Tartalomjegyzék Bevezetõ ○
1
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
Mondd el miként mûködnek és miként nem a rendszerek, keresd a rendszerben rejlõ problémákat ○
○
○
○
○
○
Juss el legalább a történet vázáig, és építs segítõkre, tanácsadókra
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
4
Negyedik lépés: Készülj fel alaposan témakörödrõl!
○
Új dokumentumok keresése és az internet
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
3. oldal
4. oldal
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
5. oldal
○
6. oldal
○
○
○
8. oldal
Ötödik lépés: Keress dokumentumokat! Több forrás állhat rendelkezésedre, mint gondolod
○
○
○
○
○
6
Hatodik lépés: Hagyd ott az irodát és mozdulj ki!
7
Hetedik lépés: Összegezz, összegezz, összegezz!
9
○
○
Harmadik lépés: Építsd ki és gondozd információs forrásaidat! Közölhetõ és bizalmas információk A két független hírforrásra való támaszkodás elve; Hivatkozás és plagizálás
8
○
Második lépés: Keress intézményi segítséget munkádhoz!
3
5
○
Elsõ lépés: A tényfeltáró újságírás meghatározásának kiterjesztése ○
2
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
Tegyed élõvé a sztoridat, tanulj meg megfigyelõként viselkedni és használd mind az öt érzékszervedet!
Juss el legalább egy alaptörténetig, amire hagyatkozhatsz
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
10. oldal
○
○
○
○
○
11. oldal
12. oldal
○
Nyolcadik lépés: Igazolhatóság és megerõsítés A szembesítéses interjúkészítés
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
13. oldal
Tíz Lépés a
Kilencedik lépés: Hogy fogj a nagy történethez? Rendszerezd anyagodat Esettanulmányok és drámai hatású grafikák
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
lépés: Tényfeltáró újságírás a sajtó mindennapjaiban 10 Tizedik Rá kell szánni a szükséges idõt Bibliográfia
○
○
○
○
○
○
○
○
Hasznos internetes oldalak Köszönetnyilvánítás
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
Felé
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
○
Tényfeltáró Újságírás
14. oldal
○
○
○
○
○
○
© Copyright 2001 International Center for Journalists, Washington, D.C.
○
○
15. oldal 16. oldal 16. oldal 16. oldal
1
Tíz lépés a tényfeltáró újságírás felé
2
Bevezetõ A világ fejlõdõ országaiban és az úgynevezett kialakulóban levõ demokráciákban dolgozó újságírók olyan akadályokba ütköznek, amelyek magasabbak, meredekebbek és áthatolhatatlanabbak, mint bármely nehézség, amivel egy átlagos amerikai riporter találkozni szokott. Így tehát sok szempontból minden tevékenység, amelyet az ilyen térségben dolgozó kollégák végeznek, oknyomozó, tényfeltáró újságírásnak minõsül. Rendszerint nincsenek az információhoz való hozzáférésrõl rendelkezõ, elfogadott törvények, s hiányoznak a becsületsértés/ rágalmazási vádak ellen védõ szabályok is. Általában kis létszámú szerkesztõségben dolgoznak, úgy, hogy minden nap állandó nyomás nehezedik rájuk a másnapi lapszám megtöltésére. Néha szembe kell nézniük még erõszakos fenyegetésekkel is. A nyomás, a megterhelés sokszor pszichológiai jellegû, hiszen elvétve kapnak csupán hathatós segítséget saját szerkesztõségeiktõl. Egy hivatás új kihívásaival szembenézni pedig noha kétségtelenül érdekfeszítõ bonyolult és gyakran magányos elkötelezettséget jelent. Sok újságíró olyan új lapoknak vagy hírügynökségeknek dolgozik, amelyek egy évtizednél is rövidebb ideje léteznek. Annak idején ráadásul olyan kollégák hozták létre ezeket, akik saját tapasztalatot csupán az állam által támogatott pártkiadványoknál szerezhettek. Néhány rövid esztendõ alatt egész kiadói szervezeteket építettek fel és szereltek fel korszerû technológiával, a nulláról indulva megteremtették a hirdetési mechanizmus alapját és lelkes noha képzésben nem részesült munkatársakat vettek fel. Most jutottak el odáig, hogy olyan jellegû sztorikat tegyenek közzé, amilyenekrõl egykor csak álmodoztak. Ezeknek a közzététele önmagában is diadalt jelentene.
Ez a rövid kiadvány nem akar egyfajta sorvezetõ, határozott, konkrét segédlet színében tetszelegni. Inkább arra hivatott, hogy bátorítsa az újságírókat, használjanak új megközelítésmódot a saját maguk által választott témákban, arra, hogy ássanak mélyebbre, s törekedjenek magasabb célok kitûzésére. Az igazán elsõ osztályú, elmélyült újságírás elõtt meredezõ legnagyobb akadályok persze nem mindig egy elnyomó rendszerbõl, vagy személyes biztonságunk fenyegetésébõl származnak. Gyakran elõfordul, hogy az igazi meglehet kisszerûbb, de legalább olyan nyomasztó gondot az jelenti, miként gyõzzük meg a szerkesztõket, hogy fordítsanak anyagi eszközöket egy adott sztorira, szakítsanak rá több idõt még szûkreszabott, zsúfolt napirendjükbõl is, s hogy próbálják meg összeszedni azt az energiát és kitartást, ami az ilyen összetett sztorikhoz szükséges. Ezek a problémák egyformán nyomasztják mindenhol a sajtó munkatársait, beleértve az Egyesült Államokat is. A tanulság tehát úgy foglalható össze: nincs rövidebb út, gyors megoldás az igazán minõségi, ambíciózus újságírás eléréséhez ám a hosszú idõt és rengeteg erõfeszítést követelõ sztorik mindig megérik a beléjük fektetett energiát.
