PÉTER Erzsébet Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampusz Mit, merre, mennyiért?- Állami- és magán egészségügyi ellátás értékelése Zala megyében Bevezetés A magyarországi humán egészségügyi magán szolgáltatók nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a betegellátásban. Magánbefektetések nélkül nem lenne minden betegnek elérhető a korszerű diagnosztika. A gazdasági válság sújtotta jelenlegi gazdasági helyzetben az emberek jobban odafigyelnek egészségük megőrzésére, a betegségek megelőzésére. Az egészségügyi magánszolgáltatók iránti bizalom is megnőtt a válság kezdete óta. Az egészségügy privatizációjától azt remélik, hogy nő a teljesítmény, a társadalmi jólét, javul az ellátás minősége. Az állami szolgáltató szervezet magánszervezetté alakítása a várakozások szerint javítja a hatékonyságot. A vizsgálat arra irányul, hogy kiderítse, hogy a piaci versenyben a magánszervezet vagy az állami egészségügy lehet lépéselőnyben. A kutatás egy kínálati oldal elemzésen keresztül arra keresi a választ, hogy az állami, illetve magán egészségügyi ellátó rendszerben tevékenykedő szakemberek, hogy látják az átalakuló rendszert, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük, és hogyan tudják ellátni feladataikat a változó igényekhez alkalmazkodva. Szakirodalmi áttekintés Krízis idején számos változás következhet be az egészségügyi rendszerek erőforrásaiban (anyagi és humán erőforrások, gyógyszerköltségek, infrastruktúra stb.), az életkörülményekben, a társadalmi normákban. Az adóból finanszírozott rendszerekben a GDP csökkenése az egészségügy számára nyújtható állami hozzájárulások csökkenéséhez vezet. A bérekre vetített biztosítási hozzájárulásokból finanszírozott rendszerekben a munkanélküliség növekedése az egészségbiztosítás bevételeit csökkenti. A gyógyszerek ára ugyanakkor pl. a valutaleértékelődések miatt növekedhet. Ezek a bevételteremtésre és a vásárlóerőre gyakorolt hatások arra indíthatják a döntéshozókat, hogy költségvetési megszorításokat vezessenek be, felhasználói hozzájárulást állapítsanak meg, illetve növeljék ennek díjtételét, szűkítsék a szolgáltatási csomagot vagy hosszabb várakozási idővel számoljanak. A hitelválság leginkább a privát beruházókat és egészségbiztosítást érinti. A háztartások előrelátható jövedelemcsökkenése leginkább a magánkiadások alakulására gyakorolt hatást. A valuták leértékelődése a gyógyszerek és az orvosi műszerek árának növekedéséhez vezet, de jelenleg még viszonylag kis változások érzékelhetőek a gyógyszerfogyasztásban és az egészségügyi szolgáltatások igénybevételében. A növekvő munkanélküliség, az életkörülmények romlása és a válság okozta stressz kockázatos magatartásformákhoz (fokozott gyógyszerfogyasztás, alkoholizmus) vezethet. Az elmúlt években történt egészségpolitikai területen bekövetkezett változások nagyban hozzájárultak a magyar egészségügy átalakulásához. Emellett az eddigi tendencia azt mutatja, hogy a változtatásokat még nem fejezték be, a piac folyamatosan megújul. Az ÚjSzéchenyi terv segítségével a magyar egészségipart egy új „kitörési pont”-ként 1
definiálta akkoriban a kormány. A terv szerint fejlesztésre szánták az egészségipart és a zöldgazdaságot, emellett az egészségügyi dolgozók foglalkoztatásának a növelését tűzték ki célul. Számbeli arányokkal mérve a kormány 2011-ben ígérete szerint egymillió új munkahelyet kíván teremteni tíz év intervalluma alatt. Nem megszorításokkal, hanem újracsoportosításokkal rendezték az egészségügy sorsát (ÚJ SZÉCHENYI TERV 2013). Az Új-Széchenyi terv előreláthatólag 2011 és 2014 között 7.000 milliárd Ft-tal és évente 5%-kal emeli majd meg a beruházási rátát. Tulajdonképpen a Semmelweis terv foglalja össze, hogy mi szolgálhat a megújuló egészségügy alapjául. Mint ahogy azt a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyért Felelős Államtitkárság 2011-ben megjelent jelentésében is olvashatjuk a 2002-2010-ig terjedő időszakban az egészségügy helyzete kritikus szintre zuhant alá. Nyolc év alatt a magyar betegellátásból 250 milliárd forintot, az Egészségbiztosítási Alapból 400 milliárd forintot vontak el. A hírek szerint a legtöbb egészségügyi intézmény eszközállománya felér egy időutazással a múltba. Az egészségügy kulcsfontosságú stratégiai ágazat, amellyel az állam hozzájárulhat a magyar lakosság egészségi állapotának javulásához. Ez hosszú távon előrelendíti a gazdasági versenyképességünket. A terv keretein belüli változtatások többek között: struktúra optimalizálás, népegészségügyi termékdíj bevezetése, egészség-turizmus fejlesztése stb. 2015 és 2018 közötti időszakra pedig egy úgynevezett „finomhangolás”-t terveznek. Értékelik a rendszert és szükség esetén továbbfejlesztik. A Széll Kálmán-terv több területet érintő nagyfokú újításokat és átalakításokat, emellett a kiadások csökkentését célozza meg. Az egyik legjelentősebb része a tervnek az egészségügy. Az „Adósság és egészségügy” címet viselő fejezet szerint: „Át kell alakítani a gyógyszertámogatás rendszerét úgy, hogy a gyógyszerek ára ne emelkedjen, de az adófizetők pénzéből kevesebbet kelljen költeni rá. Mindezt egy többlépcsős folyamatban kell elvégezni, a támogatások korrupt és átláthatatlan jellegét fel kell számolni…” (SZÉLL KÁLMÁN TERV 2012) Szemléletbeli változásként tekinthetünk tehát arra, hogy a korábbi könnyű kézzel irányított rendszer átdolgozásra került. Az egészségügyi rendszer hibái, problémái mindenki számára ismertté váltak, és a lakosság is axiómaként vélekedik arról, hogy radikális változás vált szükségessé. A jövőbeni terv részévé vált, hogy az egészségügyre ne csak egy kiadási tételként tekintsünk a költségvetésben, hanem egy alapvető szükségletként a lakosság felé, melynek fellendítése gazdaságélénkítő hatással bír. A kínálati oldalról a tudatos életmódot megcélzó változtatások is megfigyelhetőek különböző szabályzók bevezetésével, mint a hamburgeradó, a nemdohányzók védelméről szóló törtvény, stb. Az idei év különleges kérdéskörét képezte az egészségügyi ellátó rendszerrel kapcsolatos változtatások. A piacon belüli államosítás és a várólisták nyilvánossá tétele, emellett az egészségbiztosítás adómentes formában történő béren kívüli juttatásként való elérhetősége felértékeli a magánorvosi-szektort is. A keresleti oldalról az érdeklődés a magánszektor iránt egyre nagyobb. A válságjelenségeknek (pl. munkanélküliség, jövedelemcsökkenés, fogyasztás visszaesése) közvetlenül és közvetetten is szerepük van az egészéggel és egészségüggyel kapcsolatos folyamatokban. A hatások elsősorban a negatív tendenciák felerősödésével és újszerű folyamatok kialakulásával járnak együtt. A rövid távú hatások (mint például a mentális betegségek gyakoriságának növekedése) néhány év tükrében kevésbé értelmezhetők, azonban hosszú távon az 2
egészségpolitikai döntéshozatalnak fel kell készülnie a következmények kezelésére. Az egészségbiztosítás kiadási oldalán azt láthatjuk, hogy a gyógyító‐megelőző ellátások esetében a különböző finanszírozási módszerek biztosítják, hogy a kiadások ne haladják meg a tervezettet (felülről zárt kasszák). Itt a költségek növekedése miatt az intézményeknél (kórházi eladósodás) jelentkeznek a feszültségek. Ezzel szemben a lakossági gyógyszertámogatás, a táppénz, a rokkantsági nyugdíj finanszírozása „nyílt végű”, tehát nincsenek eszközök az előirányzatok betartatására. A finanszírozás rendszeréből gyakorlatilag hiányzik a tőkeköltségek elismerése, az amortizáció fedezete. A beruházási hányad a fejlesztési igényekhez képest igen alacsony. A működés és a fejlesztés finanszírozásának elkülönülése megnehezíti az átláthatóságot és a szakmai fejlesztések megalapozását. A finanszírozás kapcsán meg kell említenünk az egészségügyi szolgáltatók csoportjai között zajló harcot a jövedelmekért, s itt elsősorban az egészségügyi bérek és a gyógyszer gyártók jövedelme közötti feszültségről van szó. Az Egészségbiztosítási Alapon belül a gyógyszertámogatások javára történt arányeltolódás miatt a gyógyszer gyártók gyakorlatilag elszívják a jövedelmeket, elsősorban az egészségügyi dolgozóktól (csökkenő reálértékű kiadások mellett) (OROSZ 2001). A jövedelmek közötti arányeltolódás szektorok között is tapasztalható, hiszen a versenyszféra és az állami szektor bérei, illetve az állami szektoron belül az egyes ágazatok közötti arányváltozások egyik legnagyobb vesztesei az egészségügyi dolgozók. A finanszírozási gondok a gyógyítás napi gyakorlatában is jelentkeznek, és az általános presztízsvesztés miatt a gyógyítás szakmai színvonala is kezd egyenetlenné és kiszámíthatatlanabbá válni, mert a rendszer utolsó tartaléka, az egészségügyi dolgozók morális tartása is kimerülőben van. A közelmúlt jogszabály módosításait kísérő tiltakozások, az érdekképviseletet ellátó szervezetek ellenállása, az ágazatban sokáig ismeretlen sztrájkhangulat mind azt jelzi, hogy a változtatásokat megelőző szakmai- és érdekegyeztetések nem zajlanak megfelelően, vagy sokszor nem is jönnek létre. A jelenleg fennálló egészségügyi szolgáltatói struktúra nem illeszkedik a valós szükségletekhez. Kutatási célok, hipotézis bemutatása Több definíció is született már az egészség, illetve az egészségtudatosság meghatározására. A szakértők többsége egyetért abban, hogy az egészségmegőrzésnek két alapvető típusa van: az egyéni és a közösségi. Az egyéni az egyes ember egészségi állapotának közvetlen javítását célozza, amelynek érdekében az egyénnek változtatnia kell viselkedésén, életmódján, környezetének az egészségére ható elemein. Az egyéni szintű megközelítés szorosan kapcsolódik a klinikai beavatkozás, a tanácsadás, a közvetlen nevelés hagyományaihoz. A közösségi megközelítés elsősorban az egészség gazdasági, társadalmi, kulturális, természeti és technikai feltételeinek javítására irányul, tehát a klasszikus közegészségügy, a társadalom - orvostan hagyományaira épül. Az egészség összefügg a prevenció, a megelőzés fogalmával. Magában foglalja a primer, a szekunder és a tercier prevenció fogalmát. A primer prevenciós intézkedések arra irányulnak, hogy elkerüljék, az egészség károsodást mielőtt az elkezdődik. Azaz megpróbáljuk megelőzni a problémákat táplálkozás, a járványos betegségek elleni immunizáció, valamint a környezetvédelem révén. Szekunder prevenció célja a betegségek korai, rejtett, még panaszt nem okozó szakban való felismerése. Ezáltal a beteg jó eséllyel, kisebb károsodással, alacsonyabb költséggel gyógyítható. Ide sorolható akár az önvizsgálat is, amely révén eljuthatunk a szűrővizsgálatra is orvosi 3
