Módszertani útmutató a szolgáltatások termelői árindexeinek kifejlesztéséhez

Módszertani útmutató a szolgáltatások termelői árindexeinek kifejlesztéséhez

A fordítás a „METHODOLOGICAL GUIDE FOR DEVELOPING PRODUCER

PRICE INDICES FOR SERVICES” 2005. évi kiadása alapján készült A fordítást az SPPI projekt keretében a Kopint-Datorg Zrt. munkacsoportja készítette

MUNKAANYAG

2006

TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés................................................................................................................................ 4 1. A szolgáltatások termelői árindexei összeállításának általános szempontjai ......... 6 1.1. A szolgáltatások termelői árindexeinek meghatározása és hatóköre ..................... 6 1.2. Statisztikai egységek .............................................................................................. 8 1.3. Termékek vagy tevékenységek szerint vett termelői árindexek .......................... 10 1.4. Árelvek ................................................................................................................. 11 1.5. A szolgáltatások azonosítása................................................................................ 12 1.6. Az árak megfigyelésének időzítése ...................................................................... 14 1.7. A minőség változás kezelése................................................................................ 16 1.8. Osztályozások....................................................................................................... 17 1.9. Mintavételi keret és súlyok .................................................................................. 18 1.10. A szolgáltatások termelői árindexének kapcsolata más fontos árindexekkel .. 19 2. A szolgáltatások termelői árindexeinek összeállításánál használható főbb árbecslési módszerek.............................................................................................. 21 2.1. Bevezetés.............................................................................................................. 21 2.2. A szolgáltatás kibocsátás specifikálása................................................................ 22 2.3. Az árbecslési módszerek osztályozása................................................................. 23 2.4. Ismételt szolgáltatások árainak közvetlen felhasználása...................................... 26 2.5. Egység érték módszer........................................................................................... 30 2.6. Árösszetevőkre épülő módszer............................................................................. 32 2.7. Százalékos díjakon alapuló módszer.................................................................... 34 2.8. Modell alapú árazás.............................................................................................. 35 2.9. Munkaidőn alapuló árbecslés ............................................................................... 39 3. Az árindexek kidolgozásának gyakorlati szempontjai ........................................... 46 3.1. Bevezetés.............................................................................................................. 46 3.2. Az ágazatok leírása .............................................................................................. 47 3.3. A szakmai szervezetekkel kialakított kapcsolatok............................................... 47 3.4. Módszertani szempontok...................................................................................... 48 3.5. Kísérleti felvétel ................................................................................................... 49 3.6. A minőség változás kezelése................................................................................ 50 3.7. Index számítás ...................................................................................................... 54 3.8. Minőség értékelés................................................................................................. 57 3.9. A szolgáltatásárak minőségének karbantartása.................................................... 59 4. A szolgáltatások termelői árindexének (SPPI) összeállítása meghatározott szolgáltató ágazatokban ......................................................................................... 62 4.1. Bevezetés.......................................................................................................... 62 4.2. Közúti teherszállítás ......................................................................................... 65 4.3 Tengeri és tengerpart menti szállítás................................................................ 70 4.4. Légi szállítás..................................................................................................... 75 4.5. Rakománykezelés............................................................................................. 80 4.6. Tárolás és raktározás ........................................................................................ 84 4.7. Postai és futárpostai szolgáltatások.................................................................. 88 4.8. Távközlés ......................................................................................................... 96 4.9. Saját tulajdonú ingatlanokkal kapcsolatos tevékenységek............................. 102 4.10. Számítástechnika és a kapcsolódó tevékenységek......................................... 106 4.11. Jogi tevékenységek......................................................................................... 111 2

4.12. 4.13. 4.14. 4.15.

Számviteli, adószakértői tevékenység............................................................ 118 Piac- és közvéleménykutatás.......................................................................... 124 Üzletviteli tanácsadás..................................................................................... 127 Építészeti és mérnöki tevékenységek és kapcsolódó műszaki szaktanácsadás ........................................................................................................................ 132 4.16. Műszaki vizsgálat és elemzés......................................................................... 142 4.17. Hirdetés .......................................................................................................... 147 4.18. Munkaerő-közvetítés és munkaerő-kölcsönzés.............................................. 155 4.19. Nyomozási, biztonsági tevékenység .............................................................. 163 4.20. Ipari tisztítás ................................................................................................... 170 Glosszárium ............................................................................................................................. 179 Rövidítések ........................................................................................................................ 196 Irodalomjegyzék..................................................................................................................... 197

3

Bevezetés Az OECD országokban a szolgáltatások teszik ki a GDP nagy részét, a statisztikai rendszerek azonban ennek ellenére a javakra és a javak termelésére összpontosítanak. Különösen igaz ez a termelői árindexek esetében, ahol sokkal több árindex áll rendelkezésre a javakra, mint a szolgáltatásokra. Az árindexek aszimmetrikus lefedésének több oka van. Az első, hogy történelmileg a javak fontosabb szerepet játszottak, mint a szolgáltatások és ez hatott a statisztikai rendszerek fejlesztésére. Másik fontos ok, hogy a szolgáltatás árindexek kidolgozása nehéz és költséges feladat. A szolgáltatás kibocsátást gyakran tisztán elméleti alapon is nehéz azonosítani és még nehezebb megbízhatóan mérni. Vannak például egyedi és mindig új termékként kezelendő szolgáltatások (mint a különböző tanácsadói szolgáltatások), vagy különböző felhasználók számára más és más módon alakított, az igényekhez igazított szolgáltatások. Mindez azt jelenti, hogy az ármeghatározás bonyolult és költséges feladat. A szolgáltatások termelői árindexeinek (a továbbiakban SPPI) előállítása azt a célt szolgálja, hogy ezáltal nyomon követhetővé váljanak a szolgáltatás piac kereslet-kínálati viszonyait tükröző ármozgások, és az árindexek segítsék elő a makrogazdasági feltételek elemzését, valamint az inflációs nyomás figyelemmel kísérését. Az SPPI deflátorként is fontos szerepet játszik, amikor a szolgáltatás kibocsátás értékéből volument számítunk.1. A különböző időszakokra vonatkozó szolgáltatás kibocsátás volumen mutatószámok alapvető jelentőségűek a gazdasági elemzésekben. Végül az SPPI az üzleti világ számára is fontos, mivel segítséget nyújt a piacok értékelésében. Ennek az útmutatónak az a célja, hogy a különböző országoknak segítsen kifejleszteni az üzleti szolgáltatások – tehát a nem elsősorban a lakossági fogyasztással összefüggő szolgáltatások – termelői árindexeit. Az elsősorban a lakossági fogyasztással összefüggő szolgáltatásokat a fogyasztói árindexek (CPI) fedik le, és ezért kívül esnek ezen útmutató vizsgálati körén. A szerzőknek az a szándéka, hogy kiegészítsék a Termelői árindex kézikönyvet (PPI Manual)2, amely az index elmélettel és az árindexek összeállításának különböző lépései során alkalmazható általános irányelvek megfogalmazásával foglalkozik, de az egyes iparágak vagy termékek3 termelői árindexeit nem tárgyalja átfogóan. Emellett számos üzleti szolgáltatás különbözik a „tipikus” termékektől és ezért egyéni megközelítést igényel. Továbbá az árbecslés egyenletes minőségének biztosítása érdekében használt módszerek gyakran összetettek és alkalmazásuk attól függ, milyenek az egyes szolgáltatási ágazatok és termékek. A felsoroltak miatt volt szükség arra, hogy külön útmutató készüljön az SPPI meghatározására. Az útmutatót egy 2002-ben létrehozott OECD-Eurostat Munkacsoport készítette. Az volt az alapvető cél, hogy támogassák az SPPI kifejlesztését, valamint, hogy egy közös szolgáltatásár módszertanhoz inputot biztosítsanak. A munkacsoportnak nem volt célja a módszertan, mint olyan, kidolgozása. Ehelyett inkább a szolgáltatásstatisztikával foglalkozó Voorburg 1

2

3

Az Eurostat „Ár- és volumen mutatószámok a nemzeti számlákban” c. kézikönyv a termelői árindexeket használja deflátorként. A piaci szolgáltatások néhány területén (pl. bankok, biztosítás) és a legtöbb nem piaci szolgáltatás esetében (pl. oktatás) azonban, a megfigyelhető árak hiányában különösen problematikus a termelői árindexek kiszámítása. A volumen adatok számítása ezért gyakran a kézikönyvben ismertetett másodikként ajánlott (second best) megoldásokon alapszik. Termelői árindex kézikönyv: elmélet és gyakorlat. Lásd: http://www.imf.org/external/np/sta/tegppi/index.htm A Termelői árindex kézikönyv 10. fejezetében van néhány példa az SPPI összeállítására. 4

Munkacsoport4 anyagaira és a Termelői árindex kézikönyvre támaszkodtak. Először kiválasztották azokat a szolgáltatási ágazatokat, ahol a legsürgősebbnek ítélték az árindexek meghatározását. A kiválasztás két szempont alapján történt: az ágazatok mérete és a technikai változás gyorsasága, ami feltehetően befolyásolja az ármeghatározást. Elkerülhetetlen, hogy az útmutató némi teret szenteljen az árelveknek és a módszertannak, de fő célja, hogy gyakorlati megoldásokat javasoljon az SPPI meghatározásához azoknak az országoknak, ahol ez a munka még kezdeti szakaszában van. A szerzők szándéka szerint az útmutató általános része az olyan üzleti szolgáltatásokra is érvényes, amelyekkel az egyes szolgáltatási ágazatokat tárgyaló fejezet külön nem foglalkozik. Lehetséges azonban, hogy a szolgáltató ágazatok körének bővítése esetén módosításokra lesz szükség a szövegben. Ilyen eset lehet a vizsgálat kiterjesztése pénzügyi szolgáltatásokra, amelyek, jelentőségük ellenére nem szerepeltek az útmutatóban a munkának ebben a szakaszában. A kizárás fő oka az volt, hogy a Nemzetgazdasági számlarendszer és az Integrált gazdasági számlák európai rendszere (a továbbiakban SNA/ESA) felülvizsgálata keretében jelenleg még folyamatban van a pénzügyi szolgáltatások kibocsátásának definiálása. Az útmutató feltételezi, hogy a különböző országokban az egyes ágazatok szolgáltatásai hasonlóak és ezért az egyik országban folytatott gyakorlat máshol is alkalmazható. Következésképpen erősen támaszkodik azoknak az országoknak a tapasztalataira, amelyek már dolgoztak ki a szolgáltatásokra termelői árindexet. Több országot alapul véve próbálja megtalálni a legjobb gyakorlatot. Ideális esetben el lehet jutni oda, hogy a szolgáltatások termelői árindexeinek összeállításakor a különböző országokban azonos megközelítést alkalmaznak, és ezáltal javul az ár adatsorok összehasonlíthatósága. Ha a nemzeti számlákban ilyen árindexeket használnának deflátorként, az a szolgáltatás kibocsátás volumen változásainak jobb összehasonlíthatóságát is elősegítené. Az első fejezet az árindexek összeállításának általános szempontjait, így az árindexek hatókörét, az árelveket, az indexekhez felhasznált árak mérésének időzítését, az árak összegyűjtését és súlyozását tárgyalja. A második fejezet az SPPI-t megalapozó fő árbecslési módszerekkel foglalkozik. A harmadik fejezet az árak gyűjtésénél figyelembe veendő gyakorlati szempontokat mutatja be. Ezek a fejezetek tipikusan a szolgáltatásokkal összefüggő kérdésekre összpontosítanak. Egyáltalán nem, vagy csak érintőlegesen tárgyalja az útmutató az indexelméletet, vagy az index összeállítás általános szempontjait, az olvasó ebben a tekintetben a Termelői Árindex Kézikönyvre van utalva. A negyedik fejezet az ország-gyakorlatokra épül, és különböző szolgáltató ágazatok esetében használható megoldásokat ismertet. Elemzi a szolgáltatások tartalmát és a szóban forgó szolgáltatási ág szempontjából fontos osztályozási kérdéseket, azután pedig az érintett szolgáltatások termelői árindexei összeállításának módszertani kérdéseit tárgyalja. A fejezet bevezető részében található a szolgáltató ágazatok felsorolása, a 4.1 szakasz pedig bemutatja a különböző szolgáltatásfajtákkal foglalkozó további fejezetrészek felépítését.

4

A kilencvenes évek végétől a Voorburg Munkacsoport tekinthető az SPPI kifejlesztésére irányuló, nemzetközileg elismert módszertan létrehozásán dolgozó vezető nemzetközi fórumnak. 5

1.

A szolgáltatások termelői árindexei összeállításának általános szempontjai

1.1.

A szolgáltatások termelői árindexeinek meghatározása és hatóköre

A szolgáltatások termelői árindexei által lefedett szolgáltatások köre Az SPPI-t a rezidens termelők szolgáltatás kibocsátásának termelői árindexeként definiáljuk. Továbbá, az index egy ágazat fő, vagy másodlagos tevékenységét jelentő szolgáltatások termelésére vonatkozhat. Az index mindenféle felhasználási célra értékesített szolgáltatásra kiterjed, így a termelő-, a végső fogyasztásra és az exportra kerülő szolgáltatásokat is felöleli. Azonban dominálnak a termelő felhasználásra kerülő szolgáltatások, mert az útmutató elsősorban az üzleti felhasználású szolgáltatásokkal foglalkozik. A fenti definíció értelmében az importált, azaz a külföldön rezidens termelők által nyújtott szolgáltatásokat az SPPI nem foglalja magába. Az tehát, hogy egy szolgáltatás termelésére kiterjed-e az index, vagy nem, a szolgáltatást nyújtó rezidens voltától függ. Bár a rezidens és külföldi termelők (és fogyasztók) elkülönítése kézenfekvőnek látszik, nem mindig egyszerű meghatározni, hogy ki melyik osztályhoz tartozik. Az SNA/ESA általános elveket fogalmaz meg adott gazdasági egység besorolásához oly módon, hogy utal annak „gazdasági érdek központjára”. A következő magyarázat található az SNA-ben (14.13 szakasz): A legtöbb esetben indokolt azt feltételezni, hogy ha adott szervezeti egység már egy éve, vagy régebben folytat jelentős gazdasági tevékenységet és foglalkozik hasonló léptékű üzletekkel, vagy ez a szándéka, akkor van egy gazdasági érdek központja a szóban forgó országban. A gazdasági tevékenységek és ügyletek egy éven túli folytatása rendesen együtt jár egy érdekközpont létrejöttével, de bármely speciális időszak kiválasztása bizonyos mértékig önkényes és hangsúlyozni kell, hogy az egy év csak irányelv, nem pedig megváltoztathatatlan szabály.

A Fizetési Mérleg Kézikönyv (Balance of Payment Manual) teljesen összhangban van az SNA/ESA-ben leírtakkal, de több útmutatást ad. A 78. szakasz szerint a külföldön működő egységet a fogadó ország termelésében tartják nyilván (és ily módon kívül van a küldő ország SPPI-ének hatókörén), amennyiben a következő feltételek teljesülnek: Egyéb megfontolások mellett, a gazdálkodó egységnek teljes és elkülönített nyilvántartása van a helyi tevékenységeiről (jövedelem kimutatás, mérleg, az anyavállalattal lebonyolított üzletek), jövedelemadót fizet és ténylegesen fizikailag jelen van a fogadó országban, vállalati számláján az üzleti tevékenységhez szükséges, jóváírt utalások jelennek meg, stb. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, az adott tevékenység egy rezidens gazdálkodó egység szolgáltatásexportjának minősül…

Ezeket az irányelveket azonban bizonyos gyakorlati helyzetekben nehéz értelmezni. Határeset például, amikor adott vállalat azért hozott létre külföldön leányvállatokat, vagy önálló egységeket, hogy közelebb legyen a fogyasztókhoz. Ezek az egységek szolgáltatásokat nyújthatnak a fogadó országnak és esetleg az anyavállalatnak is. Másrészt a hazai gazdálkodó szervezet is nyújthat szolgáltatásokat a külföldre telepített termelő egységeknek. Felmerül a kérdés, hogy ezeket a szolgáltatásokat hazai felhasználásúnak, vagy exportnak kell-e tekinteni. Más statisztikákban is felmerül a külföldön működő termelő egységek megítélésének kérdése. Igaz ez mindenekelőtt a nemzeti számlákra, amelyek célja, hogy minden, az országban folyó gazdasági tevékenységet átfogjanak, de ugyanez a kérdés a fizetési mérleg statisztikákban is felvetődik. Ezért szoros együttműködésre van szükség a statisztikák összeállítása során annak

6

érdekében, hogy következetesen kezelhessük a termelő egységek hovatartozásának határeseteit. Az, hogy az SPPI a teljes szolgáltatás kibocsátást átfogja, azt jelenti, hogy az árindexek minden nemzetgazdasági szektornak, azaz a pénzügyi és nem-pénzügyi vállalatoknak, a kormányszerveknek, a non-profit intézményeknek, a háztartásoknak és minden egyéb felhasználónak nyújtott szolgáltatások árait tartalmazzák. A különböző piacoknak nyújtott szolgáltatások azonban nem feltétlenül azonosak és áraik is különbözőképpen alakulhatnak. Ezért kívánatos lehet az SPPI további, a termelés rendeltetési helye szerinti csoportosítása, ami növelné az árindexek használhatóságát, különösen a nemzeti számlákban, ahol deflátorként alkalmazzák őket. Érdemes megjegyezni, hogy az SPPI által átfogott szolgáltatások köre az OECD-Eurostat munkacsoport definíciója szerint szélesebb, mint a vállalkozások egymásnak nyújtott szolgáltatásai. A munkacsoport által választott szolgáltatáskör általánosabb megközelítést tükröz, amely konzisztens a Termelői árindex kézikönyvvel és a nemzeti számlákkal. 1.1.2. A szolgáltatások termelői árindexének céljai Az SPPI-nek két fő célja van. Az egyik, hogy rövid távú mutatóként szolgáljon a konjunktúra ciklus elemzésekor. Ennek érdekében a lehető leggyorsabban kell tükröznie az árváltozásokat. A másik fő cél, hogy használható deflátor legyen, elsősorban a nemzeti számlákban. Ennek érdekében minden, a nemzeti számlákban értelmezett termelést át kell fognia és az árak számbavételekor, amennyire csak lehet, eredményszemléletet kell követnie.5 Többnyire nincs ellentmondás a célok között és, ha mégis előfordul, akkor ezeket az árindexek összeállítása során fel lehet oldani. Vannak azonban kivételes esetek, amikor mérlegelni kell, hogy menyire alkalmas az SPPI a fent említett célok elérésre. Az alábbi két példa illusztrálja a problémát. 1. A légi közlekedés árváltozásainak gyors mutatója a hosszú idővel az utazás időpontja előtt megvásárolt jegyekre adott árakat veszi figyelembe. Ha például áprilisban nagyrészt már ismertek a nyári vakáció menetjegy árai, akkor ez az információ már nyár előtt szerepelhet a konjunktúra ciklus jellemzésére szolgáló indexben. De ha a folyóáras termelés deflálása a cél, akkor a nyári hónapokban érvényes áraknak kell szerepelni az árindexben, amelyek viszont tipikusan csak a nyarat követően állnak rendelkezésre; 2. Különleges eset az autóüzemeltetési haszonbérlet, amikor az árak néhány éven át nem változnak. A pontos deflátor minden, nagyrészt a régebben megkötött, de még érvényes haszonbérleti szerződés által meghatározott szolgáltatást lefed és viszonylag kis súllyal szerepelteti az utolsó felmérési időszakban megjelenő új árakat. Ezzel szemben, ha a konjunktúra ciklus elemzésének rövid távú mutatójáról van szó, akkor annak az árszínvonalnak az alakulását kellene inkább figyelembe venni, amelyen az új szerződéseket kötötték.6

5

6

Az eredményszemlélet követése azt jelenti, hogy a nemzeti számlákban szereplő szolgáltatás kibocsátást és a hozzá tartozó árakat a szolgáltatások nyújtásának időpontjában veszik számba. Az eredményszemléletet az 1.6 alfejezet tárgyalja részletesebben. Megjegyezzük, hogy Hollandiában az autóüzemeltetési haszonbérletekre két különböző indexet publikálnak. Lásd a Voorburg Munkacsoport weboldalát (2004. évi konferencia). 7

Az útmutató előnyben részesíti az SPPI deflátorként való felhasználását a nemzeti számlákban. Ez a választás összhangban van a Termelői árindex kézikönyvvel, amely szerint a termelői árindexek összeállításakor, amennyire csak lehet, célszerű követni az eredményszemlélet alapján történő elszámolás szabályait. Tehát az SPPI-nek a szolgáltatás nyújtásának időpontjára jellemző piaci helyzetet kell tükrözni. Mivel a nemzeti számlákban a folyó termelés számbavételénél ugyanezt az eredményszemléletet alkalmazzák, az SPPI felhasználása a termelés deflálására értelmes volumen adatot eredményez. 1.2.

Statisztikai egységek

1.2.1. Általános elvek A Termelői árindex kézikönyv ajánlása értelmében az SPPI hatókörét a nemzeti számlákban értelmezett kibocsátás alapelveivel összhangban kell meghatározni. A nemzeti számlákban a kibocsátás mutatószámai a szakosodott egységek, vagy szakosodott telephelyek (LKAUs), ahogy az ESA-ben nevezik, termelésén alapulnak. A szakosodott egységek / szakosodott telephelyek olyan termelési egységek, amelyek egyetlen helyen működnek és homogén termékeket gyártanak (a termelésre vonatkozó adatok megszerzésének korlátjaitól függően). Ezért, ha a gazdálkodó szervezetek különböző tevékenységeket folytatnak, vagy több telephelyük van, kisebb és homogénebb egységekre bonthatók, és az így kapott kisebb egységek által nyújtott szolgáltatásokat egymástól elkülönítve kell megfigyelni. Az indexek súlyozását és a mintavételt elméletileg ezzel összhangban kell elvégezni. A gyakorlatban azonban a korlátozottan rendelkezésre álló információk következtében nem mindig van lehetőség arra, hogy a súlyozás és a mintavétel az említett kisebb egységek kibocsátására épüljön. A szolgáltatások esetében tipikusan a gazdálkodó szervezetek forgalom adatait használják az index összeállítás alapjául. Ebben a tekintetben nagy különbségek lehetnek a szolgáltató ágazatok között. Ezt tárgyalja a negyedik fejezet, amely különböző országokat és szolgáltatási ágakat alapul véve ismerteti az adatforrásokat és az indexek összeállításának jelenlegi gyakorlatát. 1.2.2. A statisztikai egységek kibocsátása speciális esetekben A kibocsátás definiálásának következménye az is, hogy a következetesség érdekében az index összeállításakor a szolgáltatásokra vonatkozó beszállítói szerződéseket ugyanúgy kell kezelni, mint bármely más szolgáltatást, figyelmen kívül hagyva, hogy a szolgáltatás, amelynek az árát megbecsüljük, beszállítói szerződéseket tartalmaz, vagy ő maga egy beszállítói szerződés. Ez magától értetődik, ha a szerződéskötő és a beszállító a termék-, vagy tevékenység besorolás szerint más osztályba tartozik, mivel a szolgáltatást nyújtó termelők bármilyen árut, vagy szolgáltatást felhasználhatnak, mint termelő felhasználást. A beszállítói szerződések figyelembe vételéről elmondottak elméletileg azokra az esetekre is vonatkoznak, amikor a szerződéskötő és a beszállító a termék, vagy tevékenység besorolás szerint ugyanabba az osztályba tartozik. Az SPPI-nek ugyanis nem a nettó szolgáltatás kibocsátás áralakulásának mérése a célja. A gyakorlatban azonban nem ilyen egyszerű a helyzet és néha elfogadható lehet, hogy az SPPI nem fedi le adott iparág teljes kibocsátását. A szerződések három típusa azonosítható: Beszállítói szerződések nélküli, „tisztán” fő szerződések; fő szerződések, amelyek beszállítói 8

szerződéseket tartalmaznak; és maguk a beszállítói szerződések. Nyilvánvaló, hogy a szerződések első típusa az SPPI hatókörébe tartozik, a másik két esetben viszont figyelembe kell venni a kivételeket: 1. A nemzeti számlákban deflációs célokra elméletileg külön indexekre van szükség az összes szerződésre és a beszállítói szerződésekre, de rendesen csak egy fajta indexet állítanak össze. Ebben a helyzetben a csak a fő szerződésekre épülő index (ami vagy tartalmaz beszállítói szerződéseket, vagy nem) tekintendő preferálandó megoldásnak. Ez egyrészt azért van így, mert a fő szerződésekre épülő index deflátorként való alkalmazásával érhető el a hozzáadott érték legjobb becslése, ami a nemzeti számlák esetében elsődleges szempont, és a beszállítói szerződések bevonására nincs szükség ennek a célnak az eléréséhez.7 Másrészt egy kizárólag a fő szerződéseken alapuló árindex más ágazatok szolgáltatásainak deflálására is használható, mert ezek a szolgáltatások a definíció szerint csak fő szerződéseken alapulnak. 2. Egy másik megfontolandó lehetőség belevenni az árindexek összeállításába a „tisztán” fő szerződéseket és a beszállítói szerződéseket és kizárni a beszállítói szerződéseket tartalmazó fő (fővállalkozói) szerződéseket. Egy olyan helyzetben, amikor a megfigyelt árak nem világosan meghatározott szolgáltatások árai, hanem munkaidőn alapuló árak (például óradíjak), fontos az árak és a munkaráfordítás közötti konzisztencia biztosítása. A beszállítói szerződéseket tartalmazó szerződések árai nem használhatók erre a célra. (Lásd a munkaidőn alapuló árbecslési módszerekről szóló 2.9.2 alfejezetet). A kibocsátás olyan szolgáltatásokat is tartalmaz, amelyeket egy gazdálkodó szervezet, illetve tevékenységi egység ugyanazon szervezet más egységeinek nyújt.8 Az SNA ajánlása szerint ezeket a szervezeten belüli szolgáltatásokat folyó alapáron kell számba venni, és kerülni kell a mesterséges belső elszámolási árak használatát.9 A gyakorlatban azonban a gazdálkodók könyvelésében a folyó alapár helyett gyakran nominál értéken veszik figyelembe ezeket a szolgáltatásokat. Egyedi jellegű termékek esetében pedig nincsenek is piaci referencia árak. A Termelői árindex kézikönyv megjegyzi, hogy a termelői árindex egyik fő célja, hogy mind makro-, mind mikrogazdasági szinten segítsen meghatározni az ármozgások nagyságát és irányát, de erre a célra a piaci ármozgásoktól eltérően alakuló, nem piaci árakat tartalmazó indexek kevéssé alkalmasak.10 Ezért az SPPI összeállítása során a legjobb elkerülni a szervezeten belüli szolgáltatásokat.

7

8

9 10

A hozzáadott érték fogalmi szempontból a termelés és a közbenső felhasználás különbsége. Ily módon, ha a beszállítói szerződésekre épülő SPPI-k benne vannak a termelésben és a közbenső felhasználásban is, a hozzáadott értékre gyakorolt hatás kiegyenlítődik. Jegyezzük meg azt is, hogy az eredmények természetesen azonosak minden változatban, ha a fő és a beszállítói szerződések árai párhuzamosan alakulnak. Lásd SNA 6.87 szakasz /ESA 3.14 szakasz. Figyeljünk arra is, hogy a vállalaton belül nyújtott szolgáltatások nem keverendők össze egy vállalat saját fogyasztását célzó szolgáltatásokkal (például szállítás, raktározás és karbantartási szolgáltatások). Ezeket a szolgáltatásokat úgynevezett kisegítő részlegek végzik, és nem azonosítják, vagy tartják nyilván őket elkülönítve sem a vállalat, illetve tevékenységi egység termelésében, vagy közbenső fogyasztásában, sem annak a vállalatnak a termelésében, vagy közbenső fogyasztásában, amelyhez a kisegítő részleg tartozik. Az általuk nyújtott szolgáltatások nem tartoznak a szolgáltatások termelői árindexeinek hatókörébe. Lásd SNA 6.82 szakasz Lásd Termelői árindex kézikönyv 3.35 szakasz. A belső elszámolási árak export és importtevékenységgel összefüggő kezelését az Export és import árindex kézikönyv 18. fejezete tárgyalja.

9

Vannak határesetek is, mint például az ideiglenes munkaerő-kölcsönző ügynökségek szolgáltatásai. Az ESA (11.13 szakasz) ajánlása szerint az ideiglenes munkaerő-kölcsönző ügynökségek által alkalmazott személyek tevékenységét abban az ágazatban kell figyelembe venni, ahova az ügynökség tartozik, nem pedig abban, ahova a gazdálkodó szervezet tartozik, amelyben ténylegesen dolgoznak. Az ajánlás következtében a munkaerő-kölcsönző ügynökségek által nyújtott szolgáltatások nem csak az ügynökség „nettó jutalékát” tartalmazzák, hanem az összes kifizetést (beleértve az ideiglenesen foglalkoztatottak fizetését). Másrészt az ESA megjegyzi (szintén 11.13 szakasz), hogy ráfordítás-kibocsátás elemzés céljaira alkalmasabb a munkaerő-kölcsönző ügynökségek által nyújtott szolgáltatások nettó alapon történő figyelembe vétele. Ennek megfelelően az ideiglenesen alkalmazott személyek tevékenységét abban az ágazatban kell figyelembe venni, ahova a gazdálkodó szervezet tartozik, amelyben ténylegesen dolgoznak és a munkakölcsönző ügynökségek által nyújtott szolgáltatások csak az ügynökség „nettó jutalékát” tartalmazzák. Az SPPI összeállításához felhasznált árak bruttó, vagy nettó módon történő figyelembe vételéről szóló döntéseknek összhangban kell lenni a nemzeti számlákban követett gyakorlattal, és ezért országonként különbözhetnek.11 Van néhány más szolgáltatás, ahol mérlegelni kell az árindexek bruttó, vagy nettó alapon történő összeállítását. Ilyen például a hirdetési tevékenység, ahol nehéz szigorú szabályokat felállítani, mert a szolgáltatások nagyon különbözőek lehetnek.12 Az SNA/ESA világosan kimondja, hogy különböző vállalatok, illetve tevékenységi egységek termelését nem lehet összevonni a nemzeti számlákban, de nem fogalmaz meg részletes irányelveket, amelyek közelebbről meghatároznák, hogy az önálló statisztikai egységek termelését mely esetben kell bruttó, illetve nettó alapon figyelembe venni. Ily módon azzal a feltételezéssel élhetünk, hogy az adatok számbavétele a nemzeti számlákban közvetlenül követi a könyvelési gyakorlatot. Az SPPI-knek összhangban kell lenniük a szolgáltatás termelés szokásos szervezetével, ami a különböző országokban eltérhet egymástól. 1.3.

Termékek vagy tevékenységek szerint vett termelői árindexek

A Termelői árindex kézikönyv három lehetőséget említ a termelői árindexek osztályozására. A besorolás alapja lehet az ágazat (tevékenység), a termék, vagy mindkettő. Ha a besorolás alapja az ágazat, az index összeállítása a szóban forgó ágazatba sorolt gazdasági egységek teljes kibocsátásán alapszik, ezért az index lefedi az ágazat fő termékeit, csakúgy, mint a másodlagos termékeket, amelyek fő termékei más ágazatoknak. Ha a besorolás alapja a termék, az index összeállítása a termékeken alapszik, tekintet nélkül arra, hogy a termelő egység melyik ágazatba tartozik. Az, hogy a termelői árindexek összeállítása során melyik besorolásra esik a választás, az egyes országok prioritásaitól függ. Ez az útmutató feltételezi, hogy az SPPI-t elsősorban deflátorként használják a nemzeti számlákban, ezért az árindexek termék alapú összeállítását javasolja az ágazat alapú összeállítás helyett. Az SNA/ESA ajánlásait követve a GDP összeállítása egyre inkább a 11

12

Természetesen nem okoz problémát, ha az ideiglenes munkavállaló nem áll a munkaközvetítő ügynökség alkalmazásában. Az SNA 7.23–7.30 szakasza és az ESA 11.13 szakasza foglalkozik azzal, hogy mikor tekinthető egy személy alkalmazottnak. Lásd a hirdetési szolgáltatások tárgyalását, 4.17 alfejezet

10

termelés és felhasználás táblák keretében történik, ami azt jelenti, hogy az ágazatok kibocsátásának adatai termékcsoportonként állnak rendelkezésre és nem csak különböző jellegű termékek együtteseként jelennek meg. Ebben a helyzetben előnyben részesítendő a kibocsátás termékcsoportonkénti deflálása, valamint a fő és másodlagos termelés szétválasztása. Ez jobb megoldást jelent, mint egyetlen deflátort használni az ágazat egész kibocsátására. Más szóval, termék alapú termelői árindexeket használva a különböző országok nemzeti számlákkal foglalkozó szakemberei saját maguk megbecsülhetik az árak és volumenek alakulását az olyan ágazatok kibocsátásában, ahol a kibocsátás összetétele gyakran változik.13 A termék alapú árindexek deflációs célra praktikusabbak, mint az ágazati alapú árindexek. Az utóbbi esetben az indexeket gyakran újra kellene súlyozni a nemzeti számlákban szereplő ágazati kibocsátással való összhang biztosítása érdekében. A fogyasztói- és egyéb árindexek is termékek szerinti csoportosításon alapulnak. Ez aggregált szinten nagyobb teret biztosít különböző árindex adatok kombinálására makrogazdasági elemzés, vagy a nemzeti számlák termelés és felhasználás adatai egyensúlyba hozásának céljából. A gyakorlatban a termékalapú SPPI kifejlesztésének elsődleges célja nem mindig alkalmazható módszeresen, mert ágazatról ágazatra változik, hogy milyen termékek szerinti kibocsátási adatok állnak rendelkezésre. Ezért az egyes országokban az árindexek keverékei lehetnek az ágazati és termék alapú indexeknek, attól függően, hogy a különböző ágazatokra milyen adataink vannak. A termék alapú termelési statisztikák általában kevésbé fejlettek a szolgáltató ágazatok, mint a jószágtermelő ágazatok esetében, ami korlátozza a mintavételi keret és a súlyok kialakításának és az index frissítésének lehetőségét. Ugyanakkor az ágazati és termék alapú árindexek közötti választás a szolgáltatások esetében kevésbé fontos lehet, mint a javak esetében, mert a másodlagos termelés részaránya a szolgáltató ágazatokban általában kisebb. Vannak azonban kivételek, mint például az üzletvezetési tanácsadás. A legtöbb ország az osztályozás négy számjegyű ágazati szintjén állít elő egyedi szolgáltatás termelői árindexeket. Az ágazat szempontjából fő termékek ár változásait a gazdálkodó szervezeteken belül mérik fel, és utána ezt összesítik az osztályozás négy számjegyű ágazati szintjére. „Az index súlyozása és aggregálása” c. 3.7.2. alfejezet tovább foglalkozik ezzel a kérdéssel. 1.4.

Árelvek

A Termelői árindex kézikönyv ajánlása szerint a termelői árindexeknek a tényleges tranzakciók árainak változását kell mérni, amelyek azt a jövedelmet tükrözik, amit a termelő a ténylegesen eladott termékekért kap. Figyelembe kell venni a fogyasztóknak adható árengedményeket és rabattot, valamint a felszámítható felárat, stb. is. Mivel az ár azt a jövedelmet tükrözi, amit a termelő kap, a termékeket terhelő adókat nem kell figyelembe venni az árakban, szemben a terméktámogatásokkal, amelyek a termelőt illetik. Más szóval a szolgáltatások termelői árindexeinek becslésénél az alapár elvét kell alkalmazni. Az SNA/ESA ugyanezt az elvet alkalmazza a nemzeti számlák kibocsátás adatainak értékelésekor. 13

Jegyezzük meg, hogy helyesebb azt feltételezni, hogy a kibocsátás árai a bárhol termelt hasonló termékek (mint fő, vagy másodlagos termékek) árait követik, mint a termelő ágazat egyéb kibocsátásának árait. 11

Az árindexek értékelési elve és hatóköre szorosan összefügg, ezért ezekről nem lehet egymástól függetlenül dönteni. A termelést alapáron célszerű értékelni, mert az adók és támogatások mértéke a felhasználók jellegétől függ, és a termelői árindex nemkívánatos tulajdonsága lenne, ha az egyéb feltételek változatlansága esetén egyszerűen a vásárlók összetételének módosulása következtében változna. Meg kell azonban jegyezni, hogy a termékadók és támogatások a szolgáltató ágazatokban viszonylag kisebb szerepet játszanak, mint a javak termelésében.14

1.5.

A szolgáltatások azonosítása

1.5.1. Általános irányelvek Az SPPI összeállítása során alapvető feladat a szolgáltatások azonosítása. Ez magában foglalja az árak szempontjából fontos szolgáltatás ismérvek azonosítását és az első látásra hasonló szolgáltatások megkülönböztetését. A termékek azonosítása általában bonyolultabb a szolgáltatások, mint a javak esetében, és a szolgáltatásokon belül a főképpen az üzleti célra nyújtott szolgáltatások esetében összetettebb feladatot jelent, mint a kizárólag lakossági felhasználásra kerülő szolgáltatásoknál. Az SNA/ESA általánosságban foglalkozik azokkal a tényezőkkel, amelyeket a termékek meghatározásánál figyelembe kell venni.15 Ezek az irányelvek a javakra és a szolgáltatásokra egyaránt érvényesek, és segítenek egy adott időpontban a különböző termékek azonosításában; útmutatást adnak arra vonatkozóan is, hogy hogyan kezeljük az időben változó tulajdonságú javak és szolgáltatások árindexeit. Az irányelveket az SNA 16.110 szakasza fogalmazza meg az alábbiak szerint:16 Általában szükség van rá, hogy figyeljünk azoknak a helyzeteknek, vagy feltételeknek az eltéréseire, amelyek között a javakat és a szolgáltatásokat nyújtják, mivel első látásra feltételezhető, hogy mindezek minőségi különbségeket jelentenek a kínált javakban, vagy szolgáltatásokban. A gazdaságelmélet általában feltételezi, hogy, ha két fizikailag azonosnak látszó jószág, vagy szolgáltatás ára eltér egymástól, akkor jelen kell lennie valamilyen egyéb tényezőnek, mint például a piac fekvése, az időzítés, az értékesítés feltételei, stb., amelyek minőségi különbségeket okoznak a termékekben. Máskülönben úgy lehet érvelni, hogy az árkülönbség nem marad fenn, mert a racionális vásárlók mindig az alacsonyabb áron kapható termékeket veszik meg, és a magasabb áron nem lehetne eladni a termékeket. Ezért az egy adott időpontban megfigyelhető árkülönbségeket a legtöbb esetben úgy kell tekinteni, mint első látásra elfogadható bizonyítékát annak, hogy az érintett javak és szolgáltatások ugyanannak az jószág-, vagy szolgáltatásfajtának különböző minőségű példányait jelentik…ez azt is jelenti, hogy amikor magasabb árú, azaz jobb minőségű, javak, vagy szolgáltatások jelennek meg, ezt nem áremelkedésként, hanem volumen növekedésként kell regisztrálni.

Az SNA ajánlása szerint a hasonló szolgáltatások körében megfigyelhető árkülönbségek a termékek közötti minőségi különbségekre utalnak, de csak azzal a feltétellel, hogy „minden” információ rendelkezésre áll.

14

15 16

A szállítási szolgáltatások esetén az említett hatás valószínűleg nagyobb, mert ebben az ágazatban az adók és a támogatások egyaránt gyakoriak. A kérdés tárgyalását lásd az SNA 16. és az ESA 10. fejezetében. A Termelői árindex kézikönyv 8. fejezet; D.3.1.2 szakasza foglalkozik a fokozatosan és robbanásszerűen változó termékekkel. A fokozatosan változó tulajdonságú termékek a súlyrendszer megváltoztatása nélkül helyettesíthetők az indexben, míg a hirtelen, nagymértékben megváltozók cseréje megköveteli a súlyozás átalakítását. 12

Az üzleti célra nyújtott szolgáltatások esetében gyakran nem teljesül ez a feltétel, mivel a szolgáltatások tipikusan a szolgáltató és az ügyfél egyedi szerződésén alapulnak. Így az árak, amit a különböző ügyfelek fizetnek adott szolgáltatásokért, jelentősen eltérhetnek, de ez az információ nem nyilvános. Többféle, az ilyen helyzetekkel foglalkozó útmutatás létezik. Az ESA az alábbiak szerint foglalja össze az általános szabályokat, amelyek abban az esetben alkalmazandók, ha nyilvánvalóan hasonló termékeket különböző áron értékesítenek.17 Az egységértékek közti eltéréseket nem kell minőségi különbségek bizonyítékának tekinteni az információhiány, a szabad választás korlátozását tükröző árdiszkrimináció, vagy párhuzamos piacok létezése esetén. A felsorolt esetekben az egységérték különbségek árkülönbségeknek tekintendők.

Az idézet azt sugallja, hogy az árkülönbségeket a legtöbb esetben, legalábbis elméletileg, árkülönbségekként kell értelmezni, nem pedig minőségi különbségekként. A különböző piacokon, vagy különböző ügyfeleknek nyújtott szolgáltatások esetén pedig kimondottan nem tételezhető fel, hogy (az árkülönbséget) különböző minőségű szolgáltatások indokolják. Az ajánlást mindazonáltal nem könnyű a gyakorlatban alkalmazni, mert az árdiszkriminációt nehéz bizonyítani. Gyakran nincs elegendő adat ahhoz, hogy meg lehessen különböztetni az árdiszkriminációt az olyan helyzetektől, amikor a szolgáltatások ténylegesen különböznek. Ezt az SNA is elismeri, és a 16.117 szakaszban azt javasolja, hogy „Ha kétséges, hogy az árkülönbségeket árdiszkrimináció okozza, előnyben részesítendő a feltételezés, hogy az árkülönbségek minőségi különbségeket tükröznek…”.18 Jegyezzük meg azt is, hogy az SNA/ESA szabályok a piac földrajzi helyét a terméket meghatározó tényezőként azonosítják. Ezért, fogalmi szempontból, egy gazdálkodó által két helyszínen nyújtott „ugyanolyan” szolgáltatás árait nem szabad átlagolni, hanem különböző szolgáltatásoknak kell tekinteni. Ez a követelmény akkor teljesül, ha az SPPI összeállításakor a gazdálkodó szervezeteket, illetve a tevékenységi egységeket alapegységeknek tekintjük. Az, hogy ez a követelmény mennyire teljesíthető, a szolgáltatás típusától és adott ország speciális körülményeitől függ. 1.5.2. A szolgáltatásnyújtás időtartama, mint a szolgáltatást meghatározó tényező A javak és szolgáltatások között fontos különbség, hogy a szolgáltatások „leszállítása” gyakran egybeesik a termelésükkel. Általában nem ez a helyzet a javakkal, amelyek a termelést követően raktárban tarthatók, és így kevésbé közvetlen a kapcsolat a termelés és az értékesítés között. Ily módon a szolgáltatásnyújtás időtartama fontos ármeghatározó tényező lehet, és ezért lényeges a vásárló szempontjából. Ez sokféle szolgáltatásra vonatkozik, például az utas szállításra, ahol a gyorsabb szállítás előnyben részesítése a lassúbbal szemben azt jelenti, hogy a szállítási szolgáltatások termelésének időtartama befolyásolja a szolgáltatás árát. Vannak olyan szolgáltatások is, ahol a termelés és a felhasználás nem esik szükségképpen egybe (például könyvelés), és ahol az időtartam, mint ármeghatározó ismérv, kevésbé fontos. Ezekben az esetekben általában elég biztosítani, hogy a szolgáltatás jól körülhatárolt legyen. Az időtartam általában az olyan esetekben fontos az ár alakulása szempontjából, ahol az

17 18

Lásd ESA 10.19 szakasz Az árdiszkriminációról lásd még Termelői árindex kézikönyv 6.92-98 szakaszát. A kézikönyv csak az árukkal foglalkozik, de az ajánlás, amely szerint ki kell vizsgálni az árkülönbségek okait, a szolgáltatásokra is érvényes. 13

ügyfelek a szolgáltatások közvetlen tárgyai.19 Ezek nagyrészt lakossági, nem pedig üzleti szolgáltatások. A legtöbb üzleti szolgáltatás esetében a termelés hosszabb, vagy rövidebb időtartama az alacsonyabb, vagy magasabb termelékenységet fejezi ki, de nem lényeges a szolgáltatás minősége szempontjából.20 Mindaddig nem is kell számításba venni, amíg a szolgáltatás specifikációjában nincs rá kifejezett utalás. Az időtartam kérdése különösen fontos, ha az indexben felhasznált árak nem az ügyfél által igénybevett szolgáltatásra vonatkoznak, hanem munkaidőben vannak kifejezve, mint például a szolgáltatásért felszámított óradíj. Itt fontos lehet a szolgáltatás időtartama, és ha nem tudjuk mérni, az az SPPI torzulásához vezethet. Másképpen kifejezve, egyetlen fogyasztó sem akar magasabb árat fizetni csak azért, mert a szolgáltatás előállításának termelékenysége csökkent. Ezekkel a kérdésekkel a második fejezet foglalkozik bővebben. 1.6.

Az árak megfigyelésének időzítése

1.6.1. Eredményszemlélet Ahogy az 1.1.2. fejezet leírja, a nemzeti számlák a termelést az eredményszemlélet elvét követve számolja el. Ha az SPPI-t deflátorként használjuk a nemzeti számlákban, az árindexek összeállításánál ugyanezt az elvet kell követni, mert ellenkező esetben a deflálás eredményeként pontatlan volumen mutatókat kapnánk. Más számbavételi módszereket lehet alkalmazni, ha az SPPI célja a rövid távú ármozgások megfigyelése. Ebben az esetben a számbavétel elsősorban a szolgáltatásról szóló megállapodás megkötésének időpontjában, nem pedig a tényleges szolgáltatásnyújtás időpontjában regisztrált árakon alapulhat. Az SNA 3.94 szakasza a következőképpen definiálja az eredményszemlélet szerinti könyvelést:21 „Az eredményszemlélet szerinti könyvelés a gazdasági érték keletkezésének, átalakításának, cseréjének, továbbításának vagy megszüntetésének időpontjában veszi számba a forgalmat. Ez azt jelenti, hogy a számbavétel a tulajdonjog átszállásának, a szolgáltatás nyújtásának, a termékek létrejöttének és termelő felhasználás esetén az anyagok és alkatrészek felhasználásának időpontjában történik.”

Az SNA 3.98 szakasza az alábbiak szerint magyarázza a szolgáltatások eredményszemlélet alapján való számbavételét: „A szolgáltatások a szolgáltatásnyújtás időpontjában kerülnek be a számlarendszerbe. Vannak speciális, jellemzően folyamatosan nyújtott szolgáltatások is. Erre példa az operatív lízing, a biztosítási és lakás szolgáltatások (beleértve a tulajdonos által lakott lakásokat). Ezeket a szolgáltatásnyújtás folyamatában veszik számba a szerződés érvényességének időszakában, illetve amíg a lakás rendelkezésre áll.”

Az árindexek összeállításánál nem okoz különösebb problémát az eredményszemlélet követése, feltéve, hogy a szolgáltatásnyújtás szorosan egybeesik a szerződéskötés, vagy a 19

20

21

Ennek ellenére, nem minden egyedi szolgáltatás tartozik ebbe a kategóriába. Például, sok személyes szolgáltatás időtartama különbözhet, de mégis azonos szolgáltatásokként kezelhetők, ha az ügyfelek nem akarnak magasabb árat fizetni a gyorsabban leszállított szolgáltatásért. Termelékenység alatt munkatermelékenység értendő, azaz annak a munkaidőnek a változása, amelyre két különböző időszakban ugyanazon szolgáltatás nyújtásához szükség van. A munkatermelékenység növekedését eredményezheti az egy munkaóra alatti szolgáltatásnyújtás intenzitásának növekedése, vagy az egy munkaóra alatt felhasznált tőkemennyiség növekedése. Az eredményszemlélet alapján történő számbavételt az ESA 1.57 szakasza tárgyalja. 14

fizetés időpontjával. Azonban, különösen az üzleti célra nyújtott szolgáltatások esetében, a szolgáltatás nyújtásának és a fizetés esedékességének időpontja eltérhet egymástól. Erre példa a szállítási szolgáltatások és mindenekelőtt a légi szállítás, ahol hónapokkal előbb veszik meg alacsonyabb áron a vissza nem váltható jegyeket. Nyilvánvaló, hogy azok a szolgáltatások, amelyekért különböző időpontokban kell fizetni, különböző minőségi kategóriába tartoznak és különböző szolgáltatásokként kezelendők. Továbbra is kérdés azonban, hogy hogyan követhető ezekben az esetben az eredményszemlélet elve. Más szóval, nyilvánvaló, hogy a szolgáltatásokat a szolgáltatás előállításának időpontja szerint kell keltezni, de milyen árakon? Ezekben az esetekben a kibocsátás számbavételét illetően az SNA/ESA ajánlások azt javasolják, hogy az előrefizetéseket „kamatmentes kölcsönökként” vegyük számba (nem pedig jegyvásárlásként), amit az ügyfelek nyújtanak a szolgáltatónak, és amit majd a szolgáltatás nyújtásakor fizetnek vissza. Az ügyfél a szolgáltatásnyújtás időpontjában még egyszer „megveszi” a jegyet, így biztosítva van a szolgáltatás kínálat és kereslet közötti konzisztencia.22 Ez azt jelenti, hogy az SPPI összeállításához felhasznált árak névértéken alapuló árak és a szolgáltatásnyújtás időpontjában kell őket számba venni. Egy másik problematikus eset, ami az eredményszemlélet követésével összefüggésben előállhat, a hosszúlejáratú szerződések esete, amelyek értelmében az ügyfél nem folyamatosan fizet, hanem előre. A szolgáltatásnyújtás folyamatos, és ennek megfelelően az egész időszakra kell elosztani az árakat, de tekintettel az előrefizetésre és a hosszúlejáratú szerződésre, nem tudjuk azonnal megmondani, hogy a szolgáltatás ára az egész időszakban azonos, vagy pedig változik. Mindössze az egész időszakra vonatkozó átlagárat ismerjük. A szerződéses áraknak azonban a szolgáltatásnyújtás tényleges időpontjára jellemző kínálati és keresleti feltételeket kell tükrözni. Nincs egyszerű megoldás, ami a leírt helyzetben alkalmazható lenne. Egy megfontolandó lehetőség, hogy a szerződéses időszakon át a becsült árak a költségek alakulását követik. Tipikusan ezt az eljárást alkalmazzák a hajógyártó ágazat áralakulásának becslésekor.23 Bár a módszer egyes szerződések esetében ésszerű lehet, nem tükrözi meg a piaci feltételek változását (vagy csak a kínálati feltételek megragadására képes). Úgy látszik, hogy nincs ideális megoldás arra, hogy a hosszú távú szerződéseket milyen árakon vegyük figyelembe az SPPI összeállításánál. A fenti példák azt mutatják, hogy az SPPI összeállításánál nagyon fontos az eredményszemlélet követése, akkor is, ha ez nehézségekbe ütközhet. Sokszor előfordul, hogy nem illesztik kellően össze az árak és a szolgáltatásnyújtás időpontját. Figyelembe véve azonban, hogy az eredményszemléletet sem alkalmazzák mindig szigorúan a nemzeti számlákban, néha a felhasználók számára könnyen megérthető, egyszerű megoldások is hasznosak lehetnek. Tehát, míg elméletileg tiszteletben kell tartani az eredményszemlélet alapján történő könyvelést, a gyakorlatban rugalmasan lehet alkalmazni.

22

23

A javasolt megoldás nem teljesen kielégítő, mert két különböző időpontban felmerülő árak nem tekinthetők ugyanannak. Sem az SNA, sem az ESA nem foglalkozik kifejezetten ezzel a kérdéssel. A szándékok szerint a folyamatban levő SNA felülvizsgálat keretében kidolgozzák az eredményszemlélet alkalmazására vonatkozó irányelveket. Ezért a jelen útmutatóban ismertetett ajánlásokat felül kell majd vizsgálni, ha az új irányelvek hozzáférhetők lesznek. Lásd Termelői árindex kézikönyv 10.123-124 szakasz 15

1.6.2. Az árak gyűjtésének gyakorisága Az árgyűjtés gyakorisága lehet havi, vagy negyedévenkénti. Az EU tagországok jelenleg érvényes megállapodása szerint a szolgáltatások termelői árindexeinek (SPPI) előállításához negyedévenként gyűjtenek adatokat. Az egy-egy időszakra vonatkozó árak gyűjtésének két alapvető módja van: 1. Az egy időszakra vonatkozó árak az időszak átlagárának becslését jelentik, és figyelembe kell venniük az adott időszakban bekövetkezett árváltozásokat;24 2. Az egy időpontra vonatkozó árak egy bizonyos napra, vagy rész időszakra jellemző árat jelentenek. Ez lehet például az időszak közepéhez legközelebb eső kereskedési nap, vagy a negyedév, illetve hónap középső hete. Általában az első módszert célszerű előnyben részesíteni. Az egy időpontra vonatkozó árakat csak akkor használjuk, ha reprezentatívak az egész vonatkozó időszakra (azaz hónapra, vagy negyedévre). Nagy körültekintéssel használjuk ezeket az árakat, ha az adatgyűjtésre egy hónapnál ritkábban kerül sor. Jegyezzük meg, hogy az egy időszakra vonatkozó és az egy időpontra vonatkozó árak megkülönböztetése nem oldja meg a szolgáltatásnyújtás időpontjához tartozó árak kiválasztásának kérdését. Például a légi szállításban az egy időszakra és az egy időpontra vonatkozó árakkal például egyaránt megfigyelhető a jegyárak alakulása a tényleges szállítást jóval megelőzően, vagy a szállítással egy időben. 1.7.

A minőség változás kezelése

A termékek minőségének értékelése és az ármegfigyelések minőség változások miatti kiigazítása fontos feladatok, amelyekkel az árstatisztikusok mindig szembe találják magukat, amikor a mintának kiválasztott terméket újjal helyettesítik. A kérdés fontosságát jelzi, hogy a Termelői árindex kézikönyv három fejezetet szentel a minőség változásoknak (7.,8. és 21. fejezet). A Kézikönyv felsorolja a termékek minőség változásának kezelésére használható módszereket (7.75 szakasz): Implicit módszerek: -

Átfedés módszere, Teljes átlag/cél átlag imputálás, Osztály átlag imputálás, Összehasonlításon alapuló helyettesítés, „Nem mutat árváltozást” minősítésű helyettesítés, Áthozatal.

Explicit módszerek: -

24

Szakértői vélemény, Mennyiségi kiigazítás, Termelési /opciós költségek eltérései, Hedonisztikus megközelítés.

A két módszer részletesebb leírását lásd a Termelői árindex kézikönyv 6. fejezetében. 16

Elméletileg ugyanazokat a kiigazító módszereket lehet alkalmazni a javakra és a szolgáltatásokra, a gyakorlatban azonban a szolgáltatások esetében kevesebb módszerből választhatunk. Ritkán használható például a hedonisztikus megközelítés, mert a szolgáltatások minősége gyakran nem anyagi tényezőkből áll össze, amelyeket nehéz azonosítani, és volumenben kifejezni. De még, ha a szolgáltatások minőségi tényezőit azonosítani lehet is, gyakran nehéz megfelelő adatokat találni, amelyek alkalmasak a szolgáltatások fokozatos minőség változásának megragadására. A szolgáltatások területén felhasználható minőség kiigazító módszereket az útmutató 3.6 alfejezete tárgyalja. 1.8.

Osztályozások

A megfelelő osztályozási rendszer kiválasztása jelenti az ármegfigyelés első lépését. Ha az osztályozási rendszeren belül kijelöltük a rész aggregátumokat, az így meghatározott keretből ki lehet választani a reprezentatív, szakosodott egységeket és szolgáltatásokat az árindexhez. Az osztályozási rendszer az index szerkezetét és a súlyozás rendszerét is meghatározza. A tevékenységek osztályozására szolgáló nemzetközi rendszerek: -

Gazdasági tevékenységek nemzetközi ágazati osztályozási rendszere (ISIC), Gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása az Európai Közösségben (NACE), Észak amerikai ágazati osztályozási rendszer (NAICS), Ausztrál és új-zélandi ágazati osztályozási rendszer (ANZSIC).

A termékek osztályozására szolgáló nemzetközi rendszerek: -

Központi termékosztályozás (CPC), Termékek tevékenység szerinti osztályozása (CPA), Észak amerikai termékosztályozási rendszer (NAPCS).

A Termelői árindex kézikönyv általánosságban foglalkozik az osztályozásokkal, és a kérdés tárgyalását itt nem szükséges megismételni.25 A jellemzően a szolgáltatásokkal összefüggő osztályozási szempontokkal a negyedik fejezet foglalkozik, amely egy sor szolgáltatásra termelői árindexeket értelmez. Megjegyezzük, hogy az előbb bemutatott termékosztályozások általában csak útmutatásul szolgálnak, és az indexek súlyrendszerének kialakítására nem használhatók. A súlyrendszer összeállítása a szerkezeti statisztikákból származó információk segítségével, vagy az osztályozás négy számjegyű ágazati szintjének megfelelő árindexek kialakításának folyamatában történhet. Bővebben foglalkozik ezzel a kérdéssel a harmadik fejezet.

25

Az alábbi weboldalakon találhatók további információk az osztályozásokról és a közöttük fennálló kapcsolatokról: - ENSZ Osztályozási Katalógus: http://unstats.un.org/unsd/class/family/default.htm - Eurostat Osztályozási Server: - http://europa.eu.int/comm/eurostat/ramon/ - Észak Amerikai Ipari és Termék Osztályozási Rendszer: - http://www.census.gov/eped/www/naics.html - Ausztrál és Új-Zélandi Ipari Osztályozás: ABS website 17

1.9.

Mintavételi keret és súlyok

Az SPPI összeállítható az ágazatok, a termékek, vagy mindkettő alapján (lásd 1.3 alfejezet). A keret lista, azaz a sokaság, amelyből a minta elemeit kiválasztják, ettől a választástól függ. Az ágazatok alapul vétele legtöbbször egyszerűbb, mert a mintavételi keret létrehozásához több információ áll rendelkezésre ágazatok, mint termékek szerint. Attól függően, hogy melyik megközelítést választjuk, némileg különböző lehet az indexek súlyozása, értelmezése és használhatósága. Ha az index összeállítása ágazati alapon történik, a mintavételi keretet gazdálkodó szervezetek, illetve tevékenységi egységek alkotják. Ez azt jelenti, hogy valamennyi szervezet, illetve tevékenységi egység másodlagos tevékenysége (ami más ágazatokban főtevékenység) benne lesz a mintában. Másrészt, egy szolgáltatás alapú indexben csak a szóban forgó szolgáltatásokat vesszük figyelembe, anélkül, hogy számításba vennénk, hogy a szolgáltatást nyújtó melyik ágazatba tartozik a vállalatok, illetve tevékenységi egységek osztályozásában. Ezért az ágazatok teljes kibocsátásának deflálására ágazati alapú indexet indokolt használni, az ágazati kibocsátásban szereplő szolgáltatáscsoportok deflálására pedig szolgáltatás alapú indexeket. Az ágazati alapú szolgáltatás termelői árindexek26 esetében a Termelői árindex kézikönyv rétegzett mintavételt javasol, a Gazdasági tevékenységek nemzetközi ágaszati osztályozási rendszere (ISIC), vagy a Gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása az Európai Közösségben (NACE) négy számjegyű osztályait, azután pedig a méreteket figyelembe véve. A négy számjegyű ágazatokon belül a szervezetek, illetve tevékenységi egységek, majd ezeken belül az ügyletek kiválasztására a kétlépcsős PPS eljárást27 ajánlja. A körülményektől függően más valószínűségi mintavételi módszerek is szóba jöhetnek, és a minta összeállításánál a minimális méret kritérium („rövidített mintavétel”) alkalmazható. A termék alapú szolgáltatás termelői árindexekre vonatkozó ajánlás szerint a minta alapját képező sokaságot a szolgáltatások kódszámai alapján kell rétegekbe sorolni. Az egyes kódszámokon belül a szervezetek, illetve tevékenységi egységek és a termelő egységeken belül az ügyletek kiválasztására itt is a kétlépcsős PPS eljárást célszerű alkalmazni, ha arra lehetőség van. A kombinált, azaz ágazati és termék alapú szolgáltatás termelői árindexek esetében a Gazdasági tevékenységek nemzetközi ágazati osztályozási rendszere (ISIC) négy számjegyű ágazatinak megfelelő, azután pedig a méret szerinti rétegbe sorolás ajánlott. A négy számjegyű ágazatokon belül a szervezetek, illetve tevékenységi egységek, majd ezeken belül az ügyletek kiválasztására a kétlépcsős PPS eljárást célszerű felhasználni. A vállalatokon, illetve tevékenységi egységeken belül az ügyleteket a termékkódok szerint kell rétegekbe sorolni. A szolgáltatások esetében gyakran nehezebb termék alapú árindexeket összeállítani, mint ágazati alapú árindexeket, mert a szolgáltatások szerint csoportosított ipari termelési adatok nem állnak rendelkezésre. Ágazati alapú árindexek összeállításához az ágazatonkénti adatok rendszerint elérhetők a cégjegyzéken, vagy más forrásokon keresztül. Fokozatosan javulhat 26 27

Kis országokban eltérhet ettől az osztályozás optimális szintje. PPS = a mérettel arányos valószínűség. A módszer leírása a Termelői árindex kézikönyv 5. fejezetében található. (A PPS értelmezését lásd még az angol tanulmány magyarázatos szójegyzékében, 144-150.o.)

18

azonban a helyzet, mert sok országban programokat indítottak a jószágtermelő ágazatok statisztikáihoz hasonló szolgáltatás statisztikák létrehozása érdekében. Emellett a gyakorlatban, amikor az országok az osztályozás négy számjegyű ágazati szintjének megfelelő ágazati alapú árindexeket állítanak össze, csak az ágazat szempontjából elsődleges termékeket veszik be a mintába. Jelentős mértékben az érintett szolgáltatási ágazattól függ, hogy szükség van-e a súlyok felülvizsgálatára. Néhány ágazatban évről évre gyorsan változik a szolgáltatás kibocsátás tartalma és összetétele, ezért évenként kell frissíteni a súlyokat. A változások új termékek megjelenésének és az árképzés átalakulásának tulajdoníthatók. Más ágazatokban nincs szükség a súlyok gyakori felülvizsgálására, mert a becsült árindexek általában nem túl érzékenyek a kisebb súlyozási hibákra. A súlyok felülvizsgálata esetén egyébként különféle stratégiák alkalmazhatók, mint például a felsőbb szintű súlyok gyakoribb korrigálása az alsóbb szintűekhez képest. A Termelői árindex kézikönyv általános szabályként azt ajánlja, hogy minden ágazat esetében legalább ötévenként alaposan át kell vizsgálni a súlyokat ahhoz, hogy a súlyrendszer megfeleljen a felhasználók igényeinek. Bővebben foglalkozik ezzel a kérdéssel a Termelői árindex kézikönyv. 1.10. A szolgáltatások termelői árindexének kapcsolata más fontos árindexekkel Az SNA/ESA ajánlása értelmében a GDP-t folyó és változatlan árakon a javak és szolgáltatások forrás-felhasználás szerkezetében kell összeállítani. Elméletileg az árindexeknek is rendelkezésre kell állni ebben a struktúrában. A Termelői árindex kézikönyv ezt a nemzeti számlarendszer keretet használja a különböző árindexek közötti kapcsolatok bemutatására.28 A szolgáltatások a gazdaságban termelt és elfogyasztott összes termék egy részhalmazát alkotják. A szolgáltatások termelése és felhasználása és a hozzájuk kapcsolódó árindexek a következő részterületeket foglalják magukba: -Szolgáltatások hazai kibocsátása, SPPI -Szolgáltatások háztartási fogyasztása, CPI -Szolgáltatások egyéb hazai felhasználása -Szolgáltatás export -Szolgáltatás import Ebben a rendszerben az SPPI-nek nemcsak a szolgáltatás kibocsátás mérésének szempontjából van döntő jelentősége, hanem azokon a területeken, ahol önálló árindexek nem állnak rendelkezésre, a szolgáltatás felhasználás áralakulásának becslése szempontjából. Ez elsősorban a termelő felhasználásban igénybevett szolgáltatásokat és a szolgáltatásexportot érinti.29 A háztartások szolgáltatás fogyasztását a fogyasztói árindex fedi le. A jelen útmutató alapelvként fogadta el, hogy az SPPI hatóköre minden felhasználóra kiterjed, annak ellenére, hogy a gyakorlatban az üzleti szolgáltatások árindexein van a

28 29

Lásd Termelői árindex kézikönyv 14. fejezet Az SPPI adatok használata a termelés és felhasználás szerkezetű nemzeti számlák fogyasztás oldalán azzal az előnnyel jár, hogy a szolgáltatás mérlegekben biztosítani lehet az árak konzisztenciáját. 19

hangsúly. Mindazonáltal van átfedés a kétféle árindex (SPPI és CPI) között a háztartásoknak nyújtott szolgáltatások területén. Nincs általános szabály arra, hogy milyen módon lehet a leghatékonyabban megoldani az SPPI és a CPI összeillesztését. Más és más lehet a helyzet a különböző termékek és a különböző országok esetében. Előfordulhat, hogy a fogyasztói árindexből kapott információkat felhasználva jutunk hozzá a lakossági végfelhasználás áraihoz, és így az SPPIhez kapcsolódó adatgyűjtés a vállalatközi szolgáltatásokra és amennyiben jelentős, az exportra korlátozódik. Ne feledkezzünk azonban meg arról, hogy a fogyasztói árindex és az SPPI alapját jelentő árkoncepció nem ugyanaz. Előfordulhatnak olyan esetek is, amikor a különböző végfelhasználókra vonatkozó szolgáltatásárak nagyon hasonlók, vagy a gyakorlatban nem különíthetők el (például kedvezményes árú légi közlekedés). Ilyenkor könnyebb lehet a szolgáltatás összes végfelhasználójára vonatkozó árat egyetlen becsléssel meghatározni. Az ágazati kibocsátás rendeltetési célok szerinti statisztikái, mint a forrás-felhasználás táblák alapján lehet megállapítani, hogyan részesednek a szolgáltatásokból az egyes felhasználói csoportok (export, termelő felhasználás, háztartások).

20

2.

A szolgáltatások termelői árindexeinek összeállításánál használható főbb árbecslési módszerek

2.1.

Bevezetés

Az árindexek összeállításának világosan körülhatárolt, reprezentatív termékeken kell alapulni, amelyek áralakulását a minőségi változásra kellő figyelmet fordítva követik. A szolgáltatások esetében ezt az elvet gyakran nehéz betartani az alábbi okok miatt: -

A szolgáltatásokat tipikusan a fogyasztóval közvetlen kapcsolatban állítják elő és adják át, azaz gyakrabban fordulnak elő egyedi szolgáltatások, mint a javak esetében. Az egyedi szolgáltatás egyszeri, a felhasználó specifikációjától függő termék, így nem lehet több időszakon át megfigyelni az árakat. A különböző tanácsadói szolgáltatások tartoznak ebbe a kategóriába, körülményessé téve az árak megfigyelését. A minőség változásokat illetően explicit, vagy implicit feltételezésekkel kell élni (jellemzően változatlan minőséget feltételeznek), amely feltevések nagyrészt megszokáson alapulnak, nem pedig a valóságot tükrözik.

-

A szolgáltatások értékesítéséhez gyakran olyan díjazási megállapodások, vagy mechanizmusok kapcsolódnak, amelyek miatt gyakran nehézségekbe ütközik az ismételt szolgáltatások árának megfigyelése. Ebbe a körbe tartoznak a bonyolult és változó távközlési szolgáltatás csomagok. A szolgáltatók által alkalmazott számlázási rendszerek az érintett ágazattól függően nagyon különbözők lehetnek, de adott ágazaton belül is az ügyfelektől függően eltérőek lehetnek. Sőt, ugyanaz a szolgáltató is változtathatja időről időre a számlázás alapját.

-

Még az egyszerű szolgáltatások esetében is, ahol elegendő megfigyelés áll rendelkezésre az ügyletekről és az árakról, különösen nehéz ellenőrizni a minőség változásokat, és olyan alapvető kérdések merülhetnek fel, mint például az, hogy ugyanazon szolgáltatás gyorsabb leszállítása minőségváltozást jelent-e, vagy nem.

Tekintettel arra, hogy gyakoriak az egyedi szolgáltatások, általában nem lehet szabvány módszereket alkalmazni az ismételt szolgáltatások árának becslésére. Az egyes szolgáltatások árindexeinek összeállítására sem lehet szigorú előírásokat meghatározni. Az árbecslési módszerekre vonatkozó döntések jelentős mértékben függnek a körülményektől, amelyek között rugalmas megoldásokat kell találni az áralakulás megragadására. Az is nyilvánvaló, hogy a meglevő és az új szolgáltatások árindexeinek összeállítása révén felhalmozódó tapasztalatok új árbecslési módszerek kialakulásához vezetnek. Ez a fejezet az árbecslési módszereket tárgyalja, különös tekintettel az egyedi szolgáltatásokra, valamint a rosszul specifikált és nehezen megfigyelhető ügyletekre és árakra. A világos magyarázat érdekében a részletes kifejtés előtt néhány észrevételt teszünk. Először is, az árképzési mechanizmusok a szolgáltatásnyújtás díjazásáról szóló megállapodások, amelyeket vállalati üzletmenetben használnak, és ezeket meg kell különböztetni a statisztikusok által alkalmazott árbecslési módszerektől. Abban a legegyszerűbb esetben, ha ismételt, jól körülhatárolt szolgáltatásról van szó, megfigyelhető ügyletekkel, az árképzési mechanizmusok és az árbecslési módszerek nagyrészt egybeesnek. A megfigyelt árakat közvetlenül fel lehet használni az indexekben és a statisztikus csak a „szokásos” problémákkal találja szemben magát, mint amilyen az index alapjául szolgáló termékek minőség ellenőrzésének és reprezentativitásának kérdése. Egyedi szolgáltatások esetén azonban ez az egybeesés nem áll fenn, és a statisztikusnak el kell dönteni, hogy milyen 21

módon lehet a legjobban hasznosítani az árképzési mechanizmusokból származó információkat az árbecslési módszer kidolgozása során. Előfordul, hogy a szolgáltatások piacán vannak alkalmas árak, de a piac gyors változása miatt mégsem használhatók az árindexek összeállításához. Máskor az egymást követő időszakokban nem kerül sor egyenértékű ügyletek lebonyolítására, ezért nem állnak rendelkezésre az index összeállításához használható árak. Az alábbi három példa még világosabbá teszi a két fogalmat és a közöttük levő különbségeket: 1. Autóbérlés. Itt az árképzési mechanizmus abból áll, hogy a termelő egy kereskedelmi (piaci) árjegyzéki árat számít fel, az árbecslési módszer pedig például néhány árjegyzéki ár felvétele lehet. Ennél a szabvány szolgáltatásnál a mechanizmus és a módszer „egybeesik”. 2. Néhány jogi szolgáltatás esetében az árképzési mechanizmus annak a vagyonértéknek a százalékában meghatározott díj, amire a szolgáltatás vonatkozik. Az árbecslési módszer lehet például az ügyvéd munkájáért felszámított (realizált) óradíj, amelyet az összes jövedelmet a ledolgozott órákkal elosztva kaphatunk meg. 3. A postai szolgáltatások szabályozott piacán központilag megállapított árak jelentik az árképzési mechanizmust. Az árbecslési módszer pedig a szabályozott díjszabást tartalmazó dokumentumok értékelése lehet. Az árbecslési módszerek az index összeállítását megelőző folyamatra vonatkoznak; azoknak az áraknak a kiválasztásáról van szó, amelyek bekerülnek az indexbe. Másképpen fogalmazva az árbecslési módszerek azokat a műveleteket jelentik, amelyeket annak érdekében végeznek el, hogy a nagyrészt az árképzési mechanizmusokon alapuló áradatokat alkalmassá tegyék az indexben történő felhasználásra. Ebben a fejezetben nem foglalkozunk a képletekkel és az aggregálás módszereivel, csupán hivatkozunk a 3.7 alfejezetre és a Termelői árindex kézikönyvre. Másodszor, az árképzési mechanizmusokat és árbecslési módszereket meg kell különböztetni a szolgáltatások természetétől. Vannak természetüknél fogva egyedi szolgáltatások, mint például a jogi tanácsadás. Az egyedi szolgáltatások esetében nem állnak rendelkezésre összehasonlítható szolgáltatások tranzakciós árai és a probléma megkerülése érdekében nagyon sokféle árbecslési módszert használnak. A szolgáltatások természetével összefüggésben felmerül a szolgáltatásnyújtás időtartama, a szolgáltatásnyújtás hosszúságának az árképzési mechanizmusra gyakorolt hatásával együtt. Vegyük észre, hogy gyakran közvetlen kapcsolat van a szolgáltatás típusa, az árképzési mechanizmus és az árbecslési módszer között. A szolgáltatás természete meghatározza (korlátozza), hogy milyen árképzési mechanizmusokat lehet alkalmazni és az árképzési mechanizmus meghatározza (korlátozza), hogy milyen árbecslési módszerek használhatók. 2.2.

A szolgáltatás kibocsátás specifikálása

Az árindexek összeállításának egyik alap követelménye összehasonlítható minőségű termékek árainak egymást követő időszakokban történő megfigyelése. Ez feltételezi, hogy a termékek, amelyeknek árát az indexben felhasználják, jól körülhatároltak legyenek. Azonos, ismétlődő szolgáltatások esetén a szolgáltatások ármeghatározó tényezői azonosíthatók. Nem mondható el ugyanez az egyedi szolgáltatásokról, ahol ezért csak a szolgáltatások ismérveit tudjuk 22

meghatározni. A megfelelő specifikáció annak is előfeltétele, hogy a termékek minőségi változásait időben nyomon lehessen követni. Amint már említettük, a szolgáltatások esetében különösen nehéz ezt a követelményt teljesíteni. Az árbecslési módszerek olyan eljárások, amelyek segítségével az áradatokat – amelyek valószínűleg a különböző árképzési mechanizmusokon alapulnak – alkalmassá teszik arra, hogy az árindexben felhasználhatók legyenek. A közvetlenül a megadott szolgáltatásokra vonatkozó ár megfigyelések fontos tartozékai a fogalmi szempontból kielégítő SPPI kifejlesztésének. Másfelől, ha a szolgáltatások egyedisége következtében nincs lehetőség arra, hogy összehasonlítható szolgáltatások árait egymást követő időszakokban megfigyeljék, a munkaidőn alapuló árbecslési módszerek alkalmazására kerül sor. Ezek a módszerek a szolgáltatásnyújtáshoz felhasznált munkaidőn, nem pedig magán a szolgáltatáson alapulnak. A szolgáltatások területén megszokott a munkaidőn alapuló árbecslési módszerek követése, ezzel azonban együtt járhat, hogy figyelmen kívül marad a munkatermelékenység változás árakra gyakorolt hatása. Ez komoly hiányosság, mert csak a ténylegesen nyújtott szolgáltatásokkal összhangban levő árak felhasználása eredményezhet a javak termelői árindexeivel szorosan összehasonlítható SPPI-t, illetve az áruk volumenindexeivel összehasonlítható szolgáltatás volumenindexeket, amikor az SPPI-t deflátorként használják. A termelékenység növekedése általában azt jelenti, hogy nő az adott ráfordítással előállítható szolgáltatások volumene. A volumenváltozás következhet a szolgáltatások mennyiségi, vagy minőségi változásaiból. (Más megközelítésből, a termelékenység növekedése azt jelenti, hogy a ráfordításárak változatlansága ellenére csökkennek a kibocsátási árak). Ha világosan meghatározott szolgáltatásról van szó, ahol az árak időbeli alakulását pontosan meg lehet figyelni, nincs szükség a termelékenység figyelembe vételére, vagy általánosabban az árváltozás okainak vizsgálatára. Az ilyen jól körülhatárolt és jól megfigyelhető szolgáltatás példája egy levél kézbesítése. Ha ugyanazon levél ugyanolyan körülmények között történő elküldésének változik az ára, a statisztikusnak nem kell mást tudnia ahhoz, hogy mérni tudja az árváltozást. Az pedig, hogy az árcsökkenés termelékenység növekedés, vagy egyéb költség változás következménye, nem fontos. Ha egyedi szolgáltatásról van szó és munkaidőn alapuló árazási módszereket alkalmazunk, azzal az implicit feltételezéssel élünk, hogy az idő, amit adott képzettségű és tapasztalattal rendelkező szolgáltató az ügyféllel tölt, a meg nem figyelt szolgáltatásforgalom legjobb megközelítése. A termelékenység lehetséges változását, ami azt jelenti, hogy egy óra alatt nagyobb volumenű szolgáltatás nyújtható, nem vesszük figyelembe, mert csak a munkaórákat figyeljük. A 2.3 fejezetben röviden bemutatjuk az útmutatóban használt árbecslési módszereket. A fenti magyarázat fényében az a cél, hogy különbséget tegyünk a tényleges szolgáltatás árait megfigyelő módszerek és azok között, amelyek a munkaidő árazásából indulnak ki. 2.3.

