2011 03.01 Keresd a montref.blogspot.com portálon - email:
[email protected]
A vitézi rendről Kevesen tudják, hogy a Vitézi Rend története a legrégibb időkig nyúlik vissza a magyar történelemben. A vitézi tetteket már Szent István óta nemességgel és földbirtokkal jutalmazták. II. Endre pedig vitézi osztály kialakításán fáradozott. IV. Béla sok érdemes harcost emelt vitézi rangra. Róbert Károly 1326ban ötven vitézzel megalapította a Szent György Lovagrendet, amely a király, a haza és az egyház védelmére alakult. Zsigmond király 1408-ban alapította a magyar vitézségen alapuló második rendet, a magyar Sárkány Rendet. A székelység, a szabad hajdúk, a jászok és a kunok is hősi magatartásukért különleges kiváltságban részesültek. Gróf Thököly Imre alapította újra a Vitézi Rendet 1678-ban a Habsburg ellenes felkelés idején, amelynek adományozásával a hazáért tett kimagasló katonai szolgálatokat jutalmazta. A Vitézi Rendet az első világháború után Horthy Miklós kormányzó újította fel 1920-ban. A Rendbe való felvétellel azokat a magyar katonákat jutalmazta, akik kimagasló hősiességgel harcoltak az első világháborúban. A vitézzé avatás szertartását Horthy maga végezte, az avatandó vállát karddal érintve azt vitézzé ütötte. Ezzel nemcsak a vitéz címet, hanem kiváltágokat is kaptak a vitézek, pld. földet, s az is örökölhető lett, mint a cím. A kommunista Magyarországon a Vitézi Rendet betiltották. Ugyanakkor Nyugaton tovább élt. 1957-ig Horthy volt a főkapitány. Elhunyta után József
Ágost királyi herceg szervezte újjá nyugaton a vitézi rendet. Időközben az egymás követő főkapitányok Lovagi Renddé formálták a Rendet. Ez az ún. Törénelmi Vitézi Rend. Bajok kezdődtek az 1989-es rendszerváltás után. Amikor is a hazai Vitézi Rend újra feléledt és megszervezte magát. Ugyanakkor a nyugati vitézi rend haza akart jönni. Ebből aztán máig tartó elkeseredett vita folyt és folyik. A nyugatiak arra hivatkoznak, hogy ők a Rend folymatosságának őrizői. A hazaik pedig arra, hogy a Rend tagjai csak magyarok lehetnek, etc. A hazaiak székkapitányokat neveztek ki és toborozzák tagságukat. Az, hogy jelenleg több szervezet is van – sajnálatos. Ki kell, hogy szortírozzák, meg kell, hogy oldják a különbségeiket és nézeteltéréseiket. A kérdés az, hogy vajon kell-e ma a Vitézi Rend? Ez csupán egyfajta hagyományőrző társaság-e, amelyből majdnem minden országban van a világon, vagy pedig ma is nélkülözhetetlen, hasznos és szükséges? A felelethez elég, ha a Vitézi Rend célkitűzésére tekintünk, amely kimondja, hogy “A Vitézi Rend eszménye: a Rend tagja lehet az (az előírt feltételeknek is megfelelő személy), aki Istenbe vetett hittel kész élete árán hazáját megvédeni, aki síkraszáll olyan konzervatív ötvözetű, szociális és demokratikus eszményekért, mint Isten, haza, család, demokratikus társadalmi rend, független ország, jogegyenlőség, s egyben vallja
