Múltból merítõ jelen a kalotaszegi Sztánán

Múltból merítõ jelen a kalotaszegi Sztánán Szilágyi Mátyás fõkonzul eltûnt. Ez a hír terjedt el futótûzként Sztánán, amikor a nagyérdemû hiába várta a Magyar Köztársaság kolozsvári diplomatáját a február 5-e és 7-e között lezajlott X. Sztánai Farsang nyitányára. Emiatt a mûsorkezdés csúszott, egyre csúszott, de mert a tisztelt publikum és a szereplõk türelmével visszaélni nem ildomos, felgördült a függöny. Menet közben kiderült Szilágyi uram úgy járt, mint Dsida Jenõ egykoron. Egy alkalommal ugyanis Kós meghívására a költõ Sztánára vonatozott, s vendéglátója azzal a meghagyással ültette fel saját mokány lovacskájára, Picire: baktasson átal Körösfõre, ahol újkenyér alkalmából úrvacsorát oszt a pap, de estére a Varjúvárban legyen, mert földi vacsorára is hivatalos. Dsida ment is szívesen, az úrvacsoraosztást követõen többen is hívták, hogy legyen vendégük, tisztelje meg jelenlétével házukat. A költõ azonmód el is fogadta a hívást, megebédelt, és igen jól érezte magát a délutáni mulatságban. No, de Körösfõn elesteledett, s az erdõben eltévedt, árkon-bokron keresztül kereste az utat, a sztánai vasúti alagútnál román katonák szólították megállásra. Dsida szerencséjére a puskás katonák felismerték Kós lovát. Pici pedig gondolt egyet, és fittyet hányva a költõ tájékozódó képességére és terepismeretére, egyszerûen hazaballagott a hátán szundikáló Dsidával. Ha pedig Pici nem ismeri az utat, tán még most is bóklásznának valahol a Riszeg alatt. Midõn pedig az éjszaka kellõs közepén a Varjúvárhoz érkeztek, Kós haragosan elõbb a lovának adott vacsorát, Dsidának csak azután került harapnivaló. Szilágyi Mátyásnak avval volt szerencséje, hogy sofõrje, Gyõzõ mester idejében felismerte: Zso-

bokról Sztána felé menet Farnas semmiképp sem eshet útba, úgyhogy térültek-fordultak, s még idejében fogadhatták a sztánaiak vendégszeretetét, Papp Hunor református lelkész pedig elsõnek Szilágyi uramat invitálta vacsorára. De még mielõtt asztalhoz ültek volna, a Magyar Köztársaság kolozsvári diplomatája arról szólt a közel másfélszáz magyart és vagy húsz románt számláló piciny falu kicsi kultúrházába egybesereglett erdélyi és magyarországi népes közönségnek, hogy határon innen és túl, magyarnak egy a hangja, s ez így van rendjén. A Papp Hunor református lelkész és gyülekezete által 2001ben újjáélesztett sztánai farsang idén bõvelkedett ilyen fordulatokban. A télbúcsúztató mókázás fokozásaként a sztánai gyermekek – és Papp Hunor, valamint Pesten élõ csíki jó barátja, András Sándor személyében két „vendégmûvészük” – nagy derültséget és tetszést aratva adták elõ Ridegh Sándor Indul a bak-

Wagner Péter: A Szentimrei-h ház kopjafával (pasztell)

terház címû, sztánaiasra adaptált darabját. A poén most sem maradt el: a pap ugyanis eltûnt, és mindenki nagy meglepetésére dús szakálla nélkül tért vissza a színpadra, hogy a szereplõk közül valaki meg is kérdezte: „Mit keres a színpadon Pillich Balázs?” Utóbbi ugyanis a kolozsvári Szarkaláb Néptánc-együttessel a Harmadik zenekar kíséretében fergeteges mezõségi és kalotaszegi táncokkal lépett fel, igen nagy tetszést aratva. És nem volt, mert nem lehetett vége, mert a

Wagner Péter: A sztánai Csiga-d domb (pasztell)

3

A szilágysomlyói Szederinda citeraegyüttes kalotaszegi és szilágysági dalokat adott elõ.

közben gyantázó bánffyhunyadi prímás, Varga István Kiscsipással megerõsödve hajnalig húztákropták. Forgott a leány s a szoknya, csattogott a csizma szára, s ezt nem lehetett tétlenül szemlélni, következésképpen a terem egyik sarkában addig üldögélõ Kós-unoka, a néprajzkutató dr. Kós Károly fia, a Budapesten élõ pszichológus, Kós Béla és kedvese is táncra perdültek. A Kósunoka – akárcsak az újraépítkezésben segítõk – Papp Hunortól díszoklevelet vehetett át, Szabó Zsolt pedig kalotaszegi kötõdésû könyveket ajánlott a jelenlévõknek, fogyott is a portéka, majd-

nem úgy, mint a rögtönzött csapszékben a sör és a forralt bor. Tápláló gyökerek Merthogy a sztánai farsangot nem lehet elképzelni Kós nélkül. A nagyapa, Kós Károly ugyanis 1914-ben tett arról, hogy az az esztendõ ne csak az elsõ világháború kitörésérõl maradjon emlékezetes, hanem arról is, hogy februárius havának elsõ napján megszervezte a protestáns bált. Az úgy kezdõdött, hogy minekutána az ötlet megfogant, Kós elkészítette a díszes meghívót, mely a Díszítõ Mûvészet címû lapnak olyannyira megtetszett,

Jelenet az Indul a bakterház cmû népszínmûbõl. (A szerzõ felvételei)

4

hogy a szétküldendõ lapokat tiszta ingyen kinyomtatta. Kós maga mellé vette szervezõnek közkedvelt sógorát, Balázs Balázst, ahogy a sztánaiak mondták: Dufla Balázst, s a jeles napra meghívta Kalotaszeg minden valamire való családját, de pesti építész barátját, Zrumeczky Dezsõt, valamint kedves írótársát, Móricz Zsigmondot is. A pesti vendégek Bánffyhunyadon szálltak le a gõzös vontatta vonatról, Sztánáig az utat pedig lovas szánon tették meg. S milyen az erdélyi és milyen a pesti ember: míg Kós Károly úgy emlékezett késõbb azokra a napokra, hogy „gyönyörûséges szép telünk volt akkor. Hetek óta tiszta, ragyogó napsütés, szikrázó, ropogó, porzó hó s talán azóta sem olyan tartós, jó szán utunk”, addig Móricz csak dörzsölte a kezét, és mosolyogva fázott, pedig egész éjszakán át ropogott a tûz a nagy, kalotaszegi kandallókban. A bál azonban kitûnõen sikerült. Lenn a faluban az állami iskolában lámpagyújtás után kezdõdött a reggelig tartó tánc. „Jó cigány, jó és sok étel meg bor s pezsgõ is. Móricz Zsiga úgy forgolódott az emberek között, mintha közülük való lett volna. Mosolygott, beszélgetett, táncolt, és rengeteget jegyzett egész éjszaka. Másnap még bészánkáztunk a faluba – maradékra és csendes beszélgetésre, s este elutazott vissza Pestre. Hiszem, nem bánta meg, hogy eljött volt, mert ebbõl a muzsikás, vidám, szánkózó, havas téli napból született meg talán legnapsugarasabb írása, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül” – vetette papírra Találkozásaim Móricz Zsigával címû visszaemlékezésében Kós Károly. Újjáalakuló forma és tartalom Hosszú évtizedek után, 2001ben éledt újjá a sztánai farsangolás. Ennek elõzménye, hogy 1999 nyarán fiatal házaspár baktatott le hátizsákosan a faluba a vasúti megállóból. A falubeliek elsõre azt hitték, holmi turisták jöttek felkeresni valami elveszett néphagyományt, vagy a Dsida lovát, s részben igazuk is volt, csak abban tévedtek, hogy a fiata-

lok nem turisták voltak, hanem Papp Hunor, az új református pap és felesége, Judit asszony. Az újrakezdés azonban aligha sikerült volna a budapesti Corvinus Egyetem Kert- és Tájépítészeti Fakultásának tanára, Fekete Albert, valamint a Mûvelõdés fõszerkesztõje és a Szentimrei Alapítvány elnöke, a Babeº–Bolyai Tudományegyetemen magyar újságírást oktató Szabó Zsolt nélkül. Nos, ebbõl a hármas összefogásból indult újra a sztánai farsangolás. Elsõ években a bevételt az út javítására, a falu központjának rendezésére fordították. Akkor pattant ki az ötlet, hogy a híres-nevezetes Kós–Móricz féle bálnak otthont adó egykori református majd állami, romos iskolát építsék újra. A helyi református egyházközség tulajdonában lévõ hajlékot a gyülekezet az 1830-as években kórháznak építette, majd felekezeti iskolává alakította át. Az újjáépítés érdekében Papp Hunor 2005 nyarán több kanadai város magyar gyülekezetével találkozott. Az igehirdetésen kívül a lelkész a kolozsvári Filep Farkas és Halmágyi Erika filmjével mutatta be a kis kalotaszegi falut, valamint a 2001-ben – nyolcvanhét év után – újraélesztett farsangi mulatságot. Az adakozók jóvoltából valamivel több, mint 15 ezer kanadai dollár gyûlt össze, az újjáépítés terveit magyarországi és erdélyi építészek díjmentesen készítették el. Zsoboki kõmûvesek irányításával a gyülekezet kalákában bontotta szét a beomlott tetõzetet és a megroggyant falakat, harminc teherautó törmeléket kellett elszállítaniuk. A gyülekezet addig s addig küszködött, míg hathatós magyarországi és kanadai támogatással az egykori iskola újraépült, 2009 adventjének elsõ vasárnapján pedig fel is avatták azt a gyülekezeti nagytermet, amelyet a Budapestrõl Kanadába kitelepedett, és az erdélyi magyarság sorsát szívén viselõ mecénásról, néhai Benkõ Gyuláról neveztek el. Az újjáépített házban konyhát, fürdõt, elõadótermet és orvosi rendelõt, valamint 24 vendég számára szállást alakí-

A közönség soraiban a megkerült kolozsvári fõkonzul, Szilágyi Mátyás.

tanak ki, tervek szerint a Kós-féle bált és Móricz Zsigmond látogatását megörökítõ emléktábla is a helyére kerül. De a létesítmény kezdett feltelni élettel. Vagyis a forma tartalommal. Hiszen a Benkõ Gyuláról elnevezett nagytermében a csendesebb mûfajok kedvelõi az idei farsangolás alkalmával Wagner Péter budapesti építésznek az 1970 és 2010 közötti években kalotaszegi tanulmányútjain készített rajzaiból és pasztelljeibõl tekinthettek meg kiállítást. „Wagner Péter azok közé a magyarországi fiatalok közé tartozott, akik éveken át hátizsákkal jártak Erdélybe, és útjaik során meg is örökítették élményeiket. Ha az

anyag nem is teljes, de mindenki megtalálhatja benne a maga hegyét, völgyét, ház- és utcarészletét” – méltatta a tárlatot Szabó Zsolt. A Gáspár Attila és Széman Rózsa vezette szilágysomlyói Szederinda gyermek citerazenekar elõadása emelte a hangulatot, s a közönség vastapsban megnyilvánuló elismerését az együttes azonnal élvezetes ráadással köszönte meg. És még mindig nem volt vége, mert az éjfél után a Szentimrei villába átvonulók hajnal hasadtáig múlatták a telet. Ugyanott szombat délelõtt Kós Béla nagyapjáról és édesapjáról tartott vetítettképes elõadást, hogy a jelen levõ fiatalok, köztük médiaszakos mester-

A jó hangulatot elõkészítendõ a kolozsvári Szarkaláb mezõségi és kalotaszegy táncokat adott elõ.

5

képzõsök közelebbrõl is megismerhessék azokat az elõdöket, akik vitathatatlan érdemeket szereztek az erdélyi szellem pallérozásában. Szintén a szombati, csendesebb napon az elõzõ éjszakai bál után magukhoz térõk meglátogathatták a Varjúvárat, és a Csigadombról csodálhatták meg Kalotaszeg szépséges hegyeit és völgyeit. A délutáni kikapcsolódáshoz tánc- és énektanítás, kézmûves mûhely, bábszínház kínálta magát. Az ötletes és változatos jelmezek bemutatkozását és felvonulását nagy tapssal jutalmazta a népes szülõi-nagyszülõi és vendégsereg, este pedig megint szólt a zene, amikor a körösfõi YES zenekar a mûvelõdési otthonban bulival, Szép Bálint és bandája, valamint Varga István Kiscsipás a közösségi házban pedig táncház-zenével szórakoztatta a nagyérdemût. A mulatság va-

Wagner Péter: A Csiga-d domb a nádasi nyereg felõl (pasztell)

sárnap ünnepi istentisztelettel ért véget, a kétnapos dínomdánom teljes bevételt a sztánai

Oláh Katalin Kazinczy-e emlékplakettje a tokaji emlékfalon.

6

közösségi ház konyhájának kialakítására fordítják.

BENKÕ LEVENTE

Radnóti Miklós emléktáblája elõtt A magyar költészet (különben minden költészet) az otthonteremtés mûhelye és szertartása. A költõ otthonát keresi a nyelvben, a kulturális hagyományban és általuk egy nemzet közösségében és történelmében. Otthont épít – nem csak önmagának, egy nagyobb emberi közösségnek: egy nemzetnek is, különösen, ha ez a nemzet, ahogy keserves huszadik századi története során a magyar, nem vagy nehezen találja meg, építi fel otthonát. Radnóti Miklós egész életében otthonra vágyott: családra, baráti közösségre, védelmezõ hazára. Nem kerülte a harcot, a szellem csatáit, jóllehet tudta, hogy ellenfelei (késõbb elpusztítására törõ ellenségei) vajmi ritkán vívnak tiszta fegyverekkel és végsõ érv gyanánt mindig a nyers erõszakhoz folyamodnak. Mégsem a küzdelemben kereste azt a közeget, amelyben megvalósíthatja igazi önmagát. Otthon akart lenni az országban és az emberi létben. És minél vadabb mozdulatokkal söpörte félre a történelem ennek az otthonosságnak a lehetõségét, õ annál konokabb szívvel próbálta megépíteni, a sors ellenére, a maga emberi otthonát. Otthont keresett a természetben, a fák és füvek bukolikus

világában, megálmodott theokritoszi pásztorok között. Otthont keresett a szerelemben, ifjú hitvese oldalán. Otthont keresett a könyvek birodalmában, elmerülve régi magyar vagy modern francia költõk verseiben. Otthont keresett az irodalomban, az irodalmi életben megértõ társakra várva, méltó feladatokra készülõdve. Nyugalmas emberi sorsra vágyakozott, arra, hogy békében végezhesse alkotó munkáját. Az otthonépítés mûve, úgy tetszett, már-már sikerült. Sorsának tragédiája volt, hogy az ifjúság otthonkeresõ küzdelmei után éppen akkor vélte megtalálni szellemi otthonát, midõn erõszakkal ragadták el a birtokba vett világból, abból a közösségbõl és attól a munkától, amelyet magáénak tudott, amelyhez minden idegével ragaszkodott. A világra zúduló erõszak és háború az õ otthonát sem kímélte, feldúlta a béke törékeny szigetét, magának követelve a költõ életét. Radnóti korán megérezte a fenyegetést. Már ifjúságának idillikus költészetében volt valami szorongásos érzés: a tiszta tájat feldúló vihar elõérzete. Késõbb pedig, ahogy férfivá érett, valóságos történelmi fenyegetésekkel szembenézve kellett helyzetével számot vetnie. Elkerülhetetlen végzetet érzett maga fölött, hatalmat, amely kegyetlen közönnyel tör az élet ellen, és az õ ifjú életét is veszélyezteti. Kora ifjúságában fellázadt környezete ellen, minden társadalmi és költõi konvenciót elutasított. A lázadó remények magaslatáról nem volt könnyû eljutni arra a másik magaslatra, amely végül a lelki ellenállás bástyája lett, melyrõl széles kitekintés nyílott a közeljövõ véres fejleményeire. Radnóti messze tekintett, költészete sötét jóslatokkal volt terhes, korán megérezte azt, hogy iszonyú történelmi katasztrófa közelít. A vihar sötét függönye mögött mégis megsejtette a távoli béke reményét. Keserves tapasztalataival és még keservesebb balsejtelmeivel küzdve vált szelíd moralistává: elõször talán az ószövetségi szentkönyvek, végül azonban az evangéliumok sugallata szerint. Radnóti, mint ez köztudomású, kedves tanára, Sík Sándor hatására már érett férfikorában vette fel a keresztségét, de ezt megelõzve már magába fogadta a keresztény szellemiséget, és ahogy utolsó versei tanúsítják, végül is a krisztusi tanításban találta meg a vigasztaló reményt. A szellemi távlatokért, amelyek megnyíltak elõtte, akár a régi mítoszok vagy a keresztény legendák hõseinek, szenvedéssel, végül életével kellett fizetnie. A férfikor költészete ezt a szenvedést és áldozatot fejezte ki. Naponta megújuló drámát mutatott, mindinkább növekvõ drámaiságot és veszélytudatot. Radnóti Miklós költészetét a közelgõ történelmi kataklizmák sötétje festette, a halál egyre jelenvalóbb képe szõtte át. A verseit átható halálfélelem több volt, mint közönsége szorongás a várható történelmi kataklizmák elõtt. Nem voltak kétségei afelõl, hogy az Európát hamarosan elborító háború számtalan áldozatot követel, és õ maga is az áldozatok közé kerül. Sötét jóslatait nem egyszerûen a költõi érzékenység magyarázta, hanem történelmi tudatosság is: az, hogy pontosan ismerte az ellene irányuló erõszak természetét. Mágikus

költõi erõvel, nem egyszer látomásos érzékenységgel, mégis tárgyilagos helyzetismerettel vetett számot saját végzetével, egyszersmind háborúba taszított hazája sorsával. A haláltudat iszonyú szorítása szüntelen védekezésre kényszerítette eszét és szívét. Védelmet keresett az üldözõk mind szorosabb gyûrûjében, noha egyre biztosabban tudta, hogy már nincs védelem. Belsõ erõforrásokat kutatott, az önvédelem és az ellenállás támaszait. Hogy majd teljes emberként, félelem nélkül, ép érzékekkel lépjen a „meredek útnak” arra a végsõ szakaszára, amelyen, tudta, el kell indulnia. Ezért gondozta olyan makacs ragaszkodással erkölcsi javait: a felesége oldalán megtalált otthont, a költõi és mûfordító mûhelyben szerzett önbecsülést, a szülõfölddel és a nemzeti hagyománnyal kialakított termékeny kapcsolatot. Végezte dolgát, számot adott történelmi tapasztalatairól, tiszta emberi szóval tiltakozott a barbár erõszak uralma ellen. Most, születésének századik évfordulóján, itt, a Tokaji Írótábor közösségében nem a méltatlan és rettenetes halált szeretném felidézni, hanem azt a bíztató példát, amelyet a költõi otthonosság szelíd bátorsága mutat. Hadd szóljak meggyõzõdésemrõl: magyarságunkat nem a zárt rendben uniformisban menetelõ erõszak fejezi ki, hanem költõinknek az a szelíd bátorsága, amellyel vállalták a helytállást a maguk tiszta eszményei mellett, és mûveikben teremtették meg önmaguk számára és számunkra: az utókor számára az otthont és a hazát.

