feladatot. Ötletek: modelláljon a co-tréner valamilyen nehéz helyzetbe kerülést, amikor valóban más személy segítségére van szüksége (pl. elesés, kerekesszékből kicsúszás, táska kiborulása, közlekedési nehézség, stb.) Önként jelentkezőkkel oldjuk meg a feladatokat, a „kötelezőség” itt zárkózottabb résztvevők esetén kellemetlen helyzetet eredményezhet. Időigény: szituációk mennyiségétől függően 10 - 15 perc Megfigyelési szempontok: Figyeljük meg, hogy a segítő megszólítja-e, megkérdezi-e, hogy hogyan segítsen, azt úgy teszi-e, ahogyan az a sérültnek jó, önmagát nem veszélyezteti-e pl. rossz emeléssel, stb. Ebben az esetben nyilvánvalóan egy helyzetre csak egy ember hívható ki, de utána megbeszélhető közösen, hogy mire lehetett volna még figyelni.

Puzzle kirakás

Előkészület - eszközigény: fotók parasportolókról 7-8 darabra vágva egy-egy borítékban (Pl. kerekes székes kosárlabda, boccia, vívás, ülő röplabda, atlétika, tenisz, úszás stb.). Fontos, hogy a tréning vezetőjének az adott sportról ismeretei legyenek. A feladat célja: minden fogyatékkal élő nehezen tűri, ha sajnálják. A jó hozzáállás az empátia, a sajátos életstratégia elismerése. Ebben a feladatban szembesülnek a résztvevők azzal is, hogy milyen különleges és nagy teljesítményekre képesek mozgásfogyatékos társaink.

28

Módszertan: A résztvevőket kisebb csoportokba osztjuk, egy-egy csapat kap egy borítékot, s a benne levő darabokból ki kell rakjanak egy képet. Utána beszéljék meg, hogy milyen szabályváltoztatásokat hoznának a mozgássérültség szempontját figyelembe véve. A boccia az egyetlen kifejezetten csak mozgássérültek által játszott sport, a többinél minimális szabályváltoztatás van csak. Időigény: 5 perc a kirakásra + 10 perc megbeszélésre Megfigyelési szempontok: Érdemes kiemelni, hogy mekkora akaraterő és kitartás kell ahhoz, hogy fogyatékkal élőként – a helyzetüket felvállalva – kiálljanak a nyilvánosság elé, minden nehézséget leküzdve eljussanak az edzésekre és komoly munkát végezve versenysportolók legyenek.

3.3.

Látássérült személyek

A célcsoport bemutatása

A látássérülés fokát a látásélesség (vízus) fejezi ki, amelyet viszonyszámmal jelölünk. Ennek megfelelően látássérültnek tartjuk azokat, akinek látásélessége két szemen együtt korrigáltan (szemüveggel, vagy más látásjavító eszközzel) a 0-0,33-as tartományba esik az egészséges 1,0-val szemben. Megkülönböztetünk: •

vakokat – nincs semmilyen látásélményük, fényt sem érzékelnek

•

aliglátókat – ezen belül nagytárgy-látókat, fényérzékelőket, ujjolvasókat (2 méteren belül megszámolják a feltartott ujjakat),

•

gyengénlátókat - korrekcióval a látás marad azért még a vezető érzékelési formájuk

A látás élményét nem csak a látásélesség, hanem más tényezők is befolyásolják, mint pl. a színlátás, perifériás látás, kontrasztérzékenység, a látótér nagysága (pl. csőlátás = 30 % -os látótér), kancsalság, nystagmus (szemtekerezgés) stb. Fentiek értelmében nem szabad csak a vízus alapján eldönteni, hogy valaki látássérült –e, fontos az illető saját megítélése, az hogy sérült látása mennyi problémát okoz a mindennapokban. (Közlekedés, tanulás, munkavégzés, ügyintézés, szabadidős tevékenységek stb.) Sajnos számos olyan szembetegség van, amely a kor előre haladtával jelentősen romolhat. A jelenlegi szabályozás szerint kedvezményekben azok részesülhetnek, akik 0,1, vagyis max 10 % - os látásélességgel rendelkeznek. Ez a gyengénlátás alsó határa. A látórendszer bármely részének zavara vaksághoz vezethet. A látássérülés oka lehet: •

veleszületett, amelyet okozhat a látókéreg elégtelen differenciálódása, a rendszer egyes elemeinek hiánya, a szem és az agy közötti kapcsolat hiánya, genetikai örökség, például retinopathia pigmentosa, fiatal kori makula (sárgafolt) degeneráció stb.

29

•

szerzett, melynek oka lehet szürke hályog, akut vagy krónikus zöld hályog, cukorbetegség, időskori makuladegeneráció, retinaleválás, agysérülés, az ellátó vérerek embóliája vagy trombózisa, sérülések, fertőzések stb.

Tudnunk kell, hogy más jellemzi a veleszületett vak embereket és a későbbiekben látás sérültté válókat. Más a képzeletviláguk, nehézségeik, szokásaik és más személyiség jellemzők alakulnak ki. A lényeg, hogy nyitottan és pozitívan közeledjünk hozzájuk, akkor sok fontos tapasztalatot szerezhetünk és könnyebbé válik a kommunikáció is. Korrigálás lehetőségei: A szemüveg, kontaktlencse nem korrigál mindenféle szembetegséget, csak a fénytörési hibákat. Létezik szimulátor – szemüveg is, ami modellezi az adott ember látásélményét, így jobban kalibrálható, hogy pl. mekkora betűnagyságot, milyen fényviszonyokat igényel ahhoz, hogy részt tudjon venni az adott közösség életében. Sok esetben műtétre van szükség, pl. szürke hályog, retina leválás. Nagyon sokat segíthetünk látássérült társaink mindennapi életén, ha minél jobban adaptáljuk, akadálymentesítjük környezetünket. Gondolhatunk itt a hangjelzéssel irányított közlekedési lámpáktól és vakvezető sávoktól kezdve, a dombornyomású térképeken, nagyítókon át a beszélő lázmérőig, mérőszalagig, óráig, vérnyomásmérőig sok mindenre. A mai technikai eszközök nagy előrelépést jelentenek látássérült társainknak a kommunikációban, pl. mobil telefonra, számítógépre telepített felolvasó szoftverek, hangos könyvek, hangos újságok elérhetősége. Fontos tudni, hogy látássérült embernek nem szabad nagy erőkifejtéssel, vagy fejsérülés lehetőségét magában rejtő tevékenységben részt venni, az esetleges bevérzések, vagy retina leválás veszélye miatt. Számos vak társunknak nagy segítséget jelent a jól kiképzett vakvezető kutya. Segítségével biztonságosabb a közlekedés, emellett egy hűséges, megbízható társ állandó jelenléte érzelmileg is nagy pluszt jelent. A vakvezető kutyát mindenhová – áruházba, színházba stb. – kötelesek beengedni. Vakok számára számtalan sportolási lehetőség létezik (elvileg; gyakorlatban sajnos nagyon kevés szakosztály működik), többnyire az eredeti szabályrendszer némi átalakításával. Egyetlen kifejezetten számukra kifejlesztett sportág van, a csörgőlabda.


A jelenlegi alkalom céljai a következők: •

a résztvevők alapvető ismereteket szerezzenek a látássérültség mibenlétéről, fajtáiról, okairól, korrigálásának lehetőségeiről;

•

saját élményen keresztül megtapasztalják az interaktív játékokban, hogy milyen lehet vakon élni, szembesülnek látássérült társaink mindennapi problémáival;

•

megtanulják a látássérültekkel való bánásmód alapvető szabályait;

30

•

a co-tréner segítségével gyakorolják a kommunikációt egy látássérült emberrel, a gyakorlatban is próbálják meg a közlekedésben segíteni őt.

Természetesen ezek a gyakorlatok csak töredékesen imitálják egy vakon született ember helyzetét, hiszen nekünk mindannyinknak van látás emléke, látásélménye. Meg kell értenünk, hogy helyzetükből adódóan gyakran kiszolgáltatottak, ez pedig pszichésen igen megterhelő számukra. Ebből kifolyólag gyakran önállótlanság, passzivitás, önbizalom-hiány, vagy éppen túlzott ingerlékenység jellemzi őket. Minden esetben kérdezzük meg, hogy miben van szüksége segítségre? Ne olvassunk fel neki, ha maga is boldogul vele és ne kísérjük ki a mosdóba, ha egyedül is odatalál. Célunk, hogy növeljük a részt vevők bátorságát, kezdeményező készségét a látássérült emberekkel való kapcsolat felvételben, valamint növeljük empatikus, el – és befogadó készségüket. Fontos, hogy a co-tréner élete példáján szembesüljenek azzal, hogy milyen komoly akaraterőre, kitartásra és koncentrálásra van szüksége látássérült társunknak azokhoz az apró feladatokhoz, amik számunkra természetesen egyszerűek. Cél a co-tréner önbizalmának, kommunikációs készségének erősítése is. Nem szabad elveszítenünk azokat az értékeket, amelyeket látássérült társaink sajátos élettapasztalataik következtében nyújtani tudnak!

Gyakorlati rész

Fontos tudni: •

adjunk hangot, köszöntsük, szólítsuk nevén, ha közelítünk, hogy elkerüljük az összeütközést és a vak ember tudja, hogy valaki közelít. Érintsük meg a karját, hogy tudja, hogy hozzá beszélünk.

•

első néhány alkalommal mutatkozzunk be, utána már többnyire felismernek a hangunk után;

•

ha a látássérült ember nyújtja a kezét üdvözléskor, akkor fogadjuk el, de nem fontos erőltetni a kézfogást;

•

ha új helyre kerülünk, röviden írjuk le a helyszínt (mekkora, hányan vannak benne stb.);

•

nyugodtan használjunk látással kapcsolatos szavakat, kifejezéseket;

•

a kommunikációban kerüljük az olyan szavakat, mint „ott”, „arra”, használjunk konkrét helymeghatározást, pl. „két lépéssel előre”;

•

ha vele van dolgunk, akkor hozzá beszéljünk, ne a kísérőjéhez, ne „kiskorúsítsuk”;

•

ha vendégségbe megyünk látássérült emberhez, akkor ne felejtsünk mindent pontosan ugyanoda visszatenni, hogy megelőzzük a balesetet;

•

fehér bottal közlekedő látássérültnek ne fogjuk meg a botos kezét, mert azzal „lát”;

31

•

szükség esetén engedjük meg, hogy megérintse arcunkat, ruhánkat, az éppen szóban forgó tárgyat, hogy könnyebben tudjon fogalmat alkotni az adott emberről – témáról.

Látássérült embert közlekedésében az alábbiak szerint segítsünk: •

mindig a segítő menjen elől, testével is védje sérült társát, s ha le, vagy fellép, azt azonnal érezni lehet a kar süllyedéséből, emelkedéséből;

•

engedje megfogni a könyökét, vagy a vállát;

•

szűk helyen húzza maga mögé a kezét, ezzel jelezve, hogy húzódjon egészen mögéje sérült társ;

•

akadályokat előre jelezze: szintkülönbséget, egyenetlen talajt, útban lévő tárgyakat, lépcsőnél fontos mondani azt is, hogy felfelé, vagy lefelé vezetőről van szó.

Ha valamire kíváncsiak vagyunk, (pl. hogy hogyan veszítette el a látását, hogyan vásárol ruhát, főz, találja meg a keresett ételt a kamrában, tervez- e megnősülni stb.), kérdezzük meg, hogy nem zavarja -e, ha erről beszélünk. Jegyezzük meg, a vakság nem a látás hiánya, hanem a körülöttünk levő világ másfajta átélése.


„Látó” ujjak

Előkészület - eszközigény: Egy nagyobb, összehúzható szájú textil zsákba tegyünk egyforma nagyságúra vágott különféle textíliákat (bársony, kord, selyem, farmer, kongré, batiszt, habselyem, krepp, flanel, frottír, filc, plüss, csipke stb.), mindegyikből két – két darabot. A feladat célja: a résztvevők éljék át, hogy milyen nehéz tapintás útján tájékozódni egy olyan feladatban (azonos anyagok párosítása), amely látó embereknél egy óvodásnak sem okoz gondot. Módszertan: Az összehúzott zsákszájon keresztül egy kézzel kell benyúlni és tapintással megkeresni az azonosakat. Érdemes legalább 12 – 15 féle anyagot beletenni, köztük hasonló tapintásúakat is. Találjon meg legalább négy párt, majd tegye vissza. Érdemes kb. három-négy emberenként egy-egy tapintó zsákot készíteni. Időigény: kb. 10 perc Megfigyelési szempontok: a résztvevők általában megtalálják a párokat, de csak hosszas bizonytalankodás után. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy vak társainknak folyamatosan kell gyors döntéseket hozniuk tapintásuk alapján. Az az általános vélekedés, hogy a látássérülteknek jóval kifejlettebb a tapintási képességük igazán csak a vakon születettekre igaz.

32

Braille írás megfejtése

Előkészület – eszközigény: Braille nyomtatóval elkészített szókártyák (néhánnyal több, mint ahány résztvevő várható.) A co-tréner feltehetően tudja, hogy hol érhető el ilyen szolgáltatás. Mindenkinek egy darab Braille ABC -s lap (segédletben megtalálható.) A feladat célja: vak társaink az ujjaikkal kitapogatva tájékozódnak pl. a pénz értékéről, a gyógyszeres doboz fajtájáról stb. A résztvevők fejtsék meg a szót, s érzékeljék, hogy még így is milyen nehéz, hát még ha csak ujjal kell kitapogatni a pontokat. Módszertan: A résztvevők kapnak egy-egy kis kártyát, amelyen egy 5-6 betűből álló szó van Braille írással. Érdemes mindegyiknek a sarkára egy kis számot írni, s egy összesítő lapra felvezetni, hogy melyik szám, milyen szót jelent, így a tréning vezetője tudja ellenőrizni, hogy helyes-e a megfejtés. Ha valakinek nagyon nem megy, akkor mondjuk meg a szavának első betűjét. A tapasztalat az, hogy a résztvevők szeretik ezt a játékot és szinte hihetetlennek élik meg, hogy valakik ezt ujjal olvasni tudják. Időigény: Résztvevők számától függően 10 – 15 perc Megfigyelési szempontok: azokat a szavakat nehéz megfejteni, amelyek kezdőbetűje a második oszlopban levő pont(ok)kal kezdődik. Érdekességképpen vihetünk be néhány tárgyat, amelyen pontírásos felirat van, s amelyet a résztvevők próbálhatnak tapintással felismerni.

Illat – lottó

Előkészület - eszközigény: Egyforma tégelyekben (pl. műanyag gyógyszeres dobozok) legalább 10 különböző illatanyagot árasztó dolgot készítünk. A tégelyek aljára számot célszerű írni, hogy tudjuk, hogy melyikbe mit tettünk. Próbáljunk ne csak könnyen felismerhető, erőteljes illatokat használni (pl. hagyma, ecet, kávé), hanem enyhébb, kevésbé jellegzetes anyagokat is alkalmazni pl.: sajt, köménymag, lekvár, majoranna, föld, mustár, alma, szappan, kenyér, fahéj stb. A tégelyekbe tett anyag tetejére vékony gézlapot, vagy vattaréteget helyezzünk, hogy ne legyen látható, vagy végeztessük a gyakorlatot bekötött (becsukott) szemmel. Sok résztvevő esetén érdemes több sorozatot készíteni. A feladat célja: éljék át a résztvevők, hogy milyen nehéz boldogulni úgy a mindennapokban, hogy a látásunk helyett más érzékszerveinkre kell hagyatkoznunk. Látássérült társainknak naponta fel kell ismerniük a körülöttük lévő dolgokat, gyakran csak a szaglásuk alapján. Módszertan: A feladat akkor érdekes, ha minél több illatot készítünk. Célszerű ezt a feladatot egyenként végezni a résztvevőkkel, úgy, hogy a megfejtéseket a többiek ne hallják. Vegyék sorra a tégelyeket, ez megnehezíti a feladatot, mert az előző tégely illatanyaga „bezavarhat” a következőnél. Időigény: a résztvevők számától függően akadálypályával együtt 20 – 30 perc Megfigyelési szempontok: szaglásunk az egyik leghamarabb elfáradó érzékszervünk, ezért ha több illatot kell egymás után megnevezni, nő a tévedések aránya. Érdemes felhívni a figyelmet, hogy

33

számtalan olyan helyzetbe kerülhetnek vak társaink, amikor sem megtapogatni, sem megízlelni nem célszerű a vizsgálandó dolgot, ilyenkor egyedül a szaglásukra hagyatkozhatnak. Ezt a feladatot az akadálypályával együtt végeztessük, hogy senkinek se legyen üresjárata!

