MÓRA FERENC MÚZEUM ÉVKÖNYVE S T U D I A ARCHAEOLOGICA IX

A

MÓRA FERENC MÚZEUM ÉVKÖNYVE

S T U D I A

ARCHAEOLOGICA IX.

A

MÓRA FERENC MÚZEUM ÉVKÖNYVE

S T U D I A

ARCHAEOLOGICA IX.

A M Ó R A FERENC M Ú Z E U M É V K Ö N Y V E - STUDIA ARCHAEOLOGICA I X .

DOLGOZATOK A M Ó R A FERENC M Ú Z E U M RÉGÉSZETI OSZTÁLYA ÉS A Z M F M - S Z T E RÉGÉSZETI TANSZÉKE KÖRÉBŐL

A tanulmányok

lektorai:

B Á N F F Y Eszter

M A R Á Z Borbála

B E N D E Lívia

M A R C S I K Antónia

H O L L Imre

M Ü L L E R Róbert

H O R V Á T H Ferenc

N É M E T H Péter

K O V A L O V S Z K I Júlia

R É V É S Z László

K O V Á C S László

S O M O G Y I Péter

K U L C S Á R Valéria

V. S Z A B Ó G á b o r

KÜRTI Béla

TAKÁCS Miklós

L O V A G Zsuzsa

T O M K A Gábor

LŐRLNCZY Gábor

V Á L Y I Katalin

Z I M O N Y I István

Szerkesztették: B E N D E Lívia - L Ő R I N C Z Y Gábor

A német szöveget

fordította:

H . S I M O N Katalin

Borító: ÖLVECZKY Gábor

Grafika: C Z A B A R K A Zsuzsa

A kötet m e g j e l e n é s é t a Nemzeti Kulturális Alapprogram M ú z e u m i K o l l é g i u m a , a Nemzeti Kulturális Ö r ö k s é g M i n i s z t é r i u m a és a Szegedi T u d o m á n y e g y e t e m t á m o g a t t a

Szerkesztőség: 6720 E l Szeged, Roosevelt tér 1 - 3 . ® 62/549-040 • Fax: 62/549-061 E-mail: [email protected], [email protected]

TARTALOM — INHALT—

Laudatio Fodor István tiszteletére

CONTENTS

(Trogmayer Ottó)

9

Fodor István bibliográfiája KERTÉSZ Róbert - SÜMEGI Pál: Oskörnyezeti

11 tényezők és a Kárpát-medence

neolitizációja:

modell néhány aspektusa egy új geoarcheológiai Palaeoenvironmental Factors and the Neolithization Process of the Carpathian Some Aspects of a New Geoarchaeological Model

25 Basin: 33

M A R T O N Tibor: Mezolitikum a Dél-Dunántúlon — a somogyi leletek újraértékelése Das Mesolithikum im südlichen Transdanubien — Die Neubewertung der Funde aus dem Komitat Somogy

45

FOGAS Ottó: A Körös-kultúra újabb kultusztárgyai Nagytőkéről (Csongrád megye) Neue Kultgegenstände der Körös-Kultur in Nagytőke (Komitat Csongrád)

49 52

H . SIMON, Katalin: Das Gesichtsgefäß von Zalaegerszeg-Andráshida, A Zalagerszeg-Andráshida, Gébárti-tói arcos edény

57 62

OROSS Krisztián: A lengyeli kultúra újabb idoltöredékei Neue Idolbruchstücke der Lengyel-Kultur aus Sé

Gébárter See

Séből

39

65 68

R E G É N Y E Judit: Kultikus leletek Kaposvár-Gyertyános neolitikus lelőhely anyagában Kultische Funde im Material des neolithischen Fundortes Kaposvár-Gyertyános

71 75

BACSMEGI Gábor: A lengyeli kultúra temetkezései Karancsságon Die Bestattungen der Lengyel-Kultur in Karancsság

81 84

P. B A R N A Judit: Egy java rézkori kultusztárgytöredék és rekonstrukciós kísérlete Das Bruchstück eines hochkupférzeitlichen Kultgegenstandes. Rekonstruktionsversuch

87 92

M . EGRY Ildikó: Rézkori településrészlet Mosonszentmiklós-Egyéni földek lelőhelyen Das Detail einer kupferzeitlichen Siedlung auf dem Fundort Mosonszentmiklós-Egyéni T Ó T H Katalin: Kora bronzkori temetkezés Mártély-Üdülőtelepen Eine frühbronzezeitliche Bestattung in Mártély-Udülőtelep

földek

95 . 98 101 106

P. FISCHL Klára: A Perjámos-kultúra települései Die Siedlungen der Perjámos-Kultur

111 118

K O Ó S Judit: Késő bronzkori edénylelet Északkelet-Magyarországról Ein spätbronzezeitliches Gefäßdepot von Nordostungarn

121 125

D. M A T U Z Edit: Preszkíta edények Szeged-Öthalomról Präskythische Gefäße von Szeged-Öthalom

129 132

PATAY Róbert: Korai szarmata sír Mezőkövesdről. Előzetes jelentés a Patakra járó-dűlőben feltárt szarmata temetkezésekről Ein frühsarmatisches Grab in Mezőkövesd (Vorbericht über die in Mezőkövesd, Patakra járó-Flurfreigelegten sarmatischen Bestattungen)

135 140

V Ö R Ö S Gabriella: A ruhák aljának gyöngyözése a Madaras-Halmok szarmata temető sírjaiban (Statisztika — tipológia) Der perlenverzierte Saum von Bekleidungsstücken in den Gräbern des sarmatischen Gräberfeldes Madaras-Halmok (Statistik—Typologie)

150

M A R K László: A szarmata népesség temetkezési rítusairól, vegyészszemmel A Burial Rite of Sarmatian Population, in Mirror of the Chemistry

151 158

L Á S Z L Ó János: Vaseszköz lelet Tatabánya-24. lelőhelyről Ein Eisengerätfund vom Fundort Tatabánya-24

165 168

L Ö R I N C Z Y Gábor - STRAUB Péter: Újabb adatok az avar kori szűrőkanalak Neue Angaben zur Bewertung der aw arenzeitlichen Sieblöffel I

értékeléséhez

145

I. . . .

BENDE Lívia: Avar temető Örménykúton Ein awarisches Gräberfeld in Örménykút

189 196

Appendix. BARTOSIEWICZ László: Állatmaradványok The Animal Remains VÁLYI Katalin: Késő avar kori temetőrészlet Das Detail eines spätawarenzeitlichen

209 210

Szeged-Kiskundorozsma-Hármashatáron Gräberfeldes in Szeged-Kiskundorozsma-Hármashatár.

211 222

KÜRTI Béla: Avar lovas — magyar lovas Szőregen és Eperjesen Awarischer Reiter — ungarischer Reiter in Szőreg und Eperjes POLGÁR Szabolcs: A ,, Bajor Geográfus " néhány Kelet-Európára vonatkozó Über einige osteuropäische Länder- und Volksnamen von „Geographus

171 180

229 235 ország- és népnevéről. Bavarus"

243 255

RÉVÉSZ László: Újabb adatok a Karos-Eperjesszög I. honfoglalás kori temető értékeléséhez . . . . Neue Angaben zur Bewertung des landnahmezeitlichen Gräberfeldes I von Karos-Eperjesszög

259 270

M A D A R A S László: A szolnok-szandai honfoglalás kori korongpár Das landnahmezeitliche Scheibenpaar von Szolnok-Szanda

277 281

B A L O G H Csilla: 10. századi sírok Kiskunfélegyháza környékéről Gräber aus dem 10. Jahrhundert in der Umgebung von Kiskunfélegyháza

283 289

Appendix. V Ö R Ö S István: A kiskunfélegyháza-külsőgalambosi honfoglalás kori sír lova Das Pferd des landnahmezeitlichen Grabes von Kiskunfélegyháza-Külsőgalambos

. . . 294 294

S Z A R K A József: A kalandozó magyarok temetkezéseiről Die Bestattungen der Ungarn im 10. Jahrhundert

297 307

S O M O G Y V Á R I Ágnes: Árpád-kori temető Kiskunfélegyháza határában Ein arpadenzeitliches Gräberfeld in der Gemarkung von Kiskunfélegyháza