segítséggel. A tercier prevenció célja a betegségekből fakadó károsodások, a tartós egészségdeficitet okozó, az életminőséget rontó, tartós fájdalmat- és ellátást okozó állapotok megelőzése. A kutatás során arra kerestem a választ, hogy a Zala megyei lakosok mennyit tesznek egészségük megőrzése érdekében és a megelőzés mely típusát preferálják leginkább. A felmérés érinti az állami, illetve magán egészségügyi ellátó rendszerről kialakított kép vizsgálatát is. Mivel az egészségpolitika azon szabályok és szervezett cselekedetek összessége, amelyek az egészség (gyógyításon kívüli) feltételeinek biztosítására, a lakosok és a közösségek egészségmagatartásának befolyásolására, az egészségügyi rendszer működtetésére és szabályozására (gyógyító ellátórendszer és finanszírozási rendszer) hatnak. Főbb eszközei a jogszabályok és tulajdonosi szabályozás, a fejlesztéspolitika eszközei, illetve a finanszírozás a forrásképzési és elosztási egyaránt. A szakirodalom áttekintését követően összefüggés vizsgálattal ellenőrzöm a felállított hipotézis helytállóságát. Hipotézisem szerint: „ A magyar állami egészségügyi ellátó rendszerrel való elégedettség összefügg az önkéntes kiegészítő biztosítás kötésével.” Kutatási módszerek Az empirikus kutatás helyszíne Zala megye, ahol a kvantitatív kutatáson belül kérdőíves vizsgálatot végeztem. A kvantitatív vizsgálat eredményein belül a fogyasztói értékelés eredményeit mutatom be elsőként, a kérdőív felépítése szerint kiterjedt az egészségmegőrzésre, az egészségügyi ellátásra, valamint szakrendelés vizsgálatára az állami, illetve magánúton történő szolgáltatások igénybevételére és az étkezési szokásokra is. A lekérdezés 2013 tavaszán valósult meg. A kvantitatív felmérés alapsokaságát a KSH-tól megvásárolt Zala megyére vonatkozó 2012. január 1-én kiadott népességi adat szolgáltatta. Ebből általam kiszámított mintasokaság 500 fő volt, amelynek 47%-a férfi és 53%-a nő. A felmérés nemenkénti és életkor alapján volt reprezentatív a megyére elosztva. A mintába kerülés során a Véletlen Kiválasztás Módszerét választottam (BABBIE 2001:212). A kvalitatív felmérés irányított mélyinterjúkkal készült a mintavételi eljárás egy elitkutatás részét képezte gyógyászattal foglalkozó szakemberek, orvosok, fizikoterapeuták, természetgyógyászok megkeresésével. 70 fővel készült interjú, amelyből 62 volt értékelhető. A felállított hipotézis vizsgálata során összefüggés vizsgálatokat is végeztem kereszttábla elemzéssel. A nominális mérési szintű (minőségi, területi) ismérvek közötti kapcsolatot asszociációnak nevezzük. Mérésénél a kontingencia-táblázatból indultunk ki. Amennyiben az így kiszámított függetlenség esetén vártgyakoriságoktól a tényleges gyakoriságok eltérnek, akkor fennáll a kapcsolat a két ismérv között. Minél nagyobb az eltérés, annál szorosabb az összefüggés. A próba alapja az a nullhipotézis, hogy a két változó között a teljes alapsokaságban nincs összefüggés. A két változó megfigyelt eloszlása alapján kiszámítható, hogy milyen együttes eloszlás volna várható, ha a két változó között nem volna kapcsolat. Ha az így kiszámított a függetlenség esetén várt gyakoriságoktól a tényleges gyakoriságok eltérnek, akkor fennáll a kapcsolat a két ismérv között. Minél nagyobbak az eltérések annál szorosabb az összefüggés (MOLNÁR-BARNA 2004:126). „A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást
4
biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg”. Kutatási eredmények A kutatásba bevont személyek 92,3% áll pozitívan az egészségmegőrzéshez bevallása szerint, bár saját egészségüket 60,7%-uk átlagosnak tartja, 28,2%-uk teljesen egészségesnek érzi magát és 11,1%-uk mondta azt, hogy jelenleg valamely betegséggel küzd. Érdeklődésem központjába került a szűrővizsgálatokon való részvétel, illetve annak okai is. A mintasokaság 20,7%-ka vett részt tüdőszűrésen, 16,7%-uk fogászati, 16,2%-uk szemészeti szűrővizsgálaton. 10,1%-uk említette a nőgyógyászati szűrést, ami meglehetősen alacsony tekintettel arra, hogy a megkérdezettek 53%-a nő. Kardiológiai, belgyógyászati és mammográfiai vizsgálaton közel 6-6%-uk vesz részt. A válaszadók 2,7%-a még nem vett rész semmilyen szűrésen, de ők főként a gyermekek közül kerültek ki. 35,1%-uk azért vesz részt valamely szűrővizsgálaton, mert szükségét érzi és önként látogatja, közel azonos arányban a megkérdezettek 31,1%-a orvosi javaslatra megy, 21,7%-uk munkavégzéshez/jogosítványhoz köthetően veszi igénybe ezen szolgáltatásokat. Az egyéb kategóriába tartozott az iskolai szűrővizsgálat, illetve a családban lévő korábbi súlyos megbetegedés is (PÉTER 2013:82). A bőr egészségére való odafigyelés nagyon fontos, hiszen testünk kültakarója akár lehet védő burok vagy betegség forrása is. A napozás során a mintasokaság alanyainak 25,4%-a használ naptejet, illetve 14%-uk napi rendszerességgel hidratálja bőrét. Szoláriumba 4%-uk jár, aminek túlzott használata súlyos következményekkel járhat, 3%-uk veszi igénybe bőrgyógyász szakorvos tanácsait és fontosnak tartják a bőr öregedésére való odafigyelést is (3,6%) azonban 13, 8% egyáltalán nem foglalkozik ezzel a kérdéskörrel. A fogmosásra már többen odafigyelnek, minden étkezést követően 8,1%, naponta 2-3 alkalommal a lakosság 57,6%-a mos fogat, naponta egyszer 29,9%-uk. Sajnos akadt olyan a válaszadók között, aki hetente több alkalmat jelölt meg (3,4%) és 1%, aki egyáltalán nem foglalkozik ezzel, így valószínű előbb-utóbb számukra nem is kell mivel foglalkozni (PÉTER ET AL. 2011). A megkérdezett zalai lakosság 69,1%-a nem elégedett az állami egészségügyi ellátó rendszerrel, ami többek közt annak tudható be, hogy betegen az ember érzékenyebb és több odafigyelést igényel, amit a kevésbé támogatott, alacsony szakemberlétszámmal működő állami szféra nem mindig tud megadni. A túl hosszú várakozási időre panaszkodnak a legtöbb esetben, de az egészségügyben dolgozók szakértelmével az emberek elégedettek. Többen panaszkodtak a paraszolvenciára is az állami rendszerben, ők inkább a magánszférát preferálják, mert úgy érzik, itt a pénzükért több figyelmet kapnak. Problémát jelent, hogy sokan azt gondolják, hogy az állami szféra fenntartható kizárólag a járulékokból is (45,3%), egyéni befizetésekből 27,5%. Egy másik kérdésben az adók és járulékok hatásait mértük fel az egészségügyi ellátó rendszerben és a lakosság 54,4%-a gondolja úgy, hogy ezekkel teljesen fenntartható az állami szféra. 61%-uk, ha érzékelné, hogy a rendszer, ezáltal javulna kiegészítő egészségügyi biztosítást is hajlandó lenne kötni. Egyaránt igénybe veszi az állami, illetve a magán szféra szolgáltatásait is a megkérdezettek 43,3%-a, míg kizárólag az állami rendeléseket látogatja 38,8%-uk, és kifejezetten a magán szakrendelést 17,8%-uk. A magánrendelésre maximálisan 2000 Ft-ot szán a megkérdezettek 12,3%-a, 2000-4000 Ft közötti összeget 26,4%5
uk, 4000-6000 Ft között 27,2% és e feletti összeget is kiadnának azok, akiknek fontos, hogy megkülönböztetett figyelemmel forduljanak problémáik felé a szakemberek egy magánrendelés keretein belül. 54,7%-a érzi úgy a vizsgálat alanyai közül, hogy csak akkor fordulnak szakorvoshoz, ha már súlyosan betegek. Saját maguk kezelik a problémát vagy családtagtól kérnek segítséget (31,7%), 6%-uk alternatív gyógymódot választ (természetgyógyász, csontkovács, 4,5%-uk pedig gyógyszerészétől kér tanácsot. Az esetek többségében (több mint 88%-ban) jól tájékozottak arról, hogy mely szakember tud segíteni problémájuk kapcsán. A magánúton igénybe vett szolgáltatások esetén a figyelmünket arra összpontosítottuk, hogy milyen gyakorisággal veszik igénybe a szakrendeléseket. A legtöbben a fogászati, szemészeti, bőrgyógyászati, nőgyógyászati, illetve fül-orr gégészeti rendeléseket veszik igénybe alkalmanként vagy kizárólag. Főként kényesebb területeket érintő bizalmi megfontolásból. Sajnos az egészségpropaganda ellenére az onkológiai szűrővizsgálatot az emberek 90,2%-a nem veszi igénybe, ahogy 80% feletti értéket mutat a kardiológiai, ortopédiai, urológiai, pulmonológiai, reumatológiai, neurológiai, pszichiátriai szűrés is. A dietetikust is szinte kizárólag már valamely betegségben szenvedők keresik meg. Hipotézis vizsgálatok ellenőrzése Az alábbiakban szeretnénk összefoglalni a hipotézisvizsgálat eredményeit, amelyben összefüggéseket kerestünk az egészségügyi ellátórendszer és az önkéntes biztosítás vállalása között a nagykanizsai lakosság körében. Hipotézis: A magyar állami egészségügyi ellátó rendszerrel való elégedettség összefügg az önkéntes kiegészítő biztosítás kötésével A megkérdezettek többsége szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy ha hozzájárulna plusz biztosítás kötésével az állami egészségügyi ellátó rendszer „egészségéhez”, akkor betegként jobb ellátásban részesülne. A többség nem elégedett a hosszú várakozási idő miatt, valamint a munkakörülményeikkel, és az elégedetlen egészségügyi dolgozók sem tudnak mindig a rendelkezésükre állni megfelelő empátiával, így 14%-uk határozottan ellenzi, 32,8%-uk kételkedik a sikerességben. A kutatásból azonban az is kiderült, hogy akik elégedettek ők sem preferálnák jobban az állami szférában való tőkeinjekciót, inkább magán úton veszik igénybe a szolgáltatásokat. Mindkét táborról elmondható azonban, hogy az egészségügyi dolgozók szakmai felkészültségét elismerik, hiszen magán úton is az ő segítségüket veszik igénybe, ott azonban több odafigyelést kapnak és megfelelő ár/érték arányúnak tartják az ellátás színvonalát is. A szignifikancia szint a vizsgálat során 0,000002 értéket képviselt. Államháztartás által finanszírozott megelőzési programok (46,1 milliárd Ft-ot) tettek ki a 2012-es esztendőben, amelyből számottevő rész képviseltek a vállalati programok prevenciós kiadásai is (26,8 milliárd Ft) (PÉTER 2013).
