XXVII.
Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
2009. Március 7-8.
aragonit (vasvirág-változat), Eisenerz, Stájerország, Ausztria, 19. századi metszet
KÖSZÖNTŐ A rendező szervek nevében nagy tisztelettel és barátsággal köszöntöm a XXVII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál résztvevőit, vendégeit, látogatóit. A természet csodálatos világát bemutató nemzetközi rendezvény immáron 27. éve jelzi a tavasz közeledtét Miskolc városában, az Egyetemen. Külön örömmel és barátsággal köszöntöm Miskolc város polgárait, fiataljait, akik minden évben nagy érdeklődéssel várják, és kitartó lelkesedéssel látogatják is, a tavasz egyik nagy eseményét az egyetemen. A Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar oktatói és hallgatói, a Herman Ottó Múzeum szakemberei, amatőr ásványgyűjtőkkel összefogva, széles nemzetközi részvétel és érdeklődés mellett, immáron 27. alkalommal szervezik meg a rendezvényt, annak érdekében, hogy minden érdeklődő számára feltáruljon, az ásványok és kőzetek természet alkotta csodálatos világa. Az ember évezredes vágya, törekvése az őt körülvevő természet, a természeti környezet egyre mélyebb megismerése, a társadalmi-gazdasági fejlődést segítő természeti erőforrások feltárása és hasznosítása, a fenntartható természeti erőforrás-gazdálkodás biztosítása, a természeti értékek megóvása. Ezzel a rendezvénnyel is hozzá kívánunk járulni ahhoz, hogy valamennyien ráébredjünk arra, hogy a természeti környezet erőforrásai végesek, azokkal való felelős gazdálkodás, a föld védelme mindannyiunk kötelessége. Az ásványfesztivál nagy élményt jelent mindenkinek, különösen a fiataloknak, aki érdeklődnek a természet, az ásványok, az ékkövek és kövületek sokunk számára elrejtett értékei iránt. Az Ásványfesztivál egyszerre jelent esztétikai élményt és új ismeretek megszerzését. Szívből kívánok mindenkinek élményekben gazdag, tartalmas, önfeledt kikapcsolódást, a szakembereknek pedig hasznos tanácskozást és eredményes találkozót! Miskolc, 2009. március 7. Dr. Patkó Gyula , a Miskolci Egyetem rektora
1
XXVII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
PROGRAM 2009. március 6 (péntek) 10.00 - 16.00
Rudabánya, egy ércelőfordulás újra - felfedezése (tudományos előadóülés, külön meghívóval)
2009. március 7. (szombat) 9.00 - 19.00
Kiállítás és Börze földtudományi játszóház
11.00
Tombola
12.00
Megnyitó a XXVII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivált megnyitja Dr. Patkó Gyula egyetemi tanár, a Miskolci Egyetem rektora
15.00
Tombola
2009. március 7-8 (szombat-vasárnap) kiállítás: Ásványgyűjtés 150 évvel ezelőtt Ásványok az egykori osztrák Császárság területéről (150 éve jelent meg Victor von Zepharovich ásványtani lexikonja). Válogatás a Magyar Természettudományi Múzeum, az ELTE TTK Természetrajzi Múzeuma (Budapest), és a Miskolci Egyetem Selmeci Ásványgyűjteménye a XIX. századi anyagaiból.
