H ÍRMONDÓ ___ ___________________
MMXVI. OKTÓBER (XXVI. évf. 10. szám) ___ _____ __________
______________________________________ _______________________________________
Email:
[email protected]
web: www.psychoanalysis.hu
Szerkesztette: Kardos Tímea
TARTALOM E GYESÜLETI É LET
ETIKAI BIZOTTSÁG TAGFELVÉTELI FELHÍVÁSA MEGHÍVÓK CSÜTÖRTÖKI PÁRBESZÉDRE -
November 24. December 3.
S ZAKMAI É LET S ZAKMAI HÍREK ÉS ESEMÉNYEK
IPSO K OLLKV IUM B UDAPESTEN – 2017
CSATLAKOZÁS SZUPERVÍZIÓS PEER GROUP-HOZ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS PEP-WEB 2017-RE
BESZÁMOLÓK
NYILT VITA A KÉPZÉS ÉS A MINŐS ÍTÉS KÉRDÉSEIRŐL A JELÖ LTEK, A TANULMÁNY I BIZOTTSÁG ÉS AZ EGYESÜLETI TAGOK KÖZÖTT A KOMMUN IKÁC IÓS BIZOTTSÁG OKTÓBER I HÍREI JÁRT ÉS JÁRATLAN UTAK – BESZÁMOLÓK A MAGYAR PSZICHOANALITIKUS EGYESÜLET 2016. ÉVI KONFERENCIÁJÁRÓL IPSO 22ND EURÓPAI TALÁLKOZÓ – „TO PLAY OR NOT TO PLAY”
BESZÁMOLÓ AZ
E PCUS -1 ST
EUROPEAN PSYCHOAN ALYT IC
CONFERENCE FOR UNIV ERSITY STUDE NTS ESEMÉNYÉRŐL
2
EGYESÜLETI ÉLET ETIKAI BIZOTTSÁG TAGFELVÉTELI FELHÍVÁSA Tisztelt egyesületi tagok (POT tagok is)! Az Etikai Bizottság munkájának akadálytalan folytatásához a bizottság soraiból kilépő Bokor László helyett új bizottsági tagot keresünk. Az etikus normák képviselete egyesületünk korrekt működésének egyik alapfeltétele, ezért eziránt elkötelezett tag vagy POT-tag jelentkezését várjuk az
[email protected] emailcímre írt levélben vagy telefonon Danics Zoltánnál a +36-30-9609353-as telefonszámon. Danics Zoltán EB elnök
MEGHÍVÓK CSÜTÖRTÖKI PÁRBESZÉDRE HOGYAN ALAKÍT OTTA ÁT ANALIT IKUS SZEMLÉLET ÜNKET A CSECSEMŐK VILÁGA?
NOVEMBER
24 . C S Ü T Ö R T Ö K
Meghívó Csütörtöki Párbeszédre 2016. november 24. Hogyan alakította át analitikus szemléletünket a csecsemők világa? Az utóbbi 2 évben három kiváló könyv jelent meg egyesületünk tagjainak tollából, amelyek tükrözik a korai fejlődésről alkotott nézeteiket és egyúttal mintha párbeszédet folytatnának, megerősítve, kiegészítve, újraértelmezve egymás gondolatait és nem utolsó sorban elősegítve az olvasó elmélyülését ebben a pszichoanalitikus elmélet és klinikum alapjaiként szolgáló témában. A három szerző - Ajkay Klára, Hámori Eszter és Pető Katalin - köréhez a csecsemőmegfigyelést a pszichoanalitikus szemléletű gyermekterapeuta képzésben meghonosító Halász Anna csatlakozik, így a vitaindító beszélgetés ezúttal kerekasztal formában történik. Mindenkit szeretettel vár a vezetőség a székhelyen november 24-én 20.00 órakor 3
VENDÉGÜNK: SZÉKÁCS-WEISZ JUDIT DECEMBER 3. SZOMBAT
Meghívó Csütörtöki Párbeszédre – 2016. december 3 szombaton Vendégünk: Székács-Weisz Judit Székács-Weisz Judit egyesületünk kiképző analitikusa és a BPS (British Psychoanalytical Society) tagja lesz a vendégünk december 3-án délelőtt 10.00 órától. Székács Judit érdeklődésének, tudományos tevékenységének és könyveinek középpontjában Ferenczi Sándor és a budapesti iskola áll, amelyet többek között legutóbb megjelent könyve tanúsít (Ferenczi and His World: Rekindling the Spirit of the Budapest School (Karnac,2012). Ezért különösen érdekes lehet számunkra, hogyan látja Ferenczinek a brit pszichoanalízisben megmutatkozó hatását és ő maga hogyan gondolkodik egy konkrét analitikus esetről. A 3x45 perces találkozó első részében analitikus esetet ismertet egyesületünk egy tagja vagy kandidátusa, a második részben ennek diszkussziója történik, a harmadik részben szabad beszélgetést tervezünk vendégünkkel. A találkozó nyelve magyar. Mindenkit (IPA, POT tagokat és kandidátusokat egyaránt) vár a Vezetőség.
SZAKMAI ÉLET SZAKMAI ESEMÉNYEK ÉS FELHÍVÁSOK IPSO K O LL OKV I UM B U D A PES TE N
IPSO Colloquium in Budapest, Hungary / IPSO kollokvium Budapest 2017 június 30. - július 02. Our heritage: past, present and future / Örökségeink: múlt, jelen és jövő 2017-ben az egyesületünk kandidátusai nemzetközi IPSO (International Psychoanalytical Studies Organization) kollokviumot szerveznek, melynek témája az “Örökségeink: múlt, jelen 4
és jövő” lesz. A rendezvényre számos európai, sőt európán túli országból is várunk kandidátusokat és pszichoanalitikusokat, de nagyon számítunk a Ti, a magyar kollégák részvételére is! A kollokvium célja nemcsak saját örökségünk (a Budapesti Iskola örökségének) bemutatása, de az is, hogy együtt gondolkozzunk a jelenünkön és jövőnkön. Mit jelentett régen pszichoanalitikusnak lenni, és mit fog jelenteni a jövőben. A budapesti kollokvium ötlete az egy évvel korábban Bécsben megrendezett kollokvium alatt született, és témáját is a közös beszélgetések alakították. A szupervíziós csoportokban és kötetlen beszélgetésekben jó volt érezni, hogy milyen sok mindenben hasonlóan gondolkodunk, illetve hasonló problémával küzdünk. De az is kiderült, hogy sok mindent, ami számunkra evidens, máshol mások másként csinálnak. Ezek a mindennapi “szokások”, melyeket legtöbbször saját analízisünkből veszünk át, öröklünk – mint például, hogy miként jelezzük az óra végét, miként fogadjuk/kísérjük ki a pácienst, miként zárjuk le az ülést, hogyan bánunk a pénzzel, tartunk nyári szünetet, stb... – ugyanakkor a mindennapi pszichoanalitikus munka szerves részévé válnak. A megszokás miatt sokszor már észrevenni sem könnyű, míg sokszor fontos, szimbolikus