POMOGÁTS BÉLA Oláh Katalin Radnóti Miklós-e emlékplakettje a Tokaji Írótábor emlékfalán (Muzsnay Árpád felvételei)

7

Az erdélyi magyar kulturális élet változásai Interjú Szép Gyulával, a Kolozsvári Magyar Opera ügyvezetõ igazgatójával

8

– Ön nagyon jól ismeri az erdélyi magyar kulturális életet. Miként vélekedik az elmúlt években bekövetkezett változásokról? – 1977 óta a mûvelõdés területén dolgozom. A szamárlétra minden fokát végigjártam. Mielõtt az opera igazgatója lettem, voltam falusi kultúrotthon igazgató, majd municípiumi kultúrház igazgató, megyei szaktanácsadó, majd a kolozsvári magyar opera mûvészeti titkára, így van rálátásom a mûvelõdési élet alakulására. Röviden annyit mondhatok, hogy úgy alakul a mûvészet, a kultúra, mint a társadalom. Kicsit hordozza a szó pozitív és negatív értelmében is a múlt hagyományait: sajnos még mindig hordozza a múlt beidegzõdéseit, a kommunizmus fentrõl irányított módszereit. A kissé szûk korlátok közötti mozgást nehezen lehet nagy térré feszíteni. Ez lassítja a korszerû, európaibb mûvelõdési élet kialakulását. De ugyanakkor el kell mondanom, hogy az erdélyi magyar mûvelõdési élet messze a társadalmi és politikai élet fölött jár, hiszen intézményeinknek sikerült megmaradni, és az állami szférát is kiszélesíteni, ezáltal pedig lehetõség nyílt a civil társadalom felépülésére, és ez jó irányba mozdította el, változatossá tette a magyar mûvelõdési élet világát, amelyet sok esetben az állam nem tudott vagy nem akart támogatni. Sajnos a globalizálás magával hozza a saját szemetét is. Én ellenzem a coca-cola kultúra szegény világát, amely szintén nyugatról jött, de emellett sok értéket is kapunk, ha fel tudunk nõni egy olyan szintre, hogy természetes szelekció útján tudjuk kiszûrni azokat a szellemi termékeket, amelyek minket

gazdagítanak. – Köztudott, hogy ön a néptánc nagy támogatója. Hogyan lehet ezt a kulturális megnyilvánulási formát ma is vonzóvá tenni a fiatalok számára akkor, amikor az internet illetve a bevásárlóközpontok világát éljük? – Szerintem mi lehetõséget kínáltunk a fiataloknak, hogy a nemzeti kultúránk jelentõs szeletével megismerkedjenek. Ebben semmi erõszakos nyomulás nem volt, egyszerûen tudomására kívánjuk hozni a fiataloknak, hogy ezek olyan értékek, amelyekkel az õseink ezer éven át együtt éltek. Ezek nem csak szórakozási formák voltak a téli estékben, hanem szerves részei õseink mindennapjainak, szertartás szerepe is volt. Példaként mondhatom, hogy sok közösségben a temetésrõl egyenesen táncba mentek, ezzel a tiszteletüket akarták kifejezni, illetve emléket akartak állítani a halottnak. Mi büszkék lehetünk arra, hogy a világon a legváltozatosabb, legkomplexebb néptánccal rendelkezünk. Aki megérzi ennek a varázsát, élete végéig szerelmese lesz a néptáncnak, mint mûfajnak. Én több mint 30 éve gyakorlom ezt a mûvészeti ágat, de mint rendezvényszervezõ, táncházi muzsikus és tánctábor szervezõ is próbálom népszerûsíteni, amerre csak lehet. Az érdeklõdés egyre nõ a néptánc iránt. 1991-ben Erdélyben csak Kalotaszentkirályon volt hasonló tábor, ma legalább húsz ilyen tábor mûködik, mindegyik él, és még a legkisebb táborban is legalább százan gyûlnek össze. Persze milyenségükben változtak az évek során. Nem lehet összehasonlítani azokat a táncházakat, amelyeket a

Szép Gyula

70-es években Kolozsváron tartottunk, ahol a városi fiatal, akinek nem volt közvetlen kapcsolata a falusi kultúrával, együtt mulatott azokkal a hagyományõrzõkkel, falusi fiatalokkal, akik otthon tanulták a táncot. Ez a réteg azonban kezd kiöregedni, a falusi hagyományos élet, amelyre én gondolok, felbomlóban van. Tetszik, nem tetszik – ezt tudomásul kell venni. Viszont ez a kultúra át van mentve, ebbõl lényegében egy mûvelt kultúra lett. Egyik jele az, hogy már nem mûködnek az évközben megrendezett táncházak, viszont a táborok annál népesebbek. – Áttérve az anyagi vetületre: melyik lenne az ideális kapcsolat a gazdaság és mûvészet között? – Egy egészségesen mûködõ társadalomban a mûvészet és a gazdaság ki kellene hogy egészítse egymást: a gazdaság az értékes mûvészetnek egyfajta mecénása kellene hogy legyen, mert ez a befektetés visszatérül. Nálunk egyelõre ez gyerekcipõben jár. Tudjuk, hogy a gazdaság átmeneti periódusban van, de ennek ellenére az effajta támogatási rendszernek jobban kellene mûködnie. A Magyar Opera példáját is felhozhatom: hihetetlen, hogy milyen kevés támogatásból

kell léteznünk. Ezt nem is lehet elmesélni egy nyugatinak, vagy akár egy magyarországinak sem, mert el sem hiszik. Talán magyarázatot kaphatunk arra, hogy miért nem mûködik ez a támogatási rendszer: ha megvizsgáljuk, hogy a sikeres vállalkozók hogyan érték el a sikert, arra a következtetésre juthatunk, hogy talán ezeknek az embereknek nem a kultúra az érzékeny pontjuk. Nem akarok nevekkel szolgálni, de jól tudjuk, hogy azoknak, akik a csúcson vannak, mennyire nem szívügye a mûvészetek támogatása. Sablonként elmondható, hogy inkább a kisebb gazdasági potenciállal rendelkezõ vállalkozók támogatják a kultúrát. Másik lényeges gond, hogy nem megfelelõ a Romániában megjelent mecénási, az úgymond szponzortörvény. Ez nem teszi érdekeltté a vállalkozót, hogy profitjából néhány százalékot a mûvelõdésbe fektessen. – A kisebbségi státus mennyiben befolyásolta a magyar kultúra kibontakozását? – Itt különbséget kell tenni a székelyföldi és a nem székelyföldi vidékek között. Kolozsváron már másképp van. Ez attól függ: az önkormányzatban mennyire vesznek részt magyar tanácsosok. Ha erõs a magyar önkormányzati részvétel, akkor a támogatás arányos. Az RMDSZ frakciónak Funar idejében sikerült úgy elosztani a kultúrára meglévõ keretet, hogy annak 20%-ról a magyar közösség dönthetett, ami méltányos volt. Sajnos most nem állunk olyan jól, nem az arányoknak megfelelõen osztják el a pénzkeretet. Ahol kevesen vagyunk, ott akár nullára is csökkenhet a magyar vonatkozású rendezvények állami támogatása. – Jelenleg a Kolozsvári Magyar Opera ügyvezetõ igazgatója. Mit tud mondani az olvasóknak életútjának ezen állomásáról? – Talán ez az utolsó állomás. Szerencsésnek mondhatom magam, mivel sokfele tevékenykedtem. Azt, hogy én jelenleg itt vagyok Erdélyben és ezen belül

Kolozsváron, a Magyar Operának is köszönhetem. Elõzõ munkahelyemen annyira ellehetetlenedett a helyzet, hogy azon voltam: elhagyom az országot. Ekkor ajánlotta fel az opera a mûvészeti titkári állást. Nagy kihívás volt, ez egy roppant izgalmas világ. Büszkeség számomra, hogy a Magyarország határain kívüli legnagyobb hivatásos intézmény egyik vezetõje lehetek, amely ugyanakkor a világ egyetlen olyan operaháza, amely nem az ország nyelvén játszik. Nem szeretem használni a kisebbségi szót, mivel én többségben érzem magam, legalábbis szellemi többségben. – A mûvészek bérezésérõl mi a véleménye? – Sajnos nagyon rossz. Éveken át kértük, hogy kezeljenek másképp, mint a gyári munkásokat vagy tûzoltókat, mivel ezt a világot nem lehet beskatulyázni olyan kis kockába, amibe próbálnak minket behelyezni. Sajnos ez nem sikerült. Nap mint nap arról beszelünk, hogy a közalkalmazottak körében egy újabb bérezési rácsrendszert állítanak fel, amelynek logikája véleményem szerint rosszabb helyzetet szül majd, mint az eddigi állapot. Az opera esetében, amely egy egyetemes mûfaj, a mûvészeknek nagy mozgásterük van, és a kiemelkedõ teljesítményû mûvészeink elmennek. Nagyon nagy különbség van bérezés szempontjából egy néhány száz kilométerre fekvõ hasonló intézménnyel szemben. Sajnos hiába jön hozzánk a világ legjobb énekese, akkor sem tudnák többet ajánlani neki 600 eurónál, ami egyébként az igazgatói fizetésnél is több. – Miként vélekedik az operának a színházzal való közremûködésérõl? – Elõdeink 1948 óta, amikor létrejött az opera mint különálló intézmény, kialakítottak egy rendszert, amely abból állt, hogy a két intézmény hogyan osztja a közös tereket, és fele-fele arányban használhatja a nagy színpadot. A szomorú az, hogy rosszul állunk próbatermek és infra-

struktúra szempontjából. A két intézmény elfér egymás mellett mûfajilag és koncepcióban is. Mi másképp képzeljük el a stratégiánkat, de ez jó, mivel így a kolozsvári közönség sokkal színesebb színházi világot láthat. Ami az operát illeti, nem könnyû a befektetéseket akár az uniótól, akár más helyrõl lehívni, mivel egy épületnek nem lehet két gazdája. Annak ellenére, hogy egyforma jogaink vannak a színházzal, az épület tulajdonosaként a színház szerepel az iratokban. Tehát nem kérhetek építkezési engedélyt a balett terem fölé, ezt a színháznak kell kérnie, és ez már egy kis akadály, mivel közösen kell, hogy kérjük. Nem állítom, hogy nincsenek kisebb súrlódások, de ez olyan, mint egy családban: elkerülhetetlen a kisebb nézeteltérés, de én úgy érzem, hogy ez a kapcsolat mûködik. – Milyen módszerekkel vonzza az opera a fiatal nézõközönséget? – Nemrégiben volt egy megbeszélésünk a megyei fõtanfelügyelõ-helyettessel, akivel olyan rendszer kialakítását vitattuk meg, amely az állandó kapcsolatot célozza az opera és a diákok között, és amely réven egyeztethetjük a mûsorpolitikát a tantervvel, így különbözõ csomagokat ajánlhatunk a diákok számára. Ugyanakkor az operával való megbarátkozásnak egyik módszere a leckeelõadások megszervezése. A kisebb gyerekeknek meseszerû elõadásokat próbálunk ajánlani, mint a János vitéz, A brémai muzsikusok, Varázsfuvola stb., amelyekkel be lehet csalni a gyerekeket az operába, és meg lehet szerettetni velük a mûfajt. Az új mûfajokkal is próbálkozunk, így például a musical honosításával, de ennek komoly anyagi akadálya van. Ugyanakkor például Magyarországgal ellentétben nálunk nincs szakmai musical oktatás, ami gondot jelent, ha az új mûfajjal próbálkozunk. Könnyû Budapesten, ahol tíz zenés mûfajt mûvelõ intézmény van. Nálunk mindez egy színpadra szûkül egy kis tár-

9

sulattal, és alig hiszem, hogy ekkora társulattal külföldön egyáltalán mûködtetnek valahol operát, amely ráadásul közel 40 címet rendszeresen repertoáron tart. Önkritikaként is fel tudom róni, hogy eddig a musical mûfajjal nem próbálkoztunk, de ahhoz, hogy ezt jó minõségben megvalósítsuk, körül kell nézni, ki az, aki ezt oktatni tudja, továbbá partitúra szempontjából sajnos nem elég hozzá a mi zenekarunk, a legnagyobb probléma pedig a jogdíj kifizetése, amelyet Bukaresten keresztül kell intézni. Ugyanakkor vannak olyan mûvészeink, akik nem áldozzák fel operai énektechnikájukat egy musical leéneklésére. Idén kísérletezünk elõször musical részletek bemutatásával – a 90-es évek elején a West Side Storyval kezdtük volna, de le kellett álljunk a korepetíció szintnél, zenei gondok miatt. – A nyugati mintát és annak hasznosságát a terv szerinti ütemezésben mennyire lehet a Kolozsvári Magyar Operában is alkalmazni? – Sajnos ezt nagyon nehezen

tudjuk itt alkalmazni, és ígérni sem tudom, hogy ez látványosan megjavul, mivel még szerzõdést sem tudunk kötni senkivel januárra – vendégmûvészekre értve –, mert semmiféle pénzügyi alapunk nincs rá. – Mit tart fontosabbnak, közönség által kedvelt darabokat játszani, vagy díjra alkalmas elõadásokat bemutatni még akkor is, ha azok nem feltétlenül közönség által kedvelt elõadások? – Mi mindkét típusú elõadást játsszuk, és van olyan elõadásunk, amit a világon bárhol be lehetne mutatni. A Kárpát-medencében az egyedüliek vagyunk, akik ennyi kortárs operát játszunk. Másfelõl a világon az egyedüliek vagyunk, akik bemutattuk Erkel Ferenc összes operáját. – Milyen összefüggést lát a politika és a kulturális élet között? – A kulturális élet politikamentes kellene hogy legyen, de ha valaki azt hiszi, hogy nálunk valami – bármi is legyen – politikamentes, az téved. Itt még az érdekvédelemnek és a politiká-

nak együtt számos jogot kell kiharcolnia a kisebbségeknek. Nem tartunk ott sajnos, hogy annyira egyértelmû legyen az, hogy a nemzetiségtõl függetlenül egyformán kellene támogatni a kulturális tevékenységeket. Addig, amíg ez nem történik meg, addig a politikai beavatkozásra szükség lesz. – Végezetül mit üzenne a Mûvelõdés olvasóinak? – Elsõsorban azt, hogy látogassák operaházunkat, és mondják el véleményüket az elõadásokkal kapcsolatosan: a jóhiszemû bírálatot különösképpen értékeljük. A magyar vállalkozóknak pedig üzenném, hogy ne felejtsék, egy kincs van Kolozsváron, amelyet óvni kell. Nem azt mondom, hogy nagy veszélyben van, de támadhatják, és ha a politika nem lenne, sokkal roszszabb helyzetben lennénk. Ezért kérném a magyar gazdaság vezetõit, hogy támogassák operaházunkat és mûvészeinket!