Akadálypálya

Előkészület - eszközigény: készítsünk változatos akadálypályát, megkerülendő tárgyakkal, időnként puha talajjal (pl. vastag szivacs matrac), zsámolyra fellépéssel, szűk helyen való átmenéssel stb. Kendők a szem bekötéshez. Egy állandó segítő szükséges a résztvevők mellé! A feladat célja: látássérült társainknak az egyik legnagyobb napi szenvedést a közlekedésben való nehezítettség jelenti. Jól ismert terepen biztonsággal mozognak, de bármilyen váratlan helyzet stresszhelyzetet teremt számukra. Ennek átélése a cél. Módszertan: fontos, hogy a résztvevők ne lássák előre az elkészített pályát! A feladathoz be kell kötni a szemet, mert vész esetén önkéntelenül kinyitja az ember, a cél pedig éppen az, hogy átéljék azt a bizonytalanságot, amit a látáshiány okoz. A résztvevők egy-egy botot (fehér bot híján, akár egy felmosó nyelet) kapnak a kezükbe és a mellettük menő társ szavai alapján haladnak végig a pályán. A beszélő társ nem fogja meg a bekötött szeműt, de figyel arra, hogy baleset ne történhessen. Időigény: a résztvevők számától függően illatlottóval együtt 20 – 30 perc Megfigyelési szempontok: Érdemes néhány percet szánni arra, hogy a résztvevők megoszthassák az akadálypályán átélt érzelmeiket egymással. Jellemzően szorongás, bizonytalanság, kiszolgáltatottság fog szerepelni. Fontos ezt átélni, hogy jobban megértsük azt is, hogy milyen nehezen kerekedik fel egy látássérült ember bármilyen idegen helyre, ezáltal még jobban izolálódik a társadalomtól.

Feladatok a co-trénerrel

Előkészület - eszközigény: A co-tréner találjon ki olyan mindennapokra jellemző helyzetet, ahol segítséget igényelne. A feladat célja: Alakuljon ki személyes kontaktus egy célcsoportbeli személlyel, próbáljanak meg neki tevőlegesen segíteni, s ezáltal a későbbiekben is bátrabban forduljanak oda a látássérültekhez. Módszertan: A co-tréner kérjen fel a résztvevők közül önként jelentkezőket, hogy adott feladatban (közlekedési, ügyintézési, vásárlási, öltözködési stb.) legyenek a segítségére. Utána közösen beszéljék meg, hogy mi esett jól, mit lehetett volna másképpen stb. Időigény: kb. 10 – 15 perc Megfigyelési szempontok: Ennél a feladatnál érdemesebb önként jelentkezőket bevonni, mert akiknek nem volt még ilyen jellegű találkozásuk, azok zavarban vannak nagyobb közösség előtt. Ha

34

valamit nem jól csinál a jelentkező, nem baj, tudatosítsuk, hogy az ilyen fajta segítséget is tanulni lehet és kell.

Ötlet-börze

Előkészület - eszközigény: A co-trénerrel kerüljön összeállításra minél több olyan szituáció, aminek megoldásához normál esetben látás szükséges. Némelyiket el is játszhatják. A feladat célja: Mindennapi élethelyzetekre a résztvevők közösen találjanak megoldásokat, lehetőleg többet. Szembesüljenek azzal, hogy számos olyan terület van, ahol látás nélkül csak különböző „praktikákkal” lehet boldogulni. Módszertan: A co-trénerrel összeállított kérdéssor (esetleg gyakorlati feladat) megválaszolására próbáljanak ötleteket adni a résztvevők. Pl: -

Hogyan lehet megoldani a pénztárnál való fizetést?

-

Hogyan töltesz pohárba, hogy ne csorduljon túl?

-

Milyen szempontok szerint választ ruhát a boltban?

-

Hogyan lehetséges, hogy vak emberek céllövészetben is összemérik erejüket? (Hangjelzéses célzókészülék)

Időigény: kb. 10 - 15 perc Megfigyelési szempontok: A résztvevőknek lesznek ötleteik, ami sikerélményt jelent számukra, ugyanakkor más helyzetekben tanácstalanok maradnak. A kérdések – jelenetek pergőek legyenek, minél több mindennapi szituáció kerüljön szóba

3.4.

Hallássérült személyek

A célcsoport bemutatása

Hallássérültnek nevezzük azokat, akiknek hallástartománya eltér a normálistól. Ezen belül megkülönböztetünk: •

nagyothallókat, akiknek hallástartománya mindkét fülön 30 – 90 decibel között van, tehát a halkabb hangokat nem észlelik. Hallókészülék segítségével többnyire megértik a normál beszédet és ők maguk is nagyjából érthetően beszélnek. Jelnyelvet nemigen használnak, mivel anélkül is elboldogulnak a világban. Néhány típusú nagyothallás műtéttel is javítható.

•

siketeket (nem süket!!!), akiknek hallástartománya mindkét fülön csak 90 decibel fölött mérhető, (ez kb. egy teljes szimfonikus zenekar tutti hangzása), tehát praktikusan a

35

mindennapi életben nem hallanak semmit. Magyarországon a SINOSZ (Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége) szerint kb. 60 000 siket ember él. Hallásvesztés esetén az eltérő frekvenciájú hangok meghallása különböző mértékben károsodhat. Ezért előfordulhat, hogy némelyek a magas, mások a mély hangok tartományában jobb hallásfunkcióval rendelkeznek. A célcsoport beszéde is gyakran nehezített, az artikuláció, valamint az úgynevezett szupraszegmentális elemek (hangsúly, hanglejtés, ritmus, dinamika, tempó stb.) sérülése miatt. A grammatikai hibák nagyobb száma a helyesírás nehezítettségében is megnyilvánulhat. A kialakulás ideje szerint megkülönböztetünk: •

prelingvális – anyanyelv elsajátítás előtti (nyilván ez a legsúlyosabb forma, mivel emlékképük sincs a hangzó beszédről)

•

perilingvális - anyanyelv elsajátítás során (az első két csoport, ha meg is tanul beszélni, beszédükön érezhető, hogy másképpen artikulálnak)

•

posztlingvális – anyanyelv elsajátítása utáni

A halláskárosodás két fő fajtája: •

Vezetéses eredetű. Ilyenkor a hangvezető rendszer, pl. a dobhártya, a hallócsontok, vagy a hallójárat sérülnek.

•

Idegi (percepciós) eredetű. A VIII. agyideg egyik ága felelős a hallásért, amely a belső fülben levő speciális érző végkészülékekből eljuttatja az információt a központi idegrendszerbe – agyba. Sérülhet a belső fül, a hallóideg, a hallópálya, vagy az agyi hallókéreg.

•

Kevert típusú: a vezetéses és a percepciós nagyothallás kombinációja.

A halláskárosodás oka: •

genetikus, veleszületett betegség (kb. 50 % - ban),

•

szerzett betegség (gyulladás, daganat, zajártalom, fertőzés, hormonhatás, légnyomás különbség, vegyi szerek toxinjai stb.).

érrendszeri

zavarok,

A statisztikák szerint a 65 – 70 éves korosztály 25 % -a, a 70 felettiek közel 40 % -a szenved különböző mértékű halláskárosodásban, de sajnos egyre több fiatal is érintett. Ennek lehetséges okait (fülhallgatók, mobiltelefonok, túl hantos zene stb.) nagy erőkkel vizsgálják.

Gyógymódok Sajnos az esetek egy részében egyáltalán nincs mód a halláscsökkenés javítására. Más esetekben segíteni lehet műtéttel, hallókészülékkel vagy együtt a kettővel. 3 éves kor előtt, valamint olyan esetben, amikor a hallásvesztés már a kialakult beszédképesség és beszédhasználat után alakul ki sokat jelenthet a cochlearis implantátum, melynek beültetésével segíteni lehet a hallási – értési folyamatokat, illetve a hangzó beszéd megtanulását. A hallókészülékek működésének lényege, hogy elektromos rezgésekké alakítják a hanghullámokat, felerősítik, majd visszaalakítják hanghullámokká, így azokban az esetekben, ahol valamennyi

36

maradvány-hallás még van, jól alkalmazhatóak. Elhelyezésük lehet fül mögöttitől kezdve akár a hallójáratba behelyezhetőig is. Súlyosabb esetben az implantátum beültetése jön szóba, amely tulajdonképpen egy koponya műtét során a belső fülbe ültetett elektróda. A sérült ember kissé „robot szerű” hangot hall, de képes közel normál szinten kommunikálni. A korai gyermekkorban beültetett implantátum lehetővé teszi a siketen születettek esetében is a normál beszéd megtanulását. Jelnyelv A jelnyelvnek két fő összetevője van: •

manuális komponensek – idetartozik a kézforma, a mozgás, az artikulációs hely és az orientáció. Ezek együttese határozza meg a jelentéstartalmat. Tehát önmagában egy kézforma nem „jelent” semmit, csak ha adott helyen, meghatározott mozgás során kerül rá sor.

•

nonmanuális alkotóelemek – pl. mimika, artikuláció, szájgesztikuláció. Ezek segítik értelmezni a jelelő kéz mozdulatait.

A jelnyelv a vizualitásra épül, saját szókincse és önálló nyelvtani szabályrendszere van. Egy-egy mozgásos kézjel nem egy betűnek, vagy szónak felel meg, hanem akár egy egész mondatot jelenthet. Létezik ujj-ABC is, ahol egy kézmozdulat egy betűt jelöl, de ez a normál kommunikációban olyan lassú, hogy nemigen használják. Sok hallássérült tud szájról is olvasni, amely jelentősen megkönnyíti a többségi társadalommal való érintkezést. A siketek önmagukat nem szeretik úgy meghatározni, mint akiknek „hiányzik” valami. Létállapotukat úgy értelmezik, hogy ők azok, akik a világot elsődlegesen vizuálisan értelmezik, közösségüket pedig hasonló tapasztalatok, viselkedési szokások jellemzik. A jelnyelv pedig egyben önazonosságuk szimbóluma is. Sajnos a társadalom gyakori elvárása, hogy siket társaik jobban kommunikáljanak, ők alkalmazkodjanak az épekhez, ahelyett, hogy értékelné életrevalóságukat, kreativitásukat. Ezért a hallássérültek közössége gyakran eléggé zárt csoportot alkot, így integrációjuk nehezített.


A mostani érzékenyítés fő célja, hogy ismertesse és saját élményeken keresztül megtapasztaltassa azokat a nehézségeket, amelyekkel hallássérült embertársaink nap, mint nap szembesülnek. Célunk, hogy a résztvevők olyan ismeretekhez jussanak, amelyek segítik őket a hallássérült emberekkel való kapcsolatfelvételben, kommunikációban. A tréning során ismertetjük azokat a tudnivalókat, amelyekre szükség van ahhoz, hogy empatikus hozzáállással fordulhassunk nagyothalló és siket társaink felé.

37

Ismertetnünk kell azt is, hogy a fogyatékossággal élők közül a hallássérültek képviselik a legzártabb csoportot, akik gyakran nem is törekednek arra, hogy halló társaikkal kapcsolatba kerüljenek, mivel ez számukra rengeteg plusz megterhelést és gyakran megalázó helyzeteket teremt. Vegyük tudomásul tehát, hogy nekünk kell alkalmazkodni, lehetőség szerint kezdeményezni, ha valóban azt szeretnénk, hogy nagyothalló társaink teljes jogú polgárként integrálódhasson, s mi is gazdagodhassunk az ő személyiségük által. Magyarországon jelenleg 70–80 000 ember vallotta magát hallássérültnek, de ha az öregedéssel járó halláscsökkenést is beleszámítjuk, akkor valószínűleg még többen érintettek. A tréning során minden esetben javasoljuk, hogy a részt vevőket egyik pontnál se tájékoztassuk frontális formában, alakítsunk kört. A hallássérültek téma tárgyalásánál – első sorban figyelemmel léve a co-tréner igényeire – kötelezően csak jól megvilágított, jól átlátható elrendezést alkalmazzunk, s minden esetben rámutatással is jelezzük, hogy ki beszél. Az illető pedig ismételje meg mondandóját, ha előbb elkezdte már, mint ahogyan a rámutatás megtörtént. (Ezt ilyen pergő program esetében gyakran elfelejtjük, de ha itt nem vagyunk figyelemmel a hallássérült jelenlévő igényeire, akkor vajon hol?) Többnyire nem vagyunk tudatában annak, hogy milyen sok információ érkezik hozzánk akusztikus úton, ezért nem is tulajdonítunk kellő jelentőséget ezek teljes kiesésének. Hallássérült társaink ezért egyes eseményeket, történéseket szinte csak mozaikszerűen tudnak összerakni az általuk megszerezhető információkból, amely természetesen magában rejti a tévedés, félreértés lehetőségét is. Tudnunk kell, hogy a hallássérült sportolók nem tagjai a paralimpiai eseményeknek, számukra négy évenként rendeznek – úgynevezett – siketlimpiát. A legközelebbi 2017-ben lesz. A magyar sportolók a legutóbbi alkalommal 13 sportágban képviselték hazánkat, de ennél jóval több szakosztályban zajlanak edzések.

Gyakorlati rész

Fontos tudni: •

Ne beszéljünk hozzájuk addig, amíg nem néznek ránk.

•

Jeladással, vagy érintéssel hívjuk fel a figyelmet beszédünk kezdetére.

•

Keressünk jól megvilágított teret, szemtől – szembe helyzetet, hogy megkönnyítsük a szájról olvasást és a gesztikuláció értelmezését.

•

Helyezkedjünk el velük azonos magasságban.

•

Normál sebességgel, normál artikulálással és hangerővel beszéljünk (a túlzott artikuláció és hangerő eltorzítja a szájmozgást és nehezebbé teszi a szájról olvasást).

•

Szájunkban ne legyen semmi (rágógumi!, dohányzás). Nehezebb a szájról olvasás, ha a beszélő szakállal, bajusszal rendelkező ember.

•

Jó, ha előre jelezzük a beszélgetés témáját, így könnyebben be tudják azonosítani a szavakat.

38

•

Rövid mondatokban beszéljünk.

•

Szükség esetén gesztusokkal, írással egészítsük ki mondandónkat.

•

Ha nem értett meg, ismételjük meg mondandónkat egyszerűbb formában.

•

Csoportos beszélgetés esetén ne vágjunk egymás szavába és tegyük egyértelművé (mutassunk rá), hogy éppen ki beszél.

•

Tartsunk szemkontaktust siket társunkkal, abban az esetben is, ha a jelenlévő jeltolmács fordítja szavainkat.

•

Ha beszélgetés közben cseng a telefonunk, vagy elhívnak, akkor kérjünk bocsánatot és jelezzük, hogy miért távozunk el.

•

Ha munkájára vonatkozó, vagy egyéb fontos információt szeretnénk közölni vele, akkor jó, ha írásban is átadjuk azt.

•

Kerüljük az eldöntendő kérdéseket. Jobb, ha kiegészítő kérdésre várunk választ, így biztosabban kiderül, hogy valóban megértette, amit mondani szerettünk volna .

•

Alapvető jelnyelvi gesztusokat érdemes megtanulni (üdvözlés, köszönöm stb.).

•

Tudjunk róla, hogy létezik már Magyarországon is 24 órás szolgálatban videotolmács. Bármikor – pl. baleset, rosszullét esetén, banki – postai ügyintézéskor, nagyobb értékű árú vásárlásakor stb. – lehet szükség arra, hogy a siket ember pontosan el tudja mondani, hogy milyen panasza van, vagy mire lenne szüksége. Ilyenkor fel lehet hívni az éppen szolgálatban lévő videotolmácsot, akinek sérült társunk eljeleli gondolatait és az illető pedig számunkra is érthető nyelvre lefordítja, s a további ügymenetben is segítségünkre van.

