Mohácsi Miklós Az Ipariskola története Tiszafüreden (1888-1990)
377 M74 Az eredeti megjelent példány alapján számítógépre vitte: Vincze István 2013-01-03
1. A tiszafüredi iparűzés néhány jellemző vonása Nyilvánvaló ízléstelenség lenne hőskölteményt írni a Tiszafüredi Ipariskola történetéről, amikor több mint köztudott, hogy a vidéki ipariskolák folyamatosan és rendszertől függetlenül az oktatásügy perifériáján vegetáltak, miközben valláserkölcsi, marxista vagy éppen szellemtörténeti fogantatású írásművek bőséggel értekeztek a munka értékteremtő csodájáról, az erkölcsös munkásélet helyénvalóságáról, sőt követelményéről. Ennek ellenére kissé emelkedettebb stílusban kell kezdenünk megemlékezésünket a helyi iparról, tekintettel arra, hogy az intézményes iparoktatás megszületésének pillanatában két olyan tényező is létezett Tiszafüreden, melyet említetlenül hagyni teljességgel lehetetlen. Az egyik a füredi fanyeregkészítők tevékenysége, mivel László Gyula szerint1 ezek szinte változatlan formában megőrizték a honfoglalás kori mesterek hagyományait, ezért fellelhető munkáik nemzettörténeti relikviaként tarthatók számon. A másik tényező a tiszafüredi fazekas dinasztiák ténykedése, nevezetesen pedig az 1892 júniusában 13 és fél éves Katona Zsigmond ipariskolai vizsgamunkája, mely a budapesti Néprajzi Múzeumban ma is megtekinthető.2 Ez a kerámia kompozíció, mely bátran nevezhető művészi alkotásnak, a Községi Iparostanonc Iskola negyedik tanévének év végi kiállításán érdemesnek találtatott jutalmazásra. Nem véletlenül. Eme alkotás gyakorlatilag műhelymodell, mely egy korongozó Fazekast ábrázol annak teljes felszerelésével és eszköztárával. Innen kell tehát elindulnunk, ez a hősi múlt. Netán itt említhető, persze tartalmilag teljesen más vonatkozásban, és időbeni előreugrással az MHD Tiszafüredi Gyáregységének az 1980-as években produkált exporttevékenysége, mely a füredi iparosok keze munkáját a világ több országában megismertette. Ezektől eltekintve városunk ipara nem mutathatott fel különösebb eredményeket. Két nagyipari kezdeményezésen (Kefegyár és Hengermalom RT 1908-45, MHD Gyáregység 197090) kívül, nem szólva bizonyos csekély létszámot foglalkoztató létesítményekről (malmok, téglagyár, vágóhíd, ecetgyár, tejüzem, sütőüzem) csupán kisipar létezett. Bátran kisiparinak mondhatjuk a hajdani Vegyesipari KTSZ-t minden jogutódjával és elszakadt részlegével együtt, a jelenleg is működő Háziipari Szövetkezet pedig egyenesen manufaktúrának nevezhető. Ha a kisipart vizsgáljuk, feltűnően nagyarányú minden korban a teljesen egyedül dolgozó iparosok száma. Ez nyilván a helyi és körzeti igények korlátozottságára utal, valamint arra, hogy más ágazatok (kereskedelem, mezőgazdaság) számára kedvezőbbek itt az adottságok. Az iparos képzésben résztvevők száma emiatt folyamatosan korlátozott volt, az iparűzés kézműves, kisárutermelői szokásai és módszerei szívósan továbbéltek. Ilyen háttér biztosított tehát alapot a mindenkori iparos képzés számára, melynek történetét ezúttal felvázolni szeretnénk.
2. Ipariskola albérletben (1888-1969) A helyi iparoktatás első, de időben leghosszabb fázisa albérleti viszonyok között folyt le. Ennek két alapvető ismertetőjegye határozható meg. Egyrészt az ipariskola szervezetileg és pénzügyi szempontból teljesen önálló volt, tehát jogi személyisége szempontjából független a neki működési teret adó oktatási intézménytől. Másrészt azonban, és ez gyakorlatilag fontosabb, tárgyi és személyi függőségbe került, mivel az illető iskola termeiben és tanerőinek irányításával folyt a tanítás. Mondanunk sem kell, hogy a túlmunkában végzett tevékenység lelkiismeretességet igényelt, hiszen eltérő rendtartási szabályokat volt szükséges érvényesíteni, s a pedagógiai munka során másféle életkori sajátosságokat kellett figyelembe venni. Szeretnénk ezúttal köszönetet mondani mindazoknak, akik ipariskolai működésük során feledve a rutint, a tanulók érdekében jó szándékú törekvéseket igyekeztek megvalósítani.