Lucinda S. Fleeson
3
1
A tényfeltáró újságírás meghatározásának kiterjesztése
Ne korlátozd magad! A tényfeltáró újságírás többet foglal magába az olyan sztoriknál, amelyek mondjuk korrupciót vagy bûnözõi tevékenységet lepleznek le. Fontos, ebbe a kategóriába illõ témák lehetnek olyan sztorik, amelyek bemutatják, miként mûködnek avagy nem mûködnek különbözõ rendszerek, intézmények, vagy amelyek rekonstruálnak, megvilágítanak összetett, komplex eseményeket. Sok újságnál dolgozó riporter jött már rá, hogy az olvasókat igencsak érdekli, miként mûködnek a dolgok, mi is folyik a közéletben, s hogy miként érintheti mindez az egyszerû embereket. Tényfeltáró újságírásként tehát olyan történeteket definiálhatunk, amelyek: eredeti információgyûjtésen és kutatómunkán alapszanak, nem pedig csupán különbözõ igazságügyi intézmények kiszivárogtatásából; ● különbözõ rendszerbeli problémákat mutatnak be, nem csupán egyes embereket érintõ elszigetelt ügyeket; ● egyes hibás jelenségek kijavítását, jobbítását szolgálják; ● összetett társadalmi problémákat magyaráznak el; ● leleplezik a korrupciót, a hatalommal való visszaélést és bármely más bûnös cselekedetet. ●
Tíz lépés a tényfeltáró újságírás felé
Példaként álljon itt néhány kiragadott téma az elmúlt húsz év történetébõl, amely jó tényfeltáró újságírói projektek alapjául szolgált: ● miként hozott létre a nukleáris ipar atomerõmûveket úgy, hogy eközben
4
semmilyen tervvel nem rendelkezett a nukleáris hulladék elhelyezésére; ● hogyan döntöttek úgy egy család tagjai, hogy egy kórházban leveszik idõs, magatehetetlen apjukat az életfunkciókat biztosító géprõl; miként harapdált össze és sebesített meg súlyosan egy falkányi rendõrkutya olyan polgárokat, akiket voltaképp csak kisszerû bûnök elkövetésével vádoltak; ● miként hivatkozott arra egy magánkézben levõ középiskola, hogy anyagilag csõdbe ment, s még a számítógépes rendszerét sem képes mûködtetni, miközben igazgatói dollármilliókat ruháztak be az iskola pénzügyi alapjaiból egy szénbányába és egyéb üzleti vállalkozásokba; ● hogy a különbözõ elmezavarokban szenvedõ ápoltakat egy idõ után nem tartották bent az állami irányítású kórházakban, hanem ehelyett otthontalanként az utcákon bóklásztak; ● miként rejtett el a Honvédelmi Minisztérium dollármilliókat egy úgynevezett fekete kasszába, nemzetbiztonsági megfontolásokra hivatkozva, csak azért, hogy olyan mindennapos költségeket titokban tartson, mint vécék beszerzése. ●
Az emberek igenis törõdnek annyira a dolgokkal, a közügyekkel, hogy leüljenek és rászánjanak 30 percet egy terjedelmes, ám magával ragadó történet elolvasására. Így aztán a ránk háruló erõfeszítések egy része éppen abból áll, hogy meggyõzzük a laptulajdonosokat, kiadókat és szerkesztõket arról: megéri idõigényes cikkeket, írásokat készíteni.
2
Keress intézményi segítséget munkádhoz!
A tényfeltáró újságírás ritkán végezhetõ egyedül. Olyan együttes erõfeszítés szükséges hozzá, amely az úttörõ feladatot vállaló riporter kitartásán alapszik, emellett azonban ugyanúgy szükséges hozzá támogatás és bátorítás azoktól a szerkesztõktõl és kiadóktól is, akik végsõ soron a nyilvánosságra hozatal, vagy az attól való elállás mellett döntenek. Sok sajtószervnél mûködnek olyan különleges oknyomozó csoportok, amelyekbe beletartoznak a szerkesztõk is: õk szinte edzõkként tevékenykedve kísérik nyomon, menedzselik végig az újságírói munka folyamatát, hogy azután az újság anyagi forrásai felett rendelkezve, azokat felhasználva eljuttassák a sztorit a publikálásig. A tényfeltáró újságíráshoz szükséges támogatás minden sajtószervezetnél csak fokozatosan, egy fejlõdési szakaszon keresztül alakul ki. Rendszerint egyes riporterek jóvoltából indul be ez a folyamat, akik az áttörést, az igazi szenzációt jelentõ sztorik mögött állnak. A Philadelphia Inquirer napilapnál például 1977-ben egy ilyen, szenzációt jelentõ cikket hoztak le, Gyilkossági akták címmel, amelyet két fiatal munkatárs, William Marimow és Jon Neumann írt. Szöveggyüjteményekbe kivánkozó történet volt ez, amelyet ma már tanítanak az újságíró iskolákban. A sztori arról szólt, hogy a philadelphiai városi rendõrségnél gyakran bántalmaztak és arra kényszerítettek (legtöbbször szegény és kiszolgáltatott) ártatlan embereket, hogy vállaljanak magukra gyilkosságokat. Jónéhány gyanúsított utólag ártatlannak bizonyult. Más gyanúsítottakat pedig szabadlábra helyeztek,
amikor elõzõ beismeréseiket törvénytelennek nyilvánították. A cikk a rendõrkapitányság mûködésének megváltoztatásához vezetett. Az írás elnyerte a Pulitzer-díjat és dicsõséget hozott az újságnak. A riporterek szerkesztõkké léptek elõ és egyfajta mintaképpé váltak, akik aztán tucatnyi más, fiatal munkatársat segítettek munkájukban. A legnehezebb ezeknek a bizonyos áttörést jelentõ, elsõ írásoknak a megjelentetése. Az idõk során azután az újságnál tapasztalatot szereznek abban, hogyan kell bánni ilyen kényes írásokkal és fokozatosan ráéreznek a siker ízére is: arra a sikerre, amit a céltudatosság, a megbecsültség, az idõnként díjakban megnyilvánuló elismerés és azoknak az újságíróknak a közérzete jelent, akik érezhetik, hogy a tõlük telhetõ legjobb munkát végzik. A segítõkész munkahelyi környezet arra bátorítja a riportereket, hogy bonyolult témakörökkel foglalkozzanak. A sikeres tényfeltáró újságírással büszkélkedõ sajtóorgánumokat olyen tényezõk jellemzik, mint : ● a készség a szükséges anyagi eszközök ráfordítására, a munkában érintett kollégák felmentésére más feladatok alól, ha az indokolttá válik; az utazási költségek vállalása; a projekthez külön szerkesztõ kinevezése és a szükséges könyvtári-archívumi támogatás, illetve kutatói háttér-segítség megszervezése ● a mintaképnek számító kollégák bevonásával tanácsadói, mentori rendszer kialakítása ● az olyan szerkesztõk, akik hajlandók helyet szentelni a fontos sztoriknak.
