MUNKÁK A KERESZTÁLLÍTÁS KAPCSÁN. Az új kereszt az újonnan épített halmokkal A KERESZTÁLLÍTÓ CSAPAT ( )

MUNKÁK A KERESZTÁLLÍTÁS KAPCSÁN

Az új kereszt az újonnan épített halmokkal

A KERESZTÁLLÍTÓ CSAPAT (2014.08.13.)

A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja

A solymosi MALOMKÕ ötödik számának tartalma 1.Kereszt állítás a Kerek-gyepen és az ehhez kapcsolódó történések (Dr. Kovács Tamás, Molnár Gusztáv, Asztalos Miklós) 2.Egy antenna története (Somodi Zoltán) 3.Rovástábla avatás Gyöngyössolymoson (Dr. Kovács Tamás) 4.Rovásírásunk története dióhéjban (Szakácsné Friedrich Klára rovásírás kutató) 5.A világ legrégibb húsvéti tojása 6.A Cseh Tamás Kör rendezvényei (Liktor Ferenc a CST Kör alapítója és szervezôje) 7.Visoko titka (Szakács Gábor újságíró) 8.Gyimóthy Gábor (Nyelvlecke c. verse) 9.Vaskor a Mátrában (Tóth Károly) 10.Ehetô Giz-gazok (Asztalos Fanni) 11.Áttünés (Füleki Gábor verse) 12.Egy idôs néni vallomásai a régi idôkrôl II. (Fulgus Gábor) 13.Az SHE Közhasznú Jelentése (Somodi Zoltánné az SHE titkára) 14.Az SHE végzett dolgai 2012, 2013, 2014 15.Az elmúlt nyolc év és az összefogás lehetôsége Gyöngyössolymoson (Asztalos Miklós az SHE elnöke)

MALOMKÕRE HANGOLÓ Néhány gondolat solymos polgáraihoz, községünk értelmiségéhez, honfitársainkhoz. A társadalmi munkamegosztásban az értelmiségi feladata nem csupán az, hogy folyton tanuljon, olvasson, egyre értelmesebb, vagyonosabb legyen. A magát valóban értelmiséginek tartó emberek jó példával kell, hogy elöl járjanak, lehetôségeikhez képest példát kell mutassanak és felmutassanak a társadalom, és a lehetôségekben, tehetségben, tudásban, ismeretekben, erôforrásokban korlátozottabb honfitársaik számára. Ezzel tehetnek legtöbbet közösségük, hazájuk épülésére, és segíthetik a jelen és jövô generációit! Az értelmiség, a vezetôk és elöljárók példamutató viselkedése mindenhol, minden területen fontos. Egy család, egy vállalat, az egyházak, a közintézmények esetében is fontos ez, de az önkormányzatokat illetôen is. A vezetôi példamutatás, a feddhetetlenség, erkölcsös viselkedés nem kevésbé lenne fontos lakóhelyünkön sem! Egy település vezetését illetôen különösen fontos, hogy a falu, város értelmiségi vezetôi, vagy kevésbé képzett választott elöljárói mindig jó példával járjanak „elöl”. A magánéletüket illetôen is. A jó vezetô nem ülteti családtagjait saját pozícióját tekintve összeférhetetlen munkakörökbe. Nem öli el a jó szándékot és tetterôt az emberekben, hanem minél több egyénben megpróbálja kiteljesíteni az önzetlenséget, a tenni akarást, az együvé tartozás érzésének fontosságát! A jó vezetô, és vezetés minden esetben okos, kimûvelt, egyéni gondolkodású, kreatív, megbízható, becsületes kollégákkal veszi körül magát, és tetteivel, cselekedeteivel törekszik a feddhetetlenségre. Nyitott minden külsô impulzusra, véleményre, kritikára. Befogadó az ötleteket, javaslatokat tekintve. Kritikus, önkritikus a saját munkáját illetôen is. Nem elzárkózó és bezárkózó. Nem rejtegeti a döntéseit a választói elôl zárt testületi üléseken, és „titkos” testületi jegyzôkönyvekkel. Jobb helyeken ezek a jegyzôkönyvek nyilvánosak, az önkormányzatok honlapján bárki elolvashatja ôket. Ez az önkormányzati nyilvánosság alapja. A jó vezetô maradéktalanul képviseli az általa vezetett közösség érdekeit, és a közösség érdekét a saját önérdekei fölé helyezi! Minden esetben törekszik arra, hogy etikus és törvénytisztelô döntéseket hozzon! Ugyanez a példamutatás kell, hogy jellemezzen mindannyiunkat! Mielôtt bárkit kritizálnánk elôbb a saját fejünkben, saját portánkon tegyünk rendet. A saját családunkban, a saját közösségünkben próbáljunk rendet tenni, s akkor egy idô után azt vesszük észre, hogy a tágabb környezetünkre is hatással leszünk. Közeleg az önkormányzati választás. Mindenki felelôséggel kell, hogy döntsön arról, kit választunk lakóhelyünk, településeink vezetôinek. Mert olyan a vezetô, mint amilyen maga a választó közösség! Szebb jövôt építeni csak jövôbe látó, egyenes úton járó, az embereket tiszteletben tartó, a közösséget felkészülten, a legjobb tudása alapján képviselô – szolgáló –, értelmes ELÖLjárókkal lehet! Mint eddig minden alkalommal a Solymos Hagyományôrzô Egyesület által megjelentetett Malomkô V. száma is, hagyományainkhoz híven, a szellemi rendteremtés érdekében született, a helyi értékek megóvására szólít, történelmi érdekességekre világít rá, a népi gyógyászat és néphagyomány ismereteire tanít, és az alapértékek, a család, a Haza, a Nemzet, a hit, becsület, szeretet, egészség fontosságára próbál rávilágítani. Az SHE minden tevékenysége ezekrôl az értékekrôl szól. A mobil átjátszó antennák témájában folytatott kitartó és sikeres küzdelmünk is, melyet a saját és településünk minden lakója egészsége, de a külvilág felé történô példamutatás érdekében is addig folytatunk, amíg az önkormányzat nem teljesíti a lakosság akaratát: a mobil átjátszók falun kívül biztonságos távolságra történô kihelyezését. A magyarságot határoktól függetlenül egybeölelô Csíksomlyói Búcsú egyik fô üzeneteként Oláh Dénes fôesperes gondolatát is szeretnénk átadni: Isten által adott különbözô tehetségünket nem azért kaptuk, hogy pusztán önérdekbôl használjuk, hanem azért, hogy a közösség épüljön és fejlôdjön általa. Elég a szócséplésbôl, puszta „zászlólengetésbôl”. Eljött az ideje annak, hogy tenni is kell azért mindenkinek, hogy a világ jobbra forduljon, Nemzetünk újra felemelkedjen! Családod szerencsés esetben csak egy van, Hazád és Nemzeted csak egy van csupán, Isten is, felekezettôl és vallástól függetlenül egy van! Józan ésszel gondolkodva, hittel, célokkal és a Jóistenhez hasonlóan a teremtés aktív részeseként próbálja megélni mindenki az életet. Merjünk mindannyian nagyok lenni! Az igazságtalanság, törvénytelenség, erkölcstelenség ellen mindig lépjünk fel, mert ha nem lépünk fel, mi magunk is cinkosokká válunk! Ehhez kíván mindenkinek sok szeretetet, tetterôt, együttmûködô jó szándékot és jó egészséget: a Solymos Hagyományôrzô Egyesület

–3–

A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja KERESZTÁLLÍTÁS A KEREK-GYEPEN 2014. augusztus közepén újra nagyszerû dolog történt! Asztalos Miklós egyesületi elnökünk szavaival élve „megszületett második gyermekünk”: Solymos sólyom, turul szobra után a Kerek-gyepen felállítottuk Magyarország és a magyarság egyik ôsi szimbólumát, a címerünkben ma is szereplô hármas halmot, és a kettôs keresztet. Egy gyönyörû keresztet, az Összefogás Keresztjét. Ez a kettôs kereszt az az apostoli kettôs kereszt, amit már Szent István királyunk is kezében tartott, árpád-házi (vagy helyesebben turul-nemzetség béli) királyaink jelképe volt, és eredete sokkal régebbi idôkre nyúlik vissza, mintsem gondolnánk. Mit is jelentenek ezek az ôsi szimbólumok a teljesség igénye nélkül? • A hármas halomban megjelenik az ôsi hármasság: Atya, Anya, Fiú (ma Atya, Fiú, Szentlélek). Azonban az Országot, Magyarországot is szimbolizálja. • A kettôs kereszt a székely-magyar rovásírásunk GY betûje, ami az EGY-et, az isteni EGYHÁROMSÁGOT (Atya, Anya, Fiú) jelenti. Már a 7500-8200 évesre becsült korú tatárlakai amuletten is szerepel ez az ôsi jelünk! A kettôs kereszt alsó szárát elvéve megkapjuk az egy szárú keresztet, a rovásírás I betûjét, ami az ISTEN szimbóluma. Még egy szárát elvéve a rovás SZ betût kapjuk, ami a SZER-t jelenti, amikor az ünneplô emberek közössége SZER-etetben összeköti az eget a Földdel. • Solymos kerek-gyepi keresztjén három alap szimbólumunk, a Nap, a Hold és a napkereszt is szerepel. A Napot és Holdat, ami a férfit és a nôt, a szkíta Szküthész király Pálosz és Naposz fiát, Hunort és Magyart stb. idézi meg. A napkereszt az ôsi rovásírásunk F betûje, ami magát a „gömbölyded” FÖLDanyát idézi. 30-40000 éves barlangrajzokon, a 30000 éves tatai amuletten már szerepel ez a jelünk, ami csodálatos magyar nyelvünkkel tökéletesen értelmezhetô. A kört átszeli két egymásra merôleges KöRoSZTó (egyenes). A körosztó mássalhangzóiból közvetlenül származtatható szavaink KRSZT=KeReSZT=KRiSZTuS. A Napkereszt és a kettôs kereszt tehát sokkal-sokkal régibb központi szimbólumaink, mintsem azt legtöbben valaha is gondoltuk volna! Mi az Összefogás Keresztjének üzenete mindannyiunk számára? Népek Krisztusa Magyarország Eljött a feltámadás órája! Gondolkodjunk el ezen egy kicsit! A rendes feltámadásért mindannyiunknak tenni kell valamit. Nem csak magunkért, családunkért, hanem nagy közösségünkért, a Hazánkért is! Legalább fohászt, keresztbe szalmát, de inkább ennél többet! És akkor valóban bekövetkezik a szózatunkban is megírt „Még jôni kell, még jôni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán.” Azért kell így tennünk mindnyájunknak, hogy ne a szózatban szintén megírt nemzethalál rémképe, víziója következzen be! A Kerek-gyep és a keresztállítás története. Köszönetnyilvánítás e nemes munkából részt vállalóknak! 2009-ben Hármas Halmot és Kettôs Keresztet állítottunk a Kerek-gyepen. Ezzel a gyönyörû fekvésû, közkedvelt kirándulóhely még inkább szép és különleges nevezetessége lett Solymosnak. A solymosi óvoda, iskola, gyöngyösi óvodák, iskolák rendszeresen elhozzák ide a gyerekeket, és ahová az ország különbözô településeirôl is vissza-visszajárnak az emberek. Mi solymosiak különösen szeretjük a Kerek-gyepet, és köszönettel tartozunk azoknak, akik annak idején szemét- és sitt telepbôl varázsolták kirándulóhellyé. Itt Babiczki László erdômérnök nevét kell kiemelnünk. Neki, és szorgalmas társadalmi munkát végzô barátainak, ismerôseinek köszönhetô, hogy létezik ez a gyönyörû rét a sziklák tövében, a patak partján, erdô szélén. A helyet 2007 óta egyesületünk gondozza. A 2009-ben állított halom és kereszt mára kicsit viseletessé vált, ezért januárban elhatároztuk, hogy újat állítunk helyette. Babiczki László erdész tagtársunk ötletünket tudatta az Egererdô Igazgatóságával. Az erdészet segített, és kérésünkre faanyaggal támogatta e nemes célt. Kuris István vállalkozó a fateleprôl felszállította a fát. Ô ezzel támogatta a Keresztállítást. Neki és az Egererdônek is köszönjük a támogatást és az önzetlen segítséget!

–4–

A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja Molnár Gusztáv barátunk több hét munkával kifaragta, összeácsolta és lefestette a keresztet. Példaértékû, ahogy ehhez a nemes célhoz önzetlenül 63 évesen hozzá állt! A szöveget Csathó Antal erdélyi származású solymosi fafaragó és Molnár Guszti vésték a fába. Gy. Tóth Mária festômûvész aranyozta be a betûket. Liktor Ferenc a vasabroncsok elkészíttetését intézte! Hálás köszönet mindnyájatoknak! A keresztállítás másik mozgatója Asztalos Miklós egyesületi elnökünk volt. Köszönet Miklósnak a sok önzetlen utánajárásért! A masszív vas talapzat elkészíttetéséért, az alap betonozásának leszervezésért, a sok szervezô munkáért, a nehéz halom építô munkáért, aminek jelentôs része neki köszönhetô! Varga Szabolcs sok kétkezi munkában vett részt, és kemény fizikai munkától kímélte meg a csapatot. Ezt külön köszönjük neked Szabolcs! Köszönet Fülöp Pálnak, Nyilas Andrásnak, Asztalos Miklósnak, Molnár Gusztávnak, akikkel együtt egy este lenyírtuk a füvet a Kerek-gyepen. Ez más alkalmakkor két fônek az egyesület fôkaszájával 2-2 napos, munkaidô után sötétedésig tartó munkája! Legyen fogalmuk róla mennyi munka ez! Évente kétszer nyírni kell a füvet, hogy igényes környezet legyen itt. Kérjük Önöktôl, ne legyen természetes az, hogy mások dolgoznak, a szabadidejüket áldozzák, némelyek pedig kritizálják az egyesületünket, ha nincs levágva a fû, vagy nincs összeszedve a szemét. Ebben a munkában bármikor mindenki részt vehet, aki ide jár. Köszönet Sárkány Ferenc építési vállalkozónak a beton alap kômûves munkájáért, a 80 éves Matiny János bácsinak, Varga Szabolcsnak, fiainak Varga Bálintnak és Varga Mátyásnak, hogy a talapzat betonozási munkája is örömmunkává vált! A nagy kereszt alatt kb. 2 m3-es betontömb áll, a 80 kg-os talapzati vasszerkezettel egybegyógyítva. A betonozás elôtt önzetlen lakatos munkát végzett Kovács Endre! Köszönjük! Köszönet Asztalos Miklósnak, Fülöp Pálnak, Fülöp Istvánnak, Godó Miklósnak, Liktor Ferencnek, dr. Kovács Istvánnak, Kovács Botondnak és Koppánynak, fiaimnak, Matiny János bácsinak, Molnár Gusztávnak és Füleki Évának, Molnár Balázsnak, Nyilas Andrásnak, Sidló Csabának, Somodi Zoltánné Editkének, Somodi Andrásnak és Tóth Károlynak, hogy az állítás gyönyörû napján együtt voltunk, és együtt dolgozhattunk! Köszönet a halom építési munkáért, ami egyébként majd egy hétig tartott. Köszönjük Hegyi János támogatását! Itt mondunk köszönetet nektek is, akik az avató ünnepségen segítettetek és hadtápot biztosítottátok vagy támogattátok: Dériné Gina, Somodi Zoltánné Editke, Kovács Istvánné Antónia és Kuncsik István, Benkô Attila, Kardos Kiss Sándor. A leginkább felemelô pillanat a Kereszt kiszállítása után a talapzatba való bedaruzás volt! Ezért külön köszönetet kell mondanunk Bodnár Péter fuvarozó vállalkozónak önzetlen segítségéért! Augusztus 13-án felállítottuk, és augusztus 16-án, Nagyboldogasszony hétvégéjén, a VII. Turul Nap alkalmából kis ünnepség keretében felavattuk az Összefogás Keresztjét. A kereszt születésével, a beállítással, avatással kapcsolatos képeket a borító oldalakon láthatják. Nézzék meg, látogassák a helyet, érezzék magukénak, érezzük mindannyian magunkénak, akik ide kijövünk! Dobogtassa meg mindannyiunk szívét! Vigyázzunk rá, és vigyázzon ránk! Dr. Kovács Tamás, szerkesztô A KERESZTÁLLÍTÁSSAL KAPCSOLATOS NEGATÍV TAPASZTALATOK, ATROCITÁSOK – SZEMÉT ÜGY – Hét éve már, amikor frissen alakult egyesületünk egyik elsô munkájához, a Bába-kô környezetének rendbetételéhez fogtunk, kicsik és nagyok, polgármester és „civilek”. Együtt! Akkor az összeszedett szemetet, – hétvége lévén – Szolcsák Gyula javaslatára a hivatal elé szállítottuk zsákokban, mondván „Hétfôn majd elvitetem”. Azóta is tesszük a dolgunk, de már nélküle. A zsákok az elmúlt hét évben ugyan probléma nélkül rendre eltûntek, de az egykori alapító tag egyre távolabb került egyesületünktôl. Nehéz lenne megmondani miért történt ez így, miért váltotta fel az aktív, kezdeményezô magatartást a szemlélôdés, majd késôbb a rosszakarat?!