309 312

T Ü R K Attila: Árpád-kori ötvöstárgy Szentes-Kaján, Temetőhalom (Csongrád megye) lelőhelyről Eine arpadenzeitliche Goldschmiedearbeit vom Fundort Szentes-Kaján, Temetőhalom (Komitat Csongrád) Appendix. K Ó B O R Balázs: A Szentes-Kaján, Temetőhalom lelőhelyen feltárt limoges-i zománcozott ötvöstárgy anyagvizsgálata Die Analyse der am Fundort Szentes-Kaján, Temetőhalom freigelegten emaillierten Goldschmiedearbeit Limoges-Typs

. . 319 325 típusú 329 330

B Á L I N T Marianna: Cölöpszerkezetes faház a Kiszombor-Nagyszentmiklósi úti Árpád-kori településen Ein Holzhaus mit Pfostenkonstruktion in der arpadenzeitlichen Siedlung von Kiszombor-Nagyszentmiklosi-Straße

333 338

G A L L I N A Zsolt - M O L N Á R István: Az intenzív állattartás feltételezett nyomai egy Árpád-kori településen Die angenommenen Spuren der intensiven Tierhaltung in einer arpadenzeitlichen Siedlung

341 . . 347

KURUCZ Katalin: Árpád-kori településnyomok Nyíregyháza határában Arpadenzeitliche Siedlungsspuren in der Gemarkung von Nyíregyháza

353 355

K O V Á C S S. Tibor: Egy keleti díszsisak a tatárjárás korából Ein orientalischer Prunkhelm aus der Zeit des Tatarensturmes

361 366

HORVÁTH Ferenc: Ujabb kun vezéri sír leletei a Kiskunságból: Kiskunmajsa-Kuklis-lanya Die Funde eines neuen kumanischen Führergrabes in Kleinkumanien: Kiskunmajsa-Kuklis-Gehöft

369 381

SZATMÁRI Imre: Késő gótikus, ember alakú bronz gyertyatartó Sarkadról Ein spätgotischer menschenförmiger Bronzeleuchter von Sarkad

387 394

M I K L Ó S Zsuzsa - V I Z I Márta: Ete — egy elpusztult középkori mezőváros a Sárközben Ete — ein verwüsteter mittelalterlicher Marktflecken in der Landschaft Sárköz

399 403

PUSZTAI Tamás: Két középkori település szerkezeti rekonstrukciója térinformatikai segítségével Strukturelle Rekonstruktion zweier mittelalterlicher Siedlungen mit Hilfe der Rauminformatik

eszközök 407 411

F. L A J K Ó Orsolya: Kora újkori mázas kerámia a hódmezővásárhelyi Otemplom területéről Frühneuzeitliche glasierte Keramik im Gebiet der Alten Kirche von Hódmezővásárhely

. . . .

G R Ó H Dániel: Egy székelyföldi ház élettörténete Die Geschichte eines Hauses vom Szeklerland

429 433

S Z A L O N T A I Csaba: Attila-film, Attila-út, Attila-kifli. Attila-kultusz Szentesen a korabeli alapján Attila-Film, Attila-Straße, Attila-Kipfel. Der Attila-Kult in Szentes in der zeitgenössischen Presse A Móra Ferenc Múzeum Régészeti bibliográfiája, 2002 Rövidítések jegyzéke

— Abkürzungen

Osztály és az MFM-SzTE

419 425

Régészeti

Tanszék

sajtó 437 447

munkatársainak 449

— List of Abbreviations

,

453

10. SZÁZADI SÍROK KISKUNFÉLEGYHÁZA BALOGH A honfoglalás kor régészeti kutatása a Bács-Kiskun megyei Ladánybenén 1834-ben előkerült benepusztai rangos férfisír felfedezésével kezdődött. Vissza­ tekintve e régészeti és kutatástörténeti szempontból egyaránt nagy fontosságú leletegyüttesre, ma még igen nagynak látszik a lemaradás a megye honfog­ lalás kori leleteinek szakszerű közlése és feldolgo­ zása tekintetében. A múzeumok gyűjteményeiben található leletek publikálásának elmaradása csak részben írható a I I . világháború okozta károk és a múzeumok rossz anyagi helyzete számlájára. A kö­ zelmúltban a balotaszállási sír mintaszerű közlése (RÉVÉSZ 2001) mérföldes lépést jelentett a szakmai adósságok törlesztésében. Tudomásunk szerint a több évtizedes hiátus után a honfoglaló corpusmunkálatok is újabb lendületet vettek a megyében, és összegyűjtésre kerültek a terület 10-12. száza­ di sírleletei, azonban úgy tűnik, hogy a kataszter megjelenésére még várnunk kell. Az alábbiakban két, egymástól mindössze 6-7 km-re fekvő lelőhely ismertetésére és leletössze­ függéseik tárgyalására vállalkozunk. A z egyik lelő­ hely Kiskunfélegyháza Külsőgalambos elnevezésű határrészében került elő több mint fél évszázaddal ezelőtt, de leletanyaga máig közöletlen, kimaradt valamennyi olyan összefoglaló munkából, ami a Kárpát-medence, illetve a Dél-Alföld honfoglalás és kora Árpád-kori leletanyagával foglalkozik (FÉK

KÖRNYÉKÉRŐL

Csilla 1

1962; BÁLINT 1991). A másik lelőhely Kiskunmajsa határában egy homokbánya müvelésekor került elő a 90-es évek elején. A két lelőhely régészeti anya­ ga alapján egy időhorizonthoz tartozik, és beleil­ lik a 10. századi hazai, jól ismert leletek sorába. Ismertetésükkel nem jutunk közelebb a korszak számos, ma még megoldatlan problémájának meg­ válaszolásához, de újabb adatokat kapunk a DunaTisza köze középső része honfoglalás kori történe­ tének kutatásához. A kiskunfélegyházi sírleletek négy év különb­ séggel kerültek elő, mindkét alkalommal földforgatás alkalmával. Bár múzeumi szakember végezte a sírok megmaradt részeinek feltárását, sajnálatos módon dokumentáció — egy ceruzával írt jelentés töredékének kivételével — nem maradt ránk. A le­ lőhelyet a megtalálók segítségével azonosítottuk 1998-ban. A sírok lelőhelye Kiskunfélegyházától kb. 8 km-re délnyugatra található, az ún. külsőgalambosi határrészben, közvetlenül a Kiskunmaj­ sa felé menő műút jobb oldalán, a ma is álló Pin­ tér-tanya mellett (3. kép 4 ) . Itt egy a környezetből alig kiemelkedő, kis kiterjedésű, északkelet-dél­ nyugat irányú, természetes magaslat húzódik, melynek nyugati, lankásabb oldalán kerültek elő a temetkezések. A találók elmondása szerint egymás­ tól néhány méter távolságra helyezkedtek el. 2

/ A cikket Kovács László (MTA RI) lektorálta, melyért köszönettel tartozom. Ő hívta fel figyelmemet arra, hogy a kiskunfélegyháza-külsőgalambosi 2. sírban előkerült balta kéziratban maradt munkájában ismertetésre került (Kovács, L . : Vooruzenie vengrov-obretatelej rodiny: sabli, boevye topory, kopja. Dissertaciá na soiskanie ucenoj stepeni kandidata istoriceskih nauk. Moskva 1980, 74-75, 32. t. 4). A kézirat az MTA Kézirattárában D. 9070 leltári számon található. Az adatot ezúton köszönöm. 2 KM RégAd: 98.12.2.

