ERDÉLYI T U D O M Á N Y O S FÜZETEK 168. 8Z.
LAKODALOM A KALOTASZEGI MAGYARVALKÓN IRTA
NAGY JENŐ
KOLOZSVÁR, 194S A Z ERDÉLYI M Ú Z E U M - E G Y E S Ü L E T KIAOASA
Különlenyomat az ERDÉLYI MÚZEUM 1943. évi 3—4. számából
2
#'í*
* .-'ÍV-* %^ y
1S43.
^'M^i^M.
FtldSt küdó : N«
(Nromdai i, r.i Major J Ú I M Q
M a m á r sokkal egyszerűbb a valkói lakodalom, mint régen volt.* Ennek oka nemcsak a gazdasági viszonyokban, h a n e m a város egyre jobban érvé nyesülő hatásában is rejlik. Csak nagyritkán és csak nagyobb gazda házá nál fordul elő manapság, hogy mindennek úgy megadják a módját, amint ez m é g a régi valkói lakodalmakkor szokás volt; ezeknek emlékét m á r csak a falu vénebbjei őrizték m e g . Mostanában n e m -egyszer megtörténik, hogy a legény egyszerűen megszökteti a leányt, sokszor éppen a szülök beleegyezé sével, akármit is beszéljenek róluk a faluban. Ezzel megtakarítják azt a sok költséget, mely a lakodalommal járna. Ezért is egyeznek bele, különösen szegényebb családoknál a leány megszöktetésébe. Valkói tartózkodásom alatt, 1937-ben, alkalmam volt résztvenni két módosabb család gyermekének lakodalmán; erről az alábbiakat jegyeztem fel. „Nagy dendendóciávál menyen"-mesélt^, mikor a laJcodalom elözraényeiről kérdezősködtem. A le^gin (legény) először kitapasztajja (kiíapasatalja) a léjánt (leányt). N e m könnyű dolog biziony ez, mert sok vetélytársa akad, s megtörténhetik, hogy a leány n e m őt „szereti ki cimboráji" közül. A legé nyek a leány hálánál gyűlnek össze esténként — keddet és pénteket, a bütüs napokat (böjtös napokat) kivéve, amikor, csúfságból, mosót tesznek a zse bükbe. Vidám tréfálkozással töltik ilyenkor az időt, mig végre csak kitűnik, hogy ki az, akit a leány magánalc kiválasztott. A „kiszeretett" legény, akinek a leány vonzalmát kedves figyelmességgel, pl. egy pohár víz-adásával, stb. is tudtul adja, marad ajzután a legtovább a leánynál. A faluban nemsokára híre terjed az új jövendőbeli párnak. A falu nagyon számontartja most m á r őket és jaj volna annak a legénynek vagy leánynak, aki szándékát most akarná megváltoztatni. M é g hátra vannak azonban a szülök, akik először — komoly formában — csak a mekkérés (megkérés) alkalmával értesülnek a dologról. Megtörté nik, hogy a leány szüleinek n e m tetszik a legény. N e m egyszer szöktetett m á r m e g ilyen esetben leányt a legény, „tgy jára Keví Kata. is" — mesélték a faiusiak. Egyik leány pedig bánatában, hogy n e m mehetett ahhoz a legény hez, akit szeretett, a hóra feküdt ki és úgy halt m e g . H a aaonban a szülők• A SEerzö a l^«&s anyagát a béesi döntés után tőlünk elszakasztott, m a a határ túUó felére esett Magyarvalkón 1&37—1938 folyamán gyűjtötte. Xépnyelvi gyűjtésének anyagá ból m á r eddig k közzítette a következő dolgozatokat: A népi kendermvnka műtaiőkinoge Magyarvalkón. liebrewn, 193S. Oolgozatok a debrweni Tisza István tudományegj'etem magyar népnyelvkutató intézetéből. 1. sz. (Szerk.: ^ « ű r y Bálint). MagyarvcükóC vánföminták (Magyar Xépnyelv I, 122—9). Adatok a nagyarmikói seéiuicsinéláshoe. EthnograpMa, 1940: 484—S. femeié-t, iemetó is haloíti tor a kaloia^egi MagyancAkén. F o . 1942: 132—43. — J\ihf.ajikfg;',if> Jtfagynrralkón. U o . 1943: 85—6. [A szerk.].
Dfek nin<5s kifogása a házasság ellen, szokás szerint la legközelebbi szombaton este megtörténik a legény apja részéről az ünnepijjes mékkérés, mikor is mizes pálinkával (mézes pálinka, ,cukrozott pálinka'), — de régen mézzel édesítették — , pánkóyval (pánkó) várják a legény egész családját. A megkérést követő kedden a bánffyhunyadi vásárba megy a legény és a leány szüleivel együtt. Meg\'eszik a jegyeket. A legény gyivrüts_ melybe mind kettőjük nevét véseti be, jetykötöüt (jegykötő) és 20—30 darab keszkenöiii (kes2Í€nö) vesz a leánynak, a leány pedig a legény kalapjába tükrözsbokrétái (tükrös bokréta), ha büszke a legényre három tükörrel. Ezeknek az ajándé koknak az átadása a jeccserélés (jegycserélés) csak szombaton a mátkásitás alkalmával történik. E z vacsora keretében megy végbe. A leány a bokrétát kendőbe burkolva adja át. A leánynak szánt kendőbe pedig a leány fényké pét teszi a legény. A következő nap, vasárnap, ezekkel a jegyekkel megy a le gény és a leány a templomba. A z igazi ajándékozás azonban csak ezután következik. A következő ked den megint a hunyadi vásárban látjuk a házasulandókat. „A menyasszon íelöütöszt^ti a vöülegint" (a menyasszony felöltözteti a vőlegényt) — m o n d ják. Vesz neki inget (ing), gatyát v. lábratmlóttt (lábra\-aló), súrcot (surc, kötény). Megajándékozza a legény többi családtagjait is. A nyiszoróu lányok (nyoszolyó lányok) — négyen vannak — egy-egy féjkendöüt (fejkendő), ÍÍ a vőüférek (vőfély) — szintén négyen vannak — olajozs zsepkendöüt (sima tapintású zsebkendő) kapnak ajándékba. A vőlegény ekkor veszi m e g m e n y asszonyának a piros jeccsizsmát (jegycsizma), a pántlikás jetykötöüt (jegykötő) és a bojtot (bojt). A leány szüleit pedig az anyótis- (anyós) és apónscsizsmával (apóscsizma) ajándékozza m e g . A legény édesanyja, az anyám asszony, menyének (meny) fehir keszkenöüt (fehér keszkenő), vagy dulandrét (tulle anglaise; hímzett fátyol) vesz. „ A dulandró 1.50 méter szílezs gyönyörű varassá kicifritot keszkenőü" — magyarázta m e g Kelemen Paliné. E z a kendő a menyasszony legszebb ruhadarabja, mely most fátyla, rava talán pedig szemfedele lesz.* Ugyancsak az anyámasszony ajándéka a hűipénzes cifra fökötöü (halpénzes cifra fejkötő) és a homlokra valón csipke is. A z ajándékokat azonban csak a lakodalom napján adják át egymásnak. Egy héttel a lakodalom előtt azután megkezdődik a sütés-főzés és a ké szülődés. Sütik a sok csigást. Vasárnap este pedig elindulnak a hitK>gatóuk (hívogatók) — egy a legény és egy a leány részéről — és ezekkel a szavak kal hívják m e g a lakodalomra a rokonságot és az ismerősöket: „Én áialam szóulitattya Bálint Andrázs Bambi, hogy legyenek ojan szivessek megjelenni mához éty hétre lesz n fija esküvöüje, ety pohár borra, éiy pár tányér le vesre, éty pár táncra." Vagy versben:* í Malonyay Dezső így írja le: „ . . . f i n o m fehér patyolat fátyol, két sarkában (egjmáasal átellenben levő sarokban) kivarrott díszítéssel. A dulandlé (tulle anglaise) díszítő a^éeét színes pamutból, ú. n. „berliner"-bői ragy mint 5k mondják hárászből varrják; köröejcörül többnyire egyszerű, ritkakockáa vagy háromszöges dísz fut végig a fátylon, s s 8Brk(*at mejjrevalő hátsó részének középső diszéhez haronló hímzés tölti ki." (A magyar nép múvőssete. B p . 190". I, 56.) í A szövegben közölt lakodalmi köszöntőket Péter János Pandúrtól (70 éves) halíottam, régben pedig fiának Péter Márton Pandúrnak feljegyzéseiből gyűjtöttem ÖSSÍB, melyeket S apjától hallott. Ezek a köszöntők most is a Péter (Pandúr)-4»aláá birtokibas vaimak.
