AZ MLDT HIVATALOS HÍRLEVELE
MLDT HÍRLEVÉL I .
É V F O L Y A M
I I .
S Z Á M
2 0 0 6
O K T Ó B E R
Tisztelt Tagtársak! Az alábbiakban az MLDT jubileumi kongresszusának alkalmából megjelent könyvben közölt írások alapján, két részletben idézzük fel szakmánk múltját és lehetséges jövőképét.
JUBILEUMI KÖSZÖNTÉS A jövő záloga a tudás, innováció, minőség, hatékonyság, együttműködés és kommunikáció… (I.)
A TARTALOMBÓL:
Szakmánk
1
múltja és jövője Hírek,
8
beszámolók Továbbképzés 15 rendezvények Szomorú aktualitások
1
17
A múlt kötelez! Az MLDT az egyik legöregebb, színes történelemmel, nagy tradíciókkal és szellemi hagyatékkal bíró tudományos társaság, még nemzetközi szakmai porondon is. Jobst professzor kitűnő történeti áttekintése kiválóan példázza, hogy történelmi, társadalmi, szakmai és gazdasági viharok ellenére is szakmánk fejlődése az évtizedek során töretlen, és követi a hazai és nemzetközi trendeket. Nincs szégyenkezni valónk, bár dolgunk, mint a tenger! Számos megoldandó probléma vár ránk, és szakmánk jelene és jövője legalább annyi küzdelmet tartogat az elkövetkező évtizedekre, mint az előző 60 év harcos múltja. Különböző frontokon kell megküzdenünk, és valljuk meg, szerencsére lényegesen békésebb harctereken, mint a II. világháború utáni alapító, vagy az 1956-os forradalom alatti/utáni elődeinknek. A példa tehát adott. A nagy elődök munkája kötelez. A jövő a feltörekvő fiatal laboratóriumi szakember generáció kezében van! Nehéz, és talán túl ambiciózus is lenne vizionáriusi prófétizmussal meghatározni, hogy mi vár ránk az elkövetkező 60 évben. A technika, biotechnológia és informatika soha nem látott sebességgel fejlődik körülöttünk, mely felfokozott adaptációs készséget követel a fiatal nemzedéktől. Ezért ha 60 évre előre nem is, de a következő 10 évre feladataink adottak, és talán már bizonyos fokú késésben is vagyunk e gyorsan robogó sebesvonatra való felkapaszkodásban. Megítélésem szerint a jövő záloga a tudás, innováció, minőség, hatékonyság, együttműködés és kommunikáció! Az MLDT felismerte ezeket a kihívásokat, és a szakmai kollégiummal és szakfelügyelettel együtt közös stratégiai tervben kívánja megfogalmazni az előttünk álló rövid-, középPUBLIKÁCIÓS ÉS KOMMUNIKÁCIÓS PUBLIKÁCIÓS ÉS KOMMUNIBIZOTTSÁG: és hosszútávú konkrét teendőket. Merre menjünk tovább, hogyan, mikor, kikkel? Ezek KÁCIÓS BIZOTTSÁG: LÓRÁNDés elnök azok az alapkérdések, melyekre konkrét szakmai válaszokat DEBRECZENI kell adnunk, amelyek DEBRECZENI LÓRÁND elnök ANTAL-SZALMÁS PÉTER tag megvalósulása nélkül szakmai jövőnk elképzelhetetlen. Joggal merül fel a kérdés és ANTAL-SZALMÁS PÉTER tag pesszimista kritika, hogy a rendszerváltás óta naponta változóMÁRKI-ZAY társadalmi és gazdasági JÁNOS tag MÁRKI-ZAY JÁNOS tag környezetben van-e az ilyen terveknek realitása? Egyértelmű,FODOR hogyLAJOS aztagelmúlt 5-10 év FODOR LAJOS tag gazdasági változásai és az egészségügyi reformok elmaradása TOLDY súlyos helyzetet teremtett ERZSÉBET tag TOLDY ERZSÉBET tag az orvosi laboratóriumok számára is, mely szakmánk kiszolgáltatottságát fokozza. Ilyen Lakos Gabriella Póttag 1 kiszolgáltatott helyzetekből azonban csak világos jövőképpel és Lakos célokkal, szakmai tudásGabriella Póttag 1 Hársfalvi Jolán Póttag 2 sal és konkrét szakmai eredményekkel, érvekkel és erőink egyesítésével lehet győztesen Hársfalvi Jolán Póttag 2 kikerülni.
JÖVŐKÉP ÉS CÉLOK Ma már az orvosi beavatkozások legalább 70-80%-a nyugszik valamilyen diagnosztikai teszt eredményén. Tény, hogy egyre nagyobb tért hódít a képalkotó diagnosztika az orvosi döntések befolyásolásában, a genomika és proteomika fejlődésével azonban új biomarkerek színesítik a laboratóriumi diagnosztika fegyvertárát is. Magas színvonalú laboratóriumi diagnosztika nélkül elképzelhetetlen ma már klinikailag és gazdaságosság szempontjából hatékonyan és eredményesen működő egészségügy, ezért szakmánk az orvostudomány egyre erősödő alappillére marad. Ezen alapvetésből kiindulva, a laboratóriumi diagnosztikai szakma alapvető feladata és célja magas tudományos, technikai és technológiai színvonalú, minőségi, bizonyítottan hatásos és hatékony, továbbá költséghatékony diagnosztikai szolgáltatás nyújtása a klinikumnak és a betegeknek. Az MLDT feladata ezen alapvető célok szakmai és tudományos támogatása. TUDÁS ÉS INNOVÁCIÓ A laboratóriumi diagnosztikai technikák és technológiák, illetve az információ-technológia fejlődésével lépést kell tartanunk. Az in vitro diagnosztikai ipar a biotechnológiai, nanotechnológiai és informatikai fejlesztések eredményeit új robotikus rendszerekbe integrálja, és szembesülnünk kell azzal, hogy ezen rendszerek egyre inkább ki fogják szorítani a szakembereket és a humán erőforrást a korszerű laboratóriumokból. Tudomány a labordiagnosztikában Jelenleg még kevés olyan hazai laboratóriumi szakemberrel rendelkezünk, akik professzionálisan, tudományosan is innovatív készséggel képesek ezeket az új technológiákat alkalmazni. Ennek oka, hogy egyre kevesebb munkahelyen van lehetőség elmélyült kutatómunkára, melynek következménye molekuláris biológiai és genetikai képzési lemaradásunk, és hogy limitált számú munkahelyen engedélyezett egyelőre ezen technikák és technológiák rutinszerű alkalmazása. Helyes irány, hogy a szakképzési tematika már tartalmazza ezen ismeretek kötelező megszerzését, el kell azonban érnünk, hogy a molekuláris genetikai technikák alkalmazása mind szélesebb körű legyen, és fiatal kollegáink kellő tapasztalatot és tudást szerezhessenek a gyakorlatban is. A magyar egészségügy fejlődése elképzelhetetlen a jövőben az egészségügyi szolgáltatók és az ipar megfelelő együttműködése nélkül. Így várhatóan egyre nagyobb szerepet fog kapni az ú.n. egészségipari koncepciók megvalósulása, melyet várhatóan az EU is támogat. Fejlett országokban nagy egészségügyi szolgáltató intézmények és egyetemek köré csoportosulnak az ú.n. bioinnovációs kutatásfejlesztésre épülő tudományos parkok. Ezek megvalósulása jelentős lendületet adhat a magyar orvos- és egészségtudományok fejlődésének, mely folyamatokba a laboratóriumi szakmának is be kell kapcsolódni. Számos ilyen kezdeményezés indult már meg itthon is, elsősorban az egyetemi háttérrel bíró intézmények közelében, mely új lehetőségeket nyújt a laboratóriumi szakemberek tudományos tevékenységének kibontakozására. Természetesen nemcsak az alapkutatásokhoz társuló tudományos tevékenység fellendítése a cél. A laboratóriumi diagnosztika klasszikusan interdiszciplináris tudást igénylő szakmai tevékenység. Ezért fontos szerepet kell vállalnunk az interdiszciplináris és klinikai tudományok művelésében is, melynek egyik tere a gyógyszeripari kutatásokban való részvétel, másrészt a klinikai és epidemiológiai kutatásokban való közreműködés. Hazánkban is – ha lassan és nem elég hatékonyan is, de – megindultak a népegészségügyi programok. Ezek labordiagnosztikai hátterének biztosítása, és eredményeinek a klinikummal való együttes értékelése számos klinikai kutatási területet biztosít azok számára is, akik az egyetemek vagy tudományos parkok falaitól távolabb dolgoznak. A fő feladat, hogy a képzés és továbbképzés, illetve szakmai projektek révén hozzuk közelebb a tudományos gondolkodást a laboratóriumi szakma művelőihez. Ellenkező esetben, jelen munkánkat
2