Trianon jogtalanságát és harcol minden szélsőséges parancsuralmi megnyilvánulás ellen”. Ehhez meg kell gondolni azt, hogy ma egy olyan polgáriasodónak nevezett, ám minden szempontból lezüllött társadalomban élünk, ahonnan lassan eltűnik a keresztény hit és erkölcs. Következésképpen kiveszik a hazáért, a nemzetért való hősiesség eszménye, ahol ma nincs nemzeti hadsereg, rendszeres és kötelező katona-képzés, hanem csak “professzionális” sereg – összesen 17 fő tartalékossal! A Vitézi Rend egyike a magyar nemzeti és katonai hagyományokat ápoló fontos szevezeteknek. Célkitűzésük nemes, hiszen még a mai globalista-liberális világban is a hazaszeretet és a haza védelme fontos ügy. Ha mi meg nem tesszük – helyettünk senki nem fogja megtenni! Edmonton, 2011. február 4. û
Dr. Pungur József
Visszadják a magyar állampolgárságot ! PRELÚDIUM
Négyharmad kell a kettős állampolgársághoz! 2007-04-03. 21:26 Tudok egy jó, igazi, nagy eszközt. Ez az eszköz az: a Parabola, úgy mint gyergyói tévés székely kollega eemegy Gyurcsányho, s aszongya, te Feri, aggyátok má meg-vissza az állampógárságot. Aszondja proletármilliárdos Feri, há meg mi kéne büdös paraszt? Dózsa György óta ez nevünk állítólag. Feri Magyarországot is néven találta nevezni, ezt nem ismétlem, mert azóta sem mosott szájat. Gyergyói tévés székely kolléga asszongya, há átmegyek a Viktorhoo, há má csak nem hagy cserben, olyan jókat szokott mondogatni: Te Vitya, aggyátok má meg az állampógárságot. Aszongya Viki, hú a fene, pont most? Mindig pont most, mémindig pont most és éppen megint most? Most nem megy, maj ha kormányon leszünk, gondukozunk Németh Zsotival rajta, a mútkor is gondokoztunk vagy négy évet. Nem mondhatod hogy nem foglalkozunk a kérdéssel, öcsém! Rajta vagyunk, higgyé nekünk! Gyergyói tévés székely kollega eloson a köztársági elnyökhöz, aszongya neki, kedves turulmadár Laci, de má a neved is olyan szép, hát ammeg te az állampógárságot. Jaj, jaj én csak egy ejnyök vagyok, ez a Ferire meg a Viktorra tartozik, elég hozzá kétharmad Feri, meg kétharmad Viktor, oszt má mög is van. Az anyjuk mindenit, mondja a gyergyói tévés kollega, hisz kétharmad meg kétharmad az négyharmad, ezze nem lehet döntést hozni, mer az sose meg nem lesz.... (…) (Lucc) Jóska a Halom törzsből http://luccjoska:blogspot:com
http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Orbán_Viktor.JPG POSZTLÚDIUM
- Nem a jobbik esze vót ez, figyesz-é asszony?, hanem a Zorbán. A kétharmad is elég volt ! - A Zorbán ? - Az. Aszt mongya ja székély a feleségínek: Hallgatás vagy egy órát. - Anyjok ! - Nahá, azt sohasenem gondútam vóna,Megadták a zállampógárságott ! Nem kelletett a négyharmad, elíg vót a sóhajtott az asszun, kétharmad es, s lehet Szeredába mennyi - de azír a drága Jó Isten ággya meg így váratlanul és útojjára ! érte. - Uccu neki, - felelé az, - végre, hogy - Jaja, jobb késűn, mint semmikorse, mondott áment a székély. meggyütt a jobbik eszük. - No ember, akkor mán semmi sem hiányzik, most már akár meg is halhatunk - bizakodott a felesége. Hallgatás vagy egy hétig. - Ejsze azér inkább jobb lenne a magyar helyett a székély állampógárság, dohogott az atyafi, - de ha ló nincse, tán az ojtott nyúl is jó lész, mármint a szamár, csak már megin valahogy lóvá ne tegyenek bennünket. - Nekéd embér má semmi sé jó zsémbelt az asszun. Dehogyném, mindenbűl és mindenkor a székély a jó mondta ki a végső kádenciát az ember, és ujjával a Csillagösvény felé mutatott. Lucc József a Halom törzsből 2011. február 11.