2.1 Iparos képzés a felekezeti népoktatás keretében Hazánkban a legtöbb ipariskola közvetlen előzménye a vasárnapi iskola volt, ahol vallási és erkölcsi ismereteket tanultak, valamint írás-olvasást, rajzot, számvetést gyakoroltak a tanoncok3. Ilyen iskola Tiszafüreden 187o-ben jöhetett létre azt követően, hogy két kiváló férfiú, Pájer Antal plébános és Nyári Károly kékfestőmester megteremtették a vasárnapi iskola anyagi alapjait4. Nyári Károly a helybeli céhek tagjait már 1854-ben arra az elhatározásra bírta, hogy pénzt gyűjtsenek az említett célra, Pájer Antal pedig egyházi támogatókat szerzett az ügynek, akik nemcsak a pénz gyűjtésében, de annak kamatoztatásában is segítettek. Pájer utóda, Tariczky Endre pedig még az egri érsek személyes támogatását is elnyerte, így a vasárnapi iskola a Római Katolikus Iskola egyik tantermében kezdhette el működését a segédtanító irányításával. Tiszafüreden eme vasárnapi iskola alakult át ipariskolává 1888. október 1-én5. Ezt az eseményt tekinthetjük a helyi szakemberképzés születésnapjának, s az ekkor testet öltő intézmény szerves fejlődésének köszönhető minden eredmény és minden hiányosság, mely ezen a területen napjainkig regisztrálható. A tiszafüredi Községi Iparostanonc Iskola megalakulását is az tette lehetővé, hogy az 1872. évi ipartörvény megszüntette a céhrendszert és többek között a modern gazdaság követelményeinek megfelelő szervezetek életre hívásáról rendelkezett. Így kerülhetett sor ipartestületek és ipariskolák létrehozására6. Később minden olyan település számára kötelezővé tették a tanonciskola megalapítását, ahol legalább 50 tanonc volt. Tiszafüred képviselőtestülete mondhatni példamutatóan hajtotta végre ezt a törvényt, noha a létszám az első három tanévben nem érte el a megjelölt mértéket. Nyilvánvaló azonban, hogy a helybéli iparosok hosszú távú érdekei, a mezőváros fejlődésének akkori perspektívái, és bátran mondhatjuk, hogy az akkori tiszafüredi közélet szellemisége indokolttá tették e döntést. Ennek megfelelően a Tiszafüred és Vidéke c. hetilap, vezető helyen és aránylag részletesen tájékoztatott az ipariskola dolgairól, s jórészt ennek köszönhető, hogy most hozzávetőleg világos képet rajzolhatunk a helyi szakemberképzés kezdeteiről. A tanítás a Római Katolikus Iskola két tantermében zajlott, mégpedig hétfőn és csütörtökön du. 5-től 7-ig, valamint vasárnap du. l-től 4-ig. A szabadkézi és a mértani rajzot, az olvasás és Írásgyakorlatot, a számtant két tanító vezetése alatt tanulták, illetve gyakorolták, a hit és erkölcstan elsajátításáról pedig (felekezeti megoszlás szerint) a plébános, a lelkész és az izraelita hitközség megbízottja gondoskodott7. Az iskola felügyeleti és irányító testülete a felügyelőbizottság volt, ennek elnöke egy tekintélyes iparos-polgár, tagjai pedig (10-15 fő) a városi képviselőtestület, az ipartestület és az ipariskola megbízottai voltak. Az iskola fenntartásáról a városi elöljáróság gondoskodott a felügyelőbizottság által elkészített költségvetés alapján. Az ipariskola igazgatóját a városi képviselőtestület választotta meg8. A tanulóviszony a munkáltatóval kötött tanulószerződés alapján jött létre, és annak lejártakor szűnt meg, tekintet nélkül arra, hogy a megkezdett iskolaévet a tanuló befejezte-e avagy sem. Amennyiben tanév közben szűnt meg a tanulóviszony, a legutolsó félév eredményei alapján állították ki az iskolai végbizonyítványt9. Egy-egy iskolaév befejezésekor a Rendtartási Szabályok szerint nyilvános vizsgát kellett tartani10. Ez a vizsga abból állt, hogy ünnepélyes keretek között bemutatták a tanulók által elkészített írásbeli munkákat és rajzokat, legfőképp pedig azokat a szakmai gyakorlatig produktumokat, melyeket vizsgaremeknek is szokás nevezni. A bemutatóhoz a legjobb tanulók jutalmazása társult, 1909-ben például Kalatinszky György országgyűlési képviselő adományaiból került erre sor11. A helyi sajtó későbbi közleményei a felmerülő gondokról és problémákról is beszámolnak. Szorgalmazzák az ipartestület és az iskola együttműködését, szólnak a tanulók fegyelmezetlenségéről, megemlítik, hogy vannak ellenséges érzelmű mesterek, akik a tanulók iskolába járását rossz szemmel nézik, esetleg akadályozzák is12. 1908-ban előkészítő osztályok indítását határozták el, mivel a hiányos előképzettség akadályozta a tanítás eredményességet13.
Az 1910-es években a létszám gyarapodásával megnövekedett feladatokat ipariskolai igazgatóság felállításával próbálták megoldani. 1911-től a tanévet befejező vizsgákon már szóbeli vizsgáztatás is folyt, ennek valamint a kiállított munkák értékelésére bíráló bizottságot hoztak létre14. Nagyjából ezzel egy időben megszüntették a tanulók addig szokásban volt próbaidejét, és rendeletet hoztak a tanulók idő előtti felszabadítása ellen15. Az is bizonyos, hogy az iskolai munka fejlesztése érdekében a felügyelő bizottság rendszeresen tanulmányi útra küldte a tanítókat, sőt ipariskolai tanító, Veress József kitüntetéséről is tudunk (1913). Valószínűleg ugyancsak a 10-es évektől válik rendszeressé kereskedőtanulók nagyobb számban történő felvétele.
2.2 A polgári iskolai időszak Amidőn az első világháború után megkezdődhetett a tanítás az újonnan épült, de a háborús viszonyok között hadikórháznak használt Tiszafüredi Magyar Királyi Állami Polgári Iskolában, az ipariskola átkerült ide16. A polgári iskolai időszakról írásbeli forrás alig maradt fenn, így csupán nagy vonalakban tudjuk ábrázolni az 1920-45 közötti állapotokat. Az 1922. évi XII. tc. alapján, Tiszafüreden általános irányú, szakoktatás nélküli iparostanonc iskolává alakult a korábbi szervezet, mely továbbra is községi fenntartású és felügyelőbizottság által irányított szervezet maradt. Az 1936. évi VII. tc. kötelezővé tette előképzettségként a 6 elemi elvégzését. A tanítás itt is heti két alkalommal és a délutáni órákban volt17. Megszűnt viszont a vasárnapi tanítás. Ugyanakkor 2-től 7-ig tartott egy tanítási nap, így az óraszám 10-re emelkedett hetenként. Az igazgatót továbbra is a községi képviselőtestület választotta, bár