jelentőséget kapnak egy terápiában. A kollokviumunk témája így az örökség lesz. Első részében plenáris előadások keretében bemutatjuk azt, hogy a Budapesti Iskola öröksége miként él ma a klinikai munkánkban és miként hatott a pszichoanalitikus elméletek alakulására. Majd a kiscsoportos – műhely – munkák során a mindennapi szokásokról beszélgetünk és hasonlítjuk össze örökségeinket, azt, ahogy a különböző országokból jövő kandidátusok/analitikusok dolgoznak. A szupervíziós csoportokba is olyan eseteket várunk, ahol az öröklött, jól megszokott “apróságoknak” jelentősége/jelentése lett. A közös, interaktív összegzésben arra keressük majd közösen a választ, hogy a múlt örökségei miként hatnak a jelenre, és hogyan határozzák meg jövőnket. Szeretettel várunk minden érdeklődőt! A szervezők: Droppa Szilvia Forgách Anna Linzenbold Ildikó Rózsa Ildikó Szőke Katalin Zana Katalin A részletes program és a regisztrációval kapcsolatos tudnivalókat hamarosan körbeküldjük, illetve elérhetők lesznek a facebook oldalunkon: https://www.facebook.com/events/1741401292787759
5
C S ATL A K OZ ÁS P EER SZ U P ER V Í Z IÓ H OZ Felhívjuk egyesületünk IPA tagjainak figyelmét, hogy csatlakozni lehet angol nyelvű analitikus esetmegbeszéléshez, mely havonta egy alkalommal 1,5 óra időtartamban, skype technikával történik. A csoportnak jelenleg 4 tagja van, lett, román, szerb és magyar nemzetiségűek, és szívesen bővülnének új tagokkal. Ez év tavaszán 2 skype-találkozó valósult meg. Bővebb információt nyújt: Lőrincz Zsuzsa
ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS PEP -WEB 20 17 -RE
PEP-WEB Új és Régi Előfizetőknek Kedves IPA Egyesületi Tagok és Jelöltek! Idén is elő lehet fizetni a Psychoanalytic Electronic Publishing (PEP-Web) szolgáltatásaira. A kedvezményes előfizetési díj 2017-re a kelet-európai egyesületekben tagoknak 66 USD, kandidátusoknak 36 USD. Amennyiben valamennyi IPA egyesületi tag és kandidátus előfizetővé válna, az előfizetési díj 45 illetve 25 dollárra változna. A PEP-Web egy elektronikusan elérhető, főleg angol nyelvű könyvtár. A 17-es verzió az 1871-2012 közötti időszakra vonatkozóan tartalmazza az 59 legjelentősebb pszichoanalitikus folyóirat cikkeit, ezenkívül elérhetőek a folyóiratok legfrissebb tartalomjegyzékei és absztraktjaik. Kedves Új Előfizetők (IPA tagok és kandidátusok fizethetnek elő)! Kérem, hogy előfizetési szándékotokat jelezzétek november 4., péntekig az
[email protected] címen és egyben küldjétek el a következő adatokat: Email cím Postai cím Telefonszám Ezután fizessétek be a díjat az alábbiak szerinti módon november 10., csütörtökig. Az előfizetés a befizetéssel jön létre. Az előfizetésnek folyamatosnak kell lennie. Aki valamelyik következő évben nem újítja meg az előfizetését, de egy későbbi évben szeretne újból csatlakozni, 100 dollár extra díjat kell fizetnie. Kedves Régi Előfizetők! 6
Kérem, hogy megszokott módon újítsátok meg az előfizetéseket 2017-re. A közlemény rovatban kérem feltüntetni a befizető nevét. Aki valamelyik következő évben nem újítja meg az előfizetését, de egy későbbi évben újból szeretne csatlakozni, 100 dollár extra díjat kell fizetnie. A befizetés határideje november 10., csütörtök.
BEFIZETÉS A dollárban elszámolt OTP BANK deviza számla tulajdonosa és száma: Antal-Bacsó Péter 11775056 - 40036014 (IBAN formátumban: HU39 1177 5056 4003 6014 0000 0000 SWIFT /vagy BIC/ OTP Bank azonosító: OTPVHUHB) Bank címe: OTP Bank 1055 – Budapest, Nyugati tér 9. 1. Pénztári befizetés Olyan OTP bankfiókokban alkalmazható, ahol devizával is foglalkoznak. Ezek megtalálhatók a következő módon: a www.otpbank.hu honlapon a “Hasznos információk – OTP fiók és ATM kereső” címeknél. a. befizetés dollárban: a fenti számlára kérem a dollárösszeg befizetését. Közlemény rovatban kérem a befizető nevének feltüntetését. b. befizetés forintban: kérjétek a dollárösszegnek megfelelő forintösszeg befizetését. Az aznapi valuta eladási árfolyam szerint fognak számolni. Egyik pénztári befizetésnek sincs költsége. 2. Fizetés átutalással Fenti számlára utaljátok át a dollárösszeget, itt is kérem a közlemény rovatban a befizető nevének feltüntetését. OTP bankon belül internetes hozzáféréssel rendelkezők ezt úgy végezhetik el, hogy a baloldali menüből az “Utalások”-at, majd a “Deviza átutalás”-t választják. Deviza eladási árfolyamot fognak alkalmazni. Üdvözlettel: Antal Bacsó Péter, PEP koordinátor (Magyarország-Horvátország-Szerbia)
7
SZAKMAI BESZÁMOLÓK A KOMMUNKIKÁCIÓS BIZOTTSÁG OKTÓBERI HÍREI
Újra Freud Café 2016. október 13. Bokor László Az ismerőseim és az idegeneim Kapcsolatok belső viszontagságai barátságban, szerelemben, családban, társadalomban Az idei év első Freud Cafe-jára fokozott izgalommal készültünk, mivel Szily Nóra személyében új moderátor segítette az előadó és a közönség találkozását. Nóra elkérte előzetesen az előadás kivonatát, felkészült volt. Előbb érkezve profin és lelkesen rendezte be a pulpitust, igazított el mindent. Laci bemutatásától kezdve a beszélgetés levezetésén keresztül végig beletette magát a helyzetbe. A jó témán és az igényes előadáson túl talán neki is köszönhető, hogy bő fél órás kötetlen beszélgetés követte az előadást, mely teltházzal, 110 ember részvételével zajlott.