–5–

A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja

SHE szemétgyûjtés, Kerek-gyep 2010.

Mert történt pedig, hogy ez év augusztusában, készülve a keresztállítás várva várt alkalmára, ismét összeszedtük a Kerek-gyepen hagyott szemetet. Az így megtöltött 4 db 120 les zsákot pedig az eddigi gyakorlatnak megfelelôen rendezetten elhelyeztük az önkormányzat elôtt. Tudták, tudhatták tehát az önkormányzat vezetôi honnan, kiktôl származhatnak a hulladékkal teli zsákok. Mindezek ellenére vagy talán éppen ezért másnap a jegyzô ismeretlen tettes ellen rendôrségi feljelentést tett, köztisztasági szabálysértés tárgyában! Rendôri feljelentés? Bizony ám! Nincs laca-faca! Normál viszonyok között az ilyen esetekben a jegyzô az eljáró hatóság! Normál viszonyok között!

Az események itt váratlan fordulatot vesznek, amikor is a rend helyi ôre „forrónyomon” ered az „ismeretlen tettes” nyomába, és percekig tartó „nyomozás” eredményeként ízibe kézre is keríti a mit sem sejtô egyesületi elnökünket a Kerek-gyepen, a keresztállítási munkák közben, aki az elé tárt „bizonyítékok” és a „kérdések súlya alatt” „megtörik” és „mindent bevall”! Az „ügy” „felgöngyölítésre” került! Minden rendben, mûködik a hatalmi apparátus! A vád súlyos! A 218/1999. Korm. rendelet, 7. paragrafusa alapján köztisztasági szabálysértés-t követ el aki, „…települési szilárd vagy folyékony hulladékot a közterületen engedély nélkül lerak, elhelyez, illetôleg nem a kijelölt lerakóhelyen rak le, vagy helyez el”. Nosza, akkor tegyünk rendet, védjük meg a jogállamot! Védjük meg a környezetet! Idézzünk elôször tanúként, majd, gyanúsítottként, szembesítsünk, vegyünk fel jegyzôkönyvet! Vegyük el a kedvét, idegesítsük, töltse az idejét kihallgatáson, a járási hivatalban, járassuk le! A „helyi hatalom” paranoiája! Itt tartunk, ide jutottunk! Így kívánják kivonni a forgalomból az induló képviselôjelölteket? Így próbálják újra kedvét szegni a köz iránt önérdek nélkül tenni akaró emberek, közösségek kedvét? Próbálkozhatnak, de ez nem fog sikerülni! Molnár Gusztáv, SHE elnökségi tag – AZ ÖNKORMÁNYZAT „TÁMOGATÁSA”– Ahelyett, hogy támogatnák a Solymos Hagyományôrzô Közhasznú Egyesület munkáját, és kifizetnék a képviselô testület által 2014 áprilisában az SHE számára megszavazott 350.000,-Ft-ot, ami az egyesület egyetlen komoly anyagi forrása lenne, még feljelentésekkel próbálják nehezíteni az életünket! Itt jegyezzük meg, hogy a testület által 2013-ban megszavazott 200000 Ft önkormányzati támogatás kifizetését is önkényes és jogszabályellenes idôhúzásával és döntésével hiúsította meg a jegyzô és a polgármester! 2012-ben egyáltalán nem részesültünk önkormányzati támogatásban a Vodafone adó kapcsán kifejtett tevékenységünk miatt, ahol a polgármester nem a lakosság oldalán küzdött, mint az köztudott. Tisztelt „elöljárók”, nem kérünk az ilyen köszönetbôl, viszont a képviselô testület által az SHE számára megszavazott támogatásra igényt tartunk, és higgyék el, hogy csak jóra fogjuk fordítani, mint azt eddig is tettük! Asztalos Miklós, SHE elnök – A KERESZT AVATÓRÓL RÖVIDEN – Mi történt volna ha… A nagybátonyi Köböl Gábor tárogató zenéje hívta ünnepre a részt vevôket. 15 h-kor a Himnuszunk eléneklésével és elszavalásával kezdtük volna az avatást. Nagyboldogasszony napja lévén (augusztus 15), ôsi himnuszunk, a Boldogasszony Anyánk is felhangzott volna. Asztalos Miklós és Dr. Kovács Tamás mondta volna el avató gondolatait. Majd egy gyönyörû Ilyés Gyula verset szavalt volna el a gyöngyösi Czakó András. A székely himnusz és a szózat eléneklésével zártuk volna a keresztavatót. Estebéd és baráti beszélgetés, majd máglyagyújtás történt volna, és örültünk volna egymásnak és az életnek, és nagyszerû elégedettség töltött volna el és fel bennünket, hogy újra megtettük a magunkét, és született valami szép és felemelô, példamutató, és optimizmusra sarkalló, egy nemzetet összetartó és megtartó Kereszt. Az összefogás keresztje. Mi történt valójában? Éjszakai keresztavató Ehelyett azonban súlyos atrocitás érte az ünnepre gyûlt közösséget. Provokáció jellegû eseménysorozat után hitvány, undorító, és vérrel, 8 napon túl gyógyuló sérülésekkel is járó verekedés állta útját az avatásnak! Azonban az avatásra gyûlt ünnepi társaságunk kitartott estig! A szomorú történések után a délutánra tervezett esemény helyett este 10 óra körül, a máglya meleg fénye mellett avattuk fel a keresztet! Himnusszal, Szózattal, Boldogasszony Anyánkkal, verssel és egy-egy rövid gondolattal, de legfôképpen szeretettel, és szeretetben! A bennünket ért atrocitások és az avatás után, másnap, elzarándokoltunk Mátraverebély Szent-kútra, hogy kipihenjük a keresztállítás „fáradalmait”, testi és lelki sebeit, és feltöltsük magunkat a következô egy évre. A Kerek-gyep és Solymos újra gazdagabb lett. Az ide érkezô emberek szíve is nagyot dobban, ha rádöbbennek, mi van itt. A Kerek-gyepi hármas halom és kettôs kereszt, az Összefogás Keresztje, Nemzeti örökségünk része. Még geoláda is vonzza az ide érkezô turistákat. Dr. Kovács Tamás, SHE elnökségi tag

–6–

A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja EGY ANTENNA TÖRTÉNETE Az alábbi történet 2011 ôszén kezdôdött, és a címben említett antenna nem egy egyszerû antenna, mint késôbb megtudtuk, egy nagy teljesítményû mobilszolgáltatói átjátszó állomás. Az állomás üzemeltetôje az egyik nagy magyarországi mobil szolgáltató. Ilyen berendezésbôl, például egy Gyöngyös méretû város ellátásához kettô vagy három szükséges, külterületen, lakóépületektôl nagy távolságra, magas (kb. 30 m) oszlopon elhelyezve. Ilyen elôfordul más szolgáltatók esetén a Sár-hegyen, tehát lakott területektôl több kilométer távolságban. A mi esetünkben egy ilyen berendezést a község északi oldalán lévô magántulajdonban lévô külterületi legelôn álló kisállattartó épületre telepítettek (elôzetesen 170 ember által aláírt tiltakozás ellenére) a lakóházak elôkertjeitôl 40-50 m-re, 6 méter magasságban. Az irányított antennák enyhén lefelé fordítva a közeli lakóházakon keresztül sugározva látták el a területüket. Köztudomású, hogy a mobil szolgáltatás során alkalmazott nagyfrekvenciás elektromágneses sugárzás (különös tekintettel a még kevéssé ismert hatású digitális technika esetén) emberre és a biológiai környezetre gyakorolt élettani hatásai vitatottak. Az ezzel kapcsolatos pro és kontra érvekbe nem érdemes ennek a kis írásnak a keretein belül elmélyedni. Egy biztos, a nyugati demokráciák ilyen esetekben azt a gyakorlatot követik, hogy vitatott élettani hatású berendezések telepítésekor érdemes óvatosnak lenni. A Solymos Hagyományôrzô Egyesület feladatának tekintette az ügyet. Ezért érte bírálat, de a bíráló elfelejtkezett róla, hogy az egyesület tevékenységének egyik lényeges eleme a környezetvédelem, és bár sokaknak meglepô, az emberi egészség védelme is a környezetvédelem része, ráadásul a legfontosabb része kell, hogy legyen. Kétségtelenül szép, de önmagában nem elég, ha községünkben sok a virág közterületen is. Az emberek egészséges, nyugodt élethez való joga, valamint az, hogy biztonságban is érezzék magukat, ennél sokkal fontosabb. A kb. 170 ellenzô aláírás ellenére 2012 márciusában már üzemelt a berendezés. A közelben lakók kezdetben nagyon egyedül érezhették magukat a problémával. Késôbb a távolabb lakók is megértették, hogy ez az egész község ügye. Az egyesület aktív részvételével több, mint 1000 aláírás gyûlt össze, amelyben kértük az érintett szolgáltatót, és a területet a szolgáltatónak bérbeadó tulajdonost, álljanak el a szerzôdéstôl, és a berendezés kerüljön a lakóházaktól (külföldi tapasztalatok alapján is) biztonságos, legalább 1,5 km távolságra. A csaknem 1100 aláíró embernek (18 év fölötti solymosi szavazópolgárok) ezúton is szeretnénk megköszönni, hogy maguk és a környezetükben élô társaik iránti felelôsségtudatukat kifejezték támogató aláírásukkal! Meg kell jegyezni, hogy sohasem a korszerû technika ellen tiltakoztunk, sokkal inkább annak biztonságosabb alkalmazása mellett érveltünk.

2012.06.15-e után egy tûzeset miatt az átjátszó nem üzemelt tovább. Végül sok levél, egy építéshatósági eljárás és nem utolsó sorban valószínûleg a nagyszámú aláírás hatására bontási határozat született a megfelelô engedélyek hiányában, szabálytalanul létesített berendezésre. A szolgáltató levélben elismerte, hogy a berendezés szabálytalanul létesült, és vállalta, határidôre elbontja azt, ezt meg is tette. A szolgáltató teljesen korrekt magatartást mutatott, és jelezte, hogy bár nem mond le a berendezés létesítésérôl, a környezet és a lakosság igényeit mindenképpen figyelembe fogja venni. Elôre is köszönet érte, bár ennek természetesnek kellene lenni. Megelégedésünkre szintén korrekt eljárást folytatott le az illetékes építési hatóság. Több cikk jelent meg a témában a Heves Megyei Hírlapban és a Gyöngyösi Városi Televízió is többször foglalkozott ezzel az üggyel. Nekik is köszönjük a korrekt tájékoztatást, valamint azt, hogy megfelelô nyilvánosságot kaphattunk. Ezzel szemben csalódást, és némi elkeseredést váltott ki belôlünk, hogy az Önkormányzat egy képviselô kivételével semmilyen módon nem támogatta az ügyben kifejtett tevékenységünket. Igen sok beadványt, kérést, igényt fogalmaztunk meg az ügyben a Polgármesteri Hivatal felé, de egyetlen válaszra sem méltattak minket. Egy tavalyi közmeghallgatáson községünk egyik vezetôje azt mondta (az idézet nem pontos) „az Önkormányzat nagyon sokat tett az antennaügy megoldása érdekében”. Sokáig törtük a fejünket, vajon mire gondolhatott. Nekünk úgy tûnt, inkább az ellenérdekelt feleket támogatta. Az általunk a témában összehívott „falugyûlésre” küldtünk idôben meghívót a polgármesternek és a képviselôknek név szerint. Közülük senki nem jelent meg. Rendezvényünk helye és idôpontja is problémás lett a hivatal részérôl, ennek ellenére sikerült megtartani.

–7–

A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja Gondolhatott esetleg arra a szórólapra (2012.07.13) amelyben mérési eredményekkel kívánta a lakosságot tájékoztatni, minden rendben, a mért értékek bôven a törvényben elôírt határértékek alatt vannak? Ezt persze senki nem vitatta, hiszen az érvényben lévô ide vonatkozó magyar rendeletek a nagyfrekvenciás mobil szolgáltatói sugárzások teljesítményét kizárólag csak hôhatás szempontjából vizsgálják és sorolják be. Ez azt jelenti, hogy az emberi szövetben a sugárzás hatására történô hômérsékletemelkedést minôsítik adott érték felett veszélyesnek. Sem épületbiológiai szempontokat, sem egyéb élettani hatásokra vonatkozó vizsgálatokat nem vesznek figyelembe. Sarkosan fogalmazva ezek a határértékek biztosítják, hogy a szolgáltatók akár a lakóépületek közvetlen közelébe telepíthessék berendezéseiket. Itt ki kell térnünk egy fontos tényre. Községünk Helyi Építési Szabályzata tiltja, hogy belterületen hírközlési berendezést telepítsenek. Jelen esetben ez teljesült is, hiszen az érintett berendezést egy külterületi ingatlanra telepítették. Létezik viszont egy hasonló berendezés belterületen (központi helyen). Valószínûsíthetô, hogy ennek telepítése idején is érvénybe volt az említett szabályozás. Az aláírások gyûjtése alkalmával történt beszélgetésekben sokan jelezték, kérik, segítsünk ezen átjátszó állomás biztonságos távolságba (belterülettôl legalább 1,5 km-re) való áthelyezésében is, mivel közvetlenül lakóépületek között van, közel az iskola is. Sokan támogató aláírásukat azzal a feltétellel adták, hogy segítünk ezt az ügyet is megoldani. Erre mindenkinek ígéretet tettünk, és ezt nem is felejtettük el. Hivatalos kérést fogalmaztunk meg a jegyzô irányába annak megvizsgálására, vajon a belterületen lévô berendezés szabályosan üzemel-e. A kérés elutasításra

került annak ellenére, hogy szerintünk a községben a helyi építési hatósági feladatokat a jegyzônek kellene ellátni. 2012.11.27-én a Helyi Építési Szabályzat általunk javasolt módosítását (amely szerint mobil szolgáltatói átjátszó állomást, külföldön bevált szabályozás alapján csak külterületen, belterület határától legalább 1,5 km távolságban lehessen telepíteni) a Képviselô Testület jóváhagyta. A testület megszavazta, hogy a következô testületi ülésre a Helyi Építési Szabályzat módosítását elô kell készíteni. Ez a jegyzô feladata. Sajnos az elôkészítés a mai napig nem történt meg. Az ügyben hivatalos megkereséseinkre csak semmitmondó, illetve a kérdésekhez nem kapcsolódó válaszok érkeztek. Ezt a problémát az Önkormányzat véleményünk szerint nem kezeli megfelelôen. Az un. antenna-ügyben szerzett tapasztalatainkat összefoglalva elmondhatjuk, az emberek egymás iránti felelôsségérzetének felélesztésére, környezetünk, egészségünk és biztonságérzetünk javítására érdemes nagy energiákat fordítani. Ezen kívül érdemes a hatóságokat megkeresni, mert esetünk példája mutatja, van esély érvényt szerezni a törvényeknek és elôírásoknak. Ez az eseménysorozat komoly közösségformáló hatással is bírt. Ami pedig az önkormányzat magatartását illeti: mindenképp el kell gondolkodnunk a fentebb leírtakon, amikor legközelebb lehetôségünk lesz dönteni, kikre bízzuk községünk vezetését. Somodi Zoltán