ez az aktus formálissá vált, mivel minden esetben a polgári iskola igazgatóját bízták meg ezzel a feladattal. A 8-l0 fős tanári kar az előző időszakhoz hasonlóan kizárólag óraadókból állt, tekintve azonban ezek magasabb iskolai végzettségét, ezen a téren kedvező irányú változást feltételezhetünk. A tanítási órák száma, valamint a tantárgyak köre némileg bővült: számtant, magyart, történelmet, földrajzot, könyvvitelt, egészségtant, közgazdaságtant, szabadkézi és mértani rajzot, szakrajzot és hittant tanítottak. A tanulók létszáma 50-60 fő körül alakulhatott ebben az időszakban, ebben benne vannak a bejáró tanulók is. A tanoncok többsége valamely ipari, építőipari, szolgáltatóipari szakmát tanult, a kereskedőtanoncok száma l0-20 fő között mozoghatott. A második világháború során a Tiszafüredi Magyar Királyi Állami Polgári Fiú-és Leányiskola felszerelései jelentős károkat szenvedtek, ezen belül az iparostanonc iskola minden néven nevezhető dokumentuma, szemléltető eszköze, tanári könyvtára stb. odaveszett. Még nagyobb baj volt, hogy a községi elöljáróság az aszálykárok miatti adókiesésre hivatkozva nem látta el legalapvetőbb fenntartói kötelezettségeit sem. Így az ipariskolai képzés 1945-től 1947. március 6-ig szünetelt. Ekkor a tanítást 63 fős tanulói létszámmal újraindították. A következő tanév beindítása előtt Körmendi Károly igazgató államsegély iránti kérelmet nyújtott be saját maga, a községi elöljáróság valamint a helyi ipartestület nevében a Magyar Iparügyi Minisztérium 4/d. ügyosztályának. A kért 4835 Ft helyett a minisztérium 300 Ft-ot utalt ki, az igazság kedvéért azonban hozzá kell tennünk, hogy egyidejűleg szakrajzi mintagyűjteményt és a tanári könyvtár számára könyveket küldtek ajándék gyanánt18. Az iskolák államosítása kapcsán a Tiszafüredi Községi Iparostanonc Iskola felügyelőbizottsága 1948. augusztus 22-én mondja ki megszűnését19. Ezt követően az intézmény Állami Iparostanonciskola Tiszafüred elnevezést kap. A tanítás rendben folyik tovább, viszont az iskola neve évente változik. 1949-ben a 37o.sz. Általánosirányú Iparostanulóiskola Tiszafüred megnevezés divatozik, de 1950-ben már MTH 246.sz. Iparostanulóiskola, Tiszafüred elnevezés alatt folyik a levelezés. A következő változás már nem ennyire lényegtelen, az 1949/50-es tanév befejezésével ugyanis az ipariskola egy időre eltűnik városunk oktatási térképéről. Mint láttuk, az MTH (Munkaerőtartalékok Hivatala) adott
számot az iskolának, ám bizonyos okok miatt mégsem vette át. Ebben a következők játszottak szerepet. Az iskolaépületben megszűnt a polgári iskola működése, és fokozatosan áttelepítették az 1945 óta itt tanuló általános iskolai osztályokat is más iskolákba, ugyanis az újonnan alapított Kossuth Lajos Gimnázium foglalhatta el az épületet. Az ipariskolát valamely általános iskolában el lehetett volna ugyan helyezni, ám egyrészt ezek az iskolák is a legnagyobb átszervezés állapotában voltak, másrészt a kisiparosok helyzete is szerfölött bizonytalan volt a dühöngő szövetkezetesítés miatt, így kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, minthogy tanulószerződések megkötésével pepecseljenek. Egyszóval a tervgazdálkodásra való áttérés Tiszafüreden azzal járt, hogy az ipariskola működése négy tanéven át szünetelt.
2.3 A csökkentett óraszámú tanítástól a kéttantermes iskoláig 1954-ben a járási vezetők úgy döntöttek, hogy ideje újraindítani az ipariskola működését. Időközben az általános iskolai képzés Tiszafüred belterületén két intézményben koncentrálódott, a Zrínyi Ilona Általános Iskolában (volt Katolikus Iskola) és a Kiss Pál Általános Iskolában (volt Református Iskola). Ez utóbbiban kezdődött meg az iparitanulók tanítása, minden képzeletet felülmúló, szűkös viszonyok között20. 1968 szeptemberéig csökkentett óraszámú tanítás folyt, amely csak a legszükségesebb ismeretek átadására szorítkozott21. Ez a teremhiány és a bejáró tanulók magas száma miatti kényszermegoldás volt. 1954-től 1957-ig a tanulói létszám 50-7o között mozgott, 1958-ban már meghaladta a 100 főt. A bejáró tanulók nyolc helységből jártak be, arányuk némelykor az 50 %-ot is el-érte. Jellemző a körülményekre, hogy a nagyiváni, tiszaszőlősi, tiszaszentimrei és tiszaderzsi tanulók a közlekedési nehézségek miatt csak havonta egyszer voltak kötelesek iskolában megjelenni. Még törvényi előírást is meg kellett szegni 1955-ben terem szűke miatt, hiszen. a tanítás este 8ig tartott (délután 2-től), holott azt a 1949. évi IV. tc., csak este 6-ig engedélyezte22. Az iskola igazgatója 1954-től 1959-ig Makó Menyhért (a Járási Tanács Művelődési Osztályának vezetője) volt. Ezen idő alatt az óraadókból álló tantestület létszáma 4 és 8 fő között mozgott, az ipariskola minden irata és egyéb felszerelése egy darab kétajtós szekrényben volt elhelyezve. Ezt a szekrényt használt állapotban az MTH utalta ki 1955-ber23. 1956-ig az akkor Járási Iparitanuló Iskolának nevezett intézményt a megyei iskola igazgatója tartotta fenn és irányította, felügyeleti hatósága pedig a Könnyűipari Minisztérium volt. 1956 júliusától az MTH, 1957-től a Művelődésügyi Minisztérium lesz a felügyeleti hatóság, ezzel egyidejűleg a fenntartói és irányítói jogosultság a szolnoki 605-ös Intézet igazgatójának feladatkörébe került, s hosszabb időre megállapodott iskolánk elnevezése is (63o.sz. Helyiipari iskola, Tiszafüred). Ha a tanulók foglalkoztatását, tehát iskolai és szakmai gyakorlati felkészítését vizsgáljuk, bízvást elmondható, hogy az 1954-től l968-69-ig terjedő időszak a megelőző idők epilógusa. Mindenképpen valamely folyamatosság mutatható ki 1888-tól 1968-ig, mind a munkáltatók, mind az iskola tanulókkal kapcsolatos felfogásában és gyakorlati intézkedéseiben. A munkáltatókat tekintve ezen 80 év alatt az árutermelő kisiparosok vannak döntő többségben. Ezek, mármint akik tanulókat tartanak, a helyi viszonyok között általában a törekvő, nagyobb vállalkozói aktivitást mutató személyek, hiszen például 1936-ban a füredi kisiparosok több mint 60%-a teljesen egyedül dolgozott24. Így érthető, hogy a mester elsősorban olcsó munkaerőt látott a tanulóban, és ez akárhogy osztunk és szorzunk, nem a rosszindulat, hanem a gazdasági kényszer következménye. Egy 1958-as igazgatói jelentés beszámol arról, hogy a magánkisipari tanulók (akik az iskolai létszám több mint felét teszik ki) munkaideje rendszerint napi l0 óra, néha 12-13 óra. Ebbe a munkaidőbe beletartozik a krumpli ültetésre és kukoricakapálásra fordított idő is, ugyanakkor e jelentés nem említi a ház körüli (háztartási) alkalmazás közismert tényállásait. Ismétlődő panasz a tanulók részéről, hogy az iskolai napok délelőttjén is dolgozniuk kell, valamint, hogy a munkáltató kevesebb ösztöndíjat fizet, mint amennyi járna. A mesterek viszont minduntalan hangoztatják, hogy heti 4 nap alatt nem