könnyen átvehetik a gondolkodni nem tudó, és hamarosan a humán erőforrásnál lényegesen olcsóbban és megbízhatóbban is dolgozó „robotok”. A tudományos gondolkodás és tevékenység nem az akadémiai szférában dolgozó kutatók privilégiuma. A napi klinikai diagnosztikai tevékenység számos olyan kérdést vethet fel, melyeket megfelelő klinikai adatok birtokában és a klinikummal való együttműködésben, rutin diagnosztikai eszköztárunk és saját tudásunk alapján is megválaszolhatunk. Tudomány a rutindiagnosztikában is végezhető! Ennek alapfeltétele azonban a problémák felismerése, az örökös kérdezés, és a szakirodalom bizonyos fokú követése. A tudományos gondolkodáshoz nem kellenek steril laboratóriumi körülmények, csak egyfajta szakmai igényesség, a tudás megszerzésének vágya, és a kérdezni tudás alapvető készsége. Klinikai szintű kutatások végzéséhez jó, ha van némi ismeretünk a bizonyítékokon alapuló orvoslás, a klinikai epidemiológia és legalább alapszinten a biostatisztika módszereiről. Ezért fontos feladatunknak tartom ezen tárgyak alapképzési, szak- és továbbképzési szintű oktatását. Bizonyítékokon alapuló laboratóriumi medicina tanfolyamot az utóbbi 5 évben már 3 alkalommal tartottunk (egy nemzetközi szintűt 2005-ben az IFCC és FESCC támogatásával, és két hazait 2002-ben és 2006-ban), melyekről az volt a hallgatóság véleménye, hogy szemléletformáló kurzusok voltak. A tudományos gondolkodás szemléletének kialakítása tehát fontos jövőbeli feladatunk lesz, melynek további eszköze lehet az a kiváló gondolat, melyet Sipka Sándor professzor egyik legutóbbi vezetőségi ülésünkön úgy fogalmazott meg, hogy „itt az ideje, hogy bizonyos szakmánkat érintő területeken multicentrikus tanulmányokat kezdjünk”. Az ilyen jellegű önálló vagy interdiszciplináris szakmai projektekben való részvétel a gyakorlati tudományos képzés egyik legjobb eszköze lehet, melyet az MLDT messzemenően támogatni kíván. Alapképzés, szakképzés, továbbképzés A tudományos ismereteken túl, szakmánk műveléséhez alapvető az elmélyült szakmai ismeretek megszerzése. Nagy megelégedéssel tölt el valamennyiünket, hogy évtizedes küzdelmek után végre sikerült megoldani a nem egészségügyi diplomások szakképzésének problémáját. A szakképzési rendelet adott, de mindaddig csak egy keretrendszer, amíg azt megfelelő tartalommal ki nem töltjük. Igaz ez persze a szakorvos és szakgyógyszerész szakképzésre is. Szakmánk közismerten hiányszakma, és egyre kevesebb az egészségügyi végzettséggel rendelkező diplomás rezidens. Nyilvánvaló, hogy a laborszakma sem anyagilag, sem szakmai presztízsét tekintve nem tekinthető vonzó területnek, és az is egyre nyilvánvalóbb, hogy szakmánk egyre inkább elnőiesedik. (Ennek talán jó példája vagy elismerése az is, hogy 60 éve most van először nő elnöke társaságunknak?) Ezért egyik fő feladatunk a szakma presztízsének, megbecsülésének és értékének emelése. Mindez azonban lehetetlen kiművelt emberfők, jól képzett és felkészült, a klinikai kollegákkal érdemi párbeszédet folytató, szakmai konzultációra és problémamegoldásra képes szakemberek nélkül. Ehhez alapvető, hogy az analitikai, preanalitikai, technikai és informatikai, illetve menedzsment ismereteken túl megfelelő klinikai ismeretekkel rendelkező kollegák álljanak rendelkezésre. Erősíteni kell szakmánk klinikai jellegét! Nem bújhatunk elefántcsonttornyunkba, nem húzhatjuk meg magunkat az „alagsorban”, vagy ma már szofisztikált informatikai rendszereink képernyői előtt gubbasztva naphosszat. Ki kell lépni a laboratórium falai mögül, el kell jutnunk a betegekhez, és a beteget kezelő klinikusok partnereivé kell válnunk! Csak ekkor nevezhetjük szakmánkat laboratóriumi medicinának és nem klinikai kémiának. Én jelenleg ezt látom a legnehezebb feladatnak. Tradicionálisan, a laboros egyre távolabb került a klinikumtól és a betegtől, mely komolyan csökkentette szakmánk társszakmák általi megbecsülését. Míg más országokban a labor szakember belgyógyász szakvizsgával is kell, hogy rendelkezzen, és betegeket is lát el szakterületéhez jól kapcsolódó klinikai szakrendeléseken (pl. lipid, diabetes, endokrin, csont, hemosztázis, anyagcsere betegségek), addig nálunk a beteg-laboros találkozás legjobb esetben a vérvételi helyre korlátozódik. A klinikus kollegák sem hallják eleget a laboros kollegák hangját, legfeljebb akkor, ha anyagi megszorítások miatt az jelzi, hogy valamit már megint nem tud mérni, vagy ugyanezen okból valamilyen vizsgálatot nem kérhet az orvos. Sajnos a laborfinanszírozási problémák miatt egyre gyakoribbak a laboros és klinikus közötti feszültségek, mely szakmánk
3
eddig sem túl nagy presztízsét csak tovább rombolja. Fenti problémák miatt és a szakma jövője érdekében ezért jól tervezett stratégiára van szükség a kialakult helyzet megoldására. Komplex megoldások együttes alkalmazása szükséges, melynek képzésre, labor struktúrára és finanszírozásra, kommunikációra és klinikai együttműködésre vonatkozó elemei vannak. Utóbbiakat alább említeném meg, és e passzusban csak a képzési és tudás elemekre hívnám fel a figyelmet. A klinikai képzés jelen szakképzési rendeleteink ellenére nem mondható megfelelőnek. A rendeletben előírt belgyógyászati és sürgősségi osztályos gyakorlatok nagyobb részt csak nominálisak, mint ahogy a klinikai rezidensek számára előírt laboratóriumi képzés is gyakran az. Pontosítanunk és egységesítenünk kell ezen gyakorlatok szakmai tartalmát, meg kell teremtenünk a konzultatív laboratóriumi medicina feltételeit, rendszeres klinikai esetmegbeszélések, interpretatív laboratóriumi leletek és a laborosok szakrendelésekbe való bevonásával. Az MLDT kongresszusain immáron hagyományossá váló interpretatív konzultatív laboratóriumi medicina szimpózium az egyik leglátogatottabb pre-kongresszusi esemény. Az alapképzésben is egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a laboratóriumi medicina tárgy eset-orientált, probléma megoldó jellegű oktatására, melyet a hallgatók is nagyobb érdeklődéssel fogadnak, mint a tisztán elméleti jellegű képzési formákat. Támogatnunk kell a nem egészségügyi diplomásokat a klinikai ismeretek megszerzésében és elmélyítésében, és ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy szakorvos nélkül orvosi laboratórium ne működhessen. A szak- és továbbképzési programok tartalmi harmonizálása megindult az orvostudományi karok grémium vezetőinek példás együttműködésével. Tizennyolc millió forintos humán erőforrás fejlesztési (ú.n. HEFOP) pályázatot nyertünk el az EU alapokból, mely lehetővé teszi a klinikai biokémikus és mikrobiológus szakképzés kurrikulumának és képzési rendszerének tartalommal való feltöltését és integrálását a hazai egészségügyi diplomás képzésbe és az európai szakképzési rendszerekbe. A European Communities Confederation of Clinical Chemistry and Laboratory Medicine (EC4) klinikai biokémikus képzési rendszerünket a többi EU országéval kompatibilisként ismerte el idén, és megindult a nem regulált szakmák (mint pl. gyógyszerész és klinikai biokémikus) diplomájának európai egyenértékűsítését célzó ú.n. Common Platform kialakítása. Új EU tagként azzal is szembesülnünk kell, hogy jól képzett kollegáink szabadon vállalhatnak munkát az EU-ban, mely további kihívásokat tartogat képzési rendszerünk működését, és szakmánk utánpótlását illetően. Szeged, 2006. augusztus 6.