A közhiedelemmel ellentétben siketeket nem szabad alkalmazni zajos munkahelyeken, mert a legkisebb maradvány-hallás is romolhat tőle. Csak a veszély lehetőségeket biztonságosan jelző, s a szükséges kommunikációt teljes körűen megoldó munkahely, vagy távmunka lehetősége jön szóba. Önbecsülés, szocializáció és nem utolsó sorban anyagi szempontok is indokolják, hogy siket embertársaink minél nagyobb számban megjelenhessenek a nyílt munkaerőpiacon. A munkaadóknak érdemes akadálymentesíteni siketek szempontjából is a munkahelyeket, hogy ne veszítsük el azt a kincset, amit ezen társaink személyisége, munkája jelenthet, s egyben azt a lehetőséget, hogy az egészséges munkatársak el- és befogadó készségét, empátiáját növelhessük. Általában igaz, hogy a fogyatékossággal élő munkavállalók számára biztonságos munkahelyi körülmények az egészségesek számára is biztonságosabbak, és összességében csökkentik a munkahelyi balesetek sérülését esélyét.


Módosított activity Előkészület - eszközigény: Cédulákra írt mondatok, legalább annyi, de inkább több mint amennyi résztvevőre számítunk (az utolsó ember is tudjon még választani húzáskor). A mondatok készítésekor figyeljünk arra, hogy legyen köztük könnyen elmutogatható, konkrét dolog, pl.: Kérem a

39

gyógyszereimet. Éhes vagyok. Szemembe süt a Nap, kérem, húzzák el a függönyt. stb. Legyen azonban kicsit nehezebb, elvontabb is, pl.: Elnézést, de nem szeretem a halat, választhatok másik ételt? A feladat célja: A gyakorlat során érezzék át a résztvevők, hogy ha a hallás, mint érzékelés kiesik, akkor mennyire nehezített a kommunikáció, mind a magunk megértetése, mind a társ megértése. Azzal is szembesülnek, hogy könnyen csak a teljesen konkrét, jól elmutogatható dolgok közölhetőek, a komolyabb, gondolati tartalmak kommunikálása nagy odafigyelést igényel mindkét részről. Módszertan: A résztvevők egy-egy mondatot tartalmazó cédulát húznak. Feladatuk, hogy el kell mutogassák a kapott mondat tartalmát, amelyet a többi résztvevő ki kell találjon. A feladatot ülve, csak a kezek használatával kell végrehajtani, hogy törekedjenek a minél kifejezőbb kézmozdulatokra. Mindenki húzzon egy mondatot, amit csak akkor néz meg, amikor rá kerül a sor. (Különben végig a sajátján gondolkodik, ahelyett, hogy a társaira figyelne). Minden esetben figyeljünk arra, hogy a képzés során mindenki lehetőleg minden játékban aktívan vegyen részt! Ha valaki nagyon elakad, akkor ismerjük el, hogy nehéz mondatot húzott, s a csoport közösen találjon ki elmutogatási lehetősége(ke)t. Időigény: a részt vevők számától függően változó, kb. 10 – 20 perc Megfigyelési szempontok: A mondat elolvasásakor többen felsóhajtanak, hogy ezt nem lehet elmutogatni. Ilyenkor bíztassuk őket, hogy számítsanak a társaik ötletességére. A tapasztalat szerint ahogy mutatnak valamit, a többiektől jönnek az ötletek, hogy mit is jelenthet, így ritka, hogy közelébe se jutnának az adott mondatnak. Tegyük világossá, hogy a feladat során még a nehezebbek esetében is konkrét kérések hangzottak el. Az igazán fontos gondolatokat nagyon nehéz elmutogatni, pedig nyilvánvalóan a fogyatékkal élő embereknek is van közlendője önmagukkal és a világgal kapcsolatban. Pl. Nagyon rossz álmaim vannak mostanában, félek, hogy valami baj közeleg. Azt gondolom az afrikai helyzetről, hogy más jellegű támogatásokat kellene nyújtani az országoknak. A hajléktalanok helyzetéhez az önkormányzatoknak egészen másképp kellene hozzáállni.

Szájról olvasási gyakorlat

Előkészület - eszközigény: Különböző témakörök leírása papírlapokra, legalább annyi, mint amennyi a várható résztvevők létszámának a fele. Témakörök lehetnek pl.: állatok, közlekedési eszközök, konyhai felszerelések, sportágak, iskolai eszközök stb. A feladat célja: A résztvevők a gyakorlat során szembesülnek azzal, hogy a szájról olvasni még akkor is nagyon nehéz, ha a kimondott szavak köre behatárolt. Az átélt élmény empatikusabbá és türelmesebbé teszi őket siket társainkkal szemben, egyben gyakorolják a normál (nem túlzott szájmozgással kísért) kiejtést és legalább minimális tapasztalatot szereznek a szájról olvasásban. Módszertan: A résztvevők párokat alkotva, felváltva, egy meghatározott témakörben szavakat mondanak egymásnak, amit a társuknak ki kell találni. (Ha jól megy, próbálkozhatnak teljes mondatokkal is.) A feladat egyszerre zajlik, ülve, vagy állva, használják ki a terem nagyságát, egyik pár se zavarja a másikat. Érdemes a kitaláló embernek a fülét is befogni, mert néma szó - kiejtés esetén gyakran halk kimondásra is sor kerül. Jó megfigyelni azt is, hogy ennél a gyakorlatnál a legtöbben

40

túlartikulálják a szavakat, ami megnehezíti a szájról olvasást. Szembesülnek azzal is, hogy a rágógumizás nehezíti a feladatot. Jó, ha megfigyelik azt is, hogy a fényviszonyok hogyan befolyásolják a szájról olvasás minőségét. Időigény: Kb.10 perc Megfigyelési szempontok: A résztvevők általában aránylag könnyen kitalálják az egymásnak mondott szavakat. Ha úgy látjuk, hogy túl könnyen megy, az utolsó pár percben felszólíthatjuk őket, hogy most már ne ragaszkodjanak a megadott témakörhöz, bármilyen szót lehet mondani. Ezzel egyben átéreztetjük azt is, hogy sikettel való kommunikálás során célszerű a mondandónkat (kiről van szó, kérdezni szeretnénk, vagy csak közölni stb.) behatárolni.

Ötlet – börze

Előkészítés - eszközigény: A beszélgetés vezetője a co-trénerrel egyeztetve konkrét helyzeteket vázol fel, amelyekre a részt vevők élhető megoldásokat próbálnak találni. Ösztönözzük a saját ötleteket! A feladat célja: a célcsoport tagjai olyan problémákkal szembesülnek a mindennapok során, amelyek halló embernek szemernyi problémát sem jelentenek. Cél hogy a résztvevők gondolkodjanak el, hogy milyen nehezítettségek fordulhatnak elő siket emberek életében, s azt mi módon lehet hagyományos, vagy modern technikai eszközökkel orvosolni. Módszertan: A csoport körben ül, bárki mondhat megoldási javaslatot. Ösztönözzük a saját ötleteket! Ilyen példákat mondhatunk: -

Hogyan jelezné siket embernek, hogy veszély van, telefon cseng, ajtónál csengetnek, kisbaba sír stb.? (villanófények, futófények, rezgések stb.)

-

Mi módon oldaná meg egy siket ember ébresztését? (vibrációs párna)

-

Hogyan jelezné, hogy másik vágányról indul a vonat? (Vibráló, feltűnő színű futófény, feliratok)

-

-

Milyen segédeszközöket helyezne el egy önkormányzati intézményben a siket emberek ügyintézésének megkönnyítése érdekében? (piktogramok, feliratok, beszédfelismerő szoftver stb.) Mit lehet manapság elintézni interneten, ami régebben nagy gondot jelenthetett siket emberek számára? (általános információk, tanulás, munkahely keresése, jegyrendelés, vásárlás stb).

Időigény: 10 – 15 perc Megfigyelési szempontok: tapasztalatok alapján siket embertársaink életvezetési nehezítettsége normál életvitelű embernek eszébe sem jut. Fontos, hogy ennek jelentősége átmenjen a résztvevők tudatába! Hagyjunk időt arra is, hogy a csoport tagjai maguk gondoljanak ki olyan helyzeteket, amit siketen nehéz megoldani.

41


Egyszerűbb jelnyelvi elemek megtanulása

Előkészület – eszközigény: A jelnyelvet beszélő co-tréner felkészül néhány jel ismertetésére, amit a tréning vezetőjének előre megtanít. Legyen kéznél papír és írószerszám. A feladat célja: a résztvevők tanuljanak meg néhány olyan jelnyelvi kifejezést, amellyel megszólíthatják siket társaikat, jelezhetik, hogy emberszámba veszik őket, fontosak a számukra. Egyben éljék át, hogy milyen nehéz így a kommunikáció és mennyire kirekesztő normál társadalmi közegben. Módszertan: A co-tréner tanítson olyan jelnyelvi kifejezéseket, amiket ő fontosnak gondol. Pl. köszönés, várjon, rögtön visszajövök, leírom mindjárt stb. A tapasztalatok szerint ilyenkor sok kérdés felmerül, pl. hogyan mutatjuk a saját nevünket, lakóhelyünket stb. Időigény: érdeklődéstől függően kb.10 - 15 perc Megfigyelési szempontok: A co-tréner és a tréning vezetője között szoros együttműködés szükséges, különösen, ha siket társunk nem hallókészülékes, vagy implantátumos és valóban semmit sem érzékel a körülötte levő hangokból. Fontos, hogy a co-tréner mindvégig tisztában legyen azzal, hogy mi történik éppen a teremben. Célszerű vele az egész óra menetét előre megbeszélni, az anyagokat elolvastatni, hogy ne érezze magát kirekesztve akkor sem, ha nem az ő feladata zajlik. Negatív példát adunk, ha érzékenyítés témát bemutatva éppen a jelenlévő érintett érzi magát kínos helyzetben! Szükség esetén írjuk le a felmerült kérdést – kérést. Szünetekben se hagyjuk magára, illetve bíztassuk a résztvevőket, hogy írásban, vagy ha érti valamennyire, akkor szóban bátran kérdezzenek tőle.

Videotolmács kipróbálása

Előkészület - eszközigény: Technikai berendezés előkészítése, korábbi alkalommal a videotolmács felhívásának próbája. Feladat célja: A résztvevők tudjanak arról, hogy sürgős esetben hogyan segíthetnek nehéz helyzetbe került siket társukon. Jegyezzék fel a videotolmács elérhetőségét és figyeljék meg a rendszer működését. Módszertan: A co-tréner segítségével hívják fel a videotolmácsot. Figyeljék meg, hogy milyen távolságra állva, hogyan kell jelelni ahhoz, hogy a tolmács jól láthasson, valamint milyen módon kell beállítani az eszközt, hogy siket társunk értelmezni tudja a tolmács jelelését. Beszélgessünk arról is, hogy milyen helyzetek adódhatnak, amikor nagyon fontos, hogy pontosan kiderüljön siket társunk mondanivalója. Pl. baleset, hivatalos okmányok értelmezése, elveszett a gyerek - táska stb. Időigény: kb. 10 perc

42

Megfigyelési szempontok: Általában nem gondolunk arra, hogy siket embertársaink kerülhetnek olyan szorult helyzetbe, ami akut, gyors intézkedést igényel. Csak akkor várható el ilyenkor határozott, gyors intézkedés, ha már begyakorolt.

3.5.

Autista és értelmi sérült személyek


Autizmus spektrumzavar Az autizmus (spektrum zavar, pervazív fejlődési zavar) veleszületett, multifaktoriális, de első sorban genetikai eredetű, egész életen át tartó rendellenesség. Nem betegség, hanem állapot. A tünetekért a központi idegrendszer egyes funkcióinak átfogó (pervazív) sérülése felelős. Pontos okait jelenleg is nagy erőkkel kutatják. Számos tünete jelentkezik már csecsemőkorban is, de biztos diagnózist 2 éves kor előtt nem állítanak fel a szakemberek. Az autizmus nem statikus állapot, az idő múlásával új tünetek jelentkezhetnek, régiek múlhatnak el, maga az állapot fejleszthető, de nem gyógyítható teljesen. Az autizmus kifejezés az autos = önmaga szóból származik, amely a külvilággal való kapcsolatok szélsőséges beszűkülésére utal. Férfiak között négyszer nagyobb gyakorisággal fordul elő. Magyarországon jelenleg kb. 100 000 autista él, de közülük csak töredékük rendelkezik orvosi – pedagógiai diagnózissal. Az autizmus legfőbb tünetei: •

Kommunikáció zavara. Gátolt lehet a beszédképesség, (szóhasználat, szókészlet, hanglejtés, artikuláció stb.), akár teljes beszédképtelenség is lehetséges. Ugyanakkor nehezen értelmezik a hozzájuk intézett szavakat, testbeszédet is, ezért gyakran nonverbális eszközökkel lehet leginkább elősegíteni a kommunikációt. (vizuális módszerek)

•

Szocializáció zavara. Ez első sorban a következőkben nyilvánul meg: kölcsönösség hiánya, a szociális szabályok és jelzések értésének és használatának zavara, az élménymegosztás hiányos volta, testi kontaktus gyakori elutasítása, kortárscsoportból való félrehúzódás, szemkontaktus csökkent használata, a másik szempontjainak nehezített megértése, különleges érdeklődési területek, tárgyakhoz való ragaszkodás.

•

A képzeleti működés, valamint a rugalmas gondolkodás és viselkedés zavara. Főbb megnyilvánulása a kreatív, változatos tevékenységek helyett inkább a szabályok által behatárolt tevékenységek végzése, a váratlan élethelyzetekben való bizonytalanság. Legjellemzőbb viselkedészavarok: motoros és verbális sztereotípiák, bizarr szokások, étkezési - és alvászavarok, indokolatlannak tűnő érzelmi kitörések, félelem a változástól, mentális állapotok értelmezhetetlen volta.

Az autizmushoz különböző értelmi szint párosulhat, a kimagasló intellektustól kezdve (különösen az úgy nevezett Asperger szindrómában), egészen a súlyos értelmi fogyatékosságig. A filmekből ismert „sziget – képességek” (pl. kártyalapok, utcanevek, menetrend stb. megjegyzése) csak az esetek 10 % -

43

ban fordulnak elő. Aránylag gyakori, közel. 30% - os az epilepszia előfordulása esetükben, amelyet megfelelő gyógyszerbeállítással teljesen uralni lehet. Figyelnünk kell arra is, hogy a legtöbb autizmussal élő másképpen érzékeli a világot, ezért lehet, hogy zavarja őket valamilyen konkrét zaj-forma, látvány, illat, íz, tapintás. Többnyire ragaszkodnak a megszokott, már bevált dolgokhoz, amiből csak apró lépésekkel, nagyon empatikus hozzáállással lehet kizökkenteni, újabb tapasztalatok felé vezetni őket. Megnyilvánulhat ez pl. olyasmiben is, hogy csak ugyanazon az útvonalon szeret menni, ugyanoda ül a buszon, valamilyen számára fontos tárgyat visz magával, vagy valamilyen rituálé előzi meg a cselekvést, pl. megkerüli az autót, mielőtt beül. Ha egy autista személy megismétli a szavainkat, akkor nem gúnyolódni akar, hanem így rögzíti magában a hallottakat. Mivel mások érzelmeit nehezen tudják értelmezni, ezért gyakran közömbösnek tűnnek. Jobban szereti az önállóan végezhető feladatot, mert az együttműködés – az esetek nagy többségében - plusz energiákba kerül számára. Sajátos érzelmi élet jellemzi őket. Gyakran jobban kötődnek tárgyakhoz, amelyek változatlanok, kiszámíthatóak. Az emberek gondolatait, reakcióit nehezen tudják beazonosítani, ezért gyakran szoronganak a személyes kapcsolatoktól. Egyénileg változó támogatásra szorulnak. A jó intellektusú autizmussal élő egyén megbízható munkatárs, ha feladatát számára is jól érthetően elmagyarázzák. A gyengébb értelmi képességgel rendelkezők csak állandó segítő jelenléte mellett vonhatók be tartós munkavégzésbe. S vannak köztük olyanok is, akik egy életen át 24 órás felügyeletet, támogatást igényelnek. Számos autizmussal élő tudóst és művészt ismerünk, mint pl. Einstein, Darwin, Newton, Andersen, Beethoven, Mozart, Kant, Picasso, Orwell, Benjamin Franklin, Napóleon, Van Gogh stb. de érdekes megfigyelni pl. a Sherlock Holmes figura autisztikus vonásait is. Közös jellemzőjük a magas intellektus, kreativitás, a szűk érdeklődési kör, a részletekben való végletes elmerülés. A világnak szüksége van minden fajta tapasztalatra, a „képekben gondolkodó” autisták számos olyan problémát oldottak már meg, amire a neurotipikus agyú emberek nem jöttek rá. Összefoglalva: Az autizmus nem betegség, hanem a létezés egy más fajta módja.

