Molière. A fösvény. Fordította: Illyés Gyula TARTALOM ELSŐ FELVONÁS ELSŐ JELENET MÁSODIK JELENET HARMADIK JELENET NEGYEDIK JELENET ÖTÖDIK JELENET

Molière

A fösvény Fordította: Illyés Gyula TARTALOM ELSŐ FELVONÁS ELSŐ JELENET MÁSODIK JELENET HARMADIK JELENET NEGYEDIK JELENET ÖTÖDIK JELENET MÁSODIK FELVONÁS ELSŐ JELENET MÁSODIK JELENET HARMADIK JELENET NEGYEDIK JELENET ÖTÖDIK JELENET HARMADIK FELVONÁS ELSŐ JELENET MÁSODIK JELENET HARMADIK JELENET NEGYEDIK JELENET ÖTÖDIK JELENET HATODIK JELENET HETEDIK JELENET NYOLCADIK JELENET KILENCEDIK JELENET NEGYEDIK FELVONÁS ELSŐ JELENET MÁSODIK JELENET HARMADIK JELENET NEGYEDIK JELENET ÖTÖDIK JELENET HATODIK JELENET HETEDIK JELENET

ÖTÖDIK FELVONÁS ELSŐ JELENET MÁSODIK JELENET HARMADIK JELENET NEGYEDIK JELENET ÖTÖDIK JELENET HATODIK JELENET

SZEMÉLYEK HARPAGON, Cléante és Eliz apja, Marianna széptevője CLÉANTE, Harpagon fia, Marianna szerelmese ELIZ, Harpagon leánya, Valér imádottja VALÉR, Anzelm fia, Eliz szerelmese MARIANNA, Cléante imádottja; Harpagon is szereti ANZELM, Valér és Marianna apja FRUZSINA, házasságszerző SIMON, pénzközvetítő JAKAB, Harpagon szakácsa és kocsisa FECSKE, Cléante inasa CLAUDE ASSZONY, Harpagon cselédje ZABSZÁR, Harpagon szolgája KESZEG, Harpagon inasa CSENDBIZTOS és ÍRNOKA Történik Párizsban

ELSŐ FELVONÁS ELSŐ JELENET Valér, Eliz VALÉR De Eliz, angyalom, csak nem adja most búnak a fejét? Azután, hogy olyan kedvesen hitet tett, hogy örökre számíthatok magára! Én azt sem tudom, hova legyek örömömben, maga meg - látom - sóhajtozik. Csak nem bánta meg máris, hogy oly nagy boldogsághoz juttatott? Ezért szomorú? Sajnálja már, hogy engedve végre lángoló unszolásomnak - elkötelezte magát nekem?

ELIZ Nem, Valér. Bármit teszek magáért, azt én már sose bánhatom meg. Édes, nagyon édes nekem az a kényszer, amelynek engedek. Még csak azt se kívánnám, hogy bár ne úgy történt volna minden, ahogy történt. De, hogy őszintén szóljak, aggaszt most: mire fordul mindez? És félek is nagyon; amiatt, hogy egy kicsit jobban szeretem a kelleténél. VALÉR Ó, Eliz! Mi félnivalója lehet azért, hogy jó szívvel van hozzám? ELIZ Jaj, egyszerre százféle is: apám haragja, rokonaim gáncsoskodása, a világ szája! S a legszörnyűbb, Valér, hogy változhat a maga szíve is. Milyen szörnyű hidegséggel fizetnek sokszor maguk, férfiak, a legforróbb, a legodaadóbb szerelmért is. VALÉR Ne legyen hozzám olyan igazságtalan azzal, hogy mások után ítél meg, édes Eliz. Bármit inkább tegyen föl rólam, csak azt ne, hogy megfeledkezem arról, amivel magának tartozom. Nagyon is szeretem ahhoz, és szerelmemnek csak napjaimmal lesz múlása. ELIZ Ó, a férfi, az mind így beszél, Valér... Szóra mind egyforma, csak amikor cselekedetre kerül a sor, akkor válik el, melyikben mi lakik. VALÉR Akkor meg, ha cselekedeteink adnak képet rólunk, akkor meg igazán várjon legalább addig az ítélettel, és ne igyekezzék indokolatlan félelmében, amelyet csak a balsejtelem sugall, eleve bűnösnek látni. Nagyon kérem, ne sebezze halálra szívemet ily rettenetesen vágó gyanúsítással. Adjon időt, és ezer meg ezer bizonyítékkal fogom meggyőzni arról, hogy lángolásomnak nincsen salakja. ELIZ Istenem, milyen könnyen hiszünk annak, akit szeretünk! Hiszek a szívének, Valér, képtelennek tartom álnokságra. Igen, elhiszem, hogy igaz szerelemmel szeret, és hogy hű marad hozzám. El is temetem hát örökre ezt a kételyemet. Most már csak a világ szájától tartok, a hírbe hozás aggaszt. VALÉR De miért ez a nyugtalanság? ELIZ Semmitől sem félnék, ha mindenki az én szememmel látná magát. Nekem a maga puszta mivolta igazolást és biztosítékot ad mindazért, amit elkövetek magáért. Szívem fölmentésére itt van a maga sok szép tulajdonsága, érdeme meg az a hála

maga iránt, amelyre az ég is kötelez. Folyton előttem van annak a halálos, de különös fordulatú veszedelemnek a perce, amely összeismertetett bennünket, a maga bámulatos önfeláldozó viselkedése, ahogy életét az enyémért kockára dobta, hogy kimentsen a dühöngő habokból, az az elmondhatatlanul gyöngéd gondoskodás, amelyben már a parton részesített, aztán ahogy később hódolatával körülvett, az a kitartó, lobogó szerelem, amelyet sem idő, sem akadály nem lohasztott, amely feledtetve családot és hazát, máig itt tartja köztünk, s rábírta arra, hogy kedvemért rangját-módját eltitkolja, sőt odáig vitte, hogy apám szolgálatába álljon, csak azért, hogy naponta láthasson. Mindez énrám bámulatos hatással van, és ami engem illet, nekem bőségesen elég ahhoz, hogy helyesnek érezzem azt, amibe végül beleegyeztem, amire elköteleztem magam. De vajon elég-e arra, hogy mások is helyeseljék lépésemet? Nem vagyok bizonyos benne, hogy megértik érzéseimet. VALÉR Mindabból, amit mond, én csak szerelemmel kívánok érdemet szerezni magánál. Hogy pedig aggályaira feleljek: édesapja mindent megtesz, hogy leánya viselkedését tartsa helyesnek a világ. Határtalan fösvénysége meg az a ridegség, ahogy gyermekeivel bánik, különb dolgokra is feljogosítana. Megbocsát, édes Eliz, hogy így beszélek róla: maga, angyalom, maga is tudja, hogy erről szólva nehéz jót mondani. De ha majd - ahogy remélem - föllelem szüleimet, akkor talán nem is lesz olyan bajos, hogy apját megenyhítsük irányunkban. Várom türelmetlenül szüleimről a hírt, és ha még soká késik, magam járok utána. ELIZ Ne, ne mozduljon innen, Valér; inkább csak azzal törődjék, hogy apám kegyét és bizalmát megszerezze. VALÉR Láthatta, hogyan kezdtem hozzá, milyen ügyeskedéshez, hízelgéshez kellett folyamodnom, amíg szolgálatába léphettem, s ma is milyen álarc alatt játszom meg, hogy természetem és gondolkodásom olyan, mint az övé; mennyit színészkedem, hogy tessem neki, hogy felém hajlítsam. Bámulatosan haladok. A tapasztalat vezet rá, hogy az emberek megnyerésére a legjobb út az, ha pontosan olyannak mutatkozunk előttük, amilyenek ők; ha szó szerint az ő elveiket visszhangozzuk; ha tömjénezzük a hibáikat, és csináljanak bármit - tapsolunk hozzá. Mese az a veszély, hogy a sok tán még a hízelgésből is megárt, és hogy vigyázni kell, ne legyen kirívó a játék; hízelgés dolgában néha épp a legeszesebbet lehet legegyszerűbben lépre csalni. Kellő magasztalással körítve, a legképtelenebb dolgot, a legbolondabb gombát is beveszik. Az őszinteség ugyan belesántul egy kicsit ebbe a mesterségbe, amelyet most űzök, de ha el akarunk érni valamit az embereknél, mégiscsak hozzájuk kell igazodnunk. S ha már csak így lehet megnyerni őket, ez nem azoknak a hibája, akik hízelegnek, hanem azoké, akik elvárják a hízelgést.

ELIZ De miért nem igyekszik megnyerni bátyám segítségét is, arra az esetre legalább, ha a házvezetőnő mégis elárulná titkunkat? VALÉR Mert vagy tűz, vagy víz; az apa és a fiú lelkülete annyira elütő, hogy bajos volna egyszerre ennek is, annak is megadni a magáét. Vagy ezt indítom bizalomra, vagy azt. De maga, kedves Eliz, maga kezdjen dologba nála; használja föl a testvéri szeretetet, amely kettejük közt oly erős, és nyerje meg ügyünknek. Itt jön. Megyek. Beszéljen már most vele, de titkunkból csak annyit fedjen fel, amennyit alkalmasnak lát. ELIZ Nem tudom, lesz-e erőm, hogy kiöntsem előtte szívemet. MÁSODIK JELENET Cléante, Eliz CLÉANTE Örülök, húgocskám, hogy egyedül lellek. Éget a vágy, hogy beszélhessünk, hogy beavathassalak a titkomba. ELIZ Alig várom, hogy halljam, bátyám. Mi az a nagy mondandó? CLÉANTE Óriási, húgocskám! De egy kicsi szóba belefér. Szeretek. ELIZ Szerelmes vagy? CLÉANTE Az. De mielőtt folytatnám, tudatában vagyok, hogy atyám úr fölöttem, hogy pusztán azért, mert fiának nevezhet, meg kell hajolnom alázatosan akarata előtt. Nem köthetjük le magunkat egy életre azok beleegyezése nélkül, akiknek létünket köszönhetjük. Az ég reájuk ruházta vala vágyaink irányítását, nekünk pedig azt rendelé, hogy e vágyaknak is csak az ő útmutató tanácsuk szerint engedjünk. Mert őket nem befolyásolják bolond szenvedelmek, és így abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy ritkábban tévednek, mint mi, s ilyeténképpen jobban látják javunkat. Ekként inkább kell hinnünk az ő józan előrelátásuknak, mintsem a mi vak szenvedélyünknek, mivelhogy az ifjúi hév gyakorta végzetes szakadékba sodor. Mindezt azért mondom el, húgocskám, hogy ilyesmikkel ne is fáraszd a nyelved; siket vagyok a szerelemtől. Kérlek, bele se kezdj az óvásba és oktatásba.

ELIZ Meg is kérted, akit szeretsz? CLÉANTE Nem; de már eltökéltem. Még egyszer könyörögve kérlek, ne is sorakoztass több érvet, hogy szándékomtól eltéríts. ELIZ Olyan csudabogárnak tartasz, bátya? CLÉANTE Nem, húgocskám. De nem vagy szerelmes. Fogalmad sincs arról a boldog szilajságról, amelybe az ilyen gyöngéd, édes szerelem a szívünket ejti. Félek az okosságodtól. ELIZ Jaj, bátya, szóba se ejtsd az én okosságomat. Nincs teremtett lélek, akit életében legalább egyszer cserben ne hagyna az a híres okosság. Ha kitárom neked a szívem, könnyen kiderülhet, hogy kettőnk közül még mindig te vagy az okosabb. CLÉANTE Ó, adná az ég, hogy a te szíved is éppúgy, mint az enyém... ELIZ Lássuk először is a te dolgodat. Beszélj hát: ki az, akit szeretsz? CLÉANTE Fiatal lány; nem régóta lakik a környékünkön. Mintha az ég csak arra teremtette volna, hogy szerelmet keltsen mindenkiben, aki megpillantja! Húgocskám, nincs a világon még egy olyan édes teremtés; az első pillantásra elragadott. Mariannának hívják. Betegeskedő, öreg édesanyjával él; a drága leány elképzelhetetlen szeretettel ragaszkodik hozzá. Gondozza, búslakodik miatta, vigasztalja olyan odaadással, hogy megindulna rajta a szíved. Bármihez nyúl, bármit csinál, a világ legbűbájosabb módján csinálja. Minden mozdulata csupa, de csupa kellem: maga a megtestesült finomság, kecsesség, a megindító jóság; az imádni való tisztaság, a ... ó, húgocskám, bár ismerhetnéd! ELIZ Jól elképzelem azok után, amiket mondasz. Szereted, s nekem már ez is elég, hogy megérezzem, milyen lehet. CLÉANTE Titokban kinyomoztam, hogy nem élnek valami nagy módban. Még szerény háztartásukhoz sem tudják megszerezni mindazt, ami kell. Képzeld el, húgocskám, milyen öröm lehet könnyíteni annak sorsán, akit szeretünk - tapintatosan, kisebb-

nagyobb támogatással átsegíteni apró bajain egy derék családot. És gondold el, mennyire elkeserít, hogy apa fösvénysége miatt nem ízlelhetem meg azt az örömet, nem adhatom miatta semmiféle tanújelét a szerelmemnek. ELIZ Nagyon jól megértem fájdalmadat, bátya. CLÉANTE Fölülmúl az minden képzeletet, húgocskám. Mert ha jól megnézzük, van-e kegyetlenebb dolog annál a kérlelhetetlen szűkmarkúságnál, annál a keményszívűségnél, amely fogva tart, és napról napra senyveszt bennünket? Az ifjúság múltával mit ér majd a vagyon, ha már semmi jóra, semmi szépre nem használhatjuk? Mit, ha most mindenféle adósságba kell keverednem pusztán azért, hogy úgy-ahogy fenntartsam magam, ha - akárcsak te - a kereskedők segítségét kell könyörögnöm, hogy valamirevaló ruhában járhassak? Egyszóval azért akartam beszélni veled, állj mellém, puhatoljuk ki apa hangulatát ebben az én ügyemben. Ha nem enged, el vagyok szánva, elmegyek akárhová azzal a drága Mariannával, boldogan akarok élni; ha már az Isten is úgy akarja. Ezért mindenfelé máris kölcsönt kerestetek, és ha te is úgy vagy, húgocskám, mint én, és ha apánk most sem enged akaratunknak, itt hagyjuk mind a ketten, felszabadítjuk magunkat az alól a zsarnokság alól, amelyben oly régóta tart bennünket azzal az elviselhetetlen zsugoriságával. ELIZ Bizony igaz, hogy napról napra többször megsirattatja velünk szegény édesanya halálát, és hogy... CLÉANTE Az ő hangját hallom. Menjünk egy kicsit arrébb, hogy nyugodtan elmondhassuk egymásnak, ami szívünkön van. Aztán közös erővel majd csak szembeszállhatunk azzal a kemény természetével. HARMADIK JELENET Harpagon, Fecske HARPAGON Ki innét, de tüstént, és egy mukkot se! Aló mars! Pusztulj a házamból, cégéres gazember, mintaakasztófavirág. FECSKE (félre) Életemben nem láttam ilyen gonosz csontot, mint ez az istenverte vénség. Tisztesség ne essék szólván, maga Belzebub bújt bele, azt hiszem.

HARPAGON Még morogsz? FECSKE Miért akar kikergetni? HARPAGON Miért? Még kérdeni mered, kötélrevaló? Takarodj, egy-kettő, mert itt csaplak agyon! FECSKE Mi baja velem? Mit csináltam? HARPAGON Azt csináltad, hogy azt akarom, hogy kotródj! FECSKE Fiaura, a gazdám azt a parancsot adta, hogy itt várjam meg. HARPAGON Lódulj, várd meg kint az utcán, és ne állongj itt a házamban, ideütve, mint valami cövek. Nekem itt ne bámészkodj, ne szaglásszál, mi folyik itt, hogy mi mindenből kaparinthatnál meg valamit. Nekem itt ne kémlelkedjék senki folyton a hátam mögött, ne ólálkodjék itt semmiféle fizetett áruló, aki minden dolgomba beleüti azt a pimasz orrát, s már a pillantásával is elnyelné, ami az enyém, és minden sarokban azt szimatolja, mit lehet elcsenni. FECSKE Már hogy az ördögbe gondolja, hogy magától el lehetne csenni valamit? Maga aztán igazán nem a megcsenhető halandók közé tartozik, hisz úgy elzárja mindenét, s ráadásul még éjjel-nappal strázsálja is. HARPAGON Azt zárok el, ami jólesik, és ott strázsálok, ahol akarok. Talán nem vagyok körülvéve csupa kémmel, bérencekkel; folyton a nyomomban leskelődnek! (Félre) Reszketek a gondolatra; csak nem sejtett meg valamit a pénzemről? (Fenn) Nem ütnéd dobra még te is, hogy pénzt rejtegetek idehaza? FECSKE Pénzt rejteget? HARPAGON Nem azt mondtam, gazfickó! (Félre) Meg kell veszni! (Fenn) Azt kérdeztem, hogy csupa rosszakaratból nem terjeszted-e azt a hírt, hogy pénzt tartogatok.

FECSKE No, bánjuk is mi, hogy tartogat-e, nem tartogat-e. Nekünk így is, úgy is egyre megy. HARPAGON Nagyon forgatod a nyelved! Majd a füleden át kötök csomót rá! (Kezét emeli, hogy arcul üsse) Még egyszer mondom, ki innen! FECSKE Hát jó, megyek. HARPAGON Várj csak. Nem viszel el semmit? FECSKE Mijét vihetném el? HARPAGON Gyere csak, hadd lám, mutasd a két kezed. FECSKE Tessék. HARPAGON A másik kettőt. FECSKE A másik kettőt? HARPAGON Igenis. FECSKE Tessék. HARPAGON (megtapogatja Fecske bugyogójának alját) Ezeket a bő bugyogókat az ördög is arra szánta, hogy a lopott holmik valóságos orgazdapincéi legyenek. Aki ilyet hord, már csak ezért megérdemelné az akasztófát. FECSKE (félre) Az ilyen ember aztán igazán megérdemelné, hogy megkapja, amitől szurkol. Igazán örömöm telnék benne, ha valamijét elcsaklizhatnám. HARPAGON He?