Prof. Horváth Andrea Rita az MLDT elnöke (folytatjuk)
60 éves a klinikai laboratóriumi társaságunk (I.) (KOLAB, KOLSZ, MKLDT, LDT, MLDT) Jobst Kázmér PTE ÁOK Laboratóriumi Medicina Intézet
4
A hazai diagnosztikus szakmák társaságaikat, beleértve az elméleti orvostudományokat is, a múlt század első felében alapították. Így a Röntgen Társaságot 1922-ben, az Élettanit 1931-ben, a Patológust 1932-ben és legfiatalabbként a Laboratóriumit 1946-ban, a KOLSZ-ét, az MLDT elődjét. De nem kell szégyenkeznünk, több más országot megelőztünk. Az amerikai társaságot, az AACC-t 1948-ban, a németet, a DGKCH-t 1964-ben, az osztrák ÖGKC-t 1968-ban, a nemzetközi szervezetet, az IFCC-t 1952/1967-ben alapították. A felsorolt társaságok nevében, a magyar kivételével, a „klinikai kémia szó szerepel. Ez érthető, hisz a szerves és analitikai kémiának már az 1800-as évek közepétől alapvető eredményei voltak. A századfordulót követően és főképp a II. világháború után az újabb és újabb biokémiai felismerésekre épülő analitikaikémiai, diagnosztikai módszerek váltották le a klasszikus gravimetriás, titrimetriás eljárásokat. Továbbra is a kémia uralta a diagnosztika nagyobb hányadát. Ez magyarázza, hogy a „klinikai kémia” név számos megalakuló társaság nevében szerepelt. A magyarok nem azért nem nevezték „klinikai kémiainak” társaságukat, mert 30 évre előre látták a nem klasszikus kémiai diagnosztikai irányok betörését, (immunológia, toxikológia, molekuláris biológia), hanem mert a beteg–klinikus, vagyis diagnosztika centrikus szemlélet, nem egyedül módszertan, a szolgáltatás volt a névadással is célkitűzésük. Az MLDT akkori és mai angol neve ezt tükrözi: Hungarian Society of Clinical Pathology. Ma a kémia magas technikai szinten van már sok laboratóriumunkban, az utóbbi még várat magára. Ha ez hosszú távon így marad, megkérdőjelezhető, hogy szükség lesz-e ilyen nagyszámú, az orvosképzés jellegéből adódó orvos diplomásra, nem inkább természettudományos alapképzettségűekre beleértve a napjaink kutatási igényét is. Jó név az MLDT csakúgy, mint a Laboratóriumi Medicina. Éltem a római mondással: Audiatur et altera pars, hisz korábban szakmai köreinkben sokan a nem orvos diplomást „alsóbbrendű” megtűrt véglénynek tartották. Mindig mindenben a kezdet, az indító ötlet, gondolat érdekelt, hisz a többi sokszor már csak iparos munka, nem bír eredetiséggel . A társaságokkal is így vagyok. Hazai vonatkozásban csak az élettani ragadta meg figyelmemet, meg kisebb mértékben az MLDT is. A debreceni Verzár Frigyes professzor úr beszámolt, hogy a 13. Nemzetközi Élettani Kongresszust 1929-ben Bostonban tartották. Főképp angol ösztöndíj támogatással hat magyar: Verzár Frigyes, Pekár Mihály, Szent-Györgyi Albert, Jendrassik Loránd, Mansfeld Géza, Farkas Géza hozzátartozók nélkül! Kilenc napig hajóztak ragyogó időben az Atlanti óceánon Boston felé. Az út során nemcsak neves európai, később Nobel díjas kutatókkal kerültek kapcsolatba, de együttlétük rádöbbentette őket, hogy országon belül nincs szakmai találkozási fórum, szervezet, amely az izoláltan dolgozó élettani intézetek munkatársait összefogná. Az Atlanti óceánon határozták el a Magyar Élettani Társaság megalakítását, amit aztán a bostoni kongresszuson be is jelentettek. Két évi szervezés után 1931. áprilisában Tihanyban alakult meg a Magyar Élettani Társaság, a MÉT, egy évvel a nagy szakmai múltú Magyar Patológus Társaság előtt. (A Magyar Kémikusok Egyesületét 1907-ben, azaz 100 éve alapították.) Sok, nálam idősebb kollégám ma már nem él, de az elmúlt évtizedek során többükkel beszéltem múltunkról. Ebből egyértelmű lett számomra, hogy 1945 előtt nem volt szakmánknak önálló társasága, egyesülete. Szakmánkat a legtöbb hazai kórházban a patológus főorvos képviselte. Egyetemeinken általában a belgyógyászati klinikának volt, a többi osztály esetleges kérését is biztosító laboratóriuma, melyet egy megbízott belgyógyász vezetett/felügyelt. Így a budapesti Korányi klinikán Babest Viktor, Udránszky László és Korányi Sándor, Pécsett Jendrassik Loránd, Debrecenben Verzár Frigyes dolgoztak klinikus, belgyógyász-kutató, laboratóriumi orvos vezetőként. Így érthető, hogy 1945 előttig a laboratóriumot a patológus és a Patológiai Társaság reprezentálta. Ennek eredménye volt, hogy a laboratórium fejlesztése nem volt a kórboncnok főorvosok szívügye, színvonala ezért néhány kivételtől eltekintve messze elmaradt a kor akkori követelményétől. Értelemszerűen laboratórium centrikus orvosképzésre sem helyeztek súlyt a patológusok. Az 1945. évi első rendszerváltás igencsak szerény színvonalon találta a hazai laboratóriumokat. A háború után1945/46-ban alakult meg az Egészségügyi Dolgozók Szabad Szakszervezete. Ennek keretében szervezte meg a két volt pécsi orvos: az 1930-1941 közt patológusként, 1936-ban itt
5
habilitált Kellner Béla és az 1936-1946 közt a Belklinikán Jendrassik Loránd mellett is (akinek utóda Halász Mihály, a későbbi soproni főorvos lett) dolgozó Bálint Péter a KOLAB-ot, a kórboncnok és laboratóriumi orvosok közös szakcsoportját. Elnököt nem választottak, csak főtitkárnak Kellner Bélát, és titkárnak Bálint Pétert. Bár a volt két pécsi egyetemi asszisztens, most alapító-szervező titkár közt felhőtlen volt az emberi kapcsolat, e laboratóriumi szakma jövőjének e „kényszerházasság” nem kedvezett. Bálint Péter világosan felismerte, hogy ebben, lényegében a háború előtti struktúrában nem változik a laboratóriumok helyzete, ami előnytelen a szakma önálló kibontakozásához. Ezért az Eü. Szakszervezet keretében 1947-ben önálló szakmai profillal alakította meg a Kísérletes Orvostudományi és Laboratóriumi Szakcsoportot, a KOLSZ-t. Elnöknek Mansfeld Gézát, az 1923-1946 közt a pécsi Erzsébet, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem akadémikus professzorát kérték fel. A KOLSZ titkára Bálint Péter lett, vezetőségének tagjai sorában találjuk Alföldy Zoltánt, Fischer Antalt, Hegedűs Andrást, Sós Józsefet. A nagy tudású és műveltségű, Auschwitzot túlélt Mansfeld Géza személye rányomta a bélyeget az első feladatok kialakítására. 1) Laboratóriumi szakemberképzés, továbbképzés, 2) A Kísérletes Orvostudomány szaklap elindítása, 3) Klinikai Laboratóriumi Diagnosztika szakkönyv megírása, aminek szerkesztésére Bálint Pétert kérték fel. (A könyv 1952-ben jelent meg, három magyar és egy német kiadása volt.) A szakcsoport kéthavonta tartotta szakmai üléseit az I. Belklinika tantermében. A nagyszámú hallgatóság főleg az egyetem orvosaiból került ki, akik szívesen hallgatták a válogatott, neves előadókat. A vezetőség tagjai közt kitűnő emberi, baráti kapcsolat volt, ülések után gyakran együtt vacsoráztak, 1848 alkalmából ünnepi tudományos ülést tartottak, melyre külföldi kollégákat is meghívtak. Sajnálatos, de ennek az időnek az írásos anyaga a háború során, majd később 1956-ban megsemmisült, így számomra már nem volt eredetiben megtekinthető, jórészt kollégáim elmondására hagyatkozhattam csak. Mansfeld professzor 1950-ben Genfben meghalt. Az elnökséget a nagytekintélyű tudós Issekutz Béla akadémikus, a Gyógyszertani Intézet igazgató professzora vette át. Ez időben már egyre nyilvánvalóbb lett, hogy az elméleti intézeti és a laboratóriumi kollégák érdeklődése igencsak eltér. Előbbiek részben az újjászervezett MTA keretében, de főképp a lendületet vett MÉT-ben találtak inkább kibontakozási fórumot, egyre kevesebben látogatták így a KOLSZ üléseit. Mindez a laborosok érdekében szükségessé tette annak átszervezését, amire azonban csak 1956 után került sor. Lényeges irányelv volt, hogy a vezetésbe gyakorló laboratóriumi szakembereket kell delegálni. Így Issekutz professzor mandátumának lejárta után 1956-ban Bálint Pétert választották elnöknek, titkárnak Hegedűs Andrást. Ez utóbbi nem volt szerencsés, mert idejének jelentős részét társadalmi-politikai feladatok kötötték le. A szakma ebben a kritikus, egyedül induló periódusában nem számíthatott a mindenkor kulcsszerepet betöltő főtitkárra. Társaságunk története alátámasztotta, egy fenékkel általában nem mindenki tud két lovat eredményesen megülni. (Az igazsághoz tartozik, több évtizeddel később az ellenkezőjére is lett társaságunknak példája.) 1962-ben új vezetés vette át a szakcsoport irányítását a patológus Putnoky Gyula professzor elnökségével. Az új Alapszabály lehetővé tette két alelnök választását. Habán Györgyre és Fischer Antalra esett a döntés, főtitkárnak Sipeki Balás Bélára. Habánt a Hygienikus Társaság választotta elnökének, helyére Rex-Kiss Béla került, míg a visszalépett Balás Béla főtitkári helyére Miltényi Miklóst választották. Az 1960-as években pezsgő szakmai élet indult meg, 10 ankétot rendezett a Szakcsoport a Semmelweis teremben, beleértve az I. Országos Nagygyűlést. 1962-ben a Szakcsoport beadványt állított össze az ETT részére, melyben a laboratóriumok típusaira, az ajánlott módszerekre, a szakorvosképzés reformjára, a vegyészek specializálására, a laboratóriumi pótlék visszaállítására tettek valljuk be most, akkor nem sok eredménnyel járó - javaslatot. Az ankétokon az