FREUD CAFÉ
Október 13-án 19 órától Bokor László előadását hallhattuk „Az ismerőseim és az idegeneim” címmel. Az előadó nagyon komoly anyagot állított össze és mutatott be. Bevezetésként rámutatott, hogy a nem ismerős és az idegen mennyire mást jelent, az idegen (alien) szóhoz mennyi negatív jelentésárnyalat fűződik. Beszélt arról, hogy a 6-8 hónapos csecsemő hogyan reagál az idegen arcra, amit félelemnek szoktunk dekódolni, pedig egyfajta csalódás is lehet, hogy nem az anya közeledik a gyermekhez. Minél biztosabb az anya-gyerek kapcsolat, annál jobban viseli a baba az idegen helyzetet. Tömegeknél is igaz lehet, hogy minél labilisabb a csoport, annál támadóbb lehet az idegenekkel szemben. Ugyanígy, ha egy csoport tagjai nem dolgozzák fel a belső különbségekből eredő feszültségeket, ezeket kifelé vetítve más csoportokat élhetnek meg fenyegetőnek. 8
Ezután a szerelmi kapcsolatokban megjelenő szenvedélyes érzéseket vizsgálta, megkülönböztetve a szerelem éretlen és érett formáit. Az érettség alapfeltételének azt tekintette, hogy a szenvedélyes érzések a valóságban megvalósíthatók, helyük kialakítható a személy életében, amikor a szerelem nem szenvedés forrása, vagy nem ütközik súlyosan az egyén ambícióival, értékrendjével. Elmondta, hogy a szerelem az idealizáció következménye. A másik idealizációja saját magunk idealizációjának is tekinthető, mert a másik tökéletessége ilyenkor a soha el nem ért saját tökéletességünket helyettesíti. Tömegszinten hasonló történik: ekkor a vezetőt vagy az általa képviselt eszmét, küldetést idealizálja a tömeg. A vezetőnek való megfelelés válik az eufória, tökéletesség érzés forrásává, hiszen egy ideális másikhoz kapcsolódva magunk is ideálisnak élhetjük meg magunkat. Valódi örömmel hallgattam az előadást, aminek széles íve több szinten járta körül az ismerősség és idegenség érzését, melyek végül összekapcsolódtak egymással. A közönség számos kérdést fogalmazott meg, melyekre László analitikus módon, néha kétértelműen vagy viccesen, de érthetően válaszolt. Gyomlai Éva beszámolója Alexandra Pódium, Freud Café A Freud Cafe következő programja: November 10-én 19 órától K. Németh Margit Kapunyitási pánik: leválás és elengedés című előadást hallhatjuk. Előzetes beharangozó: Kapunyitási pánik: leválás és elengedés Az előadás a fiatal felnőttek leválási elakadásával összefüggő kulturális és társadalmi jelenségeket, valamint lelki tényezőket járja körül, azaz azt, hogy mi húzódik meg a „kapunyitási pánik” mögött. A serdülőkor, mint a gyerekkor és a felnőttkor közti átmenet, kiemelt lélektani feladatai a szülőkről való leválás, az új felnőtt identitás megtalálása és a társadalmi szerepvállalás. Ezeknek a feladatoknak a megoldásában különböző korokban és kultúrákban más-más módon segítették/segítik a fiatalokat. A XXI. században a világ jelentős részén nehézséget jelent a szülői ház elhagyása, a fiatalok leválása, a szülők elengedési képtelensége. Kérdés, hogy a „régi” korokban valóban le akartak-e válni, vagy azért történt meg a leválás, mert ez volt az előírás, a hagyomány? Mi okozhatja az elakadást a feladatmegoldásban? Félünk a felelősségtől és elköteleződéstől? A hagyományok biztonságát felváltó „preferenciák szabadsága” akasztja-e meg a felnövést? A Mama Hotel biztonságában felnőtt életet élni, vajon kinek milyen nyereséggel jár, és valójában hol kezdődik az elengedés/leválás? Az előadás ingyenes. Az Alexandra Pódium ad helyszínt a beszélgetéseknek, mely a Nyugati tér 7. szám alatti könyvesbolt IV.emeletén található. Az 50 perces előadást és az azt követő beszélgetést Szily Nóra moderálja. A program szerkesztői: Szajcz Ágnes és Sinkovics Andrea, a szervező: Gyomlai Éva Kommunikációs Bizottság Felházi Anett, Gyomlai Éva, Sinkovics Andrea, Szajcz Ágnes 9
N Y I LT VI TA A K É P ZÉ S ÉS A M I N ŐS É T ÉS K ÉR D É S EI R Ő L A J E LÖ L T E K , A T A N U LM Á NY I B I Z O T TS Á G ÉS A Z E G Y ES Ü L E TI TA G O K K Ö Z ÖT T Nyílt vita a képzés és a minősítés kérdéseiről a jelöltek, a Tanulmányi Bizottság és az egyesületi tagok között. (Szeptember 29.) Az egyesület –frissen felújított- székhelyén zajló beszélgetést (kb. 20 résztvevővel) Szőnyi Gábor moderálta. A Kandidátus-csoport előzetesen 6 pontban gyűjtötte össze a tisztázandó kérdéseket és a változtatásra tett javaslatokat. A TB nem készült a vitára közös állásponttal, ehelyett a párbeszéd szándékával reagált a kandidátusok javaslataira. A TB és a Kandidátuscsoport képviselői közti beszélgetés során a jelenlévő tagok is megtehették hozzászólásaikat. Az alábbiakban ezeken végighaladva ismertetjük a vita során elhangzott főbb szempontokat. 1. Határidők – mennyi ideig lehetünk kandidátusok? A nyolc év határidő a kandidátus időszakhoz kötődjön, azaz attól az időponttól számítson, amikor a jelöltet bemutatják az Egyesületben, és a védéssel végződjön. A TB-nek legyen pontos (elektronikus) nyilvántartása arról, hogy ki mikor lett kandidátus. Mindenkire a jelöltté válás időpontjában érvényes képzési rend vonatkozzon. Technikai kérdés: a jelöltté válás hivatalos időpontja a TB-ülés határozatának dátuma, vagy a bemutatás napja legyen? A jelöltek elmondták, hogy véleményük szerint a jelenleg érvényben lévő rendszerben (azaz: a tanulmányi analízissé nyilvánítástól kezdve a képzésben lévőnek nyolc év áll rendelkezésére a tagsági dolgozat védéséig) túl kevesen tudnak levizsgázni, és a képzésben lévők státusza nem tisztázott, nem áttekinthető. A TB az elektronikus nyilvántartás szükségességével egyetért. A nyolc év alatt teljesítendő teljes képzéssel kapcsolatban felmerül, hogy a tanulmányi analízissé nyilvánítás életkori felső határa jelenleg 45 év. Nemzetközi gyakorlat szerint a kandidátussá válástól a tagsági vizsgáig eltelt idő átlagosan 4 és fél év. A tanulmányi analízisben lévő személy még nem jelölt, de elkezdheti első szupervízióját, és az interjúk, ill. 1 év befejezett elméleti szeminárium teljesítésével jelöltté válhat. Felmerül a TB-ben az aggály, miszerint ha a 8 éves folyamat a kandidátussá válástól venné kezdetét, akkor ismét elnyúlna a tanulmányi analízissé nyilvánítástől az első szupervízió megkezdéséig tartó idő, és megismétlődne a kandidátusok „elöregedési” jelensége, amelynek a feloldására a határidőkkel, illetve a POT-taggá válás lehetőségével tettünk kísérletet. Sokan fel is használják a POT-tagság nyújtotta haladékot, hiszen aki POT-taggá válik, határidőtől függetlenül később még válhat kandidátussá. Felmerül a tagság részéről a kérdés, hogy hányan „estek ki” a képzésből a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt. Erre vonatkozóan jelenleg nincsen pontos adat. 2. Bemutatások és interjúk egységes rendje 10
