„Állatok vagyunk-e, vagy Isten fiai?” A darwinizmus fogadtatása Magyarországon a kiegyezés előtti időszakban, korabeli értelmiségi portrék és publikációk alapján Tasi István
[email protected] Mottó: „A darwini evolúcióelmélet megjelenése tudományosan is megerősítette a haladás evangéliumát.” (William Deadwyler) A darwinizmus szellemtörténeti gyökerei A felvilágosodás 18. századi eszmeáramlatának egyik jelszava volt a „haladás”, amely forradalmi változásokat indított el Európában az emberi értelem, a természet, a vallás, a gazdaság és a társadalom szemléletmódját illetően. Filozófiai szinten már korábban is jelen volt, a felvilágosodást követően pedig egyre érzékelhetőbbé vált az a gondolat, amely szerint nem csak a társadalom fejlődik, hanem a természet is, beleértve az élővilág fajainak átalakulását. David L. Hull kortárs filozófus egyik tanulmányában arra hívja fel a figyelmet, hogy a viktoriánus Anglia – amelyben Darwin élt – erősen individualista szemléletű volt, és versengés hatotta át. Ugyanez volt jellemző a Thomas Malthus (az angol klasszikus közgazdaságtan képviselője) által hirdetett társadalomelméletre, illetve Darwin és Wallace elképzelésére is. (Darwin közvetlenül is merített Malthus nézeteiből). Hull megállapítása szerint mindezt annak bizonyítéka, hogy a környező társadalom, amelyben a tudósok élnek, hatással van a tudományra: egy versengő társadalomban könnyen születnek a versengésről szóló elméletek. Hasonló következtésre juthatunk a másik irányban is: mivel Darwin kortársai versengő és individualista környezetben éltek, így befogadóak voltak egy olyan teória irányában, amely hasonló jellemzőket mutatott.1 Darwin gondolkodásbeli átrendeződést előidéző műve a fajok eredetéről 1859-ben jelent meg Angliában. A már korábban létező, „lappangó” evolúciós eszmét a darwini elmélet annyival egészítette ki, hogy egy folyamatot javasolt – a természetes szelekció mechanizmusát –, mint amely felelős lehet az élő szervezetek feltételezett, folyamatos módosulásáért. Hazai történelmi és tudománytörténeti háttér Magyarországon korán tetten érhetjük a darwinizmus hatását, ugyanakkor csak az 1860-as évek végétől válik domináns világnézeti és tudományos irányzattá, majd a hetvenes évek során tűnik fel a tankönyvekben. Az evolúciós elképzelés hazai elterjedésének és intézményesülésének időtartama 1860-tól egészen a 19. század végéig húzódik, ám elfogadottsága akkorra sem válik kizárólagossá. E tanulmány célja, hogy bemutassa néhány kiemelkedő értelmiségi, tudós portréját – főként korabeli akadémikusokat –, akik jelentős szerepet játszottak a darwinizmus magyarországi megjelenésének első időszakában. Írásom 1867-ig, az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttéig veszi sorra a darwinizmus megjelenésének lépéseit, az első jelentősebb reakciókat, valamint ismerteti a témában megszólalók életrajzát, társadalmi és ideológiai hátterét. Vagyis az alább áttekintett időszak – néhány rövid, távolabbra mutató kitekintéssel kiegészítve – mindössze 7–8 évet ölel fel. 1867 azonban nem egy éles határvonal a darwinizmus előretörésének folyamatában, csupán történelmi jelentőségénél fogva 1
Hull, David. L.: Deconstructing Darwin: Evolutionary Theory in Context. Journal of the History of Biology. Volume 38., No. 1. Springer Netherlands, 2005. március. 137–152.
1
választottam cezúraként. Mivel egyes vizsgált személyiségek tevékenysége ez időpont előtt és után is érdemes a figyelmünkre, így esetükben – tevékenységük egészének ismertetése érdekében – többé-kevésbé át is nyúlok ezen a határon. Érdemesnek látszik először végig áttekinteni a 19. század második felének „történelmi színpadán” játszódó eseményeket, amelyek kíséretében a darwinizmus befogadásának eseménysorozata is megvalósult. Külön figyelmet fogunk fordítani a kor tudományosságának jellegzetességeire. A 1848-as szabadságharc leverését kivégzések és bebörtönzések követték Magyarországon, amelyet két évtizedes diktatúra követett. Az Ausztriával történt kiegyezésre 1867-ben került sor, magyar részről Deák Ferenc vezetése alatt. Ennek eredményeként a Magyar Királyság a dualista Osztrák–Magyar Monarchia részévé vált. Országunkban az alkotmányos királyi hatalom mellett, a társadalom szűkebb rétegére korlátozódó (vagyoni alapú) parlamenti demokrácia működött. A dualizmus fél évszázadát „boldog békeidőknek” is nevezik, melynek politikáját a liberalizmus jellemezte. Eötvös József vallásügyi miniszter 1868-as reformja keretében világszínvonalú népiskolai törvényt vezettek be. Az ország a következő évtizedekben az ipar, a kereskedelem, a tudományok, a művészetek és a társadalmi élet minden területének fellendülésével jelentős átalakuláson, gazdasági gyarapodáson ment keresztül. 1873-ban jött létre Buda, Pest és Óbuda egyesítésével az új főváros, Budapest, amely a kontinens leggyorsabban növekvő nagyvárosává vált. Lakosainak száma húsz év alatt megduplázódott, milliósra nőtt. A polgárság gyarapodása mellett azonban az iparosodást kísérő gazdasági és társadalmi átalakulások a paraszti osztály tömeges elnyomorodását idézték elő. A nincstelen agrárproletárok jelentős része a városokba vándorolt és a rohamosan fejlődő magyar gyáripar munkásaivá váltak. Az elnyomorodó falusiak másik része zsellérként kezdett dolgozni a kapitalizálódó mezőgazdasági nagybirtokokon. A polgári átalakulás, a kapitalizálódás, a gazdasági élet felgyorsulása, az egyetemes haladás eszméjének népszerűsége maga után vonta a tudományos kutatás, az intézmények és publikációk területén való előrelépéseket. A 19. század közepén hazánkban nem zajlott még a mai értelemben vett, szervezett, hivatásszerű tudományos kutatás. A diszciplínák elkülönülése sem ment végbe olyan határozottan, mint ahogy azt ma tapasztaljuk, a természet iránti érdeklődés pedig egyaránt magában foglalta az egymástól nem szigorúan elválasztott geológia, ásványtan, zoológia, botanika és földrajz iránti érdeklődést. A kor tudományos szemléletét a gyűjtés és rendszerezés jellemezte, az élő és élettelen világ számbavétele. Az élettudományok területén a természetbúvárok tevékenysége sokkal inkább a hazai flóra és fauna „leltározására” és feltérképezésére, összehasonlító anatómiai vizsgálatokra, Linné szerinti kategorizálásra korlátozódott, mintsem nagy átfogó elméletek megalkotására. A nemzetközi szinten zajló természettudományos forradalom eredményei alapvetően német közvetítéssel jutottak el Magyarországra, csakúgy mint a Vogt, Moleschott és Büchner által hirdetni kezdett materializmus. 1860. október 20-án bocsátja ki I. Ferenc József az uralkodása alatt álló országok életének alkotmányos alapokra helyezését célzó Októberi Diplomát. Ez visszaállítja az egyetemi önkormányzatot, az oktatás pedig ismét magyar nyelven folyhat. Voltaképpen e század második felében, főként a dualizmus korától kezdve épült ki a magyar kultúra és tudomány intézményrendszere. A budapesti egyetem modern épületekkel és műszerekkel felszerelt intézménnyé fejlődött, nagyságát tekintve felzárkózott Európa első egyetemei közé. Világhírűvé vált a pesti orvosi iskola, a hazai természettudomány pedig főként Eötvös Lóránd geofizikai munkássága révén szerzett hírnevet magának. Elindult a társadalomtudományi szakemberek alapos képzése. Kolozsvárott 1871-ben újabb egyetemet alakítottak, különvált a Műegyetem, az újonnan létrejövő múzeumok pedig elegáns palotákba költöztek.