5
Az Egyesült Államokban megjelenõ újságoknál hosszabb ideje kiépült már az igényes sajtóprojektek intézményes támogatásának hagyománya, de ennek létrejötte azért lassú folyamat volt.
saját szövetségüket (Tényfeltáró Újságírók és Szerkesztõk névvel), azzal a céllal, hogy megismertessék egymással a megjelent cikkeket, az írás során használt módszereket és hogy erkölcsi támogatást nyújtsanak egymásnak.
Az 1960-as évektõl kezdve az úgynevezett napsugár törvényeknek (vagyis a nagyobb közéleti átláthatóságot biztosítani hivatott, az állami szerveket és a helyi önkormányzatokat a közérdekû információk közzétételére kötelezõ jogszabályoknak a szerk.) megfelelõen a települések közgyûlését például mind az állampolgárok, mind az újságírók számára nyitottá kellett tenni. A becsületsértési, rágalmazási perek ellen védõ jogszabályok és az információs szabadságot biztosító törvények elfogadása egyaránt az információhoz való szabad hozzáférés légkörét, kultúráját erõsítette. Az oknyomozó újságírók tapasztalt szakmai közössége is bátorította a riportereket, akik idõvel létrehozták
Tippek az újjal próbálkozóknak
3
Azok az újságírók, akik meg akarják gyõzni szerkesztõiket egy-egy projekt felvállalásáról, tisztában kell, hogy legyenek vele: a kezdeti munkára saját idejüket kell feláldozniuk. Amennyiben a riporter meg van gyõzõdve arról, hogy komoly történettel van dolga, amelyet sikeresen össze lehet hozni, akkor még mindig meg kell, hogy gyõzze szerkesztõjét: megéri több idõt és több pénzt befektetni a történetbe. Ebben a szakaszban fontos szem elõtt tartani, hogy ne vállaljuk túl magunkat, s ne igérjünk többet annál, amennyit teljesíteni tudunk. Jussunk el legalább a történet alapvetõ változatához, egy minimum-sztorihoz, ha az igényesebb tervezetet nem is lehet valóra váltani.
Alakítsd ki és gondozd információs forrásaidat!
Tíz lépés a tényfeltáró újságírás felé
6
Építs ki kapcsolatokat olyan emberek minél szélesebb körével, akik hasznos információkkal rendelkezhetnek. Természetesen jó ideig eltarthat akár évekig is , mire bizalmon alapuló kapcsolatokra szert teszünk új forrásainkkal. De azt el lehet kezdeni, akár már ma is, hogy bizonyos embertípusokat kiválassz, meghatározz, akikkel tartós viszonyt alakíthatsz ki. Az ilyen emberek egy részének neve soha nem fog megjelenni az újságokban, ám ennek ellenére olyan információkkal szolgálhatnak, amelyek sztorikhoz szolgálhatnak alapul. Az is elõfordulhat, hogy folyamatban levõ ügyekkel összefüggésben
csak a véleményüket kérjük ki. Ilyen kapcsolatot fenntarthatunk kormányhivatalok tisztviselõivel, vagy alkalmazottaival, ügyészekkel, rendõrtisztekkel, üzletemberekkel, tûzoltókkal vagy barátainkkal gyakorlatilag bárki szóba jöhet. Más emberek esetleg soha nem szolgálnak érdemi részletekkel egy szóban forgó cikkhez, de beletartozhatnak abba az interjúalany bankba, amelyet az újságíró egy sztorihoz szükséges vélemények, idézetek megszerzéséhez használ. Ebbe a csoportba sorolhatók a kormány emberei, ügyvédek, politikusok, kórházi vezetõk és a public relations (PR) szervezetek képviselõi.
Független megfigyelõkkel és szakértõkkel is hasznos a kapcsolatok kiépítése. Közéjük tartozhatnak az egyetemi professzorok, írók, közvéleménykutató intézetek munkatársai és társadalmi/politikai szervezetek kutatói. Az újságírónak szüksége van rá, hogy egyes forrásainak megbízhatóságát kiértékelje, s eldöntse, hogy a (révükön szerzett) információ elsõ kézbõl való vagy csak harmadkézbõl származó híresztelés.
A cél az idézhetõ források megszólaltatása Sok újságnál az az alapelv, hogy a híreknek, beszámolóknak elsõsorban olyan idézeteken és - olyan anyagon kell alapulnia, amely hivatalos interjúkból származik, s interjúalanya névvel és beosztással azonosítható. A bizalmas információk és az anonim (név nélkül szerepeltetett) források használata korlátozandó. Az anonim források túlságosan gyakori felhasználása alááshatja az újság szavahihetõségét, megbízhatóságát, mivel az olvasók idõvel megkérdõjelezik, nem egyszerûen kitaláltak-e ezek a források. Ráadásul szerepeltetésük kockázatos is, hiszen sok ember hajlandó negatív információval szolgálni anonim módon, de névvel már nem hajlandó kiállni mögötte, mert tudja, állítása nem bizonyítható be. Számos újságnál ezért megkövetelik például egy magasabb beosztású szerkesztõ hozzájárulását megjelentetés elõtt, ha anonim forrást akarnak szerepeltetni. Ha egy újságíró riportalanyának nyilatkozata bizalmas kezelését igéri meg, akkor adott szava voltaképp egy írásos szerzõdéssel ér fel, vagyis olyan elkötelezettség, amelyet tanácsos alaposan megfontolni. Elõfordult már, hogy újságírók inkább hagyták magukat börtönbe záratni, semmint, hogy leleplezzék információjuk forrását. Az anonim hírforrásokra való támaszkodás rossz szokássá válhat az újságíró és a nyilatkozó számára egyaránt. Ravasz közhivatalnokok megpróbálnak a nyilatkozatuk bizalmas kezelésére vonatkozó ígéretet kihúzni a riporterbõl, amikor ez nem is lenne szükséges. Kezdõ újságírók különösen
Általánosan használt kifejezések: Bizalmas/Off-the-record: Az információ forrása nem fedhetõ fel, s maga az információ sem használható, csak akkor és amennyiben más, független forrásból meg tudtuk erõsíttetni.