6
A megkérdezettek az állami ellátáson belül a megfelelő ár/érték arányt emelték ki (52%), a megszokás a háziorvost, illetve szakorvost illetően (68%), valamint anyagi helyzetükkel indokolták ennek a szolgáltatásnak az igénybevételét (57,4%) (1. ábra). A magán egészségügyi ellátó rendszer előnyeinek tekintik a figyelmességet (70,4%), a rövid várakozási időt (78,1%), a rendelkezésre állás rugalmasságát (67,5%). Az alternatív gyógyászat esetén az egyéb kategórián belül, a bioenergetikát, homeopátiát és a gyógyító masszázst említették meg. 0%
20%
40%
60%
80%
100%
Bizalom 25,4% 67,8% 6,8% Figyelmesség 21,8% 70,4% 7,8% Megfelelő ár/érték arány 52,0% 39,6% 8,3% Rövid várakozási idő 12,8% 78,1% 9,1% Közérthető tájékoztatás 29,9% 60,3% 9,8% Szakmai felkészültség 34,4% 58,5% 7,1% Megszokás 68,0% 29,7% 2,3% Orvos személye 28,3% 64,2% 7,5% Környezet 29,6% 61,6% 8,8% Megfelelő higiénia 29,4% 61,4% 9,2% A rendelkezésre állás… 20,8% 67,5% 11,7% Anyagi helyzet 57,4% 36,0% 6,5% Kiszolgáló személyzet 29,7% 61,9% 8,4% Diszkréció 28,2% 65,5% 6,3% Egyéb 20,0% 65,0% 15,0% 1.
Állami Magán Alternatív
ábra Az egészségügyi ellátási formák közül előnybe részesített alternatívák Forrás: Saját vizsgálatok
Kvalitatív eredmények az interjúalanyok válaszain keresztül világítanak rá az állami, illetve a magán egészségügyi ellátó rendszer különbözőségeire. Az „Elit kutatás”-ba olyan személyek kerültek be, akiknek mindkét területen volt hosszabb-rövidebb ideig tapasztalatuk. Állami praxis esetén kiemelték a kielégítő, helyenként a jó felszereltséget. Többen úgy vélték, hogy a pályakezdők motiválása ösztöndíjrendszerrel jónak mondható, ugyanakkor a többi munkatárs esetén a belső motiváltság csökken, mivel számukra nincs nyitva hasonló lehetőség. Bár a legtöbb esetben az állam ad támogatást és a pályázati forráslehetőségek is elérhetőek, azonban égető problémát okoz szakmán belül a képzett humánerőforrás hiánya. A túlzott adminisztrációs terhek miatt, kevesebb idő jut a betegekre. A szakrendelések esetén hosszú a várakozási idő (az irányított beutalási rend nem mindig veszi figyelembe a beteg állapotát), ami költséges a beteg számára (TB) és költséges az állam számára is (elegendő finanszírozás rossz elosztással). Magántőke bevonására lenne szükség, ami a szakmai döntésekben rugalmas maradna, hogy mindinkább elkerülhetővé váljon a paraszolvencia.
7
A Zala megyei egészségügyi intézmények (kórházak) többségében lehetőség van új kezelések kipróbálására a megvalósult technikai fejlesztésnek, illetve a tudományos tevékenység támogatásának köszönhetően. Az interjú alanyok tiszta, egészséges munkakörnyezetről számoltak be, azonban a legtöbben megterhelőnek tartják a munkabeosztást. A szakképzett munkaerő alulfizetett, emiatt szakemberhiány alakult ki egyes intézményekben, mivel a szakmai megbecsülés hiánya presztízs csökkenéssel párosult. A beteg utak szervezésének nehézségei miatt az adminisztrációra vonatkozó előírások és az időhiány tehetők felelőssé. Magánpraxis esetén kiemelték a jobb megélhetési lehetőség megteremtését, mint pozitívumot. Ez egy bizalmon alapuló rendszer, ahol a szakmaiság változatlan, a betegek számára a várakozási idő rövidül. A legtöbb magánintézményben kiváló a technikai felszereltség, több idő jut a páciensekre nyugodtabb körülmények között, ami hosszútávon megtérülő befektetés a beteg és a szolgáltató számára egyaránt. Következtetések A vizsgált Zala megyei lakosok véleménye szerint 87,1%-ban jövedelemarányosan járulnak hozzá az egészségügyi ellátó rendszerhez. Az állami rendszerrel a legtöbben a hosszú várakozási idő és a türelmetlen bánásmód miatt elégedetlenek. Úgy érzik, a magánszférán belül több időt szentelnek a szakemberek a problémáikra. Az állami rendszer meglehetősen alulfinanszírozott és gyakran még a fontos beavatkozásokat is kénytelenek anyagi megfontolásokból későbbre halasztani. Az orvosok, ápolók szakértelmével azonban a kutatás alanyai elégedettek. A primer prevenció kevésbé elterjedt, mint a szekunder és a tercier. A szolgáltatók szerencsésebbnek tartanák az állami finanszírozás jobb leosztását, esetleg magántőke bevonását. Jelenleg a magánpraxis jelent megoldást a gyorsabb beteg utak kezelésére. Szakmai humánerőforrás hiánya nem pusztán anyagi okokkal, hanem a belső motiváció hiányával is magyarázható. Ami komoly problémát okozhat a jövőben, hogy az egészségügyi szakemberek problémát látnak az állami ellátó rendszerben, a szakmai és anyagi megbecsülés hiánya miatt akár pályaelhagyásra, pályamódosításra vagy külföldi munkavállalásra kényszerülnek.
8
Irodalom Babbie E.: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest, 2001, p. 212. Molnár T; Barna K.: Területi statisztikai elemzési módszerek. Agroinform Kiadó, Budapest , 2004, p.126. ISBN 963 502 827 X Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyért Felelős Államtitkárság: Újraélesztett egészségügy Gyógyuló Magyarország Semmelweis Terv az egészségügy megmentésére, Szakmai koncepció, 2011. június 27. http://www.kormany.hu/download/3/c4/40000/Semmelweis%20Terv%20szakmai%20koncepci%C3%B 3%202011.%20j%C3%BAnius%2027..pdf (2013. november 2) Orosz É. (szerk.): Az egészség társadalmi-gazdasági meghatározói. A Népegészségügy folyóirat tematikus száma, Budapest, 2011. Péter, E. – Molnár, T.- Kaszás, N.: Egészséges az egészségügy?- elégedettség mérés a nagykanizsai lakosság körében, Nemzetközi Konferencia – 2011, Változó környezet – Innovatív Stratégiák, Sopron, 2011. november 2. Péter E.: Az egészséges munkavállaló, mint megtérülő beruházás a vállalati kultúra szintjein, LV. Georgikon Napok, 2013. szeptember 26-27, ISBN 978-963-9639-52-2, p. 82. Új Széchenyi Terv: http://ujszechenyiterv.gov.hu/:2013 (2013.11.02) Széll Kálmán-terv: A következő lépés Széll Kálmán terv 2.0, 2012. április, http://www.kormany.hu/download/3/e8/80000/1A_k%C3%B6vetkez%C5%91_l%C3%A9p%C3%A9s%20%28SzKT%2020%29.pdf (2013. október 20.)