Jóu napot kívánok Kérlek mékhálgassatok N e m beszílek tréfát Tiszta vaJóuságot Vilák kezdetítü úgy vóut és úgy legyen H o g y a magyar nemzet szaporodást vészen Bálint Andrázs Dombi házasonni kíszül Akinek nevében hívogatni jöttünk Bálint Andrázs Dombi miáltalun kéreti Kigyémeteg baráccságát igazán kinyerni Legyenek szivessek a menyegzöüre jönni Terített asztahoz s amellé íéüni Jóukedved derífní, vigam mulatozni És a vőülegínyes háznag díszére lenni Legyenek szivessek nálla mégjelenni. A lakodalom napja előtti pénteken van a konyhafa. A meghívottak közül néhányan, akiknek szekerük van, a főzéshez szükséges fáért mennek az erdőbe. Sok csetenyét (fenyőágat) is hoznak, ezzel díszítik fel a csetenyész szekeret, mellyel majd a menyasszonyért mennek és ebljöl csinálnak csóuvát (csóva) a vőlegény háza előtt. A csÓA-a sok lombbal és fenyőággal, vagy m á s dísszel feldíszített magas rúd, ^" A nyoszolyó leányok ,,cífra virágból" a vöüférpácákat (vőfélypálca) díszítik fel és bokrétákat kötnek. A cigány is megérkezik. Ezalatt a pitarban (pitvar) nagy tüszéjt (tűzhely) állítanak fel és nagy üstöt tesznek a tűzre. Főzik a levest és az amús ítét (almás étel).' A vőfélyek eközben a feldíszített vőfélypáJcákkal újból elindulnak a faluba, hogy a lakodámas vendígeket (lakodalmas vendég) meghívják. Egyúttal adományo kat is gyűjtenek. A meghívást az érsöü vöüfér (első vőfély) végzi, aki m o n d ó káját így szokta befejezni: „Mivé a menyasszon éty kicsid hörna, kérünk éty kis fehiritöüt" (néhány tojást). A második vöüfér a magával hozott faedénybe, a kártyába gyűjti össze az adományokat. Ezután cigányzene mellett a kosarasokért mennek. A kosarak oldaláról, melyeket az asszonyok — a kosarasok — visznek a lakodalmas házhoz, rövid pálcákon laska pánkóuk függnek köröskörül, a kosárban pedig nagy perec van. Víg énekszóval és csnjogatásseLl — rímes kétsoros versek mondásával — gyűlnek össze lassan a ,.nípek" a menyasszony és vőlegény házában. A násznagyok* pedig elindulnak a menyasszony házához, hogy felszólítsák őt az esketöüre (eskető). A menyasszony házánál a kiadóii (kiadó)' fogadja őket. aki a menyaszszonyt képviseli. A násznatyköszönföüvél (násznagyköszöntő) köszöntenek be: Kiadóu gazduram éjöttünk hozzájuk Legyenek Istentü adottak minnyájok ' ítélnek neveznek minden olyan leveses tápláiaot, melyben hús van• Kit násziiagj- van. Legtöbbször a legénv bátrjai és unokatestvérei. * Legtöbbsiör a leány bátyja, vagy legközelebbi férfirokona.
M e r szüksiges vala, hogy m o s fékeressük A szüksigezs dóugot éggyütt ekövessük Mért elérkezék az a határidöü Méjben az ifjak koszt mégléssz az esküvőü Ekövetkezett az a határnap Hogy a jegyeseket mégeskesse a pap Legyenek szivessek rejánk figyéraezni Es a léjánzóuvá jegyzöü úrhoz menni Hogy a jegyzöü urunk öüket kikérdezze , A többi házaspárok közzé berendezze Asztam pedig a harankszóukat hajják Mejjek az ifjakat esküvöüre hijjáJs Hát sziveskeggyenek a templomba menni A z eskümondásra buzgóm m é g jelen ni Ott Isten törvénye szerim mégesküsznek E g y m á s n a k örökös hűséget Ígérnek A hit ész sKeretiet aranlánca lészen A zisten segíjjen hát ára benünket A kia^ó erre így válaszol: Hallóuk násznagyuram émondot szavajit Minket sérkengetöü sok szíp mondásajit M i is igyekesztünk, hoty pontosak legyünk A m i csak szüksiges, hoty mindaszt méktégyünk A kikérdezísre m é k fogunk jelenni A zesketöüre is készem rogunk lenni. A násznagyok ajándékba a nássnalykendöühe (násznagykendö) kötött iiásznatyperecet (násznagyperecet) kapják, ö k pedig mézes pálinkával kínálják ineg a kiadót. Sokszor előfordul, hogy míg így iddogálnak, csúfságot űznek a násznagyokkal és lábakat az asztajlábához kötik. Csak mézes pálinkávaJ válthatják ki magukat. A násznagyok után a nyoszolyó asszonyok jönnek és hozzák a vőlegénynek és édesanyjának az ajándékait: a jegykötöti, léjtőüs párnái (fejtöd;, piros csíkos párna), fehér keszkenőt, cifra fökötőt, jegycsizraát és a .,lekföiibb, a jegyet": .sok keszkenőt. A menyasszony fogadja őket. EzC'ket az ajándékokat azután, hogy mindenki láthassa a menyasszony hozo mányát, az udvarra tett ágyra és meiléje rakják. E z az átykíferöü (kgykitevő), mely a leánynak a szülöiházból való távozását jelképezi.* A menyasszony is készülődni kezd. kiköszön szüleitől, testvéreitől, a rokonságtól, .,leánycimboráitól" és a &zom.