tanulható meg a szakma25. Az ipariskola bánásmódja a tanulókkal kapcsolatban, tekintve a munkakörülmények feszítettségét, valamint azt a tényt, hogy rendszerint a legszegényebb néprétegek soraiból származnak, szükségképpen elnéző, és (nem feltétlenül rosszalló értelemben) leereszkedő stílusú volt. Figyelembe vette a felnőtté, önálló keresővé váló fiatalok életkori sajátosságait. Más volt a helyzet az iskola és a munkáltatók viszonyát illetően, mert itt 1949 a korszakhatár. Eddig az időpontig a segédvizsga megszervezése, lebonyolítása, a segédlevél kiadása az ipartestület jogköre volt. Bizonyos szakmákban a helyi vagy a járási ipartestület bizottságokat tartott fenn, és a tanulók helyben vizsgálhattak. Más szakmákban ilyen nem lévén az akkori megyeszékhelyen, Egerben lehetett vizsgát tenni26. Az 50-es évektől ezzel szemben állami vizsgabizottságok alakultak, és a vizsgáztatással járó jogok az iskolákra (intézetekre) szálltak át. A füredi tanulók ettől kezdve hosszú ideig Szolnokon vizsgázhattak, 1974-től Karcagon. Néhány évvel később szakmától függően vagy Karcagon, vagy Tiszafüreden folyt a vizsgáztatás. Végül az intézetté válás időpontjától minden tanuló helyben szerezhetett szakmunkás bizonyítványt. Az iskola és a munkáltatók közvetlen kapcsolata 1945 előtt nem volt jellemző, az igazgató többnyire az ipartestület közvetítésével nyerhetett információkat vagy juttathatott el kéréseket az iparosokhoz. Később e szempontból is gyökeresen megváltozott a helyzet, mert az iskola domináns szerepe törvényi megerősítést kapott, ám meg kell mondani, hogy az iskola csak kirívó esetben figyelmeztetett magánmunkáltatót, vagy kezdeményezett ellene eljárást. Talán időszerű kitérnünk az 1956-os események irattári anyagban fellelhető két mozzanatára. 1957-ben jelentést kértek Makó Menyhérttől a helyi és országos eseményekkel kapcsolatban a tanulók állásfoglalásáról, hangulatáról. Ő az 1956. október 27-én lezajlott tiszafüredi demonstráció kapcsán, valamint általában kijelenti, hogy a tanulók feltétlenül szükségesnek, magyarnak és igazságosnak minősítették az októberi történéseket. Később ennek folyományaként azt közli a megyei igazgatóval, hogy a gyakorlati oktatás családias légkörben zajlik, az iskolában pedig az osztályfőnöki órákon erőltetés nélküli, baráti beszélgetések folynak a hazafiságról27. A tiszafüredi szakmunkásképzés albérleti viszonyainak megszüntetése terén elévülhetetlen érdemeket szerzett Hámori András, aki 1959-töl 1976-ig volt igazgatója iskolánknak. Munkaköri, hivatali kötelezettségeit messze meghaladó mértékben igyekezett megfelelő körülményeket biztosítani a képzés számára. A 6o-as évek közepétől a tanulók létszáma 150 fölé emelkedett, a Kiss Pál Iskola termein kívül a tűzoltó kultúrteremben is tanítás folyt. A magánkisipari, ipari szövetkezeti igények mellett a mezőgazdasági nagyüzemeknek is egyre több szakemberre volt szükségük. Rövid időre új színfolttal gazdagodott a kép, hiszen a Háziipari szövetkezet ezekben az években tanműhelyi keretben képezte 25-30 tanulóját28. 1966-ban Hámori András szívós, kitartó kezdeményezései meggyőzték a megyei intézet vezetőit, majd a Művelődésügyi Minisztérium Szakoktatási Főosztálya hajlandóságot mutatott beruházási keret biztosítására. Ebből épülhetett fel a Kis Pál Iskola telkén a kizárólag szakmunkásképzés céljait szolgáló úgynevezett kéttantermes iskola, mely az adott viszonyok Között kb. 200 tanuló oktatására teremtett lehetőséget29. Az általános iskolától így különvált intézmény önálló életet kezdhetett, bár különböző okok miatt (telekkönyvi megoszthatatlanság, bizonyos létesítmények közös használata, stb.) a teljes elszakadás soha nem valósult meg.
3. A fiókiskolai korszak (1969-1987) A kéttantermes iskola használatba vételével, 1969 szeptemberétől új korszak kezdődik az intézmény életében, ez a fiókiskolai időszak. Minőségi változást jelentett egyfelől, hogy ez a két tanterem, a hozzá csatlakozó nevelői és igazgatói szobával, a szertárral és a folyosóval saját tulajdonú és a Kiss Pál Iskolától teljesen független épület volt, másfelől, hogy főhivatású
igazgató, előbb részben, később teljes egészében főhivatású tanári és oktatói gárda látta el az oktatás-nevelés munkáját. Minőségi változást eredményezett továbbá a Magyar Hajó és Darugyár Tiszafüredi Gyáregységének megjelenése, aminek következtében a tanulólétszám 1970-71-ben 160-ról 240-re emelkedett, s ezzel egyidejűleg megindult a tanműhelyi képzés is. Rövid időre úgy tűnt, hogy a nagyüzemi képzés rohamos fejlődés előtt áll, és esetleg szükségessé válhat az iskola teljes önállósodása, tehát intézetté alakítása. Ez azonban másként alakult. Emiatt a fiókiskolai időszak két részre bontható: a gyors felfutás és a visszaesés szakaszát különböztethetjük meg. A visszaesést az vezette be, hogy 1974 januárjától a Karcagi 629.sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet vette át a fenntartói és irányítói jogosultságokat, s ennek megfelelően a tiszafüredi intézmény a nevezett intézet kihelyezett iskolája lett, felügyeletét pedig a megyei tanács szakmunkásképzési csoportja látta el. Valójában azonban nem az ipariskola gazdáinak változása, hanem mélyebben munkáló gazdasági folyamatok irányították a helyi szakemberképzés szeszélyesen váltakozó sorsát.