2
Még a magyar reformkor vezéralakja, Széchenyi István kezdeményezésére határozták el 1825-ben a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását a magyar nyelv ápolására, valamint a tudományok és művészetek magyar nyelven való művelésére. Működését 1830-tól kezdhette el. Az Akadémia ennek megfelelően 1848-ig eredményesen segítette is a magyar nyelv és irodalom és a nemzeti színjátszás fejlesztését, felkarolta a magyar népköltészet gyűjtését. Országos érdekű problémák megoldása érdekében pályázatokat hirdetett, továbbá színműveket íratott és fordíttatott. Az Akadémiának köszönhető a hazai tudományos könyvés folyóirat-kiadás megteremtése. Rendszeresen díjazta a kiemelkedő tudományos és szépirodalmi teljesítményeket. A szabadságharc leverése után szüneteltetni kellett tevékenységét, majd csak szoros hatósági ellenőrzés mellett, korlátozottan működhetett. Az 1870-es évektől az MTA az ország tudományos életének központjává vált, a magyar nyelv és irodalom ápolása mellett a szélesebb értelemben vett tudományok művelése is működésének előterébe került. Az Akadémia tagjai három osztályba tartoztak: nyelv- és széptudományi; bölcselet, társadalmi és történettudományi; matematikai és természettudományi osztály. Ez a felosztás volt érvényben egészen 1946-ig.2 Eötvös József (aki 1866 és 1871 között az Akadémia elnöki posztját töltötte be), 1867-es beszédében annak a reményének adott hangot, hogy a tudomány egyesek kiváltáságából közkinccsé válik.3 A Királyi Magyar Természettudományi Társulat (MTT) 1841-ben kezdte meg működését, célja a természettudományok művelése és terjesztése volt előadások, valamint széles társadalmi kör számára írott természettudományi könyvek kiadása által, megvilágítva a természetfelettinek látszó jelenségek mibenlétét.4 A Matematikai és Természettudományi Állandó Bizottság 1860-ban jött létre. Ennek munkaterve a természetrajzi leírások, földtani és paleontológiai, meteorológiai kutatásokon kívül konkrét teendőket is tartalmazott az építkezés, a vasút-, út és csatornaszabályozások vizsgálata terén.5 Ebből az tűnik ki, hogy a természettudományok felvirágoztatásának célja nem csupán a műveltségi szint emelése, hanem egyben az iparosítás igényeinek kiszolgálása, támogatása is volt. A tudományos folyóiratok közül említést érdemel az 1858-ban induló, majd 32 éven át Markusovszky Lajos által szerkesztett Orvosi Hetilap, amelynek szerzői a nyugati mozgalmakhoz való csatlakozást hirdetik. Markusovszky emellett határozott antiklerikális szemléletmódról tesz tanúbizonyságot, például mikor egy beszédében az isteneszmét üres fogalomnak nevezi, amely fenntartásának az egyének és népek nem lehetnek tovább eszközei.6 Mindemellett az Orvosi Hetilap 1864-ben a francia Fée munkája alapján még közöl egy antidarwinista, teremtéspárti cikksorozatot, ami a kor tudományos publikációira egyébként egyáltalán nem jellemző.7 1860-tól jelenik meg (a majd 1944-ben megszűnő) Gyógyászat című lap. Az esszékre, szemlékre és kritikákra építő, az Akadémia által kiadott és Toldy Ferenc által szerkesztett Új Magyar Muzeum című folyóirat 1850 és 1861 között jelent meg. 8 A természettudományokkal foglalkozó cikkek statisztikája egyaránt rámutat az ilyen témákkal foglalkozó lapok és cikkek szaporodására. 1851 és 1860 között 30 lapban, illetve évkönyvben találunk természeti tárgyú cikkeket, köztük 283 természetrajzi, míg 179 2
Az MTA története. www.mta.hu/index.php?id=423 Lásd: Elnöki megnyitó az MTA XXVII. nagygyűlésén, 1867. január 31-én. In: Eötvös József Művei. Arcképek és Programok. Szépirodalmi Kiadó–Magyar Helikon, Budapest, 1972. 328. old. 4 Lásd: A KMTT kérvénye a képviselőházhoz. Pesten, 1867. feb. 6-án. KMTT Közlönye. VII. kötet 6. old. 5 Ladányiné Boldog Erzsébet: A magyar filozófia és darwinizmus XIX. századi történetéből. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986. 75. old. 6 Markusovszky Lajos: Válogatott munkái. Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, Budapest, 1905. 175. old. 7 Fée: Darwin elmélete vagyis a fajok eredésének vizsgálata. Orvosi Hetilap, 1864. 36., 37., 40. szám 617-619. old., 50., 51., 52. szám. 8 Buzinkay Géza: Kis magyar sajtótörténet. http://mek.niif.hu/03100/03157/03157.htm 3
3
természettani témájú. Az 1861 és 1870 között eltelt tíz év terméséből azonban már 42 periodikát lehet felsorolni, amelyekben összesen 487 természetrajzi és 339 természettani témájú cikk jelent meg.9 Ezek közül az 1851–60-ig terjedő időszakban kiemelkedik magas természettani tárgyú cikkeinek számával a Verhandlungen und Mitteilungen des Siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften (34 cikk), a Verhandlungen für Naturkunde (16 cikk), a magyar nyelvű kiadványok közül pedig a Magyar Természettudományi Társulat Évkönyvei (29 cikk) és a Magyar Akadémiai Értesítő (11 cikk). Az 1861–70-ig tartó évek során pedig (a cikkek csökkenő számának sorrendje szerint) vezet a Magyar Természettudományi Társulat Közlönye (85), ezt követi az előző időszakból ismert Verhandlungen und Mitteilungen des Siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften (36), majd a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálatai (34), a Természettudományi Közlöny (25), a Magyar Akadémiai Értesítő (20), a Mathematikai és Természettudományi Közlemények (17), a Bányászati és Kohászati Lapok (15), a Magyar Mérnök-Egylet Közlönye (15), a Magyar Akadémia Értesítő (12), az Értekezések a természettudományok köréből, valamint az Erdészeti Lapok (10). (Azokat a lapokat, amelyek a tíz év alatt tíz természettani cikknél kevesebbet jelentettek meg, nem említettem e felsorolásban.) A magyar tudomány intézményesülésének fentebb felvázolt korszaka nagyjából egybeesik a darwini evolúcióelmélet magyarországi felbukkanásával, népszerűségének fokozódásával, valamint a tudományos közgondolkodásba és az oktatási anyagokba való beépülésének folyamatával. Az evolucionizmus magyarországi kezdetei Ahogy szerte a világon voltak az evolúcióelméletnek filozófiai előzményei, Magyarországon is fellelhetjük nyomát az általános evolúciós gondolat megjelenésének a Darwin előtti időkből. 1836-ban (vagyis 23 évvel Darwin programadó művének megjelenése előtt) György József, Máramaros megye főorvosa „A természetes testeknek lépcsőnkénti fejlődéséről” címmel írta meg doktori disszertációját. Ebben így fogalmazza meg gondolatait az élővilág eredetéről: „Az állatok eleinte mind vízben élők voltak, és csak később hagyták el a vizeket, ami által életmívezettségük és szervezetük is lassanként megváltozott. Ezután sebesebb léptekkel haladt a tökéletesedés, kétéltűkön és madarakon keresztül az elevenszülő emlősökhöz. Ide tartozik az ember is.”10 Konkrétan Darwin elmélete is meglepően hamar megérkezett Magyarországra. Első hazai népszerűsítői azonban nem kiemelkedő szaktudósok, és a viták többsége sem biológiai kérdések, hanem a darwini tanokból eredő lehetséges következmények körül lángolt fel. Az első, egyúttal meglehetősen részletes ismertető már egy évvel A fajok eredete eredeti publikálását követően, 1860-ban megjelent a Budapesti Szemle című intellektuális folyóiratban. 11 Szerzője Jánosi Ferenc (1819–1879), az emigrációból visszatért honvédtiszt, aki tanárként és újságíróként tevékenykedett, és egyaránt jártas volt a teológiában, valamint vegyészmérnökként a természettudományban. Jánosi saját, mezőgazdasági botanika terén végzett kutatásait 1854-ben A növények változásairól című tanulmányban összegezte egy hetilapban, melyet már akkor ’a fajok képződésének régi elképzelésére’ alapozott, és elutasította a természetfeletti okok befolyásának lehetőségét. 9
Id. Szinnyei József (1830–1913): Természettudományi és matematikai írások a hazai folyóiratokban (1778– 1873). A szöveget sajtó alá rendezték a Magyar Tudománytörténeti Intézet munkatársai, Gazda István vezetésével. 10 Elek László: Darwin fogadtatása Magyarországon. MR1 – a Kossuth Rádió honlapja. http://www.mr1-kossuth.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=77110&Itemid=86 11 Jánosi Ferenc: Új természetrajzi elmélet – A nemek eredete. Budapesti Szemle. I. évf. 10. kötet, 31–32. füzet. 1860. 33–34. sz. 383–418. old.