FECSKE Mi? HARPAGON Mit beszélsz itt a csaklizásról? FECSKE Azt mondom, hogy képes mindenütt megmotozni, hogy lássa, nem sinkófáltam-e el valamit. HARPAGON Jó, hogy mondod. (Átkutatja Fecske zsebeit) FECSKE (félre) A fene essék a kapzsiságába meg az ilyen kapzsiakba. HARPAGON Mi az? Mit mondasz? FECSKE Hogy mit mondok? HARPAGON Igen. Miféle kapzsiságról meg kapzsiakról beszélsz? FECSKE Azt mondtam, hogy a fene essék a kapzsiságba meg a kapzsiakba. HARPAGON És kikről mondtad? FECSKE A kapzsiakról. HARPAGON És kik azok a kapzsiak? FECSKE A kuporiak meg a zsugoriak. HARPAGON De kire érted? FECSKE Mi baja van magának azzal?

HARPAGON Azzal van bajom, amivel kell. FECSKE Azt hiszi, magáról beszéltem? HARPAGON Hiszem, amit hiszek, de tudni akarom, kinek szól, amit mondasz. FECSKE Kinek... csak úgy az orrom alá dörmögök. HARPAGON Én meg majd mindjárt odadörgölök egyet az orrodnak! FECSKE Már a kapzsiakat se lehet szidni? HARPAGON Azt lehet. Csak rágalmazni meg pimaszkodni nem lehet. FECSKE Nem mondtam nevet. HARPAGON El is látnám a bajod! FECSKE Ne vegye magára, kinek nem gatyája! HARPAGON Befogod a szád végre? FECSKE Ha muszáj. HARPAGON Ajh! Hajh! FECSKE (zekéje egyik zsebét mutatja) Tessék, még itt is van egy zseb. Most már nyugodtan alszik? HARPAGON No, add vissza anélkül, hogy kikutatnálak.

FECSKE Mit? HARPAGON Amit elloptál tőlem. FECSKE Nem csungáltam el én magától semmit. HARPAGON Igazán? FECSKE Igazán. HARPAGON Jó napot. Lódulj a pokolba. FECSKE Hát ez szép útnak indítás. HARPAGON Isten előtt, ne félj, még felelni fogsz érte. Nincs álmom ettől a kötni való inastól; látni se tudom a sánta kutyáját. NEGYEDIK JELENET Harpagon, Eliz, Cléante HARPAGON Annyi bizonyos, nem kis gond nagy summa pénzt tartani a háznál. Az a szerencsés, aki minden vagyonát jó kamatra adja ki, s csak annyit hagy magánál, amennyi épp a konyhára, miegymásra kell. Az ember igazán nem tudja, az egész házban hol találhatna valami biztos rejtekhelyet. Mert ami engem illet, a pénzesládákat én kétkedéssel nézem, nem bíznám soha rájuk magam. Valamennyi valóságos nyílt tolvajcsalétek, legelőször mindig azoknak esnek. De hány mégis a hab, okos dolog volt-e azt a tegnap visszakapott tízezer tallért a kertben elásnom. Tízezer tallér aranyban a háznál olyan összeg... (A két testvér halkan beszélgetve most lép be) Jóságos ég! Csak nem árultam el saját magamat! A buzgalom egészen elragadott, azt hiszem, nagyon is hangosan töprengtem itt magamban... Mi kell? CLÉANTE Semmi, apám. HARPAGON Régóta vagytok itt?

ELIZ Épp hogy ideértünk. HARPAGON De hallottátok... CLÉANTE Mit, apám? HARPAGON No, csak... azt... ELIZ Mit? HARPAGON Amit az imént mondtam. CLÉANTE Semmit sem hallottunk. HARPAGON Dehogynem, dehogynem. ELIZ Már tessék megnyugodni. HARPAGON Látom én jól rajtatok, hogy egypár szó mégiscsak megütötte a fületeket. Merthogy épp azon füstölögtem, milyen bajos is manapság pénzhez jutni, és azt mondtam, az a szerencse fia, akinek tízezer tallérja is van a háznál. CLÉANTE Nem akartuk megszólítani, attól tartottunk, hogy háborgatjuk. HARPAGON Mégis, jó hogy megmondom ezt itt nektek, nehogy valamiképp félremagyarázzátok a dolgot, s a végén még azt képzeljétek, hogy azt mondtam, hogy nekem van tízezer tallérom. CLÉANTE Mi hasznunk volna belőle? HARPAGON Tízezer tallér: nekem igazi istenáldása volna!

CLÉANTE Kötve hiszem! HARPAGON Nagyon kapóra jönne. ELIZ Olyan dolog ez... HARPAGON Nagyon rám férne. CLÉANTE Szerintem... HARPAGON Helyrehozna egy kicsit. ELIZ De hisz... HARPAGON Abbahagyhatnám végre a panaszt, hogy milyen nehéz idők járnak. CLÉANTE Én istenem, apának nincs oka panaszra: mindenki tudja, hogy épp elég jómódú. HARPAGON Micsoda? Jómódú, én? Hazudik, aki olyasmit beszél. Szemenszedett kitalálás, aljas gazemberek terjesztik. ELIZ Ne ingerlődjék úgy fel. HARPAGON Szép dolog, hogy saját gyermekeim árulnak el, és támadnak hátba. CLÉANTE Micsoda hátbatámadás az, ha valaki azt mondja, hogy apa jómódú? HARPAGON Az, az! Az effajta szóbeszéd, meg ahogy ti a pénzt szórjátok, az lesz az oka, ha egy szép napon majd betörnek hozzám, és abban a hiszemben, hogy a bőröm alatt is pénz van, elmetszik a torkomat.

CLÉANTE Hol szórom én a pénzt? HARPAGON Hol? És ez a pompázatos, drága ruha, amelyben városszerte páváskodsz, valóságos botrány már ez is! A húgodat tegnap szidtam össze; de amit te művelsz, az még rosszabb. Ez már bosszúért kiált az égre. Csak ami rajtad van, ahogy nézem, tetőtől talpig, meg lehetne élni ebből a vagyonból, ha kamatra adná ki az ember. Százszor is megmondtam, fiam, mennyire nem tetszik az a mód, ahogy élsz. Szörnyen adod a grófot. Hogy ilyen ruhákba öltözködhess, engem kell mindenemből kivetkőztetned. CLÉANTE Kivetkőztetni, én? Hogyhogy? HARPAGON Mit tudom én! Hát honnan veszed a pénzt az ilyen ruha csináltatásához? CLÉANTE Honnan, apám? Onnan, hogy játszom, s mivelhogy pártol a szerencse, a pénzt, amit nyerek, magamra költöm. HARPAGON Nagyon rosszul teszed. Ha már pártol a szerencse a játékban, ki kellene használnod, a nyereséget rögtön ki kellene adnod megfelelő kamatra, hogy egy szép napon, amikor együtt van... Mert mi hasznod van, igazán szeretném tudni, hogy a többiről ne is beszéljek, ebből a rengeteg szalagból, amivel a fejed búbjáig tele vagy tűzvefűzve, mintha bizony néhány darab madzaggal nem lehetne éppoly jól odakötni ezt a nadrágot az ujjashoz! S kell is parókára pazarolni a pénzt, amikor az embernek itt a saját, természetes haja ingyen! Fogadni mernék, hogy ebben a parókában és szalagokban legalább húsz arany fekszik; húsz arany pedig kamatra kiadva évenként tizennyolc frank hat garast hoz, ha csak nyolc százalékkal számítom. CLÉANTE Nem vonom kétségbe. HARPAGON Hagyjuk, beszéljünk másról. Ö-hő! (Halkan, félre) Mintha jeleket váltanának, hogy elcsenjék az erszényemet. (Fent) Mit akartok ezzel az integetéssel? ELIZ Arra biztatjuk egymást, hogy ki beszéljen először; mert mindkettőnknek van mondanivalónk.

HARPAGON Épp nekem is van mondanivalóm mindkettőtöknek. CLÉANTE Házasságról szeretnénk beszélgetni, apa. HARPAGON Én is éppen házasságról szeretnék beszélgetni veletek. ELIZ Ah! Papa! HARPAGON Mit visongsz? A szó ijeszt meg, vagy maga a dolog? CLÉANTE Mindketten okkal félhetünk a házasságtól azok után, ahogy apánk azt alkalmasint elképzeli. Attól tartunk, hogy szívünk nem hajlik majd apa választására. HARPAGON Csak türelem, türelem. Nincs semmi okotok ijedezni. Tudom jól, mi kell mindkettőtöknek. Egyőtök sem fog panaszkodni, ha meghallja, mi a szándékom. De hogy az elején kezdjük, mondd csak ismersz valami Marianna nevű fiatal lányt? Itt lakik nem messze tőlünk. CLÉANTE Ismerem, apa. HARPAGON (Elizhez) És te? ELIZ Hallottam hírét. HARPAGON Milyennek találod azt a lányt, fiam? CLÉANTE Elragadó, kedves teremtés. HARPAGON A külleme? CLÉANTE Csak úgy árasztja az illedelmességet, az erényességet; ragyog róla a kellemszellem.

HARPAGON Modora, viselkedése? CLÉANTE Csak bámulni lehet, igazán. HARPAGON Nem gondolod, hogy egy ilyen lány megérdemelné, hogy komolyan foglalkozzék vele az ember? CLÉANTE De mennyire, apa. HARPAGON Hogy alkalmatos feleség lenne? CLÉANTE Nagyon alkalmatos. HARPAGON Hogy minden jel szerint jó háziasszony lesz belőle? CLÉANTE Semmi kétség. HARPAGON Hogy aki elveszi, meg lehet majd elégedve vele? CLÉANTE Bizonyára. HARPAGON Van egy kis nehézség. Aggaszt, hogy hozomány dolgában nincs annyija, amennyit elvárhatna az ember. CLÉANTE Ó, apám, mit számít a hozomány, ha derék leányról van szó. HARPAGON Bocsánatot kérek, bocsánatot kérek. Mégis meg kell mondani, ha az ember nem kap is annyi hozományt, amennyit remélt, valahogy más módon még pótolhatja. CLÉANTE Magától értetődik.

HARPAGON Hát örülök, hogy nincs ellentét köztünk, mert erényességével, kedvességével ez a lány egészen meghódította a szívemet, és elhatároztam, hogy ha valami hozományt mégis adnak vele, feleségül veszem. CLÉANTE Ö... ü? HARPAGON Tessék? CLÉANTE Azt tetszett mondani, hogy... hogy elhatározta, hogy... HARPAGON Hogy feleségül veszem Mariannát. CLÉANTE Kit? Ki? Kicsoda? HARPAGON Én, én, én, őt! Mi bajod van? CLÉANTE Hirtelen szédülés fogott el; kimegyek. HARPAGON Majd elmúlik. Eredj a konyhába, igyál gyorsan egy pohár jó friss vizet. Így vagyunk ezekkel a mi vékonydongájú ficsuracskáinkkal; olyan lábon állnak, mint a naposcsirkék! Hát ezt határoztam el, kedves leányom, ami az én dolgomat illeti. Bátyádat illetően épp ma reggel ajánlottak egy özvegyasszonyt, neki azt szánom. Téged pedig, téged Anzelm úrhoz adlak. ELIZ Anzelm úrhoz? HARPAGON Hozzá. Meglett, nyugodt, eszeérett ember, alig múlt ötven, legendákat beszélnek a vagyonáról. ELIZ (bókolva) Engedelmével, atyám, nem óhajtok férjhez menni. HARPAGON (visszabókol) Engedelmeddel, kislányom, angyalkám, én meg azt óhajtom, hogy férjhez menj.

ELIZ Bocsánatot kérek, apám. HARPAGON Bocsánatot kérek, lányom. ELIZ Tisztelem, becsülöm Anzelm urat, de, engedelmével, sose megyek hozzá feleségül. HARPAGON Tisztellek, becsüllek, de, engedelmeddel, hozzá fogsz menni, mégpedig már ma este. ELIZ Már ma este? HARPAGON Már ma este. ELIZ Nem fog megtörténni, atyám. HARPAGON Meg fog történni, leányom. ELIZ Nem. HARPAGON De igen. ELIZ Nem, ha mondom. HARPAGON De, ha mondom. ELIZ Ilyesmire nem kényszeríthet. HARPAGON Ilyesmire is kényszeríthetlek. ELIZ Inkább megölöm magam, de ilyen férj nem kell.

ÖTÖDIK JELENET Valér, Harpagon, Eliz HARPAGON Erre, csak ide, Valér! Téged választottunk, hogy eldöntsd, kinek van igaza, leányomnak-e vagy nekem. VALÉR Nagyságodnak, feltétlenül. HARPAGON Tudod már, miről van szó? VALÉR Nem, de nagyságod nem tévedhet. Nagyságod a megtestesült bölcsesség. HARPAGON Férjhez akarom adni ma este egy színig okos, egy színig gazdag emberhez, és ez a haszontalan szemembe vágja, hogy fütyül hozzámenni. Mit szólsz ehhez? VALÉR Hogy mit szólok? HARPAGON Mit szólsz? VALÉR Hi! Há! Hu! Hő! HARPAGON Tessék? VALÉR Azt szólom, hogy alapjában együtt érzek nagyságoddal, nem lehetvén lehetséges, hogy nagyságodnak igaza ne lett légyen, mindazonáltal a kisasszonynak is lehet valami igaza, és... HARPAGON Mi? Mi? Egy ilyen vőlegényjelölt esetében, aki annyi súllyal esik a latba, mint Anzelm úr! Egy báróféle, aki ráadásul még igazán nemes is! És kedves, okos, megállapodott, a vagyonáról nem is szólva, egy olyan közkedvelt özvegyember, akinek első házasságából való gyermekei közül egy se maradt meg. Számíthat valaha ennél jobbra ez a lány?

VALÉR Ez igaz. De a kisasszony mégis azt mondhatná, hogy nem kell elsietni a dolgot. Hogy nem ártana némi idő, hogy láthassa, vajon szíve hajlandósága elég nagy-e, hogy beletörődjék abba, hogy... HARPAGON Üstökön kell ragadni az ilyen szerencsét! Mert van itt még egy olyan előnyösség, amilyenre másutt sose találnék. Hozomány nélkül is elveszi, erre kötelezi magát. VALÉR Hozomány nélkül? HARPAGON Igen. VALÉR Ah! Akkor eláll a szavam. Ez, látja, már nyomós érv. Ez előtt meg kell hajolnom. HARPAGON Nem kis megtakarítás ez nekem. VALÉR Az bizonyos, az ellen senki sem szólhat. Épp csak kedves lánya vethetné ellen, hogy a házasságkötés mégis nagyobb dolog, mint gondolnánk; azon fordul meg, hogy egy életen át boldogok leszünk-e vagy boldogtalanok, s hogy ezért egy ilyen holtig tartó elkötelezettségre csak a legnagyobb óvatossággal szabad vállalkozni. HARPAGON Hozomány nélkül! VALÉR Igaza van. Ez aztán mindent eldönt, magától értetődik. Akadhatnának ugyan olyanok, akik azt mondhatnák, hogy ilyen alkalmakkor számba szokás venni a lány hajlandóságát, meg hogy a nagy korkülönbség, a kedélykülönbség és az érzelmek különbözősége miatt néha a házasságot igen-igen sok baj fenyegetheti. HARPAGON Hozomány nélkül! VALÉR Ó, tudom, erre nem lehet ellenvetés. Ki az ördögnek is jutna eszébe ilyesmi? Nem mintha nem volna rengeteg apa, akinek fontosabb az, hogy a lánya boldog legyen, mint az, hogy mennyi pénzt kell vele hozományba adnia, aki gyermekét a világ kincséért sem vetné oda áldozatul, sőt mindenképpen azon volna, hogy gyermeke házasságában meglegyen az az édes összhang, amelyből a békesség, az öröm, a tiszta élet fakad; és hogy...

HARPAGON Hozomány nélkül! VALÉR Igaz! Ez elnémít mindent. Hozomány nélkül! Ez előtt az igazság előtt földre hull minden fegyver! HARPAGON (hirtelen a kert felé tekintve) Hű-haj! Mintha ebugatást hallanék! Csak nem a pénzemet kerülgetik? (Valérhoz) Ne moccanjatok, jövök vissza rögtön! (Ki) ELIZ Micsoda tréfa ez, Valér, hogy így beszél vele? VALÉR Csak azért, hogy föl ne ingerlődjék, hogy hamarabb zöld ágra vergődjünk. Ha szembeszállok vele, bizonyosan elrontok mindent. Vannak akiket csak oldalvást lehet megközelíteni, akiknek a természete nem bírja az ellentmondást, akik olyan makrancosak, hogy az igazságtól csak jobban megbokrosodnak, akik a józan ész egyenes útja előtt valóságos csökönyösségbe esnek, s akiket így csak kerülő úton lehet a cél felé vezetni. Tegyen úgy, mintha beleegyeznék abba, amit ő akar, így érheti el még legjobban a saját szándékát és... ELIZ De ez a házasság, Valér? VALÉR Találunk majd kitérő utat, hogy elkerüljük. ELIZ De mit találhatunk ki, ha már ma este meg kell kötni? VALÉR Halasztást kell kérni; eszeljen ki valami betegséget. ELIZ De ha orvost hívnak, rögtön kiderül, hogy színlelés. VALÉR Tréfadolog. Értenek is az orvosok ahhoz! Ugyan, ugyan, előttük olyan betegségbe eshet, amibe épp tetszik; még ők magyarázzák meg majd, hogy mitől kapta. HARPAGON (visszatérőben félre) Nem, hála az istennek, semmi.

VALÉR Aztán utolsó menekvésnek ott van a szökés, azzal még mindig kivághatjuk magunkat, és ha a maga szerelme, szépséges Elizem, olyan erős tud lenni ... (Észreveszi Harpagont) Igen, a lány kötelessége a feltétlen engedelmesség. Ne azt nézze, de ne ám, hogy külsőre milyen az a férj. Ha pedig ezt a nyomós, varázslatos indoklást hallja, hogy hozomány nélkül, fogadja boldogan, amivel kínálják. HARPAGON Úgy van! Ez már helyes beszéd! VALÉR Bocsánatot kérek, ha elfogott egy kicsit a hév, és ilyen hangon merészeltem beszélni a kisasszonnyal. HARPAGON Ugyan! Szívemből beszéltél, és az a kívánságom, hogy a kisasszony mindenben, de mindenben alávesse magát neked. (Elizhez) Igenis, hiába menekülsz innen, rá ruházom az ég adta apai hatalmamat fölötted, és elvárom, hogy mindenben engedelmeskedj neki. VALÉR (a távozó Elizhez) No, most tessék dacoskodni még, ha figyelmeztetem valamire! (Harpagonhoz) Megyek utána, uram, még nem fejeztük be egészen a leckét. HARPAGON Jól van, igen hálás leszek. Mert az bizonyos, hogy... VALÉR Nem árt, ha egy kicsit szorosabbra fogjuk a gyeplőt. HARPAGON Tökéletesen. Az kell itt, hogy... VALÉR Ne is tessék törődni vele. Azt hiszem, egyedül is célhoz jutok. HARPAGON Csak rajta, rajta. Fordulok egyet a városban, hamarosan visszajövök. VALÉR (Eliz után) Úgy van. A pénz a legdrágább dolog a földön, és a kisasszony hálát adhat az égnek, hogy ilyen feddhetetlen, talpig derék, jó embert rendelt atyjául. Ő tudja, mi az élet. Vége minden mérlegelgetésnek, ha a kérő egyszer hozomány

nélkül is elviszi a lányt. Ez a dolog veleje, és az a hozomány nélkül pótol mindent: csinosságot, ifjúságot, jó származást, okosságot, megbízhatóságot, tisztességet! HARPAGON Ez aztán a derék gyerek! Isteni kinyilatkoztatás, amit mond. Áldja szerencséjét, aki ilyen titkárral dicsekedhet.