6
onkológiaidiagnosztikán át a véralvadás aktuális kérdéséről, az automatizálásról, kromatográfiáról hallhattunk. 1964-ben megalakult a Laboratóriumi Asszisztensek Szakcsoportja és megrendezték első Nagygyűlésüket. Sor került 1965-ben az első szlovák-magyar tudományos ülésre. Ez időben sürgetővé vált a kórházakban és egyetemeken az önálló laboratóriumi osztályok kialakítása, önálló főorvosi állásokkal, ami végül is a hatvanas évek elejére realizálódott. Az önállóság később igazolódott az eredményekben, ami lehetővé tette aszakmának fokozatos felzárkózását a nyugati igényekhez. Ebben a szak- és munkabizottságok mindenkori vezetésének érdeme vitathatatlan volt. Összefoglalva úgy ítélem, a szakmai közösség, a szakcsoport nulláról indult és az első 20 év alatt biztos alapokat adott a további évtizedek fejlesztéséhez. Az 1966-os év szakcsoportunk életében fordulópont volt. Az eddigi, saját, igencsak eltérő felépítésű szakmai szervezeteket az újonnan megalakult MOTESZ, a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége fogta össze egységes társaságba. Így alakult meg 1966-ban a Magyar Klinikai Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság (MKLDT), további 3 évre változatlan elnökséggel: Putnoky Gyula elnök, Rex-Kiss Béla alelnök, Miltényi Miklós főtitkárral. Töretlenül folytatódtak a szakmai ankétok, részben vidéken, és mintegy 100 külföldi vendéggel került sor a pajzsmirigy-hipofízis főtémájú Nagygyűlésre1968-ban. Ismételten foglalkozott Társaságunk a vegyész diplomások státusának rendezésével, a szakorvosok és asszisztensnők képzésével. 1967-ben nyitották meg a Pécsi Egyetem új klinikai épületében az első egyetemi Központi Laboratóriumot, melynek vezetője a patológus Jobst Kázmér, későbbi akadémikus lett. 1969. januárban az újonnan, ugyancsak három évre választott elnök Sós József professzor, alelnök Fischer Antal, főtitkár Miltényi Miklós. Első ülésükön az elnökség Putnoky professzornak tiszteletbeli elnökké választására tett javaslatot. Ebben az évben vette fel társaságunkat az IFCC tagjai sorába. Négy ankét mellett Sopronban került sor a 24. Kongresszusunkra, melyen először vett részt két hazai gyártó: a Medicor és Reanal. (mára az arány csaknem megfordult, a cégek uralják a szakmát). Többen javasolták társaságunk nevének megváltoztatását, mivel a „klinikai” szó kizárhatja nem orvos és kutatóintézeti orvos diplomásokat is. Ezért 1970-től MOTESZ LDT-re változott társaságunk neve. A hallei Haschen professzor ekkor tartott elő adást az NDK laboratóriumok automatizálásáról (NDK átdolgozott Technikon I. rendszer) és került minisztériumi támogatással az LKB Ultrolab rendszer, annak első, gyors fotométer egysége bevezetésre. Tagságunk létszáma ekkor 340. Megjelent Szilágyi László szerkesztésében a hiánypótló ”Laboratóriumi ajánlott módszerek” MOM kiadvány. 1972-ben ankétot tartottak a laboratóriumok minőségi ellenőrzéséről és 1973-ban Társaságunk két alkalommal szervezett önkéntes résztvevőkkel körvizsgálatot. Ennek értékelését a Laboratóriumi Diagnosztika I. számában tették közzé. Bővültek kapcsolataink a szocialista országok társaságaival. Évi nagygyűléseinkre egy-egy képviselőjüket láttuk vendégül, de előbbieken túl egyre több nyugati kolléga vett részt, részben mint felkért előadó. Az IFCC 8. koppenhágai kongresszusán 14 tagtársunk vett részt. 1974-től olvashattuk Sós József professzor szerkesztésében a „Laboratóriumi Diagnosztika” könyvet, mely nem aratta a várt sikert. 1974-ben megjelent évekig Hevér Ödön, majd Szabó Antal tagtársaink főszerkesztői irányításával, a Reanalból Zajka Gabriella támogatásával a Laboratórium Diagnosztika, lapunk első száma. 1999-től Klinikai és Kísérletes Laboratóriumi Medicina címmel került az olvasóhoz, de a 31. kötettel 2005ben nyomtatott formában megszűnt. A jövőben elektronikus továbbítással teszi a szerkesztőség közkincsé a tudnivalókat. Társaságunk nehezményezte a minisztériumnál, hogy nem vonják be szakértőinket a szakmánkat is érintő rendeletek, a továbbképzés reformjának előkészítésébe. 1973-ban társaságunk Fischer Antalt választotta elnökének, Goreczki Lászlót alelnöknek, Miltényi Miklós továbbra is maradt a főtitkár. Bár tagságunk aktivitása némileg lanyhult, nagygyűléseink mindig nagy látogatottságot mutattak. Az 1974. évi pécsi nagygyűlésen M. Rubin (USA), az IFCC elnöke , majd 1986-ban D. Young (USA) a budapestin vett részt, ami megtisztelő elismerés volt eddigi szakmai tevékenységünknek. 1974-ben alapították az OTKI telephelyén a Kísérletes és Klinikai Laboratóriumi Intézetet, melynek első vezetője Endrőczi Elemér professzor volt, csakúgy, mint az Országos Laboratóriumi Intézetnek és az 1975-ben alapított Szakmai Kollégiumnak is. Az 1977. évi budapesti kongresszu-
7
sunkon még részt vett az 1979-ben fiatalon elhunyt neves hazánkfia, Szász Gábor. Fontos esemény volt, hogy 1978-ban alapították meg a Debreceni Egyetem Központi Klinikai Laboratóriumát, melynek vezetője Muszbek László ma már akadémikus, utóda, Kappelmayer János. 1979-ben lejárt az 1975-ben elnöknek választott Hársing László elnöki, Miltényi Miklós főtitkári periódusa. A vezetőség Jobst Kázmért kereste meg, aki megindokolta, miért nem vállalja az elnökséget. Így az 1979-1984-es periódusra Miltényi Miklóst választották elnöknek, Simon Györgyöt főtitkárnak és Bakos Gyulát pénztárosnak. Pezsgő szakmai élet vette kezdetét az új vezetés alatt, aminek nemzetközi eredménye is lett. Az IFCC Executive Board Nagy Ivánt, a Scientific Committee Jobst Kázmért 1981-ben a szocialista országokból tagjai sorába választotta. 1980-ban megkezdődött az SI és zárt vérvételi rendszer bevezetése. 1983-ban társaságunk nagy sikerrel rendezte meg az 5. Európai Klinikai Kémiai Kongresszust. 1981. decemberében váratlanul lemondott Simon György főtitkár, akinek helyére Nagy Ivánt választotta meg tagságunk. Az MTA 1982-ben Jobst Kázmért levelező tagjai sorába választotta. Mansfeld Géza, Issekutz Béla, Bálint Péter és Sós József után ismét akadémikusa lett társaságunknak. És ez csak a kezdet. 1984-ben öt évre Jobst Kázmért választották elnöknek, Nagy Ivánt főtitkárnak. Újjászervezték és újakkal bővítették tudományos bizottságainkat, mozgósítva így tagságunk szakmai életét. Kapcsolatunk az NDK, cseh és szlovák társaság mellett igen kedvezően alakult az osztrákokkal, Kaiser és Müller professzor baráti kapcsolatán át társaságukkal is. Ennek eredménye volt 1986-ban a Sopronban rendezett magyar-osztrák konferencia. A váci nagygyűlésünkön a meghívott finn kollégákkal körvonalazódott a hivatalos kapcsolatfelvétel is. Továbbra is napirenden tartottuk a Jendrassik és Pándy érem jóváhagyását és a Somogyi plakett alapítását. Taglétszámunk 700 körüli volt. 1986. márciusára elkészült a Jendrassik emlékérem. Az elsőt Jendrassik professzor özvegyének adtuk át lakásán. Az alapító okirat szerint évente egy magyar és egy külföldi a szakmánkban neves kollégának adományozható és nem jár hozzá honorárium. A külföldi kolléga egyidejűleg a társaságunk tiszteletbeli tagja. A márciusi tudományos ülés első napirendi pontja neves nyugalmazott szakmai elődeink munkásságának a Jendrassik éremmel történő elismerése volt. Név szerint Alföldy Zoltán, Baranyai Pál, Bálint Péter, Goreczky László, Halász Mihály, Hammer Sára, Pálóczy József, Ringelhann Béla, Sárfy Erzsébet, Skarupinszky Nándor, Szécsényi-Nagy László vehette át az érmet. Az első külföldi kitüntetett a bécsi E. Kaiser professzor, a második az IFCC elnöke D. Young volt. Második napirendként tudományos előadások hangzottak el, többek közt az LKB-Wallac DELFIA rendszerről. A klinikai laboratóriumi szakma megalakulásának 40. évfordulóján a 40. nagygyűlésünket Budapesten rendeztük. (folytatjuk)
HÍREK A SEMMELWEIS EGYETEMRŐL A Semmelweis Egyetemen a klinikai laboratóriumi szolgáltatás alacsony hatékonyságú, nem kellően szervezett, egyes klinikákra szétaprózott, párhuzamos és kihasználatlan kapacitásokkal működött. A múlt hagyományai és területileg a nagy mértékű széttagoltság miatt évtizedekig nem tudott funkcionálni központi diagnosztikai laboratórium. Korunk követelménye, hogy a laboratóriumi diagnosztikai szolgáltatás megbízható és gyors információkat adjon a klinikusok döntéséhez, alkalmazkodjon a változó igényekhez (választékbővítés, minőségi fejlesztés, számítógépes on-line adatközlés, vonalkódos mintaazonosítás). Az Egyetemi Tanács 53/a/2005. (IX. 29) számú határozata alapján elindult a rutin diagnosztikai laboratóriumok centralizációja, amelynek célja egy központi szervezeti egységként működő Központi Laboratórium létrehozása két telephellyel: Pesten és Budán. A Központi Laboratórium feladata a Semmelweis Egyetemen a vizsgálatok minőségének és gyorsaságának javítása, a modern, költségtakarékos laboratóriumi szolgáltatás megvalósítása.