9
PÉTER Erzsébet Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampusz Preventív szemlélet munkahelyi környezetben, Zala megye példáján 1. Bevezetés Egészségközpontú munkaszervezéssel nagy hangsúlyt fektetnek ma már a vállalatok a megelőzésre, a munkatársak jó fizikai és mentális egészségi állapotának megőrzésére, mivel ezáltal hatékonyabbá válhat a munkavégzés. Az empirikus kutatás Zala megyei vállalkozások bevonásával vizsgálja, hogyan alakulnak a munkáltatók által nyújtott béren kívüli juttatások, az egészségmegőrzésre irányuló tevékenységek, valamint hogyan térül meg az állami- és magán ellátó rendszerbe fektetett bizalmi tőke. Az egészségvédelem egyik legfontosabb színtere a munkahely. A munkahelyi egészségfejlesztés egyértelműen kifizetődő tevékenység, hiszen a hasznából a munkáltató, a munkavállaló és a szociális ellátórendszer egyaránt részesül. Az egészséges, képzett és motivált munkaerővel ugyanis növekszik a vállalkozás innovációs potenciálja és a termelékenysége. A jól végzett munkahelyi egészségfejlesztés javítja a vállalatról alkotott képet az ügyfelek körében és a munkaerő piacon egyaránt. Az információs társadalom korában az emberi tényező kerül a gazdaságot mozgató tényezők élére. Napjainkban a korábbitól eltérő értékrend kezd kialakulni. A tudás, az emberi tényező, az intézményi kultúra körébe tartozó fogalmak felértékelődnek, döntő tényezővé válnak (BORGULYA – BARAKONYI, 2004:43). Ezt felismerve válik a vállalati folyamatok stratégiai fontosságú elemévé, a vállalati kultúra alapvető tényezőjévé az emberi erőforrások hatékonyságának megőrzése. Az egészségmegőrző juttatások alkalmazásánál számos cél merülhet fel: hiányzási ráta csökkenés; egészségesebb dolgozók – hatékonyabb munkavégzés; gondoskodó vállalati imázs – lojális dolgozók; egészségtudatosabb szemléletre nevelés. Egy baleset vagy egy hosszabb ideig tartó betegség akár komoly problémákat is okozhat a munkavállaló számára. Egy kényesebb helyzetben, akár a munkahelyét is elveszítheti (PÉTER – KELLER – KASZÁS, 2013:52). Éppen ezért egyaránt fontos, hogy mind munkavállalói, mind pedig munkáltatói oldalon is komolyan vegyük az egészségmegőrzés fontosságát. 2. Szakirodalmi áttekintés 2.1 A munkáltatói gondoskodás lehetőségei A személyi jövedelemadóról szóló törvény 1. sz. mellékletének 6.3. pontja szerint az adómentes a kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás a visszavásárlási értékkel nem rendelkező baleset- és betegségbiztosítás díja. Ezek közül a törvényi szöveg szerint már szabadabban használható a betegségbiztosítás. Az adómentesség különösen vonzó, ráadásul ez a juttatás az 500.000 forintos éves keretet sem terheli. A baleset- és betegségbiztosítás együtt egészségbiztosításnak is nevezhető. Tehát az egészségbiztosítás balesetből és/vagy betegségből eredő eseményekre nyújt biztosítási védelmet, pont úgy, mint az szja. törvényben szereplő baleset- és betegségbiztosítások, így az egészségbiztosítás díja is adómentes. A szerződő cég a 10
(TAO 3. sz. melléklet B) 8. pontja szerint a biztosítás díját elszámolhatja költségként, így csökkenti vele társasági adóalapját. Betegségbiztosításnak tekinthető minden olyan biztosítás, amelynek biztosítási eseménye a biztosított egészségkárosodásával, betegségével, vagy ezek diagnosztizálásával függ össze. Mielőtt a munkáltató nekilát „juttatni”, fontos, hogy meghatározza a juttatás célját: kevesebb költséget akar, több juttatást a dolgozóinak, kiváló munkatársakat, kevesebb távollétet, dolgozói lojalitást, egészségesebb munkavállalókat, VIP gondoskodás (VARGA 2012:2). „A sikeres munkahelyi egészségfejlesztésnek kiérlelt, jól megfogalmazott koncepción kell alapulnia, amit szükség esetén (esetleg folyamatosan) módosítani kell.” (PÉTER – KELLER – KASZÁS 2013:56). Az egyes biztosítások esetén térítést kap a munkavállaló, míg másoknál valamiféle szolgáltatást vehetünk igénybe. Típusai három fő csoportra oszthatóak: -
-
-
Az összegbiztosítások esetén a biztosítási esemény (kórházi kezelés, műtétek, betegségek, rokkantság, csonttörés, stb.) bekövetkezésekor a kötvényen rögzítetteknek és a biztosítás feltételeinek megfelelő összeget fizeti ki a biztosító. A szolgáltatás szervező biztosítások a baleset vagy betegség esetén megszervezik a biztosított számára, hogy egy ellátó hely fogadja. A biztosító rendelkezik egy call centerrel és a biztosított a call center által szervezett szolgáltatást veszi igénybe. A szolgáltatásfinanszírozó biztosítás keretein belül a biztosított olyan szolgáltatást kap, mely megoldást nyújt a problémájára. A biztosító ebben az esetben nemcsak egy call centeren keresztül szervezi meg az ellátást és fizeti azt, hanem az ellátást homogén – minden ellátási helyen és minden szakág esetében – magas színvonalon végzi vagy végezteti el. A gyakorlatban ez úgy működik, hogy a biztosító vagy saját ellátási hálózattal rendelkezik vagy pedig egy országosan működő szolgáltatóval szerződve végzi azt el.
A szolgáltatásfinanszírozó egészségbiztosítások esetén nincs várólista, hálapénz, felesleges bosszankodás, aggódás. Emellett a szolgáltatás magas szintű munkáltatói gondoskodást, törődést fejez ki, melynek közvetlen következménye a dolgozói lojalitás megerősödése. Sokan vannak, akik már vásárolnak a dolgozóiknak, vagy egy kiemelt dolgozói körnek komplex szűréseket. A szűrés után azonban a résztvevők magukra maradnak. Egy dolgozói szabad választásra épülő rendszerben mindig is a napi szükségletekre költhető juttatások lesznek dominánsak, így egy biztosítás elterjedésében (főleg az elején) nagyban segíthet, ha egy munkáltató minden dolgozójának vagy egy dolgozói körnek a kafeteriától függetlenül, vagy csak részben a kafeteria terhére biztosítja ezt, így saját céljai megvalósítása felé tudja terelni a juttatási rendszert. Nem is beszélve arról, hogy egy ilyen „gondoskodó” juttatás biztosítása után a munkavállaló szívesebben választja magától is ezt az elemet (FATA 2010). A munkáltatók forrásaikból olyan betegbiztosítási szolgáltatásokat vásárolhatnak a munkavállalóiknak, melyek a szűrésekkel megelőzhetik a munkaerő kiesését, a gyors és hatékony betegellátással csökkenthetik a betegállományban töltött kieső időt, a munkavállalók általános egészségállapotának javulásával, a biztonság érzésének növekedésével pedig mérhetően nőhet a munkahatékonyság. Az alternatív 11
egészségfinanszírozás terjedése elsősorban nem a munkavállalóktól várható el, a pénztárak esetében is a gondoskodó munkáltatók pénzügyi és HR-vezetői döntöttek a munkavállalók egészségpénztári hozzájárulással támogatása mellett (RENNECZÉDER 2012a:5). A több biztosítottat védő betegbiztosítás munkáltató által fizetett díja akkor is adó- és járulékmentes, ha a betegbiztosítási védelem a családtagokra is kiterjed. A biztosító szolgáltatásában a munkavállaló jogán részesül a közeli hozzátartozó, hasonlóan a munkáltatói hozzájárulással finanszírozott egészségszámlás ellátáshoz, ahol a hozzátartozó szolgáltatási kedvezményezettként van feltüntetve (RENNECZÉDER 2012:7). 2.2 Önkéntes Pénztárak A munkáltatónak lehetősége van önkéntes nyugdíjpénztári, egészségpénztári és önsegélyező pénztári befizetéseket biztosítani a munkavállalónak, a törvényes kereteket betartva (FATA 2009). A téma vonatkozásában itt az egészségpénztári hozzájárulások lehetnek érdekesek. A megszokott felhasználási területek mellett (gyógyszertári számlák kiegyenlítése, egészségügyi szolgáltatások, gyógyászati segédeszközök, stb.) előtérbe helyezhetőek az önkéntes pénztári adományozás lehetőségei, hiszen itt egy kicsit más célok valósulnak meg. A munkáltatói gondoskodás egyfajta irányított eszközét tapasztalhatjuk ebben a konstrukcióban. A támogatói adományt nem közvetlenül a magánszemély kapja, hanem a pénztár. Az önkéntes pénztárak a társadalombiztosítási rendszert egészítik ki, ezért közérdeknek tekinthető a működésük, hiszen az öngondoskodás megerősödése, a költségvetés tehermenetesítése közérdek, melyre a személyi jövedelemadóról szóló törvény az adományban részesített pénztártagra vonatkozó kedvező szabályozással már rámutat. RENNECZÉDER (2013:7) szerint az önkéntes pénztári munkáltatói hozzájárulások közteher-kedvezményének biztosítása azt a célt szolgálja, hogy – a társadalombiztosítást kiegészítve, azt részben tehermentesítve – minél szélesebb körben elterjedjenek a nem állami típusú, önkéntes, kiegészítő juttatási és ellátási rendszerek. Eszerint az adományban részesített pénztártagot személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terheli, de nincs százalékos EHO fizetési kötelezettség a számláján jóváírt adomány összege után. A pénztári adományjuttatás kiváló eszköz a gondoskodó HR vezetők kezében, hiszen itt a munkavállalók legkülönbözőbb csoportjai célozhatók meg, függően a munkáltató által a juttatással támogatni kívánt céltól (pl.: azonos egészségügyi kockázatnak kitett munkavállalók, meghatározott év múlva nyugdíjassá válók, stb.). Arra azonban figyelni kell, hogy az adományjuttatással elérni kívánt csoport egyértelműen meg legyen határozva az adományt befogadó pénztár alapszabályában. Szintén fontos a közérdekű juttatási cél meghatározása is a kötelezően írásba foglalandó adománylevélben, vagy adományozási szerződésben. Az adományozás gyakorlata megteremti a pénztári juttatásnyújtás olyan lehetőségét, amely képes megjeleníteni a munkáltató speciális HR célhoz kötött juttatási koncepcióját. A célirányos csoportos juttatásnyújtás, a munkáltató saját motivációs és kompenzációs, valamint jóléti stratégiájába illesztett ellátás, a munkáltató által kijelölt munkavállalói célcsoportok irányába hat. Tehát, míg a munkáltatói hozzájárulás az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 12. §-a szerinti szabály miatt (kizárás tilalma, mindenkinek azonos összeg, ill. 12