PLEªA RÓBERT

„A bábszínház a csodák világa” Beszélgetés Meleg Attilával

10

– Régen ismerjük egymást, barátként szólíthatlak meg, kérlek, mutatkozz be röviden a Mûvelõdés olvasóinak. Mikor és hol születtél, kik voltak szüleid, hol jártál iskolákba, melyek voltak azok a kémeri hamuban sült pogácsák, amelyekkel szüleid feltarisznyálva útnak indítottak tanulmányaid elvégzésére? – 1961. július 11-én, a Szilágy megyei Kémeren születtem. Gazdálkodó szüleim, kulák nagyszüleim kilátástalannak találták a kollektivizálás keserû idõszakát, ezért apai nagyapám már 1962-ben, szüleim pedig 1966-ban végleg elköltöztek Kémerrõl. Új életet kezdtek, kezdtünk Nagyváradon, ahol az iparosodó nagyváros szinte felszippantotta a vidéki munkaerõt, lehetõségeket adva, és megélhetést biztosítva minden elvándorlónak. Valójában az akkori kommunista hatalom egy jól átgondolt stratégiával, a hagyományos paraszti élet és önálló gazdálkodás helyébe a városi proletársorsot ajánlotta fel, aminek nagyon kevesen tudtak ellenállni. Ezzel fokozatosan megszûnt az erdélyi (és kelet-euró-

pai) hagyományos életmód, olyan új váltotta fel, amelynek nem volt célja a magyar közösségek nyelvi-szellemi megmaradása sem, nemhogy fejlõdése. Szüleim, nagyszüleim az ekkor már terebélyes szilágysági kolónia tagjai lettek, soha nem szakadtak el gyökereiktõl. Soha nem váltak bihariakká. A kémeri hamuban sült pogácsák, azok a szilágysági dalok, mesék, történetek, anekdoták stb. voltak számomra, amelyeket esténként, lefekvés elõtt meséltek szüleim, nagyszüleim. Elõbb a rogériuszi 11-es számú iskolába, késõbb az Al. Moghioroº (ma Ady) gimnáziumban tanítottak hivatástudatra, munkaszeretetre és nagyon sok egyébre tanáraim. Elvégeztem az Állami Nyomda szedõ és könyvkötõ tanfolyamait, késõbb az Állami Bábszínház taníttatott mûvelõdésszervezõnek és bábszínésznek. Bukarestben kaptam meg a végleges bábmûvészi képesítést, amelyet késõbb bábmesteri és elõadómûvészi címekkel bõvítettem. – Hogyan, milyen formában biztatott, segített

elképzeléseid valóra váltásában családod, szüleid, és szintén színmûvész bátyád? Tapasztaltad-e gyermek- és ifjúkorodban a nemzetiségi hovatartozás elõnyeit vagy hátrányait? – Burokban tartott a család, az iskola, a nagyváradi magyar közösségek, ezért elõször katonaként éltem meg ezt az érzést. Arra emlékszem, hogy akkor és ott Moldvában nagyon büszke voltam erdélyiségemre, magyar mûveltségemre. Könyvekkel láttam el magyar anyanyelvû katonatársaimat, elértem azt, hogy minden hétfõn megnézhettem a román televízió magyar nyelvû adását és magyar mûsorszámokkal színesítettem a kaszárnyánk ünnepi mûsorait. – Elmondhatod tehát, hogy nem érezted Nagyváradon a kisebbségi sors hátrányait? – Természetesen éreztem, sõt már gyermekkorban és késõbb az iskolákban is voltak olyan pofonok, amelyek nagyon zavartak, amelyek sokszor érthetetlenek voltak számomra, de ezek késõbb elhomályosultak, elvesztették jelentõségüket, elfelejtõdtek. Hála Istennek, sikerült túltennem rajtuk magamat, nem tudtak leterhelni. – Kik voltak azok a kémeriek, Berettyó-mentiek, szilágyságiak, majd bihariak, szüleid, szomszédaid, tanítóid, tanáraid, akik gyermekkorodban, serdülõ és ifjú korodban hatással voltak személyiséged kialakulására. Kihez kívántál a leginkább hasonlítani? – Sokat nyaraltam kémeri nagyszüleimnél, rokonaimnál, ezért nagyváradi tanítóim mellett az ottani rokonaim, maga a nagyon szimpatikus falu közössége és persze szüleim példája jelentették, alapozták meg az ismereteimet. Késõbb nagy tudású tanáraim és a pezsgõ váradi polgári kultúra jeles képviselõi formáltak érdeklõdõ fiatallá. Leginkább a színpadi munkámban voltak és vannak példaképeim, a mai napig is! – Miért lettél magyar színész? Kik voltak kedvenc tanítóid, mestereid? Mikor, hol, milyen álmokkal léptél a világot jelentõ deszkákra? – Munkám minden korszakában voltak és vannak példaképeim, amint már említettem. Pályám kezdetén, a 80-as évek elején egyik tanítómesterem: Kovács György erõsített meg abban a hitben, hogy van helyem a világot jelentõ deszkákon. Késõbb, amikor a lehetõségek megengedték, baráti közelségbe kerültem a magyar bábmûvészet legendás alakjával, Kemény Henrikkel, akivel minden eltöltött óra külön élmény volt. A színpad iránti alázatot, magát a mesterségbeli tudást, a színházszeretetet Halassi Gyula nyugdíjas nagyváradi színmûvésztõl tanultam meg, valamint sok nagyváradi, debreceni, budapesti mûvésztársamtól. Nagyon jó iskola volt számomra a nagyváradi Állami Bábszínház, mert oktatva foglalkoztatott, és magától értetõdve, játszva tanított. 1985-ben kezdtem a pályát, természetesen rendszermegváltó, lázadó tervekkel. – A mindenkori színpadnak nevelõ hatása volt a közönségre, gyermekekre, felnõttekre egyaránt. Felléptek sok erdélyi, partiumi, kelet-magyarorszá-

Meleg Attila

gi helységben. Hogyan és mennyire tudtok hatni közönségetek szellemi, erkölcsi fejlõdésére? Mi, pedagógusok, egy cipõben járunk ugyanis veletek, mert nekünk is célunk a jó modorú, mûvelt közönség felnevelése. Ennek érdekében, mi a nevelõ- és szakórákon elmondhatjuk, hogy melyek az ismérvei a mûvelt színház- és operalátogatónak. Ti ezt hogyan fogalmazzátok meg a bábszínpadon? – A bábszínház szerintem kicsinyített színház, amelyben minden megvan, ami egy színházban, csak kicsiben. Lehetõségeiben a bábszínház tágabb értelmet kap, hiszen a csodák világa, a varázslatok sokasága, a trükkök sokszínûsége elkápráztatja a közönséget. Alapvetõ feladata a bábszínháznak, hogy színházra nevelje a gyermekközönséget, de élményt adjon a felnõtteknek is. A szocializmus éveiben degradálták a bábszínházakat olyan megalázó szintre, amelybõl kilábalni évtizedek kellenek. A bábszínészek, elõadómûvészek munkája az, hogy a mûvészetek iránti szeretetet és tiszteletet a gyermekek lelkében ébren tartsák, mûvészi hitüket a mindenkori jóban és szépben, akár aktualizálva is ápolgassák, a szórakoztatásba beleszõjék az életre nevelés szabályait. Csak számos társsal és munkatársakkal tudom elképzelni ennek a sok és szép feladatnak a megoldását, ezért a bábszínházas társaim mellett, itt elsõsorban a pedagógusokra gondolok, akiknek azt szoktam mondani, hogy kérem, legyenek csapattársaink, hiszen közös ügyért dolgozunk. És õk szeretettel, lelkesedéssel vállalják is a közös és sikeres nevelõmunkát. – Hogyan, mikor, milyen formában és miért jelentkeztek az elsõ szakmai nehézségek, és ho-

11

Meleg Attila királyi szerepben

12

gyan sikerült gyõzedelmeskedni fölöttük? – Gyors, lendületes munkamódszeremen kellett sokszor uralkodnom. Mondta is az egyik munkatársam, hogy nagy állóvíz a bábszínház, és ebbe 83-ban beledobtak egy követ, az voltam én. Nagyon jó csapat volt az Állami Bábszínház magyar társulatának munkaközössége, ezért a szakmai gondokat, nehézségeket könnyen túléltük, mindent elkövetve azért, hogy folyamatosan tudjunk optimizmust sugározni a színpadról. – Kikkel tudtál félelemmentesen konzultálni, szakmai tanácsokat kérni a sötét kommunista korszakban? – Pontosan tudtuk színházon belül, hogy kik azok, akikben megbízhatunk, ezért kialakult egy olyan csapat, akikre mindig számíthattam a kommunizmus utolsó éveiben is. A nagyváradi mûvészvilágban mindig számíthattam mestereimre, tanító-

imra, valamint azokra a társakra, akikkel együtt álmodtuk meg az újabb produkciókat. – Hogyan élted meg az 1989. decemberi fordulatot családoddal, színésztársaiddal? – 89 novemberének végén bemutatónk volt Nagyváradon, az elõadásra érkezõ felnõttek furcsa híreket hoztak, mindenki izgatott volt. Késõbb próbálni kezdtünk egy olyan kabaré elõadást, amelyet Csíkszeredában kellett bemutassunk. A próbát 1989. december 21-én este felfüggesztettük, mert senki nem tudott a szövegére figyelni. A másfél éves lányom velem volt, de amikor este vittem hazafelé furcsálltam, hogy a polgármesteri hivatal irodáiban világosság volt, a változás szele, hangulata érezhetõ volt a Körös-parton. Másnap délelõtt megindult a város, a negyedekbõl és a külvárosi gyárakból elindultak az emberek a városközpont felé. Mivel belvárosi intézmény voltunk, ezért részesei lettünk az eseményeknek. Ezután családom és baráti társaságom véleménye szerint eltöltöttük együtt életünk legemlékezetesebb karácsonyát és szilveszterét. December 25-én új jelenetet kezdtünk próbálni a kabaréban: Ceauºescut elvitte az ördög címmel. – Miért kellett kilépned az állami társulatból? – Az Állami Bábszínház igazgatója megtiltotta 1992-ben, hogy elhagyjuk a megye határait elõadásainkkal, ezért, mint a magyar társulat vezetõje, kezdeményeztem néhány társammal és elhatároztuk, hogy felépítjük a magunk színházi világát. Kezdeményeztünk egy más megnyilatkozási formát és megalapítottam az Állami Bábszínház mûhely színpadát. – Milyen körülmények között és milyen célkitûzésekkel alapítottad az MM-társulatot? (MM = Matyi Mûhely) – Az említett tiltás lassan-lassan kezdte mérgezni a levegõt, ami arra ösztönzött késõbb hogy teljesen önállóan kezdjek dolgozni, és azért, hogy ne legyenek ütközésre alkalmas felületek, kiváltam a kõszínház merev, konzervatív környezetébõl, és teljes energiámmal a Matyi Mûhely magánbábszínházamban tevékenykedtem. – Nagyon szép célkitûzés feleleveníteni, tovább éltetni a nagyváradi, mondhatni: õskabaré Nagy Endre-i hagyományait. Örömmel vonhattuk le a zilahi elõadásotok (2010. február 1.) után a kézenfekvõ konzekvenciát, hogy ez az a mûfaj, amelyet fenntartások nélkül ajánlhat a mai pedagógus kisebb és nagyobb diákoknak egyaránt. Ajánlhatja, mert nem frivol, nem a disznó viccekre alapoz, hanem a hagyományos erdélyi anekdotázó, a csipkelõdõ évõdésre, amely, ha gyakoroljuk, a szellemet is folyamatosan frissen tudja tartani, mert a gyors, helyzetfelismerõ dialógusra (mondhatni a sziporkázásra) alapoz. Ezt nevezhetnõk akár helyi jellegzetességnek, levédve egy erdélyicum címkével is. Személy szerint még nagyon sok lehetõséget látok ebben a mûfajban, csak a szerzõket kell megtalálni, akik ezt az irányzatot jó írásokkal továbbéltessék, fejlesszék.

– A Matyi Mûhely Bábszínház 91-ben azért alakult, hogy a szûkebb és tágabb környezetünkben népszerûsítsük a bábszínházat. Ez sikerült is, hála Istennek! Az alapítók közül sokan az Állami Bábszínházban dolgoznak ma is. Ezért idõvel lemorzsolódtak, minden újév, új premiert és új embereket hoz a társulathoz. Igyekszem a legalkalmasabb szereplõket kiválogatni a létrehozandó elõadásokhoz. Az eredeti célkitûzésünk mellé az évek során felzárkózott, a társmûvészetek népszerûsítése, a felnõttoktatás, mûsoriroda stb. 2009-ben kialakítottuk a Nagyváradi Várban azt a színháztermet és galériát, amely új lehetõségeket adott a társulatnak. Kibõvítettem a csapatomat fiatal tehetségekkel, ügyes elõadókkal, akikkel közösen megálmodtuk az MM Pódium Kulturális Egyesületet. Újult erõvel és rengeteg energiával kulturális centrummá bõvítettük a létesítményt, új mûvészeti feladatokat látunk el, folyamatosan bõvítjük a repertoárt. Nagy figyelmet szentelünk a népi és polgári értékek megõrzésére. A társmûvészetek, mint a: képzõmûvészet, zene, tánc, irodalom stb. mellénk szegõdtek, így rövid idõ alatt, a Nagyváradi Vár MM Pódiuma kisebbségi kultúrcentrummá nõtte ki magát. – Kérlek, beszélj a továbbiakban családodról, gyerekeidrõl. Hogyan tudsz sokat utazó-szereplõ színészként apai, férji kötelezettségeidnek eleget tenni?

– Nagyon nehéz mindenütt mindig megfelelni. Jó családi hátterem nélkül soha nem lettem volna képes napi 14–16 órát dolgozni. Hálás vagyok Istennek és egyben büszke is arra, hogy erre a kérdésre maga az élet adja meg a választ, azzal, hogy lányom harmadéves színitanházas fõiskolás Békéscsabán. – Beszélj sikereitekrõl, szakmai elégtételeitekrõl. Ha újra kellene kezdened, ismét ezt az utat, ezt a hivatást választanád? – Legnagyobb sikernek azt tekintem, hogy tizennyolc év után is létezik Romániában az elsõ és egyetlen magyar magánbábszínház, önálló elõadóteremmel, 4-5 fõfoglalkozású alkalmazottal, 1015 bedolgozóval. Számomra sokat jelent, hogy rendszeresen fellépünk a Partiumban, így Zilahon is, Kelet-Magyarországon, Kelet-Szlovákiában, felléptünk: Csehországban, kétszer turnéztunk Svédországban. Ha újra kellene kezdenem, akkor lehet nem ezt az utat választanám, de mindenképpen ezt a hivatást. Hiszen: „Addig élet az élet, amíg valamennyit át tudsz menteni a gyermekkorodból.” (Kemény Henrik)

GÁSPÁR ATTILA

Varga Katalin Az elsõ filmes Peter Strickland Varga Katalin címû filmje számomra az egyik legkellemesebb meglepetése volt az idei Erdélyi Nemzetközi Filmfesztiválnak. A körülöttünk levõ világ megváltozását jelenti már az is, hogy nagyon ritkán jön össze egy magyar–angol–román koprodukció. Ebben a filmben benne van mindaz, amit a ma fiatal alkotóitól el lehet várni. Hihetetlen önbizalom abban, amit kitaláltak, megírtak és filmben meg lehet valósítani. Kitûnõ szakmai felkészültség, a jó értelemben vett csapatszellem, mely minden nehézséget képes eredményesen leküzdeni. A tenni akarás és az egymásra való figyelés. Peter Strickland angol apától és görög anyától származó fiatal (35) angol tanár, jelenleg Magyarországon él. Õ írja meg Varga Katalin címmel azt a filmforgatókönyvet, melybõl nagybátyjától örökölt pénzen (16 ezer euró) filmet akar készíteni. Ebben hasonlít François Truffaut-hoz, aki ötven évvel hamarabb a francia új hullám egyik legjelesebb filmjét, mellyel filmes karrierjét elkezdte a 400 csapást nagynénjétõl örökölt pénzbõl készíti el. Maga a téma nem ismeretlen az irodalomban és a filmmûvészetben sem: egy nõ évekkel késõbb torolná meg egykori megerõszakolását. Amint

Péter Hilda a fõszerepben

Peter Strickland nyilatkozza: „A bosszú egy magával ragadó, sodró dolog, a bûn határvidékén tanyázik. És ez az egyetlen olyan bûn, amirõl mind el tudjuk képzelni, hogy megtesszük. Egyrészrõl becsületbeli ügyként, a méltóság kérdéseként is tekinthetõ, másfelõl azonban mégis mi is a végeredménye?” Ebben a mondatban benne van mindaz, amiért a filmet mégis nagyon sok akadály legyõzése után érdemes volt elkészíteni. De ahhoz, hogy ez elkészüljön, össze kellett állnia egy olyan stáb-

13

14

Jelenet a filmbõl

Peter Strickland és Péter Hilda

nak, szereplõ gárdának, amely megszállottan hitt abban, amit tesznek. Az alkotás folyamatában nem volt fékezõ tényezõ a kevés anyagi, mely, ha nehezen is, de végül is összejött. Strickland öt évig kereste a helyszíneket, színészeket, számos helyet látogatott meg Európában, ahol forgatott, s képes volt kitartani céljai, elképzelései mellett. A megbocsátás és bosszú közötti keskeny sávot bejáró film szereplõi Péter Hilda, Pálffy Tibor, Mátray László, Florin Vidamsky és Fatma Mohamed, Kántor Melinda színmûvészek játsszák. A gyermek szerepet a 12 éves Tankó Norbert alakítja. Az erdélyi forgatás nem csak a pénztelenségnek, de azoknak a körülményeknek is köszönhetõ, melyek Strickland gondolkodását meghatározzák, és mivel itt volt a legtöbb ismerõse, Magyarországon kívül. Erdélybe jött forgatni, ahol nem csak az erdélyi táj, lenyûgözõ balladai szépsége, a filmtörténetének ideálisan jó keretet biztosított, de a színészi anyag is itt állhatott össze azzal a páratlan adottsággal, amely a leforgatott film minden kockájában érzékelhetõ. A címszereplõ kiválasztása messzemenõ telitalálat, mely vetekszik azzal a filmtörténelmi eseménnyel, amikor a vásznon elõször megjelent Iréne Papas. Nem hasonlóságról van szó. Péter Hilda eredeti, senkihez sem hasonlítható, egyedi egyéniség a maga nemében. Vitathatatlanul tehetséges, s rendelkezik azzal a tulajdonsággal, ami nagy becsnek örvend a filmesek világában, lejön a vetítõ vászonról. Ehhez neki jóformán nem kell tennie semmit, ezt kapta sorsától, szerencséjétõl, belsõ adottságaitól. De Peter Strickland rendelkezik azzal a tulajdonsággal is, hogy tudja kiket, válogasson be a stábjába. A színészei mind erdélyiek. Operatõr Gyõri Márk, fiatalsága ellenére már minden filmes mûfajban megnyilvánult. Készített pár másodperces reklámfilmet, televíziós sorozatot, rövid filmeket, de egész estét betöltõ játékfilmeket is. Filmes szakmában legnemesebb anyagra, 35 mm-es színes filmre dolgozott. Talán ennek is köszönhetõ az, hogy ritkán látni ilyen csodálato-

san rögzített erdélyi tájat, mely balladai szépségében ily funkcionálisan teljesítse filmbeli feladatát. 19 forgatási nap alatt három lámpa és egy állvány segítségével kellett a Gyõri által biztosított kamerával megteremteni a film képi világát. A kamera sokszor került kézbe, vállra, autóba. Strickland ötlete volt ellenben a lassú zoomok használata, amely zenével nagyon hatásosan funkcionált. A hangmérnök Kovács György, akinek nem volt könnyû dolga, hiszen a csend központi szerepet játszik a filmben, bár román és magyar népdalok is felcsendülnek pár pillanatra. Szerinte valahogy a havasok csendjéhez hasonló hangi állapotot kellett megteremteni, amely megnyitja a nézõt, teret nyit neki, ráhangolja az érzékenységre. Amely adott esetben sokkal erõsebb, markánsabb, mint egy harsogó filmzene. A zeneszerzõk, Geoffrey Cox és Steven Stapleton; mivel a film Strickland kívülállása miatt eleve nem törekedett az autenticitásra, a zene is a drámaiság jegyében fogant, elektronikus hangzású lett, ami elemelte a filmet a konkrét helyszíntõl. Végezetül idéznék Cineuropa cikkébõl: „A falujából elüldözött, gyerekével és imákkal az ajkán bosszúra induló nõ morális története azért szép, mert nem választja szét a világot manicheus módra Jóra és Rosszra, hanem finom egyensúlyban tartja õket.” Valamint felidéznék a sajtótájékoztatón mondottakból egy gondolatsort: „Mintha az égiek is segítették volna a filmet: az egyik hosszú jelenetnél, amikor a fõhõsnõ egy hajóban ülve megerõszakolását meséli el, a kamera lassan ráközelít az arcára. S épp akkor, amikor arról beszél, hogy a bokrok közt feküdve, megbecstelenítve úgy érezte, megszólítja az Isten, a hajó épp úgy fordult, hogy mögötte a háttérben a víz tükrözõdése miatt az ég hirtelen kifehéredett. Ilyen elementáris képi hatást semmilyen mesterséges eszközzel nem lehetett volna elérni.” Ezek után érthetõ, hogy amikor a pénz elfogyott, akkor Románia két legismertebb producere

Tudor Giurgiu, Oana Giurgiu az alkotók mellé állt, biztosítva a további anyagiakat. Tettük õket igazolta. A világpremier a 2009-es Berlini filmfesztiválon. Ezüst Medve a kiemelkedõ mûvészi teljesítményért, Erdélyi Gábor és Székely Tamás a Varga Katalin címû filmben nyújtott hangmérnöki munkáért. A brüsszeli nyári filmfesztiválon díjazták a ma-

gyar–angol–román koprodukcióban készült, Varga Katalin címszerepét alakító Péter Hildát. Aki a legjobb fõszereplõnek járó kitüntetést közösen megosztva egy svéd film (I Skuggan av Värmen) fõszereplõjével, Malin Crépinnel vehette át.