Hetven éve települtek Bácskába a bukovinai székelyek 2011. január 10. hétfő 14:16 http://www.hun-info.hu - Hetven éve, 1941-ben települtek át Bácskába a bukovinai székelyek, az évfordulóra “Emelt fővel” mottóval hirdetett programsorozatot a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége, amely vasárnap tartotta éves közgyűlését Bonyhádon. A jubileum alkalmából több kulturális, tudományos rendezvényt szerveznek. A Bukovinában a madéfalvi veszedelem után megtelepült székelység, 4500 ember 1941-ben egy román- magyar egyezmény alapján került a Bácskába; innen 1944-ben menekültek Magyarországra. Az anyaországban Tolna, Baranya és Bács-Kiskun megyében találtak új otthonra 1945-ben. A 21 éve alakult Bukovinai Székelyek Országos Szövetségéhez jelenleg 38 egyesület csatlakozott, köztük nyolc, határon túli, erdélyi, vajdasági szervezet, és összesen közel 2200 tagot számlál. - MTI -
http://sites.google.com/site/bukovinaiszekelyek Bukovinai székelyek - WikipédiaAmikor 1764-ben Mária Terézia újraszervezte a határőrséget, Székelyföldön az erőszakos sorozás a madéfalvi vérengzésbe torkollott: osztrák katonák lemészároltak több száz székelyt, mert azok megtagadták a hadseregbe való bevonulást. Ezek után több ezer székely menekült át a keleti határon Moldvába, és részben a csángók között telepedett le. Miután a Habsburg Birodalom 1774-ben megszerezte Bukovinát, az osztrák-porosz háborúban kitűnt Hadik András tábornok (Berlin megsarcolója) összegyűjtötte a Moldvában szétszóródott székelyek egy részét, és letelepítette őket Bukovina öt falujában. Így alakult ki a bukovinai székelység. Az alapított falvak: Istensegíts, Fogadjisten (1776), Hadikfalva, Józseffalva (1785), Andrásfalva (1786). 1883-ban az Al-Duna mellé Hertelendyfalva, Sándoregyháza és Székelykeve községekbe települt mintegy 4000 ember. Ezt a népességmozgást szokásosan kirajzásnak nevezik. Ugyanebben az évben az Arad vármegyei Gyorokra, 1888–1892 között és 1910-ben Dévára, 1892-ben Vajdahunyadra, 1900-ban Babsára (Temes vármegye), Vicére (Szolnok-Doboka vármegye), Magyarnemegyére (Beszterce-Naszód vármegye), 1905-ben Marosludasra (Szolnok-Doboka vármegye), 1910-ben a Hunyad vármegyei Sztrigyszentgyörgyre és Csernakeresztúrra még további 2 500–3000 telepes költözött. Vannak olyanok is, akik Kanadába és Brazíliába vándoroltak ki. Kanadában 1905–1914 között több farmertelepet hoztak létre, például: Hapkins, Székelyföld, Máriavölgy, Hamilton, Regina, Punnichy, Eszterháza. Brazíliában: Boldogasszonyfalva (1924). A második világháború hatása A bukovinai székelyek maradékát a magyar kormány 1941-ben a Vajdaságba telepítette, Szabadka (Bácsjózseffalva), Újvidék és Topolya környékére, az 1920 után betelepített, és Bácska visszafoglalása után elmenekült dobrovoljácok helyére. (Nagyon kevesen Bukovinában maradtak, róluk a Dévára szakadt, és Bukovinában őseik sírját felkereső székely utódok a '90-es évek elején még hallottak.) 1944 őszén a Bácskába érkeztek Josip Broz Tito partizánjai, mögöttük a korábban elmenekült szerbek. A bukovinai székelyeknek megint menekülniük kellett, a háborús telet a Dunántúlon vészelték át (Fejér, Győr és Zala megyékben). Innen 1945-ben 13 000 bukovinai székelyt Tolna és Baranya megyékben helyeztek el, a kitelepített sváb családok házaiba és birtokaiba. 1950-ben majd 1959-ben a kapott földeket be kellett vinniük a téeszbe. A bukovinai székelyekről Sára Sándor készített dokumentumfilmet „Sír az út előttem” címmel. Magyarországon ma saját szervezetük van, Bohyhád központtal: Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége
www.bukovina.hu