2
XXVII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál 2009. március 8. (vasárnap) 9.00 - 16.00
Kiállítás és Börze földtudományi játszóház
10.00 - 14.00
Ásvány- és drágakő - meghatározás
11.00
Tombola
15.00
Tombola
16.00
Fesztiválzárás
PROGRAMME 6 March, 2009 (friday) 10.00 - 16.00
Rudabánya, an ore locality and it is rediscovery (scientific proceedings with invitation card)
7 March, 2009 (Saturday) 9.00 - 19.00
Exhibition and Fair geological playground
11.00
Tombola
12.00
Opening Ceremony The 27th Miskolc International Mineral Show will be opened by Dr. Gyula Patkó, Rector of the University of Miskolc
3
XXVII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál 15.00
Tombola
7-8 March, 2009 (Saturday-Sunday) Exhibition: Mineral collecting 150 years ago Minerals from the area of former Austrian Empire (Victor von Zepharovich published his unique mineralogical lexicon 150 years ago) Selection from the Hungarian Natural Hystory Museum (Budapest), ELTE TTK Natural Museum (Budapest) and from the XIX century collections of the Selmeci-collection of University of Miskolc. 8 March, 2009 (Sunday) 9.00 - 16.00
Exhibition and Fair geological playground
10.00 – 14.00
Identification of minerals and gems Dr. István Gatter (mineralogist and gemmologist, Budapest)
11.00
Tombola
15.00
Tombola
16.00
Closing Ceremony
4
XXVII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
Victor Leopold Ritter von Zepharovich (1830–1890)
Victor Leopold Ritter von Zepharovich azon kiváló mineralógusok közé tartozik, akiknek a neve fogalommá vált, és a személytől mintegy elszakadva önálló életre kelt. „Megnézem a Zepharovichban!” – hangzik el gyakran, ha az egykori Osztrák–Magyar Monarchia területének valamely klasszikus lelőhelyéről vagy régóta ismert ásványáról akarunk gyorsan tudakozódni. A „Zepharovich” ez esetben a Monarchia egyetlen összefoglaló ásványtopográfiájának, a Mineralogisches Lexicon für das Kaiserthum Österreich című háromkötetes műnek a „beceneve”. E munkát, Zepharovich fő művét, Szakáll Sándor külön írásban mutatja be. Magáról Zepharovichról kevesen tudják, hogy a selmeci akadémián tanult, hogy az osztrák mineralógusként számon tartott tudós tudományos karrierjét nagyrészt a szűkebb értelemben vett Ausztriától távol futotta be, és 5
XXVII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál hogy magyar vonatkozású munkái is vannak, de ezek főként földtani és teleptani jellegűek. Ismerjük meg hát jobban az ismerős név mögött rejtőző ismeretlen személyiséget! Zepharovich 1830. április 13-án született Bécsben. Családja az 1700-as évektől kezdve számos olyan taggal büszkélkedhetett, aki hivatali vagy katonai érdemei alapján az osztrák életrajzi lexikonok lapjaira került. Az egyik ős, Daniel Zepharovich által 1782-ben kiérdemelt lovagi rangot jelzi a nevében szereplő „Ritter” szócska is – bár ezt olykor keresztnévnek vélik, innen erednek az irodalomjegyzékekben fel-felbukkanó „Zepharovich, R.” hivatkozások. A család délszláv eredetű (Žefarović), de maga Zepharovich, amint egyik életrajzírója megjegyezte, „szláv neve ellenére Prágában a németség egyik leghatározottabb képviselője volt”. Az ifjú Zepharovich az akkoriban még hatosztályos gimnáziumot, majd a kétéves filozófiai tanfolyamot Bécsben végezte el, és a családi tradícióknak megfelelően 1848-ban jogi tanulmányokba kezdett a bécsi egyetemen, de ezekkel felhagyva a selmeci akadémián folytatta tanulmányait (miként korábban Szabó József, aki viszont végzett jogászként fordított hátat a paragrafusoknak). A pályamódosítás okai nem ismertek, de Zepharovich még Selmecre távozása előtt önkéntesként dolgozott a Wilhelm von Haidinger által a bányászati kamarán létrehozott ún. „cs. kir. montanisztikai múzeumban” és az ott 1849-cel bezárólag szervezett nem hivatalos földtudományi kurzusokon is megismerkedhetett az ásványtan és a földtan szépségeivel. A selmecbányai cs. kir. Bányászati és Erdészeti Akadémián a forradalom és szabadságharc után csak 1850-ben indult újra a tanítás. Zepharovich az ekkor már rendesen négyéves tanfolyamot lényegében két év alatt abszolválta, a fennmaradt törzskönyv alapján egy kivétellel kitűnő vagy jeles vizsgaeredménnyel. Érdekes, hogy ásványtanból, illetve földtan és őslénytanból nem vizsgázott, nyilván beszámították a montanisztikai múzeumban szerzett ismereteit. Már selmeci tanulmányai előtt segédkezett az osztrák földtudomány ekkori vezéregyénisége, Haidinger által 1849 végén megszervezett cs. kir. Birodalmi Földtani Intézet első földtani felvételeinél, majd bányászgyakornokként (Bergwerks-Praktikant) Bécsbe visszatérvén önkéntesként, 1852-től pedig állományba vett geológusként dolgozott az intézetben. Főként Franz von Hauer és Franz Foetterle társaságában részt vett az intézet cseh- és morvaországi, illet6
