MIT ADOTT AZ ŐSI EGYIPTOM A VILÁGNAK? II. rész A Nílus ajándékaiként ismert ősi Egyiptom az istenkirályok hona, a termékenység és a kreativitás netovábbja, a tiszta spiritualitás csodavilága, rengeteg kérdésre adja meg a választ, ha kellő alázattal és nyitottsággal közelítünk felé. Ne feledjük, csak Egyiptomban tudott fennmaradni az ókori világ hét csodájának egyike! Nem szeretném unalomig ismételni azokat a tényeket és talányokat, amelyek a piramisok „titkairól” szólnak, hiszen amiket tudunk és feltételezünk, az nem titok. A valódi rejtélyek a piramisokat illetően máig feltáratlanok. Az igazi piramisoknak simák voltak a falai. Vagyis azok a piramisok, amelyek állítólag a IV. dinasztia korából származnak, abban is egyedülállónak számítanak, hogy a legjobban építették meg őket, így mind a mai napig épségben állnak. Pontosabban épségben állnának, ha a 19. században némelyik uralkodó úgy nem határoz, hogy Kairót a piramisok köveinek felhasználásával építsék fel. Ezen igazán nincs mit csodálkozni, hiszen az iszlámvallású török megszállók (kb.350 évig vendégeskedtek Egyiptomban, míg nálunk csak 145 évig), majd az egyiptomi királyok nem tisztelték a fáraók hagyatékát, a „Nagy Testvéreket”, a piramisokat. Így hát kezdetét vette a piramisok barbár-vandál széthordása. De a piramisok nem adták magukat olyan könnyen, ezért ágyúval kezdték lövetni a monumentális gúlákat. Ez egészen addig fajult, mígnem külföldi archeológusok kezdeményezésére be nem vezették a műemlékvédelmet Egyiptomban. Ezek után tegyünk egy kis kitérőt a piramisok világába! A PIRAMISOK MEGSZENTSÉGTELENÍTÉSE Az első arab, aki a Hufu-piramis belsejében járt, al-Mamún kalifa volt a 9. században. Ő volt a híres Hárún ar-Rasíd fia. A kalifa a falbontás módszerét alkalmazta, mivel a bejárat felkutatását hiábavalónak ítélte, sőt úgy vélte, hogy talán nincs is valódi bejárata. Amikor bejutott, teljesen üresen találta a belsejét. Nagyjából úgy láthatta, ahogyan jelenleg is áll. (A piramis kirablásáról később szólók majd.) Al-Mamún olyannyira dühbe gurult, hogy az összes piramist sebtében le akarta bontatni. Ennek a próbálkozásának sajnálatos nyomait ma is megtekinthetjük a Menkauré piramisán. Mindazonáltal az uralkodó próbálkozásai nem jártak sikerrel. Nem túlzás azt állítani, hogy az arab korban a gízai piramisok kőbánya gyanánt szolgáltak. Mint már említést tettem róla, turai mészkő burkolatukból épült Kairó összes kiemelkedőbb középkori épülete. 1301-ben óriási földrengés rázta meg a vidéket. A korabeli arab történetírók és utazók szerint ez tette lehetővé, hogy 1356-ban an-Nászir Haszan szultán a meglazult burkolókövekből felépítse Kairó impozáns erődjeit és palotáit. Európában sokáig mit sem tudtak a piramisok létezéséről. Egyik első említésükre 1458-ban kerül sor, mely egy velencei nemes, Gabriele Caodilista nevéhez fűződik. Ő is azt a populáris véleményt szajkózta, miszerint a piramisok a bibliai József gabonaraktárai. 1459-ben Mauro Camaldolese atya az általa készített térképen már feltűntette a gízai piramisokat. Ezzel együtt az általános európai hozzáállást a 16. századig a piramisok iránti érdektelenség jellemezte. 1582-ben Giorgio Emo, velencei konzul és Prospero Alpini természettudós tekintették meg a piramisokat. Alpinitől terjedt el a Rerum Aegyptiorum Libri Quatuor című munkája alapján, hogy a gízai piramisok ókori királysírok. Máig ez a feltételezés szerepel számos tankönyv
oldalán, s ezt az elméletet igyekeznek beleverni a diákság fejébe. Ami persze megalapozatlan és hiteltelen. A piramisok híre és rejtélye a napóleoni hadjáratok művész- és történész-csoportja által került be az európai közgondolkodásba és műveltségbe, amelynek vezetője Dominique Vivant Denon volt. Denonról írta C. W. Ceram, hogy „Egyiptom archeológiai feltárása két ember munkájával kezdődik, ez a kettő: Napóleon és Vivant Denon”. Az első európai ember, aki az ókor óta a piramisban járt, Giovanni Battista Belzoni volt. Ő volt az első, aki ténylegesen tett a műemlékek megóvásáért, merthogy Egyiptomot gyakorlatilag kifosztották az elmúlt évezredekben. Később Auguste Mariette folytatta a műemlékvédelem projektjét. A PIRAMISOK RENDELTETÉSE Az eddigi elméletek sírhelyekként próbálták feltűntetni a piramisokat, jóllehet múmiát vagy tetemet egyetlen piramisban sem találtak. Ezzel szemben érdemes gondolatindításnak ideidézni Robert Bauval teóriáját, miszerint a gízai piramisokat egy nagy terv alapján építették. Ez volt az Orion-misztérium. Tehát a csillagos égbolton látható Orion-öv három csillagának elhelyezkedését és fényerejét tükrözték a piramisok ősi építői a Földre. Ezt fontos kiegészíteni azzal, hogy itt nem csupán fizikai tükrözésről, hanem az energiák „lehívásáról” is szó van. Vagyis a piramisok energiagenerátorok, amelyek precízen meghatározott csillagok erőinek begyűjtői és transzformátorai. Mindez elvileg lehetséges a kvantumfizika és a piezoelektromosság elmélete alapján, de ami talán lényegesebb, hogy az ősi egyiptomi beavatottak az elméletet átültették a gyakorlatba. (A piezoelektromosság olyan elektromos jelenség, melynek során bizonyos anyagokon – például kristályokon – összenyomás hatására elektromos feszültség keletkezik.) A piramisok – sőt egész Egyiptom – az égbolt egy-egy szeletének, tehát az univerzumnak kicsinyített másai, amelyek egyszersmind összekötik a fentet a lenttel, a távolit a helyivel és lehetővé teszik az emberi tudat revelációját (feltárását) és felemelkedését. Az annui teológiát (a Nap városának istenhitét) a IV. dinasztia korára teljesen átszőtte az Ozirisz kultusz. Csillagászati megfigyeléseiket is ennek rendelték alá; azaz a számukra fontos csillagképeket Ozirisszel hozták kapcsolatba. Az egyiptomiak ez a csillagképet Sah-nak nevezték. Ő volt az Égen Átkelő Isten, akit egy válla fölött visszanéző alakkal ábrázolták, aki kinyújtott kezében csillagot tart, másik kezében a túlvilág kulcsát, az ankhot. Hosszas viták után 1964-ben az egyiptológus világ is elfogadta, hogy a Sah csillagkép nem más, mint a régről ismert Ozirisz-Sahu, a feltámadott Ozirisz. Ebből következik, hogy a piramisokban valamifajta szellemi metamorfózis (átváltozás) ment végbe. Az emberi szellem itt képes volt elválni a fizikai testtől és dimenziók közötti utazást tenni. Egyes piramisokból csupán az ember tudata, míg másfajta piramisokból az ember teste is képes volt kilépni, azaz elutazni. Mindezek fényében talán jobban értelmet nyer, hogy miért hívták az égbe vezető lépcsőnek a piramisokat. Hiszen valóban az égbe: egyes bolygókra, illetve csillagképekbe vezettek a beavatottak számára. A FELTÁMADÁS MISZTÉRIUMA Ugyanakkor Egyiptomban találkozunk először a feltámadás misztériumával. A lépcsős piramisok (zikkuratok) – mint például a szakkarai – olyan építmények voltak, ahol a halott