CSOMAFÁY FERENC

Fiatalok filmesztétikai képzése az Erdélyi Nemzetközi Filmfesztiválon A 2009-es, nyolcadik alkalommal megtartott Erdélyi Nemzetközi Filmfesztivál a kiváló minõségû filmek bemutatása mellett, hangsúlyt fektetett a nézõk igényeinek minél teljesebb, tökéletesebb kielégítésére. Ennek érdekében Gabriela Bodea vezetésével programot szerveztek a Kolozs Megyei Tanfelügyelõséggel közösen a kolozsvári gyermekeknek. A cél, minél jobban felkelteni a gyermekek figyelmét a filmvetítésekre. Olyan programot állítottak össze, mely lehetõvé tette, hogy a gyermekek (6 évtõl 18 éves korig) értéket hordozó filmeket tekintsenek meg. Cél: megvalósítani a Kolozs megyei iskolákban a médiaoktatást. Ennek a programnak a keretében összesen 8 filmet mutattak be, közöttük a Te meg ént, a Persepolis (francia–amerikai film, 2007), Tsotsi, vagy Dunya & Desie (holland–marokkói film, 2008) és más érdekes filmalkotásokat. A kolozsvári iskolákból erre az akcióra közel 800 gyermek jelentkezett egy-egy filmvetítésre. A diák csoportokat kísérõ tanárok rendkívül hasznosan, célravezetõen összeállított módszertani jegyzeteket kaptak, melyeknek alapján a látott filmrõl csoportos beszélgetéseket valósíthattak meg. Elemezték a filmeket mûfaji, tartalmi szempontból, valamint társadalmi vonatkozását, a diákok benyomását és egyéni véleményét is nyilvánosan megtárgyalták. Figyelemre méltó beszélgetést váltott ki a filmekben megelevenített erõszak. Egy példával illusztráljuk. A Tsotsi angol–dél-afrikai film a Johannesburg környéki gengszter banda tagjáról, Tsotsiról szól, akinél nincsenek szabályok, melyeket tisztelne. Tsotsi egy adott pillanatban autót lop, melyben egy csecsemõ van. Mivel a gyermek sír, ezért meg kellene etetnie. Rájön arra, hogy erre számára nincs lehetõség. Minden áron segíteni akar a kisbaba baján. Egy kismamát, akinek pénzt ajánl, kényszerít arra, hogy szoptassa a csecsemõt. Az ifjú nõ ezt az ajándékot nem fogadja el. A nézõ egy adott pillanatban rájöhet arra, hogy Tsotsiban szeretet

született a gépkocsiban talált gyermek és a pótmama iránt. Az erõszakos férfinak végül is számolnia kell brutális múltjával. A filmnek végül is volt egy olyan vonulata, amely rámutatott arra, hogy az erõszak a világ bármely részén is történjen, nem elfogadható. A filmnek, amely pszichológiai thriller kategóriába tartozik, a forgatási költsége 3 millió dollár volt. Alapvetõ mondanivalója: milyen változásokon megy keresztül az ábrázolt személy. A filmmel kapcsolatos megbeszélésen felvetõdött a kérdés, miért nem beszél a fõszereplõ a múltjáról, amely meghatározó tényezõ lehetett a viselkedésére? Miért nem beszél a banda tagjainak arról, hogy kénytelen egy magatehetetlen kisbabáról gondoskodnia? Mi a különbség Miriam és Tsotsi viselkedése között? A film zenéje hogyan árnyalja a mondanivalót? A film vetítése után való megbeszélés során talán az a legérdekesebb, ha arra ösztönözzük a diákokat, hogy képzeljék el azt, hogy a bíró szerepét töltik be, és milyen büntetést adnának a film férfi fõszereplõjének? Vagy készítsenek egy olyan fogalmazást, melyben bemutatják Tsotsi éretté válásának folyamatát? Az Európai Unió Oktatási Bizottsága a médiaoktatásnak kiemelt fontosságot tulajdonít. Fontos integrálni az iskolai tantervekbe a médiaoktatás alapelemeit. A médianevelés hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalok megtanulják, hogyan kell elemezni, kritikusan értékelni a filmet, vagy más médiaszöveget. Hozzásegíti a tanulót, hogy a média által megjelenített üzeneteket értékelje. A stratégiai cél az, hogy a gyermek képes legyen a saját véleményének megfogalmazására, önálló értelmezéseket alkosson a filmalkotással kapcsolatban. Ily módon kialakulhat a diák kritikus elemzõkészsége, kreatív gondolkodása.

PÁLL GYÖNGYVÉR

15

Galéria

A Bei Hai park Egy verõfényes, meleg nyári napot idézõ október délelõttön látogattuk meg a Bei Hai parkot, Peking egyik legszebb parkját, a Bei Hait, a Ming és a Qing dinasztia császárainak egykori rezidenciáját. E park felderítése mindenképpen teljes napot igényelne, de idõhiány miatt a látogatást be kellet sûrítenünk egyetlen délelõttbe. A zsúfolt Peking központjában oázishoz hasonlíthatnám e térséget, ahol a csend, a béke szinte kézzel fogható, kitapintható. Bár mindig sok a látogató – kínai, vagy turista –, a nyugalom szétterül, megüli a héthektáros parkot, melynek több mint felét a tó képezi. A park Peking központjában fekszik, és több mint nyolc évszázados múltra tekint vissza. Egy mesterségesen kialakított tó, közepén a Jade szigettel. 1925-ben nyitották meg a nagyközönség számára, azelõtt évszázadokon keresztül császári kertként szolgált. A park a tó után kapta a nevét, a Bei Hai jelentése: Északi tó. A park a múlt század húszas éveiben még a Tiltott Városhoz tartozott. Jellegzetes kínai park, melyet a 10. században kezdtek kialakítani. Eredetileg mocsaras hely volt, amit a 10. század elején lecsapoltak, és elsõként a Liao dinasztia palotát építtetett rajta. A késõbbiekben mesterséges tavat létesítettek, és a palotát is bõvítették. Ma már nem tudni, hogy monda-e vagy valóság – ki tudná õket elválasztani egymástól ennyi idõ távlatából –, de a dombot, melyre a park jelképe, a szigetet uraló buddhista dagoba épült, a tó medrének kialakításakor eltávolított föld képezi. A Ming dinaszia idején a parkot számos látványossággal gazdagították. A buddhista dagoba magassága 35,9 méter. Az 1700-as években egy földrengés alkalmával nagyon megrongálódott, és csak 1976-ban újították fel. A felújított építmény érdekessége, hogy kupolájában 14 rézharang kapott helyet. Rendkívül érdekes látvány a 18. századból származó, mázas csempékbõl készült, 27 méter hosszú és 5 méter magas építmény, amelynek mindkét oldalán kilenc-kilenc sárkány látható. A tavat körülölelõ sétányokon kellemes séta kínálkozik, a tó széltõl borzolt vize csónakázásra csábít. A tó körüli sétányokon mindenhol színes virágözön, egészében véve rendkívül alkalmas környezet a kikapcsolódásra, felfrissülésre, amit a lakosság nagyra becsül, és ez teszi Peking egyik legkedveltebb, leglátogatottabb zöld övezetévé. 16

TAKÁCS GÁBOR

Enciklopédia

NAGYENYED 330 ÉVES CONSTITUTIÓJA „Enyed város nevét ma is különbözõképpen magyarázzák – írja Musnai László nagyenyedi teológiai tanár 1936-ban, majd folytatja: – Némelyek szerint Egyed, Aegidius nevû szerzetes nevét örökíti meg, aki 640 körül születve Athénban, korai árvaságában mindenét szétosztotta és Franciaországba ment, hol a Rhone mellett kolostort alapított a Benedek-rend szabályai szerint. Késõbb e Benedek-rend védõszentjéül tekintették, s ezt a magyarok lakta területen elsõnek elterjedett szerzetesrend hozta magával. Talán a Szent Egyed nevérõl elnevezett templom után ragadt a név a helységre is. Lehet, hogy ennek a rendnek itten férfi és nõi kolostora is volt, s az Egyed névbõl lett Enyed, amit a szászok Enyedinnek, a románok Aiudnak ejtettek ki.” E mellett már a régi, 13. századbeli okmányokban Enyd, Enug, terra Enyud, Enid, Enig, sõt Nagenugd, Nogenyd változatokban fordul elõ. „Akármelyik megoldás mellé álljunk is, fontos az, hogy a név magyar eredetre vall, illetve azt igazolja, hogy a várost magyarok nevezték el” – állapítja meg Musnai. És Szabó T. Attilla is ezt igazolja: „Nagyenyed helyneveinek vizsgálata településtörténeti szempontból világosan mutat rá azokra a népelemekre melyeknek a mai város kialakulásában a középkor és újkor folyamán részük volt. E népelemek közül a magyar tekinthetõ ugyan városalapítónak, de a város fejlesztésének munkájában a germán (szász) elemnek is jelentõs szerep juthatott. Alig korábban, mint a XVIII. század végén csatlakozott a két néphez egy harmadik, a város fejlõdésében a legújabb idõkig jelentõs szerepet nem vivõ nép, a román.” S a napjainkig fennmaradt szász elnevezések is a város egykori szász jellegét bizonyítják, úm. a Herzsa–Herschau, Hellos–Herrlos, Frankut–Frauengut, Gerepen–Grintyen–Gründschen határnevek, valamint a Schwartze GasseVarcagás és Totengasse–Tót utca nevek. S Anton Kurz: Strassburg am Marosch címû Nagyszebenben 1866-ban kiadott s Enyednek szentelt német nyelvû munkája is a város középkori szász jellegét igazolja. Történelmi szempontból az Enyedre vonatkozó elsõ írott oklevél 1293-ból származik, mely által III. András király hatvan román telepest az erdélyi káptalannak adományozott. 1301-ben Péter erdélyi püspök igazolja, hogy Enyeden régi idõktõl fogva a káptalan szedi a tizedet, 1390-ben Mária, Anjou királynõ az enyedi szõlõhegyek kilencedét a

káptalannak adományozza, 1462-ben, tekintettel arra, hogy Enyed káptalani birtok, Mátyás király megtiltja a nemesi rendeknek, hogy e városban generális gyûlést tartsanak. 1544. október 1-jén az elsõ enyedi országgyûlésre kerül sor, melynek végzéseirõl viszont semmit sem tudunk, majd az 1560. március 15. napján lezajlott országgyûlésen bizonyos árucikkek ármegállapítására került sor, 1586. május 15-én „a gonosztevõk kikergetésérõl” hoznak végzést, az 1588. október 21-i gyûlésen a jezsuiták kiûzését követelik. 1595-ben Báthori Zsigmond nejének ajándékozza Enyedet, azonban Mária Krisztierna 1599. április 8-án Báthori Endrének, az újonnan választott fejedelemnek engedi át. 1612 májusában Báthori Gábor az enyedi uradalmat Vajdahunyaddal cserélve, Bethlen Gábornak adományozza, aki 1613 júniusában 13 pontban újítja föl az enyediek szabadságjogait: „A város négy malmának használatában, melyeknek jövedelmébõl a tanítóikat fizetik és a város közönséges szükségleteire költenek s melyek használatában sem a fejedelmek, sem patrónusaik nem zavarták õket, ezután sem fogja zavarni senki. Azon szántókat, földeket, melyeket a szegények közt szoktak kiosztani, ezután is kioszthatják. Az erdõkbõl akár köz-, akár magánépítkezésekre szabadon vághatnak. Mint régen, szabadon költõzhetnek be és ki is minden javaikkal. Mint eddig, ezután is minden felekezet saját prédikátort tarthat. Mivel területük szûk, idegenek és patronusok barmokat nem tarthatnak az õ határukon. Küldöncök és postások ellátására csak akkor tartoznak, ha az ország, vagy fejedelem dolgában utaznak az illetõk és írásuk van róla. A földesúr Tinód rétjét (szénát) összegyûjteni és behordani ezután sem tartóznak. Az örökös nélkül elhaltak javai, melyeket a fejedelmek eddig is a város szükségére fordítottak, ezután is a polgárok javára adassanak. A kastély (a várterület és nem az épület), mely a polgárok számára épült s hatalmában állott, ezután is a város jurisdictiója alatt marad, õk igazgassák. Idegen bor, akár dézsma, akár saját termés, semmi szín alatt nem hozható be a városba, sõt egy mérföldre sem a várostól. A nemesek, kiknek háza és szõlõje van, engedelmeskedni tartoznak a város hivatalnokainak. Jobbágyot beköltöztetni és házat tartani számukra

17

18

már régen tilos volt. Hivatalnokaikat maguk választják.” 1614. szeptember 3-án kelt adománylevele által Bethlen Gábor Enyedet, a közeli Miriszlóval együtt, feleségének, Károlyi Zsuzsánnának, majd 1629. szeptember 2-án kelt adománylevelével az általa létesített kollégiumnak adományozza. 1658-ban az enyediek készséggel sietnek Rákóczi György táborába s vesznek részt a különben sikertelen lengyelországi hadjáratban. Ennek ellenére a fejedelem azzal hálálja meg az enyediek buzgóságát, hogy kiváltságlevele által valamennyiüket nemesi rangra emeli. Bosszúként a török basa hordái földulják a gyulafehérvári kollégiumot és könyvtárát, minek következtében Apafi Mihály 1662. október 6-án kelt rendeletével Enyedre helyezi át a kollégiumot. „Vásárhelyi Péter kollégiumi rektornak 1663. augusztus 18-án kelt enyedi levelébõl látjuk – írja Musnai idézett mûvében –, hogy az enyediek semmiképpen sem akarják befogadni a kollégiumot, azt gondolva, hogy ha az ide nem jön, minden bajuk magától megszûnik. Az ellenállást a fejedelem erélyes fellépése tudta csak megtörni.” Musnai szerint Apafi „még azt is elrendeli a polgároknak, hogy a professzorokat illõ módon, kalaplevéve köszöntsék, s a sót szállító szekereket is eltiltja a Kollégium melletti miriszlói útról, hogy lármájukkal a tanítást ne zavarják.” A továbbiakban a város és kollégium közötti ellenszenvet az 1664-es megállapodás szüntette meg, mely által a kollégium lemond a város által fizetett évi 300 Ft. taksáról s e helyett örökváltságul elfogadja a Felenyedi patakon levõ ún. Cseremalmát. Ilyen elõzmények után születik meg Enyed város könyve, illetve a címlap szerint: Város könyve, melyben a Város Constitutioi Tiszteknek és minden rendbéli Hivatalban levõknek esküvéseknek Formái és Conventioi Botskai István által leirattak. Sárdi János hazájához való indulattyából kötötte bé 1679. A leltári bejegyzés szerint e becses kézirat 1940ben Vita Zsigmond, néhai kollégiumi tanár és könyvtáros adományaként került a Bethlen Könyvtárba örök megõrzés végett. A bõrrel bevont kartonborítók gyönyörû magyar írással telített, 27 számozatlan lapot tartalmaznak. A tulajdonképpeni kézirat elsõ fejezete 23 articulust, a második 18 edictumot tartalmaz, a harmadik a kihágásokért kirótt büntetések listáját, a végsõ pedig a felelõs beosztású személyek eskümintáját foglalja magába. Az elsõ articulus kimondja, hogy mindazon személyek, akik Enyed városában szándékoztak letelepedni, azt mindaddig meg nem tehették, míg magukat a város hadnagyánál be nem jelentették, fogadást téve mindenekelõtt, hogy tiszteletben tartják a város Constitutióját s befizetik a megszabott befogadási díjat is, „mivel a nemesi szabadság sok pénzzel szereztetik s oltalmaztatik, a közönséges jóra menten egy Tallért conferáljanak.” A