4
Adatok hiányában nem lehet tudni pontosan, hogyan került Jánosi kezébe Darwin műve. Bár elővigyázatosan kerüli a határozott állásfoglalást, tanulmányának lelkesült hangvételéből és megfogalmazási módjából valószínűnek látszik, hogy rokonszenvezett a darwini elképzeléssel (a fajok közti határvonal átléphetőségével), ezért szentelt neki bemutató tanulmányt, amelyben így fogalmazott: „Kevés tudományos mű keltett oly élénk figyelmet, mint Darwin munkája. A legzajosabb megtámadás, és az éppen oly zajos elismerés, mely folytonosan kíséri, tanúsítják is, hogy itt egy lángész műve áll előttünk, melynek hivatása a termékenyítés, s az eszmék és gondolatok mindennapi folyamát új mederbe indítani. A nem és fajta közti vonal nem átléphetetlen. Kevés állattudós hajlandó elfogadni a nézetet, mert megszokta a közönséges osztályozás tudósan körvonalazott, szabályos formáit, s tartózkodik oly elmélet mozgékony talajára lépni, mely a nemeket soha meg nem szűnő fejlődés által egymásból származtatja. A természetrajz tiszta átértése végett nem szabad szem elől téveszteni egy kettős működés örök játékát. Míg egyfelől az öröklést fenntartó, konzervatív szellem őrködik a jellegek rendes átplántálására, másfelől a kiválasztás, a változás és fejlődés szelleme osztályoz, némely formát félrenyom, újaknak készít helyet. Ezen új felfogás a Darwiné.” Az evolúciós eszme következő jelentős terjesztője Rónay Jácint János (1814–1889) benedek-rendi tanár, író, természettudós volt, akire olykor filozófusként is utalnak. 1840-től Győrben volt tanár, 1847-től Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Róla érdemes tudni, hogy 1848-ban győri nemzetőr-pap, 1849-ben a kormány Győr vármegyi papi biztosa, később tábori pap a honvédseregben. A szabadságharc bukása után, 1850-ben Londonba emigrált, ott tanításból és újságírásból élt, beilleszkedett a helyi intellektuális közegbe. Közeli ismeretségbe került Thomas Huxleyval, Darwin egyik első követőjével, tőle értesült Darwin tanairól és az általa kiváltott vitáról. Huxley a darwini elmélet emberre való kiterjesztését is szorgalmazta. Az angliai tudósértelmiség új, rendhagyó gondolatai naplója tanúbizonysága szerint megrengették Rónay egyházi képzésen álló világképét: „Megdöbbentünk. Hogyan egyeztessük ezt meg azzal, a mit tanultunk? S ha elfogadjuk e tant, melyet máris a félvilág magáénak vall, hogyan nyilvánítsuk, hogy adjunk meggyőződésünknek kifejezést?”12 Folyamatosan publikált angol lapokban, 1862-től pedig a magyar újságoknak írt beszámolókat az angliai fejleményekről. 13 Az Orvosi Hetilap Rónay-t nevezi meg forrásként T. Huxley Evidence as to Man’s Place in Nature (Az ember helye a természetben) című könyvéről szóló rövid ismertető forrásaként.14 A Magyar Hírlapban pedig Rónay cikksorozat formájában mutatta be a darwinizmust. E sorozatban beszélt Huxley-ről és Charles Lyell-ről is, aki a geológia területén fogalmazta meg az uniformitarianizmus elvét, mely szerint a földrétegek és a felszín alakulását nem katasztrófák, hanem mindig a ma ismert természeti erők formálták. (Ez az elképzelés Darwin számára is ösztönzést jelentett, hogy a folyamatos természeti változás gondolatát az élővilágra is kiterjessze.) Rónay így összegezte álláspontját: „A Föld alakulásának történetét ismerjük, s ha vannak is a téren még nehézségek, arról nem kételkedünk, hogy földünk anyagvázlatát maga a természet idézte elő, azon törvények szerint, melyek még most is intézik tüneményeit. A legújabb rendszert Darwin adá, oly tudományos készülettel, minővel e kérdés megfejtéséhez még nem fogott senki. A fajváltozás, a változatok öröklése és szilárdulása tényeken alapszik. S a valódi rokonság csak közös származásból magyarázható, melynek maradandó jelvényei a múltat összefűzik a jelennel, s az összes természetet rendszeres egésszé képezik.”15 12
Acsay Ferenc: Rónay Jácint János élete. Győr, Győregyházmegyei Könyvsajtó, 1906. Pál Lajos: Rónay Jácint. A múlt magyar tudósai sorozat. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1976. 14 Orvosi Hetilap, 1863. 22. szám, 447. hasáb. 15 Elek László műsora: Darwin és a darwinizmus. 2. rész. Darwin fogadtatása Magyarországon. Kossuth Rádió, 2009. április 1. 13
5
Rónay Jácint 1864-ben a Darwinról, Huxleyról és Lyellről írott tanulmányait önálló könyvként, Fajkeletkezés címmel adja ki. 16 (Ebben az időben több művét távollétében jelentették meg magyar kiadók.) A könyvről csupán egyetlen recenzió jelent meg, amely Huxley-t „Darwin papjaként” aposztrofálja.17 1865-ben Rónay a londoni antropológiai társulat tagjává vált. Tizenhat év külföldi tartózkodás után, 1866-ban tért haza. 1867-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották, székfoglaló beszéde – szemléletmódját hirdetve – Az ősemberek haladásáról címet viselte.18 Ettől az évtől kezdve 1871-ig az MTA Értesítőjét szerkesztette. 1867-től Pér kerület (Győr vármegye) országgyűlési képviselőnek választotta. Ugyanebben az évben részt vett a Magyar Történelmi Társulat megszervezésében. Az országgyűlés javaslatára 1871–1872 során ő lett Bécsben Rudolf trónörökös magyar történelem tanára. 1871-ben a Magyar Tudományos Akadémia Évkönyvében jelenik meg A szerves élet haladása s a fajok kihalása című tanulmánya.19 1871-ben kilépett a Benedek-rendből, 1872-től világi pap, pozsonyi nagyprépost, majd 1873 nyarától címzetes szkodári (választott) püspök is lett, amely által a főrendi háznak is tagjává vált. Igazi püspöki széket éppen a darwinizmus hirdetése miatt nem kaphatott. 1875 és 1883 között Mária Valéria főhercegnő nevelője. 1876. január 26-án Rónay látta el a haldokló Deák Ferencet az utolsó kenettel. 1883-tól Pozsonyban élt, visszavonultan, öccsei és nővérei ápolásában. Végrendeletében naplója, kéziratai, levelei és összegyűjtött hírlapi cikkei őrizetét a pannonhalmi apátságra bízta. Halálát követően Pór Antal mondott róla emlékbeszédet a Magyar Tudományos Akadémián, 1891. június 22-én. Korai nézetkülönbségek Darwin tanításait nem csak Angliában érték támadások – Jánosi és Rónay elismerő írásai itthon is ellenreakciókat váltottak ki. 1863–64-ben éles vita zajlott például Mentovich Ferenc, a darwinizmus támogatója és Brassai Sámuel között, aki pedig tarthatatlannak tekintette az új elméletet. Ismerkedjünk meg kettejük közül előbb a darwinizmus korai képviselőjével. Mentovich Ferenc (1819-1879) költő és természettudós volt. 1841–43 között a berlini és a bécsi egyetemen végzett természettudományi tanulmányokat. Már 1846-os, Földgömbünk őskora című cikke is evolucionista szemléletről árulkodik. 20 1849-ben a lőporgyárban munkásként dolgozott, majd a szabadságharc leverése után Pesten lett újságíró és nevelő. 1850-ben Arany János elődjeként a nagykőrösi gimnázium irodalomtanára volt, majd a természettudományok tanára lett. 1856-tól a marosvásárhelyi kollégium matematikai tanszékét vezette. Az 1850-es évektől kezdve a természettudományi ismeretek terjesztését tekintette legfőbb hivatásának. 1858 tavaszától a Marosvásárhelyi Füzetek című folyóiratot szerkesztette, amely csak két évig élt az anyagi források és a materialista szellem iránti érdeklődés hiányában.21 Ezután a Székely Néplapot, végül pedig a Székely Közlönyt szerkesztette. 1858-ban még maga is a természetet láttató teista, vagy legalábbis panteista szófordulatokkal élt: „…egy valódi természetismerő nem lehet istentagadó, ő nem csak hiszi, de látja az istenséget a természet tüneményeiben. 1860-tól azonban már széles olvasóközönség előtt foglalt állást a materializmus mellett. 1862 tavaszán a sokak által olvasott Az Ország Tükre közölni kezdte cikksorozatát az alábbi címmel: Tanulmányok az 16
Rónay Jácint: Fajkeletkezés. Az embernek helye a természetben és régisége. Demjén és Sebes, Pest, 1864. Schwarz Gyula recenziója. Budapesti Szemle. 20. kötet. 1864. 282–285. old. 18 Az ősember haladásáról. (MTA előadás.) Pest, 1868. 19 Rónay Jácint: A szerves élet haladása s a fajok kihalása. A Magyar Tudományos Akadémia Évkönyve. XIII. 1871. 20 Mentovich Ferenc: Földgömbünk őskora. Természetbarát, Kolozsvár, 1846. 21 Hajós József: Mentovich útja az új világnézlethez. In: Mentovich Ferenc: Az új világnézlet. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1974. 33. old. 17
6
újabb materializmus körül, amelynek célja a materializmus népszerűsítése.22 Többek között amellett érvel, hogy az anyag az időskála mindkét irányában végtelen: nem teremtett és nem semmisülhet meg, térbeli kiterjedésének pedig nincs határa, valamint, hogy „az élet jelenségeit is ugyanazon tényezők – fizikai és vegytani erők származtatják, melyeket az élettelen anyagokban tapasztalunk”. Tudományos fő műve, az Új világnézlet című könyv23 1870-ben jelent meg Maros-Vásárhelyen (a cím szintén a materialista filozófiára utal). Ennek 1863-as első kiadását az osztrák cenzúrahivatal elkobozta és a kinyomtatott példányokat elégette. Mentovich hosszas utánajárással érte el az újabb kiadás lehetőségét. Ebben a könyvében – ahogy kisebb terjedelmű vitairataiban is – harcos szellemben védelmezi a mechanikus materializmus álláspontját a korban domináns idealista, vallásos áramlatokkal szemben. Elveti a túlvilághitet, a gondolkodás szervének csupán az agyvelőt tekinti, hozzáadott szellemi entitás nélkül, elutasítja a csodahitet, az anyag megvetését. Mindezt a tudomány haladására hivatkozva teszi. Az idealizmust iskolai, porlepte, spekulatív, pápaszemes, szenteskedő, magas szemöldökű (fennhéjázó) filozófiaként emlegeti. A könyv kevés visszhangja között meg kell említenünk Láng Lajos magasztaló recenzióját, aki egyébként Endrődi Sándorral együtt fordította magyarra Ludwig Büchner Kraft und Stoff (Erő és anyag) című művét. Nemzetközi téren egyébként a holland-olasz Jacob Moleschott (1822–1893), a német Karl Vogt (1817–1895) és Büchner volt a materializmus legismertebb korabeli képviselője. Mentovich könyvének bírálatára nem született jelentősebb tanulmány vagy ellenkönyv, feltehetően szemléletmódjának ekkori elszigeteltsége miatt. Brassai Sámuel „csipkelődéssel” nyugtázta korábbi vitapartnere könyvének megjelentését (Vitáik rövid ismertetésére Brassai életrajzának bemutatásánál térek ki). A materializmus szó magyar változatát (az angol materialism mintájára) Kazinczy alkotta meg, míg Mentovichot úgy tartják számon, mint az első nyomtatott magyar nyelvű materialista irodalom megalkotóját. Az új világnézletben nem tér ki részletesen a darwinizmusra, csupán a Karl Vogt-hoz írott ajánlásban ajánlásban méltatja Vogt látásmódját, mely szerint „az ember a legfejletlenebb alak- és állapotból emelkedett lassanként mostani tökélyére és hatalmára.”24 A könyv megírását követően azonban saját nevében is állást foglal Darwin tanai mellett, és a Családi Kör, a Szépirodalmi Figyelő, a Korunk, Az Ország Tükre hasábjain polemizál a magyar antimaterialistákkal, antidarwinistákkal, főként Brassai Sámuellel, Greguss Ágosttal és Tremkó Antal teológussal. Ez utóbbi összetűzésből született Mentovich Az ember nyomai a geológiában című előadása majd tanulmánya, melyben a Huxley által népszerűsített, antropogenezisről szóló tanait védelmezi.25 Feltehetőn azt realizálva, hogy a tanárok és tudósok között kevés azok száma, akik materialisták, vagy ezt fel is vállalják, Mentovich Ferenc élete utolsó másfél évtizedében leginkább diákjai természettudományos oktatásával foglalkozott. Volt tanítványa, Lakatos Sámuel így fogalmaz visszaemlékezéseiben: „Soha tőle előadás közben vallást sértő nyilatkozatot nem hallottak tanítványai.” A sajtóban pedig ez időben társadalmi visszásságokat, jellemgyengeségeket és alantas érdekszövetségeket tűzött a tolla hegyére. Erdélyben négy évtized telik el, míg egy újabb, a materializmust az övéhez hasonló módon hirdető könyv megjelenik. Mentovich Ferenc kifejezett ateista világnézeti alapállása és a darwinizmus iránti egyidejű elkötelezettsége arra utal, hogy a darwini eszme és a materializmus alapvetően egymással összefonódva törtek előre a 19. század második felében. A darwinizmusról szóló vita pedig szoros kapcsolatban állt a materializmus és az idealizmus, illetve a materializmus és a vallás 22
Mentovich Ferenc: Tanulmányok az újabb materializmus körül. Az Ország Tükre. I (1862). 4., 7., 10., 14., 17. szám. 23 Mentovich Ferenc: Az új világnézlet. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1974. 24 Uo.: 66. old. 25 Az Ország Tükre. I (1864) 355-364. old.