XXVII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál ve lombardiai térképezéseiben, valamint néhány magyar vonatkozású, főként nyersanyag-kutatási célú bejáráson (l. lentebb). Az ásványtan iránti elkötelezettségéről tett tanúbizonyságot az intézet évkönyvében hosszabb földtani tanulmányai mellett megjelent néhány ásványtani cikke, illetve adata, valamint a folyamatban lévő ásványtopográfiai adatgyűjtéséről közzétett beszámolója (l. Szakáll Sándor írását). 1857 tavaszán Zepharovich a krakkói egyetem ásványtanprofesszora lett. Nagy buzgalommal látott munkához, előadásait segítendő létrehozta a kristályrajz- és modellgyűjteményt, rendbe tette és egy terminológiai kollekcióval egészítette ki az ásványgyűjteményt, jegyzeteket írt. 1859-ben vette el Melanie Pacher von Theinburgot, akivel a visszaemlékezések szerint boldog, de gyermektelen házasságban élt. Az 1860-as politikai változások nyomán az egyetem ismét lengyel tannyelvű intézmény lett, és Zepharovichot 1861. IX. 3-án a gráci egyetem frissen alapított ásványtani tanszékére helyezték át. (Hasonló előzmények után került ekkor a bécsi egyetemre Karl Peters, Zepharovich egykori földtani intézeti kollégája, aki 1855–1860 között volt a pesti egyetem ásványtanprofesszora.) Alig két és fél év után, 1864 elején Zepharovich a prágai egyetemre ment, ahol a Bécsbe távozott August Emanuel Reusst váltotta fel az ásványtani katedrán (utóda Grácban Karl Peters lett). Ez a fajta mobilitás a Monarchiában – különösen a németajkú értelmiség köreiben – nem volt szokatlan ekkoriban, csak a XX. században szabott neki gátat a kisállami széttagoltság, a nyelvi és a politikai korlátok. A prágai egyetemen a még mindig fiatal tudós töretlen lendülettel tovább gyarapította, Dana rendszere alapján átrendezte és terminológiai résszel egészítette ki a gyűjteményt. Ezenkívül szakkönyvtárat hozott létre, új műszereket szerzett be, jelentősen továbbfejlesztette a kristálymodell-gyűjteményt (3300 db!), és 1877-ben kiadta az előadásaihoz használt szemléltető falitáblákat (Krystallographische Wandtafeln). 1871-ig a prágai német műegyetemen is tanított. 1881/1882-ben a prágai egyetemet német és cseh intézménnyé választották szét, Zepharovich ezután haláláig (1890. február 24.) a német egyetemen tanított, mint az ásványtan professzora. Cseh professzorkollégája korábbi tanársegéde, Karel Vrba (1845–1922) lett, mivel az eredetileg kinevezett másik Zepharovich-tanítvány, az 1872-ben az egyetemen az első cseh nyelvű előadásokat tartó Emanuel Bořický professzor (1840–1881) időközben meghalt. 7
XXVII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál A méltatói által törekvő, szorgalmas és barátságos természetű személyként jellemzett Zepharovich aktívan részt vett a tudományos közéletben és ismeretterjesztésben. Bécsben alapító tagja és pénztárnoka volt az osztrák földrajzi társaságnak, Grácban részt vett a stájer természetrajzi egyesület (Naturwissenschaftlicher Verein für Steiermark) megalapításában, Prágában pedig tíz évig elnöke volt a „Lotos” természetrajzi egyesületnek. A német Leopoldina Akadémia 1858-ban választotta tagjának, az ottani szokás szerint adott mellékneve (cognomen) Mohs volt (a Mohs-skála névadója után). A cseh tudományos akadémiának 1864-től tagja, a bécsi tudományos akadémiának 1865-től levelező, 1885-től rendes tagja volt. Az állami elismerések sem kerülték el, 1866-tól főbányatanácsosi, 1883-tól udvari tanácsosi címet viselt, kitüntették az osztrák Vaskorona-rend III. és az orosz Szent Anna-rend II. osztályával. Bořický 1869-ben egy új ásványfajt nevezett el róla, a zepharovichitról azonban 1950-ben kimutatták, hogy a wavellittel azonos. Zepharovich munkái 1857-ig főként a bécsi földtani intézet évkönyveiben, később a bécsi akadémia értesítőjében, a lipcsei Zeitschrift für Krystallographie und Mineralogie hasábjain, illetve a prágai „Lotos” természetrajzi társaság hasonnevű lapjában jelentek meg. Száznál jóval több publikációja volt, bár ezek közt számos csak megjelent munkákhoz fűzött rövid megjegyzés. Elsősorban az ásványtan és a kristálytan területén dolgozott, beleértve a mesterséges anyagok (pl. a kámfor) krisztallográfiáját is. Méltatói kiemelték kitűnő megfigyelőképességen alapuló precíz, megbízható adatközléseit (a Dana-féle rendszertan nevezetes 1892-es kiadásában is a rövidített névvel idézett 50 mineralógus közt szerepel, mint „Zeph.”). Hét új ásványt írt le, ezek közül a diaforit (Ag3Pb2Sb3S8; Příbram, ma Cseh Közt.; 1871) és a szingenit (1. ábra) (K2Ca(SO4)2•H2O; Kalus, ma Ukrajna, 1873) jelenleg is érvényes faj, míg a strakonitzit (Mutěnice, ma Cseh Közt.; 1853) talk álalak piroxén után, a jaulingit (Jauling, Ausztria; 1855) fosszilis gyanta, a barrandit (Cerhovice, ma Cseh Közt.; 1867) a strengit és a variszcit elegykristálya, a szferit (Zaječov, ma Cseh Közt.; 1867) variszcitnak bizonyult, a korinit (Olsa, Friesach mellett, Ausztria; 1872) pedig Sb-dús gersdorffit.