8
Első lépésben az I. sz. Belgyógyászati klinika épületében működő "SE Központi Laboratórium (Pest)" 2005. októberétől vezetési és gazdálkodási szinten önálló lett. Ez a laboratórium évek óta a külső telepi klinikák (I. Belgyógyászati, I. Sebészeti, Urológiai, Fül-Orr-Gége, Szemészeti, II. Szülészeti, Neurológiai, Pszichiátriai, Radiológiai-Onkoterápiás) rutin vizsgálatait végzi. 2006 folyamán további centralizációra került sor. Gazdálkodási szinten ide csatolva a SE Központi Immunológiai Laboratórium (vezető: Prof. Gergely Péter), áttelepült a Pszichiátriai klinika gyógyszerszint laboratóriuma, az I. Gyermekklinika a hormonvizsgálatokat és gyógyszerszint méréseket átadta és július 1től a belső telepen működő II. Belgyógyászati-, I. Szülészeti-, Szemészeti-, Szájsebészeti klinikák rutin mintáit is ez a központosított laboratórium végzi, napi háromszori mintaszállítással a külső és belső telep között. Jelenlegi átlagos vizsgálati szám 170-180 ezer havonta és 158 féle kóddal rendelkező paraméter. A SE Központi Laboratórium (Pest) igazgatója Dr. Bekő Gabriella laboratóriumi- és mikrobiológia szakorvos, aki rendkívül sokat dolgozott az elmúlt időszakban a laboratórium korszerű kialakításán. Igazgató helyettes Dr. Kocsis Ibolya laboratóriumi szakgyógyszerész, szakorvosok: Dr. Fehér Adrienne és Dr. Novák Mária, szakgyógyszerész: Molnár-Világos Györgyi, vegyészek: Dr. Dajka Klára és Bíró Edina. A "SE Központi Laboratórium (Buda)" bázisa a Kútvölgyi Klinikai Tömb Központi Laboratóriuma, vezetője Dr. Kleiber Mónika laboratóriumi szakorvos. Ehhez a centrumhoz csatlakozott nyáron az Ortopéd klinika laboratóriuma, megoldandó feladat a Pulmonológiai klinika mintaszállítása csőposta rendszerrel. Az ún. belső telepi klinikai tömbben tovább funkcionál a Transzplantációs és Sebészeti Klinika jól felszerelt, speciális feladatokat ellátó laboratóriuma, amely egyben a belső telep sürgősségi- és ügyeleti vizsgálatait végzi. További, nehezebb feladataink vannak a jövőben: a szétaprózott hormonvizsgálatok koordinálása, az I. és II. Gyermekklinika laboratóriumának kérdése, az OEP féle TVK hatás elemzése, új ÁNTSZ besorolások, stb. A következő évek kiemelt tervei között szerepel egy SE Központi Diagnosztikai Centrum létrehozása új, különálló épületben. Ott valósulhat meg, hogy egy helyen funkcionáljon a klinikai kémiai-, az immunológiai-, a hematológiai/hemosztázis-, a hormon analitikai-, a tumormarker/gyógyszerszintés a molekuláris biológiai részleg, valamint a rutin klinikai mikrobiológiai laboratórium moduljai. Természetesen egységes minőségellenőrzéssel és minőségbiztosítással, központi adatfeldolgozással és OEP elszámolással, gazdasági vezetéssel. Ez a diagnosztikai centrum biztosíthatja az orvostanhallgatók és rezidensek laboratóriumi gyakorlatának a kulturált és hatékony helyszínét is. Ennek kialakítása természetesen óriási pénzösszeg, nem lesz könnyű forrást találni a következő hét szűk esztendőben. Az oktatás kérdése. A Kórélettani Intézet tanárai és munkatársai évtizedek óta kiválóan oktatják a III. éves orvostanhallgatóknak (5. és 6. szemeszter, mint kötelező preklinikai modul) a "Kórélettan és klinikai laboratóriumi diagnosztika" című tantárgyat heti 2,5 óra elmélet és heti 2,5 óra gyakorlat formában, évvégén szigorlati vizsgával. Az elméleti, tantermi előadások jelentős része a tantárgy természetéből következően közvetlenül kapcsolódik a laboratóriumi diagnosztikához, a gyakorlatok 80%-a pedig tisztán laboratóriumi téma (20 % EKG ismeretek, amelyet egy végzős általános orvosnak nagyon ildomos tudnia). A SE-HIETE kormányzati szinten eldöntött házassága idején jött létre a Kórélettani Intézeten belül az "Orvosi Laboratóriumi Tanszéki Csoport", hiszen a HIETE-n (OTKI) már volt laboratóriumi tanszék. Ez a tanszéki csoport a két egyetem különválása után megmaradt, de a vezetői állás nem volt betöltve. 2005-ben tanszékvezetői/egyetemi tanári pályázatot írtak ki és Szabó Antal (MTA orvostudomány doktora, 38 éves laboratóriumi gyakorlat) adta be pályázatát. A kinevezést szeptember 4-én adta át a Köztársasági Elnök Úr.
9
A szervezeti egység vezetésére vonatkozó elképzeléseim (részletek a pályázati anyagból). Graduális képzés. A Kórélettani Intézet igazgatójával egyetértésben kívánom erősíteni az előadások, gyakorlatok és vizsgakövetelmények tematikáját, bevonva az Egyetem adott területének kiváló szakembereit, tanárait. "Elsődlegesen a laboratóriumi vizsgálatok klinikai értékét, információ tartalmát, felhasználási lehetőségeit és korlátait kell kiemelni és arra adni útmutatást, hogy a hallgatók miként építsék be a tanultakat a klinikai diagnosztika és terápia folyamatába" (Prof. Muszbek László irányelveiből kiemelt cél). Maximálisan támaszkodni kívánok a Debreceni- és Pécsi Tudományegyetemek Orvoskarain több évtizede, e területen folyó oktatási tematikájára. A gyakorlatok fő céljának azt tekintem, hogy a hallgatók az alapvető laboratóriumi vizsgálatokat (általános vizelet és üledék, általános vérkép, általános véralvadás, vércsoport szerológia, vérgáz-, liquor- analízis, POC technika, stb.) önálló elvégzésében jártasságot szerezzenek. Ezen túlmenően a rutinban használatos technikák és mérőmódszerek (hematológiai, klinikai kémiai, immunanalitikai, molekuláris diagnosztika, stb.) konkrét laboratóriumi bemutatása, mérések és értékelésük demonstrálásával. Gyakorlatban prezentálva azt, hogy a laboratóriumi analitika és az orvosi tevékenység csak szorosan egymás mellett, egymást kiegészítve hatékony. Posztgraduális képzés. A szakmai utánpótlás elengedhetetlen fontossága miatt segíteni kívánom a rezidensképzést az orvosi laboratóriumi vizsgálatok szakon, valamint kiemelt gyakorlati képzőhelyek megszervezését. Az egészségügyi miniszter 41/2005. (IX. 22.) EüM rendelete szerint a jövőben, a szakmában dolgozó vegyész és biológus alapképzettségű munkatársak klinikai biokémikus és klinikai mikrobiológus szakképesítést szerezhetnek. Az előirt kötelező gyakorlatok egyetemi klinikai kémiai/biokémiai intézetben, vagy az egyetem által a szakirányú szakképzésbe bevont laboratóriumban végezhető el. Erre az Orvosi Mikrobiológiai Intézettel és az Igazságügyi Orvostani Intézettel (gyógyszerszint meghatározások, toxikológia, kromatográfia, tömegspektrometria 3-3 hónap gyakorlat) közösen kell felkészülnünk, hiszen a Semmelweis Egyetemen számos vegyész, biológus dolgozik, a vonzáskörzetben ez a szám 3050 körül van. Azonos, kiemelt színvonalú - a többi orvoskarral összehangolt - képzésre van szükség, mint az orvosdiplomás rezidensek esetében. Továbbképző tanfolyamok. Évente, az érdeklődéstől függően, laboratóriumi szakemberek számára speciális területekről 1-2 napos kurzusok beindítása, például: - Csecsemő- és gyermekgyógyászati laboratóriumi diagnosztika. - Transzplantációhoz kapcsolódó laboratóriumi diagnosztika. - Klinikai toxikológia és vizsgáló módszerei. - A reproduktív rendszer rendellenességeinek laboratóriumi diagnosztikája. - Az MLDT-vel közösen, a hagyományos, kétévenként továbbképző szimpózium szervezése. Központi diagnosztikai laboratórium. Meggyőződésem szerint egy laboratóriumi tanszék nem működhet központi diagnosztikai laboratórium nélkül, ez utóbbi, pedig tanszék nélkül. Rektor Úr 2005. októbertől Dr. Jákó Kingával együtt (SE Gazdasági Főigazgatóság) tanácsadóként bízott meg e célkitűzések koordinálásával. A megbízás alapján személyesen voltunk az Egyetem mintegy 20 klinikáján/intézetében, ahol rutin klinikai kémiai-, hematológiai-, hormon-, és speciális laboratóriumok működnek és teljes körű felmérést végeztünk (vizsgálati profilok, személyzet, eszközök, minőségbiztosítás, OEP szerződések) és ez alap-