Értelmi sérültség

Az értelmi sérültséget azért tárgyaljuk az autizmussal együtt, mert a foglalkoztatás szempontjából igen sok hasonló szempontot kell figyelembe vennünk. Értelmi sérültnek nevezzük azokat az embereket, akiknek intelligencia szintjük (IQ) az átlagos (85 – 120) alatti. Ez a meghatározás természetesen önmagában nem definiálja azt, hogy az adott ember mennyire igazodik el a világban. Számtalan egyéb, zömében környezeti (családi, oktatási) tényező befolyásolja, hogy egy konkrét munkavégzés során igényel – e segítséget, s ha igen milyen jellegűt. A BNO szerint az értelmi sérültséget jellemzi még az IQ csökkenésen túl „az adaptív működés deficitje, vagy károsodása az alábbiak közül legalább két területen: kommunikáció, önellátás, családi élet, szociális/kapcsolati készségek, önmaga irányítása, iskolai készségek, munka, szórakozás, egészség, biztonság”.

44

Az értelmi sérülés kialakulásának oka lehet veleszületett (pl. Down szindróma), vagy szerzett, melynek oka lehet szülés körüli sérülés (pl. oxigén hiány miatt kialakuló agyi eredetű bénulás – cerebral paresis), trauma, fertőzés, agyvérzés (stroke), degeneratív kórképek, vírusfertőzés, tromboembóliás szövődmények (agylágyulás) stb. Természetesen előfordulhat családon belüli halmozódás is, ahol már értelmileg sérült szülők gyermekeivel találkozhatunk.

Súlyossága szerint megkülönböztetünk: •

határeset (régi elnevezés: mentálisan retardált): 70-84 IQ (szellemi szint a normális alsó határán, egyszerűbb munkákkal önállóan boldogul)

•

enyhén értelmi fogyatékos: 50-69 IQ (szellemi szint 10 éves kor körüli, tanulási nehézség miatt csak bizonyos szakmákra képezhető ki, de kis segítséggel stabil munkaerő lehet)

•

középsúlyosan értelmi fogyatékos: 35-49 IQ (szellemi szint 6 – 9 éves kor, állandó felügyelettel egyszerűbb munkavégzésre megtaníthatóak)

•

súlyosan értelmi fogyatékos: 20-34 IQ (szellemi szint 3 – 6 éves korú gyermek)

•

legsúlyosabb értelmi fogyatékos: 19 IQ, illetve az alatt (szellemi szint 3 éves kor alatti gyermek)

Munkavállalás szempontjából az értelmi sérültséggel élők fontos szerepet tölthetnek be. Amennyiben figyelemmel vagyunk képességeikre és korlátaikra, akkor megbízható munkaerőt nyerhetünk velük. A legfontosabb, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy valóban értik a munkafolyamatot, amelyet végezniük kell. Akár többször is, lassan, rövid mondatokkal magyarázzuk el, mutassuk meg. Az első alkalmakkor pedig valaki álljon még mellettük, míg biztonságosan megy a tevékenység. Fontos még, hogy ne legyen olyan veszélyforrás a közelben, amely váratlan ijedtséget, számukra nehezen megoldható új helyzetet jelent.


Talán az egyik legnehezebb feladat, hogy felkészüljünk az autizmussal élőkkel való találkozásra. De tudomásul kell vennünk, hogy egyre többen vannak jelen a társadalomban – a gyerekek körében folyamatosan nő a számuk (és nem csak azért, mert manapság már pontosabb diagnózisok születnek) – és mindannyiunk érdeke, hogy megtanuljuk az együttélést. Az értelmi sérültek is fontos részét képezik társadalmunknak. Néha „gyermekinek” nevezett hozzáállásuk a legtöbb esetben vidámságot, őszinte, tiszta beszédet takar, ami gyakran komoly lelkiismeretvizsgálatra késztethet bennünket sokszor zúgolódó, álarcot hordó mindennapjainkban.

Tudnunk kell azt is, hogy – mint a többi fogyatékosság esetében is – valamilyen módon másképpen látják a világot, tapasztalásuk, élményeik eltérnek a többségi társadalométól, tehát megismerésükkel

45

el – és befogadásukkal mi is új meglátásokkal gazdagodhatunk. Álljon itt ennek érzékeltetésére néhány autizmussal élő író gondolata: „Ha a normális emberek egy idegen lényekkel teli bolygón találnák magukat, valószínűleg megijednének, nem tudnák, hogyan illeszkedjenek be és minden bizonnyal nehezen tudnák megérteni, hogy az idegen lények mit gondolnak, hogyan éreznek és mit akarnak és hogyan kell megfelelően reagálni ezekre a dolgokra. Ilyen az autizmus” (Therese Joliffe) (Ezért is mondták régen az autizmusra, hogy „Mars-lakó” szindróma). „…arra is rájöttem, hogy az emberi viselkedésnek és magatartásnak sok olyan íratlan szabálya van, amelyeket rajtam kívül mindenki ismer.” (Marc Segar) A képek az” anyanyelvem”, a szavak csak a második nyelvem”(Temple Grandin professzor) „Vannak dolgok, amiket másképp csinálunk, de ugyanannyit érünk, mint mások, nem vagyunk értéktelenebbek, nem vagyunk betegek, és nem is kell bennünket meggyógyítani vagy megjavítani.”(Jean-Paul Bovee) Képzeld csak el, hogy sétálsz az utcán, és egyszer csak egy csapat tökrészeg fickó özönlik ki egy kocsmából a közeledben. Mivel részegek, a viselkedésük többé nem logikus, vagyis számodra kiszámíthatatlan. Ideges leszel, fogalmad sincs róla, mit fognak tenni a következő pillanatban, mire hogyan fognak reagálni. Fenyegetőnek érzed a helyzetet, mivel nem tudod többé kontrolálni. Én nagyjából minden pillanatban így érzem magam. Nem tudom kiszámítani az emberek viselkedését, nem látom előre a szándékaikat. Az időm jelentős részében tehát szorongok.”/(Ros Blackburn) Ez a legutóbbi idézet fejezi ki talán leginkább az autizmussal élők alap életérzését, amely a szorongás. Ha figyelünk arra, hogy a számukra biztonságot jelentő dolgokat betartsuk, akkor ők is oldottan, szabadon élhetnek köztünk és számunkra is ajándék a jelenlétük. Értelmi sérült embertársaink is gyakran tartanak attól, hogy nem tudnak megfelelni, s ilyenkor elbizonytalanodhatnak, az aggodalomtól csökkenhet teljesítményük is. De ha megtapasztalják az elfogadó légkört, akkor vidám, kiegyensúlyozott munkatársaink lesznek.

Gyakorlati rész

Fontos tudni: •

Autizmussal élő, valamint értelmileg sérült ember akkor érzi magát biztonságban, ha az élete „bejósolható”, pontosan tudja, hogy hol, mikor, kikkel, milyen tevékenységet várnak tőle. Ezért mindig előre jelezzük, ha ezekben a szokásostól eltérő változás áll be. A jelzés ne csak verbális legyen, hanem – ha egy mód van rá, akkor - vizuális is, az adott személy értelmi szintjétől függően tárgy, fénykép, piktogram, leírt szöveg.

•

Ne erőltessük a szemkontaktust, egyéb testi kontaktust, csak ha azt látjuk, hogy nem zavarja.

46

•

Ne lepődjünk meg, ha számunkra váratlan hangulati ingadozást tapasztalunk (pl. elmosolyogja magát, vagy elszomorodik hirtelen), ezek nem logikátlan, csak számunkra ismeretlen történések következményei.

•

Fogadjuk el, ha számunkra furcsa szokások pl. csak piros színű tea ivása, kis kockás szatyor mindennapi hordása, találkozáskor ugyanaz a kezdőkérdés stb. Ezek számukra biztonságot jelentenek a mindennapokban, azt szimbolizálják, hogy a világ nem fenyegető, ma is ugyanaz, kiismerhető, rendben van minden.

•

Célszerűbb a mondatainkat úgy fogalmazni, hogy biztosan tudja az érintett személy, hogy róla van szó. Tehát nem „álljunk fel”, hanem „Gábor álljon fel kérem!”

•

Vannak olyan evidenciák, amelyek számunkra teljesen egyértelműek, de mivel náluk a rugalmas gondolkodás sérült, ezért ezt külön el kell magyarázni. Tehát, ha azt mondom, hogy sótlan a leves, akkor egy autizmussal élőnek nem valószínű, hogy eszébe jut, hogy kérem a sót. Ezért mindig konkrétan fogalmazzuk meg, ha valamit szeretnénk tőlük, ne célozgassunk rá.

•

Mivel elvonatkoztatási képességük, illetve gondolkodási mintázatuk másképpen működik, mindent szó szerint értenek, ezért a képi kifejezéseket tartalmazó mondatokat, viccet, humort nem igazán értik.

•

Kommunikáció során figyeljünk arra, hogy rövid mondatokban beszéljünk, minél kevesebb különleges szót használva, ezzel megkönnyítjük számukra a megértést.

•

Ha egy autizmussal élőnek, vagy értelmileg sérültnek pontosan elmagyarázzuk, hogy mi a dolga, akkor megbízható munkaerőt nyerhetünk vele, hiszen addig nem is nyugszik meg, amíg be nem fejezi a rászabott feladatot.

•

Munkaerőként azért is nagy segítséget jelenthetnek, mert átlagon felüli türelemmel viselik a monotóniát, hiszen ők ebben érzik magukat biztonságban.


„Önmagamba zárva”

Előkészület - eszközigény: Készítsünk kartonból fejre húzható hengereket, amelyen elöl egy db picike kb. cseresznyemag nagyságú lyukat vágunk. Legalább annyit készítsünk el, hogy a résztvevők felének elég legyen (Célszerű iratkapcsolót, vagy celluxot magunkkal vinnünk, ha esetleg valamelyik szétmenne használat közben.) Írjunk lapokra néhány jelenet címet. A feladat célja: Mind az autizmussal élő, mind az értelmileg sérült ember másképpen érzékeli a világot, töredékesen, mozaikszerűen. A gyakorlat során ezt próbáljuk megéreztetni a résztvevőkkel.

47

Módszertan: A fele résztvevőnek a fejére húzzuk a papírhengert, ezzel imitálva azt a korlátozott észlelési lehetőséget, amellyel a két célcsoport fogyatékosai élnek. A csoport másik fele pedig játsszon el valamilyen történést – jelenetet, amelyet kihúznak az előre elkészített lapok közül. Mivel a verbalitás autizmussal élő embereknek, valamint értelmi sérülteknek amúgy sem a legfontosabb kommunikációs eszközük, ezért némán, szavak nélkül, csak mozdulatokkal, gesztusokkal, testbeszéddel „meséljenek”. Fontos, hogy a jelenet több szereplős, lehetőleg nagyobb területen mozgó legyen. Pl. gyerek jön haza az iskolából és elmutogatja a szüleinek, hogy mi történt; valamilyen féltékenységi jelenet; baleset elmesélése stb. A lényeg az, hogy valamilyen – nagyon kezdetleges formában – át lehessen élni azt, hogy a körülöttünk lévő világból csak mozaikokat észlelünk, amit nagyon nehéz egységes egésszé összerakni. Utána a csoport másik fele húzza fel fejére a hengert. Biztosítsunk elég időt a felkészülésre, nem baj, ha a csoport másik fele- fejükön a hengerrel - addig is gyakorolja azt az állapotot, amikor a környezetből jóval kevesebb információ érkezik számára, mint a megszokott. Időigény: felkészülésekkel együtt kb. 20 perc Megfigyelési szempontok: A tréning vezetője figyeljen arra, hogy ez a gyakorlat a fejre húzott kartonos csoportnál bizony frusztrációval jár (esetenként türelmetlenséggel, dühvel járhat), amelyet a feladatot követő rövid megbeszélésen oldani kell, s egyben felhívni a figyelmet, hogy bizony fogyatékos társaink gyakran szembesülnek ilyen érzelmekkel. A jelentre felkészülő csoportot segítsük néhány ötlettel, ha elakadnak. Azokat, akik nagyon nem akarnak a mozgásos jelentben részt venni, ne erőltessük. Végszükség esetén a tréner is beállhat a jelenetbe, de ez – ha egy mód van rá – akkor elkerülendő.

„Szemlesütve”

Előkészület - eszközigény: Nincs szükség semmilyen eszközre, a felajánlott beszélgetési témákat érdemes előre meghatározni, esetleg lapokra felírva kihúzatni. De az sem baj, ha mindenki ugyanazt a témát dolgozza fel. A feladat célja: Mindennapi kommunikációnkban nem igazán tudjuk, hogy az információ milyen nagy százaléka származik vizualitásunk útján. Jelen gyakorlatban a résztvevők szembesülhetnek azzal, hogy az információ mennyisége és mélysége milyen komoly fokban sérülhet, ha a vizualitást kikapcsoljuk. Módszertan: Autizmussal élő emberek kerülik a szemkontaktust, mert valamiért ezt fenyegetőnek élik meg. Ugyanakkor ezzel számos információt vesztenek a kommunikációban, hiszen a gesztusok, mimika, testbeszéd jelei nem jutnak el hozzájuk. A jelen feladatban a párok egymás felé fordulva (ülve, vagy állva), de egymás tekintetét kerülve beszélgetnek egymással, egyszerre mindannyian (esetleg a teremben szétszóródva). Mivel feltehetően egymást eddig nem ismerő emberek is kerülhetnek párba, érdemes valami témát megadni, amiről beszélgetniük kell (pl. család, környezetvédelem, Magyarország szép tájai stb.) Közben próbálják megfigyelni, hogy milyen nehéz úgy kommunikálni, hogy a szemkontaktust kikapcsoljuk személyes találkozás esetén. (Értelmi sérültek a testbeszédet néha ügyesebben dekódolják, mint ép társaik, így ez a feladat inkább csak az autizmussal élők nehézségeit imitálja.)

48

Időigény: kb. 10 perc Megfigyelési szempontok: A résztvevők feltehetően többször is elfeledkeznek a „szabályról”, valamint láthatólag nagyobb zavarban vannak, mint bármely normál beszélgetés során. Erre érdemes néhány szóval felhívni a figyelmet a megbeszélés során.

„Füleden ülsz?”