7
közötti nézetkülönbségekkel. (Kivételt képeznek ez alól természetesen a „harmadik álláspont” képviselői, vagyis azok az egyházi vagy vallásos értelmiségiek, akik a darwinizmus és a vallásos világkép szintetizálására, összebékítésére törekedtek.) A filozófiai alapkérdések mellett az évődések egyik tárgya az volt, hogy a materializmus nem vezet-e a nemes érzések vagy a becsületesség hanyatlásához. Míg az idealista oldal képviselői általában ezt állították, Mentovich a Marosvásárhelyi Füzetek egyik cikkében azzal az élccel vágott vissza, hogy az idealisták következetlenek, mert anyaggyűlöletük ellenére a magyar idealisták (állítása szerint) az eszem-iszom nagy barátai.26 Tekintsük meg most az idealista oldal egyik jeles képviselője, az Arany János által „a logika fegyveres Góliátjának” nevezett Brassai Sámuel élettörténetét. A szellem védelmében A nyelvész, filozófus és természettudós Brassai (1797 (?) – 1897) köztudottan az utolsó erdélyi polihisztor volt. Vallását tekintve unitárius. 21 éves korától kezdve kedvelt tudományából, a természetrajzból tartott magánoktatásokat Erdély nevezetesebb családjainál. 1834-ben Kolozsvárra költözött, ahol megalapította a Vasárnapi Ujságot. 1837-től tanszéket vezetett a kolozsvári unitárius főiskolán. Itt 1848-ig történelmet, földrajzot, majd később matematikát és természettudományokat oktatott. 1845-től bölcseletet is tanít. 1850-ben Pestre költözött, majd 1859-ben visszatért Kolozsvárra bölcselet és matematika tanárnak, valamint az Erdélyi Múzeum igazgatójának és a természetrajzi tár őrének. 1875–1876-ban dékán volt a matematikai és természettudományi karon, 1879–1880-ban pedig egyetemi rektori tisztséget töltött be. Emellett szanszkrit nyelvet és az általános nyelvtudományt adott elő. 1837-ben az MTA levelező, 1865-ban rendes tagjává vált a történelmi és filozófiai osztályon, 1887-ben pedig tiszteleti taggá választották. Az Erdélyi Múzeum Egyesület irányítójaként felolvasásaiban és értekezéseiben bírálója volt minden olyan próbálkozásnak, amely a természettudományokból anyagelvű mondanivalót próbált kihámozni, vagy akár csak ezzel volt vádolható.27 Ebben a törekvésében konfliktusba került egyes akadémiai tagokkal, és olykor – szemléleti és szervezeti okokból is – bírálta magát az intézményt is. Az általa művelt antimaterialista vita homlokterében az alábbi témák álltak: az élő és élettelen anyag viszonya; a pszichológia jelenségek anyagi, kontra szellemi okai; a fajok eredete; az empirikus tudomány és a filozófia viszonya; illetve a materialista anyagfogalom. Számára a darwini elmélettel való szembehelyezkedés a mechanikus materializmussal való szembenállásának természetes folyománya: „…az élet és lélektagadó iskolának egyik tana az örökös fejlődés.”28 Brassai és a vezető tudományos intézmény összetűzésének jellegzetes eseménye volt az MTA elzárkózása Brassai egyik írásának akadémiai publikációban való megjelentetése elől. A polihisztor először az MTA fóruma elé terjesztette írását, de azt nem olvasták fel. Évekkel később, 1861. április 23-án Csengery Antal olvasta fel a szöveget az Akadémia ülésén és a Budapesti Szemlében is elismerően írt róla. (Erdélyi kötelezettségei miatt Brassai általában nem tudott ott lenni az összejöveteleken). Brassai vitázó szellemű, iróniától sem mentes tanulmánya alapvetően Moleschott filozófiai materializmusát vette célba, és olyan magyar tudósokat, akik meglátása szerint e szemlélet követői. Főként Pólya József orvos akadémikus Magyar Sajtóban megjelent cikkét29 és az 1861. január 14-i szakosztályülésén elhangzott anyagelvű felfogásról tanúskodó felolvasását bírálta. Brassai írásának elvileg az Akadémiai 26
Marosvásárhelyi Füzetek. II. évfolyam 273. old. Balázs Attila: Bölcselet az Erdélyi Múzeum-Egyesületben. Kriterion Kiadó, Kolozsvár, 2007. 28 Brassai Sámuel: Az „exact” tudományok követelései a philosophia irányában. Erdélyi Múzeum Egylet Évkönyvei. II. kötet, Kolozsvár, 1863. 58. old. 29 Pólya József: A magyar akadémia múlt év nov. 23-i és dec. 21-ki természettudományi osztályüléseire vonatkozók. Magyar Sajtó, Pest 1858. 5. sz. 27
8
Értesítőben kellett volna megjelennie, ám onnan (két felkért, névtelen bíráló véleménye alapján) példa nélküli módon „kiszerkesztették”. A kolozsvári tudós minderre egy önálló írásban reflektált, Az Akadémia igazsága címmel.30 Ebben saját kritikai megjegyzéseivel ellátva közölte a két elutasító referátumot is. Ezt követően az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1862. március 12-i ülésén olvasta fel a korábban az Akadémián elhangzott dolgozatot, és megjelentette az Egyesület évkönyvében is. Az exact tudományok követelései a philosophia irányában című értekezés egyértelműen a materializmus elharapódzásának próbál gátat szabni. 31 Brassai Sámuel szemlélete szerint a tudomány nem távolítja el gyakorlóját a vallástól, sőt inkább megerősíti hitében. Egyik felolvasását, amely később önálló füzet formájában is megjelent, Baconra hivatkozva így fejezi be: „A természettudomány megnyalintása istentagadásra téveszt, teljesebb élvezete Istenhez vezet vissza.”32 A kezdet kérdéseiről úgy vélekedik, hogy az nem természettani, hanem metafizikai kérdés.33 Így ír: „…hiúság a természetvizsgálóktól oly kérdéseket feszegetni, melynek eldöntésére sem alapjok, sem eszközeik nincsenek.”34 Szerzőnk darwinizmussal kapcsolatos cikkeit Dr. Gál Kelemen könyvének egyik fejezete tekinti át.35 A kolozsvári tudós határozottan érvelt a darwinizmussal szemben, elutasítva az elmélet túlzó következtetéseit: „...én nem irigyelem azoknak az ízlését, se ambícióját, akik inkább szeretnek a gorillával, mint az angyalokkal kötni rokonságot”.36 Erőtlennek találta a Darwin által elmélete támogatására felhozott példákat, és nem találta meggyőzőnek a kontinuus fejlődés gondolatát: „…a természetben nem csak átmenetek, hanem ugrások is vannak, és jelesen a fajok ügyében… az ugrások teszik a szabályt, az átmenetek a kivételt.”37 Az volt a véleménye, hogy a darwini megközelítés nélkül is rendet lehet tenni a természeti létezők között, például Linné, vagy valamilyen más rendszer alapján, tehát a törzsfejlődés felesleges elképzelés, nem tesz hozzá az ismereteinkhez: „Darwin az ő elméleti alapjául egyetlenegy parányi tényt sem bír kimutatni a nagy természetben. A natural selection természetes válogatás üres hang, ingyen szó, sőt több, képtelenség, mert válogatást válogató nélkül gondolni sem lehet. Életünk legfontosabb, legszentebb érdekéről, létünk titkairól, az ember szellemi és erkölcsi mivoltáról akarnak felvilágosítást, döntő feltételeket adni ők, kiknek egy porszem alkotásáról is csak hozzávetőleges fogalmuk van, és egy fűszál növését csak hipotetikus elmélettel bírják magyarázni.”38 Brassai a Marosvásárhelyi Füzetekben a kémiáról cikkezve még munkatársa volt a darwinista Mentovich Ferencnek. 1861-ben azonban a Családi Kör című pesti hetilapban láthatóvá váltak erős szemléletbeli különbségeik. Brassai így írt: „a szervetlen erők örökkön örökké csak szervetlen valamit teremtenek”, csak az életerő hozhatja létre „a sejt alkotó részeit, a sejtet magát és aztán a szervezvényt [szervezetet] is”, továbbá „a szellemi ember nem terméke az érzékeinek”. A lap néhány hét múlva hozta le Mentovich válaszát: „Mihelyt 30
Brassai Sámuel: Az Akadémia igazsága. Kolozsvár, 1862. Brassai Sámuel: Az „exact” tudományok követelései a philosophia irányában. Erdélyi Múzeum Egylet Évkönyvei. II. kötet, Kolozsvár, 1863. 54–80. old. 32 Brassai Sámuel: Nem csak az anyag halhatatlan. Kolozsvár, 1865. 33 Brassai Sámuel: Éledés és életkezdet. Budapesti Szemle. XVI. kötet. 1862. 344. old. 34 Brassai Sámuel: Az ember eredete. (Cikksorozat.) Koszorú, 1863. II. fé. 19. szám. 437. old. 35 Dr. Gál Kelemen: Brassai, mint philosophus. Keresztény Magvető, 1899. V. fej. A darwinismus. 32–43. old. 36 Brassai Sámuel: Az „exact” tudományok követelései a philosophia irányában. Erdélyi Múzeum Egylet Évkönyvei. II. kötet. Kolozsvár, 1863. 57. old. 37 Brassai Sámuel: Orbus canescens. L. fil. és egyéb ami hozzájárul. Erdélyi Múzeum Egylet Évkönyvei. III. köt. Kolozsvár, 1865. 117. old. 38 Elek László műsora: Darwin és a darwinizmus. 2. rész. Darwin fogadtatása Magyarországon. Kossuth Rádió, 2009. április 1. 31
9