3.1 A nagyipari képzés ábrándja Nézzük meg tehát a 70-es évek elejének rövid, de ígéretes szakaszát! A tárgyi feltételek elfogadhatóvá válásáva1 megszűnt a csökkentett óraszámé tanítás, sőt az 1970/71-es tanévben már „B” tagozatos osztály is indult30. A „B” tagozatos úgynevezett emelt szintű képzés lényege az volt, hogy bizonyos elméletigényesnek vélt szakmákban (esztergályos, géplakatos, autószerelő stb.) megemelték az elméleti képzés óraszámait, és az addig két iskolai nap számát háromra emelték. Ez azután felszította azokat a mindig is parázsló vitákat, melyek az előképzettség hiányosságairól, sőt elégtelenségéről szóltak. Nem kevés feszültséget idézett elő az elméletigényesség az órarend összeállításakor valamint a kényszer tan- és tornaterembérlések során. Az iskolai munka reggel 7-től este 7-ig tartott. A délelőtt iskolába járó osztályok 12 óra 55 perckor távoztak, és 5 perc múlva már más osztályok számára kezdődött a délutáni tanítás. Az 1975-ig 220-240 fős tanulólétszám oktatásához 18 nevelő állt rendelkezésre, ezek többsége üzemmérnök, általános iskolai és gimnáziumi tanár volt. A csökkentett óraszámú tanításhoz képest ez kétségtelenül nagy előrelépés volt. Mégis azt lehet mondani, hogy a legnagyobb változás a gyakorlati képzésben ment végbe. Az MHD Tiszafüredi Gyáregysége 1970 szeptemberétől tanműhelyi bázist hozott létre, kezdetben három, később négy szakmában teremtve meg a tömeges szakemberképzés alapjait. Ennek következtében (mélyebb értelemben persze az MHD idetelepülésével) megváltozott munkaerőmozgásoknak engedelmeskedve az iskola elkanyarodott addigi gyakorlatától. A 60-as években (szerteágazó igényeket kielégítő és különböző ágazatokban mozgó) 20 féle szakmát tanító intézmény veszedelmes profilszűkítést valósított meg: 1985-ben már csak négy szakmával foglalkozott (vas- és fémszerkezet lakatos, hegesztő, esztergályos, géplakatos), mondanunk sem kell éppen azokkal, melyekre az MHD -nak szüksége volt. Rögtön hozzá kell tennünk, hogy 1970-től mondjuk 1977-ig a fent jelzett elsorvadás egyáltalán nem volt előre látható, hiszen a gazdasági fellendülés helyi megnyilvánulásaként aránylag sok kőműves, fodrász és autószerelő alkalmazására nyílott lehetőség, s ezek valamely szövetkezet, tanácsi vállalat munkahelyein tanulták az adott szakmát. Kezdetben tehát nem volt feltűnő sem a profilszűkülés, sem az MHD lassan terjeszkedő egyeduralma. Az 1971/72-es tanévben még 129 Művelődésügyi Minisztériumos képzésű tanműhelyi tanuló mellett 110 helyiipari tanuló járt az iskolába, ahol 12 szakmát tanitottak31. A munkaerőmozgások mellett a helyiipari képzés háttérbe szorítását adminisztratív tényezők is elősegítették. A megyei igazgató egyre inkább szorgalmazta a gyakorlati oktatás iskola általi ellenőrzését, különösen pedig a kisiparosok megregulázását. Gyakrabban került sor magánmunkáltatók figyelmeztetésére, sőt hatósági eljárások kezdeményezésére is voltak
példák32.' A gyakorlati oktatás iskolai irányításának leghatékonyabb tényezője az a körülmény volt, hogy a tanműhelyekben iskolai állományú szakoktatók vezetésével folyt a képzés. Előtérbe kerültek a tanműhelyi oktatás problémai, az például, hogy gyenge a munkaellátottság, a vállalat részéről nincs megfelelő tanulófelelős, továbbá, hogy a tanulók körében elharapódzott a lopás. Mindent egybevetve az iskola igazgatója 1972 júliusában annak a véleménynek adott hangot, hogy a további létszámbővülés elkerülhetetlen, Tiszafüreden újabb ipari beruházások létesülnek, s tanévenként 350-400 tanuló jár majd iskolába33. Ugyanakkor magasabb szervek részéről mérsékeltebb lelkesedés mutatkozott Tiszafüred iránt. Például a Művelődésügyi Minisztérium Terv- és Statisztikai Osztálya 100 főre redukálta az 1970/71-re tervezett 165 fős I. éves tanulólétszámot, 1972-ben pedig a megyei Pályaválasztási Tanács olyannyira valótlanságokat állít az iskoláról, hogy az igazgató helyreigazítást követel34. A szorosan vett elméleti és gyakorlati képzésen túl az iskola ebben az időszakban válik a városi közélet részévé. Együttműködést folytat a Járási Könyvtárral, a Művelődési Otthonnal. Színház- és hangversenybérletek felhasználásáról, tanulmányi kirándulások rendszeres szervezéséről tanúskodnak az iratok. Az iskola 36 főből álló csapata 1972 nyarán első helyezést ér el egy szakmai építőtáborban35. Mindezek ellenére már 1973-ban olyan jelenségek mutatkoztak, melyek előrevetítették a későbbi, sorvadáshoz vezető folyamatokat.
3.2 Az MHD és a karcagi intézet szolgálóleánya 1973 őszén Rácz Gyula megyei igazgató nem támogatta a tiszafüredi iskola telefonhoz jutását, pénzhiányra hivatkozott. Kevéssel később megszületett részéről az a határozat, amely a karcagi intézethez csatolta ezen iskolát36. A visszaesés gazdasági okai mellett most már szervezeti tényezők is segítették a képzés beszűkülését Tiszafüreden. A karcagi intézet eddig is ellátta bizonyos füredi szórványtanulók szakelméleti oktatását, ettől kezdve azonban kimondott érdeke fűződött ahhoz, hogy létszámelszívó szerepet töltsön be, továbbá szervezeti fölérendeltsége révén saját részére kedvezőbb pénzügyi kondíciókat teremtsen. Kissé részletezve a fentieket, úgy alakult a helyzet, hogy egy idő után az autószerelő, a kőműves és a fodrász szakmák területén telitettség; állt be, így az MHD igényei lassanként meghatározóvá váltak. A profilszűkülés ugyan az iskola létérdekeit sértette, egy szempontból azonban előnyösnek mondható ez a folyamat. Így alakulhatott ki ugyanis a tisztán főhivatásúakból álló tanári kar. A szűkülő szakmaválaszték miatt, és az emelt szintű oktatás („B” tagozat) csődje kapcsán mellőzhetővé váltak az óraadók. Öt-hat tanár és hat-hét szakoktató elegendőnek bizonyult a 150 fő körül stabilizálódó tanulólétszám kiszolgálására37. Ilyen körülmények között aztán egyre finomabbá csiszolódtak az iskola és az MHD kapcsolatai. Általánossá vált az úgynevezett társadalmi ösztöndíjazás rendszere, amely a tanulmányi ösztöndíjat jócskán megtetézve a vállalat munkaerő utánpótlását kívánta megkönnyíteni. Az ifjú szakemberek beilleszkedését akarta elősegíteni az évenként megrendezett "Vasfa ünnepség". A karcagi anyaintézet és a tiszafüredi kihelyezett iskola kapcsolata kezdettől fogva ellentmondásoktól terhes volt. Nem csupán intézményi összezördülések játszottak ebben szerepet, hanem úgymond a várospolitikai ellenérdekeltség is. Erre pedig azért kell kitérnünk, mert a jelenlegi állapotok ebből egyenesen következnek. A füredi vezetők a 80-as évek elejétől rendszeresen felvetették az iskola intézetté fejlesztésének gondolatát38, ám sem az ipari igényszint, sem a pénzügyi forrás nem állt rendelkezésre. Egyidejűleg azonban kiderült, hogy a karcagi intézet (különösezi kollégiumának felépítése után) akár az egész tiszafüredi járás szakmunkásigényét kielégítheti. Erre aztán az akkor fénykorát élő MHD (később Ganz Danubius) és a várossá fejlődés lépcsőfokain elinduló Tiszafüred természetes módon reagált, miszerint feltétlenül szükség lesz a füredi szakmunkásképző iskola valamiféle fejlesztésére39.