Köszönöm jóu a p á m sok szívességeket Ággyá m e g a; zistem minden lépésedet Hogy örömmel é h ^ s több bödog éveket Isten ötamába ajálkk tégedet Szeretöü jóu a n y á m hát néked mit monygyak Aki h ü n dájkátál engem léjányodnak Bödogül fojjanak napjaji éltednek M é r jóij a n y á m vóutál nékem gyermekednek Rátalátam i m m á r szeretet páromra Eddigi hejjemet ujjal cserélem m a Bocsáss é hát id&anyám szárnyajimra Kísérjen adásod engem utamra Kedves testivérejim fogjátok m é k kezem Tölletek válásom e$ik nagy nehezen Tárcson össze Isten tesvérszeretedbe Jóuk legyünk egymáshoz az égisz éledben Kedves léjámbarátim ó\j bocsássatok m é g H a vala.ha tám vétettem tinéktek Köszönöm a, hozzám valóu jószivességetek Légyeteg bödogok míg a főüdön éltek Vígre jóu szomszédim jönnek elöü rendre S minden rokonajim a vendíksereggél Kik hozzám valának szivesz szeretettél Aggyá m é g Istem m i m bödog élettél Légutojján tisztét násznagyuram A zisten segéjje, aki az égbe van Vígé m á m búcsúmnak követem a zuram. A menyasszony ezután az esküvőre készül és öltözködni kezd. Édesanyja segíti ebb«ii. Gyászcts, fekete pamuttal kivarrt rálfüs ingei (váUfős ing) vesz föl, nyakába a vastag, II\TQ%gránái-győnygusövíAk gyászos pántlikéi köt, mert leányságát gyászolja. Alsó ruháját a mis-más vászonyhól (vászon, m e lyet kender és gyapot fonálból szőttek) készült p^nygyél (pendely) egészíti ki. A pengyelre kerül elől a pántlikás köiőü (pántlikás kötény) és a derék ban (1aráj:söJí (kivarrt), piros posztóból készült muszüj (muszuly), melyet úgy csörgóíjsan hajtanak fel. A z ingre a báránybőrrel bélelt, gazdagon ki hímezett és díszített mérevalóni (mellrevaló) veszi. Simára fésült és hátra szorított haját tyikába (egyágú fonat) fonja-, melybe pánUikcti. és höjlot (bojt) fon be. Lesimított hajára a halpénzes cifra főkötöt és a homlokra való csipkét teszi. Fejét a (hdándlév&l köti körül, melyet egyszer nyakán kö rülcsavar és hátul a sarokig bocsát le. L á b a m díszes, zölddel kivarrt, puha szárú, piros csizsmát húz. Jobb karjáról fekete kézherxtlóu kendöü (kézbevaló kendő) hull alá. A z anyja m é g , hogy majd a szülésnél ne legyen leányának nagy fájdalma, néhány búzaszemet, az igézet ellen pedig sót vagy kulcsot rejt leánya kebelébe. » E közben a vőlegény is készülődik otthon. Lobogósujjú, fodörvászotiyhól (fodorvászon) készüli rövid inget (ing) vesz fel. Gályájára vaCT tóbraraíÓMjára (lábravaló) virágosmíntájú stírcoí (sure, kötény) köt. A z ingre, mely-
nek nyakába nyakravalóui (nyakravaló) kötött, merevalótit (mellrevaló) vesz fel, mely ugyanolyan, csak n e m annyira mintás, mint a leányé. Fekete bokrétás kalapot tesz a fejébe, mert „hajadonfünt" csak akkor jár, h a gyászol. Láhát fekete, keményszárú, erős csizmába bujtatja.^ H a az öltözködéissel elkészültek, a két násznaggyal és a kiadóval a jegyzőhöz mennek. Ujjas pánkótii (ujjas, ujjalakú pánkó), melybe az évszámot és nevüket cifritották, kap a jegyző ajájidékba mindkettőjüktől. Közben megszólalnak a harangok és a lakodalmas vendégség m á r várja, hogy a tiszteletes úr összeeskesse őket. A jegyzőtől külön-külön mennek a templomba. A vőlegény érkezik előbb, azután pedig nemsokára a menyasszony, akit Bjs egyik nyoszolyóasszony a vőlegény mellé a templom pijacára állít ki és rendbehozzía a leány ruháját. Megtörténik az esketés. A z esketés után, miu tán m á r helyet foglaltak, a menyasszony, h a ügyes, kiszöJad a templomból és otthon elrejtőzik. Ilyenkor a vőlegény vőfélyének kell megkeresni. N a g y szégyen az, hia meg n e m találja! A gyülekezet is lassan oszladozni kezd és készül mindkét háznál a lako dalmas menetre, mellyel a vőlegény a menyasszonyért jön. A leány házánál a tulipántos ládát (tulipános láda) készítik. Ebbe rakják a sok hozományt. Ott áll m á r készen a többi ajándék is, melyet szüleitől, a) rokonságtól, meg az ismerősöktől kapott. A vőlegény és rokonsága ezalatt díszítik a csetenyás szekereket, amelyekkel a menyasszonyért fognak menni. Dúdok (dúd ,világi ének') csendülnek fel és megindulnak a szekerek, így szól a „szava" egyik dúdnak: A válkaji femplon körül Üj, ju, ju, júj Fördül a szerencse kerék H o p pá páré, hop, hop, hop Ott fördü mek Pandúr Marci új. Keví Kata szomorkodik hop . . . ügye Marci be szíp vagyoni ú j . . . Ippek hozzád illöü vagyok hop . . Keví Kata új kaszténnya ú j . . .
A r a m b ú van a nígy lába h o p . Ügyéj Marci ne üj rája ú j . . . Mér letörik a nígy lába h o p . . . H a letörik újjaD x^eszek ú j . . . Mégis csak a tijéd leszek hop . . Keví Kata fésüködik ú j . . . A tükörbe gyönyörködik h o p . . Ugye Marci, de szíp vagyok új, Ippek hozzád illöü vagyok hop
A menyasszony házánál azonban nem eresztik be őket. Csak mikor a nász nagy a kiadónak erre a kérdésére „ M i járadlia vadnak?", megfelelt, hajt hatnak be a saekerek és kezdődhetik a felrakodás és a búcsúzás. A vőlegény először megköszöni, hogy neki ilyen jó leányt neveltek és átadja ajándékait, az após- és az anyós-csizmát. E közben ezeket mondja: „Már ezután ily szÓHlHom kéteket, lesznek szivessek elfogadni töttem esst kedves apámuram és anyámasszony." Azok megköszönik és most a leány áll szülei elé. Így búcsúzik tőlük hosázan, Mna.to8an: ' A l^ny éfi legény egyes ruhadarabjairól réstletos leirás taUUható Malonyay: 48—56. l-jáB. * A réjit mindig isuétlik.