Csak hivatkozás nélkül használható: a forrásra lehet hivatkozni, de csak olyan módon, hogy pontos kiléte ne derüljön ki. Hogy ennek megfogalmazása miként történjen, arról magával a forrásként szolgáló személlyel lehet megállapodni. Lehet például valakit úgy megnevezni, mint a tárgyalások egyik résztvevõje, egy magas beosztású kormánytisztviselõ, egy neve mellõzését kérõ parlamenti képviselõ, és így tovább.
gyakran esnek ebbe a csapdába. Pedig egy forrás konkréttá, hivatalossá tételéhez gyakran elegendõ lenne egyszerûen azt mondani: Most hivatalos minõségében kérdezem önt, s arra van szükségem, hogy a válasz idézhetõ legyen. Néha az újságírónak vissza kell utasítania, hogy bizalmasan közölt dolgokat hallgasson meg. Ha az újságíró valamelyik forrásával beszél, a közlés bizalmas jellegének többféle szintjét választhatja: lehet szó nem közlésre szánt információról, csak hivatkozás nélkül használható hírrõl, mély titoktartást feltételezõ, csupán háttértájékoztatásként elhangzott információról, s számos egyéb, nehezen meghatározható, közbülsõ kategóriáról. Ám a terminológiától független lényeg az, hogy az újságírónak és a forrásának teljes egyetértésre kell jutni az információ felhasználásának feltételeirõl. Ezeknek a feltételeknek konkrét, nyílt, elõzetes megvitatása megéri a fáradtságot.
Két független hírforrás A pontosság és megbízhatóság érdekében sok újságnál olyan alapelv van érvényben, amely tiltja minden ellentmondásos információ közlését,
7
ameddig annak valóságtartalmát legalább két, független forrás meg nem erõsíti. Különösen érvényes ez az alapelv abban az esetben, ha anonim forrásokról van szó. Az Arkansas Democrat-Gazette újságnál a közelmúltban történt eset jól illusztrálja, miért döntött számos szerkesztõség úgy, hogy soha, tényleg soha nem közöl a lapban olyasmit, amit más forrásból nem ellenõriztek le. 1996-ban a Bill Clinton elnök szülõállamában megjelenõ Arkansas Democrat-Gazette jónéhány cikket közölt az elnök ellen folyó eljárásról, amelyet Kenneth Starr különleges megbizatású ügyész vezetett. Az információk nagy része egy olyan anonim forrástól származott, aki közvetlenül a különleges megbízatású ügyész irodájában dolgozott, s akinek megbízható információi nyomán már sok, pontos és jó írás látott napvilágot. 1997 elején azonban a forrás arról számolt be a lap egyik újságírójának, hogy Starr próba-esküdtszéki üléseket hívott egybe, hogy elébük tárja a Clinton házaspár elleni, visszaélésekrõl és az igazságszolgáltatás akadályozásáról szóló vádak bizonyítékait. A próba-esküdtszék közölte a forrás úgy döntött, hogy az elnököt fel kell menteni valamennyi vádpont alól. A sztori a lap 1997. február 15-ei számának elsõ oldalán jelent meg. Az újságíró
Tíz lépés a tényfeltáró újságírás felé
8
4
nem tudta ugyan megerõsíttetni az információt egy másik forrással, de a szerkesztõk úgy határoztak, hogy az írást ennek ellenére mindenképpen leközlik. Másnap azonban Ken Starr hevesen cáfolta a történetet, s így az újság helyreigazítás megjelentetésére kényszerült. Végeredményben tehát a lap hibás, téves és nagyon zavarkeltõ cikket tett közzé.
Hivatkozás és plagizálás Az újságírók gyakran felteszik a kérdést, szabad-e más újságokból, magazinokból vagy egyéb kiadványokból származó információt felhasználni. S mennyire lehetséges az ezekre való támaszkodás? Nos, sok újságíró számára megszokott gyakorlat az idézetek átemelése egy másik kiadványból és azoknak a saját cikkünkben való újbóli felhasználása, de bármennyire elterjedt is ez a gyakorlat, valójában ez újságírói lustaságot takar. Sok amerikai riportert bocsájtottak már el ilyen idézet-átvétel miatt. Más kiadványok tehát hasznos háttéranyagként szolgálhatnak, ám az azokban szereplõ anyagot felhasználás elõtt ellenõrizni kell. Ha nincs jobb lehetõségünk, mint egy idézet kölcsönvétele, akkor viszont hivatkozni kell a közlés eredeti helyére. Például így: Végeztem a politikával nyilatkozta Brown polgármester a The Daily News hasábjain.
Készülj fel alaposan témakörödrõl!
Az újságíró valóságos szakértõjévé kell, hogy váljon kiválasztott témájának. Az elsõ teendõk egyike a témakörrõl korábban megjelent cikkkivágatok tanulmányozása; ideális esetben ez saját szerkesztõségének archívumában is megoldható.
Ez még napjainkban is az egyik legalapvetõbb és legfontosabb kutatási módszer, ám sok riporter különösen a kezdõk közül nem él vele. Az újságcikkek idõnként az interneten, vagy CDROM-on is hozzáférhetõek, de a cikkek
(elsõsorban a fejlõdõ országokban) gyakran csak a régi, hagyományos módon, papír-kivágat formájában érhetõek el, olyan archívumokból, amelyek néha csak kronológiai nyilvántartásra épülnek.
Whos who (Ki kicsoda), a lexikon, de még a telefonkönyv is értékes információt nyújt. Ráadásul (más megoldásokhoz képest) sokszor könnyebb és gyorsabb egy-egy könyvért nyúlni.
Az újságíró egyéb kiadványokban is el kell, hogy mélyedjen, beleértve más lapokat, magazinokat, hírleveleket, egyes iparági/szakmai újságokat, kormányzati jelentéseket, kézikönyveket, de akár doktori disszertációkat is. A korábban már megjelent anyagok átnézése alapvetõ fontosságú lépést jelenthet a kutatási, felkészülési folyamatban, melynek során a riporter megismeri témakörét és felvázolja a további, kiegészítõ kutatás menetrendjét.
Egy tervezett cikk elkészítése során az újságírónak magának is szüksége van egy saját dosszié összeállítására, amelyet a késõbbiekben újólag fel tud használni. PR-kiadványok, közlemények, eredeti dokumentumok, cikk-kivágatok, magazincikkek, névjegyek és más anyagok egyaránt e dossziékba gyûjtendõk, a késõbbi, egyszerû felhasználás céljából, vagy amikor az újságírónak gyorsan kell adatokat, dátumokat, a nevek írásmódját, vagy más konkrétumokat ellenõrizni. Ahogy a riporter tapasztalata az évek során növekszik, úgy válik mind értékesebbé az archívuma is.