AZ 1949-BEN

ELŐKER

ÜLT SÍR (1. SÍR) ÉS

1949. január 23-án Pintér Antal Kiskunfélegyhá­ za-Külsőgalambos 1829. sz. alatti lakos tudatta a kiskunfélegyházi m ú z e u m m a l , hogy a földjén földforgatás alkalmával egy lovassírt talált. A leletek előkerüléséről Pál Kálmán m ú z e u m ő r értesítette Bálint Alajos kecskeméti múzeumigazgatót, aki a leletmentést másnap végezte el. A sírról dokumen­ táció nem maradt ránk, m í g n e m a Kiskun M ú z e u m régi iratainak rendezése során véletlenül elő nem került az ásatónak a sír feltárásáról 1949. január 24-én készített jelentése, pontosabban ceruzával írt piszkozatának egy részlete. Ebből, valamint a Félegyházi K ö z l ö n y b e n olvasható rövid hírből a következőképpen rekonstruálható a sír leírása: 4

5

1. sir: T.: N y - K . M . : kb. 70 cm. A sírban a csontváz hanyatt, nyújtott helyzetben feküdt. Bal oldalán, vele el­ lentétesen fektetve helyezkedett el a részleges lóváz. Mell.: 1. A váz bal oldalánál íjcsontok ( 1 . kép 1) kerültek elő: a markolatcsontpár és az íjvégcsontok össze nem illő 9 töredéke. 2. Ugyancsak ott feküdt egy kb. 1 m hosszú, kétélű vaskard ( 1 . kép 2), melynek markolatgombja fél­

AZ 1953-BAN

ELŐKERÜLT

Néhány évvel később ugyancsak földfordítás köz­ ben újabb sír kerül elő, melyről szintén értesítették a múzeumot. A lelőhelyre Mezősi Károly, a félegy­ házi m ú z e u m akkori igazgatója ment k i és gyűj­ tötte össze a leleteket. A sírról részletesen beszá­ molt a Félegyházi K ö z l ö n y az alábbiak szerint: 8

2. sír: T.: N y - K . M . : kb. 40 cm. A sírban hanyatt, nyúj­ tott helyzetben feküdt az emberi csontváz. Mellette a vele együtt eltemetett lónak csak a koponyája és lábcsontjai voltak. Mell.: 1. A férfiváz mellől vas fokosbalta (2.

LELETEI

3

kör, keresztvasa pedig csónak alakú. A penge meglehető­ sen rossz megtartású, csak kis töredéke maradt meg. H . : - 2 7 cm, a markolat h.: 13,6 cm, a keresztvas h.: 9 cm. 3. A váz jobb oldalánál, a medencecsont mellett 6 nyílcsúcs (2. kép 3) feküdt. Közülük 2 db háromélü, 1 db deltoid alakú volt, 1 db páncéltörő, egynek mára csak tüskéje maradt meg, egy pedig elveszett. H . : 9,2 cm, 7,2 cm, 5,8 cm, 5,3 és 5 cm. 4. A nyílcsúcsok tegezben feküdtek, amelynek az egykori leírásban említett vasalásai és csontdíszei elvesz­ tek. 5. A koponya jobb oldalán került elő egy sötétszürke, lassú korongon készített fazék ( 1 . kép 3), amely durva szemcséjű homokkal soványított agyagból készült. A z edény ívelten kihajló pereme elkeskenyedik, teste tojás­ dad alakú. Vállán befésült párhuzamosok futnak. Ma.: 13,5 cm, szá.: 10,1 cm, fá.: 7,1 cm. 6. Bálint Alajos leírá­ sában az edény szája mellett, a koponyán zöld elszínező­ dést említ, ami fém egykori jelenlétére utal. A lóváz mell.: 7. A ló szája előtt csuklós szerkezetű, aszimmetrikus szá­ rú, nagykarikás csikózabla (2. k é p 1) feküdt töredékes ál­ lapotban. M i n d a zabla szájvasa, mind a karika lapos, tég­ lalap keresztmetszetű. A karika átm.: 6,8 cm. 8. A ló oldala mellett l - l egybekovácsolt fülű, körte alakú ken­ gyel (2. kép 2) került elő. A z egyik elveszett, a másiknak talpaló része hiányzik. Sz.: 14 cm, h.: 16,6 cm. 6

SÍR (2. SÍR) ÉS

LELETEI

7

kép 6) került elő. Baltarésze az éle felé egyenletesen széle­ sedik, fokosrésze négyszög átmetszetü, vége tompított. Nyéllyuka kerek. H . : 18,6 cm, sz.: 5 cm. A lóváz mell.: 2. A lókoponya mellett aszimmetrikus szájvasú, nagykarikás csikózabla (2. kép 4) töredékei voltak. Karikája lapos, tég­ lalap átmetszetü, csuklós szerkezetű szájvasának kereszt­ metszete kerek. A szár h.: 6,2 cm, a karika átm.: 5,9 cm. 3. Ezen kívül a lócsontok közeléből rossz megtartású, egybekovácsolt fülű, körte alakú kengyelpár (2. kép 5) került elő. A z egyik ép, talpalója laposra kovácsolt. A párjából csak szártöredék maradt meg. H . : 16,4 cm, sz.: 13,5 cm.

9

3 A sír leletei a Kiskun Múzeum régészeti gyűjteményében 58.234.1-6. leltári számokon találhatók. 4 KM RégAd: 98.12.1. A sírral kapcsolatosan a Magyar Nemzeti Múzeum adattára is őriz egy néhány soros jelentést Radnóti Aladártól, aki a sír előkerüléséről beszámolt, de e dokumentum érdemi információt nem tartalmaz. Az irat a MNM RégAd: 1888. leltári számon, 28.KI. jelzettel szerepel. 5 Félegyházi Közlöny 1949. február 5. szám, 2. oldal: Régi magyar lovas sírt találtak városunk határában. 6 A múzeum gyűjteményeit a II. világháború soránjelentős veszteségek érték. A megsemmisült leltárak pótlására és az össze­ keveredett gyűjtemények rendezésére csak 1953-ban került sor. Ekkor mára tegez vasalásai és csontdíszei nem voltak meg vagy nem voltak azonosíthatók. 7 A leletek a Kiskun Múzeum régészeti gyűjteményében vannak 58.233.1-3. leltári számokon. 8 Félegyházi Közlöny 1953. március 17. szám, 3. oldal: Honfoglalás korából származó lovas sírt találtak városunk határá­ ban. 9 A Magyar Nemzeti Múzeum Archeozoológiai Gyűjteményében 1960-ban Kiskunfélegyháza lelőhelynév alatt nyilvántar­ tásba vett lócsontok kizárásos alapon, igen nagy valószínűséggel e sírból származnak. A környékről előkerült további hon-

A TEMETKEZESI

SZOKÁSOK

ES A LELETANYAG

Az előkerülés és dokumentálás fent ismertetett kö­ rülményei miatt a temetkezési szokások tárgyalását meglehetősen szük keretek közé kell szorítanunk. A m i a fennmaradt, rövid, publicisztikus leírások alapján bizton állítható, hogy mindkét sír lovaste­ metkezés volt. Az 1. sírban a N y - K irányban fekvő csontváz mellett ellentétes tájolásban kerültek elő a lócsontok. Mivel a szűkszavú leírás szerint a ken­ gyelek a ló oldalán voltak, valószínűsíthetjük, hogy a honfoglalás kori lovastemetkezések kitömött lóbőrös változatával állunk szemben. Az egész 10. századot kitöltő, a nagy tömegekre jellemző, vala­ mennyi társadalmi rétegben jelen lévő, lábhoz tett lóbőrös változattal ellentétben a kitömött lóbőrös temetkezések száma lényegesen kisebb. Csak a 10. századi temetőkben fordulnak elő, s egy steppei származású, főként katonáskodó, előkelőbb nép­ csoporttal (kangar-besenyő) hozta összefüggésbe a kutatás (BÁLINT 1974, 105). Az általánosabb gyakorlatnak megfelelően a ló­ csontok az emberi váz bal oldalán feküdtek (BÁ­ LINT 1969, 109), azonban nem a megszokott módon, az emberi vázzal megegyező irányban, hanem vele ellentétesen fektetve. Ellentétes tájolású kitömött lóbőrös temetkezésre a Kárpát-medencéből néhány avar kori példától eltekintve (Derekegyháza, Szen­ tes-Kaján), a honfoglalás korából mindössze egyet­ len, szóbeli közlésre alapozott adatot ismerünk, egy bolygatott 10. századi temetkezést Kompoltról (BÁLINT 1974, 94).