MÁSODIK FELVONÁS ELSŐ JELENET Cléante, Fecske CLÉANTE Te, te gézengúz, hol az ördögbe tekeregtél? Nem megparancsoltam...? FECSKE Igenis, kérem, és én itt is voltam, itt vártam, álltam, mint a kőszent, de ez a szerfölött gyalulatlan uraság, igen tisztelt atyjaura, véleményem megkérdezése nélkül kereken kitette a szűrömet, és kis híja, hogy helyben nem hagyott. CLÉANTE Hogy állunk az ügyünkkel? A dolog sürgetőbb, mint valaha. Azóta, hogy nem láttalak, megtudtam, hogy az apám - vetélytársam. FECSKE Atyjaura szerelmes? CLÉANTE Az. Igazán alig tudtam erőt venni magamon, hogy ne áruljam el, mennyire felkavart ez az újság. FECSKE Ő - szerelemre adja fejét? Mi a macska nem jut eszébe? Bolondra veszi a világot? Épp az olyan formájú embernek találták ki a szerelmet! CLÉANTE Úgy látszik, vétkeimért ezzel büntet az ég, hogy még ez is eszébe jusson. FECSKE De hát nagyságod miért is rejtegeti előtte szíve hajlandóságát?

CLÉANTE Hogy alkalma se legyen gyanakvásra, és hogy így szükség esetén annál könnyebben találhassak valami módot, hogy ennek a házasságnak útját szegjem. Te milyen választ kaptál? FECSKE Egy a szavam, nagyságos uram; kálváriát jár, aki kölcsön után jár. Jó gyomra kell hogy legyen annak, aki ilyen félkézkalmár kamatszedők markába keveredik. CLÉANTE Nem sikerül a dolog? FECSKE Engedelmet. Az a mi Simon urunk, az a pénzfelhajtó, akit ajánlottak, nagyon élelmes, nagyon buzgó egy illető; azt mondja, megveszik nagyságodért, esküdözik, hogy nagyságodnak már a puszta tekintete megejtette a szívét. CLÉANTE Így hát meglesz az a tizenötezer frank, amit kértem? FECSKE Meg. De van néhány pici kikötés. Még csak azt kell elfogadnia, ha azt tetszik akarni, hogy a dolog nyélbe ütődjék. CLÉANTE Bemutatott annak, aki a pénzt adja? FECSKE Még mit nem! Nem ez az útja annak. Az a másik illető még, úgy látszik, nagyságodnál is jobban ügyel arra, hogy sötétben maradjon, nem is tetszene gondolni, milyen titkolózás folyik itten. A világon semmiért meg nem mondaná a nevét. Nem is a saját házában, hanem egy idegen helyen fog találkozni ma nagyságoddal. Nagyságod szájából akarja hallani a választ, hogy mije van nagyságodnak, ki a családja. Nyakamat teszem rá, mihelyt meghallja nagyságod apjának nevét, megy minden, mint a karikacsapás. CLÉANTE Már csak azért is, mert édesanyám nem élvén, anyai jussomtól senki sem üthet el. FECSKE Itt van az a néhány pont, amelyet az illető személy saját maga mondott tollba ennek a mi pénzszerzőnknek, hogy mutassuk meg nagyságodnak, mielőtt bármibe is belekezdene: "Annak a föltételezésében, hogy hitelező számára kellő biztosíték nyújtatik, és hogy hitelkérő nagykorú, s oly család tagja, amely tekintélyes, megalapozott, perrel megtámadhatatlan, valamint mindenfajta követeléstől és

betáblázástól mentes, szabad vagyonnal rendelkezik: világos és pontos szerződés fog köttetni egy lehető legbecsületesebb közjegyző előtt, akit e ténykedésre hitelező maga választ, tekintve, hogy legelsősorban az ő érdeke, miszerint fenti okmány szabályszerűen szerkesztessék meg." CLÉANTE Ehhez nincs mit hozzászólni. FECSKE Hitelező, hogy lelkét semmi aggály se terhelhesse, pénzét csupán öt és fél százalékos kamatra szándékozik kölcsönadni. CLÉANTE Öt és fél százalékra? Szavamra, igazán tisztességes. Egy szóval sem panaszkodhatom. FECSKE Szent igaz. "Ám tekintve, hogy nevezett hitelező maga nem rendelkezik a szóban forgó összeggel, és mivel hitelkérő iránti előzékenységből maga is kénytelen mástól kölcsönt igényelni húszszázalékos kamatra, illőnek és jogosnak találtatik, hogy nevezett első hitelkérő fizesse ezen kamatot az előbbi kamatkötelezettség fenntartásával, mivelhogy nevezett hitelező pusztán hitelkérő kedvéért vállalkozik ezen összeg felvételére." CLÉANTE Mi a pokol! Hiszen ez több mint huszonöt százalék. FECSKE Istenúgyse, ezt mondtam én is. Még meggondolhatja. CLÉANTE Már hogy gondolhatnám meg? Kell a pénz, nincs más mód, igent kell mondanom mindenre. FECSKE Épp ezt válaszoltam én is. CLÉANTE Van még valami? FECSKE Már csak egy aprócska záradék. "A kért tizenötezer frank összegből hitelező készpénzben csak tizenkétezer frankot nyújthat át; a fentmaradó ezer tallér fejében hitelkérő kötelezi magát az alább felsorolt azon bútorzati tárgyak, ruházati kellékek és csecsebecsék átvételére,

amelyek árát nevezett hitelező előzékenyen és jóhiszeműen lehető legjutányosabbra szabta." CLÉANTE Ez mit jelent? FECSKE A jegyzék mindjárt megmondja. "Először: mennyezetes ágy, négylábú, olajzöld függönyének szegélyén igen előkelően odaillesztett, magyar módra készült lapos öltéssel, hozzá hat támlásszék és egy tűzött takaró hasonló anyagból, valamennyi igen jó elkészítésben, piros és kék színben játszó tafota béléssel. Továbbá: finom neufchâteli zsávolyból készült, halvány rózsaszínű ágymennyezet selyemrojtokkal és -bojtokkal." CLÉANTE Mit csináljak vele? FECSKE Tessék csak várni. "Továbbá: egy nyolcrészes faliszőnyeg, amelynek hímzése egy pásztor és pásztorlány - Gombaud és Macée - szerelmi históriáját ábrázolja. Továbbá: tizenkét lábon, helyesebben tizenkét esztergályozott oszlopon álló, hatalmas, két végén kihúzható diófa asztal a hozzá való hat támlátlan székkel." CLÉANTE De a keservét már, mit kezdjek vele? FECSKE Tessék csak türelemmel lenni. "Továbbá: három, gyöngyházzal egész hosszában kirakott nagy muskéta a hozzá való támasztóvillákkal. Továbbá: egy olvasztókályha téglából, két retortával és három burával; a házi szeszpárolók gyönyöre." CLÉANTE Meg kell bolondulni. FECSKE Csak lassan. "Továbbá: egy bolognai hárfa, valamennyi, illetve csaknem valamennyi húrjával. Továbbá: egy kis asztali teketábla tizenhárom golyóval; egy ostábla görög rendszerű lúdjátékkal; üres órákban a legjobb időűző. Továbbá: egy három és fél láb hosszú gyíkbőr, szénával kitömve; a szoba mennyezetére akasztva szemgyönyörködtető ritkaság. A fentiekben felsorolt

valamennyi tárgy értékét, noha a hivatalos becslés szerint is többre rúg négyezerötszáz franknál, hitelező méltányossági okból ezer tallérra szállítja le." CLÉANTE A fene egye meg a méltányosságával együtt, fulladjon meg ott, ahol van az az útonálló, az a hóhér! Ilyen uzsorát még életemben nem hallottam. Nem elég neki az az őrjítő kamat, amellyel sarokba szorít, még arra is rá akar kényszeríteni, hogy odadobjak neki háromezer frankot azért a mindenhonnan összeszedett kacatért. Kétszáz tallért se kapok majd érte; de mégis engednem kell neki; mert ő van felül; mert torkomon tartja a kést. FECSKE Ne vegye zokon, de ahogy én látom, a nagyságos úr is épp azon az úton van a tönkrejutás felé, akár az egyszeri ember; kölcsönt kér, drágán vesz, olcsón ad; vetéskorában kaszálja a búzát. CLÉANTE Mit tehetek mást? Ez már minden fiatalember sorsa, aki ilyen átkozottul zsugori apa kénye alá van vetve. És akkor még csodálkoznak, hogy akad fiú, aki apja halálát kívánja. FECSKE Azt már el kell ismerni, hogy nagyságos úr apja a fukarságával a világ legjámborabb emberét is kihozná a sodrából. Hála az égnek, semmi hajlandóságom holmi akasztófa felé vezető dolgokra, és még ha a többi szolgapajtásom belekeveredik is egy s másba, akkor is szerét tudom ejteni, hogy az én pecsenyém ne égjen oda, vagyis hogy még idejében kivágom magam mindenféle kötélszagú históriából, de hogy szívem szerint mondjam, nagyságod édesatyjának mesterkedése sokszor már kísértésbe ejt, hogy elsurrintsak tőle valamit, és még azt se hinném, hogy ezzel a surrintással valami ocsmány dolgot mívelnék. CLÉANTE Add csak ide, hadd nézzem meg még egyszer azt a lajstromot. MÁSODIK JELENET Simon, Harpagon, Cléante, Fecske SIMON Igen, uram, fiatalembernek, annak kell a pénz. A föld alól is elő akarja keríteni. Harpagon úr nem köthet ki olyat, amit el ne fogadna. HARPAGON De komolyan meggondolta, Simon úr, hogy semmi zátony nem fenyegeti a hajót?

Tudja, hogy ki az illető, tudja, mije van, milyen családból való, akinek az ügyét egyengeti? SIMON Sajnos egészen alapos felvilágosítással nem szolgálhatok. Véletlenül kerültünk összeköttetésbe. Majd ő maga felel meg mindenre. De az embere, aki hozzám jött, erősen fogadkozott, hogy nagyságod el lesz ragadtatva tőle, ha megismeri. Én mindössze csak annyit mondhatok, hogy a családja igen gazdag, hogy anyja már nem él, és hogy ha kívánni tetszik, vállalja, hogy nyolc hónap leforgása előtt apja sem lesz az élők sorában. HARPAGON Ez már valami. A keresztényi könyörület azt kívánja, Simon úr, hogy ha módunk engedi, minden szívességet megtegyünk felebarátainknak. SIMON Úgy van. FECSKE (halkan Cléante-hoz) Mire magyarázzam ezt? Simon úr nagyságod édesapjával beszélget. CLÉANTE (halkan Fecskéhez) Megtudta volna, ki vagyok? Te, csak nem árultál el bennünket? SIMON (Fecskéhez) Ó-hó! De nagyon tetszik sietni! Ki mondta uraságodnak, hogy idefáradjon? (Harpagonhoz) Esküszöm, nem én árultam el nekik Harpagon úr nevét és címét. De szerintem ez sem olyan végzetes dolog. Hallgatni tudó, jól nevelt urak ezek. Itt is szépen szót érthetünk. HARPAGON Micsoda? SIMON Ez az úr az az úr, aki kölcsönbe venné az úrtól azt a tizenötezer frankot, amiről beszéltünk. HARPAGON Hogyan! Te akasztófáravaló, te vagy képes ilyen feneketlen alávalóságra! CLÉANTE Hogyan! Apám adja fejét ilyen szégyenletes dolgokra! Simon ki, Fecske elbújik

HARPAGON Te, te, hát te akarod tönkretenni magad ilyen gyalázatos pénzszerzéssel? CLÉANTE Maga, maga, maga akar pénzt szerezni ilyen bűnös uzsorával? HARPAGON S ezek után még mersz a képem elé kerülni? CLÉANTE S ezek után még mer az emberek képe elé kerülni? HARPAGON Nem sül ki a szemed, hogy idáig jutottál a züllésben, hogy ilyen iszonyatos pénzpocsékolásba süllyedtél, hogy ilyen förtelmes módon ölöd a vagyont, amelyet szüleid arcuk verejtékével gyűjtöttek? CLÉANTE S apám arcán nem sül meg a bőr, hogy effajta mesterkedéssel gyalázatot hoz polgári nevére, hogy telhetetlen mohóságában odavet jó hírt, megbecsülést csak azért, hogy tallért tallérra rakjon, és hogy kamatemelés dolgában a leghírhedtebb uzsorásokon is túltett, mert olyan hitvány fogásokat még azok sem tudtak kieszelni. HARPAGON Pusztulj a szemem elől, gyalázatos, pusztulj, pusztulj, de rögtön! CLÉANTE Ki hát a nagyobb bűnös, erre feleljen, az-e aki kölcsönképp is megszerzi a pénzt, ha szüksége van rá, vagy az, aki akkor is oroz, ha azt sem tudja, mihez kezdjen a lopott pénzzel? HARPAGON Hordd el magad, ha mondom, és ne hozz ki a sodromból. (Magában) Nem bánom, hogy úgy esett a dolog, jó figyelmeztetés, hogy ezentúl még jobban szemmel tartsam, mit csinál. HARMADIK JELENET Fruzsina, Harpagon FRUZSINA Uram... HARPAGON Várj egy percre. Jövök rögtön, akkor beszélünk. (Félre) Itt az ideje, hogy forduljak egyet a pénzem körül.

NEGYEDIK JELENET Fecske, Fruzsina FECSKE (magában) Furcsa egy história. Nem lehet másképp, mint hogy valahol egész ócskásboltja van, mert abban a lajstromban, ahogy néztem, egyetlen holmi sem való innen. FRUZSINA Nicsak, te vagy az, drága Fecském? Mi szél sodor össze bennünket? FECSKE No nézd, Fruzsina! Hát te mit keresel itt? FRUZSINA Azt, amit bárhol másutt: közvetítgetek; itt is, ott is hasznossá teszem magam, már amennyire a kis eszem engedi, úgy persze, hogy azért nekem is cseppenjen valami. Tudhatod, hogy manapság ésszel kell élni, főképp az ilyen magamfajta árvának, akinek az Úr rendeléséből minden vagyonkája ez a kis leleményessége meg az, hogy ügyesen tudja bonyolítani a szálakat. FECSKE A házigazdával van valami kis ügyed? FRUZSINA Azzal; közvetítgetek neki is valamicskét, s remélem, itt majd csurran nekem is. FECSKE Tőle? Hű, lelkemre, itt aztán igazán föl kell csavarnod az eszed, ha belőle ki akarsz húzni valamit. Jókor megmondom, nagy szeme van a pénznek. FRUZSINA Vannak némi szívességtevések, amelyek mindig beütnek. FECSKE Alázatos hódolatom! De Harpagon úr őnagyságát még nem ismered. Harpagon úr őnagysága minden ember közt a legembertelenebb ember, az élő lelkek közt a legfukarabb, leglelketlenebb lélek. Nincs a földön olyan szívesség, amely őt hálára, kezét pedig bukszanyitásra indítaná. Köszönet, dicséret, áradozás meg szép szavak - amennyi csak tetszik; de pénz, majd ha fagy! Kegyessége szikkadt, szikes föld, ennyit nem terem. Annyira fázik magától a szótól is, hogy adok,hogy még az adjon isten jó napot után is azt mormogja: de csak kölcsön. FRUZSINA Istenkém, konyítok hozzá, hogyan lehet fejni embereket is. Értem a módját, hogyan

tapintsak a puhájukra, hogyan birizgáljam meg a szívüket; megtalálom a gyönge oldalukat. FECSKE Kárba veszett fáradság vele! Nyakamat teszem rá, hogy pénz irányában őkelmét ugyan hasztalan tapogatod. Mert ráadásul pogányul könyörtelen, de olyan könyörtelen, hogy beleborzad az ember; ott gebedhetsz meg a szeme előtt, egy kisujját sem mozdítja. Egy szó, mint száz, tisztesség, becsület, istenesség fölött egy szent neki, a pénz, csak azt imádja. Görcsbe esik csak a láttára is annak, ha valaki pénzért megy hozzá. Ez sebzi halálra, ez döfi a szívét, ez tépi ki a keblét, és ha... De jön már vissza. Lépek odébb. ÖTÖDIK JELENET Harpagon, Fruzsina HARPAGON (magában) Semmi hiba. (Hangosan) Na, mi hír, Fruzsina? FRUZSINA Ó, teremtőm, de jó színben tetszik lenni. Majd ki tetszik csattanni az egészségtől! HARPAGON Kicsoda? Én? FRUZSINA Sohase tetszett ilyen pirospozsgásnak lenni, ilyen legényesnek. HARPAGON Komolyan? FRUZSINA Komolyan-e? Világéletében nem tetszett ilyen fiatalosnak lenni. Huszonöt esztendős fiatalembereket ismerek - valóságos vének nagyságos úrhoz képest. HARPAGON Pedig már a hatvanadikat is elütötte fölöttem. FRUZSINA Hatvanat? És aztán? Az is valami? Az a virágkor! Most tetszik elérkezni a legszebb férfikorba. HARPAGON Az igaz. De azért, azt hiszem, nem ártana, ha hússzal kevesebb volnék.