A bemutatásokhoz javasoljuk, hogy a bemutató TB tag kérjen a jelölttől előzetesen szakmai önéletrajzot, mely alapján bemutatja a jelöltet. Családi és egyéb személyes adatok csak a jelölt beleegyezésével kerülhessenek nyilvánosságra. A bemutatások egységes ideje 2 perc legyen. Jelölt-interjúk egységes rendje: javasoljuk, hogy a tanulmányi analízis megkezdéséhez, ill. a jelöltté váláshoz szükséges interjúknak legyen előre látható szempontrendszere. A TB a bemutatásra vonatkozó javaslattal egyetért, de ennek egységes (2 perces) hosszával nem. A jelöltek elmondják, hogy azt szeretnék ezzel elkerülni, hogy az egyes bemutatások hossza között aránytalan különbség lehessen. Az interjúzásra vonatkozóan a TB egyetért a szempontrendszer kialakításával, de fenntartja, hogy az interjú személyes hangvételű, egyéni és személyes beszélgetés, amelyet nem lehet – és nem lenne helyes- teljes mértékben formalizálni, ill. strukturálissá tenni. Bizonyos országokban az interjúk célja és módja definiált és nyilvános. A jelenlegi magyar gyakorlat szerint TB az egyes interjúkat az interjúzó kiképző írásbeli beszámolója alapján megvitatja, és közösen hoz döntést. Előfordulhat, hogy a TB csak a tanulmányi analízissé nyilvánításkor kér interjúkat, és ettől a jelöltté válás előtt eltekint. 3. A vizsgadolgozatok értékelése, esetvédés Legyen átláthatóbb és reálisabb az értékelés. Javasoljuk, hogy a dolgozatok, ill. az esetvédés előre kialakított kompetencia-alapú szempontok alapján történjen. Példaként szolgálhat Tuckett (2005) rendszere (id.: Szőnyi, Lélekelemzés 2015/I.) Felmerült bennünk, hogy a védésen részt vehetne egy kandidátus, megfigyelő státuszban, ill. a nyílt védés lehetősége is (több országban így van.) Fontos szempont lehet a szupervízor véleménye, aki 50+ órában követi a jelölt munkáját, míg a dolgozat védésekor a Bizottság csak egy pillanatnyi állapotot lát, a dolgozat is csak részleteket tartalmaz a jelölt több éves munkájából. Javasoljuk a szupervízorok véleményének nagyobb hangsúlyú figyelembevételét (pl. a bírálathoz kidolgozandó objektív szempontrendszer alapján). A jelöltek kifejtik, hogy azt szeretnék, ha a dolgozat bírálata átláthatóbb lenne. Előfordult, hogy a vizsgát a jelölt megalázónak, igazságtalannak érezte, sőt az is, hogy nem tudta, miért nem került elfogadásra a dolgozata. A TB elmondja, hogy a bírálati szempontrendszer terén, valamint abban a kérdésben, hogy a szupervizor milyen módon venne részt optimális esetben a vizsgán, a TB-n, ill. az egyesületen belül sincs egységes álláspont. (akadémiai vs. kompetencia-hangsúlyú) Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a dolgozatokra vonatkozó kritériumok a honlapon olvashatók, illetve, hogy a vizsgázó minden esetben megkapja az opponensi véleményeket, amelyek alapján világosan láthatóak a kifogásolt kérdések. Az alapvető kívánalom az analitikus munkamód tükröződése, és az áttételi folyamatokkal való szakszerű bánásmód követhető ismertetése. Felmerül a nyilvános védés kérdése, illetve hogy a tavalyi Közgyűlés leszavazta a TB-nek at a javaslatát, hogy a szupervízor adja írásba a véleményét. Javaslatként elhangzik a tagság részéről, hogy a szupervízorokat kellene segíteni, azoknak a nemzetközi viszonylatban már ismert és kidolgozott szempontrendszerek megismerésére és használatára biztatni, amelyeket a jelöltekkel való 11
közös munka során is megvitathatnak, ill. amelyek mentén mindkét fél számára nyomon követhető a jelölt fejlődése és hiányosságai a szupervíziós folyamatban. Ebben az esetben a vizsga talán kevésbé lenne fenyegető és kevésbé állítaná váratlan megmérettetés elé a jelöltet. Felmerül még, hogy a vizsgán legyen jelen egy kandidátus is. A TB kérdése, hogy ennek a javaslatnak bizalmi-ellenőrző háttere van-e. A jelöltek elmondják, hogy szeretnének „élőben” látni egy vizsgát, ez megkönnyítené a saját felkészülésüket. 4. Analitikus páciens küldése Az általunk javasolt táblázat kerüljön fel az Egyesület védett, interaktív felületére a honlapon, hogy tagok, kiképzők, kandidátusok között folyamatos lehessen az információ-áramlás arról, hogy ki szeretne analízist vállalni, és ki szeretne valakinek analitikust keríteni, ill. kinek van szabad kapacitása. A képzés bizonyos pontján – pl. az első analitikus eset keresésekor, a még nem kandidátusok, vagy POT tagok is kapcsolódhassanak be ebbe a körbe. Javasoljuk továbbá, hogy a honlap váljon felhasználóbaráttá a laikusok számára is. Pl. belépéskor laikus érdeklődőknek, MPE tagoknak legyenek külön menüpontok. Lehessen a honlapon közös címre jelentkezni, ha laikus ember terapeutát keres. Kidolgozandó: ki válaszoljon, milyen szempontok alapján (táblázatot figyelve?) IPA tagok is kapcsolódjanak bele a páciensküldésbe – ők is láthassák a táblázatot. A TB egyetért, sőt, a táblázatot eredetileg Flaskay Gábor javasolta. A kandidátusok elkészítették a kapacitásokat mutató- nyilvánossá tehető- táblázatot, de ez nem jutott el a TB-hez. 5. Adatvédelem kérdése - vizsgadolgozat megőrzése Egy nyomtatott példány megőrzését javasoljuk a TB-nek, a készülő rácsos szekrényben, a jogszabályban meghatározott ideig. Az összes többi példány semmisüljön meg, vagy kapja vissza a jelölt (elektronikus és nyomtatott formában is). Kérdés továbbra is, hogy a megőrzött egy példányt ki és milyen céllal tekintheti meg a későbbiekben? (Kutatási cél, etikai ügy, plágium gyanúja, stb.) A mindenkori TB elnök kellene, hogy legyen ezért a felelős. Ebben a kérdésben már született TB-döntés. Egy nyomtatott példány marad a vizsgadolgozatokból az egyesületnél, amelyet elzárva tartanak. A Közgyűlésnek kell a döntést megszavaznia. 6. A kandidátusok szavazati jogának kérdése Javasoljuk, hogy a kandidátuscsoportnak legyen egy (közös) szavazata az egyesületi ügyekben, főleg a képzéssel kapcsolatos kérdésekben. Ezt a csoport vezetője képviselje, előzetes egyeztetés és/vagy a közgyűlésen jelen lévő tagokkal való konzultáció alapján. Mivel a kandidátusok is fizetnek tagdíjat, így javasoljuk, hogy a költségvetési kérdésekben minden kandidátus saját jogán szavazhasson.
12
Javasoljuk, hogy a szavazások rendje legyen részletesen kidolgozva, mindenki számára legyen egyértelmű, hogy az Egyesület különböző helyzetben lévő tagjai pontosan milyen kérdésekben szavazhatnak, ill. milyen pozíciókra válaszhatóak. Erről a kérdésről idő hiányában nem esett szó. A TB hangsúlyozta, hogy örül a kialakult párbeszédnek, és támogatja a további közös gondolkodást. Hódi Ágnes
B ES Z ÁM O L ÓK A M A G Y AR P S ZI C H O A NA L I T I KU S EG Y ES Ü L ET 2 0 1 6 . É V I K O NF E R E NC I ÁJ ÁR Ó L A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület XXIII. Konferenciájának margójára “Járt utat a járatlanért el ne hagyd!” - idézi automatikusan a cím a közmondást. Van még ezenkívül jó pár szólása és közmondása a magyar nyelvnek, amelyek éppen megfelelőek arra, hogy bizonytalanság-kerülésünket, kényelmességünket és tunyaságunkat megszépítsük önmagunk előtt is, ezáltal meg is akadályozva, hogy tapasztalatainkkal és élményeinkkel valóban találkozhassunk. A konferencia már a meghívójában is kínálta a járatlan utakat, és a előadók csatlakoztak is a híváshoz: rengeteg új szempont, módszer, helyzet stb. kínálta magát megismerésre. El is hangzott a kérdés egyik előadáson, “Hogyan merészkedjünk intenzívebb vizekre?” Mi alapján választ a konferencia közönsége a sok panel, a változatosabbnál változatosabb előadás vagy műhely közül? Mesterek, kollégák, ismerősök és riválisok előadásait feltétlenül meg kell nézni? Egy konferencia éppen úgy alkalom találkozásra és kapcsolatápolásra, mint ismeretek bővítésére. Vagy a cím csengése csábít ide vagy oda? Célja-e egy konferenciának az önismeret mélyítése? Célja lehet-e, hogy járatlan utakra tereljen, és magammal szembesítsen? Vállalható-e, hogy szakemberek kollégáikkal egy légtérben találkozzanak önmagukkal? Mennyire akarok én beülni egy olyan kis létszámú csoportba, ahova még annyian sem jöttek el, amennyiben maximalizálták a résztvevők számát, és ahol kikészített papír és ceruza vár? Mennyire akarom én kitenni magam ilyen valószínűleg kényelmetlen helyzetnek és másoknak? Tényleg akarok én beülni egy ilyen “munkás” helyre, mikor más előadásokon, olyan jól el lehet vegyülni, és az ülésen kívül olyan sokat nem is kell csinálni? Jó, néha talán megérint valami a hallottakból, és eszembe is jut ilyen-olyan emlék, amelyeket el is hesegethetek, ha tényleg olyan kellemetlenek. De most tényleg azért jöttem én ide, hogy kényelmetlenségeim13