Mindamellett a korábban megjelentetett információkat a cikkírás során független források felhasználásával alá kell támasztani. Napjainkra az internet is az információk valóságos tárházává vált bárki számára, aki számítógépes hozzáféréssel rendelkezik. A net értékes, ám egyszersmind veszélyes forrás, tele hiteles dokumentumokkal, illetve másodkézbõl származó híresztelésekkel. Az újságírónak meg kell tudni különböztetni a jó, eredeti, megbízható anyagokat azoktól az információktól, amelyek másodkézbõl származnak és ezért más forrásból történõ megerõsítésre szorulnak. Nem szabad figyelmen kívül hagyni az információforrások sorában a könyvtárakat sem. A
Készíts saját archívumot!
Mi a szabvány? A tényfeltáró munka gyakran azt mutatja be, miként nem mûködik rendeltetésszerûen egy rendszer. Az újságírónak persze azt is meg kell ismernie, hogyan mûködik megfelelõen egy rendszer, hogy meglegyen az összehasonlítási alapja. Ha például egy riporter egy olyan sztorihoz végez kutatásokat, amely a meteorológiai intézet hibáit taglalja, fontos számára, hogy megvizsgálja, miként tud egy más városban vagy egy másik országban levõ idõjárás-elõrejelzõ szolgálat jó teljesítményt nyújtani. Tapasztald ki, léteznek-e nemzetközi szabványok vagy érvényben levõ iparági elõírások az adott területen.
9
5
Tíz lépés a tényfeltáró újságírás felé
10
Keress dokumentumokat: több állhat rendelkezésedre, mint gondolnád
Legjobb, legmegbízhatóbb bizonyítékként az eredeti dokumentumok szolgálnak. Közvetlen módon lehet idézni belõlük, bár a rájuk történõ hivatkozásnál a forrásukat meg kell jelölni. Az értékes dokumentumok mellesleg nem feltétlenül titkos, kiszivárogtatott jelentésekbõl származnak. Néhány példa az egyszerûen elérhetõ, nyilvános dokumentumokra: ● Vállalati nyilvántartási dokumentumok, a tõzsdei bevezetés idõpontjával, évenkénti pénzügyi jelentések, az igazgatók/cégvezetõk nevével és címével, illetve a vállalat története. ● A tõzsdére bevezetett cégeknek a helyi hatóságok, s a pénzügyi felügyeleti szervek felé kiadott jelentései. E jelentések gyakran tartalmaznak olyan elõírásszerûen bejelentendõ, kedvezõtlen fejleményeket a vállalattal kapcsolatban, mint mondjuk egy függõben levõ bírósági eljárás. ● A társaságok éves jelentései, amelyek gyakran tartalmazzák a cég auditált pénzügyi helyzetét az elért nyereségrõl, illetve az elszenvedett veszteségrõl. ● A társaságok PR-kiadványai és közleményei, amelyek gyakran tartalmaznak neveket, címeket és a vállalat terveirõl nyilvánosan közzétett ígéreteket. ● A parlament elé terjesztett törvényjavaslatok. ● Népszámlálási adatok. ● Egészségügyi leletek. ● Bírósági és rendõrségi jelentések. ● Személyes okiratok, például személyi igazolványok, születési és halálozási anyakönyvek, levelek és fényképek.
A riporterek sokszor azt tapasztalják, még azokban az országokban is, amelyekben az újságírók feljogosítottak a kormányzati dokumentumokhoz való hozzáférésre, hogy a kormányzati munkával összefüggõ információk megszerzése fáradtságos folyamat, amelyet nagy mértékben az befolyásol, milyen személyes kapcsolatot sikerült kiépíteni valamelyik készséges hírforrással. De még a leginkább zárt társadalmakban is jóval több információ állhat rendelkezésre, mint azt az újságírók többsége felismeri. Az új iparágak közül sok épít fel számítógépes adatbázist, s ezek egy része on-line is elérhetõ. Ilyen gyors, napról napra bekövetkezõ változások révén egyre több információ válik elérhetõvé, valószínûleg még a mi életünkben, sõt, vélhetõleg még ennél is hamarabb, akár pár éven belül. A feljegyzésekbõl, dokumentumokból önmagukban ritkán lehet kihozni egy sztorit, többnyire interjúkkal és közvetlen megfigyeléssel kell életet lehelni beléjük.
Néhány fontos emlékeztetõ gondolat: A dokumentumok önmagukban gyakran nem elegendõk. Olyan újságírók például, akik nem képzettek a pénzügyi elszámolásokban, pénzügyi szakértõ segítségére szorulhatnak az alapanyag értelmezésében. ● Idõnként a statisztika idejétmúlt és fel kell frissíteni, akár az aktuális adatoknak az adott forrástól való újbóli lekérésével, akár úgy, hogy megvárjuk, amíg nyilvánosan közzétesznek új statisztikákat. ● A pénzügyi jelentések és vállalati ●
dokumentumok nagyszerû alapanyagul szolgálnak késõbbi kutatásokhoz és interjúkhoz. ● Ha magánemberek fordulnak hozzád javaslatokkal, ne félj megkérdezni tõlük, miként lehet dokumentálni állításaikat, és igyekezz
6
érdekeltté tenni õket abban, hogy segítsenek is. Hiszen végül is azért fordultak hozzád, mert közzé akarják tenni információikat.
Mozdulj ki az irodából és megfigyelõként tedd élõvé a sztoridat!