Az árbecslési módszerek osztályozása

Az árbecslési módszerekre nincs egyetlen lehetséges osztályozás. Sok kritérium létezik, amelyek mentén az árbecslési módszerek definiálhatók és összehasonlíthatók egymással. Bármely osztályozási rendszer, amely megpróbálja az összes árbecslési módszert átfogni, majdnem biztosan hiányos, mert nehéz a módszereket zárt kategóriákba besorolni. Az itt alkalmazott osztályozás az árbecslési módszerek végeredményéből indul ki. Azt vizsgálja, hogy a végül az indexbe bekerülő árak milyen mértékben alapulnak szabványosított, jól 23

körülhatárolható szolgáltatásokon, illetve a szolgáltatásnyújtásra fordított munkaidőn. Azután pedig a statisztikusok által használt technikák szerint sorolja be az árbecslési módszereket. Nyilvánvaló, hogy ha a technikákat választanánk az osztályozás fő kritériumának, az árbecslési módszerek más rendszeréhez jutnánk. Egység értékeket például nemcsak az egység érték módszerben használnak (2.5 alfejezet), hanem a felhasznált munkaidőn alapuló árbecslési módszerek esetén is (2.9 alfejezet). Ha az egység érték módszert a jól körülhatárolt szolgáltatásokra korlátozzuk, nyilvánvalóvá válik az alapvető különbség a két módszer között. Az előbbiben legalábbis kísérlet történik az egyforma termékek áralakulásának nyomon követésére, míg a második esetben a cél a felhasznált munkaórák (az alkalmazotti kategóriák szerint) áralakulásának, nem pedig a szolgáltatások áralakulásának a követése.30 Az index összeállítás technikáival szemben azért fordítunk kiemelt figyelmet az árbecslés végeredményére, mert az útmutató fontos hosszú távú célja, hogy lehetővé tegye az SPPI nemzetközi összehasonlíthatóságát. Ezt a közeljövőben nem lehet elérni, de az árbecslési módszerek kimenetén alapuló osztályozás segíti az ország-gyakorlatok áttekinthetőségét és a szolgáltatások ár- és volumenalakulásának elemzését. Ha ezzel szemben elsősorban az indexek összeállításának technikáira helyezzük a hangsúlyt, az nem visz közelebb ezeknek a céloknak az eléréséhez, mert a technikai szempontból hasonló index előállítási eljárásoknak nagyon különböző eredményei lehetnek, attól függően, hogy az SPPI alapját jelentő árak tényleges szolgáltatás árak, vagy a szolgáltatásnyújtásra felhasznált munkaidőn alapuló árak. Az 1. ábra az útmutatóban használt meghatározás szerint mutatja be az árbecslési módszereket. Az árbecslési módszerek jól körülhatárolt szolgáltatásokon, vagy a szolgáltatásnyújtásra felhasznált munkaidőn alapulnak. A baloldali oszlop azt az ideális helyzetet írja le, amikor az árazás magának a szolgáltatásnak az áralakulását követi nyomon. A jobb oldali oszlop egy másik szélsőséget szemléltet, ahol az árbecslés a felhasznált munkaórák áralakulását követi, azaz nem a ténylegesen nyújtott szolgáltatáson alapszik. Az előbbi esetben a felmérés egysége a nyújtott szolgáltatás, a második esetben pedig az idő, amit a szolgáltatásnyújtásra fordítanak. Amikor a fenti két módszeren alapuló árindexeket deflálásra használják, a kapott eredményeket egymástól eltérően kell értelmezni. Az első esetben a szolgáltatás kibocsátás volumene elméletileg helyesen mérhető (bár az eredmény függ attól, hogy jól vannak-e specifikálva az ármeghatározó tényezők), míg a felhasznált munkaidőn alapuló módszerek esetén a kapott volumen a szolgáltatásnyújtásra fordított időként értelmezhető. Az, hogy elfogadható módszer-e munkaidő alapú árakat felhasználni az SPPI összeállításakor, nagymértékben függ az érintett szolgáltatásoktól. Ilyen természetű kérdésekkel a negyedik fejezet foglalkozik.

30

Az árazási módszerek osztályozásának további tárgyalását lásd Aurél Kenessey, Benoit Buisson és Richard McKenzie tanulmányában, amelyet a Voorburg Mukacsoport 2005. évi, Helsinkiben tartott találkozóján mutattak be. 24

1. ábra Az árbecslés legfontosabb módszerei Szolgáltatás kibocsátás Árazás alapegysége

Árinformáció típusa

Árazás módszere

Pontosan meghatározott szolgáltatás Megfigyelt ár

Ismételt szolgáltatások árainak árainak közvetlen közvetlen felhasználása

Szolgáltatásnyújtásra fordított idő Megfigyelt árakra épülő becsült ár

Egység érték módszer

Virtuális ár

Összetevőkre épülő árazás

Megfigyelt, vagy becsült ár

Százalékban Modell alapú kifejezett díjakon árazásx alapuló módszer

Munkaidőn alapuló módszerek

felhasználása

x

Jegyezzük meg, hogy a modell alapú árbecslést kizárólag a pontosan meghatározott szolgáltatások árbecslésére használják. Ha azonban a modellben elsősorban a munkaórák számát használják fel és feltételezik, hogy ezek az előző időszakhoz képest egyetlen esetben sem változnak, akkor az árazás a munkaidőn alapuló módszerek közé sorolandó.

Az első módszer, az ismételt szolgáltatások árainak közvetlen felhasználása azt az ideális esetet képviseli, amikor ugyanannak a szolgáltatásnak egymást követő időszakokban megfigyelt valódi tranzakciós árait használjuk fel. Speciális eset a szerződéses árak módszere, amely azt jelenti, hogy ugyanazon, vagy nagyon hasonló szolgáltatásnak sok megfigyelési időszakon át rendelkezésre álló, hosszúlejáratú szerződéses árait használjuk fel. A módszerrel a 2.4 alfejezet foglalkozik. Az egység érték módszer alkalmazása esetén az indexbe kerülő árakat aggregált érték és mennyiség adatok felhasználásával becsüljük. Elméletileg a módszer csak olyankor alkalmazható, ha a szolgáltatások elég homogének, de néha olyan esetekben is legjobb megoldásnak tekinthető, amikor a homogenitási követelmény kevésbé tökéletesen teljesül. Például, amikor nagyon jelentős változásokra kerül sor a piacon és/vagy az árak túlságosan változékonyak, bármely más árbecslési módszer alkalmazása nehéz, vagy túlságosan drága lenne. Jegyezzük meg, hogy az itt definiált egység érték módszer csak azokat az eseteket öleli fel, ahol az ármegfigyelések közvetlenül a szolgáltatás kibocsátásra vonatkoznak. Ezzel szemben azok az esetek, amikor az óradíjak becsléséhez használják az egység értékeket, a munkaidőn alapuló árbecslési módszer fogalomkörébe tartoznak. Az egység értékek további alkalmazását jelenti, hogy az összetevőkre épülő árazásban egyes részösszetevők ára egységértékeken alapulhat. A 2.5 alfejezet foglalkozik az egységérték módszerrel. Az összetevőkön alapuló módszer a szolgáltatás elemek számos, egymástól független ármegfigyelésére épül. Az árindexbe bekerülő ár az összetevők árának súlyozott, vagy súlyozatlan összege. A módszerrel a 2.6 alfejezet foglalkozik.

25

A százalékos díjakon alapuló módszer csak akkor alkalmazható, ha az árképzési mechanizmus a szolgáltatással összefüggő vagyonérték (vagy más áruk és szolgáltatások ára) százalékában határozza meg a szolgáltatás árát. Ebben a módszerben az árbecslés a százalékban kifejezett díj és a szolgáltatással összefüggő termék árának (vagy árindexének) a változásán alapul. A 2.7 alfejezet foglalkozik a százalékos díjakon alapuló módszerrel. A modell alapú árazást elsősorban az jellemzi, hogy szakértői becslésen alapszik. Az index kiszámításához felhasznált adatokat egyedül a felvétel céljára állítják össze. A becsléshez bármely létező vállalati adat felhasználható, de a végeredményként kapott ár fiktív. Elméletileg a módszer alap követelménye, hogy a szolgáltatások jól körülhatároltak legyenek, és így elvárás a termelékenység változások figyelembe vétele is. Tehát megpróbálják megbecsülni a szolgáltatásnyújtáshoz szükséges munkaidőben bekövetkezett változásokat ahelyett, hogy annak változatlanságát feltételeznék. A módszerrel a 2.8 alfejezet foglalkozik. A munkaidőn alapuló módszert gyakran alkalmazzák az üzleti szolgáltatások esetében, ahol az árképzési mechanizmus tipikusan a szolgáltatás óradíjának meghatározását jelenti. Így ez a módszer a szolgáltatásnyújtáshoz felhasznált munkaidő áralakulását méri, nem pedig magának a szolgáltatásnak az áralakulását. Az árazás különböző formákban történhet. Az árképzési mechanizmus alapulhat például az alkalmazottak beosztása szerint csoportosított szolgáltatási díjakon, de az árak a szolgáltatásnyújtás költségeire is épülhetnek. A módszert a 2.9.1 alfejezet vezeti be és a 2.9.2 alfejezet foglalkozik vele részletesen. 2.4.

Ismételt szolgáltatások árainak közvetlen felhasználása

2.4.1. Alapeset Ez a módszer a jól körülhatárolt, ismételt szolgáltatások szabványos esetére vonatkozik. A szolgáltatások lehetnek egyszerű termékek, vagy szolgáltatás csomagok. Az ismételt szolgáltatások árbecslése megfelel a szabályos fogyasztói ár és feldolgozóipari termelői ár felmérésnek. A termelőket felkérik, hogy válasszanak ki néhány terméket, amelyek a teljes kibocsátást reprezentálják. A minőségi változások ellenőrzésének érdekében a kiválasztott szolgáltatások árának és egyéb ismérveinek időbeli változását is követik. Ideális esetben az árak tényleges tranzakciók árai, amelyek vállalati nyilvántartásokból megszerezhetők, de ha nem állnak közvetlenül rendelkezésre, a válaszadó is megbecsülheti őket. Néha a szolgáltató által összeállított alap árlistákból származó árjegyzéki árakat használnak fel, hogy megteremtsék az összhangot a megkövetelt szolgáltatás specifikációval, vagy, ha a pontos specifikációra nincsenek árak, akkor a lehető legjobban megközelítsék azt. Előfordul, hogy két egymást követő időszakban nem áll rendelkezésre ugyanaz az árjegyzéki ár. Ilyenkor a megkövetelt specifikációhoz legközelebb álló árjegyzéki ár felhasználásával becsülik meg a hiányzó árat. Az SPPI összeállításánál csak akkor szabad árjegyzéki árakat felhasználni, ha okunk van azt hinni, hogy ezek tükrözik a tényleges tranzakciós árak alakulását. Ha például a változó piaci feltételekre reagálva az árengedmények is gyakran változnak, nyilván nem teljesül ez a követelmény. Míg az egyszerű termékek árazása általában nem jelent problémát, a szolgáltatáscsomagok árazása – a szolgáltatáscsomagok struktúrájának változása következtében, vagy mert a fogyasztók kedvezőbb feltételeket kínáló csomagok felé fordulnak – nehezebb lehet. A távközlési ágazatban kínált szolgáltatáscsomagok például meghatározott beszélgetési időt és SMS küldési lehetőséget tartalmazhatnak rögzített díjjal. A csomag bármelyik eleme 26

megváltozhat, ami a szolgáltatás újraárazásakor specifikációs problémát okoz. Másrészt, ha a régi szolgáltatáscsomag az új bevezetését követően is a piacon marad, de piaci részesedése jelentősen csökken, akkor a régi termék árazása az index torzulását eredményezheti. A gyakorlatban nem könnyű a többé nem reprezentatív szolgáltatáscsomagot egy megfelelőbbel helyettesíteni. Így kerültek szembe az árstatisztikusok az ismételt szolgáltatások egyszerű esetei helyett egyedi szolgáltatásokkal, ahol további módszereket kell fontolóra venni az árbecslés változatlan minőségének biztosítása érdekében. 2.4.2. Szerződéses árakon alapuló árbecslés A szerződéses árakon alapuló árbecslés a jól meghatározott, ismételt szolgáltatások árai közvetlen felhasználásának különleges esete. A módszer csak egy bizonyos fajta szolgáltatás és egy bizonyos fajta árképzési mechanizmus esetében alkalmazható. Az egyetlen termék típus, amelyre a módszer alkalmazható, az olyan szolgáltatás, amit ugyanaz a szolgáltató ismétlődően nyújt ugyanannak a megrendelőnek (majdnem) pontosan ugyanabban a formában. A szolgáltatásoknak ebbe a csoportjába tartozik az irodaházak napi takarítása, a biztonsági szolgáltatás, mint például egy épület őrzése és a hetenkénti közúti árufuvarozás egy gyár és egy raktár között. A szerződéses árakon alapuló árazás alkalmazásának másik korlátja, hogy csak meghatározott árképzési mechanizmus esetén alkalmazható. Eszerint a termelőnek és az ügyfélnek olyan szerződést kell kötnie, amely hosszú időn át történő, ismételt szolgáltatásnyújtásról szól. A hosszú időszak lehet előre meghatározott időtartam, például egy év, de az is lehetséges, hogy az időtartam végét nem rögzítik. Az is követelmény, hogy a szerződés elég sokáig legyen érvényben egy hosszú időt átfogó adatfelvételhez, és hogy a szolgáltatás legalább egyszer ismétlődjön a felvétel időszakában. A szerződésben megállapított ár gyakran változik, anélkül, hogy a szerződésben meghatározott termék változott volna. Az árváltozás mechanizmusa többféle lehet, például évenkénti újra tárgyalás, az infláció alapján történő korrekció, vagy egy záradék, amely kimondja, hogy a termelő bizonyos költségváltozásokat tovább háríthat a vevőre.31 A fizetések jellemzően periodikusak, azaz például minden héten, vagy hónapban ugyanazt az összeget fizeti a megrendelő. Röviden összefoglalva, a szerződéses árakon alapuló módszert akkor lehet alkalmazni, ha (1) a szolgáltatást (annak választott egységét)32 egy és ugyanazon szerződés értelmében, sok felvételi időszakon át ismétlődően elvégzik és felvételi időszakonként legalább egy szolgáltatásnyújtásra kerül sor, továbbá (2) ha a felírt árak minden felvételi időszakban ugyanazt a szolgáltatást képviselik. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, a módszer nem használható. A hosszan tartó, egyedi szolgáltatásokra vonatkozó szerződések esetében, mint amilyen egy három éves műszaki beruházás, ez az árazási módszer nem megfelelő, mert minden felvételi időszakban más szolgáltatások (vagy egy nagyméretű szolgáltatás különböző 31

32

A szóbeszéd szerint előfordul, hogy „t” évben a szerződéses árakat a termelői árak t-2 évről t-1 évre bekövetkezett változásának megfelelően módosítják és a termelői árindex összeállításánál ismét ezt a változást veszik figyelembe. Ez ügyetlen megoldás, de az adatfelvétel szempontjából nem helytelen. Nem fontos, hogy mi a szolgáltatás egysége; lehet „a szerződésben foglalt minden takarítást” egy szolgáltatásnak tekinteni, vagy ki lehet választani valamilyen szolgáltatás elemet, például egy utat, egy napi takarítást, vagy egy heti őrzést. Egy másik, a gyakorlatban könnyebben megvalósítható lehetőség kitartani amellett, amit a felírt ár tükröz: egy útért fizetett ár, naponta fizetett ár, vagy a havi, vagy negyedéves szolgáltatás teljes ára. Az utolsó esetben a szolgáltatás egysége a „heti kétszeri közúti árufuvarozásért fizetett díj” lehet. 27

részei) elvégzésére kerül sor. Az ilyen esetekben elsősorban a modell alapú, vagy a munkaidőn alapuló árbecslés jöhet szóba. A szolgáltatási keret-megállapodások, amelyek értelmében minden időszakban különböző mennyiségű, vagy különböző szolgáltatások leszállítására kerül sor, szintén nem tartoznak a szerződéses árakon alapuló módszerrel lefedhető körbe. Jegyezzük meg azt is, hogy azokban az esetekben sem ajánlott a szerződéses árakon alapuló árbecslési módszer, amikor az egyes időszakokban azonos szolgáltatások elvégzésére kerül sor, de a fizetések nem ezzel párhuzamosan, hanem ritkábban történnek. Erre példa, amikor a szerződés jelentős előrefizetéseket tartalmaz. Nincs magától értetődő módja annak, hogy hogyan osszuk el a fizetéseket a szerződéses időszakban úgy, hogy biztosítva legyen minden részperiódus árának meghatározása és az eredményszemlélet követése. Az ilyen fajta szerződéseknél más árbecslési módszerek, például modell alapú árazás használata ajánlott. A szerződéses árakon alapuló árbecslési módszer lényegében a következőképpen működik: -

Az adatszolgáltatókkal való beszélgetés során számos szerződést kiválasztanak. A termék leírása világosan azonosítja a szolgáltatás megrendelőjét.33 Ugyancsak világosan meg van határozva a felírt árhoz tartozó szolgáltatás természete és mennyisége, például a teljes heti, vagy havi szolgáltatás (a fizetéssel összhangban), vagy a szolgáltatás nyújtás elemeinek – mint például egy út keretében megvalósuló szállítás, egy napi takarítás, vagy egy órai őrzés – az ára.

-

A kiválasztott szolgáltatás árát minden időszakban felírják. Néhány ágazatban a válaszadók szerint olyan ritkán változnak az árak, hogy ritkábban kerülhet sor az adat felvételre, mint az SPPI összeállítására. Ezekben az esetekben a felírt ár több időszakon át érvényes.

-

Ha a szolgáltatás bármilyen módon megváltozik, minőségi korrekcióra van szükség, amelyhez standard módszerek állnak rendelkezésre. Ilyen eset például, amikor egy irodatakarításról szóló szerződésben a korábbi öt helyett heti háromszori takarításban állapodnak meg, vagy a közúti fuvarozási szerződésben a korábbi 10 tonnáról 14 tonnára változik az alkalmanként elszállítandó rakomány súlya.

A 2.4.1 alfejezetben leírt alapesethez képest az a különbség, hogy a szerződésen alapuló árbecslési módszerhez egyetlen ügylet tartozik, míg az alapesethez sok, esetleg több megrendelővel lebonyolított ügylet. Az alapesettel szemben a szolgáltatási szerződés és a termék ára a konkrét megrendelő számára rendszerint egyedi. Mivel azonban sok felvételi időszakon át ismétlődő szolgáltatásokról van szó, itt nem merül fel az „egyedi szolgáltatás problémája”.

33

H a válaszadó bizalmassági okokból úgy kívánja, az ügyfél meghatározása valamilyen azonosítóra, például egy ügyfél számra korlátozódhat. 28

1. sz. keretes írás Példa a szerződésen alapuló árbecslésre a holland közúti árufuvarozásban Az árak kilenc egymást követő időszak szerződéseiből származnak. Felmérésre minden negyedik negyedévben kerül sor, a hosszú ideig változatlan árak esetében is. A legtöbb szerződés záradékot tartalmaz, amely lehetővé teszi egy felár alkalmazását, ha a dízel üzemanyag ára meghatározott szint fölé emelkedik. A példákat csak az azonosíthatóság megakadályozása érdekében módosítottuk. 2003 2004 2005 Leírás I II III IV I II III IV I Szállítás tartálykocsiban, 325 345 366 366 370 370 377 388 375 ömlesztve. 30.000 l, Amszterdam–Arnhem (104 km). Beleértve a be- és kirakodást (3-3 óra). Árat a számla tartalmazza, ügyfélszám 6347. Szerződéses ár: egy évre rögzítve, plusz dízel felár. Szállításonként meghatározott ár. Szállítás kamionnal, 25 tonna, 18,92 18,92 18,92 18,92 18,92 18,92 17,43 17,78 21,39 Assen–Mayer (Német o.), 217 km, +/- 6,5 óra. Értesítés 3 nappal korábban. Visszrakomány kizárva. Beleértve a be- és kirakodást és a várakozási idő megfizetését. Beleértve a német illetéket (2005-től). Szerződéses ár: 10.502 számú ügyfélhez tartozó, tonnánkénti ár. Marha takarmány (tejpor 10,89 11,05 11,05 10,73 10,79 10,89 (9,50) * borjaknak) szétosztása. Szállítás 16 tonnás tárolókban, Enkhuzien–két kirakodási cím Hollandiában. Beleértve visszrakományt, be- és kirakodást, valamint a várakozási idő megfizetését. Szerződéses ár: ügyfél neve Drankovil, ár/tonna. *

2004 harmadik negyedévében a válaszadó egy versenytárs miatt elvesztette a szállítási megbízást. Tudja, hogy a versenytárs 9,50/tonna/szállítás áron végzi majd el a szolgáltatást. A válaszadó kiválaszt egy másik szerződést, amelyre 2004 harmadik negyedévével kezdődően szolgáltat árakat. Az erre a szerződésre vonatkozóan használható ár ekkor a negyedik negyedévben áll rendelkezésre.

Állítólag előfordul, hogy az engedményes árak torzítják az árindexeket. Ez azokat az új szerződéseket érinti, amelyeket a megbízás elnyerése érdekében olyan alacsony áron kötöttek, amely nem biztosít nyereséget, sőt inkább veszteséggel jár. Ha az ügyfél elégedett a szolgáltatással, az árak gyorsan a piaci ár színvonalára emelkednek, ezért szigorúan vett szerződéses árakon alapuló árazás esetén fennáll az SPPI túlságosan gyors növekedésének a veszélye. Ha azonban elkerüljük azoknak az áraknak a felvételét az indexbe, amelyek nyilvánvalóan engedményes árak, megelőzhetjük ilyen helyzetek kialakulását. Szoros kapcsolatot kell fenntartani az adatszolgáltatókkal, hogy informálva legyünk arról, hogyan változnak az árak az ügyfél számára, akkor is, ha korábban más szolgáltatóé volt a megbízás (új szerződés lép be az indexbe), vagy más termelő nyeri el a megbízást (szerződés 29

tűnik el az indexből). Lásd a keretes írás harmadik példáját is. Ha az árindexek összeállításához felhasznált szerződések bármilyen cseréjét „nem mutat árváltozást” minősítésű helyettesítésként kezelik, fennáll a veszélye a változó szerződés miatti torzításnak. Másfelől, ha túl sokáig ragaszkodunk a régi szerződésekhez, az árindex ugyancsak helytelen eredményt ad. Ezekben az esetekben a modell alapú árazás (lásd 2.8 alfejezet) lehet a szerződéseken alapuló árazás hasznos kiegészítője. A korlátozás, hogy csak akkor alkalmazzuk a szerződéseken alapuló árazást, ha a fizetések teljesítése az eredményszemléletek megfelelően történik, azt jelenti, hogy az árak minden egyes szerződés esetében teljesen összhangban vannak a megfelelő szolgáltatás kibocsátással. A szerződéseken alapuló árazás alkalmazásakor azonban alapvető probléma, hogy az így nyert árindex jól tükrözi-e az érintett ágazatra jellemző piaci helyzet változását. Más szóval mennyire tekinthetők reprezentatívnak az egész ágazatra az egyes szerződéses árak, amelyekről az aláírás időpontjában állapodtak meg néhány következő időszakra. Azokban a szolgáltató ágazatokban, ahol a szerződéseken alapuló árazás a leginkább elterjedt árazási mechanizmus, két dolgot kell szem előtt tartani a reprezentativitás biztosítása érdekében: 1. A mintába bekerülő szerződéseknek lehetőleg különböző volumenű szolgáltatásokat kell képviselni, mert a szolgáltatások áralakulását a felhasználás mérete is befolyásolhatja; 2. Viszonylag nagy mintára van szükség. Ellenkező esetben a kapott index túlságosan érzékennyé válhat arra, hogy milyen időközönként kötöttek szerződéseket. Más szóval, kellő figyelmet kell fordítani a minta időbeli reprezentativitására, vagyis arra, hogy a minta a piaci helyzet alakulásának egész folyamatát legyen képes megragadni. Lehetséges, hogy a szerződéskötések időpontjának eloszlása a mintán belül erősen szezonális, azaz például nagyrészt az év elején kötik a szerződéseket. Ha nincs jelentős szezonalitás a szerződéskötések idejének éven belüli eloszlásában, és az ágazat által nyújtott szolgáltatások viszonylag homogének, a szerződéseken alapuló árazás és a szerződések egy reprezentatív mintája olyan indexet eredményezhet, ami viszonylag jól képviseli az egész ágazatot. Másfelől, ha erős a szezonalitás, különösen fontos olyan árakat is gyűjteni, amelyek más árazási mechanizmusokra épülnek. Nincs okunk feltételezni, hogy a szerződéskötések időpontjának eloszlása tekintetében mutatkozó szezonalitás az egész ágazatot érinti. Minél jobban elterjedt más árazási mechanizmusok használata egy ágazatban, annál fontosabb bővíteni a mintát. Ezzel természetesen együtt jár összetett árbecslési módszerek alkalmazása az érintett ágazatra. 2.5.

Egység érték módszer

Az egység érték módszer alkalmazása esetén a szolgáltatás kibocsátást homogén alcsoportokra osztják, amelyek érték és mennyiség adatai rendelkezésre állnak. Az SPPI összeállításához szükséges árak ekkor a szolgáltatás kibocsátás értéke és a megfelelő mennyiségek hányadosaként adódnak. Az egység érték módszert nyilvánvalóan olyan esetekben lehet alkalmazni, ahol a szolgáltatás elég homogén alcsoportokra osztható, és az alcsoportokra konzisztens érték és volumen adatok állnak rendelkezésre. A gyakorlatban nehéz megfelelni a homogenitás követelményének, és még a nagyon részletes csoportosítás sem mindig biztosítja ezt. Vannak 30

azonban olyan esetek, mint a postai és futárszolgáltatások, amikor az egység érték módszer tipikusan alkalmasnak tekinthető.34 A homogenitási követelmény teljesítésének nehézségei ellenére néha még komplex szolgáltatások esetében is az egység érték módszer bizonyul a legjobb rendelkezésre álló alternatívának. Példaként a távközlési szolgáltatások említhetők, ahol a gyors technológiai fejlődés és a számlázási rendszer gyakori változása annyira megnehezíti és megdrágítja más módszerek bevezetését, hogy az egység érték módszer megfontolt felhasználása helyes és költséghatékony választás. A homogenitás követelménye azonban nem teljesül szigorúan, mert a módszer nagyrészt figyelmen kívül hagyja a szerződések méretét (ami fontos ármeghatározó tényező). Annak érdekében, hogy ez a hiányosság a lehető legkevésbé érvényesüljön, a szolgáltatások alcsoportokra bontásánál minél nagyobb részletességre kell törekedni. Az egység érték módszer felhasználásakor tudatában kell lenni annak, hogy az egység érték árakat megalapozó termékek homogenitása idővel megváltozhat. Az egy kategóriába tartozó szolgáltatások összetételének módosulása olyan változásokhoz vezethet az egység érték indexben, amit helytelenül árváltozásként értelmeznek. Ezért az árindexek torzulásainak elkerülése érdekében a kibocsátás alcsoportokra osztását gyakran kell ellenőrizni és, ha szükséges, frissíteni.35 Az egység érték módszerrel összefüggésben felmerülő probléma, hogy a folyó negyedévi becsléshez szükséges adatok ritkán állnak időben rendelkezésre. Ezért az egység érték indexek gyakran egy negyedévet (vagy hónapot) késnek, vagy pedig egy előzetes változatot publikálnak, amit később a végleges adatok alapján felülvizsgálnak.

34

35

Ha a kibocsátás volumene a bázisévi súlyozású mennyiségi indexek súlyozott átlaga, a nemzeti számlákkal foglalkozó statisztikusok gyakran közvetlenül mennyiségi jelzőszámokat használnak. A megfelelő árindex a kibocsátás változás és az eredményként kapott volumen index hányadosa. A módszert azért alkalmazzák, mert lehet, hogy nem állnak rendelkezésre a részletes forgalmi adatok az egység érték árak becsléséhez. Az eljárás csak akkor vezet kielégítő eredményekhez, ha a mennyiségi jelzőszámok kimerítően lefedik az egész kibocsátást. A gyors technológiai változásokkal jellemezhető ágazatok árindexeinek becsléséhez a Fischer formula is megfelelő lehet. Ekkor az egyes időszakokra vonatkozó súlyok frissítése érdekében a mennyiségi és forgalmi adatok folyamatos gyűjtésére van szükség. A mintában szereplő cégek súlyai ugyanis gyorsan elavulttá válnak, ha az árak jelentősen változnak, mint például a mobil telefon és az internet szolgáltatásoknál. 31

2. sz. keretes írás Példa az egység érték alkalmazására Üzleti telekommunikáció Nagy Britanniában: helyi hívások Bevétel Volumen Egység érték (millió Ł) (millió perc) (Ł/perc) Év: t I. II. III. IV. Év: t+1 I. II. III. IV.

2.6.

Index

300 280 260 240

14000 13500 13000 12500

0,02143 0,02074 0.02000 0,01920

100,0 96,8 93,3 89,6

220 200 180 160

12000 11500 11000 10500

0,01833 0,01739 0,01636 0,01524

85,6 81,2 76,4 71,1

Árösszetevőkre épülő módszer

Az összetevőkre épülő árbecslési módszer esetén a felmérésben résztvevő vállalattal megállapodnak a kiválasztott termékben, vagy a szolgáltatás alapmodelljében.36 A teljes szolgáltatás lehet fiktív, összetett termék, de mindenképpen olyan elemekből épül fel, amelyek tényleges árai megfigyelhetők, vagy megbecsülhetők. A válaszadó vállalat a modell minden egyes elemének egymást követő időszakokra vonatkozó árát közli. A statisztikai hivatal ezután összesíti a kapott információt, és kiszámítja az összetett szolgáltatás árindexét. A szolgáltatást alkotó elemek (amelyeknek az árait összegyűjtötték) aggregálásának több módja ismeretes: -

A meglevő számlák, vagy szerződések alapján a felhasználói profil megállapítása. A távközlési szolgáltatást igénybevevő ügyfél számlája például jellemzően a következő elemekből épül fel: helyi beszélgetések, vidéki beszélgetések, stb., valamint a teljes felhasznált idő felosztása helyi, vidéki, stb. beszélgetések szerint. Egy tipikus számla jelenti a felhasználói profilt és biztosítja a súlyokat a távközlési szolgáltatás árak összetett indexének összeállításához. Előfordul, hogy az összetett árak nem minden elemét lehet felmérni. Ilyen esetekben azt kell feltételezni, hogy a hiányzó elem ára nagyjából az egyéb összetevők árának átlagával párhuzamosan változik. Egyes elemek kihagyása akkor is elfogadható, ha a felhasználói profil szerint a hiányzó elem nagyon kis súlyt képvisel.

-

A kibocsátás, vagy fogyasztás súlyainak felhasználása. Az összetett árakat az egyes elemek áraiból rakják össze, a válaszadó vállalat által megadott súlyozási szabály segítségével. Ezt a fajta árbecslést például a szállítási szolgáltatások esetében lehet alkalmazni.

Az összetevőkön alapuló módszert nem használják széles körben, kivéve a távközlési szolgáltatásokat. Az SPPI összeállításáról szóló módszertani tanulmányok távközlési szolgáltatásokkal foglalkozó részei ezt az eljárást néha „számla módszernek” nevezik. 36

A Termelői árindex kézikönyv (6.83 szakasz) megkülönbözteti a specifikáción alapuló árazást az összetevőkön alapuló módszertől, mely utóbbit a hajóépítő iparban használják. Ennek az útmutatónak az értelmezésében az összetevőkön alapuló módszer mindkét említett területet átfogja. 32

Meghatároznak egy irányadónak tekintett számlát, amely a különböző szolgáltatás kategóriákban megfigyelhető átlagos hívás számon és a beszélgetések percben kifejezett átlagos időtartamán alapszik (úgymint adott számú csúcsidőben folytatott és csúcsidőn kívüli beszélgetés percben kifejezve, a nemzeti és nemzetközi hívások szerint csoportosítva). Ezeket a modell számlákat minden adatfelvételi időszakban újra árazzák. Az árak megfigyelése történhet külön-külön minden szolgáltatás kategóriában, de a megfelelő súlyok felhasználásával az árak összegezhetők is. Az összetevőkön alapuló árbecslés módszere különbözik az ismételt szolgáltatások árainak közvetlen felhasználásától, amennyiben az első esetben különböző elemekből számítanak egy árat, amely nem jelent szükségképpen tranzakciós árat. Ezzel szemben a jól körülhatárolt, ismételt szolgáltatások árainak közvetlen felhasználása esetén a tényleges ügyletek árai kerülnek az SPPI-be, függetlenül attól, hogy léteznek-e összetevők, amelyek árai külön is rendelkezésre állnak. 3. sz. keretes írás Példa az összetevőkön alapuló (komponens alapú) árbecslésre Helyi telefon szolgáltatások árbecslése („egység érték módszer”-nek nevezik) az Egyesült Államok termelői árindexében.37 Az egy elérési vonalra eső bázis időszaki átlagos számot (súly) úgy kapjuk meg, hogy minden díjtípus esetében elosztjuk az egységek (például egy perc beszélgetés csúcsidőben) számát az elérési vonalak számával. „t” időszak egy egységre eső átlagos bevételét úgy kapjuk meg, hogy minden díjtípus esetében elosztjuk a bevételeket a felhasznált egységek számával. A súlyozott bevételt „t” időszakra úgy számítjuk, hogy az egy elérési vonalra eső átlag számot megszorozzuk az egy egységre eső átlagos bevétellel. Az ár a súlyozott bevételek összege. A díj típusa Egy elérési Egységenkénti Súlyozott bevétel vonalra eső átlagos átlagos bevétel (a)x(b) szám (b) (a) Elérési vonal 1,000 26,7530 26,7530 Idő alapú forgalmi díjak: Csúcsidő, percek 162 0,2589 41,9418 Csúcsidőn kívül, percek 133 0,0824 10,9592 Barangoló, percek 10 0,9722 9,7220 Egyéb alapú forgalmi díjak: Landline, hívásonként 2 0,1500 0,3000 Egyéb díjak, napi díj 1 1,5000 1,5000 Opciók és különleges csomagok: Alap díjcsomag 0,65 3,4600 2,2490 Hívás várakoztatás 0,20 4,8500 0,9700 Hívás továbbítás 0,10 5,1500 0,5150 Három irányú konferencia beszélgetés 0,05 5,7500 0,2875 Hívás átirányítás 0,10 4,2500 0,4250 Hangüzenet 0,20 4,8000 0,9600 Összesen (ár a „t” időszakban) 96,5825

Összetevőkön alapuló árazás esetén a szolgáltatás elemek árainak valóban lebonyolított ügyleteken kell alapulni. Ebből a szempontból a módszer különbözik a modell alapú árazástól, ahol nagyrészt becsült árakat használnak. Emellett a szolgáltatás összetevőinek árai nem lehetnek óradíjak, vagy egyéb, az időn alapuló árak. Ha ilyen kevert árak előfordulnak a gyakorlatban, akkor az árazás a munkaidőn alapuló árazási módszer fogalomkörébe tartozik 37

Részletesebben lásd a következő tanulmányban: Deuchars G., Moriya K., Kunihoro J.: A távközlési szolgáltatások árindexei. A Voorburg Munkacsoport 16. találkozója. 2001 szeptember. 33

(lásd 2.9 alfejezet). Ezt a besorolást az indokolja, hogy ellenkező esetben az eredményül kapott végső ár jellege bizonytalan lehetne. Különösen nyilvánvaló ez azokban az esetekben, amikor a szolgáltatás elemek, amelyek esetében munkaidőn alapuló árazást használnak, jelentős technológiai fejlődésen mennek keresztül és a teljes árban nagy súlyt képviselnek. Például, fejlettebb technológia alkalmazása következtében emelkedhetnek az óradíjak, a munkaórák száma pedig csökkenhet, de az „igazi” szolgáltatás árak és volumenek még stabilak maradhatnak. Egy rögzített súly szerkezet, még ha gyakran frissítik is, nem követi ezeket a változásokat, és az eredményként kapott összetevő ár torzított lesz, és ez szerepel majd a végső árban. Ezért ebben a helyzetben a modell alapú árazás használatát javasoljuk. Az összetevőkre épülő árazás előnye, hogy rugalmasan lehet alkalmazni. Figyelni kell a felhasznált adatok időbeli reprezentativitásának biztosítására, ezért gyakran meg kell újítani az összetevők kiválasztását és a súlyrendszert. 2.7.

Százalékos díjakon alapuló módszer

Előfordul, hogy a szolgáltatás kibocsátás (például ingatlanügynökségek szolgáltatásai) értéke a megbízási díj, amit a szerződés, a szolgáltatással összefüggő vagyonérték, vagy más termékek százalékában határoznak meg. Ezekben az esetekben a szolgáltatás ára az előző időszakra jellemző árból kiindulva becsülhető meg az alábbi képlet felhasználásával:

ahol: -

a szolgáltatás kibocsátás ára t időszakban, Pt a szerződés, vagyonérték, vagy más termék értéke t időszakban, mt a termékértékhez (Pt) viszonyított díj százalék t időszakban.

A százalékban kifejezett díjakon alapuló módszer akkor alkalmazható, ha a termékek, vagy szolgáltatások a különböző időszakokban elég homogének. Jegyezzük meg, hogy a módszer egyenértékű azzal, amikor az árat közvetlenül ugyanazon szolgáltatás egymást követő időszakokban érvényes díja alapján becsülik. A fenti képlet alkalmazása esetén azonban kevésbé adatigényes az áralakulás megragadása, mert nincs szükség két időszakban teljesen megegyező árukra, vagy szolgáltatásokra (azaz vagyonértékre, vagy szerződésre), hanem csak azok áralakulására (például a vagyonérték, vagy szerződés árindexére). A százalékban kifejezett díj, mint olyan egy árképzési mechanizmus, és feltételezve, hogy a szolgáltatás árak változásai követik az alapul szolgáló termék áralakulását, a százalékban kifejezett díj, megszorozva a termék árváltozásának mértékével, árbecslési módszerré válik. A százalékban kifejezett díjakra épülő árképzési mechanizmusból nem következik automatikusan, hogy az árak becslésére a százalékban kifejezett díjakra épülő módszert lehet alkalmazni. A százalékban kifejezett díjakon alapuló módszer alkalmazásának speciális esete, amikor az árképzési mechanizmus egy skálára épül, amely az alapul szolgáló termék értékétől függően változó százalékokat tartalmaz. A díjat meghatározó százalékarány a termék értékének

34

növekedésével tipikusan csökken.38 Ebben az esetben csak az azonos skála kategóriába tartozó termékek tekinthetők homogénnek és a különböző skála kategóriákra egymástól elkülönítve lehet alkalmazni a százalékban kifejezett díjakon alapuló módszert. Előfordulhat azonban, hogy egy termék (bár nem figyelhető meg közvetlenül) az infláció következtében feljebb kerül a skálán, és az új kategóriában természetesen más díjat alkalmaznak. Az SPPI torzulásának elkerülése érdekében ezt figyelembe véve ki kell igazítani az eredményt. Jegyezzük meg azt is, hogy annak a feltételezésnek a következtében, mely szerint egy szolgáltatás ára összefügg az alapul szolgáló vagyonérték, vagy termék árával, a termékek bármely volumenváltozása (mennyiségi, vagy minőségi) közvetlenül úgy jelenik meg, mint a szolgáltatások volumenváltozása. Például a 4.sz. keretes írásban a számítógépek minőségi fejlődése a szolgáltatás volumen növekedését eredményezi, annak ellenére, hogy a gépeket bérbeadó vállalatnak nem kell több munkát ráfordítani. Ezért a módszer nagyon különbözik attól a megközelítéstől, amely közvetlenül a szolgáltatás ára és volumenének alakulását figyeli meg. 4. sz. keretes írás Példa a százalékos díjakon alapuló módszerre A példában a minta árakat a százalékban kifejezett díjak és az árindexek felhasználásával számítottuk. Egy árstatisztikus minden felvételi időszakra (t-1, t, t+1,…) összegyűjti a szolgáltatási díjak százalékban kifejezett adatait és ezeket összekapcsolja az érintett termékek árindexeivel. A szolgáltatás minta ára = százalékban kifejezett szolgáltatási díj (%) x a termék árindexe Minta szolgáltatás Időszak (év) Százalékban Személyi kifejezett díj (%) (a) számítógépek/másoló gépek árindexe (t0=100) (b) 250.000 yen-re 3,0 t-1 86,5 értékelt személyi számítógép havi 3,1 t 83,0 bérleti díja, 3 éves szerződés +3,3 Változás (%) -4,0 1.000.000 yen-re t-1 2,6 95,0 értékelt másológép havi bérleti díja, 5 t 2,7 94,0 éves szerződés Változás (%) +3,8 -1,1

2.8.

Minta ár (a) x (b) 259,5 257,3 -0,8 247,0 244,4 +2,8

Modell alapú árazás

2.8.1. A modell alapú árazás általános jellemzői Azokban az ágazatokban, amelyek túlnyomórészt egyedi szolgáltatásokat nyújtanak, a modell alapú árazás az árbecslés leghasználhatóbb módszere. A módszer39 megköveteli a válaszadótól, hogy egy típus-szolgáltatásra, amelynek specifikációját konstansnak tekintik, 38

39

Példaként az értékarányos árazást említhetjük, amit gyakran alkalmaznak a jogi szolgáltatások esetében. Ebben az árazási mechanizmusban a díjakat a kereset értékének arányában állapítják meg, vagy a különböző kereset értékeket képviselő ár osztályokra utalnak. A díj progresszíven is változhat. Lásd a 4.11, jogi szolgáltatásokkal foglalkozó alfejezetet. Lásd még Termelői árindex kézikönyv 6.83 szakasz 35

minden időszakban állapítson meg egy árat. A modell lehet soha meg nem figyelt szolgáltatás, vagy olyan termék, amit megfigyeltek a múltban, de nem az árazási időszakban. Az adatgyűjtés idején a szolgáltatás nem figyelhető meg (virtuális). Például egy mérnöki irodát felkérnek, hogy válasszon ki egy a múltban aláírt reprezentatív szerződést, és minden időszakra mondja meg, hogy milyen áron vállalná el az iroda az adott megbízást, ha a szerződés a felvétel időszakában érvényes volna. Fontos, hogy bár a modell árak nem megfigyelt piaci tranzakciókon alapulnak, a becsléseknek meg kell ragadniuk a felvétel időszakában uralkodó árakat. Nyilvánvaló, hogy a kis szerződések esetében, ahol a modell árak becsléséhez közvetlenül a vállalati nyilvántartásból származó adatokat lehet felhasználni, teljesül az említett követelmény. Ugyanezt az elvet kell azonban követni akkor is, ha a szerződés több időszakot fog át. A feltételeknek és az áraknak ebben a helyzetben is a felmérés időszakában uralkodó viszonyokat kell tükrözni, mert az ettől való eltérés az eredményszemlélet feladását jelentené, az pedig torzított szolgáltatás volumenmutatókat eredményezne, amikor az SPPI-t deflátorként használják. Figyelemre méltó, hogy a néhány időszakon át érvényben levő szerződések esetében a modell árak eltérnek a tényleges tenderek áraitól, amelyekben figyelembe lehet venni a jövőbeni inflációt, adózást, stb. A modell árak mesterségesek abban az értelemben, hogy a projekt költségei és haszna (az eladási ár és az önköltségi ár különbsége) csak a felvétel időszakára jellemző piaci viszonyokat fejezik ki, annak ellenére, hogy egy hosszú lejáratú szerződés különböző szakaszai különböző időpontokban válnak aktuálissá. Másfelől, gyakorlati szempontból annak is van előnye, ha csak a jelenlegi piaci viszonyokra támaszkodunk, mert kevesebb bizonytalanság van a becslésben, és a becsléshez használt alap adatok közvetlenül rendelkezésre állnak. A modell alapú árazást egyedi termékek esetében használják, ahol az árbecslés, az összetevőkön alapuló módszerrel szemben, nem szükségképpen a szolgáltatás összetevőinek tényleges tranzakciós árain alapul. A modell alapú árazás főként az ahhoz hasonló helyzetekben megfelelő, mint ahol a munkaidőn alapuló módszereket széles körben használják (lásd 2.9 alfejezet). A munkaidőn alapuló módszerekkel összehasonlítva, a modell alapú árbecslés nyilvánvaló előnye, hogy a módszer elméletileg világosan meghatározott szolgáltatás termékekre épül, míg a munkaidőn alapuló módszerek esetében nem ez a helyzet. Más szóval, a modell alapú árazás meg tudja ragadni ugyanazon szolgáltatások árainak (bár virtuálisak) időbeli alakulását, és így az árak figyelembe veszik a termelékenység változását. A gyakorlatban a különbség nem feltétlenül nagyon jelentős, mert az adatszolgáltatók gyakran nem tudják megítélni, hogy egy szolgáltatás elvégzéséhez az előző időszakhoz képest hányszor több, vagy kevesebb idő szükséges. 2.8.2. A modell árak becslése a gyakorlatban A különböző szolgáltató ágazatok különböző követelményeket támasztanak a modellel szemben. Minden esetben alapvető követelmény azonban a modell pontos körülhatárolása, azaz a válaszadó által jelentett árak a meghatározott modellre vonatkozzanak, és ne forduljon elő a modelltől való eltérés anélkül, hogy a statisztikusokat értesítenék. Az ár becslésekor elméletileg az alábbi tényezőket kell figyelembe venni: 1. Munkaköltségek (alkalmazottak képzettség, vagy tapasztalat szerint és munkaórák száma); 36

2. Általános költségek; 3. Bruttó nyereség (az adott verseny környezetben érvényes szokásos nyereség) Az adatszolgáltatónak minden árazási időszakra újra kell értékelni az említett tényezőket. Különleges figyelmet kell fordítani arra, hogy a modell a szolgáltatás árakon, nem pedig a ráfordítás összetevőinek listaárán keresztül mérje a kibocsátást. Nagyon fontos a munkaráfordítás megfelelő, a termelékenység változásait tükröző újrabecslése. A válaszadónak meg kell mondania, hogy hogyan változott a modell szerinti termeléshez szükséges munkaórák száma, például korábban 1000 mérnök munkaórára volt szükség, most pedig csak 930-ra. Ellenkező esetben ugyanaz a „termelékenységi probléma” merül fel, mint ami a munkaidőre épülő módszereket jellemzi. A modelleket időről időre azért is módosítani kell, hogy biztosítva legyen, hogy a kiválasztott termékek jól reprezentálják a vállalat kibocsátását és termelési eljárásait. Nehéz értékelni, hogy az alkalmazott feltételezések mennyire jól tükrözik-e a valóságot, és különösen nehéz megbecsülni egy modell szolgáltatás elvégzéséhez szükséges munkaidőt. A becslés ezért nagymértékben szubjektív lehet. Az adatszolgáltató által megadott nyereséghányadnak az árazási időszak tényleges üzleti feltételeit kell tükrözni, így ez a komponens várhatóan a piaci feltételekkel együtt változik (azaz fellendülés idején magasabb, recessziós időkben pedig alacsonyabb, sőt néha negatív). A modell alapú árazáshoz felhasznált szolgáltatások lehetnek hipotetikusak és/vagy a múltban lebonyolított tényleges ügyleteken alapulók. A legjobb módszer talán a közelmúlt tényleges adataira, például az előző időszakban kötött szerződésre támaszkodni. A közelmúltból származó adatok felhasználásának számos előnye van, például: -

Könnyebben figyelembe lehet venni a piaci feltételek változását;

-

Valószínűleg egyszerűbb biztosítani a termékek állandó minőségét;

-

Jobban teljesíthető a termékek és árak reprezentativitása;

-

A válaszadóknak könnyebb megbecsülni az árakat. Friss adatok állnak rendelkezésre ahhoz, hogy megfelelő kiigazításokat végezzenek azokban az esetekben, amikor a szolgáltatás néhány ismérve megváltozik.

Összességében, egy hipotetikus, vagy régi modellel összehasonlítva, az előző időszakban kötött szerződésre támaszkodó modell alapú árazásnak jobb eredményeket kell produkálni. Különösen igaz ez akkor, ha a válaszadók a közelmúltban nem végeztek, vagy nem pályáztak a hipotetikus modellhez hasonló munkára. Az árazáshoz rendelkezésre álló alapadatok a szolgáltatástól és a szolgáltatást nyújtótól függően különbözőek lehetnek, de jellemzően ismertek a felszámított munkadíjak és a különböző költségadatok. Az áralakulás nyomon követéséhez az előző időszakra vonatkozó részletes vállalati adatok és a felvételi időszakra vonatkozó hasonló adatok képezik a legjobb információs hátteret. A modell alapú árazásnál egy jellegzetes szolgáltatás kiválasztása és pontos leírása jelenti a kiindulópontot. Ahelyett, hogy az óradíjon alapuló árazási módszerhez hasonlóan, kezdettől fogva feltételeznék, hogy a szolgáltatást az elvégzéséhez szükséges, az alkalmazottak képzettsége szerint csoportosított munkaórák határozzák meg (lásd a 2.9 alfejezetet), a válaszadót felkérik, hogy adja meg ugyanazon szolgáltatás t-1 és t időszakra vonatkozó árát. Ez azt jelenti, hogy bár az árváltozások a legtöbbször az óradíjak, általános költségek és nyereség változásából adódnak, néhány változás a munkaórák számának és egyéb jellemzőknek a módosulásából is eredhet. Ha pontosan ugyanannak a szolgáltatásnak, vagy 37

szerződésnek a teljesítéséhez t időszakban más munkaóra ráfordításra, vagy más összetételű személyzetre és a hozzá tartozó munkaórára van szükség, mint t-1 időszakban, akkor ezeket a tényezőket frissíteni kell, és az eredményül kapott változásokat árváltozásokként kell kezelni. Jegyezzük meg azonban, hogy ha az eredményül kapott árváltozások nagyok, fel kell kérni az adatszolgáltatót, hogy magyarázza meg, miért olyan nagy a különbség az ugyanazon szolgáltatás elvégzéséhez szükséges munkaórák között. A változások lehetnek technológiai, vagy szabályozó változások következményei, ami azt jelenti, hogy pontosan ugyanazt a kibocsátást más összegű ráfordítással érik el. Ebben az esetben a különbséget árváltozásként indokolt számba venni. Másfelől, ha megállapítható, hogy a ráfordítás változás valóban a kibocsátás (vagy az elvégzendő szolgáltatás) változását eredményezi, akkor nem árváltozásról van szó. Az információ felhasználható a szolgáltatás leírásának frissítéséhez, de az árváltozást ki kell szűrni. Mivel a válaszadót arra kérik, hogy ugyanazon szolgáltatás t-1 és t időszakra vonatkozó árát becsülje meg, a felmérés egysége valójában az ármozgás. Ez eltér a közönséges helyzettől, amikor a válaszadót arra kérik, hogy a folyó időszakra adjon egy árat minden kiválasztott szolgáltatásra. Így amikor ezt a módszert alkalmazzák, a modellhez összegyűjtött, egyes időszakokra vonatkozó ármozgások összekapcsolhatók az áralakulás mérése céljából. A modell alapú árazás problémája, hogy a válaszadó munkaterhelése még azokban az esetekben is viszonylag nagy, amikor a modellek a vállalatok által a közelmúltban nyújtott szolgáltatásokra épülnek. Emiatt komoly a kockázata annak, hogy a válaszadó nem veszi komolyan a feladatot és olyan modell árakat jelent, amelyek néhány időszakon át változatlanok maradnak. Ezért fontos a válaszadókkal kialakított rendszeres kapcsolat annak biztosítása érdekében, hogy az árak megfelelően tükrözzék a piaci helyzet változását.

38

5. sz. keretes írás

Példa a modell alapú árazásra40 Építéssel összefüggő mérnöki munka; Rögzített díj; Minősítés alapján történt kiválasztásra épülő szerződés Project címe: Kórház bővítés (sebészet) tervezése Díjazás csoportosítása: Óradíj (a) 25,4

Órák

Szorzó (általános költségek, haszon) (c) 2,35

(b) 67,87

Teljes díjazás/számla (d)=(a)x(b)x(c) 4051,05

A közölt árak tartalmazzák a versenyen alapuló árengedményeket. Mérés egysége: a számla; becsült nettó ár Ideális esetben a modell egy közelmúltban befejezett projekt. A választott modellt a bázisidőszakban árazzák, és minden ezután következő havi árat a modell alapján becsülnek meg. A válaszadókat arra kérik, hogy közöljék az óránkénti munkadíjakat, amit akkor számítanának fel, ha a cég alkalmazottai a leírt feladatokat hasonló projektre, hasonló felhasználónak teljesítenék az árazási időszakban. Ha az alkalmazottak teljesítményének változása következtében ugyanezeket a feladatokat több, vagy kevesebb idő alatt lehet elvégezni, mint az előző időszakban, akkor a válaszadókat megkérik, hogy a felhasznált munkaórák számát is igazítsák ki. Ha nincs ilyen típusú változás, akkor a ráfordított munkaórák száma változatlan marad. A válaszadókat arra is felkérik, hogy frissítsék az általános költségeket és hasznot (eladási ár és önköltségi ár különbsége) tartalmazó szorzót. Az általános költségeket naprakésszé teszik annak érdekében, hogy a cég általános költségeit alkotó működési költségek piaci árát tükrözzék. Felkérést kapnak a válaszadók arra is, hogy becsüljék meg a felszámított hasznot azon az alapon, hogy mi lenne a cég haszna (beleértve a profitot), ha hasonló projektet, hasonló felhasználó megrendelésére valósítanának meg az adott árazási időszakban.

2.9.

Munkaidőn alapuló árbecslés

2.9.1. Általános megjegyzések A munkaidőn alapuló árbecslés különbözik más árbecslési módszerektől abban az értelemben, hogy nem az elvégzett szolgáltatás árát határozza meg, hanem ehelyett a szolgáltatás elvégzésére fordított idő árára támaszkodik. Feltételezi, hogy a szolgáltatások közvetlenül, vagy túlnyomórészt megfeleltethetők az ügyfelek kielégítése érdekében ledolgozott, kiszámlázott munkaóráknak, azok különböző típusainak. Első látásra megfelelőnek tűnik, hogy a kiszámlázott munkaórák árát használjuk SPPI előállításához. Ugyanúgy néznek ki, mint bármilyen más ár és hasonlóképpen megfigyelhetők az ügyfelek és az árstatisztikusok által. Az óradíjak azonban inkább árképzési mechanizmusokat fejeznek ki, mint valódi szolgáltatás árakat. Egy valódi szolgáltatás árát 40

A modell alapú árazás további példáit lásd a 4.15 alfejezetben. A modell alapú árazás jogi szolgáltatások esetében történő alkalmazásáról lásd a Voorburg Munkacsoport 2001. évi találkozóján bemutatott tanulmányt. A tanulmány 2. sz. függeléke egy Új-Zélanddal foglalkozó példát tartalmaz. 39

mindazok a bevételek alkotják, amelyeket a szolgáltatást nyújtó kap, és a teljes ár az, nem pedig az óradíj, amiben a szolgáltatás vásárlói végül is érdekeltek és amit az árstatisztikusoknak össze kell gyűjteni, ha arra lehetőség van. Nagyrészt az érintett szolgáltatásoktól függ, hogy a munkaidőre épülő árbecslési módszerekkel becsült árak mennyire alkalmasak az SPPI-ben történő közvetlen felhasználásra. A munkaidőn alapuló árazási módszerek jellemzői világossá válnak, amikor az árindexeket deflátorként használják. Ha feltételezik, hogy az árindex megegyezik az óradíjak alakulásával, az eredményül kapott volumen a szolgáltatásnyújtásra fordított időt méri (a munkaórák számát), nem pedig magának a szolgáltatásnak a volumenét. Ezek a mutatók nem fejezik ki a termelékenység változást, kivéve azt, ami az alkalmazottak összetételének változásából adódik – a termelékenység nő, ha a magasabb bérű alkalmazottak aránya nő és csökken a fordított esetben. Az alkalmazottak egy-egy osztályán belül azonban a mutatók nem tükrözik a termelékenység változást. Az egyes alkalmazotti csoportokon belül változatlan termelékenységet feltételezni túlzás, különösen az olyan helyzetekben, amikor változik az alkalmazottak összetételének aránya. Az összetétel változás gyakran azt jelenti, hogy az egyes kategóriákon belül megváltozik a munka tartalma. A szakemberek arányának növekedése például azt jelentheti, hogy a fejlett technológia segítségével a szakemberek vesznek át néhány feladatot azokból, amelyeket korábban a kisegítő személyzet végzett el. Így, a módszer alapjául szolgáló elvekkel ellentétben, megváltozik a szakemberek munkájának volumene és tartalma. Kiigazításra van szükség az árazott egységek, azaz a kiszámlázott / felszámítható munkaórák minőségének változása miatt. Az, hogy a gyakorlatban hogy történik a kiigazítás, a tényleges helyzettől és a rendelkezésre álló adatoktól függ. A kiigazítás azonban nem oldja meg a termelékenység problémáját, ami megkövetelné a „valódi” szolgáltatás kibocsátás azonosítását. Irodai gépek, szoftverek és más termelőeszközök beszerzése vélhetően növeli a tényleges szolgáltatás kibocsátást és a termelékenységet. A szolgáltatás elvégzéséhez szükséges idő rövidebb lehet, és megváltozhat a szolgáltatások minősége. Ezért a kizárólag az ügyfelek kiszolgálására fordított munkaidőn alapuló SPPI – különösen azokban a szolgáltató ágazatokban, amelyek termelésében magas a tőke részaránya – hajlamos a torzításra. Mindamellett az óradíjak megfigyelhető ármechanizmusokat fejeznek ki, és természetes kiindulópontot jelentenek az SPPI összeállításához. Néhány szolgáltatás esetében nehéz jobb kiindulópontot találni, mint az óradíjak és a kapott SPPI-nek rövid távon lehet értelme, de hosszú távon a szolgáltatás típusától függően fennáll a torzítás veszélye. Nagyon kevés olyan piaci szolgáltatás van ugyanis, ahol nem várható termelékenység változás. Jegyezzük meg, hogy néha akkor is használják a munkaidőn alapuló módszereket, amikor az árazás mechanizmusa nem idő alapú, például az értékarányos árbecslés esetében41. 2.9.2. A munkaidőn alapuló módszerek Megkülönböztethető több idő alapú árbecslési módszer, amelyekkel röviden foglalkozunk ebben az alfejezetben. A módszerek elméletileg két fő csoportba oszthatók: 1. Közvetlenül a szolgáltatásnyújtásra felhasznált munkaidő árát megbecsülő módszerek;

41

Lásd a 4.11 alfejezetet. Jogi tevékenységek. 40

2. Nem közvetlenül a felhasznált munkaidő árát megbecsülő módszerek. Ezek a munkaidőre épülő mutatókat használnak fel a becslés részeként, és ezért a kapott ár túlnyomórészt munkaidő alapú. Problémát jelent, hogy a munkaidőn alapuló módszerek érzékenyek a felszámítható munkaórák körének változásaira. Ha például a kisegítő személyzet munkaóráit külön nem számítják fel többé, és a felszámított átlagos munkadíj ennek következtében emelkedik, akkor az eredményül kapott árindex nő, és a deflálást követően az ágazati volumenváltozásra vonatkozó becslés csökkenést mutat annak ellenére, hogy a tényleges szolgáltatás kibocsátás változatlan. Másképpen fogalmazva, a személyzet hatékonyabb felhasználásából származó megtakarítások nem tükröződnek az árakban, az indexben viszont felfelé mutató torzítás jelenik meg. Hasonló példa, amikor új technológia alkalmazása következtében nő a szakemberek átlagosan felszámított munkadíja. Az új technológia lehetővé teszi, hogy gyorsabban oldják meg a feladatokat, így csökkentve a saját kiszámlázott munkaóráikat, miközben ugyanazt a szolgáltatást nyújtják az ügyfeleknek. Ezért a munkaidőn alapuló módszerek felhasználása esetén a statisztikusoknak éberen kell figyelni a felszámítható munkaórák változására és a megfelelő kiigazításra (például a nem tisztán árváltozáshoz köthető átlagos munkadíjváltozások kiiktatásával). Ez több módon érhető el, például úgy, hogy a kérdőíven érdeklődnek az óradíjak változásának oka iránt. Megkérdezik például, hogy az előző két időszak között befolyásolták-e olyan tényezők a felszámítható munkadíjak megállapítását, mint a technológia változás, adminisztratív átszervezés, változások a számlázás szerkezetében, stb.. A kiigazítások legalább annyiban javíthatják az eredményül kapott SPPI-t, hogy csökkentik az árak volatilitását. A helyes kiigazításhoz azonban explicit, vagy implicit módon azonosítani kell a termékeket, de ebben az esetben a módszer már a modell alapú árazás fogalomkörébe tartozik. 2.9.2.1.

A munkaidő közvetlen mérése

Ebben az esetben közvetlenül a kiszámlázott / felszámítható munkaidő mérése a cél. A módszer elméletileg egyszerű, a gyakorlatban azonban a rendelkezésre álló áradatoktól függően több változata ismeretes. a) Óradíjak Az óradíjakon alapuló módszer azt a legegyszerűbb esetet fejezi ki, amikor a tranzakciós árak az elvégzett munkák szerint csoportosítva állnak rendelkezésre. A válaszadók az alkalmazottak besorolása szerint csoportosítva megadják a felszámított átlagos óradíjakat. Az adatok származhatnak közvetlenül a folyamatban levő projektekből, vagy – szubjektívebben – tükrözhetik a válaszadó értékelését az általános piaci viszonyokról. A teljes árváltozás a különböző kategóriákba tartozó munkákért felszámított óradíjak változásának súlyozott átlaga:

ahol:

41

Pt = ár a t időszakban, = átlagos óradíj az i alkalmazotti osztályban, t időszakban, = i alkalmazotti osztályban ledolgozott munkaórák a t időszakban. Ebben a módszerben az árakat az óradíjak súlyozott átlagaként becsülik. Az óradíjakon alapuló módszerek egy másik fajtája, amikor az egyes alkalmazotti osztályokhoz tartozó átlagos óradíjakat közvetlenül használják fel az SPPI-ben. Az egység díjaknak ezeket a fajtáit Hollandiában átlagos „realizált óradíjaknak”, Angliában pedig „az alkalmazottak besorolása szerinti díj jövedelemnek” nevezik. A többi egység érték indexhez hasonlóan itt is fontos szempont az osztályok homogenitása.

ahol: = ár (egység érték) az i alkalmazotti osztályban, t időszakban, = összes jövedelem az i alkalmazotti osztályban, t időszakban, = megrendelőkre fordított munkaórák az i alkalmazotti osztályban, t időszakban. 6. sz. keretes írás Példa a realizált óradíjakon alapuló termelői árindexre A felmérésből minden időszakra rendelkezésre áll az euróban kifejezett jövedelem és a ledolgozott órák száma. A realizált óradíj a jövedelem és a ledolgozott órák számának hányadosa (az alábbi példa felső sorában például 147991/2980=50 €/óra). Miután megvannak a bázis és az összehasonlítási időszakra a realizált óradíjak, minden egyes tételre egy részindexet számítunk. Az alábbi példában a tapasztalt rajzoló óradíja a két időszakban 50 és 55 €, így a megfelelő részindex 55/50=1,1. Bázis időszak Jövedelem (€) Ledolgozott Realizált óradíj (a) munkaórák (jövedelem/ledolgozott (b) órák) (a)/(b) Tapasztalt rajzoló 147991 2980 50 Mérnök szakértő 18000 226 80 Tervező 163090 1624 100 Vezető projekt igazgató 47010 471 100 Összehasonlítási időszak Jövedelem (€) Ledolgozott Realizált óradíj Rész index (a) munkaórák (Jövedelem /ledolgozott (b) órák) (a)/(b) Tapasztalt rajzoló 100200 1809 55 1,10 (=55/50) Mérnök szakértő 22456 313 72 0,90 Tervező 120668 1050 115 1,15 Vezető projekt igazgató 50505 533 95 0,95

b)

Lista óradíjak

A ledolgozott munkaórák tranzakciós árai nem állnak mindig rendelkezésre. Azonban gyakran előfordul, hogy a vállalatnál készülnek listák az alkalmazottak különböző csoportjaira vonatkozó, piacon elérhető óradíjakról. Ebben a vállalatok különbözőképpen csoportosíthatják az alkalmazottakat. Ezeket az alapadatok felhasználhatók az árindex 42

összeállításához. Másfelől néhány vállalatnak, különösen a kis méretűeknek, egyéni, személyre szóló díjtételeik lehetnek, amit jellemzően évente egyszer határoznak meg, és ezek a díjak gyakran inkább referenciaként szolgálnak, mint ténylegesen felszámított díjakként. Így fontos kiigazítani a realizált és a mintául szolgáló jövedelmek közötti különbséget:

ahol: Pt = ár a t időszakban, = átlagos lista óradíj, i alkalmazotti kategóriában, t+1 időszakban, = t időszakban ledolgozott munkaórák száma, i alkalmazotti kategóriában, összes realizált jövedelem t időszakban, összes becsült jövedelem t időszakban. A kiszámlázott óradíjakon alapuló eljáráshoz hasonlóan, a módszer külön-külön is alkalmazható az egyes alkalmazotti kategóriákra (egység díjak). Fontos biztosítani, hogy a kiigazításnál használt realizált összes jövedelem konzisztens legyen a becsült összes jövedelemmel. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a realizált jövedelemre vonatkozó adatok az eredményszemléletű, nem pedig a konkrét pénzmozgást figyelembe vevő koncepción alapuljanak. Mivel az adatok konzisztenciájának ezen követelményét gyakran nem lehet teljesíteni, a kétféle jövedelem viszonyszámával külön korrigálni kell az adatokat. Más szóval a kiigazításhoz szükség van arra, hogy megbecsüljünk egy átlagos diszkontrátát. Hasonlóan a normál diszkontáláshoz, nincs szükség kiigazításokra, ha egymást követő időszakokban a diszkontrátát azonosnak tételezzük fel. A módszer eredményeit jól össze lehet hasonlítani a kiszámlázott óradíjakon alapuló módszer eredményeivel. A tökéletes összehasonlíthatóság feltétele, hogy elvégezzük a diszkontálást, valamint az, hogy a valódi és listaárak közötti relatív eltérés az alkalmazottak minden kategóriájában azonos legyen. c)

Bértételek

Néha nem állnak rendelkezésre a felszámított átlagos munkadíjak, mert a számlázás nem az óradíjak közvetlen felhasználására épül. Ezekben az esetekben az óránkénti bértételekből lehet kiindulni. A válaszadókat arra kérik, hogy adják meg szakemberek különböző csoportjainak (képzettség szerinti besorolás) bér adatait és a besorolás csoportjai szerint a megrendelés teljesítése érdekében ledolgozott órák számát. Fontos előfeltétel azonban a

43

bértételek kiigazítása, ezáltal a jövedelmekkel való összhang biztosítása. Ez azt jelenti, hogy a bértételeket meg kell szorozni a jövedelmek és bérek becsült arányszámával.42

ahol: Pt = ár a t időszakban, = átlagos óránkénti bér i alkalmazotti osztályban t időszakban, = i alkalmazotti osztályban ledolgozott munkaórák t időszakban Rt = összes jövedelem t időszakban

= jövedelem/bér arány a t időszakban Az átlagos óradíjakon és a lista óradíjakon alapuló eljárásokhoz hasonlóan a módszer különkülön is alkalmazható az egyes alkalmazotti kategóriákra (egység díjak). 7. sz. keretes írás Példa a bértételeken alapuló termelői árindex számítására Az első két sor adatai felmérésből származnak. Ha a bérek évente csak kétszer változnak, elegendő félévenként elvégezni a felmérést. A jövedelem/bér arány (R/W) ezzel szemben gyorsabban változik. Az ár az átlagos bér és az R/W arány szorzata (harmadik sor). Negyedév 1 (bázis) 2 3 4 5 Bér 40 € 40 € 41 € 41 € 45 € Jövedelem/bér arány (R/W) 2,00 1,90 1,85 1,95 1,90 Ár (bér x R/W) 80,0 € 76,0 € 75,9 € 80,0 € 85,5 € Árindex (q1=100) 100,0 95,0 94,8 99,9 106,9

A bértételeken alapuló módszer nagyon érzékeny a jövedelem/bér arány nagyságára, ezért nagyon fontos a jövedelem és bér adatok összhangjának biztosítása. Ahhoz, hogy egymást követő időszakokban összehasonlítható árakat kapjunk, a jövedelem adatokat eredményszemléletben kell elszámolni, és nem tartalmazhatnak semmilyen alvállalkozói költséget. Megbízható jövedelem/bér arányszám esetén a bértételekre épülő árazás eredményei összehasonlíthatók a korábban leírt idő alapú módszerek eredményeivel. Az, hogy a bértételeken alapuló árazás eredményei jobbak, vagy rosszabbak, attól függ, hogy a bérskála, vagy a felszámított munkadíjak skálája fejezi ki jobban az alkalmazottak különböző kategóriái között meglevő teljesítménykülönbségeket. 42

Jegyezzük meg, hogy az SPPI módszertani anyagaiban a módszert néha úgy nevezik, hogy bérek haszonkulccsal, vagy ráfordítás haszonkulccsal, abban az értelemben, hogy a nyereségkulcs adminisztratív és egyéb költségeket is tartalmaz. Az SNA terminológia szerint a haszonkulcs a tőkehozamnak felel meg és nem foglal magába folyó költségeket. Ezért az egyértelműség biztosítása érdekében itt nem használjuk haszonkulcs (mark-up) kifejezést. 44

d)

A munkaidő árának egyéb közvetlen mutatói

Néha a munkaidőre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre óránkénti bontásban, hanem például naponként csoportosított adatok érhetők el. Ilyenkor elméletileg ugyanazt az eljárást kell követni, mint a munkaórákra vonatkozó adatok esetében. A különbség csak az, hogy ebben az esetben a becsléshez felhasznált egység (például nap) kevésbé pontos, és ez az eredmények minőségét is befolyásolhatja. 2.9.2.2.

Nagyrészt a munkaidő árán alapuló módszerek

A „nagyrészt a munkaidő árán alapuló módszerek” fogalomkörébe azok az eljárások tartoznak, amikor az ár nem közvetlenül idő alapú, de az árbecslés építőelemeiként idő alapú mutatókat használnak fel. Más szóval, az eredményül kapott árat nem kizárólag egy világosan specifikált szolgáltatás alapján számítják. Például: -

Az árakat néhány részösszetevő alkotja, amelyek között szerepel az egy meghatározott szolgáltatás elvégzése során ledolgozott, rögzített számú munkaóráért kapott ellenérték. Ahogy a 2.6 alfejezetben magyaráztuk, különösen nagy a torzítás kockázata, ha olyan részszolgáltatások esetében alkalmazzák a munkaidő alapú árbecslést, ahol gyors technológiai fejlődés megy végbe, és ezek a részszolgáltatások nagy súlyt képviselnek az árban;

-

Az árak virtuálisak és ezért hasonlítanak a modell alapú becsléshez, de nem figyelik meg külön az ár alapjául szolgáló ledolgozott munkaórák változását, hanem feltételezik, hogy az megegyezik az előző időszakra jellemző munkaórákkal;

-

Olyan szolgáltatási projektek, vagy szerződések díjtételeiből számítják az árindexet, amelyek áralakulását a felhasznált munkaidő alapján mérik;

-

Ahogy korábban rámutattunk, az árbecslési módszerek osztályozásának fontos célja az eredményül kapott árindexek tulajdonságainak kiemelése. Ezért alapvetően fontos a munkaidő alapú módszerek elválasztása azoktól, amelyek azonos szolgáltatások áralakulását követik nyomon.

45

3.

Az árindexek kidolgozásának gyakorlati szempontjai

3.1.

Bevezetés

Minden ágazatnak megvan a maga sajátos szerkezete és elemei, amelyek a szolgáltatások azonosítását és az árak összegyűjtését erőpróbát jelentő feladattá teszik. Ennek a fejezetnek a célja, hogy gyakorlati eljárásokat adjon ahhoz, hogyan lehet elkezdeni az ágazatspecifikus indexek kidolgozását, többnyire az osztályozás 4 számjegyű ágazati szintjén. A 8. sz. keretes írás bemutatja azokat a legfontosabb munkafázisokat, amelyeken végig kell menni a szolgáltató ágazatok árindexeinek kialakításakor. Ezeket a lépéseket azután a fejezet hátralevő részében részletesebben tárgyaljuk. 8. sz. keretes írás A fejlesztési munka fő lépései A. B. C. D.

E.

F. G. H.

Az ágazatok leírásának megtervezése Megbeszélések a nemzeti statisztikai hivatalon belül Találkozások az adott területen tevékenykedő szakmai testületekkel Módszertani szempontok (nem időrendi sorrendben) a. Kapcsolatfelvétel a vállalatokkal b. Mintavételi keret kialakítása c. Szolgáltatások azonosítása d. Az adatszolgáltató vállalatnak javasolt árazási módszerek e. Súlyrendszer f. Index formula Próba felvétel 1. A kísérleti vállalatok kiválasztása, a mintavételi módszer és a minta kiválasztása, a súly szerkezet megvizsgálása 2. A kérdőívek megszerkesztése, útmutatások és az árazási módszerek kiválasztása 3. Az indexek összeállítása 4. Minőség-értékelés 5. Visszatérés a szakmai testületekhez A teljes minta kiválasztása és az index súlyok származtatása Folyamatos adatgyűjtés Az index kiszámítása és minőség ellenőrzés

A leírt munkafolyamatot lineáris formában mutattuk be, annak ellenére, hogy néhány munkafázis többféle sorrendben, vagy interaktív módon is elvégezhető. Az A-tól E-ig terjedő munkafázisok például szorosan összefüggnek egymással és más sorrendben is be lehetne mutatni ezeket. Hangsúlyozandó, hogy a szakmai testületekkel kialakított eredményes kapcsolat az egész folyamat minőségét erősen befolyásolhatja.43 Miközben a nemzeti statisztikai hivataloknak néha módja van akár a szakmai testületekkel való találkozás előtt részletes képet kapni az adott szolgáltatásterületről, az említett testületektől kapott visszajelzés sok munkafázisban előfeltétele annak, hogy jó minőségű árindexeket kapjunk. Az ágazati indexek (és a megfelelő részindexek) létrehozásának folyamata igen hosszú. A nemzeti statisztikai hivatalok általában

43

Néhány országban és/vagy ágazatban a szakmai szervezetektől származó információk szélesebb körben elterjedtek, mint másokban. 46

nem számíthatnak arra, hogy két évnél rövidebb idő alatt el lehet jutni a munka elkezdésétől az index publikálásáig. (Lásd ennek a fejezetnek az 1.sz. mellékletét is). Továbbá, az árstatisztikusoknak az index összeállítását követően is folytatni kell a minta árak megfigyelését és karbantartását. Az index karbantartásának részleteivel a 3.9 alfejezet foglalkozik. 3.2.

Az ágazatok leírása

Egy új szolgáltatás árindex kifejlesztésekor az első lépés az ágazat részletes elemzése.44 Ez az előtanulmány különböző formákat ölthet, de minimálisan tartalmaznia kell a következő információkat: -

Az adott szolgáltató ágazatban működő szervezetek és szakmai egyesületek azonosítása;

-

A nemzeti statisztikai hivatal által az ágazatról készített minden korábbi strukturális felvétel részletes áttekintése;

-

A szolgáltató ágazat hatóköre. Mit ölel fel az ágazat?

-

Az ágazat által nyújtott főbb szolgáltatások rövid leírása;

-

Leírás arról, hogy hol használják az adott szolgáltatás kibocsátást (az információ például a forrás-felhasználás táblákból szerezhető meg);

-

Az ágazathoz tartozó termékek ármeghatározó tényezői;

-

Az árbevétel adatok egyéb lehetséges forrásai termék és vállalati szinten (ha több mint a strukturális üzleti statisztikákból nyerhető információk);

-

Az árbevétel megoszlása a különböző szolgáltatások között;

-

Más országokban használt módszerek áttekintése.

Ez az előtanulmány használható fel kiindulópontként annak megfontolásakor, hogy melyik árbecslési módszert lehet alkalmazni. Ahhoz is kiinduló információt kell szolgáltatnia, hogyan osszuk fel a termékeket fő csoportokra, és hogyan lehet ezeket összesúlyozni a teljes szolgáltató ágazat lefedése érdekében.45 3.3.

A szakmai szervezetekkel kialakított kapcsolatok

Hasznos, ha már a fejlesztési munka kezdetén kapcsolatot teremtünk az adott ágazat területén működő szakmai szervezetekkel és egyesületekkel. Ezek ugyanis segíthetik a statisztikusokat az ágazat jobb megismerésében azáltal, hogy áttekintést nyújtanak a lehetséges szolgáltatás csoportokról, a tevékenységi területekről és a valószínű problémákról, amikkel az SPPI összeállítása során a szakemberek szemben találják magukat. Segítséget nyújthatnak a szolgáltatás specifikációk megfogalmazásában és egy részletesebb mintavételi keret 44

45

Jegyezzük meg, hogy az “ágazat” itt a csoportosítás négyjegyű ágazati szintjének megfelelően aggregált szolgáltatásokat jelent. A gyakorlatban az index rendszerint csak az ágazat szempontjából elsődleges termékekre vonatkozik, de elméletileg másodlagos termelést is tartalmaznia kell. Az ágazati leírás példáit lásd Svédország statisztikai weboldalán: http://www.scb.se/templates/Standard_29560asp 47

kialakításában is. A szakmai szervezeteknek gyakran jó kapcsolatai vannak a vállalatokkal, így segíthetnek rábeszélni a vállalatokat, hogy vegyenek részt a munkában, és segíthetnek megtalálni a megfelelő kapcsolattartót az egyes vállalatoknál. 3.4.