mel és járatlanságaimmal foglalkozzak? Még itt a konferencián is ezzel kell nekem foglalkozni, vagy csak simán megijedtem, és most keresem a kifogást? Miközben szinte minden előadás és műhely nyíltan vagy rejtetten megfogalmazta, sugallmazta, utalt rá, hogy a cél a nagyobb teherbírás, a váratlan, szokatlan, ismeretlen, mély, szégyenletes, nehéz, állandóan változó és bizonytalan fordulatok kezelésére, hogy megtarthassuk a nehéz érzéseket, a nehéz eseteket és a szakmaiságot. “Ha nem kell bozótvágó az utadhoz, az nem a te utad.” Joseph Campbell Linzenbold Ildikó Járt és járatlan utak – beszámoló a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület 2016 évi konferenciájáról A változatos szakmai program Palkovits Miklós neuroanatómus plenáris előadásával indult. Az előadó rámutatott, hogy az agykutatás fejlődésével fejünk egyre átlátszóbbá válik, egyre könnyebb kívülről, technikai úton belenézni valaki elméjébe: mire gondol, mit érez, elhallgate valamit. Felhívta a figyelmet az agyműködést befolyásolni tudó mesterséges beavatkozások veszélyeire, a terület fajsúlyos etikai kérdéseire – kissé rémisztő képet vázolt a jövőről. E kitekintést követően a pszichoanalízis hatókörén belül eső vidékeken, a lélek megismerésének ösvényein kalandoztunk. Sokakat vonzott a Juhos Csongor és Mészáros Judit közös munkáját bemutató előadás, nem véletlenül, hiszen valóban járatlan utakra kalauzolt: a terapeuta egy skype-on végzett analitikus terápia és ennek szintén skype-on folytatott szupervíziós folyamatába engedett betekintést. Érzésekkel és élettel teli esetismertetést hallhattunk a portugál egyesület magyar anyanyelvű kandidátusától, aki portugál nyelven folytat terápiát Angliában élő páciensével, és ezt magyarul beszéli meg budapesti szupervizorával. Az előadó szavaiból kitűnt, hogy a technika és a távolság távolról sem teszi lehetetlenné az áttételi-viszontáttételi érzésekkel való munkát, illetve, hogy a szupervízió a távolból is mennyire tartalmazó, értékes és valóságos segítség lehet. A terápiás munkáról többet, a szupervízió működéséről kevesebbet tudtunk meg, utóbbiról szívesen hallottam volna még. Nagyon izgalmasnak tartom ezt a műfajt, szupervíziós folyamatok bemutatásának lehetne helye a későbbi konferenciákon is. Bokor László előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a pszichoanalitikus munka során az egyén a közegéből kiragadva jelenik meg, észben kell tartanunk, hogy mi magunk és pácienseink is mindig közösségek tagjai vagyunk – az ember előbb volt egy falka része, mint individuum. Ha egy közösség stabil értékek mentén szerveződik, az aktuális váratlan események bár szorongást okoznak, e szorongás nem bontja fel a kötődést a csoport tagjai között. Ha azonban a közösség labilis, bármilyen fenyegetés felbonthatja a kötődéseket a csoporton belül, fejvesztett állapotokat okozva. Ha a közösség identitása bizonytalan, gyakorta megesik, hogy egy másik csoport gyűlölete tudja csak a saját csoport idealizálhatóságát biztosítani. Így jutunk oda, hogy az idegenekből ellenségek lesznek. Ha csoportok közt ellenségeskedés kez14
dődik, azt a bosszú önfenntartó köre miatt nehéz leállítani. A bosszú lényege, hogy azt a diadalt akarom érezni, amit a másik érzett akkor, amikor engem bántott – ha erről egyik fél sem tud lemondani, állandósul a háború, az üldözöttekből üldözők lesznek, és ez így megy az idők végezetéig. Kiutat ebből a stabil egyéni és csoportidentitás jelent. Kiemelkedően sokan nyilatkoztak elismerően Antal Bacsó Péter és Sarkadi Borbála műhelyéről, így – bár sajnos nem vettem rajta részt – az általa keltett visszhang miatt fontosnak tartom idézni a méltatókat: az előadók terápiás elakadásaikkal megküzdve, azokat megértve és a terápiás folyamatba integrálva, esékenységüket is felvállalva mutattak be esetrészleteket. Az egymás munkájára adott spontán reflexiók által is láthatóvá vált az előadók gondolkodása, mely sokakat az ott megkezdett gondolatmenetek folytatására inspirált az este folyamán. A gitárest bájos előadóit láthatóan váratlanul érte, mekkora tetszést arattak, egészen zavarba jöttek a nagy tapstól – ráadással nem készültek, így hamar a vacsoraasztalhoz jutottunk. Lőrincz Zsuzsa rövid és frappáns köszöntője nem vonta el a figyelmet a harapnivalókról, ezt sokan értékeltük. Az este kellemes csevellyel végződöt. Többen emlegették, hogy “a régi szép időkben” tánc is volt, és hogy ezt a hagyományt fel lehetne éleszteni. Szombat reggel Pető Katalin, a Ferenczi Emlékérem idei díjazottja előadásában Wagner Parsifaljának történetét elemezte pszichoanalitikus nézőpontból – olyan volt, akárcsak egy zenei részéletekkel is illusztrált érzelemgazdag esetismertetés. A gyermekien önző főhős Kundry, a szerelmes nő által történő megváltását egy analitikus folyamatban történő változással vetette össze az előadó – a szeretet gyógyító erejéről mesélt. Saját zenei érdeklődésének kezdeteiről, zenével való kapcsolatáról is megosztott részleteket, megható pillanatokká varázsolva előadása végét. A Flaskay Gábor által vezetett speciális szeminárium résztvevői – Bereczki Éva, Campos J. Anna, Droppa Szilvia, Ledniczki Ildikó, Szőcs Ildikó, Szőke Katalin – a szégyen analitikus terápiákban betöltött szerepéről beszéltek. Elméleti kutatómunkájukat saját esetrészletekkel keigészítve tették jól megérthetővé e nehezen elviselhető, fájdalmas érzés helyét a terápiás folyamatban. A páciens és a terapeuta szégyenkezésére egyaránt hoztak példákat, bevilágítva, hogy a szégyen átélésének elkerülésére tett erőfeszítés hogyan blokkolhatja a terápiás munkát, illetve mennyire előremozdító lehet e működés felismerése. A konferencia zárásaként meghirdetett “Meglepetés”-re kevesen maradtunk. Ez egy népdal közös megtanulását és két szólamban történő eléneklését jelentette. Számomra inkább kissé zavarba ejtő, mintsem kellemesen meglepő volt, de voltak, akik élvezték. A konferenciáról való visszajelzésekre egészen kevés idő maradt, és erre markáns igény sem mutatkozott – talán szerencsés lett volna ezt a kört az utolsó szakmai blokk után közvetlenül, a kulturális programok elé tenni. Az összességében tartalmas programból a valódi megélésen alapuló, átgondolt, és a bemutatott elméletekhez érdemben kapcsolódó gyakorlati példákkal illusztrált programok hagytak bennem maradandó nyomot. Másokkal beszélgetve is azt látom, hogy nagy igény van a gyakorlati tapasztalatok megosztása nyomán kibontakozó szakmai eszmecserékre, melyek lendületet adnak az egyébként nagyrészt magányosan végzett munkánkhoz.