ROVÁSTÁBLA AVATÁS GYÖNGYÖSSOLYMOSON 2010-ben írtunk már a Malomkô III. számában a Kárpát-medencei rovásos helységnévtábla állítási mozgalomról. Ôsi rovásírásunk a magyarság KárpátHaza-beli ôshonosságának egyik több tízezer éves kontinuitást hordozó bizonyítéka. Ugyanúgy, mint ahogyan a pártatlan genetikai laborok által a NagyMagyarország területén a földbôl elôkerülô csontok

nagy részérôl kétséget kizáróan derül ki, hogy léptennyomon ôseink több ezer éves temetôire, vagy több tízezer éves csontjaira bukkanunk. Azért, hogy sok ezer éves rovásírásunk újra élôvé váljon, Gyöngyössolymoson is, tavaly márciusban a Solymos Hagyományôrzô Egyesület SOLYMOS felirattal rovásírásos településtáblákat állított a falu Gyöngyös és Mátrafüred felé esô oldalán. A táblaavató ünnepséget 2013. március 15-éhez kapcsolódóan tartottuk meg. Az esemény fényét emelve néhány nappal késôbb Friedrich Klára rovásírás kutató tartott elôadást a Kárpát-medencei rovásírásról, és Szakács Gábor író, újságíró mutatta be a Vysoko-i piramisok felfedezését és feltárását, s azok rovásírásos kapcsolódásait, hogy jobban tisztában lehessünk ôsi írásunk történetével. Az elôadások kivonataként írt cikkek újságunkban olvashatók. Dr. Kovács Tamás

–8–

A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja ROVÁSÍRÁSUNK TÖRTÉNETE DIÓHÉJBAN Nemzeti írásunk, a rovásírás a magyarok legrégibb és legértékesebb mûvelôdéstörténeti kincse. Tudós krónikásaink, történészeink Kézai Simon, Kálti Márk, Thuróczy János, Verancsics Antal, Szamosközi István, Bél Mátyás szkíta, hun írásként említik. Egyikük sem nevezi finnugor írásnak. A „nemzeti írásunk” kifejezés azért helyes, mert ez magában foglalja a szkítákat-hunokat-avarokat is, hiszen ugyanannak a nemzetnek a tagjai vagyunk. Székelymagyar rovásírásnak is nevezik, mivel legtöbb emlékét a székelyek ôrizték meg számunkra. Emlékei bizonyítják, hogy igen régen a Kárpát-medence ôslakói vagyunk. Ilyen írásos emlék többek között a bajóti csont pálcavég, a tatárlakai sírlelet korongja vagy Torma Zsófia erdélyi régésznô (1832-1899) írásjeles korong gyûjteménye az újkôkorból. A Pilisben, Bajóton került elô hazánk eddigi legrégebbi rovásírásos emléke, az agancsból csontból csiszolt kis dárdahegy.

Ôsi írásunk további, már bôségesebben elôkerült újkôkori emlékei a Tordos-Vinca mûveltségbôl származnak, amelynek elsô feltárója Torma Zsófia régésznô volt a 19. században. Kortársai csupán a készítôk mesterjegyeinek tartották az általa Tordoson és környékén kiásott cserépedényeken lévô jeleket. Ô azonban ragaszkodott álláspontjához, hogy a jeleket írásként kell felfogni. A rovásírás bizonyíték szkíta-hun-avar-magyar folytonosságunkra, mert az elôdeink tárgyi, régészeti emlékein megtalálható. A Kr. e. 301-ben született Agathon-tól fennmaradt töredékekben olvasható, hogy egy általa látott szkíta felirat elsô betûje egy középen köldökkel ellátott kör, ezt követi két összekötött egyenes vonal, és egy betû, amely hasonló a szkíta íjhoz. E leírás rovásírásunk LY, R és NY betûinek felel meg. A Kr. után 120-ban született szír-görög Lukianosz egy szkítát ábrázoló szoborról tudósít, akinek egyik kezében íj, a másik kezében pedig könyv van (Télfy János mûve alapján). A Magyar Nemzeti Múzeum 2009-es szkíta kiállításán is talál-

A bajóti csont dárdahegy

Képét Lambrecht Kálmán Az ôsember c. könyvében (Dante Kiadás, 1931) fedeztem fel. Hillebrand Jenô ôsrégész ásatásából, 18-20 ezer éves rétegbôl került elô.

Stahrenberg másolata

A tatárlakai korong; jobbra rovásjelei kiemelve (Friedrich-Barta)

7800-8200 év a kora a Tatárlakai Korongnak, amelyen legalább négy rovásjel (F, Z, NY, Gy) és a Kárpátmedencei képírás látható. 1961-ben került elô több más sírmelléklettel együtt Nicolae Vlassza ásatásán. A Korong képírásos jelei 1000-1500 évvel idôsebbek a mezopotámiai hasonló képírásos jeleknél. Ez megerôsíti, hogy az írás bölcsôje a Kárpát-medencében ringott.

tunk a mai rovásírásunkkal egyezô jeleket. A hunok írásbeliségét több szerzô bizonyítja, pl. a kortárs Priszkosz rhétor, aki Attilánál is járt. Írásemlékeik közé tartoznak többek között tulajdonjegyek, határjelölô jegyek, a sarkeli csont tégely rovás A betûje, a Strahlenberg által másolt feliratok, a Szeged-Nagyszéksósi jelek, a szabadbattyáni övcsat, de még folytathatnám. Vitatott, hogy a Nagyszentmiklósi Kincs hun vagy avar kori. A 23 edénybôl 14-en rovásfelirat látható. Egyértelmûen a magyarok elôdeihez köthetô, sajnos megtalálása után Bécsbe szállították, és a Kunsthistorisches Múzeumban, mint óbolgár lelet szerepel.

–9–

A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja Avarkori írásemlékeink közül a legjelentôsebb a szarvasi csont tûtartó, mely 1983-ban került elô Juhász Irén ásatásából, köznépi nôi sírból. Kb. 7 cm. hosszú, 1,5 cm széles, juh lábszárcsontból készült a VIII. sz.-ban. 60 rovásjel található rajta, magyarul olvasható, Vékony Gábor fejtette meg. Ez a hivatalosan elfogadott, legkorábbi magyar nyelvû rovásemlékünk. A Budapesti Történeti Múzeumban is találtunk avar kori agyagkorsón rovásjeleket. Avar orsógombokon is sok betû található, szintén köznépi sírokból. A honvisszafoglalás korából az Újpesti Helytörténeti Gyûjteményben (1043 Bp. Berda József u. 48.) látható két égetett agyag rovásírásos cseréptöredék, melyek Kurszán fejedelem szállásterületérôl származnak, aki Anonymus szerint 904-tôl itt táborozott. Szintén honvisszafoglalás kori, IX. századi, a bodrog-alsóbûi kohófúvóka, melyen 7 rovásjel található. Stamler Imre ôskohókat tárt fel e területen, így került elô 1999-ben. Berkesiné Kiss Ágota vette észre rajta a betûket. Az elkövetkezô korokból egyre nagyobb számban maradtak fenn emlékek, ezek közül legjelentôsebbek: a közel 200 szót tartalmazó XII-XIII. sz.-i rovás botnaptár, és Thelegdi János 1598-ban készült rovás tankönyve, mely csak 6 kézírásos másolatban maradt fenn Ebbôl kettô Németországban. Kohófúvóka, Bodrog-Alsóbû

Ugyancsak bizonyíték a rovásírás arra, hogy elôdeink közül mindenki írástudó volt, a juhászgyerekektôl a fejedelmekig, olyan korokban, amikor még a frank császár, Nagy Károly sem tudott írni, saját életrajzírója, Einhard tanúsága szerint. A már említett szarvasi tûtartóba ugyanebben a korban 60 rovásjeles szöveget karcolt tulajdonosa. A rovásírás a magyar nyelvvel együtt fejlôdött, mert nyelvünk minden hangjára van benne jel. Egyúttal bolygónk legelsô olyan írásrendszere, ahol minden hangot egy külön betû jelöl, tehát betûírás, ez a legfejlettebb írásmód. Mivel a legkorábbi, nem vettük át senkitôl, ellenben sokaknak továbbadtuk. Ebbôl származik többek között a föníciai, az etruszk, az ógörög, a türk írás és a germán rúnák.

A szarvasi csont tûtartó

Sajnos ezt a magyar nyelvhez tökéletesen alkalmazkodó jelrendszert a X. században pogánynak minôsítették, ezért csak kevés emléke maradt fenn. Ekkor át kellett térnünk a latin ábécére, amelyben 13 hangunkra (TY, GY, NY, LY, SZ, ZS, CS, K, J, Á, É, Ö, Ü) nem volt jel, így alkalmatlan volt szép magyar nyelvünk lejegyzésére. Ez az erôszakos váltás írásbeliségünket a korabeli európai írásbeliség alacsony szintjére vetette vissza. A számrovás módja, alkalmazása a magyar nép észszerû, természetes gondolkodásmódjának bizonyítéka. Nehezen lehetett túljárni elôdeink eszén, ha számrovásboton történt az elszámolás. Ezeknek az úgynevezett „páros rovásoknak” használatáról Magyar Adorjánt idézem: „A rovást négyszögletûre vágott pálcákra, vagy pedig keskeny deszkácskákra rótták. Amikor pedig a rovás célja két ember közötti valamilyen elszámolás, feljegyzés volt, akkor a pálcát hosszában pontosan kétfelé hasították és az egyik fele az egyik félnél, a másik a másik félnél, (hitelezônél és adósnál) maradt. Hogy pedig eltérés ne lehessen a kettô között, vagyis a hamisítás lehetetlen legyen: valahányszor újabb tartozást jegyeztek fel akár pénzben, akár ételben, italban, állatban, vagy bármi másban, akkor a két pálcát, vagy deszkácskát egymás mellé tették és úgy vágták rá a rovátkákat, hogy mindkettôn egyszerre mentek végig.” Számrovásunk jegyei a 100-as számig megegyeznek az etruszk számsorral. Mivel az írásunk korábbi, mint az etruszk írás, feltételezhetôen a számjegyeiket is tôlünk vették át. A rovásírás jeles képviselôi sokan vannak, itt csak néhány nevet emelek ki: Thelegdi János, Fischer Károly Antal, Tar Mihály, Sebestyén Gyula, Debreczenyi Miklós, Magyar Adorján, Csallány Dezsô, Forrai Sándor. Papok és tanítók a rovásírás fennmaradásáért c. írásomban jobban részletezem, többek között kiknek köszönhetjük, hogy ma is használhatjuk a mindennapokban nemzeti írásunkat.

– 10 –

A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja Néhány szóval ismertetnünk kell a 2007-ben, 94 éves korában elhunyt Forrai Sándor tanár, református presbiter munkásságát, aki a XX. században legtöbbet tett a rovásírásért. Gyors és gépíró tanárként kezdte oktatni, terjeszteni ôsi írásunkat. A legnagyobb összefoglaló, rendszerezô munkát készítette róla Az ôsi magyar rovásírás az ókortól napjainkig címmel. De készített tankönyvet, 120 képbôl álló vándorkiállítást és tanulmányt az Árpád-kori botnaptárról. Több évtizedes, nemzettudat építô munkájáért, sajnos már csak halála után, 2013. március 23-án Magyar Örökség Díjat kapott.

Végül, azoknak, akik meg szeretnék tanulni ôseink írását, közlöm a szabályokat, melyeket tiszteletre méltó források és lassan két évtizedes oktatási tapasztalat alapján állítottam össze: 1. A rovásírást jobbról balra írjuk, mert legtöbb írásemlékünkben így szerepel. Lehet balról jobbra is írni, ám ez nem hagyománykövetô. Ebben az esetben meg kell fordítani a betûket, hogy balról jobbra nézzenek. 2. Ôsi írásunk betû sorrendje bizonyosan nem az volt, mint a latin írásé. Jómagam az egyszerûbbtôl a bonyolultabb felé haladva az alábbi sorrendben tanítom a betûket, ehhez Forrai Sándor jelkészletét használom. 3. A szavakat szóközökkel választjuk el egymástól. Jelenleg ugyanazokat az írásjeleket használjuk, mint a latin betûs írásnál. 4. Az egyszerûség kedvéért rovás K betûként csak egy K betût, a csúcsára állított rombuszt használjuk. 5. Fontos szabály, hogy rovásírásunkban csak azokat a betûváltozatokat használhatjuk, amelyek valamely régi rovásemlékben megtalálhatók, mert csak így tudjuk eredetiségét és egyediségét megôrizni.

Forrai Sándor

Nemzeti írásunk terjedésében nagy szerepe van a versenyeknek. Szakács Gábor író, újságíró 1997-ben szûkebb hazánkban, Budapest XVI. kerületében indította elsô rovásírás versenyét, majd ezt terjesztette ki Nagy-Magyarország egész területére. Néhány éven belül a megnövekedett érdeklôdésnek köszönhetôen elôdöntôket kellett szervezni. 12 évig mûködtek nagy sikerrel a versenyek, melyen a kárpátmedencei ifjúság magas szintû rovásírás és egyéb mûveltségi ismeretei is értékelésre kerültek. Ugyancsak Szakács Gábor nevéhez köthetô a Székelyföldrôl induló rovásírásos helységnévtábla mozgalom kiterjesztése Magyarország és Felvidék területére.

6. A rovásbetûk között nincs Q, W, X, Y, mivel ezek nem tartoznak a magyar hangkészletbe, hanem latin jövevények. A rovásírással történô átírhatósághoz a következôt kell tenni: a QU-ból KV lesz (pl. Aquincum nevében), az X-bôl KSZ (pl. a taxi átírásakor), az Y-ból I (pl. a Vörösmarty névben) vagy J (a York városnévben), a W-bôl pedig V (p. Wesselényi nevénél).

Jómagam a rovásírás és ôstörténet szakirodalmának tanulmányozása, helyszínek bejárása, múzeumok látogatása során a következô véleményt alakítottam ki: A magyarok elôdeinek írása, a rovásírás, senkitôl át nem vett, önálló fejlôdésû, Kárpát-medencei eredetû betûírás, amely szkítahun-avar-magyar folytonosságunknak is bizonyítéka.

