MORA FERENC Bujdos6k
A deak meggyujtotta a gyertya langjanal a pipajat, el6kereste a ladajab61 a tarsolyt, es fak6 port hintett bel61e a parazsa1l6 latakiai dohanyra. A par persegni kezdett, es a kis szoba egyszerre tele lett kohogtet6, gyantaszenl fiisttel. - Hopp! - mosolyogta el magat a deak, s nemesak betette, hanem be is kallantyuzta az ablakot, hogy a kesenl fiist ki ne szolgalhasson a tornacra. Ott udvaroltak az urak a fejedelemnek a napszal[at hliseben, s a deak felt, hogy nagy nevetseg lesz abb61, ha rajtakapjak, hogy 6 zagoni feny6leveltobakkal veszejti meg a torok muskotilyt. 6 maga is restellte ezt a gyerekseget, de hat kibe mit 01tott az Isten, az ellen hiaba rugol6dzik. Mar reg leszokott mindenfe1e bolondsagr61, nem tekinget 1 torok asszonyok feredzseje ala, a Susika nevet se metszi mar bele az ifju eitrusfak sima b6ribe - de 1 zagoni szag nelkiil esak nem tud ellenni. Az er:Ielyi atyafiakkal kiildet maganak hebe-Mba egy ~aesk6bel feny61evelet herbate gyanant, s ha anlak a fiistjebe takar6dzhat, akkor nines semmi Jaj. Csak a szemet kell lehunyni, s egyszerre ott-
355
M6ra Ferenc
hon van a Mikes-portan, meg az oreg malom ke lepeleset is haIIja. Ilyenkor magat6l szalad a pen na a pap iron, s alig gy6zi a versenyt vidam gon dolatok feIh6futasavaI. De mikor elfogy a fiive zacsk6, akkor hiaba kiildi a halebi basa a latahit nem latni a kek fiistben semmit, s nagy hezagol maradnak a diariumban. Megkoppantotta a gyertyat, el6vett egy leve leskonyvet, es folirta a lap szelere a datumot:
Rodosto, 12. marty. 1735. A 16dtoII meg-megvetette labat a szalkas paple. ban, es nagyon gorongyos betuket eresztett.
- Talan majusnak nevezhetnem ezt a holnapofJ ollyan szep idok jarnak. Es az ido sokkal vida, mabb az elmemnel, mert mar egynehany napoktoj fogvast nem latom az urunkat ollyan allapotbaril mint az elott. Mert ha igen titkollya is, de eszre lel het venni, hogy vagyon valamely belso baja. Az d termeszet szerent val6 mindenkori j6 kedve mo~ nem ollyan gyakorta val6 es mintha eroszakkaJ volna ...
Mar a harmadik l6dtoIIat torolte deresed6 ha~ jaba, a suru gubacslevet is folhigitotta egy korty~ nyi borral - mert hogy egeszen karba ne vesszen~ legalabb a szajat megobI6gette vele -, de csak naf gyon akadozott az iras. - Eh, nenekam, varjon ked holnapig! - csap" ta Ie a deak a pennat. Aztan nagyot nyujt6dzotr,; kinyitotta az ajt6t, es kinezett az iszalagos tor~ nacra.