8
XXVII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
(1. ábra) A Zepharovich által felfedezett szingenit kristályrajza A Mineralogisches Lexicon ilyen jellegű adataitól eltekintve Zepharovich magyarországi vonatkozású tudományos tevékenysége csaknem kivétel nélkül geológusi időszakához kötődik, és főként a Jahrbuch der k. k. geologischen Reichsanstalt köteteiből ismerhető meg. 1853 júliusában Brennbergbányán megszerzett növénymaradványokat küldött be az intézetbe. 1854-ben a bécsi földtani intézet ülésén a selmeci akadémia kohászati és kémiai tanszékének professzora, Hauch Antal által adományozott selmecbányai cinnabaritot és lelőhelyét ismertette Hauch leírása alapján. 1855 augusztusában a Lajta-hegységi Loretto környékén előforduló lajtamészkőben található sajátos üreges mészkőkavicsokat küldött be az intézetbe. 1856 márciusi előadásában röviden ismertette az előző nyári szabadsága alatt végzett tihanyi-félszigeti és Balatonfüred környéki térképezés eredményeit. A balatoni nyaralás e „földtani melléktermékét” 1856-ban Die Halbinsel Tihany im Plattensee und die nächste Umgebung von Füred címmel (két földtani térkép és egy szelvény kíséretében) megjelentette a bécsi akadémia értesítőjének (Sitzungsberichte) 14. kötetében. 1856 áprilisában Franz von Hauer társaságában az akkori ún. román bánsági határőrvidék területére eső kőszén- és vasércelőfordulások környékén tett kutatóutat Báziástól (Nérasolymos) Karánsebesig, megfigyeléseiket Hauer ismertette az intézet évköny9
XXVII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál vében. Zepharovich a Liubcova-völgy (Alsólupkó) érctelepeit az Österreichische Zeitschrift für Berg- und Hüttenwesen c. folyóirat 1856-os kötetében külön is bemutatta. 1856 nyarán S. M. Rothschild báró meghívására horvátországi széntelepeket, illetve a már Magyarország területére eső peklenicai (Bányavár) „hegyiszurok-” (aszfalt-) előfordulást kereste fel. Cikkében (Das Vorkommen von Bergtheer zu Peklenicza an der Mur) a lelőhely földtani és bányászati viszonyainak leírása mellett bőven idézte Nendtvich Károlynak a nyersanyagra vonatkozó leírását és vizsgálati adatait, valamint lábjegyzetben megemlékezett a bihari aszfalt-előfordulásokról (Tataros, Bodonos). Zepharovich utolsó magyar vonatkozású írása 1867-ben, a prágai Lotos hasábjain jelent meg. Ebben Pettkó János selmecbányai professzornak a parádi (azaz recski) enargitot ismertető 1863-as cikkének a szerző által németre fordított szövegét adta közre, néhány saját megfigyelésével kiegészítve. 1867 után már nem találunk magyarországi vonatkozású munkát Zepharovich közleményeinek sorában. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy halála után sem a Földtani Közlöny, sem más magyar szaklap nem közölt róla megemlékezést. Reméljük, ezen áttekintés némiképp pótolja e mulasztást. 1
Papp Gábor
1
Zepharovich életútját és munkásságát részletesebben Reinhard Exel 2006-ban megjelent tanulmányából, illetve az ott idézett munkákból ismerheti meg a németül értő olvasó (Jahrbuch der Geologischen Bundesanstalt, 146. kötet, 173–194. o., online: www.geologie.ac.at/filestore/download/AB0561_165_A.pdf). 10
XXVII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
Victor Leopold Ritter von Zepharovich fő műve: Az Osztrák Császárság ásványtani lexikona
Százötven évvel ezelőtt Bécsben jelent meg mintegy 650 oldalon az akkori Európa egyik legnagyobb államalakulata, az Osztrák Birodalom ásványait bemutató monográfia (2. ábra). Szerzője a bécsi születésű, de délszláv gyökerekkel rendelkező Victor Leopold Ritter von Zepharovich (életrajzát Papp Gábor ismerteti), aki 1852-ben elvégezte a selmeci cs. kir. Bányászati és Erdészeti Akadémiát.