A 2. sírról csak annyit tudunk, hogy a sírban csak a lókoponya és a lábcsontok voltak, így a részleges lovastemetkezés tényén kívül egyebet ez­ zel kapcsolatosan nem állíthatunk. A Duna-Tisza közének honfoglalás kori temet­ kezései igen gyakran lovassírok. Úgy tűnik, mintha egyes régiókkal ellentétben, azonban pl. a FelsőTisza-vidékhez hasonlóan (RÉVÉSZ 1996, 39), maga a lovastemetkezés ténye m é g önmagában nem rang­ jelző. Ezt támasztja alá többek között a fent bemu­ tatott két, szegényes, kiskunfélegyházi sír is. A temetkezési szokások körében érintenünk kell az útravaló mellékelésének szokását, hiszen e célból került az 1. sírba a halott fejéhez a korongolt fazék. A z edény sírba helyezése mint temetkezési gyakorlat nemhogy nem általános a környéken, de a félegyházi síron kívül még egy, ma már ellen­

ERTEKELESE

őrizhetetlen adatunk van e szokás előfordulásáról. Banga György uradalmi cseléd 1944 szeptemberé­ ben őszi szántást végzett Balotaszállás-Felsőbalotán, s ennek során találta meg a Kárpát-medence egyik legrangosabb honfoglalás kori női sírját. A z ő elmondása szerint az ismert leleteken kívül egy edény is tartozott a sírhoz, amely a csontváz lába környékén volt, s tetejét az eke szelte le (RÉVÉSZ 2001,9). Az edényről ezen kívül nincs több említés. Kicsit távolabbról ismerünk m é g egy adatot ke­ rámiamellékletről. Kecel-Vádéi-dűlő 2. sírjában ugyancsak a koponya mellől került elő egy, a m i ­ enkhez hasonló, kézi korongon készített fazék (FETTICH 1937,105). E sír több vonatkozásban is leg­ jobb megfelelése a kiskunfélegyháza-külsőgalambosi 1. sírnak, de erre a későbbiekben részleteseb­ ben is kitérünk. A z 1. sír edénye a honfoglalás és kora Árpád-kori kerámia egyik leggyakoribb fa­ zéktípusához sorolható. A sírok leleteinek tárgyalását a viseleti elemek teljes hiányában kezdjük az emberi vázak mellék­ leteivel, a fegyverekkel. Kétségtelen, hogy már ezek alapján megállapítható, hogy mindkét sírban katonáskodással foglalkozó férfi nyugodott. Az 1. sír halottjának fegyverzetéhez tartozott egy íj, ami a könnyű lovas harcmodorú honfoglalók és kalan­ dozó magyarok körében az egyik legfontosabb és legelterjedtebb fegyver volt. A csontváz bal olda­ lán feküdt a markolatánál és a végeken egyaránt csontlapokkal megerősített fegyver. A megmaradt csontlemezek eredeti alakja töredékességük ellené­ re is rekonstruálható: a markolatlemezek oválisak, a végcsontok kissé íveltek, és felső negyedüknél enyhén kiszélesednek. Sajnos sem a fegyver pon­ tos méretére, sem pedig a sírba helyezés mikéntjére nincsenek adataink. Az íjászfelszerelés nélkülözhetetlen kellékei, a nyílcsúcsok, a halott medencéjének jobb oldalán feküdtek, a leírás szerint vaspálcával merevített és csontlapokkal díszített tegezben. A sír előkerülése óta a tegez vasalásainak és díszeinek nyoma ve­ szett, s a leírásban említett hat nyílcsúcs helyett is csak négy, igen rossz megtartású darab és egy tüs­ ketöredék maradt meg. A nyílcsúcsok közül kettő kétség kívül a háromélű, egy a deltoid alakú, egy pedig a keskeny pengéjű, ún. páncéltörő nyílhe­ gyek csoportjába tartozik. A honfoglalás kori sí-

foglalás kori lovas sírok később kerültek elő: Kiskunfélegyháza-Izsáki út, Határdombon za-Radnóti M. utcában 1970-ben. A lócsontok feldolgozását ld. az appendixben!

1968-ban,

Kiskunfélegyhá­

rokban előforduló, leggyakrabban maximum hét, de általában ennél kisebb számban előforduló nyíl­ csúcsoknak László Gyula rangjelző szerepet tu­ lajdonított (LÁSZLÓ 1944, 132). Eszerint az 1. sír rangosnak számítana a maga hat nyilával. Ezzel el­ lentétben Dienes István véleménye szerint a nyíl­ csúcsok száma sokkal inkább a hitvilággal hozható kapcsolatba (DIENES 1957, 29-31). Bár e kérdés el­ döntése máig nem jutott nyugvópontra és minden­ képpen további kutatásokat igényel, esetünkben in­ kább az utóbbi elgondolást tartjuk valószínűbbnek, hiszen a hat nyílcsúcs ellenére sem állíthatjuk, hogy gazdag temetkezéssel állunk szemben. A sír legimpozánsabb lelete — rossz állapota és töredékessége ellenére is — mindenképpen a vitéz bal oldalán fekvő vaskard volt. A félkör alakú mar­ kolatgombbal és enyhén csónak alakú keresztvas­ sal ellátott, egyenes, kétélű kard díszítetlen. Mivel ez a temetkezések egyetlen, keltezésre alkalmas lelete, ezért alaposabb vizsgálata szükségszerű. A tárgytípussal kapcsolatosan máig nem tisztázott megnyugtatóan a pontos kronológiai helyzete, idő­ rendjének meghatározása körül évtizedek óta élénk vita folyik. A korábbi kutatások arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a kétélű, egyenes kardok egy részét már Levédiából magukkal hozták a magya­

10. század első két harmadából származik, s leg­ később a 10/11. század fordulóján eltűnnek a temetkezésekből (SZŐKE 1962, 84). Érvelése ellené­ re úgy tűnik, hogy a kétélű, egyenes kardok 10. század első felére való keltezéséhez az azóta há­ romszorosára emelkedett, ismertté vált, hasonló le­ letegyüttesek sem szolgálnak megdönthetetlen ré­ gészeti bizonyítékkal. Később Bakay Kornél már közel hetven kétélű kardos-leletegyüttes vizsgálata nyomán arra jutott, hogy a kétélű kardokkal elte­ metett harcosok Géza fejedelem és Szent István k i ­ rály újonnan megszervezett hadseregének lehettek a tagjai (BAKAY 1967, 150). Legutóbb pedig Kovács László tett kísérletet a fegyvertípus 10-11. száza­ don belüli finomabb keltezésére (KOVÁCS 1990). Még teljesebb adatbázisra támaszkodva (KOVÁCS 1989) — részben Bakay Kornél megállapításával egyetértve — arra jutott, hogy a nyugati kétélű kar­ dos temetkezések — elsősorban a korabeli idegen, illetve magyar érmék hiánya alapján — nagyjából a 955/970-es és a 1010/1020-as évek közötti idő­ szakra keltezhetők (KOVÁCS 1990, 42), ugyanakkor cáfolta, hogy e fegyvertípus földrajzi előfordulása Géza hatalma kiterjesztésének és a vármegyerend­ szer 10. század végén megkezdett szervezésének tükrözője lenne (KOVÁCS 1990,47).

rok (PAULSEN 1933, 44; FETTICH 1937, 52; FETTICH

Az 1. sírral ellentétben a 2. sírból egyetlen fegyver, egy balta került elő. A z íjakkal, nyilakkal és tegezekkel ellentétben ritkábban kerülnek elő harci balták 10-11. századi temetkezésekből. Nap­ jainkig e fegyvertípus közel száz példányának t i ­ zenegy típusát különítette el a k u t a t á s (RUTTKAY 1976, 305-313). Az egyik oldalán háromszög ala­ kú pengével, a másik oldalán pedig négyzet átmet­ szetü fokkal rendelkező példányunk a fokosbalták közé sorolható. E fegyvertípus huszonhárom példá­ nyát gyűjtötte össze Kovács László előbb említett munkájában. A nagycsaládi temetőkben, magá­ nyos sírokban, de a köznépi temetőkben is egy­ aránt előforduló baltatípus általában 10. századi kísérőleletekkel fordul elő, a leletösszefüggések alapján ritkábban datálható a l l . s z á z a d r a . A sírok leleteinek másik markáns csoportját a lószerszámok alkotják. Mindkét sírból előkerült a lovas ember felszerelésének nélkülözhetetlen ele­ me, a ló irányítására szolgáló zabla. Töredékessége ellenére mindkét példányról megállapítható, hogy