az anyag az összetett vegyültségnek egy bizonyos fokát elérte, a szerves alakkal előáll benne az élet működése.”39 Levélváltásra került sor közöttük Arany János Szépirodalmi Figyelőjében40 és 1862-ben a kolozsvári Korunk hasábjain is.41 Ebben Brassai a vallást, erkölcsöt és művészetet eltemető fatalizmussal vádolja Mentovichot, míg ő azt hangoztatta, hogy a materializmus nem árt sem a művészetnek, sem az erkölcsnek. Brassai Sámuel az Ország Tükrében 1862-ben megjelenő (fentebb már említett) Mentovich-féle cikksorozatra is reagál, „sok hiábavalóságtól hemzsegőnek” minősítve a cikket. Az esztéta megközelítése: a természet Isten megtestesült esze Greguss Ágost (1825–1882) író, esztéta, kritikus. Bölcsészetet, majd Bécsben orvostudományt tanult. Részt vett a szabadságharcban, majd Világos után bujdosott, de elfogták, és 11 havi börtönbüntetéssel is sújtották. Ezt követően a Pesti Naplónál, illetve a Magyar Sajtónál dolgozott hírlapíróként, politikai, esztétikai és irodalomtörténeti cikkeket is írt. 1870-től haláláig a pesti egyetemen tanított esztétikát. Sokoldalú munkásságával kiemelkedő szerepet játszott kora irodalmában, a magyar esztétikai tudományok első jelentős rendszerezőjeként ismerjük. A témánkhoz való közelítés érdekében, háttérismeretként számításba kell még vennünk, hogy az 1870-es években bontakozott ki Auguste Comte pozitivizmusának hatása a magyar tudományos életben. Ez magával hozta az irodalomtörténet-írás, a filológia és a történettudományok felvirágzását is a pozitivista módszer alapján. Az egzakt ténygyűjtés kora következett, a társadalomtudományok a természettudományokat tekintették mintaképüknek. Ugyanakkor az irányadó irodalmi körök védelmi frontja is kibontakozott a természettudományos világnézettel, illetve az ennek tulajdonított morális következményekkel szemben.42 A filozófiatörténet a 19. század második felében Gregusst tartja számon a materializmus legjelentősebb kritikusaként és ellenzőjeként.43 A népszerű publicisztikák szerzőjét a Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban levelező taggá választotta (1863-ban rendes taggá, 1882-ben pedig igazgató taggá is választották). 1859-es székfoglaló előadásában Greguss A materialismus hatásairól értekezett, e tanulmánya külön kiadásban is megjelent.44 Értekezése nem csak a 18. század materialistáinak (Holbach, Lamettrie, Condillac) és a már említett Vogt világnézeti következtetései ellen fordul, hanem elveti a materializmus általa vélt esztétikai következtetéseit is, morális okok alapján. Brassaitól eltérően tehát nem a materializmus elméleti cáfolására törekszik, hanem annak társadalmi, erkölcsi és lélektani hatására helyezi a hangsúlyt. Így ír: „A természettudósok nagy tömege… a léleknek, s a mi ezzel kapcsolatban van, a szabad akaratnak, erkölcsnek, hitnek tagadása által azt a gyanút költötte maga a természettudomány iránt, hogy a társadalmi rend erkölcsi alapjait megsemmisíti.” A materialista látásmód következében az egyéniség elvesztésétől tart: „az anyagelvi fölfogás csak vakon ide-oda rángatott bábokat ismer”, az egyént pedig egy ilyen szemléletű társadalom „csak mint az államgép kerekeit veszi tekintetbe, melyek annál jobban forognak, minél önállástalanabbak”. Meggyőződése volt, hogy a determinizmus aláássa az erkölcsöt, és következetlenségnek vélte, hogy az „mégis a szabadságot és a demokráciát írja zászlójára”. (Figyelemre méltó, hogy a kor materializmust érintő filozófiai vitái gyakran elválaszthatatlanul összefonódnak a korszak 39
Mentovich Ferenc: Még egyszer e kérdés: van-e vagy nincs életerő? Más megvilágításban. Családi Kör. 1861. 42. és 43. szám. 40 Szépirodalmi Figyelő II (1861) december 26-i szám. 41 Korunk, 1862. 41. szám. 42 Sőtér István (főszerk.): A Magyar Irodalom Története. Multimédiás CD-rom. Arcanum Adatbázis Kft. 2006. 43 Hajós József: A magyar filozófia múltjából. Jegyzetek Hanák Tibor szintéziséhez. Erdélyi Múzeum. 57. kötet, 1995. 1–2. füzet 44 Greguss Ágost: A materialismus hatásairól. Pest, 1859.
10
politikáját és politikaelméleti kérdéseket érintő eszmefuttatásokkal. A vizsgált kor szerzői gyakorlatilag párhuzamosan értekeznek és vitatkoznak egymással filozófiáról, politikáról és a természet megismeréséről, szemléletéről. Írásaikban mindezek sokkal kevésbé különülnek el egymástól, mint napjaink jobbára elhatárolt diszciplínái esetén.) Greguss Ágost székfoglaló beszédében bírálta Vogt, Büchner és Moleschott mechanikus materialista nézeteinek fogyatékosságait. Velük szemben „az elfogulatlan buvárok”, Liebig (német vegyész), Oersted (dán fizikus és vegyész), Rudolf Wagner (német anatómus és fiziológus), valamint Humboldt (német természettudós és utazó) tekintélyére támaszkodik. Felveti a kérdést, hogy az emberi öntudat mibenlétével kapcsolatban el kell-e fogadnunk, hogy az „öneszmélet rostok és sejtek egymásra hatásából támadjon, szóval, hogy az agy merő gépies tényének eredménye legyen?” Vajon „magát a gondolkodást csak bizonyos egyűvé hányódott anyagrészecskék vak és futólagos nyilatkozásának” kell tekintetnünk? Elfogadja a „külön lélekállag”, az életerő létét, és hogy ez beépíthető a tudományba. Oersteddel együtt úgy véli, hogy a megismerendő természettörvények transzcendens eredetűek: „a természet nem egyéb mint az isten megtestesült esze”, ebből kifolyólag pedig „az igazi, helyes természetbuvárlat istenhez vezet”.45 E felfogásával persze nincs egyedül, sőt ez a korra alapvetően jellemző felfogás; Hunfalvy János (a magyar tudományos földrajz megalapítója, MTA-tag) például így fogalmaz a teremtésről 1859-ben: „azon folyamat a dolgok legbölcsebb s mindenható első oka által indíttatott meg és intéztetett el.”46 Greguss a tudomány korlátozott megismerő képességét is hangsúlyozza: „Nincs egyetlenegy oly valami sem amiről a tudomány meg bírná mondani, hogy honnan és hová ered; a tudomány még ama keskeny határban is mely számára nyitva van, a merő mennyiségtani, természettani és vegyészeti anyagra szorítkozik: már a hol az élet kezdődik, tudása végződik; a szellemről pedig még csak sejtelme sincs.” A tudomány vizsgálati módszerének „minőségileg meg van határozva köre”, és feladata, hogy maradjon „a maga körén belül”: „mennyiségileg” szaporítsa az ismereteket „új és új adatokkal”, „s ne tűzzön magának olyan föladatokat, melyeket meg nem oldhat”. A materializmus esztétikai következményeivel kapcsolatos aggodalmát pedig így fogalmazta meg: „Az ember addig tagadja a lelket, a szellemet, hogy az utoljára ki is költözik műveiből; kiköltözik pedig a legérezhetőbben azokból, amelyekben a szellemi tartalom, az eszme megléte saját létöknek alapföltétele: a művészet termékeiből”. Greguss Ágost 1859-es akadémiai székfoglalóját a tudomány- és szellemtörténet a vallás és a tudomány, illetve a hagyományos és az új természettudományos gondolkodásmód közötti küzdelem hazai nyitányként tartja számon.47 Ez a meginduló ideológiai vetélkedés egyben a tudomány- és az iskolapolitika, valamint a kulturális élet feletti befolyásért is zajlott. Darwin elképzelését Greguss a Budapesti Szemlében is taglalta. Intenzív „antimaterializmusa” ellenére megengedőbb volt a darwinizmus irányában, mint Brassai Sámuel. Az emberi természet származásának isteni eredetét soha nem vonta kétségbe, Darwin munkásságával mégsem szállt mindenestül szembe. 1864-ben tartott akadémiai beszédében az ember „kettős természetéről”, kettős eredetéről szóló álláspontot képviselte. Eszerint az ember anyagi teste evilági okokkal magyarázható, míg az emberi lény szelleme, igazi lényege, Istentől ered. E felfogásból indulva valódi haladásnak a szellemi előrehaladást tekinti, az ember lelkének, eszméinek felemelkedését „a mindenség öntudatos gondolójához”.48 Saját 45
Greguss Ágost: Tanulmányai. I-II. Pest, 1872. 7–35. old. Ladányiné Boldog Erzsébet: A magyar filozófia és darwinizmus XIX. századi történetéből. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986. 69. old. 47 Ladányiné Boldog Erzsébet: A magyar filozófia és darwinizmus XIX. századi történetéből. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986. 91. old. 48 Greguss Ágost: A haladás elvéről. MTA Értesítő: A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok Közlönye. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1864. 46
11