lelke, mintegy lépcsőfokonként haladva felmászik az isteni világba. Mert minden ember lelke egy csillag – vallották az egyiptomiak. A Nílus menti teológia az ember lelkét KA-nak nevezte, azaz lélekszikráról beszél, míg az ember szellemét BA-nak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a piramis elnevezés a „felemelkedni” jelentésű „mer” igéből ered, akkor érthető, hogy elsősorban az ember szelleme és lelke volt hivatott eloldódni a testétől, hogy különböző utazásokat tegyen az univerzumban minekután utána visszatért és újra összekapcsolódott a testével. Így látható, hogy a feltámadás misztériuma már az egyiptomi időkben megvolt és nem is olyan ritkán alkalmazott hagyománynak számított. Megjegyzem, Jézus is egyiptomi misztériumiskolákban kapott beavatásokat, így nyilvánvalóan ismerhette – ismerni kellett – a feltámadás mágikus formuláját is. Márpedig, ha elfogadjuk, hogy egyetlen piramisban sem találták meg a fáraók holttestét és egyetlen piramison sem találták meg az elhunyt nevét, akkor abból le kell szűrnünk a logikus következtetéseket: - könnyen cáfolható, amit számos egyiptológus biztosnak állít be, miszerint a piramisok temetkezési helyek voltak hasonlóképpen a korábbi dinasztiák masztabáihoz, melyek földalatti sírkamrák voltak, amik fölé tömör téglaépületet építettek. - Igaz ugyan, hogy Dzsószer piramisában találtak egy aranyozott koponyát és két aranyozott talpat, de azok az egyiptológusok szerint is egy későbbi temetkezésből származnak. - Nem található a piramisokban konkrét és hitelt érdemlő név (például kartus), amely alapján pontosan azonosítani lehetne, hogy kinek a tiszteletére, avagy emlékére, avagy milyen funkcióra szánták az építményt. - Csak jóval későbbi feljegyzésekből tudható, hogy az igazi piramisok már álltak vagy használatban voltak bizonyos fáraók ideje alatt. Amúgy merő logikátlanság valakinek sírhelyet építeni 40 éven át, majd nem feltűntetni a nevét egy vagy több jól látható helyen. Ugyanakkor viszont az egyiptomiak írni egészen biztosan tudtak. - Sokkal valószínűbb a piramisok beavató helyként történő használata és a rezonanciaelmélet, amely az emberi energiamező frekvenciájának megemelését célozta meg. BIZTONSÁGI BERENDEZÉSEK Az egyiptomi piramisépítők nem csak ahhoz értettek, hogy utánozhatatlan eljárással kolosszális energiaközpontokat építsenek, hanem ahhoz is, hogy különféle biztonsági berendezésekkel lássák el azokat. Sokan úgy vélik, hogy a piramisok többségét a kalandorok és a kincsvadászok már korán kirabolták. Kákosy László szerint csak az i. e. 1. évezred folyamán rabolták ki először a piramist valamikor a második perzsa fennhatóság alatt, közvetlenül a makedónok előtt. A kutatók szerint Sztrabón idejében még ismerhették a bejáratot. Al-Mamún új bejáratot vágott a piramisba, amit legkésőbb a római korban újra lezárták. Ezt olyan sikeresen kivitelezték, hogy az utókor sem találta meg, csupán annyit tudott róla, hogy az északi oldalon keresendő. Az egyiptológusok bevallása szerint olyan maximális biztonsági berendezésekkel védték a sírkamrákat, amely lehetetlenné tette azok kifosztását. A bejárat elrejtése, az óriási gránittömbök a folyosók bejáratánál és a Nagy Galéria elérése után még három hatalmas, leereszthető kőlap-torlasz mind-mind a biztonságot szolgálta. Ezzel együtt többen feltörték a piramisok pecsétjét és bejutottak bizonyos belső termekbe, s valószínűleg magukkal vitték mindazt, amit ott találtak.
Ugyanakkor irigylésre méltó az a biztonságtechnika, amivel az építők óvni igyekeztek a titkos termeket. Arra a kérdésre pedig, hogy valóban kifosztották-e a piramisokat, elegendő csak annyit felidéznünk, hogy 1987-ben egy francia kutatócsoport több, valószínűleg szobrokat és tárgyakat tartalmazó, titkos teremre bukkant a Nagy Piramisban. Azonban a megakőtömbök „átvilágítása” és a nyilvánosságra hozott eredmények után csakhamar az ország elhagyására kényszerültek. Hivatalosan tehát nincs folytatása a történetüknek. Másfelől viszont, dr. Zahi Hawass főrégész életcéljának tartja, hogy a Nagy Piramisban található, máig felfedezetlen termek bejáratának felderítése és felnyitása az ő nevéhez fűződjön. Száraz György Boldog napot!
AZ ÉV SPIRITUÁLIS FÉNYPONTJA II. rész A karácsony eredetének rejtélye mindenképpen megér egy-két misét, hiszen maga az ünnep végső soron csak akkor nyerheti el valódi szentségét, ha megértjük, minek állít emléket. S mint majd látni fogjuk, minél mélyebbre ásunk a történelemben, annál többféle válaszra bukkanunk. POLEMIZÁLÁS A KARÁCSONY BEVEZETÉSE KÖRÜL Artner azt állítja, hogy bár azt „nem lehet igazolni, hogy december 25-e valóban az Úr születésnapja, mert történeti támaszaink erre nincsenek és a régiek által felhozott bizonyítékok sem állják meg a helyüket, de azért még sem merjük föltétlenül azt állítani, hogy nem ez az Úr születésének igazi napja. Azáltal ugyanis, hogy a december 25-e mellett felhozott érvek elestek, még nincs bebizonyítva, hogy nem e napon született a Megváltó." Ma már a legtöbb kevésbé elfogult vallás-és egyháztörténész egyértelműen vallja, hogy Jézus születésnapjának meghatározása tekintetében sötétségben tapogatózunk. Teljesen bizonytalan azt állítani, hogy Jézus éppen azon a december végi napon született meg, amelyet a keresztény világ csupán a hagyományokból adódóan a 4. század közepétől ünnepel. Bajusz Ferenc református teológus szerint „Jézus születésnapja körül még nagyobb a bizonytalanság, mint a születési év körül. A pontos dátumot itt sem ismerjük." Mindehhez még okvetlenül hozzá kell vennünk, hogy az első századokban a keresztény gyülekezetek egyáltalán nem ünnepelték meg december 25-ét Krisztus születésének napjaként. A szóban forgó születésnap csak a constantinusi fordulatot (4. század) követően vált bevett szokássá. „Az az érzésünk, nem is érezték szükségét annak, hogy különösebben megünnepeljék a Megváltó születését. Az ősegyház, amely a vértanúk halála napját 'natales martyrum'-nak, a mártírok születésnapjának nevezte, a halált tekintette az igazi életre, az örök életre való születés napjának, ezért inkább a halál évfordulóját ülte meg." (Bajusz Ferenc) A kutatások eredményei azt mutatják, hogy a karácsony, mint keresztény ünnep kialakulásában az egyiptomi eredetű Ízisz-Ozirisz-Hórusz kultusz és a későbbi Mithrászkultusz is komoly szerepet játszott.