– 11 –

Friedrich Klára rovásírás kutató

A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja A VILÁG LEGRÉGIBB HÚSVÉTI TOJÁSA Tomory Zsuzsa írja: „A világ legôsibb húsvéti tojása is Tudniillik a húsvéti tojásnak ez a tiszteletreméltó ôse hazánk területén látott napvilágot, noha errôl isko- ennyi darabban jött ki a kegyetlen száraz, szikes földbôl, láinkban soha nem esett szó, s én is véletlenül bukkan- amelyen néha csak a csákány fogott. Már a másfélezertam hírére Móra Ferenc: Utazás a földalatti Magyar- éves szorongatás is szétnyomta, meg az ásó hegye is országon címû mûvében, melynek ide vonatkozó rész- nekiszaladt, s így nagyon megszaporítottam a darabletét idézem: szám-statisztikát, mire dobozba került. Hûséges mun„Ezzel körülbelül számot is adtam mindenrôl, ami katársaim azonban, Sebestyén és Czógler tanár urak erôs nem kerül a múzeumi termek szekrényeibe, még akkor fogadást tettek, hogy szerves egésszé kögítik a hetvense, ha majd lesznek szekrényeink, és tudjuk ôket hova három morzsát. Amilyen elszánt emberek, ki is telik tenni. Ezek a szokott cifrasági találmányok, amint a köd- tôlük. (446-447 old.)” mönös nemzet mondja, ugyan a ködmöntelen is úgy Hogy valóban össze is rakták a fenti urak e tojást azt mondja, ha úrral beszél. Kardok, kengyelek, lószerszám- már a Magyarság Néprajza címû mûbôl tudtam meg, díszek, férfiöv ércfityegôi, asszonyok encsembencsemei. ami a rajzát is hozza, s itt látható. (V.3l:248)” Egészen szokatlan csak egy van köztük: tojáshéj, amit egy szegényesen elMik lehetnek ezek az ábrák a túlvilági eresztett öreg hölgy markában találtunk. útravalóul szolgáló tojás héján? A saját A tojás, mint másvilági útravaló, elég véleményem szerint szövevényes földi és gyakori dolog az u.n. hún sírokban. égi útvesztônk, labirintusunk lépcsôsorai Volt olyan temetônk, amelyiknek és létrafokai. Amik végül ugyanoda jutnak háromszáz sírjában találtam. De ez nem el ahonnan kiindultak. Mert a tojás héja olyan tojás, mint a többi. Barnára festetönmagába fordul, mint az univerzumunk ték valamivel, és a barna festéken át is valószínûleg! És közben szövevényes szabályosan kanyargó, létrafokozású utakon életünk során körbejárjuk a tegirlandokat kapartak a fehér mészhéjba. remtést, amit a tojás belseje szimbolizál! Ezt a díszítést mind a hetvenhárom darabon látni. A szerkesztô Avarkori hímestojás töredék (Kiszombor)

A CSEH TAMÁS Kör rendezvényei A CSEH TAMÁS Kör tevékenysége folyamatos, és 2012. májusa, azaz az utolsó beszámoló óta a következô események történtek a Kör szervezésében: 2012. augusztus 10-én Cseh Tamás Emléknap a Pincés malomban Gyöngyössolymoson. A Cseh Tamás Kör szervezésében 24 órás zenehallgatással emlékeztünk. 2013. január 21-én este 18 órától A Cseh Tamás Kör a gyöngyössolymosi pincés malomban elhelyezett dombormûnél megemlékezést tartott Cseh Tamás születésének 70. évfordulóján. Egyszerû, bensôséges megemlékezést szerveztünk zenével, kis meglepetéssel. A Kör tagjai január 22-én a budapesti Országos Széchenyi Könyvtárban megrendezésre került Cseh Tamás emléknapon vettek részt közösen.

és szerzô társa, Kátai Zoltán, Mülhauser Martina és Varga B. Tamás lépett fel. A Cseh Tamás Kör további tervei közt szerepel Bakonybélben, az Alíz panzió elôtt, közadakozásból egy emlékoszlop felállítása 2014-ben vagy 2015. év elején. Emellett különbözô mûsorokkal és egyéb „meglepetés” eseményekkel kívánjuk Tamás és a dalok emlékét felidézni minden esztendô január és augusztus hónapjaiban. Mindenkit, érdeklôdôket, dalkedvelôket szeretettel várunk rendezvényeinken! Elérhetôség: [email protected]

2013. augusztus 7-én a 18-20 óráig tartó összejövetelen gyertyagyújtással a solymosi Pincés malomban elhelyezett a zenészt idézô dombormûnél emlékeztünk meg errôl a napról és idéztük fel a dalokat. 2014. január 22-én a solymosi Mûvelôdési Házban Cseh Tamás születésnapja és a Magyar Kultúra napja alkalmából került megszervezésre a születésnapi emlékmûsor, amelyen Másik János, Tamás zenész

– 12 –

Liktor Ferenc, a CSTK alapítója és szervezôje

A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja VISOKO TITKA A kérdésre, hogy vannak-e piramisok Afrikán, valamint Közép- és Dél-Amerikán kívül, napjainkban már aligha kétséges a válasz, Európai létezésük azonban még bizonyításra vár. Ahogyan az is, hogy a Kárpát-medence közvetlen közelében, a bosznia-hercegovinai fôvárostól, Sarajevotól északra fekvô Visokonál beszélhetnek-e 2005 ôszétôl öt piramis alakú hegyrôl. Azóta magyar nemzettársaink közül több százan – ebbôl velem mintegy százötvenen – keresték fel a helyszínt, hogy személyes véleményt alkossanak.

Semir Osmanagic

E sorok írója 2006 júniusától nyolcszor járt a helyszínen, 2008 augusztusában, Sarajevoban részt vett a kérdések megválaszolását célzó nemzetközi tudóstanácskozáson, tapasztalatokat gyûjtött, azokról filmet készített. 2009. február 28-án budapesti elôadásra is meghívta Semir Osmanagic-ot, a visokoi felfedezôt, akit elvitt a Pilisbe, hogy megmutassa neki az ottani érdekességeket. Nem célja azonban a vita eldöntése, csupán a tények bemutatása. Mi a piramis? Az egyiptológus Kákosy László Ré fiai címû, 1979-ben megjelent kötete, valamint a nemzetközi hírû, egyiptomi Dr. Nabil Mohammed Swelim, a Piramis Kutatások kandidátusa, az említett tanácskozás elnökének megfogalmazása szerint: természetes eredetû fennsík, hegy, domb, mesterséges eredetû viszont a tumulusz és zikkurat. Ezek 2005-ben egy természetes eredetû, majd emberi beavatkozás alkotta harmadik csoporttal egészültek ki, amit a szakemberek piramis dombnak (pyramid hill) neveztek el.

Tulajdonságai megfelelnek az ôsi egyiptomi piramisok geometriai jellemzôinek, igazolják a dôlésszögekbôl adódó stabilitását és bármely kívülálló tárgyhoz viszonyított tájolását. A texasi Houstonban élô, bosnyák származású Semir Osmanagic-nak 2005 nyarán, hazalátogatásakor tûnt fel a visokoi Visocica hegyszerû, új nevén Nap Piramis alakja. Legközelebb már az ôsi mûveltségek ismert kutatójaként tért vissza, aki doktori szakdolgozatán dolgozott. A hivatalos történelem átírásától idegenkedôk csupán szabadidôs tudósként kezelték, és igyekeztek lejáratni a 2009 óta az Orosz Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjai közé választott kutatót, aki kandidátusi címet kapott a maya civilizációról írt munkájáért. Osmanagic nemzetközi hírességeket kért fel a kutatásra és az ô nézeteiket hangoztatta. A piramis alakú Visocica hegy háromszöget képezô három oldalának dôlésszöge a gizehi Cheops 51.3 fokához képest valamivel meredekebb (53 fok), csúcsa a többi piramiséhoz hasonlóan az Északi Sarkcsillagra mutat, magassága 200 méter (a gizehié 146-148), alapéle 400 (a gizehié 230). Semir hozzájutott a NASA katonai fényképeihez is, amelyekbôl egy hosszú alagútrendszer rajzolódott ki Visoko térségében, ennek pontosítását georadar berendezésekkel végezték. Dr. Aly Abdulah Barakat, az egyiptomi ásványforrások felkutatásáért felelôs hatóság munkatársa a következô megállapításokat tette:

– A Visocica és a völgy másik oldalán emelkedô Pljesevica hegyek (mesterséges nevükön a Nap és a Hold) egyértelmûen mutatják az emberi beavatkozás tényét. – A Visocica hegy oldalát borító, üledékes brecsa kôzet és homokkô a természetben nem képez azonos méretû, négyzetes lapokat, amelyek ráadásul pontosan illeszkednek egymáshoz.

A Visocica, azaz a Nap Piramis

– Hozzávetôleg 3000 évvel ezelôtt földrengés rázta meg a környéket, ami elpusztította a Visocica negyedik, addig szintén tökéletes alakú oldalát. Bár a 2008-as, sarajevoi tudóstanácskozás résztvevôinek túlnyomó többsége elfogadta az említett kôtömbök mesterségességét, és nevezte el a Visocica-t piramis dombnak (pyramid hill) – azaz a természetes alapkôzetet

– 13 –

A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja az ember alakította tovább –, kormeghatározása komoly gondot jelent. Az egyiptomi piramisok esetében Kákosy László a piramisépítések kezdetét a Kr.e. 2620 táján trónra lépett Dzsószer fáraóhoz köti. Ezzel szemben Nadia Nukic bosnyák geológusnô szerint Visoko piramis alakú hegyei az utolsó jégkorszak után, kb. 12 000 évvel ezelôtt már álltak. Mivel a jegesedés ezt megelôzôen 70 000 évig tartott, a megállapítás arra vonatkozik, hogy Északról a Kárpátok karéjáig lenyúló jégtakaróból a rendszeres olvadások idején jelentôs mennyiségû víz juthatott a visokoi folyóvölgybe. Ez a víztömeg valamely természeti hatásra bezúdulhatott a Visocica újabban feltárt alagútjaiba, azokat hordalékkal töltve fel. Ez az elmélet napjainkra hivatalos állásponttá vált. A sarajevoi egyetem földképzôdéssel foglalkozó szakemberei (agropedologusok) megállapították, hogy ennél a dôlésszögnél 1 cm talaj hozzávetôleg 2-300 év alatt képzôdik. Miután a Visocica oldalát 4050 centiméteres humusz fedi, ehhez 10-12.500 évre volt szükség. Sajátos jelenséget mért a brit Harry Oldfield a Kirlian módszeren Szabályos kôlapok alapuló fényképezésével, amellyel a terep mágneses mezôit tudja megjeleníteni. Amikor készülékét a környezet természetesnek gondolt hegyeire irányította, a kimutatott mágneses mezôk a terep kiszögeléseit követve vízszintesen jelentkeztek. Ezzel szemben a Visocica hegy felé fordulva, ezek a mezôk függôlegesen, felfelé mozogtak(!) és annak csúcsán keresztül áramlottak a szabadba. 2006-ban kétszer is bent jártam a több kilométeres alagútban, és azt a világon elôször Demeter Zoltán, valamint Víg Sándor munkatársaimmal filmen mutattuk be. Nagyjából 20-30 méterenként, jobbra-balra – korábban szellôzô járatoknak tartott – oldalfolyósok nyílnak belôle, ám ezek bejáratát csaknem mindenütt mesterségesen egymásra pakolt, a környezettôl teljesen elütô anyagú, cipó formájú kövekkel zárták el. Ez azt sejtteti, hogy utólag és minden bizonnyal az alagút védelmében helyezték oda. Az egyetlen támpont a vájat korával kapcsolatban, az ott talált sztalagtit és sztalagmit cseppköveknek köszönhetô. Utóbbi az alagút egy beomlott szakaszában képzôdött, amely terület tehát régebbi, mint a cseppkô. A cseppkôrôl a lengyel dr. Anna Pazdur, a gliwicei Sziléziai Mûszaki Egyetem professzornôje megállapította, hogy 5 080 éves (+/- 75 év), az alagút tehát legalább ennyi idôs. Még régebbi kor nyomára is bukkant Andrew Lawler londoni régész, aki a sóderhordalékos falból egy

fa/deszkadarabot bontott ki. Az említett gliwicei egyetem ezt 34000 évesnek tartja (+/-1 500 év), míg a Németországban lefolytatott vizsgálat a fadarab korát 30600 évesre tette (+/-500 év). Nem tudható azonban, hogy a fadarab mennyi ideje van a járat hordalékfalában. A legnagyobb feltûnést a Nap-hegybe vezetô Ravne alagútban talált rovásjelek keltették. Osmanagic ezeket ugyan jelképeknek (symbols) nevezi, a nyomtatott latin nagy E betû alakút a legrégibb archaikus latin jelnek tartja. Mai tudásunk szerint azonban írásukat a latinok az etruszkoktól átvettbôl alakították ki, és mivel az alagút kövein feleségemmel, Friedrich Klára rovásírás-kutatóval olyan jeleket is találtunk, amelyek a latin ábécében nem, viszont a Tordos-Vinca mûveltségbôl származó székelymagyar rovásírás betûi között megtalálhatók, a terület kutatása alapvetô fordulatot vett. Megállapításainkat elküldtük Osmanagicnak, aki ennek nyomán Klárát a 2008-as tudóstanácskozás egyik alelnökévé kérte fel. Mivel nem tudott elmenni, én tartottam meg helyette az angol nyelvû elôadást, amelynek rövid kivonata a rendezvényt beharangozó tájékoztató füzetbe is bekerült. Az elfogadott tanulmány lényege, hogy Klárának sikerült 21 olyan jelet azonosítania Visokoban, amelyek alakjukat tekintve megegyeznek a székely-magyar rovásírás betûivel. Hangsúlyozzuk, az egyezés csak abban az esetben lehetne tökéletes, ha e betûk hangértéke, azaz ejtése is azonos lenne. Példaként említve, attól, hogy a svédek, románok, spanyolok, finnek, németek írásban latin betûket használnak, még egymástól eltérô kiejtéssel beszélnek, egymás szókincsét sem ismerik. Hasonló indok miatt nem lehetséges az eddig fellelt több száz visokoi rovásjel megértése sem, hiszen nem ismerjük az akkori rovók szókincsét. A visokoi jeleket mégis összefüggésbe hozhatjuk a magyarsággal. Az egyik alagútban fekvô óriáskövön magam is felfedeztem a tatárlakai korong jobb alsó szélén lévô, megfeszített íjra helyezett nyílvesszô alakú D és Ny összerótt betûket. És éppen ez volt a szintén fellelt latin E (= rovás P) mellett a másik, jelen ismereteink szerint semmiképpen nem irányjelzô – mint azt a feltárók állították – karcolat, hanem a TordosVinca írásmûveltség ábécéjének betûje, ami lényegesen régebbi az etruszk és az abból kialakított latin írásbeliségnél. Jelenleg csupán egyetlen nép él a világon, amelyik ezt az elmúlt évszázadokban – és talán évezredekben – minden tiltás és pusztítás ellenére is megszakítás nélkül, tömegesen használta és használja ma is: a magyar. Mégsem mondható, hogy magyarnak nevezett nép karcolta volna a jeleket, hiszen nem ismerjük a több ezer évvel ezelôtt élt nép nevét. Friedrich Klára kezdettôl fogva azt feltételezi, hogy az alagút építôi hagyhatták hátra a környezetidegen homokkövet, mint megmaradt építési anyagot és karcolták rájuk névjegyüket. Sehol egy repedés, törés, úgy tûnik, mintha mindez akkor történt volna, amikor a kövek még „lágyak” voltak. Erdélyben járta is egy néphagyomány, mely szerint „valami oly régen történt, amikor még a kövek is lágyak voltak.” Klára feltételezése hivatalos támogatást kapott, amikor 2008 nyarán a feltárásokat vezetô Goran Cakic is