FRUZSINA Ne tessék már tréfálkozni! Semmi szükség rá. Akit ilyen fából faragtak, elél az száz esztendeig is. HARPAGON Azt gondolod? FRUZSINA Mérget veszek rá. Minden azt mutatja. Tessék csak kihúzni egy kicsit magát. Lám, itt van, ni, a két szeme között a hosszú élet jele. HARPAGON Ehhez is tudsz? FRUZSINA De mennyire! Mutassa a tenyerét. Ah, teremtőm! Ez aztán az életvonal! HARPAGON Micsoda vonal? FRUZSINA Nem tetszik látni, meddig húzódik itt ez a vonal? HARPAGON És ez mit jelent? FRUZSINA Az üdvösségemre, száz évről beszéltem, de meg tetszik érni a tíz tucatot is. HARPAGON Lehetséges volna? FRUZSINA Mondom, a végén majd úgy kell agyoncsapni a nagyságos urat. El tetszik temetni nemcsak kedves gyermekeit, hanem a kedves gyermekei gyermekeit is. HARPAGON Adja isten. És az ügyünkben van valami újság? FRUZSINA Fölösleges kérdés. Olyanba én még nem fogtam bele, ami végül ne sikerült volna. A házasságszerzést meg a jó Isten is nekem találta ki. Olyan pár nincs a világon, amelyiket én okkal-móddal előbb-utóbb össze nem boronálom. Azt hiszem, ha fejembe venném, még a Szultánt meg a Velencei Republikát is összeházasítanám. Ebben a dologban persze nincs annyi nehézség. Mivelhogy ismeretségben vagyok a lánnyal is, anyjával is; mind a kettővel töviről hegyire elbeszélgettem Harpagon

úrról. Elmondottam az anyjának, milyen szándékot tetszett táplálni kezdeni Marianna irányában, amikor látni tetszett az utcán, meg ott az ablakban, ahogy szellőzködött. HARPAGON Mit válaszolt rá?... FRUZSINA Nagyon, megörült az ajánlatnak. Hát még amikor megmondtam, hogy igen óhajtani tetszene, ha Marianna is itt lenne ma este, amikor a házassági egyezséget elő tetszik adni, azon nyomban ráállt, és a lányt az én vigyázásomra bízta, hogy idevezessem. HARPAGON Úgy fordult, hogy közben Anzelm urat kell estebédre vendégül látnom! Nagyon szeretném, Fruzsina, ha a díszlakomán egyúttal Marianna is részt venne. FRUZSINA Igaza van. Délután Marianna az illendőség szerint meglátogatja nagyságod leányát, utána az a szándéka, hogy szétnéz a vásárban, s úgy jöjjünk vissza vacsorára. HARPAGON Kitűnő. Akár együtt is mehetnek a lányommal. A hintómat szívesen odakölcsönzöm nekik. FRUZSINA Így igazán minden egybevág. HARPAGON De mondd csak, Fruzsina, ejtettél szót Marianna anyjával arról, hogy tud-e adni hozományt a leányával? Megértetted vele, hogy össze kell szednie egy kicsit magát, hogy egy ilyen alkalomkor ki kell ám tenni a bankót, ha nehezére esik is. Mert anélkül, hogy valamit hozzon, mégse veszik el a lányt. FRUZSINA Ugyan, ez a lány tizenkétezer frank kész jövedelmet hoz nagyságodnak a házhoz. HARPAGON Évi tizenkétezer frank jövedelmet? FRUZSINA Annyit. Először is ezt a kislányt úgy nevelték, olyan koszton, hogy a gyomrára alig költ valamit. Ez a leány salátán, tejen, sajton, almán nőtt föl, neki csak az kell, következésképpen se pompázatosan megterített asztal, se finom húsleves, se az az örökös cukros árpakása meg az a többi csemege, ami nélkül más asszony nem lehet el, nála szóba sem esik, márpedig ez, akárhogy is számítjuk, évi háromezer frankra mindenképpen fölmegy. Azonkívül ez a lány csak a tisztaságra, az egyszerűségre

ad, rá se néz azokra az agyoncicomázott ruhákra, drága ékszerekre, pompázatos bútorokra, melyek után a többi asszony annyira odavan, ezen a címen is beírhatunk szűken számítva évi négyezer frankot. S mi több: irtózik a kártyától, ami pedig asszonyról szólva, manapság igen-igen ritka dolog, tudok egyről a szomszédságunkban, aki huszonegyen húszezer frankot vesztett az idén. De vegyük ennek csak a negyedét. Ötezer frank évente a kártyára, négyezer frank ruha meg ékszer, ez már kilencezer; ezer tallért számítva a kosztra, nincs együtt máris nagyságod évi kerek tizenkétezer frankja? HARPAGON Szó se róla, ez is nyom a latban. Épp csak a valóságos érték hiányzik ebből a számításból. FRUZSINA Engedelmet kérek. Nem valóságos érték, ha egy asszony mértékletességet visz a házasságba? Ha valaki örökségül az egyszerűségre való hajlamot kapja? Nem óriási és biztos tőke, ha valaki szenvedni sem tudja a kártyát? HARPAGON Nevetséges dolog azt kínálni itt hozományul nekem, azt a pénzt, amit úgysem fog elkölteni. Nyugtát én csak olyasmiről adhatok, amit kézbe kapok. Valamit tapintani is szeretnék. FRUZSINA Teremtőm, majd tapintani is tapinthat eleget, emlegettek előttem valami helyet, ahol van valamijük, s annak nagyságod lesz a gazdája. HARPAGON Látni kéne azt. De van még egyéb is, Fruzsina, ami nem hágy nyugton. Nézd, a lány fiatal, és az ilyenfajta fiatal teremtések többnyire a velük egyívásúakhoz vonzódnak, csak azok társaságát keresik. Tartok tőle, hogy egy ilyen magamkorú ember nem lesz nagyon ínyére, ami aztán még egy s más zavarokat idézhetne elő nálam, az pedig már nekem volna kényelmetlen. FRUZSINA Hogy milyen rosszul ismeri őt! Még egy szép tulajdonságáról kell beszélnem. A bőre is borzad a fiatalabb emberektől. Csak az aggastyánok iránt érez ő hajlandóságot. HARPAGON Ő? FRUZSINA Ő, ő! Csak hallotta volna, miket mondott erről. Fiatalembernek a képét se láthatja. De semmitől nem lángol úgy fel, így mondta, mint amikor egy méltóságos szakállú,

szép aggastyánon áll meg a szeme. Minél vénebb, őneki annál elragadóbb. Azért figyelmeztetem is, eszébe ne jusson valahogy fiatalabbnak mutatkozni, mint amilyennek tetszik lenni. A férfi nála csak a hatvannál kezdődik. Négy hónapja sincs, hogy már majdnem férjhez ment, közvetlenül az esküvő előtt szakított; akkor derült ki, hogy a vőlegény csak ötvenhat éves, pápaszem nélkül akarta aláírni a házassági egyezséget. HARPAGON A pápaszem miatt szakított? FRUZSINA Amiatt. Azt mondta, hogy őt nem elégíti ki ötvenhat esztendő. De főképp a pápaszemes orrokért van oda. HARPAGON Hát ezzel új dolgot mondasz. FRUZSINA Van még több is olyan, amit el se mondhatok. Van a szobájában jó néhány festmény és rajz. De mit tetszik gondolni mifélék? Adonisok, Apollók, Párisok, Cephalusok? Ugyan. Az öreg Nestor gyönyörű arcképét látni ott, Priamos királyét, Saturnusét meg a jó Anchises atyáét, ahogy a fia a nyakában viszi. HARPAGON Gyönyörű! Erre igazán sose gondoltam. Boldogan hallom, hogy ilyen a természete. Nem tagadom, ha asszony volnék, én sem szeretném a fiatalembereket. FRUZSINA Meghiszem. Van is szeretni való azokon a ringy-rongy fiatalokon! Azokon a drágalátos taknyosokon, azokon az üres fajankókon, ahogy azt a kinyalt bőrüket kelletik. Igazán szeretném tudni, mi is ízlik rajtuk némely nőszemélynek! HARPAGON Nekem sem megy a fejembe. Nem is tudom, hogyan lehetnek olyan asszonyok, akiknek mégis ők tetszenek. FRUZSINA Csak úgy, hogy teljesen elment a szép eszük. Szeretni való a fiatalokon! Hol van itt józan ész? Nem is emberek azok a nyápicok azzal a szőke parókájukkal! Mintha férgekkel kellene ölelődzni! HARPAGON Ezt mondom én is szakadatlan. Arról a beteg csirkehangjukról, arról a macskabajsz módján szétálló három szál bajszukról, arról a csepűszínű parókájukról, a lötyögő bugyogójukról, a hasuknál kivetett ingükről!

FRUZSINA És azt mondják még kiállásnak a Harpagon úré mellett! Ez aztán a férfi a talpán! Ezen aztán elgyönyörködhet a szem! Ilyen termet, ilyen öltözködés kell, ha valaki szerelmet akar ébreszteni. HARPAGON Szemrevalónak találsz? FRUZSINA Szemrevalónak? Elragadónak, a képét festeni valónak! Tessék csak megfordulni egy kicsit. Különb már nem is lehetne. Tessék csak egy kicsit járni. Ez aztán a remekbe szabott, fesztelen, könnyed, előírásos termet. Egy szem hibája sincs. HARPAGON Nem panaszkodhatom, hál'istennek, csak a hurutom vesz elő néha-néha. FRUZSINA Az igazán csekélység. Az a kis hurut egyáltalán nem illik rosszul Harpagon úrnak. Igen kedvesen tetszik köhögni. HARPAGON Mondd csak, Marianna még sohasem látott engem? Nem tűntem fel neki soha az utcán? FRUZSINA Nem. De nagyon sokat beszélgettünk Harpagon úrról. Lefestettem neki a nagyságos úr személyét, és arról sem feledkeztem meg, hogy belső szép tulajdonságait ne dicsérgessem, meg hogy milyen szerencse éri, ha egy olyan embert kap férjül, mint amilyennek Harpagon úrnak tetszik lenni. HARPAGON Azt jól tetted, köszönöm. FRUZSINA Nagyságos uram, volna egy kis kérésem. (Harpagon elkomolyodik) Folyik egy pöröm, és pénzhiány miatt azon a ponton vagyok, hogy elveszítem. Nagyságod révén könnyen megnyerhetném a pört, ha egy kis jóakarattal tetszene irányomban lenni. Nem is tetszik hinni, hogy az a lány mennyire meg fog örülni a nagyságos úrnak! Harpagon felvidul) Ó, hogy tetszik majd neki tetszeni! Csudamód el lesz bájolva ettől az antikosan göndörített inggallértól! De kiváltképp ettől a szalag helyett madzagdarabokkal fölkötött bugyogójától lesz elragadtatva. Ettől egyszerűen belebolondul Harpagon úrba. Legszebb álma valósul meg, olyan vőlegénye lesz, aki madzaggal köti fel a bugyogóját.

HARPAGON Nem tagadom, engem is elragad, amit hallok. FRUZSINA Úgy van, nagyságos uram, rengeteget jelent nekem az a pör. (Harpagon ismét elkomolyodik) Tönkremegyek, ha elvesztem. Valamicske segítség még rendbe tenné az ügyemet. Ha látta volna, milyen elbájoltan hallgatta, amit nagyságodról beszéltem. (Harpagon arca ismét felvidul) Csak úgy ragyogott a szeme az örömtől, amikor a nagyságos úr jó tulajdonságait részleteztem. Végtére olyan türelmetlenné tettem, hogy már alig várja, mikor ütődik teljesen nyélbe ez a házasság. HARPAGON Nagy örömet szereztél nekem, Fruzsina, és meg kell vallanom, nincs olyan a világon, amit hálából meg ne tennék érted. FRUZSINA Akkor igazán arra kérem, ne tessék megtagadni azt a csekély segítséget, amit kérek. (Harpagon ismét elkomolyodik) Az újra talpra állítana, és nagyságos úr örökre lekötelezne vele. HARPAGON Isten veled. Megyek, sürgős leveleket kell befejeznem. FRUZSINA Tessék elhinni, nagyságos úr, hogy soha nagyobb bajból nem tetszene tudni kisegíteni, mint ebből a mostaniból. HARPAGON Rögtön elrendelem, hogy fogjanak be a hintómba, s elmehessetek a vásárba. FRUZSINA Nem alkalmatlankodnék annyit, ha a szükség nem kényszerítene rá. HARPAGON És majd lesz gondom, hogy a vacsora idejében elkészüljön, vigyázzatok az egészségetekre. FRUZSINA Esedezem, tessék könyörületes szívvel lenni hozzám. Nem is tetszik hinni, nagyságos uram, milyen öröm volna, ha... HARPAGON Megyek. Már hívnak. Addig is viszontlátásra. FRUZSINA (egyedül) Rázzon ki a kétnapos hideg, eredj a pokolba, koszos kutya! Hogy állta a

sarat a vén zsugorija, de nem, nem, mégsem hagyom már abba ezt a szálszövést; a másik oldal még mindig megvan, mérget veszek rá, hogy onnan bőségesen megkapom a magamét.

HARMADIK FELVONÁS ELSŐ JELENET Harpagon, Cléante, Eliz, Valér, Claude asszony, Jakab, Zabszár, Keszeg HARPAGON Gyerünk, gyerünk, ide elém mindannyian, hadd osszam ki a rendelkezést ma estére, hadd szabjam ki mindenkinek a maga dolgát. Jöjjön közelebb, Claude asszony. Kezdjük magán. Helyes, a fegyvere már a kezében. (Claude seprűt tart) Magára bízom, hogy mindenütt kitakarítson, de legelőször is arra ügyeljen, nehogy nagy erővel törölgesse a bútorokat, hamar el találnak kopni. Azonkívül magát teszem meg, hogy a vacsora alatt a borosüvegek gondját viselje. Ha csak egy is lábra kel, vagy ha valami is eltörik, magát veszem elő, lefogom a béréből. JAKAB (félre) Politikus egy büntetés. HARPAGON Elmehet... Terád, Zabszár, meg terád, Keszeg, az a gond hárul, hogy kiöblítsétek a poharakat, és hogy bort töltsetek, de csak akkor, amikor látjátok, hogy valaki szomjazik, vagyis semmiképpen azoknak a neveletlen szolgáknak a szokása szerint, akik unos-untalan zaklatják a vendéget, és akkor is ivásra nógatják, amikor annak esze ágában sincs. Várjatok szépen, hogy a vendégek többször is szóljanak, és sohase felejtsétek, hogy mindig sok vizet hordjatok fel. JAKAB (félre) Úgy van, a tiszta bor a fejbe száll. KESZEG A kötényünket letegyük, nagyságos úr? HARPAGON Le, le; mihelyt észreveszitek a vendégeket jönni. De vigyázzatok a ruhátokra, nehogy tönkretegyétek. ZABSZÁR Méltóztatik nagyon jól tudni, hogy elöl az ujjasom egyik szárnyára az olajlámpából egy nagy pecsét esett.

KESZEG Az én bugyogóm meg, nagyságos uram, hátul csupa lyuk, és tisztesség ne essék szólván, kilátszik a... HARPAGON Csend legyen! Fordítsd mindig ügyesen a fal felé, és csak az elejét mutasd a vendégeknek. (Harpagon a kabátja elé teszi a kalapját: megmutatja Zabszárnak, hogyan takarja el az olajpecsétet) Te meg tartsad folyvást így a kalapodat, miközben felszolgálsz. Te pedig, leányom, te az ételek lehordását tartod szemmel, és ügyelsz rá, nehogy valaki kárt tegyen bennük. Lányoknak való munka. De addig is készülj fel, hogy méltón fogadd a jövendőbelimet; mindjárt idejön a látogatásodra, és elvisz majd magával vásárnézni. Megértetted, amit mondtam? ELIZ Igenis, papa. HARPAGON És neked, kedves ficsúr fiacskám, most hogy jószívűen megbocsátottam az iménti históriát, neked se jusson ám eszedbe, hogy barátságtalan arcot vágj rá. CLÉANTE Nekem, apa? Barátságtalan arcot? S ugyan már miért? HARPAGON Istenem, mindenki tudja, hogyan szoktak viselkedni néha a gyermekek, ha apjuk másodszor is megházasodik; tudjuk, milyen szemmel néznek az úgynevezett mostohaanyára. De ha azt akarod, hogy nyoma se maradjon bennem, hogy milyen fát tettél a tűzre, mindenekelőtt arra figyelmeztetlek, vedd elő a legjobb modorodat, fogadd kedves arccal azt a hölgyet, és légy olyan szíves és nyájas hozzá, ahogy csak kitelik tőled. CLÉANTE Őszintén szólva, képtelen vagyok megígérni, hogy módfelett örülni fogok annak, ha ő lesz a második mamám. Hazudnék, ha mondanám. De ami azt illeti, hogy nyájas arccal fogadjam, hogy szíves és kedves legyek hozzá, azt megígérem, hogy ebben szóról szóra követni fogom apa parancsát. HARPAGON Vagy legalábbis iparkodj. CLÉANTE Nem lesz panaszra oka, majd meglátja.

HARPAGON Okosan teszed. Valér, segítenél egy kicsit? Hát igen, Jakab; téged, a főmindenest hagytalak utoljára. JAKAB A kocsisával óhajt beszélni a nagyságos úr, vagy a szakácsával? Mert mind a kettő én volnék. HARPAGON Mind a kettővel. JAKAB De melyikkel előbb? HARPAGON A szakáccsal. JAKAB Akkor tessék várni egy kicsit. (Leveti a kocsisköpenyt, és szakácsnak öltözve bújik ki alóla) HARPAGON Micsoda buta komédia ez? JAKAB Most már hallom a szót. HARPAGON Jakab, rászántam magam, hogy ma este vacsorát adok. JAKAB (félre) Csoda történt! HARPAGON Beszéljünk csak egy kicsit; elég jól ellátsz majd bennünket? JAKAB El én, ha el tetszik elég pénzzel látni. HARPAGON Eh, az ördögét! Mindig csak a pénzt! Mintha mást nem is tudnának mondani, csak: pénzt, pénzt, pénzt! Mindig csak erre az egyre fordul a nyelvök: pénzt! Folyton csak azt hajtogatják: pénzt! Ezzel feküsznek, ezzel kelnek, álmukból is ezzel riadnak: pénzt!