A 3. század elején, Heliogabalus császár idején (218-222) Hippolytus római püspököt eretneknek bélyegezték, ezért az ellenpüspök kiátkozta őt. Ekkortájt kezdett terjedni Rómában a „vérfertőző” Ízisz-kultusz, amely december 25-én ünnepelte „Ízisz a Hórusz-gyermekkel” elnevezésű ünnepét. Hippolytus a jelek szerint ennek az ünnepnek az ellensúlyozására kezdte ünnepelni december 25-én a karácsonyt Róma külvárosi gyülekezeteiben. Hippolytus a híressé vált „Húsvéti táblázatán” és a 202-ből származó Dániel kommentárjában jelöli meg először december 25-ét, mint Jézus születésnapját. A KARÁCSONY MINDKÉPPEN POGÁNY ÜNNEP A keleti és a nyugati típusú, tehát a bizánci és a római kereszténység számos hitvitái közül csak a legjellemzőbbeket említem: - szombat és vasárnap kérdése, - húsvét ünnepének meghatározása, - karácsony időpontja. Az igazság valószínűleg már nem fog egyik fél pártjára sem állni. A mai érvényben lévő Újszövetség nem erősíti meg egyértelműen és nem is cáfolja, hogy melyik a helyes időszámítás, illetve időpontválasztás. Ahogy a húsvét esetében a keleti kereszténység rögzített időpontú megoldást választ, úgy a nyugati kereszténység lunáris elven kalkulálja ki a dátumot. A karácsony nemkülönben bonyodalmas történet, hiszen előbbi január 6-n, utóbbi december 25-én ünnepli. Ítéletnapig lehetne vitatkozni ezen, azonban a hangsúly nem azon van, hogy melyik egyháznak van igaza, hanem hogy vajon lett volna-e jelentősége/eszébe jutott volna-e az egyháznak foglalkozni a Megváltó születésnapjának ilyen díszes megünneplésével, ha nem találkozott volna össze a pogány szokásrenddel. Ugyanis ahhoz kétség sem férhet, hogy a pogány ünnepkörökben már akkoriban is réginek számított a karácsony mint szoláris (naphoz kapcsolódó) ünnep. Innen nézve tehát úgy tűnik, mintha az egyház krisztianizáló ténykedése magához vonta volna ezt a tradíciót és mintegy magára szabta volna azt. Ami a szombat-vasárnap dilemmáját illeti, álljon itt egy idézet 1530-ból, az Ágostai hitvallásból: „Megemlítik a szombatnapot, amelyet nyilvánvaló módon a Tízparancsolat ellenére cseréltek fel vasárnappal. Egyetlen példát sem hánytorgatnak annyit, mint a szombat nap megváltoztatását. Bizony nagy az egyház hatalma – állítják –, hogy még a Tízparancsolat egyike alól is feloldott." (Az egyházi hatalom című fejezetből, Az Evangélikus Egyház hitvallási iratai) Gasparo Del Fosso, Reggio érseke 1562-ben, a tridenti zsinat megnyitásakor elhangzott beszédében e szavakat használta: „Nemde az egyház tette a vasárnapot a szombat helyére, amelyet maga Isten alapított?" (Mansi: Amplissima Coll Concil, XXIII., 526–533.) Figyelemre méltó megállapítást olvashatunk a vasárnap eredetével és ünneplésével kapcsolatban II. János Pál pápa egyik enciklikájában is: „E Krisztus-központú szempontból érthető meg egy másik szimbolikus jelentés, amit az Úr napjának a hívő gondolkodás és a lelkipásztori gyakorlat tulajdonít. Egy bölcs lelkipásztori megfontolás arra késztette az Egyházat, hogy tegye kereszténnyé a vasárnap számára a dies Solis, a 'Nap napja' elnevezést, mellyel a pogány rómaiak jelölték e napot, s még mai nyelvekben is feltűnik. Így vonták ki a hívőket (pogányokat) azoknak a kultuszoknak a csábító hatása alól, melyek a Napot istenítették, és e nap ünneplését Krisztusra, az emberiség igazi 'Napjára' irányították." (Dies
Domini, II. János Pál pápa apostoli levele a vasárnap megszenteléséről, Szent István Társulat, Bp.) Ezután szokták feltenni a hívőknek azt a kényes kérdést, hogy akkor melyik mércéhez kívánja tartani magát: az emberi ész által meghatározott koncepcióhoz vagy a "sola Scriptura" (egyedül a Szentírás) elvéhez. Jómagam csupán azt kívántam bemutatni, hogy sok a keverés-kavarás, túl sok az egyházpolitikai érdek nem csak a karácsony, hanem más sarkalatos ünnepi kérdésben is. SAJÁTOS ÁLLÁSFOGLALÁS Legjobb tudomásom szerint a vasárnap célja és rendeltetése mindig is a felkészülés napja, ami a dolgos hátköznapokat előzi meg. A szombat eredetileg a lélekművelés idejére hivatott nap, amikor megtisztító és oldó szertartásokat végezhet az ember. Tehát mind a két nap nagyon fontos és kiemelt szerepet játszik (játszhatna) az ember életében. De most vissza a karácsonyhoz! Sokunknak a Karácsony elválaszthatatlanul egybefonódik a szeretettel, voltaképpen a szeretet egyfajta ünnepét üljük meg ekkortájt, ami óhatatlanul és természetszerűleg összekapcsolódik az angyalokkal, akik a Teremtő kezeiként áldást osztanak ránk és a szüntelenül gondunkat viselik. Az angyalok és egyéb lények, mint például a Karácsony Szelleme, olyan szeretet impulzust közvetítenek felénk, ami messze eltér a mi szeretetfogalmainktól. Nem csak önzetlenségében, tisztaságában, magasabb rendűségében, hanem egyéb isteni minőségeiben is. Ennek alaposabb megértéséhez gondoljuk végig a következőket! A szeretetnek milliónyi kifejeződési formája van. Felfogható úgy, mint egy isteni erőhatás és eszme egyszerre. A szeretet létezik, de tudjon róla mindenki, hogy létezik ennek hiányállapota is. Ez a negatív pólus. Ez úgy is elképzelhető, hogy adott a fény - negatív fény felállás. Ebből kifolyólag gonoszság mint olyan nincs, az csupán egy jelző azok számára, akik a minősítés szintjére süllyednek. A minősítés mentesség egyenlő a bölcsességgel. Ezt a gondolkodásmódot el kellene sajátítania a fejlődő lelkeknek, ami nem mindig ilyen magától értetődő és könnyen alkalmazható. Miért is? Mert az ember önmaga körül keringő, mint minden fizikai lény. A teste egy hasznos teher, de ugyanakkor gátja a finom gondolkodásnak. Egyelőre az átlagember képzelőereje és tudati spektruma eléggé behatárolt, mivel anyaghoz kötött. Amikor a fizikai síkokról és a hozzájuk tartozó nem fizikai síkokról hallunk, akkor ez a felállás leginkább a szubsztanciális (finom, nem anyagi) gondolkodással érthető meg a legkönnyebben. Ahhoz viszont sok tapasztalat szükségeltetik, mivel csak az átélések nyomán világlik ki és igazolódik vissza, hogy léteznek magasabb rezgésű világok, nem anyagi síkok, s fizikain túl sok, fejlettebb, finomabb dimenzió terül el. E világok lakói az angyalok, akik a karácsonyt azzá teszik, ami – a szeretet és egy sor már isteni érték ünnepévé. A karácsony estéje békés, mert a szeretet erői járják át a teret. Ilyenkor, a bensőséges nyugalom idején a lélek ürít: az apró kudarcok sorozatából keletkező tüskék, emlékek ilyenkor kiürülhetnek. Nekünk mindössze arra kellene ügyelnünk, hogy próbáljuk kontrollálni az érzelmeinket, kerüljük a haragot, őrizzük meg a karácsonyi hangulatot, ne legyünk barátságtalanok egymással és legfőképpen ne adjuk át magunkat az önsajnálatnak. A felsőbbrendű entitások olyan hatásokat fejtenek ki bennünk, amik a bennünk lévő problémagócokat oldják. A Karácsony – így nagybetűvel – tanításai arról szólnak, hogy a tudás az emberi lélekben rejlik, s ha megérik hozzá az ember lelke művelése folytán, akkor majd képes lesz használni is azt. Ehhez annyi szükségeltetik, hogy megfelelő, azaz spirituális értelemben is helyes legyen a