1938, 768; LÁSZLÓ 1939, 232). Bóna István is azon a véleményen volt, miszerint ezt a fegyvertípust használhatták már a 10. század első évtizedeitől a kalandozó magyarok, mert a nyugati seregek ellen vívott győztes csaták hadizsákmányaként nagy számban kerülhettek ilyenek őseink kezéhez (BÓNA 1986, 197). Később e felfogáshoz csatlakozott Györ­ ffy György is (GYÖRFFY 1977, 108). Ezzel szemben Szőke Béla a fegyvertípust a honfoglaló magyarok vezető és középrétegéhez kötötte: a kéttagú csün­ gőkkel, lemezkorongokkal, pödrött végű lemezkar­ perecekkel, egyszerűsített állatfejes karperecekkel, granulációs és filigrándíszes ékszerekkel jellemez­ hető női sírokhoz tartozó férfisírok domináns fegy­ vertípusaként határozta meg (SZŐKE 1962, 25-27). Ugyanakkor felismerte e kardtípus köznépi kör­ nyezetben való előfordulását is (SZŐKE 1962, 34). Az általa felgyújtott huszonhat példány leletösszefüg­ géseiből arra a megállapításra jutott, hogy a hon­ foglaló magyar sírokban talált kardok nagy része a

10 Kovács, L . : Vooruzenie vengrov-obretatelej kandidata istoriceskih nauk. Moskva 1980, 11 Kovács, L : Vooruzenie vengrov-obretatelej 12 Kovács, L . : Vooruzenie vengrov-obretatelej

10

11

12

rodiny: sabli, boevye topory, kopja. Dissertacija na soiskanie ucenoj stepeni 69-98. rodiny... 74-78. rodiny... 97.

az aszimmetrikus, nagykarikás csikózabiák körébe sorolható. Hazai régészeti irodalmunkban Dienes István foglalkozott legrészletesebben a honfogla­ lóknál előforduló zablatípusok rendeltetésével és elterjedtségével ( D I E N E S 1 9 6 6 , 2 0 8 - 2 2 9 ) , s megfigye­ lései még ma is helytállónak bizonyultak. Vizsgá­ lódásai nyomán arra a megállapításra jutott, hogy a korszak temetkezéseiből legnagyobb számban elő­ került zabiák karikás típusa különösen a közrendű harcosok körében volt használatos ( D I E N E S 1 9 6 6 , 2 1 0 ) . A két temetkezésből előkerült kengyelpár szin­ tén jól ismert csoportba, a körte alakú kengyelek csoportjába tartozik, amely forma a 10. század ele­ jétől egészen a l l . század közepéig széles körben elterjedt és kedvelt volt ( R É V É S Z 2 0 0 1 , 5 5 ) . Bár a lószerszámmal együtt a nyergek sírba he­ lyezése is általános gyakorlat volt e korszakban, de egyik sírban sem állíthatjuk ezt bizonyosan, hiszen semmi jel (hevedercsat, kápadísz stb.) nem utalt rá. Az ismertetett lelőhely két sírja már első látásra sem illeszkedik bele a környék jól ismert honfogla­ lás kori leleteinek sorába, melyet a gazdag, magá­ nyos női sírok (pl. Balotaszállás, Bugac-Alsómonostor, Ferencszállás-Szentkút stb.) és a veretes öves, veretes lószerszámos, tarsolylemezes férfisí­ rok (Kiskunfélegyháza-Izsáki út, Kiskunfélegyhá­ za-Radnóti utca, Kömpöc) jellemeznek. Ugyanak­ kor e temetkezések minden leletükkel beleillenek az egyenes, kétélű kardos, gyakorta baltás sírok horizontjába. A Kárpát-medencében eddig ismertté vált két­ élű kardos lelőhelyek közül mindössze négy lelő­ hely egy-egy temetkezése esik a Duna-Tisza közé­ nek középső részére: 1. Csongrád-Felgyő 30. sír (PÁRDUCZ 1 9 4 6 , 1 3 5 ) , 2. Kecel-Vádéi dűlő 2. sír ( F E T T I C H 1 9 3 7 , 1 0 5 ) , 3. Kiskunfélegyháza-Külsőgalambos, Pintér-tanya 1. sír, 4. Kömpöc ( K Ü R T I 1 9 9 4 , 3 7 6 ) . A pontosabb keltezés szempontjából értékel­ hető síregyüttes ezek között nincs, meg kell elé­ gednünk azzal, hogy leleteik egy 10-11. századnál pontosabb datálást egyelőre nem támogatnak. Dienes István közvetett módszerrel a keceli 1. sírt 1 3

a filigrándíszes, bizánci arany fülbevalója alapján a 10. század legvégére keltezte ( D I E N E S 1 9 6 4 , 1 3 9 ) . Elfogadva Dienes István, de m é g inkább Kovács László érvekkel alaposan megtámogatott keltezését, a dolgozatban szereplő két temetkezést a 10. század harmadik harmadára, esetleg végére keltezzük. A fentebb már említett, elsősorban a kardok alapján egybekapcsolt lelőhelyek által képviselt le­ lőhelyhorizontot még egy közeli leletegyüttessel egészíthetjük ki a teljesség kedvéért. A külsőgalambosi lelőhelytől légvonalban mindössze kb. 6-7 km-re, Kiskunmajsa Ipari hegy nevű határrészében 1991-ben honfoglalás kori leletek kerültek elő egy illegális homokbányában (3. kép 4 ) . Egy férfikopo­ nya kíséretében innen a következő leleteket vitték be a helyi m ú z e u m b a : 14

1. Bronzlemezből hajlított, lekerekített végű, poncolt karperec (3. kép 1). Átm.: 6,2 cm, sz.: 8 cm. 2. Kéregön­ téssel készült, bronz, palmetta díszes, széles övveret (3. kép 2). EE: 1,7 cm, sz.: 2,7 cm. 3. Téglalap alakú fülű, v i l ­ lás szárú, ún. karoling-normann típusú vaskengyel (3. kép 3). H.: 17,3 cm, sz.: 8,7 cm.

A találók elmondása szerint csupán egyetlen sírt találtak, s valamennyi lelet ebből került elő. A lele­ tekből azonban legalább két sírra lehet következtet­ ni. A karperec és az övveret a korszak jól ismert tárgytípusai, azonban a kengyel ritkaság számba megy. A kengyeltípust feldolgozó tanulmányában Mesterházy Károly összesen tizenöt példányt említ ( M E S T E R H Á Z Y 1 9 8 1 , 2 1 1 - 2 1 4 ) , s ebből mindössze két síregyüttes tekinthető hitelesnek (Szered I I . 2/55. sír, Ártánd-Nagyfarkasdomb 207. sír). Leleteik alapján a villás szárú kengyeleket a 10. század első két harmadára keltezte ( M E S T E R H Á Z Y 1 9 8 1 , 2 2 1 ) . Szereden női sírban hevedercsat, gyöngyök, bronz­ lemezből készített karperec, bronz inggombok, hu­ zalkarika, háromszög alakú veretek és zabla, Artándon huzalkarikák, fülbevaló gömbdísze és ro­ zettás lószerszámveret társaságában voltak a ken­ gyelek. Véleményünk szerint a felsorolt kísérőlele­ tek nem zárják ki a későbbi, a 10. század második,