– 14 –

A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja kimondta az alagútban: ezeket az óriási homokkô töm- nyílás van, ahol az elhunyt lelke közlekedik. Nem minböket a helyszínen öntötték. Ez a kijelentés egybecsen- den esetben találtak azonban temetésre utaló maradgett az amerikai szakvéleményekkel, melyek szerint a ványokat alattuk. Németországban a néphagyomány gizehi piramis kövei is az építkezés helyszínén készített hun síroknak tartotta a dolmeneket. Ha a dolment földmészkôöntvények. halom borítja, tumulusznak nevezik. A Holdnak (Pljesevica) „A vratnicai tumulusz egyik feltárt nevezett, másik piramis oldalán, hatalmas kôtömbök fednek alakú hegy jellegzetesséegy szintet, közöttük 2-3 centis, függôge, hogy csigavonalban leges hézagokkal. A kutatók szerint így felfelé, zikkurat szerûen elkerülhetô az anyag hôtágulási jáhaladó szintjei egyre natékából eredô károsodás. Ugyanezen gyobb kôlapokból állnak, oldalon egy 24 tonnás megalitot is míg felszínét egymás kifejtettek, megmozdításához legalább mellé helyezett, 5-10 cen500 emberre lenne szükség. tis homokkô darabok A visokoi piramiselmélet támogatóit ezrei borítják. Mivel ez szakmai érvek helyett alpári támadáaz anyag levegôvel érintsok érik. A brit Anthony Harding, az kezve kiszárad és porlik, Európai Régészek elnöke el sem utaEgy rovásjeles kô az alagútban adódik kérdés, hogy ezzott a helyszínre, úgy mondott lesújtó zel csak befejezték az véleményt. Barakat, e sorok írójának építést, vagy végleg abbahagyták? Tény, hogy a helyszí- mondott véleménye szerint, azon személyek, akik kinen egyeseknek a végtagjai nehezülnek el, másoknak, maradtak a feltárás dicsôségébôl, támadni fogják így e sorok írójának is, fehér pöttyök jelentek meg a Osmanagicot. Velük ellentétben iránta érzett elismerését kézfején. fejezte ki a sarajevoi tanácskozáson Dr. Mostafa Abdel Amikor a fennsíkról lefúrtak a hegy lábáig, az elsô 150 Hamid El-Abbadi, az Alexandriai Könyvtár idôs, méteren felváltva agyag és homokkô rétegeket, majd az nemzetközileg elismert igazgatója. Meghívásomra 2009. utolsó 50 méteren, szürke anyagot találtak, amelyet a február 27/28-án Budapesten járt Osmanagic és rendgeológusok a legtisztább cementéhez hasonlítottak. kívüli érdeklôdés mellett két elôadást tartott a budapesti Mivel a kôzetet fedô humusz- és agyagréteg egyes MOM Mûvelôdési Házban. helyeken a 2 métert is eléri, a fennsíkon a már említett agropedológusok számításai 30 centi föld kialakulásáVégezetül néhány észrevétel a visokoi piramisdombok hoz ezer évet feltételeztek, az építettnek tûnô részek kapcsán a magyarság körében elindult piramis-felfedekora hozzávetôleg 6000 év. Így már elképzelhetô, hogy zési hullámról. Folyamatosan érkezô körlevelek tájékoza 3000 évvel ezelôtti földmozgás mozdította el helyükrôl tatnak az ujgur és a kárpát-medencei piramisokról, ám a az egyes síkokat. kettô között lényeges a különbség. A kínai Shaanxi tartományban – tehát nem a jelenlegi Ujguria A harmadik helyszín területén – lévô építményeket a tudomány a Visokotól alig 5 kilomár elismeri (a terület Régészeti Intézetének méterre lévô, megjeleigazgatója, Dr. Jiao Nanfeng szintén jelen volt nését tekintve kunhaa sarajevoi tanácskozáson), ezeket Semir lomra hasonlító vratniOsmanagic is bemutatta vetített képes elôcai, török nevén Toprak adása során Budapesten. Építôit egyelôre Alija domb. Egyes kukorai lenne az ujgurok alkotásának nevezni, tatók szerint tumulusz, ráadásul ezeket egy török film töröknek is azaz földdel fedett tartja. sírkamra. Ezekrôl Friedrich Klára A Kárpát-medencében, noha számos helyírta Tászok-tetôtôl a színen lehet a visokóihoz hasonló hegyeket bosnyák piramisokig látni, eddig semmiféle tudományos vizsgálat címû könyvében, hogy nem folyt, ezért a puszta látvány alapján csak „A dolmenek asztal piramis alakú hegyekrôl beszélhetünk. Akivagy kôkamra formára nek ideje és képzettsége van hozzá, szakemösszerakott sziklalapok. berek bevonásával próbálja végigjárni azt az Elnevezésük breton utat, amit Semir Osmanagic a visokoi hegyvagy kelta eredetû, a piramisok bizonyítása esetében már eddig is daul=asztal és a megtett. moen=kô összetételbôl származik. A kôkamrák Szakács Gábor egyik lapján néha léújságíró lek-lyuknak nevezett

– 15 –

A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja GYIMÓTHY GÁBOR: NYELVLECKE (Firenze 1984.10.12.) Egyik olaszóra sodrán, Ím a kérdés felmerült: Hogy milyen nyelv ez a magyar, Európába hogy került?

Aki „slattyog”, miért nem „lófrál”? Száguldó hová szalad? Ki vánszorog, miért nem kószál? S aki kullog, hol marad?

Elmeséltem, ahogy tudtam, Mire képes a magyar. Elmondtam, hogy sok, sok rag van, S hogy némelyik mit takar,

Bandukoló miért nem baktat? És ha motyog, mit kotyog, Aki koslat, avagy kaptat, Avagy császkál és totyog?

És a szókincsben mi rejlik, A rengeteg árnyalat, Példaként vegyük csak itt: Ember, állat hogy halad?

Nem csak árnyék, aki suhan, S nem csak a jármû robog, Nem csak az áradat rohan, S nem csak a kocsi kocog.

Elmondtam, hogy mikor járunk, Mikor mondom, hogy megyek. Részeg, hogy dülöngél nálunk, S milyen, ha csak lépdelek.

Aki cselleng, nem csatangol, Ki „beslisszol” elinal, Nem „battyog” az, ki bitangol, Ha mégis: a mese csal!

Miért mondom, hogy botorkál Gyalogol, vagy kódorog, S a sétáló szerelmes pár, Miért éppen andalog?

Hogy a kutya lopakodik, Sompolyog, majd meglapul, S ha ráförmedsz, elkotródik. Hogy mondjam ezt olaszul?

A vaddisznó, hogy ha rohan, Nem üget, de csörtet - és Bár alakra majdnem olyan Miért más a törtetés?

Másik, erre settenkedik, Sündörög, majd elterül. Ráripakodsz, elódalog, Hogy mondjam ezt németül?

Mondtam volna még azt is hát, Aki fut, miért nem lohol? Miért nem vág, ki mezôn átvág, De tán vágtat valahol.

Egy csavargó itt kóborol, Lézeng, ôdöng, csavarog, Lôdörög, majd elvándorol, S többé már nem zavarog.

Aki tipeg, miért nem libeg, S ez épp úgy nem lebegés, -Minthogy nem csak sánta biceg, S hebegés nem rebegés!

Ám egy másik itt tekereg, Elárulja kósza nesz Itt kóvályog, itt ténfereg. . Franciául, hogy van ez?

Mit tesz a ló, ha poroszkál, Vagy pedig, ha vágtázik? És a kuvasz, ha somfordál, Avagy akár bóklászik.

S hogy a tömeg miért özönlik, Mikor tódul, vagy vonul, Vagy hömpölyög, s még sem ömlik, Hogy mondjam ezt angolul?

Lábát szedi, aki kitér, A riadt ôz elszökell. Nem ront be az, aki betér. Más nyelven, hogy mondjam el?

Aki surran, miért nem oson, Vagy miért nem lépeget? Mindezt csak magyarul tudom, S tán csak magyarul lehet..!

Jó lett volna szemléltetni, Botladozó, mint halad, Avagy milyen ôgyelegni? Egy szó - egy kép - egy zamat!

– 16 –

A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja VASKOR A MÁTRÁBAN A kora vaskorban a késô bronzkori ôslakosság és az új foglalók a preszkíta kimmerek között nem állandósult a kezdeti háborús viszony. A területszerzés nem jelentette az itt lakók kiirtását. Sôt az ôslakosság átvette a hódítók fejlettebb technikáját és bizonyos szokásait. Legfôképpen a vasmegmunkálás tudományát, valamint a korongos fazekasság lehetôségeit.

Tehát, amit tudunk róluk, azt fôleg a temetôik feltárásából, illetve kincsleleteik elemzésébôl tudjuk. Ez idôbôl temetôik a Mátrából, Bükkbôl, valamint a Dél-Alföldön kerültek elô. Mátraderecske, Kisterenye, Mátraterenye, Szurdokpüspöki, Sirok, Gyöngyös, Füzesabony, Kompolt. Ezekbôl a leletekbôl, valamint görög ábrázolásokból, európai, ázsiai sztyeppéken feltárt kurgánokból ismerjük mûvészetüket, díszítôelemeiket – melyek gyakran megrendelésre készültek Göröghonban. Innen ismerjük lovaik szeretetét, legfontosabb fegyverüket, a visszacsapó íjat, vas tôreiket, fokosaikat, rövid kardjukat (akinakész), lándzsáikat, állatábrázolásaikat, csontfaragványaikat. A halált csak egy új élet elôtti állomásnak tartották. Nemzetségi, azon belül családi temetôket nyitottak, a halottak mellé a túlvilágra ételeket, edényeket, ruházati tartozékokat, fegyvereket, lószerszámokat tettek útravalónak.

Vaskori kés, tokosvésôk, tokosbalták

Temetkezési szokásaik viszont eleinte teljesen mások voltak, mert míg az ôslakók a hamvasztásos temetkezés változatait gyakorolták, addig a preszkíták, majd késôbb a szkíták a nyújtott vázas temetkezést. S hogy miért is telepedtek meg a környékünkön? A Kárpát- medencében akkoriban a vasércet az Alpok alján, valamint a Mátrában és a Bükkben termelhették ki viszonylag kevés felszíni (gyepvas) vagy felszín közeli munkával. Megindult tehát e területek birtokba vétele. Míg a Dunántúlon a Halstatt-kori kelták nyertek teret, addig az alföldön és az Északi hegyvidéken a preszkíta-szkíta kultúra, egészen Krisztus elôtti V. századig, mikor is újra a kelták egyesítették a területeket és a népeket. A Mátrában történt letelepedésükre a kezdeti idôkbôl viszonylag kevés a bizonyíték. Ez annak tudható be, hogy a foglalók eleinte nomád életformát folytattak. Folyamatosan költöztették telepeiket, állatcsordáikat. Mégis egy településüket sikerült régészetileg feltárni a környékünkön, Kompolton. E település kimondottan e korból származik.

Régészeti kutatások során az is kiderült, hogy a Kárpátmedencei, és a sztyeppei fegyverzet és lószerszámzat szinte teljesen egyforma ez idô tájt. Egyértelmû a keleti rokonság. Mûvészetük összetett. Magán viseli a kimmer mûveltség, a balkáni trák, és a Tisza-vidéki ötvösség, fazekasság nyomait. Használják még a bronzkor minta-

Vaskori leletek (kések, gyöngy, karperec)

elemeit, de már az állatábrázolás a domináns a használati és dísztárgyaiknál. Néhány reprezentánsa e díszítési módoknak a tôlünk nem túl távolra esô Tiszavidéki szkítaság zöldhalompusztai és tápiószentmártoni fejedelmi sírok szarvas alakú pajzsdudorai, valamint kincsleletei.

Preszkíta, szkíta nyílhegyek

S bizonyítékok erre a szurdokpüspöki bronzcsengôk, valamint az 1907-ben Gyöngyöspüspökiben szôlô aláforgatáskor talált jelentôs szintén bronzcsengôs vaskori lelet. S hogy ezen kincsek nem semmisültek meg, köszönhetô Stiller János Bernardin ferences-rendi szerzetes fôgimnáziumi tanárnak.

– 17 –

A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja Ô gyûjtötte össze, s juttatta el a Nemzeti Múzeumnak teljes fegyverzetüket eltemetik. Igen jelentôsek a csodáezeket a leleteket. A leletek közül a legnagyobb figyel- latosan, véséssel, poncolással díszített, kárpát-medencei met a hat egymással nagy azonosságot mutató bronz- kelta kardtípusok. Fegyvereik a lándzsa, pajzs, ritkán csengô váltotta ki, melyeket bizonyítottan rituális alkal- sisak, kard. Igen ritka a harci kocsis temetkezés (Boldog). makkor használtak a kor papjai. Nagy figyelemre méltatták A nôk mellé fôleg a már hamvasztásos urnás temetkea kutatók a többi vaseszközt. A fegyverek közül pedig zéseknél gyöngyös, orsógombot, tûket, apróbb vas kiemelkedik egy rövid rovátkolt díszû szív alakú kéz- késeket, ékszereket tettek. Divat volt a kettôs láncos védôjû tôr. E népek hétköznapjai nem sokban külön- fibula (ruha kapcsolótû), a bronzöv, melldísz. böztek a más, régebbi telepesektôl. Kivéve a már megreFazekasságuk igen fejlett, korongos technikájú volt. formált nagyállattartást (lótenyésztés). Földmûveléssel, Csodálatos, ember, állat ábrázolású és bepecsételt díszû halászattal, vadászattal, edények kerültek ki kezük alól. gyûjtögetéssel foglalkozGyakorta használták a grafitolásos tak. S már szinte az egész eljárást is. Telepeik falusias jellegûek, Mátrát bejárták. Speciális s bár fô megélhetésük a földmûvelés, három élô bronz nyílcsúállattenyésztés, kézmûvesség, de már csaikat egy kis szerencséerôdített városokat, oppidumokat is vel a folyók, patakok létesítenek. Ezek fôleg hegyi magasmenti szántásokban egylatokon épültek: Szanda, Bükkszentegy nagyobb esô után lászló, s a Dunántúl legnagyobb, legmegtalálhatjuk. A mátrai jelentôsebb települése Velemszentszkítaság tehát ez idô tájt vid. már elég nyomot hagyott Kelta kakasos függô vidékünkön. Jellemzô még társadalmukra a tanyaBeolvasztották az ôslakosságot, majd ôk is beolvadtak rendszer, ill. VICUS, ahol is a földjeik között csak nélassan a következô hódítók, a nyugati és északi keltaság, hány család lakik. Házaik téglalap alakúak, kissé földbe kelta törzsek társadalmába. Ez már a La Téne-kor és - mélyítve, s ezek körül különbözô gödrök, tároló-, agyagkultúra Krisztus elôtti V-IV. század. nyerô- és hulladékgödrök sorakoznak. Ebbôl az idôbôl már írásos feljegyzések is léteznek Terményeik a már "nemesebb" búzafajták, árpa, rozs, antik írók tollából a Kárpát-medence lakóiról (Pompeius zab, köles, borsó, lencse, s már szôlôt is termesztettek. Trogus és Lívius). Tökéletesítik szerszámaikat, földmûvelô eszközeiket. Ezt Az Északkelet-Magyarországi kelták megerôsödése az bizonyítja az a tény, hogy ezen eszközök alakja, formái.e. III. századra tehetô, a vesztes balkáni hódító há- ja, évszázadokig szinte semmit nem változik. borúikból történô visszavonulásukra idôzíthetô. Ezeket a Az i.e. II. századra kialakul a kelták pénzverése elôtörzseket már ismerjük. A Mátra ezen részein a boiok ször görög (Makedón), majd római mintára ezek váltják (vagy bójok) délkeleti csoportjai, a tauriszkuszok (tau- a gyûrû, taritea és súlypénzeket. riscus) és az avarok telepedtek meg. Ekkor ugrásszerûen Vallásuk a Nap és a természet szeretete (Napkerék ábmegnô lelôhelyeik száma, telepeik, erôdítéseik megso- rázolások) megfejthetetlen kelta fonatok. Magyarorszákasodnak. Területszerzô hadjáratokba fognak, azonban gon szentélyüket, templomukat sajnos még nem sikerült már nem csak támadó, de önvédelmi harcokat is kell találni, feltárni. vívniuk. Védeniük kell magukat a Róma által északról Ennek valószínû dél-felé szorított germán törzsek (kvád, markomann), és oka, hogy szertara keletrôl támadó dákok ellen. tásaikat a terméA hegyi kelták igen sok, mára már megismert várat, szet templomáerôdített telepet hagytak maguk után. Mátrakeresztes, ban végezték. Mátraszôlôs, Ágas-vár (teraszos földmûvelés a hegyekKözben megnô ben), Felsôtárkány, Gyöngyöstarján, és a síkvidékiek az erôdített teleközül Detk, Hatvan, Boldog, Heréd, Nagyút, Visznek a pek jelentôsége, teljesség igénye nélkül. A támadások hírére a törzsek ez valószínû, megerôsítik a korábbi bronzkori sáncokat Szanda, hogy a törzsek Bükkszentlászló, Mátraszentimre Óvár körül, s titkos egymás közti vilerdei ösvényeket nyitnak. Közben élik hétköznapi éle- longásainak kötüket, legnagyobb részt tenyésztett állatok húsát fo- vetkezménye. Kelta szakrális napkerék gyasztják, termesztett növényeiket, fôleg a kalászosokat Meg kell védeni tökéletesen tárolják. Azért még jelentôs a halászat, a vezetô réteget, az iparosokat, de már nem csak egyvadászat is. Vas eszközeikkel már jóval könnyebb a mástól, hanem egy új hatalmas ellenségtôl, RÓMÁTÓL. mezôgazdasági munka, favágás. Vaseke papucs, ásó, Ez azonban már egy másik új, és más népekrôl szóló kapa, kasza, sarló, balta, fúrók, kések, stb. történet. Tóth Károly Erre az idôre az „ipari forradalom” hatására megnô a Köszönet a Dobó István Vármúzeumnak és népsûrûség. Behódoltatják az eddig még ellenálló a Pásztói Múzeumnak! dunántúli nem kelta törzseket is. Elesett harcosaik mellé

– 18 –

A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja EHETÔ „GIZ-GAZOK” Lefogadom, hogy a tavasz beköszöntével az ízlelôbimbóid már vágyakoznak a kert ízeire, de az még nem tud jóformán semmivel se szolgálni. Vagy csak azt gondolod! Az biztos, hogy nem kell rögtön a boltba rohanni a vegyszerrel kezelt, üres ízû zöldségért! Hogy mi más alternatíva van? Azt a Jó Isten csodálatosan megalkotta a természetben! Igen! Egy gyûjtögetôs kalandra hívlak kora tavasszal, hogy megtudd, milyen kincseket rejt ilyenkor az anyaföld. Kezdjük elôször egy népszerô, mindenki által ismert növénnyel, a csalánnal.