Előkészület - eszközigény: Előre összeírt példák, egyrészt bemutatás céljából, másrészt, hogy ha elakad a beszélgetés, akkor továbblendíthessük egy – egy újabb kifejezéssel. A feladat célja: Gondolkodjunk olyan kifejezéseken, amelyeket kerülnünk kell, ha autizmussal, vagy értelmi sérüléssel élőkkel vagyunk kapcsolatban. Beszélgetéseink során gyakran használunk olyan bevált kifejezéseket, amelyeknek szó szerinti értelmén már nem is gondolkodunk el, mivel egyezményesen tudjuk, hogy ebben a szókapcsolatban a kifejezés mást jelent. Köztudott, hogy autizmussal élőknek, valamint értelmileg sérülteknek az elvonatkoztatási képességük szinte minden esetben súlyosan sérült, ezért az egyes kifejezéseket gyakran szó szerint értik, ami komoly összezavarodottságot eredményezhet. Cél, hogy a részt vevők szembesüljenek minél több ilyen példa – kifejezéssel, hogy más esetekben könnyebben felismerjék őket. Módszertan: A résztvevőkkel közösen gyűjtsünk olyan általunk mindennaposan használt kifejezéseket, amelyeket hallva egy autizmussal élő ember komoly nehézségekkel szembesül. Pl.: oda van szögezve az ágyhoz; kopog a szeme az éhségtől; tönkre megy; le van taglózva; alulról szagolja az ibolyát; megütötte a főnyereményt; kifutott a tej, füleden ülsz, stb. Elöljáróban csak néhányat mondjunk és bíztassuk a résztvevőket a minél aktívabb gondolkodásra. Általában egy – egy kifejezés hallatán egyre újabbak merülnek fel. Dicsérjük a jó megoldásokat! Időigény: Kb. 10 perc Megfigyelési szempontok: Először feltehetően senkinek semmi sem jut az eszébe. Ne ijedjünk meg, várjunk kicsit csendben, majd mondjunk egy – egy újabb kifejezést. Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy milyen érdekes, hogy nehezen találunk példákat, pedig nyelvi fordulataink tele vannak ilyen kifejezésekkel, tehát szinte észrevétlenül használjuk őket, megzavarva ezzel elvonatkoztatási képességben elmaradottabb társainkat.

„Zavarodottan”

Előkészítés – eszközigény: Másodfokú egyenlet minimum A/5-ös lapra felírva, golyóstollak. A feladat célja: A célcsoport fogyatékkal élő tagjai naponta rengeteg olyan helyzettel találják szembe magukat, amelyek első látásra megoldhatatlannak tűnnek számukra és ezért szorongást váltanak ki belőlük. Ennek átélést próbálja imitálni ez a gyakorlat.

49

Módszertan: Fontos, hogy a tréning vezetője teljes komolysággal ossza ki a lapokat és a golyóstollakat, jelezve, hogy ez egy szimpla másodfokú egyenlet, amit mindenki tanult már az iskolában, s hogy hagyott bőven helyet a levezetésre. A lap tetején legyen egy egyszerű, de jelenleg nem ezzel foglalkozó embereknek feltehetően mégis meghökkentő egyenlet, pl. 45x - 100 – 5x2= 0 (Természetesen lehet más is, de jó ha tudjuk a megoldást is.) Hagyjunk rá max 5 percet. A résztvevők nagy többsége nem fogja tudni megoldani a feladatot, vagy kínlódva próbál valami levezetést kicsikarni. Egyesek kényszeredett humorral próbálják elütni tehetetlenségüket. Lesznek, akik megoldják, ilyenkor a többiek még inkább frusztrálódnak, mert lám csak ez nem is lehet olyan nehéz. 5 perc után tekintsük befejezettnek a próbálkozást. Időigény: megoldás 5 perc, megbeszélés 5 – 10 perc Megfigyelési szempontok: A megbeszélés a feladat legfontosabb része! Szembesítsük a résztvevőket azzal, hogy fogyatékkal élő társainknak pl. egy szimpla bevásárlás, közlekedés, vagy vonatjegyvásárlás milyen szorongást válthat ki. Végiggondolják, hogy hogyan is volt az elmúlt alkalommal (mint most a matematikai megoldó képleten való töprengéskor), változott-e valami, hogyan kell alkalmazkodni hozzá stb. Fontos, hogy oldjuk a feszültséget, (esetleg valljuk be, hogy mi is csak segítséggel oldottuk meg), senki se kudarc élményt vigyen magával, hanem azt a belátást, hogy milyen pocsék olyan helyzetbe keveredni, ami előtt zavarodottan állunk.


Előkészület – eszközigény: A célcsoporthoz tartozó személy gondolja végig előre – az időkorlát figyelembe vételével - , hogy mit szeretne elmondani. A feladat célja: Egy célcsoportbeli érintett személlyel való találkozás sokkal maradandóbb és meghatározóbb élményt nyújt, mint bármilyen az adott sérültséget imitáló feladat, ezért kiemelten fontos. Módszertan: A célcsoportbeli személy maximum tíz percben mondja el röviden sérültségének kialakulását, jelenlegi állapotát, de leginkább arra térjen ki, hogy milyen nehézségekkel küzd, milyen segítségre lenne szüksége, ugyanakkor milyen kompetenciái vannak. Időkeret: Az élettörténet maximum 10 perc + kérdések. Megfigyelési szempontok: A személyes találkozás mindig meghatározó a résztvevők számára. Többnyire tele vannak kérdésekkel, amelyeket csak akkor mernek feltenni, ha kellően oldott a légkör és nyitott a co-tréner. A tréning vezetőjének figyelmes közvetítő szerepe lehet. Számítsunk arra, hogy autizmussal élő co-tréner nem mindig érti pontosan a kérdéseket.

50

3.6.

Egészségkárosodott személyek

A megváltozott munkaképességű személyek nagyobb aránya egészségkárosodott, így gyakran érzékelhető jelei mások számára nincsenek az állapotnak. A WHO megfogalmazása szerint az egészségkárosodás időszakos vagy állandó anatómiai, élettani vagy pszichikai veszteség vagy rendellenesség. Az ebbe a körbe tartozó személyek gyakran felnőtt életük valamely szakaszában kerülnek ebbe a státuszba, ezért pályájukat újra kell gondolniuk, munkavállalási lehetőségeiket újra kell értelmezni. Fontos kérdés ebben az esetben hogy a megelőző szakmai tapasztalatokat és tudást hogyan tudják felhasználni, vagy ha ebben korlátozott lehetőségük van, milyen meglévő, eddig még hasznosított kompetenciáikat tudják mozgósítani. Az egészségkárosodáshoz vezető betegségtípusok nagyok sokfélék, gyakran nem is önállóan, hanem halmozottan vannak jelen. Példák betegségtípusokra, melyek egészségkárosodáshoz vezetnek: mozgásszervi betegségek, érrendszeri betegségek, neurológiai betegségek, mentális betegségek, bőrbetegségek, cukorbetegség, daganatos betegségek stb. Jelen érzékenyítő programban 2 csoportot emelünk ki, amelyek előfordulása gyakori: •

szív-érrendszeri betegségek alapján megváltozott munkaképességű személyek

•

daganatos betegségek alapján megváltozott munkaképességű személyek

A meghatározott csoportok közül a szív és érrendszeri és daganatos betegségekhez kapcsolódó interaktív feladatokat közösen határozzuk meg.


Szív és érrendszeri betegségek A keringési rendszer betegségei ma Magyarországon népbetegségnek számítanak. Nagyon komoly okként jelennek meg a halálozási okok között. Egyes becslések szerint gyakorlatilag minden második ember érintve van valamilyen formában. A BNO-10-09 főcsoportja tartalmazza a keringési betegségeket. Ebbe a betegségcsoportba is több betegség tartozik: • • • • •

szív különböző betegségei magas vérnyomás agyi érbetegségek különböző erek megbetegedései keringési rendszer egyéb megbetegedései

51

Ezek a betegségek nagyon ritkán veleszületettek, többnyire szerzett betegségek, ezért az orvosi rehabilitációnak is többnyire komplex módon, sok tényezőre kiterjedve kell megvalósulnia. A megváltozott munkaképességűek között a minősítések elindításakor vezető oknak számít a szív és érrendszeri problémák, de erre is igaz, hogy ritkán fordul elő önmagában. A foglalkozási rehabilitációban a kiváltó okok sokfélesége miatt nehéz általános elveket meghatározni, itt is különösen fontos a személyre szabott segítség, és a foglalkozás-egészségügyi orvos bevonása. Általánosságban elmondható, hogy a foglalkoztatásuk során törekedni kell a fizikai megterhelés csökkentésére, a lehetséges pszichés betegségek járulékos kialakulásának megelőzésére, a rendszeres orvosi kontroll biztosítására, a műtéti beavatkozások következményeinek (pl. szívritmus szabályozó) figyelembe vételére.

Daganatos megbetegedések Az ebbe a csoportba tartozó leggyakoribb betegségek a karcinóma, szarkóma, leukémia, limfóma, központi idegrendszeri daganatok. A megváltozott munkaképességűek között legnagyobb arányban a 45 éven felüliek vannak, annak ellenére, hogy a daganatos betegségek a fiatalabbak körében is terjednek. Egyharmadukra jellemző, hogy valamely szervüket részlegesen vagy teljesen eltávolították, vagy transzplantáltak. Az átlagos iskolai végzettségük magasabb a megváltozott munkaképességűek teljes populációjához képest. A daganatos betegségek esetében 5 év tünetmentes állapot után ugyan nagyon csekély az esélye a kiújulásnak, de ez állapot mégis folyamatos bizonytalanságot jelent, ami állandósult stressz. Ez a pszichés nyomás nagy teher, és a megfigyelések szerint azok számára, akiknek nagyobb az énerejük, és jobban tudnak küzdeni, a gyógyulásra is több esélyük van, mint akik megadják magukat a sorsuknak. A munkaképesség nagymértékű csökkenése a gyógyulás esélyével növekedve csak átmeneti, azt követően, aki korábban is dolgozott, általában megpróbál visszatérni a munkába. Ekkor általában inkább az okoz problémát, ha a távollétében betöltötték a helyét, és más munkát kell keresni. A daganatos betegek foglalkozási rehabilitációja így nagyban függ a munkavállaló egyéni szükségleteitől, nehéz általános elveket megfogalmazni. A főbb szempontok, amelyekre tekintettel érdemes lenni: folyamatos orvosi kontroll biztosításának lehetősége, időszakos kimerültség, gyengeség ellensúlyozása a körülmények változtatásával, a káros stressz lehetőség szerinti elkerülése, a kezelések mellékhatásaként esetlegesen jelentkező hőmérséklet érzékenység, bőrirritációra való érzékenység, vagy nehézlégzés figyelembe vétele. Ma még mindig sokakban az a kép él, hogy a daganatos betegségek csakis halálos kimenetelűek, így a szűkebb tágabb környezete az érintetteknek zavarban van, vagy nem adekvát reakciókat ad. A rehabilitációnak, és a munkavállalásnak így fontos része a munkahelyi környezet támogató jellege, a gyógyulás adott fázisához igazodva indokolt intézkedésekkel, és megfelelő empátiával, amely révén megerősíthető a cégen belüli értékes szerepe mind a daganatos munkavállalónak, mind a munkatársaknak.

52


A bemutatott csoportok esetén különösen fontos, hogy csökkenthetők legyenek a pszichoszociális és környezeti kockázatok. A munka világában 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 5. számú melléklete pontosan meghatározza a fokozott pszichés terheléssel járó tevékenységeket: 1. Különösen nagy felelősség viselése emberekért, anyagi értékekért. 2. Döntés szükségessége •

a) nehezen áttekinthető helyzetben,

•

b) új helyzetekben,

•

c) hiányos információk alapján,

•

d) ellentmondó információk alapján,

•

e) bonyolult szabályok, összefüggések utasítások alapján,

•

f) egymást gyorsan követő problémákban.

3. Alkotó szellemi tevékenység •

a) zavaró ingerek környezetében,

•

b) különösen bonyolult szabályok, utasítások alapján.

4. Rutin szellemi munka •

a) időkényszer viszonyai között,

•

b) rövid idejű, egyszerű feladat változtatás nélküli állandó ismétlésével,

•

c) tartósan szükséges akaratlagos figyelemmel.

5. Különböző munkaeszközök, technológiai folyamatok pontos, gyors váltogatása időkényszer vagy különleges figyelmi követelmény, illetve fokozott felelősség eseteiben. 6. Képernyős munkahelyeken történő munkavégzés. 7. Emberekkel foglalkozás kötelezettsége konfliktusveszélyes helyzetben. 8. Testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- és más fogyatékos személyek nevelési-oktatási, ápolásigondozási, rehabilitációs intézményeiben, javító intézetekben nevelési, oktatási tevékenységet végzők. 9. Szakképzett ápolói munkát végzők elmeosztályokon, elmeszociális otthonokban, súlyos fogyatékosok szociális intézményeiben, szociális otthonok munkavállalói, traumatológiai, intenzív osztályokon, krónikus és baleseti belgyógyászati osztályokon (öngyilkossági kísérletet tett betegeket ellátó osztályokon), onkológiai osztályokon, detoxikálókban, krónikus elmegyógyászati osztályokon, valamint drogambulancián, illetve -osztályokon.

53

Pszichoszociális kockázatok kezelése és a munkahelyi környezet tudatos meghatározása tehát a vállalatok számára nem egy új, ismeretlen terület. A napi munkavégzés során kialakuló stresszhelyzetek sem ismeretlenek, önmagukban ezek jelenléte sem probléma: „Nem a stressz öl meg bennünket, hanem a stresszhez való hatékony alkalmazkodás teszi lehetővé, hogy éljünk”. A stressz nagyon szubjektív lehet, az a fontos, ahogyan az egyén megéli, amit ő annak észlel. Így egy stabil, „normális” lelki működés mellett, más azoknak a helyzeteknek a köre, amik stresszkeltők, mint egy lelki betegség esetén. Azonos szituációk, helyzetek sokkal inkább tűnhetnek az egyén számára félelmetesnek és megterhelőnek az utóbbi esetben. A stressz kezelése kapcsán fontos kiemelni, hogy ebben az esetben is meg kell különböztetni a preventív eszközöket, és a már bekövetkezett állapot feloldására szolgáló megoldásokat. A megelőzéshez elsősorban a munkahelyi egészségfejlesztés/megőrzés témakörébe tartozó testi-lelki egyensúlyt segítő programokat soroljuk. A tartósan fennálló stressz esetén azonban a várhatóan bekövetkező kiégés/burnout szakaszainak felismerésére és kezelésére kell figyelni. Az egészségkárosodással kapcsolatos érzékenyítés legfőbb alapja annak beláttatása, felismertetése, hogy a pszichoszociális kockázatok helytelen kezelése kiváltó oka lehet a megváltozott munkaképesség kialakulásának. Az idevezető okok bármelyik egészséges ember esetében elérhetik azt a kritikus szintet, amelyet meghaladva bárki érintetté válhat! Fontos tehát ismerni, látni, hogy mely körülmények hatása bír jelentőséggel ebben a kérdésben. A pszichoszociális környezet és az épített környezet is egyaránt hatással van a mindennapjainkra, és ráadásul nagyon nagy egyéni különbségek vannak abban, hogy mely környezeti hatások válnak stressz okká. Vannak azonban olyan általános hatások, amelyek sokakat érintenek, és számba vehetők. Az egészségkárosodáshoz, illetve az azt megelőző betegségekhez az vezet, hogy ezek a hatások ugrásszerűen megnövekednek, kibillentik testi-lelki, mentális egyensúlyából az egyént, és ha ezt nem sikerül visszaállítania, megszüntetnie, és tartósan jelen van, betegséggé alakul (szomatizálódik). Azoknál, akik már megéltek hasonló kritikus állapotokat, általában átalakul a viszony ezekhez a hatásokhoz, és felértékelődik az ezekkel való foglalkozás kérdése. Egy egészségkárosodott munkavállaló éppen ezért a munkahelyi jelenlétét, a karriercéljait is másképpen értelmezheti. A betegségét kiváltó okokat igyekszik csökkenteni, így lehetséges, hogy fizikai vagy szellemi terhelésben a kisebb kockázatú helyzeteket részesíti előnyben, így szívesebben dolgozik részmunkaidőben, vagy nem kíván vezető állást betölteni akkor sem, ha volt korábban ilyen irányú tapasztalata. A hosszabb távú, biztonságos környezetet többre értékelheti, mint pl. a „szamárlétrán” való továbblépést. Természetesen nagyon-nagy egyéni különbségek vannak az egészségkárosodás megélésében.