A közvetlen megfigyelés egyike a számunkra, mint újságírók számára rendelkezére álló leghatékonyabb eszközöknek, ám sokszor nem élünk kellõen e lehetõséggel. A riportereknek szokásává kell, hogy váljon környezetük beható megfigyelése, egyrészt az új sztorik keresése, másrészt az elmélyült cikkek írása érdekében. Az újságírók gyakran olyan események szemtanúi, amelyeknél csak kevés ember van jelen. Így cikkeiknek is éppen az az egyik funkciója, hogy bemutassák, mi is történt, miként nézett ki a helyszín, illetve hogyan néztek ki az ott levõ emberek. A közvetlen megfigyelés révén írhatunk le nem hír-jellegû eseményeket is, hiszen az ilyen helyzetábrázolás sokszor fontos eleme lehet a történetnek. Gondolj csak arra, milyen érzelmi ereje van mondjuk csontsovány, éhezõ gyerekek, földrengés következtében megrongálódott épületek, vagy egy elszegényedett város üres piaci pultjai bemutatásának. Néha ezek a leírások még a hivatalos nyilatkozatoknál is fontosabbak. Ez a fajta részletes helyzetábrázolás az alapja minden jó írásnak, legyen szó akár regényekrõl, akár irodalmi klasszikusokról, vagy az újságírásról. Hiszen mindegyik esetben szükség van arra a képességre, hogy bevonjuk az olvasót a cselekménybe. Ennek érdekében azonban az újságíró ki kell, hogy
mozduljon az irodájából, s a helyszínen kell legyen, illetve hogy az interjúkat személyesen, ott készítse el. A cselekmény helyszínének személyes megfigyelése rengeteg elõnnyel jár: ● Terjedelmes tudósításokat lehet elkészíteni, gyorsan, még a helyszínrõl, amíg a benyomások frissek, az emlékezet pontos, s a résztvevõk jelen vannak. Egy tûzeset helyszínén például egy riporter villámgyorsan találhat akár tucatnyi szemtanút is, s rögvest meginterjúvolhatja mind, ahelyett, hogy késõbb kelljen kideríteni a nevüket és a címüket, hogy majd felhívhassa õket. ● Közvetlen megfigyelés esetén az újságírónak nem kell másodkézbõl s gyakran gyakorlatlan, esetleg még az objetivitást is nélkülözõ forrásokból származó beszámolókra támaszkodni. ● A közvetlen megfigyelés felhasználható más információk igazolásaként, vagy azok hatásának felerõsítésére. Például ha egy tényfeltáró projekt egy korábbi katonai létesítmény eladását szándékozik kivizsgálni, az újságíró gyorsan benyomásokat és információrészleteket szerezhet a sztorihoz pusztán a hajdani bázis felkeresésével. Vagy egy cigány
11
faluról szóló történet hiányos maradna, amennyiben a riporter nem látogat el a településre, nem írja le a falu lakosait, illetve életkörülményeiket. ● A helyszíni beszámolók gazdagítják, dúsítják cikkeinket, s ezzel érdekesebbé, élettelibbé teszik a történetet. A leírás megjelenít egy helyszínt, s lehetõvé teszi, hogy az olvasó lássa, hallja, megérintse, vagy akár képletesen meg is ízlelje, ami történt. A részletgazdag leírás színt, hangulatot, élénkséget kölcsönöz a sztorinak, azzal, hogy a szavak révén lefesti a helyszínt, s szinte odavarázsolja az olvasót, a jelenlét illúzióját kínálva neki. Interjúk közben is érzékeltesse tehát a beszélgetõ partner környezetét, arckifejezéseit, hangszínét, de még hallgatásait is. ● Az elsõkézbõl származó beszámolókat nem lehet megcáfolni, vagy egykönnyen eltussolni. A Philadelphia Enquirer egyik munkatársa például megfigyelte, amint az orosz csapatok csecsen polgári személyekre lõttek ám az esetet késõbb Moszkvában tagadták az illetékesek. A tudósító viszont éppen azért tudott jelentést adni a történtekrõl, mert a helyszínen tartózkodott. Idõnként persze közremûködõre van szükségünk, aki segít értelmeznünk a dolgokat. Ha például egy új vírus felfedezésérõl szól a sztori, az újságíró ugyan bele tud nézni a ●
Tíz lépés a tényfeltáró újságírás felé
12
7
mikroszkópba, de kell mellé egy tudós, aki elmagyarázza, mit is lát, s mi abban az újdonság. Vagy egy olajfestmény, netán egy szobor állítólagos megrongálódásáról szóló cikkhez szükség lehet egy restaurátor hozzáértésére. Amikor már igazán vérünkké, szokásunkká vált a beható megfigyelés, akkor fontos a lényegbe vágó részletek kiválogatása. Például a ruházat leírása, a haj, vagy a szem színe önmagában nem biztos, hogy sokat elárul egy riportalany személyiségérõl, ám ha megemlítjük, hogy egy tudós vegyszerfoltos laboratóriumi köpenyt hord, az adalékul szolgál portréjához. Az igazi szakmai kihívás épp az, hogyan lehet megjelenítõ erejû leírást adni, amely nem jelzõkkel vagy a benyomások összefoglalásával operál. Ha a helyszín mondjuk egy öreg épület, önmagában olyan kifejezések használata, mint régi és renoválásra szoruló, nem mondanak annyit, mint ha konkrét részletekre utalunk: a házat galambürülék lepi el, az ablakok ki vannak törve, az ajtók egy zsanéron lógnak, és így tovább. Az újságíró nem kell, hogy bevonja saját magát a leírásba, olyan véleménynyilvánításokkal és kifejezésekkel, hogy engem ez a hely a nagymamám padlásszobájára emlékeztet. Kerüljük el az értékitéletet tartalmazó leírást is, mint például undorító vagy gyönyörû. Inkább gondoljunk arra, hány érzékszervet is tudunk írásunk révén ingerelni?
Összegezz, összegezz, összegezz!
Az ambíciózus újságírói munkatervek, különösen ha nagyobb léptékûek, az örökkévalóságig nyúlhatnak és a riporter könnyen elveszítheti menet közben a fonalat. Mindig fennáll a veszélye annak, hogy a projekt túlságosan naggyá, túlságosan szétesõvé és túlságosan
körvonalazatlanná válik. Jó szokás éppen ezért, ha az újságíró rendszeresen felméri és értékeli: folytassa-e a projektet vagy inkább lépjen tovább? Jelentesse-e meg most, vagy ejtse a tervezetet véglegesen?
Az oknyomozó projekteken dolgozó riportereknek rendszeresen fel kell tenni maguknak a kérdést, hogy mennyi hozható ki maximálisan a sztoriból. S ha ezt a maximumot nem tudjuk tényekkel alátámasztani, marad-e elegendõ, minimális mondanivaló a történetben? Elõfordulhat például, hogy az újságíró állampolgári panaszokat használ kiindulópontként, melyek szerint a telefontársaság által kiállított számlák érthetetlenek, nem tartalmazzák részletes bontásban az egyes díjakat és tele vannak növekvõ árú költségtételekkel. E sztori maximuma az lehet, hogy a társaság legtöbb
8
Konfrontációs interjú:
ügyfelének találomra alkalmazott magas díjtételeket számol fel, míg közben a barátok, rokonok és a nagy becsben tartott ügyfelek kedvezményes díjtételre számíthatnak. A sztori minimuma pedig csupán az lehet, hogy sok ügyfél panaszkodott a telefonszámlák követhetetlensége, bonyolultsága miatt. A helyi telefontársaság által kiállított számlák példái összehasonlíthatók más, szomszédos országokban sikeresen mûködõ telefontársaságok részletezett tételeket tartalmazó számláival.