15
A profi szervezőmunka észrevétlenségével tündökölt – köszönet a gördülékeny lebonyolításért. Az új helyszín, a Hotel Bara elhelyezkedése, a terek átláthatósága és a termek befogadóképessége miatt jó választásnak bizonyult. A kávészünetekben a zsúfoltság elviselhető volt – talán az ebédlőt is használva a szünetekben a kávézás és beszélgetés még kényelmesebb lehetne. Lörik Dóra Beszámoló Magyar Pszichoanalitikus Egyesület XXIII. Konferenciája Kedves Kollégák! A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület minden évben megrendezi konferenciáját, melyre idén XXIII. alkalommal került sor. A konferencia középpontjában a "járt és járatlan utak" állt, ami úgy tűnik nem kevés kollégát mozgatott meg. Mindig jó érzéssel tölt el, amikor azt látom, hogy egyre több és több ember érkezik meg reggel a plenáris ülés előtt. Izgatottság és az öröm látszik a kollégák arcán. Mielőtt az előadások megkezdődtek volna, azt fogalmaztam meg magamban, miszerint számomra a konferencia egyszerre adja a megszokottság érzését (ismerős arcok, részben megszokott előadók, visszatérő témák), és egyszerre hoz mindig valami újat. Ebben az értelemben nincs konferencia járatlan utak nélkül, ami lehetővé teszi, hogy átgondoljunk, újraértelmezzünk bizonyos elméleteket, akár azt is, hogy merjünk kreatívak lenni, és merjünk "látni". Persze mindig vonzó a "járt" út, ami kiszámítható, amiben minden megszokott és ismerős. Lőrincz Zsuzsa nyitó beszédében hangsúlyozta a régi és az új gondolatok integrálását, kiemelve a rugalmasság elvén alapuló fejlődés lehetőségét. Danics Zoltán mielőtt felkérte volna Palkovits Miklós profeszszort, kiemelte, hogy neuroanatómia a mentális működés megértését segíti elő, sőt mérni kell, meg kell tudni feleltetni az analitikus elméleteket a legújabb neurobiológiai kutatások eredményeivel. A Professzor Úr rendkívül dinamikusan, szemléletesen, képekkel illusztrálta a tudományos méréseit, hangsúlyozva, hogy a funkcionális mágneses rezonancia és diffúziós tenzor képalkotó módszerek segítségével új, mondhatnám járatlan utakra vihetnek minket, hiszen láthatóvá válnak különböző agyi tevékenységek, amelyek addig még soha, továbbá lokalizálni lehet az agyi tevékenységek akut vagy krónikus elváltozásait az agykérgi és kéreg alatti területeken. Didaktikus előadásnak tartottam és azt éreztem, hogy igyekszik a Tanár Úr, hogy közös nyelvet beszéljünk. Bakó Tihamér előadását emelném ki, aki a trauma és a terápia kapcsolatáról beszél. Úgy fogalmaz: "A trauma olyan, mint egy barlang, annak újabb és újabb járataiba jutunk el, de mindig maradnak felfedezésre váró részei". Az előadásban saját pszichoterápiás munkájából is hallhatunk kiemeléseket, alátámasztva és megfeleltetve az elméletet a gyakorlattal: sokkal érthetőbbé vált, így követhető is volt az előadás mondanivalója. Bennem az erősödött meg, hogy mennyire nem biztonságos térnek éli meg a traumán átesett páciens az "itt és most"-ot, sokszor készenléti állapotban vannak ezek a páciensek: félnek, a folyamatos fenyegetettség érzését élik meg. Ez arra is utal, hogy a trauma, az emlék nem a múlt része, hanem a jelenben fojtogatják őket, átdolgozatlanul lebeg fölöttük, így ugyanazt az érzést, félelmet, sőt ugyanazzal az intenzitással képesek megélni a trauma emlékeit a jelenben. Az előadó világossá teszi számunkra, hogy ami nekem traumatikus, az nem biztos, hogy más számára is az, vagyis szubjektív a traumára adott pszichés válasz reakció és annak intenzitása is. A pszichoterápia védett keretein belül kell, hogy megtörténjen a feldolgozás, ami bizalmi kapcsolat nélkül lehe16
tetlen. A pszichoterapeutának szem előtt kell tartania, hogy egy traumatizált páciens nem éli meg a terápiás térben sem a biztonságot, így törekedni kell arra, hogy újra életre keljen a kötődés iránti vágy, másképpen fogalmazva újra vissza kell adni a kontrollt a kezébe. Érdemes kiemelni, hogy soha nem arra törekszünk, hogy a terápia során eltüntessük a nyomasztó emlékeket, hanem meg kell ismernünk és értenünk, hogy a páciens mit lát bele, mit él meg. Ezzel együtt a trauma felidézése és annak átdolgozása elengedhetetlen, melynek célja a rendszerezés. Bakó hozzá teszi, hogy mindez a terápia védett keretein belül lehetséges, és ha megtörténik az emlékek integrálása a páciens élettörténetébe, akkor a trauma elveszíti az erejét, halványul az emlék, tapasztalássá válik, ami egy a sok közül, vagyis a múlt lesz. Ehhez kapcsolódva, tovább vittem Bakó traumával kapcsolatos gondolatait és Danics azon felvetését, hogy a pszichoanalízis, mint tudomány akkor válik elfogadottá, ha képesek vagyunk megfeleltetni az egyes elméleteket az új neurobiológiai megfigyelésekkel. A Lélekelemzés egyik korábbi számában jelent meg Yovell, Y.: A hisztériától a poszttraumás stressz zavarig: Pszichoanalízis és a traumatikus emlékek neurobiológiája címmel. A tanulmány a hisztéria, traumatikus emlékek pszichoanalitikus felfogását vizsgálja, valamint mindezen elméletek korszerűsítésére hívja fel a figyelmet, a memória természetébe, működésébe való neurobiológiai betekintés segítségével. A cikk hangsúlyozza többek között, hogy a PTSD-ben szenvedők sérült hippocampus-szal és hiperérzékeny amygdalával érkeznek a terápiába Mindez megakadályozza őket, hogy megjegyezzenek egy értelmezést, ami érzelmileg megterhelő, hiszen az amygdala által beinduló túlzott kortizol-válasz tovább gyengíti a hippocampust. Ilyen pácienseknél addig kell "ütni a vasat, amíg hideg", tehát érzelmileg nyugodt pillanatokban kell értelmezni, amit a páciens fel tud dolgozni és ezzel együtt meg is tud jegyezni. Lényegében érdemes látni, hogy pszichológiai szempontból az érzelmileg fájó emlékek konfliktus-vezérelte elfojtása (klasszikus pszichoanalízis szemlélet) nem áll ellentétben a neurobiológiai szemszögből vizsgált és hangsúlyozott elmélettel, vagyis a sérült hippocampus és a hiperérzékeny amygdala áll az emlékezés problémája mögött. Azért emeltem ki ezt a cikket, mert jól rámutat arra, hogy mindkét tudomány ugyanarról beszél, csak más nyelven. "Hallgatózik a pácines"? Forgách Anna az analitikus helyzet interszubjektív teréről beszél, ahol a "jelen pillanatból" a "találkozás pillanata" jön létre, amelyet a terápiás változás alapjainak tekinthetünk. A páciens nem létezik önmagában, az analitikus és a páciens egymáshoz való viszonya, kapcsolata nem vizsgálható csak külön entitásként, ahogy az anya-gyerek viszony esetében sem. Az interszubjektív szemlélet szerint egy közös mezőről beszélünk, ebbe a mezőbe a páciens behozza élményeit, érzéseit, tapasztalatait és találkozik a terapeuta élményeivel, tapasztalataival, azaz a rendszert és a benne lévő változást ez a két féle