Gyakorlati rész

Fontos tudni: •

A stressz forrása általában nem szüntethető meg teljesen, ezért nagyon fontos, hogy egyéni szinten megtanuljunk rá felkészülni. Ismerjük a saját reakcióinkat és korlátainkat, legyenek egyénileg jól alkalmazható technikáink, amelyek valóban hatnak a viselkedésünkre.

54

•

Az egyes emberek egyéni küszöbe a környezetből érkező ingerekre nagyon eltérő. Ugyanaz a külső hatás nagyon különböző reakciókat válhat ki, így az egyéni mintázatok megállapítása fontos.

•

Az érzékenyítésnek nem az a célja, hogy a vezetők, munkatársak esetleg képesek legyenek minden munkatársuk stressz térképét felállítani, hanem inkább az, hogy megismerjék, a lehetséges stressz faktorokat, azok létezésére is belátással legyenek, amelyek rájuk adott esetben nem hatnak.


A játékok közül a résztvevők számától függően tetszés szerint lehet válogatni, azonban az első feladat elvégzése nem hagyható el.

„Hol itt a baj?”

Előkészület - eszközigény: 10-15 fotó, 4-5 szituációs kártya, amelyeken különböző munkahelyi szituáció, stresszt okozó helyzet látható, olvasható. Flipchart, filcek. Stressz teszt. (Segédletben szerepelnek javaslatok.) A feladat célja: Az épített és szociális környezetből fakadó, a mindennapi munkavégzés során nehézséget, stresszt okozó körülmények felismerése. Mivel nagy egyéni különbségek lehetnek abban, hogy kinek milyen „stresszorai” vannak, és különösen igaz ez a megváltozott munkaképességű emberekre, ezért fontos minél szélesebb körben rávilágítani ezek jelenlétére. A cél a témára való ráhangolódás, a sokféle hatás bemutatása. Módszertan: A résztvevőknek először választaniuk kell fejenként egy-egy képet vagy kártyát, és az alapján el kell mondaniuk, hogy mit látnak rajta, illetve el kell játszaniuk, a többiek kiegészíthetik az elhangzottakat. A tréner folyamatosan feljegyzi az elhangzott megállapításokat. Csoportosítja a feljegyzett stresszt okozó tényezőket. A feladat végén mindenki kap egy általános, hozzáférhető tesztet, amelyet kitölt, értékel, hogy a saját pillanatnyi állapotát is ismerje. Időigény: kb. 30 perc

Megfigyelési szempontok: A felmérésekben általában megjelenő tényezők, melyek felbukkanását „várjuk”: • • • • •

állásbizonytalanság túl sok vagy túl kevés munka rossz személyes munkahelyi kapcsolatok alacsony munkahelyi elismerés munka és magánélet nincs összhangban

55

• • • • • • • • • • • • •

kommunikációs problémák inadekvát információk probléma megoldás alacsony támogatottsága szerepzavar tisztázatlan felelősség és munkaterület fizikai elszigetelődés nem világos szervezeti célok alacsonyfokú részvétel a döntésben, alulinformáltság munka ellenőrzésének hiánya túl sok ember egy légtérben állandó zaj állandó éjszakai munka túlterheltség

Ezek lehetséges csoportosításai: • • •

Tartósan fennálló vagy epizodikus Fizikai vagy lélektani Lélektanin belül: nyomás, frusztráció, konfliktus vagy félelem

A feladat végén, a tréner megkérdezi, hogy az elhangzottakhoz vagy a saját teszthez kapcsolódóan van-e valakinek megállapítása, kérdése, meglepte-e valamilyen eredmény, hozzászólás?

Hogy éljük át, ha jön? – stresszélmények

„Szeparáció”

Előkészületek - eszközigény: A csoport létszámának megfelelő számú térképeket készítünk, amelyek közül egy eltérő, az összes többi azonos, alkalmi paraván. A feladat célja: Előfordul, hogy a megváltozott munkaképességűeket rosszul értelmezett okokból elszigetelik a többiektől. Olyan részére helyezik a munkaállomását, amely távol van a többiekétől, olyan munkarendbe osztják be, amely nincs átfedésben a többiekével, vagyis valójában nem sikerül jól megoldani az integrációt. Ez azon túl, hogy káros a szervezetnek, - mert értékes információk veszhetnek el, - negatívan hat az érintett munkavállalóra. A feladat célja annak érzékeltetése, hogy az elszigetelődés milyen feszültségeket okozhat. Módszertan: Kérjünk egy önként jelentkezőt a csoportból, aki megkapja azt a térképrészletet, amelyik eltér a többitől, azzal a megjegyzéssel, hogy az a térkép abban más, hogy azon már meg vannak jelölve objektumok. Ő lesz az irányító. A többiek az azonos térképeket kapják meg. Az irányító egy széken ülve, háttal a többieknek, esetleg valamilyen alkalmi paravánnal is megerősítve úgy ül, hogy ne láthassa közvetlenül a társait. A feladat az, hogy a térképen egy megjelölt objektumhoz szóbeli instrukciókkal vezesse el a csoportot, majd amikor odaért, kérdezze meg, hogy hová érkeztek meg. Pl: „Indulj el a Kossuth utcán, majd a harmadik saroknál fordulj jobbra, a temetőnél fordulj

56

balra, stb… Megérkeztünk. Hol vagytok most? A csoport résztvevői, mivel másik térképen dolgoznak, nem lehetnek ott, ahol az irányító gondolja. A tréner ekkor kérdezze meg az irányítót: Erre gondoltál? A válasz várhatón: Nem. Tréner: Próbáld meg még egyszer esetleg másik útvonalon, vagy másik objektummal! Amikor az újabb próbálkozás sem sikerül, a tréner kérdezze meg az irányítót, hogy kére segítséget a csoporttól, akarja-e, hogy ketten irányítsanak? Várhatóan egy-két sikertelen kísérlet után, az irányító élni fog vele. Ekkor már ketten irányítanak. A térkép bonyolultságától, és ravaszságától függően a csoporttárs bevonása után fel kell, hogy tűnjön, hogy a két térkép nem azonos. A trénernek minél tovább meg kell akadályoznia, hogy a térképek egymás mellé kerüljenek és további próbálkozásra kell biztatni az irányítókat. Ha azonban már erős a nyomás az összehasonlításra, akkor meg kell engedni, és hagyni kell a csoportot, hogy felszabaduljanak a teher alól, hogy nem sikerült megoldani a feladatot. Időigény: kb. 15 perc Megfigyelési szempontok: A tréner számíthat rá, hogy a csoporttagok, ha nagyon bevonódtak a helyzetbe, megtámadják, hogy becsapták őket. Ebben az esetben hangsúlyozni kell, hogy a nem az átverésük volt a cél, hanem egy olyan helyzetnek a szimulálása, ahol úgy kell közösen megoldani egy feladatot, hogy a résztvevőeknek nem azonosak a helyzetről az információi, ahogy ez a munkahelyen is könnyen előfordulhat. A feladat után meg kell beszélni, hogy milyen gyakori reakciónk, hogy ha valami nem megy, akkor automatikusan a másikban keressük a hibát, és nem tisztázzuk az objektív körülményeket elég körültekintően, pedig lehet, hogy ez az oka a kudarcnak. Erre különösen hajlamosak vagyunk a megváltozott munkaképességű munkatársak esetén, pedig a segítő csoporttag helyzete jól példázza, hogy ha neki vannak téves, elégtelen információi, ugyanúgy nem tud előrébb jutni.

„Légszomj”

Előkészítés – eszközigény: Vastag falú lufik, asztalok, ping-pong labdák, legalább 5nm szabad terület. Feladat célja: A mentális betegeknek gyakran rendezetlen a légzésük - zömében szorongásaik miatt a szív - ér érrendszeri betegeknél a szív és tüdő érintettsége, míg a daganatos betegeknél az általános gyengeség miatt nehezített a légzés. A cél az ezzel járó érzés átélése. Módszertan: A résztvevők egyik fele kapja a lufikat, fújják fel, kössék meg és próbálják fújással a levegőben tartani. A másik fele a ping-pong labdákat kapja. Két-két ember kerül egy csapatba, a feladat, hogy a ping pong labdát fújják le az ellenfél térfelén az asztalról, illetve védjék ki, hogy az ő felükön leessen. Lehet nehezíteni két labda egyszerre való alkalmazásával. Időigény: 5 perc. Megfigyelési szempontok: A lufiknál érzékeljék, hogy négy-öt erőteljes fújás után már sokkal nehezebben kapnak levegőt. A ping-pong labdáknál pedig mivel itt gyakran és gyorsan kell fújni, rövid időn belül hasonló érzésünk támad, mint azoknak, akik nehezített légzésük miatt légszomjjal küzdenek.

57

„Zajártalom”

Előkésztés - eszközigény: Monoton zaj kiadására, kopogásra alkalmas eszköz, újság, zeneszám- rádió, stopperóra, feladatlap. Feladat célja: Napjaink nagyon sok munkahelyen dolgozik sok ember együtt egy légtérben, így folyamatosan sok zajhatásnak és vizuális hatásnak vagyunk kitéve, amely megnehezíti a feladatra való koncentrációt. Szinte észre sem vesszük, de ezekre szervezetünk reagál, mozgósít. A feladat célja ezeknek a hatásoknak a lemérése. Módszertan: A csoportból annyi szereplőt választunk ki sorsolással, ahányan a különböző effektusok, zajok kiadásához szükségesek. Egy zajos „open office” típusú környezetet kell imitálni, ahol valakik járkálnak, zene szól, valaki kopog, valaki hangosan felolvas, telefon csörög, stb. Eközben a többieknek 3 percen keresztül koncentrált feladatot kell végeznie. Meg kell oldani egy tesztlapon különböző rejtvényeket, szövegértési feladatokat. Ha a csoportnak igénye van rá, szerepet cserélhetnek a résztvevők, hogy mindenki kipróbálhassa a tűrőképességét. Megfigyelési szempontok: A feladat kezdete előtt a résztvevők megmérik a pulzusukat, majd megmérik a feladat felénél, és a feladat végén. 3 perc elteltével a résztvevők beszámolnak arról, hogy meddig tudtak eljutni, hogy érezték magukat közben, illetve a mennyi információt jegyzetek meg a „zajokból”. Időigény: 15 perc

Hogyan oldjuk fel, ha felismertük? – stresszkezelési technikák

Ezen a ponton a lehetséges feladat nagyban függ a tréner jártasságától; tud-e ilyen technikákkal élni: légzéstechnikai gyakorlat, relaxációs gyakorlat, kommunikációs technikák, jóga, stb. Éppen ezért ebben a részben elsősorban az énerő jelentőségére tesszük a hangsúlyt, mert ezzel a témakörrel, akár a fenti technikák kiegészítéseként,- bármilyen tapasztalattal bíró tréner tud dolgozni.

„Miből építkezünk?”

Előkészítés – eszközigény: Segédletben szereplő feladatlap kellő számban történő kinyomtatása. A feladatlapokat úgy érdemes kinyomtatni, hogy a mezők nevét nem adjuk meg előre, ahogy a segédletben szerepel, hanem amikor a feladat ott tart, akkor mondja el a tréning vezető, hogy milyen címet adjanak a mezőnek, ezt fel is írhatja, hogy jobban érhető legyen. Ezzel elérhető, hogy a résztvevők az instrukcióknak megfelelően dolgozzanak, ne fussanak előre, ne terelődjön el a figyelmük. Elegendő számú tükör, vagy tükörrel rendelkező felület biztosítása. Irószer, flipchart.

58

Feladat célja: Az énerő/önbizalom több forrásból táplálkozik: önmagunkból, másokból, és sikerekből (interekciókból). A feladat célja, hogy ezeket számba véve tudatosítsuk a résztvevőkben ezeket a forrásokat, azzal, hogy tudatosan kutatjuk, megfogalmazzuk, a létezésüket hangsúlyozzuk. Módszertan: A feladatlapon jelölt körökkel egymás után dolgozik a csoport, folyamatosan bővül a személyre szabott ismeretek „köre”. Elsőként a tekintet jelentőségét vizsgáljuk meg. Ha technikailag megoldható, tükörrel dolgozzunk. Kisebb kézbe vehető tükör, személyenként egy-egy, vagy egy tükrös falú terem egyaránt megfelel. A tükröt helyezzük el úgy, hogy stabilan legyen megtámasztva, ne kelljen tartani, illetve ha a falon van a tükör, a székeket fordítsuk szembe vele. Kérjük meg a résztvevőket, hogy csendben, szótlanul nézzék a tükörben az arcukat 2 percig. Közben figyeljenek arra, hogy milyen tulajdonságokat, érzelmeket, sajátosságokat tudnak leolvasni az arcukról. Kérjük meg a résztvevőket, hogy ebben a két percben ne vegyék le a tekintetüket az arcukról, folyamatosan figyeljenek magukra. 2 perc elteltével írjanak fel a feladatlap megfelelő rovatába 10 olyan jellemzőt, amit véleményük szerint az arcuk a külvilágnak üzen. A feladat másik része a testtartás megfigyelése. A teremben lévő székeket helyezzük el két sorban, szemben egymással, lehetőleg legalább 80 cm távolságban. A résztvevőket felezzük meg. Az egyik csoportnak az a feladata, hogy széksorok között, mint egy divatbemutató kifutóján, vonuljanak végig a többiek előtt egymás után. Egyik irányba úgy, ahogy az utcán általában járnak, sétálnak, visszafelé pedig úgy, ahogy elképzelésük szerint egy nagyon magabiztos, nagy önbizalommal bíró ember halad mások előtt. A sétaútra lehetőleg legalább 5 m-t jelöljünk ki. Ezután cseréljenek helyet a „nézők és a „vonulók”. A séta után kérjük meg a részvevőket, hogy a feladatlapra írjanak 5 olyan jellemzőt, a mit üzen a testtartásom mezőbe, amelyet véleményük szerint mások leolvasnak a megjelenésükből. A harmadik feladatrész végrehajtásához szervezzük a résztvevőket párokba. Ha ismerik egymást személyesen, kérjük meg őket, hogy soroljanak fel 5-5 olyan tulajdonságot, amit a másikban becsülnek, és ezt indokolják is, támasszák alá példákkal a választásukat. Ha nem ismerik egymást, akkor a résztvevők magukról mondjanak erősségeket, amiket sikereiken, példákon keresztül szintén indokoljanak. Ezeket az erősségeket jegyezzék fel a feladatlapra, a mit becsülnek bennem mások mezőbe. A negyedik feladatrészre a párok maradjanak együtt, és beszélgessenek a példaképeikről. Osszák meg egymással, hogy gyerekkorukban és felnőttkorukban milyen példaképeket választottak maguknak. Mi volt a választások hátterében, mik voltak azok tulajdonságok, amiket vonzónak, követendőnek ítéltek? Változtak-e ebben a kérdésben? Másképp választanak-e ma? Ha igen miért? Ezeket a példaképeket és tulajdonságokat írják fel az ő a példaképem, mert mezőbe. A feladat ötödik részében mindenki önállóan dolgozik, a csoportot rendezzük vissza a körbe. Kérjük meg a résztvevőket, hogy az eddig elhangzottak alapján írjanak fel 10 tulajdonságot a mik az erősségeim mezőbe, amit magukra nézve gondolnak, éreznek. Ha végeztek a feladattal, a feladatlap közepén található bevásárló kocsi mellé írják fel, hogy egy virtuális boltban, ahol ÉNERŐ kellékeit lehet megvásárolni, mit tennének a kosarukba. Vagyis írják le, hogy megítélésük szerint miben kellene erősödniük. Ha a csoportkohézió jó színvonalú, vagy a résztvevők jól ismerik egymást, akkor ez a feladat továbbvihető úgy, hogy a részvevők „egymás kosarába is ajánlhatnak erősségeket”. Ebben a játékban figyelni kell arra, hogy ne lehessen személyeskedő ajánlásokat tenni, és ezen keresztül ne tudjanak

59

bántó, csak építő kritikát megfogalmazni. Ehhez a trénernek fel kell tennie a kérdést, hogy ki az, aki szívesen fogadna másoktól is ajánlást, ezzel biztosítva az önkéntes részvételt ebben a körben. Ha van jelentkező, akkor a csoporttagoknak a tréningvezető kioszt kisebb papírcsíkokat, amire ráírhatják az ajánlásaikat társaiknak. A papírcsíkokon egy kezdő mondat van, amit csak befejezni tudnak, így irányítva a pozitív kommunikációt: Virtuális áruházunk ajánlata az ÉNERŐD növeléséhez: …………………………. Időigény: 20 perc. Megfigyelési szempontok: A feladat végén a tréner kérdezze meg a résztvevőket, hogy milyen új felismeréseket adott az önbizalmukhoz a feladat. Kérdezzen rá külön, hogy: Mennyire volt nehéz a tükörben magukra figyelni, és olvasni az arcukban? Mennyire esett nehezükre mások előtt vonulniuk? Meglepte-e őket, hogy hogyan gondolnak rájuk mások? Tudtak-e megfogalmazni fejlesztendő célokat? A trénernek hangsúlyoznia kell, hogy ez a feladat önmagában nem stresszkezelési feladat. Ennek szerepe abban van, hogy a megküzdés során a saját belső erőnkből építkezünk, és ezt fontos tudatosítani. Ezeket az egyszerű feladatokat maguk is tovább tudják adni a munkatársaiknak, egyszerű eszközökkel hozzásegíthetik őket az önmegfigyeléshez.