FACEBOOK Bukovinai Székelyek - Szeklers from Bukovina Csatlakozz hozzánk a facebookon: http://www.facebook.com/ home.php?sk=group_182797065088285
Ha bukovinai székely vagy jelentkezz be ! honlapok: www.bukovina.hu http://www.bukovinaiszekely.extra.hu/ http://sites.google.com/site/bukovinaiszekelyek/ Rudolf László, Józseffalváról származó kutató több, mint százezer bukovinai székely nevét és családfáját tartalmazó adatbázist épített fel a mikrofilmeken tárolt egyházi anyakönyvek és a leszármazottak adatszolgáltatása alapján.. info:
http://bukovina.hu/csaladfakutatas.htm http://www.nyugatijelen.com/jelenido/ csaladfak_bukovinatol_braziliaig.php http://www.impulzus.ro/ Kutatjak_a_bukovinai_szekelyek_csaladfait/hirek/ 13899&cat_id=25 ezzel parhuzamos a Y-DNA kutatás, amelyet Beth Long amerikai kutató végez, amely a családnevek genetikai összefüggéseit vizsgálja, és igyekszik a bukovinai családneveket az 1764-ben Erdélyben maradt családokkal összekapcsolni . info:
http://bukovina.hu/dnskutatas.htm http://www.familytreedna.com/public/ HungarianBukovinaSurnames/default.aspx http://www.familytreedna.com/public/ HungarianBukovinaSurnames/ default.aspx?section=news http://www.familytreedna.com/public/ HungarianBukovinaSurnames/ default.aspx?section=ycolorized ez utóbbi a Y DNA eredmények listája
Bíró Mózes, Andrásfalva tündöklő tiszteletese László Gergely Pál 144 éve, 1866. szeptember 12-én halt meg Bíró Mózes, Andrásfalva tündöklő tiszteletese. (1803. szept.1. Szövérd1866. szept.12. Andrásfalva) 1803. szeptember 1.-én született Szövérden (Maros megye), Bíró János és György Mária gyermekeként. Tanulmányait Marosvásárhelyen végezte. Miskolczy István andrásfalvi tiszteletes távozása után az egyházi főtanács Bíró Mózest hívta meg az állás betöltésére. Az 1829. október 28-án kelt 263. számú rendelettel ki is lett nevezve Andrásfalvára. Ténylegesen azonban csak 1830. március 2-án lépett szolgálatba. 1832-ben szenteltetett fel a dési szinódusban főtisztelendő Zágoni Bodola János erdélyi helvét szuperintendens által1, amikor már a bukovinai Andrásfalva tiszteletese volt. Harcos kálvinista, hívei érdekeit mindig és mindenhol rendületlenül védte. Önfeláldozóan segítette az andrásfalvi református közösséget, mint a Szabó László főkurátor 1835. január 7-én Petroutz-ban írt leveléből is kitűnik: „annyival is inkább, mivel most születendő Anyaegyházunk sokféle terhes költségeit nem bírván, kénytelen volt ötven ezüst forint adósság terhét magára venni (Bíró Mózes-sz-megj) és eklézsiánk tagjai szegénysége miatt a rájuk eső csekély papi bért egy esztendőben is egészen bé nem fizetik.”2 Írásiból és leveleződéseiből világos képet alkothatunk magunknak az akkori andrásfalvi, és a környéken található reformátusok helyzetéről. Főleg a földek nincstelensége, felaprózódása az oka szegénységüknek. Akik az első telepesek után érkeztek Andrásfalvára, azok még szegényebbek, és egyedül „a templom kedvéért” érkeztek a faluba. Mindez a későbbi telepesek erős hitére vall, akik a szegénységet, nélkülözést és szenvedést vállalták vallásuk miatt. Andrásfalva kiváló tiszteletesének egyházi dolgai mellett arra is maradt ideje, hogy feljegyezze az utókornak az andrásfalvi református családok név szerint szármázását. A mindennapi élet jelenségeire is felfigyel, vonatkozik a