356
Bujdos6k
A hold eppen akkor lepett ki a Marmara-ten;;erb61,es ripiroslott a fejedelem firadtan lecsiig;;esztett feher fejere. Vele szemben Sibrik iilt, a kopasz udvarmester, t61e jobbra, balra Csiky ;;r6f es Miriissy, a ket generilis, az asztal vegen fivorka, a f6loviszmester. A tobbiek mind elbujdoskiltak tizenot esztend6 alatt, ki a temet6 fekete ciprusai ali, ki a gorog tempI om kriptijiba. (Ugyan volt olyan is, aki haza portizatt, csiszir nlisegere h6dolt, de az van legmelyebbre temetve. Olyan melyre, hogy sose lesz arkangyal, aki annan fOltrombitilja.) - Megfernenk egy szilvafa irnyekiban, akik megmaradtunk - gondolta egy kis sfrhatneksiggal a deik, s ahogy megillt a tornic torott mirvinylepcs6jen az irnyekban, megkepzett el6tte az els6 este, amit Rodost6ban toltottek. 24. apr. 1720. Akkor is ilyen holdas este volt - azaz dehogy ilyen volt az! Most ugy bukdosik a hold kepe a vfzben, mint egy halsiit6 reztepsi, akkor meg ugy [obogott rajta vegig, mint egy lingkard. Aztin nem ilmos vensegek darvadoztak itt az ereszet alatt, hanem kurucok kiromkodtak olyan poginyul, hogy azt igen j6 volt nem erteni a torok es 6rmeny szenteknek. - Nem Rodost6 ez, hanem Ostorod - dofkodte Bercsenyi a leoldott kardjival a veranda k6tibliit. - Vesztette volna az Isten az anyjiban, aki a fundamentumit lerakta! 357
M6ra Ferenc
- De meg azt is am, aki a kenyeret kitanalta! hordiilt fol Sibrik. - Magyar gyomor ezt a kez utan keletlen, lapat utan siiletlen arpabodagot be nem veszi. Nagyot vetkezett Krisztus urunk, hogy az egeszet szet nem osztotta bibliai csodanak. - De hiszen van itt mas csoda is! - csavargatta a nyakit a kohog6s Javorka. - Itt olyan par terem, akitiil valyogot kop az ember. - Ki-ki a maga kidjar61 dezmal- fintorodott el a kepe a nyalka Papainak, a bujdos6k diplomatajanak -, engemet az itten val6 asszonyok tesznek k6rsagossa. Mikor delutan a kadinal jartam, ott 6begattak az ormenyek. Azon ijedeztek a nyavaIyasok, hogy mink magyarok az utcan is hamiskodunk a feherneppel. "No, kidi", mondom a bironak, "megmondhadd az ormenyeidnek, hogy ne feltsek a felesegeket a magyarokt61, mert semmi bantasuk nem leszen, de meg ha az 6 tyukok a mi kakasainkhoz jonnenek, amilyen fertelmes abrizatjuk van, att61 mind a tengernek szaladunk." - Az pedig rusnya pocseta - sodorta ketfele mergesen Mariassy zaszl6s bajuszat. - Olyan dogszaga van, mintha labancok fered6je volna. Azt mondom, nem is birjuk mi itten ki holdujulasig. Akkor megnyilt az ajt6, es megszolalt a fejedelem. A haborg6 vizek folott jar6 Udvozit6 area siithetett ugy, mint akkor az ove. - En pedig azt mondom kegyelmeteknek, hogy ki fogjuk itten birni hoi dunk fogytaig, mert ott kell kenyeriinket megenniink, aholott azt a felse358
Bujdos6k
ges Isten szamunkra elvetette. Es ne bantsuk ezt a foldet, mert hazank mar ez minekiink hazank helyett, aki kivetett benniinket magab61. Mindenki lehorgasztotta a fejet, es a deak is lenyelte, amit mondani akart. Csak lopva merte belefmi masnap a leveleskonyvbe: - Bizony isten ugy szeretem Rodost6t, hogy soha nem felejthetem Zagont ... 6 nem is felejtette, hanem a t6bbiek beletor6dtek abba, hogy mint vonjdk, ugy kelt tdncolnunk. Aztan akit fellobbasztott is a hazavagyakozas, er6t kellett azon venni a fejedelem kedveert, akit61 zoksz6t soha senki nem hallott. Aki latta melt6sagos magaviseletet, mikor a jov6-men6 koveteket fogadta, vagy aki latta szelfden mosolyogni, mikor az esztergapad mellett szedegette ki szakallab61 a gyaluforgacsokat, vagy aki hallotta, amint asztal felett a lelek bekesseget magyarazta a patereknek: meg kellett annak telni bekesseggel. Aztan meg ugy van az, hogy aki tfz-husz esztend6kig ala reb an jar, mikor leveszi azt, mar akkor az igazi arevonasai is folvettek az ,Hare idomat. Seudery kisasszonynak ez a peldazata jutott eszebe a deaknak, ahogy on nan a tomac aljab61 elnezte a negy oreget a fejedelem mellett. Ugy elduruzsolgattak ott a klematiszok alatt, mintha esak az 6si udvarhaz el6tt iilnenek a napraforg6k kozt, varva az ejszakai agybontasra. - Felszel fuj - huzta ossze magan Sibrik a kaftant -, es6t indft.