Igazolhatóság és megerõsítés
A mélységekbe hatoló, részletekbe menõ tudósítások megállapításait, eredményeit nem mindig fogadják szívesen. Az újságírónak rá kell vennie az embereket, hogy reagáljanak ezekre a megállapításokra, még a cikk megjelentetése elõtt. Ehhez ismételt telefonhívások szükségesek, hogy végre összehozzunk egy interjút, vagy az, hogy ajánlott levelet adjunk fel, ha az elõzõ, síma üzenetekre nem válaszoltak, vagy akár az is, hogy egyszerûen és hivatlanul bekopogjunk valaki ajtaján. Számos oka van, hogy így vagy úgy mégis reakciót kell kiváltanunk az érintettekbõl. Elõször is így helyes és így fair. Ha valakirõl kedvezõtlen információt készül megjelentetni egy újság, az a legkevesebb, hogy az illetõnek esélye legyen, hogy elmondja saját szemszögébõl is a történetet. Egy válaszreakció ráadásul számos váratlan, megalapozott adalékkal is szolgálhat a sztorihoz. A szóban forgó személy helyesbíthet teljesen hibás adatokat. Idõnként a megkérdezett
illetõ több és jobb információval szolgálhat az újságírónak. Néha természetesen a reagálás nem több, mint egy rövid cáfolat, de a korrektség jegyében akkor is helyet kell adni neki. Konfrontációs jellegû interjúra akkor kerül sor, amikor az újságíró felkeresi a cikkben szereplõ személyt, és áttekinti vele az írásban foglalt megállapításokat. Fontos emlékeztetni rá, hogy egy ilyen áttekintés átfogó, alapos legyen, s hogy ilyenkor valamennyi, a megjelentetésre váró, komplex anyagban szereplõ tényre terjedjen ki.
Felkészülés a konfrontációs interjúra: Mielõtt nekifognál, döntsd el, mit akarsz kihozni az interjúból. Készíts egy listát, sõt, talán még vázold fel elõzetesen írásban is a legbonyolultabb kérdéseket, s próbáld el a beszélgetést egy barátoddal. ● Ahhoz, hogy megszervezd a találkozót, idõnként elkerülhetetlen felfedni látogatásod ●
13
célját de az nem mindig célszerû, hogy túlságosan sokat elárulj. Inkább használj olyan kézenfekvõ kifejezéseket, mint például: ezzel a témakörrel foglalkozom; Összeállítottam egy anyagot, de az nem lenne teljes az Ön véleménye nélkül. Én tényleg úgy gondolom, hogy ez megér akár egy személyes találkozást is Önnel, és így tovább. ● Ne élj elõzetes feltevésekkel. Használd fel a találkozót úgy, mint egy lehetõséget arra, hogy ellenõrizheted forrásaid másodkézbõl származó közléseit. A legtöbb ember egyébként kimondottan örül neki, ha segíthet abban, hogy a róla napvilágot látó információ korrekt legyen. Ne feledkezz el olyan alapvetõ kérdésekrõl sem, mint hogy mi az illetõ pontos beosztása, mióta tölti be ezt a munkakört, mi a végzettsége, s honnan származik. ● Tedd fel újra és újra kérdésed, ha arra mindenképp választ kell kapnod, vagy térj vissza késõbb megint az érintett, már feltett kérdéshez. ● Kimerítõ, teljes válaszra van szükséged, mind az információ velejét, lényegét, mind a konkrétumokat illetõen. Tekintsd át a
Tíz lépés a tényfeltáró újságírás felé
9
Hogyan fogj a nagy történethez? Rendszerezd anyagodat!
A nagy sztorik drámai módon megfogalmazhatók, úgy, hogy az anyag tagolása egyben segíti is a szerzõt mondanivalója rendszerezettebbé tételében. A részekre bontás egyben az olvashatóságot és a cikk megjelenítõ hatását is erõsíti.
Hasznos tanácsok: Tagold a tudósítást és a cikket különálló ügyek esettanulmányává. Ha például rendõrségi ●
14
részleteket, még akkor is, ha ezt úgy kell felvezetned: A közlés hitelessége céljából szeretném, ha áttekintenénk ezeket az ügyeket! ● Idõnként egy olyan egyszerû kérdéssel is, mint hogy mi történt?, érdekes válaszokat, értékes véleményeket csalogathatunk elõ. ● Ne ítéld a választ sem rossznak, sem jónak, csak jegyezd fel, vagy kérdezz vissza, részletesebb kifejtést kérve. Minél többet beszélnek az interjúalanyok, annál jobb. ● Bizonyosodj meg róla, hogy megértetted a felelet tartalmát, mondanivalóját éppúgy, mint a pontos szavakat de ne felejtsd el, nem az a cél, hogy az illetõt egy-egy rosszul használt szó kapcsán beugrassuk, hanem hogy nézõpontjukat szerepeltessük az anyagban. ● Az interjú befejezésekor jó alkalom kinálkozik a témára történõ késõbbi visszatérés lehetõségének tisztázására. Például így: Elképzelhetõ, hogy szükségem lesz a tények és nevek ellenõrzésére, netán hogy néhány részletet kihangsúlyozzak. Ha bármi kérdésem lenne az anyaggal kapcsolatban, vagy ha bizonyos pontok tisztázása válna szükségessé, szeretném újra felhívni. ● Menj vissza az interjúalanyhoz újra és újra, ha szükséges!