magatartásunk, mert a szeretet ereje csak így hathat át bennünket. Egyöntetűen mindenkinek szóló jó tanács, hogy az ember tanuljon meg látni és érezni! Az angyalok sokasága és a Karácsony Szelleme minden tőle telhetőt elkövet, hogy a világba minél több szeretetet juttasson, de a tapasztalat azt mutatja, hogy hatásuk egyre kevesebb szívet érint meg. Tudniillik, az embereken múlik, hogy melyik utat választják. Ebben áll a szabad akarat jelentősége. Sokan csak későn látják ezt át. Az igazi szeretet jelen van, áthat, nem változik és azért sokakban még ott lakozik, de nincsenek elegen. Mi kell ehhez? Lényeges, hogy a magasabb rendű lélek szolgálatába álljon a szellem! Legalább Karácsony idején. Sokféle módon lehet szeretni, térben, időben, a szeretet a lényeg. Másképpen látja a világot, aki eleve hordozza magában a szeretetet. Az élet sok más kérdése is az érzelmeknek van alárendelve. Minden ember arra vár és annak megteremtésén fáradozik, hogy sínre tegye az életét. S közben elfeledkezik arról, hogy eközben mennyi negatív érzelmet halmoz fel szívében, amelyek blokkolják a teremtő energiáit és gátolják az olyan pozitív érzelmek kiáradását, mint a szeretet, a megbocsátás, az elengedés, az érzelmi rugalmasság és az alkalmazkodóképesség. Ez az elfojtott érzelmi állapot negatívan hat a gondolkodásra, az önértékelésre és az önbecsülésre. Nincs rend a fejben, ha nincs szeretet a szívben. Az cselekszik jól, aki ezt összhangba hozza magában. Az érzelem isteni áldás, ajándék. A fejlődő léleknek fontos jóban lenni az érzelmeivel. A kiteljesedéshez nélkülözhetetlen, hogy ne csak megfigyeld az érzelmeidet, hanem át is éld őket! Mennyivel bölcsebben és boldogabban élhetnénk így? Akkor könnyűszerrel át is adhatnánk ezeket egymásnak, gazdagítva magunkat, szeretteinket, embertársainkat és az Urat. Sokan szinte elszoktak a szeretet megannyi fajtájától, sokan félnek kimutatni érzelmeiket, mert tartanak a visszautasítástól, a kudarctól vagy éppen attól, hogy visszaélnek a jóindulatukkal és kihasználják őket. Ez hiba. Aggódás, félelem, gyötrelem – ördögi kör. Ha nem mer szeretni valaki, akkor hitetlen, a hitetlenség pedig kioltja a boldogság és az önbecsülés erejét. Vállald fel és mutasd ki a szeretetedet! Ne habozz! Lény önmagad: egy lélek, aki a szeretetből születik és szeretetet teremt, így valósítva meg ezzel igaz önmagát! S tapasztalni fogod a változást. Az emberekből emberekbe átsugárzódó erők mozgósítanak, hatásba tesznek, hajlamosítanak, ezért nem mindegy, hogy kiben van rend és kiből hiányzik egyes szinteken a harmónia. A harmónia és a szeretet ugyanis szorosan összetartozó fogalmak. Erősítik egymást és egy pozitív energialáncot indítanak el a sorsodban. Ez mindenkinek a maga felelőssége és a szabad akaratának kérdése. Úgy hiszem, ez a karácsony eredeti szellemisége. Száraz György Boldog napot!
NÉPBETEGSÉGEINK: (TÉLI) DEPRESSZIÓ Egyre többen töltik a karácsonyt magányban, távol szeretteiktől, vagy éppen elidegenedve mindenkitől. Sajnos a karácsony ünnepe felszínre hozza az emberek negatív énjét is, s nem csak a pozitív tulajdonságait. A tél szürke, fénytelen napjai amúgy is lehangolják az ember lelki világát és befelé fordulóbbá teszik, hát még ha felszínre törnek az elnyomott emlékek és az ember utat enged magában a fájdalomnak. MIÉRT VAGYUNK DEPRESSZIÓSOK? Ismerek mosolygós emberek, akikre elég ránézni, s máris üdítő élményhez juthatok. De megfigyeltem azt is, hogy egyre kevesebb az életvidám, kedves, nyitott és derűt sugárzó ember. Sőt, a mai társadalom olyan értékválságban szenved, hogy olykor megkérdőjelezi az ilyen mosolygós emberek jókedve mögötti őszinteséget, s inkább látszatra vagy álarca
gyanakszik ott is, ahol egyébként ilyen nincs. Fejetetejére állt a világunk. Sokan olyannyira nyomorognak a saját belső világukban, hogy azt nem is hinnénk. Sok fiatal nő szeme is sóváran tekint egy jó szóért vagy egy kis elismerésért. Sok férfi kishitű és önbecsülés híján van, amit sikertelenül próbál kompenzálni. Ezzel párhuzamosan azt sem nehéz észrevenni, hogy mindenki panaszkodik. Szinte divat elmesélni egymásnak a bajainkat, nyavalyáinkat és szerencsétlenkedéseinket. Valahol megnyugtatja az ember elméjét, hogy egyrészt megoszthatja valakivel a búját, bánatát, s kiöntheti a lelkét, másfelől elégedetten konstatálja, hogy másnak szintén rosszul megy a sora, nem csak neki, s akkor ő nincs is annyira lemaradva másokhoz viszonyítva. Szép kis firmák vagyunk, mondhatom. Félreértés ne essék, nem arról beszélek, amikor ismerőseink gondjaiban osztozunk, hanem amikor se vége, se hossza a szócséplésnek, s mindig ismétlődnek a panaszok. Ez egy akkora negatív áradattá nőtt mára, s olyan bevett szokássá terebélyesedett társadalmunkban, hogy szinte észre sem vesszük. Elismerem, hogy sok a kiábrándulás, a csalódottság, a kudarcélmény, a nélkülözés és a nyomor. Könnyen belátható, hogy ennek a politikától kezdve millió oka lehet, de egy ponton túl – s erre célzok én – nem kívül keresendő a problémáink oka, hanem belül. Tulajdonképpen a rossz közérzetünkért, a jólétünk és a boldogságunk hiányáért valahol önmagunkat kéne felelőssé tennünk, vagy legalább önmagunkat is. Akinek szokása a panaszkodás, az gondolja végig, hogy ha azt az energiát másra fordítaná, például jó dolgokra, akkor mennyi mindent meg tudna teremteni az életében! Világunkban a depresszió népbetegségnek számít. Magyarországon a lakosság 15-a esett már át depresszión. Ehhez még hozzátartozik, hogy a nők körében kétszer gyakoribb és kialakulásában komoly szerepet játszanak a kisgyerekkorban elszenvedett traumák. De még mielőtt gyorsan depressziósnak kiáltanánk ki magunkat vagy rokonainkat, felsorolom a depresszió klasszikus tüneteit: 1. Körülmények által nem indokolható rosszkedv, 2. Az érdeklődés és az örömre való készség csökkenése, 3. Alvászavar (felébred és nem tud visszaaludni, nehezen alszik el), 4. Hízás vagy fogyás, 5. Mozgásos nyugtalanság vagy