százalék, stb.) elveszhet a munkáltató gondoskodási, juttatási célja, addig az önkéntes pénztári adományozásnál a támogató meghatározhatja a juttatási célt és kijelölheti hozzá a juttatásban részesítendő személykört is. Ezen túlmenően a munkáltatói hozzájárulás személyre szól, míg az adomány a támogató koncepciója szerinti célcsoportra irányul és a személyesítés tilos. A pénztári adományozásnak tehát az a lényege, hogy általa megvalósítható a munkáltató juttatási, jóléti, szociális célkitűzése (RENNECZÉDER, 2012b:7). 2.3 Célzott szolgáltatás Egy egészen frissnek mondható törvénymódosítás kapcsán újabb eszköz került a gondoskodni vágyó munkáltató kezébe. Míg a munkáltatói hozzájárulásnál a juttatás a munkavállaló egyéni számláján jelenik meg, majd a tag dönti el, hogy mikor, milyen szolgáltatásra kívánja fölhasználni a pénzt, addig a célzott szolgáltatásnál a munkáltató pénztári szolgáltatást vásárol a munkavállalója részére és magát a szolgáltatást, annak elérését juttatja a dolgozójának. Természetesen a célzott szolgáltatás tartalma a munkáltató igénye szerint nagyon sokrétű lehet, akár gyógyszer, elszámolható vitamin, csoportos egészségbiztosítás is. Egészségpénztár esetén nagy siker lehet a célzott szolgáltatáson keresztül biztosítható szűrővizsgálatok megvalósítása, hiszen a kizárólag erre irányuló biztosításokat egy korábbi NAV tájékoztató kizárta az adómentesen adható kockázati biztosítások köréből (FATA 2013:11). 2.4 Támogató megoldások A munkáltatói gondoskodás nem csak a klasszikus egészségmegőrzés lehetőségeiben merül ki. Hasonlóan fontos a munkavállalók mentális egészségének megóvása is. A nyugdíjbiztosítás, az önsegélyező pénztári hozzájárulás olyan lelki megnyugvást adhat az érintetteknek, ami elősegítheti a jövő miatti aggódás nélküli munkavégzést. Ide tartozik még a sportolással, kikapcsolódással összefüggésben biztosított juttatások köre is. Ha a munkavállaló sportol, vagy éppen eleget pihen, akkor hatékonyabban tudja ellátni feladatait a feltöltődés után. Ha valaki pihent munkatársakat szeretne látni a munkahelyen, akkor adhat nekik olyan juttatást, mellyel üdülni mehetnek. Ha pénzt adna, hogy ezt pihenésre költheti, lenne, aki erre költi, lenne, aki már hazafelé bevásárolna belőle (FATA 2012). 3. A kutatás céljai, módszerei 3.1 Egészségügyi rendszerek teljesítménymérése A tanulmány alapját képező kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/211-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg. Az egészségügyben végzett teljesítményértékelés azért nehéz feladat, mert a fogyasztók által végzett értékelés nem ad reális képet az egészségügyi rendszer által termelt társadalmi haszonról, amely összetett és sokrétű. A teljesítményértékelési rendszer sikeres kialakításának több feltétele is van. Az első, hogy megfelelő szintű egészségpolitikai támogatottsággal rendelkezzen; a második, hogy a tevékenység 13
intézményesen beágyazott legyen; miközben az eredmények rendszeresen és átláthatóan publikálhatóak legyenek (GAÁL ET AL. 2012:14). A peremfeltételek között napjainkban legtöbbször a globalizációt és az információs technológiák térhódítását említik elsősorban. Ezek olyan új kihívások, amelyeknek csak a motivált, képzett és egészséges munkavállaló tud megfelelni (BIRKNER ET AL. 2011:8) . Változott az emberek munkához való hozzáállása is. A legtöbb ember ma már a munkát nem kizárólag a jövedelem forrásának tekinti, hanem figyelembe veszi azt is, hogy a munkahelyen szociális kapcsolatok alakulhatnak ki, amelyek befolyásolják az önismeretet, az öntudatot és az identitást. A munkahely tehát nagymértékben befolyásolja egészségünket és jólétünket, ahogy egy térség versenyképességét, valamint az életszínvonal és az egészségi állapot közötti kapcsolatot több tényező is befolyásolhatja (PÉTER ET AL. 2009:171). Minél fejlettebb egy térség (magasabb az ott lakók által fizetett adó mértéke, ebből következően magasabb a jövedelme), annál kisebb a daganatos, a keringési és emésztőszervi okok miatti elhalálozás valószínűsége (MOLNÁR – MOLNÁRNÉ BARNA 2012:52). 3.2 A kafetéria jelentősége a foglalkoztatásban A kafetéria választható béren kívüli juttatásokat jelent, melyekből a munkavállaló saját belátása szerint, egyéni igényeinek megfelelően választhat (EMBER 2008). A béren kívüli juttatások rendszere napjainkra széles körben alkalmazott emberi erőforrás menedzsment eszköznek számít, annak ellenére is, hogy a hagyományos felfogás szerint a bérezési politika elsősorban az alapbéren és a bérhez kapcsolódó kifizetéseken alapul. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk ugyanakkor azt a tényt, hogy a munkabér az emberi szükségletek maslow-i rendszerében leginkább a fizikai szükségletek kielégítésére alkalmas. Ezen túl azonban a munkavállalók számára egyre fontosabbak lesznek az olyan tényezők, mint a biztonságérzet, a család biztonsága, a szociális szükségletek, mely igények kielégítésére egy-egy kafetéria elem messzemenően alkalmas lehet (TELKES TANÁCSADÓ RT. 2013). Az emberi és embert befolyásoló kulturális tényezők a szervezetek hétköznapi működésében is egyre fontosabb szerepet kapnak, megnőtt az emberi szakértelem, a tudás és a szakmai hozzáértés. A kafetéria-rendszer kiváló lehetőség a vállalkozások számára arra, hogy fokozzák a munkatársak elkötelezettségét és elégedettségét, megtartsák az értékes dolgozókat, továbbá növeljék a munkahely vonzerejét (POÓR ET AL. 2013). Ezt a célt szolgálja az is, hogy a juttatások kiválasztása során a munkavállaló aktívan részt vehet a folyamatban: a munkáltató által felkínált juttatások közül, meghatározott költségkereteken belül az egyéni szükségletek szerint választhatja ki és állíthatja össze a számára legmegfelelőbb kombinációt. A kafetéria-rendszerben bekövetkező legnagyobb változás a munkáltatót terhelő adókban mutatkozik a 2012-es és 2013as éveket vizsgálva. Míg tavaly a legtöbb kafetéria elem adóvonzata 30,94% volt, addig az idei évben megnövelt egészségügyi hozzájárulásnak köszönhetően ez 35,70% lett a kedvezményes elemek közt. Az igényelhető kafetéria elemek széles skálán mozognak, így lehetővé teszik a különböző korú, családi életciklusú munkavállalók eltérő igényeinek minél teljesebb kielégítését. Az állami szabályozás prioritásai közé tartozik az öngondoskodás (önsegélyezés, iskolarendszerű képzés), a fogyasztásösztönzés (Erzsébet utalvány, SZÉP Kártya, tömegközlekedési bérlet) és a szociális célok (önkéntes nyugdíj- és egészségpénztár) egyre fontossá válása (PÉTER ET AL. 2013) 14
3.3 Alkalmazott módszerek Az empirikus kutatás során az alapsokaságot a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szolgáltatta. A lekérdezés helye Zala megye. A felmérés során a szisztematikus mintavétel módszerét választottam (BABBIE 2001). 300 vállalkozó megkeresése történt, akik közül 198 személy adott értékelhető választ. A mintasokaság méretkategóriák, valamint az állami és magán szektorhoz való besorolás alapján volt reprezentatív. A lekérdezés 2013 tavaszán zajlott. 4. Értékelés 4.1 Empirikus kutatás kiértékelése A lekérdezés eredményeiből kiderült, hogy a vizsgálatba bevont szervezetek 59%-a mikro-vállalkozásként működik (1-9 fő), 23%-uk kisvállalkozás, ami 10-49 fő között foglalkoztat munkaerőt, a közepes vállalkozások aránya pedig 11%. A nagyvállalkozások 250 fő feletti létszámmal 7%-kal képviseltették magukat a kutatásban, szolgáltatásokat finanszíroznak munkavállalóiknak, amelyek hosszú távon hatékonyabbá tehetik a munkavégzést. 162 vállalkozás kínálja a munkavállalóknak az üzemorvos szolgáltatását, ezen kívül a cégen belüli sportolási lehetőség (22), a céges üdülő használata (19) és a testetlelket frissítő masszázs (8) került említésre a vállalati kultúra látható elemei közül. Összetartó, integráló erőként jelenhet meg fejlesztve a munkavállaló elkötelezettségét intézménye iránt. Az egyéb kategórián belül az influenza elleni védőoltást támogatják, tisztított víz áll a munkavállaló rendelkezésére, illetve ingyenes szemvizsgálatot tesznek lehetővé. A munkavégzést azonban nem csupán a testi, de a lelki egészség is hatékonyabbá teszi. Megkérdeztem, mennyire tartják fontosnak a munkáltatók a lelki egyensúlyra való odafigyelést. A válaszadók 39%-a jelenleg is foglalkozik a kérdéssel (74 említés) worksite wellness-en belüli stresszkezelő programokkal, mint például a munkahelyi lazító masszázs, pozitív gondolkodást elősegítő technikák használata. A vizsgált szervezetek munkavállalók felé irányuló magatartása a vállalati kultúra második szintjén jelenik meg a fent említett kérdéskörben, amely a szervezeti értékek és ideológiák szintje. 32%-uk fontosnak tartja ezt a területet, azonban anyagi okok miatt nem tud foglalkozni (62 említés) a kérdéssel vagy nem érzi kötelességének, hogy ezzel foglalkozzon. 10%-uk számára közömbös (19 említés) ez a kérdés, amennyiben a munkavállaló megfelelően ellátja a feladatait. A rövid távú gazdasági célok elérésére koncentrálva 19%-uk a jövőben sem szeretne a témával foglalkozni. Az utóbbiak álláspontja azért veszélyes, mert amennyiben a munkavállaló lelkileg instabil, az a munkavégzés rovására mehet. A munkáltatók 97%-a nagyon fontosnak tartja a munkavállalók egészségmegőrzését, számukra ez többé-kevésbé a vállalati kultúrán belül a szervezeti értékek és ideológiák része. A kultúra-elemek közül közösen vallott értékként a munkavállaló egészségmegőrzése jelenik meg. A megfelelő vállalatpolitika alkalmazásánál fontos vizsgálni, hogy a munkahelyi egészségfejlesztés beépült-e a vállalatirányítás rendszerébe, azaz felismerték-e annak fontos szerepét. Fel kell tárni, hogy a munkahely és a munkafolyamatok kialakításakor figyelembe veszik-e a munkavállalók képességeit (beleértve az egészségi állapotot is). Azaz a személyzeti 15