második articulus kimondta, hogy mindazon személy, aki a városban megtelepedni óhajt „és valamely gazdától szállást kérend”, a gazda köteles a város végzését – mely szerint minden érkezõ köteles 8 nap alatt magát a fõhadnagynál bejelenteni – az igénylõ tudomására hozni. Ennek elmulasztásáért 3 Ft. büntetés járt a befogadónak. A harmadik articulus a hadnagy és tisztjeinek megválasztási idejét és módját szabta meg. E szerint a hadnagy karácsony másodnapján köteles volt tisztjeitõl elbúcsúzni, harmadnapján kerülvén sor az új hadnagyválasztásra. A következõ articulusok a hadnagy és tisztek fontosabb teendõit, az elhunyt tiszti személyek utáni üres helyek betöltését, a feladatok kiosztását, a város jövedelmeinek biztosítását, minden szerdán szesszió megtartását s a folyó ügyek megoldását szabályozták. A hatodik articulus szerint minden harcképes enyedi polgár lóval kellett rendelkezzen, s így valamennyien a nyári sokadalmak alkalmával lovat voltak kötelesek maguknak vásárolni. Erre azért is szükség volt, mert a nemes polgárok a fejedelemtõl kapott jogaik értelmében személyesen kellett részt vegyenek a hadviselésben s saját jövedelmükbõl fedezni a lovat, hadi felszerelést s egyéb ehhez hasonló kellékeket. A hadnagynak pedig, mint a fegyveres polgárság vezetõ tisztjének, kötelessége volt szemlét tartani a fölött, hogy mi módon látta el magát lóval és egyéb harci eszközzel az enyedi polgárság. A következõ elõírás a város javainak megõrzési módját szabályozta: „Tisztek e felett az Borral való privilegiumnak bontógatói ellen messzünnen vigyázni és a város házait, épületeit, kastélyát, malmait, hídjait, mezõben bétöltött vízek menedékét, város bomladozott utait kövekkel meghányatva építgetni és minden városhoz tartozó jókat jó gondviselés alatt tartani.” A következõ elõírás az Enyedi Szék, azaz a városi elsõfokú bíróság által a különbözõ kihágások, vétségek, törvényszegõk fölött meghozandó ítéletekre, jogorvoslatokra vonatkozott, majd a következõ szakasz egy nagyon bonyolult bírósági folyamat levezetését írja elõ. A következõ fejezet: Szófogadatlanok, mást károsítók és helyes mentség nélkül valóknak büntetések címet tartalmazza. Ennek elsõ edictuma a hadnagyra, tisztekre és asszeszorokra vonatkozik. Így például azon személy, aki visszautasítja hadnaggyá való megválasztását 50 Ft. büntetésben részesült. Ennek jogában állott a 12 asszeszor közül 4-et saját magának megválasztania „nyolcnak pedig a Nemes Tanáts szabadságában legyen és álljon”. Azon személyek pedig, akik asszeszori minõségüket elutasították 25 Ft. büntetésben részesültek. Továbbá „egyéb, minden névvel nevezendõ tisztviselõk is, um. Egyházfia, Malombiró, Vásárbirák, Szolgabirók és új béválasztandó atyánkfiai is, ha be nem akarnak eskünni a Tanátsba, a poenája 25 Ft.” A második edictum pedig további büntetéseket írt elõ. Így a tanács végzéseit nem teljesítõ tanácstag 12 Ft., a tanács

titkainak nyilvánosságra hozataláért 12 Ft., a tanács végzéseinek megszegéséért 3 Ft., a közönséges gyûlést megvetõ asszeszor 25 dénár, a törvényes napot be nem tartó asszeszor 50 dénár, egy órát késõ asszeszor 12 dénár, a hadnagy és tanácsa végzését módosító vagy meg nem valósító 24 Ft. büntetésben részesült. S hasonló pénzbírságot szenvedtek a további edictumok szerint a zálog be nem hajtók, a szõlõkerítések rongálói, rendbe nem tartói, a szõlõkaróknak, gyepûknek, ökör s ló akloknak bontói, rontói, elhordói, ellopói is. Ugyanakkor becses dolognak minõsíthetõ azon tény, hogy már akkor, a 17. században is kellõ gondot és figyelmet szenteltek a folyóvizek, esetünkben az enyedi patak tisztán tartására és jó karbantartására. Így a 8. edictum szerint: „Akik a patakszélre szemetet, ganajat letöltenek, vagy az utcák végén közel, úgy hogy a tûz róla a kertekre kaphatna, hogyha meggyújtanák, büntessenek 2 Ft. Akik pedig valami holt állatot, dögöt a patakba, patak szélére vinnék, vagy hogy árnyékszéket a patakba folyatnák, botsátanák, büntessenek 12 Ft.” S az állati bõröket feldolgozó mesteremberek részére is hasonló szabályokat állapítanak meg, melyek szerint „a bõrbõl mívelõ mesteremberek is, ha a rusnya bõröket vagy a patakba tennék, vagy belelocsolnák vagy kádból a bõr büdös vízét a patakba gyûjtenék, dûjtenék, vagy csatornán beléeresztenék, büntessenek 2 Ft. A szemetet, ganét az utcára kihányok, kivivõk és imitt-amott lehányok és megintésre is el nem tisztítok, büntessenek 1 Ft.” S hasonló utasítás gondoskodott a házkémények karbantartásáról, melyeknek tulajdonosai a rossz állapotú kéményért 1 dénárt, a kormos kéményért 50 dénárt, a kéménytûz s ebbõl kigyulladt házért félrevert harangért 12 Ft-ot kellett lepengetniök. A háziállatok gondozása, legeltetési módja is edictumba foglaltatott. Mindazok, akik marhájukat, borjaikat, disznóikat, lovaikat az utcák végén, a gabonák szélén, a szõlõk közt legeltették 1 Ft. büntetésben részesültek, a kötelességüket gondatlanul végzõ mezõpásztorok 12 Ft. büntetést kaptak, s ugyanannyiban részesültek azok is, kik erõszakkal vették el a tilosban legelészõ s a pásztor által béhajtott marháikat, illetve szidalmazták, megverték a végrehajtókat. Továbbá pedig mindazok a földtulajdonosok, akik Szent György napig (április 23.) földjeiket be nem vetették, azokat mások minden feltétel nélkül saját maguk hasznára megszánthatták és bevethették. A következõ fejezet a Formula Juramenti Ductor Oppidi N. Enyed, azaz a város elöljáróinak eskümintáját tartalmazza. Így szerzünk tudomást a kéziratból a hadnagy, az asszeszorok, a nótárius, a perceptor, a molnárok, az erdõ és mezõpásztorok, a szõlõpásztorok s a vendégfogadó juramentumáról. Ez alkalommal, itt és most, csupán a hadnagy és a szõlõpásztor eskütételének szövegét idézem: „Én I. I. mostan Nagy Enyed Várossának Nemes Tanátsának és több becsületes embereknek kö-

zönséges voxokkal választott Hadnagya, esküszöm az élõ Istenre, ki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök igaz Isten engem úgy segéljen s úgy aggya lelkemnek idvességét, hogy én legelsõbben is az Istennek dicsõségét, tisztességét teljes erõm szerint igyekezem elõmozdítani s oltalmazni s az ellen tselekedõket Törvény szerint megbüntetni. Annakutána a Nemes Országnak Felséges Fejedelmének igaz és hív lészek s az Nemes Városnak mindkét Natiókból álló népét s lakosit személyválogatás nélkül egyarányú igazsággal igyekezem éltetni s oltalmazni. Senkit bosszúsággal terhelni, annál inkább megnyomorítani nem igyekezem, se nem cselekszem, hanem mindeneknek az mellettem lévõkkel az Decretum és Articulusok szerint amennyiben lehet igaz Törvényt és igaz executiot tészek és szolgáltatok értelmem s tehetségem szerint. Az Nemes Városnak régi királyoktól és Fejedelmektõl adatva s confirmáltatott Privilegiumainak, Donatioinak, Armalissinak, Prerogatioinak teljes erõm szerint megtartója, õrizõje s õriztetõje lészek, sõt azokat öregbíteni, azzal pedig ellenkezõknek ellene állani igyekezem. Az Nemes Városnak Nemesi Szabadságára és javára nézendõ minden dolgokban az Nemes Vármegyével s annak Tiszteivel egyetértek s tõllek nem külenezõk, annál inkább szakadást nem tészek. A Nemes Városnak semminémû örökségét, Erdejét, Mezeit, Malmait sem egyéb jövedelmeit semmi szín és praetextus alatt város akarattya nélkül senkinek, sem magamnak el nem idegenítem, sem másnak elfoglalni s idegeníteni nem engedem, sõt azokat öregbíteni igyekezem. Isten engem úgy segéljen.” A szõlõpásztor eskütétele pedig emígy szólt: „Az igaz Isten ki Atya, Fiú, Szentlélek, tellyes Szentháromság egy igaz Örök Isten, engemet úgy segéllyen, úgy adja Lelkemnek üdvösségét, hogy én az Nemes Várostól hûségem gondviselésem alá bizatott Szöllö hegybe Gyümölcsös Kertekben tellyes erõm, tehetségem szerint igyekezem, azoknak termését mindenféle kártevõktõl, lopótól, madártól, mind éjjel, nappal a Szüretnek futtáig oltalmazni, azok Szöllöjével, gyümölcsével senkinek nem kedveskedem, Sem nem sáfárkodom nem osztogatom sem magam személlyében én haza vagy másuvá nem hordom dugatsalom sem házam népével haza nem hordatom. Mustat sem titkon sem nyilván senki szöllöjébõl nem tsinálok. S mássalis nem tsináltatok, az melly lopot más jámbornak ház tételiben meg foghatok az factumon sem fizetésért sem barátságért sem semminémü tekintetére Hadnagy Úr és elõttem járóim, úgy a házas gazdák hírek nélkül elnem bocsátom. Senki marháit szabad hellyrül, s szöllö gyepün kivülvaló hellyrül bé nem hajtom, a szüretnek vége szakadtáig sem házamnál sem másutt a szölö hegyen kivül nem hálok, Esztendeig pedig a Szöllö hegyet fel nem hagyom. Isten engemet ugy segéllyen.” Befejezésül pedig, a szóban forgó kézirat iránti érdeklõdés bizonyságaképpen álljon itt – minden

19

további kommentár nélkül – a dokumentumhoz mellékelt, írógéppel készült átirat szövege a maga teljességében: „A Bethlen Kollégium Elõljáróságától Nagyenyed. Sz. 1085/1947. Dr. Vita Zsigmond koll. könyvtáros úrnak. Helyben. Dr. Juhász István az Erdélyi Tudományos Intézet aligazgatója kéri a Kollégium kézirattárából Nagyenyed város 1679-iki constitutiojának egy hónapra való kiadását. A munka kiadását f. évi

szeptember 20-tól október 20-ig terjedõ idõre engedélyezem. A munka a kézirattárban a 317. sz. alatt található. Nagyenyed, 1947. IX. 18. Tisztelettel: Rektor h. Csefó. P. H. Majd egy kéziratos bejegyzés: A kézirat átvételi elismervény ellenében kiadható. 1947. IX. 19. Vita Zsigmond könyvtáros.”

GYÕRFI DÉNES

Báró Eötvös Józsefnek, Mikes Kelemen-i stílusban

20

Kedves Báró Úr, úgy gondolom, hogy két ember, ha megismeri egymást, mondanivalójuk akad egymásnak. A nemzet, állam, nemzetiség kérdéskörében Téged olvaslak, Veled foglalkozom, és bevallom, gondolataim körülötted szállnak. Azáltal, hogy a nemzetiségi kérdéssel átfogóan, mélyen, megoldásokat keresve foglalkozol, közelállónak talállak, és úgy érzem, megismertelek. Ezért írok Neked, bizalmasan, hisz a nemzetiségi kérdés engem is kellõképpen foglalkoztat. Azt mondod, hogy a nagy kérdések, így a nemzetiségi kérdés megoldását „a gyógyszert csak férfias õszinteségben és kimerítõ discussiókban kereshetjük”. Igazad van, egyetértek. Levelemben a férfias õszinteség nem vonható kétségbe, és hogy kimerítõ lesz-e a discussióm, még nem tudom, de ahogy elengedem a tollam, úgy telik a papír, és még sok mondanivalóm van. Megmondom, azért választottam egy székely atyámfia stílusát, mert õ is azt mondta, amit Te, hogy igenis, discutálni kell a megoldatlan kérdésekrõl. Õ maga is ezért folyamodott íráshoz, hogy nemlétezõ nénikéjének papírra vesse a megemészthetetlent, a kimondhatatlant. (Nem tudom hallottál-e róla, de jó prózaírónak tartják még ma is.) Tudod Báró Úr, az is megfogott, amit Te úgy fogalmaztál, hogy „a nemzeti jogosultságra való törekvés a népeknél ugyanolyan következményekkel jár, mint egyesnél a személyes önállóságra való törekvés. Az, aki erõsnek és kiválónak érzi magát, elkülönül, míg a gyengébb, kevésbé kiváló szívesen csatlakozik másokhoz, és kész feloldódni egy nagyobb egészben”. Ez a kérdés is jó ideje foglalkoztat, így példád nyomán az egyén önállósodási törekvéseit vonom párhuzamba a nemzetiségek közösségi jogaiért folytatott harcaival. Nálad olvasom: „a tudomány által felállított elvek nyomán...” A személyiség alakulásának kérdésével a neveléstudomány (pedagógia, pszichológia) foglalkozik. Ezt Te jól tudhatod, hiszen kitûnõ

neveltetésben részesültél. Több évig tartó utazásod a mûvelt Nyugaton tanulságos lehetett számodra, és az, hogy korán alkalmad volt megismerkedni a politikai körökkel, nagy tapasztalatokat jelenthetett a késõbbiekben. Így válhattál a nemzetiségi kérdésrõl nyilatkozók népes táborában szakemberré, elméletileg legjobban felkészült írópolitikussá, bölcselõvé. Tehát: a gyerek sorsa az, hogy felnõjön, egészséges személyiségként, önállósodva kerüljön ki az életbe. A szülõnek továbbra is a gyereke marad, de fõképp a társválasztás után, egy másfajta, harmonikus, mellérendelõ kapcsolatot kell kialakítaniuk. Szerintem nagy felelõsség szülõnek lenni, úgy kell egyengetnie gyereke útját, hogy az önállósodjon; a szülõ majdnem önmaga ellen dolgozik, ha a felnõtté válásban, önállósodásban, leválásban segíti gyermekét. És mégis az a jó szülõ, aki ezt teszi! Nos, mi a helyzet korotokban a magyar nagycsaládban, a történelmi Magyarországon, azon országban, ahol a gyermekek (kisebbségek) felnõttek, kérnek és követelõznek; felnõtté, személyiséggé óhajtanak válni, önállósodni szeretnének? 48-ban nagyon felborult a családi béke, hallod-e? Jó szülõk voltatok-e, Ti akkori magyarok, ha hagytátok a dolgok ilyen fokú elmérgesedését? Talán nem volt nehéz rájönnötök, hogy a szabadság és egyenlõség után a nemzetiségi eszme is hódít korotokban. A folyamat nyomon követhetõ, és bár a feudalizmusban nem volt nemzetiségi probléma, azt a polgári fejlõdés elhozta magával. A magyarság nemzeti ébredése és a nyelvtörvények nyomán megindult a magyarosítás, ez meg a más ajkú népek tiltakozását vonta maga után, és meggyorsította a polgári nemzettudat erõsödését. Így a nemzetiségi eszme térnyerése során Ausztria szembetalálta magát tucatnyi népességének nemzeti problémájával. Te úgy magyarázod a kérdés lényegét, 1850ben, a birodalom népeinek egyenjogúsításáról írt

mûvedben, hogy a nemzetiségi igények kielégítése az állam széteséséhez vezetne, és mintha sajnálnád is a monarchiát, védenéd azt. Nem érzem, hogy írásod kiforrott mû lenne, így 1850-ben nem is csodálkozhattál, ha a szabadságharc által a még mindig felizgatott közvéleményre nem is igazán hatott. Az 1865-ös fejtegetéseid már mesteribbek. Már mögötted állnak az 1861-es országgyûlés tapasztalatai, a hosszas tanulás, elmélyülés, a kérdéssel való alapos foglalatosság. Ezen hozzáállásod a kérdés tárgyalásához a magyar fejlõdés mozzanataihoz is – úgy érzem – közelebb áll. A nemzetiségi problémák megoldására oly módot kellene találni, amely a két ellentétes szempontot, az ország egységének követelményét, és a nyelvi nemzetiségek méltányos követelését össze tudja egyeztetni. Ez bizony hosszas fejtegetésed témája. A kérdés megoldásának nyitánya, a nemzetiségek jogkörének meghatározása. De ezen nem igazán tudtál túllépni, másokkal együtt sem igazán tudtátok meghatározni. Nem is beszélve az igények kielégítésérõl! Igazából meg sem kérdeztétek a nemzetiségeket, hogy mit is akarnak, a velük folytatott – általad is javasolt – hosszas, férfias discussiók elmaradtak. „látszó ellentétek dacára, az egyes nemzetiségek érdekei a közös haza érdekeivel állnak; úgyhogy a kérdés megoldása csak akkor remélhetõ, hogy… minden kívánatok teljesítése az ország állami egységének s alkotmányos szabadságának fenntar-

tásától függ”. Az ország területének nemzetiségek közötti felosztása, az önkormányzatiság gondolatának bevezetése épp csak eszetekbe jutott, de rögtön el is hessegettétek. Nemesi korlátotok, és az állandóan majmolt történelmi jog hitette el azt veletek, hogy Szent István birodalma sérthetetlen, és „csak a magyar birodalom egysége azon pajzs, mely alatt valamennyien biztonságukat kereshetik”? Hát nem Jóska, nem lett igazad! Fél évszázad múlva sírás nélkül és dalolva úgy hagytak itt nemzetiségeink, hogy országunk egyharmadára zsugorodott. Mondd: kellett ez nekünk?! Jó szülõk voltatok Ti a 19. század közepén? Nem volt ott számotokra Svájc példája, ahol az idegen nyelvû nemzetiségek közös hazát, és harmonikus együttlétet teremtettek? Olyan kohéziót birtokoltak, amely ellenállt szomszédaik egymásközti háborúskodásának idején is. Jó szülõ az olyan, aki nem hagyja gyerekét felnõni, ráül, és nem hagyja önállósodni? „A nemzetiségi jogosultságra való törekvés a népekben ugyanolyan következményekkel jár, mint egyeseknél a személyes önállóságra való törekvés”. Mindkettõ tanulságos, bár számunkra már bevégeztetett. Nyugodjál békében, eszméidrõl és a nemzetiségi kérdés megoldásának lehetõségeirõl a jövõben is vitatkozni fognak!