A muzsika szóijnak ájjon m e k pengése A sárkanytyuknak is ájjom m é k csengése M é r bucsuaásomnak mást lészen kezdete. Jaj miként indiccsam szóulásra ájkajim M é r látom, hogy égnek lobogón fákjájim Jelem vannak m á r kivánt virágaj Lm Mejjeken örömmel számláltam napajim Miótia a zisten a világra hozott Eröüs ézs böücs kárjám mindeddik hordozott M o s mej szerencse éltemre vigyázott Mért éty hütös társál mégajándékozott Istenem tenéked adok hálaadást Bocsáss egedbü minkettöiinkre adást Hogy néket tehessünk szívbéli fogadást Bódogul érhessük a víksöü számadást M á n tovább vélletek éppen n e m lehetek De hogy né búcsúzzak ara n e m mehetek Azér mid beszílek rá figyémezzetek Hogy éntöllem bucsut minnyájam vegyelek. Engemet nevelöü idés kedves nemzöü atyám Idés tején tartott kedves idesanyám Ety tartót madarat is ha eszalasztanátok Azután izs bizony tudom bánkóudnátok Hát hogy engem vékkép szeretet lányotok Ebbe a zóuráha kiké bocsátnotok Hogyne fájna értem érzéken szivetek Mikor engem vékkép szárnyomra engettek Azér szivem s lékem szeretet szülöjim Kiknek nevekettem ölelöü karjajin Hoty kezgyem tölletek valóu bucsuzásom Hogy érhessen oda gyenge tudományom Hogy mekköszönhessem velem tet jóysáktok Irántam mutatót kegyes gondossáktok T u d o m , hogy ti engem mikor kicsi vóutam Különösön idesanyám, kinek tejit szoptam Ölibe szorítót karjain hordozott M é g a fuvóu széltü is mégőtamazott Rengöü bőcsöüm mejjet álomszakasztássál Alavásom átál nyukhatatlan sággál Mint idesanyám vóut hozzám nyájassággal Köszönöm én tehát szípem mekköszönöm Drága jóu szülejim szívesen köszönöm Hogy éng«m. miny gyengét mégeröüsitettek Valamint éty kicsit nagyra nevetek M é g is tanitottak érköcs tudománra Köszönöm hát azért a zistem mégággya Aggyá m e g a zisten kegyéraeket jóyvál Aggyá m é g mindenkör sok jóy adásokkal
10
Juttajssa a zistem m á r öxekségekre Elindüt léjányok kiváat örömére Ketek pedig nékem m á m mégeugeggyenek Miny gyenge gyermek mindent n e m tettem m e g Aggyá m é g a. zisten Örökké két eket Csókolom szájakat, csókolom kezeket. Ti pedig szeretet kedves tesvérejim Fírfi és nőünémü igazi vérejim Jöjjetek közelebb mégéccér lássalak Bocsánatot kérek, hogy mékszuijlitoltalak T u d o m , hogy még gyermek ón is kicsLa vóutam Mikor m é g n e m tuttam jóijt vagy rosszat szóutam H a méksértettelek kedves tesvérimet M o s mégengeggyetek m e r én megengedek Köszönöm hüsíktek hozzám jóyk valátok It hogy ezúttal égymástü mégvájjunk M é r most lészen tölletek víksöü bucsuzásom Aggyom m é g a zisten szivembü kivánom Ti léjámbarátim kikké társákottam Vagy a legínsig és Válkóu ifjúsága Idegytit vendík.sik kicsinnyé és naggyá Mégengeggyetek, ha valamit vétettem Minnyájatokat a zisten étiessen. Kedves rokonim köszönöm jóusáktok H o g y n e m sajnátátok töllem fáracasáktok H o g y ékisérjenek engem idegen lakásra Jóul esik szivemnek, hoty körülöttem látom Agg>a m é g a zistem mostan asz kivánom Vígre utojjára é ké ke&erenni Midőn szülejimet ity ke szóíjlítani Idésapám idésanyám fogjon kezet wllem Ölejjem m é k csókojjom m é k kikkel ápol éugem Öregségeg gyámolóyja egíssigek fentártóyja Legyen a menny és a föüd ura, megádóvja, mektartó^ja Adást kérek, adást várok Aggyá m é g a zistem, minnyájoknak Jóyecakát kívánok. A szülei megölelik, megcsókolják és a többitől is elbúcsúzik. Mikor azután m á r a szekereket megrakták, egyikre ráteszik m é g a térmöüánasko^rat ítermöágaskosár), melyben a vőlegény családjának szánt ajándékok van nak és perec m e g pánkó. Rakodás közben megkezdődik m á r az elmaradha tatlan csujogatás: Málé lisztet habáratok Léján nélktí raaradátok új, ju, ju, ju, ju, ju. ju. Csak a leányoknak és kis gyeraiekeknek n e m szabad ebben résztvenni.
A menyasszony felül a két vőfély közé, akik rösrtön rá is kezdik; Aggyon Isten jóuccakát M i m á n visszük Erzsikát* M i visejjük a gonygyát ú j . . .** A vőlegény a két násznaggyal a hatökrös *zekér elötit megy és vigyáz, nehogy ralami baj történjék. Sokszor megesett m á r , hogyha a lesrény n e m volt elég szemfüles, hogy a kerékszeget kihúzták, vasy gyorsan meíicságatták az állatokat, hogy úgy fordult fel — szégyenszemre — a szekér. Csodálatos látvány, amint ez a hosszú szekérsor, melyet a díszesen felöltözött lakodal m a s nép követ, lassú menetben a falun ker^ztül halad. Énekelnek, csujogainak. Most az alkalom, hogy kiki megmondja, ami szivén fekszik. Haragját vagy keserűségét csujogatásokba tömörítse. Mindenkinek kijut a csujogatásból. Kicsujogatiák, hol szépen, hol természetes uyersességgel és nyiltáággal a menyasszonyt: Bálint András sok irigye Mégis van szíf felesige ú j . . .
Sárga rigóu pillangóu Á válkaji lám m i n jóu ú j . . .
E z a léjány ojan szíp Mint üveg alatt a kíp ú j . . . párbeszédes formában: A ményasszom bujába Bújik a sajátába ú j . . .
De biz oda se bújjék Mért onnét is kiláccik ú j . . .
A B egész násznép egyszerre, karban: Azér Mert Szíp Szíp
..u-
vagyunk ojam víg a menyasszonyunk szip a hire, szíp a neve, a magaviselete, ú j . . . .
A vőlegény násznépe sem hagyja magát: A vöülegín se csúnya Ojam, mint egy bokréta, ú j . . . Szíp a fekete bárájay A feketeszemű lány
A legín is améj barna Améjnek szíb göndör haja. új. . .
Egymást bosszantva: menyecske: Ezeknek a kgínyeknek P . . . kéne szegínyeknek, ú j . . • A nejét itt is, ftlább is ismétlik.
legény: Kéne biza de n e m jóy Belekötött a hirnyóy, ú j . . .
13
menyecske: N e m kötött abba a hírnyáu Csak n e m tudod mire valóy, ú j . . . H a valaki az ablakból nézi öketr Jaj de szípen niznek minket Aggyá m é g a zisten ükét, ú j . . . A „tiszteletest" sem hagyják ki: Tiszteletes udvarán Szaporodik a bárány, ú j . . .