bukovinai reformátusok és katolikusok együttélésére, a vegyesházasságokra és a vallásváltoztatásokra is. A fából készült templom helyett új templomot, majd külön református iskolát (1835-ben) és papilakot építtetett. Foglalkozott a gyermekek nevelésével, élesen bírálva azokat a szülőket, akik gyermekeik nevelését elhanyagolják. Bálinth Gyula újságíró (3) bukovinai útja során találkozott Bíró Mózessel (1858-ban), és „derék, művelt református pap”-nak nevezi. Bíró Mózes maga választotta Bukovinát szolgálata színhelyének, de arra még ő sem számított, hogy milyen nehéz időket él ott meg. Töretlen küzdelmének köszönhetően megalakult és elismert lett a bukovinai református Anyaszentegyház. Állandó összeköttetést tartott fenn az Andrásfalvi Református Egyházközség és az Erdélyi Református Főkonzisztórium között. Szüntelenül leveleződött az erdélyi és magyarországi református alapítványokkal, könyveket, naptárokat és főként tanítókat kérve tőlük. Cikkeit rendszeresen közölte az erdélyi Protestáns Egyházi és Iskolai Lap című újság. Átélte az 1831-es kolerát, de ekkor az andrásfalvi hívei között nem akadt egy áldozat sem. Amikor azonban 1848-ban ismét kitört a járvány Bukovinában, az andrásfalvi reformátusok közül 31 áldozatot követelt. Az 1864-1865-ös ínséges esztendőkben segélykérő felhívással fordult Erdély és Magyarország illetékeseihez a református közösség megmentése érdekében. „Magyarhon lelkes fiaihoz és leányaihoz!”-írja felszólítását Bíró Mózes tiszteletes Kántor János helységbíróval és Biszak József kurátorral együtt. Kérését, Bodola Sámuel kolozsvári református püspök, támogatásra ajánlja. Ennek következtében Bíró Mózes törekvése nem maradt eredmény nélkül. Rövid időn belül sikerült a református közösség szenvedésén enyhíteni. Sőt, lehetőségeihez képest még a nagyobb számban levő andrásfalvi katolikusokon is segített még akkor is, ha néhányan hívei közül nem nézték jó
szemmel a „pápisták”-nak nyújtott segítséget. De Bíró Mózes nemcsak prédikálta vallását, hanem annak hitében is élte életét: „Bizony mondom nektek, amit cselekedtek eggyel az én kicsim atyámfiai közül, én magammal cselekedtétek!”. Ez a bibliai mondás vezette, amikor a katolikusoknak segítőkezet nyújtott. A vegyes házasságban élő reformátusok azonos segélyt kaptak a tiszta református családokkal. Bíró Mózes az egyedüli református pap volt Bukovinában. Ennek következtében a szétszórtan élő reformátusoknak is ő vitte a lelki vigaszt. Andrásfalván kívül még voltak hívei a hat kilométerre levő Hadikfalván, Istensegítsben (12 km), Fogadjistenben (16 km), Radócon (6 km) és Tomnátikon is (36 km). Vessünk egy pillantást, az andrásfalvi reformátusok elhalálozási anyakönyvének bejegyzéseire: Áldásos élete miatt Isten kegyelmes volt Bíró Mózeshez, földi léte utolsó pillanatáig. Hirtelen betegedett meg, keveset szenvedett. 1866-augusztus 17én még a Szeret melletti Negostinán temetett, de augusztus 26-tól már a Pap Mihály bejegyzései találhatók az andrásfalvi reformátusok elhalálozási anyakönyvében. Temettetett Andrásfalván, Kerekes Eduárd helyi tiszteletes és a csernovitzi Fesztner János által. Sántha Alajos a következőket írja könyvében Bíró Mózesről: „Bíró 1866-ban halt meg. wikimedia Harminchat (1830-1866) évig volt Andrásfalva református lelkipásztora. Andrásfalva temetőjében pihen. Sírján fenyők vannak.”
1. Vö. Foki – Solymár – Szőts: Források a bukovinai székelyekről, Babits Kiadó Szekszárd, 2000-ben, 67. old , 2. Zsók Béla – Az andrásfalvi reformátusok két évszázada. Kriterion Kiadó. 2005. 29. old. , 3. Bálint Gyula- Kirándulás Bukovinában az ottani magyarok között. Magyar Néplap. III. évf. (1858). 60-61. Szám 4. Szeret városától 8-10 kilométerre 5. Sántha Alajos – Bukovinai magyarok, Szőcs Lajos Könyvnyomdája, Kolozsvár, 1942. 57. old. ................................................................................ A cikkben szereplő képek a szerző felvételei.