VALÉR Ilyen arcátlan választ sem hallottam még. Nagy mesterség, mondhatom, sok pénzzel jó tort csapni! Az a legegyszerűbb dolog a világon, azt akármelyik tökfilkó is megcsinálja: az ügyes ember ott kezdődik, hogy lássuk, fillérekből üss ki jó lakomát! JAKAB Fillérekből jó lakomát? VALÉR Azt hát. JAKAB Lelkemre mondom, titkár, úr, nagyon lekötelez, ha elárulja ezt a titkot, ha átveszi tőlem a szakácsi hivatalt; hisz úgyis úton-útfélen beleüti az orrát az én dolgomba. HARPAGON Hallgass. Hát mi is kellene? JAKAB Itt van a titkár úr, majd ő csinál jó lakomát fillérekből is. HARPAGON Arra felelj, amit kérdeztem. JAKAB Hányan lesznek az asztalnál? HARPAGON Nyolcan vagy tízen. De számítsunk csak nyolcat. Ahol nyolc számára főznek, jut ott tíznek is. VALÉR Magától értetődik. JAKAB Hát... kell akkor négy nagy tál leves, aztán öt tál előétel. Egyszóval leves... szájízesítő ínyencség. HARPAGON Egy ördögöt! Hisz ebből egy város jóllakik! JAKAB Pecseny...

HARPAGON (kezével befogja Jakab száját) Gazember, te! Fölfalod az egész vagyonomat! JAKAB Pisztráng... HARPAGON (ismét befogja Jakab száját) Nem volt elég? VALÉR Hát meg akar mindenkit pukkasztani. Tán ezért hív ide vendégeket a nagyságos úr, hogy mindenfélével agyontömve, halomra ölje őket? Nézzen csak egy kicsit bele az egészségügyi tanácsadókba, s kérdezze csak meg az orvosokat, hogy van-e ártalmasabb, mint a mértéktelen evés. HARPAGON Igaza van. VALÉR Tudja meg, tisztelt Jakab úr, és adja tudtára mindazoknak, akik a maga fejével gondolkodnak, hogy az étellel túltömött asztal veszedelmesebb hely, mint az, ahol gyilkosok ólálkodnak az emberre, s hogy akkor mutat igazi barátságot az ember a vendégei iránt, ha a tiszteletükre megterített asztal a nemes igénytelenséggel tündöklik, mert ahogy az ókori bölcs mondja, az ember azért eszik, hogy éljen, s nem azért él, hogy egyék. HARPAGON Oh, micsoda bölcs igék! Gyere, hadd öleljelek meg ezért. A legszebb mondás, amelyet világ életemben hallottam. Az ember azért él, hogy egyék, s nem azért eszik, hogy él... Nem, nem így volt. Hogy is mondtad? VALÉR Az ember azért eszik, hogy éljen, s nem azért él, hogy egyék. HARPAGON Úgy van. Megértetted? Melyik nagy férfiú mondta ezt? VALÉR Hirtelenében nem jut eszembe a neve. HARPAGON Ne feledd el fölírni számomra ezeket a szent szavakat. Aranybetűkkel vésetem ki ebédlőmben a kandalló fölé.

VALÉR Lesz rá gondom. A vacsorát pedig csak tessék rám bízni. Elintézem én, hogy jobban sem kell. HARPAGON Csak csináld. JAKAB Tőlem! Csak rajta. Annyival is kevesebb az én gondom. HARPAGON Olyasmi lesz jó, amin nemigen kapnak, ami mégis azonnal jóllakat: valami jó tömős szárazbabfőzelék jó zsírosan, hozzá egy kis marhadarálék bő gesztenyekörítéssel. De abból minél többet. VALÉR Tessék csak nyugodtan rám hagyni. HARPAGON Most még a hintómat is rendbe kell tenni, Jakab. JAKAB Tessék csak várni. Ez már a kocsisnak szól. (Fölveszi a köpenyt) Tetszett parancsolni... HARPAGON Hogy rendbe kell tenni a hintómat, készen kell tartani a lovaimat, hogy vásárnézni mehessek. JAKAB A lovai, nagyságos úr? Isten látja a lelkem, egy lépést se tudnak tenni, olyan állapotban vannak. Nem mondhatom, hogy alomra kerültek, mert szegény páráknak már alom sem került, így hát szót vétenék. De a nagyságos úr olyan szigorú böjtre vetette őket, hogy lóról szólva, azok már csak lóemlékek, lidércálmok a lóról, visszajáró kísértetei a lónak. HARPAGON Mi bajuk lehet, hisz semmit sem csinálnak! JAKAB És ha semmit sem csinálunk, vajon nem kell akkor is enni valamit? Jobban járnának a szegény párák, ha sokat dolgoznának, de enni is ugyanannyit ennének. Hasogat a szívem, ha látom, milyen ebsoron vannak, mert hát bizony a szívemhez nőttek szegény jószágaim, s ahogy szenvedni látom őket, éppolyan az nekem, mintha én magam szenvednék; napról napra szájamtól vonom el a falatot, hogy

valamit juttassak nekik, mert nagyon kemény természet az, nagyságos uram, akinek szíve nem esik meg a felebarátjain. HARPAGON Nem lesz olyan nagy megerőltetés nekik az a kis út a vásárig. JAKAB Nem én, nagyságos uram, nekem nincs merszem hajtani őket; meg aztán, amilyen állapotban vannak, a lélek sem vinne rá, hogy hegyibük vágjak. Hogyan is akarhatja, hogy hintót húzzanak, amikor magukat is alig vonszolják. VALÉR Majd elintézem Picard szomszéddal, hogy vállalja a hajtásukat; Jakabra úgyis szükség lesz a vacsora elkészítésénél. JAKAB Tőlem! Könnyebben viselem el, ha más keze alatt lehelik ki a párájukat, mint az enyém alatt. VALÉR Jakab barátunk nagyon sokat okoskodik. JAKAB Titkár úr meg nagyon sokat fontoskodik. HARPAGON Csitt! JAKAB Nagyságos uram, nem szenvedhetem a hízelgőket! Látom én, miben sántikál azzal a folyvást való akadékoskodásával a kenyér meg a bor, a fa, a só meg a gyertya miatt; csak azt akarja kicsinálni, hogy a nagyságos úrnál benyalja magát az udvariaskodásával. Esz a méreg, és napszámra azt sem tudom, hová legyek, amikor mind csak azt hallom, miket beszélnek a nagyságos úrról; mert bárhogy berzenkedik is a természetem, mégiscsak hajlok én a nagyságos úrhoz: a lovaim után a nagyságos urat kedvelem a legjobban. HARPAGON És megtudhatnám, mit beszélnek rólam? JAKAB Elmondanám én, nagyságos uram, ha tudnám, hogy nem veszi zokon. HARPAGON Dehogy veszem, semmiképpen.

JAKAB Engedelmet kérek, de tudom, én hogy fölingerlem vele. HARPAGON Nem, ha mondom. Ellenkezőleg. Örömet szerzel. Boldog leszek, ha megtudom, miket beszélnek rólam. JAKAB Hát, ha a nagyságos úr akarja, kimondom kertelés nélkül, hogy mindenütt pocskondiázzák. Csak úgy öntik ránk mindenfelől azt a sok csúfolódást a nagyságos úr miatt. Nincs nagyobb örömük, mint ha a nagyságos urat vehetik a nyelvükre, ha nagyságos úr szennyesét teregethetik, és megest-megest új mesét találhatnak ki a nagyságos úr zsugoriságáról. Az egyik azt mondja, hogy a nagyságos úr külön kalendáriumot nyomatott, amelyikben duflán van írva a kántorböjt meg a többi böjtnap, hogy a háznépét duflán böjtöltesse, s így a böjtön is nyerészkedjék. A másik meg azt beszéli, hogy mindig tetszik tartogatni valami okot az összekoccanásra úgy újév felé, vagy amikor a cselédek ideje kitelik, hogy legyen ürügy, miért nem ad semmit sem nekik. Azt is pletykálják, hogy egyszer törvénybe idéztette a szomszédék macskáját, mivelhogy az itt állítólag megevett egy kis maradék birkasültet. Meg azt is, hogy egyszer éjjel elkapták a nagyságos urat, amikor épp a saját lovai elől tetszett próbálni eldézsmálni a zabot, aztán a kocsisa, az, aki előttem volt itt helyben a sötétben már nem is tudom, hányat vágott botjával a nagyságos úrra, de arról azóta is hallgatni tetszik. Vagyis hogy szóval is kimondjam, az ember egy lépést sem tehet hogy ne hallja, mint szedik le a nagyságos úrról a keresztvizet. A nagyságos úrról cserfel, a nagyságos úron röhög mindenki. Másképp nem is tetszik emlegetve lenni, csak: az a fösvény, az a zsugori, az a fukar, az a faszari... HARPAGON (veri Jakabot) Te gügye, te pimasz, te lókötő, te sehonnai... JAKAB Na, ugye? Hát nem megmondtam? Nem akarta elhinni. Előre megmondtam, hogy meg tetszik mérgesedni, ha megmondom az igazat. VALÉR Tanulj szót. MÁSODIK JELENET Jakab, Valér VALÉR Ahogy látom, Jakab barátom, ráfizetett az őszinteségére.

JAKAB Attól se a maga feje fájjon, tisztelt minden-lében-kanál úr, aki olyan nagyra van, aki olyan jól seper azzal az új seprűjével. Rájár még magára is a rúd, majd akkor nevessen. VALÉR Ugyan, kedves Jakab ezermesterem, kérem, csak nem veszi zokon. JAKAB (félre) Most már komázna! De most majd én ülök magas lóra, s ha olyan pipogya, hogy megijed, majd még meg is kenegetem egy kicsit. (Fenn) De azt tudja-e a tisztelt nagynevethetnék uraság, hogy nekem, énnekem most nincs nevethetnékem, és ha kihoz a sodromból, én úgy nevettetem meg, hogy nem köszöni meg. (Fenyegetve a színpad végéig űzi Valért) VALÉR Na, csak csöndesen! JAKAB Mit csöndesen? És ha nekem így tetszik? VALÉR Csillapodjék. JAKAB Maga szégyentelen! VALÉR De Jakab úr! JAKAB Semmi de és semmi úr, engem nem fizet ki olyan könnyen. Ha én botot fogok, helybenhagyom, de istenesen. VALÉR Micsodát? Botot? (Most Valér hátráltatja őt éppen úgy) JAKAB Nana, nem így értettem. VALÉR Hát azt tudja-e, tisztelt Fejetök uram, hogy vagyok én is elég ember ahhoz, hogy magát helybenhagyjam? JAKAB Elhiszem.

VALÉR Hogy maga ilyen nagy fazékpöfögéssel is csak egy sületlen eszű kukta! JAKAB Tudom! VALÉR És hogy még nem ismer engem. JAKAB Dehogynem, kérem. VALÉR Hogy mondta, hogy helybenhagy? JAKAB Csak tréfáltam. VALÉR De nekem semmi étvágyam a maga tréfáira. (Botozva Jakabot) Tanulja meg, hogy magának még a tréfái is sótalanok. JAKAB (egyedül) A fene essék az őszinteségbe! Ronda egy mesterség! Föl is hagyok vele. Mától fogva egy igaz szó nem hagyja el többé a szám. A gazdám, az még hagyján, neki még csak volna valami jussa, hogy eltángáljon; hanem ezen a titkáron, ha szerét ejthetem, még megveszem a magamét. HARMADIK JELENET Fruzsina, Marianna, Jakab FRUZSINA Nem tudja véletlenül, kedves Jakab, itthon van-e a gazdája? JAKAB Itthon van, itthon, tudom, de még mennyire tudom! FRUZSINA Szóljon be hozzá, hogy itt vagyunk. NEGYEDIK JELENET Marianna, Fruzsina

MARIANNA Jaj, Fruzsina néni, olyan furcsa érzés fog el. Ha meg kell mondanom, mit is érzek; viszolygok ettől a találkozástól. FRUZSINA De hát miért? Mi bánt? MARIANNA Még kérdezi? Nem tudja elképzelni, milyen ijedelem lehet az, amikor az ember lánya már ott van a kínpad előtt, amelyre majd odalökik. FRUZSINA Azt jól látom, hogy édes kínszenvedésről szólva, nem Harpagon úr az a kívánatos kínpad, amelyre odaterülnél; kiolvasom a szemedből, hogy az a szőke fiatalember, akiről beszéltél, egy kicsit még mindig a fejedben forog. MARIANNA Igen, Fruzsina néni, és nem is védekezem ellene. Nem tagadom, hogy tisztelettudó látogatásai, amikor nálunk járt, nyomot hagytak a szívemben. FRUZSINA De hát megtudtad-e már, hogy kicsoda-micsoda? MARIANNA Nem, sejtelmem sincs, ki-mi lehet. Csak azt tudom, hogy minden nagyon szeretni való rajta, és ha tőlem függne a választás, inkább őt választanám ám, mint bárki mást, és hogy nem kis köze van ahhoz, hogy olyan rettenetes gyötrelemben várom ezt az embert, akihez férjhez akarnak adni. FRUZSINA Teremtőm, jól tudom, kedvesek ezek a szőke legénykék, és értik is jól a maguk dolgát, de legtöbbjük biz' olyan szegény, mint a templom egere; így hát mégiscsak jobb, ha öreg, de jó pénzes férjet választasz. Elismerem, szerelem dolgában nem üt be valami fényesen a számítás, meg néhány apró gusztustalanságot is le kell nyelni az ilyen férj oldalán, de hát nem tart örökkétig; hamarosan, mihelyt meghal, hidd meg, épp ő ad módot, hogy kellemesebb férjet szerezz, olyat, aki aztán majd mindenért kárpótol. MARIANNA Istenkém, Fruzsina néni, borzasztó, amikor a boldogságunkhoz más megboldogulását kell kívánnunk és várnunk; meg aztán a halál sem igazodik ám a mi terveinkhez. FRUZSINA Ne nevettesd ki magad. Csak azzal a feltétellel mégysz hozzá, hogy rövidesen

özvegyen hagy! Bele kell venni ezt is a házassági szerződésbe. Igazán nagy pimaszság lesz a részéről, ha nem patkol el három hónap leforgása előtt. Itt jön saját személyében. MARIANNA Jaj, Fruzsina néni, micsoda egy alak! ÖTÖDIK JELENET Harpagon, Fruzsina, Marianna HARPAGON Ne vegye zokon, szép kisasszony, hogy pápaszemmel járulok elébe. Tudom, hogy bájai úgyis szembeszökőek, hogy puszta szemmel is eléggé láthatók, és kifürkészésükhöz nincs szükség üvegre, de hát a csillagokat is üveggel fürkészik: én pedig állítom, sőt kezeskedem róla, hogy kegyed csillag, valódi csillag, a legszebb csillag azon a csillagos égen. (Fruzsinához) Egy kukkot sem szól, és mintha nem is örülne a látásomnak. FRUZSINA Még a meglepetéstől van. Meg aztán a leányok röstellik is rögtön kimutatni, mi van szívükben. HARPAGON Igazad van. (Mariannához) Drága csillagom, leányom jön üdvözlésére. HATODIK JELENET Eliz, Harpagon, Marianna, Fruzsina MARIANNA Nagy késéssel rovom le e látogatás kellemes kötelezettségét, kisasszony. ELIZ Nekem kellett volna megtennem, amit kegyed most megtett, kisasszony. Kötelességem lett volna kegyedet megelőznöm. HARPAGON Látja, már milyen nagy leány. Nől, mint a dudva. MARIANNA (halkan Fruzsinához) Jaj, de utálatos egy ember! HARPAGON Mit mond a csillag?

FRUZSINA Hogy elragadónak találja a nagyságos urat. HARPAGON Nagyon is megtisztel, imádandó drágaságom. MARIANNA (félre) Szörnyeteg! HARPAGON Végtelenül lekötelez szeretetével. MARIANNA Nem bírom tovább. HARPAGON Itt van a fiam is; tisztelegni szeretne kegyed előtt. MARIANNA (halkan Fruzsinához) Jaj, Fruzsina néni, kit látok! Épp róla beszéltem az imént. FRUZSINA Hát ez csodálatos egy véletlen. HARPAGON Látom, meglepi, hogy ilyen nagy gyermekeim vannak; de nemsokára ettől is, attól is megszabadulok. HETEDIK JELENET Cléante, Harpagon, Eliz, Marianna, Fruzsina CLÉANTE Kisasszony, igazat szólva nem voltam semmiképp sem fölkészülve a körülmények ilyen fordulatjára; nem kis meglepetésben volt részem az imént, amidőn apám értésemre adta, milyen tervvel foglalkozik. MARIANNA Magam is ezt mondhatom. Ez a nem sejtett találkozás engem is meglepetésként ért; ilyen fordulatra én sem voltam felkészülve. CLÉANTE Tagadhatatlan, kisasszony, hogy apám szebben nem választhatott volna, s végtelen öröm számomra, hogy kegyedet nálunk látni szerencséltetem; mindazonáltal a világért sem bizonykodhatom amellett, hogy kitörő örömre késztet az a terv, amelynek eredményeképpen kegyed mostohaanyámmá válhat. Szerencskívánat

ehhez - nem titkolom - bajosan jön a számra. Ha nem neheztel meg érte, nem óhajtom mostohámnak szólítani. Lesz, aki otrombának ítéli e szavakat. De bizonyos vagyok, kegyed helyesen értelmezi. Kegyed, kisasszony, megérti, hogy én csak ellenszenvvel nézhetem ezt a házasságot, amely - ezt is tudnia kell, ha tudja, ki vagyok - sérti érdekeimet; végezetül legyen szabad apám engedelmével azt is kijelentenem: ha rajtam állna, ez a nász sose menne végbe. HARPAGON Micsoda arcátlan gratuláció! Szép viszontvallomás jöhet rá. MARIANNA Ami engem illet, válaszul azt tudathatom, hogy teljesen egyformán nézzük a dolgot. Amilyen ellenszenvvel fogadna kegyed mostohaanyjának engem, bizonyosra veheti, én sem fogadnám kevesebb ellenszenvvel mint mostohafiamat. Ne higgye, kérem, hogy én akarok fájdalmat okozni kegyednek. Nagyon bánt, hogy nem járhatok kedvében, és szavamat adom, ha föltétlen hatalom nem kényszerítene rá, sose egyeznék bele olyan házasságba, amely szenvedést szerez kegyednek. HARPAGON Igaza van. Arra az ostoba üdvözlésre ilyen válasz illett. Bocsánatot kérek, szépséges drágaságom, fiam szemtelenségéért. Neveletlen tökfilkó, fogalma sincs, miket beszél. MARIANNA Megnyugtatom, egyáltalában nem sértett meg azzal, amit mondott. Sőt örülök, hogy ilyen nyíltan kimondta, ami a lelkén volt. Hálás vagyok neki ezért a vallomásért. Ha másképp beszél, kevesebbre becsültem volna. HARPAGON Túlságos jóságra vall így mentegetni a hibáit. Az idő majd meghozza az eszét, és meglátja, érzelmei is megváltoznak. CLÉANTE Nem, apám, azokon, ha akarnám, se tudnék változtatni, és erősen kérem, hogy ezt a kisasszony is higgye el. HARPAGON Látja, milyen hóbortos! Csak jobban belemelegszik. CLÉANTE Ami a szívemen, az a számon; nem helyesli? HARPAGON Már megint! Nem beszélnél végre másról?