visszaélésekrõl számolunk be sztorinkban, akkor tizenkét ilyen incidensrõl külön-külön írhatunk, alkalmanként mindig egy-egy esetrõl. Közölhetjük persze összevonva, egyetlen hosszú írásban is, némi egyszerû átszerkesztés révén: egy bevezetõ, összefoglaló szakasz beiktatásával, amelyet azután a dokumentált esetek leírása követ. ● Fontoljuk meg egy alkalomszerû (tehát nem szigorúan egymást követõ napokon megjelenõ a ford.) sorozat megírását. Különösen akkor, ha a
mindennapos munkaterhelés nem teszi lehetõvé az újságírónak, hogy az összegyûjtött anyagot majd egyetlen, terjedelmes cikkben tegye közzé. Ebben a formában a történetek közzéadhatók akár több hétre, több hónapra széthúzva is, amint az ügyek folyamatosan befejezõdnek. Egy állandó ábra, logó alkalmazása mindegyik cikkhez felhívja az olvasó figyelmét az azonos témára. ● Fontold meg keretes kisérõ írások, táblázatok, térképek és más grafikai megoldások alkalmazását; ez utóbbiakra példa a történet
10
fontosabb eseményeinek kronológiája, vagy a sztoriban szereplõ személyek listája. ● Osszd meg a dokumentumokat az olvasóval. Az eredeti levelek, fényképfelvételek, kéziratok és más okmányok izgalmas, szemléletes segítséget jelentenek számukra és egyszersmind az írás hitelességét is növelik. Fontold meg egy kisérõ cikk, vagy egy kisebb keretes írás megjelentetését is, amelyben a riporter és a fotós fényképével és a róluk szóló háttéranyagokkal bemutatható, miként született meg a sztori.
Tényfeltáró újságírás a sajtó mindennapjaiban: rá kell szánni a szükséges idõt!
Az újságírók gyakran panaszkodnak arra, hogy nem kapnak a szerkesztõiktõl az ambíciózus tényfeltáró riportok elkészítéséhez elegendõ idõt. Pedig erre a problémára valójában egyetlen megoldás létezik: meg kell találni és rá kell szánni a szükséges idõt. Az oknyomozó újságírás néha azt jelenti, hogy meg kell ereszteni még egy plusz telefont is, ahelyett, hogy megelégednénk a már megejtett két vagy három hívással. Végezz elõbb azokkal a napi feladatokkal, amelyek kötelezõek a számodra, s azután fordíts a szabad idõdbõl a saját projektedre. A legjobb sztorik nemegyszer az újságíró megszokott, napi hírgyiijtõ körútjai során születnek, abból, hogy beszélget az emberekkel, a hírek nyomába ered, felfigyel egy-egy szokatlan, vagy furcsa eseményre, majd utánanéz, hogy ugyanaz a dolog nem történik-e meg újra és újra. Ha például egy gyorsétterem szennyezett ételt szolgált fel, az egy jó sztori. Ám amennyiben ugyanannak a gyorsétterem láncnak öt egysége fertõzött ételt árusított, az már egy sokkal komolyabb történet. S ha huszonöt étteremben szolgáltak fel romlott fogásokat, az már az egész rendszer problémájára utal.
Ezek olyan jellegû történetek, amelyek az újságírótól származnak, nem pedig fentrõl, vagyis az irodájukban ülõ, s a nagy ügyeken, fajsúlyos témákon elmélkedõ szerkesztõktõl érkeztek. A többi a riporteren múlik, aki egy adott területtel foglalkozik, saját témaköre igazi szakértõjévé válik, nem fél megkérdezni forrásaitól az eseménytelen hétköznapok során sem, mi a legnagyobb problémájuk, az õket leginkább aggasztó ügy. A tényfeltáró újságírás tehát változást tesz szükségessé az újságíró hozzáállásában, azt, hogy mindig emlékeztessük magunkat: gondolkodjunk vállalkozó szellemûen; foglalkozzunk nagyobb szabású történetekkel is a mindennapos megbízatások mellett; soha ne abból induljunk ki, hogy a szükséges dokumentumok úgyis megszerezhetetlenek lesznek; alakítsunk ki kapcsolatokat olyan forrásokkal és szakértõkkel, akik segítségünkre lehetnek; s kérdezzünk ki különbözõ véleményt valló embereket. Ha már minderre képesek leszünk, akkor fogunk majd olyan jellegû és olyan színvonalú cikkeket készíteni, amelyek miatt annak idején voltaképp újságíróvá váltunk.
15
Bibliográfia: Houston, Brant, Computer Assisted Reporting: A Practical Guide, 1999, St. Martins Press, New York Middleton, Kent, Chamberlin, Bill F., The Law of Public Communication, 1994, Longman Publishing Group Weinberg, Steve, The Reporters Handbook: An Investigators Guide to Documents and Technique, 1996, St. Martins Press, New York
Hasznos internetes címek: Újságírók nemzetközi hálózata (International Journalists Network): www.ijnet.org Tényfeltáró újságírók és szerkesztõk (Investigative Reporters and Editors): www.ire.org Újságíró bizottság a sajtószabadságért (Reporters Committee for Freedom of the Press): www.rcfp.org Oknyomozó újságírók nemzetközi szervezete (International Consortium of Investigative Journalists): www.icij.org
Köszönetnyilvánítás: Ez a munkafüzet egy kilenc hónapos Knight International Press Fellowship kiküldetés eredménye, abból az idõszakból, amikor 1998-ban a magyarországi, romániai, szlovákiai és a Cseh Köztársaságban mûködõ Független Médiaközpontoknál tevékenykedtem. Szeretném kifejezni hálámat a Knight Alapítvány vezetõinek az ösztöndíjas program létrehozásáért; Susan Talalay-nek, Vjollca Micinek, Adrian Bellingernek és a Nemzetközi Újságíró Központ más munkatársainak a program kivitelezéséért; és Jim Greenfieldnek, a Független Sajtó Alapítvány életre hívójának. Orbán Sándor és Móricz Ilona Magyarországon, Katarina Vajdova Szlovákiában, Florin Pascinu és Ioana Avadani Romániában nyújtott hasznos segítséget, amíg az õ médiaközpontjaikban mûködtem.
Tíz lépés a tényfeltáró újságírás felé
16
Whayne Dillehay-tõl, a Nemzetközi Újságíró Központ alelnökétõl származik e munkafüzet ötlete és õ adott mindvégig támogatást, bátorítást. Szokás szerint le vagyok kötelezve Jonathan Neumann-nak tanácsaiért és hasznos megjegyzéseiért. A Rick Tulsky-val és Steve Stecklow-val folytatott beszélgetések szintén sok segítséget jelentettek. Köszönet Lubica Turcanovának Pozsonyban és Oláh Dávidnak Budapesten, akik fáradhatatlan tolmácsból barátaimmá váltak. S mindenekelõtt köszönet hallgatóimnak, akik megmutatták nekem, hogy milyen ígéretes a tényfeltáró újságírás jövõje.