13 Bakay Kornél a kétélű kardos lelőhelyek között sorolta fel a Kecskemét-Magyari-tanya (BAKAY 1967, 127), Ladánybene-Benepuszta (BAKAY 1967, 113), valamint Kiskundorozsma-Vöröshomok-dűlő (BAKAY 1967, 127-128) lelőhelyeket is. Az első kettő szablya, a kiskundorozsmai pedig szablyamarkolatú kard (KOVÁCS 1980, 310-311; KOVÁCS 1990, 2. kép). Csak a tel­ jesség kedvéért említjük, hogy a Kecskemét-Magyari-tanya 1. sírjának kardjáról Kovács László azt bizonyította, hogy egy­ edisége miatt inkább szablya (KOVÁCS 1995, 167). Az egyélűség önmagában nem lehet elegendő érv, hiszen ismerünk a korszakból egyélű kardot is pl. Kajárpérc-Gyűri kavicsbányából (KOVÁCS 1992). 14 A leletek a kiskunmajsai Konecsni György Helytörténeti Gyűjteményben a 91.79.1-3. leltári számokon találhatók. Itt sze­ retnék köszönetet mondani Csík Antal helytörténésznek, hogy a leletekre felhívta figyelmemet, és azokat feldolgozás céljá­ ból rendelkezésemre bocsátotta. A rajzos táblákat Csabarka Zsuzsa (MFM) és Janzsó Mariann (KaJM) grafikusok készítették. Munkájukat ezúton köszönöm.

akár harmadik harmadára való keltezést sem. Kü­ lönösen ha figyelembe vesszük, hogy a szeredi sír esetében a hagyományőrzőbb női viselet tartozéká­ vá vált az idegen formájú kengyel. Mesterházy Károly szerint e kengyeltípus a magyarsághoz a nyugati hadjáratok során vagy pedig a nyugati lo­ vagok bejövetelével került (MESTERHÁZY 1981, 220; KOVÁCS 1985, 132-135).

Összefoglalásképpen a tárgyalt sírleletekről a következőket állapíthatjuk meg. Kiskunfélegyhá­ za-Külsőgalamboson feltehetően egy néhány sírból álló nagycsaládi/nemzetségi temető két sírja került elő. A sírokban nyugvó férfiak bizonyosan nem tartoztak a honfoglalók első generációjához, azon­ ban temetkezési szokásaikban (lovastemetkezés, ételmelléklet, fegyverek sírba helyezése) még po­ gány szokásokat őriztek. Mellékleteik alapján talán a 10. századi magyarság második generációjához, azon belül pedig a katonáskodó középrétegéhez tartoztak.

A honfoglalás korának kutatói előtt számos kér­ dés áll ma még megválaszolatlanul. A 10. századi rangos temetők felhagyása, a fejedelmi kíséret széttelepítése és bizonyos tárgytípusok eltűnése, mások felbukkanása, mint pl. az egyenes, kétélű kardoké, nemcsak egyszerű fegyverváltást tükröz, hanem a 10. század közepe táján bekövetkezett politikai-hatalmi átrendeződésre is következtetni enged. Az egykori kíséret helyére új népesség ér­ kezik, akik új temetőket nyitnak, s ezekben nyug­ szanak a kétélű kardos harcosok? Ma még e kérdé­ sek megválaszolásához sem e sírleletek földrajzi elhelyezkedésének — amelynek egyébként sűrűsö­ dése és ritkulása követi a szablyákét —, sem pedig leletegyütteseik vizsgálata nem ad választ. A mú­ zeumok gyűjteményeiben lappangó és az új feltárá­ sokon előkerült, korszerűen, jól dokumentált, azon­ ban sokszor lényegtelennek tűnő leletegyüttesek közlésétől remélheti a korszak kutatója, hogy vá­ laszt kap kérdéseire.

IRODALOM BAKAY 1967 Bakay, K.: Archäologische Studien zur Frage der ungarischen Staatsgründung. Anga­ ben zur Organisierung des fürstlichen Heeres. Acta ArchHung 19 (1967) 105-173. B Á L I N T 1969 Bálint Cs.; A honfoglalás kori lovas­ temetkezések néhány kérdése. — Über die Pfer­ debestattungen der Landnahmezeit. M F M É 1969-1 (1969) 107-114. B Á L I N T 1974 Bálint Cs.: A honfoglaláskori lovas­ temetkezések. — Les tombes à ensevelissement de cheval chez les Hongrois du IX -Xf siècles. M F M É 1971-2(1974) 85-108. B Á L I N T 1991 Bálint, Cs.: Südungarn im 10. Jahrhundert. StudArch 11, Budapest 1991. B O N A 1986 Bona I . : Dáciától Erdőelvéig. In: Erdély története I . Szerk.: Köpeczi B. Budapest 1986. DIENES 1957 Dienes I . : A bashalmi (Szabolcs-Szat­ már m.) honfoglaláskori magyar temető. ArchErt 4 (1957) 24-37. DIENES 1964 Dienes I . : Szőke B., A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. Ré­ gészeti Tanulmányok I. Bp., 1962. Akadémiai Kiadó 118 lap, 15 tábla. Fehér G. - Ery K. Kralovánszky A., A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás és kora Árpád-kori sírleletei. Leletkataszter. Szerk.: Szőke B. Régészeti TanulmányokII. Bp., 1962. Aka­ démiai Kiadó. 99 lap, 2 térkép. ArchÉrt 91 (1964) 134-139. DIENES 1966 Dienes L: A honfoglaló magyarok ló­ szerszámának néhány tanulsága. — Quelques en­ e

seignements tirés de l'harnachement de Hongrois Conquérants. ArchÉrt 93 (1966) 208-234. F É K 1962 Fehér G. - Éry K. - Kralovánszky A.: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás és kora Árpád-kori sírleletei. RégTan 2, Budapest 1962. FETTICH 1937 Fettich N . : A honfoglaló magyarság fémművessége. — Die Metallkunst der landnehmen­ den Ungarn. ArchHung 21, Budapest 1937. FETTICH 1938 Fettich N . : A prágai Szent István­ kard régészeti megvilágításban. In: Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfor­ dulóján I I I . Szerk.: Serédi J. Budapest 1938, 473516. G Y Ö R F F Y 1977 Györffy Gy.: István király és műve. Budapest 1977. K O V Á C S 1980 Kovács, L . : Der Säbel von Benepuszta. Acta ArchHung 32 (1980) 309-316. K O V Á C S 1985 Kovács L . : Honfoglalás kori sírok Nagytarcsán I : Temető utca 5. Adatok a gombos nyakú kengyelek értékeléséhez. — Landnahmezeit­ liche Gräber in Nagytarcsa I : Temető Gasse Nr. 5. (Beiträge zur Wertung der Steigbügel mit knopfförmigen Hals.) ComArchHung 1985, 125-139. K O V Á C S 1989 Kovács, L . : Münzen aus der unga­ rischen Landnahmezeit. Fontes ArchHung, Buda­ pest 1989. K O V A C S 1990 Kovács L . : Szablya-kardfegyvervál­ tás. A kétélű kardos 10—11. századi magyar sírok keltezéséhez. — Säbel—Schwert Waffenwechsel. Zur Datierung der ungarischen Gräber mit zweischnei-

digen Schwertern im 10—11. Jahrhundert. ArchÉrt 117 (1990) 39-49. K O V Á C S 1992 Kovács L . : Honfoglaló magyar lele­ tek a kajárpérc-gyűri kavicsbányában (Győr-Sopron-Moson m.). — Ungarische Funde aus der Land­ nahmezeit in der Kiesgrube von Kajárpérc-Gyűr (Komitat Győr-Sopron-Moson). ComArchHung 1992, 159-171. K O V Á C S 1995 A Kárpát-medence kétélű kardjai a zweischneidigen 10. század 2. feléből, — Die Schwerter des Karpatenbeckens aus der 2. Hälfte des 10. Jhs. ComArchHung 1994-1995 (1995) 153-190. K Ü R T I 1994 Kürti B.: Régészeti adatok a Maros-to­ rok vidékének 10—11. századi történetéhez. — Ar­ chäologische Angaben zur Geschichte der Umge­ bung der Marosmündung in den 10-11-ten Jahr­ hunderten. In: A kőkortól a középkorig. Szerk.: Lörinczy G. Szeged 1994, 369-386. L Á S Z L Ó 1939 László Gy.: Fettich Nándor, A prágai Szent István kard régészeti megvilágításban. Fol Arch 1-2 (1939)231-233. L Á S Z L Ó 1944 László Gy. : A honfoglaló magyar nép élete. Budapest 1944. M E S T E R H Á Z Y 1981 Mesterházy K. : Karoling-normann típusú kengyel a honfoglaló magyaroknál. — Steigbügel karolingisch-normannischen Typs bei