CLÉANTE Úgy is jó. Mivel más hangot kívánnak tőlem, engedje meg, kisasszony, hogy apám helyébe képzeljem magam, és bevalljam, hogy kedvességben a kerek földön nem találtam kisasszonyom mását, hogy képzeletem számára nincs nagyobb boldogság, mint tetszését megnyernem; hogy kegyed férjének lenni a legnagyobb dicsőség, maga az üdvösség, amelyet a világ minden fejedelemségéért el nem cserélnék. Igen, kedves kisasszony, nincs az a kincs, amely felérne a boldog szerencsével, ha kegyedet enyémnek mondhatnám. Nincs más vágyam a földön: nincs, amit én e szent hódításért el ne követnék, és nincs akadály, és nincs hatalom, amely... HARPAGON Lassabban, fiam, csak lassabban. CLÉANTE Apám nevében bókoltam a kisasszonynak. HARPAGON Azért még nekem is van nyelvem, ha éppen beszélni akarok, ebben nincs szükségem efféle közvetítőre. Gyerünk, székeket ide. FRUZSINA Ne, ne. Jobb, ha innen egyenest kimegyünk a vásárba; legalább hamarabb visszatérünk, és aztán egyvégtében kedvünkre megbeszélhetjük a dolgot. HARPAGON Hát akkor fogjanak be a hintóba. Kérem, bocsássa meg feledékenységemet, hogy indulás előtt nem kínáltam meg egy kis uzsonnával. CLÉANTE Gondoltam én rá, apa; hozattam néhány kosár mandarint, meg narancsot, meg csemegét; izentem, hogy csak küldjék apa számlájára. HARPAGON (halkan Valérhoz) Valér! VALÉR (Harpagonhoz) Elment az esze. CLÉANTE Apám talán keveselli. Megkérjük a kisasszonyt, legyen egy kis elnézéssel. MARIANNA Igazán fölös fáradozás volt.

CLÉANTE Látja azt a gyűrűt apám ujján, kedves kisasszony? Látott valaha ennél tündöklőbb gyémántot? MARIANNA Szép fénye van valóban. CLÉANTE (leveszi a gyűrűt apja ujjáról, és Mariannának adja) Közelebbről kell megnéznie. MARIANNA Tagadhatatlan, igen szép. Csak úgy szórja a tüzet. CLÉANTE (Marianna elé áll, mert az a gyűrűt vissza akarja adni) Semmiképpen. Annál sokkal szebb kézben van. Apám ajándékul nyújtja. MARIANNA Nekem? CLÉANTE Ugye, hogy azt óhajtja, apám, hogy a kisasszony megtartsa emlékül? HARPAGON (halkan Cléante-hoz) Micsoda? CLÉANTE Milyen tapintatosan kéri rá! Int, hogy csak fogadtassam el kegyeddel. MARIANNA A világért sem... CLÉANTE Csak nem mondja komolyan? Most már úgysem veszi vissza. HARPAGON (félre) Megrepedek a dühtől. MARIANNA Ez azt jelentené... CLÉANTE (mind nem engedve, hogy Marianna visszaadja a gyűrűt) Ne, ne, mondom, halálosan megsértené.

MARIANNA De kérem... CLÉANTE Semmi esetre... HARPAGON (félre) A fene egye meg... CLÉANTE Látja, mennyire odavan amiatt, hogy visszautasítja. HARPAGON (halkan a fiához) Megállj, csirkefogó! CLÉANTE Látja, magánkívül van a kétségbeeséstől. HARPAGON (fenyegetve, halkan) Megállj, hóhér! CLÉANTE Ne vegye hibámul, papa. A lelkem teszem ki, hogy elfogadtassam vele, de ha egyszer nem akarja. HARPAGON (halkan, dühvel) Lógni fogsz! CLÉANTE Kegyed az oka, kisasszony, hogy apám így nekem támad. HARPAGON (a fiához az előbbi arctorzulással) Gazember! CLÉANTE Még belebetegszik. Könyörüljön rajta, kisasszony, ne ellenkezzék tovább. FRUZSINA Teremtőm, mennyi teketória. Fogadd már el azt a gyűrűt, ha a nagyságos úr annyira akarja. MARIANNA Hát hogy meg ne sértsem, egyelőre megtartom, majd más alkalommal adom vissza.

NYOLCADIK JELENET Harpagon, Marianna, Fruzsina, Cléante, Zabszár, Eliz ZABSZÁR Nagyságos úr, jött valaki, nagyságos úrral szeretne beszélni. HARPAGON Mondd, most nem érek rá, jöjjön máskor. ZABSZÁR Azt mondja, pénzt hozott. HARPAGON Engedelmet kérek, azonnal itt vagyok. KILENCEDIK JELENET Cléante, Harpagon, Marianna, Fruzsina, Keszeg, Eliz KESZEG (futva jő, fellöki Harpagont) Nagyságos úr... HARPAGON Jaj, meghaltam. CLÉANTE Mi történt, apám? Megütötte magát? HARPAGON A gazember! Bizonyosan megfizették az adósaim, hogy törje ki a nyakam. VALÉR Nem lesz baj belőle. KESZEG Bocsánatot kérek, nagyságos úr, okom volt sietni. HARPAGON Mit akarsz hát, te bérgyilkos? KESZEG Csak azt, hogy a lovak lábán nincs patkó. HARPAGON Vezessétek rögtön a kovácshoz.

CLÉANTE Amíg a vasalás tart, apám, ellátom apa helyett a házigazda tisztségét, és kikísérem a kisasszonyt a kertbe, oda kéretem az uzsonnát is. HARPAGON Valér, legyen szemed egy kicsit mindenre; iparkodj, amit csak tudsz, megmenteni, hogy aztán visszaküldhessük a fűszereshez. VALÉR Meglesz. HARPAGON Istentelen kölyke! Mindenáron tönkre akarsz juttatni?

NEGYEDIK FELVONÁS ELSŐ JELENET Cléante, Marianna, Eliz, Fruzsina CLÉANTE Gyerünk vissza ide, itt sokkal jobb helyen leszünk. Nem látok már körülöttünk semmi gyanús képet, nyugodtan beszélhetünk. ELIZ Igen, kisasszony, bátyám megvallotta, mily érzelemmel van kegyed iránt. Tudom magam is, hogy az akadályok mennyi bánatot és gyötrődést tudnak okozni, s igazán mondhatom, végtelen jóakarattal viseltetem sorsa iránt. MARIANNA Nagyon jólesik és megvigasztal egy ilyen kedves leány érdeklődése. Kérem is, tartsa meg mindig irántam való jólelkűségét és barátságát; enyhíti viselnem a kegyetlen csapásokat. FRUZSINA Szűzanyám, a legnagyobb baj mindkettőjükre csak abból származott, hogy egyikőjüknek sem jutott eszébe, hogy idejében nekem szóljon. Ennek az ijedt tanácstalanságnak mindenesetre elejét vettem volna, s nem engedem, hogy a dolgok idáig gabalyodjanak. CLÉANTE Késő bánat. Nyilván rossz végzetem akarata volt. De kegyed, kedves Marianna, mit szándékozik most tenni?

MARIANNA Jaj istenkém, lehet nekem még egyáltalán szándékom? Úgy ki vagyok én szolgáltatva, hogy legfeljebb ha óhajtásom lehet. CLÉANTE Csak ilyen gyönge óhaj fakad szívében irántam is? Semmi határozottabb érzésre nem számíthatok? Hogy részvéte elhatározásra is serkenti? Jósága segítésre? Vonzalma cselekedetre? MARIANNA Ó, mit is felelhetnék? Képzelje magát az én helyzetembe, s majd megérti, mit tehetek. Tanácsoljon, parancsoljon maga; eleve elfogadom; hiszem annyira okosnak, megfontoltnak, hogy csak olyat kíván tőlem, amit a tisztesség és az illendőség is megenged. CLÉANTE Istenem, hát arra akar kényszeríteni, hogy csak azt tehessem amit a szabványtisztesség és a szőrszálhasogató illendőség megenged? MARIANNA De hát mit kíván, mit tegyek? Még ha semmibe venném is azt a rengeteg dolgot, amire egy lánynak figyelmezéssel kell lennie, anyámnak engedelmességgel tartozom. Babusgatva, dédelgetve nevelt; nem tudom rászánni magam, hogy szenvedést okozzak neki. Tán ha vele beszélne, nála próbálkoznék. Őt iparkodjék megnyerni, amennyire csak tudja. Teheti, mondhatja, amit jónak lát; én mindenre engedelmet adok. S ha csak azon fordul meg valami, hogy kegyed mellett nyilatkozom-e, kész örömest beleegyezem, hogy magam is megvalljam neki mindazt, amit kegyed iránt érzek. CLÉANTE Fruzsina, drága Fruzsinám, segítenél rajtunk? FRUZSINA No nézd, még kérdezi! Szíves örömest. Azt hitte, emberevő vagyok? Nem tett az Isten az én szívem helyére se követ; valósággal belelágyulok csak a gondolatába is, hogy egy s másban szolgálatára lehetek azoknak, akik annak rendje és módja szerint szeretik egymást. Hogy fogjunk hozzá? CLÉANTE Kérlek, törd rajta egy kicsit a fejedet. MARIANNA Süss ki valamit, Fruzsina néni.

ELIZ Valami megoldást arra, amit összeszőttél. FRUZSINA Bajos, bajos. (Mariannához) Ami anyádat illeti, az még csak értene a szóból, őt még talán meg lehetne nyerni, rá lehetne venni, hogy amit az atyának ígért, ruházza át egyszerűen a fiúra. (Cléante-hoz) A bibi ott van, hogy a nagyságos úr kedves apja épp a nagyságos úr apja. CLÉANTE Tagadhatatlan. FRUZSINA Úgy értem, ha ráeszmél, hogy kikosarazták, olyan mélységesen fölbosszankodik, hogy azután már a feszületért sem egyezik bele a nagyságos úr házasságába. Azt kellene valahogy kififikálni szépen, hogy azt a kosarat ő maga vegye vissza (Mariannához), oda kellene kijutni, hogy neki menjen el a szája íze tőled. CLÉANTE Igazad van. FRUZSINA Azt én is tudom, hogy igazam van. Ez a teendő. De most jön a bökkenő, hogy zöld ágra már hogy az ördög segítségével vergődjünk. Hopp, hopp! Ha tudnánk keríteni valami hervadozgató, korombeli meg eszembeli asszonyságot, és az elég ügyesen eljátszaná egy előkelő hölgy szerepét, egy hirtelenében összeszedett kísérettel maga körül, valami elképesztő grófnői név alatt, mondjuk, egy alsó-bretagne-i márkinét; a többi már gyerekjáték lenne nekem, vagyis elhitetni Harpagon úrral, azt hogy az illető rettentően gazdag, a házain kívül százezer tallér készpénze van, és hogy épp őbele bolondult bele, de olyan iszonyúan, hogy hajlandó szerződésileg ráíratni minden vagyonát, csak hogy feleségül mehessen hozzá; lelkemet teszem rá, hogy Harpagon úr kapna az ajánlaton, mert hát bizonyos, hogy szeret téged, de a pénzt valamicskével mégiscsak jobban szereti. Ha aztán lenyelte a horgot, és ebben a dologban beadta a derekát, az már a legkisebb gond lenne, amikor a drága márkiné vagyoni körülményei után járva, végül ráébredne a valóságra a két szék közt a pad alatt. CLÉANTE Remekül kieszelted. FRUZSINA Tessék csak rám bízni. Már eszembe is jutott egyik komaasszonyom, épp nekünk való lesz.

CLÉANTE Hidd, el Fruzsina, nagyon hálás leszek, ha nyélbe ütöd a dolgot. De kedves Marianna, kérem, kezdjük azzal, hogy először is édesanyját nyerjük meg. Már azzal is jócskán előrejutunk, ha meghiúsítjuk ezt a házasságot. Esedezem, kövessen el a maga részéről mindent, amit csak tud. Éljen a hatalmával, azzal, amelyet abból meríthet, hogy édesanyja nagyon szereti. Használja fel bátran édes ékesszólását, mindenható bájosságát, mindazt, amivel szemét és ajkait Isten megáldotta. Ne takarékoskodjék a gyengéd szavakkal, az édes rimánkodással, azzal a megindító kedveskedéssel, amelynek, szentül hiszem, nem lehet ellenállni. MARIANNA Mindent megteszek, semmit sem mulasztok el. MÁSODIK JELENET Harpagon, Cléante, Marianna, Eliz, Fruzsina HARPAGON (félre) Mit látok? A fiam a leendő mamája kezét csókolgatja, és a leendő mama nem is nagyon ellenkezik? Csak nincs itt valami rejtelem? ELIZ Itt a papa. HARPAGON A hintó előállt. Indulhattok, amikor tetszik. CLÉANTE Mivelhogy apa nem megy, majd elkísérem én a hölgyeket. HARPAGON Csak maradj. Kíséret nélkül is elmehetnek; dolgom van veled. HARMADIK JELENET Harpagon, Cléante HARPAGON No, hát félretéve, hogy leendő anyádról van szó, mit szólsz úgy általában ehhez a leányhoz? CLÉANTE Mit szólok hozzá? HARPAGON No mit? A viselkedéséhez, a termetéhez, a szépségéhez, az eszéhez?

CLÉANTE Hát, hát. HARPAGON De mégis. CLÉANTE Őszintén megmondom, nem olyan, amilyennek hittem. Viselkedése több mint kacér; alakja esetlen, szépsége közepes; esze közönséges. Ne gondolja, apa, hogy kiábrándítani akarom, mert hát mostoha, mostoha: nekem egyik olyan, mint a másik. HARPAGON Az imént mégis azt mondtad neki... CLÉANTE Apa nevében mondtam neki néhány bókot, de csak apa kedvéért. HARPAGON Vagyis eszerint semmi hajlandóságod iránta? CLÉANTE Nekem? Egy porcikámnak sem. HARPAGON Bosszant, mert elfújja egy jó gondolatomat; épp most forgattam a fejemben. Ahogy így elnéztem ezt a lányt, töprengésbe estem a korom fölött. Eszembe ötlött, mit szólna a világ, hogy ilyen fiatal lányt veszek feleségül. Addig tépelődtem, amíg végül le nem mondtam erről a házassági szándékomról. De mivel már megkérettem, és szóval elköteleztem magam, tehozzád adtam volna, ha nem viszolyognál ilyen láthatóan tőle. CLÉANTE Hozzám? HARPAGON Hozzád. CLÉANTE Feleségül? HARPAGON Feleségül.

CLÉANTE Hallgasson ide, apa. Igaz, hogy nincs valami nagyon az ízlésemre, de hogy magának, apa, örömet szerezzek, hajlandó vagyok elvenni, ha nagyon akarja. HARPAGON Ha akarom? Sokkal megértőbb vagyok, mintsem gondolod. Dehogy erőltetem a hajlandóságodat. CLÉANTE Bocsásson meg, apa kedvéért erőt veszek magamon. HARPAGON Nem, nem. Szerelem nélkül nincs boldog házasság. CLÉANTE Később is megjöhet. Mondják, hogy a szerelmet gyakran a házasság termi. HARPAGON Nem, férfiról szólva sose szabad ilyesmit megkockáztatni. Gyászos következményei lehetnek; nem vállalnám értük a felelősséget. Ha valami hajlandósággal lettél volna iránta, áment mondok, elvétettem volna veled ahelyett, hogy én vegyem el, de ha már így van, megmaradok eredeti szándékomnál, és magam veszem feleségül. CLÉANTE Egy szót, apa. Ha már így áll a dolog, őszintén fel kell tárnom a szívem, meg kell vallanom egy titkot. Az igazság az, hogy szeretem Mariannát attól a naptól fogva, hogy séta közben legelőször megpillantottam. Már azon voltam, hogy engedelmét kérem, hogy elvehessem. Csak az gátolt meg, hogy apa is kinyilvánította szándékát, s így nem akartam apát felingerelni. HARPAGON Jártunk persze náluk is, mi? CLÉANTE Igen. HARPAGON Sokszor? CLÉANTE Elég sokszor ahhoz képest, hogy mióta ismerem. HARPAGON És a fogadtatás is szíves volt, mi?

CLÉANTE Nagyon szíves. De anélkül, hogy tudta volna, ki vagyok. Azért is lepődött meg Marianna olyan nagyon az imént. HARPAGON És elhangzott a vallomás is, mi? És a szándék bejelentése a házasságot illetőleg, mi? CLÉANTE Természetesen. Sőt édesanyjának is tettem egy kis nyilatkozatfélét. HARPAGON És ő persze meghallgatta az ajánlatot. CLÉANTE Meg. Igen barátságosan. HARPAGON És persze a lány is viszonozta a szép érzelmeket. CLÉANTE Ha lehet hinni a jeleknek: azok szerint meg vagyok győződve, hogy szíve nem idegenkedik tőlem. HARPAGON (halkan, félre) Nagyon örülök, hogy kivettem belőle; csak ezt akartam. (Fenn) Nahát, most már csak rajta, fiatalúr, tudja, még mi van hátra? Az van hátra, kérem, hogy most aztán csak verjük ki egykettőre a fejünkből ezt a szerelmet, most már aztán tessék abbahagyni mindenfajta legyeskedést a körül a leány körül, mert arra én tartok számot, és tessék csak majd arról a másikról ábrándozni, akit kiszemeltem a fiatalúrnak! CLÉANTE Szép csapdát vetett, apám, mondhatom! De jól van! Ha már így fordult a dolog, én is kijelentek valamit; azt, hogy nem mondok le Mariannáról; nem mondok le erről a szerelemről, és nincs olyan, amit meg ne tegyek, hogy megszerezzem maga elől azt a lányt; és ha az anyja magának ígérte is, majd találok én más eszközt, hogy harcolhassak érte. HARPAGON Akasztófáravaló te, utamba mersz állni? CLÉANTE Maga került az én utamba. Az elsőség az enyém!