Református temetési anyakönyv
Az érdiek (álló csoport) hazalátogattak a bukovinai Andrásfalvára
Történelmi mozaikok - Az ősember husánggal ölt, a mainak egyik kezében atom, a másikban biológiai fegyver van. Az ókori Rómában, ha a plebsznek nem volt meg a napi kenyere és cirkusza (panem et circenses) fellázadt és elzavarta a császárt. Ma, ha a népnek nincs meg a napi virslije, söre és meccse zavargások törnek ki. - Karthágó a feltörekvő Róma nagy ellenfele volt, az akkori világkereskedelmen vesztek össze. Karthágó és Róma között három nagy háború zajlott. Volt amikor Hannibál seregével már Róma kapui előtt állt. Végül mégis Róma lett a győztes. Karthagó hiába bízott a három fallal megerősített fővárosa bevehetetlenségében, Scipio, a római hadvezér hadsedregével nem a falak ellen ment, hanem a kikötőn át támadott és tört be a városba, melyet bevett, kizsákmányolt, és teljesen elpusztított, lakóit pedig rabszolgáknak adta el (Kr.e.146). Karthagó azért veszhetett el, mert gazdag és elpuhult kereskedői nem áldoztak eleget hadseregükre – a falak védelmében bíztak. Rabszolgaként aztán eszükbe juthatott, hogy mit kellett volna csinálniuk – de akkor már régen késő volt! Trianon (1920): Franciaország majdani európai hegemóniájáért – amiből semmi nem lett – Clemeneau feldaraboltatatta 1000 éves országunkat. Párizs (1947): A kommunizmus majdani világgyőzelméért – amiből szintén nem lett semmi – Sztálin megismételtette Trianont. Valami azonban keményen megmaradt: a szétdarabolt s ma is vérző áldozat: országunk – s vajon meddig? - Az 1918 december 1.-i gyulafehérvári román nagygyűlésen az Erdélybe betelepült románok a magyar, székely és szász társnépek megkérdezése és jóváhagyása nélkül, egyoldalúan kimondták Erdélynek Romániához való csatlakozását, s még abban a hónapban a részben mezitlábas, női kalapos román hadsereg nyomult Erdélybe és elfoglalta – mindez a Károlyi kormány orra előtt. Valahogy kisértetiesen hasonló módon került török kézre Buda 1541 augusztus
29.-én. A Budát akkor ostromló 20 ezernyi német sereg elűzésére I. Szulejmán szultán érkezett meg félszázezres török seregével. A német részben elillant, egy részét a Dunába keregették, vagy fogságba
Uralmuk végén már szinte nem volt mit eladjanak. Már külföldről kellett volna vegyenek valamit hitelért, hogy legyen mit eladhassanak! - Az EU 5 millió euróért 3 millió diáknaptárt nyomtatott, melyben rendben felvannak tüntetve a hindu, muszlim és zsidó ünnepek.
http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Institutions_europeennes_IMG_4326.jpg esett. A szultán pedig meghívta sátorába Izabella királyné kisfiát, a hadvezér Török Bálintot és Fráter Györgyöt. Miközben egyezkedtek – török janicsárok városnézés ürügyén felmentek a budai várba, s azt elfoglalták. Mindez történt Izabella, Török Bálint, Fráter György és a magyar sereg orra előtt! Hasonlóképpen lépre mentek 1945-ban azok a százezres magyarok is, akik hittek a “malenki robotban”, hogy csak egy kis munkára viszik el őket a szovjet katonák, s lett belőle örökös, vgy évekig tartó rabszolgamunka a Szovjetúnióban. Történelmi tragédiáink egyik oka, hogy mindig vakon bíztunk az adott szóban, ígéretekben és ködös elképzelésekben! - A liberalizmus egyik alapelve: “Eladó az egész világ!” – erre vevő mindig volt, van és lesz. De hogyan lehet erre az elvre országot építeni? Sehogy. Ezt a mi balliberális politikusaink regnálása ékesen bizonyította.