szavaival összefoglalva álláspontját: „Méltánylással fogadjuk mind Darwin elméletét, mely az állat- és növényvilág jelenségeit oly szerencsésen magyarázza, mind Huxley fáradozását, ki a fejlődés rendszerét az ember állattanára igyekszik alkalmazni. Midőn azonban elismerjük az ember anyagi származatát, el kell másfelől ismernünk szellemi, isteni származását is. A benne megfogalmazott eszmék, lényének legnemesebb tulajdonai élete vezére nem lehetnek az öntudatlan természet szüleménye, s csak saját forrásukból, a legfőbb értelmiségből eredhetnek.” Vagyis úgy tűnik, szerinte nem az ember testi mivoltának származási módja a fontos, hanem szellemi természetének forrása – és akár így, akár úgy történt, az anyagi erők és a szerves világ is Istenhez vezethetők, vezetendők vissza. Egyházi és vallásos reakciók Az egyházi és a tudományos élet a 19. század második felében még nem vált el olyan élesen, ahogy azt a példának okáért napjaink társadalmában megfigyelhetjük. 1877-ben a Magyar Természettudományi Társulat 4763 tagja között 423 pap, lelkész volt, ami a tagság 9%-át jelenti.49 1891-re a Társulat tagsága 7496 főre emelkedett, azonban ezen belül 406 főre szorult vissza a klerikusok aránya, ami a teljes társulatnak már „csak” 6%-a.50 Az Akadémia tekintetében még magasabb a papság részvétele. 1946 után persze politikai okokból jelentéktelenné csökken az egyházi személyek számaránya az intézmény életében, azonban ha az Akadémia 1946-ig számított összes tagját (1069 főt) vesszük tekintetbe, akkor 38 főpap és 105 kisebb beosztású pap és szerzetes vett részt a tudományos munkában, ami a teljes tagság 13,4%-át, vagyis nagyjából egy hetedét jelenti.51 A darwini elmélet – vagy legalábbis annak materiális szemléletű olvasata – szerint az ember alapvetően ugyanolyan természetű, mint minden más élőlény, kiemelkedő szellemi képességei nem kiválasztott szerepéből adódnak, hanem csupán egy szerves fejlődési folyamat „melléktermékei”. Ez a felfogás nyilvánvalóan ellentétben állt a hagyományos keresztény tanításokkal, így az egyház – amely Magyarországon a tizenkilencedik század második felében még az állammal szoros kapcsolatban működött, valamint az iskolák működtetőjeként az oktatást is irányította – nem nézte jó szemmel a darwinizmus megjelenését és előretörését. Bár az anyagelvűséget képviselő, vagy azzal kacérkodó természettudósok jelentős része még hallgatásba burkolózik a kiegyezés előtti években, az 1860-as évek kezdetén már – ahogy fentebb láthattuk – megjelentek az első Darwin-párti publikációk. Egyházi részről éppen úgy elutasítóan fogadják az evolucionista gondolatokat, mint a Németországból indult, és fokozatosan nálunk is gyökeret verő fiziológiai iskola nézeteit, amely a testi működéseket pusztán anyagi kölcsönhatásoknak tulajdonítja. Az egyházi sajtó az ember lealacsonyításával vádolja a materialista elképzeléseket.52, 53 Különösen 1865-től szaporodnak a természettudósokkal szembeni negatív megnyilvánulások. A teremtő szerepének megkérdőjelezése és az élettani jelenségek „lélektelenségének” gondolata nyilvánvaló kihívást jelentett a legalapvetőbb teológiai tanításokra nézve. A hívő gondolkodók a darwinizmus és az azt kísérő ateizmus morál- és civilizációromboló hatásától tartanak. Purgstaller (Palotai) József (1806–1867) az egyik klerikus, akinek nevét meg kell említeni a darwinizmus korai egyházi ellenzői közül. Az 1822-es évtől, vagyis tizenhat éves korától 49
Beck Mihály: Tudományos mozgalmak. Nyolcvan év hazai természettudományi művelődéstörténete. Természet Világa, 129. évf. 12. sz. 1998. december, 531–534. o. 50 Emlékkönyv a Királyi Magyar Természettudományi Társulat félszázados jubileumára. A választmány megbízásából szerkesztette a titkárság. K. M. Természettudományi Társulat, Budapest, 1892. 51 Tigyi József: Hol teremnek az akadémikusok? – az MTA tagjai számokban –. Magyar Tudomány, 2006/3. 344. old. 52 Andrássy Kálmán: Vallás-itészeti bölcselet Francziaországban. Religio, 1863. II. fé. 42. szám, 331. old. 53 Tremkó Antal: Emlékezés egy „föltámadt halottra”. Az Ország Tükre, 1864. 8. szám.
12
kezdve piarista szerzetes volt. Filozófiai tanulmányait Kolozsváron, a teológiát Nyitrán és Szentgyörgyön végezte. 1829-ben szentelték pappá. 1835-től a váci gimnáziumban tanított, majd 1847-től a nagykanizsai gimnáziumot, majd pedig a tanítóképzőt igazgatta. 1848 áprilisától a pesti egyetem bölcsészkarának lett filozófiaprofesszora. 1848 őszétől piarista rendfőnök. A szabadságharc ügyének aktív támogatása miatt az állami hatóságok vizsgálati fogságba vetették, és csak 1852-től engedélyezték neki ismét a tanítást. Először 1852-től Szegeden, majd 1855-től Temesváron oktatott. 1858-ban lett újra a rendtartomány főnöke. 1862–1866 között az ő törekvéseinek eredményeképpen létrehozott első hazai középiskolai tanárképesítő bizottság elnöke lett. 1844-től az MTA levelező, majd 1853-tól rendes tagja. Az 1840-es években az elsők között írt magyar nyelvű filozófiai, filozófiatörténeti és esztétikai tankönyveket a felsőoktatási intézmények számára.54 Az 1860-as években pedig az új, nyolcosztályos gimnázium felső osztályait látta el logikai, lélektani, filozófiai és filozófiatörténeti tankönyvekkel. 1863-ban Purgstaller József egyik akadémiai értekezésében a természetben fellelhető célszerűségről írt, felhívva arra figyelmet – és így közvetve utalva Darwin megközelítésére –, hogy a célszerűség gondolatát (értve ez alatt biológiai szervezetek felsőbb tudat által előidézett célszerűségét) nemrégiben támadás érte.55 1865-ös, A teremtés és a teremtő ész közti viszonyról című megnyilatkozásában fellép az új természetszemlélet világnézeti hatása ellen.56 Ezen munkájában klasszikus teista álláspontot fogalmaz meg, amely szerint a természet rendje és erői isteni eredetűek, és Isten által fenntartottak. Purgstaller József egyébiránt naprakészen figyelemmel kísérte a természettudományos ismeretek és látásmódok nemzetközi alakulását, és a hatvanas évek közepéig akadémiai ülések alkalmával filozofikus módon szállt szembe az anyagelvű nézetekkel. Andrássy Kálmán egri egyházmegyei áldozópap témába vágó cikkei (az ezen a címen 1849-től megjelenő) Religio című folyóiratban jelentek meg. Ebben egy helyütt ezt írja: „…az anyagi haladás …nem lehet az ember valódi haladásának sem helyes útja, sem maga a haladás, mert az embert alsóbb rendű érdek rabjává téve elvonja az Istentől.”57 A katolikus filozófiai tehát „első körben” a teremtéselv védelmével reagál a biológiai szemlélet változásaira. Ezzel egy időben azonban az élet és az ember származásának kérdésén kívül a különböző tudományok több területen (például a geológia, a történelemkutatás, a bibliaértelmezés terén) is kikezdik a materializmus- és darwinizmus-ellenességet képviselő bibliai világkép tekintélyét. Összefoglalás és távolabbra tekintés Már a korabeli bölcselettörténeti művek is úgy tartják számon a darwinizmust, mint a materializmus mellett a kor egyik legfontosabb filozófiai irányzata.58 Az evolúciót érintő polémiák fenti áttekintése arra utal, hogy a fajok származásának kérdése egy alapvetően filozófiai gyökerű, több fronton zajló materializmus-spiritualizmus konfrontációnak csupán az egyik részterülete volt. Ez a szélesebb értelemben vett filozófiai vita a következő kérdéseket foglalta magában. Minek tulajdonítható a szellemi tevékenység (csak az agy gondolkodik, vagy létezik efelett egy szellemi természetű elme is)? Mi a filozófiai igazság az idealizmus és 54
Purgstaller József: A bölcsészet elemei. I–VI. (Bevezetés és lélektan. Gondolkodástan. Ismerettan. Erkölcstan. Szépműtan. A bölcsészet története.) Buda, 1843. 55 Purgstaller József: A természeti czélszerűség érvényességéről. MTA Értesítő. A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi Osztályok Közlönye. III. kötet, 1863. 396. old. 56 Purgstaller József: A teremtés és a teremtő ész közti viszonyról. MTA Értesítő A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi Osztályok Közlönye. V. kötet. 1865. 184–201. old. 57 Andrássy Kálmán: Vallás-bölcsészeti tanulmányok. Anyagi haladásunk. Religio, 1863. II. fél. 23–27. sz., 30. sz. 236. old. Lásd még: Uő.: Mózses és a tudomány. Religio, 1863. I. fé. 28.sz.; Uő.: Kinyilatkoztatás és a tudomány. Religio, 1865. II. fé. 7. sz. 58 Pauer Imre: Vázlatok az újkori philosophia köréből. Pest, 1872.