10
ján kezdtük el a már vázolt centralizációt. Kívánalom, hogy az Orvosi Laboratóriumi Vizsgálatok tanszéki csoportja koordinálja, és szakmailag felügyelje az Egyetemen a laboratóriumok ÁNTSZ engedélyeztetését, besorolását, az OEP szerződéseket, a havi- és éves statisztikákat, a külső és belső minőségbiztosítást, a számítógépes laboratóriumi információs hálózatot, a műszerbeszerzéseket és természetesen az oktatást, a szakképzést és a PhD képzést. Tudományos munka. Fiatal munkatársakkal vizsgálni kívánjuk az egyes anorganikus foszfát komponensek változását háromdimenziós függvénykapcsolatban a PTH, D-vitamin és osteocalcin szintekkel. Arra a kérdésre keresünk választ, hogy a vérben keringő legrosszabb oldékonyságú CaHPO4 komplexet melyik hormon szabályozza elsődlegesen és meghatározóan különböző gyermekkori csontbetegségekben. Nem tisztázott még, hogy sikeres vesetranszplantáció után számos paraméterhez hasonlóan (aminosavak, kalcium- és foszfátszint, peptid hormonok, prokollagének, stb.) miért nem csökken a vér emelkedett homocystein tartalma. Feladat ennek a kérdésnek a megválaszolása, nevezetesen irreverzibilis károsodás történt-e például az ún. urémiás toxinok hatására, vagy a transzplantációt követően alkalmazott immunszupresszív gyógyszerek hatásával kell-e számolni. Több mint 30 éves klinikai laboratóriumi gyakorlattal merem felvállalni ezt, az Egyetem érdekeit szolgáló, komoly, szerteágazó feladatot. Szükséges kiemelni, hogy a fent vázolt program és eredmény Prof. Tulassay Tivadar Rektor Úr és az Egyetemi Tanács maximális támogatása nélkül nem jöhetett volna létre. Tisztelettel kérek minden szakmában dolgozó kollégát, hogy segítsék és támogassák az elképzeléseinket. Tekintsük legfontosabb feladatnak a szakmai utánpótlás kérdését, mert a következő 10-20 évben igen nehéz lesz szakembereket találni. A modern mérőmódszerek elterjedésével a feladataink egyre szélesednek és már most látható, hogy ezek szép, új, izgalmas jövőt biztosítanak a laboratóriumi diagnosztikában. Üdvözlettel: Szabó Antal
11
Tíz éves a QualiCont Kht. Csaknem napra pontosan a nemzeti külső minőségellenőrző szervezet, a QualiCont Kht. megalapításának (1996. aug. 26.) 10. évfordulóján került sor 2006. aug. 29-én a Kárpát- medencében élőlaboratóriumi szakemberek számára szervezett találkozón az MLDT 53. Nagygyűlésének kezdetét megelőzőnapon arra, hogy a QualiCont In Vitro Diagnosztikai Minőségellenőrzési Közhasznú Társaság létrehozásában közreműködőknek Emléklapot nyújthassunk át. A Minőségbiztosítás a laboratóriumi diagnosztikában szekció az elnöklő Dux professzor megnyitó szavai után ünnepélyes, de kicsit szívszorító pillanatokkal is folytatódott, hiszen a méltatottak közül többen már nem élhették meg a 10. évfordulót, kivetített képeik mellett családtagjaik vehették át az Emléklapot. A QualiCont megalapításában kifejtett alkotó tevékenységükért a következők kapták: Prof. Dr. Ádány Róza, az MLDT akkori főtitkára, Dr. Boroviczény Károly György, az Instand e.V. egyik alapítója, Prof. Dr. Dux László, a QualiCont Kht. Felügyelő Bizottságának elsőelnöke, Duxné Dr. Velcsov Katalin, jogi szakértő, Prof. Dr. Endrőczi Elemér, az OLI igazgatója, Prof. Dr. Erdei Anna, a MIT akkori elnöke, Forgó Andrea, adminisztrációs és gazdasági munkatárs, Prof. Dr. Gergely Lajos, a MMT akkori elnöke, Gémesi László, könyvelő, Dr. Juhász Péter, a QualiCont Kht. első ügyvezetője, Prof. Dr. Kovács L. Gábor, az OLVSZK elnöke, Prof. Dr. Mikó Tivadar, a MPT akkori elnöke, Prof. Dr. Muszbek László, az MLDT akkori elnöke, Prof. Dr. Nagy Erzsébet, a MMT képviselője, Prof. Dr. Rák Kálmán, a MHTT akkori elnöke, Prof. Dr. Reinauer János, az Instand e.V. elnöke, Dr. Simor Ferenc, könyvvizsgáló, Prof. Dr. Sipka Sándor, a MIT képviselője. Két angol patológus szakember: Dr. Keith Miller, Dr. Anthony Rhodes.
Dr. Juhász Péter özvegye vette át az Emléklapot
Dr. Boroviczény Károly György özvegye az Instand alapításának 70. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia keretén belül vehette át az Emléklapot. Az MLDT tudományos ülésén a magyarországi külső minőségellenőrzés elindulásáról, s a QualiCont megalapításának körülményeiről, a külső minőségellenőrzés szervezésének és lebonyolításának általános elveiről, a vizsgálatok széles körét átfogó, rendszeres körvizsgálatok lehetőségét nyújtó QualiCont működéséről kapott áttekintést az ügyvezetőtől a hallga-
12
tóság. A társaság neve elválaszthatatlanul összekapcsolódott a nemzeti külső minőségellenőrzés utolsó 10 évével, de a határon túli hallgatóság között is voltak, akik – elsősorban romániai területről - részt vesznek programjainkban. A QualiCont kiemelten fontos feladatának tekinti a résztvevő laboratóriumok szakembereinek segítését, kiadványainkkal is ezt kívántuk erősíteni. Nagyon fontos a felhasználóknak, de a laboratóriumok akkreditálását végző minősítőknek is, hogy ismerjék a külső minőségellenőrző szervezet értékelési módjait, azok tartalmát, hogy helyesen alkalmazhassák az analitikai teljesítmény javítására ill. megítélésére. Ezt a célt is szolgálta a másik itt elhangzott előadás (Dr Sárkány Erika, Dr Arató Gabriella) és a külső minőségértékelésben meg nem felelt teljesítmények kijavításához algoritmust kínáló IQA — EQA poszter (Dr Arató Gabriella, Dr Horváth Katalin). Ezek kibővített anyagát is közre kívánjuk adni a QualiCont következő Fórumán. Az MLDT fennállásának 60. éves jubileumi ülésén különös jelentőséget kapott a 10. évfordulóját ünneplő QualiCont Kht. elismerése azzal is, hogy irodavezetőjét, Dr. Sárkány Erikát Pándy Emlékéremmel tüntették ki.
A kongresszusi táskába is elhelyezett invitáló felhívásunkra sokan keresték fel a QualiCont standját észrevételeikkel, érdeklődő kérdőívünkre, mely elsősorban az internetes adatközlő rendszer használatára vonatkozott, több mint 50-en válaszoltak. Nagy sikere volt a laboratóriumok szakmai munkáját segítő ingyenes kiadványainknak: Biológiai variabilitás, Perifériás vérkenetek, haematológiai esetek 1-2 (szerkesztette: Dr. Horváth Katalin), QualiCont Bakteriológiai körkísérletek értékelése 1998-2005. (szerkesztette: Dr. Urbán Edit), melyek közül ez utóbbit a mikrobiológiai szatellita szimpózium valamennyi résztvevője kézhez vehette. A QualiCont standon lehetőség nyílt a laboratóriumi szakemberekkel történő személyes találkozásra, potenciálisan új partnerek megismerésére is.
13
Tanulságos képet nyújt a magyar laboratóriumok területi eloszlásáról készült térkép, melyet Komárominé Galisz Anita szerkesztett. A határon túli kollégáknak rendezett elő kongresszuson a résztvevők közül 17 romániai, 5 ukrajnai, 11 szerbiai, 1-1 horvát és szlovák szakember kérte a következőévi programajánlat megküldését. Örömmel vették át a haematológiai és mikrobiológiai kiadványainkat. Képek a határon túli kollégákkal közösen rendezett vacsoráról a Öreg Kőrösi Halászcsárdában.