imput határozza meg. A terapeuta értelmezése akkor hat, ha érzelmi jelentése van. Ebből kiindulva az előadó hangsúlyozza, hogy a terápiás helyzethez hasonlóan a szupervízió terében zajló folyamatok is a két szubjektum találkozásának eredményei. Majd az analitikus diádban megjelenő kapcsolati történések un. parallel módon élednek újra a szupervízor-szupervideált párosának interszubjektív terében. Felmerül tehát, hogy diádikus vagy triádikus kapcsolatról beszélünk? Az analitikus harmadik fogalma is bekerül, csak megjegyzem, miszerint az analitikus harmadik alatt nem valóságos tárgyat értünk (virtuális tárgy), hanem érzés, képzet, affektus reflektált változata vagy ezek reflektált közös rendszerét, tartományát. Mindezt az analitikus diád (az analitikus helyzetben) hozza létre, azáltal, hogy megosztják egymással mentális tartalmait az analitikus és az analizált. Tehát így lesz a kettőből három. Az előadás fő mondanivalójának azt tartom, hogy terápiás kapcsolat ismétlődik a szupervíziós kapcsolatban. A terapeuta megjeleníti ("acting out") a terápiás nehézségeket, valamint a most kapcsolatból fakadó elmaradt találkozás pillanat az a szupervízió terében megjelenhet, vagyis a félbehagyott most pillanatokat a szupervízor segíti. Tehát a terapeuta és a szupervizora inter- és intraszubjektív történése17
inek elemzése segítségével közelebb kerülhetünk az analitikus-páciens diád interszubjektív történéseinek megértéséhez. Így a szupervízió segítségével a találkozás pillanata akár később meg tud valósulni. Pető Katalin is többször kiemeli, használja a találkozás pillanatának fogalmát: Wagner zenedrámái közül elsősorban Parsifal történetét mutatja be és elemzi pszichoanalitikus szemléletben. Egyik fő gondolata az előadónak, hogy a zene királyi út a tudattalan megismeréséhez. A tudattalan legmélyebb zugaiba (implicit memória) vihet minket vissza a zene. Felveti, tehát, hogy a zene hallgatása során átélt intenzív élmények az arra érzékeny befogadó implicit memóriában megőrzött korai érzelmi emlékek mozgósításainak következménye. A csábítás jelenetében Parsifal elutasítja Kundry csókját. Az előzmény annyiban fontos, hogy Kundry nevén szólítja Parsifalt, akit úgy csak az anyja hívott korábban. Ekkor előtör az indulat, a bűntudat, hogy "szerepem van anyám halálában". A zene jól illusztrálja a találkozás pillanatát, amelyhez a most pillanatok sora visz el. A csók így felfogható, mint szerelmes első csók és egyben "búcsú csóknak" az anyai oldalon. Lényegében a találkozás pillanat által megtörténik a múlt személyiségbe történő integrálása. Ha a járt és járatlan utakról beszélünk, akkor jól illeszkedik ehhez Tari Annamária előadása is, aki az online és offline világ kérdését járta körbe, kiemelve a generációs különbségekből fakadó nehézségeket a pszichoterápiában. X, Y, és alfa (Z) generációról beszél az előadó, amivel jól tükrözi, hogy ki hogyan szocializálódott internethasználat tekintetében. X generáció: azok az internethasználók, akik még olyan társadalomban nőttek fel, amelyben az állampolgárok számára nem volt (elérhető a) számítógép és internet. Őket nevezi a szakirodalom digitális bevándorlóknak. Természetesen ők úgymond a digitális világ előtti nevelésben, azaz szocializációban részesültek, vagyis azok szocializálták őket, akik nem ismerték még az infokommunikációs eszközöket. Y generáció: azok az internethasználók, akik már abba a világba születtek bele, amelyben a számítógép- és internethasználat jelen volt a mindennapok szintjén, azonban őket még az Xgenerációhoz tartozó szülők, nevelők, tanárok és egyéb tekintéllyel rendelkező személyek szocializálták. Tehát ők is a digitális előtti szocializációban, nevelésben, érték átadásban részesültek. Őket nevezi a szakirodalom digitális bennszülötteknek. Z generáció: azok az internethasználók, akik – az Y generációhoz hasonlóan – beleszülettek a folyamatosan fejlődő információs társadalomba (digitális bennszülöttek), sőt: számukra az élet teljesen természetes része már a társadalom minden szegmensét betöltő infokommunikációs technológia; ugyanakkor mégis van egy nagyon fontos különbség, amitől élesen elválaszthatók az Y generációtól. Míg az utóbbiak esetében még digitális világ előtti szocializációról beszélhetünk, a Z generációnál már digitális szocializációról. Ez azt jelenti, hogy őket már olyan személyek nevelik, szocializálják, akik számára egyáltalán nem idegen az infokommunikációs technológia használata, és az azzal járó életmódváltozás. Kérdésként merült fel az előadásban, hogy a terapeuta egyáltalán melyik generációba tartozik és befolyásolja-e a pácienshez való viszonyát az esetleges generációs különbség? Sok nyitott kérdés került még elő, többek között az is, hogy az online világ bekúszik a terápiás térbe is és akár a terapeuta azon kapja magát, hogy a páciens onnan olvas fel egy bejegyzést vagy kommentál egy felugró facebook post-ot. Elkezdtem gondolkodni, hogy én mit tennék, ha megtörténne, hogy a páciens telefonjáról olvas egy kommentet vagy bármit. Valószínű törekednék arra, hogy megértésre kerüljön mi zajlik éppen köztünk, az itt és most-ra fókuszálva kibontanám a helyzetet tisztázó kérdésekkel, továbbá célom lenne, hogy értsük meg együtt mi volt a jelentősége a telefon bevonásának, vagyis az online világ bevonásának a terápiás térbe. Új helyszín volt ebben az évben, nem tudom szó nélkül hagyni. Biztos sok ember sok negatív dolgot tudna felsorolni, de az én szubjektív véleményem egyértelműen pozitív: a helyszín al18
kalmas volt a résztvevők befogadására, sőt talán a tavalyi "labirintus" szerű helyszínhez képest jobban egybe tartotta a kollégákat, könnyebben meg lehetett találni a termeket is. Pár szóban ki kell, hogy térjek a programfüzetre is. Hasznos volt, mivel nem csak az előadás témájáról olvashattunk rövid kivonatot, hanem minden olyan információ benne volt, ami öszszefogta a két napot. Nekem kifejezetten segítség volt, hogy a konferenciát megelőzően is több e-mailt kaptunk a szervezőbizottságtól, amiben nem csak az útvonal részletes leírását kaptuk meg, hanem az étkezési lehetőségeket is felvázolták. Végül szeretnék gratulálni Pető Katalinnak. Ebben az évben neki ítélték a Ferenczi-díjat. Valamint megköszönni azoknak a kollégáknak, segítőknek, szervezőknek a munkáját, akik valamivel hozzájárultak a XXIII. Magyar Pszichoanalitikus Egyesület éves konferenciájához. Makai Gábor pszichoterapeuta, pszichoanalitikus kandidátus