gátoltság (lelassult mozgás, fel-alá járkál), 6. Értéktelenség-érzés, 7. Erőtlenség érzése, 8. Csökkent gondolkodás. Koncentrálás és döntésképesség, 9. Öngyilkossággal vagy a halállal való foglalkozás. Ha és amennyiben a felsorolt tünetek közül öt jellemző ránk és e tünetek minimum két hétig fennállnak, akkor depressziót diagnosztizálhat rajtunk a szakember. Szóval, nem is olyan könnyű depressziósnak lenni. Illetve jó volna, ha nem hangoztatnánk azonnal magunkról, hogy depressziósak vagyunk, amikor pár napig ez vagy az nem az elvárásaink szerint működik az életben, s emiatt rossz passzban vagyunk. Sok ember valóban depressziós, de a legnagyobb baj, hogy pillanatok alatt beletörődik és el is hiszi magáról, majd mindenkinek elújságolja, akik elkezdik sajnálni őt, s máris egy ördögi körben találja magát az ember. Azután csodálkozik az illető, hogy egyre több negatív esemény történik vele és egyre több negatív embert vonz be az életébe. El kell fogadnunk, hogy a kedélyállapotunk hullámzó: vannak jobb napjaink és rosszabb, feszültebb napjaink. Ettől még normálisak vagyunk. Ha huzamosabb ideig azt érezzük, hogy
kátyúba került az életünk, akkor bátran kérjünk segítséget szakemberektől. Ők nyílván többet tudnak a megoldási lehetőségekről, mint mi. Amit azonban ne tegyünk: ne ámítsuk magunkat azzal, hogy a gondolkodásmódunk és a hozzáállásunk megváltoztatása nélkül tartósan visszanyerhetjük lelki egyensúlyunkat. Nem, ez nem valószínű. A depressziónak több vetülete is van. Az egyik ezek közül, hogy az önpusztításon kívül az ember kisugárzása átterjed a környezetében élőkre is. A lehangoltság, a kedélybetegség, a búskomorság, a borongós hangulat füstként terjeng szét a környezetben és hasonló érzéseket kelthet másokban is. Különösen érzékenyek erre a gyermekek, akiknek még nem alakult ki egyfajta mentális immunrendszerük, amely megvédhetné őket a felnőttek nemkívánatos érzelemhullámaitól, bajaitól. A depresszió ellenszere lehetne éppen a nevetés és a humor, de sokszor ez csak a problémák elkendőzése, hiszen csak ideig-óráig nyújt kibúvót az önmagukkal történő szembesülés alól. A valódi depressziónak valódi okai vannak. Lehet gyerekkori trauma, elrontott párkapcsolat, rossz családi modell, keserű világfelfogás, sőt akár öröklődő genetikai kód is. Ezen kívül az ember tudattalanjában és energiamezejében még egy sor olyan faktort találunk, amelyek a depressziós tüneteinket okozhatják. Ami minden depresszióban közös vonás: ártalmas önmagunkra és a környezetünkre nézve, rombolja az ember énképét, erősíti a tudattalan beidegződéseket, szorongásokat, félelmeket és rögeszméket. Ezért a depressziónak sok ikerbetegsége van, amelyeket azért nem sorolok fel, mert nem kívánok ötleteket adni, mindamellett bárki utánanézhet. A depresszió tehát a téli hónapokban lassanként képes begyűrűzni az ember pszichéjébe, különösen január és február hónapban. Ilyenkor a Föld rezgése alacsonyabb, vagy másként fogalmazva mélyebb hullámokra áll át. Ez a dolgok természetes rendje. A mélyebbre hatoló rezgések miatt hajlamosabbak vagyunk az elmélyülésre, a befelé fordulásra, jobban hozzáférhetőek az emlékeink, a tudattalanunk régiói és könnyebben ápolhatjuk a lelkünkkel is a kapcsolatunkat. Másfelől viszont könnyen eluralkodhatnak rajtunk a múltbéli fájdalmak, a régi sérelmek, az egós gondolatok, az aggódás, a lelki frusztrációk és kínok sokasága. Ezért fontos, hogy az ember felkészüljön a jövőre és tudatosan irányítsa a benne zajló folyamatokat, már amennyire ez lehetséges. Számos önfejlesztő gyakorlat és pszichikai technika áll rendelkezésre e problémák kezelésére és enyhítésére. Megjegyzem, a spirituális fejlődés sem egy leányálom manapság, mivel az egyre érzékenyebb és tisztább lelkeknek egyre nehezebb megküzdeniük a tömegessé váló depressziós energiák visszahúzó és lefékező hatásaival. Csak lankadatlan kitartással, türelemmel és erőfeszítésekkel kerülhet ki az ember ezen lesújtó rezgések hatásai alól. Száraz György Boldog napot!
CSALÁNTEA Év végi tisztítókúrákra, téli immunrendszer erősítésre, allergiás panaszok kezelésére, ízületi, illetve reumás bántalmakra, fogyókúrák kiegészítésére, böjtökre és vértisztításra kitűnően alkalmas a csalán nevű gyógynövényünk. S még mi minden másra!
A csalánnak többféle elnevezése él a nép ajkán. Nevezik csalánynak, csollánnak, csólyánynak, csanálnak, csohánnak és csoványnak. A csalán a csalánfélék családjába tartozik. A növénycsalád a latin „uro", „égni” szóból származtatja nevét, ugyanis a csalánszőrök érintése égető, viszkető érzést okoz, s apró kiütésekkel jár. Lelőhelynek számít az ország csaknem egész területe, ahol a megfelelő nyirkosság rendelkezésre áll. Ezért sokszor közönséges növényként néznek rá, s nem mint gyógynövényt, hanem mint gyomnövényt tartják számon. Holott a csalánnak szinte minden része gyógyító hatású. Gyógyászati célokra a csalán levelét és gyökerét használják. Levelét március-április környékén, gyökérzetét tavasszal és ősszel egyaránt szokták gyűjteni. Emellett a csalán sok lepkefaj tápnövénye. A csalángyökér tartalmaz szterolokat, lignánokat és poliszacharid fehérje polimert. A csalán levél tartalmaz flavonoidokat, fahéjsavakat, ásványi anyagokat (kalciumot, káliumot, vasat), aszkorbinsavat, klorofillt, hangyasavat, valamint B-, K-vitamint és béta-karotint. A csalánszőrökben pedig acetil-kolin, hisztamin és szerotonin található, emiatt érezzük a csaláncsípést olyan kellemetlennek. A csalán jó hatásfokkal távolítja el a szervezetünkből a salakanyagokat és elősegíti a mérgek kiürítését is. Fokozza a vesékben a vizelet kiválasztást. Tisztítja a teljes emésztőrendszert, különösen gyomor és bélhurut esetén hatásos. Sokan kedvelik élénkítő hatása miatt. Gyógyteaként általános erősítő, vértisztító, vizelethajtó, de reuma, köszvény és ízületi betegségek, különféle bőrbetegségek, magas vérnyomás és hajhullás ellen is bizonyítottan jótékony hatással rendelkezik. Amire mindenképpen ügyeljünk, az a káliumpótlás, minthogy a vizelethajtó teák általában kimossák a szervezetből a kálium jelentős részét. A csalánból készült tea nagyszerű a vesék kezelésére, mivel kimossa a vesehomokot és a veseköveket, ugyanakkor ezek megelőzésére is jó. Csökkenti a vér húgysavszintjét, ezért nagyon jó tesz az ízületeknek. Ülőfürdőként aranyeres bántalmakra, borogatásként bőrkiütésekre, kenőcsként ekcémára használják. Köhögésre és fájós torokra régóta bevált módszer a csalántea. Téli időszakban nagyon jó gőzölésre és