GRÄBER AUS DEM 10. JAHRHUNDERT

den landnahmenden Ungarn. FolArch 32 (1981) 211-223. PAULSEN 1933 Paulsen, P.: Magyarországi viking leletek az észak- és nyugateurópai kultúrtörténet megvilágításában. ArchHung 12, Budapest 1933. P Á R D U C Z 1946 Párducz M . : Csongrádi leletek. A T I É 1944-45 (1946) 131-148. R É V É S Z 1996 Révész L . : A karosi honfoglalás kori temetők. Régészeti adatok a Felső-Tisza-vidék X. századi történetéhez. — Die Gräberfelder von Ka­ ros aus der Landnahmezeit. Archäologische Anga­ ben zur Geschichte des oberen Theißgebietes im 10. Jahrhundert. Miskolc 1996. R É V É S Z 2001 Révész L.: Aranyszántás Balotán. Gazdag honfoglalás kori női sírok Kiskunhalas kör­ nyékén, — Goldenes Ackerfeld in Baíota. Reiche Frauengräber aus der Landnahmezeit in der Ge­ markung von Kiskunhalas. Budapest-Kiskunhalas 2001. R U T T K A Y 1976 Ruttkay, A.: Waffen und Reiterausrüsung des 9. bis zur ersten Hälfte des 14. Jahr­ hunderts in der Slowakei. SlovArch 24-2 (1976) 245-396. SZOKE 1962 Szőke B.: A honfoglaló és kora Arpád-kori magyarság régészeti emlékei. RégTan 1, Budapest 1962.

IN DER UMGEBUNG

Csilla

In der vorliegenden Arbeit werden zwei, voneinander etwa 6-7 km weit entfernt liegende Fundorte und ihre Fund­ zusammenhänge behandelt. Einer der Fundorte befindet sich in der Gemarkung von Kiskunfélegyháza, in der Flur Külső­ galambos. Dieser Fundort wurde vor mehr als 50 Jahre bekannt, aber das hiesige Fundmaterial ist bis heute un­ veröffentlicht. Der andere Fundort kam Anfang der 90-er Jahre bei Sandentnahme in der Gemarkung von Kiskunmajsa vor. Aufgrund ihres Fundmaterials können beide Fund­ orte in denselben Zeithorizont eingereiht werden: Beide passen in die Reihe der aus dem 10. Jahrhundert stam­ menden heimischen, wohl bekannten Funde. Ihre Veröffent­ lichung liefert neue Angaben zur Forschung der landnahme­ zeitlichen Geschichte des mittleren Teiles des DonauTheiß-Zwischenstromlandes. Die Gräber kamen in Kiskunfélegyháza im Jahre 1949 und vier Jahre später, 1953, beidemal bei Ackerbestellung zum Vorschein. Leider steht keine Dokumentation über die Gräber zur Verfügung. Der Fundort erstreckt sich in SWRichtung ca. 8 km weit von Kiskunfélegyháza (Abb. 3. 4). In NO-SW-Richtung zieht sich da eine kaum wahrnehm­ bare natürliche Erhöhung, auf deren westlichem, sanft ab­ fallendem Hang die Bestattungen ans Tageslicht kamen.

VON

KISKUNFÉLEGYHÁZA

BALOGH

A u f das Grab 1 stieß man im Jahre 1949, die Rettungs­ grabung wurde von Alajos Bálint durchgeführt. Das Skelett war von W-O-Orientierung, die ausgestopfte Pferdehaut lag in entgegengesetzter Orientierung am Skelett. Die Beigaben waren bruchstückhafte beinerne Bogenversteifüngen (Abb. 1.1), ein ca. 1 m langes, zweischneidiges Eisenschwert mit halbkreisförmigem Knauf (Abb. 1. 2), sechs Pfeilspitzen (Abb. 2. 3), die sich in einem Köcher mit Eisenstab be­ fanden, und an der rechten Seite des Schädels stand ein dunkelgrauer, auf langsam rotierender Töpferscheibe ge­ fertigter Topf (Abb. 1. 3). Vor dem Mund des Pferdes lag eine Trense (Abb. 2. 1) und beiderseits je ein birnformiger Eisenbügel (Abb. 2. 2). Das Grab 2 kam im Jahre 1953 vor. Auch darin gab es eine partielle Pferdebestattung. Als Bei­ gaben kamen eine Streitaxt (Abb. 2. 6), eine Trense (Abb. 2. 4) und ein Paar bimförmige Büge! (Abb. 2. 5) vor. Die in den Bestattungen gefundenen Beigaben, nämlich das Pfer­ degeschirr, die Streitaxt und die Ausrüstung eines Bogen­ schützen bieten keinen Anhaltspunkt zu einer genaueren Datierung innerhalb der Landnahmezeit. Mit Hilfe des im Grab 1 gefundenen Schwertes ist aber die genauere Datie­ rung möglich. Die Debatte der Forscher über die Datierung dieses Waffentyps {FETTICH 1938; LÁSZLÓ 1939; SZŐKE 1962;

BAKAY 1967; KOVÁCS 1990) schloss bis auf den heutigen Tag nicht. Nach der auf der größten Datenbasis beruhenden Forschung erschien dieser Waffentyp um 955/970 bei den Ungarn und tauchte um 1010/1020 in den Bestattungen nicht mehr auf (KOVÁCS 1990, 42). Aufgrund der über­ zeugenden Beweisführung von László Kovács halten wir diese Datierung ebenfalls für annehmbar, also knüpfen wir beide Gräber und ihre Analogien mit den zweischneidigen Schwertern an die zweite Generation der landnehmenden Ungarn, bzw. an ihre militärische Mittelschicht. Die behandelten Gräber passen in die Reihe der wohl bekannten landnahmezeitlichen Befunde der Umgebung nicht. Sie weichen also von den reichen, einsamen Frauen­ gräbern (z. B. Balotaszállás, Bugac-Alsómonostor, Ferencszállás-Szentkút, usw.) und von den mit beschlagverziertem Gürtel, beschlagverziertem Pferdegeschirr und Taschenbe­ schlag ausgestatteten Männergräbern (KiskunfélegyházaIzsaki-Straße, Kiskunfelegyhaza-Radnoti-Straße, Kömpöc) ab. Sie passen aber mit allen ihrer Funde in den Horizont der Gräber mit gerader, zweischneidiger Schwert- und häu­ fig auch mit Axtbeigabe hinein. Von diesen Bestattungen befanden sich nur vier auf dem mittleren Teil des Do­ nau-Theiß-Zwischenstromlandes: 1. Csongrád-Felgyő, Grab 30 (PÁRDUCZ 1945, 8-11); 2. Kecel-Vádéi-Flur, Grab 2 (FETTICH 1937, 105); 3. Kiskunfélegyháza-Külsőgalambos, Pintér-Gehöft, Grab 1; 4. Kömpöc (KÜRTI 1994, 376). Hin­ sichtlich der Datierung gibt es keinen bewertbaren Fund­ komplex unter ihnen, darum unterstützen ihre Funde ge­ genwärtig keine genauere Datierung als das 10. und 11. Jahrhundert. Chronologisch knüpft sich noch ein nahe liegender Fundort in der Gemarkung von Kiskunmajsa an die Gräber von Kiskunfélegyháza, (Abb. 3. 4). Von hier wurden ein punzierter, aus Bronzeblech gemachter Armring mit abge­ rundetem Ende (Abb. 3. 1), ein mit Schalengusstechnik aus

Bronze gefertigter, breiter Gürtelbeschlag mit Palmetten­ verzierung (Abb. 3. 2) und ein Eisenbügel sog. karolingisch-normannischen Typs (Abb. 3. 3) in das Museum geliefert. Der Armring und der Gürtelbeschlag gehören zu den wohl bekannten Gegenstandstypen dieses Zeitalters, aber der Bügel gilt als eine Rarität. In seiner Studie über diesen Bügeltyp erwähnt Károly Mesterházy insgesamt 15 Exemplare (MESTERHÁZY 1981, 211-214), und von ihnen kön­ nen nur zwei Grabkomplexe für authentisch gehalten wer­ den (Szered I I . Grab 2/55; Ártánd-Nagyfarkasdomb, Grab 207). M i t Hilfe der Grabbeigaben wurden die dreieckförmigen Bügel in die ersten zwei Drittel des 10. Jahrhundertes datiert (MESTERHÁZY 1981, 221). Unserer Meinung nach schließen die Begleitfünde der Bügel dieses Typs eine spä­ tere Datierung, nämlich in das zweite, sogar dritte Drittel des 10. Jahrhundertes, auch nicht aus. Nach der Annahme der Forscher gelangte dieser Bügeltyp während der west­ lichen Feldzüge, oder anläßlich des Einzuges der von Wes­ ten kommenden Ritter zu den Ungarn (MESTERHÁZY 1981, 220; KOVÁCS 1985, 132-135).