Módszertani szempontok

3.4.1. Mintavételi keret A lehetséges mintavételi kereteket illetően a helyzet országról országra jelentősen különbözhet. Sok országban a cégjegyzék, vagy a nemzeti számlák jelentik a keret egy lehetséges forrását. A cégjegyzékekben rendszerint vannak adatok az árbevételről, az alkalmazottak számáról és a legfontosabb tevékenységekről, de szolgáltatás fajtánként általában nem tartalmaznak információt a szakosodott egységekről, vagy a forgalomról. Néha egy további felvételre van szükség ahhoz, hogy adott ágazat vállalatainak, vagy fő szolgáltatás csoportjainak megbízható súlyait meghatározhassuk. A szakmai szervezetek, szabályozó hatóságok, vagy harmadik fél által végzett piacelemzések további információval szolgálhatnak. Extrém esetekben a mintavételi listát a telefonkönyvből, vagy az internetről szerzett információk segítségével is meg lehet szerkeszteni. 3.4.2. Szolgáltatások azonosítása Az árazáshoz minden szolgáltatáscsoportra (például CPA csoportosítás, vagy a tervezés során azonosított részletesebb szolgáltatás tételek) nagyon pontosan kell specifikálni a reprezentatív szolgáltatások csoportját. Ezeknek a szolgáltatásoknak reprezentatívnak kell lenni a saját termék csoportjukra nézve, és szükséges, hogy olyan ármozgásokkal legyenek jellemezhetők, amelyek tipikusak a szóban forgó csoporthoz tartozó szolgáltatásokra. A szolgáltatás specifikációk az egyes, mintának választott vállalatok esetében gyakran alig különböznek egymástól. A jó szolgáltatás specifikáció célja, hogy időszakról időszakra konzisztens árak gyűjtését biztosítsa, minden időszakban azonos értékesítési feltételekkel jellemezhető szolgáltatásokhoz kapcsolódva. A következő táblázat felsorol néhány kritériumot, amelyek befolyásolhatják a szolgáltatás árát és a specifikáció részei lehetnek. A lista nyilvánvalóan nem teljes és további kritériumokra lehet szükség a különböző szolgáltató ágazatok, vagy vállalatok esetében.46

46

A negyedik fejezetben vannak példák a különböző ágazatokban használt termék specifikációkra. Lásd még a Termelői árindex kézikönyv 10. fejezetét is, amely néhány szolgáltatás SPPI összeállításával foglalkozik. 48

9. sz. keretes írás Specifikáció A szolgáltatás neve Azonosító szám Leírás (a szolgáltatás terjedelme) Az értékesítés egysége Fogyasztó Engedmények Helyszín Fizetési feltételek

3.5.

Szolgáltatás specifikáció Rövid magyarázat A szolgáltatás neve a meghatározott szolgáltatás csoporton belül, például napi kettős könyvelés. Ha a vállalatnak van azonosító száma az adott szolgáltatásra, ezt lehet használni, de sok esetben nincs azonosító szám. A vállalatnak a lehető legrészletesebben meg kell adnia, hogy mire terjed ki az adott szolgáltatás. Például megadhatják az elvégzendő feladatok listáját, mondjuk a könyvelési szolgáltatás esetében: A napi kettős könyvelés egy hónap alatt legfeljebb 50 könyvelési tételt foglal magába. A szolgáltatás leírásához felhasznált egységek (például percek, órák, könyvelési tételek, dokumentumok, vagy feladatok). Az árazás szerkezete függhet a fogyasztótól (vagy a fogyasztó méretétől). A fogyasztó adatainak bizalmas kezelése érdekében hivatkozási számot lehet használni. Minden, a felhasználóknaknyújtható engedményt fel kell sorolni. A szolgáltatás ára attól a helytől is függhet, ahol kínálják. Különböző fizetési, vagy hitelfeltételekhez különböző árak tartozhatnak.

Kísérleti felvétel

A próbafelvétel a fejlesztési munka alapvető része. Ebben a szakaszban lehetőség nyílik különböző árbecslési módszerek kipróbálására és a legmegfelelőbb módszer kiválasztására. A próbafelvétel pótlólagos információkat nyújthat az árak vállalatok közötti szóródásáról, és ezáltal értékes információval szolgálhat a szükséges minta méretről (minél nagyobb a szóródás, annál nagyobb mintára van szükség). A kísérleti felmérés idején a vállalatokkal együttműködve javítani lehet a termék specifikációt és a kérdőívet. Miután a próba felvétel sikeresen befejeződött és beigazolódott, hogy a kérdőívek és árazási módszerek elfogadhatók, ki lehet terjeszteni a felmérést. Ideális esetben a mintavétel egysége a szakosodott egység / KAU, de a gyakorlatban sokszor a gazdálkodó szervezetet használják erre a célra. A vállalatok próbafelvételhez való kiválasztása ugyanazzal a módszerrel történhet, mint amit a termelés felmérésekor fognak használni. Megszokott dolog, hogy a szolgáltatás árakat ágazatonként eltérő módon alakítják ki, ami szükségessé teszi, hogy a különböző ágazatokban egymástól eltérő mintavételi stratégiákat alkalmazzanak. A mintavétel módja bizonyos mértékig az ágazatra rendelkezésre álló mintavételi keret minőségétől is függ. A felvétel tervezéséhez szükséges információk hiánya következtében esetenként nem lehet statisztikai eljárásokkal meghatározni a megfelelő minta méretet.47 A minta méretéről szóló döntés a felvételhez rendelkezésre álló adatforrások alapján, vagy néhány rögzített, a minta elvárt lefedettségét kifejező arányszám alapján születhet meg. A különböző mintavételi

47

Ez a standard mintavételi eljárásokra vonatkozik, amelyekhez általában részletes információra van szükség a megfelelő változó szórásáról. A szolgáltatás termékcsoportok árára vonatkozóan általában nem áll rendelkezésre ilyen információ. 49

eljárások és a rétegzés kritériumainak részletesebb leírása a Termelői árindex kézikönyv ötödik fejezetében található. A sikeres próba felvétel érdekében először meg kell ismerni az ágazat számviteli gyakorlatát, azután pedig meg lehet fogalmazni a kérdőívet és az útmutatást. A nemzetközi szolgáltatásosztályozások sokszor nem elég részletesek ahhoz, hogy segítségükkel pontosan meg lehessen határozni az időszakról időszakra újra árazható, egyedi szolgáltatás termékeket. Ezekben az osztályozásokban (például a CPA-ban ) bizonyos szolgáltatás fajtákra azért tartoznak egyazon főcsoporthoz, mert közös a végső felhasználásuk, vagy egymás szoros helyettesítői. Az osztályozásra vonatkozó ismereteket az ágazati leírásokból és szakmai egyesületektől származó információkkal lehet kiegészíteni részletesebb szolgáltatás címsorok kialakítása érdekében, amelyek valamennyien ugyanahhoz a szolgáltatás főcsoporthoz tartoznak. A vállalatokkal való első kapcsolatfelvétel történhet személyes látogatással, telefonon, vagy levélen (postai, vagy e-mail) keresztül. Miután megtaláltuk a megfelelő vállalati kapcsolattartó személyt, nagyon fontos részletesen megbeszélni vele, hogy mi az index célja. Ugyanis a vállalatokkal közösen születik döntés a szolgáltatásokról és részletes specifikációjukról.48 3.6.

A minőség változás kezelése

3.6.1. Előkészítő munkák a szolgáltatások minőségváltozásainak kezeléséhez A szolgáltatásokat nehezebb pontosan körülhatárolni, mint a javakat, így a szolgáltatások minőség változását gyakran nehéz azonosítani. Általános szabály, hogy minőség kiigazításra van szükség, ha az ügyfél a kiválasztott szolgáltatásért többet, vagy kevesebbet akar fizetni. Ezt a szabályt azonban nem könnyű betartani, mert a szolgáltatások gyakran részben, vagy teljesen egyediek. Emellett a szolgáltatások ismérveinek megváltozása nagyon különböző formákat ölthet, és nem szükségképpen csak javulásról, vagy csak romlásról van szó. Így a minőség korrekcióra vonatkozó döntéseknél nem lehet elkerülni bizonyos mértékű szubjektivitást. Az index összeállítása során folyamatosan találkozunk a minőség kiigazítás és a termék specifikáció megváltoztatásának szükségességével, ezért amennyire csak lehet, állandóan felkészültnek kell lenni a piac és a szolgáltatások változásaira. Nagyon fontos a szolgáltatások minőség változásainak kezelésére vonatkozó eljárások megbeszélése az árfelírókkal, lehetőség szerint ilyen értelmű irányelveket meg kell fogalmazni a termék specifikációk megvitatásával egy időben. Az ár felírókkal és vállalatokkal folytatott megbeszéléseken különösen az alábbi témák érdemelnek figyelmet: 1. A szolgáltatások reprezentativitását érintő várható időbeni változások; 2. A szolgáltatások minőségének várható változásai; 3. A minőségi változások kezelésére alkalmazható kiigazítási módszerek és 4. A kiigazításokhoz szükséges adatok elérhetősége.

48

Ideális esetben a szolgáltatások kiválasztása a releváns ügyletek teljes körű összeírásából származik, de a legtöbb esetben nyilván nincs ilyen információ. 50

A gyakorlatban természetesen nagyon korlátozottak a lehetőségek arra, hogy minden változást megjósoljunk, de erőfeszítéseket kell tenni ennek érdekében. Előzetes felkészülés esetén nagyobb a valószínűsége annak, hogy amikor szükség van rá, gyorsan elvégezhető a specifikációk megváltoztatása és a hozzá kapcsolódó minőségi korrekció. 3.6.2. Példák a minőségváltozások miatt szükséges kiigazítási módszerekre Elméletileg a szolgáltatások és a javak esetében ugyanazokat a kiigazítási módszereket lehet használni. A gyakorlatban azonban a szolgáltatások esetében kevesebb lehetőség van és egyazon módszer felhasználhatósága is eltérhet attól függően, hogy szolgáltatásokról, vagy javakról van szó. Ezt mutatja be a 10. sz. keretes írás, amely összehasonlítja a minőség kiigazítási módszerek felhasználását a javak és a szolgáltatások esetében. Az összehasonlításból kiderül, hogy a szolgáltatásoknak csak egyharmadára, a javaknak viszont több mint felére lehetne megfelelő korrekciós módszert találni. A következőkben néhány példát mutatunk be a minőség kiigazítási módszereknek a szolgáltatások területén való alkalmazására. A példák japán tapasztalatokon alapulnak,49 ahol az alábbi minőség kiigazítási eljárásokat használják az SPPI összeállítása során: - Átfedés módszere, - Összehasonlításon alapuló helyettesítés, - Mennyiségi kiigazítás, - A termelési és opciós költségek különbségei, - Hedonisztikus megközelítés. Mindegyik módszernek vannak előnyei és hátrányai. Az, hogy melyiket választjuk, a szolgáltatás ismérveitől és a rendelkezésre álló adatoktól függ.50 10. sz. keretes írás Különböző minőség kiigazító módszerek alkalmazása vállalati árindexekben Japánban, 2003 Szolgáltatások Áruk Esetek száma % Esetek száma % Termelési költség 65 9,1 269 17,3 Átfedés 30 4,2 49 3,2 Hedonisztikus regresszió (lásd: angol 2 0,3 52 3,4 nyelvű magyarázatos szójegyzék, 146.o) Közvetlen összehasonlítás 125 17,5 428 27,6 Egység ár 0 0,0 20 1,3 Nem összehasonlítható 489 68,5 727 46,8 Egyéb 3 0,4 7 0,5 Összesen 714 100 1552 100

49

50

Lásd a következő tanulmányokat: Moriya K., Utsunomiya K., Minőség kiigazítás a gyakorlatban: Esettanulmányok a vállalati szolgáltatás termelői árindex tárgykörében, a Voorburg Munkacsoport 18. találkozója, Tokió, 2003; Hirakata N., Kouju A., Utsunomiya K., Minőség kiigazítási eljárás Japán 2000-es bázisú vállalati szolgáltatás termelői árindexében, a Voorburg Munkacsoport 19. találkozója, Ottawa, 2004; Ugai H., Szolgáltatás árak minőségi korrekciója. 2001 november, Bank of Japan. A korrekciós módszerekről és különböző helyzetekben való alkalmazhatóságukról lásd a következő OECD Kézikönyv 2. fejezetét is: OECD Handbook on hedonic indexes and quality adjustments in price indexes: special application in information technology products. 51

Átfedés módszere51 Az átfedés módszerét akkor lehet használni, ha egyidejűleg, ugyanabban az időszakban régi és új termékeket is forgalmaznak, ezért a közös forgalmazás időszakára eső megfigyeléseket összekötő kapocsként lehet használni. A módszer implicit feltételezése, hogy a régi és új termékek közötti árdifferencia kizárólag minőségi különbségeket fejez ki. A módszer legfőbb problémája, hogy a régi termék életciklusának a végén tart, míg az új termék most lép be a piacra, ezért a piac nincs feltétlenül egyensúlyban. Különösen olyan szolgáltatások esetében áll elő ez a helyzet, ahol gyors a technológiai fejlődés, és ezért a régi szolgáltatások gyorsan elveszítik vonzerejüket, az újak pedig teret nyernek. A piac hasonló egyensúlyhiánya lassabban fejlődő szolgáltatások esetében is kialakulhat, ha a szolgáltatók agresszív árverseny segítségével hatolnak be a piacra. Ezekben az esetekben nem érvényes a feltételezés, hogy az árkülönbségek kizárólag minőségi különbségeket fejeznek ki. 11. sz. keretes írás Szabadtéri reklám A „szabadtéri reklám” kategóriájában a hirdetéseket a méret és az elhelyezés alapján specifikálják. Ha valamelyik hirdetés érvényét veszti, a minta árat egy másikkal helyettesítik. Ilyen esetekben gyakran használják az átfedés módszerét, feltéve, hogy az új minta ár együtt létezett a régivel, és a közöttük levő árkülönbség a múltban viszonylag stabil volt.

Összehasonlításon alapuló helyettesítés Amikor nincs minőségi különbség a régi és az új szolgáltatások között, akkor használható a közvetlen összehasonlítás módszere, amely az új szolgáltatások árát belefoglalja az indexbe azáltal, hogy közvetlenül a régi szolgáltatások árával hasonlítja össze őket. Egy tipikus példa, amikor a szolgáltatás neve megváltozott, de a szolgáltatás maga a régi, vagy amikor beolvasztás következtében a jelentő vállalat megváltozott, de a kínált szolgáltatások és az értékesítés feltételei nem változtak. 12. sz. keretes írás Belföldi személyszállítás légi úton A repülőjegyeket meghatározott időszakban (például a szabadságolások szezonjában) olcsóbban, vagy más elnevezésekkel kínálhatják. Ha a szolgáltatások minősége, a visszalépési jogok és a fizetési feltételek, stb. nagyrészt változatlanok, az összehasonlításon alapuló helyettesítés megbízhatóan használható módszer.

Mennyiségi kiigazítás Mennyiségi korrekciót olyan esetekben alkalmaznak, amikor a szolgáltatások specifikációjának alapját jelentő szabvány egy kicsit megváltozik az előző időszakhoz képest. A módszer alkalmazhatóságának az is feltétele, hogy a szolgáltatásnyújtás állandó költségei viszonylag alacsonyak legyenek. Ilyenkor az árak néha egységárakként fejezhetők ki, ami lehetővé teszi a különböző időszakokra jellemző árak összehasonlítását. Ebbe a csoportba tartozik például a taxival történő szállítás és az újsághirdetések, ahol a szolgáltatásárakat adott szabványok alapján állapítják meg. A módszert azonban megfelelő körültekintéssel kell 51

Az átfedés módszerét részletesen tárgyalja a Termelői árindex kézikönyv, 7. fejezet,7.80-89 szakasz 52

alkalmazni és csak akkor, ha az árakat megalapozó szabványok viszonylag szerény mértékben változtak. 13. sz. keretes írás Újsághirdetés Újsághirdetések esetében a szabvány hirdetés mérete 36,85 cm2-ről 44,28 cm2re nő (5,5 x 6,7 cm-ről 5,4 x 8,2 cm-re), az ár pedig a régi minta szerinti 903,2 yenről 1085,5 yenre emelkedik. Nincs áremelkedés, mert az egységár (24,51 yen/cm2) változatlan.

A termelési és opciós költségek különbségei A termelési/opciós költségek módszerét olyan helyzetekben használják, amikor egy régi szolgáltatást újjal helyettesítenek, és nincs olyan átfedési időszak, amelyben mindkét szolgáltatásra rendelkezésre áll egy reprezentatív árhalmaz. Az eljárás feltételezi, hogy a termelési költségek változásai közvetlenül tükrözik a régi és a helyettesítő szolgáltatások közötti minőségi különbségeket. A módszer előnye, hogy amennyiben adatokhoz lehet jutni az adatszolgáltató vállalattól, az információt könnyen bele lehet foglalni az indexbe. Az indexet összeállító statisztikusnak folyamatosan kapcsolatban kell lenni a vállalattal, hogy meg tudja becsülni, hogy a termelési költségek változása valójában milyen mértékben felel meg minőségi változásoknak. 14. sz. keretes írás Épülettakarítás Az épülettakarítás gyakorisága nőtt. Ennek megfelelően a régi minta szerinti 1000 eurós ár az új mintában 1100 euróra változott. A vállalat közlése szerint a pótlólagos takarítás ára 130 euró. Ebben az esetben az alábbi árindex használható:

ahol:

pt az ár t időszakban at a pótlólagos takarítás ára Ugyanezt a képletet lehet használni, ha a szolgáltatás összege csökken, de ebben az esetben at negatív előjelű.

A módszer azoknál a szolgáltatásoknál használható, amelyek egyszerű változásokon mennek keresztül, nem pedig tartalmi átalakuláson. Különösen alkalmas egy olyan helyzetben, amikor csak a szolgáltatás meghatározott mennyisége változik. Ezért az eljárást gyakran alkalmazzák olyan helyzetekben, amikor a mennyiségi korrekció is használható eljárás lenne: megfontolandó lehet például a takarítási szolgáltatások esetében, amikor a takarítandó terület és/vagy a takarítás gyakorisága változik.

53

Hedonisztikus megközelítés A hedonisztikus megközelítést olyan termékek esetében alkalmazzák, amelyek gyorsan fejlődnek, és nem állnak rendelkezésre eléggé reprezentatív és megbízható árak az egymást részben átfedő időszakokra (amikor a régi és az új termékek egyaránt a piacon vannak). Az eljárás nem közvetlenül az új és régi termékek áraira támaszkodik, hanem a szolgáltatások ismérvein alapuló ár összehasonlításra kerül sor. Egyensúlyban levő piac és tökéletes verseny körülményei között az árak kifejezik a termékek különböző ismérveinek fontosságát. Ez lehetővé teszi a tényleges adatok felhasználását az ármeghatározó tényezők azonosítására és egy regressziós modell létrehozására. A modell azután felhasználható az időben változó tulajdonságú termékek átfogó minőségi változásának becslésére. A szolgáltatások ármeghatározó tényezőit nehéz azonosítani, vagy mérni, ezért a hedonisztikus módszer ritkán alkalmazható közvetlenül. Fel lehet azonban használni közvetett módon, mégpedig azokban az esetekben, amikor a szolgáltatások olyan javakhoz kapcsolódnak, amelyek árváltozásait a hedonisztikus megközelítés segítségével becsülik. Erre példa a gépkölcsönzés (például számítógép bérlet). 15. sz. keretes írás Számítógép bérlet Egy hordozható számítógép bérleti díja hat hónapra 26700 yen és a díj 38900 yenre emelkedik. A régi mintában a számítógép memóriája 374 MB volt és az órajel frekvencia 1,0 GHZ, míg az új mintában ezek az ismérvek 768 MB-ra, illetve 1,6 GHZ-re változtak. A hedonisztikus regressziós modell kimutatta, hogy a szolgáltatás minősége 48,7 %-kal javult. A régi árat kiigazítják, hogy összehasonlítható legyen az új árral: 1,487 x 26700 yen= 39703 yen. Tehát az ár 2 %-kal csökkent (39703-ról 38900 yenre változott).

3.7.

Index számítás

3.7.1. Index formula Az alap aggregátumokhoz választott index formula52 a mintavételi eljárástól, a rendelkezésre álló információktól, az ágazat speciális természetétől és az anyagi eszközök korlátaitól függően különböző lehet. A széles körben használt index formák bővebb leírása és indoklása a Termelői árindex kézikönyv huszadik fejezetében található. A kiválasztott egyedi árindexek53 alap aggregátumokon belüli összesítésekor sok esetben a geometriai átlag ajánlható, mint a legjobb mikro-index forma, különösen, ha nincs információ a súlyokról. A geometriai átlag használatának további előnye, hogy az outliereknek kisebb a hatása az eredményekre. Azonban gyakran az alkalmazott mintavételi eljárás miatt van szükség az egyedi árindexek súlyaira (lásd 3.7.2).

52

53

Az alap aggregátum általában az a legalacsonyabb szint az index struktúrában (azaz családfában), ahol megbízható súlyok állnak rendelkezésre a releváns sokaságra (például a szolgáltatások viszonylag homogén csoportjára). A súlyok általában nem közvetlenül az árak gyűjtésével összefüggő forrásokból, hanem többnyire független felmérésből származnak. Mindegyik alap aggregátumon belül gyűjtenek ár mintákat. A megfigyelt egyedi árindexek a megfigyelt árak mikro-indexei, ezekből képezzük az alap aggregátumot. 54

Az alap aggregátumok összesítésénél használt index formát a mutató céljától függően kell kiválasztani. Az egyes országoknak eltérő prioritásai lehetnek, és ezért az index formák országról országra különbözhetnek. Az EU tagországaiban a Laspeyres féle indexek használata ajánlott, mert az van összhangban a közösségi szabályozással. 3.7.2. Az index súlyozása és aggregálása Ahogyan az 1.3 és az 1.9 fejezetekből kiderül, két megszokott módja van a gazdálkodó szervezetektől egy bizonyos SPPI összeállításához begyűjtött adatok aggregálásának. Az adatok összesítése rendszerint a négy számjegyű ágazati osztályozás szintjeit követve történik. A szigorú definíció szerint a szolgáltatás alapú SPPI esetében az aggregálás alapja bármely ágazat által elsődleges, vagy a másodlagos termelésként nyújtott szolgáltatás. Az ágazati alapú SPPI összeállítása során először a szakosodott egységek / LKAU-k (a gyakorlatban általában a gazdálkodó szervezetek) árindexei készülnek el, amelyeket aztán az egész szolgáltató ágazatra aggregálni kell. Jegyezzük meg, hogy az egyes termelő egységek (szakosodott egységek /LKAU-k, gazdálkodó szervezetek) súlyainak mindkét esetben meg kell egyezni a mintába kerülésük valószínűségének inverzével, vagy legalább a súlyozásnál figyelembe kell venni az általuk képviselt, hasonló termelési egységeket. Ezek a súlyok általában a súlyozás első lépéséhez szükségesek. A súlyozás második lépéséhez tartozó súlyok a vállalatok méretét képviselik (például az összes foglalkoztatott, vagy célszerűbb a teljes árbevétel alapján). 1)

Termék SPPI: a szolgáltatások alap aggregátumainak, vagy egy „családfájának” összesítése

Ha egy szolgáltatási ágazaton belül meghatározható egy termékosztályozás, akkor ez felhasználható az ágazat alap aggregátumának, vagy családfa struktúrájának kialakításához. A létrehozott osztályozás származhat már létező gyakorlatból (ritka eset), vagy egy speciális felmérésből (jobban elterjedt), de kialakítható az ágazati szövetségek javaslatai alapján is. Az ágazati alap aggregátumok összetevőit termelésük ágazaton belül képviselt, becsült aránya szerint súlyozzák. Ezt a megközelítést alkalmazva, a mintába került vállalatok egy, vagy több egyedi árindexszel54 járulnak hozzá az alap aggregátum struktúrához.55 Az egyedi vállalati árindexek súlya az alap aggregátum, azaz termékcsoport indexekben a súlyozás első és második lépésében adódó súlyok szorzata lesz. A második lépésben adódó súly a szóban forgó termékcsoportnak a vállalat teljes termelésében képviselt részaránya. Lásd a 16. sz. keretes írást, ami ennek a súlyozási módszernek egy számpéldája.

54

55

Az előző lábjegyzetből következően, az egyedi árindex olyan vállalati szolgáltatásra vonatkozik, amelyre mikro-indexet becsültek. Ezt a mikro-indexet a vállalat által nyújtott hasonló szolgáltatásokra vonatkozó egy, vagy több jelentett árból lehet összeállítani. Ha több szolgáltatásból állt össze a mikró szintű index, akkor az index számítás során a jelentett árakat (specifikációkat) azonos súllyal veszik figyelembe, hacsak a vállalatnak nem volt nagyon részletes információja az azonos termékcsoportba tartozó szolgáltatások belső arányairól. A hozzájárulás mértéke attól függ, hogy a vállalatnak jelentős termelése van-e a szóban forgó szolgáltatásból., ezért nem várható, hogy egy vállalat az alap aggregátum (termékcsoport) indexek mindegyikéhez hozzájáruljon. Lásd a 16. sz. keretes írás alsó táblázatát. 55

16. sz. keretes írás Példa a négy számjegyű ágazati osztályozásra épülő termék SPPI súlyozására Egy ágazati felmérésből kiderült, hogy xxxx ágazat 4 fő termékcsoportot állít elő (y1, y2, y3 és y4), a következő megoszlásban: 20%, 30%, 15% és 35%. Ezek az adatok meghatározzák az alap aggregátum struktúrát. PPS eljárással56 5 szakosodott egységet választottunk ki az xxxx ágazatot reprezentáló mintába. A vállalatok ismérvei az alábbiak szerint foglalhatók össze: Szakosodott egység

Kiválasztás valószínűsége

Árbevétel

y1, y2, y3 és y4 Jelentett árak száma részaránya a termékcsoportonként forgalomban ,% és vállalatonként A 1/5 100 (0,25; 0,25; 0,5; 0) (1,2,3,0) B 1/8 70 (0,7; 0; 0; 0,3) (4,0,0,2) C 1/10 40 (0; 0,4; 0; 0,6) (0,3,0,3) D 1/50 10 (0; 0,5; 0,5; 0) (0,3,3,0) E 1/100 4 (0; 0; 0; 1,0) (0,0,0,4) A jelentett áraknak (specifikációknak) azonos termékcsoporton belül minden szakosodott egység esetében azonos a súlya. Minden specifikáció egyedi árindexeit geometriai átlag számítással aggregáljuk, és így megkapjuk a termékcsoport szakosodott egység szintű egyedi árindexét. Ezeket az árindexeket (mikro indexeket) azután össze kell súlyozni más vállalatok egyedi árindexeivel, hogy megkapjuk az alap aggregátum (azaz a termék csoport) indexeit. Szakosodott Súlyozás első Súlyozás második Teljes súly Egyedi vállalati árindexek súlya az alap aggregátum, egység lépése57 lépése (2) (1) x (2) azaz a termékcsoport (1) indexekben

Termék csoport y1 Termék csoport y2 Termék csoport y3 Termék csoport y4

A B A C D A D B C E

5 8 5 10 50 5 50 8 10 100

100x0,25=25 70x0,7=49 100x0,25=25 40x0,4=16 10x0,5=5 100x0,5=50 10x0,5=5 70x0,3=21 40x0,6=24 4x1=4

125 392 125 160 250 250 250 168 240 400

125/(125+392)=0,24 0,76 0,23 0,30 0,47 0,5 0,5 0,21 0,30 0,49

Az aggregálás ismertetett formájának előnye, hogy a szolgáltatások részindexeit is kiszámítják (azaz az alap aggregátum struktúrát alkotó indexeket), ami jó minőségű indexek esetén nyilván kedvező. A módszer potenciális hátránya, hogy, ha a családfa struktúrát meghatározó termékosztályozást rosszul végzik el, akkor a kiválasztott termékcsoportok nem feltétlenül a legfontosabbak az ágazaton belül, és az index gyenge minőségű lesz. 2)

Ágazati SPPI: vállalati indexek aggregálása

Egy másik lehetőség, hogy először a mintában szereplő minden vállalatra külön indexeket számítunk. Ezek aggregálásából jön létre az ágazati index, ahol a vállalati súlyokat a már 56

57

A mérettel arányos valószínűség (PPS) módszerét ajánlja a Termelői árindex kézikönyv 5. fejezete, a 113114. oldalon pedig egy kidolgozott példát ismertet. A mintavételi eljárás szerint annak a valószínűsége, hogy adott vállalat bekerül a mintába, arányos a keretlistában szereplő vállalat terjedelmével (például a forgalommal). Következésképpen, minél nagyobb a vállalat terjedelme, annál nagyobb a valószínűsége, hogy bekerül a mintába. A vállalat első lépésben meghatározott súlya a mintába történő kiválasztás valószínűségének inverzével egyenlő. 56

leírtak szerint a súlyozás első és második lépésében adódó súlyok szorzata jelenti. A módszer előnye, hogy a termelő egységek saját megszokott szolgáltatásosztályozásukat használhatják, ezért mérsékelni lehet a téves csoportosításból adódó esetleges torzításokat. Egy termelő egységen (vállalaton) belül az egyedi árindexek súlyozhatók, vagy a súlyozás el is maradhat, a vállalat által kínált szolgáltatások változatosságától és egymáshoz viszonyított termelési értékétől függően. Ahogy az 1.3 alfejezetben már hangsúlyoztuk, a termék SPPI-t célszerű előnyben részesíteni az ágazati indexekkel szemben. Az ágazati SPPI hátránya, hogy a kiválasztott termelő egység nyújthat olyan szolgáltatásokat is, amelyek „hivatalosan” más ágazatokhoz vannak sorolva, mint a vállalat fő tevékenysége. Ez azonban bizonyos egyedi árindexek elmozdításával, a megfelelő négy számjegyű ágazat aggregálásába való bevonásával korrigálható. Az ágazati SPPI további komoly hiányossága, hogy a módszert alkalmazva nem jutunk információhoz az egyes szolgáltatások árának alakulásáról (például úgy, ahogy az a már ismertetett első módszer szerint, az alap aggregátum struktúrán keresztül történik). Különösen akkor jelent ez problémát, ha a szóban forgó ágazat nagyszámú, egymástól különböző szolgáltatáscsoportot tartalmaz. Miután a négy számjegyű ágazati osztályozás szintjén kiszámítottuk az SPPI-t, felmerülhet az árindexek magasabb szinten történő aggregálásának igénye (például az ISIC ágazatok szintjén) makroszintű mutatók létrehozása érdekében. A magasabb szintű aggregálás mindenekelőtt az inflációs nyomás alakulását figyelemmel kísérő központi bank, vagy a kincstár érdeke lehet. Az aggregáláshoz szükséges súlyok megbízható forrása a nemzeti számlákból származó, ágazati alapú hozzáadott érték statisztika (gyakran az input-output táblák). 3.8.

Minőség értékelés

A minőség értékelés különösen fontos, amikor egy új kísérleti felvétel kezdődik, de az index létrehozását követően is időről időre el kell végezni. Két szempontból foglalkozunk a minőség értékelés folyamatával, először önmagában az SPPI, azután pedig a nemzeti számlák szempontjából. A minőség értékelés bemutatott folyamata holland és svájci tapasztalatokra épül. Az SPPI értékelése (Hollandia) A 17. sz. keretes írás felsorolja a Hollandiában jelenleg használatos értékelési kritériumokat, amelyek segítségével a kísérleti felvétel során kipróbált számos módszer közül kiválasztható a legalkalmasabb. A keretes írásban felsorolt kritériumokból állítható össze a kritérium mátrix. Minden értékelési szempont kap egy pontszámot (például nagyon pozitív (++), pozitív (+), semleges (0), negatív (-), nagyon negatív (--)). A kritériumokat súlyozzák is: (magas (A), vagy alacsony (B)). Az értékelés bizonyos mértékig szubjektív és a mátrixot kitöltő személytől függ, ugyanakkor egyszerűen összehasonlíthatóvá teszi a módszereket. A fejezet 2. sz. mellékletében a kritérium mátrix egy példájával ismerkedhetünk meg.

57

17. sz. keretes írás Különböző árbecslési módszerek értékelése Hollandiában a kísérleti felvétel befejezését követően. A cél a potenciális módszerek értékelése és a legjobb módszer kiválasztása. Az értékelés kritériumai: - A tranzakciós árak megközelítésének képessége, - Objektivitás (Például a felszámított munkadíj objektívebbnek tekinthető, mint adott projekt újra árazása, mert az utóbbi az árbecslést végző személytől függhet), - Az árbecslés gyakorisága, - Tartósság (Milyen hosszú ideig használható a módszer anélkül, hogy változtatni kellene rajta?), - Gyakorlati használhatóság a statisztikai hivatal szempontjából. Komoly hátrány, ha egy módszer túl bonyolult és hosszú időre van szükség a bevezetéséhez, vagy sokba kerül a működtetése, - Válaszadási teher (abban az időben mérve, amit a válaszadónak a kérdőív kitöltésre kell fordítani), - Válaszolás aránya (a visszaküldött és a kiküldött kérdőívek aránya), - A módszer átláthatósága, - Az eredmények megbízhatósága, - A próba felmérés válaszadóinak véleménye a módszerről.

Az SPPI értékelése a nemzeti számlák szempontjából (Svájc) Az árindexek értékelésének egy másik módja, amikor a nemzeti számlákban alkalmazható deflátorként minősítik a mutatókat. Az értékeléshez használt kritériumok két csoportba oszthatók: abszolút kritériumok, amelyek azt jelzik, hogy önmagukban az árindexek mennyire megbízhatók, és relatív kritériumok, amelyek más jelenleg használt deflátorokkal hasonlítják össze az SPPI-t. Itt csak az abszolút kritériumokkal foglalkozunk. 18. sz. keretes írás Az SPPI értékelése Svájcban Az értékelés kritériumai: -

A felmérés statisztikai tulajdonságai, A változók definíciói és részletes leírása (összhangban kell lenniük a nemzeti számlák szerinti definíciókkal és specifikációkkal), Az adatgyűjtés periodicitása, az adatsorok pontossága és időbeli hosszúsága, Minőség ellenőrzések (a hektikus mozgásokra adható magyarázatok) és az index felülvizsgálat periodicitása, A termelés és minőség értékelések átláthatósága és a rendelkezésre álló dokumentáció.

A relatív kritériumok szerinti értékelést nemzeti számla szakértők végzik el, akik az alkalmazott módszert az Eurostat kézikönyvben javasolt csoportosítás alapján (Eurostat kézikönyv a nemzeti számlák ár- és volumen mutatószámairól) A, B, vagy C kategóriába sorolják. Az Eurostat kézikönyvben megtalálhatók az SPPI deflátorként történő felhasználása minőség értékelési kritériumai.

58

2. sz. ábra A minőségértékelő projekt folyamatábrája

SPPI módszertan

Jelentés az SPPI abszolút kritériumok szerinti értékeléséről

Nemzeti számla szakértők által készített, relatív kritériumok szerinti értékelés

A/B Igen

C?

Elfogadva, vagy elutasítva

Deflátorként elfogadva További fejlesztést igénylő területek

Az SPPI módszertan megfogalmazásának cselekvési terve

A minőség értékelés sikeres befejezését és a szükséges javítások elvégzését követően megkezdődhet a teljes körű adatgyűjtés. A felmérés kiterjesztése a kísérleti felméréshez hasonló módon történik. 3.9.

A szolgáltatásárak minőségének karbantartása

Az árindexek összeállításakor megkerülhetetlen feladat a szolgáltatásárak minőségének karbantartása. Ideális esetben a szolgáltatások egy reprezentatív csoportjának árai egyik időszakról a másikra felmérhetők, a gyakorlatban azonban állandóan változik a piac, új szolgáltatások szorítják ki a régieket. A távközlés területén például az UMTS technológia (univerzális vezeték nélküli telefon szolgáltatás) új, gyorsan elterjedő szolgáltatások kialakulásához vezethet. Máskor maguk a szolgáltatások változatlanok maradnak, de az árazási mechanizmus változhat, és ezért az árbecslési módszereknek is meg kell változniuk. A vállalatok számának alakulása pedig a mintavételi keret felülvizsgálatának teszi szükségessé. Mindezekből következően a minta reprezentativitásának megőrzése és ugyanakkor a felmért szolgáltatások valódi árváltozásainak megragadása erőpróbát jelentő feladat. A szolgáltatásárak karbantartása ily módon magában foglalja 1) a mintát alkotó termékek reprezentativitásának értékelését, 2) a minta ár specifikációk folyamatos megfigyelését, 3) szükség esetén a minta árak kicserélését. Csak akkor lehet pontosan figyelemmel kísérni az 59

áralakulást, ha az SPPI összeállítása során reprezentatív termékekre támaszkodunk. Rendkívül fontos az árspecifikációk megerősítése is, mert csak így lehet biztosítani, hogy a különböző időszakokban ugyanazon termékek ára kerüljön megfigyelésére. A minta árak kicserélésekor minőségi kiigazításokra lehet szükség. A karbantartási munkákat a periodikus ármegfigyelés indulását követően és a felvételi időszakban is el kell végezni. Ahhoz, hogy időben, pontosan és hatékonyan végezzék el a munkát, a statisztikusoknak előre fel kell készülni. Elég időt kell hagyniuk arra, hogy a válaszadókkal és lehetőleg az ágazati szervezetekkel is meg tudják beszélni a piaci változásokat és a lehetséges megoldásokat. A felmérésekre történő felkészülés azonban általában sok időt vesz igénybe, ezért lehet, hogy a felvétel időszakában nem marad elég idő az összes karbantartási munkára. A szolgáltatás árak minőségének megőrzésével összefüggő munkát ezért ésszerű lehet a folyó felvételen kívülre koncentrálni, például félévenként, vagy évenként elvégezni. Az árindexek karbantartásáról további információ található a Termelői árindex kézikönyv nyolcadik fejezetében.

60

1. sz. melléklet Az SPPI kidolgozásának szakaszai – példa Az üzleti és vezetési tanácsadó tevékenység (74.14 NACE) termelői árindexe (SPPI) kidolgozásának szakaszai Franciaországban. Az indexet 2005-ben véglegesítik 2004-es bázisévvel. 2003 Január–február Az ágazat előzetes tanulmányozása: INSEE adatok, web oldalak, a szakmai szervezet adatai. Február Találkozás a szakmai szervezettel az új index kidolgozását célzó projekt bemutatása céljából. Május Második találkozás a szakmai szervezettel, ezúttal csak a vezetési tanácsadás szolgáltatások indexe miatt. Június 18–július 8 Négy vállalati próba látogatás: például Accenture és Cap-Gemini. A szakmai szervezettel közösen két nagy, két közepes és két kis vállalatot választottak ki. Az egyik látogatás túl későinek bizonyult a teszteléshez. Július 24 Megbeszélés a Statisztikai Hivatalon belül a különböző árbecslési módszerekről. A javaslat az alkalmazottak képzettsége szerinti átlagár. Augusztus Mintavétel A termékekre: a legnagyobb vállalatok szisztematikus kiválasztása az éves statisztikáin, mint kereten. Egy meghatározott küszöb (árbevétel* szolgáltatás) alatt véletlen rétegzett mintavétel . A tanácsadásra: a keret rossz minősége miatt önkényes (szubjektív) kiválasztás. Szeptember A kérdező-biztosok látogatásainak kezdete. Október-december Elkezdődött az árak összegyűjtése / folytatódnak a kérdező-biztosok látogatásai. 2004 Május-szeptember A problematikus esetek vizsgálata a minta teljessé tétele, azaz 2003 második negyedévéig visszamenő árak biztosítása érdekében. Szeptember Találkozás a szakmai szervezettel az eredmények bemutatása céljából. 2005 Első és második Az index publikálása. negyedév

2. sz. melléklet A kritérium mátrix egy példája, jogi szolgáltatások

A tranzakciós árak megközelítésének képessége Objektivitás Az árbecslés gyakorisága Milyen hosszú ideig használható a módszer? Gyakorlati használhatóság Könnyű megválaszolhatóság Válaszolás aránya Az eredmények megbízhatósága Válaszolási teher A válaszadók véleménye

Súly

Modell árak

Forgalom/óra

A

+

0

Felszámított átlagos munkadíj ––

A A B

– – +

+ ++ +

++ – +

B B A A A B

+ + – – + +

+ + + + + ++

+ ++ ++ + ++ +

61

4.

A szolgáltatások termelői árindexének (SPPI) összeállítása meghatározott szolgáltató ágazatokban

4.1.

Bevezetés

Ez a fejezet, ország-tapasztalatokra építve, azokkal a megoldásokkal foglalkozik, amelyek – kiválasztott szolgáltatási ágazatokban – az SPPI összeállításához alkalmazhatóak. A Munkacsoport különböző kritériumok mérlegelése alapján választotta ki a szolgáltató ágazatokat. Szempont volt például az ágazat mérete, az árváltozást is befolyásoló technikai változás sebessége, a nemzeti számlák igénye a minél előbb használható adekvát deflátor iránt („A-módszer” alkalmazása egyéb módszer alkalmazása helyett), valamint a gazdasági tendenciák megismerésének igénye néhány olyan szolgáltatási területen, amelyen az árak kevéssé szabályozottak. A fejezet azzal a feltételezéssel él, hogy egyik ország szemlélete és gyakorlata hasonlít a másik országéhoz. Ennek ellenére, valamennyi szolgáltató ágazat esetében az ismertetés egy pontja a nemzeti módszerek áttekintésével foglalkozik. Jelenleg az előzetesen kiválasztott ágazatok szerepelnek a fejezetben, ami a munka előrehaladásával bővülni fog. A kézikönyv a továbbiakban is „élő” marad, rendszeres időközönként kiegészül különböző országok újabb szolgáltatási ágazatokra vonatkozó anyagaival. A szolgáltató ágazatok közül a kézikönyvben az alábbi ágazatok szerepelnek: ISIC Rev 3.1 6023 611 621 622 6301 6302 641 642

NACE Rev 1 6024 6110 6210 6220 6311 6312 641 6420

701

701

72 7411 7412 7413 7414 7421 7422 743 7491 7492 7493

72 7411 7412 7413 7414 742 743 744 745 746 747

Megnevezés Közúti teherszállítás Tengeri szállítás (Menetrendszerű és nem menetrendszerű) légi szállítás Rakománykezelés Tárolás, raktározás Postai, futárpostai tevékenység Távközlés Saját tulajdonú ingatlannal kapcsolatos ügylet Számítástechnikai tevékenység Jogi tevékenység Számviteli, adószakértői tevékenység Piac- és közvélemény-kutatás Üzletviteli tanácsadás Mérnöki tevékenység, tanácsadás Műszaki vizsgálat, elemzés Hirdetés Munkaerő-közvetítés Nyomozás, biztonsági tevékenység Takarítás, tisztítás

62

Fejezet

Készítő ország

4.2 4.3

Egyesült Királyság Németország

4.4

Ausztria

4.5 4.6 4.7 4.8

Új-Zéland Új-Zéland Spanyolország Egyesült Királyság

4.9

Egyesült Királyság

4.10 4.11 4.12 4.13 4.14 4.15 4.16 4.17 4.18 4.19 4.20

Svédország Németország Írország Egyesült Királyság Franciaország Hollandia Finnország Egyesült Államok Franciaország Finnország Hollandia

Az egyes ágazatok leírásának formája azonos. A következő szerkezet vonatkozik valamennyi ágazat bemutatására: 1.

A szolgáltató ágazat leírása (4 számjegyes, szakágazati szint)

Ez a rész általános áttekintést ad:

2.

-

Milyen a szolgáltató ágazat struktúrája az országokban: koncentrált, vagy sem a vállalati szerkezet? Miképpen fejlődött az ágazat az utóbbi időben? Mire használják fel a megtermelt szolgáltatást?

-

Milyen árképzési mechanizmusok léteznek, és milyen tényezők határozzák meg a szolgáltatások árait? Osztályozási kérdések és a vállalati felvétel köre

Ide tartozik az országban használt osztályozási rendszer bemutatása, hivatkozással a harmonizált klasszifikációs rendszerekre, mint CPC, NACE, ISIC, valamint a szolgáltató ágazatok kibocsátása végső felhasználásának/felhasználóinak áttekintése. Bizonyos szolgáltató ágazatokban az üzleti és egyéb (például kormányzati, lakossági, export) felhasználású termelés mérése nehézséget okozhat, ez a pont ezzel a problémával is foglalkozik. 3.

Minta-tervezés

Témája a mintavételi keret, a rétegzési ismérvek, a mintavételi módszerek (az elméletileg legmegfelelőbb vagy/és a leginkább megvalósítható). Kiemeli a szolgáltatások sajátos jellemzőit is. 4.

Főbb árbecslési módszerek

Az ország sajátosságait figyelembe véve, indokokat felsorakoztatva, alkalmazásra ajánl vagy preferál árbecslési módszer(eke)t. Adekvát árbecslési módszerek kiválasztása főképpen a következőkön alapul: -

árképzési mechanizmus,

-

a szolgáltatás könnyű azonosítása a specifikáció alapján (pl. az üzleti számvitelben),

-

a minőségi változás megfelelő megragadása,

-

az árspecifikáció ismételhetősége,

-

vállalkozói teher a válaszadás kapcsán,

-

a nemzeti statisztikai szolgálat forrásai,

-

az adatgyűjtés időszerűsége.

63

5.

Alternatív árbecslési módszerek költségei és haszna

Ez a pont a különböző árbecslési módszerek előnyeiről és hátrányairól szólhat, összehasonlítva azokat a 4. pontban ajánlott fő árbecslési módszerrel. 6.

A minőség

Ez a pont információval szolgál a minőségről, amely meghatározza a szolgáltatás jellemzőit az adott ágazatban, valamint arról, hogy a minőségi változást hogyan veszik figyelembe. Mivel az általános elvekkel a Kézikönyv 3. fejezete foglalkozik, itt az írható le, hogyan történik a gyakorlatban a kiigazítás a minőségváltozás miatt az adott speciális szolgáltatás esetében. 7.

Az információk gyűjtése és a szolgáltatások specifikációja

A 7. pont két témával foglalkozik: hogyan szervezik az adatgyűjtést és milyen egy meghatározott ágazatban a szolgáltatások általános árspecifikációja. Az információgyűjtés magában foglalhatja a következőket: -

az adatgyűjtés leírását,

-

az adatgyűjtés különböző módjait (postai, személyes, web-alapú stb.),

-

a vállalkozások mérete, vagy a megkérdezés gyakorisága szerint különböző adatgyűjtési technikákat,

-

a kapcsolattartó személy kiválasztását az adatszolgáltató vállalatnál,

-

stb.

A vállalkozások által „beárazandó” szolgáltatás specifikációja rendkívül fontos kérdés. Egy adekvát és pontos szolgáltatás-specifikáció biztosíthatja az időbeni összehasonlíthatóságot és a minőség kezelését. Minden szolgáltató ágazatra vonatkozóan ebben a pontban kell részletesen leírni a szolgáltatás-fajtáknak azokat a jellemzőit, amelyeket a specifikációban szerepeltetni kell. A specifikáció illusztrálható egy adatgyűjtési űrlap (és kitöltési útmutató) csatolásával. 8.

Speciális szempontok

Ebben a pontban az alábbiakra vonatkozó megállapítások szerepelhetnek: -

exportár-index,

-

alvállalkozás,

-

az indexek karbantartása (pl. súlyozási rendszer),

-

a szolgáltató ágazat várható fejlődése,

-

stb.

64

9.

A nemzeti módszerek áttekintése

A 9. pont arról tájékoztat, mely országokban, mely szolgáltató ágazatokra számolnak SPPI-t, és milyen árbecslési módszert alkalmaznak. Bármely más módszertani kérdés is itt, az országtapasztalatok és -kísérletek kapcsán vethető fel. 4.2.

Közúti teherszállítás

1.

Az ágazat leírása (ISIC 6023 / NACE 60.24)

A közúti áruszállítás a teherszállítási ágazat legjelentősebb elemének tekinthető. Hagyományosan az ágazat feladata a különböző árucikkek hatékony szállításának biztosítása a forrástól a végcélig. Ide tartozik: mezőgazdasági gépek és élőállatok szállítása, általános áruszállítás, nemzetközi áruszállítás, tartálykocsis szállítás, hűtött áruk szállítása, törmelék és építőanyag-szállítás, raktározás, áruelosztás. A legutóbbi időben a közúti fuvarozók nagy része logisztikai szolgáltatásokkal is kibővítette tevékenységét. 2.

Az osztályozás szempontjai és a tanulmány vizsgálati területe

Hagyományosan a közúti fuvarozók feladata az volt, hogy az adott árut az A pontból a B-be fizikailag eljuttassák, és csak kisebb részük foglalkozott – kiegészítő tevékenység gyanánt – az úton levő áruk raktározásával, tárolásával. Ennek következtében az ISIC v3.1 6023 (CPC v1.1 6433, 6434 és 6435) besorolás alá tartozó közúti fuvarozókra vonatkozó adatgyűjtés, illetve adat-elkülönítés viszonylag egyszerű volt. Az utóbbi években azonban az ágazat szerkezete megváltozott, és manapság már sokkal összetettebb feladat annak biztosítása, hogy a termelői árindexek képzésére használt áradatok valóban megfelelően reprezentatívak legyenek a fuvarozási ágazat egésze szempontjából. Noha a fuvarozási szolgáltatások volumene lendületesen bővült az utóbbi időben is, és az ágazaton belüli verseny erősödött, néhány területen a piaci telítődés jelei mutatkoznak. A nagy cégek többsége speciális piaci résekre, vagy speciális útvonalakra (pl. nemzetközi fuvarozás) szakosodott, és jelentősen bővítette speciális, a szállításhoz kapcsolódó egyéb szolgáltatásait is ügyfelei számára. Így a legtöbb vállalkozás tevékenységét szállítási logisztikának tekinti, amelynek keretében megtervezi és végrehajtja egy-egy ellátási lánc minden feladatát. Ez magában foglalhatja emberek, szolgáltatások és információk „mozgatását” éppúgy, mint áruk szállítását. Ezekben az esetekben maga a tényleges áruszállítási tevékenység már nem a fő tevékenység, a logisztikai szolgáltatások keretében az ügyfeleknek komplett, átfogó, ügyfélre szabott szállításhoz kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtanak. Ezek a szolgáltatások az alábbi területekhez kapcsolódhatnak: -

teherfuvarozás gyűjtőrakomány menedzsment és kezelés árukészlet-ellenőrzés, utánrendelés dokumentáció kezelés, ügyintézés készletezés, raktározás információ menedzsment: website működtetése az úton levő áru nyomon követésére, elektronikus adatcsere (EDI) futárszolgálat visszfuvarozás (negotiating return loads for clients’ own transport) 65

- szállítási tanácsadás. Egyesek még tovább mennek, és különböző csomagolási szolgáltatásokat (ládázás, palettázás, konténerezés) nyújtanak, illetve telephelybérléssel, járműfelújítással, javítással és karbantartással is foglalkoznak. Ezen túlmenően az Internet-használat elterjedésével párhuzamosan, átfogó együttműködési hálózatok alakulnak, amelyek keretében nemzetközi logisztikai vállalkozások, szállítmányozók, hajózási és vasúti fuvarozók állnak egymással kapcsolatban. Ezek az együttműködési formák lehetővé teszik, hogy az árunak a világ egyik pontjáról a másikra történő eljuttatását egyetlen integrált szerződés keretében lehessen lebonyolítani. Ez a mértékű diverzifikáció, és a szállítási tevékenység növekvő összetettsége azt eredményezte, hogy a kisebb, független vállalkozók nem tudtak lépést tartani a fejlődéssel. Ezek a fuvarozók lényegében hagyományos szerződéses megbízatások keretében korlátozott számú ügyfél számára végeznek rendszeres szolgáltatásokat, vagy speciális piaci szegmensben tevékenykednek, vagy eseti szerződésekből élnek, illetve meghatározott földrajzi körzetben áruelosztással foglalkoznak. A közúti fuvarozás termékcsoportok szerinti osztályozása történhet a szállított áruk fajtája alapján: folyékony áru, élőállat, hűtött termékek. Olyan esetekben, amikor a működési költségeket befolyásolja, hogy országon belüli vagy nemzetközi szállítási szolgáltatásról van szó (pl. benzinköltség), javasolt, hogy a nemzetközi szállítás külön termékcsoportot képezzen. Ugyancsak javasolt, hogy az ISIC és a CPC szerinti osztályozást (preliminary and adequate basis) alkalmazzák a közúti szállítás esetében. A fenti tevékenységektől eltérő nemzeti termékcsoportok megkülönböztetése esetén ez utóbbiakat is figyelembe kell venni a nemzeti szolgáltatási termelői árindexszámítás esetében. 3.

A minta tervezése

Első megközelítésként valószínűségi mintavételi eljárás (probability proportional to size, PPS) alkalmazása javasolt. A rétegzett mintavétel mellett szól viszont – akár a foglalkoztatottak számát, akár az árbevétel értékét használjuk rétegképző gyanánt – hogy a minta szórásának csökkentése révén a hatékonyságát javítani lehet. Ha regionális különbségek is vannak az ármozgásokban, a rétegképzést régiók szerint érdemes megfontolni. Ha a nemzeti árufuvarozási tevékenységben kisszámú nagyvállalat dominál, a célzott és a véletlen mintavétel ötvözetét érdemes alkalmazni. Ez biztosíthatja, hogy a vezető vállalkozások minden mintában szerepeljenek, míg a kisebb vállalkozások véletlenszerűen kerülhetnek a mintába. 4.

Árképzési módszerek

A közúti teherfuvarozási ágazaton belül a nagyobb vállalkozások általában „törzsvevőkre” támaszkodva, ismételt, tartós szerződések alapján tesznek szert árbevételre. A kisebb vállalkozások ezzel szemben ad-hoc jelleggel, egyedi szerződésekre támaszkodva működnek. Az SNA 93-al összhangban, az alapár (basic price = a szolgáltató termékegységre jutó árbevétele) tekintendő az árufuvarozási szolgáltatások esetében a javasolt árfajtának. Ez az adókat nem tartalmazza, de a támogatásokat, illetve az engedményeket igen. Ahhoz, hogy ezt a gyakorlatban követni lehessen, az árgyűjtéskor elsősorban tranzakciós árakra van szükség, ezeket kell, ahol csak lehetséges, preferálni a listaárakkal szemben. A közúti árufuvarozási 66

szolgáltatás specifikálása feltételezi, hogy ismételt szolgáltatás nyújtásáról van szó, valamint a vevő beazonosítható. Ideális esetben mind a belföldi, mind pedig az exporttevékenységre kell árat gyűjteni, a gyakorlatban azonban a legtöbb országban a közbenső szolgáltatások belföldi komponensére gyűjtenek csak adatot. A közúti árufuvarozást a különböző árképzési módszerek széles választéka jellemzi. Így az árképzés alapja lehet a rakomány fajtájától függő (folyékony, konténer stb.), a fuvarozási távolságtól függő (rövid-rakomány, hosszú rakomány, nemzetközi), illetve valamilyen egységár (ár/óra, ár/km). Az árak tekintetében különböző megállapodások születhetnek: modellárak, spot-árak, tranzakciós ár, listaár, ár-tarifajegyzék. Minden esetben arra kell törekedni, hogy a szolgáltatások termelői ára a szolgáltatás tényleges árát tükrözze vissza, beleértve a kedvezményeket is. Szerződéses ár A szerződéses árak ideális esetben a tranzakciós árakon alapulnak. Rendszerint a nagy közúti fuvarozók és a rendszeres ügyfelek érhetik el, akik a listaárakból kedvezményeket alkudhatnak ki, hivatkozva az általuk garantált volumen nagyságára. Ezeknek a szolgáltatásoknak az árát a tényleges és specifikus szerződésekben megszabott ár alapján mérik, mind belföldi, mind nemzetközi viszonylatban. A SPPI előállításához szükséges adatfelvétel résztvevőit arra kérik, hogy jelöljék meg a saját szempontjukból tipikusnak és reprezentatívnak tekinthető szolgáltatásokat és árakat, és – amennyiben lehetséges – ismétlődő szerződéseket vegyenek figyelembe. Ennek az árképzésnek azonban van egy potenciális gyengesége, nevezetesen, hogy a piac elemeinek egy jó része nem lesz teljes mértékben reprezentálva, az egyszeri (one-off), napi (spot) ügyletek számbavétele ugyanis – amikor is a szolgáltatás egyetlen úthoz kapcsolódik, aminek az ismétlésére nem valószínű, hogy sor kerül – kimaradhat. Listaárakat ugyancsak lehet az SPPI számításához felhasználni. A listaár az adott szolgáltatáshoz kapcsolódó nyilvános ár, amelyeket többnyire mérföldre, súlyra, volumenre, vagy egyéb kapcsolódó szolgáltatásokra vetítve hirdetnek. Gyakran a különböző engedmények kiinduló pontja is lehet. Ez azonban, ha a különböző engedmények nem ismertek, nem felel meg a tényleges tranzakciós árnak. A listaárak ebből kifolyólag nem feltétlenül tükrözik a piaci környezet hatását, nyomását. Modell-ár (becslés) Ezzel a módszerrel különböző, specifikált közúti szállítások fiktív árát lehet megbecsülni. Egy adott útra vonatkozó árat egy adott bázisidőszakban megbecsülik, és megfelelő követő időszakokban hasonló módszerrel, ugyanarra a szolgáltatásra vonatkoztatva újabb becsléseket végeznek. Amennyiben egy adott modell-út egy idő után már nem felel meg reprezentatívnak az adott szolgáltatási körben, a válaszadó egy újabb reprezentánst ad meg. 5.

Az alternatív árképzési módszerek előnyei és hátrányai

A szerződéses tranzakciós árak megadása jelenti a legkisebb terhet a válaszadók számára, hiszen pénzügyi/számviteli rendszerekből könnyen visszakereshetők. A szerződéses árak megadása azonban csak a nagy közúti fuvarozók számára megfelelő, hiszen ők hosszútávon, 67

ismételt, azonos típusú ügyleteket hajtanak végre. Kisfuvarozók számára, akik egyedi megrendelésekért versenyeznek, a tranzakciós árak megadása nem igazán megfelelő. A tranzakciós ár nagysága nagyban függ a szállított volumentől, és ez utóbbit a szolgáltatástermék specifikációnál meg kell adni. A volumen ugyancsak fontos a modell-árképzés esetében is. Árlista-gyűjtés a legmegfelelőbb a kisfuvarozók esetében, és ez a fajta adatszolgáltatás viszonylag kis terhet jelent számukra. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a lista-árak nem fogják megfelelően tükrözni a piaci verseny okozta ármozgásokat. Tranzakciós árak hiányában a modell-árképzés jelenti a megfelelő kompromisszumot. Ez azonban jelentősebb időbefektetést igényel, hogy meg lehessen határozni a közúti fuvarozási szolgáltatásokat megfelelően reprezentáló modelleket. 6.

Minőségi szempontok

A közúti fuvarozás terén vannak bizonyos minőségi szempontok, mint a pontosság, amelyeket a szerződési feltételek részletesen rögzítenek. Ha egy szolgáltatás többé nem megfelelő reprezentáns az ágazat szempontjából, egy másik reprezentánssal kell helyettesíteni. Az alternatív szolgáltatásnak a lehető legjobban kell hasonlítania az eredeti szolgáltatáshoz. 7.

Információgyűjtés

Az árak gyűjtése során fontos, hogy a termék megfelelően jellemezze az ágazatot. Éppen ezért fontos, hogy az árazandó szolgáltatások a menedzsmenthez tartozó marketing és a számviteli vezetők közös véleményét tükrözzék. Fontos, hogy az utak fajtái, és az ügyfelek köre is pontosan legyen definiálva. Ez teszi lehetővé különböző engedmények figyelembe vételét. Ideális esetben a közúti szolgáltatások alábbi jellemzőit kellene gyűjteni: - a jármű mérete és típusa, - a rakomány fajtája és súlya, - a célállomás távolsága, végcél megadása, - gyűjtőfuvar, vagy egyetlen helyre történő szállítás, - a szállítás időkorlátja (határidő, ha van), - visszfuvar lehetősége, - lerakodás a szolgáltatás része vagy nem, - az ügyfél státusa, neve, - belföldi vagy külföldi fuvar, export vagy nem, - egyéb speciális feltételek, amelyeket a szerződés tartalmazhat. Ezeknek az információknak a rendszeres, részletekbe menő szolgáltatása azonban az adatszolgáltató számára meglehetősen nagy, nem szívesen fogadott terhet jelenthet. Ezért egy pragmatikusabb megközelítés célszerű, amely megelégszik azoknak fuvarozási szolgáltatásoknak a leírásával, amelyek különböznek ugyan az előbbiektől, de összhangban vannak a vállalkozás mindenkori gyakorlatával. Ennek azonban alapvető előfeltétele, hogy az adatszolgáltató képes legyen azonosítani a jellemző szerződést, és az abban foglalt szolgáltatásokról képes legyen rendszeres és korrekt ár-adatszolgáltatásra.

68

8.

Specifikus szempontok

Az alvállalkozói szerződések kötése nagyon gyakori a közúti fuvarozás területén. A végeredmény egy fővállalkozói szerződés, amely azonban tartalmazhat több alvállalkozói szerződést, és ez utóbbiak is épülhetnek további alvállalkozói szerződésekre. Ilyenkor az SPPI meghatározásához ugyanezt a láncolatot kell végigkövetni. Gyakorlati szempontból azonban gyakran helyesebb az alvállalkozói szerződések kihagyása az árgyűjtés során. A szolgáltatás egyre szabadabb, határon átnyúló áramlása következtében az exportszolgáltatások a közúti fuvarozók árbevételén belül egyre nagyobb hányadot képviselnek. Az üzemanyagárak országok közötti eltérései a fuvarozási szolgáltatás árait is módosíthatják, így az adatgyűjtés során feltétlenül különbséget kell tenni aközött, hogy belföldre vagy külföldre irányuló szolgáltatásról van szó. Az eddigi tapasztalatok, illetve a szolgáltatókkal folytatott konzultációk alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy a közúti fuvarozási szolgáltatások között, mint egy külön terméket, a raktározást, illetve az elosztást is figyelembe kell venni, akkor, amikor SPPI-t gyűjtünk. Míg ez a tevékenység az ISIC 63.02 alatt van nyilvántartva, egyre inkább úgy tűnik, hogy elválaszthatatlan eleme a közúti fuvarozási szolgáltatók (ISIC 60.24) árbevételének. További megfontolás tárgyát képezi, hogy hogyan kezeljük azoknak a nagyvállalatoknak a közúti fuvarozói szolgáltatásait, amelyek mint raktározók, készletezők vannak nyilvántartva. Ugyancsak nagyobb figyelmet kell fordítani az egyedi ügyleteknek, és az ár-adatgyűjtés valamilyen általános módszerét kell kialakítani, hiszen ezek az egyedi szerződések is az összes árbevétel jelentős részét képezik. Ugyancsak fontos, hogy a termelékenységváltozás (mint például egy nagyobb fuvarozási eszköz vásárlása, vagy kisebb fogyasztású motor alkalmazása) hatása is megjelenjen az árindexben abban az esetben, ha a szolgáltatás tartalma (a vevő szempontjából) egyébként nem változik. (Az ilyenfajta termelékenységváltozásoknak általában árcsökkentő hatásuk van. 9.

A nemzeti módszerek áttekintése

A közúti fuvarozással kapcsolatos egyik legfontosabb tanulmányt az angolok készítették a Voorburg Csoport 2002. évi konferenciájára, amelynek keretében áttekintést adtak a különböző nemzeti módszerekről. Az Egyesült Királyságban az SPPI számítás alapjául szolgáló adatgyűjtés a valós ügyfelek által ténylegesen megfizetett árakra helyezi a hangsúlyt. Megadhatók a rendszeres útvonalakon, több, de azonos igényekkel fellépő ügyfelektől kért árak is. Ugyanakkor az adatgyűjtés során figyelembe veszik, hogy az egyes vállalatok különbözőképpen alakítják áraikat, így a tranzakciós és listaárak keverékét használják. A felmérés fix panelen alapszik, azzal a törekvéssel, hogy a jövőben rotációs mintával dolgozzanak. Tekintettel NagyBritannia és Európa esetében a benzinárak közötti eltérésre, Angliában külön SPPI-t közölnek a belföldi és a nemzetközi fuvarügyletekre. Ausztráliában az ármozgásokat a tranzakciós árak segítségével mérik. Az ausztrál minta döntően a nagytávolságú fuvarozási szolgáltatásokat veszi figyelembe, ugyanakkor megmutatkozik az igény, hogy a rövid távú fuvarozás is egyre jobban megjelenjen a mintában. Az index hosszú idő óta meglehetősen stabil. Hollandiában a tranzakciós, a listaárak és a modell-árak egyvelegét alkalmazzák, és a mintán belül a nemzetközi fuvarozás aránya nagy. Rétegzett mintával dolgoznak, rétegképző a 69

foglalkoztatottak száma vállalatonként. Hatfajta fuvarozási szolgáltatás, külön csoportosítva a belföldre irányuló, illetve a nemzetközi szállítás, ad ki 12 fajta alacsonyabb aggregátumot. A „közúti fuvar-út” (road-freight journey) használatos, mint a termelői árindex alapegysége. Tranzakciós árakat a nagyobb cégektől gyűjtenek, és minden válaszadó 1-20 árjegyzést adhat. Az USA-ban a hub and spoke network-ök keretében a rakományt számos jármű szállítja, annak érdekében, hogy a volumenek nagyságából és a határidő szorításából adódó feszültségek kezelhetők legyenek, illetve a szállítás idő- és költségigénye minimalizálható legyen. A termelői árindex a napi, a szerződéses, a lista- és a tarifajegyzék-árak keverékéből áll össze, noha a lista- és a tarifajegyzék-árak párhuzamosnak bizonyultak. Az USA-ban jellemző, hogy az üzemanyagért felárat kell fizetni. Új-Zéland esetében a tranzakciós és a listaárak keveréke figyelhető meg. 4.3

Tengeri és tengerpart menti szállítás

1.

Az ágazat leírása (ISIC 611/NACE 61.10)

A tengeri és a tengerpart menti szállításra vonatkozó SPPI összeállítói érdeklődésének középpontjában a tengeri áruszállítás áll, amely főképpen azoknak az országoknak fontos, amelyek tengerparttal rendelkeznek, vagy nagy interkontinentális kereskedelmi forgalmat bonyolítanak le. Néhány ország, mint például az Egyesült Királyság, külkereskedelme zömét (a mennyiséget tekintve 95%-át) vízi úton szállítja. Az exportőrök és az importőrök versenyképessége szempontjából egyaránt alapvető a hajózási piac nyitottsága, amely biztosítja, hogy a fuvardíjak ne szükségtelenül magasak, hanem indokolt színvonalúak legyenek. A tengeri áruszállításra vonatkozó SPPI összetevője lehet az a szolgáltatás-import és -export árindex, amely kiegészíti a kizárólag javak importjára és exportjára vonatkozó külkereskedelmi árindexet.58 Ez a kézikönyv kizárólag a hazai szolgáltatásnyújtók kibocsátásával foglalkozik, amely hozzájárul egyrészt a teljes hazai kibocsátás, másrészt a szolgáltatás-export árindexéhez. Makroszinten a tengeri szállítás hazai kibocsátásának (benne az exportjának) SPPI-je a tengeri áruszállítás árbevételének deflálására is szolgál a nemzeti számlákban. A 2003. évi Voorburg Konferencián Kína (Hong-Kong), Németország, Svédország és az Egyesült Királyság képviseletében tartottak előadást a tengeri áruszállításról. (Lásd a 9. pontot és az előadásokat.59) 2.

Osztályozási kérdések és a felvétel köre

A tengeri áruszállítás a NACE 61.10 szakágazatba tartozik. Része a tengerpart menti (hazai) szállítás és a tengeri (kontinentális és interkontinentális) szállítás. Nem tartozik ide a folyókon, csatornákon, tavakon és egyéb belvizeken történő vízi szállítás. 58 59

Javak + szolgáltatások = termékek (a fordító megjegyzése) http://stds.statcan.ca/english/voorburg/2003%20tokyo/papers/2003-061.pdf (Hong-Kong), http://stds.statcan.ca/english/voorburg/2003%20tokyo/papers/2003-056.pdf (Németország), http://stds.statcan.ca/english/voorburg/2003%20tokyo/papers/2003-060.pdf (Svédország), http://stds.statcan.ca/english/voorburg/2003%20tokyo/papers/2003-050.pdf (Egyesült Királyság) 70

A NACE 61.10 tartalma: -

menetrendszerű és nem menetrendszerű személy- és áruszállítás vízi úton,

-

kirándulásokhoz, körutakhoz és egyéb turista-utakhoz igénybe vehető hajók üzemeltetése,

-

komphajók, vízitaxik stb. üzemeltetése,

-

uszályok, olajtornyok stb. szállítása toló/vontató hajókkal,

-

hajó kölcsönzése legénységgel.

A személyszállítás, kiránduló és üdülőhajók üzemeltetése néhány ország számára gazdaságilag fontos lehet. A tolatás/vontatás és a hajókölcsönzés legénységgel a legtöbb ország számára gazdaságilag kevéssé jelentős. Így a tengeri áruszállítás árindexe a legfontosabb alkotója a 61.10 szakágazatra vonatkozó SPPI-nek. Az áruk tengeri szállításában – bár általában a fedélzeten/fedélzetről rakodnak közúti járműre – jelentős tényező a járműszállító komphajóval végzett szállítás (roll-on-roll-off), ezzel azonban a fejezet nem foglalkozik. 3.

Minta-tervezés

A felmérés tervezése főképpen a módszertantól (vonalhajózás a szabadhajózással együtt, vagy a nélkül) és a tengeri szállítási piacon ténylegesen versenyző társaságok számától függ. Tanácsos a minta rotálása, különösen a kisvállalatok körében. A mintavétel alapja elsősorban a szolgáltató vállalatok regisztere. Az árbevétel vagy a foglalkoztatottak száma alapján rétegzett mintavétel alkalmazható. A vállalatok számát és/vagy az ágazat teljes tevékenységét tekintve zsugorodó piacok adatszolgáltatók elvesztéséhez vezethetnek, ezért a mintát rendszeres időközönként felül kell vizsgálni. A felmérés – árbevételben kifejezett – súlyszerkezetének kialakítása olyan paraméterek alapján történik, mint a szállítás kezdő és végpontja, a szállítmány mennyisége, a szállítmány típusa, a rakomány típusa. A súlyrendszer struktúrájának részletezettsége a szállítási és gazdaságstatisztikákból, az általános piaci ismeretekből és a vállalkozások célzott felméréséből (kérdőív az árbevételről, a szállítás módjáról stb.) rendelkezésre álló információktól függ. Az árreprezentáns szállítási szolgáltatások kiválasztásának alapjául is a súlyszerkezet szolgál. 4.

Főbb árbecslési módszerek

A szolgáltatások árbecsléséhez a legáltalánosabb módszer ebben az ágazatban a menetrendszerinti szállítások szerződéses árainak gyűjtése. A menetrendszerinti szállítások szerződéses árainak becslése A felmérés célja, hogy tényleges árakat gyűjtsön, beleértve az árkedvezményeket is (azaz nem listaárakat), az ugyanazon indulási és rendeltetési pontok közti, ugyanolyan szállítmányra vonatkozó, ismételten és folyamatosan, rendszeres ügyfelek csoportja számára

71

történő szállításokról. Az ügyfelek által fizetendő felárak (például üzemanyag korrekciós tényező, kikötői díj, háborús kockázat) belefoglaltatnak az árba. A szabadhajózás esetében nehéz időben összehasonlítható szállítási reprezentánsokat találni, mivel ugyanolyan paraméterekkel nem léteznek rendszeres szállítások. Ez az árbecslést megnehezíti. 5.

Alternatív árbecslési módszerek költségei és haszna

A vizsgált országok (Kína, Németország, Svédország, Egyesült Királyság) árbecslési módszere a menetrendszerinti szállításra vonatkozóan lényegesen nem különbözik, döntő mértékben szerződésesár-becslést alkalmaznak. 6.

A minőség

A szállítási szolgáltatások pontos, időben változatlan specifikációjára van szükség. Figyelembe kell venni, hogy – mint a szállítási szolgáltatások esetén általában – az árakra gyakorolt hatásán keresztül a technológia és a logisztika fejlődését is számba vesszük. 7.

Az információk gyűjtése

Az áradatgyűjtéshez kiválasztott szolgáltatások reprezentálni fogják az ágazatot. Ezért a statisztikai hivatalok, a vállalkozásokkal konzultálva, több olyan szállítási szolgáltatást választanak ki, amely képviseli az adott üzleti tevékenységet, és amelyet rendszeresen, azonos módon folytatnak. A vállalkozások üzleti tevékenységére vonatkozó információk származhatnak szállítási statisztikákból, vagy kereskedelmi/üzleti forrásokból. A szolgáltatások leírásának az ármeghatározó tényezőket illetően annyira részletesnek kell lennie, amennyire egyáltalán lehetséges. Ezek a paraméterek, egyebek között, a következők: -

a szállítás indítási és rendeltetési helye,

-

a szállítmány típusa,

-

a nem konténeres rakomány súlya vagy mennyisége,

-

a konténer mérete,

-

a rakomány fajtája (általános, veszélyes vagy hűtésigényes),

-

egyéb szolgáltatás szükséglet (berakás/kirakás, raktározás stb.).

A szolgáltatások specifikációját rendszeresen át kell tekinteni. 8.

Speciális szempontok

A konténeres szállítás növekvő részarányát figyelembe kell venni. A konténeres szállítmány egyértelmű besorolása a termékosztályozás alapján nem mindig lehetséges. Az index struktúrája emiatt főképpen a forgalmi relációkra, azaz a származás és rendeltetés elvére (indulási és rendeltetési kikötő) koncentráljon. A különböző típusú javak megkülönböztetése, ahol ez az információ rendelkezésre áll, csak a második szinten ajánlatos. 72

9.

A nemzeti módszerek áttekintése

Az ágazatban domináns a nemzetközi szállítás. A nemzetközi tengeri áruszállítás piaca rendkívül internacionális, különösen egy olyan, kisebb országokkal teli régióban, mint az EU. Még inkább jellemző ez az interkontinentális szállításra, amely az árbecslés legfontosabb területe. A vállalkozások közvetlenül versenyeznek más országok vállalkozásaival. Ezen felül, a nyújtott szolgáltatások nem kötődnek annak az országnak a kikötőihez, ahol a vállalkozás rezidens. Például, a panamai vállalkozások ugyanazokért a szolgáltatás-nyújtási lehetőségekért versenyez(het)nek, mint a brit, vagy az indonéz cégek. Ebből következően a különböző országok SPPI-jeinek, különösen hosszabb idősorban, nagymértékben egybe kell esniük. Ráadásul, a nemzetközi verseny arra sarkallhatja a vállalkozásokat, hogy vitassák azokat a statisztikákat, amelyek azt mutatják, hogy áraik gyorsabban emelkedtek, mint ugyanazon szolgáltatás árai más országokban. Néhány nemzeti statisztikai hivatal érdekelt abban, hogy együttműködjön az árstatisztika fejlesztésében, vagy közös összeállításában. Kína (Hong-Kong) Hong-Kong közismert nemzetközi hajózási központ és tartja pozícióját, mint a világ egyik legforgalmasabb konténer-kikötője. A publikált SPPI a tengeri szállítás egészére vonatkozik, magában foglalja a tengeri személyés áruszállítást egyaránt. Külön SPPI-t a tengeri áruszállításra nem publikálnak. A tengeri szállítás termelői árai a tényleges nettó tranzakciós árak, az igénybevevőnek adott különböző engedményeket nem, de a felárakat tartalmazzák. Az adatszolgáltatók olyan szolgáltatási áradatokat közölnek, amelyek a vállalkozás számára tipikusak és reprezentatívak, stabil és folyamatos tranzakciókon alapulnak, és könnyen előállíthatóak. Emellett az adatszolgáltatóktól kérik a teljes tengeri szállítási árbevétel összegét; egyes nagyobb súlyú, egyedi szolgáltatás árbevételét; valamint egyes nagyobb szolgáltatások kiemelkedő fontosságú egyedi tételének árbevételét. Az adatokat negyedéves felméréssel gyűjtik a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások körében. A felmérés rétegzett mintán készül. Rotációs, visszatevős mintát alkalmaznak. Minden évben a minta kb. egyharmada megújul, bekerülnek az újonnan kiválasztott vállalkozások és kikerül a régiek egyharmada. Németország A tengeri áruszállítás német árindexe kizárólag a vonalhajózásra vonatkozik (a szabadhajózás statisztikai megfigyelése 2003-ban megszűnt). A szállítási díjakat havonta a német hajótársaságok, hajózási brókerek és ügynökök köréből kialakított minta szolgáltatja. A havi adatgyűjtés hasznos, mivel a szállítási díjak, a világ különböző pontjain kialakuló politikai és gazdasági válságok hatására, időben nagyon változékonyak. Jelenleg a német piac 20 meghatározó társasága szolgáltat információt. A fuvardíjat meghatározott árufajtákra, egy speciális viszonylatra – rakpart/rakpart bázison – számítják. A cél az, hogy a tényleges fuvardíjat vegyék figyelembe (azaz az engedményeket is). Az indexszámításhoz összesen 117 forgalmi viszonylatot választottak ki. A különböző árufajtákkal kombinálva 672 index-pozíciót alakítottak ki. A súlyozási rendszerhez a részletes 73

szállítási statisztika (főleg naturális) adatait használják. A naturális adatok értékadatokká konvertálásához kiegészítő modellszámításra volt szükség. A tengeri szállítás árindexe a publikációkban két részindexre bontva szerepel, egyik a hazai kikötőbe irányuló (homeward-bound) szállításra, másik az idegen kikötőbe tartó (outwardbound) szállításra vonatkozik. Az eredmények kiegészítő regionális bontása is lehetséges négy forgalmi viszonylatra (Európa, Afrika, Amerika és Ázsia/Ausztrália). A szabadhajózásra vonatkozó speciális információkat 2002-ig a szaksajtóból gyűjtöttek, de részletes információk hiányában a minőségi kérdések nem voltak kezelhetők. Az eredmények nem megfelelő minősége miatt ezt a fajta felmérést 2002-ben megszüntették. Svédország A tengeri szállítási piac Svédországban nemzetközi, és több részpiacból tevődik össze, amelyeken az árrendszer különbözőképpen működik. Nemzetközi nézőpontból, a szállított volumen alapján, a szabadhajózás a domináns. Az áruszállító vonalhajózás a második legnagyobb részpiac, amelynek forgalmát főképpen speciális kikötőket kiszolgáló konténerhajók biztosítják. Svédországban számos vállalkozás foglalkozik tengeri és tengerpart menti szállítással, de az ágazatot néhány nagy társaság uralja. A tengeri és a tengerpart menti áruszállítás árairól 2003. harmadik negyedévtől létezik adatgyűjtés. Az indexet a Svéd Hajótulajdonosok Szövetségével (Swedish Shipowners’ Association) és az ágazat nagyvállalataival együttműködve fejlesztették ki. Az árfelmérések Svédországban modell-árbecslést alkalmaznak, amelyhez az adott üzleti tevékenységet reprezentáló szolgáltatásokat választanak ki.60 Ezeket olyan részletesen specifikálják, amennyire egyáltalán lehetséges a szállítmány típusát, a távolságot és a megrendelőt illetően. A kulcs-kritérium a modell-ár használatához: a használt modellek rendszeres felülvizsgálata, a modellek reprezentativitása, a ténylegesen számlázott árak. A spot piac (szabadhajózás) felmérésére a bemutatott modell nem megfelelő. További megbeszélések szükségesek a piacon működő vállalkozásokkal. Egyesült Királyság Az Egyesült Királyságban a tengeri áruszállítás a teljes szállítási volumen körülbelül 20%-át képviseli. Miközben a belföldön szállított áruvolumenből csak 7% mozog vízi úton (lévén a közúti és vasúti szállítás gazdaságosabb és kényelmesebb), a nemzetközi áruszállítás volumenének 95%-át tengeren szállítják. Az Egyesült Királyság földrajzi pozíciója miatt a tengeri szállítás fontos ágazat. Az angol tengeri szállítási tevékenység részesedése az elmúlt években – a szállítási útvonalak változása, az alacsony-költségű versenytársak, a magasabb működési költségek, valamint a Channel Tunnel miatt – fokozatosan csökkent, de a világkereskedelemből még így is körülbelül 4%. Az angol tengeri szállítás-index három részindexből áll: part menti (belföldi), közel-tengeri (Európa), mélytengeri (a világ többi része). Ezek a rakomány típusa szerint bontódnak: nyersolaj, egyéb (tömeges) folyadék vagy gáz, száraz tömegáru, rakományok vonalhajón, 60

A svéd megközelítés – az eltérő terminológia ellenére – csaknem azonos a többi ország által alkalmazott módszerrel, amelyet szerződésesár-becslésnek (ismétlődő szolgáltatások ára) neveznek. 74

mélyhűtött és hűtött áruk, jármű rakomány, egyéb rakomány. A gyűjtött árak vagy tényleges szerződéses árak, vagy díjszabás szerinti árak (engedményekkel), amelyek menetrendszerinti szállításokra vonatkoznak meghatározott viszonylatokban. 4.4.