14
Továbbképzések, rendezvények
15
Az MLDT kreditpontos továbbképző tanfolyama a kreatinin meghatározás aktuális kérdéseiről „2.d) A szérum kreatinin szintje nem jelzi a kezdeti veseelégtelenséget és sokszor előrehaladott veseelégtelenségben sem tükrözi a vesefunkció romlását, ezért a GFR megítélésére önmagában nem alkalmazható… 3.a) Emelkedett szérum kreatinin szint esetén javasolt, hogy a laboratóriumok minden esetben automatikusan adják meg az egyszerűsített MDRD-egyenlet alapján számított GFR-t…” (részlet a Nefrológiai Útmutató, Klinikai Irányelvek Kézikönyve 2005 kiadványból)
Tisztelt Kollégák! Az MLDT Nefrológiai Munkabizottsága egy-napos továbbképző előadássorozatot szervez több helyszínen, laboratóriumban és alapellátásban dolgozó szakemberek, szakorvosok, rezidensek, nem orvos diplomások, PhD hallgatók, szakdolgozók részére a kreatinin meghatározás aktuális kérdéseiről valamint a kalkulált GFR (eGFR) – különösen az MDRD – módszerek alkalmazhatóságáról. Mind a nemzetközi, mind a hazai klinikai elvárások egyre erőteljesebb igényt fogalmaznak meg ezen paraméterek rutin laboratóriumi interpretálása kapcsán. Ezen kérdések megvitatása érdekében regionális továbbképző előadás sorozatunkra tisztelettel meghívjuk Önt és érdeklődő munkatársait. A továbbképzésen való részvétel díjtalan. A tanfolyami kreditpontok elbírálása jelenleg folyamatban van. Programok és előadók a változó helyszíneken Vesefunkciós laboratóriumi vizsgálatok klinikai jelentősége (Dr. Ladányi Erzsébet, Dr. Mátyus János, Prof. Dr. Nagy Judit, Prof. Dr. Sonkodi Sándor) Vesefunkciós vizsgálatok gyermekkorban (Dr. Szabó László, Prof. Dr. Túri Sándor) A kreatinin meghatározás aktuális problémái (Dr. Fodor Bertalan) eGFR kalkulációs módszerek és alkalmazhatóságuk (Dr. V. Oláh Anna) Nemzetközi kitekintés, irányelvek, szakmai protokollok (Dr. Vámosi Ildikó, Dr. Kappelmayer János, Prof. Dr. Kovács L. Gábor, Prof. Dr. Horváth Andrea Rita) Jelentkezni lehet:
Németh Andrea Markusovszky Kórház, 9700 Szombathely, Markusovszky u. 3. E-mail:
[email protected] Fax: 06-94-515-591 Prof. Dr. Horváth Andrea Rita
dr. Fodor Bertalan
az MLDT elnöke
az MLDT Nefrológiai Munkabizottságának elnöke
2006 október 02 2006 október 10 2006 október 17 2006 október 31
16
10h 10h 16h 15h
Miskolci Akadémiai Bizottság Székháza Debrecen DEOES Antaómiai Intézet előadója Pécs PTE I. sz. Klinikai Tömbjének tanterme Szeged Szeged MJVÖ Szakorvosi Ellátás és Háziorvosi Szolgálat, Szeged, Tisza Lajos krt. 97. alatti tanácstermében
A Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság fájdalommal tudatja három kolléga távozását.
Tisztelt Kollégák! Társaságunk oszlopos tagja, az Országos Laboratóriumi Intézet nyugalmazott igazgatója, és az Orvostovábbképző Egyetem volt rektora, Endrőczi Elemér professzor távozott közülünk.
Endrőczi Elemér 1927 - 2006
Professzor úr hamvasztás utáni búcsúztatása szeptember 8-án, 12 órakor volt a Fiumei úti temető ravatalozójában (Budapest), ahol tagtársaink is leróhatták kegyeletüket. A szertartáson az MLDT és a szakma nevében Fekete Mátyás professzor mondott búcsúbeszédet. Végakaratának megfelelően, hamvait Pécsett helyezték örök nyugalomra szeptember 12-én, 12 órakor. Endrőczi professzor kutatói, szakmapolitikai munkássága, szakma iránt érzett töretlen elkötelezettsége, a szakma érdekében évtizedeken át tett fáradozásai, kimagasló hazai és nemzetközi tevékenysége jelzik, hogy egy sokoldalú embert, tanítómestert és kollegát veszítettünk el személyében. Béke poraira! Horváth Andrea az MLDT elnöke Kedves Professzor Úr! Kedves Elemér! A Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság tagjai és a laboratóriumi diagnosztika országos szakfelügyelete nevében búcsúzom. Harminchét évvel ezelőtt, másodéves pécsi orvostanhallgatóként a „halvány-furcsa” mosolygós, ha kellett szigorú tekintetű és nagy tudású Endrőczi Elemér Professzor Úrtól hallgattam az élettani előadások keretében a hematológia alapjait. Magával ragadott és lenyűgözött a szeptemberi, az első élettani előadások széles ismeretanyaga. Olyan egzakt, mérhető, reprodukálható laboratóriumi ismereteket kaptunk, amire a mai napig emlékezve gyakorlati munkánkban naponta használunk. Megtanulhattuk Tőled, hogy a beteg embert megfigyelve, laboratóriumi eredményeit megismerve, nem a számok misztikájában és csapdájában élve, de az adatokat értékelve, hogyan juthatunk közelebb a betegségek felderítéséhez. Szakvizsgára készülve az OTKI Orvosi Laboratóriumi Tanszékén később azt is megtanulhattuk Tőled, hogy a laboratóriumi vizsgálatokat mennyire fontos korrekt minőségügyi feltételek között elvégezni! Szigorú voltál ebben a tekintetben is. Rendszeresen, azóta is kézikönyvként használjuk azt a szakmai könyvsorozatot, melyben a laboratóriumi diagnosztika legfontosabb fejezeteit értő gonddal, igényesen foglaltad össze. Amikor az elméleti pálya egy szakaszának lezárása után magam is a laboratóriumi gyakorlati tevékenységre, annak vezetésére pályáztam, örömmel dolgoztam néhány hetet laboratóriumodban, hogy a „műhelyben”, a helyszínen megtapasztalhassam, megtanulhassam azokat az apró gyakorlati, szakmai fogásokat is, melyekre addig kevésbé volt lehetőségem! Az első perctől támogattad azt a minőségi munkára való törekvésemet, mely a számomra is oly fontos pécsi gyökerek miatt Tőled eredeznek! Több alkalommal vezetéseddel és értő, körültekintő szervezésedben, széleskörű kapcsolataid révén számos neves külföldi és hazai szakember részvételével tanulmányozhattuk, kiváló előadóktól, mesterektől hallhattuk a laboratóriumi minőségügyi tevékenység alapjait és szakmai szabályait! Amikor a laboratóriumi hálózat minőségügyi auditjaira került sor, számtalan alkalommal volt lehetőségem több laboratóriumot Veled együtt meglátogatni és megtanulhattam ennek technikáját is. Bizonyára ez is hozzásegített bennünket ahhoz, hogy a Nemzeti Akkreditálási Testületben a laboratóriumi diagnosztika szakmai akkreditáló bizottsága létrejöjjön és elindíthassuk az Általad magyarra lefordított ISO szabványban leírt feltételek teljesülésének akkreditációját.
17
Az elmúlt egy évben figyelemmel kísérted az új szakfelügyeleti rendszer kiépítését és a közelmúltban elkezdett tevékenységét is. Még nincs egy hónapja, hogy rendszeres telefonbeszélgetésünk és e-mail váltásunk kapcsán hasznos útmutatást, útravalót kaptunk Tőled ehhez a munkánkhoz is! Utolsó elküldött email-ed tanácsai alapján foglaltam össze az MLDT múlt héten befejeződött nagygyűlésén Szegeden az új szakfelügyeleti munka eddigi tapasztalatait. Sajnos válaszomat, összefoglaló értékelésünket már nem olvashatod! Mégis láthatod, bárhova fordulok a laboratóriumi diagnosztikai szakmában, mindenhonnan a munkád eredménye, közös emlékeink kerülnek elő! Nagyon sokat dolgoztál, nem kímélted Magad! Bőkezűen osztogattad tudásod, ugyanakkor igényesen őrizted szakmai függetlenségedet! Szerencsére nagyon sokat tanulhattunk Tőled és ezt a tudást, tapasztalatot, a példát visszük tovább a fiatalabb nemzedék számára is! Kosztolányi Dezső szavaival búcsúzunk a Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság és a laboratóriumi diagnosztika szakfelügyelete nevében: „Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó, tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse.” Professzor Úr! Kedves Elemér! Nyugodj békében! Prof. Dr. Endrőczi Elemér budapesti búcsúztatásakor, 2006. szeptember 8-án elhangzott gyászbeszéd.