munkának és a munka-szervezésnek egészség-orientáltnak kell lennie. A sikeres munkahelyi egészségfejlesztésnek kiérlelt, jól megfogalmazott koncepción kell alapulnia, amit szükség esetén (esetleg folyamatosan) módosítani kell. A kafetéria rendszer 2013-as átalakulása a kultúra utalvány mellett már lehetővé teszi az „önsegélyezést” is, az empirikus kutatás azonban még a 2012-ben adható juttatásokra kérdezett rá. A vállalati kultúra látható szintjét vizsgálva az egyes kafetéria-elemeket a szervezetet körülölelő gazdasági környezetbe ágyazzuk be. Ezek szerint a vállalkozások fele (98) már a tavalyi évben sem tudott ilyen jellegű kiegészítő juttatást nyújtani forráshiány miatt. Akik adtak, leginkább az Erzsébetutalványt preferálták, amit étkezésre használhat fel a munkavállaló. 2013-től az Erzsébet-utalvány új célokra is felhasználható. Az étkezési és gyermekvédelmi utalvány megmarad, emellett három új forma jelenik meg: az ajándékutalvány széles termékkörre, az iskolai utalványt tankönyvre, tanszerre, ruházatra, a szabadidőutalványt pedig sport- és kulturális események belépőjére, bérletre, könyvtári beiratkozásra lehet beváltani. Az elfogadóhelyeken az Erzsébet utalvánnyal ezentúl is lehet meleg ételt vásárolni, a kedvezményes adóteher 35,7%-os lesz 8.000 Ft-os keretösszegig, ami mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára vonzóbbá teheti ezt a fajta béren kívüli juttatást. A SZÉP kártya (35) illetve az önkéntes egészségbiztosítási hozzájárulás (kiegészítő illetve életmódjavító, 28) került említésre a legnagyobb gyakorisággal, az erre vonatkozó szabályok szerint 2013-ban az említett juttatás esetén a hozzájárulás mértéke 10%-ról 14%-ra nőtt. 4.2 Összefüggés-vizsgálatok értékelése A vállalkozások méretkategória szerinti változóit (mikro, kis, közepes és nagy vállalkozások) hasonlítottam össze más változókkal és figyeltem meg a köztük lévő kapcsolat szorosságát és együttmozgását korrelációszámítással, SPSS 16.0-os programcsomag segítségével. A változók esetében 5%-os szignifikancia hibahatárt engedélyeztem. A méretkategóriák, illetve a béren kívüli jutatatások esetén egy közepes erősségű, de ellentétes irányú kapcsolatot kaptam (szignifikancia: 0,00, Pearson: -0,317). Az eredmény szerint, minél kisebb egy vállalkozás, annál családiasabb a hangulat, annál inkább ismeri a munkáltató a munkavállalók igényeit és problémáit, ezért fontosnak tartja a megfelelő béren kívüli juttatások nyújtását, a megfelelő ellátást és a védőoltásokat. Fontosabb az egymásra történő odafigyelés, ami egy nagyobb multinacionális cégnél is jelentkezik, de ott ez leginkább az előírásoknak való megfelelésre vezethető vissza. A vizsgált mikro– illetve kisvállalkozásoknál a csapatépítő tréningnek összekovácsoló ereje lehet. A tréningeken a legfontosabb fejlődésre késztető erő az egyén saját tapasztalata, szembesülése a saját és a körülötte lévő emberek jellemvonásaival, kommunikációs és viselkedési stílusával. Elősegíti a csapatszellem és az empátia kialakulását, ami jobb közérzetet és munkakedvet, a későbbiekben egy lelkileg kiegyensúlyozottabb munkavállalót eredményezhet. A vizsgálat eredménye a vállalati kultúra elemek közül a hagyományos „szertartások” jelenlétében és a közösen vallott értékekben mutatkozik meg. A vállalkozások által felkínált sportolási lehetőség, a kedvezményes étkezés, valamint a céges üdülő felajánlása is hatással van a munkavállaló egészségmegőrzésre.
16
5. Következtetések A munkáltatókra és a munkavállalókra is súlyos gazdasági terhek nehezednek a tőkehiány, a munkanélküliség fenyegetése, a kényszerűen magas társadalombiztosítási és adóterhek miatt. Az egészség hosszabb ideig tartó hiánya – akár betegség, akár baleset következményeként – egzisztenciális válságba sodorhatja a munkavállalót. Bizonytalanná válhat a munkahelye, akár el is veszítheti. Valamilyen betegség megléte vagy a koncentráció nélkül végzett munka ugyanúgy veszteséget okozhat a vállalatnak, mint a teljes távolmaradás. A munkáltatók emiatt egyre fontosabbnak érzik a vállalati egészségfejlesztést a worksite wellness, valamint az egészségmegőrzést elősegítő béren kívüli juttatások nyújtása révén. Minél kisebb egy vállalkozás, annál családiasabb a hangulat, annál inkább ismeri a munkáltató a munkavállalók igényeit és problémáit. A mikro – illetve kisvállalkozások a kafetéria, illetve a béren kívüli juttatások (csapatépítés, nyaralás, étkezési hozzájárulás, védőoltások) tekintetében példaértékű a vizsgált térségben, megelőzve a multinacionális cégeket, valamint a forráshiánnyal küzdő állami fenntartású szervezeteket. Ennek révén a vállalati kultúrába beépítik a megbecsülés ezen formáját, egészségesebb és ezáltal hosszú távon jövedelmezőbb munkahelyet teremtve. A vállalati kultúra látható elemei mellett a mikro- és kisvállalkozások esetén a kultúra középső szintje: a szervezeti értékek és ideológiák, valamint az alapfeltevések, premisszák szintje is megmutatkoznak. Ugyanakkor a vizsgált közepes- és nagyvállalatok esetén főként a látható elemek szintje dominál. Ennek magyarázata, hogy az alacsonyabb létszámmal működő intézményekben a forráshiány ellenére is nagyobb az egészségtudatosság melletti elkötelezettség, míg a nagyobb cégeknél inkább a humánerőforrás menedzsmenthez kapcsolódó anyagi döntések dominálnak.
17
Irodalom Babbie E.: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest. Balassi Kiadó, 2001 Birkner Z. – Keller K. – Balogh Á.: Innováció, a fejlődés lehetősége lokális megközelítésben, In: Regionális gazdasági koncentráció, válság, migráció című tanulmánykötet, szerk.: Csuka Gyöngyi, Kovács Bernadett, Szívós Mihály, Pannon Egyetem Gazdálkodás- és szervezéstudományok Doktori Iskola, (ISBN 978-963-508-607-8), 2011 p. 6-24. Borgulya I-né – Barakonyi K.: Vállalati kultúra, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2004, p. 43. Ember, A.: A választható béren kívüli juttatások rendszere az amerikai és a magyar jogrendszerben. Miskolci Jogi Szemle 3. évfolyam 2. szám, 2008 Fata L.: Cafeteria Klinika, Humán Műhely Bt., Nagykanizsa, 2009 Fata L.: Cafeteria Kalauz 1.0, Humán Műhely Bt., Nagykanizsa, 2010 Fata L.:Cafeteria Kalauz, CafeteriaTrend Kft., Nagykanizsa, 2012 Fata L.: Célzott szolgáltatás a gyakorlatban, CafeteriaTrend Magazin, 2013/10 p. 11. Fata L.: (szerk.) CafeteriaTrend Magazin, Szakértői magazin a béren kívüli juttatások alkalmazásához, CafeteriaTrend Kft., Nagykanizsa, 2012/1 – 2013/10 Gaál, P. – Szigeti, Sz. – Evetovits, T. – Lindeisz, F.: Az egészségügyi rendszerek teljesítményértékelésének koncepcionális kérdései. Egészségügyi Gazdasági Szemle, Egészségügyi rendszer teljesítményértékelés I. rész, 50. évf. II. szám, 2012. május, p. 7-14. Molnár, T. - Molnárné Barna, K.: Demográfiai helyzet, egészségi állapot és azok jellemző gazdasági vetülete a Dél-Dunántúli Régióban. Deturope The Central European Journal of Regional Development And Tourism, Vol. 4 Issue 2, 2012, p. 35-54. Péter E. - Fehérvölgyi B. - Birkner Z.: A vállalkozási hajlandóság elemzése a kiskereskedelmi és vendéglátó vállalkozások példáján a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben, Tér és Társadalom, 2009. (23. évf.) 2. sz. p. 171. Péter E. – Keller K. – Kaszás N.: Egészségtudatosság – Része a szervezeti kultúrának?, Vezetéstudomány, XLIV. évf. 6. Különszám, Veszprém, 2013, p. 52-58. Poór, J. – László, Gy. – Beke, J. – Óhegyi, K. – Koble, T.: A cafeteria-rendszer továbbfejlesztésének lehetőségei – múlt, jelen és jövő. Vezetéstudomány, 2013. XLIV. évfolyam 1. szám. Renneczéder É.: Cafeteria jogOK, CafeteriaTrend Magazin, (2012/4) p. 5-7. Renneczéder É.: Cafeteria jogOK, CafeteriaTrend Magazin, (2012/8) p. 6-9. Renneczéder É.: Cafeteria jogOK, CafeteriaTrend Magazin, (2013/3) p. 7-11. Telkes Tanácsadó Rt.: Mi is az a kafetéria? HR portál. http://www.hrportal.hu/index.phtml?id=29345&page=feature. Letöltve: 2013. január 25. Varga F.: Cafeteria Kerekasztal - beszámoló, CafeteriaTrend Magazin, (2012/5) p. 2.