Légi szállítás

1.

Az ágazat leírása (ISIC 621, 622 / NACE 62.10, 62.0)

A légi szállítás mérete országonként nagyon különböző lehet, az ágazat jellege azonban az országok többségében hasonló. A légi személyszállításban kis számú nagyvállalat működik, a kisvállalatok más típusú légi szállításban érdekeltek, például a légi taxizásban és a kiránduló/városnéző repülések szervezésében. Az elmúlt néhány évben több, többségében kisméretű légitársaság lépett piacra, amelyek alacsony repülőjegy árakkal versenyeznek (ún. fapados légitársaságok). Még nem világos, hogy a fapados légitársaságok súlya mekkora az üzleti célú repülésben, de monitorozásuk a jövőben szükséges. Az 1. fejezet 1. pontban írottak szerint egy adott szolgáltatási ágazatra vonatkozó SPPI-nek minden végső felhasználóra ki kell terjednie (vállalkozás más vállalkozásnak, vállalkozás a kormányzatnak, vállalkozás lakossági fogyasztóknak, vállalkozás exportra). A gyakorlatban a légi szállítás árait gyakran nehéz a különböző végső felhasználók szerint szétválasztani. Ha ez a helyzet egy országban, egyszerűbb lehet olyan SPPI összeállítását megfontolni, amely valamennyi szolgáltatásigénybevevőre egyetlen becslést alkalmaz. A légi szállításhoz három nagyobb szolgáltatás-kategória tartozik, a menetrendszerű, a nem menetrendszerű légi szállítás, valamint az űrszállítás. Különbség tehető továbbá a szerint, hogy személy, vagy áru szállítása történik. A szolgáltatásstatisztikával foglalkozó Voorburg Csoport XVIII. és XIX. konferenciáján 2003-ban és 2004-ben néhány előadás témája a légi szállítás volt. Az előadók Svédországot, Új-Zélandot, Ausztriát, az Egyesült Királyságot és az Egyesült Államokat képviselték. (Lásd az előadásokat a http://stds.statcan.ca/english/voorburg/aspfiles/2004-subsubjectsearch2.asp?criteria=Air%20Transport%20Services&criteria0=Prices webcímen.) 2.

Osztályozási kérdések és a felvétel köre

Az ISIC Rev.3.1 a 62-es ágazatban kizárólag a menetrendszerű és a nem menetrendszerű szállítást különbözteti meg.61 Az űrszállítás csak a NACE Rev.1.1-ben – mint kiegészítő alágazat a 62 ágazathoz – szerepel.62 A CPC Rev.1.1. szerint63 a légi szállítás tevékenységei a következőképpen rendszerezhetők:

61 62

63

-

légi személyszállítás rendszeres útvonalon és menetrend szerint; az utasok csomagjainak és egyéb tárgyainak szállítása külön díj nélkül,

-

nem menetrendszerű légi személyszállítás bármely típusú repülőgéppel; városnéző és légi taxi szolgáltatás helikopterrel; az utasok csomagjainak és egyéb tárgyainak szállítása külön díj nélkül,

International Standard Industrial Classification of All Economic Activities Statistical classification of economic activities in the European Communities (a rövidítés a francia megnevezésből adódik) Central Product Classification 75

-

levelek és csomagok légi szállítása menetrendszerű és nem menetrendszerű járatokon,

-

a könnyű kezelést biztosító speciális konténerben szállítható egyedi tárgyak és csomagok légi szállítása; máshová nem tartozó szállítmányok légi szállítása,

-

űrszállítási szolgáltatások; műholdak fellövése és pályára állítása; űrlaboratóriumok szolgáltatásai,

-

bármely típusú személy, vagy teherszállító légi jármű kölcsönbe, vagy lízingbe adása személyzettel bármely célra.

A következő táblázat a CPC kódok ISIC kódoknak való megfeleltetését mutatja. 4.4.1 táblázat: ISIC és CPC kódok a légi szállítási tevékenységre vonatkozóan Légi szállítás ISIC kód Rev. 3.1 I 62 I 6210

I 6220

Leírás

CPC kód Rev. 1.1

Leírás

Légi szállítás Menetrendszerű légi szállítás

Nem menetrendszerű

66110

Menetrendszerű légi személyszállítás

66210 66290 66400

Levelek és csomagok légi szállítása (menetrendszerű) Egyéb szállítmányok szállítása (menetrendszerű) Légi járművek kölcsönzése személyzettel

66120 66210 66290 66300 66400

Nem menetrendszerű légi személyszállítás Levelek és csomagok légi szállítása (nem menetrendszerű) Egyéb szállítmányok szállítása (nem menetrendszerű) Űrszállítási szolgáltatások Légi járművek kölcsönzése személyzettel

A CPC nemzeti verziói, az országok eltérő sajátosságai miatt, országról országra valamelyest különbözhetnek. Légi szállításra vonatkozó SPPI összeállítására Svédország, az Egyesült Királyság, Új-Zéland, az Egyesült Államok, Ausztrália, Hong-Kong, Japán és Ausztria tettek és tesznek erőfeszítéseket. A munka középpontjában a rendszeres útvonalon, menetrendszerűen szolgáltatott üzleti személy- és áruszállítás áll. Az árindexeket elsősorban a nemzeti számlák deflálásához, az üzleti szolgáltatások volumenének méréséhez, valamint az inflációs nyomás rövid távú indikátoraként használják. 3.

Minta-tervezés

A mintavételi keretben a légi szolgáltatásnyújtók teljes körének szerepelnie kell. Az ágazat speciális jellegére tekintettel a gazdasági szervezetek regiszterét általában megfelelő forrásnak tekintik, de fontos biztosítani, hogy a légi áruszállításra specializálódott szolgáltatók szerepeljenek a keretben. Általánosságban a mintavételi keretet tevékenységek (pl. a fenti CPC osztályozás alapján) és méret szerint (méret változóként az árbevételt használva) rétegezni kell. Elméletben bármely valószínűségre (véletlen kiválasztásra) alapozott mintavételi stratégia alkalmazható. A gyakorlatban, az ágazat méretének és szerkezetének következtében, a potenciális mintavételi technikák köre a méret szerint 76

rétegzett valószínűségi, és a célzott mintavételre szűkíthető. Rotációs minta csak azokban az országokban jöhet szóba, ahol a légi szállításban nagyszámú kis- és középvállalat működik, mivel a nagyvállalatoknak szerepelniük kell a mintában. 4.

Főbb árbecslési módszerek

Ebben az ágazatban az ismétlődő szolgáltatások tényleges árainak közvetlen használata és az egységérték módszer tűnik a legmegfelelőbb árbecslési módszernek. 4.1.

Légi személyszállítás

Az ismétlődő szolgáltatások árainak közvetlen használata

A menetrendszerű légi személyszállításban, tekintettel a már létező árinformációs rendszerekre, az ismétlődő szolgáltatások árainak közvetlen használata a legmegfelelőbb árbecslési módszer. A legfrekventáltabb viszonylatokat célszerű a reprezentatív jegytípusokkal kombinálni. Ez rendszeresen ismételhető módon számos árjegyzést eredményez. Az árra jelentős hatása annak van, hogy a szolgáltatás igénybevétele előtt mennyi idővel vásárolták meg a jegyet (hat hónap, egy hónap, két nap). Egységérték módszer A fluktuáció elkerülése érdekében, amely az ismételt szolgáltatások mintájára alapozott ármegfigyelés esetén előfordulhat, alternatív megoldás a meghatározott jegytípusok és viszonylatok egységérték-árainak gyűjtése. Ha a légitársaságok hajlandóak az együttműködésre, a reprezentatív viszonylatok átlagárait negyedévente fel lehet mérni business és economy class jegytípusra vonatkozóan. 4.2.

Légi áruszállítás

Az ismétlődő szolgáltatások közvetlen árainak használata A légi áruszállítás esetében is alkalmazható módszer az ismétlődő szolgáltatások árainak közvetlen használata az SPPI összeállításához. A reprezentáns tranzakciókat – a szállítmány típusa, a rakomány súlya, a rendeltetés, a távolság stb. szerint pontosan definiálva – a vezető vállalkozásokkal és légitársaságokkal együttműködve kell maghatározni. Kiválaszthatók minden vállalat számára standard tranzakciók, vagy egyes vállalatok számára speciális tranzakciók. Mivel a repülőjegy árak rövid időn belül nagymértékben változhatnak, fontos, hogy az adott időszakra a reprezentativitás biztosításához elegendő ármegfigyelés történjék. A szállítási szolgáltatások esetében viszont az időponti árak gyűjtése elfogadhatóbb lehet.

77

5.

Alternatív árbecslési módszerek költségei és haszna

Különböző útvonalakra szóló jegyárak gyűjtése igen egyszerű, de nagyon hatékony módszer a menetrendszerű légi személyszállítás esetében. Meghatározó tényező a mintavételben a jegytípusok és viszonylatok kiválasztása. A desztinációk mintája a polgári légiforgalmi statisztikákra alapozva készülhet, amelyek azonban feltehetően nem tesznek különbséget az utasok között az utazás célja szerint. Ez utóbbihoz – utas-felmérések mellett – becslések szükségesek. A reprezentatív jegytípusok mintája a vezető utazási irodákkal és a nagyobb légitársaságokkal együttműködve készülhet. Mind az ismétlődő szolgáltatások árainak, mind az egységáraknak a használata esetén rendkívül fontos, hogy az árstatisztikus hosszú távú együttműködést alakítson ki az ágazat illetékes szervezeteivel annak érdekében, hogy a kiválasztott árjegyzések napra készek legyenek. Ha egy kiválasztott tranzakció elveszti reprezentativitását, azonnal ki kell cserélni. 6.

A minőség

Mint említettük, néhány országban, az adatok hiánya miatt nehéz lehet különbséget tenni a desztinációk és jegytípusok között aszerint, hogy üzleti, vagy magán (turista) célúak. Következésképpen nehézségbe ütközhet, hogy megbízható súlyadatokat állítsanak elő az üzleti és magáncélú utazások elemi aggregátumainak elkészítéséhez. A megbízható adatok hiányában ágazati szakértőkkel (például vezető utazási ügynökökkel) folytatott konzultációk alapján készíthető becslés az üzleti és a turistautazásokból származó bevételi arányokra desztinációk és jegytípusok szerint. Probléma a díjban és az utazási szolgáltatás jellemzőiben bekövetkező változások kezelése. A jegyár változása gyakran együtt jár a szolgáltatás minőségének változásával, például az étkezésért való fizetés bevezetése, változás a jegyfoglalás feltételeiben, a jegy érvényességében, változás a külön díj nélkül szállítható csomag súlyhatárában. Ezen kívül, nincs nemzetközileg elfogadott megközelítés arra, hogyan kell kezelni a „frequent flyer”-eket egy indexben. Miközben nem sikerült tökéletes megoldást találni ez idáig a minőségi problémák kezelésére, a Statistics New Zealand (az új-zélandi statisztikai hivatal) esettanulmányt kezdeményezett, amely a minőségi problémák közül néhánnyal foglalkozott, és amelyet a 2004. évi Voorburg Konferencián Tokióban egy mini-prezentáció keretében bemutatott. 7.

Az információk gyűjtése

Az adatgyűjtés nem jelenthet nagy problémát. Ha folyamatos együttműködést sikerül kialakítani az adatszolgáltató repülőtársaságokkal és vállalkozásokkal, az árakat fax, vagy email segítségével lehet gyűjteni. Ha a repülőjegy árak szerepelnek a nemzeti fogyasztói áradatgyűjtésben, akkor az SPPI-hez szükséges releváns adatok gyűjtését a havi fogyasztói áradatgyűjtéssel lehet kombinálni, hogy az adatszolgáltatók terhei minimalizálódjanak. A minőség és az ár változásával kapcsolatos hatékony munka érdekében tanácsos jól képzett szakértőket alkalmazni, és a mintában szereplő árak folyamatos vizsgálatára munkaprogramot kialakítani, amely biztosítja, hogy az árak a piacot reprezentálják.

78

8.

Speciális szempontok

Ahogyan arról már szó esett, az egyik legnagyobb probléma, hogy hogyan tegyünk különbséget az üzleti célú utas és a turista között. A légitársaságok általában nem tudnak ilyen adatokat szolgáltatni, ezért egyéb forrásokat kell találni. Az Egyesült Királyság például a Nemzetközi utas-felmérés adatait használja az üzleti célú utazások arányának viszonylatonkénti becsléséhez. (A felmérést a statisztikai hivatal – ONS – készíti.) Minden ilyen adat azokra a hazai vállalkozásokra vonatkozik, amelyek szolgáltatást nyújtanak a nemzeti határokon belül, vagy azon kívül. A külföldi vállalatok leányvállalatai is beletartoznak az alapsokaságba. A belföldi piaci részesedésüktől függ, hogy kell-e tőlük árinformációt gyűjteni, vagy sem. Kiegészítő díjak, mint például a repülőtéri illetékek, amelyek befolyásolják az árat, nem szerepelhetnek az árban, ha nem maradnak a szolgáltatásnyújtónál. A felárak azonban, amelyeket a szolgáltató a növekvő input költségek miatt vet ki (például üzemanyag-pótlék) az ár részét képezik. A gyűjtött ár azonos kell legyen a légitársaság által ajánlott árral. A közvetítőket ki kell zárni (az SPPI-hez szervezett) ármegfigyelésből. Elméletben a megfigyelt szolgáltatás árát akkor kell számba venni, amikor a szolgáltatást nyújtják, azaz eredményszemléletet kell alkalmazni (1.6.1. pont). Ugyanez a szemlélet érvényes az árbevételre vonatkozóan is. A jelenlegi SNA/ESA azonban nem nyújt útmutatást ahhoz, hogyan kell eljárni olyan tevékenységek esetén, mint a légi szállítás, amikor a fizetés jóval a szolgáltatás igénybe vétele előtt történik. Ilyen helyzetekre vonatkozó szabályok kialakítása a folyamatban lévő SNA felülvizsgálati programban szerepel. A jövőben, a mintában a fapados légitársaságoknak szerepelniük kell, hogy a torzítás a nem reprezentált piaci szegmens miatt elkerülhető legyen. 9.

A nemzeti módszerek áttekintése

Svédország jelenleg negyedévente számol átfogó légi szállítás árindexet, amelynek két részindexe van, egyik a belföldi menetrendszerű légi személyszállításra, a másik a nemzetközi menetrendszerű légi személyszállításra vonatkozik. A vállalkozásokkal együttműködve business és turista osztályra szóló jegyek átlagárait gyűjtik negyedévente reprezentatív desztinációkra és jegytípusokra vonatkozóan. 2004. évi módszertani változtatás következtében a belföldi menetrendszerű légi szállítás PPI-je bizalmas információvá vált, így publikálása megszűnt. Svédországban a különböző desztinációk indexeit – mind a belföldi, mind a nemzetközi menetrendszerű légi személyszállításban – súlyozzák a teljes index kiszámításához. A nem menetrendszerű légi szállítás nem szerepel az indexben. A légi áruszállítás SPPI-jének kidolgozása folyik. Az Egyesült Királyságban 2001-ben a légi szállítás éves árbevétele 15 milliárd angol font körül volt. Ez idő alatt megközelítően 180 millió utas érkezett és hagyta el az országot légi úton. Mintegy 40 nagy légitársaság végez nagyméretű repülőgépekkel menetrendszerű és nem menetrendszerű személy- és áruszállítást. Közülük 27 végez menetrendszerű légi személyszállítást és rendelkezik az Egyesült Királyság légitársaságai árbevételének kb. 72%ával. Az elmúlt években a légi utazás volt a leggyakoribb utazási forma az Egyesült Királyságba történő be- és kiutazás esetén; az üzletemberek mintegy 20%-kal részesedtek a teljes utasforgalomból. A légi személyszállítás ágazat az Egyesült Királyságban az elmúlt tíz 79

évben évente átlagosan 6%-kal bővült, nagymértékben a dereguláció, az alacsonyabb jegyárak, a globalizáció, valamint a több szabadidő következtében. Az Egyesült Királyságban az üzleti repülőjegy-ár index készítésének célja, hogy az angol légitársaságok angol üzletembereknek értékesített repülőjegyeinek árváltozását kövesse nyomon. A légi személyszállítás osztályozási rendszere azonban nem teszi lehetővé az üzleti célú és a turista célú utazás szétválasztását. Az index így a menetrend szerinti, állandó desztinációkba történő üzleti és turista utazásokra egyaránt vonatkozik Az árakat a három legnagyobb légitársaságtól – vagy a Nemzeti Polgári Légiközlekedési Hatóság (UK Civil Aviation Authority) közreműködésével, vagy közvetlenül – gyűjtik. Az adatok lefedik az utasok 55%-át, 14 hosszú távú, 17 európai és 9 belföldi desztinációra vonatkoznak. Az esetek többségében a megkötés nélküli (unrestricted) business class jegyárat tekintik az üzleti utasok szokásos tarifájának. Ahol nincs business class, ott az economy class (turista osztály) a szokásos tarifa. A mintában az egyirányú és a kétirányú utazásoknak egy megfelelő kombinációja szerepel. Az Egyesült Királyság jelenleg nem készít árindexet a légi áruszállításra vonatkozóan. Új-Zéland jelenleg negyedévente olyan (egyetlen) légi szállítási indexet publikál, amely az SPPI szállítás és raktározás indexe alá tartozik. Magában foglalja a repülőgépek műszaki ellátási szolgáltatását, a légi áruszállítást (nemzetközit és hazait), a légi személyszállítást (nemzetközit és hazait), és az egyéb légi szállítást. Hasonlóan, mint a többi országban, a légi személyszállításban a kiválasztott desztinációkra szóló business és economy class jegyek árait figyelik meg. Az áruszállításban különböző, specifikált szállítmány-fajták árait figyelik kiemelt desztinációkban. Az információk üzleti titkossága miatt a publikált index nem lehet részletező. Az USA-ban az SPPI keretében a menetrendszerű légi személyszállításra 1989 óta publikálnak árindexet, a légitársaságoktól közvetlenül gyűjtött árinformációk alapján. Ez a havonta publikált index kizárólag a hazai légi szállítókra vonatkozik, és az áradatok nem tartalmazzák az adókat és a repülőtéri illetéket. Jelenleg az amerikai SPPI ezt az ágazatot az egy utasra jutó havi átlagos árbevétel (forgalom) adataival méri, mégpedig kiválasztott járatok, meghatározott üléseire vonatkozóan, azaz egységérték-módszert alkalmaz. A teljes utas-bevétel és a teljes utas-szám adatot kiválasztott kiindulási és érkezési helyekre (O & D-s) és adott utas-osztályra vonatkozóan minden hónapban a légitársaságok közvetlenül szolgáltatják. Külön indexet publikálnak a belföldi első osztályra (amely magában foglalja a business class-t is), a belföldi coach osztályra és a nemzetközire. Ausztria az előkészítő munka első szakaszát fejezte be, és készül összeállítani a légi személyszállítás árindexét az üzleti célú utazásokra vonatkozóan, az ismétlődő szolgáltatások árait használva. 2000 óta a repülőjegy szerepel a CPI-ben, bár a különböző desztinációk szerint nincs külön index. A légi áruszállítás áralakulásának mérését akkor teszik vizsgálat tárgyává, ha a személyszállítás áradat-gyűjtése rutinszerűvé válik. 4.5.

Rakománykezelés

1

Az ágazat leírása (ISIC 6301 / NACE 63.11)

Az alábbi fejezet a rakománykezelési ágazat sajátosságait írja le, elsősorban az Új-Zélandi árképzés sajátosságainak figyelembevételével. Ebből kifolyólag az itt leírtak nem feltétlenül esnek egybe más országok gyakorlatával. Az osztályozással, illetőleg az adatgyűjtés 80

szempontjaival kapcsolatos sajátosságokra, továbbá az ebben vonatkozásban megfigyelhető nemzeti különbségekre – korlátozott formában – de kitérünk. A szállítás és raktározás Új-Zéland szempontjából stratégiai jelentőségű ágazat. Az ország távoli fekvése, szigeten való elhelyezkedése olyan tényezők, amelyek meghatározták a szóban forgó ágazatok fejlődését. A rakománykezelés egy alágazata a széles értelemben vett szállítás és raktározás ágazatnak. Ezt az alágazatot versenyképes struktúra jellemzi, az itt tevékenykedő vállalatok a leghatékonyabbak közé tartoznak. Új-Zéland esetében ez a vállalatcsoport adja a szállítás és raktározás által előállított GDP majdnem 10%-át, illetve a 2004. évi (márciussal záródó statisztikai év) országos GDP 5%-át. Ebben az alágazatban különböző típusú vállalatok találhatók: -

tengeri és belföldi kikötőkben rakománykezelő berendezéseket üzemeltető vállalatok,

-

konténer terminálok a kombinált szállítás céljaira,

-

közúti fuvarozás céljait szolgáló hub-ok (nem saját célú szállítmány továbbító központok),

-

légi fuvarozó vállalatok.

Általánosságban minden cég felajánl rakománykezelési szolgáltatást mind személypoggyász, mind pedig árurakomány kezelésére, illetve a különböző közlekedési módozatok esetében teherterminál kapacitásokat, beleértve a rakodási szolgáltatásokat is. Új-Zéland esetében (az ágazat szerkezeti osztályozásából fakadóan; lásd 2. pont) csak a hajórakodási szolgáltatásokra vonatkozóan képeznek releváns SPPI-indexeket. Ebből következően az alábbi leírás – egyéb országok gyakorlatával összevetve – a rakománykezelési tevékenységet szűkebben értelmezi. Néhány nagy cég dominálja az alágazatot. Ezek a vállalatok az Új-Zélandi Statisztikai Hivatal felméréseinek mindegyikében szerepelnek, és így a válaszadási kötelezettség jelentős terhet ró rájuk. Ráadásul, az alágazathoz tartozó cégek korlátozott száma miatt rotáció sem alkalmazható. 2.

Osztályozási szempontok, a felmérés főbb területei

Az áruosztályozás az 1996. évi ausztrál és új-zélandi osztályozási rendnek (ANZSCC96) felel meg. Ez az osztályozási rendszer ausztrál és új-zélandi használatra lett kialakítva, és a nemzetközi központi termékosztályozási rendszer (Central Product Classification, CPC) ideiglenes verzióján alapszik. 2004-2008 között új verzió alkalmazására kerül majd sor, mégpedig a CPC végleges verziójára (CPC v1) épülő ausztrál és új-zélandi szabvány-rendszer ANZSPC01 bevezetésére. Jelenleg használt rendszer a már említett az 1996. évi ausztrál és új-zélandi szabványrendszer (ANZSCC96). Ez a rendszer az ISIC 3.0 verziójára épül. Jelenleg folyik a munka egy korszerűbb változat kialakítására, amely a tervek szerint 2006-ra készül el és az északamerikai osztályozási rendszerre épül (North-American Industry Classification – NAICS). Az ANZSCC96 értelmezésében a szóban forgó alágazat az egyéb szállítási és raktározási szolgáltatások közé tartozik. A rakománykezelés termelői árindexe a hajórakományok kezelésének indexét jelenti. Az egyéb rakománykezelési árindexek a szállítás és raktározás ágazathoz tartozó egyéb 81

szolgáltatásokhoz kapcsolódva jelennek meg. Ez utóbbiakra azonban jelen írásunkban nem térünk ki, tekintettel az egyéb területek rakománykezelési tevékenységének alacsony súlyára. A rakodási szolgáltatások egységnyi értékét a teherhajók lerakodásának munkaidejével mérik. Az index osztályozását64 az alábbiakban foglalhatjuk össze: I. I66 I662 I6621 I662100 3.

division (gazdasági ág): sub-division (ágazat): group (alágazat): class (szakágazat): sub-class: (kategória)

Szállítás és Raktározás Vízi szállítási szolgáltatások Vízi szállítási szolgáltatások Hajórakodás Hajórakodás

Minta tervezése

Az új-zélandi gazdasági szervezeti regiszter (Business Frame, BF) a vállalatok összességét egy adott ágazatban, illetve alágazatban a vállalatok által megadott fő tevékenység alapján csoportosítja. A minta mérete aszerint változik, hogy milyen méretűek a vállalatok, hol van a székhelyük, illetve a felmérés milyen terhet jelent. Azokban az országokban, ahol az ágazatban működő vállalkozások száma korlátozott, a célzott mintavétel jó eredménnyel alkalmazható. 4.

A fő árképzési elvek

Évente láncolt Laspeyres-formula alapján képezik a rakománykezelés ágazat termelői árindexét. A Laspeyres-indexet azért választották, hogy összhangban legyen a nemzeti számlák rendszerérével, továbbá az egyéb területeken alkalmazott deflálási technikákkal. A rakománykezelés ágazat esetében két árképzési módszer alkalmazása jellemző: 1. Az ismételt szolgáltatások árának közvetlen alkalmazása. Az ismételt szolgáltatások standardizálhatók, és lehetőséget teremtenek részletes specifikáció gyűjtésére. 2. Kiszámlázott egységár (charge-out rate), amikor a szolgáltatás árának becslésére a szolgáltató által kiszámlázott egységár alapján kerül sor. Ahogy már utaltunk rá korábban, a rakománykezelés árindexe a hajórakodási szolgáltatások, mint a legfontosabb rakodási szolgáltatás árindexébe tartozik. A hajórakodás meglehetősen munkaigényes tevékenység, ebből következően az ezzel foglalkozó cégek költségeinek legnagyobb részét a munkabérek képezik. Az árindex képzéséhez éppen ezért a kiszámlázott egységárnak, valamint a standardizált, ismétlődő szolgáltatások becsült árának kombinációját használják. A hajórakodási szolgáltatás árindexe 29 elemből áll (ÁFÁ-t nem tartalmazó árak), mintegy hat válaszadó a termékár felmérésben (Commodity Price Survey) szolgáltat adatokat, egy esetében belső forrásból, a munkaerő-költség-felmérésből (Labour Cost Survey) származik információ. Számos árat az áru felrakása, illetve berakása/elrendezése folyamatáról gyűjtenek össze. Ezekre a szolgáltatásokra az árspecifikációt az alábbi módszerek kombinálásával állítják elő: 64

Zárójelben nem fordítás, hanem az osztályozási szintek magyar megnevezése szerepel (a fordító megjegyzése). 82

-

Rakománykezelés (ship exchange) i.

20 lábnyi ISO konténer alapján számított ár

ii.

konténer daruk bérlése, 3-7,5 tonnás mobil daruk, vagy light fork lifts

-

Konténerek mosása (20 lábnyi ISO konténer alapján számított ár)

-

Horgonyzás – bruttóregiszter tonna (100, 500 vagy 5000 tonna) alapján számított napi ár

-

Rakodás i.

20 lábnyi ISO konténer alapján számított ár

ii.

tonnánkénti ár

iii.

rakomány fogadás/elszállítás.

A Statistics New Zealand egy korábbi fejlesztési fázisban (1995-1998) „építőelem-struktúrát” vezetett be a termelői árindex összeállításhoz. Ebben a struktúrában egy szolgáltatás gyűjtött ára a legalsó szint, aztán következik az azonos típusú szolgáltatások indexe (commodity index, amely elemi aggregátum), amelyre épül az alágazati index ((National Accounts Working Industry – NAWI indexek). A commodity indexhez az egyes elemek súlya az áradatgyűjtés válaszadóitól származik, a NAWI indexek súlya az éves vállalati adatfelvétel (Annual Enterprise Survey, AES) jövedelemi és kiadási információiból származik. Az új-zélandi statisztikai hivatal az SPPI súlyok összegét kalkulációs célokból 10,000-nek tekinti, és az index-struktúrát publikálva %-ban fejezi ki. 5.

A különböző árképzési módszerek előnye és hátránya

Az ismétlődő szolgáltatások árainak közvetlen használata. Mindenütt, ahol csak lehet tranzakciós árakat kell használni, mivel ezek tükrözik igazán azt a tényleges árat, amit az adott szolgáltatás igénybevételéért fizettek. Ezek a tranzakciós árak hozzáférhetőek például az előző, 4. pontban részletezett standard szolgáltatások struktúrájában. A listaárak a válaszadók részéről kevés költséggel járnak, hátrányuk azonban, hogy az árak alakulása vonatkozásában nem feltétlenül reprezentatívak. A különböző árengedmények mértéke az adott vállalat piaci pozíciójától nagymértékben függ. Kiszámlázott egységár A kiszámlázott egységárak könnyen alkalmazhatók az árképzésben, azonban nem veszik figyelembe a termelékenység változását. Amennyiben ezeket használjuk, inkább a valóban kiszámlázott egységárat vegyük figyelembe, mint a listaárak alapján megadottat, tekintettel arra, hogy ez utóbbiak nem érzékeltetik az áraknak a piaci pozíció függvényében történő változását. 6.

Minőségi követelmények/szempontok

A jelen fejezet keretében tárgyalt szolgáltatás az idők folyamán minőségi átalakuláson ment keresztül. Ez időnként megnehezíti ezeknek a változásoknak a hatékony nyomon követését, 83

hogyha csupán az árváltozásokat rögzítjük. Például, ha az utóbbi időben az adott szolgáltatás pontossága tekintetében jelentős javulás következik be (pl. korszerűbb technológiák használata következtében). Ebben az ágazatban a szolgáltatások időnként csoportosak, kapcsoltak (bundled), ami még inkább megnehezíti az árváltozások nyomon követését. Amennyiben lehetséges, ezeket a minőségi változásokat figyelembe venni. Alternatív specifikációra van szükség, ha egy adott szolgáltatás többé már nem reprezentatív a vállalat számára. 7.

Információ gyűjtés, a szolgáltatások specifikálása

Az Új-Zélandi Statisztikai Hivatal a termékár felmérés (Commodity Price Survey, CPS) a termelői árindexek összeállításának fő forrása. Ebben az alágazatban a válaszolási arány 95%. A legfontosabb vállalatok esetében a vállalati felelősök csoportjának szerepe meghatározó az adatszolgáltatásban. 8.

Specifikus szempontok

A rakománykezelést nem jellemzik a gyors változások. Így a terméksúlyokat elegendő háromötévente áttekinteni. 9.

Nemzeti módszereket áttekintése

Az USA, Új-Zéland, Japán és Ausztrália képeznek termelői árindexeket a rakománykezelésre vonatkozóan. Az USA-ban tranzakciós árakat gyűjtenek, havi alapon, egyszerű rakománykezelő szolgáltatásokra vonatkozóan, mintegy 100-as minta alapján. Új-Zéland és Japán esetében kevesebb adatszolgáltatótól kérnek áradatokat, de kompozit árakat, illetve szolgáltatáscsomagokra vonatkozó árakat gyűjtenek. Az Új-Zélandon az indexet negyedévente állítják össze, míg Japánban havonta. Ausztráliában listaárakat alkalmaznak, amikor kialakítják a negyedéves rakománykezelési árindexet. 4.6.

Tárolás és raktározás

1.

Az ágazat leírása (ISIC 6302 / NACE 63.12)

A szállítás és raktározás stratégiai fontosságú ágazat Új-Zéland számára. Új-Zéland távolisága és sziget volta szerepet játszott az ágazat fejlődésében. A tárolás és raktározás a szállítás-tárolás ágazat egyik szakágazata. A szakágazat struktúrájából éles piaci verseny következik, ami ahhoz vezet, hogy az e tevékenységet folytató vállalkozások globális összehasonlításban is a legversenyképesebbek közé tartoznak. A rakománykezelés szakágazathoz hasonlóan, ez a szakágazat is 10%-nál kisebb mértékben járul hozzá a szállítás-tárolás ágazat GDP-jéhez. A szállítás-tárolás ágazat a márciusban záruló 2004-es pénzügyi évben mintegy 5%-kal járult hozzá a GDP-hez. Néhány nagyvállalat uralja a szakágazatot. Ezek a vállalkozások az új-zélandi statisztikai hivatal (Statistics New Zealand) legtöbb felmérésében részt vesznek, így az adatszolgáltatás 84

jelentős terhet ró rájuk. Az adatszolgáltatói teher mellett az is probléma, hogy – a cégek korlátozott száma miatt – rotációra a szakágazati SPPI összeállítása kapcsán nincs mód. 2.

Osztályozási kérdések és a felvétel köre

A termékosztályozás, amelyet a jelenlegi PPI struktúrához használnak, az 1996. évi Ausztrál és Új-Zélandi Standard Áruosztályozás (Australian and New Zealand Standard Commodity Classification – ANZSCC96). Ezt az osztályozást Ausztráliában és Új-Zélandon való használatra fejlesztették ki, mégpedig a nemzetközi Central Product Classification (CPC) egy ideiglenes verziója alapján. 2004 és 2008 között új osztályozási rendszert vezetnek be: az Ausztrál és Új-Zélandi Standard Termékosztályozást (Australian and New Zealand Standard Product Classification ANZSPC01), amely a CPC 1. verzióra épül, és jobban tükrözi a modern kívánalmakat. Új-Zélandon az ágazati indexekben jelenleg az 1996. évi Ausztrál és Új-Zélandi Egységes Tevékenységi Áruosztályozást (Australian and New Zealand Standard Industrial Classification – ANZSIC96) használják, amely az ISIC Rev.3-on alapszik. Az ANZSIC korszerűsítésén dolgoznak, az új változatot 2006-ban tervezik bevezetni. (Alapja az ÉszakAmerikai Tevékenységi Osztályozás – NAICS – lesz.) Az ANZSIC96 szerint ez a szakágazat az Egyéb szállítási és raktározási szolgáltatás alágazatba és a Szállítás és raktározás ágazatba tartozik. Osztályozása a következő: Gazdasági ág (division)

I.:

Szállítás és raktározás

Ágazat (sub-division)

I67:

Alágazat (group)

I670:

Szakágazat (sub-group)

I6709:

Kategória (sub-class)

I670900:

Raktározás Raktározás Raktározás, máshová nem tartozó Raktározás, máshová nem tartozó

Az utóbbi kategóriába olyan szervezeti egységeket sorolnak, amelyek máshová nem tartozó tárolási és raktározási szolgáltatásokat nyújtanak. 3.

Minta-tervezés

A Statistics New Zealand Gazdasági szervezetek mintavételi kerete (Business Frame, BF) a vállalkozásokat a szerint osztályozza, hogy a fő tevékenységük mely ágazatba/szakágazatba tartozik. A minta-elemeket több kritérium alapján választják ki, mint például: a vállalat mérete, telephelye, adatszolgáltatási terhe. Célzott mintavétel jó eredményt adhat olyan országokban, ahol a szákágazatban működő vállalatok száma korlátozott. 4.

Főbb árbecslési módszerek

Évente láncolt Laspeyres-formulával számítják a raktározási szakágazat árindexét. A Laspeyres árindexet azért választották, hogy kielégítsék a nemzeti számlák igényét, nevezetesen: az index legyen konzisztens az egyéb területekre vonatkozó deflálási gyakorlatukkal. Két árbecslési módszert használnak a tárolás és raktározás szakágazatban: 85

1. Komponens-árazás, amely kívánatos lehet, ha szolgáltatás-csomagot kell árazni; 2. Ismétlődő szolgáltatások árának közvetlen használata, standardizálható, a közvetlen áradat-gyűjtéshez részletesen specifikálható szolgáltatások esetében. A raktározási szolgáltatások indexe 18 elemből áll (valamennyi a javak és szolgáltatások adója – GTS – nélkül) és kb. 12 különböző válaszadó szolgáltatja az árakat a Termékár felmérés (Commodity Price Survey) keretében. Speciális termékek tárolására vonatkozó különböző árakat gyűjtenek. Az árspecifikáció ezekre a tételekre vonatkozóan a következők egyike, vagy a következők valamely kombinációja: -

Általános raktározás (osztályozott raktározás, alap-raktározás, statikus raktározás, raklapos áruk tárolása, általános áruk tárolása)

-

- rövid vagy hosszú ideig tartó tárolás, - méter vagy raklap/hét (1,2 köbméteres raklap), - zárt tér, - nem halmozható/terhelhető, elvárható gondosságot igénylő, pormentes tárolás, - árukezelési alapdíj. Fagyasztó/hűtő tárolás

-

- Kicsi/nagy mennyiség - Első/ második/ következő havi tárolás - Havi díj /100 kg vagy tonna Standard tárolás (tejpor, papír és faáru) -

-

Négyzetméter vagy 20/40 láb ISO konténer65/nap Napi díj/1000 kg

Hűtőkonténer66 díjak (áramfogyasztás/tároló)

- Díj/hűtőkonténer - Díj/nap vagy óra A kiegészítő szolgáltatások egyre nagyobb szerepet játszanak a tárolásban és raktározásban. Olyan szolgáltatások, mint címkézés, csomagolás, rendelések összeállítása általánossá váltak, és gyakran a raktározási megállapodás részét képezik. Emiatt megfontolandó, hogy ezek a szákágazatra vonatkozó árindexnek részét képezik, vagy sem. Ha a fent jelzett standard raktározási szolgáltatásokkal együtt ezeket is a reprezentatív komplex szolgáltatás részének tekintjük, akkor az árbecslés a komponens árazás módszerével történhet. Statistics New Zealand egy korábbi fejlesztési fázisban (1995-1998) „építőelem-struktúrát” vezetett be a termelői árindex összeállításhoz. Ebben a struktúrában egy szolgáltatás gyűjtött ára a legalsó szint, aztán következik az azonos típusú szolgáltatások indexe (commodity index, amely elemi aggregátum), amelyre épül az alágazati index ((National Accounts 65

66

ISO: International Organisation for Standardisation; speciálisan tervezett, több szállítási módban használható konténer (közút és vasút, vasút és hajó) Reefer: hűtőkonténer, amely romlandó áruk, mint például hús és fagyasztott, vagy hűtött gyümölcs tárolására szolgál. 86

Working Industry – NAWI indexek). A commodity indexhez az egyes elemek súlya az áradatgyűjtés válaszadóitól származik, a NAWI indexek súlya az éves vállalati adatfelvétel (Annual Enterprise Survey, AES) jövedelemi és kiadási információiból származik. Az újzélandi statisztikai hivatal az SPPI súlyok összegét kalkulációs célokból 10,000-nek tekinti, és az index-struktúrát publikálva %-ban fejezi ki. 5.

Alternatív árbecslési módszerek költségei és haszna

Komponens-módszer Az egyes vásárlók – gyakran egyedi – igényeit kielégítő szolgáltatás-csomagok esetében a komponens-árbecslés alkalmazható. A válaszadók segítsége szükséges egyrészt, hogy a komponens-árbecsléshez összeállítandó szolgáltatás-csomagba a megfelelő szolgáltatások kerüljenek, másrészt, hogy a modell-csomag összetétele az idő múlásával is reprezentálja a valóságos tranzakciókat. A modellbe foglalt szolgáltatás-komponensek (amelyek általában standard raktározási szolgáltatások kombinációi) árainak a tranzakciós árakon kell alapulniuk. Mivel ez a módszer jelentősen növeli az adatszolgáltatók terheit, fontos, hogy megfelelő egyensúly alakuljon ki a modell-árbecslés komplexitása és a belőle fakadó plusz teher között. Ismétlődő szolgáltatások árainak közvetlen használata Minden esetben, amikor egyáltalán lehetséges, a tranzakciós árakat kell használni, mivel azok tükrözik a tényleges árakat, amelyeket az adott szolgáltatásért fizetni kell. Ezek az árak általában rendelkezésre állnak a standard szolgáltatások esetében, mint amilyenek az előző pont alpontjaiban szerepelnek. A listaárak könnyen és kis adatszolgáltatói teher mellett hozzáférhetőek, de nem feltétlenül tükrözik a piac tényleges áralakulását. Az árengedmények nagymértékben függnek a meghatározó piaci helyzettől. 6.

A minőség

A nyújtott szolgáltatások minősége ebben az ágazatban is időben valamelyest változik. A változásokat, bár a tiszta árváltozás méréséhez szükséges volna, esetenként nehéz hatékonyan nyomon követni. Például a raktározási szolgáltatások terén a közelmúltban – a modern technológia növekvő használata következtében – jelentős általános korszerűsödés zajlott, és növekedett a termelékenység. Ráadásul a szolgáltatásokat ebben az ágazatban esetenként szolgáltatás-csomagban nyújtják, ami tovább nehezíti a tényleges (tiszta) árváltozások becslését. A minőségi változásokat, mint amilyenek például a fentebb említettek, amikor csak lehetséges, figyelembe veszik. Ha egy adott szolgáltatás megszűnik reprezentatív lenni egy vállalkozás számára, alternatív adatszolgáltatót keresnek. 7.

Az információk gyűjtése

A Statistics New Zealand a termelői árakat elsősorban a Termékár felmérés (Commodity Price Survey, CPS) keretében gyűjti. A tényleges válaszadási arány ebben az ágazatban 95%

87

felett van. A legfontosabb vállalatok esetében a vállalati felelősök csoportjának szerepe meghatározó az adatszolgáltatásban. 8.

Speciális szempontok

A tárolás és raktározás szakterületre a gyors változások nem jellemezőek. Az elemek és a termék(csoportok) súlyozásának felülvizsgálata három-öt évenként ajánlatos. 9.

A nemzeti módszerek áttekintése

PPI-t a tárolás és raktározás szakágazatra vonatkozóan több ország állít össze. Az USA mintegy 200 adatszolgáltatótól gyűjt havonta árinformációt, a gyűjtött árak szolgáltatáscsomagra (bundled services) vagy összetett szolgáltatásokra (composite services) vonatkoznak. Ausztrália a gabonatárolási szolgáltatásokról évente, az egyéb tárolási szolgáltatásokról pedig negyedévente gyűjt árakat. A gyűjtött árak a gabonatárolásra vonatkozóan egyszerű szolgáltatási árak, az egyéb tárolás esetében az egyszerű és az összetett árak keverékei. Összesen körülbelül 125 adatszolgáltató szerepel a felmérésben. A minőségi változást esetről esetre vizsgálják, és a korrekcióhoz a legmegfelelőbb módszert alkalmazzák. A következő országok számolnak még PPI-t a raktározásra és tárolásra: Új-Zéland, Mexikó, Hong-Kong és Japán. Valamennyi ország egyszerű szolgáltatás típusú árakat használ. ÚjZéland és Hong-Kong negyedéves, Mexikó és Japán havi indexeket számol. Az országok minden esetben az adatszolgáltatóktól kérik annak becslését, hogy az árváltozás milyen mértékben minőségi változás következménye. 4.7.

Postai és futárpostai szolgáltatások

1.

Az ágazat leírása (ISIC 641 / NACE 64.1)

A postai és futárpostai tevékenység különböző szolgáltatásai összefoglalóan a nyomtatványok/hivatalos iratok, levelek, postacsomagok (együttesen: könnyű rakományok) összegyűjtését és a kívánt rendeltetési helyre való továbbítását jelentik. Az egyes szolgáltatásfajták közötti különbségtétel egyik legfontosabb minőségi ismérvének a rakományok összegyűjtése és továbbítása között eltelt időt kell tekinteni. A postai és futárpostai szolgáltatások összesített forgalma 2001-ben az EU-25 GDP–jéből 0,94%-kal részesedett. A szektor teljes forgalmának közel 80%-át a nemzeti postaszolgálat által végzett tevékenység, a fönnmaradó hányadot a nemzeti postaszolgálaton kívüli futártevékenység biztosította. Néhány más területen, így pl. Ausztráliában és az USA-ban a futárpostai szolgáltatások aránya magasabb, de általában a nemzeti postai szolgáltatások szerepe domináns ebben az ágazatban. A postai szolgáltatások piacát történelmi okokból általában egyetlen termelő uralja. Verseny, ha létezik egyáltalán, csupán bizonyos részpiacokon /szegmensekben/ alakulhat ki, olyanokon, mint a nagy tömegű, vagy a nemzetközi postai szolgáltatások. Annak ellenére, hogy a verseny és a piaci liberalizáció törvényileg engedélyezett, a ’tökéletes’ verseny létrejötte a teljes postai szolgáltató szakágazatban a tevékenység jellege miatt nem valószínűsíthető. Ez a monopolhelyzet nehezíti a szolgáltatások termelőiár-indexeivel (SPPI) foglalkozó szakértők közötti nemzetközi tapasztalatcserét, mivel a piac monopolizáltsága 88

miatt a legtöbb nemzeti statisztikai hivatalnak titoktartási kötelezettsége van az SPPIszámítások módszertani részleteivel kapcsolatban. A postai szolgáltatásokkal szöges ellentétben a futárszolgálati piacot a rendkívül erős verseny jellemzi. Napjainkban a ’Nemzeti Postaszolgálaton kívüli futárpostai szolgáltatások’ szakágazat jelentős változások színtere annak köszönhetően, hogy az ebbe a körbe tartozó vállalkozások folyamatosan diverzifikálják tevékenységüket. A cégek ma már logisztikai, tárolási, közúti teherfuvarozási szolgáltatásokat is kínálnak partnereiknek. Ráadásul a közúti fuvarozó vállalkozások közvetlen versenyt is támasztanak a futárpostai cégeknek, hiszen az utóbbi időben már ők is bővítették tevékenységi körüket futárpostai szolgáltatásokkal. Ez a kérdés osztályozási problémákat vethet föl. A globalizáció szintén érinti az ebbe a tevékenységi körbe sorolt vállalkozásokat. A cégek gyakran külföldi vállalkozásokkal lépnek szövetségre annak érdekében, hogy javítsák a küldemények nemzetközi kézbesítését. A Voorburg Csoport 2003. és 2005. évi ülésein több ország tartott mini-prezentációt, amelyekben összegezték a futárpostai szolgáltatások termelői (kibocsátási) árindexeivel kapcsolatos tapasztalataikat (pl. Ausztria, Kanada, Egyesült Királyság, USA, Kanada, Hollandia, Svédország)

89

64.1. Postai és futárpostai tevékenység 64.11. Nemzeti postai tevékenység A csoport a következőket foglalja magában: - levél- és csomagküldemények (belföldi és nemzetközi) begyűjtése, továbbítása és kézbesítése - levél- és csomagküldemények begyűjtése nyilvános postaládákból vagy postahivatalokból - levél- és csomagküldemények elosztása és kézbesítése - postafiók-kölcsönzés, postai utánküldés/továbbítás, stb. Nem tartozik ide: – postatakarék-pénztári és egyéb, a nemzeti postaszolgálat/-hivatal által végzett pénzügyi tevékenység (L. 65.12) Nemzeti postaszolgálaton kívüli futárpostai szolgáltatás A csoport a következőket foglalja magában: – levelek és levél-típusú küldemények (levélpostai termékek), csomagok felvétele, továbbítása és kézbesítése a nemzeti postaszolgálaton kívüli cégek által. A szolgáltatás történhet csupán egy vagy akár több szállítási mód igénybevételével, és mind saját tulajdonban lévő, mind tömegközlekedési szállítóeszköz segítségével. Szintén ebbe a csoportba tartoznak: – házhozszállítási szolgáltatások, valamint – városi személy- és tehertaxi-szolgáltatás 2.

Osztályozási kérdések és a felvétel köre

A NACE Rev. 1.1 ezt a szektort a következőképpen írja le: A Nemzeti Postaszolgálathoz tartozó cégek ügyfélkörét a háztartások és a vállalkozások együttesen alkotják, azonban ezen belül a domináns ügyfélkört (értékben 90-95%-os részesedéssel) a vállalkozások jelentik (beleértve a közigazgatást). A futárpostai és helyi kézbesítő cégek tevékenységüket a vállalkozásokra koncentrálják. A nyújtott szolgáltatások tekintetében is mutatkozik némi különbség. A nemzeti postai szolgáltatások normál körülmények között inkább rutinszerűek, és olyan pontosan meghatározott jellemzőkkel bírnak, amelyek nem változtathatók. Ezzel szemben a futárpostai tevékenységgel foglalkozó cégek „testre szabott” szolgáltatásokat kínálnak, olyan szerződéseket kötve az ügyfeleikkel, amelyekben az árak meghatározása a továbbításra felvett levélpostai termékek, csomagok, stb. volumenétől függ. Az európai országokban a futárpostai szolgáltatást végző cégek, mint alapsokaság (populáció) összetétele (struktúrája) országról országra rendkívüli hasonlóságot mutat. A vállalkozások többsége csupán néhány alkalmazottat foglalkoztat (kis- és középvállalkozások), viszont a legnagyobbak vallhatják magukénak szinte teljes egészében az ebből a tevékenységből származó bevételeket. Más szóval, ez a szakágazat a nagyvállalatok ellenőrzése alatt áll. A postai szolgáltatást végző vállalkozások, mint alapsokaság szerkezete még extrémebb: itt gyakorlatilag egyetlen cég uralja a piacot. Ez az egyetlen vállalkozás a teljes postai és futárpostai ágazat termelői árindexének jellemzően legalább a felét, sőt többnyire a háromnegyedét lefedi.

90

A következő táblázat az EU-25 2001. évi adatai alapján szemlélteti a postai és futárpostai szolgáltatási szektor (64.1 alágazat összesen) méret-kategóriánkénti piacmegoszlási adatait. Létszám szerinti méretkategória (64.1 NACE Rev.1.1)

1-4

5-9

10-19

20-49

50-99

100-249 250-499

500-

%, Vállalkozások száma

82,89

7,84

4,52

2,44

0,90

0,88

0,22

0,31

%, Forgalom

2,65

1,33

1,67

1,88

1,63

1,47

1,60

87,76

%, Foglalkoztatottak száma

2,14

1,03

1,24

1,47

1,21

2,35

1,40

89,17

Forrás = EUROSTAT-Newcronos

Komoly osztályozási problémát jelent a futárcégek, illetve a közúti teherfuvarozó cégek közötti különbségtétel. Mint az előbbiekben már volt szó róla, minkét típusú cég hasonló szolgáltatásokat kínál, és általában a továbbítandó termékek súlya az, ami a ’futárcégek’, illetve a ’közúti fuvarozócégek’ közötti megkülönböztetés alapjául szolgál. Nem létezik azonban általános szabály erre vonatkozóan, és országonként eltérő lehet ennek a szolgáltatástípusnak a meghatározása. Normális körülmények között a határ 20 kg-ban van megszabva; az ennél kisebb súlyú küldemény esetén futárpostai szolgáltatásról, a nagyobb esetében pedig közúti fuvarozásról van szó. 3.

Minta-tervezés

Mint már volt szó róla, ebben a szektorban az alapsokaság (populáció) szerkezete nagyon hasonló az egyes országokban. A 64.11-es szakágazat (nemzeti postai tevékenység) alapsokasága egyetlen domináns cégből és legföljebb néhány egyéb vállalkozásból áll. Abban az esetben, ha a kisebb cégek piaci részesedése szignifikáns, az a legjobb, ha ezek is bekerülnek a mintába. A postai szolgáltatásokon belüli minta-tervezésnél a fő kihívás nem a cégek kiválasztása, hanem az, hogy mely részpiacokat és szolgáltatásokat célszerű szerepeltetni a mintában. Fontos figyelembe venni, hogy a háztartások súlya a postai szolgáltatásokban elenyésző és nem reprezentatív az egész tevékenység tekintetében. Ráadásul az ármozgások, a piac liberalizáltsági fokától függően, termék- és ügyféltípusonként is különbözők lehetnek. Például, ha egy adott országban csak a nemzetközi postai szolgáltatás liberalizált, akkor fontos erről a részpiacról külön begyűjteni az árakat, illetve meghatározni a piacrészesedést, mivel az árváltozások ebben a szegmensben az egyéb részpiacoktól eltérőek lehetnek. Ezen túlmenően a mennyiségi diszkontok is gyakoriak, valamint a nagy ügyfelekkel, így pl. a bankokkal és biztosító társaságokkal a szolgáltatásokról és az árakról gyakran speciális (egyedi) szerződéseket kötnek. Másrészt viszont, a piaci verseny hiányában a monopolhelyzetben lévő postai szolgáltató nem kényszerül árkedvezmények nyújtására. A futárpostai cégek esetében a vállalkozások forgalom vagy létszám szerinti részesedése alapján végzett (tehát méretarányos) valószínűségi mintavétel a legmegfelelőbb módszer (PPS, Probability Proportional to Size). Amint korábban már volt szó róla, ezt a piacot is általában a nagyvállalatok uralják, ezért ezen cégeket lehetőleg szerepeltetni kell a mintában. Egy másik lehetséges mintavételi mód az, hogy csupán azon legnagyobb cégek kerülnek be a mintába (cut-off sampling), amelyek gyakorlatilag reprezentálják csaknem az egész piacot (részesedésük pl. 80% fölötti), és döntően meghatározzák az árak alakulását. Ez jó módszer a kisvállalkozások válaszadási leterhelésének csökkentésére.

91

4.

Főbb árbecslési módszerek

A postai és futárpostai szolgáltatások termelőiárindex-számításának (SPPI) legelterjedtebb módszerei a következők: Modell-ár(becslés) A megfigyelési körbe tartozó szolgáltatás-csomagokról részletes leírás készül, és a válaszadók minden egyes negyedévben megbecslik azok árait. A kiválasztott szolgáltatásoknak reprezentálniuk kell a teljes tevékenység mindegyik releváns szegmensén belül az egységes tranzakciókat, és le kell cserélni azokat, ha az adott részpiacra már kevéssé reprezentatívvá váltak (pl. ha a nyújtott szolgáltatás jellege változik az érintett szegmensben). Ezeket a modelleket általában a csomagok súlya/mérete, a kiszállítás gyorsasága és a rendeltetési hely függvényében határozzák meg. Ezeken túlmenően több más jellemzőt is számításba lehet venni, ha azok befolyásolják az áralakulást, így pl. a kiszállítás időpontját, a biztosítást, stb. Egységérték-index A megfigyelési egységet minden egyes termékre vagy szolgáltatásra világosan meg kell határozni. Az egységnek, amennyire lehetséges, homogénnek kell lennie, pl. a leveleket méret szerint, a csomagokat súly és/vagy terjedelmi kategóriák szerint osztályozzák. Az egységek homogenitásának biztosítása érdekében meghatározásukban szerepeltetni szükséges a kiszállítás (kézbesítés) gyorsaságára vonatkozó részleteket, valamint a rendeltetési helyet. A meghatározáshoz rendelkezésre kell állnia az értékesített mennyiségre vonatkozó információnak is, ami az elérhető homogenitási szint meghatározásakor általános akadályt jelenthet. Szerződéses árak becslése A mintában szereplő minden egyes cég kiválasztja néhány ügyfelét (reprezentatív ügyfelek) és ugyanezen ügyfelei számára nyújtott azonos szolgáltatásainak (reprezentatív szolgáltatások) árait. Ezt a módszert a domináns (monopol helyzetben lévő) postai cég kiemelt ügyfelei esetében célszerű alkalmazni. Ismétlődő szolgáltatások árainak közvetlen alkalmazása Az egységes szolgáltatások listaárai gyakran rendelkezésre állnak, különösen a postai tevékenység esetében. Rendkívül fontos azonban az árindex szerkezeti súlyozásának kialakításakor jól meghatározni a listaárakon történő értékesítések piaci részesedését annak érdekében, nehogy ezek túlreprezentáltak legyenek az indexben. Ezen kívül egyes országokban a nagyvállalkozások internetes felületükön szolgáltatásként számítási táblasegédletet (kalkulátor) is közzétesznek, amely a megvásárolt szolgáltatások volumenének függvényében a listaárakból nyújtott kedvezményeket tartalmazza. 5.

Alternatív árbecslési módszerek költségei és haszna

A modell-ár(becslés) legfőbb előnye az, hogy a termelékenység bármely mértékű javulása kimutatható az árváltozásban. Fontos feladat a modell reprezentativitásának fenntartása, mivel ennek hiányában elvész a módszer valamennyi előnyös tulajdonsága (jellemzője). Fontos annak biztosítása is, hogy a válaszadók minden periódusban az összes alkalmazott árkedvezményt számításba vegyék a modell-szolgáltatás árának becslésekor. Az egységérték-index módszer optimális választásnak bizonyulhat, amennyiben a szolgáltatások homogén jellegűek és bármely minőségi változás esetén elvégezhető a korrekció is. Hátránya, hogy az eladott termékek mennyiségére vonatkozó információk gyakran nem kellő részletezettséggel állnak rendelkezésre ahhoz, hogy az adott szolgáltatás 92

homogenitását biztosítani lehessen. Ilyen esetekben gondot kell fordítani arra, hogy a szolgáltatások, amelyek azon a legalacsonyabb szinten lettek egy csoportba besorolva, ahol a mennyiségi adatok még rendelkezésre állnak, viszonylag homogének legyenek, egyébként az egységérték-módszer nem alkalmazható. (Ha pl. ’az összes levél’ kategória az a legalacsonyabb szintű rendelkezésre álló termékkör, amelyre a mennyiségi adat rendelkezésre áll, akkor ez így túlságosan heterogén ahhoz, hogy az egységérték-index alkalmazható legyen.) Szerződéses árak becslése ideális módszernek tekinthető, mivel valóságos szolgáltatások valóságos árait méri. Hátrányainak egyike az, hogy igen nehéz alkalmazni az ágazat által nyújtott szolgáltatások teljes kínálatára, főként abban az esetben, ha a cégek egyedi szolgáltatásokkal vannak jelen a piacon. A listaárak alkalmazása csak abban az esetben célszerű, ha ismert, hogy megfelelő mennyiségű szolgáltatás került értékesítésre listaárakon. 6.

A minőségi változások kezelése

A minőségi változások mérése ebben a szolgáltatási ágazatban könnyebb, mint az egyéb területeken, mivel a postai és futárpostai szolgáltatások olyan jellemzőkkel definiálhatók, amelyek hosszú időn át változatlanok. A minőségi kiigazításokra alkalmazott fő módszer az átlapolás (overlapping). Ez a módszer jól alkalmazható, miután rendes körülmények között új és régebbi termékek párhuzamosan értékesítésre kerülnek, vagy amennyiben nem, a cégek árbecslést tudnak adni a régebbi szolgáltatásokra is. 7.

Az információk gyűjtése

Az adatgyűjtés leggyakoribb módja a felmérés (survey; a minta minden egyes vállalatának kiküldött kérdőívvel), illetve az áraknak a cégek honlapjairól történő letöltése (általában csak a nagyvállalatok rendelkeznek honlappal). A honlapról való árlegyűjtés problematikus pontja, hogy ott általában listaárak szerepelnek, amelyek viszont nem tartalmazzák a nyújtott kedvezményeket (hacsak a vállalat nem tesz föl a honlapra egy olyan kalkulátort, amely tartalmazza a vásárolt szolgáltatások meghatározott mennyisége után nyújtott árkedvezmény mértékét). A postai és futárpostai szolgáltatások árait nagyfokú stabilitás jellemzi. Ily módon a negyedévenkénti adatgyűjtés elegendő a termelői (kibocsátási) árak tendenciájának tanulmányozására. 8.

Speciális szempontok

A fogyasztóiár-indexek (CPI) tartalmazzák a postai és futárszolgálati termékeket. A „Handbook on price and volume measures in national accounts” Eurostat-kiadvány ajánlása a következő: „A részletezett CPI (fogyasztóiár-index) a háztartásokon kívül felhasználásra kerülő kibocsátás deflálására ’B’-módszerként alkalmazható abban az esetben, ha az árirányzatok kimutathatóan hasonlók a háztartásoknak, illetve az üzleti szektornak nyújtott szolgáltatások tekintetében. A postai szolgáltatások teljes skálájára azonban a CPI alkalmazása nem megfelelő módszer, mégpedig az árkedvezmények széles körben 93

történő alkalmazása, illetve az üzleti szféra által igényelt szolgáltatástípusok lakosságitól eltérő választéka miatt. Az üzleti célú értékesítés tekintetében a részletezett CPI alkalmazása – lévén közismert, hogy az üzleti szféra árkedvezményeket kap, illetve a háztartásokétól jelentékenyen eltérő szolgáltatástípusokat vásárol – csupán ’C’-módszernek tekinthető.” A kézikönyv a kibocsátás deflálására az egyik legjobb („A”) módszerként olyan reprezentatív SPPI alkalmazását javasolja, amely figyelembe veszi a minőségi változásokat, valamint az árkedvezményeket egyaránt. Amennyiben az SPPI nem veszi figyelembe a minőségi változásokat, vagy nem foglalja magában az összes szolgáltatást, azt „B”-módszernek kell tekinteni. Mindenképpen megéri nagy erőfeszítéseket tenni egy jól működő adatfelvételi rendszer kialakítására a piacvezető, ill. monopolhelyzetben lévő postai szolgáltatóval, miután ez a cég nagymértékben meghatározza a teljes szakágazati indexet. A titkosítási előírások általában megtiltják a postai szolgáltatások árindexének publikálását. Vagy csupán a postai/ futárszolgálati alágazat együttes általános indexe hozható nyilvánosságra (Ausztrália), vagy csak a futárpostai szakágazati részindex publikálható (Hollandia). A postai szakágazati SPPI-t általában csak a Nemzeti számlák esetében, illetve az EU-szintű aggregátumok összeállításához készülő, az Eurostat-nak szánt bizalmas jelentésekben használják. Amennyiben a postai szolgáltatások indexe csupán évente mutat jelentős változást (pl. az év első hónapjában, vagy negyedében), ez jól érzékelhető az általános indexen. 9.

A nemzeti módszerek áttekintése

Ausztria Az SPPI fejlesztési szakaszban van. Árbecslési módszerként a modellár-becslést fogják alkalmazni. A kiválasztott ármeghatározó tényezők a következők: a továbbítandó áru fajtája, a méret, a súly, a rendeltetési hely, a szállítás módja, a kézbesítés gyorsasága és időpontja. Nagy-Britannia A szolgáltatás meghatározása a következő: az ügyfél telephelyéről a viszonylag kicsi levél- és csomagküldemények, vagy könnyűsúlyú (gyakran egyetlen tételből álló) rakományok összegyűjtése és meghatározott időre a rendeltetési helyre való továbbítása. Az ügyfelek ezért a személyre szóló szolgáltatásért, a garantált háztól-házig történő biztonságos kézbesítésért hajlandók felárat fizetni. Becslések szerint e szolgáltatások mintegy 95%-át az üzleti ügyfélkör veszi igénybe. A futárcégek és az expressz-fuvarozók a közúti járművek valamennyi típusát (kerékpár, motorkerékpár, gépkocsi, teherautó és nehézjárművek), a menetrendszerű és nem menetrendszerű légi közlekedést, valamint - a nagysebességű IC és kontinentális járatok növekvő száma miatt - a vasutat egyaránt használják. A piacon működő cégek nagy többsége mély részletezettségben publikálja az általa nyújtott szolgáltatások díjszabását és tevékenysége földrajzi hatókörét. A fő ármeghatározó tényezők az alábbiak: a küldemény fajtája – levél, dokumentum, csomag vagy rakomány; a küldemény súlya; a rendeltetési hely – a földrajzi területek két tarifazónára vannak osztva, s azok nagyobb hányada a magasabb díjkategóriába tartozik; a kézbesítés időzítése; egyéb speciális tényezők (mint pl. nagy értékű küldemények vagy veszélyes anyagok). A rendeltetési hely és a kiszállítás gyorsasága határozza meg az igényelt közlekedési módot, ami szintén fontos árbefolyásoló tényező. Egyes cégek szokásosan biztosítási díjat is hozzászámolnak a 94

tarifához, míg mások ezt opcionálisan kínálják ügyfeleiknek. A futár-tevékenységről publikált adatok az elmúlt ötéves időszak nagy részére folyamatos növekedést jeleznek. Az árváltozások fő előidézői ebben a szakágazatban az üzemi (általános) költségek, a bérek és az üzemanyag-költségek. Az árak összegyűjtése három bázison történik: egyrészt a tényleges szerződések alapján; másrészt a jegyzett listaárak alapján (azonban ezek nem minden esetben a ténylegesen alkalmazott árakat jelentik); harmadsorban pedig modellár-becsléssel (olyan árreprezentáns alapján, amelyet a cégek egy fiktív szállításra határoznak meg). Hollandia A futárpostai szolgáltatásokra három különböző típusú ár felvételére kerül sor: listaárak, fiktív (modell) árak, valamint a tényleges tranzakciók díjai (azaz az ismétlődő szolgáltatások árainak közvetlen alkalmazása). A figyelembe vett szempontok: súly és/vagy méret, az áru átvétele és kikézbesítése között eltelt idő, rendeltetési hely, biztosítás, nyomkövetés beleértve a vámügyintézést, különleges szolgáltatások és mennyiségi diszkontok. A postai szolgáltatásoknál csupán egyetlen válaszadó szerepel a mintában. Ennek szolgáltatásai 4 csoportba különülnek: nagy intézményi ügyfelek; közepes méretű vállalkozások; kisméretű ügyfelek (ez magában foglalja a háztartásokat); valamint a nemzetközi szolgáltatások (az előbbi három csoportból a nemzetközi szolgáltatást kivették). Az árszolgáltatásban mindegyik csoportból a 30 legjelentősebb termék szerepel (összesen tehát 120 termék). Ezek a szakágazat kibocsátásának jelentékeny hányadát lefedik. Kanada A modell-ár(becslési) módszert alkalmazzák, a futárpostai szolgáltatások árát meghatározó alábbi tényezők figyelembevételével: földrajzi meghatározottság, a csomag típusa súly szerint kategorizálva, a kézbesítés gyorsasága. A helyi kézbesítő cégek specifikációja egyszerűbb. Valamennyi kanadai régió számos városa kiemelt kategóriába van sorolva, és ezekben csupán kétfajta szolgáltatásra különül a díjszabás: egy órán, vagy rövidebb időn belüli kézbesítésre, illetve 3-4 órán belüli kiszállításra. Svédország A postai szolgáltatások termelőiár-indexe fejlesztés alatt áll. A nemzeti postaszolgálati index az internetről származó listaárak alapján készül. Az árreprezentánsok meghatározása/kiválasztása a Nemzeti Postával együttműködve történt, amely a súlyok kalkulálásához évente forgalmi adatokat is rendelkezésre bocsát. A többi szolgáltató cég esetében az árösszetevők becslése, illetve a modellár-becslés szerinti módszer alkalmazását tervezik. Spanyolország Az index kialakítás alatt áll, melyhez az egységérték-index módszer alkalmazását választották. Az egységeket a súly, a rendeltetési hely és a kiszállítási idő alapján határozták 95

meg. A mintába azokat a vállalkozásokat választották be, amelyek 100-nál több alkalmazottal és/vagy 6.000.000 Eurót meghaladó forgalommal rendelkeznek (ezek a teljes postai és futárszolgálati bevételek több, mint 70%-át reprezentálják).

4.8.

Távközlés

1.

Az ágazat leírása (ISIC 642 / NACE 64.2)

Az üzleti távközlés igen dinamikus ágazat, amely alkalmazkodik mind a szabályozás mind a technológia terén végbemenő gyors változásokhoz és az új szolgáltatásokat preferáló fogyasztói magatartáshoz. Egyike azoknak a szolgáltatásoknak, amelyek esetén nagy kihívást jelent a folyó árak változásának nyomon követése. Globális jelenség a kommunikációs konvergencia irányába való eltolódás, amelynek eredménye az IT szolgáltatásoknak a telekommunikációs szolgáltatásokkal való integrációja. Ez a körülmény megnehezíti mind az ágazati struktúra modelljének, mind egy reprezentatív súlyozási mintának a kialakítását és karbantartását. Ebben az ágazatban a szolgáltatási szerződések feltételei olyan gyakran változnak, amilyen gyakran változnak az árak, ezért szükségessé válik egy megfelelő minőségi korrekciós módszer alkalmazása. Miután az üzleti távközlés sok országban igen fontos ágazat, ezért sok helyen foglalkoznak az SPPI kidolgozásával.67 A kormányzati dereguláció (a létező szolgáltatók további szabályozásával együtt) erősítette a távközlési szolgáltató cégek közötti versenyt, következésképpen azt a tendenciát, hogy a fogyasztók számára minél jobb és változatosabb szolgáltatásokat ajánljanak. Az ágazat kormányzati deregulációja, valamint a belépési feltételek könnyítése következtében a közelmúltban a szolgáltatók száma növekedett. Az üzleti távközlési ágazat struktúrája és a piac megoszlása gyorsan változik, így javasolt, hogy a termék- és ágazati súlyokat évente, amennyiben lehetséges, újra és újra meg kell határozni. Így lehetővé válik, hogy a gyors ágazati változásokkal együtt megjelenő új szolgáltatások bekerüljenek az indexbe az elavult szolgáltatások helyére, elkerülve, hogy az árindex torzítása növekedjék a tényleges szolgáltatás-struktúra változása miatt. Ennek ellenére néhány ország mégis bázis-évi Laspeyres indexet képez, hogy összhangba hozza más PPI-kel (termelői árindexekkel). 2.

Az osztályozási kérdések és a felvétel köre

Az üzleti távközlési tevékenység az ISIC v3.1. 6420 osztályában kerül meghatározásra, valamint nagy általánosságban megfelel a CPC v1.1. 8411-től 8416-ig terjedő, 8422 és 8429 kategóriáinak. Annak ellenére, hogy a tevékenység- és termék-kategóriák általában lefedik az ágazat szolgáltatásait, mégis némi rugalmasság szükséges annak érdekében, hogy az SPPI-hez felhasznált szolgáltatások megfelelően tükrözzék a tényleges szolgáltatási struktúrát. A jelenlegi üzleti távközlés területén, a szolgáltatások csoportosítását nagymértékben befolyásolják a marketing, a technológiai, valamint a szabályozási tényezők. A begyűjtött és nyilvánosságra hozott távközlési adatok struktúrája általában részletesebb a meghatározott CPC struktúrában javasolt részletezést. 67

Legalább egy SPPI a távközlési szolgáltatások esetében hozzáférhető a legtöbb OECD országban. A különböző országokban eltérő árképzési módszereket alkalmaznak. Ld. az OECD PPI jegyzék (OECD PPI inventory) 2. táblázatát. 96

A távközlési szolgáltatásokat három alapvető kategóriába lehet felosztani: 1. Vezetékes távközlési szolgáltatások (úgy, mint ISDN és bérelt vonal) 2. Mobil távközlési szolgáltatás (úgy, mint mobiltelefonos és személyhívó szolgáltatások) 3. Távközlési cégek közötti szolgáltatás (a távközlési cégek hálózatai közötti kapcsolási szolgáltatások) Az SPPI becslése során a szolgáltatások kategorizálási szintje nagyon gyakran az alkalmazott árbecslési módszertől függ. Az egységérték-index esetében a szolgáltatások részletezésének legalacsonyabb szintjét a hozzáférhető bevételi és mennyiségi adatok határozzák meg. Ha az árösszetevők becslésének módszerét alkalmazzák, akkor a nyilvánosságra hozott szolgáltatási díjszabás struktúrája fogja megszabni a termékek részletezésének legalacsonyabb szintjét. Az SPPI kidolgozása során elfogadott módszer, hogy a termékek osztályozásának rendszere a nyújtott szolgáltatások jellege alapján történik (vagyis termék szintű SPPI-t számítanak). Ez különbözik az ISIC ágazati osztályozási rendszerétől, amelyben a kibocsátások osztályozásának alapja minden egyes cég esetében a saját fő termék. Az ágazati osztályozási rendszer esetében a cég minden kibocsátását abban az ágazati kategóriában veszik számba, ahová a cég be van sorolva, annak ellenére, hogy nagy eltérés lehet a cég főtevékenysége, és melléktevékenysége között. Ez később problémát okozhat a szolgáltatók által megadott adatok és a távközlési szolgáltatások súlyozásához szükséges kereskedelmi adatok felhasználásánál, mivel ez utóbbiakat az ISIC osztályozás szerint sorolták be. A jövőben a probléma erősödése várható, mivel a távközlési cégek sokfélesége és száma maga után vonja az általuk nyújtott szolgáltatások terjedelmének bővülését. 3.

A minta tervezése

Általában azt javasolják, hogy lehetőség szerint a minta választási módszer a méret-arányos valószínűségi mintavétel (PPS) legyen. A rétegzett mintavétel esetében alternatívát jelenthet az árbevételt rétegképző változóként történő használata, amely azáltal, hogy csökkenti az egyenlőtlenségeket, a növeli mintavétel hatékonyságát. Amennyiben a távközlési ágazatot kis számú domináns cég határozza meg, úgy indokolt lehet a célzott és a véletlenszerű mintavételi módszer együttes alkalmazása. Ez biztosíthatja, hogy a reprezentáns és vezető cég értékesítése mindig belekerül a mintába, míg a fennmaradó cégekből véletlenszerűen választjuk ki és egészítjük ki mintát. 4.

Árbecslési módszerek

Az üzleti távközlés területén alkalmazott domináns árbecslési módszer a komponens alapú árbecslés68 és az egységérték-index. Ezek bizonyultak a leghatékonyabb módszernek az árak monitorozására tekintetében mind a vezetékes, mind a vezeték nélküli alágazatokban. Az 68

Az árösszetevők becslési módszerének két változata létezik. Az első az, amikor a teljes számlaérték jelenti az árat, amelyben a szolgáltatások struktúrája (a számlában részletezett mennyiségi adatok) rögzítve van. Ezt nevezik leggyakrabban „számla-módszernek” (bill method). A második lehetséges mód esetén a számlákban lévő információkat ugyancsak felhasználják, de az árarányok aggregálásához használt súlyok a különböző szolgáltatások teljes árbevételéből származnak és nem egy rögzített mennyiségi összetételt jelentenek, mint az első esetben. Ez nevezik „ráta-módszernek” (rate method). 97

egységérték-index javasolt, mint legjobb árbecslési módszer azon szolgáltatások esetében, amelyeknél domináns tényező a használattal arányos költség, míg a komponens alapú árbecslési módszer (az a változat, ahol a súlyokat a teljes bevétel alapján állapítják meg) azon szolgáltatások esetében, amelyeknél a díjak /költségek nem függnek a használattól. Mivel a vezeték nélküli távközlés olyan terület, ahol az ár jórészt a használattal arányos, így az egységérték-index elfogadott megközelítési mód az árbecslésre. Az üzleti távközléssel foglalkozó cégek figyelik, és azonnal reagálnak a versenytársak árképzési struktúrájában és az árak szintjében bekövetkező módosításokra. Ennek következtében az alkalmazott árbecslési módszert rendszeresen felül kell vizsgálni, és változatos (olykor nagyon komplex) árbecslési formulákat kell kialakítani. Az üzleti távközlési szolgáltatások árképzése, nagy vonalakban, három részre osztható: havonta ismétlődő fix díjak, rendszeresen nem ismétlődő fix díjak, változó, használattal arányos díjak. A komponens-árbecslés keretében a tipikus fogyasztói csoportok (kis-, közepes és nagyvállalatok) több típusát (profilját) kell azonosítani az általuk jellemzően igénybevett szolgáltatásokkal és súlyokkal. Ez a megközelítés nem túl rugalmasan követi a kínált szolgáltatások piaci változásait, és gyakori felülvizsgálatra van szükség. Az egységérték-indexet úgy számolják, hogy megállapítják a legalacsonyabb aggregációs szinten az egységérték-árat, amely a bevételi és a mennyiségi (percekben) adatok hányadosa termékek egy homogén csoportjára vonatkozóan. A vezetékes vonalon nyújtott szolgáltatások esetében a mérhető adatok listája a következő lehet: Változó költségek -

Helyi hívások

-

Helyközi hívások

-

Nemzetközi hívások

-

Mobilhívások

-

Egyéb hívások

Fix költségek -

Kapcsolási díjak

-

Bérleti díjak

A mobiltelefonon nyújtott szolgáltatások esetében a mérhető adatok listája a következő lehet: Mobil költségek -

Hívások és fix díjak

-

SMS

-

Kapcsolás

A bevételi és mennyiségi (percek) adatok beszerezhetőek mind maguktól a szolgáltatóktól, mind az ágazati szabályozó szervtől, amely előírhatja ilyen adatoknak a szolgáltatóktól történő begyűjtését.

98

5.