Szereti a pap a lencsét De m é g jobban a menyeskét, ú j . . .*"
Mikor aztán a legény otthona felé közelednek: N e búsujjon anyámasszony, Lesz m á n , aki mosogasson.
Ki a házát kisepérje Ki a tüszejt megmeszejje (Ki a szivit méggyötörje), ú j . . .
Megérkezéskor: Kész szem árpa, kész szem rozs Mégérkesztünk ippeg most, ú j . . . Leszállnak és lerakodnak a szekerekről, a menyasszony pedig férje szülének beköszön (beköszön): Aggyon Isten jóu estét a p á m u r a m , anyámasszony M á r ezután íty szóuliton kéteket Hotyha mégengedik nékem ezen nevezetöket Különösnek veszik a zén köszöntőü beszídemet Hotyha magok lejányoknak elismernek engemet Járáson kelésem Isten igazgattya Istem vezíréd bé engem esz hájlígba A d o m őü szén nevét, hoty kezem vezetett Kegyémébü Isten e hászhoz engemet Szivejiket a zúr én hozzám hajtotta Fogaggyanak tehát kétek hájlikogba Légyenek szülöjim hejjet jóu oktatóuk Minden ügyejimben nékem útmutatóuk Ketek előtt állok alázatossággal Köszöntöm szivembü egéz buzgósággal Ide én Istennek szíp házábú jöttem Hol fijoknak örök hüsíget esküttem 1* Egy'ik Tég«bbi tiszteletoenek w&t mu
13
S midőn fírjemnek híísíget fogattam Akkor m a g a m kétek lányoknak attam Hűsíget Ígérvén n e m kívánok sokat Csak nízzenek úgy m i n lejányokat Mért idész szülejim sírva maradának Amikor engemet útnak indítanak Kedves jóu tesvérim, könnyesztek érettem Mért öüket szívem méjjébü szerettem Ide azon ídés remínsíg vezetett Hogy n e m léssz irántam hideg szeretet Idesanyám hejjet m á s jóu anyát látok Akibe szívemnek örömöt találok Bödog leszek, ha öj szeretve öléne Ezem bödokságba ked is ríszes lenne É n az igaz, n e m esz házba születtem Idésapám Péter Isván házánál nevékettem Sors által esz héjsígbe esz hászhoz vezettettem É n is hüsígemet mire kötelesztem Hóuttomig méktartom úgy ággyon a zisten Szülejim, testvérejim mij szomorúm valának Mikor engem szárnyak alól ide ébocsátának D e a sorsnak vigzísinek engenni kenteiének valának A zisten őtSma alatt engem ébocsátának Isten, aki teremtette észt a pompás világot Sakképen nehéznek látá a magányosságot M a g a szerzetté kezdedbe a bödok házasságot Társul adá Á d á m meUé É v a ass^zonságot Ábrahám is íty két össze a m a kegyes Sárával Izsák a zöü fija a m a szűz Rebekával A mezopotámijaji Betunénak lányával Kit Elizér szóugája hozót néki magával Így Isten rendelézsbű hozott engem magoknak Kétek kedvra gyermekük hütös tapsának Fogaggyanak § hát kérem magok lányaknak Engedémes fogok lenni kegyémek szavoknak Légyen esz ház ezzel Istennek adása Köszöntöü szívemneg buzgóij óuhájtása Köszönni kívánok e ház gazdájának E zóyrátú togva. apámnak, anyámnak H a szívesen veszik a zén köszöntöü beszídemet Aggyá m é g a zegek ura kegyémeket A zisten esz házat tegye állandóuvá A zégnek adása ide harmatozzon Hogy az adás innét suha é né foffgyon Ahány csép víz vagyon a Nilus erébe H á m bimbóu virágzik a virágos kérbe Valamennyi csillag ragyok szíp időübe Annyi ádász szájjon rajok életögbe
14 Aggyá m é g a zegek ura kétek szeméjjeket Jóuszágokat, cseléggyeket egísz héjsígeket Ággyá m é g a zisten keteket séngemet Atyám, ki a zégbe vaty hál m é k köszöntésemet. A vőlegény apja és anyja ktzet fog a leánnyal, aki m é g mielőtt leülne, pálin kával ráköszönt apjaurára: A z Isten ággyá m é k kédet a p á m u r a m Fétöütött üvegem most kédre köszöntöm Fogaggya e töUem m e r jóii szívvel a d o m M é r ide vezérét engemet a sörsom. Átadja az ajándékokat. Ahogy leült, fiúgyermeket tíznek az ölébe, hogy majd fiú legyen az elsőszülött. A gyereknek perecet ad. A legény is csak most elö.ször ülhet melléje a násznép előtt. Közben egyre többen gyűlnek be a házba és készülődnek a tánchoz. Felteszik a konytycUóu abroszt (kontyoló abrosz) és a leányt a nyoszolyó asszonyok fékonytyojjáíc; haját két tyikáha. (fonatba) fonják és kontyba csararják. „Jaj, szégint, hogy mégdobáták, hogy mégdagatt a feje" — mondják ilyenkor a bentülök. A m í g ez folyik, a leány régi legény ismerősei arra törekedfiek, hogy észrevétlenül a nászágyba tövist, tojáshajati, n e m egyszer m é g cserepet is tegyenek. H a n e m elég figyel m e s a leány lefekvéskor, nagyon pórul járhat. Éjjelre a szülök a sütöliázha (kisebbik szoba), az új pár pedig a lakóházba (nagyobbik szoba), megy aludni. A reggeli köszöntöü (reggeli köszöntő) elmondá«ávl kezdi m e g az új asszony a másnapot: Bejöttem esz házba Isten kegyemével A zanyaszentégyháznak öj szíp seregévél Ó y , a szent Isten az én jövisemet Szerencséssé tenné ide bélípisem Mivé s^nt Isten szenenesém ity hoszta H o g y éltem napjába hü társat ada Ezen hív szerencse it vala létéve Ifjú tegín ki párjának vésze Irgámas Isten vilák teremtőüje Minden teremtésit h ü gonviselőüje Fétekintek hozzád a magas egekre Árazd adásod egész életünkre Bikessíg bödoksák közöttünk lakozzék A z öröm szeretet mindég virágozzék H o g y éhessük egísz életünket Istenem és uram had m é k kérésemet. Azután siet rendbe fenni a házat, mert nem&okára jönnek a nyoszolyó assaonyok, aiík tányérokkal és kancsókkal díszítik fel a ^»bát. Ekkor rak ják f§ ffdnikiák) a vetett ágyat U. Közben megint csujogalnak. A féterités