Eközben az iskola tanulói becsületesen helytálltak a különböző szakmai, tantárgyi és sportversenyeken, valamint a település gondozása, szépítése, sőt építése kapcsán is említést érdemel munkájuk. Ami a szakmai, tantárgyi versenyeket illeti, a megyei versenyeken rendszerint a középmezőnyben végeztek, két-három évenként azonban bejutottak az első három közé is. A 70-es évek második felétől az iskola két sportszakosztályt és egy ODK (Országjáró diákok Köre) csoportot működtetett. A kosárlabda szakosztály csapata 1978-ban a megyei középiskolás bajnokságon 3. lett, az atlétikai és lövész szakosztály is szép eredményeket ért el. A tanulók 1977-ben a Petőfi út 5. sz. alatti telken vörös salakborítású kézilabda pályát építettek fel, melyen nemcsak iskolai tornaórák, hanem városi rendezvények is zajlottak40. A 8o-as évek első felében az iskola rendszeresen vállalta a város bizonyos közterületeinek gondozását, a parkosítás időnkénti rendbetételét valamint a Nagyvisnyói Úttörőtábor idény előtti és idény utáni karbantartását41. Mindezen tények, eredmények reális értékelésének elősegítése érdekében szükségesnek tartunk néhány adatot közölni a tanulók családi viszonyait, társadalmi helyzetét illetően is. 1974-ben a diákok 10,7%-a 5 vagy több, ugyancsak 10,7%-a 4, 32%-a 3, 38%-a 2, 8,4%-a 1 gyermekes családban élt42. A családfenntartók foglalkozását tekintve, 8o%ot jócskán meghaladó mértékben a segéd- és betanított munkások, a tsz tagok és a szerény jövedelmű nyugdíjasok voltak döntő többségben. 10% körüli a szakmunkás szülők aránya, minden egyéb foglalkozási ág vagy réteg csak elvétve szerepel a nyilvántartásokban. Egy 1985ös felmérés a tanulók több mint 38 %-át találta hátrányos vagy veszélyeztetett helyzetűnek43.
3.3 Az önállóság feltételeinek kialakulása Kétségtelen, hogy a kihelyezett iskola önálló intézetté fejlődésének legáltalánosabb oka Tiszafüred várossá válása (1984). Ekkortájt még kimondott követelmény volt, miszerint egy városnak legalább két középiskolája kell, hogy legyen. Ennél azonban sokkal komolyabb tényezők is megjelentek. Mindenek előtt a helyi és körzeti női munkaerő foglalkoztatásának igénye. Különböző szövetkezeti beruházások és próbálkozások kapcsán, melyek mindegyike biztosította a tanműhelyi képzést, a nőiruha-készítő szakma iránt jelentős érdek1ődés támadt44. Pusztán ennek hatására a tanulói létszám kétszeresére duzzadását lehetett okkal feltételezni. Emellett a kőműves és csőhálózat-szerelő szakmák is keresetté váltak olyannyira, hogy 1988. december 2-án tanudvar és tanműhely átadása- átvétele történt meg ezen mesterségek képzését elősegítendő45. Tekintve, hogy a Ganz Danubius RT. Tiszafüredi Darugyárának (volt MHD) felszámolása kapcsán a vasipari tanműhelyek iskolai használatba kerültek, az új intézet szinte születésének pillanatában négy ágazatra (vasipar, ruhaipar, építőipar, szolgáltatóipar) kiterjedő, tanműhelyi alapokon nyugvó képzési eszközökhöz jutott. Mindez az említett körülményeken és folyamatokon kívül, Mogyorósi Ottó igazgatói munkálkodásának köszönhető (1980-1988), a válságba került ipariskolát annak intézetté fejlődéséig vezette. A szakmai profil hosszabb távra is ígéretesnek mutatkozó bővítésével egyidejűleg megoldódott az iskola elhelyezése is. A ma Nevelési Központnak nevezett épületegyüttes (mely négy intézmény sajátságos együttélésének ad teret) 1987 szeptemberében vétetett használatba46. Itt kapott helyet a hányatott sorsú ipariskola, melynek igaz történetét ezennel be is fejezhetjük, hiszen a 630.sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet létrejöttével a jelenbe lépünk át, s a jelen megítélését illik az utókorra hagyni.