A nem virágzó csalánnak a felsô 3-4 levélmélységû részét kell leszedni. Hangyasavat tartalmazó mirigyszôrei miatt csípôs leveleit kétféle módon is „megszelídíthetjük”: – Gyûjtsük egybôl bele egy zacskóba, kb. 15-20 db szálat. A zacskóba töltsünk vizet, fogjuk össze a „száját”, rázzuk jól össze, majd öntsük ki úgy a vizet, hogy bennmaradjon a csalán. Ismételjük meg még egyszer a mosást. A csalánt hagyjuk továbbra is a zacskóban, és többször jól nyomkodjuk meg. – Öntsük az összegyûjtött csalánszárakat vízzel teli edénybe/mosogatóba, és a szárvégeken megfogva öblítsük le alaposan, majd dobjuk felforralt vízbe. Hagyjuk hûlni, majd szûrjük le és kézzel feldolgozhatóvá válik a csalán. Levelének gyûjtési ideje március-április, a sarjúcsaláné október. Gyökérzetét pedig ôsszel vagy tavasszal szokták gyûjteni.

– RECEPTEK –

NAGY CSALÁN ( Urtica dioica ) A csalán sokféle gyógyhatásáról ismert (általános erôsítô, vértisztító, vizelethajtó továbbá hólyaghurut, reuma, köszvény, bôrbetegségek, hajhullás, vesekô, vesehomok, magas vérnyomás, gyomorhurut és ülôfürdôként aranyér- ellen is bizonyítottan jótékony hatással bír.) A csalán felhasználása talán egyszerû teaként a legelterjedtebb. CSALÁNTEA: 2-3 szár friss csalánt (vagy 1 púpozott evôkanál szárított csalánt) leforrázunk 1/2 liter vízzel, rövid ideig áztassuk. Hosszabb ideig, kúraszerûen napi 1-2 bögre teát ihatunk. De figyeljünk oda rá, hogy „a csalántea csak hat hétig iható folyamatosan, mert a benne lévô kovasavat a vese nehezen dolgozza ki magából, és így kô képzôdhet. Hat hét szünet után ismételhetô a csalánkúra” (Szabó György: A bükki füvesember gyógynövényei c. könyvébôl. Ebben a könyvben nagyon részletes leírást találnak a csalánról is). A konyhában viszont ritkábban kerül hasznosításra. Tavasszal érdemes zsenge, kevésbé csípôs hajtásait felhasználni ételeinkben, akár önállóan, akár más ételekhez keverve. Magas vitamin-, ásványi anyag- és fehérjetartalma miatt tápláló ételeket fôzhetünk belôle. Ráadásul a csalán gyorsan felszívódó organikus vasat tartalmaz, azaz a szervezetünk jól hasznosítja vastartalmát. A zsenge hajtások még nem annyira csípôsek, akár kézzel is gyûjthetôek. Egyébként használjunk gumikesztyût, vagy ollóval vágjuk bele egybôl a gyûjtôedényünkbe.

CSALÁN LEVES 1. változat: Biztonságos helyrôl begyûjtjük a kb. fél vödörnyi, friss, zsenge csalánhajtást. Vizet felteszünk, ha forr, ráöntjük a csalánra. Ha kihûlt szûrjük le, de a levét ne öntsük el! (Akár növényt locsolni, akár hajat öblíteni tökéletes!) A leszûrt csalánból nyomjuk ki a vizet, így gombócokat kapunk, ezeket apróra vágjuk, aprítjuk. Lisztes rántást készítünk (ha megpirult a liszt, akkor jó), amibe az apróra vágott csalánt beletesszük. Felöntjük vízzel, sóval egy fej apróra vágott fokhagymával, tejföllel gazdagítjuk. A végén kolbász karikákkal és felvert tojással is növelhetjük tápértékét és az ízeket.

2. változat: Lisztes rántáshoz tönkölybúzalisztet és olivaolajat, fokhagyma helyett medvehagymát, kolbász helyett köles golyókat használtunk. A fôzôlé felét is a leveshez adjuk. CSALÁNFÔZELÉK A megmosott zsenge csalánt forró vízben puhítsuk, majd vágjuk apróra. Pároljuk vajban vagy olívaolajban, majd szórjunk rá kevés lisztet, és kevergetve öntsük fel tejjel. Ízesítsük fokhagymával, sóval, borsikafûvel.

– 19 –

A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja CSALÁNMÁRTÁSOS SPAGETTI Kb. 15 szár csalánt puhítsunk meg, vágjuk apróra és adjuk a 2 evôkanálnyi lisztbôl készült rántáshoz. Folyamatosan kevergetve öntsük fel 1,5-2 dl tejszínnel és sûrûsítsük be. Ízesítsük fokhagymával, sóval, borsikafûvel. Öntsük a kifôtt tésztára, és szórjuk meg reszelt sajttal. A csalánnal gazdagíthatjuk „hagyományos” ételek ízvilágát és legfôképp tápértékét.

CSALÁNOS FASÍRT KÖLESSEL 250 g pulyka combot, 1 db almát, 1 db vöröshagymát, 1 gerezd fokhagymát és kb. 10-15 leforrázott csalánszárral együtt daráljunk le. Keverjük össze 1 db tojással, 2-3 evôkanálnyi teljes kiôrlésû liszttel, vagy tönkölybúzaliszttel. Ízesítsük sóval, borsikafûvel. Dolgozzuk jól össze a masszát, ha túl híg lenne, adhatunk hozzá búzacsírát vagy zabkorpát is. Formázzunk pogácsákat és süssük ki olajban. Körete: 1 rész jól megmosott köleshez öntsünk 3 rész vizet. Ízesítsük sóval, bio (vagy natúr) szárított zöldségkeverékkel és fôzzük puhára.

CSALÁNOS- TÚRÓS SZENDVICSKRÉM Kb. 15 megpuhított csalánszárat apróra vágunk és összekeverjük 25 dkg túróval, 2-3 evôkanál tejföllel, 2-3 gerezd áttört, vagy nagyon apróra vágott fokhagymával (vagy medvehagymával), kis sóval, csipetnyi ôrölt borssal (vagy borsikafûvel). Kész is a kitûnô csalánkrém, amit kenyérre kenve lehet fogyasztani. – ÉRDEKESSÉG – A római katonák a hideg éghajlatú területeken csalánlevéllel ütögették magukat egyrészt azért, hogy ne fázzanak, mivel a csaláncsípések felmelegítik a bôrt, másrészt ízületi fájdalmaik enyhítésére. A csalánt elôbb használták szövésre, mint gyógyításra. Régészeti kutatások során bronzkori sírokban találtak csalánszövetet, ami csaknem olyan erôs, mint a vászon. Az elsô világháborúban kialakult pamuthiányt is sokan ezzel az anyaggal pótolták. Vitamin- és ásványisó-tartalma miatt a csalánt fiatal állatoknak – baromfinak, malacnak – is adják takarmányként. Figyelem! Ne forgalmas, poros utak mellett gyûjtsük a csalánt! Elégtelen szív- és vesemûködés miatt kialakult ödémák esetén használata nem javasolt! Nagy mennyiségben való fogyasztása nem javasolt, gyomorpanaszok, vizeletpangás, allergiás reakciók fordulhatnak elô. Mint vizelethajtó a csalán is kimerítheti a szervezet kálium-készletét. Köszönet a képekért és a receptekért a biotippek.hu-nak! Asztalos Fanni

FÜLEKI GÁBOR: ÁTTÛNÉS Magam enyészek nem oly sokára, megérintett végleg magánymadár szárnya.

Tisztulva, szabadon már alig is látszom, új létre fakadom, társam avar, fák, domb.

Vár a Mátra öble, buja rengeteg; benne örökre békét lelni meg.

S e köd-alak lassan, félig hátrafordul, csaknem láthatatlan keze intve mozdul;

Belevész alakom a fák sûrûjébe, elnyeli a vadon sugárpászmás mélye.

Arca bölcs jóság és legfelsôbb nyugalom; majd végre továbblép, s eltûnik az úton.

Elillan, eloszlik, ami tépô múlt-nyom, lényemrôl lefoszlik sok fonállá nyúlt lom.

– 20 –

A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja EGY SOLYMOSI IDÔS NÉNI VALLOMÁSA A RÉGI IDÔKRÔL II. Nagymamámnak a Solymosi Malomkô 2012-es számában megjelent vallomása a múlt század elsô felének falusi mindennapjairól, életmódjáról, szokásairól szólt. Most a korabeli válságos történelmi események falunkbeli lezajlásáról mesél. – A II. világháború fiatalságod idejére esik. Mesélj kérlek, errôl a korszakról! – A háborús idôkben leventelány-képzésen vettünk részt 1940-tôl a frontig, a jegyzônô volt a fônökünk, Blanár Ödönné. Volt még szabályzat is hozzá, a leventelány hét törvénye. Egy régi füzetemben még ma is megvannak, ahová az akkor tanult dalokat, katonanótákat is feljegyeztem. Íme: A leventelány hét törvénye 1. A leventelány vallásos, istenfélô, szereti hazáját. (A vallásosság és a hazaszeretet törvénye) 2. A leventelány szüleinek és vezetôinek bizalommal és készséggel engedelmeskedik. (A fegyelem törvénye) 3. A leventelány kötelességtudó és áldozatkész. (A kötelességteljesítés és áldozatkészség törvénye) 4. A leventelány ôszinte és mindenkor igazat mond. (Az ôszinteség törvénye) 5. A leventeleány nemeslelkû, és ahol tud, segít. (A segítôkészség törvénye) 6. A leventelány a családi tûzhely vidám, takarékos és szorgalmas ôre. (A családhoz való ragaszkodás törvénye) 7. A leventelány testben és lélekben tiszta. ( Az egészség, tisztaság és becsület törvénye) – Valóban ma is megszívlelendô gondolatok! – A hat elemi és a három ismétlô után kikerülve tehát az iskolából a lányoknak egyszer egy héten fôzô- és varrástanfolyamokat tartottak, a borozónál, a régi iskolában. Az idôsebb lányok is járhattak. Táncolni, énekelni is tanultunk ott, 1944-ig. Fiúleventék is voltak, hasonló szabályzattal, Csillik Bálint tanító úr oktatta ôket, és kellett nekik járni a frontig gyakorlatra fapuskával a Sós-kúti rétre. Aztán besorozták ôket igazi katonának. Tatádnak húsz évesen kellett bevonulni 1943-ban, mivel betöltötte a hadkötelezettséget; ki sem képezték, egybôl vitték Németországba, Dániába. De elôször még munkaszolgálaton volt Telkibányán és Tornanádaskán, mert a tisztek azt vélték, hogy ott jönnek be majd az oroszok. Horthy lemondása után meg azt mondták a katonáknak, menjenek, amerre látnak – tatád még a fakufferját is otthagyta, gyalog jött haza egy jóbarátjával, Perzsuval két napig az erdôn át toronyiránt. Azonban mire hazaért, már itt volt az új behívó, mert Szálasi átvette a kormányt, tatádat behívták Gyöngyösre, újra besorozták, és onnan a front elôl menekültek kifelé. Így szerencsére megúszta a frontot, mert a hadnagyuk nem hagyta ôket bevetni, mivel kiképzetlenek voltak. Hegyeshalomnak mentek kifelé. Kölnben voltak angol fogságban, Dániában is dolgoztak tanyán, tiszti felügyelet alatt. Ki hogy tudott, úgy segített magán. Ha nyers krumplit sikerült titokban kiásni, az már lakoma volt, a szárát álcázásul visszaültették. Nyers tojásokat ittak ki a szalmakazlak tövében, az árusított tejjel ügyeskedtek a tanya melletti úton, olykor a pénzbôl is tettek el. A fôtt

malackrumpliból is becsemegéztek, ha tehették. Mikor kiderült, a tiszt jó alaposan meggyakorlatoztatta ôket, persze az éhesen maradtakat is. Így, bár negyven kilóval érkeztek oda, sikerült megerôsödniük, végül még marasztalta is tatádat a dán gazda, még leány is került volna neki, de inkább végül hazatért. Ám elôtte még a kölni fogolytáborba kerültek, ami viszonylag emberséges volt, kijárhattak a városba, ahol a félrerakott cigarettáikat élelemre cserélték, feljártak a bérházakba. Ez általában sikerült, de volt, hogy lekergették ôket a németek a lépcsôn. Az akkor írt német szójegyzete még ma is megvan, amibe nótákat is feljegyeztek. Akadt, aki meg ki sem akart mozdulni a táborból. A gyöngyösi kisvasút fônöke is ott volt velük, ô tudott németül, és németül írt nekik hamis szabadulólevelet, de aztán végül el is szöktek, 1946. április 15-én tért haza tatád Nagypénteken. A nagy örömre mulattak, pedig a szomorú ünnep miatt inkább ríni kellett volna, mondogatták, emlegették többen késôbb is. Sokan, akiket a Szovjetunióba vittek, sosem tértek haza. Vagy évek múlva, csontsoványan. Volt, akit a saját anyja sem ismert föl. És utána is még hány baleset volt, vagy hányan aknára léptek! Meghaltak, vagy megcsonkultak, volt, aki aztán maga faragott a kórházinál kényelmesebb falábat magának, azóta járja a mondás: ,,Fél kenyérért árulnak falábat Solymoson!” – Az idôsebb férfiak ráadásul mindkét háborúból kivették a részüket, igaz? – Igen. Még apámat is újra behívták a II. világháborúban, igaz, csak Egerbe hívták be három hónapra tartalékosnak, raktárôrnek. Az I. világháborúban viszont 1914-ben, 18 évesen vitték el négy évre BoszniaHercegovinába, aztán Ukrajnába, Galíciába, majd Odesszában nyolc hónapig volt, megtanult oroszul is, híradós volt elöl, a morzét is tudta. Még az Oltot is átúszta, késôbb szilánkot kapott, ami benne maradva késôbb is fájdalmakat okozott neki. ,,Szúr a szilánk.”, mondogatta késôbb sokszor, ha részeg volt. Amikor vonultak kifelé a frontra, Kárpátalján egy ruszin gazdánál szálltak meg, aki tudott magyarul is. A katonai szûkösséget elôre látva apám titokban ellopott tôle egy szép gömbölyû disznóhájat és a tarisznyájába tette. De a gazda is résen volt ám, rájött, és éjjel egy kôre cserélte ki a tarisznyába rakott hájat. Reggel aztán kedélyesen búcsúzkodtak, apám így: ,,Háj, háj, el kell már menni!” Erre a gazda: ,,El kôk, el kôk!”. Többórás gyaloglás után érezte már apám, hogy egyre nehezebb a tarisznya, megnézi, hát kô van benne. A ravasz gazda túljárt az eszén. Akkor egyébként még az ô apja is kint volt a fronton, Bodri tata. Itthon a Tokán meg kiosztották addig a földet, aki zsivány volt, az kapott az érsekébôl a tanácsköztársaság alatt. – Milyen volt megélni a II. világháborús frontot itthon, a faluban? – 1944 novemberében jöttek be ide az oroszok, hat hétig állt itt a front, mert a németeket nem tudták az erdôbôl kiôzni, addig is vittek el mindent, bort, kenyeret. A németek térképcsinálók voltak, sokáig laktak elôtte lakókocsiban a fôutcán, aztán az orosz hírére mentek, menekültek az erdôbe. Elôtte már aknával lôtték az oroszok Solymost, vagy húszan meg is haltak. Az ablakokat bedeszkázták. A Bógyi-portára is becsapott egy, a trágyadombba, az istálló fala is leomlott.