GYÖRGY BÉLA

Adalékok a 17. századi magyar zenetörténet egyik fényes csillagához, avagy Spielenberg János hangszeres zenész, zeneszerzõ élete és alkotásai Spielenberg Sámuel (1573–1654) lõcsei orvosdoktor és Clementis Magdolna fia, Spielenberg János Lõcsén született 1636. március 18-án. Tanár, hangszeres zenész és karnagy is volt. (1) Ezen túlmenõen, kiváló magyarországi zeneszerzõként is közismert volt a 17. században. (2) A jelentõsebb magyar szabad királyi városok hamar kialakították saját zenei életüket (pl. toronyõrök muzsikája, zenekarok): e társadalmi keret kedvezett a muzsikamûvelõ tehetségek kibontakozásának. E korszak nevezetes zenemûvésze volt Spielenberg János, aki kezdetben szülõvárosában, Lõcsén élt és alkotott. (3) A magyarországi városok fontos szerepet töltöttek be a hangszeres zene rendszeresebb mûvelésében, korán kialakult a városi muzsikus hivatalos hatásköre. Körmöcbányán például a 17. század elsõ felében és derekán a következõ hangszerek szerepelnek: hegedû, bõgõ, síp, trombita, harsona, orgona, lant, klavikordi-

um. A nyugati jellegû zenei kultúrák hatásának szellemében korának fontos zeneszerzõjeként tartja nyilván a zenetörténeti irodalom Spielenberg Jánost. (4) A Lõcsei Virginal-könyv az igen magas zenei mûveltség létét igazolja Szepes vármegyében Lõcse városának. Spielenberg János (csakúgy, mint testvére, ifjabb Spielenberg Sámuel) a wittenbergi egyetemen tanult. Több észak-magyarországi városban volt orgonista. Spielenberg több szerzeménye is fennmaradt Kájoni János kéziratos gyûjteményében, a Kájonikódexben. (5) A Kájoni-kódexben 40 adalék különösen érdemleges a magyar zene kutatása kapcsán, melyek talán legfontosabbikát alkotja az egyházi magyar mûzene Spielenberg Jánostól, melyek teljességükben eredeti alkotások. (6) Spielenberg lõcsei tanár, hangszeres zenész 1659-ben a csíksomlyói ferences konvent számára

21

komponálta öt egyházi mûvét. Ajánlásában lõcsei hangszeres zenésznek nevezte magát: „Joanne Spielenbergero Leutschoviensi Musico Instrumentali 1659”. (7) E mûvei: „1. Officium missae (Gloria, Credo, Sanctus cum Tremula, Benedictus, Agnus Dei), 2. Salve Sancte Pater, 3. Oratio S. Francisci. Adoremus te Sanctissime, 4. O Patriarcha pauperum, 5. Coelorum candor splenduit.” Az elsõ mû egy kétszólamú teljes mise, közben kórussal. (8) Szerzeményeit csíki Somlyai Miklós házfõnöknek és Damokos Kázmér csíksomlyói custosnak ajánlotta Spielenberg 1659-ben, mint lõcsei zenekarvezetõ. (9) Alkotásait Kájoni János jegyezte le (társaival, Seregélyes Mátyással és Tasnádi Bálinttal), és a róla elnevezett Kájoni-kódexben (Codex Caioni 1634– 1671) találhatóak. (10) Érdekes adalék ez a híres lõcsei Spielenbergorvoscsalád e zenész tagjáról, mivel ez Felsõ-Magyarország és Erdély korabeli politikai érintkezése mellett a mûveltségbeli közelségre, és a közvetlen kulturális kapcsolatra is kiváló példa. Kájoni János másik kéziratos gyûjteményében, orgonakönyvében, az 1667-ben íródott Organo Missale címû mise- és litániagyûjteményben is szerepel egy mûve Spielenberg Jánosnak. E zenemû a XXV. mise, ami a De Sancto Patre Francisco címet viseli. Az 1669-es Sacri Concentus címû gyûjteményben is szerepel egy-két zenemûve. A nevezetes Seprõdi János 1909. január 4-én tartott akadémiai elõadást a Kájoni-kódex dallamairól: ezen elõadásában leszögezte, hogy Spielenberg a magyar egyházi mûzene elsõrangú képviselõje volt Kájoni Jánossal és gróf Esterházy Pállal együtt. (11) Mûveirõl nagy elismeréssel szólnak a magyar barokk zene olyan nagyszerû kutatói is, mint Domokos Pál Péter és Szabolcsi Miklós. (12) Spielenberg János zeneszerzõ igazi mestere volt a 17. századi magyar muzsikának. (13) Igen tehetséges zeneköltõ volt: mûveit a hibátlan szólamvezetés és ügyes formai szerkesztés mellett fõképpen a dallamosság jellemzi. E tekintetben még a külföldi szerzõk közül is kiemelkedik. Lágy, sima folyó dallamai hangulatosak, és például az Agnus Dei végén, amikor kemény hangnembe megy át az addig lágy hangnemû dallam, hangulata, stílusa magyar karakterû. (14) Spielenberg János lõcsei zeneszerzõ miséjének alábbi két latinul írott versét a Greccio Kamarakórus tagja, Mezei Mónika fordította magyarra: Adoremus (Szent Ferenc imája) Áldunk Téged, legszentebb Urunk, Jézus Krisztus, minden egyházadban, mert szent kereszted által megváltottad a világot. Hozzád könyörgök, hogy halálod váljon életemmé. 22

Coelorum candor splenduit Fölfénylett az egek világossága: új csillag világított! Szent Ferenc felragyogott, akinek egy szeráf megjelent megjelölve õt a stigma jelével kezén, talpán, oldalán, míg a kereszt jelét akarja viselni szívében, ajkán, tettében. Alleluja. Spielenberg mûvei tudásban, alkotói tehetségben kora színvonalán állottak: bizonyítékai e mûvek annak, hogy a magyarországi szerzõk a nyugat-európai zenemûvészeti fejlõdéssel együtt haladtak a 17. században. (15) A magyarországi egyházi mûzenének tehát jeles képviselõje volt Spielenberg János abban az idõben, mikor e mûfaj külföldön sem állott még fejlõdésének tetõpontján. (16) 1660 táján ismét karmesterként mûködött Lõcsén. (17) 1684-ben Lõcsén hunyt el. Fontos magyar zenetörténeti értékek Spielenberg fenti zenemûvészeti kompozíciói. Örömhír a magyar zenei mûveltség örökké újraéledõ világában, hogy e 17. századi Spielenberg János mûvészete újra jelen van a templomi zenében: a Városmisszió Budapest 2007 rendezvénysorozat keretében a pesti Belvárosi Ferences templomban szeptember 17-én (Szent Ferenc stigmatizációja ünnepén) e templom Greccio Kamarakórusa egyházzenei hangversenyén (Palestrina, Monteverdi, Kájoni János és mások alkotásainak társaságában) megszólaltak Spielenberg lõcsei zeneszerzõ mûvei is. A Greccio Kamarakórus 2006-ban alakult professzionális zenészekbõl és fõiskolai hallgatókból áll. A barokk kor ízlését tükrözik Kájoni János csíksomlyói ferences kéziratai (az Organo Missale, a Sacri Concentus és a Kájoni-kódex). A Kájoni-kódexben megtalálható Spielenberg-mûvek azért is fontosak, mert ebben a kéziratban található elõször magyar vonatkozású forrásban a Salve Sancte Pater, valamint az Oratio S. Francisci, az Adoramus te Sanctissime, az O Patriarcha pauperum és a Coelorum candor splenduit. (18) Spielenberg János (1636–1684) zeneszerzõ igazi mestere volt a 17. századi magyar muzsikának. (19) Lõcse és Csíksomlyó különleges mûvelõdéstörténeti hídját jelenti e zeneszerzõ munkássága.

DIÓSZEGI GYÖRGY ANTAL Források: (1) Spilenberg-Diószegi György Antal: Spielenbergcsaládág Erdélyben. II. Csíksomlyó és a Spielenberg-család. In Nobilitas 2007. Magyar Történelmi Családok Egyesülete Közhasznú Szervezet. Szerkesztette Gudenus

János. Bp., 2007. 192. l. (2) Katolikus lexikon. Szerkesztette Bangha Béla S. J. IV. kötet. Bp., 1933. 178. l. (3) Szabolcsi Bence: A magyar zene története rövid összefoglalásban. Városok. In A képzõmûvészetek. Szerkesztette Homolya Emõke és Németh Lajos. Bp., 1960. 619. l.; Bárdos Kornél: Egyházak és iskolák. In Magyarország zenetörténete 1541–1686. Szerkesztette Bárdos Kornél. II. kötet. Bp., 1990. 64. l. (4) Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai. In Magyar zenetudomány. I. Tanulmányok a középkortól a XVII. századig. Sajtó alá rendezte Bónis Ferenc. Zenemûkiadó Vállalat, Bp., 1959. 15. l. (5) Dobszay László: Magyar zenetörténet. Bp., 1984. 145. l. (6) Benkõ András: Seprõdi János válogatott zenei írásai és néprajzi gyûjtése. Bukarest, 1974. 120. l. (7) Muckenhaupt Erzsébet: A csíksomlyói ferences könyvtár kincsei. Könyvleletek 1980–1985. Budapest, 1999. II. 108. pont, 196. l.; Bárdos Kornél: Egyházak és iskolák. In Magyarország zenetörténete 1541–1686. Szerk. Bárdos Kornél. II. kötet. Bp., 1990. 64. l. (8) Papp Géza: Egyházi népének. In Magyarország zenetörténete 1541–1686. Szerk. Bárdos Kornél. II. kötet Bp., 1990. 182. l.; Domokos Mária: A 16-17. század magyar tánczenéje. In Magyarország zenetörténete 1541– 1686. Szerk. Bárdos Kornél. II. kötet. Bp., 1990. 508. l.; (9) Papp Géza: Egyházi népének. In Magyarország zenetörténete 1541–1686. Szerk. Bárdos Kornél. II. kötet. Bp., 1990. 182. l. (10) Muckenhaupt Erzsébet: A csíksomlyói ferences

könyvtár kincsei. Könyvleletek 1980–1985. Budapest, 1999. II. 108. pont, 195. l. (11) Seprõdi János: A Kájoni-codex dallamai. In Akadémiai Értesítõ. 1909. február XX. kötet. Bp., 1909. 66–67. l.; Seprõdi János: A Kájoni-codex irodalom- s zenetörténeti adalékai. In Irodalomtörténeti Közlemények. XIX. kötet 1909. 417–418. l. (12) Bárdos Kornél: Egyházak és iskolák. In Magyarország zenetörténete 1541–1686. Szerk. Bárdos Kornél. II. kötet Bp., 1990. 64. l. (13) Haraszti Emil: A barokk zene. In Magyar Mûvelõdéstörténet Magyar Történelmi Társulat. IV. kötet. Barokk és felvilágosodás. Szerk. Domanovszky Sándor. 612. l. (14) Benkõ András: Seprõdi János válogatott zenei írásai és néprajzi gyûjtése. Bukarest, 1974. 246. l. (15) Diószegi György Antal: További adalékok a Felvidéken maradt Spielenberg-családtagok mûvészeti, zenei és katonai szerepvállalásához Erdélyben. In A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 1. Szerk. Szarvas Márta. Debrecen, 2006. 163.l. (16) Seprõdi János: A Kájoni-codex irodalom- s zenetörténeti adalékai. In Irodalomtörténeti Közlemények. XIX. kötet 1909. 417–418. l. (17) Légány Dezsõ: A magyar zene krónikája. Bp., 1962. 461 l. (18) 800 éves a ferences rend. Szent Ferenc emlékezete a zenemûvészetben. In Pesti Ferences Hírlevél. A Belvárosi Ferences Templom hivatalos lapja. 2009. VII. évfolyam, 1. szám 6. l. (19) Seprõdi János: A Kájoni-codex dallamai. In Akadémiai Értesítõ. 1909 február. XX. kötet. Bp., 1909. 67. l.

A boksánbányai leányegyház A mai Boksánbánya város az alábbi településekbõl tevõdik össze: Németboksán – ahol a református templom is található –, Vassafalva, Várboksán (Románboksán), Boksánújtelep (Neuwerck) és Bikistin. A boksánbányai leányegyház története az 1888. május 29–31-én Szegeden megtartott egyházmegyei közgyûlésen kezdõdik, amelynek 52. sz. határozata szerint Krassó-Szörény megyében a Resicai járás 8 községgel, a Boksáni járás 15 községgel a szigetfalui körlelkészséghez csatoltatott. Így 23 település került a szigetfalui Nagy Bertalan körlelkész gondozása alá, aki 1889-ben össze is írja a reformátusokat Resicabányán éppúgy, mint Németboksánban, Vassafalván és Várboksánban. 1890-tõl – amikor Vörös Zsigmond lévita-tanító Resicabányára kerül – Boksánbánya Resicabánya fiókegyháza lesz. Hivatalosan az 1892. május 29-i presbiteri gyûlés juttatja kifejezésre a leányegyházzá válás szükségességét, mivel a lélekszám már meghaladta a százat. Erre azonban csak 1903. április 13-án

kerül sor, amikor a Zöld József resicabányai lelkész elnöklete mellett a presbitérium Boksánbánya leányosítását ki is mondja. Ekkor Németboksánban 80, Vassafalván 32 lélek van. (A várboksáni hívek ekkor még Szigetfaluhoz tartoztak). Boksánbánya elsõ református gondnoka Janó Sándor. Hogy mióta van Boksánbányán fõgondnok is, nem tudjuk, de Köpeczi Sándor már fõgondnokként (is) szerepel. Az istentiszteleteket és a gyûléseket a társasági iskolában tartják, amit a román állam is megenged a gyülekezetnek, de 1922-tõl már több esetben is jelzik az istentiszteletek és rendezvények megzavarását valamilyen ürügy alatt. Így 1935-re tökéletesen megérik az önálló templom felépítésének a gondolata. 1935-ben Szántó Ferenc községi segédjegyzõ, Köpeczi Sándor gyógyszerészsegéd és Perian Vazul görög katolikus (v. görögkeleti) községi bíró (polgármester) közbenjárására a községi tanácstól megvásárolják 1 500 lejért azt a telket, ahol a jelen-

23

A boksánbányai református templom

24

legi templom áll, s ahová még akkoron egy lelkészi lakot is álmodtak. A vásárlási szerzõdést 1936. április 1-jén írják alá egy istentisztelet alkalmával, amikor a telek árát a hívek ott helyben össze is adják, s a telket így ki is fizették. A templom építése 1937-ben kezdõdött és 1938-ban be is fejezõdött. Hogy milyen eredetû pénzekbõl épült a templom, azt pontosan nem tudjuk, de Keresztes József resicabányai lelkész megmozgatott minden követ, hogy véghez vigye az elképzelést. Annyit biztosan tudunk az áldott emlékû Lengyel néninek (Lengyel Árpádné Rozália) és László Pálnénak (sz. Majsai Anna) az elbeszéléseibõl, hogy többen is nyakukba vették az országot és gyûjtögettek faluról-falura haladva. A két említett testvérünk együtt járta be Arad megye egy részét, Erdõhegy–Kisjenõ környékét s nem kis összeget gyûjtöttek össze. Ágya felé haladva egy vadásztársasággal is találkoztak, akik élén nem kisebb személyiség, mint a nagyon fiatal I. Mihály román király volt vadászruhában, aki a két fiatal lányt meg is kérdezte, hogy mi járatban vannak. A válaszuk elhangzása után a vadászó királyi zsebbõl is elõkerült némi adomány. Sajnos az összeg nagyságára már egyikõjük sem emlékezett. Különben mindketten rég meghaltak. A többnyire közadakozásból épült templomot Higyed István szerint Csermák Béla egyházkerületi

fõjegyzõ szentelte fel 1938. november 6-án. A németboksáni református templomban nemcsak mi reformátusok, hanem a német, majd a szlovák evangélikusok is tartottak, tartanak istentiszteleteket. Természetesen díjmentesen. 1975-ig havonta és a sátoros ünnepeken volt istentisztelet Boksánbányán, de azóta havi két-két alkalommal és a sátoros ünnepeken. Az én szolgálati idõm alatt bõjti, húsvéti, pünkösdi, újkenyéri, újbori, adventi, karácsonyi úrvacsoraosztások voltak. A gyülekezet nagysága arányában volt karácsonyi, anyák napi és reformációi ünnepély, illetve ünnepi megemlékezés néhány szavalattal, esetleg énekkel, amelyek különösen Lázár Sándor fõgondnoksága alatt jöttek redszeres szokásba. A március 15-i és az október 6-i rendezvények is nagyban kötõdnek a református templomhoz, illetve a reformátussághoz. Külön meg kell jegyezni azt, hogy a gyülekezet mindig saját erejébõl tartotta rendben a templomot mindamellett és mindennek ellenére, hogy saját bevételeinek a felét az anyaegyháznak adta. 1975-ben és 1985-ben volt nagyjavításnak mondható alapos külsõ-belsõ karbantartás, míg 2003-ban a templom külsejét esõálló festékkel is kezelik Korsós Dénes egyháztag önkéntes munkájával, akit Vincze-Jancsi András fõgondnok segített. 1993 decemberében canonica (püspöki) vizitáció volt Boksánbányán is, amelynek fanyar ízû csemegéje az volt, hogy Tõkés László a gyülekezet lelkipásztorát – a szerinte sáros és gennyes Makay Botondot – nem engedte be a templomba. Hogy a lelkész háta mögött miket hordhatott össze, nem tudom, de azt igen, hogy olyan „építõ” volt a látogatása, hogy az addigi rendszeres 25-35-ös istentiszteleti lélekszám visszaesett többnyire 20 alá. És még ma is vannak gyülekezeti tagok, vagy akkori presbiterek, akik azóta sem jöttek templomba. 1996. június 18-a jelentõs dátum a gyülekezet életében, mert Temesvár és Lugos mellett itt tartják a III. Református Világtalálkozó utórendezvényét egy egyházmegyei lelkészértekezlet keretében. Ekkor leplezik le a Keresztes József emlékére készült emléktáblát is. Fõgondnokok, gondnokok: Janó Sándor, Köpeczi Sándor, Kiss Pál, Lázár Sándor és Vincze-Jancsi András. Lelkipásztoraink az alapító lelkész után: Vörös Zsigmond, Zöld József, Szombati-Szabó István, Keresztes József, Streleczky Sándor, Nagy Márton, Makay Botond, Megyasszai Bíró Attila. Templomunk hetven esztendõs... Százöt éve leányegyház a gyülekezet és százhúsz éve, hogy református lelkész elõször vette gondozásba itt a híveket.