4. Az önálló intézet Az illetékes minisztérium (Műv. M.) 17.122-46.IV.sz engedélyező levele alapján a Tiszafüredi Városi Tanács határozatot hozott (17/1987.X.20) a 630.sz Ipari Szakmunkásképző Intézet megalapításáról 1987. augusztus 1-i hatállyal. Az ezt követő napjainkig terjedő időszak
eseményeinek, folyamatainak mélyebb elemzésétől kiváltképpen pedig értékelésétől eltekintünk. Szükségét érezzük ellenben annak, hogy tájékoztatást nyújtsunk intézetünk állapotáról, adottságairól. A szakmai gyakorlati képzés túlnyomórészt tanműhelyekben zajlik. Ezeket az intézet, illetve az intézet és valamely gazdálkodó szervezet közösen üzemelteti. A kisiparosoknál foglalkoztatott tanulók száma jóval kevesebb, bár mindinkább számolni kell a képzési terület bővülésével. A tanműhelyek felszereltsége általában megfelelőnek mondható, azzal a megjegyzéssel, hogy a különböző vállalatoktól átvett gépi berendezések jórészt elavultak, ugyanakkor az intézet minden lehetőséget kihasználva törekszik a legmodernebb eszközök beszerzésére. Ezt bizonyítja a fémipar területén 5 db CO2 hegesztőgép, 1 db automata AWI védőgázos hegesztőgép, 1 db plazmavágó, 1 db CNC mini eszterga. A ruhaipari képzést automata hímzőgép, Casali típusú kazánvasaló, szabászgép és egy Brother lyukazó segíti. Lehetőség szerint törekszünk arra, hogy a szakmai gyakorlati képzés során mind nagyobb arányt érjen e1 a produktív tevékenység. Erre ösztönöznek a feszített gazdálkodási követelmények, ezeket bérmunkák vállalásával, lakossági igények kielégítésével, alkalomadtán önálló termékeink értékesítésével teljesítjük. A tanműhelyi oktatás eredményességét szolgálja végül, de nem utolsó sorban, hogy szakmailag és pedagógiailag jól képzett, jelentős tapasztalatokkal bíró szakoktatói gárdával rendelkezünk. A szakmai elméleti és közismereti tananyag oktatásának az intézményi tevékenységnek s a diákéletnek a nevelési központ (Tiszafüred, Ady Endre u. 4.) ad életteret. Az épületkomplexumban mellettünk élő intézmények (Városi Sportcsarnok, Városi Könyvtár, Széchenyi István Általános Iskola) részint segítik, részben akadályozzák érdemi munkánkat. Az akadályozó tényezők legfontosabbika objektív természetű, nevezetesen, hogy az iskolai célokat szolgáló épületrész eredetileg nem két 8 tantermes, hanem egy és oszthatatlan 16 tantermes oktatási intézmény számára létesült. Ebből és egyéb dolgokból következően például az aula, a folyosók, bizonyos helyiségek közös használata elkerülhetetlen, főként pedig az egész épület átjáróház jellege meg nem szüntethető. Ezzel együtt feltételeink összehasonlíthatatlanul jobbak, mint a kéttantermes iskola idején voltak, mivel 14 db számítógép 2 db. videomagnó, egy fénymásoló és egy szövegszerkesztő berendezés egészíti ki a hagyományosnak nevezhető egyéb eszközök arzenálját. 1990-től a tanulói létszám 300 körül alakul, s ehhez 20-25 fős, többnyire tőiskolai végzettségű tantestület társul. A tanulók családi, szociális körülményei a 7o-es, 80-as évekhez képest csaknem változatlannak mondhatók azzal a különbséggel, hogy 5o% fölé emelkedett a bejáró tanulók, aránya, akik több mint tíz környező településről látogatják intézetünket, továbbá, hogy a szülők körében rendkívüli méretű a munkanélküliség. Diákjaink tanulmányi, sport és kulturális eredményei közül kiemelhetjük Major Béla teljesítményét, aki 1987-ben 4. lett a hegesztő szakmában lebonyolított országos versenyen, s ezért a helyszínen szakmunkásbizonyítványt kapott. Kosárlabda csapatunk 1988-ban megnyerte a megyei középiskolás bajnokságot. 1990-ben a megyei futócsapat-bajnokságon intézetünk 4x100-as váltója diadalmaskodott, s az egyéni 100 méteres síkfutást is mi nyertük. Ugyancsak ebben az évben a megye szakmunkás tanulói számára megrendezett, rangosnak mondható Petőfi Sándor Versmondó Versenyen Fülöp Judit második helyezést ért el. Végezetül kiemelhetjük azt a nem mellékes körülményt, hogy intézetünk a szomszéd intézmények által kínált lehetőségekkel élve növendékei számára végeredményben kellemes diákéletet biztosít, ami reményeink szerint érzelmi kötődéssel színesíti a megszerzett szakmai tudást.
5. Függelék A Tiszafüredi Ipariskola igazgatói: 1894-ben Sólyom Barnabás ref. lelkészt választják igazgatóvá. Elődeinek, és a polgári iskolai időszakig, utódainak neve ismeretlen. 1918-1940 Kadocsa Béla 1940-1945 vitéz Bogáromy Zoltán 1947-1950 Körmendi Károly 1954-1959 Makó Menyhért 1959-1976 Hámori András 1976-1980 Vincze János 1980-1988 Mogyorósi Ottó 1988Kis Pál A tantestület ismert tagjai 1888 és 1918 között: Az ipariskola első tanítói Bartha Ferenc (ref.) és Dudás László (kat.) voltak. 1894. Veress József, Asztalos Gyula 1913-ban Veress József tanítót kitüntetik. 1918 és 1950 között Barkóczi Lajos, Czövek Kálmán Ferenczi Endre, Kiss Endre, Szigeti Iván, Varga Ferenc, Veress József, Zemlényi Zoltán tanárok működésérő1 tudunk. 1954 és 1994 között a következő tanárok és szakoktatók dolgoztak az iskola alkalmazásában: Veress József, Szigeti Iván, Szigeti Ivánné, Kleiger János, Barna János, Erdész József, Fekete Sándor, Szikra Zoltán, Szabó István, Herbály László, Tóth Mihály, Kovács Mátyás, Uszkay Szilveszter, Oláh József, Nemes Lajos, Lukács Tibor, Lajtos István, Kiss Lajos, Dobrossy György, Gyulai Lajos, Mohácsi Miklós, László János, Szabó Mihály, Molnár József, Csete Lajos, Pécsi Lajos, Halmai László, Kovács Lajos, Illés György, Sólyomvári György, Klukáné dr. Pilishegyi Ibolya, Balázs László, Tóth Vendel, Bráda János, Bodnár György, Kiss Gyula, Kavisánszki Mihály, Végh József, Csete Béla, Virágné Nagy Emília, Kocsis Gábor, Végh Sándorné, Kovácsné Varga Edit, Dögeiné Kun Éva, Marek Józsefné, Szanyi Józsefné, Veres Csabáné, Pappné Tóth Márta, Teróczky László, Juhász László, Takács János, Slezák János, Rácz Miklós, Barna Imre, Törökné Beke Ida, Kisházi Jánosné, Balázs Miklósné, Szarka Ilona. Létszám, tanított szakmák és egyéb adatok időrendben: 1888-89. 