15 fíelterités) közben sok bolondságot csinálnak. Sokszor gyapjút tesznek a szénre, s bűzétől senki sem maradhat meg a szobában. A menyecskét, aki reggel m é g mindig egy fonatba fonta haját, újból felkontyolják. Öltözete most m á r n e m gyászos. Piros pamuttal kivarrt vállfős inget vesz fel, melyre piros pántlikát köt. Mintás kendőt vesz elő. A dulándréi is felköti. így mennek a temploimba. Itt az új asszony az anyóusz szighe (anyós szék), az új ember (új ember) pedig az apja helyére ül. Templomozás után a vőfélyek hérizhe gyűjtik össze a nipeket. A z új házas, párnál azonban n e m engedik be Őket, mert közben a két vőfély eltűnt, hogy ne tudják m e g a hérissek, hogy ki hívta m e g őket. A násznagy áll végre elö fcs kérdezi, hogy hol van a menyasszony. A házból ij^sztöükei és „bohóco kat" mutatnak ki, s csak legvégül az új asszonyt. Kérdik, hogy ez volt-e az. „Jaj néni ijem i-óid, mékszáta a hürmat, mégdagatt a feje" (mert kontyban van a haja) —• hallatszik kivülröl, mikor az új asszonyt meglátják. Végre azután beengedik őket. A fiatal menyecske mellé szülei ülnek. A fiatal férj pedig, aki különben mindig az első a házban, ahogy mondjak: „A keszkenöü mindéUk fé ké emejje a kalapof" — most kiszolgálja feleségét: iHsRznggya n lányt opjának és anyjának." A lakodalmas ebédhez a násznagy hívja m e g az ottlevöketl Urak asszonságok foglajjanak hejjet Terítve a zasztál mindenki léühet Ot künn a konyhába zaklat a szakácsné H a m é k soká várunk epuhul a lé A legínyeknek is viszket m á n a tapa Násznípünk fürösznek étébe itába. Asztán hogy a sok lányt maj mékförgassák Itt állanak körülem kíszen amin láttyák Kényemeskeggyenek csak ide telepenni Étebü itábú ami lesz riszvenni S én hogy jóu levessé vessék m é g a zágyat Kívánok szivembü igen jóii itvágyat. Mindegyik tál ételre köszöntöfít (köszöntő) mondanak, lesrtiaAször a nász. nagyok. Levesre: Isten nevében imé mégérkesztem T u d o m , hogy assz monygyág biz jó^cs cselekettem Imé itt a leves étkek alapja Násznagy úr a példát mégmutatya I m é tehát a leves mejjet adót jóu hús Azért itt senkinek szive ne légyen bús Nosza muzsikusok szojjon hát a vik tus Ezzé dicsírtessík a zúr Jézus Krisztus. Marhahúsra: Itt a jóu marhahús, mellette a torma Tessík vendígejim raetéjjék é sorba
16 Ejnye talám míreg van a pálinkába Igyanak ne légyen jóykedvögbe csorba Ezért a törmájér jóu sokat fárattam Magyarország jóu részét széltibe bejártam Észt a keveset is Maros tövibe ástam Szerencsémnek tartom, hogy rátaláltam. Paprikásra: Mivé, hogy nincs több ijen ízes étek Erre az embernek vizet inni vítek Itt a jóu paprikás urajim vegyétek Széles jóu itvággyal egyétek. Alig hangzott el néhány köszöntő, a szakácsné jelenik m e g az ajtóban, akit az egyik vőfély vezet be és a szakácsné bekötöttt kezére mutatva, kezé ben' a „niagykalánnal", ezeket mondja: Hajjunk szóut én ismém papolok Addig jóu urajim töUe m é k se vallok Míg asz m é g n e m nyerem amijért istállók Bezzeg násznagyuram szomorú hír vagyon A szakácsné keze sebes nagyon Szegín hogy a rántást ot kun kevergette A jop kézit a tüz szörnyem mégégette. A „nagykalánnal" körüljár ezután és a szakácsné számára gyűjt. Evés után kezdődik a ssóullás (szólás). A fiatal pár egymás mellé ül, előttük bor és tészta van. „Ki akar §zóullani1"— kérdi a násznagy. Először a férj édes apja áJl elő és ajándékozza m e g a fiaial párt, azután jönnek az új asszony rokonai. Minden seőuUót (szóló) a fiatal asszony pálinkával kínál m € « és így köszöni m ^ az ajándékot: „Köszönnyük szipen a zisten ággyá tneg." >,A zisien Bzaporiccsa meg" — feleli rá a szóló. Adakozás után a vőfély kiszójja (kiszólja) a ményassgon tánwt (meny asszony tánc): ,Mos kezdődik a m'ényaMzontánc": Imé itt áll előttünk A zídéa menyasszony H o g y ményeske fejjél Elősször mulassson Minden vendígnek Égy nóutáí juttiasson S majd az ajándígbú Üj csizsmát várasson Táncojjon hát vélle Mindenki éty kurtát Oe é ne tiporják A csisasmája sárkát
Gondojjanak ára Hogy drágájér várták Asztán tömjík m é g Bantóuval a markát A z aszta közzepin V a n éggy üres tányér É n kezdem a tán<;ot A többi m é g rájér Addig mennyének el Hatosér, krájcárér H ú z rá cigán, h ú z rá A z új házaspárér.
17
Megkezdődik a tánc, először a vőfély, azután a férj, majd ennek az apja és anyja táncoltatja m e g a fiatal asszonyt. Mindenki, áki ezután vele táncol, köteles bizonyos összeget a tányérba tenni, melynek fele az új házas páré, fele pedig a cigányé. „Ki a hibás?" — kérdi a menyecske. — ,,Én, jóu?'- —' feleli rá a legény és máris ott járják büszkén, tüze-sen, cifrázva. H a fárad a menyecske, a nyoszolyó leányok váltják fel. Közben falámosnak is egy kicsit. Almás étel kerül megint az asztalra. Víg dúdolás kezdődik, megint felcsattan a csujogatás és egymást és a táncolókat bírálják: H a uty tunná szitáni
Jár a farod, mint a csíp
Mint a farod riszáni, ü j . . .
Mint akit a böha csíp, ü j . . .
H a valaki elszólta magát, vagy „sántított" a versben: Cserip tányér csapd össze H á r o m kosár piros a m a Nyálosz szádat fogd (»sze, ú j . . . Ojat szóullál mint égy m a r h a , ú j . . . Reggelre jár m á r az idő, mikor lassan oszladozni kezd a lakodalmas vendégsereg. Felhangzik m é g egyszer az utolsó csujogatás és egyúttai jó kívánság is: Megette a tyúk a lencsét Aggyon Isten jóu szerencsét, ú j . . . Azután csend borul a lakodalmas házra. A kalotaszegi lakodalom, s így a magyarvalkói is, számos olyan emléket őrzött m e g és tartott fenn, mely bennünket axra a korra emlékeztet, amikor a legény a leányt m é g úgy rabolta el magának. (A leány gyakori megszöktetése, elrejtőzése, alárendelt szerepe, síb.). A falusi nép m é g mindig meséli azt a történeteti, amikor Nu-e, a havas királyának fia, Valkai Borbarát el rabolta ós havasi magányába vitte. Számos nyomát találjuk azonban a magasabb társadalmi rétegekből a néphez le-száUott szokásoknak is (köszöntök, a nászna.gyok szerepe, a lakodalmi ebéd, stb.), melyre jó példával szolgál a kalotaszegi nép egész élet berendezése és művészete is. Pl. a varrottasok mintáinak összetétele. Mégis azért legjobban a kalotaszegi nép lelkülete tükröződik vissza benne: szereti a szépet és igyekszik mindennek megadni a módját. Ezt m u tatja a kalotaszegi ember m a g a , háza, ruházata, művészete és lakodalma is.*
• Nyomdatechnikai okotböl az ű felhangzót egvsMrű fi-rel, ai azonsíótagú l, r im j előtt megnyúlt íj és ü hangot pedig <5 és Ő-TCI jelöltük [A SMrk.j.