13
a materializmus ontológiai vitájában – csak az anyag létezik, vagy az afelett álló transzcendencia, szellemi lények, Isten is? Milyen tulajdonságokkal rendelkezik az anyag, és öröknek tekinthető-e? Hogyan viszonyul egymáshoz az anyag és az erő? Van-e életerő, lélek a testben, vagy az élet csupán a test mechanikus működésével egyenlő? A vita eredetkérdéseket érintő pontjai, hogy levezethető-e az élet az élettelen anyagból; hogyan jelentek meg a fajok a Földön; honnan és hogyan származik az emberi lény; kettős természettel rendelkezünk, mint test és lélek kapcsolódásai, vagy csupán biológiai természetű lények vagyunk? Léteznek e velünk született eszmék, erkölcsök? Konkrétan a darwinizmus hatásaival kapcsolatban pedig azok a kérdések vetődtek fel, hogy hová vezetne az evolúciós elképzelés társadalmi és politikai szempontból, milyen erkölcsi következmények erednek belőle, és hogyan hatna a vallásra és a művészetre. A tudomány szerepét illetően pedig az a dilemma bomlik ki a téma kapcsán, hogy milyen kérdésekre kell választ keresnie, adnia a tudománynak, és mire lehet képes egyáltalán válaszolni? A darwinizmusról szóló, gyorsan kiszélesedő vita tulajdonképpen ennek a filozófiai „problémacsomagnak” volt az egyre nagyobb jelentőséggel bíró, mondhatni központi ütközési pontja. A témához hozzászóló egyes szerzők pedig saját szakterületüknek, érdeklődésüknek és világlátásuknak megfelelően hangsúlyozták e témák egyikét-másikát, vagy többet is közülük. Ahogy láthattuk, a természetről való hazai tudományos gondolkodásban 1867 előtt megjelent ugyan a darwini gondolat, de széleskörű elfogadottságra még nem tett szert. A botanika és az állatrendszertan képviselői ekkoriban például nem sok jelét adják a darwinizmus iránti fogékonyságuknak. Erről árulkodik, hogy az MTA Matematikai és Természettudományi Állandó Bizottsága által 1860 és 1866 között megjelentetett Közlemények öt kötetében a botanikai és faunisztikai tanulmányokat olvasva egyetlen Darwinra való utalással sem lehet találkozni. Mindebben szerepet játszhat a témával kapcsolatos publikációk alacsony száma, az aktuális politikai események figyelemelterelő szerepe, illetve a széles körben elfogadott vallásos világkép ereje is. Azt mondhatjuk, hogy a darwinizmus voltaképpen hamarabb indított el társadalmi és világnézeti tárgyú polémiákat, mint ahogy a szaktudományok komolyan fontolóra vették volna állításait. Annál inkább érdekes Kanitz Ágost (kolozsvári botanikus, 1880-tól MTA tag) elszigetelt, jóslatszerű kijelentése, amelyet a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1863-as pesti Nagygyűlésén tett: „Én azt vélem, hogy maholnap a Darwin theoriája lesz a kiindulási pont minden növény és állatrendszeri vizsgálatnál.”59 Az irodalomtörténeti összegzések rámutatnak, hogy Darwin munkájának, A fajok eredetének hatása a hatvanas évek folyamán a materializmuséval együtt terjedt Magyarországon.60 A korabeli materializmus és darwinizmus néhány nagy költőnk és írónk művein is nyomot hagyott. Így elsősorban Madách Imre Tragédiáján (1860), melyben Lucifer és a Földszellem nemegyszer szinte a materialista Büchner gondolatainak költői parafrázisát hirdetik. Gárdonyi Géza pedig éppen Brassai Sámuelnek írt egy hosszú verses köszöntőt (életben megért századik születésnapjára), amelyben így utal a vitatott témára: „Melyiknek jobb itt: a bölcsnek vagy butának? Kinek higyjünk jobban: Jézusnak - Buddhának? Ezek szava szent-e vagy Darwin tanai? Állatok vagyunk-e, vagy Isten fiai?”61
59
Kanitz Ágost: A növény-species fejlődésének történetéről, különös tekintettel Magyarhonra. Magyar Orvosok és Természetvizsgálók IX. Vándorgyűlése, Pest, 1863. 301–303. old. 60 Sőtér István (főszerk.): A természettudományos szemlélet térhódítása (alfejezet). A magyar irodalom története. IV. kötet. 1849-től 1905-ig. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966.) 61 Gárdonyi Géza: Levél Brassai Sámuel úrnak. Idézi: Dr. Nyiredy Szabolcs (szerk.): Brassai Sámuel emlékezete. Heltai Gáspár Kft., Budapest 1997.
14
Az élet keletkezése, az állatvilágnak az emberig tartó fokozatos fejlődéséről szóló elképzelés, a létért való küzdelem gondolata behatolt a kor közgondolkodásba: a polgári liberális társadalomelmélet az utóbbit alkalmazta a társadalom életére is. A materialista és darwinista elvek a kiegyezés körül újjászerveződő szabadkőműves páholyokban jó táptalajra leltek, és hozzájárultak a radikális polgári magyar szellemiség kialakulásához. Az élővilág eredetét illetően logikai értelemben alapvetően háromféle megközelítés képzelhető el. Az egyik szerint Isten „készre” teremtette a világot és a benne élőket; a másik szerint az élet és a fajok az anyag önfejlődésének eredményei; a harmadik álláspont pedig pedig a két másik nézőpont ötvözésével azt állítja, hogy Isten áll irányítóként az élet formái evolúciós kifejlődésének hátterében. Megállapíthatjuk, hogy 1860-tól kezdődően, szinte rögtön, ahogy a darwinizmus átlépte Magyarország határát, mindhárom álláspontnak teremtek képviselői. Az uralkodó keresztény hagyománynak köszönhetőn a legtöbben – beleértve a korabeli tudományosság képviselőit – ebben az időben a világ teremtettségét vallották. A darwinizmus körüli vitákban ezt az álláspontot képviselte például Brassai Sámuel és Purgstaller József. A másik póluson a „nyers”, materialista darwinizmust támogatta többek között Mentovics Ferenc. A köztes útnak, a teista evolúciónak pedig mind klerikusi, mind világi körből akadtak támogatói: az előbbiből például Rónay Jácint János, az utóbbiból pedig Greguss Ágost. Az élővilág eredetéről szóló elképzelések története voltaképpen nem más, mint e három megközelítés egymással folytatott harca, melyben hol egyik, hol másik, hol a harmadik kerekedik felül. A darwinizmus hazai recepciójának kezdeteit vizsgálva úgy tűnik, hogy a darwinizmusra nyomában fellépő reakciók kapcsán voltaképpen világnézetek ütközéséről kell beszélnünk. A tudományos tények ugyanis önmagukban nem árulnak el mindent, tág teret biztosítanak a mindenkori interpretációk számára: „A kizárólagosan vett empirizmus korlátozottsága és többértelműsége nyilvánul meg ama tudománytörténeti jellegzetességben, hogy a legellentétesebb előjelű álláspontok képviselői egyaránt a tények bizonyító erejére hivatkoznak.”62 Való igaz, hogy Brassai például határozottan amellett érvel, hogy a megfigyelt természeti jelenségek nem igényelnek darwinista magyarázatot: „Darwin az ő elméleti alapjául egyetlenegy parányi tényt sem bír kimutatni a nagy természetben.” Eközben pedig az evolucionizmus pártolói ugyanazon természet „tüneményeire” [jelenségeire] hivatkozva állították az új értelmezés szükségességét. Ahogy Rónay Jácint János fogalmazott: „A fajváltozás, a változatok öröklése és szilárdulása tényeken alapszik”. Mindebből világossá válik, hogy még az empirizmus ténytisztelete sem maradhat meg mindig a filozófiától mentes tudományosság berkein belül: végső ítéleteiben a tudós választásra kényszerül az idealizmus és a materializmus alapállása közül.63 A darwinizmus széleskörű elterjedése a kiegyezést követő években, évtizedekben valósult meg Magyarországon. De hogy ez a folyamat hosszú időn keresztül nem volt teljes, azt egy példaképpen választott könyv segítségével illusztrálhatjuk. A természet könyve – Ég és föld című kiadvány64 nyilvánvalóan tudományos ismeretterjesztő célzattal íródott. Kiadását nem jelzi évszám, de belső hivatkozásaiból kiderül, hogy valamikor 1926 után jelent meg. A kötetet Dr. Nevelős Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszteri tanácsos szerkesztette. A kötet szerzői között különböző természettudományok képviselőit találjuk, például a kertészeti tanintézet egyik tanárát, a királyi József Műegyetem adjunktusát, a Meteorológiai és Földmágnességi Intézet nyugalmazott igazgatóját, vagy a Csillagvizsgáló Intézet igazgatóját. Az egyes szaktudományok ismereteit ismertető fejezetek előtt a „Vallás és természettudomány” című bevezető fejezet áll, melyet Pécs Aladár szerzett. Róla annyit kell 62
Ladányiné Boldog Erzsébet: A magyar filozófia és darwinizmus XIX. századi történetéből. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986. 75. old. 63 Uo. 93. old. 64 Dr. Nevelős Gyula (szerk.): A természet könyve – Ég és föld. A Könyvbarátok Szövetsége Kiadványa. é.n.