HARPAGON És az, hogy az apád vagyok, te?! És a köteles tisztelet, mi?! CLÉANTE Itt nincs helye a fiúi engedelmességnek. A szerelem előtt semmi sem szent. HARPAGON Majd a botomtól tanulod meg, ki vagyok. CLÉANTE A fenyegetés sem állít meg. HARPAGON Lemondsz Mariannáról. CLÉANTE Soha. HARPAGON Botot ide, de tüstént! NEGYEDIK JELENET Jakab, Harpagon, Cléante JAKAB Haj, haj, haj! Hát ez meg micsoda, gazduramék? Mi ütött magukhoz? CLÉANTE Fütyülök mindenre. JAKAB (Cléante-hoz) Na, nagyságos úrfi, csak lassan, lassan. HARPAGON Ilyen gyalázatosan beszélni velem. JAKAB (Harpagonhoz) Na, nagyságos úr, csöndesebben. CLÉANTE Nem engedek. JAKAB (Cléante-hoz) Na de ilyet! A tulajdon apjának!?

HARPAGON Majd ellátom én a baját! JAKAB (Harpagonhoz) Na de ilyet! A tulajdon fiának? Ha még nekem ígérné. HARPAGON Téged teszlek meg döntőbírónak, Jakab. Hadd lám, hogy nekem van igazam. JAKAB Helyes. (Cléante-hoz) Menjen egy kicsit arrébb. HARPAGON Szeretek egy hajadont, el akarom venni. És ez az akasztófavirág olyan arcátlan, hogy ő is épp azt szereti, és noha megparancsoltam neki, hogy ne szeresse, de ő csak szereti. JAKAB Na, azt rosszul teszi. HARPAGON Hát nem förtelmes egy dolog, ha valaki a saját apjának akar a vetélytársa lenni? Nem kívánná meg már a tisztelet is, hogy ne ártsa magát az ilyen érzéseimbe? JAKAB Úgy van. De tessék megengedni, hogy most vele is beszéljek. Tessék csak addig itt maradni. (Cléante-hoz megy a színpad másik felére) CLÉANTE Na jó, rendben van, ha már téged tett meg bírónak, ráhagyom; bíró, bíró, nekem mindegy, hadd mondom el hát én is, min különböztünk össze. JAKAB Igen meg tetszik tisztelni vele. CLÉANTE Halálosan szerelmes vagyok egy fiatal lányba, ő is viszonozza, amit iránta érzek: jó szívvel veszi az udvarlásom, és apám egyszerre tönkre akarja tenni a boldogságunkat; megkéreti ugyanazt a lányt. JAKAB Azt bizony rosszul teszi. CLÉANTE Hát nincs benne szégyenérzet, hogy az ő korában házasságra gondol? Hát illik még hozzá a szerelem? Nem kellene a fiatalokra hagynia?

JAKAB Ez az igazság. Bizonyára csak tréfál. Mindjárt beszélek is vele. (Visszamegy Harpagonhoz) Egyszóval a fiatalúr nem is olyan kezelhetetlen, mint gondolni tetszik, hajt a szép szóra. Azt mondja, tudja ő, mi a fiúi tisztelet, csak a hirtelen indulat kapta el, de most már nem csökönyösködik, hanem azt teszi szépen, amit kívánni tetszik tőle, és csak azt kéri, tessék ezután majd jobban bánni vele, és tessék valami kedvére való feleséget szerezni. HARPAGON Ó, mondd meg neki, Jakab, hogy ilyenképpen a legszebbeket remélheti tőlem, és megengedem neki, hogy Mariannán kívül azt vegyen el, akit akar. JAKAB Mindjárt elintézem vele is. (Cléante-hoz megy) Egyszóval édesapja nem is olyan kiszámíthatatlan, mint gondolni tetszik. Tanúsága szerint csak a fiatalúr viselkedését nehezteli, és kész beleegyezni mindenbe, csak azt kérné, tessék megengesztelni őt, és tessék iránta azzal a tisztelettel és vonzódással, szófogadással lenni, amit már egy apa a fiától elvárhat. CLÉANTE Ó, Jakab, megnyugtathatod, ha átengedi nekem Mariannát, nálam szófogadóbb fiú nem lesz a világon, mindent úgy csinálok, ahogy kívánja. JAKAB (Harpagonhoz) Kész. Elfogadja, amit üzenni tetszett. HARPAGON Akkor semmi baj a földön. JAKAB (Cléante-hoz) Rendben van. Meg van elégedve azzal, amit ígérni tetszett. CLÉANTE Hála az égnek. JAKAB Nagyságos uramék, most már csak az van hátra, hogy tessenek szólani egymással. Lám, most már egy véleményen tetszenek lenni, pedig az imént majdnem hajba kaptak pusztán azért, mert nem értettek szót. CLÉANTE Kedves Jakab bácsi, örök életemre hálássá tettél. JAKAB Szóra sem érdemes, nagyságos úrfi.

HARPAGON Nagy örömet szereztél, Jakab fiam, és ez jutalmat érdemel. Isten veled. Bizonyos lehetsz, nem feledkezem meg erről. (Kiveszi zsebkendőjét, Jakab azt hiszi, hogy neki akar adni valamit, és nagy "kezét csókolom"-mal elköszön) ÖTÖDIK JELENET Cléante, Harpagon CLÉANTE Bocsásson meg, apa, hogy az imént olyan szeleverdiként viselkedtem. HARPAGON Sebaj. CLÉANTE Higgye el, végtelenül megbántam. HARPAGON Én meg végtelenül örülök, hogy látom, visszatért az eszed. CLÉANTE Mekkora jóság kell, hogy ilyen hamar elfeledi, amivel megbántottam. HARPAGON Nem nehéz elfeledni a gyermekek rakoncátlanságát, mihelyt látjuk, hogy jó útra térnek. CLÉANTE Igazán, nyoma sem maradt lelkében, hogy olyan szertelen voltam? HARPAGON Te magad törlöd ki mostani jóravalóságoddal és illedelmességeddel. CLÉANTE Megfogadom, apa, sírom zártáig emlékezni fogok jóságára. HARPAGON Én pedig megígérem, nem kérhetsz tőlem olyat, amit meg ne adjak. CLÉANTE Ó, apa, nem kérek én már semmit, épp eleget kaptam azzal, hogy megkaptam Mariannát. HARPAGON Mit? Hogy?

CLÉANTE Azt mondom, már semmi kívánnivalóm nincs apától, mert az egész világot nekem adta, amikor olyan jóságosan átengedte Mariannát. HARPAGON Ki beszél itt arról, hogy én átengedtem neked Mariannát? CLÉANTE Apa. HARPAGON Én? CLÉANTE Természetesen. HARPAGON Hogyan? Hisz te fogadkoztál, hogy lemondasz Mariannáról. CLÉANTE Én, hogy lemondok? HARPAGON Te, te. CLÉANTE Soha. HARPAGON Hát nem álltál elő, hogy nem ragaszkodsz többé hozzá? CLÉANTE Ellenkezőleg. Jobban vonzódom hozzá, mint valaha. HARPAGON Mi, kötélrevaló, újrakezded? CLÉANTE Semmit sem változtattam meg. HARPAGON Na megállj, gazember. CLÉANTE Tehet, amit akar.

HARPAGON Ne kerülj többé a szemem elé. CLÉANTE Ahogy parancsolja. HARPAGON Leveszem rólad a kezem. CLÉANTE Vegye. HARPAGON Nem vagy a fiam többé! CLÉANTE Nem vagyok. HARPAGON Kitagadlak. CLÉANTE Tessék. HARPAGON Vedd átkomat. CLÉANTE Végre kapok valamit. HATODIK JELENET Fecske, Cléante FECSKE (a kertből jön egy ládikával) Höh, épp jó, hogy találkozunk, nagyságos úr. CLÉANTE Mi történt? FECSKE Jöjjön csak, jöjjön, ha mondom. Most már rendben vagyunk. CLÉANTE Hogyhogy?

FECSKE Megvan, ami kell! CLÉANTE Micsoda? FECSKE Ez után leskelődtem egész nap. CLÉANTE Mi után? Mi ez? FECSKE Az öreg nagyságos úr kincse. Megkaparintottam. CLÉANTE Hogy csináltad? FECSKE Elmondom majd apróra. Fussunk innen. Hallom a kiabálását. HETEDIK JELENET HARPAGON (hajadonfőtt a kert felől jön tolvajt kiabálva) Tolvaj! Tolvaj! Gyilkos! Haramia! Törvényt! Igazságot, igazságos ég! Végem van, meggyilkoltak! Elmetszették a torkomat, ellopták a pénzemet! Ki lehetett? Hová lett? Hol van? Hova bújt? Hogy fogjam meg, mit csináljak? Merre fussak? Merre ne fussak? Igazán nincs ott? Nincs itt? Ki vagy? Megállj! (Saját karját kapja el) Vissza a pénzem, gazember! Hű, hisz ez én vagyok! Hol a fejem? Azt sem tudom, hol vagyok, ki vagyok, mit teszek. Jajjaj, szegény pénzem, édes pénzem, egyetlen jó barátom, elszakítottak tőlem! Elragadtak. Oda veled a támogatóm, a vigaszom, a boldogságom. Végem van, végem, nincs mit keresnem többé ezen a világon! Nem tudok én nálad nélkül élni. Befejeztetett, nem bírom tovább, meghalok, meghaltam, eltemettek. Senki sincs hát, aki föltámasztana azzal, hogy visszaadja szeretett pénzemet, vagy megmondaná, ki vette el? He, mit mondsz? Senki. Akárki mérte rám ezt a csapást, jól kikereste a percet. Épp azt az időt használta ki, amikor azzal az alávaló fiammal beszéltem. Gyerünk innen. Megyek a rendőrségre; kínpadra feszíttetem az egész házat; a cselédeket, az inasokat, a fiamat, a lányomat, még önmagamat is. Mennyi nép együtt! Akire csak nézek, rögtön gyanús, mindegyikben külön-külön a tolvajomat látom. Hé, mit beszéltek ott? Hogy ki volt, aki meglopott? Micsoda lárma az odafönt? Ott van talán a tolvaj? Istenre kérem, ha tudtok valamit felőle, esedezve könyörgök, mondjátok meg. Igazán nem oda közétek bújt? Csak néznek, néznek rám, és pufognak a nevetéstől. Ki fog derülni, hogy részük van a lopásban -

cinkosok. Rajta hamar, rendőrt, csendőrt, ügyészt, bírát, kínzószerszámokat, akasztófát, hóhért! Mindenkit felköttetek, mindenkit, és ha nem lesz meg a pénzem, utoljára magamat kötöm fel!

ÖTÖDIK FELVONÁS ELSŐ JELENET Harpagon, csendbiztos, írnok CSENDBIZTOS Méltóztassék csak rám bízni, hál' istennek, értem még a mesterségemet. Nem először vezetek nyomozást. Bár volna annyi ezerfrankos zacskóm, ahány embert már akasztófára juttattam. HARPAGON Közérdek, minden köztisztviselő érdeke, hogy a lelkét tessék adni ehhez a dologhoz. Ha nem kerítik elő a pénzemet, a bíróságot viszem a bíróság elé. CSENDBIZTOS Szigorúan a nyomozati szabályzat szerint kell eljárnunk. Uraságod állítása értelmében a kérdéses ládika tartalma tehát? HARPAGON Kerek tízezer tallér. CSENDBIZTOS Tízezer aranytallér? HARPAGON Tízezer aranytallér. CSENDBIZTOS Nem mindennapi bűntény. HARPAGON Nincs az a büntetés, amely elég volna ezért a rettenetes bűnért. A legszentebb dolgok keverednek veszedelembe, ha ez megtorlatlan marad. CSENDBIZTOS Milyen pénznemben volt az összeg?

HARPAGON Jó húsz- és tízfrankos aranyakban. CSENDBIZTOS Méltóztatik valakire gondolni? HARPAGON Mindenkire, az egész világra! Követelem, hogy tartóztassa le az egész várost a külvárosokkal egyetemben. CSENDBIZTOS Ha tanácsomra hallgat, jobb, ha senkire sem ijesztünk rá. Tapintatosan, szép csendben próbálunk bizonyítékot szerezni, s csak amikor az már a kezünkben van, akkor csapunk le teljes szigorral, hogy az ellopott pénzt visszakerítsük. MÁSODIK JELENET Jakab, Harpagon, csendbiztos, írnok JAKAB (a színpad mélyén, visszafordul, ahonnan jött) Jövök rögvest. Addig is szúrjátok le nekem pörzsöljétek meg a lábát, forrázzátok le, és akasszátok kampóra! HARPAGON Kit? A tolvajt? JAKAB A malacot; a számtartó úr épp most küldötte hozzám; én leszek a böllére; a magam módszerével készítem el a nagyságos úrnak. HARPAGON Ki kérdezett arról? Ez az úr majd egész másról fog számon kérni. CSENDBIZTOS Csak semmi ijedség. Nem ártok én magának, nem az az ember vagyok. Egykettőre szépen elintézünk mindent. JAKAB A vacsorára tetszett neki is jönni? CSENDBIZTOS Jobb lesz, kedves barátom, ha semmit sem titkol el a gazdája előtt. JAKAB Isten őrizz, nagyságos uram. Éppen azon vagyok, hogy megmutassam, ha rajtam áll, mi mindent tudok; úgy ellátom nagyságtokat, hogy az ujjukat is megnyalják.

HARPAGON Most nem arról van szó. JAKAB És ha a vacsora mégsem lesz olyan, mint szeretném, a titkár lelkét nyomja az is, ő nyirbálta meg szárnyaimat a takarékosság ollójával. HARPAGON Hagyd már azt a vacsorát, gazember. Hol van a pénzem, amit elloptak, arra felelj, de tüstént! JAKAB Pénzt loptak a nagyságos úrtól? HARPAGON Igen, zsivány és rögtön itt a saját kezemmel kötlek föl, ha elő nem adod. CSENDBIZTOS Az istenért, csak ne bántsa. Képéről láttam, hogy tisztességes ember. Elmond ő nekünk sorjában mindent anélkül, hogy rács mögé tennénk. Úgy van, barátom, semmi baja sem lesz, ha szépen bevallja a dolgot; sőt gazdájától még illő jutalom is üti a markát. A mai napon ellopták a pénzét, lehetetlen, hogy maga ne tudjon róla valamit. JAKAB (félre) Hát ez kapóra jött, hogy megfizessek a tisztelt titkár úrnak; mióta betette a lábát, csak ő a kegyelt drágaság, minden az ő szava szerint forog; esz a méreg még az előbbi botcsípés miatt is. HARPAGON Min kérődzöl ott? CSENDBIZTOS Hagyja csak egy kicsit. Most szedi össze magát a vallomásra. Mondtam én mindjárt, hogy tisztességes ember. JAKAB Hát, nagyságos úr, ha azt tetszik akarni, hogy mindent kivalljak, én abban vagyok, hogy nagyságos úr drágalátos titkára itt a ludas. HARPAGON Valér? JAKAB Az.

HARPAGON Ő! A hűség mintaképe? JAKAB Ő, ő! Azt sajdítom, ő emelte el a pénzt. HARPAGON És miből sejdíted? JAKAB Miből? HARPAGON Igen, miből? JAKAB Hát abból sejdítem... amit sajdítok. CSENDBIZTOS De bizonyíték is kell, azokról beszéljen. HARPAGON Láttad arrafelé tekeregni, ahova a pénzemet tettem? JAKAB Igen persze. Hova tetszett tenni a pénzét? HARPAGON A kertbe. JAKAB Megvan. Ott a kertben láttam tekeregni. Aztán miben volt az a pénz? HARPAGON Egy ládikában. JAKAB Minden világos. Egy ládikával láttam. HARPAGON És miféle ládikával? Milyen volt? Mindjárt kiderül, az enyém-e. JAKAB Hogy milyen volt?

HARPAGON Milyen? JAKAB Olyan volt... olyan ládika formája volt. CSENDBIZTOS Az természetes. Írja le egy kicsit pontosabban, hogy lássuk, az-e. JAKAB Jó nagy láda volt. HARPAGON Amit tőlem elloptak, kicsiny volt. JAKAB Igen, igen, kicsiny volt, ha épp úgy vesszük; az érték volt nagy benne, arra mondtam. CSENDBIZTOS És milyen színű volt? JAKAB Hogy a színe milyen volt? CSENDBIZTOS Igen. JAKAB A színe az... no, hát az olyan izészínű... Tessék már eszembe juttatni! HARPAGON He? JAKAB Vörös, nem? HARPAGON Nem, szürke. JAKAB Persze! Szürkésvörös, ezt akartam mondani. HARPAGON Semmi kétség... Az enyém biztosan. Kérem, tessék azonnal jegyzőkönyvbe írni, tessék csak írni, csendbiztos úr! Jóságos ég! Kiben bízzon ezek után az ember fia?

Senkiben, semmiben nem hihet! Attól tartok, ezek után már én magam is meglopnám magamat. JAKAB Nagyságos úr, épp itt is jön. De ne tessék ám megmondani neki, hogy én lepleztem le. HARMADIK JELENET Valér, Harpagon, csendbiztos, írnok, Jakab HARPAGON Gyere csak. Gyere, és valld be azonnal azt a legocsmányabb gaztettet, azt a legelvetemültebb aljasságot, amelyhez foghatót ember még nem követett el a földön! VALÉR Mi tetszik, uram? HARPAGON Mi az, alávaló, még csak nem is pirulsz, hogy micsoda gaztettet vittél véghez? VALÉR Miféle gaztettről méltóztatik beszélni? HARPAGON Hogy miféle gaztettről beszélek, becstelen? Mintha nem tudnád, mire gondolok! Hiába is próbálnád letagadni; minden kisült, épp most tudtam meg mindent, de mindent. Hát így éltél vissza a jóságommal; szántszándékkal csak ezért furakodtál be a házamba, hogy így hátba támadj; ilyen szörnyűséget mívelj velem. VALÉR Uram, mivelhogy mindent úgyis lelepleztek, nem keresek kibúvót, és nem tagadok semmit. JAKAB (félre) No nézd, tudtomon kívül is megsajdítottam? VALÉR Szándékoztam is szót cserélni a dologról, épp csak a kedvező alkalmat vártam. Ám ha már így fordult, alázattal kérem, ne haragudjék, és legyen kegyes meghallgatni okaimat. HARPAGON Miféle szépséges okaid lehetnek, hitszegő tolvaj?