Brdélyl Tudomáiiiyos Ftla^etelc Megiadítotca Gy&Jtgy Szerkeszti SmSkbÜ T . Attilák
n. 2326. 28. 30 3! 33 3iS5.
36. 37.
38. 39. 40. 42. 43. 48 51 52. 53. 54. b\
Aas E M B k-ladAsck
TavssEí Sándar: EnlélyS sieUemi éle tűnk téí dflolö kérdése GifSrs^ Lajosi Két diatógus Tégí m a gyar irodalmunkban K . Sebeslrén Jézset: A Beese-Gergeíy nemzetség, az Apafi és a belhleni gr6! Belliién család címere •— Perenczi MikUisí A i erdélyi magyar irodalom bibliogratiája. 1926. év — GISTÍJ Lajos: Egy állítólagos Pancsatantra-szármaíék irodalmunkban — Fcrencíl Miklós! A z erdélyi magyar irodalom bibliográfiája. 1927. é? — K . Sel>estr*n Jéisef: A középkori nyu gati művellség legkeletibb határai — Szabé T . Attila: A z Erdélyi M ú i e n m Egyiet XVI—SIX. siázadi kéziratos énekeskönyvej — ' Fereneri Miklés: hz erdélyi magyar irodalom bibliográfiája. 1928. év. pót — 1.50 lásokkal ai 1919-1928. évekrfil GyBrgy Lajoai A Irancia hellénizroas hullámai az erdélyi magyar szellemi 1.50 életben — Kántor Lajos: A z Erdélyi MiSjeum1.60 Egyesfllet problémái l'ajip Ferenc: Gyulai Pál id. Bethlen János gr. körében 1.50 Biró Veneel: Púspökielöiés az erdélyi l ó m . kaíh. eByhá7,megyébcn — 1.50 tlolbauer Lásílé: A R e m é n y cimű zseb1.50 künyy tőrlénele (1S39~184]> Fsréoeii Miklés: A z erdélji magyar 1.50 irodalom bibliograíiáia. 1 9 » . év — Rajka Lásiló: Jókai „Törökvilág M a gvarors7*gon" c. regénye • — 130 Temesiirjr lános: Hét erdélyi püspCk l.SO végrendelete — • Blrfi Vencel! A kolozsmonostori betsS jeísuita renrtháa és iskola BelWen és i.5.;i a Bákdcíy fejedelmek ideiében Siabé T . Aliilat A z Erdélyi M ö i e o m 1.50 Vadadi HeBedOi-kódexe Kántor Lajos: Hídvégi gröf Miké Imre szózata lS,>6-ban az Erdélyi M o z e u m és az Erdél.vi Miieum-Egyesölel m e g alakítása érdekében 1.S8 Fereneii Miklés: A z erdélyi magyar 1 50 irodalom bililiograliija. 1930. év Balogh Arltmr: A székely vallási éi ' 1.50 iskolai önkormányzat Lajos: Eulenspiegel magyar GfSrtr 3.50 nyomai Krislét GySrgy: Báró Eötvös József ulazásai Erdélj ben j , 2.50 Heíbaiier Lísilé: A z Erdélyi Híradó 1.50 lürSénete —Varga Béla: A zjndividiialilás kérdése 2.&) Olasz falfestmények Balogh Jaián: GMlU.•e}:é^^irt — — 1.Ferenezi Miklós: A z erdélyi magyar irodalom biolografiája. 1931. ív 1.50 Kánlor Laivs! Magyarok a r o m á n népküitésrelben > 1.50 r.íürgy Lajflit! Magyar anekdotáink \'a<jrediiíi!-k'.iiH"so!alai — 1.50 Vereti KnJrei Gróf KeraéBy József 4.— Kánlor l.ajo*: Kólcsímbaiái a magjar 1 .is romái! népköltészesbeo Tarasüj ÍHÍBdorj A léi és ^aíóséa — 3,Síabó T . AtiUa: Adatok Nagjenyed X V I ~ S X . századi hcljneveJnet Isisserelébez - • •— \ e r « . » Fotlr*; A töfíéneUri Baihory litván h .'• 8oíO"i Gji-ríf: i..ir Jyle íM Ket koifiríínrtoi'íion Fí4?«.ihjn — — ÍM B*of(v, > Si-f-ft; Ak.i,.
*!>.'
I
a~
64. Fereacil Miktis: Át erdélyi magyar irodalom bihüografiáia. 1932, év ÍM 65. Janesd Eíemír: A z irodalomtörténetÍrás legújabb irányai i.sa 66. Kántor Lajos: Erdély a vflágháhonSt tükrózS román Irodalomban . _ _ — 1.50 71. Balogh Joláni Márton és György ko lozsvári szobrászok 5.74. Kristit GrSrgT! Emicescű Mihály költeményei 1.50 76. Juhász K á l m á n : Műveltségi állapotok 0 Temesközben a török világban 1.20 79. Valentini Anlaí: A z erdélyi m a g y a r irodalom bibliográfája. 1934. év 2.Blré József: Magyar művészei és er délyi művésífit 3.— 81. GySrgy Lajos: Anyanyelvünk védelme i.'aa Graadpierre Eíil: A kolozsvári Szent 82. 2.50 Mihály-templom tarténele 84. Kaieesa Sándor: Históriás ének Bocs1.20 kay Istvánról ' r , 85. Révész Imre: Méliu&z és Kálvin • 2.50 88. Rass Károlf: A m i regényirodalmunk 2,89. Valentlny Anisi: Románia m a g y a r ii'odalmának bibliográfiája. 1935. év 1.20 90. Monoki István: Rominiában az 1935. évben megjeleni román-magyar és m a g y a r időszaki sajtótermékek cím jegyzéke — <, Jaaesó E l e m é n Nyelv és társadalom l.ál) :. Jiszsf • Káréig: Magyar lufUeránus megmozduiások Cluj-Kolozsváron 17B8— l.SO 95, Valeniinf Antal: Románia m a g y a r iro dalmának bihliográíiija 1936. év 2 . 96.. Kántor Lajos: C^egei gróf Wass OuOJa, az Erdélyi Múzeum-Egsesütet nagy jóievdje • a,~ . Szabé T . Aliitii: A sraosyJvan m a 97 g)'sr íársadaíomkuiatás — l.-Sf - Lakatss István: A ro.iián zene íejlfi. déstSrlénete —_ _ _ _ . Gyiirgjr Lajosi D r . Bisay Árpád 100.életrajzi adatai és íiidományos mun kássága ' — . _ _ _ !.2fl lai. Siabó T . Attilái Dés bebnevei 2." Valenlinr Antal: Bománia mag)-ar 102. irodalmának bibliográfiája. 1937. év 2 . . Makkal Endre—Nagr Odgii: Adatok J03. téli néphagyonaányaink ismeretéhez 4 , — Síabé T . Attilái Bábony története ét !04 Selepaiésí (68 képpé!) 4.— GySrgj Lajos: A z „Erdélyi Müzeíim" 105 Sórténcle dsTt—1937 ) 2 106, Páblin Béla: .•< agykend helvneveí —• 1.— Levéllári adatok 108 . Szabó T . Altllas faépSíészinünk töriéneiéiiei. U . Siíkeiykapiik és f.irárak — tm.. Kristóf GySresTí A z erdélyi magyar vidéki hírlapirodalom ISriénete a kiegyezésig — - _ 110. GyBrej- Lajosi D r . Rajka László éiete és ludománjus munkássága — I.2B 112. Valenliny Aniaíi Románia magyar irodalmának bibiiograíiája. tflSS. év — 2 . 113 ílsrookBs Pál Péter: E e m ' é n v János kízjr aí&s énekeskönyve CXVÍl. ss.'i — l . » lU S i a M T , Aitiia: A kalotaszegi na.g5-hirtakok jotbágyságAssk ízolgiítatása is adózása ÍISIO—leSB ) — . a.115.. N«CT Géza: Geleji Katona Isíván személyisége leveiei alapján .i-as 116. Kánlvr L a j w : Pérhujim ai Erdei*.; Sttísom-Egjeíalet é» az Astra m c g alakuli'íiban és korai mííkddésébsn — i:S Ttsire Lajosi A közaift-íeifttlés Biin! liiíadaimi W a d a t _ „ - - . . _ . tw B a ! e | b Artúr; A Kt'míf-'rt ' iéíe ha»i ív, mii:-tí-tff.f,.^; G|i»rgí L«Jo»i A niat!-^ sr nítnt líi. S . Sstíüfféii Jéöeis A Csnk-begj-í Urasovia v á r l e m p l s m a — — ~ i.m
122. 123. l'M. 125. 126. 127. i29. 130. 131. 132. 133 135. 136. 137. 1.38. 3.S9. 140. 141. 142. 143. 144. 145. 148. 117.