359
Mora Ferenc
- Legalabb behozza az oleanderek szagat ~ szippantott nagyot Mariassy a mezes leveg6b6I. Soha en ilyen szep szagot nem ereztem. Javorka kover teste alatt is megreccsent a nad· szek, ahogy oreges lassusaggal oleI6forman lendi· tette ki a ket karjat. - Aldott fold az iIyen, ahol orokos a tavasz. - Nem csoda, ha itt egesz esztend6ben szolnak a fiilemiilek - asitott Csaky generalis. - Delutan a kajmakam kertjeben egeszen elandalodtam a csat. togasukon. Mondtam is a komanak, hogy ha ilyent hall az ember, szazesztend6s koraban se kivankozik meghalni. A fejedeIem, aki eddig haIlgatagOn merengett el az egymas utan kigyullado egi tiizekbe, nagyot sohajtott. A bujdosok szeme csodaIkozva villant ossze. Tizenot esztend6 ota el6sz6r hallottak sohajtani Rakoczit. De nemcsak sohajtott, meg is szolalt. - Utjak kelmetek, hogy elgyerekesedik vensegere az ember. Adnek az eletemb6l tiz esztend6t, ha en meg egyszer olyan kakukkszot hallhatnek, mint gyermekkoromban a munkacsi erd6ben. Mert szebben szol otthon a kakukk, mint itt a fiilemiile. Ezzel a fejedelem meghajtotta a fejet, es bement az agyashazaba, a negy oreg pedig ott maradt nagy csondessegben. Csattoghattak mar a rodostoi fiilemiilek akarmilyen bubajosan a granatalma-bokrokon, nem hallotta azt egyikiik se. Mindnyajuknak a kakukkszon jart az esze.
360
Bujdos6k
- Hiaba no - mosolyodott el fanyarul Csaky -, en itt meg sohase lattam kakukkot. Nem jaratos madar az erre. - Nem jaratos, nem jaratos! - mergeskedett Javorka -, de ha a fejedelem azt kivanja? Sibrik az aklevel verte az asztalt. - Ha maskepp nem lehet, magam megyek haza erte a Bakonyba! Bizony nemigen koppant mar az areg aka!. A deak, ahogy odalepett, el is mosolyodott a nagy tuzessegen. - Meg is kellene am a kakukkot fogni, nagyuram. Az pedig nem valami megall6s madar, aki a tenyerebe rapul az embernek, ha azt mondja neki, hogy "pipikem". - Kotty bele, szilvale! - nevetett felfogra az udvarmester, aki mindig ingerkedett a deikka!. Hat mondjon kend okosabbat, ha tud. Kendet ugyis a nagy esziert tartja a fejedelem onagysaga. - No, en csak annyit mondok - vont vallat a deak -, hogy en igenis kakukkot lattam a heten a kertben. - Vadgalamb volt az, acsem -legyintett Mariassy -, kek vadgalamb. Azt en is lattam. A deak rahagyja, hogy az is lehet. - Lehetett az a cserzovarga kadinaja, mert annak is kek a szoknyaja - vetett rancot a Sibrik szeme sarkaban a nevetes. - Csakhogy az, ha a deakot meglatja, nem azt mondja, hogy "kakukk", hanem azt mondja, hogy "kukkuru". 361
Mora Ferenc
De akarhogy ette az irigyseg az oreg udvari em bert, alighanem a deaknak volt igaza, mert masna, reggel megszolalt a kakukk a bujdosok kertjeben hogy csak ugy rengett bele a magyarok utcaja: - Ku-kukk! Ku-kukk! Szempillantas alatt talpon volt az egesz udvar, s a fejedelem csak ugy reggeli patyolatban boldogan hallgatta az ahitott madarat. Mariassy pedig oldalba konyokolte Sibriket: - Helyedbe jott a kakukk, Miklos, nem pr6ba~
lod megfogni? '. - Meg en, ha addig elek is! - csosszant papuCSi! ba az oregur, s megindult a nagy kertben a ~ kukkvadaszat. ~ Alig szuszogott okegyelme, mikor visszatipegettl - Bolondda tett az ebadta - toriilgette a hom~ lokarol a verejteket az inge ujjaval. - Mindij odabb roppent, mikor beertem volna. Pedig kif! csavarom a nyakat, ha megfogom. - Tan keveset igert? - nevetett Javorka.'~ ,~ - Mindig egy esztendot, a betyar, akarhanY!j szor kerdeztem. No megallj, megmellesztelek, megkaplak! .•~ - Jobb, ha elhagyod a hajkuraszast - intette~ fejedelem. - Meg ugyse fogod, s ha elvaditod in.~
'I
hi
nen, akkor se kakukk, se kakukkszo. Mikes eppen erre bujt ki a halokamrajab61.