(2. ábra) A mű címlapja 11
XXVII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál Zepharovich mind a kötet előszavában, mind a bécsi földtani intézet 1855-es évkönyvében megjelent írása (tk. adatgyűjtéséről közzétett beszámolója) szerint már évek óta gyűjtötte az anyagot a Monarchia topografikus ásványtanának elkészítéséhez. Érdemes megjegyezni, hogy Zepharovich fő műve azért viselte a magyar fül számára talán kissé bántó Az Osztrák Császárság ásványtani lexikona nevet, mert első kötete 1859-ben, a Bach-korszak sötét éveinek vége előtt jelent meg, amikor a duális monarchia még nem létezett. Zepharovichot egyéni kvalitásai és a korabeli – elsősorban a német nyelvű – szakirodalom fölényes ismerete mellett a teljes Habsburg-birodalomra kiterjedő áttekintés megvalósítását segítette életpályájának alakulása is: azok az időszakok, melyeket a Haidinger-féle cs. kir. montanisztikai múzeumban, majd az ennek utódát jelentő bécsi földtani intézeti gyűjteményben tölthetett (ez utóbbinak kéziratos leíró katalógusát is elkészítette). Az intézet évkönyvében közölt leírások alapján egy időben az ő kezén mentek át az intézetbe beküldött mintaanyagok is. Egyes nekrológjai szerint Selmecről visszatérve rövid ideig az udvari ásványgyűjteményben is dolgozott. Ezen túlmenően, mint professzor jól ismerte a krakkói egyetem, a gráci Joanneum és a prágai egyetem gyűjteményét, illetve meglátogatta pl. a Magyar Nemzeti Múzeumot is. A mű megírásánál Zepharovich támaszkodhatott kollégái személyes közléseire is, az erre vonatkozó felkérés már az 1855-ös közleményben elhangzott. Műve elkészítésében alapvetően az motiválta, hogy bár a Monarchia az ismert világ egyik ásványokban leggazdagabb területe volt, még senki nem foglalta egybe az innen ismert ásványokkal kapcsolatos adatokat. Bár korábban sorra jelentek meg a kisebb országrészek, tartományok ásványait tárgyaló topografikus munkák, de éppen műve összeállítása időszakában igen jelentősen megnőtt az új információk száma. Az 1855-ös beszámolóban részletesen felsorolja azokat a műveket, folyóiratokat, melyekben az adatgyűjtést elkezdte. Végül kéri kollégái segítségét, hogy friss információikkal tovább gazdagítsák addig összegyűjtött anyagát. Műve előszavában adatgyűjtési munkamódszerét részletesebben kifejti. Újra felsorolja a legtöbb forrást nyújtó köteteket, így Erdély kapcsán Ackner, Magyarországnál Jonas és Zipser nevét említi. Felsorolja a legtöbb adatot adó fo12
XXVII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál lyóiratokat, ezekre az információkra a szövegben zárójellel hivatkozik. Egyéb forrásokat (pl. publikálatlan gyűjteményi információkat) külön lábjegyzetekben említ meg. Az egyes ásványokra vonatkozó általános adatokat Rammelsberg és Kenngott műveiből idézi. 1855-ben beszámolt a föltani intézet egyik ülésén a munka állásáról, és ott is kapott kiegészítéseket művéhez. Az ásványokat lexikonszerűen, ábécé sorrendben tárgyalja, amint írja a gyors keresés érdekében. A neveket Kenngott után használja, két kivétellel. Az azbesztek és a fakóércek esetén tett kivételt, mert a leírások hiányosságai szerint sokszor nem lehetett a pontos ásványneveket megállapítani. Változatneveket csak a fajnevek alatt említ. Kőzetalkotó ásványokat csak akkor épít be művébe, ha azok a technika számára érdekesek, vagy kifejlődésük révén figyelemre méltóak. A fajokon belül az országok, tartományok sorrendje mindig azonos (északról dél, illetve nyugatról kelet felé tart). Érdemes ezt a listát egészében idézni, hogy lássuk milyen óriási terület információit kellett bedolgoznia kötetébe: Alpok vidéke: Ausztria (alsó- és felső-), Salzburg, Stájerország, Karintia, Tirol és Vorarlberg, Lombardia, Velence Karsztvidék: Krajna, Adriamente, Horvátország, Szlavónia, Határőrvidék, Dalmácia. Szudétavidék: Csehország, Morvaország, Szilézia (alsó- és felső-). Kárpátok vidéke: Galícia, Bukovina, Magyarország, Vajdaság és Bánság, Erdély. Könyvében az esetek többségében a címszavakként szereplő ásványok tömör leírására, megjelenésére, kristálytani sajátságaira, paragenezisére, anyakőzetére koncentrál, esetenként vegyelemzéseket ismertet. Egy-egy lelőhelyre az egysorostól az akár egy oldalasig terjedő információ-mennyiséget ír le, a terjedelem részben a rendelkezésre álló adatoktól, részben az ásványelőfordulás nemzetközi jelentőségétől, függ. Kiemelten, dőlt betűkkel jelöli a közelebbi lelőhelyeket (tárók, hegyek, aknák), amivel nagy segítséget ad az előfordulás megtalálásához. A bizonytalannak ítélt lelőhelyeket, ill. más adatokat kérdőjellel jelöli. Könyvében roppant sok lap alján található - további irodalmi adatokra utaló jegyzetet használ, ezek segítségével bizonyos kérdéseknek még utána lehet nézni. Nemcsak a kötet logikus felépítése, hanem a betűtípusok magválasztása, ill. a tipográfia mind az adatok gyors keresését könnyíti meg az olvasó számára. A kéziratot Krakkóban 1858. májusi keltezéssel fejezte be, viszont a szedés és nyomás Bécsben történt, ami nagy nehézséget okozott neki a korrektúrában, 13
XXVII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
(3. ábra) részlet a könyvből.