Vdcolinr Antal: Rorainia magyar irodalmának biUiograí 4ja. 1939. ív — 2.— S M I M Í T . Altlla: Ujatib adatok ii pót lások kéziratot énekeiköayvemk ét verses kézirataink kdnyvéazetéhez — 1.50 A d f LésMs iMagyarkapui helynevei 2.— Njtrááj E . Gyalas Kolozsvár kör nyékének mocsárvilága — 2.S0 K . ScbestjPéo Jiucft Régi tzékdy népi eredetű műemlékeink 1.88 Biré Vencel: G r . BalUiyány Ignác a741—1798). — • 1— Ferenezi István: Régészeti megíigyelések a limes dacicus északnyugati szakaszán — 4.— Berepei Jánoa: A dési református Is kola X V U . és X V m . századbcU igaz gatói és tanítói 2.50 Paielar Gertrúd: Régi erdélyi liinuésminta-rajzok •— • 2.S6 Tóib Zoltán: lorga Miklós és a szé kelyek r o m á n származásának tana — 2.— laké Zsigmood: A z Erdélyi Nemzeti M ú z e u m Levéltárának múltja és feladatai 2 — Kristóf Gfirtj: T u d o m á n y o s intézetek Erdélyben 1919-ig — — — — — — 2.— Balogh O d S n : Néprajzi jegyzetek a eiúgési magyarokról — — — — — — 3.S0 Debreeieal Li»tió: Széljegyzetek egy népművészetünkről szóló m u n k á h o z — S.— Imreli Barna: Mezflbánd helynevei — — 3.— Miké Imre; A törvényhozói összeférbetellenség _ _ _ — _ — — — 2.— Birá Veneel: Gróf Zichy D o m o n k o s E r délyben _ _ — — _ _ — —1.50 E B I Z G H a : A dési református templom 2.60 Tobiai Gáiwri Gróf Lázár János, a V o ] taire-fordltó — — _ —— — — Herepel JáiMs: Könyvészeti tanulmányok N a g y Géza: Társadalmi ellentétek a régi erdélyi reíormálus egyházban — — —l.S) Tdlb Zoltám A r o m á n tórténelludomány és a székelyföldi románság kérdése — 2.50 SeletacB Lajos: Radnótfája története — 1.— Sulid T . Atliiai Dés települése és lakos tága —— — —— _ — —_ 3..
148. 149.
Tavaszy Sándor: A két Apafi fejedelem 2.— N é m e t h Gj'uta: Kórösi Csorna Sándor lelki alkata és fejlídése — ^ — — 2.50 150. Eniz Géza: Szolnok-Doboka középkori műemlékei _ _ — — — — — 3.— 152. GySrffy István: Erdély virágtalan nö vényei i,Cryptoganme) a kutatás jövőt , néző megvilágításában _ — — _ 3.— 153. Balogh Artőr: Erdélv neniüeliségi kér dései — — _ _ _ _ — _ - _ 1.80 154. Vlla Zsigmond: R o m á n i a m a g y a r "iro dalmának bibliográfiája 1940-ben és 1941-ben _ _ _ _ _ _ _ _ 1.50 155. György Lajos: A Benigni-kónyvtár — 1.— 156. Gazda Ferenc: G r . K e m é n y József és Miké Sándor levelezése — — — — 2.50 157. Makkal László: .\z erdélyi románok! a középkori m a g y a r oklevelekben ~ — 2.— 158. Vita Zsigmond: A Bethlen kollégiumi színjátszás a XVII. és XVIII, század ban _ —_ _ _ _ — _ _ L.íO 159. Paloiay Gertrúd—Szabó T . Attila: Mező ségi m a g y a r hímzések (137 képpel) — 12.— 160. Miki Imre: A m a g y a r államnyelv kér dése a magjar országgyűlés előtt — 2.50 161. Borbély A n d o r : lirdélyi városok képes könyve (22 képpel) — — _ _ — 8.— Ifi2. E n U Géza; A középkori székely m ű v é szet kérdései (16 képpel) _ _ — — 3,— 163. C e . Bogáts Dénes: lláromszéki oklevélszójegyzík _ _ — _ — — _ 12.— lf.4. Kristóf György: Fadrusz Mátyás kirá lya és Vörösmarly Szép Ilonkája — 1.50 165. Ferenczi István: Csikkarctalvi régiségek 1.50 , 166. Herepei János: Scbolabeli állapotok Apáczai Kolozsvárra jövetele előtt — 2.50 167. László Gyula: Erdély telepiUislörténetének vázlata Szent István koráig — 3.— ItíB. N a g y JenS: Lakodalom a kalotaszegi íiiagyarvalkón _ _ _ _ _ _ 2.— 16^. MaisoHes Amália: A magyarországi bronzkor kronológiájáról — - _ — 4.— S70. Vita Zsigmond: A nagyenyedi Bethlenkollégium ifjúságának irodalmi törek vései a reform-korszak kezdetén — — 2.50
Meorendelbettflc ck icJadölilvAtaUmna KolozsvAr. KlrAIy-u. t-t. A
lelM>rolA«lM»l Icllkaiiyott •xAmoIc eUogytak.