44 tanuló 1890. 47 tanuló 1892. 57 tanuló. Egy mestert neveztek ki kiállítási ügyek intézésére. 1893. 55 tanuló. A vizsgán Tariczky Endre elnökölt. 1895. jan. 26-án bált rendeztek rajzeszközök beszerzése érdekében. 1896. 62 tanuló 1906. Tiszafüreden 156 iparűzőt, 207 segédet és 70 tanoncot írtak össze. 1910. népszámlálási adatok szerint Tiszafüreden 498 iparűző létezik (mester, segéd, tanonc együtt). Részletezve: 33 kovács, 7 lakatos, 2o gép és hajógyártásban dolgozó, 4 téglagyártásban dolgozó, 6 fazekas, 20 asztalos, 4 fonó-szövő iparos, 102 szabó, 87 cipész, csizmadia, 19 malomipari dolgozó, 6 sütőiparos, 17 hentes és mészáros, 17 kőműves, 9 ács, 147 egyéb iparban foglalkoztatott személy. 1536. 257 iparűző, 236 alkalmazott, 76 tanonc van városunkban. 1945. Tiszafüreden 120 iparos működik. 1947. 63 tanuló 1948. 56 tanuló
1949. az iskola 58 tanulója 19-féle szakmából kerül ki. Ezen szakmák: asztalos, ács, bádogos, cipész, fényképész, fodrász, hentes, kerékgyártó, kovács, kőműves, kútfúró, lakatos, molnár nyomdász, órás, szabó, szobafestő, üveges vegyeskereskedő. 1950. 47 tanuló 1954-ben 15 tanuló 9, 1955-ben 57 tanuló 20 szakma képviselőiből tevődik össze. 1956-ban 77, 1957-ben 73, 1958-ban 94, 1959-ben 105, 1960-ban 93, 1961-ben 97, 1962-ben 99, 1963-ban 131, 1964-ben 144, 1965-ben 146, 1966-ban 173, 1967-ben 164, 1968-ban 167 és 1969/7o-ben 166 tanulója van az iskolának. Ezen tanulók 38-46 %-a bejáró. A mindenkori összlétszám 15-35%-a állami vállalatnál, a többi szövetkezeti, tanácsi, mezőgazdasági munkahelyen, vagy magánkisiparosnál tanulta szakmáját. 1970/71-ben a létszám 236 fő, ekkor három szakmában tanműhelyi oktatás indul az MHD Tiszafüredi Gyáregységében. A Következő évtizedben a tanított szakmák közül egyre erősödik a hegesztő, esztergályos, géplakatos és szerkezetlakatos szakmák szerepe, egyre gyengül viszont a kőműves, szobafestő, nőiszabó, fodrász és autószerelő mesterségek előfordulása. 1971-72-ben 239, 1972-73-ban 245, 1973-74-ben 213, 1974-75-ben 219, 1975-76-ban 186, 1976-77-ben 204, 1977-78-ban 186, 1978-79-ben 182, 1979-80-ban 187, 1980-81-ben 154, 1981-82-ben 146, 1982-83-ban 137, 1983-84-ben 139, 1984-85-ben 152 fő az összlétszám. Ekkorra a már említett 4 vasipari szakmára esett vissza a választék. 1985-86-ban 151, 1986-87-ben 142 tanulója volt az iskolának. 1987-88-ban intézetté válik a kihelyezett iskola. A tanulók hét szakma közül választhattak: esztergályos, géplakatos, hegesztő, szerkezetlakatos, kőműves, központi fűtés-és csőhálózatszerelő, nőiruha-késztő. A létszám ekkor 193 fő volt. Befejezésül a legutóbbi évek tanulói összlétszámra vonatkozó számait közöljük: 1988-ban 206, 1989-ben 281, 1990-ben 320, 1991ben 303, 1992-ben 294, 1993-ban pedig 299 növendék tanult intézetünkben.
6. Jegyzetek 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. l0. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46.
László Gyula: A koroncói lelet. (A honfoglalók nyerge) Bp.1941. Füvessy Anikó: A korongozó fazekas. Ethnographia. Szolnok, 1990. 2.sz. 297-99.1. Szakmunkásképzés. Táncsics Könyvkiadó. Bp, 1969. 6-7.1ap. Tariczky Endre: Tiszafüred és iskolaintézete. Egri Egyházmegyei Közlöny, 1902. 219-221.p. Tisza-Füred és Vidéke, 1888. október 10. Szakmunkásképzés. Táncsics Könyvkiadó. Bp, 1969. 7-8.lap. Tisza-Füred és Vidéke, 1894.szeptember. Tisza-Füred és Vidéke, 1894.június 14. Intézeti Irattár, 109/1947-48. Tisza-Füred és Vidéke, 1888. október 17. Tiszafüredi Újság, 1909. június 2o. Tisza-Füred és Vidéke, 1888.december. Tiszafüredi Újság, 1908. június 25. Tiszafüredi Újság, 1911. március 23. Tiszafüredi Újság, 1913. június. Intézeti Irattár, 101/1947-48. Intézeti Irattár, 12/1946-47. Intézeti Irattár, 54/1946-47, 31/1947-48. Intézeti Irattár, 99/1947-48. Intézeti Irattár, 21-1/1954. Intézeti Irattár, 113/72. Intézeti Irattár, 47/55, 49/55. Intézeti Irattár, 64/55. Adatok Szolnok megye történetéhez. Szolnok Megyei Levéltár. Szolnok, 1989. Intézeti Irattár, 17/1958 Intézeti Irattár, 54/949-50. Intézeti Irattár, 38/57, 56/57. Intézeti Irattár, 31/66. Intézeti Irattár, 96/1969. Intézeti Irattár, 23/70. Intézeti Irattár, 1971-es havi létszámjelentések: 126/71. Intézeti Irattár, 20/72, 52/72. Intézeti Irattár, 21/72, 113/72. Intézeti Irattár, 49/72. Intézeti Irattár, 136/72. Intézeti Irattár, 189/73, 225/73. Intézeti Irattár, 219/77. Intézeti Irattár, 110/81. Intézeti Irattár, 152/85. Intézeti Irattár, 88/77. Intézeti Irattár, 82/83. Intézeti Irattár, 114/74. Intézeti Irattár, 26/85. Intézeti Irattár, 91/88. Intézeti Irattár, 448/88. Intézeti Irattár, 92/88.
Tartalom 1. 2. 2.1 2.2 2.3 3. 3.1 3.2 3.3 4. 5. 6.
A tiszafüredi iparűzés néhány jellemző vonása Ipariskola albérletben Iparosképzés a felekezeti népoktatás keretében A polgári iskolai időszak A csökkentett óraszámú tanítástól a kéttantermes iskoláig A fiókiskolai korszak (1969-1987) A nagyipari képzés ábrándja Az MHD és a karcagi intézet szolgálóleánya Az önállóság feltételeinek kialakulása Az önálló intézet Függelék Jegyzetek