– 21 –

A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja

Mikor bejöttek az oroszok, Bodri mamával voltunk a pincében, Annus meg fenn a Gazsi-házban. Az oroszok kipakoltak mindent az épp elkészült új, már cseréptetôs házunkból, hadikórház lett, az apám meg burzsuj, mert új ház volt. Ezek aztán mindenhonnan összehordott ágydeszkákkal kerítették el a sebesülteknek a helyet az elsôházban és a hátsóházban (a szobában és a kamrában). A ledeszkázott ágy alatt volt a ruhásládánk, mert oda ástuk el elôtte, földdel betakarva, agyaggal, tehénganéval letapasztva, rózsaszín meg fehér szoknyáim voltak benne, sose felejtem el. Szerencsére nem mozdították el pont azt az egy ágyat, mert biztos besüllyedt volna a föld. A hátsóházban meg egy láda kompért (krumplit) ás-tunk el, apám mondta elôtte, ujjával kis karikát mutatva, hogy ,,Még az ekkoráért is ríni fogtok”. Rejtettünk el még szalonnát, zsírt is, rajtuk fent az aprókompéros láda, de azt meg is találták, kiszedték. A felsôházban elásva vászonabrosz, konyharuha, szakajtóruha, kockacukor, pendely. Sajnos azonban a szomszédba meg lovakat köttek, és a lóhúgy a gödörbôl átment a közfalon, sárga lett a cukor, a ruhák, meg a sütôabrosz – a hozományom – foltos lett, penészes, szétment, mindent ki lehetett dobni. A csizmáját apám dézsába tette, Gazsiéknál kövek közé rejtette. – Milyenek voltak aztán a mindennapok a front alatt? – Amíg itt voltak az oroszok, a mamáéknál a konyhából jártunk be a lépcsôn a pincéjükbe, aminek felhajtható deszkateteje, csapóajtaja volt; szalmazsákon, dunnán aludtunk, az oroszok nem tudtak errôl a rejtekhelyrôl; több család lányai is ott bújtak, kijjebb vették-tették a hordókat, azok mögött kellett kuporogni, vederbe vécéztünk öt napon át. Elôször lesték az oroszok a lányokat, milyenek. Meg mi is titokban, kíváncsian, amikor vonultak az utcán, mert már elôtte mindenféle rémhírt hallottunk róluk. Volt, akit megkergetett az orosz, egy magas lány egyszer beszaladt hozzánk, én meg behívtam a pincébe, és egy gyermekét szoptató asszony mögött elbújt; de az orosz meg követte, bejött, az ott lévô Jani bátyóra ráfogta a puskát, s kérdezte, hol van az a lány. Bátyó mutatott rám, hogy ô az? Nem, ez málinku (kicsi), mondta az. A lányt így nem találta meg, dühösen elment, végül másvalakit erôszakolt meg, a lányt meg bátyó mérgesen elzavarta, hogy ilyen bajt hozott rá, úgyhogy a lány végül a Kispatak (Malomárok) mentén bujdosott estig, csak éjszaka mert hazamenni. Különféleképpen védekeztünk a zaklatások ellen. Volt

anyámnak egy régi, rossz fekete szoknyája, azt kellett felvennem, és papírtekerccsel tekerte be anyám a homlokomat, mintha sebesült lennék. Volt, akinek az arcát is bekormozták, öregítették. A pincében bújtam, a dunna alatt, anyám meg fölöttem, Annus nenédet szoptatta. Persze, azért ki is jártunk. Voltak rémületes helyzetek, a kertünkben például bunker volt ásva, és szalmakazalnál ott feküdt egy otthagyott halott német, akitôl megijedtem. Akkor éppen kompérpucolás elôl szöktem ki hátul a mezôre. Az oroszok ugyanis kompérpucolás örvén behívták a lányokat, majd sokakat megerôszakoltak, elvonulásuk után többeknek orvosi vizsgálatra kellett menni, például annak a lánynak is, akit az említett orosz végül elkapott. Egy sánta öreglánynak is így lett végül egy erôs lánya. Öregmamát, anyámat is megkergette egyszer az orosz, anyám kiugrott az ablakon, az orosz utána, csak az szerencsére elesett egy kút melletti kôben, ô meg elfutott, így aztán az orosz máshova ment be, s egy negyvenéves, púpos öreglányt erôszakolt meg a küszöbön. Kiabált az szegény, hogy ,,Jaj, a púpom!”, de hiába! Az ott lévô bátyja, az öreglegény suszter, aki hegedülni szokott, meg így szólt neki erre: ,,Ne sivalkodj, ilyet még úgyse kaptál! Legalább nem mégy szûzen a másvilágra!” Szerenádozáskor egyébként mindig ôk mentek a legénynyel hegedûvel, cimbalommal. Nagy lustaság volt náluk, bolhásak voltak, tetû is volt annyi, mint a frászkarika. Lakott ott náluk akkor elôtte német is. Emlékszem egyszer, még az oroszok elôtt, sütöttem a bogácsát, és a házunkba szállásolt német összeveszett apámmal, veszekedtek, apám kiment, a német meg agyon akarta lôni a tornácablakból, de apám elôrelátóan megállt a duplaajtó közti küszöbön, így maradt életben. Aztán a német lehiggadt. Mikor az oroszok után a pincébôl hazamentünk, a kaszlit (fiókosszekrény) meg a szekrényeket is a fal mellett kihajítva találtuk. Takarítani akartam a véres deszkákat, de apám megtiltotta kemény szavakkal, ezért az ott lévô orosz le akarta lôni, mert azt hitte, bántani akar. Végül is a gyerekeket szerették, védték. Mire hazaköltözhettünk a házunkba, a sebesülteket már elvitték. Az orosz fennhatóság alatt magyar policárok is voltak, még a faszállítást is betiltották, elhordatták a hektós hordókkal a bort, ôk mutatták meg az oroszoknak. Az ilyen esetekbôl sok harag fakadt késôbb. De még apám is eljárt borért mindennap a mandulási házba, hiába, hogy lôttek. Sokáig itt voltak az oroszok a sok jó solymosi bor miatt, mindig részegek voltak. Igazából tán emiatt is idôzhettek itt ennyi ideig. – A háború után sem enyhültek a nép terhei, veszteségei. Jött a Rákosi-korszak, a besúgások, a beszolgáltatások. Mesélj, kérlek, errôl az idôszakról. – Barna József tatáméknál száz mázsás kamrában tartották a lisztet. Jómódúságuk ellenére nagyon takarékosak voltak, száz hold földdel is alig ettek kenyeret, tartotta a mondás. Azért is vihették ilyen sokra, ezért minôsítették ôket aztán kuláknak. A volt téesziroda alatti pincék is a Barna tatáéi voltak, üveghordók voltak benne, máig is ott vannak. Eredetileg Ferkó vette meg a zsidótól, aztán Rákosi alatt a pincét államosították, Barna ükapád meg Öblöséknél halt meg kilakoltatva, már a forradalom után. Pedig tíz háza volt, Gyöngyösön is kettô. Emlékszem, kezet kellett neki csókolni, ha találkoztunk vele. Asztmás volt egyébként, Ausztriába is ment ki egyszer kezeltetni magát drágán.

– 22 –

A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja Akinek 25 holdnál több földje volt, kulák lett. A szôlôt több holdnak számították, mint amennyi valójában volt. Bógyiék is majdnem azok lettek, épp 25 hold alatt voltak. A policárok ekkoriban sokakat megvertek, agyonvertek, volt, akit jeltelenül, koporsó nélkül temettek el a vízgátba, csak sokára kapott rendes temetést. Sokakat elhurcoltak a Szovjetunióba, voltak, akik kilenc év után tértek haza. És voltak, akik sosem, hiába várta ôket évtizedekig a családjuk. A pengô meg csôdbe ment, cserekereskedelem volt, mi is sokszor vittük fel a bort puttonyban éjjel gyalog a Mátrán át Szuhahutába, Dorogházára, Mátramindszentre, ahol sót és egyebeket kaptunk érte. Egyszer el is estem, és eltört a demizson, de a puttony felfogta a bort, vittük tovább, másnap reggel Hutában leszûrtük. – Hogyan zajlottak a hírhedt beadások? – A Rákosi idején a beadáskor gyakran még kellett hozzá kukoricát, búzát, zsírt venni Visznekrôl, mert annyink sem volt már, mint amennyit be kellett volna szolgáltatni. Ha penészes is volt a kukorica, kefével meg kellett takarítani. Disznót lehetett vágni, évente egyet. A zsírja helyett ugyan gyakran bolti zsírt adtak be, de észre is vették rögtön a fináncok, hogy az nem friss házi zsír. Ilyenkor mindig megvesztegették az ellenôrt egy kis hússal. 1947 után 1956-ig meg volt szabva, hogy évente mennyit kell beadni orosz jóvátételbe, tojást, búzát, mindent. Csak a fejadagot hagyták meg, ami búzából 2,5 mázsa/fô volt egy évre. Falubeli volt az egyik ellenôr, ment a padlássöprés, mindenki utálta ôket. A forradalom alatt aztán ôk is, meg az ávósok is menekültek az erdôbe, a tanácsházából meg a forradalmárok kiszórták az iratokat a fôutcára. De még Horthy alatt is volt egyszer front elôtt lisztrekvirálás, igaz, hogy az árvízkárosultaknak. Emlékszem, még kicsi voltam, hogy ekkor anyám beleállított a kenyérliszt-

ládába, és mezítláb tapostatta velem, hogy tömörödjön, kevesebbet vigyenek el. Nagy szegénység volt utána is, amikor férjhez mentem 1946-ban, a stafírungom hat tányér és a hozzá való evôeszköz volt. Nagy kincs volt a búza, nagyanyámat is az vitte sírba, hogy aratáskor leégtek a búzakazlak, mert a legények mellette csurdítottak (nyársaltak), és kigyulladtak a kazlak. Gyenge volt a szíve, ezt a csapást már nem bírta, rá egy évre, 1960-ban meg is halt. – Milyen volt akkoriban az orvosi ellátás? – Az orvoslás nem volt ingyen a parasztságnak, mint ma. Anyámat egy tehén áráért mûtötték meg epére Pesten a Mexikói úti zsidókórházban, 1937-ben. A méhnyakdaganatát is kivették, és még két gyereke lett utána. Emlékszem, egyikük négy-öt hónaposan kilises lett és meghalt. Én vagyok a negyedik gyerek. Összesen kilenc gyereke született, de csak három lány maradt életben. Így volt ez akkoriban. Az elsô lány volt, a második és harmadik fiú, aztán még hat lány született, közülük én meg a két nenéd maradtunk meg. Nekem is meghalt az elsô kislányom, mert koraszülött lett, a sok munka miatt. Voltak régi babonák is, amikor 1949-ben csecsemôkorában beteg lett a második lányom, anyósom faszenet dobott egy veder vízbe, hogy abból olvassa ki, mi baja és hogyan gyógyítsuk. Vagy, ha a tyúk kicsit tojt, az volt a rontástojás, nem ettük meg, hanem átdobtuk a háztetô fölött. – Köszönöm mama, ezt a visszaemlékezést, ezt az élô történelemórát, melybôl a mindennapok eseményein át láthatunk rá történelmünk egyik legviharosabb, legembertpróbálóbb korszakára, s láthatjuk, mi mindent kellett megélniük, túlélniük az akkori embereknek, Nektek, s fájó vagy különleges emlékként hordozni egy életen át.

– 23 –

Fulgus Gábor

A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja A SOLYMOS HAGYOMÁNYÔRZÔ EGYESÜLET 2013 ÉVI KÖZHASZNÚ JELENTÉSE 1. SZÁMVITELI BESZÁMOLÓ: A Heves Megyei Bíróság a 2125 nyilvántartási szám alatt 2008. március 11-én közhasznú szervezetként nyilvántartásba vette, ezért közhasznú jelentés készítésére kötelezett. 2012-ben az egyesület a törvényi szabályozás miatt áttért a kettôs könyvelésre. A közhasznú jelentését pedig formanyomtatványon készítette el, amit az Országos Bírósági Hivatalnál kellett letétbe helyezni. 2. TÁMOGATÁSOK: Az egyesület 2013-ban támogatásként mindösszesen 33.071 Ft-ot kapott a személyi jövedelemadó 1 %ának felajánlásából, a központi költségvetéstôl. Ezen kívül még 50.000 Ft támogatást kapott a Kokoferm Kft-tôl. 3. VAGYONFELHASZNÁLÁSSAL KAPCSOLATOS KIMUTATÁS: Az egyesület vagyona 520 Ft-al nôtt 2012-höz viszonyítva, így 2013. december 31-én 105.897 Ft volt a pénzeszközünk. Ebbôl bankszámlán 99.407 Ft, házi pénztárban 6490 Ft volt. A vagyon felhasználását a mérleg és az eredmény-levezetés tartalmazza. Bevételeink az elôbb felsorolt támogatásokon kívül még tagdíjbevétel volt 16.000 Ft, így összesen 99.071 Ft bevételünk volt 2013-ban. 2013-ben a közhasznú tevékenység összes ráfordítása 98.615 Ft volt. Ebbôl anyag jellegû ráfordítás 13.165 Ft, egyéb igénybevett szolgáltatás pedig 81.555 Ft volt. A következô nagyobb értékû szolgáltatásra költöttünk pénzt: Szakács Gábor részére 25.000 Ft, a könyvelô éves díja 50.000 Ft. 4. CÉL SZERINTI JUTTATÁSOK KIMUTATÁSA: Szervezetünk nem nyújtott ilyen juttatást. 5. A KÖZHASZNÚ SZERVEZET VEZETÔ TISZTSÉGVISELÔINEK NYÚJTOTT JUTTATÁSOK: Az egyesület vezetôje, vezetôsége és minden tagja önkéntes munkát végez, így azért semmilyen juttatásban nem részesül. 6. A KÖZHASZNÚ TEVÉKENYSÉGRÔL SZÓLÓ RÖVID TARTALMI BESZÁMOLÓ. A KÖZHASZNÚ TEVÉKENYSÉG MEGNEVEZÉSE: ISMERETTERJESZTÉS, NEVELÉS, KÉPESSÉGFEJLESZTÉS, TERMÉSZETVÉDELEM, HAGYOMÁNYÔRZÉS • Kulturális rendezvények, elôadások, közösségi napok – Turul nap – szervezése, lebonyolítása • Íjászatoktatás • Betlehemezô elôadás szervezése • Gyöngyössolymos környezetének, kirándulóhelyeinek (Kerek-gyep, Bába-kô) tisztántartása érdekében több alkalommal szemétgyûjtés, fûnyírás • Rovástáblák felállítása a falu határában • Az egyesület által felállított Sólyom szobor állagmegóvása érdekében a szobor festése A TEVÉKENYSÉG CÉLCSOPORTJA: a falu lakossága, elsôsorban a fiatalok A közhasznú tevékenységbôl részesülôk száma: 220 fô A közhasznú tevékenység fôbb eredménye: A fiatalok megismertetése az íjászattal, és a természet centrikus, környezettudatos viselkedéssel.