Az alternatív árképzési módszerek előnye és hátránya

Komponens alapú árbecslés A rögzített szolgáltatási struktúrát alkalmazó komponens alapú árbecslési módszer azt feltételezi, hogy mindvégig rendelkezésre fog állni egy reprezentatív telefonszámlákból és árakból álló halmaz. A bázis-évi számlák alkalmasak arra, hogy meghatározzuk a szolgáltatásokat és megalkossuk a súlyozási mintát. Ez a megközelítés csak abban az esetben érvényes, ha kizárólag árváltozás történt és a szolgáltatás minőségében nem változott meg. Az adatszolgáltatást végző feladata, hogy a számlán lévő adatokat frissítse, és információkat nyújtson a mellékelt árengedményekről. Ennek a megközelítési módnak az a hátránya, hogy (különösen szolgáltatás-csomagok esetében) a számlán szereplő adott szolgáltatás befolyásolhatja egy másik, szintén a számlán szereplő szolgáltatásnak az árengedményét (s ez által az árát is), így ez a megközelítés alapos és (nem feltételezhető) ismereteket követel meg a válaszadó részéről. Ezen túlmenően nagyon terheli az adatszolgáltatót, és úgy tűnik, hogy a válaszadást torzítja az egyszerűbb, kevésbé bonyolult számlák közlése irányába. A komponens alapú árbecslési módszer az üzleti távközlés sajátosságainak egy meghatározott listáját használja, úgy, mint a korlátlan hívások egy területen belül adott számú felhasználó körében. Ez a módszer elfogadott addig, míg a tranzakció körülményei jól meghatározottak és állandóak. A kiszámlázott díjakat használják árként az index kiszámítására. A módszerhez díj-fajtánként csak egy megfigyelés szükséges, és a kiválasztás történhet véletlenszerűen. A módszer csökkenti annak lehetőségét is, hogy a válaszadás során torzítás történjen az egyszerűbb számlák felé (amint az előfordul az árösszetevők becslésének azon módszerénél, ahol a szolgáltatási struktúrát rögzítettnek tekintik). Az árak könnyen hozzáférhetőek, mivel a cégek általában nyilvántartják a különböző típusú díjszabásokat, és ez csökkenti a válaszadó terhét. Nincs szükség arra, hogy az összetett számlákon szereplő tételeket figyeljünk meg. A komponens alapú árbecslés módszerének alkalmassága különbözhet a helyi és távolsági távközlési szolgáltatások esetében. A helyi hívások esetén gyakran állandó díjat kell fizetni, függetlenül a használat mértékétől. Ilyen körülmények között a módszer megfelelő. A távolsági hívások esetében azonban ez a módszer nem alkalmazható, a használatarányos változó díjak miatt. A módszer hátránya, hogy nem tudja megfogni az összes alkalmazott árengedményt, és így a PPI összeállításáért felelős kénytelen egy átlagos árengedményt megfigyelni külön minden egyes díjhoz tartozóan. A 2.6. fejezet 3. sz. keretes írásában jó példát találunk arra, hogy hogyan kell használni a komponens alapú árbecslési módszert a távközlési szolgáltatások esetében. Egységár-index Az egységár-index módszer preferált és népszerű az ismert felhasználói díjstruktúrájú helyi hívások, a távolsági hívások és a vezeték nélküli szolgáltatások árbecslésére. Egy meghatározott szolgáltatásból származó bevételt elosztják a szolgáltatás-igénybevétel idejével. A kapott egységárat megszorozzák az alap-súlyával és aggregálják a különböző kategóriákon belül. Az egységár-index tulajdonképpen egy „perc-alapú” komponens árbecslésnek tekinthető. A távközlési cégek – saját elemzéseikhez – a díjszabás-

99

információkkal együtt nyilvántartják mind az érték, mind a mennyiségi adatokat, ami az adatszolgáltatás terhét minimalizálja. A fix struktúrájú komponens árbecslési módszerrel összehasonlítva, az egységár-módszer előnye, hogy kizárja azt a torzítást, amelyet az előbbi módszernél a kisebb vállalkozások azzal okoznak, hogy a kevésbé összetett számlákról szolgáltatnak adatokat. Az egységármódszernek az árbevétel-súlyozású komponens árbecslési módszerrel szemben is van előnye, nevezetesen: összetett szolgáltatások esetében is mutatja az árváltozást. A komponens árbecslési módszer egyike sem képes az árváltozás kimutatására abban az esetben, ha a szolgáltatás ára az igénybevétel mennyiségétől függően változik. Az egységár-módszer alkalmazása révén a vállalkozások és a statisztikai hivatalok megismerhetik, hogy az igénybevevők ténylegesen hol használják a szolgáltatást. Az egységár módszer viszonylag homogén kategóriák létrehozását teszi lehetővé, amely biztosítja, hogy a felhasználók mozgása a tarifacsomagok között kategórián belül marad. Az egységár-index egyik hátránya, hogy a csoportokat alkotó szolgáltatás-mix nem elégíti ki a Laspeyres-index szigorú követelményeit. Ismert vélemény azonban, hogy a makroszintű átlagárak becslésének szórása pontosabb eredményt jelez, mint amilyen a fix struktúrát alkalmazó komponens árbecslésből adódik, ha a torzítást is figyelembe vesszük. Ez a feltevés még bizonyításra vár. Az egységár-index módszerrel nem lehetséges ugyan tiszta árváltozást mérni, de közelítő megoldást ad. Az egységérték-módszer alkalmazásához szükséges a távközlési szolgáltatók és/vagy az ágazatot szabályozó szervezetek/hatóságok együttműködése. 6.

Minőségi szempontok

Közös aggodalom az üzleti távközlési szolgáltatások esetében, hogy az új szolgáltatások mikor és hogyan kerülnek az indexbe, és az elavult szolgáltatásokat mikor és hogyan kerülnek ki. Abban az esetben, amikor egy bázis-éves Laspeyres-indexet használnak, egy új szolgáltatás bevezetése és súly képzése nehézségekbe ütközhet, mivel a bázis évi forgalmi adatok nem mindig állnak rendelkezésre. Ugyanakkor, az új szolgáltatások kihagyása, vagy a régiek benntartása, időben növekvő mértékben, torzíthatja az indexet. Az egységár alapú becslési módszer részlegesen csökkenti a minőségi kiigazítás szükségességét, mivel a súlyozott átlagárak használata kezeli a szolgáltatások termékcsoporton belüli cserélődését. 7.

Információk gyűjtése

Az adatszolgáltatók kijelölése történhet vállalati minta alapján, vagy a távközlési hatóság által. Ha vállalatok az adatszolgáltatók, induláskor a szakterületi felelős személyes látogatása javasolt. Így tájékoztathatja az adatszolgáltatókat, ami biztosíthatja, hogy a kezdeti adatszolgáltatás megfelelő legyen. Minden adatfelvétel adatait értékelni kell, hogy a szolgáltatásnyújtás sajátosságainak változásai kiderüljenek, és az üzleti szolgáltatásigénybevétel nyomon követhető legyen.

100

8.

Speciális szempontok

Az üzleti távközlési szolgáltatások sajátosságai gyorsan változnak, és a vállalati felhasználók gyorsan szolgáltatót váltanak. Ez megköveteli, hogy egy már kifejlesztett SPPI minőségét gyakran ellenőrizzék relevanciájának fenntartása érdekében. Mivel az üzleti távközlési ágazat (és a kapcsolódó szolgáltatástípusok, valamint ezek árképzési módszerei) motorja a technológiai változás, az ágazat SPPI-ének jövőbeni fejlesztése során a következő – az árindex-szakma által megfogalmazott – problémákra és árbecslési korlátokra kell figyelmet fordítani: -

Minél gyakrabban új súlyokat kell alkalmazni az indexszámításban, hogy a szolgáltatás igénybevételének szerkezeti változását figyelembe vegyék,

-

Kutatni kell azokat a módszereket, amelyek segítenek a szolgáltatás-csomagok (árengedményeket tartalmazó) árának meghatározásában, mivel az ágazatban a vállalati ügyfelek számára a csomagban nyújtott szolgáltatások egyre gyakoribbak. A tendencia minden bizonnyal tovább erősödik, mivel a távközlési és IT tevékenység konvergenciája gyorsul.

-

Hasznos volna egy standard módszer az üzleti távközlés minőségi korrekciójához, hogy a korszerűsített technológia révén lehetséges adat- és beszédátvitelt figyelembe lehessen venni.

A vezetékes távközlési szolgáltatásokban jelenleg az üzleti fogyasztók számára nyújtott szélessávú-Internet szolgáltatások jelentik a fő szolgáltatási területet. Ezt tekintetbe kell venni a távközlési SPPI szolgáltatás-struktúrájának alakításakor. A vezeték nélküli szolgáltatások terén a jövőbeni irányt a harmadik generációs (3G) kommunikáció határozza meg, amely a korábbinál nagyobb sebességű adatátvitelt és szélesebb körű szolgáltatási paletta kiszolgálását teszi lehetővé. 9.

A nemzeti módszerek áttekintése

Az SPPI összeállításával kapcsolatos új fejleményekről e területre vonatkozóan is áttekintést adnak a Voorburg Csoport konferenciáira készített anyagok. Japánban az SPPI-hez a szolgáltatások egy mintájára vonatkozóan gyűjtenek tényleges szerződéses vagy modell-árakat. Az árbecslési módszer figyelembe veszi az árengedményeket vagy az árindex készítésekor (ha az engedményt statisztika zárása előtt alkalmazzák), vagy visszamenőlegesen (a később ismertté váló árengedményekkel az SPPI idősorát korrigálják).. A távközlési szolgáltatásokat az alábbi fő csoportokra bontják: -

vezetékes távközlési szolgáltatások,

-

mobil távközlési szolgáltatások,

-

távközlési cégek közötti szolgáltatások.

Olaszországban az üzleti távközlés árait a fogyasztói árindex adatgyűjtés részeként gyűjtik és a legfelső szinten vezetékes és mobil hálózatokra bontják. Mind a vezetékes, mind a mobil hálózatok esetében szolgáltatás-kosarat használnak, amely minden nagyobb szolgáltató esetében tartalmazza az ajánlott szolgáltatások legtipikusabb szerződéseit (az átlagos fogyasztással súlyozva). Ez a megközelítés megmutatta, hogy az ágazatban a szerződéseket olyan gyakran változtatják, mint az árakat, így szükség van minőségi korrekcióra. A 101

mobilpiacon a szerződéses ügyfelek két fajtáját különböztetik meg, az üzleti és a lakossági fogyasztókat. A mobil feltöltő-kártyás szolgáltatások esetében, azonban nincs lehetőség a lakossági és üzleti fogyasztók közötti különbségtételre. A fogyasztói árindex éves láncolást alkalmaz, amely lehetővé teszi a szolgáltatási tevékenységek évenkénti újrasúlyozását és a szolgáltatások struktúrájának frissítését (bevezetve új termékeket és eltávolítva elavultakat akkor, amikor azok átlépnek egy bevételi küszöbértéket). Nem tesznek különbséget az üzleti és a nem-üzleti felhasználás között. Az Egyesült Államok felismerte a „számla-alapú” árbecslés módszerének hátrányait és áttért a „ráta-alapú” becslési módszer és az egységár módszer együttes alkalmazására. Az Egyesült Királyság üzleti távközlési indexe tartalmazza mind a vezetékes, mind a mobiltelefonos szolgáltatásokat. A vezetékes szolgáltatást egyetlen vállalat dominálja, a többi vállalkozás a piacvezető szolgáltató infrastruktúráját használja. Az Egyesült Királyság mobiltávközlését kis számú, egyforma méretű vállalkozás saját hálózattal biztosítja. Más mobilszolgáltatók virtuális hálózatokon keresztül szolgáltatnak úgy, hogy az „airtime”-ot, a jelentősebb szolgáltatók egyikétől vásárolják. Az Egyesült Királyság távközlési szektorának forgalma 2001-02-ben 40 billió Ł körül volt. A közelmúltban a mobilpiac nagyon gyorsan bővült, mind a szolgáltatási szerződések feltételei, mind az árak gyakran változtak. Az index egységár módszeren alapszik. Az egységértékekből, amelyet a szolgáltatások egyes homogén csoportjaiban a bevétel és a volumen hányadosaként számítanak ki, aggregálással állítják össze az indexet. A piac teljes körű forgalmi és volumenadatai az Egyesült Királyság távközlési piacszabályozó hatóságától (Ofcom) származnak. Az egységár módszer a távközlési ágazatban jól alkalmazható becslési eljárás. A torzítás minimalizálása mellett, megszabadít a minőségi változások miatt állandóan felmerülő kiigazításoktól, amelyekre a szolgáltatás-csomagok és az eszkalálódó tarifák miatt egyébként szükség volna.

4.9.

Saját tulajdonú ingatlanokkal kapcsolatos tevékenységek

1.

Az ágazat (ISIC 701 / NACE 70.1) leírása

Az ingatlannal kapcsolatos szolgáltatások számos, az üzleti ingatlanok és lakások eladásával, vételével és bérbeadásával kapcsolatos részterületet foglalnak magukban. Az Egyesült Királyságban csak a nem lakáscélú ingatlanokkal kapcsolatos tevékenységeket (vagyis csak az üzleti célra nyújtott szolgáltatásokat) veszik számba a szolgáltatás termelői árgyűjtés keretében, és ezt követi a témakör alábbi tárgyalása is. 2.

Osztályozási kérdések és a felvétel köre

Ezek a tevékenységek megfelelnek az ISIC Rev.3.1-ben a 7020-as és 7030-as, valamint a NACE Rev. 1.1-ben a 70.20-as és 70.30-as csoportnak. Ezek az ingatlannal kapcsolatos szakágazatok a következő szolgáltatásokat tartalmazzák: ingatlanügynökök közvetítőként nyújtott szolgáltatásai az ingatlaneladás, -bérbeadás és beszerzés során; nem lakáscélú ingatlanok bérbeadása; egyéb ingatlankezelési tevékenységek és hozzájuk kapcsolódó szakmai szolgáltatások. A „saját ingatlan vásárlása és fejlesztése” nem szerepel a felsorolásban, mivel nem üzleti jellegű, de valójában beletartozik a tevékenységi körbe. 102

3.

Minta-tervezés

A minta földrajzi terület, az ingatlan típusa és az ingatlanügynökségi tevékenység típusai szerint rétegzett. Az ingatlanok típus szerint négy kategóriába sorolhatók: 5. iroda; 6. kiskereskedelmi ingatlan; 7. ipari ingatlan; 8. egyéb ingatlan. Az ingatlanügynöki tevékenységek három kategóriába sorolódnak: 1. eladás; 2. bérbeadás; 3. vásárlás. A jutalékok és a tulajdoni érték indikátorairól földrajzi terület, ingatlantípus és az ingatlanügynöki tevékenység minden egyes kombinációjára nézve gyűjtenek adatokat. 4.

Főbb árbecslési módszerek

A javaslat szerint célszerű két külön árindexet képezni, mindegyiket más árbecslési módszerrel.. E két árindex: 1. ingatlanügynökségi szolgáltatások; 2. saját tulajdonú ingatlan bérbeadása. Az első esetében az ingatlanügynököktől gyűjtött, jutalékkulcsra vonatkozó adatokat kombinálni kell a tulajdoni értékekre vonatkozó indikátorokkal (azaz a szerződési érték százalékában megállapított díj módszere alkalmazandó, lásd a 2.7. alfejezetet). Ehhez szükség van a nem lakáscélú ingatlanok különféle osztályainak (iroda, ipari ingatlan, kiskereskedelmi ingatlan stb.) reprezentatív árindexeire. A második lehet a nem lakáscélú ingatlanok különböző típusainak bérbeadásából származó jövedelmekre alapozott proxy index. Az ingatlanügynökségi szolgáltatások esetében alkalmazható ugyan másféle, az ágazatban szokásos (alább ismertetendő) árképzési mechanizmusokon alapuló árbecslési módszer is, de az eladási vagy a bérleti érték arányában meghatározott jutalékon alapuló bevétel messze a legnagyobb arányú az ágazat jövedelmében (az Egyesült Királyságban 80%). Következésképpen, a százalékos díj módszerének alkalmazása várhatóan reprezentatív eredményt hoz a jutalékon alapuló szolgáltatások esetében. Az ingatlanügynökök négy fő árképzési mechanizmust alkalmaznak szolgáltatásaik díjának megállapításakor. Ezeket lehet figyelembe venni a felvétel megtervezésekor és a specifikációkra adott példák kidolgozásakor: 1. jutalék (az eladási érték vagy a bérleti díj meghatározott százaléka), 2. fix (rögzített) díj, 3. ösztönző díj (meghatározott összeg feletti eladási érték meghatározott százaléka), 103

4. munkaóra alapú díjazás (például (csőd)gondnoki feladatok ellátása, bírósági munka, szakértői tanúskodás) Az ingatlanügynöki szolgáltatások kb. 80%-át értékarányos díjjal értékesítik. A kisösszegű szerződésekért viszont fix összegű díjat számolnak fel, és a szakértői szolgáltatások egyes területein a szolgáltatásokat óradíj fejében végzik. A bérleti díj felülvizsgálatáért az ingatlanügynökök általában az elért megtakarítások meghatározott százalékát kapják. Az ingatlankezelési szolgáltatásokért általában szerződésben meghatározott díjat fizetnek. A szerződések ugyan ismétlődhetnek (megújíthatóak), egyes összetevői azonban változhatnak, ami nehézséget okozhat a tisztán árváltozás és a minőség változásának az elkülönítésében. Az ingatlaneladásoknál felszámított értékarányos jutalék mértékét több tényező alakítja. Ha például arra számítanak, hogy az ingatlant viszonylag könnyen el tudják adni, és a vevő elfogadja majd az irányárat, a jutalék aránya viszonylag alacsony lesz. A felkapott területen lévő lakások eladásánál a jutalék az átlagosnál alacsonyabb lehet. Az eladást bonyolíthatja egyetlen ügynökség vagy több együttműködő ügynökség. Az előző esetben a teljes jutalék az egyetlen ügynökségé, az utóbbi esetben az megoszlik az együttműködő ügynökségek között. Több ügynökség együttműködésénél előfordul, hogy az az ügynökség kapja végül a jutalékot, amelyik először bevezette a végső vásárlót, ez a megoldás azonban ritka. A bérbeadással kapcsolatos szolgáltatásokért rendszerint az első évre eső bérleti díj bizonyos százalékát kérik, tekintet nélkül a bérleti szerződés időtartamára. 5.

Alternatív árbecslési módszerek költségei és előnyei

Nemzetközi szinten a jutalékhányadok és a tulajdoni érték kombinálásának módszerét tartják a leginkább megfelelő árbecslési módszernek; így fogalmaz például a nemzeti számlák munkacsoportja az „Ár- és volumenmérés az ingatlanok, a bérbeadás és az üzleti szolgáltatások területén” című munkaanyagban. Egy rövid kivonat az utóbbiból: Kizárólag az ingatlanügynökök jutalékarányának megfigyelése félrevezető eredményekhez vezetne, pl. ha a jutalékarány marad 5%, akkor az árindex is állandó maradna. Ám ha közben az ingatlanárak nőnek, akkor a jutalékbevétel is nő – következésképpen szükség van az ingatlanárak megfigyelésére is ahhoz, hogy valós képet kapjunk az ingatlanügynökök díjazásáról. 6.

Minőségi problémák

Több kérdés is felmerül a minőséggel kapcsolatban, amelyet át kell gondolni az ingatlanágazat árindexének megalkotásakor. Szükséges-e adatokat gyűjteni a jutalékkulcsokról? Elméletileg az a helyes becslési módszer, amint azt az előbb leírtuk, a jutalékkulcsokat kombinálni kell az ingatlanértékek változására vonatkozó információkkal. A gyakorlatban azonban a jutalékkulcsok csak igen ritkán változnak. A jutalékkulcs változása rendszerint az ingatlanügynök által nyújtott szolgáltatásban beállt változást tükrözi. Azaz a specifikáció 104

változásában vagy a minőség változásában mutatkozik meg, ami nehézzé teszi a tényleges (tiszta) árváltozás mérését. Megfigyelték, hogy az árindex változása erőteljesen követi a számításhoz használt tőkeértékés bérleti érték indexben beállt változásokat. Ez felveti a kérdést, vajon a tőkeérték és a bérleti érték indexek önmaguk nem lennének-e megfelelő proxyk az árindexhez? Elég világosan specifikáltak-e a szolgáltatások a kérdőívben? A válaszadóknak időnként nehézséget okoz az egyes ügynökségi tevékenységek díjainak megadása, mivel az adott tevékenység egy szolgáltatáscsomag része. Ezekben az esetekben egy adott szolgáltatás díját befolyásolhatják egyéb, az adott csomagban szereplő szolgáltatások díjai. Például az ügynökségi munkára hatással lehet az azzal egyidejűleg végzett ingatlan értékbecslési és tanácsadási tevékenység. Ilyen esetekben az egyes tranzakciókra vonatkozó árinformációk nem fedik le a válaszadó teljes üzleti tevékenységét. Problémákat okozhat, ha a válaszadó rosszul értelmezi, mi a reprezentatív jutalékkulcs, és mi nem az. Például lehet, hogy a válaszadó minden piaci szektorra nézve veszi tíz tranzakció átlagát, és ezeket átlagolva számol egy átlagos jutalékkulcsot. Ám a negyedévről negyedévre történő változások nem csupán a piaci keresleti viszonyok változásait, hanem az ingatlanfajták összetételében beállt változások is tükrözhetik. Ezért arra kell kérni a válaszadót, hogy válasszon ki tipikus és specifikus tranzakciókat minden egyes piaci szektorra nézve, és ezekről jelentsen minden negyedévben. Például egy városközpontban található 5000 négyzetméteres irodahelyiség bérbeadásának jutalékkulcsát. 7.

Az információk gyűjtése

A 4. pontban definiált két árindexhez szükséges adatok beszerezhetők közvetlen felvételek útján, vagy az ingatlanágazatban működő külső vállalat révén. A kérdőíves megoldás esetében a 3. pontnál vázolt mintastruktúrát kell használni. 8.

Speciális szempontok

Ahhoz, hogy az árindexek hűen tükrözzék az ingatlanszolgáltatások költségeinek változását, nem csupán ingatlanügynökségi jutalékokat, hanem az ingatlantulajdon értékváltozását is meg kell figyelni. Az ingatlanok értéke régiónként erősen változik. Ez azt jelenti, hogy a szolgáltatások költségeinek pontos nyomon követéséhez szükség van területi bontású (regionalizált) árindexek képzésére. 9.

A nemzeti módszerek áttekintése

Az Egyesült Királyságban felvétel útján gyűjtik a jutalékkulcsokra vonatkozó adatokat. A használt mintastruktúra hasonló a 3. pontban javasolthoz. Az ingatlantulajdoni értékre vonatkozó mutatókat, tőkeérték indexek és bérleti érték indexek formájában, harmadik fél, az UK Investment Property Databank (IPD) szolgáltatja. Ugyanez az adatszolgáltató közöl havi indexeket az ingatlanbefektetések bérbeadásából származó jövedelmekről.

105

A felvételből származó jutalékkulcs adatokat kombinálják a tőkeérték- és bérleti értékindexekkel, külön a mintastruktúra minden egyes összetevőjére vonatkozóan. Minden egyes komponenshez fix, a bázisévben gyűjtött forgalmi adatokon alapuló súlyt rendelnek, és standard bázissúlyozású árindexet hoznak létre. A súlyozáshoz továbbiakban használt árbevételi adatokat akkor gyűjtik be tőlük, amikor a válaszadóktól első ízben gyűjtenek adatokat. Így készül az ingatlanügynökségek vállalati szolgáltatásainak árindexe. Az IPD által szolgáltatott, az ingatlanbefektetések bérleti díjának az árindexét a saját tulajdonú ingatlan bérbeadására vonatkozó árindex előállításához (proxyként) is használják Az ausztrál ingatlanágazat két fő szektorra bontható: ezek a lakóingatlanok, illetve a kereskedelmi/ipari ingatlanok. Ezek mindegyike két összetevőre bontható: ingatlaneladás és ingatlankezelés. Az ingatlan-árindex tehát négy tevékenységből tevődik össze: lakóingatlan eladása; kereskedelmi ingatlan eladása; bérbe adott lakóingatlan kezelése és bérbe adott kereskedelmi/ipari ingatlan kezelése. Az Egyesült Államokban, a „nem lakáscélú ingatlanok bérbeadás” árindexe a nem lakáscélú épületek vagy ingatlanok tulajdonosaihoz befolyó bérleti díjakat követi nyomon. A nemlakáscélú épületek bérbeadói (NACE 6512) olyan vállalkozások, amelyek elsődlegesen nem lakáscélú épületek bérbeadásával foglalkoznak. Az ide sorolható vállalkozások tulajdonában vannak nem lakáscélú ingatlanok, és kiadják azokat másoknak (bérlők). A nem lakáscélú épületek bérbeadásának két része van. Először, magát a fizikai teret szerződésesen rendelkezésre bocsátják. Másodszor, az egész terület kezelése, amely magában foglalja a fűtést, hűtést, elektromos és vízszolgáltatást, a fizikai infrastruktúra fenntartását és a közös területek (folyosók, előcsarnok és épületen kívüli területek) karbantartását. Japánban az ingatlanszolgáltatásokat négy területre osztják. Az első az ingatlanok lakáscélra történő bérbeadása. A második az ingatlanok bérbeadása nem lakáscélú felhasználásra. A harmadik kategória ügynökségi vagy közvetítői szolgáltatásokat foglal magában, mint vétel, eladás, ingatlan-bérbeadás. A negyedik az ingatlankezeléssel összefüggő szolgáltatásokat tartalmazza. 4.10. Számítástechnika és a kapcsolódó tevékenységek 1.

A szektor leírása (ISIC72/ NACE 72)

Számos országban a számítástechnikai szolgáltatások a szolgáltatások termelésének növekvő fontosságú részét teszik ki. Ennek megfelelően a nemzeti számvitelben előtérbe került az erre a tevékenységre vonatkozó árindex kifejlesztése. Az 1999-ben, 2002-ben és 2003-ban a Voorburg-csoport tanácskozásán több ország mutatta be a számítástechnikai szolgáltatásokra kifejlesztett árindexét.69 A bemutatott számítástechnikai szolgáltatások között voltak például az előre gyártott (dobozolt) szoftverek, a számítógép-üzemeltetés (facilities management), a karbantartó és javítási szolgáltatások, a rendszertervezés (system design) és az adatfeldolgozás. A számítástechnikai szolgáltatások gyakran igen összetettek, amelyeket egyedi módon igazítanak az ügyfél igényeihez. A különböző típusú szolgáltatásokat különböző módon állítják össze és szabják (tailor-made) az ügyfél igényeihez, amivel megnehezítik az ilyen komplex szolgáltatás meghatározását. A számítástechnikai szolgáltatás-ipar gyors ütemben 69

Lásd: Ausztrália, Franciaország, Svédország, Anglia és az USA 106

változik. Egyrészt új vállalkozások jönnek létre, míg mások felhagynak tevékenységükkel. Az összeolvadások általánossá váltak. Változások mennek végbe a vállalatokon belül is, s ez gyakran specializálódással vagy a tevékenységek bővítésével jár. Dekonjunktúra idején sok vállalat a vállalaton belüli ismeretek (tudás) javítására koncentrál, és nem vesz igénybe külső tanácsadókat. A nagyobb vállalatcsoportok gyakran rendelkeznek olyan saját vállalatokkal, amelyek csak számítástechnikai szolgáltatásokat értékesítenek a vállalat-csoport más vállalatai számára. Ezeket a szolgáltatásokat rendszerint nem piaci áron (market rate) értékelik. 2.

Osztályozási kérdések és a felvétel köre

Az ISIC (Gazdasági tevékenységek szabványos nemzetközi osztályozása) Rev.3.1 72-es kód szerint, a számítástechnikai tevékenységek csoportosítása (besorolása) a következő: -

721 Hardver szaktanácsadás,

-

722 Szoftverkiadás (licenc átadás) (software publishing), szaktanácsadás és ellátás,

-

723 Adatfeldolgozás,

-

724 Adatbázis tevékenységek és az elektronikus tartalom online terjesztése,

-

725 Az irodai, könyvelési és számítástechnikai géppark karbantartása és javítása,

-

726 Egyéb számítástechnikai tevékenységek.

Az ISIC nem tesz különbséget a szoftvercsomag és az ügyfélre szabott szoftver között. A szoftvercsomag-szolgáltatásokat három szintre lehet továbbbontani: programozási nyelvek és compilerek, operációs rendszerek és alkalmazások (egyben, vagy külön értékesítve), valamint játékok. Általános gyakorlat, hogy a szolgáltatások nyújtásánál a fenti csoportosításból két vagy több szolgáltatást együtt nyújtanak. Az is jellemző, hogy a kisvállalatok csak adat-tanácsadást vagy javítási és karbantartási szolgáltatásokat, míg a nagyvállalatok üzemeltetési szolgáltatásokat is nyújtanak. Az egyes szolgáltatásokra általában nincsenek pontosan körülhatárolt definíciók, inkább az a gyakorlat, hogy komplett szolgáltatási csomagot kínálnak, amelynek összeállításában a különböző területek szakértői együttműködnek (például az egyedi szoftver fejlesztése és nyújtása, beleértve a szoftver működtetésénél alkalmazott, a szoftverre, és a hardverre egyaránt vonatkozó tesztelést, valamint a javítási és karbantartási szolgáltatásokat is). A svéd statisztikai hivatal (Statistics Sweden, SCB) négy árindexet közöl a számítástechnikai szolgáltatásokra: egyet a 721, 723, 724 és 726 szolgáltatásokra, egyet a 725-re és kettőt a 722es alágazatba tartozó szolgáltatásokra. (A kettőből az egyiket a saját szoftvert értékesítő vállalkozásokra, a másikat a többi vállalkozásra vonatkozóan számítják.) 3.

Mintatervezés

A PPS mintatervezéshez (azaz a mérettel arányos valószínűségi mintavételhez) a forgalomnak, vagy az alkalmazottak számának figyelembevétele ajánlott. Ha a minta elég nagy, akkor a tevékenység vállalatméret szerinti és/vagy további ágazati rétegezése is lehetséges. Mivel a számítástechnikai szolgáltatások ágazata gyorsan változik, ajánlatos időről időre új mintát 107

venni és – éves szinten – megújítani a vállalatok és a szolgáltatások közötti súlyokat. A kisvállalatokra nehezedő válaszadási nehézségek csökkentése céljából célszerű valamennyi számítástechnikai szolgáltatás tevékenység-típust megvizsgálni, amennyiben valamennyi vállalattól mintát kell venni, vagy, ha lehetséges, méret-határt szabni. 4.

Főbb árbecslési módszerek

A Számítástechnikai tevékenységek ágazata sokrétű szolgáltatásokat fed. Következésképpen, Svédországban, a szolgáltatásoktól függően, több árbecslési módszert alkalmaznak. A 722 szolgáltatásnál – szoftverkiadás (licenc átadás) (software publishing), szaktanácsadás és ellátás– a fő árazási módszer a kiszámlázott óradíj (hourly charge-out rates). A vállalatokat felkérik, közöljék, hogy a szakértők különféle kategóriáinál mennyit számítanak fel ügyfeleiknek egy órai munkáért. Ezeket a kategóriákat a feladatok és kompetenciák határozzák meg. Ha egy bizonyos szolgáltatás nyújtása szünetel egy adott időszakban, a vállalatokat arra kérik, becsüljék meg, hogy az ár mennyi lett volna. A 721, 723, 724 és a 726 – „Egyéb számítástechnikai szolgáltatások” esetében a leggyakrabban alkalmazott árazási módszer az ismétlődő szolgáltatások aktuális tranzakciós árainak közvetlen alkalmazása. Az egyedi szolgáltatásokra vonatkozóan kiszámlázott óradíjat kérnek. Az ismétlődő szolgáltatások tranzakciós árai esetében az adatszolgáltatókat arra kérik, hogy közöljék az időszakra vonatkozó átlagárat a specifikált szolgáltatások egy kis mintájára. E szolgáltatások közé tartozik például a support, az adattárolás és a szerverfelügyelet. Két fő árbecslési módszert alkalmaznak a 725-ös „Az irodai, könyvelési és számítástechnikai gépek karbantartása és javítása” szolgáltatásra: az ismétlődő szolgáltatások aktuális tranzakciós árait és a szerződéses árazást. A válaszadókat arra kérik, hogy néhány specifikált szolgáltatásra adják meg az időszakra vonatkozó átlagárat. Amennyiben a megjelölt időszakban nem került sor a szolgáltatásra, akkor a válaszadóknak meg kell becsülniük azt az árat, amelyet teljesítés esetén számoltak volna fel. 5.

Az alternatív árbecslési módszerek költsége és haszna

Az egyes ügyfelek számára nyújtott informatikai tanácsadási szolgáltatások (data consultancy services) gyakran egyediek és azokat gyakran egyesítik az üzemeltetési és a karbantartási szolgáltatásokkal. Ennek következtében, az ügyfelekkel kötött szerződések bonyolultak és részletezettek, ezért a modell-, vagy szerződéses árazás alkalmazása e szolgáltatások esetében komoly nehézséget jelent a válaszadó számára. Ha mégis a modell-, vagy szerződéses árazást alkalmaznák, tartani lehet attól, hogy jelentős számú vállalat csak kevés szolgáltatást vonna be az ármérésbe. A válaszadással kapcsolatos gondok a kapott információ minőségromlását eredményezhetik, vagy akár a válasz elmaradását is. A modell-árazáshoz szükséges virtuális projekteken alapuló (szolgáltatás-) mennyiségek becslése is nehéz. További gondot okoz, hogy a modellt gyakran felül kell vizsgálni, hogy a mért árak aktuálisak legyenek. Ez különösen fontos az olyan ágazatok tevékenységénél, ahol gyorsan változik a szolgáltatások összetétele, választéka. A minőség becslésével kapcsolatos probléma akkor is felmerül, ha új szerződésírásra kerül sor vagy változnak az ügyfelek. A modell- és szerződéses árazással szemben, az óránkénti teljesített forgalomról történő adatgyűjtés, vagy az átlagos órabérrel való terhelés mérsékli a vállalatok adatszolgáltatási 108

gondjait. Emellett az adatok gyakran szerepelnek a szabvány számviteli rendszerben. Ezzel a módszerrel azonban nem vehető figyelembe a termelékenységben végbement változás, ami felfelé mozdíthatja az árindexet. A tanácsadást nyújtók között a munkatársak különféle kategóriák és bizonyos tapasztalati szint szerinti megkülönböztetése ajánlatos ahhoz, hogy mérsékelni lehessen ezt a torzítást. Fontos az árengedmények hatásának figyelembevétele és ezért nem ajánlatos a listaárak alkalmazása. Az üzemeltetési szerződések gyakran nagyon bonyolultak és azokat minden ügyfélre egyedien fogalmazzák meg. Azok a hátrányok, amelyeket a szerződéses árazással kapcsolatban a tanácsadói szolgáltatásoknál említettünk, az eszközpark üzemeltetési szolgáltatásokra is érvényesek. Másrészt az összetevők szerinti árbecslés (component pricing) alkalmazható oly módon, hogy a szerződést először komponenseire bontjuk, majd a komponensek árát ezt követően mérjük. Az üzemeltetési szerződéseket azonban gyakran egy csomagként árazzák, ezért egyes vállalatoknak problémát okozhat annak részekre bontása. Ez a probléma a jövőben csökkenhet, mivel manapság az ügyfelek gyakran kérnek részletes árinformációt. 6.

A minőségi változások kezelése

Fontos, hogy a tanácsadói szolgáltatásokért számított órabérek mérésekor a tanácsadókat a személyi állományon belül megjelölt kategóriák és tapasztalati szint szerint csoportosítsuk. Ezáltal – amennyire ez lehetséges – rögzítjük a mérés alá vont teljesítések minőségét.. Jelenleg nem állnak rendelkezésre olyan módszerek, amelyekkel az óránkénti tanácsadás termelékenységének változását lehetne mérni. Ajánlatos ezért a válaszadókkal való gyakori párbeszéd és ennek alapján arra kell törekedni, hogy feltárható legyen minden, a termelékenység javulásából következő csökkenés azoknak a munkaóráknak a számában, amelyek az azonos típusú szolgáltatások teljesítéséhez szükségesek (és az árat is célszerű ehhez igazítani). Az ismételt szolgáltatások árainak közvetlen alkalmazási módszerének felhasználásakor a mennyiségi hozzáigazítás különösen ott lehetséges, ahol az árazandó szolgáltatásban végbement változások viszonylag szerények. Például, a termelési költségek különbségében mutatkozó minőségi hozzáigazítást akkor lehet alkalmazni, ha a válaszadó jó ismeretekkel rendelkezik a szolgáltatás nyújtásához szükséges input költségekről (ahol a fő input gyakran az élő munka). Emellett a válaszadót célszerű megkérni: amikor a szolgáltatásban változás megy végbe (abban az esetben is, ha a régi árat kell becsülni), állapítsa meg az árat mind az új, mind a régi szolgáltatásra, hogy az átfedési módszer lehetősége továbbra is megmaradjon. Az ágazatban végbemenő gyors technológiai változás miatt mindkét módszer alkalmazása bonyolult lesz. Ez azt jelenti, hogy a termelés funkciói állandóan változnak, és ez megnehezíti a termelési költségekben végbement változás helyes értékelését, és az elavult termékek árazásához az átfedő módszer alkalmazása nem megbízható. Jelenleg, a modell specifikációjával kapcsolatos problémák és a releváns adatok hiánya miatt, a ”hedonikus” módszert is el kell vetni. Ha egy szolgáltatás nyújtása szünetelt egy ideig, akkor átlagot számítanak az indexekbe, különösen a kiszámlázott órabérekre, miután itt világos a különbségtétel a szolgáltatások/munka különböző kategóriái között. Amennyiben nincs ok azt feltételezni, hogy előnyös lesz a cél-átlag beszámítása (targeted mean imputation), akkor egy mindenre kiterjedő átlag beszámítás (over all mean imputation) javasolt. Amennyiben erős érv szól 109

amellett, hogy az árak nem változtak, például, ha a válaszadó erre számít, vagy ha a vállalattól származó más árak nem változtak, akkor a hiányzó árat lehet változatlannak feltételezni. 7.

Az információk gyűjtése

A lehető legegyszerűbb módszerek alkalmazásával javulhat a válaszok minősége és csökkenhet a meg nem válaszolt kérdések száma. A kérdőívek nagyobb részét a számviteli osztály alkalmazottai töltik ki. Ezeknek a munkatársaknak gondot okozhat, ha a minőség értékelésénél nem kapnak segítséget azoktól a kollégáiktól, akiknek nagyobb a szakmai hozzáértése a teljesített szolgáltatásokkal kapcsolatban. 8.

Specifikus szempontok

A számítástechnikai ipart sokféle gyors változás jellemzi. Következésképpen fontos a meglévő indexek szoros és rendszeres időközönkénti monitorozása. Ez vonatkozik mind a mintavételre, mind a szolgáltatások specifikációjára. Ahhoz, hogy az órabér kivetésen alapuló árindexbe beépítsük a minőségi változásokat, ki kell dolgozni a tanácsadás óránkénti termelékenységváltozásának méréshez alkalmas módszereket. Ezt a munkát valószínűleg az ágazatban működő vállalatokkal való szoros együttműködéssel lehet a legjobban elvégezni. 9.

A nemzeti módszerek áttekintése

Ausztráliában a számítástechnikai tanácsadó szolgáltatásokra a modell-árazást alkalmazzák a kiszámlázott órabér formájában, a személyi állomány eltérő szintje szerint, valamint az egységnyi munkára jutó árat, például az ár/munka formát. Modell-árazást használnak az adatfeldolgozásra, az információk tárolását és visszanyerését nyújtó szolgáltatásokra. A karbantartó szolgáltatásokra viszont az órabérkivetést alkalmazzák árazási modellként. Kanadában a számítástechnikai tanácsadási szolgáltatások esetében az inputokon keresztül jutnak el az árindexhez. A munkabér-költség indexet a teljesített nettó multiplikátor indexszel70 kombinálják, mértani átlagot alkalmazva a teljes árindex kalkulációnál. Az indexeket rendszeresen felülvizsgálják. Az input megközelítést az adatfeldolgozásnál, a hálózati kiszolgálásnál (hosting) és a kapcsolódó szolgáltatásoknál is alkalmazzák. A szoftvercsomagok esetében a végső vásárlói árakat gyűjtik össze és használják az üzleti beruházási kiadások deflálására a GDP végső felhasználásának kategóriájában. Franciaországban a tanácsadói szolgáltatások áralakulását képzettségi szintenként a kiszámlázott napidíjakon keresztül mérik. Ha a szoftver-csomagokat közvetlenül a végső felhasználónál értékesítik, akkor a katalógus árakat (azaz a listaárakat) monitorozzák. Közvetett eladás esetén a kiskereskedőknek adott árengedmény rátákat monitorozzák. Az üzemeltetési szolgáltatásoknál (facilities management services) tanulmányozzák a modellárazás, illetve az egységnyi munkára jutó átlagáron alapuló megközelítés alkalmazásának előnyeit és hátrányait.

70

A teljesített nettó multiplikátort az informatikai jellegű szolgáltatásokból származó jövedelmeknek az idevonatkozó szerződések teljesítéséhez szükséges ráfordításokhoz való viszonyításából kalkulálják. 110

Az Egyesült Királyságban a számítástechnikai szolgáltatásokra alkalmazott árindex számos változáson ment át 1995 óta. Az index összeállításával kapcsolatban a legtöbb problémát és kihívást az ipar dinamikus fejlődése okozta, ami problémát jelentett a minőségváltozás figyelembevételénél és az idejét múlt osztályozásnál. Az Egyesült Királyságban ezért főként arra koncentráltak, hogy az ágazat legstabilabb elemeire hozzanak létre árindexeket. Ezek a szolgáltatások: (1) a szoftverrendszerek vagy alkalmazások támogatása (support); (2) az IT tanácsadás; (3) üzemeltetés (akár távoli: outsourcing) és adatfeldolgozás. A számítástechnikai szolgáltatások árindexének ezt az első szakaszát jelenleg tesztelik és publikálása 2006-ban esedékes. Minthogy a szoftver-csomagok rövid életűek, az Egyesült Államokban nagy hatókörű mintavételt alkalmaznak, amely a méretarányos valószínűségen alapszik és kiterjed a kapcsolt és nem kapcsolt (suite and non-suite application software) alkalmazói szoftverre, a számítógépes játékokra és a rendszerszoftverekre. A licencekről jelentett árak leginkább a viszonteladóknak, kiskereskedőknek és a nagyfelhasználó vállalatoknak értékesített, egy- és többfelhasználós licenceken alapulnak. 4.11. Jogi tevékenységek 1.

A szakágazat (74.11) leírása

A jogi szolgáltatások szakágazat szereplői lehetnek jogászok, ügyvédek, közjegyzők és szabadalmi ügyvivők. A jogászok és ügyvédek jogi problémákban vagy vitákban (bíróságon kívüli ügyekben, közbenjárva/közvetítve) tanácsokkal látják el ügyfeleiket, képviselik őket a bíróság és egyéb igazságszolgáltatási szerv előtt. A jogászok többsége specializálódik egyegy jogterületre, mint a polgári, kereskedelmi, bűntető-, család-, pénzügyi, biztosítási, munka, bérleti/ingatlan, szociális, közlekedési jog, stb. A közjegyzők feladata a családjog, társasági jog és ingatlanjog területén adott pillanatban jogi tények rögzítése, pl. ingatlan adásvételi szerződés, cégnyilvántartási rendszerbe történő felvétel, stb. A szabadalmi ügyvivők a feltalálástól segítik ügyfeleiket az újdonságként megjelenő termék vagy szolgáltatás szabadalmi nyilatkozatától kezdve, a termék, illetve szolgáltatás versenytársak szabadalmaival szemben történő védelmén át, a szabadalmi jog meghosszabbításáig. A három csoport mind képzettségében, mind képességeiben különbözik egymástól: a közjegyzők rendelkeznek a legelmélyültebb jogi szaktudással, míg a szabadalmi ügyvivők szaktudása sokkal inkább technológiai és műszaki jellegű, jogi tudásuk kevésbé széles körű. A jogi tevékenységek szakágazat egy viszonylag szabályozott piac, mivel az állam feladata az állampolgárok számára a jogrend és a közbiztonság fenntartása. Ennek megfelelően a jogi tevékenységek szakágazat szerkezete nagymértékben függ az ország-specifikus igényektől. A kelet-európai országok jogrendszere jelentősen eltér az angolszász országok rendszerétől. A kelet-európai országokban a joggyakorlat a jogszabályok és törvények alapján történik, míg az angolszász országokban a jurisprudencia középpontjában főként a precedens ügyek állnak. A kelet-európai országokban a szabályozás foka is magasabb, mint az angolszász országokban. A jogi tevékenységek szakágazatot bemutató átfogó elemzés 2001-ben készült a Voorburg csoport találkozójára. Ez az elemzés elsősorban Ausztrália, Új-Zélandi, Japán és az 111

Amerikai Egyesült Államok tapasztalatait mutatja be, így részben eltérhet az alábbiakban közölt leírástól, melynek alapja a német gyakorlat. 2.

Osztályozási kérdések és a felvétel köre

A jogi, gazdasági szolgáltatások csoportja (NACE 74.1) a NACE besorolás alapján az alábbiak szerint bontható tovább: jogi, számviteli, könyvviteli és könyvvizsgálati tevékenységek; adótanácsadás; piac- és közvélemény-kutatás; üzletviteli tanácsadás és vagyonkezelés. A jogi tanácsadók feladatait részletesebb definíciója a 74.11 Jogi tevékenységek szakágazatban szereplő meghatározás adja. A szolgáltatás-termék osztályozás szerinti CPC kód ezekre az ágazatokra: 82111/19/20/30. A jogászok jogi értelemben véve képviselik az egyik fél érdekeit a másik féllel szemben, bíróságon kívül vagy bíróság vagy egyéb igazságszolgáltatási szerv előtt, az ügyvédi kamara tagjai által felhatalmazva vagy felügyeletük alatt. Tanácsot adnak vagy képviselik ügyfeleiket polgárjogi ügyekben, büntető ügyekben vagy munkaügyi vitákban. Általános tanácsadást végeznek, tanácsokat adnak ügyfeleiknek jogi ügyekben és jogi dokumentumokat készítenek. Ez utóbbi főként a közjegyzők és a szabadalmi ügyvivők esetében jellemző. A kifejezetten igazságügyi tevékenységek nem tartoznak ide, ezek a NACE 75.23 szakágazatba sorolandók. Célunk, hogy megfelelő termelői árindexet állítsunk elő a jogi tevékenységek számbavételéhez. Az árstatisztikák célkitűzése olyan ár-adatok összegyűjtése, amelyek jól meghatározott, s többé-kevésbé változatlan minőségű termékekre és szolgáltatásokra vonatkoznak. A jogi szolgáltatások ágazatban nehéz olyan standard terméket vagy szolgáltatást találni, melynek minősége idővel vagy az ügyfélkör módosulásával nem változik. A jogi tanácsadónak többnyire figyelembe kell vennie az ügyfélkör egyedi igényeit. Egy-egy jogeset nagyon ritkán fordul elő azonos előfeltételekkel és értelmezési lehetőséggel. 3.

A minta tervezése

Annak érdekében, hogy megfelelő képet kapjunk a jogi szolgáltatások piacának szerkezetéről, a piaci szereplőkről, érdemes felkeresni az ügyvédi, közjegyzői és szabadalmi ügyvivői kamarákat. A kapott információkat felhasználva megtörténhet a minta vállalati méret, árbevétel és a foglalkoztatottakra vonatkozó adatok szerinti rétegzése. A tapasztalatok szerint a méretváltozóként az éves árbevételt használó véletlen, rétegzett mintavétel a legmegfelelőbb módszer. A mintának feltétlenül tartalmaznia kell a nagy ügyvédi irodákat, amelyek általában jelentős hányadát teszik ki az ágazat teljes árbevételének és gyakran ármeghatározók a piacon. 4.

Főbb árbecslési módszerek

(a) Üzleti árképzési mechanizmusok Az egyes üzleti árképzési mechanizmusok elterjedtsége az adott ország jogrendszerétől, a szabályozás kiterjedtségétől és a törvényalkotási módszerektől függ. Az angolszász 112

országokban a szolgáltatások díja általában szabad, néha sikerdíjon alapuló ármegállapodás kérdése, míg például Németországban a kötött díjszabás még mindig jelentős szerepet játszik az árképzésben (bár bizonyos deregulációs folyamatok megfigyelhetők). Különösen a magas fokon specializálódott jogászok és a jelentős piaci részesedéssel rendelkező ügyvédi irodák képesek az általuk elképzelt árakat szabad tárgyalások során „kikényszeríteni”. A. Szabad megállapodás során kialakított díjak A szabad megállapodás során kialakított díjak közé sorolhatók a kiszámlázott óradíjak, az értékalapú és az egyösszegű megbízási díjak. Kiszámlázott díjhányad (charge-out rate) A kiszámlázott díjhányad esetében az ügyfél által kifizetett összeg megegyezik a szakértői napok – általában nyolc munkaóra – és a napidíj (vagy óradíj) szorzatával. A díjhányad maga az ügyfél és az ügyvéd közti megállapodás során alakul ki. Érdemes észrevenni, hogy az óradíj általában független a jogi tevékenységi területtől. A magasan képzett és jelentős gyakorlati tapasztalattal rendelkező szakértők munkájukért az ellátandó feladattól függetlenül is elvárnak bizonyos mértékű kompenzációt. Több (árbevétele alapján) közepes és nagyvállalat az egyes szakmai hierarchikus szintek szerint állapít meg, és publikál üzleti szolgáltatásairól óradíj-listákat. A kisebb vállalkozások inkább átlagos óradíjakkal kalkulálnak az adott üggyel foglalkozó összes munkatárs esetében. A nagyvállalatokkal ellentétben a titkársági vagy egyéb kisegítő tevékenységet ellátó személyzet óradíját nem külön számlázzák le, hanem belefoglalják az átlagos szakértői óradíjba. Érték alapú díjak (ad valorem prices) Sok országban, különösen az angolszász jogrendszerű országokban, a szabad megállapodáson alapuló árképzés egyik formája az érték alapú díjmegállapítás (a közép-európai országokban ez nagyon ritka árképzési forma). Az érték alapú díjszabás során a jogügyleti érték egy bizonyos százalékát állapítják meg díjként, vagy a szolgáltatás árát a követelés különböző érték-kategóriáit kifejező díj-osztályoknak megfelelően határozzák meg. Ennek következtében az ügyfél és a jogász nem a jogügylet értékéről állapodik meg, hanem az ez alapján számlázandó díj arányáról. Egyösszegű díjak (flat rate) Az egy összegben megállapított díj együttesen tartalmazza egy teljes ügy összes modulját – ebben az esetben a munkavégzésre fordított idő és ez egyedi szolgáltatási kiadások nem kerülnek tételes elszámolásra. Az ügyfélnek egy fix bázison számítják ki a díjakat, ez az árképzés mechanizmus sokkal gyakoribb az angolszász országokban, mint más országban.

113

Siker-díj alapú árképzés Az angolszász országokban gyakori a szabad megállapodáson alapuló árképzés. Ezekben az országokban a jogász teljesítménye sokkal inkább számít a díjazás megállapítása során, mint máshol, ezért szabályozási környezet is megengedi az eredményességi alapon történő ármegállapítást, míg más országokban nem. B. Listaárak (scales of fee) A közép-európai országokban elterjedt listaárainak eredete a törvényhozási rendszerben gyökerezik, s a piaci árakat szabályozza. Fix árak (fixed fees) A díjszabásokban szereplő árak egy része konkrétan meghatározott jogi szolgáltatásokhoz kötődik. Általában szabványos, rutin ügyekben alkalmazzák, amelyek nem igényelnek aprólékos és gondosan kidolgozott ügy- vagy ügyfélkezelést (pl. aláírás hitelesítése). Érték alapú árképzés (ad valorem prices) A díjszabásnak e formája a listaárak legfontosabb és az árbevétel megoszlását tekintve a leggyakrabban előforduló formája. A díj mértéke fokozatosan emelkedik. A növekedés nem arányos a jogügyleti érték emelkedésével. A díj és az ahhoz kapcsolódó követelés értékének aránya csökken a követelés értékének növekedésével. Az esetek többségében a jogi tanácsadók vagy az előzetes megállapodás alapján számlázzák ki óradíjukat, vagy a listaáraknak megfelelően kalkulálják ki a jogügyleti érték alapján díjazásukat. (b) Statisztikai árbecslési módszerek Ahogy a korábbiakból is kitűnik, a jogászok vagy megegyezésen alapuló óradíjakat vagy a listaárakkal kalkulált díjat számlázzák ki szolgáltatásaikért. Ennek következtében az ágazatban leginkább alkalmazható árbecslési módszerek a következők. A. Kiszámlázott óradíjon alapuló árbecslés (hourly charge-out rate) Mivel az ügyvédi irodák és az ügyvédek általában nem publikálják szolgáltatásaik árát, sem óradíjukat, ezeket a díjakat közvetlen megkérdezésen keresztül kell felmérni. A kérdőívben fontos annak biztosítása, hogy a munkatársak minden kategóriájára (pl. partner, munkatárs, junior munkatárs/ügyvédbojtár, stb.) vonatkozóan legyen kiszámlázott óradíj információnk. Fontos azt is megkülönböztetni, hogy a kisegítő személyzet munkájáért külön számláznak vagy nem, illetve ha igen, akkor szükséges ezeknek az óradíjaknak is az összegyűjtése. A munkatársi kategóriákra vonatkozó díjakat súlyozni kell az adott kategóriába tartozó munkatársak által elért árbevételi aránnyal, ezt az információt szintén a megkérdezett cégnek

114

kell szolgáltatni.71 A személyzeti kategóriánként számított árbevételi arány tovább bontható a vállalat által folytatott jogi tevékenységfajtákra a szolgáltatási termelői árindex összeállításához szükséges alapvető szolgáltatás-kategóriáknak megfelelően. Nagyon lényeges annak igazolása, hogy a bejelentett kiszámlázott óradíj valóban megfelel-e a felmérés idején, a piacon tapasztalható tényleges (vagy azt megközelítő) szolgáltatási díjaknak, s nemcsak egy egyszerű árajánlat- vagy referenciaár. Ugyanis ez utóbbiakat általában ritkábban (pl. évente) vizsgálják felül a vállalkozások, s így nem a valós piaci árakat tükrözik. A nyilvános árajánlati listákkal kapcsolatos kérdéseket a kézikönyv általános része (a 2.4.1 fejezet) tárgyalja. A kiszámlázott díjhányadon alapuló megközelítés előnye, hogy a hivatalos statisztikai megkérdezések lehetnek rövidek és egyszerűek. Ugyanakkor, módszertani szempontból a kiszámlázott óradíjon alapuló megközelítés kevésbé elfogadott, mivel a jogászok teljesítményüktől és az ügy sikerességétől függetlenül ugyanakkora óradíjat számláznak ki. Tehát, a szolgáltatások outputja nincs pontosan meghatározva, ami pedig általános elvárás az árstatisztikák esetében. B. Értékarányos árbecslés (percentage fee method) A jogi szolgáltatásokra vonatkozó árképzési mechanizmus díjtáblázatok rendszerén is alapulhat. Ebben az esetben a nemzeti statisztikai hivatal a díjtáblákat használva saját maga is kiszámolhatja egy adott modell-ügyre az árat. A modell különböző kritériumokat fogalmaz meg a tevékenységi területre, a jogügyleti érték jellegére, az ügyben résztvevők számára, a követelés értékére, időpontokra, stb. vonatkozóan. Az értékarányos ár módszertan alkalmazása során kalkulált szolgáltatás árak a díjtáblák módosulásával és a követelések értékének alakulásával változnak idővel. A közép-európai országokban létező, jogi szolgáltatásokra vonatkozó díjtáblák eredete a törvényhozásban keresendő, célja a piaci árak szabályozása. Kétféle árképzési mechanizmust tartalmaznak: A díjak lehetnek kötöttek, ebben az esetben íróasztal mellől is könnyen nyomon lehet követni változásukat. A statisztikai hivatalnak a díjtáblák frissítéseit kell megtalálni, s az árváltozásokat megfigyelni. Gyakoribb, hogy az árak érték-alapon kerülnek kiszámításra, ebben az esetben a díjtáblázatok alkalmazása jóval nehezebb. Ezeket az árakat alaposan meg kell vizsgálni mielőtt a szolgáltatási termelői árindexbe bekerülnének. Az érték-alapon számított árak változásai leginkább a jogügyleti érték alakulásától függnek. Az árváltozásokra hatást gyakorló másik tényező, a jogi szolgáltatások díjszabásában bekövetkező kiigazítások lehetnek, ezek azonban nagyon ritkán fordulnak elő. A gyakorlatban sokszor nagyon nehéz meghatározni a jogügyleti érték-reprezentánsát, mivel azok ügyfelek szerint és időben is változóak. Az egyes ügyek díjának változásaira vonatkozó becslések több területen is a megfelelő referenciaár-indexek alkalmazásán alapulnak. Ilyen árindex lehet (például a közjegyzők esetében) a lakásár-index. Kivételesen egyéb referencia indikátorok alkalmazása is 71

Ajánlott azonban minden évben a megkérdezett céggel együtt áttekinteni az arányok alakulását és az aggregált súlyokat a változásoknak megfelelően kiigazítani. 115

megfontolandó. Az index kialakításában segíthet a különböző jogesetekben a bíróság által általánosan alkalmazott kártérítési kötelezés mértéke. Mielőtt kiválasztanánk az ügy-reprezentánsokat, csoportosítani kell a különböző tevékenységeket. Az ágazatba tartozó összes vállalat árbevétele alapján ki kell számítani a kapcsolódó súlyokat. Így, az előálló súly struktúra viszonylag részletezett lesz. A súlyozási minta felhasználásával és a Lapeyres index formula alkalmazásával kiszámíthatjuk az árváltozásokat. A szabadalmi ügyvivők esetében gyakran nehézkes a sok tevékenységi terület miatt a súlyozási minta kidolgozása. A szabadalmi ügyvivő általában a termék életciklusának végéig foglalkozik ügyfelével, s a szabadalmi irodák nem tesznek különbséget – sem számláikon, sem egyéb dokumentumaikban – a különböző szabadalmi szakaszok szerint, s ezért nem könnyű beazonosítani a tevékenységi területeket. C. Modell árbecslés (model pricing) Ebben az esetben a válaszadót arra kérjük, hogy határozza meg az általa nyújtott jogi szolgáltatások közül a legjellemzőbbet (pl. fizetési meghagyás kérése), majd árazza be a szolgáltatást minden egymást követő jelentési időszakban. Ellentétben az értékarányos árbecslési módszerrel, itt nem állnak rendelkezésre díjtáblák a becsléshez, de az ár a feltételezések szerint a jogász és az ügyfél közti megegyezés eredménye. A jogi szolgáltatások ágazatra vonatkozó modell árbecsléshez köthető példákat a tartalmaz a már említett Voorburg munkacsoport 2001 évi anyagának 2. számú függeléke. 5.

A minőség

Általánosságban véve a jogi szakágazatban a minőségi változások nagyon nehezen felismerhetők. Az infokommunikációs ágazat technológiai fejlődése (pl. PC-ellátottság, adatátviteli sebesség) hatással van az ügyvédek és közjegyzők munkájára, de nem olyan mértékben, hogy a technológiai fejlődés új input-output viszonyt eredményezzen. Ezzel ellentétben, a törvényhozás nagyon komplex. A teljes jogrendszert érintő folyamatban lévő változások feltehetően jóval nagyobb hatással bírnak bármely technológiai fejlődésnél, vagy a jogi munka minőségi változásainál. Ennek mérése azonban nehezen megoldható. A kiszámlázott díjhányad esetében a termelékenység változása egy olyan tényező, mely befolyásolhatja a szolgáltatás- és termékminőséget, de ezt is nehéz mérni. Az eset-modelleket az idő múlásával felül kell vizsgálni, de olyan mértékig, mely nem veszélyezteti az adatok összehasonlíthatóságát. 6.

Az információk gyűjtése és a szolgáltatások részletezése

A kiszámlázott díjhányadokra vonatkozó válaszokat egy egyszerű és rövid kérdőív segítségével könnyen össze lehet gyűjteni. Ugyanakkor, éppen ez az a célcsoport, mely különösen vonakodik információkat kiadni óradíjáról. Az értékarányos díj módszer – melynek alapja egy eset-modell alkalmazása a díjszabási rendszerre – azt az előnyt nyújtja, hogy a statisztikai hivatal követni tudja a díjakat a 116

díjszabási táblákban szereplő nyilvánosan is elérhető információk alapján. Kezdetben a szakértőknek és a kamaráknak több időt és erőfeszítést kell rászánniuk az eset-modellek felállítására, de miután ez a folyamat lezárult a szakértőknek már kevésbé gyakran kell összeülniük (pl. évente) annak érdekében, hogy felülvizsgálják a modellek reprezentativitását. 7.

Speciális szempontok

Az export tevékenység általánosságban nem releváns a jogi szolgáltatások szakágazatra, mivel a jogrendszer ország-specifikus. Nemzetközi ügyekben a jogász együttműködik a megfelelő országbeli partner irodával. Fontos kérdés az időzítés, vagyis, hogy melyik időszak melyik árait kell bevonni a szolgáltatási termelői árindex-elemzésbe. A jogesetek gyakran több felmérési perióduson keresztül tartanak, sokszor egy évnél hosszabbak. Ebben az esetben megfelelő figyelmet kell fordítani arra, hogy az index összeállításakor az eredményszemléletű számbavétel-elve minél jobban érvényesüljön. 8.

A nemzeti módszerek áttekintése

Az Ausztrál Statisztikai Hivatal 2000 óta publikál szolgáltatási termelői árindexeket a jogi tevékenység szakágazatra. Az elsődleges statisztikai árbecslési módszer a kiszámlázott óradíjak megfigyelése. Ausztria 2002. decemberében kezdett el kidolgozni a jogi tevékenységek szakágazatra szolgáltatási termelői árindexet. Németországban a szolgáltatások termelői árindexének kidolgozásával kapcsolatos munka 2004. decemberben kezdődött el. Mindazonáltal még szükséges a módszertani megközelítés finomra hangolása. 2004-től Németországban észlelhető tendenciák szerint a jogi szolgáltatások piacán egyre inkább szűnik meg a szabályozás (ez nem vonatkozik a közjegyzőkre). Nem törvényszéki ügyekben a jog nemcsak megengedi, hanem támogatja is a szabad ármegállapodást az ügyvéd és ügyfele között. A Németországban működő ügyvédek legfontosabb díjai kétfélék lehetnek: azokon a területeken, ahol a szabad ármegállapodás megengedett, számlázott óradíjak vannak, míg a kötött díjszabáson alapuló árakat a szabályozott piacon, a törvényszéki ügyekben alkalmazzák – ezen a területen az érték alapú árak72 képezik a legfontosabb díj-típust az árbevételi mutatók tekintetében. Japánban a jogi tevékenységek ágazat szolgáltatásai feloszthatók jogügyletekkel és vitákkal, szellemi tulajdonjogokkal és jogdokumentálással, valamint hitelesítéssel kapcsolatos szolgáltatásokra. A kiszámlázott óradíjakat, vagy havi díjakat (monthly rates) kérdőívekkel mérik fel, a szabadalmi szolgáltatások esetében a regisztrációs és bejelentési díjakat figyelik meg. A jogi szolgáltatásokra számított indexet 1985 óta publikálják. 72

Az értékalapú árak pozitívan korrelálnak a jogügyleti érték nagyságával (Németországban a jogi szolgáltatások kötött díjszabásában olyan táblázatok szerepelnek, melyek felsorolják a különböző jogügyleti értékekhez tartozó díjakat – a díjak és a jogügyleti értékek közti arány azonban nem minden esetben azonos). 117

Új-Zélandon a jogi szolgáltatások piaci szerkezetére a nagy és kisebb vállalkozások jelenléte egyaránt jellemző. A piac részben szabályozott. Ennek ellenére az árakról történő egyeztetés szabadon folyhat, s a végleges ár az ügyvédi iroda, illetve az ügyfél közti tárgyalásos megállapodás eredménye. A kötött díjszabásokat már évekkel ezelőtt eltörölték. Az új-zélandi statisztikai hivatal kétféle megközelítést alkalmaz a jogi tevékenységek SPPI-nek számítására: a modell-árbecslés és a kiszámlázott óradíjak módszerét. Az (1994 óta) megjelentetett SPPI-t két alindexre bontják az üzleti vállalkozásoknak és a magánszemélyeknek nyújtott, magánjogi szolgáltatások szerint. Svédországban az adatgyűjtés 2003 első negyedéve óta folyik. Az átlagos kiszámlázott óradíjra vonatkozó árinformációkat az alábbi személyzeti kategóriák szerint gyűjtik: partner, munkatárs 0-2, 3-5 és 6-9 év munkatapasztalattal. Az indexet az üzleti vállalkozásoknak nyújtott jogi szolgáltatások árának alakulására számítják. Norvégia megvalósíthatósági tanulmányt készített az ágazatra. A tanulmány alapján eldöntötték, hogy az alábbi ötfajta ügyfélcsoport szerint fogják gyűjteni az átlagos kiszámlázott díjhányad adatokat: külföldi ügyfelek, magán ügyfelek/háztartások; üzleti ügyfelek, közigazgatás és az állam által fizetett ügyek (pl. büntető ügyek). Mindegyik ügyféltípusban további különbséget tesznek személyzeti-kategória szerint is: partnerek, senior munkatársak/ügyvédek, junior munkatársak/ügyvédbojtárok, és egyéb jogi kisegítő személyzet. A súlyok becslésére, minden ügyfélcsoportra összegyűjtik az árbevételi adatokat kétévenként a Strukturált Üzleti Statisztikai adatgyűjtés (lásd 8 melléklet) során. A válaszadókat arra kérik ebben, hogy osszák meg árbevételüket az egyes személyzeti kategóriák szerint. Az USA-ban az Amerikai Munkaerő-statisztikai Hivatal számos jogi tevékenységre publikálja az SPPI-t 1995 óta. Itt a jogi irodákat az alábbiak szerint különböztetik meg: nemzeti, regionális, illetve helyi gyakorlattal rendelkező ügyvédi irodák, valamint a korlátozott ügyfélkörrel rendelkező speciális területen működő jogi irodák. Az USA-ban a piac általánosságban véve mentes a központi beavatkozástól, az árak bizonyos esetekben (pl. perek) gyakran eredmény alapon kerülnek meghatározásra. Az üzleti kapcsolatok rendszerint az ügyvédi iroda és az ügyfél közti szabad megállapodások során létrejövő szerződéseken alapulnak. Az alapvető jogi szolgáltatások honorálásának standard módjai közé tartoznak az óradíjak (ez a leggyakoribb megállapodás), az egyösszegű vagy projekt díjak, az ügyvédi előlegek, a járulékos, előre nem látott kiadások költségtérítése, értékarányos díjak, és az előbb felsorolt lehetőségek közül kettő vagy több kombinációja. Az óradíjakat szinte évente igazítják ki figyelembe véve a piaci változásokat és az életszínvonalat. A Munkaerő-statisztikai Hivatal mind a kötött árakat (pl. ingatlan adásvétel, egyszerű válás, végrendeletek elkészítése), mind a szabad megállapodáson alapuló óradíjakat gyűjti. 4.12. Számviteli, adószakértői tevékenység 1.

A szakágazat (74.12) leírása

A szakágazatba tartozó különböző szolgáltatások a következők: számvitel, könyvvitel, könyvvizsgálat (auditálás) és adótanácsadás. A nagy cégek koncentrációja a könyvvizsgálati

118

és adó-tanácsadási területen jellemző, míg a számviteli és könyvviteli területen inkább kisebb cégek tevékenykednek. A Voorburg Csoport a 2001. szeptemberi, svédországi ülésére készített egy elemzést a számviteli szolgáltatásokról. Bár az anyag hét különböző országban vizsgálta a helyzetet, az elemzés döntő része a Kanadában alkalmazott megközelítésre vonatkozik. Az izraeli helyzetet leíró anyag a Voorburg Csoport 2004 évi ülésén került bemutatásra. Írországban megközelítőleg 1700 könyvelői és adószakértői cég működik, s csaknem 12000 embert foglalkoztat, árbevételük megközelíti az 1 milliárd eurót. A szakágazatban 4 nagy szereplő van jelen. 2.

Osztályozási kérdések és a felvétel köre

A számviteli, adószakértői szolgáltatások csoportja az ISIC besorolás szerint a 7412, a NACE besorolás szerint a 74.12 osztályba tartozik. A besorolási osztály magában foglalja: -

Az üzleti vállalkozások által végzett vagy egyéb kereskedelmi tranzakciók rögzítése,

-

A pénzügyi beszámolók elkészítése, vizsgálata és szabályszerűségük igazolása,

-

Személyi jövedelemadó- és vállalkozási nyereségadó-bevallások elkészítése,

-

Tanácsadói tevékenység és az ügyfelek (nem jogi) képviselete az adóhatóságok előtt.

A besorolási osztály nem tartalmazza: -

A vezetési tanácsadást, mint számviteli rendszerek, költségkönyvelési programok, költségvetési és kontrolling folyamatok tervezését,

-

A számlagyűjtési (bill collecting) tevékenységet.

3.

A minta tervezése

Írországban, a mintába kerülő vállalatokat a cégnyilvántartás és az éves szolgáltatási megkérdezés alapján választják ki. A különböző méretű vállalkozások által kínált szolgáltatások eltérő természete miatt szükséges a minta kis és nagyvállalkozások szerinti rétegzése. A számviteli és könyvelési szolgáltatásokat főként kis- és középvállalkozások nyújtják, míg a könyvvizsgálati és adószakértői tevékenységeket nagyobb vállalatok végzik. A vállalatoknak meg kell határozniuk, hogy árbevételük hány százaléka származik a következő tevékenységekből: -

Könyvvizsgálat,

-

Adótanácsadás,

-

Számvitel

-

Könyvvitel

-

Egyéb

A fent említett kategóriák a szakágazat legfontosabb szolgáltatásait jelentik, s az index súlyozási szerkezetének alapját képezik. 119

4.

Főbb árbecslési módszerek

Ebben a szakágazatban két fontosabb árbecslési módszer létezik az SPPI összeállítására: a modell-árbecslés, s a kiszámlázott óradíjak alkalmazása. Modell-árbecslés (model pricing) A modell-árbecslés egy szerződés-modell nyomon követését jelenti. A megkérdezett vállalatoknak ki kell választaniuk egy jellegzetes szerződést/modellt, s negyedévente meg kell határozniuk, hogy mekkora lenne a projekt elvégzésének az ára, ha adott negyedévben újítanák meg a szerződést. Ha a vállalatok kiválasztottak egy modellt, annak specifikációja nem változhat. A szerződés alapulhat egy múltban kötött szerződésen, vagy egy elképzelt szerződésen. A szerződésnek/modellnek az árbevétel jelentős részét adó, reprezentatív szolgáltatásra kell vonatkoznia. A modell-árbecsléskor a válaszadóknak figyelembe kell venniük: -

A munkaerő-költségeket (a munkatársak végzettsége és ledolgozott munkaóráinak száma szerint)

-

A rezsiköltséget

-

A bruttó árrést (a pillanatnyi verseny helyzetben alkalmazandó, jellemző árrés)

A válaszadóknak meg kell magyarázniuk az árváltozások és a modellben bekövetkezett esetleges módosulások okait (például, ha kevesebb munkaóra szükséges ugyanazon szolgáltatás nyújtásához). Kiszámlázott óradíjakon alapuló árbecslés (hourly charge-out rate) A számlázott óradíjak alkalmazása gyakori árbecslési módszer ebben a szakágazatban az adatgyűjtés egyszerűsége és a válaszadással járó csekély teher miatt. Az ügyfeleknek kiszámlázott díj általában a munkában résztvevő személyek által ledolgozott munkaórák számán alapul, így az árkérdőívek kitöltéséhez szükséges adatok könnyen megszerezhetők. A kiszámlázott óradíjak alkalmazásakor azonban törekedni kell arra, hogy az adatgyűjtés során biztosított legyen a személyzet végzettség és tapasztalat szerinti lehető legrészletesebb differenciálása. Ez tulajdonképpen a cégen belül elérhető adatoktól függ, a súlyokra azért van szükség, hogy a munkatársi csoportok szerint lehessen kombinálni a kiszámlázott óradíjakat. A súlyoknak a vizsgált szolgáltatási kategórián belül a vállalkozás által elért árbevételt kell mutatniuk, lehetőség szerint az osztályozási kategóriák szerint. Az óradíjakon alapuló áraknak tranzakciós árakat kell kifejezniük. A vállalatok gyakran rendelkeznek listaárakkal, melyeket évente egyszer frissítenek csak, ha ezeket az árakat alkalmazzák, akkor fontos a vizsgált időszakban a listaárakra alkalmazott becsült árengedményekre (vagy felárakra) vonatkozó információk megszerzése is. Ez az árengedmény általánosságban a piaci helyzet függvénye. Egy másik alternatívát jelent, ha az átlagos árbevételen alapuló árakat elosztjuk a vizsgált időszakban, a különböző személyzeti kategóriák eső kiszámlázott munkaórák számával. Ezt gyakran nevezik „tényleges óradíjnak” és sok országban (pl. Svédország, Ausztrália, Franciaország, Németország) elterjedt módszer az iparág árainak mérésére.

120

5.

Alternatív árbecslési módszerek költségei és haszna

A modell-árbecsléssel, az ugyanarra a termékre vonatkozó árváltozás könnyedén nyomon követhető negyedévről-negyedévre. Ugyanakkor, a válaszadó számára nagyon időigényes lehet, mivel a modellt minden egyes vizsgálati időszakban újra kell árazni. Éppen ezért a módszer kockázata az, hogy a válaszadók nem veszik elég komolyan a feladatot, ami veszélyeztetheti az összegyűjtött adatok minőségét. Fontos az is, hogy a válaszadó számba vegye az ugyanazon szolgáltatási output nyújtásához szükséges input-órák számát is. Ha ugyanis feltételezzük, hogy ez állandó, akkor ezzel a módszerrel nem látható a lehetséges termelékenység-javulás hatása. Az órabéreket sok esetben egyszerű begyűjteni, de általánosságban alig kapcsolódnak az ügyfeleknek ténylegesen nyújtott szolgáltatási outputokhoz. Ez azt jelenti, hogy a termelékenység javulást nem lehet megragadni, ami ahhoz vezet, hogy az ezzel a módszerrel összeállított SPPI hosszú távon felfelé torzított lehet. 6.

A minőség

A modell-árbecslési módszer alkalmazásakor nagyon fontos annak biztosítása, hogy a modell reprezentatív maradjon, s a válaszadók valóban komolyan vegyék az újraárazást. Amennyiben az árak több vizsgálati időszakon keresztül is változatlanok maradnak – különösen, ha az óradíjakon alapuló egyéb specifikációk emelkedő árakat jeleznek – a válaszadókat meg kell kérdezni erről. Ha az óradíjakra vonatkozó áradat csak évente egyszer változik, akkor a megkérdezett cég nagy valószínűséggel a listaárait adja meg, amelyek azonban nem lehet felhasználni az indexben. 7.

Az információk gyűjtése

Az adatgyűjtés leggyakrabban alkalmazott módja a postán vagy e-mailben elküldött kérdőíves felmérés. A jelentős számviteli szerződések többségének, mint például a könyvvizsgálatnak az árai évente változnak. Ugyanígy, a számlázott óradíjakat (listadíjakat) is általában évente változtatják. Azokban az esetekben, amikor a ténylegesen realizált óradíjakat használják (pl. a bevételt leosztják a kiszámlázott munkaórákkal) nehézséget jelenthet az aktuális vizsgálati időszakra vonatkozó adatok megszerzése, s így az indexhez szükséges inputok késlekedhetnek. 8.

Speciális szempontok

A jövőben az elemzők több összeolvadást is várnak az iparági óriások között (mint pl., amilyen 1998-ban a Price Waterhouse Coopers és a Lybrand fúziója volt). Ez valószínűleg még nehezebbé teheti e cégek megkérdezését, s felveti annak kockázatát, hogy a hazai szolgáltatásokat külföldön végzik el. Mindemellett, az Internet fejlődésével új szolgáltatások alakulnak ki, melyek megfigyelése azért is fontos lesz, hogy lássuk, van-e szignifikáns kapcsolat a piaci részesedés és a gyűjtött áradatok között. Mindehhez kapcsolódóan meg kell említeni a piacon elérhetővé váló tanácsadói és nem hagyományos számviteli szolgáltatások folyamatosan növekvő körét.

121

9.