14
XXVII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál netán az újabb adatok beépítésében is. Ily módon nem meglepő az eléggé terjedelmes pótlás a mű végén. Végül köszönetet mond mindazoknak, akik munkája összeállításában segítették, név szerint kiemelve Wilhelm Haidingert és Moriz Hörnest. A kötet felépítése: 1/ Ajánlás Wilhelm Haidinger részére 2/ Előszó 3/ Irodalomjegyzék (95 tétel, benne könyvek, folyóiratok, kéziratok, saját jegyzetek) 4/ Ásványok jegyzéke (agalmatolittól a zoisitig) 5/ Pótlás (29 oldalon) 6/ Lelőhelyek jegyzéke 7/ Ásványok jegyzéke Zepharovich műve az egyetlen, mely teljességében bemutatja az Osztrák Birodalom minden tartományának akkor ismert ásványait. Szerzője óriási elhivatottsággal, fölényes szakmai biztonsággal végezte el a munkát. A rendelkezésre álló adatokat megfelelő szakmai szűrő után építette be művébe. Éppen emiatt, munkája mindenkor alapvető forrásmunka lesz a térség ásványait kutatók körében. Érdemes megemlíteni, hogy 1873-ban megjelent az újabb adatokat tartalmazó II., és 1893-ban (Zepharovich halála után) a már Friedrich Becke által sajtó alá rendezett III. kötet. Szakáll Sándor BEMUTATKOZIK A MŰSZAKI FÖLDTUDOMÁNYI KAR A Miskolci Ásványfesztivál rendezvénysorozat egyik kezdeményezője és 27. alkalommal szervezője, a MISKOLCI EGYETEM Műszaki Földtudományi Kara (korábbi elnevezésében Bányamérnöki Kar), amely a világ egyik legrégebbi műszaki felsőoktatási intézménye. A Kar elődjét a „Bergschola”-t 1735-ben IV. Károly császár alapította Selmecbányán. Mária Terézia 1762-ben akadémiai rangra emelte az intézményt, amely a bányászati-kohászati tudományok műve15
XXVII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál lésére alakult, a természeti környezet megismerését, az ásványi nyersanyagforrások feltárását, kitermelését és feldolgozását tervező, irányító és megvalósító szakemberek képzésére jött létre. Az ásvány- és kőzettan oktatására már 1763ban megalapították az első tanszéket. Akkor kezdődött meg annak az ásványés kőzetgyűjteménynek a kialakítása is, amely folyamatosan bővülve, ma is az oktatás és tudományos kutatás céljait szolgálja az Ásvány- és Kőzettani Intézeti Tanszéken. A selmeci aranygyűjtemény, vagy a történeti ásványgyűjtemény különleges darabjai iránt ma is nagy az érdeklődés. Ebben az évben már 274 éves múltra visszatekintő Műszaki Földtudományi Kar (Bányamérnöki Kar) oktatási-kutatási területe történelme során sokat változott, az elmúlt évtizedekben pedig jelentősen kibővült. A természeti értékek megismerése, felkutatása és kitermelése mellett, a természeti értékek megőrzése, a természeti környezetünk védelme is fő feladatunk. A földtudományok beható ismerete nélkül, a mérnöki ismeretek és mérnöki szemlélet hiányában nem tehetünk eredményes lépéseket környezetünk védelme, a megújítható és fenntartható fejlődés, „a fenntartható természeti erőforrás-gazdálkodás” érdekében. A nyersanyagok felkutatása és kitermelése, az energiagazdálkodás, a hagyományos és alternatív energiaforrások kutatása, a vízkészletek feltárása és megvédése, a hulladékprobléma megoldása, a természeti környezet rehabilitálása és rekultivációja mind-mind a Műszaki Földtudományi Karon megszerezhető ismereteket igényli. A nagy tradíciókkal rendelkező Kar képzési rendszere teljes egészében beépült a hasonló profilú európai intézmények sorába, az oktatás és kutatás területén kialakult jelentős nemzetközi kapcsolataival