18
PAÁL Petra- SZAKÁLY Zsolt- KONCZOS Csaba Nyugat- magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar, Győr Az egyénre szabott aerob edzés hatása a testösszetételre és a kardio- respiratorikus teljesítményre 1. Bevezetés A rendszeres testmozgással és tudatos táplálkozással tarthatjuk karban az egészségünket. Az egész szervezetünkre jótékony hatást gyakorol a fizikai aktivitás, ezt először stresszként éli meg, majd a rendszeresség hatására adaptálódik. A testedzés az egész szervezet működését pozitívan befolyásolja, ezek közül a testösszetétel és a kardio-respiratorikus teljesítmény változásait, alkalmazkodását vizsgáltuk. A testmozgás önmagában nem elegendő, ha nem megfelelő táplálkozással párosul. A minőségi táplálkozás döntő tényezője az egészséges életnek, hiányában fáradékonyság, csökkent teljesítőképesség, egészségügyi probléma alakulhat ki. Fontos a rendszeresség, a kiegyensúlyozottság és az arányok betartása, hogy a szervezetünk megkapja mindazt, amire szüksége van. A szénhidrátok és a zsírok az energia fő forrásai, melyek lehetővé teszik a sportoló számára a mozgás végrehajtását. A táplálkozás tehát biztosítja mindazt, amire szükség lehet az egészségmegőrzéshez és a fizikai aktivitás kivitelezéséhez. Fontos, hogy a táplálkozást és a mozgást össze kell hangolni, célszerű tisztában lenni azzal, hogy az energiaegyensúly fenntartásához milyen táplálék bevitele ajánlott. Különbséget kell tenni a verseny- és a rekreációs sporttevékenységek között, az edzés és az étrend összeállítás tekintetében is. Mivel egy átlagembernek arra célszerű törekednie, hogy végezzen annyi testmozgást, hogy a napi kalória bevitele egyensúlyban legyen a felhasználttal, addig a versenysportot űzőknek az a fontos, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyagot fogyasszanak a kalóriaszükségletük kielégítéséhez (Pucsok, 2003). A fizikai aktivitás hatására nő az energiafelhasználás, ezért fontos a táplálkozás megfelelő időzítése. Az energiát szolgáltató tápanyagokat (szénhidrát, zsír, fehérje), optimális arányban kell elosztani az étrend kialakítása során, annak megfelelően, hogy az egyén milyen sporttevékenységet végez. A testtömeg és a LBM (Lean Body Mass) mutatja meg számunkra, hogy megfelelő-e az energia bevitel. Ha nem veszünk magunkhoz megfelelő mennyiségű energiát, az testtömeg csökkenéssel jár, ez pedig nem garancia arra, hogy ez egyben a zsírmennyiség csökkenését is jelenti. A jelentős mértékben lecsökkentett kalóriamennyiség az izmot sokkal nagyobb mértékben csökkenti, mint a relatív zsírtömeget. Ezért elengedhetetlen az, hogy az étrend összeállításánál törekedjünk a pontosságra, nyomon kövessük a fizikai aktivitással járó energiafelhasználást, valamint figyelembe vegyük azt, hogy az általunk edzett egyén élsportoló, vagy rekreációs céllal végez testmozgást (Fajcsák, 2005).
19
2. Vizsgálat célja és a feltett kérdések A fent említett ismereteket figyelembe véve kidolgozásra került egy irányított edzésprogram, melyet az intézmény egy rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakos hallgatója hajtott végre. Az állapotfelmérést követően azt szerettük volna elérni, hogy a kitűzött céloknak megfelelően a vizsgált személynél a lehető leghatékonyabb testösszetételbeli és állóképességi fejlődést érjük el a vizsgált időszakban. A mérési adatok elemzése után fontosnak tartottuk, hogy megfelelő ismeretanyagot sajátíthasson el a vizsgálat résztvevője ahhoz, hogy a későbbiekben önállóan is képes legyen alkalmazni a tudatos edzés és táplálkozás módszerét a saját szervezete igényeinek ismeretében. A tanulmány a három adatfelvétel eredményeit és a köztük lévő eltéréseket mutatja be. Az első vizsgálat a kiindulási állapot objektív meghatározását szolgálta. A második és harmadik vizsgálat alkalmával a hathetes edzésprogram során történő változásokat regisztráltuk. A vizsgálatunkkal kapcsolatosan a következő kérdéseket fogalmaztuk meg: 1. Az edzésprogram és a megfelelő diéta hatására várható-e a testtömeg/testösszetétel optimalizálódás? 2. A megfelelő pulzustartományban végzett edzésprogram teljesítményjavulást eredményez-e? 3. Vizsgált személyek és alkalmazott módszerek 3.1 Vizsgált személyek A vizsgált személyek a Nyugat- magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar harmadéves rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakos hallgatója: -
B. F: 22 év
Jellemző fizikai aktivitás: a vizsgált személy fizikailag aktív, az órarend keretében végzett kötelező mozgásos anyagok mellett, napi rendszerességgel edzésprogramot végez, sportmúlttal rendelkezik. 3.2 Alkalmazott módszerek A vizsgálat három adatfelvételből állt (I. adatfelvétel: 2012. X.08. , II. adatfelvétel: 2012.XI.05. , III. adatfelvétel: XI.26.), melyek során a testalkatot Conrad (1963), a testösszetételt pedig Drinkwater és Ross (1980) eljárási módszere alapján vizsgáltuk. A testösszetételt jellemeztük még az InBody 720 testösszetétel analizáló gép segítségével. A kardio-respiratorikus rendszer állapotának felméréséhez egy módosított ingafutás tesztet és egy egyéni protokoll alapján kialakított, spinning terheléses vizsgálatot alkalmaztunk.
20
3.2.1. Antropometriai jellemzők A Conrad- féle módszer a testi felépítést két fejlődési irány mentén mutatja be. A típusváltozásokat a testméretekből következtetett indexben foglalja össze. Az alakvariánsok a metrikus indexből (MIX) és a plasztikus indexből (PLX) állnak. A testösszetételt becslő eljárás Drinkwater és Ross nevéhez fűződik. A vizsgált személy testösszetételét a testtömeg százalékban kifejezett izomtömeg értékével jellemeztük, a zsírtartalom meghatározására a Parizková (1961) bőrredő mérésen alapuló módszerét választottuk. A testméretek analizálásában hitelesített mérőeszközök álltak rendelkezésünkre az egyetem laboratóriumában. A klasszikus jellemzők mellett (testtömeg, testmagasság) a relatív testzsírtartalmat és a test izomszázalékát is meghatároztuk. 3.2.2. InBody 720 Az eszköz segítségével megismerhettük a vizsgált személy testösszetételét, ez segítséget nyújtott az elindulásban, az edzésprogram kialakításában. Az értékek elkülönítve megmutatták a testet alkotó összetevők súlyát, ezek együtt alkotják a teljes testsúlyt. A mért értékeket összehasonlítottuk a normál értékekkel és ezek alapján közösen kitűztük az elérendő célokat. A mérések során figyelembe kellett venni azt a tényt, hogy a Parízková által javasolt eljárás és az InBody 720 becslése közel állnak egymáshoz, de humánbiológiai megítélés szerint, nem minden vizsgált személy esetében azonos az eredményük. A hagyományos antropometriai- és a bio-impedancia elvén működő módszerek jól kiegészítik egymást (Ihász, 2010). 3.2.3. Módosított ingafutás Az aerob teljesítőképesség és a maximális pulzus meghatározásának egyik eszközeként a módosított ingafutást használtuk. A módszer lényege az, hogy a sebesség 0,5 km/h-t emelkedik 100 méter megtétele után. A vizsgálatot 8 km/h kezdő sebességről indítottuk. A vizsgált személy a három felmérés között jelentős javulást ért el és egyre hosszabb ideig tudta folytatni a tesztet. Legalább 8 teljesített, egyre növekvő sebességű szakasz megtétele volt szükséges a teszt eredményességéhez. A részidő fokozatosan rövidült, a folyamatosan emelkedő pulzusértékeket rögzítettük (Ihász, 2010). 3.2.4. Spinning terheléses vizsgálat Az aerob teljesítőképesség és a maximális pulzus megállapításának másik eszköze volt az egyéni protokoll alapján irányított, spinning terheléses vizsgálat. A teszt rögzített sebességről indult, ami 5 percenként fokozatosan növekedett és teljes kifáradásig tartott. Az ingafutáshoz hasonlóan, ebben is jelentős javulást tapasztaltunk az első és a harmadik vizsgálat között. 3.2.5. Conconi- teszt A különböző intenzitászónák biztosítják a képességfejlesztés eredményességét. A hatékony állóképesség fejlesztéséhez szükséges ismerni az aerob küszöb, az aerob-anaerob átmenet és az aerob küszöb értékét. Az edzésprogram ideje alatt az egyén terheléses vizsgálatának eredményeit Excel táblázatot használva értékeltük, melynek segítségével megismertük az anaerob töréspontját. Az esetek többségében az ábrákon a töréspont jól kivehetően
21
látszik, a fizikai aktivitás hatására egyéb következtetéseket is levontunk a pulzusértékek változásából. 4. Eredmények és megbeszélés A vizsgálat alatt történt változásokat táblázatban összesítettük, a testösszetétel és a fizikai terhelhetőség szempontjából is jelentős változásokat tapasztaltunk. A hat héten át tartó meghatározott terjedelmű és intenzitású terhelés és kontroll alatt tartott táplálkozás pozitív hatást gyakorolt a vizsgált személy teljesítőképességére és testösszetételére. A rendszeres állóképességi- és erőállóképességi mozgások hatására optimalizálódott a testösszetétel, valamint jelentős fejlődést mutatott a terhelés alatti szívfrekvencia, a szív- keringési- légzési rendszer adaptációja. Az első vizsgálat eredményei alapján megállapítottuk a vizsgált személy testösszetételét, illetve, hogy milyen változtatás szükséges. A felmérés során az InBody 720 és az antropometriai vizsgálat mérései alapján határoztuk meg a testsúly változási igényeket és az értékek alapján dolgoztuk ki a szükséges edzés és táplálkozási tervet. 4.1. Testsúly változási igény az InBody 720 mérése alapján B. F. mérési adatait mutatjuk be, az ő esetében a cél a testösszetétel optimalizálása, mivel a testzsír százaléka túl alacsony volt. Az edzésprogram alatt az alakformáló, izomtömeg növelő edzéseken volt a hangsúly, a kardió jellegű fizikai aktivitást az ő esetében az úszás és a spinning jelentette, az alap állóképesség javítása érdekében. 1. táblázat. B. F. testtömeg változási igény Cél 63,6 kg Teljes testsúlyból +8,3 kg Zsírtömegből +5,7 kg Izomtömegből +2,6 kg Fittségi mutató 72 4.2. B.F. antropometriai adatai A vizsgált személy testtömege az első vizsgálat időpontjában 55,3 kg volt, ami három hét alatt 56,5kg-ra, a hatodik hétre 56,8 kg-ra nőtt. A testtömeg növekedés mellett testtömeg optimalizálódás is történt, amit különösen az antropometriai vizsgálat eredményei alapján, a zsírtömeg növekedésben tapasztaltunk. A kezdeti túl alacsony zsírszázalék az optimális arányú terhelés és táplálkozás hatására 14,06%ról 20,74%-ra növekedett. A Heath és Carter komponens a kezdeti 334 értékről 424 értékké alakult, ami az ő testalkatát tekintve megfelelő érték, mivel az ektomorf dominancia mellett optimális arányú mezomorfia áll, ami a nyúlánkság mellett az izomzat fejlettségét jelzi. Az edzésprogram sikerességét igazolja tehát a kezdetben kitűzött céloknak megfelelő testtömeg optimalizálódás.