Találkozás a co-trénerrel Előkészület – eszközigény: A célcsoporthoz tartozó személy gondolja végig előre – az időkorlát figyelembe vételével - , hogy mit szeretne elmondani. A feladat célja: egy célcsoportbeli érintett személlyel való találkozás sokkal maradandóbb és meghatározóbb élményt nyújt, mint bármilyen az adott sérültséget imitáló feladat, ezért kiemelten fontos. Módszertan: A célcsoportbeli személy maximum tíz percben mondja el röviden sérültségének kialakulását, jelenlegi állapotát, de leginkább arra térjen ki, hogy milyen nehézségekkel küzd, milyen segítségre lenne szüksége, ugyanakkor milyen kompetenciái vannak. Időkeret: az élettörténet maximum 10 perc + kérdések. Megfigyelési szempontok: A személyes találkozás mindig meghatározó a résztvevők számára. Többnyire tele vannak kérdésekkel, amelyeket csak akkor mernek feltenni, ha kellően oldott a légkör és nyitott a co-tréner. A tréning vezetőjének figyelmes közvetítő szerepe lehet. Érdemes kitérni arra kérdésre, amikor a betegség kiderült, hiszen a bevezetőben arról beszélünk, hogy ez bárkivel előfordulhat? Mi van akkor, ha tényleg bekövetkezik?

60

3.7.

Mentális és viselkedészavarral élő személyek


Mentális és viselkedés zavarról, vagy rendellenes pszichés működésről10 akkor beszélünk, ha egy adott helyzetben a viselkedés egyszerre: a megszokottól eltérő, szélsőséges vagy szokatlan (deviáns); kellemetlen és nyugtalanító (distreszkeltő); bomlasztóan hat az egyén mindennapi tevékenységére (díszfunkcionális) és mindemellett veszélyes is. Ezek együttese meggátolja az egyén normális működését, magatartását, a jelentkező tünetek korlátozzák, akadályozzák, zavarják a tünettel élő embert és annak környezetét. Ez valójában gyűjtőfogalom, melybe minden olyan diagnosztizálható kór, probléma, panasz belefér, amelyet az észlelés, megismerés, megértés (azaz a kognitív képességek), az érzelmek, a viselkedés abnormitásai jellemezhetnek. Ezen állapotokban a fellépő változás kórosan befolyásolja az egyén kapcsolatait: magán- és társadalmi életét (kommunikációját) rontja, hátráltatja, lehetetlenné teszi, hogy megtervezze a jövőt, hogy részt vegyen a feladatok megoldásában. Ezek megállapítása nem egyszerű és egyértelmű feladat. Szükséges hozzá az illető beteg saját tapasztalata, helyzetértékelése az állapotáról, a környezetükben élők tapasztalata, hiszen ők maguk több esetben nem érzékelik az eltéréseket, és persze a tünetek és jelek szakszerű orvosi megítélése. Mindezek alapján megfigyelhető a magatartás, az érzések, a gondolatok, és a testi tünetek terén is a szokatlan működés. Külföldi és magyar statisztikák is hasonló arányokat mutatnak: a lakosság harmada szenved valamilyen mentális és viselkedés zavarban.11 A betegségeket kiváltó tényezők között egyaránt találunk pszichológiai, szociális és biológiai okokat is, ezek együttese okozza a betegség kialakulását. A betegség kiváltó oka lehet az agysejtek rendellenes működése, bizonyos anyagok többlete, illetve hiánya (pl. hormon), elindíthatnak biokémiai problémákat a hibás gének, de különleges élethelyzetek is pl.: erős stressz, fertőzés, tumor is. A betegségek lefolyásában, illetve az azokkal való megküzdésben fontos szerepet játszik az egyén gondolkodása, személyiségének struktúrája, problémamegoldó képessége, de közvetlen környezete, társadalmi-gazdasági helyzete és iskolázottsága is. A zavarok és rendellenességek kialakulásához szükséges a biológiai, pszichés és/vagy szociokulturális hajlam, de a stresszel való közvetlen találkozás is. A betegségek kialakulásában a stressz-hatásoknak mindig marginális szerepe van.

A betegségek diagnosztizálását a DSM V (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) kézikönyv alapján végzik, amely pontos felsorolását tartalmazza a betegségek tüneteinek, a diagnózis felállításához szükséges a tünetek bizonyos számú jelenléte is. A betegségeket az alábbi kategóriákba sorolják: •

Alkalmazkodási zavarok

10

Comer, J. Roland 2003. 2.o.

11

ASZ jelentés 2012.

61

• • • • • • • • • •

Evési zavarok Személyiségzavarok Alvási zavarok Hangulatzavarok Figyelemhiányos és diszruptív viselkedési zavarok A csecsemő-, gyermek- vagy serdülőkor egyéb zavarai Kapcsolati problémák Delírium, demencia, amnesztikus és egyéb kognitív zavarok Szorongásos zavarok Pszichoaktív szerekkel kapcsolatos zavarok

Hazánkban a leggyakoribb mentális és viselkedészavarok a Népszabadság 2006-os adatai szerint a következők:

forrás: http://nol.hu/archivum/archiv-392927-205137 (2006.) A Stasztikai tükör 2010/112-es számában a járóbeteg ellátás adatai alapján a három leggyakoribb betegségként a hangulatzavarokat (depresszió 32%), a neurotikus (szorongásos) rendellenességeket (22%) és a szkizofréniát (20%) említik. Gyakori zavarok: • • • • • •

szkizofrénia bipoláris zavar depresszió alkoholbetegség szorongásos zavarok borderline

A mentális zavarral élő emberekről demográfiai szempontból elmondható, hogy az átlagéletkoruk alacsonyabb, mint az egészségkárosodott személyeké, és nagyobb arányban vannak közöttük jelen a nők. Sokuk esetében egyéb más betegségek is társulnak a pszichés problémához.

62

2012-ben az összes, rehabilitációs hatóság által vizsgált, megváltozott munkaképességű személy 23 %-ánál állapítottak meg egészségkárosodást mentális és viselkedészavar miatt.12 A vizsgált személyek 64 % -a nem rehabilitálható.13 A mentális és viselkedészavarral küzdő emberek körében a munkát végzők aránya 12,5 százalék, és ez mindössze 2,5 százalékponttal marad el a megváltozott munkaképességű személyek csoportjában tapasztalt aránytól.14 A munka világában erősen stigmatizált csoport a megváltozott munkaképességűeken belül. Hozzájuk kapcsolódnak a legsúlyosabb társadalmi előítéletek, a legirracionálisabb félelmek. A csoport sokfélesége miatt, a munkáltatók egyes szélsőséges magatartás-mintákat, vagy viselkedést általánosítanak, és emiatt zárkóznak el a foglalkoztatásuktól. Munkahelyen belül is gyakran szorongóbbak és jobban izolálódnak, de a legnagyobb nehézség az állapotuk változékonyságának az esélye, melyet hosszabb elhelyezés utáni utókövetéssel, nagyobb rugalmassággal, elfogadó munkahelyi légkörrel lehet támogatni. A megváltozott munkaképességű mentális és viselkedészavarral küzdő munkavállalók rendelkeznek felállított, pontosan meghatározott pszichiátriai diagnózissal. Általában van pszichoterápiás kapcsolatuk és rendszeres orvosi kezelés, illetve kontroll alatt állnak. A pszichiátriai gyógyszerek kombinációjának beállítása időigényes folyamat, de mire a munkaképesség csökkenés ténye bekövetkezik és leszázalékolják, addigra már általában kialakul a megfelelő kezelési mód. Ahogy a betegséget kiváltó okokból adódik, a legeredményesebb terápia egyaránt tartalmazza a pszichiátriai gyógyszereket, és a kezelő orvossal való pszichoterápiás kapcsolatot is. Állapotukon sokat segíthet egy pszichológus segítsége, rendszeres támogatása.

A betegség tünetei nagyon változatosak és szélsőségesek: lehetnek indokolatlanok, vagy túl gyakoriak, de jelenthetik bizonyos magatartás elmaradását, ritkaságát. A tünetek az alábbi területeken jelentkezhetnek: •

Érzékelés zavarai: o Az ismeretfeldolgozáshoz szükséges észrevevés, felismerés nem jön létre, az érzékszervek észlelése hiányzik. Formái: a térészlelés zavara (tárgyak kisebbek, vagy nagyobbak), időélmény zavarok (idő felgyorsul, lelassul, elvész), saját személyiség megélésének zavara (pl. megkettőződés), környezet realitásérzékének a zavara, testséma zavarok, fantom hallucinációk. o Jelentkezhetnek téves és rendellenes észlelések is: túlérzékenység, érzéketlenség, érzékcsalódások, illúziók, hallucinációk. (Tipikus tünetek a szkizofréniában.)

•

Gondolkodás zavarai: o Pszichopatológiás állapotoknál a személyiségközeli gondolkodás túlsúlyba kerül a racionális gondolkodással szemben. Jellemző lehet a gondolkodás felgyorsulása, a

12

NRSZH 2013.

13

NRSZH 2012.

14

http://revprojekt.hu/hu/modszertani-kozpont/szakmai-anyagok

63

gondolatrohanás (mánia), a kontroll hiánya, kritikátlanság vagy éppen a gondolat meglassúbbodása. Jelentkezhetnek bizarr asszociációk (szkizofrénia), de zárlat is, amely a gondolkodás elapadását, elvonását jelenti. o Ide sorhatóak még a fóbiák, a kényszer: rögeszmék és téves eszmék. •

Emlékezés zavarai: o Problémák jelentkezhetnek az emlékezés szakaszaiban (rögzítés, megőrzés, felidézés). Amnézia következhet be, melyek különböző időtartamúak lehetnek. Például átmeneti emlékezetkiesés jelentkezik tudatzavart követően, egy epilepsziás roham után.

•

Érzelmi élet zavarai: o A lelki betegségek mindig valamilyen érzelmi zavarral járnak együtt, ezek átmeneti vagy tartós adaptációs zavarok, amelyek tulajdonképpen valamilyen új, az alkalmazkodást szolgáló, és az egyensúly helyreállítását célzó erőfeszítések. Ez a válaszkészség személyiség függő, jellemezheti az ingerlékenység, közöny, pozitív érzelmek hiánya, apátia, ambivalencia stb. Ide sorolható a depresszió, ami jellemzően a negatív érzelmekre való beállítódásként fogható fel és gyakran párosul a reménytelenség, a menthetetlenség és az irreális bűntudat érzésével. Mániás tünetek esetén ennek ellenkezőjét tapasztaljuk: extázist, eufóriát, felhangoltságot, az alvásidő lerövidülését, felgyorsultságot. o A szorongás negatív érzés, fenyegetettségre, félelemre menekülésre való előkészület, bizonytalanság érzettel jár, nehezíti, lehetetlenné teszi a koncentrációt. Számos testi tünete lehet: remegés, verejtékezés, szívtáji fájdalom, hányinger, hasmenés, ájulás. A pánik, rohamszerűen jelentkező, extrém súlyos lefolyású szorongás.

•

Pszichomotorikus problémák: o Egyaránt jelentkezhet a személyiségtől és betegségtől függően hiperaktivitás, hipermotilitás, pszichomotoros meglassulás. Pszihotikus tünet szkizofréneknél a katatón állapot, ahol a beteg finom mozgásai megszűnhetnek és viaszmerevség léphet fel. Jellemző lehet még az akaratlan mozgáskésztetés, remegés és a tik is.

•

Tudatzavarok: o A beszűkült tudatállapotban hiányzik a személyiségre jellemző helyes felismerés. Enyhébb formája az elfogultság, a túlkoncentráltság, a szórakozottság. o Tudatvesztő állapotok: kábultság, aluszékonyság, kóma, delírium. o A tudatzavarban lévő beteg sürgős orvosi ellátásra szorul!

•

Alvászavarok: o Egyaránt jellemző lehet az alvás hiánya, és az is hogy, valaki függetlenül az alvás mennyiségétől, állandó álmosságban szenved, sokat alszik, nehezen ébred.

64


Számos elismert művész, író szenved a mentális és viselkedészavarok valamelyikében. Művészetük, mondanivalójuk pontosan annak a sajátos látásmódnak és érzelem világnak köszönhető, amely a betegségüket okozza. Ilyenek például (a teljesség igénye nélkül) Csontváry Kosztka Tivadar - festő, József Attila – költő, John Nash – Nobel díjas matematikus, Robbie Williams – énekes, dalszerző stb. A mentális és viselkedészavarban szenvedő emberek a népességen belül jelentős számú csoportot képviselnek. A betegségben bárki érintett lehet (egyes adatok szerint minden negyedik ember) korra, nemre, származásra, iskolázottságra, társadalmi helyzetére való tekintet nélkül. Megfelelő kezelés mellett, tartósan fennmaradhat kompenzált állapotuk, így munkaképességük is. A munkahellyel szemben támasztott legfőbb követelmény, hogy képes legyen valóban elfogadó és biztonságos légkört teremteni számukra. Ez már önmagában is rendkívüli megtartó erőt tudna képviselni. Alapvető fontosságú a munkáltatók nyitottabbá válása. Nemcsak az érzékenyítésükre kell energiát fordítani, hanem arra is, hogy valós képet kapjanak a mentális és viselkedészavarral élő emberek csoportjáról. Fontos megláttatni elsősorban, hogy e csoport nem homogén: nagyon sokféle betegség, és azoknak nagyon sokféle tünete tapasztalható a célcsoport körében.15 Szükség lehet a közvetlen családtagok, vagy segítő szakember megismerésére. Jelentősen segíthetik a kommunikációt, az elvárások közvetítését, a felmerült problémák megoldását és biztonságot nyújthatnak a munkáltatónak és a munkavállalónak egyaránt. A munkahelyi beilleszkedést megkönnyítheti számukra a munkakör, a munkafolyamatok és a feladatok pontos ismerete, így könnyebben meg tudnak felelni az elvárásoknak. Fontos, hogy tudják, hogy kihez fordulhatnak segítségért, és átlássák a munkahelyi hierarchiát. Ebben sokat segíthet egy kiválasztott munkatárs, vagy a személyes segítője. A pszichoterápiás gondozás a gyakorlatban a pszichiáter szakorvosok túlterheltsége miatt nem mindig valósul meg maradéktalanul. Sokat segíthet a beteg közvetlen környezete (munkatársak, családtagok) az esetleges problémák korai felismerésben. Fontos lehet a kapcsolattartás a közösségi pszichiátriai ellátással, ahol megfelelően felkészült szakemberek, hatékony segítséget tudnak nyújtani. A rendszeres orvosi kezeléseken, kontrollvizsgálatokon való részvételt biztosítani kell, a megfelelő egészségi és lelki állapot fenntartásához. A rendszeres munkavégzés, a feladatok ellátása a beteg állapotát is kedvezően befolyásolja. Az eredményesség és a hasznosság érzése önmagában is hozzájárul egy jobb, kiegyensúlyozottabb pszichés állapot kialakulásához. Szükséges a munkakörülmények rugalmassága, és személyre szabhatósága. Egy ilyen közeg kevesebb érzelmi megterhelést, stresszforrást jelent, könnyebben teljesíthetőek a feladatok és az elvárások. A többi munkatárs számára is fontos üzenete van egy ilyen munkahelynek: ha tekintettel tudnak lenni a személyes problémákra, egészségi állapotra, segítséget nyújtanak azok megoldásában, a munkahelyi légkör harmonikusabbá, a munkatársak közössége lojálisabbá, elkötelezettebbé válik

15

http://revprojekt.hu/hu/modszertani-kozpont/szakmai-anyagok

65

nem csak egymás iránt, de a munkáltató felé is. Általában egy ilyen közegben nagyobb teljesítményre képesek a munkavállalók. A harmonikus munkahelyi légkörben a munkatársak egymással való kapcsolata is kiegyensúlyozottabb, több bizalommal, jobb kommunikációval fordulnak egymás felé, ami kevesebb előítéletet eredményez.