MAKAY BOTOND

Elmélkedések Dégenfeld Sándor könyve Hét esztendeje annak, hogy figyelmemet különösen megragadta egy vallomás. Fiatal fõnemesi sarj, aki az otthon biztonságos hátterével, aki 1942ben jelesen érett a kolozsvári református kollégiumban, s már meghódította Budapesten a József nádor Mûegyetem Mezõgazdasági karának elméleteit, honvédségi bevonulása elõtt Erdõszádáról, 1944. július 12-én írta barátjának: „Még én is, megrögzött üzletezõ és anyagias alak, sokat olvasok és elmélkedem” (Gróf Degenfeld Sándor: A Degenfeld család kalandos útja Svájcból Magyarországra. Korunk XIII/12. 2002. 20–36., 25.) Degenfeld Sándor már fiatalon, egyéniségének formálódásakor elmélkedett, s kiteljesedett személyiségének egyaránt jellemzõje az elmélkedés, tartalmát megosztva a kortársakkal, az eljövendõ nemzedékkel. A különbözõ témák kifejtése rendjén, amelyek közül sokat éppen a kolozsvári Korunk számára gondolt végig, a tematikus számokat gazdagítva (2002/12, 2005/5. és 12., 2006/4. és 11., 2007/9., 2008/10.). Jó így egybefogottan kézbe venni az igen különbözõ tárgykörû elmélkedések egy részét, amelyeket nem csak az impozáns kemény könyvfedél tart össze, hanem maga a szerzõ következetes módszerességével végigvitt elmélkedõ megközelítéseivel. Írásai a maguk tömörségében is gazdag információkat nyújtanak. Családja felmenõi magas rangú katonák, politikusok:, birtokosok, vidéken gazdálkodók. A Degenfeldek magyar ágának két évszázados megidézése – 19–20. század –, több mint családtörténet, tanulságos, példaértékû napjainkban is. Családi jellemzõ: rálátás a korra, a mindenkori helyzet felismerése, annak megfelelõen életmódváltás, pályamódosítás minden velejáró nehézségekkel; harci fegyvertárat mezõgazdasági eszköztárra cserélni. Errõl tanúskodik Degenfeld Miksa 1814. május elsején Erdõszádáról írt levele is: „Itt lakom 1810 óta mint valóságos vidéki gazda. Birtokomnak gyönyörû fekvése van egy hegy tetején. Lent a Szamos folyó... elönti rendszeresen földjeimet termékeny iszappal, és ezért azokat sohasem kell trágyázni. Azokat minden évben kukoricával (malaj), másképpen mondva törökbúzával vetjük be, ami itt a fõ termék. Azonkívül szép búzát és nehéz zabot termelünk... Úgy élünk itt, mint a világ végén, és rossz idõ esetén az utak olyan feneketlenül sárosak, hogy a levélposta 4–5 hétig kimarad... Mindenben vég nélküli nehézségek mutatkoznak, és az élet megszokott kényelmérõl és örömérõl le kell mondanunk... Szükség törvényt bont, türelem és állhatatosság által sikerül sok mindent részben elviselni, részben megoldani.” Degenfeld Miksa is katona volt, tudott váltani. A kötet tíz részre osztott anyagából kiemelem a húszadik századi pályamódosítások sorozatát De-

genfeld Sándor életében, aki a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán érdemdiplomával, cum laude minõsítéssel végzett 1946-ban. 1952-tõl kétszer is letartóztatják. Közben 1948– 50-ben pénztáros a Nemzeti Bank gyalui fiókjánál, politikailag megbízhatatlanként állás- és munkanélküliség várja. 1950-54 között könyvelõ a kolozsvári sörgyárban, ahonnan kétszer kirúgták. Az l954–60-as években sokáig munkanélküli, majd egy szakiskolában, egy elektrotechnikai szövetkezetnél könyvelõ, az irodai munkától osztályidegenként eltiltottan átképezte magát villanymotor-tekercselõvé, de miután a Németországba való kivándorlást kérte, szakmunkásként is leépítették, aztán rakodómunkás különbözõ vállalatoknál, míglen 1960-64-ben a Kolozsvári Evangélikus Püspökség fõkönyvelõje lehetett. Következett a németországi újrakezdés, 1986ban az Allianz Biztosító Tarsaságtól cégvezetõi minõségben nyugdíjba vonulva tervek és megvalósítások sokaságát uralja. Az egészen különbözõ tárgykörû írásaiban is gyakran figyel a gyermekekre, az ifjakra. Megmegidézi saját gyermekkorának embertformáló tapasztalatait, a mának szóló elveket, gyakorlatot. „Az arisztokrata családoknál régi hagyomány volt a gyermekek többnyelvû nevelése. Tízéves korig németül, franciául és angolul kellett beszélniük. Csak gyermeki agy tudja hallomásból a szavakat, a mondatokat és a megfelelõ hangsúlyt rögzíteni. Ehhez külföldrõl hozott házitanítók voltak szükségesek, akik a gyermekekkel együtt játszottak, sportoltak, kirándultak, étkeztek stb.... A tanerõk sokszor felolvastak nekünk, hogy a helyes hangsúly állandóan a fülünkben csengjen.” Tapasztalati úton megteremtették azt, amit pszicholingvisztikai megközelítésben artikulációs alapnak, beszelõ környezetnek nevezünk. A többnyelvûség eszköz, egész életre szóló felszereltség, nyitás más nyelvet használó körök, közösségek, országok tájaira. Családjában is több volt, mint csupán nevelési elv. A család erdélyi magyar ágának megteremtõjeként elismert Degenfeld Miksa, a már idézett, 1814-ben kelt, levelében kitért arra is, hogy: „A kezdet nekem különösen nehéz volt. Idegen volt nekem mindkét nyelv, a magyar és az oláh, amelyek itt egyformán nélkülözhetetlenek, valamint a körülmények, amelyek annyira eltérõek a mi németországi körülményeinktõl.” Degenfeld Sándor hangsúlyozza, hogy „természetes követelmény volt az ország nyelvének az elsajátítása. Én ma is tökéletesen beszélek és írok románul.”. Kiemeli, kogy „A mai nemesség is nagy gondot fordít gyermekei nevelésére. Ha nincs módja házi

25

nevelõt foglalkoztatni – amint azt régen tette –, a gyermekeket külföldi rokonokhoz küldi, hogy az idegen nyelveket ösztönösen, külön oktatás nélkül sajátítsák el, hiszen jól tudja, a többnyelvûség, mindamellett, hogy körében sok százados hagyomány, a látókört is tágítja.” Degenfeld Sándor kísérletnek tekinti a nemesség mai helyzetének felvázolását, akárcsak a mai német társadalom problémáit, az egyesült Európa göröngyös útján. Látja, hogy az ifjúságban „ébred a vágyakozás olyan régi értékek és erkölcsök iránt, mint a megbízhatóság, védettség és közösségi szellem... Ennék megfelelõen változnak meg követelményeink a gyermekneveléssel kapcsolatban is.” Degenfeld az erkölcsi értékeket mindennél többre becsüli, következetes értékrendjében az

elkötelezettség, harmónia, bizalom, családi szeretet egyaránt elõtérben van. A kötetét zárja a Johannita Lovagrend 2003 és 2004-ben megtartott összejövetelein mondott beszéde, valamint a Degenfeld család magyar ága 1766–1991. A küllemében is idõálló kötet szövegét gondozta és szerkesztette Kovács Kiss Gyöngy. A borító Könczey Elemér, a mûszaki szerkesztés Fazakas Botond munkája. Csíkszeredában az Alutus a nyomdai munkálatok kivitelezõje.

FARKAS MAGDA Gróf Degenfeld-Schonburg Sándor: Elmélkedések. Korunk–Kompress Kiadó, Kolozsvár, 2008.

Balázs Ferenc

26

A két világháború közötti erdélyi magyar értelmiség egyik legkiemelkedõbb alakja, Balázs Ferenc megérdemli azt, hogy neve bekerüljön a történelembe. Az alapszakmája szerint unitárius lelkész Balázs Ferenc egyénisége ugyanis rendkívül sokszínû és változatos; érdeklõdési köre hihetetlenül széles, így lett élete során amatõr agronómus, zeneszerzõ, közgazdász, író, békemunkás, utazó. Ezúttal elsõsorban gazdasági tevékenységére áll szándékomban kitérni anélkül, hogy más érdemeit elvitatnám. Célom, hogy fényt derítsek arra, milyen újdonságokat hozott Mészkõre, valamint bemutatni, hogyan hatottak ezen változások egész Erdély életére. Arról is szeretnék említést tenni, mennyire sikeresen alkalmazott máshol meglévõ modelleket a helyi realitások közepette, továbbá ezek eszmei és gyakorlati jelentõségét ecsetelném. Balázs Ferenc Kolozsváron született 1901. október 24-én, székely származású szülõk gyermekeként. Az elemi iskola elvégzését követõen ugyancsak Kolozsváron, a helyi Unitárius Kollégiumban tanult tovább. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mindvégig éltanuló volt és önképzõkört, valamint diáklapot is vezetett, ezáltal is kiemelkedve társai közül. Diákkorában a gépek érdekelték a legjobban, gépészmérnök akart lenni, de ebben egészségügyi állapota megakadályozta. Az orvos tüdõcsúcshurutot állapított meg nála, és annak érdekében, hogy minél tovább élhessen, falusi életmódot javasolt, valamint az ezzel együtt járó egészséges levegõt. A szülõk kénytelenek voltak két évre magántanulónak átíratni és falura küldeni. Élete eme szakaszában szó sem lehetett gépészmérnöki karrierrõl, így falun kellett valami biztos megélhetést találni, olyasvalamit, amiben az eddig

Balázs Ferenc 1923-b ban

tanultakat is lehet hasznosítani. Elõször úgy gondolta, hogy gazdatiszt szeretne lenni, de az apja meggyõzte arról, hogy „jobb egy falu szolgája lenni, mint egy grófé”. Édesapja fiatalkorában papi pályára vágyott, ahogy maga Balázs Ferenc is írja A rög alatt (1928–1935) címmel megjelent könyvében: „Õ ifjúkorában, mint sok falun felnõtt ifjú, aki elõtt a tanítóság és a papság az egyedüli pálya, lelkész akart lenni, s csak anyagi okok kényszerítették arra, hogy teológiai tanulmányait abbahagyja. Ha belõle nem lehetett, legyen belõlem pap! Nincs is annál szebb pálya. A hívek a házhoz hordják a

kenyeret. Kötelesség sok nincsen, az is könnyû és kedves.” Döntését, hogy az unitárius teológiára iratkozzon be, az is befolyásolta, hogy idõközben Erdély Romániához került, és a magyar egyetemet az új hatalom román nyelvû egyetemmé alakította át. Itt a román nyelv ismerete alapfeltétellé vált, és mivel Balázs Ferenc nem rendelkezett megfelelõ nyelvismerettel, csak a teológiai pálya állt elõtte nyitva. Kiváló eredménnyel végezte el a fõiskolát, eredményei révén egy oxfordi ösztöndíjat ajánlottak neki. Oxfordban sok újat látott és tapasztalt, itt kristályosodott ki benne, hogy õ bizony „szocialista”. A Mikó Imre, Kicsi Antal és Horváth Sz. István tollából a Kriterion Könyvkiadó gondozásában 1983-ban megjelent Balázs Ferenc monográfiában közölt egyik levelében ezzel kapcsolatban azt írja: „Valóban gyakran megmosolyogtak, amikor azt hangsúlyoztam, hogy internacionalista vagyok, szocialista és ugyanakkor nacionalista. Most pedig azt mondom: az emberek mind testvérek, és mi a szociális élet helyes formáját akarjuk. El a kapitalizmussal, amely olyan rendszer, ami versenyen alapszik, ami az embereket hajszolt életformához vezeti és oda, hogy engedjék át az összes jó dolgokat azoknak, akik legrugalmasabbak a versenyben.” Itt egy pillanatra megállnék Balázs Ferenc „szocializmusát” értelmezni, hiszen elvei távolról sem lesznek azonosak a klasszikus marxizmus elveivel, sem ennek deformált változatával, a marxizmusleninizmuséivel, még csak a szociáldemokrácia elveivel sem. Idealizmusa sokkal inkább illeszkedne a parasztpárti mozgalmak gondolatvilágába. Balázs Ferenc mégis szocialista olyan értelemben, hogy társadalmi igazságosságban, a javak minél helyesebb és egyenlõbb elosztásában gondolkozik, olyan szabályok alapján, melyek nem engedik a maga százszázalékos kegyetlenségében a vadkapitalizmusra jellemzõ szabad verseny kibontakozását. Számára a falu kerül elõtérbe, valamint a mezõgazdaság problémái, és ennek fejlesztésében látja a jövõbeli nehézségek megoldását. Nem annyira az elméleti, mint a gyakorlati problémákra keresett megoldást, és tette mindezt nemcsak a saját maga, hanem elsõsorban a közösség számára, melynek õ maga is része volt. Az anyagi alapot, a gazdasági biztonságot kívánta megteremteni és erre kívánt a továbbiakban építeni. Angliai évei során nemcsak bezárkózva tanult, hanem szabad idejében a vidéket járta, látogatást tett Hollandiában is, ahol szintén tapasztalatokat gyûjtött. Útjai során igyekezett megfigyelni a helyi sajátosságokat, az emberek életét és legfõképp a gazdálkodási módszereket. Az imént említett monográfia szerint angliai tanulmányait követõen utazott Amerikába, ahol Tamási Áronnal, Reményi Józseffel és másokkal találkozott. Itt is hírneves egyetemen, a Kalifornia állambeli Berkeleyn tanult, ahol megismerte késõbbi feleségét, a dán származású Christine Frederiksent. Amerikából olyan útvonalon tért haza, amely bármely világutazónak

becsületére válhat, vagyis Kaliforniából Ázsián keresztül jött hazáig. Így látogatott el Japánba, Koreába, Kínába, Indiába, Tibetbe a Távol-Keleten. Kõrösi Csoma Sándor emlékének hódolva meglátogatta Dardzsilinget, majd Indiában az akkori indiai közélet két jelentõs személyiségével, Tagoréval és Gandhival is találkozott eszméket cserélve. Indiából az arab világon és a palesztinai szervezkedõ zsidó telepeken keresztül érte el Európát, útja a Balkánon keresztül vezetett haza Erdélybe. Hazaérkezését követõen szolgálatra jelentkezett, de az unitárius egyház vezetõségének körében nem vált népszerûvé, mert nem igazán értették meg. Az újtól, ismeretlentõl való félelem, finomabban fogalmazva, az idegenkedés határozta meg a személyéhez való hozzáállást. Túlságosan is liberálisnak találták a külföldi tapasztalatokkal rendelkezõ fiatal papot. Mivel kezdetben nem kapott lelkészi kinevezést, átmeneti megoldásként a székelykeresztúri gimnáziumban kapott tanári és bentlakás-fõnökségi állást. Az itt töltött idõt is maximálisan kihasználta, aktív szerepet vállalt a diákság számára tervezett tevékenységek megszervezésében. A nép felvilágosítása céljából a vidéket járta tanítványaival és diavetítéses elõadásokat tartott. Mivel semmi olyat nem mondott, ami egyháza dogmatikus tanításaival ellenkezett volna, és nem is politizált, ez megnyugtatta feletteseit, így amikor 1930-ban Mészkõn, az Aranyos völgyében megüresedett a papi állás és azt megpályázta, meg is választották, és a legfelsõbb egyházi fórumok vezetése jóindulatát is elnyerte. A továbbiakban nem annyira lelkészi, mint mezõgazdasági szervezési tevékenységét emelném ki. Balázs Ferenc elvei a szövetkezeti modell gyakorlatba ültetését célozták meg. A pap személye mindig is fontos szerepet töltött be a magyar falu életében, bár a papi tekintély a huszadik század harmincas éveiben már távolról sem volt már azonos a pár évszázaddal azelõttivel. Amennyiben a papnak megvoltak a maga tervei a faluközösséget illetõen, erre a tekintélyre építve megpróbálhatta gyakorlatba is ültetni õket, mint ahogy Balázs Ferenc is ezt tette. „Az Aranyos völgye legyen Isten völgye” – mondta, miközben hat évre szóló programot dolgozott ki. A terv lényege: szövetkezeti formában megszervezni a falu termelését, melynek tulajdonképpeni célja a lakosság életszínvonalának emelése volt. Az adott helyzetben – ha változtatni akart valamit a falusi lakosság életvitelét illetõen – nem is létezett más út, fõleg úgy, hogy ez a bizonyos falusi lakosság ráadásul magyar nemzetiségû. Nagy-Romániában ugyanis a hatóságok cseppet sem vonták kétségbe a magyar elem létezéshez való jogát, elfogadták jelenlétüket, de mindennaposak voltak a szubjektív alapon történõ megkülönböztetések. Az Aranyos völgyi Mészkõ falu lakosságának – az idézett Balázs Ferenc-monográfia szerint – többsége a harmincas évek elején román, a statisztikák