22
TTS kg TZS% BZSR% BI%
2. táblázat. B. F. antropometriai adatai 1. 2. 3. I-II. vizsgálat vizsgálat vizsgálat vizsgálat 55,3 56,5 56,8 + 1,2 14,6 21,87 20,74 +7,81% 13,7 17,93 18,37 +4,86% 44,78 40,62 41,87 -4,16%
II-III. vizsgálat + 0,3 -1,06% +0,44% +1,25%
4.3. B. F. InBody 720 A vázizom tömege az InBody 720 mérései alapján 25,9 kg-ról 27,0 kg-ra emelkedett, ezzel a testtömeg optimalizálódott és a normál kategóriába kerültek a vizsgált személy értékei. A testtömeg analizátor mérése alapján a BMI a kezdeti 18,7-ről 19,2-re emelkedett, ezzel normalizálódott ennek az értéknek is az eredménye. A hasüregi zsír (VFA) csökkenése szintén kedvező eredmény, értéke 31,9-ről 21,0-ra változott. A napi kalóriaszükséglet (BMR) 1372-ről a fizikai aktivitás hatására 1414 kcal-ra emelkedett. Az alap állóképesség fejlődését a fittségi mutató értékének növekedése jelzi, ami 72-ről 73-ra módosult.
Súly (Kg) Vázizom tömege (Kg) Testzsír tömege (Kg) Testzsír (%) BMI VFA BMR Fittségi mutató
3. táblázat. B. F. InBody 720 adatai 1. 2. 3. I-II. vizsgálat vizsgálat vizsgálat vizsgálat 55,3 56,0 56,8 +0,3 kg 25,9 26,7 27,0 +0,8 kg
II-III vizsgálat +0,8 kg +0,3 kg
8,9
8,0
8,4
-0,9 kg
+0,4 kg
16,1 18,7 31,9 1372 kcal 72
14,4 18,9 24,4 1405 kcal 72
14,8 19,2 25,0 1414 kcal 73
-1,7% +0,2 -7,5 +33 kcal 0
+0,4 kg +0,3 +0,6 +9 kcal +1
4. 4. Terheléses tesztek eredményei A terheléses tesztek közötti különbségekből következtettünk a szív- keringési rendszer teljesítményének javulására, stagnálására. A módosított ingafutás esetében a relatív nyugalmi pulzusérték 5 ütés×min-1-cel csökkent. A kitüntetett pulzusértékhez tartozó teljesítmény, PWC170, az állóképesség javulásának határára a hathetes edzésprogram alatt a sebességben 1km/h, a megtett távolságban 200m különbséget eredményezett. A pulzusmegnyugvást befolyásolja az egyén aktuális fizikai-pszichikai állapota. Ha az ébredési pulzus vizsgálata során 4-8 ütés×min-1-cel magasabb értéket tapasztalunk a megszokottnál, az túledzettségre utal. Ebben az esetben a terhelés utáni pulzusmegnyugvás időtartama növekszik. A terheléses vizsgálatok után mért pulzusmegnyugvás B.F. esetében az első alkalom utáni 102 ütés ×min -1ről, „ami nagyon” jó érték, „kiváló” értékre, 95 ütés×min-1-re csökkent. A spinning 23
terheléses vizsgálat is kedvező eredményeket mutatott, a relatív nyugalmi pulzusa a vizsgált személynek 109 ütés×min-1-ről 85 ütés×min-1-re csökkent. Az 5 percenként mért pulzusértékekhez tartozó sebességértékek jelentősen javultak az edzésprogram hatására (Szakály2012). A testösszetétel és az edzettségi szint tekintetében megállapítható, hogy a hathetes edzésprogram és a hozzá tartozó diéta eredményes volt. A kitűzött célokat sikerült teljesíteni, a testösszetétel optimalizálódott, az alap állóképesség javult. Az edzésprogram végén ismét megbeszéltük a kitűzött célokat, az elért eredményeket és azt, hogy mennyit sikerült megvalósítani, ezeket mi nehezítette és mi volt az, ami a motivációt adta ahhoz, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából az egyén. 5. Következtetések Az antropometriai vizsgálatok és az InBody 720 méréseiből megállapítható, hogy a hat héten át tartó, heti három edzés pozitívan befolyásolta a vizsgált személy testösszetételének változását. Megállapítható, hogy a második és harmadik mérés során tapasztalt kedvező testösszetétel változásokat az optimális étrend és edzésprogram eredményezte. B. F. esetében mind a zsír- mind az izomtömeg növekedett. A vizsgált személy testalkatának és testösszetételének változásai jól kimutathatók, az első és a harmadik vizsgálat közötti eredmények jelentősen eltérnek egymástól. Az első állítás beigazolódott, a megfelelően összeállított edzésprogram megfelelő diétával kiegészítve- optimális testösszetétel változását eredményez, a kitűzött céloknak megfelelően. A terheléses vizsgálatok eredményei tükrözik a pulzusérték gyors adaptálódásának képességét, a szív-keringési rendszer edzettségének magasabb szintre jutását. A vizsgált személy szív kapacitása növekedett, így a szervezet számára a terhelés mértékének megfelelő mennyiségű oxigént és energiát tudott szolgáltatni. Ezáltal a szív nagyobb vérmennyiséget képes egy összehúzódással továbbítani, ami nagyobb oxigéntartalommal is jár, ezt az izmok hatékonyabban tudták felhasználni a munkavégzés során. A hat héten át tartó állóképességi edzésekkel láthatóan egy jobb aerob edzettségi szintet sikerült megszerezni a vizsgált személynek. A fokozatosan növekvő terjedelmű - később intenzitású edzések hatására a relatív nyugalmi pulzusértéke is csökkent, ezáltal nagyobb tartományú intenzitás zónákkal tudott dolgozni, ami hatékonyabb kivitelezést eredményezett. A második állítás szerint a megfelelő pulzustartományban végzett edzésprogram teljesítményjavulást eredményez. A vizsgálatok eredményei alapján a második állítás is beigazolódott, a vizsgált személy kardio-respiratorikus rendszerének edzettsége jelentős mértékben javult, ezáltal a terheléses tesztek eredményeit vizsgálva, teljesítményjavulást tapasztaltunk. A testalkat, testösszetétel és aerob teljesítmény változásainak eredményességét a fizikai aktivitás mellett a megfelelő táplálkozás nagymértékben befolyásolta. A megfelelő diéta és az energiaforgalom mérése nélkül az edzésprogram hatékonysága kisebb mértékű lett volna. A pulzusmérő órák segítségével a vizsgált személy nyomon tudta követni az edzés során felhasznált energia mennyiségét, ezeket az adatokat figyelembe véve állítottuk össze az adott napra a kalória bevitel mennyiségét. A folyamatos kontroll segítségével arányosan adagoltuk a fizikai aktivitás során felhasznált energiát és a táplálkozással bevitt energiát. Megállapítható, hogy a megfelelő táplálkozás, optimális terheléssel, pozitív hatást eredményezett a vizsgált személynél. 24
Összegezve, jelentős változás a testösszetétel és a pulzusszám gyors adaptálódásában mutatható ki, a terheléses teszteken nyújtott teljesítményekben kisebb mértékű javulás látható. Ez azzal magyarázható, hogy az állóképesség és a terhelhetőség lassabban fejleszthető, mivel az állóképességi teljesítményeket az aerob kapacitás, a szív-, keringési-, légzési rendszer edzettsége, az aerob és anaerob anyagcsere folyamatok színvonala, a technikai tudás szintje, az izomrostok aránya és a pszichés tulajdonságok mellett jelentősen befolyásolja az erő- és a gyorsasági állóképesség szintje is. Ezért ezt figyelembe kell venni versenyszerű és rekreációs edzések összeállításánál is, és az elért edzettségi szintnek megfelelően várható a kívánt eredmény.
25
Irodalom FAJCSÁK Zs. (2005): Teljesítmény-optimalizáló táplálkozás. Magyar Edző. 31-33. GYÖRE I. (2008): A teljesítménydiagnosztikai vizsgálatok célja, eredmények felhasználása az edzői munkában. Magyar Edző. 47-49. IHÁSZ F.- Rikk J. (2010): Egészségfejlesztés. KACSÁNDI A.- Tolnay P.- Szabó S. A. (2005): Testtömegoptimálás és pulzuskontroll. Magyar Edző. 20-21. NEUMANN, G. (1993): Zum zeitlichen Ablauf der Anpassung beim Ausdauertraining. Leistungsport. 5: 9-14. NEUMANN, G.- Schüler, K.P. (1994): Sportmedizinische Funktionsdiagnostik. 2. Aufl. Leipzig: Barth. OBÁL F. (1986): Az emberi test. II. kötet, Gondolat- Budapest. PETREKANITS M. (2008): Terhelésélettani vizsgálatok szerepe a formaidőzítésben. Magyar Edző. 36-39. PUCSOK J. (2003): A sportolók táplálkozása. In: A sportorvoslás alapjai (szerk: Jákó P.) Országos Sportegészségügyi Intézet. Budapest. 419-444. SZAKÁLY Zs.- Ihász F.-Király T.-Murai B.-Konczos Cs. (2003): Testalkat, testösszetétel és az aerob teljesítmény hosszmetszeti vizsgálatának tapasztalatai női főiskolai hallgatóknál. Magyar Sporttudományi Szemle. 30-32. SZAKÁLY Zs. (2011): Humánbiológia. Előadás anyag. SZAKÁLY Zs. (2012): Terhelésélettan. Előadás anyag. SZAKÁLY Zs. (2012): Sportedzés. Elmélet és gyakorlat. SZŐTS G. (2001): Sportolók anyagcseréjének energetikai alapjai. Magyar Sporttudományi Szemle. 30-32.
26