Gyakorlati rész

Fontos tudni: •

A mentális viselkedészavarral élő emberekkel való kommunikáció és kapcsolatteremtés során nagyon sokféle és eltérő intenzitású viselkedéssel, tünettel találkozhatunk. o Arckifejezéseik, mimikájuk, gesztusaik, reakcióik jelentősen eltérhetnek megszokottól. Gyakran találkozhatunk kifejezéstelen arccal, tompultsággal.

a

o Ennek azonban az ellenkezője is igaz lehet. Állandó mosolygás, túlzott szívélyességet is tapasztalhatunk. •

Gátolt lehet a kommunikáció is. Fontos, hogy egyértelműen fejezzük ki magunkat, közléseink legyenek könnyen érthetőek, követhetőek. Nehezen értik az elvont fogalmakat, nehezen helyezkednek bele, vagy egyáltalán nem is képesek más helyébe képzelni magukat. Kevéssé, vagy teljesen képtelenek lehetnek az empátiára.

•

A balesetveszélyes munkakörben való foglalkoztatásukat kerülni kell. Az észlelés zavarai mellett gyógyszer mellékhatás is jelentkezik. Ezek a lelassultság, a csökkent reakció képesség és az enerváltság.

•

Sokat segíthet állapotukon az idő megfelelő strukturálása, azonban ez nagyon nehéz feladat számukra, ezt napi, heti időbeosztással tehetjük könnyebbé. Könnyebben tudnak alkalmazkodni, ha a munkakezdés nem a korai órákban kezdődik, történik.

•

Nehezebben alkalmazkodnak az éjszakai műszakhoz, zajos, erős ingerekkel járó közeghez. Állapotukat ezek a stresszorok hátrányosan befolyásolhatják.

•

Az alkalmazkodást, beilleszkedést jelentősen megkönnyítheti egy befogadó, elfogadó beállítottságú munkahelyi közeg, ahol folyamatos pozitív visszacsatolást adnak a munkatársak egymásnak.

66


Mentális betegek képzőművészeti alkotásai

Előkészület - eszközigény: Mentális betegek által készített képek kinyomtatva, színesben, legalább annyi, ahányan a tréningen részt vesznek, képeslap méretben. Helyezzük a képeket olyan felületre, ahol jól láthatóak és könnyen lehet közülük választani. A feladat célja: A résztvevők figyelmét ráirányítani a mentális betegek sajátos látásmódjára, érzékelésére. A rajzok sok érzelmet, félelmet jelenítenek meg, amelyek segíthetnek érzékeltetni a mentális és viselkedészavarral élő emberekben lejátszódó folyamatokat, érzelmeket, érzékcsalódásokat és megmutatni sajátos világukat. Módszertan: Irányított beszélgetés, mely aktív részvételt, és kommunikációt kíván a résztvevőktől, akik a beszélgetés során megismerhetik a rajzokat, kifejezhetik saját érzéseiket, és megismerhetik társaik véleményét is. A képekhez tartozó rövid magyarázó szöveg a tréning vezetőjét segíti. Adott esetben megoszthatja a résztvevőkkel, de fontos volna, hogy ne adjon segítséget, támpontokat a képek értelmezéséhez, a résztvevők fejezzék ki saját gondolataik, érzéseiket. A képek részben egy kiállítás anyagai, ahol pszichiátriai betegek rajzait állították ki, amelyek az 1900 –as évek első felében készültek. A korai képeket a pszichiátriai betegek teljesen spontán készítették, belső késztetésből, sokszor rendes rajzeszközök nélkül. Időigény: kb. 15 perc Megfigyelési szempontok: Minden résztvevő beszéljen az általa kiválasztott képről, mondja el érzéseit. A tréning vezetője figyeljen arra, hogy mindenki egyformán kapjon szót és töltse ki a rendelkezésre álló időt. Javasolt kérdések: Véleménye szerint ki készítette a képet? Mit szeretett volna kifejezni? Milyen betegsége lehet a készítőnek? Milyen érzések motiválhatták a rajz elkészítésében? Fontosnak tartja-e a sajátos kifejezésmódokat, művészetterápiás módszereket?

Kép a képben

Előkészület - eszközigény: A csatolt képek kinyomtatva, legalább képeslap méretben. A képeket fordítsuk le, hogy a résztvevők ne lássák, hogy mit ábrázolnak. Mindenki húzzon egyet közülük. A feladat célja: A mentális és viselkedészavarban élő embereknek nehézséget okoz egyes szituációk, helyzetek, információk megértése. A feladat képei megtévesztik a szemünket és az agyunkat, erőfeszítéseket kell tenni, a második kép megtalálására. Ehhez szükség lehet a kép elforgatására, más látószög, nézőpont használatára. Ezek segíthetnek átérezni a célcsoport észlelési nehézségeit.

67

Módszertan: Kevés instrukciót adjunk. Kérdezzük meg, hogy mit látnak a képen. Ha szükséges, annyit elmondhatunk, hogy nem csak egy egyszerű képről van szó. Hagyjunk néhány percet arra, hogy mindenki felfedezhesse a második képet. Ha valakinek nem sikerül, kérjük meg a csoportot, arra, hogy segítsenek neki, és közösen oldják meg a feladatot. Utána osszák meg a tapasztalataikat, érzéseiket. Időigény: kb. 15 perc Megfigyelési szempontok: Minden képben fedeztessük fel a másik képet. Hagyjuk önállóan dolgozni a résztvevőket, tegyenek erőfeszítéseket, csak azután kapjanak segítséget, ha a megoldásban végképp elakadnak. Végül beszéljék meg, hogy érezték magukat, okozott-e nehézséget a feladat megoldása.

Érzések világa

Előkészítés - eszközigény: Papírkártyák arckifejezésekkel. Feladat célja: Az érzelmek nem verbális kifejezése, és ezek felismerése. A mentális problémákkal küzdő emberek az érzelmeikben nagy szélsőségeket képesek bejárni. Őket is, és az átlagembert is az érzelmi intelligenciája vezérli mások érzelmeinek felfogásában. A hétköznapokban a hat alapérzelem (öröm, bánat, harag, félelem, meglepetés, undor) felismerésére bármely kontinensen ugyanúgy képesek vagyunk, de a tanult érzelmekre, mint szerelem, hazafiság, vagy a kontroll alatt tartott érzelmekre nehezebb ráismernünk. Módszertan: A résztvevők körben ülnek. Minden résztvevőnek egy-egy érzést, érzelmet kell életre keltenie, szavak nélkül, pusztán nem verbális jelzésekkel megjelenítenie. A többieknek kell kitalálnia, mi lenne az adott érzelem. A játék úgy is játszható, hogy a csoportvezető előre, cetlikre felír érzelmeket és minden csoporttag húz egyet, de úgyis, hogy mindenki keres magának egy olyan érzelmet, amit jellemzőnek érez az adott pillanatban. A feladat másik verziója, amikor a résztvevőket sorba állítjuk, több kiscsoportot képezve háttal egymásnak, és a kártyákon szereplő érzelmet a sorban utolsónak mutatjuk meg. Azt kérjük, hogy mimikai készségét használva adja át az előtte álló társának a papíron szereplő érzelmet. Mikor felkészült rá érintse meg társa vállát jelezve, hogy kész bemutatni az érzelmet neki. Láncban, a kapott érzelmet értelmezni és átadni kell egészen addig, míg nem ér el a sorban elsőként állóhoz, akinek nemcsak kifejezni kell az általa értelmezett érzelmet de verbalizálni is, vagyis meg kell mondania mit fejez ki. Így megtudjuk, hogy mindenkinek sikerült-e detektálni az érzelmet és sikeresen átadni. Időigény: 15-20 perc Megfigyelési szempontok: A résztvevők közül várthatóan lesznek olyanok, akik számára nem könnyű irányított módon érzelmeket megjeleníteni, ezért ütemesen gyorsan kell a játékot vezetni, hogy minél élvezetesebb és feszültségoldóbb legyen, és senkin ne ragadjon meg sokáig a tekintet zavaró módon. Arra is számítani lehet, hogy a résztvevők nem értenek egyet az egyes érzelmek kifejezésmódjában, ekkor biztatni kell őket, hogy jelenítsenek meg minél több megoldást.

68

Beszélgessenek arról, hogy mi a hat alapérzelem, és mi különbözteti meg a valós és színlelt érzelmeket.

Találkozás a co-trénerrel

Csak abban az esetben hívjunk ebbe a célcsoportban co-trénert, ha az az orvosával konzultált és az úgy döntött, hogy semmiképpen sem következhet be állapotromlás! Olyan co-trénert válasszunk, aki jó kommunikál, és tud magáról és érzéseiről nyíltan beszélni.

Előkészület – eszközigény: A célcsoporthoz tartozó személy gondolja végig előre – az időkorlát figyelembe vételével - , hogy mit szeretne elmondani. A feladat célja: Egy célcsoportbeli érintett személlyel való találkozás sokkal maradandóbb és meghatározóbb élményt nyújt, mint bármilyen az adott sérültséget imitáló feladat, ezért kiemelten fontos. Módszertan: A célcsoportbeli személy maximum tíz percben mondja el röviden betegségének kialakulását, jelenlegi állapotát, de leginkább arra térjen ki, hogy milyen nehézségekkel küzd, milyen segítségre lenne szüksége, ugyanakkor milyen kompetenciái vannak. Időkeret: az élettörténet max. 10 perc + kérdések Megfigyelési szempontok: A személyes találkozás mindig meghatározó a résztvevők számára. Többnyire tele vannak kérdésekkel, amelyeket csak akkor mernek feltenni, ha kellően oldott a légkör és nyitott a co-tréner. A tréning vezetőjének figyelmes közvetítő szerepe lehet.

69

4. Egyéni hasznosulás A képzésnek az elsődleges célja, hogy a különböző megváltozott munkaképességű csoportokkal kapcsolatban befogadóbbá tegye a munkahelyeket. Ennek érdekében a résztvevők egyrészt konkrét ismereteket, másrészt saját élményeket szereznek. Fontos azonban, hogy a vállalaton belül úgy tudják a megszerzett tudást képviselni, hogy az ne maradjon meg személyes szinten, hanem átadható legyen. Ehhez kiegészítésképpen olyan stratégiai szintű szempontokat is bemutat a képzés, amely az egyes vállalatok érdekeltségét meghatározza, és a résztvevők ez alapján elő tudják készíteni a saját, belső reális programjukat.

Stratégia alkotás szempontjai: •

Van-e gyakorlata vállalaton belül a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának?

•

Ha igen milyen jó gyakorlatokat tudnak felmutatni?

•

Ha még csak most kezdtek el foglalkozni a kérdéssel, mik voltak a motivációik?

•

Kik azok a kulcsszereplők, akik az integráció sikerét meghatározzák? Hogy látják, elkötelezettek-e ezek a szereplők?

•

Véleményük szerint milyen intézkedések meghozatalára van szükség a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása érdekében vállalaton belül?

•

Ezek közül melyekre van felkészülve a szervezet?

•

Kik azok a szervezeten belüli és szervezeten kívüli partnerek, akik segítségére a vállalat támaszkodhat? (kapcsolati háló)

•

Milyen a munkahelyi nyitottság az alkalmazottak és a vezetők részéről?

•

Milyen eszközökkel lehet a befogadást növelni?

•

Milyen előnyökkel jár a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása?

•

Milyen célra kívánja a vállalat a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának eredményeit felhasználni?

•

Hogyan lehet a gazdasági előnyöket kalkulálni, meghatározni?

Előkészület - eszközigény: A segédletben található űrlapok előzetes kinyomtatása megfelelő számban, tollak. A feladat célja: Annak részletes végiggondolása irányított kérdésekkel, hogy az érzékenyítés után milyen konkrét területeken kell az adott vállalaton belül a továbblépni, mik azok a sajátosságok, amik meghatározzák cégen belül, hogy sikerre vihető-e a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása. Módszertan: A leírt szempontok feldolgozása kis csoportokban zajlik. 3-4 csoportot alkotnak a résztvevők, és a meghatározott kérdésekben megosztják egymással saját tudásukat, tapasztalataikat.

70

Az egyes kérdésekre legfeljebb 5 percet szánnak. A kis csoportok a megbeszélések végén képviselőn keresztül ismertetik azokat a legfontosabb megállapításokat, amelyek mások számára is hasznosak lehetnek, amelyekből tanulhatnak, beépíthetik saját stratégiájukba. A feladat végrehajtása során mindvégig jegyzetelhetnek a segédletben szereplő űrlapra, amelyen a megbeszélt kérdések esetében azt tudják feljegyezni, amik a saját cégük esetében relevánsak, és segítik a továbblépést. Időigény: kb. 60 perc Megfigyelési szempontok: A tréner a számára a segédletben rendelkezésre álló példány alapján tudja követni, hogy mely szempontok felszínre kerülését kell facilitálnia. Segítenie kell a csoportot abban, hogy minél több, mások által már ismert gyakorlatot, kérdést, észrevételt megismerhessenek.

71

5. Felhasznált irodalom 1. Beszámoló jelentés I. kötet. NRSZH Bp. 2013. 2. Dr. Krémer Balázs: A megváltozott munkaképességű emberek és a nyílt munkaerőpiac. Kutatási zárótanulmány, Revita Alapítvány 2008. http://revitaalapitvany.hu/letoltes/tanulmanyok/equal_nyilt_mep_zaro.pdf 3. Ki tartozik a foglalkoztatási támogatások, kedvezmények szempontjából a megváltozott munkaképességű személyek körébe? (2014.01.) http://www.afsz.hu/engine.aspx?page=full_afsz_hasznos_megvaltt_munkavall&switchcontent=afsz_gyik_megv_mkep_kimegvaltozott&switch-zone=Zone1&switch-rendermode=full 4. Megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatását elősegítő érdekeltségi rendszer (2014/2) http://www.afsz.hu/engine.aspx?page=full_afsz_hasznos_megvaltt_munkavall 5. Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon, 2011. KSH 2012. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/megvaltmunkakep.pdf 6. Célcsoportok bemutatás – szakmai anyag RÉV projekt http://revprojekt.hu/hu/modszertanikozpont/szakmai-anyagok 7. Comer J. Ronald: A lélek betegségei. Osiris Kiadó 2003. Bp. 8. Huszár Ilona: A pszichiátria vázlata. Semmelweis Egyetem, főiskolai jegyzet 2001. Bp. 9. Jelentés a pszichiátriai betegellátás átalakításának ellenőrzéséről (1286). Állami Számvevőszék (1286) 2012. http://www.asz.hu/jelentes/1286/jelentes-a-pszichiatriai-betegellatas-atalakitasanakellenorzeserol/1286j000.pdf 10. Nincs egészség lelki egészség nélkül – a központi idegrendszer betegségei ln: Statisztikai tükör 2010/112. IV. évf. 112.sz. 2010.09.22. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/gyor/jel/jel310082.pdf

72

MUNKÁLTATÓI ÉRZÉKENYÍTŐ PROGRAM

Recommend Documents