A nemzeti módszerek áttekintése

Kanadában kétfajta információt tartanak szükségesnek a számviteli szolgáltatások árindexének kialakításához: az árbevételt (összes és szolgáltatás-kategóriánként megosztott) és a szerződések főbb információit (ár, nyújtott szolgáltatás és egyéb részletek). A megkérdezett vállalatok kiválasztják a szolgáltatási szerződéseket és megfigyelik azokat. Kevés szerződés marad évről-évre változatlan, ezért a válaszadóknak meg kell jelölniük minden egyes jellegzetes szerződés esetében, hogy az árváltozás mekkora része tudható be a szolgáltatás változásának, illetve a tényleges árváltozásnak. (Ez fejlődést jelent a korábbi megközelítéshez képest, amely szerint az átlagos havi jövedelmeket használták árdeflátorként a nemzeti számlák rendszerében a változatlan áras termelés becslésére). Ausztráliában a számviteli cégek bevétele jórészt az adószakértői szolgáltatásokból származik. A legtöbb cég egyet ért abban, hogy a személyzeti kategória szinten, a kiszámlázott óradíjon, a számlázott órák számán és az áremelkedésen alapuló árbecslési modell megfelelő modell a szolgáltatásaik árváltozásának mérésére. Több esetben azonban az árak reálváltozása egyéb, csak esetenként változó információk felhasználásával mérhető (pl. a szerződések nyomon követésével). Az idő problematika akkor merül fel, ha a személyzet számviteli cégen belüli munkaidő-nyilvántartása a következő negyedévig nem kerül átadásra. Svédországban negyedévente gyűjtik az áradatokat, melyek az átlagos kiszámlázott (s ténylegesen kifizetett) díjak, s a különböző szolgáltatási kategóriákban a személyzeti/képzettségi szintekhez tartozó munkaórák hányadosa. A szolgáltatásokat maguk a vállalatok választják ki, s nekik kell évente felülvizsgálniuk a szolgáltatások súlyát. Svédországban a könyvvizsgálati és könyvelői szolgáltatásokra külön indexeket képeznek, s ezeket negyedévente publikálják. Az adótanácsadás tevékenység esetében megszűnt a mérés, főként azért, mert nehéz volt különválasztani ezt a szolgáltatást a tanácsadástól és a jogi szolgáltatásoktól. Svédországban a súlyok a következőképpen alakulnak: könyvvizsgálat: 43%; számvitel és könyvelés: 39%; a 74.12 NACE osztályon belüli, vállalkozásoknak nyújtott adótanácsadás: 13%. Franciaországban, 1996-ban indították el a számviteli szolgáltatások áraira vonatkozó felmérést. Az árbecslési módszerek 2002-ben megváltoztak, ekkortól alkalmazzák a kiszámlázott óradíjakon alapuló árbecslési módszert. Az árak nyilvánosan elérhető listaárakon alapulnak (egy napra számított, illetve képzettségre vonatkozó díjakat jelentenek), melyekhez hozzáadódik egyfajta diszkont ráta (a cég által nyújtott átlagos kedvezmény mértéke). A képzettség szerinti lista óradíjat megszorozzák a diszkont rátával, melynek eredményeként a képzettség szerinti tényleges óradíjat kapják. Ezek az árak azonban nem pontosan a képzettség szerinti tényleges árak, mert lehetetlen képzettség szerint összegyűjteni a diszkont rátákat. A kisebb cégek esetében, a „szerződéses ár” módszertan alkalmazható néhány szolgáltatás-kategóriára. Ebben a szakágazatban évente egyszer készül felmérés. Bár próbálkoztak a negyedéves felmérésekkel, nem jártak sikerrel. A vállalkozások esetében az ár-alakulás negyedévenkénti nyomon követésének nincs értelme, mivel a szolgáltatásokat egy évre előre megkötött szerződés alapján nyújtják. Japánban, két számviteli szolgáltatást tartalmaz az Üzleti Szolgáltatások Árindex (Corporate Service Price Index, CSPI). Ezek a mérlegképes könyvelői szolgáltatások és az okleveles adószakértői szolgáltatások. Mindkét tételre vonatkozó index összeállításához a tényleges tranzakciós árakat mérik fel. A mérlegképes könyvelői szolgáltatások esetében a szolgáltatások minőségének rögzítettsége érdekében ugyanazon könyvelők meghatározott 122

ügyfélkörének nyújtott audit szolgáltatásért kiszámlázott éves vagy havi díjakat vizsgálják. Az okleveles adószakértői szolgáltatások közé két szolgáltatástípus tartozik. Az első típusba azoknak a szolgáltatásoknak a díjai tartoznak, amelyek a könyvelés mellett az adóvisszatérítéssel kapcsolatos előkészítési és felülvizsgálati munkálatokat is tartalmazzák. A második típusba a tanácsadói szolgáltatások havi díja tartozik. Mindkét szolgáltatási típus esetében ugyanazon könyvelők meghatározott ügyfélkörében történik a felmérés a szolgáltatási minőség rögzítettsége érdekében. Új-Zélandon, országszerte a vállalatok széles körében vizsgálják a közép és felső szintű könyvelői díjakat. A kérdőív az alábbi kategóriák szerint részletezi a kiszámlázott díjhányadot: pozíció, szükséges képzettségi fok, tapasztalat (évek száma). Az Egyesült Királyságban a díjakból származó jövedelem és a modell-árbecslés módszerét használják. A szerződéses díjak mérése egyszerűbb a kisvállalkozásoknál, mint a nagyoknál, mivel a kisvállalkozások szolgáltatásai sokkal inkább lehetnek ismétlődő jellegűek. Az elképzelések szerint 2000-től újra kezdenék a közepes és kisebb vállalkozások esetében a modell-árbecslésen alapuló adatgyűjtést, a nagyvállalkozások esetében pedig a munkavállalók szakképzettségi foka szerinti díjakból származó jövedelem alapján történne az árbecslés. Az USA-ban a számviteli, könyvvizsgálati és könyvviteli szolgáltatásokra az alábbi ármeghatározó tényezőket vizsgálják: szükséges munkaórák száma, szakmai tapasztalat foka, időszak, az igénybevevő típusa, ismétlődő, illetve nem-ismétlődő szolgáltatási jelleg. Hollandiában, egy kísérleti tanulmányt követően megállapították, hogy lehetetlenség a vállalkozásoktól elvárni, hogy évente újraárazzák a modellt. A kiszámlázott óradíj bizonyult a legalkalmasabb eszköznek a szolgáltatás árváltozásainak követésére. Németországban 2004-től elkülönülten számítják a könyvvizsgálati és adószakértői (beleértve a könyvvitelt és számvitelt) szolgáltatásokra az SPPI-t. Azon vállalkozások esetében, melyek főtevékenysége a könyvvizsgálat a standard árbecslési módszer alapja az időráfordítás: a tényleges óradíjakat alkalmazzák a szakmai tapasztalat négy foka, illetve a tevékenységi terület három fajtája (könyvvizsgálat, adótanácsadás és vezetési szolgáltatások) szerinti bontásban. Speciális esetekben más árbecslési módszert is alkalmaznak: az ismétlődő szolgáltatások tranzakciós árai alapján. A főtevékenységük alapján az adószakértői szektorba tartozó vállalatok kisebbek, vagy közepes méretűek. Itt a jogszabályokban kikötött díjszabásokon alapuló értékarányos árképzés módszerét alkalmazzák. Ez a díjszabási rendszer az adószakértői szektor árbevételének közel 90%-át adja. Nem szükséges külön felmérés, de a Szövetségi Statisztikai Hivatal desk research során több jól kidolgozott modell-esetre is számít árakat. A modelleseteket az alábbi kritériumok alapján határozzák meg: tevékenységi terület és az adókötelezettség megállapításához felhasznált hozzáadott érték eltérései. A modell-esetek kidolgozásához az adóstatisztikák részletes adatai és kiegészítő információként az adótanácsadó cégek megkérdezése szolgáltak inputként. Az árakat úgy számították, hogy figyelembe vették a díjszabási rendszer változásait, valamint a bruttó hozzáadott érték időbeni növekedését, illetve csökkenését. A könyvvizsgálat és adótanácsadás ágazatokban működő vállalkozások évente egyszer korrigálják áraikat. Az áradatok gyűjtésére/számítására éppen ezért évente egyszer kerül sor annak függvényében, hogy a válaszadók mikor korrigálják áraikat.

123

4.13. Piac- és közvéleménykutatás 1.

Az ágazat leírása (ISIC 7413 / NACE 74.13)

A piackutatási tevékenység a piaci tendenciák mind fokozottabb megismerése érdekében végzett rendszeres adatgyűjtést, valamint a kijelölt célpiacok, a versenyhelyzet és/vagy a környezet elemzését foglalja magába. A piackutatási elemzések az üzleti döntések alátámasztásához nyújtanak segítséget, és egyben útmutatóul is szolgálnak azokhoz. A piackutatás sokkal inkább az információk gyűjtéséről, mint egy termék értékesítéséről szól. A piackutatás az ügyfél üzleti érdekeinek függvényében számtalan formában és struktúrában elvégezhető. A piackutatások során továbbra is alkalmazzák az olyan hagyományos kutatási módszereket, mint a telefonos és a face-to-face (személyes) interjú. Ezek mellett ma már új, a korszerű műszaki-technikai eszközök igénybevételén alapuló módszerek is alkalmazásra kerülnek, melyekre jó példaként szolgálnak a televíziós panelek, az internetes kutatások, vagy az e-fórumok. 2.

Az osztályozási kérdések és a felvétel köre

Ez a szolgáltatás-csoport az ISIC Rev. 3.1 és a NACE Rev. 1.1. 74.13 szakágazatának felel meg. A szakágazat a következőket foglalja magában: -

Az értékesítés-ösztönzés, illetve új termékek kifejlesztése érdekében végzett piacméret-vizsgálatok, a termékekkel kapcsolatos tetszési/elégedettségi, és ismertségi vizsgálatok, valamint a fogyasztók vásárlási szokásainak vizsgálata, beleértve az eredmények statisztikai elemzését.

-

Közvélemény-kutatások politikai, gazdasági és társadalmi kérdésekről, valamint az ezek alapján készült statisztikai elemzések.

Nem foglalja magában: Az ISIC 731 és 732 alatt meghatározott tevékenységeket. 3.

A minta tervezése

A vállalati mintavétel kialakításához leggyakrabban a hivatalos cégregisztereket használják fel, de az ezekből származó információkat ki lehet /kell/ egészíteni a piackutatók szakmai szövetségének tagsági listájával. A rétegzett mintavétel alkalmazása ajánlott, mely esetben az alkalmazotti létszám, vagy a forgalmi adatok lehetnek a rétegképző ismérvek. A nagyobb cégek inkább átfogó vizsgálatokat végeznek, amelyekhez a legújabb technológiai vívmányokat használják fel. (Pl. a televíziós programok nyomon követésénél a nézettség mérésére alkalmazott eszközök). A kisebb vállalkozások tevékenységüket olyan hagyományos piackutatási módszerekre alapozzák, mint a telefonos és személyes interjú. A súlyozáshoz a piackutatási szakágazaton belül szükséges a bevételek szerinti csoportosítást elvégezni. A javasolt kategóriák az alábbiak lehetnek: - csoportos megbeszélések

124

- tracking tanulmány - csoportos teszt (hall test) - egyéb interjúk, attitűdvizsgálatok és felmérések - egyéb piackutatások 4.

Árképzési módszerek

Modell-árbecslés A piackutató cégeket fel lehet kérni, hogy termékeik közül válasszanak ki egy reprezentatív szerződést/modellt. A cégektől a jelentésben azt kell kérni, hogy készítsenek a kiválasztott szerződéshez árajánlatot, mintha a szerződés megújításáról volna szó. A kiválasztott modellnek, amennyire csak lehetséges, konzisztensnek kell maradnia. A szerződés alapulhat akár valóságos példán, akár egy hipotetikus üzletkötésen – és reprezentálnia kell az üzleti forgalom szignifikáns hányadát. Az árazáskor az adatszolgáltatóknak figyelembe kell venniük az alábbiakat: -

Személyzeti, utazási és fenntartási költségek,

-

A módszer típusa és költségei (pl. a telefonos interjú esetében),

-

Az elemzésre és a végső termék létrehozására fordított órák száma,

-

Az interjúk száma és hossza, vagy az adatszolgáltatók száma,

-

További outputok (pl. prezentációk).

A nagymértékű és váratlan árváltozást az adatszolgáltatónak meg kell magyaráznia. Az adatszolgáltatónak indokolnia kell a szerződés/modell változtatását is. 5.

Az alternatív árképzési módszerek költségei és haszna

A modell-alapú árbecslés alkalmazása tükrözi legjobban, hogy hogyan használják az ágazatban az árképzési mechanizmust. A modell-árbecslés a piackutatásban jól kidolgozott. Előnye, hogy aránylag könnyű maga az árbecslés, ugyanakkor elég szofisztikált is ahhoz, hogy egy valós terméket megfelelően reprezentáljon. Mindezen okok miatt a modellárbecslési módszer javasolt a piackutatási ágazatban. A modell-árbecslés módszere szükségessé teszi az egymást rövid időn belül követő monitoring vizsgálatokat, annak érdekében, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy az adatszolgáltató képes minden kutatási periódusra változatlan és reprezentatív árakat szolgáltatni, és felismeri a szolgáltatásnyújtásban történt változásokat, annak érdekében, hogy minél hamarabb frissítsék a modelleket. Bár a folyamat rendkívül munkaigényes, előnyei elég jelentősek ahhoz, túlszárnyalják az egyéb módszereket, mint a kiszámlázott óradíj alapú, vagy a specifikációra alapozott árbecslés. Ez utóbbi alternatív megoldások előnyösebbek a komplexitásukat és költségeik alapján, de nem biztosítanak kellő reprezentativitást. Az óradíj alapú árbecslés legjelentősebb hátránya az, hogy nem tudja megragadni az egyéb tényezők miatti árváltozásokat. Míg az alkalmazottak képzettségéről, tapasztalatáról, ledolgozott óráiról és projekten belüli szerepéről viszonylag egyszerűen információt lehet szerezni, addig az indirekt tényezők változásai, mint pl. a telefonos interjúk során a 125

telefonálási díjaké, már problémát okozhatnak. Ebben az esetben az árváltozás az ágazatban rejtve maradna, mivel a kiszámlázott óradíj nem változott. 6.

Minőségi szempontok

Minőségi problémák akkor merülnek fel, amikor a modell-árbecslés módszere elavulttá válik és többé már nem alkalmazható az ágazaton belüli hagyományos tevékenységre. Ez különösen kézzelfogható a piackutatási ágazat esetében, ahol az alkalmazott technológiák folyamatos és rendkívül dinamikus változása jól érzékelhető minőségi változásokat eredményez, mégpedig alacsonyabb árak mellett. Fontos szempont, hogy a nemzeti statisztikai hivatalok biztosítani tudják azt, hogy az alkalmazott modell releváns maradjon, mégpedig oly módon, hogy folyamatosan monitorozzák a piackutatási ágazatban az üzleti szolgáltatásokat, és állandó kapcsolatot tartanak fenn az adatszolgáltatókkal. Ez teszi lehetővé az elavult modellek időben történő lecserélését, korszerűbb specifikációkra. 7.

Információk gyűjtése

Az információgyűjtés negyedévente történik, postán kiküldött kérdőívekkel, felhasználva a hivatalos üzleti regiszterekben, illetve a szakmai szervezetek tagsági listáján szereplő információkat. 8.

Speciális szempontok

A piackutatási szakágazat esetében a legjelentősebb kihívás az aktuális tranzakciós árak és a kiszámlázott óradíj módszerrel kialakított árak közötti nyilvánvaló szakadék, óriási különbség. Minden ügyfél és projekt-kombináció egyedi. Az árengedményt nem lehet átlagos alapon számolni, mivel az függ az ügyfél kiemeltségétől és a projekt költségvetésének értékétől. A szakágazat számára nagy kihívást jelentenek még a következő tényezők: a piackutatási call centerek kihelyezése (off-shoring) alacsonyabb bérköltségű országokba; a telemarketing tevékenység egyre dominánsabbá válása, aminek a piac telítettsége miatt negatív hatása van a díjszabásokra; a web-alapú kutatások számának növekedése, valamint a postai kiküldésen alapuló kutatások számának csökkenése. 9.

A nemzeti módszerek áttekintése

Ausztráliában a szakértői mintavételt (judgement sampling) használják a piackutatási ágazat árainak gyűjtéséhez. Ezt a módszert sokkal hatékonyabbnak és gazdaságosabbnak ítélik, mint a piackutatási termékek kosara alapján történő mintavételt, amely szükségessé teszi a termékek rendszeres helyettesítését. Az ABS célja, hogy a piackutatási termékek árváltozását a forgalmi adatok szerint legjellemzőbb termékek áraiból állapítsa meg. Arra törekszik, hogy a legversenyképesebb piaci árakat gyűjtse modell-árbecslés, specifikáción alapuló árbecslés és kiszámlázott óradíjak módszerét alkalmazva. A leginkább alkalmazott módszer a modellárbecslés, amely különbözőképpen alkalmazható. Például, az adatszolgáltató (1) beárazhat egy olyan projektet, amelyet korábban befejeztek be, de a tárgyidőszaki árakkal újraárazza, 126

vagy (2) beárazhat egy teljesen hipotetikus projektet, vagy (3) alkalmazhatja a kettő valamely kombinációját, annak érdekében, hogy pontos képet adjon a piacról. Az ismételt szolgáltatások árait közvetlenül az általános piackutatás standardizált termékei esetében használják, a kiszámlázott óradíj módszerét csak akkor, ha szolgáltató képtelen beárazni az aktuális szolgáltatást. Németországban rétegzett mintavételt alkalmaznak az árak gyűjtésére a piackutatási ágazatban, amelyet elsődleges és másodlagos kutatásra osztanak fel. A hivatalos üzleti regisztert használják ahhoz, hogy a sokaság egységeit a forgalmi adatok nagyságának megfelelően azonosítsák. A nagyobb cégek mindegyikét, míg a kisebbeknek egy mintáját kérik fel adatszolgáltatásra. Az alkalmazott fő árbecslési módszer a kiszámlázott díj és az egységár-módszer. Egy harmadik módszert, az összetevők szerinti modell árbecslést, az online kutatások esetében alkalmaznak. Japánban a piackutatási ágazatot két részre osztják, rendszeres piackutatások és eseti (adhoc) piackutatások. A rendszeres piackutatásokra példaként az ismétlődő internetes kutatást lehet megemlíteni, míg az ad-hoc-ra, a személyes megkérdezésen alapuló, rögzített kvóták és változók által meghatározott kutatást. A két fő árbecslési módszer a szolgáltatások árainak (beleértve a kiszámlázott díjat is) közvetlen használása és az egységár-módszer.

4.14. Üzletviteli tanácsadás 1.

A szakágazat (74.14) leírása

Az üzletviteli tanácsadás szakágazat két nagyon különböző tevékenység csoportból áll: vezetési tanácsadási szolgáltatások egyfelől, s PR szolgáltatások másfelől. Franciaországban, e két tevékenység-csoport súlya megközelítőleg 90% (vezetési tanácsadás), illetve 10% (PRszolgáltatások). A közönségkapcsolatai szolgáltatások jóval fejletlenebbek Franciaországban, mint például az USA-ban vagy az Egyesült Királyságban. A vezetési tanácsadási szolgáltatások sokfajta tevékenységet takarnak, mint például üzleti stratégiák készítése és tanácsadás, pénzügyi tanácsadás, marketing tevékenységek felülvizsgálata és fejlesztési javaslatok kialakítása, humán menedzsment felülvizsgálata és javaslatok kialakítása az emberi erőforrás-kezelésre, termelékenység-javítására irányuló tanulmányok készítése. Az üzletviteli és IT tanácsadás közti egyre növekvő átfedés miatt, az egyik legnagyobb nehézséget a vezetési tanácsadás és az információtechnológiai tanácsadás közti világos különbségtétel megfogalmazása jelenti. Ezzel a problémával leginkább a nagy cégeknél találkozhatunk, amelyek gyakran tágabb értelemben vett üzletviteli tanácsadást nyújtanak, beleértve az IT-tanácsadást is. A PR-tanácsadás a különböző közönség-csoportokkal való kapcsolattartásban nyújt támogatást a vállalatnak. Ez lehet a vállalat termékeinek, magának a vállalatnak, vagy márkáinak (a hazai vagy külföldi) népszerűsítése, a vállalat ügyfelei felé történő promóciós munka végzése. A PR-ügynökségnek annak érdekében, hogy megbízatását teljesítse minden érintett partnerrel, és hálózattal kapcsolatot kell fenntartania: a sajtóval, különösen a pénzügyi sajtóval; a szakszervezetekkel; a hatóságokkal; a közvélemény formáló hálózatokkal.

127

2.

Osztályozási kérdések és a felvétel köre

A CPC besorolás szerint a 831-es csoport tartalmazza a vezetési tanácsadást (8311 osztály) és az üzletviteli tanácsadást (8312 osztály: PR-szolgáltatások és egyéb üzletviteli tanácsadás). A vezetési tanácsadáson belül az alábbi tevékenység-csoportokat lehet beazonosítani: -

Stratégiai tanácsadás (általános üzletviteli tanácsadás)

-

Pénzügyi menedzsment tanácsadás,

-

Marketing-menedzsment tanácsadás,

-

Emberi erőforrás menedzsment tanácsadás,

-

Termelésszervezési tanácsadás,

-

Egyéb vezetési tanácsadás

Néhány vállalkozás arra szakosodik, hogy erőforrás-koordinációs és vezetési tanácsadást nyújtson az ügyfél projektjeinek előkészítésében, megvalósításában és befejezésében (pl. költség-ellenőrzés, kiadások prognosztizálása, minőség-kontroll). Ez a tevékenységfajta Franciaországban a témamenedzselés, programkoordinálás osztályba sorolható. További részletekért lásd az ENSZ osztályozási regiszterét. 3.

A minta tervezése

A vezetési tanácsadási szolgáltatások esetében a minta meghatározása egy elég komplex fázist jelent. A hagyományos források (pl. cégnyilvántartás) alkalmazása Franciaországban két okból is nehézkes. Elsőként, sok cég ugyanazon a cégcsoporton belüli leányvállalatoknak dolgozik és így előfordulhat, hogy áraik nem kapcsolódnak a piaci árakhoz. Sok vállalat sorolja magát a tanácsadócégek közé, mert úgy gondolja, hogy ez egy elég rangos tevékenységi terület. Gyakorlatban, azonban ha végeznek is, elég kevés tanácsadási munkát végeznek. Leginkább az IT-szolgáltatások, a tőzsdei portfolió menedzsment és az ingatlanközvetítés területén működhetnek. Mindezek eredményeként, a hivatalos statisztikai forrásokban jóval több tanácsadó cég szerepel, mint amennyit az egyéb szervezeteknél, mint szakmai szövetségeknél nyilvántartanak. A releváns minta meghatározása érdekében tehát fontos a hivatalos statisztikai forrásokból származó adatok és az egyéb szakmai szervezetektől elérhető információk kombinálása. 4.

Főbb árbecslési módszerek

a) Árképzési mechanizmus A fix árszabás (fixed price) a hagyományos árképzési mechanizmus a munka-intenzív szolgáltatási tevékenységeknél, s ez a legtipikusabb ebben az ágazatban is. A szolgáltatás árának meghatározására a tanácsadó cég minden munkavállalói kategóriájára költségelemzést végez, s például az egységköltséget megszorozza a projektre becsült munkaidővel. Ebből adódik a projekt költség, amire a tanácsadó cég ráteszi a célul kitűzött árrését. Az ügyfeleknek kiajánlott ár aztán megtárgyalásra kerül, ami durván a tanácsadó cég árréséről történő megállapodást jelenti. Néhány vállalat a projektre fordítandó idő bizonytalanságát 128

figyelembe véve felszámíthat kockázati felárat is. Végül, a cégek jelentős része a végzettségnek megfelelő listaárakat alkalmaz annak érdekében, hogy meghatározza fix árait. Az időráfordítás alapú számlázás egyértelműen a cégek kis részére jellemző. Néhány esetben ez az ügyfelek telephelyeinek munkaerő-ellátáshoz kötődik. Az ügyfelek egyre inkább a fix áras számlázást igénylik. A fix áras számlázás nagyobb biztonságot ad az ügyfélnek, mint az időráfordítás alapú számlázás, ami akár ellenőrizhetetlenné is válhat. A nagyobb ügyfelek esetében a referenciaár-rendszert alkalmazzák. A nagyobb ügyfélcsoportok beszerzési osztályai erőltetik: a rendszer magában foglalja a képzettségeknek megfelelő napi bér meghatározását és a nagy megrendelésekre adható kedvezmények rendszerét. Ha a tanácsadó cég ezt a rendszert használja, az ügyfél adott projekt esetében hivatkozhat egy korábbi hasonló projekt árára. A számlázott díjak a referenciaár-rendszerben meghatározott árak. A gyakorlatban azonban az árak újratárgyalhatók. Bár egyelőre csekély mértékben elterjedtek, de növekvő arányuk miatt fontos megemlíteni a különösen a feldolgozóipari ügyfelek körében alkalmazott sikerdíjakat. A sikerdíjak esetében, az ár egy része függ a nyújtott tanácsadási szolgáltatástól. Például ha egy tanácsadó cég javaslatokat terjeszt elő a termelékenység javítására, munkadíjának másik része attól függ, hogy a termelékenység hogyan változott miután a javaslatokat megvalósították. Néhány nagy cég a vállalati összeolvadások, és felvásárlások tanácsadására specializálódik. Ez a tevékenység magában foglal bizonyos típusú pénzügyi tanácsadást is. Az ármeghatározás módja ebben az esetben nagyon speciális: az összeolvadás- felvásárlás értékének bizonyos százaléka alapján állapítják meg az árat. Ez az arány függ a művelet nagyságától, komplexitásától és az ügyféllel történő ártárgyalástól. A PR-szolgáltatások tekintetében az állandó ügyfelekkel éves szerződések jöhetnek létre. A számlát fix ár alapján állapítják meg az időráfordítás év eleji becslésével. Még azonban az állandó ügyfelek esetében is előfordul, hogy a nyújtott szolgáltatás évről-évre változik, ami nagyon megnehezíti a szerződés időbeni folyamatos nyomon követését. Az árképzés egy speciális fajtája a számlázási rendszer, amely magában foglalja a kiinduló árat (ez egy egyösszegű, 30000 eurós díj ebben az esetben), amit akkor is kiszámláznak, ha a cég nagyon kevés időt fordít a problémára. Majd ezt a kezdőárat összevetik a tényleges szolgáltatásnyújtás komplexitásával. Ha sok időt fordítottak a problémára, a kezdőösszeg/ár mellett az időráfordítás alapján bocsátják ki a számlát. b) Árbecslési módszerek Munkaidő alapján történő árbecslés Az árképzés és a tanácsadói szakma működési módszerének összhangja alapján úgy tűnik, hogy a képzettségnek megfelelő átlagos munkadíjak nyomon követése releváns és lehetséges módszer ebben az iparágban, mivel a munkatársak a kiszámlázandó óradíjukról általában munkaidő-nyilvántartási lapot vezetnek. Ez lehetővé teszi számos, főként időráfordításon alapuló árbecslési módszer alkalmazását, melyek közül a legegyszerűbb az aggregált (pl. vállalat) szinten alkalmazott képzettség szerinti átlagos egységár (pl. óradíj, napidíj). Még ha azonban a munkaidő-nyilvántartás rendelkezésre is áll, a cég nem biztos, hogy aggregált alapon számítja a képzettségnek megfelelő átlagos díjakat (hanem csak szerződésügyfél alapján). Ha a vállalatnál a feljegyzett adatok aggregálása nélkül rendelkezésre állnak 129

a munkaidő-nyilvántartások, lehetséges a képzettség szerinti átlagos munkadíjak nyomon követése bizonyos ügyfél-szerződések kiválasztásával. Ezért szükséges kiválasztani az ügyfél-szerződések egy mintáját (előnyben részesítve az állandó ügyfeleket) és minden egyes ügyfél-szerződés esetében nyomon követni a képzettségeknek megfelelő átlagos munkadíjakat. Alternatív megközelítés lehet bizonyos képzettségekre megfigyelni a költségek alakulását és az egy negyedévre vonatkozó átlagos árrést. A képzettségeknek megfelelő átlagos munkadíjak becslése ebben az esetben az árrés költségekhez történő hozzáadásából adódhat. Ez a módszer jellemzőnek tekinthető az ágazatban, de mivel jóval aggregáltabb megközelítést jelent, kevésbé releváns, mint a képzettség szerinti átlagos munkadíjak közvetlen megfigyelése. Ugyanakkor, alkalmas a ténylegesen kiszámlázott díjhányad közelítésére, szemben a nyilvános listaárakkal. A másik alternatív megközelítés az árak tevékenységi súlyokkal korrigált egy főre jutó árbevétellel történő közelítése. Ezzel kapcsolatban a következő elméleti megfontolásokat kell figyelembe venni: az alvállalkozói teljesítménnyel csökkentett forgalom, a termelő személyzet teljes munkaidős egyenértékese és az aktivitási ráta. Az aktivitási ráta egy széles körben megfigyelt indikátor a szakmában. A módszer rendkívül aggregált természete miatt kevésbé preferált az előző kettőhöz képest. Ugyanakkor, ez a módszer szemben a nyilvános listaárak megfigyelésével, a piaci árakat veszi figyelembe. A megközelítés szempontjából releváns tényező, hogy a képzettségi piramisnak időben változatlannak kell maradnia. A megközelítés alkalmazható a PR-szolgáltatásokra is úgy, hogy a forgalom helyett a bruttó árrést kell figyelembe venni. A PR-szolgáltatások esetében tulajdonképpen sokszor ez a módszer az egyetlen alkalmazható, mivel ezen a tevékenységi területen nem gyakori, hogy a munkatársak idő-nyilvántartást vezetnek, ami kizárja a képzettség szerinti költségek/díjak nyomon követésére épülő módszereket. Meg kell azonban jegyezni, hogy a több vizsgálati periódusra vonatkozó ügyfélszerződésekre alkalmazott időráfordítás-alapú módszerek alkalmazásakor, a kifizetések nem feltétlenül felelnek meg az adott időszakban megvalósuló szolgáltatás-nyújtásnak. Például, egy éves szerződést tekintve, az ügyfél fizethet egy fix összeget havonta (az éves szerződési összeg egy tizenkettedét) annak ellenére, hogy a szabadságok időszakában kevesebb szolgáltatást kap. Ez azonban nem arra utal, hogy az árak ingadoznak, hanem arra, hogy az időszakos kifizetések ténylegesen megtörténnek, s nem követik az időbeli elhatárolás elvét. A fizetési minták és a tényleges szolgáltatás-nyújtás eltérései azonban nem jelenhetnek meg az SPPI-ben. Modell-árbecslés A nyújtott szolgáltatások egyedi jellegét tekintve, a modell-árbecslési megközelítés lehetséges módszerként merül fel. Akárcsak a többi ágazatban, gondosan figyelni kell arra, hogy az árak a tényleges piaci helyzetet tükrözzék. Éppen ezért például, a vállalatokat meg lehet kérni arra, hogy egy képzeletbeli projekt teljes költségére (különböző költségsorok szerint) határozzák meg az adott negyedévben alkalmazandó átlagos árrést.

130

5.

Alternatív árbecslési módszerek költségei és haszna

Az üzletviteli tanácsadásra számított SPPI tekintetében két klasszikus csapdát kell elkerülni. Ezek: a nyilvános árlistákon szereplő árak megfigyelése és az összes képzettségre, mint egészre vonatkozó díjak nyomon követése (ez utóbbi ugyanis nem veszi figyelembe a munkaerő szerkezetében bekövetkező változásokat). Úgy tűnik, hogy az összes képzettségre vonatkozó díjak megfigyelése általánosságban kevésbé jelent problémát, mint az IT tanácsadás területén. Az általános vezetési tanácsadás területen a képzettség szerinti megoszlás relatíve stabilnak mutatkozik időben. Így például, a vezetési tanácsadás esetében nincs általános növekedés a képzettségi szintekben, ellentétben a különösen az IT-tanácsadás területén tapasztalható folyamatokkal. Néhány nagyvállalat célként meghatároz egy képzettségi-piramist (ami időben változatlan), s amit személyzeti politikájával igyekszik elérni. 6.

A minőség

A képzettség szerinti átlagos munkadíjak nyomon követésével kapcsolatban két problémával kell még szembenézni. Az egyik az, hogy az egyes képzettségi kategóriákon belül a termelékenység-változás nincs figyelembe véve. A másik pedig az, hogy a képzettség szerinti átlagos munkadíjakat a projektre fordított tényleges (a munkaidő-nyilvántartásokban szereplő) idő alapján számítják, s nem a becsült (s ennek megfelelően kiszámlázott) idő alapján, ami nem felel meg annak, hogy a végleges díjat a kezdeti fix ár határozza meg. 7.

Az információk gyűjtése

Az adatgyűjtés nem okoz jelentős problémákat. A szakmai szervezetekkel és a vállalkozásokkal (különösen a legfontosabbakkal) történő folyamatos együttműködés kialakítását követően az árakat interneten keresztül vagy postai úton lehet gyűjteni. 8.

Speciális szempontok

A PR-tanácsadási szakterületre jellemző, hogy nem vezetnek munkaidő-nyilvántartásokat. Ezen a szakterületen nincs kapcsolat az időráfordítás és a díj között (lásd a válság-jelentések tipikus esetét). Ebből a szempontból hasonlóságot mutat a reklámügynökségeknél megfigyelhető jelenségekkel. Az ügyfelek felől érkező nyomás és a szorító gazdasági helyzet hatására azonban Franciaországban számos vállalkozás jelezte, hogy 2004-ben sokkal hatékonyabb menedzsment eszközöket vezet be, amelyek lehetővé teszik a képzettségek szerinti átlagos munkadíjak megfigyelését. 9.

A nemzeti módszerek áttekintése

A (2005 végi) OECD nyilvántartás szerint Ausztrália, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Új-Zéland, Norvégia és az USA rendelkeznek tapasztalatokkal az üzletviteli tanácsadás területen, de a vonatkozó index még kidolgozás alatt áll. A Voorburg munkacsoport legutóbbi (2005. szeptemberében) Helsinkiben tartott ülésére az említett országok közül négy (Ausztrália, Franciaország, Németország és Új-Zéland) készített tanulmányt az ágazatról. 131

A tevékenységek körét tekintve látható, hogy az IT-tanácsadást nem sorolják ebbe a szakágazatba, Németország kivételével, ahol az információtechnológiával kapcsolatos tevékenységek is ide tartoznak, ha az általános üzletviteli tanácsadás részét képezik. Ebben a tekintetben tehát a legnagyobb nehézséget az IT-tanácsadás és az üzletviteli tanácsadás közti határvonal világos meghatározása jelenti. Az árbecslési módszerekre vonatkozóan, a kiszámlázott díjhányad széles körben elterjedt Ausztráliában, Új-Zélandon, Németországban és Franciaországban. Ugyanakkor, nem világos, hogy a „kiszámlázott díjhányad” fogalom ugyanazt jelenti-e az említett országokban. Franciaországban, Németországban és az USAban a „ténylegesen kiszámlázott díjhányadot” alkalmazzák, ami azt jelenti, hogy a több szerződés adatából kalkulált átlagos rátát a tényleges időráfordítás és a kapott bevétel alapján számítják. Ausztráliában a „kiszámlázott és a tényleges díjhányad százaléka” módszert alkalmazzák. Meg kell jegyezni azt is, hogy a kiszámlázott díjhányad módszere nem veszi figyelembe a munkaerő termelékenységének változását. Németországban és az USA-ban a modell-árbecslés módszerét alkalmazzák. Egy (elképzelt) „becsült szerződésre” vagy egy „tényleges szerződésre” becsülnek az árakat. 4.15. Építészeti és mérnöki tevékenységek és kapcsolódó műszaki szaktanácsadás 1.

Az ágazat leírása (ISIC 7421/ NACE 74.2)

Az üzleti szolgáltatások jelentékeny hányadát teszik ki az építészeti és mérnöki tevékenységek, illetve a hozzájuk kapcsolódó műszaki szaktanácsadás. Ez a szolgáltatáskör a tevékenységek széles skáláját öleli fel: ide tartozik egyebek mellett a kreatív tervezés, a megvalósíthatósági tanulmányok készítése és az építőipari projektmenedzselés. A szolgáltatások igen különböző területekre terjednek ki az épületektől egészen a berendezésekig és infrastruktúráig, illetve olyan eltérő nagyságrendű tevékenységek is beletartoznak, mint egy környezeti tanulmány elkészítése, vagy egy több országon áthaladó gyorsvasút-pálya megépítése. Továbbá, az ágazatban sokféle vállalati kultúra létezik, az építészeti cégek körében jellemző, a művészi kreativitást hangsúlyozó vállalati kultúrától a csúcstechnológiai cégeknél általános „tudományos” kultúrán át egészen a projekt menedzsmentben szokásos gyakorlatias vállalati kultúráig. Ezekben a szolgáltatásokban közös a magas szintű szakértelem, és az üzleti szolgáltatások többségéhez hasonlóan általában egyedi megrendelésre végzik őket. A mérnöki tudomány és az építészet erőteljes hatást gyakorol a jelentős gazdasági súlyt képviselő építőipari szektorra. A nemzeti számlákban az építészeti és mérnöki kibocsátás egy részét beszámítják a bruttó állótőke-beruházásokba. Az építészet és mérnöki tevékenység részesedése a GDP-ben a hat EU tagállamban átlagosan 0,9% volt (végső kereslet mínusz import)73 A Voorburg Group 2002-ben készített egy átfogó Iránymutató/Elvi tanulmányt (Principle Paper) a műszaki szolgáltatásokról, amelyben hét ország megközelítése szerepel74.

73

74

Az Eurostat munkacsoport „Az ingatlan és bérleti üzletág, valamint az üzleti szolgáltatások ár és kibocsátási mérőszámai” című jelentése. A hat országban mért százalékok 0,5-től 1,3-ig terjedtek (1995). A tanulmányhoz a következő országok járultak hozzá: Egyesült Államok, Ausztrália, Kanada, Franciaország, Hollandia, Új-Zéland és Svédország. Egy 2000-ben készült norvég tanulmány részletesen leírta mind az építészeti, mind a mérnöki szolgáltatások termelői árindex-számításának hedonikus mélységű megközelítését, mára azonban felhagytak vele. 132

2.

Osztályozási kérdések és a felvétel köre

Az ENSZ ISIC rendszere (gazdasági tevékenységek egységes nemzetközi ágazati osztályozási rendszere) az alábbi osztályt különbözteti meg: 7421 Építészeti és műszaki tevékenységek és a hozzájuk kapcsolódó műszaki tanácsadás Az ENSZ termékosztályozási rendszere (CPC) a következő termékkategóriákat különbözteti meg: 83210 83211 83212 83219 83220 83221 83222

Építészeti szolgáltatások Építészeti tanácsadás és előtervek készítése Építészeti tervezés és szerződéskötéssel kapcsolatos szolgáltatások Egyéb építészeti szolgáltatások Településtervezés és tájépítészeti szolgáltatások Településtervezés Tájépítészeti szolgáltatások

833 Mérnöki szolgáltatások 8331 Integrált mérnöki szolgáltatások 8332 Kivitelezési projektmenedzselés 8333 Műszaki tanácsadás és előterv készítése 8334 Mérnöki tervezés 8335 Mérnöki szolgáltatások a kivitelezés és az üzembe helyezés során 8339 Egyéb mérnöki szolgáltatások A 833 csoportba tartozó valamennyi (4 számjegyű) osztály az alábbi (öt számjegyű) alosztályokra bomlik: - épületekhez - egyéb építményekhez - ipari létesítményekhez és technológiákhoz - egyéb projektekhez Például a 83333 Mérnöki tanácsadás és előtervek készítése ipari létesítményekhez és technológiákhoz Az ENSZ Gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszerének (ISIC) EU országokban alkalmazott változata, a gazdasági tevékenységek EU osztályozása (NACE) az alábbi osztályt tartalmazza: 74.20. Építészeti és mérnöki tevékenységek és ezekhez kapcsolódó műszaki szaktanácsadás A NACE alapján kidolgozott, a Termékek tevékenységek szerinti európai osztályozási rendszere (CPA) öt és hat számjegyű alosztályokra bontja az Építészeti és mérnöki tevékenységek és ezekhez kapcsolódó műszaki tanácsadás osztályt: 74.20.10. 74.20.21. 74.20.22. 74.20.23.

Építészeti, műszaki és egyéb tervek és vázlatok Tanácsadás és előterv készítése Építészeti tervezés Egyéb építészeti szolgáltatások

133

Ebbe az alosztályba tartozik minden egyéb, építészi szakértelmet igénylő szolgáltatás, mint pl. -

bemutatkozó-ajánlati anyag készítése látványtervek készítése.

74.20.31. 74.20.32. 74.20.33. 74.20.34. 74.20.35. 74.20.36. 74.20.37. 74.20.40. 74.20.51. 74.20.52. 74.20.60. 74.20.71.

74.20.72 74.20.73 74.20.74 74.20.75

Műszaki szakértés, tanácsadás Alapozás, épület-tartószerkezet tervezése Építmény gépészeti, villamossági tervezése Építőmérnöki munkák műszaki tervezése Termelési folyamatok, technológiák tervezése Máshová nem besorolt mérnöki tervezés Egyéb mérnöki tervezés ”Kulcsra kész" projektek integrált mérnöki megvalósítása Településtervezés Tájépítészeti szolgáltatások Építészeti és építőmérnöki munkák projektmenedzselése Geológiai, geofizikai és egyéb tudományos kutató szolgáltatás Ide tartozik: a geológiai, geofizikai, geokémiai és egyéb földtani, ásványi lelőhelyekre, kőolaj-, földgáz-, és vízkészletre vonatkozó mérnöki tudományos tanácsadás Földfelszín alatti földtani vizsgálat Földfelszín vizsgálata Térképészet Nem mérnöki műszaki tanácsadás Ide tartozik az ásvány- és kőzettani, geokémiai és környezetvédelmi geológiai tanácsadás

Az ágazaton belül élesen elkülönülnek a mérnöki szolgáltatások, az építészet és az "ezekhez kapcsolódó műszaki szakértői szolgáltatás”. Ugyanakkor a nemzetközi osztályozások többsége (ld. fentebb) ezt a megkülönböztetést csak egy általánosabb osztályozási szinten teszi meg, így elképzelhető, hogy a cégnyilvántartásban vagy a cégforgalmi adatbázisokban nem különíthetők el ezek a tevékenységek. Az árfelmérés kezelhetné együtt ezeket az alágazatokat, de mivel az árképzés módjában és az optimális árfelmérési módszer tekintetében lehetnek közöttük különbségek, célszerű megkülönböztetni a három tevékenységcsoportot. Eddig egyetlen ország sem dolgozta ki a „Kapcsolódó műszaki szakértői szolgáltatások” alágazat termelői árindexét. Ez az alágazat, mint az ágazat egy csekély hányadát kitevő része figyelmen kívül hagyható, belefoglalható a mérnöki szolgáltatások termelői árindexébe vagy elvégezhető e terület külön árvizsgálata. Hasonlóképp, első lépésben akár a műszaki tevékenységnél kisebb csoportot képező építészet is figyelmen kívül hagyható, vagyis egy első, durva megközelítésben a műszaki tevékenység termelői árindexe alkalmazható az ágazat egészére. Ez különösen akkor igaz, ha a nemzetgazdasági mérlegben az Építészeti és mérnöki tevékenységek és az ezekhez kapcsolódó műszaki szakértői szolgáltatások a nemzeti számlák input/output tábláiban egy csoportban szerepelnek, minthogy egy aggregált termelői árindex akár deflátorként is alkalmazható. Mivel a mérnöki tevékenységek képezik a tevékenységcsoport legnagyobb ágazatát, és mivel e szolgáltatások termelői árindexének meghatározásában lényegesen nagyobb nemzetközi tapasztalat áll rendelkezésre, mint az építészet vagy a „kapcsolódó

134

műszaki szaktanácsadás” esetén, jelen tanulmány elsősorban a mérnöki szolgáltatásokra fókuszál. Az iparágnak nincsen a forgalmi statisztikák vagy a termelői árindexek készítéséhez széles körben használt termékosztályozása. A CPC termékosztályozás szerint a mérnöki tevékenységek különböző szempontok szerint csoportosíthatók: (1) tevékenységi terület szerint (építkezés, műszaki berendezés, közterület, közlekedési és szállítási infrastruktúra, környezetvédelem, stb.), (2) a projekt aktuális fázisa szerint (megvalósíthatósági tanulmány, tanácsadás és előterv, tervezés, projektmenedzselés, illetve a kivitelezés során nyújtott szolgáltatások) és (3) feladat szerint (épületek, építmények, ipari berendezések és technológiák). A vállalatok számos különböző módon szervezik és alakítják át üzleti folyamataikat. Mérnöki szolgáltatást rendszerint csak a mérnöki ágazatban tevékenykedő cégek nyújtanak, illetve a mérnökcégek szinte kizárólag ilyen típusú szolgáltatásokat nyújtanak. Kivételt jelenthetnek a mérnöki szolgáltatások és az építészeti kivitelezés határterületén tevékenykedő vállalkozások. A vállalkozó mérnökök egy sajátos csoportja egyaránt nyújt mérnöki és építési kivitelezési szolgáltatásokat. Ezek a cégek tisztán mérnöki tevékenységet is végeznek és belefoglalandók a mintakeretbe. Egyes országokban nehéz elkülöníteni a mérnöki és az építési kivitelezési (építőipari) szolgáltatásokat. A szolgáltatás egészére állapítják meg az árat, amely egyaránt magában foglalja a mérnöki és a kivitelezési tevékenységet, például a vertikális integrációnak köszönhetően. Az építészek egy teljesen külön ágazatot alkotnak. Két fő tevékenységcsoportjuk az építészet és a településtervezés. 3.

Minta-tervezés

Az országok többsége az elemszámmal arányos valószínűségi mintavételt alkalmazza. Egy másik lehetséges módszer a forgalom szerint rétegzett mintavétel, amelyet például Hollandiában használnak. Nagy vállalatok esetében célszerű integráltan alkalmazni a két módszert. Mivel ebben az ágazatban a piaci struktúra és a piaci részesedések jellemzően stabilak, ötévente elegendő elvégezni az újrasúlyozást. 4.

Főbb árbecslési módszerek

A három fő árbecslési módszer a következő: 1. Modell-ár becslés 2. Kiszámlázott (elszámolt) óradíjon alapuló módszer (charge-out rates) 3. Költségalapú árképzés A jelen kézikönyv általános részének 2.8.2 és 2.9.2.1 (a/ rész) alfejezeteiben definiált modellár becslés és az elszámolt óradíjon alapuló árbecslés alkotják az árfelmérés alaptípusait. Mindkettő számos változatban létezik. A szóban forgó iparágak esetén a modell-ár becslési módszer alkalmazásánál fontos szempont a projektek időtartama és mérete. Az ágazatban jellemző nagy, több évig tartó projektek túl összetettek a modell-ár becslési módszer alkalmazásához, ezért a termelői árindex felmérésekben elmozdulás mutatkozik a kis projektek kiválasztása felé. Építőmérnökök és építészek esetében a 2.7. alfejezetben leírt 135

általános módszert alkalmazva egy, az építési költségek százalékos arányán alapuló módszer is használható. 5.

Alternatív árbecslési módszerek költségei és haszna

A fent említett módszereken kívül nem sok módszer ismeretes. Norvégia kísérletet tett egy hedonikus jellegű elemzésre, de felhagyott ezzel a részletekbe menő megközelítéssel. A szolgáltatások egyedi jellege nem teszi lehetővé az ismétlődő szolgáltatások árainak és a szerződéses áraknak a közvetlen felhasználását. Más iparágakhoz hasonlóan, itt is a modell-ár becslés a preferált módszer, mivel az elszámolt óradíjon alapuló árbecsléssel ellentétben alkalmas a termelékenység időbeni változásának megragadására. Ugyanakkor a modell-ár becslési módszer alkalmazása a válaszolók nagyobb terhelésével jár, továbbá ügyelni kell arra, hogy a modell reprezentatív maradjon és valódi tranzakciós árakat becsüljön meg. 6.

A minőség

A modell-ár becslési módszer egy állandó minőségű kibocsátás árának megállapítására törekszik, de a rögzített input/output árindex nehezen kalkulálható a mérnöki munkafolyamatok állandóan változó jellege és a szolgáltatások egyedi volta miatt. Minden bizonnyal fokozatosan emelkedik a műszaki színvonal, de ennek mértéke nehezen kvantifikálható. Tekintettel arra, hogy a mérnökök munkája nagymértékben támaszkodik automatizált rendszerekre, az információs-technológiai fejlesztések számottevő hatást gyakorolhatnak az ágazatra. A modell-ár módszerének alkalmazása nehézségekbe ütközik, amikor egy elavult szolgáltatás helyébe egy korszerűbb lép; az új szolgáltatás minőségének meghatározási módja döntő lehet abból a szempontból, hogy az árindex számítása során hogyan kezelhető a minőségváltozás. 7.

Információgyűjtés

A mérnöki szolgáltatásoknál az információgyűjtésnek van néhány speciális aspektusa. Nagy vállalatok esetében gyakori, hogy a műszaki tevékenységről pontos ismeretekkel nem rendelkező kontrollerek vagy könyvelők töltik ki a kérdőívet. Különösen a modell-ár becslési módszer és az explicit hatékonyság vizsgálatok kívánják meg a műszaki szakemberek, vagy akár felsőszintű vezetők, például projekt menedzserek részvételét. (Lásd még a fejezet végén szereplő példákat, ahol a Svájcban kétévente végzett modell-ár felmérésben használt kérdőívek szerepelnek.) Egy másik jelentős kérdés a munkaköri megnevezések használata az elszámolt óradíjon alapuló becslési módszernél. Hasonló elnevezésekkel (pl. „építész” vagy „tervező”) egészen eltérő munkaköröket jelölhetnek a különböző vállalatoknál. A munkaórán alapuló szolgáltatások termelői árindexének aggregálásánál fontos, hogy ne a munkakör elnevezése alapján képezzük a csoportokat. Más szóval, ajánlott tartózkodni egy elemi szintű indexszámítási képlettől, amely pusztán a megnevezésük hasonlósága miatt együtt kezel valójában eltérő munkakörökhöz tartozó óradíjakat.

136

A mérnöki szolgáltatások legtöbb területén a vállalatok valódi versenytársai egymásnak, így nem valószínű, hogy a bizalmas információkból adódóan problémák merülnek fel. 8.

Speciális szempontok

A fogyasztói árindexek nem minden esetben tartalmazzák az építészeti vagy a mérnöki szolgáltatásokat, mivel ezek a háztartások kiadásaiban elenyésző súllyal szerepelnek, és természetüknél fogva elsősorban a beruházásokhoz, és nem a fogyasztáshoz kötődnek. Ha mégis tartalmazzák, akkor a termelői árindexek számítása során nyert mutató átemelése (adókkal együtt) javítja a fogyasztói árindex pontosságát. A belsőépítészet egy önálló alágazat, például a Gazdasági tevékenységek európai uniós statisztikai osztályozásában (NACE) a 748713-as számú alkategória. Építészeti szolgáltatásoknál gyakori az alvállalkozói megbízás (lásd az 1.2.2 alfejezetet). Annak eldöntése, hogy az alvállalkozást bele kell-e venni a szolgáltatások termelői árindexébe, a nemzeti számlák nyilvántartási rendszerének függvénye. Hollandiában javasolják az építési alvállalkozások felmérésből való kihagyását, és ha lehetséges, külön vizsgálatát, ezáltal külön szolgáltatási termelői árindex számítását egyfelől a mérnöki tevékenységekre, másfelől az alvállalkozói tevékenységekre. Mivel azonban a gyakorlatban igen nehéz elkülöníteni az alvállalkozást, elegendő egy, az alvállalkozásokat nem tartalmazó termelői árindex kiszámítása. Az export jelentős piaci súlyt képviselhet, ez a helyzet például Franciaországban. Az indexkészítés során kezelni kell az export kérdését még akkor is, ha célzatosan került kizárásra az index tartalmának kezdeti meghatározásakor. Például az átlagos elszámolt óradíj felmérésében jelezni kell, hogy az export benne foglaltatik, kizárásra került vagy külön vizsgálják. A mérnöki szolgáltatások termelői árindexénél fontos az időtényező kezelése. A szerződéskötés, a szolgáltatás megvalósulása és a kifizetés között sok idő telhet el. Egy nagy duzzasztógát vagy egy vasútszakasz építésénél például évek telhetnek el az első megvalósíthatósági tanulmány elkészítése és a projekt megvalósulása között. Az ügyfél szempontjából mindez egyetlen komplex szolgáltatás, hiszen számára az egyes részszolgáltatások önmagukban nem érdekesek. Amint azt a 2.8. fejezetben kifejtettük, a modell-ár módszer alkalmazásánál az árbecslésnek a projekt egyes szakaszainak megvalósulása idején jellemző piaci helyzetet kell figyelembe vennie. 9.

Nemzeti módszerek áttekintése

Ausztráliában több árbecslési megközelítés van használatban. A felméréshez minden cég a saját árképzéséhez leginkább hasonlító módszertant alkalmazza. Egyszerű modelleket és elszámolt óradíjon alapuló árbecslést egyaránt használnak. Eddig az épületgépészet és az építőmérnöki szolgáltatások területén történt adatgyűjtés, de azt a jövőben további szolgáltatásokra is kiterjesztik. Kanadában az árindexet a – kizárólag a projektekben dolgozók - keresetindexének és a munkaerő-, illetve egyéb ráfordításokon realizált profitráta szorzatából számítják ki. Az egyes régiókban és területeken jellemző haszonkulcs figyelembe vételének köszönhetően az árindex tükrözi a piaci viszonyokat. Tizenegy területet különböztetnek meg. 137

Franciaország elszámolt óradíjon alapuló árbecslést alkalmaz, többnyire az ipar, építőipar és infrastruktúra szerinti bontásban. Az ipart egy következő szinten több lépésben tovább bontják. Nem minden válaszadó képes adatokkal szolgálni a területenkénti forgalomra, illetve az egyes megrendelőknek ledolgozott munkaórákra vonatkozóan. Ezeknél a cégeknél standard órabérekkel kalkulálnak. A holland felmérések elszámolt óradíjas árbecsléssel dolgoznak. Az egész negyedévre vonatkozóan felmérik a forgalmat és a megrendelőknek ledolgozott heti munkaórák számát, amennyire lehetséges, szakmai szintek és területek szerinti bontásban. Az aggregált szinten hat terület szerepel. Felmérésre kerülnek továbbá az éves realizált elszámolt óradíjak, és a január elsejei átlagos órabérek is. Az árképzéshez az építészek egy standard, az iparban általánosan használt képletet alkalmaznak az építési költségek százalékos megoszlásának kiszámítására. Egy kísérleti felmérés nyomán felmerült, hogy az építészeti termelői árindex számításánál áttérnek erre a szisztémára, de erről mindeddig nem született döntés. Új Zélandon két módszert alkalmaznak: egyrészt az általános mérnöki munkát igénylő megbízásoknál elszámolt maximális óradíjon alapuló árbecslést, másrészt az általános mérnöki munkák és az ipari létesítmények építésének díjain alapuló árbecslést. Ezeket a díjakat úgy számítják ki, hogy egy intézmény által százalékos formában megadott szabvány díjtartományt alkalmazzák a mérnöki munka beruházási javak árindexével meghatározott értékére. Norvégia hedonikus kísérletet tett egy negyedévenkénti indexszámítási módszer alkalmazására, de mivel ez nagy mennyiségű adatot és munkát igényelt, hagyományosabb módszertan mellett döntöttek. Norvégia most elszámolt óradíjon alapuló árbecslés használatát tervezi. Svédország jelenlegi vizsgálati mintája mintegy 40 cégből tevődik össze. Minden tevékenységcsoportban a felmérés negyedévében megvalósuló valódi tranzakciók elszámolt óradíjait veszik alapul. Ezeket közvetlenül szerzik be aktuálisan zajló projektekből vagy újonnan megkötött szerződésekből. Az adatszerzés öt területe a projektmenedzsment, az ipari mérnöki munka, a villamosmérnöki munka, a fűtés és légkondicionálás szerelés valamint a kivitelezés és üzembe helyezés. Svájcban kétévente végeznek felmérést modell-ár becslési módszerrel, a kisebb építkezésekre koncentrálva (lásd a 2. példát alább). Az Egyesült Államokban szolgáltatás specifikációkat alkalmaznak mind a rögzített díjazású, mind a nem rögzített díjazású beruházások árainak mérésére. A válaszadók havonta újraárazzák a szolgáltatást, aminek következtében az ár egy becsült új tranzakció értékének felel meg. A mérnöki szolgáltatásokat építménnyel kapcsolatos és nem építménnyel kapcsolatos kategóriákba sorolják. 1. példa: Villamosmérnöki szolgáltatás

138

Projekt leírás: Kiinduló helyzet Háromemeletes irodaház egy földalatti garázzsal. Elemekre bontható irodafülkék függő mennyezettel és dupla padlóval. A beruházás felmérése kiterjed az alacsonyfeszültségű vezetékrendszerre, beleértve a fő feszültség elosztót és a következő alacsonyfeszültségű elemeket: • Automatikus házi kapcsolóközpont (Private Automatic Branch Exchange, PABX) • Teljes tűzjelző rendszer • Az épület általános vezetékrendszere, beleértve a másodlagos optikai szálakat és a harmadlagos rézvezetékeket. • Automata ablakredőnyök SIA (Svájci Mérnökök és Építészek Szövetsége) számítás szerinti térfogat: 48,000 m3 Irodaterület: 8,500 m2 A 4.31 részfázist (előterv készítése) befejezték. Az elektromos berendezések (±15%) becsült ára erre a fázisra: CHF 3,500,000.— Az indexszámítás céljából itt csak a 32/33 (előzetes projekt és építési engedély igénylésének folyamata), 41 (pályázati kiírások), valamint az 51, 52 és 53 (végleges projekt, projekt kivitelezés, üzembe helyezés, befejezés) részfázisok kerülnek dokumentálásra.

139

Előzetes projekt és az építési engedély megszerzése (az RPH 108-on alapuló 32 és 33 részfázisai)

Az Ön díjai az előző felmérésben a jelenlegi díjak feltüntetett díjak

Alapinformációk: Előzetes projekt és a hatósági engedély megszerzése Cél: projekt jóváhagyása, költségterv és ütemezés ellenőrzése, építési hitel jóváhagyása Várható eredmények: Általános kiviteli tervek, intézkedési tervek és műszaki ábrák előkészítése. Becsült ár: +10% A RPH 108, 4.1.32 és 4.1.33 pontjai alatt nyújtandó szolgáltatások a következők: - Projektfejlesztés, mely magában foglalja az általános építési tervek, intézkedési tervek és műszaki ábrák elkészítését; - A műszaki jellemzők, valamint az energia- és áramszükségletek meghatározása; - A közműcsatlakozások és az újrahasznosítási rendszer meghatározása; - Az épület céljának leginkább megfelelő közművek és berendezések kiválasztása; - Mérési rendszer kidolgozása; -Közművek kiválasztására szolgáló rendszer kidolgozása; - Az épület pontos tér- és térfogatigényének meghatározása, valamint a különböző épületgépészeti helyiségek, berendezések, készülékek és a fő vezetékek helyének kiválasztása - Energiatakarékos megoldások alkalmazásának biztosítása az építkezés során; - Segítség a berendezések és felszerelések beüzemeléséhez - Az építési engedély igénylő eljárás menedzselése, beleértve az igénylés elkészítését; - A várható üzemeltetési és karbantartási költségek kiszámítása (kimondottan az adott tevékenységi területre vonatkozóan); - Részletes költségterv (±10%-os pontosságú) készítése - Beruházási ütemterv megalkotása, amely tartalmazza a korábbi döntéseken alapuló határidőket; Határidők: Az előzetes projekt fázis a szerződés aláírását követő hat hónapon belül kerül befejezésre. A 32-es és 33-as részfázisok, az előzetes projekt és a 58.000,00FR költségterv elkészítésének teljes költsége áfa nélkül

140

56.000,00FR

1. példa: Építőmérnöki szolgáltatás

Épület leírása: Három emeletes lakóház. SIA szerint kalkulált térfogat: pinceszinttel együtt 8.500 m3 A földszint és az első emelet megegyező méretű, visszahajló tetőtéri szint, a padlásszinten tetőtéri lakás. A pinceszinten mosószoba, műhely, tárolóhelyiségek és épületgépészeti helyiségek találhatók, mélygarázs nincsen.

Árinformációk Szeretnénk tudni, hogyan változtak az árak a hat hónappal ezelőtti felmérés óta. Ennek érdekében az árakat a jelenlegi piaci árakon számolva kell megadni és figyelembe kell venni az előző felmérésben közölt árakat. Az árakat pontosan ugyanolyan feltételek mellett nyújtott, ugyanazon szolgáltatásokra vonatkozóan kell megadni, mint az előző felmérésben. Emlékeztetőül alább szerepelnek az előző felmérésben megadott árak:

Szolgáltatások

Díjak előző felmérésben megadott díjak

jelenlegi díjak

RPH 103 szerinti részfázisok, mérnök, mint szakértő 31 Előterv 4.2.31 pont 32 Előzetes projekt, 4.2.32 pont 41 Pályázatkiírások, 4.2.41 pont 51 Záró projekt, 4.2.51 pont 52 Projekt kivitelezés, 4.2.52 pont: projektmenedzsment, projektváltozások és dokumentáció kezelése, befejező ellenőrzésben nyújtott segítség. A díjtételek magukban foglalják az alap RPH 103 szolgáltatásokat ahol ezek szükségesek. Az építőmérnöki munkákért benyújtandó teljes összeg áfa nélkül (31-52 fázisok).

45.000,00FR

141

42.500,00FR

4.16. Műszaki vizsgálat és elemzés 1.

Az ágazat leírása (ISIC 7422/NACE 74.3)

Ide tartozik az anyag- és termékvizsgálat valamennyi típusa, a terméktanúsítás és a gépjárművek rendszeres biztonsági ellenőrzése, vizsgáztatása. A műszaki vizsgálat és elemzés Finnországban a szolgáltató ágazat forgalmából mindössze 0,35 százalékkal részesedik. A műszaki vizsgálatok és elemzések célja a törvényi előírásoknak való megfelelés, vagy a termékek és technológiák megbízhatóságának és biztonságosságának egyéb módon való igazolása. Az ágazatba tartozó legfontosabb tevékenységek az ellenőrzés, a minőségtanúsítás, valamint a mérési és a hitelesítési szolgáltatások. Az anyag- és termékvizsgálatok, illetve elemzések döntően cégeknek nyújtott szolgáltatások. Finnországban az ágazat forgalma nem változott számottevően az elmúlt években. Néhány nagyobb, jellemzően multinacionális vállalat leányvállalataként működő cég mellett sok kisebb anyag- és termékvizsgáló társaság tevékenykedik az ágazatban. Míg az iparágban tevékenykedő nagyobb cégek a szolgáltatások széles skáláját nyújtják, addig a kisebb cégek jellemzően a műszaki vizsgálatok és elemzések speciális területeire fókuszálnak. Finnországban az iparág két fő tevékenységcsoportra, a gépjárművek rendszeres biztonsági ellenőrzésére és egyéb műszaki vizsgálatokra és elemzésekre oszlik. Az első csoportba tartozó tevékenységekből származik az ágazat teljes forgalmának több, mint 30 százaléka. Valamennyi anyag- és termékféleségre kiterjedő vizsgálat és ellenőrzés a szolgáltatások széles körét foglalja magában. Egy bizonyos termékjellemző vizsgálata számos különböző módszerrel végezhető, és ugyanaz a tesztmódszer különböző standardok szerint alkalmazható, ugyanis több, egymással versengő szabványelőírás létezik. A vizsgálati standardok nemzetközi harmonizációja folyamatban van. Tehát a vizsgálólaboratóriumok által nyújtott szolgáltatások igen szerteágazóak, így a legjellemzőbb tevékenységek kiválasztása nehézségekbe ütközhet. Finnországban a cégnyilvántartásban sok laboratóriumot sorolnak a Gazdasági tevékenységek európai uniós besorolási rendszere (NACE) szerinti 731-as, Természettudományos és műszaki kutatás és kísérleti fejlesztés elnevezésű tevékenységkörbe, ami megnehezíti a piaci megrendelésre végzett műszaki vizsgálatok részesedésének meghatározását és forgalmi adatainak elemzését. Ennek következtében a finn termelői árindex jelenleg nem tartalmazza a laboratóriumi szolgáltatásokat, jóllehet Finnország fontolgatja az index kiterjesztését a laboratóriumi vizsgálatokra. A laboratóriumokat tömörítő európai szervezetek munkáját a Mérési, Vizsgálati és Elemzési Laboratóriumok Nemzeti Egyesületeinek Európai Szövetsége, az EUROLAB koordinálja. Az EUROLAB az információ- és tapasztalatcsere ösztönzése mellett a költség-hatékony vizsgálati, hitelesítési és mérési módszerek bevezetéséhez is támogatást nyújt. A terméktanúsítás egy sor, a termékhasználat biztonságát szavatoló szabványvizsgálatot foglal magában. Az elvégzendő vizsgálatokat a termékjellemzők határozzák meg. A tanúsítvány igazolja, hogy az adott termék megfelel a biztonsági követelményeknek. Az érvényes tanúsítványok területenként különböznek, például az elektronikai berendezések esetében az FI-jelzés érvényes Finnországban, de az amerikai piacon már egy másik tanúsítvány szükséges. Léteznek nemzetközi tanúsítványok is, és további globális harmonizáció várható. A terméktanúsítványok mellett megjelentek a rendszertanúsítványok is, de ez utóbbiak egyelőre nem szerepelnek az EU NACE osztályozásában. 142

A tanúsítványok két alapvető csoportra oszthatók a szerint, hogy igényelnek-e külső hitelesítést. A külső hitelesítést nem igénylő tanúsítványok esetében a gyártó saját vizsgálataival és azok megfelelő dokumentációjával tudja igazolni, hogy termékei megfelelnek a biztonsági előírásoknak. Ugyanakkor külső vizsgáló cégek is végeznek ilyen vizsgálatokat és biztosítják a szükséges dokumentumokat. Az ilyen tanúsítványokkal ellátott termékeket, például a CE jelzéssel ellátott elektronikai berendezéseket a hatóságok piaci mintavétellel vizsgálják. A külső hitelesítést igénylő tanúsítványok esetén akkreditált vizsgáló cégek végzik el a szükséges méréseket és évente ellenőrzik a termékek biztonsági előírásoknak való megfelelését. A gépjárművek rendszeres biztonsági ellenőrzése keretében gépjármű-típusonként meghatározott standard vizsgálatsorozatokat végeznek. Mivel meghatározott időközönként ugyanazokat az ellenőrző vizsgálatokat kell elvégezni, a vizsgáztató cégek többsége gépjármű-típusonként különböző, állandó tarifarendszerrel dolgozik. Ezt a törvényileg előírt rendszeres vizsgáztatást – különösen személygépjárművek esetében – a cégek egyaránt nyújtják cégek és magánügyfelek részére. Mivel a vizsga díját kizárólag az autó mérete határozza meg, azonos típusú autó esetén a cégek és a magántulajdonosok ugyanolyan áron vehetik igénybe a szolgáltatást. Nem személygépjárművek esetén rendszerint cégek rendelnek gépjármű-vizsgáztatást. A modelleken és mintadarabokon végzett műszaki vizsgálatok nem szerepelnek a finn termelői árindexben, tekintettel e tevékenység elenyésző gazdasági súlyára. Ezen a területen elmozdulás tapasztalható az informatikailag támogatott vizsgálatok irányába. 2.

Osztályozási kérdések és a felvétel köre

A Gazdasági tevékenységek európai uniós osztályozása (NACE) és a Gazdasági tevékenységek nemzetközi osztályozása (ISIC) a Műszaki vizsgálat és elemzés ágazatba tartozó tevékenységeket az alábbi osztályokra bontja:

ISIC 3.1 NACE 1.1

Osztály 7422 743

Elnevezés Műszaki vizsgálat és elemzés Műszaki vizsgálat és elemzés

Az osztály az alábbi tevékenységeket tartalmazza: -

Az anyag- és termékvizsgálat valamennyi típusa Ásványi anyagok összetétel- és tisztaságvizsgálata Élelmiszerhigiéniai vizsgálatok, beleértve az élelmiszer-termeléssel kapcsolatos állat-

-

Különféle anyagok fizikai paramétereinek, például erősségének, vastagságának, tartósságának, radioaktivitásának mérése A minőség és a megbízhatóság vizsgálata Komplett gépek, motorok, gépkocsik és elektronikus berendezések teljesítményének vizsgálata, Hegesztések és illesztések radiográfiai vizsgálata Hibaelemzés Környezeti elemek vizsgálata, elemzése: levegő- és vízszennyezettség

egészségügyi vizsgálatokat

-

143

-

Terméktanúsítás, beleértve a fogyasztási javak, gépjárművek, repülőgépek, túlnyomásos tartályok, nukleáris üzemek tanúsítását Gépjárművek rendszeres biztonsági ellenőrzése, vizsgáztatása Modelleken, maketteken végzett teszteljárások (pl. repülőgépek, hajók, gátak esetében)

Az ENSZ termékosztályozási rendszere a 8356 számú, Műszaki vizsgálat és elemzés tevékenységcsoportot öt alosztályba sorolja: (1) anyagösszetétel és –tisztaság vizsgálata és elemzése (2) fizikai tulajdonságok vizsgálata, elemzése (3) integrált mechanikai és elektronikai rendszerek vizsgálata és elemzése (4) közúti járművek műszaki ellenőrzése (5) egyéb műszaki vizsgálat és elemzés Finnországban, ahol az osztályozás a NACE rendszeren alapul, a Műszaki vizsgálat és elemzés tevékenységcsoportot tovább bontják az alábbiak szerint: 74301 Műszaki vizsgálat és elemzés 74302 Gépjárművek rendszeres biztonsági ellenőrzése, vizsgáztatása 3.

Mintatervezés

A mintavételi keretet a cégnyilvántartásban szereplő összes, műszaki vizsgálatot és elemzést végző vállalat alkotja. A minta elemszámmal arányos valószínűségi mintavétellel, vagy forgalom, illetve alkalmazotti létszám szerint rétegzett mintavétellel alakítható ki. Finnországban kétlépcsős mintavételi eljárást alkalmaztak. Először a gépjárművek rendszeres biztonsági ellenőrzésére és az egyéb műszaki vizsgálatokra és elemzésre bontották a mintavételi keretet. A gépjárművek rendszeres biztonsági ellenőrzését részben tartalmazta a fogyasztói árindex, így az természetes kiindulási alap volt az adatgyűjtéshez. A fogyasztói árindex felmérését kibővítették a szolgáltatói termelői árindex szempontjából releváns adatokkal.75 Az egyéb vizsgálatot és elemzést végző cégek mintája egyedi megfontolások alapján (vagyis célirányos mintavétellel) került kialakításra, mert a cégjegyzékben a műszaki vizsgálat és elemzés tevékenységi körbe sorolt vállalkozások egy része valójában nem ezen a területen tevékenykedik. Vannak továbbá olyan leányvállalatok, amelyek csak anyacégeik számára végeznek vizsgálatokat és elemzést, így áraik többnyire nem követik a piaci árak alakulását. 4.

Fő árbecslési módszerek

A vizsgálható termékek és termékjellemzők, valamint a vizsgálati módszerek és szabványok nagy száma miatt a műszaki vizsgálat és elemzés tevékenységkör a szolgáltatások széles körét öleli fel. E szolgáltatások többsége egyszeri és igen összetett. Kivételt jelent ez alól a gépjárművek vizsgáztatása, amely egy rendszeresen végzett standard szolgáltatás. Mindezek

75

Bár e két mutató definíciója elméletben eltér, Finnországban ez nem jelent gyakorlati problémát, mivel tekintetbe vették az alapadatok hozzáadott értékkel való korrekcióját (támogatások vagy egyéb adók nincsenek) 144

következtében a rendszeres szolgáltatások árainak közvetlen használata és a modell-ár módszere tűnik a legalkalmasabb árbecslési módszernek ebben az ágazatban. 4.1.

Gépjárművek rendszeres biztonsági ellenőrzése

Mivel a gépjárművek rendszeres biztonsági ellenőrzése egy egyszerű és szabványos szolgáltatás, a legmegfelelőbb árbecslési módszer a rendszeres szolgáltatások árainak közvetlen használata. Árinformációként a legfontosabb vizsgálatok tarifarendszere használható, így ez az árbecslési módszer igen egyszerű és hatékony. 4.2.

Egyéb műszaki vizsgálati és elemzési szolgáltatások

Egy vizsgálat ára a termék, a vizsgálandó termékjellemzők, az alkalmazott vizsgálati módszer és szabvány, a vizsgálatba bevont minták száma és az eredmény gyorsaságának függvénye. A ráfordított munkaórán alapuló árbecslés igen gyenge mutató, mivel igen különböző vizsgálatok időtartama is megegyezhet. Bár ebbe a tevékenységcsoportba jellemzően összetett és egyedi szolgáltatások tartoznak, ismétlődő tevékenységeket is tartalmaz. Ebbe a szolgáltatási körbe tartoznak az élelmiszertermelésben végzett ellenőrzések, a tisztaságvizsgálatok, levegő- és vízszennyezettség vizsgálatok, stb. Ezekben az esetekben rendszeres időközönként ismétlik ugyanazokat a teszteket, ugyanazokkal a módszerekkel és ugyanolyan szabványok szerint, ezért a tényleges szerződéseken alapuló árak és az egyszerű modell-árbecslés a leginkább megfelelő árbecslési módszerek (további részletek e módszerekről a 2.4.2. és a 2.8.2 alfejezetekben olvashatók). A terméktanúsítás költsége az első vizsgálat díjából és a termékjellemzők változatlanságát igazoló éves ellenőrző vizsgálatok árából tevődik össze. Tehát az első vizsgálat árán felül a vállalatoknak éves díjat kell fizetniük egy tanúsítvány megtartásához. Mivel a szükséges vizsgálatok a termékjellemzőktől függnek, a különböző termékeket eltérő vizsgálatsorozatoknak kell alávetni. A vizsgálatokat és elemzéseket végző vállalatok többnyire a ráfordított munkaórák alapján határozzák meg a vizsgálatok árait. Az egyes vizsgálatok időigénye a termék összetettségének, méretének, stb. függvénye, így e tevékenységek árbecsléséhez a modell-árbecslés a legjobb módszer. 5.

Az alternatív árbecslési módszerek költsége és haszna

Egy lehetséges alternatív árbecslési módszer a munkaórán alapuló árbecslés, különösen a terméktanúsítás esetében, ez ugyanis igen összetett és egyedi tevékenység. Mivel a vállalatok olykor a ráfordított munkaidő alapján határozzák meg a vizsgálatok és elemzések árait, ez az információ minden bizonnyal könnyen hozzáférhető. Mindazonáltal a ráfordított munkaidő gyenge ármutató, mivel egymástól nagyon különböző tesztek és elemzések időigénye lehet azonos. Mivel a szolgáltatás állandóságának biztosításához a vizsgálatok nagyon aprólékos meghatározása szükséges, egyszerűbb magának a vizsgálatnak, és nem a munkaórának a beárazása. Tehát a rendszeres árbecsléshez a legjobb egy, a piac változó természetét figyelembe vevő (vagyis a tranzakciós árakat megközelítő) reprezentatív modellszolgáltatás meghatározása.

145

6.

A minőség kérdése

A műszaki vizsgálati és elemzési szolgáltatások az új technológiákkal együtt fejlődnek, és egyre korszerűbb szolgáltatások jelennek meg a piacon. Az iparágban ugyanakkor számos különböző szabvány és tanúsítvány létezik. Ha az árbecslésre kiválasztott szolgáltatások az adatgyűjtés során jól definiáltak, a minőség kérdése nem jelenthet problémát. Egy teszt, illetve egy elemzés ára a terméktől és a vizsgált jellemzőktől, valamint a tesztelési módszertől és az alkalmazott szabványtól stb. függ. Mivel ebben az iparágban a szolgáltatások rendkívül széles köréből lehet választani, fontos az árképzést befolyásoló tényezők aprólékos meghatározása és az ebből a szempontból leginkább reprezentatív szolgáltatások kiválasztása. Fontos továbbá a szolgáltatások reprezentativitását is ellenőrizni. Az új szolgáltatások megjelenésével a régi szolgáltatások iránti igény csökken, a szolgáltatások és a súlyok frissítése az árinformációk gyűjtése során tehát elengedhetetlen. 7.

Adatgyűjtés

Miután a válaszadók közreműködésével kiválasztásra kerültek a reprezentatív szolgáltatások, az árinformációk begyűjtése igen egyszerű. A félreértések elkerülése érdekében a kérdőívekben nagyon pontosan kell definiálni a szolgáltatásokat. Amennyiben az adott ország fogyasztói árindexe részben tartalmazza a gépjárművek rendszeres biztonsági ellenőrzését, a felmérés könnyen kiterjeszthető a szolgáltatások termelői árindexe szempontjából releváns adatokra. Ami az egyéb vizsgálati és elemzési szolgáltatásokat illeti, a vállalatokkal történt első kapcsolatfelvételt követően az árinformációk összegyűjthetők e-mail-en, faxon, postai úton vagy interneten keresztül. Az adatgyűjtésbe valamennyi szolgáltatáscsoport mikroszintű súlyainak összegyűjtése is beletartozik. Ezeket a súlyokat évente kérdezik le a cégektől. 8.

Különleges szempontok

A műszaki vizsgálatot és elemzést végző cégek szolgáltatási palettája rendkívül széles. Mivel nagyon sok különböző tevékenységet végeznek, a reprezentatív szolgáltatások kiválasztása nem könnyű. Jóllehet a különböző szabványok harmonizációja a jövőben némiképp megkönnyítheti ezt a feladatot, az alágazatban érvényesülő egyéb árbefolyásoló tényezők miatt a műszaki vizsgálatok és elemzések területén továbbra is a szolgáltatások óriási tömegéből kell választani a vizsgálat céljára. A műszaki vizsgálati és elemzési szolgáltatások többsége, különösen a terméktanúsítások egyedi tevékenységek, ezért még nehezebb a reprezentatív modellszolgáltatások meghatározása. A műszaki vizsgálat és elemzés jó példa egy olyan iparágra, ahol nagy különbség van a szolgáltatás mint termék, illetve az ágazatorientált indexszámítási rendszer között. Amennyiben a mutató alapját a szolgáltatások mint termékek képezik, úgy a mintakeretnek tartalmaznia kell a más iparágakhoz sorolt nagy cégeket is. Amennyiben a mutató célja egy jó deflátor készítése, akkor az egyik legfontosabb feladat a mutató megfelelő alapjának meghatározása a nemzetgazdasági számlákkal foglalkozó szakértők közreműködésével.

146

9.