.'.~
Al..j
mosan dorzsolte a keze fejevel a szemet, s akkor~' asitott, hogy majd elnyelte Sibriket, aki mergeseti~ nekiformedt:.f 362
Bujdos6k
- Kend is akkor bujik e16, mikor mar a kakukk se sz61!Mar eppen jelentest akartam tenni 6nagysaganak, hogy beleesett kend az ejszaka a kalamarisba. Motyogott valamit a deak, hogy maskor majd frissebb lesz. De bizony mindig elaludta a kakukksz6t, pedig egy all6 hetig minden hajnalban megsz61alt a kakukk a rodost6i kertben. Oltek is vele az urak eleget az alomszuszekot. Mar csak azert is, hogy viditsak vele a fejedelmet, akinek hiaba igert megszamolhatatlan sok esztend6t a kakukk, egyre fogyott, mint a megszegett kenyer. Pedig napjaban haromszor is itatrak vele a borzongas ellen val6 gyujtovanyfuteit. Kiilonosen Sibrik nem maradhatott a deakt61. Tudta, hogy mindjart elfelh6sodik a szelfd kepe, ha Zagont emlegetik, azert is azzal borsolt ra. - No, Kelemen, kendnek is rossz hiret viszi am a kakukk a zagoni lanyokhoz. Nem szeretik am azok az olyan legenyt, aki nagyon alv6s. A deik sziigyebe vagta a fejet, es olyan banatosan meredt maga ele, hogy a fejedelemnek megesett rajta a szive. S masnap hajnalban, mikor megsz6lalt a kakukk, elhagyta az agyat, es halkan megkocogtatta a deak ajtajat. - Kelemen fiam, gyere kakukksz6t hallgatni. Most az egyszer aztan te csUfoljad majd ki a yen Sibriket. De hogy a deak meg se moccant, a fejedelem ranyitotta az ajt6t. 363
Mora Ferenc
- He, Kelemen! - dofott oda a botjaval a mec veb6rre. A medveb6ron azonban nem fekiidt senk Amennyire a felhomalyban latni lehetett, a dea nem is volt a szobaban. A fejedelem mindig tiszta eletu ember volt, mivel 6 is hall ott a szep varganer61, rosszkedviiel cs6valta meg a fejet. - Juventus ventus. (Ana nem is gondolt, hogy a szeles "fiatal' mar a negyvenotodik esztendejet gazolja.) Lent a kertben azonban olyan szepen zengett l kakukksz6, hogy elfeIejtette a bosszusagat. Azt Sf vette eszre, ahogy vallara vetett bottal haladt a haj· nal pirossagaban a puszpangbokrok kozt, hogy sa· jat arnyeka ugy koveti a harmatos fiivon, mint egy 6rias kaszas. A kakukk eppen ott haIl gat ott eI, ahol a fejedelem megaIlt keresztet vetni, mert a kapolnaban megcsendiilt a hajnali harang. - No, most meglesem! Szethajtotta a suru, gubancos tamaricska-bozotot, es belesett a tisztasra. A ftiben ott hasalt a deak, konyokere dtilve, es mig piros arcan vegigcsorogtak a konnyek, hangja tulzengette a kis harang szavat: - Ku-kukk! Ku-kukk!
364