inhalálsára. Természetes hatóanyagai serkentik a fejbőr vérellátását és erősítik a hajhagymákat, ezért korpásódás, hajhullás és hajzsírosodás kezelésére kiváló. Emellett csillogó fényűvé varázsolja a hajat. A csalán kovasav-tartalma nem csak a hajhagymákat, hanem a kötőszöveteket és a körmöket is erősíti. Nagyon jó bőrápoló krémeket készítenek kivonatából. A csalán gyökérzetét a prosztata jóindulatú daganatának kezelésére használják, továbbá csökkenti a prosztata térfogatát. A csalán gyökere erősíti az immunrendszer, csökkenti a koleszterinszintet és csillapítja a gyulladásokat. Teaként naponta akár 3-5 alkalommal is fogyaszthatjuk. Napi ajánlott mennyiség 15 gramm. Fontos azonban, hogy ezt a mennyiséget ne lépjük túl, mert gyomor-, bőr- és vesepanaszokat is okozhat a túladagolása. Friss leveléből főzelék készíthető, illetve a leveleket megpárolva húsok köreteként fogyasztható, sőt saláták készítésére is alkalmas. A csalántea nem hatásos szívelégtelenség és vesebetegség okozta ödéma kezelésére. A csalánlevél drogjának nagy részéből klorofillt állítanak elő, amely a fotoszintézishez nélkülözhetetlen. Az élelmiszeripar és a gyógyszeripar színező anyagként használja. A csalánt
takarmánynövényként adják vitamin- és ásványisó-tartalma miatt fiatal baromfinak és malacoknak. A római katonák a hideg éghajlatú vidékeken csalánlevéllel ütögették magukat. Ezzel több legyet ütöttek egy csapára: nem fáztak, mivel a csalánlevelek igencsak csíptek, másrészt enyhültek a reumás ízületi fájdalmaik. Ennek hátterében az áll, hogy a megduzzadt bőrben vérbőség lép fel, így a lerakódások és a gyulladások csökkentek. A csalán külön érdekessége, hogy bronzkori sírokban találtak csalánszövetet, amiből arra lehet következtetni, hogy a csalánt már az őskorban szövésre használták. A csalánszövet meglepően erős, a vászonhoz hasonlítható. Állítólag az első világháborúban fellépő pamuthiányt sokan a csalánszövettel pótolták. Száraz György Boldog napot!
A VILÁG NYOLCADIK CSODÁJA A SÁTÁN BIBLIÁJA A világ egyik legnagyobb kézirata, a Codex Gigas (Óriás Könyv), amit a Sátán Bibliájaként ismernek. A világ 8. csodájának tekintik a 624 oldalas óriás fóliánst (régi, nagy alakú könyvet). Méreteit tekintve 75 kilogrammot nyom, 92 x 50 cm, vastagsága nem kevesebb, mint 22 cm. Hihetetlenül hangzik, de elkészítéséhez 160 szamár bőrét használtak fel. A 13. század elején egy cseh bencés rendi szerzetes készítette, kiegészítve feljegyzéseivel, amelyekből az utolsó 1229-ben született. A Sátán Bibliája elnevezést a kódex a gonoszt ábrázoló illusztrációnak köszönheti, ehhez egy legenda is kötődik, amely szerint a könyvet készítő szerzetes eladta a lelkét az ördögnek. A Sátán Bibliája tartalmazza: a kézírásos Bibliát (az Ó- és az Újszövetséget), a Vulgata szerint, kivéve az Apostolok cselekedeteit és a Jelenések könyvét, Sevillai Szent Izidor enciklopédiáját, a Josephus Flavius “De bello Judaico” című művét, a Prágai Kozma Krónikát, a kalendáriumot, a bencések szabályzatát, a podlažicei kolostor frátereinek listáját, más kisebb szövegeket: démonűző egyházi szövegeket, varázslatokat és gyógyító praktikákat. Ma megtekinthető a Svéd Nemzeti Könyvtár honlapján. Ami a kódex történetét illeti, ezt a speciális „bibliát” egy, a Podlažice kolostorban élő barát írta és rajzolta. A legenda szerint a Codex Gigas-t egyetlen éjszaka leforgása alatt írta meg a „megnyúzás általi halálra ítélt" a fráter. (más források szerint étlen-szomjan befalazzák) A kolostor főapátja szabta ki „bűnei bocsánatára" ezt a teljesíthetetlen penitenciát, vagyis, hogy egyetlen éjszaka írjon meg egy olyan művet, amely által a kolostor bevonul a történelembe. A barát nem látott más kiutat, a Sötétség Hercegét, a Sátánt hívta segítségül, akinek köszönhetően el is készült a hatalmas mű. A barát hálából, s mert az Alvilág Ura ezt a feltételt szabta neki, belerajzolta a kódexbe a Sátán képét is. (Elgondolkodtató a legendában, hogy a
lehetetlennek tűnő kihívás láttán miért éppen a Sátánhoz, s miért nem az arkangyalokhoz fordul segítségért egy szerzetes barát.) Az elkészült Bibliát ezt követően eladták egy Prága melletti kolostornak. A fóliáns 1594-ben került Prágába, II. Rudolf német-római császár és cseh király gyűjteményébe, aki az okkultizmus megszállottja volt és nagy alkímia-rajongónak számított. A harmincéves háború végén, 1648-ban hadizsákmányként vitték Svédországba a kéziratot. Egy évvel később, 1649-ben a stockholmi Svéd Királyi Könyvtár gyűjteményébe került, ahol mind a mai napig őrzik. 1697-ben éppen hogy túlélt egy tűzvészt. A kéziratban az a furcsa, hogy az ördögöt ábrázoló lap körül az utóbbi időben kezdenek sötétedni a lapok. Szárnyra kapott egy legenda, miszerint ahogyan állítólag a Gonosz befolyása nő a Földön, úgy válik mind sötétebbé ez az oldal. Egy másik, lényegesen racionálisabb és földhözragadtabb magyarázat szerint azért sötétedik a középkori pergamen, mert ott nyitották ki a legtöbbször a könyvet! A kódexet vizsgáló szakértők szerint valószínűleg egyetlen személy írta a művet, de nem egyetlen éjszaka, hanem körülbelül 25 év alatt. Erre enged következtetni a tinta összetétele, a szöveg kalligráfiája és stílusa. Továbbá alapos okuk van feltételezni, hogy egy amatőr alkotó készíthette a fóliánst, akinek még a neve is megtalálható a kódexben: Remete Hermann. Mi a pergamen? A pergamen magyarul hártyát jelent. Az ókortól kezdve az írás rögzítésére használt cserzetlen, szőrtelenített állati bőrből készült vékonyított és fehérített lap, amely többnyire kétoldalas írást tett lehetővé. Az elnevezés feltételezhetően az ókori görög város, Pergamon (ma Bergama, Törökország) nevéből származik. A hagyomány szerint itt készítettek először pergament az i.e. 2. században. Érdekességként említem, hogy létezik egy Codex Argenteus, magyarul Ezüst Kódex című mű is, amelyet bíbor pergamenre ezüst és arany iniciálékkal írtak. Ez tartalmazza a Biblia gót nyelvű fordításának nagy részét. Hogy, hogy nem, ez is az 1648-as hadisarc része volt. A gót egy kihalt germán nyelv, amit hajdanán a gótok beszéltek. A gót nyelvet elsősorban a Codex Argenteusból, egy 4. századi bibliafordítás 6. századi másolatából ismerjük. A gót az egyetlen használható korabeli szöveggyűjteménnyel rendelkező keleti-germán nyelv. A többi hasonló nyelv, mint a burgund vagy a vandál, szinte csak személynevekből ismertek. A germán nyelv legrégibb emlékét, a Codex Argenteus-t jelenleg Uppsalában őrzik. Száraz György Boldog napot!