Ám nincs benne egyetlenegy keresztény ünnep sem. Történik mindez Európában, a kereszténység tradicionális földrészén; a többségében volt vagy ma is keresztény országok földjén. Úgy látszik Európával mindent meglehet csinálni. Alkotmányából már régen kihagyták Isten nevét és a keresztény alapokat. Most már a keresztény ünnepek sem fontosak. Ami ma fontos, az a bevándorlók, a bekéredzkedtek, az új-európaiak jogai – az őslakosság jogai már nem számítanak. Ez lenne a politikai korrektség új világa? Nem, mert ez vaskos diszkrimimnáció! - Az Európai Unió székháza Brüsszelben a római Colosseum képét idézi, mert akarva- akaratlanul, hasonlatosak! Ugyanis mind a kettő befejezetlen! És nincs ebben valami rejtett üzenet? Edmonton, 2011 évelő Dr. Pungur József
A magyarországi szélsőjobb műveletlenebb része a minap nekiesett György Attila csíkszeredai írónak A "jó" székely című írásáért, amely a Háromszék független napilap internetes portálján is megtalálható a http:// www.3szek.ro/load/cikk/30639/ címen. A vonatkozó Youtube video, (a címét nem írom ide, keresse meg, aki akarja), egyenesen úgy találja, hogy "György Attila székelyföldi 'székely' újságíró nemrég mocskolta a székelyeket a Háromszék székelyföldi napilapban," és ezzel kiérdemelte a "mocskos zelegor patkány" titulust. Az imént láttam az ostoba videót, ezért úgy döntöttem, hogy elolvasom a cikket. Az írás műfaja publicisztika, tehát személyes véleményt közöl a véleményformálás talán nem is titkolt szándékával, melynek természetszerű eszköze az a típusú írói túlzás, amely a kissé felnagyított általánosítás útján megpróbálja felhívni a figyelmünket egy-egy gennyedző sebként orvoslásra várakozó problémára. Maga a cikk semmiképpen sem magyar vagy székelygyűlölő, amint ezt a videó fejléce kiabálja, hanem pont ellenkezőleg, a nemzetéért és népéért aggódó, felelős értelmiségi karakteres hangja. Jóllehet az írói túlzás rendjén a cikk néha súlyos öngólokat rúg. A Háromszék portálján "kommentelők" egy része kifogásolta Nyírő József nevének méltatlan környezetbe helyezését, mármint hogy mintha a székely romantika az avatatlan "anyaországi nadrágszíj-parcellán vagy panelban felnőtt, amúgy jóindulatú ember" képzeletében "egy Nyírő-kötet és hat feles barack után" rajzolódna ki. Mitagadás, ez valóban nem túl szerencsés párosítás, még akkor sem, ha némely kommentelő Nyírő József irodalmi értékét is kétségeli, ill. hogy a fenti képtorlódás már elhangzott "egy Fradi győzelem és öt konyak után" formában is Deák Bill Gyula jótorkából mintegy huszonöt évvel ezelőtt. Ugyancsak fölösleges Orbán Viktort idekeverni, mert ettől kissé ‘a Fideszből én csak visszaütök a szélsőjobbra’ felhang disszonázhat, pedig a cikk vége a nemzeti egységet is megemlegeti. De mindez még elmegy, hiszen Nyírő nincs igazán leszólva, és a második Orbán kormány működése legalábbis idáig, és
KI AZ IGAZIBB SZÉKELY? még tőlem is minden dicséretet megérdemel, legalábbis ami a magyar globális nemzetegyesítés programját, az állampolgárságot visszaadó törvényt és a parazita bankok megadóztatását illeti. Az alaphang tökéletesen érthető, vagyis hogy ne mondják meg nekünk se Bukarestben, de Budapesten se, főleg ne a műmagyar szélsőjobb, hogy hogyan kell székely-magyarnak lenni, mert azt mi majd eldöntjük magunk; s ezt már vagy ezerötszáz éve többé-kevésbé jól csináljuk a Kárpát-medencében, jóllehet iszonyatos tömegeket vesztettünk az évszázados elvándorlás és Székelyföld folyamatos zsugorodása által. Egy kicsit mintha a szerző túllőne a publicisztikai célon, és kissé összemossa a magyar hivatásos turista szalámit a hungarista háromkilós zsigeri mustárral vagy éppen fordítva. Szóval a cikk általánosításai enyhén szólva elnagyoltan pontatlanok. Ejsze talán nincs Nyírő féle székely a valóságban, de a Háromszék által festett székely képe is kissé karikatúra jellegű. Ráadásul az Erdélyt 1989 előtt is járó magyarok nagyrészének szintén kijut a publicisztikai pofonokból úgy, hogy nem vagyok egészen bizonyos benne, hogy megérdemlik, beleértve a dévai árvaháznak juttatott segélyszállítmányokat is, melyért legyen hála és dicséret. Az én egyik fő gondom az, hogy csíki testvérem ugyan joggal utasítja vissza a pesti újhullámos, már megint azért suttyomban Brüsszelből is megmondókat, de közben önmaga állít fel az igazi székely számára olyan kategóriákat, mint például, hogy mi nem szeretjük Dózsát.
Nézze a szövetség tévét!
Élőadás az interneten, Híradó, tudósítások. Élő TV a nemzet újjászületéséért !