27

28

szerint összlakossága 1006 fõ, ebbõl 593 görögkatolikus, 401 református, 6 ortodox, 3 római katolikus, 3 más. A nyelvi-etnikai megoszlás, ugyanezen statisztikák tükrében, háromötöd részben román, kétötöd részben magyar. Habár komoly etnikai problémák nem voltak, bizonyos szintû elkülönülés észrevehetõ volt. Ahogy maga Balázs Ferenc is írja idézett munkájában: „nyilvánvalóvá vált, hogy a két nemzet még nem felejtett, és nem tanult eleget ahhoz, hogy bornál és táncnál megmaradhasson”. Arról is beszámolt, hogy eleinte, mivel a román lakosság is kíváncsi volt a magyar papra, a román gyerekek is bejárogattak udvarára, együtt játszva a magyarokkal, aztán elõbbiek lassan elmaradoztak. „Ki tudja, miért?” – tette fel a kérdést Balázs. A románok elkülönülése késõbb is rányomta bélyegét a falu életére, amikor sor került a közösen vásárolandó cséplõgép problémájára. Öröm viszont az ürömben Balázs számára, hogy a románok is szövetkezeti alapon akarták azt megvásárolni, eredménynek márpedig ez sem lekicsinylendõ. Balázs Ferenc nem feltalálója a szövetkezeti gondolatnak, és nem õ az egyetlen, aki sikeresen ültette gyakorlatba. A szövetkezeti mozgalom bölcsõje Európa, de a világ szinte minden pontjára eljutott, és sok helyütt vált népszerûvé, mivel a szervezõdés struktúrája alulról felülre építkezik, a felmerülõ igényekhez gyorsan és könnyen alkalmazkodik, mivel kialakítathatja a megfelelõ szervezetet és érdekeltségi rendszert. Erdély esetében pedig mindhárom nemzetiség rendelkezett szövetkezeti hagyományokkal, ezeknek gyökerei mindhármuk esetében az 1880-as évekig, a monarchia idõszakára nyúlnak vissza. Balázs Ferenc mellett ez idõ tájt Ürmösi József is meglehetõsen eredményesen dolgozott a Homoród mentén, de vannak ezeknél nagyobb arányú sikertörténetek is. A Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetsége 1936-ban alapította meg a Transylvania tejfeldolgozó telepet, majd a szövetség a meglevõ tejcsarnokokat szövetkezetté alakította át, és megszervezte a falvak tejtermékének összegyûjtését. Eleinte 17 községbõl érkezett az áru, majd 72 szövetkezet szállított egy adott pillanatban, ennek következtében pedig Marosvásárhelyen kitûnõ vajat tudtak gyártani. A szövetkezet mûködésének hatására a tej árát illetõen is a gazdák számára pozitív változás állt be, valamint a külföldi piac is kedvezõen reagált: Angliába és Palesztinába is eljutott a kivitel. Ahhoz viszont hogy ezt el lehessen érni, szükségesek voltak a Balázs Ferenc-féle alulról építkezõ faluszervezõk, akik idáig el tudják juttatni az egyes falvakat. Balázs Ferenc, mint mészkõi unitárius pap nagyon komolyan vette faluszervezõi munkáját, agronómust is alkalmazott a falu számára tanácsadás céljából, szövetkezeti úton képzelte el a villamosítás megoldását is. Minden évre aprólékos gondossággal kidolgozta az évi tervet. Nem áll szándékomban minden év tervét itt felvázolni, hiszen ezt megteszi õ maga A rög alatt címû

munkájában, valamint megismétlik ezt a monográfia szerzõi is, ellenben szükségesnek tartom, hogy legalább az indulási év, valamint egy rákövetkezõ másik év tervét megnézzük, mekkora változások történtek idõközben. Az elsõ év terve Jégbiztosítás. Gazdaköri cséplõgép. Tejszövetkezet. Búzavetõgép. Mûtrágya. Gyümölcsfaültetés. Fõtér parkírozásának elõkészítése. Vízvezeték. Téli tanfolyam a faluban. Nõszövetség. Az egyik legnagyobb megvalósítás az volt, hogy a máskülönben bizalmatlan gazdák közösen vásároltak cséplõgépet. A téli tanfolyamon mezõgazdaságról beszél a gazdáknak, latba vetve külföldön szerzett ismereteit. A gazdák ekkor még nem ismerték megfelelõen a mûtrágya hasznosságát, ezért annak használatáról beszélt, valamint a búzavetõgép vásárlásának szükségességérõl, ugyanakkor nemesített vetõmagokat szerzett be. Egy nagy közös területet, a Kopta-kertet veteményeskertté alakította át. Ehhez képest sokkal nagyobb terveket tudott megfogalmazni a harmadik évet illetõen. Íme, a harmadik év terve: Nyerscukorgyár. Kenderfonás és feldolgozás. Fogyasztási és értékesítési szövetkezet. Hitelszövetkezet. Gazdaköri sertéstenyészet. Gazdaköri baromfitenyészet. Traktor és más gazdasági gépek. Falu–város szövetkezeti kapcsolatok. Orgona. A Hangyaszövetkezetek révén szerezte be a vörös izlandi tyúkokat, melyekkel megszervezte a tojástermelést. Torda és Kolozsvár jó piac lett a feldolgozott kenderre, általában elõbbi piacot célozta meg. A mészkõieket kézmûvességre is sarkallta, hiszen a falunak fontos ásványkincse volt az alabástrom, mely a háziipar alapját is képezte. Ugyanakkor a faluturizmus tervét is dédelgette. Azt a tényt pedig, hogy egy pillanatig sem magán ambíció, hanem a közösség iránti elkötelezettségtudat hajtotta, a legjobban illusztrálja az, hogy 1932-ben a szövetkezet jobb mûködése érdekében a központot áthelyeztette a kevésbé félreesõ helyen fekvõ faluba, Kövendre, átadva az irányítást az ottani unitárius papnak. Tejfeldolgozó központja is nagy sikert jelentett. Balázs Ferenc nagyon fiatalon, mindössze 37 éves korában hunyt el, de még így is olyan példát szolgáltatott, amelynek üzenete ma is idõszerû. Természetesen, mint sok más kezdeményezõ szellemû ember esetében, Balázs Ferenccel is megtörtént az, hogy nem minden terve valósult meg, objektív vagy szubjektív okok miatt. Ugyanakkor, még ha viszonylag kis területen is, de komoly eredményeket sikerült elérnie, és ennek következtében neve kihagyhatatlan bármely olyan szintézisbõl, mely Erdély huszadik századi gazdaságtörténetét hivatott tárgyalni.

LAKATOS ARTÚR

Vadrózsa

Az elfeledett bánsági egyiptológus Herz Miksa keze nyoma Úgy tûnik, az Arad megyei Ottlakán született Herz Miksára rátalált a magyarországi tudóstársadalom. Ám ha nagyon õszinte akarok lenni, azt kell mondanom: díjazott kutatók, orientalisták és mûépítészek részérõl illetlenség ez az évszázados késés. No nem azért, mert a szülõfalujában már szobrot is állítottak neki (hisz neki nem állítottak), a Herz Miksa családi körben.

tavaly pedig múzeumi kiállításon mutatták be Temesvárott a bánsági közgyûjteménynek adományozott több ezer éves egyiptomi mûkincseit, múmiáit (sajnos elég kevesen voltak rá kíváncsiak), hanem azon egyszerû oknál fogva, hogy a restaurátor-mûépítész munkásságának, emberi nagyságának ismerete nélkül nem lett volna szabad elindulniuk a pályán. Kevesen tudják, hogy az 1856-ban Mózes-hitûnek született Herz Miksa keze nyoma Kairó szinte összes iszlám mûemlékén fellelhetõ. Negyedszázadon át ugyanis az Arab Mûemlékek Megõrzésére Alakult Bizottság fõépítészeként irányította az egyiptomi épített örökség védelmét, helyreállítását. Emellett mûépítészként is remekelt: több mint 150 ingatlant, fõként villát tervezett Kairóban (ezek zömét azonban már lebontották), no meg az Amerikai Egyetem központi tömbjének is õ volt a technikusa. Hogy nevét mára elfeledték? Mekkora apróság ez ahhoz képest, hogy tevékenységét, elért eredményeit már a korabeli magyar építészek sem ismerték, holott hozzá hasonló pályát idegen országban magyar architektus addig sosem futott be. Igaz, Herz Miksa (Max Herz) szegény vidéki családban látta meg a napvilágot, édesanyját korán elveszítette, édesapja pedig sokak szemében nem befolyásolta a világ menetét. „Hátrányos” helyzete ellenére Miksa mégis kijárta a temesvári reáliskolát, az érettségi vizsga után pedig sikerült beiratkoznia a Királyi József Mûegyetem építészeti karára. Felsõfokú végzettséget végül 1880-ban a Bécsi Politechnikumon szerzett. Itt ismerkedett meg azzal a kairói szállodaigazgatóval, aki elõbb Olaszországba vitte magával, majd Egyiptomba, ahol letelepedve bizalmas munkatársi viszonyba került a Vallásügyi Minisztérium mûszaki irodájának német származású osztrák vezetõjével, Franz pasával. Karrierjét részben neki (illetve a vele kötött barátságnak) köszönhette, hisz amikor 1887ben Franz pasa nyugdíjba vonult, õt nevezte ki utódjának. Mivel ekkor már folyamatban volt az arab-iszlám emlékek intézményes védelme, az illetõ munkálatokat irányító hivatalnak is õ lett a fõmérnöke. Jóllehet szülõhazájában kilétét, megvalósításait homály fedi, Egyiptomban máig nagyra értékelik állagmegóvó intézkedéseit. Õ volt ugyanis az elsõ olyan restaurátor, aki a beavatkozások elõtt alapos vizsgálatot folytatott, felkutatta a számba vehetõ forrásokat, képi ábrázolásokat, és kizárólag olyan

29

30

Herz Miksa

Herz Miksa egyiptomi díszegyenruhában (1912)

részletekhez nyúlt hozzá, amelyeknek pontosan ismerte a valódi formáját, paramétereit. Ezért nyugodtan kijelenthetõ: tucatnyi nagyszabású mecset, medresze, kútház, kopt emlék csakis neki köszönheti a megújulását, fennmaradását, létét. Munkássága tetõpontjának a Kairó városképét napjainkig meghatározó 14. századi Hasszan szultán mecset helyreállítását, valamint a vele átellenben magasodó Rifai mecset befejezését tekintik. Megjegyzendõ még, hogy az Iszlám Mûvészeti Múzeumnak is õ volt az elsõ igazgatója: a direktori tisztséget 1914-ig töltötte be. Ez idõ alatt teljesen berendezte az épületet és elkészítette az intézmény – akkoriban korszakalkotónak számító – katalógusát. Mi több, a Kopt Múzeum megalapításának az ötlete is tõle származott, éppúgy, mint az 1893. évi Chicagói Világkiállítás szenzációsnak minõsített egyiptomi városrésze. Kedves, kedélyes személyiség volt. Bár fiatalon elkerült Magyarországról, haláláig szoros kapcsolatot tartott fenn szülõhazájával. Magyar állampolgárságát élete végéig megõrizte, ezért is történhetett meg, hogy az elsõ világháború kitörését követõen kényszernyugdíjazták, majd mint ellenséges ország polgárának el kellett hagynia Egyiptomot. Ha lemond eredeti állampolgárságáról, helyben maradhatott volna, ám õ ezt képtelen volt megtenni. Olasz feleségével és négy gyermekével 1914 végén távozott Egyiptomból, hogy Olaszországban

keressen és találjon menedéket, befogadó közösséget. Amikor Olaszország is hadat üzent a monarchiának, családjával Svájcba költözött. 1919 májusában Zürichben hunyt el. Nagy szeretettel végzett munkájának és imádott fiai egyikének elvesztése ugyanis alaposan megviselte, legyengült testét lelki fájdalma idõ elõtt sírba vitte. „Herz Miksa egyiptomi mûködését az Arab Mûemlékvédelmi Bizottság aranykorszakának tekintik, sõt, egyesek gyémántkorról beszélnek, lévén hogy õ volt az elsõ, aki nyilvántartásba vette és felértékelte az arab-iszlám mûemlékeket Kairóban és Egyiptom északi, illetve déli vidékein. Tulajdonképpen õ készítette el az épített örökség védelmét és rehabilitációját célzó terveket, õ vezette az Arab Mûemlékvédelmi Bizottság üléseinek a jegyzõkönyveit, amelyekben elõterjesztette, melyik mûemlék jellegû ingatlan szorul felújításra, majd a helyreállítási munkálatokat is személyesen felügyelte” – vélte Mohamed Abulamájim, a Kairói Francia Régészeti Intézet mûvészettörténésze. Az õ gondolataihoz kapcsolódva tartom helyénvalónak és fontosnak megismételni azon meglátásomat, nyûgömet, amelyre rövidke jegyzetem bevezetõjében már rávilágítottam, éspedig, hogy Herz Miksa szerepét, egyéniségét nem emlegetik példaként sem a hazai („erdélyi” és magyarországi) tankönyvekben, sem a zártabb körû szakmai fórumokon, vagy ha igen, csak nagyon halkan, suttogva, így

mûködésének hatásait is csupán a sorok között bátorkodnak megfogalmazni a pennát ragadó elemzõk. Bár a temesvári kiállítás valamelyest enyhíteni tudta volna az okleveles és amatõr emlékhely-istápolók e téren tetten ért bûnösségét, a mostoha körülmények miatt az egyiptomi civilizációnak szentelt és a Nílus-völgyi fáraókhoz címzett tárlat

annyira vérszegénnyé, erõtlenné silányodott, annyira nem arról szólt, amirõl kellett volna, hogy a tisztátalanság vádját csak tovább fokozta.

GURZÓ K. ENIKÕ

PHOTO NATURA FOTÓPÁLYÁZATI FELHÍVÁS A marosvásárhelyi Örökmozgó Természetjáró Egyesület, a Népújság és az Energomur Rt. távhõszolgáltató vállalat, a Maros Megyei Környezetvédelmi Felügyelõség és a Maros Vízügyi Igazgatóság támogatásával meghirdeti IX. Photo Natura nemzetközi természetfotó-pályázatát. A kiállítás 2010. május 17. és június 10. között tekinthetõ majd meg a marosvásárhelyi Bernády György Mûvelõdési Központ tetõtéri galériájában (Horea utca 6. szám). A pályázatra a következõ témakörökben lehet benevezni: 1. Globális felmelegedés (fõ téma) 2. Az otthon melege (az Energomur témája) 3. Védd a vizet, mentsd az életet (a Maros Vízügyi Igazgatóság témája) 4. Makrofotó 5. Tájfotó Pályázati feltételek: 1. A pályázaton részt vehet minden amatõr és hivatásos fotós, életkortól, lakóhelytõl és foglalkozástól függetlenül, olyan fotókkal, amelyek a korábbi Photo Natura kiállításainkon még nem szerepeltek. 2. A pályázatra szánt fekete-fehér és színes fotókat, CD-n vagy DVD-n kell beküldeni, vagy személyesen leadni, min. 2398 x 3567 pixel méretben, 300 dpi felbontásban. (A bejutott fotókat a szervezõk utólag kinagyíttatják.) 3. Interneten vagy fotópapíron beküldött képeket nem fogadunk el! 4. Egy szerzõ legtöbb 12 képet küldhet be. 5. A fotósorozat egy témában maximum 3 fényképbõl állhat. Egy szerzõtõl maximum két fotósorozatot fogadunk el. A sorozatot a zsûri tagjai megbonthatják. 6. A felvételek személyiségi jogokat nem sérthetnek. 7. A beküldött fotókat szakemberekbõl álló zsûri válogatja ki. A legjobb felvételeket pénzjutalommal díjazzuk. A zsûri különdíjakat is oszthat. A zsûri saját belátása szerint átcsoportosíthatja és külön díjazhatja a beküldött fotókat. 8. Csak e-mailen értesítjük a szerzõket a zsûri döntésérõl. A CD/DVD-ket nem küldjük vissza a szerzõknek. 9. Nevezési díj: 10 Euro/szerzõ (vagy lejben, a BCR Bank napi árfolyama szerinti összeg). A befizetés vagy átutalás határideje: 2010. április 15. Ellenkezõ esetben nem fogadjuk el a benevezést. A benevezési díj átutalása esetén a következõ adatokat kell megadni a bank számára: a.) Lejben történõ befizetés esetén: Banca Transilvania RO48 BTRL 0270 1205 1055 00XX b.) Euróban történõ átutalás esetén: Asociaþia Turisticã Perpetuum Mobile Cod IBAN: RO94 BTRL 0270 4205 1055 00XX; Cod SWIFT BTRL ROXXX; Banca Transilvania; Târgu Mureº; B-dul 1 Decembrie 1918 Nr. 37 A befizetetést igazoló okírat másolatát a 004(0)-0265-266270 faxra kell átküldeni. 10. A jelentkezési lap csatolva, vagy igényelhetõ a [email protected], vagy agnesberekmeri@ yahoo.com e-mail címek egyikén. A fotók beküldési határideje: 2010. április 15. A CD-re vagy DVD-re írt anyagot a következõ címre kell eljuttatni: Redactia ziarului Népújság Str. Dózsa György nr. 9.;540015 Târgu Mures, Jud. Mures; Romania A borítékra kérjük, írják rá: Photo Natura pályázat 11. A szervezõk a fotókat a kiállítás népszerûsítése érdekében térítésmentesen felhasználhatják, a szerzõ nevének feltüntetésével a sajtóban és a támogató cég reklámhordozóin megjeleníthetik. A szerzõ a fotók beküldésével elfogadja a pályázati feltételeket. Bõvebb felvilágosítás a 0744-604-244 (Vajda György); 0740-366-927 (Berekméri Ágnes) telefonszámokon, vagy a [email protected], a [email protected] és az [email protected] e-mail címeken kérhetõ.