ÉGI KÍSÉRŐNK: A HOLD I. rész Van egy égi társunk, amely hűségesen elkísér bennünket kozmikus utazásunk során. A Nap mellett az egyik fő világítónk, amely az emberi lélek mélységeit érinti meg. Minden emberre hat tudattalanul, az ösztönök szintjén. Vizsgáljuk meg, mitől van ekkora befolyása a Holdnak, mely területeket uralja az életünkben, mikor támogat, és mikor akadályoztat bennünket terveink, vágyain beteljesítésében. ASZROFIZIKAI TALÁNYOK
Viszonylag kevesen tudják, hogy a Hold egykoron a Föld részét képezte és csak egy bizonyos történelmi időpontban vált ki, szakad ki anyabolygónkból. További elgondolkodtató tény, hogy a Holdunkat mi tartja azon a különös pályáján, amelyet Földünk körül lejt. A Hold keringése és forgása közben ingalengéseket is végez a Föld felé irányított hosszabb tengelye körül, melyeket fizikai librációnak neveznek. A Hold földkörüli futásának legjellegzetesebb jelensége a fázisváltozás, melynek periódusa a szinodikus hónap, időtartama: 29 nap 12 óra 44 perc. 2,9 másodperc. Ennek során a Hold a Föld és a Nap ugyanazon viszonylagos helyzetbe kerül ismét, de ezzel a jelenséggel majd egy másik alkalommal foglalkozom. Ami sokkal izgalmasabb kérdés számomra, hogy mi tartja a helyén a Holdunkat, vagyis miért nem szakad el végleg a Földtől, ugyanakkor miért nem csapódik bele, illetve honnan nyeri a keringéséhez szükséges kinetikus (mozgási) energiát. A Hold keringési ideje és pályasugara a feltételezések szerint nem sokat változott az évmilliók alatt. Ezzel együtt a Hold többféle mozgása gigantikus erőket gerjeszt: bárki számára megfigyelhető az ár-apály jelenség, de kikövetkeztethető a Föld magmájára gyakorolt folyamatos deformáló hatása, hogy csak a legnagyobb, legkézenfekvőbb és legmechanikusabb hatásaira utaljak. Ezek az erőhatások hatalmas energiaveszteséggel járnak. Adódik a kérdés, vajon miért nem fékeződik le a Hold és csapódik bele a Földbe? Honnan jut plusz energiához, ami évmilliókon keresztül egy dinamikus egyensúlyban tartja a Hold erőit? Fizikusaink arra gyanakodnak, hogy a Hold csökkenő mozgási energiáját a térből, precízebben szólva, a „vákuumenergiából” pótolja. Sarkadi Dezső szerint a kvantumos viselkedés nem csak a mikrovilágra jellemző. A kutató feltételezi, hogy a bolygók milliárd éves pályastabilitása azzal indokolható, hogy a pályáik gravitációsan kvantáltak, ezért a lassan bekövetkező, mégis hatalmas energiaveszteségeiket a vákuumenergia folyamatosan pótolja. Izgalmas kérdés ez, hiszen e teória szerint a fizikai égitestek mozgáságát, a mindent átható vákuumtenger energiaóceánja biztosítja. Ez pedig egybecseng az olyan tézisekkel, mint hogy az anyag besűrűsödött energia, illetve hogy az anyagi lét lényegileg az Univerzumot magasabb szinten (magasabb dimenziókban) betöltő energiáknak csupán az egyik megnyilvánulási formája. Milyen érdekes, hogy olyan makrojelenségeket, mint egy planéta mozgása, kvantummechanikai és spirituális elméletekkel lehet magyarázni! A HOLD SZEREPE AZ EMBERI ÉLETBEN Julia Parker jégkorszakbeli csontokat vizsgált és azt találta, hogy a csontok vésetei tükrözik az archaikus emberek műveltségét. Ebben az esetben azt, hogy elődeink mintegy harmincezer évvel ezelőtt ismerték a holdciklusokat. Donald Papon a „Lure of the Heavens” című művében említi, hogy az ember 25 000 évvel ezelőtt megfigyelte és felvéste a Hold ciklusait. Alexander Marschack a Tudomány című folyóirat 1964. november 6.-i számában azt adtak közre, hogy a paleolit korban rénszarvas csontokon talált vésetek egyértelműen igazolják, hogy az őskori emberek észrevették a lunáris változásokat. Dane Rudhyar „Az asztrológiai házak” című művében azt állítja, hogy „Az első zodiákusokat a hétnapos holdfázis alapján készítették, ebből eredően huszonnyolc részre osztották, ezeket aszterizmusnak, vagy Holdpalotáknak hívták.” James Lewis Asztrológiai Enciklopédiájában úgy véli, hogy az évenkénti tizenkét holdciklus a zodiákus (állatöv) 12 részre osztásának az alapja.
Az idők kezdete óta megfigyeltük és kémleletük a fejünk fölé boruló égboltot a megannyi felénk sugárzó csillagával és sokféle vibráló tüneményével együtt. A Nap után a Hold vált az egyik legfontosabb égitestté a számunkra, jóllehet fényét a Naptól nyeri. A Hold a lélek princípiuma, s mint ilyen az ember feminin oldalával áll analógiában. A Holdhoz tartozik minden nedvesség és hidegség, legyen szó akár az óceánokról, akár az emberi test nedvességtartalmáról vagy nyirokkeringéséről. A Hold a nőiességgel áll szoros kapcsolatban: a minden emberben megtalálható passzív, befogadó oldallal. A Hold továbbá személyiségünk rejtett, tudatalatti részével áll rokonságban. A tudatalattiból a tudatba áttörő ösztönök, álmok, fantáziaképek, emlékképek tartoznak elsősorban a Holdhoz. A Hold az anya archetípusa, aki a gyermek és általában a lélek számára a biztonságot, a bizalmat, az elfogadást és az oltalmat adja. A Hold az érzelemvilágot uraló isteni elv (princípium). A hangulatváltozások, a kedély hullámzásai, a nők menstruációs ciklusa, s az irracionalitás, a művészi hajlamok egy része, a romantika, az intuíciós érzékenység és a spiritualitás is szervesen összefügg a Holddal. A kisgyermekkorral és az örökséggel analógiában állnak a lunáris erőhatások. A HOLD JELENTÉSE AZ ASZTROLÓGIAI HÁZAKBAN I. házban: Az okkultizmushoz való vonzalom jellemzi. Hangulatváltozásra, a lelkiállapot befolyásoltságára, szeszélyességre, belső nyugtalanságra, ellentmondásosságra, nőies és befogadó természetre utal. Jó fényszögben: változó, érzelemben gazdag, lélekközpontú, mozgékony, családcentrikus, intuitív alkat. Rossz fényszögben: családi viszonyait és párkapcsolatait megnehezíti a változékonysága, a bizonytalankodása és a halogatás. Problémái lehetnek a másik nemmel. 2. házban: Változó anyagi helyzet, végletes jövedelemszerzés jellemzi, akinek meg kell tanulnia a pénzzel való bánásmódot. Életét művészi sikerek kísérhetik. Jó fényszögben: gyarapodás, bőség, termékenység, sikerek és pénzügyi tehetség. Rossz fényszögben: pénzügyi gondok, instabilitás, anyagi nehézségek, esetleg szegénység. 3. házban: Tanulékonyság, jó kommunikációs készség, sok rövid távú utazás, élénk képzelőerő, irodalmi fogékonyság, empátia, jó szomszédi viszony, kedvező kapcsolat a testvérekkel. Jó fényszögben: eredmények a tanulásban és a tudományos területeken, elismertség, sikerek, közismertség. Rossz fényszögben: rossz családi és emberi viszonyok, lankadt koncentrációs készség, tehetségtelenség, szétszórtság, üres képzelgések és fantáziálások. IV. házban: Lakhelyváltozás, családi nyugalom és biztonság, vagyon külföldön, derűs öregkor, az anyához való erős kötődés. Jó fényszögben: jó édesanya, vagy családszerető apa, békés idős kor, sikeres az okkultizmusban, gyakori kötözködés, kényelmes otthon. Rossz fényszögben: zilált életvitel, megbízhatatlanság, felelőtlenség, előnytelen költözések. 5. házban: érzelmi gazdagság, sportolásra és szórakozásra való erős hajlam, sok gyermek, eredményes vállalkozások, siker a szerelemben. Jó fényszögben: gyermekáldás, termékenység, kedvező vállalkozások, sikeres kapcsolatok. Rossz fényszögben: szülés és terhesség problematikussága, csalfaság, csalódások a kapcsolatokban.