15
tudnunk, hogy egy 1873 és 1949 között élt temesvári fizika- és matematikatanár, 1901-től a budapesti VII. kerületi főgimnázium tanára. A két világháború között ő szervezte és vezette az országos középiskolai tanulmányi versenyeket fizikából. Az általa írott, a vallás és tudomány kapcsolatát taglaló bevezető fejezet kifejezett szkepszist árul el részéről a darwinizmus és a természettudományos materializmus irányában. A darwinizmussal való szembenállás tehát még 60–70 évvel hazai megjelenése után is jól kitapintható. Hovatovább napjainkban, a 21. század szellemi életében is megfigyelhetjük a fentebb jellemzett három megközelítés továbbélését. A tudomány és az oktatás hivatalos csatornáin keresztül szinte kizárólagosan a materiális evolúció gondolatát lehet megismerni. Egyes hagyományhű egyházak viszont tanításaikban kitartanak szentírásaik szó szerinti, teremtésközpontú értelmezése mellett. A teista evolúció gondolata pedig a nagyobb egyházak hivatalos állásfoglalásában és a széles nagyközönség véleményalkotásában jelennek meg. Az elmúlt évtizedekben az „intelligens tervezés” alternatív intellektuális irányzata színesítette a palettát, amely tudományosan, vallásilag el nem kötelezett módon érvel a biológia összetettség és a genetikai információ magasabb rendű eredete mellett. Ez a megközelítés gyakorlatilag a teista evolúció elképzelésével és a tradicionális teremtésmagyarázatokkal egyaránt kompetens, míg mind elméletben, mind a mindennapi valóság síkján ütközésben áll a domináns materialista fajképződési magyarázattal. Hogy a tervezettség, az intelligent design általános megfogalmazása mennyire képes meggyökeresedni a közgondolkodásban és esetleg a tudományos elit körében (vagy legalábbis legitimitást nyerni attól), az egy kezdődő– folyamatban lévő paradigma-vita sűrűjében, pillanatnyilag nem megjósolható.
Felhasznált irodalom Acsay Ferenc: Rónay Jácint János élete. Győr, Győregyházmegyei Könyvsajtó, 1906. Andrássy Kálmán: Mózses és a tudomány. Religio, 1863. I. fé. 28. sz. Andrássy Kálmán: Vallás-itészeti bölcselet Francziaországban. Religio, 1863. II. fé. 42. szám. Andrássy Kálmán: Vallás-bölcsészeti tanulmányok. Anyagi haladásunk. Religio, 1863. II. fé. 23–27. sz., 30. sz. Andrássy Kálmán: Kinyilatkoztatás és a tudomány. Religio, 1865. II. fé. 7. sz. Arany János (szerk.): Szépirodalmi Figyelő II. 1861. december 26-i szám. Balázs Attila: Bölcselet az Erdélyi Múzeum-Egyesületben. Kriterion Kiadó, Kolozsvár, 2007. Bánóczi József: Emlékbeszéd Greguss Ágost felett. Emlékbeszédek, V. 8. Magyar Tudományos Akadémia. 1889. Beck Mihály: Tudományos mozgalmak. Nyolcvan év hazai természettudományi művelődéstörténete. Természet Világa, 129. évf. 12. sz. 1998. december. Brassai Sámuel: Az Akadémia igazsága. Kolozsvár, 1862. Brassai Sámuel: Éledés és életkezdet. Budapesti Szemle. XVI. kötet. 1862. Brassai Sámuel: Az ember eredete. (Cikksorozat.) Koszorú, 1863. II. fé. 19. szám.
16
Brassai Sámuel: Az „exact” tudományok követelései a philosophia irányában. Erdélyi Múzeum Egylet Évkönyvei. II. kötet, Kolozsvár, 1863. 54–80. old. Brassai Sámuel: Nem csak az anyag halhatatlan. Kolozsvár, 1865. Brassai Sámuel: Orbus canescens. L. fil. és egyéb ami hozzájárul. Erdélyi Múzeum Egylet Évkönyvei. III. köt. Kolozsvár, 1865. Buzinkay Géza: Kis magyar sajtótörténet. http://mek.niif.hu/03100/03157/03157.htm Cserháti Mátyás: A természetes szelekció gondolata a 18. századtól napjainkig. ELTE TTK szemináriumi dolgozat. Elek László műsora: Darwin és a darwinizmus. 2. rész. Darwin fogadtatása Magyarországon. Kossuth Rádió, 2009. április 1. Emlékkönyv a Királyi Magyar Természettudományi Társulat félszázados jubileumára. Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1892. Fall B. Levente: Mentovich Ferenc. Népújság. IMPRESS Kft. Marosvásárhely, 2006. december 13. Fenyő István (szerk.) et al: Eötvös József Művei. Arcképek és Programok. Szépirodalmi Kiadó– Magyar Helikon, Budapest, 1972. Fée: Darwin elmélete vagyis a fajok eredésének vizsgálata. Orvosi Hetilap, 1864. 36., 37., 40. szám 617-619. old., 50., 51., 52. szám. Dr. Gál Kelemen: Brassai, mint philosophus. Keresztény Magvető, 1899. Gárdonyi Géza: Levél Brassai Sámuel úrnak. Idézi: Dr. Nyiredy Szabolcs (szerk.): Brassai Sámuel emlékezete. Heltai Gáspár Kft., Budapest 1997. Glatz Ferenc (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. 1-3. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, 2003. Greguss Ágost: A materialismus hatásairól. Pest, 1859. Greguss Ágost: A haladás elvéről. MTA Értesítő: A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok Közlönye. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1864. Greguss Ágost: Tanulmányai. I-II. Pest, 1872. Hajós József: Mentovich Ferenc, a materialista gondolkodó. Korunk, Kolozsvár, 1959. 4. szám. 586– 590. old. Hajós József: Mentovich materializmusa. Művelődés, Bukarest, 1979. 12. szám, 39–40. old. Hajós József: A magyar filozófia múltjából. Jegyzetek Hanák Tibor szintéziséhez. Erdélyi Múzeum. 57. kötet, 1995. Hegedűs Sándor: Darwin tana az irodalomban. Athenaeum, Budapest, 1873. Hull, David. L.: Deconstructing Darwin: Evolutionary Theory in Context. Journal of the History of Biology. Volume 38., No. 1. Springer Netherlands, 2005. március.
17
Jánosi Ferenc: Új természetrajzi elmélet – A nemek eredete. Budapesti Szemle. I. évf. 10. kötet. Kanitz Ágost: A növény-species fejlődésének történetéről, különös tekintettel Magyarhonra. Magyar Orvosok és Természetvizsgálók IX. Vándorgyűlése, Pest, 1863. 301–303. old. Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1000–1990. (CD-ROM) Arcanum Digitéka Kft., 2001. Korunk, 1862. 41. szám. Ladányiné Boldog Erzsébet: A magyar filozófia és darwinizmus XIX. századi történetéből. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986. Markusovszky Lajos: Válogatott munkái. Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, Budapest, 1905. Mentovich Ferenc: Tanulmányok az újabb materializmus körül. Az Ország Tükre. I. 1862. Mentovich Ferenc: Földgömbünk őskora. Természetbarát, Kolozsvár, 1846. Mentovich Ferenc (szerk): Marosvásárhelyi Füzetek. II. évfolyam. 1859. Mentovich Ferenc: Még egyszer e kérdés: van-e vagy nincs életerő? Más megvilágításban. Családi Kör. 1861. 42. és 43. szám. Mentovich Ferenc: Az új világnézlet. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1974. Mund Katalin: The Reception of Darwin in Nineteenth-Century Hungarian Society. In: Eve-Marie Engels and Thomas F. Glick: The Reception of Charles Darwin in Europe. II. kötet, 24. fejezet, 441– 462. old. Dr. Nevelős Gyula (szerk.): A természet könyve – Ég és föld. A Könyvbarátok Szövetsége Kiadványa. é.n. Nyiredy Szabolcs, Dr. (szerk.): Brassai Sámuel emlékezete. Heltai Gáspár Kft., Budapest 1997. Orvosi Hetilap, 1863. 22. szám. Pál Lajos: Rónay Jácint. A múlt magyar tudósai sorozat. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1976. Pauer Imre: Vázlatok az újkori philosophia köréből. Pest, 1872. Pólya József: A magyar akadémia múlt év nov. 23-i és dec. 21-ki természettudományi osztályüléseire vonatkozók. Magyar Sajtó, Pest 1858. 5. sz. Purgstaller József: A bölcsészet elemei. I–VI. (Bevezetés és lélektan. Gondolkodástan. Ismerettan. Erkölcstan. Szépműtan. A bölcsészet története.) Buda, 1843. Purgstaller József: A természeti czélszerűség érvényességéről. MTA Értesítő. A Philosophiai, Törvényés Történettudományi Osztályok Közlönye. III. kötet, 1863. Purgstaller József: A teremtés és a teremtő ész közti viszonyról. MTA Értesítő A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi Osztályok Közlönye. V. kötet. 1865. 184–201. old. Rónay Jácint: Fajkeletkezés. Az embernek helye a természetben és régisége. Demjén és Sebes, Pest, 1864.
18
Rónay Jácint: Az ősember haladásáról. (Székfoglaló MTA előadás.) Pest, 1868. Rónay Jácint: A szerves élet haladása s a fajok kihalása. A Magyar Tudományos Akadémia Évkönyve. XIII. 1871. Schwarz Gyula recenziója. Budapesti Szemle. 20. kötet. 1864. 282–285. old. Soós Sándor: The Scientific Reception of Darwin’s Work in Nineteenth-Century Hungary. In: EveMarie Engels and Thomas F. Glick: The Reception of Charles Darwin in Europe. II. kötet, 23. fejezet, 430–440. old. Sőtér István (főszerk.): A magyar irodalom története. IV. kötet. 1849-től 1905-ig. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966. Sőtér István (főszerk.): A magyar irodalom története. Multimédiás CD-rom. Arcanum Adatbázis Kft. 2006. Id. Szinnyei József (1830–1913): Természettudományi és matematikai írások a hazai folyóiratokban (1778–1873). Szerk: Gazda István. Tigyi József: Hol teremnek az akadémikusok? – az MTA tagjai számokban –. Magyar Tudomány, 2006/3. Tremkó Antal: Emlékezés egy „föltámadt halottra”. Az Ország Tükre, 1864. 8. szám. Felhasznált irodalmak az internetről: Az MTA története. www.mta.hu/index.php?id=423 A letöltés dátuma: 2009. június 15. Elek László: Darwin fogadtatása Magyarországon. MR1 – a Kossuth Rádió honlapja. http://www.mr1-kossuth.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=77110&Itemid=86 A letöltés dátuma: 2009. június 15.
19