segíti a jövő szakembereinek felkészülését azzal is, hogy évente 15-20 hallgató vehet részt külföldi egyetemeken folyó részképzésben, vagy közös nemzetközi képzési programokban. A Műszaki Földtudományi Kar képzési rendszere 2006-ban (Bolognai rendszer bevezetése) jelentősen átalakult. A korábbi ötéves egyetemi mérnökképzés megszűnt, és hasonlóan más műszaki felsőoktatási intézményekhez, a karon is, minden szakon előbb általánosabb ismereteket adó gyakorlatorientált (6-7 féléves) képzés keretében egy ún. BSc szintű alapdiploma szerezhető, amely már bizonyos szakmai feladatok megoldására is képességeket ad. Ezt követően nyílik lehetőség a mélyebb tudományos-elméleti ismeretek elsajátítását igénylő és lehetővé tevő MSc szintű „Mester” diploma (egyetemi szintű) megszerzésére további 4 féléves képzés keretében. 16
XXVII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál A Karon 2006. szeptember l-től három alapszakokon, azon belül szakirányokon indul nappali, esetenként levelező tagozaton képzés: MŰSZAKI FÖLDTUDOMÁNYI ALAPSZAK • Földtudományi szakirány • Bánya- és Geotechnikai szakirány • Olaj- és gázmérnöki szakirány • Előkészítéstechnikai szakirány KÖRNYEZETMÉRNÖKI ALAPSZAK • Geokörnyezeti szakirány • Környezettechnikai szakirány • Környezetmenedzsment szakirány Földrajz alapszak • Földrajz tanári szakirány • Geoinformatikai szakirány A BSc alapszakokhoz hét egyetemi végzettséget adó (MSc) mesterszak kapcsolódik, amely szakok 2009. ill. 2010-től történő indításának engedélyezése részben már megtörtént, részben folyamatban van. A Műszaki Földtudományi Karon elérhető (MSc) mesterszakok: Bányászati és Geotechnikai mérnöki szak Előkészítéstechnika mérnöki szak Hidrogeológus mérnöki szak Környezetmérnöki szak Műszaki földtudományi mérnöki szak Olaj és Gázmérnöki szak Valamint nem mérnöki szakként: Geográfus szak (2009. szeptemberében indul) A Műszaki Földtudományi Karon nagyhírű professzorok, oktatók és kutatók, jól felszerelt laboratóriumok, gyűjtemények, informatikai eszközök és rendszerek segítik a hallgatóinkat a mérnöki tanulmányok elsajátításában, az elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzésében. Az egyetemi tanulmányok so17
XXVII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál rán lehetőség van arra is, hogy hallgatóink külföldi részképzés keretében kitekintsenek a világba, megismerjék más egyetemek képzési rendszerét, szakmai tapasztalatokat, új barátokat szerezzenek. Hallgatóink felkészülését, a szükséges tudás elsajátítását, a jövő szakembereinek szakmai és emberi fejlődését nagyban segíti a karon meglévő jó oktató-hallgatói viszony, a tradíciók, a hagyományok. Szervezetileg 7 intézetben 15 intézeti tanszék szervezi, irányítja és végzi, az oktató- és kutatómunkát. Így: 1. Ásványtani-Földtani Intézet • Ásvány- és Kőzettani Intézeti Tanszék • Földtani-Teleptani Intézeti Tanszék 2. Bányászati és Geotechnikai Intézet • Bányászati és Geotechnikai Intézeti Tanszék • Geotechnikai Berendezések Intézeti Tanszék 3. Földrajz Intézet • Természetföldrajz-Környezettan Intézeti Tanszék • Társadalomföldrajz Intézeti Tanszék 4. Geofizikai és Térinformatikai Intézet • Geofizika Intézeti Tanszék • Geodézia és Bányaméréstani Intézeti Tanszék 5. Környezetgazdálkodási Intézet • Hidrogeológia-Mérnökgeológia Intézeti Tanszék • Környezetmérnöki Intézeti Tanszék 6. Kőolaj és Földgáz Intézet • Olajmérnöki Intézeti Tanszék • Gázmérnöki Intézeti Tanszék • Bányászati Kémiai társult Intézeti Tanszék (AFKI) 7. Nyersanyag-előkészítési és Környezeti Eljárástechnikai Intézet • Előkészítéstechnikai Intézeti Tanszék • Környezeti Eljárástechnikai Intézeti Tanszék