6. házban: gyenge egészség, Holddal kapcsolatos betegségek, változó munkahely, rosszul kialakított kapcsolat a kollégákkal a munkahelyen. Jó fényszögben: szolgálatkészség a munkahelyen, jó kollegiális viszonyok, megbecsülés, kis hajlam a betegségekre. Rossz fényszögben: frusztrált munkahelyi légkör, elégedetlenség és figyelmetlenség a munkával kapcsolatban, gyakori betegeskedés. VII. házban: Társas viszonyban bekövetkező változások. Nyilvánosság előtti szereplés. Hirtelen üzleti társulások. Jó fényszögben: sikeres üzleti ügyek, jó házasság, megnyert perek, anyagi sikerek Rossz fényszögben: pereskedés, alárendeltség, több kapcsolat, házassági problémák. 8. házban: tudatalatti folyamatok, halál kérdésköre, lelkiség, örökség tartozik ide. Jó fényszögben: lehetőségek az anyai ágról, örökség, bőség, jó intuíciók. Rossz fényszögben: meggyengült egészségi állapot, betegeskedés, nehéz halál, idő előtti vég. 9. házban: vallás, politika, hosszú külföldi utak, szellemi tanulmányok, irodalmi érzék. Jó fényszögben: jó szellemi adottságok, tanulmányok, sikeres külföldi utazások. Rossz fényszögben: hátráltatás a tanulmányokban, utazással kapcsolatos problémák, akadályok, összeütközés a hatóságokkal. X. házban: gondolkodás, intuíció, anya szerepe, nőkkel való kapcsolat, nyilvánosság előtti szereplés, ismertség. Jó fényszögben: karrier, szerencse, kedvező hivatásváltoztatás, anyagi siker lehetősége. Rossz fényszögben: hivatásban sikertelenség, botrány, lejáratás, nő(k) által okozott anyagi problémák. 11. házban: barátságok (főként nőkkel), szórakozás, sok gyerek, boldog házasság, édesanya pártfogása. Jó fényszögben: megvalósuló tervek, sok barát és támogató, boldog házasság. Rossz fényszögben: veszteségek a barátok, s főleg a nők miatt, változékony szerencse, boldogtalanság. 12. házban: visszahúzódás, magánykeresés, bezártság, titkokkal való kapcsolat. Jó fényszögben: jól működő intuíciók, kedvező a gyógyítás és a távoli utazások szempontjából, elvonulásban végzett munka. Rossz fényszögben: lázongás, betegség, kórház, börtön, pszichés problémák, titkos viszonyok. Száraz György Boldog napot!
HÓEMBER ÉPÍTÉS VILÁGREKORD Már egy ideje a Guinness Rekordok közé tartozik a hóember állítás is. Iskolások és turisták láttak neki a hóember építésnek a szlovákiai Velka Raca síterepén, hogy magukhoz hódítsák a világrekordot. A feladat, amellyel meg kellett birkózniuk nem volt más, mint egyetlen óra
leforgása alatt a lehető legtöbb szabvány szerinti hóember megalkotása. A hóember építő lázat csak tovább növelte, hogy az addigi világrekordot a tőszomszédságukban lévő síterep tartotta. Az elszánt hógolyógörgető iskolásoknak végül 205 darab szabályos hóembert sikerült összeállítaniuk, ami már elegendő lett volna a világcsúcshoz, ám a helyszínre látogató turisták további 156 darab hóemberrel járultak hozzá a diákok fáradozásaihoz. Így született meg az új világrekord: 361 darab hóembert sikerült egy óra leforgása alatt építeni. Ami a szigorú versenykiírást illeti, egy hóember nem lehetett kisebb 120 centiméternél, a szemeit széndarabból, az orrát pedig répából kellett kialakítani. Ezzel a kiemelkedő teljesítménnyel sikerült a korábbi, Remata-Handlova síterep rekordját messze túlszárnyalni, akiknek korábban csupán 78 hóembert sikerült építeniük. A HÓEMBER ÉPÍTÉS TRADÍCIÓJA ÉS SZIMBOLIZMUSA A hóemberállítás kifejezetten a téli napfordulóhoz kötődő ősi hagyomány, amely mély szimbolizmusával az ember teljességét és égi eredetét fejezi ki. A hóemberépítés misztériuma eredetileg Tibethez és az Olümposzhoz kapcsolódott. Nyilvánvalóan a görögök ritkán láthattak havat, ezért nagy megbecsülésnek örvendett az égi áldás. Jelképrendszerét tekintve, a hóember három egymásba kapcsolódó gömbből áll. Ez fejezi ki a mindenség szférikus (gömbszerű) kiterjedését és szerkezetét. A gömb a tökéletesség állapotát hivatott szimbolizálni. A gömb valamennyi forma közül a legkisebb feszültséggel rendelkezik. Ez utal a Teremtő által alkalmazott tervrajzra. Ugyanakkor a hármasság az anyagi, az asztrális és a mentális síkokra vonatkozik. Vagyis az egymásba ágyazódó, egymással összefonódó és összekapcsolt síkokra. Fontos észrevenni a hó színszimbolikáját is. A fehér szín a tisztaságot, a megtisztulást, a fiatalságot és az ártatlanságot jelképezi. Az alsó gömb az anyagi világ színpada, melyet a kettősség jellemez. Ezen szokták elhelyezni a széndarabkákból álló gombokat. A középső a lelki világot jeleníti meg, amelyhez a seprű kapcsolódik, mint világtengely, tehát egy függőleges valami, amin fel lehet jutni a felsőbb világokba. Itt figyelnünk kell arra, hogy a seprű merre áll, hiszen nem mindegy, hogy honnan eredeztetjük a „gyökereinket”: a szellemi világból vagy az anyagi síkról. A hóember harmadik, legfelső gombóca, gömbje a szellemi dimenziókat fejezi ki. Ez a legfelső szint, ahol a szellem mozog. A hóember fejét általában kalap (vagy újabban) lábas fedi, amely a szellemi világokkal való kapcsolatot, illetve a szenttel kialakított viszonyt jelképezi. A répából készült hosszú orr pedig az intuíciókkal és az inspirációkkal való kapcsolatra utal a sorsban való előrelátást mutatva meg ezzel. A hóember építés nagyszerű móka a barátok, a rokonok és a családtagok számára. Természetesen a legfontosabb az együttlét, a közösen végzett munka, a sok kacagás, a hógolyózás és mindeközben rejtetten a megemlékezés. Miről? Az égi eredetünkről, a szellemi hovatartozásunkról és a teremtésről. Mikor lehetne alkalmasabb időpont erre a téli napfordulónál és a karácsonynál? Száraz György Boldog napot!