VALÉR Megkövetem, uram, de erre a névre nem szolgáltam rá. Elismerem, hogy sérelmet okoztam Harpagon úrnak, de hibám végül is megbocsátható. HARPAGON Hogyhogy megbocsátható? Egy ilyen útonállás, egy ilyen orgyilkosság? VALÉR Esedezem, őrizze meg nyugalmát. Ha meghallgatja mondandómat, látni fogja, hogy a baj nem olyan nagy, mint amilyennek képzeli. HARPAGON Nem olyan nagy baj, mint amilyennek képzelem? A szívem véréről van szó, a szemem világáról, akasztanivaló! VALÉR Szíve vére, uram, nem került rossz kézbe. Rangom, születésem nem vet árnyat rá. S végül is semmi olyan nem esett, amit nem lehetne jóvátenni. HARPAGON Épp azt is akarom, ide vissza mielőbb, amit elraboltál. VALÉR Becsületének, uram, nem lesz semmi híja. HARPAGON Nem a becsület híjáról van itt szó. De mondd csak, mi vitt rá? VALÉR Ah, még kérdezi is tőlem? HARPAGON Ah, igen, még kérdezem. VALÉR Egy istenség, amely rögtön föl is ment az alól, amit elkövettet velünk: a szerelem. HARPAGON A szerelem? VALÉR A szerelem. HARPAGON Szép egy szerelem, szép egy szerelem, mondhatom. Beleszeretett az aranyaimba!

VALÉR Nem, uram, nem a gazdagsága csábított, nem az igézett meg engem; ünnepélyesen kijelentem, nem igénylek semmit a kincseiből, föltéve, hogy meghagyja nekem, amit magaménak vallhatok. HARPAGON Mi az ördög, még mit nem! Dehogy hagyom! Ilyen arcátlanságot! Hogy még megtartja, amit elcsent tőlem. VALÉR Ezt csenésnek méltóztatik tartani? HARPAGON Hogy annak tartom-e? Ilyen kincset, mint ez! VALÉR Kincsnek kincs, az igaz, mégpedig a legdrágább valamennyi kincse között. De hisz akkor sem vész el, ha nálam hagyja. Térden állva esedezem, adja nekem ezt a gyönyörű kincset; ha jót akar vele, át kell engednie nekem. HARPAGON Van eszemben! Mit jelentsen ez? VALÉR Hitet vallottunk, és megesküdtünk, hogy sose hagyjuk el egymást. HARPAGON Gyönyörű eskü, bájos fogadalom! VALÉR Igen, megfogadtuk, hogy csak ásó-kapa választ el bennünket. HARPAGON Nahát, abba még majd én is beleszólok, biztosítlak. VALÉR Csak a halál ragadhat el bennünket egymástól. HARPAGON Az ördög szállta meg a pénzemért. VALÉR Ismétlem, uram, nem az érdek vitt rá arra, amit tettem. Szívemet egészen más érzelem dobogtatta, mint amire ön gondol. Tettemet sokkal nemesebb eszme sugallta.

HARPAGON Ki fog derülni, hogy merő keresztényi könyörületességből fáj a foga a pénzemre. De majd én segítek a baján. A törvény előtt veszek rajtad számot mindezért, gyalázatos gazember! VALÉR Vitessen, ahová akar, kész vagyok minden szenvedésre, amivel sújtani akar, csupán arra kérem, legalább azt higgye el, ha történt is hiba, csak egyedül engem lehet felelősségre vonni érte: kedves leányát semmi vétek nem terheli. HARPAGON Azt már elhiszem. Furcsaságnak is igazán sok volna, ha lányom belekeveredett volna ebbe a gaztettbe. De gyerünk csak vissza, ahol elhagytuk. Valld be, hova vitted. VALÉR Én? Az égvilágon sehova se vittem. Itt van még a házban. HARPAGON (félre) Jaj, aranyos ládácskám! (Fenn) Ki se ment a házamból? VALÉR Nem, uram. HARPAGON És mondd csak, mondd: nem is nyúltál hozzá? VALÉR Én, hozzányúlni? Ó, ez méltatlan gyanúsítás volt ellene is, ellenem is! A legtisztább, a legszentebb hévvel lángolok érte! HARPAGON (félre) Lángol a ládikámért. VALÉR Meghalnék inkább, hogysem alantas gondolattal közeledjem hozzá: sokkal erényesebb és feddhetetlenebb. HARPAGON (félre) A ládika erényes. VALÉR Vágyam csak addig terjedt, hogy tekintetem gyönyörködjék benne; semmi bűn sem szentségtelenítette meg azt a szenvedélyt, amelyet szívemben szép szeme ébresztett!

HARPAGON (félre) A ládikám szép szeme! Úgy beszél róla, mint a szerelmes a szerelmeséről! VALÉR Claude asszony is tanúságot tehet róla, uram; pontosan tudja, mi történt valóban. HARPAGON Micsoda! Gazdasszonyom részes volt a bűnben? VALÉR Igen, ő volt tanúja fogadalmunknak, uram. De csak azután, hogy meggyőződött szenvedélyem makulátlanságáról; csak azután segített rábeszélni Eliz kisasszonyt, hogy jegyet váltsunk. HARPAGON (félre) Meghőbörödött, ijedtében a törvénytől? (Valérhoz) Mit zagyválsz itt össze a lányomról? VALÉR Azt mondtam, csak rengeteg unszolás árán tudtam rávenni, hogy szemérmetessége ne gátolja szívem leghőbb óhaját. HARPAGON Kinek a szemérmetessége? VALÉR Kedves leányáé. Csak tegnap tudta elszánni magát, hogy kölcsönösen aláírjuk a házassági kötelezvényt. HARPAGON Lányom házassági kötelezvényt írt alá neked? VALÉR Igen, uram; ahogy én is aláírtam neki egyet. HARPAGON Nagy ég, még egy csapás! JAKAB (a csendbiztoshoz) Vegye csak, vegye a listába! HARPAGON Ó, szaporodása a megpróbáltatásnak! Tetőzése a kétségbeesésnek! Rajta, uram, végezze tisztét, helyezze írással vád alá nekem mint betörőt és liliomtiprót.

VALÉR Tiltakozom a kifejezések ellen; ha majd megtudják, ki vagyok... NEGYEDIK JELENET Eliz, Marianna, Fruzsina, Harpagon, Valér, Jakab, csendbiztos, írnok HARPAGON Ó, te szégyentelen! Te, te elfajzott, méltatlan gyermeke apádnak! Ezt tanultad a leckékből, melyeket adtam? Egy alávaló zsivánnyal csavartattad el a fejed, és beleegyezésem nélkül jegyet váltasz vele. De csalódni fogtok mind a ketten. (Elizhez) Négy megszentelt fal áll majd jót a viselkedésedért; (Valérhoz) egy jó bitó számoltat meg a vakmerőségedért. VALÉR Nem az ön dühe mondja ki a bírói szót ebben a dologban; remélem, engem is meghallgatnak, mielőtt ítéletet mondanak fölöttem. HARPAGON Tévedtem, amikor bitófát emlegettem. Elevenen fognak kerékbe törni. ELIZ (térden apja előtt) Ó, apám, esedezem, legyen egy kicsit emberségesebb, s ne folyamodjék az atyai hatalom legkegyetlenebb eszközeihez. Ne engedje elragadtatni magát indulata első hullámaitól, fontolja meg előbb, amit tenni akar. Legyen okos, és ismerje meg jobban azt, aki ellen haragja fordul. Nem olyan ő, amilyennek most apám látja, és kevésbé veszi zokon, hogy neki ígérkeztem, ha megtudja, nélküle már rég elvesztett volna. Igen, atyám, ő mentett ki abból a halálos veszedelemből, amelyben, emlékszik, a habok közt forogtam, neki kell megköszönnie lánya életét, neki, aki... HARPAGON Lárifári, jobban elviselem, ha veszni hágy a vízben, mint azt, amit most elkövetett. ELIZ Apai szeretetére kérem, rimánkodom, hogy ne... HARPAGON Nem, nem, elég a szóból, be kell teljesednie a törvény akaratának! JAKAB (félre) Megkeserülöd, hogy megbotoztál! FRUZSINA Ez aztán bonyodalom a javából.

ÖTÖDIK JELENET Anzelm, Harpagon, Eliz, Marianna, Fruzsina, Valér, Jakab, csendbiztos, írnok ANZELM Mi történt, Harpagon uram, hogy ilyen felindultan találom? HARPAGON Haj, nagy jó uram, a világ legszerencsétlenebb emberét látja maga előtt. Azt sem tudom, hol kezdjem, annyi a baj, a zavar kegyelmed házassági szerződése körül is. Szétdúlták a vagyonomat, szétdúlták a becsületemet. Itt áll ez a kétszínű, ez a cudar fickó, aki lábbal tiporta a legszentebb jogokat, aki szolga képében beférkőzött hozzám, és elrabolta a pénzemet, elcsábította a leányomat. VALÉR Ki gondol az ön pénzére; ne keverje folyton az én dolgomba. HARPAGON Egyszóval írásos házassági kötelezvényt csináltak egymás közt. Ez a sértés Anzelm urat érinti. Emiatt kegyelmednek kell törvényesen föllépnie és az arcátlanság miatt elégtételt vennie. ANZELM Semmi hajlamom, hogy valakit magamhoz kényszerítsek, és hogy bármily jogot formáljak olyan szívhez, amely máshoz vágyik; de ami egyéb értékét illeti, úgy tekintem, akár a magamét. HARPAGON Bemutatom a csendbiztos urat, igen derék ember; ahogy mondta, a legnagyobb szigorúsággal fog tisztében eljárni. (A csendbiztoshoz) Helyezze, kérem, szabályszerűen vád alá, és kezelje a dolgot, mint súlyos bűnügyet. VALÉR Nem látom át, mi a büntetendő abban, hogy szeretem a lányát, és hogy ítélhetnek ön szerint kínvallatásra az eljegyzésünk miatt; ha meg fogják tudni, hogy én... HARPAGON Fütyülök ezekre a mesékre. Manapság csak úgy nyüzsögnek az ilyenféle nemes és nemzetes futóbetyárok, az ilyen széltolók; abból élnek, hogy senki sem tudja, honnan keveredtek elő; pimaszul magukra veszik az első fényes nevet, amely eszükbe jut. VALÉR Vegye tudomásul, hogy sokkal rátartibb vagyok, hogysem olyasmivel kérkedjem, ami nem enyém; egész Nápoly tanúságot tehet származásomról.

ANZELM Csínján. Gondolja meg, amit mondani akar. Nem is sejti, mennyit kockáztat. Olyan ember előtt beszél, aki ismeri egész Nápolyt, s aki rögtön keresztüllát az esetleges koholmányon. VALÉR (hetykén fejére vágja kalapját) Semmi félnivalóm. Ha uraságod ismerős Nápolyban, nyilván tudja, ki volt Dom Thomas d'Alburcy. ANZELM Valóban tudom; kevés ember ismerte jobban, mint én. HARPAGON Hagyjanak békét nekem ezekkel a Dom Thomasokkal meg Dom Martinokkal. (A két gyertya közül az egyiket elfújja) ANZELM Kérem, engedje meg, hadd beszéljen. Lássuk, hova akar kilyukadni. VALÉR Oda akarok kilyukadni, hogy ő az én apám. ANZELM Ő? VALÉR Ő. ANZELM Ugyan ne ugrasson itt senkit. Eszeljen ki valami több sikerrel kecsegtető históriát. Ebbe belebukott. Ez a kalandorfogás nem menti meg. VALÉR Válogassa meg jobban szavait. Nem vagyok kalandor. Nem állítok semmi olyat, amit ne tudnék könnyűszerrel igazolni. ANZELM Csak nem meri még most is azt állítani, hogy Dom Thomas d'Alburcy fia? VALÉR Igenis, merem, s kész vagyok bárkivel szemben ezt a tényt fenntartani. ANZELM Kápráztató vakmerőség! Tudja meg, s piruljon belé, hogy az a férfi, akit emleget, feleségével és gyermekeivel együtt a tengerbe veszett jó tizenhat évvel, ezelőtt,

amikor - hogy életét megmentse - több nemes családdal egyetemben elmenekült Nápolyból az akkori zavargások és kegyetlen üldözések elől. VALÉR Úgy van. De tudja meg - s kegyelmed piruljon belé, hogy hétéves fiát egy szolgával együtt a hajótörés után egy spanyol hajó megmentette, és most az a fiú beszél önnel. Tudja meg, hogy a hajóskapitányt meghatotta sorsom, megszeretett, fiaként nevelt, s mihelyt elbírtam a kardot, a fegyverforgatás mesterségére oktatott. Nemrégiben vettem hírét hogy apám nem halt meg, mint ahogy eleddig hittem. Utána jártomban ország-világon át a Gondviselés úgy akarta, hogy itt meglássam a kedves Elizt. Szépsége rabjaként maradtam itt. Lángoló szerelmem és apjának ridegsége arra bírt, hogy beszegődjem házukba, és mást küldjek szüleim keresésére. ANZELM De puszta szaván kívül mi más bizonyítéka van még, hogy amit mond - noha alapja valóság -, mégsem kitalálás? VALÉR A spanyol kapitány, egy rubin pecsétgyűrű, amely apámé volt, egy agát karperec, amelyet anyám csatolt karomra, az öreg Pedro, aki velem együtt menekült meg a hajótörésből. MARIANNA Istenkém, szavaihoz én, én is hozzáfűzhetem, hogy nem valótlanságot beszél. Mindabból, amit mond, világosan arra ismerek, hogy ön az én bátyám. VALÉR Kegyed - húgom? MARIANNA Igen. Szívem elszorult az első pillanattól fogva, hogy szóra nyitotta ajkát. Anyám ó, mily boldog lesz önnel - ezerszer is elbeszélte családunk viszontagságait. Abból a gyászos hajótörésből a Gondviselés bennünket is kivezetett. De életünk ára szabadságunk lett. Kalózok vettek fel, anyámat és engem, hajónk egy roncsáról. Tízesztendei rabszolgaság után egy szerencsés véletlen visszaadta szabadságunkat. Elmentünk Nápolyba. Vagyonunkat eladták, atyánkról semmi hírt se hallottunk; Genovába költöztünk; anyám ott összeszedte elorzott örökségének valamicske törmelékét, de kegyetlen rokonainak erőszakoskodása miatt onnan is elmenekült; végre ebben a városban állapodott meg, de élete itt már csak lassú sorvadás. ANZELM Ó, ég, íme, hatalmad jelei! Ímé, bizonyságát adod, csak rajtad áll, hogy csodák essenek! Öleljetek át, gyermekeim, egyesítsétek örömötöket apátok örömével.

VALÉR Kegyelmed - apánk? MARIANNA Akit édesanyám annyiszor elsiratott? ANZELM Igen, leányom, igen, fiam, én vagyok Dom Thomas d'Alburcy, akit az ég kegye szintén kimentett a habokból minden nála levő vagyonával. Több mint tizenhat esztendeig mindnyájatokat halottnak hittelek, s hosszú bolyongásom után már azon voltam, hogy új családalapításban keresek vigaszt, nászra kelek egy bájos és erényes hajadonnal. Nápolyban életemet még mindig veszély fenyegette volna; lemondtam hát, hogy oda valaha is visszatérjek, s minthogy mód kínálkozott ottani vagyonom áruba bocsátására, itt telepedtem meg, Anzelmnek neveztetvén magam, hogy emlékét is távol tartsam tőlem annak a másik névnek, amelyet annyi gyász és viszontagság közt viseltem. HARPAGON Ez itt a maga fia? ANZELM Az enyém. HARPAGON Akkor magán hajtatom be a törvénnyel azt a tízezer tallért, amit ellopott tőlem. ANZELM Ő? Lopott? Magától? HARPAGON Igenis, ő. ANZELM Ki mondja ezt? HARPAGON Jakab, a főzőmindenesem. VALÉR Te mondtad? JAKAB Tetszik látni, hogy semmit se mondok. HARPAGON De igen. Itt a csendbiztos úr. Előtte vallotta.

VALÉR Képesnek tart ilyen alávalóságra? HARPAGON Képes vagy nem képes, én vissza akarom a pénzem. HATODIK JELENET Cléante, Valér, Marianna, Eliz, Fruzsina, Harpagon, Anzelm, Jakab, Fecske, csendbiztos, írnok. CLÉANTE Ne gyötrődjék, apa, és ne vádoljon senkit. Új hírt hozok ebben a dologban. Azért jöttem, hogy értésére adjam, ha nem ellenzi, hogy Mariannát elvegyem, visszakapja a pénzét. HARPAGON Hol van? CLÉANTE Azon ne kínlódjék. Jó helyen van, azért felelek. Minden csak tőlem függ. Csak azt mondja meg, mire határozza el magát. Választhat: vagy nekem adja Mariannát, vagy elveszti a ládikát. HARPAGON Semmit sem vettek ki belőle? CLÉANTE Semmit. Gondolja meg, hajlandó-e aláírni a szerződést, és csatlakozik-e Marianna édesanyjának beleegyezéséhez; mert ő szabad választást enged neki kettőnk között. MARIANNA Maga még nem is tudja, hogy anyám beleegyezése már nem elegendő. A Gondviselés visszaadta itt álló bátyám mellé apámat is: tőle kell megkérnie. ANZELM Gyermekeim, az ég bizonyára nem akadályul hozott vissza közétek. Harpagon uram, csak nem lepődik meg, hogy egy fiatal lány az apja helyett inkább annak fiát választja. Rajta, ne mondasson magának olyat, amit fölösleges hallania, kövesse példámat, s egyezzék bele a kettős nászba. HARPAGON A ládikámtól akarok tanácsot kérni, előbb azt lássam. CLÉANTE Mindjárt meglátja épen és hiánytalanul.

HARPAGON De se hozományra, se kiházasításra nincs semmi pénzem. ANZELM Amiatt ne fájjon a feje, nálam majd akad rá. HARPAGON Elvállalja a két házasság költségeit is? ANZELM Elvállalom, el. Így már rendben van? HARPAGON Rendben, föltéve ha az esküvőre csináltat nekem egy öltözet ruhát. ANZELM Meglesz. És most örüljünk a boldogságnak, hogy ilyen szép napot értünk. CSENDBIZTOS Hohó, uraim, hohó! Csak lassan, lassan, kérem! És az én írásaimért ki fizet? HARPAGON Semmi szükségünk a maga írásaira. CSENDBIZTOS Gondolom. De azért én sem dolgozhatom ingyen. HARPAGON (Jakabra mutatva) Fizetés fejében odaadom ezt: fölakaszthatja. JAKAB Hajaj, itt igazodjék el az ember. Ha igazat mondok, megbotoznak, ha lódítok, föl akarnak akasztani! ANZELM Harpagon uram, bocsássa meg neki ezt a botlást. HARPAGON Akkor kifizeti a csendbiztost? ANZELM Ki. De gyerünk végre anyátok látni, hadd osztozzon örömünkben. HARPAGON Én meg hadd lássam végre kedves ládácskámat!