IPSO 22 ND EURPOEAN MEETING – „TO PLAY OR NOT TO PLAY” IPSO 22nd European Meeting „To play or not to play” A Genfben nemrég került megrendezésre az IPSO éves konferenciája, melynek központi témája a „játszani vagy nem játszani” (vagy, mint az egyik résztvevő átfogalmazta, a „lenni vagy nem lenni”) kérdésköre volt. Ez a rendezvény annyiban különbözött a bécsi kollokviumtól - melyen nemrég az egyesületből többen is részt vettünk -, hogy ezen a konferencián csak IPSO kandidátusok vettek részt. Számos ország képviseltette magát, a vendéglátó svájci kollégákon kívül például francia, olasz, izraeli, lengyel, szerb és libanoni részvevők is voltak. Bensőséges találkozó volt, ahol nemcsak szakmai kérdések kaptak helyet, hanem a kandidátus léttel, a képzéssel kapcsolatos kérdések és nehézségek is. A bécsi kollokviummal összehasonlítva ez alkalommal nagyobb hangsúlyt kaptak a tárgykapcsolati iskola és az interszubjektív irányzatok képviselői (Atwood & Stolorow, Winnicott, Nino Ferro, Baranger, Ogden, …). Ugyanakkor a hangsúly nem az elméleteken, hanem a gyakorlati kérdéseken volt: játszhatunk-e és miként a terápiás térben? Csak gyermekterápiában megengedett a játék, vagy felnőttek terápiájában is van helye? Lehet-e, érdemes-e bővíteni a játékterünket és eszköztárunkat (például játszani, enactment-tel dolgozni). Konkrét eseteket beszéltünk meg, megosztottuk egymással a tapasztalatainkat, ki-ki elmondhatta, hogy mit gondol, ő hogy csinálta volna. A résztvevők többsége gyerekekkel is foglalkozik (legtöbben Winnicott-i megközelítéssel), így sok gyermek terápiás eset is elhangzott. Különösen érdekesek volt azok a beszámolók, melyeknél felnőtteknél alkalmaztak gyermekterápiát (játék, pszichodramatikus elemek beemelésével) olyan páciensek esetekben, ahol a korai sérülés miatt az érzések verbálisan nem voltak megközelíthetőek. Izgalmas volt hallani, hogy a „felnőttek gyermekanalízise” miként működik ma a napi gyakorlatban. 19
Az előadások mellett hagyományos és Bálint-féle pszichodráma műhelyek voltak. A Bálintféle pszichodráma csoportban egy esetet dolgoztunk fel, míg a klasszikus pszichodrámában a pszichoanalitikus képzéssel kapcsolatos kérdések kerültek színpadra. A konferenciát egy közös improvizációs játék zárta. Közös konklúzióként az fogalmaztuk meg, hogy nemcsak az a fontos, hogy a páciens (gyermek és felnőtt egyaránt) képes legyen a játékra, a másikkal játékban-levésre, hanem az is, hogy a terapeuta megőrizze ezt a képességét. Az összefoglalót készítette: Zana Katalin
BESZÁMOLÓ AZ EPCUS – 1ST EUROPEAN PSYCHOA NALYTIC CONFERENCE FOR UNIVE RSITY STUDENTS ESEMÉNYÉRŐL Szeptemberben levelet kaptunk a Magyar Pszichoanalitikus Egyesülettől, amelyben felhívták a figyelmünket, hogy idén először megrendezésre kerül az European Psychoanallytic Conference for University Students és szeretettel várnak minden egyetemi hallgatót. Mivel a program nagyon érdekesnek ígérkezett szinte azonnal elhatároztuk, hogy szeretnénk élni ezzel a különleges lehetőséggel. A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület és az Európai Pszichoanalitikus Föderáció támogatásának köszönhetően könnyen megvalósíthattuk a tervünket. A European Psychoanalyitical Federation (EPF) az európai pszichoanalitikusok tudományos fóruma, egy független szövetség, melynek alapvető célja a pszichoanalitikus hagyományok fenntartása és népszerűsítése. A konferencia az EPF székházában, Brüsszelben kapott helyet 2016 október 6-8 között. Annak ellenére, hogy ez volt az első diákoknak szóló rendezvény, nagyon sokan eljöttek. A résztvevők 13 európai országból, Kanadából és Guatemalából érkeztek. A szervezők a kezdetektől fogva kedvesek és nyitottak voltak, és próbáltak mindenkivel személyesen megismerkedni és beszélgetni. Sűrű volt a program, mivel igyekeztek minél szélesebb körben bemutatni a pszichoanalízis alkalmazásának területeit ezalatt a rövid idő alatt. Az előadások után lehetőség volt kiscsoportos megbeszélésekre is, ahol bármelyik előadónak feltehettük a kérdéseinket és felvethettük ötleteinket, majd közösen megvitathattuk azokat. A barátságos fogadtatásnak, társaságnak és az izgalmas témáknak köszönhetően a konferenciát különleges légkör jellemezte, a szünetekben is az előadásokon felmerült kérdésekről folytak a beszélgetések. Na20
gyon érdekes volt látni, hogy a különböző országokból származó diákok, hogyan viszonyulnak a pszichoanalízishez illetve, hogy hogyan is épül fel a pszichológus képzés náluk, milyen kihívásokkal kell szembenézniük és milyen utakon indulhatnak el fiatal diplomásként. A konferenciát Serge Frisch nyitotta, bemutatta az analitikus munka lehetőségeit a különböző klinikai populációk kezelésében. A terápiák hatékonyságát Lisa Kallenbach ismertette egy német kutatás eredményei alapján, melyben nagy mintán kvantitatív módszerekkel vizsgálták az analitikus módszer eredményességét, ezért különösen fontos, és figyelemre méltó adatokkal szolgált. Suzanne Lunn két saját esetét elemezte, illusztrálva, hogy az evészavaros páciensek kezelésében is sikeres lehet az analízis. A korai kapcsolatok szerepéről, kialakulásáról és a szülővé válással kapcsolatos korai elképzelések és elvárások hatásairól Katy Bogliatto beszélt. Marcel Schmeets bevezetőt tartott a neuropszichoanalízis rendkívül gazdag tudományába, amely hidat képez a terápia és a neurológia között, és többek között olyan kérdésekre keresi a választ, hogy milyen neurológiai hatása van a hagyományos analitikus módszereknek, például a „gondolkodás nélküli” beszédnek, vagy a nonverbális kommunikáció hiányának a kezelés során. A traumák megismerése minden terápia egyik legfontosabb pontja, amelynek kleiniánus szemléletmódját Igor Kadyrov mutatta be. Alberto Luchietti különböző művészetterápiás eszközök alkalmazási területeiről beszélt. A filmművészet és a pszichoanalízis gyakran összefonódik, így a filmek is nagy szerepet játszottak a témák feldolgozásában. Marc Hebbrecht az álmokról tartott előadásából kiderült, hogy nem csak a terápiában van helye az álmok értelmezésének, hanem a filmekben is. Andrea Sabbadini pedig Spike Jonze A nő (2013) című filmalkotásán keresztül érdekes kérdéseket vetett fel, beszéltünk például arról, hogy párhuzam vonható a filmbéli sci-fi kapcsolat és a terápiás kapcsolat között, annak alakulását, illetve gyógyító erejét tekintve. Értékes és izgalmas élményekkel tértünk haza az első diákoknak szóló Európai Pszichoanalitikus Konferenciáról, mely sokat segített abban, hogy még jobban megismerjük és egységében lássuk a pszichoanalitikus szemléletmódot. Nem csak új ismereteket szereztünk, hanem megismerkedtünk számos külföldi hallgatóval és neves analitikussal. Ezúton szeretnénk megköszönni a Magyar Pszichoanalitikus Egyesületnek és az Európai Pszichoanalitikus Föderációnak, hogy segítettek minket és hozzájárultak, hogy részt vehessünk a rendezvényen. Takács Enikő és Víg Luca pszicholoógus hallgatók
21