A nemzeti módszerek áttekintése

Az Egyesült Királyság műszaki vizsgálatokra vonatkozó mutatója a cégeknek felszámolt tesztelési és elemzési szolgáltatásdíjakon alapul. A műszaki vizsgálatok célja többnyire annak eldöntése, hogy egy-egy termék vagy szolgáltatás megfelel-e egy bizonyos elfogadott biztonsági szintnek. Néhány példa erre: gépjárművek, hajók, repülőgépek, túlnyomásos tartályok és nukleáris üzemek biztonsági vizsgálata; elektromos készülékek biztonsági vizsgálata, textiltermékek anyagerősség- és zsugorodásvizsgálata (beavatása); acél erősség- és ütésvizsgálata az építőiparban; víz- és levegőminőség mérése, radioaktivitás és szennyezettség mérése, élelmiszerhigiéniai vizsgálatok kórokozók vagy növényvédőszermaradványok jelenlétének ellenőrzésére. Az Egyesült Királyság első alkalommal 2000-ben adott közre szolgáltatási termelői árindexet a műszaki vizsgálatokra. Tekintettel a tevékenységek többségének speciális, egyedi jellegére, az árinformációk elsősorban mintaszerződésekből és valódi szerződésekből származnak.

4.17. Hirdetés 1.

Az ágazat leírása (ISIC 743/NACE 74.4)

A hirdetési szolgáltatások elsődlegesen két különálló tevékenységből állnak. Az első tevékenység a hirdetések megtervezése vagy előkészítése. A reklámalkotási szolgáltatásba beleértve a szövegírást, a művészeti munkát, a grafikát, és az egyéb kreatív munkát. A második tevékenység a hirdetések elhelyezése vagy bemutatása. A reklámokat különböző médiumokban lehet elhelyezni vagy bemutatni úgy, mint folyóiratok, napilapok, rádió, televízió, on-line, hirdetőtábla és szórólap. A piackutatást vagy a tanácsadást szintén tartalmazza, ha az együtt jár a hirdetés kitalálásával vagy elhelyezésével. A hirdetési szolgáltatásokra vonatkozó dokumentumok a Voorburg Group találkozóján kerültek bemutatásra Örebroban 2001-ben és Nantes-ban 2002-ben (lásd Egyesült Királyság, Ausztria, Franciaország). Hirdetési szolgáltatásokat minden országban nyújtanak. A hirdetési bevételek összege szorosan összefügg a konjunktúraciklusokkal. Ahogy a gazdaság növekszik vagy javul, a hirdetési bevételek is növekednek. Ennek megfelelően, gazdasági megszorítás vagy visszaesés alatt a reklámbevételek csökkennek. Az 1998-as Éves Szolgáltatási Felmérés szerint, 1994-1998 között, a gazdasági fellendülés időszakában, a hirdetési bevételek megközelítőleg 49,9%-kal nőttek az Amerikai Egyesült Államokban. 2.

Osztályozási kérdések és a felvétel köre

Általában a hirdetési szolgáltatásokat olyan cégek nyújtják, amelyek elkészítik és elhelyezik a reklámokat, mint például a reklámügynökségek. A hirdetési szolgáltatásokat olyan cégek is nyújthatják, akik direkt reklámozással foglalkoznak, mint például a direct mail (DM-levél), vagy egyéb reklámszolgáltatások, mint például a szabadtéri reklámok (óriásplakátok, járműés légi reklámok). A hirdetési szolgáltatásokat nyújthatják reklámügynökségek saját alkalmazottaikat használva, mint például kapcsolatokért felelős vezető (account manager), termékmenedzser, médiatervező. A reklámügynökségek a szolgáltatásaik egy részét szerződéssel kiadhatják. Ha 147

a külső reklámszereplők bérlésének költsége az ügyfélnek közvetlenül továbbadódik, akkor ez a költség a reklámügynökség számára nem bevétel. Azonban, a reklámügynökség bevétele tartalmazza ezen reklámszereplők használata miatt bekövetkező bármely haszonkulcs vagy többletdíj megnövekedést. Reklámeladások előfordulhatnak számos különböző ágazatban. Néhány ágazat, amelyben a reklámeladásokat elsődleges bevételnek tekintik, a napilapkiadás, folyóirat-kiadás, rádió és televízió műsorszórás, kábeltelevízió, internet szolgáltatók, internetes kereső portálok, internetes kiadók. Ezen ágazatokban történt reklámeladásokat a legtöbb országban nem tekintik a reklámszolgáltatások részeként, mivel ezek az eladások valójában a reklám bemutatását, kiadását és sugárzását jelentik. Habár ez a megközelítés néhány országban eltérhet. A reklámok költségei beletartozhatnak a reklámügynökségek forgalmi adataiba. Ebben az esetben az árak összevontan tartalmazhatják nemcsak a reklám előállításának árát vagy a reklám elhelyezésének a díját, hanem a hirdetés megjelentetésének vagy sugárzásának árát is. A hirdetési szolgáltatások alszektorán belül megtalálható számos ágazaton belüli tranzakció. Ezen ágazaton belüli tranzakcióra példa a médiavásárlási szolgáltatás (MBS). A médiavásárlók megvásárolják a reklámhelyet a hirdetési csatornáktól, és aztán újra eladják ezt a reklámhelyet elsősorban reklámügynökségeknek. A hirdetés készülhet, és elhelyezésre kerülhet házon belüli reklámosztályok által, mely osztályok a vállalaton vagy a társaságon belül kifejezetten azért jönnek létre, hogy megtervezzék, előállítsák és elhelyezzék a hirdetéseket az anyavállalat számára. Ezek a házon belüli részlegek nem kapnak fizetséget a szolgáltatásaikért, de fizetik a működésüket. Annak ellenére, hogy ezek a részlegek reklámszolgáltatásokat nyújtanak, nem hoznak létre piacon eladott gazdaságos terméket. Ezért ezek a részlegek nincsenek az árindex készítők hatáskörében. A legtöbb osztályozási rendszernek hasonló az elgondolása a hirdetési szolgáltatások alszektoraira vonatkozóan. A korábbi SIC-ben (Standard Industrial Classification), a hirdetési szolgáltatások az üzleti szolgáltatások szektorának részei voltak. Az új NAICS-ben (North American Industrial Classification System) a hirdetési szolgáltatások a Szakmai, Műszaki és Tudományos szektorba vannak besorolva. A NAICS 5418, Hirdetési és kapcsolódó szolgáltatások, ágazati csoport azokat a szervezeteket tartalmazza, amelyek a következő NAICS ágazatokba kerültek besorolásra: -

NAICS 54181, Reklámügynökségek

-

NAICS 54182, Public Relation ügynökségek

-

NAICS 54183, Médiaügynökségek

-

NAICS 54814, Média képviselők

-

NAICS 54185, Display reklám

-

NAICS 54186, DM reklám (közvetlen levélreklám)

-

NAICS 54187, Reklámanyag elosztási szolgáltatások

-

NAICS 54189, Egyéb reklámmal kapcsolatos szolgáltatások

148

Az ISIC Rev. 3.1 7430-as osztályának és a NACE Rev. 1.1 74.40-es osztályának szerkezete gyakorlatilag megegyezik. Az ISIC és a NACE hirdetési struktúrák alig különböznek a NAICS-tól. A NAICS tartalmazza a DM postai levél reklámot és a Public Relation ügynökségeket, amelyek kimaradtak az ISIC 7430 és NACE 74.40-ből. Az ISIC hirdetésre vonatkozó osztályozása tartalmazza a reklámkampányok létrehozását és értékesítését, különösen: -

a reklámok eszközökben

elkészítése

-

médiaképviselet

és

elhelyezése

különböző

tömegkommunikációs

A CPC (International Product Classification) 1.1-es verziója a reklámozásra négy terméket tartalmaz: -

CPC 83610: reklámtervezés, -készítés és -elhelyezés

-

CPC 83620: hirdetési hely vagy idő vásárlása vagy értékesítése jutalékért

-

CPC 83630: hirdetési hely vagy idő értékesítése (kivéve jutalékért)

-

CPC 83690: egyéb hirdetési szolgáltatások

A hirdetési szolgáltatások három termékosztályt (83610, 83620, 83690) tartalmaznak. A három termékosztály egyike, a 83630, képviseli a kiadó- és/vagy a rádió- és televíziótársaságok hirdetési eladásait. Ezekben a társaságokban a hirdetés értékesítése magában foglalja a reklám közzétételét és/vagy sugárzását. Ezeknél a cégeknél a hirdetés eladása nem jutalék vagy díj alapú. A hirdetési szolgáltatások közzétételi struktúrájának követnie kell a vállalatok üzleti struktúráját az alszektorokban. A reklámügynökségek számára ettől jól elkülöníthető tevékenységeket vagy szolgáltatások adottak. Ezek a tevékenységek, a reklámkészítés és média vagy reklám elhelyezés. Ezen az elkészítés és elhelyezés közötti különbségen felül, a különböző médiumok közötti termék és ár-szóródás miatt, a különböző típusú média elhelyezésekre vonatkozóan különálló publikációs termékvonalak lehetnek szükségesek. 3. Minta-tervezés Valószínűségi, méret szerint arányos mintavételi technika ajánlott, ezen szektor számára. A forgalmi adatokat vagy a foglalkoztatási adatokat kellene használni a méret mértékegységeként. Egy átfogó, részletes üzleti regisztert vagy hasonló vállalati forrást kellene használni mintavételi keretként. A keretnek nem szabad cégek vagy ügynökségek szerint csoportosulnia. A nagy vállalatok rendelkeznek számos különálló partnerirodával, melyek mind önállóan tevékenykednek. Habár ezek a vállalatok ugyanazon a néven osztozhatnak, az ügyfelek és az árazási struktúra minden esetben különböző lehet. A szerződések aláírása és az árképzési döntések meghozatala helyi szinten történik. Különösen a nagy, sokrétű országok esetében, az árképzési döntésekben és a szerződési tárgyalásokban meglévő regionális különbségek teszik a helyi árképzést kritikus tényezővé. Az ágazati koncentráltsági ráták azt mutatják, hogy a nagy vállalatok nem dominálnak a hirdetési szolgáltatásokban. A hirdetési szolgáltatási szektor inkább sok kis vállalatból áll. A reklámügynökségi ágazatban, az Amerikai Egyesült Államokban, a legnagyobb négy vállalat a foglalkoztatottaknak csak a 4%-át adja, és a legnagyobb 50 cég pedig csak a 18,8%-át. 149

Azokban az országokban, ahol az ágazat hasonló módon sok kis cégre tagozódik, nagy mintanagyságra lehet szükség. 4. Főbb árbecslési módszerek A hirdetési szolgáltatásoknál használt árbecslési módszerek fő típusa a modell-ár(becslés). A reklámkészítés hirdetési szolgáltatásai számára, ezzel a modell-ár(becslési) módszerrel, a válaszolót felkérik, hogy adjon egy árat egy teljesen látszólagos szerződésre, vagy adjon egy múltban aláírt szerződésen alapuló árat. A közeledő időszakban a válaszolók megbecsülik, hogy milyenek lennének az áraik, ha a szerződést megújítanák. Ez az eljárás egy elméletileg korrekt árkoncepciót ad, mivel figyelembe veszi nemcsak az aktuális versenypiaci változásokat, hanem még a termelésbeli változásokat is. Olyan szerződést választanak, amely pontosan specifikálja az elvégzendő szolgáltatásokat és felsorolja az óradíjakat és a szerződött munka elvégzéséhez szükséges munkaórák számát. Amikor frissítik az árakat, a válaszolókat arra kérik, hogy vegyék figyelembe a munkaerőköltségeket (személyzet típusa, munkaórák száma és az óradíjuk), a kiadásokat, a rezsiköltségeket és a profitot. A válaszadókat szintén felkérik arra, hogy informálják őket arról, ha bármi a szerződés jellemzői vagy a személyzeti információk közül megváltozik. A válaszadók által adott ár egy becslése a projekt költségeinek vagy a projekt költségei plusz jutaléknak, ha jutalék is számítandó. Média vagy reklám-elhelyezési szolgáltatások esetében is használható a modell-ár(becslési) módszer. A válaszolót felkérik, hogy adjon egy árat egy teljesen látszólagos szerződésre, vagy adjon egy múltban aláírt szerződésen alapuló árat. A következő időszakban a válaszolók megbecsülik, hogy milyenek lennének az áraik, ha a szerződést megújítanák. Ezek a szerződések nem tartalmaznak óradíjakat vagy személyzeti munkaórákat. Az így megadott ár egy becslés a projektre vagy átalánydíjra, vagy jutalékra és havi díjat vagy a jutalékot takar (kivéve, ha a szerződésben negyedévenkénti árképzésben egyeztek meg), a szerződés szerinti reklámkihelyezésekért. Ha az ár jutalék, annak alapja a kihelyezett reklámok összes pénzbeli értéke. Ha a reklámozási szolgáltatások megjelentetési szerkezete részletes számokat tartalmaz a reklámok különböző médiumokban történő kihelyezésére, abban az esetben a modellnek egyetlen média típusra kell korlátozódnia. Például a szerződésnek csak napilapokban elhelyezett reklámokat szabad tartalmaznia, nem pedig televízióban vagy rádióban elhelyezett reklámokat. Ahhoz, hogy ezen modellekre teljes tranzakciós árat kapjunk, a fenti két szolgáltatási vonalat valószínűleg össze kell kötni. Ebben az összekapcsolt szolgáltatásban a válaszadók gyakran csak a reklám kihelyezéséért számolnak fel díjat, és beleértik a reklámkészítést ”ingyen” vagy fordítva. Ebben a helyzetben, a biztosított szolgáltatás teljes leírásának mindkét tevékenységet tartalmaznia kell. A reklámkészítési szolgáltatásokra és a média vagy reklámelhelyezésre vonatkozó visszaszoruló árbecslési módszerek: Komponens (összetevők) alapú árbecslés: A válaszadó kiválaszt egy reprezentatív szerződést, melyet lebont fő összetevőire. A fő komponensek közül egy vagy több kerül a későbbi időszakokban beárazásra. Ez a válaszadó számára az árképzést lényegesen megkönnyítheti, de nem ad teljes szerződést, így az árengedmények és egyéb árváltozások nem feltétlenül nyomon követhetőek.

150

Óradíjas árbecslés: Átlagos kiszámlázott óradíjat lehet megállapítani speciális reklámkészítő szakemberek számára. A legtöbb esetben ezek a szakemberek a személyzet tagjai, mint például account menedzserek vagy grafikus művészek. Javasolt a személyzet kategóriánkénti és szakmai gyakorlat szerinti felbontása. A legtöbb esetben a kiszámlázott óradíjak listája mindössze csak egy árreferenciát alkot és általában nem elfogadható. Továbbmenve ezen árlisták évente csak egyszer frissülnek. Állandó díj: Állandó díjat lehet használni, olyan mindennapi szolgáltatásokra, melyek nem állnak túl sok elemből. Azonban ez a díj listaárnak minősül, ha vannak változók és a szolgáltatás nem fixált. A reklámozási szolgáltatások számára a listaárak nem megfelelőek. A reklámozásban a legtöbb ár egyeztetés eredménye, rendkívül változó és nagymértékben árengedményezett. 5. Alternatív árbecslési módszerek költségei és haszna A reklám-előállítás testreszabott szolgáltatás, ami nem ismétlődik rendszeresen pontosan ugyanaz szolgáltatásokkal. A kihívás az, hogy pontos becslést adjunk ezekre az egyedi munkákra. A modell-ár(becslés) használatakor a legjobb eredményt egy valóban végrehajtott modell alapulvételekor kapjuk, de a válaszadók számára az összes modell-árbecslés még mindig nagyon bonyolult. Az egységérték azon szolgáltatások számára lehet megfelelő, amelyek korlátozottan változékonyak. Például egységérték árat számolhatunk a kapott jutalékot elosztva az egy bizonyos homogén televíziós időszakban (mint például a főműsoridő) kihelyezett reklámok számával. Az egységérték-módszer használata esetén fellépő torzítás mértéke gondot jelenthet, ha különböző ügyfeleket és különböző hirdetéseket használunk az átlagban. A listaár használata eltérést okozhat, amit el kellene kerülni. 6.

A minőség

Általában ebben az ágazatban, nem állnak rendelkezésre adatok a szerződésekben vagy a modellekben bekövetkezett minőségi változásokra vonatkozó kiigazításokhoz. Habár ebben az ágazatban a nettó tranzakciós ár megbecslése a modell-árbecslési módszer használatával, jelentősen lecsökkenti a minőségi beállítások szükségességét. Annak ellenére, hogy a megkérdezettek nem feltétlenül végzik minden hónapban pontosan ugyanazokat a szolgáltatásokat, mint amik a szerződésben szerepelnek, mindaddig, amíg ezen szolgáltatásokat ajánlják, ezeket be lehet árazni és nincs szükséges minőségi igazításokra. A válaszolóknak hasonló jelenlegi szerződéseket kellene használniuk, melyek tükrözik a gazdasági környezetben bekövetkezett változásokat, annak megbecsléséhez, hogy az árak milyenek lennének, ha az eredeti szerződés került volna eladásra a jelenlegi időszakban. Amikor a szolgáltatások egy szerződésben vagy egy modellben nem kerülnek további felajánlásra a vonatkozó üzlet által, akkor a jelenlegi szerződés vagy modell helyettesítésére van szükség. A jelenlegi szerződés vagy modell reprezentálja azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a válaszolók jelenleg nyújtanak. A helyettesítés időpontjában kísérletet kellene tenni a válaszadóktól történő információkérésre, a régi szerződés vagy modell és az új szerződés vagy modell jellegzetességei közötti költség-különbségek pénzügyi értékére vonatkozóan. Habár a legtöbb esetben, az adatok nem léteznek. A régi szerződésben meglévő 151

sajátosságok tükrözik az eredeti időszak költségeit, és az új szerződésre vonatkozó költségek pedig általában a jelenlegi időszakét. Ebben az esetben a két szerződés vagy modell között nem tehető összehasonlítás. 7. Az információk gyűjtése és a szolgáltatások leírása A gyűjtés preferált módszere a kezdeti személyes felkeresés, használva a mérettel arányos valószínűségi mintavételt (PPS) az árazandó szerződések kiválasztásához. Ha a PPS mintavétel és a személyes felkeresések nem lehetségesek, a szerződések véletlen kiválasztását szokták használni az árbecsléshez használandó különböző szolgáltatások variációinak kiválasztásához. A levél, fax, web vagy email értesítést szokták használni a frissített információk összegyűjtésére. A reklám-előállítási szolgáltatások magukba foglalják akár az ügynökségeknél akár az ügynökségtől szerződéssel kiadott különböző típusú személyek által nyújtott szolgáltatások sorozatát. Ezek a szolgáltatások, az ügyfélkapcsolati menedzsment, a médiaszolgáltatások és a kreatív szolgáltatások nagy választéka. A kreatív szolgáltatások némelyikét reklámtervezők, szövegírók, kreatív igazgatók, grafikai művészek, termékmenedzserek nyújtják. A reklám előállítási szolgáltatásokba szintén beletartoznak a díjak. Ezen díjakból néhány: utazási kiadások díja, fax költségek, másolási költségek és egyéb kiadások díjai. A díjakra vonatkozó százalékos haszonkulcs néha szintén benne van a végső árban (közvetítői jutalék plusz díjak). A hirdetés-elhelyezési szolgáltatásokat jellemezni lehet a média típusán alapuló – ahol a reklámot elhelyezik - részletes szaknyelv használatával. A média, ahol a reklám elhelyezésre kerül, a szolgáltatás legnagyobb ármeghatározó tényezője. Azonban a reklám-elhelyezési szolgáltatások ármeghatározó jellemzői a különböző médiumokban a következők: Rádió -

a hirdetés hossza (15, 30, 60 másodperc)

-

a napszak, amikor a hirdetést sugározzák

-

a hét napja, amikor a hirdetést sugározzák

-

a hirdetés átadása személyesen vagy rögzítve történik

-

a hirdetés sugárzása körüli események (időjárás, sport, közlekedési jelentés)

-

a hirdetés sugárzása az év népszerű időszakaiban i. nyári szünet ii. bizonyítványosztó ünnepség/esküvők – május és június iii. iskolakezdés – augusztus, szeptember

-

kereskedelmi vásárlások mennyisége (mennyiségi árengedmény)

-

kereskedelmi vásárlások vezető ideje

-

garantált vagy valószínűsíthető

-

helyi rádió vagy hálózati rádió

-

hálózati partnerek száma

152

2. Magazinok -

a hirdetés mérete

-

a hirdetés elhelyezése (elhelyezkedése)

-

fekete-fehér vagy színes

-

színek száma a hirdetésben

-

„nem tradicionális” reklámjellemzők

-

i. kuponok ii. gatefold (többoldalas, összehajtott kiadvány) iii. pop-out iv. termékminták a példányszám nagysága

-

földrajzi és demográfiai célzás

-

árengedmények i.

gyakoriság

ii.

mennyiség

iii.

csoport

iv.

vállalati

-

bleed vagy non-bleed hirdetés (vágott méretig vagy margóig futó)

-

orsz/ágos vagy helyi reklám

3. Napilapok A hirdetés típusa (szabad elhelyezésű hirdetés [ROP]/újság melléklet; képregény/preprint, képes hirdetés/apróhirdetés, feket-fehér/színes; kupon) -

hirdetés mérete

-

a hét mely napjain fut a reklám

-

elhelyezés és helyzet (ROP vagy specifikus melléklet/hely)

-

napilap rovata (fő hírek, sport, ingatlan, üzlet, stb.)

-

a hirdetés elhelyezkedése (kupon, jobb vagy baloldal, stb.)

-

a ROP díjszabás típusai:

-

i.

általános (hazai reklámozóknál megszokott)

ii.

kategória (bizonyos termékek vagy szolgáltatások reklámozóinak kategóriái)

iii.

helyi/kiskereskedelmi

iv.

apróhirdetés

v.

kombinált (vasárnap/hétköznap vagy reggel/este kombinációja)

vi.

szerződéses (azon hirdetőknek, akik gyakran használják a napilapokat)

szerződéses árengedmények: 153

i.

hírtervek (azon hirdetők számára, akik ROP hirdetéseket helyeznek el összesen hat, vagy több alkalommal egy évben)

ii.

egyedi újságok (a megvásárolt hirdetési méretre felajánlott árengedmények)

4. Televízió (beleértve a hálózatos, a helyi és a kábeltelevíziókat) -

-

napszak, amikor a reklámot sugározzák a hirdetés hossza (15, 30, 60 másodperc): i. informatív TV reklám (csak kábel) a műsor népszerűsége (magas vagy alacsony ráta) földrajzi és demográfiai célzottság árengedmény: i. mennyiség ii.

-

gyakoriság

a reklám futásának időtartama (folyamatosság) belátás szerint elhelyezhető hirdetés (ROS) vagy fix idős elhelyezés az év folyamán a népszerű szezonok folyamán sugárzott reklám országos vagy helyi reklám vásárlásösztönzés és/vagy eladáshelyi árukínálás támogatása

A reklám elhelyezését és előállítását tartalmazó összekötött szolgáltatásokra mindkét szolgáltatás ármeghatározó tényezőit teljes mértékben le kell írni. 8

Speciális szempontok

Ahogy a hirdetési ágazat idővel változik, úgy néhány szolgáltatás, mint a média-elhelyezés is változik a jutalékos árazásról a díj-alapú árazásra. Ezeket a díjakat néha projekt díjaknak vagy átalánydíjaknak is szokták nevezni. Ahogy a vállalatok megváltoztatják az árazási mechanizmusukat, a közölt ártípusoknak is frissülniük kell, hogy alkalmazkodjanak a változáshoz. Ezek a díjak még mindig a modell vagy szerződéses árbecslési módszeren alapulnak. Illusztrálandó az erős elmozdulást a díjak felé a jutalékoktól, egy, a Nemzeti Hirdetők Szövetsége által az Amerikai Egyesült Államokban lefolytatott kutatás azt mutatja, hogy a reklámügynökségi kompenzáció 61%-a jutalékból, 35%-a díjakból származott 1994ben, míg 2003-ban 10% jutalék és 74% díj. 9. A nemzeti módszerek áttekintése Az egyes országokban a hirdetési szolgáltatások árbecslésére használt megközelítést befolyásolja, hogy a reklámok elhelyezésekor bruttó vagy nettó megközelítést használnak. Ha az aktuális, műsorszórási egységen/kiadón belül hirdetési hely költségét közbenső fogyasztásnak tekintjük a reklám-elhelyezési ügynökség számára, - és így azt visszaszerzi az összbevételében, amikor hirdetéseket helyez el az ügyfelek számára -, akkor a reklámelhelyezési szolgáltatások súlya a legtöbb országban nagyobb lesz (azaz több mint 50%) mint a kreatív szolgáltatásoké, és az árindex szerkezetében meghatározóvá válhat. Ez igaz lehet olyan mértékben, hogy néhány ország a kreatív szolgáltatásokat egyáltalán nem árazza (pl. Ausztrália, Nagy-Britannia). Azonban abban az esetben, amikor a reklámelhelyezést 154

marginális szolgáltatásnak tekintik – a reklámügynökség bevétele kizárólag a reklámelhelyezés jutalékából áll - a reklámelhelyezés súlya az SPPI-ben sokkal kisebb lesz. Illusztrálandó a fenti esetet, Hollandiában, ha a bruttó szemlélet lenne a használatos a reklámelhelyezési szolgáltatásoknál, akkor a reklámelhelyezés és készítés súlya az SPPI-ben megközelítőleg 50% lenne. Azonban a nettó szemlélet alatt a reklámelhelyezés súlya 6%-ra csökkent és a reklám előállításé 94%-ra nőtt. Ezért fontos ezt megérteni egy SPPI összeállításánál, hogy a nettó vagy a bruttó szemléletet használjuk a hirdetési szolgáltatásoknál a statisztikai értékek összegyűjtésében és a nemzeti számlákban, ahhoz, hogy biztosítsuk a következetes/megegyező megközelítés folytatását az SPPI összeállításánál. Korea, Finnország és Mexikó listaárat használ a reklámozás árazására. Csehország és Hong Kong, Kína tranzakciós árakat használ. Ausztrália a hirdetés-elhelyezésnél az egységérték módszert használja. Ezt a módszert alkalmazzák a jutalékok és díjak érzékeny természete miatt. A vállalatok a meghatározott tételekre jelentik a negyedév közepére vonatkozó átlagárakat az összes ügyfélen keresztül. Új-Zéland a reklámkészítés és elhelyezés árbecsléséhez a kiszámlázott díjhányadot vagy a díjakat és a reklámelhelyezés áránál alkalmazott jutalékokat használja. Franciaország a reklámhely eladásokat, a helyre és a jutalékra vagy árrésre vonatkozó átlagárakat - a reklámügynökséghez az adott reklám elhelyezéséből befolyó - használva méri. Az Amerikai Egyesült Államok a reklámelhelyezéseket és a reklámkészítést az állandó minőségű szerződésekre vagy modellekre vonatkozó becsült nettó tranzakciós árak használatával méri. Nagy-Britannia jelenleg fejleszt egy hirdetés-elhelyezési ágazatra vonatkozó SPPI-t. A reklámelhelyezési SPPI figyelni fogja a reklámhely árakat a televízióban és a nyomtatott kiadványokban. A televíziós hirdetési SPPI-t a jelenlegi nézettségi és bevételi adatokból (a 2000 évi bázison rögzített bevételi adatokkal együtt súlyozott) becsült egységárak használatával alkották meg. A nyomtatott média reklám SPPI-t a jelenlegi hirdetési listaárakból becsült - a nézettségi és árcsökkentő tényezőkkel kiigazított -, egységárak használatával alkották meg. A CSPI-hez a forrásadatokat három kívülálló szervezet szolgáltatta. Előreláthatóan a hirdetés-elhelyezési SPPI, 2005 negyedik negyedéves eredményeiben lesz közölve 2006. február 17-én. 4.18. Munkaerő-közvetítés és munkaerő-kölcsönzés 1.

Az ágazat leírása (ISIC 7491 / NACE 74.5)

A munkaerő-közvetítés a kiközvetítendők felkutatására és kiválasztására vonatkozó tevékenységek összességét és minden ehhez járuló szolgáltatást jelent, így például a szakmai minősítést. A közvetítői tanácsadás során a megbízó céggel konzultálva meghatározzák a betöltendő álláshelyet, majd felkutatják és kiközvetítik a jelölteket. A közvetítő ügynökségek igénybe vehetnek hirdetéseket (egyre inkább az interneten), a közvetlen megkeresés módszerét („fejvadászat”) vagy a kettő kombinációját. Ez az eljárás minden internethozzáféréssel rendelkező vállalat esetében alkalmazható, amely elsődlegesen állandó foglalkoztatásra keres alkalmazottat a munkaerő-közvetítő ügynökségnél.

155

Az ideiglenes munkaerő biztosítás esetében a szolgáltatás eredménye mindenfajta munkaerő biztosítása, beleértve a kölcsönzött munkaerőt is. A kölcsönzött munkaerő típusa szerint lehet: irodai munkaerő, háztartási munkaerő, ipari és egyéb szakmunkaerő, ápolószemélyzet, egyéb munkaerő. Az ideiglenes munkaerőt alkalmazó vállalat kölcsönzi a munkaerőt, amelyet a munkaerő-kölcsönző ügynökségeken keresztül toboroz és fizet, a munka törvénykönyvében meghatározott feltételekkel. A munkaerő-kölcsönzés feltételei szorosan kapcsolódnak az általános gazdasági helyzethez. A megbízások számának alakulása gyakran a gazdasági fordulat korai indikátora. A munkaerő-kölcsönzéssel kihelyezett munkaerő-állomány folyamatosan növekedett, visszatükrözve a magasabb munkaerő-piaci aktivitást és a munka rugalmasabbá válását. Ezen a területen megtalálhatóak a nagyon nagy ágazati központok, és nagyszámú speciális űrt betöltő kis – ún. „niche” – bonyolító szervezet is. Ezek a kis bonyolító szervezetek a piac sajátos szegmenseire igyekeznek koncentrálni, ahol speciális szakképzettségre vagy tudásra van szükség. Az árazás követése szempontjából két alcsoportot lehet megkülönböztetni: a munkaerő közvetítést vagy munkaerő-kölcsönzőket (help services) (beleértve az ideiglenes /temporary/ foglalkoztatást) és a közvetítői tanácsadást (munkaközvetítő irodákat). A kiközvetített dolgozó foglalkoztatásának az időtartama nem jelent alapvető megkülönböztetést a két alcsoport között. Az a munkavállaló, aki a munkaközvetítő segítségével tölti be az állást, a munkaerő-közvetítő ügynökségtől kapja a fizetést és annak járadékait, és nem attól a vállalattól, ahol ténylegesen dolgozik. Az a munkavállaló, aki munkaközvetítő iroda segítségével tölti be az állást (rendszerint hosszú időre vagy tartósan), ugyanolyan pozíciót tölt be, mint bárki, akit a vállalat közvetlenül alkalmazott. A munkaerő-közvetítőn keresztül történő munkaerő-kihelyezés esetén (különösen kölcsönzéskor) a megrendelő fizet a szolgáltató vállalatnak, amely viszont ennek az összegnek egy részét kifizeti a kikölcsönzött dolgozónak. Munkaerő-kölcsönzés esetén a közvetítő ügynökség fizeti az kikölcsönzött munkások bérét. Fontos megérteni, hogy a megrendelőnek a behajtandó árat kell megfizetnie, és nem azt, amit az ügynökség fizet a dolgozónak. Az ár függhet: a földrajzi fekvéstől, a munka fajtájától, a kölcsönző ügynökség és a megrendelő közötti kapcsolattól, a szerződés hosszától, a képzettségtől. Egyes országokban a számlázás elve az, hogy a kikölcsönzött dolgozó bruttó órakeresetéhez egy multiplikátor koefficienst alkalmaznak, ami az egy órára eső árat adja meg. Ezt az egy órára eső árat kell megszoroznunk a felszámított órák számával. Az órakereset a munkaerőkölcsönző ügynökség és a megrendelő vállalat közötti tárgyalás eredménye, a kikölcsönzött dolgozó szakképzettségének és a gazdasági környezetnek megfelelően. Minden egyéb tényező változatlansága mellett a fizetésekben bekövetkezett változás az árak változását vonja maga után. A multiplikátor együttható stratégiai változó a munkaerő-kölcsönző ügynökség számára. Számos paramétertől függhet, így a dolgozó kvalifikáltságától, a megrendelő típusától és a megbízás hosszától. Minél hosszabb időre szól a megbízás, annál alacsonyabb a multiplikátor együttható – különösen a szakképzetlen munka esetében. A nagy, rendszeres megrendelőkkel keretszerződéseket kötnek, amiben kvalifikáltsági szint szerint meghatározzák az órabéreket, amivel számolni kell. Úgy tűnik, ezeket a keretszerződéseket elég gyakran a gazdasági helyzet változásakor is tiszteletben tartják. Az ilyen típusú szerződések esetében a munkaerőt kölcsönző vállalatok általában egy adott tevékenységmennyiséget viszonylag alacsony multiplikátor együttható mellett akarnak megszerezni. A multiplikátor együttható értéke ugyanazon megrendelő felé az időben meglehetősen állandónak tűnik.

156

A munkaerő-toborzó irodák számára többféle számlázási módszer létezik: meghatározott ár, az újonnan toborzottak fizetésének bizonyos százaléka, vagy a költségek profittal együtt történő továbbszámlázása. A legáltalánosabb módszernek az tűnik, amikor az újonnan toborzottak éves fizetésének egy bizonyos százalékával számolnak. A munkaerő-közvetítésre vonatkozó árak összegyűjtésekor az egyik nehézséget annak egyértelmű meghatározása jelenti, hogy mit fizet a megrendelő az ügynökségnek a szolgáltatásokért. 2.

Osztályozási szempontok és a vizsgálat kiterjedése

A termékek tevékenységek szerinti nemzetközi osztályozásában (CPC 1.1 változat) a 851 csoport tartalmazza a menedzser kereső és munkaerő-közvetítő szolgáltatásokat (executive search and employment agency services, 8511 kategória) és a személyzet biztosítása szolgáltatásokat (supply of personnel services, 8512 kategória). A keresés a megfelelő személy megkeresését, kiválasztását és másutt történő foglalkoztatásra kiközvetítését jelenti. A szolgáltatás kiterjedhet a munkaköri leírás megszövegezésére, a jelentkezők rostálására és tesztelésére, a referenciák vizsgálatára. A munkaerő-közvetítő irodai szolgáltatásokba beleértendő a jelentkezők kiválasztása, besorolása és elhelyezése állandó vagy ideiglenes módon, a keresés azonban nem. A személyzet biztosítása szolgáltatás alcsoportjai a következők: irodai munkaerő biztosítása, a háztartási munkaerő biztosítása, egyéb kereskedelmi és ipari dolgozók, valamint ápolószemélyzet biztosítása és egyéb munkaerő biztosításának a szolgáltatása. A munkaközvetítő irodák eszerint a 8511 kategóriába tartoznak, míg a munkaerő-kölcsönző ügynökségek a 8512 kategóriába. Részletesebben lásd a UN Classifications Registry-t. 3.

Minta tervezése

A mintavétel rendszerint a szolgáltatáshoz tartozó ágazatok vállalati regiszterére épül. A munkaerő-kölcsönző vállatok könnyen azonosíthatóak ebből a forrásból, így ezt közvetlenül használhatjuk. Ami a munkaerő-kölcsönzésen kívüli munkaerő biztosítását illeti, ebben az esetben a mintavétel céljára nehezebb a vállalati regiszter használata. A multi-cégek közül sok piaci ár nélkül csoportosít át munkaerőt az ugyanazon csoporthoz tartozó vállalatok között. Franciaországban ezeket a vállalatokat kizárták a mintából, és szakszervezeti forrásokat használtak a minta korrigálásához. A PPS mintavétel munkaerő-forgalom, vagy nagyszámú munkavállaló esetében ajánlatos. Egy másik lehetőség az lehet, hogy a mintába csak a legnagyobb vállalatokat választjuk ki (cut-off mintavétel), amennyiben érzékelhető, hogy ezek az árak megfelelően reprezentálják a piac egészét és az árak alakulását. Ezt úgy érhetjük el, hogyha csak a bizonyos munkaerőforgalmat vagy (létszámküszöböt) elérő vállalatokat választjuk ki. Közgazdaságilag ez azt feltételezi, hogy az alcsoport árainak változása hasonló ahhoz, amit az ágazat vezető vállalatai mutatnak. Egyes országokban, akol a munkaerő-kölcsönzés nagyon koncentrált, lehetőség van a cut-off mintavételes eljárásra. A PPS mintavétel talán jobb, mint a cut-off módszer a munkaerő-közvetítő irodák esetében, mert ez a piac kevésbé koncentrált, mint a munkaerő-kölcsönzés. Egyes országok „becsült mintákat” használnak, ahol a mintát olyan alapon választják ki, hogy ismerik és megbecsülik azt az állományt, amiből az indexet számítják. A „becsült minta” kiválasztáshoz interjúk, piaci jelentések és ágazati szervezetek szolgálhatnak támpontul. 157

4.

Az árazás fontosabb módszerei

Az árazási módszert vizsgálva mindenekelőtt annak a szolgáltatásnak a pontos definiálása kulcsfontosságú, aminek az árát kívánjuk követni. Ezután számos módszertani kérdést meg lehet fontolni. Az alábbiakban leírt szokásos módszerek: közvetítési ár (charge-out rate), átalányár (contract pricing), százalékos ár (percentage fee) és az ismétlődő szolgáltatások árának közvetlen alkalmazása. a) Kölcsönző ügynökségek vagy munkaerő-kölcsönzők (Temporary agencies or “help services”) Az átlagárak becslésekor – amikor például a kiközvetítési ár (charge-out rate) módszerét használjuk szakképzettségekre és a megrendelő ágazata szerint – az egy órára eső számlázandó összeget számítjuk, amihez az egy órára eső bruttó fizetést és a multiplikátor együtthatót vesszük figyelembe. Kiválasztunk a kvalifikációhoz és a felhasználó ágazatához kapcsolódó megbízásokat, átlagos órabért kalkulálunk, a számlázott órák alapján. Ezt, elméletben, a munkaerő-kölcsönző ügynökségek szervezeti rendszerét kihasználva meg lehet valósítani. Ezek azonban nem olyan indikátorok, amilyeneket a kis- és közepes méretű vállalkozások a saját céljaikra általában használnak. A vállalatoknak ezért nagy teher lehet a vizsgálatba bekapcsolódás. Ezzel szemben el lehet például határozni, hogy egy hajógyári hegesztőmunkás árát a vizsgálatban használt az „iparban dolgozó szakmunkás” állással reprezentáljuk. A képzettség és a megrendelő ágazat kiválasztása természetesen a vállalati sajátosságoktól függ. Átalányáras árazáskor az elv az, hogy egy bizonyos megrendelővel bizonyos képzettségre szerződésben kötött meghatározott egy órára eső árat követjük. Biztosítani kell, hogy ez a szolgáltatás minden negyedévben követhető legyen (rendszeres megrendelő, ennél a megrendelőnél gyakran igényelt képzettségek). Természetesen olyan képzettségeket és megrendelőket kell kiválasztani, amelyek „reprezentatívak” a munkaerőkölcsönzésre. Az elv ugyanez a munkaerő-kölcsönzésen kívüli munkaerő biztosítása esetén (amikor a fizetést még mindig a kölcsönző ügynökség fizeti): az egy órára vagy napra eső ár függ az illető kvalifikáltságától. Ebben az esetben választhatunk a kiközvetítéses ár és az átalánydíjas megközelítés között. b) Munkaerő-toborzó irodák (Labour recruitement agencies) A munkaközvetítő ügynökségek árazásának alakulását többféleképpen lehet nyomon követni: összegyűjthetjük a szokásos díjat (például az ismétlődő szolgáltatások árának közvetlen alkalmazásával) vagy az ügynöki díjat, ami az alkalmazott foglalkoztatott fizetésének egy bizonyos hányada (azaz a százalékos ár módszere). Ez az utóbbi módszer kevésbé egyszerű, mert az árak minden újonnan alkalmazott dolgozó esetében eltérnek, ezért minden foglalkozási kategória esetében szükség van az átlagkeresetre vonatkozó referenciára. A százalékos ár általában stabil, így az árak növekedése általában a referenciaként használt foglalkozásokban végbement átlagkeresetek mozgása miatt történik. Ezért nagyon fontos, hogy a foglalkozáscsoportok átlagkereset-statisztikája megfeleljen a munkaközvetítő irodák által használt állásoknak.

158

5.

Az alternatív árazási módszer költsége és haszna

A képzettségek és ágazatok szerinti átlagos árak megfigyelése (kiközvetítési ár módszere charge-out rate method) a munkaerő-kölcsönző ügynökségeknél olyan torzításokat eredményezhet, amelyek például a megbízás hosszával függnek össze. Az átlagárakat a szerződés hosszától függetlenül állapítják meg. Hosszabb megbízások esetén a multiplikátor együttható alacsonyabb lehet. Hogyha a megbízások hossza idővel egyre nő, az átlagos árak önmagában ettől a tényezőtől csökkenni fognak. A vállalatokkal folytatott beszélgetések után úgy tűnik, hogy ez az eltérés nem túl fontos, a megbízások hossza stabilnak tűnik, és nem tűnik ilyen nyilvánvalónak az egy órára eső ár és a megbízás hossza közötti kapcsolat. Természetesen nagyon fontos, hogy az átlagos órabérre vonatkozó adatgyűjtést különböző kvalifikáltsági csoportok és felhasználói ágazatok szerinti csoportokra bontsuk, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a szolgáltatások heterogenitását. Egy mások probléma az árdiszkrimináció: ugyanolyan képzettség mellett az árak eltérőek lehetnek, hogyha az ügyfelek eltérőek. Alacsonyabbak lehetnek például az árak egy nagy vagy egy újabb ügyfél esetében, mint másoknál. A képzettségenkénti átlagos ár az ügyfél tulajdonságaitól függ (a nagy vagy az új megrendelők arányától). A munkaerő-kölcsönző ügynökségek esetében a két módszer (kiközvetítési ár vagy átalánydíjas megközelítés) közötti választás főleg két paramétertől függ: először a válaszadás terhétől és a vállalat igényétől, hogy képzettségek és az ügyfelek gazdasági szektorai szerint kalkulált átlagos árakkal rendelkezzenek, másodsorban az ügyfelek struktúrájától és a munkaerő-kölcsönző ügynökség specializálódottságától. Sok – és kevés állandó – ügyfél esetén, amikor az árak eltérőek, nehéz bizonyos számú „reprezentatív” ügyfél azonosítása az átalánydíj alkalmazásához. 6.

Minőségre vonatkozó kérdések

Döntő mindenekelőtt az ágazat kibocsátásának a definiálása. A munkaerő-kölcsönzés szolgáltatás outputját a munkaerő biztosításával definiáljuk, és nem a munkások által elvégzett munka eredményével. Következésképpen a kiközvetített munkás munkaóráinak az árát nem kell a minőséggel korrigálni. Ebben az ágazatban ez az egyik legfontosabb szempont. A munkaerő-közvetítő irodáknál a százalékos ár módszerének alkalmazása problémát okozhat, hogyha nem áll rendelkezésre az átlagkeresetekről részletes szakmacsoportok szerint megbízható és sűrű idősor. Ilyen részletes statisztika csak ritkán áll rendelkezésre, ezért proxik használhatók, mint az aggregáltabb szinten elérhető bérarányok alakulása, ami az árindex minőségét rontja. Ez különösen a vezetők toborzása vagy „fejvadászat” esetén lehet probléma. Nagyon nehéz a vezetők fizetésének az alakulását követni és a legjobb lenne, ha más munkaközvetítő irodákra figyelnénk. 7.

Az információk összegyűjtése

Az adatik összegyűjtése nem okozhat óriási problémát. Miután folyamatos együttműködést alakítottunk ki a szakmai szervezetekkel és a vállalatokkal (különösen a munkaerőkölcsönzésben a legfontosabbakkal), az árakat már interneten keresztül vagy postai úton össze lehet gyűjteni. Együttműködési problémák azonban lesznek az ágazaton belül, hiszen a munkaerő-kölcsönző ügynökségek nem szívesen adnak ki árinformációkat. 159

8.

Speciális szempontok

A munkaerő biztosítás ágazattal kapcsolatos legnagyobb gond a szolgáltatás termékének a definiálása. Ahogyan a kézikönyv 1.2.2 részében rámutattunk, az ESA ajánlása szerint a munkaerő-kölcsönző cég által foglalkoztatott kikölcsönzött dolgozókat az őket foglalkoztató ügynökség ágazatában kell figyelembe venni, és nem abban az ágazatban, ahová az a vállalat tartozik, ahol ténylegesen éppen dolgoznak. Így az ügynökség szolgáltatásának értékeként veszik figyelembe az összes kifizetést, beleértve a kiközvetített munkaerő munkajövedelmét (compensation) és nem csupán azt a „nettó díjat”, amit az ügynökség kap. Az input-output elemzés számára megfelelőbb lenne a nettó érték figyelembevétele, ebben az esetben a kikölcsönzött dolgozókat átsorolnák annak a vállalatnak az ágazatába, ahol ténylegesen dolgoznak, és ekkor csak az ügynökség által felszámított nettó díjat vennék a szolgáltatás értékeként számba. Az SPPI mögötti, a bruttó és a nettó érték figyelembevételére vonatkozó bármely döntésnek összhangban kell lennie a nemzeti számlák koncepciójával, és így az országok gyakorlata eltérő lehet. Európában gyakrabban használják, és elterjedtebb is, a bruttó megközelítést mint a nettó. Természetesen a munkaerő-kölcsönzés együttható súlya az üzleti szolgáltatásokban alacsonyabb, hogyha a nettó megközelítést választjuk. Ahogyan az előző részben már említettük, az ágazatban az egyik meghatározó szempont a szolgáltatás termékének a definíciója (a munkaerő elérhetőségének a biztosítása, és nem a kiközvetített dolgozó elvégzett munkája). 9.

A nemzeti módszerek áttekintése

Ausztráliában a ’Munkaerő-kihelyezés’ (Employment Placement) olyan munkaerő biztosításával foglalkozó vállalkozásokat ölel fel, amelyek foglalkoznak a munkaerő keresésével, kiválasztásával, kiközvetítésével elhelyezésével és az állandó foglalkoztatásra toborzással. A ’Szerződő szolgáltatások’ (Contract Staff Services) olyan vállalkozásokat tartalmaznak, amelyek az időszakos munkaerő-kihelyezésben érintettek, ahol a béreket és a kapcsolódó járulékokat a közvetítő cég fizeti, azaz a szerződőt ténylegesen a szerződő ügynökség foglalkoztatja. A ’Munkaerő-kihelyezés’ és a ’Szerződő szolgáltatások’ által alkalmazott ármeghatározó módszer: a tényező árazás, ahol egyértelműen azonosított és jól reprezentált termékeket választanak ki, az értékesítésre, átalányárra, kiközvetítési árra és az átlagárra vonatkozó feltételekkel. A cég például megadhatja „a legutóbbi negyedév három hónapjának a tíz legfontosabb tejes munkaidős kihelyezésének számlája utáni általános százalékos díjat” annak érdekében, hogy meg lehessen figyelni a ’Munkaerő-kihelyezés’ áralakulását. A munkaerő kihelyező ágazatban számos cég a szolgáltatásért a kiközvetítettek induló fizetésének bizonyos százalékát számítja fel. Tekintettel arra, hogy ez a díj az időben ritkán változik, az ebből származó ár változása szigorúan követi a bérköltség indexet (Wage Cost Index, WCI), amit az időben emelkedő bérezés figyelembevételére alkalmaznak. A dán statisztika 2004-ben kezdte a „munkaerő-közvetítésre és –kölcsönzésre” vonatkozó adatgyűjtését. A munkaerő-közvetítés ármeghatározására az egy órára eső árakat és változatlan árakat (például a személyiség-teszt ára) gyűjtenek. A munkaerő kölcsönzésre vonatkozó árazási módszerhez az egy órára eső állománykategóriánkénti árakat és egy fő havi díjazására átszámított árakat gyűjtenek. Franciaországban átlagárat és kikölcsönzési árat alkalmaznak a „munkaerő-közvetítés és – kölcsönzés” áralakulásának megfigyelésére. A munkaadók társadalombiztosítási hozzájárulásának a csökkenése számottevően befolyásolta a munkaerő-kölcsönző cégek árait 160

és profitját. Ez a csökkenés Franciaországban mind fontosabbá vált, különösen a 35 órás munkahét bevezetése után (1. és 2. Aubry törvény). A munkaerő-kölcsönző cégek is élvezik a munkaadók társadalombiztosítási hozzájárulásának a csökkentését. Ebben az esetben nincsen közvetlen hatása az árakra. Ez magyarázza, miért maradhatnak az árak nagyon kedvező gazdasági feltételek mellett állandóak, hogyha a munkaadók társadalombiztosítási hozzájárulásának a csökkenése még nagyobb. A megrendelő cég, tudva, hogy a munkaerőközvetítő cég nyerni fog ezen az ügyleten, megalkudhat egy alacsonyabb multiplikátor együtthatóban. Ebben a helyzetben hatással lesz az árakra az a mechanizmus, ahogyan a munkavállalók társadalombiztosítási hozzájárulását csökkentették. Általánosságban azt lehet mondani, hogy a munkaadók társadalombiztosítási hozzájárulása csökkentésének a módosulása hat a felszámított árakra, és különösen a gazdasági környezet és az árváltozás kapcsolatára. A japán szolgáltatási árindexben, a CSPI-ben van egy olyan tétel, amit „ideiglenes munkaközvetítő irodai szolgáltatásnak” neveznek, ami megfelel a „munkaerő-közvetítés és – kölcsönzés” szolgáltatásnak. Ez tartalmazza a munkaerő-kölcsönző szolgáltatásokat, amelyek irodai kiszolgáló foglalkozásokat jelentenek (pl. titkárok, recepciósok, irodai alkalmazottak, könyvelők, adatrögzítők és adatfeldolgozók), szoftver-fejlesztő mérnökök, tolmácsok, fordítók, könyvkiadók és –szerkesztők és számítógép-oktatók. A Japánban alkalmazott árazási módszer az egy főre eső havi díj (kiközvetítési módszer). Az árakat a tranzakció teljes ára alapján kalkulálják, elosztva a tranzakció teljes létszámával, ami megközelítően megfelel a kiközvetített munkaerő számának. Az egy főre eső havi létszám kalkulálásakor azonban a következő sajátosságokat kell rögzíteni, hogy a kereslet-kínálat változása okozta ingadozásokon túl ne tükröződjenek más változások: (1) a munka tartalma (pl. például a fordításban foglalkoztatott dolgozó fizetése különbözhet az iktatásban alkalmazott munkásokétól); (2) régió (léteznek regionális különbségek a kiközvetített munkaerő árában); (3) a szerződés tartalma (különbözőek lehetnek az árak egy új és egy meghosszabbított szerződés esetében); (4) a munkás tapasztalata és képzettsége; (5) az ügynökséggel szerződő vállalat mérete. Az Egyesült Királyságban a munkaközvetítők jellemzően három lehetőség egyike szerint működnek. (1) Specializálódhatnak arra, hogy bizonyos képzettségű munkaerőt közvetítenek bizonyos ágazatokba, (2) bármilyen munkaerőt biztosítanak egy körzeten belül és (3) speciális intézményeken keresztül, fejvadászattal, kölcsönzéssel vagy közvetítéssel foglalkoznak. Ezekben a tevékenységekben az ügynökségek közvetítőként szolgálnak, a partnerek megtalálják egymást a munkavállalási és-keresési szándékukban. A munkaerőközvetítők által elhelyezett dolgozók a munkaerő-kölcsönzés során a gazdaság szakképzettségek és foglalkozások szerinti igényeit követik. Becslések szerint a kihelyezett munkaerőnek összességében körülbelül 70 százaléka férfi, kiemelkedően magas, több mint 90 százalék az arányuk a kihelyezett építőmunkások, építőipari szakmunkások, sofőrök, műszaki és elektronikai szakmát végzők között. A kihelyezett női munkaerő aránya 80 százalék körül van az orvosi, egészségügyi, és ápolói foglalkozások csoportjában. Állandó jellegű munkaerő közvetítése esetén a legtöbb szabad állás a információ-technológia, számítástechnika és telekommunikáció, titkári, irodai és irodai segédmunkaerő területén van. A megrendelő fizet az ügynökségnek egy üres álláshelyre kiközvetített vagy kikölcsönzött munkásért, az álláshely betöltésekor. Hogyha az állás állandó, egy bizonyos közvetítői díjat kap az ügynökség (rendszerint az éves fizetés bizonyos százalékát). Amennyiben az állásra munkaerőt kölcsönöznek, a munkaerő biztosításáért órabért (esetenként heti bért) számítanak fel. A díj vagy bér egyik esetben sem csak a munkavállaló bérét tartalmazza, hanem 161

társadalombiztosítási hozzájárulást, és az ügynökség más általános költségeit. A díj vagy bér nagysága megegyezés tárgya és függ a földrajzi elhelyezkedéstől, az állandó munkahely kínálata esetén a felkínált keresettől, a munkaadó és az ügynökség potenciális viszonyától, a munkaszerződés megajánlott hosszától, az igényelt szakképzettségtől. A az elmúlt öt év munkaerő-közvetítésre vonatkozó publikált adatai a legtöbb esetben állandó növekedést mutatnak. Az ágazatban az árváltozás fő oka a kereslet és a kínálat, a minimum bér és az általános bérköltség. A munkaerő-közvetítés árára vonatkozó adatgyűjtés egyik nehézsége az, hogy el kell különíteni azt, amit a megrendelő fizet az ügynökségnek a szolgáltatásért attól, amit a munkavállaló fizetésként kap. Egyes esetekben valójában a munkaközvetítő ügynökség alkalmazza a kiközvetítendő munkást, s nem a megrendelő vállalat. Ez azt jelenti, hogy a megrendelő fizeti az ügynökségnek a munkavállaló keresetét és a kiközvetítés megbízási díját is, ami megnehezíti a két alkotóelem különválasztását. A probléma elkerülése érdekében az árakat három különféle módon gyűjtik: a legtöbb esetben a munkaközvetítő ügynökségnek térítik vissza a megbízási díjat, például óránként 50 pennyt egy kereskedősegédért. Téríthetnek egy állandó összeget is az üres állások betöltése után; végül az igénylő fizethet megbízási díjat százalékos összegben, amit a munkavállaló fizetéséből vonnak le, egy bizonyos arányban. Az USA-ban a munkaközvetítés ágazatot három fő csoportba osztják. A legfontosabb csoport az „esetlegesen fizetett közvetítés” („Contingent Payment Recruiting”). Hogyha a cég megbízási díjat kap, amit csak a sikeres közvetítések után fizetnek, akkor a szolgáltatást „esetlegesen fizetett közvetítésnek” („Contingency Payment Recruiting”) tekintik. Hogyha a cég a megbízási díj egy részét előlegként megkapja anélkül, hogy az állást szükségképpen betöltötte volna, ezt a szolgáltatást „fenntartásosan végrehajtott közvetítésnek” („Retained Executive Recruiting”) tekintik. Hogyha a cég alapvetően egyáltalán nem megbízási díjat kap, hanem közvetlenül egy álláskereső-álláskínáló internet network tagsághoz kötődő díjat, akkor a cég „internet toborzó szolgáltatás” („Internet Recruiting Services”). Az USA-ban két fő tényező határozza meg a munkaközvetítő ügynökségek árainak az alakulását: a megbízási díj százaléka és az állás első évében fizetett bér. Hogyha a terméket már nagyon jól definiáltuk, az átalánydíjas módszer vagy a tényezőárak módszere használható. Érdekes megjegyezni, hogy a megrendelők közötti váltásnak tulajdonítható árváltozás a cégnél tényleges átváltozásban jelenik meg, és nincsen a minőség alapján korrigálva. A munkaerőkölcsönzésen belül az ideiglenes kölcsönzés a foglalkoztatás megközelítően 80 százalékát éri el, míg a munkaadók szakmai szervezetének munkaerő kölcsönző vállalata (Professional Employer Organizations/Employee Leasing, PEO) a maradék 20 százalékot. A PEO cége szerződéssel kötelezte magát arra, hogy az üzlet során átadja a munkavállalót a kölcsönbevevő cég fizetési listáján szereplők állományába, majd a munkát követően visszaadják a kölcsönzött munkást az eredeti munkáltatónak, ahol folyamatos, állandó munkaviszonyban ugyanolyan kapacitással folytatja a munkát mint korábban. A fizetési listára vétel olyan szolgáltatás, ahol a megrendelő vállalat – és nem a munkaerőt kölcsönző – végzi a kölcsönzendő munkás toborzását, majd a munkaerő-kölcsönző céget arra kéri, hogy foglalkoztassa a kiválasztott személyt és kezelje úgy, mint a többi kölcsönzött munkást. Hogyha a terméket egy sor kritérium alapján már nagyon jól definiálták, átalányárat vagy tényezőárat használnak. Egyes esetekben, állandó megrendelő esetén, az újraárazás nagy nehéz feladat a cég számára: ebben az esetben megfontolandó a becsült árak alkalmazása. Ez nagyon hasonlít a modell-árazási megközelítéshez annak ellenére, hogy az első időszakban egy „valóságos” tranzakció történik (ami nem szükségképpen van így a modell-árazási 162

megközelítés esetén). A munkaerő-kölcsönzés esetén árjegyzék szerinti árakat lehet használni. 4.19. Nyomozási, biztonsági tevékenység

1. Az ágazat leírása (ISIC 7492/NACE 74.6) A nyomozási és biztonsági szolgáltatási tevékenységek ágazata a szolgáltató ágazatok összes forgalmának körülbelül 0,3%-át adja Finnországban. Az ágazat fő szolgáltatásai a személy- és vagyonvédelem, melyek az ágazatban tevékenykedő vállalatok forgalmának óriási többségét létrehozzák és ebből következően ez az az alap, amelyre ezen vállalatok az üzleti tevékenységüket építik. A gyakorlatban a nyomozásból származó forgalom részaránya Finnországban nagyon kicsi. Ez azt jelenti, hogy az itt leírt módszerek inkább a tevékenység biztonsági részére koncentrálnak. Az ágazat nagy vállalatai számára a nyomozási és biztonsági szolgáltatások általában kevésbé fontosak, kiegészítik az őrzési tevékenységüket. Azonban ezek meghatározóak a vállalatok számára széleskörű biztonsági szolgáltatási imázsuk szempontjából, és alapvetően a felajánlott szolgáltatások körét bővítik azért, hogy lefedjék fogyasztóik összes biztonsági igényeit. A kisebb vállalatok természetesen szintén ajánlanak őrzési szolgáltatásokat, de gyakran specializálódnak pontosan olyan szolgáltatásokra, amelyek kisebb forgalmat generálnak, s amelyek aztán speciális szaktudásuk részévé válnak. Az elmúlt évtizedben ez az iparág erősen növekedett és továbbra is növekszik. A növekedés követi azt a globális tendenciát, mely szerint növekszenek a biztonsági területekbe történő befektetések, főleg az üzleti vállalkozások részéről. Ugyanebben az időben a központi állami szektor csökkentette biztonságra fordított kiadásait (pl. rendőrség). E tények egyesítve napjaink bizonytalanságot sugárzó atmoszférájával, igen erős igényt teremtettek ezen iparág szolgáltatásai számára. Továbbá sok üzleti vállalkozás alvállalkozói megbízásba adta biztonsági szolgáltatásai elvégzését az ágazatban tevékenykedő vállalatok számára, ezáltal is hozzájárulva az ágazat további növekedéséhez. Ahogy az ágazat szolgáltatásai és vállalkozásai fejlődnek, a központi kormányok egyre inkább kooperálnak ezen speciális vállalkozásokkal a biztonsági szolgáltatásaik elvégzésében. Amíg ez a fejlődési tendencia dominál, az ágazat növekedése várhatóan tovább folytatódik, mivel ez lehetővé teszi az ágazatban tevékenykedő vállalkozások számára olyan szolgáltatások felajánlását is, amelyeket tradicionálisan a rendőrség végez. Azonban nagyon sok országban ez a növekedés törvényi szabályozási változásokat, valamint az ezen cégekben dolgozó foglalkoztatottak képzésével szemben megemelt követelményeket fog okozni. A vállalkozások ezen ágazatban általában néhány nagy és közép méretű céget jelentenek, valamint rengeteg kis végrehajtó vállalkozást. A nagy vállalatok generálják az ágazat forgalmának jelentős részét, és gyakran sok országban a fő nemzetközi vállalatok alkotják a piacvezetőket. A kisebb vállalkozások kisebb helyi operátorok, míg a nagyobb cégek földrajzilag kiterjedtebb területen tevékenykednek. Az ezen cégek által ajánlott tevékenységek palettája a vállalkozás méretének növekedésével együtt szélesedik: a legnagyobb cégek meglehetősen kifinomult termékskálát tudnak nyújtani, míg a kisebbek megelégszenek a már említett tradicionális nyomozási és biztonsági szolgáltatásokkal. Az ágazat fő vevői egyéb üzleti vállalkozások és az iparág forgalmának csaknem egésze az általuk vásárolt szolgáltatásokból áll. Az üzleti vállalkozásokkal kötött szerződések nagy 163

százalékos aránya miatt, a háztartások igényei az iparággal szemben támasztott keresletnek csak nagyon kis részét alkotják. Mindazonáltal a szolgáltatások egyre javuló elérhetősége jelentősen megnövelte az irántuk támasztott háztartási igényeket is. Azonban jelenleg a háztartások számára végzett szolgáltatások még mindig a teljes piac kis részét képezik. Az iparág erős növekedése ellenére a piaci szerkezet viszonylag stabil maradt. Közöttük a nagy cégek a piac jelentős részét lefedik és meghatározzák az ágazatot. Ezen cégek piaci részesedése stabil és igazából csak üzlet átvételek következtében változik. Az iparág kisebb vállalkozásai a nagyok erős nyomása alatt küzdenek piaci részesedésükért. Ezen cégek piaci részesedése jelentősen tud fluktuálni a piaci verseny következtében. Mindazonáltal a piaci részesedért folytatott verseny hatása az egész ágazat piacszerkezetére vonatkozóan csekély. A fentebb említett okok miatt, sok országban öt éves ciklusokat alkalmaznak az árindexek felülvizsgálatára, és ezt általában egy kielégítő súlyellenőrzési intervallumnak tekinthetjük. 2. Osztályozási kérdések és a felvétel köre A nyomozási és biztonsági szolgáltatásokat ajánló cégek általában a fő szaktudási területükre koncentrálnak. Kizárólagosan azokat a szolgáltatásokat nyújtják, amelyek a saját tevékenységi körükbe tartoznak, azaz a saját ágazatuk fő tevékenységi körétől eltérő tevékenységekben szinte soha nem vesznek részt. Ez osztályozásukat rendkívül egyszerűvé teszi. A nyomozási és biztonsági szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások ISIC és NACE osztályozása a következő: ISIC Rev. 3.1: 7492 Nyomozási és biztonsági tevékenységek NACE Rev. 1.1: 74.60 Nyomozási és biztonsági tevékenységek Az ezen osztályok alatti szolgáltatások: Felügyelet, őrzés és egyéb biztonsági szolgáltatások, Értékszállítás, Személyvédelem, Lakóépületek, irodák, gyárak, építkezési területek, szállodák, színházak, szórakoztató események, sportstadionok, bevásárló központok stb. felügyelete és utcai járőrözése, Tömegközlekedési biztonsági ellenőrzések, mint például repülőtéri poggyász- és utasellenőrzés, vonatok és földalattik őrzése, Áruházi detektív szolgáltatások, Mechanikus eszközök távfelügyeletéhez szükségek telefonvonalak és hasonlók üzemeltetése, Riasztások szűrése (téves riasztások azonosítása) és szükség esetén a rendőrség, tűzoltóság vagy a mentők értesítése, A háztartások és a közszektor biztonsági berendezéseire vonatkozó konzultáció, beleértve személyek múltjának biztonsági szempontból történő vizsgálata, Bármely adathordozóból származó adat megsemmisítése, Privát nyomozási tevékenység. 164

Az elmúlt évtized során az ágazat szolgáltatásai erőteljesen fejlődtek a technológiai megoldások előrehaladása következtében. Az ágazatban a nagy vállalatok képesek voltak ezt hatékonyan kihasználni, és ez által számottevően jobb fejlődést tudtak elérni ezen a területen, mint a kis operátorok. Jó példa erre a kiterjedt földrajzi lefedettséggel rendelkező segélyhívóközpont szolgáltatások, amelyeket az ágazat legnagyobb vállalatai kínálnak. A kicsi és a helyi operátorok nem képesek hasonló skálájú szolgáltatásokat nyújtani a nagymértékű fix költségek miatt. Részben ezen ok miatt az ágazatban sok kis vállalat saját, szűk szakterületére koncentrál, így szerezve versenyelőnyt a speciális szaktudásuk vagy földrajzi elhelyezkedésükön keresztül. Az ágazat által kínált szolgáltatások fejlődése, saját erősségeik megerősítésére fókuszál. Következésképpen ez nem okozott osztályozási problémát, mivel a verseny nem terjedt ki más ágazatokra. Ahogy a központi kormányok és a biztonsági cégek közötti együttműködés fokozódik, a biztonsági cégek által kínált szolgáltatások egyre inkább közelítenek a hagyományos rendőrségi feladatokhoz. Habár ez még nem okoz problémát a szolgáltatások osztályozásában, de a jövőbeli helyzet formája jól megjósolható, amelyben a vállalatok néhány szolgáltatása olyan kategóriákba kerülnek besorolásra, amelyek hagyományosan a rendőrségi feladatokhoz kapcsolódnak. Még ilyen helyzetben is, az érintett szolgáltatások részesedése feltehetőleg kicsi marad, a vállalkozások különböző ágazatokba történő besorolására nem lesz hatással. Azokat a vállalatokat, amelyek nyomozási és biztonsági tevékenységekkel foglalkoznak, megfelelően és kielégítően be lehet sorolni az ISIC szerint. Ez a leggyakrabban használt osztályozás, amelyet sok ország átdolgozott és továbbfejlesztett, hogy illeszkedjen a különböző ágazatok speciális nemzeti sajátosságaihoz. Ezeket a nemzeti adaptációkat mindig gondosan figyelembe kell venni az ágazatra vonatkozó árindexek összehasonlításakor és átvizsgálásakor. Finnországban a biztonsági szolgálati tevékenységek öt szolgáltatástípusra lettek szétosztva, melyből négyre gyűjtenek áradatokat. A szolgáltatástípusok a következők: 1. Területőrzési szolgáltatások 2. Helyi őrzési szolgáltatások 3. Üzletőrzési szolgáltatások 4. Segélyhívó-központ szolgáltatások 5. Pénzszállítási szolgáltatások A pénzszállítási szolgáltatásokat kivéve, minden szolgáltatási típusra történik árgyűjtés. A pénzszállítási szolgáltatásokra nem állnak rendelkezésre ár-adatok, mivel ezek gyűjtése problematikus. Az index számításához kiválasztott szerződések a szolgáltatások típusa szerint csoportosításra kerültek, amely alapján a vállalkozások bekerültek a mintába, hogy adatot szolgáltassanak. 3. Minta-tervezés A nyomozási és biztonsági szolgálati tevékenységekkel foglalkozó vállalatok alapsokasága a kis vállalatok egy nagy csoportját és néhány közepes és nagyvállalatot foglal magába. A kis vállalatoktól történő árakra vonatkozó adatgyűjtés a gyakorlatban nehéz, s emiatt gyakran szándékosan a „cut-off” mintavételt alkalmazzák a mintakeret méretének csökkentésére. Egy 165

példa lehet a gyakran használt levágási küszöbértékre az egy százalék, ami azt jelenti, hogy az összes vállalat, amelynek a forgalma az ágazat összforgalmának az egy százalékát nem éri el, kimarad a keretből. Habár itt meg kell jegyezni azt, hogy a minta továbbá már nem reprezentatív az egész ágazatra. Azonban gyakorlatilag, a következetlenség a reprezentációban nem jelentős. Mindazonáltal a kis cégek között lehet néhány, amely erős növekedésen megy keresztül és megközelíti a kiválasztási küszöböt. Ha azt feltételezhetjük, hogy nagyon hamar átlépik a küszöböt, a mintába kerülhetnek. Az általánosan használt mintavételi módszer a vállalati méret szerint rétegzett mintavétel vagy a PPS (mérettel arányos valószínűségi) mintavétel. Ezek a mintavételi módszerek lehetővé teszik a vállalatok méreteiben meglévő különbségek figyelembe vételét. A minta méretét a gyakorlatban vagy statisztikai módszerek vagy a rendelkezésre álló adatforrások alapján határozzák meg. A tudatos és a statisztikai mintavételi módszereket gyakran sikeresen lehet kombinálni. Például, ha egy ágazat néhány cég által dominált, akkor ezeket saját rétegbe lehet sorolni, amelyből minden egység kiválasztásra kerül a mintába. A maradék vállalkozások alkotják a másik réteget, amelyből PPS vagy véletlen mintavétellel választanak. Ha szükséges, egynél több dimenziójú mintavételezési terv is igénybe vehető. Ha például, regionális különbségek mutatkoznak az árváltozásban, a földrajzi terület használata, mint rétegződési változó megfontolható. A mintavétel több szintet is magába foglalhat, értve ezalatt azt, hogy mielőtt az árra vonatkozó aktuális adatok rendelkezésre állnak, az érintett ármegfigyelés keresztülmehet egynél több mintakiválasztáson. Például egy mintát összeállíthatunk első lépésben a vállalatok, majd reprezentatív szolgáltatások és végül szerződések alapján. Azonban véletlen, rétegzett vagy PPS mintavétel a mintavétel minden szintjén használható. Finnországban az Üzleti Regisztert használják, mint mintavételi keretet. A vállalatok két rétegbe rétegződnek a forgalom szerint. Ebben a pilot szakaszban a minta csak a nagy vállalatokat tartalmazó rétegekre realizálódott. A minta a későbbiekben fog kiegészülni kisebb vállalkozásokkal. Egy jó földrajzi lefedettség már megvalósult a csak nagyvállalati réteg használatával. A megvalósított teljes mintaméret 3 vállalkozás és 160 árajánlat volt. A tényleges lefedettségi ráta a forgalom tekintetében körülbelül 42% volt. A szerződések kiválasztása a vállalatokkal együttműködve történt, de ezek kiválasztásához statisztikai mintavételt is használhatunk. A szerződések először szolgáltatáskategóriákba lettek szétosztva és azután további két földrajzi területre (Helsinki és vonzáskörzete, és az ország többi része) és két árkategóriába, melyek a szolgáltatás aktuális értékére vonatkoznak. Minden egyes a vállalaton belüli szerződés rétegre alkalmazott mintanagyság arányos volt a réteg csoportsúlyával, a vállalatoktól kapott információk szerint. A vállalkozások minden rétegből kiválasztották a reprezentatív szerződéseket (egy vállalat elküldte az adatait a Finn Statisztikai Hivatalba, ahol a kiválasztás PPS használatával történt) vagy véletlen mintavételt vagy döntést használva. 4. Főbb árbecslési módszerek Az árbecslési módszer kiválasztásának figyelembe kell vennie az árazás speciális jellemzőit az ágazatban. A hosszú távú szerződések a fogyasztói igényekhez igazítottak, meghatározva 166

nagy részletességgel a tartalmat és a szolgáltatás árát a szerződés egész időtartamára vonatkozóan, tipikus a nyomozási és biztonsági szolgáltatási ágazatban. Az ilyen szerződések gyakoriak különösen az ágazat nagy vállalatainál és az áraik a szolgáltatók és az ügyfelek közötti közös tárgyalások eredménye. A listaárak, ha rendelkezésre állnak, gyakran a leggyorsabban és legkevésbé munkaerőigényesen megszerezhető lényeges szolgáltatási ár-adatok. Gyakorlatilag azonban a vállalatok által közzé tett listaárak nem reprezentálják az ügyfelek által a szolgáltatásokért fizetett valós árakat. A nagy ügyfelek hivatkozhatnak a nagy ügyfél-potenciálra és alacsonyabb árakat kaphatnak, mint a publikáltak. Ezzel ellentétben, a kisebb piaci erővel rendelkező vevőkkel kötött szerződések általában meglehetősen szorosan követik a közzétett listaárakat. A listaárak nem állnak könnyen rendelkezésre Finnországban. Az általános gyakorlat az, hogy a vállalatok arra bátorítják a lehetséges ügyfeleket, hogy az első kapcsolatot e-mail-en vagy telefonon keresztül vegyék fel. A vállalatokkal folytatott tárgyalások alapján úgy döntöttünk, hogy a szerződéses árakat a vállalatoktól gyűjtjük be. Ezek az árak közvetlenül mutatják a szolgáltatásokért fizetett tényleges árakat és a periodikus megfigyelés is általában könnyű a szerződések hossza miatt. 5. Alternatív árbecslési módszerek költségei és haszna Ha a szerződéseket jól választották ki, a szerződéses árbecslés pontos képet ad a valós tranzakciós ármozgásokról. Bizonyos feltevés alatt ez majdnem olyan hatékony, mint a modell árbecslés. Ébernek kell azonban lenni, hogy az árak megfelelően reprezentálják az alapsokaságot a szerződéses periódusok ideje alatt is. (Lsd. a 2.4.2. fejezetben). A szerződéses árbecslési módszer talán legnagyobb hibája az, hogy az adatszolgáltatóktól jelentős kezdeti erőfeszítést kíván meg azért, hogy biztosítsuk azt, hogy a reprezentatív szerződések statisztikailag korrekt és hatékony módon kerüljenek kiválasztásra. Ráadásul ennek biztosítani kell azt, hogy az összes ármeghatározó jellemző meghatározásra kerüljön a minta-szerződésekben. Másrészről, ha egyszer már a szerződéseket kiválasztották és a kezdeti erőfeszítéseket megtették, a szerződéses árak használata meglehetősen költség-hatékony módszer az SPPI összeállításához. Az árak pontossága probléma a szerződésekből történő árbecslésnek, más szóval, az árváltozások nem szükségképpen mutatkoznak meg a szerződésekben olyan gyorsan, mint ahogy azt teszik a listaárakban. Egy új szerződés árváltozása nem lehet ugyanolyan jelentős, mint egy régi szerződésé. A megújított szerződések tartalmában lévő különbözőségek miatti minőségváltozások szintén okozhatnak néhány lehetséges problémát (ez szintén probléma lehet abban az esetben, ahol a minta egy részét folyamatosan megújítják). Annak biztosítása, hogy a szerződések tartalma változatlan maradjon, rendkívül időigényes és a szerződések ármeghatározó jellemzőiben való jártasságot igényel. A helyettesítő szerződéseket nehéz lehet megtalálni, amelyeknél a minőségi változások miértjét nem könnyű követni. 6. A minőség A nyomozási és biztonsági szolgáltatási ágazatban a minőségi változások főleg a megegyezés szerinti szolgáltatások összetételében történő változásokból fakadnak. A minőségi változásokkal mindig foglalkozni kell, és döntéseket kell hozni, hogy az index összeállításához ezek miatt szükségesek-e igazítások. Gyakorlatilag a kicsi változásokat 167

mellőzni lehet, de a cél az, amire mindig törekedni kellene az, hogy a rendelkezésre álló forrásokon belül ne gyengüljön az indexek minősége ezen változások miatt, ellenkező esetben a reprezentativitása sérül és az árváltozások többé nem tekinthetők megbízhatónak. Természetesen az ideális alternatíva az lenne, ha egy megváltoztatott szerződés helyettesíthető lenne egy újjal, azonos tartalommal. Ebben az esetben ügyelni kellene a helyettesítő szerződés lehetséges „eladási eltérésére”, ami elkerülendő egy SPPI-ben. (lásd. 2.4.2. fejezet). Az azonos tartalommal történő helyettesítések általában megtalálhatóak a szabvány szerződéseknél. Azonban általában az az eset áll fenn, hogy a fő szerződések olyan részletes specifikációkat tartalmaznak, hogy számukra helyettesítőket találni nagyon nehéz vagy akár lehetetlen is lehet. Szintén lehetséges mennyiségileg meghatározni a szolgáltatások minőségének változását. Ebben az esetben a megváltozott szerződés használatát folytatni kellene az indexben, de a minőségi változást meg kellene engedni az index összeállításának folyamatosságához. Gyakorlatilag azonban a minőségi változásokat nagyon nehéz mennyiségileg meghatározni. 7. Az információk gyűjtése A legfontosabb dolog, amikor az információt begyűjtjük az adatszolgáltatóktól az az, hogy biztosítsuk azt, hogy ez korrekt és helyes legyen. Az információknak ki kell fejezniük amilyen, jól csak lehet a szolgáltatások különbözőségét az ágazatban, és az árváltozásukat. Ennek eléréséhez szakértőket kell biztosítani az ágazatban azért, hogy az összegyűjtött információk valósak és megfelelőek legyenek. Az ágazatot képviselő szakértőknek a vállalatok felsővezetőiből kell kikerülniük, akik a kérdéses szolgáltatások és az ágazat jelentős részét irányítják. Egy ideális helyzetben az áradatokon kívül a következő információkat kellene összegyűjteni a szolgáltatásokról: -

Szolgáltatástípus

-

Fogyasztói adatok/részletek

-

Lehetséges minőségi változások

-

A szerződések speciális feltételei

Gyakorlatilag azonban, a legnagyobb vállalatokat nem lehet túlterhelni adatközlési kötelezettséggel, mert ez veszélyeztetheti az adatok minőségét. Ez az, amiért a megkívánt adatokat gyakran nem kapjuk meg a legnagyobb vállalatoktól. Döntéseket estről esetre kell hozni arról, hogy mely adatok a legközpontibbak és legelengedhetetlenebbek egy adott szituációban, és azután az erőfeszítéseket ezen adatok megszerzésére kellene fókuszálni. Az adatgyűjtésben megmutatkozó speciális erőfeszítéseknek biztosítaniuk kellene azt, hogy az adatok tartalma változatlan maradjon egyik adatgyűjtési körről a másikra, más szóval az adatszolgáltató vállalatokkal konzultálni kell, hogy biztosítsák azt, hogy egy szolgáltatás ne változzék tartalmában az előző adatgyűjtési kör óta. Ha változás történne a tartalmakban, egy árváltozás többé nem mérné közvetlenül a kívánt árat, és lépéseket kellene tenni egy, a minőségben történt változás figyelembe vételére. Finnországban, a már említett négy szolgáltatástípusra gyűjtenek áradatokat, amelyekre adatokat kérnek az ágazatban működő vállalatoktól. Az ügyféladatokat ügyfélszám 168

formájában szerzik meg az árak jelentésével egy időben. Ráadásul az adatszolgáltató vállalatokat felkérték arra, hogy szolgáltassanak információt bármely lehetséges minőségi változásról a jelentett árakkal összefüggésben. Az ilyen információkat gondosan megfontolják, és ennek megfelelően cselekednek az index folyamatos minőségének biztosításáért. A kérdőíveket negyedévente küldik el a vállalatoknak e-mailben. A szerződéses árakat az azonosító számokkal és a minőségi változásokra vonatkozó megjegyzésekkel Excel formátumban kapják vissza. 8. Speciális szempontok Az ágazat rendkívül koncentrált, azaz néhány nagyvállalat könyveli el az ágazat teljes forgalmának jelentős részét. Sok kis vállalat van de részesedésük az ágazat teljes forgalmából elhanyagolható. Ennek következtében a fontosabb szerződések csak néhány nagy céghez kerülnek az ágazatban, mivel a többi cég nem képes eléggé kimerítő szolgáltatásokat felajánlani. A hosszú távú szerződések szintén az ágazat jellemzői. A megrendelőkkel kötött szerződések időtartama általában összehasonlíthatóan hosszú, mivel a szolgáltatások minősége hosszú ideig változatlan marad, és a szolgáltatások iránti igény is folyamatos. A legnagyobb önmagában álló költség a nyomozási és biztonsági szolgáltatásoknál a munkaerő-költség. Ezért a munkaerő költsége a fő meghatározója a szolgáltatások árainak. A bérek és fizetések merevek és ritkán változnak, gyakran csak évente egyszer. Emiatt a szerződésben foglalt árak is gyakran csak évente egyszer változnak a fizetés változások következményeként. A régi szerződések árainak változása főleg a munkaerő-költségek fejlődését követik. Az alapok, amelyen a szerződések árai újonnan meghatározásra kerültek enyhén különbözhetnek attól, amelyen a régi szerződések árait megállapították, ezért fontos az új szerződések figyelése is, hogy az árakban bekövetkező változásokat az egész ágazatra általánosítani tudjuk. 9. A nemzeti módszerek áttekintése Finnországban a tényleges szerződéses árakra vonatkozó adatokat az ágazat azon legnagyobb cégeitől gyűjtik össze, amelyek együttesen az ágazat tevékenységének jelentős részét lefedik. Ezek a vállalatok elsősorban csak őrzési szolgáltatásokat ajánlanak. Az ágazat szolgáltatásainak árait negyedévente vizsgálják és az index Laspeyres típusú láncindexként számolódik. A Cseh Köztársaság mintegy 30 adatszolgáltatótól gyűjti az árait. A szerződéses árakból számított indexet havonta publikálják. Jelenleg az SPPI kiszámításához használt ár-adatokat egyetlen szolgáltatásra gyűjtik, amely így jellemzi az egész ágazatot. A minőségi változásokat megfigyelik és összevetik a becslésekkel, amelyeket az adatszolgáltatóktól kaptak, akiknek meg kellett becsülniük, hogy a szolgáltatás árának változásának mekkora részét okozza a minőségi változás és mekkora rész a valódi árváltozás. Japán szolgáltatási szerződéses árakból számol ágazati indexet. Az összegyűjtött szolgáltatási árak tartalmazzák a fogyasztási adót. Az indexet havonta publikálják és Laspeyres indexként számolják. A minőségi változásokat minden egyes esetben a szituációra leginkább megfelelő módszerrel veszik figyelembe.