Füllel vagy anélkül. Akasztófahumorérzéketlenséggel hozzatehetnénk azt is, hogy sülve vagy főve, de hát nem tesszük hozzá, mert dálnoki Székely Dózsa György a parasztseregek élén annak a székely szabadságnak magyarországi kiterjesztésén fáradozott, ahol székely mintára nincsenek urak és jobbágyok, nincsen feudális szolgaság, hanem mindenki szabad. A föld, az erdő, a víz a székely közbirtokosság elvén mindenkié. A mindenkire kötelező döntéseket pedig közösen tanácskozva, konszenzuson alapon hoztuk. Ezt a szabadságot később a székelyektől is elvették, de ezért a szabadságért akár meghalni, s ha lehet, e szabadsággal élni is, mindenkor készek voltunk. Ész nélkül soha, de ésszel és megfontoltan, mindörökké. A másik nagy gond az, hogy nekem, ha a Kelet szót hallom, nem oroszhon vagy a peresztrojka jut az eszembe rögtön. Kőrösi Csoma Sándor sem azért indult az ujgurok földjére, Turkesztánba Indián és Tibeten keresztül, merthogy Moszkvába akart volna eljutni kis kerülővel. Nekünk a kelet, s benne Közép-Ázsia, a saját múltunk. A végtelen pusztákon száguldó seregek, a hímzett jurták, a világhódító reflex-íj, a rovásíró-táltos kultúra kiirthatatlan belőlünk, hiszen a vérrel együtt lobog bennünk. Nekünk a Kelet maga Atilla, s mi az ő házanépe vagyunk még ma is, és az ő házának őrizői. Summázva: az író véleménye az ővé, szíve-lelke rajta, az írói szándék meglehetősen tisztességesnek tűnik. Az én székely véleményem kissé különbözik György Attila cikkében megfogalmazottaktól, de nem alapvetően, és nem lényegében. Amit megírtam, azt személyekre való tekintet nélkül adom közre, az igazsághoz való ragaszkodástól indíttatva. A minden szeget szeggel szegelő s a kákát is duplán csomózó kritikát a végén félretéve, mü székelyek és ti magyarok legyetek büszkék rá, hogy Csíkországban vagy akár a Háromszék napilapnál is még akadnak ilyen felelős tollforgatók, mint György Attila, akik nem bérből, hanem hűségből vannak faragva népünk és nemzetünk boldogító gyógyulására. Adjon az Isten minél több ilyet ! Lucc József, 2011. február 20. http://luccjoska.blogspot.com
www.kurultaj.com Tovább ne tűrjetek ! Kamatok közt hallgatnak a múzsák, csak a banki tankágyúk dörögnek. Ez lett a bárgyú jelene mindennek, hunnak, rómainak meg görögnek. Rekedten ordítoznak a vér hiénák, a göbbelszi epe és nyálcsorgatók. Próféták zsírját és húsát zabálják fel, s grammra megveszik a kardforgatót. A sötét modern kor jött el a Földre s gyújtott koromból fekete fáklyát. Hitvalló zsoltárja a dagonyás nihil s nem szánja az anyát, sem az árvát. Gyilkol, öl, pusztít, rabol és sunyin lop szűzi törvénynek álcázva magát. Bárcája véres, a lelke mocskos, nem ismer el sem Istent, sem hazát. Ha nem tehettek semmit, ne sírjatok, és azért tegyetek valami keveset. Ha kevésre telik, tegyetek többet, mert tűrni már nem szabad, s nem lehet. Amint szent a Föld és áldott az Ég, szent a gyermek, szent a szerelem; s minden, ami szent könyörögve kér, hogy emberek, tovább ne tűrjetek ! Lucc József 2010. május 05. - luccjoska.blogspot.com
TARTALOMBÓL: A vitézi rendről Dr. Pungur József Biró Mózes a bukovinai Andrásfalva tündöklő református tiszteletese László Gergely Pál Hetven éve települtek a Bukovinai Székelyek Bácskába
Visszaadják a magyar állampolgárságot ! Lucc József Történelmi mozaikok Dr. Pungur József Ki az igazibb székely ? Lucc József
Ideiglenes szerkesztő: György L. Attila Web: keresd a montref.blogspot.com portálon email:
[email protected] Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A VIGYÁZÓBAN megjelenő cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség általános irányvonalát tükrözik, az a szerzők publicisztikai felelőssége.