Gyöngyössolymos, 2013. 05. 24. Asztalos Miklós SHE elnök

– 24 –

Somodi Zoltánné SHE titkár

A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja AZ SHE 2012-BEN, 2013-BAN ÉS 2014-BEN VÉGZETT DOLGAI 2012 nyarán, ôszén az engedélyek nélkül létesített Vodafone kis-hegyi kecskeól-antennájának eltávolítására irányuló folyamatos egyesületi tevékenység (környezetvédelmi, építési hatóságok, Bükki Nemzeti Park, politikai pártok, politikusok, sajtó, állami hivatalok, stb.) 2012 ôszén aláírásgyûjtés. 1100 solymosi szavazópolgár írta alá azon aláírásgyûjtô ívünket, amelyben a Vodafone antenna leszerelését és a Telenor antenna falun kívülre történô telepítését követeltük a hivatalos szervektôl. Ez úton is köszönjük a támogatást minden aláírónak! 2012 nyarán-ôszén jeleztük a vízügyi hatóságok felé a Nagy-Mérges-patak vízszennyezését. 2012 októberében a Vodafone leszerelte a kis-hegyi kecskeól antennát. Ez egyedülálló siker, ami újra egészségesen élhetôvé tette a falu felsô részét!

2014. január. A településen belül maradt, a volt TSZ iroda tetején trónoló Telenor antenna ügyének újraindítása, amire az önkormányzat, konkrétan a jegyzô, azóta sem reagált, a 2012-ben összegyûjtött 1100 szavazatképes solymosi lakos aláírásának nyomatéka, és a képviselôtestület 2012 decemberi, az akkori jegyzôt felszólító határozata ellenére! 2014. február Elnökségi ülés 2014. február Megkaptuk a faanyagot az Egererdôtôl a Kerek-gyepi Kettôs Kereszthez 2014. március Kerek-gyep szemétgyûjtés 2014. március Vége a Kettôs kereszt megtervezése, faanyag hajalása, elôkészítése 2014. április 14. A 2012-es közhasznúsági pályázat állami ellenôrzése

2012 ôszén több ízben kerestük meg e-mailben, levelekben az önkormányzatot és a képviselôtestületet a mobil átjátszók falun kívül, megfelelô védövezeti távolságon kívülre helyezése kapcsán. 2012. decemberében a képviselô testület Nyilasné Nádudvari Zsuzsanna indítványára határozatot hozott, melyben felszólította a jegyzôt a mobil antennákat szabályozó helyi építési szabályzat lakossági követelésnek megfelelô módosításának elôkészítésére. Ez ügyben azóta sem történt semmi! Gyöngyössolymos polgármestere a mobil átjátszó adó témában mindvégig a lakosság és egyesületünk munkája ellen tevékenykedett. Annak ellenére, hogy jelenleg az ellenkezôjét állítja! 2013. január. A sikeres közhasznúsági pályázat keretében beszerzett vízimalom gépészeti berendezéseihez szükséges padozat faanyagának felfûrészeltetése 2013. március 16. Rovástábla állítás 2013. március 17. Rovástábla avatás 2013. március 21. Napfordulós tûzgyújtás 2013. március 23. Szakács Gábor és Friedrich Klára elôadásai a rovásírásról és Vysoko piramisairól 2013. május 06-10-13. Kerek-gyep fûnyírás 2013. június 9. A kis-hegyi felsô átvezetô gyalogút cserjétlenítése 2013. június 10. Egyesületi taggyûlés 2013. június 17. Bába-kô fû- és cserjenyírás 2013. június 18. Malomárok ösvény takarítása, Kerekgyep szemétszedés, fûnyírás 2013. június 19. Bába-kô fû- és cserjenyírás, szemétszedés 2013. augusztus 17. SHE Turul Nap 2013. augusztus 18. Zarándoklat Szent Kútra 2013. október 6. Megemlékezés az Aradi Vértanúkról, koszorúzás 2013. december 21. Csatlakozás a fénylánchoz. Napfordulós tûzgyújtás.

2014. április 14. Bába-kô cserjétlenítés 2014. május. A Kerek-gyep új kettôs keresztjének faragása 2014. május-augusztus. A Malomkô V. számának szerkesztési munkái 2014. június 9. Bába-kô fûnyírás 2014. június 11. Egyesületi Taggyûlés 2014. július-augusztus. A Kerek-gyep rendezése, fûnyírások, szemétszedések, cserjétlenítés, kereszt betonalap készítés, halmok megépítése, keresztállítás. 15-20 alkalom. 2014. augusztus 16. Keresztavatás és a VII. Solymosi Turul Nap 2014. szeptember 9. A Sólyom szobor festése és környezetének rendbetétele. Tehát az SHE mûködik és teszi önként vállalt dolgát a falu és a lakosság érdekében! Annak ellenére, hogy a polgármester legutóbbi márciusi találkozásunkkor megkérdezte, hogy: „Mi az amit az egyesület egyáltalán tesz a falu érdekében?” Történt ez akkor, amikor nehezményeztük, hogy a 2013. májusában a képviselô testület által az SHE számára 2013-ra megszavazott 200.000 Ft önkormányzati támogatást nem kaptuk meg. Ezt és az azóta 2013-ra megítélt 350.000 Ft-ot azóta sem kaptuk meg.

– 25 –

A Solymos Hagyományörzõ Egyesület idõszaki lapja AZ ELMÚLT NYOLC ÉV, ÉS AZ ÖSSZEFOGÁS LEHETÔSÉGE GYÖNGYÖSSOLYMOSON Nyolc évvel ezelôtt a régi polgármester leváltásával küzdött Gyöngyössolymos, akit bábuként használt a falu oligarchája (ôk már korábban kiszolgáltatottá tették településünket, hiszen mindent eladtak: épületeket, földterületeket, ezáltal megfosztva Solymost a további fejlôdés lehetôségétôl). Nem volt egyszerû olyan jelöltet találni, aki szembe megy mindezzel. Nem is annyira a megfelelôség, mint inkább a régitôl való szabadulás volt a legfontosabb. Az akkor hatalomra segített jelenlegi polgármester belecsöppent egy olyan közegbe, ahol a nemzeti gondolkodás volt az irányadó. Bár meglehetôsen idegenül mozgott ebben a környezetben a választásokon sikerült gyôznie. A képviselô testület felemásra sikeredett. A régi polgármester emberei erôsen támadták, ezért a pártoktól független nemzeti oldal próbálta megvédeni, minden eszközzel, a már említett oligarchával szemben, hiszen látható, kidolgozott terveik voltak megbuktatására. A polgármester a nemzeti oldal irányába tolódott, azonban ettôl függetlenül voltak negatív kijelentései, például a Fidesszel kapcsolatban is. Az ellenfél döntési és anyagi haszonnal járó pozíciót kapott, így megszûntek a támadások. Ezután a falu elsô embere az ôt hatalomra segítôket szépen, sorban, egyesével hátba szúrta. Aztán dörgölôzött egy kicsit a Jobbikhoz. Ott nem kellett. Az elsô ciklus utolsó évétôl kezdtek elszabadulni a lovak. A 2010-es választásokon ebbôl még nem látszódott semmi, mert propagandájának és manipulációinak köszönhetôen nem tudtak a viselt dolgairól. Minden úgy történt a faluban, ahogy szerette volna, hiszen többséggel választották meg, sôt a testület is egy az egyben úgy állt fel, ahogy azt elképzelte. A képviselôk, akiket saját maga jelölt ki, – hangoztatva, hogy „csak velük tud együtt dolgozni” – voltak legfôbb támogatói. Szépen, sorban ôket is egyenként hátba szúrta (Kedves Fideszes jelöltek! Ne legyen illúziójuk…). Ezután jöttek a különös képviselôtestületi ülések, melyeket az jellemzett, hogy minden évben egyre kevesebb került megtartásra, és általában rendkívüli vagy zárt ülések voltak, lehetetlen idôpontokban (pl. hétfô reggel 8 h), hogy az érdeklôdô lakosság ne tudjon részt venni rajtuk. Az elmúlt egy évben pedig már azok a képviselôk, akik nem értettek mindig mindennel egyet, már meghívást sem kaptak. Természetesen voltak lekötelezettek is, ezért kérdés nélkül, mindig arra és úgy szavaztak, ahogy a polgármesternek tetszett. A végsô romlás akkor kezdôdött, mikor a „kedves és szimpatikus” feleség munkába állt a gyöngyössolymosi Polgármesteri Hivatalban. Elkezdett intézkedni, úgy, mintha mindenkinek a fônöke lenne. Alkalmazásának több oka is volt, de most csak egyet említek: talán túl sokat tudott a „kalandozásokról”, ezért ki kellett engesztelni valamivel? Elôbb-utóbb a köztisztviselôi jogviszony nem volt elég a polgármester nejének, ekkor egy pályázati projektben két jól fizetô állást is kapott. Ez sem volt elég,

azóta még képviselôként, netán alpolgármesterként is „szolgálni” szeretné faluját? Ha belépünk a polgármesteri hivatalba, sok-sok oklevélen és kitüntetésen akad meg a szemünk. Elsô látásra azt hinnénk milyen sok elismerést kapott településünk. Mindent végigolvasva azonban rájövünk, ezek mind falunk nagy repülôsérôl szólnak. Az ereklyéket olvasgatva az ember úgy érzi magát, mintha Leonyid Brezsnyev ünnepi kabátján egy bolha lenne a jelvényerdôben. Sehol egy Szózat! Sehol egy Himnusz! Sehol egy címer! Csak ô és tettei. Néhány éve az akkor tizenéves fiát Solymos díszpolgárává szerette volna megszavaztatni. Milyen tettek indokolták ezt a szándékot? Nem a településért sokat tett idôsebb korosztályának járna az elismerés? Polgármesterünk kinevezett egy új jegyzôt, akinek Tök községbôl súlyos pénzügyi következményekkel járó pályázati hibák és mulasztások miatt kellett távoznia. „2011. április 06-án a Képviselô-testület azonnali hatállyal felmentette a munkavégzés alól…”; „…kötelezettségének nem tett eleget, mert a hiánypótlások megoldásában és az óvoda(pályázat) elszámolásában nem vett részt. Kódolta számítógépét, a kódot nem mondta el a falu vezetésének, így nem fértek hozzá az anyagaihoz.” Idézve Tök község 2012.02.15-i közmeghallgatási jegyzôkönyvébôl! Ezután sok településen pályázott jegyzôi állásra. Mindenhol elutasították. Solymoson megfelelt! Ügyfélfogadás rövidnadrágban, rágógumival a szájban, pökhendi, kioktató stílusban! Hozzáteszem solymosi lakos is pályázott a jegyzôi állásra. Ha egy polgármester vagy képviselô, csak saját magában tud gondolkodni, egyéni érdekeit a közösség érdeke elé helyezi, alkalmatlan erre a munkára! Én hiszek a kompromisszumokban, ha nem elvtelenül születnek. Hiszek abban, hogy bizonyos dolgokban viszont nincs kompromisszum! Hiszek abban, hogy a pénz csak egy szükséges eszköz a boldoguláshoz. Hiszek a közösség és az összefogás erejében! A Solymos Hagyományôrzô Egyesület tagjai kivétel nélkül erôs nemzeti kötôdéssel, hittel, stabil értékrenddel rendelkeznek, és ennek megfelelôen csak olyan polgármestert és képviselôket tudunk támogatni, akik hasonlóan gondolkodnak. Egységes, elszánt, tenni akaró csapattal meggyôzôdésem, hogy eredményesek tudunk lenni az önkormányzati választásokon, még akkor is, ha mondva csinált ügyekkel, feljelentésekkel, stb. igyekeznek bennünket ellehetetleníteni. E sorok által üzenem, üzenjük mindannyian, hogy ezek a dolgok csak megerôsítenek bennünket, hogy amit teszünk, azt helyesen tesszük, és minden pofonnak szánt lépés, fricskának tûnik csupán!

– 26 –

A választások után, amennyiben úgy dönt a falu új polgármestere lesz, reméljük új testülete is, jelöltjeinkbôl. Nem lesz többé First Lady! Az önkormányzat dolgozói visszanyerik önbecsülésüket, megszûnik a suttogás, az emberek bátran elmondhatják véleményüket, anélkül, hogy bajuk lenne belôle. Gondolataikkal támogathatják, sôt kell is, hogy támogassák a községünket építô munkát. A faluban csellengô céltalan fiatalok részére lehetôséget kell biztosítani, klub illetve más épülésüket segítô programok formájában. A kultúrházban újra a kultúráé kell, legyen a fôszerep. Gyöngyös városa több éve nem tudott repülô napot rendezni, mert nem volt rá pénz. Gyöngyössolymos falunap címén megrendezte. Sajnos ez a rendezvény sem Solymosról szólt, hanem egy emberrôl, és annak nagyságáról. Egy falunapnak helyben kell megrendezésre kerülnie, és minden lakója sajátjának kell, hogy érezze. Lelkének egy részét mindenki hozzá szeretné tenni. Az öregek, a fiatalok, a vállalkozók, a tanárok, stb. De sajnos ez a falu, vezetése miatt, súlyos betegségben szenved! Az önzés betegségében! Régi mondásunk,

nagy igazság: „Fejétôl bûzlik a hal”! A következô polgármester és testületének egyik legfontosabb vállalása kell legyen, hogy a település lakói közelebb kerüljenek a vezetéshez. Egy tenni akaró, élô közösséggé kell válnunk! Ahol vigyázunk, figyelünk egymásra! Ez természetesen egy hosszabb folyamat. Higgyék el, sokkal élhetôbb és boldogabb lesz itt az élet! Szeretettel és tisztelettel ajánljuk figyelmükbe Nyilasné Nádudvari Zsuzsanna polgármester jelöltet, és az általa kiválasztott, hozzá csatlakozott képviselôjelöltek listáját, akik közül önök válasszák ki az alkalmasnak ítélt képviselôket az október 12-i választáson. Augusztus közepén állítottuk fel az összefogás keresztjét a Kerek-gyepen. Ennek szellemében összefogást, együttmûködést, etikus közéleti és önkormányzati munkát hozó választásokat és választási eredményeket kívánunk Gyöngyössolymosnak! Asztalos Miklós a Solymos Hagyományôrzô Egyesület elnöke

Az SHE által támogatott polgármester jelölt és képviselôtestületi tagjelöltek:

Benedek Zsolt

Asztalos Miklós

Sárkány Ferenc

Nagyné Tóth Erzsébet

Molnárné Jenei Edit Nyilasné Nádudvari Zsuzsanna

Szabó Zsolt

Sidló Csaba Nagy István

KERESZTAVATÁS KEREK-GYEP (2014.08.16.)

Az esti szertûz

Fotók: Liktor Ferenc

Köböl Gábor tárogatós

CSÍKSOMLYÓ (2014.06.07.)

Fotók: Dr Kovács Tamás