Prof. Dr. Fekete Mátyás In memoriam Dr. Szilágyi László Fájdalmas veszteség ért bennünket, 2006. augusztus 9-én. Elhunyt dr. Szilágyi László, Laci bácsi, a Főnök - ahogy mi, tanítványai neveztük. Halálára senki nem volt felkészülve. Június végén még vizsgáztatott és csodálatos szellemi frissességnek örvendett… Dr. Szilágyi László 1923. április 28-án született Pécsett. Édesapját, aki középiskolai vegytan tanár volt, kisgyermek korában elvesztette. A gimnázium után édesanyja kívánságára az orvosi egyetemre ment, bár szíve szerint apja nyomdokain a vegyészetet választotta volna. Azután summa cum laude diplomával a zsebében, a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karát is elvégezte. Nappali tagozaton, nagyon szegényen de nagyon eredményesen. Első munkahelye a Chinoin Gyógyszergyár, ahol a penicillin fermentáció alapkísérletein dolgozott. Ezután került a János Kórház Központi laboratóriumába, ahol haláláig igen aktívan tevékenykedett. 1970. január 1-jétől 1972. május 30-ig megbízott főorvosként, majd ettől az időponttól kinevezett főorvosként 1987. december 31-ig vezette a laboratóriumot. A nyugdíjba vonulás valószínűleg szebbé tette az életét: továbbra is részt vett szeretett laboratóriuma szellemi munkájában, azonban már a kötelező adminisztratív feladatok nélkül, csak a hivatásának élhetett. Ő tanított arra, hogy igazán csak a szabad ember tud alkotni. Laci bácsi a laboratórium vezetése mellett jelentős szerepet vállalt magyar laboratóriumi műszerek fejlesztésében, laboratóriumi módszerek kidolgozásában, fejlesztésében valamint a hazai kontrolsavók gyártásának előkészítésében is. Emellett kiemelkedő oktatói tevékenységet folytatott. Legfontosabb munkakapcsolatai: MOM, LABORMIM, REANAL, ORKI, Budapesti Műszaki Egyetem és ETI (laboratóriumi szakasszisztensek képzése.) Az 1960-as évek végétől az 1970es évek közepéig gyümölcsöző együttműködés folyt a MOM és Szilágyi főorvos úr között, fotométerfejlesztési vonalon (Spektromom 401, 402, 410, lángfotométer). Később irányító szerepe volt a Picoscale sejtszámláló kipróbálási kísérleteiben, mely a mai hematológiai automaták elődje volt és amelyet évekig használtak a laboratóriumok a mindennapi rutin munkában. Az 1970-es évek első felében a LABORMIMmel a Contiflo áramlásos automata fejlesztésében, kórházi laboratóriumi módszerek kidolgozásában működött együtt. Ennek eredménye 1980-tól a karbamid, kreatinin, vérglukóz, kalcium meghatározása áramlásos rendszeren más – kisebb sorozatú – vizsgálatokkal együtt. E rendszerek közül legtovább a kétcsatornás karbamidkreatinin rendszer működött. A 80-as évek elejétől – az országban elsőként több, nagy teljesítményű automatát üzemszerű körülmények között vizsgált munkatársaival, orvos-szakmai véleményezés céljából. E munka a rutin diagnosztika terén is nagy segítséget jelentett a János Kórház labo-
18
ratóriuma számára. A Főnök munkatársait is bevonta a műszer és módszerfejlesztési munkákba, amiből aztán rengeteget lehetett tanulni. Laci bácsi élénk szellemi életet szervezett maga köré. A János Kórház, a Tétényi úti Kórház, a Margit Kórház és az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet laboratóriumainak diplomásai minden hónap első szerdáján közös referálóra gyűltek össze, ahol a szakmai irodalomban megjelent legújabb cikkekről számoltak be. Szellemi irányításával mind a diplomások, mind az asszisztensek rendszeresen, aktívan, előadásokkal készültek a hazai kongresszusokra. Miközben önmaga szüntelenül oktatott, munkatársait is bevonta a klinikai szakasszisztensi képzésbe előadások és gyakorlatok tartásával egyaránt. Jó volt vele dolgozni. Óriási tudásából, tapasztalataiból viszonylag keveset vetett papírra. 1970-ben került a MOM nyomdába a Szilágyi László főorvos szerkesztésében megjelenő „LABORATÓRIUMI AJÁNLOTT MÓDSZEREK GYŰJTEMÉNYE” című kiadvány. A klinikai laboratóriumi szakasszisztensek számára készített elméleti és gyakorlati jegyzetek megírásában és szerkesztésében aktívan vett részt: szívügyének tekintette a szakasszisztensek képzését. Egyes fejezetek megírásával közreműködött az 1970-ben megjelent „LABORATÓRIUMI DIAGNOSZTIKA” (Medicina, Budapest, főszerkesztő Sós József) elkészítésében. Társszerzőként három fejezetet írt a „MÉRTÉKEGYSÉGEK ÉS ALKALMAZÁSUK AZ ORVOSI GYAKORLATBAN” Paksy András szerkesztésében a Medicina, Budapest kiadónál, 1983-ban megjelent könyvben. Tagja volt a Klinikai Laboratóriumi Vizsgálatok Szakmai Kollégiumának 1975-től (az alapítása évétől) egészen 1991-ig. A Magyar Klinikai Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság alakuló közgyűlése (1966. szeptember 15.) vezetőség tagjai közé választotta, és az MKLDT majd MLDT vezetőségi tagja maradt több választási cikluson keresztül. Munkásságának elismeréseként 1987-ben az MLDT Jendrassik Loránd emlékéremmel tüntette ki. Amikor hajlott kora miatt már csak ideje egy részét töltötte a laboratóriumban, számunkra, tanítványai számára továbbra is szellemi vezér maradt. Hozzá fordultunk a klinikai kémia területén megoldatlan kérdéseinkkel. Laci Bácsi mélységes türelemmel és a rá jellemző szakmai alapossággal segített megoldani problémáinkat, miközben sehol nem olvasható tapasztalatokat, bölcsességeket tanultunk tőle. Tisztelettel és kegyelettel őrizzük meg emlékét és adózzunk szakmánk érdekében kifejtett több évtizedes tevékenysége előtt. Dr. Czikkely Rózsa
Búcsúzunk Életének 83. évében, 2006. július 10-én váratlanul meghalt dr. Horváth Mihály, a Balatonfüredi Szívkórház nyugalmazott laboratóriumi főorvosa. Halálával az MLDT egy széles tudású, karakteres színfoltját veszítette el, aki mindenkor kiállt meggyőződése mellett. A kitűnő középiskolai tanuló osztálytársammal 1942-ben érettségiztünk a Ciszterci Rend Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumában. Ő az Erzsébet tudományegyetemen kapta meg 1948-ban orvosi diplomáját, majd a Belklinikán 1958-ig volt már adjunktusként státuszban, amikor is „ciszterci szellemisége” miatt nem hosszabbították meg. A belklinikai 10 év alatt rendszeres látogatója volt a Jendrassik Loránd utód dr. Halász Mihály laborvezetőnek, majd az ott kialakított új Kórélettani Intézetnek, melynek vezetője az ugyancsak belgyógyász Donhoffer Szilárd lett. Így két mestertől kapta a tudomány, a kutatás iránti szemléletet, egy életre szóló elkötelezettséget. Ilyen töltettel kezdte meg Balatonfüreden a kémiai, majd izotóp laboratórium kialakítását. Ugyanis nemcsak belgyógyász, de klinikai laboratóriumi és radioizotóp diagnosztikai szakorvos is volt. Rövid idő alatt kifejlesztette a klinikai-kémiai profil mellett a radioizotóp/ immunoassay diagnosztikát, a szívbetegek komplex diagnosztikáját. Így a kardiológus körökben itthon és külföldön egyaránt elismert szakemberként ismerték. Aktivitását mutatja, hogy a VEAB Orvosi-Méréstechnikai és Számítástechnikai Munkabizottságának végig aktív tagja volt. 1972-ben
19
kandidátus, 1991-ben az orvostudományok doktora, a HIETE címzetes egyetemi tanára (1984). Számos nemzetközi és hazai társaság tagja, tiszteleti tagja és kitüntetés tulajdonosa. Az MLDT 1984-es 34. Nagygyűlését nagy körültekintéssel rendezte meg Balatonfüreden a kardiológiai témakörből. Társaságunk 1989-ben Pándy, 2002-ben Jendrassik éremmel ismerte el majd 45 éves nagy ívű munkásságát. Dr. Horváth Mihály professzor barátunk otthonról szerény anyagi háttérrel indult és így is halt meg. Sohasem panaszkodott, mindig optimista volt. Magam előtt látom kissé kopottas sötét öltönyében, amint ringó járásával lóbálja ütött-kopott kornélküli bőr aktatáskájával közelít. Aztán váratlanul felnyitva azt, elém tesz egy még meleg fénymásolatot és lelkes magyarázatával majd feldönti az embert, hogy biztosan megértsem a lényeget. A tudomány iránti lelkesedése nem ismert határt. Igaz, becsületes, istenhívő magyar kutató volt, akit a politika tett „takarék” állásba, holott sokkal többre lett volna hivatott. Isten veled, nyugodj békében Miskám a balatonarácsi temetőben szeretett kedves feleséged mellett. Az MLDT megőrzi sokak Miskájának, Miska bácsijának, Horváth Mihály professzorának az emlékét. Jobst Kázmér
20
Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság Az MLDT hivatalos hírlevele
Kiadja: az MLDT Publikációs és Kommunikációs Bizottsága Elnök: Prof. Dr. Debreczeni Loránd Felelős kiadó: Prof. Dr. Horváth Andrea az MLDT elnöke Szerkesztő: Dr. Fodor Bertalan
6725 Szeged, Somogyi Béla tér 1.
Web: www.mldt.hu
21