Die Lehren der Analyse der in Kiskunfélegyháza-Kül­ sőgalambos vorgekommenen Bestattungen zusammen­ fassend kann man sagen, dass sie vermutlich zwei Gräber des aus einigen Gräbern bestehenden Gräberfeldes einer Großfamilie/eines Geschlechtes waren. Sie gehörten nicht der ersten Generation der Landnehmer an, aber die Bestat­ tungssitten bewahrten noch heidnische Elemente (Pferde­ bestattung, Speise- und Waffenbeigabe). Aufgrund der Bei­ gaben gehörten diese Bestattungen zur zweiten Generation der Ungarn im 10. Jahrhundert und sie sind an die mili­ tärische Mittelschicht zu knüpfen. Dieses Zeitalter wurde bis dahin in der heimischen Archäologie nicht mit dem nötigen Nachdruck geforscht. Die Veröffentlichung von ähnlichen, weniger reichen Gräbern kann zur Lösung der Probleme dieses Zeitalters näher bringen. Übersetzt von Katalin H. SIMON

Balogh Csilla Móra Ferenc Múzeum 6701 Szeged Pf. 474. E-mail: cs [email protected]

1. kép: Kiskunfélegyháza-Külsőgalambos, Abb. 1: Kiskunfélegyháza-Külsőgalambos,

Pintér-tanya Pintér-Gehöft,

1. sír. M: 1:2 Grab 1. M: 1:2

2. kép: Kiskunfélegyháza-Külsőgalambos, Abb. 2: Kiskunfélegyháza-Külsőgalambos,

Pintér tanya. 1-3: 1. sír (1949); 4-6: 2. sír (1953) Pintér-Gehöft. 1-3: Grab 1 (1949); 4-6: Grab 2 (1953)

3. kép: 1-3: Kiskunmajsa-Ipari hegy; 4: A 10. század második felére keltezhető lelőhelyek a Duna-Tisza köze középső részén (1: Felgyél-Geda-halom; 2: Kecel-Vádéi dűlő; 3: Kiskunfélegyháza-Külsőgalambos; 4: Kiskunmajsa-Ipari hegy) M: 1:50 000 Abb. 3: 1-3: Kiskunmajsa-Ipari-Berg; 4: in die zweite Hälfte des 10. Jahrhundertes datierbare Fundorte auf dem mittleren Teil des Donau-Theiß-Zwischenstromlandes (1: Felgyö-Geda-Hügel; 2: Kecel-Vádéi-Flur; 3: Kiskunfélegyháza-Külsőgalambos; 4: Kiskunmajsa-Ipari-Berg) M: 1:50 000

APPENDIX A KISKUN FÉLEGYHÁZA-KÜLSŐGALAMBOSI HONFOGLALÁS VÖRÖS

1

Koponya: hiányos, sérült. A lambdavarrat mentén a teljes felső nyakszirti régió és a koponyaalap, valamint az arc­ koponya felső része az orrcsontokkal levált és hiányzik. A z áll közötti csont (os incisivum) letört. A koponya ne­ héz, vastag falú, széles és alacsony. A homloktető enyhén domború. A tág orbiták oválisak. A z agyboltozat széles, lapos. A z éles arcléc szélesen elterülő, fölötte a maxilla fala mélyen homorú. A microdont fogazat teljes: P (mindkét oldali farkasfog — dens lupinis — kiesett, alveolusa nagy), P , d p (alatta P ), M " ( M , 1. külső kúpja áttörte az alveolust). Mandibula: a corpus hosszú, alacsony. Az elkeske­ nyedő ramus hártahajló, az angulus „félkörösen" ívelt. A corpus alsó éle egyenes, az érvágány (inc. vasorum) se­ 1

2

3

4

4

1

2

3

KORI SÍR LOVA

István

kély. A corpus fala a premolaris fogsor peremén vastag, alatta homorú. A microdont fogazat teljes: í j , dÍ2 3, C alveolusa perforált (nagyméretű C corona m é g az alveolusban), P2-3, dp4 (alatta P 4 ) , M i _ 2 ( M 3 m é g az alveolusban). A ló neme: a perforált alveolusban lévő nagy C alapján — mén. A ló életkora: a fogazat statusa és a rágófelület kopási stádiuma alapján 3% - 3 / 2 éves. Lábvégek: dext mc. (dist. epiph. friss sérülés), sin. mt. A mc prox. ízületi felülete kimaródott. A ló marmagassága: a két metapodium (mc/mt) hoszszúságméretéből Vitt és Kiesewalter módszerével számí­ tott értéke 144,8 cm magas testkategórájú. A ló mortalitása: augusztus-október hónap.

DAS PFERD DES LANDNAHMEZEITLICHEN GRABES KISKUNFÉLEG YHÁZA -KÜLSŐGALAMBOS István

Geschlecht des Pferdes: Hengst; Lebensalter: 3 / 4 - 3'/ Jahre; Widerristhöhe: 144,8 cm; hohe Körperkategorie. Die 2

VON

VÖRÖS

Mortalität des Pferdes: August-Oktober.

Übersetzt von Katalin H. SIMON

Vörös István Magyar Nemzeti 1370 Budapest Pf.364

Múzeum

1 MNM Archaeozoológiai

Gyűjtemény ltsz.: 60.20A-5.

Koponya 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

homlok h. ( L - N ) parietale (L-Br) homlok dors. h. (Br-N)

185 65 125

lacrimale ventr. h. (Lzm-Fl) Lzm-crista fac. távolság orbita horizontalis átmérő orbita ventralis átmérő agykoponya sz. (eu-eu) agykoponya legk. sz. (fs-fs) koponya legn. sz. (Zy-Zy) frontale sz. (Ect-Ect) frontale sz. (Ent-Ent) Sp-Sp távolság arckoponya sz. ( M - M ) I f - I f távolság nasale sz. (Fl—FI)

33 44 63 61 114 83 200 200 130 136 155 90 105

legn. h. (id-goc) alsó él h. (id-gov) átlós h. (id-cm)

390 270 415 265 148 75

9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. Mandibula 1. 2. 3. 4. 5.

zápfogsor h. ( P - M 2 )

6. 7. 8. 9.

premolaris h. ( P 2 - M 2 ) molaris h. (M I - 2 ) ang. mandibulae m. P 2

10. 11. 12. 13. 14. 15. Metapodium

corpus mandibulae m. P 2 corpus mandibulae m. dp4/M 1 corpus mandibulae m. M 2 ram. mandb. m. proc. artic. m. ram. mandb. m. incisura m. symphysis legk. m. 1. 2.

metacarpus metatarsus Fogméretek felső h. felső szentély felső Pc sz. alsó h. alsó szentély

forgsor h. ( i d - M 2 ) C - P 2 távolság

(228) 278 F 2

34,0 24,5 31,5 16.5

50 51 3

P

29,5 26,0 10,0 29,0 16,5

3.

4.

32,5 31,5 dp 4

28 27 10 29 16

5.

49,5

33 47

6. 22,5 27,0

M'

27 27 11 28 16

28,0 25,0 12,5 28,0 14,5

1. táblázat: Kiskunfélegyháza, lómaradványok méretei (mm) Tabelle 1: Kiskunfélegyháza, die Größenangaben der Pferdereste (mm)

91 54 140 56 75 100 240 220 39 7. _ 39