169

A Szlovák Köztársaság lefolytatott egy pilot projektet egy ágazatra vonatkozó index kiszámítására, és elkezdett kiszámolni egy indexet ennek eredményei erősségének kiszámolásához. Az indexet havonta számolják. Az Amerikai Egyesült Államokban a biztonsági cég határozza meg a kiszámlázási árait minden szerződésre a biztosítandó szolgáltatások alapján. Ezek tartalmazzák a szolgáltatás jellegzetességeit, mint például a tisztek tréningje, juttatások, eszközök, szállítási szükségletek stb. Az index számára történő árgyűjtés egyedi szerződéseken alapul. Azonban a szerződések nem fixálják a szerződések árait. Ehelyett összegyűjtik a kiválasztott szerződések által nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó díjrátákat. Ezek a kiszámlázott díjhányadok óradíjak. Az indexet havonta számolják. Izraelben a legelterjedtebb tranzakció a biztonsági szolgáltatásokban az óradíjból összeállított. Az árgyűjtésében a szolgáltatások specifikus összetevői változatlanok. Ezek az összetevők tartalmazzák a specifikus fogyasztót és annak tevékenységi körét, elhelyezkedését, az őrök képzettségi szintjét és felszerelésüket. Az indexet negyedévente számolják a Laspeyres típusú index képlet használatával. Az Egyesült Királyság biztonsági szolgáltatásokra vonatkozó SPPI-jét négy széles biztonsági kategóriából összegyűjtött árak használatával számítják: élőerős védelem, CCTV, biztonsági szállítás és egyéb. Az élőerős biztosítás az index legnagyobb része, mintegy 70%os súllyal. Ez oszlik el az alábbiak között: statikus egység, mozgó egység, repülés biztonság, és üzemeltetés/reagálás. Az Egyesült Királyság biztonsági szolgáltatásokra vonatkozó SPPI indexet először 2000-ben tett közzé. Az árgyűjtés legfőbb módszerei a szerződéses árak és a kedvezményes listaárak. Portugália, Franciaország, Új-Zéland Mexikó és Ausztrália szintén számol árindexet a nyomozási és biztonsági szolgáltatási ágazatra. Az árgyűjtésben Franciaország Új-Zéland és Ausztrália a szerződéses árakat használja, míg Mexikó a haszonkulcsos árazást. A Japánban, az Egyesült Államokban és Izraelben használt módszerek leírásáról szóló cikkeket a Voorburg Group 2005-ös Helsinki találkozóján mutattak be. 4.20. Ipari tisztítás 1.

A szektor leírása

A tisztítási szolgáltatások a kiszervezés tipikus példái. Következésképpen, az a körülmény, hogy a tisztítási tevékenység kiszervezésének foka országonként nagyon eltérő egyben meghatározza az ipar terjedelmét is. Néhány országban a kiszervezés kicsi, és a takarító személyzetet a tisztítandó ingatlan tulajdonosa alkalmazza. Ebben az esetben az elkülönült ipar és a piaci szolgáltatás iránti kereslet is kicsi. Az ipar szerkezete országonként a tisztító cégek mérete és az alvállalkozás szintje szerint is különbözik. Az országonkénti eltérő helyzetek másik aspektusa a munkavégző alkalmazásának módja: néhány országban a tisztító cégek főként közvetlenül alkalmazzák a szolgáltatást nyújtó személyt, míg más országokban a személyzet jelentős részét munkaközvetítőkön keresztül, átmenetileg foglalkoztatják. Egy sor országban, az elmúlt évtized(ek)ben növekvő professzionalizmus és szervezettség jellemezte ezt az ipart. Például, ipartestületeket (industrial organisation) alapítottak. A tisztítóipar termékei átláthatóak és könnyen vethetők egybe más üzleti szolgáltatási 170

tevékenységgel. Ez szabványosításhoz, normák és szakmai kódok kialakításához vezetett, beleértve a fejlett minőségbecslést és ellenőrzési rendszereket. Az átláthatóság és a piaci verseny folyamatos nyomást gyakorol a szolgáltatókra, hogy növeljék a hatékonyságot és termelékenységet. A technika fejlődése, többek közt a vegyipari technológiáké, befolyásolták az ipar fejlődését. Például, a legutóbbi innováció a mikró szálak felhasználását kombinálja a nagyon pontosan adagolt vízmennyiséggel és kevesebb tisztító adalék alkalmazásával. A piac nagyon kompetitív és nyitott, néhány kivétellel. A dán Oktatási Minisztérium például díjtételeket állapított meg az összes közoktatási intézmény takarítására. Ez potenciálisan különböző árakat és különböző árváltozásokat eredményez ezen a piaci szegmensen. A nagyobb cégek számára, amelyek tisztítást igényelnek, tisztítási ügynökök segíthetnek igényeik megfogalmazásában és a hosszabb távú szerződésre alkalmas szolgáltató kiválasztásában. Hosszú távú szerződések és az árak eseti újratárgyalása a fő ármechanizmus. A legnagyobb költségtényező a munkaköltség. Az anyagok, munkaruha, berendezés, és (a speciális kibocsátáshoz kevésbé közvetlenül kapcsolódó) személyes irányítás, ellenőrzés, kockázat és profit kevésbé fontosak. Az ármeghatározó tényezők a tisztítandó objektum (pl. négyzetméterben mérve), a kívánt minőség, az ügyfél típusa, a számlázás időpontja a teljesítéshez képest, és a szerződés hossza. A tevékenység nagy része épületekre irányul, beleértve számos irodát: nagyfogyasztók a bankok és az üzleti szolgáltatást nyújtó cégek, szállodák, vendéglők, bárok, oktatási és kormányzati intézmények. Az ipari tisztítási szolgáltatásokra az árindexképzés (SPPI) még nem szerepel a Voorburg Csoport találkozóinak napirendjén. 2.

Kategorizálási szempontok és a felmérés kiterjedése

Az ENSZ ISIC nomenklatúrája egyetlen kategóriát használ a tisztításra: 7493 Épülettisztítási tevékenységek Az ENSZ CPC (Central Product Classification) a következő termékkategóriákat alkalmazza: 853 Tisztítási szolgáltatások 8531 Fertőtlenítés és kártevők elleni védekezés 8532 Ablaktisztítás 8533 Általános tisztítási szolgáltatások 8534 Speciális tisztítási szolgáltatások Az európai termékbesorolás (European Classification of Products by Activity) (CPA) „Ipari tisztítási szolgáltatások” kategóriát alkalmazza. Ez az elnevezés a háztartások számára végzett szolgáltatásoktól való megkülönböztetésre szolgál. Az ipari tisztítási szolgáltatások három számjegyű kategória, amit a hatodik számjelig nem osztanak további kategóriákra: 74. 7 Ipari tisztítási szolgáltatások76 76

Összhangban az EU ISIC változataival: a NACE-val 171

74. 70. 11 Fertőtlenítés és kártevők elleni védekezés Ez az alkategória tartalmazza: -

lakások, épületek fertőtlenítése rovarirtás, rágcsálók, egyéb kártékony állatok irtása szúnyogirtás és kártevők megfigyelési rendszere

74. 70. 12 Ablaktisztítás: Ide tartozik a lakások és más épületek ablaktisztítása, beleértve a külső ablakok liftről, vagy alpin technikával való tisztítását. 74. 70. 13 Hagyományos tisztító szolgáltatások Ez az alkategória magába foglalja: -

lakások és más, kereskedelmi, közigazgatási és ipari épületek tisztítását, fenntartását, - padlótakarítást és fényesítést, - belső falak tisztítását, - bútorfényezést, - más hagyományos tisztítási szolgáltatást. 74. 70. 14 Speciális tisztítási szolgáltatások Ide tartoznak: - a kórháztakarítás, - számítógépterem, - speciális tárolók, tartályok tisztítása iparterületek vagy szállítóeszközök részeiként, - fertőtlenítési szolgáltatások, - fűtő- és szellőző berendezések tisztítása, - speciális objektumok (műtők) sterilizálása, - ipari gépek tisztítása, - palacktisztítás. 74. 70. 15 Kemence és kéménytisztítás 74. 70. 16 Egyéb tisztítási szolgáltatás Ide tartoznak: - a nem specifikált tisztítási szolgáltatások: o busz, földalatti, egyéb vasút, repülő és más szállítóeszköz, o egyéb, másutt nem definiált tisztítási szolgáltatások. Ausztráliában és Új-Zélandon az ausztrál és újzélandi Standard tevékenységi besorolást használják (Australian and New Zealand Standard Commodity Classification, ANZSCC) és (Australian and New Zealand Standard Industrial Classification, ANZSIC) az árindexszámításhoz. ANZSCC a nemzetközi CPC-re, az ANZSIC az ISIC-re támaszkodik. ANZSCC 874: Épülettakarítási szolgáltatás (beleértve a kártevő figyelést) ANZSIC 7866: Az egységek főként ablaktisztításra, épület, telefontisztításra, vagy hasonló szolgáltatásokra terjednek ki (kivéve a szőnyegtisztítást, vagy mosószerrel, gőzzel, vagy az épületek külső takarítását homokkal). Kivételek/Referenciák Nem tartoznak ide: 172

-

Külső épülettakarítás (gőzzel, homokkal, vagy más ledörzsölő eszközzel történő tisztítás), Szőnyeg-, drapéria-, függöny-tisztítás, mosás samponnal.

A fő tevékenységek: -

Épülettakarítás, Takarítás (máshová nem sorolt), Irodatakarítás, Kéménytisztítás, Lakástakarítás, Telefontisztítás.

Rendszerint az összes tisztításra vonatkozó PPI (termelői árindex) kiterjedése bármelyik kategorizálással harmonizál. Lehetséges, hogy a fogyasztói árindex (CPI) tartalmaz valamennyi épülettakarítást, például a nagyobb lakóházak közösségi területeinek, ablakok, kémények tisztítását. Jóllehet, a háztartások számára végzett hagyományos takarítás, ami része a legtöbb fogyasztó árindexnek, nem tartozik ebbe a szolgáltató iparba. Következésképpen a CPI képzéssel való együttműködés (például közös felmérés) valószínűleg nem a legjobb, vagy csak korlátozottan jó megoldás. 3.

A minta tervezése

Egyrészt, mivel a piac aránylag jól átlátható és kompetitív, viszonylag kis minta elegendő lehet. Másrészt, különböző piaci szegmensek léteznek, ahol eltérően alakulnak az árak, és néhány országban a kis cégek jelentős piaci részarányt képviselnek. Világosan el kéne dönteni, hogy a minta tartalmazza-e az alvállalkozókat, amennyiben jelentős részarányt képviselnek a termelésben. Speciális kérdés, hogy a cégek szakosodása szükségessé teszi-e a minta részpiacok szerinti felosztását annak érdekében, hogy valamennyi részterületről bevonjunk válaszadókat. Egy ország iparszerkezetétől függően PPS mintavétel, vagy rétegzett mintavétel alkalmazható, mindkét esetben a forgalom a megfelelő méretváltozó annak biztosítására, hogy a legnagyobb cégek biztosan bekerüljenek a mintába. 4.

Fő árképzési módszerek

A fő árképzési módszerek a szerződéses és a modell-árazás. A szerződések szerinti árképzésnél reál-tranzakciós árakat használnak és így a módszer választás kérdése. Megjegyzendő, hogy külön figyelmet kell fordítani a minta reprezentativitására. A 2. 4. 2 pontban leírt diszkusszióra hivatkozva, a mintának a szerződéskötés időpontja és időtartama szerint is megfelelően reprezentálnia kell a sokaságot. 5.

Alternatív árképzési módszerek költség-haszon elemzése

Esetenként a felmérés az óradíjakat veszi számba. Az új szerződések hosszát, és a régi szerződések új árait egyaránt figyelembevevő szerződéses árképzés tényleges tranzakciós 173

árakat használ. Ezáltal a forgalmi árak közelebbi becslést adnak, mint a modell-árazás és az óradíj-megközelítés. A modell-árképzés főként olyan esetben alkalmazható, ahol a cégek nem hajlandók információt szolgáltatni tényleges szerződéseikről. Az óradíj-módszert, amennyire lehetséges, kerülni kell. 6.

Minőségi kérdések

A szerződéses árképzést hatékonyan lehet alkalmazni, amennyiben annak összetevői világosan meghatározhatóak a tényelegesen nyújtott szolgáltatások szerint. A minőség változását az ismételten nyújtott szolgáltatás változásának specifikációja értelmében a válaszadóval kialakított szoros kontaktus révén kell nyomon követni, akinek bármilyen ilyen típusú változást jeleznie kell. Ha történt ilyen változás, a válaszadóval együttműködve egyértelmű minőségkiigazítási módszerek alkalmazása a megoldás. Ha a szerződés megszűnik, helyettesítőre van szükség. Ebben az esetben az új termékeket egyszerű módszerekkel, mint a célzott átlagszámítás lehet belevenni az indexbe. Amennyiben a felmérés az óradíjakra irányul, a hatékonyságváltozások (ha egyáltalán) nem figyelhetők meg az indexben. Ezt mértékadó tapasztalatok igazolják. 7.

Információgyűjtés és a szolgáltatások specifikációja

Amennyiben a tényleges hosszú távú szerződések árait figyeljük meg, elméletileg elegendő pontosan meghatározni a megfigyelt szerződést (például a partner, vagy a szerződés száma szerint). Mégis, amennyiben az árak, a szolgáltatás tartalma kérdésessé válik, vagy egy helyettesítő tétel merül fel, az árstatisztikusnak jól felkészültnek és jól informáltnak kell lennie a válaszadó tevékenységéről, hogy képes legyen hatékony megbeszélést lefolytatni a válaszadóval. Ezért, egy konkrét szerződés kiválasztása mellett az ármeghatározás szempontjait is rögzíteni kell a tétel leírásakor, mint például: a takarítandó objektum, a megkívánt minőség, az ügyfél típusa, a számlázás időpontja a teljesítéshez képest, és a szerződés hossza. 8.

Speciális szempontok

Az export nem nagyon jellemző a tisztítási szolgáltatásokra. Lehetséges, hogy nagy nemzetközi cégeknek vannak kihelyezett „részlegei” nemzeti szinten. Érdekes új fejlemény a teljes (épület-fenntartást, beleértve a biztonsági szolgáltatást, takarítást és egyéb egyszerű) szolgáltatást is nyújtó vállalatok megjelenése. Az Eurostat Kézikönyve az Ár és Volumen-számításokról a Nemzeti Számlákhoz (Eurostat’s Handbook on Price and Volume Measures in National Accounts) elég szűkszavú ajánlásokat tesz. Megállapítja, hogy a szolgáltatások állandóak és az árindex jól megvalósítható. A termékek átláthatóbbak az összetettebb professzionális üzleti szolgáltatásoknál, mint például a mérnöki vagy jogi szolgáltatások. Az ügyfelek könnyebben össze tudják hasonlítani az élesebb versenyt eredményező tendereket. Például, egy ügyfél éves szinten pontosan egybevetheti egy irodatakarításra vonatkozó ajánlatokat. Sokkal nehezebb pontos összehasonlítást végezni különböző könyvelők éves auditálása között. Ezért ezekben az 174

egyszerű iparokban nagy a nyomás a termelékenység növelésére: egy tisztító cég a lehető legkevesebb idő alatt igyekszik elvégezni a szolgáltatást, míg a professzionális szolgáltatást nyújtók egyszerűen annyi számlázott munkaórát próbálnak meg eladni, amennyit csak lehetséges. 9.

Nemzeti módszerek áttekintése

Eddig tizenkét ország vett részt a PPI készítés munkájában. Az alábbiakban öt ország tapasztalatát mutatjuk be. Franciaország A francia statisztikai hivatal (INSEE) 1999 óta számol indexet 1995-ös bázison. Az index, a szokásos kategorizálástól eltérően a mezőgazdaságban végzett speciális tisztító tevékenységeket is tartalmazza. Az alábbi piaci szegmenseket különböztetik meg, amelyek közül a PPI a 2, 3, 4 és 6 tételeket tartalmazza: 1. 2. 3. 4. 5. i.

Ipari fertőtlenítés, kártevő és rovar kontrol; Ablakok; Épülettakarítás; Speciális tisztítás (mezőgazdaság, feldolgozóipar); Kéménytisztítás; Egyéb (például szállítóeszközök) takarítása

A PPI index reprezentatív szerződésekre épül. A cégek kiválasztása rétegzett mintán alapszik. A minta szelekciója a forgalmi adatok szerint történik. A panel 130 céget tartalmaz, amelyek 917 árat szolgáltatnak időszakonként. Kutatási eredményként megállapították, hogy a cégeknek nehéz beárazni egy reprezentatív modell-szerződést, szívesebben nyújtanak információt egy tényleges szerződés áráról. A számlázás időpontja a szolgáltatás teljesítéséhez képest szintén ármeghatározó tényező. Speciális ármeghatározó tényező a tárgyalás az új szerződésekről a jövőbeli ügyfelekkel, éles verseny idején. A cégek hajlandók akár 20%-kal a piaci ár alá kínálni a szerződés elnyerése érdekében. Amint az ügyfél megszerzi a szerződést, az árak ugrásszerűen közelítenek a piaci árhoz. Ez megnehezíti az SPPI számítását. A tisztító cég az első évben nehezen tudja felbecsülni az ügyfél igényeit, milyen mennyiségű szolgáltatást vár el. A szerződések az ügyfelek és az objektumok típusa szerint oszlanak meg különféle kategóriákra. Erre a megkülönböztetésre azért van szükség, mert feltehető, hogy amellett, hogy az árszint eltérő, az árváltozások is különbözhetnek: Ügyfél -

Tisztítás a közszférában, Tisztítás a magánszférában.

-

Irodák: i. Közösségi, ii. Magán Feldolgozóipar:

Tárgy

-

175

-

i. feldolgozóipari berendezés, ii. feldolgozóipari általános, iii. feldolgozóipari érzékeny területek, Kereskedelmi egység, Közterület, Lakóházak közösségi területei, Szállító eszközök.

Az INSEE a hosszú távú szerződések tranzakciós árait gyűjti. A szerződéseket a fentiekben meghatározott objektumok szerint különböztetik meg. Nagyon valószínűnek tűnt, hogy a cégek különbséget tudnak tenni az árak és a szolgáltatások változása között. A különféle tisztítási szerződések különböző súlyokat kapnak. A cégek súlyát egy külön felmérésben gyűjtött forgalmi adatok alapján határozzák meg. Egyesült Királyság Az Egyesült Királyságban a tisztítási szolgáltatásokat következő kategóriákra osztják: -

Kereskedelmi: i. Gyárak, ii. Irodák, iii. Kiskereskedelmi egységek, iv. Egyéb, - Nem-kereskedelmi: i. Kórházak, ii. Kormányzat, iii. Egyéb. Nincs lényeges különbség az épülettakarítás és más tisztítási szolgáltatás között. Az árképzés a szerződéses árak szerint történik. Az árak kiterjednek egy ügylet csökkentett, vagy nem csökkentett díjtételeire, vagy egy folyamatos szerződés keretén belül a negyedéves fizetésekre. A válaszadókat megkérik, hogy jelezzék, ha a szolgáltatások minősége, az ügyfél típusa, a mennyiség, a sebesség, a fizetési feltételek vagy a szerződés időtartama megváltozott. Finnország Finnországban 2003 harmadik negyedéve óta folyik egy kísérleti felmérés. Tisztító cégenként 20-30 szerződés árait mérik fel. A szerződések különböznek a tisztítandó terület mérete és aszerint, hogy nappali, esti, vagy hétvégi szolgáltatásra vonatkoznak. A megkülönböztetett objektumok: épület, iroda, üzem, fitness terem, bank vagy üzlet. Az árképzés módszere óradíj-módszer: a havi díjat a havonta tervezett munkaórák számával osztják el. Ha a szerződés változik, kikerül az indexből.

176

Új-Zéland Új-Zélandon az ausztrál és új-zélandi Standard Ipari Besorolást (the Australian and New Zealand Standard Industrial Classification (ANZSIC) használják. A tevékenységek felosztása a következők szerint történik: -

Épülettakarítás, Máshová nem sorolt tisztítás, Irodatakarítás, Kéményseprés, Lakossági tisztítás, Telefontisztítás.

Az épülettakarítás „dögvész” kontrolt is tartalmaz. A 25 tételből kilenc a kártevőirtásra vonatkozik a felmérésben. A másik 16 változó a következők szerint definiáltak: 1. Kereskedelmi egység – nem kereskedelmi egységek; 2. Iskolák: - Ablaktisztítás, - Irodák, - Kéményseprés, - Fertőző tartálytisztítás; 3. A regionális összetevő. Az árképzési módszer a modell-árazás, a lista-árak és az óradíjak kombinációja. Az épülettakarítás felmérése a modell-árképzés alapján történik. A fertőzött tartályok esetében listaárakat használnak. Az objektumok súlyozása a jövedelmek alapján történik. Ezeket az adatokat az éves Üzleti Felmérésből (Buseness Survey) nyerik. Hollandia

A cégeknél tett látogatások során kitűnt, hogy különbség van, egyrészt az épülettakarításra szakosodott cégek között, másrészt a szállító-eszközök takarítására és más takarításra specializálódó cégek között. Ez utóbbi piaci szegmens nagyon heterogén szolgáltatásokat tartalmaz. Az épülettakarításra szakosodott cégek különféle árképzési módszerek szerint képesek adatot szolgáltatni. A különféle árképzési módszerekre vonatkozó preferenciáik szintén eltérőek. A kísérleti felmérés során (2004 végén - 2005 elején) a következő árképzési módszereket próbálták ki: -

Modell-árak – szerződések,

-

Modell árak – ajánlatok,

-

Lista árak,

-

Standard óradíjak,

-

Tényleges óradíjak, 177

-

Szerződéses árak.

Sajnos nem akadt cég, amelyik a szerződéses árképzést hajlandó lett volna kipróbálni. A két modell-árképzési módszer jól működött a legtöbb cégnél. A cégek a modellárak mellett a modellre vonatkozó óradíjadatot és a modellre vonatkozó négyzetméter-árakat is adtak. A listaár-módszer az egyik vagy másik módszer kiegészítője. Csaknem valamennyi cégnek van árlistája, jóllehet az sosem reprezentálja valamennyi terméküket. A standard óradíjak, és a tényleges óradíjak szerinti árképzés kevésbé megfelelő módszernek bizonyult. Csupán egy nagy cég szolgált ilyen adatokkal. A szállítóeszközök tisztítására specializálódott cégek és az egyéb tisztító cégek nagyon különböznek egymástól. Három meglátogatott cégből kettő adott próba-adatokat. Mindkettő modell-árakat nyújtott. Valamennyi más árképzési módszert lehetetlennek tartották. Ezek a modellek óradíjakon alapultak, egy kocsi két személyre kalkulált adatával kombinálva. Ráadásul, az óradíjakat (az értékesítés értéke szerint) különböző méretű ügyfelekre kalkulálták. Még nem világos, vajon az ilyen modelleket lehet-e más cégeknél is alkalmazni ezen a részpiacon. Norvégia Norvégiában elkészült egy megvalósíthatósági tanulmány, amit 2005 februárjában fejeztek be. Ennek alapján csupán a hagyományos takarítást (74. 70. 12) és az ablaktisztítást (74. 70. 13.) vonták be a kibocsátási árindexbe első helyen. Az index-felmérés nem tesz különbséget a köz és a magán szféra között. Ennek eldöntését az iparon belüli interjúk eredményei alapján végzik majd el. Ármegfigyelés -

Ablaktisztítás: a felmérés különbséget tesz belső és külső ablaktisztítás között. Mindkét tevékenységre négyzetméter-árakat alkalmaztak.

-

Hagyományos tisztítási szolgáltatások: ii. Belső fal- és mennyezet-tisztítás. Négyzetméter-árakat gyűjtöttek; iii. Fényezés és sikálás. Négyzetméter-árak; iv. Napi takarítási szolgáltatás.

Reprezentatív hosszú távú szerződések árait gyűjtötték. A felmérésben arra kérték a válaszadókat, hogy nyújtsanak információt a szerződésnek a következőkben felsorolt elemeiben történő bármilyen változásáról: összes négyzetméter, speciális tisztítást igénylő terület négyzetméterben (pl. WC), és az INSTA 8000 színtű szolgáltatásokról (norvég minőségi szabvány). Ez utóbbi információt a szerződéses ár minőségi kiigazításához próbálják meg felhasználni. A különféle szolgáltatások súlyait a jövedelmi adatok alapján határozzák meg. Ezt az információt évente egyszer gyűjtik.

178

Glossary

Glosszárium

This Glossary uses the SNA 93 as the main reference.

A glosszárium fő forrása az SNA 93.

“STS Manual” refers to “Methodology of „STS kézikönyv” a „Rövid távú gazdaságshortterm business statistics. Interpretation and statisztika módszertana. Értelmezés és guidelines”, Eurostat, Edition 2002, ISBN 92- irányelvek”, Eurostat 2002, ISBN 92-984-4762894-4762-1. 1. Kézikönyvet jelenti. “PPI Manual” refers to the glossary of the „PPI kézikönyv” alatt a Termelői árindex Producer price index manual. kézikönyv glosszáriuma értendő. “OECD” refers to the OECD Glossary of Statistical Terms: (http://stats.oecd.org/glossary/)

„OECD” az OECD Statisztikai meghatározások glosszáriumára utal (http://stats.oecd.org/glossary/)

CODED is the Eurostat concepts and definitions database (http://forum.europa.eu.int/irc/dsis/coded/info/dat a/coded/en.htm)

„CODED” a z Eurostat kencepciók és definíciók adatbázisát jelenti (http://forum.europa.eu.int/irc/dsis/coded/info/dat a/coded/en.htm)

Webster corresponds to the Merriam-Webster online dictionary (http://www.m-w.com).

„Webster” megfelel a Merriam-Webster online szótárnak (http://www.m-w.com).

Accrual accounting

Eredményszemléletű számbavétel

Accrual accounting records flows at the time economic value is created, transformed, exchanged, transferred or extinguished; this means that services are recorded in the system when they are provided.

Az eredményszemléletű számbavétel a folyamatokat akkor veszi számba, amikor a gazdasági érték keletkezik, átalakul, piaci csere tárgyát képezi, átadásra kerül vagy megsemmisül; ez azt jelenti, hogy e szemléletben a szolgáltatásokat akkor kell számba venni, amikor a szolgáltatásnyújtásra sor kerül.

Some services are special in the sense that they are characteristically supplied on a continuous basis. Examples are operating leasing, insurance and housing services (including those of owneroccupied dwellings). These services are recorded as provided continuously over the whole period the contract lasts or the dwelling is available. (SNA 93)

Néhány szolgáltatás speciális abban az értelemben, hogy nyújtása/igénybe vétele folyamatos. Példa erre az operatív lízing, a biztosítási, a lakásszolgáltatások (beleértve a tulajdonos által lakott lakásokkal kapcsolatosakat is). Ezeket a szolgáltatásokat a szerződés érvényességének, illetve az ingatlan igénybevételének teljes ideje alatt folyamatosan kell számba venni. (SNA93)

179

Base period

Bázisidőszak

The base period generally is understood to be the period with which other periods are compared and whose values provide the weights for a price index. However, the concept of the “base period” is not a precise one and may be used to mean rather different things. Three types of base periods may be distinguished:

A bázisidőszak alatt általában az az időszak értendő, amellyel a többi időszakot összehasonlítják, és amelynek értékadatai súlyként szolgálnak az árindexhez. A „bázisidőszak” fogalma azonban nem pontos, igen különböző dolgokat jelenthet. A bázisidőszak három típusa különböztethető meg:

1. The price reference period, that is, the period 1. Az ár referencia időszaka, azaz az az időszak, whose prices appear in the denominators of the amelynek árai az árarány nevezőjében price relatives used to calculate the index, or szerepelnek az árindex-számításkor, vagy 2. The weight reference period, that is, the period usually a year, whose values serve as weights for the index. However, when hybrid expenditure weights are used in which the quantities of one period are valued at the prices of some other period, there is no unique weight reference period, or

2. A súly referencia időszaka, azaz az az időszak, rendszerint egy év, amelynek értékei az indexhez súlyként szolgálnak. Abban az esetben azonban, amikor vegyes ráfordítás-súlyokat használnak – egyik periódus volumen adatait a másik időszak árain értékeljük – nincs egyértelmű bázisidőszak a súlyokat illetően, vagy

3. The index reference period, that is, the period for which the index is set equal to 100. The three reference periods may coincide but frequently do not. (PPI Manual)

3. Az index referencia időszaka, azaz az az időszak, amelynek indexe egyenlő 100-zal. A három referencia időszak egybeeshet, de gyakran nem ez a helyzet. (PPI Kézikönyv)

Basic price

Alapár

The basic price reflects revenue received by the producer, for a unit of service produces as output, minus any taxes on services, and plus any subsidies received by the producer. The basic price includes any applicable discounts, rebates, surcharges, etc. that may apply to customers.

Az alapár kifejezi a termelő bevételét, amelyet a termelt szolgáltatás egy egységéért kap, a szolgáltatásra kivetett adók nélkül és a termelőnek nyújtott támogatással együtt. Az alapár magában foglal minden, a fogyasztónak adható kedvezményt, engedményt, pótlékot stb.

Chain indices

Láncindex

Chain indices are obtained by linking price (or volume) indices for consecutive periods; the short-term movements, which are linked, are calculated using weighting patterns appropriate to the periods concerned.

A láncindexek az egymást követő időszakok ár(vagy volumen-) indexeinek az összekapcsolásával (láncolásával) jönnek létre, az összekapcsolt rövid távú változásokat az érintett időszak súlyszerkezetével számítják.

180

Charge-out rate

Kiszámlázott díjhányad

Charge-out rate is the average billing rate (e.g. A kiszámlázott díjhányad olyan átlagos díjtételt hourly rate) designed to recover all costs of (például óradíjat) jelent, amellyel számítva a providing the service. bevételnek a szolgáltatásnyújtás minden költségét fedeznie kell. Component pricing

Komponens (összetevőkön) alapú árbecslés

The price is made up of a number of subcomponent prices that can be of any kind (transaction prices, unit values, list prices,...) except, at least predominantly, time-based prices (like hourly charge-out rates).

Az ár több szolgáltatáskomponens árából tevődik össze, amelyek bármely típusúak lehetnek (tranzakciók árai, egységértékek, listaárak) kivéve, legalább is meghatározó mértékben, a munkaidő-alapú árakat (mint például az óradíj).

Computer software

Számítógépes szoftver

Computer software is an asset consisting of computer programs, program descriptions and supporting materials for both systems and applications software; included are purchased software and software developed on own account, if the expenditure is large. (Webster, OECD)

A számítógépes szoftver olyan eszköz, amely részét képezik a számítógépes programok, programleírások és rendszer és alkalmazási szoftvereket támogató anyagok; ide tartoznak a vásárolt és a saját fejlesztésű szoftverek, amennyiben a fejlesztés jelentős költséget tesz ki. (Webster, OECD)

Contract pricing

Szerződések árazása

Use of price of a repeated delivery of the same or Olyan árak használata, amelyek egyazon very similar service over time by the same szolgáltató által ugyanannak az igénybevevőnek producer to the same client. ismételten nyújtott egyazon, vagy nagyon hasonló szolgáltatásokhoz tartoznak. Domestic production

Hazai termelés

GDP (Gross Domestic Production) is intended to be a measure of the value created by the productive activity of resident institutional units. Although for the kinds of technical reasons just given, it may not be identical with the sum of the gross values added of resident producers it nevertheless consists mainly of the latter.

Elvben a GDP (bruttó hazai termék, BHT) a mérőszáma a rezidens szervezeti egységek termelő tevékenysége révén keletkezett értéknek. Bár bizonyos technikai okok miatt ez nem feltétlenül azonos a rezidens-termelők által előállított bruttó hozzáadott értékkel, de túlnyomó részét ez utóbbi teszi ki.

It should be noted, however, that GDP is not intended to measure the production, taking place within the geographical boundary of the economic territory. Some of the production of a resident producer may take place abroad, while some of the production, taking place within the geographical boundary of the economy, may be

Szükséges azonban megjegyezni, hogy a BHT nem a gazdasági térség földrajzi határán belüli termelést méri. A rezidens termelők termelésének egy része végbemehet külföldön, miközben a gazdaság földrajzi határán belül történő termelés egy részt nem rezidens-termelők folytatják. Például egy rezidens termelő alkalmazottainak

181

carried out by non-resident producer units. For example, a resident producer may have teams of employees working abroad temporarily on the installation, repair or servicing of equipment. This output is an export of a resident producer and the productive activity does not contribute to the GDP of the country in which it takes places. Thus, the distinction between resident and nonresident institutional units is crucial to the definition and coverage of GDP. In practice, of course, most of the productive activity of resident producers takes place within the country in which they are resident. However, producers in service industries which typically have to deliver their outputs directly to their clients wherever they are located are increasingly tending to engage in production in more than one country, a practice which is encouraged by rapid transportation and instantaneous communication facilities. Geographical boundaries between adjacent countries are becoming less significant for mobile service producers, especially in small countries bordered by several other countries. (SNA, par. 6.238 and 6.239)

egy csoportja ideiglenesen külföldön végezheti egy berendezés szerelését, javítását vagy szervizelését. Ilyen esetben a kibocsátás a rezidens termelő exportja és a termelő tevékenység nem számít bele azon ország BHTjébe, ahol a termelés ténylegesen végbemegy. Így, a rezidens és nem-rezidens szervezeti egységek közti megkülönböztetés meghatározó a BHT tartalma és hatóköre szempontjából. A gyakorlatban természetesen a rezidens termelők tevékenysége nagyrészt abban az országban történik, ahol rezidensek. Azonban olyan szolgáltató ágazatokban, ahol az a tipikus, hogy a kibocsátás közvetlenül kerül átadásra az igénybevevőknek, azok bárhol is tartózkodnak, egyre inkább jellemzővé válik, hogy a termelők nemcsak egyetlen országban termelnek, amit megkönnyít a gyors közlekedési és az egyidejű kommunikációs lehetőség. A mobil szolgáltatásnyújtók számára az egymással szomszédos országok közti határok elvesztik jelentőségüket, különösen több országgal határos kis országok esetén. (SNA, par. 6.238 és 6.239)

Elementary aggregate

Elemi aggregátum

An elementary aggregate is generally the lowest Az elemi aggregátum rendszerint az indexlevel within an index structure for which reliable struktúrán belül az a legalacsonyabb szint, weights exist for the population of interest. amelyre a vizsgálandó sokaságot tekintve léteznek megbízható súlyok.

Enterprise

Gazdálkodó szervezet

The enterprise is the smallest combination of legal units that is an organisational unit producing goods or services, which benefits from a certain degree of autonomy in decision-making, especially for the allocation of its current resources. An enterprise carries out one or more activities at one or more locations. An enterprise may be a sole legal unit. The enterprise thus defined is an economic entity, which can therefore, under certain circumstances, correspond to a grouping of several legal units. (Council Regulation EEC 696/93 and STS Manual)

A gazdálkodó szervezet a jogi egységek legszűkebb együttese, olyan szervezeti egység, amely javakat és szolgáltatásokat állít elő, és amely bizonyos döntéshozatali önállóságot élvez, különösen a folyó termelés erőforrásainak felhasználásában. A gazdálkodó szervezet egy vagy többféle tevékenységet folytat, egy vagy több helyen. Egy gazdálkodó szervezet állhat akár egyetlen jogi egységből. Az előző meghatározás szerint azonban egy gazdálkodó szervezet olyan gazdasági entitás, amely bizonyos körülmények között megfelel több jogi egységből áll csoportnak. (EEC 696/93 Tanácsi rendelet és STS kézikönyv)

182

Establishment

Szakosodott telephely

An establishment is an enterprise or part of an enterprise that is situated in a single location and in which only a single (non-ancillary) productive activity is carried out or in which the principal productive activity accounts for most of the value added. (SNA 5.21, 6.80)

Egy szakosodott telep-hely megfelel egy gazdálkodó szervezetnek, vagy annak egy olyan részének, amely egyetlen fizikailag elkülöníthető helyen működik, ahol egyetlen (nem kisegítő) termelő tevékenység megy végbe, vagy ahol a főtevékenység teszi ki a hozzáadott érték döntő hányadát (SNA 5.21, 5.80).

Exports

Export

Exports of goods and services consist of transactions in goods and services (sales, barter, or gifts or grants) from residents to non-residents. The treatment of exports and imports in the SNA is generally identical with that in the balance of payments accounts as described in the Balance of Payments Manual. (OECD)

A javak és szolgáltatások exportja javak és szolgáltatások tranzakcióját (értékesítést, bartert, vagy ajándékot, vagy adományt) jelenti rezidensektől nem-rezidenseknek. Az exportot és importot az SNA jórészt a nemzetközi fizetési mérleggel azonos módon kezeli, ahogy azt a Nemzetközi fizetési mérleg kézikönyv tárgyalja. (OECD)

Family tree

Családfa

A family tree in SPPI is a classification of services. In most cases, the classification comes from a specific survey in a particular services sector or from trade organisation.

Az SPPI által értelmezett „családfa” a szolgáltatások egyfajta osztályozása. Az osztályozás többnyire külön, az adott szolgáltatáságazatot célzó adatfelvételből származik, vagy szakmai szervezetektől.

Hedonic method

Hedonikus módszer

The hedonic method is a regression technique used to estimate the prices of qualities or models that are not available on the market in particular periods, but whose prices in those periods are needed in order to be able to construct price relatives; it is based on the hypothesis that the prices of different models on sale on the market at the same time are functions of certain measurable characteristics so regression methods can be used to estimate by how much the price varies in relation to each of the characteristics. (OECD)

A hedonikus módszer regressziós technika, olyan minőségi változatok vagy modellek árainak becslésére használják, amelyek az adott időszakban a piacon nem találhatók, de amelyek adott időszaki áraira szükség van az egyedi árindexek összeállításakor; azon a hipotézisen alapul, hogy különböző értékesítési modellek árai egyazon időponti piacon bizonyos mérhető ismérvek függvényei, ezért alkalmazható a regressziós módszer arra, hogyan változik az ár az egyes ismérvek függvényében.

183

Imports

Import

Imports of goods and services consist of transactions in goods and services (purchases, barter, or receipts of gifts or grants) from nonresidents to residents. The treatment of exports and imports in the System of National Accounts is generally identical with that in the balance of payments accounts as described in the Balance of Payments Manual. (OECD)

A javak és szolgáltatások importja javak és szolgáltatások tranzakcióját (értékesítést, bartert, vagy ajándékot, vagy adományt) jelenti nemrezidensektől rezidenseknek. Az exportot és importot az SNA jórészt a nemzetközi fizetési mérleggel azonos módon kezeli, ahogy azt a Nemzetközi fizetési mérleg kézikönyv tárgyalja. (OECD)

Industry SPPIs

Tevékenységi szemléletű SPPI

An SPPI for an industry is compiled based on prices of outputs in establishments belonging to the industry concerned. It covers also prices of secondary production.

Az ágazati (tevékenységi) SPPI-t az adott ágazatba tartozó szakosodott egységek kibocsátási árai alapján számítják. Tartalmazza a másodlagos tevékenységek árait is.

Institutional unit

Szervezeti egység

An institutional unit is an economic entity that is capable, in its own right, of owning assets, incurring liabilities and engaging in economic activities and in transactions with other entities. Enterprises are institutional units. Other kinds of units include households and governments. (PPI Manual)

A szervezeti egység olyan gazdasági entitás, amely saját jogán képes eszközöket birtokolni, kötelezettségeket vállalni, és gazdasági tevékenységek és tranzakciók révén kapcsolatba lépni más entitásokkal. A gazdálkodó szervezetek szervezeti egységek. Más típusú egységeket alkotnak a háztartások és a kormányzat. (PPI kézikönyv)

Intra-enterprise transfer price

Gazdálkodó szervezeten belüli transzfer ár

The value assigned on a per unit or per shipment basis to goods transferred from one establishment of an enterprise to another. It may or may not be economically significant. However, it is not a market price since ownership of the good does not change hands. (PPI Manual)

Az az érték, amelyet egy gazdálkodó szervezeten belül az egyik szakosodott egységtől a másiknak történő jószág átadása során egységnyi, vagy egyszeri szállítás után kimutatnak. Lehet gazdaságilag jelentős vagy nem jelentős. Mivel a jószág tulajdonjoga nem változik, ezért nem piaci ár. (PPI kézikönyv)

184

Kind-of-activity unit

Szakosodott egység

A kind-of-activity unit is an enterprise, or a part of an enterprise, which engages in only one kind of (non-ancillary) productive activity or in which the principal productive activity accounts for most of the value added. The kind-of-activity unit (KAU) groups all the parts of an enterprise contributing to the performance of an activity at class level (four digits) of NACE Rev. 1 and corresponds to one or more operational sub- divisions of the enterprise. The enterprise's information system must be capable of indicating or calculating for each KAU at least the value of production, intermediate consumption, manpower costs, the operating surplus and employment and gross fixed capital formation.

A szakosodott egység egy gazdálkodó szervezet, vagy annak olyan része, amely egyetlen (nemkisegítő) termelő tevékenységet végez, vagy a főtevékenység teszi ki a hozzáadott érték döntő hányadát. A szakosodott egységek csoportja egy gazdálkodó szervezet összes olyan részlege, amely NACE rev.1 szakágazati (négy számjegyes) szinten azonos tevékenységet végez, és megfelel a gazdálkodó szervezet egy vagy több működési alegységének. A gazdálkodó szervezet információs rendszerének alkalmasnak kell lennie arra, hogy minden egyes szakosodott egységre megállapítható legyen legalább a termelés értéke, a termelő felhasználás, a munkaerő költség, a működési eredmény, a foglalkoztatás és a bruttó állóeszköz felhalmozás.

KAUs falling within a particular heading in the statistical classification of economic activities in the European Community (NACE REV 1) can produce products outside the homogeneous group, on account of secondary activities connected with them which cannot be separately identified from available accounting documents. The enterprise and the KAU are identical when it proves impossible for an enterprise to indicate or calculate information on all of the variables listed in this recital for one or more operational subdivisions. (Manual)

Az Európai Közösségek gazdasági tevékenységeinek statisztikai osztályozása (NACE rev.1) szerint egy bizonyos osztályába tartozó szakosodott egység előállíthat nem a homogén osztályba tartozó termékeket olyan másodlagos tevékenységként, amelyet a rendelkezésre álló számviteli dokumentumok alapján nem lehet külön kimutatni. A gazdálkodó szervezet megegyezik a szakosodott egységgel abban az esetben, ha nincs mód arra, hogy a gazdálkodó szervezet egy vagy több működési alegységre bontva kimutassa vagy kiszámítsa az előzőekben felsorolt változók mindegyikét. (Kézikönyv)

185

Laspeyres price index

Laspeyres árindex

A Laspeyres price index is a weighted arithmetic average of price relatives using the values of the earlier period as weights.

A Laspeyres árindex az egyedi árindexek súlyozott számtani átlaga, ahol a súlyokat korábbi időszak értékadatai képezik.

Local kind of activity unit (LKAU)

LKAU

See “establishment”.

Lásd „szakosodott telephely”

Local unit

Telephely

A local unit is an enterprise, or a part of an A telephely egy gazdálkodó szervezet, vagy enterprise, which engages in productive activity annak olyan része, amely a termelő at or from one location. tevékenységet egyetlen fizikai helyen vagy onnan kiindulva végzi. Margin (trade)

Árrés (kereskedelmi)

A trade margin is the difference between the actual or imputed price realised on a good purchased for resale (either wholesale or retail) and the price that would have to be paid by the distributor to replace the good at the time it is sold or otherwise disposed of.

A kereskedelmi árrés a különbsége azon tényleges vagy imputált árnak, amelyet a javak (nagykereskedelmi vagy kiskereskedelmi) továbbértékesítésekor realizálnak és annak az árnak, amelyet fizetni kellene az elosztónak akkor, ha a jószágot helyettesíteni szeretné a tobábbértékesítés vagy más módon történő továbbadás időpontjában

Margin (transport)

Árrés (szállítási)

A transport margin consists of those transport A szállítási árrés a vásárló által külön fizetett charges paid separately by the purchaser in szállítási költség annak érdekében, hogy a taking delivery of the goods at the required time jószágot a kívánt időben és helyre elszállítsák. and place. Market prices

Piaci ár

Market prices for transactions are the amounts of A tranzakciók piaci ára az a pénzösszeg, amelyet money willing buyers pay to acquire something a vásárlók hajlandók fizetni azért, hogy az eladók from willing sellers. hajlandók legyenek eladni a kívánt dolgot. Mark-up

Haszonkulcs

The mark-up is an amount added to the cost price to determine the selling price.

A haszonkulcs az az összeg, amennyit az értékesítési ár meghatározásakor hozzáadnak a költségek árához.

Model pricing

Modell árbecslés

Estimation of price for a standardised product ("model") which is not transacted in the survey period.

Olyan szabványosított termék (modell) árának becslése, amelynek a piaci cseréjére nem került sor a megfigyelési időszakban.

186

Non-probability sampling

Nem-valószinűségi mintavétel

The selection of a sample of producers and products is non random but based on expert knowledge of judgment. Non-probability sampling is also known as “non-random sampling”, “purposive sampling” and “judgmental sampling”. (PPI Manual)

A termelők és termékek olyan mintavétele, amely nem véletlenszerű, hanem szakértői ismereteken és megítélésen alapul. A nem-valószinűségi mintavétel lehet „nem-véletlen mintavétel”, „célzott mintavétel” és „szakértői mintavétel”. (PPI kézikönyv)

Non-resident

Nem-rezidens

A unit is non-resident if its centre of economic interest is not in the economic territory of a country.

Egy egység akkor nem-rezidens, ha meghatározó gazdasági érdekei nem az adott ország gazdasági területéhez kötik.

Output (services output)

Kibocsátás (Szolgáltatás kibocsátás)

Services output is produced by an establishment or local kind of activity units. The services output is provided for all uses, intermediate and final consumption, and for exports.

Szolgáltatás kibocsátást előállíthat egy szakosodott telephely vagy egy szakosodott egység. A szolgáltatás kibocsátása nyújtható bármely felhasználónak, termelő felhasználásra, végső fogyasztásra és exportra.

Output PPI

Kibocsátás termelőiár-indexe

Output producer price indices seek to measure the change in the trading price of products sold by domestic producers on the domestic market and the non-domestic market. (Manual)

A kibocsátás termelőiár-indexe a hazai termelők által hazai piacra vagy exportra értékesített termékek értékesítési árának változásának mérését célozza.

Percentage fee method

Százalékos díj módszer

Price change (of commission fee) is calculated by multiplying the percentage change of commission fee by price change of underlying product (contract, asset or other product).

A (közvetítői díj) árváltozását a közvetítői díj változásának és a közvetített termék (szerződés, eszköz vagy más termék) árváltozásának a szorzata adja.

Period prices

Időszaki ár

Period prices are an estimate of the price across Az időszaki ár az árnak az időszak egészére the period and so is an average price for the vonatkozó becslése, és így az időszak átlagos ára. period. (PPI Manual) (PPI kézikönyv)

Point-in-time prices

Időponti ár 187

Point-in-time prices prevail on a particular day of Az időponti ár a hónap egy bizonyos napján the month. (PPI Manual) érvényesülő ár. (PPI kézikönyv) PPI

Termelőiár-index (PPI)

PPI is a measure of the change in the prices of goods and services either as they leave their place of production or as they enter the production process. (PPI Manual)

A termelőiár-index a javak és szolgáltatások árváltozásának mértéke vagy akkor, amikor azok elhagyják a termelés helyét, vagy amikor azok belépnek a termelés folyamatába. (PPI kézikönyv)

PPS

PPS

Probability proportional to size is a sampling procedure whereby each unit in the universe has a probability of selection proportional to the size of some known relevant variable. In the case of establishments, size is usually defined in terms of employment or output. (PPI Manual)

A mérettel arányos valószínűségi mintavétel olyan mintavételi eljárás, ahol a sokaság minden egységének a kiválasztási valószínűsége arányos valamely ismert fontos változó méretével. Szakosodott telephelyek esetén a méret általában a foglalkoztatottak számára, vagy a kibocsátásra vonatkozik. (PPI kézikönyv)

Price

Ár

The price of a good or service is the value of one Egy jószág vagy szolgáltatás ára az adott jószág unit of that good or service. vagy szolgáltatás egy egységének értéke. Price index

Árindex

The price index is a measure reflecting the average of the proportionate changes in the prices of the specified set of goods and services between two periods of time.

Az árindex olyan mérték, amely két időszak között a javak és szolgáltatások egy magadott halmazára kifejezi az árak százalékos változásának átlagát.

Price observation

Ármegfigyelés

The price collected or reported for a sampled Egy mintába kerülő termék vagy tétel árának product or item. (PPI Manual) összegyűjtése vagy jelentése (PPI kézikönyv) Price reference period

Ár referencia időszak

It is the period of which prices are compared with Az az időszak, amely áraihoz a tárgyidőszak árait the prices of the current period. See also “base viszonyítják. Lás még bázis időszak. period”. Price relative

Egyedi árindex

A price relative refers to a service product surveyed within the enterprise for which a micro index has been estimated. The micro index is made up of one of several price quotations for similar services.

Az egyedi árindex egy gazdálkodó szervezeten belül megfigyelt egyetlen olyan szolgáltatásra vonatkozik, amelyre készül mikro-szintű index. A mikro-index hasonló szolgáltatások egy vagy több árfelírásából kerül kiszámításra.

Pricing mechanism

Árképzési mechanizmus

Corresponds to charging arrangements put in Megfelel a gazdasági szereplők által alkalmazott 188

place by economic operators.

díjszámítási eljárásoknak.

Pricing method

Árbecslési módszer

The use of a specific type of information on prices to represent the evolution of price in price index compilation. It is a procedure put in place by statisticians to make price data eligible to be entered in an index. The pricing method is largely determined by the characteristics of the data.

Bizonyos típusú árinformációk használata arra a célra, hogy azzal az árindex-számításakor kifejezzük az árak alakulását. A statisztikus által alkalmazott eljárás, amely az áradatokat alkalmassá teszi egy indexben való megjelenítésre. Az árbecslési módszer nagymértékben függ az adatok jellegétől.

Principal activity

Főtevékenység

The principal activity of a producer unit is the activity whose value added exceeds that of any other activity carried out within the same unit (the output of the principal activity must consist of goods or services that are capable of being delivered to other units even though they may be used for own consumption or own capital formation).

Egy termelési egység főtevékenysége az a termelő tevékenység, amely által előállított hozzáadott érték meghaladja ugyanazon egység bármely más tevékenységének hozzáadott értékét ( a főtevékenység kibocsátását képező javaknak vagy szolgáltatásoknak alkalmasnak kell lenniük más egységeknek való átadásra még akkor is, ha azokat saját fogyasztásra vagy felhalmozásra használják). The "principal activity" is identified by the A főtevékenység azonosítása „felülről lefelé” "topdown" method as the activity, which módszerrel történik azon tevékenységek contributes most to the total value added of the kiválasztásával, amelyek a legnagyobb részt entity under consideration. (Manual) képviselnek a vizsgált egység hozzáadott értékében. (Kézikönyv) Probability sampling

Valószínűségi minta

The random selection of a sample of producers and/or products from a universe of activity in which each producer and/or product has a known non-zero probability of selection.

Termelők és/vagy termékek mintájának a sokaságból való olyan véletlen kiválasztása, ahol minden egyes termelő és/vagy termék mintába kerüléséhez egy ismert nem-zéró valószínűség tartozik.

Producer's price

Termelői ár

A producer's price is the amount receivable by the producer from the purchaser for a unit of a good or service produced as output minus any VAT, or similar deductible tax, invoiced to the purchaser; it excludes any transport charges invoiced separately by the producer.

A termelői ár az az összeg, amennyit a termelő a kibocsátásként termelt jószág vagy a szolgáltatás egységéért a vásárlótól kap, nem beleszámítva a hozzáadott érték típusú forgalmi adót és más a vásárlónak számlázott visszaigényelhető adókat, nem tartalmazza a termelő által külön számlázott szállítási költségeket sem.

Product SPPIs

Termék szemléletű SPPI

An SPPI is compiled for product groups based on Egy termékcsoportra számított SPPI az adott prices of outputs in all economy independently termékcsoport teljes kibocsátásának árán alapul, 189

whether services are produced as principal or bármely ágazatban is állítják azt elő akár fő vagy secondary production. The SPPI is typically másodlagos tevékenységként. Az SPPI-t published by industry classification. rendszerint ágazati osztályozás szerint publikálják. Productivity

Termelékenység

Productivity is understood as a change in working time in the provision of the same service product in two periods. Change in productivity may be a result of improved labour or capital productivity or of the switch in the use of labour and capital

Termelékenység változásának nevezzük két időszak között ugyanazon szolgáltatás nyújtására fordított munkaidő változást. A termelékenység változását előidézheti a munka vagy a tőke termelékenységének emelkedése, vagy a felhasznált munka és tőke közti aránymódosulás.

Products

Termékek

Products, also called “goods and services”, are the result of production; they are exchanged and used for various purposes: as inputs in the production of other goods and services, as final consumption or for investment.

A termékek, más néven javak és szolgáltatások, a termelés kimenetét jelentik; csere tárgyát képezik, és többféle célra hasznosulnak: mint input más javak és szolgáltatások előállításához, mint végső fogyasztás vagy felhalmozásra kerülnek.

Product specification

Termék specifikáció

The product/service specification is a detailed list of the characteristics that identify an individual sampled product. Its purpose is to ensure the consistency of the price collection through time. The specifications cover both the product/service and the transaction.

A termék/szolgáltatás specifikáció a jellemzők olyan részletes listája, amely azonosítja a mintában szereplő egyedi terméket. Célja, hogy garantálja az ármegfigyelés időbeli konzisztenciáját. A specifikáció vonatkozik mind a termékre/szolgáltatásra, mind a tranzakcióra.

Quality adjustment

Minőségi korrekció

The process - or the result of the process - of estimating what the market price of a replacement product would be if it had the characteristics of the product it replaces and with whose price its price is to be compared. The adjustment is made so that the price comparison between the two products reflects “pure” price change only.

Az a folyamat - vagy annak a folyamatnak az eredménye –, amely azt becsüli meg, hogy mennyi lenne a piaci ára annak a helyettesítő terméknek, amely jellemzői megegyeznének az általa helyettesített termék jellemzőivel, és amely árával annak ára összehasonlítható. A korrekció úgy történik, hogy a két termék közti árváltozás kizárólag a tiszta árváltozást fejezze ki.

Reference period

Referencia időszak

See “price reference period”.

Lásd „ár referencia időszak”

190

Representative item

Reprezentáns tétel

A representative item is a product/service selected for pricing within an elementary aggregate because of his significance in terms of turnover.

Egy reprezentáns tétel egy, az árbecsléshez azért kiválasztott termék/szolgáltatás az elemi aggregátumon belül, mert az fontos részt képvisel az árbevételen belül.

Resident

Rezidens

An institutional unit is resident in a country when Egy szervezeti egység akkor rezidens egy it has a centre of economic interest in the országban, ha meghatározó gazdasági érdekei az economic territory of that country. adott ország területéhez kötik. Revenue

Árbevétel

The value of output sold. The value of invoiced sales of goods or services supplied to third parties during the reference period. The term is often used interchangeably with “sales” and “turnover”. (PPI Manual)

Az eladott kibocsátás értéke. A javak és szolgáltatások adott vonatkozási időszak alatt harmadik félnek számlázott értéke. Az értékesítés és árbevétel kifejezéseket gyakran felváltva használjuk (PPI kézikönyv)

Re-weighting

Átsúlyozás

It is the introducing of a new set of weights into Az index újraszámítása új súlyok alapján the index. Sampling frame

Mintavételi keret

The sampling frame is the list of the units (producers of services) in the universe from which a sample of units is to be selected. The sampling frame provides the details required to pick the sample, such as turnover, size, and main industry. The business register is the main sampling frame used in SPPIs completed sometimes by other sources as structural surveys or trade organisations information.

A mintavételi keret a sokaságon belül az egységek (termelők vagy szolgáltatások) olyan listája, amelyből kiválasztásra kerül az egységek mintája. A mintavételi keret tartalmazza azokat a részleteket, amelyek szükségesek a mintaválasztáshoz, ilyen az árbevétel, a méret, és az ágazati besorolás. Az SPPI céljára a legfontosabb mintavételi keret a vállalkozási regiszter, esetenként kiegészítve egyéb adatforrásokkal, mint a szerkezeti statisztikák vagy a szakmai szervezetektől származó információk.

Secondary activity

Másodlagos tevékenység

A secondary activity is an activity carried out within a single producer unit in addition to the principal activity and whose output, like that of

A másodlagos tevékenység egyazon termelő egység által a főtevékenység mellett végzett termelő tevékenység, amely kibocsátásának, 191

the principal activity, must be suitable for delivery outside the producer unit.

hasonlóan a főtevékenységéhez, alkalmasnak kell lennie a termelő egységen kívülre történő átadásra.

Services

Szolgáltatások

Services are outputs produced to order and which cannot be traded separately from their production; ownership rights cannot be established over services and by the time their production is completed they must have been provided to the consumers; however as an exception to this rule there is a group of industries, generally classified as service industries, some of whose outputs have characteristics of goods, i.e. those concerned with the provision, storage, communication and dissemination of information, advice and entertainment in the broadest sense of those terms; the products of these industries, where ownership rights can be established, may be classified either as goods or services depending on the medium by which these outputs are supplied. (SNA 6.8)

A szolgáltatások olyan kibocsátást jelentenek, amely rendelésre történik, és amely nem különíthető el a termelési folyamattól; a szolgáltatások felett nem lehet tulajdonjogot gyakorolni, és elkészültük után azonnal át kell adni a fogyasztóknak. Bár e szabály alól kivételt képeznek azok az ágazatok, amelyeket többnyire a szolgáltató ágazatok közé soroljuk, bár a kibocsátásuk egy része jószág jellegű, ilyen a széles értelemben vett információ, hírközlés és szórakoztató jellegű termékek előállítása, tárolása, továbbítása és közzététele; ezen ágazatok termékei felett a tulajdonjog megállapítható, és ezek attól függően sorolhatók a javak vagy a szolgáltatások közé, hogy milyen hordozón kerül a kibocsátás átadásra. (SNA 6.8)

Sub-contractor

Alvállalkozó

A person or firm being contracted by a main contractor or employer to carry out work or deliver services, labour or materials as part of a larger project.

Egy magánszemély vagy cég, amely szerződik a fővállalkozóval vagy munkaadóval arra, hogy elvégez egy munkát, vagy egy bizonyos szolgáltatást nyújt egy nagyobb projekt részeként.

Subsidy on product

Terméktámogatás

A subsidy on a product is a subsidy payable per unit of a good or service produced, either as a specific amount of money per unit of quantity of a good or service or as a specified percentage of the price per unit; it may also be calculated as the difference between a specified target price and the market price actually paid by a buyer.

A terméktámogatás olyan támogatás, amely valamely jószág vagy szolgáltatás egysége alapján jár, akár a jószág vagy szolgáltatás mennyiségi egység alapján megszabott pénzösszegben, vagy az egységár százalékában megadva; számítható egy megadott cél-ár és a vásárló által ténylegesen fizette piaci ár különbségeként is.

Standard (pricing)

Standard (árbecslési módszer)

The price is an actually paid price for an Az ár egy egyedi szolgáltatásért vagy egy individual service or service package that is szolgáltatás csomagért olyan ténylegesen fizetett repeated in successive survey periods. ár, amely megfigyelése megismételhető a következő megfigyelési időszakokban. Tax on product

Termékadó

192

A tax on a product is a tax that is payable per unit of some good or service, either as a specified amount of money per unit of quantity or as a specified percentage of the price per unit or value of the good or service transacted.

A termékadó olyan adó, amely valamely jószág vagy szolgáltatás egysége után fizetendő, akár a mennyiségi egység alapján megszabott pénzösszegben, akár az egységár vagy az érték százalékában megadva.

Time-based method

Idő-alapú módszer

The price is directly or predominantly based on Az ár közvetlenül vagy nagymértékben annak prices for a set amount of time's work (e.g. one árán alapul, hogy a szolgáltatásnyújtó mennyit hour's work) charged by the service provider. számol fel egy adott idő-ráfordításnyi munkáért (pl. egy óra munkáért). Transaction

Tranzakció /gazdasági művelet

A transaction is an economic flow that is an interaction between institutional units by mutual agreement or an action within an institutional unit that it is analytically useful to treat like a transaction, often because the unit is operating in two different capacities.

A tranzakció olyan gazdasági folyamat, amely szervezeti egységek között kölcsönös megegyezés alapján megy végbe, vagy egyetlen szervezeti egységen belül végbemenő olyan művelet, amelyet elemzési szempontból célszerű tranzakciónak kimutatni, többnyire azért, mert az egység egyidejűleg két különböző szereplőként viselkedik.

Transfer price

Transzfer ár

A price adopted for bookkeeping purposes used to value transactions between affiliated enterprises integrated under the same management at artificially high or low levels in order to effect an unspecified income payment or capital transfer between those enterprises. (PPI Manual). In the case of trade between an unit and another unit abroad of the same enterprise group, the invoiced price may well be a transfer or disposal price whose evolution may not always reflect the price changes for a client not within the same enterprise group (Manual)

Közös irányítás alá tartozó kapcsolt vállalkozások közötti tranzakciók értékelésére a könyvelésben használt olyan ár, amely mesterségesen magas vagy alacsony szinten van megállapítva annak érdekében, hogy módosítsa a nem specifikált jövedelemáramlásokat vagy tőketranszfereket a gazdálkodók között (PPI kézikönyv). Az egyazon vállalatcsoporthoz tartozó két olyan egység közötti kereskedelem esetén, amely közül az egyik külföldi, elképzelhető, hogy a számlázott ár transzfer vagy csökkentett ár, amely alakulása nem mindig követi a nem az adott vállalatcsoportba tartozó ügyfelekkel szemben érvényesített árat (Kézikönyv).

UMTS

UMTS

UMTS stands for Universal Mobile Telecommunications Systems. UMTS represents systems with large capacity, data speeds and new service capabilities for mobile network.

UMTS az univerzális mobil telekommunikációs rendszerekre használt rövidítés. Az UMTS-ek nagy kapacitással, gyors adatátadással és új mobil hálózati szolgáltatási lehetőségekkel rendelkeznek.

Unit price

Egység ár

193

The price of the product is expressed per some A termék ára a termék valamilyen mennyiségi quantity unit of that product. egységére vetítve van kifejezve. Unit value method

Egységérték-módszer

A pricing method based on unit value prices.

Az egységérték-árakon módszer

Unit value price

Egységérték-ár

The price is calculated by dividing revenues from sales of services by quantity of delivered services.

Az árat úgy számítják, hogy a szolgáltatás értékesítésének árbevételét elosztják a nyújtott szolgáltatás mennyiségével.

Value added – gross

Hozzáadott érték-bruttó

Gross value added is the value of output less the value of intermediate consumption; it is a measure of the contribution to GDP made by an individual producer, industry or sector; gross value added is the source from which the primary incomes of the SNA are generated and is therefore carried forward into the primary distribution of income account.

A bruttó hozzáadott érték a kibocsátás értéke levonva a termelő felhasználást; az egyes termelőknek, ágazatoknak vagy szektoroknak a BHT-hoz való hozzájárulásának mértéke; a bruttó hozzáadott érték az a forrás, amelyből keletkeznek - az SNA szerint – az elsődleges jövedelmek, és továbbvezetésre kerülnek az elsődleges jövedelmek elosztása számlán.

Value added at factor costs

Hozzáadott érték a tényezőköltségek szintjén

Value added at factor cost* can be calculated from turnover (excluding VAT and other similar deductible taxes directly linked to turnover), plus capitalised production, plus other operating income plus or minus the changes in stocks, minus the purchases of goods and services, minus other taxes on products which are linked to turnover but not deductible, minus the duties and taxes linked to production.

A tényezőköltségek szintjén vett hozzáadott érték* számítható az árbevételből (kihagyva a hozzáadott érték típusú és egyéb olyan visszaigényelhető adókat, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az árbevételhez), hozzáadva a saját célú felhalmozásra kerülő termelést, hozzáadva az egyéb működési jövedelmet, plusz/mínusz készletváltozás; levonva a javak és szolgáltatások beszerzését, levonva az egyéb olyan termékadókat, amelyek az árbevételhez kapcsolódnak, de nem visszaigényelhetők, levonva a termeléshez kapcsolódó egyéb illetékeket és adókat.

*National accounts have introduced the concept of 'value added at basic prices'. In comparison to value added at factor costs, it includes taxes linked to production, but operating subsidies on production are excluded. The alignment with the national accounts may introduce some advantages, so the EU Member States may use the concept of value added at basic prices as a proxy for value added at factor costs.

*A nemzeti számlák bevezették az alapáras hozzáadott érték fogalmát. Szemben a tényezőköltség szintjén vett hozzáadott értékkel, ez magába foglalja a termeléshez kapcsolódó egyéb adókat, de nem számítanak bele a termeléshez kapcsolódó egyéb támogatások. Bizonyos előnyök származnak a nemzeti számlákkal való összhangból, így az EU tagországok az alapáras hozzáadott érték fogalmát használhatják a tényezőköltségek 194

alapuló

árbecslési

szintjén vett hozzáadott érték közelítéseként.

Value added – net

Hozzáadott érték- nettó

Net value added is the value of output less the A nettó hozzáadott érték a kibocsátás értéke values of both intermediate consumption and levonva mind a termelő felhasználást, mind az consumption of fixed capital. állóeszközök felhasználását.

Value added tax (VAT)

Általános forgalmi adó (áfa)/Hozzáadott érték adó (VAT)

A value added tax (VAT) is a tax on products collected in stages by enterprises; it is a wideranging tax usually designed to cover most or all goods and services but producers are obliged to pay to government only the difference between the VAT on their sales and the VAT on their purchases for intermediate consumption or capital formation, while VAT is not usually charged on sales to non-residents (i.e. exports).

Az általános forgalmi adó olyan termékadó, amelyet szakaszosan szednek be a gazdálkodó szervezetektől; széleskörű adó, amely rendszerint vonatkozik a legtöbb jószágra és szolgáltatásra, de a termelőknek csak a saját értékesítésükön keletkező áfa és a termelő felhasználásra és felhalmozásra történő beszerzések után visszajáró áfa különbségét kell a költségvetésnek befizetniük, miközben a nem-rezidenseknek történő értékesítés után (pl. export) többnyire nem kell áfá-t fizetni.

Weights

Súlyok

Weights are a set of numbers used to weight price relatives, or elementary price indices, when these are averaged to obtain price indices or higher level indices.

A súlyok a számok olyan halmaza, amelyek az egyedi árindexek súlyozására szolgálnak akkor, amikor ezeket átlagolják árindexek, magasabb szinten indexek előállítása céljából.

195

Abbreviations

Rövidítések

ANZSIC: Australian and New Zealand Standard Industrial Classification CPA: Classification of Products by Activity (Eurostat) CPC: Central Product Classification CPI: Consumer price index ESA: European system of accounts EU: European Union Eurostat: Statistical Office of the European Communities GDP Gross domestic product INSEE Institut National de la Statistique et des Etudes ISIC: International Standard Industrial Classification of all Economic Activities KAU: Kind of activity unit LKAU: Local kind of activity unit NA National accounts NACE: General Industrial Classification of Economic Activities within the European Communities NAICS: North American Industrial Classification System NAPCS: North American Product Classification System NPI: Non-profit institution NSI: National Statistical Institute OECD: Organisation for Economic Co-operation and Development PPS: Probability proportional to size

AZSIC: Ausztrália és Új-Záland Általános Tevékenységi Osztályozása CPA: A termékek tevékenységek szerinti osztályozása (Eurostat) CPC: AlapvetőTermékosztályozás CPI: Fogyasztói árindex ESA: A Nemzeti Számlák Európai Rendszere EU: Európai Unió Eurostat: Az EU Statisztikai Hivatala GDP: Bruttó hazai termék INSEE:

ISIC: Gazdasági Tevékenységek Szabványos Nemzetközi Osztályozása KAU: Szakosodott egység LKAU: Szakosodott telephely NACE: A Gazdasági Tevékenységek Általános Osztályozása az EU-ban

NAICS: Észak-Amerikai Gazdasági Tevékenységi Osztályozási Rendszer NAPCS: Észak-Amerikai Termékosztályozási Rendszer NPI: Non-profit szervezet NSI: Nemzeti Statisztikai Hivatal OECD: Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet PPS: Mérettel (elemszámmal) arányos valőszínűség (i mintavétel) PPI: Producer price index PPI: Termelői árindex SNA: System of National Accounts SNA: Nemzeti Számlák Rendszere SPPI: Services producer price index SPPI: Szolgáltatások termelői árindexe STS-R: Short-term Statistics regulation (for EU STS-R: Rövid távú statisztikák rendelet (STSMember states) rendelet az EU tagállamok számára) UMTS: Universal Mobile Telecommunications UMTS: Univerzális mobil telekommunikációs Systems rendszerek UN: United Nations UN: Egyesült Nemzetek VAT Value-added tax VAT: Hozzáadott-érték adó

196

Bibliography

Irodalomjegyzék

An important source of information is the websites of the Voorburg Group, which contain descriptions on countries’ experiences in the compilation of SPPIs for various services. The address of the website is http://stds.statcan.ca/english/voorburg/index.htm.

Fontos információforrás a Voorburg Csoport honlapja, amely tartalmazza azoknak a tapasztalatoknak a leírását, amelyeket az országok a különböző szolgáltatások SPPI-jének összeállításában szereztek. A honlap címe: http://stds.statcan.ca/english/voorburg/index.htm.

The list of bibliography below covers only documents that cannot be found on these websites. [1] http://stds.statcan.ca/english/voorburg/inde x.htm

A következő irodalomjegyzékben csak azok a dokumentumok szerepelnek, amelyek a fenti honlapon nem találhatóak. [1] http://stds.statcan.ca/english/voorburg/inde x.htm

[2] Albrecht A.J. , "Measuring application development productivity." in Proc. IBM Applications Development Symp., GUIDE Int. and SHARE Inc., IBM Corp., Monterey, CA, Oct. 14-17, 1979, p. 83

[2] Albrecht A.J. , "Az alkalmazásfejlesztés termelékenységének mérése” in: Proc. IBM Applications Development Symp., GUIDE Int. and SHARE Inc., IBM Corp., Monterey, CA, Oct. 14-17, 1979, p. 83

[3] Cerda, Merja, “Service Price Index for Legal Services Industry description for SESIC 92 group 74.11”; TPI project report no. 5; 2003, Statistics Sweden http://www.scb.se/statistik/PR/PR0801/repo rt5.pdf

[3] Cerda, Merja, “A jogi szolgáltatások árindexének leírása; SESIC 92, szakágazat 7411”, TPI projekt, 5. jelentés, 2003, Svédország Statisztikai Hivatala http://www.scb.se/statistik/PR/PR0801/repo rt5.pdf

[4] Eurostat (1996) European System of Accounts, ESA 95, Luxembourg. Council Regulation (EC) No 2223/96 of 25 June 1996 on the European system of national and regional accounts in the Community Official Journal L 310 , 30/11/1996, p. 469

[4] Eurostat (1996), A nemzeti számlák európai rendszere, ESA 95, Luxemburg. Tanácsi rendelet – (EC) No. 2223/96, 1996. június 25. – a nemzeti és regionális nemzeti számlák európai rendszeréről, Community Official Journal L 310 , 30/11/1996, p. 469.

[5] Eurostat (2001), “Handbook on price and [5] Eurostat (2001), „Kézikönyv az ár és volume measures in national accounts”, volumenmérésről a nemzeti számlákban”, Luxembourg. ISBN 92-894-2000-6 Luxembourg. ISBN 92-894-2000-6 [6] Germany (2004), “Development of Producer Price Indices for Legal Activity, Tax Consultancy, Auditing Services”, Final report of Germany for Eurostat, December 2004.

[6] Germany (2004), „Termelői ár összeállítása a jogi szolgáltatásokra, az adótanácsadásra és a könyvvizsgálatra vonatkozóan, Németország zárójelentése az Eurostat számára, 2004. december

[7] International Monetary Fund, « Producer Price Index Manual: Theory and Practice », IMF, 2004. [7] Nemzetközi Valutaap (IMF), „ Termelő árindex kézikönyv. Elmélet és gyakorlat”, IMF, ISBN 1-58906-304-X 2004. ISBN 1-58906-304-X

197

[8] Montella M., Mostacci F., Zanolini G., Consumer Price Indexes forTelecommunication Services in Italy: Work in Progress, paper from [8] Montella M., Mostacci F., Zanolini G., the Sixth meeting of the International Working A telekommunikációs szolgáltatások fogyasztói árindexe: fejlesztés alatt, előadás az Árindex Group on Price Indices, Australia, April 2001 munkacsoport hatodik tanácskozására, Ausztrália, 2001. április [9] Moriya K., Kunihiro J., “Corporate Service Price Index (CSPI): Telecommunications Services” October 2001, Bank of Japan, http://www.boj.or.jp/en/ronbun/01/cwp01e 19.htm

[9] Moriya K., Kunihiro J., “Vállalkozásoknak nyújtott szolgáltatások árindexe (CSPI): Távközlési szolgáltatások”, 2001. október, Japán Nmezeti Bank, http://www.boj.or.jp/en/ronbun/01/cwp01e 19.htm

[10] Ottawa Group, International Conference on [10] Ottawa Csoport, Nemzetközi konferencia az árindexekről, www.ottawagroup.org Price Indices, www.ottawagroup.org [11] Statistics Sweden, Services Producer Price Index (SPPI) Project Reports, http://www.scb.se/templates/Standard____2 9560.asp

[11] Svédország Statisztikai Hivatala, Szolgáltatások termelői árindexe (SPPI) projekt jelentései, http://www.scb.se/templates/Standard____2 9560.asp

[12] System of National Accounts 1993, ISBN 92- [12] A nemzeti számlák rendszere 1993, ISBN 921-161352-3, 1-161352-3, http://unstats.un.org/unsd/sna1993/forewor d.asp http://unstats.un.org/unsd/sna1993/forewor d.asp [13] US Bureau of Transportation Statistics, “Air Travel Price Index (ATPI)“, http://products.bts.gov/publications_statisti cs_annual_report/2004/html/shapter_02/air _travel_price_index.html [14] United Nations Statistics http://unstats.un.org/unsd/default.htm

[13] USA Közlekedési Minisztériuma, „Légi közlekedés árindexe” (ATPI)”, http://products.bts.gov/publications_statisti cs_annual_report/2004/html/shapter_02/air _travel_price_index.html

Division, [14] Egyesült Nemzetek Statisztikai Igazgatósága, http://unstats.un.org/unsd/default.htm

198