18
XXVII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál Hívjuk és várjuk azokat a természettudományok iránt érdeklődő és elkötelezett fiatalokat, akik szeretnék a bennünket körülvevő világ törvényeit, értékeit megismerni, megvédeni, a fejlődés és a környezet egyensúlyát megőrizni, a fenntartható fejlődés, a fenntartható természeti erőforrás-gazdálkodás megvalósításában mérnökként közreműködni. Dr. Bőhm József a Műszaki Földtudományi Kar dékánja A HERMAN OTTÓ MÚZEUM ÁSVÁNYTÁRA A miskolci Herman Ottó Múzeum Ásványtára az előcsarnokban várja az ásványfesztivál látogatóit. Kínálatunkból: ✔ „Magyarország ásványai” poszter 95 színes ásványfotóval. ✔ „Az ásványok világa” kiállítás-vezető. ✔ „Bulgária ásványai” kiállítás-vezető. ✔ Tóth Mike: Magyarország ásványai (reprint kiadás). ✔ TMH I.: Az erdőbényei Mulató-hegy ásványai. ✔ TMH III.: A Szerencsi-dombság ásványai. ✔ TMH V.: Az Esztramos-hegy ásványai. ✔ TMH VI.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai. ✔ TMH VII.: A magyar topografikus és leíró ásványtan története. ✔ TMH VIII.: A polgárdi Szár-hegy ásványai. ✔ TMH IX.: A magyarországi szikes talajok felszíni sóásványai.
Herman Ottó Múzeum, Ásványtár 3525 Miskolc, Kossuth u. 13. Tel.: (46) 505-098 E-mail:
[email protected] Internet: www.mineral.hermuz.hu 19
XXVII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál
Címlapon:
Victor von Zepharovich portréja, XVIII-XIX. századi ásványmetszetek, balról jobbra: cinnabarit, Idrija, Szlovénia; auripigment, Besztercebánya (Banská Bystrica), Szlovákia; libethenit, Libetbánya (Ľubietová), Szlovákia
A XXVII. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál rendező szervei: Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kara Herman Ottó Múzeum Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata OMBKE Egyetemi Osztálya A műsorfüzetet szerkesztette, valamint címlapterv: Jáger Viktor
Nyomdai munkálatok: Tipo-top kft., Miskolc Felelős vezető: Solymosi Róbert
20
pirargirit, St.Joachimsthal, Csehország, 18. századi metszet
ÁSVÁNYBÖRZÉK 2009 január 3.
2009. 2 009. szeptember 4 4-5-6. VASÚTTÖRTÉNETI PARK VASÚTTÖRTÉNET 1142 Budapest, Tat Tatai út 95.
ÉVKEZDŐ ÁSVÁNYBÖRZE Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Ház Budapest, IV. István út 17-19. február 13-14-15.
„A RUDABÁNYAI SÁRKÁNY” (KUPRIT, RUDABÁNYA)
NAGY TÉLI ÁSVÁNYBÖRZE Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ Budapest, XXII. Nagytétényi út 31-33. szeptember 4-5-6.
A RÉZ ÉS ÁSVÁN ÁSVÁNYAI MÚZEUMOK SZERZEMÉNYEIBŐL ÚJ SZERZEMÉN
XXV. BUDAPESTI NEMZETKÖZI ÁSVÁNYBÖRZE ÉS ÉKSZERKIÁLLÍTÁS Vasúttörténeti Park Budapest, XIV. Tatai út 95. december 5-6. XVI. KŐORSZÁG ÁSVÁNYBÖRZE Láng Művelődési Ház Budapest, XIII. Rozsnyai u. 3.
Magyar Természettudományi Múzeum Eötvös Loránd Tudományegyetem Ásványtára Herman Ottó Múzeum, Miskolc Érc és Ásványbányászati Múzeum, Rudabánya
Információ és jelentkezés: Kőország Kft. 1051 Budapest, Arany J. u. 16. Telefon: 269 40 40 Telefon/fax: 331 25 76 e-mail:
[email protected] Boltjaink: Budapest, V. Arany J. u. 16. Természettudományi Múzeum Budapest, VIII. Ludovika tér 2-6. Aquincumi Múzeum Budapest, III. Szentendrei u. 135.
Ásványáruház az interneten: www.koorszag.hu